(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2024. május 17-én az alaprendelet 10. cikke alapján szubvencióellenes vizsgálatot indított az Indiából (a továbbiakban: érintett ország) származó, optikai szálakból álló kábelek behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2024. április 4-én az Europacable (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be. A panaszt a panaszos az alaprendelet 10. cikkének (6) bekezdése értelmében az optikai szálakból álló kábelekkel foglalkozó uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a támogatással és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A szubvencióellenes vizsgálat megindítása előtt a Bizottság értesítette az indiai kormányt (3), hogy megfelelő módon dokumentált panaszt érkezett be a Bizottsághoz, és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban konzultációra kérte fel az indiai kormányt. A Bizottság 2024. május 15-én konzultált az indiai kormánnyal. Mindazonáltal nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni.

(4)

A Bizottság 2024. december 16-án egy 2023. november 16-án közzétett, a dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítés útján indított vizsgálat nyomán (a továbbiakban: külön dömpingellenes vizsgálat) végleges dömpingellenes vámokat vetett ki és véglegesen beszedte az Indiából származó ugyanazon termék behozatalára kivetett ideiglenes vámokat (4). Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének e rendelet szerinti elemzése értelemszerűen megegyezik a külön dömpingellenes vizsgálat megállapításaival, mivel az uniós gazdasági ágazat, a mintában szereplő uniós gyártók, a figyelembe vett időszak és a vizsgálati időszak meghatározása mindkét vizsgálatban azonos.

(5)

A 2020. december 21-én közzétett, az eljárás megindításáról szóló értesítéssel megindított szubvencióellenes vizsgálat megindítását követően a Bizottság 2022. január 19-én kiegyenlítő vámot vetett ki a Kínából származó, optikai szálakból álló kábelek behozatalára (5).

(6)

Az optikai szálakból álló kábeleket a Kínából érkező behozatalt érintő dömpingellenes vizsgálatnak is alávetették. A Bizottság 2021. november 18-án végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából érkező behozatalra (6). A Bizottság 2023. augusztus 9-én a visszanyerésre vonatkozó vizsgálatot követően kiigazította ezeket a dömpingellenes vámokat (7).

(7)

A Bizottság az (EU) 2024/2724 bizottsági végrehajtási rendelettel (8) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az optikai szálakból álló kábelek behozatalára vonatkozóan.

(8)

Tekintettel arra, hogy – amint azt a (22) preambulumbekezdés leírja – nem került sor ideiglenes intézkedések bevezetésére, a Bizottság nem végezte el a vámok visszamenőleges hatályú beszedésével kapcsolatos, az alaprendelet 16. cikkének (4) bekezdése szerinti elemzést.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszosokat, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és az indiai hatóságokat, az ismert importőröket, felhasználókat és kereskedőket, valamint az érintettként ismert szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(10)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(11)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 27. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(12)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a hasonló termék vizsgálati időszak alatti legnagyobb uniós termelési és értékesítési volumene alapján választotta ki a mintát, amely jelentős földrajzi eloszlást is biztosított. A minta három uniós gyártóból állt. A mintában szereplő uniós gyártók a becsült teljes termelési volumen több mint 50 %-át és a hasonló termék Unión belüli becsült teljes értékesítés több mint 75 %-át képviselték. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Az ideiglenes mintával kapcsolatban nem érkezett észrevétel, és azt a Bizottság végleges mintaként megerősítette.

(13)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(14)

Egy független importőr sem nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség a mintavételre.

(15)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte az összes indiai exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte az Indiai Köztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(16)

Az érintett országban működő exportáló gyártók közül tizenegy nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. Az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság egy olyan, három exportáló gyártói csoportból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. A mintában szereplő exportáló gyártói csoportok a vizsgálati időszak alatt az optikai szálakból álló kábelek Indiából az Unióba irányuló teljes kivitelének több mint 80 %-át tették ki. A Bizottság az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdésével összhangban a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival.

(17)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintában szereplő exportáló gyártóknak, a mintában szereplő három uniós gyártónak és az ismert felhasználóknak. A Bizottság ugyanezeket a kérdőíveket az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (9). A Bizottság az uniós gazdasági ágazat makrogazdasági mutatóit kérő kérdőívet is küldött a panaszosnak.

(18)

A Bizottság az indiai kormánynak is küldött kérdőívet.

(19)

A Bizottság az indiai kormánytól, a mintában szereplő exportáló gyártóktól, a mintában szereplő uniós gyártóktól, a panaszostól és egy felhasználótól kapott válaszokat a kérdőívre.

(20)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a támogatás, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 26. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(21)

A támogatásra és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2022. október 1-jétől 2023. szeptember 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2020. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(22)

2025. január 17-én az alaprendelet 29a. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról a szándékáról, hogy nem vezet be ideiglenes intézkedéseket, és folytatja a vizsgálatot.

(23)

2025. március 18-án a Bizottság tájékoztatta az összes feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges kiegyenlítő vámot kívánt kivetni az Indiából származó, optikai szálakból álló kábelek behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A felek lehetőséget kaptak arra, hogy egy meghatározott határidőn belül észrevételeket tegyenek az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban.

(24)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően 2025. április 2-án érkeztek észrevételek.

(25)

A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Meghallgatásokra került sor az MP Birla csoport, a HFCL csoport és az STL csoport részvételével.

(26)

A Bizottság 2025. április 24-én újabb tájékoztatást nyújtott.

(27)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően 2025. április 25-én érkeztek észrevételek.

(28)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően az STL csoport előadta, hogy a vizsgálat nem volt átlátható, mivel a Bizottság az újabb tájékoztatóban nem foglalkozott az STL csoportnak az érdekelt felek végső tájékoztatással kapcsolatos észrevételeivel. Az STL csoport arra a következtetésre jutott, hogy az átláthatóság hiánya hatással volt a védelemhez való jogára.

(29)

A Bizottság nem értett egyet azzal az állítással, hogy a vizsgálat nem volt átlátható, és hogy ez bármilyen hatással lett volna az STL csoport védelemhez való jogára. Az érdekelt felek újabb tájékoztatásának célja nem az volt, hogy a Bizottság a végleges tájékoztatást követően az érdekelt felektől kapott valamennyi észrevétellel foglalkozzon, hanem az, hogy lehetőséget biztosítson az érdekelt feleknek arra, hogy a végleges tájékoztatást követően észrevételeket tehessenek a tényekben és megállapításokban bekövetkezett főbb változásokkal kapcsolatban. A Bizottság az STL csoport által az érdekelt felek végleges tájékoztatását követően benyújtott összes észrevételt figyelembe vette ezen végrehajtási rendeletben, különösen a (75), a (95), a (134), a (150) és a (197) preambulumbekezdésben. Ezért a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(30)

A vizsgált termék: önállóan beburkolt egymódusú optikai szálból vagy szálakból álló kábel védőburkolattal, az elektromos vezetéket tartalmazó is, csatlakozókkal is. Az alábbi termékek nem tartoznak ebbe a termékkörbe:

(31)

Az optikai szálakból álló kábelek optikai átviteli közegként használatosak távközlési hálózatokon: távolsági (long haul), nagyvárosi és hozzáférési hálózatokon.

(32)

Az érintett termék az Indiából származó, jelenleg a 8544 70 00 (TARIC-kódok: 8544 70 00 10 és 8544 70 00 91) alá tartozó vizsgált termék.

(33)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(34)

A Bizottság úgy határozott, hogy ezek a termékek ennek megfelelően az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló termékek.

(35)

A panaszban, az eljárás megindításáról szóló értesítésben és a Bizottság által összeállított kérdőívre adott válaszokban szereplő információk alapján a vélelmezett támogatásnyújtás vizsgálata az indiai kormány következő rendszereire terjedt ki:

(36)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő három exportáló gyártó esetében a Bizottság nem állapította meg gazdasági előny fennállását.

(37)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő három exportáló gyártó esetében a Bizottság nem állapította meg gazdasági előny fennállását.

(38)

Ezt a rendszert 2022-ben megszüntették. A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő három exportáló gyártó esetében a Bizottság nem állapította meg gazdasági előny fennállását.

(39)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő három exportáló gyártó esetében a Bizottság nem állapította meg gazdasági előny fennállását.

(40)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő három exportáló gyártó esetében a Bizottság nem állapította meg gazdasági előny fennállását.

(41)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő három exportáló gyártó esetében a Bizottság nem állapította meg gazdasági előny fennállását.

(42)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő három exportáló gyártó esetében a Bizottság nem állapította meg gazdasági előny fennállását.

(43)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártói csoport igénybe vette az M-SIPS-t.

(44)

India kormánya 2012-ben jelentette be a módosított különleges ösztönzőcsomag-rendszert (M-SIPS) (10) (a továbbiakban: 2012. évi M-SIPS-értesítés). A rendszer módosítására 2015-ben (11) (a továbbiakban: 2015. évi M-SIPS-értesítés) és 2017-ben (12) került sor (a továbbiakban: 2017. évi M-SIPS-értesítés).

(45)

A rendszert a 2012. évi M-SIPS-értesítésben felsorolt elektronikai termékek és tartozékok gyártói vehetik igénybe. A 2015. évi M-SIPS-értesítés a jogosultság körét kiterjesztette további elektronikai termékekre.

(46)

Az optikai szálakból álló kábelek gyártói jogosultak igénybe venni a rendszert. Az optikai szálakból álló kábelek gyártásához bemeneti anyagként szolgáló optikai szálak gyártói, valamint az optikai szálak gyártásához bemeneti anyagként szolgáló előformázott üveg gyártói szintén jogosultak.

(47)

A rendszer az Elektronikus és Információtechnológiai Minisztérium irányítása alá tartozik. A rendszer támogatást nyújt az új létesítményekbe való beruházáshoz vagy a meglévő létesítmények kapacitásának növeléséhez. A vissza nem térítendő támogatások összege a különleges gazdasági övezetekben végrehajtott, gépekbe és berendezésekbe történő beruházások 20 %-át, a nem kizárólagosan különleges gazdasági övezetekben zajló tőkebefektetéseknek pedig a 25 %-át teszi ki. Ezeket a támogatásokat az indiai kormány több részletben fizeti ki azt követően, hogy jóváhagyta a teljes összeget.

(48)

A pályázóknak online kell benyújtaniuk pályázatukat. A jóváhagyást követően a kedvezményezett a felmerült kiadásoknak megfelelő kifizetési kérelmeket nyújt be a kormánynak. A kormány a kedvezményezett részére e kifizetési kérelmek alapján fizeti ki az ösztönzőket. A rendszer létrehozásának idején a kifizetésekre évente került sor. A 2015. évi M-SIPS-értesítést követően a kifizetések negyedévente teljesíthetők.

(49)

A 2017. évi M-SIPS értesítés alapján a jelentkezési határidő 2018. december 31-én járt le. Az ösztönzőket a projekt jóváhagyásától számított öt éven belül kellett rendelkezésre bocsátani.

(50)

Az M-SIPS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett támogatást nyújt. Az M-SIPS keretében történő kifizetések az indiai kormány pénzügyi hozzájárulásai, mivel az indiai kormány közvetlen transzfert nyújt a kedvezményezett számára. Ezenkívül az M-SIPS keretében történő kifizetések gazdasági előnyhöz juttatják a kedvezményezettet, mivel a kedvezményezett az általa végrehajtott beruházás egy részéért kompenzációban részesül.

(51)

Az M-SIPS egyedinek is tekintendő, mivel a jogosultak körét jogszabály korlátozza a 3.3.1.1.2. szakaszban említett gyártókra, és ennek következtében az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján kiegyenlíthető.

(52)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány előadta, hogy az M-SIPS nem minősül kiegyenlíthető támogatásnak. Az indiai kormány különösen azt állította, hogy i. az M-SIPS nem minősül vissza nem térítendő támogatásnak, mivel részben a kedvezményezettnél felmerült költségeket téríti meg, ii. az M-SIPS nem juttatja gazdasági előnyhöz a kedvezményezettet, mivel nem nyújt a kereskedelmi forgalomban elérhetőnél nagyobb előnyt, és iii. az M-SIPS nem egyedi, mivel hatálya széles körű, hiszen az elektronikai gyártás teljes ágazatára kiterjed.

(53)

A Bizottság nem értett egyet az állítással, hogy az M-SIPS nem minősül kiegyenlíthető támogatásnak. Az első állítást illetően – miszerint az M-SIPS-t az indiai kormány fizette a kedvezményezettnél felmerülő beruházási költségeket részleges visszatérítésére – nem releváns annak megállapítása szempontjából, hogy az M-SIPS a kifizetett összegek erejéig vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulás-e vagy sem. A második állítást illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az M-SIPS keretében történő kifizetés következtében a kedvezményezett gazdasági előnyhöz jutott, mivel olyan beruházási költséget térítettek meg számára, amelyet egyébként viselnie kellett volna, tehát a kifizetés hozzájárult a kedvezményezett likviditásának javításához. A második állítást illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az M-SIPS egyedinek minősül, mivel az az elektronikai gyártás ágazatában működő vállalatokra korlátozódott, tehát a más gazdasági ágazatokban működő vállalatoknak nem állt rendelkezésére. Ezért a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(54)

A kiegyenlíthető támogatások összegének kiszámítása az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az indiai kormány által a kedvezményezetteknek juttatott összeg alapján történt, az érintett gazdasági ágazatban az ilyen beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra elosztva. A Bizottság a kiszámított és a vizsgálati időszakra vonatkozó összeget kiigazította az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, annak érdekében, hogy az tükrözze a pénzösszeg teljes időszakra vonatkozó értékét. Erre a célra a Bizottság a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat ítélte megfelelőnek.

(55)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az MP Birla csoport előadta, hogy a Bizottság által használt kereskedelmikamatláb-referenciaérték nem megfelelő. Konkrétabban: az MP Birla csoport azt állította, hogy i. a Bizottság által használt forrás fizetés ellenében hozzáférhető, és ezért a megfelelőség értékelése céljából nyilvánosan hozzáférhetőnek nem tekinthető, ii. a javasolt referenciaérték egy naptári évre (a 2023-as évre) vonatkozott, vagyis nem a vizsgálati időszakra, amely 2022. október 1-jétől és 2023. szeptember 30-ig tartott. A Birla csoport továbbá azzal érvelt, hogy az Indiai Központi Jegybank (RBI) (13) által közzétett adatok megfelelőbbek, tekintettel arra, hogy nyilvánosan hozzáférhetők, és lehetővé teszik a vizsgálati időszakra vonatkozó konkrét referenciaérték képzését. Az MP Birla csoport azt javasolta, hogy a referenciaértéket az egy naptól a három évig terjedő futamidőkre alkalmazandó, forrásköltségen alapuló hitelkamatláb (Marginal Cost of Fund Based Lending Rate, MLCR) átlagaként számítsák ki.

(56)

A Bizottság megvizsgálta az RBI-nek a Birla csoport által javasolt adatait. Jóllehet ha információk díjfizetés ellenében elérhetők, azt úgy kell tekinteni, hogy a szóban forgó információk az érdekelt felek rendelkezésére állnak, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy jelen esetben a rendelkezésre álló ingyenesen elérhető hivatalos adatok képezik a legmegfelelőbb forrást, mivel lehetővé teszik a vizsgálati időszakra vonatkozó konkrét referenciaérték képzését. A Bizottság ezért újraszámította a gazdasági előnyöket. A Bizottság megjegyezte, hogy a javasolt adatok nem tartalmazzák azt a felárat, amelyet a kereskedelmi bankok jellemzően az RBI által megállapított MCLR-en felül számítanak fel ügyfeleiknek. A Bizottság a referenciaértéket az egy évtől a három évig terjedő futamidőkre alkalmazandó MLCR átlagaként számította ki, mivel az ennél rövidebb futamidőket nem tekintette relevánsnak az állóeszközök vásárlásával összefüggésben.

(57)

Míg az MP Birla csoport ezt a rendszert az optikai szálakból álló kábelek gyártásának támogatására használta, a HFCL csoport, az STL csoport és az MP Birla csoport a bemeneti anyagok gyártásának támogatására is. Ezért a Bizottság a bemeneti anyagokhoz kapcsolódó gazdasági előny megfelelő összegét arányosítva elosztotta az optikai szálakból álló kábelek gyártói között, majd az (54) preambulumbekezdésben ismertetett módszer alapján felhasználta azt a kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámításához.

(58)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban a Bizottság ezt a támogatási összeget vagy az exportőr által gyártott, optikai szálakból álló kábelek (14) valamennyi típusának forgalmára, vagy adott esetben az exportőr által gyártott vizsgált termék vizsgálati időszak alatti forgalmára osztotta el (nevező), mivel a támogatás nyújtására nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján került sor.

(59)

Az MP Birla csoport előadta, hogy amikor a Bizottság az MP Birla csoporttal kapcsolatban álló bemenetianyag-beszállító, a Birla Furukawa Fibre Optics Private Ltd (a továbbiakban: Birla Furukawa) által az M-SIPS keretében élvezett gazdasági előnyt az MP Birla csoport exportáló gyártói között felosztotta, azt vélelmezte, hogy a gazdasági előny átadásra kerül. Az MP Birla csoport szerint ez ellentétes lenne az Egyesült Államok – Softwood Lumber IV. ügyben a vizsgálóbizottság által képviselt és a Fellebbezési Testület által megerősített (15) állásponttal, miszerint a vizsgálatot végző hatóságnak meg kell állapítania, hogy a bemenetianyag-gyártónak juttatott gazdasági előnyt valóban továbbadják, amennyiben a bemenetianyag-gyártók és a downstream feldolgozók a szokásos piaci feltételek mellett működnek. Az MP Birla csoport szerint a Birla Furukawa és az MP Birla csoport exportáló gyártói között érvényesített árak megfelelnek a szokásos piaci ár elvének, és az MP Birla csoport támogatta három exportáló gyártójának a vizsgálati időszakra vonatkozó vezetőtestületi határozatait, valamint a vizsgálati időszak alatt a más vevők felé felszámított árakkal való összehasonlítást.

(60)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy az MP Birla csoport által előadott érv összetéveszti a továbbadás kérdését a kapcsolatban álló vállalat által kapott támogatásnak az érintett termékhez való hozzárendelésével, amely pedig külön kérdés. Ha ugyanis egy fél (ebben az esetben a bemenetianyag-beszállító) kapcsolatban áll az exportáló gyártóval, a Bizottságnak nem kell elvégeznie az átadást érintő elemzést. Ehelyett – tekintettel a fennálló kapcsolatra – a Bizottságnak csupán a Birla Furukawa által kapott gazdasági előnyt kellett megfelelően az érintett termékhez rendelnie.

(61)

Másodszor, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt az (57) preambulumbekezdés kifejti – az alkalmazott felosztási kulcs megfelel a kapcsolatban álló bemenetianyag-beszállító által az exportáló gyártók részére értékesített bemenetianyag-volumennek. A Bizottság megítélése szerint azáltal, hogy a vállalatközi értékesítési volument használta fel felosztási kulcsként, a csoporton belül kapott támogatásokat megfelelően allokálta az érintett termékhez. A szóban forgó felosztási kulcsot egyetlen érdekelt fél sem vitatta.

(62)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy az MP Birla csoport által előterjesztett bizonyítékok nem voltak megbízhatóak és meggyőzőek annak értékelése tekintetében, hogy a kapcsolatban álló felek között érvényesített bemenetianyag-árak valóban megfeleltek-e a szokásos piaci ár elvének. Konkrétabban: a vezetőtestületek határozatai ugyan kitértek arra, hogy a Birla Furukawával lebonyolított ügyleteket „az uralkodó piaci áron szükséges végrehajtani”, a 2022–23-as pénzügyi év tekintetében ± 20 %-os, a 2023–24-es pénzügyi év tekintetében pedig ± 10 %-os árvariációt engedélyeztek. A szóban forgó variációk engedélyezése ellentmondott annak a kijelentésnek, miszerint az ügyleteket az uralkodó piaci árakon kellett volna lebonyolítani, tehát ellentmondott annak is, hogy a vállalatközi árak megfeleltek volna a szokásos piaci ár elvének. Ezenkívül a Birla Furukawa által jelentett árak összehasonlítását illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az MP Birla csoport nem bizonyította, hogy a független vevők felé felszámított árak a szokásos piaci árnak feleltek volna meg, és hogy megfelelő referenciamutatóként szolgáltak volna a kapcsolódó árakkal való összehasonlításhoz. Ezenkívül nem világos, hogy a Birla Furukawa értékesítési adataiból hogyan származtatták az egyrészről a BCL, a VTL és az UCL felé felszámított egységárakat, másrészről pedig az egyéb ügyfelek felé felszámított egységárakat. Konkrétabban: az MP Birla csoport által benyújtott összehasonlítás nem vette figyelembe, hogy a többi olyan vállalat között, amelyekkel az MP Birla csoport felé felszámított árakat összehasonlították, voltak – a Furukawa csoport részét képezve – más, a Birla Furukawa vállalattal kapcsolatban álló vállalatok is. Ez azt jelenti, hogy az MP Birla csoport a független vállalatok felé felszámított árait a kapcsolatban álló vállalatok és a független vállalatok áraival vegyesen hasonlította össze. Végezetül: a jelek szerint az MP Birla csoport önkényesen választotta ki a vizsgált termék bizonyos típusait, azokat választva ki, amelyek esetében az MP Birla csoport részére, illetve a más vállalatok részére történő értékesítések egységárai közötti különbség az MP Birla csoport által megfogalmazott érv szempontjából megfelelő volt. Következésképpen az MP Birla csoport nem szolgáltatott megbízható és meggyőző bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Birla Furukawa és az MP Birla csoport exportáló gyártói között érvényes árak megfeleltek volna a szokásos piaci ár elvének. A Bizottság éppen ezért elutasította ezt az állítást.

(63)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Bizottság azonosított és kijavított egy elírást a HFCL csoport és az STL csoport esetében feltüntetett támogatási mértékben.

(64)

A fent ismertetett rendszer esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

Módosított különleges ösztönzőcsomag-rendszer (M-SIPS)

(65)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártókból álló STL csoport és MP Birla csoport igénybe vette az IES-t. Ennek a rendszernek a kiegyenlítésére egy indiai grafitelektród-rendszereket érintő kiegyenlítő vámeljárásban (16) (a továbbiakban: a grafitelektród-rendszerekről szóló végleges rendelet) és különösen a (140)–(150) preambulumbekezdésben már sor került.

(66)

„A szállítás előtti és utáni, rúpiában nyújtott exporthitelhez kapcsolódó kamatkiegyenlítési rendszer”2015. április 1-jén lépett hatályba, és az Indiai Központi Jegybank (a továbbiakban: RBI) jelentette be 2016. február 11-én (17) (a továbbiakban: 2016. évi RBI-körlevél). Az IES eredetileg 2020. március 31-én járt volna le. A rendszert azonban több alkalommal meghosszabbították, többek között 2024. március 31-ig (18) (a továbbiakban: az IES végrehajtási időszakának meghosszabbításáról szóló értesítés), mely időszak lefedte a vizsgálati időszakot.

(67)

Az IES a termékek széles körének – köztük az optikai szálakból álló kábeleknek – exportja esetében elérhető, függetlenül az exportáló gyártó vagy a kereskedő-exportőr méretétől, valamint elérhető a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) által gyártott exportált termékek esetében is.

(68)

Az IES a Külkereskedelmi Főigazgatóság (DGFT) irányítása alá tartozó rendszer. A rendszer lehetővé teszi a jogosult exportőrök esetében a részt vevő bankoktól kapott hitelek után fizetett kamat egy részének ellentételezését, a 2016. évi RBI-körlevél 4. oldalának 2. pontjában foglaltak szerint. Az IES végrehajtási időszakának meghosszabbításáról szóló értesítés 3 %-os kamatkompenzációt állapított meg a bármely HR-soron exportáló, mkkv-nek minősülő gyártó-exportőrök, valamint 2 %-os kamatkompenzációt állapított meg a 410 HR-soron – többek között optikai szálakból álló kábeleket – exportáló gyártó-exportőrök és kereskedő-exportőrök számára, a 2016. évi RBI-körlevélben foglaltaknak megfelelően.

(69)

A részt vevő bankok kompenzációban részesülnek az Indiai Központi Jegybanktól annak érdekében, hogy a jogosult exportőrök esetében alacsonyabbak legyenek a kamatok. A kedvezmény a folyósítás napjától a visszafizetés napjáig vagy addig az időpontig vehető igénybe, amikor a kintlévő exporthitel esedékessé válik. Az IES azonban csak abban az időszakban áll a jogosult exportőrök rendelkezésére, amikor a rendszer hatályban van.

(70)

Amint azt a Bizottság a grafitelektród-rendszerekről szóló rendelet (146) preambulumbekezdésében már megállapította, az IES az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett támogatást nyújt, amelyet az együttműködő bankok a jogosult vállalatok esetében a (68) preambulumbekezdésben foglaltak szerint kamat-ellentételezés formájában kötelesek végrehajtani.

(71)

Továbbá, amint azt a Bizottság a grafitelektród-rendszerekről szóló rendelet (147) preambulumbekezdésében már megállapította, az IES jogilag az exportteljesítménytől függ, mivel a kamat-ellentételezés exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhető el – amint arra a (68) preambulumbekezdés kitér – és mivel csak az exportált termékekre vonatkozik. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető.

(72)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány előadta, hogy az IES három okból kifolyólag nem minősül kiegyenlíthető támogatásnak: i. az IES nem jár közvetlen transzferrel, mivel az indiai kormány csak a kamatcsökkentés egy részét téríti vissza a bankoknak. Az indiai kormány előadta továbbá, azt állította, hogy a hitelek nyújtása a bankok kizárólagos hatáskörébe tartozik; ii. az IES nem juttatja gazdasági előnyhöz a kedvezményezetteket, mivel az IES csak észszerű piaci szintekre igazítja ki a hitelfelvétel költségeit, és iii. az IES nem exportfüggő, mivel a kedvezményezetteknek nem kell konkrét exportcélokat teljesíteniük.

(73)

A Bizottság megjegyezte, hogy az IES-t már a grafitelektród-rendszerek ügyében is kiegyenlíthető támogatásnak minősítette. Az első állítást illetően megjegyzendő, hogy az IES pénzügyi hozzájárulásnak minősül, mivel az indiai kormány az együttműködő bankok részére visszatérítette azt a kamat-ellentételezést, amelyet a bankoknak az indiai kormány által meghatározott szabályok alapján az arra jogosult ügyfelek esetében kell alkalmazniuk. A második állítást illetően megjegyzendő, hogy az IES 2 %-os kamat-ellentételezést biztosít, mely összeget máskülönben a kedvezményezetteknek kellene megfizetniük. A harmadik állítást illetően megjegyzendő, hogy a Bizottság megítélése szerint ahhoz, hogy az IES exportfüggőnek minősüljön, nem szükséges exportcélokat feltárni. Amint azt a grafitelektród-rendszerekre vonatkozó rendelet már megállapította, a Bizottság az IES-t exportfüggőnek minősítette, mivel az ilyen jellegű hitelkamat-ellentételezés exportkötelezettség vállalása nélkül nem érhető el. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(74)

Az indiai kormány előadta továbbá, hogy az IES 2024. december 31-én megszűnt. Az STL csoport azt állította, hogy a rendszer 2024. június 28-i meghosszabbítása csak a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak (mkkv) minősülő exportőrökre terjedt ki, a nagyvállalatokra nem. Az indiai kormány és az STL csoport előadta, hogy mivel az exportáló vállalatok a jövőben nem részesülhetnek az IES előnyeiből, az IES-t nem szükséges figyelembe venni a kiegyenlítő vámok kiszámítása során.

(75)

A Bizottság megvizsgálta az STL csoport által benyújtott bizonyítékokat, vagyis az IES meghosszabbításáról szóló 2024. június 28-án, 2024. augusztus 31-én és 2024. szeptember 30-án kelt három kereskedelmi közleményt. A bizonyítékok azt mutatták, hogy a 2024. június 28-i meghosszabbítás valóban az mkkv-nek minősülő exportőrökre korlátozódott. A 2024. szeptember 30-i kereskedelmi közlemény 2024. december 31-ig hosszabbította meg az IES-t. A Bizottság megjegyezte, hogy az IES-t 2020 óta legalább nyolc alkalommal hosszabbították meg, beleértve az STL csoport által benyújtott három meghosszabbítást is. A vizsgálat során sem az indiai kormány, sem a mintában szereplő exportáló gyártók nem hivatkoztak az IES végleges megszüntetésére, és ennek következtében a Bizottságnak nem állt módjában ellenőrizni például azt, hogy a megszüntetés milyen hatással van azokra folyamatban lévő hitelekre, amelyek az IES keretében kamat-ellentételezésben részesülnek. Tekintettel továbbá arra, hogy korábban már számos alkalommal került sor meghosszabbításra, valamint tekintettel az új meghosszabbítás lehetőségével kapcsolatban a 2025. évi sajtóban fellelt hivatkozásokra (19), a Bizottság elutasította azt a kérést, hogy a kiegyenlítő vámok kiszámítása során az IES-t ne vegye figyelembe.

(76)

A támogatásban részesülő fél által megszerzett gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kedvezményes hitel tekintetében fizetendő kamatösszeg és a vállalat által az indiai pénzügyi piacon megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel tekintetében fizetendő összeg közötti különbözet (a jogszabály szerinti kamat-ellentételezés). A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a kiegyenlíthető támogatások összege megegyezik a vizsgálati időszakhoz kapcsolódó, az RBI által ellentételezett és így az STL csoport és az MP Birla csoport által megtakarított kamat összegével.

(77)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezt a támogatási összeget részarányosan szétosztotta a vizsgált terméknek a vizsgálati időszakban elért teljes exportforgalmára (ez volt a megfelelő nevező), tekintettel arra, hogy a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és odaítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint történt.

(78)

A fent ismertetett rendszer esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

Kamatkiegyenlítési rendszer exportfinanszírozáshoz

(79)

Az előzetes engedélyezési rendszer (AAS), az exportált termékek utáni vámok és adók elengedése (RoDTEP), valamint a beruházási javak exportösztönzési rendszere (EPCGS) a külkereskedelem fejlesztéséről és szabályozásáról szóló 1992. évi törvényen (Foreign Trade [Development and Regulation] Act 1992 [No. 22 of 1992], a továbbiakban: külkereskedelmi törvény) alapul, amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba. A külkereskedelmi törvény feljogosítja az indiai kormányt, hogy az export-import politikával kapcsolatban közleményeket adjon ki. Ezek összefoglalása a Kereskedelmi és Ipari Minisztérium által rendszerint ötévente kiadott és szükség szerint aktualizált úgynevezett külkereskedelem-politikai dokumentumokban (Foreign Trade Policy Documents) található.

(80)

Ebben az esetben a vizsgálati időszak szempontjából releváns külkereskedelem-politikai dokumentumok a következők: a 2015–2020-as dokumentum (a továbbiakban: 2015–2020. évi KPD) és a 2023-as dokumentum (20) (a továbbiakban: 2023. évi KPD). A 2015–2020. évi KPD 2015 áprilisában lépett hatályba, és eredetileg 2020. március 31-én vesztette volna hatályát. A Covid19-világjárvány miatt azonban 2023. március 31-ig meghosszabbították. A 2023. évi KPD 2023. április 1-jén lépett hatályba. Az indiai kormány a 2015–2020. évi KPD-re irányadó eljárásokat a 2015–20. évi eljárási kézikönyvben (a továbbiakban: 2015–2020. évi EK), a 2023. évi KPD-re irányadó eljárásokat pedig a 2023. évi eljárási kézikönyvben (21) (a továbbiakban: 2023. évi EK) tette közzé.

(81)

A vámvisszatérítési rendszer (DDS) a vámokról szóló 1962. évi törvény (Customs Act of 1962) 75. szakaszán, a központi fogyasztási adókról szóló 1944. évi törvény (Central Excise Act of 1944) 37. szakaszán, a pénzügyekről szóló 1994. évi törvény (Financial Act of 1994) 93A. és 94. szakaszán, valamint a vámok, központi fogyasztási adók és szolgáltatási adók visszatérítéséről szóló 1995. évi, 2006. évi és 2017. évi szabályzatok (Customs, Central Excise Duties and Service Tax Drawback Rules of 1995, 2006 and 2017) rendelkezésein alapul. A visszatérítés mértékét közzéteszik; e mértékek idővel módosultak.

(82)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártói csoport igénybe vette az RoDTEP-et. E rendszer esetében a kiegyenlítést a grafitelektród-rendszerekre vonatkozó rendelet (118)–(132) preambulumbekezdése már végrehajtotta.

(83)

A RODTEP-ről a 2015–2020. évi KPD 4. fejezete, 2023. április 1. óta pedig a 2023. évi KPD 4. fejezete rendelkezik.

(84)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(85)

Az igénybevételre jogosult vállalatok olyan termékek exportjával vehetik igénybe a RoDTEP rendszert, amelyek nem minősülnek a 2023. évi KPD 4.55. szakaszában foglalt jegyzék szerint kizárandó árunak, cikknek vagy kategóriának. E jegyzék szerint az optikai szálakból álló kábeleket nem zárták ki.

(86)

A rendszer keretében a jogosult vállalatok a visszatérítésben a FOB-paritáson számított érték bizonyos százalékos mértékében részesülnek, az exportált termék egységére vetített felső határig. A visszatérítés átruházható (elektronikus) elismervény formájában történik, amelyet a Közvetett Adók és Vámok Központi Tanácsa (Central Board of Indirect Taxes & Customs, CBIC) elektronikus főkönyvben tart nyilván. Az elektronikus elismervény felhasználható a vámtarifáról szóló 1975. évi törvény (Customs Tariff Act, 1975) első melléklete szerint importált áruk behozatalára vonatkozó vámok megfizetéséhez (alapvám).

(87)

A RODTEP mértékeit értesítések formájában teszik közzé. Az optikai szálakból álló kábelek esetében RoDTEP mértéke a vizsgálati időszakban a FOB-paritáson számított érték 1,5 %-a volt, 11,3 rúpia/kg (nettó tömeg) felső határ mellett. Az exportőrök a kettő közül az alacsonyabbra jogosultak.

(88)

A RoDTEP az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A RoDTEP keretében kiadott elektronikus elismervény útján rendelkezésre bocsátott összeg az indiai kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulást képez, tekintettel arra, hogy végső soron az áruk után fizetett behozatali vámok ellentételezésére szolgál, azaz csökkenti az indai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett a RODTEP keretében kibocsátott elektronikus elismervény révén az exportőr jut gazdasági előnyhöz, tekintettel arra, hogy a szóban forgó importvámot nem köteles megfizetni.

(89)

Továbbá, amint azt a grafitelektród-rendszerekre vonatkozó rendelet (125) preambulumbekezdése már megállapította, és amint az a 2023. évi KPD 4.54. szakaszából következik, a RoDTEP jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja értelmében egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül.

(90)

A rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem megengedhető vámvisszatérítési rendszernek, sem helyettesítő vámkedvezmény-rendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. mellékletének i) pontjában, II. mellékletében (a vámvisszatérítés meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámvisszatérítés meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt nem terheli kötelezettség a vámmentesen behozott termékek tényleges felhasználására a termelési folyamatban, és az elismervény összegét sem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Az elektronikus elismervények nem feltétlenül kapcsolódnak a nyersanyagokra ténylegesen kifizetett behozatali vámokhoz, és nem olyan vámelismervények, amelyeknek segítségével csak a nyersanyagok múltbeli vagy jövőbeli importjához kapcsolódó behozatali vámok ellentételezhetők. Nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártási folyamatban mely bemeneti anyagokat használták fel az exportált termékhez, illetve annak megerősítésére, hogy történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i) pontjának, valamint II. és III. mellékletének értelmében.

(91)

Ezenfelül a hét exportáló gyártó közül hat esetében az indiai kormány a tényleges bemeneti anyagok és ügyletek alapján nem végzett további vizsgálatot annak meghatározása érdekében, hogy történt-e túlfizetés. Az ellenőrző látogatás során a Bizottság érdeklődött az indiai kormánynál, hogy az kíván-e további vizsgálatokat végezni a szóban forgó rendszerrel és más rendszerekkel kapcsolatban, mely kérdésre az indiai kormány azt válaszolta, hogy nincsenek további tervei. A Bizottság ezért nem kérte fel az indiai kormányt, hogy végezze el a szóban forgó ügyletek további vizsgálatát. Az STL csoport egyik exportáló gyártója esetében az indiai kormány a vállalat kérésére ellenőrzést végzett e vizsgálat céljából. A szóban forgó ellenőrzési folyamat során alkalmazott eljárást illetően megjegyzendő, hogy az indiai kormány által az exportáló gyártó részére a helyszíni látogatás kapcsán küldött írásbeli értesítést több nappal azt követően adták ki, hogy az indiai kormány helyszíni látogatást tett az exportáló gyártónál, és az ellenőrzési jelentés dátuma megegyezik a bizottsági csoport indiai kormánynál tett ellenőrző látogatásának időpontjával. Az indiai kormány ellenőrzési jelentésének tartalmát illetően megjegyzendő, hogy a jelentésben bemutatott számítások a bemeneti anyagok és az export teljes mennyiségét vették figyelembe, de nem követték nyomon – és így nem is állapították meg – hogy mely tényleges (belföldi vagy importált) bemeneti anyagokat használták fel a tényleges exportált termékek előállításához.

(92)

A vizsgálat tehát megállapította, hogy az indiai hatóságok által végzett ellenőrzés nem volt elegendő a gazdasági előny kizárásához, és hogy a RoDTEP – úgy, ahogy a jelen ügyben alkalmazták – nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek.

(93)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével és 5. cikkével összhangban a Bizottság a kiegyenlíthető támogatások összegét a vizsgálati időszakban a kedvezményezettnek juttatott gazdasági előny alapján számította ki. Ebben a tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezettnek akkor származik gazdasági előnye, amikor igénybe veszi e rendszert. Ekkor az indiai kormány kiállított egy elektronikus elismervényt, amelyet az exportáló gyártók követelésként könyveltek el, és amelyet e vállalatok bármikor felhasználhatnak a behozatali vámok megfizetése vagy az elektronikus elismervény(ek) másik vállalatnak történő átadása céljából. Ez az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja alapján pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Attól fogva, hogy a vámhatóságok kiadják a kiviteli fuvarokmányt, az indiai kormány nem tagadhatja meg a támogatás nyújtását. A fentiek fényében, és mivel nem állt rendelkezésre az ennek ellenkezőjére utaló megbízható bizonyíték, a Bizottság indokoltnak tekintette a RoDTEP keretében megvalósuló gazdasági előnyöket úgy értékelni, mint a rendszer keretében a felülvizsgálati időszakban megvalósuló kiviteli ügyletek után az exportáló gyártók által kapott együttes összeget. A Bizottság a mintában szereplő mindhárom exportáló gyártói csoport által a vizsgált termékkel kapcsolatban bejelentett összes exportügylet alapján a RoDTEP keretében kapott összegeket vette figyelembe.

(94)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány előadta, hogy a RoDTEP esetében nem lenne szabad kiegyenlítést végrehajtani; ezt a HFCL és az STL is megerősítette, jóllehet ők maguk nem tettek kijelentéseket. Az indiai kormány konkrétabban azt adta elő, hogy i. a Bizottság nem számította ki, hogy került-e sor túlzott mértékű visszatérítésre, ii. az indiai kormány korábban bizonyítékokat nyújtott be – e bizonyítékok mibenlétét és benyújtásuknak időpontját nem adta meg –, amelyek azt támasztották alá, hogy a RoDTEP mértékei jóval alacsonyabbak az exportőrök által viselt adók és vámok tényleges szintjénél, és iii. az indiai kormány „kielégítő” ellenőrzési rendszerrel rendelkezik, amely magában foglalja a 2024. október 23-án bevezetett követelményt is, miszerint az exportőrök kötelesek éves RoDTEP-jelentéseket benyújtani az indiai kormánynak.

(95)

Az első állítást illetően a Bizottság megjegyezte, hogy nyomonkövetési rendszer hiányában az importált bemeneti anyagokat nem állt módjában összekapcsolni az exportált termékekkel, és ezért a szóban forgó importált bemeneti anyagokért fizetett vámokat nem állt módjában figyelembe venni a gazdasági előny kiszámítása során. A második állítást illetően megjegyzendő, hogy a Bizottság ismét ellenőrizte az indiai kormány által benyújtott bizonyítékokat, különösen a (91) preambulumbekezdésben említett ellenőrzési jelentést. A bizonyítékok azt mutatták, hogy az indiai kormány által a jelentés elkészítéséhez felhasznált aktákat – melyek között több munkalap is volt – az indiai kormány nem ellenőrizte a helyszínen, mivel az ellenőrző látogatást követő napokban kérte be azokat az exportáló gyártótól. A Bizottság ezért a szóban forgó ellenőrizetlen adatokat nem tekintette megbízhatónak. A harmadik állítást illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az új jelentéstételi kötelezettséget több mint egy évvel a vizsgálati időszak vége után vezették be, tehát jelen ügyben nem használható fel az adatok ellenőrzésére. Ennek következtében a Bizottság a kapott vámvisszatérítés teljes összegét túlzott mértékű visszatérítésnek tekintette. Ezért a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(96)

Az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezt a támogatási összeget részarányosan szétosztotta a vizsgált terméknek a mintában szereplő exportáló gyártók három csoportja által a vizsgálati időszakban elért teljes exportforgalmára (ez volt a megfelelő nevező), tekintettel arra, hogy a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és odaítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint történt.

(97)

A fent ismertetett rendszer esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

Az exportált termékek utáni vámok és adók elengedése (RoDTEP)

(98)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt a HFCL csoport, az STL csoport és az MP Birla csoport igénybe vette az AAS-t. Ennek a rendszernek a kiegyenlítésére az Indiát érintő több kiegyenlítővám-eljárásban sor került, többek között a grafitelektród-rendszerekről szóló rendelet (28)–(55) preambulumbekezdésében, a rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékekről szóló rendelet (22) (126)–(153) preambulumbekezdésében, a polietilén-tereftalátokról szóló rendelet (23) (39)–(61) preambulumbekezdésében, valamint a rozsdamentes rúdacélról szóló rendelet (24) (40)–(60) preambulumbekezdésében.

(99)

A rendszer részletes leírása a 2015–2020. évi KPD és a 2023. évi KPD 4. fejezetében, valamint a 2015–2020. évi EK és a 2023. évi EK 4. fejezetében található.

(100)

A 2023. évi KPD 4.05. bekezdése értelmében előzetes engedély adható ki a gyártó-exportőrök vagy a támogató gyártókhoz kapcsolódó kereskedő-exportőrök számára.

(101)

Előzetes engedély adható tényleges exportra, közbenső szállításra, bizonyos áruk szállítására és kváziexportra.

(102)

A kérelmezőknek olyan engedélyt kell kérelmezniük, amely lehetővé teszi a vámmentes bemeneti anyagok behozatalát, és a szóban forgó behozatal volumene nem haladhatja meg az exportált termékek előállításához felhasznált bemeneti anyagok mennyiségét. Különböző típusú engedélyek léteznek, különösen a következők.

(103)

Először is léteznek a SION-alapú engedélyek. A Külkereskedelmi Főigazgatóság ágazati szintű szabványos nyersanyag-végtermék normákat (Standard Input-Output Norm, SION) tesz közzé. A SION az egy adott termék egységének gyártásához szükséges bemenetianyag-mennyiségeket írja elő. A SION-okat a normákért felelős bizottság (Norms Committee) állapítja meg, amely az adott terület tudósaiból és szakértőiből álló tárcaközi szakértői testület. A SION-okat az exporttámogatási tanácsok, más hatóságok és az érintett termékek gyártói által benyújtott információk alapján állapítják meg.

(104)

Másodszor, léteznek önbevalláson vagy saját megerősítésen alapuló engedélyek. A kérelmezők akkor pályázhatnak ilyen típusú engedélyekre, ha sem SION-ok, sem pedig ad hoc normák nem érhetők el a számukra, vagy ha SION-ok elérhetők ugyan, de az exportőr további bemeneti anyagokat kíván felhasználni a gyártási folyamat során. Ilyen esetekben – a SION-okkal ellentétben – az AAS-engedélyeket a kérelmező egyéni fogyasztási normái alapján adják meg. A kérelmező egy okleveles mérnök (chartered engineer) által hitelesített kérelmet nyújt be a normákért felelős bizottsághoz, melyben részletesen ismerteti az importálni kívánt bemeneti anyagokat és a vállalatnak az adott bemeneti anyagokhoz kapcsolódó – és okleveles könyvvizsgáló (chartered accountant) által hitelesített – fogyasztási normáit. A normákért felelős bizottság általi vizsgálatot és jóváhagyást követően a szóban forgó normákat ad hoc normák formájában teszik közzé. A saját megerősítésen alapuló engedélyek esetében a regionális hatóságok anélkül is kiadhatnak AAS-engedélyeket, hogy a normákat a normákért felelős bizottság megerősítené azokat. Ilyen engedély azonban csak az engedélyezett gazdálkodói (Authorised Economic Operator, a továbbiakban: AEO) tanúsítványok jogosultjainak adható ki, akik jellemzően igazolt múlttal rendelkező, elismert exportőrök. A saját megerősítésen alapuló engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell egy okleveles mérnök által kiállított tanúsítványt is.

(105)

Az AAS-engedélyek feltüntetik az importtámogatást és az exportkötelezettséget. Az importált bemeneti anyagok nem ruházhatók át, és azokat az adott exporttermék előállításához kell felhasználni. A kérelmezők akkor nyújthatják meg az engedély iránti kérelmüket, ha az exportkötelezettség az engedélyben felsorolt minden egyes termékre vonatkozik. Amennyiben az exportált termékre vonatkozóan léteznek SION-ok vagy ad hoc normák, a kérelmezők abban az esetben nyújthatnak be engedély iránti kérelmet, ha az engedély jogosultja az engedélyben felsorolt exportált termékek bármely kombinációjának kivitelével teljesítheti az exportkötelezettséget.

(106)

Az engedélyek jogosultjainak 12 hónap áll rendelkezésükre a bemeneti anyagok behozatalára, és 18 hónap a gyártott termékek kivitelére. Az indiai kormány az engedély jogosultjának kérésére meghosszabbíthatja e határidőket.

(107)

Az AAS-engedély jogosultjának jogszabályban előírt kötelezettsége, hogy az indiai hatóságok általi ellenőrzés céljából – és a 2023. évi EK 4.51. fejezetének megfelelően – „a vámmentesen importált/belföldről beszerzett áruk felhasználásáról valósághű és megfelelő nyilvántartást” vezessen meghatározott formátumban (az úgynevezett 4H. függelék). Független okleveles könyvvizsgálónak kell igazolnia, hogy a 4H. függelékben megadott információk megfelelnek a valóságnak.

(108)

Az indiai jogszabályok tiltották azt, hogy az AAS keretében bejelentett exportügyletek a RoDTEP vagy a DDS alapján kedvezményekben részesülhessenek.

(109)

A mintában szereplő exportáló gyártók SION-alapú engedélyeket, önbevalláson alapuló engedélyeket vagy saját megerősítésen alapuló engedélyeket használtak.

(110)

A Bizottság megvizsgálta továbbá, hogy az indiai kormány hatékony ellenőrzési rendszert vagy eljárást vezetett-e be és alkalmaz-e annak megerősítésére, hogy mely bemeneti anyagokat és milyen mennyiségben használtak fel az exportált termék előállításához.

(111)

A Bizottság több engedély, illetve több exportált optikai szálakból álló kábel esetében ellenőrizte a SION és a vállalati alapú normák pontosságát a bemeneti anyagok mennyiségének és az exportált gyártott termékeknek az összevetése céljából. Az ellenőrzés kimutatta, hogy az optikai szálaknak a SION-ban vagy a vállalati szabványokban meghatározott mennyisége több esetben is megfelelt az exportáló gyártó anyagjegyzékében feltüntetett optikaiszál-mennyiségnek. Egy esetben azonban az anyagjegyzékben feltüntetett mennyiség körülbelül 89 %-kal magasabb volt az engedélyben meghatározott mennyiségnél. A többi bemeneti anyag esetében az eltérések jelentősek voltak. Például egy vállalati szabványokon alapuló engedély esetében a fekete nagy sűrűségű polietilén (HDPE) bemeneti anyagnak az anyagjegyzékben feltüntetett mennyisége közel 2 500 %-kal magasabb volt az engedélyben meghatározott mennyiségnél. Az ellenőrző látogatás során az exportáló gyártók kifejtették, hogy az optikai szálaktól eltérő bemeneti anyagokat érintő eltérések annak tudhatók be, hogy az engedélyben felsorolt exportált termékek valójában nagyszámú gyártott és exportált tényleges termék kosarát alkották.

(112)

A vizsgálat azonban feltárta, hogy a (111) preambulumbekezdésben ismertetett mechanizmusok célja a mennyiségek egyeztetése, de nem céljuk annak biztosítása, hogy az importált bemeneti anyagokat ténylegesen, fizikailag beépítsék az exportált árukba.

(113)

A vizsgálat továbbá feltárta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók igen kevés engedély esetében nyújtottak be kérelmet az indiai kormányhoz a szóban forgó engedélyek lezárása iránt azután, hogy e vállalatok úgy ítélték meg, hogy teljesítették az exportkötelezettségeiket. A kérelem tartalmazta a kitöltött 4H. függeléket. A 4H. függelék célja, hogy bemutassa az importált bemeneti anyagok mennyiségének és az exportált áruk volumenének összesítését. Az említett 4H. függelékeket korábban kitöltő exportáló gyártók a beszerzési nyilvántartást használták az AAS keretében importált bemeneti anyagok nyilvántartására, és egy nyomon követésre szolgáló belső fájllal rögzítették az egyes engedélyek alapján történő kiviteleket. Az AAS keretében az indiai kormány engedélyének jogosultjának a behozatali mennyiségeket az exporttermékek mennyiségéhez kell igazítania az engedélyekben előírt normák figyelembevételével, mely engedélyek – amint arról a (103) és (104) preambulumbekezdés említést tesz – alapulhatnak SION-on, önbevalláson vagy saját megerősítésen. Az indiai kormány azonban még nem zárta le ezeket az engedélyeket, tehát azokat hivatalosan nem ellenőrizte. Az összes többi engedély esetében az exportáló gyártók nem rendelkeztek hozzáférhető 4H. függelékekkel. Ezért – tekintettel arra, hogy az exportáló gyártók csak korlátozott számban töltötték ki a 4H. függelékeket, és hogy az indiai kormány az igen kis számú kitöltött 4H. függelék ellenőrzését nem végezte el – a Bizottságnak nem állt módjában ellenőrizni, hogy az indiai kormány vezetett-e be és alkalmaz-e olyan rendszert vagy eljárást, amellyel megerősíthető, hogy mely bemeneti anyagokat és milyen mennyiségben használták fel az exportált termék előállításához.

(114)

Ezen túlmenően az ellenőrző látogatás során a mintában szereplő exportáló gyártók egyike kifejtette, hogy az exportált termékeket egy adott engedélyhez rendelik, ha a szóban forgó terméknek az exportszámlán szereplő megnevezése besorolható az engedély hatálya alá tartozó termékkosárba. Ez azt jelenti, hogy a hozzárendelést nem annak alapján végzik el, hogy egy adott exportált termékben ténylegesen felhasználták-e az importált bemeneti anyagok tényleges tételeit. Az AAS tehát nem alkalmas annak megakadályozására, hogy az exportáló gyártók az importált bemeneti anyagokat belföldön előállított bemeneti anyagokkal helyettesítsék a gyártási folyamat során.

(115)

A mintában szereplő másik exportáló gyártó jelezte, hogy a belföldön előállított bemeneti anyagok ugyanolyan jellemzőkkel rendelkeznek, mint az importált bemeneti anyagok, ezért elfogadható gyakorlat lenne az optikai szálakból álló kábelek esetén az importált bemeneti anyagoknak belföldön előállított bemeneti anyagokkal való helyettesítése. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem kért engedélyt az indiai kormánytól ilyen helyettesítés elvégzésére, amelyhez az indiai kormány által végzett értékelésre lett volna szükség.

(116)

A vizsgálat azt is feltárta, hogy az indiai kormány addig nem végzett ellenőrzést, amíg a mintában szereplő három exportáló gyártói csoport nem nyújtott be konkrét ellenőrzési kérelmeket a jelenlegi szubvencióellenes vizsgálat vonatkozásában. Az indiai kormány ennek nyomán az STL csoport egy exportáló gyártóját és az MP Birla csoport két exportáló gyártóját ellenőrizte. Az indiai kormány a HFCL csoport ellenőrzést nem végezte el.

(117)

Az indiai kormány ellenőrző látogatása során az indiai kormány benyújtotta az említett három exportáló gyártóra vonatkozó ellenőrzési jelentéseit, melyekre a (116) preambulumbekezdés hivatkozik. Ezek az ellenőrzési jelentések 2024. december 10-i keltezésűek voltak, mely időpont azon napok egyike, amikor a Bizottság ellenőrző látogatásokat tett az indiai kormánynál a jelenlegi szubvencióellenes vizsgálat keretében. Az indiai kormánynál tett ellenőrző látogatás során a Bizottság érdeklődött, hogy az indiai kormány kíván-e további vizsgálatokat végezni, mely kérdésre az indiai kormány azt válaszolta, hogy nincsenek további tervei.

(118)

Az indiai kormány ellenőrzési eljárását illetően megjegyzendő, hogy az egyik esetben az indiai kormány e-mailben értesítette az érintett exportáló gyártót az ellenőrző látogatásról ugyanazon a napon, amikor az indiai kormány általi ellenőrző látogatásra sor került. Ezenkívül az indiai kormány által az ellenőrző látogatás során ellenőrizendő releváns információkat alátámasztó bizonyítékokat csak az ellenőrző látogatást követően küldték meg az indiai kormány részére. Egy másik esetben, noha az indiai kormány arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az indiai kormány vizsgálatot végző szakembere a látogatást követően nem kommunikált a vállalattal, az indiai kormány által az ellenőrzési jelentés elkészítéséhez felhasznált bizonyítékok tartalmaztak olyan képernyőképeket is, amelyek az indiai kormány ellenőrző látogatása után 15–17 nappal készültek.

(119)

Az érdemi tartalmat illetően megjegyzendő, hogy az ellenőrzési jelentések nem hivatkoztak semmilyen olyan bizonyítékra, amely azt támasztotta volna alá, hogy azokat a bemeneti anyagokat, amelyek esetében a behozatali vámot elengedték, az exportált termékek gyártási folyamatához használták fel, vagy azt, hogy az exportáló gyártók nyomon követték, hogy a tényleges behozatal fizikailag beépült-e a ténylegesen exportált áruba. Arra sem volt bizonyíték, hogy az ellenőrzés kiterjedt volna az importált bemeneti anyagok belföldi előállítású bemeneti anyagokkal való helyettesítésére.

(120)

Az indiai kormány ellenőrzési rendszerének a (117)–(119) preambulumbekezdésben ismertetett eljárása és tartalma tehát arra enged következtetni, hogy a szóban forgó rendszer vagy eljárás a kitűzött cél elérése szempontjából nem eredményes. Először is, az indiai kormány nem zárta le az összes AAS-engedélyt, ami azt jelenti, hogy nem ellenőrizte a lehető legnagyobb mértékben a szóban forgó importált bemeneti anyagokat és exportált termékeket. Másodszor, az indiai kormány nem minden exportőrnél tett ellenőrző látogatást, hanem a háromból csak kettőnél, és akkor is a szóban forgó exportőrök kifejezett kérésére, a folyamatban lévő kiegyenlítővám-eljárásra tekintettel. Harmadszor, még az elvégzett ellenőrzési eljárások is arra engedtek következtetni, hogy nem volt olyan bizonyíték, amely azt támasztotta volna alá, hogy az indiai kormány ténylegesen bekérte és ellenőrizte az exportőrök által benyújtott nyers adatok alapjául szolgáló bizonyítékokat.

(121)

A Bizottság arra is törekedett, hogy ellenőrizze az exportáló gyártók képességét arra, hogy számviteli rendszerükben bizonyítani tudják, hogy a ténylegesen importált bemeneti anyagok fizikailag beépültek-e az exportált áruk gyártási folyamatába.

(122)

A mintában szereplő exportáló gyártók egyik csoportja nem tudta belső rendszerét használni arra, hogy nyomon kövesse az importált bemeneti anyagoknak az exportált optikai szálakból álló kábelekbe történő fizikai beépítését.

(123)

A mintában szereplő másik két exportáló gyártói csoport esetében a mintában szereplő exportáló gyártók által használt belső rendszerek korlátai miatt a Bizottság csak jelentéktelen mennyiségű importált bemeneti anyagból tudott mintát venni, és megkísérelte azt az exportált árukig bezárólag nyomon követni. A szóban forgó ellenőrzési folyamat tehát nem hozott reprezentatív eredményt.

(124)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az indiai kormány által alkalmazott ellenőrzési rendszer nem volt hatékony és észszerű annak biztosításához, hogy az AAS keretében behozott bemeneti anyagok kapcsán elengedett behozatali vámot ténylegesen az exportált termék előállításához használták-e fel. Hasonlóképpen, a mintában szereplő exportáló gyártók maguk sem tudták bizonyítani, hogy az importált bemeneti anyagokat az exportált termékek előállításához használták fel. Mivel az indiai kormány jelezte, hogy nem kíván további ellenőrzéseket végezni, a Bizottság fenntartotta következtetéseit.

(125)

A korábbi ügyekkel összhangban és az előző szakaszban ismertetett megállapításokra tekintettel a szóban forgó rendszer szerinti behozatalivám-mentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősül. Az indiai kormány részéről pénzügyi hozzájárulást jelent, hiszen az indiai kormány lemond egyébként esedékes vámbevételéről és a vizsgált exportőröknek kedvezményt juttat, mivel javítja likviditásukat.

(126)

Ezen túlmenően az AAS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő. Exportra vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül a rendszer keretében egyetlen vállalat sem juthat gazdasági előnyhöz.

(127)

A jelen ügyben az AAS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, valamint II. és III. melléklete értelmében nem tekinthető sem megengedhető vámvisszatérítési rendszernek, sem helyettesítő vámkedvezmény-rendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. mellékletének i) pontjában, II. mellékletében (a vámvisszatérítés meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámvisszatérítés meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. Amint azt a (110)–(124) preambulumbekezdés megállapítja, az indiai kormány nem alkalmazott hatékony és észszerű ellenőrzési rendszert vagy eljárást annak igazolására, hogy felhasználtak-e – és ha igen, milyen mennyiségben – bemeneti anyagokat az exportált termék előállítása során (az alaprendelet II. mellékletének (4) és (5) bekezdése, pót-vámvisszatérítési rendszerek esetében az alaprendelet III. mellékletének II (2) bekezdése). Továbbá – a (111) preambulumbekezdésben említett hiányosságok ellenére is – a SION-ok és a vállalati alapú normák célja az összmennyiségek megfeleltetése, ugyanakkor nem tekinthetők a tényleges fogyasztás ellenőrzésére szolgáló rendszernek, mivel nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a tényleges exporttermékek gyártása során a tényleges importált bemeneti anyagokat helyettesítik-e belföldi bemeneti anyagokkal. Tekintettel az alaprendelet II. mellékletének 5. pontjára és III. melléklete II.3. pontjára – és annak ellenére, hogy az indiai kormány két exportáló gyártónál végzett ellenőrzéseket – az ellenőrzések nem erősítették meg, hogy a ténylegesen importált bemeneti anyagokat felhasználták volna az exportárukban.

(128)

A rendszer ezért kiegyenlíthető.

(129)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány vitatta az ellenőrzési rendszerének hatékonyságára vonatkozó bizottsági következtetést. Konkrétabban: az indiai kormány előadta, hogy a Bizottságnak nem lenne szabad negatív következtetéseket levonnia abból a tényből, hogy az ellenőrzést az exportáló gyártók kérelmezték.

(130)

A Bizottság megjegyezte, hogy a (116) preambulumbekezdés csupán azt állapította meg, hogy az indiai kormány nem végzett ellenőrzést egészen addig, amíg az exportáló gyártók a jelenlegi szubvencióellenes vizsgálat céljából nem kérték azt. A Bizottságnak az ellenőrzési rendszer hatékonyságára vonatkozó következtetése nem ezen a tényen alapult; a következtetés levonására a (120) preambulumbekezdésben ismertetett részletek alapján és a (117)–(119) preambulumbekezdésben ismertetett érvek alapján került sor. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(131)

Az AAS-re vonatkozó fenti következtetés fényében az elengedett vámok teljes összege az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjával összhangban kiegyenlíthető támogatásnak minősül. Az exportáló gyártók által fizetett kérelmezési díjak levonásra kerültek.

(132)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezeket a támogatási összegeket részarányosan szétosztotta a vizsgált terméknek az egyes exportáló gyártók által a vizsgálati időszakban elért teljes exportforgalmára (ez volt a megfelelő nevező), tekintettel arra, hogy a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és odaítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint történt.

(133)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a HFCL csoport és az indiai kormány (amelynek érveit az STL csoport támogatta) először is előadta, hogy a WTO Fellebbezési Testület által az EU-PET (Pakisztán) ügyben készített jelentésével (25) összhangban a Bizottság köteles az exportáló gyártók nyilvántartásai alapján meghatározni a többlet-vámvisszatérítést, még akkor is, ha az indiai kormány ellenőrzési rendszerét nem találja hatékonynak. Másodszor, a HFCL csoport a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodásra hivatkozva előadta, hogy csak az importköltségek túlzott mértékű visszatérítése kiegyenlíthető, továbbá hogy a behozatal helyettesíthető azonos minőségű és azonos jellemzőkkel rendelkező hazai piaci bemeneti anyagokkal, és számadatokat nyújtott be annak alátámasztására, hogy a HFCL csoport esetében nem került sor túlzott mértékű visszatérítésre. Harmadszor, a HFCL csoport azt is előadta, hogy a WTO Fellebbezési Testülete által az EU-PET (Pakisztán) ügyben készített jelentésből levezethető, hogy a Bizottságnak a rendelkezésre álló tényeket kellett volna felhasználnia annak kiszámításához, hogy történt-e túlzott mértékű visszatérítés, különös tekintettel az ellenőrző látogatás során végzett nyomonkövethetőségi elemzésre, az ellenőrző látogatás során begyűjtött anyagjegyzékekre, valamint azokra az adatokra, amelyeket a HFCL csoport a vizsgált termék gyártásához szükséges optikai szálak minimális felhasználására vonatkozóan a hiánypótlásra felszólító második levélre adott válaszában közölt.

(134)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kiegyenlíthető összeg meghatározásához következtetéseit a vizsgálat során ellenőrzött tényekre alapozta. A Bizottság az alaprendelet II. mellékletének 6. pontjával összhangban megvizsgálta, hogy az importált bemeneti anyagokat fizikailag beépítették-e az exportált termékbe. E célból – és amint azt a (110)–(124) preambulumbekezdés leírja – a Bizottság többek között értékelte az ellenőrzési rendszert, a behozatal belföldi termékekkel való esetleges helyettesítését és a mintában szereplő exportáló gyártók számviteli rendszereinek nyomonkövetési képességét, valamint összevetette az engedélyekben szereplő gyártási recepteket az anyagjegyzékekkel. A Bizottság tehát a vizsgálat során összegyűjtött tényeket használta fel annak megállapítására, hogy az importált bemeneti anyagokat fizikailag beépítették-e az exportált termékekbe. A levont következtetések ((127) preambulumbekezdés) szerint nem volt bizonyíték arra, hogy a behozatalt fizikailag beépítették volna az exportált termékbe, és ennek eredményeként a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi ügyben a többlet-vámvisszatérítés mértéke az elengedett behozatali vámok teljes összege. A Bizottság megjegyzi, hogy hasonló következtetésre jutott a rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékek ügyében is. Továbbá – amint azt ezen preambulumbekezdés már kifejtette – a Bizottság kiegyenlítette a többlet-vámvisszatérítést. A Bizottság a (115) preambulumbekezdésben a helyettesítés kérdését is megvizsgálta. A Bizottság ezért elutasította az állításokat.

(135)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a HFCL csoport előadta, hogy a Bizottság megállapításai nem voltak összeegyeztethetők a WTO Fellebbezési Testülete által az EU-PET (Pakisztán) ügyben készített jelentés nyomán egyes korábbi ügyekben tett megállapításokkal. A HFCL csoport megjegyezte, hogy a PET-ügyben (India) a Bizottság a túlzott mértékű visszatérítést a tényleges felhasználás és a standard input-output normák (SION) különbözeteként számította ki. A HFCL csoport előadta továbbá, hogy a Bizottság által a rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékekkel kapcsolatos ügyben tett megállapításai a szóban forgó ügyben nem relevánsak, mivel a rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékek ügyében i. nem állt fenn szoros kapcsolat az importált bemeneti anyagok és az exportált termékek között, ii. az importált anyagokat a vizsgált terméktől eltérő termékekben is fel lehetett használni, és iii. a túlzott mértékű visszatérítés kiszámítására nézve nem nyújtottak be bizonyítékot.

(136)

A Bizottság nem értett egyet az állítással. A polietilén-tereftalátok (India) ügyéhez és a rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékek ügyéhez hasonlóan a Bizottság ezúttal is a (134) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint számította ki a túlzott mértékű visszatérítést. A rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékek ügyéhez hasonlóan – ahol a Bizottság nem tudott kapcsolatot megállapítani az importált bemeneti anyagok és az exportált termékek között – a Bizottság a vizsgálat során gyűjtött tények alapján ezúttal sem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az importált bemeneti anyagokat fizikailag beépítették volna az exportált termékekbe. Ezért a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(137)

A fent ismertetett rendszer esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

Előzetes engedélyezési rendszer (AAS)

(138)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő három csoport mindegyike igénybe vette a DDS-t. Ennek a rendszernek a kiegyenlítésére az Indiát érintő több kiegyenlítővám-eljárásban már sor került, többek között a grafitelektród-rendszerekről szóló (92)–(116) preambulumbekezdésében, a rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékekről szóló rendelet (154)–(173) preambulumbekezdésében, a gömbgrafitos öntöttvasról szó rendelet (26) (103)–(132) preambulumbekezdésében, a polietilén-tereftalátokról szóló rendelet (27) (39)–(61) preambulumbekezdésében, valamint a rozsdamentes rúdacélról szóló rendelet (28) (61)–(76) preambulumbekezdésében.

(139)

A felülvizsgálati időszakban alkalmazandó jogalap a vámok és a központi jövedéki adó visszatérítéséről szóló 1995. évi szabályzatnak (29) a 2006-os módosítás (30) szerinti változata (a továbbiakban: 1995. évi DDS-szabályzat) volt, amely helyett később elfogadták a vámok és a központi jövedéki adó visszatérítéséről szóló 2017. évi szabályzatot (31) (a továbbiakban: 2017. évi DDS-szabályzat), amely 2017. október 1-jén lépett hatályba.

(140)

A kormány a 95/2018. sz. értesítésben és a 07/2020. sz. értesítésben több módosítást is végrehajtott, többek között a mértékekre vonatkozóan. A vizsgált termék esetében a DDS mértéke a vizsgálati időszakban az exportált optikai szálakból álló kábelek FOB-paritáson számított értékének 1 %-a volt.

(141)

A rendszer igénybevételére a jogosult termékeket exportáló valamennyi gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(142)

A rendszer keretében minden, a rendszer hatálya alá tartozó terméket exportáló vállalat az exportált termék FOB-alapon meghatározott bejelentett értékének egy meghatározott százalékával megegyező összeg visszatérítésére jogosult.

(143)

Amint azt a (138) preambulumbekezdésben említett bizottsági rendeletek már megállapították, és amint az a 2017. évi DDS-szabályzat 2. és 3. szakaszából következik, a vállalatoknak exportálniuk kell ahhoz, hogy részesülhessenek az e rendszer által nyújtott gazdasági előnyökből. Az exportőrnek a szállítmány adatainak a vámhatóság portálján történő bevitele során kell jeleznie, hogy az exportált termék a DDS hatálya alá tartozik. A DDS-összeget akkor rögzítik visszavonhatatlanul, amikor az indiai kormány kiállítja a fuvarokmányt, melynek nyomán azt az exportőr részére kifizetik a DDS-összeget.

(144)

Az indiai jogszabályok nem írják elő, hogy a DDS-t kérelmező exportőrnek az exportált termék gyártásához szükséges nyersanyagok vonatkozásában vámfizetési kötelezettsége fog keletkezni. A DDS-összeg valójában tetszőleges célra felhasználható.

(145)

Az indiai jogszabályok lehetővé tették a vállalatok számára, hogy ugyanazon exportügylet esetében a DDS és a RoDTEP keretében is igényelhessenek kedvezményeket. Ebben az esetben azonban a vállalatok nem igényelhettek ugyanezen ügyletek vonatkozásában az AAS keretében kedvezményt.

(146)

Az indiai kormánynál tett ellenőrző látogatás során a Bizottság érdeklődött, hogy az indiai kormány kíván-e további vizsgálatokat végezni, mely kérdésre az indiai kormány azt válaszolta, hogy nincsenek további tervei.

(147)

A DDS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A DDS-összeg az indiai kormánytól származó pénzügyi hozzájárulás, mivel az indiai kormány részéről nyújtott közvetlen transzfer formájában történik. Az így képződő összeg felhasználására nem vonatkozik korlátozás. Emellett az DDS-hitel előnyhöz juttatja az exportőrt, mivel javítja a likviditását.

(148)

Az export esetében a DDS mértékét az indiai kormány termékenként határozza meg. Ugyanakkor bár a támogatást vámvisszatérítésnek nevezik, a rendszer nem rendelkezik az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében vett megengedhető vámvisszatérítési rendszerek vagy helyettesítő vámkedvezmény-rendszerek minden jellemzőjével, és nem felel meg az alaprendelet I. mellékletének i) pontjában, II. mellékletében (a vámvisszatérítés fogalommeghatározása és szabályai) és III. mellékletében (a helyettesítő vámvisszatérítés fogalommeghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak sem. Az exportőrnek kifizetett pénzösszeg nem feltétlenül kapcsolódik a nyersanyagokra ténylegesen kifizetett behozatali vámokhoz, és nem olyan vámelismervényhez kapcsolódik, amelynek segítségével a nyersanyagok múltbeli vagy jövőbeli importjához kapcsolódó behozatali vámok kiegyenlíthetők. Emellett nincs olyan rendszer vagy eljárás, amelynek segítségével igazolható, hogy a gyártás során milyen bemeneti anyagokat milyen mennyiségben használtak fel az exportált termékek előállításához. Végezetül, az indiai kormány nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen érintett bemeneti anyagokra vonatkozóan, ahogyan ténylegesen alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában el kellene járni (az alaprendelet II. mellékletének 5. pontja és III. mellékletének II.3. pontja).

(149)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány (melynek érveit az STL csoport támogatta) nem értett egyet a Bizottság által az ellenőrzési rendszerrel kapcsolatban levont következtetéssel, és azt állította, hogy a DDS nem minősül kiegyenlíthető támogatásnak. Konkrétabban: az indiai kormány előadta, hogy ellenőrzési rendszere megbízható, és különböző hatályos szabályokra hivatkozott, többek között az 1995. évi és a 2017. évi DDS-szabályokra.

(150)

A Bizottság megjegyezte, hogy az indiai kormány az ellenőrzési rendszerre vonatkozóan nem nyújtott be olyan új bizonyítékot, amely megkérdőjelezné a Bizottság következtetéseit. A szóban forgó megállapítások (miszerint a DDS kiegyenlíthető támogatás és az indiai kormány ellenőrzési rendszere nem hatékony) összhangban vannak a korábbi ügyekben, például a polietilén-tereftalátok ügyében és a rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékek ügyében levont ténybeli következtetésekkel. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(151)

Az exportőrök általi kivitelt követően az indiai kormány által nyújtott kifizetés az exportteljesítmény függvénye, ezért a rendszer az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja értelmében egyedi és kiegyenlíthető. Mivel az indiai kormány a Bizottságnak adott válaszában jelezte, hogy nem kíván további vizsgálatokat végezni, a Bizottság fenntartotta következtetéseit.

(152)

A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy a vámvisszatérítési rendszer kiegyenlíthető.

(153)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével és 5. cikkével összhangban a Bizottság a kiegyenlíthető támogatások összegét a vizsgálati időszakban a kedvezményezettnek juttatott, feltárt gazdasági előny alapján számította ki. Ebben a tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezettnek akkor származik gazdasági előnye, amikor e rendszer alapján sor kerül egy exportügyletre. Jelenleg az indiai kormány köteles megfizetni a DDS összegét, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóság kiadja az export-fuvarlevelet – amely többek között megjelöli az adott exportügyletre nyújtandó DDS összegét – az indiai kormány rendelkezési joga megszűnik a támogatás megadása felett.

(154)

A fentiek fényében indokoltnak tekinthető a DDS keretében biztosított gazdasági előnyöket úgy értékelni, mint a rendszer keretében a vizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi exporttranzakcióra megkapott vámvisszatérítések összegét. A Bizottság figyelembe vette a DDS-nek a vizsgált termékkel kapcsolatos összes exportügylete alapján kapott összegeket.

(155)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány (amelynek érveit az STL csoport támogatta) előadta, hogy a WTO Fellebbezési Testület által az EU-PET (Pakisztán) ügyben készített jelentésével összhangban a Bizottság köteles az exportáló gyártók nyilvántartásai alapján meghatározni a túlzott mértékű visszatérítést, még akkor is, ha az indiai kormány ellenőrzési rendszerét nem találja hatékonynak. Az indiai kormány előadta továbbá, hogy jelen ügyben nem került sor túlzott mértékű visszatérítésre.

(156)

A Bizottság megjegyezte, hogy az exportáló gyártók nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy vámot fizettek volna azon importált bemeneti anyagok után, amelyeket fizikailag beépítettek abba az exportált termékbe, amelyre a vámvisszatérítési összeget megkapták. Ennek eredményeként a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a kapott vámvisszatérítés teljes összegét túlzott mértékű visszatérítésnek tekintse. Ennek megfelelően a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(157)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezeket a támogatási összegeket részarányosan szétosztotta a vizsgált terméknek az egyes exportáló gyártók által a vizsgálati időszakban elért teljes exportforgalmára (ez volt a megfelelő nevező), tekintettel arra, hogy a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és odaítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint történt.

(158)

A fent ismertetett rendszer esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

Vám-visszatérítési rendszer (DDS)

(159)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt az HFCL csoport és az STL csoport igénybe vette az EPCGS-t. Ennek a rendszernek a kiegyenlítésére az Indiát érintő több kiegyenlítővám-eljárásban már sor került, többek között a grafitelektród-rendszerekről szóló rendelet (79)–(90) preambulumbekezdésében, a rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékekről szóló rendelet (174)–(189) preambulumbekezdésében, a polietilén-tereftalátokról szóló rendelet (82)–(93) preambulumbekezdésében, valamint a gömbgrafitos öntöttvasról szó rendelet (86)–(102) preambulumbekezdésében.

(160)

Az EPCGS részletes leírása a 2015–2020. évi KPD 5. fejezetében és a 2023. évi KPD 5. fejezetében, valamint a 2015–2020. évi EK 5. fejezetében és a 2023. évi EK 5. fejezetében található.

(161)

Az intézkedés igénybevételére a gyártó-exportőrök, a támogató gyártókhoz „kötődő” kereskedő-exportőrök és a szolgáltatók jogosultak.

(162)

Exportkötelezettség vállalásával a jogosult vállalatok csökkentett vámtétel mellett importálhatnak (új és legfeljebb tízéves használt) beruházási javakat. Ebből a célból az indiai kormány – kérelemre, díjfizetés ellenében – engedélyt ad ki. A rendszer az annak keretében importált beruházási javak mindegyikére csökkentett vámtételt biztosít. A 2023. évi KPD 5.01. bekezdésének b) alpontjában és 5.04. bekezdésének a) pontjában előírtaknak megfelelően a kedvezményezett az exportkötelezettség értelmében köteles az engedély kiállításától számított hat éven belül az importált beruházási javakra kivetett vámokon, adókon és illetéken megtakarított összeg hatszorosának megfelelő összegben exportálni azokat a gyártott árukat, amelyekre az engedélyt kiadták. A 2015–2020. évi KPD és a 2023. évi KPD szerint az EPCGS keretében a beruházási javak 0 %-os vámtétellel importálhatók. A megtakarított vám hatszorosát kitevő exportkötelezettséget legfeljebb hat éven belül kell teljesíteni.

(163)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A vámcsökkentés az indiai kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulást képez, mivel ez az engedmény csökkenti az indiai kormány azon vámbevételeit, amelyek máskülönben esedékesek lennének. Ezen túlmenően a vámcsökkentés gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt, mert az importálásnál megtakarított vám növeli a vállalat likviditását.

(164)

Ezenkívül a beruházási javak exportösztönzési rendszere jogilag az exportteljesítménytől függ, mivel az engedély exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhető el. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető.

(165)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem megengedhető vámvisszatérítési rendszernek, sem helyettesítő vámkedvezmény-rendszernek. A beruházási javak nem tartoznak az alaprendelet I. mellékletének i) pontjában meghatározott megengedhető rendszerek hatálya alá, mivel e javakat nem használják fel az exportált termékek előállítása során.

(166)

A kiegyenlíthető támogatások összegének kiszámítása az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján történt, az érintett gazdasági ágazatban az ilyen beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra elosztva. Az így kiszámított és a vizsgálati időszakra vonatkozó összeget a Bizottság kiigazította az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, annak érdekében, hogy az tükrözze a pénzösszeg teljes időszakra vonatkozó értékét. Erre a célra a Bizottság a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat (32) ítélte megfelelőnek.

(167)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Bizottság az MP Birla csoport (55) preambulumbekezdésben említett állításának következtében módosította az (56) preambulumbekezdésben feltüntetett jelzett kereskedelmi kamatláb referenciaértékét.

(168)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a vállalatoknál a támogatás megszerzése érdekében felmerült díjakat – ahol ezt a vállalat kérte – a Bizottság levonta a támogatás teljes összegéből.

(169)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint a Bizottság e támogatási összeget elosztotta a vizsgált termék vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára (ez a nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(170)

A fent ismertetett rendszer esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

Beruházási javak exportösztönzési rendszere (EPCGS)

(171)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártói csoport igénybe vette az IGCRS-t.

(172)

A rendszert 1996-ban vezették be (33), majd 2016-ban (34), 2017-ben (35) és 2022-ben (36) jelentősen módosították (a továbbiakban: a 2022. évi IGCRS-szabályzat).

(173)

A rendszert a gyártók, a kimeneti szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók és minden olyan importőr igénybe veheti, amely az érintett importált árut rendeltetésszerű végfelhasználásra veszi igénybe.

(174)

A jogosult behozatalt és a rendeltetésszerű végfelhasználás lehatárolását az 50/2017. sz. – Customs értesítésben található táblázat tartalmazza. Az indiai kormány a Bizottság ellenőrző látogatása során jelezte, hogy a kereskedelmi célból árukat importáló vállalatok nem vehetik igénybe a rendszert.

(175)

A rendszer lehetővé teszi a jogosult vállalatok számára, hogy az importált bemeneti anyagok és beruházási javak tekintetében vámcsökkentésben részesüljenek. A kedvezményes mértékeket a vámokról szóló 1962. évi törvény 25. szakaszának (1) bekezdése alapján kiadott mentességi értesítések határozzák meg.

(176)

A kedvezményes vámtételt igénybe venni kívánó vállalatoknak kérelmet kell benyújtaniuk a vámhatóság portálján. Abban az esetben, ha a kérelmezők gyártók, a kérelemben benyújtandó információk kitérnek többek között az előállított termékekre és az importált áruknak a gyártási folyamatban való tervezett felhasználására. A kérelmezőknek fedezett folyamatos kötvény formájában pénzügyi garanciát is kell nyújtaniuk. Ahhoz, hogy részesülhessenek a csökkentett importvámtétel jelentette gazdasági előnyben, a kérelmezőknek az importált árukra vonatkozó behozatali vámbevallás kitöltése során meg kell adniuk azonosító számukat és a folyamatos kötvény adatait.

(177)

A jogosult vállalkozásoknak nyilvántartást kell vezetniük az importált áruk felhasználásáról, és arról havi kimutatásokat kell benyújtaniuk a vámhatóságoknak. Ha az importált árukat nem a meghatározott módon használják fel, vagy ha bármiféle eltérés mutatkozik, a vámhatóságok megfizettethetik a csökkentett importvámtétel és a szokásos vámtétel közötti különbözetet.

(178)

Az importált áruk mind az exportált termékek, mind pedig a belföldi piacon felhasználandó termékek előállításához felhasználhatók.

(179)

Az IGCRS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A vámcsökkentés az indiai kormány részéről pénzügyi hozzájárulást jelent, hiszen az indiai kormány lemond egyébként esedékes vámbevételéről és kedvezményt nyújt, mivel javítja a kedvezményezettek likviditását.

(180)

Az IGCRS ugyanakkor egyedinek is tekintendő, mivel a jogosultak körét jogszabály korlátozza; ilyen például az 50/2017. sz. – Customs értesítésben szereplő táblázat (melyről a (173) és (174) preambulumbekezdés tesz említést), amely a jogosultak körét egyes importőrökre szűkíti, és ezért az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiegyenlíthető.

(181)

A kiegyenlíthető támogatások összegét a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az importált áruk vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján számította ki. Abban az esetben, ha az IGCRS-t importált beruházási javak vásárlására használták fel, a Bizottság az importált beruházási javak után meg nem fizetett vámot egy olyan időszakra osztotta szét, amely tükrözi a szóban forgó beruházási javaknak az érintett ágazatban szokásos értékcsökkenési időszakát. Az így kiszámított és a vizsgálati időszakra vonatkozó összeget a Bizottság kiigazította az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, annak érdekében, hogy az tükrözze a pénzösszeg teljes időszakra vonatkozó értékét. Erre a célra a Bizottság a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat (37) ítélte megfelelőnek.

(182)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Bizottság az MP Birla csoport (55) preambulumbekezdésben említett állításának következtében módosította az (56) preambulumbekezdésben feltüntetett jelzett kereskedelmi kamatláb referenciaértékét.

(183)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az MP Birla csoport az IGCRS-szel kapcsolatban is felvetette az (59) preambulumbekezdésben említett állítást. A Bizottság ezt ugyanazon indokok alapján utasította el, mint amelyeket az M-SIPS-re vonatkozóan a (60)–(62) preambulumbekezdésben már kifejtett.

(184)

Az STL csoport és az MP Birla csoport is igénybe vette ezt a rendszert a bemeneti anyagok gyártásának támogatására. Ezért a Bizottság a gazdasági előny megfelelő összegét arányosítva elosztotta az optikai szálakból álló kábelek gyártói között, majd a (181) preambulumbekezdésben ismertetett módszer alapján felhasználta azt a kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámításához.

(185)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezeket a támogatási összegeket szétosztotta az érintett terméknek az érintett exportáló gyártók által a vizsgálati időszakban elért teljes exportforgalmára (ez volt a megfelelő nevező).

(186)

A fent ismertetett rendszer esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

Áruk behozatala a kedvezményes vámtételű rendszerben (IGCRS)

(187)

A Bizottság megállapította, hogy az STL csoport a vizsgálati időszakban igénybe vett a Maharashtra állam által nyújtott támogatási rendszereket.

(188)

A vizsgálati időszakban alkalmazandó jogalap Maharashtra állam 2016. évi elektronikai szakpolitikája (2016 Maharashtra Electronics Policy) és Maharashtra állam 2019. évi ösztönzőcsomagja (2019 Maharashtra Package scheme of incentives) (38) volt.

(189)

A jogosultak körét a feldolgozóipari vállalkozások, a nagyüzemi iparágak, valamint a mega- és ultramega-projektek alkotják. A rendszert bizonyos ágazatok vehetik igénybe, többek között az elektronikus rendszerek tervezésével és gyártásával foglalkozó ágazat, valamint a félvezetőgyártással foglalkozó ágazat. Az STL csoport által tervezett beruházások megaprojektnek minősültek.

(190)

A Maharashtra állam 2016. évi elektronikai szakpolitikája számos támogatási rendszert foglal magában, például az villamosenergia-díjakat érintő támogatásokat, beruházási támogatásokat, a munkáltatónak az állami munkavállalói biztosításhoz való hozzájárulásának visszatérítését, továbbá a különböző vámok és adók visszatérítését.

(191)

A beruházást megelőzően a vállalatoknak kérelmet kell benyújtaniuk Maharashtra államhoz.

(192)

A kérelem jóváhagyása esetén Maharashtra állam a kérelmező részére egy „jogosultsági igazolás” címmel ellátott levelet küld, amely felsorolja az rendelkezésre álló rendszereket és a kérelmező által igényelhető összegeket. A megaprojektek esetében Maharashtra állam a (190) preambulumbekezdésben említett támogatási rendszerek keretében testre szabott támogatásokat nyújthat a kérelmezőnek.

(193)

Miután Maharashtra állam megküldte a kérelmezőnek a jogosultsági igazolást, a kérelmezőnek a felajánlott támogatási rendszerre vonatkozóan egyenként – de nem feltétlenül mindegyikre vonatkozóan – kell egyéni kifizetési kérelmet benyújtania.

(194)

A Maharashtra állam által nyújtott támogatási rendszerek az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősülnek. A kifizetések Maharashtra állam által nyújtott pénzügyi hozzájárulásoknak minősülnek, mivel Maharashtra állam közvetlen transzfert hajt végre a kedvezményezett javára. Ezenkívül e kifizetések gazdasági előnyhöz juttatja a kedvezményezettet, mivel az az általa végrehajtott beruházás egy részéért kompenzációban részesül.

(195)

E rendszerek egyedinek is tekintendők, mivel – amint azt a (189) preambulumbekezdés kifejti – a jogosultak köre a Maharashtra államban beruházó vállalatokra korlátozódik, és emiatt az alaprendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján kiegyenlíthetők. Ezenkívül Maharashtra állam 2019. évi ösztönzőcsomagjának 2.3. szakasza kimondja, hogy az állam kormánya 15 „motorként működő” ágazatot azonosított annak érdekében, hogy az ipari fejlődést a feltörekvő csúcstechnológiai ágazatok irányában mozdítsa elő. Ezenkívül a nagyon nagy projektek – többek között azok, amelyek „megaprojekteknek” minősülnek – a Maharashtra állam által nyújtott, személyre szabott ösztönzőket vehetnek igénybe. A Bizottság ezért úgy találta, hogy a rendszer az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében véve kiegyenlíthetőnek minősül.

(196)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az STL csoport előadta, hogy a rendszer nem egyedi. Az STL csoport szerint ennek az az oka, hogy a támogatást nyújtó hatóság Maharashtra állam volt, és az ösztönzők Maharashtra államban szinte valamennyi gyártó vállalat rendelkezésére álltak, amennyiben megfeleltek bizonyos objektív kritériumoknak, melyek – az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban – természetüket tekintve gazdasági jellegűek, alkalmazásukat tekintve pedig horizontálisak voltak. Az STL csoport pontosította, hogy Maharashtra államban bizonyos beruházási küszöbértékek elérése után a támogatásra való jogosultság automatikusan adódott a kérelem benyújtásából. Megjegyzendő, hogy az STL csoport végül nem nyújtott be kérelmet olyan rendszerek keretében, amelyek esetében nem érte el az előírt beruházási küszöbértéket.

(197)

A Bizottság megjegyezte, hogy – nem érintve azt, hogy a rendszer a földrajzi hatály alapján egyedi volt-e – a rendszert továbbra is egyedinek tekintette, mivel nem volt minden ágazat számára elérhető. A Bizottság megjegyezte, hogy azon ágazatok jegyzékén, amelyekre a szóban forgó rendszer alkalmazandó, nem található meg például a teljes elsődleges mezőgazdasági ágazat (csak az agrár-élelmiszeripari termékek feldolgozása volt jogosult (39)). A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a nyújtott gazdasági előnyök nem voltak sem automatikusak, sem előre meghatározottak. Amint azt a (192) preambulumbekezdés megállapítja, Maharashtra állam a megaprojektek esetében – és ennek minősült azt STL csoport általi beruházás is – „szükség esetén eseti alapon mérlegelheti az ösztönzők testre szabottcsomagjának biztosítását” (40). A Bizottság ellenőrző látogatása során az STL csoport megerősítette, hogy projektje megaprojektnek minősül, és hogy ajánlottak számára ilyen testre szabott gazdasági előnyöket. Az tehát, hogy az ösztönzőket az STL projektjéhez hasonló megaprojektekhez igazították, megerősítette, hogy az előny valóban mérlegelés tárgya, és nem automatikus, amint azt a vállalat állítja. A Bizottság éppen ezért elutasította ezt az állítást

(198)

A vizsgálat feltárta, hogy az STL csoport részesült a villamosenergia-díjakat érintő támogatások, a beruházási támogatások, valamint a munkáltatónak az állami munkavállalói biztosításhoz való hozzájárulásának visszatérítése által nyújtott gazdasági előnyben az optikai szálakból álló kábelek, az előformázott üveg (az optikai szálak upstream bemeneti anyaga) és az optikai szálak (az optikai szálakból álló kábelek upstream bemeneti anyaga) gyártására irányuló beruházások kapcsán.

(199)

A kiegyenlíthető támogatások összegét a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Maharashtra állam által a kedvezményezetteknek nyújtott összeg alapján számította ki. A beruházási támogatások esetében a teljes összeget a Bizottság az érintett gazdasági ágazatban a szóban forgó beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra osztotta el. A Bizottság megállapította, hogy a kedvezményezett akkor jutott előnyhöz, amikor a Maharashtra államtól kapott jogosultsági igazolások nyomán elérhetővé vált összegek a kedvezményezetteknél felhalmozódtak. A beruházástámogatások esetében a kiszámított és a vizsgálati időszakra vonatkozó összeget a Bizottság kiigazította az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, annak érdekében, hogy az tükrözze a pénzösszeg teljes időszakra vonatkozó értékét. Erre a célra a Bizottság a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat (41) ítélte megfelelőnek.

(200)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Bizottság az MP Birla csoport (55) preambulumbekezdésben említett állításának következtében módosította az (56) preambulumbekezdésben feltüntetett jelzett kereskedelmi kamatláb referenciaértékét.

(201)

Az STL csoport is igénybe vette ezt a rendszert a bemeneti anyagok gyártásának támogatására. Ezért a Bizottság a gazdasági előny megfelelő összegét arányosítva elosztotta az optikai szálakból álló kábelek gyártói között, majd a (199) preambulumbekezdésben ismertetett módszer alapján felhasználta azt a kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámításához.

(202)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint a Bizottság e támogatási összeget elosztotta a vizsgált termék vizsgálati időszak alatti teljes forgalmára, mivel a vállalatok az eszközöket csak a vizsgált termék előállításához használták fel, és mivel a támogatás megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(203)

A fent ismertetett rendszer esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

A Maharashtra állam által nyújtott rendszerek

(204)

A Bizottság megállapította, hogy az HFCL csoport a vizsgálati időszakban igénybe vette a Telangana állam által nyújtott támogatási rendszereket.

(205)

A vizsgálati időszakban alkalmazandó jogalap Telangana állam 2016. évi elektronikai szakpolitikája (42) volt.

(206)

Telangana állam 2016. évi elektronikai szakpolitikájának 6.2. szakasza értelmében a jogosultak köre telanganai elektronikai ipar szereplőire korlátozódik. Ugyanezen dokumentum 11. oldala az elektronikai ipart a következőképpen határozza meg: elektronikai termékek, az elektronikai gyártási szolgáltatások, a félvezetők és VLSI tervezése, valamint az elektronikus alkatrészek.

(207)

Telangana állam 2016. évi elektronikai szakpolitikája számos támogatási rendszert foglal magában, például beruházási támogatásokat, kamattámogatásokat, a villamosenergiát érintő támogatásokat, közlekedési támogatásokat, továbbá a különböző vámok és adók visszatérítését.

(208)

A beruházást megelőzően a vállalatoknak kérelmet kell benyújtaniuk Telangana államhoz.

(209)

A kérelem jóváhagyása esetén Telangana állam a kérelmező részére egy „jóváhagyó vagy ajánlatot tevő levél” címmel ellátott levelet küld, amely felsorolja a rendelkezésre álló rendszereket és a kérelmező által igényelhető összegeket. A megaprojektek esetében Telangana állam a (207) preambulumbekezdésben említett támogatási rendszerek keretében testre szabott támogatásokat nyújthat a kérelmezőnek.

(210)

Miután Telangana állam megküldte a kérelmezőnek a jóváhagyó/ajánlatot tevő levelet, a kérelmezőnek a felajánlott támogatási rendszerekre vonatkozóan egyenként – de nem feltétlenül mindegyikre vonatkozóan – kell egyéni kifizetési kérelmet benyújtania.

(211)

A Telangana állam által nyújtott támogatási rendszerek az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősülnek. A kifizetések Telangana állam által nyújtott pénzügyi hozzájárulásoknak minősülnek, mivel Telangana állam közvetlen transzfert hajt végre a kedvezményezett javára. Ezenkívül ezek a kifizetések gazdasági előnyt biztosítanak, mivel a kedvezményezett által végrehajtott beruházás egy részét az állam fedezi.

(212)

E rendszerek egyedinek tekinthetők, mivel – amint azt a (206) preambulumbekezdés kifejti – a jogosultak köre a Telangana államban beruházó vállalatokra korlátozódik, és emiatt az alaprendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján kiegyenlíthetők. Ezenkívül – amint azt a (206) preambulumbekezdés kifejti – a támogatási rendszer igénybevételére jogosultak köre az elektronikai iparban működő gyártókra korlátozódik. Ezenkívül a nagyon nagy projektek – többek között azok, amelyek „megaprojekteknek” minősülnek – a Telangana állam által nyújtott, személyre szabott ösztönzőket vehetnek igénybe. A Bizottság ezért úgy találta, hogy a rendszer az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében véve kiegyenlíthetőnek minősül.

(213)

A vizsgálat feltárta, hogy a HFCL csoport beruházási támogatásokban, kamattámogatásokban, bélyegilleték-visszatérítésben és a villamosenergiát érintő támogatásokban részesült.

(214)

A kiegyenlíthető támogatások összegét a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Telangana állam által a kedvezményezetteknek nyújtott összeg alapján számította ki. A Bizottság megállapította, hogy a kedvezményezett akkor jutott előnyhöz, amikor a Telangana államtól kapott levél nyomán elérhetővé vált összegek a kedvezményezetteknél felhalmozódtak.

(215)

A beruházási támogatások esetében a teljes összeget a Bizottság az érintett gazdasági ágazatban a szóban forgó beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra osztotta el. A Bizottság a kiszámított és a vizsgálati időszakra vonatkozó összeget kiigazította az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, annak érdekében, hogy az tükrözze a pénzösszeg teljes időszakra vonatkozó értékét. Erre a célra a Bizottság a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat (43) ítélte megfelelőnek.

(216)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Bizottság az MP Birla csoport (55) preambulumbekezdésben említett állításának következtében módosította az (56) preambulumbekezdésben feltüntetett jelzett kereskedelmi kamatláb referenciaértékét.

(217)

Ezenkívül a Bizottság feltárt és kijavított egy elírást a számításban.

(218)

Az HFCL csoport is igénybe vette ezt a rendszert a bemeneti anyagok gyártásának támogatására. Ezért a Bizottság a gazdasági előny megfelelő összegét arányosítva elosztotta az optikai szálakból álló kábelek gyártói között, majd a (214) preambulumbekezdésben ismertetett módszer alapján felhasználta azt a kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámításához.

(219)

A fent ismertetett rendszer esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

A Telangana állam által nyújtott rendszerek

(220)

A Bizottság megállapította, hogy az MP Birla csoport a vizsgálati időszakban igénybe vette a Madhya Pradesh állam által nyújtott támogatási rendszereket.

(221)

A vizsgálati időszakban alkalmazandó jogalap a 2019 októberében módosított 2014. évi iparfejlesztési szakpolitika (44) volt. E szakpolitika célja az volt, hogy adó-visszatérítéssel ösztönözze az ipari beruházásokat és a munkahelyteremtést Madhya Pradesh államban, ugyanakkor pedig beszedje a beruházásból származó további adóbevételek egy részét.

(222)

Jogosultak azok a vállalkozások, amelyek a 2014. évi iparfejlesztési szakpolitika 5.2.1. szakaszában megjelölt ágazatoktól eltérő ágazatokban működnek, és amelyek új termelési egységek létrehozása, kapacitásnövelés, a termelés diverzifikálása vagy műszaki berendezések korszerűsítése céljából beruházást hajtanak végre Madhya Pradesh államban.

(223)

A vállalatoknak kérelmet kell benyújtaniuk Madhya Pradesh államhoz. A kérelem jóváhagyása esetén Madhya Pradesh állam a kérelmező részére egy „határozatról szóló levél” címmel ellátott levelet küld, amely felsorolja a rendelkezésre álló rendszereket és a kérelmező által igénybe vehető összegeket.

(224)

A 2014. évi iparfejlesztési szakpolitika számos támogatási rendszert foglal magában: a beruházások és a tevékenységi ágazat értékétől függően a vállalatok különböző támogatási intézkedésekben részesülhettek.

(225)

Az MP Birla csoport kapacitásbővítési projektjeit olyan nagy méretű ipari egységeknek minősítették, amelyek esetében igénybe vehetők volt a Madhya Pradesh állam által a különböző adók visszatérítése útján eszközölt kifizetések.

(226)

A Madhya Pradesh állam által nyújtott támogatási rendszerek az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősülnek. A kifizetések Madhya Pradesh állam által nyújtott pénzügyi hozzájárulásoknak minősülnek, mivel Madhya Pradesh állam közvetlen transzfert hajt végre a kedvezményezett javára. Ezenkívül ezek a kifizetések gazdasági előnyt biztosítanak, mivel a kedvezményezett által végrehajtott beruházás egy részét az állam fedezi.

(227)

A rendszer azért tekintendő egyedinek, mert ugyan az állam valamennyi ágazatból választ beruházási projekteket, egyes ágazatok ki vannak zárva – amint azt a (222) preambulumbekezdés is megemlíti – a rendszer tehát nem mindenki számára hozzáférhető. Ezért a rendszer az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében véve is kiegyenlíthetőnek minősül. Hozzá kell tenni azt is, hogy – amint azt a (222) preambulumbekezdés közli – a jogosultság a Madhya Pradesh államban beruházó vállalatokra korlátozódik, és ezért az alaprendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében kiegyenlíthető.

(228)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az MP Birla előadta, hogy a rendszer jogosultsági kritériumai általánosak, és a rendszer a kritériumoknak megfelelő valamennyi befektetőre érvényes, továbbá az e rendszer keretében elérhető ösztönzőkre nem jogosult ágazatokat közpolitikai okokból – például környezetvédelmi, közegészségügyi és a közerkölcshöz kapcsolódó okokból – zárták ki. Az MP Birla csoport szerint ezek a kizárások nem önkényesek, hanem az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény XX. cikke által indokolt jogszerű közpolitikai célkitűzéseken alapulnak.

(229)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy a rendszerből kizárt ágazatok között szerepel a „kereskedelemhez és szolgáltatásokhoz kapcsolódó tevékenységek” tétel is. Ez azt mutatta, hogy bizonyos ágazatok kizárása nem csupán közpolitikai – például környezetvédelmi, közegészségügyi és a közerkölcshöz kapcsolódó – megfontolásokon alapult. Másodszor, a Bizottság megjegyezte, hogy a rendszer keretében támogatásra nem jogosult ágazatok között a 2014. évi iparfejlesztési politika B. mellékletének 19. pontjában szerepelt a következő tétel: „az állami kormányzat által időről időre bejelentett bármely ágazat”. Ez azt mutatta, hogy Madhya Pradesh állam mérlegelési jogkörben hozott határozatától függött, hogy melyek a rendszerből kizárt ágazatok, és következésképpen melyek a rendszer keretében támogatásra jogosult ágazatok. A Bizottság éppen ezért elutasította ezt az állítást.

(230)

A vizsgálat feltárta, hogy a BCL és a VTL részesült a (225) preambulumbekezdésben ismertetett adó-visszatérítésben.

(231)

A kiegyenlíthető támogatások összegét a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Madhya Pradesh állam által a kedvezményezetteknek nyújtott összeg alapján számította ki. A beruházási támogatások esetében a teljes összeget a Bizottság az érintett gazdasági ágazatban a szóban forgó beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra osztotta el. Az MP Birla csoportnál csak az egyes éves részletek kézhezvételekor halmozódott az összeg, amennyiben az MP Birla csoport – a Madhya Pradesh állam által jóváhagyott teljes összegre vonatkozó értesítésen kívül – nem kapott előzetes értesítést az éves részletek összegéről. A Bizottság ezért megállapította, hogy az MP Birla csoport akkor jutott előnyhöz, amikor a Madhya Pradesh államtól kapott jóváhagyó levél nyomán elérhetővé vált összegek a kedvezményezetteknél felhalmozódtak. A beruházástámogatások esetében a kiszámított és a vizsgálati időszakra vonatkozó összeget a Bizottság kiigazította az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, annak érdekében, hogy az tükrözze a pénzösszeg teljes időszakra vonatkozó értékét. Erre a célra a Bizottság a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat (45) ítélte megfelelőnek.

(232)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Bizottság az MP Birla csoport (55) preambulumbekezdésben említett állításának következtében módosította az (56) preambulumbekezdésben feltüntetett jelzett kereskedelmi kamatláb referenciaértékét.

(233)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az MP Birla csoport előadta, hogy a rendszer keretében a VTL esetében kiszámított gazdasági előny magában foglalta a vállalat első bővítéséhez kapcsolódó támogatásokat, amelyek esetében a vizsgálati időszakig teljes értékcsökkenést könyveltek el. Ezenkívül az MP Birla csoport előadta, hogy az épületekkel kapcsolatban kapott támogatások esetében alkalmazott értékcsökkenési időszak helytelen volt. Végezetül az MP Birla csoport előadta, hogy a Bizottság figyelembe vett bizonyos összegeket, amelyeknek nem kellett volna a számítás részét képezniük.

(234)

A Bizottság mindhárom állítást indokoltnak tekintette, és ennek megfelelően kiigazította a számításokat. Miután a Bizottság elfogadta az első két állítást, és az első bővítéshez kapcsolódó összegeket levonta, valamint az épületekre vonatkozóan helyes értékcsökkenési időszakot alkalmazott, az utolsó állítás kapcsán már volt szükség a gazdasági előny kiszámításának további kiigazítására.

(235)

A Bizottság továbbá egy elírást azonosított és korrigált a BCL részére az e rendszer keretében nyújtott támogatási mérték kiszámításában.

(236)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint a Bizottság e támogatási összeget elosztotta a vizsgált termék vizsgálati időszak alatti teljes forgalmára, mivel a vállalatok a támogatásokban csak a vizsgált termék előállításához használt eszközök kapcsán részesültek, és mivel a támogatás megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(237)

A fent ismertetett rendszer esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

A Madhya Pradesh állam által nyújtott rendszerek

(238)

Bár a hivatalos behozatali statisztikák az adatokat kilogrammban kifejezve tartalmazzák, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez az egység nem alkalmas az érintett mennyiségek megfelelő mérésére. A vizsgálat rámutatott arra, hogy az ágazatban általában elsősorban nem tömegben, hanem hosszban adják meg a volument. Ezen belül lehetőség van a kábel hosszának (kábelkilométer), illetve a kábelben lévő szálak összesített hosszának (szálkilométer) megadására. A Kínából származó, optikai szálakból álló kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálat (46), valamint az Indiából származó, optikai szálakból álló kábelek behozatalára vonatkozó külön dömpingellenes vizsgálat során a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a legmegfelelőbb mértékegység a kábelkilométer. E vizsgálat során a Bizottság ugyanezt a megközelítést alkalmazta.

(239)

A vizsgálati időszakban a hasonló terméket 14 uniós gyártó vagy gyártói csoport gyártotta az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(240)

A vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés megközelítőleg 1,7 millió kábelkilométer volt. A Bizottság ezt számadatot az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan rendelkezésre álló összes információ – például a mintában szereplő három uniós gyártótól, a panaszt támogató öt másik uniós gyártótól származó közvetlen információk – alapján, valamint a többi gyártóra vonatkozó piaci értesülések alapján állapította meg. A (12) preambulumbekezdésben megállapított módon a mintában szereplő három uniós gyártó a hasonló termék teljes becsült uniós termelési volumennek több mint 50 %-át adta.

(241)

Annak megállapítása céljából, hogy az uniós gazdasági ágazatot érte-e kár, valamint annak érdekében, hogy meghatározza a felhasználást és az uniós gazdasági ágazat helyzetét leíró különböző gazdasági mutatókat, a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék későbbi felhasználását (belső felhasználás) az elemzés során figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben.

(242)

A Bizottság megállapította, hogy a figyelembe vett időszakban a mintában szereplő uniós gyártók termelésének 9–13 %-át belső felhasználásra szánták. A kábeleket ebben az esetben ugyanazon vállalaton vagy vállalatcsoporton belül szállították további feldolgozásra, különösen a csatlakozókkal ellátott kábelek gyártásához.

(243)

A kötött piac és a szabadpiac közötti különbségtétel azért lényeges a kárelemzés szempontjából, mert a kötött piacra szánt termékek nem versenyeznek közvetlenül a behozatallal. Ezzel szemben a szabadpiaci értékesítésre szánt termelés közvetlen versenyben van az érintett termék behozatalával.

(244)

Annak érdekében, hogy az uniós gazdasági ágazatról a lehető legteljesebb képet alkossa, a Bizottság adatokat gyűjtött az optikai szálak teljes termelésére vonatkozóan, és meghatározta, hogy az előállított termékeket belső felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e.

(245)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazathoz kapcsolódó egyes gazdasági mutatók vizsgálatát a szabadpiaci adatok alapján végezte el. Ezek a mutatók a következők: értékesítési volumen és értékesítési árak az uniós piacon, piaci részesedés, növekedés, exportvolumen és -árak, jövedelmezőség, a beruházások megtérülése, valamint pénzforgalom. Annak érdekében, hogy teljes képet kapjon az uniós gazdasági ágazat helyzetéről, a Bizottság – amikor csak lehetséges és indokolt volt – a vizsgálat ténymegállapításait összehasonlította a kötött piacra vonatkozó adatokkal.

(246)

Ugyanakkor más gazdasági mutatók elemzése csak a teljes, tehát az uniós gazdasági ágazat általi belső felhasználást is magában foglaló tevékenységre vonatkoztatva szolgáltatott releváns adatokat (47). Ezek a következők: termelés, kapacitás és kapacitáskihasználás, beruházások, készletek, foglalkoztatás, termelékenység, munkabérek, valamint tőkebevonási képesség. Ezek a mutatók a teljes tevékenységtől függnek, függetlenül attól, hogy a termékeket belső felhasználásra szánják, vagy a szabadpiacon értékesítik.

(247)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazatnak a panaszos által meghatározott uniós piacon végzett értékesítései, valamint az Indiából származó, a 4.5.1. szakaszban ismertetett módszerrel összhangban megállapított behozatali adatok alapján állapította meg.

(248)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatalt a Bizottság az Eurostat adatai alapján állapította meg. Mivel az Eurostat az érintett termék behozatalát kilogrammban határozza meg, a Bizottság a behozatali adatokat a (238) preambulumbekezdéssel összhangban kábelkilométerre váltotta át, az indiai exportáló gyártók esetében alkalmazott átváltási tényező alkalmazásával.

(249)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (kábelkilométer)

(250)

A teljes uniós felhasználás – a szabadpiaci és a kötött piaci felhasználást is beleértve – 2020 és 2021 között 16 %-kal, a 2020. évi körülbelül 2,4 millió kábelkilométerről 2021-ben körülbelül 2,7 millió kábelkilométerre nőtt. 2022 és a vizsgálati időszak között hozzávetőleg 4 %-kal, körülbelül 2,5 millió kábelkilométerre csökkent. A felhasználás 2021. évi növekedése a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó zavarokat követő „felzárkózási” hatással magyarázható.

(251)

A kötött piac az optikai szálakból álló kábeleknek – többek között a csatlakozókkal ellátott kábeleknek – a vállalatok által kínált konnektivitási megoldásokban történő felhasználását jelenti. A volumen a vizsgálati időszak alatti teljes uniós felhasználás 9 %-át tette ki. A kötött értékesítés a figyelembe vett időszak egészében 45 %-os növekedést mutatott.

(252)

A szabadpiaci felhasználás a teljes uniós felhasználással összhangban alakult. 2021-ben 15 %-kal nőtt, azt követően 2022-ben 9,5 %-kal csökkent, a vizsgálati időszakban pedig 5,7 %-kal nőtt. 2020-tól a vizsgálati időszakig 1 %-os növekedés következett be.

(253)

A Bizottság az Indiából érkező behozatal volumenét a mintában szereplő exportáló gyártók kitöltött és ellenőrzött kérdőívei, valamint a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott információk alapján állapította meg. A (238) preambulumbekezdésben említettek szerint az alkalmazott mértékegység a kábelkilométer volt. Ennek alapján az Indiából érkező behozatal vizsgálati időszak alatti volumene az Eurostat által ugyanezen időszakra vonatkozóan közölt teljes behozatal 113 %-át tette ki.

(254)

Az Indiából érkező teljes behozatal piaci részesedését a Bizottság az 1. táblázatban bemutatott teljes szabadpiaci felhasználáshoz viszonyított behozatali volumen alapján állapította meg.

(255)

Az érintett országból az Unióba irányuló támogatott behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A dömpingelt behozatal volumene (kábelkilométer) és piaci részesedése

(256)

Az Indiából érkező támogatott behozatal erőteljes növekedést mutatott a figyelembe vett időszakban, a 2020. évi 64 155 kábelkilométerről 222 575 kábelkilométerre nőtt a vizsgálati időszakban. Ez a 247 %-os növekedés messzemenően meghaladja a felhasználás alakulását, és jelzi az indiai behozatal piaci penetrációjának nagyságrendjét.

(257)

Ennek eredményeként a támogatott behozatal piaci részesedése 2,9 %-ról 9,8 %-ra nőtt a figyelembe vett időszakban, ami igen meredek, 243 %-os emelkedést jelent. Megjegyzendő, hogy az indiai támogatott behozatal volumene különösen a 2020–2022 közötti időszakban nőtt.

(258)

A Bizottság a támogatott behozatal volumenét a mintában szereplő exportáló gyártók kitöltött és ellenőrzött kérdőívei, valamint a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott információk alapján állapította meg. A Bizottság a behozatal áralákínálását a mintában szereplő exportáló gyártók CIF-árai és a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött és ellenőrzött kérdőívei alapján állapította meg.

(259)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos importár a következőképpen alakult:

3. táblázat

Importárak (EUR/kábelkilométer)

(260)

Az Indiából érkező támogatott behozatal árai a figyelembe vett időszakban kábelkilométerenként 857 EUR-ról 447 EUR-ra csökkentek, tehát 48 %-kal estek vissza. A figyelembe vett időszakban 2020 kivételével a támogatott importárak következetesen alacsonyabbak voltak, mint az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon a független vevők felé felszámított árak (lásd a 8. táblázatot).

(261)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(262)

A kapcsolatban álló uniós importőrök részére történő értékesítések esetében a Bizottság az alákínálás kiszámításához az exportárat („számtanilag képzett CIF”) az első független vevőnek kiszámlázott érték alapján számította ki, amelyből levonta a CIF-pontig érvényes, importálással kapcsolatos kedvezményeket, valamint a kapcsolatban álló importőr SGA-költségeit és nyereségét, analógia útján az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (48) 2. cikkének (9) bekezdését alkalmazva.

(263)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyletek vizsgálata alapján, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság kifejezte a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli elméleti árbevételének százalékában és összesített súlyozott átlagként, amely 38,2 %-ot tett ki.

(264)

Mindenesetre az alákínálás szintjétől függetlenül a Bizottság megállapította, hogy a támogatott behozatal jelentősen lenyomta az uniós árakat, amelyek a figyelembe vett időszakban csökkentek, miközben az előállítási költség folyamatosan nőtt. Ezért az uniós gazdasági ágazat nem tudta az árait az észszerű nyereség eléréséhez szükséges szintre emelni.

(265)

A támogatott behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 8. cikkének (4) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(266)

A kár meghatározása során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat a panaszos által benyújtott, kitöltött kérdőív összes uniós gyártóra kiterjedő adatai alapján értékelte. A Bizottság a mikrogazdasági mutatókat a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben található adatok alapján értékelte. Az adatok a mintában szereplő uniós gyártókra terjedtek ki. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult.

(267)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(268)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(269)

A teljes uniós termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(270)

A figyelembe vett időszak során az uniós gazdasági ágazat termelési volumene nagyjából 1,4 millió kábelkilométerről hozzávetőleg 1,7 millió kábelkilométerre, azaz összességében 20 %-kal nőtt. Egy részletesebb elemzés kimutatta, hogy a termelési volumen növekedése főként 2020 és 2021 között volt tapasztalható, amikor 18 %-kal nőtt, 2022-ben csekély mértékben, 4 %-kal tovább emelkedett, míg a vizsgálati időszakban 2 %-kal ismét csökkent.

(271)

A figyelembe vett időszak alatt a termelési kapacitás 13 %-kal nőtt, ami néhány uniós gyártó beruházásait tükrözi. A növekedés ellenére a beruházások szintje összességében nagyon alacsony maradt, és az uniós gazdasági ágazat piaci jelenlétének megőrzéséhez szükséges minimumon volt.

(272)

A kapacitáskihasználás a 2020 és 2022 közötti időszakban 13 %-kal nőtt, azt követően a vizsgálati időszakban 4 százalékponttal csökkent, ami a termelés ugyanezen időszak alatti csökkenésének tudható be.

(273)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(274)

A figyelembe vett időszak során az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci és kötött piaci értékesítésének teljes volumene a 2020. évi nagyjából 1 millió kábelkilométerről a vizsgálati időszakban több mint 1,2 millió kábelkilométerre, azaz 22 %-kal nőtt.

(275)

Az uniós szabadpiaci értékesítés volumene a 2020. évi körülbelül 880 000 kábelkilométerről a vizsgálati időszakban körülbelül 1 040 000 kábelkilométerre nőtt, azaz 17 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszakban. Ennek következtében a piaci részesedés a 2020. évi 39,3 %-ról a vizsgálati időszakban 45,6 %-ra nőtt.

(276)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének a figyelembe vett időszak alatti növekedését két fő tényezőnek kell tulajdonítani: i. az uniós gyártókat ért árlenyomás (lásd a 4.5.2. szakaszt) és ii. az optikai szálakból álló kábelek kínai behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések 2021. novemberi bevezetése. A csaknem stabil felhasználás időszakában az uniós gyártók piaci részesedése szinte kizárólag a kínai dömpingelt behozatallal szemben állt vissza. Az alábbi 4.6.2.3. szakaszban kifejtettek szerint az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni a Kínával szembeni dömpingellenes vámok helyzetjavító hatását, mivel a kínai értékesítés jelentős részét a támogatott indiai behozatal vette át.

(277)

Az uniós gazdasági ágazat kötött piaca (a szabadpiaci felhasználás százalékában kifejezve) a figyelembe vett időszakban növekvő tendenciát mutatott, a 2020. évi 6,2 %-ról a vizsgálati időszakban 9,0 %-ra nőtt. A kötött piacot a konnektivitási célra használt, optikai szálakból álló kábelek (bekötőkábelek, épületen belüli kábelek és adatközponti kábelek) jelentik. A csatlakozókkal ellátott kábelek piacán növekszik a kereslet, ezért nő az optikai szálakból álló kábelek belső felhasználása. E termékek magasabb árai és a rendelkezésre álló szabad kapacitás miatt az uniós gazdasági ágazat úgy döntött, hogy fenntartja a belső felhasználási üzletágat, mivel ez lehetővé teszi a termékek differenciálását, a kapacitáskihasználás növelését és az egységköltség csökkentését, és pozitív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat általános jövedelmezőségére. Ezért nem volt negatív hatása az uniós gazdasági ágazat általános gazdasági helyzetére.

(278)

A Kínából származó, optikai szálakból álló kábelek behozatalára vonatkozó hatályos dömpingellenes intézkedések ellenére az uniós gazdasági ágazat nem tudott jelentős piaci részesedést visszaszerezni, mivel a kínai exportáló gyártók korábbi piaci részesedésének jelentős részét az indiai támogatott behozatal vette át. Ezért az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni a kínai behozatallal egyenlő versenyfeltételek megteremtésének előnyeit, és nem tudta ennek megfelelően növelni termelési és értékesítési volumenét.

(279)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(280)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatása 2020-tól a vizsgálati időszakig – teljes munkaidős egyenérték alapján számolva – 13 %-kal nőtt. Ez a tendencia nagyrészt a termelési volumen 4. táblázatban látható alakulását követi.

(281)

mivel a termelési és a foglalkoztatási adatok szorosan követték egymást, a kábelkilométer/alkalmazott egységben kifejezett termelékenység jórészt változatlan maradt.

(282)

Minden támogatáskülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű (de minimis) szintet. Figyelembe véve az érintett országból származó behozatal volumenét és árait, a tényleges támogatáskülönbözetek jelentős hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazatra.

(283)

A figyelembe vett időszak első felében az uniós gazdasági ágazat helyzetét – beleértve annak jövedelmezőségi szintjét is – továbbra is befolyásolta a Kínából érkező dömpingelt és támogatott behozatal, amint azt az alábbi 5. szakasz tárgyalja. Amint azt a (278) preambulumbekezdés kifejti, az indiai támogatott behozatal jelentős megnövekedése miatt az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni a kínai behozatalra kivetett vámok helyzetjavító hatását.

(284)

A mintában szereplő uniós gyártók által az Unióban a független vevők felé felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(285)

Az uniós piacon a független felek (a szabadpiac) felé felszámított értékesítési árak 2020 és 2021 között 5 %-kal csökkentek, majd a következő években kismértékben emelkedtek, azonban nem érték el a 2020. évi szintet.

(286)

Bár a termelési egységköltség a 2020–2021-es időszakban az uniós szabadpiaci átlagáraknak megfelelően 5 %-kal csökkent, a 2021 és a vizsgálati időszak közötti időszakban 14,5 %-os növekedést mutatott, míg az értékesítési árak mindössze 2 %-kal emelkedtek. A 2021 és a vizsgálati időszak közötti költségnövekedés főként annak tudható be, hogy a nyersanyagárak és a foglalkoztatási költségek az infláció alakulásának megfelelően emelkedtek.

(287)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(288)

Az egy alkalmazottra jutó átlagos munkaerőköltség fokozatos növekedést mutatott a figyelembe vett időszakban. Ez a munkaerő többletköltségeit, az inflációkövető kiigazításokat is tükrözi.

(289)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Készletek

(290)

A mintában szereplő uniós gyártók készletei ingadoztak, de összességében 21 %-kal nőttek a figyelembe vett időszakban. Mivel a termelés java része megrendelésre, a vevő specifikációi szerint történik, a készletek alakulása nem tekinthető érdemi kármutatónak.

(291)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(292)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában.

(293)

A jövedelmezőség a figyelembe vett időszakban mindvégig folyamatosan csökkent, és a 2020. évi 12,7 %-ról a vizsgálati időszakban 3,4 %-ra esett vissza. A jövedelmezőség legjelentősebb visszaesése 2022-ben következett be, az indiai támogatott behozatal piaci részesedésének [2–4] %-ról [8–12] %-ra történő jelentős emelkedésével párhuzamosan. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat költsége 9 %-kal nőtt, míg az értékesítési árak 2 %-kal csökkentek a dömpingelt indiai behozatal árnyomása miatt.

(294)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom a jövedelmezőség tendenciájával összhangban alakult, és a figyelembe vett időszakban erőteljes, mintegy 50 %-os csökkenést mutatott.

(295)

A beruházások 2020–2021 között jelentősen, mintegy 50 %-kal csökkentek. A figyelembe vett időszakban a beruházások szintje helyreállhatott, és akár 44 %-kal is emelkedett 2020-hoz képest. A beruházások azonban a figyelembe vett időszak kezdete óta összességében alacsony szinten maradtak, és főként a hatékonyság növelésére, a meglévő létesítmények karbantartására, valamint kutatási és fejlesztési tevékenységek végzésére irányultak. A dömpingelt behozatal miatti nyomás közvetlen következményeként az uniós gazdasági ágazatnak beruházásokat kellett elhalasztania.

(296)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A beruházások megtérülése negatívan alakult a figyelembe vett időszakban, és 43 %-kal esett vissza. E kedvezőtlen fejlemény azt mutatja, hogy bár az eredményesség és a versenyképesség fenntartása és javítása érdekében folytatódott a beruházások végrehajtása, e beruházások megtérülése a figyelembe vett időszakban jelentősen csökkent, mivel az uniós gazdasági ágazat nem volt képes javítani a jövedelmezőségi rátát.

(297)

Tekintettel a beruházások megtérülésének ilyen gyors ütemű csökkenésére, a jövőbeli tőkebevonási képesség egyértelműen veszélybe kerül abban az esetben, ha a helyzet továbbra sem javul.

(298)

Az optikai szálakból álló kábeleket túlnyomórészt pályázatok útján értékesítik. E piaci szempont alaposabb megismerése érdekében a Bizottság részletes információkat kért a pályázatokkal kapcsolatban a mintában szereplő indiai exportáló gyártóktól, a mintában szereplő uniós gyártóktól, importőröktől és felhasználóktól. A Bizottság tájékoztatást kért a pályázatok jellemzőiről, például az eljárásról, az ütemezésről és más releváns jellemzőkről. A vizsgálatban sem pályáztatók, sem távközlési szolgáltatók nem vettek részt, és nem nyújtottak tájékoztatást.

(299)

A vizsgálat vegyes képet mutatott a pályázatokról, többek között az eljárás, az alkalmazási kör és az eredmények tekintetében. A pályázatokat köz- vagy magánszektorbeli szervezetek, például nagy távközlési szolgáltatók szervezhetik. A pályázatokra különböző formában – például elektronikus árverések vagy közvetlen ajánlattétel formájában – kerülhet sor. A pályázati eljárás jellemzően a pályázat kiírásától a 3–6 hónappal későbbi lezárásáig tart. A pályázat lezárását követő egy-két hónapon belül a vevő megrendeléseket ad le, és a leszállításokra a szerződésben meghatározott feltételek szerint kerül sor. A vizsgálat megerősítette, hogy az ár jelenti a legfontosabb döntési szempontot, tekintettel arra, hogy a pályázatokat olyan termékekre írják ki, amelyeknek a műszaki jellemzőit részletesen meghatározták (49).

(300)

A pályázati eljárás fokozta a versenyt, mivel a nagyon alacsony áron ajánlatot tevő indiai exportáló gyártók jelenléte arra késztette az uniós gazdasági ágazatot, hogy az indiai ajánlatokhoz igazodás érdekében fenntarthatatlan szintre csökkentse árait, és megakadályozta őket abban, hogy költségnövekedésüket a vevőikre hárítsák át. A pályázati feltételek jellemzően nem tartalmaznak olyan szerződéses kötelezettséget, amely szerint a vevőnek meg kell vásárolnia a pályáztatott mennyiséget, ugyanakkor a beszállító esetében arra vonatkozó szerződéses kötelezettséget tartalmaznak, hogy pályázatban szereplő mennyiséget az ajánlott áron kell szállítania.

(301)

Tekintettel arra, hogy a piac nagy részének ellátása pályázatok keretében történik, a piacon a pályázati mechanizmus határozza meg az árat. Ezért – a továbbra is viszonylag alacsony értékesített mennyiségek ellenére – az uniós gazdasági ágazatnál jóval alacsonyabb áron ajánlatot tevő indiai exportőrök határozzák meg azt a referenciaárat, amelyhez az uniós gazdasági ágazatnak igazodnia kell. Ezt a vizsgálat során megállapított jelentős alákínálási és alulértékesítési szintek is megerősítik.

(302)

A pályázatok jellege miatt késleltetett hatást kell figyelembe venni. Az optikai szálakból álló kábelek nyertes pályázatot követő későbbi leszállítására (és kiszámlázására) a pályázat lezárását követő hónapokban vagy években kerülne sor. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazatot hátrányosan érintette, hogy az intézkedések bevezetése előtt a kínai exportőrökkel szemben veszített az értékesítési volumenéből, ugyanakkor ki volt téve a támogatott indiai kivitel által előidézett versenynek, amely kivitelnek az értékesítési volumenre gyakorolt hatása a vizsgálati időszak után is fennmarad. Ezért a pályázatok alakulása összességében megerősítette az árlenyomás folytatólagos hatását. Az indiai exportáló gyártók fokozott jelenléte megakadályozta az uniós gazdasági ágazat kínai behozatal hatásaiból való felépülését, és intézkedések hiányában várhatóan továbbra is negatív hatást gyakorol.

(303)

Több mutató – többek között a termelés, a kapacitás, az értékesítési volumen és a piaci részesedés, valamint a foglalkoztatás – pozitív tendenciát jelzett. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének növekedése azonban összefügghet a Kínából érkező behozatal piaci részesedésének az intézkedések 2021. november és 2022. január közötti bevezetése utáni csökkenésével, amikor az uniós gazdasági ágazatnak sikerült visszaszereznie a kínai behozatallal szemben korábban elveszített piaci részesedés egy részét. Az uniós gazdasági ágazat ennek ellenére ugyanakkor megnövekedett termelési költségekkel szembesült, míg az uniós értékesítési átlagárak csökkenő tendenciát mutattak. Bár várható volt, hogy a Kínából érkező behozatal elleni intézkedések az uniós gyártók számára könnyítést fognak eredményezni, az indiai támogatott behozatal piaci részesedésének erőteljes növekedése azt jelezte, hogy az indiai kivitel továbbra is árnyomást okozott, a figyelembe vett időszak teljes egészében jelentős áralákínálással és mindenesetre árlenyomással. Ez egyértelművé vált a jövedelmezőség és a pénzforgalom jelentős visszaesésében, valamint a beruházások igen alacsony szintjében.

(304)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(305)

Az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező támogatott behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 8. cikkének (6) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező támogatott behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett károkat ne a támogatott behozatalnak tulajdonítsa. Ezek a tényezők a következők voltak: a Kínából érkező behozatal, egyéb harmadik országokból érkező behozatal, kötött értékesítés.

(306)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlása egybeesett az Indiából érkező támogatott behozatal gyors növekedésével, amely jelentős mennyiségben hatolt be az uniós piacra, jelentősen alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak, és mindenesetre jelentős árlenyomást gyakorolt az uniós értékesítésre.

(307)

Az Indiából érkező támogatott behozatal volumene (amint az a 2. táblázatban látható) a 2020. évi [59 300–72 500] kábelkilométerről [203 700–248 400] kábelkilométerre nőtt a vizsgálati időszakban, ami 247 %-os növekedést jelent. Ami a piaci részesedést illeti, ugyanebben az időszakban [2–4] %-ról [8–12] %-ra nőtt, ami csaknem háromszoros (243 %-os) növekedést jelent. Ugyanebben az időszakban (amint az az 5. táblázatban látható) az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci részesedése kevésbé volt hangsúlyos, 40,4 %-ról 47,2 %-ra nőtt, ami 17 %-os (6,8 százalékpontos) növekedést jelent. Ezért az a következtetés vonható le, hogy az Indiából érkező támogatott behozatal használta ki a Kínából érkező behozatal csökkenését.

(308)

A támogatott behozatal átlagára a figyelembe vett időszakban jelentősen, a 3. táblázatban foglaltak szerint 48 %-kal csökkent, és átlagosan 38,2 %-kal kínált alá az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak. Az uniós gazdasági ágazat által az uniós szabadpiacon a független feleknek felszámított értékesítési árak – a 7. táblázatban foglalt elemzés alapján – összességében 3 %-kal csökkentek az időszakban.

(309)

Az alákínálás mértéke az uniós gazdasági ágazat alacsony jövedelmezőségével együtt azt jelzi, hogy a dömpingelt behozatal árai jóval alacsonyabbak voltak az uniós gazdasági ágazat előállítási költségénél, mind a pályázati mechanizmusok, mind a helyszíni értékesítések keretében. Ez az árképzési magatartás megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy teljes mértékben visszaszerezze a dömpingelt kínai behozatallal szemben korábban elveszített piaci részesedést, és a figyelembe vett időszak kezdete óta csökkentette nyereségszintjét. Árlenyomást, valamint pénzügyi kárt okozott mind a jövedelmezőség csökkenése, mind a beruházások megfogyatkozása tekintetében, veszélyeztetve az uniós gazdasági ágazat létezését.

(310)

Az uniós gazdasági ágazat – megkísérelve, hogy megfeleljen az indiai gyártók által meghatározott alacsony, támogatott áraknak, valamint annak érdekében, hogy megvédje értékesítési volumenét egy költségnövekedéssel jellemzett időszakban – nem tudta a költségnövekedés ütemében emelni az árait. Ez a mintában szereplő valamennyi uniós gyártó jövedelmezőségének jelentős visszaesését eredményezte.

(311)

Ezért míg az uniós gazdasági ágazatnak sikerült növelnie piaci részesedését a figyelembe vett időszakban, ez az árak rovására történt, és a nyereség jelentős csökkenését eredményezte (árlenyomás).

(312)

A fenti (295) preambulumbekezdésben foglaltak szerint bizonyíték volt arra is, hogy az uniós gazdasági ágazat egyes tervezett beruházásait és bővítési projektjeit az indiai támogatott behozatal növekedése miatt törölték vagy függesztették fel.

(313)

A fentiekből következik, hogy az Indiából érkező támogatott behozatal növekedése megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy visszaszerezze piaci részesedését és fenntartható nyereségszintet érjen el.

(314)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn az Indiából érkező támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között.

(315)

A Kínából érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

A Kínából érkező behozatal

(316)

A Kínából érkező behozatal a figyelembe vett időszakban a 2020. évi körülbelül 843 000 kábelkilométerről körülbelül 514 000 kábelkilométerre csökkent a vizsgálati időszakban. Piaci részesedése ennek megfelelően 37,5 %-ról 22,6 %-ra esett vissza. Ez a fejlemény összefügghet azokkal a dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedésekkel, amelyeket 2021 novembere és 2022 januárja között vezettek be a Kínából származó, optikai szálakból álló kábelekre a (6) preambulumbekezdésben említett, Kínára irányuló vizsgálatot követően, valamint összefügghet a dömpingellenes vámoknak a visszanyerésre vonatkozó vizsgálatot követő, 2023. augusztusi növekedésével. A (278) preambulumbekezdésben említettek szerint a dömpingellenes vámokat bekalkuláló árakon érkező kínai behozatal továbbra is erőteljes jelenléte miatt az uniós gazdasági ágazat nem volt teljes mértékben védett a kínai exportáló gyártók dömpinggyakorlatával szemben a figyelembe vett időszakban. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kínai behozatal negatívan befolyásolhatta az uniós gazdasági ágazat helyzetét, és hozzájárult az elszenvedett kárhoz. A kínai behozatal azonban a figyelembe vett időszakban is jelentős csökkenő tendenciát mutatott, mind abszolút, mind relatív értelemben. Ezen túlmenően a kínai behozatal árai növekvő tendenciát mutattak, az átlagárak meghaladták az Indiából érkező támogatott behozatal átlagárait.

(317)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy még akkor is, ha a kínai behozatal esetlegesen negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére a figyelembe vett időszakban, nem gyengítette a támogatott indiai behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(318)

A Kínától eltérő harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Behozatal a harmadik országokból

(319)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal különböző forrásokból származott. A legnagyobb behozatali volumennel és piaci részesedéssel rendelkező országok Marokkó és az Egyesült Királyság voltak.

(320)

A Marokkóból érkező behozatal a 2020. évi körülbelül 26 000 kábelkilométerről a vizsgálati időszak alatt körülbelül 103 000 kábelkilométerre nőtt. A behozatal piaci részesedése a 2020. évi 1,2 %-ról a vizsgálati időszakban 4,6 %-ra nőtt. A fentiekben foglaltak szerint azonban az átlagárak ugyanebben az időszakban mintegy 20 %-kal emelkedtek, a szintjük pedig jóval az Indiából érkező támogatott behozatal átlagárainak szintje felett volt, és meghaladta az uniós gazdasági ágazat árait a vizsgálati időszakban. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a marokkói behozatal nem okozott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(321)

Az Egyesült Királyságra vonatkozó 2020. évi behozatali statisztikákat a brexit befolyásolta, és azokat a Bizottság nem tartotta megbízható alapnak az Egyesült Királyság adott évi behozatali volumenének és értékének megállapításához. A Bizottság ezért a 2020. évi behozatal szintjét a 2021. évi behozataléval hasonló szintűnek becsülte. Ennek alapján az Egyesült Királyság behozatala meglehetősen stabil tendenciát mutatott, összességében kismértékű, 3 %-os csökkenést mutatott: a 2020. évi körülbelül 80 000 kábelkilométerről a vizsgálati időszak alatt körülbelül 78 000 kábelkilométerre csökkent. A behozatal piaci részesedése ennek megfelelően 3,6 %-ról 3,4 %-ra csökkent ugyanebben az időszakban. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyságból érkező behozatal átlagára jelentősen meghaladta az uniós átlagárat, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a behozatal nem okozott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(322)

A Törökországból érkező behozatal 2020-ban és 2021-ben stabil volt, 2022-ben 5 %-kal nőtt, mielőtt a vizsgálati időszakban 16 %-kal visszaesett. A behozatal így 2020 és a vizsgálati időszak között összességében 11 %-kal csökkenő tendenciát mutatott. Abszolút értékben a behozatal a 2020. évi körülbelül 56 800 kábelkilométerről a vizsgálati időszakban körülbelül 50 000 kábelkilométerre csökkent. A piaci részesedés viszonylag stabil maradt, és a figyelembe vett időszakban kismértékben, 2,5 %-ról 2,2 %-ra csökkent. Bár az árszint alacsonyabb volt, mint az uniós gyártóké, további piaci részesedés szerzése nem valósulhatott meg. Bár a Bizottság nem tudta kizárni, hogy ez a behozatal hozzájárult az uniós gazdasági ágazat kárához, a hatását korlátozottnak ítélte meg, és ezért arra a következtetésre jutott, hogy a behozatal nem gyengítette a támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(323)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Dél-Koreából, Indonéziából, Tunéziából, Mexikóból és Svájcból érkező behozatal szintje a figyelembe vett időszak egészében nagyon alacsony volt. Tunézia és Mexikó kivételével a behozatal szintje jelentősen csökkenő tendenciát mutatott. A Tunéziából és Mexikóból érkező behozatal volumene 2022 és a vizsgálati időszak között csökkent. Ezen országok importárai magasak voltak, és meghaladták az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árait. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy ez a behozatal nem okozott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(324)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal a figyelembe vett időszakban abszolút értékben mérsékelten csökkent, a 2020. évi körülbelül 110 000 kábelkilométerről a vizsgálati időszakban körülbelül 100 000 kábelkilométerre mérséklődött. Piaci részesedése 4,9 %-ról 4,4 %-ra esett vissza. Ez a behozatal magas és növekvő árszintet mutatott, ezért nincs arra utaló jel, hogy jelentős kárt okozott volna az uniós gazdasági ágazatnak.

(325)

Ahogyan az az 5. táblázatban látható, a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat kötött értékesítése 47 %-kal csökkent.

(326)

A (277) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint azonban a Bizottság nem talált arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a kötött értékesítés jelentős hatást gyakorolt volna a kármutatók alakulására. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a belső felhasználás nem okozott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(327)

A Bizottság megállapította, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár és az Indiából érkező támogatott behozatal között. Az indiai támogatott behozatal növekedése egybeesett az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlásával. Az érintett országból érkező támogatott behozatal jelentős növekedése olyan árak mellett következett be, amelyek jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak, azok szintje még az uniós gazdasági ágazat előállítási költségeinél is alacsonyabb volt. Így a dömpingelt behozatal megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy az észszerű haszonkulcs eléréséhez szükséges fenntartható szinten határozza meg az árakat. Épp ellenkezőleg, az árszint nem igazodhatott a költségek növekedéséhez az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére és beruházási szintjére gyakorolt jelentős negatív hatások mellett.

(328)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta egymástól az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait és a támogatott behozatal káros hatásait. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy más tényezők, konkrétan a Kínából érkező behozatal és a Törökországból érkező behozatal hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárhoz, de a behozatali volumenük és/vagy az áraik alakulása miatt nem gyengítették az Indiából érkező támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. A többi ismert tényező egyike sem indokolta az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen alakulását az árlenyomás és a jövedelmezőség, az alacsony beruházási szintje és a beruházások megtérülésének kedvezőtlen alakulása tekintetében.

(329)

A fentiek alapján a Bizottság a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező támogatott behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a támogatott behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(330)

Az alaprendelet 31. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó támogatás megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekét is.

(331)

Az uniós gazdasági ágazat 14 gyártóból, illetve gyártói csoportból áll, amelyek mintegy 5 140 főt foglalkoztatnak (teljes munkaidős egyenértékben kifejezve). A gyártók eloszlanak az Unió területén.

(332)

A kiegyenlítő intézkedések bevezetése növelné az Unión belüli árszinteket, és ezáltal lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy az előállítási költségének növekedésével összhangban emelje árait. Ez fenntarthatóbb nyereségszinteket eredményez, amelyek lehetővé teszik az uniós gazdasági ágazat számára, hogy növelje beruházási szintjét és folytassa az olyan innovációkra irányuló beruházásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazat megőrizze piaci versenypozícióját és fenntartsa piaci jelenlétét, valamint visszaszerezze a kínai dömpingelt és támogatott behozatallal szemben korábban elveszített piaci részesedést.

(333)

Az intézkedések bevezetésének elmaradása valószínűleg jelentős negatív hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazatra a további árlenyomás és az esetleges árcsökkenés tekintetében. A további árcsökkenés azt jelentené, hogy az uniós gazdasági ágazat rövid távon veszteséges lesz. Jövedelmezősége romlásának elkerülése érdekében az uniós gazdasági ágazat dönthet úgy, hogy fenntartja jelenlegi árszintjét, amely azonban már most is fenntarthatatlan, illetve dönthet úgy, hogy az értékesítés rovására emeli az árait. Ez a termelési volumen azonnali csökkenéséhez fog vezetni. Ez a helyzet továbbá megakadályozza az uniós gazdasági ágazatot beruházási szintjének növelésében, ami ahhoz szükséges, hogy innovatív megoldásokat és termékfejlesztéseket kínálva megvédje piaci jelenlétét. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete tovább fog romlani a jövedelmezőség és a beruházások tekintetében, ami veszélyezteti a jövőjét. Amennyiben nem kerülne sor intézkedések bevezetésére, az Indiából érkező támogatott behozatal növekedése várhatóan folytatódna, sőt jelentősen növekedne, tekintettel a jelentős áralákínálási különbözetekre és a piac jellegére, amelyet a hosszú távú hatást kifejtő pályázatok mozgatnak. Ebben a helyzetben az uniós gazdasági ágazat nem tudna felépülni a káros hatásokból.

(334)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kiegyenlítő intézkedések az uniós gazdasági ágazat érdekében állnak.

(335)

Az eljárás megindításának napján a Bizottság 51 importőrrel és felhasználóval vette fel a kapcsolatot, és felkérte őket a vizsgálatban való együttműködésre. A vizsgálat során egyetlen független importőr sem működött együtt.

(336)

A független importőrök együttműködésének hiányában a Bizottság nem tudta meghatározni, hogy a kiegyenlítő vámok pontosan milyen hatással voltak az üzleti tevékenységükre. A Kínára irányuló vizsgálat keretében a Bizottság megállapította, hogy az importőrök [15 % – 20 %] közötti haszonkulcsát és a vámokat ki lehetett gazdálkodni, vagy legalábbis részben át lehetett hárítani a vevőikre (50). A jelenlegi vizsgálat nem tárt fel olyan tényeket vagy bizonyítékokat, amelyek ellentmondanának ezeknek a megállapításoknak.

(337)

Bár a kiegyenlítő intézkedések valószínűleg gyakorolnak bizonyos mértékű kedvezőtlen hatást az importőrökre, illetve csökkenthetik azok jövedelmezőségét, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az importőrök képesek lesznek kigazdálkodni a vám okozta költségnövekedést és/vagy részben áthárítani azt a vevőikre. A Bizottság emiatt arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések bevezetése nem gyakorol aránytalan hatást a független importőrökre.

(338)

A vizsgált termék beszerzését több ágazat végzi, elsősorban távközlési szolgáltatók, optikai hálózatokat birtokló vagy ellenőrző közigazgatási szervek (például önkormányzatok), telepítők és forgalmazók. E felek egyike sem működött együtt.

(339)

A vizsgálat során csak egy, a távközlési ágazatban tevékenykedő felhasználó működött együtt. A felhasználó kitöltött kérdőíve nem tartalmazott az uniós érdek szempontjaival kapcsolatos érvet vagy információt. Ez a felhasználó nem importált optikai szálakból álló kábeleket Indiából, és nem juttatta kifejezésre, hogy támogatja vagy ellenzi az intézkedéseket.

(340)

A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy az optikai szálakból álló kábelek a felhasználók összköltségének csupán kis részét teszik ki, mivel az optikai szálak kiépítésének fő költségtényezője közművesítési munkákhoz kapcsolódik. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az optikai szálakból álló kábelek igen kis részét teszik ki az uniós távközlési szolgáltatók tőkekiadásainak, amelyek az ETNO szerint 2022-ben 59,1 milliárd EUR-ra rúgtak (51). Figyelembe véve a mintegy 2,5 millió kábelkilométernyi (52) teljes uniós felhasználást és a kábelkilométerenkénti 756 EUR átlagárat (53), az optikai szálakból álló kábelekkel kapcsolatos kiadások a távközlési szolgáltatók beruházásainak mintegy 3 %-át tennék ki.

(341)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések nem gyakorolnának aránytalan hatást a felhasználókra.

(342)

Az optikai szálakból álló kábelek a nagy sebességű széles sávú hálózatok kiépítéséhez szükségesek. Ezért Unió-szerte kiemelkedő jelentőségűek a polgárok, a vállalkozások és a közintézmények számára, akik/amelyek az otthoni munkavégzés, az otthoni tanulás, a vállalkozások működtetése vagy a szolgáltatások nyújtása esetében ezektől a hálózatoktól függnek. A NextGenerationEU program (54) keretében megvalósuló beruházás az Európai Unió egyik fő prioritása, amelynek célja többek között a csúcstechnológián alapuló széles sávú infrastruktúra kiépítése az Unió minden szegletében. Az optikai szálakból álló kábelek tehát kulcsfontosságúak az Unió digitális évtizedének (55) és az Unió digitális szuverenitásának szempontjából is; az optikai szálakból álló kábelekkel foglalkozó egészséges uniós ipar fenntartása hozzájárulhat e célkitűzések megvalósításához.

(343)

Az intézkedések bevezetése mentesítené az uniós gazdasági ágazatot a támogatott indiai behozatal uniós piacon okozott árnyomása alól, és lehetővé tenné számára, hogy a költségnövekedéssel összhangban emelje az árait. Ez pozitív hatással lenne a jövedelmezőségére és a beruházási szintjére, emellett lehetővé tenné, hogy megvédje piaci pozícióját és új technológiákra irányuló beruházásokat hajtson végre. Végezetül az uniós gyártók túlélése kulcsfontosságú az EU digitális szuverenitása szempontjából.

(344)

Ugyanakkor az intézkedések nem akadályoznák meg az egyéb harmadik országokból érkező behozatal tisztességes versenyét az uniós piacon. A vizsgálat nem tárta fel, hogy az intézkedések aránytalan negatív hatást gyakorolnának az importőrökre és a downstream ágazatokra.

(345)

A Bizottság ezért összességében arra a következtetésre jutott, hogy nem álltak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján az Indiából származó, optikai szálakból álló kábelek behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában ne szolgálná az Unió érdekét.

(346)

A támogatással, a kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetések fényében, valamint az alaprendelet 15. cikkével összhangban végleges kiegyenlítő vámot kell kivetni.

(347)

Az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a végleges kiegyenlítő vám összege nem haladhatja meg a kiegyenlíthető támogatások megállapított összegét.

(348)

A 15. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében „amennyiben a Bizottság a benyújtott összes információ alapján egyértelműen arra a megállapításra jut, hogy az Uniónak nem áll érdekében, hogy az intézkedések összegét a harmadik albekezdés szerint határozza meg, akkor a kiegyenlítő vámok összegét alacsonyabban kell meghatározni, amennyiben ez az alacsonyabb vám elegendő az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez”.

(349)

Ilyen információkat nem nyújtottak be a Bizottsághoz, ezért Bizottság a 15. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésére való hivatkozással állapítja meg a kiegyenlítő intézkedések szintjét.

(350)

A fentiek alapján a végleges kiegyenlítő vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(351)

A Bizottság a szubvencióellenes vizsgálatot az Indiából származó ugyanezen érintett termékkel kapcsolatos külön dömpingellenes vizsgálattal párhuzamosan folytatta le, amelynek keretében a Bizottság a dömpingkülönbözet szintjén vezetett be dömpingellenes intézkedéseket. A Bizottság az alaprendelet 24. cikkének (1) bekezdésével és 15. cikkének (2) bekezdésével összhangban gondoskodott arról, hogy a támogatásnyújtás szintjét és a teljes dömpingszintet tükröző halmozott vám kivetése ne eredményezze a támogatás hatásainak kétszeres kiegyenlítését („kétszeres beszámítás”).

(352)

A Bizottság továbbá annak eldöntése érdekében, hogy az alaprendelet 24. cikkének (1) bekezdésével összhangban csökkentenie kell-e a dömpingkülönbözetet az említett exportfüggő támogatásokkal kapcsolatban megállapított támogatási összeggel, megvizsgálta, hogy a támogatási rendszerek némelyike exportfüggő támogatás-e, amely csökkenti az exportárakat és ennek megfelelően növeli a dömpingkülönbözetet.

(353)

mivel a Bizottság valóban kiegyenlített néhány exportteljesítménytől függő támogatási rendszert, az alaprendelet 24. cikkének (1) bekezdésével összhangban és a kétszeres beszámítás elkerülése érdekében először a kiegyenlíthető támogatások megállapított végleges összegeivel megegyező végleges kiegyenlítő vámot, majd ezt követően a fennmaradó végleges dömpingellenes vámot vetette ki, amely az exportteljesítménytől függő támogatások összegével csökkentett releváns dömpingkülönbözetnek felel meg, és nem haladja meg a külön dömpingellenes vizsgálatban megállapított, kár megszüntetéséhez szükséges mértéket. Mivel a Bizottság a megállapított dömpingkülönbözetet csökkentette az exporttámogatásokhoz kapcsolódó támogatásnyújtás teljes összegével, nem állt fenn az alaprendelet 24. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kétszeres beszámítással kapcsolatos probléma.

(354)

Amennyiben az exporttámogatás összegének a dömpingkülönbözetből való levonása után kapott összeg meghaladja a kárkülönbözetet, a Bizottság a dömpingellenes vámot a kárkülönbözet összegére korlátozta. Amennyiben az exporttámogatás összegének a dömpingkülönbözetből való levonása után kapott összeg alacsonyabb a kárkülönbözetnél, a Bizottság a dömpingellenes vámot a kisebb összeg alapján állapította meg.

(355)

Tekintettel az exportáló gyártók nagy fokú együttműködésére az érintett országban, a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatokra kivetett legmagasabb vám szintje reprezentatív a „minden más vállalathoz” tartozó vámtétel szempontjából. A „minden más vállalathoz” tartozó vámtétel azokra a vállalatokra alkalmazandó, amelyek nem működtek együtt a vizsgálatban.

(356)

Az alaprendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók teljes támogatási összegét a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében megállapított kiegyenlítő támogatások teljes összegének súlyozott átlaga alapján számította ki.

(357)

A fentiek alapján az említett vámok az alábbi tételek szerint kerülnek megállapításra:

(358)

Az e rendeletben meghatározott, a konkrétan megnevezett vállalatokra alkalmazandó egyedi kiegyenlítő vámtételek e vizsgálat ténymegállapításai alapján kerültek megállapításra. Ezért a jelen vizsgálat során e vállalatok tekintetében megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által előállított érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem nevezett vállalatok – ideértve a kifejezetten megnevezett vállalattal kapcsolatban álló vállalatokat is – által előállított érintett termék behozatalára a „minden egyéb, Indiából származó behozatal” esetében alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni. E behozatalok esetében az egyedi kiegyenlítő vámtételek nem alkalmazhatók.

(359)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi kiegyenlítő vámok alkalmazását. Az egyedi kiegyenlítő vámok alkalmazásának feltétele, hogy a tagállamok vámhatóságainak érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatni. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számla bemutatásáig a behozatalra a „minden egyéb, Indiából származó behozatalra” alkalmazandó kiegyenlítő vám vonatkozik.

(360)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai az egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassák a behozatalra, a vámhatóságoknak nem kizárólag a számlát kell figyelembe venniük. A tagállamok vámhatóságai minden más esethez hasonlóan – az árunyilatkozatban foglalt adatok helytállóságának ellenőrzése céljából, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása vámjogi szempontból indokolt legyen – akkor is kötelesek elvégezni a szokásos ellenőrzéseket és akkor is jogosultak további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) kérni, ha a bemutatott számla teljesíti az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott összes követelményt.

(361)

Amennyiben a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételű vállalatoktól érkező export volumene jelentősen megnő, ez a volumennövekedés önmagában is tekinthető az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak. Ilyenkor – a feltételek teljesülése esetén – kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(362)

Az optikai szálakból álló kábelekre vonatkozó statisztikákat gyakran kábelkilométerben fejezik ki. Az optikai szálakból álló kábelek esetében azonban a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet (56) I. mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúra nem tartalmazza ezt a kiegészítő mértékegységet. Ezért rendelkezni kell arról, hogy az érintett termék behozatalára vonatkozóan a szabad forgalomba bocsátás érdekében benyújtott árunyilatkozatban nemcsak a kilogrammban vagy tonnában kifejezett tömeget, hanem a kábelkilométerben kifejezett mennyiséget is fel kell tüntetni. A kábelkilométert fel kell tüntetni a KN- és TARIC-kódok esetében.

(363)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2024/2509 európai parlamenti és tanácsi rendelet (57) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően teljesítendő visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatlábnak megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(364)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1037 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,