29.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 285/135

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 7. cikkére és az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, 2005. szeptember 28-i 2005/684/EK, Euratom határozata 5. cikkére (1),

—

tekintettel az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatra (2),

—

tekintettel az európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárások végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésekre (COM(2005)0063 és SEC(2005)0267, COM(2006)0008 és SEC(2006)0079, COM(2007)0407 és SEC(2007)0979 és COM(2011)0175 és SEC(2011)0430),

—

tekintettel a Tanácsnak a kölcsönös értékelések „Az európai elfogatóparancs gyakorlati alkalmazásáról és a tagállamok közötti megfelelő átadási eljárásokról” tárgyú negyedik fordulójáról szóló 2009. május 28-i zárójelentésére (8302/4/2009 – CRIMORG 55),

—

tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások (végleges jelentés)” című, 2013. október 23-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az európai elfogatóparancs kibocsátásáról szóló európai kézikönyv felülvizsgált változatára (17195/1/10 REV 1),

—

tekintettel a 2014–2020-as időszakra a Jogérvényesülés program létrehozásáról szóló, 2013. december 17-i 1382/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel „Az uniós jogérvényesülésbe vetett bizalom kiépítése – az európai igazságügyi képzés új dimenziója” című, 2011. szeptember 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0551),

—

tekintettel az EU-n belüli börtönkörülményekről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az Európai Parlamentnek a Tanácshoz intézett, az Európai Unióban fogva tartottak jogairól szóló, 2004. március 9-i ajánlására (6),

—

tekintettel az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos uniós intézkedések hozzáadott értékének az Európai Parlament Európai Hozzáadott Érték Osztálya által végzett felmérésére,

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i keretmegállapodásra (7),

—

tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0039/2014),

A.

mivel az Európai Unió azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy polgárai számára biztosítja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, és mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 6. cikke szerint tiszteletben tartja az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, ezáltal pozitív kötelezettségeket vállal, amelyeket a fent nevezett önkéntes célkitűzés megvalósítása érdekében teljesítenie kell; mivel az eredményesség érdekében a kölcsönös elismerés elvének a kölcsönös bizalmon kell alapulnia, amely kizárólag akkor valósítható meg, ha az Unió egészében szavatolják a gyanúsítottak és a vádlottak alapvető jogait, valamint a büntetőeljárásokban alkalmazott eljárási jogokat; mivel a kölcsönös bizalmat fokozza a képzés, valamint az igazságügyi hatóságok és a jogi szakemberek közötti együttműködés és párbeszéd, ami valódi európai igazságügyi kultúrát teremt;

B.

mivel a 2002/584/IB kerethatározat túlnyomórészt sikeresen teljesítette azon célját, hogy a tagállamok közötti hagyományos kiadatási eljárás rendszeréhez képest Unió-szerte felgyorsította az átadási eljárásokat, és a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerésének sarokkövét képezi, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkében is rögzítettek;

C.

mivel ugyanakkor működésével kapcsolatban problémák merültek fel, amelyek közül egyesek csak a 2002/584/IB kerethatározatra jellemzők, és a kerethatározat hiányosságaiból erednek – például abból, hogy az kifejezetten nem terjed ki az alapvető jogokra vonatkozó biztosítékokra vagy az arányosság ellenőrzésére –, illetve a kerethatározat nem teljes mértékű és következetlen végrehajtásából származnak; ugyanakkor más problémák a kölcsönös elismerési eszközök összességét érintik, és az uniós büntető igazságszolgáltatási terület le nem zárt és kiegyensúlyozatlan fejlődéséből származnak;

D.

mivel a bírósági intézkedések kölcsönös elismerési eszközeinek egyértelmű meghatározása és hatékony működése alapvető szerepet játszik a nemzeti ügyészségek súlyos nemzetközi bűncselekmények megakadályozására irányuló nyomozati tevékenysége szempontjából, és ezen eszközök hasonlóképpen alapvető fontosságú szerepet fognak játszani a jövőbeni Európai Ügyészség nyomozati tevékenysége szempontjából;

E.

mivel a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság (CRIM) végleges jelentésében kiemelte, hogy az arányosság elvének teljes körű tiszteletben tartásával biztosítani kell valamennyi bírósági intézkedés azonnali kölcsönös elismerését, különös tekintettel a büntetőügyekben született ítéletekre, a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra és az európai elfogatóparancsokra;

F.

mivel az aggályok többek között az alábbiakat érintik:

1.

a Lisszaboni Szerződés értelmében 2014-től életbe lépő új jogi keretre való tekintettel úgy véli, hogy ezen állásfoglalásnak nem kell foglalkoznia azokkal a problémákkal, amelyek pusztán a 2002/584/IB kerethatározat nem megfelelő végrehajtásából erednek, mivel e problémákat a tagállamok általi megfelelő végrehajtással lehet és kell orvosolni és a Bizottság eljárásai révén lehet és kell érvényesíteni;

2.

kéri a tagállamokat, hogy időben és hatékonyan hajtsák végre az uniós büntető igazságszolgáltatási intézkedések összességét, mivel ezek egymást kiegészítő jellegűek, ideértve az európai nyomozási határozatot, az igazságügyi felügyeletet elrendelő európai határozatot és az eljárásjogi intézkedéseket, és ezáltal bocsássanak az igazságügyi hatóságok rendelkezésére alternatív és kevésbé korlátozó jellegű kölcsönös elismerési eszközöket, és egyszersmind biztosítsák a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és vádlottak jogainak tiszteletben tartását; kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon azok megfelelő végrehajtását, illetve az EEP és az uniós büntető igazságszolgáltatási terület működésére gyakorolt hatását;

3.

kéri a tagállamokat és azok igazságügyi hatóságait, hogy éljenek a 2002/584/IB kerethatározaton belül (például a (12) preambulumbekezdésben) az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmének biztosítására rendelkezésre álló lehetőségekkel; az EEP kibocsátása előtt merítsék ki az összes lehetséges alternatív mechanizmust; továbbá amennyiben az EEP nyomán letartóztatásra került sor, indokolatlan késedelem nélkül dolgozzák fel az ügyet annak érdekében, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson;

4.

rámutat, hogy az igazságügyi intézkedések teljes körű elismerése és gyors végrehajtása az uniós büntető igazságszolgáltatási térség létrehozása felé tett lépés, és hangsúlyozza, hogy az EEP a súlyos nemzetközi bűnözés elleni fellépés egyik fontos és hatékony eszköze;

5.

úgy véli, hogy mivel a F. preambulumbekezdésben vázolt problémák egyaránt erednek a 2002/584/IB kerethatározat sajátosságaiból, illetve az uniós büntető igazságszolgáltatási terület hiányosságából és kiegyensúlyozatlanságából, a jogalkotási megoldásoknak mindkét kérdést kezelniük kell többek között a gyanúsítottak és vádlottak eljárási jogaira vonatkozó minimumszabályok, valamint az összes kölcsönös elismerésről szóló jogi aktusra alkalmazandó elveket meghatározó horizontális intézkedés kidolgozását célzó folyamatos munka révén, illetve ha egy ilyen horizontális intézkedés nem megvalósítható, vagy nem orvosolja az ebben az állásfoglalásban meghatározott problémákat, akkor a 2002/584/IB kerethatározathoz fűzött módosításokkal;

6.

úgy véli, hogy a megállapított hiányosságok nemcsak aláássák a kölcsönös bizalmat, hanem társadalmi és gazdasági értelemben is nagy árat fizethetnek értük az érintett személyek, családjaik és a társadalom egésze.

7.

ezért felhívja a Bizottságot, hogy ezen állásfoglalás elfogadásától számított egy éven belül – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 82. cikke alapján –terjesszen elő a mellékletben foglalt részletes ajánlásokat követő jogalkotási javaslatokat, amelyek az alábbiakról rendelkeznek:

8.

felszólít az EEP használatával kapcsolatos büntetőeljárásokban alkalmazott eljárási jogokra – többek között a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogra, a büntetőeljárás során ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogra, valamint a letartóztatást követő kommunikációhoz való jogra és a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogra – vonatkozó uniós jogszabályok valamennyi tagállam általi egyértelmű és következetes alkalmazására;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel a tagállamokat arra, hogy nyújtsanak be az EEP mechanizmusának működésével kapcsolatos átfogó adatokat, és tüntessék fel ezeket a következő végrehajtási jelentésükben azzal a céllal, hogy probléma esetén megfelelő fellépésre lehessen javaslatot tenni;

10.

kéri a végre nem hajtott EEP-k rendszeres felülvizsgálatát és annak fontolóra vételét, hogy ezeket, valamint a SIS II és az Interpol megfelelő figyelmeztető jelzéseit vissza kell-e vonni; kéri továbbá az EEP-k és a SIS II és az Interpol megfelelő figyelmeztető jelzéseinek visszavonását, amennyiben az EEP elutasítására kötelező indokok, például a kétszeres büntetés tilalma (ne bis in idem), vagy az emberi jogi kötelezettségekkel való összeegyeztethetetlenség alapján került sor; kéri, hogy a SIS II és az Interpol figyelmeztető jelzések tekintetében rendelkezzenek azok kötelező jellegű frissítéséről a szóban forgó figyelmeztető jelzéshez kapcsolódó EEP végrehajtása elutasításának indokaira vonatkozó információval, illetve az Europol-akták megfelelő frissítéséről;

11.

miközben hangsúlyozza a helyes eljárások – köztük a fellebbezéshez való jog – elsődleges fontosságát, kéri, hogy a tagállamok – akár kibocsátó, akár végrehajtó tagállamként – gondoskodjanak olyan jogi mechanizmusokról, amelyek biztosítják a kölcsönös elismerési eszközök működésével kapcsolatos bírói tévedésekből eredő károk megtérítését, az EJEE-ben és az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában meghatározott normákkal összhangban;

12.

felhívja a Tanácsot, hogy a nagyobb egyértelműség és jogbiztonság érdekében az európai elfogatóparancs kibocsátásáról szóló európai kézikönyv felülvizsgált változatában (17195/1/10 REV 1) határozzon meg hatnapos határidőt a lefordított EEP-k továbbítására vonatkozóan;

13.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy működjenek együtt a bírák, ügyészek és büntetőjogi védőügyvédek közötti hálózatok megerősítésében a hatékony és körültekintő EEP-eljárások lehetővé tétele érdekében, valamint kínáljanak többek között a nyelvekkel, az EEP megfelelő alkalmazásával és a különböző kölcsönös elismerési eszközök együttes alkalmazásával kapcsolatos, megfelelő nemzeti és uniós szintű képzést az igazságügyi és jogi szakembereknek; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az EEP-eljárásokban részt vevő védőügyvédeknek szóló és Unió-szerte könnyen hozzáférhető uniós gyakorlati kézikönyvet, és ennek során vegye figyelembe a védőügyvédek európai egyesületének ezen a területen eddig végzett munkáját, valamint egészítse ki azt nemzeti kézikönyvekkel;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő egy kifejezetten az európai elfogatóparanccsal foglalkozó igazságügyi hálózat, illetve az európai büntető igazságüggyel és kiadatási ügyekkel foglalkozó védőügyvédek hálózata létrehozását, és nyújtson számukra, valamint az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat számára megfelelő finanszírozást; úgy véli, hogy a Bizottság az uniós büntető igazságszolgáltatási térségben már meglévő programjai keretében képes biztosítani a megfelelő finanszírozást.

15.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy az EEP-vel és más kölcsönös elismerési eljárásokkal kapcsolatos valamennyi nemzeti ítélkezési gyakorlatot összegyűjtő, könnyen hozzáférhető uniós adatbázist, hogy elősegítse a szakemberek munkáját, valamint a végrehajtás és a felmerülő problémák nyomon követését és értékelését;

16.

kiemeli a börtönkörülmények és az EEP-vel kapcsolatos intézkedések közötti összefüggést, és emlékezteti a tagállamokat arra, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 3. cikke és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata nem csupán negatív kötelezettségeket ró a tagállamokra – megtiltva, hogy a fogva tartott személyeket embertelen és megalázó bánásmódnak vessék alá –, hanem pozitív kötelezettségeket is előír számukra: biztosítaniuk kell, hogy a börtönkörülmények az emberi méltósággal összhangban álljanak, és hogy a fent említett jogok megsértésének esetén alapos, hatékony vizsgálatokra kerüljön sor; felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a kiszolgáltatott személyek jogaira és általában alaposan vizsgálják meg a fogva tartás alternatíváit;

17.

a kölcsönös elismerési keret eredményességének biztosítása érdekében felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a fogva tartás normáinak javítására szolgáló, uniós szinten rendelkezésre álló jogi és pénzügyi eszközöket, ideértve az előzetes letartóztatás körülményeiről szóló jogalkotási javaslatokat;

18.

megerősíti, hogy ezen ajánlások megfelelnek az alapjogoknak, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének;

19.

úgy véli, hogy a kért javaslatoknak az uniós költségvetést érintő pénzügyi vonzatait a meglévő költségvetési előirányzatokból kell fedezni; hangsúlyozza, hogy e javaslatok elfogadása és végrehajtása jelentős költség- és időmegtakarítást eredményez mind a tagállamok, mind a polgárok számára, és ezért mind gazdasági, mind társadalmi szempontból előnyös, amint arra az EEP felülvizsgálatát érintő uniós intézkedések európai hozzáadott értékre vonatkozó értékelése egyértelműen rámutatott;

20.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.