Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52011DC0020

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Úton a szolgáltatások jobban működő egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve (EGT-vonatkozású szöveg)

/* COM/2011/0020 végleges */

52011DC0020

/* COM/2011/0020 végleges */ A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Úton a szolgáltatások jobban működő egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve (EGT-vonatkozású szöveg)


[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2011.1.27.

COM(2011) 20 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Úton a szolgáltatások jobban működő egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve(EGT-vonatkozású szöveg)

{SEC(2011) 102 végleges}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Úton a szolgáltatások jobban működő egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve(EGT-vonatkozású szöveg)

A szolgáltatások jelentik az EU gazdaságának motorját. Általánosságban véve 10 új munkahely közül 9 ebben az ágazatban keletkezik. Ezért a szolgáltatások jól működő és valóban integrált egységes piaca kulcsfontosságú eszköz az Európában szükséges növekedés, munkahelyek és innováció megteremtéséhez, valamint Európa globális versenyképességének fokozásához. A szolgáltatások valós egységes piacának létrehozásához szükséges strukturális reformok az Európa 2020 stratégia[1] egyik központi elemét képezik – a stratégia kiemelte, hogy a „ szolgáltatási irányelv alapján nyílt és egységes piacot kell létrehozni ” a szolgáltatások számára. A közelmúltban elfogadott, „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé”[2] című bizottsági közlemény hangsúlyozza: szükség van a szolgáltatások egységes piacának további mélyítésére, valamint arra, hogy a szolgáltatási irányelvben[3] rögzített kölcsönös értékelési folyamat eredményeire építsünk.

E közleményben a Bizottság bemutatja a kölcsönös értékelési folyamat legfőbb eredményeit, és azokra építve kíván elmozdulni a szolgáltatások egységes piaca kiépítésének egy új fázisa felé, amelyben a szolgáltatási irányelv előnyei konszolidáltan és további fellépésekkel kiegészülve jelennek meg. A közleményt bizottsági szolgálati munkadokumentum kíséri, amely részletesebben bemutatja a kölcsönös értékelési folyamat során végzett munkát, valamint az irányelv végrehajtása érdekében a tagállamokban elfogadott jogalkotási reformok első eredményeit.

A SZOLGÁLTATÁSOK JELENTIK AZ EU GAZDASÁGÁNAK MOTORJÁT.

A szolgáltatások egységes piacának létrehozása – azaz egy olyan, belső határok nélküli területé, ahol biztosított a szolgáltatások szabad mozgása – a kezdetektől fogva az európai projekt egyik sarokkövét képezte . A szolgáltatások egységes piacát nem öncélú eszköznek tervezték és nem is tekintendő annak – célja az európai vállalkozások és polgárok mindennapi életének javítása és jólétének fokozása . Az általa kínált hatalmas potenciált a következőkhöz kell katalizátorként felhasználnunk: fenntartható növekedés és munkahelyteremtés, a fogyasztók rendelkezésére álló választék szélesítése, valamint új lehetőségek megnyitása a vállalkozások előtt.

Tekintettel a jelenlegi gazdasági válságra, az eddigieknél is sürgetőbb feladat a szolgáltatások jól működő egységes piacának megteremtése. Napjainkban a szolgáltatások jelentik az uniós gazdaság fő hajtóerejét és a gazdasági tevékenységek az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben eltolódtak a tudásintenzív szolgáltatások felé. A szolgáltatások teszik ki az uniós GDP és foglalkoztatás több mint kétharmadát , és az elmúlt években ezek jelentették valamennyi nettó munkahelyteremtés forrását . Emellett a szolgáltatások kereskedelmének mintegy 75 %-a a más vállalkozásoknak történő szolgáltatásnyújtást foglalja magában az európai gazdaság szinte minden ágazatában, különösen az iparban . Ezért az integráltabb és jobban működő szolgáltatási piacok az uniós gazdaság egészének versenyképességét fokozzák.

A szolgáltatások egységes piaca azonban még nem érte el teljesítőképessége csúcsát . A szolgáltatások az EU-n belüli teljes kereskedelemnek továbbra is csak mintegy egyötödét teszik ki, ez az arány meglehetősen szerény a szolgáltatások gazdaságbeli jelenlétéhez viszonyítva (még ha figyelembe is vesszük a tényt, hogy egyes szolgáltatások természetükből adódóan kevésbé forgalomképes és/vagy inkább lokális jellegűek). A szolgáltatások EU-n belüli kereskedelméből hiányzó dinamizmus egyértelművé válik, ha az EU világszintű szolgáltatás-kereskedelméhez viszonyítva vizsgáljuk. 2004 óta a szolgáltatások kereskedelme gyorsabban nőtt az EU és a világ többi része között, mint az egységes piacon belül. Napjainkban az európai kkv-knak csupán 8 %-a folytat üzleti tevékenységet más tagállamokban. Ennek következményeként a növekedéshez létfontosságú innovatív tevékenységek az országhatárokon belül maradnak és gyakran nem érik el a szükséges kritikus tömeget. Ez egyaránt korlátozza a szolgáltatások igénybevevőinek rendelkezésére álló választékot és Európa innovációs potenciálját. Emellett az elmúlt években számos szolgáltatási szektorban lassú volt a termelékenység növekedése, ami részben az egységes piac előtt álló, indokolatlan akadályok révén korlátozott verseny alacsony intenzitásának tudható be.

Röviden: az Unió gazdaságának sürgősen szüksége van a szolgáltatások integráltabb és elmélyítettebb egységes piacára . Ez szükséges ahhoz, hogy – mind a szolgáltatási szektorban, mind az iparban – elősegíthessük a vállalkozások növekedését, munkahelyteremtését és azt, hogy globálisan jobban pozicionálják magukat. Emellett kulcsfontosságú ahhoz is, hogy az Unió gazdasága ismét a fellendülés pályájára álljon. A szolgáltatások terén bekövetkező további növekedés elősegíti továbbá az uniós gazdaság strukturális változásait és kompenzálja a foglalkoztatás kiigazítását más ágazatokban.

A szolgáltatási irányelv elfogadása, majd azt követő végrehajtása jelentős mérföldkő volt a szolgáltatások egységes piaca működésének javítása terén. A javításhoz az indokolatlan akadályok eltávolítása, a szabályozási keret egyszerűsítése és a közigazgatások korszerűsítésének elősegítése révén járult hozzá. Vannak azonban még további teendők . A nemrégiben elfogadott, „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közlemény megerősítette a szolgáltatások egységes piacának fontosságát és továbbfejlesztésének szükségességét. A szolgáltatási irányelvben rögzített kölcsönös értékelési folyamat eredményeit véve kiindulópontnak, e közlemény olyan ambiciózus munkaprogramot vázol fel, amely közelebb visz minket e célhoz . A munkaprogram kiegészíti és megerősíti a szolgáltatási piacok működésének javítására irányuló, folyamatban lévő egyéb uniós szintű erőfeszítéseket, különösen a kereskedelem és forgalmazás piaca felügyeletének[4] nyomon követését, az európai digitális menetrendet[5] – amely az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése –, valamint az elektronikus kereskedelem egységes piacának jobb működését ösztönző, küszöbön álló kezdeményezéseket[6].

A SZOLGÁLTATÁSI IRÁNYELV – JELENTőS LÉPÉS A SZOLGÁLTATÁSOK EGYSÉGES PIACÁNAK JOBB MűKÖDÉSE FELÉ

A szolgáltatások igen sokszínű és gyakran összetett tevékenységek . Ugyanilyen sokszínűek és összetettek azok a szabályok, amelyeket a tagállamok alkalmaznak rájuk, valamint azok az akadályok, amelyekkel a szolgáltatást nyújtók és az azt igénybe vevők találják szemben magukat, amikor az egységes piac előnyeit kívánják élvezni. A korlátok a szolgáltatásokat – azok megfoghatatlan jellege, a szolgáltatásnyújtó know-how-jának fontossága, a felszerelések határokon átnyúló használata stb. miatt – súlyosabban érintik , mint az árukat. Hasonlóképpen, súlyosabban érintik a kkv-kat, különösen a mikrovállalkozásokat (amelyek az uniós szolgáltatásnyújtók 95 %-át teszik ki), mint a nagyobb vállalkozásokat. E korlátok közül számos átfogó jellegű , azaz a szolgáltatások széles skálája esetében és a szolgáltató tevékenységének minden szakaszában megjelennek. Emellett a korlátok számos közös jellemzővel rendelkeznek , ideértve azt a tényt is, hogy keletkezésük oka gyakran adminisztratív teher, a határokon átnyúló tevékenységekkel kapcsolatos jogbizonytalanság és a tagállamok közötti kölcsönös bizalom hiánya[7].

Mindezek fényében az Európai Parlament és a Tanács 2006 decemberében elfogadta a szolgáltatási irányelvet , egy olyan horizontális egységes piaci eszközt, amely az uniós GDP és foglalkoztatás mintegy 40 %-át kitevő szolgáltatási tevékenységek széles skáláját lefedi. Az irányelvet 2009 végéig teljes egészében végre kellett hajtani. A hároméves végrehajtási időszak során a nemzeti közigazgatások valamennyi szintjén példátlan erőfeszítésekre, valamint erős politikai támogatásra volt szükség – többek között az Európai Parlament és a Tanács részéről.

A végrehajtás eredményei ( még ha az néhány tagállamban továbbra is folyamatban van ) számottevő előrelépést jelentenek az akadályok felszámolása és a jogszabályok korszerűsítése/egyszerűsítése terén. Az EU-szerte fennálló diszkriminatív, indokolatlan vagy épp aránytalan követelmények százait szüntették meg olyan fontos szolgáltatási ágazatokban, mint például a kiskereskedelem, a szabályozott szakmák szolgáltatásai, az építőipar, az idegenforgalmi ágazat vagy az üzleti szolgáltatások ágazata. Erre több mint 1 000 végrehajtási jogszabály révén került sor, amelyek közül több úgynevezett omnibusz jogszabály – ezek a különböző jogszabályok több tucatnyi változását fogják össze. Számos tagállam speciális mechanizmusokat alakított ki annak érdekében, hogy megakadályozzák új korlátok jövőbeli kialakulását; e mechanizmusok közé tartoznak a belső bejelentési kötelezettségek, a jövőbeli jogszabályokra vonatkozó iránymutatások, illetve az új követelmények hatásvizsgálatában szereplő egységes piaci teszt. Végül a nemzeti jogszabályokba bevezetésre kerültek a más tagállamokban hivatalosan bejegyzett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások szabad mozgását megkönnyítő záradékok. Megfelelő végrehajtásuk esetén jelentősen javítják a szolgáltatások egységes piacának működését[8]. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az irányelv teljes potenciálja csak akkor kerül kiaknázásra, ha minden tagállam meghozza az irányelv végrehajtásához szükséges valamennyi jogszabályi változtatást . Ez különösen azokra a tagállamokra vonatkozik, amelyek az irányelvet végrehajtó horizontális keret-jogszabályokat fogadtak el, de nem (vagy alig) módosították a meglévő ágazatspecifikus jogszabályokat az indokolatlan akadályok megszüntetése érdekében.

A jogszabályi változások a végrehajtás során elért eredményeknek csupán az egyik vonulatát jelentik. Ugyancsak jelentős erőfeszítések történtek és történnek a közigazgatás korszerűsítésére, elsősorban az egyablakos ügyintézési pontok kialakítása révén, napjainkra a legtöbb tagállamban működik a vállalkozások számára létrehozott e-kormányzati portál. Kialakulóban van továbbá a szolgáltatások szabad mozgását többek között a belső piaci információs rendszer révén elősegítő közigazgatási együttműködési kultúra. Ismét megjegyzendő, hogy ezen erőfeszítéseket továbbra is fenn kell tartani annak biztosítása érdekében, hogy az irányelv hatásai teljes mértékben érezhetőek legyenek.

Összességében a konzervatív becslések szerint a szolgáltatási irányelv végrehajtásában rejlő potenciál 140 milliárd EUR gazdasági előnyig terjedhet, ami az uniós GDP 1,5 %-os növekedésének felel meg [9]. E becslések nem veszik figyelembe az adminisztratív és jogszabályi egyszerűsítések tisztán nemzeti hatását, ami szintén számottevő lehet.

A szolgáltatási irányelv által a szolgáltatások egységes piacának fejlődésében játszott szerep jelentősége azonban nem ér itt véget . Az irányelv mechanizmusok és eszközök sorát tartalmazza, amelyek az irányelv végrehajtásán túl további fejlődést tesznek lehetővé. Az irányelvben rögzített, különösen erőteljes eszköz a kölcsönös értékelési folyamat , amelyet a tagállamok és a Bizottság 2010 egésze során alkalmazott. E közlemény bemutatja a folyamat során tett fő megállapításokat , és azok alapján meghatározza a szolgáltatások egységes piacának további mélyítéséhez és az uniós vállalkozások és polgárok szükségleteihez való közelítéséhez szükséges fellépések körét . Ennek során a közlemény a tagállamok és a Bizottság közötti megbeszélések eredményeire és a levont fő következtetésekre, valamint a lefolytatott nyilvános konzultáció kapcsán érkezett hozzászólásokra épít.

A KÖLCSÖNÖS ÉRTÉKELÉSI FOLYAMAT – ERőTELJES ESZKÖZ A SZOLGÁLTATÁSOK EGYSÉGES PIACA ÁLLAPOTÁNAK ÉRTÉKELÉSÉRE

A kölcsönös értékelési folyamat olyan innovatív és bizonyíték alapú szakértői értékelés , amelyet maga a szolgáltatási irányelv ír elő. Bár ezt a mechanizmust nem kell minden uniós irányelv végrehajtásának kontextusában alkalmazni vagy előírni, a szolgáltatási irányelv sajátosságai ez esetben szükségessé tették. Először is, az irányelv széles hatálya miatt a tagállamoknak el kell végezniük jogszabályaik szisztematikus és átfogó felülvizsgálatát . Másodszor, az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy értékeljenek egy sor, tipikusan a szolgáltatást nyújtókra vonatkozóan előírt jogi követelményt : a bejegyzéshez kapcsolódó követelményeket (például az engedélyezési rendszerek, területi korlátozások vagy tőketulajdonosi korlátozások), valamint a szolgáltatások határokon átnyúló nyújtásához kapcsolódó követelményeket (például regisztráció, bejelentés vagy a biztosítási követelmények). A tagállamoknak felül kellett vizsgálniuk és az irányelvben rögzített meghatározott kritériumok alapján értékelniük kellett e követelményeket, hogy megállapíthassák, melyeket kell közülük fenntartani, módosítani vagy megszüntetni.

Tekintettel e feladatok nagyságrendjére és összetettségére, az információ- és tapasztalatcsere, valamint a kölcsönös értékelési folyamat által lehetővé tett szakértői értékelés kulcsfontosságú volt abból a szempontból, hogy minden tagállamot bevonjanak ezen ambiciózus jogszabály sikeres végrehajtásába. Említést érdemel azonban, hogy a végrehajtáshoz kapcsolódó bizonyos kérdések – mint például az egyablakos ügyintézési pontok létrehozása – nem képezte részét e gyakorlatnak.

2009 októberében a Versenyképességi Tanács magas szintű munkacsoportja, a Bizottság és a tagállamok megállapodtak a 30 országot[10] és csaknem 35 000 követelményt magában foglaló, nagyszabású feladat során alkalmazandó módszertanról . A munka 2010-ben kezdődött meg , a tagállamok január és március között öt-öt tagállamból álló „ klaszterekben ” üléseztek, hogy megvitassák a klaszterben részt vevő országok helyzetét és előkészítsék a további tárgyalásokat. Március és október között került sor a „ plenáris ülésekre ”, ahol konkrét követelményeket és az irányelv által lefedett főbb szolgáltatási szektorokat vizsgálták meg[11]. Az érdekelt feleket felkérték, hogy a 2010. június vége és szeptember közepe között megrendezett nyilvános konzultáció keretében osszák meg véleményüket.

A KÖLCSÖNÖS ÉRTÉKELÉSI FOLYAMAT FőBB MEGÁLLAPÍTÁSAI

Az eddig elért eredmények

A kölcsönös értékelési folyamat eredménye összességében igen pozitív. A tagállamok közötti strukturált párbeszéd kialakításával átláthatóságot teremtett a szolgáltatási irányelv végrehajtásának eredményei tekintetében, és elősegítette a bevált szabályozási gyakorlatok azonosítását és ösztönzését. A viták elősegítették a párbeszéd gyakorlattá válását is. A tagállamok közötti kapcsolat és információcsere (a bilaterális szintű és a klasztereken belüli kapcsolatoktól a nagyobb csoportokig) a folyamat során megsokszorozódott és kulcsfontosságú volt az eredmények eléréséhez.

A kölcsönös értékelés folyamata azt is lehetővé tette, hogy részletes képet alkossunk a szolgáltatások egységes piaca egy fontos részének állapotáról . Ez volt az első alkalom, hogy a tagállamok és a Bizottság közösen hajtották végre a szolgáltatási tevékenységeket érintő nemzeti szabályok alapos értékelését. Az értékelés kiterjedt a nemzeti, regionális és a helyi szintű szabályokra éppúgy, mint a szabályozói jogkörrel rendelkező szakmai egyesületek által hozott szabályokat. E tekintetben a kölcsönös értékelés példátlan „egységes piaci hatással” járt a tagállamokban , mivel a nemzeti közigazgatás valamennyi szintjét felkérték, hogy az egységes piac szempontjából kritikusan értékelje saját szabályait és a más tagállamokban létező szabályokat.

Végül a folyamat értékes eszköznek bizonyult az egységes piac előtt álló, még meglévő akadályok azonosítása és a szolgáltatási szektor jövőbeli szakpolitikai fellépéseinek megalapozása terén is. Mindez a tagállamok tevékeny részvételének volt köszönhető, akik felelősséget vállaltak a folyamatért és aktívan részt vettek abban.

További teendők

A tagállamokkal folytatott megbeszélések és az érdekelt felek hozzájárulásai rámutattak arra, hogy az egységes piac megvalósítása bizonyos szolgáltatási szektorokban továbbra is folyamatban lévő munka marad , különösen, ami a szolgáltatások határokon átnyúló nyújtását illeti.

Úgy tűnik, a probléma részben az, hogy az évek során a szolgáltatások egységes piaca működésének elősegítésére elfogadott uniós szabályok közül jó néhányat nem alkalmaznak teljes egészében, és végrehajtásuk vagy alkalmazásuk időnként nem következetes . A szolgáltatások gyakran számos különböző uniós jogi eszköz tárgyát képezik. Ezek közül néhány, mint például a szolgáltatási irányelv vagy az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv[12] horizontálisan alkalmazandó. Mások, mint például a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv[13] olyan kérdéseket szabályoznak, amelyek számos szolgáltatási tevékenység vonatkozásában bírnak központi jelentőséggel. Számos más uniós eszköz is igen jelentős hatással van a szolgáltatási szektorra, például a vállalkozások és fogyasztók közötti ügyleteket vagy a környezet védelmét szabályozó eszközök. A kölcsönös értékelés során kiderült, hogy esetenként nem világos, milyen kapcsolatban állnak ezek az eszközök egymással. Emellett úgy tűnik, ezen eszközök nemzeti végrehajtása/alkalmazása időnként nem veszi kellő mértékben figyelembe az egységes piac tényleges működését. A gyakorlatban ez bizonytalansághoz vezet azt illetően, hogy melyik szabály alkalmazandó, különösen a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás kontextusában, ami hátrányosan befolyásolja a kkv-k külföldi működési képességét és készségét.

A kölcsönös értékelés arra is rávilágított, hogy a továbbra is fennálló nehézségek abból erednek, hogy a tagállamok széles körben alkalmazzák a lehetőséget, miszerint meghatározott szolgáltatási tevékenységek fenntarthatók bizonyos szolgáltatók számára . Az EU-ban 800 olyan különböző tevékenység van, amely egy vagy több tagállamban szabályozott szakmának minősül, és ezért speciális képesítéssel rendelkező szolgáltatók számára van fenntartva. Míg bizonyos esetekben valós szakpolitikai okok indokolhatják e gyakorlatot (például a végrehajtandó tevékenység összetettsége vagy a fogyasztó biztonságára gyakorolt hatása), úgy tűnik, nem minden esetben ez a helyzet. Számos tevékenységet csupán néhány tagállamban szabályoznak, több mint 25 %-ukat pedig csak egyetlen tagállamban (például a fényképészi, csaposi, fűzőkészítői vagy a szobalányi szolgáltatások esetében). Ez a tagállamok által talán leggyakrabban említett, az egységes piac működése előtt álló korlát, különösen a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás esetében, nevezetesen azon tagállamok között, amelyekben az adott tevékenység nem szabályozott és amelyekben szabályozott (előfordulhat például, hogy egy egyéni vállalkozó fényképész nem tud fényképeket készíteni egy vállalati eseményről, amely olyan tagállamban zajlik, amely e tevékenység gyakorlását a fényképészet terén speciális szakmai képesítéssel rendelkező személyek részére tartja fenn – hacsak nem tudja bizonyítani, hogy legalább kétéves szakmai tapasztalattal rendelkezik). A tagállamok arra is rávilágítottak, hogy egyes ágazatokban, például az építőiparban nagyszámú olyan szabályozott „specializáció” létezik, amelyeknek jogossága megkérdőjelezhető, mivel a piac költséges széttöredezettségét eredményezik és akadályt jelenthetnek a kiváló minőségű szolgáltatások nyújtása előtt (például egy elektrotechnikusi képesítéssel rendelkező személy nehézségekbe ütközhet, ha olyan tagállamban kíván szolgáltatást nyújtani, ahol tevékenységeinek egy része egy másik szabályozott szakma, például az erősáramúberendezés-szerelők részére van fenntartva).

A kölcsönös értékelés során folyó viták felvetették a jogi formára vonatkozó követelmények (például a rendelkezésre álló jogi formák korlátozása a bizonyos tevékenységeket folytatni kívánó szolgáltatók esetében – pl. annak tilalma, hogy a kézműipari szolgáltatásokat nyújtók korlátolt felelősségű társasági formát válasszanak), valamint a tőketulajdonosi követelmények kérdését is (például speciális képesítés előírása a bizonyos szolgáltatásokat nyújtó vállalatokban való részvénytőke-tulajdonláshoz – ilyen pl. az a szabály, miszerint az adótanácsadói szolgáltatásokat nyújtó vállalatban csak képesített adótanácsadó lehet részvénytulajdonos). Bár e követelmények némelyike mögött valós szakpolitikai okok húzódhatnak (például a szolgáltatásnyújtó függetlenségének vagy éppen személyes részvételének biztosítása), ezek ettől függetlenül akadályt jelentenek a szolgáltatások egységes piacának működése előtt. A szolgáltatási irányelv végrehajtása révén elért javulások ellenére továbbra is jelentős eltérések állnak fenn. Következésképpen a kölcsönös értékelés során élénk vita folyt egyes szabályok indokoltságáról és/vagy arányosságáról. A választható jogi formák korlátozása gyakran okoz gondot a más tagállamban letelepedni kívánó vállalkozásoknak vagy szakembereknek, mivel korlátozza azon lehetőségüket, hogy a pl. adózási vagy finanszírozási szempontból legmegfelelőbb formát választhassák. A tőketulajdonlásra vonatkozó követelmények a finanszírozási lehetőségek csökkenését és a rendelkezésre álló üzleti modellek korlátozását eredményezhetik. Végül a jogi formára vagy a tőketulajdonlásra vonatkozó követelmények határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásra történő alkalmazása különösen korlátozó hatású lehet – például pusztán a jogi forma miatt, amiben működnek, megfoszthat egyes szolgáltatókat szolgáltatásaik határokon átnyúló nyújtásának lehetőségétől.

A kölcsönös értékelési folyamat azt is megerősítette, hogy a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamok gyakran írnak elő biztosítási követelményeket a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtók számára, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a szolgáltató esetleg már biztosított a székhelye szerinti tagállamban (például olyan szabadalmi ügyvivő számára írják elő új biztosítás kötését, aki egy otthoni ügyfél szabadalmi kérelmének benyújtása érdekében utazik más tagállamba, és az adott ügyféllel kapcsolatos kockázatok vonatkozásában már biztosítva van). A szolgáltatási irányelv fényében számos esetben kellett értékelni ilyen követelmények előírásának indokoltságát és arányosságát. Azokban az esetekben, amikor egy ilyen követelmény indokolt lehet, a szolgáltatók gyakorlati problémával találhatják szemben magukat: úgy tűnik, jelentős nehézségeket okoz a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtási tevékenységek tekintetében történő biztosításkötés (előfordulhat, hogy nehéz vagy csak igen szigorú feltételek mellett lehet biztosítást találni a piacon). Ezt a témakört a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás számára bizonyos szektorokban, például az üzleti szolgáltatások vagy az építőipar esetében jelentős problémákat generáló kérdésként emelte ki a kölcsönös értékelési folyamat.

Végül a kölcsönös értékelési folyamat megerősítette: szükség van arra, hogy a szolgáltatások egységes piaca kézzelfoghatóbb valósággá váljon, szem előtt tartva, hogy azt a regionális és helyi szintű szabályok széles skálájának egyidejű alkalmazása formálja egy egyre nagyobb és sokszínűbb Unióban. Több párbeszédre van szükségünk (a tagállamok közigazgatásaival és azok között, valamint a közigazgatások és a szolgáltatók között) az egységes piac szempontjából központi kérdésekről, mint például a szolgáltatásnyújtás szabadsága, valamint nagyobb fokú átláthatóságra ahhoz, hogy a lehető leginkább elkerüljük új korlátok megjelenését. A nagyméretű Unió összetettsége megnöveli a nemzeti szintű végrehajtás jelentőségét, különösen annak biztosításáét, hogy a szolgáltatók hatékony, gyors és megfizethető jogorvoslati eszközökkel rendelkezzenek egységes piaci jogaik nemzeti szintű érvényesítésére.

JÖVőBELI LÉPÉSEK: A SZOLGÁLTATÁSOK EGYSÉGES PIACÁNAK TOVÁBBI MÉLYÍTÉSÉT SZOLGÁLÓ FELLÉPÉSEK

A kölcsönös értékelés főbb megállapításaiból kitűnik, hogy a Bizottságnak további lépéseket kell tennie, hogy lehetővé tegye az európai gazdaság számára a szolgáltatások egységes piacában rejlő potenciál teljes mértékű kiaknázását.

A Bizottság kiemelten kezeli , folytatja és felgyorsítja a tagállamokkal külön-külön folytatott munkát annak érdekében, hogy minden tagállamban megvalósuljon a szolgáltatási irányelv teljes körű és helyes átültetése és végrehajtása . 2011 első felében a Bizottság számos kétoldalú találkozót bonyolít majd le azokkal a tagállamokkal, amelyek esetében több jel is a szolgáltatási irányelv helytelen vagy nem teljes körű végrehajtására utal. Szükség esetén formális jogérvényesítő intézkedésekre is sor kerül.

Ezzel párhuzamosan 2011-ben a Bizottság elvégzi az irányelv tényleges végrehajtásának és a szolgáltatások piacára gyakorolt hatásának első gazdasági értékelését .

Emellett a Bizottság – az uniós vívmányokra építve – számos további intézkedést hoz majd a szolgáltatások egységes piacának előmozdítására.

A szolgáltatások egységes piacának „teljesítményértékelése”

A Bizottság a tagállamokkal együtt elvégzi majd a szolgáltatások egységes piacának „teljesítményértékelését”. A cél ez esetben a helyzet értékelése az egységes piac használói, például a következők szemszögéből: a más tagállamban leányvállalatot nyitni kívánó vállalkozás, a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtani kívánó egyéni vállalkozó, a más tagállamban székhellyel rendelkező szolgáltató szolgáltatásait igénybe venni kívánó kkv vagy fogyasztó. A teljesítményértékelésnek képet kell adnia arról, hogyan alkalmazzák az egyes uniós jogszabályokat a gyakorlatban és azok hogyan működnek .

Annak érdekében, hogy a teljesítményértékelés valósághű és hasznos áttekintést nyújtson a szolgáltatások egységes piacának működéséről, figyelembe kell venni a szolgáltatási irányelven kívüli egyéb uniós eszközöket is. Emellett a teljesítményértékelés nem lehet absztrakt, konkrét szektorok és tevékenységek alapján kell elvégezni (gyakorlati esettanulmányok), amelyek illusztrálják, hogy hogyan működik az egységes piac és mely területeken maradnak fenn továbbra is problémák. A lényeg azon gyakorlati forgatókönyvek meghatározása lenne a konkrét szektorokban, amelyek esetében a polgárok és a vállalkozások a leggyakrabban szembesülnek az egységes piac elégtelen működésével, valamint a szektorok rangsorolása foglalkoztatási és növekedési potenciáljuk alapján. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a teljesítményértékelés eredményei csak e konkrét szektorok számára bírnak majd jelentőséggel. Tekintettel arra, hogy a szolgáltatási szektorban fennálló korlátok és az azokra alkalmazandó jogalkotási eszközök gyakran átfogó jellegűek, a teljesítményértékelés a horizontális jellegű kérdések azonosítása szempontjából is hasznos lesz. A kölcsönös értékelési folyamat alapján úgy tűnik, az építőipari, a turizmus szektorban nyújtott, valamint az üzleti szolgáltatások nagy valószínűséggel jó alanyok lennének a teljesítményértékeléshez. A teljesítményértékelés gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy a Bizottság különböző szolgálatai és a tagállamok közigazgatásának illetékes részlegei együttműködnek. Együtt fognak dolgozni az uniós eszközök nemzeti szintű közös alkalmazásával kapcsolatos nehézségek, azok okainak és a lehetséges megoldásoknak az értékelésén. Az elemzést az egyes szektorok gyakorlati működésére[14] vonatkozó bizonyítékokkal kell alátámasztani, és tartalmaznia kell az érdekelt felek hozzájárulásait is.

A teljesítményértékelésnek lehetővé kell tennie szektorspecifikus következtetések megfogalmazását a szolgáltatások egységes piacának működéséről , és adott esetben azonosítania kell a más fellépések iránti igényt, ideértve szükség esetén a jogalkotási intervenciót is.

A Bizottság a tagállamoktól érkező, a megvizsgálandó szektorokra vonatkozó információk alapján 2011-ben útnak indítja a szolgáltatások egységes piacának teljesítményértékelését. Cél az értékelés egy éven belüli befejezése, jelentéskészítés az eredményekről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és szükség esetén javaslattétel további intézkedésekre 2012 végéig.

Célzott fellépés a még fennálló és a szolgáltatások egységes piacának potenciálját indokolatlanul akadályozó szabályozási korlátok felszámolására

A kölcsönös értékelési folyamat számos olyan konkrét kérdéskört azonosított, amelyek az egységes piacon a jelek szerint nehézségeket okoznak a vállalkozásoknak és a polgároknak, és amelyek részletesebb vizsgálatot érdemelnek . E nehézségek kiterjedésének azonosítására és értékelésére a teljesítményértékelés során kerül sor. Ezzel párhuzamosan a Bizottság specifikusan is dolgozik majd a helyzet és az uniós szintű különleges intézkedések iránti szükséglet további értékelésén.

- A Bizottság értékelést indít a tevékenységek fenntartásának témájában, különösen azokra a területekre koncentrálva, ahol az előírt szakmai képesítéssel való kapcsolat indokolja a további megbeszéléseket. Ennek célja olyan, integráltabb szolgáltatási piac megvalósítása, amely a szolgáltatások címzettjei igényének megfelelő, kiváló minőségű szolgáltatásokat kínál. Ezen értékelés és a teljesítményértékelés eredményei alapján a Bizottság 2012-ben dönt a lehetséges speciális kezdeményezésekről.

- A Bizottság értékelést indít annak jobb megértése érdekében, hogy hogyan hatnak a tőketulajdonlásra és a jogi formára vonatkozó korlátozások egyes szolgáltatási szektorokra, valamint annak érdekében, hogy e szabályok gazdasági hatásairól bizonyítékokat gyűjtsön. Ezen értékelés és a teljesítményértékelés eredményei alapján a Bizottság 2012-ben dönt a lehetséges speciális kezdeményezésekről.

- A határokon átnyúló szolgáltatást nyújtókat érintő, biztosítási követelményekből származó nehézségeket először az érdekelt felekkel, többek között a biztosítási ágazat képviselőivel együtt kell megvizsgálni annak érdekében, hogy gyakorlati megoldás szülessen. Ezen értékelés és a teljesítményértékelés eredményei alapján a Bizottság 2012-ben dönt a lehetséges speciális kezdeményezésekről.

Célzott fellépések annak érdekében, hogy a szolgáltatások egységes piaca kézzelfoghatóbbá váljon a gyakorlatban

Annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatási irányelv 16. cikkében található, a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezés minden tagállamban következetesen és megfelelő módon kerüljön alkalmazásra , a Bizottság szorosan nyomon követi az alkalmazást, észrevételeit pedig megvitatja a tagállamokkal. Ez a folyamat épülhet magára a szolgáltatási irányelvre, amely elő is írja a Bizottság számára, hogy készítsen jelentést a rendelkezés működéséről. A nyomon követés nagy részben a tagállamoktól és az érdekelt felektől származó információk és vélemények összegyűjtésén alapul.

A Bizottság évente iránymutatást bocsát ki a szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló rendelkezések tagállamok általi alkalmazásáról és a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás fejlődéséről az egységes piacon. Az első éves iránymutatást várhatóan 2011 végén bocsátják ki.

Létfontosságú, hogy az előrehaladás során fokozzuk az átláthatóságot és így elkerüljük új szabályozási korlátok kialakulását . A szolgáltatási irányelv már tartalmaz előírást a tagállamok részére, ami alapján kötelesek bejelenteni az új bejegyzési követelményeket, valamint a szolgáltatások szabad mozgásával kapcsolatos követelményeket. Ezt a kötelezettséget haladéktalanul konszolidálni kell, iránymutatást nyújtva a tagállamok közigazgatásának arról, hogyan alkalmazzák azt. Ezt követően fontos lenne értékelni, hogy a kötelezettség hatályának célzott kiterjesztése indokolt-e.

2011-ben a Bizottság azon dolgozik majd a tagállamokkal, hogy konszolidálja a szolgáltatási irányelvben foglalt értesítési rendszert és segítsen iránymutatást adni a nemzeti közigazgatásoknak e rendszer működésével kapcsolatban. 2012 végéig a Bizottság jelentést készít a rendszer működéséről és arról, szükség van-e alkalmazási területének célzott kiterjesztésére.

Végül segítenünk kell a szolgáltatókat, különösen a kkv -kat jogaik érvényesítésében az egységes piacon , hogy biztosítsuk: nem adják fel pusztán azért a határon túli piacok tesztelését, mert azt a szabályozási korlátok túlságosan bonyolulttá teszik. A SOLVIT-hálózat már most is jelentős szerepet játszik e tekintetben: informális megoldásokat nyújt a közigazgatással kapcsolatban tapasztalt problémákra. Az alternatív vitarendezési mechanizmusok e típusa mellett fontolóra kell venni olyan intézkedések javaslásának lehetőségét, amelyek biztosítják az egységes piaci jogok megsértésének könnyen alkalmazható, gyors és megfizethető nemzeti szintű orvoslását.

A Bizottság értékelni fogja a szolgáltatók számára az egységes piaci jogok nemzeti közigazgatások általi megsértése esetén nemzeti szinten rendelkezésre álló jogorvoslati eszközök hatékonyságát és 2012 végéig dönt a következő lépésekről.

KÖVETKEZTETÉSEK

A szolgáltatási irányelv végrehajtása jelentős lépés a szolgáltatások egységes piacának jobb működése felé. Vannak azonban még további teendők. A szolgáltatási irányelvben foglalt kölcsönös értékelési folyamatra építve e közlemény olyan fellépések körére tesz javaslatot, amelyeknek végső célja a szolgáltatások egységes piacának elmélyítése és az uniós vállalkozások és polgárok szükségleteihez való közelítése. Ez közös felelősségünk és a javasolt fellépések sikere az érintett intézmények és érdekelt felek mindegyikének elkötelezettségétől függ.

Jövőbeli fellépések |

Célkitűzések | A javasolt intézkedés | Határidők |

Annak biztosítása, hogy a szolgáltatási irányelv teljes körű és helyes végrehajtása eredményesen hozzájárul a szolgáltatások egységes piaca potenciáljának teljes körű kiaknázásához. | - Kétoldalú párbeszéd kialakítása azon tagállamokkal, ahol a végrehajtás késedelmes, és szükség esetén formális jogérvényesítő intézkedések elfogadása. - A szolgáltatási irányelv végrehajtásának első gazdasági értékelése. | 2011 első fele 2011 vége |

Annak biztosítása, hogy a szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogszabályok a gyakorlatban jól működnek és eredményesen járulnak hozzá a szolgáltatások egységes piacon folyó kereskedelméhez. | - Teljesítményértékelés végrehajtása a szolgáltatások egységes piacán. | 2011–2012 |

A szolgáltatások egységes piacának zavartalan működése előtt még fennálló akadályok eltávolítása. | - A tagállamok azon szabályainak értékelése, amelyek speciális képesítésű szolgáltatók számára tartanak fenn bizonyos tevékenységeket, valamint döntés konkrét kezdeményezések szükségességéről. | 2012 végéig |

A szolgáltatások egységes piacának zavartalan működése előtt még fennálló akadályok eltávolítása. | - A tagállamok által a szolgáltatást nyújtók jogi formájára és tőketulajdonlására vonatkozóan előírt korlátozások hatásának értékelése és döntés konkrét kezdeményezések szükségességéről. | 2012 végéig |

A szolgáltatások egységes piacának zavartalan működése előtt még fennálló akadályok eltávolítása. | - A szolgáltatást nyújtók előtt álló, a határokon átnyúló helyzetben előírt biztosítási követelmények által okozott nehézségek értékelése és döntés konkrét kezdeményezések szükségességéről. | 2012 végéig |

Annak biztosítása, hogy a határokon átnyúlóan szolgáltatást nyújtani, illetve igénybe venni kívánó vállalkozások és polgárok részesülnek az egységes piac előnyeiből. | - Rendszeres iránymutatás a tagállamoknak arról, hogyan alkalmazzák a szolgáltatási irányelvben foglalt, a szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló rendelkezést. | 2011 vége, majd azt követően évente |

A szolgáltatásokra vonatkozó új szabályozási korlátok kialakulásának megakadályozása a tagállami jogalkotásban. | - Segítségnyújtás a tagállamoknak a szolgáltatási irányelvben szereplő értesítési követelményeknek való megfelelés terén. - Jelentéskészítés a szolgáltatási irányelvben foglalt értesítési kötelezettség megvalósulásáról és hatályának lehetséges, célirányos kiterjesztéséről. | 2011 2012 végéig |

Annak biztosítása, hogy a szolgáltatók, különösen a kkv-k teljes egészében részesülnek az egységes piaci jogokból eredő előnyökből. | - Az egységes piaci jogok nemzeti közigazgatások általi megsértésének nemzeti szintű orvoslására rendelkezésre álló eszközök eredményességének értékelése és jelentés készítése a konkrét kezdeményezések szükségességéről. | 2012 végéig |

[1] A Bizottság közleménye: „Európa 2020 - Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája”, COM(2010) 2020 végleges.

[2] „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért”, COM(2010) 608 végleges.

[3] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról. HL L 376., 2006.12.27., 36. o.

[4] Lásd: A kereskedelem és forgalmazás piacának felügyelete: „A kereskedelem és forgalmazás hatékonyabb és tisztességesebb belső piacáért 2020-ra”, COM(2010) 355 végleges.

[5] A Bizottság közleménye: EURÓPA 2020 Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, COM(2010) 2020.

[6] Nyilvános konzultáció az elektronikus kereskedelem jövőjéről a belső piacon és az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv (2000/31/EK) végrehajtásáról, 2010. augusztus.

[7] A teljes körű elemzést lásd a Bizottság 2002. évi, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek írt jelentését „A szolgáltatások belső piacának helyzetéről”, COM(2002) 441 végleges, 2002.7.30.

[8] A tagállamok által elfogadott jogszabályi változásokat és az azok előnyeit leginkább élvező szolgáltatási szektorokat lásd e közlemény mellékletében.

[9] „Expected economic benefits of the European Services Directive” (Az európai szolgáltatási irányelv várható gazdasági előnyei), Netherlands Bureau for Economic Policy Analysis (CPB), 2007 november.

[10] Az EGT-megállapodásban részes három EFTA-ország – Izland, Liechtenstein és Norvégia – is részt vettek a feladatban.

[11] A tagállamok az alábbi szolgáltatási szektorokat határozták meg kiemelt jelentőségűként: építőipari és ingatlanokhoz kapcsolódó szolgáltatások, turizmus és kapcsolódó szolgáltatások, vendéglátás, szabályozott szakmák keretében nyújtott szolgáltatások, nagy- és kiskereskedelmi szolgáltatások, üzleti szolgáltatások és magánoktatási szolgáltatások. A szolgáltatási irányelvvel foglalkozó bizottságot annak 2010. október 15-i ülésén tájékoztatták a folyamat eredményeiről.

[12] Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.).

[13] Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismeréséről (HL L 255., 2005.9.30., 22. o.).

[14] A Bizottság fogyasztói piaci eredménytáblája például igen hasznos információkkal szolgál a szolgáltatások piacának gyakorlati működéséről a fogyasztók szemszögéből.

Top