52007DC0505

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 6.9.2007

COM(2007) 505 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

Nanotudományok és nanotechnológiák: cselekvési terv Európa számára (2005–2009). Első végrehajtási jelentés (2005–2007)

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

Nanotudományok és nanotechnológiák: cselekvési terv Európa számára (2005–2009). Első végrehajtási jelentés (2005–2007)

A nanotechnológiában nagy lehetőségek rejlenek az európai ipar versenyképességének növelése és az életminőség javítása szempontjából. Ezért fejlesztése és alkalmazása nem késlekedhet, nem lehet egymáshoz képest aránytalan vagy esetleges. Az Európai Bizottság (EB) két szerepkörben is fontos szerepet tölt be a nanotudományok és a nanotechnológiák (N+N) fejlesztésében: döntéshozó és a kutatás és fejlesztés finanszírozó testülete. A Bizottság által 2004-ben javasolt “integrált, biztonságos és felelősségteljes megközelítést”[1] az érdekelt felek elfogadták, és jelenleg az uniós nanotechnológiai politika központi részét alkotja. A Bizottság felhívására megkezdődött az erőforrások mozgósítása és a kihívásokkal való szembenézés. A cselekvési terv[2] lendületet adott a fejlődésnek, és szinte minden területen haladás mutatkozik. Noha nehéz a 2005–2007 közötti időszakra vonatkozó összes mennyiségi mutatót megvizsgálni, az új megközelítés kedvező hatása jól érzékelhető. Az utóbbi két évben az N+N terén folytatott európai kutatás komoly pénzügyi támogatásban részesült, amit a jobb koordináció és az érintett szakpolitikai területek összehangolása egészített ki. Az Európai Unió intézményei, a tagállamok, az iparág, a kutatók és a többi érdekelt fél együttműködése, információ-megosztása és egymással folytatott rendszeres konzultációja eredményeképp sikerült a többé-kevésbé egységes európai álláspont kialakítása. Ezenfelül az érdekeltek lépéseket tettek a nemzetközi partnerekkel folytatott szorosabb – két- és többoldalú – együttműködés irányába is.

2005 és 2007 között jelentősen fokozódott a nemzetközi verseny, amely az európai fejlődés számára is kihívást jelentett. Egyre jobban körvonalazódnak Európa gyenge pontjai: a kutatói és ipari innovációba való magánbefektetés alacsony szintje, a vezető interdiszciplináris infrastruktúrák hiánya, és – a tagállamok növekvő beruházásaiból fakadóan – a párhuzamos kutatási tevékenységek létrejöttének, illetve a tevékenységek elaprózódásának fokozódó kockázata. A párhuzamos tevékenységek lehetséges kialakulását és az elaprózódást meg kell akadályozni annak érdekében, hogy minden uniós cselekvést az összehangoltság, a szinergia és a szubszidiaritás hasson át. Ezen túlmenően a nanotechnológia – interdiszciplináris és újszerű voltának köszönhetően – megkérdőjelezheti a kialakult kutatási, oktatási, szabadalmaztatási és szabályozási megközelítéseket. Az elkövetkező évek intézkedéseinek egységeseknek kell lenniük, a meglévő lendületre kell alapozódniuk, és különös figyelmet kell fordítaniuk az interdiszciplináris infrastruktúra kialakítására, a nanotechnológia biztonságos és hatékony használatát lehetővé tevő megfelelő feltételekre, valamint a közös etikai kereten belüli kutatói felelősség kölcsönös elismerésére.

Ez a jelentés az „N+N cselekvési terv Európa számára (2005–2009)” című közleményben meghatározott kulcsfontosságú területek vonatkozásában 2005–2007-ben hozott intézkedéseket és az ebben az időszakban elért haladást foglalja össze.

KUTATÁS, FEJLESZTÉS ÉS INNOVÁCIÓ: EURÓPÁNAK SZÜKSÉGE VAN A TUDÁSRA

A kutatásra és a technológiai fejlesztésre (K+F) mind a Bizottság, mind pedig az Európai Unió tagállamai nyújtottak támogatást, különös tekintettel a politikák, a programok és a projektek koordinációjára. A 6. kutatási keretprogram (6. KP, 2002–2006) során megközelítőleg 1,4 milliárd eurónyi támogatást nyújtottak az N+N területén megvalósított több mint 550 projekt számára. Összehasonlításképpen: a Bizottság hozzájárulása hozzávetőleg 120 millió euró volt a 4. KP (1994–1998) és 220 millió euró az 5. KP (1998–2002) során. Teljes időtartama alatt a 6. KP az N+N-re fordított összes európai közkiadás közel egyharmadát fedezte.

Az N+N területén megvalósuló globális köz- és magánkiadás 2004–2006 között 24 milliárd euró volt. Ennek az egész világot számításba vevő összegnek Európa az egy negyedéért felelős, míg az ebbe beletartozó bizottsági támogatás az összes kiadások 5–6%-át teszi ki.

A közfinanszírozás tekintetében Európa vált a világ legnagyobb beruházójává. A magánfinanszírozás tekintetében azonban Európa lényegesen lemarad az USA és Japán mögött. Az EU célkitűzése az, hogy GDP-jének 3%-át a K+F-be fektesse be oly módon, hogy a befektetések kétharmada az ipari szektorból érkezzék. Jelenleg azonban a K+F-re szánt magánkiadások a teljes összeg csupán mintegy 55%-át teszik ki, és ez a tendencia érvényesül a nanotechnológiai ágazatban is. Másfelől viszont a magánszektor javulást mutat e területen, ami a különböző európai technológiai platformokon folytatott tevékenysége és az e dokumentum további részeiben tárgyalt különféle hozzájárulásai keretében valósul meg.

A 7. KP során az N+N finanszírozása várhatóan jelentősen javul. Az évi átlagfinanszírozás vélhetőleg duplája lesz a 6. KP keretében megvalósulónak. Mindez a finanszírozás az „Együttműködés” egyedi program keretében megvalósuló növekedésnek, illetve az „Ötletek” és a „Munkaerő” egyedi programok keretében tett alulról felfelé irányuló intézkedések jelentős megerősödésének köszönhető. Az utóbbi keretében megvalósuló finanszírozás közel négyszerese a 6. KP megfelelő intézkedéseinek (NEST és Marie Curie). Az átfogó növekedésen túl az N+N iránt mutatott fokozódó érdeklődés eredményezheti az alulról felfelé irányuló intézkedésekből származó támogatás arányának növekedését. Kiegészítő támogatás érkezhet a 7. KP keretében kidolgozott több témát érintő megközelítés eredményeképp, mivel a nano-, bio- és információtechnológiák interdiszciplináris jellegűek és különböző iparágak és politikai célkitűzések számára nyújthatnak előnyöket (pl. az egészségügy, az élelmiszerügy, az energiaügy, a környezet és a közlekedés területén).

A 7. KP keretében 2006 decemberében közzétett első ajánlattételi felhívások közel 60, az N+N-hez közvetlenül kapcsolódó, a nanotechnológiák, a technológiafejlesztés, a hatásvizsgálat, a társadalmi kérdések, a nanoanyagok, a nanoelektronika, a nano-orvostudomány, illetve a szakképzés és az Európai Kutatási Tanács támogatásait felölelő széles területet érintő felhívást és témát foglaltak magukban. Ezen túlmenően a nanoanyagok, a nanobiotechnológia, a kockázatértékelés és a metrológia területén tett, az N+N-hez kapcsolódó közvetlen K+F cselekvéseket belefoglalták a Bizottság Közös Kutatási Központjának (Közös Kutatóközpont Főigazgatóság) többéves munkaprogramjába.

A nanotechnológiáknak az egészségre és környezetre irányuló lehetséges hatásának kutatását – a kapacitásépítésre helyezett hangsúly mellett – fokozták. Az 5. és a 6. KP-ból közel 28 millió eurót szánnak olyan projektekre, amelyek kifejezetten az N+N környezetvédelmi és egészségügyi vonatkozásaira összpontosítanak. Az ilyen irányú kutatás – a támogatásbefogadó képességtől függően – mind méretét, mind alkalmazási területét illetően jelentősebb szerepet kap a 7. KP-n belül. Az első felhívásokban már jelen vannak ezekhez kapcsolódó témák, amelyeket egy 2006. évi nyilvános konzultáció során választottak ki.

Számos európai technológiai platform foglalkozik az olyan nanotechnológiai alkalmazásokkal, mint a nanoelektronika (ENIAC),[3] a nano-orvostudomány[4] és a fenntartható vegyészet, és állított össze a jövőbeli elképzelésekkel foglalkozó tanulmányokat és stratégiai kutatási ütemterveket. Más, az N+N-re vonatkozó európai technológiai platformok között található a fejlett műszaki anyagok és technológiák, a hidrogén- és üzemanyagcellás technológia, az ipari biztonság (Nanosafety hub) és a Photonics21 platform, amely utóbbi a nanofotonikát és a nanobiofotonikát foglalja magában. Az európai technológiai platformok prioritásai a 7. KP ajánlattételi felhívásaiban is megjelennek.

A 6. KP ERA-NET rendszere támogatja olyan nemzeti kutatási programok koordinációját, mint a Nanoscience Europe (Nanotudomány Európában) (NanoSci-ERA), a mikro- és nanotechnológia (MNT ERA-NET) és az anyagtudományok és technológiák (MATERA). Ez a rendszer folytatódik a 7. KP keretében és kiteljesül az ERA-NET plusz bevezetésével.[5] Az első pályázati felhívások magukban foglalják a nanotudományokra vonatkozó ERA-NET plus-t. A COST, a tudományos és technológiai együttműködés kormányközi hálózata, ugyancsak kiemelkedő szerepet játszott a nanotudományos koordinációban, ahogy azt az Európai Bizottság, a COST, az ESF (európai stratégiai fórum), az Európai Parlament STOA (tudományos és technológiai alternatívák értékelésével foglalkozó) egysége és a Nanoscience Europe (Nanotudomány Európában) által 2006. októberében szervezet európai nanotudományos fórum is mutatja.

INFRASTRUKTÚRA ÉS EURÓPAI KIVÁLÓSÁGI KÖZPONTOK

A kiválósági infrastruktúrák megléte, a kritikus tömeg és az interdiszciplináris jelleg az európai ipari innováció és a K+F jövőbeli fejlődésének fő kihívásai.

A Bizottság a 6. KP során már támogatta az N+N kutatási infrastruktúrákat (40 millió euróval), és ez a támogatás a 7. KP-ben sem fog megszűnni: a „Kapacitások” egyedi program keretében folytatódik. A támogatás fordítható a meglévő infrastruktúrákhoz való hozzáférésre, valamint a jövőbeli infrastruktúrák kidolgozására, de nem terjed ki ezek felépítésére. Ennek felelőssége főleg a tagállamokra hárul. A Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) 2006 szeptemberében elfogadta útitervét, amely kiemelkedő fontosságú a Bizottság és a tagállamok jövőtervezése szempontjából is. Ennek keretében 35, minden területet felölelő projektet határoztak meg, többek között a nanostruktúrák és nanoelektronika páneurópai infrastruktúráját (PRINS) is. Az új nanobiotechnológiai infrastruktúra megfelelőségét még vizsgálják.

A rendelkezésre álló erőforrások és szakértelem integrációja is sokat köszönhet az európai technológiai platformoknak és az együttműködésen alapuló K+F projekteknek, de leginkább a kiválósági hálózatoknak, amelyek akár új európai infrastruktúrák (pl. a Nanoquanta[6] és a Nano2Life[7] hálózatok) létrejöttéhez is vezethetnek. A kapacitásépítést e közvetett módon befolyásoló hatás várhatóan a 7. KP-ben is megmarad az „Együttműködés” egyedi program révén.

INTERDISZCIPLINÁRIS EMBERI ERŐFORRÁSOK: EURÓPÁNAK KREATIVITÁSRA VAN SZÜKSÉGE

A N+N gyakran hasznosít interdiszciplináris megközelítéseket, és ez a hagyományos oktatási és szakképzési rendszerek számára kihívást jelenthet. Az új termékek, szolgáltatások és termelési módszerek új, a mostaniaktól eltérő munkák iránt fognak igényt támasztani. 2005 áprilisában Brüsszelben tartották az N+N oktatási és kutatási szakképzési igényeivel foglalkozó workshopot.

E területen a Bizottság sem tétlenkedik, gondoljunk csak oktatási programjaira (amelyeket az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság irányít), valamint a kutatók mobilitási és szakképzési programjaira (amelyeket a Kutatási Főigazgatóság irányít). A támogatás e formái vélhetőleg gyarapodni fognak az elkövetkező években.

Az Erasmus Mundus keretében kidolgozták néhány N+N terület mesterképzését.[8] Komoly támogatást kapott az N+N irányú szakképzés a 6. KP Marie Curie intézkedései révén, amelyek összesen 161 millió eurónyi (a keretprogram teljes költségvetésének 8%-a) támogatást biztosítottak.

Az N+N terén végzett munka elismeréseképp a 6. KP 20 Marie Curie-díja (amely egyenként 50 000 eurót tesz ki) közül hármat olyan kutató kapott, aki azt az N+N terén végzett munkájával érdemelte ki. Néhány tagállamban (pl. Németország és Olaszország) külön erre célra alapítottak díjakat. Ezért szükségtelennek tűnik, hogy a Bizottság ilyen célzott díjat hozzon létre.

Az N+N-re irányuló szakképzési tevékenységeket várhatóan a 6. KP-hoz hasonlóan a 7. Kp keretében is a „Munkaerő” program révén (pl. alapképzési hálózatok) finanszírozzák. Az oktatással és a képzéssel gyakran az együttműködésen alapuló K+F projektek és kiválósági hálózatok részeként foglalkoznak (pl. a Nanobeams olyan európai doktori iskolát alapított, amely az ionokat és elektronokat használó minősítési technikákkal foglalkozik). A nők N+N-ben betöltött szerepe a 6. KP egyik célzott projektjének központi kérdése.

Az N+N a fiatalok érdeklődését is felkeltette, ahogy azt a bizottsági finanszírozású vagy egyéb uniós tevékenységekben – pl. a német NanoTruck-ban – való nagy számú részvételük mutatja. A Bizottság – egyelőre 20 nyelven – kiadott egy diasorozatot is, amely az N+N népszerű iskolai magyarázó eszköze.

IPARI INNOVÁCIÓ: A TUDÁSTÓL A PIACIG

A Bizottság N+N terén végzett cselekvéseinek egyik különös célja, hogy javítsa az európai ipar versenyképességét. Ezt főleg tudásbázis létrehozásával éri el, így elősegítve az áttérést az erőforrás-intenzív iparról a tudás-intenzív iparra. Ugyanezt teszi a kutatásból fakadó ugrásszerű változás és a különféle technológiák és diszciplínák kölcsönhatásából születő új alkalmazások kidolgozásának támogatása is. Az ipari innováció bizonyos tehetetlenséget mutat, tehát az állami hatóságok egyik feladata, hogy ennek megszüntetésére intézkedéseket tegyenek.

A Bizottság, csakúgy mint a 6. KP-ben, ösztönzi az iparág – és azon belül is főleg a kkv-k – részvételét a 7. KP keretében megvalósuló együttműködésen alapuló K+F projektekben. Az 6. KP során jelentősen – a 2003–2004. évi 18%-ról 2006-ban 37%-ra – nőtt az iparági részvétel az N+N-hez kapcsolódó NMP-projektekben. A 7. KP-ben nagyobb hangsúlyt fektetnek az ipar K+F szükségleteinek kielégítésére, például az európai technológiai platformok stratégiai kutatási ütemterv-elemeinek átvételével. A nanochipek gyártásának esetében javaslatot tettek egy közös technológiai kezdeményezésre, amely az ENIAC nanoelektronikai munkájára épít.

Új lényeges intézkedéseket hoznak az ipari innováció elősegítése érdekében: az Európai Beruházási Bank által és a 7. KP támogatásával megvalósított kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus javítani fogja a K+F projektekben részt vevők adósságfinanszírozási lehetőségeit. A 7. KP keretében megvalósuló garanciaalap (az új pénzügyi felelősségvállalási szabályokkal kombinálva) különösen a kkv-k részvételét segíti elő. A közel 3,6 milliárd euró költségvetésű versenyképességi és innovációs program 2007–2013 három egyedi program (a vállalkozási és innovációs program, az IKT-politika támogatásának programja, az Intelligens energia – Európa program) révén támogatja az innovációt, amelyek potenciálisan vonatkozhatnak N+N-alapú innovációra is.

A konzorciumok számára olyan kiegészítő szolgáltatások állnak rendelkezésre, mint az NMP-prioritás keretében finanszírozott projektek kihasználási stratégiájára vonatkozó szemináriumok, amelyek a kutatási eredmények tőkésítéséhez nyújtanak segítséget. Európa-szerte számos rendezvényt szerveznek az ipar érdeklődésének felkeltésére, például az „EuroNanoForum 2007” -et Düsseldorfban, vagy a „Nano2Business” workshopokat Varsóban és Helsinkiben, mindkettőt a Nanoforum projekt rendezésében.

Az ipari alkalmazásokhoz (pl. nanoanyagok) vezető útitervek kidolgozását a 6. KP-ben a megállapításoknak az európai ipari szereplők számára széles körben történő terjesztésével támogatták (pl. NanoRoadSME és a NanoRoadMap). Ez a tevékenység az európai technológiai platformok által végzett munkát erősítette, ilyen platformok például az ARTEMIS (beágyazott számítástechnikai rendszerek), az ENIAC (nanoelektronika), az EPoSS (intelligens rendszerintegráció), az FTC (a jövő textil- és ruhaipara), a ManuFuture (jövőbeli gyártási technológiák), a NanoMedicine (nano-orvostudomány), az Industrial Safety (ipari biztonság) és a SusChem (fenntartható vegyészet). Továbbá megemlíthető még a mikro- és nanogyártási munkacsoport (MINAM), valamint az ugyanezen a területen működő MNT ERA-Net. A nanostrukturált oxidkatalizátorokra irányuló CONCORDE-NSOCRA koordinációs intézkedés egyértelműen kimutatta az N+N kedvező hatását az ipari folyamatok energiahatékonyságára és a környezetre.

Az N+N jövőbeli fejlődésének európai lehetőségeit és kockázatait fel kell mérni. Ehhez a következőket kell megvizsgálni: a nanotechnológiai termékek piacát, az érintett iparágak összetételét, az európai ipar versenyképességét, a társadalmi és biztonásgi vonatkozásokat, valamint a fejlődés útjában álló akadályokat. A KKK koordinálja az ezekre a területekre vonatkozó társadalmi-gazdasági tanulmánnyal kapcsolatos munkákat. Ez a tanulmány a 6. KP projektjeinek az eredményein, valamint a fent leírt egyéb tevékenységeken alapszik.

Nagy jelentőséggel bír az európai és nemzetközi szintű szabványosítás. A Bizottság (főként a KKK-n keresztül) fontos vezető szerepet tölt be a szabványosítási testületek, a CEN (Európai Szabványügyi Bizottság) és az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) tevékenységében.

A Bizottság intézkedési megbízást adott más európai szabványügyi szervezetnek is, ezek a CEN, a CENELEC (Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság) és az ETSI (Európai Távközlési Szabványügyi Intézet). Az uniós nemzeti hatóságok átláthatóságának és koordinált helyzetének biztosítására a Bizottság 2007 áprilisában megbízást hagyott jóvá, amelyben felkéri e testületeket egy szabványosítási program benyújtására. Erre várhatóan 2007 végéig kerül sor, és ennek során figyelembe kell venni az egészségre, a biztonságra és a környezetvédelemre vonatkozó meglévő szabványok felülvizsgálatának, illetve új szabványok kidolgozásának igényét. Számos tényező (pl. a nómenklatúra kidolgozása, szabványos vizsgálati módszerek) teszi szükségessé a nemzetközi együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy a tudományos adatok egységesek, illetve hogy a szabályozói céllal alkalmazott tudományos módszerek nemzetközi szinten összehangoltak legyenek. Ezért a megbízás egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az európai szabványokat a nemzetközi szabványügyi szervezettel, az ISO-val együttműködve kell kidolgozni.

A prenormatív K+F (azaz a szabványokra és a metrológiára irányuló K+F) támogatásban részesült a 6. KP keretében, és ez a 7. KP keretében is tovább folytatódik (pl. a nanometrológia koordinációjára vonatkozóan). Az európai szintű koordináció kiterjesztése és összehangolása olyan globális fórumokon keresztül fog folyni, mint a VAMAS (fejlett anyagok és szabványok versailles-i projektje) (prenormatív) és a CIPM (Nemzetközi Súly- és Mérésügyi Testület) (metrológia).

Az Európai Szabadalmi Hivatalnak (EPO) szembe kell néznie a nanotechnológiai bejelentések nyilvántartásba vétele által jelentett kihívással, ezért bevezette a „nanocímkézést”. Az EPO és a Bizottság közötti együttműködés szorosabbá vált, így jött létre 2007 áprilisában a közös szervezésű nemzetközi workshop „Szellemi tulajdonjogok a nanotechnológiában” címmel.

Az 5. és a 6. KP szabadalmak tekintetében történő összehasonlítása azt mutatja, hogy az N+N projektekből (Növekedés és NMP) származó szabadalmi bejelentések száma a 6. KP első két évében több mint kétszeresére nőtt. A 7. KP keretében az ígéretes technológiai megoldások arányos fokozását olyan célzott támogatással támogatják, mint a nanotechnológiai alapú kísérleti programok.

A TÁRSADALMI DIMENZIÓ INTEGRÁLÁSA: ELVÁRÁSOK ÉS AGGODALMAK KEZELÉSE

A társadalmi elfogadottság kulcsfontosságú tényező a nanotechnológia fejlődésében. Döntéshozatali testületként a Bizottságnak feladata figyelembe venni a lakosság elvárásait és aggodalmait. A nanotechnológiáknak nemcsak biztonságosan alkalmazhatónak kell lenniük, és nemcsak hasznos termékekben és szolgáltatásokban megtestesülő eredményeket kell produkálniuk, de átfogó hatásukra vonatkozóan szükség van a közvélemény konszenzusára is. Részletesen és pontosan be kell mutatni várható előnyeiket, valamint potenciális kockázataikat és a szükséges intézkedéseket, illetve ösztönözni kell a velük kapcsolatos nyilvános vitát annak érdekében, hogy az emberek önálló véleményt formálhassanak. A Bizottság e területen folyamatosan központi szerepet játszik.

A Bizottság eddig is támogatta széles körű információs anyag – köztük filmek – létrejöttét, vagy közvetlenül adott ki ilyeneket több nyelven, különféle korcsoportok számára. Ezzel azt akarta elérni, hogy legalább alapszintű információ rendelkezésre álljon az EU hivatalos nyelvein. Természetesen a tudósokra is számít abban, hogy a nagyközönség és a sajtó számára értelmezzék a nanotechnológia alapelveit és alkalmazásait. A közvélemény bevonására irányuló tevékenységüket a Bizottság azzal segíti, hogy „Communicating Science, a Survival Kit for Scientists” (Tudományos tájékoztatás, túlélőcsomag tudósok számára) címmel hozzáférhetővé tesz egy kézikönyvet. Hasznos forrás lehet az alábbi két weboldal is: http://ec.europa.eu/nanotechnology/, illetve http://www.nanoforum.org. A 6. KP célzott projektjei keretében társadalmi elfogadottságra vonatkozó tanulmányokat végeztek. A Nanologue projekt a „The future of nanotechnology: We need to talk” (A nanotechnológia jövője: beszélnünk kell róla) című jelentésében három, a nanotechnológiák jövőbeli fejlesztésére vonatkozó forgatókönyvet dolgozott ki, illetve megalkotta a „NanoMeter”-t, amely a lehetséges etikai és társadalmi kérdésekkel kapcsolatban nyújt útmutatást. A NanoDialogue projekt keretében nyolc országban szerveztek nanotechnológiai kiállításokat, előmozdítva fókuszcsoportok és nyilvános viták révén a társadalom tájékoztatását és dialógust. Az eredményeket és az ajánlásokat 2007 februárjában egy mindenki előtt nyitott zárókonferencián mutatták be. Más projektek, mint a NanoBio-RAISE, folytatják ezt a nyilvános párbeszédet, de e téren a 7. KP keretében is várható támogatás további intézkedések érdekében.

Egy 2007 februárjában, tudományos kommunikációs szakemberek részvételével tartott workshop során megvizsgálták a nanotechnológiáról folytatott nyilvános párbeszéd metodológiáját. Az itt elhangzottakat is figyelembe vevő zárójelentést később teszik közzé.

A 6. KP keretében megvalósuló összes K+F projekt tekintetében megvizsgálták a felmerülő etikai kérdéseket, szükség esetén etikai felülvizsgálattal egybekötve. Ezt a gyakorlatot a 7. KP is átveszi.

A Bizottság elnökének tanácsadó testülete a tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoport 2007 januárjában véleményt[9] bocsátott ki a nano-orvostudományról.

Ebben a véleményben a csoport elismeri a nano-orvostudomány nyújtotta lehetőségeket az új diagnosztikai, kezelési és megelőzési módszerek kidolgozásában. Hangsúlyt helyez a nano-orvostudomány terén mind a biztonságra, mind az etikai, jogi és társadalmi szempontú kutatások végrehajtására. Javasolja a nano-orvostudomány etikai kérdéseire vonatkozó európai hálózat felállítását, illetve ajánlja a jelenlegi jogi helyzet további figyelemmel kísérését, de nem gondolja szükségesnek különleges jogszabályok megalkotását ebben a szakaszban. Mindezeket figyelembe veszik a 7. KP-ben.

A Bizottság[10] és egyéb felmérések is rámutattak arra, hogy az európai közvélemény nagy része továbbra sem tájékozott megfelelően az N+N-nel kapcsolatban Mindazonáltal e felmérések azt is kimutatták, hogy Európában a legnagyobb a közvéleménynek az európai állami hatóságok azon képességébe vetett bizalma, hogy biztosítani tudják a nanotechnológiához szükséges felelősségteljes irányítást.

A tagállamok és a nemzetközi szervezetek – többek között a Greenpeace és a Demos az Egyesült Királyságban, és a Vivagora Franciaországban – ugyancsak tevékenyek voltak e téren és számos kezdeményezést indítottak.

A felelősségvállalás kultúrája megerősítésének szándékával a Bizottság nyilvános konzultációt indított a nanotechnológiai kutatás felelősségteljes irányítása néhány alapelvének definíciójára vonatkozóan. Az „Augsburg Materials Declaration” (Augsburgi anyagtudományi nyilatkozat) és a Degussa GmbH állásfoglalása már ezt a szándékot tükrözik.

KÖZEGÉSZSÉGÜGY, BIZTONSÁG, KÖRNYEZET- ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM

Bár az N+N számos előnyös alkalmazási lehetőséget biztosít, még nem részletesen ismert bizonyos nanoanyagok és nanotermékek környezetre és emberi egészségre kifejtett lehetséges hatása. Az egészség, a biztonság és a környezet területén a Bizottság mindent átfogó célkitűzése, hogy biztosítsa az N+N biztonságos fejlesztését és használatát, valamint azt hogy a lakosság is részesüljön az N+N-ből származó innovációk hasznában, miközben védve marad a káros hatásoktól.

Ezt megvalósítandó a Bizottság különféle – szabályozói és nem szabályozói – megközelítéseket alkalmaz:

- Megvizsgálja, hogy a hatályos jogszabályi keretek megfelelő védelmet biztosítanak-e, valamint hogy szükség van-e módosításra vagy új jogszabályra.

- A kutatás, a tudományos bizottságok, az információ-megosztás az együttműködés révén – nemzetközi szinten – is javítja a tudásalapot.

- Biztosítja a nyilvánosság részvételét az érdekelt felekkel folytatott párbeszéd, önkéntes kezdeményezések stb. révén.

A keretszabályozás felülvizsgálata

A Bizottság véglegesíti a hatályos szabályozás arra irányuló felülvizsgálatát, hogy szükség van-e új szabályozási intézkedésre a nanoanyagokhoz kapcsolódó kockázatok kezelése érdekében. Elsődleges megállapításában kimondja, hogy a hatályos szabályozás elvileg tárgyalja az egészségi és környezeti hatásokkal kapcsolatos kérdéseket. A tudományos fejlemények alapján vagy egyes területek szabályozására vonatkozó igény fellépése esetén szabályozási javaslatok tehetők. E gyakorlat során a Bizottság figyelembe veszi az egyes tagállamok szabályozási hiányosságaira vonatkozó jelentéseket.

Mindazonáltal az egészség, a biztonság és a környezet védelmének elsődleges eszköze a hatályos jogszabályok végrehajtásának javításában rejlik. A nemzeti hatóságoknak és a Bizottságnak ezért először az olyan hatályos jogszabályi szövegek különösen a kockázatértékelés tekintetében történő naprakésszé tételét kell biztosítaniuk, mint a végrehajtási jogszabályok, a szabványok és a műszaki útmutatások. Eközben – és a folyamatosan képződő új adatok fényében – a meglévő módszerek alkalmazását kell folytatni eseti alapon. Szükség esetén a hatályos szabályozási mechanizmusokat kell alkalmazni a küszöbértékek, az anyagok és összetevők engedélyezése, a hulladékok veszélyessé nyilvánítása, a megfelelőségértékelési eljárások erősítése, valamint a vegyi anyagok és készítmények forgalomba hozatalára és használatára vonatkozó korlátozások bevezetése tekintetében.

Különös figyelmet kell szentelni a különféle mechanizmusoknak, amelyek lehetővé teszik a végrehajtásért felelős hatóságok és hivatalok számára, hogy a már forgalomban lévő termékekkel kapcsolatban felmerülő kockázatok esetén beavatkozhassanak olyan intézkedésekkel, mint a védzáradék és az előrejelző rendszerek.

Végül a hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a 7. KP keretében közzétett pályázati felhívások tükrözzék a szabályozási prioritásokat, valamint azt, hogy a kutatások eredményei mennyire hasznosíthatóak a szabályozásban.

Tudásbeli hiányosságok kezelése

2005 óta világszerte egyetértés alakult ki arról, hogy égető szükség van a gyártott nanoanyagok biztonságára vonatkozó tudományos ismeretre. A prioritásokat nemzeti, uniós és nemzetközi szinten is meghatározták, és azokkal számos kezdeményezés foglalkozott:

- Az embereket és a környezetet érintő potenciális kockázatokra vonatkozó adatok, valamint az adatok előállításához szükséges vizsgálati módszerek.

- A nanoanyagoknak való expozícióra vonatkozó adatok a nanoanyagok vagy az azokat tartalmazó termékek életciklusa során, valamint az expozícióértékelési módszerek.

- Nanoanyagok és referenciaanyagok mérési, jellemzési módszerei, valamint az expozíció kezelését szolgáló mintavételi és elemzési módszerek.

2006. március 10-én a Bizottság felkérésére az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága (SCENIHR) nyilvános konzultációt követően elfogadott egy véleményt[11] a nanotechnológiákhoz kapcsolódó kockázatértékelésre vonatkozóan. A tudományos bizottság szerint a nanorészecskékhez kapcsolódó veszélyek többsége megfelelően értékelhető a meglévő toxikológiai és ökotoxikológiai módszerek segítségével, de ez nem elegendő az összes veszély kezeléséhez. A jelenlegi kockázatértékelési eljárásokat bizonytalanságaik miatt a nanorészecskék tekintetében módosítani kell. Tudásbeli hiányosságokat állapítottak meg többek között a következő területeken: nanorészecske-jellemzés, -érzékelés és -mérés; a részecskék viselkedése és perzisztenciája az emberi szervezetbe és a környezetbe jutva; valamint a vonatkozó toxikológiai és ökotoxikológiai kérdések. Ezeket a kérdéseket kezelni kell az emberi szervezetre és az ökoszisztémákra jelentett kockázatok megfelelő értékelése érdekében.

A Bizottság ezért felkérte a tudományos bizottságot a jelenlegi, a vegyi anyagokra vonatkozó technikai útmutatók szerinti kockázatértékelési módszertan részletesebb elemzésének elvégzésére, amely ezt követően nyilvános konzultáció után 2007. június 21–22-én elfogadta véleményét[12]. A tudományos bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi módszerek általában képesek a nanorészecskékhez kapcsolódó veszélyek meghatározására, de ugyanakkor elengedhetetlen a meglévő útmutató módosítása. A véleményben meghatározza a technikai útmutatók és a módszertan javításra szoruló részeit, és a nanorészecskék szakaszokra bontott kockázatértékelési stratégiájára tesz javaslatot.

A kozmetikai termékek tekintetében a Bizottság felkérte a fogyasztói termékek tudományos bizottságát (SCCP), hogy vizsgálja felül, és adott esetben módosítsa az összetevők vizsgálatára vonatkozó útmutató megjegyzéseit, illetve hogy értékelje a nanorészecskékből álló kozmetikai összetevők biztonságát.[13] A tudományos bizottság 2007. június 19-én egy nyilvános konzultációra bocsátandó véleményt hagyott jóvá[14], amelyben arra a következtetésre jut, hogy a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján szükség van a napkrémekben használatos nanoanyagok biztonságosságának felülvizsgálatára; hangsúlyt fektetve arra, hogy a fiziológiai szempontból rendellenes bőr és a mechanikai kölcsönhatás befolyásolhatja a bőrbe való behatolást.

Biztonsági szempontokra vonatkozó kutatás

A biztonsági szempontokra vonatkozó kutatás kifejezetten az N+N számára nyújtandó bizottsági támogatás (1. szakasz) körébe tartozik. Ennek átfogó célja, hogy támogassa a nanotechnológiai alapú anyagokkal és termékekkel kapcsolatos lehetséges egészségi, biztonsági és környezeti kockázatok minél korábbi stádiumban történő tudományos érékelését a tudásbeli hiányosságok megszüntetése és a szabályozási követelmények teljesítéséhez szükséges alap létrehozása érdekében. Szükség esetén ez a kutatás hozzájárulhat az N+N biztonságos, felelősségteljes és fenntartható fejlődése új követelményeinek a kidolgozásához is. A 7. KP keretében közzétett első pályázati felhívások témái között a következők szerepelnek: könnyen használható hordozható készülékek; a mesterségesen előállított nanorészecskék egészségre és környezetre kifejtett hatása az adatok kritikus felülvizsgálatával; a nanorészecskék hatásainak megjegyzésekkel ellátott adatbázisa; az orvosi diagnosztikában használatos nanorészecskék toxikológiai értékelésének alternatív stratégiái.

Eközben a KKK a gyártott nanoanyagok jellemzése és toxicitási vizsgálata módszereinek (pl. részecskeméret meghatározása, nanoanyagok reprezentatív készletének in vitro vizsgálata kritikus sejtvonalakon) fejlesztésére és összehangolására, referenciaanyagokra és dozimetriára vonatkozó kapcsolódó tanulmányokra, a nanorészecske-tulajdonságok – beleértve a toxicitást is – értékelésének számítógépes módszereire, és az adatbázis-fejlesztésre összpontosít

A fenntartható vegyészet európai technológiai platformja (SusChem)[15] keretében számos dokumentumot állítottak össze: a nanotechnológiára vonatkozó magatartási kódexet; a nanorészecskéket magában foglaló, biztonságos munkahelyi gyártásra és tevékenységekre vonatkozó útmutatót; valamint a nanoanyagok jellemzésére vonatkozó részletes információgyűjteményt. A Brüsszelben az ipari biztonság európai technológiai platformja (ETPIS)[16] által 2007 márciusában tartott „Nanosafety Hub” elnevezésű rendezvény a nanorészecske-toxicitással kapcsolatos nyomonkövetési technológiák fejlődésébe, illetve a nanoanyagokkal kapcsolatos munkahelyi és környezeti biztonságba nyújtott betekintést. Ebben az összefüggésben fel kell hívni a figyelmet az ipar sajátos megközelítéseire a nanoanyagok biztonságos gyártására és kezelésére vonatkozóan közzétett munkahelyi útmutatókban.[17]

Nemzetközi együttműködés az egészségügyi és a környezetvédelmi területen

Számos biztonsági tényező, pl. a közös nómenklatúra, a szabványok és a vizsgálati módszerek kidolgozása teszi szükségessé a nemzetközi együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy a tudományos adatok világszerte összehasonlíthatóak, illetve hogy a szabályozói céllal alkalmazott módszerek nemzetközi szinten összehangoltak legyenek.

A nemzetközi szintű tevékenységek összehangolásának elsődleges fórumát a gyártott nanoanyagokkal foglalkozó OECD munkacsoportja[18] biztosította. A munkacsoport hat egyedi projektet tartalmazó munkaprogrammal rendelkezik, amely többek között a következőkkel kapcsolatos problémákra keresi a megoldást: az egészségre és a környezetre kifejtett hatással kapcsolatos tudásbeli hiányosságok, az adatbázisok, a vizsgálati rendszerek, az útmutatások, a kockázatértékelési módszerek, valamint az önkéntes rendszerekre és a szabályozási megközelítésekre vonatkozó információk cseréje. A Bizottság – tudományos bizottságai és egyéb európai testületek segítségével – tovább folytatja e nemzetközi erőfeszítések támogatását.

Ugyancsak jelentősek a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet 229. számú műszaki bizottságának a szabványmódszerek és nómenklatúra kidolgozására irányuló tevékenységei, amelyekben a Bizottság és a tagállamok már tevékenyen részt vesznek.

A 7. KP keretében rendelkezésre álló támogatást elérhetővé tették a gyakorlatilag a világ összes országát képviselő kutatócsoportok számára. Az Atlanti-óceán két partján végzett kutatási tevékenységek egyesítését célzó összehangolt pályázati felhívás lehetőségét részletesen megvitatták a különböző USA-beli szövetségi ügynökségekkel. Ezért üdvözlendő az a tény, hogy az USA három ügynöksége (EPA [Környezetvédelmi Ügynökség], NSF [Nemzeti Tudományos Alapítvány] és DoE [Energiaügyi Minisztérium]) az USA kutatóit az európai kutatócsoportokkal való együttműködésre ösztönző közös felhívást[19] adott ki. Az európai kutatóknak tett azon ajánlás, hogy USA-beli csoportokkal dolgozzanak együtt, szerepelt a 7. KP keretében meghirdetett első pályázati felhívásban.

A nanotechnológia alapú termékek életciklus-értékelésére irányuló workshopot[20] a Bizottság, az USA Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) és a Woodrow Wilson Nemzetközi Tudósközpont közösen szervezte 2006 októberében.

NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS

Az Európai Unió Tanácsától 2004 szeptemberében kapott megbízással összhangban a Bizottság fokozta a nanotechnológiára vonatkozó nemzetközi szintű, két- és többoldalú párbeszédet, a szubszidiaritás elvének megfelelően. Ez magában foglalja a gazdaságilag és iparilag fejlett országokat (az ismeretek megosztása és a kritikus tömeg előnyeinek kihasználása érdekében) és a kevésbé fejlett országokat is (az ismeretekhez való hozzáférésük biztosítása és a „nanoszakadék” létrejöttének elkerülése érdekében).

A K+F-en belül különösen ígéretesnek tűnik a nanotudományok és a nanoanyagok területén – csakúgy mint a nanorészecske-biztonsághoz vagy a globalizált piacon a nanotechnológiai alapú termékek számára egyenlő versenyfeltételeket biztosító intézkedésekhez hasonló kiválasztott célterületeken (pl. a szabályozást megelőző kutatás) – folytatott együttműködés. A Bizottság figyelemmel kísérte az olyan nem uniós forrásból vagy nemzetközi érdekelt felektől érkező véleményeket is, mint a Meridian Intézet „Nanotechnology and the Poor: Opportunities and Risks” (A nanotechnológia és a szegények: lehetőségek és kockázatok) elnevezésű kezdeményezése.

A 7. KP még a 6. KP-nál is nagyobb mértékben nyit az Unión kívülről érkező kutatók felé, ami a legtöbb ország esetében uniós támogatást jelent. Célzott kísérleti intézkedéseket indultak: pl. a NanoForum EU–Latin America és az EuroIndiaNet. A kutatók mobilitásának és a legjobb infrastruktúrákhoz való kölcsönös hozzáférésüknek a problémája is terítékre került.

Az N+N felelősségteljes fejlesztésére és alkalmazására vonatkozó „helyes magatartási kódex” gondolata is felvetődött nemzetközi szinten, de a bizottsági javaslatok nem kaptak világszerte egyöntetű támogatást. Ahogy azt már említettük, a Bizottság a nanotechnológiai kutatás felelősségteljes irányításának alapvető elveivel foglalkozó nyilvános konzultációt indított, amelyben harmadik országok részvételére is számítanak.

Célzott nemzetközi párbeszéd keretében az érdekeltek 2004-ben Alexandriában (USA) és 2006-ban Tokióban találkoztak, és két előkészítő ülést tartottak Brüsszelben és Fokvárosban. A harmadik nemzetközi párbeszéd megrendezését 2008-ra Európába tervezik.

A Bizottság az alábbi feladatokat végezte el:

- Részvétel az Európai Szabványügyi Bizottságban (CEN) és a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetben (ISO), ahol az N+N szabványokkal foglalkozó új csoportok alakultak (az Európai Szabványügyi Bizottság 352. számú műszaki bizottsága [CEN/TC 352] és a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet 229. számú műszaki bizottsága [ISO/TC 229]), valamint már meglévő csoportok kezdtek el meghatározott kapcsolódó részfeladatokkal foglalkozni (pl. a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet 24. és 146. számú műszaki bizottsága [ISO/TC 24, ISO/TC 146]).

- Részvétel az OECD-ben, ahol két új munkacsoport jött létre: az OECD gyártott nanoanyagokkal foglalkozó munkacsoportja a vegyi anyagokkal foglalkozó együttes ülés keretében (6. szakasz), valamint az OECD-CSTP nanotechnológiával foglalkozó munkacsoportja.[21]

- A 7. KP során a nanorészecskék által az egészségre és a környezetre kiváltott hatásokkal való foglalkozás az Egyesült Államok Szövetségi Ügynökségeivel folytatott konzultáció és/vagy koordináció keretében; a nanotechnológiára is kiterjedő végrehajtási megállapodás megkötése a Környezetvédelmi Ügynökséggel.

- A 7. KP során a harmadik országok nanotechnológiai kutatói hálózata kiépítésének és az N+N publikációk ingyenesen és szabadon hozzáférhető elektronikus archívuma létrehozásának támogatása a „nanoszakadék” lehetséges kialakulásának megelőzésére.

- Ad hoc munkacsoport létrehozása a tagállamok képviselőiből a nanotechnológiára jellemző nemzetközi tevékenységek fejlődés és a számukra fennálló kihívások vizsgálatára.

AZ EURÓPAI SZINTEN KÖVETKEZETES ÉS LÁTHATÓ STRATÉGIA VÉGREHAJTÁSA

A cselekvési terv célja, hogy biztosítsa a nanotechnológia fejlesztésének és alkalmazásának lehető legjobb irányítását. Eredményes végrehajtásához ezért hatékony struktúrára és koordinációra van szükség a tagállamokkal és az érintett felekkel folytatott rendszeres konzultáció keretein belül.

A Bizottság az EU elnökségeivel együttműködve szervezett olyan konferenciákat, amelyek lehetőséget nyújtottak a haladás igazolására. 2005-ben az Egyesült Királyság volt az EuroNanoForum elnevezésű konferencia házigazdája. Az Egyesült Királyság elnökségi periódusa alatt tagállami workshopot szervezett a cselekvési terv kezdeti haladásának megvitatására és vizsgálatára. Ezt követte 2006 júniusában az osztrák, majd 2006 szeptemberében a finn elnökség és az általa szervezett konferencia a „Nanotechnologies: Safety for Success” (Nanotechnológiák: Biztonság a siker érdekében).[22] A német elnökség 2007 júniusában szervezte az EuroNanoForum elnevezésű konferenciát, és a portugál elnökség is tervez hivatalos eseményt 2007 novemberében.

A Bizottság szolgálatközi csoportot állított fel az e jelentésben említett tevékenységek összes vonatkozásának vizsgálatára. A Bizottság felhívást tett közzé egy megfigyelőállomás létrehozására a nanotechnológia fejlődése és alkalmazása dinamikus értékelésének céljából; ez segítené az érdekelt feleket a lehetséges és kritikus kérdések értelmezésében, és egyben korai előrejelző funkciót is betöltene az uniós intézmények és a tagállamok számára.

Az Europa-weboldal új résszel bővült, amely a Bizottság érintett szolgálatai által végzett végrehajtási munkát mutatja be: http://ec.europa.eu/nanotechnology/

Tágabb értelmezésben a cselekvési terv egyben olyan eszköz is, amely gondoskodik arról, hogy az N+N hozzájáruljon az Európai Kutatási Térség (EKT)[23] megvalósításához, és amely a következő eredményeket tudja felmutatni:

- A széles körű európai N+N stratégia, valamint az a tény, hogy a bizottsági támogatások az N+N európai közfinanszírozásának egyharmadát teszi ki, eredményes koordinációt és az átfedések minimálisra csökkenését eredményezte. További segítő tényező volt az említett kezdeményezések korai elindítása, gyakran már az előtt, hogy a tagállamok szervezett kezdeményezést tudtak volna felmutatni (lásd 1. szakaszt fent).

- A kutatók képzésével és mobilitásával foglalkozó támogatott projektek, valamint egyéb N+N-re irányuló K+F projektek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az N+N magas színvonalú emberi potenciállal rendelkezzék (lásd a 3. szakaszt fent).

- A 6. KP során nőtt az iparági részvétel az N+N-re irányuló K+F projektekben, továbbá a számos európai technológiai platform létrejötte erősítette a köz- és a magánszféra között folyó együttműködést az N+N terén. A 7. KP várhatóan továbbhalad a fejlődés útján (lásd a 4. szakaszt fent).

- Számos stratégiai tevékenység valósult meg a nyilvánosság bevonása érdekében (lásd az 5. szakaszt fent).

- Jelenleg is folynak a nemzetközi együttműködésre koncentráló kiválasztott stratégiai tevékenységek (lásd a 7. szakaszt fent). Az N+N-re irányuló K+F projektekben csekély mértékben, de egyre nagyobb mértékben vesznek részt nemzetközi partnerek.

- E tevékenységeket számos egyéb erőfeszítés egészítette ki, lehetővé téve a nanotechnológiák biztonságos fejlesztését és alkalmazását (lásd a 6. szakaszt fent).

Az elkövetkező években különös figyelmet kell fordítani az interdiszciplináris infrastruktúra kialakítására; a nanotechnológia biztonságos és hatékony használatát lehetővé tevő megfelelő feltételekre; valamint a közös etikai kereten belüli kutatói felelősség kölcsönös elismerésére.

A biztonságos és felelősségteljes nanotechnológiai kutatás ösztönzése és a nanotechnológia biztonságos és felelősségteljes alkalmazása és használata érdekében a Bizottság önkéntes, a felelősségteljes N+N kutatásra vonatkozó magatartási kódex elfogadását tervezi.

A hatályos jogszabályok felülvizsgálatát követően a Bizottság szabályozási változtatásokat javasolhat a tudományos fejlemények vagy az egyedi területeken felmerülő szabályozási igények – ha megállapíthatóak ilyenek – alapján.

A következő az N+N-re vonatkozó végrehajtási jelentést a Bizottság 2009 végén szándékozik benyújtani.

[1] Egy európai nanotechnológiai stratégia felé , COM(2004)338

[2] Nanotudományok és nanotechnológiák: Cselekvési terv Európa számára (2005–2009) , COM(2005)243

[3] http://www.eniac.eu/

[4] http://cordis.europa.eu/nanotechnology/nanomedicine.htm

[5] E rendszer keretében a Bizottság a közös transznemzeti felhívások akár harmadának koordinációjához és finanszírozásához is hozzájárul.

[6] http://www.nanoquanta.eu/ http://www.etsf.eu/

[7] http://www.nanotolife.com/

[8] http://www.emm-nano.org/http://www.u-picardie.fr/mundus_MESC/http://www.ens-cachan.fr/monabiphot/

[9] http://ec.europa.eu/european_group_ethics/avis/index_en.htm

[10] http://www.ec.europa.eu/research/press/2006/pdf/pr1906_eb_64_3_final_report-may2006_en.pdf

[11] http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_scenihr/docs/scenihr_o_003b.pdf

[12] http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_scenihr/docs/scenihr_o_010.pdf

[13] http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_sccp/docs/sccp_nano_en.pdf

[14] http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_sccp/docs/sccp_o_099.pdf

[15] www.suschem.org

[16] www.industrialsafety-tp.org

[17] Például a Basf vagy a Bayer.

[18] http://www.oecd.org/about/0,3347,en_2649_37015404_1_1_1_1_37465,00.html

[19] http://es.epa.gov/ncer/rfa/2007/2007_star_nanotech.html

[20] ftp://ftp.cordis.europa.eu/pub/nanotechnology/docs/lca_nanotechnology_workshopoct2006_proceedings_en.pdf

[21] www.oecd.org/sti/nano

[22] http://www.fmnt.fi/ntss/

[23] Egy európai kutatási térség felé , COM(2000)6