24.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/57

Előadó:

Antonello PEZZINI

1.1.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy Európa számára alapvetően fontos a fenntartható újraiparosítás, mely versenyképes, valamint új és jobb munkahelyeket teremtő növekedéssel párosul, továbbá hogy az Unió CO2-kibocsátáskereskedelmi rendszerének az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és a világgazdaság dekarbonizációjára vonatkozó európai politika kiemelkedően fontos eszközeként kell e keretbe illeszkednie.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének – az uniós energiakibocsátás csökkentésének eszközeként – jeleznie kell a szén-dioxid-kibocsátás árát, valamint pozitívan kell befolyásolnia az új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő fenntartható beruházásokat.

1.3.

Az EGSZB véleménye szerint a versenyképes és fenntartható feldolgozóipar érdekében minden főbb érdekelt fél számára stabilabbá, rugalmasabbá és nyitottabbá kell tenni a globális szén-dioxid-piacot, részletes és összehangolt keretek között.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak szigorúan az Európai Tanács által 2014. október 23–24-én elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai keret szerint meghatározott megbízatás szerint kell eljárnia, főként az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer reformjának keretében kidolgozandó kibocsátásáthelyezési rendelkezésekre vonatkozó világos útmutatásait illetően.

1.5.

Az EGSZB véleménye szerint megfelelő átmeneti mechanizmusokat kell biztosítani az európai iparágak versenyképességének védelme, a befektetések elvándorlásának megelőzése és annak elkerülése érdekében, hogy az európai iparágaknak a hasonló szintű éghajlati szabályozóeszközökkel nem rendelkező országok által okozott tisztességtelen versennyel kelljen szembenéznie.

1.6.

Az EGSZB egy megfelelő szabályozási keret kialakítását javasolja – főként a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásának szintjét, a kibocsátásáthelyezés elfogadhatóságát, a referenciaértékek felülvizsgálatát és a villamosenergia-árakból fakadó költségek ellensúlyozását illetően –, amelynek segítségével teljes mértékben biztosítható a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása és a közvetett költségek maradéktalan ellensúlyozása valamennyi tagállamban, a kibocsátásáthelyezés kockázatának nagymértékben kitett ágazatok leghatékonyabb ipari létesítményei 10 %-ának szintjén.

1.7.

Az EGSZB a reform elemei közül az alábbiakat javasolja:

1.8.

Az EGSZB végül azt javasolja, hogy biztosítsák az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatára vonatkozó új szabályozás és az azzal kölcsönhatásban álló, párhuzamos és kiegészítő szabályozás közötti lehető legnagyobb mértékű következetességet, teljes szinergiát, az előírások közötti átfedések minimálisra csökkentését és a túlzott mértékű bürokráciából fakadó akadályok felszámolását.

1.9.

Az EGSZB véleménye szerint megfelelő keretet kell biztosítani a nemzetközi jóváírások kereskedelme számára, amelyeknek – többoldalú és kétoldalú nemzetközi megállapodások segítségével – fontos szerepet kell játszaniuk az európai kibocsátások csökkentésére irányuló szélesebb körű célkitűzések elérésében.

1.10.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy ezzel kapcsolatban saját kezdeményezésű vélemény készüljön a 2015 végén megrendezendő párizsi konferenciát követően.

2.1.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (Emission Trading System, a továbbiakban: EU ETS) 2005. január 1-jén lépett működésbe, és az Unió egyik legfontosabb éghajlat-politikai eszközének számít, mivel lehetőséget kínál az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére.

2.2.

Létrejötte óta e rendszernek az volt a célja, hogy referenciapontot határozzon meg a szén-dioxid-kibocsátás számára, ami lehetővé teszi a kibocsátás csökkentését az európai gazdaság összes olyan ágazatában, amelyek az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának mintegy feléért felelősek.

2.3.

Az EGSZB az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerét mindig is kulcsfontosságú eszköznek tekintette az EU ipari kibocsátásának csökkentését célzó uniós éghajlat- és energiapolitikán belül, és valódi megreformálását kérte, amelynek célja az EU éghajlatváltozással kapcsolatos, 2030-as célkitűzéseinek elérése az ipari versenyképesség megőrzése és a beruházásáthelyezések elkerülése mellett.

2.4.

Az Európai Tanács 2014. március 21-én konkrét intézkedéseket sürgetett a globális versenynek kitett ágazatok számára az uniós éghajlat-politikákból eredő közvetlen vagy közvetett költségek maradéktalan ellensúlyozására, ameddig egy nemzetközi éghajlat-változási megállapodás globális szinten egyenlő játékteret nem biztosít.

2.4.1.

Az EGSZB ugyanakkor maradéktalanul egyetért az Európai Számvevőszék megállapításaival, melyek szerint az EU ETS végrehajtása jelentős elégtelenségeket mutat, és számos ajánlást fogalmaz meg a rendszer integritásának és végrehajtásának javítása érdekében, kiemelve az ipari hatékonyság fontosságát, amellyel biztosítható az európai gazdaság teljes versenyképessége.

2.5.

Az Európai Tanács 2014. október 23–24-én meghatározta a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai keretet. Az Európai Tanács továbbá következtetéseket is elfogadott, ezen belül jóváhagyott néhány fontos célkitűzést:

2.5.1.

A Környezetvédelmi Tanács által 2015. március 6-án hivatalosan jóváhagyott, az üvegházhatású gázok belső kibocsátásának legalább 40 %-os csökkentésére vonatkozó uniós célkitűzés képezi az éghajlatváltozásról szóló új átfogó megállapodásról folyó tárgyalásokhoz való uniós hozzájárulás alapját.

2.5.2.

A Tanács a keret mindezen elemét rendszeresen felülvizsgálja, és stratégiai iránymutatást nyújt az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó és az azon kívül eső ágazatokról, az energiahálózatok összekapcsolásáról és az energiahatékonyságról.

2.5.3.

Az eszközöknek és az intézkedéseknek egy átfogó és technológiai szempontból semleges megközelítésre kell irányulniuk, amelynek célja a kibocsátáscsökkentés és az energiahatékonyság előmozdítása.

2.6.

2015. május 13-án a Tanács és az Európai Parlament megállapodásra jutott az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer reformjáról, és egy piaci stabilizációs tartalékról is határozott:

2.7.

Az uniós energiastratégia keretében és az éghajlatváltozásról szóló párizsi konferencia előkészületeinek jegyében az Európai Bizottság javaslatot tett egy intézkedéscsomagra, amelynek célja többek között a Tanács útmutatásai alapján felülvizsgálni az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert oly módon, hogy az európai gazdaság újraiparosítása és a termelésáthelyezés veszélyének nagyobb mértékben kitett ipari ágazatok nemzetközi versenyképessége továbbra is prioritás maradjon.

2.8.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatának intézkedései az energiapolitikán kívül más közösségi politikákat is érintenek.

2.9.

Az EGSZB tanulmányt kezdeményezett az uniós környezetvédelmi eszközök alkalmazásának köszönhetően finanszírozott intézkedések hatásáról (2). Ez a tanulmány kiemeli, hogy milyen fontos a piaci alapú eszközök által generált bevétel hatékony felhasználása a zöld gazdaság előmozdításának megfelelő környezetvédelmi fejlesztések megvalósítása szempontjából, az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből keletkező bevételek hatékony felhasználásához hasonlóan, melyek különösen fontos lehetőséget jelentenek ezeknek a fejlesztéseknek a finanszírozására, illetve a szén-dioxid-kibocsátástól mentes gazdaságra való ipari és foglalkoztatási áttérésre.

3.1.

A 2003/87/EK EU ETS-irányelv módosítását célzó európai bizottsági kezdeményezés arra irányul, hogy több, egymáshoz kapcsolódó javaslat révén fokozzák a megengedett kibocsátások éves csökkentésének mértékét oly módon, hogy az Európai Gazdasági Térség (EGT) egész területén évente kiadott kibocsátási egységek szintje 2021-től egy magasabb, 2,2 %-os lineáris tényező szerint csökkenjen annak érdekében, hogy 2030-ra megvalósuljon a 2005-ös szinthez képest 43 %-os csökkenés.

3.2.

A javaslat különböző finanszírozási mechanizmusokat tartalmaz azoknak a gazdasági szereplőknek a támogatására, akiknek küzdeniük kell a kibocsátásáthelyezés ellen és akiknek fontos problémát jelent az innováció, illetve a létesítményeik korszerűsítéséhez és az energiahatékonysághoz szükséges beruházások, melyekkel hozzá tudnak járulni a kibocsátáscsökkentéshez.

4.1.

Az Európai Unión kívül, az egész világon egyre több kibocsátáskereskedelmi rendszer működik, és több országban léteznek már nemzeti vagy nemzeti szint alatti rendszerek.

4.2.

Az Egyesült Államokban Barack Obama elnök hirdette ki a Clean Power Plan (CPP) szabályait, amelyek minden állam számára kijelölik, hogy 2030-ra milyen mértékben kell csökkenteniük az – elsősorban szenet és gázt felhasználó – erőművek szén-dioxid-kibocsátását.

4.2.1.

Kaliforniában a 2012-ben bevezetett fix összkvótás kereskedési program működik. Connecticut, Delaware, Maine, Maryland, Massachusetts, New Hampshire, New York, Rhode Island és Vermont államban az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos regionális kezdeményezés (Regional Greenhouse Gas Initiative – RGGI) van érvényben.

4.3.

Ausztráliában is működik egy kibocsátáskereskedelmi rendszer, amely – az Európai Bizottsággal 2012-ben aláírt megállapodás értelmében – 2018-ig hozzákapcsolódik az európai rendszerhez.

4.4.

Kanadában, azon belül is Québecben 2012-ben vezették be az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó fix összkvótás kereskedési rendszert (Cap-and-Trade System for Greenhouse Gas Emissions), amely 2013 óta a québeci kibocsátások 85 %-át fedi le.

4.5.

Új-Zélandon 2008-ban kezdte meg működését az NZ ETS elnevezésű kibocsátáskereskedelmi rendszer, amelynek hatálya alá tartozik az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság, továbbá a folyékony halmazállapotú tüzelőanyagok, az erőművek és az ipari folyamatok.

4.6.

Az Európai Unió és Kína a 2015. június végén tartott kétoldalú csúcstalálkozón kötött megállapodást az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén megvalósuló együttműködésről.

4.7.

Dél-Koreában 2015 januárja óta van érvényben a KETS program, amely az első nemzeti szintű operatív program Ázsiában és a világon a második az EU ETS után.

4.8.

Japánban a 2010 áprilisában indult tokiói fix összkvótás kereskedési program, a TMG ETS az első kötelező kereskedelmi rendszer.

4.9.

Svájcban az ETS-CH 2008-ban kezdte meg működését: az első 5 évben a részvétel önkéntes alapú volt és a fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxidra kivetett adó alternatívájaként szolgált, majd 2013-tól kezdve a részvétel kötelező lett a nagy, intenzív energiaágazatok számára.

5.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU ETS kulcsfontosságú, hatékony eszközként segíti elő az Unió energiakibocsátásának csökkentését, amennyiben piaci logikát követ, és a szén-dioxid-kibocsátás célkitűzéseknek megfelelő árával jelzésként funkcionál, továbbá pozitívan befolyásolja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházásokat, a megújuló energiaforrások fejlesztését és az energiahatékonyság növelését.

5.1.1.

Az EGSZB-t aggodalommal tölti el az beruházások áthelyezési ütemének esetleges felgyorsulása, mivel ez a szén-dioxid-kibocsátás sérülékeny ágazatokba történő áthelyezésének egy sajátos formája. Ez a folyamat tovább csökkentheti ezeknek az ágazatoknak a versenyképességét, valamint azon képességüket, hogy elfogadják az erőforrás-hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású, hatékony gazdaság megvalósításához szükséges intézkedéseket az alábbi vélemények iránymutatásaival összhangban (3).

5.2.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy minden főbb érdekelt fél számára stabilabbá, rugalmasabbá és nyitottabbá kell tenni a globális szén-dioxid-piacot.

5.3.

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai keret – amelyről az Európai Tanács 2014. október 23–24-én hozott döntést – nagyratörő célkitűzéseket fogalmaz meg az egyoldalú csökkentés terén, ugyanakkor pontos irányvonalakat is tartalmaz az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer reformja keretében kidolgozásra váró kibocsátásáthelyezési rendelkezésekről.

5.3.1.

Az EGSZB emellett úgy véli, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer reformjának egy koordinált politikai keretrendszert kell képviselnie, a kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt nem vevő ágazatok reformjával (vállaláselosztási határozat), valamint a megújuló energiával (a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv) és az energiahatékonysággal (a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv és az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv) kapcsolatos politikákkal karöltve.

5.4.

Az EGSZB véleménye szerint a reform főbb elemei között szerepelnie kell az alábbiaknak:

5.4.1.

Az áthelyezés kockázatának kitett vállalkozások számára adott mennyiségre szóló kibocsátási engedélyt kellene ingyenesen biztosítani.

5.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy megfelelő átmeneti mechanizmusokat kell biztosítani a térítésmentes kibocsátási egységek mennyiségének kiegyensúlyozott csökkentése felé az európai iparágak versenyképességének védelme, a befektetések elvándorlásának megelőzése és annak elkerülése érdekében, hogy az európai iparágaknak és az európai foglalkoztatási ágazatoknak a hasonló szintű szabályozási keretekkel nem rendelkező országok által okozott tisztességtelen versennyel kelljen szembenézniük.

5.5.1.

Különösen fontos egy megfelelő szabályozási csomag kialakítása a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásának szintjéről, a kibocsátásáthelyezés elfogadhatóságáról, a referenciaértékek felülvizsgálatáról és a villamosenergia-árakból fakadó költségek ellensúlyozásáról, amelynek segítségével teljes mértékben biztosítható a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása és a közvetett költségek maradéktalan ellensúlyozása valamennyi tagállamban, a kibocsátásáthelyezés kockázatának nagymértékben kitett ágazatok leghatékonyabb ipari létesítményei 10 %-ának szintjén.

5.5.2.

Fel kellene tárni azt is, hogy milyen lehetőségek vannak a legjobban teljesítőket jutalmazó mechanizmusok civil társadalomra történő kiterjesztésére, kibocsátáskereskedelmi bónuszt biztosítva azon családok, települések és közigazgatási egységek számára, melyek jelentősen csökkentik saját szén-dioxid-termelő energiafogyasztásukat, illetve zöld beruházásokkal kompenzálják kibocsátásukat.

5.6.

Az EGSZB véleménye szerint fontos a tiszta fejlesztési mechanizmus (Clean Development Mechanism) fenntartása, továbbfejlesztése és kiterjesztése, illetve megfelelő szintű támogatás biztosítása az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer és a világ más részein megjelenő új rendszerek közötti kapcsolatok számára.

5.7.

Az éghajlatváltozás globális megoldást követel, egy a világ minden nagy gazdasága számára jól meghatározott és pontos célkitűzéseket tartalmazó megállapodás révén.

6.1.

Az EGSZB azt javasolja, hogy vizsgálják felül a kibocsátási egységek felosztásának módját, és azok egy részét fordítsák térítésmentesen az arra jogosult szereplők szükségleteinek kielégítésére. A kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett ágazatok meghatározása 2020-tól kezdve a lista jelentős lerövidülésével fenyeget, 0,18-as küszöbértéket határozva meg a jogosultság előfeltételeként.

6.2.

Az EGSZB-t aggodalommal tölti el a referenciaértékek szigorítása, ami tovább büntetné a nehézségekkel küzdő vállalatokat: a referenciaérték általános csökkentése egy egységes lineáris korrekciós tényező szerint – amelynek mértékét évente 0,5 % és 1,5 % között határozzák meg – figyelmen kívül hagyja az igen eltérő ágazatok gépállományának élettartamát és valós technológiai helyzetét.

6.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kibocsátásáthelyezési referenciaértékeknek technikai és gazdasági szempontból teljesíthetőeknek kell lenniük ahhoz, hogy tükrözzék a valós technológiai előrelépéseket, továbbá azt ajánlja, hogy a kibocsátásáthelyezési listán szereplő ágazatok számának a 2021–2030 közötti időszakban 177-ről 52-re csökkentéséhez használt módszert fogadják el a szociális partnerek is, és kísérjék azt fokozatos megszüntetési intézkedések.

6.4.

Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy az ágazatközi korrekciós tényezőt el kell törölni. Egy nem megfelelő módon számított korrekciós tényező bizonytalansághoz vezetne a térítésmentes kiosztás terén, és indokolatlan költségeket róna a nagyobb kockázatnak kitett létesítményekre.

6.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy gondoskodni kell egy európai szinten összehangolt mechanizmusról a közvetett költségek már rögzített paraméterek alapján történő ellensúlyozására (4). A mechanizmusnak ki kell küszöbölnie a belső piac jelenlegi torzulásait azáltal, hogy kötelezővé teszi az állami támogatáson alapuló jelenlegi rendszert, és a tagállamokat kötelezi arra, hogy az aukciókból származó bevételeik legalább egy részét a kockázatnak kitett ágazatok környezetvédelmi szempontból legjobban teljesítő szereplőit terhelő közvetett költségek elégséges ellensúlyozására fordítsák.

6.6.

Az EGSZB azt kéri, hogy a kibocsátási egységek rugalmasabb és dinamikusabb kiosztásának alapját a naprakész tényleges termelési szintek képezzék, és a kiosztott térítésmentes kibocsátási egységek fenntartásával támogassák azokat a létesítményeket, amelyek hatékonysága javul.

6.7.

Rugalmasabb kritériumok alapján kell meghatározni a kibocsátásáthelyezés kockázatát annak érdekében, hogy az a 2008-ban rögzített minőségi kritérium szerint a legjobban tükrözze a szén-dioxid-kibocsátás árának a különböző ágazatok, főként a kkv-k versenyképességére gyakorolt hatását.

6.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer pénzeszközeit – a stabilitási tartalékalapot, az innovációs alapot és a korszerűsítési alapot – átfogó keretben kell szemlélni a helyes működés és a megfelelő irányítási/ellenőrzési rendszerek biztosítása, valamint a felhalmozódás és az átfedések elkerülése érdekében.

6.9.

Az EGSZB véleménye szerint:

6.10.

Az EGSZB sürgeti, hogy a 25 000 tonnánál kevesebb szén-dioxidot kibocsátó kis méretű létesítményekre vonatkozó intézkedéseket terjesszék ki az 50 000 t alatti szén-dioxid-kibocsátású létesítményekre, amelyek európai szinten az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer berendezéseinek mintegy 75 %-át teszik ki, ugyanakkor a teljes kibocsátásnak mindössze 5 %-áért felelősek.

6.11.

Ami az ásványi termékek előállításából származó kibocsátásokat illeti, a szereplőknek lényegében nem áll módjukban csökkenteni azokat, és az összes kibocsátási egységet térítésmentesen kellene megkapniuk.

6.12.

Mivel az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatának intézkedései az energiapolitikán kívül egyéb közösségi politikákat is érintenek, az EGSZB azt ajánlja, hogy biztosítsák az új szabályozás és az azzal kölcsönhatásban álló szabályozások közötti lehető legnagyobb mértékű következetességet és a túlzott méretű bürokráciából fakadó akadályok felszámolását.