52014DC0472

Az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak kezelése

1. Bevezetés

Az élelmiszer-ellátási lánc biztosítja a személyes és háztartási fogyasztásra szánt élelmiszerek és italtermékek eljutását a lakossághoz. Az élelmiszerlánccal az Európai Unióban élő fogyasztók mindegyike napi szinten kapcsolatba kerül, az élelmiszerre fordított kiadások pedig jelentős részt tesznek ki az átlagos háztartások költségvetésében.[1] Mielőtt egy termék eljutna a fogyasztóhoz, különböző piaci szereplők (termelők, feldolgozók, kiskereskedők stb.) emelik a termék értékét, és befolyással vannak a fogyasztó által fizetett végső ár alakulására. E tekintetben az egységes piac jelentős előnyökkel hozott az élelmiszer-ellátási lánc szereplői részére. A beszállítók és a kereskedők – függetlenül attól, hogy kis- vagy nagyvállalkozásokról van-e szó – immáron jobb piaci lehetőségekkel és nagyobb vevőkörrel rendelkeznek. Ma már az uniós tagállamok közötti határokon átnyúló kereskedelem teszi ki az uniós élelmiszer- és italgyártás mintegy 20 %-át, és az uniós tagállamok által bonyolított mezőgazdasági / élelmiszeripari termékexport legalább 70 %-a másik uniós tagállamokba irányul.[2] Ebből kifolyólag az Unió egészére kiterjedő, jól működő és hatékony élelmiszer-ellátási lánc jelentős mértékben hozzájárulhat az egységes piac megvalósításához.

Ugyanakkor az elmúlt pár évtizedben az olyan fejlemények, mint a piaci szereplők Unió-szerte megfigyelhető fokozott koncentrációja és vertikális integrációja strukturális változásokat eredményezett az élelmiszer-ellátási láncban. E fejlemények hatására jelentősen eltérő alkupozíciók és gazdasági egyenlőtlenségek alakultak ki a lánc szereplői között az egymással folytatott kereskedelmi viszonyokban. Jóllehet az alkupozíciók különbözősége általános és elfogadható jelenség a kereskedelmi kapcsolatokban, e különbségekkel való visszaélés időnként tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokhoz vezethet.[3]

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alapvetően olyan gyakorlatokként határozhatók meg, amelyek jelentősen eltérnek a helyes üzleti magatartástól, ellentétesek a jóhiszeműség és a tisztesség elvével, és a kereskedelmi partnerek egyike által egyoldalúan a másik félre kényszerítettek.

Ez a közlemény nem irányoz elő uniós szintű szabályozási intézkedést, és nem ír elő egységes megoldást a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelésére. Ehelyett arra ösztönzi az érdekelt feleket és a tagállamokat, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben megfelelő és arányos módon, a nemzeti sajátosságok és a bevált módszerek figyelembevételével lépjenek fel. A közlemény arra buzdítja az európai élelmiszerellátási-lánc szereplőit, hogy vegyenek részt a bevált módszerek alkalmazásának ösztönzésére és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok visszaszorítására irányuló önkéntes rendszerekben, továbbá nyomatékosítja a hatékony jogorvoslat jelentőségét. A Bizottság elkötelezett a tagállamokkal és a releváns érdekelt felekkel megkezdett szoros együttműködés folytatása iránt; a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetésében minden érintettnek szerepet kell vállalnia.

2. Háttér

Jóllehet a probléma nagyságát és előfordulási gyakoriságát nehéz felmérni, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok létezését az élelmiszerellátási-lánc valamennyi érdekeltje megerősítette. Egyes felmérések szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazására viszonylag gyakran sor kerül, legalábbis az ellátási lánc bizonyos részeiben. Például egy, az élelmiszerellátási-lánc beszállítói körében végzett uniós szintű felmérésben a válaszadók 96 %-a azt állította, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok legalább egy formáját már alkalmazták vele szemben[4]. Nemzeti szinten is készültek felmérések. Például az élelmiszer-ágazat gyártói és kiskereskedői közötti kapcsolatokról készített jelentésében a spanyol versenyhatóság azt találta, hogy a válaszadó beszállítók 56%-a szerint a szerződéses feltételek utólagos módosítása gyakran vagy időnként előfordul[5].  Az olasz versenyhatóság felmérése szerint a gyártók 57 %-a gyakran vagy mindig elfogadja az utólagos, egyoldalú módosításokat, mivel fél attól, hogy a módosítások elutasítása esetén megtorló jellegű üzletpolitikai intézkedések alanyává válik[6].

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak káros hatásai lehetnek, különösen az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő kkv-kra nézve.[7] E gyakorlatok kihatással lehetnek a kkv-k lehetőségeire a piaci túlélés, a termékekre és technológiafejlesztésére irányuló új pénzügyi beruházások megvalósítása, valamint az egységes piacon a határokon átnyúló tevékenységeik fejlesztése tekintetében. Miközben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok piacra gyakorolt összhatásának teljes körű, számszerűsített felmérése nehézségekbe ütközik, az e gyakorlatok által az érintett felekre kifejtett közvetlen negatív hatásokkal kapcsolatban nem merülhetnek fel kétségek. A fent említett uniós szintű felmérésben a magukat tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alanyainak vallók 83 %-a azt állította, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megnövelték költségeiket, a bevételeik csökkenéséről pedig a 77 %-uk számolt be. Emellett az ellátási lánc mentén közvetett hatások is felléphetnek, például olyan formában, hogy mindenekelőtt a kkv-k – elsősorban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok rájuk kényszerítésének kockázata miatt – tartózkodnak attól, hogy üzleti kapcsolat kiépítését kezdeményezzék. 

Az új közös agrárpolitika (KAP)[8] és az új közös halászati politika[9] mindenekelőtt a termelői szervezetek létrehozásához és fejlesztéséhez nyújtott támogatáson keresztül megerősíti a mezőgazdasági termelőknek az ellátási lánc downstream szereplőivel szembeni helyzetét. Az új egységes közös piacszervezés ugyancsak tartalmaz olyan elemeket, amelyek a mezőgazdasági termelők és az élelmiszer-ellátási lánc más szereplőinek alkupozíciója közötti különbségek visszaszorítására irányulnak egyes meghatározott ágazatokban (tejágazat, olívaolaj, marha- és borjúhús, szántóföldi növények). Továbbá az új szabályok alapján a tagállamok más mezőgazdasági ágazatokban is előírhatják a szerződések kötelező írásbeliségét, amennyiben biztosítják, hogy ez az előírás ne akadályozza a belső piac működését. A KAP-reform, és konkrétan az új, egységes közös piacszervezés tartalmaz olyan elemeket, amelyek a mezőgazdasági termelők és az élelmiszer-ellátási lánc más szereplőinek alkupozíciója közötti különbségek visszaszorítására irányulnak.

Számos tagállam nemzeti szinten próbált megoldást találni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémájára, és ehhez sokféle különböző megközelítést választottak: egyesek szabályozási intézkedésekhez folyamodtak, mások a piaci szereplők közötti önszabályozó platformokat alkalmaztak. Ha léteznek is erre vonatkozó szabályok, azok eltérnek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben biztosított védelem jellegét, szintjét és jogi formáját tekintve.

Az élelmiszer-ellátási láncban alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok létezését és azok kártékonyságát az Európai Bizottság által 2010-ben létrehozott, az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum érdekelt felei is elismerték.[10] Felismervén azt, hogy a probléma európai szintű megközelítést igényel, az érdekelt felek önszabályozásra épülő keretet (ellátásilánc-kezdeményezés, Supply Chain Initiative) hoztak létre, amelyet a Bizottság is üdvözölt, és amelyhez kilenc hónap alatt széles körben csatlakoztak mind a kiskereskedők, mind a nagykereskedők, a gyártók és egyes kkv-k is. Egyes érdekelt felek azonban – konkrétan mezőgazdasági termelők és a húsfeldolgozó iparág – nem csatlakozott ehhez az uniós szintű kerethez. Miközben néhány tagállamban a mezőgazdasági termelők képviseltetve vannak a nemzeti platformokban[11], az uniós szintű kerethez mindeddig csupán négy mezőgazdasági ágazat csatlakozott. A keret továbbá csak azon vállalatokra nézve kötelező, amelyek csatlakoztak hozzá.

Ma tehát az a helyzet, hogy az élelmiszer-ellátási láncban előforduló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelése tekintetében jelentős eltérések mutatkoznak az Európai Unióban.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazásának visszaszorításából vélhetően jelentős potenciális előnyök fakadnának, különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások számára, mivel ezek nagyobb valószínűséggel vannak kitéve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak és azok hatásainak, mint a nagyvállalatok. Meg kell jegyezni továbbá, hogy az Unióban alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok az Unión kívüli, például fejlődő országokbeli termelőkre és vállalatokra is gyakorolhatnak közvetlen és közvetett hatásokat.

Ezzel összefüggésben a közlemény célja, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok által okozott káros hatások mérséklése és a határokon átnyúló kereskedelem esetleges akadályainak csökkentése révén – különösen a kkv-k tekintetében – előmozdítsa a tisztességes és fenntartható üzleti kapcsolatokat, valamint elősegítse az élelmiszer-ellátási lánc piaci szereplői számára egyenlő versenyfeltételek megteremtését.

3. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok által okozott problémák

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok esetleges uniós szintű következményei nem csak az Európai Bizottságnál, hanem az Európai Parlamentnél is aggályokat keltettek. Az Európai Parlament 2012 januárjában állásfoglalást[12] fogadott el, amelyben felhívta a figyelmet az élelmiszer-ellátási láncban tapasztalható, adott esetben tisztességtelen gyakorlatokat eredményező egyenlőtlenségek európai dimenziójára. Az állásfoglalás meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok listáját tartalmazta, és szorgalmazta, hogy vonják ezeket külön szabályozás, felügyelet és szankciók hatálya alá.

A probléma alaposabb megismerése érdekében a Bizottság 2013 januárjában zöld könyvet tett közzé a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról azzal a céllal, hogy összegyűjtse az érdekelt felek észrevételeit a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak az élelmiszer-ellátási láncban és a nemélelmiszer-ellátási láncban való előfordulásáról[13], és feltárja ezek kezelésének lehetséges módjait. A zöld könyv közzététele nyomán lefolytatott nyilvános konzultáció az alábbi lényegi meglátásokra vezetett.

1. Miközben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása – elvben – bármely ágazatban előfordulhat, a zöld könyv nyomán az érdekelt felektől beérkező észrevételek arra utalnak, hogy e gyakorlatok különösen az élelmiszer-ellátási lánc szempontjából problematikusak.

2. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak a zöld könyvben meghatározott és számos érdekelt fél által megerősített főbb kategóriái a következők:

– nem meghatározott, nem egyértelmű vagy hiányos szerződéses feltételekkel való visszaélés a kereskedelmi partner részéről;

– a költségek vagy kockázatok túlzott mértékű és előre nem látható átruházása a partnerre a kereskedelmi partner részéről;

– bizalmas információk tisztességtelen felhasználása a kereskedelmi partner részéről;

– üzleti kapcsolat tisztességtelen megszüntetése vagy megszakítása.

3. A területi ellátási korlátokat ugyancsak problematikus gyakorlatként határozták meg. Ezeket a korlátozásokat időnként multinacionális szállítók alkalmazzák kiskereskedőkkel szemben, akadályozva őket abban, hogy ugyanazon árukat másik tagországból vagy központi helyről szerezzék be. Ugyanakkor a területi korlátozások jellegüket tekintve eltérnek a fenti csoportosítás szerinti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól, ezért azok vizsgálatával a Bizottság külön fog foglalkozni.

4. A fent említett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok közvetlen hatása – különösen előre nem látható alkalmazásuk esetén – indokolatlan költségeket vagy a vártnál alacsonyabb bevételeket eredményezhet a gyengébb alkupozícióban lévő kereskedelmi partnernél. A szerződéses feltételek előre nem látható változtatásai túltermeléshez és szükségtelen élelmiszer-pazarláshoz is vezethetnek. Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elszenvedő alanyként való megélése vagy csupán az ilyen gyakorlatoknak való jövőbeli kitettség kockázata kihatással lehet arra, hogy a gyengébb kereskedelmi partner mennyire képes vagy hajlandó beruházásokat finanszírozni. A Bizottság jelenleg tanulmányt készít a kiskereskedelmi ágazatra jellemző választékról és innovációról is. E tanulmány révén remélhetőleg sikerül tisztázni, hogy összpiaci szinten milyen tényezők és hogyan alakítják a választékot és az innovációt. Másrészről a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó nemzeti szintű szabályozási környezet eltérései miatt a kkv-k – a rendelkezésükre álló korlátozott jogi erőforrásokkal – összetett helyzettel szembesülnek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat és a lehetséges jogorvoslatokat illetően. Az ebből fakadó bizonytalanságok eltántoríthatnak egyes vállalatokat – különösen kkv-kat – attól, hogy földrajzi értelemben új piacokra lépjenek be, vagy akár a határokon átnyúló kereskedelemtől is. Ezt jól illusztrálta egy, a mezőgazdasági termelők és az agrár-élelmiszeripari piac elsődleges termelői körében, az Unió egészét lefedően végzett felmérés: a válaszadók 46 %-a úgy vélte, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok negatívan hatnak az új piacokhoz való hozzáférésre és a határokon átnyúló tevékenységekre[14].

4. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben az Európai Unióban alkalmazott intézkedések szerteágazó rendszere 4.1. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelésének eltérő megközelítései

A hatályos, uniós szintű szabályozási keret bizonyos mértékig szabályozza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelését az élelmiszer-ellátási láncban vagy azon kívül is. A meglévő eszközök, mint például KAP fent említett reformja, a versenyjog, továbbá a forgalmazásra[15], a fogyasztói szerződések tisztességtelen szerződési feltételeire vonatkozó jogi keretek[16], az üzleti titokra vonatkozó irányelvjavaslat[17] és egyéb ágazatközi szabályozások hasznosak lehetnek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok bizonyos helyzetekben történő kezelése szempontjából, de többnyire nem alkalmazhatók a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fent említett, konkrét eseteire. A közös európai adásvételi jogról szóló rendeletre irányuló javaslat[18] megtilt bizonyos tisztességtelen feltételeket a vállalkozások közötti szerződésekben, ami biztosíthatja a hosszú távon fenntartható kapcsolatokhoz hasznos egyértelműséget. Ugyanakkor e jogszabályt – a társjogalkotók általi elfogadást követően – csak az adott kereskedelmi ügylet résztvevőinek erre vonatkozó megállapodása esetén kell alkalmazni.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok nemzeti szintű kezelése terén számos eltérés mutatkozik. Néhány tagállam szabályozási intézkedéseket hozott, de e tagállamok egy része az önszabályozásra épülő megközelítéseket választott vagy nem hozott intézkedéseket kifejezetten az ellátási láncokban alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, és inkább az általános elvekre hagyatkozik. A kifejezetten a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelésére irányulóan intézkedéseket hozó tagállamok általában vagy egyedi szabályokat alkottak a vállalkozások közötti kapcsolatok tekintetében, vagy kiegészítették a nemzeti versenyjogukat, vagy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv[19] alkalmazását kiterjesztették a vállalakozások közötti kapcsolatokra. Van néhány olyan tagállam is, amely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben eredetileg önkéntes kezdeményezésekkel lépett fel, majd később úgy döntött, hogy e gyakorlatokat szabályozás útján kezeli.

A megközelítések különbözőségeinek következményeként a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni védelem foka és jellege, valamint az igénybe vehető jogérvényesítési mechanizmusok köre attól függ, hogy hol található az erős alkupozícióban lévő és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot alkalmazó vállalat. Ez problematikus lehet amiatt, hogy a több országra kiterjedő beszerzés egyre általánosabbá válik. Másrészről, a zöld könyv kapcsán lefolytatott konzultáció keretében a hatóságok a jogi keretek önkényes megválasztásának („forum shopping”) elszigetelt eseteiről számoltak be, ami azt jelenti, hogy az erősebb szerződő fél a gyakorlatban egyoldalúan eldönti, hogy a szerződést melyik tagállamban – és ezáltal melyik szabályozási keret szerint – kell teljesíteni, elkerülve így a tisztességtelen szerződéses feltételekkel szemben szigorúbb intézkedéseket alkalmazó nemzeti kereteket. Ezt a kérdést öt tagállam külön kiemelte a nyilvános konzultáció során, illetve az érdekelt felekkel folytatott egyeztetések céljából a Bizottság által szervezett különböző fórumokon.

4.2. Jogérvényesítés

Elviekben a tisztességtelen szerződési gyakorlatnak kitett fél az általános polgári jognak a tisztességtelen szerződéses feltételekre vonatkozó rendelkezései alapján peres eljárásban a bíróságon jogorvoslatért folyamodhat. Egyes érdekeltek, és különösen a kkv-k azonban jelezték, hogy a bírósági pereskedés a gyakorlatban gyakran nem kínál hatékony megoldást a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémájára. Egyrészt a pereskedés jellemzően költséges és időigényes. Másrészt, és ez talán fontosabb, az élelmiszer-ellátási láncon belüli kereskedelmi kapcsolatban részt vevő gyengébbik fél (amely az esetek többségében kkv) gyakran attól tart, hogy a peres eljárás kezdeményezése miatt az erősebb fél esetleg megszakítja vele az üzleti kapcsolatot (az ún. „félelemfaktor”). A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak kitett feleket ez eltántoríthatja attól, hogy jogi lépéseket tegyenek, ezáltal a tisztességtelen kereskedelmi feltételeket alkalmazó kereskedelmi partner tekintetében érvényesülő visszatartó erő csak korlátozottan érvényesül.

Mindezekre tekintettel egyes tagállamok más jogorvoslati mechanizmusokat léptettek életbe a vertikális ellátási láncokban alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelése érdekében. A tagállamok egy része az érintett piaci szereplőktől független jogérvényesítési hatóságot jelölt ki, más tagállamokban pedig ezirányba mutató lehetséges reformintézkedésekről folyó egyeztetések zajlanak.

Egyes esetekben a nemzeti versenyhatóságot jelölték ki a gazdaságilag függő helyzetben lévő vállalkozásokkal szembeni erőfölényes magatartás és/vagy az erősebb alkupozícióval való visszaélés ellen hozott szabályok érvényesítésére. Vannak azonban olyan tagállamok is, amelyek más, már létező hatóságot jelöltek ki (pl. az élelmiszerekkel összefüggő kérdésekért vagy fogyasztóvédelemért felelős hatóságot) vagy új közigazgatási hatóságokat hoztak létre a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni szabályok érvényesítésére. E hatóságok egy része rendelkezik vizsgálati hatáskörrel és jellemzően befogadnak bizalmasan kezelendő panaszokat is.

Néhány másik tagállamban az érdekelt felek önkéntes vitarendezési mechanizmust hoztak létre, hogy megpróbálják a vitákat peren kívül rendezni. Más esetekben az ún. „vegyes megközelítés” mellett döntöttek, amelyben az önkéntes alapon működő programokat állami jogérvényesítéssel egészítik ki.

A mezőgazdasági termelők és a beszállító kkv-k azt hangsúlyozzák, hogy egy vizsgálati jogkörrel és a vélelmezett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos bizalmas panaszok kezelésének jogkörével felruházott igazgatási hatóság létrejötte meghatározó jelentőségű lenne a fent leírt félelemfaktor kezelése szempontjából. Az említett érdekelt felek legtöbbje független, nemzeti szintű jogérvényesítő szerv létrehozását szorgalmazza, mivel a hatékony jogérvényesítés kulcsfontosságú tényező lenne a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok visszaszorítása tekintetében.

A érdekelt felek egy másik része úgy vélte, hogy elsőként az önkéntes alapon működő kereteket és az önszabályozásra épülő megoldásokat kellene megvizsgálni. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémája ilyen modellekkel nem kezelhető hatékonyan, megfontolandó lehet egy független hatóság létrehozása.

4.3. Az ellátásilánc-kezdeményezés (Supply Chain Initiative)

Az ellátásilánc-kezdeményezést a Bizottság által létrehozott, az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum keretében dolgozták ki. A fórum a nemzeti hatóságok, illetve a beszállítói és kiskereskedői oldal legfontosabb érdekelt feleinek uniós szintű képviselőiből áll. 2011 novemberében a fórumnak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozó munkacsoportjában részt vevő piaci szereplők megállapodtak az élelmiszer-ellátási lánc vertikális kapcsolataira jellemző helyes gyakorlatokat meghatározó elvekről[20]. Ezen elvek közé tartozik: a szerződéses feltételek kiszámíthatósága; a saját vállalkozói kockázat viselése; a kérések és költségek jogossága.

Második lépésként, 2013 szeptemberében kialakították a helyes gyakorlat elveinek végrehajtására irányuló önkéntes keretet (az ellátásilánc-kezdeményezés részeként)[21]. Az ellátásilánc-kezdeményezéshez a vállalatok egyénileg csatlakozhatnak, mihelyt megerősítették, hogy eleget tesznek a helyes gyakorlat elveinek. Az egyes esetekben felmerült vitákat bizonyos feltételek mellett a keretnek megfelelő vitarendezési mechanizmusokon, közvetítésen és választott bíróságon keresztül lehet rendezni. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megelőzése érdekében a végrehajtási keret a vállalati szintű szervezeti követelményekre összpontosít, ideértve a munkavállalók képzését és a keretben meghatározott vitarendezési mechanizmusokban való részvételre való képességet. E szervezeti követelmények megsértése esetén az érintett vállalat kizárható a kezdeményezésből. A keret arra kötelezi a tagokat, nyújtsanak biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a vitarendezési mechanizmusok alkalmazásához folyamadó gyengébb felek nem válhatnak megtorló jellegű üzletpolitikai intézkedések alanyává.

A kezdeményezést egy irányítócsoport vezeti, amelynek az élelmiszer-ellátási lánc szereplőit képviselő különböző érdekelt szervezetek a tagjai. A jelen állás szerint – kilenc hónappal a kezdeményezés elindítását követően – 98 kiskereskedelmi, nagykereskedelmi és feldolgozóipari csoport vagy vállalat vetette nyilvántartásba magát, amelyek összesen 736 vállalatot képviselnek, és a kezdeményezésnek az Unió összes tagállamából vannak résztvevői. A kezdeményezéshez csatlakozó kkv-k száma emelkedőben van. Ugyanakkor a meghatározó érdekelt szervezetek nem mindegyike csatlakozott a kerethez. Konkrétan az elsődleges termelők (azaz a mezőgazdasági termelők) és a húsfeldolgozó ágazat nem kívánt részt venni a kezdeményezés uniós szintű irányítócsoportjában. Jóllehet egyetértenek az elvekkel, a szóban forgó érdekeltek aggályokat fogalmaztak meg az ellátásilánc-kezdeményezésen belüli független és hatékony jogérvényesítés hiányával kapcsolatban. Az érintettek egy része nemzeti szinten viszont bekapcsolódott.

Az említett érdekeltek úgy vélik, hogy az ellátásilánc-kezdeményezés a gazdaságilag függő helyzetben lévő kereskedőpartnerek részére nem nyújt kielégítő megoldást a fent vázolt félelemfaktor problémájára, mindenekelőtt azért, mert a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak kitett vállalatnak nincs lehetősége bizalmasan panaszt tenni. Az önkéntes kezdeményezés a panaszkezelés titkosságát csak az összevont viták esetére biztosítja, méghozzá oly módon, hogy lehetőséget biztosít az érdekelt feleket tömörítő szervezetek részére, hogy az irányítócsoporttól az elvek értelmezését kérjék, a vitarendezési mechanizmus igénybevételéhez pedig mindkét szerződő fél beleegyezése szükséges. Továbbá a kezdeményezés nem biztosítja vizsgálatok lefolytatását vagy szankciók alkalmazását arra az esetre, ha valamely vállalat megsértené a helyes gyakorlat elveit.

Figyelembe kell venni, hogy egy önszabályozásra épülő kezdeményezés keretében a vitarendezési mechanizmus igénybevétele csak korlátozottan írható elő. Ebből következően az ellátásilánc-kezdeményezésnek független jogérvényesítési intézkedésekkel való megerősítése révén – azokban a tagállamokban, ahol ilyen intézkedések jelenleg nincsenek hatályban – fokozható lenne a kezdeményezés hatékonysága, és vélhetően megszüntethető lenne a legfőbb ok, amely miatt az érdekelt felek bizonyos csoportjai nem csatlakoztak az ellátásilánc-kezdeményezés keretéhez.

Ezzel összefüggésben meg kell említeni, hogy a kiskereskedelemmel összefüggő kérdésekről szóló, saját kezdeményezésű, 2013 decemberében elfogadott jelentésében az Európai Parlament támogatta az ellátásilánc-kezdeményezés kapcsán megfogalmazott elveket és a kialakított keretet, egyúttal azonban felkérte a Bizottságot, hogy az ellátási lánc kisebb szereplőinél jelentkező – fentebb említett – félelemfaktor kezelése érdekében vizsgálja meg a független jogérvényesítés szükségességét és megvalósíthatóságát.[22]

5. Eredményes stratégia a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben 5.1. Az ellátásilánc-kezdeményezés széles körű elfogadottsága a piac részéről

Az önkéntes magatartási kódexek fontos sarokkövei egy olyan környezet megteremtésének, amelyben a vállalkozások tisztességes és fenntartható módon viszonyulnak egymáshoz. Ezek a magatartási kódexek hatékony segítséget nyújthatnak a megfelelő gondolkodásmód, tárgyalási megközelítés és vitarendezési mechanizmusok kialakulásához a szervezeteknél, ami által visszaszorul, ideális esetben megszűnik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása. Emellett az önkéntes magatartási kódexek rendelkezhetnek az egymással vertikális kapcsolatban lévő felek között vitarendezési eljárásokról, amelyek gyakran elősegíthetik a hosszadalmas és fáradságos jogi intézkedések elkerülését. Ebből kifolyólag az ellátásilánc-kezdeményezés nagyon fontos lépésnek tekinthető a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelése terén. Az ellátásilánc-kezdeményezés keretébe illeszkedő nemzeti platformok létrehozása révén a kezdeményezés pozitív hatásai tovább erősíthetők.

A továbblépés javasolt útja:

1)           A Bizottság az élelmiszerellátási-láncban részt vevő minden vállalkozást és érintett szervezetet arra buzdít, hogy csatlakozzanak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben kidolgozott valamely önkéntes kezdeményezéshez, mindenekelőtt az ellátásilánc-kezdeményezéshez annak érdekében, hogy megmutassák elkötelezettségüket, építsék az élelmiszer-ellátási láncba vetett bizalmat, továbbá elérjék az ilyen programok eredményes működéséhez szükséges kritikus tömeget és széleskörű lefedettséget.

2)           A Bizottság arra biztatja az élelmiszerellátási-láncban részt vevő vállalkozásokat, hogy aktívan népszerűsítsék az ellátásilánc-kezdeményezést az üzleti partnereik körében, és tájékoztassák őket a jogaikról és kötelezettségeikről. Javasolt, hogy ezek a vállalkozások automatikusan tájékoztassák kereskedelmi partnereik mindegyikét arról, ha csatlakoznak az ellátásilánc-kezdeményezéshez, és ösztönözzék kereskedelmi partnereiket arra, hogy ők is tegyenek így.

3)           Javasolt, hogy az ellátásilánc-kezdeményezés irányítócsoportja folytassa és fokozza erőfeszítéseit a kezdeményezés kkv-k körében való ismertségének javítására, és találjon hatékony eszközöket a kezdeményezéshez való csatlakozásuk előmozdítása érdekében. A kkv-k az ilyen jellegű programok legfontosabb kedvezményezettjei, így elengedhetetlen, hogy részvételük a lehető legszélesebb körű legyen.

4)           Javasolt, hogy az ellátásilánc-kezdeményezés irányítócsoportja folytassa erőfeszítéseit az egyes uniós tagállamokbeli nemzeti platformok kialakításának ösztönzésére és elősegítésére.

5)           A Bizottság a továbbiakban is elő fogja segíteni a meghatározó érdekcsoportok közötti eszmecserét és egyeztetést, és szorosan együttműködik majd a kezdeményezés irányítócsoportjával a kezdeményezés támogatottságának maximalizálása érdekében, különösen a kkv-k körében, továbbá szorosan nyomon fogja követni a kezdeményezés fejlődését. A Bizottság ezenfelül ösztönözni fogja az ellátásilánc-kezdeményezést a vitarendezési mechanizmus és a szankciórendszerek megerősítésére.      

5.2. A helyes gyakorlat elvei

Azok a tagállamok, amelyek nemzeti szinten már felléptek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, eltérő megközelítéseket választottak, és ennek keretében a tisztességtelen gyakorlat fogalmát is eltérően határozták meg. A nemzeti szinten alkotott fogalommeghatározások a nagyon általános meghatározásoktól a tiltott gyakorlatok részletes felsorolásáig terjednek. Másrészről azonban a tagállamok egy része semmilyen konkrét intézkedést nem tett a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni eredményes uniós szintű, illetve határokon átnyúló fellépés érdekében szükség lenne a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok egységes értelmezésére.

Az ellátásilánc-kezdeményezés nem ad pontos definíciót a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozóan, hanem felsorolja a helyes gyakorlat elveit, és a tisztességes, illetve tisztességtelen gyakorlatokra vonatkozó példákat mutat be. Ezeket az elveket a magas szintű fórum keretében a vertikális élelmiszer-ellátási lánc összes meghatározó uniós szintű érdekelt szervezete közösen fogadta el.

A elvek tehát megfelelő alapot képeznek azon tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok meghatározásához, amelyek az ilyen gyakorlatokra vonatkozó kezdeményezések keretében kezelhető. Másrészről a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok beazonosítása lehetővé teszi a velük szemben alkalmazható elvek meghatározását. Fontos megjegyezni, hogy ezen elvek alkalmazásakor a gazdasági szereplőknek azt is biztosítaniuk kell, hogy az alkalmazandó szabályok mindegyikének eleget tesznek, ideértve adott esetben a nemzeti és/vagy európai versenyjogi szabályokat is.

A magas szintű fórum keretében meghatározott és az ellátásilánc-kezdeményezés keretében elfogadott elvek a következők:

a) Írásbeli megállapodások: a felek a megállapodásokat írásban kötik meg, kivéve, ha az kivitelezhetetlen, illetve ha a szóbeli megállapodás minden fél számára elfogadható és megfelelő. A megállapodásoknak egyértelműnek és átláthatónak kell lenniük, és a lehető legtöbb lényeges és előre látható elemre ki kell terjedniük, ideértve a megállapodás megszüntetésével összefüggő jogokat és eljárásokat.

b) Kiszámíthatóság: a szerződő felek a szerződés feltételeit egyoldalúan nem módosíthatják, kivéve, ha a felek ebben a lehetőségben, illetve annak körülményeiben és feltételeiben előzetesen megállapodtak. A megállapodásokban rendelkezni kell arról az eljárásról, amely révén az egyik szerződő fél egyeztetést folytathat a másik féllel a megállapodás teljesítéséhez, illetve az előre nem látható körülmények miatt szükséges módosításokról, ahogyan ezt a megállapodás előírja.

c) A megállapodások betartása: a megállapodásokat be kell tartani.

d) Információk: a felek a versenyjogi és egyéb vonatkozó jogszabályok szigorú betartásával bocsátják az információkat a másik fél rendelkezésére, és megfelelő gondossággal biztosítják, hogy a másik fél rendelkezésére bocsátott információ helyes és nem félrevezető.

e) Titoktartás: a felek az információkat bizalmasan kezelik, kivéve, ha az információk már nyilvánosságra kerültek, illetve ha azokat a fogadó fél önállóan, jogszerűen és jóhiszeműen szerezte be. A bizalmas információkat a fogadó fél kizárólag arra a célra használhatja fel, amely célból azokat a tudomására hozták.

f) A kockázatok viselése: az ellátási láncban részt vevő szerződő felek vállalkozói kockázataikat maguk viselik.

g) Jogos kérés: a szerződő felek nem folyamodnak fenyegetéshez annak érdekében, hogy jogosulatlan előnyhöz jussanak vagy indokolatlan költségeket a másik félre hárítsanak.

A továbblépés javasolt útja:

6)           A Bizottság arra buzdítja a tagállamokat, vizsgálják meg, hogy  hatályos nemzeti szabályozási keretük – a többi tagállamban alkalmazott bevált módszerek figyelembevételével – megfelelő-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelése szempontjából. A tagállamoknak továbbá meg kell vizsgálniuk a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egyéb lehetséges hatásait, például az élelmiszer-pazarlás növekedését is. Ennek érdekében a Bizottság arra kéri a tagállamokat, vizsgálják meg, hogy szabályozási keretük alapulhatna-e a gyakorlatokról összeállított listán vagy olyan általános rendelkezésen, amely lehetővé teszi az említett elvek esetleges megsértésének kezelését.

7)           Emellett javasolt, hogy a tagállamok ösztönözzék a területükön bejegyzett vállalkozásokat az önkéntes magatartási kódexekhez való csatlakozásra, nemzeti és uniós szinten egyaránt.

8)           A Bizottság továbbra is támogatni fogja a bevált módszerek tagállamok közötti megosztását, aminek érdekében például munkaértekezleteket fog szervezni a nemzeti közigazgatások szakértőinek részvételével.

5.3. Az eredményes nemzeti szintű végrehajtás biztosítása

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazásától visszatartó hiteles mechanizmusok érdekében megfelelő jogérvényesítésre van szükség.

Amennyiben egy üzleti kapcsolatban részt vevő gyengébbik fél gazdasági függőségben van az erősebb pozícióban lévő kereskedelmi partnere tekintetében, a gyengébb fél adott esetben tartózkodik attól, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra bírósági perben vagy önkéntes alapon működő vitarendezési mechanizmuson keresztül kérjen jogorvoslatot. Előfordulhat gazdasági függőség jelensége is. Egy, a spanyol versenyhatóság által készített tanulmány[23] például azt mutatta, hogy 2010-ben az élelmiszer-ellátási láncban mindössze három kiskereskedő állította elő a beszállítói bevételek közel 40 %-át. Szélsőséges esetekben a gazdasági függőség azt jelenti, hogy az eladó vagy vevő gazdasági életképessége egyedi üzleti kapcsolatoktól függ. Azokban az esetekben, amikor a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben az üzleti kapcsolat esetleges elvesztésével kapcsolatos félelemfaktor miatt nem lépnek fel, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni keretek jelentősen megerősíthetők azáltal, ha a gyengébb félnek lehetőséget biztosítanak arra, hogy jogérvényesítési hatáskörökkel felruházott független hatóságokhoz vagy szervhez forduljon, és a panasztevő kilétének titkossága megóvható.

A továbblépés javasolt útja:

9)           A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni szabályaik érvényesítésére szolgáló, rendelkezésre álló mechanizmusaik hatékonyságát és hitelességét, és – a többi tagállam bevált módszereinek figyelembevételével – mérlegeljék további eljárási vagy szervezeti intézkedések meghozatalának szükségességét. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a mechanizmus képes-e biztosítani az egyes panasztevő vállalatok kilétének titokban tartását, illetve hogy biztosított-e a vizsgálatok lefolytatásának lehetősége.

10)         A határokon átnyúló jelleggel alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelése, valamint az esetleges szabályozási arbitrázs megelőzése érdekében – az adott esetben külön erre kijelölt szervezeteket is magában foglaló – nemzeti jogérvényesítési mechanizmusoknak lehetővé kell tenniük az eredményes uniós szintű együttműködést.

11)         A nemzeti jogérvényesítési mechanizmusok közötti információcsere előmozdítása révén a Bizottság továbbra is támogatni fogja a tagállamok közötti koordinációt.

12)         A jogérvényesítési intézkedések kidolgozása és alkalmazása során a tagállamoknak arányosan, az érdekelt feleket és a fogyasztók jólétét érintő esetleges hatásokat figyelembe véve kell eljárniuk. Mindenekelőtt ugyanazon jogérvényesítési kritériumokat és gyakorlatokat kell alkalmazniuk a belföldi és a külföldi piaci szereplők tekintetében.

5.4. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok visszaszorításának potenciális előnyei és költségei

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felszámolásának vagy legalább visszaszorításának potenciális előnyei jelentősek lehetnek. Ha megpróbáljuk meghatározni ezen előnyöket és költségeket, világossá válik, hogy a hatások különböző szinteken jelentkezhetnek. A kétoldalú kapcsolatok szintjén a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetésének potenciális előnyei eléggé egyértelműek.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok gyakran közvetlen negatív pénzügyi hatást fejtenek ki az érintett vállalatokra. Másrészről az erősebb alkupozíciójukkal visszaélő kereskedelmi partner kiszámíthatatlan magatartása miatt hatékonysági veszteségek léphetnek fel, amelyek például alacsonyabb volumenű beruházások, vagy a kiszámíthatatlanság miatt túltermelés/alultermelés, vagy a kereskedelmi feltételek egyoldalú és kiszámíthatatlan változtatásának kockázata miatt megnövekvő tranzakciós költségek formájában jelentkezhetnek. Ebből kifolyólag az élelmiszer-ellátási lánc kereskedelmi kapcsolatainak fenntarthatóbbá tételéből számottevő előnyök származhatnak. Ezen előnyök feltételezhetően túlmutatnak a korábban tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak kitett vállalatoknál – többségében kkv-knál – jelentkező közvetlen előnyöknél, illetve pénzügyi helyzetük javulásánál. Az e közleményben javasolt mechanizmusok egyúttal mérsékelhetnék a tisztességtelen kereskedelemi gyakorlatok alkalmazása révén harmadik országbeli, többek között fejlődő országokbeli gyengébb felekre kifejtett hatásokat.

A piaci egészét vizsgálva ugyanakkor azt találjuk, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok által, illetve azok esetleges visszaszorítása vagy megszüntetése által gyakorolt átfogó jóléti hatások vizsgálata összetettebb feladat. Ami a fogyasztókat érintő potenciális hatásokat illeti, semmilyen bizonyíték nem utal arra, hogy negatív hatás jelentkezne a fogyasztói árak tekintetében[24] azokban a tagállamokban, amelyekben szabályozták a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kérdését és amelyekben állami szervek lépnek fel a vállalkozások közötti kapcsolatokban felmerülő visszaélésekkel szemben. Amennyiben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok negatív hatással lehetnek a termékválasztékra, a termékek elérhetőségére és minőségére, a tisztességtelen gyakorlatok visszaszorítása vagy megszüntetése várhatóan a fogyasztók számára is előnyös lenne.

Ami a költségek szintjén jelentkező hatást illeti, az ellátásilánc-kezdeményezéshez vagy hasonló nemzeti keretekhez már csatlakozott vagy csatlakozásukat tervező vállalkozások esetében pótlólagos költségek nem merülnek fel. A javasolt megközelítés nem okoz költségeket azon tagállamoknak sem, amelyek esetében a hatályos keret megfelel a fent leírt kritériumoknak. Azokban a tagállamokban, amelyek úgy döntenek, hogy keretüket a fentieknek megfelelően kiigazítják, a végrehajtás költségei attól fognak függeni, hogy egy már létező mechanizmust vesznek-e igénybe ezen célokra, vagy új eljárási és szervezeti intézkedéseket hoznak.

6. Következtetések

Az élelmiszerellátási-lánc piaci szereplői között alkalmazott gyakorlatok az esetek túlnyomó részében tisztességesek és fenntarthatók mindkét fél szempontjából. Mindazonáltal az ellátási láncban részt vevő érdekelt felek mind egyetértenek abban, hogy léteznek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, és különösen a kkv-k állítják, hogy viszonylag gyakran szembesülnek ezekkel a gyakorlatokkal, amelyek negatív hatással vannak pénzügyi életképességükre és az üzletvitelükre. A zöld könyv kapcsán lebonyolított konzultáció, a kapcsolódó tanulmányok és a legfrissebb nemzeti kezdeményezések egy része az ún. „vegyes megközelítést” – azaz az önkéntes alapon működő programok hasonló elvekre épülő, hiteles és eredményes állami jogérvényesítéssel való kiegészítését – helyezik előtérbe, amely megfelelő megoldást kínálhat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni fellépésre. Hiteles visszatartó mechanizmusok megléte esetén az ellátásilánc-kezdeményezéshez hasonló önkéntes kezdeményezések kínálhatják az elsődleges megoldást a kereskedelmi ügyletben részt vevő felek közötti konfliktusok megoldására, míg az állami jogérvényesítés vagy bírósági per eszközével csak azokban az esetekben kellene élni, ha a hatékonyabb és gyorsabb alternatívát jelentő kétoldalú megállapodás nem elérhető. Ily módon a továbblépés e közleményben megfogalmazott lehetőségei nem pusztán kiegészítenék, hanem egyben meg is erősítenék az ellátásilánc-kezdményezést azáltal, hogy vonzóbbá teszik az érdekelt felek azon csoportjai számára, amelyek mindeddig – az eredményes jogérvényesítés hiányával kapcsolatos aggályaik miatt – tartózkodtak attól, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos kérdések kezelése céljából e közlemény az önkéntes és szabályozási keretek kombinálását javasolja, aminek jegyében – a különböző nemzeti sajátosságok és megközelítések figyelembevételével – meghatározzák a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat és az azokkal szembeni fellépés elveit. Miközben a tagállamok egy része egyedi szabályozást fogadott el, más tagállamok általános jogi elvekre és/vagy önszabályozásra épülő kezdeményezésekre támaszkodnak. Annak mérlegelésekor, hogy szükség van-e további intézkedésekre, a tagállamoknak – e közleménnyel összhangban és a bevált módszerek figyelembevételével – arányosan és az érdekelt feleket, illetve a fogyasztók jólétét érintő esetleges hatásokra is tekintettel kell eljárniuk. A javasolt intézkedéseknek a Bizottság szintjén semmilyen költségvetési hatása nincs azon kívül, amelyet a hivatalos programozásban a következő évekre már előirányoztak.

A Bizottság nyomon fogja követni és vizsgálni fogja az elért eredményeket, és ennek érdekében értékelni fogja i. az ellátásilánc-kezdeményezés és nemzeti platformjai tényleges hatását[25], valamint ii. az érintett feleknek a fenntartható élelmiszer-ellátási lánc megfelelő működésébe vetett bizalma növelése érdekében a tagállamok által létrehozott jogérvényesítési mechanizmusokat.

A Bizottság 2015 végére jelentést készít a Tanácsnak és a Parlamentnek, majd e jelentés tükrében fdönteni fog arról, hogy a leírt problémák kezelése érdekében szükség van-e további uniós szintű intézkedésekre.

[1]               Az élelmiszerre fordított kiadások egy átlagos uniós háztartás költségvetésének 14 %-át teszik ki (Eurostat, háztartási költségvetési felvételekből származó adatok).

[2]               Az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum jelentése, 2012. december.

[3]               Lásd a Bizottság COM(2009) 591 közleményét: Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52009DC0591&rid=1

[4]               Survey on Unfair Commercial Practices in Europe (Felmérés az Európában alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról), 2011. március. A felmérést a CIAA (Élelmiszer- és Italgyártók Európai Szövetsége) és az AIM (Európai Márkák Szövetsége) megbízásából a Dedicated végezte.

[5]               Report on the relations between manufacturers and retailers in the food sector (Jelentés az élelmiszer-ágazat gyártói és kiskereskedői közötti kapcsolatokról), Comisión Nacional de la Competencia, 2011. október.

[6]               Indagine conoscitiva sul settore della GDO (Felmérés a nagy volumenű kiskereskedelem ágazatában) – IC43, 2013. augusztus.

[7]               Lásd még a COM(2011) 78 végleges bizottsági közleményt az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálatáról, amely megállapítja, hogy „...a kkv-k gyakran tisztességtelen szerződéses feltételekkel és gyakorlatokkal szembesülnek a szállítói lánc különböző szereplői részéről”.

[8]               Az új vidékfejlesztési program keretében a termelői szervezetek létrehozásához és fejlesztéséhez kapcsolódó támogatási intézkedések is elérhetők, melyek segíthetik a mezőgazdasági termelőket a nagy felvásárlókkal szemben.

[9]               A halászati és akvakultúra-termékek piacának új közös szervezése (1379/2013/EU rendelet) támogatást nyújt a termelői szervezeteknek abban, hogy termelési és értékesítési tervek révén javítsák termékeik forgalomba hozatalát és piaci helyzetüket.

[10]             Az Európai Bizottság 2010. július 30-i határozata az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum létrehozásáról (2010/C 210/03).

[11]             Belgium, Németország, Hollandia és Finnország

[12]          Az Európai Parlament 2012. január 19-i állásfoglalása az élelmiszer-ellátási láncban tapasztalható egyensúlyhiányokról

[13]          Zöld könyv az európai vállalatközi élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról, COM(2013) 37, 2013. január 31.

[14]             Impact of Unfair Trading Practices in the European agri-food sector (A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok hatása az európai agár-élelmiszeripari ágazatban), 2013 április. A felmérést a COPA COGECA (mezőgazdasági termelők és agrárszövetkezetek európai szövetsége) megbízásából a Dedicated végezte.

[15]             Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/114/EK irányelve a megtévesztő és összehasonlító reklámról

[16]             A Tanács 1993. április 5-i 93/13/EGK irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről

[17]             Javaslat az Európai Parlament és a Tanács irányelvére a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, felhasználásával és felfedésével szembeni védelemről, COM(2013) 813 final, 2013.11.28.

[18]             Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendeletére a közös európai adásvételi jogról – COM(2011) 635 végleges, 2011.10.11.

[19]             Az Európai Parlament és a Tanács 2005. május 11-i 2005/29/EK irányelve a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól

[20]             http://www.supplychaininitiative.eu

[21]             Ua.

[22]             Az Európai Parlament 2013. december 11-i állásfoglalása az összes szereplő javát szolgáló európai kiskereskedelmi cselekvési tervről

[23]             Report on the relations between manufacturers and retailers in the food sector (Jelentés az élelmiszer-ágazat gyártói és kiskereskedői közötti kapcsolatokról), Comisión Nacional de la Competencia, 2011. október.

[24]             Az árak általános alakulására vonatkozóan a European Food Prices Monitoring Tool (európai élelmiszerár-követő eszköz) hasznos eszköz lehet:

http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/food/competitiveness/prices_monitoring_en.htm

[25]             Ezzel összefüggésben, a Bizottság mérlegelni fogja, hogy az e közleményben meghatározott intézkedések végrehajtásának a magánszektorhoz tartozó érdekelt felekkel és a nemzeti hatóságokkal folytatott átlátható párbeszéden keresztüli nyomon követése céljából meghosszabbítsa-e az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum megbízatását.