(1)

Az igazságos adóztatás biztosítása a belső piacon és a tőkepiaci unió megfelelő működése az Unió legfontosabb politikai prioritásai közé tartozik. Ebben az összefüggésben döntő fontosságú a határokon átnyúló befektetések előtt álló akadályok felszámolása, valamint az adócsalás és az adóvisszaélés elleni küzdelem. Ilyen akadályok állnak fenn például azokban az esetekben, amikor a nyilvánosan forgalmazott részvények vagy kötvények után a külföldi illetőségű befektetőknek fizetett osztalék- vagy kamatjövedelem után beszedett forrásadó többletének rendezésére irányuló eljárások nem hatékonyak és aránytalanul megterhelők. Emellett a jelenlegi helyzet egyes esetekben elégtelennek bizonyult az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés visszatérő kockázatának megelőzésében, amint azt a többszörös adó-visszaigénylési rendszerek és az osztalékarbitrázs vagy osztalékelvonás alkalmazásával járó csalás számos esete (Cum/Ex és Cum/Cum) is mutatja. Ezért ezen irányelv célja, hogy hatékonyabbá tegye a forrásadó-eljárásokat, ugyanakkor megerősítse azokat az adócsalás és az adóvisszaélés kockázatával szemben.

(2)

Annak érdekében, hogy a tagállamok jobban meg tudják előzni az adócsalásokat és az adóvisszaéléseket, és jobban tudjanak küzdeni ellenük, amit jelenleg a befektetőkre vonatkozó megbízható és időszerű információk általános hiánya akadályoz, rendelkezni szükséges a határokon átnyúló értékpapír-befektetések után beszedett forrásadó többletének rendezésére szolgáló közös keret lehetőségéről, amely az adócsalás és az adóvisszaélés kockázatával szemben reziliens. Az említett keret a tagállamokban alkalmazott különböző forrásadó-rendezési eljárások konvergenciáját eredményezné, egyúttal biztosítaná az átláthatóságot és a biztonságot a befektetők kilétét illetően – az adott esettől függően – az értékpapír-kibocsátók, a forrásadó-kezelők, a pénzügyi közvetítők és a tagállamok számára. E célból a keretnek automatizált eljárásokra kell támaszkodnia, például az adóügyi illetőségigazolás digitalizálására mind az eljárás, mind pedig a forma tekintetében. A keretnek elég rugalmasnak kell lennie ahhoz is, hogy kellően figyelembe vegye a különböző tagállamokban alkalmazandó különböző rendszereket, ugyanakkor megfelelő, visszaélés elleni eszközöket kell biztosítania az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés kockázatának csökkentésére. E tekintetben figyelembe kell venni az adóhatóságok eltérő megközelítéseit, az alkalmazott forrásadó-rendezési rendszertől függően. A kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszerben az adóhatóságok csak a kedvezmény alkalmazását követően juthatnak hozzá a befektetőkre és a fizetési láncra vonatkozó releváns információkhoz. Ezzel szemben a visszatérítési rendszer alkalmazásakor döntő fontosságú, hogy az adóhatóságok a kedvezmény alkalmazása előtt jussanak megfelelő információkhoz annak megítélése céljából, hogy a kedvezményt meg kell-e adni. Mindkét forrásadó-rendezési rendszerben szabályozzák a pénzügyi közvetítő felelősségét jogosulatlan kedvezmény esetén. Ez az irányelv nem korlátozza a tagállamok azon képességét, hogy szabályozzák azokat az eszközöket, amelyekkel a tanúsított pénzügyi közvetítők visszakapják az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségekhez való alkalmazkodás vagy az azoknak való megfelelés összefüggésében felmerülő kiadásokat.

(3)

Figyelembe véve az említett különbségeket és az arányosság elvét, ezen irányelvnek a tanúsított pénzügyi közvetítők nemzeti nyilvántartásaira és az adatszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseit nem kell kötelezővé tenni azon tagállamok számára, amelyek a kifizetésnél biztosított átfogó forrásadókedvezmény-rendszerrel rendelkeznek, és piaci kapitalizációs arányuk egy bizonyos – ezen irányelvben meghatározott – küszöbérték alatt van. A belső piacon a forrásadó-többlet rendezésére szolgáló hatékony és robusztus rendszerek előmozdítására irányuló célkitűzés akkor tekintendő teljesültnek, ha azok a tagállamok, amelyek továbbra is működtetik a nemzeti, kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszerüket, teljesítik az ezen irányelvben foglalt mindkét kritériumot. Először is a piaci kapitalizáció kritériuma összefügg a gazdaság méretével és az osztalékfizetés lehetséges nagyságrendjével. Az alacsony piaci kapitalizáció az osztalékfizetés volumenének és ezáltal az adóvisszaélés kockázatának alacsony szintjét vonja maga után. Ha valamely tagállam egy bizonyos időn keresztül eléri vagy meghaladja a piaci kapitalizációs arány küszöbértékét, akkor ezen irányelv közös szabályait alkalmazni kell, és azoknak alkalmazandónak kell maradniuk akkor is, ha az adott tagállam piaci kapitalizációs aránya később bármikor az említett küszöbérték alá esne. Másodszor az olyan, kifizetésnél biztosított átfogó forrásadókedvezmény-rendszereket, amelyek lehetővé teszik a megfelelő adómérték egyszerű és hatékony alkalmazását a kifizetés időpontjában, egyenértékűnek kell tekinteni az ezen irányelvben meghatározott, kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszerrel. Az említett két kritérium együtt biztosíthatja, hogy a befektetők a belső piacon minden tagállamban ténylegesen hozzáférjenek hatékony forrásadó-rendezési eljárásokhoz. Azon tagállamok esetében, amelyek viszonylag kis részvénypiaccal és kellően hatékony nemzeti, kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszerrel rendelkeznek, az említett rendszerek megváltoztatására vonatkozó követelmény nem lenne arányosnak tekinthető. Továbbá, mivel ezen irányelv közös szabályai szinte az egész belső piacot lefednék, megfelelő szintű konvergencia jönne létre.

(4)

Ez az irányelv valamennyi tagállamban harmonizálja a befektetőknek a forrásadó-rendezési rendszerekhez való hozzáférését annak előírásával, hogy létezzen egy, a kifizetésnél biztosított közös forrásadókedvezmény-rendszer és egy közös gyors visszatérítési rendszer, mindazonáltal továbbra is lehetővé téve a tagállamok számára, hogy bizonyos feltételek mellett és a tagállami gazdaságok eltérő fejlettségének figyelembevételével fenntartsák a nemzeti, kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszerüket, egyúttal biztosítva a tagállamokban a forrásadó-rendezési rendszerekhez való hozzáférést. Mindenesetre a kockázatértékelési kritériumoktól függően azok az érintett tagállamok, amelyek azt helyénvalónak tartják például az adócsalás és az adóvisszaélés elleni küzdelmet szolgáló eszközeik megerősítése érdekében, alkalmazhatnák az ezen irányelvben meghatározott eszközöket.

(5)

Egy nemzeti, kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszer akkor minősülhet átfogónak, ha rendelkezik az ezen irányelvben meghatározott több konkrét alapvető jellemzővel. Széles körű hozzáférést kell biztosítania az ilyen kedvezményre jogosult természetes személyek vagy szervezetek számára, továbbá az adózó jogosultsága esetén biztosítania kell a forrásadó-rendezést, kivéve a tagállam által előírt információk szolgáltatásának elmulasztása esetén. A kért információk elvileg nem haladhatják meg a 12., 13. vagy 15. cikkben említett adatokat. A nemzeti, kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszernek mind a közvetlen, mind a közvetett befektetések esetében igénybe vehetőnek kell lennie, és nem írhatók elő a 11. cikk (2) bekezdésében meghatározottakon kívüli további igénybevételi korlátok. Ezért a nemzeti, kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszernek nemcsak jogilag kell lehetőséget biztosítania a kedvezményre, hanem a kedvezményt az adózó jogosultsága esetén ténylegesen meg is kell adni. A nemzeti, kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszer nem írhat elő további kötelezettségeket, például párhuzamos adatszolgáltatási rendszert. A tagállamnak meg kell határoznia a forrásadóból származó bevétel kieséséért viselt felelősségre vonatkozó szabályokat, valamint a kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszerre vonatkozó nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat. A piaci kapitalizációs arányra vonatkozó feltétel tekintetében az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak (a továbbiakban: ESMA) a szabályozástechnikai standardok szerint megkövetelt adatokat kell szolgáltatnia. Amennyiben egy tagállam nem teljesíti vagy már nem teljesíti a két – azaz a kifizetésnél biztosított átfogó forrásadókedvezmény-rendszerre és a piaci kapitalizációs arány küszöbértékére vonatkozó – feltétel legalább egyikét, akkor ezen irányelv valamennyi rendelkezését át kell ültetnie a nemzeti jogába.

(6)

Az arányos megközelítés biztosítása érdekében ezen irányelvnek kizárólag azokban a tagállamokban kell vonatkoznia a forrásadó-többlet rendezésére irányuló eljárásokra, amelyek az adott befektető adóügyi illetőségétől függően eltérő mértékű forrásadót vetnek ki a készpénzben vagy a részvényben fizetett osztalékokra. Ilyen esetekben a tagállamoknak biztosítaniuk kell a forrásadó-rendezést, ha magasabb adómértéket alkalmaztak olyan helyzetben, amikor alacsonyabb adómérték alkalmazandó. A tagállamok számára azt is lehetővé kell tenni, hogy hasonló eljárásokat vezessenek be a külföldi illetőségű befektetőknek a nyilvánosan forgalmazott kötvények után fizetett kamatokkal kapcsolatban, hogy javítsák a vonatkozó forrásadó-rendezési eljárás hatékonyságát, és biztosítsák az adózók magasabb szintű megfelelését. Azokat a tagállamokat, amelyeknek az osztalék- és adott esetben a kamatjövedelmek kapcsán nincs szükségük forrásadótöbblet-rendezési eljárásra, nem érintik az ezen irányelvben említett eljárások. Amennyiben a forrásadó-többlet rendezésére van szükség, továbbá a forrásadó-többlet rendezéséhez való általános hozzáférés biztosítása érdekében ezen irányelvnek rendelkeznie kell egy, a kifizetésnél biztosított közös forrásadókedvezmény-rendszerről és egy gyors visszatérítési rendszerről, amelyeket a tagállamoknak alkalmazniuk kell.

(7)

Tekintettel arra, hogy a befektetők bármelyik tagállamban lehetnek, minden tagállamban alkalmazni kell egy közös és digitális adóügyi illetőségigazolásra (eTRC) vonatkozó szabályokat. Annak biztosítása érdekében, hogy minden uniós adózó rendelkezhessen az adóügyi illetőségének közös, megfelelő és tényleges bizonyítékával, a tagállamoknak automatizált eljárásokat kell alkalmazniuk az adóügyi illetőségigazolások kiállítására a kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszer, a kifizetésnél biztosított átfogó forrásadókedvezmény-rendszer, a gyors visszatérítési rendszer vagy az általános visszatérítési rendszer alkalmazása céljából annak érdekében, hogy a nyilvánosan forgalmazott részvények után fizetett osztalékokra vagy adott esetben a nyilvánosan forgalmazott kötvények kamatára kivetett forrásadó-többletet rendezni lehessen. Ezen túlmenően az eTRC-ket ugyanazon felismerhető és elfogadható digitális formában, azonos tartalommal kell kiállítani.

(8)

A nagyobb hatékonyság érdekében az eTRC-nek azon naptári év vagy pénzügyi év – például eltérő pénzügyi év vagy egy naptári évnél hosszabb pénzügyi év – maximális időszakát kell lefednie, amelyre kiállították, és a lefedett időszakban érvényesnek kell maradnia az illetőség igazolása céljából. A kiállító tagállamoknak képesnek kell lenniük az eTRC teljes vagy részbeni érvénytelenítésére, ha az adóhatóságoknak bizonyítékuk van arra, hogy az adózó a lefedett időszak egészében vagy egy részében nem rendelkezik illetőséggel a kiállító tagállamban. Az uniós szervezetek tényleges azonosítása érdekében az eTRC-n fel kell tüntetni az adóazonosító számot, illetve annak hiányában – azaz amennyiben az érintett tagállam nem ad ki ilyen számokat az adózóinak – egy adózási szempontból funkcionálisan egyenértékű azonosítót. Továbbá – amennyiben az eTRC-t kiállító hatóság rendelkezik ilyen adatokkal – az eTRC-n fel kell tüntetni az európai egyedi azonosítót (EUID) vagy a jogalany-azonosítót (LEI) vagy bármely olyan jogalany-nyilvántartási számot, amely a teljes lefedett időszakra érvényes. Ezenkívül abban az esetben, ha egy természetes személy azért nem rendelkezik adóazonosító számmal, mert az illetőség szerinti tagállam nem ad ki ilyen számokat az adózóinak, akkor egy adózási szempontból funkcionálisan egyenértékű azonosító használatát is lehetővé kell tenni. A használt azonosítóknak a teljes lefedett időszakra érvényesnek kell lenniük.

(9)

Az eTRC-ben meg kell jelölni azt a kettős adóztatási egyezményt, amely tekintetében az adózó adott esetben adóügyi illetőséggel rendelkezőnek kívánja tekintetni magát. Annak érdekében, hogy a forrás szerinti tagállam elismerje az eTRC-t az adóügyi illetőség érvényes bizonyítékaként, amennyiben a forrásadó-többlet rendezését valamely kettős adóztatási egyezmény rendelkezései alapján igénylik, alapvető fontosságú az eTRC-n feltüntetni az alkalmazandó kettős adóztatási egyezményre való utalást. A kiállító hatóság egy adott eTRC-n több alkalmazandó, kettős adóztatási egyezményre is utalhat. Bár az eTRC elsősorban a forrásadó-eljárások lebonyolítására szolgál, szélesebb körben is alkalmazható lehet, és a forrásadó-eljárásokon túlmenően is szolgálhat az adóügyi illetőség bizonyítására. A forrásadó-rendezési eljárások alkalmazásában az eTRC nem tartalmazhat további információkat. Az eTRC-t csak a naptári év során egyszer vagy a pénzügyi év során egyszer kell kiállítani, még abban az esetben is, ha ugyanaz az adózó ugyanazokban a forrás szerinti tagállamokban több alkalommal is befektet, feltéve, hogy az adózó adóügyi illetősége változatlan marad.

(10)

A forrásadó-többlet hatékonyabb rendezésére irányuló célkitűzés elérése érdekében olyan közös eljárásokat kell bevezetni az egész Unióban, amelyek lehetővé teszik a befektető kilétére vonatkozó egyértelmű és biztonságos információk gyors megszerzését, különösen a nagy befektetői bázisok esetében, azaz a nyilvánosan forgalmazott értékpapírokba történő befektetéssel kapcsolatban, ahol az egyes befektetők azonosítása kihívást jelent. Az ilyen eljárásoknak továbbá lehetővé kell tenniük a megfelelő adómérték alkalmazását a kifizetés időpontjában (a kifizetésnél biztosított forrásadó-kedvezményt), vagy a befizetett adótöbblet gyors visszatérítését. Mivel a határokon átnyúló befektetések általában pénzügyi közvetítők fizetési láncán keresztül zajlanak le, a vonatkozó eljárásoknak lehetővé kell tenniük a közvetítői láncnak, és ennélfogva az értékpapír kibocsátójától a bejegyzett tulajdonosig tartó jövedelemáramlásnak, valamint a mögöttes befektetőkre vonatkozó információknak a nyomon követését és azonosítását is. A befektetési megállapodások leggyakoribb típusaiban általában részt vesz egy letétkezelő bank vagy más befektetési szervezet – például bróker –, amely az értékpapírokat a saját nevében a mögöttes befektető javára tartja. Az ilyen megállapodásokban a mögöttes befektető tekintendő az értékpapírok bejegyzett tulajdonosának. Ezért azoknak a tagállamoknak, amelyek forrásadót vetnek ki az értékpapírokból származó jövedelmekre, és biztosítják a forrásadó-többlet rendezését, de nem rendelkeznek kifizetésnél biztosított átfogó forrásadókedvezmény-rendszerrel, vagy amelyek piaci kapitalizációs aránya eléri vagy meghaladja az ezen irányelvben meghatározott küszöbértéket, létre kell hozniuk és fenn kell tartaniuk a fizetési láncban jelentős szerepet betöltő pénzügyi közvetítők nemzeti nyilvántartását. E pénzügyi közvetítők számára a nyilvántartásba vételüket követően elő kell írni, hogy az általuk kezelt osztalék- vagy adott esetben kamatfizetésekről nyújtsák be a rendelkezésükre álló adatokat. A kért adatoknak a fizetési lánc rekonstruálásához alapvető fontosságú, és így az adócsalás vagy az adóvisszaélés kockázatának megelőzése szempontjából hasznos információkra kell korlátozódniuk, amennyiben ezek az információk az adatszolgáltató közvetítő rendelkezésére állnak. Azok a tagállamok, amelyek változó mértékű forrásadót vetnek ki a kamatokra, és hasonló forrásadó-rendezési eljárásokat kell alkalmazniuk, vagy amelyek az osztalékfizetések tekintetében rendelkeznek a kifizetésnél biztosított átfogó forrásadókedvezmény-rendszerrel, és a piaci kapitalizációs arányuk nem éri el az ezen irányelvben meghatározott küszöbértéket, adott esetben mérlegelhetik a meglévő nemzeti nyilvántartás használatát is.

(11)

mivel az értékpapír-fizetési láncban leggyakrabban részt vevő pénzügyi közvetítők az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) meghatározott nagy méretű intézmények, valamint forrásadó-kezelői szolgáltatásokat nyújtó központi értéktárak, ezeket a szervezeteket kötelezni kell arra, hogy kérelmezzék a tagállamok nemzeti nyilvántartásaiba való felvételüket. Amennyiben az ilyen szervezetek bármely tagállamban fióktelepen vagy fióktelepeken keresztül, illetve egy vagy több leányvállalaton keresztül működnek, lehetővé kell tenni számukra, hogy minden egyes forrás szerinti tagállamban megválasszák, hogy a nyilvántartásba vételi kötelezettségüket csoportszinten egyetlen tanúsított pénzügyi közvetítőként, az egyes fióktelepek vagy leányvállalatok szintjén, vagy ezek kombinációjaként teljesítik-e. Más pénzügyi közvetítők számára is lehetővé kell tenni, hogy saját belátásuk szerint kérelmezzék a tagállamok nemzeti nyilvántartásaiba való felvételüket. A pénzügyi közvetítők számára mindkét helyzetben – akár kötelező, akár önkéntes nyilvántartásba vétel esetén – biztosítani kell azt a rugalmasságot, hogy akár saját maguk nyújtsák be kérelmüket, akár egy másik, ugyanahhoz a csoporthoz tartozó és a nevükben eljáró pénzügyi közvetítő képviselje őket, annak érdekében, hogy a minimálisra lehessen csökkenteni az adminisztratív terheket és a pénzügyi közvetítők szerveződésének módjára gyakorolt hatást. A pénzügyi közvetítőknek a nyilvántartásba vételt az egyablakos ügyintézési pontként szolgáló, a tanúsított pénzügyi közvetítők európai portálján (a továbbiakban: a portál) keresztül benyújtott kérelem útján kell kérelmezniük. Ezeket a kérelmeket a portálon keresztül továbbítani kell az érintett tagállamok számára. Ezt követően a tagállamoknak kell dönteniük a nyilvántartásba vétel iránti kérelemről. Ezért a portálnak olyan eszközként kell szolgálnia, amely tükrözi a tagállamoknak a pénzügyi közvetítők nyilvántartásba vételével kapcsolatos határozatait.

(12)

Ezen irányelvnek szabályokat kell előírnia a nemzeti nyilvántartásokba való felvétel követelményeire, valamint a nyilvántartásba vétel elutasítására vonatkozóan is. Egy nyilvántartásba vétel iránti kérelem elutasítása esetén a pénzügyi közvetítők számára meg kell engedni, hogy később egy másik, nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nyújtsanak be, amennyiben az elutasítás okait orvosolták. A nyilvántartásba vételt követően a pénzügyi közvetítőket az adott tagállamban „tanúsított pénzügyi közvetítőknek” kell tekinteni, és az ezen irányelv szerinti tanúsított pénzügyi közvetítőkre vonatkozó kötelezettségeknek kell vonatkozniuk rájuk. A tagállamoknak a tanúsított pénzügyi közvetítők nyilvántartásba vételekor frissíteniük kell portált. Ezen irányelvnek a tanúsított pénzügyi közvetítőknek a nemzeti nyilvántartásból való törlésére vagy a forrásadó-rendezés kérelmezése lehetőségének megtagadására vonatkozó szabályokat is elő kell írnia. Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy egy tanúsított pénzügyi közvetítőt töröl a nyilvántartásból, egy tanúsított pénzügyi közvetítőtől megtagadja a forrásadó-rendezés kérelmezésének lehetőségét, vagy elutasít egy nyilvántartásba vételi kérelmet, akkor az említett tagállamnak ennek megfelelően frissítenie kell a portált. E frissítés célja, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára a meghozott intézkedések, például a törlés vagy az elutasítás értékelését, továbbá az említett intézkedések mérlegelését, amennyiben ugyanazon pénzügyi közvetítő a jövőben a nemzeti nyilvántartásukba történő felvételét kérné. Egy tagállam által a nyilvántartásba vétellel és a nemzeti nyilvántartásából való törléssel kapcsolatban hozott határozatok tekintetében az érintett felek jogaira és kötelezettségeire, beleértve a fellebbezési jogot is, az érintett tagállam nemzeti szabályai alkalmazandók.

(13)

Az osztalék- vagy kamatfizetésben részesülő befektető kilétével és körülményeivel, valamint a kibocsátótól kiinduló pénzáramlással kapcsolatos nagyobb átláthatóság biztosítása érdekében a tanúsított pénzügyi közvetítőknek meghatározott határidőn belül szolgáltatniuk kell bizonyos releváns információkat. Ezen irányelvben két adatszolgáltatási lehetőséget kell előírni: a közvetlen és a közvetett adatszolgáltatást. Közvetlen adatszolgáltatás esetében a tanúsított pénzügyi közvetítőnek közvetlenül a forrás szerinti tagállam illetékes hatósága számára kell adatot szolgáltatnia. Közvetett adatszolgáltatás esetében pedig a tanúsított pénzügyi közvetítőknek az értékpapír-fizetési lánc mentén, egymást követő sorrendben kell az adatokat szolgáltatniuk, valamint az említett tanúsított pénzügyi közvetítőknek az azon értékpapír-fizetési láncban elfoglalt pozíciójuk tekintetében kell az adatokat szolgáltatniuk, amelybe tartoznak. Ennek eredményeként az említett adatoknak el kell jutniuk a forrásadó-kezelőhöz vagy egy kijelölt tanúsított pénzügyi közvetítőhöz, amely az adatokat a forrás szerinti tagállam illetékes hatóságának szolgáltatja. A szolgáltatott adatoknak tartalmazniuk kell az érintett befektető jogosultságára vonatkozó információkat, mindazonáltal az adatszolgáltatást teljesítő, tanúsított pénzügyi közvetítő rendelkezésére álló információkra kell korlátozódniuk. Azoknak a pénzügyi közvetítőknek, amelyek nem kötelesek tanúsított pénzügyi közvetítőként nyilvántartásba vetetni magukat, és úgy döntöttek, hogy nem kérik nyilvántartásba vételüket, nem kell az ezen irányelv szerinti adatszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá tartozniuk. Mindazonáltal az ilyen, tanúsított pénzügyi közvetítőnek nem minősülő közvetítők által kezelt kifizetésekre vonatkozó adatok változatlanul relevánsak a fizetési láncnak az ezen irányelvben foglalt forrásadó-rendezési rendszerek alkalmazását megelőző, megfelelő rekonstrukciója szempontjából.

(14)

Annak biztosítása érdekében, hogy a fizetési lánc mentén ne keletkezzen adathiány, és hogy a befektetők hozzáférhessenek a forrásadó-rendezési eljárásokhoz, ezen irányelvnek lehetővé kell tennie, hogy egy tanúsított pénzügyi közvetítő, függetlenül attól, hogy közvetlenül részét képezi-e egy adott fizetési láncnak, átvegye a láncban egy pénzügyi közvetítő szerepét. Ez azt jelenti, hogy a tanúsított pénzügyi közvetítő viseli az adatszolgáltatással és a forrásadó-rendezési rendszerrel kapcsolatos azon felelősségeket és kötelezettségeket, amelyek a pénzügyi közvetítőre hárulnának, ha tanúsított pénzügyi közvetítő lenne. A pénzügyi közvetítők közötti említett megállapodás révén az adóhatóságok minden releváns adathoz hozzájuthatnának, és a teljes fizetési lánc mentén hatékonyan összeegyeztethetnék az adatokat, a befektetők pedig azokban az esetekben is igénybe vehetnék a forrásadó-rendezési rendszert, amelyekben olyan pénzügyi közvetítő is érintett, amelyet nem vettek nyilvántartásba egyik tagállamban sem, és nem kötik az ezen irányelv szerinti kötelezettségek.

(15)

Ez az irányelv nem akadályozhatja meg a tanúsított pénzügyi közvetítőket abban, hogy kiszervezzék az ezen irányelv szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez kapcsolódó feladatokat. Ezért a tanúsított pénzügyi közvetítők számára lehetővé kell tenni, hogy harmadik felet vegyenek igénybe a forrásadó-eljárásokkal kapcsolatos releváns kötelezettségek teljesítése érdekében. Az említett kötelezettségekért mindenképpen a feladatait kiszervező tanúsított pénzügyi közvetítőnek kell továbbra is felelnie.

(16)

A tőkepiaci unió hatékonyabbá és versenyképesebbé tétele érdekében elő kell segíteni és fel kell gyorsítani az értékpapírokból származó jövedelem utáni forrásadó-többlet rendezésére irányuló eljárásokat, amennyiben az érintett tanúsított pénzügyi közvetítők megfelelő adatokat szolgáltattak, többek között a befektető kilétéről. Érintett tanúsított pénzügyi közvetítő a befektető és az értékpapírok kibocsátója közötti fizetési láncban elhelyezkedő valamennyi tanúsított pénzügyi közvetítő, amelyektől megkövetelhető, hogy a láncban részt vevő, nem tanúsított pénzügyi közvetítők által teljesített kifizetésekről adatokat szolgáltassanak. Figyelembe véve a tagállamok eltérő megközelítéseit, kétféle eljárásról kell rendelkezni: az egyik a kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszer, amikor már közvetlenül a levonáskor a megfelelő adómértéket alkalmazzák, a másik pedig egy gyors visszatérítési rendszer, amelynek keretében a tanúsított pénzügyi közvetítő benyújtja a visszatérítés iránti kérelmet, majd a forrás szerinti tagállam adóhatósága az ezen irányelvben meghatározott határidőig feldolgozza azt. Amennyiben az ilyen visszatérítéseket az említett határidőig nem dolgozzák fel, késedelmi kamatot kell alkalmazni, ha a nemzeti szabályok erről rendelkeznek. Az ezen irányelv III. fejezetét alkalmazó tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy bevezessenek egy kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszert vagy egy gyors visszatérítési rendszert vagy ezek kombinációját, biztosítva, hogy ezen irányelv követelményeinek megfelelően minden befektető számára legalább egy rendszer elérhető legyen. Azon tagállamok számára, melyek ilyen kombináció mellett döntöttek, lehetővé kell tenni, hogy az egyik rendszer használatát konkrét esetekre, például alacsony kockázatú forgatókönyvekre korlátozzák, feltéve, hogy a másik rendszer az ezen irányelv hatálya alá tartozó összes többi esetben változatlanul rendelkezésre áll. Az ezen irányelv hatályán kívül eső kifizetésekben – például a forrás szerinti tagállamban adóügyi illetőséggel rendelkező bejegyzett tulajdonosoknak a tőzsdén jegyzett társaságok által fizetett osztalékokban, a tőzsdén nem jegyzett társaságoktól származó osztalékokban, illetve, amennyiben egy tagállam úgy döntött, hogy a kamatfizetésekre nem alkalmazza ezt az irányelvet, kamatokban – részesülők is jogosultak lehetnek a forrásadó-többlet rendezésének kérelmezésére az ilyen kifizetésekhez kapcsolódó eljárásokra alkalmazandó nemzeti, kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény- vagy visszatérítési rendszer keretében.

(17)

Amennyiben az ezen irányelv hatálya alá tartozó kifizetések esetében nem teljesülnek ezen irányelv vonatkozó követelményei, vagy az érintett befektető úgy kívánja, a tagállamoknak az ezen irányelvben meghatározott gyorsított eljárások tartalékmegoldásaként szolgáló általános nemzeti visszatérítési rendszeren alapuló forrásadó-rendezési eljárásokat kell alkalmazniuk. Rendelkezni kell arról, hogy a forrásadó-rendezésre jogosult befektetők vagy meghatalmazott képviselőik kizárólag akkor követelhessék vissza a valamely tagállamban megfizetett forrásadó-többletet, ha a tanúsított pénzügyi közvetítő nem vette igénybe a kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszert vagy a gyors visszatérítési rendszert.

(18)

Amennyiben fennáll az adócsalás vagy az adóvisszaélés kockázata, a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy a gyors visszatérítés iránti kérelmek feldolgozása előtt csalás elleni intézkedéseket hajtsanak végre, és alapos vizsgálatokat végezzenek. Ennek érdekében a tagállamok számára biztosítani kell azt a jogot, hogy bizonyos feltételek mellett elutasítsák a visszatérítés iránti kérelmet. Az említett feltételeknek ki kell terjedniük azokra az esetekre, amikor az ilyen kérelemre vonatkozó követelmények nem teljesülnek vagy amikor a fizetési lánc nem rekonstruálható. Akkor is lehetővé kell tenni a visszatérítés iránti kérelem elutasítását, ha egy tagállam kockázatértékelési kritériumok alapján ellenőrzési eljárás vagy adóellenőrzés megindításáról dönt. Az említett ellenőrzési eljárások vagy adóellenőrzések elvégzését minden olyan ügyben lehetővé kell tenni, amelyről megállapították, hogy az adócsalás vagy adóvisszaélés szempontjából kockázatot jelent.

(19)

A forrásadó-többlet rendezésére szolgáló rendszerek védelme érdekében a nemzeti nyilvántartást vezető tagállamoknak a tanúsított pénzügyi közvetítők számára is elő kell írniuk, hogy ellenőrizzék a forrásadó-rendezést igénylő befektetők jogosultságát. A tanúsított pénzügyi közvetítőknek be kell szerezniük különösen az érintett befektető adóügyi illetőségigazolását, valamint egy nyilatkozatot arról, hogy az adott befektető a forrás szerinti tagállam nemzeti szabályai vagy egy kettős adóztatási egyezmény értelmében jogosult a forrásadó-rendezésre, továbbá – amennyiben a forrás szerinti tagállam előírja – egy nyilatkozatot arról, hogy a befektető az osztalék vagy kamat tekintetében a forrás szerinti tagállam nemzeti szabályai vagy egy kettős adóztatási egyezmény szerinti tényleges tulajdonos, a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 10. vagy 11. cikkéhez fűzött kommentárban leírtak szerint. Így a forrás szerinti tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy a tényleges tulajdonosra vonatkozó nyilatkozatot kérjenek.

(20)

A tanúsított pénzügyi közvetítőktől meg kell követelni, hogy ellenőrizzék a befektető konkrét körülményei alapján alkalmazandó forrásadó-mértéket, és jelezzék, hogy van-e tudomásuk a mögöttes értékpapírokat érintő olyan pénzügyi megállapodásról, amelynek kiegyenlítésére, lejártára vagy más módon való megszűnésére a jogvesztő napig nem került sor. Ebben az összefüggésben a kötelezettséget úgy kell értelmezni, hogy a befektetőhöz, azaz az ügyfeléhez legközelebb álló tanúsított pénzügyi közvetítőnek észszerű intézkedéseket kell hoznia az ilyen ellenőrzések jóhiszemű elvégzésére. Például a tanúsított pénzügyi közvetítőknek ellenőrizniük kell, hogy az eTRC-ben vagy az azzal egyenértékű dokumentumban szereplő információk vagy a befektető nyilatkozatában szereplő információk nem mondanak-e ellent az említett tanúsított pénzügyi közvetítők által a szokásos üzletmenetük során az ügyfeleikről gyűjtött információknak. Ilyen információ például a befektető számlainformációi és egyéb információk, amelyeket az „ismerd az ügyfeledet” elvre vonatkozó, alkalmazandó szabályoknak való megfelelés eredményeként gyűjthettek. Ennek alapján a tanúsított pénzügyi közvetítők nem kötelezhetők arra, hogy további ellenőrzéseket végezzenek, vagy további információkat kérjenek és gyűjtsenek ügyfeleiktől. Ezenkívül a befektetőt kötelezni kell arra, hogy a pénzügyi közvetítőt tájékoztassa a releváns körülményeiben bekövetkezett változásokról. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az átvilágítási követelmények évenkénti teljesítését engedélyezzék, kivéve, ha a tanúsított pénzügyi közvetítőnek tudomása van vagy kell, hogy legyen arról, hogy a körülmények megváltoztak, vagy az információk helytelenek vagy megbízhatatlanok.

(21)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó forrásadó-rendezési eljárások azon feltétel teljesülése esetén alkalmazhatók, hogy a bejegyzett tulajdonos – aki vagy amely lehet akár természetes személy, akár szervezet, és az értékpapír tulajdonosaként jogosult az osztalékra vagy a kamatra – ugyanaz a személy, aki vagy amely a forrás szerinti tagállam nemzeti szabályai vagy adott esetben egy kettős adóztatási egyezmény alapján a forrásadó-rendezésre jogosult. Ha a bejegyzett tulajdonos jogosult a forrásadó-rendezésre is, akkor csak a közvetlen befektetésekre vonatkozó rendelkezések alkalmazandók. Olyan helyzetekben azonban, amikor a bejegyzett tulajdonos és a forrásadó-rendezésre jogosult személy nem azonos, a közvetett befektetésekre vonatkozó rendelkezések alkalmazandók. A közvetett befektetésekre vonatkozó rendelkezések biztosítják a forrásadó-rendezést azokban az esetekben, amikor egyes kollektív befektetési vállalkozások vagy azok befektetői jogosultak lehetnek a forrásadó-rendezésre, de nem ők a bejegyzett tulajdonosok, mivel az értékpapírokat más jogi személy vagy adózási szempontból átlátható kollektív befektetési vállalkozás tartja. A közvetett befektetésekre vonatkozó rendelkezések biztosítják, hogy a legitim befektetők igénybe vehessék az ezen irányelv szerinti eljárásokat. Ezért a kollektív befektetési vállalkozás fogalmába a tagállamoknak bele kell foglalniuk azokat a kollektív befektetési vállalkozásokat is, amelyek a saját nevükben jogosultak a forrásadó-többlet rendezésére, továbbá azokat is, amelyek esetében a kollektív befektetési vállalkozásban tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírt tartó befektetők jogosultak a forrásadó-rendezésre, a forrás szerinti tagállam nemzeti szabályai vagy egy kettős adóztatási egyezmény alapján. Közvetett befektetésekben való részvétel esetén a tanúsított pénzügyi közvetítőre továbbra is vonatkozik az átvilágítási követelmények teljesítésének kötelezettsége. Emellett biztosítani kell, hogy adóbevétel kiesése esetén a tanúsított pénzügyi közvetítő felelősségre vonható legyen.

(22)

Ismert tény, hogy a pénzügyi megállapodások felhasználhatók az értékpapír tulajdonjogának vagy az ahhoz kapcsolódó befektetési kockázatoknak a részben vagy egészben történő áthelyezésére. Az is igaz, hogy az ilyen megállapodásokat az osztalékarbitrázs- és az osztalékelvonási rendszerekben, például a Cum/Ex és a Cum/Cum rendszerekben kizárólag abból a célból alkalmazták, hogy visszatérítést kapjanak azokban az esetekben, amikor erre nem volt jogosultságuk, vagy hogy növeljék a visszatérítés azon összegét, amelyre a befektető jogosult volt. Lehetővé kell tenni, hogy az olyan megállapodások, mint a tőzsdei határidős ügyletek, a repoügyletek, az értékpapír-kölcsönzés és értékpapír-kölcsönvétel, a vétel-eladás ügyletek és az eladás-visszavásárlás ügyletek, a származtatott ügyletek, az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek, valamint a különbözeti ügyletek pénzügyi megállapodásnak minősüljenek azokban az esetekben, amikor azzal járnak, hogy átmenetileg vagy véglegesen különválik egymástól a befektetés gazdasági kockázatait viselő természetes személy vagy szervezet, illetve a részvény vagy a mögöttes jogok jog szerinti tulajdonosa. Az említett példák nem kimerítőek.

(23)

Úgy tekintendő továbbá, hogy pénzügyi megállapodások esetében az értékpapírok tulajdonjoga nem száll át a vevőre vagy a kölcsönvevőre, ha a gazdasági kockázat bármely jogügylet – például értékpapír-kölcsönzés, opciós ügylet vagy tőzsdei határidős ügylet – révén az értékpapírok eladójánál vagy kölcsönadójánál marad. Lehetővé kell tenni, hogy minden olyan megállapodás, amelynek értelmében az érintett felek az osztalékot ellentételezik egymás között, pénzügyi megállapodásnak minősüljön. Az érintett felek ellentételezése nem mindig készpénzben történik, hanem erre közvetettebb módon is sor kerülhet, például az értékpapírok vagy származtatott termékek árkülönbözete formájában. Az adóhatóságoknak az adócsalás és az adóvisszaélés elleni küzdelem érdekében szükségük van a pénzügyi megállapodásokra vonatkozó információkra. Közvetlen adatszolgáltatás esetében ezen információk közlését csak az olyan tanúsított pénzügyi közvetítők számára kell előírni, amelyek a láncon belül elfoglalt pozíciójuknál fogva közvetlenül részt vehettek a releváns pénzügyi megállapodásban, márpedig a forrásadó-rendezést kérelmező pénzügyi közvetítők esetében ez a helyzet. Közvetett adatszolgáltatás esetében a pénzügyi megállapodásokra vonatkozó információkat a bejegyzett tulajdonos tanúsított pénzügyi közvetítőjének kell szolgáltatnia. Ilyen esetekben az információkat az értékpapír-fizetési lánc mentén sorban kell továbbítani oly módon, hogy azok végül eljussanak a forrásadó-kezelőhöz vagy egy kijelölt tanúsított pénzügyi közvetítőhöz. Ez azt jelenti, hogy a többi adatszolgáltató tanúsított pénzügyi közvetítőnek akkor is továbbítania kell a szóban forgó pénzügyi megállapodásokra vonatkozó információkat a forrásadó-kezelőhöz vagy egy kijelölt tanúsított pénzügyi közvetítőhöz, ha ezek az adatszolgáltató tanúsított pénzügyi közvetítők nem vesznek részt közvetlenül a releváns pénzügyi megállapodásban. Kötvények és kamatfizetések esetében nem kell előírni a pénzügyi megállapodásokra vonatkozó adatszolgáltatást.

(24)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozzák a kifizetésnél biztosított forrásadókedvezmény-rendszer vagy a gyors visszatérítési rendszer alkalmazását az adócsalás vagy az adóvisszaélés fokozott kockázatát jelentő esetekben. Ezért helyénvaló összeállítani az olyan esetek jegyzékét, amelyekben a tagállamoknak lehetőségük van a forrásadó-rendezés iránti kérelmek kizárására és további ellenőrzések elvégzésére. A nemzeti jogrendszerek – és különösen az adóval kapcsolatos kockázatértékelések – közötti különbségek figyelembevétele érdekében egy ilyen jegyzék összeállítását nem kell kötelezővé tenni, és a tagállamok számára mérlegelési jogkört kell biztosítani annak eldöntésére, hogy a felsorolt esetek közül melyekre alkalmazzák az általános visszatérítési rendszert. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti szabályok az általuk fokozott kockázatúnak ítélt esetekben ne tegyék lehetővé a kifizetésnél biztosított forrásadó-kedvezmény vagy a gyors visszatérítés igénybevételét. Az ilyen intézkedések biztosítanák azt, hogy az adóhatóságok jobban fel tudjanak lépni a visszaélést célzó gyakorlatokkal szemben, mivel lehetőségük lenne további ellenőrzéseket végezni annak megállapítása céljából, hogy egy forrásadó-rendezés iránti kérelem indokolt és engedélyezhető-e. Az egyik ilyen intézkedés a bruttó osztalékösszeghez kapcsolódó küszöbértékből áll. Az említett küszöbértéket bejegyzett tulajdonosonként vagy – ha a bejegyzett tulajdonos kollektív befektetési vállalkozás vagy egy ilyen vállalkozás kijelölt jogi személye – a forrásadó-többlet rendezésére jogosult befektetőnként kell kiszámítani. Az említett küszöbérték nem alkalmazandó olyan esetekben, amikor valamely, az Unióban letelepedett és szabályozott kollektív befektetési vállalkozás, vagy egy, az Unióban letelepedett és szabályozott igazgatóval rendelkező kollektív befektetési vállalkozás egy kötelező tagállami nyugdíjrendszer vagy egy foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató, az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően valamely tagállamban bejegyzett és engedélyezett intézmény jogosult a forrásadó-kedvezményre. Az említett vállalkozások, rendszerek és intézmények nagymértékben szabályozottak, és az illetékes nemzeti hatóságok felügyelete, valamint szigorú belső kontroll alá tartoznak. Az ilyen szabályozás és felügyelet megerősíti a vonatkozó szabályozásoknak való megfelelést, és minimálisra csökkenti az adócsalás és az adóvisszaélés kockázatát.

(25)

Mindazonáltal vannak olyan esetek, amikor az adózók a nemzeti szabályokon keresztül végrehajtott uniós jogi aktusok alapján tarthatnak igényt kedvezményes forrásadó-mértékre. Tipikusan ilyen helyzet az, amikor a nemzeti szabályok garantálják, hogy a letelepedés szabadságát vagy a tőke szabad mozgását a belföldi és a nem belföldi összehasonlítható helyzetekben egyformán biztosítani kell, vagy amikor egy irányelv átültetéséről van szó. Ezekben az esetekben ellenőrzések lefolytatására lehet szükség, elsősorban a helyzetek összehasonlíthatóságának, valamint a nemzeti jog határokon átnyúló helyzetekre való alkalmazhatóságának értékelése céljából. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy amikor ilyen ellenőrzésekre van szükség, a kifizetésnél biztosított forrásadó-kedvezményre vonatkozó, már meglévő nemzeti rendszereik keretében foglalkozzanak az említett esetekkel, a forrásadó-többlet leggyorsabb és legbiztonságosabb rendezése érdekében.

(26)

Tekintettel arra, hogy a forrásadó-kedvezmény vagy -visszatérítés alapjául szolgáló, teljeskörű és helyes információk szolgáltatása tekintetében milyen fontos szerep hárul a tanúsított pénzügyi közvetítőkre, helyénvaló, hogy a tagállamok nemzeti szabályai magukban foglalják legalább azokat a szabályokat, amelyek alapján a tanúsított pénzügyi közvetítők részben vagy egészben felelősségre vonhatók az annak következtében felmerült forrásadóbevétel-kiesésért, hogy az említett pénzügyi közvetítők részben vagy egészben nem feleltek meg az ezen irányelv szerinti alapvető kötelezettségeknek. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti szabályaikban szigorú és egyetemleges felelősséget írjanak elő a forrásadó-rendezést kérelmező tanúsított pénzügyi közvetítők tekintetében. Emellett a felelősség egyéb vonatkozásait továbbra is a tagállamoknak kell teljeskörűen szabályozniuk a nemzeti szabályokban. Ezek az egyéb vonatkozások kiterjedhetnek azokra az egyetemleges felelősséget viselő forrásadó-kezelőkre, amelyek nem tanúsított pénzügyi közvetítőként járnak el, valamint a bejegyzett tulajdonosok és a befektetők közvetlen vagy közvetett felelősségéhez kapcsolódó olyan esetekre, amikor a bejegyzett tulajdonosok és a befektetők hiányos vagy helytelen információkat nyújtanak be a tanúsított pénzügyi közvetítőknek. Ez az irányelv nem határozza meg az általános visszatérítési rendszerrel kapcsolatos felelősségi szabályokat.

(27)

Az alkalmazandó szabályok hatékonyságának biztosítása érdekében a tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(28)

Ezen irányelv minden érintett tagállamban történő megfelelő átültetése döntő fontosságú a tőkepiaci unió egészének előmozdítása, valamint a tagállamok adóbevételeinek védelme szempontjából. A tagállamoknak ezért rendszeresen közölniük kell a Bizottsággal az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti intézkedéseknek a területükön történő végrehajtására és érvényesítésére vonatkozó statisztikai információkat. A Bizottságnak a tagállamok által szolgáltatott információk és más rendelkezésre álló adatok alapján értékelést kell készítenie az alkalmazandó szabályok hatékonyságának értékelése céljából. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak mérlegelnie kell az ezen irányelv alapján bevezetett szabályok aktualizálásának szükségességét.

(29)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében – különös tekintettel a digitális adóügyi illetőségigazolásra, a portálra, a pénzügyi közvetítők adatszolgáltatására, a bejegyzett tulajdonos nyilatkozatára és az ezen irányelv szerinti forrásadó-rendezés iránti kérelemre – a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni korlátozott számú rovatot tartalmazó formanyomtatványok elfogadása céljából, ideértve a nyelvhasználati szabályok elfogadását is. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kell gyakorolni.

(30)

A személyes adatok ezen irányelv keretében végzett kezelésének összhangban kell állnia az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6). Az ezen irányelvben előírt adatkezelési tevékenységek célkitűzése az általános közérdek – nevezetesen az adózás – előmozdítása, azok további célkitűzése emellett az adócsalás, adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelem, az adóbevételek védelme, valamint a méltányos adóztatás előmozdítása, amelyek megerősítik a tagállamokban a társadalmi, politikai és gazdasági befogadás lehetőségeit. Ezért, ezen irányelv helyes alkalmazása, valamint az említett általános közérdekű célkitűzések védelme érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozzák az érintetteknek az (EU) 2016/679 rendeletben meghatározott egyes jogainak hatókörét. E korlátozások azonban nem léphetik túl az említett célkitűzések eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket. Az ezen irányelv értelmében előírható, az adózó adóügyi illetőségének igazolásához szükséges kiegészítő információkat illetően a természetes személyekre vonatkozó ilyen információk gyűjtését úgy kell értelmezni, hogy annak a természetes személyek azonosítására kell korlátozódnia.

(31)

mivel ezen irányelv célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az érintett ügyletek határokon átnyúló jellege és a teljes belső piacon a megfelelési költségek csökkentésének szükségessége miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(32)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2023. augusztus 8-án véleményt nyilvánított,