52014DC0029

TARTALOMJEGYZÉK

1........... BEVEZETÉS.............................................................. Error! Bookmark not defined.

2........... A MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS TENDENCIÁI 2009 ÓTA Error! Bookmark not defined.

2.1........ Hogyan támogatta a minőségbiztosítás az egyetemi közösséget, a hallgatókat és más érdekelteket a minőség terén megfogalmazott célkitűzések elérésében?.......... Error! Bookmark not defined.

2.2........ Hogyan segített a minőségbiztosítás az intézményeknek a hozzáférés kiterjesztésében és a hallgatók diplomaszerzésének biztosításában?........................... Error! Bookmark not defined.

2.3........ Hogyan támogatta a minőségbiztosítás a felsőoktatási intézményeket abban, hogy a hallgatók számára jó minőségű és megfelelő készségeket biztosítsanak?..... Error! Bookmark not defined.

2.4........ Támogatta a minőségbiztosítás a hallgatói mobilitást és a nemzetközivé tételt? Error! Bookmark not defined.

3........... KÖVETKEZTETÉSEK – UNIÓS TÁMOGATÁS A FELSŐOKTATÁS MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁHOZ........................................................ Error! Bookmark not defined.

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Jelentés a felsőoktatási minőségbiztosítás terén elért eredményekről

(EGT-vonatkozású szöveg)

1.           Bevezetés

Az európai felsőoktatásnak komoly kihívásokkal kell szembenéznie. Az Európai Bizottság több stratégiai dokumentumban is hangsúlyozta ezeket a kihívásokat: a hallgatók létszámának növelése, a minőség javítása és a tanításnak és tanulásnak a szélesebb körű társadalmi és munkaerő-piaci igényekhez való hozzáigazítása[1]; alkalmazkodás a globalizációhoz és a felsőoktatási intézményben tanuló diákok és a felsőoktatási intézmények számának világszerte tapasztalható óriási növekedéséhez, ami fenyegeti Európa oktatás terén elért vezető pozícióját[2]; és a felsőoktatás fejlesztése és kibővítése az új technológiák, például a virtuális szabadegyetemek (MOOC), illetve a virtuális és a vegyes tanulási módszerek alkalmazása révén[3]. A felnőttek készségeiről szóló PIAAC-felmérés[4] különbségeket tárt fel az egyes országokban diplomázó hallgatók készségeiben. E kihívások fényében elengedhetetlen a felsőoktatás minőségének fenntartása és javítása, illetve olyan korszerűsített felsőoktatási intézmények létrehozása, amelyek magas szintű készségeket biztosítanak a hallgatóknak, és előmozdítják a gazdasági és társadalmi fejlődést, ezáltal elősegítve az Európa 2020 stratégia jobb munkahelyekkel és erőteljesebb növekedéssel kapcsolatos célkitűzéseinek elérését.

Végső soron a felsőoktatási intézmények felelősek az általuk nyújtott oktatás minőségéért (a minőséggel kapcsolatos céljaik meghatározása, ellenőrzése és megújítása a „belső” minőségbiztosítás révén). Olyan külső szervezetektől (minőségbiztosítási szervezetek) is kapnak támogatást, amelyek értékelik a minőségi szabványokat és az intézményeket, akkreditálják a programokat, illetve összehasonlítják a teljesítményüket más felsőoktatási intézményekével („külső” minőségbiztosítás). A közigazgatási szervek azonban kötelesek biztosítani, hogy az egyes intézményeknek, illetve felsőoktatási rendszerük egészének a minősége megfelel a célnak. A nemzeti és az európai eszközök és együttműködés egységes keretbe foglalása javítja a rendszerek közötti bizalmat. A minőségbiztosítási mechanizmusok tehát alapvető fontosságúak ahhoz, hogy az intézmények és a döntéshozók sikerre vihessék reformjaikat.

Ez a jelentés a 2009-ben kiadott első jelentést követi[5], és az Európai Parlament és a Tanács arra vonatkozó, 2006. évi felhívására reagál, hogy jelentést kell tenni a minőségbiztosítás terén elért eredményekről[6]. A 2009. évi jelentés megállapításaira építkezve – amely szerint a minőségbiztosítást hatékonyabbá és a felhasználók számára átláthatóbbá kell tenni; egyértelműen össze kell kapcsolni a tágabb értelemben vett felsőoktatási prioritásokkal; és nemzetközi együttműködést kell kialakítani a minőség fejlesztése érdekében – és több különböző forrás alapján ez a jelentés kiemeli, hogy a minőségbiztosításnak aktívabb szerepet kellene biztosítani a rendszer- és intézményszintű reform támogatásában, és uniós fellépést javasol az intézmények és tagállamok támogatására.

A minőségbiztosításról gyakran olyan kép alakul ki, hogy az a folyamatra, nem pedig a tartalomra összpontosít. Pedig a minőségbiztosítás továbbra is rejt további lehetőségeket az intézmények számára a céljaik eléréséhez nyújtott támogatás terén. Az egyes felsőoktatási intézmények jövőképére és prioritásaira szabott minőségbiztosítás arra ösztönzi majd a felsőoktatási intézményeket, hogy változatosabbá tegyék kínálatukat, és szakosodjanak, valamint elősegíti majd az érdekelt felek szélesebb körének bevonását és az érdekeltekkel szembeni elszámoltathatóságot, az eredményeket pedig szisztematikusan visszatáplálja a stratégiai döntéshozatalba, külön hangsúlyt fektetve a folyamatos fejlesztésre. A változás pedig elkezdődött. Egyes minőségbiztosítási szervezetek hatáskörét kiterjesztik annak érdekében, hogy ezek a tágabb értelemben vett felsőoktatási célkitűzéseket is felülvizsgálhassák, például a hozzáférés kiterjesztését, az egész életen át tartó tanulást, a nemzetközivé tételt stb.[7] Bizonyos esetekben a doktori képzést[8] és az emberierőforrás-gazdálkodási stratégiákat[9] is minőségi felülvizsgálatnak vetik alá. Jelenleg az figyelhető meg, hogy a külső minőségbiztosítás hangsúlya az intézmények által kínált egyes programok akkreditációjáról a intézmény egészének értékelésére helyeződik át. A minőségbiztosítási rendszerek nagy többsége (69 %) jelenleg az intézményi értékelés és a programakkreditáció kombinációjára összpontosít, kisebb részük – melynek aránya egyre nő – pedig kizárólag intézményi értékeléssel foglalkozik[10]. Ez a helyzet biztató a minőségbiztosítás jövője szempontjából: az intézményi értékelés lehetővé teszi az oktatók és a felsőoktatási intézmények számára a tantervek kidolgozását és ezek minőségének biztosítását, nem kell minden egyes program esetében hivatalos, külső akkreditációt végezni, és a kínálatukat gyorsan hozzáigazíthatják a változó munkaerő-piaci igényekhez és a hallgatók összetételének változásaihoz.

2.           A MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS TENDENCIÁI 2009 ÓTA

2.1.        Hogyan támogatta a minőségbiztosítás az egyetemi közösséget, a hallgatókat és más érdekelteket a minőség terén megfogalmazott célkitűzések elérésében?

A felsőoktatási intézmények többsége konkrét minőségbiztosítási struktúrákat és folyamatokat dolgozott ki (egy 2010-es felmérés szerint akkor csupán 5 %-uk nem rendelkezett minőségpolitikai nyilatkozattal)[11]. A felsőoktatási intézmények több mint 75 %-a rendelkezik a minőség folyamatos fejlesztésére vonatkozó nyilvános stratégiával, és a Cseh Köztársaság, Dánia, Spanyolország, Olaszország, Finnország, Luxemburg és Hollandia esetében ez az arány eléri a 100 %-ot[12]. Az intézmények azonban igyekeznek eltávolodni a folyamat-központúságtól, hogy kialakíthassák a minőség folyamatos, tényleges javításának kultúráját[13]. Továbbra is nehéz feladatot jelent olyan minőségbiztosítást kialakítani, amelynek keretében a folyamatos visszajelzéseket be lehet építeni az intézmény stratégiájába, és minden szinten egyértelmű elszámoltathatóság áll fenn[14].

A QUEST felmérése szerint javul a hallgatók részvétele a minőség javításában, jelenleg a hallgatók körülbelül 85 %-a vehet részt hallgatói értékelésekben, és jelentős arányuk véli úgy, hogy ez hatást gyakorol az oktatás minőségére[15]. 2012-ben a hallgatók 17 országban „nagyban közreműködnek” vagy „egyenlő partnerek” a minőségbiztosításban, míg 2009-ben ez még csak 9 országra volt jellemző – de közreműködésük nem csak a különböző nemzeti rendszerek között, hanem a rendszereken belül is változó; több felsőoktatási intézményben csak a formális jelenlétre és megfigyelésre korlátozódik[16].

Sok országban hivatalosan is előírták, hogy a munkáltatók vegyenek részt a külső minőségbiztosításban (Belgium francia nyelvű közössége, Bulgária, Cseh Köztársaság, Németország, Dánia, Észtország, Görögország, Franciaország, Olaszország, Litvánia, Lettország, Portugália, az Egyesült Királyságban Skócia).[17] Ritkán fordul elő azonban, hogy például az intézményi ellenőrzésben való részvétellel bevonják őket a minőség javításába: a munkáltatók csak az alábbi országokban vesznek részt a külső felülvizsgálatban: Belgium francia nyelvű közössége, Németország, Görögország, Finnország, Lettország (szakmai programok esetében), Litvánia és az Egyesült Királyság (intézménytől függően)[18].

A külső érdekelt felek emellett inkább az információmegosztás szintjén, mintsem az intézmény belső minőségbiztosításában részt vevő aktív partnerként működnek közre.

A minőségbiztosítás eredményeinek közzététele ösztönzi a minőség fejlesztését, és segít a bizalomépítésben és az átláthatóság megvalósításában, az azonban nem segít, ha csak a pozitív értékeléseket teszik közzé (Belgium flamand nyelvű közössége, Ciprus, Cseh Köztársaság, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Egyesült Királyság). Csak 12 esetben (Belgium német nyelvű közössége, Belgium francia nyelvű közössége, Dánia, Észtország, Finnország, Horvátország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Lettország, Portugália, Szlovákia) teszi közzé az intézmények több mint egynegyede a kritikát megfogalmazó jelentéseket is.[19] Az információk gyakran nehezen érthetőek vagy nehezen hozzáférhetőek, ami csökkenti értéküket.[20]

Európai szinten a 2005-ben kidolgozott európai szabványok és iránymutatások elősegítették a minőségbiztosítás országok közötti összehangolását, és keretet adtak a minőségbiztosítási szervezetek közötti együttműködésnek. Ezeket azonban jelenlegi általános jellegük miatt különbözőképpen értelmezik és alkalmazzák. Intézményi szinten továbbra is korlátozott a hatásuk. Az EURASHE felmérésére válaszolóknak csupán 12 %-a tartotta hasznosnak az európai szabványokat és iránymutatásokat az oktatók számára; és csupán 10 %-uk tartotta ezeket hasznosnak a hallgatók, a végzett hallgatók és a munkáltatók számára[21]. Sok felsőoktatási intézmény úgy véli, hogy bár léteznek általános keretrendszerek, kevés az arra vonatkozó gyakorlati iránymutatás, hogy hogyan lehet megalapozott minőségi kultúrát kialakítani[22]. A hallgatók többsége nem ismeri az iránymutatásokat (59,7 %-uk egyáltalán nem hallott róluk; 23,9 %-uk nagyon keveset tud róluk)[23]. Az európai szabványokat és iránymutatásokat a bukaresti miniszteri konferencia 2012-ben megfogalmazott kérésére felülvizsgálják annak érdekében, hogy javítsák azok egyértelműségét, alkalmazhatóságát, hasznosságát és hatókörét[24]. A felülvizsgálat lehetőséget ad arra, hogy megerősítsék az intézmények által a kihívásokra adott válaszokat, mint amilyen a részvétel növelése, a lemorzsolódás csökkentése, a foglalkoztathatóság javítása stb., valamint hogy biztosítsák, hogy a minőségbiztosítás ösztönzi a megalapozott minőségkultúra kialakítását és az egyetemi közösség tényleges részvételét.

2.2.        Hogyan segített a minőségbiztosítás az intézményeknek a hozzáférés kiterjesztésében és a hallgatók diplomaszerzésének biztosításában?

Az Európa 2020 stratégia és a diplomások számának növelésére és ezáltal a készséghiány leküzdésére irányuló tagállami célkitűzések megvalósítása érdekében Európának a felsőoktatásba a társadalom szélesebb rétegeit kell bevonnia. A minőségbiztosítás keretében támogatni kell az intézményeket a hallgatók felvételére vonatkozó szakpolitikájuk minőségének és hatásának, valamint a hozzáférés kiterjesztésére gyakorolt hatásuk felülvizsgálatában és megerősítésében A kezdeti kutatások nem bizonyítják azonban, hogy a minőségbiztosítási szervezetek segítséget nyújtanának az intézményeknek abban, hogy a felvétel innovatívabb megközelítése révén kiterjesszék a hozzáférést, akár a korábbi tanulmányok elismerése révén, akár azáltal, hogy a hallgatók az azokból a programokból megszerzett krediteket is dokumentálhassák és átvihessék, amelyekből lemorzsolódtak, akár a szakképzés és más oktatási alágazatok felől kialakított hozzáférési útvonalak révén[25].

A felsőoktatási intézmények lemorzsolódás megelőzésére[26] és a hallgatók megtartásának elősegítésére irányuló stratégiáinak minősége – az eredmények mérésére vonatkozó mutatókkal vagy célokkal együtt – hatással lehet arra, hogy a hallgatók milyen eséllyel szereznek diplomát. Ha a hallgatókat is bevonják a programok és a tanterv kidolgozásába, az növelheti a hallgatók eredményességét. Ezt azonban csupán a felsőoktatási intézmények 50 %-a teszi, és csak 40 %-uk használ hallgatói felméréseket a munkateher mérésére.[27] A hallgatók eredményeit nyomon követő rendszerek – például Belgium flamand nyelvű közössége, Dánia, Németország, Írország és az Egyesült Királyság esetében – felismerhetik a kockázati tényezőket, és a beavatkozást a tanulmányi sikerek javítására összpontosíthatják. A diplomaszerzéssel kapcsolatos célkitűzések nyomon követése, amire az uniós minőségbiztosítási rendszerek felében (Belgium német nyelvű közössége, Belgium francia nyelvű közössége, Belgium flamand nyelvű közössége, Észtország, Görögország, Finnország, Olaszország, Litvánia, Magyarország, Portugália, Szlovénia, Izland, Liechtenstein, Norvégia) kerül sor, vagy a diplomaszerzési arány alapján történő finanszírozás, amely az országok kisebb részének (Ausztria, Belgium flamand nyelvű közössége, Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Olaszország, Hollandia, Svédország, az Egyesült Királyságban Skócia)[28] gyakorlata, arra ösztönzi a felsőoktatási intézményeket, hogy kövessék nyomon és javítsák a lemorzsolódás megelőzésében elért eredményeiket.

Jelenleg a felsőoktatási intézményeknek csupán 40 %-a értékeli rendszeresen a hallgatóknak nyújtott támogatási szolgáltatásokat.[29] Habár majdnem mindegyikük kínál oktatási támogatást, például tutorok, mentorok, útmutatás és tanácsadás révén, azonban ezek teljesítményét az intézményeknek alig több mint a fele értékeli. Hasonló tendencia figyelhető meg a könyvtári, számítástechnikai vagy laboratóriumi támogatás területén.

2.3.        Hogyan támogatta a minőségbiztosítás a felsőoktatási intézményeket abban, hogy a hallgatók számára jó minőségű és megfelelő készségeket biztosítsanak?

A hallgatóközpontú oktatásra való átállás a legújabb reformok közül az egyik legnagyobb kihívást jelenti. Habár a legtöbb felsőoktatási intézmény a hallgatók által elérni kívánt tanulási eredmények tekintetében határozza meg a képzési programokat, továbbra is nehéz feladat a tanulási eredményeknek az oktatásba, tanulásba és értékelésbe való beépítése. A minőségbiztosítás arra ösztönözheti a felsőoktatási intézményeket, hogy támogassák az oktatókat e feladat végrehajtásában (pl. a tanulási eredmények használatával kapcsolatban az oktatóknak nyújtott kötelező képzéssel, amelyet a következő országok biztosítanak: Ausztria, Belgium francia nyelvű közössége, Cseh Köztársaság, Írország, Lettország, Románia, Egyesült Királyság)[30]. A programok kidolgozásának minőségbiztosítása révén az oktatók egyértelmű és releváns eredmények alapján tervezhetik és értékelhetik a képzéseket, és következetesen adhatják meg a krediteket. Ezt azonban legtöbbször nem a programok külső akkreditálása keretében végzik.[31] A tanulási eredményeken alapuló egyéb átláthatósági eszközök – képesítési keretrendszerek, európai kreditátviteli és ‑gyűjtési rendszer, oklevélmelléklet – megfelelő alkalmazásának biztosításával a minőségbiztosítás támogathatja a tanulási eredményeket mint a felsőoktatási képzés építőelemeit, ezáltal pedig támogatja a másik országokban szerzett felsőoktatási végzettségek jobb elismerését[32].

A legtöbb felsőoktatási intézmény minőségbiztosítás segítségével értékeli és fejleszti a tanítási készségeket és a képesítéseket, de a kutatási tevékenységek a legtöbbször még így is nagyobb hangsúlyt kapnak az oktatók előmenetelében, mint a tanítás, és a felsőoktatási intézmények csupán egynegyede nyújt kötelező képzést tanárai számára[33]. A minőségbiztosítás támogathatja az olyan nemzeti és intézményi stratégiák kidolgozását, amelyek ösztönzik az oktatók képzését; elismerik a tanítási készségeket a szakmai előmenetelben; ösztönzik az oktatói jutalmakat vagy ösztöndíjakat; figyelembe veszik a hallgatók visszajelzéseit; és ösztönzik a nemzetközi tapasztalatok megszerzését[34].

Az oktatás új módszerei, például a vegyes tanulási módszerek vagy a virtuális szabadegyetemek (MOOC) megváltoztathatják az oktatás jellegét. A minőségbiztosítási keretrendszereknek és intézményeknek rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy támogathassák az intézményeket a különböző innovatív képzési módszerek bevezetésében, a minőségi elképzeléseik kiigazításában és az e változásokat lehetővé tévő új mutatók kidolgozásában. Az intézményi értékelésnek támogatnia kell az intézményeket abban, hogy megtervezhessék és finanszírozhassák az új módszerek kidolgozását, hogy növeljék vonzerejüket, hogy a piaci rés betöltésére hivatott szolgáltatásokat dolgozzanak ki, illetve hogy a hivatalos oktatási rendszeren kívüli tanulókat is elérjék. Néhány ország – Spanyolország, Olaszország, Norvégia – jelenleg vizsgálja annak lehetőségét, hogy a minőségbiztosítási szervek a virtuális szabadegyetemeket is értékelhessék.

Sok intézmény számára okoz nehézséget, hogy szisztematikusan bevonja a munkáltatókat a tanterv kidolgozásába és végrehajtásába, például annak biztosításába, hogy a hallgatók befogadása kézzelfogható tanulási eredményekhez vezessen. A minőségbiztosítás segíthet az intézményeknek abban, hogy bevonják a munkáltatókat a munkaalapú tanulás releváns tanulási eredmények és értékelési módszerek alapján történő megszervezésébe. A felsőoktatási intézményeknek néhány országban (Belgium francia nyelvű közössége, Bulgária, Dánia, Észtország, Ausztria, Norvégia, Svájc) igazolniuk kell, hogy bevonják a munkáltatókat a programok kidolgozásába[35]. A felsőoktatási intézmények és a minőségbiztosítási szervezetek által a szakképzéssel folytatott szisztematikusabb együttműködés hozzájárulhat e cél megvalósításához és a rugalmasabb tanulási utak kifejlesztéséhez.

Annak biztosítása érdekében, hogy a diplomások a munkaerőpiacnak megfelelő készségekkel rendelkezzenek, és hogy nőjön a készségigények és a készségkínálat közötti összhang, a minőségbiztosítás felhasználható annak igazolására, hogy a képzési programok megfelelnek a munkaerő-piaci igényeknek. Bulgária, a Cseh Köztársaság, Olaszország, Ausztria és Szlovénia esetében a felsőoktatási intézményeket kötelezni lehet arra, hogy igazolják, hogy képzéseik létező igényt elégítenek ki[36]. A minőségbiztosítás abban is segíthet a felsőoktatási intézményeknek, hogy a programok kidolgozásában és végrehajtásában figyelembe vegyék a diplomások karrierlehetőségeivel kapcsolatos ismereteket – például a diplomás pályakövetés és a finanszírozás (Cseh Köztársaság, Olaszország, Szlovénia, Egyesült Királyság) vagy az (újbóli) akkreditáció összekapcsolása (Ausztria, Belgium flamand nyelvű közössége, Bulgária, Németország, Dánia, Hollandia) útján[37]. A felsőoktatási intézmények több országban is (pl. Bulgária, Dánia, Észtország, Írország, Görögország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Magyarország) rendszeresen közölnek arra vonatkozó adatokat, vagy igazolják, hogy ellenőrzik vagy nyomon követik a diplomások foglalkoztatását.[38]

E megállapítások ellenére összességében kevés felsőoktatási intézmény végez nyomon követést vagy felmérést végzett hallgatói körében abból a célból, hogy fejlessze képzési programjait és a diplomások foglalkoztathatóságát[39]. Azok azonban, amelyek így tesznek, a következő előnyöket tapasztalhatják: a minőségbiztosítás szisztematikusabb megközelítésének kidolgozása, az elszámoltathatóság fejlesztése, a tudásalapú Európához való aktív hozzájárulás és az érdekelt felekkel fenntartott kapcsolatok javítása[40].

2.4.        Támogatta a minőségbiztosítás a hallgatói mobilitást és a nemzetközivé tételt?

A szorosabb nemzetközi együttműködés a felsőoktatás terén nyomást gyakorol az intézményekre, hogy hatékony minőségbiztosítást dolgozzanak ki, és a nemzetközi profil kiépítését tervező felsőoktatási intézmények ismertethetik minőségi szabványaikat, ami a nemzetközi partnerségek alapjául szolgáló bizalom előfeltétele[41]. A hallgatók figyelembe veszik a minőségi szabványokat a tanulmányi döntéseik meghozatala során, ezáltal elkerülve a rossz minőségű szolgáltatókat és azokat az intézményeket, amelyek engedély nélkül, hamis vagy rossz minőségű képesítéseket kínálnak vagy akkreditálnak. A minőségbiztosítás iránti elkötelezettség segíthet a külföldi diplomák minőségével kapcsolatos olyan aggályok (amelyek többek között a PIAAC felmérésében is felmerülnek) eloszlatásában is, amelyek hátráltathatják az elismerést és a hallgatói mobilitást.

A Felsőoktatási Minőségbiztosítás Európai Szövetsége (ENQA) és az európai felsőoktatási minőségbiztosítási nyilvántartás (EQAR) elősegíti a minőségbiztosítással kapcsolatos európai szintű együttműködést. Az ENQA tagjaként az európai felsőoktatási térségben a minőségbiztosítási szervezetek körülbelül kétharmada (2009-ben ez az arány még körülbelül 50 % volt)[42] elismerten az európai szabványoknak és iránymutatásoknak megfelelően jár el. 10 uniós tagállamban azonban (Ciprus, Görögország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Málta, Portugália, Svédország, Szlovénia, Szlovákia) nincs olyan szervezet, amely az ENQA teljes jogú tagja lenne[43].

Az EQAR tekintetében is nőttek a számok (2008-as alapításakor 19 kormány volt tagja, 2013-ban 32[44]). A nyilvántartás a külső minőségbiztosítás páneurópai megközelítését támogatja, amely keretében az intézmények úgy is dönthetnek, hogy egy másik ország minőségbiztosítási szervezete értékelje őket, ezáltal a minőségbiztosításnak európai minőségfejlesztő dimenziót adhatnak. Eddig az európai felsőoktatási térség 39 szervezete (az összes jogosult minőségbiztosítási szervezet 84 %-a, vagyis azok, amelyeket az európai szabványok és iránymutatások alapján felülvizsgáltak) pályázta meg az EQAR-tagságot, ebből 35 pályázatot jóváhagytak[45]. A nyilvántartás fő felhasználói most már jobban bíznak abban, hogy az EQAR segít a minőségbiztosítási rendszerek külföldi szervezetek számára történő megnyitásában (2012-ben a nemzeti hallgatói szövetségek 60 %-a, 2009-ben pedig 41 %-a)[46].

A tagállamok minisztériumai azonban jobban szeretnek a saját szervezeteikkel együtt dolgozni, mint a külföldi szervezetekkel. Jelenleg az EQAR-ban regisztrált minőségbiztosítási szervezetek csupán kétötöde végez tevékenységet külföldön is, és ezek számára nehézséget jelentenek a különböző országokban a minőségbiztosítás terén fennálló különbségek és a közös európai minőségbiztosítási stratégia hiánya. Hat uniós tagállam (Ausztria, Belgium flamand nyelvű közössége, Bulgária, Litvánia, Lengyelország, Románia) engedélyezi felsőoktatási intézményei számára, hogy a rendszeres értékelés, ellenőrzés vagy akkreditáció terén külföldön regisztrált szervezetekkel működjenek együtt. Két további ország (Németország, Dánia) elismeri az EQAR-ban regisztrált összes szervezet minőségbiztosítási döntéseit a közös programokkal kapcsolatban[47].

A külső minőségbiztosítás és a közös programok akkreditációja azért jelent kihívást, mert általában több nemzeti akkreditációs eljárásból áll. A kormányok vállalták, hogy megvizsgálják a közös programokkal és diplomákkal kapcsolatos nemzeti jogszabályokat és gyakorlatokat, ezáltal elhárítva az együttműködés és a mobilitás akadályait. A bolognai folyamat egyik új kezdeményezése, amely célja, hogy kidolgozzák a közös diplomák akkreditálásának európai megközelítését, segíthet a bürokrácia csökkentésében és a közös diplomák számának növelésében. Ugyanakkor az ECA (Európai Akkreditációs Konzorcium) projektjei[48] az egyszerűsítést és az egymás iránti bizalom kiépítését célozzák meg.

A költségvetési megszorítások miatt sok minőségbiztosítási szervezet a nemzeti rendszereken belül végzett fő tevékenységekre összpontosít.[49] Mivel azonban a felsőoktatás globális szinten egyre inkább összekapcsolódik, fejleszteni kell a minőségbiztosítást, hogy létrejöjjön a felsőoktatási intézmények közötti nemzetközi együttműködéshez szükséges bizalom. 2009 óta bekövetkezett pozitív fejlemény, hogy egyre gyakrabban vonnak be nemzetközi szakértőket a minőségbiztosítási bizottságokba. Az ENQA és az EQAR fontos szerepet játszhat a bizalom kiépítésében, többek között a minisztériumok és más érdekeltek bevonása, a minőségbiztosítási szervezetek határokon átnyúló tevékenységeivel kapcsolatos adatok gyűjtése és a közös szabványok és megközelítések ösztönzése révén (ide tartozik a nemzeti szintű adatgyűjtés, az összehasonlítható szabványok, a stratégiai dokumentumok és jelentések)[50].

A minőségbiztosítás terén végzett, nemzetközi együttműködés elengedhetetlen a határokon átnyúló felsőoktatás megvalósításához (CBHE – franchise-rendszer és külföldre kihelyezett képzések). Habár ez Európában csak kevés hallgatót érint, elterjedtsége növekszik, és a minőségbiztosítási szabályok nagy eltéréseket mutatnak az egyes országok és szolgáltatók között. Az intézményeik által készített CBHE-jelentések minőségének ellenőrzésével a minőségbiztosítási szervezetek biztosíthatják a jó minőségű oktatást, ezáltal pedig megőrizhetik a felsőoktatási rendszerük jó hírnevét és a külföldi hallgatókra irányuló szélesebb körű vonzerejét.

Ha a minőségbiztosítási szervezetek nagyobb figyelmet fordítanak a határokon átnyúló együttműködés minőségére, és a szervezetek megerősítik a nemzetközi kapcsolataikat, az növeli az általuk végzett értékelések hitelességét, átláthatóságát és következetességét. A folyamat elősegítése érdekében a fogadó ország minőségbiztosítási szervezeteit tájékoztatni lehet az országban telephellyel rendelkező CBHE-intézmények minőségének értékeléséről, vagy pedig közös értékeléseket is végezhetnek. Azok a kétoldalú megállapodások, amelyek felhatalmazzák a fogadó ország minőségbiztosítási szervezetét a küldő minőségbiztosítási szervezet nevében történő eljárásra, vagy egy EQAR-ban regisztrált szervezetet a CBHE-intézmény értékelésére, segíthetnek a minőséggel kapcsolatos aggályok kezelésében, továbbá elősegítik a határokon átnyúló együttműködést és a kölcsönös tanulást.

3.           KÖVETKEZTETÉSEK – UNIÓS TÁMOGATÁS A FELSŐOKTATÁS MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁHOZ

Ez a jelentés azt igazolja, hogy 2009 óta sikerült ugyan eredményeket elérni, azonban feltár néhány hiányosságot is, például azzal kapcsolatban, ahogy a minőségbiztosítás a felsőoktatási reformokat támogatja, ideértve a hozzáférés kiterjesztését, a foglalkoztathatóság javítását és a nemzetközivé tételt, vagy a doktori képzés és az emberi-erőforrás gazdálkodási stratégiák fejlesztését. E hiányosságok elhárítása érdekében a minőségbiztosításnak az egyszerű ellenőrzési listák alkalmazása helyett a belső minőségkultúra kialakítását kell támogatnia. A minőségbiztosításnak az intézményi tevékenységek valamennyi területével foglalkoznia kell, hogy lépsést tarthasson a felsőoktatás megtervezésében és végrehajtásában bekövetkező változásokkal, és hogy az egész intézményt bevonja egy olyan minőségkultúra kialakításába, amely támogatja az oktatást és a tanulást.

Emellett egyre több polgár mozog a rendszerek között, egyrészt a hagyományos kezdeti tanulási lehetőségek tekintetében, másrészt abból a célból, hogy egész életük során frissítsék és szélesítsék ismereteiket és készségeiket. Egyre több tanulási lehetőség van, amely nem fér bele a hagyományos osztályozási kategóriákba. Egyre gyakrabban dönthetnek úgy a hallgatók, hogy különböző alrendszerekből és szolgáltatási típusokból állítják össze képzésüket, például ikt segítségével hozzáférhető oktatási segédanyagok révén, ezért fontos, hogy megbízhassanak ezek minőségében.

Mivel megjelent az egész életen át tartó tanulás minőségbiztosított képesítési keretrendszere, amelyet az EKKR határozottan támogat, meg kell vizsgálni a minőségbiztosítás ágazati megközelítését, valamint azt, hogy meg lehet-e határozni olyan alapelveket és iránymutatásokat, amelyek az összes ágazatra érvényesek, és az összes képesítésre alkalmazhatók. Az említett kihívásoknak való megfelelés érdekében érdemes lenne a felsőoktatási minőségbiztosítást az összes átláthatósági és minőségbiztosítási eszköz tekintetében vizsgálni. A Bizottság jelenleg is vizsgálja az összes európai átláthatósági és minőségbiztosítási eszköz jobb összehangolásának lehetőségét, azzal a céllal, hogy teljes körűen megvalósuljon a készségek és képesítések európai térsége. A minőségbiztosítás hatályát a felsőoktatás szempontjából fontos témák tágabb körére kell kiterjeszteni.

Ezzel kapcsolatban a Bizottság az alábbi fellépések végrehajtását tervezi annak érdekében, hogy az egész életen át tartó tanulás terén végzett minőségbiztosítás terén jobb európai együttműködés jöjjön létre:

· Konzultáció az érdekelt felekkel e jelentés megállapításairól, valamint a különböző oktatási alágazatokban végzett minőségbiztosítás közötti összhang javításának szükségességéről és megvalósíthatóságáról, a készségek és képesítések európai térségéről szóló, tervezett nyilvános konzultáció részeként, amelynek során további szinergiákat és az átláthatóságot és elismerést szolgáló uniós eszközök közötti szorosabb összhangot kívánnak elérni[51].

· Az európai szabványok és iránymutatások olyan alapos felülvizsgálatának szükségességére való összpontosítás, amely az eljárások helyett a minőségi szabványokra helyezi a hangsúlyt, olyan módon, hogy az utóbbiak hatálya az e jelentésben felvetett kérdésekre is kiterjedjen, és lehetőség nyíljon a minőségbiztosítás terén a többi oktatási és képzési ágazatokkal való együttműködésre.

· Az átláthatóságot szolgáló olyan európai eszközök közötti összhang további javítása, amelyek támogatják a minőségbiztosítást, az elismerést és a mobilitást, többek között az európai képesítési keretrendszer, az EQAVET és az Europass 2013-as értékelésének nyomon követése keretében; az ENIC-NARIC hálózat, az EKKR nemzeti koordinációs pontjai és az Europass-központok támogatása révén; továbbá az ECTS felhasználói kézikönyv felülvizsgálatával.

· Együttműködés a tagállamokkal annak érdekében, hogy több minőségbiztosítási szervezetet ösztönözzenek az EQAR-ban való regisztrációra[52]; és hogy az EQAR-ban regisztrált külföldi szervezetek számára lehetővé tegyék a felsőoktatási rendszerükkel kapcsolatos tevékenységet.

· A minőségbiztosítás terén végzett nemzetközi szintű együttműködés ösztönzésének folytatása, a fontos nemzetközi partnerekkel folytatott szakpolitikai párbeszéd révén és a világ többi részén működő felsőoktatási intézményekkel kötött partnerségek alapjaként.

Az Erasmus+ segítségével az EU az alábbiakat biztosítja:

· A határokon átnyúló minőségbiztosítási együttműködés támogatása az alábbiak révén:

· Stratégiai partnerségek és tudásszövetségek, lehetőség biztosítása a felsőoktatási intézményeknek arra, hogy egymástól tanuljanak a minőségkultúra kialakítása, illetve a munkáltatók és új érdekeltek, például kutatók, alkalmazottak stb. bevonásának támogatása terén.

· Támogatás nyújtása a minőségbiztosítási szervezetek és a felsőoktatási intézmények számára abból a célból, hogy együttműködjenek a belső minőségbiztosítási folyamatok létrehozásában, hogy ezáltal kezelhessék a fő kihívásokat, és biztosítsák a felülvizsgált európai szabványok és iránymutatások által intézményi szinten kifejtett hatások javulását.

· A szakképzéssel folytatott ágazatközi párbeszéd fejlesztése a minőségbiztosítás terén.

· A bevált gyakorlatok megosztása a közös programok akkreditációjára szolgáló eljárások egyszerűsítése céljából, európai szinten támogatott kezdeményezések révén.

· A felsőoktatási reform támogatása, ideértve az alábbiakat:

· Kezdeményezés a felsőoktatási reform előmozdítására, ideértve a minőségkultúra létrehozását is, a társaktól való tanulás és a felülvizsgálat és az érdekelt felek tanulmányai, eszközei, kézikönyvei stb. révén.

· Innovatív projektek a minőségbiztosítás kapacitásának fejlesztésére a fenntartható reform támogatása céljából.

A Bizottság üdvözli, hogy több ország is hangsúlyt fektet felsőoktatási rendszere minőségére azokban a partnerségi megállapodástervezetekben, amelyeket azért nyújtottak be, hogy keretet adjanak a 2014–2020-as európai strukturális és beruházási alapok értelmében megvalósítandó ráfordításoknak. Nagyon fontos, hogy ezeket a kötelezettségvállalásokat támogassák az operatív programok célzott kezdeményezései, amelyek végrehajtják majd a megállapodásokat, és a kezdeményezések céljai közé kell tartoznia a minőségbiztosítási intézkedések megerősítésének is.

[1]               COM(2011) 567 végleges.

[2]               COM(2013) 499 final.

[3]           COM(2013) 654 final.

[4]               Az OECD készségekkel kapcsolatos előretekintése, 2013.: A felnőttek készségeiről szóló felmérés első eredményei. http://skills.oecd.org/documents/OECD_Skills_Outlook_2013.pdf.

[5]               COM(2009) 487 végleges.

[6]               A 2006. február 15-i 2006/143/EK javaslat (HL L 64., 2006.3.4.).

[7]               Rauhvargers, Andrejs (2012): Az európai felsőoktatási térséggel foglalkozó munkacsoport jelentése a képesítések elismeréséről, 23. oldal. Online az alábbi címen elérhető: http://www.ehea.info/Uploads/%281%29/Recognition%20WG%20Report.pdf.

[8]               http://www.eua.be/Libraries/Publications_homepage_list/Salzburg_II_Recommendations.sflb.ashx.

                http://ec.europa.eu/euraxess/pdf/research_policies/Principles_for_Innovative_Doctoral_Training.pdf.

[9]               http://ec.europa.eu/euraxess/index.cfm/rights/strategy4Researcher.

[10]             EACEA (2012): The European Higher Education Area in 2012: Bologna Process Implementation Report (Az európai felsőoktatási térség 2012-ben: jelentés a bolognai folyamat megvalósításáról), 60. o.

http://www.ehea.info/Uploads/%281%29/Bologna%20Process%20Implementation%20Report.pdf.

[11]             Loukkola, Tia; Zhang, Thérèse (2010): A minőségkultúra vizsgálata: 1. rész. EUA. Brüsszel, 33. o. http://www.eua.be/pubs/Examining_Quality_Culture_Part_1.pdf.

[12]             EACEA, i. m., 68. o.

[13]             IBAR (2012): Identifying Barriers in Promoting the ESG for Quality Assurance at Institutional Level (A minőségbiztosításra vonatkozó európai szabványok és iránymutatások ösztönzése előtt intézményi szinten fennálló akadályok feltárása). Nyolcadik munkacsomag, 4. o.

http://www.ibar-llp.eu/assets/files/wp8/WP8%20Cross-country%20comparative%20study.pdf.

[14]             Uo., 38. o.

[15]             Jungblut, Jens; Vukasovic, Martina (2013): QUEST FOR QUALITY FOR STUDENTS - Survey on Students’ perspectives (A minőség fejlesztése a hallgatók számára – a hallgatók lehetőségeinek felmérése). ESU, Brüsszel, 68. o. http://www.esu-online.org/resourcehandler/30010f4b-c7a9-4827-93a5-84aaaaa91709/.

[16]             Bischof, Lukas; Gajowniczek, Joanna; Maikämper, Moritz (2013): Study to Prepare the Report on Progress in the Development of Quality Assurance Systems in the Various Member States and on Cooperation Activities at European Level (A minőségbiztosítási rendszerek különböző tagállamokban való létrehozása és az európai szintű együttműködés terén elért eredményekről szóló jelentést előkészítő tanulmány), 27. o.

[17]             Modernisation of Higher Education in Europe: access, retention and employability (A felsőoktatás korszerűsítése Európában: hozzáférés, megtartás és alkalmazhatóság) – az Eurydice kutatása, 2014 első félévében kerül közzétételre. Belgium német nyelvű közössége és Izland hivatalos követelmények nélkül vonja be a munkáltatókat a külső minőségbiztosításba.

[18]             Az Eurydice forrásaiból a bolognai folyamat megvalósításáról szóló jelentéshez átvett adatok.

[19]             EACEA, i. m., 69. o.

[20]             Bischof et al., i. m., 39. o. Vercruysse, Proteasa, 2012.

[21]             ENQA (2011): MAPPING THE IMPLEMENTATION AND APPLICATION OF THE ESG (MAP-ESG PROJECT) (Az európai szabványok és iránymutatások végrehajtásának és alkalmazásának feltérképezése [MAP-ESG projekt]). ENQA. Brüsszel, 56. o. http://www.enqa.eu/files/op_17_web.pdf.

[22]             IBAR (2012): Ötödik munkacsomag, 12. o.

http://www.ibar-llp.eu/assets/files/wp5/WP5%20Cross-country%20comparative%20study.pdf.

[23]             Jungblut, Vukasovic, i. m., 67. o.

[24]             EHEA miniszteri konferencia (2012): Bukaresti közlemény, 2. o. Az érdekelt szervezetek (ENQA; ESU; EUA; EURASHE; Education International; EQAR; Business Europe) által végrehajtott felülvizsgálat, 2015-ben a miniszterek elé kell terjeszteni jóváhagyásra.

[25]             Eurydice, i. m.

[26]             Az OECD-ben 2011-ben átlagosan a hallgatók 68,4 %-a szerzett diplomát.

[27]             Loukkala, Zhang, i. m., 11. és 30. o.

[28]             EACEA, i. m., 112. o.

[29]             Sursock, Andrée; Smidt, Hanne (2010): Trends 2010: A decade of change in European Higher Education (2010-es tendenciák: az európai felsőoktatás változásai egy évtized alatt). EUA. Brüsszel, 86. o.

http://www.eua.be/typo3conf/ext/bzb_securelink/pushFile.php?cuid=2756&file=fileadmin/user_upload/files/Publications/Trends_2010.pdf.

[30]             EACEA, i. m., 51. o.

[31]             Uo., 51. o.

[32]             Lásd a bukaresti közlemény 4. oldalát.

[33]             Loukkala, Zhang, i. m., 34. o.

[34]             A felsőoktatás modernizálásával foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentése, http://ec.europa.eu/education/higher-education/modernisation/index.html.

[35]             Eurydice, kiadatlan.

[36]             Uo.

[37]             Gaebel, Michael et al (2012): Tracking Learners’ and Graduates’ Progression Paths (TRACKIT) (A hallgatók és diplomások pályakövetése (TRACKIT)). EUA. Brüsszel, 27–28. o.

http://www.eua.be/Libraries/Publications_homepage_list/EUA_Trackit_web.sflb.ashx.

[38]             Eurydice, kiadatlan.

[39]             Gaebel et al., i. m., 26. o.

[40]          Uo., 44. o.

[41]             Sursock, Smidt, i. m., 21. o.

[42]             Bischof, i. m., 50. o.

[43]             http://www.enqa.eu/agencies.lasso, ellenőrizve 2013. november 4-én (habár ez olyan kis országokat is tartalmaz, amelyek nem feltétlenül rendelkeznek nemzeti minőségbiztosítási szervezettel).

[44]             Tagsággal rendelkező uniós kormányok: Ausztria, Belgium flamand nyelvű közössége, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Németország, Írország, Lettország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia – http://www.eqar.eu/association/members.html#c28.

[45]             http://www.eqar.eu/fileadmin/documents/eqar/information/EQAR_AR12_screen.pdf.

[46]             Bischof, i. m., 56. o.

[47]             Tück, Colin (2013): Az EQAR 2012. évi éves jelentése, 15–17. o. http://www.eqar.eu/fileadmin/documents/eqar/information/EQAR_AR12_print.pdf.

[48]             Uo.. Lásd még a MULTRA-t az alábbi címen: http://www.ecaconsortium.net/main/documents/mutual-recognition-agreements.

[49]             Bischof, i. m., 52. o.

[50]             Az ENQA és EQAR által irányított projektekről 2014-ben várható jelentés.

[51]             COM(2012) 669 final.

[52]             A 2013–2017. évi stratégiai terv (Tück, i. m., 25–29. o.) ennek elvégzését többek között az európai szabványok és iránymutatások felülvizsgálata révén javasolja.