52006DC0685

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 15.11.2006

COM(2006) 685 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

Éves jelentés az Európai Unió 2005. évi kutatási és technológiafejlesztési tevékenységeiről [SEC(2006) 1450]

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

Éves jelentés az Európai Unió 2005. évi kutatási és technológiafejlesztési tevékenységeiről (EGT vonatkozású szöveg)

1. BEVEZETÉS

Ez az éves jelentés a 2005. évi fejleményekkel és tevékenységekkel foglalkozik. Elkészítését az Európai Közösséget létrehozó szerződés 173. cikke[1] és a hatodik keretprogramra vonatkozó határozat 4. cikke[2] írja elő.

A jelentést bizottsági személyzeti munkadokumentum kíséri, amely részletesebb tájékoztatást és statisztikákat tartalmaz. A jelentés főbb fejezetei a 2005-ben végzett tevékenységekről és elért eredményekről, valamint az Európai Unió tagállamaiban folyó kutatási és technológiafejlesztési tevékenységekről számolnak be. A statisztikai táblázatok külön mellékletben találhatók.

2. KÖZÖSSÉGI KUTATÁSI ÉS TECHNOLÓGIAFEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉGEK

2.1. Politikai eredmények

Természeténél és léptékénél fogva az európai kutatáspolitika lehetőséget ad az európai polgárok életminőségének oly módon történő javítására, hogy közben az Unió is versenyképesebbé váljék a világban. A kutatáspolitika főszerepet játszik a tudásalapú gazdaság kialakításában, ily módon tehát a lisszaboni célkitűzések elérésében és a jólétre, a foglalkoztatottságra és a gazdasági növekedésre irányuló kiemelt bizottsági törekvések előmozdításában. A kutatás terén az Uniónak két fő célkitűzése van: az Európai Kutatási Térség (EKT) létrehozása és az európai köz- és magánszektor kutatási erőfeszítéseinek fokozása és javítása.

Az Európai Tanács 2005. tavaszi ülésszakán az állam- és kormányfők új növekedési és foglalkoztatási partnerséggel erősítették meg a lisszaboni stratégiát, új lendületet adva annak a barcelonai célkitűzésnek, hogy a tagállamok összességében a mostani 1,9 %-kal szemben a bruttó hazai termék (GDP) 3%-át szánják kutatásra 2010-ben. „A tudás Európai Kutatási Térségének (EKT) építése a növekedés érdekében” címmel 2005. április 6-án kiadott közleményében, amely kijelöli az európai kutatáspolitika célkitűzéseit a 2007 és 2013 közötti időszakra, a Bizottság ismétmegerősítette, hogy a lisszaboni célkitűzések eléréséhez mennyire elengedhetetlen új lendületet adni a fenntartható fejlődést szolgáló tudás létrehozásához. . Elismert tény, hogy az Európai Unió a társadalmi előrehaladás fenntartása és a környezet védelme mellett azzal mozdíthatja elő leginkább a gazdasági növekedést és érhet el mennyiségi és minőségi javulást a foglalkoztatásban, ha kialakítja azon képességét, hogy ismereteket létrehozzon, az oktatás révén elterjesszen és innovációval megszilárdítson. A Hampton Court-i találkozón részt vevő állam- és kormányfők ugyanebben a szellemben megerősítették, hogy a kutatás az öt fő követendő cselekvési irányvonal egyike, majd létrehozták az e területtel foglalkozó magas szintű csoportot, Esko Aho volt miniszterelnökkel az élén.

A kutatás és az innováció növelésére vonatkozó, októberben közzétett közös megközelítés jegyében a Bizottság különös hangsúlyt fektet a kutatás és az innováció magánfinanszírozására irányadó feltételek javítására. Fontos cél a kutatás és az innováció keretfeltételeinek javítása, többek között olyan kulcsfontosságú kérdésekről szóló európai iránymutatásokkal és tájékoztatókkal, mint a kutatáshoz nyújtott adókedvezmények, az innovatív termékek és szolgáltatások megrendelése közbeszerzés útján, valamint az egyetemek és az üzleti világ közötti együttműködés és technológiatranszfer.. Ahhoz, hogy az ipar hajlandó legyen növelni európai kutatási és fejlesztési ráfordításait, elengedhetetlen, hogy a belső piaci politikák jobban szolgálják a tudásalapú gazdaság előmozdítását és a kutatásintenzív és innovatív áruk és szolgáltatások piaci dinamizmusának fokozását.

2.1.1. Úton a hetedik keretprogram felé

2005-ben megtörténtek a hetedik keretprogram (FP7) főbb előkészítő lépései . A Bizottság előterjesztette a teljes jogi keretre vonatkozó javaslatait: áprilisban magukat a keretprogramokat (EK és Euratom) és egy mélyreható előzetes hatásvizsgálatot, szeptemberben az egyedi programokat, decemberben pedig a részvételre és az eredmények terjesztésére vonatkozó szabályokat. A Bizottság által javasolt FP7 témájáan és léptékében egyaránt ambiciózus, az európai kihívások nagyságához méltóan.

Az FP7 fő célkitűzései négy nagy fejezetbe tagozódnak:

- Együttműködés , hogy a kutatócsoportok közötti – akár a köz- és a magánszféra közötti széles körű, hosszú távú partnerség keretében megvalósuló – nagyarányú, az Unióra és a világ többi részére egyaránt kiterjedő együttműködés előmozdítása révén az Európai Uniót világelsővé tegyük a tudomány és a technológia terén.

- Ötletek , amelyek egy fontos új kezdeményezést szolgálnak: az Európai Kutatási Tanács létrehozását; azaz olyan független tudományos szerv létrehozásáról van szó, amely a frontokat áttörőalapkutatást támogatja majd a tudás peremén, és olyan kutatókat pártfogol, akiknek kiválósága, alkotókészsége és tudni vágyása jelentős új felfedezésekkel kecsegtet;

- Emberek , hogy a kutatás és a fejlesztés több és jobb személyi erőforrással rendelkezzék;

- Kapacitás , hogy olyan új eszközöket alakítsunk ki a kutatás és az innováció számára, amelyek révén a tudomány elfoglalja méltó helyét a társadalomban, és könnyebbé válik következetes haladást elérni a nemzetközi együttműködésben.

Az FP7 javasolt általános jogi kerete egyértelműen javítaná az európai kutatás jogi és igazgatási környezetét, egyszerűbbé téve a kutatásban való részvételt és a vonatkozó eljárásokat, és kiszervezve bizonyos logisztikai és igazgatási teendőket.

2.1.2. Úton az Európai Kutatási Térség (EKT) felé

A kutatásfinanszírozás majdani keretének előkészítése mellett a Bizottság 2005-ben az EKT felé mutató jelentős politikai kezdeményezésekben is haladást ért el.

Az EKT mobilitási stratégiája és a kutatói pályafutás-fejlesztési politika koherens keretet képez, amelyen belül a tagállamok és a Bizottság egységes, nyitott, vonzó és versenyképes európai munkaerőpiacot hozhat létre a kutatók számára. Jelentős haladás történt a mobilitás akadályainak leküzdésében és a pályafutás-fejlesztési készségeknek és képességeknek az összes gazdasági ágazatra és tudományágra kiterjedő fejlesztésében is. Ezenkívül a kutatók elismertségének, szakmájának és pályafutás-fejlesztésének javítása is lendületet kapott 2005-ben, a Kutatók Európai Chartájáról és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexéről szóló ajánlás révén – amelyet elfogadás után azonnal alkalmazni kezdtek –, valamint a Kutatók Európában 2005 kezdeményezés életre hívásának köszönhetően.

Jelenleg huszonnyolc európai technológiai platform működik. Ezek olyan, stratégiailag fontos kérdésekkel foglalkoznak, amelyekben Európa növekedése, versenyképessége és fenntarthatósága jelentős technológiai előrelépést igényel, például az acélipar, a légi, vasúti és tengeri közlekedés, a hidrogén és a fényelektromosság mint energiaforrás, a vízgazdálkodás, a vegyészet, a nanoelektronika, az innovatív gyógymódok, a növénygenomika, a fenntartható vegyészet (beleértve az ipari biotechnológiát), a feldolgozóipar, a kölcsönös tanulás és a jövőkutatás terén. Az Európai Bizottság nem hoz létre és nem is irányít európai technológiai platformokat, de szükség esetén segítséget és iránymutatást ad nekik. A platformok alulról fölfelé szerveződnek, ami azt jelenti, hogy az érdekeltek – élükön az iparral – összegyűlnek, hogy a kulcsfontosságú technológiák kifejlesztésére, bevezetésére és felhasználására adódó lehetőségeket megragadva közép- vagy hosszú távú stratégiai kutatási ütemtervet dolgozzanak ki és hajtsanak végre. Ahol egybevágnak az európai kutatáspolitikával, az európai technológiai platformok által kidolgozott stratégiai kutatási ütemtervek megjelennek az Együttműködés egyedi programban. Korlátozott számú területen lehetőség van olyan közös technológiai kezdeményezésekre, amelyek az európai technológiai platformok valamelyike által kidolgozott stratégiai kutatási ütemterv részben vagy egészben történő megvalósítását szolgálják[3].

Ezenkívül 68 ERA-NET -projekt is kiválasztásra került; ezek célja, hogy összehangolják a nemzeti és regionális kutatási programokat olyan területeken, mint a harmadik országokkal való kétoldalú együttműködés, a mérésügy, a mezőgazdaság és a halászat, az egészségügy és a növényegészségügy, az energiaügy, a közlekedés és a környezetvédelem. Az FP7-re vonatkozó javaslatok szerint négy területen a Szerződés 169. cikke szerinti közös kezdeményezésre is sor kerül, ami újabb előrelépés a programok összehangolásában.

Az EKT kialakítása érdekében tett lépések egyes területeken külön is figyelmet érdemelnek. 2005. június 28-án az Európai Unió és nemzetközi partnerei, nevezetesen Japán, Oroszország, Kína, az Amerikai Egyesült Államok és Dél-Korea együttes nyilatkozatot írtak alá, amelyhez később India is csatlakozott, és amelyben megállapodtak abban, hogy az európai Cadarache-ban megvalósítják a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktort (ITER). Ez a megállapodás, amely a világ népességének több mint felét érinti, de facto megerősítette Európa vezető szerepét a fúziósenergia-kutatásban, és történelmi fordulatot jelentett a nemzetközi és az európai tudományos együttműködésben. Az ITER-rel ismét közelebb kerülünk ahhoz, hogy a fúziós energia valósággá váljék, és hozzájárulhasson a világ energiaproblémáinak megoldásához. Az ITER az eddigi egyik legnagyobb nemzetközi kutatási projekt: becsült költségvetése 35 évre elosztva 10 milliárd euro.

Júniusban a Bizottság elfogadta a nanotudományok és a nanotechnológiák fejlesztésére irányuló biztonságos, integrált és felelős európai stratégiát célzó, a 2005-től 2009-ig terjedő időszakra vonatkozó cselekvési tervet. Ennek célja, hogy növelje és összehangolja az e területen folytatott kutatást, ezáltal hozzájáruljon az Európai Unió versenyképességéhez és számos politikájához, szinergiákat hozva létre az oktatással és az innovációval. Az európai ipar, kutatóhelyek, egyetemek és pénzintézetek összehangolt cselekvése várhatóan lehetővé teszi olyan termékek és eljárások megalkotását, amelyek gazdaságilag életképesek és valóban biztonságosak.

A globális változás és az ökoszisztémák , valamint a fenntartható energia- és közlekedési rendszerek kutatása jelentős hozzájárulást jelent a fenntartható fejlődésre vonatkozó uniós stratégia felülvizsgálatához. A Bizottság jelentést készített a környezettechnológiai cselekvési terv és a 2005-ben is folytatódó környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv sikeres végrehajtásáról. A Globális földmegfigyelés kezdeményezés tízéves megvalósítási tervét elfogadták a Bizottság által 2005 februárjában rendezett brüsszeli csúcstalálkozón.

Ami az élettudományokra és a biotechnológiára vonatkozó bizottsági stratégiát illeti, az elért eredményekről és a haladási irányról szóló harmadik időközi jelentésében a Bizottság kiemelte, hogy a szóban forgó stratégia fontos szerepet tölt be a gazdasági növekedés előmozdításában és az Európai Unió csúcstechnológiai világpiaci helyzetének megerősítésében. Ezzel párhuzamosan közzétették a szegénységgel összefüggő betegségek (HIV/AIDS, malária és tuberkulózis) leküzdését célzó klinikai kísérletekkel foglalkozó platform első eredményeit, amelyek az európai és a fejlődő országok klinikai kísérletek terén folytatott partnerségi programja (a Szerződés 169. cikke) keretében születtek.

Az EKT-hoz kapcsolódó, egyszerre több területet érintő olyan kérdések tárgyalására, mint a tudomány helye a társadalomban , a nemek egyenlősége a tudományban vagy a nemzetközi együttműködés , többek között nagyobb nyilvános rendezvények, mélyreható elemzések és cselekvési tervek, két- és többoldalú eszmecserék, a Japánnal, Dél-Koreával, Jordániával és Egyiptommal kötendő nemzetközi együttműködési megállapodások előkészítése, valamint a Svájccal fennálló megállapodás megkötése adott alkalmat.

A biztonsági kutatásokat előkészítő cselekvés (PASR), amely 2004-ben indult, 2005-ben is folytatódott. A PASR célja, hogy az FP7 Biztonság és világűr témáján belül előkészítse a terepet egy különálló, a biztonsággal foglalkozó kutatási prioritásnak. A világűrt illetően a Bizottság 2005-ben két közleményt fogadott el, az egyiket az európai világűr-politika alapjairól , a másikat Globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES): a gondolat születésétől a megvalósításig címmel. Az FP7 űrkutatási tevékenységeit az európai világűr-politikához való hozzájárulás célkitűzését szem előtt tartva és a GMES-re (a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelésre) különös hangsúlyt fektetve kell majd meghatározni.

2.2. A hatodik keretprogram végrehajtása

Miközben 2007-ben már útjára indul az FP7, folytatódik az FP6 szerinti kutatási tevékenységek végrehajtása. A 2002–2006-os időszakban körülbelül 20 millió euro összegű uniós költségvetési forrás fordítható az alábbi hét kiemelt témára: élettudományok, genomika és biotechnológia az egészség szolgálatában; információstársadalmi technológiák; nanotudományok és nanotechnológiák, intelligens anyagok és új termelési folyamatok; repülés és űrkutatás; élelmiszer-minőség és -biztonság; fenntartható fejlődés, globális változás és ökológiai rendszerek; valamint társadalomtudományok és humán tudományok. 2005-ben megtörtént a teljes költségvetés felosztása. További erőfeszítések történtek a legjobb kutatócsoportok és a leginnovatívabb cégek, szervezetek és intézmények megnyerésére az FP6 számára, és jelentős tudományos és technológiai fejlődés történt az összes kiemelt témában. A legtöbb téma különös figyelmet fordít arra, hogy az ipar – különösen a kkv-k – bevonását és a nemzetközi együttműködést előmozdító kérdéseket vessenek fel. Ezenkívül olyan kutatások is folynak, amelyek olyan területeken mozdítják elő a politikákat, mint a mezőgazdaság, a halászat, az egészség és a fogyasztóvédelem, az oktatás, az ifjúság, a foglalkoztatás- és társadalompolitika, a bel- és igazságügy, a környezetvédelem, az egységes piac, az energiaügy és a közlekedés. A jogi és közigazgatási feltételeket illetően további javulás és fejlődés lesz, ahol erre szükség mutatkozik, különösen az egyszerűsítés tekintetében.

A korábbi keretprogramok eredményeinek hasznosítása érdekében az ezek keretében megvalósult kutatási tevékenységek tudományos és műszaki eredményeit és társadalmi-gazdasági hatását terjeszteni, elemezni és értékelni kell, hogy optimálisan lehessen beépíteni őket az innováció és a politikai döntések láncolatába. Az 1999–2003-as időszak közösségi kutatási keretprogramjainak ötéves értékeléséről készült jelentés és tanulmányok, valamint a Bizottság ezekre adott válasza széles körben ismertté vált, különböző politikai fórumok megvitatták, és kellő figyelmet kapott az FP7 előkészítésekor.

Az FP6 projektjei és eredményei számára továbbra is a CORDIS biztosít terjesztési szolgáltatásokat; az összes mutató jelentős növekedést mutat az alapszolgáltatások, a projektleírások, a hírek és a pályázati szolgáltatások iránti érdeklődésben.

3. A TAGÁLLAMOKBAN FOLYÓ TEVÉKENYSÉG ÉS A NYÍLT KOORDINÁCIÓS MÓDSZER ALKALMAZÁSA

3.1. A kutatás és a megújult lisszaboni stratégia

2005 márciusában, az Európai Tanács tavaszi ülésszakán az EU vezetői a növekedést és a foglalkoztatást helyezték az európai politika érdeklődésének középpontjába. A megújult lisszaboni stratégia azt jelentette, hogy mindannyian újra elkötelezték magukat egy pozitív reformütemterv mellett, figyelembe véve, hogy csak átfogó szemléletmóddal, nagy nyomatékot adva és az összes tagállam erőteljes részvételével lehet sikert elérni. Az integrált növekedési és foglalkoztatási iránymutatások, amelyek jól áttekinthető eligazítást adnak a hazai reformok kidolgozásához, valamint az októberi Hampton Court-i nem hivatalos találkozó tovább növelte a kötelezettségvállalás súlyát.

E törekvések tettekben való megnyilvánulásának első lépéseként azokat az eszközöket határozták meg, amelyek a munkahelyteremtés élénkítéséhez szükségesek. Ehhez partneri szemléletre van szükség, hogy megfelelő intézkedések szülessenek, megfelelő szinten. Az integrált útmutatások alapján minden tagállam kidolgozta a maga nemzeti reformprogramját. A Tanács, az Európai Parlament és a Bizottság pedig együtt kidolgozzák azokat az intézkedéseket, amelyekkel a Közösség szintjén ki kell egészíteni a tagállami kezdeményezéseket.

A tagállamok által 2005 őszén benyújtott nemzeti reformprogramokban általában jól kifejezésre jut annak a szükségessége, hogy ki kell alakítani a tudásalapú gazdaságot és vonzóbbá kell tenni Európát mint vállalkozási és befektetési helyszínt. A huszonöt nemzeti reformprogram kutatásról szóló részének bizottsági értékelése azt mutatja, hogy mindezek mellett az összes tagállam a kutatást és a fejlesztést is prioritásnak tekinti. Sok tagállamban a kutatási-fejlesztési és az innovációs politikát egyre inkább integráltan kezdik kezelni, így több helyütt kutatási-fejlesztési és innovációs tanácsot hoztak létre, amelyben a szociális partnerek és az érintett minisztériumok is részt vesznek, hogy stratégiai szintű tanácsokat adjanak a kormánynak. Ezenkívül a tagállamoknak szembe kell nézniük néhány közös kihívással is, például azzal, hogy fejleszteni szükséges az emberi erőforrásokat, hogy a kutatás-intenzív kkv-k támogatásra szorulnak, vagy hogy javítani kell a köz- és a magánszektor közötti tudásáramlást.

E kihívások hatására sor került bizonyos intézkedésekre, az Európai Unió kutatási-fejlesztési intenzitása azonban stagnált az utóbbi években. Több tagállam tett a közfinanszírozás megnövelésére, valamint a hatás és a hatékonyság javítására irányuló konkrét lépéseket, beleértve a köz- és a magánszektor közötti partnerségek (PPP-k) fejlesztését – a piaci alapú K+F ösztönzése végett – és a közfinanszírozású K+F-re alkalmazandó monitoring és értékelési rendszerek bevezetését. Az összes tagállamban felmerült, hogy a kutatóhelyek és az egyetemek igazgatását az autonómia megerősítésével korszerűsíteni kellene. A tagállamok mintegy fele valamilyen fiskális intézkedéssel ösztönzi a magánszektor kutatási-fejlesztési tevékenységeit, több más tagállam pedig mérlegeli ilyen intézkedések bevezetését. Végül sok tagállam tett vagy tervez intézkedéseket, hogy a tudományos, műszaki és mérnöki tanulmányok népszerűbbé tételével és az egyetemi hallgatók pályalehetőségeinek javításával biztosítson elegendő képzett kutatót. A nemzeti reformprogramokban általában a korábbinál tudatosabban jelenik meg, hogy több politika összehangolt kezelésére van szükség a kutatás és az innováció támogatásához.

A jövőbeli gazdasági növekedés és számos jelenlegi társadalmi probléma megoldása nagyban függ a kutatástól és a fejlesztéstől, ezért fontos, hogy növekedjenek a kutatási-fejlesztési ráfordítások. A tagállamokban sok lehetőség van a közfinanszírozás minőségének javítására, ígéretesebb célokra fordítva a pénzforrásokat – különösen az állami támogatást – és a tagállamok közötti jobb összehangolással kiküszöbölve a kétszer végzett munka költségeit. A K+F közfinanszírozásának eredményessége is tovább javítható. Az Európai Bizottság azon javaslata, amelyet az Európai Tanács az Unió 15 korábbi tagállama vonatkozásában már elfogadott, hogy el kell különíteni a lisszaboni célkitűzésekkel összefüggő kohéziós előirányzatokat, jó példa arra, hogy az olyan prioritásokat, mint a kutatás, hogyan lehet egyszerre több politikában érvényesíteni. A hozzájárulás legnagyobb részét azonban a magánszektornak kell adnia, ez pedig attól függ, hogy sikerül-e az európai kutatási-fejlesztési befektetéseknek kedvező megtérülési kilátásokat biztosítani. Ez viszont az innovatív termékek és szolgáltatások iránti kereslettől, valamint a szükséges szaktudással rendelkező munkaerő és a megfelelő jogi szabályozás meglététől függ.

3.2. Haladás a 3%-os célkitűzés felé

Az utóbbi években az uniós K+F-intenzitás (a K+F-kiadások GDP-hez viszonyított aránya) nem látszott közelíteni az Európai Tanács által 2002-ben Barcelonában kitűzött célkitűzéshez (2010-re 3%-os K+F-intenzitás, kétharmadrészt vállalati szektorból). Az 1997-től 2001-ig tartó lassú növekedés után a K+F-intenzitás 2002 óta enyhén csökken (2001/2002 és 2004 között 1,92 %-ról 1,90 %-ra). Ennek okát elsősorban a magánfinanszírozás ingadozásaiban kell keresni. A magánfinanszírozás a 2002–2003-as gazdasági visszaesés és a „technológiai buborék” kipukkanása miatt újabban csökkenésnek indult. Így 2004-ben K+F-re fordított kiadásoknak már csak 55%-át tette ki.

A tagállamok azonban – nemzeti reformtervükben vagy azóta – általában elég magasra tették a lécet a K+F-kiadásokat illetően (1. ábra).

[pic]

Ha feltesszük, hogy teljesülnek a K+F-kiadásokra vonatkozó célkitűzések, 2010-re a K+F-re fordított kiadások körülbelül a GDP 2,6%-ára fognak emelkedni.

A feladat nehézségéről úgy alkothatunk képet, hogy tagállamonként és a 25 tagú Európai Unió egészére nézve összehasonlítjuk az elmúlt években (1997–2004) tapasztalt növekedési ütemet azzal az éves növekedési ütemmel, amely mellett 2004 és 2010 között a K+F-intenzitás a kitűzött szintre emelkedne. Olyan tagállamokban, mint Dánia, Finnország, Svédország, Németország és Ausztria, a célkitűzés eléréséhez elegendő az eddigi növekedési ütemet tartani: miközben ezek az országok máris az uniós átlagnál magasabb K+F-intenzitást tudnak felmutatni, az utóbbi években még gyorsítaniuk is sikerült a meneten. Olyan országokban, mint Belgium, Franciaország és az Egyesült Királyság, és az Európai Unió egészében csak úgy érhető el a célkitűzés, ha jelentősen gyorsul a K+F-kiadások növekedése. Lengyelország, Szlovákia, Málta, Lettország és Görögország viszont olyan országok, amelyek számára a célkitűzés rendkívül ambiciózus.

Ha a siker nyitját keressük azoknál az országoknál, amelyek a barcelonai célkitűzések felé haladva „gyorsítottak a meneten”, azt célszerű megvizsgálni, hogy a gazdaság különböző ágazatai hogyan járultak hozzá ezen országok magánszektorbeli K+F-intenzitásának növekedéséhez. Ugyanis azt tapasztaljuk, hogy mindegyik sikertörténetben kulcsszerepe volt egy vagy több K+F-intenzív ágazatnak (Finnországban és Németországban egynek, Dániában kettőnek, Svédországban háromnak)[4]. Ez rávilágít annak fontosságára, hogy valamilyen módon szakosodjék a különböző országok/régiók innovációs rendszere és gazdasága, beleértve a K+F-intenzív cégeket is. Ugyanakkor nem szabad alábecsülni a közfinanszírozású K+F szerepét a barcelonai célkitűzések teljesítésében, hiszen az említett tagállamokban a közfinanszírozás is az uniós átlagnál magasabb K+F-intenzitást mutat, amiből jól látszik a magánfinanszírozás mellett betöltött kiegészítő szerepe a K+F-ben.

3.3. A nyílt koordinációs módszer (OMC)

Az első ciklus tapasztalatai alapján a Tudományos és Technológiai Kutatási Bizottság (CREST) 2005 januárjában elindította a második ciklust. Öt CREST-szakértői csoport alakult meghatározott területeken, és a tagállamok részéről a korábbinál nagyobb szerepvállalás tapasztalható. A szakértői csoportok, amelyek élén egy vagy két tagállam áll, munkájuk eredményeképpen a korábbinál gyakorlatiasabb ajánlásokkal álltak elő.

A politikák vegyítése terén sajátos szakmai értékelési eljárást dolgoztak ki és alkalmaztak három országra (Svédországra, Spanyolországra és Romániára[5]), amelynek az a célja, hogy információcserére ösztönözzön az egyes szakpolitikák terén, és országspecifikus és általános tanulságok levonására adjon módot a K+F-intenzitás hatékony növelésére alkalmas politikai eszköztár meghatározására és alkalmazására nézve. A fiskális intézkedések terén a munka elsősorban a kutatást érintő adóügyi intézkedések értékelésére és kialakítására összpontosult: ennek eredményeképpen gyakorlati útmutató készült az adóügyi intézkedések értékeléséről. Az elmúlt években számos tagállam vezetett be fiskális intézkedéseket a kutatással összefüggésben, illetve egészítette ki, tökéletesítette a meglévőket.

A közfinanszírozású kutatóközpontok reformja terén végzett munka egyfelől a közfinanszírozású kutatóintézetek és az ipar közötti tudásáramlást támogató aktuális politikai fejlemények áttekintéséből, másfelől az ismeretátadásra, a közfinanszírozású kutatóintézetek megszervezésére, a közös vállalkozások és a kiválások szervezésére, valamint a kutatókat ösztönző rendszerekre vonatkozó politikai ajánlások és végrehajtási útmutatók kidolgozásából állt. A kkv-k terén a második ciklusban a kutatásintenzív kkv-k és a csúcstechnológiával foglalkozó kezdő vállalkozások igényeire került a hangsúly. A szakértői csoport öt olyan kérdés köré szervezte tevékenységét, amely kulcsfontosságúnak számít az e területet érintő kutatás- és innovációs politikák integrált szemléletében: finanszírozási kérdések; a vezetői képességek fejlesztése; együttműködés a kutatóintézetekkel; a technológiai közbeszerzés és a gyors növekedés lehetőségei. A szellemi tulajdonjoggal kapcsolatban elsősorban azon dolgoztak, hogy olyan eszköztárat fejlesszenek ki, amelynek révén közfinanszírozású kutatóintézetek bevonásával határokon átívelő együttműködés szervezhető, valamint hogy létrehozzák a technológiatranszfer európai szakembereinek felkészítéséhez szükséges fő építőelemeket.

A nyílt koordinációs módszernek a kutatás személyi erőforrásaira való alkalmazását illetően 2002 óta működik a személyi erőforrásokkal és a mobilitással foglalkozó operatív csoport. A csoport a tagállamok képviselőiből áll; fő tevékenységi területe 2005-ben az egyetemek és a cégek közötti kutatói mobilitással összefüggésben a kölcsönös tanulás volt.

A CREST 2006 szeptemberében a nyílt koordinációs módszernek a 3%-os célkitűzésre való második ciklusbeli alkalmazásáról jelentést fog terjeszteni a Tanács és a Bizottság elé, hogy azt figyelembe lehessen venni a Bizottság éves időközi jelentésében és a megújult lisszaboni stratégiára vonatkozó 2007. tavaszi tanácsi következtetésekben. A CREST a kölcsönös tanulás szellemében a nemzeti reformprogramokat és a hozzájuk kapcsolódó időközi jelentéseket is fel fogja használni a nemzeti kutatáspolitikák javítására, és 2006 őszén jelentést fog tenni az ebből levonható főbb tanulságokról.

A 3%-os célkitűzésre alkalmazott nyílt koordinációs módszer megerősítéseként és kiegészítéseként kísérleti KTF OMC-NET-pályázat indult (melynek teljes becsült költségvetése 8,7 millió euro). Ennek célja, hogy tagállamcsoportok olyan kölcsönös tanulási és együttműködési kezdeményezéseit támogassa, amelyek közös érdeklődésre számot tartó politikai kérdéseket érintenek. Az új rendszer a hetedik keretprogram keretében is folytatódik.

4. JÖVőBELI KILÁTÁSOK

Mindezen eredmények előkészítették 2006-ot, a kihívások évét, amely az FP7 végleges elfogadásához vezető tárgyalásoknak és az európai kutatásba és kutatói pályafutásokba való befektetések fellendítésének jegyében telik.

Mivel az Európai Parlament, a Bizottság és az Unió elnöksége közötti háromoldalú tárgyalások során 2006. április 4-én megállapodás született a 2007–2013-as európai költségvetésről, 2006 végére vagy 2007 elejére várható az FP7 és az egyedi programok elfogadása. Az első pályázati felhívások kiírására várhatóan 2007 elején kerül sor.

A lisszaboni növekedési és foglalkoztatási stratégiával összefüggésben a tagállamok 2006 őszén benyújtják első időközi jelentésüket. A Bizottság értékelni fogja a tagállami stratégiák kutatási részét, valamint azt, hogy melyik mennyivel jutott közelebb a Tanács tavaszi ülésén megállapított egyéni K+T-célkitűzésekhez és a 3%-os célkitűzéshez. A tagállami kutatási stratégiák megerősítése végett a Bizottság még az év vége előtt önkéntesen alkalmazható iránymutatásokat fog kiadni, amelyek az ismeretátadást hivatottak elősegíteni az egyetemek, a közfinanszírozású kutatóintézetek és az ipar között. A Bizottság új keretszabályozást is elfogad a K+F és az innováció állami támogatását illetően, és részletes iránymutatást ad ki a K+F-tevékenységeknek kedvezményeket biztosító adóügyi ösztönzőrendszerek kialakításához és értékeléséhez. A Bizottság javaslatot fog előterjeszteni az Európai Technológiai Intézet létrehozására, amely a tervek szerint 2009-ben kezdi meg működését.

5. TOVÁBBI INFORMÁCIÓFORRÁSOK

További részletek a jelentést kísérő bizottsági személyzeti munkadokumentumban találhatók. Bővebb tájékoztatást az alábbi, nyilvánosan elérhető dokumentumok adnak:

- a keretprogramról és az egyedi programokról szóló éves jelentések, amelyek tömör, független készítésű összefoglalást adnak az egyes programok végrehajtására hozott intézkedések bevezetéséről és minőségéről.

- az ötéves értékelő jelentések, amelyek a közösségi kutatási tevékenységek végrehajtását és eredményeit vizsgálják a megelőző öt évre vonatkozóan.

- a tudomány és a technológia mutatóiról szóló európai jelentés, amely leírásokat, statisztikákat és részletes elemzéseket tartalmaz az európai és a nemzeti KTF-tevékenységekről világviszonylatban.

- a kulcsadatokról évente közzétett jelentések, amelyek számos mutatóval szolgálnak Európa tudományos, technológiai és innovációs helyzetének felméréséhez.

- az európai tudományról és technológiáról szóló statisztikák (Eurostat): statisztikák a kutatási-fejlesztési költségvetésekről, kiadásokról, munkaerőről és szabadalmakról tagállamról tagállamra, régiónkénti bontásban.

- a Közösség KTF-programjaival kapcsolatban közzétett tanulmányok és elemzések, amelyek a vizsgált KTF-területek sajátos kérdéseit tárgyalják.

A fenti dokumentumok többsége elérhető vagy megrendelhető a Bizottság honlapjain:

- A Bizottság általános EUROPA honlapja: http://europa.eu/

- A CORDIS-honlap, amely a KTF-keretprogramról tartalmaz átfogó információkat: http://cordis.europa.eu/

- A Bizottság Kutatási Főigazgatóságának honlapja: http://ec.europa.eu/research/

- A Bizottság Információs Társadalmi Főigazgatóságának honlapja: http://ec.europa.eu/information_society/index_en.htm

- A Bizottság Vállalkozáspolitikai Főigazgatóságának honlapja: http://ec.europa.eu/dgs/enterprise/

- A Bizottság Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóságának honlapja: http://ec.europa.eu/dgs/energy_transport/index.html

- A Közös Kutatóközpont (KKK) honlapja: http://www.jrc.ec.europa.eu/

- Az Eurostat honlapja: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/

[1] „A Bizottság minden év elején jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés különösen a megelőző évi kutatási és technológiafejlesztési tevékenységre, e tevékenységek eredményének terjesztésére, valamint a folyó év munkaprogramjára terjed ki.”

[2] A 2002. június 27-i 1513/2002/EK határozat 4. cikke: „A Szerződés 173. cikke alapján benyújtandó éves jelentéssel kapcsolatban a Bizottság részletesen beszámol a hatodik keretprogram megvalósításának előrehaladásáról, és különösen a célok elérésének és az I. melléklet címsorában meghatározott prioritások teljesítésének előrehaladásáról; a jelentés pénzügyi vonatkozású és az eszközök alkalmazásáról szóló tájékoztatást is tartalmaz.”

[3] A „Report on European Technology Platforms and Joint Technology Initiatives: Fostering Public-Private R&D Partnerships to Boost Europe’s Industrial Competitiveness” [Jelentés az európai technológiai platformokról és a közös technológiai kezdeményezésekről: a köz- és a magánszektor közötti partnerségek előmozdítása az európai ipar versenyképességének fellendítése érdekében] című, 2005. június 10-i SEC(2005) 800 bizottsági személyzeti munkadokumentum. A Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) megerősítést nyert a politikai döntéshozatalhoz való koherens és stratégiai hozzáállás támogatójának szerepében, elsősorban azáltal, hogy elkészült a páneurópai érdekű új kutatási infrastruktúrák európai útiterve.

[4] Finnország: híradástechnika, Németország: gépjárműgyártás, Dánia: gyógyszeripar/biotechnológia és IKT-szolgáltatások, Svédország: gyógyszeripar, gépjárműgyártás és híradástechnika.

[5] Csatlakozásáig a CREST üléseinek meghívott résztvevője.