Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52008PC0402

Javaslat az Európai parlament és a Tanács rendelete a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről {SEC(2008) 2121} {SEC(2008) 2122}

/* COM/2008/0402 végleges - COD 2008/0154 */

No longer in force, Date of end of validity: 25/11/2009

52008PC0402




[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 16.7.2008

COM(2008) 402 végleges

2008/0154 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről

(a Bizottság előterjesztése){SEC(2008) 2121}{SEC(2008) 2122}

INDOKOLÁS

1. A javaslat háttere

1.1. A javaslat indokai és célkitűzései

A közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert (a továbbiakban: EMAS) eredetileg 1993-ban[1] hozták létre, majd 2001-ben felülvizsgálták a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel[2], amely jelenleg is hatályos.

A javaslat a rendszer megerősítésére irányul, egyrészt a hatékonyság növelése, másrészt a szervezetek számára történő vonzóbbá tétele révén, a következő céllal:

- a rendszert alkalmazó szervezetek számának növelése[3]

- az EMAS elismertetése a környezetvédelmi vezetési rendszerek teljesítményértékelésének eszközeként,

- lehetőség teremtése az eltérő környezetvédelmi vezetési rendszert alkalmazó szervezetek számára, hogy saját rendszerük bővítésével átálljanak az EMAS-ra,

- a rendszer hatókörének kiterjesztése az EMAS-ban nyilvántartásba vett szervezeteken kívülre is azáltal, hogy e szervezetek számára előírják környezetvédelmi szempontok figyelembe vételét beszállítóik és szolgáltatóik kiválasztása során.

A javasolt változtatások a lényegre irányulnak, külön figyelemmel a kis szervezetek (kkv-k és kisebb hatóságok) igényeire, az intézményi keretre, valamint a más közösségi szakpolitikai eszközökhöz való kapcsolódásokra.

120

1.2. Általános háttér

Az EMAS-rendelet 15. cikke kötelezi a Bizottságot arra, hogy felülvizsgálja az EMAS-t a működése során szerzett tapasztalatok fényében, és szükség esetén megfelelő módosításokat javasoljon az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Ezzel kapcsolatban 2005-ben az EMAS-rendszerre vonatkozóan nagyszabású értékelő tanulmány készült. A tanulmány – a rendszer egyes érdekelt feleitől érkező információkkal kiegészítve – meghatározta a rendszer erősségeit és gyengeségeit, illetve javaslatokat tett a rendelet hatékonyságának javítására.

130

1.3. Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen

Az Európai Parlament és a Tanács 2001. március 19-i 761/2001/EK rendelete a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről.

140

1.4. Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

Az EMAS felülvizsgálata a 2008 júniusában/jűliusában elfogadandó, a fenntartható fogyasztást és termelést célzó cselekvési tervről szóló közleményt kísérő intézkedéscsomag része. A cselekvési terv célja, hogy alapvetően megváltoztassa a fogyasztók és termelők viszonyulását a jobb termékek, a gazdaságosabb és tisztább termelés, valamint az intelligensebb fogyasztás iránt. A terv – az EMAS felülvizsgálata mellett – az ökocímkére vonatkozó rendelet és a zöld közbeszerzésekre vonatkozó közlemény felülvizsgálatára is kiterjed.

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

2.1. Konzultáció az érdekelt felekkel

211

A konzultáció módszerei, a legfontosabb célterületek, valamint a válaszadók általános jellemzői

A Bizottság szolgálatai folyamatos párbeszédet folytatnak a tagállamok képviselőivel és az EMAS-folyamat különböző érdekelt feleivel, a rendszer gyakorlati megvalósításának nyomon követése érdekében.

Az EMAS-rendszert működtető tagállami testületek (az akkreditáló testületek és az illetékes testületek) számos találkozót és szemináriumot szerveztek az érdekelt felek számára a rendszer jövőjéről és ezek alapján ajánlásokat tettek a felülvizsgálatra vonatkozóan.

Az EMAS-rendelet 14. cikke által létrehozott bizottságban képviselt tagállamokkal a felülvizsgálat valamennyi szakaszában konzultáció folyt és azok hozzájárultak a felülvizsgálati folyamathoz[4].

A Bizottság négy munkacsoport-találkozót[5] és egy felülvizsgálati munkaértekezletet[6] szervezett a kiválasztott EMAS-szakértők (EMAS-hitelesítők, tanácsadók, akkreditáló és illetékes testületek) számára.

A Bizottság – a rendelet felülvizsgálatával kapcsolatos véleménygyűjtés céljából – látogatást tett a kiválasztott tagállamokban, amely során a tagállamok és más érdekelt felek fejthették ki nézeteiket a rendszer jövőjéről.

Egy tanácsadói konzorcium – a Környezetvédelmi Főigazgatóság nevében – nagyszabású értékelő tanulmányt készített az EMAS-ról és az ökocímkéről (EVER-tanulmány). Ez azt vizsgálta, hogy az európai szervezetek hogyan értelmezik az EMAS használatához kapcsolódó motivációt, sikertényezőket és előnyöket, illetve az EMAS-rendszerrel kapcsolatban is felülvizsgálati javaslatokat tett. 2005 szeptemberében két – szakértők, intézmények, vállalatok és gyakorlati szakemberek bevonásával tartott – munkaértekezlet során feltárták, megvitatták és tovább gazdagították a tanulmány megállapításait.

Az Egyesült Királyság Környezetvédelmi Ügynöksége, a Skót Környezetvédelmi Ügynökség, az Egyesült Királyság Környezetgazdálkodási és Hatásvizsgálati Intézete és az írországi Környezetvédelmi Ügynökség által megvalósított, az EU LIFE környezetvédelmi alapjából finanszírozott, hároméves REMAS-projekt 2006 májusában fejeződött be. A projekt részletes statisztikai elemzés segítségével meghatározta az egyes környezetközpontú irányítási rendszerek hatását a telephelyi környezetgazdálkodási tevékenységekre, illetve később jelentkező hatását a jogszabályoknak való megfelelés terén és a teljesítményre az elérhető legjobb technológiák fényében.

212

A válaszok összefoglalása és figyelembevételük módja

Az EVER-tanulmány rámutatott, hogy az EMAS-t olyan eszköznek tekintik, amely a környezetvédelmi szempontokat a szervezet kollektív értékrendszerébe integrálja és javítja a vállalati arculatot. Az EMAS-t nem csak a hulladékártalmatlanítás, az energiafogyasztás stb. költségeit csökkentő rendszernek tekintik, hanem a környezetbarát viszonyulás megtestesítője is.

A környezeti állapot javítását, a pozitívabb vállalati arculatot és az alacsonyabb költségeket tekintik az EMAS alkalmazásából származó legfontosabb előnyöknek. Bár az EVER-tanulmány válaszadóinak majdnem fele úgy vélte, hogy az EMAS pénzügyi költségei meghaladták annak hozadékait, kétharmaduk mégis sikeresnek ítélte az EMAS-t a pénzügyi és nem pénzügyi előnyök és költségek összehasonlítása során.

A REMAS-projekt rámutatott, hogy akkreditált hitelesített környezetközpontú irányítási rendszer alkalmazásával javulnak a telephelyi környezetgazdálkodási tevékenységek is, illetve hogy az átfogó környezetgazdálkodás bizonyíthatóan jobban működik az EMAS keretében, mint más rendszerek keretében[7].

Másfelől a tanulmányokból az is megtudható, hogy az EMAS a széles körű elterjedtség tekintetében még nem érte el teljes potenciálját. Az EVER-tanulmány válaszadói az EMAS költségeit, a gyenge vezetői elkötelezettséget, valamint a papírmunkát, bürokráciát tekintették az EMAS elterjedését akadályozó három legjelentősebb gátnak. Jóllehet az EMAS-t alkalmazók száma folyamatosan nő (jelenleg a Közösségen belül több mint 5000 szervezet szerepel a nyilvántartásban), ez továbbra is csak nagyon kis hányadát képviseli azoknak a szervezeteknek, amelyek potenciálisan alkalmazhatnák a rendszert.

Ezeket a következtetéseket a legtöbb megkérdezett érdekelt támogatta és a Bizottság szolgálatai is figyelembe vették azokat a rendszer felülvizsgálati opcióinak megállapítása során, majd határoztak a rendszer jövőbeli fejlődési irányáról és az ehhez szükséges változtatásokról.

213

Nyílt internetes konzultációra került sor 2006. december 22-e és 2007. február 26-a között. A Bizottság 214 visszajelzést kapott.

230

2.2. Hatásvizsgálat

A Bizottság elvégezte a munkaprogramban feltüntetett hatásvizsgálatot és három lehetőséget vett figyelembe:

- a jelenlegi megközelítés folytatása;

- a rendszer fokozatos megszűntetése, valamint

- a rendelet lényegi módosítása.

A jelenlegi megközelítés folytatásának opciója stabilitást biztosít. A változtatások csak adminisztratív, illetve intézményi jellegűek lennének, mivel a cél kizárólag a jelenlegi rendszer zökkenőmentesebb működése. Ez az opció azonban csak kismértékben javítaná a jelenlegi rendszer gyenge pontjait és nem nyújt lehetőséget lényegi változtatásokra. Átfogó hatása jelentéktelen maradna, ami megkérdőjelezné hitelességét. A rendszer általános ismertsége nem növekedne és a tagállamok közötti ismertsége is változó mértékű lenne.

A rendszer fokozatos megszűntetésének opciója a pénzügyi és személyzeti források felszabadulását eredményezné. Ennek azonban hátrányos környezeti és gazdasági hatásai lennének. A Közösség szakpolitikai repertoárjából eltűnne egy önkéntes alapon alkalmazandó eszköz. A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékelése[8] az önkéntes alapon alkalmazandó eszközöket úgy értékeli, mint amelyek komoly, de nem teljesen kibontakozott lehetőségeket rejtenek magukban, ezért felkérte a Bizottságot ezek felülvizsgálatára az eszközök elterjedésének elősegítése és az alkalmazásukkal járó adminisztratív terhek csökkentése érdekében.

A rendelet lényegi módosítása javítaná az EMAS-rendszer ismertségét, hatását és szakpolitikai profilját, amely a rendszer jelentősen szélesebb körű elterjedését eredményezné. Lehetővé tenné a Közösség számára, hogy komolyabb és célzottabb – közvetlen, vagy közvetett – környezeti előnyökre tegyen szert. Ugyanakkor a résztvevő szervezetek gazdasági helyzetét is javítaná, valamint csökkentené a környezetgazdálkodásból származó adminisztratív terheket. Egyes javasolt változtatások kezdeti beruházásokat igényelnek, illetve ösztönzők biztosítását teszik szükségessé az EMAS-szervezetek számára.

Nem lehetséges a rendszer elterjedésének pontos növekedését megjósolni, mivel nem állnak rendelkezésre a különböző intézkedések költségeire és hatásaira vonatkozó számszerű adatok, illetve számos egymástól vagy a piaci helyzettől függő opciót kell figyelembe venni, így a célkitűzés az lehet, hogy e rendelet hatályba lépése után 10 évvel annyi nyilvántartásba vett szervezet és telephely legyen, mint a jelenleg a környezetvédelmi vezetési rendszerekre vonatkozó ISO 14001:2004 szabvány szerinti hitelesítéssel rendelkező szervezetek és telephelyek száma (35 000). Köztes célkitűzés, hogy e rendelet hatálybalépése után 5 évvel annyi, az EMAS keretében nyilvántartásba vett telephely legyen, amennyi eléri a 2007-ben az egymillió lakosra vetítve a legtöbb nyilvántartásba vett telephellyel rendelkező három tagállam átlagát, ennek eredményeképpen az EMAS keretében nyilvántartásba vett telephelyek előirányzott száma 23 000 lesz[9].

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

305

3.1. A javasolt intézkedés összefoglalása

A cél – az EMAS-rendelet 15. cikkének követelményeivel összhangban – az EMAS-rendszer felülvizsgálata, hogy a szervezetek környezetvédelmi teljesítményének folyamatos javulása a legjobb ösztönzést kapja.

E célkitűzés megvalósítása érdekében az EMAS-rendelet felülvizsgálata lényegesen kibővítené a politikai profilt, és ennélfogva a rendszert alkalmazó szervezetek körét is. A javasolt alapvető változtatások a lényegre irányulnak, külön figyelemmel a kis szervezetek (kkv-k és kisebb hatóságok) igényeire, az intézményi keretre, valamint a más szakpolitikai eszközökhöz – különösen a zöld közbeszerzésekhez – való kapcsolódásokra.

310

3.2. Jogalap

A rendelet alapját az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikke szerinti környezetpolitikai megfontolások képezik, amelyek korábban már a 761/2001/EK rendelet jogalapját is képezték.

320

3.3. Szubszidiaritás és arányosság

A rendszer közösségi szinten történő elfogadása szükséges ahhoz, hogy egységes és hiteles rendszer jöhessen létre, illetve hogy elkerüljük a különböző nemzeti rendszerek létrejöttét. Ez a javaslat nem változtat a jelenlegi helyzeten a belső piac tekintetében és továbbra is tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, mivel a rendelet technikai végrehajtását az illetékes testületek és akkreditáló testületek tevékenysége révén a tagállamokra hagyja. Ekképp teljesül, hogy a rendszer hatékonyan hozzájárul a szervezetek környezetvédelmi teljesítményének javulásához, miközben a nemzeti szinten megfelelőbben megvalósítható intézkedéseket a tagállamok hajtják végre.

3.4. Az eszközök megválasztása

341

A javasolt jogi eszköz a rendelet, mivel ez az egyedül alkalmas eszköz a rendszer lényegi elemeit alkotó nyilvántartásba vételre, hitelesítésre és akkreditációra vonatkozó szabályok és eljárások harmonizációjának megfelelő szintű biztosítására.

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONATKOZÁS

401

A közösségi pénzügyi hozzájárulás összességében korlátozott mértékű. A közösségi költségvetésből igényelt éves pénzügyi forrás hozzávetőlegesen 1,5 millió EUR, amely különösen az egyes ágazatok referenciadokumentumainak, az akkreditáló testületek és az illetékes testületek szakértői értékeléseinek kidolgozására, az információcserére és a kommunikációra használható fel. 2013-ig ezeket e költségeket a LIFE+ pénzügyi eszközből[10] finanszírozzák.

5. TOVÁBBI INFORMÁCIÓK

510

5.1. Egyszerűsítés

511

A javaslat előírja a jogszabályok egyszerűsítését a hatályos rendelet átszövegezése révén, és a különféle útmutatások hasznos elemeinek beillesztését.

A javaslat az adminisztratív eljárások egyszerűsítését írja elő a szervezetek számára, ami a következők révén valósulhat meg:

- a szabályozási és adminisztratív terhek további csökkentésének serkentése olyan elemek bevezetése révén, amelyek az EMAS és egyéb uniós jogszabályok és eszközök között szinergiákat hoznak létre, illetve szorosabb műveleti kapcsolatok kialakulását teszik lehetővé, így a szabályozás rugalmassága – beleértve a szabályozási könnyítést (a jogi követelmények helyettesítése a környezetvédelmi jogszabályok megváltoztatása nélkül) vagy a deregulációt (a jogszabály megváltoztatása) – révén csökkentik az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezetekre háruló adminisztratív terhet,

- a szervezetcsoportok nyilvántartásba vételének, illetve a vállalati nyilvántartásba vétel lehetőségének bevezetése az egyes szervezetek meglévő nyilvántartásba vételi lehetősége mellett, amelynek közvetlen költségmegtakarító hatása van és vonzóbbá teszi a részvételt,

- a tagállamok felkérése az egyéb környezetközpontú irányítási rendszerekkel való kapcsolódások és a rendszerek komplementaritásának tisztázására, hogy figyelembe lehessen venni a nemzeti környezetközpontú irányítási rendszerekben való nyilvántartásba vételt vagy részvételt, amikor egy szervezet kérelmezi az EMAS keretében történő nyilvántartásba vételét, illetve fordítva,

Ekképp a javaslat teljesíti a lisszaboni stratégia keretében kidolgozott, a jobb szabályozást célzó kezdeményezés célkitűzéseit, amelyek a hatályos szabályozás egyszerűsítésére és javítására, a szabályozás minőségének javítására, valamint a szabályok tiszteletének és hatékonyságának megerősítésére irányulnak az adminisztratív terhek csökkentése mellett. 515

A javaslatot a Bizottság munka- és jogalkotási programja a 2006/ENV/053 referenciaszám alatt tartalmazza és teljesíti a Bizottság a szabályozási környezet egyszerűsítését célzó folyamatos programjának[11] kötelességvállalásait.

520

5.2. Hatályos jogszabályok hatályon kívül helyezése

A javaslat elfogadása a hatályos jogszabályok hatályon kívül helyezéséhez vezet.

5.3. Felülvizsgálati/módosító/megszüntetési záradék

531

A javaslat felülvizsgálati záradékot tartalmaz.

560

5.4. Európai Gazdasági Térség

A javasolt intézkedés EGT-vonatkozású, ezért azt ki kell terjeszteni az Európai Gazdasági Térség egészére.

570

5.5. A javaslat részletes magyarázata

Az EMAS működési programja és a részvétel általános feltételei a hatályos rendelethez képest alapjaiban változatlanok maradnak: a szervezetek azzal a feltétellel vehetnek részt az EMAS-ban, hogy környezetvédelmi politikát dolgoznak ki, környezetvédelmi állapotfelmérést végeznek, környezetközpontú irányítási rendszert hoznak létre, belső környezetvédelmi ellenőrzést tartanak, illetve környezetvédelmi nyilatkozatot adnak ki. A környezetvédelmi nyilatkozat független környezetvédelmi hitelesítő általi hitelesítését és érvényesítését követően a szervezet kérelmezheti nyilvántartásba vételét az illetékes testületnél. A nyilvántartás fenntartásához a szervezetnek rendszeresen jelentést kell készítenie környezetvédelmi teljesítményének javulásáról, és tanúsítania kell, hogy az megfelel a környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelményeknek.

A fő módosítások célja a következő:

- annak biztosítása, hogy az EMAS magas színvonalú környezetközpontú irányítási rendszer maradjon, ami garantálja a külső érdekelt felek és a nemzeti végrehajtó hatóságok számára, hogy az EMAS-szervezetek valamennyi vonatkozó környezetvédelmi jogszabálynak megfelelnek és folyamatosan javítják környezetvédelmi teljesítményüket, valamint

- a rendszer vonzerejének növelése a részt vevő szervezetek, különösen a kis szervezetek (kkv-k és kisebb hatóságok) számára a rendszer alkalmazásából származó adminisztratív terhek csökkentése, illetve az EMAS-ban való részvétel nyilvánosságának növelése révén.

A módosítások a következők:

- Környezetközpontú irányítási rendszer. Az EMAS továbbra is az ISO 14001 szabvány követelményei szerint megvalósuló környezetvédelmi vezetési rendszerre alapszik, amelyet a következő elemek egészítenek ki:

- Megerősített megfelelőségi mechanizmus. Az EMAS-szervezeteknek az első nyilvántartásba vételt megelőzően bizonyítaniuk kell, hogy megfelelnek a vonatkozó környezetvédelmi jogszabályoknak. A szervezet és a nemzeti végrehajtó hatóságok közötti párbeszéd ösztönzést kap. A mechanizmus megerősíti a hitelesítők szerepét a szervezet megfelelőségének biztosításában. Tisztázza a nem megfelelés meghatározását, valamint harmonizálja az illetékes hatóságok általi nyilvántartásba vételre, illetve a megfelelőség hiányából eredően a nyilvántartásból való törlésre vonatkozó eljárás szabályait.

- Megerősített környezetvédelmi jelentéstétel. A környezetvédelmi teljesítményre vonatkozóan a főbb teljesítménymutatók alapján készített jelentés benyújtása kötelező az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezetek számára. Ezeket a mutatókat a következő területekre vonatkozóan határozták meg: energiahatékonyság, anyag- és erőforrás-hatékonyság, hulladékgazdálkodás, kibocsátások, valamint biodiverzitás és földhasználat.

- Útmutató a környezetgazdálkodás legjobb gyakorlatáról. A környezetgazdálkodás legjobb gyakorlatának összehangoltabb alkalmazása érdekében a Bizottság megkezdi az erre vonatkozó referenciadokumentumok kidolgozását. Ezek megadott ágazatokat érintenek és a termelési műveletek közvetlen környezeti vetületeire összpontosítanak, valamint olyan közvetett vetületekre, mint a terméktervezés, a folyamat előtti és utáni tevékenységek környezeti hatása.A referenciadokumentumok használata önkéntes alapú, de az EMAS-szervezeteket arra biztatják, hogy használják azokat környezetközpontú irányítási rendszerük kidolgozásához, valamint a környezetvédelmi céljaik meghatározásához. A hitelesítők számára előírás a dokumentumok felhasználása, mivel azok a hatékony irányítási rendszer teljesítményértékeléséhez szükségesek.

- Az akkreditáció és hitelesítés szabályait és eljárásait összhangba kell hozni. Meghatározásuk célja, hogy felszámolják az egyes tagállamok végrehajtásában jelentkező egyenlőtlenségeket, amelyek csorbítják a rendszer hitelességét. A termékek forgalmazása tekintetében akkreditációs és piacfelügyeleti előírások megállapításáról szóló, […………….-i dátum] xxxx/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet az akkreditációt nemzeti és európai szinten szervezi. A rendelet kiköti, hogy az akkreditáció hatósági jellegű legyen, hogy ez legyen a hatósági ellenőrzés utolsó szintje, illetve megállapítja a meglévő európai akkreditációs együttműködési szervezet (EA) elismerésének kereteit egy szigorú szakértői értékelési rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében. A rendelet megállapítja az akkreditációra vonatkozó hatályos jogszabályokat kiteljesítő általános keretet. Az EMAS-rendelet felülvizsgálatára vonatkozó ezen javaslat a szükséges mértékben kiegészíti az említett szabályokat, mindemellett figyelembe veszi az önkéntes alapú EMAS-rendszer sajátosságait és – adott esetben – specifikusabb szabályokat állapít meg.

- Területi hatály. Lehetőség van a Közösségen kívüli szervezetek részvételére. A Közösségen kívüli szervezet bármelyik tagállamban nyilvántartásba vehető, és környezetvédelmi vezetési rendszerét a nyilvántartásba vételi kérelem helye szerinti tagállamban akkreditált hitelesítő hitelesíti és érvényesíti.

- Az adminisztratív terheket csökkentő és ösztönző hatású intézkedések:

- A csoportos nyilvántartásba vételi eljárás egyszerűsítése.

- A kis szervezetek (kkv-k és kisebb hatóságok) nyilvántartásba vételi díjainak mérséklése[12].

- A tagállamok nemzeti hatóságai kötelesek meghatározni azokat a területeket, amelyeknél csökkenteni tudják az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezetek környezetvédelmi szabályozáshoz kapcsolódó adminisztratív terheit, pl. a környezetvédelmi engedély nagyobb időközönként történő megújítása, stb. Az EMAS illetékes testületei és a szabályozó hatóságok között rendszeres konzultációs folyamatot kell kialakítani a tagállamokban. A Bizottság e kérdésben információcserét szervez.

- A nemzeti hatóságoknak fontolóra kell venniük olyan ösztönzök – például az iparág környezetvédelmi teljesítményének javulását elősegítő programok keretében rendelkezésre álló támogatás vagy adókedvezmény – kidolgozását, és – adott esetben és a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályainak sérelme nélkül – bevezetését, amelyből az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezetek előnyre tehetnek szert.

- Az EMAS-logó használatára vonatkozó szabályokat egyszerűsödnek és a meglévő korlátozásokat megszűnnek.

- AZ EMAS-t érintő közösségi és nemzeti szintű promóciós tevékenységek, többek között az EMAS-díj és az információs kampányok is.

2008/0154 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[13],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[14],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[15],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással összhangban[16],

mivel:

(1) A Szerződés 2. cikke előírja, hogy a Közösség feladata többek között az egész Közösségben a fenntartható növekedés előmozdítása.

(2) A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat[17] a vállalkozásokkal folytatott együttműködés és partnerség javítását a környezetvédelmi célkitűzések teljesítésében stratégiai fontosságú szerepet betöltő megközelítésként határozza meg. Ennek lényegi részét képezik az önkéntes kötelezettségvállalások. Ezért szükséges a Közösség környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerében (EMAS) való szélesebb körű részvétel elősegítése, valamint a szervezeteket arra ösztönző kezdeményezések kidolgozása, hogy független szakértők által szigorúan hitelesített, környezetvédelmi vagy fenntartható fejlődési teljesítményükről szóló jelentéseket tegyenek közzé.

(3) Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának előterjesztett, a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről szóló bizottsági közlemény[18] elismeri, hogy szükség van az iparág számára kidolgozott és önkéntes alapon alkalmazandó eszközök működésének javítására, valamint, hogy ezek az eszközök komoly lehetőségeket rejtenek magukban, de még nem bontakoztak ki teljesen. Ugyanakkor felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül ezeket a rendszereket, hogy elősegítse a nagyobb arányú részvételt és csökkentse az alkalmazásukkal járó adminisztratív terheket.

(4) Az EMAS célkitűzése, hogy elősegítse a szervezetek környezetvédelmi teljesítményének folyamatos javítását a szervezetek saját környezetközpontú irányítási rendszerének kialakítása és alkalmazása, az ilyen rendszerek teljesítményének szisztematikus, objektív és rendszeres értékelése, a környezetvédelmi teljesítményre vonatkozó információk, illetve a nyilvánossággal és más érdekelt felekkel folytatott nyílt párbeszéd biztosítása, valamint az alkalmazottak aktív bevonása és megfelelő képzése révén.

(5) A környezetvédelem terén közösségi szinten kidolgozott jogi eszközökre vonatkozó átfogó megközelítés kialakításának előmozdítása érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak át kell gondolniuk, hogy hogyan vehető figyelembe az EMAS keretében történő nyilvántartásba vétel a jogszabályok kidolgozásában, illetve hogyan használható az a jogszabályok végrehajtásában. Ezen túlmenően – annak érdekében, hogy növeljék az EMAS vonzerejét a szervezetek számára – közbeszerzési szakpolitikáikban figyelembe veszik az EMAS-t, illetve – adott esetben – a munka- és szolgáltatási szerződések teljesítési feltételeinek meghatározásánál az EMAS-t vagy más egyenértékű környezetközpontú irányítási rendszert vesznek alapul.

(6) A szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[19] 15. cikke előírja a Bizottság számára, hogy felülvizsgálja az EMAS-t a működése során szerzett tapasztalatok fényében, és szükség esetén megfelelő módosításokat javasoljon az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(7) A 761/2001/EK tanácsi rendelet bizonyította hatékonyságát a szervezetek környezetvédelmi teljesítményének javítása terén és az említett rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatokat arra kell felhasználni, hogy az EMAS még nagyobb mértékben tudja javítani a szervezetek általános környezetvédelmi teljesítményét.

(8) A szervezeteket ösztönözni kell, hogy önkéntes alapon vegyenek részt az EMAS-ban, amivel előnyre tehetnek szert a szabályozási ellenőrzés, a költségtakarékosság és a nyilvánosságban róluk kialakuló kép révén.

(9) Az EMAS-t a Közösség területén és azon kívül is hozzáférhetővé kell tenni valamennyi, a környezetre hatást gyakorló szervezet számára. Az EMAS-nak eszközöket kell biztosítania számukra e hatások kezeléséhez és az általános környezetvédelmi teljesítményük javításához.

(10) A szervezeteket, főként a kis szervezeteket, ösztönözni kell az EMAS-ban való részvételre. Részvételüket az információhoz, a meglévő támogatási forrásokhoz és a közintézményekhez való hozzáférés elősegítésével és segítségnyújtási intézkedések foganatosításával vagy támogatásával kell előmozdítani.

(11) Az egyéb környezetközpontú irányítási rendszert alkalmazó, de az EMAS-ra áttérni szándékozó szervezetek számára az áttérést a lehető legkönnyebbé kell tenni. Figyelembe kell venni az egyéb környezetközpontú irányítási rendszerekhez való kapcsolódásokat.

(12) Az egy vagy több tagállamban telephellyel rendelkező szervezetek számára lehetővé kell tenni, hogy egyszeri egységes nyilvántartásba vétellel regisztrálják akár az összes telephelyüket.

(13) Meg kell erősíteni azokat a mechanizmusokat, amelyek révén megállapítható az, hogy egy szervezet megfelel-e a környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelményeknek, azzal a célzattal, hogy hitelesebbé váljon az EMAS, és különösen, hogy a tagállamok számára lehetővé váljon a nyilvántartásba vett szervezetek adminisztratív terheinek csökkentése dereguláció vagy szabályozási könnyítés révén.

(14) Az EMAS végrehajtási folyamata magában foglalja az adott szervezet alkalmazottainak és dolgozóinak bevonását, mivel így növekszik a munkahelyi elégedettség, illetve gyarapszik a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos ismeret, amit a munkahelyi környezeten kívül is hasznosítani lehet.

(15) Az EMAS-logót olyan vonzó kommunikációs és marketing eszközzé kell tenni a szervezetek számára, amely növeli az EMAS-szal kapcsolatos vásárlói tudatosságot. Az EMAS-logó használatára vonatkozó szabályokat egyszerűsíteni kell egyetlen egységes logó alkalmazásával, illetve a meglévő korlátozásokat meg kell szüntetni, ha az nem jár együtt a környezetvédelmi termékcímkékkel való összetéveszthetőséggel.

(16) Az EMAS-ban való nyilvántartásba vétel költségeit és díjait ésszerű szinten kell tartani, és annak arányosnak kell lennie a szervezet nagyságával és az illetékes testületek által végzett munka mennyiségével. Az állami támogatásra vonatkozó, a Szerződésben foglalt szabályok sérelme nélkül, fontolóra kell venni kivételek vagy díjcsökkentések lehetővé tételét a kis szervezetek számára.

(17) A szervezeteknek rendszeresen környezetvédelmi nyilatkozatot és a környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentést kell kidolgozniuk és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenniük, amelyben tájékoztatják a közvéleményt és más érdekelt feleket a környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelményeknek való megfelelésükről, illetve környezetvédelmi teljesítményükről.

(18) Az információk relevanciája és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében a szervezet környezetvédelmi teljesítményében elért javulásra vonatkozó jelentésnek a kulcsfontosságú környezetvédelmi területekre összpontosító általános teljesítménymutatókon kell alapulnia. Mindez segíti a szervezeteket abban, hogy teljesítményüket különböző jelentéstételi időszakok tekintetében is összehasonlítsák.

(19) Olyan referenciadokumentumokat kell kidolgozni a tagállamok közötti információcsere és együttműködés révén, amelyek magukban foglalják az egyes ágazatok legjobb környezetgazdálkodási gyakorlatát és környezetvédelmi teljesítménymutatóit . Ezek a dokumentumok segítik a szervezeteket abban, hogy jobban összpontosíthassanak egy adott ágazat legfontosabb környezetvédelmi vetületeire.

(20) A termékek forgalmazása tekintetében akkreditációs és piacfelügyeleti követelmények megállapításáról szóló, […………….-i dátum] xxxx/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet az akkreditációt nemzeti és európai szinten szervezi, illetve felállítja az akkreditáció átfogó kereteit. Ez a rendelet a szükséges mértékben kiegészíti az említett szabályokat, miközben figyelembe veszi az EMAS-rendszer sajátosságait, főként annak szükségességét, hogy az érintett felek, különösen a tagállamok felé megvalósuljon a rendszer magas szintű hitelessége és – adott esetben – specifikusabb szabályokat állapít meg.Ezek a rendelkezések biztosítják és folyamatosan fejlesztik a környezetvédelmi hitelesítők szakmai tudását a független és pártatlan akkreditálási rendszer és továbbképzés, illetve a tevékenységük megfelelő felügyelete révén, így garantálva az EMAS-t alkalmazó szervezetek átláthatóságát és hitelességét.

(21) A promóciós és támogató tevékenységeket a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak egyaránt végeznie kell.

(22) A Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályainak sérelme nélkül a tagállamoknak olyan ösztönzőket kell bevezetniük a nyilvántartásba vett szervezetek számára, mint például az iparág környezetvédelmi teljesítményének javulását elősegítő programok keretében rendelkezésre álló támogatás vagy adókedvezmény.

(23) A tagállamoknak és a Bizottságnak a szervezetek – különösen a kis szervezetek – EMAS-ban való fokozottabb részvételét célzó egyedi intézkedéseket kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk.

(24) E rendelet harmonizált alkalmazásának biztosítása céljából a Bizottság szükség esetén az e rendelet által érintett területen ágazati referenciadokumentumokat dolgoz ki.

(25) E rendeletet – szükség esetén – bizonyos idő elteltével módosítani kell a szerzett tapasztalatok fényében.

(26) Ez a rendelet a 761/2001/EK rendelet helyébe lép, amelyet ezért hatályon kívül kell helyezni.

(27) A szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásával kapcsolatos útmutatásról szóló, 2001. szeptember 7-i 2001/680/EK ajánlás[20] és a környezetvédelmi teljesítménymutatók kiválasztására és az EMAS keretében történő alkalmazására vonatkozó útmutatásról szóló, 2003. július 10-i 2003/532/EK ajánlás[21] alkalmazását be kell szüntetni, mivel azok hasznos elemeit átemelték az őket felváltó ezen rendeletbe.

(28) Mivel a javasolt intézkedés céljait – nevezetesen az egységes hiteles rendszer létrehozását, valamint az eltérő nemzeti rendszerek kialakulásának elkerülését – tagállami szinten nem lehet kellő mértékben megvalósítani, s ezért a javasolt intézkedés léptékére és hatásaira tekintettel ezek a célok közösségi szinten jobban megvalósíthatóak, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(29) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[22] összhangban kell elfogadni.

(30) A Bizottságot különösen fel kell hatalmazni a következőkre: eljárásokat állapítson meg az illetékes testületek szakértői értékelésére, ágazati referenciadokumentumokat dolgozzon ki, elismerje a meglévő környezetközpontú irányítási rendszereket vagy azok részeit, amennyiben azok teljesítik e rendelet megfelelő követelményeit, valamint módosítsa az I–VIII. mellékletet. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és céljuk ezen rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása, többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítés révén, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(31) Mivel ezen rendelet megfelelő működési keretének biztosításához bizonyos időre van szükség, a rendelet hatályba lépését követő hathónapos időszakban a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy módosítsák az akkreditálási testületek és az illetékes testületek által az e rendelet megfelelő rendelkezései szerint követett eljárásokat. E hat hónap folyamán az akkreditálási testületek és az illetékes testületek jogosultak továbbra is a 761/2001/EK rendelet értelmében kidolgozott eljárásokat alkalmazni.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. cikk

A rendelet tárgya

A rendelettel létrejön a Közösségen belüli vagy kívüli szervezetek önkéntes részvételét lehetővé tevő közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (a továbbiakban: EMAS).

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1. „környezetvédelmi politika”: a szervezet általános céljait és cselekvési elveit jelenti a környezetvédelem terén, beleértve a környezettel kapcsolatos összes hatályos jogi követelmény betartását, valamint a környezetvédelmi teljesítmény folyamatos javítása iránti elkötelezettséget;

2. „környezetvédelmi teljesítmény”: a szervezet vezetésének környezetvédelmi tényezőkkel kapcsolatos eredményei;

3. „a jogszabályok betartása”: a környezetvédelemmel kapcsolatos hatályos jogi követelmények – köztük az engedélyezési feltételek – maradéktalan teljesítése;

4. „környezetvédelmi tényező”: a szervezet tevékenységeinek, termékeinek vagy szolgáltatásainak olyan eleme, amely hatással van, vagy hatással lehet a környezetre;

5. „jelentős környezetvédelmi tényező”: olyan környezetvédelmi tényező, amely jelentős környezeti hatással jár vagy járhat;

6. „közvetlen környezetvédelmi tényező”: a szervezet saját tevékenységeihez, termékeihez vagy szolgáltatásaihoz kapcsolódó olyan környezetvédelmi tényezők, amelyek felett a szervezet közvetlen irányítással bír;

7. „közvetett környezetvédelmi tényező”: a szervezet harmadik felekkel folytatott interakciójából eredő környezetvédelmi tényező, amelyet egy szervezet ésszerű mértékig befolyásolhat;

8. „környezeti hatás”: a környezet bármilyen – akár kedvező, akár kedvezőtlen – változása, amely részben vagy egészben a szervezet tevékenységéből, termékeiből vagy szolgáltatásaiból ered;

9. „környezetvédelmi program”: a környezetvédelmi célok és célkitűzések elérése érdekében bevezetett vagy előirányzott intézkedések, felelősségi körök és eszközök leírása és a környezetvédelmi célok és célkitűzések elérésének határideje;

10. „környezetvédelmi cél”: a környezetvédelmi politikából eredő környezetvédelmi cél, amelyet egy szervezet tűzött ki maga elé, és amelyet, ha lehetséges, számszerűsítenek;

11. „környezetvédelmi célkitűzés”: a szervezet egészére vagy annak részeire vonatkozó részletes és számszerűsített teljesítménykövetelmény, amely a környezetvédelmi politikából és a környezetvédelmi célokból ered, s amelyet a környezetvédelmi célok elérése érdekében kell meghatározni és teljesíteni;

12. „környezetközpontú irányítási rendszer”: az általános irányítási rendszer része, amely magában foglalja a szervezeti felépítést, a tervezési tevékenységeket, a felelősségi köröket, az eljárásmódokat, a környezetvédelmi politika kidolgozásának, bevezetésének, megvalósításának, vizsgálatának és fenntartásának folyamatait és eszközeit;

13. „bevált környezetgazdálkodási gyakorlat”: a szervezetek által az érintett ágazatban végrehajtható leghatékonyabb környezetközpontú irányítási rendszer, amely az adott gazdasági és technikai körülmények mellett a legjobb környezetvédelmi teljesítményt eredményezi.

14. „belső környezetvédelmi ellenőrzés”: a szervezet környezetvédelmi teljesítményének a környezet védelmét szolgáló irányítási rendszerének és eljárásainak szisztematikus, dokumentált, rendszeres és objektív értékelése;

15. „ellenőr”: a szervezethez magához, vagy a szervezeten kívüli természetes vagy jogi személyhez tartozó, a szervezet nevében eljáró személy vagy személyek csoportja, aki vagy amely különösen az alkalmazott irányítási rendszer értékelését végzi, illetve megállapítja a szervezet politikájának és programjának való megfelelést, beleértve a szervezetet érintő hatályos jogi követelményeknek való megfelelést is;

16. „környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentés”: átfogó tájékoztatást nyújt a nyilvánosság és a többi érdekelt fél számára a szervezet környezetvédelmi teljesítményéről, illetve a környezetvédelemmel kapcsolatos hatályos jogi kötelezettségek teljesítéséről;

17. „környezetvédelmi nyilatkozat”: a szervezettel kapcsolatban a nyilvánosság és egyéb érdekelt felek számára nyújtott átfogó információ a következőkről:

a) felépítés és tevékenységek,

b) környezetvédelmi politika és környezetközpontú irányítási rendszer,

c) környezetvédelmi tényezők és hatások,

d) környezetvédelmi program, környezetvédelmi célok, célkitűzések,

e) környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentés, amely tájékoztatást nyújt a szervezet környezetvédelmi teljesítményéről, illetve a környezetvédelemmel kapcsolatos hatályos jogi kötelezettségek teljesítéséről;

18. „környezetvédelmi hitelesítő”: a(z) xxxx/2008/EK rendeletben meghatározott megfelelőségértékelő testületnek minősülő, az e rendeletben említett feltételek és eljárások szerint akkreditált természetes vagy jogi személy, illetve az ilyen személyek egyesülése vagy csoportja;

19. „szervezet”: a saját funkciókkal és igazgatással rendelkező, Közösségen belüli vagy kívüli társaság, vállalat, cég, vállalkozás, hatóság vagy intézmény, vagy ezek része, vagy kombinációja, függetlenül attól, hogy jogi személyiséggel rendelkezik-e, illetve a közjog vagy a magánjog alá tartozik;

20. „telephely”: a szervezet ellenőrzése alatt álló adott földrajzi hely, amelyen tevékenységet végeznek, terméket állítanak elő és szolgáltatásokat nyújtanak, beleértve az infrastruktúrát, berendezést és anyagokat;

21. „hitelesítés”: a környezetvédelmi hitelesítő által végzett megfelelőségértékelési eljárás annak bizonyítása érdekében, hogy a szervezet környezetvédelmi politikája, vezetési rendszere és ellenőrzési eljárásai összhangban állnak e rendelet követelményeivel;

22. „érvényesítés”: a hitelesítést végző környezetvédelmi hitelesítő által adott arra vonatkozó megerősítés, hogy a szervezet környezetvédelmi nyilatkozatában és környezetvédelmi teljesítményéről szóló jelentésben foglalt információk és adatok megbízhatók, hitelt érdemlők és helyesek, illetve, hogy azok megfelelnek az e rendeletben meghatározott követelményeknek;

23. „végrehajtó hatóságok”: a tagállam által kijelölt, érintett illetékes hatóságok a környezetvédelemmel kapcsolatos hatályos jogi követelmények megsértésének felderítésére, megelőzésére és kivizsgálására, illetve adott esetben a szükséges végrehajtási intézkedések meghozására;

24. „környezetvédelmi teljesítménymutató”: a szervezet környezetvédelmi teljesítményének mérését lehetővé tevő, egyedi számítási mód;

25. „kis szervezet”:

a) a mikro-, kis- és középvállalkozások a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlásban[23] meghatározottak szerint;

b) a kevesebb mint 10 000 lakost irányító helyi hatóságok, illetve a kevesebb mint 250 személyt alkalmazó és legfeljebb 50 millió euró éves forgalommal, vagy legfeljebb 43 millió euró éves mérlegfőösszeggel rendelkező egyéb hatóságok, amelyek magukban foglalják a következőket:

i. kormányzati vagy más közigazgatási szerv, nyilvános tanácsadó testületek nemzeti, regionális és helyi szinten;

ii. bármilyen természetes vagy jogi személy, aki a nemzeti jog alapján közigazgatási feladatkört lát el, ideértve a környezettel kapcsolatos különleges kötelezettségeket, tevékenységeket és szolgáltatásokat; valamint

iii. a b) pontban említett testület vagy személy ellenőrzése alatt a környezethez kapcsolódóan közfeladatokat vagy -funkciókat ellátó vagy közszolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személy;

26. „akkreditáló testület”: nemzeti akkreditáló testület a(z) xxxx/2008/EK rendelet értelmében.

II. FEJEZET

A szervezetek nyilvántartásba vétele

3. cikk

Az illetékes testület meghatározása

1. Egy adott tagállam szervezeteinek a nyilvántartásba vételi kérelmüket a tagállam illetékes hatóságához kell benyújtaniuk.

2. A Közösségen kívüli szervezetek a nyilvántartásba vételi kérelmüket abban a tagállamban nyújthatják be, amelyben a szervezet hitelesítését és a szervezet környezetközpontú irányítási rendszerének érvényesítését végző környezetvédelmi hitelesítőt akkreditálták.

3. Az egy vagy több tagállamban telephellyel rendelkező szervezet kérheti, hogy az összes, illetve egy bizonyos számú telephelyét egyetlen egységes összesített nyilvántartásba vétel során regisztrálja.

Az egyszeri egységes összesített nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet azon tagállam illetékes testületének kell benyújtani, amelyben a szervezet e rendelkezés célját szolgáló székhelye, vagy vezetőségi központja található.

4. cikk

A nyilvántartásba vétel előkészítése

1.A nyilvántartásba vételüket első alkalommal kérő szervezeteknek a I. mellékletnek megfelelően a szervezet valamennyi környezetvédelmi tényezőjének környezeti állapotfelmérését el kell végezniük.

2. A szervezet konzultálhat a 33. cikk (3) bekezdésében említett, a szervezet nyilvántartásba vételének helye szerinti tagállamban székhellyel rendelkező testülettel.

3. A 45. cikk (4) bekezdése szerint elismert hitelesített környezetközpontú irányítási rendszerrel rendelkező szervezetek számára nem kötelező a teljes előzetes környezeti állapotfelmérés elvégzése az elismert hitelesített környezetközpontú irányítási rendszer alapján rendelkezésre álló adatok tekintetében.

4. Az állapotfelmérés eredményének fényében a szervezeteknek az II. mellékletben említett összes követelményt teljesítő, és – adott esetben – az érintett ágazat vonatkozásában a 46. cikkben említett legjobb környezetgazdálkodási gyakorlatot figyelembe vevő környezetközpontú irányítási rendszert kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk.

5. A szervezeteknek tárgyi vagy írásos bizonyítékot kell szolgáltatnia arról, hogy a szervezet megfelel a környezettel kapcsolatos valamennyi alkalmazandónak ítélt jogi követelménynek.

A szervezetek a 33. cikk (5) bekezdésével összhangban az illetékes végrehajtó hatóságtól vagy hatóságoktól megfelelőségi tanúsítvány kiadását kérelmezhetik.

A Közösségen kívüli szervezetnek hivatkoznia kell a kérelem benyújtásának helye szerinti tagállamban a hasonló szervezetekre alkalmazandó környezettel kapcsolatos jogi követelményekre.

6. A szervezeteknek a III. mellékletben foglalt követelményeknek megfelelő belső ellenőrzést kell végrehajtaniuk.

7. A szervezeteknek a IV. melléklet B. része szerinti környezetvédelmi nyilatkozatot kell készíteniük.

Amennyiben rendelkezésre állnak az adott ágazatra vonatkozó, a 46. cikkben említett ágazati referenciadokumentumok, a szervezet teljesítményének értékelését a vonatkozó dokumentum alapján kell elvégezni.

8. Az előzetes környezeti állapotfelmérés, a környezetközpontú irányítási rendszer, az ellenőrzési eljárás és a környezetvédelmi nyilatkozat hitelesítését, illetve a környezetvédelmi nyilatkozat érvényesítését egy akkreditált hitelesítő végzi.

5. cikk

Nyilvántartásba vétel iránti kérelem

1. Valamennyi olyan szervezet kérheti nyilvántartásba vételét, amely teljesíti a 4. cikkben előírt követelményeket.

2. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet a 3. cikkel összhangban meghatározott illetékes testülethez kell benyújtani és a kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:

a) az érvényesített környezetvédelmi nyilatkozat elektronikus formátumban;

b) a 24. cikk (9) bekezdésében említett nyilatkozat, amelyet a környezetvédelmi nyilatkozatot érvényesítő környezetvédelmi hitelesítő írt alá;

c) kitöltött formanyomtatványt, amely legalább a VI. melléklet szerinti legszükségesebb adatokat tartalmazza;

d) a vonatkozó díjak befizetésének igazolása.

III. FEJEZET

A nyilvántartásba vett szervezetekre vonatkozó kötelezettségek

6. cikk

Az EMAS-nyilvántartás fenntartása

1. A nyilvántartásba vett szervezet háromévente elvégzi a következőket:

27. hitelesítteti a teljes környezetközpontú irányítási rendszert és az ellenőrzési programot,

28. kidolgozza a környezetvédelmi nyilatkozatot a IV. melléklet B. és D. részében foglalt követelményeknek megfelelően,

29. érvényesítteti a környezetvédelmi nyilatkozatot,

30. továbbítja az érvényesített környezetvédelmi nyilatkozatot az illetékes testülethez,

31. továbbít az illetékes testülethez egy kitöltött formanyomtatványt, amely legalább a VI. melléklet szerinti legszükségesebb adatokat tartalmazza.

2. A nyilvántartásba vett szervezet évente elvégzi a következőket:

32. elvégzi a környezetvédelmi teljesítmény, illetve a környezetvédelemmel kapcsolatos hatályos jogi követelményeknek való megfelelés belső ellenőrzését a III. mellékletnek megfelelően,

33. kidolgozza a környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentést a IV. melléklet C. és D. részében foglalt követelményeknek megfelelően,

34. továbbítja az érvényesített környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentést az illetékes testülethez,

35. továbbít az illetékes testülethez egy kitöltött formanyomtatványt, amely legalább a VI. melléklet szerinti legszükségesebb adatokat tartalmazza.

3. A nyilvántartásba vett szervezeteknek a környezetvédelmi nyilatkozatukat és a környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentésüket a nyilvántartásba vételtől számított egy hónapon belül, valamint a nyilvántartásba vétel fenntartását követően egy hónappal a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni.

Ezt a követelményt úgy is teljesíthetik, hogy kérésre biztosítják a hozzáférést a környezetvédelmi nyilatkozathoz, illetve úgy, hogy a környezetvédelmi nyilatkozatot tartalmazó internetes oldalakra mutató hivatkozásokat hoznak létre.

A szervezet tájékoztatja az illetékes testületet a nyilvános hozzáférés módjáról.

7. cikk

Eltérés kis szervezetek számára

1. Az illetékes testület egy kis szervezet kérésére meghosszabbítja a 6. cikk (1) bekezdésében említett hároméves időközt ötéves időközre, vagy a 6. cikk (2) bekezdésében említett egyéves időközt kétéves időközre, feltéve, hogy valamennyi következő feltétel teljesül:

a) nem áll fenn környezeti kockázat lehetősége,

b) a szervezet nem tervez működési módosítást környezetközpontú irányítási rendszerében, valamint

c) nem áll fenn jelentős helyi környezetvédelmi probléma lehetősége.

2. Az (1) bekezdésben említett meghosszabbítás odaítélése érdekében az érintett szervezetnek kérelmet kell benyújtania az őt nyilvántartásba vevő illetékes testülethez, és tanúsítania kell, hogy teljesíti az eltérés feltételeit.

3. Az (1) bekezdésben említett 2 évre történő hosszabbítás lehetőségével élő szervezeteknek az érvényesítetlen környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentést minden olyan évben be kell nyújtaniuk az illetékes testülethez, amelyben mentesülnek az érvényesített környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentés benyújtásának kötelezettsége alól.

8. cikk

Lényeges változtatások

1. Ha egy nyilvántartásba vett szervezetben lényeges változtatás következik be, a szervezet a változtatásra, valamint annak környezetvédelmi tényezőire és hatásaira vonatkozóan környezeti állapotfelmérését végez.

2. A szervezet ennek megfelelően frissíti előzetes környezeti állapotfelmérését és módosítja környezetvédelmi politikáját.

3. A frissített környezeti állapotfelmérést és a módosított környezetvédelmi politikát hitelesíteni és érvényesíteni kell.

4. Az érvényesítés után a változásokat a VI. mellékletben meghatározott formanyomtatvány segítségével az illetékes testület elé kell terjeszteni és nyilvánosságra kell hozni.

9. cikk

Környezetvédelmi ellenőrzés

1. A nyilvántartásba vett szervezet olyan ellenőrzési programot állít fel, amely biztosítja, hogy bizonyos időközönként – ami nem haladhatja meg a három évet – a szervezet valamennyi tevékenységét ellenőrzésnek vetik alá a III. mellékletben meghatározott feltételeknek megfelelően.

2. Az ellenőrzést olyan ellenőrök hajtják végre, akik egyénileg vagy együttesen rendelkeznek a feladat elvégzéséhez szükséges szaktudással, és kellő mértékben függetlenek az ellenőrzés alá vont tevékenységtől ahhoz, hogy objektív módon tudjanak értékítéletet hozni.

3. A szervezet környezetvédelmi ellenőrzési programja meghatározza az egyes ellenőrzések vagy az ellenőrzési ciklus céljait, beleértve az ellenőrzés gyakoriságát is minden egyes tevékenység esetében.

4. Az ellenőröknek minden egyes környezetvédelmi ellenőrzés és ellenőrzési ciklus végén írásos ellenőrzési jelentést kell készíteniük.

5. Az ellenőr az ellenőrzés megállapításait és következtetéseit közli a szervezettel.

6. Az ellenőrzési eljárás után a szervezet megfelelő cselekvési tervet készít és valósít meg.

7. A szervezet megfelelő mechanizmusokat alkalmaz, hogy biztosítsa az ellenőrzési eredmények alapján szükségessé vált követő intézkedések meghozását.

10. cikk

Az EMAS-logó használata

1. Az V. mellékletben meghatározott EMAS-logót kizárólag a nyilvántartásba vett szervezetek használhatják és csakis addig, míg regisztrációjuk érvényes.

A logón mindig fel kell tüntetni a szervezet nyilvántartásba vételi számát.

2. Az EMAS-logót kizárólag az V. mellékletben megállapított technikai feltételeknek megfelelően lehet használni.

3. Amennyiben egy szervezet a 3. cikk (3) bekezdése értelmében úgy dönt, hogy a vállalati nyilvántartásba vételt nem alkalmazza valamennyi telephelyére, gondoskodik arról, hogy a nyilvánossággal folytatott kommunikációja során és az EMAS-logó használata tekintetében egyértelmű legyen melyik telephelyére érvényes a nyilvántartásba vétel.

4. A logó nem használható más tevékenységeket és szolgáltatásokat érintő összehasonlításokban, illetve ha fennáll annak lehetősége, hogy más környezetvédelmi termékcímkékkel összetéveszthetik.

5. A nyilvántartásba vett szervezet által közzétett minden környezetvédelmi információn feltüntethető az EMAS-logó, ha abban a szervezet utalást tesz az információ alapjául szolgáló legfrissebb környezetvédelmi nyilatkozatára, illetve ha azt környezetvédelmi hitelesítő érvényesítette, és véleménye szerint az:

a) pontos,

b) megalapozott és ellenőrizhető,

c) releváns és megfelelő szövegösszefüggésben vagy keretek között került felhasználásra,

d) a szervezet általános környezetvédelmi teljesítményét jelzi,

e) nem áll fenn a félreértelmezés lehetősége,

f) a teljes környezetvédelmi hatás szempontjából jelentős.

IV. FEJEZET

Az illetékes testületekre vonatkozó szabályok

11. cikk

Az illetékes testületek kijelölése és szerepe

1. A szervezetek e rendelettel összhangban történő nyilvántartásba vételéért felelős illetékes testületet a tagállamok jelölik ki.

Az illetékes testület ellenőrzi a szervezetek felvételét a nyilvántartásba és bejegyzésük fenntartását.

2. Az illetékes testület lehet országos, regionális vagy helyi illetőségű.

3. Az illetékes testület összetétele garantálja annak függetlenségét és semlegességét.

4. Az illetékes testületnek rendelkeznie kell a feladata megfelelő ellátásához szükséges minden erőforrással, pénzügyi eszközök és személyi állomány tekintetében egyaránt.

5. Az illetékes testület e rendeletet következetes módon alkalmazza, valamint a 16. cikkben előírtaknak megfelelően részt vesz a rendszeres szakértői értékelésben.

12. cikk

A nyilvántartásba vételi eljárásra vonatkozó kötelezettségek

1. Az illetékes testület eljárásokat dolgoz ki a szervezetek nyilvántartásba vételére. Ezek különösen az alábbiakra vonatkozóan állapítanak meg szabályokat:

a) az érdekelt feleknek – beleértve az akkreditációs testületeket és az illetékes végrehajtó hatóságokat – a nyilvántartást kérelmező vagy nyilvántartásba vett szervezetekkel kapcsolatos észrevételeinek figyelembevétele,

b) a szervezetek nyilvántartásba vételének elutasítása, a nyilvántartásból való felfüggesztése, vagy törlése, és

c) határozatai elleni fellebbezések és panaszok rendezése.

2. Az illetékes testületek létrehozzák és vezetik a tagállamukban nyilvántartásba vett szervezetek nyilvántartását, amelyben elektronikus formátumban a szervezetek környezetvédelmi nyilatkozata és a környezetvédelmi teljesítményükről szóló jelentés is szerepel, és azt havonta frissítik.

A nyilvántartás egy internetes oldalon nyilvánosan hozzáférhető.

3. Az illetékes testületek havonta tájékoztatják a Bizottságot a (2) bekezdésben említett nyilvántartás változásairól.

13. cikk

A szervezetek nyilvántartásba vétele

1. Az illetékes testületek a szervezetek nyilvántartásba vételi kérelmét az e célból kidolgozott eljárásokkal összhangban ítélik meg.

2. Ha egy szervezet nyilvántartásba vételét kérelmezi, az illetékes testület nyilvántartásba veszi a szervezetet és a kérelmet nyilvántartási számmal látja el, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) az illetékes testülethez benyújtott nyilvántartásba vételi kérelem tartalmazza valamennyi, az 5. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában említett dokumentumot;

b) az illetékes testület ellenőrizte, hogy a hitelesítés és érvényesítés a 24–27. cikkben megállapított kötelezettségeknek megfelelően történt; valamint

c) az illetékes testület a benyújtott tárgyi bizonyítékok vagy az illetékes végrehajtó hatóságtól kapott kedvező jelentés alapján megbizonyosodott arról, hogy a szervezet megfelel a jogi követelményeknek;

3. Az illetékes testület tájékoztatja a szervezetet annak nyilvántartásba vételéről.

4. Ha egy illetékes testület arra a megállapításra jut, hogy a kérelmező szervezet nem teljesíti a (2) bekezdésben megállapított követelményeket, el kell utasítania a szervezet nyilvántartásba vételét.

5. Ha az illetékes testület olyan felügyeleti jelentést kap az akkreditáló testülettől, amely arról tanúskodik, hogy a környezetvédelmi hitelesítő a tevékenységét nem kellő alapossággal végezte annak biztosításához, hogy a kérelmező szervezet teljesítse e rendelet követelményeit, akkor a szervezet nyilvántartásba vételét el kell utasítani.

6. Annak érdekében, hogy az illetékes testület elegendő információval rendelkezzen a szervezetek nyilvántartásba vételének elutasítására vonatkozó határozatához, konzultációt kell folytatnia az érintett felekkel, beleértve a szervezetet is.

14. cikk

Szervezetek nyilvántartási bejegyzésének felfüggesztése vagy törlése

1. Ha egy illetékes testület véleménye szerint a kérelmező szervezet nem felel meg e rendelet követelményeinek, lehetőséget kell biztosítania a szervezetnek, hogy a kérdésben kifejtse saját álláspontját. Amennyiben nem ad kielégítő magyarázatot, a szervezet bejegyzését törölni kell, vagy fel kell függeszteni a nyilvántartásban.

2. Ha az illetékes testület olyan felügyeleti jelentést kap az akkreditáló testülettől, amely arról tanúskodik, hogy a környezetvédelmi hitelesítő a tevékenységét nem kellő alapossággal végezte annak biztosításához, hogy az EMAS-ban nyilvántartásba vett szervezet teljesítse e rendelet követelményeit, akkor a nyilvántartásba vételt fel kell függeszteni.

3. A nyilvántartásba vett szervezet bejegyzését fel kell függeszteni vagy törölni kell a nyilvántartásból, amennyiben a felszólítástól számított egy hónapon belül nem nyújtja be az illetékes hatósághoz a következők valamelyikét:

a) a környezetvédelmi nyilatkozatok és a környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentés érvényesített frissítéseit, vagy a 24. cikk (9) bekezdésében említett, aláírt nyilatkozatot;

b) a szervezet által kitöltött formanyomtatványt, amely legalább a VI. melléklet szerinti legszükségesebb adatokat tartalmazza.

4. Ha egy illetékes testületet az illetékes végrehajtó hatóság arról tájékoztat, hogy a szervezet nem teljesít valamilyen, a környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelményt, az ilyen szervezet bejegyzését fel kell függeszteni vagy törölni kell a nyilvántartásból.

5. Amennyiben az illetékes testület úgy határoz, hogy felfüggeszti vagy törli a nyilvántartásba vételt, legalább a következőket kell figyelembe vennie:

a) milyen környezeti hatása van annak, hogy a szervezet nem teljesíti az e rendeletben előírt kötelezettségeket;

b) annak előreláthatóságát, hogy a szervezet nem teljesíti az e rendeletben előírt kötelezettségeket, illetve az ehhez vezető körülmények előreláthatóságát;

c) a szervezet korábban már elmulasztotta-e teljesíteni az e rendeletben előírt kötelezettségeket; valamint

d) a szervezet sajátos körülményeit.

6. Annak érdekében, hogy az illetékes testület elegendő információval rendelkezzen a szervezet bejegyzésének nyilvántartásból való felfüggesztésére, vagy törlésére vonatkozó határozatához, konzultációt kell folytatnia az érintett felekkel, beleértve a szervezetet is.

7. Amennyiben az illetékes testület nem az akkreditáló testület felügyeleti jelentéséből jutott arra vonatkozó információhoz, hogy a környezetvédelmi hitelesítő a tevékenységét nem kellő alapossággal végezte annak eldöntéséhez, hogy a szervezet e rendelet követelményeit teljesíti-e, konzultálnia kell a környezetvédelmi hitelesítőt felügyelő akkreditáló testülettel.

8. Az illetékes testületnek meg kell indokolnia az általa hozott valamennyi intézkedést.

9. Az illetékes testület megfelelően tájékoztatja a szervezetet az érintett felekkel folytatott konzultációról.

10. A szervezet bejegyzésének nyilvántartásból való felfüggesztését meg kell szüntetni, amennyiben az illetékes testület kielégítő információt kapott arról, hogy a szervezet teljesíti e rendelet követelményeit.

15. cikk

Az illetékes testületek fóruma

1. Az illetékes testületek felállítják az összes tagállam illetékes testületét magában foglaló fórumot (a továbbiakban: fórum). E fórum évente legalább egyszer ülésezik a Bizottság képviselőjének jelenlétében.

2. Valamennyi tagállam illetékes testülete részt vesz a fórumban. Amennyiben egy tagállamon belül több illetékes testületet is létrehoztak, meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket, hogy valamennyiüket tájékoztassák a fórum tevékenységéről.

3. A fórum útmutatást dolgoz ki abból a célból, hogy e rendelettel összhangban biztosítva legyen a szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárások egységessége, beleértve a nyilvántartás felfüggesztését és a nyilvántartásból való törlést is. Az iránymutatást tartalmazó dokumentumokat és a szakértői értékelésre vonatkozó dokumentumokat el kell juttatnia a Bizottsághoz. Ezeket a dokumentumokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

4. A fórum elfogadja saját eljárási szabályzatát.

16. cikk

Az illetékes testületek szakértői értékelése

1. A szakértői értékelést a fórum szervezi meg, hogy felmérje az illetékes testületek nyilvántartási rendszerének e rendeletnek való megfelelőségét, illetve hogy kidolgozza a nyilvántartásra vonatkozó szabályok alkalmazásának harmonizált megközelítését.

2. A szakértői értékelést rendszeresen, de legalább négyévente el kell végezni. Valamennyi illetékes testületnek részt kell vennie a szakértői értékelésben.

3. A szakértői értékelésnek magában kell foglalnia legalább az alábbiakkal kapcsolatos szabályok és eljárások értékelését:

a) nyilvántartásba vétel;

b) a nyilvántartásba vétel elutasítása;

c) a szervezet bejegyzésének a 12. cikk (2) bekezdésében említett felfüggesztése;

d) a szervezetnek a 12. cikk (2) bekezdésében említett nyilvántartásból való törlése;

e) a 12. cikk (2) bekezdésben említett nyilvántartás vezetése.

4. A Bizottság eljárást dolgoz ki az értékelések elvégzésére, beleértve az értékelés nyomán hozott határozatok elleni megfelelő fellebbezési eljárásokat.

Ezeket az intézkedéseket – amelyek célja az ezen rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

5. A fórum eljuttatja a Bizottságnak a szakértői értékelésről készült éves jelentését.

A jelentést nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

V. FEJEZET

Környezetvédelmi hitelesítők

17. cikk

A környezetvédelmi hitelesítők feladatköre

1. A környezetvédelmi hitelesítők értékelik, hogy egy adott szervezet környezeti állapotfelmérése, környezetvédelmi politikája, irányítási rendszere és ellenőrzési eljárásai megfelelnek-e e rendelet követelményeinek.

2. A környezetvédelmi hitelesítők a következőket ellenőrzik:

a) e rendelet valamennyi követelményének a szervezet általi teljesítését, tekintettel az előzetes környezeti állapotfelmérésre, a környezetközpontú irányítási rendszerre, a környezetvédelmi ellenőrzésre és annak eredményeire, valamint a környezetvédelmi nyilatkozatra vagy a környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentésre;

b) a környezettel kapcsolatos hatályos közösségi, nemzeti, regionális vagy helyi jogi követelmények szervezet általi teljesítését;

c) a szervezet környezetvédelmi teljesítményének folyamatos javulását; valamint

d) az adatok és információk megbízhatóságát, hitelességét és helyességét a következő dokumentumokban:

i. a környezetvédelmi nyilatkozat;

ii. a környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentés;

iii. az érvényesítendő bármilyen környezetvédelmi információ.

3. A környezetvédelmi hitelesítő vizsgálja különösen az előzetes környezeti állapotfelmérés, vagy a szervezet által lefolytatott környezetvédelmi ellenőrzés vagy más eljárás technikai megfelelőségét az ilyen ellenőrzési tevékenység felesleges megkettőzése nélkül.

4. A környezetvédelmi hitelesítő adott esetben szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végez annak megállapítása céljából, hogy a belső ellenőrzés eredményei megbízhatóak-e.

5. A szervezet nyilvántartásba vételének előkészítéséhez elvégzett hitelesítésnél a környezetvédelmi hitelesítő ellenőrzi, hogy a szervezet teljesíti-e legalább az alábbi követelményeket:

a) rendelkezik egy teljes mértékben működőképes környezetközpontú irányítási rendszerrel a II. melléklettel összhangban;

b) rendelkezik egy teljes mértékben megtervezett és működő, a I. melléklettel összhangban álló ellenőrzési programmal, amely már olyan szinten működik, hogy legalább a legjelentősebb környezeti hatással járó területekre kiterjed;

c) elvégezték a II. melléklet A. részében említett vezetői felülvizsgálatot; valamint

d) elkészítették a IV. melléklet B. része szerinti környezetvédelmi nyilatkozatot.

6. A nyilvántartás 6. cikk (1) bekezdésében említett fenntartásának hitelesítése alkalmazásában, a környezetvédelmi hitelesítő azt ellenőrzi, hogy a szervezet teljesíti-e az alábbi követelményeket:

a) rendelkezik egy teljes mértékben működőképes, a II. melléklettel összhangban álló környezetvédelmi vezetési rendszerrel;

b) rendelkezik egy teljesen működőképes, megtervezett programmal, legalább egy teljesített működési ciklussal a III. mellékletnek megfelelően;

c) elvégeztek egy vezetői felülvizsgálatot; valamint

d) elkészítették a IV. melléklet B. része szerinti környezetvédelmi nyilatkozatot.

7. A nyilvántartás 6. cikk (2) bekezdésében említett fenntartásának hitelesítése alkalmazásában, a környezetvédelmi hitelesítő azt ellenőrzi, hogy a szervezet teljesíti-e legalább az alábbi követelményeket:

a) elvégezte a környezetvédelmi teljesítmény, illetve a környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelményeknek való megfelelés belső ellenőrzését a III. mellékletnek megfelelően;

b) a szervezet folyamatosan teljesíti a környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelményeket, és folyamatosan javítja a környezetvédelmi teljesítményét; valamint

c) a szervezet elkészítette a IV. melléklet C. részével összhangban álló környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentést.

18. cikk

A hitelesítés gyakorisága

1. A szervezettel konzultálva a környezetvédelmi hitelesítő megtervezi a programot annak biztosítására, hogy a 4., 5. és 6. cikkben említett nyilvántartásba vételhez és a nyilvántartás fenntartásához szükséges minden elem hitelesítése megtörténjen.

2. A környezetvédelmi hitelesítő legfeljebb 12 havonként érvényesíti a környezetvédelmi nyilatkozatban vagy a környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentésben szereplő bármilyen frissített adatot.

19. cikk

A környezetvédelmi hitelesítőkre vonatkozó követelmények

1. Az e rendelet szerinti akkreditáció elnyerése érdekében a leendő környezetvédelmi hitelesítőnek kérelmet kell benyújtania ahhoz az illetékes testülethez, amelytől az akkreditációt várja.

Ebben a kérelemben részletezni kell a kérelmezett akkreditáció hatáskörét a 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben[24] megállapított gazdasági tevékenységek osztályozására történő utalással.

2. A környezetvédelmi hitelesítő a kérelmezett akkreditáció hatályát érintő ismereteit, tapasztalatait és technikai kapacitását megfelelően bizonyítja az akkreditáló testület előtt az alábbi területeken:

a) ez a rendelet;

b) a környezetközpontú irányítási rendszerek általános működése;

c) a Bizottság által a 46. cikk értelmében kiadott, az e rendelet alkalmazására vonatkozó ágazati referenciadokumentumok;

d) a hitelesítés és érvényesítés tárgyát képező tevékenység szempontjából irányadó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási követelmények;

e) a környezetvédelmi tényezők és hatások, beleértve a fenntartható fejlődés környezetvédelmi dimenzióit;

f) a hitelesítés és érvényesítés tárgyát képező tevékenység környezetvédelmi kérdések szempontjából irányadó műszaki vonatkozásai;

g) a hitelesítés és érvényesítés tárgyát képező tevékenység általános működése a irányítási rendszer megfelelőségének értékelése érdekében, a szervezetnek és termékeinek, szolgáltatásainak és műveleteinek a környezettel való kölcsönhatására tekintettel, beleértve legalább a következőket:

i. a szervezet által alkalmazott technológiák;

ii. a tevékenységek során használt terminológia és eszközök;

iii. a működési tevékenységek és a környezettel való kölcsönhatásuk jellegzetességei;

iv. a jelentősebb környezetvédelmi tényezők értékelésének módszertana;

v. a környezetszennyezés csökkentése és a kárenyhítést szolgáló technológiák;

h) a környezetvédelmi ellenőrzési követelmények és módszerek, beleértve a következők elvégzésének képességét: a környezetközpontú irányítási rendszer hatékony hitelesítési ellenőrzése, a megfelelő ellenőrzési megállapítások és következtetések meghatározása, szóbeli vagy írásos ellenőrzési jelentés készítése a hitelesítési ellenőrzés átlátható dokumentációja érdekében;

i. információellenőrzés, környezetvédelmi nyilatkozat és a környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentés az adatkezelés, adattárolás és adatfelhasználás tekintetében, az adatok írásos és grafikus bemutatása az esetleges adathibák megítélésére, feltevések és becslések alkalmazása;

j) a termékek és szolgáltatások környezetvédelmi dimenziói, beleértve a felhasználási és a felhasználás utáni környezetvédelmi tényezőket és teljesítményt; valamint a környezetvédelmi döntéshozatalt szolgáló adatok integritását.

3. A környezetvédelmi hitelesítőnek rendelkeznie kell a (2) bekezdésben említett területeken folyamatos szakmai fejlődést biztosító rendszerrel, és lehetővé kell tennie a fejlődés értékelését az akkreditáló testület számára.

4. A környezetvédelmi hitelesítőnek függetlennek kell lennie – különösen a szervezet ellenőrétől vagy tanácsadójától –, pártatlanul és objektívan kell ellátnia tevékenységét.

5. A környezetvédelmi hitelesítőnek gondoskodnia kell arról, hogy mentes legyen minden kereskedelmi, pénzügyi vagy egyéb nyomástól, amely befolyásolhatja az ítéletét, vagy veszélyeztetheti a független ítéletébe és feddhetetlenségébe vetett bizalmat e tevékenységekkel kapcsolatban. A környezetvédelmi hitelesítő az e vonatkozásban alkalmazandó valamennyi szabályt betartja.

6. A környezetvédelmi hitelesítőnek dokumentálnia kell az e rendelet hitelesítésre és érvényesítésre vonatkozó követelményeinek teljesítését szolgáló módszereket és eljárásokat, többek között a minőségellenőrzési mechanizmusokat és titoktartási rendelkezéseket is.

7. Ha a szervezet környezetvédelmi hitelesítőként jár el, rendelkeznie kell a szervezeten belüli szervezeti felépítést és felelősségeket részletező szervezeti ábrával és a jogállást, a tulajdonviszonyokat és a finanszírozási forrásokat ismertető kimutatással.

A szervezeti ábrát kérésre hozzáférhetővé kell tenni.

20. cikk

Kiegészítő követelmények azon környezetvédelmi hitelesítők számára, akik természetes személyek és a hitelesítési és érvényesítési tevékenységet önállóan végzik

1. Az önálló hitelesítést és érvényesítést végző környezetvédelmi hitelesítőként eljáró természetes személyek a 19. cikkben megállapított követelmények teljesítésén túl rendelkeznek a következőkkel:

a) minden szükséges szakmai képesítés az akkreditált területükön hitelesítési és érvényesítési tevékenység lefolytatására,

b) korlátozott akkreditálási hatáskör a szakmai képesítéstől függően.

2. Az e követelményeknek való megfelelést az akkreditálás előtt végzett értékeléssel és az akkreditáló testület általi felügyelettel kell biztosítani.

21. cikk

A harmadik országokban tevékenykedő környezetvédelmi hitelesítőkre vonatkozó kiegészítő követelmények

1. Amennyiben egy környezetvédelmi hitelesítő harmadik országban kíván hitelesítési és érvényesítési tevékenységet folytatni, kiegészítő akkreditációt kérhet az adott harmadik országra vonatkozóan.

2. A harmadik országra vonatkozó akkreditáció elnyerése érdekében a környezetvédelmi hitelesítőnek a 19. és 20. cikkben meghatározott követelményeken túl a következő követelményeknek kell megfelelnie:

a) az akkreditáció tárgyát képező harmadik ország környezetére irányadó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási követelmények ismerete és megértése;

b) az akkreditáció tárgyát képező harmadik ország hivatalos nyelvének ismerete és megértése.

3. A (2) bekezdésben meghatározott követelmények akkor tekinthetőek teljesítettnek, ha a környezetvédelmi hitelesítő bizonyítja, hogy az említett követelményeket teljesítő szakképzett személlyel vagy szervezettel szerződéses viszonyban áll.

Ez a személy vagy szervezet független a hitelesítendő szervezettől.

22. cikk

A környezetvédelmi hitelesítők felügyelete

1. A környezetvédelmi hitelesítők által végzett hitelesítési és érvényesítési tevékenység felügyeletét a következő helyeken a következő testületek végzik:

a) a környezetvédelmi hitelesítő akkreditálásának helye szerinti tagállamban a felügyeletet az akkreditálást odaítélő akkreditáló testület végzi;

b) harmadik ország környezetvédelmi hitelesítőjének felügyeletét az akkreditálást az említett tevékenységek tekintetében odaítélő akkreditáló testület végzi;

c) a környezetvédelmi hitelesítő akkreditálásának helyétől eltérő tagállamban a felügyeletet az adott tagállam akkreditáló testülete végzi.

2. Minden egyes, tagállamban végzett hitelesítés előtt legalább öt munkanappal a környezetvédelmi hitelesítő értesíti az érintett környezetvédelmi hitelesítő felügyeletéért felelős akkreditáló testületet akkreditálásának részleteiről, illetve a hitelesítés időpontjáról és helyéről.

3. A környezetvédelmi hitelesítő haladéktalanul tájékoztatja az akkreditáló testületet az akkreditálását vagy annak hatáskörét érintő minden változásról.

4. Rendszeres időközönként, de legfeljebb 24 havonta az akkreditáló testület intézkedést hoz a vállalt hitelesítési és érvényesítési tevékenységek minőségének nyomon követésére, illetve annak biztosítására, hogy a környezetvédelmi hitelesítő továbbra is teljesítse az akkreditálási követelményeket.

5. A felügyelet az irodában végzett ellenőrzésből, a szervezetek helyszíni felügyeletéből, kérdőívekből, a környezetvédelmi hitelesítő által érvényesített környezetvédelmi nyilatkozat vagy környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentés vizsgálatából, valamint a hitelesítési jelentés vizsgálatából állhat.

A felügyelet arányos a környezetvédelmi hitelesítő által vállalt tevékenységgel.

6. Az akkreditálás megszüntetésére vagy felfüggesztésére, vagy az akkreditálás hatáskörének korlátozására az akkreditáló testület csak azután hozhat döntést, hogy a környezetvédelmi hitelesítő lehetőséget kapott a vélemény-nyilvánításra.

7. Ha a felügyelő akkreditáló testület úgy ítéli meg, hogy a környezetvédelmi hitelesítő által végzett munka minősége nem felel meg a rendeletben előírt követelményeknek, felügyeleti jelentést kell átadnia az érintett környezetvédelmi hitelesítőnek és azon illetékes testületnek, amelynek az érintett szervezet nyilvántartásba vételi kérelmét benyújtja, vagy azon testületnek, amely az érintett szervezetet nyilvántartásba vette.

További vita esetén a felügyeleti jelentést az akkreditáló testületek 30. cikkben említett ülése számára kell eljuttatni.

23. cikk

A hitelesítési tevékenységet nem az akkreditálás helye szerinti tagállamban folytató környezetvédelmi hitelesítők felügyeletének kiegészítő követelményei

1. Az egyik tagállamban akkreditált környezetvédelmi hitelesítő legalább 5 munkanappal a másik tagállamban folytatandó hitelesítési és érvényesítési tevékenységének megkezdése előtt olyan értesítést küld ez utóbbi tagállam akkreditáló testületének, amely információkat tartalmaz a következőkről:

a) akkreditálásának részletei, szakmai képesítése, valamint adott esetben a csoport összetétele,

b) a hitelesítés és az érvényesítés időpontja és helye;

c) a szervezet címe és kapcsolattartási adatai.

Ezt az értesítést minden új hitelesítési és érvényesítési tevékenység megkezdése előtt meg kell küldeni.

2. Az akkreditáló testület tájékoztatást kérhet a hitelesítő környezetvédelemmel kapcsolatos, vonatkozó jogi ismereteiről.

3. Az akkreditáló testület az (1) bekezdésben említett feltételeken túlmenően csak akkor írhat elő egyéb feltételeket, ha azok nem korlátozzák a környezetvédelmi hitelesítő jogát arra vonatkozóan, hogy az akkreditálás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban folytasson tevékenységet.

4. Az akkreditáló testület nem használhatja fel az (1) bekezdésben említett eljárást a környezetvédelmi hitelesítő tevékenysége megkezdésének késleltetésére. Amennyiben az akkreditáló testület nem képes a (2) és (3) bekezdés szerinti feladatainak teljesítésére a hitelesítésnek és az érvényesítésnek a hitelesítő által az (1) bekezdés b) pontja szerint közölt időpontja előtt, arról megalapozott indokolást nyújt be a hitelesítőnek.

5. Az akkreditáló testületek nem számíthatnak fel diszkriminatív díjat az értesítésért és a felügyeletért.

6. Ha a felügyelő akkreditáló testület úgy ítéli meg, hogy a környezetvédelmi hitelesítő által végzett munka minősége nem felel meg a rendeletben előírt követelményeknek, felügyeleti jelentést kell átadnia az érintett környezetvédelmi hitelesítőnek, az akkreditációt odaítélő akkreditáló testületnek, és azon illetékes testületnek ahol az érintett szervezet nyilvántartásba vételi kérelmét benyújtja, vagy azon testületnek ahol az érintett szervezetet nyilvántartásba vették. További vita esetén a felügyeleti jelentést az akkreditáló testületek 30. cikkben említett ülése számára kell eljuttatni.

7. A szervezeteknek lehetővé kell tenniük az akkreditáló testületek számára, hogy a környezetvédelmi hitelesítő felügyeletét a hitelesítési és érvényesítési folyamat során lássák el.

24. cikk

A hitelesítés és az érvényesítés elvégzésének feltételei

1. A környezetvédelmi hitelesítő akkreditálása hatáskörén belül működik a szervezettel kötött írásos megállapodás alapján.

A megállapodás:

a) meghatározza a tevékenység hatáskörét,

b) meghatározza azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a környezetvédelmi hitelesítő számára, hogy független szakmai módon működjön, valamint

c) kötelezi a szervezetet a szükséges együttműködés biztosítására.

2. A környezetvédelmi hitelesítőnek biztosítania kell, hogy a szervezet alkotóelemei egyértelműen legyenek meghatározva, és hogy a meghatározás feleljen meg a tevékenységek tényleges megosztásának.

A környezetvédelmi nyilatkozatnak egyértelműen meg kell határoznia a szervezet azon különböző részeit, amelyeket hitelesíteni és érvényesíteni kell.

3. A környezetvédelmi hitelesítőnek el kell végeznie a 17. cikkben meghatározott elemek értékelését.

4. A hitelesítési és érvényesítési tevékenységeken belül a környezetvédelmi hitelesítőnek meg kell vizsgálnia a dokumentációt, meg kell látogatnia a szervezetet, szúrópróbaszerű ellenőrzéseket kell tartania, illetve el kell végeznie az alkalmazottak meghallgatását.

5. A környezetvédelmi hitelesítő látogatását megelőzően a szervezet a hitelesítő rendelkezésére bocsátja a szervezetre és a tevékenységeire, a környezetvédelmi politikájára és programjára vonatkozó alapvető információkat, a szervezetnél működő környezetközpontú irányítási rendszer leírását, a lefolytatott környezetvédelmi állapotfelmérés vagy ellenőrzés részletes adatait, az ilyen felmérésről vagy ellenőrzésről, illetve az ezt követő korrekciós intézkedésekről szóló jelentést, valamint a környezetvédelmi nyilatkozat vagy a környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentés tervezetét.

6. A környezetvédelmi hitelesítő írásos jelentést készít a szervezet számára a hitelesítés eredményéről, amely meghatározza a következőket:

a) a környezetvédelmi hitelesítő által végzett tevékenység szempontjából irányadó valamennyi kérdést;

b) az e rendeletben foglalt valamennyi követelmény teljesítésének leírását, beleértve az ezt alátámasztó bizonyítékokat, megállapításokat és következtetéseket.

7. Az e rendelet rendelkezéseinek való meg nem felelés esetében a jelentés tartalmazza:

a) a szervezet meg nem felelésére vonatkozó megállapítások és következtetések, illetve a bizonyítékok, amelyre ezek alapulnak,

b) a környezeti állapotfelmérésben, az ellenőrzési módszerben, a környezetközpontú irányítási rendszerben, vagy bármilyen vonatkozó eljárásban feltárt technikai hiányosságot,

c) kifogásokat a környezetvédelmi nyilatkozat vagy a környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentés tervezetére vonatkozóan, valamint a környezetvédelmi nyilatkozat vagy a környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentés szükséges módosításainak vagy kiegészítéseinek részleteit;

d) az eredmények és célkitűzések összehasonlítását a korábbi környezetvédelmi nyilatkozatokkal, a szervezet környezetvédelmi teljesítményének értékelésével és a folyamatos teljesítményjavulásra vonatkozó értékelésével.

8. A hitelesítést követően a környezetvédelmi hitelesítő érvényesíti a szervezet környezetvédelmi nyilatkozatát vagy a környezetvédelmi teljesítményéről szóló jelentését, annak igazolására, hogy az teljesíti az e rendeletben foglalt követelményeket, feltéve, hogy a hitelesítés eredménye igazolja a következőket:

a) a szervezet környezetvédelmi nyilatkozatában és környezetvédelmi teljesítményéről szóló jelentésben foglalt információk és adatok megbízhatók és helyesek, illetve, hogy azok megfelelnek az e rendeletben meghatározott követelményeknek,

b) a szervezet teljesíti a környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelményeket.

9. Az érvényesítés alkalmával a környezetvédelmi hitelesítő a VII. mellékletben említett, aláírt nyilatkozatot ad ki arra vonatkozóan, hogy a hitelesítést e rendelet szerint végezték.

25. cikk

A kis szervezetek hitelesítése és érvényesítése

1. A hitelesítési és érvényesítési tevékenységek során a környezetvédelmi hitelesítőnek figyelembe kell vennie a kis szervezetek sajátos jellemzőit, többek között a következőket:

a) rövid jelentéstételi útvonalak;

b) többfunkciós személyzet;

c) munkahelyi képzés;

d) a változásokhoz való gyors alkalmazkodás képessége; valamint

e) az eljárások korlátozott dokumentációja.

2. A környezetvédelmi hitelesítő a hitelesítést és az érvényesítést úgy végzi, hogy ne rójon szükségtelen terheket a kis szervezetekre.

3. A környezetvédelmi hitelesítő figyelembe veszi a rendszer hatékonyságára vonatkozó tárgyilagos bizonyítékot – beleértve a szervezeten belüli, a működés nagyságrendjével és összetettségével arányos eljárások meglétét –, a kapcsolódó környezeti hatások jellegét, valamint az üzemeltetők szakmai képesítését.

26. cikk

A hitelesítés és érvényesítés feltételei a hitelesítő akkreditálásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban

1. Az egyik tagállamban akkreditált környezetvédelmi hitelesítők a többi tagállamban is végezhetnek hitelesítési és érvényesítési tevékenységet az ezen rendeletben megállapított követelmények szerint.

2. Minden egyes, a környezetvédelmi hitelesítő akkreditálásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban végzendő hitelesítés vagy érvényesítés előtt legalább öt munkanappal a környezetvédelmi hitelesítő tájékoztatja a másik tagállam akkreditáló testületét akkreditálásának részleteiről, illetve a hitelesítés vagy érvényesítés időpontjáról és helyéről.

3. Az akkreditáló testület tájékoztatást kérhet a hitelesítő környezettel kapcsolatos, vonatkozó jogi ismereteiről.

4. A hitelesítési vagy érvényesítési tevékenységet a tevékenység helye szerinti tagállam akkreditáló testülete felügyeli. A tagállamot értesítik a tevékenység megkezdéséről.

27. cikk

A harmadik országban végzett hitelesítés és érvényesítés feltételei

1. Az egyik tagállamban akkreditált környezetvédelmi hitelesítők harmadik országban található szervezet számára is végezhetnek hitelesítési és érvényesítési tevékenységet az ezen rendeletben megállapított követelmények szerint.

2. Minden egyes, harmadik országban végzendő hitelesítés vagy érvényesítés előtt legalább hat héttel a környezetvédelmi hitelesítő tájékoztatja a szervezet a nyilvántartásba vételi kérelmének vagy nyilvántartásba vételének helye szerinti tagállam akkreditáló testületét akkreditálásának részleteiről, illetve a hitelesítés vagy érvényesítés időpontjáról és helyéről.

3. A hitelesítési és érvényesítési tevékenységet az érintett szervezet nyilvántartásba vételi kérelmének vagy nyilvántartásba vételének helye szerinti tagállam akkreditáló testülete felügyeli. A tagállamot értesítik a tevékenység megkezdéséről.

VI. FEJEZET

Akkreditáló testületek

28. cikk

Az akkreditálás működése

1. A(z) xxxx/2008/EK rendelet 4. cikke szerint a tagállam által kijelölt akkreditáló testület felelős a környezetvédelmi hitelesítők akkreditálásáért, illetve az e rendelettel összhangban a környezetvédelmi hitelesítők által végzett tevékenységek felügyeletéért.

2. Az akkreditáló testület értékeli a környezetvédelmi hitelesítők szakmai képesítését a kérelmezett akkreditálás hatáskörére irányadó, a 19., 20. és 21. cikkben meghatározott elemek fényében.

3. A környezetvédelmi hitelesítők akkreditálásának hatáskörét a gazdasági tevékenységeknek az 1893/2006/EK rendeletben megállapított osztályozása szerint kell meghatározni. Az akkreditálás hatáskörét korlátozza a környezetvédelmi hitelesítő szakmai képesítése, illetve – adott esetben – a hatáskör meghatározásakor figyelembe kell venni a vizsgált tevékenység nagyságrendjét és összetettségét.

4. Az akkreditáló testület megfelelő eljárásokat dolgoz ki a környezetvédelmi hitelesítők akkreditálása, akkreditálásának elutasítása, akkreditálásának felfüggesztése és visszavonása, illetve felügyelete terén.

Ezek az eljárások olyan mechanizmusokat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik az érdekelt feleknek – ideértve az illetékes testületeket – a kérelmező és az akkreditált környezetvédelmi hitelesítőkkel kapcsolatos észrevételeinek figyelembevételét.

5. Az akkreditálás elutasítása esetén az akkreditáló testület tájékoztatja a környezetvédelmi hitelesítőt döntésének indokairól.

6. Az akkreditáló testület létrehozza, felülvizsgálja és frissíti a környezetvédelmi hitelesítők jegyzékét és azok akkreditálási hatáskörét a saját tagállamában, és havonta tájékoztatja a Bizottságot és az akkreditáló testület helye szerinti tagállam illetékes testületét az e jegyzékben bekövetkezett változásokról.

7. A(z) xxxx/2008/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében meghatározott tevékenységek nyomon követésére vonatkozó szabályok és eljárások keretében az akkreditáló testület felügyeleti jelentést készít az érintett környezetvédelmi hitelesítővel folytatott konzultációt követően, amennyiben a következők szerinti valamelyik határozatot hozza:

a) a környezetvédelmi hitelesítő tevékenységeit nem teljesítette megfelelően ahhoz, hogy a szervezet megfeleljen az e rendeletben foglalt követelményeknek;

b) a környezetvédelmi hitelesítő által végzett hitelesítés és érvényesítés e rendelet egy vagy több követelményét megsértette.

A jelentést a szervezet nyilvántartásának vagy nyilvántartásba vételi kérelmének helye szerinti tagállam illetékes testületének vagy adott esetben az akkreditációt odaítélő akkreditáló testületnek kell benyújtani.

29. cikk

Az akkreditáció felfüggesztése és visszavonása

1. Az akkreditáció felfüggesztéséhez vagy visszavonásához konzultálni kell az érintett felekkel, köztük a környezetvédelmi hitelesítővel, annak érdekében, hogy az akkreditáló testület rendelkezzen a döntéshozatalhoz szükséges bizonyítékokkal.

2. Az akkreditáló testület tájékoztatja a környezetvédelmi hitelesítőt a hozott intézkedések indokairól és – adott esetben – az illetékes végrehajtó hatósággal folytatott tárgyalás menetéről.

3. Az akkreditációt addig kell felfüggeszteni vagy visszavonni, amíg nem biztosul a rendeletben foglalt kötelezettségek hitelesítő általi teljesítése a mulasztás vagy a jogi kötelezettségek megsértésének jellegétől és mértékétől függően.

4. Az akkreditáció felfüggesztését meg kell szüntetni, amennyiben az akkreditáló testület kielégítő információt kapott arról, hogy a környezetvédelmi hitelesítő teljesíti e rendelet követelményeit.

30. cikk

Az akkreditáló testületek ülésezése

1. A(z) xxxx/2008/EK rendelet 14. cikke értelmében elismert testület keretében valamennyi tagállam akkreditáló testülete évente legalább egyszer ülésezik (a továbbiakban: az akkreditáló testületek ülése) a Bizottság képviselőjének jelenlétében.

2. Az akkreditáló testületek ülésének feladata, hogy gondoskodjon a következőkre vonatkozó eljárások egységességéről:

a) a hitelesítők e rendelet értelmében történő akkreditálása, beleértve az akkreditáció elutasítását, felfüggesztését vagy visszavonását;

b) az akkreditált hitelesítők által végzett felügyeleti tevékenység.

3. Az akkreditáló testületek ülése útmutatást dolgoz ki az akkreditáló testületek szakmai képesítését érintő kérdésekben.

4. Az akkreditáló testületek ülése elfogadja saját eljárási szabályzatát.

5. A (3) bekezdésben említett iránymutatást tartalmazó dokumentumokat, illetve a (4) bekezdésben említett eljárási szabályzatot el kell juttatni a Bizottsághoz.

31. cikk

Az akkreditáló testületek szakértői értékelése

1. A környezetvédelmi hitelesítő e rendelet szerinti akkreditálása tekintetében végzett szakértői értékelése, amelyet a(z) xxxx/2008/EK rendelet 10. cikkével összhangban a 30. cikk (1) bekezdésben említett testület szervez, magában foglalja legalább a következőkre vonatkozó szabályok és eljárások értékelését:

a) a hitelesítők szakmai képesítése;

b) a hitelesítők függetlensége, tárgyilagossága és pártatlansága;

c) a hitelesítői akkreditáció hatáskörének meghatározása;

d) a hitelesítőkre vonatkozó követelmények;

e) a tagállamokban hitelesítési és érvényesítési tevékenységet folytató hitelesítőkre irányuló felügyeleti folyamat;

f) a harmadik országban hitelesítési és érvényesítési tevékenységet folytató hitelesítőkre irányuló felügyeleti folyamat;

g) az akkreditált környezetvédelmi hitelesítők jegyzékének kezelése.

2. Az akkreditálási rendszerek e rendelet végrehajtása tekintetében történő szakértői értékelését rendszeresen, de legalább négyévente el kell végezni.

3. A 30. cikk (1) bekezdésében említett testület eljuttatja a Bizottságnak a szakértői értékelésről készült éves jelentését.

A jelentést nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

VII. FEJEZET

A tagállamokra vonatkozó szabályok

32. cikk

Az illetékes testületekre vonatkozó információ

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az illetékes hatóságok működését érintő struktúrákról és eljárásokról. Az ebben foglalt információkat rendszeresen frissítik.

33. cikk

Segítségnyújtás a szervezeteknek a környezetvédelemmel kapcsolatos hatályos jogi kötelezettségek teljesítése tekintetében

1. A tagállamok létrehoznak egy olyan rendszert, amely – erre irányuló kérés esetén – biztosítja az adott tagállam környezetvédelmével kapcsolatos jogi követelményekre vonatkozó tájékoztatást és segítségnyújtást a nyilvántartásba vételi eljárást folytató szervezetek számára.

2. A segítségnyújtás a következőket foglalja magában:

a) a környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelményekre vonatkozó tájékoztatás;

b) az alkalmazandónak ítélt, egyes környezetvédelemmel kapcsolatos jogi követelmények vonatkozásában illetékes végrehajtó hatóságok meghatározása;

c) az arra vonatkozó bizonyítéknyújtás módjának meghatározása és pontosítása, hogy a szervezet megfelel a környezetvédelemmel kapcsolatos valamennyi alkalmazandónak ítélt jogi követelménynek;

d) szükség esetén kapcsolatfelvétel az érintett végrehajtó hatóságokkal.

3. A tagállamok az (1) és a (2) bekezdésben említett feladat végrehajtását az illetékes testületekre vagy bármely más testületre ruházhatják.

4. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a (3) bekezdés szerint kijelölt testületek vagy szervezetek rendelkezzenek a feladatuk ellátásához szükséges szakértelemmel és a megfelelő – pénzügyi és személyzeti – forrásokkal.

5. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a végrehajtó hatóságok válaszoljanak a szervezeteknek a hatáskörükbe tartozó, környezetvédelemmel kapcsolatos alkalmazandó jogi követelményekre vonatkozóan, illetve tájékoztassák a szervezetet, hogy megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek.

6. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes végrehajtó hatóságok mihamarabb, de legfeljebb egy hónapon belül értesítsék a szervezetet nyilvántartásba vevő illetékes testületet a szervezet e rendelet teljesítése terén tapasztalt hiányosságairól.

34. cikk

Promóciós terv

A tagállamok promóciós tervet fogadnak el, amely az EMAS általános promócióját, illetve a szervezetek EMAS-ban való részvételének ösztönzését szolgáló célkitűzéseket, intézkedéseket és kezdeményezéseket foglal magában.

35. cikk

Tájékoztatás

1. A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot az EMAS célkitűzéseiről és alapvető fontosságú alkotóelemeiről.

2. A tagállamok – adott esetben – különösen az ipari szövetségekkel, a fogyasztói szervezetekkel, a környezetvédelmi szervezetekkel, a szakszervezetekkel és a helyi intézményekkel együttműködve a szakmai kiadványokat, a helyi folyóiratokat, reklámkampányokat és más alkalmas eszközöket használnak fel az EMAS általános megismertetésére.

3. A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket, hogy tájékoztassák a szervezeteket ezen rendelet tartalmáról.

36. cikk

Promóciós tevékenységek

A tagállamokban az EMAS-t népszerűsítő tevékenységet folytatnak, amelyek többek között a következők:

(1) az EMAS-ra vonatkozó tapasztalatok és a bevált gyakorlat cseréjének ösztönzése az érintett felek körében,

(2) az EMAS promócióját célzó és a szervezetek rendelkezésére álló hatékony eszközök kidolgozása,

(3) technikai támogatás nyújtása a szervezetek számára marketingtevékenységük meghatározásában és végrehajtásában;

(4) az EMAS népszerűsítését szolgáló, szervezetek közötti partnerségek ösztönzése.

37. cikk

A kis szervezetek részvételének ösztönzése

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a kis szervezetek részvételének biztosítására a következők révén:

(1) a különösen a számukra kidolgozott információhoz és támogatási alapokhoz való hozzáférés elősegítése;

(2) a részvételre ösztönző, ésszerű nyilvántartásba vételi díjak biztosítása;

(3) technikai segítségnyújtási intézkedések ösztönzése, különösen a szakmai vagy helyi kapcsolattartó pontok, helyi hatóságok, kereskedelmi kamarák, szakmai vagy ágazati szövetségek kezdeményezéseivel összefüggésben.

38. cikk

Csoportos és fokozatos megközelítés

1. A tagállamok biztosítják, hogy a helyi hatóságok, az ipari szövetségekkel, a kereskedelmi kamarákkal és az érdekelt felekkel együtt egyedi segítséget nyújtsanak a 4., 5. és 6. cikkben említett nyilvántartásba vételi követelmények teljesítéséhez az olyan szervezetek csoportjainak, amelyek egymáshoz földrajzi közelségük vagy üzleti tevékenységük révén kapcsolódnak.

2. A tagállamok programokat dolgoznak ki annak ösztönzésére, hogy a szervezetek környezetközpontú irányítási rendszer alkalmazzanak. Különösen az olyan fokozatos megközelítést kell szorgalmazni, amely végül az EMAS keretében történő nyilvántartásba vételt eredményezhet.

E rendszereknek és programoknak úgy kell működniük, hogy ne okozzanak a résztvevők, különösen a kis szervezetek számára felesleges költségeket.

39. cikk

Az EMAS és a Közösség egyéb környezetvédelmi politikái és eszközei

1. A tagállamok az illetékes testületekkel és a végrehajtó hatóságokkal közösen éves stratégiát dolgoznak ki arra vonatkozóan, hogy e rendelettel összhangban az EMAS keretében történő nyilvántartásba vétel:

a) hogyan vehető figyelembe az új jogszabályok kidolgozása során;

b) hogyan használható fel a jogszabályok alkalmazási és végrehajtási eszközeként.

2. A közösségi – különösen a versenyre, adózásra és állami támogatásokra vonatkozó – jogszabályok sérelme nélkül, a tagállamok adott esetben intézkedéseket hoznak annak elősegítésére, hogy a szervezetek bejegyeztessék magukat az EMAS-nyilvántartásba, illetve nyilvántartásukat fenntartsák. Az intézkedések a következő két forma egyikében történnek:

36. szabályozási könnyítés, amely értelmében az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezetet úgy kell tekinteni, hogy teljesít bizonyos környezetvédelemmel kapcsolatos jogi követelményeket, amelyeket más jogi eszközök állapítanak meg és az illetékes hatóságok határoznak meg;

37. jobb szabályozás, amely során egyéb jogi eszközöket módosítanak úgy, hogy megszűnjenek, enyhüljenek, illetve egyszerűsödjenek az EMAS-ban részt vevő szervezetek terhei a piacok hatékony működésének és a versenyképesség szintjének növelése érdekében.

40. cikk

Költségek és díjak

1. A tagállamok olyan díjrendszert hoznak létre, amely figyelembe veszi a következőket:

a) a 33. cikk szerint a tagállamok által e célból kijelölt és felállított testületek által a szervezeteknek nyújtott tájékoztatás és a segítség kapcsán felmerült költségek;

b) a környezetvédelmi hitelesítők akkreditálása és felügyelete kapcsán felmerülő, illetve az EMAS-sal kapcsolatos egyéb költségek;

c) az illetékes testületek általi nyilvántartásba vétel költségei, valamint a Közösségen kívüli szervezetek nyilvántartásba vételi folyamatának lebonyolítása során fellépő további költségek.

Ezek a díjak nem léphetik túl az ésszerűség határait, és arányosnak kell lenniük a szervezet méretével és az elvégzendő munka mennyiségével.

2. A tagállamok azonban dönthetnek úgy, hogy ösztönző intézkedésként nem számítanak fel díjakat.

41. cikk

A rendelet megsértése

1. E rendelet rendelkezéseinek be nem tartása esetén a tagállamok megfelelő jogi, illetve közigazgatási intézkedéseket hoznak.

2. A tagállamok hatékony rendelkezéseket hoznak az EMAS-logó e rendelet rendelkezéseit sértő használata esetén.

42. cikk

A Bizottsághoz benyújtott információ és jelentés

Az érintett tagállam évente jelentést nyújt be a Bizottságnak az e rendelet értelmében hozott intézkedésekről.

A jelentés elkészítése során a tagállamok tekintetbe veszik a Bizottság által a Tanácsnak a 47. cikk értelmében benyújtott legfrissebb jelentést.

VIII. FEJEZET

Az Európai Bizottságra vonatkozó szabályok

43. cikk

Tájékoztatás

1. A Bizottság tájékoztatja a nyilvánosságot az EMAS célkitűzéseiről és alapvető fontosságú alkotóelemeiről.

2. A Bizottság fenntartja és nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a következőket:

a) a környezetvédelmi hitelesítők és az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezetek jegyzéke;

b) a környezetvédelmi nyilatkozatokat és a környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentést elektronikus formátumban tartalmazó adatbázis.

44. cikk

Együttműködés és koordináció

1. A Bizottság elősegítheti a tagállamok közötti együttműködést különösen a célból, hogy megvalósuljon a szabályok egységes és következetes alkalmazása a következők tekintetében:

a) a szervezetek nyilvántartásba vétele;

b) környezetvédelmi hitelesítők;

c) tájékoztatás és segítségnyújtás a 33. cikkben említettek szerint.

2. A közbeszerzésekre vonatkozó közösségi jogszabályok sérelme nélkül, a Bizottság és egyéb közösségi intézmények és testületek a munka- és szolgáltatási szerződések teljesítési feltételeinek meghatározásánál – adott esetben – az EMAS-t vagy más egyenértékű környezetközpontú irányítási rendszert vesznek alapul.

45. cikk

Kapcsolat egyéb környezetközpontú irányítási rendszerekkel

1. A tagállamok írásbeli kérelmet nyújthatnak be a Bizottságnak a nemzeti vagy regionális szinten elismert, megfelelő tanúsítási eljárások szerint tanúsított meglévő környezetközpontú irányítási rendszereik, vagy azok részeinek elismerésére, amennyiben azok teljesítik e rendelet megfelelő követelményeit.

2. A tagállamok kérelmükben feltüntetik a környezetközpontú irányítási rendszerek vonatkozó részeit, illetve a rendelet megfelelő követelményeit.

3. A tagállamok bizonyítják, hogy az érintett környezetközpontú irányítási rendszer valamennyi vonatkozó része megfelel e rendelet követelményeinek.

4. A Bizottság az (1) bekezdésben említett kérelem vizsgálatát követően és a 49. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően elismeri a környezetközpontú irányítási rendszer vonatkozó részeit, illetve elismeri a tanúsító testületekre vonatkozó akkreditálási követelményeket, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az adott tagállam:

a) kellő egyértelműséggel feltüntette a kérelemben a környezetközpontú irányítási rendszerek vonatkozó részeit, illetve a rendelet megfelelő követelményeit;

b) kielégítően bizonyította, hogy az érintett környezetközpontú irányítási rendszer valamennyi vonatkozó része megfelel e rendelet követelményeinek.

5. A Bizottság az elismert környezetközpontú irányítási rendszerekre történő utalásokat (beleértve az EMAS I. mellékletben említett, vonatkozó szakaszait) és az elismert akkreditálási követelményeket közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában .

46. cikk

Az ágazati referenciadokumentumok kidolgozása

A Bizottság biztosítja a tagállamok és egyéb érdekelt felek közötti, a bevált környezetgazdálkodási gyakorlatra vonatkozó információcserét és együttműködést, amelynek célja az adott ágazatok legjobb környezetgazdálkodási gyakorlatát és környezetvédelmi teljesítménymutatóit tartalmazó ágazati referenciadokumentumok kidolgozása.

Ezeket az intézkedéseket – amelyek célja az ezen rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 49. cikk (3) bekezdésében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

47. cikk

Jelentéstétel

A Bizottság ötévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely az e fejezet értelmében tett lépésekre és intézkedésekre vonatkozó információkat, illetve a 32. és 42. cikk alapján a tagállamoktól kapott információkat tartalmazza.

IX. FEJEZET

Záró rendelkezések

48. cikk

A mellékletek módosítása

1. A Bizottság – ha szükséges, vagy adott esetben – az EMAS működése során szerzett tapasztalatok fényében, az EMAS-követelményekre vonatkozó iránymutatás tekintetében megállapított igények nyomán, illetve az e rendelet hatékony végrehajtását bármilyen módon befolyásoló nemzetközi szabványok vagy új szabványok bármiféle változása fényében módosíthatja a mellékleteket.

2. Ezeket az intézkedéseket – amelyek célja az ezen rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása – a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

49. cikk

Bizottság

1. A Bizottságot egy bizottság munkája segíti.

2. Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK tanácsi határozat 3. cikkében meghatározott tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni, tekintettel annak 7. cikke (3) bekezdése és 8. cikke rendelkezéseire.

3. Az e cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

50. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság felülvizsgálja az EMAS-t a működése során nyert tapasztalatok és a nemzetközi fejlemények fényében. A Bizottság figyelembe veszi az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a 47. cikkel összhangban benyújtott jelentéseket.

51. cikk

Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések

1. A következő jogszabályok hatályukat vesztik:

a) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. március 19-i 761/2001/EK rendelete a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről[25],

b) A Bizottság 2001/681/EK határozata a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásával kapcsolatos útmutatásról[26],

c) A Bizottság 2006. március 1-jei 2006/193/EK határozata a 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet keretében az EMAS-logónak a szállítási vagy harmadlagos csomagoláson, kivételes esetként történő felhasználására irányadó szabályok megállapításáról[27].

2. Az (1) bekezdéstől eltérve, ennek a bekezdésnek a második, harmadik és negyedik albekezdését kell alkalmazni.

A 761/2001/EK rendelet szerint létrehozott nemzeti akkreditálási testületek és illetékes testületek tovább folytatják tevékenységüket. A tagállamok e rendeletnek megfelelően módosítják az akkreditálási testületek és az illetékes testületek által követett eljárásokat. A tagállamok biztosítják, hogy e rendszerek e rendelet hatálybalépésének napját követő hat hónapon belül teljes mértékben működőképesek legyenek.

A 761/2001/EGK rendelettel összhangban nyilvántartásba vett szervezetek megmaradnak az EMAS-nyilvántartásban. A következő hitelesítésnél a környezetvédelmi hitelesítő elsősorban azt ellenőrzi, hogy a szervezet teljesíti-e az ezen rendeletben foglalt új követelményeket. Ha a következő felülvizsgálat e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül esedékes, a következő felülvizsgálat időpontját hat hónappal el lehet halasztani a környezetvédelmi hitelesítő és az illetékes testület beleegyezésével.

Az 761/2001/EK rendelet szerint akkreditált környezetvédelmi hitelesítők az e rendelet szerint megállapított követelmények betartásával folytathatják tevékenységüket.

3. A 761/2001/EK rendeletre történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni és a VIII. mellékletben található megfelelési táblázatnak megfelelően kell értelmezni.

52. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

KÖRNYEZETI ÁLLAPOTFELMÉRÉS

Az állapotfelmérés a következő fő területekre terjed ki:

1. A környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelmények megállapítása.

A környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelmények listájának elkészítésén kívül a szervezet azt is meghatározza, hogyan bizonyítható a különböző követelményeknek való megfelelése.

2. Valamennyi jelentős környezeti hatással járó közvetlen és közvetett környezeti tényező meghatározása, lehetőség szerint számszerűsítve és minősítve, és a jelentősnek minősített tényezőkről nyilvántartás készítése;

A szervezet egy környezeti tényező jelentőségének értékelésénél a következő kérdéseket veszi figyelembe:

38. környezeti kár okozásának lehetősége

39. a helyi, regionális vagy globális környezet sebezhetősége

40. a tényező vagy hatás terjedelme, száma, gyakorisága és visszafordíthatósága

41. vonatkozó környezetvédelmi jogszabályok megléte és követelményei

42. jelentősége az érdekelt felek és a szervezet alkalmazottai számára

a) Közvetlen környezeti tényezők

A közvetlen környezeti tényezők a szervezet olyan tevékenységeire terjednek ki, amelyek felett a szervezet közvetlen vezetői ellenőrzést gyakorol.

Valamennyi szervezetnek figyelembe kell vennie működésének közvetlen tényezőit.

A közvetlen környezeti tényezők a teljesség igénye nélkül a következőkhöz kapcsolódnak:

43. jogi követelmények és megengedett határértékek

44. a levegőbe történő kibocsátás;

45. a vízbe történő kibocsátás;

46. szilárd és egyéb hulladékok, különösen a veszélyes hulladékok termelése, e hulladékok újrahasznosítása, újrafelhasználása, szállítása és ártalmatlanítása;

47. földhasználat és a talaj szennyezése;

48. a természeti erőforrások és nyersanyagok felhasználása (az energiát is beleértve);

49. helyi szempontok (zaj, rezgés, szag, por, látvány stb);

50. közlekedési szempontok (az árukra és szolgáltatásokra egyaránt tekintettel)

51. a véletlen események, balesetek és potenciális vészhelyzetek következtében felmerülő, vagy esetlegesen felmerülő környezeti balesetek és hatások kockázata;

52. a biológiai sokféleségre gyakorolt hatások.

b) Közvetett környezeti tényezők

Közvetett környezeti tényező egy szervezet és harmadik fél interakciójának eredményeként alakulhat ki, amelyet az EMAS keretében nyilvántartásba vételt kérő szervezet ésszerű mértékben befolyásolhat.

Nem ipari szervezetek, például helyi hatóságok vagy pénzügyi intézmények esetében is fontos, hogy figyelembe vegyék a fő üzleti tevékenységükhöz kapcsolódó környezeti tényezőket. Egy szervezet telephelyének és létesítményeinek környezeti tényezőire korlátozódó leltár nem elegendő.

Többek között az alábbiak tartozhatnak ide:

53. egy termék életciklusához kapcsolódó tényezők (tervezés, fejlesztés, csomagolás, szállítás, felhasználás és hulladékhasznosítás/ártalmatlanítás);

54. beruházások, kölcsönök nyújtása és biztosítási szolgáltatások

55. új piacok;

56. szolgáltatások választéka és összetétele (például közlekedési vagy vendéglátó-ipari szolgáltatások);

57. igazgatási és tervezési döntések;

58. a termékkínálat összetétele;

59. a kivitelező, alvállalkozók és szállítók környezeti teljesítménye és gyakorlata.

A szervezetnek bizonyítania kell, hogy a beszerzési eljárásaival kapcsolatos jelentős környezeti tényezőket meghatározták, és hogy az e szempontokhoz kapcsolódó jelentős hatásokat a vezetési rendszerben tekintetbe veszik.

Az ilyen közvetett környezeti tényezők esetében a szervezetnek figyelembe kell vennie, hogy mekkora befolyást tud gyakorolni ezekre a tényezőkre, és milyen intézkedéseket tehet a hatás mérséklésére.

3. A környezeti hatás jelentőségének értékelésére szolgáló kritériumok leírása

A szervezet meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek alapján értékeli a tevékenységeivel, termékeivel és szolgáltatásaival összefüggő környezeti tényezők jelentőségét, annak megállapítása céljából, hogy melyeknek van jelentős környezeti hatása.

A szervezet által kidolgozott kritériumoknak figyelembe kell venniük a közösségi jogszabályokat, továbbá átfogónak, a független ellenőrzést biztosítónak, megismételhetőnek és nyilvánosan hozzáférhetőek kell lenniük.

A szervezet környezeti tényezői jelentőségének értékelésére szolgáló kritériumok meghatározása során többek között a következőket kell figyelembe venni:

60. a környezet állapotáról szóló tájékoztatás a szervezet olyan tevékenységeinek, termékeinek és szolgáltatásainak meghatározása céljából, amelyek hatással lehetnek a környezetre;

61. a szervezet jelenlegi adatai az anyag- és energiafelhasználásról, a hulladékokról és a kibocsátásokról, a környezeti veszélyek szempontjából;

62. az érdekelt felek álláspontjai;

63. a szervezet jogilag szabályozott környezetvédelmi tevékenységei;

64. a szervezet beszerzési tevékenységei;

65. a szervezet termékeinek tervezése, fejlesztése, gyártása, forgalmazása, szervizelése, felhasználása, újrafelhasználása, újrahasznosítása és hulladékként történő ártalmatlanítása;

66. a szervezet azon tevékenységei, amelyeknél a legjelentősebbek a környezetvédelmi költségek és a környezeti előnyök.

Amikor a szervezet értékeli tevékenységei környezeti hatásainak jelentőségét, nem számolhat csupán a szokásos üzemi feltételekkel, hanem az újraindítási és leállási feltételeket és az ésszerűen előrelátható vészhelyzeteket is figyelembe kell vennie. Számításba kell venni a múltbeli, jelenlegi és a tervezett tevékenységeket is.

4. Valamennyi jelenlegi környezetgazdálkodási gyakorlat és eljárás vizsgálata

5. Korábbi események vizsgálatának eredményeként kapott visszajelzések értékelése

II. MELLÉKLET

A környezetközpontú irányítási rendszer követelményei

valamint

további kérdések, amelyekkel az EMAS-ban részt vevő szervezeteknek foglalkozniuk kell

Az EMAS szerinti környezetközpontú irányítási rendszer követelményeit az EN ISO 14001:2004 szabvány 4. szakasza határozza meg. Ezeket a követelményeket, amelyek e melléklet A. részét képezik, az alábbi táblázat bal oldali oszlopa tartalmazza.

Ezenkívül az EMAS-ban részt vevő szervezeteknek számos további kérdéssel is foglalkozniuk kell, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az EN ISO 14001:2004 szabvány 4. szakaszának számos eleméhez. Ezek a további követelmények, amelyek e melléklet B. részét képezik, a táblázat jobb oldali oszlopában olvashatók.

A. rész A környezetközpontú irányítási rendszer követelményei az EN ISO 14001:2004 alapján | B. rész további kérdések, amelyekkel az EMAS-ban részt vevő szervezeteknek foglalkozniuk kell |

A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) részt vevő szervezetek teljesítik az EN ISO 14001:2004 európai szabvány[28] 4. szakaszának követelményeit, amelyek itt teljességükben szerepelnek: |

A. A környezetközpontú irányítási rendszer követelményei |

A.1. Általános követelmények |

A szervezet e nemzetközi szabvány követelményeivel összhangban környezetközpontú irányítási rendszert alakít ki, amelyet dokumentál, alkalmaz, fenntart és folyamatosan fejleszt, és meghatározza, miként fogja teljesíteni e követelményeket. |

A szervezet meghatározza és dokumentálja, hogy milyen körre terjed ki környezetközpontú irányítási rendszere. |

A.2 Környezeti politika |

A felső vezetés határozza meg a szervezet környezeti politikáját, és biztosítja, hogy környezetközpontú irányítási rendszerének meghatározott alkalmazási körén belül: |

a) megfeleljen tevékenységei, termékei és szolgáltatásai jellegének, mértékének és környezeti hatásainak; |

b) tartalmazzon kötelezettségvállalást a környezet folyamatos javítása és a szennyezés megelőzése mellett; |

c) tartalmazzon kötelezettségvállalást a vonatkozó jogi követelményeknek, valamint a szervezet környezeti tényezőivel összefüggő azon egyéb követelményeknek a teljesítésére, amelyek mellett a szervezet elkötelezte magát; |

d) biztosítson kereteket a környezeti célok és célkitűzések meghatározásához és értékeléséhez; |

e) dokumentálva legyen, megvalósuljon és érvényben maradjon; |

f) eljusson mindenkihez, aki a szervezetnek vagy annak megbízásából dolgozik; valamint |

g) nyilvános legyen. |

A.3. Tervezés |

A.3.1. Környezeti tényezők |

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, hajt végre és tart fenn: |

a) annak megállapítására, hogy tevékenységeinek, termékeinek és szolgáltatásainak mely környezeti tényezőit tudja ellenőrizni, illetőleg befolyásolni környezetközpontú irányítási rendszerének alkalmazási körén belül, tekintettel a tervezett vagy induló fejlesztésekre, valamint az új vagy megváltozott tevékenységeire, termékeire és szolgáltatásaira; és |

b) annak meghatározására, hogy mely tényezők hatnak vagy hathatnak jelentősen a környezetre (azaz melyek a jelentős környezeti tényezők). |

A szervezet dokumentálja és rendszeresen frissíti ezeket az adatokat. |

A szervezet gondoskodik arról, hogy a környezetközpontú irányítási rendszer kialakításakor, bevezetésekor és fenntartásakor figyelembe vegyék a jelentős környezeti tényezőket. |

A.3.2. Jogi és egyéb követelmények |

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, hajt végre és tart fenn: |

a) a vonatkozó jogi követelmények, valamint a szervezet környezeti tényezőivel összefüggő azon egyéb követelmények megállapítására, amelyek mellett a szervezet elkötelezte magát, és az ezekhez való hozzáférésre; és |

b) annak meghatározására, hogy ezen követelmények miként alkalmazandók a szervezet környezeti tényezőire. |

A szervezet gondoskodik arról, hogy a vonatkozó jogi követelményeket és az egyéb követelményeket, amelyek mellett a szervezet elkötelezte magát, figyelembe vegyék a környezetvédelmi vezetési rendszer kialakításakor, bevezetésekor és fenntartásakor. |

B.1 A jogszabályok betartása |

Azoknak a szervezeteknek, amelyek az EMAS keretében nyilvántartásba vételt kérnek, bizonyítaniuk kell, hogy: |

azonosították az összes vonatkozó környezetvédelmi követelményt, amelyet a I. mellékletnek megfelelően a környezeti állapotfelmérés során állapítottak meg, és ismerik azoknak a szervezetet érintő hatásait; |

biztosítják a környezetvédelmi jogszabályok betartását, beleértve az engedélyeket és az engedélyezett határértékeket; és |

olyan eljárásokat vezettek be, amelyek lehetővé teszik a szervezet számára e követelmények folyamatos teljesítését. |

A.3.3. Célok, célkitűzések és program(ok) |

A szervezet dokumentált környezeti célokat és célkitűzéseket alakít ki, hajt végre és tart fenn a szervezet érintett feladatkörei és szintjei szerint. |

A céloknak és a célkitűzéseknek lehetőség szerint mérhetőknek kell lenniük, ezenkívül összhangban kell állniuk a környezeti politikával, beleértve a szennyezés megelőzésére, a szervezet által vállalt jogi és egyéb követelmények teljesítésére, valamint a folyamatos fejlesztésre tett kötelezettségvállalásokat is. |

Céljai és célkitűzései kidolgozásakor és felülvizsgálatakor a szervezet figyelembe veszi a jogi és az egyéb követelményeket, amelyek mellett elkötelezte magát, valamint saját jelentős környezeti tényezőit. Figyelembe veszi továbbá a technológiai választási lehetőségeit, a rá vonatkozó pénzügyi, működési és üzleti követelményeket és az érdekelt felek nézeteit. |

A szervezet programo(ka)t alakít ki, hajt végre és tart fenn ezen célok és célkitűzések elérése érdekében. A program(ok) a következőket tartalmazza(ák): |

a) a szervezet mely feladatkörei és szintjei felelnek a célok és célkitűzések eléréséért; és |

b) mely eszközökkel és milyen határidővel kell azokat elérni. |

B.2. Teljesítmény |

A szervezeteknek bizonyítaniuk kell, hogy a irányítási rendszer és az ellenőrzési eljárások – a I. melléklet szerinti környezeti állapotfelmérésben meghatározott közvetlen és közvetett tényezők figyelembevételével – a szervezet tényleges környezeti teljesítményével foglalkoznak. A szervezet környezeti teljesítményét környezeti céljaival és célkitűzéseivel összefüggésben a vezetői értékelés folyamatának keretében kell értékelni. A szervezet arra is kötelezettséget vállal, hogy folyamatosan javítja környezeti teljesítményét. E tevékenységében a szervezet építhet a helyi, regionális és nemzeti környezeti programokra. |

A környezeti célok és célkitűzések elérését szolgáló eszközök nem szerepelhetnek környezetvédelmi célkitűzésként. Ha a szervezet egy vagy több telephelyből áll, mindegyik telephelynek, amelyre az EMAS alkalmazandó, teljesítenie kell az EMAS valamennyi követelményét, beleértve e rendelet 2. cikkének b) pontjában meghatározott, a környezeti teljesítmény folyamatos javítására vonatkozó követelményt is. |

A.4. Bevezetés és működés |

A.4.1. Erőforrások, szerepek, felelősségi kör és hatáskör |

A vezetés biztosítja azon erőforrásokat, amelyek elengedhetetlenek a környezetközpontú irányítási rendszer kialakításához, bevezetéséhez, fenntartásához és fejlesztéséhez. Az erőforrások közé tartoznak a személyzeti erőforrások és a szakértelem, a szervezeti infrastruktúra, a technológia és a pénzügyi erőforrások. |

A hatékonyabb környezetgazdálkodás érdekében meg kell határozni, dokumentálni kell és közzé kell tenni, hogy melyek a szerepek, a felelősségi körök és a hatáskörök. |

A szervezet felső vezetése kijelöli a vezetés külön képviselőjét (képviselőit), aki(k)nek az egyéb feladatai(k)tól függetlenül feladatokat, kötelezettségeket és hatáskört állapítanak meg: |

a) a környezetközpontú irányítási rendszer e nemzetközi szabvány szerinti bevezetésének, alkalmazásának és betartásának biztosítására; |

b) értékelés céljából fejlesztési javaslatokat is tartalmazó jelentést készítsen (készítsenek) a felső vezetés számára a környezetvédelmi vezetési rendszer teljesítményéről. |

A.4.2. Szakértelem, képzés és tudatosság | B.3. Az alkalmazottak bevonása |

A szervezetnek fel kell ismernie, hogy az alkalmazottak aktív bevonása ösztönzője és előfeltétele a környezet folyamatos és sikeres fejlesztésének, valamint alapvető erőforrása a környezeti teljesítmény javításának és megfelelő módszer a környezetgazdálkodási és ellenőrzési rendszernek a szervezetben történő sikeres működtetésének. Az „alkalmazottak részvétele” magában foglalja az egyes alkalmazottak és képviselőik részvételét és tájékoztatását egyaránt. Ezért minden szinten ki kell alakítani az alkalmazotti részvételi rendszert. A szervezet ismerje fel, hogy a vezetőség kötelezettségvállalása, fogékonysága és aktív segítségnyújtása előfeltétele az említett folyamatoknak. Ezért ebben az összefüggésben ki kell emelni a vezetőség által az alkalmazottak felé adott visszajelzés szükségességét. |

A szervezet gondoskodik arról, hogy mindenki, aki a szervezet javára vagy annak megbízásából olyan tevékenységet végez, amely a szervezet által azonosított jelentős környezeti hatással (hatásokkal) járhat, oktatás, képzés és gyakorlat révén megfelelő szakértelemre tegyen szert, és az ezzel kapcsolatos nyilvántartást a szervezet megőrzi. |

A szervezet felméri, hogy a környezeti tényezőkkel és a környezetközpontú irányítási rendszerrel összefüggésben melyek a képzési igények. Képzéseket biztosít, vagy egyéb lépéseket tesz ezen igények kielégítése érdekében és a kapcsolódó nyilvántartást megőrzi. |

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn, hogy a szervezet javára vagy annak megbízásából tevékenységet végző személyek tudatában legyenek a következőknek: |

a) a környezeti politika és a kapcsolódó eljárások, valamint a környezetvédelmi vezetési rendszer követelményeinek való megfelelés fontossága; |

b) melyek a munkájuk jelentős környezeti tényezői és az ezekhez kapcsolódó valós vagy lehetséges hatások, továbbá milyen környezeti előnyökkel jár személyes teljesítményük javulása; |

c) a környezetközpontú irányítási rendszer követelményeinek teljesítésében mi a szerepük és a felelősségi körük; és |

d) milyen következményekkel járhat az előírt eljárásoktól való eltérés. |

E követelményeken kívül az alkalmazottakat be kell vonni a szervezet környezeti teljesítményének folyamatos javítását célzó folyamatba a következők révén: |

az előzetes környezeti állapotfelmérés, helyzetelemzés, valamint az információk összegyűjtése és hitelesítése, a környezeti teljesítményt javító környezetgazdálkodási és ellenőrzési rendszer kialakítása és bevezetése; környezetvédelmi bizottságok létrehozása az információk összegyűjtésére és a környezetvédelmi felelős/a vezetés képviselői, valamint az alkalmazottak és képviselőik részvételének biztosítására közös munkacsoportok a környezetvédelmi cselekvési program és a környezetvédelmi ellenőrzés terén, a környezetvédelmi nyilatkozatok kidolgozása. |

E célra megfelelő részvételi formákat kell alkalmazni, például a javaslatok könyve rendszert, vagy a projektalapú csoportmunkát, vagy a környezetvédelmi bizottságokat. A szervezeteknek ismerniük kell az e területen folytatott bevált gyakorlatról szóló bizottsági iránymutatásokat. Az alkalmazottak képviselőit is be kell vonni, ha ezt kérik. |

A.4.3. Kommunikáció |

Tekintettel környezeti tényezőire és a környezetközpontú irányítási rendszerre, a szervezet megfelelő eljárás(oka)t dolgoz ki, vezet be és tart fenn: |

a) a szervezet különböző szintjei és feladatkörei közötti belső kommunikációra; |

b) a külső érdekelt felektől érkező lényeges információk átvételére, dokumentálására és a válaszadásra. |

A szervezetnek el kell döntenie, hogy ad-e külső tájékoztatást a jelentős környezeti tényezőiről, és ezt a döntését dokumentálja. Ha a tájékoztatás mellett dönt, a szervezetnek módszert (módszereket) kell kialakítania és bevezetnie a külső tájékoztatásra. |

B.4. Kommunikáció |

Fontos, hogy a szervezet nyílt párbeszédet folytasson a lakossággal és más érdekelt felekkel, beleértve a helyi közösségeket és ügyfeleket is, a tevékenységük, termékeik és szolgáltatásaik környezeti hatásairól, a lakosságot és más érdekelt feleket érintő kérdések feltárása érdekében. |

A nyitottság, átláthatóság és a környezetvédelmi információk rendszeres biztosítása azok az alapvető tényezők, amelyek az EMAS-t megkülönböztetik más rendszerektől. Ezek a tényezők a szervezet számára azért is fontosak, hogy kellő bizalmat alakítsanak ki az érdekelt felekben. Az EMAS megfelelő rugalmassággal lehetővé teszi a szervezeteknek, hogy meghatározott célközönségnek releváns tájékoztatást nyújtsanak, miközben biztosítja, hogy valamennyi információ hozzáférhető legyen azok számára, akik ezt igénylik. |

A.4.4. Dokumentáció |

A környezetközpontú irányítási rendszer dokumentálása tartalmazza: |

a) a környezetvédelmi politikát, célkitűzéseket és célokat; |

b) annak leírását, hogy mire terjed ki a környezetközpontú irányítási rendszer; |

c) a környezetközpontú irányítási rendszer főbb elemeinek és ezek kölcsönhatásainak leírását, valamint hivatkozásokat az idevágó dokumentumokra; |

d) az e nemzetközi szabvány által megkövetelt dokumentumokat, beleértve a nyilvántartást; valamint |

e) azokat az iratokat, beleértve a nyilvántartást, amelyek a szervezet szerint szükségesek a jelentős környezeti tényezőivel kapcsolatos eljárások hatékony tervezésének, működtetésének és ellenőrzésének biztosításához. |

A.4.5. A dokumentumok kezelése |

A környezetközpontú irányítási rendszer és az ezen szabvány által megkövetelt dokumentumokat kezelés alá kell vonni. A nyilvántartás különleges dokumentum, amelynek a kezelését a A.5.4. pont követelményeinek megfelelően kell végezni. |

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn: |

a) a dokumentumok kiadásra való alkalmasságának jóváhagyására; |

b) a dokumentumok felülvizsgálatára és szükség szerinti frissítésére, majd újbóli jóváhagyására; |

c) annak biztosítására, hogy a dokumentumok módosulása és felülvizsgálatuk jelenlegi állása megállapítható legyen; |

d) annak biztosítására, hogy az alkalmazandó dokumentumok érvényes változata rendelkezésre álljon a felhasználás helyén; |

e) annak biztosítására, hogy a dokumentumok tanulmányozhatók és könnyen azonosíthatók maradjanak; |

f) annak biztosítására, hogy azok a külső eredetű dokumentumok, amelyek a szervezet szerint szükségesek a környezetközpontú irányítási rendszer tervezéséhez és működtetéséhez, azonosíthatók legyenek és azok terjesztését kézben tartsák, és |

g) az elavult dokumentumok nem kívánt felhasználásának megakadályozására és a bármely okból megőrzött ilyesfajta dokumentumok azonosítására. |

A.4.6. A működés szabályozása |

A szervezet környezeti politikája, környezeti céljai és célkitűzései teljesítése érdekében meghatározza és megtervezi azokat a működési folyamatokat, amelyek meghatározott jelentős környezeti tényezőihez kapcsolódnak, annak érdekében, hogy azok az előírt körülmények között megvalósuljanak, a következőkkel: |

a) dokumentált eljárás(ok) kidolgozásával, bevezetésével és fenntartásával olyan helyzetek kezelésére, ahol ezek hiánya a környezeti politikától és a környezeti céloktól, illetve célkitűzésektől való eltérésekhez vezethetne, és |

b) meghatározza az eljárás(ok)on belüli működési kritériumokat, illetve |

c) a szervezet által felhasznált áruknál és szolgáltatásoknál felmerülő jelentős környezeti tényezőkkel kapcsolatos eljárás(oka)t kialakítja, bevezeti és fenntartja, valamint az alkalmazandó eljárásokat és követelményeket ismerteti a beszállítóival, beleértve a megbízott vállalkozókat is. |

A.4.7. Készültség és reagálás vészhelyzet esetén |

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn annak megállapítására, hogy milyen vészhelyzetek és balesetek fordulhatnak elő, amelyek a környezetre hatással lehetnek, és miként reagáljon rájuk. |

A szervezet reagál a valós vészhelyzetekre és balesetekre, valamint megelőzi vagy enyhíti a hozzájuk kapcsolódó káros környezeti hatásokat. |

A szervezet rendszeresen felülvizsgálja és szükség esetén átdolgozza a vészhelyzeti készültségi és reagálási eljárásait, különösen balesetek vagy vészhelyzetek bekövetkezése után. |

A szervezet lehetőség szerint rendszeresen ellenőrzi az ilyen eljárásokat. |

A.5. Ellenőrzés |

A.5.1. Nyomon követés és mérés |

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn azon folyamatok és tevékenységek fő jellemzőinek rendszeres nyomon követése és mérése céljából, amelyek a környezetre jelentős hatással lehetnek. Az eljárás(ok)nak azon adatok dokumentálását is magában kell foglalnia, amelyek a teljesítménynek, a működés előírt ellenőrzéseinek és a szervezet által kitűzött környezeti célok és célkitűzések teljesülésének nyomon követéséből származnak. |

A szervezet gondoskodik arról, hogy a nyomon követéshez és a mérésekhez kalibrált vagy ellenőrzött eszközöket használjanak és tartsanak fenn, valamint hogy az erről szóló nyilvántartást megőrizzék. |

A.5.2. Az előírások betartásának értékelése |

A.5.2.1. Az előírások betartásával kapcsolatos elkötelezettségével összhangban a szervezet eljárás(oka)t dolgoz ki, vezet be és tart fenn annak értékelésére, hogy a vonatkozó jogszabályi előírásokat mennyire tartják be. |

A szervezet nyilvántartásban rögzíti e rendszeres felmérések eredményeit. |

A.5.2.2. A szervezet felméri azon többi követelmény teljesülését is, amelyekre kötelezettséget vállalt. A szervezet ez utóbbi felmérést tetszése szerint végezheti a jogszabályok betartására vonatkozó, A.5.2.1. pont szerinti felméréssel összevonva, vagy külön e célra kidolgozott eljárás(ok) alapján. |

A szervezet nyilvántartásban rögzíti e rendszeres felmérések eredményeit. |

A.5.3. Eltérések, korrekciós intézkedések és megelőző intézkedések |

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn a valós vagy potenciális eltérések kezelésére, valamint a korrekciós intézkedésekre és a megelőző intézkedésekre. Az eljárás(ok)ban meghatározza az alábbiakra vonatkozó követelményeket: |

a) az eltérések felderítése és kiigazítása, valamint környezeti hatásuk mérséklésére szolgáló intézkedés(ek); |

b) az eltérések kivizsgálása, okuknak (okaiknak) a felderítése és a megismétlődésük elkerülésére szolgáló intézkedések; |

c) az eltérés (eltérések) megelőzését szolgáló intézkedés(ek)re való igény felmérése és a bekövetkezésük megelőzésére alkalmas intézkedések megvalósítása; |

d) feljegyzés készítése a meghozott korrekciós intézkedés(ek) és megelőző intézkedés(ek) eredményeiről; valamint |

e) a korrekciós intézkedés(ek) és a megelőző intézkedés(ek) hatékonyságának értékelése. A meghozott intézkedéseknek arányban kell lenniük a felmerült problémáknak és azok környezeti hatásainak mértékével. |

A szervezet gondoskodik arról, hogy a környezetközpontú irányítási rendszer dokumentációjában megtegyenek minden szükséges módosítást. |

A.5.4. A nyilvántartás kezelése |

A szervezet szükség szerint nyilvántartást készít és őriz meg a környezetközpontú irányítási rendszerében és az ezen szabványban foglalt követelmények teljesülésének, valamint az elért eredményeknek az igazolására. |

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn a nyilvántartás azonosítására, tárolására, védelmére, visszakeresésére, megőrzésére és megsemmisítésére. |

A nyilvántartásnak olvashatónak, azonosíthatónak és nyomon követhetőnek kell lennie és maradnia. |

A.5.5. Belső ellenőrzés |

A szervezet biztosítja, hogy a környezetközpontú irányítási rendszert meghatározott időközönként belső ellenőrzéseknek vessék alá annak érdekében, hogy: |

a) megállapítsák, hogy a környezetvédelmi vezetési rendszer: |

- megfelel-e a tervezett környezetgazdálkodási intézkedéseknek, beleértve e nemzetközi szabvány követelményeit is; |

- megfelelően vezették-e be és tartják-e fenn, és |

b) tájékoztassák a szervezet vezetését az ellenőrzések eredményeiről. |

A szervezet belső ellenőrzési programo(ka)t alakít ki, vezet be és tart fenn, figyelembe véve az érintett műveletek környezeti jelentőségét és a korábbi ellenőrzések eredményeit. |

Olyan ellenőrzési eljárás(oka)t kell kialakítani, bevezetni és fenntartani, amely(ek) kitér(nek): |

- az ellenőrzések tervezéséhez és végrehajtásához, az ezek eredményeiről szóló jelentésekhez és a róluk készült nyilvántartás megőrzéséhez kapcsolódó felelősségi körre és követelményekre, |

- az ellenőrzés kritériumainak, alkalmazási körének, gyakoriságának és módszereinek meghatározására. |

Az ellenőrök kiválasztásakor és az ellenőrzések végrehajtásakor ügyelni kell arra, hogy az ellenőrzési eljárás objektív és pártatlan legyen. |

A.6. Vezetőségi felülvizsgálat |

A felső vezetés terv szerinti időközönként felülvizsgálja a szervezet környezetközpontú irányítási rendszerét a rendszer megfelelőségének, alkalmasságának és hatékonyságának folyamatos biztosítására. A felülvizsgálatok során azt is mérlegelni kell, hogy milyen fejlesztések lehetségesek és milyen módosításokra van szükség a környezetközpontú irányítási rendszerben, beleértve a környezeti politikát, valamint a környezeti célokat és célkitűzéseket is. |

A vezetőségi felülvizsgálatokról készült nyilvántartást meg kell őrizni. |

A vezetőségi felülvizsgálat a következőkre terjed ki: |

a) a belső ellenőrzések, illetőleg a jogi követelményeknek és a szervezet által vállalt egyéb követelményeknek a betartásáról készült felmérések eredményeire; |

b) külső érdekelt felek közleménye(i), beleértve a panaszokat is; |

c) a szervezet környezetvédelmi teljesítménye; |

d) a célok és a célkitűzések teljesülésének mértéke; |

e) a korrekciós és megelőző intézkedések jelenlegi helyzete; |

f) a korábbi vezetőségi felülvizsgálatok utóintézkedései; |

g) a körülményekben bekövetkezett változások, beleértve a környezeti vonatkozású jogi és egyéb követelmények fejlődését is, valamint |

h) fejlesztési javaslatok. |

A vezetőségi felülvizsgálat folyományaként döntésekre és intézkedésekre kerülhet sor a környezeti politika, a célok és a célkitűzések, valamint a környezetközpontú irányítási rendszer többi elemének esetleges módosításaira vonatkozóan, a folyamatos fejlesztés iránti elkötelezettséggel összhangban. |

A nemzeti szabványügyi testületek felsorolása BE: IBN/BIN (Institut Belge de Normalisation/Belgisch Instituut voor Normalisatie) CZ: ČNI (Český normalizační institut) DK: DS (Dansk Standard) DE: DIN (Deutsches Institut für Normung e.V.) EE: EVS (Eesti Standardikeskus) EL: ELOT (Ελληνικός Οργανισμός Τυποποίησης) ES: AENOR (Asociacion Espanola de Normalizacion y Certificacion) FR: AFNOR (Association Française de Normalisation) IEL: NSAI (National Standards Authority of Ireland) IT: UNI (Ente Nazionale Italiano di Unificazione) CY: Κυπριακός Οργανισμός Προώθησης Ποιότητας LV: LVS (Latvijas Standarts) LT: LST (Lietuvos standartizacijos departamentas) LU: SEE (Service de l’Energie de l’Etat) (Luxembourg) HU: MSZT (Magyar Szabványügyi Testület) MT: MSA (Awtorita` Maltija dwar l-Istandards / Malta Standards Authority) NL: NEN (Nederlands Normalisatie-Instituut) AT: ON (Österreichisches Normungsinstitut) PL: PKN (Polski Komitet Normalizacyjny) PT: IPQ (Instituto Português da Qualidade) SI: SIST (Slovenski inštitut za standardizacijo) SK: SÚTN (Slovenský ústav technickej normalizácie) FI: SFS (Suomen Standardisoimisliitto r.y) SE: SIS (Swedish Standards Institute) UK: BSI (British Standards Institution).” |

III. MELLÉKLET

BELSŐ KÖRNYEZETVÉDELMI ELLENŐRZÉS

A. KÖRNYEZETVÉDELMI ELLENőRZÉSI PROGRAM ÉS AZ ELLENőRZÉSEK GYAKORISÁGA

1. Környezetvédelmi ellenőrzési programok

Az ellenőrzési program biztosítja, hogy a szervezet vezetése megkapja azokat az információkat, amelyre a szervezet környezeti teljesítményének és a környezetközpontú irányítási rendszerének hatékonysága ellenőrzéséhez van szüksége, és hogy képes legyen annak igazolására, hogy ezek felett ellenőrzést gyakorol.

2. Az ellenőrzési program célkitűzései

A célkitűzések körébe tartozik elsősorban a fennálló irányítási rendszerek értékelése és annak ellenőrzése, hogy ez megfelel-e a szervezet politikájának és programjának, továbbá a vonatkozó környezetvédelmi előírásoknak.

3. Az ellenőrzési program hatóköre

Az egyes ellenőrzések, vagy – szükség esetén – az ellenőrzési ciklus minden egyes szakasza általános alkalmazási körét egyértelműen meg kell határozni, amelynek során a következő adatok szükségesek:

67. az ellenőrzés tárgyát képező területek,

68. az ellenőrzés alá vont tevékenységek,

69. a figyelembeveendő környezetvédelmi kritériumok,

70. az ellenőrzés alá vont időszak.

A környezetvédelmi ellenőrzés a környezeti teljesítmény értékeléséhez szükséges tényadatok felmérését foglalja magában.

4. A környezetvédelmi ellenőrzés gyakorisága

A környezetvédelmi ellenőrzést vagy az ellenőrzési ciklust, amely a szervezet összes tevékenységét magában foglalja, szükség szerint, de legfeljebb 3 évente kell elvégezni. A tevékenységek ellenőrzésének gyakorisága az alábbiaktól függően változik:

71. a tevékenységek jellegétől, nagyságrendjétől és komplexitásától;

72. a kapcsolódó környezeti hatások jelentőségétől;

73. az előző környezetvédelmi ellenőrzések során feltárt problémák fontosságától és sürgős voltától;

74. a környezetvédelmi problémák előzményeitől.

A jelentősebb környezeti hatással járó, bonyolultabb tevékenységeket gyakrabban kell ellenőrzés alá vonni.

A szervezet évente legalább egyszer környezetvédelmi ellenőrzést végez, mivel ez segíti annak igazolását a szervezet vezetése és a hitelesítő előtt, hogy a vezetés a jelentős környezeti tényezők fölött ellenőrzéssel bír.

A szervezet elvégzi a következők ellenőrzését.

75. a szervezet környezetvédelmi teljesítménye, és

76. a szervezet megfelelése a környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelményeknek

B: KÖRNYEZETVÉDELMI ELLENőRZÉSI TEVÉKENYSÉGEK

Az ellenőrzési tevékenységek körébe tartozik az alkalmazottakkal folytatott beszélgetés, az üzemi feltételek és berendezések vizsgálata és a nyilvántartás, írásba foglalt eljárások és más vonatkozó dokumentumok áttekintése a vizsgált tevékenység környezeti teljesítményének értékelése céljából, hogy meg lehessen állapítani, hogy az megfelel-e a vonatkozó szabványoknak, előírásoknak, illetve a céloknak és célkitűzéseknek, és hogy a környezetvédelmi feladatok kezelése céljából kialakított rendszer hatékony és megfelelő-e. Többek között az ilyen kritériumoknak való megfelelést szúrópróbaszerű ellenőrzéssel kell vizsgálni az egész irányítási rendszer hatékonyságának meghatározására.

Az ellenőrzési eljárásba különösen a következő intézkedések tartoznak:

77. a irányítási rendszer megértése;

78. a irányítási rendszer előnyeinek és hátrányainak felmérése;

79. a releváns bizonyítékok összegyűjtése;

80. a környezetvédelmi ellenőrzés megállapításainak értékelése;

81. az ellenőrzés következtetéseinek megfogalmazása;

82. az ellenőrzés megállapításainak és következtetéseinek jelentése.

C: A KÖRNYEZETVÉDELMI ELLENőRZÉS MEGÁLLAPÍTÁSAINAK ÉS KÖVETKEZTETÉSEINEK JELENTÉSE

Az írásba foglalt ellenőrzési jelentés alapvető céljai a következők:

83. az ellenőrzés hatókörének dokumentálása;

84. a vezetés tájékoztatása arról, milyen mértékben felel meg a szervezet környezeti politikája az előírásoknak és milyen mértékű a szervezetnél a környezetvédelem terén elért haladás;

85. a vezetés tájékoztatása a szervezet környezeti hatásainak figyelemmel kísérését célzó intézkedések hatékonyságáról és megbízhatóságáról;

86. szükség esetén korrekciós intézkedések szükségességének igazolása.

IV. MELLÉKLET

KÖRNYEZETI JELENTÉS

A. BEVEZETÉS

A környezettel kapcsolatos információkat világos és következetes módon, nyomtatott formában vagy elektronikus úton kell közzétenni.

B. KÖRNYEZETVÉDELMI NYILATKOZAT

A környezetvédelmi nyilatkozat tartalmazza legalább az alábbi elemeket és megfelel a következő minimumkövetelményeknek:

87. az EMAS-ban nyilvántartásba vételre kerülő szervezet világos és egyértelmű leírása és tevékenységeinek, termékeinek és szolgáltatásainak, valamint bármilyen anyaszervezettel való kapcsolatainak összegezése;

88. a szervezet környezeti politikája és környezetközpontú irányítási rendszerének rövid leírása;

89. az összes, jelentős környezeti hatást kiváltó közvetlen és közvetett, jelentős környezeti tényező leírása, és az e tényezőkkel kapcsolatos hatások jellegének ismertetése (I. melléklet 2. pont);

90. a jelentős környezeti tényezőkkel és hatásokkal kapcsolatos, környezeti célok és célkitűzések leírása;

91. a szervezetről rendelkezésre álló teljesítményadatok összegzése összehasonlítva a környezeti célokkal és célkitűzésekkel, tekintettel a jelentős környezeti hatásokra. Jelentést kell készíteni az alapmutatókról és a D. szakaszban meghatározott egyéb létező releváns környezeti teljesítményi mutatóról.

92. a környezeti teljesítménnyel kapcsolatos egyéb tényezők, többek között a jelentős környezeti hatásokkal kapcsolatos jogi rendelkezések betartása;

93. a környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelmények leírása és ezen követelmények teljesítésének igazolása;

94. a környezetvédelmi hitelesítő neve és akkreditálási száma, valamint az érvényesítés időpontja.

C. KÖRNYEZETI TELJESÍTMÉNYRőL SZÓLÓ JELENTÉS

A környezeti teljesítményről szóló jelentés tartalmazza legalább az alábbi elemeket és megfelel a következő minimumkövetelményeknek:

95. a szervezetről rendelkezésre álló teljesítményadatok összegzése összehasonlítva a környezeti célokkal és célkitűzésekkel, tekintettel a jelentős környezeti hatásokra. Jelentést kell készíteni az alapmutatókról és a D. szakaszban meghatározott egyéb létező releváns környezeti teljesítményi mutatóról.

96. a környezeti teljesítménnyel kapcsolatos egyéb tényezők, többek között a jelentős környezeti hatásokkal kapcsolatos jogi rendelkezések betartása;

97. a környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelmények leírása és ezen követelmények teljesítésének igazolása;

98. a környezetvédelmi hitelesítő neve és akkreditálási száma, valamint az érvényesítés időpontja.

D. ALAPMUTATÓK ÉS MÁS MEGLÉVő RELEVÁNS KÖRNYEZETVÉDELMI TELJESÍTMÉNYMUTATÓK

1. Bevezetés

A szervezet jelentést tesz – a környezeti jelentésben és a környezeti teljesítményről szóló jelentésben egyaránt – az alapmutatókról, amennyiben azok kapcsolódnak a szervezet közvetlen környezeti tényezőihez, valamint a következőkben meghatározott egyéb meglévő releváns környezeti teljesítménymutatókról.

2. Alapmutatók

99. Az alapmutatók valamennyi szervezettípusra alkalmazandók. Ezek a mutatók a következő alapvető környezeti területek teljesítményére összpontosítanak:

Energiahatékonyság;

anyagfelhasználás hatékonysága;

víz

hulladék

biológiai sokféleség

és kibocsátások

100. Az egyes alapmutatók a következőkből állnak:

i. az „ A ” szám jelzi az adott terület teljes éves felhasználását/hatását;

ii. a „ B ” szám jelzi a szervezet teljes éves kibocsátását;

iii. és az „ R ” szám jelzi A és B arányát.

A szervezetek mindegyik mutató esetében jelentik a három elemre vonatkozó adatot.

Az adott terület teljes éves felhasználásának/hatásának mutatóját ( A) az alábbiak szerint kell jelenteni:

i. az energiahatékonyság esetében

* a „ teljes közvetlen energiafelhasználás ” tekintetében a tonna olajegyenértékben (toe) kifejezett teljes éves energiafogyasztást kell megadni;

* a „ teljes megújulóenergia-felhasználás ” tekintetében a megújuló energiaforrásokból előállított energia (villamos energia és hő) tonna olajegyenértékben (toe) kifejezett teljes éves fogyasztását kell megadni.

ii. az anyagfelhasználás hatékonysága esetében

* a „különböző felhasznált anyagok éves tömegárama” (kivéve az energiahordozókat és a vizet), tonnában kifejezve.

iii. a víz esetében

* a „ teljes éves vízfogyasztás” m3-ben kifejezve.

iv. a hulladék esetében

* a „ teljes éves hulladéktermelés” , tonnában kifejezve

v. a biológiai sokféleség esetében

* a „ földfelhasználást” , m2-ben kifejezve

vi. a kibocsátás esetében

* az „ üvegházhatást okozó gázok teljes éves kibocsátása ”, tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezve

A szervezet teljes éves eredményét jelző B szám egyforma az összes területre vonatkozóan, de tevékenységüktől függően igazodik a szervezetek típusához. Megkülönbözteti a termelési ágazatban (iparban) működő szervezeteket, ahol a szám a teljes éves bruttó hozzáadott értéket millió euróban kifejezve jelzi, vagy kis szervezetek esetében a teljes éves forgalmat, illetve az alkalmazottak számát, míg a nem termelési ágazatban tevékenykedő szervezetek (igazgatás/szolgáltatások) esetében a szervezetnek az alkalmazottak számában kifejezett méretéhez kapcsolódik.

3. Egyéb releváns környezetvédelmi teljesítménymutatók

Minden szervezet évente jelentést készít a környezetvédelmi nyilatkozatában specifikusabbként meghatározott környezeti tényezőkhöz kapcsolódó teljesítményéről is, és ha rendelkezésre áll, figyelembe veszi és hivatkozik az e rendelet 46. cikkében említett ágazati referenciadokumentumokra.

E célból a szervezetek felhasználhatják a környezeti teljesítmény jelenlegi irányadó mutatóit, ügyelve arra, hogy a kiválasztott mutatók:

i. valósághűen mérjék fel a szervezet teljesítményét;

ii. érthetőek és egyértelműek legyenek;

iii. biztosítsanak éves összehasonlítást a szervezet környezetvédelmi teljesítménye alakulásának értékeléséhez;

iv. tegyék lehetővé az összehasonlítást az ágazati, nemzeti vagy regionális szinten irányadó értékelésekkel;

v. tegyék lehetővé az összehasonlítást a vonatkozó jogi rendelkezésekkel.

E. AZ INFORMÁCIÓK NYILVÁNOS HOZZÁFÉRHETőSÉGE

A szervezetnek bizonyítania kell a környezetvédelmi hitelesítő számára, hogy a szervezet környezeti teljesítményében érdekelt bármely személy könnyen és szabadon hozzáférhet a B.–D. pontban előírt tájékoztatáshoz.

F. HELYI SZÁMADÁSI KÖTELEZETTSÉG

Az EMAS szerint nyilvántartásba vett szervezetek készíthetnek összesített környezetvédelmi nyilatkozatot vagy környezeti teljesítményről szóló jelentést a társaság különböző földrajzi helyeken működő telephelyei vonatkozásában.

Mivel az EMAS szándéka az, hogy biztosítsa a helyi számadási kötelezettséget, a szervezetek gondoskodnak arról, hogy minden egyes telephely jelentős környezeti hatásait egyértelműen meghatározzák és jelentsék az összesített környezetvédelmi nyilatkozatban vagy a környezetvédelmi teljesítményről szóló összesített jelentésben.

V. MELLÉKLET

AZ EMAS LOGÓJA

[pic]

A logót az alábbiak szerint lehet használni:

- három szín felhasználásával (Pantone No 355 zöld; Pantone No 109 sárga; Pantone No 286 kék);

- fehér alapon fekete, vagy

- fekete alapon fehér.

VI. MELLÉKLET

A nyilvántartásba vételhez szükséges adatok

(ezt az információt adott esetben meg kell adni)

1. SZERVEZET |

Név |

Cím |

Helység |

Irányítószám |

Ország/tartomány/régió/autonóm közösség |

Kapcsolattartó személy |

Telefon |

FAX |

E-mail |

Weboldal |

Nyilvántartási szám |

A nyilvántartásba vétel időpontja |

A nyilvántartás felfüggesztésének időpontja |

A nyilvántartás törlésének időpontja |

A következő környezetvédelmi nyilatkozat időpontja |

A környezetvédelmi teljesítményről szóló következő jelentés időpontja |

A tevékenység NACE-kódja |

Alkalmazottak száma |

Forgalom vagy éves mérleg |

2. TELEPHELY |

Név |

Cím |

Irányítószám |

Helység |

Ország/tartomány/régió/autonóm közösség |

Kapcsolattartó személy |

Telefon |

FAX |

E-mail |

Weboldal |

Nyilvántartási szám |

A nyilvántartásba vétel időpontja |

A nyilvántartás felfüggesztésének időpontja |

A nyilvántartás törlésének időpontja |

A következő környezetvédelmi nyilatkozat időpontja |

A környezetvédelmi teljesítményről szóló következő jelentés időpontja |

A tevékenység NACE-kódja |

Alkalmazottak száma |

Forgalom vagy éves mérleg |

3. AKKREDITÁLT HITELESÍTŐ |

A hitelesítő neve |

Cím |

Irányítószám |

Helység |

Ország/tartomány/régió/autonóm közösség |

Telefon |

FAX |

E-mail |

Az akkreditálás nyilvántartási száma |

Az akkreditálás hatálya (NACE-kódok) |

Akkreditáló testület |

Kelt 200…/…/… |

A szervezet képviselőjének aláírása |

VII. MELLÉKLET

A hitelesítő nyilatkozata a hitelesítésről és az érvényesítésről

……………………...........................................................................................…………(név).

EMAS-hitelesítői nyilvántartási szám:………………………………………….…………...

akkreditált a következő hatáskörben:………………………………………………………….. (NACE-kód)

kijelenti, hogy hitelesítette a szervezet környezetvédelmi nyilatkozatában/környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentésében (*) szereplő telephely(ek) vagy az egész szervezet ……………………………(név)

amelynek a nyilvántartási száma (ha rendelkezésre áll):……………………………………………………...

teljesíti-e a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, ….…….-i XXX/év/EK európai parlamenti és tanács rendelet valamennyi előírását.

E nyilatkozat aláírásával igazolom, hogy:

- A hitelesítés és az érvényesítés végrehajtása teljességében megfelel e rendelet előírásainak,

- nincs bizonyíték arra, hogy a szervezet nem teljesíti a vonatkozó környezetvédelmi előírásokat.

- A szervezet/telephely(*) környezetvédelmi nyilatkozatának/környezetvédelmi teljesítményről szóló jelentésének(*) adatai és információi megbízható, hiteles és helyes képet adnak a szervezet/telephely (*) összes tevékenységéről, a környezetvédelmi nyilatkozatban meghatározott alkalmazási körön belül.

Kelt 200…/…/…

Aláírás

( * ) : a nem megfelelő rész áthúzandó .

VIII. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

A 761/2001/EK rendelet | Ez a rendelet |

1. cikk (1) bekezdés | 1. cikk |

1. cikk (2) bekezdés a) pont | - |

1. cikk (2) bekezdés b) pont | - |

1. cikk (2) bekezdés c) pont | - |

1. cikk (2) bekezdés d) pont | - |

2. cikk a) pont | 2. cikk (1) bekezdés |

2. cikk b) pont | - |

2. cikk c) pont | 2. cikk (2) bekezdés |

2. cikk d) pont | 2. cikk (4) bekezdés |

2. cikk e) pont | - |

2. cikk f) pont | 2. cikk (5) bekezdés |

2. cikk g) pont | 2. cikk (6) bekezdés |

2. cikk h) pont | 2. cikk (7) bekezdés |

2. cikk i. alpont | 2. cikk (8) bekezdés |

2. cikk j) pont | 2. cikk (9) bekezdés |

2. cikk k) pont | 2. cikk (10) bekezdés |

2. cikk (1) bekezdés | 2. cikk (12) bekezdés |

2. cikk (1) bekezdés i. pont | - |

2. cikk (1) bekezdés ii. pont | - |

2. cikk m) pont | - |

2. cikk n) pont | 2. cikk (13) bekezdés |

2. cikk o) pont | 2. cikk (15) bekezdés |

2. cikk p) pont | - |

2. cikk q) pont | 2. cikk (16) bekezdés |

2. cikk r) pont | - |

2. cikk s) pont első mondat | 2. cikk (17) bekezdés |

2. cikk s) pont másodiktól a negyedik mondatig | - |

2. cikk t) pont | 2. cikk (18) bekezdés |

2. cikk u) pont | - |

3. cikk (1) bekezdés | - |

3. cikk (2) bekezdés a) pont első mondat | 4. cikk (1) bekezdés |

3. cikk (2) bekezdés a) pont második mondat | 4. cikk (3) bekezdés |

3. cikk (2) bekezdés b) pont | 4. cikk (6) bekezdés |

3. cikk (2) bekezdés c) pont | 4. cikk (7) bekezdés |

3. cikk (2) bekezdés d) pont | 4. cikk (8) bekezdés |

3. cikk (2) bekezdés e) pont | 5. cikk (2) bekezdés első albekezdés; 6. cikk (3) bekezdés |

3. cikk (3) bekezdés a) pont | 6. cikk (1) bekezdés a) pont |

3. cikk (3) bekezdés b) pont első mondat | 6. cikk (1) bekezdés b)–d) pont |

3. cikk (3) bekezdés b) pont második mondat | 7. cikk (1) bekezdés |

4. cikk (1) bekezdés | - |

4. cikk (2) bekezdés | 51. cikk (2) bekezdés |

4. cikk (3) bekezdés | - |

4. cikk (4) bekezdés | - |

4. cikk (5) bekezdés első mondat | 26. cikk (1) bekezdés |

4. cikk (5) bekezdés második mondat | 26. cikk (2) bekezdés |

4. cikk (6) bekezdés | 42. cikk |

4. cikk (7) bekezdés | - |

4. cikk (8) bekezdés első albekezdés | 30. cikk (1) bekezdés |

4. cikk (8) bekezdés második albekezdés | 30. cikk (3) és (5) bekezdés |

4. cikk (8) bekezdés harmadik albekezdés első és második mondat | 31. cikk (1) bekezdés |

4. cikk (8) bekezdés harmadik albekezdés utolsó mondat | 31. cikk (3) bekezdés |

5. cikk (1) bekezdés | 11. cikk (1) bekezdés első mondat |

5. cikk (2) bekezdés | 11. cikk (3) bekezdés |

5. cikk (3) bekezdés első mondat | 12. cikk (1) bekezdés |

5. cikk (3) bekezdés második mondat első francia bekezdés | 12. cikk (1) bekezdés a) pont |

5. cikk (3) bekezdés második mondat második francia bekezdés | 12. cikk (1) bekezdés b) pont |

5. cikk (4) bekezdés | 11. cikk (1) bekezdés második mondat |

5. cikk (5) bekezdés első mondat | 15. cikk (1) bekezdés |

5. cikk (5) bekezdés második mondat | 15. cikk (3) bekezdés első mondat |

5. cikk (5) bekezdés harmadik mondat | 16. cikk (1) bekezdés |

5. cikk (5) bekezdés negyedik mondat | 15. cikk (3) bekezdés második és harmadik mondat |

6. cikk (1) bekezdés | 13. cikk (1) bekezdés |

6. cikk (1) bekezdés első francia bekezdés | 13. cikk (2) bekezdés a) pont és 5. cikk (2) bekezdés a) pont |

6. cikk (1) bekezdés második francia bekezdés | 13. cikk (2) bekezdés a) pont és 5. cikk (2) bekezdés c) pont |

6. cikk (1) bekezdés harmadik francia bekezdés | 13. cikk (2) bekezdés a) pont és 5. cikk (2) bekezdés d) pont |

6. cikk (1) bekezdés negyedik francia bekezdés | 13. cikk (2) bekezdés c) pont |

6. cikk (1) bekezdés utolsó mondat | 13. cikk (2) bekezdés első mondat |

6. cikk (2) bekezdés | 14. cikk (3) bekezdés |

6. cikk (3) bekezdés első francia bekezdés | 14. cikk (4) bekezdés a) pont |

6. cikk (3) bekezdés második francia bekezdés | 14. cikk (4) bekezdés b) pont |

6. cikk (3) bekezdés harmadik francia bekezdés | 14. cikk (4) bekezdés c) pont |

6. cikk (3) bekezdés utolsó mondat | 14. cikk (8) bekezdés |

6. cikk (4) bekezdés első albekezdés | 14. cikk (2) bekezdés |

6. cikk (4) bekezdés második albekezdés | 14. cikk (5) bekezdés |

6. cikk (5) bekezdés első mondat | 14. cikk (7) bekezdés |

6. cikk (5) bekezdés második mondat | 14. cikk (9)–(10) bekezdés |

6. cikk (6) bekezdés | 14. cikk (11) bekezdés |

7. cikk (1) bekezdés | 29. cikk (6) bekezdés |

7. cikk (2) bekezdés első mondat | 12. cikk (2) bekezdés |

7. cikk (2) bekezdés második mondat | 12. cikk (3) bekezdés |

7. cikk (3) bekezdés | 43. cikk (2) bekezdés a) és b) pont |

8. cikk (1) bekezdés első mondat | 10. cikk (1) bekezdés |

8. cikk (1) bekezdés második mondat | 10. cikk (2) bekezdés |

8. cikk (2) bekezdés a) pont | 10. cikk (4) bekezdés |

8. cikk (2) bekezdés b) pont | - |

8. cikk (2) bekezdés c) pont | - |

8. cikk (2) bekezdés d) pont | - |

8. cikk (2) bekezdés e) pont | 10. cikk (4) bekezdés |

8. cikk (3) bekezdés a) pont | - |

8. cikk (3) bekezdés b) pont első mondat | 10. cikk (4) bekezdés |

8. cikk (3) bekezdés utolsó albekezdés | - |

9. cikk (1) bekezdés első albekezdés | 4. cikk (3) bekezdés |

9. cikk (1) bekezdés a) pont | 45. cikk (4) bekezdés |

9. cikk (1) bekezdés b) pont | 45. cikk (4) bekezdés |

9. cikk (1) bekezdés utolsó albekezdés | 45. cikk (5) bekezdés |

9. cikk (2) bekezdés | - |

10. cikk (1) bekezdés a) pont | - |

10. cikk (1) bekezdés b) pont | - |

10. cikk (1) bekezdés c) pont | - |

10. cikk (2) bekezdés első albekezdés | 39. cikk (1) és (2) bekezdés |

10. cikk (2) bekezdés második albekezdés első mondat | 42. cikk |

10. cikk (2) bekezdés második albekezdés második mondat | 47. cikk |

11. cikk (1) bekezdés első albekezdés | 37. cikk |

11. cikk (1) bekezdés első francia bekezdés | 37. cikk a) pont |

11. cikk (1) bekezdés második francia bekezdés | 37. cikk c) pont |

11. cikk (1) bekezdés harmadik francia bekezdés | 37. cikk b) pont |

11. cikk (1) bekezdés második albekezdés első mondat | 38. cikk (1) bekezdés |

11. cikk (1) bekezdés második albekezdés második mondat | - |

11. cikk (1) bekezdés második albekezdés harmadik mondat | 38. cikk (2) bekezdés |

11. cikk (1) bekezdés második albekezdés negyedik mondat | 38. cikk (3) bekezdés |

11. cikk (2) bekezdés | 44. cikk (2) bekezdés |

11. cikk (3) bekezdés első mondat | 42. cikk első mondat |

11. cikk (3) bekezdés második mondat | 47. cikk |

12. cikk (1) bekezdés a) pont | 35. cikk (3) bekezdés |

12. cikk (1) bekezdés b) pont | 35. cikk (1) bekezdés |

12. cikk (1) bekezdés utolsó albekezdés | 35. cikk (2) bekezdés |

12. cikk (2) bekezdés | 42. cikk |

12. cikk (3) bekezdés | - |

13. cikk | 41. cikk |

14. cikk (1) bekezdés | 48. cikk (1) bekezdés |

14. cikk (2) bekezdés | - |

14. cikk (3) bekezdés | - |

15. cikk (1) bekezdés | 50. cikk |

15. cikk (2) bekezdés | 48. cikk |

15. cikk (3) bekezdés | - |

16. cikk (1) bekezdés | 40. cikk (1) bekezdés |

16. cikk (2) bekezdés | 42. cikk |

17. cikk (1) bekezdés | - |

17. cikk (2) bekezdés | 51. cikk (2) bekezdés |

17. cikk (3) bekezdés | 51. cikk (2) bekezdés |

17. cikk (4) bekezdés | 51. cikk (2) bekezdés |

17. cikk (5) bekezdés | - |

18. cikk első mondat | 52. cikk (1) bekezdés |

18. cikk második mondat | 52. cikk utolsó mondat |

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS A KIZÁRÓLAG A BEVÉTELI OLDALRA KORLÁTOZOTT KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSSAL JÁRÓ JAVASLATOKHOZ

1. A JAVASLAT CÍME:

Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről

2. TEVÉKENYSÉGALAPÚ IRÁNYÍTÁSI ÉS KÖLTSÉGVETÉS-TERVEZÉSI KERET

Érintett szakpolitikai terület(ek) és kapcsolódó tevékenység(ek):

Környezetvédelem (alcímkód: 0703 – A közösségi környezetvédelmi politika és jogszabályok végrehajtása).

3. KÖLTSÉGVETÉSI TÉTELEK

3.1. Költségvetési tételek (működési tételek és kapcsolódó technikai és igazgatási segítségnyújtási tételek (korábban: BA-tételek)), beleértve a következő megnevezéseket:

07 01 04 01: LIFE+ (Környezetvédelmi Pénzügyi Eszköz — 2007–2013) — Igazgatási kiadások

07 03 07: LIFE+ (Környezetvédelmi Pénzügyi Eszköz — 2007–2013)

3.2. A fellépés és a pénzügyi kihatás időtartama:

Az fellépés (EMAS-rendelet) várhatóan 2009-ben lép hatályba. A 2009–2013 közötti időszakra a működési kiadásokat a LIFE+ környezetvédelmi célú pénzügyi eszközből finanszírozzák.

3.3. Költségvetési jellemzők

Költségvetési tétel | Kiadás típusa | Új | EFTA-hozzájárulás | Csatlakozni kívánó országok hozzájárulásai | A pénzügyi terv fejezete |

07010401 | nem kötelező | nem diff[29]. | NEM | NEM | IGEN | 2. számú |

070307 | nem kötelező | diff./ | NEM | NEM | IGEN | 2. számú |

4. FORRÁSOK ÁTTEKINTÉSE

4.1. Pénzügyi források

4.1.1. A kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok áttekintése

millió EUR (három tizedesjegyig)

Kiadás típusa | Szakasz száma | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2009-2013 |

Működési kiadások[30] |

Kötelezettségvállalási előirányzatok | 8.1. | a | 1.230 | 1.400 | 1.700 | 1.700 | 1.700 | 7.730 |

Kifizetési előirányzatok | b |

A referenciaösszegbe beletartozó igazgatási kiadások[31] |

Technikai és igazgatási segítségnyújtás (NDE) | 8.2.4. | c | 0.200 | 0.200 | 0.200 | 0.200 | 0.200 | 1.000 |

TELJES REFERENCIAÖSSZEG |

Kötelezettségvállalási előirányzatok | a+c | 1.430 | 1.600 | 1.900 | 1.900 | 1.900 | 8.730 |

Kifizetési előirányzatok | b+c |

A referenciaösszegbe bele nem tartozó igazgatási kiadások[32] |

Személyi és kapcsolódó kiadások (NDE) | 8.2.5. | d | 0.452 | 0.838 | 0.838 | 0.838 | 0.838 | 3.804 |

A referenciaösszegbe bele nem tartozó igazgatási kiadások, a személyi és kapcsolódó költségek kivételével (NDE) | 8.2.6. | e | 0.077 | 0.131 | 0.077 | 0.379 | 0.333 | 0.997 |

TELJES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | a+c+d+e | 1.959 | 2.569 | 2.815 | 3.117 | 3.071 | 13.531 |

TELJES KIFIZETÉSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | b+c+d+e |

A társfinanszírozás részletezése

Ha a javaslat tagállamok vagy más szervek (kérjük, nevezze meg) által biztosított társfinanszírozást tartalmaz, az alábbi táblázatban adja meg a társfinanszírozás becsült szintjét (a táblázat további sorokkal bővíthető, ha a társfinanszírozást várhatóan több szerv nyújtja):

millió EUR (három tizedesjegyig)

Társfinanszírozó szerv | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2009-2013 |

…………………… | f |

TELJES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT társfinanszírozással együtt | a+c+d+e+f |

4.1.2. A pénzügyi programozással való összeegyeztethetőség

( A javaslat összeegyeztethető a jelenlegi pénzügyi programozással.

( A javaslat miatt a pénzügyi terv vonatkozó fejezetének átdolgozása szükséges.

( A javaslat miatt szükség lehet az intézményközi megállapodás[33] rendelkezéseinek alkalmazására (azaz a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a pénzügyi terv módosítására).

4.1.3. A bevételre gyakorolt pénzügyi hatás

( A javaslatnak nincs kihatása a bevételre

( A javaslatnak van pénzügyi kihatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

millió EUR (egy tizedesjegyig)

A fellépést megelőzően [n-1. év] | A fellépés után |

A személyi állomány teljes létszáma | 5 | 10 | 10 | 10 | 10 |

5. JELLEMZŐK ÉS CÉLKITŰZÉSEK

5.1. Rövid vagy hosszú távon megvalósítandó célkitűzések

A fő célkitűzés a rendszer kedvező környezeti hatásának növelése az EMAS-t alkalmazó szervezetek teljesítményének javítása és a rendszer terjesztése révén. A rendszerben való részvétel alapvetően önkéntes marad.

Fő elemek:

- az EMAS továbbra is a környezetközpontú irányítási rendszerre vonatkozó ISO 14001 szabványra alapszik. A rendszert a következő elemek egészítik ki:

- megerősített kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a szervezetek teljesítsék a környezettel kapcsolatos hatályos jogi követelményeket

- megerősített kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a szervezetek az alapvető teljesítménymutatók alapján készítsék el környezetvédelmi jelentéseiket

- útmutató a környezetgazdálkodás bevált gyakorlati megoldásairól

- az akkreditálási és hitelesítési eljárások harmonizációja (az akkreditálásra vonatkozó javaslattal összhangban – ENTR)

- a földrajzi hatáskör kibővítése, hogy az EU-n kívüli szervezetek is részt vehessenek az EMAS-ban

- adminisztratív terheket csökkentő és ösztönző hatású intézkedések:

- a csoportos nyilvántartásba vételi eljárás egyszerűsítése

- a kkv-k nyilvántartásba vételi díjának csökkentése

- szabályozási könnyítés és dereguláció, hogy az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezetek részesülhessenek többek között a környezetvédelmi engedélyek nagyobb időközönként történő megújítása nyújtotta előnyökből

- a nemzeti hatóságok kötelezettsége olyan ösztönzők alkalmazására, mint például a szervezetek környezeti teljesítményének javítását elősegítő programok keretében megvalósuló adókedvezmény

- az EMAS-logó használatára vonatkozó szabályok egyszerűsítése

- az EMAS-t érintő uniós és nemzeti szintű promóció, többek között az EMAS-díj és az információs kampányok

5.2. A közösségi részvételből adódó többletérték, valamint a javaslatnak az egyéb pénzügyi eszközökkel való összeegyeztethetősége és esetleges szinergiája

A rendszer közösségi szintű elfogadása, amelyben harmadik országok szervezetei is részt vehetnek, olyan akkreditált környezetgazdálkodási és ellenőrzési rendszert garantál, amelyet nem csak az Unió, hanem a harmadik országok szervezetei is használhatnak az egyes tagállamokban és akár harmadik országokban. Lehetővé teszi a javított környezeti teljesítményre vonatkozó információcserét a tagállamok és az EU határain túl fekvő országok között is az EMAS-nyilvántartás és az EMAS-logó használata révén.

5.3. A javaslat céljai, az attól várt eredmények, valamint a kapcsolódó mutatók a tevékenységalapú irányítás keretében

A rendszer terjesztésére – és ezáltal az EU-n kívüli és belüli szervezetek átfogó környezeti teljesítményére – irányuló célkitűzésen belül a tevékenységalapú irányítási keret összefüggésében a következő intézkedések lényegesek:

- a nyilvánosságot és különösen a szervezeteket célzó promóciós és tudatosságnövelő intézkedések szervezése, és az ezekhez való hozzájárulás

- az EMAS promócióját célzó hatékony eszközök kidolgozása és megosztása, illetve ezen eszközök elérhetővé tétele az EMAS valamennyi résztvevője számára

- EMAS-díjak elnyerését célzó megmérettetések szervezése

- a szervezetek rendszerhez való csatlakozását ösztönző intézkedések kidolgozása és biztosítása

A környezeti teljesítményükre vonatkozó jelentéstétel javítása céljából a szervezeteknek egyes ágazatokban nyújtott segítségre irányuló célkitűzésen belül a tevékenységalapú irányítási keret összefüggésében a következő intézkedés lényeges:

- ágazati referenciadokumentumok kidolgozása, amelyek tartalmazzák az adott ágazat bevált környezetvédelmi gyakorlatát és környezeti teljesítménymutatóit.

Az akkreditáló és illetékes testületek működésének harmonizációjára irányuló célkitűzésen belül a tevékenységalapú irányítási keret összefüggésében a következő intézkedések lényegesek:

- az akkreditáló testületek szakértői értékelésének megszervezése

- az illetékes testületek szakértői értékelésének megszervezése

5.4. Végrehajtási módszer (indikatív)

( Centralizált irányítás

( közvetlenül a Bizottság által

( közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

( végrehajtó ügynökségek

( a Közösségek által létrehozott, a költségvetési rendelet 185. cikkében említettek szerinti szervek

( tagállami közintézmények/közfeladatot ellátó szervek

( Megosztott vagy decentralizált irányítás

( a tagállamokkal

( harmadik országokkal

( Nemzetközi szervezetekkel közös irányítás (nevezze meg)

Megjegyzések:

6. FELÜGYELET ÉS ÉRTÉKELÉS

6.1. Felügyeleti rendszer

A tagállamok minden olyan fellépésről és intézkedésről jelentést nyújtanak be, amelyet e rendelet értelmében fogadtak el.

A Bizottság az e rendelet értelmében elfogadott intézkedésekről jelentést nyújt be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek.

A felügyeletet a tagállamokkal és az érdekelt felekkel folytatott rendszeres ülések formájában, valamint az akkreditáló testületek ezen rendelet 31. cikke szerinti ülései során végzett szakértői értékelések és az illetékes testületek fóruma révén is gyakorolják.

6.2. Értékelés

6.2.1. Előzetes értékelés

Lásd az e javaslathoz bizottsági személyzeti munkadokumentum formájában mellékelt hatásvizsgálatot. Valamennyi javasolt intézkedést értékelték környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból.

6.2.2. Időközi/utólagos értékelés nyomán hozott intézkedések (hasonló, korábbi tapasztalatok tanulsága)

A javaslat a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[35] alkalmazása során szerzett tapasztalatokra, illetve a nyilvános konzultációk és az érdekel felekkel folytatott speciálisabb konzultáció eredményein, valamint a külső szakvélemények felhasználásán alapul. A hatásvizsgálat ezeket az értékeléseket vette figyelembe.

6.2.3. A későbbi értékelések feltételei és gyakorisága

A Bizottság pénzügyi támogatásában részesülő intézkedéseket rendszeresen felül kell vizsgálni.

A rendelet hatékonyságának rendszeres értékelését a rendelet által létrehozott bizottság végzi. Lehetőség van az adott ágazatokhoz tartozó megfelelő útmutatók és referenciadokumentumok kidolgozására és rendeletet érintő módosításjavaslatok benyújtására.

A Bizottság a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a következőket nyújtja be:

101. jelentés azon fellépésekről és intézkedésekről, amelyeket a következőkre irányuló fellépések kapcsán tettek:

102. információszolgáltatás,

103. a tagállamok közötti együttműködés és koordináció fokozása

104. az EMAS promóciója és ösztönzők biztosítása

105. utólagos értékelés legkésőbb e rendelet hatályba lépését követő öt éven belül

7. CSALÁS ELLENI INTÉZKEDÉSEK

A belső ellenőrzésre vonatkozó 14., 15., 16., 18., 19., 20., 21. kötelező rendelkezéseket és az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletben meghatározott elveket teljes körűen alkalmazni kell

A Bizottság gondoskodik arról, hogy az e rendelet keretében hozott vagy finanszírozott intézkedések esetén a Közösség pénzügyi érdekeit csalás, korrupció és egyéb illegális tevékenységek elleni hatékony intézkedésekkel védjék, gondoskodik továbbá a jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetéséről, és szabálytalanság estén hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetéseket szab ki a 2998/95/EK, Euratom, a 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendeletnek és az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően.

8. A FORRÁSOK RÉSZLETEZÉSE

8.1. A javaslat célkitűzéseinek pénzügyi költségei

Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 |

Tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak[36] (XX 01 01.) | A*/AD | 2 | 3 | 3 | 3 | 3 |

B*, C*/AST | 1 | 2 | 2 | 2 | 2 |

A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott állomány[37] (az EMAS esetében kizárólag kihelyezett tagállami szakértők) | 2 | 5 | 5 | 5 | 5 |

A(z) XX 01 04/05. jogcímcsoportból finanszírozott egyéb állomány[38] |

ÖSSZESEN | 5 | 10 | 10 | 10 | 10 |

8.2.2. A fellépés keretében felmerülő feladatok leírása

A rendszer átfogó irányítása, az ágazati dokumentumok kidolgozása és felülvizsgálata, a marketingtevékenység irányítása.

8.2.3. A Személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyi állomány eredete

( A felváltandó vagy meghosszabbítandó program irányításához jelenleg hozzárendelt álláshelyek (1 AD + 1 AST + 2 END)

( Az n. évre vonatkozó éves politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet keretében már hozzárendelt álláshelyek

( A következő éves politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet eljárásának a keretében igénylendő álláshelyek (2 AD)

( Az érintett szolgálat állományán belül átcsoportosítandó álláshelyek (belső átcsoportosítás) (1 AST + 3 END)

( Az n. évben szükséges, de az éves politikai stratégiában/előzetes költségvetés-tervezetben nem előirányozott álláshelyek

8.2.4. A referenciaösszegbe beletartozó egyéb igazgatási kiadások (XX 01 04/05. – Igazgatási kiadások)

millió EUR (három tizedesjegyig)

Költségvetési tétel 07 01 04 01 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2009-2013 |

Egyéb technikai és igazgatási segítségnyújtás |

- belső |

- külső: információs szolgálat | 0.200 | 0.200 | 0.200 | 0.200 | 0.200 | 1.000 |

Technikai és igazgatási segítségnyújtás összesen | 0.200 | 0.200 | 0.200 | 0.200 | 0.200 | 1.000 |

8.2.5. A referenciaösszegbe bele nem tartozó személyi és kapcsolódó költségek

millió EUR (három tizedesjegyig)

A személyi állomány típusa | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 és az azt követő évek |

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak (XX 01 01.) | 0.351 | 0.585 | 0.585 | 0.585 | 0.585 |

A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott személyi állomány (kisegítő alkalmazottak, kihelyezett tagállami szakértők, szerződéses alkalmazottak stb.) (nevezze meg a költségvetési tételt) | 0.101 | 0.253 | 0.253 | 0.253 | 0.253 |

Személyi és kapcsolódó – a referenciaösszegbe bele NEM tartozó – költségek összesen | 0.452 | 0.838 | 0.838 | 0.838 | 0.838 |

Számítás – Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak |

A 8.2.1. pont szerinti 1 fő A*/AD kategóriájú tisztviselő alapbére 117000 EUR/év. |

Számítás – A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott személyi állomány |

A 8.2.1. pont szerinti 1 fő END kategóriájú tisztviselő alapbére50580 EUR/év. |

8.2.6. A referenciaösszegbe bele nem tartozó egyéb igazgatási kiadások

millió EUR (három tizedesjegyig) |

2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 és az azt követő évek | 2009–2013 |

XX 01 02 11 01. – Kiküldetések | 0.008 | 0.008 | 0.008 | 0.010 | 0.010 | 0.044 |

XX 01 02 11 02. – Ülések és konferenciák | 0.015 | 0.015 | 0.015 | 0.115 | 0.015 | 0.175 |

XX 01 02 11 03. – Bizottságok[40] | 0.054 | 0.108 | 0.054 | 0.054 | 0.108 | 0.378 |

XX 01 02 11 04. – Tanulmányok és konzultációk | 0.200 | 0.200 | 0.400 |

XX 01 02 11 05. – Információs rendszerek |

2. Egyéb irányítási kiadások összesen (XX 01 02 11.) |

3. Egyéb igazgatási jellegű kiadások (a költségvetési tétel megadása mellett) |

A személyi és kapcsolódó költségeken kívüli – a referenciaösszegbe bele NEM tartozó – igazgatási kiadások összesen | 0.077 | 0.131 | 0.077 | 0.379 | 0.333 | 0.997 |

Számítás – A referenciaösszegbe bele nem tartozó egyéb igazgatási kiadások |

2009 és 2013 között évente 4 kiküldetés, amelyek egységköltsége 1000 EUR kiküldetésenként, a rendelet célkitűzéseinek és a rendelet keretében hozott intézkedések magyarázata, illetve a rendelet tagállami végrehajtásának és alkalmazásának segítése céljából. 2009 és 2013 között évente 2 kiküldetés, amelyek egységköltsége 1000 EUR kiküldetésenként, az akkreditáló testületek ezen rendelet 30. cikke szerinti ülésein való részvétel céljából. 2009 és 2013 között évente 2 kiküldetés, amelyek egységköltsége 1000 EUR kiküldetésenként, az illetékes testületek fórumának ülésein való részvétel céljából. 2012-ben és 2013-ban további 2 kiküldetés, amelyek egységköltsége 1000 EUR kiküldetésenként, az érdekelt felekkel a rendelet felülvizsgálata céljából történő megbeszélés érdekében. Évi 3 megbeszélés 2009 és 2013 között az ISO TC 207-tel (a környezetközpontú irányítási rendszerrel foglalkozó technikai bizottság), amelynek egységköltsége kiküldetésenként 5000 EUR 1 konferencia (egységköltség: 100 000 EUR) szervezése 2012-ben az érdekelt felekkel és az illetékes hatóságokkal a rendelet keretében hozott intézkedések végrehajtásáról folytatott konzultáció céljából a rendelet 2014. évi felülvizsgálatára tekintettel. A rendelet értelmében létrehozott szabályozási bizottság üléseire (egységköltség: 27 000 EUR ülésenként) 2009-től kezdődően évente kétszer kerül sor információcsere céljából, a tagállamok közötti hiánytalanabb harmonizációra törekvő megfelelő útmutatások és ajánlások elfogadására tekintettel. 2010-ben a rendelet értelmében létrehozott szabályozási bizottság 2 további ülésére (röviddel a rendelet hatályba lépése után) kerül sor, illetve a bizottság 2 további ülésére kerül sor 2013-ban, a rendelet 2014. évi felülvizsgálatára tekintettel (mindkét esetben az egységköltség 27 000 EUR ülésenként). Évi 200 000 EUR összköltséggel külső tanulmányok elvégzésére kerül sor 2012-ben és 2013-ban a rendelet 2014. évi felülvizsgálatára tekintettel. |

A humán és igazgatási erőforrásra irányuló igényt az éves elosztási eljárás keretén belül a költségvetési megszorítások figyelembe vételével az irányító főigazgatóságnak odaítélhető keretösszeg fedezi.

[1] A Tanács 1836/93/EGK rendelete (1993. június 29.) az ipari vállalkozásoknak a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben való önkéntes részvételéről (HL L 168., 1993.7.10., 1. o.).

[2] HL L 114., 2001.4.24., 1. o.

[3] Az EMAS keretében nyilvántartásba vett telephelyek száma 2007-ben 6000 volt. További részletes információért lásd a COM(2008)xxx végleges dokumentumot, az ezen dokumentumot kísérő hatásvizsgálatot, a 2.1.2. és a 2.2.5. pontot.

[4] A 2005. június 20-i brüsszeli, a 2005. november 22-i torinói, a 2006. június 29–30-i luxemburgi, a 2006. november 13–14-i athéni és a 2007. június 13–14-i varsói bizottsági ülés.

[5] 2006. május 17., június 9., július 20. és július 27.

[6] 2006. december 11-12.

[7] Lásd a COM(2008)xxx végleges dokumentumot; az ezen dokumentumot kísérő hatásvizsgálatot, a 1.2.1. pontot.

[8] COM(2007) 225 végleges: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről, amelyet a Bizottság 2007. április 30-án fogadott el.

[9] A 2007. évben egymillió lakosra vetítve a legtöbb az EMAS keretében nyilvántartásba vett telephellyel rendelkező három tagállam átlaga 48,27 így nyilvántartásba vett telephelyet jelent. Ezek a tagállamok a következők: Ausztria (61,85 telephely / millió lakos), Dánia (50,6 telephely / millió lakos) és Belgium (32,37 telephely / millió lakos). Így 5 évvel a felülvizsgált EMAS-rendelet hatálybalépése után az Európai Unió 478,5 milliós összlakosságával számolva az EMAS keretében nyilvántartásba vett telephelyek előirányzott teljes száma 23 000 lesz.

[10] Az Európai Parlament és a Tanács 614/2007/EK rendelete (2007. május 23.) a környezetvédelmi célú pénzügyi eszközről (LIFE+) ( HL L 149., 2007. 6.9., 1. o. ).

[11] Lásd COM(2008) 33.

[12] A szervezetek nyilvántartásba vételének díja tagállamonként változó: az ingyenestől a 2234 eurós díjig terjed. Az egyes tagállamokban érvényes nyilvántartásba vételi díjakra vonatkozó további részletes információért lásd a COM(2008)xxx végleges dokumentum, azaz az ezen dokumentumot kísérő hatásvizsgálat 2.2.6. pontjában található 28. lábjegyzetet. Még nem jelent meg.

[13] HL C […]., […].,[…]. o.

[14] HL C […]., […].,[…]. o.

[15] HL C […]., […].,[…]. o.

[16] HL C […]., […].,[…]. o.

[17] HL L 242., 2002.9.10., 1. o.

[18] COM(2007)225 végleges

[19] HL L 114., 2004.4.24., 1. o. A legutóbb az 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 363., 2006.12.20., 1. o.) módosított rendelet.

[20] HL L 247., 2001.9.17., 1. o.

[21] HL L 184., 2003.7.23., 19. o.

[22] HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A legutóbb a 2006/512/EK tanácsi határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

[23] HL L 124., 2003.5.20., 36. o.

[24] HL L 393., 2006.12.30., 1. o.

[25] HL L 114., 2001.4.24., 1. o.

[26] HL L 247., 2001.9.17., 24. o.

[27] HL L 70., 2006.3.9., 63. o.

[28] Az e mellékletben közölt szöveg felhasználása a CEN engedélyével történt. A teljes szöveg megvásárolható a nemzeti szabványügyi testületektől, amelyek jegyzékét e melléklet tartalmazza. Tilos e mellékletről kereskedelmi céllal másolatot készíteni.

[29] Nem differenciált előirányzatok, a továbbiakban: NDE.

[30] Olyan kiadások, amelyek nem tartoznak az érintett xx. cím xx 01. alcíme alá.

[31] A(z) xx cím xx 01 04. jogcímcsoportja alá tartozó kiadások.

[32] A(z) xx 01. alcím alá tartozó, a(z) xx 01 04. és a(z) xx 01 05. jogcímcsoporton kívüli kiadások.

[33] Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.

[34] Szükség esetén, ha a fellépés időtartama hat évnél hosszabb, a táblázat további oszlopokkal bővíthető.

[35] HL L 114., 2001.4.24., 1. o.

[36] Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg.

[37] Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg.

[38] Amelynek költségét tartalmazza a referenciaösszeg.

[39] Hivatkozni kell az érintett végrehajtó ügynökség(ek)re vonatkozó pénzügyi kimutatásra.

[40] C10900 – Az ipari ágazat vállalkozásainak a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) történő önkéntes részvételét engedélyező rendelet alkalmazásával foglalkozó bizottság.

Top