16.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 13/1

1.

Az ERFA-ra, az ESZA-ra, a Kohéziós Alapra, az EVMA-ra és az ETHA-ra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, valamint a kohéziós politikai alapokra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló módosított bizottsági rendeletjavaslat alapvetően a közös stratégiai keret (KSK) elfogadásával foglalkozik.

2.

Noha jelen vélemény csak a Bizottság módosított javaslatát tárgyalja, a Számvevőszék általánosságban a 7/2011 sz. véleményére is hivatkozni kíván.

3.

A módosított bizottsági javaslat módosítja a KSK alkalmazási körét, és elemeit felosztja egyfelől a közös rendelkezéseket megállapító rendelet új melléklete (I. melléklet), másfelől pedig a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusa között. Ez azzal a kockázattal jár, hogy még összetettebbé teszi a vonatkozó politikát.

4.

A Számvevőszék megjegyzi, hogy a KSK célja továbbra is annak biztosítása, hogy a tagállami és a regionális szintű programozási folyamatok világos stratégiai útmutatást kapjanak (lásd: a módosított javaslat (14) preambulumbekezdése, illetve 2. cikkének (2) bekezdése és 10. cikke). A Bizottság eredeti javaslatával ellentétben azonban a KSK már nem rendelné hozzá az uniós stratégia célkitűzéseit az alapokra vonatkozó főbb intézkedésekhez. Ehelyett a jogalkotó a Bizottságot hatalmazná fel arra, hogy minden egyes tematikus célkitűzésre nézve meghatározza a magas európai hozzáadott értékkel bíró indikatív fellépéseket és az azok végrehajtására vonatkozó elveket, valamint az együttműködési prioritásokat (lásd: a módosított javaslat 11. és 12. cikke). Korábbi véleményével összhangban (lásd: 7/2011. sz. vélemény, 8. bekezdés) a Számvevőszék úgy véli, hogy itt valójában a kohéziós programok jövőbeli rendszerének alapvető fontosságú elemeiről van szó. Ezért ezeket az uniós jog olyan alapvető rendelkezéseinek kell tekinteni, amelyekre vonatkozóan az EUMSZ 290. cikke értelmében nem adható felhatalmazás.

5.

A Számvevőszék szeretne emlékeztetni arra az ajánlására is, hogy az európai szintű értéknövelő hatás koncepcióját megfelelő politikai nyilatkozatban vagy uniós jogszabályban kellene kifejezésre juttatni annak érdekében, hogy az útmutatóul szolgáljon az Unió politikai szervei számára, amit fel tudnak használni a kiadási prioritások kialakításakor (lásd: 1/2010. sz. vélemény, 18. bekezdés). A 2014–2020 időszakra szóló jogi keret jóváhagyása kedvező lehetőséget nyújthat erre. Egy ilyen pontosítás még fontosabbnak tűnik akkor, ha megerősítést nyer az a szándék, hogy a Bizottságot felhatalmazzák a magas európai hozzáadott értékkel bíró fellépések meghatározására. Ezzel kapcsolatban a Számvevőszék megjegyzi, hogy a módosított javaslatban szereplő meghatározás (lásd: a módosított javaslat 2. cikkének (4) bekezdése) nem fogalmaz elég egyértelműen arra nézve, hogy milyen kritériumok alapján lehetséges olyan fellépések kiválasztása, amelyek „jelentősen hozzájárulnak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia célkitűzéseinek eléréséhez, és amelyek a programok előkészítésekor támpontként szolgálnak”.

6.

Továbbá a szubszidiaritás elvével összhangban valamennyi uniós intézkedést azzal a céllal kell megalkotni, hogy az uniós hozzáadott értéket teremtsen. A fellépések „indikatív” felsorolásának említése (a módosított javaslat 12. cikke), mintha azt sugallná, hogy az uniós hozzáadott érték teremtése nem kötelező, csupán választható követelmény.