Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52016XC0413(02)

Módosítás iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

OJ C 130, 13.4.2016, p. 12–22 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

13.4.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 130/12


Módosítás iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

(2016/C 130/09)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

AZ OLTALOM ALATT ÁLLÓ EREDETMEGJELÖLÉSEKHEZ/OLTALOM ALATT ÁLLÓ FÖLDRAJZI JELZÉSEKHEZ KAPCSOLÓDÓ TERMÉKLEÍRÁS NEM KISEBB JELENTŐSÉGŰ MÓDOSÍTÁSÁNAK JÓVÁHAGYÁSÁRA IRÁNYULÓ KÉRELEM

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerinti módosítás jóváhagyására irányuló kérelem

„NOIX DE GRENOBLE”

EU-szám: FR-PDO-0217-01295 – 2014.12.29.

OEM ( X ) OFJ ( )

1.   Kérelmező csoportosulás és jogos érdek

Comité interprofessionnel de la Noix de Grenoble (CING)

Les Colombières

38160 Chatte

FRANCIAORSZÁG

Telefon: +33 476640664

Fax: +33 476640740

E-mail: cing@aoc-noixdegrenoble.com

A CING az 1901. július 1-jei törvény szerinti szervezet. A körülbelül 1 000 piaci szereplőből (termesztők, szállítók, csomagolók) álló szervezetnek jogos érdeke fűződik a kérelem benyújtásához.

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Franciaország

3.   A termékleírás módosítással (módosításokkal) érintett rovata

A termék elnevezése

A termék leírása

Földrajzi terület

A származás igazolása

Az előállítás módja

Kapcsolat

Címkézés

Egyéb [nemzeti előírások, az ellenőrző szervek kapcsolattartási adatainak aktualizálása, egyéb szövegezésbeli módosítások]

4.   A módosítás(ok) típusa

Bejegyzett OEM vagy OFJ termékleírásának az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti, kisebb jelentőségűnek nem tekinthető módosítása

Bejegyzett OEM vagy OFJ termékleírásának az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti, kisebb jelentőségűnek nem tekinthető oly módon történő módosítása, amelyre vonatkozóan nem tettek közzé egységes (vagy azzal egyenértékű) dokumentumot

5.   Módosítás(ok)

A termék leírása

A „Noix de Grenoble” eredetmegjelölésre vonatkozóan 1997 óta elvégzett érzékszervi vizsgálatok és a Suze-la-Rousse-i egyetem által végzett termékjellemzések alapján a termékleírás kiegészült a „Noix de Grenoble” dió érzékszervi tulajdonságait leíró elemekkel:

szilárd és húsos dióbél,

a dióbél világostól világosbarnáig terjedő színe,

a kóstoláskor érezhető kesernyés jegyek, illetve az azokat kísérő, a friss kenyérre és a mogyoróra emlékeztető aromák.

Földrajzi terület

A termékleírás pontosítja a földrajzi területen elvégzendő műveleteket: a dió termesztésétől a termék csomagolásáig minden előállítási szakasz ide tartozik.

A földrajzi terület kibővült egy Drôme megyében található szomszédos községgel, Saint-Donat-sur-l’Herbasse-szal, miután egy szakértői vizsgálat kimutatta, hogy ez a település megfelel az eredetmegjelölés földrajzi területét meghatározó kritériumoknak. A természeti tényezőkkel kapcsolatos kritériumok között említhető többek között a kontinentális jellegű éghajlat, a 600 m alatti magasság, a diófák fejlődésének kedvező talajok, a földrajzi területtel határos fekvés, illetve az emberi tényezőkkel kapcsolatos kritériumok között a tájképet meghatározó, fejlett diótermesztő tevékenység, a „Noix de Grenoble” termékágazathoz fűződő kapcsolatok, valamint a földrajzi területen alkalmazottakhoz hasonlatos termesztési és terméskezelési gyakorlatok.

A termékleírás szerint a földrajzi területet eredetileg 257 község alkotja. Ez a szám azonban téves volt. A „Noix de Grenoble” eredetmegjelölés földrajzi területét az említett eredetmegjelölést meghatározó szövegek eredetileg kizárólag a járások alapján írták le. A járások területe és határai azonban rendszeresen változnak: egyes községeket, amelyek eredetileg a földrajzi területet alkotó járások részét képezték, a későbbiekben nem számítottak be. A történelmileg a területhez tartozó járások alapján elvégzett részletes összesítés szerint a terület, amely az 1996. évi első nyilvántartásba vétel óta változatlan, 260 településből áll (plusz a fent említett község), amelyeket a termékleírás ezután felsorol.

A telek-nyilvántartási eljárás, amely az „előállítás módjáról” szóló részben szerepelt (és a „Noix de Grenoble” OEM tekintetében 1996 óta létezik), és amely annak megállapítására hivatott, hogy a használt telkek teljesítik az elhelyezkedésük-e szerinti követelményeket, pontosabb leírást kapott ebben a részben.

A származás igazolása

A nemzeti jogalkotás és szabályozás változásaira tekintettel „A terméknek a földrajzi területről való származását igazoló elemek” rovat szövegét egységesítették, és ez a termék és előállítási feltételei nyomonkövethetőségére vonatkozó jelentéstételi és nyilvántartási kötelezettségeket tartalmazza.

Ennek keretében a szöveg olyan rendelkezésekkel egészült ki, amelyek biztosítják, hogy a mezőgazdasági termelők az igényelt eredetmegjelölésre vonatkozó előírásoknak való megfelelés esetén kapnak engedélyt, amelyet az INAO által jóváhagyott, akkreditált ellenőrző szerv állít ki. Az engedély kiállítása és a „Noix de Grenoble” oltalom alatt álló eredetmegjelölésre vonatkozó termékleírás ellenőrzése az említett ellenőrző szervezet által kidolgozott ellenőrzési terv alapján történik.

A történeti előzményekkel kapcsolatos elemek a termékleírásnak a „földrajzi területtel való kapcsolat”-ról szóló részébe kerültek.

Az előállítás módja

—   Porzó fajták:

A porzó fajtákra vonatkozó szabályok megállapítása érdekében a termékleírás meghatározza, hogy a diófaültetvényekben az ilyen fajtákhoz tartozó fák 5 %-ban lehetnek jelen. Az eredetmegjelölés e fák terméseire nem vonatkozik.

—   Ültetési sűrűség:

E rendelkezés megerősítése érdekében törlésre került az a lehetőség, hogy a fiatal (tizenkét évnél fiatalabb) fák esetében a sűrűség meghaladhatja az 100 fa/hektárt. A termékleírás ezenkívül pontosítja az egy fára jutó minimális terület kiszámításának módját: az egy fára jutó 100 m2 területet a sorok közötti és a fák közötti távolság szorzata adja meg.

—   Köztes növények:

Annak érdekében, hogy az ültetvények művelése a diófák igényeinek megfelelően történjen, a termékleírás meghatározza, hogy köztes növények csak az ültetést követő 5. évig (vagyis a diófák termőre fordulásáig) lehetnek a gyümölcsösben.

—   Füvesítés:

A végtermék minősége (egészségi állapota, a dióbél színe) szempontjából kedvező, ha ősszel, a lehullott érett dió betakarítása idején a talajt fű borítja. A termékleírás ezért kiegészült a következő rendelkezéssel, amely kötelezővé teszi a füvet az öntözött ültetvényeken:

„Az ültetés utáni hatodik évtől kezdődően az ültetvények talaját minden év szeptember 1-jétől vetett vagy nem vetett fűnek kell borítania. A növénytakaró tavasszal felszámolható.”

Ezt a rendelkezést kizárólag az öntözött ültetvények vonatkozásában vezették be, ahol a fű nem verseng a fákkal a vízért. A legszárazabb szektorokban a fűnövekedés nem lehetséges.

—   Metszés:

A fákat körülbelül 10 éves korukig koronaalakító metszésnek vetik alá.

Ezt követően a metszés célja az, hogy a fák termőképessége minden évben jó legyen, és a gyümölcstermő ágak elegendő fényhez jussanak, mivel a hagyományos fajtáknál a rügyek az egyéves ágak végén jelennek meg.

A rendszeres metszéssel elkerülhetőek az apró méretű termések, és biztosítható a fák jó egészségi állapota. A metszés célja a felesleges ágak vagy ágrészek (például a fattyúágak) teljes eltávolítása, hogy a korona elegendő fényhez juthasson. A metszés műveletét mértékletesen végzik.

A nyesés, vagyis a metszésnek az az általában elég radikális formája, amely teljes ágak eltávolításával vagy jelentős visszametszésével jár, a jelek szerint nem igazodik a helyi gyakorlatokhoz. A karbantartó metszés vagy termőre metszés megfelelőbb eljárás lenne.

A nyesést tehát a karbantartó metszés fogalma váltotta fel:

„A diófák legalább háromévente karbantartó metszésen esnek át.”

—   Öntözés:

Az öntözés lehetővé teszi a termelési szint szabályozását, és a piaci követelményeknek megfelelő minőségű dió kifejlődését.

A vegetációs időszak alatt a diófák különböző fejlődési szakaszokon mennek keresztül, és az ezek során bekövetkező vízhiány (mind mennyiségben, mind minőségben) veszélyeztetheti az adott évi termést, a következő évek termését és a gyümölcsös élettartamát.

Így például a júniusi vízhiány a termések mérete és a vegetatív növekedés szempontjából jelent veszélyt. A júliusi szárazság elégtelen rügyképződéshez (következő évi termés) és a dióbél nem megfelelő fejlődéséhez vezet (az adott évi termés minősége). Végül az augusztusi és szeptemberi elégtelen vízellátás rontja a dióbél minőségét, és gyengíti az adott évben kifejlődött ágak fásodását. Továbbá, az elhúzódó szárazság miatt a fák különböző szerveinek megfelelő fejlődéséhez szükséges tápanyagok felhasználása kedvezőtlen.

A módosítás célja tehát az öntözés engedélyezése és az öntözés utolsó napjának törlése, ugyanis éppen a kései öntözés segít megakadályozni a dióbél minőségének romlását:

„A dióbél sorvadásának megelőzése és a dió végső minőségének biztosítása érdekében az öntözés a diófák vegetációs időszakában, a betakarításig engedélyezett.”

A lomb öntözése, mivel az nem hatékony és magas vízköltséggel jár, tilos.

—   Felhasznált anyagok:

Mivel a diót a talajról gyűjtik be, a nem mezőgazdasági eredetű szerves anyagok felhasználását szabályozzák, ezért a termékleírás egy új rendelkezéssel egészült ki. Minden ilyen típusú szerves anyagot alapos elemzés alá kell vonni, és azonnal be kell temetni.

A növekedésszabályozók felhasználása továbbra is tilos. A termékleírás ezenkívül rögzíti, hogy az érésserkentő anyagok felhasználása tilos.

—   Betakarítás:

A termékleírás pontosítja a dió optimális érettségéhez igazodó betakarítási időpont kitűzésének szabályait: a megfelelő érettség azt jelenti, hogy a betakarítást akkor végzik, amikor a dióbél már szilárd és könnyen elválasztható. Ezenfelül az érintett ültetvényen a diók 80 %-ánál a rekeszek közötti válaszfalnak teljesen barnának kell lennie.

A termékleírás emellett meghatározza, hogy a (kollektív) betakarítás kezdőnapját a csoportosulás javaslatára, a dió érettségének tanulmányozását követően az INAO mint illetékes hatóság igazgatója tűzi ki.

—   Terméshozam:

A nyomonkövetési és mennyiségi ellenőrzések megkönnyítése érdekében a termékleírás kiegészült az egyes gazdaságokra vetített, a helyi hagyományos diótermesztésben rejlő lehetőségeket tükröző, hektáronkénti átlagos maximális hozammal: „Az egyes termőterületek átlagos terméshozama hektáronként 4 tonnára korlátozandó, szárított dióval számolva.”

—   Betakarítás utáni tárolás:

Mivel ez a szakasz a dió végső minősége szempontjából kiemelten fontos, a termékleírás pontosította azt.

A szöveg így a következő mondattal egészült ki: „A frissen betakarított és szárításra szánt dió szárítása a lehető legrövidebb időn belül, a betakarítás után legkésőbb 36 órával megkezdődik.”

—   Szárítás:

A gyümölcs- és zöldségágazat szakmaközi fejlesztési központjának (Centre technique interprofessionnel des fruits et légumes, CTIFL) 1993. szeptemberi, „A dió szárítása: gyakorlati útmutató” című kiadványa szerint a legérzékenyebb diófajtáknak a legfeljebb 30 °C-os szárítási hőmérséklet a megfelelő. Ez a hőmérséklet lehetővé teszi a dió gyors és hatékony szárítását anélkül, hogy az rontaná a minőségét.

Ezért a termékleírás meghatározza, hogy a maximális szárítási hőmérséklet 30 °C.

—   A dió tárolása:

A következő rendelkezések bevezetésére került sor: „A friss diót a válogatást, méret szerinti osztályozást és csomagolást végző vállalkozóknál tárolják 1 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten és 80 és 95 % közötti páratartalom mellett.

A szárított diót a csomagolás előtt a betakarítás évét követő év március 31-től legfeljebb 8 °C-on és 60–75 % páratartalom mellett tárolják.”

E rendelkezéseknek köszönhetően a dió oly módon tárolható, hogy közben érzékszervi és bakteriológiai tulajdonságai nem változnak.

—   Csomagolás:

A dió jellemzőinek jobb megőrzése érdekében a válogatás/csomagolás megszervezésére, a tárolóeszközök jellegére és maximális méretére, valamint az eredetmegjelöléssel ellátott dió földrajzi területen kívülre szállításának határidejére vonatkozó rendelkezések kerültek bevezetésre.

A termékleírás meghatározza, hogy „A válogatás és a csomagolás művelete ugyanazon a helyszínen, egyetlen folyamat keretében történik, köztes tárolás nélkül”. E műveletek egyetlen folyamat keretében történő elvégzésével elkerülhetőek azok a terméssel végzett repetitív műveletek, amelyek a dió törését vagy szétválását okozhatják.

„A dió csomagolásához új és tiszta eszközöket használnaj, amelyek minősége olyan, hogy ne károsíthassák a termék külsejét vagy belsejét.”

„A szárított dió maximum 25 kg-os kiszerelésbe csomagolható.

A friss dió maximum 10 kg-os kiszerelésbe csomagolható.

A friss dió csak szellőző zsákba csomagolható és/vagy csak nyitott tálcára helyezhető.”

„A dió kizárólag legkésőbb az alábbi időpontokig hozható forgalomba »Noix de Grenoble« eredetmegjelöléssel:

a friss dió esetében 2 hónappal a betakarítást követően;

a szárított dió esetében a betakarítás évét követő év december 31-ig.”

A termékleírás ezenkívül megerősíti a dió nem eredeti csomagolásban történő forgalomba hozatalára vonatkozó tilalmat, mivel ezt a rendelkezést hosszú évek óta alkalmazzák az ágazatban.

—   A dió minősége

A gondos válogatás és méret szerinti osztályozás ellenére a becsomagolt tételekben előfordulhat néhány nem megfelelő termés. Ezért a termékleírás meghatározza, hogy elfogadott, ha a becsomagolt tétel tartalmaz:

legfeljebb 5 %-nyi, az eredetmegjelöléssel nem ellátott egyéb fajtákhoz tartozó héjas diót,

legfeljebb 5 %-nyi, 28 mm-nél kisebb átmérőjű héjas diót,

úgy, hogy a fenti két tétel együttesen legfeljebb 7 %-ot tehet ki.

A termékek magas minőségének szavatolása érdekében a „Noix de Grenoble” OEM termékleírása átvette a héjas dió forgalmazására vonatkozó ENSZ/EGB szabvány I. kategóriájára vonatkozó minőségi szinteket.

A termékleírás ezenkívül meghatározta a különböző okok miatt hibásnak tekintendő termések összesített maximális mennyiségét, hogy az egyes arányszámok legyenek kumulálhatók.

Így a szárított „Noix de Grenoble” dió tételenként nem tartalmazhat összesen 10 %-nál több olyan termést, amelynek héja vagy ehető része hibás (a friss dió esetében ez az arány 12 %).

—   A csomagolás földrajzi területen történő elvégzésére vonatkozó kötelezettség indokolása

A „Noix de Grenoble” diót mostanáig a földrajzi területen vagy annak közvetlen közelében csomagolták. A termékleírás e tekintetben pontosításra került, és kiegészült egy kifejezett rendelkezéssel, amely szerint a diót kötelezően a földrajzi területen kell becsomagolni.

A dió földrajzi területen történő kötelező csomagolását az alábbi tényezők indokolják:

A „Noix de Grenoble” eredetmegjelöléssel ellátott dió végső minőségének megőrzése érdekében a dióval végzett műveleteket korlátozni kell. A dió ehető részét védő héj ugyanis az ütődések következtében megsérülhet (a tölcsérbe öntéskor szétválhat vagy kettétörhet).

A dióval végzett többszöri műveletekhez kapcsolódó problémák állandó gondot jelentenek az ágazat szereplőinek. Mivel a betakarítást gépesítették, a dió kettétörésének vagy szétválásának elkerülése érdekében a lehető legjobban korlátozni kell a betakarítás utáni műveleteket.

A méret szerinti osztályozás, válogatás és csomagolás során a nagy magasságból történő leesés elkerülése érdekében betartandó óvintézkedések ellenére nem ritka, hogy a termék ellenőrzésekor a tételekben kettétört vagy szétvált diókat találnak.

A termésekkel végzett műveletek korlátozása érdekében a válogatás és a csomagolás művelete ugyanazon a helyszínen, egyetlen folyamat keretében történik, köztes tárolás nélkül.

A diót, az összenyomódás elkerülése érdekében korlátozott méretű tárolóeszközökbe helyezik (a megtöltött tárolóeszközök tömege a friss dió esetében 10 kg, a szárított dió esetében 25 kg).

Tehát ha a diót egy későbbi csomagolás céljából a földrajzi területen kívülre szállítanák, az további műveleteket jelentene, ami a dió kettétörését és szétválását, valamint összenyomódását okozhatja.

A másik ok, amiért a csomagolásra a földrajzi területen kerül sor, a dió fizikai-kémiai tulajdonságainak megőrzése. Különösen nagy figyelmet kell tehát fordítani a termék tárolási feltételeire:

A friss dió víztartalma legalább 20 %, ezért kiszáradásra hajlamos. Élettartama korlátozott, ezért a betakarítás kezdetét követő két hónapon túl nem szállítható el a területről. A friss dió egyetlen esetben sem alakítható át szárított dióvá. A fogyasztók hatékonyabb tájékoztatása érdekében a csomagolás napját feltüntetik a tárolóeszközön. A dióval kapcsolatos műveleteket végző ágazati szereplőknél történő tárolás során a hőmérsékletre és a páratartalomra vonatkozóan szigorú feltételeket kell betartani: a hőmérsékletnek 1 és 5 °C között, a páratartalomnak pedig 80 és 95 % között kell lennie.

A szárított dió összetétele eltérő, mivel nedvességtartalma legfeljebb 12 %, ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy nagy arányban, 66 %-ban tartalmaz lipideket (zsírsavakat). A rossz tárolás a lipidek oxidációját, azaz avasodást idézhet elő. Ezért van az, hogy a válogatást és a csomagolást végző ágazati szereplőknek a szárított diót március 31. után (amikor a hőmérséklet emelkedni kezd) legfeljebb 8 °C hőmérsékleten és 60–75 %-os páratartalom mellett kell tárolniuk. E termék élettartama szintén korlátozott, így a szárított diót legkésőbb a betakarítást követő december 31-éig el kell szállítani a területről.

A tárolási feltételek betartását csak úgy lehet pontosan ellenőrizni, ha szoros nyomon követéssel felügyelik a válogatást és a csomagolást a földrajzi területen végző szereplőket. Ezenkívül a becsomagolt diók egyes tételeinek ellenőrzése révén biztosítható a tárolási feltételek betartása.

Ezenkívül a földrajzi területen belüli kötelező csomagolás elmaradása ellenőrzési és nyomonkövetési problémákat is okozna.

A dió ugyanis olyan termék, amelynek fajtái helyettesíthetők. Ennek veszélyét növeli, hogy a földrajzi területen túlnyomórészt termesztett Franquette fajta hosszúkás alakú, így könnyen összetéveszthető más földrajzi területen termesztett diókkal. A különböző fajták összekeverésének elkerüléséhez – a fajtatisztaság ellenőrzéséhez – elengedhetetlen a helyi ágazati szereplők szaktudása. Ezenkívül az 1938 óta fennálló „Noix de Grenoble” megjelölés nagy hírnévre tett szert, és már előfordult, hogy nemzetközi szinten (pl. Kanadában vagy az Egyesült Államokban) jogtalanul használták ezt az elnevezést. Ha lehetőség volna az OEM-mel ellátott „Noix de Grenoble” földrajzi területen kívüli csomagolására és újracsomagolására, az további visszaéléseket vonna maga után.

A dió földrajzi területen belüli csomagolása lehetővé teszi a becsomagolt dió jellemzőinek ellenőrzését. A tárolóeszközre „Noix de Grenoble” matricát helyeznek, amelyeket a csoportosulás oszt ki a termékleírás feltételeinek megfelelő termelőknek. A csoportosulás erről nyilvántartást vezet, így mindig tudható, mekkora mennyiségű diót hoznak forgalomba „Noix de Grenoble” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel. Ez az 1968-ban bevezetett rendszer egy további biztosítékot jelent arra, hogy a terméket a forgalombahozatalig nem helyettesítik mással. A „Noix de Grenoble” diót az eredeti csomagolásban értékesítik a fogyasztónak.

Címkézés

A fogyasztók jobb tájékoztatása érdekében a termékleírás mostantól pontosabban meghatározza, hogy mit kell feltüntetni a címkéken.

Az „Appellation d’origine contrôlée” (ellenőrzött eredetmegjelölés) vagy az ennek megfelelő „AOC.” rövidítés elhelyezésére vonatkozó kötelezettség megszűnt.

A termékleírás lehetővé tette, hogy a friss dió piacán egyébként létező gyakorlat szerint a friss diót „primőr diónak” is nevezhessék.

A termékleírás meghatározta, hogy az európai uniós OEM szimbólum feltüntetése kötelező.

Az 1968 óta folytatott gyakorlatnak megfelelően a „Noix de Grenoble” címkéjén erre utalóan külön matricát kell elhelyezni.

Ezeket a matricákat a csoportosulás mennyiségi korlátozás nélkül bocsátja a termékleírást betartó termelők rendelkezésére. A matricák élénkvörös színűek (a pantone színskála szerinti 032-es szín), és minden csomagolás esetében legalább 3 cm átmérőjűek.

A fogyasztók jobb tájékoztatása érdekében a címkén ezenfelül szerepelnie kell:

a csomagolást és/vagy a szállítást végző vállalkozás azonosító adatainak: nevének és címének vagy azonosító jelzésének,

a betakarítás évének,

a csomagolás napjának (ennek feltüntetése a szárított dió esetében opcionális, a friss dió esetében azonban kötelező),

a friss dió esetében a következő feliratok valamelyikének:

„Rövid idő belül elfogyasztandó, lehetőség szerint hűvös helyen tárolandó.”

vagy

„Korlátozott eltarthatóságú, hűvös helyen tárolandó.”.

Egyéb

A termék leírása

A termék jobb leírását célzó, az „előállítás módjá”-ról szóló részben már szereplő információk ebbe a részbe kerültek át:

a felhasznált helyi endémikus fajták – Franquette, Mayette és Parisienne – nevének felsorolása,

a „szárított dió” és a „friss dió” kategóriájának pontos meghatározása, nedvességtartalmukkal együtt (legalább 20 % a friss dió esetében és legfeljebb 12 % a szárított dió esetében).

Az előállítás módja: Fajták és ültetvények

Mivel az a kötelezettség, hogy a terméseknek a földrajzi területen lévő, azonosított ültetvényekből kell származniuk, a „földrajzi terület”-ről szóló részben szerepel, az erre vonatkozó információt ebből a részből törölték.

Kapcsolat a földrajzi területtel

Ez a részt három kisebb szakaszra osztották és tovább pontosították.

Az ellenőrző szervre vonatkozó adatok

Az ellenőrző szerv elérhetőségei helyett az ellenőrzésért felelős illetékes hatóság elérhetőségei kerültek feltüntetésre annak érdekében, hogy az ellenőrző szerv változása esetén a termékleírást ne kelljen módosítani.

Nemzeti előírások

A nemzeti jogszabályok és rendelkezések módosítására tekintettel a „Nemzeti előírások” szakasz táblázatos formában mutatja be a főbb ellenőrizendő pontokat, azok referenciaértékeit és az értékelési módszerüket.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„NOIX DE GRENOBLE”

EU-szám: FR-PDO-0217-01295 – 2014.12.29.

OEM ( X ) OFJ ( )

1.   Elnevezés(ek)

„Noix de Grenoble”

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Franciaország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.6. osztály. Gyümölcs, zöldségfélék és gabonafélék, frissen vagy feldolgozva

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Noix de Grenoble” eredetmegjelölésre jogosult dió a Franquette, Parisienne és Mayette fajták legalább egyikéből származó héjas dió. A diót frissen vagy szárítva csomagolják és forgalmazzák.

A friss dió termésének minimális átmérője 28 mm. A szilárd, húsos dióbél könnyen hámozható, színe a világostól a világosbarnáig terjed, és természetes nedvességtartalma legalább 20 %.

A szárított dió termésének minimális átmérője 28 mm. A szilárd, húsos dióbél színe a világostól a világosbarnáig terjed, természetes nedvességtartalma pedig legfeljebb 12 %.

A friss vagy szárított dió kóstoláskor kesernyés jegyeket, illetve a friss kenyérre és a mogyoróra emlékeztető aromákat mutat.

3.3.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

Kizárólag a Franquette, Parisienne és Mayette fajtákhoz tartozó érett diót használják fel.

3.4.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A dió betakarításától a végső válogatásig és méret szerinti osztályozásig minden műveletet a földrajzi területen kell végezni.

3.5.   A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

A dió földrajzi területen történő kötelező csomagolását az alábbi tényezők indokolják:

A „Noix de Grenoble” eredetmegjelölésű dió minőségének megőrzése érdekében a dióval végzett műveleteket korlátozni kell, mivel a dió ehető részét védő héj az ütődések következtében megsérülhet (szétválhat vagy kettétörhet).

Az ágazat piaci szereplői ezért a minimálisra korlátozzák a betakarítás utáni műveleteket. A válogatás és a csomagolás művelete így ugyanazon a helyszínen, egyetlen folyamat keretében történik, köztes tárolás nélkül.

A diót, az összenyomódás elkerülése érdekében korlátozott méretű tárolóeszközökbe helyezik (a megtöltött tárolóeszközök tömege a friss dió esetében 10 kg, a szárított dió esetében 25 kg).

Ha a diót csomagolatlanul szállítanák ki, akkor további műveletekre lenne szükség, ami a dió kettétörését és szétválását, valamint összenyomódását okozhatja.

A másik ok, amiért a csomagolásra a földrajzi területen kerül sor, a dió fizikai-kémiai tulajdonságainak megőrzése:

A legalább 20 % víztartalmú friss dió kiszáradhat. Élettartama korlátozott: a betakarítás kezdetét követő legkésőbb két hónapon belül elszállítják a területről. A méret szerinti osztályozást, a válogatást és a csomagolást végző szereplőknek a tárolás során szigorú feltételeket kell betartaniuk a hőmérsékletre és a páratartalomra vonatkozóan.

A szárított dió magas, 66 %-os arányban tartalmaz lipideket (zsírsavakat). A rossz tárolás a lipidek oxidációját eredményezheti. A méret szerinti osztályozást, a válogatást és a csomagolást március 31. után végző szereplőknek a tárolás során be kell tartaniuk a hőmérsékletre és a páratartalomra vonatkozó feltételeket. A szárított diót a betakarítást követő december 31-éig el kell szállítani a területről.

A tárolási feltételek betartását csak úgy lehet pontosan ellenőrizni, ha a válogatást és a csomagolást a földrajzi területen belül végző szereplőket, illetve a becsomagolt diót szoros nyomon követéssel felügyelik.

Ezenkívül a földrajzi területen belüli kötelező csomagolás elmaradása ellenőrzési és nyomonkövetési problémákat is okozna.

A dió ugyanis olyan termék, amelynek fajtái helyettesíthetők. A fajtatisztaság ellenőrzéséhez a helyi ágazati szereplők szaktudása elengedhetetlen. Ezenkívül az 1938 óta fennálló „Noix de Grenoble” megjelölés nagy hírnévre tett szert, és a korábbiakban már előfordult, hogy nemzetközi szinten jogtalanul használták ezt az elnevezést. Ha lehetőség volna az OEM-mel ellátott „Noix de Grenoble” földrajzi területen kívüli csomagolására és újracsomagolására, az további visszaéléseket vonna maga után.

A dió földrajzi területen történő csomagolásának köszönhetően a becsomagolt dió jellemzői ellenőrizhetők. A tárolóeszközökre „Noix de Grenoble” címkéket helyeznek, amiről a csoportosulás nyilvántartást vezet, így mindig tudható, hogy mekkora mennyiséget hoztak forgalomba. Ez az 1968-ban bevezetett rendszer egy további biztosítékot jelent arra, hogy a terméket a forgalombahozatalig nem helyettesítik mással. A „Noix de Grenoble” diót az eredeti csomagolásban értékesítik a fogyasztónak.

3.6.   A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

Az egységcsomagolás címkéjén a jogszabályban előírt kötelező feliratokon kívül feltüntetik a következő jelöléseket, mindezt a csomagolás azonos oldalán, kitörölhetetlen, tökéletesen olvasható és látható betűkkel:

a „Noix de Grenoble” elnevezést,

ennek közelében az európai uniós OEM szimbólumot,

a friss dió csomagolásán a „noix fraîches” (friss dió) vagy „noix primeurs” (primőr dió), a szárított dió csomagolásán pedig a „noix sèches” (szárított dió) feliratot,

az elnevezés után vagy közvetlen közelében ezenkívül teljesen kiírva megjeleníthető az „appellation d’origine protégée” (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) felirat,

minden feliratot olyan karakterekkel kell nyomtatni, amelyek mérete sem magasságban, sem szélességben nem haladja meg a „Noix de Grenoble” oltalom alatt álló eredetmegjelölés karaktereinek méreteit,

a számozott vagy szerződésszámmal ellátott, a „Noix de Grenoble” szakmaközi bizottsága által kibocsátott, élénkvörös színű (a pantone színskála szerinti 032-es szín), minden csomagolás esetében legalább 3 cm átmérőjű matricát,

a csomagolást és/vagy a szállítást végző vállalkozás azonosító adatait: nevét és címét vagy azonosító jelzését,

a betakarítás évét,

a friss dió esetében:

a csomagolás napját;

a következő feliratok egyikét:

„Rövid idő belül elfogyasztandó, lehetőség szerint hűvös helyen tárolandó.”

vagy

„Korlátozott eltarthatóságú, hűvös helyen tárolandó.”

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

A dió betakarításától kezdve a csomagolásig minden műveletet a földrajzi területen végeznek, amely Grésivaudan, Chambarans és Bièvre természetes mezőgazdasági vidékekre terjed ki.

A földrajzi terület összesen 261 községet foglal magában, amelyek közül 184 Isère megyében, 48 Drôme megyében, 29 pedig Savoie megyében található.

Drôme megye:

Bourg-de-Péage, Romans-sur-Isère, Romans-sur-Isère 1. és 2., illetve Saint-Jean-en-Royans járások összes községe.

Le Grand-Serre járás: (Le) Grand-Serre és Montrigaud község.

Saint-Donat-sur-l’Herbasse járás: Saint-Donat-sur-l’Herbasse község.

Isère megye:

Az alábbi járásokban található községek teljes területe: Allevard, Domène, Échirolles, Échirolles-Est, Eybens, Fontaine-Sassenage, Fontaine-Seyssinet, Goncelin, Grenoble, Le Touvet, Meylan, Pont-en-Royans, Rives, Roybon, Saint-Égrève, Saint-Étienne-de-Saint-Geoirs, Saint-Ismier, Saint-Marcellin, Tullins, Vinay, Voiron.

La Côte-Saint-André járás: Balbins, (La) Côte-Saint-André, Faramans, Gillonnay, Ornacieux, Pajay, Penol, Saint-Hilaire-de-la-Côte és Sardieu község.

Le Grand-Lemps járás: Apprieu, Bévenais, Colombe és (Le) Grand-Lemps község.

Villard-de-Lans járás: Engins és Saint-Nizier-du-Moucherotte község.

Savoie megye:

A Montmélian és (La) Rochette járásokban található községek egész területe.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel:

A földrajzi terület sajátosságai

Természeti tényezők:

A földrajzi terület az Isère völgyében elterülő Grésivaudan, Chambarans és Bièvre természetes mezőgazdasági vidékekre terjed ki, amelyek különleges jellemzőik miatt különösen alkalmasak kiváló minőségű dió termesztésére.

A kb. 300 méteres tengerszint feletti magasságban uralkodó 10,5 °C-os évi átlaghőmérséklet ideális a diófák vegetációs ciklusának teljes és harmonikus lezajlásához.

A 800 és 1 100 mm közötti évi átlagos csapadékmennyiség elegendő vizet és megfelelő légköri páratartalmat biztosít anélkül, hogy a talajok túltelítődnének vízzel, vagy jelentős ködök alakulnának ki.

A téli hideg (a fagyos napok száma a terület nyugati részén átlagosan 65, a keleti részén 100) tökéletes feltételeket nyújt a fák vernalizációjához, ami a szabályos tavaszi virágzás elengedhetetlen előfeltétele.

Mindig a tél a legkevésbé csapadékos évszak. Így nem következik be a talajok tavaszi túltelítettsége, ami akadályozná a fák biológiai újjáéledését.

A kontinentális hatásoknak tulajdonítható nagy évi hőingadozás (19–20 °C) elősegíti a reprodukciós szakaszok szabályosságát.

Augusztustól a hőmérséklet 2 hónap alatt 10 °C-kal csökken. A termések érése tehát nagyon szabályosan megy végbe, a dió minőségét hátrányosan befolyásoló és a fiatal ágak ellenálló képességét próbára tevő hirtelen növekedés nélkül.

A hirtelen hőmérséklet-csökkenés – valamint a fényperiódus és a légköri páratartalom növekedése – miatt a burok szétpattanása és a kocsány leválása gyorsan és egyenletesen történik. Az egyes diófák reprodukciós ciklusának egyidejűsége egészen az utolsó szakaszig megmarad.

A legesősebb évszak mindig az ősz, a legtöbb csapadék pedig átlagosan októberben hullik.

Emberi tényezők:

Az Isère völgyében nagyon régóta termesztenek diót. A 11. századi grenoble-i levéltári iratok említést tesznek a korabeli űrmérték szerinti mennyiségű dióval megfizetett járandóságokról, és a várurak 14. és 15. századi számadáskönyvei szintén említik a diótermesztést.

Az egyöntetű minőségű, eladásra szánt dió termesztése a 18. század végén kifejlesztett oltási tudománynak köszönhetően indult fejlődésnek. A helyi tájkép meghatározó elemei a dióültetvények és a hagyományos szárítók.

A diótermesztés és azzal együtt a közlekedés fejlődése lehetővé tette nemcsak a francia, hanem angol és amerikai piacok meghódítását. La Rivière falu diótermesztői már 1900 előtt csoportba szerveződtek, hogy együtt szervezzék meg az Egyesült Államokba irányuló kivitelüket.

A szakma szervezetbe tömörülésének másik célja a kiváló minőségű termék népszerűsítése és a „Noix de Grenoble” elnevezés bitorlása elleni védekezés volt. Ám 1927-ig kellett várni ahhoz, hogy létrejöjjön a „Noix de Grenoble” termesztőinek szakszervezeti szövetsége, és 1938-ig, hogy a dió (az 1938. június 17-i rendelettel) megkapja a „Noix de Grenoble” eredetmegjelölést.

A diótermesztés fejlődésében szerepet játszó további tényező a csemetekertészek munkája, akik a 20. század elejétől Vinay, Vif és Saint-Marcellin településeken, majd kb. 1960-tól Chatte községben tevékenykedtek. A „Noix de Grenoble” dióültetvények egységességét részben a csemetekertészek szaktudásának átörökítése magyarázza. A kifejlesztett faegyedek folyamatos reprodukálhatósága és a dió ebből következően állandó minősége hozzájárul az Isère völgyének a diótermesztés terén szerzett hírnevéhez. Meg kell jegyezni emellett, hogy a földrajzi területen a dió betakarítására és szárítására alkalmas szerszámokat és eszközöket is kifejlesztettek.

A helyi gyakorlat az oltáson kívül az Isère völgyének természeti tényezőihez alkalmazkodott őshonos fajták kiválasztására is hangsúlyt fektet. Az ellenőrzött eredetmegjelölés 1938. évi elismerésének alapját képező három endémikus fajta a Franquette, a Parisienne és a Mayette.

A fák mérsékelt sűrűségű gyümölcsösöket alkotnak: minden fára legalább 100 m2 terület jut. A fák az ültetéskor koronaalakító metszésen esnek át. Ezután elegendő 2-3 évente metszeni a fákat, hogy a fény minél jobban behatolhasson a koronába.

A diót kellően érett állapotában szüretelik, amikor a belső rekeszek közötti válaszfal már teljesen barna. A termést gyorsan kiválogatják, megmossák, majd szárítják: a szárítás legkésőbb a betakarítás után 36 órával megkezdődik.

A diót általában a szárítandó termések között áramoltatott mérsékelten meleg (legfeljebb 30 °C-os) levegővel, vagy – a kistermelők esetében – természetes módszerrel, polcos állványokon szárítják.

A szárítás után a diót méret szerint osztályozzák. Az osztályozó sablonnal, amely az eredetmegjelölés alá tartozó többé-kevésbé hosszúkás alakú fajták jellegzetességeihez igazodik, a 28 mm-nél nagyobb átmérőjű diók könnyen kiválogathatók.

Egy utolsó válogatással biztosítható, hogy a tételekben 10 %-nál kisebb legyen hibás héjú vagy belű termések aránya (a friss dió esetében ez az arány 12 %), majd közvetlenül ezután korlátozott méretű tárolóeszközökbe csomagolják a diót, és így kínálják azt a fogyasztóknak, hogy épsége garantálható legyen.

A termék sajátosságai

A „Noix de Grenoble” dió minimális átmérője 28 mm, és héjastul, frissen vagy szárítva kerül forgalomba. A termések héja tiszta és egészséges, és nincs olyan hibája, amely ronthatná a dió kinézetét, minőségét, eltarthatóságát és kiszerelését.

A dióbél szilárd és húsos. Színe a világostól a világosbarnáig terjed.

A friss vagy szárított dió kóstoláskor kesernyés jegyeket, illetve a friss kenyérre és a mogyoróra emlékeztető aromákat mutat.

Ok-okozati kapcsolat

A diófaültetvényeket a viszonylag nedves és szeles éghajlatú Isère-völgybe telepítették, lehetővé téve a diótermesztés alapvető követelményeinek teljesítését, és elősegítve annak fejlődését.

A diótermesztők által kiválasztott legmegfelelőbb földterületek és a rendszeres vízutánpótlás biztosítják a jó minőségű, húsos diók szabályszerű termesztését.

Az augusztus végén kezdődő hőmérséklet-csökkenésnek köszönhetően a termések érése lassú és szabályos.

Az Isère völgyének csapadékos őszi időjárása a betakarítást ugyan nem könnyíti meg, viszont a „Noix de Grenoble” kifinomultságának legfőbb biztosítékát jelenti. A dióbél víztartalmának csökkenése így lassan, szabályosan és egyenletesen megy végbe. Ez egyrészt a héj vastagságának, másrészt a páratartalomnak köszönhető. A jelenség lassú és szabályos lefolyása megakadályozza a termés megromlását és különösen a lipidek avasodását.

A kedvelt termőhelyükön termesztett, őshonos helyi fajták (Franquette, Mayette és Parisienne) felhasználása gazdag aromavilágú terméseket eredményez.

A termesztés során alkalmazott gyakorlatok, amelyek biztosítják, hogy a napfény mélyen behatoljon a diófák lombkoronájába, elősegítik a termések optimális érését.

A terméseket ily módon megfelelően érett állapotban, szeptember végén lehet szüretelni, miután a különböző szektorokban (magasság, talajok stb.) található diók érettségi fokának közös vizsgálata alapján minden évben kitűzik a betakarítás kezdőnapját.

Az érett diók betakarítása után rövid időn belül, mérsékelten meleg levegővel végrehajtott szárításnak, valamint a termések válogatásának és mosásának köszönhetően a dió egészséges és tiszta lesz, a dióbél pedig – a kiváló minőség jeleként – a világostól a világosbarnáig terjedő árnyalatú.

Az ezt követő gondos válogatás, méret szerinti osztályozás és csomagolás biztosítja a „Noix de Grenoble” sajátos tulajdonságainak megőrzését.

A földrajzi terület természeti jellemzőiből, illetve a termesztők és a szállítók szaktudásából egy diófajta született, amely nemzetközi hírnévre tett szert.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

https://www.inao.gouv.fr/fichier/CDCNoixDeGrenoble2015.pdf


(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.


Top