52004DC0101

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSHOZ ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTHEZ - Közös jövőnk építése - A kibővített Európai Unió politikai kihívásai és költségvetési eszközei 2007-2013

,A jövőt nem megjósolnod, hanem megalapoznod kell!"

Antoine de Saint-Exupéry

BEVEZETÉS

Az Európai Unió a II. világháború utáni években elindult európai integrációs folyamat történetének valaha véghezvitt legnagyobb ívű vállalkozásának kapujában áll, amely nem más, mint a kontinens történelmi jelentőségű újraegyesítése. Az egységes piac megteremtése és a közös pénznem, az euró sikeres bevezetése után Európa most a demokrácia, a szabadság, a béke és a haladás eszméinek égisze alatt újra egyesül.

A kibővített Európai Unió soha nem látott lehetőségeket biztosít arra, hogy felgyorsuljon a fellendülés, javuljon a polgárok életminősége és otthonosabb legyen az a világ, amelyben az uniós polgárok és gyermekeik élnek. A mi feladatunk most az, hogy ez ne csak egy ambíció, hanem valóság legyen, és hogy gondoskodjunk arról, hogy az Európai Unió a bővítésben rejlő valamennyi lehetőséget kiaknázva teljesíti az európai polgárok vele szemben támasztott elvárásait.

Az elfogadott, és 2006-tól érvényes új pénzügyi terv igazi politikai elhivatottságot kölcsönöz a kibővített Európai Unió számára, és európai illetve nemzeti szintű közös fellépésekkel biztosítja az Unió céljainak megvalósításához szükséges eszközöket.

Közös célunk most tehát egy olyan Európa felépítése, amely miközben üdvözli tagállamainak kulturális és nemzeti sokszínűségét, továbbra is ragaszkodik a nemzeti identitás eszméjéhez, ugyanakkor elkötelezett az európaiság mellett és határozott politikai akarat hajtja előre a közös célkitűzések megvalósítása felé. Egy olyan Európát kell felépítenünk, melyet a szolidaritás és a partnerség gondolata fémjelez, s e két érték birtokában polgárai együtt építhetik a tartós jólétet; melynek lakói bizalommal tekintenek a jövőbe; és amely szerte a világon hallatja hangját.

Sajnos e kihívással egy felbolydult világban és nagyfokú belső bizonytalanság közepette kell szembesülnünk, miközben nem feledkezhetünk meg az Európai Unió cselekvőképességét nagyban megkérdőjelező közelmúltbeli eseményekről sem.

Az európai Alkotmány megszületése egyszerre markáns és jelképes lépés, ez azonban egyelőre még várat magára. Az Európai Uniónak tovább kell haladnia az integráció útján, ügyelve arra, hogy kikerüli a merev, rugalmatlan kormányközi berendezkedés csapdáit. Ezért van szükségünk az Alkotmányra és a döntéshozatal és a gyors fellépés eszközeire, hiszen a közösségi módszer fékjeinek és ellensúlyainak megőrzése mellett csak így haladhatunk tovább ezen az úton. Az új Alkotmányról való konszenzus tehát továbbra is létfontosságú Európa jövőjének szempontjából.

Európának gazdasági értelemben is fel kell nőnie a kihíváshoz. Polgáraink elvárják, hogy az Európai Unió a gazdasági integrációra építve a világ legnagyobb gazdasági és kereskedelmi közösségét a növekedést és fellendülést serkentő térséggé tegye. Sajnálatos módon Európa gazdasági teljesítménye azonban viszonylag gyenge eredményeket tud felmutatni. 1995 óta az Unió 15 tagállamának átlagos növekedési rátája - szemben az Egyesült Államok 3,2%-os mértékével, és a 3,6%-os világátlaggal - csupán 2,2% volt. Konkrét tények mutatják, hogy ha nem hozzuk meg a lehető leghamarabb a szükséges intézkedéseket, az európai gazdaság hanyatlásnak indulhat. Az európai gazdaság minél inkább elmarad a várakozásoktól, annál inkább kétségbe vonható, hogy a politikai legitimitás egyik pillérét, a prosperitást meg tudja valósítani. Ahhoz, hogy e tendencia megforduljon, állhatatos, összehangolt és következetes fellépés szükséges.

A békéért és a terrorizmus ellen világszerte folytatott küzdelemből Európának komolyan ki kell vennie a részét, azonban e reményekre a nemzetközi vonatkozású kulcskérdésekben felmerült nézetkülönbségek hideg zuhanyként hatottak.

Az Unió és tagállamai most válaszút elé kerültek: vagy a felvállalják e problémákat, vagy ha nem, azzal egyenesen létjogosultságuk kérdőjeleződik meg. A tétlenkedésért azonban egyre nagyobb árat kell fizetni.

A kibővült Európai Unióra vonatkozó Európa terv célkitűzéseinek elfogadásával a Közösségre új kötelezettségvállalások várnak az elkövetkezendő években, melyek teljesítéséhez szükséges eszközöket is biztosítani kell, enélkül ugyanis a tagállamok csak vesztesek lehetnek. Európai és nemzeti szinten most valamennyi hatóság együttes fellépésére van szükség az egyes szinteken felmerülő hozzáadott értékek maximális kiaknázásához, hogy az mindannyiunk számára kézzelfogható előnyökkel járjon.

Az Unió hozzáadott értéke a transznacionális és Európa-szerte megvalósított fellépésekben rejlik. Jelen esetben a nemzeti hatóságok még nincsenek a kellő ismeretek birtokában ahhoz, hogy átlássák: fellépéseik milyen költségekkel vagy előnyökkel járnak. Ahhoz, hogy mindez eredményes legyen, a nemzeti hatóságok hatáskörén kívül eső széles bázisú véleményformáló közegre vagy a nemzeti szinten tett erőfeszítések összehangolására van szükség.

Az alapszerződések alapján kidolgozott közös politikák a rendeletek, a koordináció és a pénzügyi források elegyének köszönhetően meghozhatják e várva várt hasznot.

A következő pénzügyi terv kapcsán felmerülő választási lehetőségek azonban nem csak a pénzről szólnak, hiszen legalább ilyen fontosak azok a politikai irányvonalak, amelyeket saját pontos célkitűzéseink határoznak meg. Ezektől a célkitűzésektől függ majd, hogy az Európai Unió és tagállamai képesek lesznek-e megfelelni az európai polgárok elvárásainak.

Ezzel az Unió költségvetésében új fejezethez érkeztünk. Nem a tagállamok közötti forrás-újraelosztásról van szó, hanem arról, hogy hogyan lehetne optimalizálni közös politikáink hatását ahhoz, hogy a jövőben minden egyes közösségi szinten elköltött euró hozzáadott értéke tovább emelkedjen.

* *

*

A korábbi sikeres és eredményes pénzügyi tervek mindig egy politikai projektet tükröznek. A 2000-2006-ig terjedő időszakot felölelő politikai projekt, az Agenda 2000 lényege, hogy Európát felkészítse a bővítésre. Azzal, hogy a bővítés immáron realitássá vált - mégha az új tagállamok integrálása terén még rengeteg a tennivaló - Európának új lendületet kell kapnia és új elvárásoknak kell megfelelnie.

Európának össze kell fognia a nagyobb léptékű növekedés és az ezzel együtt járó még intenzívebb és jobb minőségű munkahelyteremtés érdekében. Nincs semmilyen varázsszer az európai gazdasági növekedés fellendítésére és egyenes, fenntartható pályára állítására. Az is világosan látható, hogy a problémák egy része onnan fakad, hogy az európai gazdaságok növekedésének motorja egyelőre még nem az innováció és a technológia. A lisszaboni csúcs óta az Unió folyamatosan átalakul egy szilárd ipari alapokon nyugvó lendületes, tudásalapú gazdasággá, amelynek célja az évi kb. 3%-os gazdasági növekedés elérése. Az Uniónak és tagállamainak e fenti cél elérésében megmutatkozó tehetetlensége világosan tükrözi, hogy az eddigi fellépések mennyire elmaradnak a várakozásoktól.

A Lisszaboni stratégia és a belső piac egyaránt hatékony gazdasági kormányzást igényel ahhoz, hogy megvalósítsa a gazdasági, szociális és környezeti előnyök kiegyensúlyozott, a fenntartható fejlődés középpontjában álló hármasát, amellyel az európaiak bátran nézhetnek szembe a jövővel.

A növekedés azonban szolidaritás nélkül elképzelhetetlen, és a versenyképesség és a kohézió is kölcsönösen erősítik egymást. Az Unió kohéziós politikája pontosan azt a célt szolgálja, hogy biztosítsa a régiók és a polgárok közötti szolidaritást. Igaz, hogy ez a politika a múltban már bizonyított, ma azonban egy olyan Unióban kell helyt állnia, amely gazdasági szempontból minden eddiginél sokszínűbb lesz. Az Unió fellépéseinek most tehát a kiválasztott kezdeményezésekre kell összpontosítaniuk, miközben nem hagyhatják figyelmen kívül a különbségeket és igényeket sem.

A növekedés eredményeit most az európaiakat a változás folyamatán való átsegítés szolgálatába kell állítani. Ennek érdekében meg kell erősíteni az európai szociális párbeszédet, még jobban kell integrálni azt a közpolitikába így segítvén a gazdasági szereplőket abban, hogy felkészülten várhassák és kezelhessék a változásokat.

Az igazi európai polgárság intézményének konkrét jogok és kötelességek - különösen a szabadság, az igazságosság és a biztonság hármas elvének - szolgálatában kell állnia, és európai szinten kell biztosítania az alapvető közszolgálatokhoz való hozzáférést. A polgárok számára az uniós tagsággal járó előnyök immár messze túlmutatnak a piaci szabadságokon, és e kérdéseket kiemelt fontossággal kell kezelni, hiszen egy olyan területről van szó, ahol az európai szintű egyéni szabadságjogok európai szinten testet öltenek, míg a továbbra is markáns kulturális sokszínűség folyamatos támogatásra és ösztönzésre szorul. Az európai egység egyik alapja a kulturális sokféleség. Az Uniónak ezért ki kell egészítenie a tagállamok erőfeszítéseit, és biztosítania kell, hogy egy belső határok nélküli Európában az ezzel járó valamennyi előny mindenkit egyformán és egyenlő alapokon illessen meg.

Európának egy nagyívű és globális szereplővé kell válnia. Semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy Európa mily fontos szerepet tölt be a világpolitikában, és mily felelősséget érez a szomszédos országok iránt. Ezt pl. az Európa jövőjéről folytatott vitasorozat résztvevői is elismerték. Legyen szó akár a fejlődési támogatásról, kereskedelmi, kül- és biztonságpolitikáról vagy az egyéb politikák külkapcsolati vonatkozásairól - az Európával szemben támasztott elvárások egyre fokozódnak.

Nem tagadhatjuk ugyanakkor, hogy a nemzetközi porondon Európa messze nem teljesít úgy, ahogy gazdasági és politika súlya megengedné. Kizárólag az eredményes együttes fellépéssel leszünk képesek értékeinket és politikai kinyilatkoztatásainkat valósággá váltani. Közös eszközök és az azok végrehajtásához szükséges források nélkül sohasem fogunk tudni eredményesen cselekedni egy európai vagy Európán kívüli válsághelyzet esetén. Az Uniónak kontinentális és világpolitikai szereplőként egyaránt fel kell vállalnia a régióban játszott vezető szerepét, és fel kell nőnie az azzal járó kihívásokhoz és felelősségekhez.

* *

*

A jövőben az Európai Unió pénzügyi keretének egy olyan stabilitást kell adnia, amellyel az uniós politikai célkitűzések akár több éves távlatban is előmozdíthatók. E pénzügyi kerettel konkrét, válogatott prioritásokat kell meghatározni, amelyek a tagállamok és a polgárok előnyére válnak. Ezért az nemzeti és uniós fellépések közötti kapcsolatot mihamarabb optimalizálni kell.

A közös politikáknak továbbra is a kibővített Unió célkitűzéseit megvalósító elképzelések szolgálatában kell állniuk. A közös politikákat nem lehet egyfajta választható ,többletnek" tekinteni, hiszen e területeken kizárólag az együttes európai fellépés vezethet sikerre.

Az uniós politikák középpontjában hagyományosan a mezőgazdasági ágazat, a kohézió, az integrált belső piac megteremtése és a makrogazdasági stabilitás megvalósítása áll, azaz csupa olyan terület, ahol a közösségi politikák kimagasló sikereket értek el. Hiba lenne tehát olyan területeket kivonni a közösségi politikák alól, amelyeken már e politikák korábbi sikereiknek köszönhetően választ tudnak adni az újonnan felmerült igényekre. A mezőgazdasági reformról és annak finanszírozásáról szóló megállapodás jól mutatja, hogy a tagállamok között e tekintetben egyetértés van. Az Uniónak most az új tagállamok bevonásával tovább kell racionalizálnia fellépéseit a fenti területeken. Azonban mivel a bővítés várhatóan aszimmetrikus hatással lesz a közösségi költségvetésre - hiszen a kiadások a bevételeknél nagyobb mértékben emelkednek - már pusztán az acquis megvédése is komoly pénzügyi erőfeszítéseket igényel.

Az ambiciózus, legmagasabb szinten tett politikai kötelezettségvállalások és ezek végrehajtásának kudarca között tátongó szakadék nem szélesedhet tovább. Az új prioritási területek közül jó néhányban jellemző, hogy az Uniót a tagállamoknak tett ígéretei beváltásában nagyban hátráltatják az elégtelen források illetve a politikai tenniakarás és tettrekészség hiánya. A pénzügyi eszközöknek összhangban kell lenniük azokkal a politikai elvárásokkal és célkitűzésekkel, amelyeknek az Unió letéteményese. A közcélú kiadásokat a lehető legkifizetődőbbé kell tenni, és el kell érni, hogy a nemzeti és a közösségi fellépések ötvözésével született hozzáadott érték meghaladja az egyes felek által külön-külön tett hozzájárulások összegét.

I. A kibővült Európai Unió prioritásai

A következő pénzügyi tervek három prioritás köré szövődnek:

(1) A befejeződött belső piac oroszlánrészt játszhat a fenntartható fejlődés tágabb spektrumú célkitűzésének elérésében, miközben e célból mozgósítja a gazdasági, szociális és környezeti politikákat, beleértve a versenyképességet, a kohéziót, a fenntartható gazdálkodást és a természeti erőforrások védelmét.

(2) Az európai polgárság politikai elképzelése nagymértékben függ attól, hogy sikerül-e megvalósítani a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, illetve hogy részesedhetünk-e az alapvető közjavakból.

(3) Európa globális partneri szerepkörét a regionális felelősségvállalásban, a fenntartható fejlődés támogatásában illetve a polgári és stratégiai biztonság megteremtésében rejlő alapvető értékei táplálják.

A. Fenntartható fejlődés

A növekedés alapját a belső piac célkitűzései adják. Azonban ahhoz, hogy az európai polgárok jóléti szintje az európai értékek szerint emelkedhessen, arra van szükség, hogy az Európai Unió egy lendületes, tudásalapú, a fenntartható gazdasági növekedésen és egy még erősebb társadalmi kohézión alapuló gazdasággá alakuljon át. Ez a 2000-ben útjára indított, és a 2001-es göteborgi Európai Tanács által kiegészített Lisszaboni Agenda lényege.

A Lisszaboni Agenda célkitűzéseinek megvalósítása és megerősítése céljából a versenyképesség és a kohézió egymást kölcsönösen erősítő aspektusait sem szabad figyelmen kívül hagyni. A következő fejezetek ezen aspektusokkal foglalkoznak.

Az európai polgári jólét fenntartható ütemű javításának feltételei a következők:

* Az Európai Unió átalakítása egy lendületes, tudásalapú, és növekedés-szempontú gazdasággá;

* A kohézió még szorosabbá fűzése a kibővített Unióban;

* Mezőgazdaságunk versenyképességének megerősítése, a vidékfejlesztés serkentése, a halállomány fenntartható kiaknázásának és a környezet mindségének megóvása;

1. Versenyképesség a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatában: miért kell végrehajtani a lisszaboni célokat?

Ahhoz, hogy a növekedés prioritássá váljon, a nemzeti és a közösségi politikákat és költségvetéseket új irányba kell terelni. Most egy lendületes, és hálózataiban jobban összekötött Európára van szükség. Ehhez mélyrehatóan meg kell változtatni a folyamatban levő politikákat hogy azok olyan eszközöket állíthassanak az Unió fizikai és tudásalapú infrastruktúrájának szolgálatába, mint a kutatás javítását szolgáló fellépések, a vállalkozások és az innováció fellendítése, európai hálózatok létrehozása és az oktatás szerepének hangsúlyozása. Ez a versenyképes ipari háttér fenntartásának feltétele. Ezzel egy időben ugyanakkor szükség van a munkavállalók számára nyújtott kollektív garanciákra valamint a változó globális gazdasági és kereskedelmi környezethez való alkalmazkodást és az arra való felkészülést szolgáló újabb törekvésekre.

A célkitűzések:

* A vállalatok versenyképességének támogatása egy teljesen integrált egységes piacon,

* Az európai kutatás és a technológiai fejlesztés megerősítése,

* Az EU hálózatokon keresztül Európa bekapcsolása a közös vérkeringésbe,

* Az oktatás és a továbbképzés minőségének javítása

* Szociálpolitikai agenda: az európai társadalmak segítése a változásokra való felkészülés és azok kezelésének terén

a) A vállalatok versenyképességének támogatása egy teljesen integrált egységes piacon

A növekedés serkentésének, a kohézió támogatásának és a környezetbarát beruházások ambiciózus céljainak megvalósításához Európának egy koherens versenypolitikai szemléletet kell megvalósítania úgy, hogy a belső piacban rejlő kiaknázatlan tartalékokat is felszínre hozza. Ez katalizátor szerepet játszhat a tagállamok törekvéseinek előmozdításában, és koordinálásában, segítheti őket fellépéseik végrehajtásában, és ki is egészítheti azokat.

Az üzleti környezeti feltételek a lehető legkedvezőbbé alakítása a termelékenység fokozása érdekében az Európai Unió az alábbi intézkedéseket hozhatja:

- A belső piac beteljesítése, javítása és irányítása. Az új jogi kezdeményezésekkel elérhető, hogy piac teljes integrációja előtt álló utolsó akadályok is elháruljanak. Egyes területeken, mint a hálózati iparágak vagy szolgáltatások, az egységes piac továbbra is csak egy távoli cél. Pl. a gyógyszeripari termékek vagy vegyi anyagok területén a belső piac akár ügynökségek által, akár európai szabványosítással való irányítása továbbra is komoly erőfeszítéseket kíván a kibővített Uniótól. Emellett a fenti irányítás kiterjesztése a szomszédos országokra szintén nehéz feladat lesz.

- Az ipari versenyképesség megtartása és megerősítése azzal a céllal, hogy serkentse a termelékenységi növekedést és javítsa a nemzetközi versenyképességet. E folyamatba tartozik a közösségi és nemzeti jogalkotás újfajta szemlélete, és az ,eredményesebb jogszabályalkotás" elveinek - így a jogalkotás hatásvizsgálata és a szabályozási környezet által az európai vállalatok versenyképességére gyakorolt hatásának vizsgálata - maradéktalan kiaknázása.

- A vállalkozói kezdeményezés támogatása és a kisvállalkozások fejlesztése Az, hogy a vállalkozások jobban részesedhetnek a közösségi pénzeszközökkel történő finanszírozásból, és hogy igénybe vehetik a kis- és középvállalkozások támogatására született európai üzleti szolgáltatásokat is, a vállalkozások nem csak a kibővített belső piacon tudják megvetni a lábukat, hanem azon kívül is versenyben tudnak maradni.

- A vállalkozásokban rejlő innovatív lehetőségek megvalósulásához mozgósítani kell a megfelelő piaci szereplőket és erőforrásokat. A technológiai transzfernek a tudáson, mint folyamaton és az innovációs hálózatokon keresztül történő támogatásával a cégek - különösen az innovatív vállalatok - nagy haszonra tehetnek szert. Az innovációs politika szervezeti változásokkal és innovatív design-megoldásokkal támogatja az innovációs beruházásokat. A közösségi szemléletek és a határokon átívelő és regionális tevékenység megkönnyítésével, illetve az egész Uniót behálózó hálózatépítéssel fejleszthető és terjeszthető egy innováció-barát szabályozási környezet.

- A kutatáson, valamint a szabályozási és kibontakozási stratégia keverékén alapuló információs társadalom rendszerszerű szemléletmódja nélkülözhetetlen a termelékenységi növekedés hiányosságainak felszámolásához, hiszen a köz- és magáncélú információs és kommunikációs technológiai beruházások kiemelkedő szerepet játszanak a termelékenység és a versenyképesség javításában és a hatékonyság növelésében.

- A tagállamokban a közszolgálatok terén megvalósult információs technológiai beruházások kizárólag nemzeti szintű tevékenységekre szánt becsült értéke kb. 50 milliárd euró 2011-ig. További erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy a fenti technológiákat a pán-európai közszolgálatok is meghonosítsák és elfogadják, s ezzel javítsák eredményességüket, hatékonyságukat és átjárhatóságukat. Ez elsősorban olyan területeken lenne kívánatos, mint az egészségügy, környezetvédelem, kultúra, oktatás és a biztonság.

- Az ökohatékony technológiák elsajátításának támogatása, amellyel csökkenthetők a környezeti behatások, s ezzel párhuzamosan jótékony hatással van a versenyképességre és a gazdasági növekedésre. Számos technológia rejt magában el nem hanyagolható környezetvédelmi lehetőségeket, de ezek számos okokból - a már meglévő technológiák rendszeres igénybevétele, vagy finanszírozási nehézségek, a befektetők hiányos tájékoztatása vagy a költségek megbecslésének nehézsége miatt - egyelőre kiaknázatlanok maradnak. A Környezetvédelmi Technológiákról szóló Cselekvési Terv (ETAP) alapján a környezetvédelmi technológiákat a piaci alapú eszközökön, illetve az e területen zajló innováció ösztönzését szolgáló célzott politikai kezdeményezéseken keresztül is lehet támogatni. E dimenzió integrálásának feladata a kutatás, a demonstráció, az innováció, a regionális politika és a külső együttműködés területén jellemző közösségi eszközökre vár.

b) Az európai törekvések megerősítése a kutatás és a technikai fejlesztés terén

Két olyan nyilvánvaló terület van, ahol az uniós költségvetés különbséget tesz és tud tenni: a kutatás és a technológia. Az európai kutatási törekvések továbbra is széthúznak, megosztottak, és elszigeteltségük okán nem kapcsolódnak eléggé a nemzetközi együttműködés vérkeringésébe. Emellett Európa - szemben az USA 2,7%-ával és Japán 3%-ot is meghaladó ráfordításaival - csak GDP-jének 2%-át fordítja kutatásra. Európa sajnos nem tudta magához ,édesgetni" a világ legjobb kutatóit, és számos kiváló európai tudós választja még ma is az egyesült államokbeli munkavállalást. Ez is mutatja, milyen fontos lenne, hogy termelőágazatunk nagyobb hasznot húzzon az új nemzetközi munkamegosztásból.

* Ahhoz, hogy Európa ismét marasztalni tudja, a kutatókat és befektetőket, le kell döntenünk a nemzeti programok széttöredezéséből fakadó akadályokat. De a minőségi javulások önmagukban még nem elegendőek, hiszen a kutatási erőfeszítéseket is fokozni kellene, ami azt feltételezi, hogy az Unió egy időben három egymással összefüggő és egymást kiegészítő cél érdekében munkálkodik:

* Az Európai Kutatási Térség megvalósítása, mellyel a kutatás és a technológia belső piacaként, illetve a nemzeti és regionális kutatási tevékenységek és politikák eredményesebb koordinációjának térségeként képes lesz felülemelkedni az európai kutatási törekvések jelenleg tapasztalható széttagoltságán és felesleges ismétlődésein.

* Az európai kutatási erőfeszítések finanszírozási arányát az Unió GDP-jének 3%-ára kell emelni 2010-ig, ebből 1% származna állami forrásokból, és 2% a magánszektorból.

* A kutatás támogatása és megerősítése Európa-szerte első két célkitűzés elérését szolgáló nemzeti programok kiegészítésére fordított közvetlen pénzügyi támogatások nyújtásával európai szinten.

Az uniós szinten nyújtott pénzügyi támogatás jelentősen segítheti kutatást azáltal, hogy elősegíti a pénzügyi és humán erőforrások széles bázisú közegeinek megteremtését, a kereskedelem, a hálózatépítés, az európai léptékű együttműködés és a verseny eszközével serkenteni a kiválóságot, és a kreativitást, és reflektorfénybe állítja Európa képességeit és teljesítményeit.

Számos érv szól amellett is, hogy a jövőben az uniós költségvetésből (jelenleg a GDP 0,04%-a) még több jusson a kutatásokra, s ezzel úgy hozza be a közösségi költségvetésből a közcélú beruházásokra szánt célkitűzéseket (ami 1%), hogy a nemzeti tevékenységeket testközelből követve egészíti ki azokat. Az Unió fellépéseinek célkeresztjében az az öt legnagyobb kihívást jelentő kérdéskör kell, hogy álljon, amely a kutatás területén is oly sok létfontosságú kérdést vet fel Európa számára:

* Az európai kutatás dinamizmusának, kiválóságának, kreativitásának és termelékenységének ösztönzése azáltal, hogy az Unió pénzügyi támogatást nyújt a főként európai, kevésbé nemzeti szintű értékelés útján kiválogatott független kutatói csoportok által megvalósított projekteknek, elsősorban a tudományos közösséggel szorosan összegfüggő alapkutatás terén, és új tudományos területek és témakörök feltárása céljából.

E célból az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítványhoz hasonló pénzalapból európai szinten kiválasztott magas színvonalú, pl. a felső szintű matematika vagy a kvantumfizika terén tevékenykedő független kutatói csoportokat lehetne ösztöndíjban részesíteni a számítástechnikában vagy a szoftverfejlesztésben megvalósuló újabb tudományos áttörések ösztönzése érdekében.

* Az európai kutatási kapacitások megerősítése mely segíti a tervezést, a fejlesztést és a legfontosabb kutatási infrastruktúrák felhasználását, amelyek európai dimenziót és érdekeket képviselnek, illetve ami a továbbképzés fejlesztésével, a páneurópai tudományos karrierek kibontakozását gátló akadályok felszámolásával, és a kutatók transznacionális mobilitásának ösztönzésével támogatja a kutatás és a technológia terén tevékenykedő humán erőforrások fejlesztését. Ezeket a fellépéseket össze kell hangolni a kohéziós politika égisze alatt tett fellépésekkel.

Az effajta kutatási kapacitások közé tartoznak például a biomedikai alkalmazásokat és az anyagok vizsgálatát szolgáló európai nehézlézer és neutronforrás berendezések; az európai genomikai adatbázisok vagy akár az európai kutatási hálózat és számítógépes infrastruktúra fejlesztése. A humán erőforrások javításának ösztönzésével a fiatal és a már tapasztalt európai tudósoknak szóló programok széles tárháza valósulhat meg.

* Az állami és a gazdasági magánszektor páneurópai együttműködési keretének (PPP - private-public partnership) létrehozása technológiai kutatási célokra, a technológiai platformon alapuló közös kezdeményezésen keresztül, amely a magán és az állami szektorok szereplőinek összegyűjtésével és az Európai Növekedési Kezdeményezés (ICE) példáját szem előtt tartva kidolgozza és végrehajtja az ipari érdekeltségű területek közös kutatási agenda-ját.

Néhány példa a fenti együttműködésre: 2020-ig gazdaságos és környezetbarát repülőgépek új generációjának kifejlesztése; a hidrogén üzemanyagcellák kifejlesztése, a nanoelektronika területének meghódítása, beruházások a jövő mobiltelefonos és vezeték nélküli technológiáiba és alkalmazásaiba, a beágyazott rendszerek (embedded systems) terén kifejtett közös erőfeszítések fokozása illetve a napenergia területén megjelenő új technológiák fejlesztése, valamint egy számos ipari és társadalmi célt szolgáló koordinált európai összefogás a felső szintű kémia terén.

* Az európai ,kiválósági területek" (poles of excellence) fejlesztésének serkentése, melynek alapja a laboratóriumi szintű hálózatépítés és együttműködés a transznacionális középméretű hálózatok és projektek támogatásával valamint a tapasztalatok alapján továbbfejlesztett 6. Uniós Kutatási Keretprogramból ismert új eszközök segítségével.

A fenti törekvés megvalósítása a következőket jelentené: az európai kiválósági területek támogatása bizonyos területeken (környezet- és éghajlatkutatás, információs és kommunikációs technológiák, orvostudomány, táplálkozástan, illetve új anyagokkal és ipari folyamatokkal kapcsolatos kutatások) valamint az európai ,kiválósági hálózatokban" magas szintű laboratóriumainak együttműködése mellett az ún. integrált projektek pontos és célzott célkitűzéseinek elérése érdekében folytatott közös kutatás.

* A nemzeti és regionális kutatási programok és politikák speciális hálózatépítési mechanizmusokkal történő támogatása, melynek célja a veszélyeztetett erőforrások rehabilitálása, a nemzeti tevékenységek kiegészítő jellegének megerősítése és Európa-szerte a hatóságok által elindított kutatási programok közötti koherencia javítása. Ez magában foglalja a tapasztalatcserék ösztönzését, kölcsönös programok kezdeményezését, és közös kezdeményezések elindítását.

A különböző nemzeti kutatási programokat olyan területeken egyesítik, mint pl. a rák és az Alzheimer-kór kutatása, az újonnan megjelent kórok (emerging diseases), a nanotechnológiák, vagy a legfontosabb társadalmi és gazdasági problémákkal (pl. demográfia, oktatás, foglalkoztatás és innováció) kapcsolatos kutatások.

Az Uniónak még szorosabbra kellene fűznie a kutatási tevékenységek támogatása terén kifejtett erőfeszítései és koherens és elszánt kezdeményezések közötti kapcsolatot azokban az ágazatokban, ahol a tudomány és a technológia központi szerepet játszik. E két terület pedig a:

* Az európai űrpolitika támogatására szolgáló űrkutatás, melynek célja a.) az európai és nemzeti állami illetve magánszektorbeli erőfeszítések még szorosabb összefonása, b.) az olyan területek alkalmazásainak fejlesztése, mint a helymeghatározás és a navigáció, Föld-megfigyelés, távközlés, c.) a különböző szintű R&D beruházások összehangolása és d.) az EU segítése abban, hogy partnerségben a hagyományos (Oroszország) és a feltörekvő űrhajózási nagyhatalmakkal (Kína, India és Brazília) sikeresen valósítsa politikai célkitűzéseit.

Az e területen megvalósított tevékenység attól is függ, hogy sikerül-e a napjaink uniós űrprojektjeinek - mint a GMES, a Globális Környezetvédelmi és Megfigyelési rendszer - konszolidálását szolgáló Európai Űrprogram végrehajtása.

* A közösségi politikák alkalmazását elősegítő biztonság, a biztonság valamennyi arculatának megerősítéséhez nélkülözhetetlen kutatási munkák európai ösztönzésével és az e szektorban - ahol az USA Európánál ötször nagyobb összeget fektetett be - megindult előkészítő tevékenységek meghosszabbításával. A Bizottság ezzel járul hozzá ahhoz, a közösségi programhoz, melynek célja, hogy a kibővített Unió válaszolni tudjon a többek között az Európai Tanács által 2003 decemberében is támogatott Európai Biztonsági Stratégiában is szereplő kihívásokra és fenyegetésekre. Ez a stratégiai terv kiegészíti a tagállamok és más uniós intézmények által kifejtett erőfeszítéseket.

Ez jelentheti az európai hozzáadott értékkel bíró technológiák és tudásanyag fejlesztését, melyekkel sikeresen megelőzhetők, kordában tarthatók és csillapíthatók a biztonságunkat fenyegető új tényezők: a bioterrorizmus, a számítógépes bűnözés és a világbiztonság, és amelyek megszilárdítják Európa pozícióját az összetett kutatási hálózatokban.

A kutatási eredmények terjesztése terén az Uniós fellépéseket ennek megfelelően erősíteni kell, természetesen a globális kezdeményezésekben való európai részvétellel és annak irányításával egyetemben.

c) Európai összeköttetés a közösségi hálózatokon keresztül

Tíz évvel a transzeurópai hálózati kezdeményezés elindítása után megállapítható, hogy az uniós terület fő ütőerének kiépülési folyamata megtorpant. Ennek ellenére a hálózatok forgalma fokozatosan növekszik, s ez az Unió bővítésével csak tovább fokozódik a közutakon, vasútvonalakon és az energia-infrastruktúrákban. A különböző hálózatok túlburjánzásának költségei várhatóan a GDP 1%-t fogják kitenni, s ez 2020-ra akár meg is kétszereződhet. Ha semmit sem teszünk ennek orvoslására, akkor a forgalom megnövekedése a közutakon fogja éreztetni rendkívül negatív hatásait a közlekedés, a környezet, a biztonság és az életminőség tekintetében, Európa nem kapcsolódik be a vérkeringésbe, és az európai növekedésben rejlő lehetőségekre súlyos csapást mérhet a hiányzó infrastruktúra.

A nagy teljesítményű transzeurópai hálózatok a kibővített Unióban az árucikkek, a polgárok és az energia fenntartható mobilitásának legfontosabb katalizátorai. E hálózatok nem csak a versenyképességhez járulnak hozzá, de az európai integráció kézzelfogható jelképévé is válnak. Becslések szerint a különböző közeledési módok közötti kedvezőbb kapcsolódásokkal az emberek és a vállalkozások számára a GDP 0,23%-ának megfelelő azaz további kb. egy millió állandó munkahely teremthető. A gyorsvasutak, vagy a Galileo elnevezésű európai műholdas navigációs rendszerhez hasonló projektek mind jelentős lökést adhatnak csúcstechnológiában úttörő szerepet játszó európai iparnak.

Ezért a jól működő és fenntartható közlekedési rendszerek és a megbízható energiaellátás egyaránt kiemelkedő szerepet játszanak a gazdasági teljesítményben. A tétlenség végzetes következményekkel járhat.

E beruházás megtérülése túllép a nemzeti határokon, ami arra sarkallhatja a nemzeti kormányokat, hogy és saját nemzeti programjaik előtérbe helyezésével maradjanak kívül az európai perspektíván, különösen a költségvetési korlátok időszakában. Az elsősorban a határokon átívelő szektorokra összpontosító pénzügyi részvétel és koordináció formájában megnyilvánuló közösségi intervenció kontinentális szintű koherenciához vezethet, segítheti a hosszú távú stabilitást és serkentheti az ágazati beruházási kedvet.

* Például az ,Autópályák a tengerpartra" elnevezésű program tehermentesítheti a közutakat (így pl. a Rotterdam-Bilbao útvonalon évente 7,6 millió tonnányi rakományt lehetne közlekedtetni, ami az ezen az útvonalon zajló teherforgalom 10%-a) Ez azonban csak európai uniós koordinációban valósulhat meg.

* A Lyon és Torinó közötti Mont-Cenis vasúti alagút megépülésével megháromszorozódhat a jelenlegi kapacitás és az új tagállamok bekapcsolásával Európa legdinamikusabb régiói kapcsolódhatnak össze. Ez azonban nem valósulhat meg uniós támogatás nélkül.

A teljes transzeurópai hálózat kiépítésének becsült költsége 600 milliárd euró. A 2003 decemberi Európai Tanács által üdvözölt transzeurópai hálózatok új irányelveinek segítségével javul a tagállamok közötti koordináció, és reflektorfénybe kerülhet néhány kiemelt fontosságú, jól körvonalazott és pontosan beütemezett projekt.

Ezek között a projektek között olyanokat találhatunk, mint az egymással összekapcsolt nemzeti gyorsvasúthálózatok 2012-ig, egy közép-európai tehervasút-hálózat megépítése 2015-ig, és a kikötők és közutak összekapcsolását tartalmazó csomag megvalósítása 2010-ig.

2020-ig a 26 legfontosabb közlekedéssel kapcsolatos projekt megvalósításához szükséges beruházás teljes költsége 220 milliárd euróra rúg, melyből a legtöbb pénz 2007 és 2013 között jut a közlekedésre. Becslések szerint e projektek finanszírozásában a magánszektor a teljes összeg kb. 20%-át adná, míg a fennmaradó összeget a nemzeti büdzsék és a közösségi költségvetés közösen állnák, ez utóbbi 20%-ot.

Az európai pénzügyi támogatásra azért is van szükség, hogy az energiaellátás ne álljon meg az országhatárokon, és hogy kb. 100 milliárd eurós költséggel megújuló energiaforrások és tiszta üzemanyag legyen fejleszthető. A közösségi kezdeményezések szükségesek ahhoz is, hogy a lakosság megbarátkozzon a megújuló energiaforrásokkal és az energiahatékonyság hatásaival, és hogy megvalósulhassanak a közösen elfogadott célkitűzések (pl. hogy 2010-ig a villamosenergia-fogyasztás 22%-át a megújuló energiaforrások adják).

Az Uniónak szintén tovább kell munkálkodnia azon, hogy elgördítse a távközlési belső piac fejlődése útjában álló akadályokat, hogy minden régióban biztosítsa a biztonságos szélessávú hálózati infrastruktúrát, illetve hogy különös figyelmet szenteljen a városi, illetve a távol eső és a vidéki térségek közötti digitális megosztottságban rejlő veszélyeknek.

d) Az oktatás színvonalának emelése és továbbképzés az Unióban Az emberi tőke a gazdasági növekedés egyik legfontosabb tényezője. Egy jellemzően európai országban már az iskolás évek egyetlen évvel való meghosszabbítása is akár 6,2%-al növelheti a globális termelékenységet. Mégis, az 1995-2000-es időszakban az oktatás és a továbbképzés terén megvalósuló állami beruházások GDP-ben kifejezett mértéke a legtöbb tagállamban visszaesett. Az Unió az egyetemi végzettséggel rendelkezők számának, az iskolából való kikerüléskor elsajátított szakismeret és az élethosszon át tartó tanulás tekintetében messze lemarad versenytársaitól. Mitöbb, a teljesítmények terén is óriási eltérések vannak tagállam és tagállam között. E nem éppen biztató mutatók miatt nagyon fontos, hogy Európa oktatási és továbbképzési rendszereinek modernizációs folyamata és reformja felgyorsuljon. A globalizáció, a technológiai és demográfiai változások mind-mind megfelelő és folyamatosan szaktudással rendelkező rugalmas és mobil munkaerőt igényelnek.

Az oktatási politikák egy olyan területet képviselnek, ahol rendkívül fontos a közelség és a kulturális sokféleség, és ahol ebből kifolyólag a nemzeti és a helyi hatóságok is kimagaslóan fontos szerephez jutnak. A közösségi oktatási és képzési rendszerek átfogó modernizációja a Lisszaboni stratégia központi eleme, de az Európai Tanács is közös célokat és egy munkaprogramot fogadott el, melynek célja, hogy e rendszereket egy eredményes, minden polgár számára hozzáférhető élethosszig tartó tanulási programokká alakítsa át, és hogy elősegítse azt a konvergenciát, amely az általános szabványszint emelését szolgálja. E folyamat célkeresztjében az oktatás és a képzés minőségének javítása (tantervi reform, új tanítási módszerek, minőségbiztosítás) azáltal, hogy élet minden szintjén könnyebbé válik az oktatásba és a képzésbe való bejutás (beleértve az e-tanulást) illetve azáltal, hogy az oktatás és a képzés nyitottá válik a külső behatásokra - a munkaerőpiactól a világméretű versenyig.

Ez azonban az Unió támogatása nélkül nem lehetséges, hiszen ennek jótékony hatásai Európa-szerte érezhetőek, a tagállamok pedig nem rendelkeznek a megfelelő eszközökkel e folyamat végrehajtásához. Az alapvető oktatás és képzés és az infrastruktúra terén nyújtott kohéziós politikai támogatás mellett az Unió még két másik formában is hozzájárul e folyamathoz: az egyéni mobilitás támogatása (diákok, tanárok, egyetemi oktatók vagy szakoktatók), valamint az iskolák, egyetemek és oktatási központok közötti partnerségek és hálózatok támogatása a különböző országokban. E célkitűzések középpontjában állna a mobilitás - diákok, tanárok, egyetemi oktatók, szakoktatók, sőt, elképzelések és a leginkább bevált gyakorlatok terén. Az e területen szükséges többoldalú és határokon átívelő mobilitás, noha fontosságának tekintetében mindenki egyetért, nemzeti szinten nem szervezhető és nem támogatható eredményesen. Csak az uniós fellépés biztosítaná azt a keretet és pénzügyi támogatást, amely jelenleg sajnos a folyamatban levő programokban által megkívántnál jóval alacsonyabb.

A szóban forgó célkitűzések a következők:

2010-ig a mobilitási programokba 3 millió egyetemi hallgatót vonnának be (2002-ben ez 1 millió volt), ami azt jelentené, hogy az egyetemi hallgatók 10%-ának lenne lehetősége külföldön tanulni és annak minden előnyét élvezni.

2013-ig évente 150 000 szakmai gyakornok venne részt a mobilitási programokban.

A program teljes időtartama alatt a Közösség iskolai népességének 10%-a (diákok és tanárok vegyesen) venne részt a mobilitási programokban.

2013-ig 50 000 felnőtt venne részt az élethosszig tartó tanulási valamint a mobilitási programokban.

A fenti célok megvalósításának eredménye nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy Európa ismét az oktatás és a képzés fellegvára legyen.

e) Szociálpolitikai agenda: az európai társadalmak segítése a változásokra való felkészülés és azok kezelésének terén

A nemzetközi versenyfeltételek gyors változásával a munkamegosztás is átrendeződik, s ennek hatása szinte mindenhol érezhető lesz. Ennek haszna széles körben jelentkezik, azonban a gazdasági növekedés lelassult ütemével párosítva könnyen a munkanélküliségi ráta a kirekesztődés mértékének megugrásához vezethet. Ilyen körülmények között Európának felkészülten kell várnia az eljövendő változásokat: ez a szociális kohézió és gazdasági növekedés európai modelljének is a lényege.

Az Uniónak el és be kell fogadnia a változásokat. A nemzetközi versenyfeltételek gyors változásából fakadó kihívások dinamikus megválaszolásával az Unió Szociálpolitikai Agendája - a Lisszaboni Stratégia részként - a foglalkoztatás valamint a szociális szférában való fellépés politikai ütemterve. Mivel a Szociálpolitikai Agenda ötvözi a jogszabályalkotás, a koordináció és a társadalmi dialógus nyitott módszerét az EU költségvetési támogatásaival, kiemelkedő szerepet játszik az európai szociális modell korszerűsítésében.

A szociálpolitikai agendával Európának a legmélyebben rejlő lehetőségeit is ki kell tudni használnia, a szociálpolitika, mint produktív tényező megszilárdításával és a nem szociális politikából fakadó hátrányok kezelésével.

* Az Uniónak biztosítania kell a megfelelő keretszabályokat ahhoz, hogy a vállalatok és a dolgozók számára a megfelelő társadalmi normák és alapvető jogok megteremtésével megfelelő "játékteret" biztosítson. A közösségi fellépés egyfajta katalizátorként megkönnyíti a tagállamok számára az egyes munkaerőpiacokat és szociálpolitikákat érintő reformintézkedések meghatározását és végrehajtását, és mint ilyen, szerény pénzügyi ráfordításokkal ugyan, de mégis fontos előrelépéseket valósít meg. Az uniós szint ugyancsak a lehető legmegfelelőbb arra, hogy támogatni lehessen a szociális párbeszédet - amint az a Szerződésben is elő van írva. Ahhoz, hogy a tagállamok közös új kihívásoknak meg tudjanak felelni, és a bővítéssel együtt járó változásokat, a globalizációt és a társadalom elöregedésének jelenségét kezelni tudják, a szociálpolitikai agenda további fejlesztésére van szükség. A legutóbbi tavaszi jelentésében a Bizottság a változások alkalmából európai partnerségi szövetségek, valamint a közös problémák beazonosítására szolgáló háromoldalú mechanizmusok létrehozására szólított fel, továbbá felszólította a tagállamokat, hogy a változások kihasználásával e problémákra megoldást találjanak. kollektív megállapodások a bérek és munkaidő már-már klasszikus kérdésein túl kérdések mind tágabb körét ölelik fel, és amelyek fokozatosan a változások kezelésének és megelőzésének eszközeivé is válnak. E partnerségek várhatóan - az ágazati szemléletmód kihangsúlyozásával - választ adnak a globalizációból fakadó új nemzetközi munkamegosztással kapcsolatos kérdésekre is.

Az Uniós szintű fellépés az alábbiakat garantálja:

* Az Unió biztosítja a megfelelő keretet ahhoz, hogy a közös minimális társadalmi normák, és az alapvető jogok megteremtésével, valamint a munkaerő szabad áramlásának lehetővé tételével minden vállalat számára azonos feltételeket biztosítson.

A megelőzés támogatásával és a legalapvetőbb egészségügyi és biztonsági szabványok felállításával jelentősen csökkenteni lehetett a foglalkozási megbetegedések és a munkahelyi balesetek arányát. Ugyanakkor a gazdaságra háruló összes költség továbbra is a GNP 2,6 és 3,8%-a között mozog, ami jól mutatja, hogy a megfelelő jogszabályi eszközök hiánya komoly pénzügyi veszteséghez vezethet. A Bizottság felhívására most a cél, hogy minden tagállamban 15%-al csökkenjen a munkahelyi balesetek előfordulási aránya.

Az Unióban jelenleg egy másik tagállamban való átmeneti tartózkodás esetén 30 millióan élvezik a társadalombiztosítási rendszerek koordinálásával kapcsolatos rendelkezések adta előnyöket, melyek az európai társadalombiztosítási kártya bevezetésével már akár 100 millió személyt is érinthetnek.

* Az egyfajta katalizátorként is működő uniós politikai koordináció a szerény pénzügyi lehetőségek ellenére is jelentős előrelépéseket tesz lehetővé a tagállamokban.

Az Európai Foglalkoztatási Stratégia a tagállamok munkaerőpiacain strukturális reformokat von magával. A jelenlegi foglalkoztatottsági arány és az elérendő teljes foglalkoztatottsági arány közötti különbség közel 16 millió munkahelyet jelent, melyből csak az idősebb munkavállalók munkában tartásával 7 millió munkahely teremthető. Az aktív lakosság munkaerejének ki nem aknázása hozzávetőleg az Unió GDP-jének 9%-ába, azaz kb. 825 milliárd euróba kerül.

* Uniós szinten az ipari kapcsolatok minősége és a társadalmi párbeszéd is a legeredményesebben javítható - ahogy a Szerződés azt előírja.

Az Európai Üzemi Tanácsokról szóló irányelv célja, hogy transznacionális szinten támogassa a munkások tájékoztatását és konzultációját. Ha az érintett foglalkoztatottak aránya a jelenlegi 65%-ról 80%-ra emelkedne, további 2,5-3 millió bérből és fizetésből élő személy élvezhetné e mechanizmusok előnyeit. Ez Európa-szerte kb. 21,5 millió munkavállalót jelentene, és nagyban megkönnyítené a szerkezetátalakítási folyamatokat is.

A fentiek fényében az 1. fejezet pénzügyi szempontból a következőképpen néz ki:

>TABELPOSITION>

2. Nagyobb kohézió a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatában

Kohéziós politikáján keresztül az Unió jelentősen hozzájárul a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődéshez. Európa kiaknázatlan potenciáljának mozgósításával a kohéziós politika fellendítette az általános gazdasági teljesítményt és ezzel párhuzamosan csökkentette a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket.

A kohéziós politika hozzáadott értéke

Az európai kohéziós politika az új tagállamok és régiók gazdasági teljesítményének növelése terén elért sikere a következőkben rejlik - melyeket a jövőben is erősíteni kell:

* Az erőforrásokat a beruházásokra koncentrálja annak érdekében, hogy növelje és javítsa a fizikai és humán tőkekészleteket és a jövőben e tényezők maximális hatást gyakoroljanak a versenyképességre és a növekedésre. Az erőforrásoknak a beruházásokra való koncentrációja tette lehetővé, hogy a négy legszegényebb ország kevésbé fejlett régióinak legtöbbje - amelyek pénzügyi tekintetben e politika elsőszámú kedvezményezettjei - az 1995-2001-es időszakban az uniós átlagot meghaladó növekedési rátát valósítson meg.

* Tiszteletben tartja az egységes piac szabályait pl. a versenypolitikával és a közbeszerzéssel összefüggésben. E szabályok tiszteletben tartásának egyik eredménye, hogy kimutathatóan fellendült a Közösségen belüli kereskedelem, elsősorban a legkevésbé fejlett tagállamok és régiók valamint az Unió többi országa között. A kohéziós politika esetében ez azt jelenti, hogy az e területeket érintő programok keretében megvalósult kiadások kb. negyede megnövekedett export formájában visszakerül az Unió többi országába.

* Az új tevékenységek területén a hangsúlyt a munkahelyek teremtésére helyezi, hiszen ezáltal könnyebb megbirkózni az új nemzetközi munkamegosztásból fakadó gazdasági és társadalmi változások következményeivel. Például a legkevésbé fejlett régiókon kívül az előző - azaz 1994-1999 közötti - programcsomag közel 300 000 kisvállalkozás támogatásával 500 000 új munkahelyet teremtett.

* Hozzájárul a partnerséghez és a jó kormányzáshoz A Közösséget, a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat és érdekcsoportokat is magában foglaló többszintű kormányzás rendszerével biztosítható, hogy a fellépések kövessék a helyszín adottságait, és hogy a sikert minden szereplő őszintén akarja (a részvétel érzése).

* A társfinanszírozási szabályok eredményeképp jelentkező tőkeáttételi hatás további állami illetve magánforrásokat mozgósít az új beruházások finanszírozására. Az uniós költségvetésből származó és a kohéziós politikai célokra kiadott minden egyes euró átlagosan 0,9 eurónyi beruházást gerjeszt a legkevésbé fejlett régiók (1. célkitűzés) és 3 eurónyi beruházást a többi régió (2. célkitűzés) esetében.

* Az Unió egyéb ágazati politikáit is eredményesen támogatja.

o a Közösségi jogszabályok alkalmazásába való beruházással a kohéziós politika segíti a hátrányos helyzetű régiókat abban, hogy könnyebben megfeleljenek az uniós - pl. a környezetvédelmi - szabványoknak.

o Az oktatási, a közlekedési és az energiaügyi ágazatokban a kohéziós politika bőkezűen támogatja az új beruházásokat, különösen a legkevésbé fejlett tagállamokban és régiókban.

A jövőben is fontos marad, hogy a modernizáció elősegítése, és a kevésbé fejlett régiók növekedésének felgyorsítása érdekében európai szinten egy hatékony kohéziós politika maradjon fenn, és még több ember jusson produktív munkahelyhez egész Európában. Azonban e politikának is reformokra van szüksége ahhoz, hogy sikerrel tudja venni az új kihívások jelentett akadályokat.

A bővítéssel a versenyképesség és az Unió belső kohéziója történetének legkomolyabb kihívásával néz szembe. A kibővült Unióban az egy főre jutó GDP átlagosan több, mint 12%-al lesz kevesebb, mint a 15-ök Európájában, míg a bevételi egyenlőtlenségek megkétszereződnek.

A kohéziós politika reformjának célkeresztjében ezért a versenyképesség, a fenntartható fejlődés és a foglalkoztatottság kell, hogy álljanak, ahogy azt az Európai Tanácsi lisszaboni és göteborgi ülései is meghatározták, s mindez a kiélesedett versenyhelyzet, a globalizáció és az elöregedett népesség által fémjelzett kontextusban. A jövőre nézve a legfőbb kihívás abban rejlik, hogy a Lisszabonban és Göteborgban megállapított célkitűzéseket és az új nemzetközi munkamegosztásból fakadó változásokra való felkészülést a kezdettől fogva folyamatosan integrálni kell a nemzeti és regionális fejlesztési stratégiák tervezési szakaszába.

- A következő időszakban várható kiadások minőségének javítására a Bizottság - a lisszaboni és göteborgi célkitűzésekkel összhangban - javasolja, hogy a kohéziós politika irányítása egy átfogó stratégia szerint történjék. Ebből a célból a Bizottság várhatóan egy stratégiai dokumentumot terjeszt a Parlament és a Tanács elé, amely meghatározza a kohéziós politika prioritásait, beleértve a gazdasági és társadalmi változások megelőzéséhez fontosnak ítélt intézkedéseket is. Ezen felül a Bizottság a prioritások jóval egyszerűbb és átláthatóbb keretének felállítását tervezi annak érdekében, hogy a lisszaboni és göteborgi agendákat a körülményekhez igazítva valósítsa meg. Ez a keret a következő három, a jelenlegi célkitűzéseket felváltó prioritás köré épül: Konvergencia. Ezen a területen a legnagyobb figyelmet a kibővített Európai Unió kevésbé fejlett tagállamainak és régióinak kell szentelni, beleértve azokat a régiókat is, amelyek nem értek a konvergencia-folyamat végére, de nem tarthatnak igényt a támogatásra sem, mivel ezen országokban a kibővített Unióval való összehasonlításban az egy főre jutó jövedelem magasabb (ez az ún. statisztikai hatás). A konvergencia-programok keretében végrehajtott erőfeszítések célja elsősorban a modernizáció, és a fizikai/humán tőke bővítése annak érdekében, hogy a hosszú távú versenyképességet fokozni, a környezeti fenntarthatóságot pedig támogatni lehessen, hogy növekedjen e programoknak az Unió globális gazdasági teljesítményében játszott szerepe, miközben a legjobb gyakorlatot szerzik meg a kormányzati és az intézményi kapacitások terén.

- Regionális versenyképesség és foglalkoztatás A regionális versenyképességet és foglalkoztatást célzó programok egyéb tagállamokra és régiókra is kiterjednek, mivel a gazdasági és társadalmi szerkezetátalakítás illetve egyéb hátrányok eredményeként Unió-szerte továbbra is jelentős szükségletek mutatkoznak. Ahhoz, hogy a közösségi szintű fellépések hozzáadott értéke garantálható legyen, az intervenciós beavatkozásokat a lisszaboni és göteborgi agendákkal kapcsolatos politikai prioritásokra kell összpontosítani, ahol ezek a fellépések eséllyel képeznek hozzáadott értéket, és sokszorozó hatást tudnak gyakorolni a nemzeti vagy regionális politikákra. A foglalkoztatási programokat a jövőben nemzeti szinten szervezik. A regionális fejlesztési programok egyszerűsödnek: így az a rendszer, melynek értelmében a Bizottság szubregionális szinten választja ki a kisebb területeket, megszűnik, és helyette mindjárt a többéves fejlesztési terv elkészítési fázisában rögzíteni kell a földrajzi és tematikus intervenciós célterületek közötti egészséges egyensúlyt. A konvergencia programok kritériumait már nem teljesítő régióknak folyósított támogatások, még a bővítés statisztikai hatásának hiánya mellett is, e költségvetési tételbe tartoznak.

- Európai területi együttműködés határokon átívelő és transznacionális programok formájában. A programok célja a versenyképes és fenntartható gazdaság megvalósítását akadályozó egyedi problémák kezelése az egymástól országhatárokkal elválasztott tagállamok területén. A hangsúly a tapasztalat és a jó gyakorlat (good practice) egymás közötti kicserélésének támogatásán van, amely hozzájárul az Unió-szerte megvalósuló gazdasági integritáshoz és egy harmonikusabb és kiegyensúlyozottabb fejlődéshez.

A fentiek fényében e 2. fejezet pénzügyi szempontból a következőképpen néz ki:

>TABELPOSITION>

3. Fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás és a természeti erőforrások védeleme: mezőgazdaság, halászat és környezetvédelem

Az új tagállamok (és a később csatlakozók) belépésével 75 millió új fogyasztóval bővül a fogyasztói piac, és 4 millióval az uniós mezőgazdasági termelők létszáma. A bővítés után kitolódnak a piac határai, fokozódik a versenyhelyzet, miközben a minőség, a termékbiztonság és a környezetvédelem terén felállított szigorúbb szabványokat is teljesíteni kell. Az e korai fázisban a tagállamok által meghozott korábbi döntés mögött - mely szerint a költséges és részben ellentmondásos nemzeti politikáik helyébe a Szerződésben meghatározott közös politikának kell lépnie - az a megelőlegezett hozzáadott érték húzódik meg, amelyet a mezőgazdasági termékek szabad áramlásából, az Európai Közösségen belüli verseny eltorzulásának megakadályozásából, az ellátások stabilizálódásából és a belső illetve külső piacokon szükséges versenyképesség növelésétől reméltek.

Ezóta a közösségi politika fejlődött, és olyan további, közérdekű kérdéseket is integrál, mint a termelési minőség, a környezetvédelem, az állatokkal való jó bánásmód és egy élő természeti környezet, amely az uniós terület 80%-a. Emellett a közösségi politika figyelembe vette azt is, hogy a közjavakat előállító és megőrző termelők a lehető leghatékonyabb támogatást igénylik. Következésképpen a KAP az évek során sokkal kevesebb költséggel hozott létre hozzáadott értéket, mintha a tagállamok saját nemzeti mezőgazdasági politikáikat továbbra is önállóan folytatták volna.

A KAP alapvető reformjáról tavaly júniusban döntöttek. A program mára egy második reformcsomaggal is kiegészült, melyet várhatóan 2004 közepén a cukorról szóló javaslat követ majd. Ezen intézkedések célja, hogy a mezőgazdasági ágazat 2013-ig szilárd keretet kapjon.

A KAP-reform céljai a következők: versenyképesség, szolidaritás, és az aggályosnak tartott környezetvédelmi kérdések előtérbe helyezése. A KAP tehát a Lisszabonban és Göteborgban útjára indított fejlesztési stratégia egyik kulcsfontosságú lépése. A KAP-reform a következőket tartalmazza:

* A piactámogatási intézkedések és közvetlen támogatások kifizetésének jelentős egyszerűsítése, hiszen az független lesz a megtermelt mennyiségtől.

* A vidékfejlesztés megerősítése azáltal, hogy a piactámogatási forrásokat a vidékfejlesztésbe helyezik át úgy, hogy a nagyüzemeknek juttatott közvetlen kifizetéseket csökkentik (ún. moduláció - forrásátcsoportosítás). Ezáltal kapcsolat teremtődik a KAP két legfontosabb pillére között, melyek a vidéki és mezőgazdasági közösségek fenntartható fejlődésének megerősítésében kiegészítő szerepet játszanak.

* Az Európai Tanács határozatával egybehangzó pénzügyi fegyelem mechanizmusa, melynek célja, hogy 2007-2013 között a piactámogatásokra és a közvetlen segélyekre kiadott összegeket felülről korlátozza.

Az Unió jövőbeni - 2006 utáni - vidékfejlesztési politikája - amellyel megvalósíthatók lesznek a fenntartható fejlődés célkitűzései - a következő három fő területre koncentrál:

- a mezőgazdasági ágazat versenyképességének megerősítése a szerkezetátalakítási támogatások által (pl. beruházási támogatások nyújtása a fiatal termelőknek, információs és promóciós intézkedések stb.)

- a környezet és a vidék megerősítése a területgazdálkodási támogatásokkal, beleértve a Natura 2000 programba bevont természetvédelmi területekkel kapcsolatos vidékfejlesztési akciók társfinanszírozását (agrárkörnyezet, erdészet és kedvezőtlen helyzetű térségek felzárkóztatását célzó intézkedések)

- a vidéki területeken az életminőség javítása és a gazdasági tevékenységek diverzifikációjának támogatása olyan intézkedésekkel, amelyeknek célkeresztjében a mezőgazdasági termelők és egyéb vidéki szereplők állnak (pl. a termelés ezentúl a mennyiség helyett a minőség felé fordul, az élelmiszerminőség, a falvak helyreállítása).

A Közös Halászati Politika (KHP) értelme, hogy a halászok és a tagállamok partvidékeinek lakói egyenlő bánásmódban részesüljenek, és egyenlő esélyekkel dolgozhassanak. Ezen túlmenően egyre fontosabb lesz - természetesen a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi vonatkozások figyelembevételével és kiegyensúlyozásával - a fenntartható halászat biztosítása, hiszen a halállományok fokozatosan csökkennek.

2003. január 1-e óta a megreformált Közös Halászati Politika - amelyben egyfelől sokkal hangsúlyosabban szerepel az élővízi erőforrásoknak a megalapozott tudományos véleményeken, és a halgazdálkodás elővigyázatossági elvén alapuló fenntartható kiaknázása, másfelől pedig a fenntartható akvakultúra - a korábbinál is szervesebben integrálódik a Közösség fenntartható fejlődési politikájába.

A lisszaboni és a göteborgi stratégiai célkitűzések - azaz egy olyan európai gazdaság fejlesztése, amely garantálja a növekedést, miközben korlátozza a környezetet ért káros hatásokat - megvalósításához elengedhetetlen a tartós erőforrás-gazdálkodás és -kiaknázás valamint a környezetvédelem folyamatos szem előtt tartása. A környezetvédelmi politika amellett, hogy az egységes piac egyik fontos kiegészítője, az életminőséget is javítja. Az európai polgárok egyre inkább igénylik, hogy joguk legyen egy tiszta környezetben élni, és az Uniótól várják, hogy e jogot biztosítsa számukra, illetve hogy ügyeljen arra, hogy a tagállamok helyesen hajtsák végre a környezetvédelmi politikát. A 2006-2012-es időszakban a fenti prioritások égisze alatt a legfontosabb tennivalók a következők:

* Az Európai Közösség Éghajlatváltozási Programjának végrehajtása, beleértve egy sor olyan intézkedést, mellyel megvalósítható a Kyotói Jegyzőköny által az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célkitűzés.

* A specifikus környezetvédelmi prioritásokra (pl. talaj, levegő minősége, műtrágyák, a tengeri és városi környezet, az erőforrások fenntartható kiaknázása és gazdálkodása, és a hulladék-újrahasznosítás) vonatkozó tematikus stratégiák végrehajtása.

* Az Európai Akcióterv a Környezetvédelmi Technológiák terjedése érdekében (ETAP) elnevezésű program kidolgozása, mellyel teljes mélységében kiaknázható lenne a környezetvédelmi technológiákban rejlő potenciál; enyhíthető lenne a természeti erőforrásokra nehezedő nyomás; illetve javulna az európai polgárok életminősége, miközben ösztönözné a versenyképességet és a gazdasági növekedést, valamint megszilárdulna a környezetvédelmi technológiák kifejlesztésében és alkalmazásában játszott uniós vezető szerep.

* A Natura 2000 hálózat kifejlesztése és megvalósítása az európai biodiverzitás megóvása érdekében, illetve a biodiverzitási cselekvési terv végrehajtása.

A bevállalt kötelezettségvállalásokat be kell tartani, és az Európai Uniónak saját magának kell kezelnie természeti erőforrásait, méghozzá úgy, hogy az európai növekedési és kohéziós modellt a környezetgazdálkodás terén is alkalmazza.

A fentiek fényében az 3. fejezet pénzügyi szempontból a következőképpen néz ki:

>TABELPOSITION>

B. Az európai polgárság intézményének kiteljesítése

1. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség

Szabadság, Biztonság és a Jog az európai társadalmi modell három központi eleme.

Az Európai Unió Alapjogi Kartájának az Alkotmányszerződésbe való beépítésével az Uniónak jogi kötelezettsége őrködni nemcsak az alapvető jogokat tiszteletben tartása, hanem azok aktív támogatása felett is.

Mára már mindenki tudja, hogy a bevándorlás, a menekültügy kérdéseinek kezeléséhez illetve a bűnözés/terrorizmus elleni küzdelem kihívásainak leküzdéséhez már nem elegendőek a kizárólag nemzeti szinten hozott intézkedések.

Az Európai Unió fenti dimenziójának kidolgozása egyben az integráció egy új horizontját is alkotja, hiszen egy valódi, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség az Európai Unió nélkülözhetetlen alappillére, főleg a kibővített Uniót érintő politikai projekt kellős közepén.

Az uniós szintű fellépés garantálja a felelősségi körök - beleértve a pénzügyi terhek - méltányos megosztását, továbbá ráébreszt a közösen birtokolt értékekre és témakörökre, szabad utat engedve a közösségi szemléletmódok előtérbe helyeződésének.

A bővítés - noha a csatlakozással soha nem látott mértékben nő azon polgárok száma, akik szeretnének egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben élni - például külső határaink biztonságának tekintetében kivételes kihívást jelent az Unió számára.

(i) Külső határok / bevándorlás

* Az Uniónak integráltan kell kezelnie külső határszakaszait ahhoz, hogy a legális bevándorlókat összehangoltan tudja fogadni, és hogy a bővítés után kb. 6 000 km hosszúságú szárazföldi, és kb. 85 000 km hosszú tengeri külső határszakaszt meg tudja védeni az illegális határátlépőktől.

E terület egyik legfontosabb célkitűzése az Európai Határőr Hivatal (European Border Agency) létrehozása, mely megnyitja az utat az Európai Határőrség felállítása előtt. E megfelelő eszközökkel ellátott testület feladata pedig az lesz, hogy a határok ellenőrzésével és felügyeletével segítse a nemzeti hatóságok munkáját.

* Az Unió előtt magasodó kihívás még, hogy biztosítsa: a bevándorlási hullámokkal és a tömeges menedékkérőkkel szemben teljes felelősséggel tudjon eleget tenni nemzetközi védelmi kötelességének. A közös menekültügyi politika - melynek alapja a tagállamok között megosztott felelősségek és a közösen viselt pénzügyi terhek - fogja biztosítani, hogy az évi közel 400 000, a bővített Unióban menedéket kérő személy mindenhol egyenlő bánásmódban részesüljön, míg az Unióban megalapozatlanul menedéket kérőket visszafordítja.

* A közös bevándorláspolitika elengedhetetlen a munkaerőpiaci szükségletek kielégítéséhez nélkülözhetetlen folyamatos bevándorló hullámok eredményes kezeléséhez. A demográfiai változások miatt a bevándorlók járulnak hozzá az Unió gazdasági növekedéséhez, a versenyképességhez és a fenntartható fejlődéshez. E tekintetben az Uniónak e politikai területen is bizonyos ad hoc intézkedéseket kell foganatosítania annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat a külföldi munkavállalók integrálásában.

A bevándorlók sikeres integrációja tehát nemcsak társadalmi kohéziós kérdés, hanem a gazdasági hatékonyság egyik előfeltétele is. A már az Unióban élő harmadik országbeli állampolgárok száma 14,3 millió, melynek éves átlaga becslések szerint évente 1,5 millió személy.

Az Unió pénzügyi beavatkozásainak célja, hogy kiegészítse, támogassa és koordinálja a tagállamok ez ügyben tett fellépéseit egy olyan területen, amely természeténél fogva transznacionális jellegű. Ennek eszközei:

A már a Közösség területén élő, de harmadik országbeli állampolgárok legkevesebb 5%-ának (közvetve 10%) bevonása programokba és akciókba (szolgáltatások igénybevétele, a társadalmi életben játszott autonómia, hálózatok építése, és a részvevők között a leghasznosabb gyakorlatok kicserélése). Emellett az integráció egy másik speciális célja, hogy az újonnan érkezett, harmadik országbeliek 20%-ának számára speciális, az integrációt segítő szolgáltatásokat kell biztosítani (nyelvtanfolyamok, orientációs tanfolyamok).

A tartós bevándorlási politika kiegészítése gyanánt egy olyan közös eszköz kidolgozása is fontos lenne, amellyel sikerrel visszafordíthatók az Unió területén törvénytelenül letelepedő vagy oda illegálisan bevándorló harmadik országbeliek.

(ii) Igazságszolgáltatás / biztonság

- A biztonság megteremtése a bűnözés és a terrorizmus megelőzésével, valamint az ellenük folytatott küzdelemmel továbbra is az Unió egyik legnagyobb kihívása. A prioritások között szerepel az Europol és az Európai Rendőrakadémia kidolgozása és megerősítése, mellyel szorosabbra fűzhető az együttműködés és intenzívebbé tehető a tapasztalatcsere az érintett szakmabeliek között; mellyel nagyobb teret kapnak a szervezett bűnözés egyre terjedő veszélyes formáinak megelőzésére szolgáló bűnüldözési tevékenységek és a rendőrség szolgálatában álló új eszközök. Ezzel lehetne kielégíteni a biztonság iránti igényeket, amely az európai társadalmak adminisztratív, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságának egyik előfeltétele. Néhány példa az uniós szintű fellépésekre:

- A magas beosztású rendőrtisztek 10%-ának részt venne az Európai Rendőrakadémián folyó oktatásban, valamint a közös továbbképzési formák elterjedésével közvetve az uniós rendőrtisztek 60%-a venne részt az oktatásban.

- 2013-ra a releváns információmennyiség a nemzeti hatóságok és az Europol közötti cseréjének növelése 75%-kal.

* A jog valódi érvényesülésének térsége a mozgás valódi szabadságának természetes kiegészítője, egy olyan jogbiztonság megteremtése által, amely segíti a határokon átívelő tranzakciókat, és a személyes vagy családi vonatkozású, határokon átnyúló jogi nehézségek megoldását. További intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy mindenki részesülhessen a hatékony igazságszolgáltatásban, hogy megvalósulhasson a szoros igazságügyi együttműködés, akárcsak azok a közös bűnüldözési szemléletmódok, amelyekkel a bűnözők egyszer s mindenkorra távol tarthatók a Közösség területéről.

*

* Az Eurojust intézményét konszolidálni kell ahhoz, hogy a határokat nem tisztelő, veszélyes formákat öltő bűnügyeken dolgozó nyomozók és ügyészek még szorosabb együttműködésben végezhessék munkájukat.

2. Hozzáférés az alapvető szolgáltatásokhoz és árucikkekhez

Egy európainak természetes, hogy igénybe veheti az európai társadalmi és gazdasági modellel együtt járó általános érdekű szolgáltatásokat és árucikkeket.

* A különböző természeti csapások, egészségügyi krízisek és környezeti katasztrófák kockázataival szembeni polgárvédelem egy olyan terület, ahol az Unió komoly hozzáadott értéket tud felmutatni akkor, ha az egyes tagállamok által saját hatáskörben végrehajtott fellépés nem ad kielégítő választ e veszélyforrások határokon átívelő következményeire, vagy ha a szóban forgó vészhelyzet európai összefogásért kiált.

- E fenti tendencia fejlesztése azt jelenti, hogy szigorítani kell a biztonsági és biztonságossági szabványokat, melyek célja környezetbarát energiák és közlekedési rendszerek meghonosítása, és a környezetvédelmi szabványok alkalmazásával annak biztosítása, hogy az alapvető természeti kincsek (levegő, víz, talaj) ne telítődjenek egészségre ártalmas anyagokkal.

- A polgárok elvárják az Uniótól, hogy oltalmat nyújtson a nagy horderejű csapásokkal szemben. Középtávon az Uniónak amellett, hogy fokozatosan fejlesztenie kell reakcióképességét egy-egy ilyen, az egyes tagállamok képességeit meghaladó katasztrófa esetén, illetve optimalizálnia kell a közösségi szinten rendelkezésre álló erőforrások hatékonyságát.

- Fogyasztóként a polgárok függőségi viszonyban vannak a beszállítóktól és a hatóságoktól, hiszen mindenki szeretné, hogy az az árucikk, vagy szolgáltatás, amit megvesz vagy igénybe vesz, biztonságos legyen. Ezért a polgárokat világos, egyértelmű üzenetekkel kell tájékoztatni, hiszen ennek birtokában a polgárok is jobb döntéseket hoznak vásárlásaik során vagy életvitelük kapcsán. Az Uniónak vállalnia kell azt, hogy a nemzeti hatóságokkal közösen őrködik az árucikkek biztonságossága felett. Ez különösen fontos az uniós élelmiszerellátás biztonsága, minősége és tápértéke, illetve az élelmiszer-előállítás garantált körülményei miatt, továbbá a polgárokhoz eljuttatott, az elfogyasztott vagy megvásárolt élelmiszerekkel kapcsolatos információk helyessége tekintetében.

- Azonban az egészség gazdagságot is okoz. Az egészség javulása fejlődést eredményez, egészséggel az ember nagyobb autonómiát kap, élete meghosszabbodik, javul és termékenyebb lesz. Emellett az egészség a gazdasági prosperitás egyik előfeltétele is. A polgárok elvárják, hogy megbízható információkat és tanácsokat kapjanak az egészségükkel kapcsolatos legfontosabb döntéseikhez. Az Unió segítségével a nemzeti hatóságok a polgárokat minden, az egészségük javítását szolgáló eszközzel és lehetőséggel el tudják látni, és meg tudják könnyíteni az egészségügyi szolgáltatások határokon átívelő igénybevételét. Egy modern világban, amelyet világméretű és forgalmas közlekedési és kereskedelmi háló sző keresztül-kasul, az egészségügyi válsághelyzetek futótűzként terjednek határokon át, melynek megfékezésére összehangolt uniós fellépésre van szükség.

* Emellett az európai társadalmi modellben a polgárok elvárják, hogy az általános érdekű alapvető szolgáltatásokból - egészség és oktatás, energiaellátás, közlekedés, távközlés vagy a postai szolgáltatások - a megfelelő szinten részesüljenek. Ehhez szükség lehet egy olyan közös keretre, amellyel a tagállamok biztonsággal meghozhatják a számukra megfelelő stratégiai döntéseket.

3. A polgárság intézményének működőképessé tétele: az európai kultúra és sokszínűség támogatása

Az Unió történetének legnagyobb bővítése előtt áll. A bevándorlás mindig is emelte az Unió kulturális sokszínűségét és a demográfiai tendenciák szerint ez a jövőben sem változik, és jövő Unióját a hatalmas társadalmi és kulturális sokszínűség jellemzi majd. Rendkívül fontos, hogy az uniós polgárok kölcsönösen megismerjék és megértsék egymást. Az európai polgároknak fel kell ismerniük közös értékeiket, és képesnek kell lenniük arra, hogy mindezt megéljék. A tagállamok polgárai közötti párbeszéd és információcsere kerete -melyek célja egymás kölcsönös megértése és a közös európai identitás előhívása - illetve az európai polgárság intézményét támogató fellépések célja közös: a tagállamok fellépéseinek kiegészítésével támogassák a 25 tagországú és számos kisebbségi csoportnak otthont adó Unió kulturális sokszínűségét.

E keret célja elsősorban az európai kulturális együttműködés támogatása, az európai audiovizuális iparág terén a határokon átívelő struktúrák és cserék akadályainak leküzdése, a fiatalok csereprogramjainak ösztönzése, az önkéntes szolgálatok és az informális tanulás, a nyelvtanulás, valamint a nyelvi szakemberek képzése. Európa jövőjének záloga a fiatalok bevonása.

De említhetünk más példákat is:

- Az uniós szintű kulturális együttműködés - pl. a műkincsek vagy művészek áramlása, a múzeumok, operaházak, egyéb kulturális intézmények hálózatainak felállítása - elé gördülő akadályok nagy valószínűséggel a tagállamok között jellemző szétaprózódásból fakadnak.

- A helyzet hasonló az európai filmek és televíziós programok tekintetében is, hiszen a nyelvi, kulturális és társadalmi sajátosságok miatt az elsősorban a nemzeti piacoktól függő európai audiovizuális iparág továbbra is nemzeti alapon szerveződik.

Ezen a területen a következő célkitűzések várnak megvalósításra:

A polgárok által az interkulturális párbeszéd és egymás kultúrájának megismerése érdekében indított kezdeményezések, és a határokon átívelő együttműködési programok számának látványos gyarapítása, 1500 kulturális intézmény hálózatba szervezésével és évi több millió polgár bevonásával.

2013-ig a gyártó országon kívül forgalmazott európai filmek piaci arányának a jelenlegi 11%-ról 20%-ra való növelése, 2010-ig az európai filmeket bemutató mozik számának megkétszerezése és 2013-ig 35 000 audiovizuális szakember képzése.

A programozási időszak alatt 40 000, elsősorban fiataloknak szóló projekt megvalósítása (pl. diákcsere-programok) és 5 000 egyéb, fiatal munkavállalókat érintő projekt (képzés, tájékoztatás, a jó gyakorlatok egymás közötti kicserélése) kidolgozása, és évi további 10 000 önkéntes bevonása az Európai Önkéntes Szolgálat munkájába.

A fenti intézkedések nagyban hozzájárulnak az Unió globális céljának megvalósításához, amely nem más, mint egység a sokszínűségben.

A fentiek fényében a 4. fejezet pénzügyi szempontból a következőképpen néz ki:

>TABELPOSITION>

C. Az Európai Unió mint globális partner

A 25-ök - és hamarosan a 27-ek - Európai Uniója a maga több, mint 450 millió lakosával és a világtermelés egy negyedét előállító teljesítményével komoly súllyal esik latba az Európa és a világ jólétét és stabilitását - melyek az európai polgárok jólétét és biztonságát befolyásolják - hosszú távon meghatározó politikai és gazdasági választásokban.

Azonban az Unió gazdasági és politikai súlya között jelentős szakadék tátong. Az Unió noha nem egy állam, de koherens külpolitikai kapcsolataival messze nagyobb arányban növelheti befolyását, mint amivel a tagállamok külön-külön vagy akár vállvetve rendelkezni tudnának.

Az Unió egy széles, de sajnos javarészt hiányos külpolitikai eszköztárral rendelkezik, melyek között szerepel a közös kereskedelmi politika, a két- és többoldalú megállapodások keretében megvalósuló együttműködések, a fejlesztési együttműködés, a humanitárius segélyezés és a pénzügyi támogatás, illetve a belső politikák (energiaügy, környezetvédelem, bel- és igazságügy stb.) külső vonatkozásai.

Az Unió a közös kül- és biztonságpolitikát, a közös kereskedelempolitikát valamint a harmadik országokkal folytatott együttműködést is felölelő külső fellépései nemcsak az összes közösségi eszköz integrálásához nyújtanak keretet - szem előtt tartva azok különleges intézményi és működési sajátosságait - hanem e keret segítségével fokozatosan bevezetnek egy sor olyan közös cselekvést, melyek a politikai kapcsolatok - beleértve a biztonságot is - tágabb területén képviselt közös álláspontokon nyugszanak.

A bővítés után az EU-ra mint a térség vezetőerejére és mint globális partnerre minden korábbinál fontosabb felelősségi körök hárulnak. Ezért az Uniónak meg kell erősítenie az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság elvének előmozdításában rejlő, illetve abbéli képességét, hogy felveszi a harcot a szegénységgel a szomszédos országokban, és az elsősorban a fenntartható fejlődést és a politikai stabilitást célzó két- vagy többoldalú politikáinak eszközének foganatosításával. Ilyen módon az Unió valódi koherenciát teremt bel- és külpolitikai agendái között, ezzel is hozzájárulva a globális biztonsághoz és jóléthez.

1. Az Unió és szomszédság-politikája

Az Unió regionális vezetőerőként betöltött szerepe nem csupán saját maga és a szomszédos országok szempontjából rendkívül fontos, de nagyban hozzájárul a globális fenntarthatósághoz és stabilitáshoz is. A korábbi bővítéseket sikerre vivő elemekben gazdag kibővült Európai Unió valamennyi szomszédos ország stabilizálására törekszik, miközben fejlődésüket szorosra font együttműködéssel és a szükséges legmagasabb integrációs szint megteremtésével támogatja annak érdekében, hogy kielégíti a csatlakozó és a tagjelölt országok, valamint azok közvetlen szomszédjainál jelentkező szükségleteit és kihasználja lehetőségeiket. A kereskedelem és a beruházások liberalizálása, a szabályozó konvergencia (regulatory convergence) megfelelő szintre hozása és az uniós közlekedési, energiaügyi és távközlési hálózatoknak a fenti országokra való kiterjesztése mind-mind ezen államok saját belső fejlődési stratégiáját segítik. Ez a siker kulcsa. Az oktatás és a képzés terén megvalósult megerősített együttműködés, amely máris az Unió szomszédság-politikájának sikerét mutatja, az egyik kulcsszerepet fogja játszani a fent említett integráció támogatásában. A közös megállapodásból született bevándorlási politikák alapja egyfelől a munkahelyek teremtése a kibocsátó országokban, másfelől pedig a kibővített Unióba legálisan bevándorlók integrálása. Másképpen fogalmazva ez a stabilitási kör egy közös térséget jelent, egy közösséget, ahol ,az intézmények kivételével" minden közös.

A környezeti és nukleáris biztonság és az energiaellátás biztonsága szintén fontos szerepet játszanak az Unió és a szomszédos országok kapcsolatában. Az illegális bevándorlás, a szervezett bűnözés, a csempészet különböző formái, a terrorizmus és a fertőző betegségek szintén komoly veszélyforrásokat jelentenek, amelyek ezen országokkal közös összehangolt fellépést igényelnek. Az egységes piac négy szabadságának kiterjesztése a régióban valamint a fokozott biztonság magas szintű együttműködést és integrációt igényel.

E jellegzetes érdekeken túl, amelyek északi és déli szomszédainkat közelebb hozzák a velük határos tagállamokkal, az Unió tagországainak közös érdeke a demokrácia és a jogállamiság megszilárdítása, illetve a gazdasági reformok és az Unió valamint Oroszország és szomszédai által alkotott térségben - a Balkáni félszigettől és a Földközi tengertől a Perzsa Öbölig - megvalósuló integráció határozott serkentése. Ugyancsak komoly feladat a 25 tagot számláló Unióval folytatott kiegyensúlyozott és intenzív kereskedelem előnyeinek kiterjesztése a fenti térségre úgy, hogy az említett országokat a közös értékeken és összekapcsolt hálózatok és közös szabványok által alkotott strukturált piacon alapuló egyetlen térségbe integrálja. A fokozatosan növekvő jövedelemkülönbségek és az országonként eltérő történelmi múlt miatt az Unió és szomszédai között hatalmas szakadék tátong, amelyet hosszú távú közös erőfeszítésekkel fokozatosan fel kell számolni.

Az Unió keleti és déli partnerei tovább már nem halogathatják a politikai és gazdasági reformok végrehajtását, hiszen ettől függ az iparosítás/újraiparosítás és szolgáltatások fejlesztése, amelyekkel az életszínvonal javításához és a fiatalok aggályainak oldásához elengedhetetlen munkahelyek milliói létesíthetők. A koppenhágai kritériumok szem előtt tartásával, az uniós együttműködés és segítségnyújtás feltételei, illetve a tagállamok Unió iránt a fenti országokkal kötött kétoldalú megállapodásokban megnyilvánuló lojalitása mind-mind fontos szerepet játszanak abban, hogy a dolgok a megfelelő mederben folyjanak.

A szomszédos országokban és azon túl az Unió ugyanakkor nem elégedhet meg csupán a politikai és gazdasági területekkel, hiszen egyre nagyobb az igény arra, hogy saját ,háza táján" is biztosítsa a stabilitást, a konfliktus-megelőzést és a válságkezelést, és csak legvégső esetben azáltal, hogy az ENSZ felhatalmazásával erő alkalmazásához folyamodik.

2. Az EU mint partner a fenntartható fejlődésben

A legtöbb, amit az Unió integrációjának jelenlegi szakaszában a világbiztonságért tehet, az az, hogy a globális kormányzás és a kétoldalú megállapodások eszközével aktívan dolgozik a fenntartható fejlődésért.

Az Unió globális gazdasági partneri szerepében sokkal hatékonyabbá teheti a globális kormányzást. Ennek eszköze a fenntartható fejlődés kiterjesztése lenne az egész világra, a nemzetközi együttműködés és a jó belpolitikák ötvözésével. A fejlődő országokkal folytatott együttműködés középpontjában a szegénység felszámolása áll. Többoldalú elkötelezettségének szem előtt tartásával az Unió komoly és koherens hozzájárulást tud és köteles nyújtani a 2000-es ENSZ nagygyűlésén elfogadott Ezredfordulós Fejlesztési Célkitűzések megvalósításához. Ehhez a közös fejlesztési politika célkeresztjében álló szegénység elleni küzdelem nyújtja a legmegfelelőbb keretet.

A már eddig is kereskedelmi nagyhatalomnak számító kibővített Unió a világ legnagyobb segélyadományozójaként, és a multilaterális szabályokról szóló tárgyalások aktív résztvevőjeként most még nagyobb befolyást gyakorolhat a gazdasági kormányzás rendszerének három alappillérére (kereskedelem, pénzügy és szabványosítás) melyeket kifelé egyedül az Unió képvisel.

A minősített többséggel elfogadott közös álláspontok támogatásával az Európai Unió új irányt szabhat a többoldalú megállapodásoknak és a kormányzási rendszerben meghonosíthatja a már oly nagyon hiányolt koherencia elvét.

Azonban a kibővített Unió kohéziója és a globális gazdasági kérdésekben végrehajtott következetes fellépései mind-mind szilárd alapokon nyugvó, nyitott és versenyképes piacokkal kompatibilis európai fejlődési modellről szóló uniós konszenzuson alapszanak.

Az Unió pénzügyi segítségnyújtásának és a bilaterális kereskedelmi preferenciáinak tőkeáttételi hatása számottevően fokozódik, köszönhetően a gazdasági kormányzó testületekben (Világbank, Nemzetközi Valutaalap, és az ENSZ gazdasági ügynökségei) megvalósított ily egységes jelenlétének. Minden egyes, ezen új kontextusban kiadott euró értéke rohamosan emelkedik.

3. Az Európai Unió mint globális partner

Az Uniónak a hatékony multilateralizmus támogatására teljes egészében fel kell vállalnia globális politikai kormányzásban játszott szerepét, illetve hozzá kell járulnia az Európai Biztonsági Stratégiában meghatározott, és az Európai Tanács által 2003 decemberében támogatott stratégiai biztonság megteremtéséhez, hiszen ez a stratégia nyújt védelmet a fenyegetettség ellen, garantálja a polgárok biztonságát és őrködik az Európa határain kívüli és belüli népek biztonsága felett.

Stratégiai biztonság: a legfontosabb fenyegetésekkel (terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, széthulló államok, belső és területi konfliktusok) szemben az Uniónak saját szomszédságában, a nemzetközi rend szintjén és külföldön is az elsők között kell közbe avatkoznia (pl. válságkezelési műveletek formájában). Ezekhez a műveletekhez a polgári és a katonai eszközök megfelelő ötvözése szükséges.

Polgári biztonság: napjainkban, amikor a világot egyszerre jellemzi a nyitás és a bizonytalanság, a polgári lakosság fokozottan ki van téve olyan veszélyeknek, mint a konfliktusok, nemzeti katasztrófák és járványok. Az Unió határok nélküli földrészként kész szembenézni e veszélyforrásokkal és fenyegetésekkel. A fenntartható fejlődés, az emberi értékek és a globális kormányzás támogatásában játszott vezető szerepével összhangban az Uniónak megfelelő külső fellépéseket is meg kell valósítania, és eredményesen kell támogatnia a nemzetközi szinten kifejtett erőfeszítéseket, amelyek nem csupán a civil lakosság fizikai biztonságát és fejlődőképességét szolgálják, hanem a tág értelemben vett biztonságot és stabilitást is.

Ahhoz, hogy az Unió e tekintetben növelni tudja képességét, további erőfeszítésekre van szükség a már rendelkezésére álló erőforrások növelésére, és azok még eredményesebb összevonására. A katonai képesség növelése érdekében fokozni kell a biztonsággal kapcsolatos kutatásokat és meg kell erősíteni a polgári válságkezelést, valamint a diplomáciai és a hírszerzési képességeket is.

Az uniós segítségnyújtás hozzáadott értéke

Az uniós fellépés által a nemzetközi válságkezelés terén nyújtott többletet jól példázza a nyugat-balkáni, afganisztáni és kelet-timori válságok kezelésében vállalt közösségi szerep.

A nyugat-balkáni térségben az uniós segítségnyújtásnak köszönhetően tudott fennmaradni a szomszédságpolitika, amely a stabilitási és társulási folyamatban mutatkozik meg. A térségnek juttatott pénzforrások nagyságrendjének és a zömmel a demokratikus stabilitási intézkedésekre (menekültek visszatelepítése, intézményesítés, emberi jogok és jogállamiság) irányuló segítségnyújtás jellegének köszönhetően az Unió olyan hatást ért el, amit az egyes tagállamok bilaterális programjainak összevonásával nem lett volna megvalósítható.

Az Afganisztánnak nyújtott közösségi segítség is jól mutatja azt a nemzetközi összetartást, amely az egyes nemzeti programok optimális összehangolásával sem valósulhatott volna meg. 2001-ben a Közösség az elkövetkezendő 5 évre csupán egyetlen fontos elkötelezettséget vállalt. E hosszú távú kötelezettségvállalás feltételeit egy globális stratégiai dokumentumban fogalmazza meg, és az évenkénti áttekintéssel a segítségnyújtás kellő rugalmasságot kap ahhoz, hogy az adott helyzethez tudjon igazodni.

A Közösség Kelet-Timorban kifejtett erőfeszítéseinek köszönhetően az ország a függetlenség első éveinek nehézségei ellenére sikeresen kilábalt a nehézségből.

4. Gazdaságpolitikai egyveleg (Policy mix)

A közös együttműködési és segítségnyújtási politika megvalósulásának másik feltétele a fiskális és a monetáris politika hatékonyabb összehangolása (policy mix) annak érdekében, hogy azáltal erősödjön a kétoldalú kapcsolatok illetve a nemzetközi intézmények koherenciája, hogy adott policy mix-et minden partneri ország, régió vagy intézmény esetében a prioritásaink, a partnereink szükségletei vagy a globális kihívások függvényében kell meghatározni, és azt az eszközök lehető legütőképesebb kombinációjává kell átalakítani.

A szomszédos országaink tekintetében a policy mix középpontjában a megosztott stabilitás és prosperitás állna, és nem hagyná figyelmen kívül az Unió belső politikáinak legfontosabb kihatásait sem. Más országok esetében a policy mix többek között annak függvénye lesz, hogy melyek az Unió és partnereinek érdekei, és hogy mit diktál a geopolitikai helyzet.

Egy egységes politikai keret felállítása valamint a partnerországonként és tematikus politikánként egységes programozás - amelyeknek végrehajtása koordinált és társfinanszírozott - tenné csak lehetővé az Unió és a tagállamok közötti eredményes kiegészítő fellépéseket, melyhez a közös fejlesztési politika nyújtaná a megfelelő keretet.

A fentiek fényében az 5. fejezet pénzügyi szempontból a következőképpen néz ki:

>TABELPOSITION>

II. Források célkitűzésekhez való igazítása

Az alapos pénzügyi tervezés egyet jelent a források szükségletekhez való igazításával. Miután a pénzügyi források korlátozottak, a pénzügyi döntések alapvetően arról szólnak, hogy alternatívák közül kell választani, és prioritásokat kell meghatározni.

E közlemény célja, annak bemutatása, hogyan érhetők el az Unió célkitűzései. Jelen közlemény egy olyan politikai projectet állít fel, mely a fenntartható fejlődésen alapul: azaz az Unió természeti erőforrásainak védelmén, a versenyképesség és szolidaritás kiépítésén, illetve az európai polgárok számára való nagyobb biztonság és jólét teremtésén.

Ahhoz hogy prioritásainkat megvalósítsuk, és nyilatkozatainkat valóra váltsuk mind nemzeti mind uniós szinten cselekedni kell. Egyik szint sem rendelkezik a szükséges eszközökkel, ahhoz hogy egyedül választ tudjon adni minden kérdésre. Azonban, ahhoz, hogy az Unió hozzá tudjon járulni e célok eléréséhez, megfelelő költségvetésre van szüksége.

Akkor, amikor tagállami szinten az államháztartásra lényeges nyomás nehezedik, teljes mértékben helyénvaló az a kívánalom, hogy az Unió a finanszírozást tekintve szigorúságot és megszorításokat alkalmazzon. Azonban illúzió lenne azt gondolni, hogy az uniós kiadások csökkentése biztosítaná a források optimalizálását: Az Unió költségvetésből kiadásokra fordított minden egyes euró nemzeti szinten több eurót is mozgósíthat, mint ahogy azt a kohéziós politikánál is láthattuk (lásd: A.2).

A közösségi költségvetés elmúlt évekbeli alakulása azt mutatja, hogy az Unió megfékezte kiadásait. Azonban túl nagyra nőtt a szakadék az Uniótól való elvárások és a rendelkezésére álló források között. Ha célok sorozatát tűzzük ki az Unió elé, majd ezt követően megtagadjuk tőle a kívánt forrásokat, az azt eredményezné, hogy a jogos elvárásaikban csalódott polgárok jogos kritikájára kárhoztatnák azt.

1. A felvállalt kötelezettségvállalások öröksége

2006-ban, a folyó pénzügyi terv kötelezettségvállalási előirányzat-plafonja a 25 tagállamból álló Uniót tekintve, az Európai Unió bruttó nemzeti jövedelme (GNI) 1,11%-át teszi majd ki. A 9. Európai Fejlesztési Alap (EFA) szerinti kötelezettségvállalások átlagosan a GNI további 0,03%-ával egészíti ezt ki.

A 2007-2013 időszakra vonatkozó kiadások alakulását néhány a következőkben felsorolásra kerülő határozat és a költségvetési évre vonatkozó premissza részben már meghatározott:

* Az Európai Tanács elfogadta a mezőgazdaság területén a piaccal kapcsolatos és a közvetlen kifizetésekre fordítandó költségeket 2013-ig.

* A tíz új tagállamban, ahol a jóléti színvonal jelentősen a 15-ök Európája színvonala alatt van, megnövekedett kiadásokra lesz szükség a kohéziós politika terén.

* Továbbá, még két olyan tagállamot befogadni, mely jelentős mezőgazdasági aktivitással és jelentősen alacsonyabb egy főre eső jövedelemmel rendelkezik egyértelműen növelni fogja a kiadásokat az acquis rendelkezései alapján.

* Számos EU politikának- mint pl. a belső piac, a versenypolitika, vámpolitika, statisztika, közlekedéspolitika, nukleáris biztonság, audiovizuális politika, ifjúságpolitika, kulturális és információs politika - olyan következménye van a forrásokat tekintve, mely következmények közvetlenül a szerződések és az uniós jogszabályokból erednek.

Szintén meg kell említeni, hogy további jelentős változást fog eszközölni az EFA költségvetésbe való beemelése, melynek célja az Unió fejlesztési politikájának konzisztenciája és hatékonysága növelése.

E kötelezettségvállalásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Szintén nem lehet megfeledkezni arról, hogy sürgősen szükség van pénzügyi támogatásra a növekedés és a foglalkoztatás terén a versenyképesség növelésére, az uniós polgárság intézménye, illetve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlesztésére, illetve az EU hatékony globális partnerré alakítása elősegítésére.

A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 1%-ban megállapított plafonja nem lenne elegendő az Európai Tanács által vállalt, mezőgazdasági kifizetésekkel kapcsolatos kötelezettségvállalások teljesítésére, fenyegetné a kohéziós politika bevezetését a 10 új tagállamban, és veszélyeztetné a többi politika jelenlegi szintjét, nem is beszélve az új prioritások végrehajtásáról. Egy ilyen forgatókönyv esetén az Uniónak:

* csökkentenie kellene a külső támogatások terén tett erőfeszítéseit,

* csökkentenie kellene támogatásait a KAP reform egyik kulcsfontosságú területén, a vidékfejlesztés terén

* vissza kellene lépnie nemzetközi szinten tett kötelezettségvállalásaitól és ígéreteitől

* drasztikusan csökkentenie kellene a jelenlegi tagállamokban a fejlődésben lemaradt térségek számára, illetve a munkanélküliség és a szociális kirekesztettség problémája elleni küzdelemre nyújtott kohéziós támogatást

* vissza kellene lépnie a szomszédság politika, az igazságszolgáltatás és a biztonsági feladatok terén már felvállalt kötelezettségvállalásaitól, veszélyeztetve így a további bővítést.

Egyébként pedig, általános megszorításokra lenne szükség, újra kellene tárgyalni a már létező megállapodásokat, illetve az Európai Tanács 2002. októberi brüsszeli ülésén meghatározott összegeket, és különösen a KAP a vidékfejlesztés felé való orientálását.

Röviden, mindennek üzenete az lenne, hogy az Unió visszalépett e feladatoktól.

2. Az új pénzügyi követelmények

A fent meghatározott megoldásra váró feladatok jelentősége a pénzügyi eszközök jelentős növelését igényelné uniós szinten. Azonban ha meg kívánjuk tartani a jelenlegi plafont, ezen feladatok megoldhatók a különböző kiadási prioritások közötti hangsúlyeltolás, a szigorú költségelszámolás és a költségvetés jelenlegi méretének csak korlátolt növelése kombinációjával. A jelenlegi költségvetési fegyelem betartásával, kidolgozható egy olyan hitelt érdemlő, az Unió szükségleteire válaszoló program, mely a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 1,24%-ában meghatározott saját forrás plafonra alapul.

Ez a keret lehetővé tenné:

* Az új tagállamok teljes körű bevezetését az agrárpolitikába, a halászati politikába és az egyéb környezeti erőforrásokat érintő gazdálkodásba, illetve a KAP és a közös halászati politika reformok bevezetését.

* hogy lökést adjunk a növekedés és a foglalkoztatás versenyképessé tételének, beleértve a kutatás, az oktatásnak és a képzés, illetve az európai hálózatok területeit;

* hogy a szolidaritási kötelezettségvállalások által megkívánt források rendelkezésünkre álljanak, továbbá, hogy a kibővült Európában még inkább koncentrálni tudjunk a növekedés és a foglalkoztatás problematikájára;

* hogy az uniós polgárság intézménye, illetve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség területén új fellépésekre kerüljön sor;

* hogy az EU hatékony szomszéddá és még erősebb globális partnerré válhasson az Ezredfordulós fejlesztési célok támogatásával.

Mindez elérhető a GNI 1,24%-ban megállapított plafon alkalmazásával, a költségvetés újra egyensúlyozásával, pedig új prioritásoknak is jutna hely. Az EU források egy jelentős része olyan célokra kerülne felhasználásra, mint a növekedés és a foglalkoztatás terén való versenyképesség növelése (16%) illetve Európa globális partnerré válása (7%) célkitűzések megvalósítása.

A plafon továbbra is 4% maradna a pénzügyi transzferek esetén, az új vidékfejlesztési és halászati eszközök számára átutalt összegek pedig továbbra is beleszámítanak a kalkulációba.

Az Európai Fejlesztési Alapot (EFA) beemelnénk az EU költségvetésbe. Az EFA jelenleg ez a GNI 0,03%-át teszi ki.

Azért, hogy optimalizáljuk a kiadások felhasználását, és hogy hatékonyabb végrehajtási mechanizmusokat alakítsunk ki, a források az időszak folyamán, mint ahogy az szokásos, folyamatosan kerülnek bevezetésre [1].

[1] A kötelezettségvállalási előirányzatok átlagosan 1,22%-ot tennének ki az időszak alatt A kifizetések átlagosan 1,14%-o tennének ki (az EFA-t beleértve)

Ez a küszöb a szükségletek és a költségvetési stabilitás közötti kompromisszum eredménye. Ez a küszöb nem tudja teljes mértékben kielégíteni a már többször kifejezett szükségleteket és nem felel meg az Unió a szükségletekre válaszolni tudó kapacitása mértékének. A tagállamokban a kutatásba való állami befektetés a tervek szerint 2010-re a GDP 0,88%-ra fog nőni, mely alatta van a 3%-os cél 1%-os állami részesedésének. Az uniós költségvetés által kitöltendő 0,12%-os hiányt csak részben fedezi a jelenlegi forgatókönyv. Hasonlóképpen, az EU nagyobb mértékben hozzájárulhatna a Transzeurópai Hálózat kiépítéséhez szükséges 600 milliárd euróhoz, vagy kiterjeszthetné az oktatási mobilitási programot a diák és tanár populáció szélesebb körére. Az Unió továbbá részt vállalhatna a tagállamok által Monterrey-ben tett kötelezettségvállalásokból. Végül, a biztonságpolitikai kutatások területén 3 milliárd euró nagyságrendű támogatást lehetne számításban venni. Mindezen területeken, az uniós cselekvés igazi előnyöket nyújthatna és csökkenthetné a nemzeti költségvetések terhét: egy 1,30%-os alternatív keret lehetővé tenné az Unió számára, hogy hatékonyabban tudjon válaszolni ezen igényekre, miközben korlátozott keretek között marad.

Az alábbi táblázat a fent leírt keretet szemlélteti.

>REFERENCE TO A GRAPHIC>

III. a célkitűzések megvalósításának biztosítása: eszközök és irányítás

A politikák sikere a végrehajtási eszközök hatékonyságán, és tágabb értelemben a megfelelő gazdasági kormányzási rendszeren alapul. Mindez magában foglalja a feladatok az Unió és a tagállamok között megfelelő megosztását, koherens és jól célzott közös célkitűzéseket, a bevont szereplők közötti konszenzust és partnerséget, továbbá a végrehajtási eszközök felülvizsgálatát a koherencia és az egyszerűség elérése érdekében.

E célok elérése érdekében, a következők fő irányelvekre kell támaszkodni:

- A közösségi forrásokat a következő, néhány főbb kezdeményezésre kell összpontosítani: nagyobb pénzügyi átláthatóság, a kiadások magasabb minősége és nagyobb hatékonysága, a Közösség által hozzáadott érték hatékonyabb értékelése.

- Konzisztenciát kell teremteni a különböző stratégiai célok, célkitűzések és eszközök között.

- Partnerséget kell kiépíteni az összes bevont szereplővel, és különösen az Unió és az érintett tagállamok között.

A teljesítmény maximalizálása érdekében, nem csak az együttműködés és a partnerség megerősítésére van szükség, de a bonyolult döntéshozó hatalmak és politikai eszközök egyszerűsített eszközökkel való felcserélésére is a helyi szinttől, a regionális szinten keresztül a nemzeti és uniós szintig.

A fentiek fényében, két fő alkotóelemre van szükség:

* egy ütemtervre

* és a kiadások kezelése eszközeinek egyszerűsítésére.

A. Ütemterv

Az ütemterv feladata célkitűzések, eszközök és mutatók összefoglalása, illetve egy szigorú menterend összeállítása annak felbecsülésére, hogy vajon az előzetesen megállapított irányadó szinteket teljesítve lettek-e. Az ütemtervnek továbbá egy olyan irányba kell mutatnia, mely a növekedés, a kohézió és a környezetvédelem harmonikus interakcióján alapuló fenntartható fejlődést célozza meg.

Mint ahogy azt a fentiekben már kifejtettük, a stratégiai célok (pl. megerősített európai erőfeszítések a kutatás és a technológiai fejlesztés terén) kisszámú specifikus célkitűzéseken (pl. pénztámogatási rendszer felállítása egyéni kutató csoportok számára) és adott esetben, további részletes cselekvéseken (pl. specifikus projektek a nanotechnológia terén) keresztül artikulálódnak.

A végrehajtási eszközöket (jogszabályok, koordináció, kiadások) a megvalósulási mutatókkal és a pozitív eredmény eléréséhez szükséges ösztönző intézkedésekkel egy időben kell meghatározni.

Ami a lisszaboni folyamatban megállapított fenntartható fejlődési stratégiai célokat illeti, világos, hogy azok eléréséhez mind tagállami, mind uniós szintű cselekvésekre szükség van.

Ezért, az ütemtervnek egy olyan közös programnak kell lennie, mely tartalmaz mind nemzeti, mind unós szintű cselekvéseket és finanszírozást. A tagállamokkal együttműködve el kell indítani egy olyan folyamatot, mely az indítványozott prioritásokat és célkitűzéseket kiegészíti egyrészt egy, a politikai eszközök használatáról szóló részletes cselekvési tervvel és menetrenddel, másészt egy olyan rendszerrel, mely lehetővé teszi a végrehajtási szakasz hatékony monitoringját. Az indítványozott folyamat valószínűleg képes lenne biztosítani az összes érintett fél teljes kötelezettségvállalását a megállapodott célok elérése érdekében. E folyamat alapul szolgálhatna a lisszaboni stratégia félidős felülvizsgálatának előkészítéséhez.

Az Unió és a tagállamok teljesítményét jelenleg évente értékelik, az Európai Tanács ülésének tavaszi ciklusán. Azért, hogy lehetővé tegye az Európai Tanács számára hogy iránymutatást adhasson ki, a Bizottság már összesítette egy egységes dokumentumban ágazatonkénti hozzájárulásait (tavaszi jelentés szintézise) és racionalizálta az Átfogó gazdaságpolitikai iránymutatás [BEPG] és a foglalkoztatási iránymutatásokhoz vezető eljárást.

E gyakorlatot még tovább lehet tökéletesíteni, illetve hatékonyabbá lehet tenni azáltal, hogy:

* a tagállami és az uniós szinten végrehajtott cselekvések és költségvetési eszközök között hatékonyabb és átláthatóbb interakciókat határozunk meg,

* e kontextusban mérjük fel:

- a tagállami és az uniós költségvetések hozzájárulását az Átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásban és a foglalkoztatási iránymutatásokban, illetve szélesebb értelemben a Lisszaboni stratégia által meghatározott politikai célkitűzésekhez és ajánlásokhoz.

- az Növekedési-kiigazítási Alap felhasználása aktiválása/orientálása érdekében tett uniós szintű cselekvés teljesítményét (lásd lejjebb: VI.C.) Mindez lehetővé tenné az Unió számára, hogy kiigazítsa prioritásait és válaszoljon az új igényekre, illetve hogy azokat a költségvetési források által támogassa.

Ez a megközelítés továbbá konkrétan hozzájárulna az Unió gazdasági kormányzási rendszeréhez, azáltal, hogy teljes mértékben figyelembe veszi a közös célkitűzések eléréséhez szükséges cselekvések hatásait. E megközelítés gondoskodna a kohéziós politika, az Átfogó gazdaságpolitikai iránymutatás, illetve a foglalkoztatási iránymutatások közötti nagyobb konzisztenciáról, és ennek következtében jobban integrálná azt a fenntartható fejlődésről szóló európai agendába.

B. Az eszközök egyszerűsítése a végrehajtás eredményesebbé tétele érdekében

Az politikai célok megvalósítására az Unió rendelkezésére álló eszközök szabályokból, koordinációból és költségvetési támogatásból állnak. A kiadás-megosztás aránya az Unió és a tagállamok között politikától függően más és más lehet. A tagállami vagy uniós hozzájárulási rész adja az egy adott ágazatnak nyújtott pénzügyi támogatás nagy részét (pl. a mezőgazdaság területén) vagy egy adott célkitűzés eléréséhez nyújtott források jelentős részét (pl. a fejlődésben lemaradt térségek kohéziója terén). Egyéb területeken, az Európai Unió kiadásai általában alatta maradnak a tagállamok által nyújtott forrásoknak: ezen esetekben szerepük inkább az, hogy katalizátorként működjenek.

A szóban forgó politikát támogató egyéb eszközök között e kiadások szerepétől függően, a finanszírozandó cselekvések kiválasztására szolgáló mechanizmusok, az erőforrások elosztása, a költségvetési eszközök és a projekt-management terén különböző intézkedések jöhetnek szóba.

Mindazonáltal az alábbi három megfontolást minden ágazatban alkalmazni kell az uniós kiadási programok tervezése és végrehajtása során.

- A költségvetési eszközöket úgy kell kiválasztani, hogy az tükrözze az egyszerűség és a konzisztencia kritériumát. Amennyire csak lehetséges, egyszerűsíteni kell a költségvetési struktúrát, el kell kerülni az eszközök duplikációját, és el kell látni a kedvezményezetteket és a partnereket irányító hatóságokat egy az ,ügyintézés egy helyen" (one-stop-shop) intézményével.

- Miközben továbbra is eleget tesz azon politikai feladatának, hogy meghatározza a stratégiai célkitűzéseket és a kiadási program kereteit, a Bizottság limitálni fogja azon esetek számát, melyekben fenntartja a közvetlen felelősséget a végrehajtás és a menedzsment területén.

- Fent kell tartani az arányosságot a források összege és azok felhasználásával kapcsolatos adminisztratív terhek között.

A fentiek fényében, a Bizottság az alábbi elveket fogja alkalmazni:

* Politikai területenként egy eszköz, programonként egy pénzeszköz. Az EU finanszírozási eszközei amennyire csak lehetséges konszolidálva és racionalizálva lesznek, oly módon hogy minden egyes, olyan politikai terület, mely működési kiadásokért felelős egyetlen finanszírozási eszközzel rendelkezzen, mely fedezi összes intervencióját. A kisebb költségvetési tételek egy egységes finanszírozási eszköz alá lesznek vonva, még akkor is ha egy eszköznek több mint egy jogalapra van szüksége.

* A Bizottság, a belső közvetlen menedzsmentre vonatkozólag alternatívákat fog megvizsgálni. A politikák hatékonysága és a költséghatékonyság esetenkénti értékelése alapján meg kell határozni, hogy mely cselekvést kell (a) közvetlenül irányítani a hagyományos, főbb szervezeti egységeken keresztül (b) melyeket kell a Bizottság ellenőrzése alatt álló hivatalok vagy végrehajtó hivatalok által irányítani [2]; (c) melyeket kell EU szinten olyan ,klasszikus" hivatalokhoz kihelyezni, melyek funkcionálisan függetlenek a Bizottságtól, vagy (d) illetve, melyeket kell decentralizált módon a tagállamokkal és/vagy régiókkal együttműködve irányítani.

[2] 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendelet, HL L 11, 2003.01.16., 1.o.

A Bizottság az igazgatási vezetést érintően egy átfogó szemlélet fogadott el, mely lehetővé teszi a legmegfelelőbb és leginkább költség hatékony végrehajtási mechanizmus kiválasztását és racionalizálását. E szemléletmód, melyet az 1. melléklet foglal össze, teljes körű alkalmazása, jobb teljesítményt és nagyobb hatékonyságot tesz lehetővé, továbbá egy konzisztensebb stratégiát alkalmaz a végrehajtási jellegű feladatok sikeres teljesítése érdekében.

A Bizottság az elkövetkező hónapokban részletes javaslatokat fog tenni az egyszerűsítés terén a fenti elvek alapján. Néhány példát azonban már most kiemelhetünk a belső politikák és a külső fellépés terén.

(i) Belső politikák

* A kohéziós politikával kapcsolatos programok következő generációját úgy kell megszervezni, hogy minden egyes programot egyedül egy alap finanszírozzon, azaz vagy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) vagy az Európai Szociális Alap (ESZA). A Kohéziós Alap által támogatott tagállamokban, azáltal, hogy az intervenciók ugyanabban a keretbe lesznek beillesztve, mint a ERFA által támogatott intervenciók, egyszerűsítés fog végbemenni és nőni fog a koherencia.

* Az összes vidékfejlesztési intézkedés az összes régióra nézve (beleértve a leginkább lemaradt tagállamokat és régiókat) egy egységes finanszírozás, programozás, pénzügyi irányítás és ellenőrzési rendszer alá lesz csoportosítva, ugyanolyan koncentrációs fokkal, mint ahogy az jelenleg a konvergencia programok által lefedett régiók esetében történik.

* A környezetvédelem terén egy új pénzügyi eszköz fogja felváltani a jelenlegi környezetvédelmi finanszírozási programokat.

(ii) A külkapcsolatok terén, egy a ma létező több, mint 100 különböző eszközt felváltó, 6 eszközön alapuló, egyszerűsített szerkezetet fogunk javasolni.

* Két új eszköz (melyeket egy későbbi szakaszban össze lehetne vonni) két alapvető funkciót fog lefedni: a gazdasági együttműködést és fejlesztést egyrészről, másrészt a béke és biztonság területét. Mindez a földrajzi vagy tematikus alapon működő jelenlegi, túltengő eszközöket váltja majd fel, továbbá magával vonja az Európai Fejlesztési Alap EU költségvetésbe való integrálását.

* A humanitárius segélyek számára továbbra is fenn kell tartani egy specifikus eszközt.

* Bevezetésre kerül egy új (egységesített) előcsatlakozási eszköz a PHARE az ISPA és SAPARD felváltására [3].

[3] E tekintetben, a tagállamok által végrehajtandó, közösségi politikák által támasztott kívánalmakat figylemebe kell venni.

* Létre kell hozni egy új elkülönített szomszédságpolitikai-eszközt, a kibővített Unió és a szomszédos országok közötti határokon átívelő együttműködés területén.

* A makrofinanciális támogatás változatlan marad.

Egy új szomszédságpolitikai eszköz létrehozása

Az Unió egészének érdeke, hogy elkerülje, hogy a külső határain és azok környékén választóvonalak jöjjenek létre, és hogy elősegítse a stabilitást és prosperitás e külső határokon belül és azokon túl. Ezen ambiciózus célkitűzések elérése érdekében életbevágó fontosságú a közös és egységes uniós fellépés. A tagállamok egyénileg nem képesek szembenézni e kihívással. A Bizottság által javasolt új szomszédságpolitikai eszköz (NNI) különösen e határrégiók fenntartható gazdasági és a szociális fejlesztése elősegítésére fog koncentrálni, azáltal, hogy biztosítja a jövőbeni külső határok zökkenőmentes működését és biztonságos irányítását, továbbá felkészül olyan, az Unió és szomszédai számára felmerülő közös kihívásokra, mint a környezetvédelem, a közegészség, a szervezett bűnözés megelőzése és azzal szemben való fellépés, illetve nyomon követi a tagállamok és szomszédaik között együttműködést.

Az új szomszédságpolitikai eszköz határokon átívelő komponensét, egyetlen jogi eszköz segítségével, a már létező európai határokon átívelő programok (partnerség, a sokéves programozás és közös finanszírozás) alapjaira támaszkodva, a lehető legegyszerűbb módon kell végrehajtani.

IV. AZ ÚJ PÉNZÜGYI KERET (2007-2013)

A. A megfelelő időszak lefedése

Az új pénzügy keret által lefedett időszaknak elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy ésszerű költségvetési határok között, a megreformált közösségi politikák teljes és fokozatos bevezetésére és a tizenkét új tagállam sikeres integráláshoz koherens lefedettséget tudjon nyújtani.

A Bizottság és az Európai Parlament öt éves mandátummal rendelkezik. A jövőbeni pénzügyi kereteknek jobban összhangba kell lenniük ezen intézményi ritmussal. Minden egyes Bizottság részt venne egy pénzügyi keret végső formába öntésében, melynek azután egy részét neki kell végrehajtania. E gyakorlatra alapozva, az adott Bizottság továbbá felelős lenne a következő pénzügyi terv alapjainak lerakásáért. A Parlament engedélyezné az éves költségvetések végrehajtását, azon pénzügyi kereten belül, melyet előzetesen elfogadott, és biztosítaná azok nyomon követését.

Mindazonáltal a Bizottság az öt éves ciklusra való áttérés előtt, átmenetileg egy 2007-től 2013-ig tartó hét éves periódust javasol. E hét éves időszakra azért van szükséges, mert a piaccal kapcsolatos kiadások és a közvetlen agrárkifizetések (EU-25) alakulása 2013-ig lett megállapítva és mivel a strukturális alapok folyamatban lévő megvalósítása úgy mint az összes intézményt érintő néhány kiigazítás időbe telik.

B. A kiadások osztályozása és a kiadások alakulása

A pénzügyi tervben jelenleg alkalmazott kiadás-osztályozás nagy mértékben a legelső, illetve az azt követő pénzügyi tervek öröksége. A jelenlegi pénzügyi terv 8, az altételekkel együtt 11 kiadási tételt tartalmaz. A források nagy számú tételek és altételek között való szétosztása merevvé teszi a rendszert és megakadályozza az Uniós politikai célok eléréséhez szükséges hatékonyabb forrás felhasználást és a szabályszerű forráskorrekciót.

Az költségvetési fegyelemre való törekvés (egyébként alaposan indokolt) célkitűzése elnyomja azt a végső célt, hogy a költségvetési eszközök politikai és gazdasági célokat szolgáljanak.

A költségvetési tételek számának csökkentése nem csak hogy türközné az átfogó politikai célokat, de megadná továbbá a szükséges mozgásteret az olyan fejlesztések tekintetében, melyeket nem mindig lehet tíz évre előre pontosan megjósolni. Az új pénzügyi keret tekintetében a Bizottság öt fő költségvetési tételt javasol.

(1) A két altétellel ellátott első tétel célja, a versenyképesség és a kohéziójának növelése a fenntartható növekedés szolgálatában:

1a. Versenyképesség a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatában. Ez az altétel a következő területekre vonatkozó kiadásokat foglalja magában: kutatás és fejlesztés, oktatás és képzés, az EU hálózatok biztonsága és környezetvédelmi fenntarthatósága, integrált egységes piac és az ehhez kapcsolódó politikák támogatása, illetve a szociálpolitikai menetrend végrehajtása.

1b. Kohézió a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatában: a legkevésbé fejlett tagállamok és régiók felzárkózásának megerősítésére, a legkevésbé prosperáló régiókon kívül eső térségek fenntartható fejlődésére koncentráló EU stratégiát kiegészítésére, és a régiók közötti együttműködés támogatására fordítandó kiadásokon keresztül.

(2) Fenntartható természeti erőforrás - gazdálkodás és a természeti erőforrások védelme A közös agrárpolitikával és a közös halászati politikával kapcsolatos kiadásokon kívül [4], ez a tétel a környezetvédelemmel kapcsolatos kiadásokat is fedezné.

[4] Az EMOGA orientációs alapja és a HOPE alap, melyek jelenleg a strukturális alapba tartoznak, e tétel alá kerülnek. Mindazonáltal, az idevonatkozó átutalt összegek továbbra is az új tagállamokat támogató strukturális és kohéziós alapokra számított 4%-os plafon-elszámolás alá kerülnek.

(3) Európai polgárság, szabadság, biztonság és a jog érvényesülése. E tétel a szabadság, az igazságszolgáltatás, a belügyek és az uniós polgárság területein végrehajtott cselekvéseket foglalja magában [5].

[5] E tétel magában foglalja továbbá az alébbi területeket: határvédelem, menekültpolitika, polgári részvétel, intézmények megerősítése, a közjavakból való részesedés, élelmiszerbiztonság, közegészségügy és, fogyasztóvédelem, kultúra és audiovizuális ágazat, ifjúságpolitika, a polgárok informálása és párbeszéd.

(4) Az Európai Unió, mint globális partner [6]

[6] E tétel magában foglal minden külső fellépést, belelértve az előcsatlakozási eszközöket, szomszédságpoltikát, a szegénység ellnei küzdelmet, polgári vészhelyzetek megelőzését és kezelését. Ide fog tartozni továbbá a gyorssegélytartalék és a hitelgarancia-tartalék (illetve az Európai Fejlesztési Alap, mihelyt bekerül az EU költségvetésbe.)

(5) A Bizottság igazgatási kiadásai közvetlenül a működési kiadásokhoz fognak tartozni, követvén a cselekvésenkénti irányítás logikáját, mely már alapként szolgál az éves költségvetés megállapításánál. Ezen igazgatási kiadásokat tehát a négy eddig említett tétel előirányzatai fogják tartalmazni. Marad egy további Igazgatás tétel, mely a Bizottságon kívüli intézményekkel, a nyugdíjakkal és az európai iskolákkal kapcsolatos kiadásokat tartalmazza.

A koherencia és az átláthatóság érdekében a Szolidaritási Alapot be kell emelni a pénzügyi keretbe. Ez úgy érhető el, ha a Szolidaritási Alapot és a kapcsolódó forrásokat hozzáadjuk az (1b) ,kohéziós" tételhez. Ugyanúgy, mint pl. az Európai Unió, mint globális partner tétel alá integrálandó gyorssegélytartalék és a hitelgaranciákhoz kapcsolódó tartalék esetében, az új osztályozás nem döntene előre az odavonatkozó költségvetési eljárásokról vagy a specifikus igazgatási módszerekről. Pénzeszközök csak szükség esetén kerülnének mobilizálásra.

C. Rugalmasság

A mostantól 2013-ig terjedő tíz éves időszak folyamán, bizonyos határok között sor kerülhet a menetrend által meghatározott célkitűzések korrekciójára.

* Továbbra is a kiadási plafonok módosítási eljárása lesz a pénzügyi keret kiigazítása fő eszköze azon esetekben, amikor a politikai prioritásokban lényegi és tartós változások állnak be. Mindazonáltal, az elmúlt évtized folyamán a módosításhoz való folyamadás szinte lehetetlennek bizonyult. Mindez az évek során ahhoz vezetett, hogy különféle ad-hoc eszközöket és eljárásokat kellett kialakítani annak érdekében, hogy az új prioritások vagy sürgős kívánalmaknak eleget tegyenek. A Bizottság azt javasolja, hogy minden egyes előzetes költségvetési tervezet benyújtása előtt mérjék fel a szükségleteket, pl. a Parlament, a Tanács és a Bizottság által alkotott hármas relációjában.

* Az éves költségvetési eljárásnak tartalmaznia elégséges rugalmassággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a megállapított pénzügyi kereten belül lehetővé tegye a Bizottság és a költségvetési hatóság számára, azok hogy gyorsan tudjanak reagálni a rövid távú sürgősségi esetekre vagy előre nem látható politikai vagy gazdasági eseményekre. Az új pénzügyi keretet illetően a Bizottság azt javasolja, hogy a jelenlegi ,rugalmassági eszközt" váltsák fel egy olyan kombinációval, mely a már létező eszközök és egy új átcsoportosítási rugalmasság együtteséből állna. Ez lehetővé tenné a költségvetési hatóságnak, hogy bizonyos határok között, a többéves programokra szóló kohéziós és a vidékfejlesztési előirányzatokon kívül, előirányzatokat csoportosítson át a kiadási tételek között. A többéves programokra szóló kohéziós és vidékfejlesztési előirányzatokat az időszak elején szükségszerűen előre ki kell osztani a tagállamok között.

* Továbbá, a Bizottság javasolja, hogy növeljék a kiadásoknak a megváltozott körülményekre való érzékenységét egy növekedési kiigazítási alap létrehozásával, a "fenntartható növekedés" (1a) kiadási tétel alatt. Az alap célja az lenne, hogy optimalizálja a fenntartható fejlődésről szóló menetrendben rögzített növekedési és a kohéziós célok megvalósítását, továbbá hogy gondoskodjon az ahhoz szükséges rugalmasságról, hogy e célkitűzésekkel szemben a menetrendben váratlanul felbukkanó változásokat figyelembe lehessen venni, illetve hogy el lehessen végezni a szükséges kiigazításokat azért, hogy szembe lehessen nézni az olyan váratlan eseményekkel, melyek jelentős vagy a vártnál nagyobb hatással lehetnek a növekedésre és a foglalkoztatásra. Ez az alap továbbá lehetővé fogja tenni az Unió számára, hogy reagáljon a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi fejleményekből eredő krízisekre. A menetrend megvalósításában tett lépéseknek a Tanács tavaszi ülésén történő éves értékelését követően, az alap arra fog szolgálni, hogy kitoldja a menetrend céljai megvalósításában marad hiányokat azáltal, hogy kulcsfontosságú ügyekben befektetést és állami támogatást sürgetve kiegészíti a kiadási programokat a versenyképesség vagy a kohézió altételekben.

*

* A versenyképesség a foglalkoztatás szolgálatában tételen belül évi maximum 1 milliárd EUR lesz elérhető. Ezen kívül, ajánlott a két kohéziós eszközből (ERFA és ESZA) lekötött, de fel nem használt pénzeszközök használata az ,N+2 szabály" szerint, évente maximum 1 milliárd eurónyi összeg erejéig, mely hozzáadódna a növekedési kiigazítási alaphoz.

V. A FINANSZÍROZÁSI RENDSZER

Bár a Bizottság, a Tanács elé 2004. nyarán benyújtandó saját forrásokról szóló jelentésében [7] specifikus javaslatokat dolgoz is ki a saját forrásokról, az alábbiakban mégis felhívjuk a figyelmet a jelenlegi saját forrás rendszer két elemére.

[7] láds: a Saját Forrásokról szól határozat.

A. A saját források struktúrája

A jelenlegi saját forrás rendszert kritizálták az EU polgárai felé való nem megfelelő átláthatóság miatt, a limitált pénzügyi autonómiájáért, illetve bonyolultságáért és homályosságáért.

Mindazonáltal a jelenlegi finanszírozási rendszer pénzügyi szempontból viszonylag jól működik, mivel zökkenőmentes finanszírozást tett lehetővé és a rendszer igazgatási költségeit viszonylag alacsonyan tartotta.

A jelenlegi rendszer gyenge pontjai orvoslásának egyik módja az lehet, hogy megerősítjük az adó alapú forrásokat az EU költségvetés finanszírozásában. Egy látható és viszonylag számottevő az EU polgárai és/vagy gazdasági szereplők által fizetendő adóból befolyó forrás részben felválthatná a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapú hozzájárulást. Így, az Unió saját forrás rendszere elmozdulna egy olyan finanszírozási rendszertől, mely nagy részt a tagállami hozzájárulásokon alapul egy olyan finanszírozási rendszer felé, mely jobban tükrözné a tagállamok Unióját és Európa népeit.

Az EU adóharmonizációjában való haladás fokának fényében, három terület jöhet szóba: 1) táraságok bevételén alapuló adó, 2) az eredeti HÉA forrás 3) energetikai termékek adója A fenti esetekben, a polgárokra nehezedő fiskális nyomás nem nőne, mivel az EU adókulcsot ellensúlyozhatná a nemzeti költségvetésből befolyó ugyanezen adót érintő kulcs ezzel megegyező csökkentése, vagy más adók kulcsai csökkentése. Ez azért lenne lehetséges, mert az adózásból származó források részben helyettesítenék a tagállamok által rendelkezésre bocsátott GNI alapú jelenlegi befizetéseket, és nem hozzáadódnának ahhoz. És mivel a GNI alapú befizetések csökkennének, a tagállamok ugyanezen összeggel csökkenthetnék egyéb bevételi forrásaikat, anélkül, hogy ez fenyegetné a költségvetési egyensúlyt.

A Bizottságnak nem áll szándékában a közeljövőben új saját forrásra javaslatot tenni. A Bizottság elemzéseit és következtetései a 2004 nyara előtt elfogadásra kerülő saját forrásokról szóló jelentésében fogja benyújtani. E jelentés végkövetkeztetései függvényében, be lehetne indítani egy olyan eljárást, melynek célja egy új saját forrás alapjai megteremtésére, mely saját forrás középtávon felváltaná a tagállami hozzájárulás egy jelentős részét.

B. A költségvetési egyensúlyhiányok kiigazítása

Az Európai Unió egy olyan közösség, mely a szolidaritáson alapul. Költségvetésének egy része kifejezetten szolidaritási célokat szolgál, más részeit adott kiadási programok specifikus céljaira fordítják. Mindig is lesznek nettó haszonélvezői és nettó befizetői az EU költségvetésnek, még akkor is ha e politika előnyeit az Unió egészében együttesen érzékeli.

Mindazonáltal el kell ismerni, hogy bizonyos egyensúlyhiányok aggályokat okozhatnak. A túl nagy méretű egyensúlyhiány kiigazítása ezért szükségszerűnek tűnhet, azzal a feltétellel azonban, hogy azt szigorú határok közé szorítjuk

Be kell vezetni egy kiigazítási mechanizmust a túlzott negatív nettó egyensúlyhiányok kiigazítására és annak érdekében, hogy egyenlő elbánásban részesüljenek azon tagállamok, melyek hasonló kapacitással rendelkeznek az EU költségvetéshez való hozzájárulás szempontjából. Az 1980-as évek közepétől kezdve egyszer történt kiigazítás egyetlen tagállam részére, melyet az összes tagállam együttesen fizet. 2002 óta a négy tagállam e kiigazításban való részesedése eredeti finanszírozási arányuk 25%-ára lett lecsökkentve. A Bizottság egy olyan általános kiigazítási mechanizmus bevezetését javasolja, mely kiigazítaná az olyan költségvetési terhet mely túlzott egy adott tagország viszonylagos prosperitásához képest (mint ahogy azt az 1984. évi fontainebleau-i Európai Tanács végkövetkeztetésiben megállapította), másrészt megakadályozza, hogy a mechanizmus túlzottá váljon.

A bővítés egy további eredményeként, az egy tagállamra számított aktuális kiigazítás mértéke lényegesen nőni fog, következésképpen meg fogja emelni a többi tagállam számára a finanszírozási költséget és így valószínűleg túl fogja lépni az a célt, hogy kiigazítson egy adott költségvetési terhet, mely túlzott az adott tagország viszonylagos prosperitásához képest.

Amennyiben nem változtatunk a jelenlegi helyzeten, az azt jelentené, hogy egyetlen tagállam hasznára váló aránytalanság tovább nőne. A jelenlegi kiigazítás egyszerű eltörlése elfogadhatatlan lenne a tagállamok számára, és a hasonló jóléti szinten lévő tagállamok nettó egyenlegét sem vinné közelebb egymáshoz.

A jelenlegi mechanizmust felváltó általánosított helyesbítési mechanizmus célja tehát az lenne, hogy helyesbítse a megfelelő ,pénzügyi szolidaritás" előre meghatározott küszöbe feletti nettó hozzájárulásokat, mely küszöböt a bruttó nemzeti jövedelem százalékában állapítanak meg, a tagállam viszonylagos jóléte függvényében. A szolidaritásnak mindenképpen az Unió egyik alapelvének kell maradnia. Éppen ezért bármely módosított mechanizmus hatását olyan keretek között kell tartani, hogy elkerüljük a túlzott és igazságtalan fiskális terheket. A szolidaritás érdekében továbbá e mechanizmushoz minden tagállamnak hozzá kell járulnia.

Egy bizonyos számú paramétert meg kell határozni ahhoz, hogy egy ilyen mechanizmus megfelelően működjön, beleértve a számításba veendő kiadási és bevételi kategóriákat, azt a küszöböt, melyen felül a nettó költségvetési egyensúlyhiány kompenzálásra kerül, és az idevonatkozó finanszírozási szabályokat. Minden tagállamnak hozzá kell járulnia e mechanizmushoz.

A Bizottság e célból benyújtja részletes javaslatait a teljes pénzügyi csomag összefüggéseiben, mely javaslatok mind a bevételi, mind a kiadási kérdéseket érinteni fogják.

1. melléklet

Az igazgatási menedzsment alapelvei: kevesebb közvetlen irányítás, a megvalósítás hatékonyabb ellenőrzése, nagyobb költséghatékonyság

A Bizottság reformjának egyik alapvető elve az az, hogy a Bizottság főbb igazgatásai szervei a jövőben a Szerződés értelmében a politikák kidolgozására és nyomon követésére fognak összpontosítani. E politikák végrehajtását, úgy mint további európai szintű végrehajtási tevékenységeket egyéb e célra megfelelő testületekre fogják átruházni.

Alapvető fontosságú, hogy a Bizottság fő igazgatási szervein kívüli egyéb testületekre való hatáskör átruházás megfelelően legyen koordinálva. A hatáskör-átruházás kapcsán hozott legutóbbi határozatok azt mutatják, hogy a hatáskör-átruházással kapcsolatban növelni kell a koherenciát és egyszerűsíteni kell a kritériumokat. E célból, a Bizottság meg kívánja erősíteni az átfogó együttműködést, amennyiben a jövőben úgy határoz, hogy valamely cselekvés hatáskörét átruházza (a rendelkezésére álló eszközök valamelyike által, lásd: III.B. a kommunikációról). Ami azon cselekvéseket illeti, melyeket jelenleg külső/megbízott egységek végeznek el, a Bizottság lépcsőzetes megközelítést fog alkalmazni, mely lehetővé teszi számára, hogy a már meghozott határozatokat az új kerethez igazítsa.

Különböző eszközök állnak rendelkezésre e célból:

(1) A tagállamokkal való közös menedzsment vagy hatáskör-átruházás tagállami szervek részére. E tekintetben, az agrár- és kohéziós politika területén már értékes tapasztalataink vannak. E szemlélet folytatásának két fontos feltétele van: a) helyi szinten jelentős részvétel és b) regionális és tagállami programokkal való kiegészíthetőség

(2) Hatáskör-átruházás az alábbi testületek számára :

a) Hivatalok: a reform által, a Bizottság által létrehozott közigazgatási hivatalok. Napjainkig, e hivatalok olyan feladatok végrehajtásáért felelősek, melyek nem kapcsolódnak közvetlenül valamely programhoz és melyeknek nincs pontos határidejük. Előnyük az, hogy működési költségük alacsonyabb és nagyobb működési rugalmassággal rendelkeznek köszönhetően a különálló létszámtervnek és költségvetési tételeknek. A hivatalok a Bizottság közvetlen ellenőrzése alá tartoznak.

b) Ügynökségek: jelenleg különböző testületek tartoznak e kategóriába, melyek tevékenysége a vélemény- és javaslatbenyújtásától kezdve (pl.: Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) a vizsgálati jelentések benyújtásán keresztül (pl. Európai Tengerbiztonsági Ügynökség), olyan határozatok elfogadásáig terjed melyek kötelező erejűek a harmadik félre (pl. Belső Piaci Harmonizációs Hivatal ) A Bizottság a tagállamokkal együtt általában képviselve van ezen ügynökségekben, és amennyiben szükséges az érdekelt harmadik fél is jelen van. Ezen ügynökségek munkájába a Bizottság csak korlátozott mértékben avatkozik bele, azonban annak eredményéért teljes mértékben felelős. A végrehajtó hivatalok olyan a Bizottság felügyelete alá tartozó szervek, melyek jogállását egy tanácsi rendelet határozza meg [8].

[8] 2002. december 19-i 2003/58/EK tanácsi rendelet, HL., L 11, 2003.01.16., 1.o.

Mindezt négy irányvonal mentén kell újraértékelni:

(1) Az olyan végrehajtási jellegű programokból eredő feladatok irányítását, melyek meghatározott idejűek, át lehetne ruházni a végrehajtó hivatalok hatáskörébe. A megvalósítási mechanizmus ellenőrzését továbbra is a Bizottság fogja végezni.

(2) Egy a létező ügynökségekhez képest autonómabb ügynökség számításba vehető abban az esetben, ha nem kötelező erejű véleményezésre van szükség vagy ha az ügynökségre bízott feladat olyan cselekvéseket foglal magában, mely kívül esik a Bizottság közvetlen hatáskörén vagy amennyiben a Bizottság szerepe minimális. Néhány jelenleg létező ügynökség úgy végzi feladatát, hogy a Bizottság abban csak igen kis mértékben vesz részt, azonban az elvégzett feladat eredményéért teljes mértékben felelős. E helyzetet sürgősen felül kell vizsgálni.

(3) Számításba fogjuk venni egy olyan hivatal létrehozását, mely olyan új végrehajtási feladatokat fog ellátni, melyeknek nincs specifikus határideje, vagy pedig olyan előkészítő feladatokat, melyekre alapozva a Bizottság, hatáskörébe tartozó szabályozó határozatokat hozhat.

(4) Néhány jelenleg létező ügynökség úgy végzi feladatát, hogy a Bizottság abban csak igen kis mértékben vesz részt, azonban az elvégzett feladat eredményéért teljes mértékben felelős. E helyzetet sürgősen felül kell vizsgálni.

2. melléklet

ÜTEMTERV - Példa

>TABELPOSITION>