52011DC0345

Bevezetés

A Bizottság nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatait 2010-ben jelentős intézményi és politikai események egész sora határozta meg.

A 2010. év volt az első év, amelyben az új Lisszaboni Szerződést teljes egészében alkalmazták. Azt követően, hogy a Lisszaboni Szerződés 2009 végén hatályba lépett, jelentősen megerősödött a nemzeti parlamentek szerepe, különösen az új szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmussal, amely a nemzeti parlamenteknek az EUSZ (az Európai Unióról szóló szerződés) 12. cikkében meghatározott új jogai közül a legjelentősebb.

Az új Bizottság 2010. február 9-én lépett hivatalba, majdnem egyidőben a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus alkalmazásának kezdetével. Amikor az új testületben első alkalommal folytattak átfogó eszmecserét erről a kérdésről, Barroso elnök és Šefčovič alelnök kiemelte a nemzeti parlamentek fontosságát és hangsúlyozta, hogy ez a kérdés továbbra is kiemelt helyet foglal el a Bizottság politikai napirendjében[1].

A 2010. évet meghatározta továbbá a gazdasági válság és azok a közös erőfeszítések, amelyek a válságra való megfelelő reagálást szolgálták. Ez a kérdés rendszeresen szerepelt a nemzeti parlamentek és a Bizottság között folytatott megbeszélések témái között, akár a COSAC, akár az együttes parlamenti ülések vagy Šefčovič alelnök nemzeti parlamenteknél tett látogatásai keretében. A gazdasági kormányzás volt a másik olyan kulcsfontosságú kérdés, amellyel a nemzeti parlamentektől a politikai párbeszéd keretében érkezett vélemények kiemelten foglalkoztak.

A hatodik éves jelentés ismerteti, hogy a Bizottság hogyan hajtotta végre a Lisszaboni Szerződés fent említett új rendelkezéseit, és egy első állapotfelmérést nyújt a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus működéséről (2. szakasz)[2]. A jelentés 3. szakasza áttekintést nyújt arról, hogy a Barroso elnök által 2006-ban elindított politikai párbeszéd miként alakult a 2010. évben, nemcsak a nemzeti parlamentek által véleményezett főbb kérdések, hanem a nemzeti parlamentek és a Bizottság közötti különböző kapcsolatok tekintetében is. Végezetül a jelentés ismerteti, hogy a Bizottság hogyan képzeli el a nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatok alakulását a közeljövőben (4. szakasz).

A LISSZABONI SZERZőDÉS VÉGREHAJTÁSA: AZ ÚJ SZUBSZIDIARITÁS-ELLENőRZÉSI MECHANIZMUS

A szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus 2010 folyamán zökkenőmentesen működött, nemcsak a két fél előző évben végzett előkészítő munkájának, hanem a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti, az egész év során tanúsított kiváló együttműködésnek és konstruktív kapcsolatoknak is köszönhetően. A 2009. december 1-jei levelet követően[3], melyben a Bizottság tájékoztatta a nemzeti parlamenteket és a többi intézményt arról, hogy hogyan szándékozza alkalmazni az új mechanizmust, a Bizottság február 6-án megküldte a nemzeti parlamenteknek az új szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus alkalmazási körébe eső első javaslatát[4]. Az első indokolt vélemény, melyben formálisan aggályokat fogalmaztak meg a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával kapcsolatban, április 29-én érkezett[5].

A nemzeti parlamentek részvétele és a központi témák

2010 folyamán a Bizottság a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus alkalmazási körébe eső 82 jogalkotási aktusra vonatkozó tervezetet küldött a nemzeti parlamenteknek, és e javaslatokkal kapcsolatban összesen 221 vélemény érkezett. E vélemények kb. háromnegyede a hivatalos kísérőlevél („lettre de saisine”) megküldését követő nyolc héten belül érkezett, ami világosan jelzi, hogy a nemzeti parlamentek kapacitásaikat az új Szerződéshez igazították, így a korábbiakhoz képest jóval gyorsabban tudtak reagálni a Bizottság javaslataira. E 211 véleményből 34[6] (kb. 15 %) indokolt vélemény volt, melyek szerint a javaslat, vagy annak egyes részei, sérti(k) a szubszidiaritás elvét[7]. Majdnem az összes vélemény (34-ből 30) az év utolsó három hónapjában érkezett.

A szubszidiaritással kapcsolatos aggályokat megfogalmazó vélemények többsége a következő területeken elfogadott jogalkotási aktusokra vonatkozó tervezetekre irányult: mezőgazdaság (13)[8], belügyek (9), belső piac és szolgáltatások (7). Megemlítendő, hogy a 2011. év első három hónapjában beérkezett vélemények megerősítik, hogy a mezőgazdaság területén történő összehangolás jelenleg egyike azon kulcskérdéseknek, amelyeket illetően a nemzeti parlamentek aggályokat fogalmaztak meg a szubszidiaritás elvével kapcsolatban. A bizottsági javaslat, amelyhez kapcsolódóan eddig a szubszidiaritás tárgyában a legtöbb indokolt vélemény érkezett, az idénymunkásokról szóló irányelvre vonatkozó javaslat[9] volt, összesen kilenc kamara[10] jelzett szubszidiaritással kapcsolatos aggályokat. Ettől az esettől eltekintve a nemzeti parlamentek figyelme jobban megoszlott a különböző kérdések között, és fellépésük kevésbé volt összehangolt a COSAC keretében végzett szubszidiaritás-ellenőrzésekhez képest, melyek a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően nem folytatódtak.

2010-ben a szubszidiaritással kapcsolatban legtöbb aggályt megfogalmazó kamarák a következők voltak: a lengyel Szenátus (4), a svéd Riksdag (3), az egyesült királyságbeli Képviselőház (3), a francia Szenátus (3) és a luxemburgi Képviselőház (3). 2011 elejét illetően továbbra is jellemző, hogy a két lengyel kamara (a Szejm és a Szenátus) és a luxemburgi parlament különösen aktív a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával kapcsolatos indokolt vélemények benyújtása terén.

A nemzeti parlamentektől érkezett vélemények tartalma és formája

A szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmushoz kapcsolódó vélemények tartalmát illetően megállapítható, hogy a 2010-ben beérkezett 34 indokolt vélemény – néhány nagyon konkrét kérdéstől eltekintve – horizontális vagy intézményi aggályokat fogalmaz meg. Ezek egyrészt ahhoz kapcsolódnak, hogy az adott javaslatok indokolás részéből hiányzik a szubszidiaritás indokolása, illetve az nem elégséges[11] – néhány nemzeti parlament ezt a szubszidiaritás elvének formális megsértésének tekinti; másrészt pedig a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok új eljárásához. E tekintetben a nemzeti parlamentek megkérdőjelezik azon kritériumok objektivitását, amelyeken a Bizottság felhatalmazása alapul. Véleményük szerint bizonyos esetekben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazása olyan hatásköröket ruház a Bizottságra, amelyek szerintük tagállami ellenőrzés alá tartoznak[12]. Ezek az észrevételek megtalálhatók számos, 2011 első három hónapja alatt beérkezett indokolt véleményben is.

Miközben néhány nemzeti parlament a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmushoz kapcsolódóan csak olyan esetben küldenek véleményt, ahol szerintük megsértették a szubszidiaritás elvét (például az egyesült királyságbeli Képviselőház és a Lordok Háza, a svéd Riksdag , a lengyel Szenátus és a Szejm, a francia Szenátus), addig mások (pl. a portugál és a román parlament, valamint az olasz Szenátus és Képviselőház) a Bizottságot pozitív véleményükről is tájékoztatják.

A szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus alkalmazási köre

2010 első felében a Bizottság és a nemzeti parlamentek között számos eszmecserére került sor írásban és szóban, melyek a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus alkalmazási köréhez kapcsolódtak. A nemzeti parlamentek által feltett konkrét kérdésekre válaszolva a Bizottság tisztázta, hogy az új mechanizmus csak jogalkotási aktusok tervezeteire vonatkozik, azaz olyan javaslatokra, amelyek vagy rendes jogalkotási eljárás vagy különleges jogalkotási eljárás tárgyát képezik[13], feltéve, hogy ezek nem tartoznak az Unió kizárólagos hatáskörébe[14]. Ezt az értelmezést az Európai Parlament és a Tanács is osztja.

A Bizottság ugyanakkor a nemzeti parlamenteknek megküldött válaszaiban egyértelműen kijelentette, hogy a politikai párbeszéd keretében természetesen figyelembe veszi azokat a véleményeket is, amelyek nem jogalkotási aktusok tervezeteire vonatkoznak, és a parlamenteket ellátja politikai értékeléssel és válasszal.

Az intézmények közötti együttműködés

A többi európai intézményt illetően szorosak a kapcsolatok a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel: mindkettő saját eljárást alkalmaz a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus alkalmazására és a nemzeti parlamentektől érkezett vélemények kezelésére. Bár a három intézmény viszonylag függetlenül kezeli az új mechanizmust, és a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartás egyedi módon zajlik, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Bizottság és az Európai Parlament közötti, 2010. októberi felülvizsgált keretmegállapodásban mindkét intézmény kötelezte magát arra, hogy együttműködik a Lisszaboni Szerződés 2. jegyzőkönyvének végrehajtásában.

A szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus és a politikai párbeszéd közötti átfedés

Tekintettel arra, hogy az összes fent említett eset messze nem érte el a 2. jegyzőkönyvben az ún. „sárga lapos” vagy „narancssárga lapos” eljárásokhoz meghatározott szavazatküszöböket, a Bizottság a szubszidiaritással kapcsolatos aggályokat megfogalmazó véleményekre egyenként, a politikai párbeszéd keretében adott választ. A szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus alkalmazásának első évében szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzeti parlamentek számára a „sárga lapos” vagy „narancssárga lapos” eljárások elindítására vonatkozó, a Szerződésben foglalt követelmények meglehetősen szigorúak, és megerősítik az elmúlt években már megfigyelteket: a Bizottsághoz megküldött vélemények viszonylag kis százaléka fogalmaz meg szubszidiaritással kapcsolatos aggályokat, a nemzeti parlamentek mindenekelőtt azt tartják fontosnak, hogy a Bizottsággal párbeszédet folytassanak a bizottsági javaslatok és kezdeményezések lényegéről.

Ez egyértelműen jelzi a politikai párbeszéd folytatásának jelentőségét és hozzáadott értékét. E párbeszéd, amennyiben nem érik el a 2. jegyzőkönyvben foglalt küszöböket és nem lép működésbe a Szerződésben foglalt mechanizmus a javaslatok felülvizsgálatára, a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti eszmecsere legfontosabb keretét képezi.

POLITIKAI PÁRBESZÉD

Vélemények a nemzeti parlamentek részéről és a Bizottság válaszai

Részvétel

A Bizottság nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatai továbbra is a politikai párbeszédre összpontosítanak, melynek a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus csupán egy része. Az írásbeli vélemények és válaszok cseréje, melyet Barroso elnök 2006-ban indított el, az elmúlt évek alatt egyre nagyobb teret nyert. A nemzeti parlamentektől 2010-ben összesen 387 vélemény érkezett, ideértve a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmushoz kapcsolódó véleményeket is. Ez az előző évhez képest több mint 55 %-os növekedést jelent. Ez a világos növekedési trend 2011-ben folytatódott, 2011. május végéig több mint 250 vélemény érkezett.

Ami a nemzeti parlamentek e párbeszédben való 2010. évi részvételének mértékét illeti[15], a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőző helyzethez képest a kamarák kb. egyharmada folytatott aktívabban eszmecserét a Bizottsággal, ideértve néhány olyan kamarát, amelyek az előző évben egyáltalán nem vettek részt a párbeszédben (pl. a két lengyel kamara, az egyesült királyságbeli Képviselőház és a finn Parlament). Megjegyzendő, hogy a vélemények száma – különösen az olasz Szenátustól, de az olasz Képviselőháztól és az osztrák Nationalrat -tól érkezetteké is – megsokszorozódott 2010 folyamán, mely évben a román és a spanyol parlament első alkalommal vett részt a politikai párbeszédben.

A kamarák másik harmada tekintetében 2010-ben nem változott jelentősen a részvétel mértéke, miközben az utolsó harmad a korábbihoz képest kevésbé volt aktív. A Bizottság továbbra is arra ösztönzi azokat a parlamenteket, amelyek bármilyen okból eddig nem vettek részt túl aktívan a Bizottsággal folytatott közvetlen eszmecserében, hogy vegyenek részt ebben a politikai párbeszédben, mely saját kormányuk ellenőrzésének feladatát az európai szinten folytatott kommunikáció és eszmecsere új dimenziójával egészíti ki.

A vélemények témái

A 2010-ben beérkezett 387 vélemény 170 különböző bizottsági dokumentumhoz kapcsolódott. Ez megerősíti a korábbi években megfigyelteket, miszerint a nemzeti parlamentek a kérdések széles körére összpontosítanak. A dokumentumok többségéhez 1-3 vélemény érkezett, a több mint négy kamara által véleményezett javaslatok vagy kezdeményezések száma csupán 25, a hat vagy annál több kamara által véleményezetteké 10[16].

2010-ben a politikai párbeszéd keretében a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus kontextusában leginkább véleményezett, és egyben a legtöbb indokolt véleményt kiváltó javaslat az idénymunkásokról szóló irányelvre vonatkozó bizottsági javaslat[17] és a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvre vonatkozó javaslat[18] volt. A nemzeti parlamentek más kezdeményezésekről is véleményt alkottak, mint pl. az európai polgári kezdeményezés[19], a zöld könyv az európai nyugdíjrendszerről[20] és az Európa 2020 stratégia[21]. 2010-ben és 2011 elején a nemzeti parlamenti vélemények másik kulcskérdése a gazdasági kormányzás volt[22].

A politikai párbeszéd keretében a nemzeti parlamentektől 2010-ben beérkezett vélemények többségének tárgyát képező szakpolitikai területek a következők voltak: bel- és igazságügy, belső piac és szolgáltatások, mezőgazdaság[23]. A 387 vélemény némileg kevesebb mint 10 %-a programozásra, intézményi kérdésekre vagy intézményközi kapcsolatokra vonatkozó dokumentumokkal foglalkozott, a Bizottság munkaprogramjával kapcsolatban a nemzeti parlamentek közül csak nagyon kevesen fejezték ki véleményüket.

Megemlítendő, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta úgy tűnik, hogy a nemzeti parlamentek nagyobb figyelmet szentelnek a jogalkotási dokumentumoknak. A nem jogalkotási dokumentumok (pl. közlemények, zöld könyvek vagy fehér könyvek) részaránya kevesebb mint egyharmadra csökkent a korábbi években mért ötven százalékhoz képest. A cseh Szenátus, az olasz Képviselőház, a német Bundesrat és Bundestag , az egyesült királyságbeli Lordok Háza, valamint a svéd és a dán parlament leginkább a nem-jogalkotási dokumentumokat véleményezi a jogalkotási dokumentumokkal szemben. A Bizottság kifejezetten felhívja a nemzeti parlamentek figyelmét arra, hogy véleményezzék a jogalkotást előkészítő dokumentumokat is, és hogy aktívan vegyenek részt nyílt konzultációkban[24]. A Bizottság szerint ez különösen hatékony eszköz a nemzeti parlamentek számára, hogy konstruktívan és pozitívan vegyenek részt az EU jövőbeni kezdeményezéseinek és jogszabályainak alakításában. A Bizottság megerősíti amelletti elkötelezettségét, hogy a jogalkotás előkészítő szakaszában figyelembe veszi a nemzeti parlamentektől beérkezett véleményeket.

A Bizottság a bevált belső eljárásainak[25] megfelelően 2010-ben is megválaszolta a nemzeti parlamentek valamennyi véleményét, melyek lényeges észrevételeket vagy kérdéseket tartalmaztak. A válaszokat Šefčovič alelnök írja alá, mint a Bizottság intézményközi kérdésekért felelős tagja. A Bizottság minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy válaszát az általa meghatározott három hónapos határidőn belül megküldje.

Kulcskérdésekről folytatott politikai párbeszéd:

Szem előtt tartva, hogy több mint négy vagy öt kamara továbbra is csak nagyon kevés bizottsági dokumentumot véleményezett a politikai párbeszéd keretében, a következő rész áttekintést nyújt azokról a kulcskezdeményezésekről és politikákról, amelyek iránt a nemzeti parlamentek 2010-ben különös érdeklődést mutattak.

- Európai polgári kezdeményezés

A nemzeti parlamentek általában erősen támogatták a kezdeményezést, mind a zöld könyvre, mind a jogalkotási javaslatra vonatkozó véleményükben. Arra vonatkozóan, hogy legalább hány tagállam állampolgárának aláírása szükséges ahhoz, hogy a polgári kezdeményezés sikeres legyen, a politikai párbeszéd keretében véleményt megfogalmazó összes kamara úgy ítélte meg, hogy az egyharmados küszöb túl magas, és több kamara a küszöb egynegyedre való csökkentését javasolta – a végleges szöveg ezt a verziót tartalmazta már. Az e kezdeményezést véleményező nemzeti parlamentek többsége szerint az aláírások összegyűjtéséhez elegendő egy év, csupán két kamara foglalt állást a 18 hónap mellett. A végleges rendelet egyéves határidőt határoz meg. A zöld könyvről véleményt küldő nemzeti parlamentek jelentős többsége szerint a polgári kezdeményezés megvizsgálásához a Bizottságnak hat hónapos határidőt kell biztosítani, ami később szerepelt a Bizottság jogalkotási javaslatában (ideértve azt a két hónapot, amelyen belül a Bizottság a kezdeményezés elfogadhatóságáról dönt). A végleges rendeletben egy hónappal rövidebb határidő szerepel a kezdeményezés megvizsgálására és a szándékolt intézkedésekről szóló közlemény benyújtására.

- Idénymunkások

A nemzeti parlamentektől ezzel a javaslattal kapcsolatban érkezett a legtöbb vélemény a Bizottsághoz. Kilenc kamara véleménye szerint megsértették a szubszidiaritás elvét, mivel szerintük a javaslat tárgyát nemzeti szinten már megfelelően szabályozzák. Véleményük szerint az EU nem tudja megfelelően kezelni a nemzeti jellegzetességeket, és nem biztos, hogy a javaslattal kezelhetővé válnak a migrációs áramlások, tekintettel arra, hogy továbbra is a tagállamok határozzák meg, hogy hány idénymunkást engednek be harmadik országokból[26]. Ugyanakkor kilenc kamara nyújtott be véleményt a politikai párbeszéd keretében[27], melyek a javaslat lényegére vonatkozó számos más észrevételt és kérdést tartalmaztak. Ezek túlnyomórészt a tartózkodási engedéllyel kapcsolatos követelményekre vonatkoztak. Egy kamara további jogszabályokat követelt, ideértve az engedély egységes leírását, és egy arra vonatkozó előírást, mely szerint az engedély csak egy tagállamra vonatkozna. Egy másik kamara szerint külön kellene választani a tartózkodási engedély érvényességét a munkaszerződéstől. Néhány kamara megkérdőjelezte a több idényre szóló engedélyek kiadásának szükségességét. Emellett két kamara támogatta az engedély érvényességének 6 hónapról legfeljebb 9 hónapra történő meghosszabbítását, miközben egy kamara álláspontja szerint biztosítani kellene a harmadik országbeli állampolgárok számára azt a jogot, hogy az egyik tagállamban kiadott idénymunka-vállalási engedéllyel egy másik tagállamban vállaljanak munkát. Egy nemzeti parlament arra mutatott rá, hogy a javaslat összeegyeztethetetlen lehet nemzeti munkajogával, foglalkoztatási szolgálataival és társadalombiztosítási rendszerével. A Tanácsban és az Európai Parlamentben eddig csak előzetes megbeszélésekre került sor munkacsoporti, illetve parlamenti bizottsági szinten. Ezek a nemzeti parlamentek által megküldött véleményekben felmerülő számos olyan kérdéssel foglalkoztak, mint a fogalom-meghatározások, az engedély érvényességi ideje, vagy a tartózkodást engedélyező dokumentumok. Összefoglalva hangsúlyozandó, hogy a nemzeti parlamentektől ezen javaslattal kapcsolatban beérkezett vélemények közül néhány a Bizottság számára hatékony „korai előrejelzésként” szolgált arról, milyen kérdésekre lehet számítani a jogalkotási folyamat során.

- Zöld könyv a nyugdíjakról

Az ezzel a zöld könyvvel kapcsolatban véleményt megfogalmazó összes hat kamara rámutatott arra, hogy kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek a társadalombiztosítási rendszer alapelveinek meghatározására, ideértve a nyugdíjrendszerek alapelveit is. Néhányan közülük arra is utaltak, hogy a nyugdíjrendszerek kialakításakor nem kizárólag pénzügyi és gazdaságpolitikai célokat vesznek figyelembe. Egy kivétellel valamennyi kamara elutasította, hogy a Bizottság bármiféle módon normákat próbáljon meghatározni Európában a megfelelő nyugdíjakra vonatkozóan. Négy kamara megemlítette, hogy nyugdíjrendszerük ebben a szakaszban nem igényel további kiigazítást. Egy kamara kifejezetten elismerte, hogy az EU-ra szerep hárulhat a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdésekben, és felszólította a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a nyugdíjreformokkal kapcsolatos külön költségelszámolási rendszer lehetőségét, melyet az államháztartási hiány számításakor nem vennének figyelembe a stabilitási és növekedési paktum keretében. A nyugdíjkorhatárhoz kapcsolódó automatikus kiigazítási mechanizmus elképzelése az azt ellenzők és támogatók körében egyaránt reakciókat váltott ki, egy parlament például a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó uniós szabályok javításának fontosságát hangsúlyozta inkább. Egy kamara kivételével valamennyien egyetértettek azzal, hogy a nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának és a nyugdíjpiacon aktív vállalkozásokra vonatkozó szabályozások harmonizálásának kérdését uniós szinten lehetne kezelni. A nyilvános konzultációt követő intézkedésként a Bizottság 2012 harmadik negyedévére tervezi a nyugdíjakról szóló zöld könyvet, és ugyanerre az évre a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről (IORP) szóló irányelv felülvizsgálatát. A Bizottság figyelembe fogja venni a nemzeti parlamentektől érkezett véleményeket.

- Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

Megemlítendő továbbá az is, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat előirányzó javaslatokkal kapcsolatos véleményeiben egy kamara szisztematikusan megkérdőjelezi azt a tényt, hogy a Bizottság részére adott felhatalmazás határozatlan időre szól. Véleménye szerint ez nincs összhangban az EUMSZ (az Európai Unió működéséről szóló szerződés) 290. cikkével. Más nemzeti parlamentek ezt a véleményt meghatározott jogalkotási aktusokkal kapcsolatban osztják. A Bizottság válaszaiban hangsúlyozta, hogy érvényre kell juttatni a hatékonyságot és a gyorsaságot, melyeket épp a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásával kívánnak biztosítani, a túl gyakori változtatás pedig ellentétes volna a felhatalmazás valódi céljával. Az is megemlítendő, hogy a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament közötti, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló megállapodás kifejezetten utal arra a lehetőségre, hogy a Bizottság részére határozatlan időre felhatalmazás adható, amit a Bizottság minden olyan alkalommal javasol, amikor felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat tartalmazó jogalkotás-tervezetet terjeszt elő. Ugyanakkor a jogalkotási folyamat során a jogalkotók a felhatalmazást néha öt évre korlátozzák, melynek elteltével a felhatalmazás hallgatólagosan ugyanezzel az időtartammal meghosszabbodik a Bizottság jelentésének benyújtásával.

Kapcsolatok és látogatások

A korábbi évekhez hasonlóan személyes kapcsolatok, valamint a politikai szinten és a szolgálatok szintjén megrendezett találkozók széles köre egészítette ki az írásbeli vélemények és válaszok cseréjét a nemzeti parlamentek és a Bizottság között. Az új Bizottság 2009 elejei hivatalba lépése óta, Barroso elnök és Šefčovič alelnök arra ösztönözte a biztosokat, hogy tagállami látogatásaik keretében fokozzák a nemzeti parlamentek képviselőivel fenntartott kapcsolataikat[28], és felállításra került egy belső rendszer, mely tájékoztatást nyújt valamennyi fél számára a biztosok és a nemzeti parlamentek közötti számos találkozóról.

Hangsúlyozandó az is, hogy hivatalba lépésük óta mindegyik biztos legalább egy nemzeti parlamentnél látogatást tett, és többségük rendszeresen vesz részt a különböző kamarák ülésein. Intézményközi kapcsolatokért felelős alelnöki kinevezését követően Šefčovič alelnök bejelentette, hogy hivatali ideje alatt legalább egyszer valamennyi nemzeti parlamentnél látogatást kíván tenni. 2011 májusának végére már a nemzeti parlamentek kb. felét látogatta meg.

A Bizottság politikai szinten részt vett a 2010-ben megrendezett összes jelentős parlamentközi találkozón, ideértve a COSAC-üléseket, a házelnökök konferenciáját és az együttes parlamenti üléseket. A COFACC[29] tekintetében ezekre az ülésekre rendszeresen meghívják az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét. A Bizottság szolgálatai felkérés esetén, továbbra is megjelennek a nemzeti parlamentek előtt, és rendszeresen találkoznak a nemzeti parlamentek brüsszeli képviselőivel, hogy megvitassák az újabb kezdeményezések vagy a folyamatban levő ügyek széles körét. Šefčovič alelnök 2010-ben két alkalommal találkozott a nemzeti parlamenti képviselők ezen hálózatával.

A Bizottság és az IPEX[30] közötti, már szoros és konstruktív kapcsolatokra építve a Bizottság 2010 októberében elfogadta azt a hivatalos meghívást, hogy váljon az IPEX igazgatóságának állandó megfigyelőjévé, és azóta rendszeresen részt vesz e szerv ülésein.

KITEKINTÉS

A nemzeti parlamentek egyre nagyobb szerepet játszanak az európai intézményközi színtéren. 2010-ben már egyértelműen látható volt, hogy felkészültek és készen állnak arra, hogy új feladataikat ellássák. A Bizottság örömmel fogadja ezt a fejleményt. Ez végső soron erősíti az EU demokratikus dimenzióját, és emellett az uniós jog jobb alkalmazását és eredményességét is elősegíti. A Bizottság teljes mértékben elkötelezett a nemzeti parlamentekkel folytatott politikai párbeszéd elmélyítése mellett, kellőképpen figyelembe véve uniós szinten az intézményi egyensúlyt.

Barroso elnök és Šefčovič alelnök 2010-ben már tett néhány konkrét javaslatot egyrészt az olyan kérdésekre vonatkozóan, amelyek a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti rendszeresebb és mélyebbre ható megbeszélések tárgyát képezhetnék, másrészt pedig egy rendszerszintűbb és strukturáltabb nyomon követésre is – különösen a gazdasági kormányzás kérdése tekintetében –, ideértve az európai szemesztert és az Európa 2020 stratégiát, de a Bizottság munkaprogramját is.

A gazdasági kormányzást illetően a Bizottság üdvözli, hogy a magyar COSAC-elnökség során 2011 első felében a megbeszélések és a tárgyalások erre a témára irányultak, és üdvözli a 15. féléves jelentést, melyet a COSAC Budapesten megrendezett májusi plenáris ülésén vitattak meg. A Bizottság azt várja, hogy a megbeszélések eredményei elősegítik a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti együttműködés további optimalizálását, és különösen azt, hogy erősödjön a nemzeti parlamentek szerepe az európai szemeszter kontextusában.

A Bizottság örömmel fogadja a nemzeti parlamenteknek a gazdasági kormányzás és az Európa 2020 stratégia iránt a politikai párbeszéd keretében tanúsított érdeklődését, és meg van győződve arról, hogy döntő szerepet játszanak e rendszer működésében. A nemzeti parlamentek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a nemzeti intézkedések az európai vállalásokkal összemérhetőek és konzisztensek legyenek, és lehetővé teszik a célok elérését; ösztönözhetik kormányaikat arra, hogy nemzeti reformprogramjaikban a lehető legambiciózusabb célokat fogalmazzák meg; ezeket a programokat a későbbiekben pedig arra használhatják fel, hogy nyomon kövessék a célok megvalósítása felé tett lépéseket, a demokratikus részvétel valódi eszközeként.

A munkaprogramot illetően a Bizottság újból hangsúlyozni kívánja azon vállalását, hogy a stratégiai tervezés során figyelembe veszi a nemzeti parlamentek prioritásait. A Bizottság meg van győződve arról, hogy a nemzeti parlamenteket nemcsak utólagosan, hanem előzetesen is meg kell hallgatni. A COSAC-on keresztül továbbított egyéni vagy közös véleményeket időben kell megküldeni, hogy azok beépülhessenek a Bizottság munkaprogramjába, párhuzamosan a Bizottság más uniós intézményekkel folytatott párbeszédével. A nemzeti parlamentek így valódi konszenzus kialakítását segíthetik elő arra vonatkozóan, hogy a következő években az EU-nak mely területekre kell összpontosítania politikáját és erőforrásait.

A Bizottság továbbra is számít a nemzeti parlamentektől érkező támogatásra az uniós irányelvek nemzeti jogba való átültetését illetően, és e tekintetben tudatosítani kezdte a parlamentek körében az uniós jogszabályok megfelelő átültetésének fontosságát, hogy ezáltal az EU-ban harmonizáltan érvényre jussanak az irányelvekben meghatározott jogok és kötelezettségek.

Végezetül, a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti, a Lisszaboni Szerződés Europolra és az Eurojustra vonatkozó rendelkezéseinek[31] végrehajtásához kapcsolódó megbeszélések és kapcsolatok 2011 alatt és az azt követő években minden bizonnyal fokozódni fognak. Az Europol demokratikus ellenőrzéséről szóló 2010. decemberi bizottsági közlemény[32], mellyel kapcsolatban a nemzeti parlamentek 2011 elejétől küldték meg észrevételeiket, és melyet a házelnökök 2011 áprilisi konferenciájának keretében is megvitattak, előkészíti egy rendelet 2013-ra előirányzott elfogadását. E közlemény azt is megerősíti, hogy a Bizottság már ez idő alatt javítani fogja a nemzeti parlamentek tájékoztatását az Europol értékelése tekintetében. Az Eurojustot illetően a Bizottság 2011 végére várja az Eurojust megerősítéséről szóló tanulmány eredményét, mely az Eurojust tevékenységeinek értékelését illetően az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek bevonásának lehetőségeivel is foglalkozik. A Bizottság e tanulmány részletes elemzését követően fogja fontolóra venni a jogalkotási javaslatokat, és a jogalkotást előkészítő szakaszban rendszeresen tájékoztatja és bevonja a nemzeti parlamenteket.

1. melléklet Összes beérkezett vélemény országonként/kamaránként

Nemzeti parlamentek | Kamara | Vélemények összesen (politikai párbeszéd) | Indokolt vélemények[33] (szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus) |

Portugália | Assembleia da Republica | 106 | 0 |

Olaszország | Senato della Repubblica | 71 | 1 |

Cseh Köztársaság | Senát | 29 | 1 |

Olaszország | Camera dei Deputati | 25 | 0 |

Németország | Bundesrat | 23 | 1 |

Svédország | Riksdagen | 20 | 3 |

Ausztria | Bundesrat | 13 | 2 |

Ausztria | Nationalrat | 12 | 1 |

Egyesült Királyság | House of Lords | 12 | 2 |

Dánia | Folketinget | 11 | 2 |

Románia | Senatul | 9 | 0 |

Luxemburg | Chambre des Députés | 7 | 3 |

Németország | Bundestag | 6 | 1 |

Lengyelország | Senat | 5 | 4 |

Görögország | Képviselőház | 4 | 0 |

Litvánia | Seimas | 4 | 2 |

Spanyolország | Congreso de los Diputados és Senado (mindkét kamara) | 4 | 0 |

Írország | Oireachtas (mindkét kamara) | 3 | 0 |

Cseh Köztársaság | Poslanecká sněmovna | 3 | 1 |

Franciaország | Sénat | 3 | 3 |

Egyesült Királyság | House of Commons | 3 | 3 |

Hollandia | Eerste Kamer Staten Generaal | 3 | 0 |

Lengyelország | Szejm | 2 | 2 |

Hollandia | Mindkét kamara | 2 | 2 |

Románia | Mindkét kamara | 2 | 0 |

Hollandia | Tweede Kamer Staten Generaal | 1 | 0 |

Ciprus | House of Representatives | 1 | 0 |

Lettország | Saeima | 1 | 0 |

Belgium | Chambre des Représentants | 1 | 0 |

Finnország | Eduskunta | 1 | 0 |

Belgium | Sénat | 0 | 0 |

Bulgária | Narodno Sabrania | 0 | 0 |

Észtország | Riigikogu | 0 | 0 |

Franciaország | Assemblée Nationale | 0 | 0 |

Magyarország | Országgyűlés | 0 | 0 |

Málta | Kamra tad-Deputati | 0 | 0 |

Szlovákia | Národná rada | 0 | 0 |

Szlovénia | Državni svet | 0 | 0 |

Szlovénia | Državni zbor | 0 | 0 |

Románia | Camera Deputaților | 0 | 0 |

Összesen | 387 | 34 |

2. melléklet A politikai párbeszéd keretében a legtöbb véleményt kiváltó bizottsági javaslatok és kezdeményezések (2010)

Az Európai Bizottság dokumentuma | Cím | Vélemények száma |

COM(2010) 379 | Irányelvjavaslat a harmadik országbeli állampolgárok idényjellegű munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről | 16 |

COM(2009)622 COM(2010)119 | Polgári kezdeményezés (Zöld könyv és rendeletjavaslat) | 13 |

COM(2010)368 | Irányelvjavaslat a betétbiztosítási rendszerekről | 11 |

COM(2010)537 | Rendeletjavaslat az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról | 8 |

COM(2010)61 | Rendeletjavaslat az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) felállításáról | 7 |

COM(2010)539 | Rendeletjavaslat a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról | 7 |

COM(2010)486 | Rendeletjavaslat az Unió leginkább rászoruló személyei számára történő élelmiszerosztásról | 7 |

COM(2009)647 COM(2010)2020 | Európa 2020 (Konzultációs dokumentum és közlemény) | 7 |

COM(2010)365 | Zöld könyv – A megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé | 6 |

COM(2010)289 | Rendeletjavaslat a hitelminősítő intézetekről | 6 |

3. melléklet Vélemények száma szakpolitikai területenként 2010-ben

Szakpolitikai terület | Összesen |

Bel- és Igazságügy | 88 |

Intézmények, jog és horizontális politikák[34] | 53 |

Belső piac és szolgáltatások | 45 |

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés | 30 |

Gazdasági és pénzügyek | 18 |

Vállalkozáspolitika és ipar | 16 |

Információs társadalom és média | 16 |

Környezetvédelem | 14 |

Egészségügy és fogyasztóvédelem | 13 |

Mobilitás és közlekedés | 13 |

Tengerügyek és halászat | 11 |

Foglalkoztatás, szociális ügyek és esélyegyenlőség | 10 |

Eurostat | 10 |

Oktatás és kultúra | 9 |

Energiaügy | 7 |

Fejlesztés | 7 |

Külkapcsolatok | 5 |

Költségvetés | 4 |

Kereskedelem | 3 |

Versenypolitika | 3 |

Regionális politika | 3 |

Adóügyek és vámunió | 3 |

Éghajlat-politika | 3 |

Kutatás és innováció | 2 |

Bővítés | 1 |

Összesen | 387 |

[1] PV(2010) 1920 végleges.

[2] A Bizottság jelentése a szubszidiaritásról és az arányosságról (a jogalkotás minőségének javítása 2010. – 18. jelentés), mely e jelentéssel párhuzamosan kerül elfogadásra, részletesebben fog bemutatni néhány olyan esetet, ahol a nemzeti parlamentek hangot adtak aggályaiknak a szubszidiaritással kapcsolatban. A jelentés ezáltal kiegészíti az új szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus elemzését.

[3] http://ec.europa.eu/dgs/secretariat_general/relations/relations_other/npo/index_hu.htm.

[4] Javaslat az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott európai uniós pénzügyi hozzájárulásról (2007–2010) – COM(2010) 12.

[5] A lengyel szenátus véleménye a Frontex-rendelet felülvizsgálatáról szóló bizottsági javaslatról – http://ec.europa.eu/dgs/secretariat_general/relations/relations_other/npo/poland/2010_en.htm.

[6] Ideértve 4 véleményt, melyek a 8 hetes határidő lejárta után érkeztek, vagy amelyeket az érintett kamarák a belső szabályaik szerint nem fogadtak el.

[7] A teljes listát lásd: A Bizottság jelentése a szubszidiaritásról és az arányosságról (a jogalkotás minőségének javítása 2010 – 18. jelentés).

[8] E vélemények többsége a mezőgazdasági vívmányoknak a Lisszaboni Szerződés 290. és 291. cikkével való összehangolását célzó javaslatokra irányultak.

[9] COM(2010) 379.

[10] A két holland kamara együttes véleményt küldött, ami azt jelenti, hogy kilenc kamarától összesen nyolc vélemény érkezett.

[11] 2. Jegyzőkönyv, 5. cikk.

[12] Lásd még: A Bizottság jelentése a szubszidiaritásról és az arányosságról (a jogalkotás minőségének javítása 2010. – 18. jelentés).

[13] A 289. cikk szerint a jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusok jogalkotási aktusok, miközben egy jogalkotási eljárás lehet rendes jogalkotási eljárás vagy különleges jogalkotási eljárás. Ezért, ahol a Szerződés jogalapja nem említi kifejezetten a két – rendes vagy különleges – jogalkotási eljárás valamelyikét, a szóban forgó aktus szigorú értelemben véve nem jogalkotási aktus.

[14] EUMSZ 3. cikk.

[15] Lásd az 1. melléklet táblázatát.

[16] Lásd a 2. melléklet táblázatát.

[17] COM(2010) 379.

[18] COM(2010) 368.

[19] COM(2009) 622 és COM(2010) 119.

[20] COM(2010) 365.

[21] COM(2009) 647 és COM(2010) 2020.

[22] COM(2010) 250, COM(2010) 367 és COM(2010)522-527.

[23] Lásd a 3. melléklet táblázatát.

[24] http://ec.europa.eu/yourvoice/consultations/index_hu.htm.

[25] Lásd: Az Európai Bizottság és a nemzeti parlamentek kapcsolatairól szóló 2009. évi éves jelentés (COM(2010) 291).

[26] Lásd még: A Bizottság jelentése a szubszidiaritásról és az arányosságról (a jogalkotás minőségének javítása 2010. – 18. jelentés).

[27] A két spanyol kamara együttes véleményt küldött, ami azt jelenti, hogy kilenc kamarától összesen nyolc vélemény érkezett.

[28] PV(2010) 1920 végleges.

[29] A külügyi bizottsági elnökök találkozója.

[30] Európai uniós parlamentközi információcsere.

[31] Az EUMSZ 88. és 85. cikke

[32] COM(2010) 776.

[33] Ideértve négy véleményt, melyek a 8 hetes határidő lejárta után érkeztek, vagy amelyeket az érintett kamarák a belső szabályaik szerint nem fogadtak el.

[34] Ideértve az európai polgári kezdeményezést és az Európa 2020 stratégiát.