52009PC0136

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 2009.3.25.

COM(2009) 136 végleges

2009/0050 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS KERETHATÁROZATA

az emberkereskedelem megelőzéséről, továbbá az ellene folyó küzdelemről és az áldozatok védelméről,

valamint a 2002/629/IB kerethatározat hatályon kívül helyezéséről {SEC(2009) 358}{SEC(2009) 359}

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

1.1. A javaslat okai és céljai

Az emberkereskedelem világszerte az egyik legsúlyosabb bűncselekménynek számít: súlyosan sérti az emberi jogokat, a rabszolgaság modern változatának tekinthető, és rendkívül jövedelmező üzletet biztosít a szervezett bűnözés számára. Az emberkereskedelem a következőket fedi: emberek toborzása, átadása vagy átvétele kényszerítés, megtévesztés vagy visszaélés alkalmazásával kizsákmányolás céljából, amely a szexuális vagy munkaerő-kizsákmányolást, kényszermunkát, házi kényszerszolgaságot vagy a kizsákmányolás egyéb formáit – például szervek kivételét – foglalja magába.

Az emberkereskedelem ellen tehát határozott fellépésre van szükség, amelynek célja a bűncselekmény megelőzése, üldözése és áldozatainak védelme.

1.2. Háttér-információk

Számos uniós tagállam a harmadik országokból kiinduló emberkereskedelem fő célországai közé tartozik. Ezenkívül bizonyítékok támasztják alá, hogy az Unió területén belül is előfordul az emberkereskedelem. A rendelkezésre álló adatok alapján készített alapos becslés szerint az Unióba irányuló vagy azon belüli emberkereskedelem évente több százezer áldozatot érint.

Az emberkereskedelem egyik legfontosabb kiváltó oka minden bizonnyal a szociális sebezhetőség. A sebezhetőség gazdasági és társadalmi tényezőkre vezethető vissza. Ilyen pl. a szegénység, a nemi alapon történő megkülönböztetés, a fegyveres konfliktusok, a családon belüli erőszak, a rendellenesen működő családok, illetve a korral, egészségi állapottal vagy fogyatékossággal kapcsolatos személyi körülmények. Az ilyen sebezhetőséget kihasználják a nemzetközi szervezett bűnözői hálózatok oly módon, hogy lehetővé teszik a migrációt, majd ezt követően erőszakot, fenyegetést, kényszert, illetve a visszaélés különböző formáit (pl. adósszolgaságot) alkalmazva kizsákmányolják az áldozatokat. Valójában a létrejövő jelentős profit az egyik fő mozgatórugó. Szintén motiváló erő a szexuális szolgáltatások és az olcsó munkaerő iránti kereslet.

1.3. Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen

A gyermekek jogairól szóló, 1989-ben elfogadott ENSZ-egyezmény a gyermekek védelmét kívánja biztosítani a szexuális zaklatás és szexuális kizsákmányolás minden formájával szemben. E kötelezettség kiterjed a gyermekek ellen az emberkereskedelemmel összefüggésben elkövetett szexuális kizsákmányolásra és zaklatásra is.

2000-ben az ENSZ a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyvet fogadott el. A jegyzőkönyv volt az emberkereskedelemmel foglalkozó első átfogó nemzetközi okmány. 2009 márciusáig a jegyzőkönyvet 23 uniós tagállam ratifikálta, a többi négy tagállam pedig aláírta. Az Európai Közösség aláírta és jóváhagyta a jegyzőkönyvet.

Az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezménye átfogó és egységes keretrendszert nyújt, amely kiterjed a megelőzésre, a különböző szereplők együttműködésére, az áldozatok védelmére és nekik nyújtott segítségre, valamint az emberkereskedelem bűncselekménnyé nyilvánításának kötelezettségére. Az ezekre irányuló intézkedések végrehajtása jelentős előrelépést jelentene. Az egyezményt eddig12 uniós tagállam ratifikálta. További 13 tagállam aláírta, esetükben a ratifikációs eljárás folyamatban van.

Az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló kerethatározatot (a továbbiakban: a kerethatározat) 2002. július 19-én fogadták el, hogy eleget tegyenek az emberkereskedelem súlyos bűncselekményével szembeni uniós szintű fellépés széles körben felismert igényének. 2006 májusában a Bizottság jelentést fogadott el a kerethatározat végrehajtásáról.

A 2004/81/EK tanácsi irányelv támogatást és tartózkodási engedélyt biztosít azon sértettek számára, akik harmadik országok állampolgárai. A Bizottság 2009 őszén jelentést készít a 2004/81/EK rendelet végrehajtásáról, továbbá mérlegeli, hogy milyen intézkedések szükségesek a tagállamok által a sértettek számára nyújtott támogatás további megerősítése érdekében.

1.4. Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

A Bizottság nemek egyenlőségével kapcsolatos ütemtervben[1] tett kötelezettségvállalásának szerves részét képezi a küzdelem a nemi bűncselekmények minden formája ellen, az emberkereskedelmet is beleértve. A gyermekek kereskedelme elleni küzdelemre a gyermekjogi stratégia is kiterjed[2]. Az emberkereskedelem elleni küzdelem és a sértettek támogatása összhangban áll a büntetőeljárásban a sértettek jogállásáról szóló 2001/220/IB tanácsi kerethatározatba foglalt szabályozással[3], valamint a tartózkodási engedélyről szóló 2004/81/EK tanácsi irányelvvel[4], amely bevándorlási kérdésekkel foglalkozik és csak harmadik országok állampolgáraira vonatkozik. Az ezen kerethatározatba foglalt valamennyi rendelkezés akkor alkalmazandó, ha az adott kérdést a fenti irányelv nem szabályozza. Az emberkereskedelem elleni küzdelem célja összhangban van a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló 2004/80/EK tanácsi irányelvvel is, amelynek célja a kárenyhítéshez való hozzájutás megkönnyítése a bűncselekmények sértettjei számára határokon átnyúló tényállások esetén[5], valamint a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló 2008/841/IB tanácsi kerethatározattal[6]. Az emberkereskedelem szerepel azon bűncselekmények listáján, amelyek esetében az európai elfogatóparancs alapján átadásra kerül sor az európai elfogatóparancsról szóló 2002/584/JAI tanácsi kerethatározattal[7] összhangban. A fentiekben felsorolt célok teljes mértékben összhangban állnak e jogi aktusoknak, akárcsak az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményével, valamint az Europol és az Eurojust megbízatásával.

Bármely e területre irányuló uniós fellépésnek tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat és szem előtt kell tartania a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Alapjogi Charta), valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben (a továbbiakban: EJEE) elismert elveket. A tagállamoknak az uniós jog végrehajtása során e jogokkal és elvekkel összhangban kell eljárniuk.

Ezt a javaslatot tüzetes vizsgálatnak vetették alá azzal a céllal, hogy meggyőződjenek arról, hogy rendelkezései teljes mértékben összeegyeztethetők-e az alapvető jogokkal, nevezetesen az emberi méltósággal, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmával, a rabszolgaság és a kényszermunka tilalmával, a gyermekek jogaival, a szabadsághoz és biztonsághoz való joggal, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságával, a személyes adatok védelmével, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való joggal, a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elveivel.

Különös figyelmet fordítottak az Alapjogi Charta 5. cikke (3) bekezdésére, amely kifejezetten tiltja az emberkereskedelmet. Emellett az Alapjogi Charta 24. cikke is jelentőséggel bírt, mivel az emberkereskedelem sértettjei között nagy számban vannak gyermekek. A sértettek védelmének és támogatásának biztosítása kedvező hatást gyakorol az alapvető jogok érvényesülésére. A rabszolgasággal, kényszermunkával és szolgasággal szembeni védelemhez való jogot elismeri az Emberi Jogok Európai Bírósága. A sértett alapos, pártatlan, hatékony és gyors nyomozáshoz való joga szintén szerepet játszik, és érvényesülését elősegítené, ha a sértett szerepe fokozottabb figyelmet kapna a büntetőeljárás során.

A sértett büntetőeljárásokban érvényesített fokozottabb szerepe – amennyiben ez a megerősített szerep veszélyeztetné a vádlott eljárási jogait – érintheti különösen a tisztességes eljáráshoz való jogot (az Alapjogi Charta 47. cikke) és a védelemhez való jogot (az Alapjogi Charta 48. cikke). Az Emberi jogok Európai Bírósága azonban egyértelmű elveket állapított meg a vádlott és a sértett jogainak összeegyeztetésére vonatkozóan. A jogszabály szövegének pontos megfogalmazása tehát biztosítja a védelemhez való joggal való teljes összhangot, és ez a szöveg képezi a megfelelő tagállami végrehajtás alapját.

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL; HATÁSVIZSGÁLAT

2.1. Konzultáció az érdekeltekkel

2.1.1. A konzultáció módja, a legfontosabb célterületek és a válaszadók köre

Miután a Tanács az uniós cselekvési terv végrehajtásának értékelésére szólított fel, a Bizottság 2007 decemberében kérdőívet küldött a tagállamoknak. 23 tagállamtól, továbbá Norvégiától érkezett válasz. A válaszokat bekerültek a 2008. október 17-én elfogadott bizottsági munkadokumentumba.

A hatásvizsgálat elkészítése érdekében három konzultációs megbeszélésre került sor. a Bizottság emberkereskedelemmel foglalkozó szakértői csoportja 2008. október 2-án és 3-án ülésezett, és részletes vitát követően írásbeli véleményt adott ki. 2008. október 7-én konzultációs megbeszélést rendeztek különböző szakértőkkel, többek között kormányok, bűnüldöző szervek, nem kormányzati szervezetek, nemzetközi szervezetek és egyetemek képviselőivel. A résztvevők ezt követően felkérést kaptak, hogy küldjenek írásbeli észrevételeket, és ennek több szakértő eleget is tett. 2008. október 17-án találkozóra került sor a tagállamok képviselőivel.

2.1.2. Az észrevételek összefoglalása és felhasználásuk rövid ismertetése

- Az Európai Bizottság emberkereskedelemmel foglalkozó szakértői csoportja írásbeli véleményében a következő irányadó elveket hangsúlyozta: megfelelő jogi keretre van szükség minden tagállamban; az emberi jogoknak kiemelt jelentőséget kell biztosítani; mindenre kiterjedő, összehangolt és egységes megközelítési módot kell alkalmazni az emberkereskedelemre vonatkozó kormányzati politikák és a migrációs politikák összekapcsolása érdekében; tiszteletben kell tartani a gyermekek jogait; elő kell mozdítani az emberkereskedelemre irányuló kutatásokat; továbbá nyomon kell követni az emberkereskedelem ellen irányuló politikák hatását.

- Az érintettek közül sokan egyetértettek abban, hogy konkrét rendelkezésekre van szükség a nyomozás és a büntetőeljárások megerősítésére. Általában hangsúlyozták a támogatási intézkedések alapvetően fontos szerepét.

- Az érintettek körében megoszlottak a vélemények arra vonatkozóan, hogy külön kötelezettséget kell-e bevezetni annak érdekében, hogy büntethetőek legyenek azok a személyek, akik tudatosan veszik igénybe az emberkereskedelem áldozatainak szexuális szolgáltatásait . Számos tagállam felhívta a figyelmet, hogy az erre vonatkozó rendelkezés ne legyen kötelező érvényű.

2.2. Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

Külső szakértők bevonására nem volt szükség.

2.3. Hatásvizsgálat

A célkitűzések – azaz emberkereskedelem megelőzése, valamint az ellene folyó küzdelem és az áldozatok védelme – megvalósításának eszközeként számos szakpolitikai megoldási lehetőség vizsgálatára került sor.

- Első lehetőség: Az új uniós szintű fellépés mellőzése

Az Európai Unió nem lép fel az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében, míg a tagállamok továbbvihetik az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezménye aláírásának és ratifikálásának folyamatát.

- Második lehetőség: Nem jogalkotási intézkedések

A 2004/629/EB kerethatározat módosítására nem kerül sor. Nem jogalkotási intézkedések hozhatók a sértetteket segítő programok, a nyomon követés, a célországokban hozott megelőző intézkedések, a származási országokban hozott megelőző intézkedések, a képzés, valamint a bűnüldözési együttműködés területén.

- Harmadik lehetőség: Új jogszabályok a büntetőeljárásokról, a sértettek védelméről, a megelőzésről és a nyomon követésről

A hatályos kerethatározat rendelkezéseit, az Európa Tanács egyezményének egyes rendelkezéseit és újabb elemeket magába foglaló új kerethatározat kerül elfogadásra. Az új kerethatározat különösen a következő területekre vonatkozóan tartalmazna rendelkezéseket: anyagi büntetőjog, joghatóság és büntetőeljárás, a sértettek jogai a büntetőeljárások folyamán, a sértettek támogatása, különleges védelmi intézkedések a gyermekek esetében, megelőzés, nyomon követés.

- Negyedik lehetőség: Új jogszabályok (mint a harmadik lehetőség értelmében), kiegészítve azokat nem jogalkotási intézkedésekkel (mint a második lehetőség értelmében)

- A hatályos kerethatározat rendelkezéseit, valamint új rendelkezéseket magába foglaló új kerethatározat kerül elfogadásra. Az új kerethatározat nem jogalkotási intézkedésekkel egészülne ki, különös tekintettel a második lehetőségnél meghatározottakra.

- A gazdasági hatás, a társadalmi hatás és az alapvető jogokra tett hatás elemzése alapján a harmadik és a negyedik lehetőség biztosítja a problémák legmegfelelőbb kezelési módját és várhatóan teljes mértékben megvalósítja a megállapított célkitűzéseket. Az előnyben részesített lehetőség a negyedik lehetőség lenne.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

3.1. A javaslat összefoglalása

Az új kerethatározat a hatályos kerethatározat rendelkezései mellett a következő új elemeket foglalná magába:

A Anyagi büntetőjogi rendelkezések

- Fogalommeghatározás;

- Minősítő körülmények és szankciók;

- A szankciók sértettekre vonatkozó alkalmazásának mellőzése

B Joghatóság és büntetőeljárás

- Szélesebb körű és szigorúbb szabály az extraterritoriális joghatóságra vonatkozóan;

- A büntetőeljárás összehangolása az erre vonatkozó rendelkezés okafogyottá válhat, amennyiben a büntetőeljárások során felmerülő joghatósági összeütközésekről szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslat elfogadásra kerül[8]

- Nyomozati eszközök.

C A sértettek jogai a büntetőeljárások folyamán

- A másodlagos viktimizáció megelőzését célzó különleges bánásmód;

- Kockázatértékelésen alapuló védelem;

- Kárenyhítés, beleértve a meglévő források felhasználását is.

D A sértettek támogatása

- Az áldozatok korai azonosítását és támogatását lehetővé tevő mechanizmusok kialakítása;

- A támogatásra vonatkozó előírások, beleértve a szükséges orvosi ellátáshoz, tanácsadáshoz és pszichológiai segítségnyújtáshoz való hozzáférést;

- Különleges intézkedések a gyermekek esetében.

E Megelőzés

- A szexuális szolgáltatások és az olcsó munkaerő iránti kereslet visszaszorítására irányuló intézkedések.

- Képzés;

- Azon személyek büntethetővé tétele, akik vannak úgy veszik igénybe valamely személy szolgáltatásait, hogy tudomásuk van arról, hogy az illető emberkereskedelem áldozata.

F Nyomon követés

- Nemzeti előadók vagy ezzel egyenértékű mechanizmusok létrehozása.

3.2. A javaslat hozzáadott értéke az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló 2005-ös egyezményéhez viszonyítva

A javaslat az Európa Tanács egyezményére épül, és ugyanazt az átfogó megközelítést alkalmazza, amely kiterjed a megelőzésre, a büntetőeljárásra, a sértettek jogainak védelmére és a nyomon követésre. Emellett a javaslat a következő, hozzáadott értéket képviselő főbb elemeket tartalmazza:

- Új rendelkezések, amelyek különleges bánásmódot biztosítanak a veszélyeztetett sértettek számára a büntetőeljárás során, a másodlagos viktimizáció megakadályozásának érdekében (9. cikk).

- Szélesebb körű rendelkezések a szankciók sértettekre vonatkozó kiszabásának mellőzéséről jogellenes cselekményekben való részvételük esetében, az emberkereskedők által alkalmazott tiltott módszerek jellegétől függetlenül (6. cikk).

- A sértettek támogatásával kapcsolatban magasabb szintű előírások, különösen az orvosi ellátásra vonatkozóan (10. cikk).

- Szélesebb körű és szigorúbb szabály az extraterritoriális joghatóságra vonatkozóan, amely a tagállamokat arra kötelezi, hogy indítsanak büntetőeljárást az emberkereskedelem bűncselekményét a tagállam területén kívül elkövető tagállami állampolgárok vagy tartósan ott tartózkodó személyek ellen (8. cikk).

- A szankcióknak a bűncselekmények súlyával arányosan megállapított pontos mértéke (3. cikk).

- Továbbá a hasonló területre vonatkozó rendelkezések uniós joganyagba történő beépítése az uniós vívmányok által létrehozott erőteljesebb kötelezettséggel kapcsolatos előnyökkel jár, konkrétan azonnali hatálybalépésükkel és végrehajtásuk nyomon követésével.

3.3. Jogalap

Az Európai Unióról szóló szerződés 29. cikke, 31. cikke (1) bekezdésének e) pontja és 34. cikke (2) bekezdésének b) pontja.

4. A SZUBSZIDIARITÁS ELVE

A javaslat célkitűzéseit a tagállamok önállóan a következő okok miatt nem tudják kielégítően megvalósítani:

A célok eléréséhez az emberkereskedelem elleni küzdelemben a tagállamok összehangolt erőfeszítéseire és nemzetközi szintű együttműködésre van szükség. A különböző tagállamok jogi szabályozásának eltérései hátráltathatják az összehangolt erőfeszítéseket és akadályozhatják a nemzetközi bűnüldözési és igazságügyi együttműködést.

A javaslat célkitűzései az Európai Unió fellépésével a következők miatt valósíthatók meg jobban:

A javaslat a jelenlegi kerethatározatnál szélesebb körben közelíti a tagállamok anyagi büntetőjogát és az eljárási szabályokat. Ez kedvező hatást gyakorol majd a nemzetközi bűnüldözési és igazságügyi együttműködésre, valamint a sértetteknek nyújtott támogatásra és védelemre. A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének.

5. AZ ARÁNYOSSÁG ELVE

Ez a kerethatározat megfelel az arányosság elvének, mivel az említett célkitűzések európai szintű megvalósításához szükséges minimumra szorítkozik, és nem lépi túl az e célból szükséges mértéket.

6. A JOGI AKTUS TÍPUSÁNAK MEGVÁLASZTÁSA

Javasolt aktus: kerethatározat.

Más jogi aktus nem felelne meg. Az emberkereskedelem elleni küzdelem terén csak kerethatározat teszi lehetővé a tagállami jogszabályok közelítését, és a nemzetközi bűnüldözési és igazságügyi együttműködés javításához ez szükséges.

7. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak nincsenek a közösségi költségvetést érintő vonzatai.

8. KIEGÉSZÍTő INFORMÁCIÓK

Meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezése

A javaslat elfogadása meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezését eredményezi.

2009/0050 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS KERETHATÁROZATA

az emberkereskedelem megelőzéséről, továbbá az ellene folyó küzdelemről és az áldozatok védelméről,

valamint a 2002/629/IB kerethatározat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 29. cikkére, 31. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 34. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére[9],

mivel:

(1) Az emberkereskedelem súlyos bűncselekmény, amelyet gyakran szervezett bűnözés kereteiben követnek el, és súlyosan sérti az emberi jogokat.

(2) Az Európai Unió elkötelezett az emberkereskedelem megelőzése és az ellene folytatott küzdelem, valamint az emberkereskedelem áldozatai jogainak védelme mellett. E célt szolgálta az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló, 2002. július 19-i 2002/629/IB tanácsi kerethatározat[10], valamint az emberkereskedelem elleni küzdelemre és annak megelőzésére vonatkozó legjobb gyakorlatokról, normákról és eljárásokról szóló európai uniós terv (2005/C 311/01)[11] elfogadása.

(3) Ez a kerethatározat az emberkereskedelem elleni küzdelemre vonatkozóan egységes és integrált megközelítést alkalmaz. A kerethatározat fő célja a következetesebb megelőzés és büntetőeljárás, valamint a sértettek jogainak védelme. A gyermekek kiszolgáltatottabbak, és ezért nagyobb a veszélye annak, hogy az emberkereskedelem áldozataivá válnak. E kerethatározat rendelkezéseit a gyermek mindenek felett álló érdekeit figyelembe véve kell alkalmazni, összhangban a gyermek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezménnyel[12].

(4) Az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményét kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló 2000. évi ENSZ-jegyzőkönyv[13] és az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló 2005-ös egyezménye[14] alapvető lépéseket jelentenek az emberkereskedelem elleni nemzetközi együttműködés fejlesztésének folyamatában. A jogszabályok közelítése folyamatának elősegítése érdekében e kerethatározat tágan határozza meg az ENSZ és az Európa Tanács fent idézett okmányaiban szereplő bűncselekményt. A fogalommeghatározás kiterjed a szervek kivételének céljából történő emberkereskedelemre is, amely a szervkereskedelemhez kapcsolódik, és az emberi méltóság és testi épség súlyos megsértését jelenti.

(5) Hatékony, a bűncselekmény súlyával arányos és visszatartó erejű szankciókra van szükség, figyelemmel arra is, hogy a nyomozás és a büntetőeljárás hatékonyabbá váljon, és javuljon a nemzetközi bűnüldözési és igazságügyi együttműködés. A minősítő körülményeknél számításba kell venni, hogy védelmet kell biztosítani a különösen veszélyeztetett sértetteknek, beleértve az összes kiskorú sértettet és azokat a felnőtteket, akik személyi körülményeik, illetve a bűncselekmény fizikai vagy pszichológiai következményei miatt veszélyeztetettek.

(6) A sértetteknek a hatáskörrel rendelkező hatóság határozata alapján védelmet kell biztosítani a vádemelés és büntetés alól olyan jogellenes cselekmények vonatkozásában, amelyekben az emberkereskedők által alkalmazott tiltott módszereknek való alávetettségük közvetlen következményeként vettek részt, mint pl. a bevándorlási törvények megsértése, hamis okmányok felhasználása, vagy a prostitúcióról szóló törvények szerinti bűncselekmények. E védelem további célja, hogy a büntetőeljárásokban tanúként való részvételüket ösztönözze.

(7) Bár a büntetőeljárásban a sértettek jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat[15] számos jogot biztosít a sértettek számára a büntetőeljárások folyamán, beleértve a védelemhez és kárenyhítéshez való jogot, az emberkereskedelem sértettjei veszélyeztetettebbek, így rájuk vonatkozóan különleges intézkedésekre van szükség. Meg kell védeni a megfélemlítéstől és a másodlagos viktimizációtól – azaz a büntetőeljárás lefolytatásának módjából adódó további sérelemtől vagy megrázkódtatástól – a sértetteket, akik az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények következményeit viselik (amely szervek kivételére is kiterjedhet). Továbbá egyedi eszközöket kell létrehozni a hatékony védelem és kárenyhítés biztosítása érdekében.

(8) A sértetteknek lehetővé kell tenni, hogy eredményesen érvényesítsék jogaikat. Ezért megfelelő támogatást kell nyújtani számukra a büntetőeljárást megelőzően, annak folyamán, és azt követően. Ez a kerethatározat kötelezi a tagállamokat, hogy minden sértett számára biztosítsanak elegendő támogatást ahhoz, hogy talpra álljanak.

(9) Míg a 2004/81/EK irányelv a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről rendelkezik, és a 2004/38/EK irányelv az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát – beleértve a kiutasítással szembeni védelmet – szabályozza, ez a kerethatározat különleges védelmi intézkedéseket vezet be az emberkereskedelem minden sértettjére vonatkozóan, és nem tárgyalja a tagállam területén való tartózkodásuk körülményeit vagy bármi egyéb, közösségi hatáskörbe tartozó kérdést.

(10) A felnőttek számára nyújtott intézkedések mellett a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a kiskorú sértettek számára különleges védelmi intézkedések álljanak rendelkezésre.

(11) Minden tagállamnak ki kell alakítania az emberkereskedelmet megakadályozására irányuló szakpolitikákat, illetve meg kell erősíteniük ezeket, beleértve olyan intézkedéseket is, amelyek kutatás, tájékoztatás, figyelemfelkeltés és oktatás révén a kizsákmányolás bármely formája iránti kereslet visszafogására irányulnak. Az ilyen kezdeményezések kialakításakor a tagállamoknak érvényre kell juttatniuk a nemi dimenziót, és a gyermekek jogainak tiszteletén alapuló megközelítést kell alkalmazniuk.

(12) [A harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciók minimumszabályairól szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv] szankciókat állapít meg a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szemben, akikkel szemben ugyan nem emeltek vádat, illetve nem hoztak ítéletet emberkereskedelem miatt, viszont úgy veszik igénybe valamely személy munkáját vagy szolgáltatásait, hogy tudomásuk van arról, hogy az illető emberkereskedelem áldozata. Továbbá a tagállamoknak mérlegelniük kell annak lehetőségét, hogy szankciókat alkalmazzanak azokra a személyekre, akik emberkereskedelem áldozatának valamilyen szolgáltatását veszik igénybe, miközben tudomásuk van arról, hogy az illető emberkereskedelem áldozata. E további büntethetővé tétel kiterjedhet harmadik országok jogszerűen tartózkodó állampolgárainak és uniós országok állampolgárainak munkáltatóira, valamint emberkereskedelem áldozatától szexuális szolgáltatásokat vásárló személyekre, állampolgárságuktól függetlenül.

(13) Nemzeti nyomon követési rendszereket – nemzeti előadók vagy ezzel egyenértékű mechanizmusokat – kell kialakítani az emberkereskedelem folyamataival kapcsolatos információk összegyűjtésére és az ezekre vonatkozó értékelések elvégzésére, az emberkereskedelem elleni politika eredményeinek mérésére, valamint a kormányok és parlamentek számára az emberkereskedelem elleni intézkedések kialakítására vonatkozó tanácsadás biztosításához. Ezek a mechanizmusok és intézkedések elengedhetetlenül szükségesek eredményes emberkereskedelem-ellenes politika kialakításához.

(14) Mivel e kerethatározat célját, azaz az emberkereskedelem elleni küzdelmet a tagállamok egyedül nem képesek kielégítően megvalósítani, és e cél – nagyságrendjét és hatásait tekintve – az Unió szintjén jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében és az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az arányosság elvének megfelelően, amelyet az utóbbi cikk rögzít, ez a kerethatározat nem lép túl az e cél megvalósításához szükséges mértéken.

(15) E kerethatározat tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szem előtt tartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, nevezetesen az emberi méltóságot, a rabszolgaság, kényszermunka és emberkereskedelem tilalmát, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát, a gyermekek jogait, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, a személyes adatok védelmét, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elveit. Ez a kerethatározat épp ezen jogok és elvek maradéktalan tiszteletét kívánja biztosítani.

ELFOGADTA EZT A KERETHATÁROZATOT:

1. cikk

Az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények

1. Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az alábbi cselekmények büntethetők legyenek:

Személyek toborzása, szállítása, eladása, elrejtése vagy átvétele fenyegetés, erőszak vagy a kényszer más formáinak alkalmazásával, rablás, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy a védekezésre képtelen állapottal való visszaélés révén, illetve anyagi ellenszolgáltatás vagy előnyök adásával vagy elfogadásával annak érdekében, hogy kihasználás céljából elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik.

2. Kiszolgáltatott helyzet akkor jön létre, ha az adott személy, tényleges és elfogadható választási lehetőség hiányában, kénytelen alávetni magát az adott visszaélésnek.

3. A kihasználásnak magában kell foglalnia legalább a mások prostituálásának kihasználását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, kényszermunkát vagy szolgáltatásokat, rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot, a koldulással kapcsolatos jogellenes tevékenységeket, emberi test szerveinek tiltott felhasználását.

4. Az emberkereskedelem áldozatának a tervezett vagy megvalósított kihasználáshoz adott beleegyezése nem vehető figyelembe, ha az (1) bekezdésben szereplő magatartások bármelyikét alkalmazták.

5. Ha az (1) bekezdésben említett magatartás gyermekre irányul, büntetendő emberkereskedelemnek minősül akkor is, ha az nem jár (1) bekezdésben szereplő eszközök alkalmazásával.

6. E kerethatározat alkalmazásában „gyermek”: minden 18. életévét be nem töltött személy.

2. cikk

Felbujtás, bűnsegély és kísérlet

Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az 1. cikkben említett bűncselekményekre való felbujtás, az azok elkövetéséhez nyújtott bűnsegély, vagy azok elkövetésének kísérlete büntetendő legyen.

3. cikk

Szankciók és minősítő körülmények

1. Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az 1. és 2. cikkben említett bűncselekmények esetén kiszabható szabadságveszés felső határa legalább hat évig terjedjen.

2. Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az 1. cikkben említett bűncselekmény esetén kiszabható szabadságveszés felső határa legalább tíz évig terjedjen, ha az alábbi körülmények legalább egyike teljesül:

a) a bűncselekményt hivatalos személy követte el kötelezettségeinek teljesítése során;

b) a bűncselekményt különösen veszélyeztetett helyzetben lévő sértettel szemben követték el.

c) a bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat[16] értelmében vett bűnszervezet keretében követték el.

3. Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az 1. cikkben említett bűncselekmény esetén kiszabható szabadságveszés felső határa legalább 12 évig terjedjen, ha az alábbi körülmények legalább egyike teljesül:

a) a bűncselekmény veszélyeztette a sértettek életét;

b) a bűncselekmények során súlyos erőszakot alkalmaztak vagy különösen súlyos sérelmet okoztak a sértettnek.

4. cikk

A jogi személyek felelőssége

1. Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek az 1. és 2. cikkben említett bármely bűncselekményért, amelyet akár saját nevében, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül vezető tisztséget tölt be, amely a következők egyikén alapul:

a) a jogi személy képviseleti jogosultsága; vagy

b) a jogi személy nevében történő döntéshozatalra irányuló jogosultság; vagy

c) a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának jogköre.

2. A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a jogi személy felelősségre vonható legyen, ha az (1) bekezdésben említett személy általi felügyelet vagy ellenőrzés hiánya tette lehetővé az 1. és 2. cikkben említett bűncselekmények valamelyikének az érintett jogi személy javára a neki alárendelt személy általi elkövetését.

3. A jogi személynek az (1) és (2) bekezdésben meghatározott felelőssége nem érinti a büntetőeljárást azon természetes személyek ellen, akik az 1. és 2. cikkben említett bűncselekmények valamelyikét tettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként követik el.

4. E kerethatározat alkalmazásában jogi személynek minősül az alkalmazandó jog szerint jogi személyiséggel rendelkező bármely jogalany, kivéve az államot vagy az államhatalmat gyakorló egyéb közjogi intézményt és a nemzetközi közjogi szervezeteket.

5. cikk

Jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciók

1. Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 4. cikk (1) bekezdése értelmében felelősségre vont jogi személy olyan hatályos, arányos és visszatartó erejű szankciókkal legyen büntethető, amelyek büntetőjogi vagy nem büntetőjogi pénzbüntetéseket foglalnak magukban, de más szankciókra is kiterjedhetnek, például:

a) az állami kedvezményekből és támogatásokból való kizárás;

b) az üzleti tevékenységek gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás;

c) bírósági felügyelet alá helyezés;

d) bíróság által elrendelt felszámolás;

e) a bűncselekmény elkövetésére használt létesítmények ideiglenes vagy végleges bezárása.

6. cikk

A szankciók sértettel szembeni kiszabásának mellőzése

Minden tagállam lehetőséget biztosít arra, hogy az emberkereskedelem sértettjei mentesüljenek a büntetőeljárás, illetve a büntetés kiszabása alól olyan jogellenes cselekményekben való részvételük miatt, amelyre annak a közvetlen következményeként került sor, hogy az 1. és 2. cikkben felsorolt jogellenes eszközök valamelyikét alkalmazták velük szemben.

7. cikk

Nyomozás és büntetőeljárás

1. Minden tagállam biztosítja, hogy az 1. és 2. cikkben említett bűncselekmények ügyében folytatott nyomozásra és büntetőeljárásra a sértett bejelentésétől vagy vádemelésétől függetlenül kerüljön sor, továbbá hogy az eljárás abban az esetben is folytatódjon, ha a sértett visszavonta vallomását.

2. Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy – kellő idővel a sértett nagykorúvá válását követően és az érintett bűncselekmény súlyának megfelelően – lefolytathassák a büntetőeljárást az 1. és 2. cikkben említett bűncselekmények esetében.

3. Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az 1. és 2. cikkben említett bűncselekmények ügyében folytatott vizsgálatért vagy büntetőeljárásért felelős személyek, egységek vagy szolgálatok megfelelő képzésben részesüljenek.

4. Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az 1. és 2. cikkben említett bűncselekmények ügyében folytatott vizsgálatért vagy büntetőeljárásért felelős személyek, egységek vagy szolgálatok rendelkezésére álljanak a szervezett bűnözés esetében használatos nyomozati eszközök, úgymint telefonlehallgatás, elektronikus felügyelet és pénzügyi nyomozás.

8. cikk

A joghatóság és a büntetőeljárás összehangolása

1. Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket joghatóságának megalapítására az 1. és a 2. cikkben említett bűncselekményre vonatkozóan, ha:

a) a bűncselekményt részben vagy egészben a területén követték el; vagy

b) az elkövető az adott tagállam állampolgárainak egyike vagy szokásos tartózkodási helye a tagállam területén van; vagy

c) a bűncselekményt az adott tagállam állampolgárainak egyike vagy olyan személy sérelmére követték el, akinek a szokásos tartózkodási helye a tagállam területén van; vagy

d) a bűncselekményt a tagállam területén székhellyel rendelkező jogi személy javára követték el.

2. Az 1. és 2. cikkben említett, és az érintett tagállam területén kívül elkövetett bűncselekmények ügyében folytatott büntetőeljárás esetében, az egyes tagállamok – az (1) bekezdés b) pontja tekintetében – megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy joghatóságukat ne rendeljék alá annak a feltételnek, hogy a cselekmények elkövetésük helyén bűncselekménynek minősülnek-e.

3. Az 1. és 2. cikkben említett, és az érintett tagállam területén kívül elkövetett bűncselekmények bármelyike ügyében folytatott büntetőeljárás esetében, az egyes tagállamok – az (1) bekezdés b) pontja tekintetében – megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy joghatóságukat ne rendeljék alá annak a feltételnek, hogy a büntetőeljárás megindítására kizárólag a sértettnek a bűncselekmény elkövetésének helyén tett bejelentése után vagy a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti államtól érkezett feljelentést követően kerülhet sor.

4. Ha a bűncselekmény több tagállam joghatósága alá tartozik, és ugyanazon tények alapján az érintett államok bármelyike jogszerűen eljárhat, az érintett tagállamok együttműködnek annak eldöntésében, hogy melyikük folytassa le az eljárást az elkövetővel szemben annak érdekében, hogy az eljárást lehetőleg egyetlen tagállamban összpontosítsák. E célból a tagállamok folyamodhatnak az Eurojusthoz vagy bármely, az Európai Unión belül létrehozott szervhez vagy mechanizmushoz az igazságügyi hatóságaik közötti együttműködés megkönnyítése és intézkedéseik összehangolása érdekében. Annak eldöntése során, hogy melyik tagállam indítson büntetőeljárást az elkövető ellen, a következő tényezőkre kell különös figyelmet fordítani:

- melyik tagállam területén követték a cselekményeket;

- az elkövető melyik tagállam állampolgára vagy melyik tagállamban van tartózkodási helye,

- melyik tagállam a sértett származási tagállama;

- melyik tagállam területén találták meg az elkövetőt.

9. cikk

Az emberkereskedelem veszélyeztetett sértettjeinek védelme a büntetőeljárás során

1. Azok a gyermekek, akik az 1. és 2. cikkben említett bűncselekmény sértettjei, a büntetőeljárásban a sértettek jogállásáról szóló 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 2. cikkének (2) bekezdése, 8. cikkének (4) bekezdése és 14. cikkének (1) bekezdése alapján különösen veszélyeztetett sértetteknek tekintendők.

2. Minden olyan felnőtt személyt, aki 1. és 2. cikkben említett bűncselekmények sértettje, a büntetőeljárásban a sértettek jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 2. cikke (2) bekezdésének, 8. cikke (4) bekezdésének és 14. cikke (1) bekezdésnek értelmében különösen veszélyeztetett sértettnek minősül a hatáskörrel rendelkező hatóság egyéni elbírálása alapján, amely a következőket veszi figyelembe: az illető kora, érettsége, egészségi állapota, esetleges terhessége, fogyatékossága vagy egyéb személyi vagy szociális körülményei, valamint a velük szemben elkövetett bűncselekmény fizikai vagy pszichológiai következményei.

3. A védelemhez való jog sérelme nélkül minden tagállamnak biztosítania kell, hogy a különösen veszélyeztetett sértettek a 2001/220/EK kerethatározatban megállapított jogokon felül különleges bánásmódra legyenek jogosultak, másodlagos viktimizációjuk megakadályozása érdekében – lehetőség szerint és a nemzeti jogszabályokban meghatározott indokok alapján –mellőzve:

a) a tanúvallomás – a kihallgatás és a szembesítés –során a sértettek és az elkövetők közötti vizuális kapcsolatot, megfelelő módszerek alkalmazásával, beleértve az audiovizuális eszközök használatát is;

b) a magánéletre irányuló kérdéseket, amennyiben nem elengedhetetlenül szükségesek a vádirat lényegét képező tények bizonyításához;

c) a nyilvános bírósági tárgyaláson való tanúskodást;

d) a kihallgatás fölösleges ismétlését a nyomozati és büntetőeljárás, valamint a tárgyalás során.

4. Indokolt esetben minden tagállam lehetővé teszi, hogy a tanúként szereplő különösen veszélyeztetett sértett személyazonosságát ne hozzák nyilvánosságra.

5. Minden tagállam biztosítja, hogy az emberkereskedelem sértettjei egyedi kockázatértékelés alapján megfelelő védelemben részesülnek, és szükség esetén hozzáférnek a tanúvédelmi programokhoz, a nemzeti jogszabályokban meghatározott indokok alapján.

6. Minden tagállam biztosítja, hogy a különösen veszélyeztetett sértettek a büntetőeljárás folyamán ingyenes jogi tanácsadáshoz és jogi képviselethez juthassanak – kárenyhítés igénylése céljából is – a nemzeti jogszabályokban a vádlott számára meghatározottal megegyező feltételekkel. E bekezdés nem érinti a 11. cikk alkalmazását abban az esetben, ha a sértett kiskorú.

10. cikk

A sértettek támogatása

1. Minden tagállam biztosítja, hogy a sértetteknek támogatást nyújtsanak a büntetőeljárást megelőzően, annak folyamán és azt követően, hogy lehetővé tegyék számukra a büntetőeljárásban a sértettek jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB kerethatározatban, továbbá ebben a kerethatározatban meghatározott jogaik érvényesítését.

2. Egy személy sértettként kezelendő attól fogva, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok tudomást szereznek arról, hogy az illető ellen esetleg elkövették az 1. és 2. cikkben említett bűncselekményt.

3. Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy nemzeti és helyi szinten megfelelő mechanizmusokat hozzon létre a sértettek korai azonosítása és támogatása érdekében, a megfelelő segítő szervezetekkel együttműködésben.

4. A tagállamoknak a büntetőeljárás keretén belül biztosítaniuk kell a sértettek számára a szükséges segítséget és támogatást ahhoz, hogy talpra álljanak és megszabaduljanak a bűncselekmények elkövetőinek befolyásától, amely magába foglalja azt, hogy biztosítják számukra a megfelelő és biztonságos lakhatást és anyagi támogatást, a szükséges – a pszichológiai segítségnyújtásra is kiterjedő – orvosi ellátást, a tanácsadást és tájékoztatást, a büntetőeljárások folyamán jogaik és érdekeik képviseletét és érvényesítését lehetővé tevő támogatást, valamint szükség esetén a fordítói és tolmácsolási szolgáltatásokat. A tagállamok figyelmet fordítanak a leginkább veszélyeztetett személyek különleges igényeire.

11. cikk

Különleges védelmi intézkedések a gyermekek esetében

Minden tagállam alkalmazza a gyermekek szexuális zaklatásáról, szexuális kizsákmányolásáról és a gyermekpornográfiáról, valamint a 2004/68/IB kerethatározat hatályon kívül szóló kerethatározat 14. és 15. cikkét.

12. cikk

Megelőzés

1. Minden tagállam törekedik arra, hogy visszafogja a kizsákmányolás bármely formája iránti keresletet.

2. Minden tagállam lépéseket tesz annak érdekében, hogy a sértettekkel és a potenciális sértettekkel kapcsolatba kerülő hivatalos személyek – többek között a helyszíni szolgálatban lévő rendőrtisztek – számára rendszeresen képzést biztosítson annak érdekében, hogy képesek legyenek felismerni az áldozatokat és a potenciális áldozatokat, valamint megfelelően bánni a kerethatározat 9. cikkének (1) bekezdésében és 9. cikkének (2) bekezdésében említett különösen veszélyeztetett sértettekkel.

3. A közösségi jog sérelme nélkül, minden tagállam mérlegeli intézkedések meghozatalát annak érdekében, hogy bűncselekménnyé nyilvánítsa az 1. és 2. cikkben említett, kizsákmányolás tárgyát képező szolgáltatások igénybe vételét, amennyiben a szolgáltatást igénybe vevőnek tudomása van arról, hogy az illető az 1. és 2. cikkben említett bűncselekmények valamelyikének áldozata.

13. cikk

Nyomon követés

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket nemzeti előadók kijelölése vagy ezzel egyenértékű mechanizmusok kialakítása érdekében. E mechanizmusok feladatköre minimálisan a kerethatározatban előirányzott intézkedése végrehajtásának nyomon követésére terjed ki.

14. cikk

Területi hatály

Ezt a kerethatározatot alkalmazni kell Gibraltárra.

15. cikk

A 2002/629/IB kerethatározat hatályon kívül helyezése

Az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló 2002/629/IB kerethatározat hatályát veszti.

16. cikk

Végrehajtás

1. A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek a kerethatározatnak [az elfogadását követő két éven belül] megfeleljenek.

2. A tagállamok [az elfogadást követő két éven belül] eljuttatják a Tanács Főtitkárságának és a Bizottságnak azoknak a rendelkezéseknek a szövegét, amelyekkel az e kerethatározatból fakadó kötelezettségeket nemzeti jogukba átültetik. A Tanács, e tájékoztatás és a Bizottság által eljuttatott írásbeli jelentés nyomán készített jelentés alapján legkésőbb [az elfogadást követő négy éven belül] megvizsgálja, hogy a tagállamok mennyiben tették meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy ennek a kerethatározatnak megfeleljenek, majd mérlegeli, hogy szükség van-e módosításokra.

17. cikk

Hatálybalépés

Ez a kerethatározat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

[1] A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának - A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv, 2006-2010, {SEC(2006)275}, (COM(2006) 92 végleges).

[2] A Bizottság Közleménye - Az EU gyermekjogi stratégiája felé {SEC(2006) 888} {SEC(2006) 889}, COM(2006) 367 végleges.

[3] A Tanács kerethatározata (2001. március 15.) a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról (2001/220/IB), HL L 82., 2001.3.22., 1. o.

[4] A Tanács 2004/81/EK irányelve (2004. április 29.) a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről, HL L 261., 2004.8.6., 85. o.

[5] A Tanács 2004/80/EK irányelve (2004. április 29.) a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről, HL L 261., 2004.8.6., 15. o.

[6] HL L 300., 2008.11.11., 42. o.

[7] A Tanács kerethatározata (2002. június 13.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról, HL L 190., 2002.7.18.

[8] Javaslat – A Tanács kerethatározata a büntetőeljárások során felmerülő joghatósági összeütközések megelőzéséről és rendezéséről, a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Szlovénia és Svédország 2009. január 20-án benyújtott kezdeményezésére. 5208/09 sz. tanácsi dokumentum.

[9] HL C ., ., . o.

[10] HL L 203., 2002.08.01., 1. o.

[11] HL C 311., 2005.12.9., 1. o.

[12] Az Egyesült Nemzetek egyezménye a gyermek jogairól, amelyet az 1989. november 20.-i 44/25. számú közgyűlési határozat fogadott el és nyitott meg aláírásra, ratifikálásra és csatlakozásra.

[13] Az nemzetközi szervezett bűnözés elleni fellépésről szóló ENSZ-egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem megelőzéséről, felszámolásáról és megbüntetéséről szóló ENSZ-jegyzőkönyv, Palermo, 2000.

[14] Az Európa Tanács egyezménye az emberkereskedelem elleni fellépésről, Varsó, 2005.5.16. Az Európa Tanács Szerződéseinek 197. Egyezménye.

[15] HL L 82., 2001.03.22., 1. o.

[16] HL L 300., 2008.11.11., 42. o.