Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52014AE3600

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Mérleg az Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról COM(2014) 130 final

OJ C 12, 15.1.2015, p. 105–114 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

15.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 12/105


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Mérleg az Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról

COM(2014) 130 final

(2015/C 012/17)

Előadó:

Stefano PALMIERI

2014. május 16-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Mérleg az Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról

COM(2014) 130 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Az Európa 2020 stratégia mérlege” albizottság 2014. szeptember 5-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. október 15–16-án tartott, 502. plenáris ülésén (az október 15-i ülésnapon) 168 szavazattal 7 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Bevezetés

1.1

Az Európa 2020 stratégia bevezetése után négy évvel az Európai Bizottság közzétett egy közleményt Mérleg az Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról címmel, és nyilvános konzultációt (1) indított a stratégiáról annak félidei felülvizsgálatára készülve.

1.2

Ez a vélemény, amely hivatalos válasz az Európai Bizottság felkérésére, az EGSZB integrált felmérésének részét is képezi, amely az Európai Tanács olasz elnöksége által az Európa 2020 stratégia közelgő félidei felülvizsgálatához kapcsolódó feltáró vélemény iránti kérelemre reagál.

1.3

Az EGSZB átfogó félidei felülvizsgálatot készít elő az Európa 2020 stratégia kapcsán, amit az alábbi dokumentumok alkotnak majd:

egy projektjelentés, amely az Európa 2020 stratégia irányításának elvi és gyakorlati oldalait kívánja részletesebben megvizsgálni;

a jelen vélemény (SC/039);

az EGSZB-szekciók, a CCMI, a megfigyelőközpontok és az EGSZB európai civil társadalmi szervezetekkel és hálózatokkal kapcsolatot tartó csoportjának hozzájárulásai;

a nemzeti gszt-k és hasonló szervezetek hozzájárulásai;

az EGSZB Európa 2020 irányítóbizottsága által megbízásba adott és A. Bellagamba által összeállított Az Európa 2020 stratégiában 2015. után való civil társadalmi részvétel prioritásai, kihívásai és perspektívái – Esettanulmány négy tagállam alapján (BE–FR–IT–NL) című tanulmány megállapításai és ajánlásai.

1.4

Az EGSZB félidei értékelését alkotó csomagot az Európai Unió Tanácsa olasz elnökségének keretében szervezett magas szintű konferencián ismertetik majd, amelyre 2014. december 4-én és 5-én kerül sor Rómában az alábbi címmel: „Egy hatékonyabb Európa 2020 stratégia felé – a civil társadalom javaslatai a társadalmi befogadás és a versenyképesség erősítésére Európában”.

1.5

Az EGSZB különböző belső szervei által az Európa 2020 stratégia megreformálására kidolgozott és a munkacsoportok ülésein részletesen megvitatott javaslatok (2) bemutatása céljából Az EGSZB ajánlásai az Európa 2020 stratégia valódi reformfolyamatának biztosításához című 4. pontban ajánlásokat ismertetünk.

2.   Az Európa 2020 stratégia első négy éve: a válság hatásai a hosszú távú tendenciákra

2.1

Az Európa 2020 stratégia abból a dicséretes szándékból született, hogy strukturális kérdéseket célozva erősítsük az EU versenyképességét és teremtsünk több munkahelyet, s eközben az EU polgárai számára biztosítsuk a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót. Ebben a már amúgy sem könnyű helyzetben ért minket az elmúlt nyolcvan év egyik legmélyebb (legsúlyosabb és leghosszabban tartó) válsága, amely magára a stratégiára nézve is messzemenő következményekkel jár.

2.1.1

A válság fokozta a már korábban is jelentős gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket az EU-ban, hangsúlyosabbá téve a versenyképesség és a társadalmi kohézió terén meglévő különbségeket, és erősítve a növekedés és a foglalkoztatás terén megfigyelhető polarizálódási tendenciákat, nyilvánvaló korlátokat állítva ezzel a jövedelmek, a vagyon és a jólét tagállamok közötti és tagállamon belüli, illetve Európa régiói közötti méltányos újraelosztása elé (3).

2.2

A válság fejleményeinek és következményeinek az európai bizottsági közlemény és annak mellékletei (4) alapján történő elemzése megmutatja, hogy a stratégia irányítási modelljének és célkitűzéseinek hatékonyságát, megfelelőségét és legitimitását tekintve a válság miként érintette hátrányosan az Európa 2020 stratégia végrehajtását.

2.3

Mivel az EU gazdasági kormányzása nagymértékben a megszorítási politikák felé orientálódik, az Európa 2020 stratégia közép- és hosszú távú céljainak elérése a pénzügyi fegyelem mögött fontosságban a második helyre szorult.

2.3.1

Az EGSZB szerint fel kell lépni annak érdekében, hogy megerősítsük az egyes tagállamokban az állami költségvetés konszolidációja érdekében létrehozott politikákat. Rámutat azonban arra, hogy bár a megszorítási politika gazdasági növekedés idején alkalmazva fokozhatja a versenyképességet és a kohéziót, ha „automatikusan” alkalmazzák recesszió idején – márpedig ma a legtöbb tagállam ebben a helyzetben van –, akkor az ilyen politika hátrányosan befolyásolja a növekedést. Ezt mutatja az is, hogy ezek a politikák a költségvetési konszolidáció szempontjából számos tagállamban nem hozták meg a várt eredményt (5), ami lelassította vagy késleltette a gazdasági fellendülést és tovább rontotta a már amúgy is aggasztó mértékű társadalmi széttagozódást.

2.4

A válságnak az EU gazdasági irányítási eszközeivel történő kezelése gátolta az előrehaladást a stratégia közép- és hosszú távú céljainak megvalósítása terén. Néhány tagállamban ez olyan problémákat okozott, amelyek bizonyos esetekben strukturális akadállyá és korláttá válhatnak az EU gazdaságának fejlesztése és a társadalmi kohézió előtt.

2.5

Ma – annak ellenére, hogy mutatkozik néhány biztató eredmény A) az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a fenntartható energia alkalmazásának ösztönzése, illetve B) az iskolából kimaradók számának csökkentése és az oktatás terén – igen aggasztó jeleket figyelhetünk meg a kutatás-fejlesztésre (k+f-re) fordított összegek, a munkaerőpiac, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén.

2.5.1

A kutatás-fejlesztésre fordított kiadásokat illetően úgy tűnik, hogy a válság szélesítette az uniós tagállamok közötti szakadékot. Azok a tagállamok, amelyekre nagy nyomásként nehezedik a költségvetési konszolidáció szükségessége (s ezek gyakran ugyanazok a tagállamok, amelyek az innováció terén le vannak maradva), jelentősen csökkentették a k+f-re fordított állami pénzeket (6). Az EU-ban a kutatás-fejlesztésre költött összegek aránya csaknem egy százalékponttal a 3 %-os célérték alatt marad, és a 2020-ra előrejelzett érték – melyre negatív hatást gyakorol a magánberuházások alacsony szintje, valamint az, hogy a tagállamok nem tűznek ki túl ambiciózus célokat – is csak 2,2 % körüli.

2.5.2

Ami a munkaerőpiacot illeti, a foglalkoztatási ráta az utóbbi években stagnált, és az Európa 2020 stratégia által kitűzött cél alatt marad (2013-ban összesítve 68,4 %, a férfiak esetében 74,2 %, míg a nők esetében 62,5 % volt). Emögött néhány igen aggasztó mutatószám rejlik:

jelenleg 26,2 millió személynek nincs munkája;

9,3 millió „reményvesztett” potenciális munkavállaló van, aki hajlandó lenne munkát vállalni, de már feladta a keresést;

12 millió fő több mint egy éve munkanélküli;

2008 (a válság első éve) óta az EU-ban 6 millió munkahely szűnt meg (és ezzel együtt a megfelelő szakmai kompetenciák és szaktudás is veszendőbe ment);

5,5 millió fiatalnak (25 év alatti személynek) nincs munkája.

Ez a helyzet már önmagában is elég aggasztó, egyes tagállamokban azonban a fiatalok, a munkaerőpiacról bizonyos életkor elérése után kiszorult személyek vagy a nők még súlyosabb nehézségekkel néznek szembe.

2.5.3

A szegénység vagy társadalmi kirekesztés által fenyegetett emberek száma a 2009-es 114 millióról 2012-re 124 millió főre emelkedett. Tekintetbe véve a válság esetleges késleltetett kihatásait, ez a helyzet még tovább romolhat. Az Uniónak azt a célkitűzését, hogy a szegénység vagy társadalmi kirekesztés által fenyegetett emberek számát 2020-ra 96,4 millió főre csökkenti, nehéz lesz megvalósítani, hiszen 2012-ben ez a szám már 28 millió fővel volt magasabb a célul kitűzött értéknél.

2.5.4

Ami ezt a súlyos helyzetet még problematikusabbá teszi, az az anyagi nélkülözésben élők számának emelkedése, illetve az olyan, munkaképes korú emberek százalékarányának növekedése, akik olyan háztartásban élnek, ahol senki sem dolgozik.

2.5.5

A válság fokozta a tagállamok közötti, már amúgy is jelentős különbségeket, és jelentős eltérésekre mutatott rá a versenyképesség és a társadalmi kohézió terén. Ezek az egyenlőtlenségek egyértelműen rámutatnak arra, hogy reformjavaslatokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedések a lehető leghatékonyabbak legyenek ott, ahol a problémák a legsúlyosabbak.

2.5.6

Mindezek az adatok igen egyértelműen megmutatják, milyen fontos a növekedésre irányuló beruházásokra összpontosítani annak érdekében, hogy támogassuk a vállalatok – különösen a kkv-k – versenyképességét, valamint a munkahelyek megtartását és létrehozását lehetővé tevő körülmények kialakítását.

3.   Az Európa 2020 stratégia főbb elemeinek – kormányzás, célkitűzések, részvétel és végrehajtás – elemzése

3.1

Az eddig elért eredmények elemzése alapján világosan látható, hogy a stratégia messze nem bizonyult elégségesnek a saját maga által kitűzött célok eléréséhez. Az Európa 2020 stratégiának egy reformfolyamaton kell átesnie, hogy hatékony és eredményes lehessen, elhárítva ezzel azt a veszélyt, hogy elődjéhez, a lisszaboni stratégiához hasonlóan kudarcot valljon. Rendkívül fontos, hogy egy sor célkitűzésre összpontosítsunk, biztosítsuk a köztük lévő koherenciát és garantáljuk megvalósításukat.

3.2

Az Európa 2020 stratégia legfőbb problémái az irányítás, a kitűzött célok, a civil társadalmi részvétel és a végrehajtás terén figyelhetők meg.

3.3

A stratégia irányítási rendszere gyenge és eredménytelen, ha arról van szó, hogy rá kell szorítani a tagállamokat, hogy teljesítsék a stratégiában szereplő célok (és kiemelt kezdeményezések) elérése tekintetében vállalt kötelezettségeiket.

3.3.1

A stratégia irányításának felépítésében egy olyan strukturális torzulás intézményesült, amelyben a gazdasági szempontok elsőbbséget élveznek a társadalmi és környezeti szempontok felett, s így az Európa 2020 stratégia célkitűzései alárendelődnek az európai szemeszter makrogazdasági prioritásainak, ami veszélyezteti az EU versenyképességi és kohéziós céljainak elérését. és a természeti kincsekkel való fenntartható gazdálkodást.

3.3.2

Az európai szemeszter, amely az éves növekedési jelentéssel kezdődik, és az „országspecifikus ajánlások” megfogalmazásával végződik, gyakran állított fel olyan prioritásokat, amelyek nem járulnak hatékonyan hozzá az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához. Ráadásul az országspecifikus ajánlásokat a tagállamok éves nemzeti stratégiájuk (a nemzeti reformprogram) kialakításakor és az ehhez kapcsolódó, költségvetéssel, strukturális reformmal, foglalkoztatás- és szociálpolitikával kapcsolatos döntéseik során nem is tartják be (7).

3.4

Amikor az Európa 2020 stratégia készült, a javasolt célok és a hozzájuk kapcsolódó mutatók nemcsak hogy nem voltak kötelező erejűek, hanem a konszenzuskeresés folyamata sem zajlott le e tekintetben az európai nagyközönséggel. Mindeddig – az üvegházhatású gázok csökkentésére és a megújuló energiaforrások felhasználására vonatkozó célok kivételével, amelyekre jogilag kötelező érvényű keret vonatkozik – az egyes országok maguk határozhatták meg célkitűzéseiket, amelyek gyakran nem voltak ambiciózusak.

3.4.1

A célok mennyiségi mérését nem egészíti ki minőségi értékelés, pedig egy társadalmi-gazdasági rendszer „intelligens” jellegét nem lehet pusztán mennyiségi mutatók, például a kutatási kiadások vagy a létrehozott új munkahelyek száma alapján mérni: minőségi mutatókat is alkalmazni kell; ilyen lehet például a piacra vitt innovációk típusa vagy a létrehozott munkahelyek minősége.

3.5

Az Európa 2020 stratégia sem nemzeti, sem európai szinten nem vonja be kellőképpen a szervezett civil társadalmat. Ennek okai a következők:

az Európa 2020 stratégia terjesztése és a róla való tájékoztatás érdekében tett korlátozott körű intézkedések révén elsősorban a terület szakértői ismerik azt és vesznek részt benne;

néhány tagállam vonakodik attól, hogy a szervezett civil társadalmat bevonja az Európa 2020 stratégia keretében végrehajtandó intézkedések megtervezésébe;

nincs igazi kapcsolat az európai, illetve a nemzeti és helyi szintű civil fellépések között;

a válság hatásai elleni küzdelem érdekében tett lépések (beleértve az „európai szemeszter” ütemtervét is) átfedik egymást az Európa 2020 stratégia kezdeményezéseivel, megnehezítve a szociális partnerek, a civil társadalom képviselői és a gazdasági partnerek számára a stratégia kidolgozási folyamatának megértését és az abban való részvételt;

a rendelkezésre álló szűkös pénzügyi források nem teszik lehetővé, hogy a szervezett civil társadalom értelmes és hatékony módon bekapcsolódjon az Európa 2020 stratégiába;

egyes országokban a szociális partnereket nem vonják be kellőképpen az európai szemeszter keretében zajló konzultációs folyamatba.

3.6

Az Európai Tanács által elfogadott eljárások és az EU-ban jelenleg futó számos együttműködési program ellenére, valamint annak dacára, hogy az Európa 2020 stratégiában szereplő problémákat, illetve célkitűzéseket önmagukban az egyes nemzeti rendszerek lépései révén láthatóan nem lehet eredményesen megoldani, illetve elérni, az Európa 2020 stratégia végrehajtásából hiányzik a tagállamok közötti valódi együttműködés és szolidaritás.

3.7

A kiemelt kezdeményezések döntően hozzájárulhattak volna az európai és a nemzeti politikák összehangolásához, segítve ezzel az Európa 2020 stratégiában kitűzött célok elérését, hogy ezáltal a fejlődés motorjainak hatékonyabb kihasználása, valamint a strukturális alapok (8), az európai területi együttműködés (9) és a közvetlen irányítás alatt álló programok nyújtotta lehetőségek révén fellendüljön a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás. A kiemelt kezdeményezéseknek kezelhetőbbeknek és érthetőbbeknek kellene lenniük, és több kapcsolódási pontot és kevesebb átfedést kellene tartalmazniuk.

AZ EGSZB MEGÁLLAPÍTÁSAI ÉS AJÁNLÁSAI AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIA VALÓDI REFORMFOLYAMATÁNAK BIZTOSÍTÁSÁHOZ

4.   Az Európa 2020 stratégia új elvi kerete felé

4.1

Az EU-nak kettős kihívással kell szembenéznie: egyrészt mielőbb kiutat kell találnia abból a válságból, amely ilyen mértékben szétzilálta a gazdasági és szociális rendszert; másrészt pedig meg kell szilárdítania az Európa 2020 stratégia által javasolt, intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló modellt, hogy kezelni tudja az európai rendszer alacsony versenyképességének strukturális okait.

4.1.1

Ebben a helyzetben az EGSZB szükségesnek tartja, hogy ösztönözzön egy olyan fejlesztési modellt, amelynek keretében az uniós tagállamok, miközben folytatják a nemzeti költségvetéseik konszolidációjára és megbízhatóságuk növelésére irányuló strukturális reformjaikat, ugyanakkor támogatni tudják azon politikák végrehajtását is, amelyek javíthatják Európa és a fontos európai szereplők (munkavállalók, magáncégek és szociális vállalkozások) versenyképességét; elősegíthetik a (materiális, immateriális és szociális) európai beruházások mennyiségi és minőségi növekedését; több és jobb munkahelyet teremthetnek; segíthetik a társadalmi és területi kohéziót és kezelni próbálják a magas munkanélküliséggel, valamint az egyre nagyobb mértékű szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel összefüggő problémákat (10).

4.1.2

Ezért hasznos lenne a gazdasági és pénzügyi uniót a stabilitás, valamint az erőteljesebb és stabilabb növekedés egyik tényezőjévé tenni, fokozva az Unió mint termelési és beruházási helyszín általános vonzerejét, teljes körűen kihasználva az egységes piac valamennyi szempontjának lehetőségeit, beruházásokat megvalósítva és felkészítve Európa gazdaságát a jövőre, a vállalkozási tevékenységnek és a munkahelyteremtésnek kedvező környezetet teremtve, a környezeti fenntarthatóságot támogatva, valamint egy erősebb jóléti rendszert építve ki a szociális problémák és változások kezelése érdekében.

4.2

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU 2020 stratégia végrehajtásának radikális reformjára tett javaslathoz a négy évvel ezelőtt bevezetett stratégia kulcsfontosságú elemeinek és szempontjainak alapos átgondolására van szükség a következőket illetően: a stratégia alapját képező fejlesztési koncepció, a célkitűzések meghatározásának módja, valamint az azok elérésére, nyomon követésére és értékelésére szolgáló politika, a stratégia hatékony és eredményes többszintű kormányzásának létrehozása, továbbá az európai polgárok és a civil társadalmi szervezetek részvételének növelése.

4.3

Annak biztosítása érdekében, hogy az EU 2020 stratégia reformja által elősegített fejlődés ténylegesen fenntartható legyen, annak holisztikus megközelítését a gazdasági célkitűzéseknek szociális és környezetvédelmi célokkal való kombinációja révén kell megerősíteni. Olyan megközelítést kell elfogadni, amelynek révén valamennyi forrás időben és térben a legjobban használható fel, eleget téve a jelenlegi igényeknek, nem veszélyeztetve ugyanakkor a jövőbeli generációk igényeit.

4.3.1

A fenntartható fejlődés fogalmát össze kell kapcsolni az Európa 2020 megfelelő célkitűzéseivel, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (11) 3. cikkének (1), (2) és (3) bekezdésében meghatározott célokkal összhangban, előmozdítva a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót a tagállamok közötti fokozott együttműködés és szolidaritás által, valamint kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen és egy olyan szociális piacgazdaságon alapuló fenntartható fejlődés révén, amely igen versenyképes, és nagyobb mértékben összpontosít az emberek jólétére, a versenyképesség növelése és a teljes körű foglalkoztatottság elérése érdekében.

4.3.2

Az Európa 2020 stratégiának tükröznie kell még az EU globális színtéren betöltött szerepét is. Az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatának szorosan kapcsolódnia kell az Egyesült Nemzetek 2015 utáni fenntartható fejlesztési menetrendjéhez (12), és biztosítania kell a világszintű fenntartható fejlesztési célkitűzéseknek az EU-ban és az EU által történő megfelelő elérését.

4.3.3

Az ellenálló és versenyképes, erőforrás-hatékony és befogadó jellegű uniós gazdaság érdekében történő hosszú távú átalakulás elindításához az EU-nak 2020 utánra is ki kell terjesztenie a tervezési időtávot. Az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatát ezért sürgősen ki kell egészíteni egy olyan részvételi folyamat kezdeményezésével, amely egy legalább 2030-ig szóló időkerettel rendelkező, a globalizálódott világban is fenntartható Európa kialakítását célzó integrált politikai stratégiához vezet.

4.4

Az Európa 2020 stratégiában szereplő fenntartható fejlődési koncepció holisztikus megközelítésének alkalmazásával összhangban nagyobb mértékben kell támogatni a célkitűzések minőséggel kapcsolatos szempontjait. A növekedés természetes méretbeli növekedést jelent, így mennyiségi vetülettel rendelkezik, míg a fejlődés a minőség és a lehetőségek növelését jelenti. A fejlődés minőségi szempontját egy társadalmi-gazdasági rendszer jellegzetességeinek és potenciáljának kibontakoztatása és kiterjesztése révén lehet alkalmazni.

4.4.1

Az Európa 2020 stratégia céljait nem szabad továbbra is a gazdasági és költségvetési céloknak alárendelni, inkább azokkal egyenrangúként kell kezelni őket egy új gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi kormányzási keret részeként, különösen az európai szemeszter, és ennek megfelelően az éves növekedési jelentés, a nemzeti reformprogramok és az országspecifikus ajánlások összefüggésében.

4.4.2

Az EGSZB ismételten kijelenti, hogy létfontosságú egy, a GDP-t kiegészítő további mérési rendszer meghatározása az elfogadott intézkedések társadalommal, a családokkal és az egyénekkel kapcsolatos hatásainak mérése céljából (13). Ennek kapcsán meg kell majd valósítani a szociális eredménytáblát, és garantálni kell annak tényleges alkalmazását az európai szemeszter keretében (14).

4.4.3

Ezért kulcsfontosságú egy olyan mutatókon alapuló nyomonkövetési rendszer kidolgozása, amelyek figyelembe veszik a háztartások rendelkezésére álló bevételt, az életminőséget, a környezeti fenntarthatóságot, a társadalmi kohéziót, valamint a jelenlegi és jövőbeli generációk egészségét és általános jólétét. Az új nyomonkövetési rendszer megvalósítását és kezelését illetően az EGSZB úgy véli, hogy egy új struktúrát kell létrehozni, bevonva az érintett intézményeket.

4.5

Az Európa 2020 stratégia csak akkor lesz sikeres, ha többszintű kormányzás formájában valósul meg, amely meg tud birkózni az előtte álló számos kihívással, és ha az európai szinten elfogadott általános iránymutatások kézzelfogható nemzeti és regionális szintű intézkedésekhez vezetnek.

4.5.1

Ezért meg kell erősíteni általában az EU, valamint különösen az EMU gazdasági irányítását, az Európa 2020 stratégia szerves részévé téve azt. Így biztosítható majd a strukturális reformok megvalósítása, a tagállamok együttműködésének és felelősségvállalásának hatékony folyamata révén. Következésképpen tényleges együttműködést kell kiépíteni az Európai Tanács, a Versenyképességi Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament által végzett irányítási, megosztási és nyomonkövetési feladatok terén.

4.5.2

A tagállamoknak a nemzeti reformprogramokban meghatározott éves nemzeti stratégiáik kidolgozása során, valamint a költségvetésről, strukturális reformokról, foglalkoztatási és szociális politikákról hozott döntéseik során figyelembe kell venniük az Európai Tanács által elfogadott országspecifikus ajánlásokat.

4.6

A szervezett civil társadalomnak nagyobb szerepet kell biztosítani az európai politikák tervezési és végrehajtási folyamatának különböző szakaszaiban. Az Európa 2020 stratégia céljainak elérését a civil társadalom szerepének és részvételének erősítésével kell támogatni az éves növekedési jelentés, a nemzeti reformprogramok és az országspecifikus ajánlások kidolgozása során. Ezt az európai szemeszter hatékonyabb és gyorsabban fejlődő menetrendjének elfogadásával kell elérni, ami lehetővé teszi, hogy a civil társadalom még időben előterjeszthesse értékelését ahhoz, hogy hatékonyan hozzájárulhasson a döntéshozatali folyamathoz. Ezt a stratégia három irányítási szintjén, azaz európai, nemzeti és regionális szinten kell megvalósítani.

5.   Ágazatokat átfogó és ágazati politikák az Európa 2020 stratégia támogatására

5.1

Ahhoz, hogy az Európa 2020 stratégia a következő öt év során a versenyképesség és a kohézió húzóerejévé váljon a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés támogatásához Európában, az EGSZB szerint egy ágazatokat átfogó (horizontális), valamint ágazati (vertikális) intézkedéseket tartalmazó integrált stratégiát kell megvalósítani.

5.1.1

Az átfogó (horizontális) politikáknak megfelelő feltételeket kell teremteniük az európai versenyképesség fellendítésének kulcsfontosságú szereplői, a munkavállalók, a vállalkozások és a szociális gazdaságban tevékenykedő vállalkozások támogatásához.

5.1.2

Az ágazati, avagy vertikális politikáknak az Európa 2020 stratégia hatékony újraindítását biztosító pilléreket kell képviselniük: az iparpolitika megújítása, az energiapolitika egységesítése, a kutatás és innováció megerősítése, valamint az európai gazdasági rendszer versenyképességének fellendítésére irányuló tényezők előmozdítása a szociális jóléti rendszerhez és a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni harchoz kapcsolódóan (15).

5.2

Az új Európa 2020 stratégia ágazatokat átfogó intézkedéseinek kulcsfontosságú szereplőit a munkavállalóknak , a magánvállalkozásoknak  (16) és a szociális gazdaságban tevékenykedő vállalatoknak  (17) kell jelenteniük.

5.2.1

A szociális partnereket illetően a minőségi munkahelyek létrehozását – mint a munkaerőpiac növekvő széttöredezettségének és a munkanélküliségnek a kezelését szolgáló eszközt – kell az EU 2020 stratégia legfőbb prioritásává tenni.

5.2.1.1

Létfontosságú, hogy az oktatási, átképzési és egész életen át tartó tanulási rendszerek megfeleljenek a munkaerő-piaci követelményeknek és fejleményeknek.

5.2.1.2

Támogatni kell a vállalkozói képzést, valamint új megközelítések és tanulmányi rendszerek kidolgozását az emberek megfelelő képességekkel való ellátása és a humántőke lehető legjobb felhasználása érdekében.

5.2.1.3

Fontos, hogy elősegítsük és támogassuk az állami foglalkoztatási szolgálatoknak az emberek munkaerő-piacra való (re)integrációja és irányítása terén betöltött szerepét.

5.2.1.4

Nagyobb figyelmet kell fordítani a foglalkoztatást támogató intézkedésekre, különösen a fiatalok, a bizonyos életkort elérve a munkaerőpiacról kilépők, a nők és a fogyatékkal élők esetében. Fontos az is, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az olyan emberek munkával kapcsolatos problémáira is, akik nem szerepelnek a hivatalos statisztikákban, mivel ki vannak zárva a munkaerőpiacról (pl. a hajléktalan vagy állandó lakcímmel nem rendelkező emberek, romák stb.).

5.2.1.5

Hasznos lenne egy új cél kitűzése is az Európa 2020 stratégiában: a fiatalok munkanélküliségének felére csökkentése 2020-ig.

5.2.2

A vállalkozásokat , különösen a kkv-kat illetően egy modern üzleti kultúrát kell népszerűsíteni, amely a „kisvállalkozói intézkedéscsomag” (18) és a „Vállalkozás 2020” cselekvési terv (19) által meghatározott prioritásokon alapulva segíti a vállalkozásokat abban, hogy az európai finanszírozáshoz és a technológiai innovációhoz való hozzáférést mint a fejlődés motorjait a versenyképesség és a foglalkoztatás támogatására fordítsák.

5.2.2.1

Ezért biztosítani kell a feltételeket is ahhoz, hogy a gazdasági szereplők versenyt folytathassanak egy olyan piacon, ahol kiküszöbölték a bürokrácia, valamint a tisztességtelen és szabályozatlan módszerek és gyakorlatok által okozott torzulásokat.

5.2.2.2

Meg kell fontolni annak lehetőségét is, hogy speciális segítséget nyújtunk a kkv-knak (20) olyan konkrét területeken, mint az induló vállalkozások, a nemzetközivé válás, a tőkepiachoz való hozzáférés, a kutatás, fejlesztés és innováció.

5.2.3

A szociális gazdaságban tevékenykedő vállalatok kulcselemei az európai szociális modellnek, amelyben, különösen helyi és regionális szinten, a társadalmi innováció hajtóerejét, valamint a munkahelyek, a fenntartható növekedés és a kohézió létrehozásának eszközét jelentik. A szolgáltatások nyújtásának új, rugalmas módszereit, valamint a termékeket, folyamatokat és szervezeteket illetően újításokat vezetnek be.

5.3

Az Európa 2020 stratégia sikeres újraindítása attól függ majd, hogy milyen hatékonyan tudja előmozdítani a következő ágazati intézkedéseket.

5.3.1

Az európai iparpolitika fellendítése garantálja az európai ipar versenyképességének növekedését. Az EU-s rendszernek vissza kell szereznie versenyelőnyét, és ennek érdekében saját iparpolitikával kell rendelkeznie. A feldolgozóiparnak vissza kell szereznie a GDP-ből való 20 %-os részesedését (2012-ben ez 15,3 %-ot tett ki).

5.3.1.1

Olyan iparpolitikára van szükség, amely elősegíti a következőket:

a különböző ágazatok – feldolgozóipar, agrár-élelmiszeripar és szolgáltatások – értékláncának stratégiai integrációja,

elköteleződés a csúcstechnológiai és közepes technológiájú ágazatok és a tudásintenzív szolgáltatások mellett,

egy olyan európai piac kialakítása, amely tisztességes versenyt tud biztosítani a középszintű képzettségek esetében, és elő tudja mozdítani a közepes és magas szintű szakismeretekkel rendelkező munkavállalók és szabadfoglalkozásúak, valamint a szolgáltatások mobilitását,

funkcionális kapcsolatok a közszféra és a tudásintenzív szolgáltatások üzemeltetői között a közszféra produktivitásának fokozása érdekében,

a zöld gazdaságból adódó fejlesztési lehetőségek kihasználása és az EU olyan termelési és fogyasztási modellre való ökológiai átállásának támogatása, amely a fenntartható növekedés elvét tükrözi (a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési menetrenddel és a fenntartható fejlődésre vonatkozó célokkal való kapcsolatok révén) (21),

a stratégiai fontosságú „kék gazdaság” ágazatának előmozdítása, innováció révén úgy alakítva át a legfőbb „értékláncokhoz” (kék ipar, kék logisztika, kék idegenforgalom, kék élelmiszeripar, kék energia, kék források) kapcsolódó fejlesztési lehetőségeket, hogy azok gazdasági, környezeti és társadalmi hasznot hozzanak az európai vállalatok és polgárok számára.

5.3.2

Kulcsfontosságú az EU közös energiapolitikájának előmozdítása . Mivel az energia kérdése mélyrehatóan befolyásolja a gazdaságot, nem alakulhat ki komoly iparpolitika olyan közös elvek nélkül, mint:

az energiaárak különbségeinek kiigazítása és csökkentése,

a belső energiapiac körülményeinek javítása,

az EU-n kívüli államoktól való energiafüggőség csökkentése,

a megújuló energiák ösztönzése.

5.3.3

A kutatási és innovációs (K+I) politika fejlesztése, az információs és kommunikációs technológiák (ikt) felhasználása, valamint a gazdaság digitalizálása olyan területek, amelyek jelentős potenciállal rendelkeznek Európa versenyképességének fellendítésére. A köz- és a magánszféra közötti hatékony és eredményes együttműködés új formáit lehet itt kialakítani.

5.3.3.1

Az EGSZB ezért a következőket javasolja:

leegyszerűsített, dinamikus közintézmények támogatása, amelyek javítani tudják a közepes és hosszú távú finanszírozási lehetőségeket, és biztosítják a tudomány és az ipar között szükséges kapcsolatot,

intézkedések az ikt alkalmazásának ösztönzésére a gazdasági szereplők dinamizálása céljából (az ikt-t használó kkv-k gyorsabban növekednek),

a kutatás, fejlesztés és innováció pénzügyi támogatásának növelése, valamint minden tagállamban az egyetemek, kutatóintézetek és vállalkozások közötti szorosabb együttműködés támogatása,

a gazdaság digitalizációjának ösztönzése, amely alkalmat ad a magánérdek és a közhaszon összeegyeztetésére, mert lehetővé teszi a vállalkozók számára, hogy teljes mértékben kihasználják a piac nyújtotta lehetőségeket, eközben pedig elérhetővé teszi az új digitális termékeket és szolgáltatásokat a nyilvánosság számára.

5.3.4

Az EGSZB szerint kulcsfontosságú támogatni a versenyképesség fellendítésének a szociális rendszerhez kapcsolódó tényezőit.  A hatékony jóléti intézkedések végrehajtása különösen fontos tényező lehet az EU versenyképességének fellendítéséhez, olyan környezetet biztosítva, amelyben az egyéni szinten (a közösség tagjai számára) nem vállalható kockázati tényezőket konkrét szociálpolitikai intézkedések semlegesítik. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén. Az EGSZB szerint kulcsfontosságú, hogy nagyobb mértékben támogassuk a fogyatékossággal élők beilleszkedését (22) és a nemekkel kapcsolatos dimenziót (23), valamint megelőzzük a faji vagy etnikai származáson, a koron és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést és kirekesztést.

5.3.4.1

Az előrevetített európai népességelöregedésre (24) tekintettel létfontosságú, hogy fenntartsuk és lehetőség szerint meg is erősítsük a demográfiai változások kérdésében tett kötelezettségvállalásokat. Ahhoz, hogy a demográfiai változások kedvező aspektusai mind az idősek, mind összességében a társadalom számára érvényesülhessenek, egy alapvető feltételnek kell teljesülni: annak, hogy az embereknek lehetőségük legyen arra, hogy jó egészségben és biztonságban öregedjenek meg (25).

5.3.4.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a gazdaságpolitikai intézkedéseket előzetes hatásvizsgálatnak kell alávetni az olyan intézkedések kiküszöbölése érdekében, amelyek növelnék a szegénységet és a társadalmi kirekesztést.

5.3.4.3

Ezenkívül az aktív befogadás integrált stratégiáját kell követni az alábbiak biztosítása érdekében:

megfelelő jövedelemtámogatás,

befogadó munkaerőpiac;

hozzáférés színvonalas munkahelyekhez és szolgáltatásokhoz, valamint a szociális innováció támogatása,

a szociális gazdaság kibontakoztatása a személyes gondozási és ápolási szolgáltatások stratégiai fontosságú területein.

5.4

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégiát ambiciózus beruházási tervvel kell alátámasztani, amely tárgyi és immateriális beruházásokat irányít az infrastruktúrákba, és szociális beruházásokat eszközöl kizárólagosan az EU versenyképességének újbóli fellendítése érdekében (26). A Tanácsnak jóvá kell hagynia az ennek finanszírozásához szükséges további kereteket, az Európai Bizottságnak pedig felügyelnie kell az eredményességet és a hatékonyságot, miközben figyelemmel kíséri az egyes országok strukturális reformjait.

Ennek kapcsán az EGSZB megismétli egy közelmúltban elfogadott véleményében (27) megfogalmazott ajánlásait egyrészt a tagállamok közberuházásainak jelentőségéről, másrészt pedig annak fontosságáról, hogy a válság idejére enyhítsék vagy függesszék fel a megszorítási politikákat.

Ebben a szellemben az EGSZB azt ajánlja, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait a gazdasági és társadalmi helyzet által megkövetelt teljes mértékű rugalmassággal alkalmazzák.

5.4.1

A „materiális” infrastruktúrára irányuló beruházásoknak két fő területre kell összpontosítaniuk. Az egyik az építészeti örökség – mind a történelmi épületek, mind a lakóházak esetében – és a közlekedési hálózatok (vasúti, közúti és tengeri közlekedés) fenntartásának, felújításának és modernizálásának biztosítása. Ugyanilyen fontos Európa hidrogeológiai és vízparti örökségének fenntartása és megóvása. A második terület az információs és kommunikációs technológiai hálózatok kialakításával kapcsolatos „immateriális” beruházásokra vonatkozik. Az ilyen típusú beruházások finanszírozását az Európai Beruházási Bank bevonásával, meghatározott európai kötvények kibocsátásával és a 2014–2020-ra vonatkozó többéves pénzügyi program 2016-ban esedékes átszervezése révén lehet biztosítani.

5.4.2

A szociális beruházásoknak képesnek kell lenniük arra, hogy fellépjenek a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye ellen, és ösztönözzék a foglalkoztatás újbóli fellendítését. Olyan, a GDP mintegy 2 %-ának megfelelő beruházási tervre van szükség, amelyet kizárnak a deficitre vonatkozó kalkulációkból, és amelyet a hatékonyság és eredményesség körülményeinek biztosítása érdekében nyomon is követnek. Egy ilyen terv a következőkre irányulhat: a tagállamok demográfiai tendenciáihoz szorosan kapcsolódó gondozási és ápolási szolgáltatások, a képzési rendszer, a szakképzés és az átképzés megerősítése, szociális lakhatás stb. A deficit-számításból való kizárás mellett a finanszírozást egy pénzügyi tranzakciós adó révén lehetne biztosítani.

Kelt Brüsszelben, 2014. október 15-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  Lásd az Európai Bizottság honlapját: http://ec.europa.eu/europe2020/public-consultation/index_hu.htm

(2)  EGSZB (2014) – a szekciók, a munkaerőpiac, az egységes piac és a fenntartható fejlődés megfigyelőközpontja, a CCMI és a kapcsolattartó csoport által készített hozzájárulások – Az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálata felé. Európa 2020 irányítóbizottság.

(3)  „Európában 2012-ben átlagban a lakosság legmagasabb jövedelmű ötöde a teljes jövedelem közel 40 %-át kereste, míg a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozók kevesebb mint 10 %-át.” Eurostat (2014), Statistics in focus 12/2014.

(4)  A véleményben helytakarékossági okokból nem szerepeltetjük a hivatkozott két dokumentumban, vagyis a COM(2014) 130 final közleményben, illetve annak 1–3. mellékletében ismertetett valamennyi statisztikai adatot.

(5)  A 2007-től (a válság kitörése előtti utolsó évtől) 2013-ig terjedő időszakban a 28 uniós tagállamban az államadósság 58,8 %-ról 87,1 %-ra nőtt, ami 28,3 százalékpontos növekedést jelent. Az euróövezet 18 tagállamát illetően ugyanez a mutató 66,2 %-ról 92,6 %-ra nőtt (26,4 százalékpontos növekedés). Eurostat adatbázis: Az államháztartás bruttó adóssága.

(6)  Veugelers, R. (2014): Undercutting the future? European research spending in times of fiscal consolidation. [Aláássuk a jövőnket? Európai kutatási kiadások a költségvetési konszolidáció idején]. Bruegel Policy Contribution, 2014/06. szám.

(7)  Az Európai Parlament tanulmánya (2014): A „traffic light approach” to the implementation of the 2011 and 2012 Country Specific Recommendations (CSRs) [A 2011. és 2012. évi országspecifikus ajánlások végrehajtásának „közlekedési lámpa” megközelítése]. Gazdasági Kormányzás Támogatási Osztálya.

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1303/2013/EU rendelete, HL L 347., 2013.12.20., 320. o.

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1299/2013/EU rendelete, HL L 347., 2013.12.20., 259. o.

(10)  Ld. még a kutatási projektet: http://www.foreurope.eu/

(11)  HL C 83., 2010.3.30.

(12)  http://sustainabledevelopment.un.org/index.php?menu=1561

(13)  HL C 181., 2012.6.21., 14 o.

(14)  A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése COM(2013) 690 provisoire.

(15)  A javasolt intézkedésekről részletesebben ld. EGSZB(2014) uo.

(16)  A vállalkozás elnevezést átfogóan használjuk mind az egyes vállalkozókra (egyéni vállalkozók, szellemi szabadfoglalkozásúak, alkalmazottakat foglalkoztatók, szociális vállalkozók), mind a vállalatokra (mikro-, kis-, közepes és nagyvállalkozások).

(17)  A szociális gazdaság kkv-ket, nagyvállalatokat, szövetkezeteket, kölcsönös önsegélyező társaságokat, egyesületeket, alapítványokat, társadalmi NGO-kat stb. fog át.

(18)  Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act”, COM(2008) 394 final/2.

(19)  HL C 271, 2013.9.19., 75 o.

(20)  Az EGSZB utal az Európai Bizottság szabadfoglalkozásokkal foglalkozó munkacsoportja által 2014. március 12-én közzétett, Report on Action Lines: Bolstering the business of liberal professions című jelentésre.

(21)  http://www.wfuna.org/post-2015

(22)  Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt, COM(2010) 636 final.

(23)  A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015, COM(2010) 491 final.

(24)  Az Európai Bizottság 2012. évi jelentése az idősödésről.

(25)  HL C 51, 2011.2.17., 55. o.

(26)  Amint Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökjelöltje javasolta a következő Európai Bizottságnak szóló politikai iránymutatásokban, 2014. július 15., Strasbourg.

(27)  Az EGSZB véleménye: „A gazdasági és monetáris unió megvalósítása – Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság javaslatai a következő európai jogalkotási ciklusra”, előadók: Joost van Iersel és Carmelo Cedrone, a Hivatalos Lapban még nem jelent meg.


Top