19.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 279/17

—

tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló, „Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013 – a fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése, és hatékony védelmük” című bizottsági közleményre (COM(2007)0099),

—

tekintettel a Tanács 2007. május 30–31-i ülésén elfogadott, a közösségi fogyasztóügyi stratégiáról (2007–2013) szóló tanácsi állásfoglalásra,

—

tekintettel a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségeiről szóló, 2007. szeptember 27-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a fogyasztóvédelmi vívmányok felülvizsgálatával foglalkozó zöld könyvről szóló 2007. szeptember 6-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel 2007. szeptember 4-i, „Az egységes piac felülvizsgálata: az akadályok és elégtelenségek jobb végrehajtás és alkalmazás révén történő kiküszöbölése” című állásfoglalására (3),

—

tekintettel a digitális környezet iránti fogyasztói bizalomról szóló 2007. június 21-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2007)0724),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, Az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című közleményt kísérő, „Általános érdekű szolgáltatások, beleértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat: új európai kötelezettségvállalás” című bizottsági közleményre (COM(2007)0725),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás: a 21. századi Európa új társadalomképe felé” című bizottsági közleményre (COM(2007)0726),

—

tekintettel az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című bizottsági közleményt kísérő, „Kezdeményezések a kiskereskedelmi pénzügyi szolgáltatások területén” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1520),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság, a Jogi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A6-0155/2008),

1.

üdvözli a közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról szóló bizottsági közleményt, és értékeli a Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy beépítse a fogyasztói tudatosság magasabb szintjén létrejövő fogyasztói kultúrát, ami a meglévő jogi keret hatékonyabb átültetésének és végrehajtásának alapját képezi;

2.

álláspontja szerint a fogyasztóüggyel kapcsolatban horizontális megközelítésre van szükség, és alapvetően fontos, hogy a fogyasztók érdekeit valamennyi érintett politikai területen figyelembe vegyék annak biztosítása érdekében, hogy az Unión belül minden fogyasztó magas szintű védelmet élvezzen; üdvözli ezért, hogy a Bizottság kiemelte, hogy biztosítani kell a belső piac fokozottabb reagáló képességét a polgárok elvárásaival és aggályaival kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelem és a belső piac megvalósítása nem egymásnak ellentmondó, hanem – épp ellenkezőleg – egymást támogató célok; ezzel kapcsolatban emlékezteti a Bizottságot, hogy a fogyasztóügyi politikának az összes politikai területen korán, már a hatásvizsgálat szakaszában meg kell jelennie;

3.

úgy ítéli meg, hogy a fogyasztóvédelmi igények jogszabállyal csak úgy teljesíthetők, ha a jogszabály jobb, egyszerűbb, és azt a Bizottság valamennyi illetékes főigazgatóságának – egészségügy és fogyasztóvédelem, igazságügy, szabadság és biztonság, belső piac és szolgáltatások, valamint versenypolitika – bevonásával készítik elő;

4.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelmi vívmányok felülvizsgálatának a fogyasztói jogok koherensebb jogi keretét kell eredményeznie; emlékeztet arra, hogy előnyben részesíti egy vegyes megközelítés elfogadását, azaz egy horizontális eszközt, amelynek elsődleges célja a meglevő jogszabályok koherenciájának biztosítása, és amely lehetővé teszi a joghézagok megszüntetését, azáltal, hogy az összes irányelvben közös horizontális kérdéseket konzisztens jogszabályban gyűjti össze; úgy véli, hogy az egyedi kérdésekkel továbbra is külön, az egyes ágazatokra vonatkozó irányelvekben kell foglalkozni; a fogyasztói jogok vonatkozásában korábban megállapított elveket a digitális világban is alkalmazni kell; a vívmányok felülvizsgálatával összefüggésben több intézkedést sürget a fogyasztóvédelem – többek között a magánélet védelme és a biztonság – biztosítására a digitális ágazatokban, ugyanakkor ügyelve arra, hogy ez ne vezessen indokolatlan többletterhek megjelenéséhez az ágazatban;

5.

sajnálja, hogy a fogyasztóvédelemben kevés súlyt kap a kötelmi jog, és felszólítja a Bizottságot, hogy támaszkodjon a kötelmi joggal kapcsolatos projektek keretében végzett munkára, szükség esetén új szempontokra helyezve a hangsúlyt;

6.

mivel a kiskereskedelemben a belső piac kialakításának legnagyobb akadályait többek között a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos bizonytalanságok jelentik, támogatja a Bizottság törekvését, hogy olyan szabványos szerződéseket és internetes szerződéskötési feltételeket vezessen be, amelyek minden tagállamban egyformán érvényesek;

7.

hangsúlyozza a fogyasztói szervezetek szerepének fontosságát a fogyasztói kultúra javításában; úgy véli, hogy az erős és független fogyasztói szervezetek a hatékony fogyasztóügyi politika alapjai; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő mértékben támogassák e szervezeteket; azt javasolja a Bizottságnak, hogy a fogyasztóügyi jogalkotási javaslataik elkészítése során fokozzák a kapcsolatfelvételt a nem kormányzati fogyasztói szervezetekkel, melyek helyzetükből eredően ismerik a fogyasztók valós igényeit;

8.

üdvözli a Bizottság által kinevezendő fogyasztóügyi összekötő tisztviselőkre irányuló javaslatot; sürgeti valamennyi illetékes főigazgatóságot, hogy tegyenek közzé éves jelentéseket arról, hogyan építik be a fogyasztóügyi politikát saját felelősségi körükbe;

9.

álláspontja szerint az egész Európára kiterjedő erős fogyasztóvédelmi rendszer a fogyasztók, valamint a versenyképes termelők és értékesítők előnyére fog válni; hangsúlyozza, hogy ez ösztönzőket fog létrehozni a vállalkozások számára, hogy tartósabb árut állítsanak elő és értékesítsenek, ami fenntarthatóbb növekedéshez fog vezetni; kiemeli, hogy a hatékony és fokozottabb fogyasztóvédelemre van szükség a belső piac jobb működésének eléréséhez;

10.

intézkedésekre hív fel annak biztosítása érdekében, hogy az EU 27 kisebb, nemzeti piaca ténylegesen a világ legnagyobb kiskereskedelmi piacává alakuljon; álláspontja szerint ehhez arra van szükség, hogy a polgárok ugyanolyan biztonságban érezzék magukat, amikor az interneten vagy a sarki boltban vásárolnak, és a kis- és középvállalkozások (kkv) a belső piacon mindenütt ugyanazokat az egyszerű szabályokat vehessék alapul; kéri a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra módszereket a kkv védelmének növelésére, különösen a kisvállalkozókra vonatkozó jogszabály révén;

11.

hangsúlyozza, hogy a belső piac megvalósításának elsődleges célként kell szerepelnie; elismeri, hogy az euró bevezetése pozitív szerepet játszott a tranzakciós díjak csökkentésében, a fogyasztók számára a szomszédos országokban alkalmazott árak összehasonlításának megkönnyítésében, és a belső piaci kiskereskedelem potenciáljának növelésében; arra ösztönzi az új tagállamokat, hogy folytassák a reformokat annak érdekében, hogy a maastrichti kritériumok teljesítését követően bevezethessék az eurót, és teljes mértékben részesülhessenek a közös valuta belső piacon kifejtett pozitív hatásának előnyeiből; kéri a fennmaradó korlátozások és akadályok megszüntetését a határokon átnyúló vásárlások, illetve szerződések iránti fogyasztói bizalom biztosítása érdekében, különösen a szolgáltatások terén, mindeközben szem előtt tartva, hogy a nyelvi, kulturális és a fogyasztói szokások különbségeiből adódóan egyedi megközelítésre van szükség;

12.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztóügyi politika és az önszabályozásra irányuló kezdeményezések terén kialakított európai normáknak a világszintű előírások és bevált gyakorlatok hivatkozási pontjaként kell szolgálniuk, és üdvözli, hogy Európa úttörő szerepet tölt be azáltal, hogy puha hatalmát a fogyasztói jogok világszintű előmozdítására használja fel;

13.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is erőteljesen álljon ki a fogyasztók jogaiért a termékbiztonság tekintetében a CE jelölés megbízhatóságának biztosítása és a megfelelő szinteken a piacfelügyelet megerősítése, a RAPEX-rendszer (a nem élelmiszer jellegű termékekre vonatkozó sürgősségi riasztórendszer) alkalmazása, valamint a piacfelügyelet terén bevált gyakorlatnak minősülő eljárások tagállamok közötti megosztása révén; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve biztosítsa, hogy a tagállamok megfelelően átültetik és teljes mértékben végrehajtják a meglévő jogszabályokat, többek között annak értékelése révén, hogy szükség van-e az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) („általános termékbiztonsági irányelv”) felülvizsgálatára; emlékeztet arra, hogy a CE-jelölés helytelenül értelmezhető harmadik fél által elvégzett teszt jelöléseként vagy eredet-megjelölésként, és arra is, hogy a Bizottságot felkérték (6) a fogyasztói biztonságra vonatkozó jelölések részletes elemzésének elkészítésére, majd szükség esetén jogalkotási javaslat előterjesztésére;

14.

üdvözli a Bizottság törekvéseit arra, hogy megerősítse a termékbiztonság terén nemzetközi szinten – különösen a kínai, az amerikai és a japán hatóságokkal – folytatott együttműködést; megjegyzi, hogy a termékbiztonsággal kapcsolatos folyamatos párbeszéd és információcsere minden fél érdeke és alapvető fontosságú a fogyasztói bizalom növelése szempontjából; sürgeti a Bizottságot, hogy erről rendszeres időközönként számoljon be a Parlamentnek;

15.

álláspontja szerint általában feltételezhető, hogy a fogyasztók a vásárlást megelőzően ésszerűen cselekszenek, de az is valószínű, hogy probléma esetén nincsenek teljesen tisztában a jogaikkal; kéri ezért, hogy fordítsanak több figyelmet a tényleges vásárlói magatartásra, figyelembe véve a sebezhető csoportok, mint pl. a gyermekek, az idősek, és a meghatározott fogyatékokkal élők egyedi igényeit; emlékeztet a Parlament által javasolt, közelmúltban elfogadott költségvetési tételre, amely egy – többek között a fogyasztói adatbázis kialakítását, felmérések és vizsgálatok elvégzését, valamint a tagállamokban elért eredmények összehasonlítását célzó – kísérleti projektre vonatkozik; üdvözli a Bizottság arra irányuló munkáját, hogy fogyasztóügyi politikai eredménytáblát hozzon létre, amely többek között az árszerkezettel, valamint a fogyasztói magatartással és megelégedettséggel kapcsolatos ismeretek bővülését eredményezi;

16.

hangsúlyozza, hogy a harmonizációs intézkedések irányát gondosan kell meghatározni, hogy azok a fogyasztók előtt a belső piacon felmerülő valós problémákat kezeljék; úgy ítéli meg, hogy ahol valóban szükség van a harmonizációra, ott annak teljesnek kell lennie, annak érdekében, hogy az uniós szintű fogyasztóvédelem ne legyen sokféle, és a vállalatoknak ne okozzon nehézséget figyelembe venni a fogyasztóvédelmet a határokon átnyúló forgalmazás során; rámutat arra, hogy a jelenlegi helyzet hátráltatja az Európa-szerte kereskedni kívánó kis- és középvállalkozásokat, és zavart okoz a fogyasztók körében;

17.

úgy véli, különös figyelmet kellene szentelni annak, hogy a fogyasztókat ellássák olyan készségekkel és eszközökkel, amelyek növelnék magabiztosságukat a digitális környezetben; rámutat arra, hogy a személyes adatok kereskedelmi cikké, valamint kereskedelmi módszerek, mint például a magatartás-alapú célzott marketing alapanyagává váltak; ezért úgy véli, hogy minden fogyasztói stratégiának részévé kell tenni az adatvédelmet és a magánélet védelmére vonatkozó szabályokat; hangsúlyozza, hogy adatok bármikor, a világ bármely pontján hozzáférhetők; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van globális adatvédelmi standardokra, melyeket a jogalkotóknak az ágazatokkal és a fogyasztói szervezetekkel közösen kell kidolgozniuk;

18.

kiemeli az új és egyre növekvő mértékben használt értékesítési csatornák, mint például az e-kereskedelem fontos szerepét a belső piaci verseny, következésképpen pedig a fogyasztási kapacitás megerősítésében; azon a véleményen van, hogy a pénzügyi, banki és biztosítási piacok különösen nyitottak az e-kereskedelemre, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek kedvezőbb feltételeket a határokon átnyúló e-kereskedelem fejlesztéséhez; kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a tagállamok által a fogyasztók és a vállalatok közti vitás ügyek elrendezésére használt különböző mechanizmusokról a hatékony mechanizmusok azonosítása és használatuk elterjesztése érdekében; ösztönzi a fogyasztóvédelem szilárd alapokra helyezését, ami különösen a pénzügyi szolgáltatások terén elengedhetetlen;

19.

üdvözli a 7. kutatási és technológiafejlesztési keretprogram olyan eszközként való felhasználását, amellyel a fogyasztói magatartás elemző és empirikus megismerése tovább bővíthető;

20.

úgy véli, hogy a fogyasztóvédelmet a termékek és szolgáltatások megtervezésére és formai kialakítására irányuló vállalati folyamatok szerves részévé kell tenni, és hogy a piaci változások vizsgálata alapvető fontosságú;

21.

olyan intézkedéseket kér, amelyek uniós szinten javítják a fogyasztói szervezetek és az ágazatok közötti párbeszédet és minden szereplőt bevonnak az értékláncba; véleménye szerint a megfelelő párbeszéd – beleértve a bevált gyakorlatok megosztását is – csökkenthetné a belső piacon jelentkező problémákat; támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a fogyasztóügyi politikában érdekelt felek konzultációkban és politikatervezésben való részvételének ösztönzése; üdvözli az újabb tagállamokban a fogyasztóvédelem és fogyasztói tudatosság megerősítését célzó törekvéseket; hangsúlyozza a fogyasztói szervezetek folyamatos támogatásának fontosságát az EU-ban, különösen az újabb tagállamokban;

22.

kiemeli, hogy a fogyasztói kultúra kialakulását elősegíti a fogyasztók szisztematikus tájékoztatása a fogyasztói jogokról és azok érvényesítéséről; ezért az EU-nak és a tagállamoknak több pénzt kell fektetnie a fogyasztók tájékoztatásába és olyan oktatási kampányokba, amelyek a megfelelő üzeneteket juttatják el a megfelelő fogyasztói körökhöz; hangsúlyozza, hogy a fogyasztók képzésének az élethosszig tartó tanulás részét kell képeznie és javasolja új technológiák (különösen az internet) felhasználását a fogyasztók tájékoztatására;

23.

úgy véli, hogy a fogyasztóügyi politika megtervezésekor nagyobb hangsúlyt kell fektetni a sebezhető csoportok, úgymint a gyermekek, az idősek és a meghatározott fogyatékokkal élők különleges igényeire, és figyelembe kell venni a demográfiai változásokat;

24.

hangsúlyozza, hogy a mutatók és statisztikák kidolgozásakor a nemi, korosztálybeli és etnikai dimenziót is figyelembe kell venni, ha meg kívánjuk határozni az egyes fogyasztói csoportokban jelentkező problémás területeket;

25.

emlékeztet a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségeiről szóló állásfoglalására; várakozással tekint az e kérdéssel foglalkozó bizottsági munkaprogram elé; kéri a Bizottságot, hogy tegye még világosabbá az e területen tett további kezdeményezésekkel kapcsolatos esetleges szándékait;

26.

hangsúlyozza a határokon átnyúló ügyletek ösztönzésének fontosságát a választás szabadságának növelése érdekében, valamint a versenypolitika és a felelős fogyasztásra való nevelés szerepének fontosságát annak biztosítására, hogy a fogyasztóknak az ár, minőség és választék szempontjából a legjobb választási lehetőségek álljanak rendelkezésükre, különösen az olyan alapvető ágazatokban kínált áruk és szolgáltatások tekintetében, mint az élelmiszeripar, a lakhatás, az oktatás, az egészségügy, az energia, a közlekedés és a telekommunikáció; hangsúlyozza, hogy különösen a szolgáltatási piac fokozott liberalizációjára van szükség a verseny ösztönzése, és ezáltal a fogyasztói árak csökkentése érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazatban ösztönözzék az innovációt a fogyasztók kedvezőbb választási lehetőségeinek biztosítása érdekében;

27.

kiemeli, hogy a fogyasztók védelmére hozott adekvát és hatékony intézkedéseken túl biztosítani kell a kérdésben a megfelelő kommunikációt, hogy a fogyasztók pontos tájékoztatást kapjanak arról, hogyan juttathatják érvényre a belső piaci jogszabályok és más rájuk vonatkozó jogszabályok alapján őket megillető jogokat;

28.

úgy véli, hogy a pénzügyi szolgáltatások belső piacának megvalósítása során kiemelt figyelmet kell fordítani a fogyasztóvédelem és a fogyasztók szabad választásának biztosítására; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi, banki és biztosítási termékek rendkívül összetettek, és ha a polgárokat ösztönözni akarjuk e termékek fokozottabb igénybevételére, különösen jövőbeli nyugdíjuk vonatkozásában, a vásárlók tájékoztatását és a számukra való tanácsadást támogató kötelező érvényű szakpolitikáknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók minden rendelkezésükre álló választási lehetőséggel tisztában legyenek; hangsúlyozza azonban azt is, hogy a fogyasztóvédelem nem szolgálhat ürügyül a protekcionista politikához; kiemeli, hogy a teljes mértékben integrált lakossági pénzügyi szolgáltatások piacát a piaci erők kell, hogy meghatározzák;

29.

meggyőződése, hogy a pénzügyi piacokat illetően kulcskérdés az összes uniós jogszabály átültetése és maradéktalan alkalmazása, továbbá a tagállamok közti harmonizáció; javasolja a már meglévő jogszabályok egységes végrehajtásának megerősítését a további szabályozásra irányuló javaslatok megtétele előtt; az új jogszabályok tekintetében sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse a jobb szabályozás elvét és indokolatlanul ne rójon újabb terheket a fogyasztókra és az ágazatokra;

30.

üdvözli a stratégiában a hatékonyabb végrehajtásra és jogorvoslatra fektetett hangsúlyt, mivel ezek lényeges tényezők a fogyasztói bizalom megteremtése szempontjából; úgy véli, hogy a fogyasztói cikkek és szolgáltatások belső piacának megvalósítása szempontjából a legfontosabb tényező a fogyasztói bizalom megteremtése; támogatja az e kérdésre irányuló további munkát;

31.

álláspontja szerint a fogyasztók és a gazdasági szereplők közötti vitákat elsősorban peren kívül kell rendezni, mivel a jogorvoslat nem bírósági eszközei gyorsabbak és alacsonyabb költséggel elérhetők; ez szükségessé teszi az Európai Fogyasztói Központok és a SOLVIT megerősítését és a hálózatuknak szánt pénzügyi források bővítését; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak szabadon előírhatják, hogy a peres eljárást megindítani szándékozó fél a kereset benyújtása előtt konzultációt kezdeményezzen, hogy az alperes ezzel lehetőséget kapjon a vitatott jogsértés megszüntetésére;

32.

emlékeztet arra, hogy az alternatív vitarendező (ADR) rendszerek természetüknél fogva alternatív megoldást jelentenek a hagyományos jogdogmatikához képest; következésképp az, hogy az érintettek hajlanak-e az ADR alkalmazására attól függ, hogy vannak-e olyan jogilag kötelező erejű alternatívák, amelyek hatékony, gyorsan igénybe vehető és megkülönböztetés nélküli jogorvoslatot biztosítanak a fogyasztóknak;

33.

emlékeztet arra, hogy az e-kereskedelem bővülése szükségessé teszi az alternatív vitarendezési mechanizmusok harmonizációját az egész EU-ban, ami megfelel a Bizottság 1998. március 30-i 98/257/EK ajánlásának a fogyasztóvédelmi viták bíróságon kívüli rendezéséért felelős szervekre alkalmazandó elvekről (7) és a Bizottság 2001. április 4-i 2001/310/EK ajánlásának a fogyasztóvédelmi viták megegyezésen alapuló megoldásában részt vevő szervekre vonatkozó elvekről (8); további munkára van szükség a jogviták online rendezésével kapcsolatban, amelyet a Parlament már legalább 1999 óta szorgalmaz;

34.

emlékeztet arra, hogy a közösségi jogszabályokból eredő jogok hatékony érvényesítésének felügyelete elsődlegesen tagállami kötelezettség; a tagállamok felelősek nemzeti eljárásjoguk olyan módon történő kiigazításáért, hogy e jogok azonnal érvényesíthetők legyenek a fogyasztók és a gazdasági szereplők javára; nem a Közösség illetékességi körébe tartozik a nemzeti eljárásjog szabályozása, sőt, az EK-Szerződés 5. cikke kifejezetten tiltja, hogy a Közösség a Szerződés céljainak eléréséhez szükséges szabályokon túl további szabályokat írjon elő; következésképpen az említett cikkel összhangban a nemzeti jogrendszerek egyedi sajátosságait a lehető legteljesebb mértékben figyelembe kell venni, azáltal, hogy a tagállamok számára lehetővé teszik, hogy szabadon válasszanak a különböző, egyforma hatással járó lehetőségek közül;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja a határokon átnyúló esetekhez egy külön európai fogyasztóvédelmi ombudsmani tiszt létrehozásának előnyeit; megjegyzi, hogy egyes tagállamok több ágazatban létrehoztak fogyasztóvédelmi ombudsmani hivatalt, melyek feladata, hogy segítsen a fogyasztóknak a gazdasági szereplőkkel szembeni fellépésben; úgy véli, a Bizottság országonként megvizsgálhatná ezt a megközelítést;

36.

megállapítja, hogy néhány tagállamban – nem mindenütt – már léteznek egy kifejezetten fogyasztói jogorvoslati rendszer elemei, mint pl. a közös keresetek, csoportos keresetek, képviselőn keresztül benyújtott keresetek, tesztesetek és ún. „skimming-off” eljárások; rámutat arra, hogy a határokon átnyúló esetekben a fogyasztók ezért e tekintetben eltérő jogszabályi rendelkezésekkel találhatják magukat szemben;

37.

emlékeztet arra, hogy a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 1998. május 19-i 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) már a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét szolgálta; kiemeli, hogy ez az irányelv többek között a fogyasztói szervezeteknek ad lehetőséget jogsértés megszüntetésére irányuló eljárások kezdeményezésére; kéri a Bizottságot, hogy terjesszenek jelentést a Parlament és a Tanács elé, amelyben értékelik, hogy ez az irányelv milyen mértékben és miért eredményezte a kívánt elmozdulást a fogyasztók kollektív érdekvédelme irányába, illetőleg miért nem érte el ezt a kitűzött célt;

38.

úgy véli, hogy az uniós szintű jogi szabályozásról szóló vita kezdeményezése előtt alaposan meg kell vizsgálni az esetlegesen fennálló problémákat és fogyasztóknak szánt előnyöket;

39.

úgy ítéli meg, hogy egyes tagállamokban léteznek olyan alkotmányos korlátok, melyeket a fogyasztói jogorvoslat európai modelljének kidolgozásakor figyelembe kell venni; úgy véli továbbá, hogy teljes mértékben tiszteletben kell tartani az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkét; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen jelentést a Parlament és a Tanács elé arról, hogy e tekintetben hogyan érhető el a fogyasztók jogai, a fogyasztói szervezetek és a gazdasági szereplők közötti szükséges egyensúly;

40.

felszólítja a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg a fogyasztói jogorvoslat kérdését a tagállamokban, figyelembe véve, hogy az ezzel kapcsolatos új javaslatainak az esetleges meglévő problémák, és a fogyasztóknak szánt előnyök részletes vizsgálatán kell alapulniuk, valamint hogy a határokon átnyúló eljárások és lehetséges kollektív jogorvoslati rendszerek tekintetében mélyreható kutatást kell végezni a kollektív jogorvoslati rendszerekről, segítségül hívva a világ más részein gyűjtött tapasztalatokat, különös figyelmet fordítva az egyesült államokbeli modell túlzásai és hátrányai, illetve egyértelműen napirendre véve egy hasonló eszköz uniós szintű bevezetéséhez szükséges jogalap kérdését; felkéri a Bizottságot, hogy adott esetben mutasson be európai szinten koherens megoldást, amely az összes fogyasztó számára biztosítja a határokon átnyúló panaszok rendezéséhez szükséges kollektív jogorvoslati mechanizmusokhoz való hozzáférést;

41.

felkéri a Bizottságot, hogy konzultáljon a Parlamenttel és a tagállamokkal e tanulmányok értékeléséről;

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.