EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.12.21.

COM(2016) 825 final

2016/0413(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről és az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

{SWD(2016) 470 final}
{SWD(2016) 471 final}

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Az első készpénzellenőrzési rendelet elfogadására 2005-ben került sor 2 . E rendelet kiegészítette a pénzmosási irányelv 3 rendelkezéseit olyan ellenőrzési rendszer létrehozásával, amely 10 000 EUR vagy azt meghaladó értékű valutával vagy bemutatóra szóló átruházható értékpapírokkal az Unió területére belépő vagy azt elhagyó természetes személyekre vonatkozott. A rendelet ezáltal uniós szinten hajtotta végre a pénzmosás- és terrorizmusfinanszírozás-ellenes nemzetközi szabványokat, jelesül a pénzmosás elleni küzdelemmel foglalkozó Pénzügyi Akció Munkacsoport (Financial Action Task Force, a továbbiakban: FATF) készpénzforgalom ellenőrzéséről szóló ajánlását.

Az első készpénzellenőrzési rendelet célkitűzései megvalósítása mértékének, a tagállamoktól kapott információk, valamint a határokon átnyúló készpénzforgalom ellenőrzését szolgáló nemzetközi szabványok alakulásának értékelése alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy bár a rendelet összességében eredményes volt, számos terület jelentett problémát, amelyeket a rendelet működésének javítása céljából meg kell erősíteni.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

A javaslat az EU pénzmosás-ellenes / terrorizmusfinanszírozás-ellenes keretrendszerének részét képezi. Párhuzamosságot hoz létre a pénzmosási irányelvvel a külső határokon átnyúló készpénzforgalmat illetően.

Az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgását magában foglaló belső piac megszervezése a tagállamokban – a közérdek által szükségessé tett esetekben – összehangolt intézkedések megtételét foglalja magában a megfelelő és egyenlő védelem és azonos feltételek fenntartása érdekében.

Az összehangolás szükséges szintje kizárólag a nemzeti szabályozás alapján nem lenne elérhető. A pénzmosók és terrorizmusfinanszírozók kihasználhatják az eltéréseket, és megkísérelhetik készpénzüket a leggyengébb ellenőrzéssel rendelkező tagállamokon keresztül az EU-ba behozni vagy onnan kivinni. Tekintettel évente az EU-ba belépő és azt elhagyó bejelentett készpénzösszegekre (átlagosan 60-70 milliárd EUR természetes személyek birtokában), ennek torzító hatása lehet a belső piacra nézve.

E rendeletjavaslat nem akadályozná meg a tagállamokat abban, hogy a belső határokon átnyúló készpénzforgalomra vonatkozóan nemzeti ellenőrzési intézkedéseket tegyenek, feltéve, hogy ezek az intézkedések összeegyeztethetők az EUMSZ 65. cikke (1) bekezdésének b) pontjával és 65. cikkének (3) bekezdésével.

E rendelet nem érinti az EU vagy a tagállamok által megtett olyan intézkedéseket, amelyek a gazdasági vagy monetáris unió működésének súlyos nehézsége (EUMSZ 66. cikk) vagy a fizetési mérleg hirtelen válsága (EUMSZ 143–144.cikk) esetén korlátozzák a tőkemozgásokat.

•Arányosság

•A jogi aktus típusának megválasztása

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

az EU külső határain postai úton és teherszállítás útján bonyolított készpénzforgalomnak a rendelet hatálya alá helyezése;

a tagállamok közötti információcsere lehetőségeinek bővítése és összehangolása az alábbi módokon:

a készpénz-bejelentési adatok adózási célú, többek között az adócsalás és adóelkerülés elleni küzdelem érdekében történő felhasználásának kifejezett megengedése;

az EU külső határain a tagállamok által alkalmazott készpénzellenőrzési szankciók közelítése;

a készpénzbejelentéssel kapcsolatos információcsere-eljárás észszerűsítése, amennyiben az a pénzügyi információs egységekkel kapcsolatos;

a készpénz fogalommeghatározásának módosítása oly módon, hogy az magában foglalja az aranyat és a drágaköveket is; és

a tagállami végrehajtás következetes és kellő szintjét biztosító mechanizmus kidolgozása.

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

•Hatásvizsgálat

a FATF készpénzfutárokról szóló 32. ajánlásának megfelelő végrehajtása a teherszállítás keretében és futárszolgálattal feladott készpénzre vonatkozó adatszolgáltatáson alapuló intézkedések révén, amelyek megfelelő ellenőrzésekkel és értékeléssel párosítva betekintést és ellenőrzést engednek további szisztematikus nyilatkozattételi teher létrehozása nélkül;

az adatcserével kapcsolatos észszerűsítés és egyértelműsítés a szereplők azonosítása és az alkalmazandó eljárás meghatározása révén;

a küszöbértéket el nem érő összegek nemzeti szabályozás alapján történő lefoglalásának kifejezett engedélyezése kellően magas beavatkozási küszöb mellett;

objektív tényezők alapján a „készpénz” fogalmának újbóli meghatározása, amelynek jövőállóságát biztosítja az új elemek beépítésének lehetősége felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén, a Tanács és a Parlament felügyelete mellett;

a szankciók kiszabása a tagállamok hatáskörében marad, amelyek értesítik a Bizottságot az alkalmazandó nemzeti rendelkezésekről és bármely változásról; és

eddig többnyire önkéntes alapon működő számos más támogató elem, mint például statisztika rendelkezésre bocsátásának, összehangolt nyilatkozattételi formanyomtatvány és a nyilatkozattétel elmulasztása miatt kiszabható szankciók módosítására vonatkozó jelentés formalizálása a jövőbeli értékelések minőségének és az érdekelt felek fokozott jogbiztonságának biztosítása érdekében.

•Alapjogok

A tervezett intézkedések valószínűleg hatást gyakorolnak az alábbi jogokra, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Alapjogi Charta) következő cikkei rögzítenek:

–    a magán- és a családi élet, valamint az otthon tiszteletben tartása (az Alapjogi Charta 7. cikke);

–    a személyes adatok védelme (az Alapjogi Charta 8. cikke);

–    a vállalkozás szabadsága (az Alapjogi Charta 16. cikke); és

–    a tulajdonhoz való jog (az Alapjogi Charta 17. cikke).

Számos intézkedés kihat ezekre a jogokra: a polgároknak esetlegesen nyilatkozatot kell benyújtaniuk és személyes adatokat kell szolgáltatniuk, amelyeket rögzítenek, feldolgoznak és továbbítanak más hatóságokhoz; a jelenlegi rendszerhez képest több információ gyűjtése; a hordozott összegekkel kapcsolatos büntetendő cselekmény gyanúja esetén a hatóság úgy dönthetnek, hogy ideiglenesen lefoglalják a készpénzt, ami érinti a tulajdonhoz való jogot.

Az Alapjogi Charta 52. cikke rögzíti, hogy az elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható, a korlátozásnak az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket kell szolgálnia, és arányosnak kell lennie.

E javaslat általános érdekű jogalapot hoz létre és általános érdekű célkitűzéseket szolgál. Egy sor biztosítékot nyújt az adatok felhasználásával kapcsolatban, ideértve a(z) (adatkezelőként eljáró) illetékes hatóságok arra vonatkozó kötelezettségét, hogy biztosítsák az adatok biztonságát, és az adatokat a szakmai titoktartási kötelezettségnek megfelelően kezeljék, a cél korlátozását és a különleges megőrzési időszakot.

Az intézkedések érzékeny egyensúlyt teremtenek az érintett jogok és a társadalom jogos érdekei között egy hatékony (a célkitűzést megvalósító), azonban a jogokat a lehető legkevésbé érintő megközelítés alkalmazásával.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

2016/0413 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről és az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 33. és 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 16 ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 17 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)A belső piac mint az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad és biztonságos áramlását biztosító terület harmonikus, fenntartható és inkluzív fejlődésének előmozdítása az Unió egyik prioritása.

(2)A törvénytelen jövedelmek visszaforgatása a gazdaságba és a pénz tiltott tevékenységek finanszírozására fordítása torzulásokat és tisztességtelen versenyelőnyt eredményez a törvénytisztelő polgárokkal és társaságokkal szemben, következésképpen veszélyt jelent a belső piac működésére. Ezenfelül elősegíti az uniós polgárok biztonságát veszélyeztető büntetendő és terrorista cselekményeket is. Ezért az Unió lépéseket tett saját védelme érdekében.

(3)Az említett lépések egyik fő pillére a 91/308/EGK tanácsi irányelv 18 volt, amely a pénzügyi intézmények, jogi személyek és bizonyos hivatások vonatkozásában egy sor intézkedést és kötelezettséget rögzített többek között az átláthatósággal, adatrögzítéssel és „ügyfél-megismerési rendelkezésekkel” kapcsolatban, és előírta, hogy a gyanús ügyleteket kötelező jelenteni a nemzeti pénzügyi információs egységeknek, amelyeket az ilyen ügyletek értékelésére szolgáló központként hoztak létre, és feladatuk a más országbeli kollégáikkal való érintkezés és – szükség esetén – az igazságszolgáltatási szervekkel való kapcsolatfelvétel is. Azóta az irányelvet módosították, és azt későbbi intézkedések váltották fel. A pénzmosás megelőzésére vonatkozó rendelkezéseket jelenleg az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv 19 rögzíti.

(4)Tekintettel annak veszélyére, hogy a 91/308/EGK irányelv alkalmazása a törvénytelen célt szolgáló készpénzforgalom növekedéséhez vezethet, ami veszélyeztetheti a pénzügyi rendszert és a belső piacot, az irányelvet kiegészítette az 1889/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 20 . E rendelet célja a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése és feltárása olyan ellenőrzési rendszer létrehozása révén, amely a 10 000 EUR (vagy más valutában azzal egyenértékű) vagy azt meghaladó összegű készpénzt vagy bemutatóra szóló átruházható értékpapírt magánál tartó, az Unióba belépő, illetve azt elhagyó természetes személyekre alkalmazandó.

(5)Az 1889/2005/EK rendelet a Pénzügyi Akció Munkacsoport (Financial Action Task Force, a továbbiakban: FATF) által kidolgozott, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó nemzetközi szabványokat hajtotta végre a Közösségen belül.

(6)Az (EU) 2015/849 irányelv számos olyan büntetendő cselekményt azonosít és ír le, amelyekből pénzmosás tárgyát képező vagy a terrorizmus finanszírozására fordított jövedelem származhat. Az e büntetendő cselekményekből származó jövedelmeket pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása céljából gyakran átszállítják az Unió külső határain. E rendeletnek ezt figyelembe kell vennie, és olyan szabályrendszert kell meghatároznia, amely a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás mint olyan megelőzéséhez való hozzájárulás mellett elősegíti az (EU) 2015/849 irányelvben meghatározott büntetendő cselekmények felderítését és vizsgálatát is.

(7)A FATF egy kormányközi szerv, amelyet az 1989-ben Párizsban tartott G7 csúcstalálkozón hoztak létre azzal a céllal, hogy szabványokat határozzon meg, és elősegítse – a pénzmosás, terrorizmus finanszírozása és a nemzetközi pénzügyi rendszer integritását fenyegető egyéb veszélyek elleni küzdelem érdekében hozott – jogi, szabályozási és operatív intézkedések hatékony végrehajtását. Számos tagállam tagja a FATF-nak vagy regionális szerveken keresztül képviselteti magát a FATF-ban. Az Uniót a FATF keretében a Bizottság képviseli, és az Unió elkötelezte magát a FATF ajánlásainak hatékony végrehajtása mellett. A FATF szintjén a készpénzfutárokról szóló 32. ajánlás rögzíti, hogy szabályokat kell meghatározni a határokon átnyúló készpénzforgalom megfelelő ellenőrzése érdekében.

(8)A törvénytelenül megszerzett értékek határokon át történő továbbításának céljára használt mechanizmusokra való növekvő rálátás és a FATF ajánlásaiban ebből következően végrehajtott módosításoknak, a jogi keret (EU) 2015/849 irányelvvel bevezetett módosításainak, valamint az új legjobb gyakorlatok kidolgozásának eredményeként és a meglévő szabályozás értékelése alapján az 1889/2005/EK rendelet rendelkezéseinek tükröznie kell ezeket a fejleményeket. A szükséges módosítások terjedelmére figyelemmel a rendeletet hatályon kívül kell helyezni és új rendelettel kell felváltani.

(9)Ez a rendelet nem érinti a tagállamok azon képességét, hogy az Unión belüli készpénzforgalom további nemzeti ellenőrzését írják elő, feltéve, hogy ezek az ellenőrzések összhangban vannak az uniós alapvető szabadságokkal, különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 63. és 65. cikkével.

(10)E rendelet nem érinti az Unió vagy a tagállamok által megtett olyan intézkedéseket, amelyek a gazdasági vagy monetáris unió működésének az Európai Unió működéséről szóló szerződés 66. cikke szerinti súlyos nehézsége vagy a fizetési mérleg ugyanazon szerződés 143. és 144. cikke szerinti hirtelen válsága esetén korlátozzák a tőkemozgásokat.

(11)Figyelembe véve a vámhatóságok jelenlétét az Unió külső határain, a külső határt átlépő személyek és áruk ellenőrzésének elvégzése terén szerzett szakértelmüket és az 1889/2005/EK rendelet alkalmazásában szerzett tapasztalatukat, e rendelet alkalmazásában e hatóságoknak továbbra is illetékes hatóságokként kell eljárniuk. Mindazonáltal a tagállamoknak továbbra is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a külső határokon jelenlévő más nemzeti hatóságokat jelöljenek ki illetékes hatóságként.

(12)Az e rendeletben alkalmazott egyik kulcsfontosságú fogalom a „készpénz”, amelyet úgy kell meghatározni, hogy négy kategóriát tartalmazzon: valuta, bemutatóra szóló átruházható értékpapírok, könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt áruk és az előre fizetett kártyák bizonyos típusai. Jellemzőikre tekintettel egyes bemutatóra szóló átruházható értékpapírokat, könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt árukat, valamint bankszámlához nem kapcsolt előre fizetett kártyákat valószínűsíthetően valuta helyett használnak a külső határokon át történő értéktovábbítás olyan névtelen eszközeként, amely nem követhető nyomon a hatóságok klasszikus felügyeleti rendszerének alkalmazásával. E rendeletnek rögzítenie kell a „készpénz” fogalommeghatározásának alapvető alkotóelemeit, ugyanakkor lehetővé kell tennie, hogy a Bizottság módosíthassa a nem alapvető alkotóelemeket, reagálva a bűnözők és társaik azon erőfeszítéseire, hogy az egyetlen könnyen készpénzzé tehető értékhordozóra vonatkozó ellenőrző intézkedést más típusú értékhordozónak a külső határokon át történő továbbításával kerüljék meg. Amennyiben érzékelhető mértékű ilyen magatartásra vonatkozó bizonyítékok merülnek fel, alapvető fontosságú, hogy az intézkedések gyorsan megszülessenek a helyzet orvoslása érdekében.

(13)A bemutatóra szóló átruházható értékpapírok olyan pénzügyi eszközök, amelyek név szerinti említése vagy nyilvántartásba vétele hiányában is feljogosítják fizikai birtokosukat pénzösszeg követelésére. Ezek könnyen használhatók jelentős értékmennyiségek továbbítására, és nagy hasonlóságot mutatnak a valutával a visszaélés kockázatát, a készpénzzé tehetőséget és a névtelenséget illetően.

(14)A könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt áruk olyan áruk, amelyek értékének térfogatukhoz viszonyított aránya magas, és amelyek vonatkozásában létezik egy könnyen hozzáférhető nemzetközi kereskedelmi piac, amely lehetővé teszi azok valutára váltását szerény ügyleti költség mellett. Ezek az áruk főként szabványosított módon jelennek meg, amely lehetővé teszi értékük gyors ellenőrzését.

(15)Az előre fizetett kártyák olyan nem névre szóló, monetáris értéket vagy pénzösszeget hordozó kártyák, amelyekkel fizetési műveletek végezhetők, áruk vagy szolgáltatások vásárolhatók, vagy amelyek valuta-visszaváltásra használhatók, és nem kapcsolódnak bankszámlához. Széles körben használják őket többféle jogszerű célra, és egyes ilyen eszközök egyértelműen szolgálják a társadalom érdekeit. Az előre fizetett kártyák könnyen átruházhatók, és felhasználhatók jelentős értékek külső határokon át történő továbbítására. A készpénz fogalommeghatározásában ezért szerepelniük kell az előre fizetett kártyáknak is. Így lehetőség lesz arra, hogy az intézkedések kiterjesztésre kerüljenek az előre fizetett kártyák bizonyos típusaira is, amennyiben a bizonyítékok ezt indokolják, és kellően figyelembe véve az arányosságot és a gyakorlati kikényszeríthetőséget.

(16)A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése érdekében az Unióba belépő vagy azt elhagyó természetes személyek számára nyilatkozattételi kötelezettséget kell előírni. A szabad mozgás indokolatlan korlátozásának vagy a polgárok és a hatóságok közigazgatási formalitásokkal való túlzott megterhelésének elkerülése érdekében a kötelezettséget 10 000 EUR vagy azzal egyenértékű, könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt árunak, bemutatóra szóló átruházható értékpapírnak, előre fizetett kártyának vagy más valutának megfelelő küszöbértékhez kell kötni. Az említett kötelezettségnek az ilyen összeget maguknál, a poggyászukban vagy a külső határ átlépésére használt közlekedési eszközben tartó személyekre kell vonatkoznia. Elő kell írni e személyek számára, hogy a készpénzt bocsássák az illetékes hatóságok rendelkezésére ellenőrzés céljából.

(17)Ami a tulajdonos, feladó, tervezett címzett vagy képviselőik által nem kísért készpénz forgalmát, például az Unióba postai csomagban, futárküldeményben, kísérő nélküli poggyászban vagy konténeres rakományban belépő, illetve onnan így kilépő készpénzt illeti, a külső határon működő illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a feladót, a címzettet vagy képviselőiket adatszolgáltatási nyilatkozat megtételére kötelezzék. Az említett adatszolgáltatásnak ki kell terjednie számos olyan elemre – például a pénzeszközök származására, rendeltetési helyére, gazdasági eredetére és tervezett felhasználására –, amely nem szerepel a vámhatóságoknak benyújtott szokásos dokumentációban, például a szállítási dokumentumokban és a vám-árunyilatkozatokban. Ez lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok kockázatelemzést végezzenek, és erőfeszítéseiket azokra a szállítmányokra összpontosítsák, amelyek a legnagyobb kockázatúnak tűnnek, miközben nem kerül sor további szisztematikus formalitások előírására. Az adatszolgáltatási kötelezettségre a természetes személyeknél lévő készpénzre meghatározott küszöbértéknek kell vonatkoznia.

(18)E rendelet célkitűzéseinek eléréséhez a készpénzforgalomra vonatkozó számos szabványosított adatelem, mint például a készpénz tulajdonosa és címzettje személyes adatainak, valamint a készpénz gazdasági eredetének és tervezett felhasználásának rögzítése szükséges.

(19)Ami a nyilatkozattételi és adatszolgáltatási kötelezettséget illeti, az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük a személyek, poggyászuk, a külső határ átlépésére használt közlekedési eszközük és a határt átlépő és esetlegesen készpénzt tartalmazó bármely kíséret nélküli szállítmány vagy tárolóeszköz és az azokat szállító eszközök minden szükséges ellenőrzésének elvégzésére. A kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetén az illetékes hatóságoknak hivatalból kell megállapítaniuk a nyilatkozat tartalmát, hogy a releváns információt ezt követően közölhessék más hatóságokkal.

(20)Amennyiben a küszöbérték alatti készpénzösszeget észlelnek, azonban a jelek arra utalnak, hogy a készpénz az e rendeletben meghatározott büntetendő cselekményekhez kapcsolódhat, az illetékes hatóságoknak képeseknek kell lenniük a készpénzt maguknál tartó személyekre vonatkozó alapvető adatok, például személyazonosító adataik és állampolgárságuk, valamint a használt közlekedési eszköz adatainak, például típusának, indulási helyének és célállomásának rögzítésére.

(21)Ezeket az információkat továbbítani kell az érintett tagállam pénzügyi információs egységének. Ezek az egységek játsszák a központi szerepet a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben, számos forrásból, például pénzügyi intézményektől kapnak és dolgoznak fel információkat, továbbá elemzik azokat annak megállapítása érdekében, hogy van-e olyan indok a nyomozás folytatására, amely esetleg nem észlelhető a nyilatkozatokat gyűjtő és e rendelet alapján ellenőrzéseket végző illetékes hatóságok számára.

(22)A küszöbérték alatti összegek észlelése büntetendő cselekményekre utaló jelek esetén nagymértékben releváns ebben az összefüggésben. Következésképpen indokolt, hogy büntetendő cselekményekre utaló jelek esetén a küszöbérték alatti összegekkel kapcsolatos információkat is meg lehessen osztani más tagállamok illetékes hatóságaival..

(23)Tekintettel arra, hogy az e rendelet alapján ellenőrzés tárgyát képező készpénzforgalom a külső határon át megy végbe, és figyelembe véve az eljárás nehézségét azt követően, hogy a készpénz elhagyta a belépési vagy kilépési pontot, valamint az akár kis összegek törvénytelen használatához is kapcsolódó kockázatot, az illetékes hatóságoknak – fékek és ellensúlyok mellett – képeseknek kell lenniük bizonyos körülmények között a készpénz ideiglenes lefoglalására és visszatartására: először is a nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása esetén, másodszor büntetendő cselekményekre utaló jelek esetén, függetlenül az összegtől és attól, hogy a készpénzt természetes személynél van-e vagy kíséret nélküli. Az ideiglenes lefoglalás és visszatartás jellegére és annak a mozgás szabadságára és a tulajdonhoz való jogra gyakorolt hatására tekintettel a visszatartás időtartamának arra az abszolút minimumra kell korlátozódnia, amelyre más illetékes hatóságoknak szükségük van annak megállapításához, hogy indokolt-e további beavatkozás, például vizsgálat vagy a készpénz lefoglalása más jogi eszközök alapján. A készpénz ideiglenes visszatartásáról e rendelet alapján hozott határozatot meg kell indokolni, és az indokolásban megfelelően be kell mutatni azokat a konkrét tényezőket, amelyek az intézkedés megtételéhez vezettek. Amennyiben a határidő végéig nem született döntés a további beavatkozást illetően, vagy az illetékes hatóság úgy határoz, hogy nem indokolt a készpénz további visszatartása, azt haladéktalanul a nyilatkozattevő rendelkezésére kell bocsátani.

(24)Alapvető fontosságú, hogy az e rendelet alapján információt gyűjtő illetékes hatóságok kellő időben továbbítsák az információkat a nemzeti pénzügyi információs egységnek, hogy az tovább elemezhesse és összehasonlíthassa azokat más adatokkal a 2015/849 irányelvben foglaltak szerint.

(25)A nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése elmulasztásának vagy büntetendő cselekmények jeleinek észlelése esetén az illetékes hatóságoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy megfelelő csatornákon megosszák az információkat a szóban forgó büntetendő cselekmények elleni küzdelem terén illetékes hatóságokkal. Ez az adatcsere arányos, tekintettel arra, hogy a nyilatkozattételi kötelezettség megsértői, akiket az egyik tagállamban tetten értek, valószínűleg egy másik belépési vagy kilépési tagállamot fognak választani, amelynek illetékes hatóságai nem bírnak tudomással korábbi jogsértéseikről. Ezt az információcserét kötelezővé kell tenni, hogy ezáltal biztosítani lehessen a tagállamokban a következetes alkalmazást. Arra utaló jelek esetén, hogy a készpénz olyan büntetendő cselekményhez kapcsolódik, amely az Unió pénzügyi érdekeit sértheti, az említett információt a Bizottságnak is rendelkezésére kell bocsátani. Annak érdekében, hogy minél jobban teljesüljenek e rendelet nyilatkozattételi kötelezettség megkerülésével kapcsolatos megelőzési és visszatartó célkitűzései, kötelezővé kell tenni az anonimizált kockázati információk és kockázatelemzési eredmények cseréjét is a tagállamok és a Bizottság között.

(26)Lehetővé kell tenni az illetékes tagállami hatóságok és a Bizottság, valamint – megfelelő biztosítékok esetén – a harmadik országok hatóságai közötti információcserét. Ilyen információcsere csak akkor engedhető meg, ha az alapvető jogokra és a személyes adatok továbbítására vonatkozó nemzeti és uniós rendelkezéseket betartják, és az információt megszerző hatóságok előzetesen engedélyezik az információcserét. A Bizottságot tájékoztatni kell az e rendelet alapján harmadik országokkal folytatott információcseréről.

(27)Tekintettel a gyűjtött információk jellegére és a nyilatkozattevők azon jogos elvárására, hogy személyes adataikat és az Unióba behozott vagy onnan kivitt készpénzösszegeikre vonatkozó információkat bizalmasan kezelik, az illetékes hatóságoknak kellő biztosítékot kell nyújtaniuk arra vonatkozóan, hogy az információhoz hozzáférést igénylő tisztviselőik eleget tesznek a szakmai titoktartásnak, és hogy az információkat megfelelően védik az illetéktelen hozzáféréssel, felhasználással és közléssel szemben. Hacsak e rendelet vagy a nemzeti jog másként nem rendelkezik, különösen a jogi eljárásokkal összefüggésben, az információ nem fedhető fel az adatgyűjtő hatóság engedélye nélkül. Az e rendelet hatálya alá tartozó személyes adatok gyűjtésére, felfedésére, továbbítására, közlésére és egyéb kezelésére a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben 21 és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben 22 rögzített követelmények vonatkoznak.

(28)A pénzügyi információs egységek által végzett elemzés céljából és annak érdekében, hogy más tagállamok hatóságai ellenőrizhessék és kikényszeríthessék a nyilatkozattételi kötelezettség teljesítését – különösen az olyan nyilatkozattevőkkel szemben, akik korábban megsértették ezt a kötelezettséget –, szükséges, hogy a nyilatkozatban szereplő adatokat kellően hosszú ideig megőrizzék, hogy az illetékes hatóságok eredményesen folytathassák le vizsgálataikat. A személyes adatok e rendelet alapján történő kezelése az (EU) 2015/849 irányelvben foglaltakkal azonos célokat szolgál. Ezen irányelv alapján a pénzügyi információs egységek öt évig megőrzik a „kötelezett szolgáltatóktól” kapott adatokat. A nyilatkozattételi kötelezettség hatékony ellenőrzése és érvényesítése érdekében a nyilatkozatban szereplő adatok megőrzési idejének igazodnia kell az (EU) 2015/849 irányelvben meghatározott időtartamhoz.

(29)A megfelelés ösztönzése és a szabálykerülő magatartás megelőzése érdekében a tagállamoknak szankciókat kell bevezetniük a nyilatkozattételi és az adatszolgáltatási kötelezettség megszegése esetére. A szankciók kizárólag az e rendelet szerinti nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztására vonatkozhatnak, és nem vehetik figyelembe a készpénzhez esetlegesen kapcsolódó büntetendő cselekményeket, amelyek az e rendelet hatályán kívül eső további vizsgálat és intézkedések tárgyát képezhetik. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, és nem léphetik túl a megfelelés ösztönzéséhez szükséges mértéket.

(30)Az ellenőrzések egységes alkalmazása és a nyilatkozatok illetékes hatóságok általi hatékony feldolgozása, továbbítása és elemzése érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy elfogadhassa a nyilatkozattételi és az adatszolgáltatási formanyomtatványok sablonjait, meghatározhassa a közös kockázatkezelési keretrendszer kritériumait, megállapíthassa a technikai szabályokat és módszereket, valamint a nyilatkozattételre és információcserére használt formanyomtatványok sablonjait, és megállapíthassa a statisztikai adatok Bizottság felé történő továbbításának szabályait és formáját. Ennek magában kell foglalnia a megfelelő elektronikus rendszerek létrehozását is. A hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel 23 összhangban kell gyakorolni.

(31) A nemzetközi szabványok, mint például a Pénzügyi Akció Munkacsoport által meghatározott szabványok jövőbeli módosításainak gyors figyelembevétele vagy e rendeletnek a „készpénz” fogalommeghatározásában nem szereplő, készpénzzé tehető értékhordozókra alapított megkerülésének a kezelése érdekében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban fel kell hatalmazni arra, hogy aktusokat fogadjon el e fogalommeghatározás módosítását illetően. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak 24 megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(32)Mivel e rendelet célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, de a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás több államot érintő hatása, valamint a belső piac és az azon érvényesülő alapvető szabadságok miatt – amelyek csak akkor valósíthatók meg teljeskörűen, ha nem tér el túlzottan az Unió külső határait átlépő készpénzforgalom nemzeti szabályozás alapján történő kezelése – uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(33)E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében elismert és az Európai Unió Alapjogi Chartájában, különösen annak II. címében kifejezésre jutó elveket.

(34)Az európai adatvédelmi biztossal egyeztetésre került sor a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban, és az európai adatvédelmi biztos véleményt nyilvánított 25 ,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk
Tárgy

E rendelet ellenőrzési rendszert hoz létre az Unió területére belépő, illetve azt elhagyó készpénzre vonatkozóan, az (EU) 2015/849 irányelvben a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzése céljából meghatározott jogi keret kiegészítése érdekében.

2. cikk
Fogalommeghatározások

(1)    E rendelet alkalmazásában:

a)    „készpénz”:

–valuta;

–az I. mellékletben említett, bemutatóra szóló átruházható értékpapírok;

–az I. mellékletben említett, könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt áruk;

–az I. mellékletben említett, előre fizetett kártyák;

b)    „az Unió területére belépő, illetve azt elhagyó”: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 355. cikkének hatálya alá tartozó területen kívül eső területről az említett szerződés 355. cikkének hatálya alá tartozó területre belépő, illetve az említett szerződés 355. cikkének hatálya alá tartozó területet az említett szerződés 355. cikkének hatálya alá tartozó területen kívül eső terület irányába elhagyó;

c)    „valuta”: bankjegyek és pénzérmék, amelyek csereeszközként forgalomban vannak, vagy csereeszközként forgalomban voltak, és pénzügyi intézményeknél vagy központi bankoknál csereeszközként forgalomban levő bankjegyekre és pénzérmékre még beválthatók;

d)    „bemutatóra szóló átruházható értékpapírok”: olyan valutától eltérő eszköz, amely felmutatása esetén pénzösszeg követelésére jogosítja fel a birtokosát anélkül, hogy személyazonosságát vagy az összegre való jogosultságát igazolnia kellene;

e)    „könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt áruk”: olyan áruk, amelyek értékének térfogatukhoz viszonyított aránya magas, és hozzáférhető kereskedési piacokon könnyen átválthatók valutára, szerény ügyleti költség mellett;

f)    „előre fizetett kártya”: olyan nem névre szóló, monetáris értéket vagy pénzösszeget hordozó kártya, amellyel fizetési műveletek végezhetők, áruk vagy szolgáltatások vásárolhatók, vagy amely valuta-visszaváltásra használható, és nem kapcsolódik bankszámlához;

g)    „illetékes hatóságok”: a tagállamok vámhatóságai és bármely egyéb, e rendelet alkalmazására a tagállamok által felhatalmazott hatóság;

h)    „kísérő nélküli készpénz”: szállítmány részét képező készpénz, ha a készpénz tulajdonosa, feladója vagy tervezett címzettje nem utazik a szállítmánnyal;

i)    „büntetendő cselekmény”: az (EU) 2015/849 irányelv 3. cikkének 4. pontjában felsorolt bármely cselekmény;

j)    „pénzügyi információs egység”: az (EU) 2015/849 irányelv 32. cikkének végrehajtása céljából a tagállamban létrehozott szervezet.

(2)    A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 14. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. melléklet módosítása érdekében, hogy figyelembe vegye a pénzmosásnak és a terrorizmusfinanszírozásnak az (EU) 2015/849 irányelv 1. cikkének (3), (4) és (5) bekezdésében meghatározott új tendenciáit, illetve a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésének legjobb gyakorlatait, illetve hogy megelőzze a bemutatóra szóló átruházható értékpapíroknak, a könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt áruknak vagy az előre fizetett kártyáknak a 3. és 4. cikkben rögzített kötelezettségek megkerülésére irányuló, bűnözők által felhasználását.

3. cikk
Nyilatkozattételi kötelezettség

(1)    Az az Unió területére belépő, illetve azt elhagyó természetes személy, aki 10 000 EUR vagy azt meghaladó értékű készpénzt tart magánál, a poggyászában vagy a közlekedési eszközében, köteles erről a készpénzről nyilatkozni azon tagállam illetékes hatóságainak, amelyen keresztül az Unió területére belép, illetve elhagyja azt, és ellenőrzés céljából e hatóságok rendelkezésére kell bocsátania a készpénzt. A nyilatkozattételi kötelezettség nem tekinthető teljesítettnek, amennyiben a közölt információ téves vagy hiányos, vagy a készpénzt ellenőrzés céljából nem bocsátották rendelkezésre.

(2)    Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat a következőket tartalmazza:

a)    a nyilatkozattevő teljes neve, lakcíme, születési ideje és helye, valamint állampolgársága;

b)    a készpénz tulajdonosának teljes neve, lakcíme, születési ideje és helye, valamint állampolgársága;

c)    a készpénz tervezett címzettjének teljes neve, lakcíme, születési ideje és helye, valamint állampolgársága;

d)    a készpénz összege és fajtája;

e)    a készpénz származása és tervezett felhasználása;

f)    a szállítási útvonal;

g)    a szállítóeszközök.

(3)    Az információt írásban vagy elektronikus formában, a 15. cikk a) pontjával összhangban meghatározott formanyomtatványon kell közölni. A nyilatkozattevő részére – kérésre – záradékkal ellátott másolatot kell kiállítani.

4. cikk
Adatszolgáltatási kötelezettség

(1)    Ha 10 000 EUR vagy azt meghaladó értékű, kíséret nélküli készpénz lép be az Unió területére, vagy hagyja el azt, azon tagállam illetékes hatóságai, amelyen keresztül a készpénz az Unió területére belép, illetve elhagyja azt, kockázatelemzést követően a feladót, a címzettet vagy azok képviselőjét adatszolgáltatási nyilatkozat tételére kötelezhetik. A nyilatkozattételi kötelezettség nem tekinthető teljesítettnek, amennyiben a közölt információ téves vagy hiányos, vagy a készpénzt ellenőrzés céljából nem bocsátották rendelkezésre.

(2)    Az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatási nyilatkozat a következőket tartalmazza:

a)    a nyilatkozattevő teljes neve, lakcíme, születési ideje és helye, valamint állampolgársága;

b)    a készpénz tulajdonosának teljes neve, lakcíme, születési ideje és helye, valamint állampolgársága;

c)    a készpénz feladójának teljes neve, lakcíme, születési ideje és helye, valamint állampolgársága;

d)    a készpénz címzettjének vagy tervezett címzettjének teljes neve, lakcíme, születési ideje és helye, valamint állampolgársága;

e)    a készpénz összege és fajtája;

f)    a készpénz származása és tervezett felhasználása.

(3)    Az információt írásban vagy elektronikus formában, a 15. cikk a) pontjával összhangban meghatározott formanyomtatványon kell közölni. A nyilatkozattevő részére – kérésre – záradékkal ellátott másolatot kell kiállítani.

5. cikk
Az illetékes hatóságok jogkörei

(1)    A 3. cikk szerinti kötelezettség teljesítésének ellenőrzése céljából az illetékes hatóságoknak felhatalmazással kell rendelkezniük arra, hogy a nemzeti jogszabályokban meghatározott feltételeknek megfelelően ellenőrzéseket végezzenek a természetes személyekre, azok poggyászára és közlekedési eszközére vonatkozóan.

(2)    A 4. cikk szerinti adatszolgáltatási kötelezettség végrehajtása céljából az illetékes hatóságoknak felhatalmazással kell rendelkezniük arra, hogy a nemzeti jogszabályokban meghatározott feltételeknek megfelelően ellenőrzéseket végezzenek az olyan szállítmányokra, tárolóeszközökre vagy szállítóeszközökre vonatkozóan, amelyek kísérő nélküli készpénzt tartalmazhatnak.

(3)    A 3. cikken alapuló kötelezettség vagy a 4. cikken alapuló adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása esetén az illetékes hatóságok írásban vagy elektronikus formában hivatalból nyilatkozatot készítenek, amely a lehetséges mértékig tartalmazza a 3. cikk (2) bekezdésében, illetve a 4. cikk (2) bekezdésében felsorolt adatokat.

(4)    Az ellenőrzéseknek elsősorban kockázatelemzésen kell alapulniuk a kockázatok azonosítása és értékelése, valamint a megfelelő ellenintézkedések kidolgozása érdekében, és azokat a közös kockázatkezelési keretrendszeren belül, a 15. cikk b) pontja alapján meghatározott követelményekkel összhangban kell elvégezni.

6. cikk
Küszöbérték alatti összegek

(1)    Amennyiben az illetékes hatóságok azt észlelik, hogy egy természetes személy a 3. cikkben említett küszöbérték alatti összegű készpénzzel belép az Unió területére, illetve elhagyja azt, és hogy kockázatelemzést követően arra utaló jelek állnak fenn, hogy a készpénz büntetendő cselekményhez kapcsolódik, rögzítik ezt az információt és az adott személy teljes nevét, lakcímét, születési idejét és helyét, állampolgárságát, valamint a használt közlekedési eszközre vonatkozó adatokat.

(2)    Amennyiben az illetékes hatóságok azt észlelik, hogy a 4. cikkben említett küszöbérték alatti összegű kíséret nélküli készpénzszállítmány belép az Unió területére, illetve elhagyja azt, és hogy kockázatelemzést követően arra utaló jelek állnak fenn, hogy a készpénz büntetendő cselekményhez kapcsolódik, rögzítik ezt az információt és a feladó, a tervezett címzett vagy képviselőjük teljes nevét, lakcímét, születési idejét és helyét, állampolgárságát, valamint a használt szállítóeszközre vonatkozó adatokat.

7. cikk
A készpénz illetékes hatóságok általi ideiglenes visszatartása

(1)    Az illetékes hatóságok a nemzeti jogszabályokban rögzített feltételekkel összhangban közigazgatási határozattal lefoglalhatják és ideiglenesen visszatarthatják a készpénzt a következők esetén:

a)    a 3. vagy a 4. cikk szerinti kötelezettség megszegése; vagy

b)    arra utaló jelek, hogy a készpénz büntetendő cselekményhez kapcsolódik, függetlenül attól, hogy az természetes személynél van vagy kísérő nélküli készpénz.

(2)    Az (1) bekezdésben említett közigazgatási határozatot indokolással kell ellátni, azt a meghozatalának időpontjában közölni kell az érintett személlyel, és azzal szemben a nemzeti jogban meghatározott eljárásoknak megfelelően hatékony jogorvoslati lehetőségnek kell rendelkezésre állnia.

(3)    Az ideiglenes visszatartás időszaka szigorúan arra az időre korlátozódik, amelyre az illetékes hatóságoknak szükségük van annak megállapításához, hogy az ügy körülményei szükségessé tesznek-e további visszatartást. Az ideiglenes visszatartás leghosszabb időtartamát a nemzeti jog határozza meg; azonban nem lehet hosszabb 30 napnál. Ha az illetékes hatóságok az említett időszakon belül nem hoznak határozatot a készpénz további visszatartásáról, vagy úgy határoznak, hogy az ügy körülményei nem teszik szükségessé a további visszatartást, a készpénzt haladéktalanul a nyilatkozattevő rendelkezésére kell bocsátani.

8. cikk
Információszolgáltatás a pénzügyi információs egység részére

(1)    Az illetékes hatóságok rögzítik a 3. és a 4. cikk, az 5. cikk (3) bekezdése és a 6. cikk alapján megszerzett információkat, és a 15. cikk c) pontja alapján meghatározott technikai szabályoknak megfelelően továbbítják azokat az információk megszerzésének helye szerinti tagállam pénzügyi információs egységének.

(2)    Az (1) bekezdésben említett információkat a lehető leghamarabb, de legkésőbb egy hónappal a megszerzésük napja után kell közölni.

9. cikk
Az illetékes hatóságok és a Bizottság közötti információcsere

(1)    Az egyes tagállamok illetékes hatóságai elektronikus úton közlik az alábbi információkat a többi tagállam illetékes hatóságaival:

a)    az 5. cikk (3) bekezdésében meghatározott hivatalból tett nyilatkozatok;

b)    a 6. cikk alapján gyűjtött információk;

c)    a 3. vagy a 4. cikk alapján beszerzett nyilatkozatok, amennyiben a jelek arra utalnak, hogy a készpénz büntetendő cselekményhez kapcsolódik;

d)    a kockázatokkal kapcsolatos anonimizált információk és a kockázatelemzési eredmények.

(2)    Arra utaló jelek esetén, hogy a készpénz olyan büntetendő cselekményhez kapcsolódik, amely sértheti az Unió pénzügyi érdekeit, az (1) bekezdésben említett információkat a Bizottsághoz is továbbítani kell.

(3)    Az illetékes hatóság az (1) és a (2) bekezdés szerinti információkat a 15. cikk c) pontja alapján meghatározott technikai szabályoknak megfelelően, a 15. cikk d) pontjával összhangban meghatározott formanyomtatvány használatával közli.

(4)    Az (1) és a (2) bekezdésben említett információkat a lehető leghamarabb, de legkésőbb egy hónappal a megszerzésük napja után kell közölni.

10. cikk
Harmadik országokkal folytatott információcsere

(1)    Kölcsönös adminisztratív segítségnyújtás keretében a tagállamok vagy a Bizottság – azon illetékes hatóság engedélyével, amely az információt a nyilatkozattevőtől vagy annak képviselőjétől megszerezte – közölhetik harmadik országgal az alábbi információkat, feltéve, hogy az ilyen közlés megfelel a személyes adatok harmadik országok részére történő továbbítására vonatkozó nemzeti és uniós rendelkezéseknek:

a)    az 5. cikk (3) bekezdésében meghatározott hivatalból tett nyilatkozatok;

b)    a 6. cikk alapján gyűjtött információk;

c)    a 3. vagy a 4. cikk alapján beszerzett nyilatkozatok, amennyiben a jelek arra utalnak, hogy a készpénz pénzmosáshoz vagy terrorizmusfinanszírozáshoz kapcsolódik.

(2)    A tagállamok az (1) bekezdés szerinti minden információközlésről értesítik a Bizottságot.

11. cikk
Szakmai titoktartás, titoktartási kötelezettség és adatvédelem

(1)    Az illetékes hatóságok gondoskodnak a 3., a 4. és a 6. cikkel összhangban megszerzett adatok védelméről.

(2)    Az illetékes hatóságok által rögzített valamennyi információ szakmai titoktartási kötelezettség alá tartozik.

12. cikk

Személyes adatok védelme és megőrzési időszakok

(1)    Az illetékes hatóságok a 3., a 4. és a 6. cikkel összhangban megszerzett személyes adatok kezelőiként járnak el.

(2)    Személyes adatok e rendelet alapján történő kezelésére kizárólag a büntetendő cselekmények megelőzése és az azok elleni küzdelem céljából kerülhet sor. .

(3)    A 3., a 4. és a 6. cikkel összhangban megszerzett személyes adatokhoz kizárólag az illetékes hatóságok megfelelő felhatalmazással rendelkező alkalmazottai férhetnek hozzá, és azokat megfelelő módon védeni kell az illetéktelen hozzáféréssel, illetve közléssel szemben. A 8., a 9. és a 10. cikk eltérő rendelkezése hiányában a személyes adat nem közölhető vagy fedhető fel az adatokat eredetileg megszerző illetékes hatóság kifejezett engedélye nélkül. Ilyen engedélyre azonban nincs szükség, ha az illetékes hatóságok az adatot az érintett tagállamban hatályos jogszabályi rendelkezések alapján, különösen jogi eljárásokkal összefüggésben kötelesek közölni vagy feltárni.

(4)    A 3., a 4. és a 6. cikkel összhangban megszerzett személyes adatokat az illetékes hatóságok és a pénzügyi információs egység a gyűjtés napját követően öt évig őrzik meg. Ezen időszak lejártát követően a személyes adatokat törölni vagy anonimizálni kell.

13. cikk
Szankciók meg nem felelés esetén

Minden tagállam köteles a 3. és a 4. cikk szerinti nyilatkozattételi kötelezettség elmulasztásának esetén alkalmazandó szankciókat bevezetni. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

14. cikk
A felhatalmazás gyakorlása

(1)    A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)    A Bizottság …. 26*-tól/-től határozatlan időre szóló felhatalmazást kap a 2. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(3)    Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)    A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)    A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)    A 2. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

15. cikk
Végrehajtási hatáskörök átruházása

Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok egységesen alkalmazzák az ellenőrzéseket, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok keretében intézkedéseket fogad el, beleértve az alábbiakat:

(a)a 3. cikk (3) bekezdésében és a 4. cikk (3) bekezdésében említett nyilatkozattételi sablon és adatszolgáltatási formanyomtatvány;

(b)az 5. cikk (4) bekezdésében említett közös kockázatkezelési keretrendszer kritériumai;

c)    a 8. és a 9. cikk szerinti információcsere technikai szabályai, beleértve egy megfelelő elektronikus rendszer létrehozását;

d)    a 9. cikk (3) bekezdésében említett információközlés formanyomtatványának sablonja;

e)    a nyilatkozatokra és jogsértésekre vonatkozó, 17. cikk szerinti anonimizált statisztikai információk tagállamok általi, Bizottsággal való közlésének szabályai és formája.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 16. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

16. cikk
Bizottsági eljárás

(1)    A Bizottságot a készpénzellenőrzési bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)    Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

17. cikk
A rendelet végrehajtásával kapcsolatos információk közlése

(1)    E rendelet alkalmazása kezdetének időpontját követő legkésőbb hat hónappal a tagállamok közlik a Bizottsággal:

a)    a 2. cikk (1) bekezdése szerinti illetékes hatóságok jegyzékét;

b)    a 13. cikk alapján bevezetett szankciók részleteit;

c)    a nyilatkozatokra, ellenőrzésekre és jogsértésekre vonatkozó anonimizált statisztikai adatokat a 15. cikk e) pontja alapján meghatározott formában.

(2)    A tagállamok az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett információkban bekövetkező utólagos változásokról legkésőbb egy hónappal e változások hatálybalépését követően értesítik a Bizottságot.

Az (1) bekezdés c) pontjában említett információkat legalább hathavonta a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

(3)    A Bizottság az (1) bekezdés a) pontjában említett információt és az abban bekövetkező, (2) bekezdés szerinti utólagos változásokat hozzáférhetővé teszi a többi tagállam számára.

18. cikk
Értékelés

A Bizottság a hatálybalépést követően öt évvel, majd azt követően ötévente jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé e rendelet alkalmazásáról.

19. cikk
Az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezése

Az 1889/2005/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre vonatkozó hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásokként, a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázat szerint kell érteni.

20. cikk
Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Rendelkezéseit …. 27*-tól/től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1) COM (2016) 50 final.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1889/2005/EK rendelete ( 2005. október 26.) a Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 9. o.)

(3) Insert reference

(4) Lásd az Europol „Why cash is still king” című jelentését, amely az alábbi linken érhető el: https://www.europol.europa.eu/newsroom/news/cash-still-king-criminals-prefer-cash-for-money-laundering

(5) HL L 141., 2015.6.5., 73. o.

(6) HL L 345., 2006.12.8., 1. o.

(7) HL L 319., 2007.12.5., 1. o.

(8) HL L 344., 2001.12.28., 70. o.

(9) HL L 139., 2002.5.29., 9. o.

(10) C (2015) 185 végleges.

(11) COM (2015) 625 final.

(12) Beillesztendő az értékelésre mutató hivatkozás.

(13) A konzultációról készült kivonatos jelentés összegzését lásd: beillesztendő hivatkozás.

(14) Az összefoglalást lásd: hivatkozás a teljes változatot lásd: hivatkozás

(15) Hivatkozás

(16) HL C , , . o.

(17) HL C , , . o.

(18) A Tanács 91/308/EGK irányelve ( 1991. június 10.) a pénzügyi rendszer pénzmosási célokra történő felhasználásának megakadályozásáról (HL L 166., 1991.6.28., 77. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).

(20) Az Európai Parlament és a Tanács 1889/2005/EK rendelete (2005. október 26.) a Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 9. o.).

(21) Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(22) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(23) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(24) Hiv.: HL [L 123/1]

(25) HL C , , . o.

(26) *Az alap-jogiaktus hatálybalépésének napja vagy a jogalkotó által meghatározott más időpont.

(27) *Az alap-jogiaktus hatálybalépése után két évvel, vagy a jogalkotó által meghatározott más időpont.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.12.21.

COM(2016) 825 final

MELLÉKLETEK

a következőhöz:

Javaslat
Az Európai Parlament és a Tanács rendelete

az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről és az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

{SWD(2016) 470 final}
{SWD(2016) 471 final}

MELLÉKLETEK

a következőhöz:

Javaslat
Az Európai Parlament és a Tanács rendelete

az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről és az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

I. MELLÉKLET

A 2. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii., iii. és iv. alpontjával összhangban készpénznek minősülő, bemutatóra szóló átruházható értékpapírok, könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt áruk és előre fizetett kártyák

1.    A következő bemutatóra szóló átruházható értékpapírok a 2. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjával összhangban készpénznek minősülnek:

a)    utazási csekkek;

b)    csekkek, váltók vagy fizetési megbízások, amelyek vagy bemutatóra szólnak, vagy el vannak látva aláírással, de a kedvezményezett nevét nem jelzik, vagy üres forgatmány szerepel rajtuk, vagy fiktív kedvezményezett részére szólnak, vagy pedig egyébként olyan jellegűek, hogy az értékpapír tulajdonjoga az átadással kerül átruházásra.

2.    Az alábbi, könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt áruk a 2. cikk (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontjával összhangban készpénznek minősülnek:

a)    legalább 90 %-os aranytartalmú pénzérmék;

b)    tömbarany, például legalább 99,5 %-os aranytartalommal rendelkező rudak, rögök vagy szemcsék.

3.    A következő előre fizetett kártyák a 2. cikk (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontjával összhangban készpénznek minősülnek:

II. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat