Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Commission Regulation (EU) 2023/1803 of 13 August 2023 adopting certain international accounting standards in accordance with Regulation (EC) No 1606/2002 of the European Parliament and of the Council (Text with EEA relevance)
A Bizottság (EU) 2023/1803 rendelete (2023. augusztus 13.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról (EGT-vonatkozású szöveg)
A Bizottság (EU) 2023/1803 rendelete (2023. augusztus 13.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról (EGT-vonatkozású szöveg)
C/2023/6067
HL L 237., 2023.9.26, pp. 1–992
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
In force: This act has been changed. Current consolidated version: 08/03/2026
az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 3. cikke (1) bekezdésére,
mivel:
(1)
Az 1606/2002/EK rendelet 4. cikke előírja, hogy a tagállamok jogszabályainak hatálya alá tartozó, tőzsdén jegyzett társaságoknak a 2005. január 1-jével vagy azt követően kezdődő minden egyes üzleti évről a konszolidált beszámolót az említett rendelet 2. cikkében meghatározott, bizottsági rendelet útján elfogadott nemzetközi számviteli standardokkal összhangban kell elkészíteniük.
(2)
A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) által 2008. október 15-ig kibocsátott vagy elfogadott nemzetközi számviteli standardokat és a kapcsolódó értelmezéseket az 1126/2008/EK bizottsági rendelet (2) fogadta el. Az említett rendeletet módosították annak érdekében, hogy tartalmazza az IASB által kibocsátott vagy elfogadott és a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelettel összhangban 2022. szeptember 8-ig elfogadott standardokat és kapcsolódó értelmezéseket.
(3)
2017. május 18-án az IASB közzétette az IFRS 17 Biztosítási szerződések nemzetközi pénzügyi beszámolási standardot (a továbbiakban: IFRS 17), 2020. június 25-én pedig az IFRS 17 standard módosításait.
(4)
Az IFRS 17 standard átfogó megközelítést nyújt a biztosítási szerződések elszámolásához. Az IFRS 17 standard célja, hogy a társaságok a biztosítási szerződéseket releváns információk alapján, valósághűen mutassák be pénzügyi kimutatásaikban. A pénzügyi kimutatások felhasználói ezen információk alapján megbízhatóan értékelni tudják a biztosítási szerződéseknek a társaság pénzügyi helyzetére, pénzügyi teljesítményére és cash flow-ira gyakorolt hatását.
(5)
Az IFRS 17 standard a biztosítási szerződésekre, a viszontbiztosítási szerződésekre, valamint a diszkrecionális nyereségrészesedést tartalmazó befektetési szerződésekre alkalmazandó. Az Unión belül számos különböző életbiztosítási és életbiztosításhoz kötött megtakarítási szerződés létezik, és a hozzájuk kapcsolódó kötelezettségek összértéke a legjobb becslés szerint mintegy 5,9 billió EUR-t tesz ki (a befektetési egységekhez kötött életbiztosítási szerződések nélkül). Néhány tagállamban e szerződések egy része közvetlen diszkrecionális nyereségrészesedést tartalmaz, amely lehetővé teszi a kockázatok és a cash flow megosztását a biztosításikötvény-tulajdonosok különböző generációi között.
(6)
Számos tagállamban olyan életbiztosítási szerződéseket is lehet kötni, amelyeket a kamatláb- és élettartam-kockázatoknak való kitettség mérséklése érdekében generációkon átívelően kezelnek, és amelyekhez a biztosítási kötelezettség fedezése érdekében külön eszközhalmazt rendelnek, de ezek a szerződések nem tartalmaznak az IFRS 17 standard meghatározása szerinti közvetlen nyereségrészesedést. Az említett szerződések egy részénél a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) követelményeinek teljesülése esetén és a biztosításfelügyeleti hatóságok jóváhagyásával a Szolvencia II mutató az illeszkedési kiigazítás alkalmazásával is kiszámítható.
(7)
Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) jóváhagyási szakvéleménye megerősítette, hogy az IFRS 17 standard megfelel az 1606/2002/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében megállapított elfogadási kritériumoknak. Az EFRAG azonban nem jutott konszenzusra azzal kapcsolatban, hogy a generációk közötti kölcsönösségen alapuló és cash flow-egyeztetett szerződések éves csoportokba sorolása megfelel-e a technikai jóváhagyási kritériumoknak, vagy az európai közérdeket szolgálja-e. Ez összhangban van az érdekelt feleknek az EFRAG jóváhagyási szakvéleményéről alkotott nézeteivel és a tagállamok szakértőinek a Számviteli Szabályozó Bizottságban képviselt álláspontjával.
(8)
Indokolt, hogy az uniós társaságoknak a harmadik országok tőzsdéin való jegyzésük megkönnyítése vagy a globális befektetők elvárásainak való megfelelés érdekében lehetőségük legyen az IASB által kibocsátott IFRS 17 standard alkalmazására.
(9)
A biztosítási és befektetési szerződések csoportjainak elszámolási egységeként éves csoportokat kellene alkalmazni, ez a követelmény azonban nem mindig veszi figyelembe az (5) és (6) preambulumbekezdésben említett, generációk közötti kölcsönösségen alapuló és cash flow-egyeztetett szerződések üzleti modelljét vagy jogi és szerződéses jellemzőit. Ezek a szerződések az összes életbiztosítási kötelezettség több mint 70 %-át teszik ki az Unióban. Az ilyen szerződések éves csoportosítására vonatkozó követelmény alkalmazásának költségei és hasznai nem mindig állnak egyensúlyban.
(10)
Az IFRS-ek globális tőkepiaci jelentősége miatt az IFRS-ektől csak kivételes körülmények között, szűk hatókörben indokolt eltérést engedélyezni.
(11)
Ezért a biztosítási szerződések csoportjának e rendelet mellékletében, az IFRS 17 A. függelékében szereplő fogalommeghatározása ellenére az uniós társaságok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a generációk közötti kölcsönösségen alapuló és cash flow-egyeztetett szerződéseket mentesítsék az IFRS 17 standard éves csoportosításra vonatkozó követelménye alól.
(12)
A befektetőknek tudniuk kell, hogy a társaság alkalmazza-e a szerződések csoportjainak éves csoportosítására vonatkozó követelmény alóli mentességet. A társaságoknak ezért az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása nemzetközi számviteli standarddal összhangban a pénzügyi kimutatásaikhoz fűzött megjegyzésekben jelentős számviteli politikaként közzé kell tenniük a mentesség alkalmazását, és további tájékoztatást kell adniuk, például arról, hogy mely portfóliók esetében alkalmazzák a mentességet. Ez nem jelentheti azt, hogy számszerűleg értékelniük kelljen az éves csoportosításra vonatkozó követelmény alóli választható mentesség alkalmazásának hatását.
(13)
A Bizottságnak 2027. december 31-ig felül kell vizsgálnia a generációk közötti kölcsönösségen alapuló és cash flow-egyeztetett szerződések éves csoportosítási követelmény alóli mentességét, figyelembe véve az IASB által az IFRS 17 standard bevezetését követően elvégzendő felülvizsgálatot.
(14)
A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokhoz, valamint a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság által kiadott kapcsolódó értelmezésekhez fűződő szerzői jogok, adatbázisjogok és egyéb szellemitulajdon-jogok az IFRS Alapítvány tulajdonát képezik. Ezért e rendelet mellékletébe szerzői jogi nyilatkozatot kell beilleszteni.
(15)
Az 1126/2008/EK rendeletet többször módosították. A nemzetközi számviteli standardokra vonatkozó uniós jogszabályok egyszerűsítése, az egyértelműség és az átláthatóság érdekében helyénvaló az említett rendeletet felváltani. Az 1126/2008/EK rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni.
(16)
Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Számviteli Szabályozó Bizottság véleményével,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A mellékletben meghatározott nemzetközi számviteli standardok elfogadásra kerülnek.
2. cikk
Bármely társaság dönthet úgy, hogy nem alkalmazza az e rendelet mellékletében szereplő IFRS 17 Biztosítási szerződések nemzetközi pénzügyi beszámolási standard (a továbbiakban: IFRS 17) 22. bekezdésében meghatározott követelményt a következőkre:
a)
az e rendelet mellékletében, az IFRS 17 A. függelékében meghatározott, közvetlen nyereségrészesedést tartalmazó biztosítási szerződések csoportjai és a diszkrecionális nyereségrészesedést tartalmazó befektetési szerződések csoportjai, ha az e rendelet mellékletében, az IFRS 17 B. függelékének B67. és B68. bekezdésében meghatározottakkal összhangban a cash flow-ik hatással vannak a más szerződések kötvénytulajdonosainak járó cash flow-kra, vagy ki vannak téve azok hatásának;
b)
a biztosítási szerződések olyan csoportjai, amelyeket szerződésgenerációkon átívelően kezelnek, és amelyek megfelelnek a 2009/138/EK irányelv 77b. cikkében meghatározott feltételeknek, és amelyek esetében a felügyeleti hatóságok jóváhagyták az illeszkedési kiigazítás alkalmazását.
Ha egy társaság az a) vagy b) ponttal összhangban nem alkalmazza az e rendelet mellékletében, az IFRS 17 22. bekezdésében megállapított követelményt, ezt az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása nemzetközi számviteli standarddal összhangban a megjegyzésekben jelentős számviteli politikaként közzé kell tennie, és további tájékoztatást kell adnia, például arról, hogy mely portfóliók esetében alkalmazza a mentességet.
3. cikk
A Bizottság 2027. december 31-ig felülvizsgálja a 2. cikkben meghatározott lehetőséget, és adott esetben javaslatot tesz annak módosítására vagy megszüntetésére.
4. cikk
Az 1126/2008/EK rendelet hatályát veszti.
A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.
5. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
(2) A Bizottság 1126/2008/EK rendelete (2008. november 3.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról (HL L 320., 2008.11.29., 1. o.).
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).
MELLÉKLET
NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARDS
IAS 1
A pénzügyi kimutatások prezentálása
IAS 2
Készletek
IAS 7
Cash flow-k kimutatása
IAS 8
Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák
IAS 10
A beszámolási időszak utáni események
IAS 12
Nyereségadók
IAS 16
Ingatlanok, gépek és berendezések
IAS 19
Munkavállalói juttatások
IAS 20
Állami támogatások elszámolása és az állami közreműködés közzététele
IAS 21
Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai
IAS 23
Hitelfelvételi költségek
IAS 24
Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek
IAS 26
Nyugdíjazási juttatási programok elszámolása és beszámolása
IAS 27
Egyedi pénzügyi kimutatások
IAS 28
Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések
IAS 29
Pénzügyi beszámolás a hiperinflációs gazdaságokban
IAS 32
Pénzügyi instrumentumok: bemutatás
IAS 33
Egy részvényre jutó eredmény
IAS 34
Évközi pénzügyi beszámolás
IAS 36
Eszközök értékvesztése
IAS 37
Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések
IAS 38
Immateriális eszközök
IAS 39
Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés
IAS 40
Befektetési célú ingatlan
IAS 41
Mezőgazdaság
IFRS 1
A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok első alkalmazása
IFRS 2
Részvényalapú kifizetés
IFRS 3
Üzleti kombinációk
IFRS 5
Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek
IFRS 6
Ásványkincsek feltárása és felmérése
IFRS 7
Pénzügyi instrumentumok: közzétételek
IFRS 8
Működési szegmensek
IFRS 9
Pénzügyi instrumentumok
IFRS 10
Konszolidált pénzügyi kimutatások
IFRS 11
Közös szerveződések
IFRS 12
Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele
IFRS 13
Valós értéken történő értékelés
IFRS 15
Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel
IFRS 16
Lízingek
IFRS 17
Biztosítási szerződések
IFRIC 1
Változások a meglévő leszerelési, helyreállítási és hasonló kötelezettségekben
IFRIC 2
Tagi részesedések szövetkezeti gazdálkodó egységekben és hasonló instrumentumok
IFRIC 5
A leszerelési, a helyreállítási és a környezetrehabilitációs pénzalapokból származó érdekeltségekre vonatkozó jogok
IFRIC 6
Bizonyos piacon való részvételből eredő kötelezettségek – elektromos és elektronikus berendezések hulladékai
IFRIC 7
Az újramegállapítás megközelítésének alkalmazása az IAS 29 Pénzügyi beszámolás a hiperinflációs gazdaságokban standard szerint
IFRIC 10
Évközi pénzügyi beszámolás és értékvesztés
IFRIC 12
Szolgáltatási koncessziós megállapodások
IFRIC 14
IAS 19 — A meghatározott juttatási eszközre vonatkozó korlát, a minimális alapképzési követelmények és azok kölcsönhatása
IFRIC 16
Külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetés fedezeti ügyletei
IFRIC 17
Nem-pénzbeli eszközök tulajdonosok közötti felosztásai
IFRIC 19
Pénzügyi kötelezettségek megszüntetése tőkeinstrumentumokkal
IFRIC 20
Meddőeltakarítási költségek a külszíni bányák kitermelési szakaszában
IFRIC 21
Közterhek
IFRIC 22
Külföldi pénznemben denominált ügyletek és devizaelőlegek
IFRIC 23
Nyereségadó kezelésével kapcsolatos bizonytalanság
SIC-7
Az euró bevezetése
SIC-10
Állami közreműködés – nincs specifikus kapcsolat az üzleti tevékenységgel
SIC-25
Nyereségadók – a gazdálkodó egységnek vagy tulajdonosainak adózási státusában bekövetkező változások
Sokszorosítása az Európai Gazdasági Térségben megengedett. Az Európai Gazdasági Térségen kívül minden jog fenntartva, kivéve a személyes használat vagy egyéb tisztességes felhasználás céljából történő sokszorosítást. További információ az IASB-től szerezhető be a www.iasb.org címen.
IAS 1 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
A pénzügyi kimutatások prezentálása
CÉL
1.
A jelen standard meghatározza az általános célú pénzügyi kimutatások prezentálására vonatkozó alapelveket annak érdekében, hogy az összehasonlíthatóság biztosítható legyen akár az adott gazdálkodó egység előző időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatásaival, akár más gazdálkodó egységek pénzügyi kimutatásaival. A jelen standard a pénzügyi kimutatások prezentálására vonatkozó átfogó előírásokat, azok szerkezetére vonatkozó iránymutatásokat, valamint azok tartalmára vonatkozó minimumkövetelményeket határoz meg.
HATÓKÖR
2.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot kell alkalmaznia a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokkal (IFRS-ek) összhangban lévő általános célú pénzügyi kimutatások elkészítése és prezentálása során.
3.
Az egyes ügyletekre és egyéb eseményekre vonatkozó megjelenítési, értékelési és közzétételi követelményeket egyéb IFRS-ek részletezik.
4.
A jelen standard nem vonatkozik az IAS 34 Évközi pénzügyi beszámolás standard szerint elkészített tömörített évközi pénzügyi kimutatások szerkezetére és tartalmára. Ugyanakkor ezen pénzügyi kimutatásokra vonatkozik a 15–35. bekezdés. Ez a standard egyformán vonatkozik minden gazdálkodó egységre, beleértve azokat is, amelyek az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standardnak megfelelően prezentálják konszolidált pénzügyi kimutatásaikat, és azokat is, amelyek egyedi pénzügyi kimutatásokat prezentálnak az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standardnak megfelelően.
5.
A jelen standard által használt terminológia a nyereségorientált gazdálkodó egységekre szabott, beleértve az állami szektorban működő üzleti egységeket is. Amennyiben nonprofit tevékenységet folytató, magán- vagy állami szektorba tartozó gazdálkodó egységek alkalmazzák ezt a standardot, szükséges lehet a pénzügyi kimutatások egyes tételsoraira és magukra az egyes pénzügyi kimutatásokra használt megnevezések módosítása.
6.
Hasonlóképpen, azon gazdálkodó egységeknek, amelyek nem rendelkeznek az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás standardban foglalt meghatározás szerinti saját tőkével (például egyes befektetési alapok), valamint az olyan gazdálkodó egységeknek, amelyek részvénytőkéje nem minősül saját tőkének (például egyes szövetkezeti gazdálkodó egységek) szükséges lehet bevezetniük a tagok vagy befektetési jegyek birtokosai érdekeltségeinek a pénzügyi kimutatásokbeli prezentációját.
FOGALMAK
7.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A számviteli politikák fogalmát az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standard 5. bekezdése határozza meg, és a kifejezés ebben a standardban azonos értelemben használatos.
Általános célú pénzügyi kimutatások (a továbbiakban „pénzügyi kimutatások”) az olyan felhasználók igényeinek kielégítésére készült kimutatások, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy speciális információszükségletükre szabott jelentések készítését igényeljék az adott gazdálkodó egységtől.
Kivitelezhetetlen: egy előírás alkalmazása akkor kivitelezhetetlen, ha a gazdálkodó egység akkor sem tudja azt alkalmazni, miután minden tőle észszerűen elvárható erőfeszítést megtett az alkalmazás érdekében.
A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS-ek) a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) által elfogadott standardok és értelmezések. Magukban foglalják:
a)
a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat;
b)
a nemzetközi számviteli standardokat;
c)
a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság (IFRIC) által kidolgozott értelmezéseket; valamint
d)
az Értelmezési Állandó Bizottság (SIC) által kidolgozott értelmezéseket(1).
Lényeges:
Az információ lényeges, ha kihagyása, téves bemutatása vagy elfedése észszerű várakozások szerint befolyásolja az általános célú pénzügyi kimutatások elsődleges felhasználóinak azon döntéseit, amelyeket az említett – az adott beszámolót készítő gazdálkodó egységről pénzügyi információkat nyújtó – pénzügyi kimutatások alapján hoznak.
A lényegesség az információ jellegétől vagy nagyságrendjétől, vagy mindkettőtől függ. A gazdálkodó egység megítéli, hogy az információ – akár önmagában, akár más információkkal együtt – lényeges-e a pénzügyi kimutatásai egészét tekintve.
Az információ elfedéséről akkor beszélünk, ha közlésére oly módon kerül sor, amely hasonló hatást gyakorol a pénzügyi kimutatások elsődleges felhasználóira, mint az információ kihagyása vagy téves bemutatása. A következők példák olyan körülményekre, amelyek lényeges információ elfedését eredményezhetik:
a)
egy lényeges tételre, ügyletre vagy más eseményre vonatkozó információt közzétesznek ugyan a pénzügyi kimutatásokban, de az alkalmazott nyelvezet homályos vagy nem egyértelmű;
b)
egy lényeges tételre, ügyletre vagy más eseményre vonatkozó információk elszórtan szerepelnek a pénzügyi kimutatásokban;
c)
helytelenül összesítenek egymáshoz nem hasonló tételeket, ügyleteket vagy más eseményeket;
d)
helytelenül elmulasztják egymáshoz hasonló tételek, ügyletek vagy más események összesítését; valamint
e)
csökken a pénzügyi kimutatások érthetősége, mivel a lényeges információkat lényegtelen információk közé rejtik, így az elsődleges felhasználó nem tudja megállapítani, hogy mely információk lényegesek.
Annak értékelésekor, hogy az információ észszerű várakozások szerint befolyásolja-e az adott beszámolót készítő gazdálkodó egység általános célú pénzügyi kimutatásainak elsődleges felhasználói által hozott döntéseket, a gazdálkodó egységnek egyaránt figyelembe kell vennie e felhasználók jellemzőit és a gazdálkodó egység saját körülményeit.
Számos meglévő és potenciális befektető, kölcsönadó és egyéb hitelező jellemzően nem követelheti meg a beszámolót készítő gazdálkodó egységektől, hogy az információkat közvetlenül bocsássák a rendelkezésükre, így a számukra szükséges pénzügyi információk nagy részét az általános célú pénzügyi kimutatásokból kell beszerezniük. Következésképpen ők az elsődleges felhasználók, akik részére az általános célú pénzügyi kimutatások készülnek. A pénzügyi kimutatásokat olyan felhasználóknak készítik, akik észszerűen elvárható ismeretekkel rendelkeznek az üzleti és a gazdasági tevékenységekről, továbbá gondosan megvizsgálják és elemzik az információkat. Időnként azonban még a tájékozott és gondos felhasználóknak is tanácsadóhoz kell fordulniuk az összetett gazdasági jelenségekre vonatkozó információk megértéséhez.
A megjegyzések a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban, az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban, a saját tőke változásainak kimutatásában, valamint a cash flow-k kimutatásában prezentált információkon felül további információkat tartalmaznak. A megjegyzések az ezen kimutatásokban prezentált tételek szöveges magyarázatait vagy alábontásait tartalmazzák, továbbá olyan tételekre vonatkozó információkat, amelyek ezen kimutatásokban való megjelenítés feltételeinek nem felelnek meg.
Az egyéb átfogó jövedelem olyan bevételi és ráfordítási tételeket foglal magában (ideértve az átsorolás miatti módosításokat is), amelyek nem kerülnek megjelenítésre az eredményben, ahogy azt egyéb IFRS-ek előírják vagy lehetővé teszik.
Az egyéb átfogó jövedelem komponensei közé tartoznak az alábbiak:
a)
az átértékelési többlet változásai (lásd az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standardot és az IAS 38 Immateriális eszközök standardot);
b)
a meghatározott juttatási programok újraértékelései (lásd az IAS 19 Munkavállalói juttatások standardot);
c)
a külföldi érdekeltség pénzügyi kimutatásainak átszámításából származó nyereségek és veszteségek (lásd az IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai standardot);
d)
az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard 5.7.5. bekezdésével összhangban az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékeltként megjelölt, tőkeinstrumentumokban lévő befektetésekből eredő nyereségek és veszteségek;
da)
az IFRS 9 standard 4.1.2A. bekezdésével összhangban az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközökből eredő nyereségek és veszteségek;
e)
a cash flow fedezeti ügylet fedezeti instrumentumaiból származó nyereségek és veszteségek hatékony része és az IFRS 9 standard 5.7.5. bekezdésével összhangban az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt tőkeinstrumentumokban lévő befektetéseket fedező fedezeti instrumentumokból eredő nyereségek és veszteségek (lásd az IFRS 9 standard 6. fejezetét);
f)
az eredménnyel szemben valós értéken értékeltként megjelölt, meghatározott kötelezettségek esetében a kötelezettség hitelkockázatában bekövetkezett változásnak tulajdonítható valósérték-változás összege (lásd az IFRS 9 standard 5.7.7. bekezdését);
g)
az opciók időértékének értékében bekövetkezett változások, amikor elkülönítik az opciós szerződés belső értékét és időértékét, és csak a belső érték változásait jelölik meg fedezeti instrumentumként (lásd az IFRS 9 standard 6. fejezetét);
h)
forward szerződések határidős elemei értékének változásai, amikor elkülönítik a forward szerződés határidős elemét és azonnali elemét, és fedezeti instrumentumként csak az azonnali elem változásait jelölik meg, valamint egy pénzügyi instrumentum devizafelárának értékében bekövetkezett változások, amikor kizárják azt az adott pénzügyi instrumentum fedezeti instrumentumként való megjelöléséből (lásd az IFRS 9 standard 6. fejezetét);
i)
az IFRS 17 Biztosítási szerződések standard hatókörébe tartozó kibocsátott szerződésekből eredő azon biztosítási pénzügyi bevételek és ráfordítások, amelyek nem számolhatók el az eredményben, amikor a teljes pénzügyi bevételeket vagy ráfordításokat megosztják annak érdekében, hogy az eredményben egy olyan összeget számoljanak el, amelyet az IFRS 17 standard 88. bekezdésének b) pontja alapján szisztematikus allokációval vagy az IFRS 17 standard 89. bekezdésének b) pontja alapján egy olyan összeggel határoznak meg, amely megszünteti a pénzügyi bevételek vagy ráfordítások mögöttes tételekből eredő számviteli meg nem felelését; valamint
j)
a tartott viszontbiztosítási szerződésekből eredő azon pénzügyi bevételek és ráfordítások, amelyek nem számolhatók el az eredményben, amikor a teljes viszontbiztosítási pénzügyi bevételeket vagy ráfordításokat alábontják annak érdekében, hogy az eredményben egy olyan összeget számoljanak el, amelyet az IFRS 17 standard 88. bekezdésének b) pontja alapján szisztematikus allokációval határoznak meg.
A tulajdonosok a saját tőkeként besorolt instrumentumok birtokosai.
Az eredmény a teljes bevétel csökkentve a ráfordításokkal, kivéve az egyéb átfogó jövedelem komponenseit.
Az átsorolás miatti módosítások a tárgyidőszakban az eredménybe átsorolt olyan összegek, amelyeket a tárgyidőszakban vagy korábbi időszakokban az egyéb átfogó jövedelemben jelenítettek meg.
A teljes átfogó jövedelem az időszak során ügyletek és más események hatására a saját tőkében bekövetkezett olyan változás, amely nem a tulajdonosokkal, azok tulajdonosi minőségében, folytatott ügyletek miatti változás.
A teljes átfogó jövedelem magában foglalja az „eredmény”, valamint az „egyéb átfogó jövedelem” minden komponensét.
8.
Bár a jelen standard az „egyéb átfogó jövedelem”, az „eredmény”, valamint a „teljes átfogó jövedelem” kifejezéseket alkalmazza, a gazdálkodó egység az összegzések leírására ettől eltérő kifejezéseket is használhat, amennyiben azok jelentése egyértelmű. A gazdálkodó egységek használhatják például a „nettó jövedelem” kifejezést az eredmény leírására.
8A.
A következő kifejezéseket az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás standard határozza meg, a jelen standard pedig az IAS 32 standardban meghatározott jelentéssel használja:
a)
tőkeinstrumentumként besorolt visszaadható pénzügyi instrumentum (amelyet az IAS 32 standard 16A. és 16B. bekezdése ismertet)
b)
olyan instrumentum, amely a gazdálkodó egységet arra kötelezi, hogy nettó eszközeinek arányos részét más fél részére adja át, kizárólag felszámolás esetén, és amely tőkeinstrumentumként van besorolva (amelyet az IAS 32 standard 16C. és 16D. bekezdése ismertet).
PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK
A pénzügyi kimutatások célja
9.
A pénzügyi kimutatások a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetének és pénzügyi teljesítményének strukturált megjelenítésére szolgálnak. A pénzügyi kimutatások célja, hogy a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetéről, pénzügyi teljesítményéről és cash flow-iról olyan információkat nyújtsanak, amelyek a felhasználók széles köre számára hasznosak gazdasági döntéseik meghozatala során. A pénzügyi kimutatások annak eredményeit is tükrözik, ahogyan a vezetés gazdálkodott a rábízott erőforrásokkal. E cél elérése érdekében a pénzügyi kimutatások információt nyújtanak a gazdálkodó egység:
a)
eszközeiről;
b)
kötelezettségeiről;
c)
saját tőkéjéről;
d)
bevételeiről és ráfordításairól, beleértve a nyereségeket és veszteségeket;
e)
számára a tulajdonosok által tulajdonosi minőségükben rendelkezésre bocsátott hozzájárulásokról, és ugyanezen minőségükben részükre történő kifizetésekről; valamint
f)
cash flow-iról.
Ezek az információk – a megjegyzésekben szereplő egyéb információkkal együtt – segítik a pénzügyi kimutatások felhasználóit a gazdálkodó egység jövőbeni cash flow-ira és különösen azok ütemezésére és bizonyosságára vonatkozó becsléseikben.
Teljes pénzügyi kimutatások
10.
A teljes pénzügyi kimutatások tartalmazzák:
a)
az időszak végi pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatást;
b)
az időszaki eredményre és egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatást;
c)
az időszaki saját tőke változásainak kimutatását;
d)
az időszaki cash flow-k kimutatását;
e)
megjegyzéseket, amelyek lényeges számviteli politikai információkat és más magyarázó információkat tartalmaznak;
ea)
a megelőző időszakra vonatkozó összehasonlító információkat a 38. és a 38A. bekezdésnek megfelelően; valamint
f)
a megelőző összehasonlító időszak elejére fennálló pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatást a 40A–40D. bekezdésnek megfelelően, amennyiben a gazdálkodó egység visszamenőleges hatállyal alkalmaz valamely számviteli politikát vagy pénzügyi kimutatásainak tételeit visszamenőlegesen újramegállapítja vagy ha a pénzügyi kimutatásaiban szereplő tételeket átsorolja.
A gazdálkodó egység a jelen standardban használt címektől eltérőeket is adhat a kimutatásoknak. Az „eredményre és egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás” helyett használhatja például az „átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás” címet is.
10A.
A gazdálkodó egység egyetlen, eredményre és egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatást is prezentálhat, ha az eredményt és az egyéb átfogó jövedelmet két elkülönülő részben prezentálja. A részeket együtt kell bemutatni, először prezentálva az eredményre vonatkozó részt, majd azt közvetlenül követően az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó részt. A gazdálkodó egység az eredményre vonatkozó részt egy különálló eredménykimutatásban is prezentálhatja. Ebben az esetben a különálló eredménykimutatás közvetlenül megelőzi az átfogó jövedelmet prezentáló kimutatást, amelynek az eredménnyel kell kezdődnie.
11.
A gazdálkodó egységnek a teljes pénzügyi kimutatások részét képező összes pénzügyi kimutatást azonos fontossággal kell prezentálnia.
12.
[Törölve]
13.
Számos gazdálkodó egység a pénzügyi kimutatásokon kívül egy, a vezetés által készített pénzügyi áttekintést is prezentál, amely leírja és ismerteti a gazdálkodó egység pénzügyi teljesítményének és pénzügyi helyzetének főbb jellemzőit, valamint azokat a főbb bizonytalansági tényezőket, amelyekkel a gazdálkodó egység szembesül. Ez a jelentés a következők áttekintését is tartalmazhatja:
a)
a pénzügyi teljesítményt meghatározó főbb tényezőket és hatásokat, beleértve a gazdálkodó egység működési környezetében bekövetkezett változásokat, a gazdálkodó egység e változásokra adott válaszait és ezek hatását, valamint a gazdálkodó egységnek a pénzügyi teljesítmény fenntartására és növelésére alkalmazott befektetési politikáját, beleértve osztalékpolitikáját is;
b)
a gazdálkodó egység finanszírozási forrásait, valamint a kötelezettségek és a saját tőke egymáshoz viszonyított elérendő arányát; valamint
c)
a gazdálkodó egység azon erőforrásait, amelyek az IFRS-ekkel összhangban nincsenek megjelenítve a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban.
14.
Sok gazdálkodó egység prezentál a pénzügyi kimutatásokon kívül egyéb jelentéseket és kimutatásokat is, mint például környezetvédelmi jelentéseket és hozzáadottérték-jelentéseket, különösen olyan iparágak esetén, amelyekben a környezetvédelmi tényezők jelentősek, és ahol a dolgozók jelentős felhasználói kört jelentenek. A pénzügyi kimutatásokon kívül prezentált jelentések és kimutatások nem tartoznak az IFRS-ek hatálya alá.
Általános jellemzők
Valós bemutatás és az IFRS-eknek való megfelelés
15.
A pénzügyi kimutatásoknak valósan kell bemutatniuk a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetét, pénzügyi teljesítményét és cash flow-it. A valós bemutatás megköveteli az ügyletek, más események és feltételek hatásainak valósághű, az eszközöknek, kötelezettségeknek, bevételeknek és ráfordításoknak a Pénzügyi beszámolás fogalmi keretelvei (Fogalmi keretelvek) szerinti fogalmaival és megjelenítési kritériumaival összhangban történő bemutatását. Az IFRS-ek alkalmazása, szükség szerint a további közzétételekkel együtt, vélelmezhetően a valós bemutatást megvalósító pénzügyi kimutatásokat eredményez.
16.
Az IFRS-ekkel összhangban lévő pénzügyi kimutatásokat készítő gazdálkodó egységnek erre a megfelelésre vonatkozóan kifejezett és korlátozás nélküli kijelentést kell tennie a megjegyzésekben. A gazdálkodó egység csak akkor nevezheti a pénzügyi kimutatásokat az IFRS-ekkel összhangban lévőnek, ha azok az IFRS-ek valamennyi előírásával összhangban vannak.
17.
A vonatkozó IFRS-eknek való megfeleléssel a gazdálkodó egység lényegileg minden esetben megvalósítja a valós bemutatást. A valós bemutatás megköveteli továbbá, hogy a gazdálkodó egység:
a)
az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standarddal összhangban válassza ki és alkalmazza számviteli politikáit. Az IAS 8 standard meghatározza azon követendő irányelvek hierarchiáját, amelyeket a vezetésnek mérlegelnie kell olyan esetekben, amikor nincs az adott tételre konkrétan vonatkozó IFRS;
b)
az információkat – beleértve a számviteli politikákat – releváns, megbízható, összehasonlítható és érthető módon mutassa be.
c)
további közzétételeket is szerepeltessen olyan esetekben, amikor az IFRS-ek konkrét előírásainak való megfelelés nem elegendő ahhoz, hogy a felhasználók megértsék bizonyos ügyleteknek, más eseményeknek és feltételeknek a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetére és pénzügyi teljesítményére gyakorolt hatását.
18.
A gazdálkodó egység a nem megfelelő számviteli politikákat sem az alkalmazott számviteli politikák közzétételével, sem megjegyzésekkel vagy magyarázó anyagokkal nem teheti helyessé.
19.
Azon rendkívül ritka esetekben, amikor a vezetés arra a következtetésre jut, hogy egy adott IFRS standard előírásainak való megfelelés annyira félrevezető lenne, hogy az a pénzügyi kimutatások Fogalmi keretelvekben meghatározott céljával ellentétben lenne, a gazdálkodó egységnek el kell térnie az adott előírástól a 20. bekezdésben meghatározott módon, amennyiben a vonatkozó szabályozói környezet előírja, vagy nem tiltja az ilyen eltérést.
20.
Azon esetekben, amikor a gazdálkodó egység a 19. bekezdés alapján eltér egy adott IFRS előírásaitól, közzé kell tennie:
a)
hogy a vezetés arra a következtetésre jutott, hogy a pénzügyi kimutatások valósan mutatják be a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetét, pénzügyi teljesítményét és cash flow-it;
b)
hogy a gazdálkodó egység megfelelt a vonatkozó IFRS-eknek, azzal a kivétellel, hogy a valós bemutatás biztosítása érdekében egy konkrét előírástól eltért;
c)
azon IFRS címét, amelytől a gazdálkodó egység eltért; az eltérés jellegét, bemutatva, hogy az adott IFRS milyen eljárást írt volna elő; annak indoklását, hogy ez az eljárás miért lenne annyira félrevezető az adott körülmények között, hogy a pénzügyi kimutatások Fogalmi keretelvekben meghatározott céljával ellentétben állna; továbbá az alkalmazott eljárást; valamint
d)
minden bemutatott időszakra vonatkozóan az eltérés pénzügyi hatását a pénzügyi kimutatások minden olyan tételére, amelyeket az előírásnak való megfelelés alapján bemutattak volna.
21.
Ha a gazdálkodó egység eltért valamely IFRS előírásaitól egy előző időszakban, és ez az eltérés hatással van a tárgyidőszakban megjelenített összegekre is, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a 20. bekezdés c) és d) pontjában meghatározottakat.
22.
A 21. bekezdés például akkor alkalmazandó, amikor a gazdálkodó egység egy előző időszakban egyes eszközök vagy kötelezettségek értékelésekor tért el valamely IFRS előírásaitól, és ez az eltérés hatással van a tárgyidőszaki pénzügyi kimutatásokban megjelenített, az eszközökben és kötelezettségekben bekövetkezett változások értékelésére is.
23.
Azon rendkívül ritka esetekben, amikor a vezetés arra a következtetésre jut, hogy valamely IFRS előírásainak való megfelelés annyira félrevezető lenne, hogy az ellentétben állna a pénzügyi kimutatások Fogalmi keretelvekben meghatározott céljával, de a vonatkozó szabályozói környezet tiltja az előírástól való eltérést, a gazdálkodó egységnek a lehetséges legnagyobb mértékig csökkentenie kell a megfelelésből származó vélelmezett félrevezető szempontokat azáltal, hogy közzéteszi:
a)
a kérdéses IFRS címét, az előírás jellegét, és annak okait, hogy a vezetés miért jutott arra a következtetésre, hogy az előírás betartása az adott körülmények között annyira félrevezető, hogy az ellentétes a pénzügyi kimutatások Fogalmi keretelvekben meghatározott céljával; valamint
b)
minden bemutatott időszakban a pénzügyi kimutatások minden egyes tételére vonatkozó azon korrekciókat, amelyek a vezetés megítélése szerint szükségesek lennének a valós bemutatás biztosításához.
24.
A 19–23. bekezdés szempontjából egy adott információ akkor áll ellentétben a pénzügyi kimutatások céljával, amikor nem hűen tükrözi azon ügyleteket, más eseményeket és feltételeket, amelyeket látszólag tükröz, vagy észszerű várakozások szerint tükröznie kellene, és emiatt valószínűsíthető, hogy befolyásolná a pénzügyi kimutatások felhasználói által hozott gazdasági döntéseket. Annak megítélésekor, hogy egy adott IFRS valamely konkrét előírásának való megfelelés olyan mértékben lenne félrevezető, hogy az ellentétben állna a pénzügyi kimutatások Fogalmi keretelvekben meghatározott céljával, a vezetés az alábbiakat mérlegeli:
a)
a pénzügyi kimutatások célja miért nem teljesül az adott körülmények között; valamint
b)
a gazdálkodó egység körülményei mennyiben térnek el más, az előírásnak megfelelő gazdálkodó egységek körülményeitől. Amennyiben más gazdálkodó egységek hasonló körülmények között megfelelnek az előírásnak, akkor a megcáfolható feltételezés az, hogy a gazdálkodó egység megfelelése az adott előírásnak nem lenne annyira félrevezető, hogy az a pénzügyi kimutatások Fogalmi keretelvekben megállapított céljával ellentétben állna.
A vállalkozás folytatása
25.
A pénzügyi kimutatások elkészítése során a vezetésnek meg kell ítélnie a gazdálkodó egységnek a vállalkozás folytatására vonatkozó képességét. A gazdálkodó egységnek pénzügyi kimutatásait a vállalkozás folytatását feltételezve kell elkészítenie, kivéve, ha a vezetésnek szándékában áll megszüntetni a gazdálkodó egységet vagy beszüntetni az üzletszerű tevékenységet, vagy amikor nem áll előtte ezen kívül más reális lehetőség. Ha a vezetésnek a mérlegelés során olyan eseményekkel vagy feltételekkel kapcsolatos lényeges bizonytalanságokról van tudomása, amelyek jelentős kétséget támasztanak a gazdálkodó egységnek a vállalkozás folytatására vonatkozó képességével kapcsolatban, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie ezeket a bizonytalanságokat. Amennyiben a gazdálkodó egység a pénzügyi kimutatásokat nem a vállalkozás folytatását feltételezve készíti, közzé kell tennie ezt a tényt, azzal az alappal együtt, amelyen a pénzügyi kimutatásokat készítette, valamint annak okával együtt, ami miatt a gazdálkodó egység nem minősül folytatható vállalkozásnak.
26.
Annak megítélésekor, hogy helyénvaló-e a vállalkozás folytatásának feltételezése, a vezetés számba veszi az összes rendelkezésre álló, jövőre vonatkozó információt, amely legalább a beszámolási időszak végétől számított tizenkét hónapos időtartam kell, hogy legyen, de nem korlátozódik arra. A mérlegelés mértéke minden esetben a körülmények függvénye. Abban az esetben, ha egy gazdálkodó egység nyereséges működési múlttal rendelkezik, és megfelelő hozzáférése van pénzügyi forrásokhoz, a gazdálkodó egység részletesebb elemzés nélkül eljuthat arra a következtetésre, hogy a vállalkozás folytatásának feltételezése helytálló. Egyéb esetekben a vezetésnek szükséges lehet mérlegelni a jelenlegi és a várható nyereségességgel kapcsolatos tényezők széles skáláját, az adósság-visszafizetési ütemezéseket és a potenciális, helyettesítő pénzügyi forrásokat ahhoz, hogy meggyőződhessen arról, hogy a vállalkozás folytatásának feltételezése helytálló.
Eredményszemléletű számvitel
27.
A gazdálkodó egységnek a pénzügyi kimutatásait – a cash flow-ra vonatkozó információk kivételével – az eredményszemléletű számvitel alapján kell elkészítenie.
28.
Az eredményszemléletű számvitel alkalmazásakor a gazdálkodó egység akkor jeleníti meg az egyes tételeket eszközként, kötelezettségként, saját tőkeként, bevételként és ráfordításként (a pénzügyi kimutatások elemeiként), ha azok megfelelnek a Fogalmi keretelvekben az adott elemekre meghatározott definícióknak és megjelenítési kritériumoknak.
Lényegesség és összevonás
29.
A gazdálkodó egységnek a hasonló tételek minden lényeges csoportját elkülönítve kell bemutatnia. A gazdálkodó egységnek az eltérő jellegű vagy rendeltetésű tételeket elkülönítve kell bemutatnia, kivéve, ha azok nem lényegesek.
30.
A pénzügyi kimutatások nagyszámú ügylet és egyéb esemény feldolgozásából állnak elő úgy, hogy azokat jellegük vagy rendeltetésük alapján csoportokba rendszerezik. Az összevonás és besorolás folyamatának utolsó szakasza a tömörített és besorolt adatok bemutatása, amely adatok tételsorokat alkotnak a pénzügyi kimutatásokban. Ha valamely tételsor önmagában nem lényeges, azt ezen kimutatásokban vagy a megjegyzésekben összevonják más tételekkel. Egy tétel, amely nem elég lényeges ahhoz, hogy indokolt legyen az elkülönült bemutatása magukban a kimutatásokban, elég lényeges lehet ahhoz, hogy elkülönülten szerepeltetendő legyen a megjegyzésekben.
30A.
A gazdálkodó egységnek jelen IFRS és más IFRS-ek alkalmazásakor minden releváns tény és körülmény figyelembevételével el kell döntenie, hogy a pénzügyi kimutatásokban, beleértve a megjegyzéseket is, miként vonja össze az információkat. A gazdálkodó egység nem csökkentheti pénzügyi kimutatásai érthetőségét lényeges információk lényegtelen információkkal való elfedésével vagy eltérő jellegű vagy funkciójú lényeges tételek összevonásával.
31.
Egyes IFRS-ek előírják, hogy a pénzügyi kimutatásoknak, beleértve a megjegyzéseket is, tartalmazniuk kell bizonyos információkat. A gazdálkodó egységnek nem szükséges egy adott IFRS konkrét közzétételi előírásának eleget tennie, ha a közzétételből eredő információ nem lényeges. Ez még akkor is így van, ha az IFRS konkrét követelmények listáját tartalmazza, vagy azokat minimumkövetelményként határozza meg. A gazdálkodó egységnek azt is meg kell fontolnia, hogy további információkat is közzétegyen-e olyan esetekben, amikor az IFRS konkrét előírásainak való megfelelés nem elegendő ahhoz, hogy a pénzügyi kimutatások felhasználói megértsék bizonyos ügyleteknek, más eseményeknek és feltételeknek a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetére és pénzügyi teljesítményére gyakorolt hatását.
Beszámítás
32.
A gazdálkodó egység nem számíthatja be egymással szemben az eszközöket és kötelezettségeket, valamint a bevételeket és ráfordításokat, kivéve, ha azt valamely IFRS előírja vagy lehetővé teszi.
33.
A gazdálkodó egység mind az eszközöket és kötelezettségeket, mind a bevételeket és ráfordításokat elkülönítve jelenti. A beszámítás az eredményre és az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban vagy a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásokban – kivéve, ha a beszámítás az ügylet vagy esemény lényegét tükrözi – csökkenti a felhasználók azon képességét, hogy a bekövetkezett ügyleteket, más eseményeket és feltételeket megérthessék, és a gazdálkodó egység jövőbeni cash flow-it megbecsülhessék. Az eszközök értékvesztéssel – például a készletekre képzett avulási értékvesztéssel vagy a követelésekre képzett kétes kintlévőség miatti értékvesztéssel – csökkentett értékelése nem jelent beszámítást.
34.
Az IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard értelmében a gazdálkodó egységnek a vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevételt azon ellenértékösszegen kell értékelnie, amelyre az ígért áruk vagy szolgáltatások vevőnek való átadásáért a gazdálkodó egység várhatóan jogosultságot szerez. A megjelenített árbevétel összege tükrözi például a gazdálkodó egység által adott kereskedelmi és mennyiségi kedvezmények összegét. A gazdálkodó egység szokásos tevékenysége során olyan egyéb ügyleteket is lebonyolít, amelyek nem termelnek árbevételt, de amelyek együtt járnak a fő árbevétel-termelő tevékenységekkel. Az ilyen ügyletek eredményeit, amennyiben ez a bemutatás az ügylet vagy egyéb esemény lényegét tükrözi, a gazdálkodó egység az ugyanazon ügyleten felmerült bármely bevételnek a kapcsolódó ráfordítással történő nettósításával mutatja be. Például:
a)
a gazdálkodó egység a befektetett eszközök – beleértve a befektetések és a működési eszközök – elidegenítéséből származó nyereségeket és veszteségeket az eszköz könyv szerinti értékének és az értékesítési ráfordításoknak az elidegenítésből származó ellenértékösszegből történő levonásával mutatja be; valamint
b)
az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standard alapján elszámolt céltartalékhoz kapcsolódó, és harmadik személlyel kötött szerződéses megállapodás (például szállítói garanciamegállapodás) alapján megtérített ráfordítást a gazdálkodó egység nettósíthatja a kapcsolódó megtérítéssel szemben.
35.
Ezen túlmenően a gazdálkodó egység a hasonló ügyletek egy csoportjából származó nyereségeket és veszteségeket is nettó módon mutatja be, például az árfolyamnyereségeket és -veszteségeket vagy a kereskedési céllal tartott pénzügyi instrumentumokból származó nyereségeket és veszteségeket. Amennyiben azonban ezek a nyereségek és veszteségek lényegesek, azokat a gazdálkodó egység elkülönítve mutatja be.
A beszámolás gyakorisága
36.
A gazdálkodó egységnek legalább évente el kell készítenie a teljes pénzügyi kimutatásokat (összehasonlító információkkal együtt). Amennyiben a gazdálkodó egység módosítja beszámolási időszakának végét, és a pénzügyi kimutatásokat egy évnél hosszabb vagy rövidebb időszakra vonatkozóan mutatja be, akkor a gazdálkodó egységnek a pénzügyi kimutatások által lefedett időszak megjelölésén túlmenően közzé kell tennie:
a)
a hosszabb vagy rövidebb időszak alkalmazásának okát; valamint
b)
a tényt, hogy a pénzügyi kimutatásokban bemutatott összegek nem teljes mértékben összehasonlíthatóak.
37.
A gazdálkodó egységek általában következetesen, egyéves időszakokra készítik el a pénzügyi kimutatásokat. Ugyanakkor egyes gazdálkodó egységek – gyakorlati okokból – szívesebben készítenek beszámolót például 52 hetes időszakra. A jelen standard nem zárja ki ennek lehetőségét.
Összehasonlító információk
Minimum összehasonlító információk
38.
Más IFRS-ek általi előírások vagy megengedő rendelkezések hiányában a gazdálkodó egységnek a tárgyidőszaki pénzügyi kimutatásokban bemutatott minden összegre be kell mutatnia a megelőző időszakra vonatkozó összehasonlító információkat. A gazdálkodó egységnek összehasonlító információkat kell a magyarázó vagy leíró jellegű információk között szerepeltetnie, ha ez releváns a tárgyidőszaki pénzügyi kimutatások megértése szempontjából.
38A.
A gazdálkodó egységnek prezentálnia kell legalább két pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatást, két eredményre és egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatást, két különálló eredménykimutatást (ha prezentálnak ilyet), két cash flow-kimutatást és két kimutatást a saját tőke változásairól, valamint a kapcsolódó megjegyzéseket.
38B.
Egyes esetekben a megelőző időszak(ok) pénzügyi kimutatásaiban leírt szöveges információ a tárgyidőszak tekintetében is releváns. Például egy gazdálkodó egység a tárgyidőszakban közzéteszi egy olyan jogvita részleteit, amelynek kimenetele a megelőző időszak végén még bizonytalan volt, és amely még nem oldódott meg. A felhasználók számára hasznos lehet azon információk közzététele, hogy a bizonytalanság már a megelőző időszak végén is létezett, és hogy milyen lépéseket tettek a tárgyidőszakban a bizonytalanság megszüntetése érdekében.
További összehasonlító információk
38C.
A gazdálkodó egység az IFRS-ek által előírt minimum összehasonlító információkon kívül további összehasonlító információkat is prezentálhat, amennyiben azok az IFRS-ekkel összhangban készültek. Az ilyen összehasonlító információk állhatnak a 10. bekezdés szerinti egy vagy több kimutatásból, de nem szükséges, hogy teljes pénzügyi kimutatásokat alkossanak. Ilyen esetben a gazdálkodó egységnek a megjegyzésekben tájékoztatást kell adnia ezekről a további kimutatásokról.
38D.
A gazdálkodó egység például prezentálhat egy harmadik, eredményre és egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatást (vagyis bemutatja a tárgyidőszakot, a megelőző időszakot és egy további összehasonlító időszakot). A gazdálkodó egység ugyanakkor nem köteles prezentálni harmadik pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatást, harmadik cash flow kimutatást vagy harmadik kimutatást a saját tőke változásairól (tehát semmilyen további összehasonlító pénzügyi kimutatást). A gazdálkodó egység a pénzügyi kimutatás megjegyzéseiben köteles bemutatni az eredményre és egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó, említett további kimutatáshoz kapcsolódó összehasonlító információkat.
39–40.
[Törölve]
A számviteli politika változása, visszamenőleges újramegállapítás vagy átsorolás
40A.
A gazdálkodó egységnek a 38A. bekezdésben előírt minimum összehasonlító pénzügyi kimutatásokon kívül egy harmadik, a megelőző időszak kezdetén fennálló pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatást is prezentálnia kell, ha:
a)
egy számviteli politikát visszamenőleg alkalmaz, pénzügyi kimutatásaiban tételeket visszamenőlegesen újramegállapít vagy tételeket átsorol; valamint
b)
a visszamenőleges alkalmazás, a visszamenőleges újramegállapítás vagy az átsorolás lényeges hatással jár a megelőző időszak kezdetén készített pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás információira.
40B.
A 40A. bekezdésben leírt körülmények között a gazdálkodó egységnek három pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatást kell prezentálnia, egyet-egyet:
a)
a tárgyidőszak végéről;
b)
a megelőző időszak végéről; valamint
c)
a megelőző időszak kezdetéről.
40C.
Ha a gazdálkodó egységnek a 40A. bekezdéssel összhangban további pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatást kell prezentálnia, akkor közzé kell tennie a 41–44. bekezdésben és az IAS 8 standardban előírt információkat. Mindazonáltal a megelőző időszak kezdetére vonatkozóan nem kell prezentálnia a nyitó pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás kapcsolódó megjegyzéseit.
40D.
Az említett nyitó pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás napjának a megelőző időszak kezdetével kell egybeesnie, függetlenül attól, hogy a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai tartalmaznak-e korábbi időszakokra vonatkozó összehasonlító információkat (amint azt a 38C. bekezdés megengedi).
41.
Ha a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaiban módosítja egyes tételek bemutatását vagy besorolását, át kell sorolnia az összehasonlító adatokat is, kivéve ha az átsorolás kivitelezhetetlen. A gazdálkodó egységnek az összehasonlító összegek átsorolásakor közzé kell tennie (a megelőző időszak kezdetére vonatkozóan is):
a)
az átsorolás jellegét;
b)
az átsorolt tételek vagy tételcsoportok összegét; valamint
c)
az átsorolás okát.
42.
Ha az összehasonlító adatok átsorolása kivitelezhetetlen, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
annak okát, hogy az összegek miért nem kerültek átsorolásra; valamint
b)
azon módosítások jellegét, amelyeket elvégeztek volna, ha az összegeket átsorolták volna.
43.
Az időszakok közötti információk összehasonlíthatóságának növelése segíti a felhasználókat a gazdasági döntések meghozatalában, különösen azért, mert lehetővé teszi számukra, hogy a pénzügyi információkban lévő trendeket előrejelzési célokkal értékeljék. Egyes esetekben kivitelezhetetlen egy adott időszakra vonatkozóan átsorolni az összehasonlító információkat ahhoz, hogy a tárgyidőszakkal való összehasonlíthatóságot biztosítsák. Például lehetséges, hogy az előző időszak(ok) során a gazdálkodó egység nem gyűjtötte az adatokat oly módon, amely lehetővé tenné az átsorolást, és így nem kivitelezhető az információk újraelőállítása.
44.
Az IAS 8 standard meghatározza az összehasonlító információk azon módosításait, amelyek akkor szükségesek, ha a gazdálkodó egység megváltoztatja számviteli politikáját, vagy kijavít egy hibát.
A bemutatás következetessége
45.
A gazdálkodó egységnek meg kell tartania a pénzügyi kimutatásokban az egyes tételek bemutatását és besorolását egyik időszakról a következőre, kivéve, ha:
a)
a gazdálkodó egység tevékenységeinek jellegében bekövetkezett jelentős változás vagy pénzügyi kimutatásainak áttekintése alapján nyilvánvaló, hogy egy másfajta bemutatás vagy besorolás megfelelőbb lenne az IAS 8 standardban foglalt, a számviteli politikák kiválasztására és alkalmazására vonatkozó kritériumokat figyelembe véve; vagy
b)
egy IFRS írja elő a bemutatás módosítását.
46.
Például egy jelentős akvizíció vagy értékesítés, vagy a pénzügyi kimutatások prezentálásának áttekintése jelezhetik a pénzügyi kimutatások eltérő prezentálásának szükségességét. A gazdálkodó egység csak akkor változtathatja meg pénzügyi kimutatásainak prezentálását, ha a megváltoztatott prezentálás a pénzügyi kimutatások felhasználóinak megbízható és relevánsabb információkat biztosít, valamint ha a módosított struktúra valószínűleg a jövőben is felhasználható, úgy, hogy nem sérül az összehasonlíthatóság. A gazdálkodó egység a prezentálás ilyen megváltoztatásakor az összehasonlító információkat a 41. és 42. bekezdésnek megfelelően sorolja át.
SZERKEZET ÉS TARTALOM
Bevezetés
47.
A jelen standard bizonyos közzétételeket a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban vagy az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban vagy a saját tőke változásainak kimutatásában ír elő, más tételsorokra vonatkozóan pedig vagy magukban a kimutatásokban vagy a megjegyzésekben való közzétételt írja elő. Az IAS 7 Cash flow-k kimutatása standard meghatározza a cash flow információk bemutatására vonatkozó előírásokat.
48.
A jelen standard a „közzététel” kifejezést időnként tág értelemben használja, beleértve a pénzügyi kimutatásokban prezentált tételeket is. Közzétételi kötelezettségeket más IFRS-ek is előírnak. A jelen standard vagy valamely más IFRS eltérő rendelkezése hiányában ezek a közzétételek megtehetők a pénzügyi kimutatásokban.
A pénzügyi kimutatások azonosítása
49.
A gazdálkodó egységnek egyértelműen azonosítania kell a pénzügyi kimutatásokat, és azokat egyértelműen meg kell különböztetnie az ugyanazon közzétett dokumentum egyéb információitól.
50.
Az IFRS-ek kizárólag a pénzügyi kimutatásokra vonatkoznak, és nem feltétlenül vonatkoznak az éves jelentésben, a szabályozó hatóságnak benyújtott dokumentumban vagy más anyagokban szereplő egyéb információkra. Ezért fontos, hogy a felhasználók képesek legyenek megkülönböztetni az IFRS-ek alkalmazásával készített információkat az egyéb olyan információktól, amelyek hasznosak lehetnek a felhasználók számára, de nem tartoznak ezen előírások hatálya alá.
51.
A gazdálkodó egységnek egyértelműen azonosítania kell az egyes pénzügyi kimutatásokat és a megjegyzéseket. Ezen túlmenően a gazdálkodó egységnek az alábbi információkat szembetűnően fel kell tüntetnie és meg kell ismételnie, amennyiben az a bemutatott információ megértéséhez szükséges:
a)
a beszámolót készítő gazdálkodó egység nevét vagy egyéb azonosító adatait, valamint az ezen információkban a megelőző beszámolási időszak vége óta bekövetkezett bármely változást;
b)
annak megjelölését, hogy a pénzügyi kimutatások egy különálló gazdálkodó egységre vagy gazdálkodó egységek egy csoportjára vonatkoznak;
c)
a beszámolási időszak végének időpontját vagy a pénzügyi kimutatások vagy megjegyzések által lefedett időszakot;
d)
a prezentálás pénznemét az IAS 21 standardban meghatározottak szerint; valamint
e)
a pénzügyi kimutatásokban prezentált összegek esetében alkalmazott kerekítés mértékét.
52.
A gazdálkodó egységek az 51. bekezdésben foglalt követelményeknek az oldalak, kimutatások, megjegyzések, oszlopok és hasonlók megfelelő fejlécei feltüntetésével tesznek eleget. Megfontolás szükséges annak eldöntésére, hogy melyik módszer a legalkalmasabb ezen információk szerepeltetésére. Ha például egy gazdálkodó egység elektronikus formában prezentálja a pénzügyi kimutatásokat, nem mindig használ különálló oldalakat; a gazdálkodó egység ilyen esetben úgy mutatja be a fenti tételeket, hogy biztosítsa a pénzügyi kimutatásokban szereplő információk érthetőségét.
53.
A pénzügyi kimutatásokban a könnyebb érthetőség érdekében a gazdálkodó egységek gyakran a prezentálási pénznem ezres vagy milliós egységében szerepeltetik az információkat. Ez elfogadható, amennyiben a gazdálkodó egység közzéteszi a kerekítés mértékét, és ezáltal nem hagy ki lényeges információt.
A pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás
A pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban megjelenítendő információk
54.
A pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásnak a következő összegeket bemutató tételsorokat kell tartalmaznia:
a)
ingatlanok, gépek és berendezések;
b)
befektetési célú ingatlanok;
c)
immateriális eszközök;
d)
pénzügyi eszközök (az e), h) és i) pontban szereplő összegek kivételével);
da)
az IFRS 17 standard hatókörébe tartozó azon szerződésportfóliók, amelyek eszközök, az IFRS 17 standard 78. bekezdésének előírása szerint megosztva;
e)
tőkemódszerrel elszámolt befektetések;
f)
az IAS 41 Mezőgazdaság standard hatókörébe tartozó biológiai eszközök;
g)
készletek;
h)
vevő- és egyéb követelések;
i)
pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek;
j)
az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standard alapján értékesítésre tartottá minősített eszközök, valamint az értékesítésre tartottá minősített elidegenítési csoportokba tartozó eszközök összege;
k)
szállítói és egyéb tartozások;
l)
céltartalékok;
m)
pénzügyi kötelezettségek (a k) és l) pontban szereplő összegek kivételével);
ma)
az IFRS 17 standard hatókörébe tartozó azon szerződésportfóliók, amelyek kötelezettségek, az IFRS 17 standard 78. bekezdésének előírása szerint megosztva;
n)
az IAS 12 Nyereségadók standardban meghatározott tényleges adókötelezettségek és adókövetelések;
o)
az IAS 12 standardban meghatározott halasztott adókötelezettségek és halasztott adókövetelések;
p)
az IFRS 5 standard alapján értékesítésre tartottá minősített elidegenítési csoportokba tartozó kötelezettségek;
q)
a saját tőkében kimutatott, ellenőrzést nem biztosító részesedések; valamint
r)
az anyavállalat tulajdonosaira jutó jegyzett tőke és tartalékok.
55.
A gazdálkodó egységnek (akár az 54. bekezdésben említett tételsorok bontásával) további tételsorokat, címeket és részösszegeket kell feltüntetnie a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban, ha azok bemutatása releváns a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetének megértéséhez.
55A.
A gazdálkodó egység által az 55. bekezdésnek megfelelően feltüntetett részösszegeknek:
a)
az IFRS-sel összhangban megjelenített és értékelt összegeket tartalmazó tételsorokból kell állniuk;
b)
prezentálásuk és jelölésük módjával egyértelművé és érthetővé kell tenniük a részösszeget alkotó tételsorokat;
c)
a 45. bekezdéssel összhangban időszakról időszakra konzisztensnek kell lenniük; valamint
d)
nem szabad fontosabbnak tűnniük a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás IFRS által előírt részösszegeinél vagy összegeinél.
56.
Ha a gazdálkodó egység a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban elkülönítve mutatja be a forgóeszközöket és a befektetett eszközöket, valamint a rövid és hosszú lejáratú kötelezettségeket, akkor a halasztott adóköveteléseket (kötelezettségeket) nem mutathatja ki forgóeszközként (rövid lejáratú kötelezettségként).
57.
A jelen standard nem ír elő kötelező sorrendet vagy formátumot a gazdálkodó egység számára a tételek bemutatására. Az 54. bekezdés pusztán egy felsorolást tartalmaz olyan tételekről, amelyek egymástól jellegükben vagy rendeltetésükben olyan mértékben eltérnek, ami miatt a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban való elkülönített bemutatásuk indokolt. Ezen túl:
a)
további tételsorokat tüntetnek fel, ha egy tételnek vagy a hasonló tételek összesítésének a nagysága, jellege vagy rendeltetése olyan, hogy az elkülönített bemutatás releváns a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetének megértéséhez; valamint
b)
a használt megnevezések, a tételek vagy a hasonló tételek összevonásainak sorrendje módosítható a gazdálkodó egység és ügyletei sajátosságainak megfelelően, hogy olyan információt nyújtsanak, amely releváns a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetének megértéséhez. Például egy pénzügyi intézmény módosíthatja a fenti leírásokat, hogy olyan információkat nyújtson, amelyek egy pénzügyi intézmény működése szempontjából relevánsak.
58.
A gazdálkodó egység az alábbiak mérlegelésével ítéli meg további tételek elkülönített bemutatását:
a)
az eszközök jellege és likviditása;
b)
az eszközök adott gazdálkodó egységen belüli rendeltetése; valamint
c)
a kötelezettségek összege, jellege és esedékessége.
59.
Az eltérő értékelési alapok alkalmazása az eltérő eszközcsoportokra azt jelzi, hogy azok jellege vagy rendeltetése eltérő, és emiatt a gazdálkodó egység azokat külön tételsorban mutatja be. Például az ingatlanok, gépek és berendezések alcsoportjai az IAS 16 standard alapján bekerülési értéken vagy átértékelt értéken is nyilvántarthatók.
Rövid/hosszú lejáratú megkülönböztetés
60.
A gazdálkodó egységnek a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban – a 66–76. bekezdésnek megfelelően – elkülönítetten kell bemutatnia a forgóeszközöket és befektetett eszközöket, valamint a rövid és hosszú lejáratú kötelezettségeket, kivéve, ha a likviditás alapú bemutatás megbízható és relevánsabb információt nyújt. E kivétel alkalmazásakor a gazdálkodó egységnek az eszközöket és kötelezettségeket a likviditás sorrendjében kell bemutatnia.
61.
A választott bemutatási módszertől függetlenül a gazdálkodó egységnek minden egyes olyan eszköz- és kötelezettség tételsorra közzé kell tennie a várhatóan tizenkét hónapon túl megtérülő vagy kiegyenlítendő összeget, amely sor egyaránt tartalmaz olyan összegeket, amelyek megtérülése vagy kiegyenlítése:
a)
a beszámolási időszakot követő tizenkét hónapon belül várható, valamint
b)
a beszámolási időszakot követő tizenkét hónapon túl várható.
62.
Amikor valamely gazdálkodó egység jól azonosítható működési cikluson belül szállít árukat vagy szolgáltatásokat, a forgó- és befektetett eszközök és a rövid és hosszú lejáratú kötelezettségek elkülönített prezentálása a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban hasznos információt nyújt azáltal, hogy a működő tőkeként folyamatosan forgásban lévő nettó eszközöket megkülönbözteti a gazdálkodó egység hosszú távú tevékenységei során használt nettó eszközöktől. Továbbá kiemeli azokat az eszközöket, amelyeknek megtérülése az adott működési ciklusban várható, valamint azokat a kötelezettségeket, amelyeknek rendezése ugyanabban az időszakban esedékes.
63.
Egyes gazdálkodó egységeknél, mint például pénzügyi intézményeknél, az eszközök és kötelezettségek likviditás szerinti növekvő vagy csökkenő sorrendű bemutatása megbízható és relevánsabb információt nyújt, mint a rövid/hosszú lejáratú bemutatás, mivel a gazdálkodó egység nem egyértelműen meghatározható működési ciklus szerint nyújt termékeket vagy szolgáltatásokat.
64.
A 60. bekezdés alkalmazásakor megengedett, hogy a gazdálkodó egység egyes eszközeit és kötelezettségeit a rövid/hosszú lejárat szerinti bontásban, míg másokat a likviditás sorrendjében mutasson be, ha ez megbízható és relevánsabb információt nyújt. A kettős bemutatásra akkor lehet szükség, amikor a gazdálkodó egység szerteágazó tevékenységeket folytat.
65.
Az eszközök és kötelezettségek realizálásának várható időpontjára vonatkozó információk hasznosak a gazdálkodó egység likviditásának és tartós fizetőképességének értékelésekor. Az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standard előírja a pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek lejárati időpontjainak közzétételét. A pénzügyi eszközök közé tartoznak a vevő- és az egyéb követelések, míg a pénzügyi kötelezettségek a szállítói és egyéb tartozásokat tartalmazzák. A nem monetáris eszközök, mint például a készletek megtérülésének, valamint a kötelezettségek, mint például a céltartalékok rendezésének várható időpontjára vonatkozó információ szintén hasznos, abból a szempontból is, hogy az eszközöket és kötelezettségeket rövid vagy hosszú lejáratúként mutatják-e be. Például egy gazdálkodó egység közzéteszi a várhatóan a beszámolási időszak végétől számított tizenkét hónapon túl megtérülő készleteinek összegét.
Forgóeszközök
66.
A gazdálkodó egységnek forgóeszközként kell besorolnia egy eszközt, ha:
a)
azt a szokásos működési ciklusa során várhatóan realizálja, vagy azon belül szándékozik azt értékesíteni vagy felhasználni;
b)
azt elsősorban kereskedési céllal tartja;
c)
azt a beszámolási időszakot követő tizenkét hónapon belül várhatóan realizálja; vagy
d)
az pénzeszköz vagy pénzeszköz-egyenértékes (ahogy azt az IAS 7 standard meghatározza), kivéve, ha nem cserélhető el vagy nem használható fel valamely kötelezettség kiegyenlítésére legalább a beszámolási időszakot követő tizenkét hónapig.
A gazdálkodó egységnek minden egyéb eszközt befektetett eszközként kell besorolnia.
67.
A jelen standard a „befektetett” kifejezést használja a hosszú távra szolgáló tárgyi, immateriális és pénzügyi eszközökre. A standard nem tiltja az ettől eltérő elnevezések használatát, amennyiben azok jelentése egyértelmű.
68.
A gazdálkodó egység működési ciklusa az eszközök feldolgozásra történő megszerzése, valamint azok pénzeszközért vagy pénzeszköz-egyenértékesekért való realizálása közötti időszakot jelenti. Ha a gazdálkodó egység szokásos működési ciklusa nem határozható meg egyértelműen, annak hosszát 12 hónapnak kell feltételezni. A forgóeszközök közé tartoznak a szokásos működési cikluson belül értékesítésre, felhasználásra vagy realizálásra kerülő eszközök (például készletek és vevőkövetelések) még akkor is, ha azok a beszámolási időszakot követő 12 hónapon belül várhatóan nem realizálódnak. A forgóeszközök közé tartoznak továbbá az elsősorban kereskedési céllal tartott eszközök (például némely, a kereskedési céllal tartott fogalmának az IFRS 9 standard szerinti meghatározásának megfelelő pénzügyi eszköz), továbbá a befektetett pénzügyi eszközök rövid lejáratú része.
Rövid lejáratú kötelezettségek
69.
A gazdálkodó egységnek rövid lejáratúként kell besorolnia egy kötelezettséget, ha:
a)
a kötelezettséget a szokásos működési ciklusa alatt várakozása szerint kiegyenlíti;
b)
a kötelezettséget elsősorban kereskedési céllal tartja;
c)
a kötelezettség rendezése a beszámolási időszak végét követő tizenkét hónapon belül esedékes; vagy
d)
nincs feltétel nélküli joga a kötelezettség kiegyenlítését a beszámolási időszakot követő legalább tizenkét hónapon túlra elhalasztani (lásd a 73. bekezdést). A kötelezettség azon feltételei, amelyek – a másik fél választása szerint – azt eredményezhetik, hogy azt tőkeinstrumentumok kibocsátásával rendezzék, annak besorolására nincsenek hatással.
A gazdálkodó egységnek minden egyéb kötelezettséget hosszú lejáratúként kell besorolnia.
70.
Egyes rövid lejáratú kötelezettségek, mint például a szállítói tartozások, valamint a személyi jellegű és egyéb működési költségek elhatárolásai, részei a gazdálkodó egység szokásos működési ciklusában használt működő tőkéjének. Ezeket a működéssel kapcsolatos tételeket a gazdálkodó egység abban az esetben is a rövid lejáratú kötelezettségek között szerepelteti, ha pénzügyi rendezésük csak a beszámolási időszakot követő tizenkét hónapon túl esedékes. Ugyanaz a szokásos működési ciklus vonatkozik a gazdálkodó egység eszközeinek és kötelezettségeinek a besorolására. Ha a gazdálkodó egység szokásos működési ciklusa nem határozható meg egyértelműen, annak hosszát tizenkét hónapnak kell feltételezni.
71.
Más rövid lejáratú kötelezettségeket nem a szokásos működési ciklus részeként egyenlítenek ki, de a beszámolási időszakot követő 12 hónapon belül esedékes a kiegyenlítésük, vagy azokat elsődlegesen kereskedési céllal tartják. Példaként említhető némely, a kereskedési céllal tartott fogalmának az IFRS 9 standard szerinti meghatározásának megfelelő pénzügyi kötelezettség, a folyószámlahitelek, a hosszú lejáratú pénzügyi kötelezettségek tizenkét hónapon belül esedékes része, az osztalékkötelezettségek, a nyereségadók, valamint az egyéb nem szállítói tartozások. A hosszú távú finanszírozást biztosító pénzügyi kötelezettségek (azaz amelyek nem képezik részét a gazdálkodó egység szokásos működési ciklusa során felhasznált működő tőkének), és amelyek a beszámolási időszakot követő 12 hónapon belül nem válnak esedékessé, a 74. és a 75. bekezdést is figyelembe véve hosszú lejáratú kötelezettségnek minősülnek.
72.
A gazdálkodó egység akkor is rövid lejáratúként sorolja be a beszámolási időszakot követő tizenkét hónapon belül esedékes pénzügyi kötelezettségeit, ha:
a)
azok eredeti futamideje tizenkét hónapnál hosszabb volt; és
b)
a beszámolási időszakot követően, de a pénzügyi kimutatások közzétételre való jóváhagyását megelőzően megállapodás történt a hosszú távú újrafinanszírozásra vagy a fizetés átütemezésére.
73.
Amennyiben a gazdálkodó egység arra számít, és rendelkezhet arról, hogy egy meglévő hitel-megállapodás alapján fennálló kötelmet a beszámolási időszakot követő tizenkét hónapon túli esedékességgel újrafinanszíroz vagy rulíroz, a kötelmet hosszú lejáratúként sorolja be, még akkor is, ha az egyébként rövidebb időszakon belül válna esedékessé. Azonban, ha a kötelem újrafinanszírozása vagy rulírozása nem a gazdálkodó egység döntésétől függ (például nincs az újrafinanszírozásra megállapodás), akkor a gazdálkodó egység nem veszi figyelembe a rövid lejáratú kötelem újrafinanszírozásának lehetőségét és a kötelmet rövid lejáratúként sorolja be.
74.
Ha a gazdálkodó egység egy meglévő hosszú lejáratú hitelszerződés valamely rendelkezését megszegte a beszámolási időszak végén vagy azt megelőzően, és emiatt a kötelezettség felhívásra fizetendővé válik, a kötelezettséget átsorolják a rövid lejáratú kötelezettségek közé még akkor is, ha a hitelező a beszámolási időszakot követően, de a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyását megelőzően hozzájárult, hogy a szerződésszegés alapján ne követelje a megfizetést. A gazdálkodó egység azért sorolta be a kötelezettséget rövid lejáratúként, mivel a beszámolási időszak végén a gazdálkodó egységnek nincs feltétel nélküli joga arra, hogy a kötelezettség kiegyenlítését a beszámolási időszak végét követő legalább tizenkét hónapon túlra elhalassza.
75.
A kötelezettséget azonban hosszú lejáratúként sorolja be a gazdálkodó egység, amennyiben a hitelező a beszámolási időszak végéig beleegyezett egy, a beszámolási időszaktól számítva legalább tizenkét hónapon túl végződő időhaladékba, amelyen belül a gazdálkodó egység helyrehozhatja a szerződésszegést, és amelyen belül a hitelező nem igényelheti az azonnali visszafizetést.
76.
A rövid lejáratú kötelezettségként besorolt hitelekre vonatkozóan, amennyiben az alábbiakban felsorolt események valamelyike a beszámolási időszak vége és a pénzügyi kimutatások közzétételre való jóváhagyásának időpontja között bekövetkezik, az adott eseményt az IAS 10 A beszámolási időszak utáni események standarddal összhangban nem módosító eseményként közzéteszik:
a)
hosszú távra történő újrafinanszírozás;
b)
hosszú lejáratú hitelre vonatkozó szerződésszegés helyrehozása; valamint
c)
olyan időhaladék a hitelezőtől hosszú lejáratú hitelre vonatkozó szerződésszegés helyrehozatalára, amely a beszámolási időszakot követő tizenkét hónapnál hosszabb időszakra szól.
A pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban vagy a megjegyzésekben bemutatandó információk
77.
A gazdálkodó egységnek a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban vagy a megjegyzésekben kell közzétennie az egyes tételsorok alábontását a gazdálkodó egység működési körülményeinek megfelelő módon csoportosítva.
78.
Az egyes alábontások részletezettsége az IFRS-ekben található előírásoktól, valamint a kérdéses összegek nagyságától, jellegétől és rendeltetésétől függ. A gazdálkodó egység az 58. bekezdésben leírt tényezőket az alábontások alapjának meghatározásakor is figyelembe veszi. A közzétételek tételenként eltérőek, például:
a)
az ingatlanok, gépek és berendezések tételeinek csoportokra bontása az IAS 16 standard alapján történik;
b)
a követelések bontása vevőkövetelésekre, kapcsolt felekkel szembeni követelésekre, előlegekre és egyéb összegekre történik;
c)
a készleteket az IAS 2 Készletek standard szerint csoportosítják úgy, mint áruk, nyersanyagok, anyagok, befejezetlen termelés és késztermékek;
d)
a céltartalékokat munkavállalói juttatásokra képzett céltartalékra és egyéb tételekre bontják; valamint
e)
a saját tőkét és a tartalékokat különböző csoportokba bontják alá, például befizetett jegyzett tőkére, részvényázsióra és tartalékokra.
79.
A gazdálkodó egységnek a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban, a saját tőke változásainak kimutatásában vagy a megjegyzésekben kell közzétennie a következőket:
a)
a részvénytőke minden osztálya tekintetében:
i.
a kibocsátásra engedélyezett részvények számát;
ii.
a kibocsátott és teljesen befizetett valamint a kibocsátott, de még nem teljesen befizetett részvények számát;
iii.
a részvények névértékét vagy annak leírását, hogy a részvényeknek nincs névértéke;
iv.
az időszak elején és végén forgalomban lévő részvények számának egyeztetését;
v.
az adott részvényosztályhoz kapcsolódó jogokat, elsőbbségi jogokat és korlátozásokat, beleértve az osztalékfizetéssel és a tőke-visszatérítéssel kapcsolatos korlátozásokat;
vi.
a gazdálkodó egység, annak leányvállalatai vagy társult vállalkozásai által tartott, a gazdálkodó egységben lévő részvényeket; valamint
vii.
az opciók és részvényeladásra vonatkozó szerződések alapján történő kibocsátásra fenntartott részvényeket, beleértve a feltételeket és az összegeket; valamint
b)
a saját tőkében kimutatott egyes tartalékok jellegének és céljának leírását.
80.
A részvénytőkével nem rendelkező gazdálkodó egységeknek, mint például egy személyegyesítő egységnek (partnership) vagy kezelt vagyonnak (trust), a 79 bekezdés a) pontjában meghatározott követelményekkel egyenértékű információkat kell közzétenniük, bemutatva valamennyi tőkerészesedés-kategória mozgását az időszakban, valamint valamennyi tőkerészesedés-kategóriára a kapcsolódó jogokat, elsőbbségi jogokat és korlátozásokat.
80A.
Amennyiben egy gazdálkodó egység átsorolt
a)
egy tőkeinstrumentumként besorolt visszaadható pénzügyi instrumentumot, vagy
b)
egy olyan tőkeinstrumentumnak minősülő instrumentumot, amely a gazdálkodó egységet arra kötelezi, hogy kizárólag felszámolás esetén nettó eszközeinek arányos részét másnak adja át
a pénzügyi kötelezettségek és a saját tőke között, akkor közzé kell tennie az egyes kategóriákba, illetve kategóriákból (pénzügyi kötelezettség vagy tőke) átsorolt összeget, továbbá az átsorolás időpontját és indokát.
Az eredményre és egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás
81A.
Az eredményre és egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban (az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban) az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó részeken túl az alábbiakat is be kell mutatni:
a)
az eredmény;
b)
a teljes egyéb átfogó jövedelem;
c)
az adott időszak átfogó jövedelme, amely az eredmény és az egyéb átfogó jövedelem összege.
Ha a gazdálkodó egység különálló eredménykimutatást mutat be, az átfogó jövedelmet prezentáló kimutatásban nem mutatja be az eredményre vonatkozó részt.
81B.
Az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó részeken kívül a gazdálkodó egységnek prezentálnia kell az alábbi tételeket, az időszaki eredmény és egyéb átfogó jövedelem felosztásaként:
a)
az alábbiakra jutó időszaki eredmény:
i.
ellenőrzést nem biztosító részesedések, és
ii.
az anyavállalat tulajdonosai;
b)
az alábbiakra jutó időszaki átfogó jövedelem:
i.
ellenőrzést nem biztosító részesedések, és
ii.
az anyavállalat tulajdonosai.
Ha a gazdálkodó egység az eredményt különálló kimutatásban prezentálja, az a) pontban szereplő tételeket abban a kimutatásban kell bemutatnia.
Az eredményre vonatkozó részben vagy az eredménykimutatásban bemutatandó információk
81.
[Törölve]
82.
Az egyéb IFRS-ekben előírt tételeken kívül az eredményre vonatkozó szakasznak vagy az eredménykimutatásnak tartalmaznia kell az időszakra vonatkozó következő összegeket bemutató tételsorokat:
a)
árbevételek, külön bemutatva:
i.
az effektívkamatláb-módszer használatával kiszámított kamatbevételeket; valamint
ii.
a biztosítási árbevételt (lásd az IFRS 17 standardot);
aa)
amortizált bekerülési értéken értékelt pénzügyi eszközök kivezetéséből származó nyereség vagy veszteség;
ab)
az IFRS 17 standard hatókörébe tartozó kibocsátott szerződésekből eredő biztosítási szolgáltatási ráfordítások (lásd az IFRS 17 standardot);
ac)
a tartott viszontbiztosítási szerződésekből eredő bevételek vagy ráfordítások (lásd az IFRS 17 standardot);
b)
pénzügyi ráfordítások;
ba)
az IFRS 9 standard 5.5. szakaszával összhangban meghatározott értékvesztés miatti veszteség (beleértve az értékvesztés miatti veszteség vagy az értékvesztés miatti nyereség visszaírását);
bb)
az IFRS 17 standard hatókörébe tartozó kibocsátott szerződésekből eredő biztosítási pénzügyi bevételek vagy ráfordítások (lásd az IFRS 17 standardot);
bc)
a tartott viszontbiztosítási szerződésekből eredő pénzügyi bevételek vagy ráfordítások (lásd az IFRS 17 standardot);
c)
a tőkemódszer alkalmazásával elszámolt, társult vállalkozások és közös vállalkozások eredményéből való részesedés;
ca)
ha egy pénzügyi eszköz az amortizált bekerülési érték szerinti értékelési kategóriából átsorolásra kerül úgy, hogy eredménnyel szemben valós értéken értékeljék, a pénzügyi eszköz korábbi amortizált bekerülési értéke, valamint az átsorolás időpontjában érvényes valós értéke közötti különbségből eredő nyereség vagy veszteség (az IFRS 9 standard meghatározása szerint);
cb)
ha egy pénzügyi eszköz az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken történő értékelési kategóriából átsorolásra kerül úgy, hogy eredménnyel szemben valós értéken értékeljék, a korábban az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített halmozott nyereség vagy veszteség, amely az eredménybe kerül átsorolásra;
d)
adóráfordítások;
e)
[törölve]
ea)
a megszűnt tevékenységek teljes összege (lásd az IFRS 5 standardot).
f)–i)
[törölve]
Az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó részben bemutatandó információk
82A.
Az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó részben be kell mutatni az alábbiakra vonatkozó időszaki összegek tételsorait:
a)
az egyéb átfogó jövedelem tételei (kivéve a b) pontban szereplő összegeket) jelleg szerint besorolva és aszerint csoportosítva, hogy az egyéb IFRS standardoknak megfelelően:
i.
a későbbiekben nem kerülnek átsorolásra az eredménybe; valamint
ii.
bizonyos feltételek teljesülése esetén a későbbiekben átsorolásra kerülnek az eredménybe.
b)
a tőkemódszer alkalmazásával elszámolt társult és közös vállalkozások egyéb átfogó jövedelméből való részesedés, elkülönítve azon tételek részesedéseit, amelyek az egyéb IFRS standardoknak megfelelően:
i.
a későbbiekben nem kerülnek átsorolásra az eredménybe; valamint
ii.
bizonyos feltételek teljesülése esetén a későbbiekben átsorolásra kerülnek az eredménybe.
83–84.
[Törölve]
85.
A gazdálkodó egységnek (akár a 82. bekezdésben említett tételsorok bontásával) további tételsorokat, címeket és részösszegeket kell feltüntetnie az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban, ha azok bemutatása releváns a gazdálkodó egység pénzügyi teljesítményének megértéséhez.
85A.
A gazdálkodó egység által a 85. bekezdésnek megfelelően feltüntetett részösszegeknek:
a)
az IFRS-sel összhangban megjelenített és értékelt összegeket tartalmazó tételsorokból kell állniuk;
b)
prezentálásuk és jelölésük módjával egyértelművé és érthetővé kell tenniük a részösszeget alkotó tételsorokat;
c)
a 45. bekezdéssel összhangban időszakról időszakra konzisztensnek kell lenniük; valamint
d)
nem szabad fontosabbnak tűnniük az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok) IFRS által előírt részösszegeinél vagy összegeinél.
85B.
A gazdálkodó egységnek úgy kell bemutatnia az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok) tételsorait, hogy a 85. bekezdésnek megfelelően bemutatott részösszegek összeegyeztethetők legyenek az ilyen kimutatás(ok) IFRS által előírt összegeivel vagy részösszegeivel.
86.
Mivel a gazdálkodó egység különböző tevékenységeinek, ügyleteinek és más eseményeinek hatásai a gyakoriságot, a nyereség vagy veszteség lehetőségét és az előrejelezhetőséget tekintve eltérők, a pénzügyi teljesítmény egyes komponenseinek közzététele segít az elért pénzügyi teljesítmény megértésében, továbbá a jövőbeni pénzügyi teljesítmény előrejelzésében. A gazdálkodó egység további tételsorokat szerepeltet az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban, és módosítja a használt megnevezéseket és a tételek sorrendjét, amennyiben ez a pénzügyi teljesítmény elemeinek magyarázatához szükséges. A gazdálkodó egység figyelembe vesz olyan szempontokat, mint például a lényegesség, illetve a bevételek és ráfordítások különböző elemeinek a jellege és rendeltetése. Például egy pénzügyi intézmény módosíthatja a megnevezéseket, hogy olyan információkat nyújtson, amelyek egy pénzügyi intézmény működése szempontjából relevánsak. A gazdálkodó egység nem számíthatja be egymással szemben a bevétel és ráfordítás tételeit, kivéve, ha a 32. bekezdésben foglalt kritériumok teljesülnek.
87.
A gazdálkodó egység a bevétel vagy ráfordítás tételeit nem mutathatja be rendkívüli tételként sem az eredményre és egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban, sem a megjegyzésekben.
Az időszaki eredmény
88.
A gazdálkodó egységnek az adott időszak összes bevétel- és ráfordítástételét az eredményben kell megjelenítenie, kivéve, ha valamely IFRS mást ír elő vagy tesz lehetővé.
89.
Egyes IFRS-ek meghatároznak olyan körülményeket, amikor a gazdálkodó egységnek bizonyos tételeket nem a tárgyidőszak eredményében kell elszámolnia. Az IAS 8 standard két ilyen körülményt határoz meg: a hibák javítását és a számviteli politikák változásainak hatását. Más IFRS-ek előírják vagy megengedik az egyéb átfogó jövedelem azon komponenseinek kihagyását az eredményből, amelyek megfelelnek a Fogalmi keretelvek bevétel- vagy ráfordításdefiníciójának (lásd a 7. bekezdést).
Az időszaki egyéb átfogó jövedelem
90.
A gazdálkodó egységnek az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban vagy a megjegyzésekben közzé kell tennie az egyéb átfogó jövedelem egyes tételeire vonatkozó nyereségadó összegét, beleértve az átsorolás miatti módosításokat is.
91.
A gazdálkodó egység az egyéb átfogó jövedelem tételeit bemutathatja:
a)
a kapcsolódó adóhatásokkal nettósítva, vagy
b)
a kapcsolódó adóhatásokat megelőzően, egy összegben bemutatva a szóban forgó tételekhez kapcsolódó nyereségadó összevont értékét.
Ha egy gazdálkodó egység a b) pontban szereplő alternatívát választja, meg kell osztania az adót azon tételek között, amelyek utólag átsorolhatók az eredménybe, valamint azon tételek között, amelyek utólag nem kerülnek átsorolásra az eredménybe.
92.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie az egyéb átfogó jövedelem komponenseivel kapcsolatos, átsorolás miatti módosításokat.
93.
Más IFRS-ek meghatározzák, hogy a korábban az egyéb átfogó jövedelemben elszámolt összegeket át kell-e sorolni az eredménybe, és ha igen, milyen esetekben. Az ilyen átsorolásokat a jelen standard átsorolás miatti módosításoknak nevezi. Az átsorolás miatti módosítás azon időszak egyéb átfogó jövedelme megfelelő komponensének részét képezi, amely időszakban az eredménybe való átsorolás történt. Előfordulhat, hogy ezeket az összegeket nem realizált nyereségként a tárgyidőszaki vagy korábbi időszakok egyéb átfogó jövedelmében jelenítették meg. Ezeket a nem realizált nyereségeket abban az időszakban kell levonni az egyéb átfogó jövedelemből, amikor a realizált nyereségek átkerültek az eredménybe azért, hogy ne szerepeljenek kétszer a teljes átfogó jövedelemben.
94.
A gazdálkodó egység az átsorolás miatti módosításokat az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban vagy a megjegyzésekben mutathatja be. Az a gazdálkodó egység, amely az átsorolás miatti módosításokat a megjegyzésekben mutatja be, az egyéb átfogó jövedelem tételeit valamennyi hozzá kapcsolódó átsorolás miatti módosítást követően mutatja be.
95.
Átsorolás miatti módosítások következnek be például külföldi érdekeltség elidegenítésekor (lásd az IAS 21 standardot), és ha valamely fedezett előre jelzett cash flow hatással van az eredményre (a cash flow fedezeti ügyletekkel kapcsolatosan lásd az IFRS 9 standard 6.5.11. bekezdésének d) pontját).
96.
Nem következnek be átsorolás miatti módosítások az átértékelési többletben bekövetkező, az IAS 16 vagy az IAS 38 standard szerint megjelenített változásokkor, illetve a meghatározott juttatási programoknak az IAS 19 standard szerint megjelenített újraértékelésekor. Ezek a komponensek az egyéb átfogó jövedelemben kerülnek megjelenítésre, és a későbbi időszakokban nem sorolják át azokat az eredménybe. Az átértékelési többletben bekövetkezett változások a későbbi időszakokban átvezethetők a felhalmozott eredménybe az eszköz használata során vagy amikor az eszközt kivezetik (lásd az IAS 16 és az IAS 38 standardot). Az IFRS 9 standarddal összhangban nem következnek be átsorolás miatti módosítások, ha a cash flow fedezeti ügylet vagy az opció időértékének (vagy egy forwardszerződés határidős elemének vagy egy pénzügyi instrumentum devizafelárának) elszámolása olyan összegeket eredményez, amelyeket eltávolítanak a cash flow fedezeti ügylet tartalékából, vagy a saját tőke elkülönült komponenséből, és közvetlenül egy eszköz vagy kötelezettség kezdeti bekerülési értékében vagy más könyv szerinti értékében kerülnek feltüntetésre. Ezeket az összegeket közvetlenül átvezetik az eszközökbe vagy kötelezettségekbe.
Az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban vagy a megjegyzésekben bemutatandó információk
97.
Ha a bevétel- és ráfordítástételek lényegesek, azok jellegét és összegét a gazdálkodó egységnek elkülönülten kell közzétennie.
98.
A bevétel- és ráfordítástételek elkülönült közzététele az alábbi körülmények esetén lehet szükséges:
a)
a készletek értékének leírása a nettó realizálható értékre, vagy az ingatlanok, gépek és berendezések leírása a megtérülő értékre, valamint az ilyen leírások visszaírása;
b)
a gazdálkodó egység tevékenységeinek átszervezése, és az átszervezési költségekre képzett bármely céltartalék feloldása;
c)
az ingatlanok, gépek és berendezések tételeinek elidegenítései;
d)
befektetések elidegenítései;
e)
megszűnt tevékenységek;
f)
peres ügyek lezárásai; valamint
g)
céltartalékok egyéb feloldásai.
99.
A gazdálkodó egységnek be kell mutatnia az eredményben megjelenített ráfordítások elemzését, az egyes ráfordítások jellegének vagy gazdálkodó egységen belüli rendeltetésének figyelembevételével kialakított csoportosítás alapján, azt a csoportosítást alkalmazva, amelyik megbízható és relevánsabb információt biztosít.
100.
A gazdálkodó egységek számára javasolt, hogy a 99. bekezdésben említett elemzést az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban mutassák be.
101.
A ráfordítások alábontása a pénzügyi teljesítmény összetevőinek kiemelése érdekében történik, amelyek eltérhetnek egymástól a gyakoriság, a nyereség vagy veszteség lehetősége vagy az előrejelezhetőség tekintetében. Az elemzést két módszer valamelyike alapján kell elvégezni.
102.
Az első változat a költségek jellege szerinti (összköltség) módszer. Ilyenkor a gazdálkodó egység a ráfordításokat az eredményben jellegük szerint csoportosítja (például értékcsökkenési leírás, anyagköltség, szállítási költségek, munkavállalói juttatások, reklámköltségek), és nem osztja fel azokat a gazdálkodó egység különböző funkciói szerint. A módszer alkalmazása egyszerű lehet, mivel nincs szükség a funkciók szerinti felosztásra. Az összköltség módszer szerinti csoportosítás példája a következő:
Árbevétel
X
Egyéb bevételek
X
Késztermékek és befejezetlen termelés állományváltozása
X
Felhasznált alap- és segédanyagok
X
Munkavállalói juttatások költségei
X
Értékcsökkenési leírás és amortizációs költség
X
Egyéb ráfordítások
X
Ráfordítások összesen
(X)
Adózás előtti nyereség
X
103.
A második elemzési változat a „ráfordítások funkcionális csoportosítása” vagy „értékesítési költség” módszer, és a ráfordításokat funkciójuk szerint csoportosítja, értékesítési költségei vagy például forgalmazási vagy igazgatási tevékenységek költségei részeként. E módszer szerint a gazdálkodó egység legalább értékesítési költségeit elkülöníti az egyéb ráfordításoktól. Ez a bemutatás relevánsabb információkat nyújthat a felhasználók számára, mint a költségnem szerinti csoportosítás, de a funkcionális csoportosítás önkényes is lehet, és jelentős megfontolást igényel. A ráfordítások funkciók szerinti (forgalmi költség módszer) csoportosításának példája a következő:
Árbevétel
X
Értékesítési költség
(X)
Bruttó nyereség
X
Egyéb bevételek
X
Forgalmazási költségek
(X)
Igazgatási ráfordítások
(X)
Egyéb ráfordítások
(X)
Adózás előtti nyereség
X
104.
A funkcionális csoportosítást alkalmazó gazdálkodó egységeknek további információkat kell közzétenniük a költségnemekre vonatkozóan, beleértve az értékcsökkenési leírást és amortizációs költséget, és a munkavállalói juttatások ráfordítását.
105.
A funkcionális és költségnem szerinti csoportosítás közötti választás a múltbeli gyakorlattól, iparági tényezőktől, valamint a gazdálkodó egység jellegétől függ. Mindkét módszer alkalmas azon költségek bemutatására, amelyek a gazdálkodó egység értékesítési vagy termelési szintjének változásával együtt közvetlenül vagy közvetve változnak. Mivel az eltérő módszerek eltérő típusú gazdálkodó egységek számára előnyösek, a jelen standard csak azt írja elő, hogy a vezetés azt a bemutatási módszert válassza, amely megbízható és relevánsabb. Azonban, mivel a költségnemekre vonatkozó információ hasznos a jövőbeni cash flow-k előrejelzéséhez, a funkcionális csoportosítás alkalmazásakor előírt a további közzététel. A 104. bekezdésben szereplő „munkavállalói juttatások” az IAS 19 standardban meghatározott jelentéssel bír.
A saját tőke változásainak kimutatása
A saját tőke változásainak kimutatásában prezentálandó információk
106.
A gazdálkodó egységnek a 10. bekezdés előírásai szerint prezentálnia kell a saját tőke változásainak kimutatását. A saját tőke változásainak kimutatásában a következő információk szerepelnek:
a)
az időszaki teljes átfogó jövedelem, külön bemutatva az anyavállalat tulajdonosaira, valamint az ellenőrzést nem biztosító részesedésekre jutó teljes összegeket;
b)
a saját tőke minden egyes komponensére vonatkozóan a visszamenőleges alkalmazás vagy visszamenőleges újramegállapítás hatásai az IAS 8 standarddal összhangban megjelenítve; valamint
c)
[törölve]
d)
a saját tőke minden egyes komponenségre vonatkozóan az időszak eleji és végi könyv szerinti értékek egyeztetése, külön közzétéve (legalább) az alábbiakból eredő változásokat:
i.
az eredmény;
ii.
egyéb átfogó jövedelem; valamint
iii.
a tulajdonosokkal, azok tulajdonosi minőségében folytatott ügyletek, külön bemutatva a tulajdonosok általi hozzájárulásokat és a tulajdonosok közötti felosztásokat, valamint a leányvállalatokban lévő tulajdonosi érdekeltségekben bekövetkező olyan változásokat, amelyek nem járnak az ellenőrzés elvesztésével.
A saját tőke változásainak kimutatásában vagy a megjegyzésekben prezentálandó információk
106A.
A gazdálkodó egységnek a saját tőke minden egyes komponensére vonatkozóan vagy a saját tőke változásainak kimutatásában vagy a megjegyzésekben prezentálnia kell az egyéb átfogó jövedelem tételenkénti elemzését (lásd a 106. bekezdés d) pontjának ii. alpontját).
107.
A gazdálkodó egységnek vagy a saját tőke változásainak kimutatásában vagy a megjegyzésekben prezentálnia kell az időszak során a tulajdonosok részére történő osztalékkifizetésként elszámolt összeget, valamint a kapcsolódó, egy részvényre jutó osztalékösszeget.
108.
A 106. bekezdésben a saját tőke komponensei közé tartozik például a tőke-hozzájárulások mindegyik fajtája, az egyes egyéb átfogó jövedelem-kategóriák felhalmozott egyenlege, valamint a felhalmozott eredmény.
109.
A beszámolási időszak eleje és vége között a gazdálkodó egység saját tőkéjében bekövetkező változások a gazdálkodó egység nettó eszközeinek az időszaki növekedését vagy csökkenését tükrözik. A tulajdonosokkal tulajdonosi minőségükben folytatott ügyletek miatti változások (például tőke-hozzájárulások, a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumainak visszavásárlásai és osztalékok), valamint az ezen ügyletekhez közvetlenül kapcsolódó ügyleti költségek kivételével, az adott időszak alatt a saját tőkében bekövetkezett összes változás a gazdálkodó egység adott időszak alatt végzett tevékenységeiből származó bevételek és ráfordítások – beleértve a nyereségek és veszteségek összegét is – összességét tükrözi.
110.
Az IAS 8 standard előírja a számviteli politikákban bekövetkező változások hatásait tükröző visszamenőleges módosításokat, amilyen mértékig az kivitelezhető, kivéve ha valamely más IFRS átmeneti rendelkezései ettől eltérően rendelkeznek. Az IAS 8 standard előírja továbbá a hibák kijavítása miatti visszamenőleges újra-megállapításokat is, amilyen mértékig az kivitelezhető. A visszamenőleges módosítások és a visszamenőleges újra-megállapítások nem a saját tőke változásai, hanem a felhalmozott eredmény nyitó egyenlegének módosításai, kivéve ha valamely IFRS a saját tőke egy másik komponensének visszamenőleges módosítását írja elő. A 106. bekezdés b) pontja előírja, hogy a saját tőke változásainak kimutatásában a gazdálkodó egység elkülönülten tegye közzé a saját tőke minden egyes komponensére a számviteli politikák változása és a hibák kijavítása miatt elszámolt módosítás teljes összegét. A módosításokat valamennyi előző időszakra és a tárgyidőszak elejére vonatkozóan be kell mutatni.
Cash flow-k kimutatása
111.
A cash flow információk alapot szolgáltatnak a felhasználók számára ahhoz, hogy felmérjék a gazdálkodó egység pénzeszköz- és pénzeszközegyenértékes-termelő képességét, valamint a gazdálkodó egység szükségleteit ezen cash flow-k felhasználására. Az IAS 7 standard meghatározza a cash flow információk prezentálására és közzétételére vonatkozó előírásokat.
Megjegyzések
Felépítés
112.
A megjegyzéseknek:
a)
információkat kell bemutatniuk a pénzügyi kimutatások elkészítésének alapjáról, valamint az alkalmazott konkrét számviteli politikákról a 117–124. bekezdés alapján;
b)
közzé kell tenniük azokat az IFRS-ek által megkövetelt információkat, amelyek a pénzügyi kimutatásokban máshol nem szerepelnek; valamint
c)
a pénzügyi kimutatásokban máshol nem bemutatott, de a kimutatásokban szereplő információk megértése szempontjából releváns információkat kell nyújtaniuk.
113.
A megjegyzéseket, amennyire kivitelezhető, a gazdálkodó egységnek rendszerezett módon kell bemutatnia. A rendszerezett mód meghatározásakor a gazdálkodó egységnek figyelembe kell vennie a pénzügyi kimutatásainak érthetőségére és összehasonlíthatóságára gyakorolt hatást. A gazdálkodó egységnek a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás, az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok), valamint a saját tőke változásainak kimutatása és a cash flow-k kimutatása minden tételét kereszthivatkozásokkal kell ellátnia a megjegyzések kapcsolódó információihoz.
114.
A megjegyzések rendszerezett bemutatása vagy csoportosítása történhet az alábbiak útján:
a)
azon tevékenységi területek kiemelésével, amelyek a gazdálkodó egység megítélése szerint a leginkább relevánsak pénzügyi teljesítménye és pénzügyi helyzete megértéséhez, például bizonyos működési tevékenységekre vonatkozó információk csoportosításával;
b)
a hasonló módon értékelt tételekre, például a valós értéken értékelt eszközökre vonatkozó információk csoportosításával; vagy
c)
az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok) és a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás tételsorainak sorrendjét követve, például:
i.
kijelentés az IFRS-eknek való megfelelésről (lásd a 16. bekezdést);
ii.
lényeges számviteli politikai információ (lásd a 117. bekezdést);
iii.
a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás, az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok), valamint a saját tőke változásainak kimutatása és a cash flow-k kimutatása tételeire vonatkozó kiegészítő információk, az egyes kimutatások és az egyes tételsorok bemutatásának sorrendjében; valamint
iv.
egyéb közzétételek, beleértve:
1.
a függő kötelezettségeket (lásd az IAS 37 standardot), valamint a meg nem jelenített szerződéses elkötelezettségeket; valamint
2.
a nem pénzügyi jellegű közzétételeket, például a gazdálkodó egység pénzügyikockázat-kezelési céljait és politikáit (lásd az IFRS 7 standardot).
115.
[Törölve]
116.
A gazdálkodó egység úgy is összeállíthatja a megjegyzéseket, hogy a pénzügyi kimutatások elkészítésének alapjára és a konkrét számviteli politikákra vonatkozó információkat a pénzügyi kimutatásokon belül külön részként mutatja be.
A számviteli politikák közzététele
117.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie lényeges számviteli politikai információit (lásd a 7. bekezdést). A számviteli politikai információ akkor lényeges, ha a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaiban szereplő egyéb információkkal együtt mérlegelve észszerűen várható, hogy befolyásolja az általános célú pénzügyi kimutatások elsődleges felhasználóinak azon döntéseit, amelyeket az említett pénzügyi kimutatások alapján hoznak.
117A.
Azok a számviteli politikai információk, amelyek nem lényeges ügyletekre, eseményekre vagy feltételekre vonatkoznak, nem lényegesek, és nem kell őket közzétenni. A számviteli politikai információk azonban lényegesek lehetnek a kapcsolódó ügyletek, egyéb események vagy feltételek jellege miatt, még akkor is, ha az összegek nem lényegesek. Önmagában azonban nem minden, lényeges ügyletre, eseményre vagy feltételre vonatkozó számviteli politikai információ minősül lényegesnek.
117B.
A számviteli politikai információ lényegesnek minősül, ha egy adott gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai felhasználóinak szükségük lenne rá a pénzügyi kimutatásokban szereplő egyéb lényeges információk megértéséhez. Például a gazdálkodó egység valószínűsíthetően lényegesnek fogja minősíteni a számviteli politikai információt a pénzügyi kimutatásaiban, ha az az információ lényeges ügyletekre, eseményekre vagy feltételekre vonatkozik és:
a)
a gazdálkodó egység megváltoztatta számviteli politikáját a beszámolási időszak alatt, és ez a változás lényeges változást eredményezett a pénzügyi kimutatásokban szereplő információkban;
b)
a gazdálkodó egység a számviteli politikát az IFRS-ek által megengedett egy vagy több lehetőség közül választotta ki – ilyen helyzet például akkor merülhet fel, ha a gazdálkodó egység a befektetési célú ingatlan értékét nem valós értéken hanem eredeti bekerülési értéken határozza meg;
c)
a számviteli politikát – konkrétan alkalmazandó IFRS hiányában – az IAS 8 standarddal összhangban dolgozták ki;
d)
a számviteli politika olyan területre vonatkozik, amelyre vonatkozóan a gazdálkodó egységnek a számviteli politika alkalmazása során jelentős megítéléseket vagy feltételezéseket kell hoznia és a gazdálkodó egység ezeket a megítéléseket vagy feltételezéseket a 122. és a 125. bekezdéssel összhangban közzéteszi; vagy
e)
a vonatkozó számviteli előírások összetettek, és a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásainak felhasználói egyébként nem értenék ezeket a lényeges ügyleteket, eseményeket vagy feltételeket – ilyen helyzet akkor merülhetne fel, ha a gazdálkodó egység egynél több IFRS-t alkalmaz a lényeges ügyletek egy csoportjára.
117C.
Az a számviteli politikai információ, amely arra összpontosít, hogy a gazdálkodó egység hogyan alkalmazta az IFRS-ek előírásait a saját körülményeire, a gazdálkodó egységre jellemző olyan információt szolgáltat, amely hasznosabb a pénzügyi kimutatások felhasználói számára, mint a standardizált információk vagy azok az információk, amelyek csak megismétlik vagy összefoglalják az IFRS-ek előírásait.
117D.
Ha a gazdálkodó egység nem lényeges számviteli politikai információt tesz közzé, az ilyen információ nem fedheti el a lényeges számviteli politikai információt.
117E.
A gazdálkodó egység arra vonatkozó következtetése, hogy a számviteli politikai információ nem lényeges, nem érinti a más IFRS-ekben meghatározott kapcsolódó közzétételi követelményeket.
118.
[Törölve]
119.
[Törölve]
120.
[Törölve]
121.
[Törölve]
122.
A gazdálkodó egységnek a lényeges számviteli politikai információk vagy az egyéb megjegyzések mellett közzé kell tennie a számviteli politika alkalmazásakor a vezetés azon megítéléseit – a becsléseket tartalmazók kivételével (lásd a 125. bekezdést) –, amelyek a legjelentősebb hatással voltak a pénzügyi kimutatásokban megjelenített összegekre.
123.
A gazdálkodó egység számviteli politikáinak alkalmazásakor a vezetés számos megfontolást tesz a becsléseket tartalmazókon kívül, amelyek jelentős hatással lehetnek a pénzügyi kimutatásokban megjelenített összegekre. Például a vezetés megfontolást tesz annak meghatározásában:
a)
[törölve]
b)
hogy a pénzügyi eszközök és – a lízingbeadók esetében – a lízingbe adott eszközök tulajdonlásával járó lényegében összes jelentős kockázat és haszon mikor kerül átadásra más gazdálkodó egységeknek;
c)
hogy lényegét tekintve egy meghatározott áruértékesítés finanszírozási megállapodás-e, és mint ilyen, nem keletkeztet árbevételt; valamint
d)
hogy a pénzügyi eszköz szerződéses feltételei meghatározott időpontokban olyan cash flow-kat eredményeznek-e, amelyek kizárólag a tőke és a fennálló tőkeösszeg utáni kamatfizetések.
124.
A 122. bekezdéssel összhangban megadott közzétételek közül néhányat más IFRS-ek írnak elő. Például az IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele standard előírja a gazdálkodó egység számára, hogy közzétegye azokat a megfontolásokat, amelyeket annak meghatározása során hozott, hogy ellenőrzést gyakorol-e egy másik gazdálkodó egység felett. Az IAS 40 Befektetési célú ingatlan standard előírja a gazdálkodó egység által meghatározott azon kritériumok közzétételét, amelyek alapján a gazdálkodó egység a befektetési célú ingatlanokat megkülönbözteti a saját használatú, valamint a szokásos üzletmenet során történő értékesítésre tartott ingatlanoktól, amikor az adott ingatlan besorolása nehéz.
Becslési bizonytalanságok forrásai
125.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie azon jövőre vonatkozó feltételezéseire, és a beszámolási időszak végén fennálló becslési bizonytalanságok azon egyéb fő forrásaira vonatkozó információkat, amelyek esetében jelentős a kockázata annak, hogy lényeges módosítást idéznek elő az eszközök és kötelezettségek könyv szerint értékében a következő pénzügyi év során. Ezen eszközökre és kötelezettségekre vonatkozóan a megjegyzésekben az alábbi részleteket kell szerepeltetni:
a)
a jellegüket, valamint
b)
a könyv szerinti értéküket a beszámolási időszak végén.
126.
Egyes eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értékének meghatározása azt igényli, hogy megbecsüljék egyes bizonytalan jövőbeni események adott eszközökre és kötelezettségekre vonatkozó hatását a beszámolási időszak végén. Például, közelmúltbeli megfigyelt piaci árak hiányában, jövőre irányuló becslések szükségesek az ingatlanok, gépek és berendezések csoportjai megtérülő értékének, a készletek műszaki avulása hatásának, a folyamatban lévő peres ügyek jövőbeni eredményétől függő céltartalékoknak és a hosszú távú munkavállalói juttatási kötelezettségeknek, például a nyugdíjkötelmeknek az értékeléséhez. E becslések olyan feltételezéseket foglalnak magukba, mint például a cash flow-k vagy diszkont ráták kockázati korrekciója, a fizetések jövőbeni változásai, valamint a jövőbeni árváltozások, amelyek hatással vannak az egyéb költségekre.
127.
A 125. bekezdés alapján közzétett feltételezések és egyéb becslési bizonytalansági források olyan becslésekre vonatkoznak, amelyek a vezetés legnehezebb, legszubjektívebb vagy legösszetettebb megfontolásait igénylik. Ahogy a bizonytalanságok jövőbeli megoldására hatással lévő változók és feltételezések száma növekszik, az erre vonatkozó megfontolások egyre szubjektívebbek és összetettebbek lesznek, és ennek megfelelően általában növekszik az eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értékének járulékos lényeges módosítására való esély.
128.
A 125. bekezdésben előírt közzététel nem kötelező olyan eszközökre és kötelezettségekre vonatkozóan, amelyeknél jelentős a kockázata annak, hogy könyv szerinti értékük a következő pénzügyi év során lényegesen megváltozhat, amennyiben azokat a beszámolási időszak végén az azonos eszköz vagy kötelezettség aktív piacán jegyzett áron alapuló valós értéken értékelik. Az ilyen valós értékek lényegesen megváltozhatnak a következő pénzügyi év során, de ezek a változások nem a beszámolási időszak végén fennálló feltételezések vagy más becslési bizonytalansági források miatt következhetnek be.
129.
A gazdálkodó egységnek a 125. bekezdésben előírt közzétételeket olyan módon kell bemutatnia, amely segíti a pénzügyi kimutatások felhasználóit abban, hogy megértsék, hogy a vezetés milyen megfontolásokat tesz a jövőre és az egyéb becslési bizonytalansági forrásokra vonatkozóan. A közzétett információk jellege és mértéke az adott feltételezés jellegétől és más körülményektől függően változik. Példák a gazdálkodó egységek általi egyes közzétételi típusokra:
a)
a feltételezés, és az egyéb becslési bizonytalanság jellege;
b)
a könyv szerinti érték érzékenysége a számítások alapjául szolgáló módszerekre, feltételezésekre és becslésekre, beleértve az érzékenység okait is;
c)
az adott bizonytalanság várható megoldódása, valamint a következő pénzügyi évben észszerűen lehetséges kimenetelek, az érintett eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értékére nézve; valamint
d)
a múltbeli feltételezések módosításának bemutatása az adott eszközökre és kötelezettségekre vonatkozóan, amennyiben a bizonytalanság továbbra is fennáll.
130.
A jelen standard értelmében a gazdálkodó egységnek a 125. bekezdésben előírt közzétételekben nem szükséges költségvetési információkat vagy előrejelzéseket megadnia.
131.
Néha kivitelezhetetlen a beszámolási időszak végén valamely feltételezés vagy egyéb becslési bizonytalansági forrás lehetséges hatásai mértékének közzététele. Ilyen esetekben a gazdálkodó egység azt teszi közzé, hogy meglévő ismeretei alapján észszerűen lehetséges, hogy a feltételezésektől eltérő, a következő pénzügyi évben bekövetkező kimenetelek miatt szükséges lehet lényeges módosítást végrehajtani az érintett eszköz vagy kötelezettség könyv szerinti értékében. A gazdálkodó egység minden esetben közzéteszi az adott feltételezéssel érintett konkrét eszköz vagy kötelezettség (illetve eszközök vagy kötelezettségek csoportja) jellegét és könyv szerinti értékét.
132.
A 122. bekezdésben előírt, a vezetés egyes, a gazdálkodó egység számviteli politikáinak alkalmazása során tett megfontolásaira vonatkozó közzétételek nincsenek kapcsolatban a 125. bekezdésben meghatározott, a becslési bizonytalanságok forrásaira vonatkozó közzétételekkel.
133.
A 125. bekezdés alapján közzétételi kötelezettség alá eső egyes feltételezések közzétételét más IFRS-ek is előírják. Például az IAS 37 standard bizonyos esetekre előírja a céltartalékok egyes csoportjaira hatással lévő jövőbeni eseményekre vonatkozó főbb feltételezések közzétételét. Az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard előírja a gazdálkodó egység által a valós értéken nyilvántartott eszközök és kötelezettségek valós értékének értékelésekor alkalmazott jelentős feltételezések közzétételét (ideértve az értékelési technikát (technikákat) és az inputokat is).
Tőke
134.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie olyan információkat, amelyek lehetővé teszik pénzügyi kimutatásaik felhasználói számára a gazdálkodó egység tőkekezelésre vonatkozó célkitűzéseinek, politikáinak és folyamatainak értékelését.
135.
A 134. bekezdésnek való megfelelés érdekében a gazdálkodó egység a következőket teszi közzé:
a)
kvalitatív információkat a gazdálkodó egység tőkekezelésre vonatkozó célkitűzéseiről, politikáiról és folyamatairól, beleértve:
i.
annak leírását, hogy mi az, amit tőkeként kezel;
ii.
ha léteznek a gazdálkodó egységgel szemben külső fél által felállított tőkekövetelmények, ezen követelmények jellegét, valamint ezen követelmények tőkekezelésbe való beépítésének módját; valamint
iii.
hogyan teljesíti a tőkekezelésre vonatkozó célkitűzéseit;
b)
összefoglaló kvantitatív adatokat arról, hogy mit kezel tőkeként. Egyes gazdálkodó egységek bizonyos pénzügyi kötelezettségeket (pl. a hátrasorolt kötelezettségek egyes formáit) is a tőke részének tekintik. Más gazdálkodó egységek a tőke meghatározásakor nem veszik figyelembe a saját tőke bizonyos összetevőit (például a cash flow fedezeti ügyletekből származó komponenseket);
c)
az a) és b) pontban foglaltak bármely változását az előző időszakhoz képest;
d)
annak megadását, hogy az időszak alatt megfelelt-e a rá vonatkozó bármely külső tőkekövetelménynek;
e)
ha a gazdálkodó egység nem felel meg az ilyen külső tőkekövetelményeknek, akkor az ilyen jellegű meg nem felelés következményeit.
A gazdálkodó egység ezeket a közzétételeket olyan információkra alapozza, amelyeket a kulcspozíciókban lévő vezetők belső forrásokból kapnak meg.
136.
A gazdálkodó egység különféle módokon kezelheti a tőkét, és számos különböző tőkekövetelmény vonatkozhat rá. Például egy konglomerátum magában foglalhat biztosítási- és banki tevékenységeket folytató gazdálkodó egységeket, és ezek a gazdálkodó egységek különböző joghatóságokban működhetnek. Amennyiben a tőkekövetelmények és a tőkekezelés módjának összevont közzététele nem biztosítana hasznos információkat vagy torzítja a pénzügyi kimutatások felhasználójának a gazdálkodó egység tőkeforrásairól alkotott képét, a gazdálkodó egységnek a rá vonatkozó minden egyes tőkekövetelményre nézve elkülönített információkat kell közzétennie.
A tőke körébe sorolt visszaadható pénzügyi instrumentumok
136A.
A tőkeinstrumentumok körébe sorolt visszaadható pénzügyi instrumentumokkal kapcsolatban a gazdálkodó egység köteles közölni (amennyiben másutt még nem tették közzé):
a)
a tőke körébe sorolt összegre vonatkozó összefoglaló kvantitatív adatokat;
b)
azon célkitűzéseit, politikáit és folyamatait, amelyek azon kötelme kezelésére vonatkoznak, hogy az instrumentum tulajdonosainak felhívására az instrumentumot vissza kell vásárolnia vagy vissza kell váltania, ideértve a korábbi időszakokban bekövetkezett változásokat is;
c)
a pénzügyi instrumentumok adott osztályának visszaváltásával, illetve visszavásárlásával kapcsolatos várható pénzkiáramlást; valamint
d)
a visszaváltással, illetve visszavásárlással kapcsolatban várható pénzkiáramlás meghatározási módszerére vonatkozó tájékoztatást.
Egyéb közzétételek
137.
A gazdálkodó egységnek a megjegyzésekben közzé kell tennie:
a)
a pénzügyi kimutatások közzétételre való jóváhagyásáig javasolt vagy jóváhagyott osztalék összegét, amelyet nem jelenítettek meg a tulajdonosok részére történő felosztásként az időszak alatt, valamint a kapcsolódó egy részvényre jutó összeget; valamint
b)
a halmozódó elsőbbségi osztalék meg nem jelenített összegét.
138.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie az alábbiakat, ha azok a pénzügyi kimutatásokkal együtt nyilvánosságra hozott információk között másutt még nincsenek közzétéve:
a)
a gazdálkodó egység címét és jogi formáját, bejegyzésének országát, és bejegyzett székhelyének (vagy ha ez a székhelytől eltérő, tevékenysége elsődleges helyének) címét;
b)
a gazdálkodó egység működéseinek és főbb tevékenységeinek leírását;
c)
az anyavállalat és a csoport legfőbb anyavállalatának a nevét; valamint
d)
amennyiben határozott időre létrehozott gazdálkodó egységről van szó, az erre az időtartamra vonatkozó információt.
ÁTTÉRÉS ÉS A HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
139.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység a jelen standardot egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
139A.
A (2008-ban módosított) IAS 27 standard módosította a 106. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2008-ban módosított) IAS 27 standardot, akkor ezt a módosítást alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra. A módosítást visszamenőlegesen kell alkalmazni.
139B.
A 2008 februárjában kiadott Visszaadható pénzügyi instrumentumok és felszámoláskor felmerülő kötelmek (Az IAS 32 és az IAS 1 standard módosításai) módosította a 138. bekezdést, és hozzáadta a 8A., 80A. és 136A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és egyúttal alkalmaznia kell az IAS 32, IAS 39, és IFRS 7 standard, valamint az IFRIC 2 Tagi részesedések szövetkezeti gazdálkodó egységekben és hasonló instrumentumok értelmezés kapcsolódó módosításait is.
139C.
A 2008 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 68. és a 71. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
139D.
A 2009 áprilisában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 69. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2010. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
139E.
[Törölve]
139F.
A 2010 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 106. és a 107. bekezdést, és hozzáadta a 106A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2011. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett.
139G.
[Törölve]
139H.
A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 12 standard módosította a 4., 119., 123. és 124. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 10 és IFRS 12 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
139I.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 módosította a 128. és a 133. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
139J.
A 2011 júniusában kiadott Az egyéb átfogó jövedelemben szereplő tételek prezentálása (Az IAS 1 standard módosításai) módosította a 7., 10., 82., 85–87., 90., 91., 94., 100. és 115. bekezdést, hozzáadta a 10A., 81A., 81B. és 82A. bekezdést, valamint törölte a 12., 81., 83. és 84. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2012. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
139K.
A (2011 júniusában módosított) IAS 19 Munkavállalói juttatások standard módosította az „egyéb átfogó jövedelem” fogalmát a 7. bekezdésben, és módosította a 96. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a (2011 júniusában módosított) IAS 19 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
139L.
A 2012 májusában kiadott Éves javítások: 2009–2011. évi ciklus módosította a 10., 38. és 41. bekezdést, törölte a 39–40. bekezdést, és hozzáadta a 38A–38D., valamint a 40A–40D. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően visszamenőleg, a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
139M.
[Törölve]
139N.
A 2014 májusában kiadott IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard módosította a 34. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 15 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
139O.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 standard módosította a 7., 68., 71., 82., 93., 95., 96., 106. és 123. bekezdést, és törölte a139E., 139G. és 139M. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
139P.
A 2014 decemberében kiadott Közzétételi kezdeményezés (Az IAS 1 standard módosításai) módosította a 10., 31., 54–55., 82A., 85., 113–114., 117., 119. és 122. bekezdést, hozzáadta a 30A., 55A. és 85A–85B. bekezdést, és törölte a 115. és 120. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2016. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. A gazdálkodó egységeknek e módosításokkal összefüggésben nem szükséges közzétenniük az IAS 8 standard 28–30. bekezdésében előírt információkat.
139Q.
A 2016 januárjában kiadott IFRS 16 Lízingek standard módosította a 123. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 16 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
139R.
A 2017 májusában kiadott IFRS 17 módosította a 7., 54. és 82. bekezdést. A 2020 júniusában kiadott Az IFRS 17 standard módosításai módosította az 54. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 17 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
139S.
A 2018-ban kiadott Az IFRS standardok fogalmi keretelvekre való hivatkozásainak módosításai módosította a 7., 15., 19–20., 23–24., 28. és 89. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2020. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett, ha a gazdálkodó egység ezzel egy időben alkalmazza Az IFRS standardok fogalmi keretelvekre való hivatkozásainak módosításai által bevezetett összes többi módosítást is. A gazdálkodó egységnek az IAS 1 standard módosításait az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően visszamenőleg kell alkalmaznia. Ha azonban a gazdálkodó egység megállapítja, hogy a visszamenőleges alkalmazás kivitelezhetetlen, vagy aránytalanul nagy költséggel vagy erőfeszítéssel járna, akkor az IAS 1 standard módosításait az IAS 8 standard 23–28., 50–53. és 54F. bekezdésére hivatkozva kell alkalmaznia.
139T.
A 2018 októberében kiadott A lényegesség meghatározása (Az IAS 1 és az IAS 8 standard módosításai) módosította az IAS 1 standard 7. bekezdését és az IAS 8 standard 5. bekezdését, és törölte az IAS 8 standard 6. bekezdését. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a jövőre nézve, a 2020. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
139V.
A 2021 februárjában kiadott A számviteli politikák közzététele módosította a 7., 10., 114., 117. és 122. bekezdést, valamint a hozzáadta a 117A–117E. bekezdést és törölte a 118., 119. és 121. bekezdést. Módosította továbbá az IFRS Gyakorlati állásfoglalás 2 A lényegesség megítélése című dokumentumot. A gazdálkodó egységnek az IAS 1 standard módosításait a 2023. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves beszámolási időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
A (2003-BAN FELÜLVIZSGÁLT) IAS 1 STANDARD VISSZAVONÁSA
140.
A jelen standard a 2003-ban felülvizsgált és 2005-ben módosított IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard helyébe lép.
IAS 2 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Készletek
CÉL
1.
A jelen standard célja, hogy előírja a készletek számviteli kezelését. A készletek elszámolásának elsődleges kérdése az eszközként megjelenítendő és a kapcsolódó árbevétel megjelenítéséig nyilvántartott bekerülési érték összege. A jelen standard útmutatást ad a bekerülési érték meghatározásához és a későbbi ráfordításként való megjelenítéshez, beleértve a nettó realizálható értékre történő bármely leírást. Egyben útmutatást ad a bekerülési értéknek a készletekhez történő hozzárendelésére használt bekerülésiérték-formulákról is.
HATÓKÖR
2.
A jelen standard alkalmazandó valamennyi készletre, kivéve:
a)
[törölve]
b)
a pénzügyi instrumentumokat (lásd az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás és az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standardot; valamint
c)
a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó biológiai eszközöket, valamint a mezőgazdasági termékeket a betakarítás időpontjában (lásd az IAS 41 Mezőgazdaság standardot).
3.
A jelen standard nem vonatkozik az alábbiak által tartott készletek értékelésére:
a)
mezőgazdasági és erdészeti termények, mezőgazdasági termékek a betakarítást követően, valamint ásványok és ásványi termékek termelői, amennyiben ezeket nettó realizálható értékükön értékelik, az ezen iparágak bevált gyakorlatának megfelelően. Amikor ezeket a készleteket nettó realizálható értéken értékelik, az ezen értékben bekövetkező változásokat a változás időszakának eredményében jelenítik meg;
b)
az árutőzsdei bróker-kereskedők, akik készleteiket az értékesítési költségekkel csökkentett valós értéken értékelik. Amikor ezeket a készleteket az értékesítési költségekkel csökkentett valós értéken értékelik, az ezen értékben bekövetkező változásokat a változás időszakának eredményében jelenítik meg.
4.
A 3. bekezdés a) pontjában említett készleteket nettó realizálható értékükön értékelik a termelés bizonyos fázisaiban. Erre például akkor kerül sor, amikor a mezőgazdasági termést betakarították, vagy az ásványokat kitermelték, és értékesítésük határidős szerződés vagy állami garanciavállalás alapján biztosított, vagy amikor aktív piac létezik, és az értékesítés meghiúsulásának kockázata elhanyagolható. Ezek a készletek kizárólag a jelen standard értékelésre vonatkozó előírásainak hatálya alól vannak kizárva.
5.
Bróker-kereskedők azok, akik mások számlájára vagy saját számlájukra vesznek vagy adnak el árutőzsdei árukat. A 3. bekezdés b) pontjában említett készleteket alapvetően azzal a céllal szerzik meg, hogy azokat a közeljövőben továbbértékesítsék, és hogy az áringadozásokból vagy bróker-kereskedői árrésből nyereséget termeljenek. Amikor ezeket a készleteket az értékesítési költségekkel csökkentett valós értéken értékelik, azok kizárólag a jelen standard értékelésre vonatkozó előírásainak hatálya alól vannak kizárva.
FOGALMAK
6.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A készletek olyan eszközök:
a)
amelyeket a szokásos üzletmenet keretében értékesítésre tartanak;
b)
amelyek az ilyen jellegű értékesítés végett a termelési folyamatban vannak; vagy
c)
amelyek olyan anyagok vagy anyagi eszközök formáját öltik, amelyeket a termelési folyamatban vagy a szolgáltatásnyújtásban használnak fel.
A nettó realizálható érték a szokásos üzletmenet során a becsült eladási ár, csökkentve a befejezés becsült költségeivel és az értékesítéshez szükséges becsült költségekkel.
A valós érték az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, vagy egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szokásos ügylet során az értékelés időpontjában. (Lásd az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardot.)
7.
A nettó realizálható érték az a nettó összeg, amennyit a gazdálkodó egység várhatóan realizál a készletek szokásos üzletmenet során történő értékesítéséből. A valós érték azt az árat tükrözi, amelyen ugyanannak a készletnek az értékesítésére irányuló szokásos ügylet végbemenne a piaci szereplők között az értékelés időpontjában a készlet elsődleges (vagy legkedvezőbb) piacán. Az előbbi egy, a gazdálkodó egységre jellemző érték; az utóbbi nem. A készletek nettó realizálható értéke nem feltétlenül egyezik meg az értékesítési költségekkel csökkentett valós értékkel.
8.
A készletek magukban foglalják a vásárolt, továbbértékesítésre tartott árukat, mint például a kiskereskedő által vásárolt, továbbértékesítésre tartott árut, vagy a továbbértékesítésre tartott földterületet vagy más ingatlant. Szintén a készletek közé tartoznak a gazdálkodó egység által előállított késztermékek és az előállítás alatt álló befejezetlen termelés, továbbá a termelési folyamatban felhasználásra váró anyagok és anyagi eszközök is. Ha a vevővel kötött szerződés teljesítésével járó költségek nem eredményeznek készleteket (vagy más standard hatókörébe eső eszközöket), a szóban forgó költségeket az IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standardnak megfelelően kell elszámolni.
KÉSZLETEK ÉRTÉKELÉSE
9.
A készleteket a bekerülési érték és a nettó realizálható érték közül az alacsonyabbon kell értékelni.
Készletek bekerülési értéke
10.
A készletek bekerülési értékének tartalmaznia kell minden olyan beszerzési költséget, átalakítási költséget és más költséget, amely annak érdekében merült fel, hogy a készletek jelenlegi helyükre és állapotukba kerüljenek.
Beszerzési költségek
11.
A készletek beszerzési költségei tartalmazzák a vételárat, az importvámokat és egyéb adókat (ide nem értve azokat, amelyeket a gazdálkodó egység az adóhatóságoktól a későbbiekben visszaigényelhet), valamint a késztermékek, anyagok és szolgáltatások megszerzésének közvetlenül tulajdonítható szállítási, rakodási és egyéb költségeket. A kereskedelmi kedvezményeket, az engedményeket és a hasonló tételeket a beszerzési költség meghatározása során levonják.
Átalakítási költségek
12.
A készletek átalakítási költségei magukban foglalják a termelési egységekhez közvetlenül kapcsolódó olyan költségeket, mint például a közvetlen munkaerőköltségek. Szintén tartalmazzák az anyagok késztermékekké történő átalakításával összefüggően felmerülő állandó és változó üzemi általános költségek szisztematikus felosztásából adódó tételeket. Az állandó üzemi általános költségek a termeléssel kapcsolatos olyan közvetett költségek, amelyek a termelés mennyiségétől függetlenül viszonylag állandóak, mint például a termelési folyamatban használt gyárépületek, berendezések és használatijog-eszközök értékcsökkenése és karbantartása, valamint az üzem vezetésének és igazgatásának költségei. A változó üzemi általános költségek a termeléssel kapcsolatos olyan közvetett költségek, amelyek közvetlenül vagy lényegében közvetlenül a termelés mennyiségével együtt változnak, mint például a közvetett anyagok és a közvetett munkaerőköltség.
13.
Az állandó üzemi általános költségeket a termelőlétesítmények szokásos kapacitása alapján rendelik hozzá az átalakítási költségekhez. A szokásos kapacitás a szokásos körülmények között, számos időszak vagy szezon átlagában várható termelés, figyelembe véve a tervezett karbantartásból származó kapacitáskiesést. A termelés tényleges szintje akkor alkalmazható, ha az megközelíti a szokásos kapacitást. Az állandó üzemi általános költségek egyes termelési egységekre felosztott összege alacsony termelési szint vagy üzemleállás miatt nem növekszik. A fel nem osztott általános költségeket felmerülésük időszakában ráfordításként jelenítik meg. Azokban az időszakokban, amikor a termelés szokatlanul nagy, az állandó üzemi általános költségeknek az egyes termelési egységekre felosztott összegét csökkentik, hogy a készletek ne legyenek a bekerülési értéket meghaladó értéken értékelve. A változó üzemi általános költségeket a termelő létesítmények tényleges használata alapján osztják fel az egyes termelési egységekre.
14.
A termelési folyamat egynél több termék egyidejű előállítását is eredményezheti. Ez történik például az ikertermékek gyártása esetén, vagy amikor fő- és melléktermék képződik. Ha az egyes termékek átalakítási költségei nem azonosíthatók elkülönülten, akkor ezeket racionális és következetes alapon osztják fel a termékek között. A felosztás alapulhat például az egyes termékek relatív értékesítési értékén akár a termelési folyamat azon szakaszában, amikor a termékek elkülönülten azonosíthatóvá válnak, akár a termelés befejezésekor. A legtöbb melléktermék jellegénél fogva jelentéktelen. Ilyen esetben ezeket gyakran a nettó realizálható értékükön értékelik, és ezt az értéket levonják a főtermék bekerülési értékéből. Ennek eredményeként a főtermék könyv szerinti értéke nem tér el lényegesen annak bekerülési értékétől.
Egyéb költségek
15.
Az egyéb költségek csak olyan mértékig képezik a készletek bekerülési értékének részét, amilyen mértékben azok a készleteknek a jelenlegi helyükre és állapotukba kerüléséhez merültek fel. Megfelelő lehet például figyelembe venni a készletek bekerülési értékében a nem üzemi általános költségeket, vagy a termékek bizonyos vevők részére történő kialakításának a költségeit.
16.
Példák a készletek bekerülési értékének köréből kizárt és a felmerülésük időszakában ráfordításként megjelenített költségekre:
a)
az anyagok, a munkaerő, vagy más üzemi költségek nem szokásos mértékű veszteségei;
b)
tárolási költségek, kivéve, ha ezek a költségek szükségesek a gyártási folyamat során, a következő gyártási fázist megelőzően;
c)
igazgatási jellegű általános költségek, amelyek nem járultak hozzá a készletek jelenlegi helyre és állapotba hozásához; valamint
d)
értékesítési költségek.
17.
Az IAS 23 Hitelfelvételi költségek standard meghatároz bizonyos korlátozott körülményeket, amikor a hitelfelvételi költségeket figyelembe veszik a készletek bekerülési értékében.
18.
A gazdálkodó egység halasztott fizetéssel is vásárolhat készleteket. Ha a megállapodás ténylegesen tartalmaz egy finanszírozási elemet is, az adott elemet – például a szokásos fizetési határidők melletti vételár és a megfizetett összeg közötti különbözetet – kamatráfordításként számolják el a finanszírozási időszak alatt.
19.
[Törölve]
Biológiai eszközökből betakarított mezőgazdasági termékek bekerülési értéke
20.
Az IAS 41 Mezőgazdaság standard értelmében a gazdálkodó egység által a biológiai eszközökből betakarított mezőgazdasági termékekből álló készleteket a kezdeti megjelenítéskor azoknak a betakarítás időpontjában érvényes, az értékesítési költségekkel csökkentett valós értékén értékelik. A jelen standard alkalmazásában, ebben az időpontban ez a készletek bekerülési értéke.
A bekerülési érték meghatározásának módszerei
21.
Kényelmi okokból, ha az eredmények közelítik a bekerülési értéket, a készletek bekerülési értékének meghatározására lehet alkalmazni olyan technikákat, mint például az elszámolóáras módszer, vagy a kiskereskedelmi áras módszer. Az elszámolóárak az anyagok és anyagi eszközök, a munkabér, a hatékonyság és a kapacitáskihasználás szokásos szintjét veszik figyelembe. Ezeket rendszeresen felülvizsgálják, és szükség esetén módosítják az aktuális feltételeknek megfelelően.
22.
A kiskereskedelmi módszert gyakran használják a kiskereskedelmi ágazatban a nagyszámú, gyorsan változó állományú és hasonló árrésű olyan tételek értékelésére, amelyekre másfajta bekerülési érték megállapítási módszerek használata kivitelezhetetlen. A készletek bekerülési értékének meghatározásához a készlet eladási értékét csökkentik a megfelelő százalékú bruttó árréssel. Az alkalmazott százalék figyelembe veszi azt a készletet, amelyet az eredeti eladási árához képest leáraztak. Gyakran használnak átlagos százalékos értéket az egyes kiskereskedelmi részlegekre nézve.
Bekerülésiérték-formulák
23.
Azon készletek bekerülési értékét, amelyek egymással szokásosan fel nem cserélhető tételek és meghatározott projektekhez előállított és elkülönített áruk vagy szolgáltatások, az egyedi bekerülési értékeik specifikus azonosítása révén kell hozzárendelni.
24.
A bekerülési érték specifikus azonosítása azt jelenti, hogy specifikus bekerülési értéket rendelnek a készletek azonosított tételeihez. Ez a megfelelő eljárás az olyan tételeknél, amelyeket valamely specifikus projekt céljaira különítettek el, függetlenül attól, hogy azok vásároltak vagy saját előállításúak. A bekerülési értékek egyedi azonosítása azonban nem megfelelő olyankor, amikor a készlet nagyszámú, egymással szokásosan felcserélhető tételből áll. Ilyen esetekben a készleten maradó tételek kiválasztásának módszere használható fel arra, hogy megkapják az eredményre gyakorolt előre meghatározott hatásokat.
25.
A készletek bekerülési értékét, kivéve azokét, amelyekkel a 23. bekezdés foglalkozik, az először bevételezve, először kiadva (FIFO) vagy a súlyozott átlagos bekerülési érték formulával kell meghatározni. A gazdálkodó egységnek azonos bekerülésiérték-formulát kell alkalmaznia valamennyi hasonló jellegű és rendeltetésű készletre. Az eltérő jellegű és rendeltetésű készletekre indokolt lehet eltérő bekerülésiérték-formulák alkalmazása.
26.
Például az egyik működési szegmensben felhasznált készleteknek a rendeltetése a gazdálkodó egység számára eltérő lehet egy másik működési szegmensben felhasznált ugyanilyen típusú készletek rendeltetésétől. Ugyanakkor a különbség a készletek földrajzi elhelyezkedésében (és a vonatkozó adószabályokban) önmagában nem ad kellő indokot eltérő bekerülésiérték-formulák alkalmazására.
27.
A FIFO formula azt feltételezi, hogy az elsőként megvásárolt vagy előállított készlettételeket értékesítik először, így az időszak végén készleten maradó tételek azok, amelyeket legutoljára szereztek be, vagy állítottak elő. A súlyozott átlagos bekerülésiérték-formula alapján az egyes tételek bekerülési értékét a hasonló tételeknek az időszak elején érvényes bekerülési értékének, valamint az időszak során vásárolt vagy előállított hasonló tételek bekerülési értékének súlyozott átlagából határozzák meg. Az átlag időszakonként vagy minden egyes szállítmány kézhezvételekor is meghatározható, a gazdálkodó egység körülményeitől függően.
Nettó realizálható érték
28.
Lehet, hogy a készletek bekerülési értéke nem térül meg, ha azok megrongálódtak, ha teljesen, vagy részlegesen elavultak, vagy ha eladási áruk csökkent. Lehet, hogy a készletek bekerülési értéke akkor sem térül meg, ha a befejezés becsült költségei vagy az értékesítéshez felmerülő becsült költségek megnövekedtek. A készletek bekerülési érték alá, a nettó realizálható értékre történő leírásának gyakorlata összhangban van azzal a nézettel, hogy az eszközöket nem szabad az értékesítésük vagy használatuk révén várhatóan realizálható összeget meghaladó értéken kimutatni.
29.
A készleteket rendszerint egyedi értékelés alapján írják le a nettó realizálható értékre. Bizonyos körülmények között azonban helyénvaló lehet az egymáshoz hasonló, vagy egymással kapcsolatban lévő tételeket csoportokba rendezni. Ez előfordulhat például az azonos termékcsoporthoz tartozó készlettételeknél, amelyek hasonló célokat szolgálnak vagy hasonló végső rendeltetésűek, amelyeket ugyanazon földrajzi térségben állítanak elő és forgalmaznak, és amelyeket gyakorlatilag nem lehet az adott termékcsoport más tételeitől elkülönítetten értékelni. Nem helyénvaló a készleteket készletbesorolás – például késztermékek vagy egy működési szegmens összes készlete – alapján leírni.
30.
A nettó realizálható érték becslései a becslés elkészítésének idején, a készletből realizálható összegre vonatkozóan rendelkezésre álló legmegbízhatóbb bizonyítékon alapulnak. Ezek a becslések az időszak végét követően bekövetkező eseményekkel közvetlenül kapcsolatos ár- vagy költségingadozásokat akkor veszik figyelembe, ha ezen események az időszak végén meglévő körülményeket erősítenek meg.
31.
A nettó realizálható értékre vonatkozó becslések a készletezés célját is figyelembe veszik. Így például a biztos értékesítési vagy szolgáltatási szerződések teljesítése céljából tartott készletmennyiség nettó realizálható értéke a szerződéses áron alapul. Ha az értékesítési szerződések a készleten lévőnél kisebb mennyiségekre vonatkoznak, akkor a többlet nettó realizálható értékének meghatározása az általános eladási árakon alapul. Céltartalékok keletkezhetnek a készleten lévő mennyiségeket meghaladó biztos értékesítési szerződésekből vagy a biztos vételi szerződésekből. Az ilyen céltartalékokkal az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standard foglalkozik.
32.
A készletek előállításának céljából tartott anyagokat és egyéb anyagi eszközöket nem írják le a bekerülési érték alá, ha a felhasználásukkal készülő késztermékeket várhatóan bekerülési értéken vagy afelett lehet értékesíteni. Ha azonban az anyagok árának csökkenése azt jelzi, hogy a késztermékek bekerülési értéke meghaladja a nettó realizálható értéket, az anyagokat a nettó realizálható értékre leírják. Ilyen esetekben az anyagok pótlási értéke lehet azok nettó realizálható értékének a legjobb rendelkezésre álló mérőeszköze.
33.
Minden későbbi időszakban új becslést kell készíteni a nettó realizálható értékre. Ha azon körülmények, amelyek miatt a készleteket korábban a bekerülési értékük alá leírták, már nem állnak fenn, vagy amikor egyértelmű bizonyíték van a nettó realizálható értéknek a megváltozott gazdasági körülmények miatti növekedésére, akkor a korábban elszámolt leírást visszaírják úgy, hogy az új könyv szerinti érték a bekerülési érték és a módosított nettó realizálható érték közül az alacsonyabb lesz (azaz a visszaírás az eredeti leírás összegére korlátozódik). Ez történik például akkor, ha az eladási ár csökkenése miatt a könyvekben nettó realizálható értéken nyilvántartott készlettétel egy későbbi időszakban még készleten van, és annak eladási ára megnőtt.
RÁFORDÍTÁSKÉNT VALÓ MEGJELENÍTÉS
34.
A készletek értékesítésekor azok könyv szerinti értékét abban az időszakban kell ráfordításként megjeleníteni, amelyben a kapcsolódó árbevételt megjelenítik. A készletek nettó realizálható értékre történő bármely leírásának az összegét és a készletek összes veszteségeit abban az időszakban kell ráfordításként megjeleníteni, amelyikben a leírás vagy a veszteség felmerül. A nettó realizálható érték növekedéséből származó, a készletek bármely korábbi leírásának visszaírt összegét a készletek ráfordításként elszámolt összegének csökkenéseként kell megjeleníteni abban az időszakban, amelyben a visszaírás felmerül.
35.
Egyes készleteket más eszközszámlákra lehet felosztani, például a saját előállítású ingatlanok, gépek és berendezések alkotórészeként felhasznált készlet esetében. Az ilyen módon más eszközökre felosztott készleteket az adott eszköz hasznos élettartama során jelenítik meg ráfordításként.
KÖZZÉTÉTEL
36.
A pénzügyi kimutatásokban közzé kell tenni az alábbiakat:
a)
a készletek értékelésére alkalmazott számviteli politikákat, beleértve az alkalmazott bekerülésiérték-formulát;
b)
a készletek teljes könyv szerinti értékét és a gazdálkodó egység szempontjából megfelelő besorolási csoportosítások szerinti könyv szerinti értéket;
c)
az értékesítési költségekkel csökkentett valós értéken nyilvántartott készletek könyv szerinti értékét;
d)
az időszak során a készletek ráfordításként megjelenített összegét;
e)
a készletek bármely leírásának olyan összegét, amelyet az adott időszakban jelenítenek meg ráfordításként a 34. bekezdés szerint;
f)
bármely leírás bármely visszaírásának az összegét, amelyet az adott időszakban jelenítettek meg a készletek ráfordításként elszámolt összegének csökkenéseként a 34. bekezdés szerint;
g)
azon körülményeket vagy eseményeket, amelyek a 34. bekezdésben foglaltaknak megfelelően a készletek leírásának visszaírásához vezettek; valamint
h)
a kötelezettségek biztosítékaként lekötött készletek könyv szerinti értékét.
37.
A pénzügyi kimutatások felhasználói számára hasznos információt jelent a különböző készletcsoportokba besorolt készletek könyv szerinti értékének és az ilyen eszközökben bekövetkezett változások mértékének az ismerete. A legáltalánosabb készletbesorolási csoportok: áruk, termelést szolgáló anyagi eszközök, anyagok, befejezetlen termelés és késztermékek.
38.
Az időszak során a készletek ráfordításként elszámolt összege, amelyet gyakran értékesítési költségnek is neveznek, tartalmazza az olyan készletek bekerülési értékében korábban figyelembe vett költségeket, amelyeket már eladtak, valamint a fel nem osztott üzemi általános költségeket és a készletek nem szokásos mértékű előállítási költségeit. A gazdálkodó egység körülményei indokolhatják más, további összegek – például a disztribúciós költségek – figyelembevételét is.
39.
Egyes gazdálkodó egységek olyan módszert használnak az eredmény meghatározására, amely a készletek időszaki ráfordításként megjelenített bekerülési értékétől különböző összegek közzétételét eredményezi. E módszer szerint a gazdálkodó egység a költségnemek szerinti besorolási csoportosítás használatával elemzi a ráfordításokat. Ebben az esetben a gazdálkodó egység a ráfordításként megjelenített, a nyersanyagokra és egyéb fogyóeszközökre vonatkozó költségeket, a munkaerőköltségeket és az egyéb költségeket teszi közzé, a készletek időszaki nettó változásának összegével együtt.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
40.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt. Ha a gazdálkodó egység egy 2005. január 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a jelen standardot, közzé kell tennie ezt a tényt.
40A.
[Törölve]
40B.
[Törölve]
40C.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték fogalmát a 6. bekezdésben, és módosította a 7. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
40D.
[Törölve]
40E.
A 2014 májusában kiadott IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard módosította a 2., 8., 29. és 37. bekezdést, és törölte a 19. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 15 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
40F.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 standard módosította a 2. bekezdést és törölte a 40A., 40B. és 40D. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
40G.
A 2016 januárjában kiadott IFRS 16 Lízingek standard módosította a 12. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 16 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
EGYÉB KIADVÁNYOK VISSZAVONÁSA
41.
A jelen standard az (1993-ban felülvizsgált) IAS 2 Készletek standard helyébe lép.
42.
A jelen standard a SIC-1 Következetesség – A készletek különböző bekerülésiérték-formulái értelmezés helyébe lép.
A cash flow-kra vonatkozó információk hasznosak, mert alapot szolgáltatnak a felhasználók számára ahhoz, hogy felmérjék a gazdálkodó egység pénzeszköz- és pénzeszközegyenértékes-termelő képességét, valamint a gazdálkodó egység szükségleteit ezen cash flow-k felhasználására. A pénzügyi kimutatások felhasználóinak a gazdasági döntéseik meghozatalakor értékelniük kell a gazdálkodó egység pénzeszköz- és pénzeszközegyenértékes-termelő képességét, valamint ezen eszközök termelésének ütemezését és bizonyosságát.
A jelen standard célja a gazdálkodó egység pénzeszközeiben és pénzeszköz-egyenértékeseiben bekövetkezett múltbeli változásokra vonatkozó olyan információnyújtás előírása a cash flow-k kimutatása formájában, amely az adott időszaki cash flow-kat működési, befektetési és finanszírozási tevékenységekből származó cash flow kategóriákba sorolja.
HATÓKÖR
1.
A gazdálkodó egységnek a jelen standard előírásaival összhangban el kell készítenie és a pénzügyi kimutatások szerves részeként be kell mutatnia a cash flow-k kimutatását minden olyan időszakra vonatkozóan, amelyre vonatkozóan pénzügyi kimutatásokat prezentál.
2.
Ez a standard az 1977 júliusában jóváhagyott IAS 7 A pénzügyi helyzetben bekövetkezett változásokról szóló kimutatás standard helyébe lép.
3.
A gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásainak felhasználói tudni akarják, hogyan termeli és használja fel a gazdálkodó egység a pénzeszközöket és a pénzeszköz-egyenértékeseket. Ez a gazdálkodó egység tevékenységeinek jellegétől függetlenül és attól is függetlenül érvényes, hogy a pénzeszközök a gazdálkodó egység termékének tekinthetők-e, mint például egy pénzügyi intézmény esetében. A gazdálkodó egységeknek pénzeszközökre lényegében azonos okokból van szükségük, bármennyire is különböznek fő árbevétel-termelő tevékenységeikben. Pénzeszközre van szükségük a működésükhöz, a kötelmeik kifizetéséhez és ahhoz, hogy befektetőiknek hozamokat juttassanak. Ennek megfelelően ez a standard valamennyi gazdálkodó egység számára előírja a cash flow-k kimutatásának elkészítését.
A CASH FLOW INFORMÁCIÓ ELŐNYEI
4.
A cash flow-k kimutatása, a pénzügyi kimutatások többi részével együtt értelmezve, olyan információt nyújt, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy értékeljék a gazdálkodó egység nettó eszközeiben bekövetkezett változásokat, a gazdálkodó egység pénzügyi szerkezetét (ideértve likviditását és tartós fizetőképességét) és a gazdálkodó egység képességét a cash flow-k összegeinek és időbeli ütemezésének a változó körülményekhez és lehetőségekhez történő alkalmazkodás érdekében történő befolyásolására. A cash flow információ hasznos a gazdálkodó egység pénzeszköz- és pénzeszközegyenértékes-termelő képességének felmérésére, és lehetővé teszi a felhasználók számára a különböző gazdálkodó egységek jövőbeni cash flow-i jelenértékének felmérését és összehasonlítását. Ezenfelül fokozza a különböző gazdálkodó egységek működési teljesítményről készült jelentéseinek összehasonlíthatóságát, mivel kiküszöböli annak a hatásait, hogy az egyes gazdálkodó egységek ugyanazon ügyletekre és eseményekre különböző számviteli módszereket alkalmaznak.
5.
A múltbeli cash flow információt gyakran használják a jövőbeni cash flow-k összegének, ütemezésének és bizonyosságának becslésére. Ezenfelül hasznos a jövőbeni cash flow-kra vonatkozó múltbeli becslések pontosságának ellenőrzésében, valamint a jövedelmezőség és a nettó cash flow és az árváltozások hatásai közötti kapcsolat vizsgálatában.
FOGALMAK
6.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A pénzeszközök a pénztári készpénzállományt és a látra szóló betéteket tartalmazzák.
A pénzeszköz-egyenértékesek rövid távú, magas likviditású befektetések, amelyek könnyen, ismert összegű pénzeszközre válthatók át, és amelyeknél elhanyagolható az értékváltozás kockázata.
A cash flow-k a pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek ki- és beáramlásai.
A működési tevékenységek a gazdálkodó egység fő árbevétel-termelő tevékenységei és azok az egyéb tevékenységei, amelyek nem befektetési vagy finanszírozási tevékenységek.
A befektetési tevékenységek a tartós eszközök és az olyan befektetések vásárlását és értékesítését jelentik, amelyeket a pénzeszköz-egyenértékesek nem tartalmaznak.
A finanszírozási tevékenységek olyan tevékenységek, amelyek eredményeképpen változások állnak be a gazdálkodó egység rendelkezésre bocsátott saját tőkéjének és felvett kölcsöneinek nagyságában és összetételében.
Pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek
7.
A pénzeszköz-egyenértékeseket inkább rövid lejáratú pénzbeli elkötelezettségek teljesítéséhez, mint befektetési vagy egyéb célból tartják. Ahhoz, hogy egy befektetés pénzeszköz-egyenértékesnek minősüljön, könnyen, ismert összegű pénzeszközre válthatónak kell lennie, és szükséges, hogy elhanyagolható legyen az értékváltozás kockázatának való kitettsége. Ezért valamely befektetés rendszerint csak akkor minősül pénzeszköz-egyenértékesnek, ha rövid, mondjuk a vásárlás időpontjától számított legfeljebb három hónapon belüli lejárata van. A tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések nem lehetnek pénzeszköz-egyenértékesek, kivéve, ha tartalmukban pénzeszköz-egyenértékesek, mint például a lejáratukhoz közel megvásárolt, meghatározott visszaváltási időponttal bíró elsőbbségi részvények.
8.
A bankoktól történő kölcsönfelvétel általában finanszírozási tevékenységnek minősül. Néhány országban azonban a felhívásra visszafizetendő folyószámlahitelek a gazdálkodó egység pénzgazdálkodásának szerves részét képezik. Ilyen körülmények között a folyószámlahitelek a pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek részei. A bankokkal történt ilyenfajta megállapodásokat az jellemzi, hogy a banki egyenleg gyakran ingadozik a pozitív egyenleg és a folyószámla-túllépés között.
9.
A cash flow-k nem tartalmazzák a pénzeszközöket és a pénzeszköz-egyenértékeseket megtestesítő tételek közötti mozgásokat, mivel ezek a komponensek inkább a gazdálkodó egység pénzgazdálkodásának, mint működési, befektetési és finanszírozási tevékenységeinek részét képezik. A pénzgazdálkodás magában foglalja a pénzfelesleg pénzeszköz-egyenértékesekbe történő befektetését.
A CASH FLOW-K KIMUTATÁSÁNAK PREZENTÁLÁSA
10.
A cash flow-k kimutatásának az adott időszakra vonatkozó cash flow-kat kell bemutatnia működési, befektetési és finanszírozási tevékenységek szerint csoportosítva.
11.
A gazdálkodó egység a működési, befektetési és finanszírozási tevékenységeiből származó cash flow-kat az üzleti tevékenysége szempontjából legmegfelelőbb módon mutatja be. A tevékenységenkénti besorolás olyan információt nyújt, amely lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy felmérjék ezen tevékenységeknek a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetére, valamint a pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek összegére gyakorolt hatását. Ez az információ a fenti tevékenységek közötti kapcsolatok értékeléséhez is felhasználható.
12.
Egyetlen ügylet különböző besorolású cash flow-kat is tartalmazhat. Ha például egy kölcsön pénzben történő visszafizetése egyaránt tartalmaz kamatot és tőkét is, a kamatelem besorolható működési tevékenységként, a tőkeelem pedig finanszírozási tevékenységnek minősül.
Működési tevékenységek
13.
A működési tevékenységből származó cash flow-k összege egy kulcsfontosságú jelzés arra, hogy milyen mértékben termelt a gazdálkodó egység tevékenysége során a kölcsönök visszafizetéséhez, a gazdálkodó egység működőképességének fenntartásához, osztalékok kifizetéséhez, valamint új befektetések létrehozásához külső finanszírozási források igénybevétele nélkül elegendő cash flow-kat. A múltbeli működési cash flow-k egyes komponenseiről szóló információ egyéb információkkal együtt felhasználható a jövőbeni működési cash flow-k előrejelzéséhez.
14.
A működési tevékenységből származó cash flow-k elsősorban a gazdálkodó egység fő árbevétel-termelő tevékenységéből származnak. Ezért általában azon ügyletek és egyéb események eredményeképpen jönnek létre, amelyeket az eredmény meghatározásában vesznek figyelembe. Működési tevékenységből származó cash flow-k például:
a)
áruértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból származó pénzbevételek;
b)
jogdíjakból, díjakból, jutalékokból és egyéb árbevételből származó pénzbevételek;
c)
áruszállítóknak és szolgáltatásnyújtóknak történő pénzkifizetések;
d)
alkalmazottak számára és nevében történő pénzkifizetések;
e)
[törölve]
f)
nyereségadókkal kapcsolatos pénzkifizetések vagy visszatérítések, kivéve, ha azok kifejezetten finanszírozási és befektetési tevékenységhez kapcsolódnak; valamint
g)
a forgatási vagy kereskedési célból kötött szerződésekből származó pénzbevételek és -kifizetések.
Néhány ügylet, mint például egy üzem értékesítése, olyan nyereséggel vagy veszteséggel járhat, amelyet az eredményben számolnak el. Az ilyen ügyletekből származó cash flow-k befektetési tevékenységekből származó cash flow-k. Ugyanakkor az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standard 68A. bekezdése szerinti, bérbeadás céljára, majd értékesítésre tartott eszközök gyártása vagy beszerzése miatti pénzkifizetések működési tevékenységekből származó cash flow-k. Az eszközök bérbeadásából és azt követő értékesítéséből származó pénzbevételek szintén működési tevékenységekből származó cash flow-nak minősülnek.
15.
A gazdálkodó egység tarthat értékpapírokat és kölcsönöket forgatási vagy kereskedési célból, mely esetben ezek hasonlóak a kifejezetten továbbértékesítés céljából megszerzett készlethez. Ezért a forgatási vagy kereskedési célú értékpapírok megvásárlásából és eladásából származó cash flow-k működési tevékenységeknek minősülnek. Hasonlóképpen a pénzügyi intézmények által nyújtott pénzelőlegek és -kölcsönök is általában működési tevékenységnek minősülnek, mivel ezek az adott gazdálkodó egység fő árbevétel-termelő tevékenységei közé tartoznak.
Befektetési tevékenységek
16.
A befektetési tevékenységből származó cash flow-k elkülönített közzététele fontos, mivel a cash flow-k ezen kategóriája mutatja meg azt, hogy milyen mértékben kapcsolódtak a kiadások jövőbeni jövedelem- és cash flow termelést szolgáló erőforrások beszerzéséhez. Csak a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban megjelenített eszközt eredményező kiadások sorolhatók be befektetési tevékenységekként. Befektetési tevékenységekből származó cash flow-k például:
a)
pénzkifizetések ingatlanok, gépek és berendezések, immateriális eszközök, és egyéb tartós eszközök megszerzése érdekében. Az ilyen kifizetések közé tartoznak az aktivált fejlesztési költségekhez és a saját kivitelezésben készült ingatlanokhoz, gépekhez és berendezésekhez kapcsolódó kifizetések;
b)
pénzbevételek az ingatlanok, gépek és berendezések, immateriális eszközök és egyéb tartós eszközök eladásából;
c)
pénzkifizetések egyéb gazdálkodó egységek tőke- vagy hitelinstrumentumainak és közös vállalkozásokban lévő érdekeltségeknek a megszerzése érdekében (a pénzeszköz-egyenértékesnek tekintett vagy forgatási, vagy kereskedési célból tartott eszközökre vonatkozó kifizetések kivételével);
d)
pénzbevételek egyéb gazdálkodó egységek tőke- vagy hitelinstrumentumainak és közös vállalkozásokban lévő érdekeltségeknek az eladásából (a pénzeszköz-egyenértékesnek tekintett vagy forgatási, vagy kereskedési célból tartott eszközökre vonatkozó bevételek kivételével);
e)
egyéb feleknek nyújtott pénzelőlegek és -kölcsönök (a pénzügyi intézmények által nyújtott előlegek és kölcsönök kivételével);
f)
pénzbevételek egyéb feleknek nyújtott előlegek és kölcsönök visszafizetéséből (a pénzügyi intézmények által nyújtott előlegek és kölcsönök kivételével);
g)
futures szerződésekre, forward szerződésekre, opciós szerződésekre és swap szerződésekre vonatkozó pénzkifizetések, kivéve, ha a szerződéseket forgatási vagy kereskedési célból kötötték, vagy ha a pénzkifizetések finanszírozási tevékenységnek minősülnek; valamint
h)
futures szerződésekből, forward szerződésekből, opciós szerződésekből és swap szerződésekből származó pénzbevételek, kivéve, ha a szerződéseket forgatási vagy kereskedési célból kötötték, vagy ha a pénzbevételek finanszírozási tevékenységnek minősülnek.
Ha egy szerződést egy azonosítható pozíció fedezeti ügyleteként számolnak el, a szerződés cash flow-it a fedezett pozíció cash flow-ival azonos módon sorolják be.
Finanszírozási tevékenységek
17.
A finanszírozási tevékenységekből származó cash flow-k elkülönített közzététele fontos, mert hasznos a gazdálkodó egységnek tőkét nyújtók által támasztott jövőbeni cash flow igények előrejelzésében. Finanszírozási tevékenységekből származó cash flow-k például:
a)
részvények vagy egyéb tőkeinstrumentumok kibocsátásából származó pénzbevételek;
b)
tulajdonosoknak történt pénzkifizetések a gazdálkodó egység részvényeinek megszerzésére vagy visszavásárlására;
c)
adóslevelek, kölcsönök, kötelezvények, kötvények, jelzáloglevelek és egyéb rövid vagy hosszú lejáratú kölcsönök kibocsátásából származó pénzbevételek;
d)
kölcsönvett összegek visszafizetése; valamint
e)
a lízingbevevő által a lízingre vonatkozóan fennálló kötelezettség csökkentésére befizetett pénzösszeg.
A MŰKÖDÉSI TEVÉKENYSÉGEKBŐL SZÁRMAZÓ CASH FLOW-K BEMUTATÁSA
18.
A gazdálkodó egységnek a működési tevékenységekből származó cash flow-kat az alábbi módszerek valamelyikének alkalmazásával kell bemutatnia:
a)
a direkt módszer, amellyel a bruttó pénzbevételek és a bruttó pénzkifizetések főbb kategóriáit mutatják be; vagy
b)
az indirekt módszer, amellyel az eredményt módosítják a nem pénzjellegű ügyletek hatásaival, a múltbeli vagy jövőbeni működési pénzbevételek vagy -kifizetések halasztásaival vagy elhatárolásaival, és a befektetési vagy finanszírozási cash flow-kkal kapcsolatos bevételi vagy ráfordítási tételekkel.
19.
A gazdálkodó egységek számára ajánlott a működési tevékenységekből származó cash flow-k direkt módszerrel történő bemutatása. A direkt módszer olyan információkat nyújt, amelyek hasznosak lehetnek a jövőbeni cash flow-k becslésekor, és amelyek az indirekt módszerrel nem állnak rendelkezésre. A direkt módszer alapján a bruttó pénzbevételek és bruttó pénzkifizetések főbb kategóriáiról szóló információk kinyerhetők:
a)
a gazdálkodó egység számviteli nyilvántartásaiból; vagy
b)
az árbevételnek, az értékesítési költségnek (pénzügyi intézmény esetében a kamat- és kamatjellegű bevételeknek, valamint a kamat- és kamatjellegű ráfordításoknak) és az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás egyéb tételeinek az alábbiakkal történő módosításával:
i.
az adott időszak alatt a készletekben, valamint a működési követelésekben és tartozásokban történt változások;
ii.
egyéb nem pénzjellegű tételek; valamint
iii.
egyéb olyan tételek, amelyekhez kapcsolódó pénzhatások befektetési vagy finanszírozási cash flow-k.
20.
Az indirekt módszerrel a működési tevékenységekből származó nettó cash flow-t az eredménynek az alábbiak hatásaival történő módosításával határozzák meg:
a)
az adott időszak alatt a készletekben, valamint a működési követelésekben és tartozásokban történt változások;
b)
nem pénzjellegű tételek, mint például az értékcsökkenés, a céltartalékok, a halasztott adók, a nem realizált árfolyamnyereségek és -veszteségek, társult vállalkozások fel nem osztott nyeresége; valamint
c)
minden egyéb olyan tétel, amelyhez kapcsolódó pénzbeli hatások befektetési vagy finanszírozási cash flow-k.
Alternatív megoldásként a működési tevékenységekből származó nettó cash flow az indirekt módszer alapján az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban közzétett árbevétel- és ráfordításértékek, és az adott időszak alatt a készletekben, valamint a működési követelésekben és tartozásokban történt változások bemutatásával is meghatározható.
A BEFEKTETÉSI ÉS FINANSZÍROZÁSI TEVÉKENYSÉGEKBŐL SZÁRMAZÓ CASH FLOW-K BEMUTATÁSA
21.
A gazdálkodó egységnek elkülönítve kell bemutatnia a befektetési és finanszírozási tevékenységekből származó bruttó pénzbevételek és bruttó pénzkifizetések főbb csoportjait, kivéve, ha a 22. és 24. bekezdésben meghatározott cash flow-k nettó módon kerülnek bemutatásra.
CASH FLOW-K NETTÓ MÓDON TÖRTÉNŐ BEMUTATÁSA
22.
Az alábbi működési, befektetési vagy finanszírozási tevékenységből származó cash flow-k nettó módon mutathatók be:
a)
a vevők nevében történő pénzbevételek és -kifizetések, ha a cash flow-k inkább a vevő, mint a gazdálkodó egység tevékenységeit tükrözik; valamint
b)
az olyan tételekre vonatkozó pénzbevételek és -kifizetések, amelyekben a forgalom gyors, az összegek nagyok, és a lejáratok rövidek.
23.
A 22. bekezdés a) pontjában említett pénzbevételek és -kifizetések például:
a)
látra szóló letétek elfogadása és visszafizetése egy banknál;
b)
befektetési gazdálkodó egység által az ügyfelek számára tartott alapok; valamint
c)
ingatlantulajdonosok nevében beszedett és számukra továbbutalt bérleti díjak.
23A.
A 22. bekezdés b) pontjában említett pénzbevételek és -kifizetések például az alábbiakra nyújtott előlegek, és azok visszafizetése:
a)
a hitelkártya-ügyfelekkel kapcsolatos hitelek tőkeösszegei;
b)
a befektetések vétele és eladása; valamint
c)
egyéb rövid lejáratú, például három hónapos vagy annál rövidebb futamidejű kölcsönök.
24.
Egy pénzügyi intézmény alábbi tevékenységeinek bármelyikéből származó cash flow-k nettó módon mutathatók be:
a)
fix lejáratú betétek elfogadására és visszafizetésére vonatkozó pénzbevételek és -kifizetések;
b)
betétek elhelyezése egyéb pénzügyi intézményeknél és betétek visszavonása egyéb pénzügyi intézményektől; valamint
c)
ügyfeleknek nyújtott pénzelőlegek és -kölcsönök és az ilyen előlegek és kölcsönök visszafizetése.
CASH FLOW-K KÜLFÖLDI PÉNZNEMBEN
25.
A külföldi pénznemben denominált ügyletekből származó cash flow-kat a gazdálkodó egység funkcionális pénznemében kell nyilvántartani a külföldi pénznemben lévő összegre a funkcionális pénznem és a külföldi pénznem közötti, a cash flow-k időpontjában érvényes átváltási árfolyama alkalmazásával.
26.
A külföldi leányvállalat cash flow-it a funkcionális pénznem és a külföldi pénznem közötti, a cash flow-k időpontjában érvényes átváltási árfolyamán kell átszámítani.
27.
A külföldi pénznemben denominált cash flow-kat az IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai standarddal összhangban kell bemutatni. Ez lehetővé teszi olyan átváltási árfolyam alkalmazását, amely megközelíti a tényleges árfolyamot. Például egy bizonyos időszakra vonatkozó súlyozott átlagos átváltási árfolyam használható a külföldi pénznemben denominált ügyletek elszámolására vagy egy külföldi leányvállalat cash flow-inak az átszámítására. Az IAS 21 standard azonban nem teszi lehetővé a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás fordulónapján érvényes átváltási árfolyam használatát egy külföldi leányvállalat cash flow-inak az átszámítására.
28.
Az árfolyamváltozásokból származó nem realizált árfolyamnyereségek és veszteségek nem cash flow-k. Ugyanakkor az árfolyamváltozásnak a külföldi pénznemben tartott vagy esedékes pénzeszközökre és pénzeszköz-egyenértékesekre gyakorolt hatását bemutatják a cash flow-k kimutatásában abból a célból, hogy a pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek beszámolási időszak eleji és beszámolási időszak végi értékeit egyeztessék. Ez az összeg a működési, befektetési és finanszírozási tevékenységekből származó cash flow-któl elkülönítve kerül bemutatásra, és tartalmazza azokat az esetleges különbségeket, mintha ezen cash flow-kat az időszak végén érvényes árfolyamon mutatták volna be.
29.
[Törölve]
30.
[Törölve]
KAMAT ÉS OSZTALÉKOK
31.
A kapott és fizetett kamatból és osztalékokból származó cash flow-kat elkülönülten kell közzétenni. Mindegyiket időszakról időszakra következetes módon kell besorolni működési, befektetési vagy finanszírozási tevékenységként.
32.
Az egy bizonyos időszak alatt fizetett kamat teljes összegét közzéteszik a cash flow-k kimutatásában, akár ráfordításként jelenítették meg az eredményben, akár aktiválták az IAS 23 Hitelfelvételi költségek standardnak megfelelően.
33.
Pénzügyi intézmény esetében a fizetett kamatot, valamint a kapott kamatot és osztalékot általában működési cash flow-ként sorolják be. Egyéb gazdálkodó egységeknél azonban még nincs egyetértés ezen cash flow-k besorolását illetően. A fizetett kamat és a kapott kamat és osztalék besorolhatók működési cash flow-ként, mivel az eredmény meghatározásában kerülnek figyelembevételre. Alternatív megoldásként a fizetett kamat, a kapott kamat és osztalék külön-külön finanszírozási és befektetési cash flow-ként is besorolhatók, mivel finanszírozási források megszerzésének költségei vagy befektetések hozamai.
34.
A fizetett osztalékok besorolhatók finanszírozási cash flow-ként, mivel finanszírozási források megszerzésének költségei. Alternatív megoldásként a fizetett osztalék a működési tevékenységekből származó cash flow-k egyik komponenseként is besorolható, ezzel segítséget nyújtva a felhasználóknak a gazdálkodó egység működési cash flow-kból történő osztalékfizetési képességének meghatározásában.
NYERESÉGADÓK
35.
A nyereségadókból származó cash flow-kat elkülönítetten kell közzétenni, és működési tevékenységekből származó cash flow-ként kell besorolni, kivéve, ha kifejezetten a finanszírozási és befektetési tevékenységekhez kapcsolódóként azonosíthatók.
36.
A nyereségadók olyan ügyletekkel kapcsolatosan merülnek fel, amelyek olyan cash flow-kat generálnak, amelyeket a cash flow-k kimutatásában működési, befektetési vagy finanszírozási cash flow-ként sorolnak be. Míg a befektetési vagy finanszírozási tevékenységekkel kapcsolatos adóráfordítás könnyen azonosítható lehet, a kapcsolódó adó cash flow-kat gyakran kivitelezhetetlen meghatározni, és ezek az alapügylethez kapcsolódó cash flow-któl eltérő időszakban merülhetnek fel. Ezért a fizetett adókat általában működési tevékenységből származó cash flow-ként sorolják be. Ha azonban egy befektetési vagy finanszírozási tevékenységként besorolt cash flow-kat eredményező egyedi ügylethez kapcsolódó adó cash flow-t lehetséges azonosítani, az adó cash flow-t megfelelően befektetési vagy finanszírozási tevékenységként sorolják be. Ha az adó cash flow-kat egynél több fajta tevékenységhez allokálják, a fizetett adók teljes összegét közzé kell tenni.
LEÁNYVÁLLALATOKBAN, TÁRSULT VÁLLALKOZÁSOKBAN ÉS KÖZÖS VÁLLALKOZÁSOKBAN LÉVŐ BEFEKTETÉSEK
37.
A társult vállalkozásban, közös vállalkozásban vagy leányvállalatban lévő befektetésnek a tőkemódszerrel vagy a bekerülésiérték-módszerrel történő számviteli elszámolásakor a befektető a cash flow-k kimutatásában csak a saját maga és a befektetést befogadó közötti cash flow-król, például az osztalékokról és az előlegekről számol be.
38.
Az a gazdálkodó egység, amely egy társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltségét a tőkemódszerrel számolja el, a cash flow-k kimutatásába bevonja a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetéseivel kapcsolatos cash flow-kat, valamint a közte és a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás között történt felosztásokat és egyéb kifizetéseket vagy pénzbevételeket.
VÁLTOZÁSOK A LEÁNYVÁLLALATOKBAN ÉS MÁS VÁLLALKOZÁSOKBAN LÉVŐ TULAJDONI ÉRDEKELTSÉGEKBEN
39.
A leányvállalatok vagy más vállalkozások feletti ellenőrzés megszerzéséből vagy elvesztéséből származó összevont cash flow-kat elkülönülten kell bemutatni és befektetési tevékenységekként kell besorolni.
40.
A gazdálkodó egységnek – összevontan – közzé kell tennie, mind a leányvállalatok vagy más vállalkozások feletti ellenőrzés megszerzésének, mind pedig elvesztésének tekintetében, az időszakra nézve az alábbiak mindegyikét:
a)
a teljes fizetett vagy kapott ellenértéket;
b)
az ellenérték pénzeszközökből és pénzeszköz-egyenértékesekből álló részét;
c)
azon, a leányvállalatokban vagy más vállalkozásokban lévő pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek összegét, amelyekben az ellenőrzést megszerezték vagy elvesztették; valamint
d)
azon, a leányvállalatokban vagy más vállalkozásokban lévő pénzeszközökön és pénzeszköz-egyenértékeseken kívüli eszközök és kötelezettségek összegét, amelyekben az ellenőrzést megszerezték vagy elvesztették, összegezve minden egyes jelentősebb kategóriára.
40A.
Az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard meghatározása szerinti befektetési gazdálkodó egységnek nem kell alkalmaznia a 40. bekezdés c) vagy d) pontját valamely leányvállalatban lévő olyan befektetésére, amelyet az eredménnyel szemben valós értéken kell értékelni.
41.
A leányvállalatok vagy más vállalkozások feletti ellenőrzés megszerzésének vagy elvesztésének cash flow hatásait azért kell elkülönült, egyedi tételsorokként bemutatni, a megszerzett vagy elidegenített eszközök és kötelezettségek összegeinek elkülönült közzétételével együtt, mert ez segít az ilyen cash flow-k és az egyéb működési, befektetési és finanszírozási tevékenységek cash flow-inak megkülönböztetésében. Az ellenőrzés elvesztésének cash flow hatásait nem vonják le az ellenőrzés megszerzésével kapcsolatban felmerült cash-flow hatásokból.
42.
A leányvállalatok vagy más vállalkozások feletti ellenőrzés megszerzéséért vagy elvesztéséért ellenértékként fizetett vagy kapott pénzeszközök összesített összegét a cash flow-k kimutatásában az ilyen ügyletek, események vagy a körülményekben bekövetkezett változások részeként megszerzett vagy elidegenített pénzeszközökkel és pénzeszköz-egyenértékesekkel nettósítva mutatják be.
42A.
A leányvállalatban lévő tulajdoni érdekeltségeknek az ellenőrzés elvesztését nem eredményező változásaiból keletkező cash flow-kat finanszírozási tevékenységekből eredő cash flow-kként kell besorolni, kivéve ha a leányvállalatot az IFRS 10 standard meghatározása szerinti befektetési gazdálkodó egység birtokolja, és ezért azt az eredménnyel szemben valós értéken kell értékelni.
42B.
A leányvállalatban lévő tulajdoni érdekeltségeknek az ellenőrzés elvesztését nem eredményező változásait, mint például a leányvállalat tőkeinstrumentumainak későbbi megvásárlását vagy eladását az anyavállalat részéről tőketranzakciókként számolják el (lásd az IFRS 10 standardot; kivéve ha a leányvállalatot befektetési gazdálkodó egység birtokolja, és ezért azt az eredménnyel szemben valós értéken kell értékelni). Ennek megfelelően, az ebből eredő cash flow-kat ugyanúgy sorolják be, mint a tulajdonosokkal folytatott, a 17. bekezdésben ismertetett más ügyleteket.
NEM PÉNZJELLEGŰ ÜGYLETEK
43.
A cash flow-k kimutatása nem tartalmazhatja azokat a befektetési és finanszírozási ügyleteket, amelyekhez nincs szükség pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek használatára. Az ilyen ügyleteket a pénzügyi kimutatásokban más helyen kell közzétenni oly módon, hogy ezen befektetési és finanszírozási tevékenységekre vonatkozóan minden releváns információ rendelkezésre álljon.
44.
Sok befektetési és finanszírozási tevékenységnek nincs közvetlen hatása a jelenlegi cash flow-kra, bár ezek a tevékenységek befolyásolják a gazdálkodó egység tőke- és eszközszerkezetét. A nem pénzjellegű ügyletek kizárása a cash flow kimutatásból összhangban van a cash flow kimutatás céljával, mivel ezek a tételek nem járnak cash flow-kkal a tárgyidőszakban. Nem pénzjellegű ügyletek például:
a)
eszközök megszerzése akár közvetlenül kapcsolódó kötelezettségek átvállalásával, akár lízinggel;
b)
gazdálkodó egység megszerzése tőkekibocsátással; valamint
c)
tartozás átváltása saját tőkévé.
A FINANSZÍROZÁSI TEVÉKENYSÉGEKBŐL SZÁRMAZÓ KÖTELEZETTSÉGEK VÁLTOZÁSAI
44A.
A gazdálkodó egységnek olyan információkat kell közzétennie, amelyek lehetővé teszik a pénzügyi kimutatások felhasználói számára, hogy értékelhessék a finanszírozási tevékenységekből származó kötelezettségek változásait, ideértve a cash flow-kból eredő és a nem pénzbeli változásokat is.
44B.
A 44A. bekezdésben foglalt követelménynek való megfeleléshez szükséges mértékben a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a finanszírozási tevékenységekből származó kötelezettségek alábbi változásait:
a)
a finanszírozási cash flow-kból eredő változások;
b)
a leányvállalatok vagy egyéb vállalkozások feletti ellenőrzés megszerzéséből vagy elvesztéséből eredő változások;
c)
az átváltási árfolyamok változásainak hatása;
d)
a valós értékek változásai; valamint
e)
az egyéb változások.
44C.
A finanszírozási tevékenységekből származó kötelezettségek olyan kötelezettségek, amelyekre vonatkozóan a cash flow-k vagy a jövőbeni cash flow-k a cash flow-k kimutatásában finanszírozási tevékenységekből származó cash flow-ként kerültek/kerülnek besorolásra. Ezenfelül a 44A. bekezdésben foglalt közzétételi követelmény a pénzügyi eszközök változásaira is alkalmazandó (például a finanszírozási tevékenységekből származó kötelezettségeket fedező eszközökre), amennyiben az említett pénzügyi eszközökből eredő cash flow-k vagy a jövőbeni cash flow-k szerepeltek vagy bekerülnek majd a finanszírozási tevékenységekből származó cash flow-kba.
44D.
A 44A. bekezdésben foglalt közzétételi követelménynek való megfelelés egyik módja a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban a finanszírozási tevékenységekből származó kötelezettségekre vonatkozó nyitó- és záróegyenleg közötti egyeztetés, ideértve a 44B. bekezdésben azonosított változásokat is. Amennyiben egy gazdálkodó egység közzéteszi az említett egyeztetést, úgy elegendő információt kell rendelkezésre bocsátania, hogy lehetővé tegye a pénzügyi kimutatások felhasználói számára a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás és a cash flow-kimutatás közötti egyeztetésben szereplő tételek összekapcsolását.
44E.
Amennyiben egy gazdálkodó egység a 44A. bekezdésben foglalt közzétételt az egyéb eszközök és kötelezettségek változásairól szóló közzététellel együtt nyújtja be, úgy a finanszírozási tevékenységekből származó kötelezettségek változásait az említett egyéb eszközök és kötelezettségek változásaitól elkülönítve kell közzétennie.
A PÉNZESZKÖZÖK ÉS PÉNZESZKÖZ-EGYENÉRTÉKESEK KOMPONENSEI
45.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek komponenseit, valamint be kell mutatnia a cash flow-k kimutatásában szereplő összegek egyeztetését a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban bemutatott megfelelő tételekkel.
46.
A világ különböző részein előforduló pénzgazdálkodási gyakorlatok és banki megállapodások sokféleségének figyelembevételével és az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standardnak való megfelelés érdekében a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie az általa a pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek komponenseinek meghatározására alkalmazott politikát.
47.
A pénzeszköz és pénzeszköz-egyenértékesek komponenseinek meghatározására alkalmazott politika megváltoztatásának hatását, például a korábban a gazdálkodó egység befektetési portfóliójának részeként kezelt pénzügyi instrumentumok besorolásának megváltoztatását, az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standarddal összhangban be kell mutatni.
EGYÉB KÖZZÉTÉTELEK
48.
A gazdálkodó egységnek a vezetés kommentárjaival együtt közzé kell tennie a gazdálkodó egység birtokában lévő olyan lényeges pénzeszköz- és pénzeszközegyenértékes-egyenlegek összegét, amelyek a csoport számára felhasználásra nem állnak rendelkezésre.
49.
Több olyan körülmény létezhet, amelyek között egy gazdálkodó egység birtokában lévő pénzeszköz- és pénzeszközegyenértékes-egyenlegek a csoport számára felhasználásra nem állnak rendelkezésre. Példaként említhetők az olyan országban működő leányvállalat által tartott pénzeszköz- és pénzeszközegyenértékes-egyenlegek, ahol kötött devizagazdálkodás vagy egyéb jogi korlátozás van hatályban, így ezen egyenlegek az anyavállalat vagy a többi leányvállalat számára általános felhasználásra nem állnak rendelkezésre.
50.
A felhasználók számára további információk is relevánsak lehetnek ahhoz, hogy megértsék a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetét és likviditását. Ezen információknak a vezetés kommentárjaival együtt való közzététele ajánlott és tartalmazhatja:
a)
a jövőbeni működési tevékenységekhez és a tőkekötelezettségek rendezéséhez rendelkezésre álló, le nem hívott hitelkeretek összegét, feltüntetve ezen keretek felhasználásának korlátait;
c)
a működési kapacitás növekedését megtestesítő cash flow-k összesített összegét a működési kapacitás fenntartásához szükséges cash flow-któl elkülönítve; valamint
d)
minden egyes bemutatandó szegmens működési, befektetési és finanszírozási tevékenységeiből származó cash flow-inak összegét (lásd az IFRS 8 Működési szegmensek standardot).
51.
A működési kapacitás növekedését megtestesítő cash flow-k és a működési kapacitás fenntartásához szükséges cash flow-k elkülönített közzététele hasznos, mert lehetővé teszi a felhasználó számára annak megállapítását, hogy a gazdálkodó egység megfelelően fektet-e be működési kapacitásának fenntartásába. Az a gazdálkodó egység, amely nem fektet be megfelelően működési kapacitásának fenntartásába, azt kockáztathatja, hogy feláldozza a jövőbeli nyereségességet a folyó likviditás és a tulajdonosoknak való nyereségfelosztás érdekében.
52.
A szegmensek szerinti cash flow-k közzététele lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy jobban megértsék az üzleti tevékenység, mint egész és annak komponensei közötti cash flow-k kapcsolatát, és a szegmens cash flow-k rendelkezésre állását és változékonyságát.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
53.
A jelen standard az 1994. január 1-jén vagy azt követően kezdődő időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatások tekintetében lép hatályba.
54.
A (2008-ban módosított) IAS 27 standard módosította a 39–42. bekezdést, és hozzáadta a 42A. és 42B. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2008-ban módosított) IAS 27 standardot, akkor ezeket a módosításokat alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra. A módosításokat visszamenőlegesen kell alkalmazni.
55.
A 2008 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 14. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és az IAS 16 standard 68A. bekezdését is alkalmaznia kell.
56.
A 2009 áprilisában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 16. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2010. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
57.
A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös szerveződések standard módosította a 37., 38. és 42B. bekezdést, és törölte az 50. bekezdés b) pontját. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 10 és IFRS 11 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
58.
A 2012 októberében kiadott Befektetési gazdálkodó egységek (Az IFRS 10, az IFRS 12 és az IAS 27 standard módosítása) módosította a 42A. és a 42B. bekezdést, és hozzáadta a 40A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2014. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A Befektetési gazdálkodó egységek korábbi alkalmazása megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat korábban alkalmazza, egyidejűleg a Befektetési gazdálkodó egységekben szereplő összes módosítást is alkalmaznia kell.
59.
A 2016 januárjában kiadott IFRS 16 Lízingek standard módosította a 17. és a 44. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 16 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
60.
A 2016 januárjában kiadott Közzétételi kezdeményezés (Az IAS 7 standard módosításai) hozzáadta a 44A–44E. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2017. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Amikor a gazdálkodó egység először alkalmazza ez említett módosításokat, nem szükséges összehasonlító információkat megadnia a korábbi időszakokról.
61.
A 2017 májusában kiadott IFRS 17 Biztosítási szerződések standard módosította a 14. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 17 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
IAS 8 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák
CÉL
1.
A jelen standard célja a számviteli politikák kiválasztására és megváltoztatására vonatkozó kritériumok meghatározása, továbbá a számviteli politikákban és a számviteli becslésekben bekövetkező változásokkal, valamint a hibák javítása számviteli kezelésének és közzétételének meghatározása. A jelen standard célja a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai relevanciájának és megbízhatóságának, valamint a pénzügyi kimutatásoknak a különböző időszakokra vonatkozó, és a más gazdálkodó egységek által készített pénzügyi kimutatásokkal való összehasonlíthatóságának növelése.
2.
A számviteli politikákra vonatkozó közzétételi követelményeket, a számviteli politikák megváltozására vonatkozók kivételével, az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard határozza meg.
HATÓKÖR
3.
A jelen standardot kell alkalmazni a számviteli politikák kiválasztására és alkalmazására, valamint a számviteli politikákban bekövetkező változásoknak, a számviteli becslésekben bekövetkező változásoknak, továbbá a korábbi időszaki hibák javításának az elszámolására.
4.
A korábbi időszaki hibák javításai, valamint a számviteli politikák változásainak alkalmazása céljából végzett visszamenőleges módosítások adóhatásainak elszámolása és közzététele az IAS 12 Nyereségadók standarddal összhangban történik.
FOGALMAK
5.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A számviteli politikák a gazdálkodó egység által a pénzügyi kimutatások elkészítésére és bemutatására alkalmazott sajátos elvek, alapok, konvenciók, szabályok és gyakorlatok.
A számviteli becslések a pénzügyi kimutatásokban szereplő olyan monetáris összegek, amelyekre értékelési bizonytalanság vonatkozik.
A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS-ek) a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) által elfogadott standardok és értelmezések. Magukban foglalják:
a)
a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat;
b)
a nemzetközi számviteli standardokat;
c)
a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság (IFRIC) által kidolgozott értelmezéseket; valamint
d)
az Értelmezési Állandó Bizottság (SIC) által kidolgozott értelmezéseket(3).
A lényegesség fogalmát az IAS 1 standard 7. bekezdése határozza meg, és a kifejezés ebben a standardban azonos értelemben használatos.
A korábbi időszaki hibák kihagyások vagy téves bemutatások a gazdálkodó egység egy vagy több korábbi időszakra vonatkozó pénzügyi kimutatásaiban, amelyek olyan megbízható információk fel nem használásából, vagy helytelen felhasználásából származtak:
a)
amelyek már rendelkezésre álltak, amikor az adott időszakra vonatkozó pénzügyi kimutatásokat közzétételre jóváhagyták; valamint
b)
amelyekről észszerűen elvárható volt, hogy azokat beszerezzék, és az érintett pénzügyi kimutatások elkészítése és bemutatása során figyelembe vegyék.
Ilyen hibák lehetnek a matematikai hibák, a számviteli politikák alkalmazásában elkövetett hibák, tények figyelmen kívül hagyása vagy helytelen értelmezése, valamint a csalás hatásai.
A visszamenőleges alkalmazás valamely új számviteli politika ügyletekre, más eseményekre és feltételekre olyan módon történő alkalmazása, mintha mindig is ezt a politikát alkalmazták volna.
A visszamenőleges újramegállapítás a pénzügyi kimutatások egyes elemei összegei megjelenítésének, értékelésének és közzétételének a javítása oly módon, mintha a korábbi időszaki hiba sohasem következett volna be.
Kivitelezhetetlen: egy előírás alkalmazása akkor kivitelezhetetlen, ha a gazdálkodó egység akkor sem tudja azt alkalmazni, miután minden tőle észszerűen elvárható erőfeszítést megtett az alkalmazás érdekében. Egy adott korábbi időszakra vonatkozóan a számviteli politikai változás visszamenőleges alkalmazása, vagy egy hiba javítására a visszamenőleges újramegállapítás akkor kivitelezhetetlen, ha:
a)
a visszamenőleges alkalmazás vagy a visszamenőleges újramegállapítás hatásai nem határozhatók meg;
b)
a visszamenőleges alkalmazás vagy a visszamenőleges újramegállapítás feltételezéseket igényel arra nézve, hogy mi lett volna a vezetés szándéka az adott időszakban; vagy
c)
a visszamenőleges alkalmazás vagy a visszamenőleges újramegállapítás összegekre vonatkozó jelentős becsléseket igényel, és nem lehetséges objektíven megkülönböztetni az e becslésekre vonatkozó azon információkat, amelyek:
i.
az abban (azokban) az időpont(ok)ban fennálló körülményeket igazolnak, amikorra az adott összegeket meg kellene jeleníteni, értékelni kellene vagy közzé kellene tenni; valamint
ii.
rendelkezésre álltak volna abban az időpontban, amikor a kérdéses korábbi időszakra vonatkozó pénzügyi kimutatásokat közzétételre jóváhagyták;
az egyéb információktól.
Egy számviteli politika változásának vagy egy számviteli becslés változása miatti hatás megjelenítésének a jövőre néző alkalmazása – értelemszerűen – a következőket jelenti:
a)
az új számviteli politika alkalmazását a politika módosítását követően bekövetkező ügyletekre, más eseményekre és feltételekre; valamint
b)
a számviteli becslés változása miatti hatás megjelenítését a változás által érintett tárgy- és jövőbeni időszakokban.
6.
[Törölve]
SZÁMVITELI POLITIKÁK
A számviteli politikák kiválasztása és alkalmazása
7.
Ha egy IFRS konkrétan vonatkozik egy adott ügyletre, más eseményre vagy feltételre, az adott tételre alkalmazandó politikát vagy politikákat azon IFRS alkalmazásával kell meghatározni.
8.
Az IFRS-ek olyan számviteli politikákat határoznak meg, amelyek alkalmazásával az IASB megítélése szerint a pénzügyi kimutatások releváns és megbízható információt tartalmaznak azon ügyletekről, más eseményekről és feltételekről, amelyekre vonatkoznak. Ezeket a politikákat nem kell alkalmazni, amikor az alkalmazás hatása nem lényeges. Ugyanakkor helytelen az IFRS-ektől való lényegtelen eltéréseket létrehozni, vagy azokat javítatlanul hagyni annak céljából, hogy a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetének, pénzügyi teljesítményének vagy cash flow-inak egy bizonyos bemutatását elérjék.
9.
Az IFRS-ekhez útmutatók társulnak, amelyek segítenek a gazdálkodó egységeknek az előírásaik alkalmazásában. Minden ilyen útmutató kimondja, hogy az IFRS-ek szerves részét képezi-e. Az olyan útmutató, amely az IFRS-ek szerves részét képezi, kötelezően alkalmazandó. Az olyan útmutató, amely nem képezi az IFRS-ek szerves részét, nem tartalmaz előírásokat a pénzügyi kimutatásokra nézve.
10.
Amennyiben nincs az adott ügyletre, más eseményre vagy feltételre konkrétan vonatkozó IFRS, a vezetésnek saját megítélése alapján kell olyan számviteli politikát kidolgoznia és alkalmaznia, amely olyan információt eredményez, amely:
a)
releváns a felhasználók gazdasági döntéshozatali igényei szempontjából; valamint
b)
megbízható abban az értelemben, hogy a pénzügyi kimutatások:
i.
hűen tükrözik a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetét, pénzügyi teljesítményét és cash flow-it;
ii.
az ügyletek, más események és feltételek gazdasági tartalmát tükrözik, nem pusztán jogi formájukat;
iii.
semlegesek, azaz elfogulatlanok;
iv.
óvatosak; valamint
v.
minden lényeges vonatkozásban teljesek.
11.
A 10. bekezdésben leírt megítélés során a vezetésnek az alábbi forrásokat kell használnia, és azok alkalmazhatóságát kell mérlegelnie, csökkenő fontossági sorrendben:
a)
a hasonló és kapcsolódó esetekre vonatkozó IFRS-ek előírásai; valamint
b)
az eszközöknek, kötelezettségeknek, bevételeknek és ráfordításoknak a Pénzügyi beszámolás fogalmi keretelvei (Fogalmi keretelvek) szerinti fogalmai, megjelenítési kritériumai és értékelési módszerei(4).
12.
A 10. bekezdésben leírt megítélés során a vezetés figyelembe veheti az olyan egyéb standardalkotó szervezetek legutolsó kiadványait, amelyek hasonló fogalmi keretelvek között határoznak meg számviteli standardokat, az egyéb számviteli szakirodalmat, valamint az elfogadott iparági gyakorlatot, feltéve, hogy ezek nem állnak ellentétben a 11. bekezdésben meghatározott forrásokkal.
A számviteli politikák következetessége
13.
A gazdálkodó egységnek a hasonló ügyletekre, más eseményekre és feltételekre vonatkozóan következetesen kell a számviteli politikákat kiválasztania és alkalmaznia, kivéve, ha egy IFRS kifejezetten előírja, vagy megengedi a tételek olyan csoportosítását, amelyekre az eltérő politikák alkalmazása helyénvaló lehet. Amennyiben egy IFRS előírja vagy lehetővé teszi az ilyen csoportosítást, az egyes csoportokra kell kiválasztani és következetesen alkalmazni egy megfelelő számviteli politikát.
A számviteli politikák változásai
14.
A gazdálkodó egység csak akkor változtathatja meg a számviteli politikát,
a)
a változást valamely IFRS előírja; vagy
b)
a változás a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaiban az ügyletek, más események és feltételek által a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetére, pénzügyi teljesítményére, valamint cash flow-ira gyakorolt hatások megbízható és relevánsabb bemutatását eredményezi.
15.
A pénzügyi kimutatások felhasználóinak a gazdálkodó egység pénzügyi helyzete, pénzügyi teljesítménye és cash flow tendenciáinak megállapítása érdekében össze kell tudniuk hasonlítani a gazdálkodó egységnek az idők folyamán készített pénzügyi kimutatásait. Emiatt az adott időszakon belül, valamint az egyes időszakok között ugyanazokat a számviteli politikákat alkalmazzák, kivéve, ha a számviteli politika változása megfelel a 14. bekezdésben meghatározott feltételek valamelyikének.
16.
Nem minősülnek a számviteli politikák változásának az alábbiak:
a)
egy számviteli politika alkalmazása olyan ügyletek, más események vagy feltételek esetében, amelyek tartalmilag eltérnek a korábban bekövetkezett eseményektől vagy ügyletektől; valamint
b)
egy számviteli politika alkalmazása olyan ügyletekre, más eseményekre és feltételekre, amelyek korábban nem következtek be, vagy nem voltak lényegesek.
17.
Az eszközöknek az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések vagy az IAS 38 Immateriális eszközök standard alapján történő átértékelésére vonatkozó politika kezdeti alkalmazása a számviteli politikában bekövetkezett olyan változásnak minősül, amelyet nem a jelen standard alapján, hanem az IAS 16 vagy az IAS 38 standard szerinti átértékelésként kell kezelni.
18.
A 19–31. bekezdés nem vonatkozik a számviteli politika 17. bekezdésben leírt változására.
A számviteli politikák változásainak alkalmazása
19.
A 23. bekezdés figyelembevételével:
a)
a gazdálkodó egységnek az egy IFRS kezdeti alkalmazásából származó számvitelipolitika-változást az adott IFRS átmeneti rendelkezései (ha van ilyen) alapján kell elszámolnia; valamint
b)
amennyiben egy gazdálkodó egység olyan IFRS kezdeti alkalmazásakor változtatja meg a számviteli politikát, amely nem tartalmaz specifikus átmeneti rendelkezést az adott változásra vonatkozóan, vagy amennyiben a gazdálkodó egység önként változtatja meg a számviteli politikát, a változást visszamenőlegesen kell alkalmaznia.
20.
A jelen standard szempontjából valamely IFRS korábbi alkalmazása nem minősül a számviteli politika önkéntes megváltoztatásának.
21.
Az adott ügyletre, más eseményre vagy feltételre konkrétan vonatkozó IFRS hiányában, a vezetés a 12. bekezdés alapján az egyéb olyan standardalkotó szervezetek legutolsó kiadványait is felhasználhatja a számviteli politika alkalmazása kapcsán, amelyek hasonló fogalmi keretelvek között határoznak meg számviteli standardokat. Amennyiben egy ilyen kiadvány módosítását követően a gazdálkodó egység úgy dönt, hogy megváltoztatja számviteli politikáját, ezt a változtatást a számviteli politika önkéntes megváltoztatásaként számolja el és teszi közzé.
Visszamenőleges alkalmazás
22.
A 23. bekezdés figyelembevételével, amikor a számviteli politikában bekövetkező változást a 19. bekezdés a) vagy b) pontja alapján visszamenőlegesen alkalmazzák, a gazdálkodó egységnek minden érintett sajáttőke-komponens legkorábbi bemutatott időszakra vonatkozó nyitóegyenlegét, és a többi bemutatott időszak összehasonlító adatait úgy kell módosítania, mintha mindig is az adott új számviteli politikát alkalmazta volna.
A visszamenőleges alkalmazás korlátai
23.
Ha a 19. bekezdés a) vagy b) pontja visszamenőleges alkalmazást ír elő, a számviteli politika változását visszamenőlegesen kell alkalmazni, kivéve, ha kivitelezhetetlen meghatározni a változás időszak-specifikus hatásait, vagy halmozott hatását.
24.
Amennyiben a számvitelipolitika-változásnak az egy vagy több bemutatott korábbi időszak összehasonlító információira vonatkozó időszak-specifikus hatásait kivitelezhetetlen meghatározni, akkor a gazdálkodó egységnek azon legkorábbi időszak elejétől kell az új számviteli politikát először alkalmaznia az eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értékére, amelyikben a visszamenőleges alkalmazás kivitelezhető, amely lehet a tárgyidőszak is, valamint egy ennek megfelelő módosítást kell elvégeznie az érintett sajáttőke-komponens adott időszaki nyitóegyenlegére vonatkozóan.
25.
Amikor egy új számviteli politika alkalmazása esetén a tárgyidőszak elején kivitelezhetetlen az összes megelőző időszakra vonatkozó halmozott hatás meghatározása, a gazdálkodó egységnek az összehasonlító információkat az új számviteli politika alkalmazásával a legkorábbi kivitelezhető időponttól kezdődően a jövőre nézve kell módosítania.
26.
Amikor a gazdálkodó egység visszamenőlegesen alkalmaz egy új számviteli politikát, az új számviteli politikát az összehasonlító információkra annyi korábbi időszak tekintetében alkalmazza, amennyi tekintetében az kivitelezhető. A korábbi időszakra történő visszamenőleges alkalmazás nem kivitelezhető, kivéve ha az adott időszak nyitó és záró pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásaira vonatkozóan is meg lehet állapítani a halmozott hatást. A pénzügyi kimutatásokban bemutatott időszakokat megelőző időszakokat érintő módosítások összegét a legkorábbi bemutatott időszak minden egyes érintett sajáttőke-komponensének nyitóegyenlegével szemben számolják el. A módosítást általában a felhalmozott eredmény terhére végzik el. Ugyanakkor a módosítás egyes esetekben a saját tőke másik komponensére vonatkozóan is elvégezhető (például valamely standardnak vagy értelmezésnek való megfelelés céljára). A korábbi időszakokra vonatkozó összes más információt, például korábbi pénzügyi adatok összefoglalását is módosítják visszamenőleg olyan mértékben, amennyire az kivitelezhető.
27.
Amikor a gazdálkodó egység számára kivitelezhetetlen a számviteli politikában bekövetkező változás visszamenőleges alkalmazása, mivel annak az összes korábbi időszakra gyakorolt halmozott hatását nem tudja megállapítani, a gazdálkodó egység az új politikát a 25. bekezdéssel összhangban a jövőre nézve alkalmazza az első olyan időszak kezdetétől, amelyre az kivitelezhető. Ennek megfelelően a halmozott módosításnak az eszközöket, kötelezettségeket és saját tőkét ezen időpontot megelőzően érintő részét nem veszi figyelembe. A számviteli politika akkor is megváltoztatható, amikor annak jövőre néző alkalmazása minden korábbi időszakra kivitelezhetetlen. Az 50–53. bekezdés útmutatóul szolgál azon esetekre vonatkozóan, amikor kivitelezhetetlen az új számviteli politikát egy vagy több korábbi időszakra alkalmazni.
Közzététel
28.
Amikor egy IFRS kezdeti alkalmazása hatással van a tárgyidőszakra vagy bármely korábbi időszakra, vagy hatással kellene rá lennie, de a módosítás összegét kivitelezhetetlen meghatározni, vagy hatással lehet a jövőbeni időszakokra, akkor a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
az IFRS címét;
b)
ha értelmezhető, azt, hogy a számviteli politika megváltoztatása az IFRS átmeneti rendelkezései szerint történt;
c)
a számviteli politikában bekövetkezett változás jellegét;
d)
ha értelmezhető, az átmeneti rendelkezések leírását;
e)
ha értelmezhető, azon átmeneti rendelkezéseket, amelyek hatással lehetnek a jövőbeni időszakokra vonatkozóan;
f)
amennyiben kivitelezhető, a módosítás összegét a tárgyidőszakra, valamint minden bemutatott korábbi időszakra vonatkozóan:
i.
a pénzügyi kimutatások minden egyes érintett sorára vonatkozóan; valamint
ii.
amennyiben az IAS 33 Egy részvényre jutó eredmény standard vonatkozik a gazdálkodó egységre, az egy részvényre jutó eredmény alap és hígított értékére vonatkozóan;
g)
amennyiben kivitelezhető, a legkorábbi bemutatott időszakot megelőző időszakokra eső módosítások összegét; valamint
h)
amennyiben a 19. bekezdés a) vagy b) pontja által előírt visszamenőleges alkalmazás valamely korábbi időszakra vonatkozóan kivitelezhetetlen, azon körülményeket, amelyek ehhez a helyzethez vezettek, valamint annak leírását, hogy a számviteli politika változása hogyan és mikortól került alkalmazásra.
A későbbi időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatásokban nem szükséges megismételni ezeket a közzétételeket.
29.
Amikor a számviteli politika önkéntes megváltoztatása hatással van a tárgyidőszakra vagy bármely korábbi időszakra, vagy hatással kellene rá lennie, de a módosítás összegét kivitelezhetetlen meghatározni, vagy az hatással lehet a jövőbeni időszakokra, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
a számviteli politikában bekövetkezett változás jellegét;
b)
annak okait, hogy az új számviteli politika alkalmazása miért biztosít megbízható és relevánsabb információt;
c)
amennyiben kivitelezhető, a módosítás összegét a tárgyidőszakra, valamint minden bemutatott korábbi időszakra vonatkozóan:
i.
a pénzügyi kimutatások minden egyes érintett sorára vonatkozóan; valamint
ii.
amennyiben az IAS 33 standard vonatkozik a gazdálkodó egységre, az egy részvényre jutó eredmény alap és hígított értékére vonatkozóan;
d)
amennyiben kivitelezhető, a legkorábbi bemutatott időszakot megelőző időszakokra eső módosítások összegét; valamint
e)
amennyiben a visszamenőleges alkalmazás valamely korábbi időszakra vonatkozóan kivitelezhetetlen, azon körülményeket, amelyek ehhez a helyzethez vezettek, valamint annak leírását, hogy a számviteli politika változása hogyan és mikortól került alkalmazásra.
A későbbi időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatásokban nem szükséges megismételni ezeket a közzétételeket.
30.
Ha a gazdálkodó egység egy már kiadott, de még nem hatályos új standardot még nem alkalmazott, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
ezt a tényt; valamint
b)
az ismert vagy észszerűen megbecsülhető azon információkat, amelyek relevánsak annak értékeléséhez, hogy az új IFRS alkalmazása milyen hatással lesz a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaira a kezdeti alkalmazás időszakában.
31.
A 30. bekezdés rendelkezéseinek betartásához a gazdálkodó egységnek mérlegelnie kell az alábbiak közzétételét:
a)
az új IFRS címe;
b)
a számviteli politikában várható változás vagy változások jellege;
c)
az az időpont, amikortól az új IFRS alkalmazása követelmény;
d)
az az időpont, amikortól a standardot a gazdálkodó egység alkalmazni tervezi; valamint
e)
vagy
i.
az IFRS bevezetése által a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaira gyakorolt hatás bemutatása; vagy
ii.
ha a hatás nem ismert vagy észszerűen nem becsülhető meg, egy erre vonatkozó kijelentést.
SZÁMVITELI BECSLÉSEK
32.
Előfordulhat, hogy a számviteli politika olyan módszert ír elő a pénzügyi kimutatások tételeinek értékelésére, amely értékelési bizonytalanságot hordoz magában, aminek következtében az ilyen tételeket nem közvetlenül megfigyelhető, hanem becsült monetáris összegen kell értékelni. Ebben az esetben a számviteli politikai által meghatározott cél elérése érdekében a gazdálkodó egység számviteli becslést dolgoz ki. A számviteli becslések kidolgozása együtt jár a legfrissebb megbízható, rendelkezésre álló információkon alapuló megítélések vagy feltételezések alkalmazásával. Példák a számviteli becslésekre:
a)
a várható hitelezési veszteségre képzett veszteségtartalék az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard alkalmazásával;
b)
készlettétel nettó realizálható értéke az IAS 2 Készletek standard alkalmazásával;
c)
eszköz vagy kötelezettség valós értéke az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard alkalmazásával;
d)
ingatlanok, gépek és berendezések egy tételének könyv szerinti értékének értékcsökkenési leírása az IAS 16 standard alkalmazásával; valamint
e)
céltartalék képzése garanciális kötelmekre, az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standard alkalmazásával.
32A.
A számviteli becslés elkészítéséhez a gazdálkodó egység értékelési technikákat és inputokat alkalmaz. Az értékelési technikák magukban foglalnak becslési technikákat (például a várható hitelezési veszteségre képzett veszteségtartalék mérésére szolgáló technikákat az IFRS 9 standard alkalmazásával), valamint értékelési technikákat (például az eszköz vagy kötelezettség valós értékének mérésére szolgáló technikákat az IFRS 13 standard alkalmazásával).
32B.
Az IFRS-ekben a „becslés” kifejezés olykor olyan becslésre utal, amely nem az e standard fogalommeghatározása szerinti számviteli becslés. Néha például a számviteli becslések kidolgozásakor használt inputra utal.
33.
Az észszerű becslések alkalmazása a pénzügyi kimutatások elkészítésének lényeges része, és nem csorbítja azok megbízhatóságát.
Számviteli becslések változásai
34.
A gazdálkodó egység egy számviteli becslés megváltoztatására kényszerülhet, ha a számviteli becslés alapjául szolgáló körülményekben változás következik be, illetve új információk, új fejlemények vagy több tapasztalat alapján vagy eredményeként. A számviteli becslésben bekövetkezett változás jellegénél fogva a korábbi időszakokra nem vonatkozik, és nem minősül hibajavításnak.
34A.
Az inputban vagy az értékelési technikában bekövetkező változás számviteli becslésre gyakorolt hatása a számviteli becslések változásának minősül, kivéve ha az korábbi időszak hibáinak helyesbítéséből ered.
35.
Az alkalmazott értékelési alap megváltoztatása a számviteli politikában bekövetkező változásnak minősül, nem pedig számvitelibecslés-változásnak. Ha nehéz a számviteli politika változását a számviteli becslések változásától megkülönböztetni, a változást a számviteli becslésben bekövetkező változásként kezelik.
Számviteli becslések változásainak alkalmazása
36.
A számviteli becslésekben bekövetkező változás hatását – a 37. bekezdésben meghatározott eset kivételével – a jövőre nézve, az alábbi időszakok eredményében figyelembe véve kell megjeleníteni:
a)
a változás időszakában, ha a változás csak az adott időszakot érinti; vagy
b)
a változás időszakában és a jövőbeni időszakokban, ha a változás mindezeket érinti.
37.
Amennyiben a számviteli becslés változása az eszközökben és kötelezettségekben okoz változást, vagy a saját tőke valamely tételére vonatkozik, azt az érintett eszköz, kötelezettség, vagy sajáttőke-tétel könyv szerinti értékének módosításaként kell elszámolni a változás bekövetkezésének időszakában.
38.
A számvitelibecslés-változás hatásának jövőre nézve történő megjelenítése azt jelenti, hogy a változást azon ügyletekre, más eseményekre és feltételekre alkalmazzák, amelyek a változás időpontja után következnek be. Lehetséges, hogy a számviteli becslés változása csak a tárgyidőszaki eredményre van hatással, vagy hatással lehet a tárgyidőszak és a jövőbeni időszakok eredményére egyaránt. Például a várható hitelezési veszteségre képzett veszteségtartalék megváltozása csak a tárgyidőszak eredményét befolyásolja, és ezért azt a tárgyidőszakban jelenítik meg. Ugyanakkor az értékcsökkenthető eszközök becsült hasznos élettartamában vagy a bennük megtestesülő jövőbeni gazdasági hasznok felhasználásának várható eloszlásában bekövetkező változás befolyásolja az értékcsökkenési leírást mind a tárgyidőszakban, mind az eszköz fennmaradó hasznos élettartama alatti egyes jövőbeni időszakok alatt. A tárgyidőszakot érintő változás hatását mindkét esetben a tárgyidőszakban jelenítik meg bevételként vagy ráfordításként. A jövőbeni időszakokat érintő esetleges hatást azokban a jövőbeni időszakokban jelenítik meg bevételként vagy ráfordításként.
Közzététel
39.
A gazdálkodó egységnek a tárgyidőszakra hatással lévő, vagy a jövőbeni időszakokra várhatóan hatással lévő számviteli becslés változások jellegét és összegét közzé kell tennie, kivéve a jövőbeni időszakokra vonatkozó hatást abban az esetben, ha kivitelezhetetlen azt előre megbecsülni.
40.
Amennyiben a jövőbeni időszakokra vonatkozó hatás összegét nem teszik közzé, mert annak megbecslése kivitelezhetetlen, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie ezt a tényt.
HIBÁK
41.
A pénzügyi kimutatások egyes elemeinek megjelenítése, értékelése, bemutatása vagy közzététele kapcsán hibák merülhetnek fel. A pénzügyi kimutatások nem felelnek meg az IFRS-eknek, ha azok lényeges hibákat vagy nem lényeges, de a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetének, pénzügyi teljesítményének vagy cash flow-inak egy meghatározott bemutatása miatt szándékosan okozott hibákat tartalmaznak. A tárgyidőszakban feltárt, a tárgyidőszakra vonatkozó esetleges hibákat a pénzügyi kimutatások közzétételre való jóváhagyását megelőzően javítják. Ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor a lényeges hibákat csak valamely későbbi időszakban tárják fel, és ezeket a korábbi időszaki hibákat a későbbi időszakra készített pénzügyi kimutatásokban bemutatott összehasonlító információkban javítják (lásd a 42–47. bekezdést).
42.
A 43. bekezdés figyelembevételével a gazdálkodó egységnek a lényeges korábbi időszaki hibákat visszamenőlegesen kell javítania az azok feltárása utáni első, közzétételre jóváhagyott pénzügyi kimutatásokban:
a)
azon bemutatott korábbi időszak(ok)ra vonatkozó összehasonlító adatok újramegállapításával, amely(ek)ben a hiba felmerült; vagy
b)
amennyiben a hiba a legkorábbi bemutatott időszak előtt következett be, a legkorábbi bemutatott időszakra vonatkozóan bemutatott eszközök, kötelezettségek és saját tőke nyitóegyenlegeinek újramegállapításával.
A visszamenőleges újramegállapítás korlátai
43.
A korábbi időszaki hibát visszamenőleges újramegállapítással kell javítani, kivéve, ha kivitelezhetetlen meghatározni a hiba időszak-specifikus hatásait vagy halmozott hatását.
44.
Amennyiben a hibának az egy vagy több bemutatott korábbi időszak összehasonlító információira vonatkozó időszak-specifikus hatásait kivitelezhetetlen meghatározni, akkor a gazdálkodó egységnek az eszközök, kötelezettségek és saját tőke azon legkorábbi időszaki nyitóegyenlegeit kell újramegállapítania, amelyre a visszamenőleges újramegállapítás kivitelezhető (amely lehet a tárgyidőszak is).
45.
Amikor a tárgyidőszak elején valamely hiba esetében kivitelezhetetlen az összes megelőző időszakra vonatkozó halmozott hatás meghatározása, a gazdálkodó egységnek a hiba javítására az összehasonlító információkat a legkorábbi kivitelezhető időponttól kezdődően a jövőre nézve kell újramegállapítania.
46.
Egy korábbi időszaki hiba javítása nem képezi részét azon időszak eredményének, amelyben a hibát feltárják. A korábbi időszakokra vonatkozóan prezentált összes információt, ideértve a korábbi pénzügyi adatok összefoglalását is, újramegállapítják visszamenőleg olyan mértékben, amennyire az kivitelezhető.
47.
Amikor a hiba (például egy számviteli eljárás alkalmazásában elkövetett hiba) összegét kivitelezhetetlen minden korábbi időszakra vonatkozóan meghatározni, a gazdálkodó egység a 45. bekezdés alapján az első kivitelezhető időponttól kezdődően, a jövőre nézve állapítja meg újra az összehasonlító információkat. Ennek megfelelően a halmozott újramegállapításnak az eszközöket, kötelezettségeket és saját tőkét ezen időpontot megelőzően érintő részét nem veszi figyelembe. Az 50–53. bekezdés útmutatóul szolgál azon esetekre vonatkozóan, amikor kivitelezhetetlen egy hibát egy vagy több korábbi időszakra vonatkozóan javítani.
48.
A hibák javítása nem azonos a számviteli becslések változásaival. A számviteli becslések jellegük alapján csak közelítő adatok, amelyek megváltoztatására szükség lehet, amint újabb információk válnak ismertté. Például egy függő tétel tisztázása eredményeként megjelenített nyereség vagy veszteség nem minősül hibajavításnak.
Korábbi időszaki hibák közzététele
49.
A 42. bekezdés alkalmazásakor a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
a korábbi időszaki hiba jellegét;
b)
amennyiben kivitelezhető, valamennyi bemutatott korábbi időszakra vonatkozóan a javítás összegét:
i.
a pénzügyi kimutatások minden egyes érintett sorára vonatkozóan; valamint
ii.
amennyiben az IAS 33 standard vonatkozik a gazdálkodó egységre, az egy részvényre jutó eredmény alap és hígított értékére vonatkozóan;
c)
a legkorábbi bemutatott időszak elejére vonatkozóan elvégzett javítás összegét; valamint
d)
amennyiben a visszamenőleges újramegállapítás valamely korábbi időszakra vonatkozóan kivitelezhetetlen, azon körülményeket, amelyek ezen helyzet fennállásához vezettek, valamint annak leírását, hogy a hiba hogyan és mikortól került javításra.
A későbbi időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatásokban nem szükséges megismételni ezeket a közzétételeket.
A VISSZAMENŐLEGES ALKALMAZÁS ÉS A VISSZAMENŐLEGES ÚJRAMEGÁLLAPÍTÁS KIVITELEZHETETLENSÉGE
50.
Bizonyos körülmények között kivitelezhetetlen egy vagy több korábbi időszakra vonatkozóan módosítani az összehasonlító információkat annak érdekében, hogy azokat a tárgyidőszakkal összehasonlíthatóvá tegyék. Például előfordulhat, hogy a korábbi időszak(ok)ban az adott információ nem olyan módon került összegyűjtésre, amely lehetővé tenné egy új számviteli politika visszamenőleges alkalmazását (az 51–53. bekezdés céljaira nézve, beleértve annak korábbi időszakokra történő alkalmazását is), vagy a visszamenőleges újramegállapítást egy korábbi időszaki hiba javítására, és lehetséges, hogy az információ újra-előállítása kivitelezhetetlen.
51.
A számviteli politikának a pénzügyi kimutatások egyes ügyletek, más események vagy feltételek kapcsán megjelenített vagy közzétett tételeire való alkalmazásakor gyakran szükséges becslést alkalmazni. A becslés elkerülhetetlenül szubjektív, és becslések a beszámolási időszak után is elkészíthetők. Amikor valamely számviteli politikát visszamenőlegesen alkalmaznak, vagy amikor visszamenőleges újramegállapítást hajtanak végre egy korábbi időszaki hiba javítására, nehezebb lehet a becsléseket elkészíteni amiatt, hogy hosszabb idő telhetett el az érintett ügylet, más esemény vagy feltétel bekövetkezése óta. Ugyanakkor a korábbi időszakokra vonatkozó becslések célja ugyanaz marad, mint a tárgyidőszaki becsléseké, azaz, hogy a becslés az ügylet, más esemény vagy feltétel bekövetkezésekor fennálló körülményeket tükrözze.
52.
Emiatt egy új számviteli politika visszamenőleges alkalmazása, vagy egy korábbi időszaki hiba visszamenőleges javítása szükségessé teszi, hogy megkülönböztessék azokat az információkat, amelyek
a)
az abban (azokban) az időpont(ok)ban fennálló körülményeket igazolnak, amikor az ügylet, más esemény vagy feltétel bekövetkezett, és
b)
rendelkezésre álltak volna abban az időpontban, amikor a kérdéses korábbi időszakra vonatkozó pénzügyi kimutatásokat közzétételre jóváhagyták;
az egyéb információktól. Egyes becsléstípusok esetében (például egy olyan valós értéken történő értékelés esetében, amely jelentős nem megfigyelhető inputokat használ) kivitelezhetetlen ezen információtípusok elkülönítése. Ha a visszamenőleges alkalmazás, vagy visszamenőleges újramegállapítás olyan jelentős becslést igényelne, amelyre vonatkozóan nem lehetséges e kéttípusú információt elkülöníteni, kivitelezhetetlen az új számviteli politika visszamenőleges alkalmazása vagy a korábbi időszaki hiba visszamenőleges javítása.
53.
Egy új számviteli politika valamely korábbi időszakra történő visszamenőleges alkalmazásakor, vagy egy hiba visszamenőleges javításakor nem lehet visszatekintést alkalmazni az arra vonatkozó feltételezések elkészítéséhez, hogy mi lett volna a vezetés szándéka egy korábbi időszakban, vagy hogy megbecsüljenek egy korábbi időszakban megjelenített, értékelt vagy közzétett összeget. Például, ha a gazdálkodó egység egy, az IAS 19 Munkavállalói juttatások standard alapján a munkavállalók halmozódó betegszabadságára vonatkozó kötelezettségének kiszámításában elkövetett korábbi időszaki hibát javít, figyelmen kívül hagyja azt a következő időszakban bekövetkezett szokatlanul erős influenzajárványra vonatkozó információt, amely azután vált elérhetővé, hogy az előző időszaki pénzügyi kimutatások közzétételre jóváhagyásra kerültek. Az a tény, hogy a korábbi időszakokban bemutatott összehasonlító információk módosításához gyakran jelentős becslések szükségesek, nem akadályozza meg az összehasonlító információk megbízható módosítását vagy javítását.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA ÉS ÁTTÉRÉS
54.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt. Ha a gazdálkodó egység egy 2005. január 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a jelen standardot, közzé kell tennie ezt a tényt.
54A.
[Törölve]
54B.
[Törölve]
54C.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard módosította az 52. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
54D.
[Törölve]
54E.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard módosította az 53. bekezdést és törölte az 54A., 54B. és 54D. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
54F.
A 2018-ban kiadott Az IFRS standardok fogalmi keretelvekre való hivatkozásainak módosításai módosította a 6. bekezdést és a 11. bekezdés b) pontját. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2020. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett, ha a gazdálkodó egység ezzel egy időben alkalmazza Az IFRS standardok fogalmi keretelvekre való hivatkozásainak módosításai által bevezetett összes többi módosítást is. A gazdálkodó egységnek a 6. bekezdés és a 11. bekezdés b) pontja módosítását a jelen standardnak megfelelően visszamenőlegesen kell alkalmaznia. Ha azonban a gazdálkodó egység megállapítja, hogy a visszamenőleges alkalmazás kivitelezhetetlen, vagy aránytalanul nagy költséggel vagy erőfeszítéssel járna, akkor a 6. bekezdés és a 11. bekezdés b) pontja módosításait a jelen standard 23–28. bekezdésére hivatkozva kell alkalmaznia. Ha Az IFRS standardok fogalmi keretelvekre való hivatkozásainak módosításai szerinti módosítások bármelyikének visszamenőleges alkalmazása aránytalanul nagy költséggel vagy erőfeszítéssel járna, akkor a gazdálkodó egység a jelen standard 23–28. bekezdésének alkalmazásakor a „kivitelezhetetlen” kifejezést – a 27. bekezdés utolsó mondatát kivéve – „aránytalanul nagy költséggel vagy erőfeszítéssel járna” jelentéssel, a „kivitelezhető” kifejezést pedig „aránytalanul nagy költség vagy erőfeszítés nélkül lehetséges” jelentéssel értelmezi.
54G.
Ha a gazdálkodó egység nem alkalmazza az IFRS 14 Hatósági árszabályozásból eredő elhatárolások standardot, akkor a 11. bekezdés b) pontjának a szabályozói számlaegyenlegekre való alkalmazásakor továbbra is a Keretelvek a pénzügyi kimutatások elkészítésére és bemutatására(5) fogalmait, megjelenítési kritériumait és értékelési módszereit kell használnia, és azok alkalmazhatóságát kell mérlegelnie a Fogalmi keretelvekben szereplők helyett. A szabályozói számlaegyenleg egy ráfordításszámla (vagy bevételszámla) egyenlege, amelyet az egyéb alkalmazandó IFRS standardoknak megfelelően nem jelenítenek meg eszközként vagy kötelezettségként, de amelyet az árszabályozó figyelembe vesz vagy várhatóan figyelembe vesz a vevőnek felszámítható ár(ak) meghatározásakor. Az árszabályozó egy olyan testület, amelynek törvényi vagy rendeleti felhatalmazása van a gazdálkodó egység számára kötelező ár vagy ártartomány megállapítására. Az árszabályozó lehet harmadik fél testület vagy a gazdálkodó egység kapcsolt fele, ideértve a gazdálkodó egység saját irányító testületét is, ha azt törvény vagy rendelet kötelezi az árak oly módon való megállapítására, amely egyaránt szolgálja az ügyfelek érdekét és a gazdálkodó egység általános pénzügyi életképességének biztosítását.
54H.
A 2018 októberében kiadott A lényegesség meghatározása (Az IAS 1 és az IAS 8 standard módosításai) módosította az IAS 1 standard 7. bekezdését és az IAS 8 standard 5. bekezdését, és törölte az IAS 8 standard 6. bekezdését. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a jövőre nézve, a 2020. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
54I.
A 2021 februárjában kiadott Számviteli becslések meghatározása módosította az 5., 32., 34., 38. és 48. bekezdést, és hozzáadta a 32A., 32B. és 34A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2023. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves beszámolási időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. A gazdálkodó egység a módosításokat a számviteli becslések és a számviteli politikák azon változásaira alkalmazhatja, amelyek a módosításokat alkalmazó első éves beszámolási időszak kezdetén vagy azt követően következnek be.
EGYÉB KIADVÁNYOK VISSZAVONÁSA
55.
A jelen standard az 1993-ban felülvizsgált IAS 8 Az időszak nettó eredménye, alapvető hibák és a számviteli politikák változásai standard helyébe lép.
56.
A jelen standard az alábbi értelmezések helyébe lép:
a)
SIC-2 Következetesség – a hitelfelvételi költségek aktiválása; valamint
b)
SIC-18 Következetesség – alternatív módszerek.
IAS 10 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
A beszámolási időszak utáni események
CÉL
1.
A jelen standard célja, hogy előírja:
a)
hogy mikor kell egy gazdálkodó egységnek pénzügyi kimutatásait a beszámolási időszak utáni események miatt módosítania; valamint
b)
azokat az információkat, amelyeket a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyásának időpontjáról, valamint a beszámolási időszak utáni eseményekről.
A standard azt is előírja, hogy egy gazdálkodó egység nem készítheti a vállalkozás folytatása elve alapján pénzügyi kimutatásait, ha a beszámolási időszak utáni események azt jelzik, hogy a vállalkozás folytatásának feltételezése nem helyénvaló.
HATÓKÖR
2.
A jelen standardot kell alkalmazni a beszámolási időszak utáni események elszámolására és közzétételére.
FOGALMAK
3.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A beszámolási időszak utáni események azok az akár kedvező, akár kedvezőtlen események, amelyek a beszámolási időszak vége és a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyásának időpontja között történnek. Kétféle eseményt lehet megkülönböztetni:
a)
azokat, amelyek a beszámolási időszak végén fennállt körülményeket igazolnak (beszámolási időszak utáni módosító események); valamint
b)
azokat, amelyek olyan körülményekre utalnak, amelyek a beszámolási időszak után keletkeztek (beszámolási időszak utáni nem módosító események).
4.
A pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyása során alkalmazott folyamat a vezetési struktúrától, a törvényi előírásoktól, valamint a pénzügyi kimutatások elkészítésénél és véglegesítésénél alkalmazott eljárásoktól függően változik.
5.
Egyes esetekben a gazdálkodó egységnek a pénzügyi kimutatásait a közzététel után kell benyújtania a részvényesekhez jóváhagyásra. Ilyen esetekben a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyásának időpontja a közzététel időpontja, vagyis nem az az időpont, amikor a részvényesek jóváhagyják a pénzügyi kimutatásokat.
Példa
A gazdálkodó egység vezetése a 20X1. december 31-re vonatkozó pénzügyi kimutatások tervezetét 20X2. február 28-án véglegesíti. 20X2. március 18-án, az igazgatóság felülvizsgálja a pénzügyi kimutatásokat, és jóváhagyja azok közzétételét. A gazdálkodó egység 20X2. március 19-én nyilvánosságra hozza a nyereségét, valamint egyes kiválasztott pénzügyi adatait. A pénzügyi kimutatások 20X2. április 1-jén válnak hozzáférhetővé a részvényesek és mások számára. A részvényesek a 20X2. május 15-én megtartott éves közgyűlésükön hagyják jóvá a pénzügyi kimutatásokat, majd a jóváhagyott pénzügyi kimutatásokat 20X2. május 17-én nyújtják be a szabályozó szervnek.
A pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyásának időpontja 20X2. március 18. (amikor az igazgatóság jóváhagyta a közzétételt).
6.
Egyes esetekben a gazdálkodó egység vezetésének a pénzügyi kimutatásokat (a kizárólag nem ügyvezetőkből álló) felügyelő bizottság elé kell terjesztenie jóváhagyásra. Ilyen esetekben a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyásának időpontja az az időpont, amikor a vezetés jóváhagyja a felügyelő bizottság elé terjesztést.
Példa
20X2. március 18-án a gazdálkodó egység vezetése jóváhagyja a pénzügyi kimutatások felügyelő bizottság elé terjesztését. A felügyelő bizottság kizárólag nem ügyvezető tagokból áll, és tagjai lehetnek a munkavállalók, valamint más külső érdekeltségek képviselői. A felügyelő bizottság 20X2. március 26-án jóváhagyja a pénzügyi kimutatásokat. A pénzügyi kimutatások 20X2. április 1-jén válnak hozzáférhetővé a részvényesek és mások számára. A részvényesek a 20X2. május 15-én megtartott éves közgyűlésükön hagyják jóvá a pénzügyi kimutatásokat, majd a pénzügyi kimutatásokat 20X2. május 17-én benyújtják a szabályozó szervnek.
A pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyásának időpontja 20X2. március 18. (amikor a vezetés jóváhagyja a felügyelő bizottság elé terjesztést).
7.
A beszámolási időszak utáni események közé tartozik a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyásának időpontjáig bekövetkező minden esemény még akkor is, ha ezen események a nyereség vagy egyéb kiválasztott pénzügyi információ nyilvánosságra hozatala után következnek be.
MEGJELENÍTÉS ÉS ÉRTÉKELÉS
Beszámolási időszak utáni módosító események
8.
A gazdálkodó egységnek a pénzügyi kimutatásaiban megjelenített összegeket módosítania kell azért, hogy azok tükrözzék a beszámolási időszak utáni módosító eseményeket.
9.
A következők példák a beszámolási időszak utáni olyan módosító eseményekre, amelyek alapján egy gazdálkodó egységnek módosítania kell a pénzügyi kimutatásaiban megjelenített összegeket, vagy meg kell jelenítenie korábban meg nem jelenített tételeket:
a)
valamely bírósági eljárás beszámolási időszak utáni lezárulása, amely megerősíti, hogy a gazdálkodó egységnek meglévő kötelme volt a beszámolási időszak végén. A gazdálkodó egység az adott jogi eljárásra vonatkozóan korábban megképzett céltartalékot az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standard szerint módosítja, vagy új céltartalékot mutat ki. A gazdálkodó egység nem csupán egy függő kötelezettséget tesz közzé, mert a bírósági eljárás lezárulása olyan további bizonyítékot szolgáltat, amelyet az IAS 37 standard 16. bekezdése alapján figyelembe kell venni;
b)
a beszámolási időszak után kapott információ, amely jelzi, hogy egy eszköz értékvesztett volt a beszámolási időszak végén, vagy hogy egy korábban az adott eszközre elszámolt értékvesztés miatti veszteség összegét módosítani kell. Például:
i.
egy vevőnek a beszámolási időszak utáni csődje általában megerősíti, hogy a vevő megromlott hitelképességű volt a beszámolási időszak végén; valamint
ii.
a készletek beszámolási időszak utáni eladása bizonyítékot szolgáltathat azoknak a beszámolási időszak végén érvényes nettó realizálható értékére;
c)
a beszámolási időszak vége előtt vásárolt eszközök bekerülési értékének, vagy a beszámolási időszak vége előtt értékesített eszközökből származó bevételnek a beszámolási időszak utáni meghatározása;
d)
a nyereségrészesedés vagy a prémiumkifizetések összegének a beszámolási időszak utáni meghatározása, ha a gazdálkodó egységnek a beszámolási időszak végén meglévő jogi vagy vélelmezett kötelme állt fenn ezen összegek kifizetésére az ezen időpont előtti események következményeként (lásd az IAS 19 Munkavállalói juttatások standardot);
e)
olyan csalások vagy hibák felfedezése, amelyek azt jelzik, hogy a pénzügyi kimutatások helytelenek.
Beszámolási időszak utáni nem módosító események
10.
A gazdálkodó egységnek a pénzügyi kimutatásaiban megjelenített összegeket nem kell módosítania azért, hogy azok tükrözzék a beszámolási időszak utáni nem módosító eseményeket.
11.
A beszámolási időszak utáni nem módosító eseményekre példa a befektetések valós értékének a beszámolási időszak vége és a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyásának időpontja közötti csökkenése. A valós érték csökkenése rendszerint nincs összefüggésben a befektetéseknek a beszámolási időszak végén fennálló állapotával, hanem olyan körülményeket tükröz, amelyek később merültek fel. Ezért a gazdálkodó egység nem módosítja pénzügyi kimutatásaiban a befektetések megjelenített összegét. A gazdálkodó egység hasonlóképpen nem módosítja a beszámolási időszak végén fennálló befektetésekkel kapcsolatban közzétett összegeket, bár a 21. bekezdés értelmében szükséges lehet további közzétételeket megadnia.
Osztalék
12.
Amennyiben a gazdálkodó egység a beszámolási időszak után állapít meg osztalékot a tőkeinstrumentumok (ahogy azt az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás standard definiálja) tulajdonosai számára, a gazdálkodó egység nem jelenítheti meg ezen osztalékot kötelezettségként a beszámolási időszak végén.
13.
Ha az osztalékot a beszámolási időszakot követően, de a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyása előtt állapították meg, az osztalékot nem jelenítik meg kötelezettségként a beszámolási időszak végén, mivel abban az időpontban kötelem nem létezik. Az ilyen osztalékot a megjegyzésekben teszik közzé az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standarddal összhangban.
A VÁLLALKOZÁS FOLYTATÁSA
14.
Egy gazdálkodó egység nem készítheti el pénzügyi kimutatásait a vállalkozás folytatását feltételezve, ha a vezetés a beszámolási időszak után megállapítja, hogy szándékában áll megszüntetni a gazdálkodó egységet, vagy beszüntetni az üzletszerű tevékenységet, vagy hogy ezek megtételén kívül nincs más reális választása.
15.
A működési eredmény és a pénzügyi helyzet beszámolási időszak utáni romlása jelezheti, hogy meg kell vizsgálni, hogy a vállalkozás folytatásának feltételezése még helyénvaló-e. Ha a vállalkozás folytatásának feltételezése már nem helyénvaló, ennek hatása annyira átfogó, hogy a jelen standard egy alapvető változást ír elő a könyvvezetés alapjaként szolgáló elvekben, nem pedig a könyvvezetés eredeti alapjának megfelelően megjelenített összegek módosítását.
16.
Az IAS 1 standard közzétételi kötelezettséget ír elő, ha:
a)
a pénzügyi kimutatások nem a vállalkozás folytatásának feltételezése alapján készültek; vagy
b)
a vezetésnek olyan eseményekkel vagy feltételekkel kapcsolatos lényeges bizonytalanságokról van tudomása, amelyek jelentős kétséget támaszthatnak a gazdálkodó egységnek a vállalkozás folytatására vonatkozó képességével kapcsolatban. A közzétételt igénylő események vagy körülmények a beszámolási időszak után is felmerülhetnek.
KÖZZÉTÉTEL
A közzétételre történő jóváhagyás időpontja
17.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie azt az időpontot, amikor a pénzügyi kimutatásokat közzétételre jóváhagyták, és azt, hogy ki volt a jóváhagyó. Ha a gazdálkodó egység tulajdonosainak vagy más személyeknek jogukban áll a pénzügyi kimutatásokat a közzétételük után módosítani, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie ezt a tényt.
18.
A felhasználók számára fontos, hogy ismerjék a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyásának időpontját, mivel a pénzügyi kimutatások az ezen időpont utáni eseményeket nem tükrözik.
A beszámolási időszak végén fennálló körülményekről nyújtott információk aktualizálása
19.
Ha egy gazdálkodó egység a beszámolási időszak után információkat szerez olyan körülményekről, amelyek a beszámolási időszak végén már fennálltak, a gazdálkodó egységnek az új információ figyelembevételével aktualizálnia kell az e körülményekre vonatkozó közzétételeket.
20.
Néhány esetben a gazdálkodó egységnek aktualizálnia kell a közzétételeket a pénzügyi kimutatásokban azért, hogy azok tükrözzék a beszámolási időszak után kapott információkat, még akkor is, ha az adott információ nem befolyásolja a gazdálkodó egység által a pénzügyi kimutatásokban megjelenített összegeket. Példa a közzététel aktualizálásának szükségességére az, amikor a beszámolási időszak után válik elérhetővé egy bizonyíték a beszámolási időszak végén már fennállt függő kötelezettségről. A gazdálkodó egység ilyenkor azon túlmenően, hogy mérlegeli, hogy az IAS 37 standard alapján megjelenítsen vagy módosítson-e egy céltartalékot, a bizonyítéknak megfelelően aktualizálja a függő kötelezettségre vonatkozó közzétételt.
Beszámolási időszak utáni nem módosító események
21.
Ha a beszámolási időszak utáni nem módosító események lényegesek, közzétételük elmaradása észszerű várakozások szerint befolyásolja az általános célú pénzügyi kimutatások elsődleges felhasználóinak azon döntéseit, amelyeket az említett – az adott beszámolót készítő gazdálkodó egységről pénzügyi információkat nyújtó – pénzügyi kimutatások alapján hoznak. Ennek megfelelően a gazdálkodó egységnek a beszámolási időszak utáni nem módosító események minden lényeges csoportjára vonatkozóan közzé kell tennie:
a)
az esemény jellegét; valamint
b)
az esemény becsült pénzügyi hatását vagy egy nyilatkozatot arról, hogy ez a hatás nem becsülhető meg.
22.
Az alábbiakban példák találhatók az olyan beszámolási időszak vége utáni nem módosító eseményekre, amelyek általában közzétételt eredményeznének:
a)
egy jelentősebb üzleti kombináció a beszámolási időszak után (az IFRS 3 Üzleti kombinációk standard bizonyos közzétételeket ír elő ezekre az esetekre) vagy egy jelentősebb leányvállalat elidegenítése;
b)
egy tevékenység megszüntetésére vonatkozó terv bejelentése;
c)
jelentősebb eszközvásárlások, eszközök értékesítésre tartottnak minősítése az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standard szerint, egyéb eszközelidegenítések, vagy jelentősebb eszközöknek az állam által történő kisajátítása;
d)
egy jelentősebb termelőüzem tűzvész által történő megsemmisülése a beszámolási időszak után;
e)
egy jelentősebb átszervezés bejelentése vagy végrehajtásának megkezdése (lásd az IAS 37 standardot);
f)
jelentősebb törzsrészvény és potenciális törzsrészvény ügyletek a beszámolási időszak után (az IAS 33 Egy részvényre jutó eredmény standard előírja, hogy a gazdálkodó egység bemutassa az ilyen ügyleteket, kivéve, amikor ezek tőkésítésre irányuló kibocsátást, ingyenrészvény-kibocsátást, részvényfelosztást vagy részvényösszevonást foglalnak magukban, amelyek mindegyikét az IAS 33 standard alapján módosítani kell);
g)
az eszközök árában vagy az átváltási árfolyamokban bekövetkező, a szokásostól eltérően nagymértékű változások a beszámolási időszak után;
h)
az adókulcsokban vagy az adótörvényekben a beszámolási időszak után jogszabályba foglalt vagy bejelentett változások, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a tényleges és halasztott adókövetelésekre és -kötelezettségekre (lásd az IAS 12 Nyereségadók standardot);
i)
jelentős elkötelezettségek vagy függő kötelezettségek vállalása, például jelentős garanciák kibocsátásával; valamint
j)
jelentősebb per indítása kizárólag olyan események következtében, amelyek a beszámolási időszak után merültek fel.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
23.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt. Ha a gazdálkodó egység egy 2005. január 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a jelen standardot, közzé kell tennie ezt a tényt.
23A.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard módosította a 11. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
23B.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard módosította a 9. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
23C.
A 2018 októberében kiadott A lényegesség meghatározása (Az IAS 1 és az IAS 8 standard módosításai) módosította a 21. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a jövőre nézve, a 2020. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a lényegesség fogalmának az IAS 1 standard 7. bekezdésében és az IAS 8 standard 5. és 6. bekezdésében szereplő módosításai alkalmazásakor kell alkalmaznia.
AZ (1999-BEN FELÜLVIZSGÁLT) IAS 10 STANDARD VISSZAVONÁSA
24.
A jelen standard az (1999-ben felülvizsgált) IAS 10 A beszámolási időszak utáni események standard helyébe lép.
IAS 12 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Nyereségadók
CÉL
A jelen standard célja, hogy előírja a nyereségadók számviteli kezelését. A nyereségadók elszámolásának alapvető kérdése az, hogy hogyan kerüljenek elszámolásra a tárgyidőszaki és a jövőbeli adókövetkezményei:
a)
a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában megjelenített eszközök (kötelezettségek) könyv szerinti értéke jövőbeli realizálásának (rendezésének); valamint
b)
a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaiban megjelenített tárgyidőszaki ügyletek és más események elszámolásának.
Egy eszköz vagy egy kötelezettség megjelenítésében benne rejlik, hogy a beszámolót készítő gazdálkodó egység várhatóan realizálni vagy rendezni fogja az eszköz, vagy a kötelezettség könyv szerinti értékét. Ha valószínű, hogy ennek a könyv szerinti értéknek a realizálása vagy rendezése magasabb (vagy alacsonyabb) jövőbeli adófizetéseket eredményez, mint ha ez a realizálás, vagy rendezés nem járna adókövetkezményekkel, akkor ez a standard megköveteli, hogy a gazdálkodó egység – néhány kivételtől eltekintve – halasztott adókötelezettséget (adókövetelést) jelenítsen meg.
Ez a standard megköveteli, hogy a gazdálkodó egység ugyanúgy számolja el az ügyletek és más események adókövetkezményeit, mint ahogy magukat az ügyleteket és más eseményeket elszámolja. Ilyen módon az eredményben megjelenített ügyletek és más események bármely kapcsolódó adóhatását is az eredményben jelenítik meg. Az eredményen kívül (vagy az egyéb átfogó jövedelemben, vagy közvetlenül a saját tőkében) megjelenített ügyletekre és egyéb eseményekre vonatkozóan bármely kapcsolódó adóhatást szintén az eredményen kívül (vagy az egyéb átfogó jövedelemben vagy közvetlenül a saját tőkében) kell megjeleníteni. Hasonlóképpen, a halasztott adókövetelések és kötelezettségek kimutatása egy üzleti kombináció során az ezen üzleti kombináció során keletkezett goodwill vagy az előnyös vételből származó nyereség megjelenített összegére van hatással.
Ez a standard foglalkozik a fel nem használt negatív adóalapból, vagy fel nem használt adókedvezményből származó halasztott adókövetelések megjelenítésével, a nyereségadók pénzügyi kimutatásokban való bemutatásával, valamint a nyereségadókkal kapcsolatos információk közzétételével.
HATÓKÖR
1.
Ezt a standardot a nyereségadók elszámolására kell alkalmazni.
2.
A jelen standard szempontjából a nyereségadók tartalmaznak minden olyan belföldi és külföldi adót, amelynek alapja az adóköteles nyereségek. A nyereségadók tartalmazzák az olyan adókat is, mint a forrásadók, amelyeket a leányvállalatoknak, társult vállalkozásoknak, vagy közös szerveződéseknek kell fizetniük a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek való felosztások után.
3.
[Törölve]
4.
A jelen standard nem foglalkozik az állami támogatások elszámolásának módszereivel (lásd az IAS 20 Állami támogatások elszámolása és az állami közreműködés közzététele standardot), vagy a beruházási adókedvezményekkel. Foglalkozik azonban azoknak az átmeneti különbözeteknek az elszámolásával, amelyek az ilyen támogatásokból és beruházási adókedvezményekből eredhetnek.
FOGALMAK
5.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A számviteli nyereség az időszakra vonatkozó, az adóráfordítás levonása előtti eredmény.
Az adóköteles nyereség (negatív adóalap) az adott időszaki, az adóhatóságok által kialakított szabályoknak megfelelően meghatározott nyereség (veszteség), amely után nyereségadó fizetendő (realizálható).
Az adóráfordítás (adóbevétel) a tárgyidőszak eredményének megállapításakor figyelembe vett tényleges és halasztott adók együttes összege.
A tényleges adó az adott időszakra vonatkozó adóköteles nyereséggel (negatív adóalappal) kapcsolatban fizetendő (realizálható) nyereségadó összege.
A halasztott adókötelezettségek a nyereségadónak a jövőbeli időszakokban az adóköteles átmeneti különbözetekből eredően fizetendő összegei.
A halasztott adókövetelések a nyereségadónak a jövőbeli időszakokban visszatérülő összegei a következőkből eredően:
a)
a levonható átmeneti különbözetek;
b)
a fel nem használt negatív adóalapok továbbvitele; valamint
c)
a fel nem használt adókedvezmények továbbvitele.
Az átmeneti különbözetek egy – a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban szereplő – eszköz vagy kötelezettség könyv szerinti értéke és adóalapja közötti különbözetek. Az átmeneti különbözetek lehetnek:
a)
adóköteles átmeneti különbözetek, amelyek olyan átmeneti különbözetek, amelyek adóköteles összeget eredményeznek azon jövőbeli időszakok adóköteles nyereségének (negatív adóalapjának) meghatározásában, amelyekben az eszköz vagy kötelezettség könyv szerinti értéke megtérül vagy rendezésre kerül; vagy
b)
levonható átmeneti különbözetek, amelyek olyan átmeneti különbözetek, amelyek olyan összegeket eredményeznek, amelyek levonhatók azon jövőbeli időszakok adóköteles nyereségének (negatív adóalapjának) meghatározásában, amikor az eszköz vagy a kötelezettség könyv szerinti értéke megtérül, vagy rendezésre kerül.
Egy eszköz vagy egy kötelezettség adóalapja az adott eszközhöz vagy kötelezettséghez adózási szempontból hozzárendelt összeg.
6.
Az adóráfordítás (adóbevétel) a tényleges adóráfordítást (a tényleges adóbevételt) és a halasztott adóráfordítást (halasztott adóbevételt) tartalmazza).
Adóalap
7.
Egy eszköz adóalapja az az összeg, amely adózási szempontból levonható lesz azokból az adóköteles gazdasági hasznokból, amelyek a gazdálkodó egységhez befolynak az eszköz könyv szerinti értékének realizálásakor. Ha ezek a gazdasági hasznok nem adókötelesek, akkor az eszköz adóalapja megegyezik annak könyv szerinti értékével.
Példák
1.
Egy gép költsége 100. Adózási szempontból a tárgyidőszakban és a megelőző időszakokban 30 értékcsökkenés került levonásra, és a fennmaradó költség a jövőbeli időszakokban értékcsökkenésként, vagy az elidegenítéskori levonásként elszámolható. A gép használatával megtermelt árbevétel adóköteles, a gép elidegenítéséből származó bármely nyereség adóköteles, és az elidegenítésből származó bármely veszteség adózási szempontból levonható. A gép adóalapja 70.
2.
A kamatkövetelés könyv szerinti értéke 100. Az ezzel kapcsolatos kamatbevétel a pénzforgalom alapján lesz adóztatva. A kamatkövetelés adóalapja nulla.
3.
A vevőkövetelések könyv szerinti értéke 100. Az ehhez kapcsolódó árbevétel már az adóköteles nyereség (negatív adóalap) része. A vevőkövetelések adóalapja 100.
4.
Egy leányvállalattal szembeni osztalékkövetelés könyv szerinti értéke 100. Az osztalék nem adóköteles. Lényegében az eszköz teljes könyv szerinti értéke levonható a gazdasági hasznokkal szemben. Ezért az osztalékkövetelés adóalapja 100 (1).
5.
Egy kölcsönkövetelés könyv szerinti értéke 100. A kölcsön visszafizetésének nincs hatása az adóalapra. A kölcsön adóalapja 100.
8.
A kötelezettség adóalapja a kötelezettség könyv szerinti értéke, csökkentve azzal az összeggel, amely adózási szempontból levonható lesz a kötelezettség tekintetében a jövőbeli időszakokban. Az előre megkapott árbevételek esetén az ebből származó kötelezettség adóalapja a könyv szerinti érték, csökkentve azzal az összeggel, amely a jövőbeli időszakokban nem lesz adóköteles.
Példák
1.
A rövid lejáratú kötelezettségek 100 könyv szerinti értékben elhatárolt ráfordításokat tartalmaznak. A kapcsolódó ráfordítás adózási szempontból a pénzforgalom alapján levonásra kerül. Az elhatárolt ráfordítás adóalapja nulla.
2.
A rövid lejáratú kötelezettségek 100 könyv szerinti értékben előre megkapott kamatbevételt tartalmaznak. A kapcsolódó kamatbevétel a pénzforgalom alapján volt adóztatva. Az előre megkapott kamat adóalapja nulla.
3.
A rövid lejáratú kötelezettségek 100 könyv szerinti értékben elhatárolt ráfordításokat tartalmaznak. A kapcsolódó ráfordítás adózási szempontból már levonásra került. Az elhatárolt ráfordítások adóalapja 100.
4.
A rövid lejáratú kötelezettségek 100 könyv szerinti értékben elhatárolt bírságokat és büntetéseket tartalmaznak. A bírságok és büntetések összege adózási szempontból nem levonható. Az elhatárolt bírságok és büntetések adóalapja 100(2).
5.
A kölcsöntartozás könyv szerinti értéke 100. A kölcsön visszafizetésének nincs hatása az adóalapra. A kölcsön adóalapja 100.
9.
Vannak olyan tételek, amelyek adóalappal bírnak, de nincsenek eszközként és kötelezettségként megjelenítve a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban. Például a kutatási költségeket a számviteli eredmény meghatározásában abban az időszakban jelenítik meg ráfordításként, amelyben felmerültek, de az adóköteles nyereség (negatív adóalap) meghatározásában egy későbbi időszakig nem vonhatók le. A kutatási költségek adóalapja (az az összeg, amelynek levonását az adóhatóság a jövőbeli elszámolási időszakokban engedélyezi) és a nulla könyv szerinti érték közötti különbség levonható átmeneti különbözet, amelyből halasztott adókövetelés származik.
10.
Ahol egy eszköz vagy egy kötelezettség adóalapja azonnal nem nyilvánvaló, hasznos mérlegelni azt az alapelvet, amelyre ez a standard épül: hogy egy gazdálkodó egységnek – néhány kivételtől eltekintve – halasztott adókötelezettséget (adókövetelést) kell megjelenítenie, amikor egy eszköz, vagy egy kötelezettség könyv szerinti értékének realizálása vagy rendezése magasabb (alacsonyabb) jövőbeli adófizetéseket eredményez annál, mint ha a realizálásnak vagy rendezésnek nem lennének adókövetkezményei. Az 51A. bekezdés utáni C példa olyan körülményeket mutat be, amikor hasznos lehet ennek az alapelvnek a mérlegelése, például akkor, ha az eszköz vagy a kötelezettség adóalapja a realizálás vagy rendezés várható módjától függ.
11.
A konszolidált pénzügyi kimutatásokban az átmeneti különbözeteket az eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értékének és a megfelelő adóalapnak az összehasonlításával határozzák meg. Az adóalapot a konszolidált adóbevallás alapján határozzák meg azokban a joghatóságokban, ahol ilyen bevallást benyújtanak. Más joghatóságokban az adóalapot a csoport egyes gazdálkodó egységeinek adóbevallása alapján határozzák meg.
TÉNYLEGES ADÓKÖTELEZETTSÉGEK ÉS TÉNYLEGES ADÓKÖVETELÉSEK MEGJELENÍTÉSE
12.
A tárgyidőszakra és a megelőző időszakokra vonatkozó, meg nem fizetett tényleges adókat kötelezettségként kell megjeleníteni. Ha a tárgyidőszakra és a megelőző időszakokra vonatkozóan már megfizetett összeg meghaladja az ezen időszakokra esedékes összegeket, akkor a többletet eszközként kell megjeleníteni.
13.
Eszközként kell megjeleníteni az olyan negatív adóalapból fakadó hasznot, amely egy korábbi időszak tényleges adójának a visszatérítésére visszavihető.
14.
Amikor a negatív adóalapot egy korábbi időszak tényleges adójának visszatérítésére használják fel, akkor a gazdálkodó egység eszközként jeleníti meg a hasznot abban az időszakban, amikor a negatív adóalap keletkezik, mivel valószínű, hogy a haszon befolyik a gazdálkodó egységhez, és a haszon megbízhatóan mérhető.
HALASZTOTT ADÓKÖTELEZETTSÉGEK ÉS HALASZTOTT ADÓKÖVETELÉSEK MEGJELENÍTÉSE
ADÓKÖTELES ÁTMENETI KÜLÖNBÖZETEK
15.
Minden adóköteles átmeneti különbözetre halasztott adókötelezettséget kell megjeleníteni, kivéve akkor, ha a halasztott adókötelezettség a következőkből ered:
a)
a goodwill kezdeti megjelenítése; vagy
b)
egy eszköz vagy egy kötelezettség kezdeti megjelenítése olyan ügylet során, amely:
i.
nem üzleti kombináció;
ii.
az ügylet időpontjában nem érinti sem a számviteli eredményt, sem az adóköteles nyereséget (negatív adóalapot); valamint
iii.
az ügylet időpontjában nem keletkeztet egyenlő összegű adóköteles és levonható átmeneti különbözeteket.
Azokra az adóköteles átmeneti különbözetekre azonban, amelyek leányvállalatokban, fióktelepekben és társult vállalkozásokban lévő befektetésekhez, valamint közös szerveződésekben levő érdekeltségekhez kapcsolódnak, a 39. bekezdés szerint kell a halasztott adókötelezettséget megjeleníteni.
16.
Egy eszköz megjelenítésében benne rejlik az, hogy annak könyv szerinti értéke meg fog térülni olyan gazdasági hasznok formájában, amelyek a gazdálkodó egységhez befolynak a jövőbeli időszakokban. Ha az eszköz könyv szerinti értéke meghaladja annak adóalapját, az adóköteles gazdasági hasznok meg fogják haladni azt az összeget, amely adózási szempontból levonásként megengedett lesz. Ez a különbség egy adóköteles átmeneti különbözet, és az ebből keletkező nyereségadóknak a jövőbeni időszakokban való megfizetésére vonatkozó kötelem egy halasztott adókötelezettség. Ahogy a gazdálkodó egység realizálja az eszköz könyv szerinti értékét, az adóköteles átmeneti különbözet visszafordul és a gazdálkodó egységnek adóköteles nyeresége lesz. Ez valószínűvé teszi, hogy gazdasági hasznok fognak kiáramlani a gazdálkodó egységtől adófizetés formájában. Ezért ez a standard megköveteli minden halasztott adókötelezettség megjelenítését, kivéve a 15. és a 39. bekezdésben bemutatott körülmények között.
Példa
Egy eszköznek, amelynek a bekerülési értéke 150, a könyv szerinti értéke 100. Adózási szempontból a halmozott értékcsökkenés 90, az adókulcs 25 %.
Az eszköz adóalapja 60 (a 150 költségből levonva a halmozott, adótörvények által elismert értékcsökkenést, amely 90). Annak érdekében, hogy megtérüljön a 100 könyv szerinti érték, a gazdálkodó egységnek szükséges 100 adóköteles bevételt szereznie, de csak 60 értékcsökkenést tud levonni adózási szempontból. Ennek következtében a gazdálkodó egység 10 nyereségadót fizet (a 40 25 %-át), amikor megtérül az eszköz könyv szerinti értéke. A 100 könyv szerinti érték és a 60 adóalap közötti különbség adóköteles átmeneti különbözet, amelynek értéke 40. Tehát a gazdálkodó egység halasztott adókötelezettséget jelenít meg 10 (a 40 25 %-a) összegben, amely azt a nyereségadót testesíti meg, amelyet az eszköz megtérülésekor fog megfizetni.
17.
Néhány átmeneti különbözet akkor keletkezik, amikor a bevételeket vagy a ráfordításokat a számviteli eredmény az egyik időszakban tartalmazza, de az adóköteles nyereség egy másik időszakban tartalmazza. Ezeket az átmeneti különbözeteket gyakran időbeli eltérésnek hívják. A következők példák az ilyen típusú átmeneti különbözetekre, amelyek adóköteles átmeneti különbözetek, és amelyek halasztott adókötelezettséget eredményeznek:
a)
a kamatbevételt a számviteli eredményben időarányos módon számolják el, de néhány joghatóságban lehet, hogy a pénz beszedésekor veszik figyelembe az adóköteles nyereségben. Az ilyen bevételekkel kapcsolatosan a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban megjelenített követelések adóalapja nulla, mivel a bevételek addig nem érintik az adóköteles eredményt, amíg azokat be nem szedték;
b)
az adóköteles nyereség (negatív adóalap) meghatározásakor elszámolt értékcsökkenés eltérhet a számviteli eredményben elszámolt értékcsökkenéstől. Az átmeneti különbözet az eszköz könyv szerinti értéke és adóalapja közötti különbség, amely adóalap az eszköz bekerülési értéke csökkentve azokkal az eszközzel kapcsolatos levonásokkal, amelyeket az adóhatóság engedélyezett a tárgyidőszakra és a múltbeli időszakokra vonatkozó adóköteles nyereség megállapításakor. Adóköteles átmeneti különbözet keletkezik, és halasztott adókötelezettséget eredményez, ha adózási szempontból gyorsított az értékcsökkenés (ha az értékcsökkenés adózási szempontból lassabb, mint a számviteli értékcsökkenés, akkor levonható átmeneti különbözet keletkezik, és ez halasztott adókövetelést eredményez); valamint
c)
a fejlesztési költségeket aktiválhatják és amortizálhatják a jövőbeli időszakokban a számviteli eredmény meghatározásában, de az adóköteles nyereségből a felmerülés időpontjában vonhatják le ezeket a költségeket. Az ilyen fejlesztési költségek adóalapja nulla, mivel ezeknek az adóköteles nyereségből való levonása már megtörtént. Az átmeneti különbözet a fejlesztési költségek könyv szerinti értéke és nulla összegű adóalapja közötti különbség.
18.
Átmeneti különbözetek akkor is felmerülhetnek, ha:
a)
az üzleti kombináció során megszerzett azonosítható eszközöket és átvállalt kötelezettségeket azok valós értékén jelenítik meg, az IFRS 3 Üzleti kombinációk standardnak megfelelően, de adózási szempontból ezzel egyenértékű módosításra nem kerül sor (lásd a 19. bekezdést);
b)
az eszközöket átértékelik és adózási szempontból ezzel egyenértékű módosításra nem kerül sor (lásd a 20. bekezdést);
c)
goodwill keletkezik egy üzleti kombinációban (lásd a 21. bekezdést);
d)
egy eszköz, vagy egy kötelezettség adóalapja a kezdeti megjelenítéskor eltér annak kezdeti könyv szerinti értékétől, például, amikor egy gazdálkodó egység egy – az eszközhöz kapcsolódó – adómentes állami támogatásban részesül (lásd a 22. és a 33. bekezdést); vagy
e)
a leányvállalatokban, fióktelepekben és társult vállalkozásokban lévő befektetések, valamint közös szerveződésekben levő érdekeltségek könyv szerinti értéke eltérővé válik a befektetés vagy érdekeltség adóalapjától (lásd a 38–45. bekezdést).
Üzleti kombinációk
19.
Korlátozott kivételekkel, egy üzleti kombináció során megszerzett azonosítható eszközöket és átvállalt kötelezettségeket az akvizíció időpontjára vonatkozó valós értékükön jelenítik meg. Átmeneti különbözet akkor keletkezik, ha a megszerzett, azonosítható eszköz vagy átvállalt kötelezettség adóalapját az üzleti kombináció nem érinti, vagy eltérően érinti. Például, amikor egy eszköz könyv szerinti értékét annak valós értékére növelik, de az eszköz adóalapja az előző tulajdonosnál megjelenített bekerülési érték marad, adóköteles átmeneti különbözet keletkezik, amely halasztott adókötelezettséget eredményez. A keletkező halasztott adókötelezettség a goodwillt érinti (lásd a 66. bekezdést).
Valós értéken nyilvántartott eszközök
20.
Az IFRS-ek lehetővé teszik vagy megkövetelik bizonyos eszközök valós értéken történő nyilvántartását vagy átértékelését (lásd például az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések, az IAS 38 Immateriális eszközök, az IAS 40 Befektetési célú ingatlan, az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok és az IFRS 16 Lízingek standardot). Néhány joghatóságban egy eszköznek a valós értékre történő átértékelése vagy értékének újramegállapítása a tárgyidőszakban érinti az adóköteles nyereséget (negatív adóalapot). Ennek eredményeként az eszköz adóalapja módosul, és átmeneti különbözet nem keletkezik. Más joghatóságokban egy eszköz átértékelése vagy értékének újramegállapítása nem érinti az adóköteles nyereséget az átértékelés vagy az érték újramegállapításának időszakában, ennek következtében az eszköz adóalapja nem módosul. Mindazonáltal a könyv szerinti érték jövőbeli megtérülése adóköteles gazdasági hasznoknak a gazdálkodó egységhez való befolyását fogja eredményezni, és az adózási szempontból levonható összeg különbözni fog ezeknek a gazdasági hasznoknak az összegétől. Az átértékelt eszköz könyv szerinti értékének és adóalapjának különbsége átmeneti különbözet, és halasztott adókötelezettséget vagy adókövetelést eredményez. Ez még abban az esetben is igaz, ha:
a)
a gazdálkodó egység nem akarja elidegeníteni az eszközt. Ilyen esetekben az átértékelt eszköz könyv szerinti értéke a használat során térül meg, és – az adózási szempontból érvényesíthető értékcsökkenést meghaladó – adóköteles nyereséget eredményez a jövőbeli elszámolási időszakokban; vagy
b)
a befektetett eszközök értékesítéséből származó nyereségek elhalaszthatók, ha az eszköz értékesítéséből származó bevételt hasonló eszköz beszerzésébe fektetik be. Ebben az esetben az adót végül a hasonló eszköz értékesítésekor, vagy használata során kell megfizetni.
Goodwill
21.
Az üzleti kombináció során keletkező goodwillt az a) pont szerinti összeg b) pont szerinti összeget meghaladó részeként értékelik:
a)
a következők együttes összege:
i.
az átadott ellenérték, az IFRS 3 standardnak megfelelően értékelve, amely általában az akvizíció időpontjára vonatkozó valós értéket követeli meg;
ii.
a felvásároltban fennálló, ellenőrzést nem biztosító részesedés összege, az IFRS 3 standardnak megfelelően megjelenítve; valamint
iii.
egy szakaszokban megvalósuló üzleti kombinációban a felvásárló által a felvásároltban korábban tartott tőkerészesedés akvizíció időpontjára vonatkozó valós értéke.
b)
a megszerzett azonosítható eszközöknek és átvállalt kötelezettségeknek az akvizíció időpontjára vonatkozó nettó összege, az IFRS 3 standardnak megfelelően értékelve.
Sok adóhatóság nem teszi lehetővé, hogy a goodwill könyv szerinti értékének csökkenései az adóköteles nyereség meghatározásakor levonható ráfordítások legyenek. Továbbá ezekben a joghatóságokban a goodwill bekerülési értéke gyakran nem vonható le, ha egy leányvállalat a mögöttes üzleti tevékenységet elidegeníti. Ezekben a joghatóságokban a goodwill adóalapja nulla. A goodwill könyv szerinti értéke és nulla adóalapja közötti bármely különbség adóköteles átmeneti különbözet. Ez a standard azonban nem teszi lehetővé az ebből eredő halasztott adókötelezettség megjelenítését, mert a goodwillt maradványként értékelik, és a halasztott adókötelezettség megjelenítése a goodwill könyv szerinti értékét növelné.
21A.
Az olyan halasztott adókötelezettségekben bekövetkező későbbi csökkenések, amelyeket nem jelenítettek meg, mivel a goodwill kezdeti megjelenítéséből származnak, szintén úgy tekintendők, mintha a goodwill kezdeti megjelenítéséből származnának, és így azokat a 15. bekezdés a) pontja alapján nem jelenítik meg. Például, ha egy üzleti kombináció során egy gazdálkodó egység 100 CU goodwillt jelenít meg, amelynek adóalapja nulla, a 15 bekezdés a) pontja a gazdálkodó egység számára megtiltja az ebből eredő halasztott adókötelezettség megjelenítését. Amennyiben a gazdálkodó egység később 20 CU értékvesztés miatti veszteséget jelenít meg az adott goodwillre, a goodwillre vonatkozó adóköteles átmeneti különbözet 100 CU-ról 80 CU-ra csökken, aminek eredményeként csökken a meg nem jelenített halasztott adókötelezettség értéke. A meg nem jelenített halasztott adókötelezettség értékében bekövetkezett csökkenés szintén úgy tekintendő, mint ami a goodwill kezdeti megjelenítéséhez tartozik, és ezért annak megjelenítése a 15 bekezdés a) pontja szerint tilos.
21B.
Ugyanakkor, megjelenítik a goodwillhez kapcsolódó adóköteles átmeneti különbözetekre vonatkozó halasztott adókötelezettségeket, amennyiben azok nem a goodwill kezdeti megjelenítéséből származnak. Például, ha egy üzleti kombináció során a gazdálkodó egység 100 CU goodwillt jelenít meg, amely adózási célokra évi 20 százalékos mértékben csökkenthető az akvizíció évével kezdődően, a goodwill adóalapja a kezdeti megjelenítéskor 100 CU, az akvizíció évének végén pedig 80 CU. Ha a goodwill könyv szerinti értéke az akvizíció évének végén változatlanul 100 CU marad, ennek az évnek a végén 20 CU adóköteles átmeneti különbözet keletkezik. Mivel ez az adóköteles átmeneti különbözet nem a goodwill kezdeti megjelenítéséhez kapcsolódik, a keletkező halasztott adókötelezettséget megjelenítik.
Egy eszköz vagy egy kötelezettség kezdeti megjelenítése
22.
Egy eszköz vagy kötelezettség kezdeti megjelenítésekor átmeneti különbözet keletkezhet, például akkor, ha az eszköz bekerülési értékének egésze vagy egy része nem vonható le adózási szempontból. Az ilyen átmeneti különbözet elszámolási módja annak az ügyletnek a jellegétől függ, amely az eszköz vagy kötelezettség kezdeti megjelenítéséhez vezet:
a)
egy üzleti kombináció során a gazdálkodó egység bármely halasztott adókötelezettséget vagy -követelést megjelenít, és ez a goodwill vagy az előnyös vételből eredő nyereség megjelenített összegére van hatással (lásd a 19. bekezdést);
b)
ha az ügylet érinti a számviteli eredményt vagy az adóköteles nyereséget, vagy egyenlő összegű adóköteles és levonható átmeneti különbözeteket keletkeztet, akkor a gazdálkodó egység bármely halasztott adókötelezettséget vagy adókövetelést megjelenít, és a keletkező halasztott adóráfordítást vagy bevételt az eredményben jeleníti meg (lásd az 59. bekezdést);
c)
ha az ügylet nem üzleti kombináció és nem érinti sem a számviteli eredményt, sem pedig az adóköteles nyereséget, továbbá nem keletkeztet egyenlő összegű adóköteles és levonható átmeneti különbözeteket, akkor a gazdálkodó egység – a 15. és 24. bekezdésben előírt kivételek hiányában – a keletkező halasztott adókötelezettséget vagy adókövetelést megjelenítené, és ugyanezzel az összeggel az eszköz vagy a kötelezettség könyv szerinti értékét helyesbítené. Az ilyen jellegű helyesbítések kevésbé átláthatóvá tennék a pénzügyi kimutatásokat. Ennek következtében ez a standard nem teszi lehetővé egy gazdálkodó egység számára, hogy a kezdeti megjelenítéskor vagy azt követően a keletkező halasztott adókötelezettséget vagy adókövetelést megjelenítse (lásd a lentebbi példát). Továbbá a gazdálkodó egység a meg nem jelenített halasztott adókötelezettség vagy adókövetelés későbbi változásait sem jeleníti meg, ahogy az eszközt értékcsökkenti.
Szemléltető példa a 22. bekezdés c) pontjához
Egy gazdálkodó egység egy 1 000 bekerülési értékű eszközt annak teljes ötéves hasznos élettartama alatt használni szándékozik, majd ekkor nulla maradványértékért szándékozik azt elidegeníteni. Az adókulcs 40 %. Az eszköz értékcsökkenése adózási szempontból nem vonható le. Az eszköz elidegenítésekor az eszköz értékesítéséből származó nyereség nem adóztatható és az értékesítés során keletkezett veszteség sem vonható le az adóalapból.
Az eszköz könyv szerinti értékének realizálásakor a gazdálkodó egységnek 1 000 adóköteles bevétele keletkezik, és 400 adót fizet. A gazdálkodó egység nem jeleníti meg a keletkező 400 értékű halasztott adókötelezettséget, mivel az az eszköz kezdeti megjelenítéséből származik.
A következő évben az eszköz könyv szerinti értéke 800. A 800 adóköteles bevétel megszerzésekor a gazdálkodó egység 320 adót fizet. A gazdálkodó egység nem jeleníti meg a 320 halasztott adókötelezettséget, mivel az az eszköz kezdeti megjelenítéséből származik.
22A.
Előfordulhat, hogy egy üzleti kombinációnak nem minősülő ügylet egy eszköz és egy kötelezettség kezdeti megjelenítéséhez vezet, és az ügylet időpontjában nem érinti sem a számviteli eredményt, sem az adóköteles nyereséget. Például a lízing kezdőnapján a lízingbevevő jellemzően megjelenít egy lízingkötelezettséget, valamint az annak megfelelő összeget a kapcsolódó használatijog-eszköz bekerülési értékének részeként. Egy ilyen ügylet során az alkalmazandó adótörvényektől függően egyenlő összegű adóköteles és levonható átmeneti különbözetek keletkezhetnek az eszköz és kötelezettség kezdeti megjelenítésekor. A 15. és 24. bekezdésben előírt kivételek nem alkalmazandók az ilyen átmeneti különbözetekre, és a gazdálkodó egység bármely keletkező halasztott adókötelezettséget és adókövetelést megjelenít.
23.
Az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás standarddal összhangban, az összetett pénzügyi instrumentum (például átváltható kötvény) kibocsátója, az instrumentum kötelezettségkomponensét kötelezettségként, tőkekomponensét pedig saját tőkeként sorolja be. Néhány joghatóságban a kötelezettségkomponens adóalapja bekerüléskor egyenlő a kötelezettség- és a tőkekomponens összegének kezdeti könyv szerinti értékével. A keletkező adóköteles átmeneti különbözet abból származik, hogy a tőkekomponens kezdeti megjelenítése a kötelezettségkomponenstől elkülönülten történik. Ezért a 15. bekezdés b) pontjában megállapított kivétel erre az esetre nem vonatkozik. Ennek következtében a gazdálkodó egység megjeleníti a keletkező halasztott adókötelezettséget. A 61A. bekezdéssel összhangban a halasztott adót közvetlenül a tőkekomponens könyv szerinti értékével szemben számolják el. Az 58. bekezdéssel összhangban a halasztott adókötelezettségek későbbi változásait az eredményben jelenítik meg halasztott adóráfordításként (-bevételként).
Levonható átmeneti különbözetek
24.
Minden levonható átmeneti különbözetre halasztott adókövetelést kell megjeleníteni – olyan mértékben, amennyiben valószínű, hogy olyan adóköteles nyereség fog rendelkezésre állni, amellyel szemben a levonható átmeneti különbözet felhasználható –, kivéve akkor, ha a halasztott adókövetelés egy eszköz vagy kötelezettség kezdeti megjelenítéséből ered egy olyan ügyletben, amely:
a)
nem üzleti kombináció;
b)
az ügylet időpontjában nem érinti sem a számviteli eredményt, sem az adóköteles nyereséget (negatív adóalapot); valamint
c)
az ügylet időpontjában nem keletkeztet egyenlő összegű adóköteles és levonható átmeneti különbözeteket.
Azokra a levonható átmeneti különbözetekre azonban, amelyek leányvállalatokban, fióktelepekben és társult vállalkozásokban lévő befektetésekhez, valamint közös szerveződésekben levő érdekeltségekhez kapcsolódnak, a 44. bekezdés szerint kell a halasztott adókövetelést megjeleníteni.
25.
Egy kötelezettség megjelenítésében benne rejlik az, hogy annak könyv szerinti értéke a jövőbeni időszakok során teljesítésre kerül gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrásoknak a gazdálkodó egységből történő kiáramlása formájában. Amikor erőforrások áramlanak ki a gazdálkodó egységből, lehet, hogy azok összegének egésze, vagy egy része a kötelezettség megjelenítését követő későbbi időszak adóköteles nyereségének meghatározásakor kerül levonásra. Ilyen esetekben átmeneti különbözet áll fenn a kötelezettség könyv szerinti értéke és adóalapja között. Ennek megfelelően halasztott adókövetelés keletkezik azon nyereségadó tekintetében, amely a jövőbeli időszakokban realizálható, amikor a kötelezettségnek ezt a részét le lehet vonni az adóköteles nyereség meghatározása során. Ehhez hasonlóan, ha az eszköz könyv szerinti értéke alacsonyabb az adóalapjánál, a különbségből halasztott adókövetelés keletkezik azon nyereségadók tekintetében, amelyeket a jövőbeli időszakokban lehet realizálni.
Példa
Egy gazdálkodó egység 100 értékű kötelezettséget jelenít meg elhatárolt termékgarancia költségekre. Adózási szempontból a termékgarancia költségei csak akkor vonhatók le, amikor a gazdálkodó egység kifizeti az igényeket. Az adókulcs 25 %.
A kötelezettség adóalapja nulla (a 100 könyv szerinti érték csökkentve az adózási szempontból jövőbeli időszakokban levonható összeggel). A kötelezettség könyv szerinti értékének rendezésekor a gazdálkodó egység csökkenteni fogja jövőbeli adóköteles nyereségét 100-zal, és ennek következtében 25-tel csökkennek a jövőbeli adófizetései (a 100-nak a 25 %-ával). A 100 könyv szerinti érték és a nulla adóalap közötti különbség 100 levonható átmeneti különbözet. Ezért a gazdálkodó egység 25 halasztott adókövetelést jelenít meg (a 100-nak a 25 %-át) feltéve, hogy valószínű, hogy a gazdálkodó egység elegendő adóköteles nyereséget ér el a jövőbeli időszakokban ahhoz, hogy előnyhöz jusson az adófizetések csökkenéséből.
26.
A következők példák levonható átmeneti különbözetekre, amelyek halasztott adókövetelést eredményeznek:
a)
lehet, hogy a nyugdíjazási juttatások költségei levonásra kerülnek a számviteli eredményből, ahogy a munkavállaló megszolgálja azokat, de az adóköteles eredmény meghatározásában akkor kerülnek levonásra, amikor a gazdálkodó egység hozzájárulásokat fizet egy alapba, vagy amikor a gazdálkodó egység kifizeti a nyugdíjazási juttatásokat. Átmeneti különbözet áll fenn a kötelezettség könyv szerinti értéke és annak adóalapja között; a kötelezettség adóalapja általában nulla. Az ilyen levonható átmeneti különbözet halasztott adókövetelést keletkeztet, mivel gazdasági hasznok fognak befolyni a gazdálkodó egységhez az adóköteles nyereség csökkenésének formájában a hozzájárulások, vagy a nyugdíjazási juttatások kifizetésekor;
b)
a kutatási költségeket a számviteli eredmény meghatározásában abban az időszakban jelenítik meg ráfordításként, amelyben felmerültek, de az adóköteles nyereség (negatív adóalap) meghatározásában egy későbbi időszakig nem vonhatók le. A kutatási költségek adóalapja (az az összeg, amelynek levonását az adóhatóság a jövőbeli elszámolási időszakokban engedélyezi) és a nulla könyv szerinti érték közötti különbség levonható átmeneti különbözet, amelyből halasztott adókövetelés származik;
c)
korlátozott kivételekkel, a gazdálkodó egység az üzleti kombináció során megszerzett azonosítható eszközöket és átvállalt kötelezettségeket az akvizíció időpontjára vonatkozó valós értékükön jeleníti meg. Amikor egy átvállalt kötelezettséget jelenít meg az akvizíció időpontjában, de a kapcsolódó költségeket az adóköteles nyereség meghatározásakor csak egy későbbi időszakban vonják le, levonható átmeneti különbözet keletkezik, amely halasztott adókövetelést eredményez. Halasztott adókövetelés akkor is keletkezik, ha egy megszerzett azonosítható eszköz valós értéke kisebb, mint annak adóalapja. Mindkét esetben az ebből eredő halasztott adókövetelés a goodwillre van hatással (lásd a 66. bekezdést); valamint
d)
bizonyos eszközöket valós értékén tarthatnak nyilván, vagy átértékelhetnek anélkül, hogy adózási szempontból ezzel egyenértékű módosítás történne (lásd a 20. bekezdést). Levonható átmeneti különbözet keletkezik, ha egy eszköz adóalapja meghaladja annak könyv szerinti értékét.
Szemléltető példa a 26. bekezdés d) pontjához
A levonható átmeneti különbözetek azonosítása a 2. év végén:
Az A gazdálkodó egység az 1. év elején 1 000 CU-ért vásárol (currency unit, pénznemegység) egy 1 000 CU névleges értékű adósságinstrumentumot, amely ötéves futamidővel, 2 %-os kamatlábbal fizetendő minden év végén. Az effektív kamatláb 2 %. Az adósságinstrumentumot valós értéken értékelik.
A 2. év végén az adósságinstrumentum valós értéke a piaci kamatláb 5 %-ra történő emelkedése következtében 918 CU-ra csökkent. Valószínű, hogy az A gazdálkodó egység valamennyi szerződésből eredő cash flow-t be fogja szedni, ha továbbra is az adósságinstrumentum birtokosa.
Az adósságinstrumentummal kapcsolatos nyereségek (veszteségek) csak akkor adókötelesek (vonhatók le), ha realizálódnak. Az adósságinstrumentum értékesítése vagy lejárata során realizált nyereségeket (veszteségeket) adózási célokból a behajtott összeg és az adósságinstrumentum eredeti bekerülési értéke közötti különbségként számítják ki.
Ennek megfelelően az adósságinstrumentum adóalapja az eredeti bekerülési értéke.
Az A gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásában megjelenített adósságinstrumentum 918 CU könyv szerinti értéke és 1 000 CU értékű adóalapja 82 CU értékű levonható átmeneti különbözetet eredményez a 2. év végén (lásd a 20. bekezdést és a 26. bekezdés d) pontját), függetlenül attól, hogy az A gazdálkodó egység az adósságinstrumentum könyv szerinti értékét értékesítéssel vagy használattal – vagyis az instrumentum megtartásával és a szerződéses cash flow-k beszedésével –, vagy e kettő kombinációjával realizálná-e.
Ez azért van így, mert a levonható átmeneti különbözetek a pénzügyi kimutatásban megjelenített eszköz vagy kötelezettség könyv szerinti értéke és adóalapja közötti különbségek, amelyek olyan összegeket eredményeznek, amelyek levonhatók azon jövőbeli időszakok adóköteles nyereségének (negatív adóalapjának) meghatározásában, amikor az eszköz vagy a kötelezettség könyv szerinti értéke megtérül, vagy rendezésre kerül (lásd az 5. bekezdést). Az A gazdálkodó egység az 1 000 CU értékű eszköz adóalapjával egyenértékű levonást érvényesíthet vagy az értékesítés, vagy a lejárat során realizált adóköteles nyereség (negatív adóalap) meghatározásában.
27.
A levonható átmeneti különbözetek visszafordulása a jövőbeli időszakok adóköteles nyereségének meghatározásakor levonásokat eredményez. Az adófizetések csökkenéséből származó gazdasági hasznok azonban csak akkor folynak be a gazdálkodó egységhez, ha van annyi adóköteles nyeresége, amellyel szemben realizálni lehet a levonást. Ezért egy gazdálkodó egység csak akkor jelenít meg halasztott adókövetelést, ha valószínű, hogy elegendő adóköteles nyeresége áll majd rendelkezésre, amellyel szemben a levonható átmeneti különbözet felhasználható.
27A.
Amikor egy gazdálkodó egység felméri, hogy rendelkezésére áll-e az adóköteles nyereség, amellyel szemben a levonható átmeneti különbözet felhasználható, úgy azt is mérlegeli, hogy az adótörvény korlátozza-e az adóköteles nyereség azon forrásait, amelyekkel szemben az említett levonható átmeneti különbözet visszafordulására levonást alkalmazhat. Amennyiben az adótörvény nem rendel el ilyen korlátozásokat, úgy a gazdálkodó egység a levonható átmeneti különbözetet az összes többi levonható átmeneti különbözettel együtt méri fel. Amennyiben azonban az adótörvény a veszteségek felhasználását egy adott típusú bevétellel szembeni levonásra korlátozza, úgy a levonható átmeneti különbözetet csak a megfelelő típusú többi levonható átmeneti különbözettel együtt mérik fel.
28.
Valószínű, hogy elegendő adóköteles nyereség fog rendelkezésre állni, amellyel szemben a levonható átmeneti különbözet felhasználható, ha ugyanahhoz az adóhatósághoz kapcsolódóan, és ugyanannál az adóalanynál elegendő adóköteles átmeneti különbözet van, amelyek várhatóan:
a)
ugyanabban az időszakban fordulnak vissza, amikor a levonható átmeneti különbözet visszafordulása várható; vagy
b)
azokban az időszakokban fordulnak vissza, amelyekre a halasztott adókövetelésekből származó negatív adóalap vissza- vagy előrevihető.
Ilyen esetekben a halasztott adókövetelést abban az időszakban jelenítik meg, amelyben a levonható átmeneti különbözetek felmerülnek.
29.
Amennyiben ugyanahhoz az adóhatósághoz kapcsolódóan, és ugyanannál az adóalanynál nincs elég adóköteles átmeneti különbözet, olyan mértékben jelenítenek meg halasztott adókövetelést, amennyiben:
a)
valószínű, hogy ugyanahhoz az adóhatósághoz kapcsolódóan, és ugyanannál az adóalanynál a gazdálkodó egységnek lesz elegendő adóköteles nyeresége, ugyanabban az időszakban, amelyben a levonható átmeneti különbözet visszafordul (vagy azokban az időszakokban, amelyekre a halasztott adókövetelésből származó negatív adóalap vissza-, vagy előre vihető). Annak vizsgálatakor, hogy a jövőbeni időszakokban lesz-e elégséges adóköteles nyereség, a gazdálkodó egység:
i.
összehasonlítja a levonható átmeneti különbözeteket a jövőbeli adóköteles nyereséggel, amely kizárja a levonható átmeneti különbözetek visszafordulásából eredő adólevonást. Ez az összehasonlítás megmutatja annak a mértékét, hogy a jövőbeli adóköteles nyereség elégséges lesz-e a gazdálkodó egység számára ahhoz, hogy levonhassa az említett levonható átmeneti különbözetek visszafordulásából eredő összegeket; valamint
ii.
figyelmen kívül hagyja a jövőbeli időszakokban várhatóan keletkező levonható átmeneti különbözetekből eredő adóköteles összegeket, mivel az ezekből a levonható átmeneti különbözetekből származó halasztott adókövetelések önmagukban is jövőbeli adóköteles nyereséget követelnek meg a felhasználásukhoz; vagy
b)
a gazdálkodó egységnek olyan adótervezési lehetőségek állnak a rendelkezésére, amelyek a megfelelő időszakokban adóköteles nyereséget hoznak létre.
29A.
A valószínű jövőbeli adóköteles nyereség becslése magában foglalhatja egy gazdálkodó egység eszközei egy részének megtérülését a könyv szerinti értéküket meghaladó mértékben, amennyiben elegendő bizonyíték van arra, hogy valószínű, hogy a gazdálkodó egység ezt teljesíteni fogja. Például amennyiben egy eszközt valós értékén értékelnek, a gazdálkodó egységnek mérlegelnie kell, hogy elegendő bizonyíték áll-e rendelkezésre annak megállapítására, hogy az eszköz a könyv szerinti értékét meghaladó mértékben fog megtérülni. Ez az eset állhat fenn például akkor, ha a gazdálkodó egység egy fix kamatozású adósságinstrumentum megtartására és a szerződéses cash flow-k beszedésére számít.
30.
Az adótervezési lehetőségek olyan tevékenységek, amelyekkel a gazdálkodó egység adóköteles bevételt hozhat létre, vagy amelyekkel növelheti az adóköteles bevételt egy meghatározott időszakban azelőtt, hogy a negatív adóalap vagy az adókedvezmények továbbviteli lehetősége lejárna. Például néhány joghatóságban adóköteles nyereség érhető el, vagy növelhető:
a)
annak megválasztásával, hogy a kapott vagy a járó kamatbevételek adózzanak;
b)
bizonyos adóköteles nyereséget csökkentő tételek levonásának elhalasztásával;
c)
olyan eszközök értékesítésével – és esetleges visszlízingelésével – amelyeket felértékeltek, de az adóalapot nem helyesbítették azért, hogy tükrözze ezt a felértékelést; valamint
d)
olyan eszköz értékesítésével, amely adómentes bevételt termel (mint például néhány joghatóságban a kormányzati kötvények) annak érdekében, hogy a gazdálkodó egység olyan eszközöket vásároljon, amelyek adóköteles bevételt eredményeznek.
Ha az adótervezési lehetőségek az adóköteles nyereséget előrehozzák egy későbbi időszakról egy korábbira, a negatív adóalap vagy az adókedvezmények továbbvitelének felhasználása még mindig függ az olyan forrásokból származó jövőbeli adóköteles nyereség meglététől is, amelyek nem a jövőben keletkező átmeneti különbözetekből származnak.
31.
Amennyiben a gazdálkodó egységnek a közelmúltban veszteségei voltak, a gazdálkodó egység mérlegeli a 35. és 36. bekezdésben található útmutatást.
32.
[Törölve]
Goodwill
32A.
Ha az üzleti kombináció során keletkezett goodwill könyv szerinti értéke kisebb, mint annak adóalapja, a különbözet halasztott adókövetelést keletkeztet. A goodwill kezdeti megjelenítéséből keletkezett halasztott adókövetelést az üzleti kombináció elszámolásának részeként kell megjeleníteni, amennyiben valószínű, hogy lesz adóköteles nyereség, amellyel szemben a levonható átmeneti különbözet felhasználható.
Egy eszköz vagy egy kötelezettség kezdeti megjelenítése
33.
Egy eset, amikor halasztott adókövetelés keletkezik egy eszköz bekerülésekor, az, amikor egy eszköz könyv szerinti értékének megállapításakor az eszközhöz kapcsolódó adómentes állami támogatást levonják, de adózási szempontból nem kerül levonásra az eszköz értékcsökkenthető összegéből (más szavakkal: az adóalapjából); az eszköz könyv szerinti értéke alacsonyabb annak adóalapjánál, és ez levonható átmeneti különbözetet eredményez. Az állami támogatásokat halasztott bevételként is ki lehet mutatni, ebben az esetben a halasztott bevétel és annak nulla adóalapja közötti különbség lesz a levonható átmeneti különbözet. Bármelyik bemutatást is választja a gazdálkodó egység, nem jeleníti meg az ebből fakadó halasztott adókövetelést a 22. bekezdésben bemutatott okok miatt.
Fel nem használt negatív adóalapok és fel nem használt adókedvezmények
34.
Halasztott adókövetelést kell megjeleníteni a továbbvihető fel nem használt negatív adóalapokra és a fel nem használt adókedvezmények olyan mértékig, amennyiben valószínű, hogy elegendő jövőbeli adóköteles nyereség fog rendelkezésre állni, amellyel szemben a fel nem használt negatív adóalapok és a fel nem használt adókedvezmények felhasználhatók.
35.
A továbbvihető fel nem használt negatív adóalapokból és adókedvezményekből származó halasztott adókövetelés megjelenítésének feltételei ugyanazok, mint a levonható átmeneti különbözetekből származó halasztott adókövetelés megjelenítésének feltételei. A fel nem használt negatív adóalapok létezése ugyanakkor erős bizonyíték arra nézve, hogy jövőbeli adóköteles nyereség esetleg nem fog rendelkezésre állni. Ezért amennyiben a gazdálkodó egységnek a közelmúltban veszteségei voltak, a gazdálkodó egység csak olyan mértékben jelenít meg a fel nem használt negatív adóalapokból vagy adókedvezményekből származó halasztott adókövetelést, amennyiben a gazdálkodó egységnek elegendő adóköteles átmeneti különbözete van, vagy más meggyőző bizonyíték van arra nézve, hogy elegendő adóköteles nyeresége lesz, amellyel szemben a gazdálkodó egység fel tudja használni a fel nem használt negatív adóalapjait vagy fel nem használt adókedvezményeit. Ilyen körülmények között a 82. bekezdés megköveteli a halasztott adókövetelés összegének és a megjelenítését alátámasztó bizonyíték jellegének a közzétételét.
36.
Egy gazdálkodó egység a következő kritériumokat mérlegeli annak a valószínűségnek a becsléséhez, hogy rendelkezésre fog-e állni olyan adóköteles nyereség, amellyel szemben a fel nem használt negatív adóalapok, vagy a fel nem használt adókedvezmények felhasználhatók:
a)
van-e a gazdálkodó egységnek ugyanannál az adóhatóságnál és ugyanarra az adóalanyra vonatkozóan elegendő adóköteles átmeneti különbözete, amely adóköteles összegeket eredményez, amelyekkel szemben a fel nem használt negatív adóalapok és a fel nem használt adókedvezmények azok lejárata előtt felhasználhatók;
b)
valószínű-e, hogy a gazdálkodó egységnek lesz adóköteles nyeresége, mielőtt a fel nem használt negatív adóalapok és a fel nem használt adókedvezmények lejárnak;
c)
olyan azonosítható okokból származnak-e a fel nem használt negatív adóalapok, amelyek nem valószínű, hogy megismétlődnek; valamint
d)
a gazdálkodó egység rendelkezésére állnak-e olyan adótervezési lehetőségek (lásd a 30. bekezdést), amelyek adóköteles nyereséget hoznak létre abban az időszakban, amelyben a fel nem használt negatív adóalapok vagy a fel nem használt adókedvezmények felhasználhatók.
Abban a mértékben, amennyiben nem valószínű, hogy lesz olyan adóköteles nyereség, amellyel szemben a fel nem használt negatív adóalapok vagy a fel nem használt adókedvezmények felhasználhatók, a halasztott adókövetelést nem jelenítik meg.
Meg nem jelenített halasztott adókövetelés újrabecslése
37.
A gazdálkodó egység minden beszámolási időszak végén újrabecsüli a meg nem jelenített halasztott adóköveteléseket. A gazdálkodó egység olyan mértékben jelenít meg korábban meg nem jelenített halasztott adóköveteléseket, amennyiben valószínűvé vált, hogy a jövőbeli adóköteles nyereség lehetővé teszi a halasztott adókövetelés megtérülését. Például a kereskedelmi feltételek javulása valószínűbbé teheti, hogy a gazdálkodó egység elegendő adóköteles nyereséget tud termelni a jövőben a halasztott adókövetelésekre ahhoz, hogy megfeleljen a 24. vagy a 34. bekezdésben felállított megjelenítési kritériumoknak. Egy másik példa az, amikor egy gazdálkodó egység a halasztott adóköveteléseket egy üzleti kombináció időpontjában vagy azt követően becsli újra (lásd a 67. és 68. bekezdést).
Leányvállalatokban, fióktelepekbe és társult vállalkozásokban lévő befektetések, valamint közös szerveződésekben lévő érdekeltségek
38.
Átmeneti különbözetek keletkeznek akkor, amikor a leányvállalatokban, fióktelepekben és társult vállalkozásokban lévő befektetések, vagy a közös szerveződésekben lévő érdekeltségek könyv szerinti értéke (nevezetesen a leányvállalat, a fióktelep, a társult vállalkozás vagy a befektetést befogadó – a goodwill könyv szerinti értékét is tartalmazó – nettó eszközeinek az anyavállalatra, vagy a befektetőre jutó része) eltér a befektetés, vagy az érdekeltség adóalapjától (amely gyakran annak a bekerülési értéke). Ilyen különbözetek számos különféle körülmény során merülhetnek fel, például:
a)
leányvállalatok, fióktelepek és társult vállalkozások és közös szerveződések fel nem osztott nyereségének létezése;
b)
az árfolyamok változásakor, amikor az anyavállalat és a leányvállalat különböző országokban tevékenykedik; valamint
c)
amikor egy társult vállalkozásban levő befektetés könyv szerinti értékét a megtérülő értékig csökkentik.
A konszolidált pénzügyi kimutatásokban az átmeneti különbözet eltérhet az anyavállalat egyedi pénzügyi kimutatásaiban a befektetéshez kapcsolódó átmeneti különbözettől, ha az anyavállalat a befektetést az egyedi pénzügyi kimutatásaiban bekerülési értéken vagy átértékelt értéken tartja nyilván.
39.
Egy gazdálkodó egységnek halasztott adókötelezettséget kell megjelenítenie minden olyan adóköteles átmeneti különbözetre, amely leányvállalatokban, fióktelepekben és társult vállalkozásokban lévő befektetésekkel, vagy közös szerveződésekben lévő érdekeltségekkel kapcsolatosak, kivéve, ha mindkét következő feltétel teljesül:
a)
az anyavállalat, a befektető, a közös vállalkozás ellenőrzésében részt vevő fél vagy a közös tevékenység működtetője ellenőrizni tudja az átmeneti különbözet felhasználásának ütemezését; valamint
b)
valószínű, hogy az átmeneti különbözet a belátható jövőben nem fordul vissza.
40.
Mivel az anyavállalat ellenőrzi leányvállalatának az osztalékpolitikáját, ellenőrizni tudja a befektetésével kapcsolatos átmeneti különbözet visszafordulásának ütemezését (beleértve nemcsak a fel nem osztott nyereségből származó átmeneti különbözeteket, hanem az árfolyamok eltéréséből származókat is). Továbbá gyakran kivitelezhetetlen annak a nyereségadó-összegnek a kiszámítása, amelyet akkor kellene fizetni, amikor az átmeneti különbözet visszafordul. Ezért amikor az anyavállalat azt állapítja meg, hogy a nyereség felosztására a belátható jövőben nem kerül sor, az anyavállalat nem jelenít meg halasztott adókötelezettséget. Ugyanezek a megfontolások érvényesek a fióktelepekbe történő befektetésekre.
41.
Egy gazdálkodó egység nem monetáris eszközeit és kötelezettségeit annak funkcionális pénznemében értékelik (lásd az IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai standardot). Ha a gazdálkodó egység adóköteles nyereségét vagy negatív adóalapját (és így a nem monetáris eszközei és kötelezettségei adóalapját) egy eltérő pénznemben határozzák meg, az átváltási árfolyamok változásai átmeneti különbözeteket keletkeztetnek, amelyek megjelenített halasztott adókötelezettséget vagy (a 24. bekezdéstől függően) a -követelést eredményeznek. A keletkező halasztott adót az eredmény terhére vagy javára számolják el (lásd az 58. bekezdést).
42.
Egy társult vállalkozás befektetője nem ellenőrzi azt a gazdálkodó egységet és általában nincs abban a pozícióban, hogy meghatározza annak osztalékpolitikáját. Ezért egy olyan megállapodás hiányában, amely rendelkezik arról, hogy a társult vállalkozás nyereségének felosztása a belátható jövőben nem történik meg, a gazdálkodó egység a társult vállalkozásba történt befektetéséhez kapcsolódó adóköteles átmeneti különbözetből eredően halasztott adókötelezettséget jelenít meg. Bizonyos esetekben a befektető nem tudja meghatározni azt az adóösszeget, amely akkor lenne fizetendő, amikor megtérül a társult vállalkozásban lévő befektetésének a bekerülési értéke, de meg tudja határozni annak minimumösszegét. Ilyen esetben a halasztott adókötelezettséget ebben az összegben kell értékelni.
43.
A közös szerveződésben részt vevő felek közötti megállapodás általában foglalkozik a nyereségfelosztással és meghatározza, hogy az ilyen üggyel kapcsolatos döntéshez minden fél beleegyezése, vagy a felek egy meghatározott csoportjának a beleegyezése szükséges-e. Amennyiben a közös vállalkozás ellenőrzésében részt vevő fél vagy a közös tevékenység működtetője ellenőrizni tudja a közös szerveződés nyereségének rá eső része kiosztásának időpontját, és valószínű, hogy a nyereség rá eső részének kiosztása nem történik meg a belátható jövőben, halasztott adókötelezettséget nem jelenítenek meg.
44.
Egy gazdálkodó egységnek annyiban kell halasztott adókövetelést megjelenítenie minden olyan levonható átmeneti különbözetre, amely leányvállalatokban, fióktelepekben és társult vállalkozásokban lévő befektetésekből, vagy közös szerveződésekben lévő érdekeltségekből származik, amennyiben valószínű, hogy:
a)
az átmeneti különbözet a belátható jövőben visszafordul; valamint
b)
elegendő adóköteles nyereség fog rendelkezésre állni, amellyel szemben az átmeneti különbözet felhasználható.
45.
Annak eldöntéséhez, hogy a leányvállalatokban, fióktelepekben és társult vállalkozásokban lévő befektetésekhez, vagy a közös szerveződésekben lévő érdekeltségekhez kapcsolódó átmeneti különbözetekből származó halasztott adókövetelések megjeleníthetők-e vagy sem, a gazdálkodó egység mérlegeli a 28–31. bekezdésben található útmutatást.
ÉRTÉKELÉS
46.
A tárgyidőszakra és a korábbi időszakokra vonatkozó tényleges adókötelezettségeket (adóköveteléseket) az adóhatóság felé várhatóan fizetendő (vagy az adóhatóságtól várhatóan visszatérülő) értékben kell értékelni, azon adókulcsok (és adótörvények) felhasználásával, amelyeket a beszámolási időszak végéig jogszabályba foglaltak, vagy lényegileg jogszabályba foglaltak.
47.
A halasztott adóköveteléseket és -kötelezettségeket olyan adókulcs használatával kell értékelni, amelyek várhatóan arra az időszakra vonatkoznak, amikor az eszközöket realizálják, vagy a kötelezettségeket rendezik, azon adókulcsok (és adótörvények) alapján, amelyeket a beszámolási időszak végéig jogszabályba foglaltak, vagy lényegileg jogszabályba foglaltak.
48.
A tényleges és a halasztott adóköveteléseket és -kötelezettségeket általában a már jogszabályba foglalt adókulcsok (és adótörvények) felhasználásával értékelik. Néhány joghatóságban azonban az adókulcsok (és az adótörvények) kormány általi kihirdetése ugyanazzal a tartalmi hatással van, mint a tényleges jogszabályba foglalás, amely a kihirdetést követően több hónappal később is történhet. Ilyen körülmények között az adóköveteléseket és az adókötelezettségeket a kihirdetett adókulcsok (és adótörvények) alapján mérik.
49.
Amikor az adóköteles nyereség különböző szintjeihez különböző adókulcsok tartoznak, a halasztott adóköveteléseket és -kötelezettségeket azzal az átlagos adókulccsal értékelik, amely várhatóan vonatkozni fog az adóköteles nyereségre (negatív adóalapra) abban az időszakban, amikor az átmeneti különbözetek várhatóan visszafordulnak.
50.
[Törölve]
51.
A halasztott adókötelezettségek és a halasztott adókövetelések értékelésének azt az adókövetkezményt kell tükröznie, amely abból a módból származik, amellyel a gazdálkodó egység a beszámolási időszak végén tervezi az eszközei és a kötelezettségei könyv szerinti értékének realizálását vagy rendezését.
51A.
Néhány joghatóságban az a mód, ahogy a gazdálkodó egység realizálja (rendezi) eszközeit (kötelezettségeit), érintheti az alábbiak közül valamelyiket, vagy mindkettőt:
a)
az alkalmazandó adókulcsot, amikor a gazdálkodó egység realizálja (rendezi) eszközeinek (kötelezettségeinek) könyv szerinti értékét; valamint
b)
az eszköz (kötelezettség) adóalapját.
Ilyen esetekben a gazdálkodó egység olyan adókulcs és adóalap használatával értékeli halasztott adókötelezettségeit és halasztott adóköveteléseit, amely összhangban van a realizálás vagy a rendezés várható módjával.
A. példa
Ingatlanok, gépek és berendezések egy tételének könyv szerinti értéke 100, adóalapja 60. A tétel értékesítésére 20 %-os adókulcs vonatkozik, más bevételekre az adókulcs 30 %.
A gazdálkodó egység 8 halasztott adókötelezettséget jelenít meg (a 40-nek a 20 %-át), ha várhatóan további használat nélkül értékesíteni fogja a tételt, és 12 halasztott adókötelezettséget (a 40-nek a 30 %-át), ha várhatóan megtartja a tételt és várhatóan a használat során térül meg annak könyv szerinti értéke.
B. példa
Ingatlanok, gépek és berendezések egy 100 bekerülési értékű, és 80 könyv szerinti értékű tételét átértékelik 150-re. Adózási szempontból nem történik ezzel egyenértékű módosítás. Adózási szempontból a halmozott értékcsökkenés 30, az adókulcs 30 %. Ha a tétel értékesítése a bekerülési értéknél magasabb összegen történik, a 30 halmozott adó szerinti értékcsökkenés összege az adóköteles jövedelem része, de a bekerülési értéken felüli értékesítési bevételek nem adókötelesek.
A tétel adóalapja 70, és van egy 80 értékű adóköteles átmeneti különbözet. Amennyiben a gazdálkodó egység várhatóan a tétel használatával realizálja a tétel könyv szerinti értékét, akkor 150 adóköteles bevételt szükséges termelnie, de csak 70 értékcsökkenési leírást vonhat le vele szemben. Ennek alapján 24 halasztott adókötelezettség (a 80-nak a 30 %-a) keletkezik. Amennyiben a gazdálkodó egység várhatóan a tétel azonnali, 150-ért történő értékesítésével realizálja a könyv szerinti értéket, akkor a halasztott adókötelezettség a következőképpen kerül kiszámításra:
Adóköteles átmeneti különbözet
Adókulcs
Halasztott adó-kötelezettség
Halmozott értékcsökkenés adózási szempontból
30
30 %
9
Bekerülési értéket meghaladó bevételek
50
nulla
—
Összesen
80
9
(Megjegyzés: a 61A. bekezdéssel összhangban, az átértékelésből eredő további halasztott adókötelezettség megjelenítése az egyéb átfogó jövedelemben történik)
C. példa
A tények a B. példával megegyezők, kivéve, hogy ha a tétel értékesítése a bekerülési értéknél magasabb értéken történik, a halmozott adó szerinti értékcsökkenés összege az adóköteles jövedelem része (adókulcsa 30 %), és az értékesítés bevétele pedig 40 %-kal adózik, az inflációhoz igazított 110 bekerülési érték levonása után.
Amennyiben a gazdálkodó egység várhatóan a tétel használatával realizálja a tétel könyv szerinti értékét, akkor 150 adóköteles bevételt szükséges termelnie, de csak 70 értékcsökkenési leírást vonhat le vele szemben. Ezen az alapon az adóalap 70, van egy 80 értékű adóköteles átmeneti különbözet és van egy 24 értékű halasztott adókötelezettség (a 80-nak a 30 %-a), mint a B. példában.
Amennyiben a gazdálkodó egység várhatóan a tétel azonnali, 150-ért történő értékesítésével realizálja a könyv szerinti értéket, akkor a gazdálkodó egység levonhat 110 indexált bekerülési értéket. A 40 nettó bevétel 40 %-kal adózik. Továbbá a 30 adó szerinti értékcsökkenés az adóköteles bevétel része lesz, és 30 %-kal adózik. Ennek alapján az adóalap 80 (110 mínusz 30), van egy 70 értékű adóköteles átmeneti különbözet és van egy 25 értékű halasztott adókötelezettség (a 40-nek a 40 %-a plusz a 30-nak a 30 %-a). Amennyiben az adóalap nem azonnal nyilvánvaló ebben a példában, a 10. bekezdésben meghatározott alapelv mérlegelése hasznos lehet.
(Megjegyzés: a 61A. bekezdéssel összhangban, az átértékelésből eredő további halasztott adókötelezettség megjelenítése az egyéb átfogó jövedelemben történik)
51B.
Amennyiben egy halasztott adókötelezettség vagy halasztott adókövetelés az IAS 16 standard szerinti átértékelési modell alkalmazásával értékelt nem értékcsökkenthető eszközből ered, a halasztott adókötelezettség vagy halasztott adókövetelés értékelésének a nem értékcsökkenthető eszköz könyv szerinti értéke értékesítéssel történő realizálásának adókövetkezményeit kell tükröznie, tekintet nélkül az adott eszköz könyv szerinti értékének értékelési alapjára. Ennek megfelelően, ha az adótörvény olyan adókulcsot határoz meg az adott eszköz értékesítéséből származó adóköteles bevételre, amely eltér az eszköz használatából származó adóköteles bevételre alkalmazandó adókulcstól, akkor az előbbi kulcsot kell alkalmazni a nem értékcsökkenthető eszközhöz tartozó halasztott adókötelezettség vagy követelés értékelésekor.
51C.
Amennyiben egy halasztott adókötelezettség vagy adókövetelés az IAS 40 standard szerinti valósérték-modell alkalmazásával értékelt befektetési célú ingatlanból ered, fennáll a megcáfolható feltételezés, hogy a befektetési célú ingatlan könyv szerinti értékét értékesítéssel fogják realizálni. Ennek megfelelően, hacsak a feltételezést meg nem cáfolják, a halasztott adókötelezettség vagy halasztott adókövetelés értékelésének a befektetési célú ingatlan könyv szerinti értéke teljes mértékben értékesítéssel történő realizálásának adókövetkezményeit kell tükröznie. A feltételezés akkor megcáfolt, ha a befektetési célú ingatlan értékcsökkenthető és olyan üzleti modell keretében tartják, amelynek célja a befektetési célú ingatlan által megtestesített gazdasági hasznok idővel lényegében teljes mértékű felhasználása, nem pedig az értékesítése. Amennyiben a feltételezést megcáfolják, az 51. és az 51A. bekezdés követelményeit kell alkalmazni.
Szemléltető példa az 51C. bekezdéshez
Egy befektetési célú ingatlan bekerülési értéke 100, valós értéke 150. Értékelése az IAS 40 standard szerinti valósérték-modell alkalmazásával történik. Magában foglal 40 bekerülési értékű, és 60 valós értékű földterületet, valamint egy 60 bekerülési értékű, és 90 valós értékű épületet. A földterület hasznos élettartama korlátlan.
Az épület halmozott értékcsökkenésének értéke adózási szempontból 30. A befektetési célú ingatlan valós értékének nem realizált változásai nem érintik az adóköteles nyereséget. Ha a befektetési célú ingatlan értékesítése a bekerülési értéknél magasabb értéken történik, a 30 halmozott adó szerinti értékcsökkenés visszaírása az adóköteles nyereség része, és a szokásos 30 %-os adókulccsal adózik. A bekerülési értéken felüli értékesítési bevételek esetében az adótörvény a két évnél rövidebb ideig tartott eszközökre nézve 25 %-os, a két évig vagy annál tovább tartott eszközökre 20 %-os adókulcsot határoz meg.
Mivel a befektetési célú ingatlan értékelése az IAS 40 standard szerinti valósérték-modell alkalmazásával történik, fennáll a megcáfolható feltételezés, hogy a gazdálkodó egység a befektetési célú ingatlan könyv szerinti értékét teljes mértékben értékesítéssel fogja realizálni. Ha ezt a feltételezést nem cáfolják meg, a halasztott adó a könyv szerinti érték teljes mértékben értékesítéssel történő realizálásának adókövetkezményeit tükrözi, még ha a gazdálkodó egységnek az ingatlanból várhatóan bérleti bevétele is lesz az értékesítés előtt.
A földterület adóalapja az értékesítése esetén 40, és van egy 20 értékű adóköteles átmeneti különbözet (60 – 40). Az épület adóalapja az értékesítése esetén 30 (60 – 30), és van egy 60 értékű adóköteles átmeneti különbözet (90 – 30). Ennek eredményeként a befektetési célú ingatlanhoz kapcsolódó teljes adóköteles átmeneti különbözet 80 (20 + 60).
A 47. bekezdésnek megfelelően az adókulcs a várhatóan arra az időszakra vonatkozó adókulcs, amikor a befektetési célú ingatlant realizálják. Így az ebből eredő halasztott adókötelezettséget a következő módon kell kiszámítani, ha a gazdálkodó egység várhatóan több mint két év tartás után eladja az ingatlant:
Adóköteles átmeneti különbözet
Adókulcs
Halasztott adó-kötelezettség
Halmozott értékcsökkenés adózási szempontból
30
30 %
9
Bekerülési értéket meghaladó bevételek
50
20 %
10
Összesen
80
19
Ha a gazdálkodó egység várhatóan kevesebb, mint két év tartás után adja el az ingatlant, a fenti számítás úgy módosulna, hogy a bekerülési értéken felüli bevételekre 20 % helyett 25 %-os adókulcs lenne alkalmazandó.
Amennyiben ehelyett a gazdálkodó egység az épületet olyan üzleti modell részeként tartja, amelynek célja az épület által megtestesített gazdasági hasznok idővel lényegében teljes mértékű felhasználása, nem pedig az értékesítése, ez a feltevés az épület vonatkozásában megcáfolt lenne. Mindazonáltal a földterület nem értékcsökkenthető. Ezért az értékesítéssel történő realizálás feltételezése a földterületre vonatkozóan nem lenne megcáfolt. Ebből következik, hogy a halasztott adókötelezettség az épület könyv szerinti értéke használattal történő, és a földterület könyv szerinti értéke értékesítéssel történő realizálásának adókövetkezményeit tükrözné.
Az épület adóalapja az épület használata esetén 30 (60 – 30), és van egy 60 értékű adóköteles átmeneti különbözet (90 – 30), amely 18 értékű halasztott adókötelezettséget eredményez (a 60-nak a 30 %-a).
A földterület adóalapja az értékesítése esetén 40, és van egy 20 értékű adóköteles átmeneti különbözet (60 – 40), amely 4 értékű halasztott adókötelezettséget eredményez (a 20-nak a 20 %-a).
Ennek eredményeként, ha az értékesítéssel történő realizálás feltételezése az épület vonatkozásában megcáfolt, a befektetési célú ingatlanhoz kapcsolódó halasztott adókötelezettség 22 (18 + 4).
51D.
Az 51C. bekezdés szerinti megcáfolható feltételezés akkor is alkalmazandó, ha egy halasztott adókötelezettség vagy halasztott adókövetelés egy üzleti kombinációban lévő befektetési célú ingatlan értékeléséből ered, amennyiben a gazdálkodó egység a befektetési célú ingatlan későbbi értékelésekor a valósérték-modellt fogja használni.
51E.
Az 51B–51D. bekezdés nem változtatja meg azt a követelményt, hogy a halasztott adókövetelések megjelenítésekor és értékelésekor alkalmazni kell az e standard 24–33. bekezdése (levonható átmeneti különbözetek) és 34–36. bekezdése (fel nem használt negatív adóalapok és fel nem használt adókedvezmények) szerinti elveket.
52.
[51A. bekezdésre átszámozva és áthelyezve]
52A.
Egyes joghatóságokban a nyereségadó kulcsa magasabb vagy alacsonyabb, ha a nettó nyereség vagy a felhalmozott eredmény egészét, vagy egy részét osztalékként kifizetik a gazdálkodó egység részvényesei számára. Más joghatóságokban nyereségadó igényelhető vissza vagy fizetendő, ha a nettó nyereség vagy a felhalmozott eredmény egészét, vagy egy részét osztalékként kifizetik a gazdálkodó egység részvényesei számára. Ilyen esetben a tényleges és halasztott adókövetelések és kötelezettségek értékelése a fel nem osztott nyereségre vonatkozó adókulccsal történik.
52B.
[Törölve]
Szemléltető példa az 52A. és az 57A. bekezdéshez
A következő példa a tényleges és halasztott adókövetelések és -kötelezettségek értékelésével foglalkozik egy olyan joghatóságban tevékenykedő gazdálkodó egységnél, ahol a fizetendő nyereségadó kulcsa magasabb a fel nem osztott nyereség tekintetében (50 %), és a nyereség felosztásakor az adó visszaigényelhető. A felosztott nyereségre az adókulcs 35 %. 20X1. december 31-én, a beszámolási időszak végén a gazdálkodó egység nem jeleníti meg kötelezettségként a beszámolási időszak után javasolt, vagy bejelentett osztalékokat. Ennek eredményeként a 20X1. évben osztalék nincs megjelenítve. A 20X1. évi adóköteles nyereség 100 000. A nettó adóköteles átmeneti különbözet a 20X1. évben 40 000.
A gazdálkodó egység tényleges adókötelezettséget és tényleges nyereségadó-ráfordítást jelenít meg 50 000 értékben. A jövőbeli osztalék eredményeként potenciálisan realizálható összegre követelést nem jelenít meg. A gazdálkodó egység egy halasztott adókötelezettséget és halasztott adóráfordítást is megjelenít 20 000 (40 000 50 %-a) értékben, amely azokat a nyereségadókat testesíti meg, amelyeket a gazdálkodó egység – a fel nem osztott nyereségre vonatkozó adókulcs alapján – akkor fog fizetni, amikor realizálja vagy rendezi az eszközeinek és kötelezettségeinek könyv szerinti értékét.
Ezt követően 20X2. március 15-én a gazdálkodó egység az előző évek működési nyereségéből 10 000 osztalékot jelenít meg kötelezettségként.
20X2. március 15-én a gazdálkodó egység tényleges adó követelésként és a 20X2. évi tényleges adóráfordítás csökkenéseként jeleníti meg az 1 500 nyereségadó megtérülést (a kötelezettségként megjelenített osztalék 15 %-a).
53.
A halasztott adóköveteléseket és -kötelezettségeket nem szabad diszkontálni.
54.
A halasztott adókövetelések és -kötelezettségek megbízható, diszkontált értéken történő megállapításához szükség lenne valamennyi átmeneti különbözet visszafordulása időzítésének a részletes meghatározására. Sok esetben egy ilyen ütemezés elkészítése kivitelezhetetlen, vagy nagyon összetett. Ezért nem helyénvaló a halasztott adókövetelések és -kötelezettségek diszkontálását megkövetelni. A halasztott adókövetelések és -kötelezettségek diszkontálásának lehetővé tétele, de meg nem követelése ugyanakkor olyan adóköveteléseket és -kötelezettségeket eredményezne, amelyek a gazdálkodó egységek között nem hasonlíthatók össze. Ezért ez a standard nem követeli meg, és nem engedi meg a halasztott adókövetelések és -kötelezettségek diszkontálását.
55.
Az átmeneti különbözeteket az eszköz vagy a kötelezettség könyv szerinti értékére vonatkozóan határozzák meg. Ez akkor is érvényes, ha magának a könyv szerinti értéknek a meghatározása diszkontált alapon történik, mint például a nyugdíjazási juttatási kötelmek esetén (lásd az IAS 19 Munkavállalói juttatások standardot).
56.
A halasztott adókövetelés könyv szerinti értékét minden beszámolási időszak végén felül kell vizsgálni. A gazdálkodó egységnek a halasztott adókövetelés könyv szerinti értékét olyan mértékben kell csökkentenie, amennyiben már nem valószínű, hogy elegendő adóköteles nyereség fog rendelkezésre állni, amely lehetővé teszi a halasztott adókövetelés egészének, vagy egy részének felhasználását. Bármely ilyen csökkentést vissza kell írni olyan mértékben, amennyiben valószínűvé válik, hogy elegendő adóköteles nyereség fog rendelkezésre állni.
A TÉNYLEGES ÉS A HALASZTOTT ADÓ MEGJELENÍTÉSE
57.
Az ügyletek és más események tényleges és halasztott adóhatásának elszámolása összhangban áll magának az ügyletnek, vagy az eseménynek az elszámolásával. Az 58–68C. bekezdés ezt az alapelvet alkalmazza.
57A.
A gazdálkodó egységnek az IFRS 9 standard szerinti osztalékok nyereségadó-következményeit az osztalékfizetési kötelezettség megjelenítésekor kell megjelenítenie. Az osztalékok nyereségadó-következményei közvetlenebbül kapcsolódnak a nyereségfelosztást eredményező múltbeli ügyletekhez vagy eseményekhez, mint magához a nyereségfelosztáshoz. A gazdálkodó egységnek ezért az osztalékok nyereségadó-következményeit az eredményben, az egyéb átfogó jövedelemben vagy a saját tőkében kell megjelenítenie, attól függően, hogy a gazdálkodó egység eredetileg hol jelenítette meg az érintett múltbeli ügyleteket vagy eseményeket.
Az eredményben megjelenített tételek
58.
A tényleges és halasztott adót bevételként vagy ráfordításként kell megjeleníteni, és az időszak eredményében kell figyelembe venni, kivéve, amikor az adó a következő események során keletkezik:
a)
olyan ügyletek vagy események, amelyek megjelenítése – ugyanabban vagy egy másik időszakban – az eredményen kívül történik, hanem az egyéb átfogó jövedelemben vagy közvetlenül a saját tőkében (lásd a 61A–65. bekezdést); vagy
b)
üzleti kombináció (kivéve az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard meghatározása szerinti befektetési gazdálkodó egység valamely leányvállalatának akvizícióját, amelyet az eredménnyel szemben valós értéken szükséges értékelni) (lásd a 66–68. bekezdést).
59.
A legtöbb halasztott adókötelezettség és halasztott adókövetelés akkor keletkezik, amikor a bevétel vagy a ráfordítás a számviteli eredménybe az egyik időszakban, de az adóköteles nyereségbe (negatív adóalapba) egy másik időszakban számít bele. A keletkező halasztott adót az eredményben számolják el. Ilyen például, amikor:
a)
a kamat-, jogdíj- és osztalékbevételt utólag kapják meg és az IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel, az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés vagy az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standardnak megfelelően veszik figyelembe a számviteli eredményben, de a pénzforgalom alapján számítják be az adóköteles nyereségbe (negatív adóalapba); valamint
b)
az immateriális eszközök bekerülési értékét aktiválták az IAS 38 standard szerint, és értékcsökkentik az eredményben, de adózási szempontból a költségek felmerüléskor levonásra kerültek.
60.
A halasztott adókövetelések és -kötelezettségek könyv szerinti értéke akkor is változhat, ha nincs változás a kapcsolódó átmeneti különbözet összegében. Ez például a következőkből eredhet:
a)
az adókulcsok vagy az adótörvények változásaiból;
b)
halasztott adókövetelések megtérülésének újrabecsléséből; vagy
c)
egy eszköz realizálásának várható módjában bekövetkezett változásból.
A keletkező halasztott adó az eredményben kerül megjelenítésre, kivéve azt a részt, amely olyan tételekhez kapcsolódik, amelyeket előzőleg nem az eredményen kívül jelenítettek meg (lásd a 63. bekezdést).
Az eredményen kívül megjelenített tételek
61.
[Törölve]
61A.
A tényleges és halasztott adót az eredményen kívül kell megjeleníteni, ha olyan tételekhez kapcsolódik, amelyeket ugyanazon vagy más időszakban, az eredményen kívül jelenítettek meg. Ennélfogva azt a tényleges és halasztott adót, amely olyan tételekhez kapcsolódik, amelyeket ugyanabban vagy más időszakban
a)
az egyéb átfogó jövedelemben jelenítettek meg, az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni (lásd a 62. bekezdést);
b)
közvetlenül a saját tőkében jelenítettek meg, közvetlenül a saját tőkében kell megjeleníteni (lásd a 62A. bekezdést).
62.
A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok megkövetelik vagy lehetővé teszik bizonyos tételeknek az egyéb átfogó jövedelemben való megjelenítését. Ilyen tételek például:
a)
a tárgyi eszközök könyv szerinti értékének átértékelés miatti változása (lásd az IAS 16 standardot); valamint
b)
[törölve]
c)
egy külföldi érdekeltség pénzügyi kimutatásainak átszámításából származó árfolyam-különbözetek (lásd az IAS 21 standardot).
d)
[törölve]
62A.
A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok megkövetelik vagy lehetővé teszik bizonyos tételeknek közvetlenül a saját tőke javára vagy terhére való elszámolását. Ilyen tételek például:
a)
a felhalmozott eredmény nyitóegyenlegének módosítása egy számviteli politika változásának visszamenőleges alkalmazása vagy egy hiba javítása miatt (lásd az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardot); valamint
b)
egy összetett pénzügyi instrumentum tőkekomponensének kezdeti megjelenítésekor keletkező összeg (lásd a 23. bekezdést).
63.
Kivételes körülmények között nehéz lehet annak a tényleges és halasztott adónak a meghatározása, amely olyan tételekhez kapcsolódik, amelyeket az eredményen kívül (hanem az egyéb átfogó jövedelemben vagy közvetlenül a saját tőkében) jelenítettek meg. Ez az eset fordulhat elő például akkor, ha:
a)
a nyereségadónak sávos kulcsai vannak, és lehetetlen megállapítani azt az adókulcsot, amelyen az adóköteles nyereség (negatív adóalap) meghatározott komponensei adóznak;
b)
az adókulcsokban vagy más adószabályokban bekövetkezett változások érintik azokat a halasztott adóköveteléseket és -kötelezettségeket, amelyek (részben vagy egészben) olyan tételhez kapcsolódnak, amelyet korábban nem az eredményen kívül jelenítettek meg; vagy
c)
egy gazdálkodó egység úgy dönt, hogy egy halasztott adókövetelést meg kell jelenítenie, vagy hogy a továbbiakban nem szabad egészében megjeleníteni, és a halasztott adókövetelés (részben vagy egészben) egy olyan tételhez kapcsolódik, amelyet korábban eredményen kívül jelenítettek meg.
Ezekben az esetekben az eredményen kívül megjelenített tételekhez kapcsolódó tényleges és halasztott adók az érintett adójoghatóságban a gazdálkodó tényleges és halasztott adóinak észszerű arányos allokációján vagy olyan módszeren alapulnak, amely a körülményeknek a legjobban megfelel.
64.
Az IAS 16 standard nem határozza meg, hogy a gazdálkodó egységnek évente át kellene-e vezetnie azt az összeget az értékelési többletből a felhalmozott eredménybe, amely megegyezik az átértékelt eszköz értékcsökkenésének vagy amortizációjának és az eszköz bekerülési értéke alapján számolt értékcsökkenésének vagy amortizációjának a különbségével. Amennyiben a gazdálkodó egység végez ilyen átvezetést, az átvezetett összeg a bármely kapcsolódó halasztott adó levonása utáni nettó összeg. Hasonló megfontolás vonatkozik az ingatlanok, gépek és berendezések elidegenítésekor történő átvezetésekre.
65.
Amikor egy eszközt adózási szempontból átértékelnek, és az átértékelés egy korábbi időszakban történt számviteli átértékeléshez, vagy egy jövőbeli időszakban végrehajtandó számviteli átértékeléshez kapcsolódik, akkor mind az eszköz átértékelésének, mind pedig az adóalap módosításának az adóhatásait az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni abban az időszakban, amelyikben az átértékelés történik. Ha az adózási szempontból történő átértékelés azonban nem kapcsolódik egy korábbi időszakban történt számviteli átértékeléshez, vagy egy jövőbeli időszakban végrehajtandó számviteli átértékeléshez, akkor az adóalap módosításának adóhatásait az eredményben kell megjeleníteni.
65A.
Amikor a gazdálkodó egység osztalékot fizet részvényeseinek, akkor lehet, hogy a gazdálkodó egységnek az osztalék egy részét az adóhatóságnak szükséges befizetnie a részvényesek nevében. Sok joghatóságban ezt az összeget forrásadónak hívják. Ezt az adóhatóságnak fizetett, vagy fizetendő összeget a saját tőkével szemben kell elszámolni az osztalék részeként.
Üzleti kombinációból származó halasztott adó
66.
Amint a 19. bekezdés és a 26. bekezdés c) pontja ismerteti, egy üzleti kombináció során keletkezhetnek átmeneti különbözetek. Az IFRS 3 standarddal összhangban a gazdálkodó egység a keletkezett halasztott adóköveteléseket (amennyiben azok a 24. bekezdésben foglalt megjelenítési kritériumoknak megfelelnek) vagy a halasztott adókötelezettségeket az akvizíció időpontjában azonosítható eszközökként és kötelezettségekként jeleníti meg. Ebből következően ezek a halasztott adókövetelések és halasztott adókötelezettségek hatással vannak a gazdálkodó egység által megjelenített goodwill vagy előnyös vételből eredő nyereség összegére. A 15 bekezdés a) pontjával összhangban azonban a gazdálkodó egység nem jeleníti meg azokat a halasztott adókötelezettségeket, amelyek a goodwill kezdeti megjelenítéséből keletkeznek.
67.
Az üzleti kombináció eredményeként változhat a felvásárló akvizíció előtti halasztott adókövetelésének realizálási valószínűsége. Lehet, hogy a felvásárló valószínűnek ítéli meg, hogy a saját, az üzleti kombináció előtt meg nem jelenített halasztott adókövetelése megtérül. Például, lehet, hogy a felvásárló fel tudja használni fel nem használt negatív adóalapját a felvásárolt jövőbeli adóköteles nyereségével szemben. Másfelől az üzleti kombináció eredményeként lehetséges, hogy többé nem valószínű az, hogy a jövőbeli adóköteles nyereség lehetővé teszi a halasztott adókövetelés megtérülését. Az ilyen esetekben a felvásárló az üzleti kombináció időszakában a halasztott adókövetelésben változást jelenít meg, de azt nem veszi bele az üzleti kombináció elszámolásába, annak részeként. Ezért a felvásárló azt nem veszi figyelembe az üzleti kombinációban megjelenített goodwill vagy az előnyös vételből származó nyereség meghatározásához.
68.
A felvásárló negatív nyereségadó-alapjának továbbviteléből vagy más halasztott adókövetelésekből származó potenciális adóelőny lehet, hogy nem felel meg az elkülönítve történő megjelenítés kritériumainak, amikor az üzleti kombináció kezdeti elszámolása történik, de a későbbiekben lehet, hogy realizálhatóvá válik.
A gazdálkodó egységnek az olyan megszerzett halasztott adóelőnyt, amelyet az üzleti kombináció után realizál, a következőképpen kell megjelenítenie:
a)
Az értékelési időszakon belül megjelenített olyan megszerzett halasztott adóelőnyöket, amelyeket az akvizíció időpontjában fennálló tényekre és körülményekre vonatkozó új információk eredményeztek, az ehhez az akvizícióhoz kapcsolódó goodwill könyv szerinti értékének csökkentéseként kell elszámolni. Ha a goodwill könyv szerinti értéke nulla, a fennmaradó halasztott adóelőnyöket az eredményben kell megjeleníteni.
b)
Minden egyéb realizált, megszerzett halasztott adóelőnyt az eredményben kell megjeleníteni (vagy, ha a jelen standard azt úgy követeli meg, az eredményen kívül).
Részvényalapú kifizetési ügyletekből származó tényleges és halasztott adó
68A.
Egyes adójoghatóságokban a gazdálkodó egység olyan adólevonásban részesül (azaz olyan összeg, ami levonható az adóalapból), amely a gazdálkodó egység részvényében, részvényopciójában, vagy más tőkeinstrumentumában fizetett javadalmazáshoz kapcsolódik. Az adólevonás összege eltérhet a kapcsolódó halmozott bérköltségtől, és későbbi számviteli időszakban is felmerülhet. Például, egyes joghatóságokban a gazdálkodó egység ráfordítást jeleníthet meg a nyújtott részvényopciókért való ellenszolgáltatásként kapott munkavállalói szolgáltatások felhasználására vonatkozóan az IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard alapján, és csak akkor kapja meg az adólevonást, amikor az opciók lehívásra kerülnek, azzal, hogy az adólevonás összegének meghatározása a gazdálkodó egység lehívás időpontjában érvényes részvényárától függ.
68B.
A jelen standard 9. bekezdésében és 26 bekezdésének b) pontjában tárgyalt kutatási költségekhez hasonlóan, az adott időpontig kapott munkavállalói szolgáltatások adóalapja (az az összeg, amelyet az adóhatóság levonni engedélyez a jövőbeli időszakokban), valamint a nulla könyv szerinti érték közötti különbözet egy levonható átmeneti különbözet, ami egy halasztott adókövetelést eredményez. Amennyiben az adóhatóság által a jövőbeli időszakokban levonni engedélyezett összeg az időszak végén még nem ismert, azt az időszak végén rendelkezésre álló információk alapján meg kell becsülni. Például amennyiben az adóhatóság által a jövőbeli időszakokban levonni engedélyezett összeg a gazdálkodó egység valamely jövőbeli időpontban érvényes részvényárától függ, a levonható átmeneti különbözet összegének meghatározásánál a gazdálkodó egység adott időszak végén érvényes részvényárát szükséges figyelembe venni.
68C.
A 68A. bekezdésben foglaltak szerint az adólevonás összege (vagy a 68B. bekezdés szerint értékelt becsült jövőbeni adólevonás) eltérhet a kapcsolódó halmozott bérköltségektől. A standard 58. bekezdésének előírásai szerint, a tényleges és a halasztott adót bevételként vagy ráfordításként szükséges megjeleníteni a tárgyidőszak eredményében, kivéve, ha az adó a) egy olyan ügyletből vagy eseményből keletkezett, ami a tárgyidőszakban vagy más időszakban az eredményen kívül került megjelenítésre, vagy b) egy üzleti kombinációból keletkezik (kivéve a befektetési gazdálkodó egység valamely leányvállalatának akvizícióját, amelyet az eredménnyel szemben valós értéken szükséges értékelni). Amennyiben az adólevonás összege (vagy becsült jövőbeli adólevonás összege) meghaladja a kapcsolódó halmozott bérköltségeket, ez azt jelzi, hogy az adólevonás nem csupán kifizetésekhez kapcsolódik, hanem valamilyen sajáttőke-tételhez is. Ebben a helyzetben a kapcsolódó tényleges vagy halasztott adótöbbletet közvetlenül a saját tőkében kellene megjeleníteni.
BEMUTATÁS
Adókövetelések és adókötelezettségek
69.
[Törölve]
70.
[Törölve]
Beszámítás
71.
A gazdálkodó egységnek akkor kell, és csak akkor lehet beszámítania a tényleges adóköveteléseit és tényleges adókötelezettségeit egymással szemben, ha a gazdálkodó egység:
a)
jogilag kikényszeríthető joggal bír a megjelenített összegek beszámítására; valamint
b)
nettó alapon szándékozik rendezni azokat, vagy egyidejűleg szándékozik a követelést realizálni és rendezni a kötelezettséget.
72.
Bár a tényleges adókövetelések és -kötelezettségek megjelenítése és értékelése elkülönülten történik, a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban ezek az IAS 32 standardban a pénzügyi instrumentumokra meghatározott kritériumokhoz hasonló elvek szerint egymással szemben beszámításra kerülnek. A gazdálkodó egységnek általában akkor van jogilag kikényszeríthető joga ahhoz, hogy a tényleges adóköveteléseket a tényleges adókötelezettségekkel szemben beszámítsa, ha azok ugyanazon adóhatóság által kivetett nyereségadókra vonatkoznak, és az adóhatóság lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó egység egyetlen nettó összeget fizessen be, vagy kapjon vissza.
73.
A konszolidált pénzügyi kimutatásokban a csoport egy vállalatának tényleges adóköveteléseit akkor, és csak akkor számítják be a csoport egy másik vállalatának tényleges adókötelezettségeibe, ha az érintett gazdálkodó egységeknek jogilag kikényszeríthető joga van ahhoz, hogy egyetlen nettó összeget fizessenek be, vagy kapjanak vissza, és a gazdálkodó egységek ezt a nettó összeget szándékoznak befizetni, vagy megkapni, vagy a követelés realizálását és a kötelezettség rendezését egyidejűleg szándékoznak végrehajtani.
74.
A gazdálkodó egységnek akkor kell beszámítania, és csak akkor számíthatja be halasztott adóköveteléseit és halasztott adókötelezettségeit egymással szemben, ha:
a)
jogilag kikényszeríthető joga van ahhoz, hogy a tényleges adóköveteléseit beszámítsa a tényleges adókötelezettségeivel szemben; valamint
b)
a halasztott adókövetelések és a halasztott adókötelezettségek olyan nyereségadókhoz kapcsolódnak, amelyeket ugyanaz az adóhatóság vetett ki vagy:
i.
ugyanarra az adóalanyra; vagy
ii.
olyan különböző adóalanyokra, amelyek vagy nettó alapon szándékoznak rendezni tényleges adóköveteléseiket és adókötelezettségeiket, vagy egyidejűleg szándékoznak realizálni a követeléseket és rendezni a kötelezettségeket minden olyan jövőbeli időszakra vonatkozóan, amelyben jelentős összegű halasztott adókövetelés, vagy halasztott adókötelezettség realizálása vagy rendezése várható.
75.
Ahhoz, hogy ne legyen szükséges minden egyes átmeneti különbözetfelhasználást részletesen ütemezni, ez a standard akkor, és csak akkor követeli meg, hogy a gazdálkodó egység beszámítsa ugyanazon adóalany halasztott adóköveteléseit a halasztott adókötelezettségeivel szemben, ha azok olyan nyereségadóval kapcsolatosak, amelyeket ugyanazon adóhatóság vetett ki, és a gazdálkodó egységnek jogilag kikényszeríthető joga van beszámítani tényleges adóköveteléseit tényleges adókötelezettségeivel.
76.
Ritkán előfordulhat, hogy csak egy bizonyos időszakban van a gazdálkodó egységnek jogilag kikényszeríthető joga a beszámításra és szándéka a nettó rendezésre, a többi időszakban nem. Az ilyen ritka körülmények között előfordulhat, hogy szükséges lenne részletes ütemezést készíteni annak érdekében, hogy megbízhatóan alátámasszák, hogy az egyik adóalany halasztott adókötelezettsége ugyanabban az időszakban eredményezi-e az adófizetés növekedését, amelyben egy másik adóalany halasztott adókövetelése csökkenteni fogja ennek a második adóalanynak az adófizetéseit.
Adóráfordítás
A gazdálkodó egység szokásos tevékenységéből származó eredményéhez kapcsolódó adóráfordítás (-bevétel)
77.
A gazdálkodó egység szokásos tevékenységéből származó eredményéhez kapcsolódó adóráfordítást (-bevételt) az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban az eredmény részeként kell bemutatni.
77A.
[Törölve]
Külföldi halasztott adókötelezettségek vagy követelések árfolyam-különbözete
78.
Az IAS 21 standard megköveteli, hogy bizonyos árfolyam-különbözeteket bevételként vagy ráfordításként jelenítsenek meg, de azt nem határozza meg, hogy ezeknek a különbözeteknek a bemutatása hol történjen meg az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatáson belül. Ennek megfelelően, amennyiben a külföldi halasztott adókövetelések és halasztott adókötelezettségek után árfolyam-különbözeteket jelenítenek meg az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban, ezeket a különbözetek besorolhatók halasztott adóráfordításként (bevételként), ha ezt a bemutatási módot ítélik a leghasznosabbnak a pénzügyi kimutatások felhasználói számára.
KÖZZÉTÉTEL
79.
Az adóráfordítások (-bevételek) főbb elemeit elkülönülten kell közzétenni.
80.
Az adóráfordítások (-bevételek) elemei a következők lehetnek:
a)
tényleges adóráfordítás (-bevétel);
b)
a tárgyidőszakban a korábbi időszakok tényleges adóráfordításaira megjelenített módosítások;
c)
annak a halasztott adóráfordításnak (-bevételnek) az összege, amely az átmeneti különbözetek keletkezéséhez vagy visszafordulásához kapcsolódik;
d)
annak a halasztott adóráfordításnak (-bevételnek) az összege, amely az adókulcs változásaihoz, valamint új adónemek kivetéséhez kapcsolódik;
e)
annak a haszonnak az összege, amely egy előző időszaki, korábban meg nem jelenített negatív adóalapból, adókedvezményből vagy átmeneti különbözetből fakad, és amelyet a tényleges adóráfordítás csökkentésére használnak fel;
f)
annak a haszonnak az összege, amely egy előző időszaki, korábban meg nem jelenített negatív adóalapból, adókedvezményből vagy átmeneti különbözetből fakad, és amelyet a halasztott adóráfordítás csökkentésére használnak fel;
g)
olyan halasztott adóráfordítás, amely egy halasztott adókövetelés 56. bekezdéssel összhangban levő leírásából, vagy korábbi leírásának visszaírásából származik; valamint
h)
annak az adóráfordításnak (-bevételnek) az összege, amely a számviteli politikák olyan változásaihoz és olyan hibákhoz kapcsolódik, amelyeket az eredmény meghatározásában vettek figyelembe az IAS 8 szerint, mert azokat nem lehet visszamenőlegesen elszámolni.
81.
A következőket szintén elkülönítve kell közzétenni:
a)
azon tényleges és halasztott adók együttes összegét, amelyek olyan tételekhez kapcsolódnak, amelyek elszámolása közvetlenül a saját tőke terhére vagy javára történik (lásd a 62A. bekezdést);
ab)
az egyéb átfogó jövedelem egyes komponenseihez kapcsolódó nyereségadó összege (lásd a 62. bekezdést és a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot));
b)
[törölve];
c)
az adóráfordítás (-bevétel) és a számviteli eredmény közötti kapcsolat magyarázatát a következők közül az egyik, vagy mindkét formában:
i.
az adóráfordításnak (-bevételnek), valamint a számviteli eredménynek és a vonatkozó adókulcs(oknak a) szorzata közötti számszaki egyeztetés, közzétéve azt az alapot is, amely alapján a vonatkozó adókulcs(ok) számítása történt; vagy
ii.
az átlagos effektív adókulcs és a vonatkozó adókulcs közötti számszaki egyeztetés, közzétéve azt az alapot is, amely alapján a vonatkozó adókulcs(ok) számítása történt;
d)
a vonatkozó adókulcs(ok)ban az előző beszámolási időszak óta bekövetkezett változások magyarázatát;
e)
azoknak a levonható átmeneti különbözeteknek, fel nem használt negatív adóalapoknak és fel nem használt adókedvezményeknek az összegét (és lejáratát, ha van), amelyre nem jelenítettek meg halasztott adókövetelést a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban;
f)
azoknak a leányvállalatokban, fióktelepekben és társult vállalkozásokban lévő befektetésekkel, valamint közös szerveződésekben levő érdekeltségekkel kapcsolatos átmeneti különbözeteknek az együttes összegét, amelyekre nem jelenítettek meg halasztott adókötelezettséget (lásd a 39. bekezdést);
g)
minden típusú átmeneti különbözet és minden típusú fel nem használt negatív adóalap és fel nem használt adókedvezmények tekintetében:
i.
a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban megjelenített halasztott adókövetelések és adókötelezettségek összegét, minden bemutatott időszakra;
ii.
az eredményben megjelenített halasztott adóbevétel vagy -ráfordítás összegét, ha ez nem nyilvánvaló a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban megjelenített összegek változásából;
h)
megszűnt tevékenységek tekintetében a következőkre vonatkozó adóráfordítást:
i.
a megszüntetésen képződött nyereség vagy veszteség; valamint
ii.
a megszűnt tevékenységek szokásos tevékenységéből származó, adott időszaki eredmény, minden egyes korábban bemutatott időszakra vonatkozó összehasonlító összeggel együtt;
i)
a gazdálkodó egység tulajdonosainak járó olyan osztalékok adózási következményeinek összegét, amelyeket azt megelőzően javasoltak vagy jelentettek be, mielőtt a pénzügyi kimutatásokat közzétételre jóváhagyták volna, de amelyeket a pénzügyi kimutatásokban kötelezettségként nem jelenítettek meg;
j)
ha az üzleti kombináció, amelyben a gazdálkodó egység a felvásárló, változást okoz az akvizíció előtti halasztott adóköveteléseként megjelenített összegben (lásd a 67. bekezdést), ennek a változásnak az összegét; valamint
k)
ha az üzleti kombinációban megszerzett, halasztott adóelőnyöket az akvizíció időpontjában nem jelenítik meg, de az akvizíció időpontja után megjelenítik (lásd a 68. bekezdést), egy leírást a halasztott adóelőnyök megjelenítését kiváltó eseményről vagy a körülmények megváltozásáról.
82.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie egy halasztott adókövetelés összegét és a megjelenítést alátámasztó bizonyíték jellegét, ha:
a)
a halasztott adókövetelés felhasználása a meglévő adóköteles átmeneti különbözetek visszafordulásából származó nyereségeken felüli, jövőbeli adóköteles nyereségektől függ; valamint
b)
a gazdálkodó egység vagy a tárgyidőszakban, vagy az ezt megelőző időszakban veszteséges volt abban az adójoghatóságban, amelyre a halasztott adókövetelés vonatkozik.
82A.
Az 52A. bekezdésben leírt feltételek esetén a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a tulajdonosoknak történő osztalékfizetésekből eredő potenciális nyereségadó-következmények jellegét. Ezen túlmenően a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a lehetséges nyereségadó-következmények kivitelezhetően meghatározható összegét és azt, hogy van-e olyan lehetséges nyereségadó-következmény, amely gyakorlatilag nem meghatározható.
83.
[Törölve]
84.
A 81. bekezdés c) pontja által megkövetelt közzététel lehetővé teszi a pénzügyi kimutatások felhasználói számára, hogy megértsék, hogy az adóráfordítás (-bevétel) és a számviteli eredmény közötti kapcsolat szokatlan-e, valamint lehetővé teszi azt is, hogy megértsék azokat a jelentős tényezőket, amelyek a jövőben hatással lehetnek erre a kapcsolatra. Az adóráfordítás (-bevétel) és a számviteli eredmény kapcsolatára olyan tényezők hathatnak, mint az adómentes bevétel, az adóköteles nyereség (negatív adóalap) kiszámításánál figyelembe nem vehető ráfordítások, a negatív adóalapok hatása és a külföldi adókulcsok hatása.
85.
Az adóráfordítás (-bevétel) és a számviteli eredmény kapcsolatának magyarázatához a gazdálkodó egység olyan adókulcsot használ, amely a lehető legtöbb érdemi információval szolgál a pénzügyi kimutatásainak felhasználói számára. Gyakran a legtöbbet mondó adókulcs annak az országnak a belföldi gazdálkodó egységekre vonatkozó adókulcsa, amelyben a gazdálkodó egység székhelye van, és amely adókulcs magában foglalja a nemzeti és a helyi adóra vonatkozó adókulcsokat, amelyeket az adóköteles nyereség (negatív adóalap) lényegében hasonló szintjeire állapítanak meg. Olyan gazdálkodó egységnél azonban, amely több joghatóságban működik, sokkal többet mondhat az, ha a minden egyes joghatóságra összeállított, az egyes joghatóságok belföldi adókulcsaira épülő különálló levezetéseket összesítik. A következő példa bemutatja, hogyan hat a vonatkozó adókulcs kiválasztása a számszaki egyeztetések bemutatására.
Szemléltető példa a 85. bekezdéshez
19X2-ben egy gazdálkodó egységnek saját joghatóságában („A” országban) 1 500 (19X1: 2 000 ), és „B” országban 1 500 (19X1: 500) számviteli eredménye volt. Az „A” országban az adókulcs 30 %, „B” országban 20 %. „A” országban 100 ráfordítás (19X1: 200) adózási szempontból nem levonható.
A következő levezetés egy példa a belföldi adókulcshoz történő egyeztetésre.
19X1
19X2
Számviteli eredmény
2500
3000
Adó, 30 %-os belföldi adókulccsal
750
900
Adózási szempontból le nem vonható ráfordítások adóhatása
60
30
„B” ország alacsonyabb adókulcsának hatása
(50)
(150)
Adóráfordítás
760
780
A következő levezetés példa egy olyan levezetésre, amely az egyes nemzeti joghatóságokhoz tartozó egyeztetés összesítésével készült. Ezzel a módszerrel a beszámolót készítő gazdálkodó egység saját belföldi adókulcsa, valamint a más joghatóságok belföldi adókulcsa közötti különbség hatása nem jelenik meg elkülönült tételként az egyeztetésben. Lehetséges, hogy a gazdálkodó egységnek szükséges megmagyaráznia az adókulcsokban vagy a különféle joghatóságokban megtermelt nyereségek összetételében történt változást annak érdekében, hogy megmagyarázhassa a 81. bekezdés d) pontja által megkövetelt vonatkozó adókulcs(ok)ban történt változást.
Számviteli eredmény
2500
3000
Az érintett országban a nyereségre alkalmazandó adókulcs szerint számított adó
700
750
Adózási szempontból le nem vonható ráfordítások adóhatása
60
30
Adóráfordítás
760
780
86.
Az átlagos effektív adókulcs az adóráfordítások (-bevételek) és a számviteli eredmény hányadosa.
87.
Nagyon sokszor gyakorlatilag kivitelezhetetlen az olyan meg nem jelenített halasztott adókötelezettségek összegének kiszámítása, amelyek leányvállalatokban, fióktelepekben és társult vállalkozásokban lévő befektetésekből vagy közös szerveződésekben lévő érdekeltségekből származnak (lásd a 39. bekezdést). Ezért ez a standard megköveteli, hogy a gazdálkodó egység tegye közzé a kapcsolódó átmeneti különbözetek összesített összegét, de nem követeli meg a halasztott adókötelezettségek közzétételét. Mindamellett, ahol ez kivitelezhető, a gazdálkodó egység számára javasolt a meg nem jelenített halasztott adókötelezettségek közzététele, mivel a pénzügyi kimutatások felhasználói ezt az információt hasznosnak találhatják.
87A.
A 82A. bekezdés megköveteli, hogy a gazdálkodó egység tegye közzé a tulajdonosoknak történő osztalékkifizetés lehetséges nyereségadó-következményeinek a jellegét. A gazdálkodó egység közzéteszi a nyereségadó-rendszerek fontos jellemzőit és azokat a tényezőket, amelyek hatással lehetnek az osztalék lehetséges nyereségadó-következményeire.
87B.
Van, amikor kivitelezhetetlen azon lehetséges nyereségadó-következmények összegének a kiszámítása, amely a tulajdonosoknak történő osztalékfizetésekből származna. Például ez az eset állhat elő, ha a gazdálkodó egységnek sok külföldi leányvállalata van. De még ilyen esetben is lehetséges, hogy a teljes összeg egy részét könnyen meg lehet határozni. Például egy konszolidált csoportnál lehetséges, hogy az anyavállalat és néhány leányvállalata magasabb adókulccsal adózott a fel nem osztott nyereség után, és tudják, hogy mekkora összeg fog visszatérülni a tulajdonosoknak a konszolidált felhalmozott eredményből fizetendő jövőbeli osztalék után. Ebben az esetben ezt a visszatérülő összeget teszik közzé. A gazdálkodó egység – ha értelmezhető – közzéteszi azt is, hogy vannak további lehetséges nyereségadó-következmények is, amelyek gyakorlatilag nem meghatározhatók. Az anyavállalat egyedi pénzügyi kimutatásaiban – ha vannak ilyenek – a közzététel az anyavállalat felhalmozott eredményéhez kapcsolódó lehetséges nyereségadó-következményekre vonatkozik.
87C.
Lehet, hogy a 82A. bekezdésben meghatározott közzétételre kötelezett gazdálkodó egységnek a leányvállalatokban, fiókvállalatokban és társult vállalkozásokban lévő befektetésekkel, vagy a közös szerveződésekben levő érdekeltségekkel kapcsolatos átmeneti különbözet részleteit is szükséges közzétennie. Ilyen esetekben a gazdálkodó egység mérlegeli ezt, amikor meghatározza a 82A. bekezdés szerint közzéteendő információkat. Például lehetséges, hogy a gazdálkodó egységnek szükséges közzétennie azokat a leányvállalatokba történt befektetésekkel kapcsolatos átmeneti különbözeteket, amelyekkel kapcsolatban nem jelenített meg halasztott adókötelezettségeket (lásd a 81. bekezdés f) pontját). Amennyiben a meg nem jelenített halasztott adókötelezettség összegének kiszámítása kivitelezhetetlen (lásd a 87. bekezdést), az osztalékoknak is lehetnek olyan potenciális adókövetkezményei ezen leányvállalatok kapcsán, amelyek gyakorlatilag nem meghatározhatók.
88.
A gazdálkodó egység az adóhoz kapcsolódó függő kötelezettségeket és függő követeléseket az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standarddal összhangban teszi közzé. Függő kötelezettségek és függő követelések például felmerülhetnek az adóhatóságokkal fennálló viták kapcsán. Ehhez hasonlóan az adókulcsban, vagy az adótörvényben a beszámolási időszak után jogszabályba foglalt vagy bejelentett változások esetén a gazdálkodó egység közzéteszi ezeknek a változásoknak a tényleges és halasztott adókövetelésekre és -kötelezettségekre való lényeges hatásait (lásd az IAS 10 A beszámolási időszak utáni események standardot).
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
89.
A jelen standard az 1998. január 1-jén vagy azt követően kezdődő időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatások tekintetében lép hatályba, kivéve a 91. bekezdésben meghatározottakat. Ha a gazdálkodó egység az 1998. január 1-jét megelőzően kezdődő időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatásaira alkalmazza a jelen standardot, akkor közzé kell tennie azt a tényt, hogy ezt a standardot alkalmazta az 1979-ben jóváhagyott IAS 12 Az eredményt terhelő adók elszámolása standard helyett.
90.
A jelen standard az 1979-ben jóváhagyott IAS 12 Az eredményt terhelő adók elszámolása standard helyébe lép.
91.
Az 52A., 52B., 65A. bekezdés, a 81. bekezdés i) pontja, a 82A., 87A., 87B., 87C. bekezdés, valamint a 3. és 50. bekezdés törlése a 2001. január 1-jén vagy azt követően kezdődő időszakokra vonatkozó éves pénzügyi kimutatások (6) tekintetében lép hatályba. A korábbi alkalmazás javasolt. Amennyiben a korábbi alkalmazás hatással van a pénzügyi kimutatásokra, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie ezt a tényt.
92.
A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standard módosította az IFRS standardokban alkalmazott terminológiát. Ezenkívül módosította a 23., 52., 58., 60., 62., 63., 65., 68C, 77. és 81. bekezdést, törölte a 61. bekezdést, és hozzáadta a 61A., 62A. és 77A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot, akkor ezeket a módosításokat alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra.
93.
A 68. bekezdést a jövőre nézve kell alkalmazni a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standard hatálybalépésének napjától az üzleti kombinációkban megszerzett halasztott adókövetelések megjelenítésére.
94.
Ezért a gazdálkodó egységeknek a korábbi üzleti kombinációk elszámolását nem szabad módosítaniuk, ha az adóelőnyök az akvizíció időpontjában nem elégítették ki az elkülönítve történő megjelenítés kritériumait, és azokat az akvizíció időpontja után jelenítik meg, hacsak az előnyöket nem az értékelési időszakon belül jelenítik meg és azok az akvizíció időpontjában fennálló tényekről és körülményekről szóló új információkból származnak. Az egyéb megjelenített adóelőnyöket az eredményben kell megjeleníteni (vagy, ha a jelen standard azt úgy követeli meg, az eredményen kívül).
95.
A (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standard módosította a 21. és a 67. bekezdést, és hozzáadta a 32A. bekezdést és a 81. bekezdés j) és k) pontját. A gazdálkodó egységnek ezen módosításokat a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standardot, akkor ezeket a módosításokat is alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra.
96.
[Törölve]
97.
[Törölve]
98.
A 2010 decemberében kiadott Halasztott adó: mögöttes eszközök megtérülése az 52. bekezdés számozását 51A. bekezdésre módosította, módosította a 10. bekezdést és az 51A. bekezdést követő példákat, és hozzáadta az 51B. és 51C. bekezdést és az azt követő példát, valamint az 51D., 51E. és 99. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2012. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
98A.
A 2011 májusában kiadott IFRS 11 Közös szerveződések standard módosította a 2. és a 15. bekezdést, a 18. bekezdés e) pontját, a 24., 38., 39. és 43–45. bekezdést, a 81. bekezdés f) pontját, valamint a 87. és a 87C. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 11 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
98B.
A 2011 júniusában kiadott Az egyéb átfogó jövedelemben szereplő tételek prezentálása (az IAS 1 standard módosításai) módosította a 77. bekezdést, és törölte a 77A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2011 júniusában módosított IAS 1 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
98C.
A 2012 októberében kiadott Befektetési gazdálkodó egységek (Az IFRS 10, az IFRS 12 és az IAS 27 standard módosításai) módosította az 58. és a 68C. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2014. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A Befektetési gazdálkodó egységek korábbi alkalmazása megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat korábban alkalmazza, egyidejűleg a Befektetési gazdálkodó egységekben szereplő összes módosítást is alkalmaznia kell.
98D.
[Törölve]
98E.
A 2014 májusában kiadott IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard módosította az 59. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 15 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
98F.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 standard módosította a 20. bekezdést, és törölte a 96., 97. és 98D. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
98G.
A 2016 januárjában kiadott IFRS 16 standard módosította a 20. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 16 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
98H.
A 2016 januárjában kiadott A nem realizált veszteségre vonatkozó halasztott adókövetelés elszámolása (Az IAS 12 standard módosításai) módosította a 29. bekezdést, és hozzáadta a 27A. és a 29A. bekezdést, valamint a 26. bekezdést követő példát. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2017. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat visszamenőlegesen kell alkalmaznia az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően. A módosítás kezdeti alkalmazása során azonban a legkorábbi összehasonlítási időszak nyitó saját tőkéjében bekövetkezett változás megjeleníthető a nyitó felhalmozott eredményben (vagy értelemszerűen a saját tőke más komponensében) a változásnak a nyitó felhalmozott eredmény és a saját tőke más komponense közötti allokálása nélkül. Amennyiben a gazdálkodó egység alkalmazza ezt a könnyítést, közzé kell tennie ezt a tényt.
98I.
A 2017 decemberében kiadott Az IFRS standardok éves javításai: 2015–2017. évi ciklus hozzáadta az 57A. bekezdést, és törölte az 52B. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2019. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves beszámolási időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat korábban alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt. A gazdálkodó egységnek e módosítások első alkalmazásakor a módosításokat a legkorábbi összehasonlító időszak kezdetén vagy azt követően megjelenített osztalékok nyereségadó-következményeire kell alkalmaznia.
98J.
A 2021 májusában kiadott Egyetlen ügyletből keletkező eszközökhöz és kötelezettségekhez kapcsolódó halasztott adó módosította a 15., 22. és 24. bekezdést, és hozzáadta a 22A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 98K–98L. bekezdéssel összhangban a 2023. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves beszámolási időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
98K.
A gazdálkodó egységnek az Egyetlen ügyletből keletkező eszközökhöz és kötelezettségekhez kapcsolódó halasztott adót a legkorábbi bemutatott összehasonlító időszak kezdetekor vagy azt követően bekövetkező ügyletekre kell alkalmaznia.
98L.
Az Egyetlen ügyletből keletkező eszközökhöz és kötelezettségekhez kapcsolódó halasztott adót alkalmazó gazdálkodó egység a legkorábbi bemutatott összehasonlító időszak kezdetekor köteles továbbá:
a)
halasztott adókövetelést – olyan mértékben, amennyiben valószínű, hogy olyan adóköteles nyereség fog rendelkezésre állni, amellyel szemben a levonható átmeneti különbözet felhasználható – és halasztott adókötelezettséget megjeleníteni minden olyan levonható és adóköteles átmeneti különbözetre, amely a következőkhöz kapcsolódik:
i.
használatijog-eszközök és lízingkötelezettségek; valamint
ii.
leszerelési, helyreállítási és hasonló kötelezettségek, valamint a kapcsolódó eszköz bekerülési értékének részeként megjelenített megfelelő összegek; valamint
b)
a módosítások első alkalmazásának halmozott hatását a felhalmozott eredmény (vagy adott esetben a saját tőke egyéb komponensei) nyitó egyenlegének kiigazításaként megjeleníteni ebben az időpontban.
A SIC-21 ÉRTELMEZÉS VISSZAVONÁSA
99.
A 2010 decemberében kiadott Halasztott adó: mögöttes eszközök megtérülése által tett módosítások a SIC-21 Nyereségadók – az átértékelt, nem értékcsökkenthető eszközök megtérülése értelmezés helyébe lépnek.
IAS 16 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Ingatlanok, gépek és berendezések
CÉL
1.
A jelen standard célja az ingatlanok, gépek és berendezések számviteli kezelésének előírása úgy, hogy a pénzügyi kimutatások felhasználói képet kapjanak a gazdálkodó egység ingatlanokban, gépekben és berendezésekben lévő befektetéseiről, valamint ezen befektetések változásairól. Az ingatlanok, gépek és berendezések elszámolásának elsődleges kérdései az eszközök megjelenítése, a könyv szerinti értékük meghatározása, valamint a velük kapcsolatban megjelenítendő értékcsökkenési leírások és értékvesztés miatti veszteségek.
HATÓKÖR
2.
A jelen standardot kell alkalmazni az ingatlanok, gépek és berendezések elszámolására, kivéve, amikor egy másik standard ettől eltérő számviteli kezelést ír elő vagy engedélyez.
3.
A jelen standard nem vonatkozik:
a)
az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standarddal összhangban értékesítésre tartottként besorolt ingatlanokra, gépekre és berendezésekre;
b)
a mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos biológiai eszközökre, a termőnövények kivételével (lásd az IAS 41 Mezőgazdaság standardot). A jelen standardot alkalmazni kell a termőnövényekre, de nem vonatkozik a termőnövények termékére;
c)
a feltárási és felmérési eszközök megjelenítésére és értékelésére (lásd az IFRS 6 Ásványkincsek feltárása és felmérése standardot);
d)
az ásványkincsekkel kapcsolatos jogokra és az ásványkészletekre, pl. olaj, földgáz, és hasonló nem megújuló erőforrásokra.
Ugyanakkor a jelen standard alkalmazandó a b)–d) pontban leírt eszközök fejlesztéséhez és fenntartásához használt ingatlanokra, gépekre és berendezésekre.
4.
[Törölve]
5.
A befektetési célú ingatlanra az IAS 40 Befektetési célú ingatlan standarddal összhangban a bekerülésiérték-modellt alkalmazó gazdálkodó egységnek a jelen standardban lévő bekerülésiérték-modellt kell alkalmaznia a tulajdonát képező befektetési célú ingatlanokra.
FOGALMAK
6.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A termőnövény olyan élő növény:
a)
amelyet mezőgazdasági termékek előállításához vagy nyújtásához használnak;
b)
amely várhatóan egynél több időszak során hoz létre terméket; valamint
c)
amelyet csekély valószínűséggel értékesítenek mezőgazdasági termékként, kivéve a járulékos hulladékértékesítést.
(Az IAS 41 standard 5A–5B. bekezdése részletesebben kifejti a termőnövény ezen fogalmát.)
A könyv szerinti érték az az összeg, amelyen egy eszközt, a kapcsolódó bármely halmozott értékcsökkenés és halmozott értékvesztés miatti veszteség levonása után, megjelenítenek.
A bekerülési érték egy eszköz megszerzéséért fizetett pénzeszköz vagy pénzeszköz-egyenértékesek összege, vagy az azért adott egyéb ellenérték valós értéke annak megszerzése vagy előállítása időpontjában, vagy ahol értelmezhető, az eszközhöz a kezdeti megjelenítéskor más IFRS-ek, például az IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard konkrét előírásaival összhangban hozzárendelt összeg.
Az értékcsökkenthető összeg egy eszköz bekerülési értéke, vagy egyéb, a bekerülési értéket helyettesítő összeg, csökkentve annak maradványértékével.
Az értékcsökkenés egy eszköz értékcsökkenthető összegének szisztematikus felosztása annak hasznos élettartama alatt.
A gazdálkodó egységre jellemző érték egy eszköz folyamatos használatából, valamint annak hasznos élettartama végén történő elidegenítéséből a gazdálkodó egység várakozásai szerint keletkező, vagy egy kötelezettség kiegyenlítésekor várakozásai szerint felmerülő cash flow-k jelenértéke.
A valós érték az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, vagy egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szokásos ügylet során az értékelés időpontjában. (Lásd az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardot.)
Az értékvesztés miatti veszteség az az összeg, amennyivel az eszköz könyv szerinti értéke meghaladja annak megtérülő értékét.
Az ingatlanok, gépek és berendezések olyan tárgyi tételek, amelyeket:
a)
áruk vagy szolgáltatások előállítása vagy nyújtása során történő felhasználásra, vagy másoknak történő bérbeadásra vagy igazgatási célokra tartanak; valamint
b)
várhatóan egynél több időszak során használnak.
A megtérülő érték az eszköz értékesítési költségekkel csökkentett valós értéke és használati értéke közül a magasabb.
Az eszköz maradványértéke az a becsült összeg, amelyet a gazdálkodó egység aktuálisan szerezne az eszköz elidegenítéséből, az elidegenítés becsült költségeinek levonása után, ha az eszköz már olyan életkorú és állapotú lenne, mint ami annak hasznos élettartama végén várható.
A hasznos élettartam:
a)
az az időszak, amely alatt egy eszköz a gazdálkodó egység általi használatra várhatóan alkalmas; vagy
b)
azon gyártási vagy hasonló egységek száma, amelyeket az eszköz révén a gazdálkodó egység várhatóan kinyer.
MEGJELENÍTÉS
7.
Az ingatlanok, gépek, és berendezések valamely tételét eszközként akkor kell és csak akkor lehet megjeleníteni, ha:
a)
valószínű, hogy az eszközhöz kapcsolódó jövőbeni gazdasági hasznok be fognak folyni a gazdálkodó egységhez; valamint
b)
a tétel bekerülési értéke megbízhatóan mérhető.
8.
Az olyan tételeket, mint az alkatrészek, készenléti berendezések és szerviztevékenységhez használt berendezések, ezzel az IFRS standarddal összhangban kell megjeleníteni, amikor megfelelnek az ingatlanok, gépek és berendezések fogalmának. Egyébként az ilyen tételeket készletként sorolják be.
9.
A jelen standard nem írja elő a megjelenítésnél alkalmazandó értékelési egységet, azaz hogy mi alkotja az ingatlanok, gépek és berendezések egy tételét. Így megfontolás szükséges a megjelenítési kritériumoknak a gazdálkodó egység konkrét körülményeire történő alkalmazása során. Megfelelő lehet egyedileg jelentéktelen tételek (mint például öntőformák, szerszámok, présszerszámok) összevonása, és a kritériumoknak az összevont értékre történő alkalmazása.
10.
Ezen megjelenítési alapelv szerint a gazdálkodó egység az ingatlanok, gépek és berendezések minden költségét azok felmerülésekor értékeli. Ezen költségek közé tartoznak az ingatlanok, gépek és berendezések tételének megszerzése vagy előállítása érdekében kezdetben felmerült költségek, valamint az eszköz kiegészítése, valamely részének cseréje, vagy szervizelése érdekében a későbbiekben felmerült költségek. Az ingatlanok, gépek és berendezések egy tételének bekerülési értéke magában foglalhatja az ingatlanok, gépek és berendezések egy tételének előállításához, kiegészítéséhez, valamely részének cseréjéhez, vagy szervizeléséhez használt eszközök lízingjével kapcsolatosan felmerült költségeket, mint például a használatijog-eszközök értékcsökkenését.
Kezdeti költségek
11.
Az ingatlanok, gépek és berendezések tételeit beszerezhetik biztonsági vagy környezetvédelmi okokból. Az ilyen ingatlanok, gépek és berendezések beszerzése, habár közvetlenül nem növeli az ingatlanok, gépek és berendezések bármely konkrét meglévő tételének jövőbeli gazdasági hasznait, szükséges lehet a gazdálkodó egység számára ahhoz, hogy a többi eszközének jövőbeni gazdasági hasznait megszerezze. Az ilyen ingatlanok, gépek és berendezések megfelelnek az eszközként való megjelenítés feltételeinek, mivel lehetővé teszik a gazdálkodó egység számára, hogy a kapcsolódó eszközökből több jövőbeni gazdasági haszonra tegyen szert, mint amire szert tehetne, ha nem szerezte volna meg ezen eszközöket. Például lehet, hogy egy vegyipari gyártó új vegyi kezelési folyamatokat vezet be a veszélyes vegyi anyagok gyártására és tárolására vonatkozó környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés érdekében; a kapcsolódó üzemfejlesztéseket eszközként jelenítik meg, mivel nélkülük a gazdálkodó egység nem lenne képes vegyi anyagokat gyártani és értékesíteni. Azonban egy ilyen eszköz, valamint a kapcsolódó eszközök eredményül kapott könyv szerinti értékét az IAS 36 Eszközök értékvesztése standarddal összhangban értékvesztés szempontjából felülvizsgálják.
Későbbi költségek
12.
A 7. bekezdésben meghatározott megjelenítési alapelv szerint a gazdálkodó egység nem jeleníti meg az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele könyv szerinti értékében a tétel napi működtetésének költségeit. Ehelyett ezen költségeket felmerülésükkor az eredményben jelenítik meg. A napi működtetés költségei elsődlegesen a munkaerő és a fogyóeszközök költségei, valamint tartalmazhatják a kis alkatrészek költségét. Ezen kiadások céljaként gyakran az ingatlanok, gépek és berendezések tételének „javítását és karbantartását” írják le.
13.
Az ingatlanok, gépek és berendezések egyes tételeinek részei rendszeres időközönként cserére szorulhatnak. Például egy kemencét meghatározott használati óraszám után szükséges lehet újra kibélelni, vagy egy repülőgép belsejét, mint például az üléseket és melegítőkonyhákat, a repülőgép vázszerkezetének élettartama során többször szükséges lehet kicserélni. Az ingatlanok, gépek és berendezések megszerzése azért is szükséges lehet, hogy a kevésbé gyakran ismétlődő cseréket elvégezzék, mint például egy épület belső falainak cseréje vagy egyszeri csere elvégzése. A 7. bekezdésben szereplő megjelenítési alapelv szerint a gazdálkodó egység az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele könyv szerinti értékében akkor jeleníti meg egy ilyen tétel egy része cseréjének a költségét ezen költség felmerülésekor, ha a megjelenítési kritériumok teljesülnek. Azon részek könyv szerinti értékét, amelyeket kicserélnek, kivezetik a jelen standard kivezetési rendelkezéseivel összhangban (lásd a 67–72. bekezdést).
14.
Lehet, hogy az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele (például repülőgép) további működtetésének feltétele a rendszeres jelentősebb, hibákra irányuló átvizsgálások elvégzése, attól függetlenül, hogy a tétel részeit kicserélik-e. Az egyes ilyen jelentősebb átvizsgálások elvégzésekor annak költségét helyettesítőként az ingatlanok, gépek és berendezések tételének könyv szerinti értékében jelenítik meg, ha a megjelenítési kritériumok teljesülnek. Az előző átvizsgálás költségeiből fennmaradó könyv szerinti értéket (mint a fizikai részektől elkülönültet) kivezetik. Ez attól függetlenül így történik, hogy az előző átvizsgálás költségét azonosították-e abban az ügyletben, amelyben a tételt megszerezték vagy előállították. Ha szükséges, a jövőbeni hasonló átvizsgálások becsült költsége használható arra vonatkozó jelzésként, hogy mi volt a meglévő átvizsgálási komponens bekerülési értéke, amikor a tételt megszerezték vagy előállították.
ÉRTÉKELÉS A MEGJELENÍTÉSKOR
15.
Az eszközként való megjelenítés feltételeinek megfelelő ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételét a bekerülési értékén kell értékelni.
A bekerülési érték összetevői
16.
Az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételének bekerülési értéke magában foglalja:
a)
annak vételárát, beleértve az importvámokat és a vissza nem igényelhető beszerzést terhelő adókat, a kereskedelmi kedvezmények és az engedmények levonása után;
b)
közvetlenül annak tulajdonítható bármely költséget, hogy az eszközt az ahhoz szükséges helyre és állapotba hozzák, hogy az képes legyen a vezetés szándékai szerinti módon való működésre;
c)
a tétel szétszedésének, eltávolításának és a helyszín helyreállításának kezdeti becsült költségeit, amelyre a gazdálkodó egység kötelme a tétel megszerzésekor, vagy annak következményeként merül fel, hogy a tételt meghatározott időszak során, a készletek ezen időszak során történő gyártásától eltérő célokra használták.
17.
Példák a közvetlenül hozzárendelhető költségekre:
a)
közvetlenül az ingatlanok, gépek és berendezések tétele előállításából vagy megszerzéséből keletkező munkavállalói juttatások költségei (ahogy azt az IAS 19 Munkavállalói juttatások standardban definiálták);
b)
a helyszín előkészítésének költségei;
c)
kezdeti szállítási és kezelési költségek;
d)
telepítés és összeszerelés költségei;
e)
az eszköz megfelelő működésének tesztelési költségei (vagyis annak értékelése, hogy az eszköz műszaki és fizikai teljesítménye olyan-e, amely képessé teszi áruk vagy szolgáltatások előállítása vagy nyújtása során történő használatra, másoknak történő bérbeadásra vagy igazgatási célokra); valamint
f)
a szakértői díjak.
18.
A gazdálkodó egység az IAS 2 Készletek standardot alkalmazza az olyan szétszedési, eltávolítási és helyszín-helyreállítási kötelmek költségeire, amelyek egy meghatározott időszak során annak következményeként merülnek fel, hogy a tételt készletek gyártására használták ezen időszak során. Az IAS 2 vagy az IAS 16 standarddal összhangban elszámolt költségekre vonatkozó kötelmeket az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standarddal összhangban jelenítik meg és értékelik.
19.
Példák olyan költségekre, amelyek nem képezik részét az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele bekerülési értékének:
a)
egy új létesítmény megnyitásának költségei;
b)
új termék vagy szolgáltatás bevezetésének költségei (beleértve a reklámozási és promóciós tevékenység költségeit);
c)
egy új helyszínen vagy új vevőcsoporttal történő üzleti tevékenység folytatásának költségei (beleértve a munkavállalók képzésének költségeit); valamint
d)
az igazgatási és egyéb általános költségek.
20.
A költségeknek az ingatlanok, gépek, és berendezések valamely tételének könyv szerinti értékében történő megjelenítése akkor fejeződik be, amikor az eszköz az ahhoz szükséges helyre és állapotba kerül, hogy az képes a vezetés szándékai szerinti módon való működésre. Ezért a tétel használata vagy máshová történő átcsoportosítása során felmerült költségek már nem képezik részét ezen tétel könyv szerinti értékének. A következő költségek például nem képezik részét az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele könyv szerinti értékének:
a)
azok a költségek, amelyek azalatt merülnek fel, hogy a vezetés szándékai szerinti módon való működésre képes tételt még használatba szükséges venni, vagy a teljesnél kisebb kapacitáson üzemeltetik;
b)
a kezdeti működési veszteségek, mint például amelyek azalatt keletkeznek, hogy az eszköz outputjára vonatkozó kereslet kialakul; valamint
c)
a gazdálkodó egység tevékenységei egy részének vagy egészének az áthelyezési vagy átszervezési költségei.
20A.
Termékeket azalatt is előállíthatnak, hogy az ingatlanok, gépek, és berendezések valamely tételét az ahhoz szükséges helyre és állapotba hozzák, hogy az képes legyen a vezetés szándékai szerinti módon való működésre (mint például az eszköz megfelelő működésének tesztelésekor előállított minták). A gazdálkodó egység a bármely ilyen tétel értékesítéséből származó bevételeket és ezen tételek bekerülési értékét a vonatkozó standardokkal összhangban az eredményben jeleníti meg. A gazdálkodó egység ezen tételek bekerülési értékét az IAS 2 standard értékelési követelményeinek alkalmazásával értékeli.
21.
Egyes tevékenységek az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele előállításához vagy fejlesztéséhez kapcsolódóan történnek, de nem szükségesek ahhoz, hogy a tételt az ahhoz szükséges helyre és állapotba hozzák, hogy az képes legyen a vezetés szándékai szerinti módon való működésre. Ezek az eseti tevékenységek történhetnek az előállítási vagy a fejlesztési tevékenységek előtt vagy alatt. Például bevételt szerezhetnek az építési területnek az építkezés megkezdéséig autóparkolóként történő hasznosításával. Mivel az eseti tevékenységek nem szükségesek ahhoz, hogy egy tételt az ahhoz szükséges helyre és állapotba hozzanak, hogy az képes legyen a vezetés szándékai szerinti módon való működésre, az eseti tevékenységek bevételét és a kapcsolódó ráfordításait az eredményben jelenítik meg, és a megfelelő bevétel- és ráfordítás-besorolásukban szerepeltetik.
22.
A saját előállítású eszközök bekerülési értékét ugyanazon alapelvek használatával határozzák meg, mint a megszerzett eszközök esetén. Ha a gazdálkodó egység a szokásos üzleti tevékenység keretében történő értékesítésre hasonló eszközöket készít, az eszköz bekerülési értéke rendszerint ugyanaz, mint egy eszköz értékesítésre történő előállításának a költsége (lásd az IAS 2 standardot). Ezért az ilyen bekerülési értékek meghatározása során minden belső nyereséget kiszűrnek. Hasonlóképpen az anyagnak, a munkaerőnek, vagy más erőforrásoknak az eszközök saját előállítása során felmerülő nem szokásos összegű veszteségei nem képezik részét az eszköz bekerülési értékének. A kamatoknak a saját előállítású ingatlanok, gépek és berendezések komponenseként történő megjelenítésére vonatkozó kritériumokat az IAS 23 Hitelfelvételi költségek standard határozza meg.
22A.
A termőnövényeket ugyanolyan módon számolják el, mint az ingatlanok, gépek és berendezések saját előállítású tételeit azt megelőzően, hogy az ahhoz szükséges helyre és állapotba kerülnek, hogy képesek a vezetés szándékai szerinti módon való működésre. Következésképpen az „előállításra” való hivatkozások a jelen standardban úgy értendők, mint amik lefedik a termőnövények műveléséhez azt megelőzően szükséges tevékenységeket, hogy azok az ahhoz szükséges helyre és állapotba kerülnek, hogy képesek a vezetés szándékai szerinti módon való működésre.
Bekerülési érték meghatározása
23.
Az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételének bekerülési értéke a megjelenítés időpontjában érvényes készpénzes ár egyenértékes. Ha a kifizetést a szokásos fizetési határidőn túlra halasztják, a készpénzes ár egyenértékes és a teljes kifizetés közötti különbözetet kamatként jelenítik meg a hitel időszaka alatt, hacsak az ilyen kamatot az IAS 23 standarddal összhangban nem aktiválják.
24.
Lehet, hogy az ingatlanok, gépek és berendezések egy vagy több tételét nem monetáris eszközért vagy eszközökért, vagy monetáris és nem monetáris eszközök kombinációjáért cserébe szerzik meg. A következő ismertetés egyszerűen egy nem monetáris eszköz másikra történő cseréjére vonatkozik, de az az előző mondatban leírt minden cserére is alkalmazandó. Az ingatlanok, gépek és berendezések valamely ilyen tételének bekerülési értékét valós értéken értékelik, kivéve, ha a) a csereügyletnek nincs kereskedelmi tartalma; vagy b) sem a kapott eszköz, sem az átengedett eszköz valós értéke nem értékelhető megbízhatóan. A megszerzett tételt akkor is ilyen módon értékelik, ha a gazdálkodó egység az átengedett eszközt nem tudja azonnal kivezetni. Ha a megszerzett tételt nem valós értéken értékelik, annak bekerülési értékét az átengedett eszköz könyv szerinti értékén értékelik.
25.
A gazdálkodó egység annak mérlegelésével határozza meg, hogy egy csereügyletnek van-e kereskedelmi tartalma, hogy a jövőbeni cash flow-i az ügylet eredményeként várhatóan milyen mértékben változnak meg. A csereügyletnek akkor van kereskedelmi tartalma, ha:
a)
a kapott eszköz cash flow-inak a felépítése (kockázata, ütemezése és összege) eltér az átadott eszköz cash flow-inak felépítésétől; vagy
b)
a gazdálkodó egység tevékenységeiből az ügylet által érintett résznek a gazdálkodó egységre jellemző értéke a csere eredményeként megváltozik; valamint
c)
az a) vagy b) alpontban szereplő különbözet jelentős a kicserélt eszközök való értékéhez viszonyítva.
Annak meghatározása céljából, hogy a csereügyletnek van-e kereskedelmi tartalma, a gazdálkodó egység tevékenységeiből az ügylet által érintett rész gazdálkodó egységre jellemző értékének az adózott cash flow-kat kell tükröznie. Ezen elemzések eredménye anélkül is egyértelmű lehet, hogy a gazdálkodó egységnek részletes számításokat kellene végeznie.
26.
Az eszköz valós értéke akkor értékelhető megbízhatóan, ha a) az ezen eszközre vonatkozó észszerű valós értéken történő értékelések tartományában lévő változékonyság nem jelentős; vagy b) ha a tartományon belüli különféle becslések valószínűségeit észszerű módon fel lehet mérni és fel lehet használni a valós érték értékelésekor. Ha a gazdálkodó egység képes vagy a kapott eszköz vagy az átengedett eszköz valós értékét megbízhatóan értékelni, akkor az átengedett eszköz valós értékét használják a kapott eszköz bekerülési értékének értékelésére, hacsak a kapott eszköz valós értéke nem egyértelműbben nyilvánvaló.
27.
[Törölve]
28.
Az ingatlanok, gépek és berendezések egy tételének könyv szerinti értékét csökkenteni lehet az eszközökre vonatkozó állami támogatások összegével, az IAS 20 Állami támogatások elszámolása és az állami közreműködés közzététele standarddal összhangban.
ÉRTÉKELÉS A MEGJELENÍTÉS UTÁN
29.
A gazdálkodó egységnek számviteli politikájaként választania kell vagy a 30. bekezdésben szereplő bekerülésiérték-modellt, vagy a 31. bekezdésben szereplő átértékelési modellt, és ezen politikát az ingatlanok, gépek és berendezések egy teljes csoportjára kell alkalmaznia.
29A.
Egyes gazdálkodó egységek olyan, akár belső, akár külső, befektetési alapot működtetnek, amely az alap befektetési jegyei által meghatározott juttatásokat nyújt a befektetőknek. Hasonlóképpen, egyes gazdálkodó egységek közvetlen nyereségrészesedést tartalmazó biztosítási szerződéscsoportokat bocsátanak ki, és tartják azok mögöttes tételeit. Egyes ilyen alapok vagy mögöttes tételek saját használatú ingatlant foglalnak magukban. A gazdálkodó egység az IAS 16 standardot alkalmazza az ilyen alapban vagy mögöttes tételben lévő saját használatú ingatlanokra. A gazdálkodó egység a 29. bekezdés ellenére választhatja azt, hogy az ilyen ingatlanokat az IAS 40 standarddal összhangban a valósérték-modell használatával értékeli. E választás alkalmazásában a biztosítási szerződések magukban foglalják a diszkrecionális nyereségrészesedést tartalmazó befektetési szerződéseket. (Az e bekezdésben használt, de az IFRS 17 Biztosítási szerződések standardban meghatározott fogalmak tekintetében lásd az említett standardot.)
29B.
A gazdálkodó egységnek a 29A. bekezdés alkalmazásával a befektetési célú ingatlanokra vonatkozó valósérték-modell használatával értékelt saját használatú ingatlanokat az ingatlanok, gépek és berendezések elkülönült csoportjaként kell kezelnie.
Bekerülésiérték-modell
30.
Az eszközként való megjelenítését követően az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételét a bármely halmozott értékcsökkenéssel és bármely halmozott értékvesztés miatti veszteséggel csökkentett bekerülési értékén kell nyilvántartani.
Átértékelési modell
31.
Az eszközként való megjelenítését követően az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételét, amelynek valós értéke megbízhatóan értékelhető, átértékelt értéken kell nyilvántartani, amely az átértékelés időpontjában érvényes valós értéke, csökkentve bármely későbbi halmozott értékcsökkenéssel és bármely későbbi halmozott értékvesztés miatti veszteséggel. Az átértékeléseket elegendő rendszerességgel kell elvégezni, hogy az eszköz könyv szerinti értéke ne térjen el lényegesen attól, amelyet a beszámolási időszak végén érvényes valós érték használatával határoznának meg.
32.
[Törölve]
33.
[Törölve]
34.
Az átértékelés gyakorisága az átértékelendő ingatlanok, gépek, és berendezések valamely tétele valós értékének a változásaitól függ. Amikor az átértékelt eszköz valós értéke lényegesen eltér annak könyv szerinti értékétől, további átértékelésre van szükség. Az ingatlanok, gépek és berendezések egyes tételei jelentős és volatilis valósérték-változásokat mutathatnak, így szükségessé téve az évenkénti átértékelést. Nem szükségesek ilyen gyakori átértékelések az ingatlanok, gépek és berendezések olyan tételeire vonatkozóan, amelyek csak jelentéktelen valósérték-változásokkal rendelkeznek. Ehelyett a tételt csak három- vagy ötévente lehet szükséges átértékelni.
35.
Amikor az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételét átértékelik, az eszköz könyv szerinti értékét az átértékelt összeghez igazítják. Az átértékelés időpontjában az eszközt a következő módok egyikén kezelik:
a)
a bruttó könyv szerinti értéket oly módon igazítják ki, hogy az eszköz könyv szerinti értékének átértékelésével összhangban legyen. Például a bruttó könyv szerinti értéket újramegállapíthatják a megfigyelhető piaci adatokra történő hivatkozás révén, vagy újramegállapíthatják a könyv szerinti érték változásával arányosan. Az átértékelés időpontjában a halmozott értékcsökkenést úgy igazítják ki, hogy megegyezzen a bruttó könyv szerinti érték és az eszköz halmozott értékvesztés miatti veszteségek figyelembevételét követő könyv szerinti értéke közötti különbözettel; vagy
b)
a halmozott értékcsökkenést kivezetik az eszköz bruttó könyv szerinti értékével szemben.
A halmozott értékcsökkenés kiigazításának összege részét képezi a könyv szerinti érték növekedésének vagy csökkenésének, amelyet a 39. és 40. bekezdéssel összhangban számolnak el.
36.
Ha az ingatlanok, gépek, és berendezések valamely tételét átértékelik, át kell értékelni az ingatlanok, gépek és berendezések azon egész csoportját, amelyhez ezen eszköz tartozik.
37.
Az ingatlanok, gépek és berendezések valamely csoportja a hasonló jellegű és a gazdálkodó egység tevékenységeiben hasonló használatú eszközök csoportja. A következők példák az elkülönült csoportokra:
a)
földterület;
b)
földterület és épületek;
c)
gépek;
d)
hajók;
e)
repülőgépek;
f)
gépjárművek;
g)
bútorok és berendezési tárgyak;
h)
irodai berendezések; valamint
i)
termőnövények.
38.
Az ingatlanok, gépek és berendezések valamely csoportjában lévő tételeket egyidejűleg értékelik át, hogy elkerüljék az eszközök szelektív átértékelését, és a pénzügyi kimutatásokban olyan összegek jelentését, amelyek különböző időpontokban érvényes bekerülési értékek és értékek keverékei. Azonban az eszközök valamely csoportját gördülő alapon is át lehet értékelni, feltéve, hogy az eszközök csoportjának átértékelését rövid időn belül befejezik, és feltéve, hogy az átértékeléseket naprakészen tartják.
39.
Ha az átértékelés eredményeként az eszköz könyv szerinti értékét növelik, a növekedést az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni, és a saját tőkében az átértékelési többlet cím alatt felhalmozni. Azonban a növekedést az eredményben kell megjeleníteni olyan mértékben, amennyiben a felértékelés ugyanazon eszköz egy korábban az eredményben megjelenített átértékelési csökkenését fordítja vissza.
40.
Ha az átértékelés eredményeként az eszköz könyv szerinti értékét csökkentik, a csökkenést az eredményben kell megjeleníteni. Azonban a csökkenést az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni az ezen eszközhöz tartozó átértékelési többlet bármely meglévő követel egyenlege mértékéig. Az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített csökkenés csökkenti a saját tőkében az átértékelési többlet cím alatt felhalmozódott összeget.
41.
Az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételére vonatkozóan a saját tőkébe belefoglalt átértékelési többlet közvetlenül átvezethető a felhalmozott eredménybe, amikor az eszközt kivezetik. Ez magában foglalhatja azt, hogy az eszköz használatból történő kivonásakor vagy elidegenítésekor vezetik át a teljes többletet. Azonban a többlet egy részét átvezethetik aközben is, hogy az eszközt a gazdálkodó egység használja. Ilyen esetben az átvezetett többlet összege az átértékelt könyv szerinti értéken alapuló értékcsökkenés és az eszköz eredeti bekerülési értékén alapuló értékcsökkenés közötti különbözet. Az átértékelési többletből a felhalmozott eredménybe történő átvezetéseket nem az eredményen keresztül végzik.
42.
Az ingatlanok, gépek és berendezések átértékeléséből eredő nyereségadó-hatásokat, ha vannak, az IAS 12 Nyereségadók standarddal összhangban jelenítik meg és teszik közzé.
Értékcsökkenés
43.
Az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételének minden olyan részét, amely olyan bekerülési értékkel rendelkezik, amely jelentős a tétel teljes bekerülési értékéhez képest, elkülönülten kell értékcsökkenteni.
44.
A gazdálkodó egység az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételére vonatkozó kezdeti megjelenített összeget felosztja az eszköz jelentős részeire, és minden ilyen részt elkülönülten értékcsökkent. Például, megfelelő lehet egy repülőgép géptestét és motorjait elkülönülten értékcsökkenteni. Hasonlóképpen, ha egy gazdálkodó egység egy olyan operatív lízing alá tartozó ingatlant, gépet és berendezést szerez meg, amelyben ő a lízingbeadó, megfelelő lehet az ezen tételnek a bekerülési értékében tükrözött, a piaci feltételekhez képest kedvező vagy kedvezőtlen lízingfeltételeknek tulajdonítható összegeket elkülönülten értékcsökkenteni.
45.
Lehet, hogy az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételének valamely jelentős része olyan hasznos élettartammal és értékcsökkenési módszerrel rendelkezik, amely ugyanaz, mint ugyanezen tétel egy másik jelentős részének a hasznos élettartama és értékcsökkenési módszere. Az ilyen részek csoportosíthatók az értékcsökkenési leírás meghatározása során.
46.
Amennyiben a gazdálkodó egység az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele egyes részeit elkülönülten értékcsökkenti, a tétel fennmaradó részét is elkülönülten értékcsökkenti. A fennmaradó rész a tétel egyedileg nem jelentős részeiből áll. Ha a gazdálkodó egységnek változó várakozásai vannak ezen részekre vonatkozóan, közelítési technikák lehetnek szükségesek a fennmaradó részek olyan módon való értékcsökkentésére, amely a részei felhasználásának az eloszlását és/vagy hasznos élettartamát hűen tükrözi.
47.
A gazdálkodó egység választhatja, hogy elkülönülten értékcsökkenti az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele azon részeit, amelyek nem rendelkeznek olyan bekerülési értékkel, amely jelentős a tétel teljes bekerülési értékéhez képest.
48.
Az egyes időszakokra vonatkozó értékcsökkenési leírást az eredményben kell megjeleníteni, hacsak azt egy másik eszköz könyv szerinti értékébe nem foglalják bele.
49.
Az időszakra vonatkozó értékcsökkenési leírást rendszerint az eredményben jelenítik meg. Azonban néha az eszközben megtestesült jövőbeni gazdasági hasznok más eszközök előállítása során nyelődnek el. Ebben az esetben az értékcsökkenési leírás a másik eszköz bekerülési értékének részét képezi és annak könyv szerinti értékében szerepel. Például a gyártógépek és berendezések értékcsökkenése a készletek átalakítási költségeiben szerepel (lásd az IAS 2 standardot). Hasonlóképpen, a fejlesztési tevékenységekhez használt ingatlanok, gépek és berendezések értékcsökkenését szerepeltethetik egy olyan immateriális eszköz bekerülési értékében, amelyet az IAS 38 Immateriális eszközök standarddal összhangban jelenítenek meg.
Értékcsökkenthető összeg és az értékcsökkenési időszak
50.
Egy eszköz értékcsökkenthető összegét szisztematikus alapon kell felosztani a hasznos élettartam során.
51.
Az eszköz maradványértékét és hasznos élettartamát legalább minden egyes pénzügyi év végén felül kell vizsgálni, és ha a várakozások a korábbi becslésektől eltérnek, a változás(oka)t az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standarddal összhangban számvitelibecslés-változásként kell elszámolni.
52.
Az értékcsökkenést akkor is meg kell jeleníteni, ha az eszköz valós értéke meghaladja a könyv szerinti értékét mindaddig, amíg az eszköz maradványértéke meg nem haladja a könyv szerinti értékét. Az eszköz javítása és karbantartása nincs ellentmondásban annak szükségességével, hogy értékcsökkentsék azt.
53.
Egy eszköz értékcsökkenthető összegét annak maradványértékének levonásával határozzák meg. Az eszközök maradványértéke a gyakorlatban gyakran jelentéktelen, és ezért lényegtelen az értékcsökkenthető összeg számítása során.
54.
Egy eszköz maradványértéke olyan összegre nőhet, amely egyenlő vagy nagyobb, mint az eszköz könyv szerinti értéke. Ha ezt teszi, az eszköz értékcsökkenési leírása nulla, hacsak és amíg a maradványértéke a későbbiekben nem csökken az eszköz könyv szerinti értéke alá.
55.
Az eszköz értékcsökkenése akkor kezdődik, amikor az a használatra alkalmassá válik, vagyis amikor az eszköz az ahhoz szükséges helyre és állapotba kerül, hogy az képes a vezetés szándékai szerinti módon való működésre. Az eszköz értékcsökkenése az eszköznek az IFRS 5 standarddal összhangban értékesítésre tartottként történő besorolásának (vagy az értékesítésre tartottként besorolt elidegenítési csoportba történő belefoglalásának) az időpontja és az eszköz kivezetésének az időpontja közül a korábbiban fejeződik be. Ezért az értékcsökkenés nem fejeződik be akkor, amikor az eszköz használaton kívülivé válik vagy az aktív használatból kivonásra kerül, hacsak az eszköz nincs teljesen értékcsökkentve. Azonban az értékcsökkenés használatalapú módszerei szerint az értékcsökkenési leírás lehet nulla, mialatt a termelés szünetel.
56.
Az eszközben megtestesülő jövőbeni gazdasági hasznokat a gazdálkodó egység elsődlegesen annak használatával használja fel. Azonban más tényezők, mint például a műszaki vagy kereskedelmi avulás, és a kopás és elhasználódás, amíg az eszköz használaton kívül van, gyakran eredményezheti azon gazdasági hasznok csökkenését, amelyet egyébként az eszközből meg lehetett volna szerezni. Következésképpen a következő tényezők mindegyikét mérlegelik az eszköz hasznos élettartamának meghatározásakor:
a)
az eszköz várható használata. A használatot az eszköz várható kapacitására, vagy fizikai outputjára történő hivatkozással mérik fel;
b)
a várható fizikai kopás és elhasználódás, amely olyan üzemeltetési tényezőktől függ, mint például azon műszakok száma, amelyekhez az eszköz használandó, a javítási és karbantartási program, valamint az eszköz kezelése és karbantartása, amíg használaton kívül van;
c)
a gyártás változásaiból vagy fejlesztéseiből, vagy az eszköz termék- vagy szolgáltatásoutputja iránti piaci kereslet változásából eredő műszaki vagy kereskedelmi avulás. Az eszköz használatával gyártott tétel eladási árának várható jövőbeni csökkenései az eszköz műszaki vagy kereskedelmi avulására vonatkozó várakozásokat jelezhetik, ami viszont az eszközben megtestesülő jövőbeli gazdasági hasznok csökkenését tükrözheti;
d)
az eszköz használatára vonatkozó jogi vagy hasonló korlátozások, mint például a kapcsolódó lízingek lejárati időpontjai.
57.
Az eszköz hasznos élettartamát az eszköznek a gazdálkodó egység számára várható hasznossága szempontjából definiálják. A gazdálkodó egység eszközkezelési politikája magában foglalhatja az eszköz egy meghatározott idő után, vagy az eszközben megtestesülő gazdasági hasznok egy meghatározott részének felhasználása után történő elidegenítését. Ezért az eszköz hasznos élettartama rövidebb lehet, mint a gazdasági élettartama. Az eszköz hasznos élettartamára vonatkozó becslés megfontolás kérdése a gazdálkodó egység hasonló eszközökre vonatkozó tapasztalatai alapján.
58.
A földterület és az épületek elkülöníthető eszközök és elkülönülten számolják el azokat még akkor is, amikor azokat együtt szerezték meg. Néhány kivétellel, mint például a hulladéklerakónak használt kőbányák és helyszínek, a földterületnek korlátlan hasznos élettartama van, és ezért azt nem értékcsökkentik. Az épületeknek korlátozott hasznos élettartama van, ezért ezek értékcsökkenthető eszközök. Azon földterület értékének növekedése, amelyen az épület áll, nincs hatással az épület értékcsökkenthető összegének a meghatározására.
59.
Ha a földterület bekerülési értéke a helyszín szétszedésének, eltávolításának és helyreállításának a költségeit is tartalmazza, a földterületeszköz ezen részét értékcsökkentik az ezen költségek felmerülése révén szerzett hasznok időszaka alatt. Egyes esetekben magának a földterületnek lehet, hogy korlátozott hasznos élettartama van, amely esetben azt olyan módon értékcsökkentik, amely tükrözi a belőle származó hasznokat.
Értékcsökkenési módszer
60.
A használt értékcsökkenési módszernek azt az eloszlást kell tükröznie, amelyben az eszköz jövőbeni gazdasági hasznait a gazdálkodó egység várhatóan felhasználja.
61.
Az eszközre alkalmazott értékcsökkenési módszert legalább minden egyes pénzügyi év végén felül kell vizsgálni, és ha jelentős változás történt az eszközben megtestesülő jövőbeni gazdasági hasznok felhasználásának várható eloszlásában, a módszert meg kell változtatni, hogy tükrözze a megváltozott eloszlást. Az ilyen változást az IAS 8 standarddal összhangban számvitelibecslés-változásként kell elszámolni.
62.
Különféle értékcsökkenési módszerek alkalmazhatók az eszköz értékcsökkenthető összegének annak hasznos élettartama alatti szisztematikus alapon történő felosztására. Ezen módszerek magukba foglalják a lineáris módszert, a fokozatosan csökkenő egyenleg módszert és a termelési egységek módszert. A lineáris értékcsökkentés a hasznos élettartam alatt állandó leírást eredményez, ha a maradványérték nem változik. A csökkenőegyenleg-módszer az eszköz hasznos élettartama alatt csökkenő leírást eredményez. A termelésiegység-módszer olyan leírást eredményez, amely a várható használaton vagy outputon alapul. A gazdálkodó egység azt a módszer választja, amely legszorosabban tükrözi az eszközben megtestesülő jövőbeni gazdasági hasznok felhasználásának várható eloszlását. A választott módszert időszakról időszakra következetesen alkalmazzák, hacsak ezen jövőbeni gazdasági hasznok felhasználásának várható eloszlásában változás nem történik.
62A.
Nem megfelelő az az értékcsökkenési módszer, amely az eszköz használatát magában foglaló tevékenység által termelt árbevételen alapul. Az eszközök használatát magában foglaló tevékenység által termelt árbevétel általában az eszköz gazdasági hasznainak felhasználásától eltérő tényezőket tükröz. Például, az árbevételre hatással vannak az egyéb inputok és folyamatok, az értékesítési tevékenységek, valamint az értékesítési mennyiségek és árak változásai. Az árbevétel árkomponensére hatással lehet az infláció, amely semmi kihatással sincs az eszköz felhasználásának módjára.
Értékvesztés
63.
Annak meghatározására, hogy az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele értékvesztett-e, a gazdálkodó egység az IAS 36 Eszközök értékvesztése standardot alkalmazza. Az említett standard ismerteti, hogyan vizsgálja felül a gazdálkodó egység az eszközei könyv szerinti értékét, hogyan határozza meg egy eszköz megtérülő értékét, és hogy mikor jelenít meg értékvesztés miatti veszteséget vagy írja vissza annak megjelenítését.
64.
[Törölve]
Értékvesztés kompenzálása
65.
Az ingatlanok, gépek és berendezések értékvesztett, elveszett vagy átengedett tételeire vonatkozó, harmadik személyektől származó kompenzációt akkor kell az eredményben szerepeltetni, amikor a kompenzáció követelhetővé válik.
66.
Az ingatlanok, gépek és berendezések tételeinek értékvesztései vagy veszteségei, a kapcsolódó, harmadik személyekkel szembeni kompenzációra vonatkozó igények, vagy a részükről történő kompenzációfizetések, valamint a helyettesítő eszközök bármely későbbi beszerzése vagy előállítása elkülönült gazdasági események, és azokat elkülönülten számolják el a következők szerint:
a)
az ingatlanok, gépek és berendezések értékvesztéseit az IAS 36 standarddal összhangban jelenítik meg;
b)
az ingatlanok, gépek és berendezések használatból kivont vagy elidegenített tételeinek a kivezetését a jelen standarddal összhangban határozzák meg;
c)
az ingatlanok, gépek és berendezések értékvesztett, elveszett vagy átengedett tételeire vonatkozó, harmadik személyektől származó kompenzációt akkor szerepeltetik az eredmény meghatározásában, amikor az követelhetővé válik; valamint
d)
az ingatlanok, gépek és berendezések helyettesítőként helyreállított, megvásárolt vagy előállított tételeinek a bekerülési értékét jelen standarddal összhangban határozzák meg.
KIVEZETÉS
67.
Az ingatlanok, gépek, és berendezések valamely tétele könyv szerinti értékét ki kell vezetni:
a)
az eszköz elidegenítésekor; vagy
b)
amikor a használatából vagy elidegenítéséből nem várhatók jövőbeni gazdasági hasznok.
68.
Az ingatlanok, gépek és berendezések egy tétele kivezetéséből származó nyereséget vagy veszteséget a kivezetéskor az eredményben kell szerepeltetni (hacsak az IFRS 16 Lízingek standard egy visszlízingre vonatkozóan másképp nem rendelkezik). A nyereséget nem szabad árbevételként besorolni.
68A.
Annak a gazdálkodó egységnek azonban, amely szokásos tevékenysége keretében rutinszerűen értékesíti másoknak történő bérbeadás céljára tartott ingatlanok, gépek és berendezések tételeit, az ilyen eszközöket át kell vezetnie a készletekbe azon időpontbeli könyv szerinti értékükön, amikor bérbeadásuk megszűnik, és értékesítésre tartottá válnak. Az ilyen eszközök értékesítéséből származó bevételeket az IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standarddal összhangban kell megjeleníteni. Az IFRS 5 standard nem alkalmazható, ha a szokásos üzletmenet keretében értékesítésre tartott eszközöket a készletek közé vezetnek át.
69.
Az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételének elidegenítése különféle módon történhet (például értékesítés, pénzügyi lízing kötése vagy adományozás révén). Az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele elidegenítésének időpontja az az időpont, amikor az átvevő megszerzi ezen tétel ellenőrzését az IFRS 15 standardban szereplő, annak meghatározására vonatkozó követelményekkel összhangban, hogy a teljesítési kötelmet mikor elégítik ki. A visszlízing révén megvalósuló elidegenítésre az IFRS 16 standard vonatkozik.
70.
Ha a 7. bekezdésben szereplő megjelenítési alapelv szerint a gazdálkodó egység megjeleníti az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele könyv szerinti értékében a tétel valamely része pótlási költségét, akkor kivezeti a kicserélt rész könyv szerinti értékét, függetlenül attól, hogy a kicserélt részt korábban elkülönülten értékcsökkentették-e. Ha a gazdálkodó egység számára nem kivitelezhető a kicserélt rész könyv szerinti értékének a meghatározása, a pótlás költségét is használhatja annak jelzéseként, hogy mi volt a kicserélt rész bekerülési értéke a beszerzés vagy előállítás időpontjában.
71.
Az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele kivezetéséből származó nyereséget vagy veszteséget a nettó elidegenítési bevétel, ha van, valamint a tétel könyv szerinti értéke közötti különbözetként kell meghatározni.
72.
Az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételének kivezetéséből származó nyereségbe vagy veszteségbe belefoglalandó ellenértékösszeget az IFRS 15 standard 47–72. bekezdésében szereplő, az ügyleti ár meghatározására vonatkozó követelményekkel összhangban határozzák meg. A nyereségben vagy veszteségben foglalt becsült ellenértékösszeg későbbi változásait az IFRS 15 standard szerinti, az ügyleti ár változására vonatkozó követelményeknek megfelelően kell elszámolni.
KÖZZÉTÉTEL
73.
A pénzügyi kimutatásokban az ingatlanok, gépek és berendezések minden egyes csoportjára közzé kell tenni:
a)
a bruttó könyv szerinti érték meghatározására használt értékelési alapokat;
b)
a használt értékcsökkentési módszereket;
c)
a hasznos élettartamokat, vagy a használt értékcsökkenési kulcsokat;
d)
a bruttó könyv szerinti értéket és a halmozott értékcsökkenést (a halmozott értékvesztés miatti veszteségekkel összevonva) az időszak elején és végén; valamint
e)
az időszak eleji és végi könyv szerinti érték egyeztetését, bemutatva:
i.
a növekedéseket;
ii.
az IFRS 5 standarddal összhangban értékesítésre tartottként besorolt, vagy egy értékesítésre tartottként besorolt elidegenítési csoportba belefoglalt eszközöket, valamint az egyéb elidegenítéseket;
iii.
az üzleti kombinációk keretében történt megszerzéseket;
iv.
a 31., 39. és 40. bekezdés szerinti átértékelésekből és az IAS 36 standarddal összhangban az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített vagy visszaírt értékvesztés miatti veszteségekből származó növekedéseket vagy csökkenéseket;
v.
az IAS 36 standarddal összhangban az eredményben megjelenített értékvesztés miatti veszteségeket;
vi.
az IAS 36 standarddal összhangban az eredményben visszaírt értékvesztés miatti veszteségeket;
vii.
az értékcsökkenést;
viii.
a pénzügyi kimutatásoknak a funkcionális pénznemről egy eltérő prezentálási pénznemre történő átszámításából származó nettó árfolyam-különbözeteket, beleértve valamely külföldi érdekeltségnek a beszámolót készítő gazdálkodó egység prezentálási pénznemére történő átszámítását; valamint
ix.
az egyéb változásokat.
74.
A pénzügyi kimutatásokban szintén közzé kell tenni:
a)
a jogcímkorlátozások létezését és összegét, valamint a kötelezettségek biztosítékaként elzálogosított ingatlanokat, gépeket és berendezéseket;
b)
az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele könyv szerinti értékében az annak előállítása során megjelenített kiadások összegét; valamint
c)
az ingatlanok, gépek és berendezések megszerzésére vonatkozó szerződéses elkötelezettségek összegét.
74A.
Ha az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban nincsenek elkülönülten bemutatva, a pénzügyi kimutatásokban szintén közzé kell tenni:
a)
az értékvesztett, elveszett vagy átengedett ingatlanok, gépek és berendezések tételeire vonatkozóan harmadik felektől kapott, az eredményben szerepeltetett kompenzáció összegét; valamint
b)
a 20A. bekezdéssel összhangban az eredményben megjelenített azon bevételek és költségek összegeit, amelyek olyan előállított tételekhez kapcsolódnak, amelyek nem minősülnek a gazdálkodó egység szokásos tevékenységéből származó outputnak, és azt, hogy az ilyen bevételeket és költségeket az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás mely tételsora(i) tartalmazza(tartalmazzák).
75.
Az értékcsökkenési módszer kiválasztása és az eszközök hasznos élettartamának becslése megfontolás kérdése. Ezért az alkalmazott módszerek és a becsült hasznos élettartamok vagy értékcsökkenési kulcsok közzététele a pénzügyi kimutatások felhasználói számára olyan információkat nyújt, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy áttekintsék a vezetés által választott politikákat, és lehetővé teszik a más gazdálkodó egységekkel való összehasonlításokat. Hasonló okokból szükséges közzétenni:
a)
az időszak alatti értékcsökkenést, akár az eredményben, akár más eszközök bekerülési értékének részeként jelenítették meg; valamint
b)
a halmozott értékcsökkenést az időszak végén.
76.
Az IAS 8 standarddal összhangban a gazdálkodó egység közzéteszi a számviteli becslés olyan változásának a jellegét és hatását, amelynek hatása van a tárgyidőszakban, vagy várhatóan hatása lesz a későbbi időszakokban. Az ingatlanokra, gépekre és berendezésekre vonatkozóan ilyen közzététel származhat például az alábbiakra vonatkozó becslésváltozásokból:
a)
maradványértékek;
b)
az ingatlanok, gépek és berendezések tételei szétszedésének és eltávolításának vagy a helyreállításnak a becsült költségei;
c)
hasznos élettartamok; valamint
d)
értékcsökkenési módszerek.
77.
Ha az ingatlanok, gépek és berendezések tételei átértékelt értéken vannak kimutatva, közzé kell tenni a következőket az IFRS 13 standard által előírt közzétételeken felül:
a)
az átértékelés tényleges időpontját;
b)
azt, hogy bevontak-e független értékbecslőt;
c)
[törölve]
d)
[törölve]
e)
az ingatlanok, gépek és berendezések minden egyes átértékelt csoportjára vonatkozóan azon könyv szerinti értéket, amelyet akkor jelenítettek volna meg, ha az eszközöket a bekerülésiérték-modell szerint tartották volna nyilván; valamint
f)
az átértékelési többletet, jelezve az időszaki változást és az egyenlegnek a részvényesek közötti felosztására vonatkozó bármilyen korlátozást.
78.
Az IAS 36 standarddal összhangban a gazdálkodó egység a 73. bekezdés e) pontjának iv–vi. alpontjában előírt információkon felül közzétesz az értékvesztett ingatlanokra, gépekre és berendezésekre vonatkozó információkat.
79.
A pénzügyi kimutatások felhasználói a következő információkat szintén relevánsnak találhatják:
a)
az átmenetileg használaton kívüli ingatlanok, gépek és berendezések könyv szerinti értéke;
b)
a már teljesen leírt, de még használatban lévő ingatlanok, gépek és berendezések bruttó könyv szerinti értéke;
c)
az aktív használatból kivont és az IFRS 5 standarddal összhangban értékesítésre tartottként be nem sorolt ingatlanok, gépek és berendezések könyv szerinti értéke; valamint
d)
a bekerülésiérték-modell használatakor az ingatlanok, gépek és berendezések valós értéke, ha az lényegesen eltér a könyv szerinti értéktől.
Ezért a gazdálkodó egységek számára javasolt ezen összegek közzététele.
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
80.
Az eszközök cseréjére vonatkozó ügyletben megszerzett, ingatlanok, gépek és berendezések egy tételének kezdeti értékelésére vonatkozó, a 24–26. bekezdésben foglalt előírásokat a jövőre nézve, csak jövőbeli ügyletekre kell alkalmazni.
80A.
Az IFRS standardok éves javításai: 2010–2012. évi ciklus módosította a 35. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az ezen módosítás első alkalmazásának időpontjában vagy azt követően kezdődő éves időszakban, valamint az azt közvetlenül megelőző éves időszakban megjelenített minden átértékelésre alkalmaznia kell. A gazdálkodó egység bemutathat módosított összehasonlító információkat is bármely korábbi bemutatott időszak vonatozásában is, de nem köteles ezt megtenni. Ha a gazdálkodó egység módosítatlan összehasonlító információkat mutat be bármely korábbi időszak vonatkozásában, egyértelműen azonosítania kell a nem módosított információt, ki kell jelentenie, hogy azt eltérő alapon mutatták be, és ismertetnie kell ezt az alapot.
80B.
Abban a beszámolási időszakban, amelyikben a Mezőgazdaság: Termőnövények (Az IAS 16 és az IAS 41 módosításai) módosítást először alkalmazzák, a gazdálkodó egységnek a tárgyidőszakra vonatkozóan nem szükséges közzétennie az IAS 8 standard 28. bekezdésének f) pontjában előírt kvantitatív információkat. A gazdálkodó egységnek azonban be kell mutatnia az IAS 8 standard 28. bekezdésének f) pontjában előírt kvantitatív információkat minden egyes bemutatott korábbi időszakra vonatkozóan.
80C.
A gazdálkodó egység választhatja azt, hogy a termőnövények egy tételét az arra a beszámolási időszakra vonatkozó pénzügyi kimutatásokban bemutatott legelső időszak kezdetekor érvényes valós értékén értékeli, amelyben a gazdálkodó egység a Mezőgazdaság: Termőnövények (Az IAS 16 és az IAS 41 módosításai) módosítást először alkalmazza, és ezt a valós értéket használja annak azon időpontbeli vélelmezett bekerülési értékeként. A megelőző könyv szerinti érték és a valós érték közötti bármely különbözetet a nyitó felhalmozott eredményben kell megjeleníteni a legkorábbi bemutatott időszak elején.
80D.
A 2020 májusában kiadott Ingatlanok, gépek és berendezések – Rendeltetésszerű használat előtti bevételek módosította a 17. és a 74. bekezdést, és hozzáadta a 20A. és a 74A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat visszamenőlegesen kell alkalmaznia, de csak az ingatlanok, gépek és berendezések azon tételeire, amelyeket azon pénzügyi kimutatásokban bemutatott legkorábbi időszak kezdetén vagy azt követően hoztak az ahhoz szükséges helyre és állapotba, hogy képesek legyenek a vezetés szándékai szerinti módon való működésre, amelyben a gazdálkodó egység a módosításokat először alkalmazza. A gazdálkodó egységnek a módosítások kezdeti alkalmazásának halmozott hatását a felhalmozott eredmény (vagy értelemszerűen a saját tőke más komponense) nyitóegyenlegének kiigazításaként kell megjelenítenie ezen legkorábbi bemutatott időszak kezdetén.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
81.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt. Ha a gazdálkodó egység egy 2005. január 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a jelen standardot, közzé kell tennie ezt a tényt.
81A.
A gazdálkodó egységnek a 3. bekezdésben szereplő módosításokat a 2006. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza az IFRS 6 standardot, akkor ezeket a módosításokat alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra.
81B.
A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard módosította az IFRS standardokban alkalmazott terminológiát. Emellett módosította a 39., a 40. bekezdést, valamint a 73. bekezdés e) pontjának iv. alpontját. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot, akkor ezeket a módosításokat alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra.
81C.
A (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 Üzleti kombinációk standard módosította a 44. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standardot egy korábbi időszakra alkalmazza, akkor ezt a módosítást is alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra.
81D.
A 2008 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 6. és a 69. bekezdést, és hozzáadta a 68 A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és egyúttal alkalmaznia kell az IAS 7 Cash flow-k kimutatása standard kapcsolódó módosításait.
81E.
A 2008 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította az 5. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a jövőre nézve, a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás akkor megengedett, ha gazdálkodó egység ezzel egyidejűleg alkalmazza az IAS 40 standard 8., 9., 22., 48., 53., 53A., 53B., 54., 57. és 85B. bekezdésének módosításait. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
81F.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték fogalmát és a megtérülő érték fogalmát a 6. bekezdésben, módosította a 26., a 35. és a 77. bekezdést, és törölte a 32. és a 33. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
81G.
A 2012 májusában kiadott Éves javítások: 2009–2011. évi ciklus módosította a 8. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően visszamenőleg, a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
81H.
A 2013 decemberében kiadott Az IFRS standardok éves javításai: 2010–2012. évi ciklus módosította a 35. bekezdést, és hozzáadta a 80A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2014. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
81I.
A 2014 májusában kiadott Az értékcsökkenés és az amortizáció elfogadható módszereinek pontosítása (Az IAS 16 és az IAS 38 standard módosításai) módosította az 56. bekezdést, és hozzáadta a 62A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a jövőre nézve, a 2016. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
81J.
A 2014 májusában kiadott IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard módosította a 68A., a 69. és a 72. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 15 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
81K.
A 2014 júniusában kiadott Mezőgazdaság: Termőnövények (Az IAS 16 és az IAS 41 módosításai) módosította a 3., a 6. és a 37. bekezdést, és hozzáadta a 22A. és a 80B–80C. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2016. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IAS 8 standarddal összhangban visszamenőlegesen kell alkalmaznia, a 80C. bekezdésben meghatározottak kivételével.
81L.
A 2016 januárjában kiadott IFRS 16 standard törölte a 4. és a 27. bekezdést, és módosította az 5., 10., 44. és 68–69. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 16 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
81M.
A 2017 májusában kiadott IFRS 17 standard hozzáadta a 29A. és a 29B. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 17 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
81N.
A 2020 májusában kiadott Ingatlanok, gépek és berendezések – Rendeltetésszerű használat előtti bevételek módosította a 17. és a 74. bekezdést, és hozzáadta a 20A., 74A és 80D. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2022. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves beszámolási időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
EGYÉB KIADVÁNYOK VISSZAVONÁSA
82.
A jelen standard az (1998-ban felülvizsgált) IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standard helyébe lép.
83.
A jelen standard az alábbi értelmezések helyébe lép:
a)
SIC-6 A meglévő szoftver módosításának költségei;
b)
SIC-14 Ingatlanok, gépek és berendezések – tételek értékvesztésének vagy hiányának kompenzálása; valamint
c)
SIC-23 Ingatlanok, gépek és berendezések – alapvető karbantartás vagy nagyjavítás költségei.
IAS 19 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Munkavállalói juttatások
CÉL
1.
Ennek a standardnak az a célja, hogy előírja a munkavállalói juttatások elszámolását és közzétételét. A standard egy gazdálkodó egységtől megköveteli, hogy jelenítsen meg:
a)
egy kötelezettséget akkor, amikor a munkavállaló a jövőben kifizetendő munkavállalói juttatásokért cserébe szolgálatot végzett; valamint
b)
egy ráfordítást akkor, amikor a gazdálkodó egység a munkavállaló által a munkavállalói juttatásokért cserébe nyújtott szolgálatból keletkező gazdasági hasznot felhasználja.
HATÓKÖR
2.
A jelen standardot egy munkáltatónak minden munkavállalói juttatás elszámolására alkalmaznia kell, kivéve azokat, amelyekre az IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard vonatkozik.
3.
A jelen standard nem foglalkozik a munkavállalói juttatási programok beszámolásával (lásd az IAS 26 Nyugdíjazási juttatási programok elszámolása és beszámolása standardot).
4.
Azok a munkavállalói juttatások, amelyekre a jelen standard vonatkozik, tartalmazzák azokat a juttatásokat, amelyeket:
a)
egy gazdálkodó egység és egyes munkavállalók, munkavállalók csoportjai vagy azok képviselői közötti formális programok vagy más formális megállapodások alapján nyújtanak;
b)
jogszabályi előírások vagy iparági megállapodások alapján nyújtanak, amelyek szerint a gazdálkodó egységeknek a nemzeti, állami, iparági vagy más, többmunkáltatós juttatási programokba befizetést szükséges teljesíteniük; vagy
c)
az olyan, informális gyakorlatok alapján nyújtanak, amelyek vélelmezett kötelmet keletkeztetnek. Az informális gyakorlat akkor keletkeztet vélelmezett kötelmet, amikor a gazdálkodó egységnek nincs más reális alternatívája, mint munkavállalói juttatások fizetése. A vélelmezett kötelem egy példája az, amikor a gazdálkodó egység informális gyakorlatainak megváltoztatása a munkavállalókkal való kapcsolatát elfogadhatatlan mértékben károsítaná.
5.
A munkavállalói juttatások tartalmazzák:
a)
a rövid távú munkavállalói juttatásokat, mint például az alábbiakat, ha azokat várhatóan teljes egészében rendezik azon éves beszámolási időszak végét követő tizenkét hónap eltelte előtt, amely alatt a munkavállalók a kapcsolódó szolgálatot nyújtják:
i.
bérek, fizetések és társadalombiztosítási járulékok;
ii.
fizetett éves szabadság és fizetett betegszabadság;
iii.
nyereségrészesedés és jutalmak; valamint
iv.
nem pénzbeli juttatások (mint például egészségügyi ellátás, lakhatás, autók, és ingyenes vagy támogatott áruk vagy szolgáltatások) meglévő munkavállalóknak;
b)
a munkaviszony megszűnése utáni juttatásokat, mint például az alábbiak:
i.
nyugdíjazási juttatások (például nyugdíjak és a nyugdíjazáskori egyösszegű kifizetések); valamint
ii.
egyéb munkaviszony megszűnése utáni juttatások, mint például munkaviszony megszűnése utáni életbiztosítás és munkaviszony megszűnése utáni egészségügyi ellátás;
c)
az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatásokat, mint például az alábbiak:
i.
hosszú távú fizetett távollétek, mint például hosszú szolgálat után járó jutalomszabadság vagy alkotószabadság;
ii.
jubileumi vagy más hosszú szolgálat után járó juttatások; valamint
iii.
hosszú időtartamú munkaképtelenség idejére járó juttatások; valamint
d)
a végkielégítéseket.
6.
A munkavállalói juttatások tartalmazzák a munkavállalóknak vagy az általuk eltartottaknak vagy a kedvezményezettjeiknek nyújtott juttatásokat, és rendezhetők közvetlenül a munkavállalóknak, azok házastársainak, gyermekeinek vagy más eltartottjainak, vagy másoknak, mint például biztosítóknak történő kifizetések (vagy áruk vagy szolgáltatások nyújtása) révén.
7.
Egy munkavállaló egy gazdálkodó egység részére szolgálatokat teljes munkaidőben, részmunkaidőben, állandó, alkalmi vagy ideiglenes jelleggel nyújthat. Jelen standard céljából a munkavállalók magukban foglalják az igazgatókat és a vezetés más tagjait.
FOGALMAK
8.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A munkavállalói juttatások fogalmai
Munkavállalói juttatás egy gazdálkodó egység által a munkavállalók által nyújtott szolgálatért vagy a munkaviszony megszüntetéséért cserébe adott ellenérték minden formája.
A rövid távú munkavállalói juttatások olyan (a végkielégítéstől eltérő) munkavállalói juttatások, amelyeket várhatóan teljes egészében rendeznek azon éves beszámolási időszak végét követő tizenkét hónap eltelte előtt, amely alatt a munkavállalók a kapcsolódó szolgálatot nyújtják.
A munkaviszony megszűnése utáni juttatások olyan (a végkielégítéstől és a rövid távú munkavállalói juttatásoktól eltérő) munkavállalói juttatások, amelyek a munkaviszony befejezése után fizetendők.
Egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások a rövid távú munkavállalói juttatásoktól, a munkaviszony megszűnése utáni juttatásoktól és a végkielégítésektől eltérő munkavállalói juttatások.
A végkielégítések olyan munkavállalói juttatások, amelyeket egy munkavállaló munkaviszonyának az alábbiak eredményeként történő megszüntetéséért cserébe nyújtanak:
a)
egy gazdálkodó egységnek a munkavállaló munkaviszonyának a szokásos nyugdíjazási időpont előtti megszüntetésére vonatkozó döntése; vagy
b)
a munkavállalónak a munkaviszony megszüntetéséért cserébe felajánlott juttatások elfogadására vonatkozó döntése.
A programok besorolásával kapcsolatos fogalmak
A munkaviszony megszűnése utáni juttatási programok olyan formális vagy informális megállapodások, amelyek alapján egy gazdálkodó egység egy vagy több munkavállalóját munkaviszony megszűnése utáni juttatásokban részesíti.
A meghatározott hozzájárulási programok olyan, a munkaviszony megszűnése utáni juttatási programok, amelyeknél egy gazdálkodó egység egy elkülönült szervezetbe (egy alapba) fix hozzájárulásokat fizet, és nem lesz további hozzájárulások fizetésére vonatkozó jogi vagy vélelmezett kötelme arra az esetre, ha az alap nem rendelkezik elegendő eszközzel a tárgyidőszaki és korábbi időszakokbeli munkavállalói szolgálattal kapcsolatos összes munkavállalói juttatás kifizetésére.
A meghatározott juttatási programok a meghatározott hozzájárulási programoktól eltérő, munkaviszony megszűnése utáni juttatási programok.
A többmunkáltatós programok olyan (az állami programokon kívüli) meghatározott hozzájárulási programok vagy meghatározott juttatási programok, amelyek:
a)
különféle, nem közös ellenőrzés alatt lévő gazdálkodó egységek által hozzájárulásként adott eszközöket vonnak össze; valamint
b)
ezeket az eszközöket juttatások egynél több gazdálkodó egység munkavállalóinak történő nyújtására használják, azon az alapon, hogy a hozzájárulási és juttatási szintek annak a gazdálkodó egységnek a kilététől függetlenül kerülnek meghatározásra, amely a munkavállalókat foglalkoztatja.
A nettó meghatározott juttatási kötelezettséggel (eszközzel) kapcsolatos fogalmak
A nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) az a hiány vagy többlet, amelyet kiigazítottak a nettó meghatározott juttatási eszközt az eszközértékhatárra korlátozó bármely hatással.
A hiány vagy többlet:
a)
a meghatározott juttatási kötelem jelenértéke csökkentve
b)
a program eszközeinek (ha vannak ilyenek) valós értékével.
Az eszközértékhatár a programból történő visszatérítések formájában vagy a programhoz történő jövőbeli hozzájárulások csökkentéseiként rendelkezésre álló gazdasági hasznok jelenértéke.
A meghatározott juttatási kötelem jelenértéke a tárgyidőszaki és korábbi időszakokbeli munkavállalói szolgálatból származó kötelem rendezéséhez szükséges várható jövőbeli kifizetéseknek – a program eszközeinek levonása nélküli – jelenértéke.
A program eszközei tartalmazzák:
a)
a hosszú távú munkavállalói juttatási alap által tartott eszközöket; valamint
b)
a minősített biztosítási kötvényeket.
A hosszú távú munkavállalói juttatási alap által tartott eszközök olyan (a beszámolót készítő gazdálkodó egység által kibocsátott, nem átruházható pénzügyi instrumentumoktól eltérő) eszközök, amelyek:
a)
egy olyan gazdálkodó egység (egy alap) tulajdonában vannak, amely jogilag elkülönül a beszámolót készítő gazdálkodó egységtől, és amely kizárólag munkavállalói juttatások fizetésére vagy finanszírozására áll fenn; valamint
b)
csak munkavállalói juttatások fizetésére és finanszírozására állnak rendelkezésre, a beszámolót készítő gazdálkodó egység saját hitelezői számára nem állnak rendelkezésre (csőd esetén sem), és nem adhatók vissza a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek, hacsak:
i.
az alap fennmaradó eszközei nem elegendőek a program vagy a beszámolót készítő gazdálkodó egység összes kapcsolódó munkavállalói juttatási kötelmének a teljesítéséhez; vagy
ii.
nem azért juttatják vissza az eszközöket a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek, hogy megtérítsék neki az általa már kifizetett munkavállalói juttatásokat.
A minősített biztosítási kötvény egy olyan biztosító által kibocsátott biztosítási kötvény(7), amely (az IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek standardban meghatározottak szerint) nem kapcsolt fél a beszámolót készítő gazdálkodó egység szempontjából, ha a kötvény bevételei:
a)
csak meghatározott juttatási program alapján történő munkavállalói juttatások fizetésére vagy finanszírozására használhatók fel; valamint
b)
a beszámolót készítő gazdálkodó egység saját hitelezői számára nem állnak rendelkezésre (csőd esetén sem), és nem fizethetők ki a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek, hacsak:
i.
a bevételek olyan többleteszközöket nem testesítenek meg, amelyek nem szükségesek ahhoz, hogy a kötvény az összes kapcsolódó munkavállalói juttatási kötelmet teljesítse; vagy
ii.
nem azért juttatják vissza a bevételeket a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek, hogy megtérítsék neki az általa már kifizetett munkavállalói juttatásokat.
A valós érték az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, vagy egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szokásos ügylet során az értékelés időpontjában. (Lásd az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardot.)
A meghatározott juttatási költséggel kapcsolatos fogalmak
A szolgálat költsége tartalmazza:
a)
a tárgyidőszaki szolgálat költségét, amely a meghatározott juttatási kötelem jelenértékében a tárgyidőszaki munkavállalói szolgálatból származó növekedés;
b)
a múltbeli szolgálat költségét, amely a korábbi időszakokbeli munkavállalói szolgálatra vonatkozó meghatározott juttatási kötelem jelenértékének a változása, amely program módosításból (egy meghatározott juttatási program bevezetéséből vagy visszavonásából, vagy megváltoztatásaiból) vagy megszorításból (a gazdálkodó egység jelentős mértékben csökkenti a program által lefedezett munkavállalók számát) származik; valamint
c)
a rendezésen elért bármely nyereséget vagy veszteséget.
A nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamata az időszak alatt a nettó meghatározott juttatási kötelezettségben (eszközben) bekövetkezett azon változás, amely az idő múlásából ered.
A nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékelései a következőket tartalmazzák:
a)
aktuáriusi nyereségeket és veszteségeket;
b)
a program eszközeinek hozamát, bele nem értve a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamatába belefoglalt összegeket; valamint
c)
az eszközértékhatár hatásában bekövetkezett bármilyen változást, bele nem értve a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamatába belefoglalt összegeket.
Az aktuáriusi nyereségek és veszteségek a meghatározott juttatási kötelem jelenértékében az alábbiak miatt bekövetkező változások:
a)
a tapasztalati módosítások (a korábbi aktuáriusi feltételezések és az a közötti különbözetek hatásai, ami ténylegesen bekövetkezett); valamint
b)
az aktuáriusi feltételezésekben történt változtatások hatásai.
A program eszközeinek hozama a program eszközeiből származó kamat, osztalékok és egyéb bevétel, együtt a program eszközeinek realizált és nem realizált nyereségével vagy veszteségével, csökkentve
a)
a program eszközei kezelésének bármely költségével; valamint
b)
a program által fizetendő bármely adóval, kivéve a meghatározott juttatási kötelem jelenértékének értékelésére használt aktuáriusi feltételezésekben foglalt adót.
A rendezés olyan ügylet, amely megszüntet a meghatározott juttatási program alapján nyújtott juttatások egy részére vagy egészére vonatkozóan minden további jogi vagy vélelmezett kötelmet, kivéve juttatásoknak a munkavállalók részére vagy nevében történő olyan kifizetését, amely a program feltételeiben került meghatározásra, és bele van foglalva az aktuáriusi feltételezésekbe.
RÖVID TÁVÚ MUNKAVÁLLALÓI JUTTATÁSOK
9.
A rövid távú munkavállalói juttatások közé tartoznak az olyan tételek, mint például az alábbiak, amennyiben azokat várhatóan teljes egészében kifizetik azon éves beszámolási időszak végét követő tizenkét hónap eltelte előtt, amely alatt a munkavállalók a kapcsolódó szolgálatokat nyújtják:
a)
bérek, fizetések és társadalombiztosítási járulékok;
b)
fizetett éves szabadság és fizetett betegszabadság;
c)
nyereségrészesedés és jutalmak; valamint
d)
a nem pénzbeli juttatások (mint például egészségügyi ellátás, lakhatás, autó, és ingyenes vagy támogatott áruk vagy szolgáltatások) meglévő munkavállalók részére.
10.
A gazdálkodó egységnek nem szükséges átsorolnia a rövid távú munkavállalói juttatásokat, ha a gazdálkodó egységnek a rendezés ütemezésével kapcsolatos várakozásai ideiglenesen megváltoznak. Ugyanakkor ha a juttatás jellemzői megváltoznak (mint például egy nem halmozódó juttatás halmozódó juttatássá változik), vagy ha a rendezés ütemezésével kapcsolatos várakozásokban bekövetkező változás nem átmeneti, akkor a gazdálkodó egység mérlegeli, hogy a juttatás továbbra is megfelel-e a rövid távú munkavállalói juttatások fogalmának.
Megjelenítés és értékelés
Minden rövid távú munkavállalói juttatás
11.
Amikor egy munkavállaló szolgálatot nyújtott egy gazdálkodó egység részére a beszámolási időszak alatt, a gazdálkodó egységnek meg kell jelenítenie az ezen szolgálatért cserébe várhatóan fizetendő rövid távú munkavállalói juttatások nem diszkontált összegét:
a)
kötelezettségként (elhatárolt ráfordításként), bármely már kifizetett összeg levonása után. Ha a már kifizetett összeg meghaladja a juttatások nem diszkontált összegét, a gazdálkodó egységnek a többletet eszközként (előre megfizetett ráfordításként) kell megjelenítenie olyan mértékben, amennyiben az előre kifizetett összeg, például, a jövőbeni kifizetésekben csökkenést vagy pénzeszköz-visszatérítést fog eredményezni;
b)
ráfordításként, hacsak egy másik IFRS elő nem írja vagy nem engedélyezi a juttatásoknak egy eszköz bekerülési értékében való figyelembevételét (lásd a például az IAS 2 Készletek és az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standardot).
12.
A 13., 16. és 19. bekezdés kifejti, hogyan kell egy gazdálkodó egységnek a 11. bekezdést alkalmaznia a fizetett távollétek, valamint a nyereségrészesedési és jutalmazási programok formájában megvalósuló rövid távú munkavállalói juttatásokra.
Rövid távú fizetett távollétek
13.
A 11. bekezdés szerinti, fizetett távollétek formájában megvalósuló rövid távú munkavállalói juttatások várható költségét a gazdálkodó egységnek a következőképpen kell megjelenítenie:
a)
a halmozódó fizetett távollétek esetében akkor, amikor a munkavállalók olyan szolgálatot nyújtanak, amely növeli a jövőbeni fizetett távollétekre való jogosultságukat.
b)
a nem halmozódó fizetett távollétek esetében akkor, amikor a távollétekre sor kerül.
14.
Egy gazdálkodó egység különféle okokból fizethet távollétért munkavállalóknak, beleértve a szabadságot, betegséget és rövid távú munkaképtelenséget, szülési vagy apasági szabadságot, bíróságon való megjelenést vagy katonai szolgálatot. A fizetett távollétekre való jogosultság a következő két kategóriába eshet:
a)
halmozódó; valamint
b)
nem halmozódó.
15.
A halmozódó fizetett távollétek azok, amelyek továbbvihetők és jövőbeli időszakokban felhasználhatók, ha a tárgyidőszaki jogosultságot nem használják fel teljes egészében. A halmozódó fizetett távollétek lehetnek megszolgáltak (más szavakkal: amikor a munkavállalók a gazdálkodó egységtől való távozáskor jogosultak a fel nem használt jogosultság pénzbeli kifizetésére), vagy nem megszolgáltak (amikor a munkavállalók a távozáskor nem jogosultak a fel nem használt jogosultság pénzbeli kifizetésére). A kötelem akkor keletkezik, amikor a munkavállalók olyan szolgálatot nyújtanak, amely növeli a jövőbeni fizetett távollétre való jogosultságukat. A kötelem fennáll, és azt megjelenítik akkor is, ha a fizetett távollétek nem megszolgáltak, bár ilyenkor annak lehetősége, hogy a munkavállalók lehet, hogy azelőtt távoznak, hogy a halmozott nem megszolgált jogosultságot felhasználnák, befolyásolja ezen kötelem értékelését.
16.
A gazdálkodó egységnek a halmozódó fizetett távollétek várható költségét azon a további összegen kell értékelnie, amelyet a gazdálkodó egység várhatóan fizetni fog a beszámolási időszak végén felhalmozódott, fel nem használt jogosultság eredményeként.
17.
Az előző bekezdésben meghatározott módszer a kötelmet azon további kifizetések összegén értékeli, amelyek várhatóan kizárólag abból a tényből keletkeznek, hogy a juttatás halmozódik. Sok esetben lehet, hogy a gazdálkodó egységnek nem szükséges részletes számításokat végeznie ahhoz, hogy megbecsülje, hogy nincs lényeges kötelem a fel nem használt fizetett távollétekre vonatkozóan. Például a betegszabadságból eredő kötelem valószínűleg csak akkor lényeges, ha van egy formális vagy informális megegyezés arra vonatkozóan, hogy a fel nem használt fizetett betegszabadság fizetett éves szabadságként igénybe vehető.
Szemléltető példa a 16. és a 17. bekezdéshez
A gazdálkodó egységnek 100 munkavállalója van, akik mindegyike öt munkanap fizetett betegszabadságra jogosult minden évben. A fel nem használt betegszabadság egy naptári évre továbbvihető. A betegszabadságot először a tárgyévi jogosultságból veszik igénybe, és aztán az előző évről áthozott bármely egyenlegből (LIFO alapon). 20X1. december 31-én az átlagos fel nem használt jogosultság munkavállalónként két nap. A gazdálkodó egység várakozása szerint, a várhatóan folytatódó tapasztalatok alapján, 92 munkavállaló öt napnál nem több fizetett betegszabadságot fog felhasználni 20X2-ben, és a fennmaradó nyolc munkavállaló mindegyike átlag hat és fél napot fog igénybe venni.
A gazdálkodó egység várakozása szerint további tizenkét nap táppénzt fog fizetni a 20X1. december 31-én felhalmozódott, fel nem használt jogosultság eredményeként (nyolc munkavállaló esetében, mindegyiknél másfél napot). Ezért a gazdálkodó egység tizenkét napi táppénznek megfelelő kötelezettséget jelenít meg.
18.
A nem halmozódó fizetett távollétek nem vihetők tovább a következő időszakra: elvesznek, ha a tárgyévi jogosultság nem kerül teljesen felhasználásra, és nem jogosítja fel a munkavállalókat a fel nem használt jogosultság pénzbeli kifizetésére a távozáskor. Általában ez az eset áll fenn táppénz (olyan mértékben, amennyiben a fel nem használt múltbeli jogosultság nem növeli a jövőbeni jogosultságot), szülési szabadság vagy apasági szabadság, és bíróság előtti megjelenés vagy katonai szolgálat idejére járó fizetett szabadság esetében. A gazdálkodó egység a távollétig nem jelenít meg kötelezettséget vagy ráfordítást, mivel a munkavállalói szolgálat nem növeli a juttatás összegét.
Nyereségrészesedési és jutalmazási programok
19.
Egy gazdálkodó egységnek a 11. bekezdés szerinti nyereségrészesedés és jutalomkifizetések várható költségét akkor kell megjelenítenie, és csak akkor jelenítheti meg, ha:
a)
a gazdálkodó egységnek múltbeli események következtében meglévő jogi vagy vélelmezett kötelme van ilyen kifizetésekre; valamint
b)
a kötelem összegéről megbízható becslés készíthető.
Meglévő kötelem akkor áll fenn, és csak akkor állhat fenn, amikor a gazdálkodó egység számára nincs más reális alternatíva, mint a kifizetések teljesítése.
20.
Egyes nyereségrészesedési programoknál a munkavállalók csak akkor kapnak részesedést a nyereségből, ha a gazdálkodó egységnél maradnak egy meghatározott időszakra. Az ilyen programok vélelmezett kötelmet keletkeztetnek, mivel a munkavállalók olyan szolgálatot nyújtanak, amely növeli a kifizetendő összeget, ha szolgálatban maradnak a meghatározott időszak végéig. Az ilyen vélelmezett kötelmek értékelése tükrözi annak lehetőségét, hogy lehet, hogy néhány munkavállaló azelőtt távozik, hogy nyereségrészesedési kifizetést kapna.
Szemléltető példa a 20. bekezdéshez
Egy nyereségrészesedési program azt írja elő egy gazdálkodó egység számára, hogy tárgyévi eredményének meghatározott hányadát fizesse ki azon munkavállalóinak, akik az egész év folyamán szolgálatban vannak. Amennyiben egyetlen munkavállaló sem távozik az év folyamán, a teljes éves nyereségrészesedési kifizetés a nyereség 3 százaléka lesz. A gazdálkodó egység becslése szerint a munkaerő elvándorlása a kifizetéseket a nyereség 2,5 százalékára fogja csökkenteni.
A gazdálkodó egység a nyereség 2,5 százalékát jeleníti meg kötelezettségként és ráfordításként.
21.
Előfordulhat, hogy a gazdálkodó egységnek nincs jogi kötelme jutalom fizetésére. Mindazonáltal egyes esetekben a gazdálkodó egységnél gyakorlat a jutalmak fizetése. Ilyen esetekben a gazdálkodó egységnek vélelmezett kötelme van, mivel a gazdálkodó egység számára nincs más reális alternatíva, mint a jutalmak kifizetése. A vélelmezett kötelem értékelése annak lehetőségét tükrözi, hogy lehet, hogy néhány munkavállaló azelőtt távozik, hogy jutalmat kapna.
22.
A gazdálkodó egység akkor és csak akkor tudja megbízhatóan megbecsülni egy nyereségrészesedési vagy jutalmazási programból származó jogi vagy vélelmezett kötelmét, amikor:
a)
a program formális feltételei meghatározzák a juttatás összege meghatározásának a képletét;
b)
a gazdálkodó egység a kifizetendő összegeket a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyása előtt meghatározza; vagy
c)
a gazdálkodó egység múltbeli gyakorlata egyértelműen alátámasztja a gazdálkodó egység vélelmezett kötelmének mértékét.
23.
A nyereségrészesedési és jutalmazási programokból származó kötelem a munkavállalói szolgálatból keletkezik, és nem a gazdálkodó egység tulajdonosaival folytatott ügyletből. Ezért a gazdálkodó egységnek a nyereségrészesedési és a jutalmazási program költségét nem a nyereség felosztásaként, hanem ráfordításként kell megjelenítenie.
24.
Ha a nyereségrészesedési és a jutalmazási kifizetések várhatóan nem kerülnek teljesen rendezésre azon éves beszámolási időszak végét követő tizenkét hónap eltelte előtt, amelyben a munkavállaló a kapcsolódó szolgálatot nyújtja, ezek a kifizetések egyéb hosszú távú munkavállalói juttatásnak minősülnek (lásd a 153–158. bekezdést).
Közzététel
25.
Bár jelen standard a rövid távú munkavállalói juttatásokra vonatkozóan nem követel meg konkrét közzétételeket, más IFRS-ek előírhatnak közzétételeket. Például az IAS 24 standard előírja a kulcspozícióban lévő vezetők munkavállalói juttatásainak közzétételét. Az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard előírja a munkavállalói juttatások költségeinek közzétételét.
A MUNKAVISZONY MEGSZŰNÉSE UTÁNI JUTTATÁSOK: A MEGHATÁROZOTT HOZZÁJÁRULÁSI PROGRAMOK ÉS A MEGHATÁROZOTT JUTTATÁSI PROGRAMOK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE
26.
A munkaviszony megszűnése utáni juttatások közé tartoznak az olyan tételek, mint például az alábbiak:
a)
nyugdíjazási juttatások (például nyugdíjak és a nyugdíjazáskori egyösszegű kifizetések); valamint
b)
egyéb munkaviszony megszűnése utáni juttatások, mint például a munkaviszony megszűnése utáni életbiztosítás és a munkaviszony megszűnése utáni egészségügyi ellátás.
Azok a megállapodások, amelyek alapján a gazdálkodó egység a munkaviszony megszűnése után juttatásokat nyújt, munkaviszony megszűnése utáni juttatási programok. A gazdálkodó egység a jelen standard rendelkezéseit az összes ilyen jellegű megállapodásra alkalmazza, függetlenül attól, hogy a megállapodás maga után vonja-e egy elkülönült gazdálkodó egység létrehozását hozzájárulások átvételére és juttatások kifizetésére.
27.
A munkaviszony megszűnése utáni juttatási programok meghatározott hozzájárulási programokként vagy meghatározott juttatási programokként sorolhatók be, a programnak a program főbb feltételeiből eredeztethető gazdasági tartalmától függően.
28.
A meghatározott hozzájárulási programoknál a gazdálkodó egység jogi vagy vélelmezett kötelme arra az összegre korlátozódik, amelynek az alaphoz történő hozzájárulásába beleegyezett. Így a munkaviszony megszűnése utáni juttatásoknak a munkavállaló által kapott összege a gazdálkodó egység által (és talán a munkavállaló által is) egy munkaviszony megszűnése utáni juttatási programnak vagy egy biztosítótársaságnak fizetett hozzájárulás összegétől, és a hozzájárulásokon keletkező befektetési hozamoktól függ. Következésképpen, az aktuáriusi kockázatot (hogy a juttatás összege alacsonyabb lesz a vártnál) és a befektetési kockázatot (hogy a befektetett eszközök nem lesznek elegendőek a várható juttatások teljesítésére) lényegében a munkavállaló viseli.
29.
Példák olyan esetekre, amikor egy gazdálkodó egység kötelme nem korlátozódik arra az összegre, amelynek az alaphoz történő hozzájárulásába beleegyezetett, azok, amikor a gazdálkodó egységnek jogi vagy vélelmezett kötelme van:
a)
a program juttatási képletén keresztül, amely nem kizárólag a hozzájárulások összegéhez kötött, és amely a gazdálkodó egység számára további hozzájárulások nyújtását írja elő, ha az eszközök nem elegendőek a program juttatási képletében szereplő juttatások teljesítéséhez;
b)
egy, a programon keresztüli közvetett, vagy egy közvetlen, a hozzájárulások meghatározott hozamára vonatkozó garancián keresztül; vagy
c)
olyan informális gyakorlatokon keresztül, amely vélelmezett kötelmet keletkeztet. Vélelmezett kötelem keletkezhet például, amikor egy gazdálkodó egységnél a volt munkavállalóknak az inflációkövetés érdekében korábban is folyamatosan növelték a juttatásait, még akkor is, amikor nincs ennek megtételére vonatkozó jogi kötelem.
30.
A meghatározott juttatási programoknál:
a)
a gazdálkodó egység kötelme a megegyezés szerinti juttatások jelenlegi és korábbi munkavállalóknak történő nyújtása; valamint
b)
az aktuáriusi kockázatot (hogy a juttatások a vártnál többe kerülnek) és a befektetési kockázatot lényegében a gazdálkodó egység viseli. Ha az aktuáriusi vagy a befektetési tapasztalatok a vártnál rosszabbak, a gazdálkodó egység kötelme növekedhet.
31.
Az alábbi 32–49. bekezdés kifejti a meghatározott hozzájárulási programok és a meghatározott juttatási programok közötti különbséget a többmunkáltatós juttatási programok, a közös ellenőrzés alatt álló gazdálkodó egységek között kockázatot megosztó meghatározott juttatási programok, az állami programok és a biztosított juttatások összefüggésében.
Többmunkáltatós programok
32.
Egy gazdálkodó egységnek egy többmunkáltatós programot a program feltételei alapján (beleértve a formális feltételeken túlmenő bármely vélelmezett kötelmet is) kell meghatározott hozzájárulási programként vagy meghatározott juttatási programként besorolnia.
33.
Ha egy gazdálkodó egység egy többmunkáltatós meghatározott juttatási programban vesz részt, hacsak a 34. bekezdés nem alkalmazandó:
a)
a meghatározott juttatási kötelemből, a program eszközeiből, és a programhoz kapcsolódó költségekből a rá arányosan eső részt bármely más meghatározott juttatási programmal megegyező módon kell elszámolnia; valamint
b)
közzé kell tennie a 135–148. bekezdésben (bele nem értve a 148. bekezdés d) pontját) előírt információkat.
34.
Amikor nem áll elegendő információ rendelkezésre ahhoz, hogy a meghatározott juttatási elszámolást használják egy többmunkáltatós meghatározott juttatási programra, a gazdálkodó egységnek:
a)
a programot az 51. és az 52. bekezdésnek megfelelően kell elszámolnia úgy, mintha az egy meghatározott hozzájárulási program lenne; valamint
b)
közzé kell tennie a 148. bekezdésben előírt információkat.
35.
Példa egy többmunkáltatós, meghatározott juttatási programra az, ahol:
a)
a program finanszírozása folyamatos befizetések alapján történik: a hozzájárulásokat olyan szinten állapítják meg, amely várhatóan elegendő lesz az ugyanazon időszakban esedékes juttatások kifizetésére; és a tárgyidőszak során megszolgált jövőbeni juttatásokat a jövőbeni hozzájárulásokból fogják kifizetni; valamint
b)
a munkavállalók juttatásait a szolgálatuk hossza határozza meg, és a részt vevő gazdálkodó egységeknek nincs reális módjuk a programból való kilépésre anélkül, hogy a munkavállalók által a kilépés időpontjáig megszolgált juttatásokra a hozzájárulást meg ne fizetnék. Egy ilyen program a gazdálkodó egység számára aktuáriusi kockázatot keletkeztet: ha a beszámolási időszak végén már megszolgált juttatások végső költsége a vártnál nagyobb, a gazdálkodó egységnek vagy növelnie kell a hozzájárulásait, vagy meg kell győznie a munkavállalókat a juttatások csökkentésének elfogadásáról. Ezért az ilyen program meghatározott juttatási program.
36.
Amikor elegendő információ áll rendelkezésre egy többmunkáltatós meghatározott juttatási programra vonatkozóan, a gazdálkodó egység a meghatározott juttatási kötelemből, a program eszközeiből, és a programhoz kapcsolódó, a munkaviszony megszűnése utáni költségből a rá eső részt ugyanúgy számolja el, mint bármely más meghatározott juttatási program esetében. Ugyanakkor lehet, hogy a gazdálkodó egység nem képes számviteli célokból elegendő megbízhatósággal azonosítani a program mögöttes pénzügyi helyzetéből és teljesítményéből rá eső részt. Ez akkor fordulhat elő, ha:
a)
a program a részt vevő gazdálkodó egységeket aktuáriusi kockázatoknak teszi ki más gazdálkodó egységek jelenlegi és korábbi munkavállalóihoz kapcsolódóan, aminek eredményeként nincs következetes és megbízható alap a kötelemnek, a program eszközeinek és a költségnek a programban részt vevő egyes gazdálkodó egységek közötti felosztására; vagy
b)
a gazdálkodó egységnek nincs hozzáférése a programra vonatkozó, a jelen standard követelményeinek kielégítéséhez elegendő információkhoz.
Ilyen esetekben a gazdálkodó egység a programot úgy számolja el, mintha az meghatározott hozzájárulási program lenne, és közzéteszi a 148. bekezdésben előírt információkat.
37.
Lehet olyan szerződéses megállapodás egy többmunkáltatós program és annak résztvevői között, amely meghatározza, hogy a program többletét hogyan fogják felosztani a résztvevők között (vagy hogyan fogják a hiányt finanszírozni). Egy ilyen megállapodással rendelkező többmunkáltatós program azon résztvevőjének, amely a programot a 34. bekezdéssel összhangban meghatározott hozzájárulási programként számolja el, meg kell jelenítenie a szerződéses megállapodásból eredő eszközt vagy kötelezettséget, valamint a keletkező bevételt vagy ráfordítást az eredményben.
Szemléltető példa a 37. bekezdéshez
Egy gazdálkodó egység részt vesz egy olyan, többmunkáltatós meghatározott juttatási programban, amely nem készít programértékeléseket az IAS 19 standard alapján. Ezért a programot úgy számolja el, mintha az meghatározott hozzájárulási program lenne. Egy nem az IAS 19 standardon alapuló finanszírozási értékelés 100 millió CU-s (8) hiányt mutat a programban. A program szerződésben megállapodott a programban részt vevő munkáltatókkal a hozzájárulások ütemezéséről, amely a következő öt éven belül meg fogja szüntetni a hiányt. A gazdálkodó egységnek a szerződés szerinti teljes hozzájárulása 8 millió CU.
A gazdálkodó egység megjelenít egy, a pénz időértékével kiigazított hozzájárulásokra vonatkozó kötelezettséget és egy ezzel egyenlő ráfordítást az eredményben.
38.
A többmunkáltatós programok különböznek a csoportos ügyintézésű programoktól. Egy csoportos ügyintézésű program csupán egymunkáltatós programok összevonása annak érdekében, hogy a részt vevő munkáltatók eszközeiket befektetési célból összevonják, és a befektetéskezelési és adminisztrációs költségeket lecsökkentsék, de az egyes munkáltatók követeléseit elkülönítik kizárólag a saját munkavállalóik javára. A csoportos ügyintézésű programok nem vetnek fel különösebb elszámolási problémákat, mivel az információ könnyen elérhető ahhoz, hogy azokat úgy kezeljék, mint bármely más egymunkáltatós programot, és mert az ilyen programok nem teszik ki a részt vevő gazdálkodó egységet más részt vevő gazdálkodó egységek meglévő és korábbi munkavállalóihoz kapcsolódó aktuáriusi kockázatoknak. Ennek a standardnak a fogalmai megkövetelik, hogy a gazdálkodó egység a csoportos ügyintézésű programot meghatározott hozzájárulási programként vagy meghatározott juttatási programként sorolja be a program feltételeinek megfelelően (beleértve a formális feltételeken túlmenő bármely vélelmezett kötelmet is).
39.
Annak meghatározása során, hogy mikor kell megjeleníteni és értékelni valamely többmunkáltatós, meghatározott juttatási program megszüntetésével vagy a gazdálkodó egység valamely többmunkáltatós, meghatározott juttatási programból való kilépésével kapcsolatos kötelezettséget, a gazdálkodó egységnek az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standardot kell alkalmaznia.
Meghatározott juttatási programok, amelyek közös ellenőrzés alatt álló gazdálkodó egységek között osztanak meg kockázatokat
40.
Azok a meghatározott juttatási programok, amelyek közös ellenőrzés alatt álló gazdálkodó egységek, például egy anyavállalat és leányvállalatai között osztanak meg kockázatokat, nem minősülnek többmunkáltatós programnak.
41.
Egy ilyen programban részt vevő gazdálkodó egységnek információt kell szereznie a program egészéről, a jelen standardnak megfelelően olyan feltételezések alapján értékelve, amelyek a program egészére vonatkoznak. Ha létezik szerződéses megállapodás vagy kifejezett politika a jelen standardnak megfelelően értékelt, a program egészére vonatkozó nettó meghatározott juttatási költségnek a csoportba tartozó egyedi gazdálkodó egységekre való ráterhelésére, a gazdálkodó egységnek az ily módon ráterhelt nettó meghatározott juttatási költséget kell megjelenítenie az egyedi vagy különálló pénzügyi kimutatásaiban. Ha nincs ilyen megállapodás vagy politika, a nettó meghatározott juttatási költséget annak a csoportba tartozó gazdálkodó egységnek az egyedi vagy különálló pénzügyi kimutatásaiban kell megjeleníteni, amelyik jogilag a programot szponzoráló munkaadó. A csoportba tartozó többi gazdálkodó egységnek – az egyedi vagy különálló pénzügyi kimutatásaikban – az adott időszakban általuk fizetendő hozzájárulással megegyező költséget kell megjeleníteniük.
42.
Egy ilyen programban való részvétel a csoporthoz tartozó minden egyes gazdálkodó egység számára kapcsolt felekkel folytatott ügyletnek számít. Egy gazdálkodó egységnek ennélfogva az egyedi vagy különálló pénzügyi kimutatásaiban közzé kell tennie a 149. bekezdésben előírt információkat.
Állami programok
43.
A gazdálkodó egységnek egy állami programot a többmunkáltatós programmal (lásd a 32–39. bekezdést) azonos módon kell elszámolnia.
44.
Az állami programokat jogszabályi előírás útján hozzák létre azért, hogy minden gazdálkodó egységet (vagy egy bizonyos kategóriába, például egy konkrét iparágba tartozó valamennyi gazdálkodó egységet) lefedjenek, és amelyet nemzeti vagy helyi kormányzat, vagy más, a beszámolót készítő gazdálkodó egység által ellenőrzött vagy annak befolyása alatt nem álló testület (például egy kifejezetten e célra létrehozott önrendelkezésű ügynökség) működtet. Egyes, gazdálkodó egységek által létrehozott programok egyaránt nyújthatnak olyan juttatásokat helyettesítő juttatásokat, amelyeket egyébként egy állami program fedezne, és további önkéntes juttatásokat. Az ilyen programok nem minősülnek állami programnak.
45.
Az állami programokat meghatározott juttatásiként vagy meghatározott hozzájárulásiként jellemzik a gazdálkodó egység program szerinti kötelmétől függően. Sok állami programot folyamatos befizetések alapján finanszíroznak: a hozzájárulásokat olyan szinten állapítják meg, amely várhatóan elegendő lesz az ugyanazon időszakban esedékes előírt juttatások kifizetésére; és a tárgyidőszak során megszolgált jövőbeni juttatásokat a jövőbeni hozzájárulásokból fogják fizetni. Mindazonáltal a legtöbb állami programnál a gazdálkodó egységnek nincs jogi vagy vélelmezett kötelme ezeknek a jövőbeni juttatásoknak a megfizetésére: egyetlen kötelme az, hogy a hozzájárulásokat megfizesse, amikor azok esedékessé válnak, és ha a gazdálkodó egység beszünteti az állami program tagjainak foglalkoztatását, nem lesz kötelme arra, hogy a saját munkavállalói által a korábbi években megszolgált juttatásokat fizesse. Ezen okból az állami programok általában meghatározott hozzájárulási programnak minősülnek. Amikor azonban egy állami program meghatározott juttatási program, a gazdálkodó egység a 32–39. bekezdést alkalmazza.
Biztosított juttatások
46.
Lehet, hogy egy gazdálkodó egység biztosítási díjakat fizet egy munkaviszony megszűnése utáni juttatási program finanszírozására. A gazdálkodó egységnek egy ilyen programot meghatározott hozzájárulási programként kell kezelnie, hacsak a gazdálkodó egységnek (közvetlenül vagy a programon keresztül közvetve) jogi vagy vélelmezett kötelme nem lesz:
a)
a munkavállalói juttatások közvetlen megfizetésére azok esedékessé válásakor; vagy
b)
további összegek befizetésére, ha a biztosító nem fizet meg a tárgyidőszaki és a korábbi időszakokbeli munkavállalói szolgálathoz kapcsolódó minden jövőbeni munkavállalói juttatást.
Ha a gazdálkodó egység egy ilyen jogi vagy vélelmezett kötelmet tart meg, a gazdálkodó egységnek a programot meghatározott juttatási programként kell kezelnie.
47.
Egy biztosítási kötvény által biztosított juttatásoknak nem szükséges közvetlen vagy automatikusan kapcsolatban lenniük a gazdálkodó egység munkavállalói juttatásokra vonatkozó kötelmével. A biztosítási kötvényeket magukban foglaló munkaviszony megszűnése utáni meghatározott juttatási programokra az elszámolás és a finanszírozás tekintetében ugyanazon különbségtétel vonatkozik, mint más fedezett alapokra.
48.
Ahol egy gazdálkodó egység munkaviszony megszűnése utáni juttatási kötelmet finanszíroz egy olyan biztosítási kötvényhez történő hozzájárulással, amely alapján (közvetlenül, vagy a programon keresztül közvetetten, a jövőbeni biztosítás díjak megállapításának mechanizmusán, vagy a biztosítóval létrehozott kapcsolt féllel fennálló viszonyon keresztül) a gazdálkodó egység egy jogi vagy vélelmezett kötelmet tart meg, a biztosítási díjak megfizetése nem jelent meghatározott hozzájárulási megállapodást. Ebből következően a gazdálkodó egység:
a)
a minősített biztosítási kötvényt a program eszközeként számolja el (lásd a 8. bekezdést); valamint
b)
más biztosítási kötvényeket visszatérítési jogokként jelenít meg (ha a kötvények kielégítik a 116. bekezdésben foglalt kritériumot).
49.
Ahol a biztosítási kötvény a program egy konkrét résztvevőjének, vagy a program résztvevői egy csoportjának a nevére szól, és a gazdálkodó egységnek nincs jogi vagy vélelmezett kötelme a kötvényből származó bármely veszteség fedezésére, a gazdálkodó egységnek nincs kötelme a munkavállalóknak juttatást fizetni és a biztosító kizárólagos felelőssége a juttatásokat fizetni. Az ilyen szerződések alapján történő fix biztosítási díjak fizetése lényegében a munkavállalói juttatási kötelem rendezése, nem pedig a kötelem teljesítése érdekében történő befektetés. Következésképpen, a gazdálkodó egységnek már nincs eszköze vagy kötelezettsége. Ezért a gazdálkodó egység az ilyen fizetéseket egy meghatározott hozzájárulási programhoz történő hozzájárulásként kezeli.
A MUNKAVISZONY MEGSZŰNÉSE UTÁNI JUTTATÁSOK: MEGHATÁROZOTT HOZZÁJÁRULÁSI PROGRAMOK
50.
A meghatározott hozzájárulási programok elszámolása egyértelmű, mivel a beszámolót készítő gazdálkodó egység egyes időszakokra vonatkozó kötelmét az azon időszakra teljesítendő hozzájárulás összegei határozzák meg. Következésképpen, nem szükségesek aktuáriusi feltételezések a kötelem vagy ráfordítás értékeléséhez, és az aktuáriusi nyereség vagy veszteség lehetősége sem áll fenn. Ezen túlmenően, a kötelmek értékelése diszkontálás nélkül történik, kivéve, ahol ezek várhatóan nem kerülnek teljes egészében rendezésre azon éves beszámolási időszak végét követő tizenkét hónap eltelte előtt, amely alatt a munkavállalók a kapcsolódó szolgálatot nyújtják.
Megjelenítés és értékelés
51.
Amikor a munkavállaló egy adott időszakon belül szolgálatot végzett a gazdálkodó egység részére, a gazdálkodó egység köteles az e szolgálatért cserébe egy meghatározott hozzájárulási programba befizetendő hozzájárulás összegét az alábbiak szerint megjeleníteni:
a)
kötelezettségként (elhatárolt ráfordításként), bármely már megfizetett hozzájárulás levonása után. Ha a már megfizetett hozzájárulás meghaladja a beszámolási időszak vége előtti szolgálatért cserében járó hozzájárulás összegét, a gazdálkodó egységnek ezt a különbözetet eszközként (előre megfizetett ráfordításként) kell megjelenítenie olyan mértékig, ameddig az előre kifizetett összeg például, jövőbeni kifizetésekben csökkenést vagy pénzeszköz-visszatérítést eredményez.
b)
ráfordításként, hacsak valamely másik IFRS elő nem írja vagy nem engedélyezi a hozzájárulásnak az eszköz bekerülési értékében való figyelembevételét (lásd például az IAS 2 és az IAS 16 standardot).
52.
Amikor egy meghatározott hozzájárulási programhoz történő hozzájárulások várhatóan nem kerülnek teljes egészében rendezésre azon éves beszámolási időszak végét követő tizenkét hónap eltelte előtt, amelyben a munkavállalók a kapcsolódó szolgálatot nyújtják, azokat a 83. bekezdésben meghatározott diszkontráta használatával diszkontálni kell.
Közzététel
53.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a meghatározott hozzájárulási programokkal kapcsolatban ráfordításként megjelenített összeget.
54.
Ahol az IAS 24 standard azt előírja, a gazdálkodó egység közzéteszi a kulcspozícióban lévő vezetők számára meghatározott hozzájárulási programokba teljesített hozzájárulásokra vonatkozó információkat.
A MUNKAVISZONY MEGSZŰNÉSE UTÁNI JUTTATÁSOK: MEGHATÁROZOTT JUTTATÁSI PROGRAMOK
55.
A meghatározott juttatási programok elszámolása összetett, mivel aktuáriusi feltételezések szükségesek a kötelem és a ráfordítás értékeléséhez, és fennáll az aktuáriusi nyereségek és veszteségek lehetősége. Ezen túlmenően a kötelmeket diszkontált alapon értékelik, mivel azok rendezése több évvel az után történhet, hogy a munkavállalók a kapcsolódó szolgálatot nyújtják.
Megjelenítés és értékelés
56.
A meghatározott juttatási programok lehetnek fedezetlenek, vagy azok lehetnek teljes egészében vagy részben fedezettek olyan hozzájárulásokból, amelyeket a gazdálkodó egység, és néha a munkavállalói, olyan gazdálkodó egységbe vagy alapba teljesítenek, amely jogilag elkülönült a beszámolót készítő gazdálkodó egységtől, és ahonnan a munkavállalói juttatásokat kifizetik. A fedezett juttatások esedékessé válásukkor történő megfizetése nem csak az alap pénzügyi helyzetétől és befektetési teljesítményétől függ, hanem a gazdálkodó egység arra való képességétől és hajlandóságától is, hogy az alap eszközeiben bekövetkező bármely hiányt kipótolja. Ezért a gazdálkodó egység lényegében átvállalja a programhoz kapcsolódó aktuáriusi és befektetési kockázatokat. Következésképpen, a meghatározott juttatási programra vonatkozóan megjelenített ráfordítás nem szükségszerűen az adott időszakra esedékes hozzájárulás összege.
57.
A gazdálkodó egység meghatározott juttatási programokra vonatkozó elszámolása a következő lépéseket foglalja magában:
a)
a hiány vagy többlet meghatározása. Ez magában foglalja:
i.
egy aktuáriusi módszer, a kivetített jóváírási egység módszer használatát annak érdekében, hogy elkészítsék a munkavállalók által a tárgyidőszaki és a korábbi időszakokbeli szolgálataikért cserébe megszolgált juttatás gazdálkodó egységnél megjelenő végső költségének megbízható becslését (lásd a 67–69. bekezdést). Ez megköveteli, hogy a gazdálkodó egység meghatározza, hogy mennyi juttatás rendelhető hozzá a tárgyidőszakhoz és a korábbi időszakokhoz (lásd a 70–74. bekezdést) és hogy becsléseket (aktuáriusi feltételezéseket) készítsen azokról a demográfiai változókról (mint például a munkaerő-vándorlás és halálozási arány) és pénzügyi változókról (mint például a fizetések és az egészségügyi költségek jövőbeni emelkedései), amelyek hatással lesznek a juttatás költségeire (lásd a 75–98. bekezdést);
ii.
a juttatás diszkontálását a meghatározott juttatási kötelem jelenértékének és a tárgyidőszaki szolgálat költségének (lásd a 67–69. és a 83–86. bekezdést) a meghatározása érdekében;
iii.
a program bármely eszköze valós értékének levonását (lásd a 113–115. bekezdést) a meghatározott juttatási kötelem jelenértékéből;
b)
a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) összegének az a) pontban meghatározott hiány vagy többlet összegeként történő meghatározását, kiigazítva a nettó meghatározott juttatási eszköz eszközértékhatárra való korlátozásának bármely hatásával (lásd a 64. bekezdést);
c)
az eredményben megjelenítendő összegek meghatározását:
i.
a tárgyidőszaki szolgálat költségét (lásd a 70–74. és a 122A. bekezdést);
ii.
a múltbeli szolgálat bármely költségét és a rendezésen elért nyereséget vagy veszteséget (lásd a 99–112. bekezdést);
iii.
a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamatát (lásd a 123–126 bekezdést);
d)
a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) egyéb átfogó jövedelemben megjelenítendő újraértékeléseinek meghatározását, amely a következőket tartalmazza:
i.
aktuáriusi nyereségeket és veszteségeket (lásd a 128. és a 129. bekezdést);
ii.
a program eszközeinek hozamát, bele nem értve a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamatába belefoglalt összegeket (lásd a 130. bekezdést); valamint
iii.
az eszközértékhatár hatásában bekövetkezett bármely változást (lásd a 64. bekezdést), bele nem értve azokat a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamatába belefoglalt összegeket.
Ha a gazdálkodó egység egynél több meghatározott juttatási programmal rendelkezik, a gazdálkodó egységnek ezeket a szabályokat minden lényeges programra külön kell alkalmaznia.
58.
A gazdálkodó egységnek a nettó meghatározott juttatási kötelezettséget (eszközt) elegendő rendszerességgel kell meghatároznia, hogy a pénzügyi kimutatásokban megjelenített összegek ne térjenek el lényegesen azoktól az összegektől, amelyeket beszámolási időszak végén határoznának meg.
59.
A jelen standard javasolja, de nem teszi kötelezővé a gazdálkodó egység számára, hogy az összes lényeges, munkaviszony megszűnése utáni meghatározott juttatási kötelem értékeléséhez szakképzett aktuáriust vonjon be. Gyakorlati megfontolásokból a gazdálkodó egység felkérhet egy szakképzett aktuáriust a kötelem részletes értékelésére a beszámolási időszak vége előtt. Az ilyen értékelés eredményeit azonban a beszámolási időszak végéig történt bármely lényeges ügyletnek vagy a körülményekben (beleértve a piaci árakban és a kamatlábakban) a beszámolási időszak végéig bekövetkezett bármely egyéb lényeges változásnak megfelelően aktualizálják.
60.
Egyes esetekben a becslések, az átlagok és a számítási egyszerűsítések megbízható közelítését adhatják a jelen standardban szemléltetett részletes számításoknak.
Vélelmezett kötelem elszámolása
61.
A gazdálkodó egységnek nem csupán a meghatározott juttatási program formális feltételeiből származó jogi kötelmét kell elszámolnia, hanem bármely vélelmezett kötelmet is, amely a gazdálkodó egység informális gyakorlataiból keletkezik. Az informális gyakorlat akkor keletkeztet vélelmezett kötelmet, amikor a gazdálkodó egységnek nincs más reális alternatívája, mint munkavállalói juttatások fizetése. A vélelmezett kötelem egy példája az, amikor a gazdálkodó egység informális gyakorlatainak megváltoztatása a munkavállalókkal való kapcsolatát elfogadhatatlan mértékben károsítaná.
62.
A meghatározott juttatási program formális feltételei engedélyezhetik egy gazdálkodó egység számára, hogy a programból fakadó kötelmeit megszüntesse. Mindazonáltal egy gazdálkodó egység számára általában nehéz egy program szerinti kötelmét (fizetés nélkül) megszüntetni, ha meg akarja tartani a munkavállalókat. Ezért az ellenkező bizonyítékok hiányában, a munkaviszony megszűnése utáni juttatások elszámolása azt feltételezi, hogy a gazdálkodó egység, amely jelenleg ilyen juttatásokat kínál, továbbra is meg fogja tenni azt a munkavállalók hátralévő munkában töltendő ideje alatt.
A pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás
63.
A gazdálkodó egységnek a nettó meghatározott juttatási kötelezettséget (eszközt) meg kell jelenítenie a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban.
64.
Ha a gazdálkodó egység többlettel rendelkezik egy meghatározott juttatási programban, a nettó meghatározott juttatási eszközt az alábbiak közül az alacsonyabbikon kell értékelnie:
a)
a meghatározott juttatási program többlete; valamint
b)
a 83. bekezdésben meghatározott diszkontrátával meghatározott eszközértékhatár.
65.
Nettó meghatározott juttatási eszköz keletkezhet akkor, ha a meghatározott juttatási program túlfedezett, vagy amikor aktuáriusi nyereség keletkezik. A gazdálkodó egység ilyen esetekben nettó meghatározott juttatási eszközt jelenít meg, mivel:
a)
a gazdálkodó egység ellenőriz egy erőforrást, amely erőforrás az a képesség, hogy a többletet jövőbeni hasznok termelésére használják fel;
b)
az ellenőrzés múltbeli események (a gazdálkodó egység által fizetett hozzájárulások, és a munkavállaló által nyújtott szolgálat) eredménye; valamint
c)
a jövőbeni gazdasági hasznok a gazdálkodó egység rendelkezésére állnak a jövőbeni hozzájárulások összegének csökkentése vagy pénzeszköz-visszatérítés formájában, vagy közvetlenül a gazdálkodó egység részére vagy közvetett módon, egy másik olyan program számára, amely hiányban van. Az eszközértékhatár ezen jövőbeni hasznok jelenértéke.
Megjelenítés és értékelés: a meghatározott juttatási kötelmek jelenértéke és a tárgyidőszaki szolgálat költsége
66.
Egy meghatározott juttatási program végső költségét sok változó befolyásolhatja, mint például a végső fizetések, a munkaerő-vándorlás és a halálozási arány, a munkavállalók hozzájárulásai, valamint az egészségügyi költségek tendenciái. A program végső költsége bizonytalan, és ez a bizonytalanság valószínűleg hosszú időn keresztül fennmarad. A munkaviszony utáni juttatási kötelmek jelenértékének és a kapcsolódó tárgyidőszaki szolgálati költségeknek az értékeléséhez szükséges, hogy:
a)
aktuáriusi értékelési módszert alkalmazzanak (lásd a 67–69. bekezdést);
b)
a juttatást a szolgálati időszakokhoz rendeljék (lásd a 70–74. bekezdést); valamint
c)
aktuáriusi feltételezéseket végezzenek (lásd a 75–98. bekezdést).
Aktuáriusi értékelési módszer
67.
A gazdálkodó egységnek a kivetített jóváírási egység módszert kell alkalmaznia, hogy meghatározza a meghatározott juttatási kötelmei jelenértékét és a kapcsolódó tárgyidőszaki szolgálat költségét, és ha értelmezhető, a múltbeli szolgálat költségét.
68.
A kivetített jóváírási egység módszer (a módszert időnként szolgálatarányosan felhalmozott juttatás módszerének, vagy az egy szolgálati évre jutó juttatás módszerének hívják) a szolgálat minden egyes időszakát úgy tekinti, mint a juttatási jogosultság további egységgel való növelését (lásd a 70–74. bekezdést) és minden egyes egységet elkülönülten értékel, hogy a végső kötelmet felépítse (lásd a 75–98. bekezdést).
Szemléltető példa a 68. bekezdéshez
A szolgálat megszűnésekor egy egyösszegű juttatás fizetendő, amely egyenlő minden egyes szolgálati év után a végső fizetés 1 százalékával. A fizetés az első évben 10 000 CU és évenkénti (összetett) növekedését 7 százalékra feltételezik. A használt diszkontráta évi 10 százalék. A következő táblázat azt mutatja, hogy a kötelem hogyan épül fel egy olyan munkavállaló esetében, aki várhatóan az 5. év végén távozik, feltételezve, hogy az aktuáriusi feltételezésekben nincs változás. Az egyszerűség kedvéért ez a példa mellőzi azokat a további kiigazításokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy tükrözzék annak a valószínűségét, hogy a munkavállaló lehet, hogy korábbi vagy későbbi időpontban távozik.
Év
1.
2.
3.
4.
5.
CU
CU
CU
CU
CU
Az egyes évekhez rendelt juttatás összege:
—
korábbi évek
0
131
262
393
524
—
tárgyév (a végső fizetés 1 %-a)
131
131
131
131
131
—
tárgyév és a korábbi évek
131
262
393
524
655
Nyitó kötelem
—
89
196
324
476
10 %-os kamat
—
9
20
33
48
Tárgyidőszaki szolgálat költsége
89
98
108
119
131
Záró kötelem
89
196
324
476
655
Megjegyzés:
1.
A nyitó kötelem értéke a korábbi évekhez rendelt juttatás jelenértéke.
2.
A tárgyidőszaki szolgálat költsége a tárgyévhez rendelt juttatás jelenértéke.
3.
A záró kötelem a tárgyévhez és a korábbi évekhez rendelt juttatás jelenértéke.
69.
Egy gazdálkodó egység a munkaviszony megszűnése utáni juttatási kötelem teljes összegét diszkontálja, még akkor is, ha a juttatás egy része várhatóan a beszámolási időszakot követő tizenkét hónap eltelte előtt rendezésre kerül.
A juttatások összegének hozzárendelése a szolgálati időszakokhoz
70.
A meghatározott juttatási kötelmei jelenértékének és a kapcsolódó tárgyidőszaki szolgálat költségének, és, ahol értelmezhető, a múltbeli szolgálat költségének meghatározásakor a gazdálkodó egységnek a juttatást a program juttatási képlete szerint kell hozzárendelnie szolgálati időszakokhoz. Ha azonban egy munkavállaló által végzett szolgálat a későbbi években a korábbi évekénél lényegesen magasabb juttatási szinthez fog vezetni, a gazdálkodó egységnek a juttatást lineáris alapon kell hozzárendelnie:
a)
attól az időponttól kezdődően, amikortól a munkavállaló által végzett szolgálat először vezet juttatáshoz a program alapján (függetlenül attól, hogy a juttatások függőek-e további szolgálattól); addig
b)
az időpontig, amíg a munkavállaló általi további szolgálat, a fizetés további emelkedéséből fakadót kivéve, már nem vezet lényeges összegű további juttatásokhoz a program alapján.
71.
A kivetített jóváírási egység módszere megköveteli a gazdálkodó egységtől, hogy juttatást rendeljen a tárgyidőszakhoz (azért, hogy meghatározza a tárgyidőszaki szolgálat költségét), valamint a tárgyidőszakhoz és a korábbi időszakokhoz (azért, hogy meghatározza a meghatározott juttatási kötelmek jelenértékét). A gazdálkodó egység azokhoz az időszakokhoz rendeli a juttatást, amelyekben a munkaviszony megszűnése utáni juttatások nyújtására vonatkozó kötelem keletkezik. Ez a kötelem akkor keletkezik, amikor a munkavállalók szolgálatokat nyújtanak azokért a munkaviszony megszűnése utáni juttatásokért cserébe, amelyeket a gazdálkodó egység várhatóan későbbi beszámolási időszakokban fizet meg. Az aktuáriusi technikák megengedik, hogy a gazdálkodó egység ezt a kötelmet elegendő megbízhatósággal értékelje egy kötelezettség megjelenítésének az igazolásához.
Szemléltető példák a 71. bekezdéshez
1.
A meghatározott juttatási program egy 100 CU-nyi, egyösszegű juttatást nyújt a nyugdíjba vonuláskor minden szolgálati év után.
Minden évhez 100 CU juttatást rendelnek hozzá. A tárgyidőszaki szolgálat költsége a 100 CU jelenértéke. A meghatározott juttatási kötelem jelenértéke a 100 CU jelenértéke, szorozva a beszámolási időszak végéig fennálló szolgálati évek számával.
Ha a juttatás azonnal kifizetendő, amikor a munkavállaló távozik, a tárgyidőszaki szolgálat költsége és a meghatározott juttatási kötelem jelenértéke azt az időpontot tükrözi, amikor a munkavállaló várhatóan távozik. Így a diszkontálás hatása miatt alacsonyabbak, mint azok az összegek, amelyeket akkor határoznának meg, ha a munkavállaló a beszámolási időszak végén távozna.
2.
Egy program havi nyugdíjat nyújt, amely a végső fizetés 0,2 százalék minden szolgálati évre. A nyugdíj a munkavállaló 65. életévétől fizetendő.
A becsült végső fizetés 0,2 százalékát kitevő, a várható nyugdíjba vonulás időpontjától a munkavállaló várható halálának időpontjáig fizetendő havi nyugdíjnak a várható nyugdíjba vonulás időpontjára vonatkozó jelenértékével egyenlő juttatást hozzárendelik az egyes szolgálati évekhez. A tárgyidőszaki szolgálat költsége ennek a juttatásnak a jelenértéke. A meghatározott juttatási kötelem jelenértéke a végső fizetés 0,2 százalékának megfelelő nyugdíjkifizetések jelenértéke, szorozva a beszámolási időszak végéig fennálló szolgálati évek számával. A tárgyidőszaki szolgálat költségét és a meghatározott juttatási kötelem jelenértékét diszkontálják, mivel a nyugdíjkifizetések a 65. életévnél kezdődnek.
72.
A munkavállalói szolgálat kötelmet keletkeztet egy meghatározott juttatási program alapján akkor is, ha a juttatások jövőbeni munkaviszonytól függőek (más szóval azok még nem megszolgáltak). A megszolgálás időpontja előtti munkavállalói szolgálat vélelmezett kötelmet keletkeztet, mivel az összes egymást követő beszámolási időszak végén annak a jövőbeni szolgálatnak az értéke, amelyet egy munkavállaló nyújtani lesz köteles, mielőtt a juttatásra jogosulttá válik, csökken. A meghatározott juttatási kötelem értékelésekor a gazdálkodó egység figyelembe veszi annak valószínűségét, hogy néhány munkavállaló lehet, hogy egyetlen megszolgálási követelményt sem elégít ki. Hasonlóképpen, bár egyes munkaviszony megszűnése utáni juttatások, például a munkaviszony megszűnése utáni egészségügyi juttatások, csak akkor válnak kifizetendővé, ha egy meghatározott esemény bekövetkezik akkor, amikor a munkavállaló már nincs foglalkoztatva, egy kötelem keletkezik amikor a munkavállaló olyan szolgálatot nyújt, amely jogosultságot keletkeztet a juttatásra, ha a meghatározott esemény bekövetkezik. Annak valószínűsége, hogy a meghatározott esemény bekövetkezik, befolyásolja a kötelem értékelését, de nem határozza meg hogy a kötelem fennáll-e vagy sem.
Szemléltető példák a 72. bekezdéshez
1.
Egy program minden szolgálati évre 100 CU juttatást fizet. A juttatások tízévnyi szolgálat után válnak megszolgálttá.
Minden évhez 100 CU juttatást rendelnek hozzá. A tárgyidőszaki szolgálat költségei és a kötelem jelenértéke az első tíz év mindegyikében tükrözi annak valószínűségét, hogy a munkavállaló lehet, hogy nem teljesíti a tízévnyi szolgálatot.
2.
Egy program minden szolgálati évre 100 CU juttatást fizet, bele nem értve a 25. életév előtti szolgálatot. A juttatások azonnal megszolgálttá válnak.
A 25. életév betöltése előtti szolgálathoz nem rendelnek hozzá juttatást, mivel az ezen időpontot megelőző szolgálat nem vezethet (feltételes vagy feltétel nélküli) juttatásokhoz. Minden ezt követő évhez 100 CU juttatást rendelnek hozzá.
73.
A kötelem addig az időpontig növekszik, amíg a munkavállaló további szolgálata már nem vezet lényeges összegű további juttatásokhoz. Ezért minden juttatást az ekkor vagy ezt megelőző időpontban végződő időszakokhoz rendelnek hozzá. A juttatást az egyedi számviteli időszakokhoz a program juttatási képlete szerint rendelik hozzá. Ha azonban egy munkavállaló szolgálata a későbbi években a korábbi évekénél lényegesen magasabb szintű juttatásokhoz vezet, a gazdálkodó egység a juttatást lineáris alapon addig az időpontig bezárólag rendeli hozzá, amíg a munkavállaló általi további szolgálat már nem fog lényeges összegű további juttatásokhoz vezetni. Ennek oka az, hogy a munkavállaló teljes időszak alatti szolgálata végül ehhez az emelt szintű juttatáshoz vezet.
Szemléltető példák a 73. bekezdéshez
1.
Egy program 1 000 CU egyösszegű juttatást fizet, amely tízévnyi szolgálat után válik megszolgálttá. Az ezt követő szolgálatért a program nem nyújt további juttatást.
Az első tíz év mindegyikéhez 100 CU juttatást rendelnek hozzá (1 000 CU osztva tízzel).
A tárgyidőszaki szolgálat költsége az első tíz év mindegyikében tükrözi annak valószínűségét, hogy a munkavállaló lehet, hogy nem teljesíti a tízévnyi szolgálatot. A további évekhez nem rendelnek juttatást.
2.
Egy program 2 000 CU egyösszegű nyugdíjazási juttatást fizet minden olyan munkavállalónak, akik 55 éves korukban még mindig foglalkoztatva vannak húszévnyi szolgálat után, vagy azoknak, akik 65 éves korukban még mindig foglalkoztatva vannak, a szolgálatuk hosszától függetlenül.
Azoknak a munkavállalóknak, akik 35 éves kor előtt csatlakoznak, a szolgálat a program alapján először 35 éves korban vezet juttatáshoz (a munkavállaló 30 éves korában távozhat, majd 33 éves korában újra visszatérhet, anélkül, hogy ennek hatása lenne a juttatások összegére vagy ütemezésére). Ezek a juttatások jövőbeli szolgálattól függőek. Szintén, az 55 éves koron túli szolgálat nem fog lényeges összegű további juttatáshoz vezetni. Ezeknél a munkavállalóknál a gazdálkodó egység 100 CU (2 000 CU osztva hússzal) juttatást rendel hozzá 35 éves kortól 55 éves korig minden évhez.
Azoknál a munkavállalóknál, akik 35 és 45 éves koruk között csatlakoznak, a húsz éven túli szolgálat nem fog lényeges összegű további juttatásokhoz vezetni. Ezeknél a munkavállalóknál a gazdálkodó egység 100 (2 000 osztva hússzal) juttatást rendel hozzá az első húsz év mindegyikéhez.
Az olyan munkavállalónál, aki 55 éves korában csatlakozik, a tíz évet meghaladó munkaviszony nem fog lényeges összegű további juttatásokhoz vezetni. Ezen munkavállalónál a gazdálkodó egység 200 CU (2 000 CU osztva tízzel) juttatást rendel hozzá az első tíz év mindegyikéhez.
Minden munkavállalóra vonatkozóan, a tárgyidőszaki szolgálat költsége és a kötelem jelenértéke tükrözi annak a valószínűségét, hogy a munkavállaló lehet, hogy nem teljesíti a szükséges szolgálati időt.
3.
Egy, a munkaviszony megszűnése utáni egészségügyi program megtéríti a munkavállaló munkaviszony megszűnése után felmerülő egészségügyi költségeinek 40 százalékát, ha a munkavállaló több mint tíz- és kevesebb, mint húszévnyi szolgálat után távozik, és ezeknek a költségeknek az 50 százalékát, ha a munkavállaló húsz- vagy annál több évnyi szolgálat után távozik.
A program juttatási képlete szerint a gazdálkodó egység a várható egészségügyi költség jelenértékének 4 százalékát (40 százalék osztva tízzel) rendeli hozzá az első tíz év mindegyikéhez és 1 százalékát (10 százalék osztva tízzel) a második tíz év mindegyikéhez. A tárgyévi szolgálat költsége minden évben tükrözi annak a valószínűségét, hogy a munkavállaló lehet, hogy nem teljesíti azt a szolgálati időt, ami a juttatás egy részének vagy egészének a megszolgálásához szükséges. Azon munkavállalók esetében, akik várhatóan tíz éven belül távoznak, nem kerül juttatás hozzárendelésre.
4.
Egy, a munkaviszony megszűnése utáni egészségügyi program megtéríti a munkavállaló munkaviszony megszűnése után felmerülő egészségügyi költségeinek 10 százalékát, ha a munkavállaló több mint tíz- és kevesebb, mint húszévnyi szolgálat után távozik, és ezeknek a költségeknek az 50 százalékát, ha a munkavállaló húsz- vagy annál több évnyi szolgálat után távozik.
A későbbi évek alatti szolgálat a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen magasabb összegű juttatáshoz fog vezetni. Ezért azon munkavállalók esetében, akik várhatóan húsz év vagy annál több év után távoznak, a gazdálkodó egység a 71. bekezdésben foglaltak szerint lineáris alapon rendeli hozzá a juttatást. A húsz éven túli szolgálat nem fog lényeges összegű további juttatásokhoz vezetni. Ezért az első húsz év mindegyikéhez rendelt juttatás összege a várható egészségügyi költségek jelenértékének 2,5 százaléka (50 százalék osztva hússzal).
Azon munkavállalók részére, akik várhatóan tíz és húsz év között távoznak, az első tíz év mindegyikéhez rendelt juttatás a várható egészségügyi költségek jelenértékének 1 százaléka.
Ezen munkavállalók esetében a tizedik év végétől a becsült távozás időpontjáig nem kerül juttatás hozzárendelésre.
Azon munkavállalók esetében, akik várhatóan tíz éven belül távoznak, nem kerül juttatás hozzárendelésre.
74.
Ahol a juttatás összege a végső fizetés állandó hányada minden egyes szolgálati évre, a jövőbeni fizetésemelések hatással lesznek a beszámolási időszak vége előtti szolgálatra vonatkozóan fennálló kötelem rendezéséhez szükséges összegre, többletkötelmet azonban nem hoznak létre. Ezért:
a)
a 70. bekezdés b) pontja céljából a fizetésemelések nem vezetnek további juttatáshoz, annak ellenére, hogy a juttatás összege az utolsó fizetés összegétől függ; valamint
b)
az egyes időszakokhoz rendelt juttatás azon fizetés egy állandó hányada, amelyhez a juttatást kötötték.
Szemléltető példa a 74. bekezdéshez
A munkavállalók az 55 éves koruk előtti minden egyes szolgálati év után végső fizetésük 3 százalékának megfelelő juttatásra jogosultak.
55 éves korig minden egyes évhez a becsült végső fizetés 3 százalékának megfelelő juttatást rendelnek hozzá. Ez az az időpont, amikor a munkavállaló általi szolgálat nem fog lényeges összegű további juttatásokhoz vezetni a program szerint. További juttatást már nem rendelnek hozzá szolgálathoz ezen életkor után.
Aktuáriusi feltételezések
75.
Az aktuáriusi feltételezéseknek elfogulatlanoknak és kölcsönösen összeegyeztethetőknek kell lenniük.
76.
Az aktuáriusi feltételezések egy gazdálkodó egység azokra a változókra vonatkozó legjobb becslései, amelyek a munkaviszony megszűnése utáni juttatások végső költségét meg fogják határozni. Az aktuáriusi feltételezések a következőkből állnak:
a)
demográfiai feltételezések azoknak a jelenlegi és korábbi munkavállalóknak (és azok eltartottjainak) jövőbeni jellemzőire vonatkozóan, akik jogosultak juttatásokra. A demográfiai feltételezések olyan ügyekkel foglalkoznak, mint például:
i.
halálozási arány (lásd a 81. és a 82. bekezdést);
ii.
munkaerő-vándorlás, munkaképtelenség és korhatár előtti nyugdíjazás aránya;
iii.
a program olyan eltartottal rendelkező tagjainak az aránya, akik jogosultak lesznek a juttatásokra;
iv.
a program azon tagjainak aránya, akik a program feltételei alapján rendelkezésre álló minden egyes kifizetési opciós formát választani fogják; valamint
v.
az egészségügyi programok igényaránya;
b)
pénzügyi feltételezések, amelyek olyanokkal foglalkoznak, mint például:
i.
diszkontráta (lásd a 83–86. bekezdést);
ii.
juttatási szintek, bele nem értve a juttatásoknak a munkavállalók által viselendő bármely költségét és a jövőbeni fizetést (lásd a 87–95. bekezdést);
iii.
az egészségügyi juttatások esetében a jövőbeni egészségügyi költségek, beleértve az igények kezelésének költségeit (vagyis azokat a költségeket, amelyek az igények feldolgozása és elintézése során fel fognak merülni, beleértve a jogi és a kárbecslői díjakat is) (lásd a 96–98. bekezdést); valamint
iv.
a beszámolási fordulónap előtti szolgálattal kapcsolatos hozzájárulások vagy ezen szolgálatból eredő juttatások után a program által fizetendő adók.
77.
Az aktuáriusi feltételezések akkor elfogulatlanok, ha nem óvatlanok, és nem túl konzervatívak.
78.
Az aktuáriusi feltételezések akkor kölcsönösen összeegyeztethetők, ha tükrözik az olyan tényezők közötti gazdasági kapcsolatokat, mint az infláció, a fizetésemelés mértéke és a diszkontráták. Például bármely adott jövőbeni időszakra vonatkozó konkrét inflációs szinttől függő minden feltételezés (mint például a kamatlábakra és a fizetések és a juttatások emelkedésére vonatkozó feltételezések) ugyanolyan mértékű inflációs szintet feltételez az adott időszakot tekintve.
79.
A gazdálkodó egység a diszkontrátákat és más pénzügyi feltételezéseket nominális (feltüntetett) értéken határozza meg, hacsak a reálértéken (inflációval kiigazított értéken) való becslések nem megbízhatóbbak, például hiperinflációs gazdasági környezetben (lásd az IAS 29 Pénzügyi beszámolás a hiperinflációs gazdaságokban standardot), vagy amikor a juttatás indexhez kötött és az azonos pénznemű és lejáratú indexhez kötött kötvényeknek mély piaca van.
80.
A pénzügyi feltételezéseknek a beszámolási időszak végén érvényes, azon időszakra vonatkozó piaci várakozásokon kell alapulniuk, amely során a kötelmek rendezendők.
Aktuáriusi feltételezések: halálozási arány
81.
A gazdálkodó egység a halálozási aránnyal kapcsolatos feltételezéseit a program résztvevőinek mind a munkaviszony alatti, mind az azt követő halálozási arányára vonatkozó legjobb becslése alapján állapítja meg.
82.
A juttatás végső költségének megbecslése érdekében a gazdálkodó egység figyelembe veszi a halálozási arány várható változásait, például úgy, hogy a standard halálozási táblázatokat módosítja a halálozással kapcsolatos fejlemények becsléseivel.
Aktuáriusi feltételezések: diszkontráta
83.
A munkaviszony megszűnése utáni (fedezett és nem fedezett) juttatási kötelmek diszkontálásához használt rátát a jó minőségű vállalati kötvények beszámolási időszak végi piaci hozamaira való hivatkozással kell meghatározni. Azon pénznemek tekintetében, amelyek esetében az ilyen jó minőségű vállalati kötvényeknek nincs mély piaca, az ezen pénznemben denominált államkötvények (beszámolási időszak végi) piaci hozamait kell használni. A vállalati kötvények vagy államkötvények pénznemének és futamidejének összhangban kell lennie a munkaviszony megszűnése utáni juttatási kötelmek pénznemével és becsült időtartamával.
84.
Az egyik lényeges hatással bíró aktuáriusi feltételezés a diszkontráta. A diszkontráta tükrözi a pénz időértékét, de nem tükrözi az aktuáriusi vagy a befektetési kockázatot. Továbbá a diszkontráta nem tükrözi a gazdálkodó egység hitelezői által viselt, a gazdálkodó egységre jellemző hitelezési kockázatot, és nem tükrözi azt a kockázatot sem, hogy a jövőbeni tapasztalatok eltérhetnek az aktuáriusi feltételezésektől.
85.
A diszkontráta tükrözi a juttatásfizetések becsült ütemezését. A gyakorlatban egy gazdálkodó egység gyakran egy egyszerű, súlyozott átlagos diszkontráta alkalmazásával éri ezt el, amely a juttatásfizetések becsült ütemezését és összegét, és azt a pénznemet is tükrözi, amelyben a juttatások fizetendők.
86.
Egyes esetekben lehet, hogy nincs mély piac olyan kellően hosszú lejáratú kötvényekre, hogy minden juttatásfizetés becsült lejáratának megfeleltethetők legyenek. Ilyen esetekben a gazdálkodó egység a megfelelő futamidő aktuális piaci rátáit használja a rövidebb távú kifizetések diszkontálására, és az aktuális piaci rátát a hozamgörbe mentén kivetítve becsüli meg a hosszabb lejáratokra vonatkozó diszkontrátát. Nem valószínű, hogy egy meghatározott juttatási kötelem teljes jelenértéke különösen érzékeny lenne arra a diszkontrátára, amelyet a juttatások azon részére alkalmaznának, amely a rendelkezésre álló vállalati vagy államkötvények végső lejáratán túl fizetendő.
Aktuáriusi feltételezések: fizetések, juttatások és egészségügyi költségek
87.
Egy gazdálkodó egységnek a meghatározott juttatási kötelmeit olyan alapon kell értékelnie, amely tükrözi:
a)
a program feltételeiben meghatározott (vagy az ezen feltételeken túlmenő bármely vélelmezett kötelemből származó) juttatásokat a beszámolási időszak végén;
b)
a kifizetendő juttatásokat befolyásoló bármely becsült jövőbeni fizetésemelkedést;
c)
a jövőbeni juttatások költségéből a munkáltatóra eső részre vonatkozó bármely korlátozás hatását;
d)
a munkavállalók vagy harmadik személyek olyan hozzájárulásait, amelyek csökkentik a gazdálkodó egység számára ezen juttatások végső költségét; valamint
e)
bármely állami juttatás szintjének az olyan becsült jövőbeni változásait, amelyek hatással vannak a meghatározott juttatási program alapján történő kifizetésekre, ha és csak akkor, ha:
i.
ezen változásokat a beszámolási időszak vége előtt jogszabályba foglalták; vagy
ii.
a múltbeli adatok vagy más megbízható bizonyíték azt jelzi, hogy ezen állami juttatások valamely előrejelezhető módon fognak változni, például az általános árszintek vagy az általános bérszintek jövőbeni változásaival összhangban.
88.
Az aktuáriusi feltételezések tükrözik a juttatások olyan jövőbeni változásait, amelyeket a program formális feltételei meghatároznak (vagy egy ezen feltételeken túlmenő vélelmezett kötelem meghatároz) a beszámolási időszak végén. Ez az eset áll fenn például akkor, ha:
a)
a gazdálkodó egységnél korábban is növelték a juttatásokat, például infláció hatásainak mérséklésére, és nincs arra utaló jelzés, hogy ez a gyakorlat a jövőben megváltozna;
b)
a gazdálkodó egység a program formális feltételei (vagy egy ezen feltételeken túlmenő vélelmezett kötelem) vagy jogszabályi előírás által kötelezett arra, hogy a program bármely többletét a program résztvevői javára használja fel (lásd a 108. bekezdés c) pontját); vagy
c)
a juttatások egy teljesítménycélra vagy egyéb feltételekre válaszul változnak. Például a program feltételei kijelenthetik, hogy a program csökkentett juttatásokat fog fizetni, vagy további hozzájárulásokat követel meg a munkavállalóktól, ha a program eszközei nem elégségesek. A kötelem értékelése tükrözi a teljesítménycél vagy az egyéb feltételek hatására vonatkozó legjobb becslést.
89.
Az aktuáriusi feltételezések nem tükrözik az olyan jövőbeni juttatásváltozásokat, amelyeket a program formális feltételei nem határoztak meg (vagy egy vélelmezett kötelem nem határozta meg) a beszámolási időszak végén. Az ilyen változások:
a)
múltbeli szolgálati költséget fognak eredményezni olyan mértékben, amennyiben azok változás előtti szolgálatra vonatkozó juttatásokat változtatnak meg; valamint
b)
tárgyidőszaki szolgálati költséget fognak eredményezni a változást követő időszakokra olyan mértékben, amennyiben azok változás utáni szolgálatért járó juttatásokat változtatnak meg.
90.
A jövőbeni fizetésemelkedésekre vonatkozó becslések figyelembe veszik az inflációt, a rangidősséget, az előléptetést és egyéb releváns tényezőket, mint például a munkaerőpiac keresleti-kínálati viszonyait.
91.
Egyes meghatározott juttatási programok korlátozzák azokat a juttatásokat, amelyeket a gazdálkodó egység fizetni köteles. A juttatások végső költsége figyelembe veszi a hozzájárulásokra vonatkozó korlátozás hatását. Egy hozzájárulásokra vonatkozó korlátozás hatása az alábbiak közül a rövidebb időtartam tekintetében kerül meghatározásra:
a)
a gazdálkodó egység becsült élettartama; valamint
b)
a program becsült élettartama.
92.
Egyes meghatározott juttatási programok a munkavállalók vagy harmadik személyek számára előírják a program költségéhez való hozzájárulást. A munkavállalók hozzájárulásai a gazdálkodó egység számára csökkentik a juttatások költségét. Egy gazdálkodó egység mérlegeli, hogy a harmadik személyek hozzájárulásai csökkentik-e a gazdálkodó egység számára a juttatások költségét vagy a 116. bekezdésben ismertetett visszatérítési jogról van-e szó. A munkavállalók vagy harmadik személyek hozzájárulásai vagy a program formális feltételeiben kerülnek meghatározásra (vagy egy ezen feltételeken túlmenő vélelmezett kötelemből keletkeznek), vagy diszkrecionálisak. A munkavállalók vagy harmadik személyek diszkrecionális hozzájárulásai a programba történő befizetéskor csökkentik a szolgálat költségét.
93.
A munkavállalók vagy harmadik személyek olyan hozzájárulásai, amelyek a program formális feltételeiben kerülnek meghatározásra, vagy csökkentik a szolgálat költségét (ha szolgálathoz kötöttek), vagy hatással vannak a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékeléseire (ha nem szolgálathoz kötöttek). A szolgálathoz nem kötött hozzájárulásra példa az, amikor a hozzájárulásoknak csökkenteniük szükséges a program eszközeivel kapcsolatos veszteségekből vagy az aktuáriusi veszteségekből származó hiányt. Ha a munkavállalók vagy harmadik személyek hozzájárulásai szolgálathoz kötöttek, ezek a hozzájárulások a következőképpen csökkentik a szolgálat költségét:
a)
ha a hozzájárulások összege a szolgálati évek számától függ, a gazdálkodó egységnek a hozzájárulásokat ugyanazon hozzárendelési módszerrel kell hozzárendelnie a szolgálati időszakokhoz, mint amelyet a 70. bekezdés a bruttó juttatás esetében ír elő (azaz vagy a program hozzájárulás-számítási képletét használva, vagy lineáris alapon); vagy
b)
ha a hozzájárulások összege független a szolgálati évek számától, a gazdálkodó egység számára engedélyezett, hogy az ilyen hozzájárulásokat azon időszakban jelenítse meg a szolgálat költségének csökkentéseként, amelyben a kapcsolódó szolgálatot nyújtják. A szolgálati évek számától független hozzájárulásokra vonatkozó példák magukban foglalják azokat, amelyek a munkavállaló fizetésének fix százalékában, teljes szolgálati időre egy fix összegben vagy a munkavállaló korától függően meghatározottak.
Az A1. bekezdés kapcsolódó alkalmazási útmutatót ad.
94.
A munkavállalóknak vagy harmadik személyeknek a szolgálati időszakokhoz a 93. bekezdés a) pontjának megfelelően hozzárendelt hozzájárulásai esetében a hozzájárulások változásai a következőket eredményezik:
a)
tárgyidőszaki vagy múltbeli szolgálat költségét (ha ezek a változások nincsenek meghatározva a program formális feltételeiben, és nem vélelmezett kötelemből származnak); vagy
b)
aktuáriusi nyereségeket és veszteségeket (ha a változások meg vannak határozva a program formális feltételeiben, vagy vélelmezett kötelemből származnak).
95.
A munkaviszony megszűnése utáni egyes juttatások olyan változókhoz kötöttek, mint az állami nyugdíjazási juttatások vagy az állami egészségügyi ellátás szintje. Az ilyen juttatások értékelése az ilyen változók legjobb becslését tükrözi, a múltbeli adatok és egyéb megbízható bizonyítékok alapján.
96.
Az egészségügyi költségekre vonatkozó feltételezéseknél figyelembe kell venni az egészségügyi szolgáltatások költségének az inflációból és az egészségügyi költségek meghatározott változásaiból egyaránt eredő becsült jövőbeni változásait.
97.
A munkaviszony megszűnése utáni egészségügyi juttatások értékelés a jövőbeni igények szintjére és gyakoriságára, és ezen igények teljesítésének költségére vonatkozó feltételezéseket igényel. A gazdálkodó egység a jövőbeni egészségügyi költségeket a gazdálkodó egység saját tapasztalataira vonatkozó múltbeli adatok alapján becsüli meg, kiegészítve azt, ahol szükséges, a más gazdálkodó egységektől, biztosítóktól, egészségügyi szolgáltatóktól vagy egyéb forrásokból származó múltbeli adatokkal. A jövőbeni egészségügyi költségekre vonatkozó becslések figyelembe veszik a technológiai haladás, az egészségügyi ellátás kihasználtságában vagy a nyújtási mintákban bekövetkező változások és a programban részt vevők egészségi állapotában bekövetkező változások hatását.
98.
Az igények szintje és gyakorisága különösen érzékeny a munkavállalók (és az eltartottjaik) életkorára, egészségi állapotára és nemére, és érzékeny lehet az egyéb olyan tényezőkre, mint például a földrajzi elhelyezkedés. Ezért a múltbeli adatokat kiigazítják olyan mértékben, amennyiben a sokaság demográfiai összetétele eltér az adatokhoz alapként használt sokaságétól. Szintén kiigazítják azokat, ahol megbízható bizonyíték van arra, hogy a múltbeli trendek nem fognak folytatódni.
A múltbeli szolgálat költsége és a rendezésen elért nyereségek és veszteségek
99.
A múltbeli szolgálat költségének vagy a rendezésen elért nyereségnek vagy veszteségnek a meghatározásakor egy gazdálkodó egységnek a program eszközeinek az aktuális valós értéke és az aktuális aktuáriusi feltételezések használatával (beleértve az aktuális piaci kamatlábat és az egyéb aktuális piaci árakat is) újra kell értékelnie a nettó meghatározott juttatási kötelezettséget (eszközt), tükrözve a következőket:
a)
a program keretében kínált juttatások és a program eszközei a programmódosítás, -megszorítás vagy -rendezés előtt; valamint
b)
a program keretében kínált juttatások és a program eszközei a programmódosítás, -megszorítás vagy -rendezés után.
100.
Egy gazdálkodó egységnek nem szükséges különbséget tennie egy programmódosításból származó múltbeli szolgálat költsége, egy megszorításból származó múltbeli szolgálat költsége és egy rendezésen elért nyereség vagy veszteség között, ha ezek az ügyletek együtt következnek be. Egyes esetekben egy programmódosítás egy rendezés előtt következik be, mint például amikor egy gazdálkodó egység megváltoztatja a program szerinti juttatásokat, és a módosított juttatásokat később rendezi. Ilyen esetekben a gazdálkodó egység a múltbeli szolgálat költségét a rendezésen elért bármely nyereség vagy veszteség előtt jeleníti meg.
101.
Egy rendezés akkor következik be egy programmódosítással és egy megszorítással együtt, ha egy juttatási program azzal az eredménnyel kerül megszüntetésre, hogy a kötelem rendezésre kerül, és a program megszűnik létezni. Azonban egy program megszüntetése nem rendezés, ha a programot olyan új program váltja fel, amely lényegében azonos juttatásokat kínál.
101A.
Amikor egy programmódosítás, -megszorítás vagy -rendezés bekövetkezik, a gazdálkodó egységnek bármely múltbeli szolgálat költségét vagy a rendezésen elért nyereséget vagy veszteséget a 99–101. és a 102–112. bekezdésnek megfelelően kell megjelenítenie és értékelnie. Ennek megtétele során a gazdálkodó egységnek nem szabad figyelembe vennie az eszközértékhatár hatását. A gazdálkodó egységnek ezután meg kell határoznia az eszközértékhatár hatását a programmódosítás, -megszorítás vagy -rendezés után, és bármely változást az 57. bekezdés d) pontjának megfelelően kell megjelenítenie.
Múltbeli szolgálat költsége
102.
A múltbeli szolgálat költsége a meghatározott juttatási kötelem jelenértékében egy programmódosításból vagy -megszorításból eredő változás.
103.
Egy gazdálkodó egységnek a múltbeli szolgálat költségét az alábbi időpontok közül a korábbiban kell ráfordításként megjelenítenie:
a)
amikor a programmódosítás vagy a megszorítás bekövetkezik; valamint
b)
amikor a gazdálkodó egység megjeleníti a kapcsolódó átszervezési költségeket (lásd az IAS 37 standardot) vagy a végkielégítéseket (lásd a 165. bekezdést).
104.
Programmódosítás akkor következik be, amikor egy gazdálkodó egység egy meghatározott juttatási programot bevezet, vagy visszavon, vagy egy már meglévő meghatározott juttatási program alapján fizetendő juttatásokat megváltoztat.
105.
Megszorítás akkor következik be, amikor egy gazdálkodó egység lényegesen csökkenti egy program által lefedett munkavállalók számát. Egy megszorítás keletkezhet egy elszigetelt eseményből, mint amilyen az üzembezárás, egy tevékenység megszüntetése vagy egy juttatási program megszüntetése vagy felfüggesztése.
106.
A múltbeli szolgálat költsége vagy pozitív lehet (amikor oly módon vezetnek be juttatásokat, vagy változtatják meg azokat, hogy a meghatározott juttatási kötelem jelenértéke növekszik), vagy negatív (amikor oly módon vonnak vissza, vagy változtatnak meg juttatásokat, hogy a meghatározott juttatási kötelem jelenértéke csökken).
107.
Amikor egy gazdálkodó egység egy meglévő meghatározott juttatási program alapján fizetendő juttatásokat lecsökkent, és ezzel egyidejűleg a program alapján fizetendő más juttatásokat megnövel ugyanazon munkavállalók számára, a gazdálkodó egység a változást egyetlen nettó változásként kezeli.
108.
A múltbeli szolgálat költsége nem tartalmazza:
a)
a tényleges és a korábban feltételezett fizetésemelések közötti eltérések hatását a korábbi években elvégzett szolgálatra vonatkozó juttatások fizetésére vonatkozó kötelemre (nincs múltbeli szolgálat költsége, mivel az aktuáriusi feltételezések megengedik a kivetített fizetéseket);
b)
a diszkrecionális nyugdíjemelések alul- és felülbecsléseit, amikor egy gazdálkodó egységnek vélelmezett kötelme van ilyen emelések nyújtására (nincs múltbeli szolgálat költsége, mivel az aktuáriusi feltételezések megengedik az ilyen emeléseket);
c)
a juttatások olyan javítására vonatkozó becsléseket, amelyek a pénzügyi kimutatásokban megjelenített aktuáriusi nyereségekből vagy programeszközök hozamából erednek, ha a gazdálkodó egység köteles – akár a program formális feltételei (vagy egy ezen feltételeken túlmenő vélelmezett kötelem), akár jogszabályi előírás alapján – a programban lévő bármely többletet a program tagjai javára felhasználni, még akkor is, ha a juttatásnövekedést még formálisan nem ítélték oda (nincs múltbeli szolgálat költsége, mivel a kötelem ennek eredményeként bekövetkező növekedése aktuáriusi veszteség, lásd a 88. bekezdést); valamint
d)
a megszolgált juttatások (vagyis a jövőbeni munkaviszonytól nem függő juttatások, lásd a 72. bekezdést) növekedését, amikor a munkavállalók új vagy javított juttatások hiányában teljesítik a megszolgálási követelményeket (nincs múltbeli szolgálat költsége, mivel a gazdálkodó egység tárgyidőszaki szolgálat költségeként megjelenítette a juttatások becsült költségét ahogy a szolgálatot nyújtották).
A rendezésen elért nyereségek és veszteségek
109.
A rendezésen elért nyereség vagy veszteség az alábbiak közötti különbözet:
a)
a rendezés alatt álló meghatározott juttatási kötelemnek a rendezés időpontjára meghatározott jelenértéke; valamint
b)
a rendezési ár, beleértve a gazdálkodó egység által közvetlenül a rendezéshez kapcsolódóan átadott bármely programeszközt és végzett fizetést.
110.
Egy gazdálkodó egységnek egy meghatározott juttatási program rendezésén elért nyereséget vagy veszteséget akkor kell megjelenítene, amikor a rendezés bekövetkezik.
111.
Rendezés akkor következik be, amikor a gazdálkodó egység olyan ügyletet köt, amely megszüntet egy meghatározott juttatási program keretében nyújtott juttatások egy részére vagy egészére vonatkozóan minden további jogi vagy vélelmezett kötelmet (kivéve juttatásoknak a munkavállalók részére vagy javára történő, a program feltételeinek megfelelő és az aktuáriusi feltételezésekbe belefoglalt kifizetését). Például a program szerinti jelentős munkáltatói kötelmek egy biztosítási kötvény megvásárlásán keresztül történő egyszeri átadása egy biztosítótársaság számára rendezésnek minősül; a program feltételei alapján a program résztvevői számára teljesített egyösszegű pénzkifizetés cserébe azon jogukért, hogy meghatározott, munkaviszony megszűnése utáni juttatásokat kapjanak, nem minősül annak.
112.
Néhány esetben a gazdálkodó egység biztosítási kötvényt szerez meg a tárgyidőszaki és a korábbi időszakokbeli munkavállalói szolgálathoz kapcsolódó munkavállalói juttatások egy részének vagy egészének finanszírozására. Egy ilyen kötvény megszerzése nem minősül rendezésnek, ha a gazdálkodó egység megtart egy jogi vagy vélelmezett kötelmet (lásd a 46. bekezdést) további összegek megfizetésére, ha a biztosító a biztosítási kötvényben meghatározott munkavállalói juttatást nem fizeti meg. A 116–119. bekezdés foglalkozik azoknak a biztosítási kötvények szerinti visszatérítési jogoknak a megjelenítésével és értékelésével, amelyek nem programeszközök.
Megjelenítés és értékelés: a program eszközei
A program eszközeinek valós értéke
113.
A hiány vagy a többlet meghatározásakor a program bármely eszközének valós értéke levonandó a meghatározott juttatási kötelem jelenértékéből.
114.
A program eszközeibe nem tartoznak bele a beszámolót készítő gazdálkodó egység részéről az alapba fizetendő, még be nem fizetett hozzájárulások, továbbá a gazdálkodó egység által kibocsátott és az alap birtokában lévő, nem átruházható pénzügyi instrumentumok. A program eszközeinek értékét csökkenti az alap bármely olyan kötelezettsége, amely nem munkavállalói juttatásokkal kapcsolatos, például a szállítói és egyéb tartozások vagy a származékos pénzügyi instrumentumokból eredő kötelezettségek.
115.
Amikor a program eszközei olyan minősített biztosítási kötvényeket is magukba foglalnak, amelyek pontosan megfelelnek a program alapján fizetendő juttatások egy része vagy egésze összegének és esedékességének, ezen biztosítási kötvények valós értékét kell a kapcsolódó kötelmek jelenértékének tekinteni (figyelembe véve bármely szükséges csökkentést, ha a biztosítási kötvények szerint járó összegek nem teljes mértékben megtérülőek).
Visszatérítések
116.
Akkor, és csak akkor, ha lényegileg biztos, hogy egy meghatározott juttatási kötelem rendezéséhez szükséges kiadás egy részét vagy egészét egy másik fél fogja megtéríteni, a gazdálkodó egységnek
a)
a visszatérítéshez való jogát elkülönült eszközként kell megjelenítenie. A gazdálkodó egységnek az eszközt valós értéken kell értékelnie;
b)
ugyanolyan módon szét kell bontania és meg kell jelenítenie a visszatérítéshez való jogának valós értékében bekövetkezett változásokat, mint a program eszközeinek valós értékében bekövetkezett változások esetében (lásd a 124. és a 125. bekezdést). A 120. bekezdésnek megfelelően megjelenített meghatározott juttatási költség komponensei a visszatérítéshez való jog könyv szerinti értékében bekövetkezett változásokkal kapcsolatos összegekkel nettósítva is megjeleníthetők.
117.
Egyes esetekben a gazdálkodó egységnek lehetősége van egy másik féltől, mint például egy biztosítótól elvárni egy meghatározott juttatási kötelem rendezéséhez szükséges kiadás egy részének vagy egészének a megfizetését. A 8. bekezdésben definiáltak szerint a minősített biztosítási kötvények program eszközeinek minősülnek. Egy gazdálkodó egység a minősített biztosítási kötvényeket a program minden más eszközével azonos módon számolja el, és a 116. bekezdés nem releváns (lásd a 46–49. és a 115. bekezdést).
118.
Amikor egy gazdálkodó egység által tartott biztosítási kötvény nem minősített biztosítási kötvény, ez a biztosítási kötvény nem programeszköz. Ilyen esetekre a 116. bekezdés releváns: a meghatározott juttatási kötelezettség hiányának vagy többletének meghatározásakor a gazdálkodó egység a biztosítási kötvény szerinti visszatérítéshez való jogát elkülönült eszközként jeleníti meg, nem pedig levonásként. A 140. bekezdés b) pontja előírja a gazdálkodó egység számára, hogy tegyen közzé egy rövid leírást a visszatérítési jog és a kapcsolódó kötelem közötti összekötöttségről.
119.
Ha a visszatérítéshez való jog olyan biztosítási kötvényből keletkezik, amely pontosan megfelel a meghatározott juttatási program alapján fizetendő juttatások egy része vagy egésze összegének és esedékességének, a visszatérítéshez való jog valós értékét tekintik a kapcsolódó kötelem jelenértékének (figyelembe véve bármely szükséges csökkentést, ha a visszatérítés nem teljes mértékben megtérülő).
A meghatározott juttatási költség komponensei
120.
Egy gazdálkodó egységnek a meghatározott juttatási költség komponenseit az alábbiak szerint kell megjelenítenie, kivéve, ha egy másik IFRS megköveteli vagy engedélyezi ezeknek egy eszköz bekerülési értékébe történő beszámítását:
a)
a szolgálat költségét (lásd a 66–112. és a 122A. bekezdést) az eredményben;
b)
a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamatát (lásd a 123–126 bekezdést) az eredményben; valamint
c)
a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékeléseit (lásd a 127–130. bekezdést) az egyéb átfogó jövedelemben.
121.
Más IFRS-ek megkövetelik egyes munkavállalói juttatások költségeinek az eszközök, mint például készletek és az ingatlanok, gépek és berendezések (lásd az IAS 2 és az IAS 16 standardot) bekerülési értékébe történő belefoglalását. Az ilyen eszközök bekerülési értékébe belefoglalt, munkaviszony megszűnése utáni munkavállalói juttatás bármely költsége tartalmazza a 120. bekezdésben felsorolt komponensek megfelelő arányú részét.
122.
A nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) egyéb átfogó jövedelemben megjelenített újraértékeléseit a későbbi időszakokban nem szabad átsorolni az eredménybe. Ugyanakkor ezeket az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített összegeket a gazdálkodó egység a saját tőkén belül átsorolhatja.
Tárgyidőszaki szolgálat költsége
122A.
A gazdálkodó egységnek a tárgyidőszaki szolgálat költségét az éves beszámolási időszak kezdetén meghatározott aktuáriusi feltételezések használatával kell meghatároznia. Ha azonban a gazdálkodó egység a nettó meghatározott juttatási kötelezettséget (eszközt) a 99. bekezdésnek megfelelően újraértékeli, akkor a tárgyidőszaki szolgálat költségét az éves beszámolási időszaknak a programmódosítás, -megszorítás vagy -rendezés után fennmaradó részére azon aktuáriusi feltételezések használatával kell meghatároznia, amelyeket a 99. bekezdés b) pontjának megfelelően a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékeléséhez használt.
A nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamata
123.
Egy gazdálkodó egységnek a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamatát a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) és a 83. bekezdésben meghatározott diszkontráta szorzataként kell meghatároznia.
123A.
A nettó kamat 123. bekezdésnek megfelelően történő meghatározásához a gazdálkodó egység az éves beszámolási időszak kezdetén megállapított nettó meghatározott juttatási kötelezettséget (eszközt) és diszkontrátát használja. Ha azonban a gazdálkodó egység a nettó meghatározott juttatási kötelezettséget (eszközt) a 99. bekezdésnek megfelelően újraértékeli, akkor a gazdálkodó egységnek a nettó kamatot az éves beszámolási időszaknak a programmódosítás, -megszorítás vagy -rendezés után fennmaradó részére a következők használatával határozza meg:
a)
a 99. bekezdés b) pontjának megfelelően megállapított nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz); valamint
b)
a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) 99. bekezdés b) pontjának megfelelő újraértékeléséhez használt diszkontráta.
A 123A. bekezdés alkalmazásakor a gazdálkodó egységnek figyelembe kell vennie a nettó meghatározott juttatási kötelezettségnek (eszköznek) az időszak alatt a hozzájárulásokból vagy a juttatásfizetésekből eredő bármely változását is.
124.
A nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamata úgy tekinthető, mint amely tartalmazza a program eszközeinek kamatbevételét, a meghatározott juttatási kötelem kamatköltségét és az eszközértékhatár hatásának a 64. bekezdésben említett kamatát.
125.
A program eszközeinek kamatbevétele a programeszközök hozamának egy összetevője, és azt a programeszközök valós értékének, valamint a 123A. bekezdésben meghatározott diszkontrátának a szorzataként határozzák meg. A gazdálkodó egység a program eszközeinek a valós értékét az éves beszámolási időszak kezdetén határozza meg. Ha azonban a gazdálkodó egység a nettó meghatározott juttatási kötelezettséget (eszközt) a 99. bekezdésnek megfelelően újraértékeli, akkor a kamatbevételt az éves beszámolási időszaknak a programmódosítás, -megszorítás vagy -rendezés után fennmaradó részére azon programeszközök használatával határozza meg, amelyeket a 99. bekezdés b) pontjának megfelelően a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékeléséhez használt. A 125. bekezdés alkalmazásakor a gazdálkodó egységnek figyelembe kell vennie a tartott programeszközöknek az időszak alatt a hozzájárulásokból vagy a juttatásfizetésekből eredő bármely változását is. A program eszközeinek kamatbevétele és a program eszközeinek hozama közötti különbözetet belefoglalják a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékelésébe.
126.
Az eszközértékhatár hatásának kamata az eszközértékhatár hatásában bekövetkező teljes változás részét képezi, és azt az eszközértékhatár hatásának és a 123A. bekezdésben meghatározott diszkontrátának a szorzataként határozzák meg. Egy gazdálkodó egységnek az eszközértékhatár hatását az éves beszámolási időszak kezdetén kell meghatároznia. Ha azonban egy gazdálkodó egység a nettó meghatározott juttatási kötelezettséget (eszközt) a 99. bekezdésnek megfelelően újraértékeli, akkor az eszközértékhatár hatásának a kamatát az éves beszámolási időszaknak a programmódosítás, -megszorítás vagy -rendezés után fennmaradó részére az eszközértékhatár hatásában bekövetkező, a 101A. bekezdésnek megfelelően meghatározott bármely változás figyelembevételével kell meghatároznia. Az eszközértékhatár hatásának kamatát és az eszközértékhatár hatásában bekövetkezett teljes változás közötti különbözetet belefoglalják a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékelésébe.
A nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékelései
127.
A nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékelései a következőket tartalmazzák:
a)
aktuáriusi nyereségeket és veszteségeket (lásd a 128. és a 129. bekezdést);
b)
a program eszközeinek hozamát (lásd a 130. bekezdést), bele nem értve a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamatába belefoglalt összegeket (lásd a 125. bekezdést); valamint
c)
az eszközértékhatár hatásában bekövetkezett bármilyen változást, bele nem értve a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamatába belefoglalt összegeket (lásd a 126. bekezdést).
128.
Az aktuáriusi nyereségek és veszteségek a meghatározott juttatási kötelem jelenértékének az aktuáriusi feltételezésekben és a tapasztalati módosításokban bekövetkezett változások miatti növekedéséből, vagy csökkenéséből származnak. Az aktuáriusi nyereségek és veszteségek okai magukba foglalják például:
a)
a nem vártan magas vagy alacsony munkaerő-vándorlást, korai nyugdíjazást vagy halálozási arányt, vagy emelkedéseket a fizetésekben, juttatásokban (ha a program formális vagy vélelmezett feltételei rendelkeznek inflációs juttatásemelésekről) vagy egészségügyi költségekben;
b)
a juttatások kifizetésének opcióira vonatkozó feltételezések változásainak a hatását;
c)
a munkaerő-vándorlásra, a korai nyugdíjazásra vagy a halálozási arányra, vagy a fizetések, juttatások (ha a program formális vagy vélelmezett feltételei rendelkeznek inflációs juttatásemelésekről) vagy egészségügyi költségek emelkedésére vonatkozó becslésekben bekövetkező változások hatását; valamint
d)
a diszkontrátában bekövetkező változások hatását.
129.
Az aktuáriusi nyereségek és veszteségek nem tartalmazzák a meghatározott juttatási kötelem jelenértékében a meghatározott juttatási program bevezetése, módosítása, megszorítása vagy rendezése miatt bekövetkezett változásokat, vagy a meghatározott juttatási program alapján fizetendő juttatások változásait. Az ilyen jellegű változások múltbeli szolgálat költségét vagy a rendezésen elért nyereségeket vagy veszteségeket eredményeznek.
130.
A gazdálkodó egység a program eszközeivel kapcsolatos hozam megállapítása során levonja a program eszközeinek kezelésével kapcsolatos költségeket és a maga a program által fizetendő bármely adót, kivéve a meghatározott juttatási kötelem értékelésére használt aktuáriusi feltételezésekben foglalt adót (lásd a 76. bekezdést). Más adminisztrációs költségek nem kerülnek levonásra a program eszközeinek hozamából.
Bemutatás
Beszámítás
131.
A gazdálkodó egységnek akkor kell beszámítania, és csak akkor számíthat be egy programhoz kapcsolódó eszközt egy másik programhoz kapcsolódó kötelezettséggel szemben, amikor:
a)
a gazdálkodó egység jogilag kikényszeríthető joggal rendelkezik az egyik programban lévő többletnek a másik programnál lévő kötelmek rendezéséhez történő felhasználására; valamint
b)
a gazdálkodó egység vagy nettó alapon szándékozik rendezni a kötelmeket, vagy egyidejűleg szándékozik az egyik programban lévő többletet realizálni és a másik programban lévő kötelmét rendezni.
132.
A beszámítás kritériumai hasonlóak az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás standardban a pénzügyi instrumentumokra vonatkozóan megállapítottakhoz.
Rövid/hosszú lejáratú megkülönböztetés
133.
Egyes gazdálkodó egységek megkülönböztetik a rövid lejáratú eszközöket és kötelezettségeket a hosszú lejáratú eszközöktől és kötelezettségektől. A jelen standard nem határozza meg, hogy egy gazdálkodó egységnek meg kellene-e különböztetnie a munkaviszony megszűnése utáni juttatásokból keletkező eszközök és kötelezettségek rövid és hosszú lejáratú részét.
A meghatározott juttatási költség komponensei
134.
A 120. bekezdés megköveteli a gazdálkodó egységtől a szolgálat költségének és a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamatának az eredményben történő megjelenítését. A jelen standard nem határozza meg, hogy a gazdálkodó egységnek milyen módon kellene bemutatnia a szolgálat költségét és a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamatát. A gazdálkodó egység az IAS 1. standarddal összhangban mutatja be ezeket az komponenseket.
Közzététel
135.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie azt az információt:
a)
amely kifejti a meghatározott juttatási programjainak, valamint az azokhoz kapcsolódó kockázatoknak a jellemzőit (lásd a 139. bekezdést);
b)
amely azonosítja és kifejti a pénzügyi kimutatásaiban szereplő, a meghatározott juttatási programjaiból származó összegeket (lásd a 140–144. bekezdést); valamint
c)
amely ismerteti, milyen hatással lehetnek a meghatározott juttatási programok a gazdálkodó egység jövőbeni cash flow-inak az összegére, esedékességére és bizonytalanságára (lásd a 145–147. bekezdést).
136.
A 135. bekezdésben meghatározott célok teljesítése érdekében egy gazdálkodó egységnek mérlegelnie kell a következők mindegyikét:
a)
milyen szintű részletesség szükséges a közzétételi követelmények teljesítéséhez;
b)
mekkora hangsúlyt kell fektetni az egyes különféle követelményekre;
c)
milyen mértékű összevonást vagy alábontást végezzenek; valamint
d)
a pénzügyi kimutatások felhasználóinak szükségük van-e további információra a közzétett kvantitatív információ értékeléséhez.
137.
Ha a jelen standard és egyéb IFRS-ek követelményeinek megfelelően nyújtott közzétételek nem elegendők a 135. bekezdésben szereplő célok eléréséhez, a gazdálkodó egységnek további, az ezen célok teljesítéséhez szükséges információkat kell közzétennie. Például a gazdálkodó egység bemutathat egy elemzést a meghatározott juttatási kötelem jelenértékére vonatkozóan, amely megkülönbözteti a kötelem jellegét, jellemzőit és kockázatait. Egy ilyen közzététel különbséget tehetne az alábbiak között:
a)
az aktív tagoknak, a passzív tagoknak és a nyugdíjasoknak járó összegek között;
b)
a megszolgált juttatások és az elhatárolt, de még nem megszolgált juttatások között;
c)
a feltételes juttatások, a jövőbeni fizetésemeléseknek tulajdonítható összegek és az egyéb juttatások között.
138.
Egy gazdálkodó egységnek értékelnie kell, hogy alá kellene-e bontani a közzétételek mindegyikét, vagy azokból néhányat a lényegesen különböző kockázatokkal rendelkező programok vagy programcsoportok megkülönböztetése érdekében. Például egy gazdálkodó egység alábonthatja az alábbiak közül egy vagy több jellemzőt mutató programokra vonatkozó közzétételeket:
a)
eltérő földrajzi helyek;
b)
eltérő tulajdonságok, mint például átalányfizetés-alapú nyugdíjprogramok, végsőfizetés-alapú nyugdíjprogramok vagy munkaviszony megszűnése utáni egészségügyi programok;
c)
eltérő jogszabályi környezetek;
d)
eltérő beszámolási szegmensek;
e)
eltérő finanszírozási megállapodások (például teljes mértékben fedezetlen, teljesen vagy részben fedezett).
A meghatározott juttatási programok és a hozzájuk kapcsolódó kockázatok jellemzői
139.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
a meghatározott juttatási programjainak jellemzőire vonatkozó információkat, beleértve az alábbiakat:
i.
a program által nyújtott juttatások jellegét (például végsőfizetés-alapú meghatározott juttatási program vagy hozzájárulás-alapú program garanciával);
ii.
azon jogszabályi keretelvek leírását, amelyben a program működik, például bármely alapképzési minimumkövetelmény szintjét és a jogszabályi keretelvek programra gyakorolt bármely hatását, mint például az eszközértékhatárt (lásd a 64. bekezdést);
iii.
bármely más gazdálkodó egységnek a program irányítására vonatkozó felelősségeinek leírását, például a program vagyonkezelőinek vagy igazgatósága tagjainak felelősségeit;
b)
azon kockázatok leírását, amelyeknek a program kiteszi a gazdálkodó egységet, bármely szokatlan, a gazdálkodó egységre vagy a programra jellemző kockázatra, valamint bármely jelentős kockázatkoncentrációra összpontosítva. Például ha a program eszközeit elsősorban egyetlen befektetési csoportba fektetik be, például ingatlanba, a program ingatlanpiaci koncentrációnak teheti ki a gazdálkodó egységet;
c)
a programmódosítások, a megszorítások és a rendezések leírását.
A pénzügyi kimutatásokban szereplő összegek magyarázata
140.
A gazdálkodó egységnek rendelkezésre kell bocsátania a nyitóegyenleg és a záróegyenleg egyeztetését az alábbiak mindegyike tekintetében, ha értelmezhető:
a)
a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz), elkülönült egyeztetéseket bemutatva az alábbiakra:
i.
a program eszközei;
ii.
a meghatározott juttatási kötelem jelenértéke;
iii.
az eszközértékhatár hatása;
b)
bármely visszatérítési jog. A gazdálkodó egységnek továbbá le kell írnia a visszatérítési jog és a vonatkozó kötelem közötti kapcsolatot.
141.
A 140. bekezdésben felsorolt minden egyes egyeztetésnek mutatnia kell az alábbiak mindegyikét, ha értelmezhető:
a)
tárgyidőszaki szolgálat költségét;
b)
kamatbevételt vagy -ráfordítást;
c)
a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékeléseit elkülönülten mutatva az alábbiakat:
i.
a program eszközeinek hozamát, bele nem értve a b) pontban szereplő kamatba belefoglalt összegeket;
ii.
a demográfiai feltételezések változásaiból származó aktuáriusi nyereségeket és veszteségeket (lásd a 76. bekezdés a) pontját);
iii.
a pénzügyi feltételezések változásaiból származó aktuáriusi nyereségeket és veszteségeket (lásd a 76. bekezdés b) pontját);
iv.
egy nettó meghatározott juttatási eszköz eszközértékhatárra való korlátozásának hatásában bekövetkező változásokat, bele nem értve a b) pontban szereplő kamatba belefoglalt összegeket. Egy gazdálkodó egységnek továbbá közzé kell tennie, hogy hogyan határozta meg a maximálisan rendelkezésre álló gazdasági hasznot, vagyis hogy ezen hasznok visszatérítések, jövőbeni hozzájárulások csökkentései vagy e kettő kombinációja formáját öltenék-e;
d)
a múltbeli szolgálat költségét és a rendezésből eredő nyereségeket és veszteségeket. Ahogy azt a 100. bekezdés engedélyezi, a múltbeli szolgálat költségét és a rendezésből eredő nyereségeket és veszteségeket nem szükséges megkülönböztetni, ha együtt fordulnak elő;
e)
az átváltási árfolyamok változásainak hatását;
f)
a programhoz történő hozzájárulásokat, elkülönülten mutatva a munkáltatónak és a program résztvevőinek a hozzájárulásait;
g)
a programból történő kifizetéseket, elkülönülten mutatva bármely rendezésre tekintettel kifizetett összeget;
h)
az üzleti kombinációk és az elidegenítések hatásait.
142.
Egy gazdálkodó egységnek a program eszközeinek valós értékét olyan csoportokra kell alábontania, amelyek különbséget tesznek ezen eszközök jellege és kockázatai szerint, minden programeszköz-csoportot felosztva azokra, amelyek rendelkeznek jegyzett piaci árral egy aktív piacon (az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardban definiáltak szerint) és azokra, amelyek nem. Például – és figyelembe véve a 136. bekezdésben tárgyalt közzétételi szintet – a gazdálkodó egység különbséget tehetne a következők között:
a)
pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek;
b)
tőkeinstrumentumok (ágazati típusonként, a vállalat mérete, földrajzi helyzet stb. szerint elkülönítve);
c)
adósságinstrumentumok (a kibocsátó típusa, a hitelminőség, a földrajzi helyzet stb. alapján elkülönítve);
d)
ingatlan (földrajzi fekvés stb. szerint elkülönítve);
e)
származékos termékek (a szerződés mögöttes kockázatának típusa szerint elkülönítve, például kamatláb-szerződések, devizaárfolyam-szerződések, tőkeszerződések, hitelszerződések, hosszú életkorhoz kötődő swapok stb.);
f)
befektetési alapok (az alap típusa szerint elkülönítve);
g)
eszközfedezetű értékpapírok; valamint
h)
strukturált adósság.
143.
Egy gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a programeszközként tartott saját átruházható pénzügyi instrumentumainak valós értékét, valamint azon programeszközök valós értékét, amelyek a gazdálkodó egység által elfoglalt ingatlannak, vagy egyéb általa használt eszköznek minősülnek.
144.
Egy gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a meghatározott juttatási kötelem jelenértékének megállapítására használt jelentős aktuáriusi feltételezéseket (lásd a 76. bekezdést). Az ilyen közzétételnek abszolút értéken kell meglennie (például abszolút százalékként, nem csupán különböző százalékok és más változók különbözeteként). Amikor egy gazdálkodó egység programok csoportjaira vonatkozóan összességében nyújt közzétételeket, az ilyen közzétételeket súlyozott átlagok vagy viszonylag szűk sávok formájában kell nyújtania.
A jövőbeni cash flow-k összege, esedékessége és bizonytalansága
145.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
minden jelentős (a 144. bekezdésnek megfelelően közzétett) aktuáriusi feltételezés érzékenységvizsgálatát a beszámolási időszak végére, amely mutatja, hogyan hatottak volna a meghatározott juttatási kötelemre a releváns aktuáriusi feltételezésben bekövetkező azon változások, amelyek ezen időpontban észszerűen lehetségesek voltak;
b)
az a) pont által előírt érzékenységvizsgálatok elkészítése során használt módszerek és feltételezések, valamint ezen módszerek korlátai;
c)
az érzékenységvizsgálatok elkészítése során használt módszerekben és feltételezésekben a korábbi időszakhoz képest bekövetkezett változások, valamint az ilyen változások okai.
146.
Egy gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a program vagy a gazdálkodó egység által a kockázat kezelésére használt bármely eszköz-kötelezettség párosítási stratégia leírását, beleértve az annuitások és egyéb technikák, mint például a hosszú életkorhoz kötődő swapok alkalmazását is.
147.
A meghatározott juttatási programnak a gazdálkodó egység jövőbeni cash flow-ira gyakorolt hatására vonatkozó jelzés nyújtása érdekében a gazdálkodó egység köteles közzétenni az alábbiakat:
a)
bármilyen, a jövőbeni hozzájárulásokra hatással lévő finanszírozási megállapodás és finanszírozási politika leírását;
b)
a programhoz történő várható hozzájárulásokat a következő éves beszámolási időszakra;
c)
a meghatározott juttatási kötelem lejárati szerkezetére vonatkozó információt. Ez magában foglalja a meghatározott juttatási kötelem súlyozott átlagtartamát, valamint egyéb információkat is tartalmazhat a juttatásfizetések ütemezésének eloszlására vonatkozóan, mint például a juttatásfizetések lejárati elemzését.
Többmunkáltatós programok
148.
Ha egy gazdálkodó egység egy többmunkáltatós meghatározott juttatási programban vesz részt, közzé kell tennie:
a)
a finanszírozási megállapodások leírását, beleértve a gazdálkodó egység hozzájárulásai mértékének meghatározására használt módszert, és bármely alapképzési minimumkövetelményt;
b)
annak leírását, hogy a gazdálkodó egység milyen mértékben lehet felelős a programmal szemben más gazdálkodó egységeknek a többmunkáltatós program feltételei alapján fennálló kötelmei tekintetében;
c)
az alábbiakból fakadó hiány vagy nyereség bármely megállapodás szerinti felosztásának leírását:
i.
a program megszüntetése; vagy
ii.
a gazdálkodó egység kilépése a programból;
d)
ha a gazdálkodó egység úgy számolja el ezt a programot, mintha meghatározott hozzájárulási program lenne a 34. bekezdésnek megfelelően, az a)–c) pontban előírt információk mellett és a 139–147. bekezdésben előírt információk helyett az alábbiakat kell közzétennie:
i.
azt a tényt, hogy a program egy meghatározott juttatási program;
ii.
annak az okát, hogy miért nem áll elegendő információ rendelkezésre ahhoz, hogy a gazdálkodó egység számára lehetővé tegye azt, hogy a programot meghatározott juttatási programként számolja el;
iii.
a programhoz történő várható hozzájárulásokat a következő éves beszámolási időszakra;
iv.
a programban keletkezett bármely olyan hiányra vagy többletre vonatkozó információt, amely hatással lehet a jövőbeni hozzájárulások összegére, beleértve az ezen hiány vagy többlet meghatározásához használt alapot, valamint a gazdálkodó egységre vonatkozó következményeket, ha vannak ilyenek;
v.
a gazdálkodó egység programban való részvételének szintjére vonatkozó jelzést, összevetve a többi résztvevő gazdálkodó egységgel. Az olyan mérőszámokra, amelyek ilyen jelzést adhatnának, példa a gazdálkodó egység aránya a programhoz történő összes hozzájárulásban vagy a gazdálkodó egység aránya a juttatásokra jogosult aktív tagok, nyugdíjazott tagok és korábbi tagok teljes számában, ha ez az információ rendelkezésre áll.
Meghatározott juttatási programok, amelyek közös ellenőrzés alatt álló gazdálkodó egységek között osztanak meg kockázatokat
149.
Ha egy gazdálkodó egység részt vesz egy olyan meghatározott juttatási programban, amely közös ellenőrzés alatt álló gazdálkodó egységek között osztja meg a kockázatokat, közzé kell tennie az alábbiakat:
a)
a nettó meghatározott juttatási költség kiterhelésére vonatkozó szerződéses megállapodást vagy kifejezett politikát, vagy azt a tény, hogy nincs ilyen politika;
b)
a gazdálkodó egység által fizetendő hozzájárulás meghatározására szolgáló politikát;
c)
ha a gazdálkodó egység a nettó meghatározott juttatási költség felosztását a 41. bekezdésben foglaltak szerint számolja el, a program egészére vonatkozóan a 135–147. bekezdés által előírt összes információt;
d)
ha a gazdálkodó egység az adott időszakra fizetendő hozzájárulást a 41. bekezdésben foglaltak szerint számolja el, a program egészére vonatkozóan a 135–137., 139., 142–144. bekezdés, és a 147. bekezdés a) és b) pontja által előírt információt.
150.
A 149. bekezdés c) és d) pontja által előírt információ a csoporthoz tartozó másik gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaiban szereplő közzétételekre történő kereszthivatkozás útján is közzétehető, ha:
a)
a csoporthoz tartozó ezen gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai elkülönülten azonosítják és közzéteszik a programra vonatkozóan előírt információkat; valamint
b)
a csoporthoz tartozó ezen gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai a pénzügyi kimutatások felhasználói számára ugyanolyan feltételek mellett állnak rendelkezésre, mint a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai, és ugyanabban az időpontban – vagy hamarabb – mint a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai.
Egyéb IFRS-ek közzétételi követelményei
151.
Ahol az IAS 24 standard megköveteli, a gazdálkodó egység információkat tesz közzé:
a)
a munkaviszony megszűnése utáni juttatási programokkal folytatott, kapcsolt felek közötti ügyletekről; valamint
b)
a kulcspozícióban lévő vezetők számára nyújtott munkaviszony megszűnése utáni juttatásokról.
152.
Ahol az IAS 37 standard megköveteli, a gazdálkodó egység információkat tesz közzé a munkaviszony megszűnése utáni juttatási kötelmekből származó függő kötelezettségekről.
EGYÉB HOSSZÚ TÁVÚ MUNKAVÁLLALÓI JUTTATÁSOK
153.
Az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások közé tartoznak az olyan tételek, mint például az alábbiak, amennyiben azokat várhatóan nem fizetik ki teljes egészében azon éves beszámolási időszak végét követő tizenkét hónap eltelte előtt, amely alatt a munkavállalók a kapcsolódó szolgálatokat nyújtják:
a)
hosszú távú fizetett távollétek, mint például a hosszú szolgálat után járó jutalomszabadság vagy alkotószabadság;
b)
jubileumi vagy más hosszú szolgálat után járó juttatások;
c)
hosszú időtartamú munkaképtelenség idejére járó juttatások;
d)
nyereségrészesedés és jutalmak; valamint
e)
halasztott javadalmazás.
154.
Az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások értékelése általában nincs ugyanolyan fokú bizonytalanságnak kitéve, mint a munkaviszony megszűnése utáni juttatásoké. Ezért a jelen standard egyszerűsített elszámolási módszert követel meg az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatásokra vonatkozóan. A munkaviszony megszűnése utáni munkavállalói juttatásokra előírt elszámolással ellentétben ez a módszer az újraértékeléseket nem az egyéb átfogó jövedelemben jeleníti meg.
Megjelenítés és értékelés
155.
Egy egyéb hosszú távú munkavállalói juttatási program többletének vagy hiányának a megjelenítése és értékelése során a gazdálkodó egységnek az 56–98. és a 113–115. bekezdést kell alkalmaznia. A gazdálkodó egységnek bármely visszatérítési jog megjelenítésére és értékelésére a 116–119. bekezdést kell alkalmaznia.
156.
Az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások esetében egy gazdálkodó egységnek a következő tételek nettó összegét az eredményben kell megjelenítenie, kivéve olyan mértékben, amennyiben egy másik IFRS megköveteli vagy engedélyezi ezeknek egy eszköz bekerülési értékébe történő belefoglalását:
a)
a szolgálat költsége (lásd a 66-112. és a 122A. bekezdést);
b)
a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) nettó kamata (lásd a 123–126 bekezdést); valamint
c)
a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékelései (lásd a 127–130. bekezdést).
157.
Az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások egyik formája a hosszú időtartamú munkaképtelenség idejére járó juttatás. Ha a juttatás szintje a szolgálat hosszától függ, a kötelem akkor keletkezik, amikor a szolgálatot nyújtják. A kötelem értékelése tükrözi annak valószínűségét, hogy kifizetésre lesz szükség, és azt az időtartamot, amelyen keresztül a kifizetést várhatóan teljesíteni kell. Ha a juttatás mértéke bármely munkaképtelen munkavállalóra vonatkozóan ugyanaz a szolgálati évektől függetlenül, akkor ezen juttatások várható költségét akkor jelenítik meg, amikor egy hosszú távú munkaképtelenséget okozó esemény bekövetkezik.
Közzététel
158.
Bár a jelen standard az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatásokra vonatkozóan nem követel meg külön közzétételeket, más IFRS-ek előírhatnak közzétételeket. Például az IAS 24 standard előírja a kulcspozícióban lévő vezetők munkavállalói juttatásainak közzétételét. Az IAS 1 standard előírja a munkavállalói juttatások ráfordításainak közzétételét.
VÉGKIELÉGÍTÉSEK
159.
A jelen standard a végkielégítéseket más munkavállalói juttatásoktól elkülönítetten kezeli, mivel a kötelmet keletkeztető esemény a munkaviszony megszüntetése, és nem a munkavállalói szolgálat. A végkielégítések a gazdálkodó egységnek a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó döntéséből vagy a munkavállalónak a munkaviszony megszüntetéséért cserébe a gazdálkodó egység által felajánlott juttatások elfogadására vonatkozó döntéséből erednek.
160.
A végkielégítések nem tartalmazzák azokat a munkavállalói juttatásokat, amelyek a munkaviszony munkavállaló kérésére történő, munkáltatói ajánlat nélküli megszüntetéséből származnak, vagy amelyek kötelező nyugdíjazási követelmények eredményeként keletkeznek, mivel ezek a juttatások munkaviszony megszűnése utáni juttatások. Egyes gazdálkodó egységek a munkavállaló kérésére történő felmondás esetében alacsonyabb juttatást nyújtanak (lényegében egy munkaviszony megszűnése utáni juttatást), mint a gazdálkodó egység kérésére történő munkaviszony-megszüntetés esetében. A munkavállaló kérésére történő munkaviszony-megszüntetés esetében nyújtott juttatás és a gazdálkodó egység kérésére történő munkaviszony-megszüntetés esetében nyújtott magasabb összegű juttatás közötti különbözet egy végkielégítés.
161.
A munkavállalói juttatás formája nem határozza meg, hogy azt szolgálatért cserébe vagy a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetéséért cserébe nyújtják. A végkielégítések jellemzően egyösszegű kifizetések, néha azonban tartalmaznak:
a)
emelést a munkaviszony megszűnése utáni juttatásokban, akár közvetetten, egy munkavállalói juttatási programon keresztül, akár közvetlenül;
b)
fizetést egy meghatározott felmondási idő végéig, ha a munkavállaló a gazdálkodó egység számára gazdasági hasznokkal járó további szolgálatot nem nyújt.
162.
Az alábbiak arra vonatkozó jelzések, hogy a munkavállalói juttatást szolgálatokért cserébe nyújtják:
a)
a juttatás jövőbeni szolgálat nyújtásától függ (beleértve azokat a juttatásokat is, amelyek növekednek, ha további szolgálatot nyújtanak);
b)
a juttatást egy munkavállalói juttatási program feltételeivel összhangban nyújtják.
163.
Bizonyos végkielégítéseket egy meglévő munkavállalói juttatási program feltételeivel összhangban nyújtanak. Például meghatározhatja azokat valamely jogszabály, munkaszerződés vagy szakszervezeti megállapodás, vagy a munkáltató hasonló juttatások nyújtására vonatkozó korábbi gyakorlatából adódhatnak. Másik példaként, ha egy gazdálkodó egység olyan juttatásokra tesz ajánlatot, amelyek nemcsak egy rövidebb időre érhetők el, vagy az ajánlat és a tényleges felmondás várható időpontja között nem rövid időtartam telik el, a gazdálkodó egység mérlegeli, hogy új munkavállalói juttatási programot hozott-e létre, és így az azon program alapján felajánlott juttatások végkielégítésnek vagy munkaviszony megszűnése utáni juttatásnak minősülnek-e. Egy munkavállalói juttatási program feltételeivel összhangban nyújtott munkavállalói juttatások akkor minősülnek végkielégítésnek, ha azokat a gazdálkodó egységnek a munkavállaló munkaviszonyának a megszüntetésére vonatkozó döntése eredményezi, és nem függőek jövőbeni szolgálatok nyújtásától.
164.
Egyes munkavállalói juttatások attól függetlenül járnak, hogy a munkavállaló milyen okból távozik. Az ilyen juttatások megfizetése biztos (bármely megszolgálásra vagy minimumszolgálatra vonatkozó előírás függvényében), de a kifizetésük időpontja bizonytalan. Bár az ilyen juttatásokat egyes joghatóságokban a felmondáshoz kapcsolódó kártalanításoknak vagy felmondási adományoknak hívják, ezek munkaviszony megszűnése utáni juttatások, nem pedig végkielégítések, és a gazdálkodó egység munkaviszony megszűnése utáni juttatásokként számolja el azokat.
Megjelenítés
165.
A gazdálkodó egységnek a végkielégítésekre kötelezettséget és ráfordítást kell megjelenítenie az alábbi időpontok közül a korábbiban:
a)
amikor a gazdálkodó egység már nem vonhatja vissza az ezen juttatásokra vonatkozó ajánlatot; valamint
b)
amikor a gazdálkodó egység megjeleníti egy olyan átszervezés költségeit, amely az IAS 37 standard hatálya alá tartozik, és amely magában foglalja a végkielégítések kifizetését.
166.
Egy munkavállalónak a munkaviszony megszüntetéséért cserébe felajánlott juttatások elfogadására vonatkozó döntése eredményeként fizetendő végkielégítés esetében az alábbiak közül a korábbi tekintendő annak az időpontnak, amikor a gazdálkodó egység már nem vonhatja vissza a végkielégítésre vonatkozó ajánlatát:
a)
amikor a munkavállaló elfogadja az ajánlatot; valamint
b)
amikor a gazdálkodó egységnek az ajánlat visszavonására vonatkozó képességét érintő korlátozás (például valamilyen jogi, szabályozási vagy szerződéses követelmény vagy egyéb korlátozás) hatályba lép. Ez akkor következik be, amikor az ajánlatot megteszik, ha a korlátozás már létezett az ajánlat megtételének időpontjában.
167.
Azon végkielégítés esetében, amelyet a gazdálkodó egység egy munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozó döntése eredményeként kell fizetni, a gazdálkodó egység akkor nem vonhatja már vissza az ajánlatot, amikor a gazdálkodó egység kommunikált az érintett munkavállalók felé egy olyan felmondási programot, amely az összes alábbi feltételnek megfelel:
a)
A program befejezéséhez szükséges intézkedések azt jelzik, hogy valószínűleg nem fognak jelentős módosításokat végrehajtani a programban.
b)
A program azonosítja azoknak a munkavállalóknak a számát, akiknek megszüntetendő a munkaviszonya, ezek munkaköreit vagy részlegeit, és munkavégzésük helyeit (nem szükséges azonban a programnak minden egyes egyént azonosítania), valamint a befejezés várható időpontját.
c)
A program kellő részletességgel állapítja meg azt a végkielégítést, amelyet a munkavállalók kapni fognak, ahhoz, hogy a munkavállalók meg tudják határozni, hogy milyen típusú és összegű juttatásokat fognak kapni amikor megszüntetik a munkaviszonyukat.
168.
Amikor a gazdálkodó egység végkielégítéseket jelenít meg, lehet, hogy a gazdálkodó egységnek programmódosítást vagy más munkavállalói juttatások megszorítását is el kell számolnia (lásd a 103. bekezdést).
Értékelés
169.
A gazdálkodó egység a végkielégítéseket a kezdeti megjelenítéskor értékeli, valamint a munkavállalói juttatás jellegével összhangban értékeli és megjeleníti a későbbi változásokat, feltéve, hogy ha a végkielégítések munkaviszony megszűnése utáni juttatások bővítései, a gazdálkodó egységnek alkalmaznia kell a munkaviszony megszűnése utáni juttatásokra vonatkozó követelményeket. Egyéb esetben:
a)
ha a végkielégítéseket várhatóan teljes egészében rendezik azon éves beszámolási időszak végét követő tizenkét hónap eltelte előtt, amelyben a végkielégítést megjelenítik, a gazdálkodó egységnek alkalmaznia kell a rövid távú munkavállalói juttatásokra vonatkozó követelményeket;
b)
ha a végkielégítéseket várhatóan nem rendezik teljes egészében az éves beszámolási időszak végét követő tizenkét hónap eltelte előtt, a gazdálkodó egységnek alkalmaznia kell az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatásokra vonatkozó követelményeket.
170.
Mivel a végkielégítéseket nem a szolgálatért cserébe nyújtják, a juttatásoknak a szolgálati időszakhoz való hozzárendeléséhez kapcsolódó 70–74. bekezdés nem releváns.
Szemléltető példa a 159–170. bekezdéshez
Háttér
Egy közelmúltban történt felvásárlás eredményeként a gazdálkodó egység úgy tervezi, hogy tíz hónapon belül bezár egy gyárat, és abban az időpontban megszünteti a gyár még meglévő összes alkalmazottjának munkaviszonyát. Mivel a gazdálkodó egységnek bizonyos szerződések teljesítése érdekében szüksége van a gyár munkavállalóinak szakértelmére, az alábbiak szerint bejelent egy felmondási programot.
Minden egyes olyan alkalmazott, aki marad, és a gyár bezárásáig szolgálatot nyújt, a felmondás időpontjában 30 000 CU összegű pénzkifizetést fog kapni. A gyár bezárása előtt távozó munkavállalók 10 000 CU-t fognak kapni.
A gyárnak 120 munkavállalója van. A program bejelentésekor a gazdálkodó egység várakozása szerint közülük 20 fő fog távozni a bezárás előtt. Ezért a program alapján várható összes pénzkiáramlás 3 200 000 CU (vagyis 20 × 10 000 CU + 100 × 30 000 CU). A 160. bekezdésben előírtak szerint a gazdálkodó egység a munkaviszony megszüntetéséért cserébe nyújtott juttatásokat végkielégítésként, a szolgálatokért cserébe nyújtott juttatásokat pedig rövid távú munkavállalói juttatásokként számolja el.
Végkielégítések
A munkaviszony megszüntetéséért cserébe nyújtott juttatás 10 000 CU. Ez az az összeg, amelyet a gazdálkodó egységnek ki kellene fizetnie a munkaviszony megszüntetéséért, függetlenül attól, hogy a munkavállalók maradnak-e és nyújtanak-e szolgálatot a gyár bezárásáig, vagy a bezárást megelőzően távoznak. Annak ellenére, hogy a munkavállalók távozhatnak a bezárás előtt, az összes munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése a gazdálkodó egység arra irányuló döntésének eredménye, hogy bezárja a gyárat, és megszünteti a munkaviszonyukat (vagyis minden munkavállaló távozni fog a munkaviszonyból a gyár bezárásakor). Ezért a gazdálkodó egység a munkavállalói juttatási programmal összhangban nyújtott végkielégítésekre megjelenít egy 1 200 000 CU (vagyis 120 × 10 000 CU) összegű kötelezettséget a felmondási program bejelentése és a gyár bezárásával kapcsolatos átszervezési költségek gazdálkodó egység általi megjelenítése közül a korábbi időpontban.
A szolgálatért cserébe nyújtott juttatások
Azok a pótlólagos juttatások, amelyeket a munkavállalók akkor fognak kapni, ha a teljes tízhónapos időszakra szolgálatot nyújtanak, az ez alatt az időszak alatt nyújtott szolgálatért cserébe járnak. A gazdálkodó egység ezeket rövid távú munkavállalói juttatásokként számolja el, mivel a gazdálkodó egység várakozása szerint az éves beszámolási időszak végét követő tizenkét hónap eltelte előtt rendezi azokat. Ebben a példában nincs szükség diszkontálásra, így egy 200 000 CU (vagyis 2 000 000 CU ÷10) összegű ráfordítást jelenítenek meg a tízhónapos szolgálati időszak minden egyes hónapjában, a kötelezettség könyv szerinti értékének megfelelő növekedése mellett.
Közzététel
171.
Bár a jelen standard a végkielégítésekre vonatkozóan nem követel meg konkrét közzétételeket, más IFRS-ek előírhatnak közzétételeket. Például az IAS 24 standard előírja a kulcspozícióban lévő vezetők munkavállalói juttatásainak közzétételét. Az IAS 1 standard előírja a munkavállalói juttatások ráfordításainak közzétételét.
ÁTTÉRÉS ÉS A HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
172.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha egy gazdálkodó egység a jelen standardot egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
173.
A gazdálkodó egységnek ezt a standardot visszamenőlegesen kell alkalmaznia az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standarddal összhangban, kivéve, hogy:
a)
a gazdálkodó egységnek nem szükséges kiigazítania a jelen standard hatályán kívül eső eszközök könyv szerinti értékét a munkavállalói juttatási költségek azon változásaival, amelyek az első alkalmazás időpontja előtt szerepeltek a könyv szerinti értékben. Az első alkalmazás időpontja az azokban az első pénzügyi kimutatásokban bemutatott legkorábbi időszaknak a kezdete, amelyekben a gazdálkodó egység a jelen standardot alkalmazza;
b)
a 2014. január 1. előtt kezdődő időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatásokban a gazdálkodó egységnek nem szükséges bemutatnia a 145. bekezdés által előírt közzétételekre vonatkozó összehasonlító információkat a meghatározott juttatási kötelem érzékenységére vonatkozóan.
174.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték fogalmát a 8. bekezdésben, és módosította a 113. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
175.
A 2013. novemberében kiadott Meghatározott juttatási programok: munkavállalói hozzájárulások (Az IAS 19 standard módosításai) módosította a 93–94. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standarddal összhangban visszamenőleg, a 2014. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
176.
A 2014 szeptemberében kiadott Az IFRS standardok éves javításai: 2012–2014. évi ciklus módosította a 83. bekezdést, és hozzáadta a 177. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2016. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
177.
A gazdálkodó egységnek a 176. bekezdésben szereplő módosítást az azokban az első pénzügyi kimutatásokban bemutatott legkorábbi összehasonlító időszak kezdetétől kell alkalmaznia, amelyekben a módosítást alkalmazza. Bármely, a módosítás alkalmazásából eredő kezdeti kiigazítást az ezen időszak kezdetének felhalmozott eredményében kell megjelenítenie.
178.
A 2017 májusában kiadott IFRS 17 standard módosította a 8. bekezdés lábjegyzetét. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 17 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
179.
A 2018 februárjában kiadott Programmódosítás, -megszorítás vagy -rendezés (Az IAS 19 standard módosításai) hozzáadta a 101A., 122A. és 123A. bekezdést, továbbá módosította az 57., 99., 120., 123., 125., 126. és 156. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2019. január 1-jén vagy azt követően kezdődő első éves beszámolási időszak kezdetén vagy azt követően bekövetkező programmódosításokra, -megszorításokra vagy -rendezésekre kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat korábban alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
A. függelék
Alkalmazási útmutató
Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi. Bemutatja a 92–93. bekezdés alkalmazását, és ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az IFRS egyéb részei.
A1
A munkavállalók vagy harmadik személyek hozzájárulásaira vonatkozó számviteli követelményeket az alábbi diagram ábrázolja.
IAS 20 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Állami támogatások elszámolása és az állami közreműködés közzététele(9)
HATÓKÖR
1.
Ezt a standardot kell alkalmazni az állami támogatások elszámolására és közzétételére, valamint az állami közreműködés egyéb formáinak közzétételére vonatkozóan.
2.
Ez a standard nem foglalkozik:
a)
az állami támogatásoknak az árváltozások hatását tükröző pénzügyi kimutatásokban vagy a hasonló jellegű kiegészítő információkban való elszámolásából eredő speciális problémákkal;
b)
azzal az állami közreműködéssel, amelyet olyan hasznok formájában nyújtanak egy gazdálkodó egységnek, amelyek az adóköteles nyereség vagy a negatív adóalap meghatározásakor vehetők igénybe, vagy amelyeket a nyereségadó-fizetési kötelezettség alapján határoznak meg, vagy azzal korlátoznak. Példák az ilyen hasznokra a nyereségadó-mentességek, a beruházási adókedvezmények, a gyorsított értékcsökkenési leírás és a csökkentett adókulcsok;
c)
a gazdálkodó egység tulajdonlásában lévő állami részvétellel;
d)
az IAS 41 Mezőgazdaság standard hatálya alá tartozó állami támogatásokkal.
FOGALMAK
3.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
Az állam(háztartás) kifejezés a kormányra, a kormányzati szervekre és a hasonló, akár helyi, akár nemzeti vagy nemzetközi testületekre utal.
Az állami közreműködés olyan állami tevékenység, amelynek célja, hogy gazdasági előnyt nyújtson egy vagy több, bizonyos kritériumokat teljesítő gazdálkodó egységnek. A jelen standard alkalmazásában az állami közreműködés nem tartalmazza az olyan előnyöket, amelyeket kizárólag közvetve, általános kereskedelmi feltételeket befolyásoló tevékenységen keresztül nyújtanak, úgymint egy fejlesztendő terület infrastruktúrájának biztosítása, vagy a versenytársakra kivetett kereskedelmi korlátozások.
Az állami támogatások erőforrásoknak egy gazdálkodó egység részére történő átadásai formájában nyújtott állami közreműködések, amelyet a gazdálkodó egység működési tevékenységéhez kapcsolódó bizonyos feltételek múltbeli vagy jövőbeli teljesítése ellenében nyújtanak. Nem tartoznak ide az állami közreműködésnek azon formái, amelyeknek nincs észszerűen meghatározható értéke, valamint azok az állammal kötött ügyletek, amelyeket nem lehet megkülönböztetni a gazdálkodó egység szokásos kereskedelmi ügyleteitől(10).
Az eszközökkel kapcsolatos támogatások olyan állami támogatások, amelyeknek az elsődleges feltétele az, hogy az ilyen támogatásra jogosult gazdálkodó egység tartós eszközöket szerezzen be, hozzon létre, vagy más módon szerezzen meg. A támogatások másodlagos feltételeket is előírhatnak, amelyek leszűkítik az eszközök típusát vagy helyét, vagy azt az időszakot, amely alatt be kell szerezni vagy meg kell tartani azokat.
A jövedelemhez kapcsolódó támogatások az eszközökhöz kapcsolódó támogatásoktól eltérő állami támogatások.
Az elengedhető kölcsönök olyan kölcsönök, amelyek esetében a kölcsönadó vállalja, hogy bizonyos meghatározott feltételek fennállása esetén elengedi a visszafizetést.
A valós érték az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, vagy egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szokásos ügylet során az értékelés időpontjában. (Lásd az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardot.)
4.
Az állami közreműködésnek számtalan formája van, amelyek mind az adott közreműködés jellegében, mind az általában hozzá kapcsolódó feltételekben különböznek. A közreműködés célja lehet az, hogy a gazdálkodó egységet olyan tevékenységre ösztönözze, amelybe a közreműködés hiányában nem fogna bele.
5.
A gazdálkodó egység által kapott állami közreműködés két okból is lényeges lehet a pénzügyi kimutatások elkészítése során. Először, ha erőforrások kerültek átadásra, meg kell találni a megfelelő módot az átadás elszámolására. Másodszor kívánatos jelezni, hogy a gazdálkodó egység milyen mértékben profitált a beszámolási időszak alatt az ilyen közreműködésből. Ez elősegíti a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásainak a korábbi időszakok pénzügyi kimutatásaival, valamint a más gazdálkodó egységek pénzügyi kimutatásaival történő összehasonlítását.
6.
Az állami támogatásokat időnként más elnevezéssel illetik, például segélyek, szubvenciók vagy juttatások.
ÁLLAMI TÁMOGATÁSOK
7.
Az állami támogatásokat – ideértve a valós értéken értékelt nem monetáris támogatásokat is – addig nem szabad megjeleníteni, ameddig észszerű bizonyosság nincs arra, hogy:
a)
a gazdálkodó egység teljesíteni fogja a hozzájuk kapcsolódó feltételeket; valamint
b)
a gazdálkodó egység meg fogja kapni a támogatásokat.
8.
Egy állami támogatást addig nem jelenítenek meg, amíg nincs észszerű bizonyosság arra, hogy a gazdálkodó egység teljesíteni fogja a hozzá kapcsolódó feltételeket, és hogy a támogatást meg fogja kapni. A támogatás kézhez vétele még nem meggyőző bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a támogatáshoz kapcsolódó feltételek teljesültek, vagy teljesülni fognak.
9.
A támogatás fogadásának módja nem befolyásolja a támogatás esetében alkalmazandó számviteli módszert. Ezért a támogatást ugyanolyan módon kell elszámolni, akár pénzeszközben, akár az állammal szembeni kötelezettségek csökkentésén keresztül kapják.
10.
Az államtól kapott elengedhető kölcsön akkor kezelendő állami támogatásként, ha észszerű bizonyosság van arra, hogy a gazdálkodó egység teljesíteni fogja a kölcsön visszafizetésének elengedésére vonatkozó feltételeket.
10A.
A piaci kamatlábnál alacsonyabb kamatú állami kölcsönből származó haszon állami támogatásként kezelendő. A kölcsönt az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standarddal összhangban kell megjeleníteni és értékelni. A piaci kamatlábnál alacsonyabb kamatból eredő hasznot a kölcsön IFRS 9 standard szerint meghatározott kezdeti könyv szerinti értéke és a kapott bevételek közötti különbségeként kell mérni. Ennek a haszonnak az elszámolása a jelen standarddal összhangban történik. A gazdálkodó egységnek figyelembe kell vennie mindazokat a feltételeket és kötelmeket, amelyeket teljesített vagy teljesítenie kell, amikor azon költségeket határozza meg, amelyeket a kölcsön haszna kompenzálni szándékozik.
11.
Miután az állami támogatást megjelenítették, minden kapcsolódó függő kötelezettség vagy függő követelés kezelése az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standarddal összhangban történik.
12.
Az állami támogatásokat az eredményben szisztematikusan kell megjeleníteni azokban az időszakokban, amelyekben a gazdálkodó egység ráfordításként jeleníti meg azokat a kapcsolódó költségeket, amelyeket az állami támogatás kompenzálni szándékozik.
13.
Két alapvető megközelítés létezik az állami támogatások elszámolására: a tőkealapú megközelítés, amely alapján a támogatást az eredményen kívül jelenítik meg, és a jövedelemalapú megközelítés, amelynek alapján a támogatást egy vagy több időszakon keresztül kerül az eredményben jelenítik meg.
14.
A tőkealapú megközelítés támogatói a következőkkel érvelnek:
a)
az állami támogatás egy finanszírozási eszköz és azt a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban kellene kezelni, nem pedig az eredményben megjeleníteni az általa finanszírozott ráfordítási tételek ellentételezésére. Mivel visszafizetés nem várható, az ilyen támogatást az eredményen kívül kellene megjeleníteni;
b)
nem indokolt az állami támogatásokat az eredményben megjeleníteni, mivel ezeket nem megszolgálják, hanem azok az állam által nyújtott olyan ösztönzést jelentenek, amelyekhez nem kapcsolódnak költségek.
15.
A jövedelemalapú megközelítést támogató érvek a következők:
a)
mivel az állami támogatások a részvényesektől eltérő forrásból származó bevételek, ezeket nem közvetlenül a saját tőkében, hanem az eredményben kell megjeleníteni a megfelelő időszakokban;
b)
az állami támogatások ritkán ellentételezés nélküliek. A gazdálkodó egység a feltételeiknek való megfeleléssel és az előírt kötelmek teljesítésével szolgálja meg azokat. Ezért ezeket az eredményben kellene megjeleníteni azokban az időszakokban, amelyekben a gazdálkodó egység ráfordításként jeleníti meg azokat a kapcsolódó költségeket, amelyeket az állami támogatás kompenzálni szándékozik;
c)
mivel a nyereség- és egyéb adók ráfordítások, logikus, hogy az állami támogatásokat is, amelyek a fiskális politikák kiterjesztései, ugyancsak az eredményben kezeljék.
16.
A jövedelemalapú megközelítés szempontjából alapvető, hogy az állami támogatásokat szisztematikus módon azokra az időszakokra kell elszámolni az eredményben, amelyekben a gazdálkodó egység ráfordításként jeleníti meg azokat a kapcsolódó költségeket, amelyeket az állami támogatás kompenzálni szándékozik. Az állami támogatások eredményben, átvételi alapon történő megjelenítése nem felel meg az eredményszemléletű számvitel alapfeltételének (lásd az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standardot), és csak akkor lenne elfogadható, ha nincs más alap a támogatásnak az időszakokhoz való hozzárendelésére, mint az az időszak, amelyben azt megkapják.
17.
A legtöbb esetben könnyen megállapíthatók azok az időszakok, amelyekben a gazdálkodó egység megjeleníti az állami támogatáshoz kapcsolódó költségeket vagy ráfordításokat. Ennél fogva a meghatározott ráfordításokat elismerő támogatásokat ugyanabban az időszakban jelenítik meg az eredményben, mint a kapcsolódó ráfordításokat. Hasonlóképpen, az értékcsökkenthető eszközökhöz kapcsolódó támogatásokat rendszerint arra az időszakra és olyan arányban jelenítik meg az eredményben, amelyben az adott eszközök értékcsökkenési ráfordítását megjelenítik.
18.
A nem értékcsökkenthető eszközökhöz kapcsolódó támogatások szintén bizonyos kötelmek teljesítését igényelhetik, és ezért azokra az időszakokra lennének megjelenítve az eredményben, amelyekben a kötelmek teljesítésével kapcsolatos ráfordítások felmerülnek. Például egy telektámogatás függhet egy épületnek az adott területen történő felépítésétől, és helyénvaló lehet, hogy ezt a támogatást az épület élettartamára jelenítsék meg az eredményben.
19.
A támogatásokat néha olyan pénzügyi vagy költségvetési segélycsomagok részeként kapják meg a gazdálkodó egységek, amelyekhez számos feltétel kapcsolódik. Ilyen esetekben figyelmet szükséges fordítani azoknak a költségeket és ráfordításokat előidéző feltételeknek az azonosítására, amelyek meghatározzák azokat az időszakokat, amelyekben a támogatás megszolgálttá válik. Helyénvaló lehet, ha a támogatás egyik részét egyféle módszerrel, másik részét pedig egy másikféle módszerrel rendelik hozzá.
20.
Egy olyan állami támogatást, amely már felmerült ráfordítások vagy veszteségek kompenzálására, vagy a gazdálkodó egységnek jövőbeli kapcsolódó költségek nélküli, a gazdálkodó egységnek történő azonnali pénzügyi támogatás nyújtása céljából válik lehívhatóvá, annak az időszaknak az eredményében kell megjeleníteni, amelyben lehívhatóvá válik.
21.
Bizonyos körülmények között egy állami támogatást azonnali pénzügyi támogatás nyújtása céljából, nem pedig meghatározott kiadások felvállalására való ösztönzésként nyújtanak a gazdálkodó egységnek. Az ilyen támogatások egy bizonyos gazdálkodó egységre korlátozódhatnak és lehet, hogy a kedvezményezettek egész csoportja számára nem elérhetők. Ezek a körülmények indokolhatják, hogy a támogatást abban az időszakban jelenítsék meg az eredményben, amelyben a gazdálkodó egység megfelel a jogosulttá válás feltételeinek, egy közzététellel, amely biztosítja, hogy annak kihatása világosan érthető legyen.
22.
Egy gazdálkodó egység állami támogatást a megelőző időszakban felmerült ráfordítások vagy veszteségek kompenzációjaként is kaphat. Az ilyen támogatást annak az időszaknak az eredményében jelenítik meg, amikor lehívhatóvá válik, egy közzététellel, amely biztosítja, hogy annak kihatása világosan érthető legyen.
Nem monetáris állami támogatások
23.
Az állami támogatás egy nem monetáris eszköz átadásának formáját is öltheti, például egy teleknek vagy egyéb erőforrásnak a gazdálkodó egység használatába történő átadásával. Ilyen körülmények között rendszerint felbecsülik a nem monetáris eszköz valós értékét, és mind a támogatást, mind az eszközt ezen a valós értéken számolják el. Egy lehetséges alkalmazott alternatív megoldás, hogy mind az eszközt, mind a támogatást a névleges értéken szerepeltetik.
Az eszközökhöz kapcsolódó támogatások bemutatása
24.
Az eszközökhöz kapcsolódó állami támogatásokat – ideértve a valós értéken értékelt nem monetáris támogatásokat is – a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban vagy halasztott bevételként kell bemutatni, vagy a támogatást le kell vonni az eszköz könyv szerinti értékének számításakor.
25.
Az eszközökhöz kapcsolódó támogatások (vagy a megfelelő támogatásrészek) pénzügyi kimutatásokban történő kimutatásának e két módszere elfogadható alternatívának tekinthető.
26.
Az egyik módszer olyan halasztott bevételként mutatja ki a támogatást, amelyet szisztematikus módon az eszköz hasznos élettartama alatt jelenítenek meg az eredményben.
27.
A másik módszer levonja a támogatást az eszköz könyv szerinti értékének a kiszámításakor. A támogatást az eredményben az értékcsökkenthető eszköz élettartama alatt, alacsonyabb értékcsökkenési ráfordításként jelenítik meg.
28.
Az eszközök beszerzése és a kapcsolódó támogatások átvétele jelentős mozgásokat okozhat a gazdálkodó egység cash flow-jában. Ez okból, valamint azért, hogy az eszközökbe történt bruttó beruházást bemutassák, az ilyen mozgásokat a cash flow-k kimutatásában gyakran elkülönített tételekként teszik közzé, tekintet nélkül arra, hogy a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban történő prezentálás céljából levonták-e a támogatás összegét a kapcsolódó eszközből, vagy sem.
A jövedelemhez kapcsolódó támogatások bemutatása
29.
A jövedelemhez kapcsolódó támogatásokat az eredmény részeként mutatják be, vagy elkülönítve, vagy például egy olyan általános tétel részeként, mint az „egyéb bevételek”; a másik alternatíva, hogy levonják őket a kapcsolódó ráfordítások bemutatásakor.
29A.
[Törölve]
30.
Az első módszer támogatói úgy vélik, hogy nem megfelelő a bevétel és a ráfordítás tételek nettósítása, és hogy a támogatásnak a ráfordítástól való elkülönítése elősegíti a támogatással nem módosított ráfordításokkal való összehasonlítást. A második módszer mellett kiállók azzal érvelnek, hogy könnyen lehet, hogy a gazdálkodó egységnél nem merültek volna fel a ráfordítások, ha a támogatást nem vehették volna igénybe, és hogy a ráfordítás és a támogatás nettósítás nélküli bemutatása ezért félrevezető lenne.
31.
A jövedelemhez kapcsolódó támogatások bemutatására mindkét módszer elfogadhatónak minősül. A pénzügyi kimutatások megfelelő megértéséhez szükség lehet a támogatás közzétételére. Rendszerint helyénvaló, ha a támogatásnak bármely olyan bevétel vagy ráfordítás tételre gyakorolt hatását közzéteszik, amelynek az elkülönített közzététele előírás.
Állami támogatások visszafizetése
32.
Egy visszafizetendővé váló állami támogatást a számviteli becslés változásaként kell elszámolni (lásd az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardot). Egy jövedelemhez kapcsolódó támogatás visszafizetését először a támogatással kapcsolatban megjelenített halasztott jóváírás még nem amortizált összegével szemben kell elszámolni. Amennyiben a visszafizetés összege meghaladja az ilyen halasztott jóváírás összegét, vagy ha nincs halasztott jóváírás, a visszafizetést azonnal az eredményben kell megjeleníteni. Egy eszközhöz kapcsolódó támogatás visszafizetését vagy az eszköz könyv szerinti értékének – a visszafizetés összegével történő – növelésével, vagy a halasztott bevételek egyenlegének – a visszafizetendő összeggel történő – csökkentésével kell megjeleníteni. Azt a halmozott pótlólagos értékcsökkenési leírást, amelyet addig az időpontig – a támogatás nélkül – az eredményben jelenítettek volna meg, azonnal az eredményben kell megjeleníteni.
33.
Az eszközhöz kapcsolódó támogatás visszafizetését előidéző körülmények szükségessé tehetik az eszköz új könyv szerinti értéke tekintetében az esetleges értékvesztés mérlegelését.
ÁLLAMI KÖZREMŰKÖDÉS
34.
Az állami támogatások 3. bekezdésben megadott fogalmából ki vannak zárva az állami közreműködésnek az olyan formái, amelyeknek nincs észszerűen meghatározható értéke, valamint azok a kormányzattal kötött ügyletek, amelyeket nem lehet megkülönböztetni a gazdálkodó egység szokásos kereskedelmi ügyleteitől.
35.
Olyan közreműködés, amelynek nincs észszerűen meghatározható értéke, például az ingyenes műszaki vagy marketing-tanácsadás és a garanciák biztosítása. Olyan közreműködés, amelyet nem lehet megkülönböztetni a gazdálkodó egység szokásos kereskedelmi ügyleteitől, például a gazdálkodó egység értékesítését elősegítő állami beszerzési politika. Lehetséges, hogy a haszon megléte nem kérdéses, de a kereskedelmi tevékenységnek az állami közreműködéstől való elkülönítésére tett bármilyen kísérlet nagyon önkényes lenne.
36.
A fent említett példákban a haszon olyan jelentős lehet, hogy annak érdekében, hogy a pénzügyi kimutatások ne legyenek megtévesztők, szükség van a közreműködés jellegének, terjedelmének és időtartamának közzétételére.
37.
[Törölve]
38.
Ebben a standardban nem tartozik az állami közreműködésbe az infrastruktúrának az általános közlekedési és kommunikációs hálózat fejlesztése általi biztosítása, és az olyan fejlesztett létesítmények biztosítása, mint az öntöző- vagy vízhálózat, amelyek egy helyi közösség egészének vannak folyamatosan, meghatározatlan módon hasznára.
KÖZZÉTÉTEL
39.
A következő kérdéseket közzé kell tenni:
a)
az állami támogatások esetében alkalmazott számviteli politikát, ideértve a pénzügyi kimutatások elkészítésénél alkalmazott bemutatásra vonatkozó módszereket is;
b)
a pénzügyi kimutatásokban megjelenített állami támogatások jellegét és mértékét, valamint azoknak az egyéb formákban adott állami közreműködéseknek a megjelölését, amelyekből a gazdálkodó egységnek közvetlenül haszna származott; valamint
c)
a megjelenített állami közreműködéshez kapcsolódó, nem teljesített feltételeket és egyéb függő kötelezettségeket.
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
40.
Egy olyan gazdálkodó egységnek, amely először alkalmazza ezt a standardot:
a)
amikor szükséges, meg kell felelnie a közzétételre vonatkozó követelményeknek; valamint
b)
vagy
i.
módosítania kell a pénzügyi kimutatásait a számviteli politikában történt változások miatt az IAS 8 standardnak megfelelően; vagy
ii.
a standard számviteli rendelkezéseit csak azokra a támogatásokra, vagy olyan támogatásrészekre kell alkalmaznia, amelyek a standard hatálybalépése után válnak lehívhatóvá vagy visszafizetendővé.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
41.
A jelen standard az 1984. január 1-jén vagy azt követően kezdődő időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatások tekintetében lép hatályba.
42.
A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standard módosította az IFRS standardokban alkalmazott terminológiát. Ezenkívül hozzáadta a 29A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot, akkor ezeket a módosításokat alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra.
43.
A 2008 májusában közzétett IFRS-ek javításai törölte a 37. bekezdést, és hozzáadta a 10A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a jövőre nézve, a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokban kapott állami kölcsönökre kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
44.
[Törölve]
45.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték fogalmát a 3. bekezdésben. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
46.
A 2011 júniusában kiadott Az egyéb átfogó jövedelemben szereplő tételek prezentálása (az IAS 1 standard módosításai) módosította a 29. bekezdést, és törölte a 29A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2011 júniusában módosított IAS 1 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
47.
[Törölve]
48.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 standard módosította a 10A. bekezdést, és törölte a 44. és a 47. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
IAS 21 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai
CÉL
1.
A gazdálkodó egység két módon folytathat külföldi tevékenységeket. Lehetnek külföldi pénznemben folytatott ügyletei, vagy lehetnek külföldi érdekeltségei. Ezenfelül a gazdálkodó egység külföldi pénznemben is prezentálhatja a pénzügyi kimutatásait. A jelen standard célja annak meghatározása, hogy a gazdálkodó egység hogyan vegye figyelembe a külföldi pénznemben folytatott ügyleteit, valamint külföldi érdekeltségeit a pénzügyi kimutatásaiban, valamint, hogy a pénzügyi kimutatásokat hogyan számítsa át a prezentálás pénznemére.
2.
Az alapvető kérdés az, hogy milyen átváltási árfolyamo(ka)t alkalmazzanak, és hogyan jelenítsék meg az átváltási árfolyamok változásait a pénzügyi kimutatásokban.
a külföldi pénznemben denominált ügyletek és egyenlegek elszámolására, kivéve az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard hatókörébe tartozó származékos ügyleteket és egyenlegeket;
b)
a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaiban konszolidálással, vagy tőkemódszerrel kimutatott külföldi érdekeltségek eredményének és pénzügyi helyzetének átszámításakor; valamint
c)
a gazdálkodó egység eredményének és pénzügyi helyzetének a prezentálás pénznemére történő átszámításakor.
4.
Számos származékos devizaügyletre az IFRS 9 standard alkalmazandó, így ezek nem tartoznak a jelen standard hatókörébe. Ugyanakkor azon származékos devizaügyletek, amelyek nem esnek az IFRS 9 standard hatókörébe (például az egyéb szerződésekbe beágyazott származékos devizaügyletek), a jelen standard hatókörébe tartoznak. Ezenfelül a jelen standard alkalmazandó, amikor a gazdálkodó egység a származékos ügyletekhez tartozó összegeket a funkcionális pénznemről a prezentálás pénznemére átszámítja.
5.
A jelen standard nem vonatkozik a külföldi pénznemben denominált tételek fedezeti elszámolására, beleértve a külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetésre vonatkozó fedezeti ügyletet. A fedezeti ügyletek elszámolására az IFRS 9 standard vonatkozik.
6.
A jelen standard alkalmazandó a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásainak külföldi pénznemben történő prezentálására, és meghatározza az ilyen pénzügyi kimutatásokra vonatkozó azon előírásokat, amelyeknek meg kell felelni ahhoz, hogy a pénzügyi kimutatásokat a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokkal (IFRS-ekkel) összhangban lévőnek lehessen nevezni. A pénzügyi adatok külföldi pénznemre történő olyan átszámítása esetén, amely nem felel meg ezen előírásoknak, a jelen standard közzéteendő információkat határoz meg.
7.
A jelen standard nem foglalkozik a külföldi pénznemben lévő ügyletekből származó cash flow-knak a cash flow-k kimutatásában történő bemutatásával és a külföldi érdekeltség cash flow-inak átszámításával (lásd az IAS 7 Cash flow-k kimutatása standardot).
FOGALMAK
8.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A záróárfolyam a beszámolási időszak végén érvényes azonnali átváltási árfolyam.
Az árfolyam-különbözet az a különbözet, amely abból adódik, hogy egy adott pénznem meghatározott számú egységét egy másik pénznemre eltérő átváltási árfolyamokon számítják át.
Az átváltási árfolyam két pénznem átváltási aránya.
A valós érték az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, vagy egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szokásos ügylet során az értékelés időpontjában. (Lásd az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardot.)
A külföldi pénznem a gazdálkodó egység funkcionális pénznemétől eltérő pénznem.
Külföldi érdekeltség a beszámolót készítő gazdálkodó egység külföldi leányvállalata, társult vállalkozása, közös szerveződése vagy fióktelepe, amelyek a beszámolót készítő gazdálkodó egységtől eltérő országban vagy devizanemben vannak bejegyezve, vagy folytatják tevékenységüket.
A funkcionális pénznem annak az elsődleges gazdasági környezetnek a pénzneme, amelyben a gazdálkodó egység működik.
A csoport az anyavállalat és annak összes leányvállalata.
Monetáris tételek a tartott pénznemegységek, valamint a meghatározott vagy meghatározható számú pénznemegységben járó vagy fizetendő eszközök és kötelezettségek.
Külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetés a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek az illető érdekeltség nettó eszközeiben való részesedése.
A prezentálás pénzneme az a pénznem, amelyben a gazdálkodó egység a pénzügyi kimutatásait prezentálja.
Az azonnali átváltási árfolyam az azonnali leszállításra alkalmazott átváltási árfolyam.
A fogalmak kifejtése
A funkcionális pénznem
9.
Az elsődleges gazdasági környezet, amelyben a gazdálkodó egység működik, általában az, amelyben a gazdálkodó egység a pénzt elsődlegesen megkeresi és elkölti. A gazdálkodó egységnek az alábbi tényezőket kell figyelembe vennie a funkcionális pénznemének meghatározásához:
a)
azt a pénznemet:
i.
amely az áruk és szolgáltatások értékesítési árait leginkább befolyásolja (ez gyakran az a pénznem, amelyben a gazdálkodó egység termékeinek és szolgáltatásainak eladási ára denominált és amelyben azokat kiegyenlítik); valamint
ii.
amely azon ország hivatalos pénzneme, amelynek versenyhelyzete és szabályozása leginkább meghatározza a gazdálkodó egység termékei és szolgáltatásai eladási árát;
b)
azt a pénznemet, amely leginkább befolyásolja a termékek és szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó munkaerő, anyag és egyéb költségeket (ez gyakran az a pénznem, amelyben a költségek denomináltak és amelyben azokat kiegyenlítik).
10.
Az alább felsorolt tényezők szintén bizonyítékot szolgáltathatnak a gazdálkodó egység funkcionális pénzneme meghatározásához:
a)
az a pénznem, amelyben a finanszírozási tevékenységből származó források keletkeznek (például adósság vagy tőkeinstrumentumok kibocsátásából);
b)
az a pénznem, amelyben a működésből befolyó összegeket tartják.
11.
A külföldi érdekeltség funkcionális pénznemének, valamint annak meghatározásakor, hogy a meghatározott funkcionális pénznem megegyezik-e a beszámolót készítő gazdálkodó egység funkcionális pénznemével, az alábbi tényezőket veszik figyelembe (a beszámolót készítő gazdálkodó egység ebben az összefüggésben az a gazdálkodó egység, amelynek a külföldi érdekeltség a leányvállalata, fióktelepe, társult vállalkozása vagy közös szerveződése):
a)
a külföldi érdekeltség tevékenységeit a beszámolót készítő gazdálkodó egység kiterjesztéseként folytatják-e, nem pedig jelentős önállósággal. Az elsőre példa, amikor a külföldi érdekeltség kizárólag a beszámolót készítő gazdálkodó egységtől importált árukat értékesíti, és az ebből befolyó bevételeket átutalja a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek. Az utóbbira példa, amikor a külföldi érdekeltség pénzeszközt vagy monetáris tételeket halmoz fel, ráfordításai merülnek fel, bevételt termel, és hiteleket vesz fel, és ezek mindegyikét lényegében saját helyi pénznemében bonyolítja;
b)
a beszámolót készítő gazdálkodó egységgel lebonyolított tranzakciók a külföldi érdekeltség tevékenységének nagy vagy kis hányadát képezik-e;
c)
a külföldi érdekeltség tevékenységéből származó cash flow-k közvetlenül érintik-e a beszámolót készítő gazdálkodó egység cash flow-it, és folyamatosan készen állnak-e a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek való átutalásra;
d)
a külföldi érdekeltség tevékenységéből származó cash flow-k elegendők-e a meglévő és szokásosan várható fizetési kötelmek teljesítésére anélkül, hogy a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek forrásokat kellene rendelkezésre bocsátania.
12.
Ha a fenti jellemzők keverednek, és a funkcionális pénznem nem nyilvánvaló, a vezetés határozza meg, hogy megítélése melyik az a funkcionális pénznem, amely leghűebben tükrözi a mögöttes ügyletek, események és feltételek gazdasági hatásait. E megközelítés részeként a vezetés prioritást ad a 9. bekezdésben foglalt elsődleges jellemzőknek, mielőtt a 10. és 11. bekezdésben foglalt jellemzőket vizsgálat alá vetné, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy további megerősítő bizonyítékot szolgáltassanak a gazdálkodó egység funkcionális pénznemére vonatkozóan.
13.
A gazdálkodó egység funkcionális pénzneme a gazdálkodó egység számára releváns mögöttes ügyleteket, eseményeket és feltételeket tükrözi. Ennek megfelelően, ha egyszer meghatározásra került a funkcionális pénznem, az nem változik, kivéve, ha a mögöttes ügyletekben, eseményekben vagy feltételekben változás következik be.
14.
Amennyiben a funkcionális pénznem valamely hiperinflációs gazdaság pénzneme, a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásait az IAS 29 Pénzügyi beszámolás a hiperinflációs gazdaságokban standard alapján újramegállapítják. A gazdálkodó egység nem kerülheti el az IAS 29 standard szerinti újramegállapítást például azzal, hogy a jelen standard alapján meghatározott funkcionális pénznemtől eltérő funkcionális pénznemet választ (például anyavállalata funkcionális pénznemét).
Külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetés
15.
A gazdálkodó egységnek lehetnek olyan monetáris tételei, amelyek a külföldi érdekeltséggel szembeni követelések vagy tartozások. Az olyan tételek, amelyek rendezése nem tervezett és nem is valószínű a belátható jövőben, lényegében részét képezik a gazdálkodó egység adott külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetésének, így azokat a 32–33. bekezdés előírásai szerint számolják el. Ezek a monetáris tételek tartalmazhatnak hosszú lejáratú követeléseket és hiteleket. Nem tartalmaznak azonban vevőköveteléseket és szállítói tartozásokat.
15A.
Az a gazdálkodó egység, amely olyan monetáris tétellel rendelkezik, amely a 15. bekezdésben ismertetett külföldi érdekeltséggel szembeni követelés vagy tartozás, a csoport bármelyik leányvállalata lehet. Például, egy gazdálkodó egységnek két leányvállalata van, A és B. B leányvállalat egy külföldi érdekeltség. Az A leányvállalat kölcsönt nyújt a B leányvállalatnak. Az A leányvállalat B leányvállalattal szembeni kölcsönkövetelése a gazdálkodó egység B leányvállalatban lévő nettó befektetésének részét képezi abban az esetben, ha a kölcsön visszafizetését nem tervezik, és arra valószínűleg nem is kerül sor a belátható jövőben. Ugyanez lenne igaz akkor is, ha az A leányvállalat maga is külföldi érdekeltség lenne.
Monetáris tételek
16.
A monetáris tétel alapvető jellemzője, hogy jogot jelent valamely fix vagy meghatározható számú pénznemegység átvételére (vagy kötelmet annak átadására). Példák: nyugdíj és más pénzben fizetendő munkavállalói juttatások; pénzeszközben kiegyenlítendő céltartalékok; lízingkötelezettségek; kötelezettségként megjelenített, pénzeszközben teljesítendő osztalékok. Hasonlóképpen monetáris tételnek tekintendő a gazdálkodó egység változó darabszámú saját tőkeinstrumentumának vagy változó összegű eszközöknek az átvételére (vagy átadására) vonatkozó szerződés, amelyben a kapott (teljesítendő) valós érték megegyezik egy pénznem fix vagy meghatározható számú egységével. Fordítva, a nem monetáris tételek alapvető jellemzője, hogy hiányzik a jog valamely fix vagy meghatározható számú pénznemegység átvételére (vagy a kötelem annak átadására). Példák: az árukért és szolgáltatásokért előre megfizetett összegek; goodwill; immateriális eszközök; készletek; ingatlanok, gépek és berendezések; használatijog-eszközök; valamint a nem monetáris eszköz átadásával teljesítendő céltartalékok.
A JELEN STANDARD ÁLTAL ELŐÍRT MEGKÖZELÍTÉS ÖSSZEGZÉSE
17.
A pénzügyi kimutatások elkészítésekor minden gazdálkodó egység – legyen akár különálló gazdálkodó egység, akár külföldi érdekeltséggel rendelkező gazdálkodó egység (például anyavállalat), akár külföldi érdekeltség (például leányvállalat vagy fióktelep) – a 9–14. bekezdés rendelkezései alapján határozza meg a funkcionális pénznemét. A külföldi pénznemben denominált tételeket a gazdálkodó egység átszámítja a funkcionális pénznemére, és ennek az átszámításnak a hatásait a 20–37., valamint az 50. bekezdéssel összhangban mutatja be.
18.
Számos beszámolót készítő gazdálkodó egység nagyszámú különálló gazdálkodó egységből áll (például egy csoport, amely az anyavállalatból és egy vagy több leányvállalatból áll). Az egyes gazdálkodó egység típusok, akár egy csoport tagjai, akár nem, rendelkezhetnek társult vállalkozásokban vagy közös szerveződésekben lévő befektetésekkel. Lehet továbbá fióktelepük is. A beszámolót készítő gazdálkodó egység részét képező minden egyes különálló gazdálkodó egység eredményét és pénzügyi helyzetét át kell számítani arra a pénznemre, amelyben a beszámolót készítő gazdálkodó egység a pénzügyi kimutatásait prezentálja. A jelen standard lehetővé teszi, hogy a beszámolót készítő gazdálkodó egység bármely pénznemet (vagy pénznemeket) választhassa a prezentálás pénznemének. A beszámolót készítő gazdálkodó egység részét képező bármely olyan különálló gazdálkodó egység eredményét és pénzügyi helyzetét, amelynek funkcionális pénzneme eltér a prezentálás pénznemétől, a 38–50. bekezdésben leírtak szerint számítják át.
19.
A jelen standard azt is lehetővé teszi, hogy a pénzügyi kimutatásokat készítő különálló gazdálkodó egység, valamint az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard szerint egyedi pénzügyi kimutatásokat készítő gazdálkodó egység bármely pénznemben (vagy pénznemekben) prezentálhassa pénzügyi kimutatásait. Amennyiben a gazdálkodó egységnél a prezentálás pénzneme eltér a funkcionális pénznemétől, a gazdálkodó egység eredményeit és pénzügyi helyzetét szintén a 38–50. bekezdés alapján számítják át a prezentálás pénznemére.
KÜLFÖLDI PÉNZNEMBEN DENOMINÁLT ÜGYLETEK FUNKCIONÁLIS PÉNZNEMBEN TÖRTÉNŐ BEMUTATÁSA
Kezdeti megjelenítés
20.
A külföldi pénznemben denominált ügylet olyan ügylet, amely külföldi pénznemben denominált, vagy amelyet külföldi pénznemben kell teljesíteni, amelybe beletartoznak azok az ügyletek, amelyek akkor keletkeznek, ha egy gazdálkodó egység:
a)
olyan árukat vagy szolgáltatásokat vásárol vagy értékesít, amelyek ára külföldi pénznemben denominált;
b)
olyan pénzeszközöket vesz vagy ad kölcsön, amelynél a fizetendő vagy járó összeg külföldi pénznemben denominált; vagy
c)
külföldi pénznemben denominált eszközöket egyéb módon szerez meg vagy idegenít el, vagy külföldi pénznemben denominált kötelezettségei merülnek fel vagy ilyen kötelezettségeket rendez.
21.
A külföldi pénznemben denominált ügyletet a kezdeti megjelenítéskor a funkcionális pénznemben kell rögzíteni, a külföldi pénznemben denominált összegre a funkcionális pénznem és a külföldi pénznem közötti, az ügylet időpontjában érvényes azonnali átváltási árfolyam alkalmazásával.
22.
Az ügylet időpontja az az időpont, amelyen az ügylet először megfelel az IFRS-ek szerinti megjelenítési kritériumoknak. Gyakorlati okokból gyakran egy olyan árfolyamot alkalmaznak, amely közel áll az ügylet időpontjában érvényes árfolyamhoz, például alkalmazhatnak heti vagy havi átlagárfolyamot az adott időszakban kötött valamennyi külföldi pénznemen alapuló ügyletre. Ha azonban az átváltási árfolyamok jelentősen ingadoznak, egy adott időszak átlagárfolyamának alkalmazása nem helyénvaló.
Beszámolás későbbi beszámolási időszakok végén
23.
Minden egyes beszámolási időszak végén:
a)
a külföldi pénznemben denominált monetáris tételeket záróárfolyamon kell átszámítani;
b)
a külföldi pénznemben denominált eredeti bekerülési érték alapján értékelt nem monetáris tételeket azon az átváltási árfolyamon kell átszámítani, amely az ügylet időpontjában érvényben volt; valamint
c)
a külföldi pénznemben denominált valós értéken értékelt nem monetáris tételeket azon az átváltási árfolyamon kell átszámítani, amely a valós érték értékelésének időpontjában érvényben volt.
24.
Egy tétel könyv szerinti értékét az egyéb vonatkozó standardok szerint állapítják meg. Például az ingatlanok, gépek és berendezések az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standard alapján valós értéken vagy eredeti bekerülési értéken értékelhetőek. Függetlenül attól, hogy a könyv szerinti érték az eredeti bekerülési érték alapján, vagy valós érték alapján kerül-e megállapításra, amennyiben az összeg külföldi pénznemben meghatározott, ezt követően azt a jelen standard alapján számítják át a funkcionális pénznemre.
25.
Egyes tételek könyv szerinti értékét két vagy több összeg összehasonlítása alapján állapítják meg. Például a készletek könyv szerinti értéke az IAS 2 Készletek standard szerint azok bekerülési értéke és nettó realizálható értéke közül az alacsonyabb. Hasonlóképpen, az IAS 36 Eszközök értékvesztése standard alapján az olyan eszköz könyv szerinti értéke, amelynél értékvesztésre utaló jelzés merül fel, annak az esetleges értékvesztés miatti veszteségek figyelembevétele előtti könyv szerinti értéke és a megtérülő értéke közül az alacsonyabb. Ha az ilyen eszköz nem monetáris eszköz és külföldi pénznemben van értékelve, a könyv szerinti értéket az alábbiak összehasonlításával határozzák meg:
a)
a bekerülési érték vagy (értelemszerűen) a könyv szerinti érték, az összeg meghatározása időpontjában érvényes árfolyamon átszámítva (azaz abban az időpontban érvényes árfolyamon, amikor a bekerülési értéken értékelt tételre vonatkozó ügylet történt); valamint
b)
a nettó realizálható érték vagy (értelemszerűen) a megtérülő érték az adott érték meghatározásának időpontjában érvényes átváltási árfolyamon átszámítva (például a beszámolási időszak végi záró árfolyamon).
Az összehasonlítás eredményeként lehetséges, hogy a funkcionális pénznemben értékvesztés miatti veszteséget jelenítenek meg, míg a külföldi pénznemben nem, vagy fordítva.
26.
Ha több átváltási árfolyam is elérhető, azt az árfolyamot használják, amelyen az ügylet vagy az egyenleg által képviselt jövőbeni cash flow-kat ki lehetett volna egyenlíteni, ha ezen cash flow-k az értékelés időpontjában történtek volna. Ha két pénznem között átmenetileg hiányzik az átválthatóság, az alkalmazott árfolyam az első olyan következő árfolyam, amelyen az átváltást el lehetne végezni.
Árfolyam-különbözetek megjelenítése
27.
A 3. bekezdés a) pontjában és az 5. bekezdésben említettek szerint a külföldi pénznemben denominált tételek fedezeti elszámolására az IFRS 9 standard alkalmazandó. A fedezeti elszámolás alkalmazása megköveteli, hogy a gazdálkodó egység egyes árfolyam-különbözeteket az árfolyam-különbözetek jelen standardban előírt kezelésétől eltérő módon számoljon el. Például az IFRS 9 standard előírásai szerint az olyan monetáris tételeken keletkező árfolyam-különbözetet, amelyek egy cash flow fedezeti ügyletben fedezeti instrumentumnak minősülnek, kezdetben az egyéb átfogó jövedelemben jelenítik meg, amennyiben a fedezeti ügylet hatékony.
28.
Azokat az árfolyam-különbözeteket, amelyek a monetáris tételek kiegyenlítésekor, vagy a monetáris tételeknek egy olyan árfolyamon történő átszámításakor keletkeznek, amely eltér attól az árfolyamtól, amelyen azokat a tárgyidőszaki kezdeti megjelenítésükkor vagy a korábbi pénzügyi kimutatásokban átszámították, az eredményben abban az időszakban kell megjeleníteni, amikor azok felmerülnek, kivéve a 32. bekezdésben leírt esetet.
29.
Amikor egy külföldi pénznemben történt ügyletből monetáris tétel keletkezik, és az átváltási árfolyamban az ügylet időpontja és a rendezés időpontja között változás áll be, árfolyam-különbözet keletkezik. Amennyiben az ügylet rendezése ugyanabban a beszámolási időszakban történik, mint amelyben az bekövetkezett, a teljes árfolyam-különbözetet az adott beszámolási időszakban jelenítik meg. Amennyiben azonban az ügylet egy későbbi beszámolási időszakban kerül rendezésre, a rendezés időpontjáig terjedő időszakokban megjelenített árfolyam-különbözetet az átváltási árfolyam egyes időszakokban bekövetkező változása alapján határozzák meg.
30.
Amikor egy nem monetáris tételen keletkező nyereséget vagy veszteséget közvetlenül az egyéb átfogó jövedelemben jelenítenek meg, ezen nyereség vagy veszteség bármely árfolyamkomponensét is az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni. Fordítva, amikor egy nem monetáris tételen keletkező nyereséget vagy veszteséget az eredményben jelenítenek meg, az ezen nyereség vagy veszteség bármely árfolyamkomponensét is az eredményben kell megjeleníteni.
31.
Egyéb IFRS-ek előírják, hogy meghatározott nyereségeket vagy veszteségeket közvetlenül az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni. Például az IAS 16 standard előírja, hogy az ingatlanok, gépek és berendezések átértékelésénél keletkező egyes nyereségeket vagy veszteségeket az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni. Amikor egy ilyen eszközt külföldi pénznemben értékelnek, a jelen standard 23. bekezdésének c) pontja előírja, hogy az átértékelt összeget az értékmeghatározás időpontjában érvényes árfolyamon kell átszámítani, amelynek eredményeként egy árfolyam-különbözet keletkezik, amelyet szintén az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni.
32.
Az olyan monetáris tételeken keletkező árfolyam-különbözeteket, amelyek a beszámolót készítő gazdálkodó egység külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetésének részét képezik (lásd a 15. bekezdést), az eredményben kell megjeleníteni a beszámolót készítő gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatásaiban vagy értelemszerűen a külföldi érdekeltség különálló pénzügyi kimutatásaiban. Az olyan pénzügyi kimutatásokban, amelyek a külföldi érdekeltséget és a beszámolót készítő gazdálkodó egységet is tartalmazzák (például a konszolidált pénzügyi kimutatások, amennyiben a külföldi érdekeltség leányvállalat), az ilyen árfolyam-különbözeteket kezdetben az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni, és a nettó befektetés elidegenítésekor kell a 48. bekezdéssel összhangban a saját tőkéből az eredménybe átsorolni.
33.
Amikor egy monetáris tétel a beszámolót készítő gazdálkodó egység külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetése részét képezi, és az a beszámolót készítő gazdálkodó egység funkcionális pénznemében denominált, a 28. bekezdésnek megfelelően árfolyam-különbözet keletkezik a külföldi érdekeltség különálló pénzügyi kimutatásaiban. Amennyiben ugyanez a tétel a külföldi érdekeltség funkcionális pénznemében denominált, a 28. bekezdésnek megfelelően a beszámolót készítő gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatásaiban keletkezik árfolyam-különbözet. Ha ez a tétel olyan pénznemben denominált, amely eltér mind a beszámolót készítő gazdálkodó egység, mind a külföldi érdekeltség funkcionális pénznemétől, a 28. bekezdésnek megfelelően árfolyam-különbözet keletkezik a beszámolót készítő gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatásaiban és a külföldi érdekeltség különálló pénzügyi kimutatásaiban. Az ilyen árfolyam-különbözetet az egyéb átfogó jövedelemben jelenítik meg azokban a pénzügyi kimutatásokban, amelyek a külföldi érdekeltséget és a beszámolót készítő gazdálkodó egységet is tartalmazzák (vagyis azon pénzügyi kimutatásokban, amelyekben a külföldi érdekeltséget konszolidálják, vagy a tőkemódszer alapján számolják el).
34.
Amikor a gazdálkodó egység a könyveit és nyilvántartásait a funkcionális pénznemétől eltérő pénznemben vezeti, a pénzügyi kimutatások elkészítésekor minden összeget a 20–26. bekezdésnek megfelelően számít át a funkcionális pénznemére. Ennek eredményeként ugyanazok az összegek állnak elő a funkcionális pénznemében, amelyek akkor keletkeztek volna, ha a tételeket már eredetileg is a funkcionális pénznemében rögzítette volna. Például a monetáris tételeket a záróárfolyamon számítják át a funkcionális pénznemre, míg az eredeti bekerülési értéken nyilvántartott nem monetáris tételeket azon ügylet időpontjában érvényes átváltási árfolyamon számítják át, amely azok megjelenítését eredményezte.
A funkcionális pénznem megváltozása
35.
Ha változás áll be a gazdálkodó egység funkcionális pénznemében, a gazdálkodó egységnek a változás időpontjától kezdődően a jövőre nézve kell az új funkcionális pénznemre alkalmaznia az átszámítási eljárásokat.
36.
A 13. bekezdésben említettek szerint a gazdálkodó egység funkcionális pénzneme a gazdálkodó egység számára releváns ügyleteket, eseményeket és feltételeket tükrözi. Ennek megfelelően, ha egyszer meghatározásra került a funkcionális pénznem, az csak akkor változtatható meg, ha a mögöttes ügyletekben, eseményekben vagy feltételekben változás következik be. Például az áruk és szolgáltatások értékesítési árait főként befolyásoló pénznemben bekövetkező változás eredményezheti a gazdálkodó egység funkcionális pénznemének a megváltozását.
37.
A funkcionális pénznem megváltozásának hatását a jövőre nézve számolják el. Más szavakkal, a gazdálkodó egység a változás időpontjában érvényes átváltási árfolyam alkalmazásával számítja át az egyes tételeket az új funkcionális pénznemre. A keletkező, nem monetáris tételekre vonatkozó átszámított összegeket tekintik azok eredeti bekerülési értékének. A külföldi érdekeltség átszámításából keletkező, a 32. bekezdés és a 39. bekezdés c) pontja alapján korábban az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített árfolyam-különbözetek nem kerülnek átsorolásra a saját tőkéből az eredménybe, csak a külföldi érdekeltség elidegenítésének időpontjában.
A FUNKCIONÁLIS PÉNZNEMTŐL ELTÉRŐ PREZENTÁLÁSI PÉNZNEM ALKALMAZÁSA
A prezentálás pénznemére történő átszámítás
38.
A gazdálkodó egység bármely pénznemben (vagy pénznemekben) prezentálhatja pénzügyi kimutatásait. Amennyiben a prezentálás pénzneme eltér a gazdálkodó egység funkcionális pénznemétől, a gazdálkodó egység átszámítja az eredményeit és pénzügyi helyzetét a prezentálás pénznemére. Például amikor egy cégcsoporton belül eltérő funkcionális pénznemmel rendelkező gazdálkodó egységek vannak, azok egyedi eredményeit és pénzügyi helyzetét egy közös pénznemben kell kifejezni, hogy a konszolidált pénzügyi kimutatások elkészíthetőek legyenek.
39.
Azon gazdálkodó egység eredményeit és pénzügyi helyzetét, amelynek funkcionális pénzneme nem valamely hiperinflációs gazdaság pénzneme, az alábbi eljárást követve kell egy eltérő prezentálási pénznemre átszámítani:
a)
az eszközöket és kötelezettségeket minden bemutatott pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás esetében (beleértve az összehasonlító adatokat) az adott pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás által lefedett időszak végén érvényes záróárfolyamon kell átszámítani;
b)
a bevételeket és a ráfordításokat minden, eredményre és egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás (beleértve az összehasonlító adatokat) esetében az egyes ügyletek időpontjában érvényes átváltási árfolyamon kell átszámítani; valamint
c)
a keletkező árfolyam-különbözetet az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni.
40.
Gyakorlati okokból gyakran egy olyan átváltási árfolyamot alkalmaznak a bevétel- és ráfordítástételek átszámítására, amely megközelíti az ügyletek időpontjában érvényes árfolyamot, például az időszak átlagárfolyamát. Ha azonban az átváltási árfolyamok jelentősen ingadoznak, egy adott időszak átlagárfolyamának alkalmazása nem helyénvaló.
41.
A 39. bekezdés c) pontjában hivatkozott árfolyam-különbözet keletkezhet:
a)
a bevételeknek és ráfordításoknak az ügylet időpontjában érvényes átváltási árfolyamon, az eszközöknek és kötelezettségeknek pedig a záróárfolyamon történő átszámításából;
b)
a nyitó nettó eszközök értékének egy olyan záróárfolyamon történő átszámításából, amely eltér az előző záróárfolyamtól.
Az ilyen árfolyam-különbözeteket nem az eredményben jelenítik meg, mivel az árfolyam változásának kismértékű a hatása, vagy nincs hatása a működésből származó jelenlegi vagy jövőbeni cash flow-kra. Az árfolyam-különbözetek halmozott összegét a külföldi érdekeltség elidegenítéséig a saját tőke egy külön komponenseként mutatják ki. Amikor az árfolyam-különbözet egy konszolidált, de nem teljes egészében tulajdonolt külföldi érdekeltségre vonatkozik, az ellenőrzést nem biztosító részesedés átszámításából származó és annak tulajdonítható felhalmozott árfolyam-különbözetet a konszolidált pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban az ellenőrzést nem biztosító részesedéshez rendelik, és annak részeként jelenítik meg.
42.
Azon gazdálkodó egység eredményeit és pénzügyi helyzetét, amely funkcionális pénzneme valamely hiperinflációs gazdaság pénzneme, az alábbi eljárást követve kell egy eltérő prezentálási pénznemre átszámítani:
a)
minden összeget (azaz eszközök, kötelezettségek, sajáttőke-tételek, bevételek és ráfordítások, beleértve az összehasonlító adatokat is) a legfrissebb pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás fordulónapján érvényes záróárfolyamon kell átszámítani; kivéve, hogy
b)
ha az összegeket egy nem hiperinflációs gazdaság pénznemére számítják át, az összehasonlító adatoknak meg kell egyezniük azokkal, amelyek az előző évi pénzügyi kimutatásokban tárgyévi összegként szerepeltek (vagyis nem helyesbítik azokat az árszintben vagy az átváltási árfolyamokban bekövetkezett utólagos változásokkal).
43.
Amikor a gazdálkodó egység funkcionális pénzneme egy hiperinflációs gazdaság pénzneme, a gazdálkodó egységnek a pénzügyi kimutatásait az IAS 29 standard szerint újra meg kell állapítania, mielőtt a 42. bekezdésben leírt átszámítási eljárást alkalmazza, kivéve az olyan összehasonlító adatokat, amelyek egy nem hiperinflációs gazdaság pénznemére kerülnek átszámításra (lásd a 42. bekezdés b) pontját). Amikor a gazdaságban megszűnik a hiperinfláció, és a gazdálkodó egységnek már nem kell az IAS 29 standard szerint újramegállapítania pénzügyi kimutatásait, a pénzügyi kimutatások újramegállapításának megszüntetése időpontjában érvényes árszintre átértékelt összegeket kell felhasználnia eredeti bekerülési értékként a prezentálás pénznemére történő átszámítás során.
Külföldi érdekeltség átszámítása
44.
A 38–43. bekezdésen túl a 45–47. bekezdés alkalmazandó a külföldi érdekeltség eredményeinek és pénzügyi helyzetének a prezentálás pénznemére történő átszámítása során ahhoz, hogy a külföldi érdekeltség a beszámolót készítő gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaiban konszolidációval, vagy a tőkemódszer alapján szerepelhessen.
45.
A külföldi érdekeltség eredményeinek és pénzügyi helyzetének összevonása a beszámolót készítő gazdálkodó egységével a szokásos konszolidációs eljárást követi, mint például egy leányvállalat csoporton belüli egyenlegeinek és csoporton belüli ügyleteinek a kiszűrése (lásd az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standardot). Ugyanakkor a csoporton belüli monetáris eszközöket (vagy kötelezettségeket) akár rövid, akár hosszú lejáratúak, nem lehet kiszűrni a hozzájuk tartozó csoporton belüli kötelezettséggel (vagy eszközzel) szemben anélkül, hogy az árfolyam-ingadozások eredményeit a konszolidált pénzügyi kimutatásokban szerepeltetnék. Ennek oka, hogy az adott monetáris tétel elkötelezettséget jelent egy pénznem egy másik pénznemre történő átváltására, és a beszámolót készítő gazdálkodó egységnél nyereséget vagy veszteséget keletkeztethet az árfolyamváltozások miatt. Ennek megfelelően a beszámolót készítő gazdálkodó egység konszolidált pénzügyi kimutatásaiban az ilyen árfolyam-különbözetet az eredményben jelenítik meg, vagy, ha az a 32. bekezdésben leírt körülmények között keletkezik, az egyéb átfogó jövedelemben jelenítik meg és a saját tőke egy külön komponenseként kerül felhalmozásra a külföldi érdekeltség elidegenítéséig.
46.
Ha a külföldi érdekeltség pénzügyi kimutatásainak fordulónapja eltér a beszámolót készítő gazdálkodó egységétől, a külföldi érdekeltség gyakran külön kimutatásokat készít a beszámolót készítő gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaival megegyező fordulónapra. Ha ez nem történik meg, az IFRS 10 standard lehetővé teszi az eltérő fordulónap alkalmazását, azzal a feltétellel, hogy az eltérés a három hónapot nem haladja meg, és az eltérő időpontok közötti időszakban bekövetkezett jelentős ügyletek és más események hatásaira vonatkozóan módosításokat végeznek. Ebben az esetben a külföldi érdekeltség eszközeit és kötelezettségeit a külföldi érdekeltség beszámolási időszakának végén érvényes átváltási árfolyamon számítják át. Az IFRS 10 standardnak megfelelően a beszámolót készítő gazdálkodó egység beszámolási időszakának végéig bekövetkezett jelentős átváltási árfolyamváltozások hatásaira vonatkozóan módosításokat végeznek. Ugyanez alkalmazandó a tőkemódszernek a társult és közös vállalkozásokra történő alkalmazásakor a (2011-ben módosított) IAS 28 standardnak megfelelően.
47.
A külföldi érdekeltség akvizíciója során keletkezett bármely goodwillt, valamint a külföldi érdekeltség akvizíciójából származó, az eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értékében végrehajtott valósérték-módosításokat a külföldi érdekeltség eszközeiként és kötelezettségeiként kell kezelni. Ennek megfelelően azokat a külföldi érdekeltség funkcionális pénznemében kell kifejezni, és a 39. és a 42. bekezdés alapján a záróárfolyamon kell átszámítani.
Külföldi érdekeltség elidegenítése vagy részleges elidegenítése
48.
Külföldi érdekeltség elidegenítésekor az adott külföldi érdekeltségre vonatkozó árfolyam-különbözetek összesített, az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített és a saját tőke egy külön komponenseként felhalmozott összegét az elidegenítésből származó nyereség vagy veszteség megjelenítésekor át kell sorolni (átsorolás miatti módosításként) a saját tőkéből az eredménybe (lásd a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standardot).
48A.
A gazdálkodó egység külföldi érdekeltségben lévő teljes részesedésének elidegenítésén kívül a következő részleges elidegenítéseket számolják el elidegenítésként:
a)
amennyiben a részleges elidegenítés magában foglalja egy külföldi érdekeltséget tartalmazó leányvállalat ellenőrzésének elvesztését, függetlenül attól, hogy a gazdálkodó egység a részleges elidegenítést követően megtart-e valamilyen ellenőrzést nem biztosító részesedést korábbi leányvállalatában; valamint
b)
amennyiben a közös szerveződésben lévő érdekeltség részleges elidegenítését követően vagy a külföldi érdekeltséget magában foglaló társult vállalkozásban lévő érdekeltség részleges elidegenítését követően megtartott érdekeltség olyan pénzügyi eszköz, amely külföldi érdekeltséget foglal magában.
48B.
Egy külföldi érdekeltséget tartalmazó leányvállalat elidegenítésekor az ahhoz a külföldi érdekeltséghez kapcsolódó, a ellenőrzést nem biztosító részesedéseknek tulajdonítható árfolyam-különbözetek halmozott összegét ki kell vezetni, de nem sorolható át az eredménybe.
48C.
Egy külföldi érdekeltséget tartalmazó leányvállalat részleges elidegenítésekor a gazdálkodó egységnek újra hozzá kell rendelnie a külföldi érdekeltségnek az ellenőrzést nem biztosító részesedéseihez az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített árfolyam-különbözetek halmozott összegének arányos részét. Külföldi érdekeltség minden más részleges elidegenítésekor a gazdálkodó egységnek az eredménybe csak az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített árfolyam-különbözetek halmozott összegének arányos részét kell átsorolnia.
48D.
Egy gazdálkodó egység külföldi érdekeltségben való részesedésének részleges elidegenítése a gazdálkodó egység külföldi érdekeltségben lévő tulajdoni részesedésének bármely csökkenése, kivéve a 48A. bekezdésben foglalt csökkenéseket, amelyeket elidegenítésként számolnak el.
49.
Egy gazdálkodó egység a külföldi érdekeltségben meglévő részesedését elidegenítheti vagy részlegesen elidegenítheti értékesítés, felszámolás, tőke visszafizetés vagy az adott gazdálkodó egység egészéről vagy egy részéről való lemondással. A külföldi érdekeltség könyv szerinti értékének leírása, vagy a saját veszteségei miatt, vagy, mert a befektető értékvesztést jelenített meg, nem jelent részleges elidegenítést. Ennek megfelelően, az árfolyamnyereség vagy -veszteség semmilyen részét nem sorolják át az egyéb átfogó jövedelemből az eredménybe a leírás időpontjában.
AZ ÁRFOLYAM-KÜLÖNBÖZETEK ADÓHATÁSAI
50.
A külföldi pénznemben denominált ügyleteken keletkező nyereségekhez és veszteségekhez, valamint a gazdálkodó egység (beleértve a külföldi érdekeltséget is) eredményeinek és pénzügyi helyzetének másik pénznemre történő átszámításából eredő árfolyam-különbözetekhez adóhatások járulhatnak. Ezen adóhatásokra az IAS 12 Nyereségadók standard vonatkozik.
KÖZZÉTÉTEL
51.
Az 53. és az 55–57. bekezdésben a „funkcionális pénznemre” történő hivatkozások csoport esetén az anyavállalat funkcionális pénznemére vonatkoznak.
52.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
az eredményben megjelenített árfolyam-különbözetek összegét, kivéve az IFRS 9 standard alapján az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi instrumentumokon keletkező árfolyam-különbözeteket; valamint
b)
az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített és a saját tőke egy külön komponenseként felhalmozott nettó árfolyam-különbözeteket és ezen árfolyam-különbözetek időszak elején és végén fennálló összegének egyeztetését.
53.
Ha a prezentálás pénzneme eltér a funkcionális pénznemtől, ezt a tényt a funkcionális pénznemmel és az eltérő beszámolási pénznem alkalmazásának okával együtt közzé kell tenni.
54.
Ha változás történik a beszámolót készítő gazdálkodó egység, vagy valamely jelentős külföldi érdekeltség funkcionális pénznemében, ezt a tényt, valamint a funkcionális pénznem megváltozásának okait közzé kell tenni.
55.
Ha a gazdálkodó egység a funkcionális pénznemétől eltérő pénznemben prezentálja pénzügyi kimutatásait, csak akkor nevezheti pénzügyi kimutatásait az IFRS-ekkel összhangban lévőnek, ha a pénzügyi kimutatások az IFRS-ek minden követelményének megfelelnek, beleértve a 39. és 42. bekezdésben kifejtett átszámítási módszert is.
56.
Előfordulhat, hogy a gazdálkodó egység a funkcionális pénznemétől eltérő pénznemben prezentálja pénzügyi kimutatásait vagy más pénzügyi adatait, anélkül, hogy az 55. bekezdésben meghatározott előírást teljesítené. Például, lehet, hogy a gazdálkodó egység csak pénzügyi kimutatásai egyes adatait váltja át más pénznemre. Vagy egy olyan gazdálkodó egység, melynek funkcionális pénzneme nem egy hiperinflációs gazdaság pénzneme, lehet, hogy a legfrissebb záró árfolyamon számítja át pénzügyi kimutatásait egy másik pénznemre. Az ilyen átszámítások nem felelnek meg az IFRS-eknek, és ilyenkor az 57. bekezdésben meghatározott információk közzététele követelmény.
57.
Ha a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásait vagy egyéb pénzügyi adatait olyan pénznemben teszi közzé, amely eltér a funkcionális és a prezentálási pénznemétől, és az 55. bekezdés előírásai nem teljesülnek, a gazdálkodó egységnek:
a)
egyértelműen kiegészítő jellegűként kell azonosítania az adott információt, hogy megkülönböztesse azt az IFRS-ekkel összhangban lévő adatoktól;
b)
közzé kell tennie azt a pénznemet, amelyben a kiegészítő információk szerepelnek; valamint
c)
közzé kell tennie a gazdálkodó egység funkcionális pénznemét, valamint a kiegészítő adatok meghatározásához felhasznált átszámítás módszerét.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA ÉS ÁTTÉRÉS
58.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt. Ha a gazdálkodó egység egy 2005. január 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a jelen standardot, közzé kell tennie ezt a tényt.
58A.
A 2005 decemberében kiadott A külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetés (Az IAS 21 standard módosítása) hozzáadta a 15A. bekezdést és módosította a 33. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2006. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt.
59.
A 47. bekezdés rendelkezéseit a jövőre nézve kell alkalmazni minden olyan akvizícióra vonatkozóan, amely azon pénzügyi beszámolási időszak kezdetét követően következik be, amelyre a jelen standardot először alkalmazzák. A 47. bekezdés rendelkezéseinek a visszamenőleges alkalmazása a korábbi akvizíciókra megengedett. Ha a külföldi érdekeltség akvizícióját a jövőre nézve kezelik, noha arra a standard első alkalmazása előtt került sor, a gazdálkodó egységnek nem kell az előző éveket újramegállapítania, és ennek megfelelően az adott akvizícióból származó goodwillt és valósérték-módosításokat értelemszerűen saját eszközeiként és kötelezettségeiként kezelheti, nem pedig a külföldi érdekeltség eszközeiként és kötelezettségeiként. Ily módon a goodwill és a valósérték-módosítások vagy már kifejezésre kerültek a gazdálkodó egység funkcionális pénznemében, vagy nem monetáris külföldi pénznemben felmerülő tételnek minősülnek, amelyek az akvizíció időpontjában érvényes átváltási árfolyam alkalmazásával kerülnek bemutatásra.
60.
A jelen standard alkalmazásából adódó egyéb változtatásokat az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standard előírásai szerint kell elszámolni.
60A.
A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standard módosította az IFRS standardokban alkalmazott terminológiát. Ezenkívül módosította a 27., 30–33., 37., 39., 41., 45., 48. és 52. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot, akkor ezeket a módosításokat alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra.
60B.
A (2008-ban módosított) IAS 27 standard hozzáadta a 48A–48D. bekezdést, és módosította a 49. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a jövőre nézve, a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2008-ban módosított) IAS 27 standardot, akkor ezeket a módosításokat alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra.
60C.
[Törölve]
60D.
A 2010 májusában közzétett IFRS-ek javításai módosította a 60B. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2010. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett.
60E.
[Törölve]
60F.
A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös szerveződések standard módosította a 3. bekezdés b) pontját, a 8., 11., 18., 19., 33., 44–46. és 48A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 10 és IFRS 11 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
60G.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték fogalmát a 8. bekezdésben, és módosította a 23. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
60H.
A 2011 júniusában kiadott Az egyéb átfogó jövedelemben szereplő tételek prezentálása (az IAS 1 standard módosításai) módosította a 39. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2011 júniusában módosított IAS 1 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
60I.
[Törölve]
60J.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 standard módosította a 3., 4., 5., 27. és 52. bekezdést, és törölte a 60C., 60E. és 60I. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
60K.
A 2016 januárjában kiadott IFRS 16 Lízingek standard módosította a 16. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 16 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
EGYÉB KIADVÁNYOK VISSZAVONÁSA
61.
A jelen standard az (1993-ban felülvizsgált) IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai standard helyébe lép.
62.
A jelen standard az alábbi értelmezések helyébe lép:
a)
SIC-11 Árfolyam – jelentős devizaleértékelésekből származó veszteségek aktiválása;
b)
SIC-19 A beszámoló pénzneme – értékelés és a pénzügyi kimutatások prezentálása az IAS 21 és az IAS 29 alapján; valamint
c)
SIC-30 A beszámoló pénzneme – az értékelés pénzneméről a prezentálás pénznemére történő átszámítás.
IAS 23 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Hitelfelvételi költségek
ALAPELV
1.
Azok a hitelfelvételi költségek, amelyek közvetlenül egy minősített eszköz beszerzésének, megépítésének vagy előállításának tulajdoníthatók, az adott eszköz bekerülési értékének részét képezik. Az egyéb hitelfelvételi költségek ráfordításként kerülnek megjelenítésre.
HATÓKÖR
2.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot kell alkalmaznia a hitelfelvételi költségek elszámolására.
3.
A standard nem foglalkozik a saját tőke tényleges vagy származtatott költségével, ezen belül a kötelezettségnek nem minősülő elsőbbségi részvényre jogosító tőkével.
4.
A gazdálkodó egység nem köteles alkalmazni ezt a standardot a közvetlenül az alábbiak beszerzésének, megépítésének vagy előállításának tulajdonítható hitelfelvételi költségekre:
a)
valós értéken értékelt minősített eszköz, például az IAS 41 Mezőgazdaság standard hatálya alá tartozó biológiai eszköz; vagy
b)
nagy mennyiségben, ismétlődően gyártott vagy más módon előállított készletek.
FOGALMAK
5.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A hitelfelvételi költségek a pénzeszközök kölcsönbe vételével kapcsolatos, a gazdálkodó egységnél felmerült kamat- és egyéb költségek.
A minősített eszköz olyan eszköz, amelynek a rendeltetésszerű használatra vagy értékesítésre kész állapotba hozása szükségszerűen jelentős időt vesz igénybe.
6.
A hitelfelvételi költségek lehetnek:
a)
az IFRS 9 standardban leírt effektívkamatláb-módszerrel számított kamatráfordítások;
b)
[törölve]
c)
[törölve]
d)
az IFRS 16 Lízingek standard szerint megjelenített lízingkötelezettségekkel kapcsolatos kamatok; valamint
e)
külföldi pénznemben felvett hitelekből eredő árfolyam-különbözetek, amennyiben ezek a kamatköltségek korrekciójának tekinthetők.
7.
A körülményektől függően az alábbiak bármelyike lehet minősített eszköz:
a)
készletek;
b)
termelőüzemek;
c)
villamosenergia-termelő létesítmények;
d)
immateriális eszközök;
e)
befektetési célú ingatlanok;
f)
termőnövények.
A pénzügyi eszközök és a rövid idő alatt gyártott vagy más módon előállított készletek nem minősített eszközök. Azok az eszközök sem minősített eszközök, amelyek már beszerzésükkor rendeltetésszerű használatra vagy értékesítésre kész állapotban vannak.
MEGJELENÍTÉS
8.
Azokat a hitelfelvételi költségeket, amelyek közvetlenül egy minősített eszköz beszerzésének, megépítésének vagy előállításának tulajdoníthatók, a gazdálkodó egységnek az adott eszköz bekerülési értékének részeként aktiválnia kell. A gazdálkodó egységnek az egyéb hitelfelvételi költségeket ráfordításként kell megjelenítenie abban az időszakban, amelyben felmerülnek.
9.
Azok a hitelfelvételi költségek, amelyek közvetlenül egy minősített eszköz beszerzésének, megépítésének vagy előállításának tulajdoníthatók, az adott eszköz bekerülési értékének részét képezik. Az ilyen hitelfelvételi költségek az adott eszköz bekerülési értékének részeként akkor kerülnek aktiválásra, ha valószínűsíthető, hogy a jövőben a gazdálkodó egység számára gazdasági hasznot fognak eredményezni, és ha a költségek megbízhatóan mérhetők. Ha a gazdálkodó egység az IAS 29 Pénzügyi beszámolás a hiperinflációs gazdaságokban standardot alkalmazza, a hitelfelvételi költségek azon részét, amely az említett standard 21. bekezdése értelmében ugyanabban az időszakban az inflációt kompenzálja, ráfordításként kell megjelenítenie.
Aktiválásra alkalmas hitelfelvételi költségek
10.
A közvetlenül egy minősített eszköz beszerzésének, megépítésének vagy előállításának tulajdonítható hitelfelvételi költségek azok a hitelfelvételi költségek, amelyek elkerülhetők lettek volna, ha a minősített eszközzel kapcsolatos kiadás nem merül fel. Amikor egy gazdálkodó egység kimondottan azért vesz fel hitelt, hogy egy meghatározott minősített eszközhöz hozzájusson, akkor könnyen azonosíthatók azok a hitelfelvételi költségek, amelyek az adott minősített eszközhöz közvetlenül kapcsolódnak.
11.
Előfordulhat, hogy nehéz lehet felismerni a közvetlen kapcsolatot az egyes hitelfelvételek és egy minősített eszköz között, és nehéz azonosítani azokat a hitelfelvételeket, amelyek egyébként elkerülhetők lettek volna. Ilyen nehézség merül fel például akkor, ha egy gazdálkodó egység finanszírozási tevékenységét központilag koordinálják. Akkor is nehézségek merülnek fel, ha egy csoport különböző kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok sorát alkalmazza a hitelfelvételre, majd ezeket a forrásokat különböző alapon kölcsönzi ki a csoport más gazdálkodó egységeinek. Más jellegű bonyodalmak keletkeznek külföldi pénznemben megadott, vagy ahhoz kapcsolódó hitelek igénybevétele esetén, ha a csoport a tevékenységét magas inflációjú gazdaságokban folytatja, és abból, ha a devizaárfolyamok ingadoznak. Ennek eredményeképpen a közvetlenül egy minősített eszköz beszerzésének tulajdonítható hitelfelvételi költségek összegének megállapítása nehéz, és mérlegelést igényel.
12.
Amennyiben egy gazdálkodó egység kifejezetten egy minősített eszköz megszerzése céljából vesz fel hitelt, a gazdálkodó egységnek az aktiválható hitelfelvételi költségek összegét az adott hitelfelvétellel kapcsolatban az időszakban felmerült tényleges költségnek – a felvett hitel ideiglenes befektetéséből nyert – bármely befektetési jövedelemmel való csökkentésével kell meghatároznia.
13.
Egy minősített eszköz finanszírozására kötött finanszírozási megállapodások keretében előfordulhat, hogy egy gazdálkodó egység azt megelőzően jut hozzá a hitelforrásokhoz és keletkeznek ezzel kapcsolatban hitelfelvételi költségei, hogy a források egy részét vagy teljes egészét felhasználná a minősített eszköz kiadásaira. Ilyen körülmények között a forrást gyakran ideiglenesen befektetik addig is, amíg fel nem használják a minősített eszköz kiadásaira. Az időszakban aktiválható hitelfelvételi költségek összegének meghatározása során a felmerült hitelfelvételi költségekből le kell vonni a hitelösszeg befektetéséből nyert bármely bevételt.
14.
Amennyiben egy gazdálkodó egység általános céllal vesz fel hitelt, és azt egy minősített eszköz megszerzésére használja fel, a gazdálkodó egységnek az aktiválható hitelfelvételi költségek összegét az adott eszközzel kapcsolatos kiadásokra alkalmazott aktiválási rátával kell megállapítania. Az aktiválási rátának a gazdálkodó egység azon hiteleihez kapcsolódó hitelfelvételi költségek súlyozott átlagának kell lennie, amelyek az időszakban fennálltak. Ugyanakkor a gazdálkodó egységnek mindaddig ki kell zárnia e számításból azokat a hitelfelvételi költségeket, amelyek kifejezetten egy minősített eszköz megszerzése céljából felvett hitelekhez kapcsolódnak, amíg lényegében az összes olyan tevékenység be nem fejeződik, amely az eszköz rendeltetésszerű használatát vagy értékesítését készíti elő. Az időszakban a gazdálkodó egység által aktivált hitelfelvételi költségek összegének nem szabad meghaladnia az adott időszakban a gazdálkodó egységnél felmerült hitelfelvételi költségek összegét.
15.
Bizonyos körülmények között helyénvaló, hogy a hitelfelvételi költségek súlyozott átlagának kiszámításakor figyelembe vegyék mind az anyavállalatnak, mind pedig leányvállalatainak összes hitelfelvételi költségét; más körülmények között viszont az a helyénvaló, hogy minden egyes leányvállalat a saját hiteleire vetített hitelfelvételi költségek súlyozott átlagát alkalmazza.
A minősített eszköz megtérülő értéket meghaladó könyv szerinti értéke
16.
Amennyiben a minősített eszköz könyv szerinti értéke vagy várható összes bekerülési értéke meghaladja a megtérülő értéket vagy a nettó realizálható értéket, akkor a könyv szerinti értéket egyéb standardok előírásainak megfelelően lecsökkentik vagy leírják. Bizonyos körülmények között a csökkentés vagy a leírás összegét ugyanazoknak az egyéb standardoknak megfelelően visszaírják.
Az aktiválás megkezdése
17.
A gazdálkodó egységnek az aktiválás kezdőnapján kell megkezdenie a hitelfelvételi költségek aktiválását a minősített eszköz bekerülési költségeinek részeként. Az aktiválás kezdőnapja az az időpont, amikor a gazdálkodó egység elsőként teljesíti az alábbi feltételek mindegyikét:
a)
kiadások merülnek fel az eszközzel kapcsolatban;
b)
hitelfelvételi költségek merülnek fel; valamint
c)
az eszköz rendeltetésszerű használatra vagy értékesítésre kész állapotba hozásához szükséges tevékenységek már folyamatban vannak.
18.
A minősített eszközre fordított kiadások csak azokat a kiadásokat tartalmazzák, amelyek pénzeszközök kifizetését, más eszközök átadását vagy kamatozó kötelezettségek átvállalását eredményezték. A kiadásokat csökkentik az eszközzel összefüggésben kapott részfizetések és támogatások (lásd az IAS 20 Állami támogatások elszámolása és az állami közreműködés közzététele standardot). Az eszköz átlagos könyv szerinti értéke egy időszakban, az előzőleg aktivált hitelfelvételi költségeket is beleértve, rendszerint észszerű közelítése azoknak a kiadásoknak, amelyekre az aktiválási ráta az adott időszakban alkalmazásra kerül.
19.
Az eszköz rendeltetésszerű használatra vagy értékesítésre kész állapotba hozásához szükséges tevékenységek az eszköz fizikai megépítésénél többre terjednek ki. Idetartozik a fizikai megépítés megkezdését megelőzően végzett műszaki és adminisztratív munka, például az engedélyeknek a fizikai megépítés megkezdését megelőző megszerzésével kapcsolatos tevékenységek. Mindazonáltal az ilyen tevékenységekbe nem tartozik bele egy eszköz birtoklása, ha nem történik sem termelés, sem olyan fejlemény, amely megváltoztatná az eszköz állapotát. Ha például a terület fejlesztése van folyamatban, az abban az időszakban felmerült hitelfelvételi költségeket lehet aktiválni, amelyben a fejlesztési munkákat végzik. Ugyanakkor azok a hitelfelvételi költségek, amelyek azalatt merültek fel, amíg az építési célra beszerzett területen nem végeztek semmilyen ezzel kapcsolatos fejlesztési munkálatot, nem felelnek meg az aktiválás feltételeinek.
Az aktiválás felfüggesztése
20.
A gazdálkodó egységnek fel kell függesztenie a hitelfelvételi költségek aktiválását azokra a hosszabb időszakokra, amelyek alatt a minősített eszköz aktív fejlesztését felfüggeszti.
21.
A gazdálkodó egységnél felmerülhetnek hitelfelvételi költségek azon hosszabb időszakok során, amelyekben a gazdálkodó egység felfüggeszti az eszköz rendeltetésszerű használatra vagy értékesítésre kész állapotba hozásához szükséges tevékenységeket. Az ilyen költségek a részlegesen elkészült eszközök tartásának költségei, és nem felelnek meg az aktiválás feltételeinek. A gazdálkodó egységek azonban általában nem függesztik fel a hitelfelvételi költségek aktiválását azon időszakokban, amikor jelentős műszaki és adminisztrációs munka folyik. A gazdálkodó egységek a hitelfelvételi költségek aktiválását akkor sem függesztik fel, ha az ideiglenes késleltetés az eszköz rendeltetésszerű használatra vagy értékesítésre kész állapotba hozási folyamatának szükséges része. Például az aktiválás tovább folyik abban a hosszabb időszakban, amikor a magas vízállás késlelteti egy híd megépítését, amennyiben a magas vízállás megszokott az érintett földrajzi területen az építkezés időszakában.
Az aktiválás befejezése
22.
A gazdálkodó egységnek be kell fejeznie a hitelfelvételi költségek aktiválását, amikor lényegileg befejeződnek mindazok a tevékenységek, amelyek az eszköz rendeltetésszerű használatra vagy értékesítésre kész állapotba hozásához szükségesek.
23.
Egy eszköz rendszerint akkor van a rendeltetésszerű használatra vagy értékesítésre kész állapotban, amikor a fizikai megépítés befejeződött, bár az adminisztrációs rutinmunkák tovább folytatódhatnak. Amennyiben már csak kisebb módosítások vannak hátra, mint például az eszköz díszítése a vevő vagy a felhasználó kívánsága szerint, ez azt jelzi, hogy a tevékenységek lényegében befejeződtek.
24.
Amennyiben a gazdálkodó egység részenként végzi a minősített eszköz megépítését, és minden egyes rész önmagában is használható, miközben más részek megépítése még folytatódik, akkor a hitelfelvételi költségek aktiválását a gazdálkodó egységnek akkor kell befejeznie, amikor lényegileg befejeződnek mindazok a tevékenységek, amelyek az adott rész rendeltetésszerű használatra vagy értékesítésre kész állapotba hozásához szükségesek.
25.
Egy több épületből álló üzleti park, amelyben minden épület külön használható, példa egy olyan minősített eszközre, amelynek minden egyes része külön használható, miközben az építkezés más részeken folytatódik. Olyan minősített eszközre, amelynek teljesen el kell készülnie, mielőtt valamelyik része is használható lenne, példaként említhető egy ipari üzem, ahol ugyanazon a telephelyen, az üzem különböző részeiben, egymás után végeznek munkafolyamatokat, például egy acélgyár.
KÖZZÉTÉTEL
26.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
az adott időszakban aktivált hitelfelvételi költségek összegét; valamint
b)
az aktiválható hitelfelvételi költségek összegének meghatározására alkalmazott aktiválási rátát.
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
27.
Amennyiben ennek a standardnak az alkalmazása változást jelent a gazdálkodó egység számviteli politikájában, a gazdálkodó egységnek azon minősített eszközökkel kapcsolatos hitelfelvételi költségekre kell alkalmaznia a standardot, amelyek esetében az aktiválás kezdőnapja a hatálybalépés napja vagy egy azt követő időpont.
28.
A gazdálkodó egység azonban a hatálybalépés napját megelőző bármely időpontot megjelölhet, és alkalmazhatja a standardot az összes olyan minősített eszközzel kapcsolatos hitelfelvételi költségre, amelyek esetében az aktiválás kezdőnapja erre az időpontra vagy egy ezt követő időpontra esik.
28A.
A 2017 decemberében kiadott Az IFRS standardok éves javításai: 2015–2017. évi ciklus módosította a 14. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az azon éves beszámolási időszak kezdőnapján vagy azt követően felmerült hitelfelvételi költségekre kell alkalmaznia, amelyekben e módosításokat először alkalmazza.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
29.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység egy 2009. január 1-je előtti időponttól kezdődően alkalmazza a jelen standardot, közzé kell tennie ezt a tényt.
29A.
A 2008 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 6. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
29B.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 standard módosította a 6. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
29C.
A 2016 januárjában kiadott IFRS 16 standard módosította a 6. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 16 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
29D.
A 2017 decemberében kiadott Az IFRS standardok éves javításai: 2015–2017. évi ciklus módosította a 14. bekezdést, és hozzáadta a 28A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2019. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves beszámolási időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat korábban alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
AZ (1993-BAN FELÜLVIZSGÁLT) IAS 23 STANDARD VISSZAVONÁSA
30.
A jelen standard az 1993-ban felülvizsgált IAS 23 Hitelfelvételi költségek standard helyébe lép.
IAS 24 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek
CÉL
1.
A jelen standard célja annak biztosítása, hogy a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai tartalmazzák azokat a közzétételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy felhívják a figyelmet annak lehetőségére, hogy a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetére és eredményére a kapcsolt felek létezése és a velük folytatott ügyletek, valamint a velük szemben fennálló nyitott egyenlegek (ideértve az elkötelezettségeket is), hatással lehettek.
HATÓKÖR
2.
A jelen standardot kell alkalmazni:
a)
a kapcsolt felek közötti viszonyok és a velük folytatott ügyletek azonosítására;
b)
a gazdálkodó egység és annak kapcsolt felei között fennálló nyitott egyenlegek (ideértve az elkötelezettségeket is) azonosítására;
c)
azon körülmények azonosítására, melyek között az a) és b) pontban szereplő információk közzététele előírás; valamint
d)
az ezen tételekre vonatkozó közzétételek meghatározására.
3.
A jelen standard előírja a kapcsolt felek közötti viszonyok, a velük folytatott ügyletek és az azokból származó nyitott egyenlegek közzétételét – ideértve a kötelezettségvállalásokat is – az anyavállalatnak vagy a befektetést befogadó felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló befektetőknek az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standardnak vagy az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standardnak megfelelően bemutatott konszolidált és egyedi pénzügyi kimutatásaiban. A jelen standard a különálló pénzügyi kimutatásokra is vonatkozik.
4.
A kapcsolt felekkel folytatott ügyleteket, valamint a csoportba tartozó egyéb gazdálkodó egységekkel szembeni nyitott egyenlegeket közzéteszik a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaiban. A csoporton belüli kapcsolt felekkel folytatott ügyleteket, és velük szemben fennálló nyitott egyenlegeket – kivéve a befektetési gazdálkodó egység és eredménnyel szemben valós értéken értékelt leányvállalatai közötti ügyleteket – a csoport konszolidált pénzügyi kimutatásainak elkészítésekor kiszűrik.
A KAPCSOLT FELEKRE VONATKOZÓ KÖZZÉTÉTELEK CÉLJA
5.
A kapcsolt felek közötti viszonyok a kereskedelem és az üzleti tevékenység megszokott jellemzői. Például gyakori, hogy a gazdálkodó egységek tevékenységük egy részét leányvállalatok, közös vállalkozások vagy társult vállalkozások útján fejtik ki. Ilyen esetekben a gazdálkodó egység az ellenőrzésen, a közös ellenőrzésen vagy a jelentős befolyáson keresztül képes a befektetést befogadó pénzügyi és működési politikájának befolyásolására.
6.
A kapcsolt felek közötti viszony hatással lehet a gazdálkodó egység eredményére és pénzügyi helyzetére. Kapcsolt felek között létrejöhetnek olyan ügyletek, amelyeket független felek nem kötnének meg. Például az a gazdálkodó egység, amely anyavállalata számára bekerülési értéken értékesít árukat, egy másik vevőnek ilyen feltételek mellett lehet, hogy nem értékesítene. A kapcsolt felek közötti ügyletek továbbá összegükben is eltérhetnek a független felek közötti ügyletektől.
7.
A kapcsolt felek közötti viszony a gazdálkodó egység eredményére és pénzügyi helyzetére még akkor is hatással lehet, ha a kapcsolt felek között nem jön létre ügylet. A kapcsolat önmagában elegendő lehet ahhoz, hogy a gazdálkodó egység egyéb felekkel kötött ügyleteire hatást gyakoroljon. Például lehetséges, hogy egy leányvállalat megszünteti kapcsolatait egy kereskedelmi partnerrel, amikor az anyavállalat megszerez egy másik, olyan leányvállalatot, amely ugyanazzal a tevékenységgel foglalkozik, mint a korábbi kereskedelmi partner. Az is előfordulhat, hogy egy adott fél azért tartózkodik valamilyen tevékenységtől, mert egy másik fél jelentős befolyással rendelkezik fölötte – például az anyavállalat utasíthatja leányvállalatát arra, hogy ne foglalkozzon kutatási és fejlesztési tevékenységgel.
8.
Ezen okokból a gazdálkodó egység kapcsolt felekkel folytatott ügyleteinek, a velük szemben fennálló nyitott egyenlegeinek (ideértve az elkötelezettségeket), valamint a velük fennálló kapcsolatainak az ismerete kihatással lehet a pénzügyi kimutatások felhasználóinak a gazdálkodó egység működésére vonatkozó becsléseire, beleértve a gazdálkodó egységet érintő kockázatok és lehetőségek megítélését.
FOGALMAK
9.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A kapcsolt fél olyan magánszemély vagy gazdálkodó egység, amely kapcsolt viszonyban áll a pénzügyi kimutatásait készítő gazdálkodó egységgel (a jelen standard utóbbira „beszámolót készítő gazdálkodó egység”-ként hivatkozik).
a)
A magánszemély vagy közeli hozzátartozója kapcsolt viszonyban áll a beszámolót készítő gazdálkodó egységgel, ha a magánszemély:
i.
ellenőrzést vagy közös ellenőrzést gyakorol a beszámolót készítő gazdálkodó egység felett;
ii.
jelentős befolyással rendelkezik a beszámolót készítő gazdálkodó egység felett; vagy
iii.
kulcspozícióban lévő vezető a beszámolót készítő gazdálkodó egységnél vagy annak egy anyavállalatánál.
b)
A gazdálkodó egység kapcsolt viszonyban áll a beszámolót készítő gazdálkodó egységgel, ha a következő feltételek közül bármelyik teljesül:
i.
A gazdálkodó egység és a beszámolót készítő gazdálkodó egység ugyanazon csoport tagja (tehát minden egyes anyavállalat, leányvállalat és társleányvállalat kapcsolt viszonyban áll egymással).
ii.
Az egyik gazdálkodó egység a másik gazdálkodó egység társult vállalkozása vagy közös vállalkozása (vagy olyan csoport tagjának társult vállalkozása vagy közös vállalkozása, amelynek a másik gazdálkodó egység is tagja).
iii.
Mindkét gazdálkodó egység ugyanazon harmadik fél közös vállalkozása.
iv.
Az egyik gazdálkodó egység egy harmadik gazdálkodó egység közös vállalkozása, a másik gazdálkodó egység pedig a harmadik gazdálkodó egység társult vállalkozása.
v.
A gazdálkodó egység munkaviszony megszűnése utáni juttatási programot biztosít a beszámolót készítő gazdálkodó egység munkavállalói vagy a beszámolót készítő gazdálkodó egységgel kapcsolt viszonyban álló gazdálkodó egység munkavállalói részére. Ha a beszámolót készítő gazdálkodó egység maga biztosítja az ilyen programot, akkor a szponzoráló munkáltatók szintén kapcsolt viszonyban állnak a beszámolót készítő gazdálkodó egységgel.
vi.
A gazdálkodó egység egy a) pont szerinti magánszemély ellenőrzése vagy közös ellenőrzése alatt áll.
vii.
Egy a) pont i. alpontja szerinti magánszemély jelentős befolyással rendelkezik a gazdálkodó egység felett vagy a gazdálkodó egységnek (vagy a gazdálkodó egység egy anyavállalatának) kulcspozícióban lévő vezetője.
viii.
A gazdálkodó egység vagy annak a csoportnak bármely tagja, amelyiknek a gazdálkodó egység részét képezi, kulcspozícióban lévő vezetői szolgáltatásokat nyújt a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek vagy a beszámolót készítő gazdálkodó egység anyavállalatának.
A kapcsolt felekkel folytatott ügylet a beszámolót készítő gazdálkodó egység és egy kapcsolt fél közötti erőforrás-, szolgáltatás- és kötelemátadás, tekintet nélkül arra, hogy felszámítanak-e árat.
Egy magánszemély közeli hozzátartozói azok a családtagok, akik feltételezhetően befolyásolhatják az adott magánszemélyt, vagy akiket az adott magánszemély feltételezhetően befolyásolhat a gazdálkodó egységgel folytatott ügyleteikben, és ide tartoznak:
a)
a magánszemély gyermekei és házastársa vagy élettársa;
b)
a magánszemély házastársának vagy élettársának gyermekei; valamint
c)
a magánszemély vagy a magánszemély házastársa vagy élettársa által eltartottak.
A kompenzáció magában foglal minden munkavállalói juttatást (az IAS 19 Munkavállalói juttatások standard meghatározása szerint), beleértve azokat a munkavállalói juttatásokat is, amelyekre az IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard vonatkozik. A munkavállalói juttatás a gazdálkodó egység által vagy nevében, a gazdálkodó egység számára nyújtott szolgálatokért cserébe fizetett, fizetendő vagy nyújtott mindenfajta ellenszolgáltatás. Tartalmazza a gazdálkodó egység egy anyavállalata nevében, a gazdálkodó egységre vonatkozóan történő kifizetéseket is. A kompenzáció magában foglalja:
a)
a rövid távú munkavállalói juttatásokat, például a meglévő munkavállalóknak adott béreket, fizetéseket és társadalombiztosítási járulékokat, a fizetett éves szabadságot és a fizetett betegszabadságot, a nyereségrészesedést és a jutalmakat (amennyiben a tárgyidőszak végétől számított tizenkét hónapon belül esedékesek) és a nem-pénzbeli juttatásokat (például az egészségügyi ellátást, a lakást, az autót és a termékek vagy szolgáltatások ingyenes vagy kedvezményes juttatását);
b)
a munkaviszony megszűnése utáni juttatásokat, például a nyugdíjakat, az egyéb nyugdíjazási juttatásokat, a munkaviszony megszűnése utáni életbiztosítást és a munkaviszony megszűnése utáni egészségügyi ellátást;
c)
az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatásokat, beleértve a hosszú szolgálat után járó jutalomszabadságot vagy a tudományos alkotószabadságot, a jubileumi vagy más hosszú szolgálat után járó juttatásokat, a hosszú időtartamú munkaképtelenség idejére járó juttatást, és – amennyiben teljesen nem válnak esedékessé a tárgyidőszak végétől számított tizenkét hónapon belül – a nyereségrészesedést, a jutalmakat és a halasztott kifizetésű juttatásokat;
d)
a végkielégítéseket; valamint
e)
a részvényalapú kifizetéseket.
Kulcspozícióban lévő vezetők azok a személyek, akik – közvetlenül vagy közvetve – felhatalmazással és felelősséggel rendelkeznek a gazdálkodó egység tevékenységének tervezése, irányítása és ellenőrzése tekintetében, beleértve az igazgatókat (akár ügyvezető, akár másféle).
Az állam(háztartás) kifejezés a kormányra, a kormányzati szervekre és a hasonló, akár helyi, akár nemzeti vagy nemzetközi testületekre utal.
Az állammal kapcsolt viszonyban álló gazdálkodó egység olyan gazdálkodó egység, amely valamely állam ellenőrzése, közös ellenőrzése vagy jelentős befolyása alatt áll.
Az „ellenőrzés”, a „közös ellenőrzés” és a „jelentős befolyás” kifejezések az IFRS 10 standardban, az IFRS 11 Közös szerveződések standardban és az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standardban kerültek meghatározásra, és a jelen standardban az említett IFRS-ekben meghatározott jelentésekkel szerepelnek.
10.
A kapcsolt felek közötti lehetséges viszony mérlegelése során a kapcsolat tartalmára, és nem pusztán a jogi formára kell figyelmet fordítani.
11.
A jelen standard összefüggésében a következők nem kapcsolt felek:
a)
két gazdálkodó egység pusztán amiatt, mert van közös igazgatójuk vagy közös, kulcspozícióban lévő vezetőjük, vagy mert az egyik gazdálkodó egység kulcspozícióban lévő vezetője jelentős befolyással rendelkezik a másik gazdálkodó egység felett.
b)
egy közös vállalkozás ellenőrzésében részt vevő két fél pusztán amiatt, mert közösen ellenőriznek egy adott közös vállalkozást.
c)
i.
a hitelezők,
ii.
a szakszervezetek,
iii.
a közüzemek, valamint
iv.
egy olyan állam részlegei és szervei, amely nem gyakorol ellenőrzést, közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást a beszámolót készítő gazdálkodó egység felett,
pusztán a gazdálkodó egységgel folytatott szokásos ügyleteik következtében (még akkor sem, ha azok hatással lehetnek a gazdálkodó egység cselekvési szabadságára, vagy ha azok részt vehetnek a gazdálkodó egység döntéshozatali folyamatában).
d)
a vevő, a szállító, a franchise-ba adó, a forgalmazó vagy az általános ügynök, amellyel a gazdálkodó egység jelentős mértékű üzleti tevékenységet folytat, pusztán az ily módon létrejövő gazdasági függés alapján.
12.
A kapcsolt fél fogalmában a társult vállalkozás kifejezés magában foglalja a társult vállalkozás leányvállalatait, a közös vállalkozás kifejezés pedig magában foglalja a közös vállalkozás leányvállalatait. Így például a társult vállalkozás leányvállalata és a társult vállalkozás felett jelentős befolyással rendelkező befektető kapcsolt viszonyban állnak egymással.
KÖZZÉTÉTELEK
Minden gazdálkodó egység
13.
Az anyavállalat és leányvállalatai közötti kapcsolatokat közzé kell tenni, függetlenül attól, hogy sor került-e közöttük ügyletekre, vagy sem. A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie anyavállalata nevét, valamint – ha az ettől eltérő – a legfőbb, ellenőrzést gyakorló fél nevét. Amennyiben sem a gazdálkodó egység anyavállalata, sem a legfőbb, ellenőrzést gyakorló fél nem készít nyilvánosan elérhető konszolidált pénzügyi kimutatásokat, akkor közzé kell tenni annak a következő felettes anyavállalatnak a nevét is, amely készít ilyet.
14.
Annak érdekében, hogy a pénzügyi kimutatások felhasználói képet kapjanak a kapcsolt felek közötti viszonyoknak a gazdálkodó egységre gyakorolt hatásairól, helyénvaló a kapcsolt felek közötti viszonyok közzététele, ha az ellenőrzés fennáll, függetlenül attól, hogy sor került-e ügyletekre a kapcsolt felek között, vagy sem.
15.
Az anyavállalat és leányvállalatai közötti kapcsolt felek közötti viszonyok közzétételére vonatkozó követelmény az IAS 27 standard és az IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele standard közzétételi követelményei mellett áll fenn.
16.
A 13. bekezdés a következő felettes anyavállalatra hivatkozik. Ez a csoporton belüli első olyan, a közvetlen anyavállalat felett álló anyavállalat, amely nyilvánosan elérhető konszolidált pénzügyi kimutatásokat készít.
17.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a kulcspozícióban lévő vezetők kompenzációjának teljes összegét, valamint annak a következő kategóriák szerinti bontását:
a)
rövid távú munkavállalói juttatások;
b)
munkaviszony megszűnése utáni juttatások;
c)
egyéb, hosszú távú juttatások;
d)
a végkielégítéseket; valamint
e)
a részvényalapú kifizetéseket.
17A.
Amennyiben egy gazdálkodó egység egy másik gazdálkodó egységtől („vezetést ellátó gazdálkodó egység”) kulcspozícióban lévő vezetői szolgáltatásokban részesül, a vezetést ellátó gazdálkodó egység által a vezetést ellátó gazdálkodó egység munkavállalóinak vagy igazgatóinak kifizetett vagy kifizetendő kompenzációra vonatkozóan a gazdálkodó egység nem köteles alkalmazni a 17. bekezdésben rögzített követelményeket.
18.
Amennyiben a gazdálkodó egységnek a pénzügyi kimutatások által lefedett időszakokban voltak kapcsolt felekkel folytatott ügyletei, úgy közzé kell tennie a kapcsolt felek közötti viszony jellegét, valamint az ügyletekre és nyitott egyenlegekre (ideértve az elkötelezettségeket is) vonatkozó információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a felhasználók felmérhessék a kapcsolatnak a pénzügyi kimutatásokat érintő lehetséges hatásait. Ezek a közzétételi követelmények a 17. bekezdés szerinti követelmények mellett léteznek. A közzétételeknek tartalmazniuk kell legalább:
a)
az ügyletek összegét;
b)
a nyitott egyenlegek (ideértve az elkötelezettségeket is) összegét, valamint:
i.
az ügyletek feltételeit, beleértve azt, hogy van-e azokra biztosíték, valamint a teljesítéskor szolgáltatandó ellenérték jellegét; valamint
ii.
a nyújtott vagy kapott garanciák részleteit;
c)
a nyitott egyenlegek összegével kapcsolatos, kétes kintlévőség miatt képzett céltartalékokat; valamint
d)
a kapcsolt felekkel szembeni behajthatatlan vagy kétes követelésekre vonatkozóan a tárgyidőszak alatt megjelenített ráfordítást.
18A.
A vezetést ellátó különálló gazdálkodó egység által nyújtott, kulcspozícióban lévő vezetői szolgáltatások nyújtása kapcsán a gazdálkodó egységnél felmerült összegeket közzé kell tenni.
19.
A 18. bekezdésben előírt közzétételeket az alábbiakban megadott kategóriákra lebontva kell megtenni:
a)
az anyavállalat;
b)
a gazdálkodó egység felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló gazdálkodó egységek;
c)
leányvállalatok;
d)
társult vállalkozások;
e)
közös vállalkozások, amelyekben a gazdálkodó egység ellenőrzésben részt vevő fél;
f)
a gazdálkodó egységnek és anyavállalatának kulcspozícióban lévő vezetői; valamint
g)
más kapcsolt felek.
20.
A kapcsolt feleknek fizetendő és azoktól követelt összegek 19. bekezdés által előírt, különböző kategóriákra való bontása annak a közzétételi követelménynek a kiterjesztése, amelyet az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard vagy magában a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban vagy a megjegyzésekben bemutatandó információkra vonatkozóan ír elő. A kategóriák kiterjesztése a kapcsolt felekkel szembeni nyitott egyenlegek átfogóbb elemzését hivatott biztosítani, és a kategóriák a kapcsolt felekkel folytatott ügyletekre vonatkoznak.
21.
Az alábbiak példák arra, hogy a gazdálkodó egységnek milyen ügyleteket kell közzétennie, amennyiben azt kapcsolt féllel folytatta:
a)
(kész- vagy befejezetlen) termékek vásárlásai vagy értékesítései;
b)
ingatlanok és más eszközök vásárlásai vagy értékesítései;
c)
szolgáltatások nyújtása vagy igénybevétele;
d)
lízingek;
e)
kutatás és fejlesztés átadásai;
f)
licencmegállapodások alapján történő átadások;
g)
finanszírozási megállapodások alapján történő átadások (ideértve a hiteleket, valamint a pénzeszközben vagy apportban nyújtott tőke-hozzájárulásokat);
h)
garancia- vagy fedezetnyújtás;
i)
cselekvési elkötelezettségek arra az esetre, ha a jövőben egy adott esemény bekövetkezik vagy elmarad, ideértve a jövőben teljesülő szerződéseket (12) (akár megjelenítettek akár nem); valamint
j)
kötelezettségek teljesítése a gazdálkodó egység nevében vagy a gazdálkodó egység által a kapcsolt fél nevében.
22.
Amennyiben egy anyavállalat vagy leányvállalat egy olyan meghatározott juttatási programban vesz részt, amely megosztja a kockázatokat a csoporton belüli gazdálkodó egységek között, az kapcsolt felek közötti tranzakciónak számít (lásd a (2011-ben módosított) IAS 19 standard 42. bekezdését).
23.
Az arra vonatkozó közzétételek, hogy a kapcsolt felekkel folytatott ügyletek a független felek közötti ügyletekben szokásos feltételekkel egyenértékű feltételek mellett történtek, csak akkor tehetők közzé, ha ezek a feltételek bizonyíthatók.
24.
A hasonló jellegű tételeket összevontan is közzé lehet tenni, kivéve, ha a kapcsolt felekkel folytatott ügyletek által a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaira gyakorolt hatások megértéséhez elkülönült közzététel szükséges.
Állammal kapcsolt viszonyban álló gazdálkodó egységek
25.
A gazdálkodó egység mentesül a 18. bekezdésben előírt közzétételi követelmények alól, ha a kapcsolt felekkel folytatott ügyletek és nyitott egyenlegek (ideértve az elkötelezettségeket is) az alábbiakkal kapcsolatosak:
a)
a beszámolót készítő gazdálkodó egység felett ellenőrzést közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló állam; valamint
b)
egy másik gazdálkodó egység, amely azért kapcsolt fél, mert a beszámolót készítő gazdálkodó egység és a másik gazdálkodó egység felett ugyanaz az állam gyakorol ellenőrzést közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást.
26.
Ha a beszámolót készítő gazdálkodó egység él a 25. bekezdés szerinti mentességgel, akkor a 25. bekezdésben említett ügyletek és kapcsolódó nyitott egyenlegek tekintetében közzé kell tennie az alábbiakat:
a)
az állam nevét és a beszámolót készítő gazdálkodó egységgel való viszonyának jellegét (ellenőrzés, közös ellenőrzés vagy jelentős befolyás);
b)
a következő információkat, ahhoz elegendő részletességgel, hogy a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásainak felhasználói megérthessék a kapcsolt felekkel folytatott ügyleteknek a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaira gyakorolt hatását:
i.
az egyes egyedileg jelentős ügyletek jellegét és összegét; valamint
ii.
azon többi, olyan ügylet esetében, amelyek egyedileg nem, de összevontan jelentősek, a mértékükre vonatkozó minőségi vagy mennyiségi jelzést. Az ügylettípusok magukban foglalják a 21. bekezdésben felsoroltakat.
27.
A 26. bekezdés b) pontja szerinti követelményeknek megfelelő közzétételi részletesség meghatározásához a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek mérlegelnie kell a kapcsolt féllel való viszony szorosságát és azokat az egyéb tényezőket, amelyek az ügylet jelentőségének megállapításához szükségesek, például hogy
a)
nagyságrendileg jelentős-e az ügylet;
b)
az ügyletet a piacitól eltérő feltételek mellett hajtották-e végre;
c)
az ügylet kívül esik-e a szokásos üzleti tevékenységen, mint például üzleti tevékenységek vétele és eladása;
d)
az ügyletet bejelentik-e a szabályozó vagy felügyeleti hatóságoknak;
e)
a felső vezetést tájékoztatják-e az ügyletről;
f)
az ügylethez szükséges-e a részvényesek hozzájárulása.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA ÉS ÁTTÉRÉS
28.
A gazdálkodó egységnek ezt a standardot visszamenőleg, a 2011. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett, akár a standard teljes egészére, akár az állammal kapcsolt viszonyban álló gazdálkodó egységek kapcsán a 25–27. bekezdésben engedélyezett részleges mentességre nézve. Ha a gazdálkodó egység egy 2011. január 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a standard egészét vagy az említett részleges mentességet, közzé kell tennie ezt a tényt.
28A.
A 2011 májusában kiadott IFRS 10 standard, IFRS 11 Közös szerveződések standard és az IFRS 12 standard módosította a 3. és a 9. bekezdést, a 11. bekezdés b) pontját, a 15. bekezdést, a 19. bekezdés b) és e) pontját, valamint a 25. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 10, az IFRS 11 és az IFRS 12 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
28B.
A 2012 októberében kiadott Befektetési gazdálkodó egységek (az IFRS 10, az IFRS 12 és az IAS 27 standard módosítása) módosította a 4. és a 9. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2014. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A Befektetési gazdálkodó egységek korábbi alkalmazása megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat korábban alkalmazza, egyidejűleg a Befektetési gazdálkodó egységekben szereplő összes módosítást is alkalmaznia kell.
28C.
A 2013 decemberében kiadott Az IFRS standardok éves javításai: 2010–2012. évi ciklus módosította a 9. bekezdést, és hozzáadta a 17A. és a 18A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2014. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
A (2003. ÉVI) IAS 24 STANDARD VISSZAVONÁSA
29.
A jelen standard a 2003-ban felülvizsgált IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek standard helyébe lép.
IAS 26 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Nyugdíjazási juttatási programok elszámolása és beszámolása
HATÓKÖR
1.
A jelen standardot kell alkalmazni a nyugdíjazási juttatási programok pénzügyi kimutatásaiban, ahol ilyen pénzügyi kimutatásokat készítenek.
2.
A nyugdíjazási juttatási programokra néha különféle más elnevezésekkel hivatkoznak, mint például „nyugdíjpénztárak”, „nyugellátási pénztárak”, vagy „nyugdíj-biztosítási pénztárak”. A jelen standard a nyugdíjazási juttatási programot a program résztvevőinek munkáltatóitól elkülönült beszámolót készítő gazdálkodó egységnek tekinti. Minden egyéb standard vonatkozik a nyugdíjazási juttatási programok pénzügyi kimutatásaira olyan mértékben, amennyiben a jelen standard nem lép azok helyébe.
3.
A jelen standard a program által az összes résztvevőnek, mint csoportnak szóló elszámolással és beszámolással foglalkozik. Nem foglalkozik az egyes résztvevőknek szóló, a nyugdíjazási juttatási jogaikra vonatkozó jelentésekkel.
4.
A nyugdíjazási juttatások költségének a programokkal rendelkező munkáltatók pénzügyi kimutatásaiban történő meghatározásával az IAS 19 Munkavállalói juttatások standard foglalkozik. Így a jelen standard kiegészíti az IAS 19 standardot.
5.
A nyugdíjazási juttatási programok lehetnek meghatározott hozzájárulási programok vagy meghatározott juttatási programok. Soknál szükség van elkülönült alapok létrehozására – amelyek lehet, hogy rendelkeznek elkülönült jogi személyiséggel, vagy lehet, hogy nem, valamint lehet, hogy rendelkeznek vagyonkezelővel, vagy lehet, hogy nem –, amelyekbe hozzájárulásokat teljesítenek, és amelyekből nyugdíjazási juttatásokat fizetnek. A jelen standard alkalmazandó függetlenül attól, hogy létrehoznak-e ilyen alapot, és függetlenül attól, hogy vannak-e vagyonkezelők.
6.
Azokra a nyugdíjazási juttatási programokra, amelyek biztosítóknál befektetett eszközökkel rendelkeznek, ugyanazok az elszámolási és finanszírozási követelmények vonatkoznak, mint a magánúton befektetettek megállapodásai esetében. Ennek megfelelően ezek a jelen standard hatókörébe tartoznak, hacsak a biztosítóval kötött szerződés nem egy bizonyos konkrét résztvevő vagy résztvevők egy csoportjának nevére szól, és a nyugdíjazási juttatási kötelem nem kizárólag a biztosító felelőssége.
7.
A jelen standard nem foglalkozik a munkavállalói juttatások egyéb formáival, mint például a munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódó kártalanítások, a halasztott kompenzációjú megállapodások, a hosszú szolgálat után járó szabadságjuttatások, a speciális korengedményes nyugdíjazási vagy munkaerő-leépítési programok, az egészségügyi és jóléti programok vagy a jutalmazási programok. Az állami társadalombiztosítási jellegű megállapodások szintén nem tartoznak a jelen standard hatókörébe.
FOGALMAK
8.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A nyugdíjazási juttatási programok olyan megállapodások, amelyek alapján a gazdálkodó egység a munkavállalói számára szolgálatuk megszűnésekor vagy azt követően (éves jövedelem vagy egyösszegű kifizetés formájában) juttatásokat nyújt, ha az ilyen juttatások, vagy az ezekhez való hozzájárulások egy dokumentum rendelkezéseiből, vagy a gazdálkodó egység gyakorlatából a nyugdíjazás előtt meghatározhatók vagy megbecsülhetők.
A meghatározott hozzájárulási programok olyan nyugdíjazási juttatási programok, amelyek alapján a nyugdíjazási juttatásként kifizetendő összegeket az alaphoz történt hozzájárulások és az azokon elért befektetési hozamok határozzák meg.
A meghatározott juttatási programok olyan nyugdíjazási juttatási programok, amelyek alapján a nyugdíjazási juttatásként kifizetendő összegeket egy képletre való hivatkozással határozzák meg, rendszerint a munkavállalók keresete és/vagy szolgálati éveik alapján.
Az alapképzés eszközök átadása egy, a munkáltató gazdálkodó egységétől elkülönült gazdálkodó egységnek (az alapnak), a nyugdíjazási juttatások kifizetésére vonatkozó jövőbeni kötelmek teljesítése érdekében.
A jelen standard céljából az alábbi kifejezések is használatosak:
A résztvevők egy nyugdíjazási juttatási program tagjai és mások, akik a program alapján juttatásokra jogosultak.
A juttatásokhoz rendelkezésre álló nettó eszközök egy program eszközei, csökkentve az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékétől eltérő kötelezettségekkel.
Az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértéke egy nyugdíjazási juttatási program jelenlegi és korábbi munkavállalók részére történő, a nyújtott szolgálatnak tulajdonítható várható kifizetéseinek a jelenértéke.
A megszolgált juttatások olyan juttatások, amelyek, egy nyugdíjazási juttatási program feltételei szerint, nem függőek a folytatódó munkaviszonytól.
9.
Néhány nyugdíjazási juttatási programnak a munkáltatókon kívül más szponzorai vannak; a jelen standard az ilyen programok pénzügyi kimutatásaira is vonatkozik.
10.
A legtöbb nyugdíjazási juttatási program formális megállapodásokon alapul. Néhány program informális, de a munkáltatók kialakult gyakorlata eredményeként bizonyos mértékben kötelemmé vált. Míg néhány program engedélyezi a munkáltatók számára, hogy a program szerinti kötelmeiket korlátozzák, egy munkáltató számára rendszerint nehéz a program törlése, ha a munkavállalókat meg akarja tartani. Ugyanazok az elszámolási és beszámolási alapok vonatkoznak az informális programra, mint a formális programra.
11.
Sok nyugdíjazási juttatási program rendelkezik elkülönült alapok létrehozásáról, amelyekbe hozzájárulásokat teljesítenek, és amelyekből juttatásokat fizetnek. Az ilyen alapokat lehet, hogy olyan felek kezelik, akik önállóan járnak el a program eszközeinek kezelésében. Ezeket a feleket néhány országban vagyonkezelőnek hívják. A vagyonkezelő fogalmát a jelen standard az ilyen felek leírására attól függetlenül alkalmazza, hogy kezelt vagyon létrejött-e.
12.
A nyugdíjazási juttatási programokat általában vagy meghatározott hozzájárulási programokként, vagy meghatározott juttatási programokként határozzák meg, amelyek mindegyike saját megkülönböztető jellemzőkkel rendelkezik. Alkalomadtán léteznek olyan programok is, amelyek mindkettő jellemzőivel rendelkeznek. Az ilyen hibrid programokat a jelen standard céljából meghatározott juttatási programnak tekintik.
MEGHATÁROZOTT HOZZÁJÁRULÁSI PROGRAMOK
13.
A meghatározott hozzájárulási programok pénzügyi kimutatásainak tartalmazniuk kell egy juttatásokhoz rendelkezésre álló nettó eszközökre vonatkozó kimutatást, és a finanszírozási politika leírását.
14.
A meghatározott hozzájárulási program keretében a résztvevő jövőbeni juttatásainak összegét a munkáltató, a résztvevő vagy mindkettő által befizetett hozzájárulások, valamint az alap működésének hatékonysága és befektetési hozamai határozzák meg. A munkáltató kötelmének rendszerint az alaphoz való hozzájárulásokkal tesz eleget. Szokásosan nincs szükség aktuáriusi tanácsra, bár az ilyen tanácsot néha azon jövőbeni juttatások becslésére használják fel, amelyek a jelenlegi hozzájárulások, valamint a változó szintű jövőbeni hozzájárulások és befektetési hozamok alapján elérhető lehet.
15.
A résztvevők a program tevékenységeiben érdekeltek, mivel azok közvetlenül hatással vannak a jövőbeni juttatásaik szintjére. A résztvevők tudni szeretnék, hogy a hozzájárulásokat megkapták-e, és megfelelő ellenőrzést gyakoroltak-e a kedvezményezettek jogainak védelmére. A munkáltató a program hatékony és tisztességes működésében érdekelt.
16.
A meghatározott hozzájárulási program beszámolásának az a célja, hogy időszakosan információt nyújtson a programra és annak befektetései teljesítményére vonatkozóan. Ezt a célt rendszerint úgy érik el, hogy pénzügyi kimutatásokat nyújtanak, beleértve a következőket:
a)
az időszakra vonatkozó jelentős tevékenységeknek és a programmal kapcsolatos bármely változás hatásának, valamint a program tagságának és feltételeinek az ismertetését;
b)
az időszaki ügyletekről és az időszakra vonatkozó befektetési teljesítményről, valamint a program időszak végi pénzügyi helyzetéről beszámoló kimutatásokat; valamint
c)
a befektetési politikák leírását.
MEGHATÁROZOTT JUTTATÁSI PROGRAMOK
17.
A meghatározott juttatási program pénzügyi kimutatásainak tartalmaznia kell vagy:
a)
egy olyan kimutatást, amely mutatja:
i.
a juttatásokhoz rendelkezésre álló nettó eszközöket;
ii.
az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékét, különbséget téve a megszolgált juttatások és a meg nem szolgált juttatások között; valamint
iii.
az ebből adódó többletet vagy hiányt; vagy
b)
a juttatásokhoz rendelkezésre álló nettó eszközökre vonatkozó kimutatást, amely tartalmaz vagy:
i.
egy, az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékét közzétevő megjegyzést, különbséget téve a megszolgált juttatások és a meg nem szolgált juttatások között; vagy
ii.
egy erre az információra vonatkozó hivatkozást a kísérő aktuáriusi jelentésben.
Ha nem készült aktuáriusi értékelés a pénzügyi kimutatások fordulónapjára, a legutolsó értékelést kell használni alapként, és közzé kell tenni az értékelés időpontját.
18.
A 17. bekezdés céljából az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékének a program feltételei szerint az adott időpontig nyújtott szolgálat után ígért juttatásokon kell alapulnia az aktuális fizetési szintek vagy a kivetített fizetési szintek használatával, a használt alap közzétételével. Szintén közzé kell tenni az aktuáriusi feltételezések bármely olyan változásának a hatásait, amelyek jelentős hatást gyakoroltak az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékére.
19.
A pénzügyi kimutatásoknak ki kell fejteniük az ígért nyugdíjazási juttatás aktuáriusi jelenértéke és a juttatásokhoz rendelkezésre álló nettó eszközök közötti kapcsolatot, valamint az ígért juttatások finanszírozására vonatkozó politikát.
20.
A meghatározott juttatási program keretében az ígért nyugdíjazási juttatások kifizetése a program pénzügyi helyzetétől és a hozzájárulók programhoz való jövőbeni hozzájárulás-fizetési képességétől, valamint a befektetési teljesítménytől és a program működésének hatékonyságától függ.
21.
Egy meghatározott juttatási programnak szüksége van egy aktuárius időszakos tanácsára a program pénzügyi feltételeinek értékeléséhez, a feltételezések áttekintéséhez és a jövőbeni hozzájárulási szintek ajánlásához.
22.
A meghatározott juttatási program beszámolásának az a célja, hogy időszakosan olyan információt nyújtson a program pénzügyi erőforrásaira és tevékenységeire vonatkozóan, amely hasznos az erőforrások halmozása és a program juttatásai közötti kapcsolatok idő előrehaladtával történő értékelésében. Ezt a cél rendszerint úgy érik el, hogy pénzügyi kimutatásokat nyújtanak, beleértve a következőket:
a)
az időszakra vonatkozó jelentős tevékenységeknek és a programmal kapcsolatos bármely változás hatásának, valamint a program tagságának és feltételeinek az ismertetését;
b)
az időszaki ügyletekről és az időszakra vonatkozó befektetési teljesítményről, valamint a program időszak végi pénzügyi helyzetéről beszámoló kimutatásokat;
c)
aktuáriusi információkat, vagy a kimutatások részeként, vagy elkülönült beszámoló útján; valamint
A nyugdíjazási juttatási program általi várható kifizetések jelenértéke kiszámítható, és arról be lehet számolni az aktuális fizetési szintek vagy a résztvevők nyugdíjazásáig kivetített fizetési szintek használatával.
24.
Az aktuális fizetések szerinti megközelítés alkalmazására a következő indokok adhatók:
a)
az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértéke, amely a program egyes résztvevőinek jelenleg tulajdonítható összegek összesenje, objektívebben számítható ki, mint a kivetített fizetési szintekkel, mivel kevesebb feltételezést foglal magában;
b)
a juttatásokban a fizetésemelésnek tulajdonítható növekedés a fizetésemelés időpontjában válik a program kötelmévé; valamint
c)
az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékének az aktuális fizetési szintek használatával kiszámított összege általában szorosabban kapcsolódik a program megszüntetése vagy megszűnése esetén fizetendő összeghez.
25.
A kivetített fizetések szerinti megközelítés alkalmazására a következő indokok adhatók:
a)
a pénzügyi információkat a vállalkozás folytatásának elve alapján kellene elkészíteni, függetlenül azon feltételezésektől és becslésektől, amelyeket meg szükséges tenni;
b)
a végső fizetés szerinti programok keretében a juttatásokat a nyugdíjazás időpontjában vagy ahhoz közeli időpontban érvényes fizetésekre való hivatkozással határozzák meg; így a fizetéseket, a hozzájárulási szinteket és a megtérülési rátákat szükséges kivetíteni; valamint
c)
a fizetéskivetítések beépítésének elmulasztása, amikor a finanszírozás többnyire a fizetések kivetítésén alapul, látszólagos túlfinanszírozásról való beszámolást eredményezhet, amikor a program nem túlfinanszírozott, vagy megfelelő finanszírozásról való beszámolást, amikor a program alulfinanszírozott.
26.
Az ígért nyugdíjazási juttatások aktuális fizetéseken alapuló aktuáriusi jelenértékét a program pénzügyi kimutatásaiban azért teszik közzé, hogy jelezzék a pénzügyi kimutatások fordulónapjáig megszolgált juttatásokra vonatkozó kötelmet. Az ígért nyugdíjazási juttatások kivetített fizetéseken alapuló aktuáriusi jelenértékét azért teszik közzé, hogy jelezzék annak a vállalkozás folytatásának elve alapján fennálló potenciális kötelemnek a nagyságrendjét, amely általában a finanszírozás alapja. Az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékének közzététele mellett elegendő magyarázat adására is szükség lehet annak az összefüggésnek az egyértelmű jelzésére, amelyben az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékét értelmezni kell. Ilyen magyarázat adható a fizetési kivetítéseken alapuló tervezett jövőbeni finanszírozás és finanszírozási politika megfelelőségére vonatkozó információ formájában. Ezt a pénzügyi kimutatásokba vagy az aktuárius jelentésbe foglalhatják bele.
Az aktuáriusi értékelések gyakorisága
27.
Sok országban az aktuáriusi értékeléseket nem szerzik be gyakrabban, mint minden harmadik évben. Ha nem készült aktuáriusi értékelés a pénzügyi kimutatások fordulónapjára, a legutolsó értékelést használják alapként, és közzéteszik az értékelés időpontját.
A pénzügyi kimutatások tartalma
28.
A meghatározott juttatási programok esetében az információkat az alábbi formátumok egyikében mutatják be, amelyek az aktuáriusi információk közzétételének és bemutatásának különböző gyakorlatait tükrözik:
a)
egy kimutatást szerepeltetnek a pénzügyi kimutatásokban, amely mutatja a juttatásokra rendelkezésre álló nettó eszközöket, az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékét, valamint a keletkező többletet vagy hiányt. A program pénzügyi kimutatásai szintén tartalmazzák a juttatásokhoz rendelkezésre álló nettó eszközök változásaira és az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékének változásaira vonatkozó kimutatásokat. A pénzügyi kimutatásokat kísérheti egy elkülönült aktuáriusi jelentés az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékének alátámasztására;
b)
olyan pénzügyi kimutatások, amelyek tartalmaznak egy juttatásokra rendelkezésre álló nettó eszközökre vonatkozó kimutatást és egy juttatásokra rendelkezésre álló nettó eszközök változásaira vonatkozó kimutatást. Az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékét a kimutatásokhoz fűzött megjegyzésekben teszik közzé. A pénzügyi kimutatásokhoz csatolhatnak egy aktuáriusi jelentést az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékének alátámasztására; valamint
c)
olyan pénzügyi kimutatások, amelyek tartalmaznak egy juttatásokhoz rendelkezésre álló nettó eszközökre vonatkozó kimutatást és egy juttatásokra rendelkezésre álló nettó eszközök változásaira vonatkozó kimutatást, az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértéke pedig egy elkülönült aktuáriusi jelentésben szerepel.
Mindegyik formátum esetén egy vezetői vagy igazgatói beszámoló jellegű vagyonkezelői beszámoló és egy befektetési beszámoló is kísérheti a pénzügyi kimutatásokat.
29.
A 28. bekezdés a) és b) pontjában leírt formátumok mellett lévők úgy vélik, hogy az ígért nyugdíjazási juttatások számszerűsítése és a fenti megközelítések szerint nyújtott egyéb információk segítenek a felhasználóknak értékelni a program aktuális helyzetét és a program kötelmei teljesítésének valószínűségét. Úgy vélik továbbá, hogy a pénzügyi kimutatásoknak önmagukban teljeseknek kell lenniük, és nem támaszkodhatnak kísérő kimutatásokra. Ugyanakkor néhányan úgy vélik, hogy a 28. bekezdés a) pontjában leírt formátum azt a benyomást keltheti, hogy kötelezettség áll fenn, miközben az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértéke véleményük szerint nem rendelkezik a kötelezettség minden jellemzőjével.
30.
A 28. bekezdés c) pontjában leírt formátum mellett lévők úgy vélik, hogy az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékét a juttatásokra rendelkezésre álló nettó eszközökre vonatkozó kimutatásnak nem kellene tartalmaznia, mint a 28. bekezdés a) pontjában leírt formátumnál, vagy még csak egy megjegyzésben sem kellene azt közzétenni, mint a 28. bekezdés b) pontjában, mivel ezt közvetlenül összehasonlítják a program eszközeivel, és egy ilyen összehasonlítás lehet, hogy nem érvényes. Azt állítják, hogy az aktuáriusok az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékét nem szükségszerűen a befektetések piaci értékével hasonlítják össze, hanem ehelyett esetleg a befektetésből várt cash flow-k jelenértékét értékelik. Ezért az ezen formátum mellett lévők úgy vélik, hogy egy ilyen összehasonlítás nem valószínű, hogy tükrözi az aktuáriusnak a programról alkotott átfogó értékelését, és hogy az félreérthető lehet. Szintén, néhányan úgy vélik a számszerűsítéstől függetlenül, hogy az ígért nyugdíjazási juttatásokra vonatkozó információkat kizárólag egy elkülönült aktuáriusi jelentésben kellene szerepeltetni, ahol megfelelő magyarázatot lehet nyújtani.
31.
A jelen standard elfogadja azokat a nézeteket, amelyek az ígért nyugdíjazási juttatásokkal kapcsolatos információk elkülönült aktuáriusi jelentésben történő közzétételének engedélyezése mellett vannak. Elutasítja az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékének számszerűsítésével szembeni érveket. Ennek megfelelően a 28. bekezdés a) és b) pontjában leírt formátumokat a jelen standard alapján elfogadhatónak tekintik, csakúgy, mint a 28. bekezdés c) pontjában leírt formátumot, feltéve, hogy a pénzügyi információk hivatkozást tartalmaznak egy olyan aktuáriusi jelentésre, és az kíséri is azokat, amely tartalmazza az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékét.
MINDEN PROGRAM
A program eszközeinek értékelése
32.
A nyugdíjazási juttatási programok befektetéseit valós értéken kell nyilvántartani. A piacképes értékpapírok esetén a valós érték a piaci érték. Ahol olyan programbefektetéseket tartanak, amelyekre nem lehetséges a valós érték becslése, közzé kell tenni annak okát, hogy miért nem használnak valós értéket.
33.
A piacképes értékpapírok esetében a valós érték rendszerint a piaci érték, mivel ezt tekintik a fordulónapi értékpapírok és az időszaki befektetési teljesítmény leghasznosabb mérőszámának. A fix visszaváltási értékkel rendelkező és a program kötelmeinek való megfeleltetés érdekében megszerzett értékpapírok, vagy azok konkrét része, nyilvántarthatók a végleges visszaváltási értékük alapján, a lejáratig egy állandó megtérülési rátát feltételezve. Ahol olyan programbefektetéseket tartanak, amelyekre nem lehetséges a valós érték becslése, mint például egy gazdálkodó egység teljes tulajdonjoga –, közzéteszik annak okát, hogy miért nem használnak valós értéket. Olyan mértékben, amennyiben a befektetéseket a piaci értéktől vagy a valós értéktől eltérő összegen tartják nyilván, a valós értéket általában szintén közzéteszik. Az alap tevékenységei során használt eszközöket a vonatkozó standardokkal összhangban számolják el.
Közzététel
34.
A nyugdíjazási juttatási program pénzügyi kimutatásainak, akár meghatározott juttatási, akár meghatározott hozzájárulási, tartalmazniuk kell a következő információkat is:
a)
a juttatásokhoz rendelkezésre álló nettó eszközök változásainak kimutatását;
b)
a lényeges számviteli politikai információt; valamint
c)
a program leírását és a programban az időszak alatt bekövetkezett bármely változás hatását.
35.
A nyugdíjazási juttatási programok által nyújtott pénzügyi kimutatások tartalmazzák a következőket, ha értelmezhető:
a)
a juttatásokhoz rendelkezésre álló nettó eszközökre vonatkozó kimutatást, közzétéve:
i.
a megfelelően besorolt, időszak végi eszközöket;
ii.
az eszközök értékelésének alapját;
iii.
bármely olyan egyedi befektetés részleteit, amely meghaladja vagy a juttatásokhoz rendelkezésre álló nettó eszközök 5 %-át vagy bármilyen osztályú vagy típusú értékpapír 5 %-át;
iv.
a munkáltatóban lévő bármely befektetés részleteit; valamint
v.
az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékétől eltérő kötelezettségeket;
b)
a juttatásokhoz rendelkezésre álló nettó eszközök változásainak kimutatását, mutatva a következőket:
i.
a munkáltató hozzájárulásait;
ii.
a munkavállalók hozzájárulásait;
iii.
a befektetési bevételeket, mint például a kamatokat és osztalékokat;
iv.
az egyéb bevételeket;
v.
a fizetett vagy fizetendő juttatásokat (elemezve, például a nyugdíjazási, halál esetére szóló és munkaképtelenség idejére járó juttatásokat, valamint az egyösszegű kifizetéseket);
vi.
az igazgatási költségeket;
vii.
az egyéb ráfordításokat;
viii.
a nyereségadókat;
ix.
a befektetések elidegenítésén elért nyereségeket és veszteségeket és a befektetések értékének változásait; valamint
x.
a más programoknak vagy programokból történt átadásokat;
c)
a finanszírozási politika leírását;
d)
a meghatározott juttatási programok esetében az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékét (amely különbséget tehet a megszolgált juttatások és a meg nem szolgált juttatások között), amely a program feltételei szerint, az adott időpontig nyújtott szolgálat után ígért juttatásokon alapul, és vagy az aktuális fizetési szinteket vagy a kivetített fizetési szinteket használja; ezt az információt belefoglalhatják egy kísérő aktuáriusi jelentésbe, amely a kapcsolódó pénzügyi kimutatásokkal együtt értelmezendő; valamint
e)
a meghatározott juttatási programok esetében a megtett lényeges aktuáriusi feltételezéseknek, valamint az ígért nyugdíjazási juttatások aktuáriusi jelenértékének kiszámításához használt módszernek a leírását.
36.
A nyugdíjazási juttatási program beszámolója tartalmazza a program leírását vagy a pénzügyi kimutatások részeként, vagy egy elkülönült beszámolóban. Ez tartalmazhatja a következőket:
a)
a munkáltatók nevét és a lefedett munkavállalói csoportokat;
b)
a juttatásokat kapó résztvevők számát és az egyéb résztvevők számát, megfelelően besorolva;
c)
a program típusát – meghatározott hozzájárulási vagy meghatározott juttatási;
d)
egy megjegyzést arról, hogy hozzájárulnak-e a résztvevők a programhoz;
e)
a résztvevőknek ígért nyugdíjazási juttatások leírását;
f)
a program bármely megszűnési feltételének leírását; valamint
g)
a beszámoló által lefedett időszak alatt az a)–f) tételekben történt változásokat.
Nem ritka, hogy olyan egyéb dokumentumokra hivatkoznak, amelyek könnyen elérhetőek a felhasználók számára, és amelyekben a programot leírják, és hogy csak a későbbi változásokra vonatkozó információkat foglalják bele.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
37.
A jelen standard a nyugdíjazási juttatási programok 1988. január 1-jén vagy azt követően kezdődő időszakokat lefedő pénzügyi kimutatásaira válik hatályossá.
38.
A 2021 februárjában kiadott A számviteli politikák közzététele – az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard és az IFRS Gyakorlati állásfoglalás 2 A lényegesség megítélése című dokumentum módosításával összefüggésben – módosította a 34. bekezdést A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2023. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves beszámolási időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
IAS 27 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Egyedi pénzügyi kimutatások
CÉL
1.
E standard célja a leányvállalatokban, a közös vállalkozásokban és a társult vállalkozásokban lévő befektetésekre vonatkozó elszámolási és közzétételi követelmények előírása, amennyiben a gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatásokat készít.
HATÓKÖR
2.
Ezt a standardot kell alkalmazni a leányvállalatokban, a közös vállalkozásokban és a társult vállalkozásokban lévő befektetések elszámolására, amennyiben a gazdálkodó egység választja, vagy a helyi előírások kötelezővé teszik számára az egyedi pénzügyi kimutatások elkészítését.
3.
Ez a standard nem határozza meg, hogy mely gazdálkodó egységeknek kell egyedi pénzügyi kimutatásokat készíteniük. Akkor alkalmazandó, amikor egy gazdálkodó egység a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok szerinti egyedi pénzügyi kimutatásokat készít.
FOGALMAK
4.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A konszolidált pénzügyi kimutatások egy csoport pénzügyi kimutatásai, amelyekben az anyavállalat és leányvállalatai eszközeit, kötelezettségeit, saját tőkéjét, bevételeit, ráfordításait és cash flow-it úgy prezentálják, mintha azok egyetlen gazdasági egységéi lennének.
Az egyedi pénzügyi kimutatások a gazdálkodó egység által prezentált olyan kimutatások, amelyek esetében – e standard előírásaitól függően – a gazdálkodó egység választhat a leányvállalatokban, a közös vállalkozásokban és a társult vállalkozásokban lévő befektetéseknek bekerülési értéken, az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard szerint bekerülési értéken, vagy az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standardban ismertetett tőkemódszerrel történő elszámolása között.
5.
A következő fogalmak meghatározását az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard A. függeléke, az IFRS 11 Közös szerveződések standard A. függeléke és az IAS 28 standard 3. bekezdése tartalmazza:
—
társult vállalkozás
—
befektetést befogadó feletti ellenőrzés
—
tőkemódszer
—
csoport
—
befektetési gazdálkodó egység
—
közös ellenőrzés
—
közös vállalkozás
—
közös vállalkozás ellenőrzésében részt vevő fél
—
anyavállalat
—
jelentős befolyás
—
leányvállalat.
6.
Az egyedi pénzügyi kimutatások azok, amelyeket a konszolidált pénzügyi kimutatásokon felül vagy olyan befektető pénzügyi kimutatásain felül prezentálnak, amely nem rendelkezik befektetéssel leányvállalatokban, de van befektetése társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban, amelyek esetében a társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő befektetéseket – a 8–8A. bekezdésben meghatározott körülmények kivételével – a tőkemódszer használatával kötelesek elszámolni az IAS 28 standard előírásainak megfelelően.
7.
A leányvállalattal, társult vállalkozással, vagy közös vállalkozásban lévő közös tulajdonosi érdekeltséggel nem rendelkező gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai nem egyedi pénzügyi kimutatások.
8.
A konszolidálás alól az IFRS 10 standard 4. bekezdésének a) pontja szerint felmentett, vagy a tőkemódszer alkalmazása alól a (2011-ben módosított) IAS 28 standard 17. bekezdése szerint felmentett gazdálkodó egység az egyedi pénzügyi kimutatásokat egyedüli pénzügyi kimutatásaiként prezentálhatja.
8A.
Az a befektetési gazdálkodó egység, amelynek a tárgyidőszakban és az összes bemutatott összehasonlító időszakban minden leányvállalatára az IFRS 10 standard 31. bekezdése szerinti, konszolidáció alóli kivételt köteles alkalmazni, pénzügyi kimutatásként csak egyedi pénzügyi kimutatásait prezentálja.
AZ EGYEDI PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK ELKÉSZÍTÉSE
9.
Az egyedi pénzügyi kimutatásokat az összes alkalmazandó IFRS-sel összhangban kell elkészíteni, a 10. bekezdésben előírtak kivételével.
10.
Amikor a gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatást készít, akkor a leányvállalatokban, a közös vállalkozásokban és a társult vállalkozásokban lévő befektetéseit:
a)
bekerülési értéken;
b)
az IFRS 9 standarddal összhangban; vagy
c)
az IAS 28 standardban leírt tőkemódszer használatával számolja el.
A gazdálkodó egységnek az egyes befektetési kategóriákra azonos elszámolást kell alkalmaznia. A bekerülési értéken vagy a tőkemódszer használatával elszámolt befektetéseket az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standard szerint kell elszámolni, ha azokat értékesítésre vagy felosztásra tartottá minősítették (vagy részei egy értékesítésre vagy felosztásra tartottá minősített elidegenítési csoportnak). Az IFRS 9 standard szerint elszámolt befektetések értékelése ilyen körülmények között nem változik.
11.
Ha a gazdálkodó egység a (2011-ben módosított) IAS 28 standard 18. bekezdése szerint azt választja, hogy társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő befektetéseit az IFRS 9 standard szerint eredménnyel szemben valós értéken értékeli, akkor ezeket a befektetéseket egyedi pénzügyi kimutatásaiban ugyanilyen módon kell elszámolnia.
11A.
Ha az anyavállalat az IFRS 10 standard 31. bekezdése értelmében a leányvállalatban lévő befektetéseit az IFRS 9 standard szerint, eredménnyel szemben valós értéken köteles értékelni, akkor ezeket a leányvállalatban lévő befektetéseket egyedi pénzügyi kimutatásaiban ugyanilyen módon kell elszámolnia.
11B.
Az olyan anyavállalatnak, amely többé már nem befektetési gazdálkodó egység vagy amely befektetési gazdálkodó egységgé válik, minősítésének változását e változás bekövetkezésének időpontjától kezdődően kell kimutatnia az alábbiak szerint:
a)
amikor a gazdálkodó egység többé már nem befektetési gazdálkodó egység, a gazdálkodó egységnek a leányvállalatban lévő befektetést a 10. bekezdéssel összhangban kell elszámolnia. Az akvizíció vélelmezett időpontja a minősítésben bekövetkező változás napja kell, hogy legyen. A befektetés 10. bekezdés szerinti elszámolásakor az átvezetett vélelmezett ellenértéke a leányvállalatnak az akvizíció vélelmezett időpontjában érvényes valós értéke kell, hogy legyen;
i.
[törölve]
ii.
[törölve]
b)
amikor a gazdálkodó egység befektetési gazdálkodó egységgé válik, akkor az IFRS 9 standardnak megfelelően az eredménnyel szemben valós értéken kell elszámolnia a leányvállalatban lévő befektetést. A leányvállalat korábbi könyv szerinti értéke és a befektető minősítésében bekövetkező változás időpontjában érvényes valós értéke közötti különbözetet nyereségként vagy veszteségként az eredményben kell megjeleníteni. Az említett leányvállalatok kapcsán a korábban az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített nyereség vagy veszteség kumulatív összegét úgy kell kezelni, mint ha a befektetési gazdálkodó egység a minősítésben bekövetkező változás időpontjában elidegenítette volna az említett leányvállalatokat.
12.
A gazdálkodó egység akkor jeleníti meg egyedi pénzügyi kimutatásában a leányvállalatoktól, közös vállalkozásoktól vagy társult vállalkozásoktól kapott osztalékot, amikor az osztalékhoz való jogát megállapították. Az osztalék az eredményben kerül megjelenítésre, kivéve, ha a gazdálkodó egység a tőkemódszer használatát választja, ebben az esetben az osztalék a befektetés könyv szerinti értékéből való levonásként kerül megjelenítésre.
13.
Ha egy anyavállalat a csoportja felépítését egy új gazdálkodó egység mint anyavállalata alapításával olyan módon szervezi át, hogy teljesülnek az alábbi feltételek:
a)
az új anyavállalat az eredeti anyavállalat meglévő tőkeinstrumentumaiért cserébe tőkeinstrumentumokat kibocsátva ellenőrzést szerez az eredeti anyavállalat fölött;
b)
az új és az eredeti csoport eszközei és kötelezettségei az átszervezést közvetlenül megelőzően és követően azonosak; valamint
c)
az eredeti anyavállalat tulajdonosai az átszervezést közvetlenül megelőzően és követően ugyanolyan abszolút és relatív részesedésekkel rendelkeznek az eredeti csoport és az új csoport nettó eszközeiben,
és az új anyavállalat az egyedi pénzügyi kimutatásaiban az eredeti anyavállalatba történt befektetéseit a 10. bekezdés a) pontjának megfelelően számolja el, akkor az új anyavállalatnak a bekerülési értéket az átszervezés időpontjára vonatkozó, az eredeti anyavállalat egyedi pénzügyi kimutatásaiban szereplő sajáttőke-tételekben való részesedésének könyv szerinti értékén kell értékelnie.
14.
Hasonlóan, egy gazdálkodó egység, amely nem anyavállalat, a 13. bekezdés feltételeinek megfelelően alapíthat egy új gazdálkodó egységet, a saját anyavállalataként. A 13. bekezdés előírásai egy ilyen átszervezésre is ugyanúgy vonatkoznak. Ilyen esetekben az „eredeti anyavállalat” és az „eredeti csoport” kifejezéseken „eredeti gazdálkodó egység” értendő.
KÖZZÉTÉTEL
15.
A gazdálkodó egységnek minden alkalmazandó IFRS-t alkalmaznia kell, amikor egyedi pénzügyi kimutatásaiban információkat tesz közzé, beleértve a 16. és 17. bekezdés előírásait.
16.
Ha egy anyavállalat az IFRS 10 standard 4. bekezdésének a) pontja szerint úgy dönt, hogy nem készít konszolidált pénzügyi kimutatásokat, és helyettük egyedi pénzügyi kimutatásokat készít, az anyavállalatnak az egyedi pénzügyi kimutatásokban közzé kell tennie:
a)
azt a tényt, hogy a pénzügyi kimutatások egyedi pénzügyi kimutatások; hogy alkalmazták a konszolidáció alóli mentességet; azon gazdálkodó egység nevét és tevékenységének elsődleges helyét (és ha eltér, bejegyzés szerinti országát), amely elkészítette a nyilvános használatra szánt, a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardoknak megfelelő konszolidált pénzügyi kimutatásokat; és azt a címet, ahol ezek a konszolidált pénzügyi kimutatások elérhetők;
b)
a leányvállalatokban, közös vállalkozásokban vagy társult vállalkozásokban lévő jelentős befektetések felsorolását, feltüntetve:
i.
a befektetést befogadók nevét,
ii.
a befektetést befogadók tevékenységének elsődleges helyét (és ha eltér, bejegyzés szerinti országát),
iii.
a befektetést befogadókban lévő tulajdoni hányadot (és ha az eltérő, a birtokolt szavazati jogok arányát,
c)
a b) pont alatt felsorolt befektetések elszámolására alkalmazott módszert.
16A.
Ha az anyavállalat befektetési gazdálkodó egység (a 16. bekezdésben meghatározott anyavállalat kivételével) a 8A. bekezdésnek megfelelően pénzügyi kimutatásként csak egyedi pénzügyi kimutatásokat készít, közzé kell tennie ezt a tényt. A befektetési gazdálkodó egységnek be kell mutatnia az IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele standard által a befektetési gazdálkodó egységekkel kapcsolatban előírt közzétételeket is.
17.
Ha az anyavállalat (a 16–16A. bekezdésben meghatározott anyavállalat kivételével) vagy egy befektetést befogadó felett közös ellenőrzéssel vagy jelentős befolyással rendelkező befektető egyedi pénzügyi kimutatásokat készít, az anyavállalatnak vagy a befektetőnek azonosítania kell azokat az IFRS 10, az IFRS 11 vagy a (2011-ben módosított) IAS 28 standard szerint elkészített pénzügyi kimutatásokat, amelyekhez az egyedi pénzügyi kimutatások kapcsolódnak. Az anyavállalatnak vagy a befektetőnek emellett egyedi pénzügyi kimutatásaiban közzé kell tennie:
a)
azt a tényt, hogy a pénzügyi kimutatások egyedi pénzügyi kimutatások, és annak okát, hogy miért készítették el azokat, ha törvény azt nem írja elő;
b)
a leányvállalatokban, közös vállalkozásokban vagy társult vállalkozásokban lévő jelentős befektetések felsorolását, feltüntetve:
i.
a befektetést befogadók nevét,
ii.
a befektetést befogadók tevékenységének elsődleges helyét (és ha eltér, bejegyzés szerinti országát),
iii.
a befektetést befogadókban lévő tulajdoni hányadot (és ha az eltérő, a birtokolt szavazati jogok arányát,
c)
a b) pont alatt felsorolt befektetések elszámolására alkalmazott módszert.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA ÉS ÁTTÉRÉS
18.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység a jelen standardot korábban alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és egyidejűleg az IFRS 10, az IFRS 11, az IFRS 12 és a (2011-ben módosított) IAS 28 standardot is alkalmaznia kell.
18A.
A 2012 októberében kiadott Befektetési gazdálkodó egységek (Az IFRS 10, az IFRS 12 és az IAS 27 standard módosítása) módosította az 5., 6., 17. és 18. bekezdést, és hozzáadta a 8A., 11A–11B., 16A. és 18B–18I. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2014. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat korábban alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és egyidejűleg a Befektetési gazdálkodó egységekben szereplő összes módosítást is alkalmaznia kell.
18B.
Ha a Befektetési gazdálkodó egységekben szereplő módosítások első alkalmazásának időpontjában (amely a jelen IFRS alkalmazásában annak az éves beszámolási időszaknak a kezdete, amelynek vonatkozásában az említett módosításokat először alkalmazzák) az anyavállalat megállapítja, hogy befektetési gazdálkodó egységnek minősül, akkor a leányvállalatban lévő befektetésére a 18C–18I. bekezdést kell alkalmaznia.
18C.
Az első alkalmazás időpontjában a befektetési gazdálkodó egységnek a leányvállalatban lévő, korábban bekerülési értéken értékelt befektetését az eredménnyel szemben valós értéken kell értékelnie, mint ha a jelen IFRS követelményei mindig érvényesek lettek volna. A befektetési gazdálkodó egységnek az első alkalmazás időpontját közvetlenül megelőző éves időszakot visszamenőlegesen módosítania kell, és a közvetlenül megelőző időszak kezdetén érvényes felhalmozott eredményt módosítani kell a következők közötti esetleges eltérésekkel:
a)
a befektetés korábbi könyv szerinti értéke; valamint
b)
a befektető leányvállalatban levő befektetésének valós értéke.
18D.
Az első alkalmazás időpontjában a befektetési gazdálkodó egység a leányvállalatban lévő, korábban az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt befektetését továbbra is valós értéken kell értékelnie. Az egyéb átfogó jövedelemben korábban megjelenített valósérték-korrekciók kumulatív összegét az első alkalmazás időpontját közvetlenül megelőző időszak kezdetén át kell vezetni a felhalmozott eredménybe.
18E.
Az első alkalmazás időpontjában a befektetési gazdálkodó egységnek nem szabad módosítania a leányvállalatban lévő olyan érdekeltségének elszámolását, amelynek kapcsán korábban az IFRS 9 standardnak megfelelő, eredménnyel szemben valós értéken történő értékelést választotta, a 10. bekezdés engedélyével.
18F.
Az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard elfogadása előtt a befektetési gazdálkodó egységnek a befektetők vagy a vezetés felé korábban bemutatott valósérték-összegeket kell használniuk, ha ezek az összegek olyan összegeknek minősülnek, amelyekért a befektetés az értékelés időpontjában a szokásos piaci feltételek mellett gazdát cserélhetett volna jól tájékozott, üzletkötésre hajlandó felek között.
18G.
Amennyiben a leányvállalatban való befektetésnek a 18C–18F. bekezdés szerinti értékelése (az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardban meghatározottak szerint) kivitelezhetetlen, a befektetési gazdálkodó egységnek annak a legkorábbi időszaknak a kezdetétől kell alkalmaznia a jelen IFRS előírásait, amelynek tekintetében a 18C–18F. bekezdés alkalmazása kivitelezhető; ez lehet a tárgyidőszak is. A befektetőnek visszamenőleg módosítania kell az első alkalmazás időpontját közvetlenül megelőző éves időszakot, kivéve, ha a tárgyidőszak az a legkorábbi időszak, amely tekintetében e bekezdés alkalmazása kivitelezhető. Amennyiben a leányvállalat valós értéken történő értékeléséhez a befektetési gazdálkodó egység számára kivitelezhető időpont korábbi, mint a közvetlenül megelőző időszak kezdete, a befektetőnek a közvetlenül megelőző időszak kezdetére vonatkozóan a következők közötti különbözettel módosítania kell a saját tőkét:
a)
a befektetés korábbi könyv szerinti értéke; valamint
b)
a befektető leányvállalatban levő befektetésének valós értéke.
Amennyiben a tárgyidőszak az a legkorábbi időszak, amely tekintetében e bekezdés alkalmazása kivitelezhető, a saját tőke módosítását a tárgyidőszak kezdetén kell megjeleníteni.
18H.
Amennyiben a befektetési gazdálkodó egység a Befektetési gazdálkodó egységek első alkalmazásának időpontja előtt elidegenítette a leányvállalatban lévő befektetését vagy az felett elvesztette ellenőrzését, úgy nem köteles módosítani az említett befektetéssel kapcsolatos korábbi elszámolásait.
18I.
A 18C–18G. bekezdésben az első alkalmazás időpontját közvetlenül megelőző éves időszakra (a közvetlenül megelőző időszak) való hivatkozások ellenére a gazdálkodó egység bemutathat módosított összehasonlító információkat bármely korábbi bemutatott időszak vonatkozásában is, de nem köteles ezt megtenni. Amennyiben a gazdálkodó egység bemutat módosított összehasonlító információkat bármely korábbi időszak vonatkozásában, úgy a 18C–18G. bekezdésben említett „közvetlenül megelőző időszak” hivatkozás alatt „legkorábbi bemutatott módosított összehasonlító időszak”-ot kell érteni. Amennyiben a gazdálkodó egység módosítatlan összehasonlító információt mutat be bármely korábbi időszak vonatkozásában, egyértelműen azonosítania kell a módosítatlan információt, utalnia kell arra, hogy azt eltérő alapon készítették, és ismertetnie kell ezt az alapot.
18J.
A 2014 augusztusában kiadott A tőkemódszer az egyedi pénzügyi kimutatásokban (Az IAS 27 módosításai) módosította a 4–7., 10., 11B. és 12. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standarddal összhangban visszamenőleg, a 2016. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
Hivatkozások az IFRS 9 standardra
19.
Ha a gazdálkodó egység alkalmazza ezt a standardot, de még nem alkalmazza az IFRS 9 standardot, akkor az IFRS 9 standardra való bármely hivatkozást az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés standardra való hivatkozásként kell értelmezni.
A (2008. ÉVI) IAS 27 STANDARD VISSZAVONÁSA
20.
Ezt a standardot az IFRS 10 standarddal egyidejűleg teszik közzé. A két IFRS együtt a (2008-ban módosított) IAS 27 Konszolidált és egyedi pénzügyi kimutatások standard helyébe lép.
IAS 28 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések
CÉL
1.
E standard célja a társult vállalkozásokban lévő befektetésekre vonatkozó elszámolás előírása és a társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések elszámolásakor a tőkemódszer alkalmazására vonatkozó követelmény meghatározása.
HATÓKÖR
2.
Ezt a standardot alkalmaznia kell minden olyan gazdálkodó egységnek, amely egy befektetést befogadó felett közös ellenőrzéssel vagy jelentős befolyással rendelkező befektető.
FOGALMAK
3.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A társult vállalkozás olyan gazdálkodó egység, amely felett a befektető jelentős befolyással rendelkezik.
A konszolidált pénzügyi kimutatások egy csoport pénzügyi kimutatásai, amelyekben az anyavállalat és leányvállalatai eszközeit, kötelezettségeit, saját tőkéjét, bevételeit, ráfordításait és cash flow-it úgy prezentálják, mintha azok egyetlen gazdasági egységéi lennének.
A tőkemódszer olyan elszámolási módszer, amelynek alkalmazása során a befektetést kezdetben bekerülési értéken jelenítik meg, majd módosítják a befektetőnek a befektetést befogadó nettó eszközeiben való részesedésében az akvizíció óta bekövetkezett változásokkal. A befektető eredménye tartalmazza a befektetőnek a befektetést befogadó eredményéből való részesedését és a befektető egyéb átfogó jövedelme tartalmazza a befektetőnek a befektetést befogadó egyéb átfogó jövedelméből való részesedését.
A közös szerveződés olyan szerveződés, amelyet két vagy több fél közösen ellenőriz.
A közös ellenőrzés egy szerveződés feletti ellenőrzés szerződésben rögzített megosztása, amely kizárólag akkor áll fenn, ha a releváns tevékenységekkel kapcsolatos döntésekhez az ellenőrzésben osztozó felek egyhangú hozzájárulása szükséges.
A közös vállalkozás olyan közös szerveződés, amelynek keretében a szerveződés felett közös ellenőrzéssel rendelkező felek a szerveződés nettó eszközeire vonatkozó jogokkal rendelkeznek.
A közös vállalkozás ellenőrzésében részt vevő fél a közös vállalkozásban részt vevő, a közös vállalkozás felett közös ellenőrzéssel rendelkező fél.
A jelentős befolyás hatalom a befektetést befogadó pénzügyi és működési politikájával kapcsolatos döntésekben való részvételre, de nem ezen politikák ellenőrzése vagy közös ellenőrzése.
4.
A következő fogalmak meghatározását az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard 4. bekezdése és az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard A. függeléke tartalmazza, és a jelen standardban az azon IFRS-ben részletezett értelemben használatosak, amelyben meghatározásuk szerepel:
—
befektetést befogadó feletti ellenőrzés
—
csoport
—
anyavállalat
—
egyedi pénzügyi kimutatások
—
leányvállalat.
JELENTŐS BEFOLYÁS
5.
Ha a gazdálkodó egység közvetlenül vagy közvetve (például leányvállalatokon keresztül) a befektetést befogadó szavazati jogainak legalább 20 %-ával rendelkezik, feltételezett, hogy a gazdálkodó egységnek jelentős befolyása van, kivéve, ha egyértelműen bizonyítható, hogy nem ez a helyzet. Fordított esetben, ha a gazdálkodó egység közvetlenül vagy közvetve (például leányvállalatokon keresztül) a befektetést befogadó szavazati jogainak kevesebb, mint 20 %-ával rendelkezik, feltételezett, hogy a gazdálkodó egységnek nincs jelentős befolyása, kivéve, ha a jelentős befolyás egyértelműen bizonyítható. Egy másik befektető lényeges vagy többségi tulajdoni részesedése nem zárja ki szükségszerűen, hogy a gazdálkodó egység jelentős befolyással rendelkezzen.
6.
A gazdálkodó egység jelentős befolyásának fennállása rendszerint az alábbiak közül egy vagy több módon bizonyítható:
a)
képviselet a befektetést befogadó igazgatóságában vagy ezzel egyenértékű irányító testületében;
b)
részvétel a politikákat meghatározó döntéshozatali folyamatokban, beleértve az osztalékra vagy más kifizetésekre vonatkozó döntésekben való részvételt is;
c)
lényeges ügyletek a gazdálkodó egység és befektetést befogadója között;
d)
a vezető beosztású személyzet átfedései; vagy
e)
nélkülözhetetlen technikai információk rendelkezésre bocsátása.
7.
A gazdálkodó egység birtokolhat olyan részvénywarrantokat, részvényvásárlási opciókat, törzsrészvényekre átváltható adósság- vagy tőkeinstrumentumokat, vagy más hasonló instrumentumokat, amelyek potenciálisan – ha lehívják vagy beváltják őket – további szavazati jogot biztosítanak a gazdálkodó egységnek, vagy egy másik fél szavazati jogát csökkentik egy harmadik gazdálkodó egység pénzügyi és működési politikáját illetően (potenciális szavazati jogok). Az aktuálisan lehívható vagy átváltható potenciális szavazati jogok létezése és hatása, beleértve a más gazdálkodó egységnél lévő potenciális szavazati jogokat is, mérlegelésre kerül annak megítélésekor, hogy a gazdálkodó egységnek van-e jelentős befolyása. A potenciális szavazati jogok akkor nem hívhatók le vagy nem válthatók át aktuálisan, ha például azok egy jövőbeni időpontig vagy egy jövőbeni esemény bekövetkezéséig nem hívhatók le vagy nem válthatók át.
8.
Annak megítéléséhez, hogy a potenciális szavazati jogok hozzájárulnak-e a jelentős befolyáshoz, a gazdálkodó egység minden tényt és körülményt megvizsgál (beleértve a potenciális szavazati jogok lehívási feltételeit, és bármely más szerződéses megállapodást, akár egyenként, akár összevonva), amely hatással van a potenciális szavazati jogokra, kivéve a vezetés szándékait vagy a pénzügyi képességet a potenciális jogok lehívására vagy átváltására.
9.
A gazdálkodó egység befektetést befogadó feletti jelentős befolyása megszűnik, ha a gazdálkodó egység elveszti a hatalmát az adott befektetést befogadó pénzügyi és működési politikáival kapcsolatos döntések meghozatalában való részvételre. A jelentős befolyás elvesztése azzal vagy anélkül is bekövetkezhet, hogy megváltozna a tulajdonlás abszolút vagy relatív mértéke. Ez történik például, amikor a társult vállalkozás állami, bírósági, közigazgatási vagy hatósági ellenőrzés alá kerül. Bekövetkezhet továbbá szerződéses megállapodás alapján is.
A TŐKEMÓDSZER
10.
A tőkemódszer alapján a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetést kezdeti megjelenítéskor bekerülési értéken jelenítik meg, majd a könyv szerinti értéket növelik vagy csökkentik a befektetőnek a befektetést befogadó akvizíció utáni eredményéből való részesedésének megjelenítése érdekében. A befektetőnek a befektetést befogadó eredményéből való részesedését a befektető eredményében jelenítik meg. A befektetést befogadótól kapott felosztások a befektetés könyv szerinti értékét csökkentik. A könyv szerinti érték módosítása akkor is szükségessé válhat, ha megváltozik a befektető arányos részesedése a befektetést befogadóban annak következtében, hogy a befektetést befogadó egyéb átfogó jövedelmében változás történik. Ezek közé tartoznak például az ingatlanok, gépek és berendezések átértékeléséből, vagy az átszámítási különbözetből származó változások. A befektető ezen változásokból való részesedését a befektető egyéb átfogó jövedelmében jelenítik meg (lásd az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standardot).
11.
A bevételnek a kapott felosztások alapján történő megjelenítése nem minden esetben megfelelő módszer a befektető társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetése kapcsán szerzett bevétel mérésére, mivel a kapott felosztás gyakran nem áll arányban a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás teljesítményével. Mivel a befektető közös ellenőrzéssel vagy jelentős befolyással rendelkezik a befektetést befogadó felett, így érdekeltsége van a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás teljesítményében, és ennek eredményeként a befektetése megtérülésében. A befektető ezt az érdekeltséget olyan módon számolja el, hogy a pénzügyi kimutatásai hatályát kiterjeszti a befektetést befogadó eredményéből rá jutó rész figyelembevételére. Így a tőkemódszer alkalmazása a befektető nettó eszközeiről és eredményéről informatívabb beszámolást biztosít.
12.
Ha vannak potenciális szavazati jogok vagy potenciális szavazati jogokat tartalmazó egyéb származékos termékek, a gazdálkodó egység társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltségét csak a meglévő tulajdonosi érdekeltségek alapján határozzák meg, és nem veszik figyelembe a potenciális szavazati jogok vagy egyéb származékos instrumentumok lehetséges lehívását vagy átváltását, kivéve, ha a 13. bekezdés alkalmazandó.
13.
Bizonyos körülmények között a gazdálkodó egység egy tranzakció eredményeképp lényegében tulajdonjoggal rendelkezik, amely aktuálisan hozzáférést biztosít számára a tulajdonosi érdekeltséghez kapcsolódó megtérüléshez. Ilyen körülmények között a gazdálkodó egységre jutó arányt azon potenciális szavazati jogok és egyéb származékos instrumentumok esetleges lehívásának figyelembevételével határozzák meg, amelyek aktuálisan hozzáférést biztosítanak a gazdálkodó egység számára a megtérüléshez.
14.
Az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard nem alkalmazandó az olyan társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő érdekeltségekre, amelyeket a tőkemódszer használatával számolnak el. Ha a potenciális szavazati jogokat tartalmazó instrumentumok lényegében aktuálisan hozzáférést biztosítanak egy társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő tulajdonosi érdekeltséghez kapcsolódó megtérüléshez, az instrumentumok nem tartoznak az IFRS 9 standard hatálya alá. Minden egyéb esetben a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban potenciális szavazati jogot tartalmazó instrumentumokat az IFRS 9 standard szerint számolják el.
14A.
A gazdálkodó egység az IFRS 9 standardot alkalmazza a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő egyéb olyan pénzügyi instrumentumokra is, amelyekre a tőkemódszert nem alkalmazza. Ezek azon hosszú távú érdekeltségek, amelyek – lényegében – a gazdálkodó egység társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő nettó befektetésének részét képezik (lásd a 38. bekezdést). A gazdálkodó egység az ilyen hosszú távú érdekeltségekre az IFRS 9 standardot még a jelen standard 38. bekezdésének és 40–43. bekezdésének alkalmazása előtt alkalmazza. Az IFRS 9 standard alkalmazásakor a gazdálkodó egység nem veszi figyelembe a hosszú távú érdekeltségek könyv szerinti értékének a jelen standard alkalmazásából eredő kiigazításait.
15.
Az értékesítésre tartottnak nem minősített befektetést vagy befektetésben megtartott érdekeltséget befektetett eszköznek kell minősíteni, kivéve, ha a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetést vagy befektetés egy részét az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standard szerint értékesítésre tartottnak minősítik.
A TŐKEMÓDSZER ALKALMAZÁSA
16.
Egy befektetést befogadó felett közös ellenőrzéssel vagy jelentős befolyással rendelkező gazdálkodó egységnek a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetését a tőkemódszer használatával kell elszámolnia, kivéve, ha a befektetés a 17–19. bekezdés szerint megfelel a mentesség feltételeinek.
Mentesség a tőkemódszer alkalmazása alól
17.
A gazdálkodó egységnek nem kell alkalmaznia társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetésére a tőkemódszert, ha a gazdálkodó egység olyan anyavállalat, amely az IFRS 10 standard 4. bekezdésének a) pontjában foglalt, hatókörre vonatkozó kivétel révén mentesül a konszolidált pénzügyi kimutatások elkészítése alól, vagy ha az alábbiak mindegyike megvalósul:
a)
A gazdálkodó egység egy másik gazdálkodó egység teljes egészében tulajdonolt leányvállalata vagy egy másik gazdálkodó egység részleges tulajdonában álló leányvállalat, és tulajdonosait – beleértve azokat is, akik szavazati joggal nem rendelkeznek – értesítették arról, és azok nem támasztottak kifogást az ellen, hogy a gazdálkodó egység nem alkalmazza a tőkemódszert.
b)
A gazdálkodó egység adósság- vagy tőkeinstrumentumai nincsenek nyíltpiaci forgalomban (belföldi vagy külföldi tőzsdén, vagy tőzsdén kívüli (OTC) piacon, beleértve a helyi és regionális piacokat is).
c)
A gazdálkodó egység nem nyújtotta be pénzügyi kimutatásait valamely tőzsdefelügyeleti vagy más szabályozó testületnek, bármely típusba tartozó instrumentumai nyíltpiacon való kibocsátása céljából, és ilyen benyújtás nincs folyamatban.
d)
A gazdálkodó egység legvégső vagy valamely közbenső szintű anyavállalata olyan nyilvánosan elérhető konszolidált pénzügyi kimutatásokat készít az IFRS-ekkel összhangban, amelyekben leányvállalatait az IFRS 10 standardnak megfelelően konszolidálja vagy az eredménnyel szemben valós értéken értékeli.
18.
Ha a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetést egy olyan gazdálkodó egység birtokolja, vagy azon keresztül közvetetten birtokolják, amely kockázati tőkebefektető szervezet, vagy befektetési alap, zártvégű alap vagy más hasonló gazdálkodó egység, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is, a gazdálkodó egység dönthet úgy, hogy ezt a befektetést az IFRS 9 standard szerint, az eredménnyel szemben valós értéken értékeli. A befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokra példa az olyan alap, amelyet a gazdálkodó egység a közvetlen nyereségrészesedést tartalmazó biztosítási szerződéscsoport mögöttes tételeként tart. E választás alkalmazásában a biztosítási szerződések magukban foglalják a diszkrecionális nyereségrészesedést tartalmazó befektetési szerződéseket. A gazdálkodó egységnek ezt a döntést minden egyes társult vállalkozás vagy közös vállalkozás esetében külön-külön kell meghoznia a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás kezdeti megjelenítésekor. (Az e bekezdésben használt, de az IFRS 17 Biztosítási szerződések standardban meghatározott fogalmak tekintetében lásd az említett standardot.)
19.
Ha a gazdálkodó egységnek egy társult vállalkozásban olyan befektetése van, amelynek egy részét közvetetten egy kockázati tőkebefektető szervezeten, vagy befektetési alapon, zártvégű alapon vagy más hasonló gazdálkodó egységen keresztül birtokolja, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is, a gazdálkodó egység dönthet úgy, hogy a társult vállalkozásban lévő befektetés ezen részét az IFRS 9 szerint, az eredménnyel szemben valós értéken értékeli, tekintet nélkül arra, hogy a kockázati tőkebefektető szervezet, vagy befektetési alap, zártvégű alap vagy más hasonló gazdálkodó egység, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is, jelentős befolyással rendelkezik-e a befektetés ezen része felett. Ha a gazdálkodó egység így dönt, a társult vállalkozásban lévő befektetésének minden fennmaradó részére, amelyet nem kockázati tőkebefektető szervezeten, vagy befektetési alapon, zártvégű alapon vagy hasonló gazdálkodó egységen keresztül birtokol, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is, a tőkemódszert kell alkalmaznia.
Értékesítésre tartottá minősítés
20.
A gazdálkodó egységnek az IFRS 5 standardot kell alkalmaznia a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő olyan befektetésre vagy befektetés egy részére, amely megfelel az értékesítésre tartottá minősítés kritériumainak. A társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés minden olyan megtartott részét, amelyet nem minősítettek értékesítésre tartottnak, a tőkemódszer használatával kell elszámolni, amíg az értékesítésre tartottként minősített rész elidegenítése meg nem történik. Az elidegenítés után a gazdálkodó egység a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő minden megtartott érdekeltségét az IFRS 9 standard szerint kell elszámolnia, kivéve, ha a megtartott érdekeltség továbbra is társult vállalkozás vagy közös vállalkozás, mely esetben a gazdálkodó egység a tőkemódszert használja.
21.
Ha egy társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés, vagy befektetés egy része, amelyet korábban értékesítésre tartottnak minősítettek, többé nem felel meg e minősítés kritériumainak, akkor azt az értékesítésre tartottá minősítés időpontjától kezdődően visszamenőlegesen a tőkemódszerrel kell elszámolni. Az értékesítésre tartottá minősítés óta eltelt időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatásokat ennek megfelelően módosítani kell.
A tőkemódszer használatának megszüntetése
22.
A gazdálkodó egységnek fel kell hagynia a tőkemódszer használatával attól az időponttól kezdve, amikor befektetése megszűnik társult vállalkozás vagy közös vállalkozás lenni, a következők szerint:
a)
Ha a befektetés leányvállalattá válik, a gazdálkodó egységnek az IFRS 3 Üzleti kombinációk és az IFRS 10 standard szerint kell elszámolnia befektetését.
b)
Ha a korábbi társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő megtartott érdekeltség pénzügyi eszköz, a gazdálkodó egységnek valós értéken kell értékelnie a megtartott érdekeltséget. A megtartott érdekeltség valós értékét úgy kell tekinteni, mint a pénzügyi eszközként való kezdeti megjelenítéskori valós értéket az IFRS 9 standard szerint. A gazdálkodó egységnek az eredményben meg kell jelenítenie a következők bármely különbségét:
i.
a megtartott érdekeltség valós értéke és a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltségrész elidegenítéséből származó bevételek; valamint
ii.
a befektetés könyv szerinti értéke abban az időpontban, amikor a tőkemódszer alkalmazása megszűnt.
c)
Ha a gazdálkodó egység felhagy a tőkemódszer használatával, akkor az általa az adott befektetés kapcsán az egyéb átfogó jövedelemben korábban megjelenített összegeket ugyanazon az alapon kell elszámolnia, mint amely akkor lenne előírva, ha a befektetést befogadó a kapcsolódó eszközöket és kötelezettségeket közvetlenül idegenítette volna el.
23.
Ezért ha a befektetést befogadónál a korábban az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített nyereséget vagy veszteséget a kapcsolódó eszközök vagy kötelezettségek elidegenítésén keletkezett eredménybe sorolják át, a gazdálkodó egység a nyereséget vagy veszteséget a saját tőkéből az eredménybe sorolja át (átsorolás miatti módosításként), amikor a tőkemódszer használata megszűnik. Például, ha a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás külföldi érdekeltséggel kapcsolatos halmozott árfolyam-különbözetekkel rendelkezik, és a gazdálkodó egység felhagy a tőkemódszer használatával, a gazdálkodó egységnek az eredménybe kell átsorolnia azt a nyereséget vagy veszteséget, amelyet korábban a külföldi érdekeltséggel kapcsolatos egyéb átfogó jövedelemben jelenített meg.
24.
Ha a társult vállalkozásban lévő befektetés közös vállalkozásban lévő befektetéssé válik, vagy a közös vállalkozásban lévő befektetés társult vállalkozásban lévő befektetéssé válik, a gazdálkodó egység folytatja a tőkemódszer alkalmazását és nem értékeli újra a megtartott érdekeltséget.
A tulajdonosi érdekeltség változása
25.
Ha a gazdálkodó egység társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő tulajdonosi érdekeltsége csökken, de a befektetés továbbra is társult vállalkozásnak vagy közös vállalkozásnak minősül, a gazdálkodó egységnek a korábban az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített nyereség vagy veszteség tulajdonosi érdekeltség csökkenéséhez kapcsolódó részét át kell sorolnia az eredménybe, ha a nyereséget vagy veszteséget a kapcsolódó eszközök vagy kötelezettségek elidegenítésekor át kellene sorolni az eredménybe.
A tőkemódszer eljárásai
26.
A tőkemódszernél alkalmazható eljárások sok tekintetben hasonlóak az IFRS 10 standardban leírt konszolidációs eljárásokhoz. Sőt, a leányvállalat megszerzésének elszámolásánál alkalmazott eljárás alapelveit is átveszi a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés megszerzésének elszámolásánál alkalmazott számviteli megközelítés.
27.
A csoport adott társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő részesedése az anyavállalat, valamint leányvállalatai által a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban birtokolt részesedések összessége. Ebből a szempontból a csoporton belüli más társult vállalkozások és közös vállalkozások érdekeltségeit figyelmen kívül hagyják. Ha a társult vállalkozásnak vagy közös vállalkozásnak leányvállalatai, társult vállalkozásai vagy közös vállalkozásai vannak, a tőkemódszer alkalmazásakor figyelembe veendő eredmény, egyéb átfogó jövedelem és nettó eszközök az adott társult vállalkozás vagy közös vállalkozás pénzügyi kimutatásaiban megjelenített érték (amely tartalmazza a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás saját részesedését a társult vállalkozásai és közös vállalkozásai eredményéből, egyéb átfogó jövedelméből és nettó eszközeiből), módosítva az egységes számviteli politikák érvényesítéséhez szükséges kiigazításokkal (lásd a 35–36A. bekezdést).
28.
A gazdálkodó egység (beleértve konszolidált leányvállalatait is) és társult vállalkozása vagy közös vállalkozása közötti „felfelé” és „lefelé” irányuló ügyleteken keletkező nyereségeket és veszteségeket a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaiban csak a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő nem kapcsolt befektetői érdekeltségek mértékében jelenítik meg. „Felfelé” irányuló ügylet például a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás által a befektető részére történő eszközértékesítés. „Lefelé” irányuló ügylet például a befektető által társult vállalkozása vagy közös vállalkozása részére történő eszközértékesítés vagy eszköz-hozzájárulás. Az ezen ügyletekből a társult vállalkozásnál vagy közös vállalkozásnál keletkező nyereségekből és veszteségekből a befektetőre jutó részt kiszűrik.
29.
Amennyiben lefelé irányuló ügyletek bizonyítékot nyújtanak az értékesítésre vagy hozzájárulásra szánt eszközök nettó realizálható értékének csökkenésére, vagy az eszközök értékvesztésére, ezeket a veszteségeket a befektetőnek teljes mértékben meg kell jelenítenie. Amennyiben felfelé irányuló ügyletek bizonyítékot nyújtanak a megvásárolandó eszközök nettó realizálható értékének csökkenésére, vagy az eszközök értékvesztésére, a befektetőnek meg kell jelenítenie az ezekből a veszteségekből rá jutó részt.
30.
A társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő tőkeérdekeltségért cserébe a társult vállalkozásnak vagy közös vállalkozásnak nem monetáris eszközben adott hozzájárulást a 28. bekezdés szerint kell elszámolni, kivéve, ha a hozzájárulásnak nincs kereskedelmi tartalma, ahogyan azt az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standard meghatározza. Ha az ilyen hozzájárulásnak nincs kereskedelmi tartalma, a nyereséget vagy veszteséget nem realizáltnak tekintik, és nem jelenítik meg, kivéve, ha a 31. bekezdés is alkalmazandó. Az ilyen nem realizált nyereséget és veszteséget a tőkemódszer használatával elszámolt befektetéssel szemben kell kiszűrni, és nem lehet halasztott nyereségként vagy veszteségként bemutatni a gazdálkodó egység konszolidált pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában vagy a gazdálkodó egység azon pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában, amelyben a befektetéseket a tőkemódszer használatával számolták el.
31.
Ha a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő tőkeérdekeltségen túl a gazdálkodó egység monetáris vagy nem monetáris eszközöket kap, a gazdálkodó egység az eredményben teljes mértékben megjeleníti a nem monetáris hozzájáruláson keletkező nyereség vagy veszteség azon részét, amely a kapott monetáris vagy nem monetáris eszközökhöz kapcsolódik.
32.
A befektetést a tőkemódszer használatával számolják el attól az időponttól, amikor a befektetés társult vállalkozássá vagy közös vállalkozássá válik. A befektetés megszerzésekor a befektetés bekerülési értéke, valamint a befektetést befogadó azonosítható eszközeinek és kötelezettségeinek nettó valós értékéből a gazdálkodó egységre jutó rész közötti bármely különbözetet a következőképpen számolják el:
a)
A társult vállalkozásra vagy közös vállalkozásra vonatkozó goodwillt a befektetés könyv szerinti értéke tartalmazza. Ezen goodwill amortizációja nem megengedett.
b)
A befektetést befogadó azonosítható eszközeinek és kötelezettségeinek nettó valós értékéből a gazdálkodó egységre jutó résznek a befektetés bekerülési értékét meghaladó hányada jövedelemként szerepel annak meghatározásánál, hogy a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás eredményéből mennyi a gazdálkodó egységre eső rész abban az időszakban, amelyikben a befektetést megszerezték.
A gazdálkodó egységnek a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás akvizíciót követően keletkező eredményében való részesedését megfelelően módosítják annak érdekében, hogy elszámolják például az értékcsökkenthető eszközök értékcsökkenését az akvizíció időpontjában érvényes valós értékek alapján. Hasonlóképpen a gazdálkodó egységnek a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás akvizíciót követően keletkező eredményében való részesedését megfelelően módosítják a például a goodwillre vagy az ingatlanokra, gépekre és berendezésekre vonatkozó értékvesztés miatti veszteségek szerint.
33.
A gazdálkodó egység a tőkemódszer alkalmazásakor a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás legutolsó pénzügyi kimutatásait használja fel. Ha a gazdálkodó egység és a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás beszámolási időszakának vége eltér, a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás a gazdálkodó egység számára további pénzügyi kimutatásokat készít a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásainak időpontjára, kivéve, ha ez kivitelezhetetlen.
34.
Amennyiben a 33. bekezdés szerint a társult vállalkozásnak vagy közös vállalkozásnak a tőkemódszer alkalmazásához felhasznált pénzügyi kimutatásait a gazdálkodó egység által alkalmazottól eltérő időpontra készítették el, az ezen időpont és a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásainak fordulónapja közötti időszakra eső jelentős ügyletek és események hatásaira vonatkozóan el kell végezni a megfelelő módosításokat. A társult vállalkozás vagy közös vállalkozás és a gazdálkodó egység beszámolási időszakának vége közötti eltérés semmiképpen sem haladhatja meg a három hónapot. A beszámolási időszak hossza és a beszámolási időszakok végei közötti eltérés időszakról időszakra ugyanaz kell, hogy legyen.
35.
A gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásait a hasonló körülmények közötti, hasonló ügyletekre és eseményekre alkalmazott egységes számviteli politikák alapján kell elkészíteni.
36.
A 36A. bekezdésben leírtak kivételével, ha a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás a hasonló körülmények között végbemenő ügyletekre és eseményekre a gazdálkodó egységétől eltérő számviteli politikákat alkalmaz, a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás számviteli politikáinak a gazdálkodó egység által alkalmazotthoz való igazítására módosításokat kell végrehajtani, amikor a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás pénzügyi kimutatásait a gazdálkodó egység a tőkemódszer alkalmazásához felhasználja.
36A.
A 36. bekezdés szerinti követelmény ellenére, ha a gazdálkodó egység, amely maga nem befektetési gazdálkodó egység, érdekeltséggel rendelkezik egy befektetési gazdálkodó egység társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban, akkor a gazdálkodó egység a tőkemódszer alkalmazásakor dönthet úgy, hogy megtartja a befektetési gazdálkodó egység társult vállalkozás vagy közös vállalkozás által a befektetési gazdálkodó egység társult vállalkozás vagy közös vállalkozás leányvállalatokban levő érdekeltségeire alkalmazott valós értéken történő értékelést. Ezt a döntést minden egyes befektetési gazdálkodó egység társult vállalkozás vagy közös vállalkozás esetében külön-külön kell meghozni a következő időpontok közül a legkésőbbiken: a) a befektetési gazdálkodó egység társult vállalkozás vagy közös vállalkozás kezdeti megjelenítésekor; b) amikor a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás befektetési gazdálkodó egységgé válik; vagy c) amikor a befektetési gazdálkodó egység társult vállalkozás vagy közös vállalkozás első alkalommal válik anyavállalattá.
37.
Ha a társult vállalkozásnak vagy közös vállalkozásnak olyan halmozódó elsőbbségi részvényei vannak, amelyeket a gazdálkodó egységtől eltérő felek birtokolnak, és azokat saját tőkeként sorolják be, a gazdálkodó egység – függetlenül attól, hogy az osztalékot jóváhagyták-e – az ilyen részvényekre jutó osztalékkal való módosítást követően számítja ki az eredményből rá jutó részt.
38.
Ha a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás veszteségéből a gazdálkodó egységre jutó rész eléri vagy meghaladja a gazdálkodó egység társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltségét, a gazdálkodó egység a további veszteségekben való részesedésének megjelenítését abbahagyja. A társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltség a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés tőkemódszer használatával meghatározott könyv szerinti értéke, együtt minden olyan hosszú lejáratú érdekeltséggel, amely lényegében a gazdálkodó egység adott társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő nettó befektetésének részét képezi. Például egy olyan tétel, amelynek a rendezését nem tervezik, és amelynek a rendezése nem is valószínű a belátható jövőben, lényegében a gazdálkodó egység adott társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetésének a kiterjesztése. Ilyen tételek lehetnek az elsőbbségi részvények, a hosszú lejáratú követelések vagy kölcsönök, ugyanakkor nem tartoznak ide a vevőtartozások, a szállítói tartozások, és bármely olyan hosszú lejáratú követelés, amelyre megfelelő fedezet van, például a biztosítékkal fedezett hitelek. A tőkemódszer használatával a gazdálkodó egység törzsrészvényekben lévő befektetését meghaladóan megjelenített veszteségeket a gazdálkodó egység adott társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltségének többi komponensére számolják el, azok fordított kielégítési (azaz felszámoláskori elsőbbségi) sorrendjében.
39.
Ha a gazdálkodó egység érdekeltsége nullára lecsökkent, további veszteséget és kötelezettséget csak akkor jelenítenek meg, ha a gazdálkodó egységnek jogi vagy vélelmezett kötelme áll fenn, vagy kifizetést teljesített a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás nevében. Ha a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás a későbbiekben nyereséget jelent, a gazdálkodó egység az ezen nyereségekből való részesedésének a megjelenítését csak azután folytatja, hogy a nyereségekből való részesedése eléri a veszteségekből korábban meg nem jelenített rá jutó részt.
Értékvesztés miatti veszteségek
40.
A tőkemódszer alkalmazása után, beleértve a 38. bekezdés alapján a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás veszteségeinek a megjelenítését is, a gazdálkodó egység a 41A–41C. bekezdést alkalmazza annak meghatározására, hogy van-e objektív bizonyítéka annak, hogy a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő nettó befektetése értékvesztett lehet.
41.
[Törölve]
41A.
Egy társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő nettó befektetés akkor, és csak akkor értékvesztett, és akkor, és csak akkor következett be értékvesztés miatti veszteség, ha objektív bizonyíték létezik arra vonatkozóan, hogy az értékvesztés egy vagy több olyan esemény eredménye, amely a nettó befektetés kezdeti megjelenítése után történt („veszteséget okozó esemény”), és ezen veszteséget okozó eseménynek (vagy eseményeknek) hatása van a nettó befektetésből eredő becsült jövőbeni cash flow-kra, és e hatás értéke megbízhatóan becsülhető. Előfordulhat, hogy nem lehet egyetlen olyan elkülönült eseményt azonosítani, amely az értékvesztést okozta. Ehelyett, az értékvesztést okozhatta számos esemény kombinált hatása. A jövőbeni események eredményeként várható veszteségeket, függetlenül attól, hogy azok mennyire valószínűek, nem jelenítik meg. Az arra vonatkozó objektív bizonyíték, hogy a nettó befektetés értékvesztett, azokat a megfigyelhető adatokat foglalja magában, amelyek a gazdálkodó egységnek a tudomására jutnak a következő veszteséget okozó eseményekről:
a)
a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás jelentős pénzügyi nehézségei;
b)
szerződésszegés, mint például nemteljesítés vagy elmaradás a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás általi kifizetésekben;
c)
a gazdálkodó egység a társult vállalkozásnak vagy közös vállalkozásnak jogi vagy gazdasági okokból a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás pénzügyi nehézségeire tekintettel olyan engedményt tesz, amelyet a gazdálkodó egység máskülönben fontolóra sem venne;
d)
annak valószínűvé válása, hogy a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás ellen csődeljárás vagy más pénzügyi átszervezés indul; vagy
e)
a nettó befektetés aktív piacának eltűnése a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás pénzügyi nehézségei miatt.
41B.
Ha az aktív piac azért tűnik el, mert a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás tőke- vagy pénzügyi instrumentumaival már nem kereskednek nyilvánosan, az nem bizonyíték az értékvesztésre. Egy társult vállalkozás vagy közös vállalkozás hitelminősítésének romlása vagy a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás valós értékének csökkenése önmagában nem bizonyíték az értékvesztésre, bár más elérhető információkkal együtt mérlegelve már az értékvesztés bizonyítékául szolgálhat.
41C.
A 41A. bekezdésben meghatározott eseménytípusokon túl, a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás tőkeinstrumentumaiba való nettó befektetés értékvesztésének objektív bizonyítéka lehet az olyan jelentős, kedvezőtlen hatású változásokra vonatkozó információ, amely abban a technológiai, piaci, gazdasági, vagy jogi környezetben következik be, amelyben a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás működik, és amely információ azt jelzi, hogy a tőkeinstrumentumba történt befektetés bekerülési értéke esetleg nem térül meg. Egy tőkeinstrumentumba történt befektetés valós értékében bekövetkező jelentős, vagy hosszabb ideig tartó, annak bekerülési értéke alá való csökkenés szintén az értékvesztés egyik objektív bizonyítéka.
42.
Mivel a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő nettó befektetés könyv szerinti értékének részét képező goodwillt nem elkülönítve jelenítik meg, azt nem vizsgálják elkülönülten értékvesztés szempontjából a goodwill értékvesztési vizsgálatára vonatkozóan az IAS 36 Eszközök értékvesztése standardban szereplő előírások alkalmazásával. Ehelyett bármikor, amikor a 41A–41C. bekezdés alkalmazása azt jelzi, hogy a nettó befektetés értékvesztett lehet, a befektetés teljes könyv szerinti értékét – mint egységes eszközt – vizsgálják értékvesztés szempontjából az IAS 36 standard szerint úgy, hogy összehasonlítják a megtérülő összeget (a használati érték és az értékesítési költségekkel csökkentett valós érték közül a magasabb) a könyv szerinti értékkel. Az ilyen körülmények között megjelenített értékvesztés nem rendelendő semmilyen olyan eszközhöz, ideértve a goodwillt is, amely a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő nettó befektetés könyv szerinti értékének részét képezi. Ennek megfelelően, ezen értékvesztés miatti veszteség visszaírását az IAS 36 standard szerint jelenítik meg olyan mértékben, amilyen mértékig a nettó befektetés megtérülő értéke növekszik a későbbiekben. A nettó befektetés használati értékének meghatározásánál a gazdálkodó egység felbecsüli:
a)
a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás által várhatóan termelt becsült jövőbeni cash flow-k jelenértékéből a rá eső részt, beleértve a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás tevékenységeiből származó cash flow-kat, valamint a befektetés végső elidegenítéséből keletkező bevételeket is; vagy
b)
a befektetésből várható osztalékokból és a befektetés végső elidegenítéséből várhatóan befolyó becsült jövőbeli cash flow-k jelenértékét.
Megfelelő feltételezések mellett mindkét módszer ugyanazt az eredményt adja.
43.
A társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés megtérülő értékét minden egyes társult vállalkozásra vagy közös vállalkozásra elkülönülten kell kiszámítani, kivéve, ha a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás a folyamatos használatból nem termel olyan pénzbevételeket, amelyek nagyrészt függetlenek a beszámolót készítő gazdálkodó egység egyéb eszközeiből származó pénzbevételektől.
EGYEDI PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK
44.
A társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetést a gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatásaiban a (2011-ben módosított) IAS 27 standard 10. bekezdése szerint kell elszámolni.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA ÉS ÁTTÉRÉS
45.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység a jelen standardot korábban alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és egyidejűleg az IFRS 10, IFRS 11 Közös szerveződések, IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele és a (2011-ben módosított) IAS 27 standardot is alkalmaznia kell.
45A.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 standard módosította a 40–42. bekezdést és hozzáadta a 41A–41C. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
45B.
A 2014 augusztusában kiadott A tőkemódszer az egyedi pénzügyi kimutatásokban (Az IAS 27 módosításai) módosította a 25. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően visszamenőleg, a 2016. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
45D.
A 2014 decemberében kiadott Befektetési gazdálkodó egységek: A konszolidáció alóli kivétel alkalmazása (Az IFRS 10, az IFRS 12 és az IAS 28 standard módosítása) módosította a 17., 27., és 36. bekezdést, és hozzáadta a 36A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2016. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
45E.
A 2016 decemberében kiadott Az IFRS standardok éves javításai: 2014–2016. évi ciklus módosította a 18. és a 36A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IAS 8 standardnak megfelelően visszamenőleg, a 2018. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
45F.
A 2017 májusában kiadott IFRS 17 standard módosította a 18. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 17 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
45G.
A 2017 októberében kiadott Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő hosszú távú érdekeltségek hozzáadta a 14A. bekezdést, és törölte a 41. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IAS 8 standardnak megfelelően visszamenőleg, a 2019. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves beszámolási időszakokra kell alkalmaznia, a 45H–45K. bekezdésben meghatározottak kivételével. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat korábban alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
45H.
Ha a gazdálkodó egység a 45G. bekezdésben szereplő módosításokat az IFRS 9 standard első alkalmazásával egy időben alkalmazza először, akkor a 14A. bekezdésben ismertetett hosszú távú érdekeltségekre alkalmaznia kell az IFRS 9 standard áttérésre vonatkozó rendelkezéseit.
45I.
Ha a gazdálkodó egység a 45G. bekezdésben szereplő módosításokat az IFRS 9 standard első alkalmazása után alkalmazza először, akkor alkalmaznia kell az IFRS 9 standard áttérésre vonatkozó követelményeit, amelyek a 14A. bekezdésben meghatározott követelményeknek a hosszú távú érdekeltségekre való alkalmazásához szükségesek. E célból az IFRS 9 standard első alkalmazásának időpontjára való hivatkozásokat azon éves beszámolási időszak kezdetére való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben a gazdálkodó egység először alkalmazza a módosításokat (a módosítások első alkalmazásának időpontja). A gazdálkodó egység nem köteles újramegállapítani korábbi időszakokat e módosítás alkalmazásának tükrözése érdekében. A gazdálkodó egység csak akkor állapíthatja meg újra a korábbi időszakokat, ha ez az utólag ismertté vált tények felhasználása (visszatekintés) nélkül lehetséges.
45J.
Az IFRS 4 Biztosítási szerződések standardnak megfelelően az IFRS 9 standard alóli átmeneti mentességet alkalmazó gazdálkodó egység a 45G. bekezdésben szereplő módosítások első alkalmazásakor nem köteles újramegállapítani korábbi időszakokat a módosítások alkalmazásának tükrözése érdekében. A gazdálkodó egység csak akkor állapíthatja meg újra a korábbi időszakokat, ha ez az utólag ismertté vált tények felhasználása (visszatekintés) nélkül lehetséges.
45K.
Ha a gazdálkodó egység a 45I. vagy a 45J. bekezdést alkalmazva nem állapítja meg újra a korábbi időszakokat, akkor a módosítások első alkalmazásának időpontjában a nyitó felhalmozott eredményben (vagy a saját tőke más megfelelő komponensében) meg kell jelenítenie a következők különbségét:
a)
a 14A. bekezdésben ismertetett hosszú távú érdekeltségek korábbi könyv szerinti értéke az adott időpontban; valamint
b)
az említett hosszú távú érdekeltségek könyv szerinti értéke az adott időpontban.
Hivatkozások az IFRS 9 standardra
46.
Ha a gazdálkodó egység alkalmazza ezt a standardot, de még nem alkalmazza az IFRS 9 standardot, akkor az IFRS 9 standardra való bármely hivatkozást az IAS 39 standardra való hivatkozásként kell értelmezni.
A (2003. ÉVI) IAS 28 STANDARD VISSZAVONÁSA
47.
A jelen standard a (2003-ban felülvizsgált) IAS 28 Társult vállalkozásokban lévő befektetések standard helyébe lép.
IAS 29 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Pénzügyi beszámolás a hiperinflációs gazdaságokban(13)
HATÓKÖR
1.
Ezt a standardot kell alkalmazni minden olyan gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaira vonatkozóan, ideértve a konszolidált pénzügyi kimutatásokat is, amelynek funkcionális pénzneme egy hiperinflációs gazdaság pénzneme.
2.
Egy hiperinflációs gazdaságban a működési eredménynek és a pénzügyi helyzetnek a helyi pénznemben történő bemutatása újramegállapítás nélkül nem használható. A pénz ugyanis olyan mértékben veszíti el vásárlóerejét, hogy a különböző időpontokban bekövetkezett tranzakciókból és egyéb eseményekből származó összegeknek az összehasonlítása még ugyanabban a beszámolási időszakban is félrevezető.
3.
Ez a standard nem ad meg egy olyan abszolút mértéket, amelyet hiperinflációnak kell tekinteni. Megítélés kérdése, hogy e standard szerint mikor van szükség a pénzügyi kimutatások újramegállapítására. A hiperinflációt az ország gazdasági környezetének olyan jellemzői mutatják, amelyek kiterjednek, de nem korlátozódnak a következőkre:
a)
a lakosság elsősorban nem monetáris eszközökben vagy viszonylag stabil külföldi pénznemben tartja vagyonát. A helyi pénznemet azonnal befektetik a vásárlóerő megőrzése céljából;
b)
a lakosság nem a helyi pénznemben, hanem egy viszonylag stabil külföldi pénznemben határozza meg a monetáris összegeket. Az árakat abban a pénznemben állapítják meg;
c)
a hitelre történő értékesítés és beszerzés olyan áron történik, amely figyelembe veszi a hitelezési időszak alatt a vásárlóerőben várhatóan bekövetkező veszteséget, még akkor is, ha rövid időszakról van szó;
d)
a kamatlábakat, a béreket és az árakat egy árindexhez kötik; valamint
e)
az utóbbi három év halmozott inflációja megközelíti, vagy meghaladja a 100 %-ot.
4.
Célszerű, hogy minden olyan gazdálkodó egység, amely ugyanannak a hiperinflációs gazdaságnak a pénznemében készíti beszámolóját, ugyanattól az időponttól kezdve alkalmazza ezt a standardot. Mindazonáltal, ez a standard azon beszámolási időszak kezdetétől alkalmazandó bármely gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaira, amelyben a gazdálkodó egység a hiperinfláció létezését megállapítja abban az országban, amelyiknek a pénznemében a beszámolóját készíti.
A PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK ÚJRAMEGÁLLAPÍTÁSA
5.
Az árak – különböző specifikus és általános politikai, gazdasági és társadalmi erők eredményeként – időben változnak. Az olyan specifikus erők, mint a keresletben és kínálatban bekövetkező változások, valamint a technológiai változások, az egyes árak jelentős mértékű és egymástól független emelkedését és csökkenését eredményezhetik. Az általános erők ezen túlmenően az általános árszintnek, ennek következtében pedig a pénz általános vásárlóerejének a változását is eredményezhetik.
6.
Azok a gazdálkodó egységek, amelyek a pénzügyi kimutatásokat az eredeti bekerülési érték-alapú számvitel alapján készítik, ennek során nem veszik figyelembe sem az általános árszintben bekövetkezett változásokat, sem a megjelenített eszközök vagy kötelezettségek specifikus áremelkedését. Ez alól kivételt képeznek azok az eszközök és kötelezettségek, amelyeket a gazdálkodó egység köteles valós értéken értékelni vagy saját választása alapján értékel valós értéken. Például az ingatlanok, gépek és berendezések valós értékre átértékelhetők, a biológiai eszközöket pedig általában valós értéken kell értékelni. Mindazonáltal néhány gazdálkodó egység olyan jelenlegi érték megközelítés alapján készíti pénzügyi kimutatásait, amely a birtokolt eszközök specifikus árváltozásainak hatását tükrözi.
7.
Egy hiperinflációs gazdaságban a pénzügyi kimutatások, akár az eredeti bekerülési érték megközelítés alapján, akár a jelenlegi érték megközelítés alapján készülnek, kizárólag akkor használhatók, ha a beszámolási időszak végén érvényes értékelési egységben vannak kifejezve. Ezért e standard a hiperinflációs gazdaság pénznemében beszámolót készítő gazdálkodó egységek pénzügyi kimutatásaira vonatkozik. Az e standard által előírt információknak az újramegállapítás nélküli pénzügyi kimutatások kiegészítő információiként történő bemutatása nem megengedett. Ezenkívül, az újramegállapítás előtti pénzügyi kimutatások elkülönült prezentálása nem javasolt.
8.
Annak a gazdálkodó egységnek a pénzügyi kimutatásait, amelynek funkcionális pénzneme egy hiperinflációs gazdaság pénzneme, akár az eredeti bekerülési érték megközelítés, akár a jelenlegi érték megközelítés alapján készülnek is a kimutatásai, a beszámolási időszak végén érvényes értékelési egységben kell megállapítani. A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard által előírt, a megelőző időszakra vonatkozó összehasonlító adatokat, valamint a korábbi időszakokra vonatkozó bármely információt szintén a beszámolási időszak végi értékelési egységben kell megállapítani. Az összehasonlító adatoknak egy eltérő prezentálási pénznemben való bemutatása céljából az IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai standard 42. bekezdésének b) pontja és a 43. bekezdése alkalmazandók.
9.
A nettó monetáris pozíción keletkező nyereséget vagy veszteséget az eredménynek kell tartalmaznia, és azt elkülönülten közzé kell tenni.
10.
A pénzügyi kimutatások jelen standardnak megfelelő újramegállapítása megköveteli bizonyos eljárások alkalmazását, valamint megfontolást igényel. Ezeknek az eljárásoknak és megfontolásoknak az időszakról időszakra történő következetes alkalmazása fontosabb, mint az újramegállapított pénzügyi kimutatásokban szereplő összegeknek a tökéletes pontossága.
Eredeti bekerülési érték megközelítésen alapuló pénzügyi kimutatások
A pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás
11.
Azokat az összegeket a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban, amelyek még nem a beszámolási időszak végi értékelési egységben vannak kifejezve, egy általános árindex alkalmazásával újramegállapítják.
12.
A monetáris tételeket nem állapítják meg újra, mert azok már a beszámolási időszak végén érvényes monetáris egységben vannak kifejezve. A monetáris tételek a rendelkezésre álló pénzeszköz, valamint a pénzben esedékes és fizetendő tételek.
13.
A szerződés alapján árváltozásokhoz kapcsolt követeléseket és kötelezettségeket, mint például az indexhez kötött kötvényeket és kölcsönöket, a szerződésnek megfelelően kiigazítják, hogy megállapítsák a beszámolási időszak végén még rendezetlen összegeket. Ezeket a tételeket ezen a kiigazított értéken szerepeltetik az újramegállapított pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban.
14.
Minden egyéb eszköz és kötelezettség nem-monetáris jellegű. Néhány nem-monetáris tételt a beszámolási időszak végén érvényes értéken tartanak nyilván, mint például nettó realizálható értéken és valós értéken, így azokat nem állapítják meg újra. Minden egyéb nem-monetáris eszközt és kötelezettséget újramegállapítanak.
15.
A legtöbb nem-monetáris tételt bekerülési értéken vagy értékcsökkenéssel csökkentett bekerülési értéken tartják nyilván; ezért ezek a tételek a megszerzésük időpontjában érvényes értékükön vannak kifejezve. Az egyes tételek újramegállapított bekerülési értékét vagy értékcsökkenéssel csökkentett bekerülési értékét úgy határozzák meg, hogy a megszerzés időpontja és a beszámolási időszak vége közötti árindex-változást alkalmazzák a tételek eredeti bekerülési értékére és a halmozott értékcsökkenésre. Például az ingatlanok, gépek és berendezések, a nyersanyag- és árukészletek, a goodwill, a szabadalmak, a védjegyek és a hasonló eszközök értéke beszerzésük időpontjától újramegállapításra kerül. A félkész- és késztermék-készletek értéke attól az időponttól kerül újra-megállapításra, amikor beszerzésük és átalakításuk költségei felmerültek.
16.
Az ingatlanok, gépek és berendezések beszerzésének időpontjáról részletes nyilvántartás nem biztos, hogy hozzáférhető, vagy nem biztos, hogy alkalmas a becslésre. Ilyen ritka körülmények között e standard alkalmazásának első időszakában szükség lehet arra, hogy a tételek újramegállapításának alapjául független szakmai értékelést használjanak.
17.
Lehetséges, hogy általános árindex nem érhető el azokra az időszakokra, amelyekre vonatkozóan e standard előírja az ingatlanok, gépek és berendezések összegének újramegállapítását. Ezek között a ritka körülmények között szükséges lehet egy – például a beszámoló pénzneme és egy viszonylag stabil külföldi pénznem közötti árfolyammozgáson alapuló – becslést alkalmazni.
18.
Néhány nem monetáris tételt nem a megszerzése időpontjában vagy a beszámolási időszak végén érvényes összegeken tartanak nyilván, például azokat az ingatlanokat, gépeket és berendezéseket, amelyeket valamely korábbi időpontban átértékeltek. Ezekben az esetekben a könyv szerinti értéket az átértékelés időpontjától kezdve állapítják meg újra.
19.
A nem-monetáris tétel újramegállapított értékét a vonatkozó IFRS standardoknak megfelelően csökkentik, ha az meghaladja a megtérülő értékét. Például az ingatlanok, gépek és berendezések, a goodwill, a szabadalmak és a védjegyek újramegállapított értékét a megtérülő értékre és a készletek újramegállapított értékét a nettó realizálható értékre csökkentik.
20.
Egy olyan befektetést befogadó, amelyet a tőkemódszer alapján számolnak el, készítheti beszámolóját hiperinflációs gazdaság pénznemében is. Az ilyen befektetést befogadó pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatását és átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatását a jelen standardnak megfelelően újramegállapítják, hogy a befektetőnek a befektetés nettó eszközeiben és az eredményében való részesedését kiszámolhassák. Ha a befektetés újramegállapított pénzügyi kimutatásait külföldi pénznemben fejezték ki, azokat záró árfolyamon számítják át.
21.
Az infláció hatását rendszerint a hitelfelvételi költségek között jelenítik meg. Nem helyénvaló egyidejűleg újramegállapítani a hitelből finanszírozott beruházási kiadás értékét és aktiválni a beruházási költségek azon részét, amely ugyanabban az időszakban az inflációt kompenzálja. A hitelfelvételi költségeknek ezt a részét ráfordításként számolják el abban az időszakban, amelyben a költségek felmerülnek.
22.
A gazdálkodó egység olyan megállapodás alapján is megszerezhet eszközöket, amely kifejezett kamatköltség felmerülése nélkül teszi lehetővé a fizetés elhalasztását. Ha nem kivitelezhető a kamat összegének kiszámítása, az ilyen eszközök értékét a kifizetés időpontjától, és nem a vásárlás időpontjától kezdve állapítják meg újra.
23.
[Törölve]
24.
A jelen standard alkalmazásának első időszaka kezdetén a saját tőke komponenseit – a felhalmozott eredmény és az átértékelési többlet kivételével – egy általános árindex alkalmazásával állapítják meg újra attól az időponttól kezdve, amikor ezeket a tételeket rendelkezésre bocsátották, vagy más módon felmerültek. A korábbi időszakokban keletkezett átértékelési többleteket megszüntetik. Az újramegállapított felhalmozott eredményt az újramegállapított pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban szereplő egyéb összegekből vezetik le.
25.
Az első időszak végén és a későbbi időszakokban a saját tőke minden komponensét az időszak kezdetétől vagy – ha az későbbi – a rendelkezésre bocsátás időpontjától kezdve egy általános árindex alkalmazásával állapítják meg újra. A saját tőkében az időszak során történt mozgásokat az IAS 1 standardnak megfelelően teszik közzé.
Átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás
26.
Ez a standard előírja, hogy az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban szereplő összes tételt a beszámolási időszak végén érvényes értékelési egységben kell kifejezni. Ezért minden összeget újra meg kell állapítani a bevétel- és ráfordítástételeknek a pénzügyi kimutatásokba történő bekerülésének időpontjától az általános árindexben történt változás alkalmazásával.
A nettó monetáris pozíción keletkező nyereség vagy veszteség
27.
Inflációs időszakban a monetáris kötelezettségeket meghaladó monetáris eszközökkel rendelkező gazdálkodó egység vásárlóerőt veszít, a monetáris eszközöket meghaladó monetáris kötelezettségekkel rendelkező gazdálkodó egység pedig vásárlóerőt nyer, amennyiben az eszközök és a kötelezettségek nincsenek egy árszinthez kötve. Ez a nettó monetáris pozíción keletkező nyereség vagy veszteség levezethető úgy, mint a nem monetáris eszközök, a saját tőke és az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás tételek újramegállapított értékének, valamint az indexhez kapcsolt eszközök és kötelezettségek módosításának a különbözete. A nyereség vagy veszteség megbecsülhető az általános árindexben bekövetkezett változásnak a monetáris eszközök és a monetáris kötelezettségek különbözetének az időszakra számolt súlyozott átlagára történő alkalmazásával.
28.
A nettó monetáris pozíción keletkező nyereséget vagy veszteséget az eredmény tartalmazza. A megállapodás alapján árváltozásokhoz kötött eszközök és kötelezettségek 13. bekezdés alapján végzett módosítását a nettó monetáris pozíción keletkező nyereséggel vagy veszteséggel szemben beszámítják. Az egyéb bevétel és ráfordítás tételek, mint például a kamatbevétel és -ráfordítás, valamint a befektetett vagy felvett pénzösszegekre vonatkozó devizaárfolyam-különbözetek, szintén a nettó monetáris pozícióhoz kapcsolódnak. Bár az ilyen tételeket elkülönülten közzéteszik, segíthet, ha az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban a nettó monetáris pozíción keletkező nyereséggel vagy veszteséggel együtt mutatják be azokat.
Jelenlegi érték alapú pénzügyi kimutatások
A pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás
29.
A jelenlegi értéken megállapított tételeket nem állapítják meg újra, mert azok már a beszámolási időszak végén érvényes értékelési egységben vannak kifejezve. A pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás egyéb tételeit újramegállapítják a 11–25. bekezdésnek megfelelően.
Átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás
30.
A jelenlegi értéken alapuló átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás – az újramegállapítás előtt – általában az abban az időpontban érvényes értéken tartalmazza a költségeket, amikor a költségek alapjául szolgáló ügyletek és események megtörténtek. Az értékesítési költségeket és az értékcsökkenési leírást a „felhasználás” időpontjában érvényes aktuális értéken mutatják ki; az árbevételt és az egyéb ráfordításokat a bekövetkezésükkor felmerült pénzösszegen mutatják ki. Ezért – egy általános árindex alkalmazásával – minden összeget újra meg kell állapítani a beszámolási időszak végén érvényes értékelési egységben.
A nettó monetáris pozíción keletkező nyereség vagy veszteség
31.
A nettó monetáris pozíción keletkező nyereséget vagy veszteséget a 27. és 28. bekezdésnek megfelelően számolják el.
Adók
32.
A pénzügyi kimutatásoknak e standard szerinti újramegállapítása különbözetet eredményezhet a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban szereplő egyedi eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értéke és azok adóalapjai között. Ezeket a különbözeteket az IAS 12 Nyereségadók standardnak megfelelően számolják el.
Cash flow-k kimutatása
33.
E standard megköveteli, hogy a cash flow-k kimutatásában szereplő összes tételt a beszámolási időszak végén érvényes értékelési egységben fejezzék ki.
Összehasonlító adatok
34.
Az előző beszámolási időszakra vonatkozó adatokat, akár eredeti bekerülési érték megközelítésen, akár jelenlegi érték megközelítésen alapultak, az általános árindex alkalmazásával újramegállapítják úgy, hogy az összehasonlító pénzügyi kimutatások a beszámolási időszak végén érvényes értékelési egységben legyenek bemutatva. A korábbi időszakokkal kapcsolatosan közzétett információkat is a beszámolási időszak végén érvényes értékelési egységben fejezik ki. Az összehasonlító adatoknak egy eltérő prezentálási pénznemben való bemutatása céljából az IAS 21 standard 42. bekezdésének b) pontja és 43. bekezdése alkalmazandó.
Konszolidált pénzügyi kimutatások
35.
Egy hiperinflációs gazdaság pénznemében beszámolót készítő anyavállalatnak lehetnek olyan leányvállalatai, amelyek szintén hiperinflációs gazdaságok pénznemében készítik beszámolóikat. Az ilyen leányvállalatok pénzügyi kimutatásait – az anyavállalat által készített konszolidált pénzügyi kimutatásokba való bevonást megelőzően – újramegállapítják annak az országnak az általános árindexének az alkalmazásával, amelynek a pénznemében a leányvállalat a beszámolóit készíti. Ha egy ilyen leányvállalat külföldi leányvállalat, újramegállapított pénzügyi kimutatásait záró árfolyamon számítják át. A nem hiperinflációs gazdaság pénznemében beszámolót készítő leányvállalatoknak a pénzügyi kimutatásait az IAS 21 standard szerint kezelik.
36.
Ha különböző időpontokban készült pénzügyi kimutatásokat konszolidálnak, az összes tételt, akár nem monetáris, akár monetáris, a konszolidált pénzügyi kimutatások által lefedett időszak végén érvényes értékelési egységben újra meg kell állapítani.
Az általános árindex kiválasztása és használata
37.
A pénzügyi kimutatások e standardnak megfelelő újramegállapítása az általános vásárlóerőben bekövetkezett változásokat tükröző általános árindex használatát követeli meg. Célszerű, hogy minden olyan gazdálkodó egység, amely ugyanannak a gazdaságnak a pénznemében készíti beszámolóját, ugyanazt az indexet használja.
OLYAN GAZDASÁGOK, AHOL MEGSZŰNIK A HIPERINFLÁCIÓ
38.
Amikor egy gazdaságban megszűnik a hiperinfláció, és a gazdálkodó egység már nem a jelen standardnak megfelelően készíti és prezentálja pénzügyi kimutatásait, a gazdálkodó egységnek úgy kell kezelnie a korábbi beszámolási időszak végén érvényes értékelési egységben kifejezett összegeket, hogy az lesz a későbbi pénzügyi kimutatásokban szereplő könyv szerinti értékek alapja.
KÖZZÉTÉTELEK
39.
A következőket kell közzétenni:
a)
azt a tényt, hogy a pénzügyi kimutatásokat és a korábbi időszakokra vonatkozó adatokat a funkcionális pénznem általános vásárlóerejében bekövetkezett változásoknak megfelelően újramegállapították, ami azt eredményezi, hogy ezek az újramegállapított értékek a beszámolási időszak végén érvényes értékelési egységben vannak kifejezve;
b)
azt, hogy a pénzügyi kimutatásokat eredeti bekerülési érték megközelítés vagy a jelenlegi érték megközelítés alapján készítették-e el; valamint
c)
a beszámolási időszak végi árindex meghatározását és szintjét, valamint az indexnek a tárgy- és előző beszámolási időszak során bekövetkezett változását.
40.
A jelen standard által megkövetelt közzétételek szükségesek ahhoz, hogy az inflációnak a pénzügyi kimutatásokra gyakorolt hatásának kezelési alapelvei tisztázva legyenek. Az is a céljuk, hogy ezen alapelvek és az ezekből így előálló összegek jobb megértéséhez szükséges további információkat is nyújtsanak.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
41.
Ez a standard az 1990. január 1-jén vagy azt követően kezdődő időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatások tekintetében lép hatályba.
IAS 32 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Pénzügyi instrumentumok: bemutatás
CÉL
1.
[Törölve]
2.
E standard célja az, hogy megállapítsa a pénzügyi instrumentumok kötelezettségként vagy saját tőkeként való bemutatásának, valamint a pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek egymással szemben történő beszámításának elveit. A standard alkalmazandó a pénzügyi instrumentumoknak a kibocsátó szemszögéből nézve a pénzügyi eszközök, pénzügyi kötelezettségek és tőkeinstrumentumok közé való besorolására; a kapcsolódó kamat, osztalékok, veszteségek és nyereségek besorolására; valamint azon körülményekre, melyek esetében a pénzügyi eszközöket a pénzügyi kötelezettségekkel szemben kell beszámítani.
3.
Az ebben a standardban foglalt elvek kiegészítik a pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek megjelenítésére és értékelésére vonatkozóan az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standardban, és a rájuk vonatkozó információk közzétételére vonatkozóan az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standardban foglalt elveket.
HATÓKÖR
4.
E standardot minden gazdálkodó egységnek a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmaznia kell, kivéve:
a)
a leányvállalatokban, társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő azon érdekeltségeket, amelyek elszámolása az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard vagy az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard alapján történik. Néhány esetben azonban az IFRS 10, az IAS 27 vagy az IAS 28 standard előírja vagy megengedi a gazdálkodó egységnek, hogy egy leányvállalatban, társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltséget az IFRS 9 standard használatával számoljon el; ezekben az esetekben e standard követelményeit kell alkalmazni. A gazdálkodó egységeknek ezt a standardot alkalmazniuk kell minden olyan származékos termékre is, amely leányvállalatokban, társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő érdekeltségekhez kapcsolódik;
b)
a munkáltatóknak a munkavállalói juttatási programokból származó jogait és kötelmeit, amelyekre az IAS 19 Munkavállalói juttatások standard alkalmazandó;
c)
[Törölve]
d)
az IFRS 17 Biztosítási szerződések standardban meghatározott biztosítási szerződések vagy az IFRS 17 standard hatókörébe tartozó, diszkrecionális nyereségrészesedést tartalmazó befektetési szerződések. Ugyanakkor a jelen standard alkalmazandó:
i.
az IFRS 17 standard hatókörébe tartozó szerződésekbe beágyazott származékos termékekre, ha az IFRS 9 standard ezekre vonatkozóan elkülönült elszámolást ír elő a gazdálkodó egységnek;
ii.
az IFRS 17 standard hatókörébe tartozó szerződésektől elkülönített befektetési komponensekre, ha az IFRS 17 standard előír ilyen elkülönítést, hacsak az elkülönített befektetési komponens nem az IFRS 17 standard hatókörébe tartozó diszkrecionális nyereségrészesedést tartalmazó befektetési szerződés;
iii.
az olyan biztosítási szerződésekből eredő kibocsátói jogokra és kötelmekre, amelyek megfelelnek a pénzügyi garanciaszerződések fogalmának, ha a kibocsátó az IFRS 9 standardot alkalmazza a szerződések megjelenítésére és értékelésére. A kibocsátónak azonban az IFRS 17 standardot kell alkalmaznia, ha az IFRS 17 standard 7. bekezdésének e) pontjával összhangban úgy dönt, hogy a szerződések megjelenítése és értékelése során az IFRS 17 standardot alkalmazza;
iv.
a gazdálkodó egység azon, általa kibocsátott hitelkártya-szerződésekből, továbbá hitel- vagy fizetési megállapodásokat nyújtó hasonló szerződésekből eredő jogaira és kötelmeire, amelyek pénzügyi instrumentumok és megfelelnek a biztosítási szerződés fogalmának, ha a gazdálkodó egység ezekre a jogokra és kötelmekre az IFRS 17 standard 7. bekezdésének h) pontjával és az IFRS 9 standard 2.1. bekezdése e) pontjának iv. alpontjával összhangban az IFRS 9 standardot alkalmazza;
v.
a gazdálkodó egység azon, általa kibocsátott biztosítási szerződésekből eredő jogaira és kötelmeire, amelyek pénzügyi instrumentumok, és amelyek a biztosítási eseményekért járó kártérítést a kötvénytulajdonos szerződésből eredő kötelmének rendezéséhez szükséges összegre korlátozzák, ha a gazdálkodó egység az IFRS 17 standard 8A. bekezdésének megfelelően úgy dönt, hogy az ilyen szerződésekre az IFRS 17 standard helyett az IFRS 9 standardot alkalmazza.
e)
[Törölve]
f)
azokat a részvényalapú kifizetési ügyletekből eredő pénzügyi instrumentumokat, szerződéseket és kötelmeket, amelyekre az IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard alkalmazandó, kivéve:
i.
a jelen standard 8–10. bekezdésének hatókörébe eső szerződéseket, amelyekre a jelen standard alkalmazandó;
ii.
a jelen standard 33. és 34. bekezdését, amelyeket a munkavállalói részvényopciós programokkal, munkavállalói részvényvásárlási programokkal és minden egyéb részvényalapú kifizetési megállapodással kapcsolatban vásárolt, eladott, kibocsátott vagy törölt saját részvényekre kell alkalmazni.
5–7.
[Törölve]
8.
A jelen standardot kell alkalmazni – oly módon, mintha a szerződés pénzügyi instrumentum volna – azokra a nem pénzügyi tételek vételére vagy eladására vonatkozó szerződésekre, amelyeket készpénzben, vagy más pénzügyi instrumentumban nettósítva, vagy pénzügyi instrumentumok cseréje által is rendezni lehet, az olyan szerződések kivételével, amelyeket valamely nem pénzügyi tételnek a gazdálkodó egység várható vételi, eladási, vagy felhasználási igényeinek megfelelő átvételének vagy átadásának céljából kötöttek és tartanak. Mindazonáltal a jelen standardot kell alkalmazni azokra a szerződésekre, amelyeket a gazdálkodó egység az eredménnyel szemben valós értéken értékeltként megjelöl az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard 2.5. bekezdésével összhangban.
9.
Számos mód létezik a nem pénzügyi tételek vételére vagy eladására vonatkozó szerződések pénzeszközben vagy más pénzügyi instrumentumban nettósítva, vagy a pénzügyi instrumentumok cseréje által történő teljesítésére. Ide tartoznak:
a)
amikor a szerződés feltételei lehetővé teszik, hogy valamelyik fél azt pénzeszközben vagy más pénzügyi instrumentumban nettósítva, vagy pénzügyi instrumentumok cseréjével rendezze;
b)
amikor a pénzeszközben, vagy egyéb pénzügyi instrumentumban való nettósított, vagy pénzügyi instrumentumok cseréje által történő kiegyenlítést a szerződés feltételei nem tartalmazzák kifejezetten, de a gazdálkodó egységnél már létezik gyakorlat a hasonló szerződések pénzeszközben, vagy más pénzügyi instrumentumban történő nettósított, vagy pénzügyi instrumentumok cseréje által megvalósuló kiegyenlítésére (függetlenül attól, hogy az a szerződő féllel, beszámítási szerződések megkötésével, vagy a szerződés lehívási vagy lejárati idejét megelőző eladása által valósul-e meg);
c)
amikor hasonló szerződéseknél a gazdálkodó egység gyakorlata, hogy átveszi a mögöttest, majd ezt követően rövid időn belül értékesíti azt azzal a céllal, hogy a rövid távú ármozgásokból vagy közvetítői árrésből nyereségre tegyen szert; valamint
d)
amikor a szerződés tárgyát képező nem pénzügyi tétel azonnal pénzeszközre váltható.
Az olyan szerződést, amelyre a b) és c) pontok alkalmazandók, nem valamely nem pénzügyi eszköznek a gazdálkodó egység várható vételi, eladási, vagy felhasználási igényeinek megfelelő átvételének vagy leszállításának céljára hozták létre, és ennek megfelelően az a jelen standard hatókörébe tartozik. Az egyéb olyan szerződéseket, amelyekre a 8. bekezdés vonatkozik, értékelik annak meghatározására, hogy azokat valamely nem pénzügyi eszköznek a gazdálkodó egység várható vételi, eladási vagy felhasználási igényeinek megfelelő átvételének vagy leszállításának céljára hozták-e létre és tartják-e, és ennek megfelelően, hogy azok a jelen standard hatókörébe tartoznak-e.
10.
A 9. bekezdés a) vagy d) pontja szerint egy pénzeszközben vagy egyéb pénzügyi instrumentumban nettó módon, vagy pénzügyi instrumentumok cseréje által teljesíthető, nem pénzügyi tétel vételére vagy eladására kiírt opció a jelen standard hatókörébe tartozik. Az ilyen szerződés megkötésének célja nem lehet valamely nem pénzügyi eszköznek a gazdálkodó egység várható vételi, eladási vagy felhasználási igényeinek megfelelő átvétele vagy leszállítása.
FOGALMAK (LÁSD MÉG AZ ALKALMAZÁSI ÚTMUTATÓ AG3–AG23. BEKEZDÉSÉT)
11.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
Pénzügyi instrumentum minden olyan szerződés, amely valamely gazdálkodó egységnél pénzügyi eszközt, ugyanakkor egy másik gazdálkodó egységnél pénzügyi kötelezettséget vagy tőkeinstrumentumot keletkeztet.
Pénzügyi eszköz bármely eszköz, amely:
a)
pénzeszköz;
b)
egy másik gazdálkodó egység tőkeinstrumentuma;
c)
szerződésen alapuló jog:
i.
pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz átvételére egy másik gazdálkodó egységtől; vagy
ii.
pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek cseréjére egy másik gazdálkodó egységgel, a gazdálkodó egység számára potenciálisan kedvező feltételek mellett; vagy
d)
olyan szerződés, amely a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumában kerül vagy kerülhet teljesítésre, és amely:
i.
olyan nem származékos termék, amely alapján a gazdálkodó egység köteles, vagy kötelezhető a saját tőkeinstrumentumai változó darabszámának átvételére; vagy
ii.
olyan származékos termék, amely valamely fix összegű pénzeszköznek vagy egyéb pénzügyi eszköznek a gazdálkodó egység fix számú saját tőkeinstrumentumára való cseréjétől eltérő módon kerül vagy kerülhet teljesítésre. E célból a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumaiba nem tartoznak bele azok a visszaadható pénzügyi instrumentumok, amelyeket a 16A. és 16B. bekezdések értelmében tőkeinstrumentumként kell besorolni, sem azok az instrumentumok, amelyek a gazdálkodó egységet arra kötelezik, hogy kizárólag megszűnés esetén nettó eszközeinek arányos részét más félnek szállítsa le és amelyeket a 16C. és 16D. bekezdések értelmében tőkeinstrumentumként kell besorolni, sem azon instrumentumok, amelyek önmagukban szerződést jelentenek a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumainak jövőbeni átvételére vagy leszállítására.
Pénzügyi kötelezettség bármely olyan kötelezettség, amely:
a)
szerződéses kötelem:
i.
pénzeszköznek vagy egyéb pénzügyi eszköznek egy másik gazdálkodó egység részére történő leszállítására; vagy
ii.
pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek másik gazdálkodó egységgel, a gazdálkodó egység számára potenciálisan kedvezőtlen feltételek mellett végzett cseréjére; vagy
b)
olyan szerződés, amely a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumában kerül vagy kerülhet teljesítésre, és amely:
i.
olyan nem származékos termék, amelynek alapján a gazdálkodó egység köteles, vagy kötelezhető saját tőkeinstrumentumai változó darabszámának leszállítására; vagy
ii.
olyan származékos termék, amely valamely fix összegű pénzeszköznek vagy egyéb pénzügyi eszköznek a gazdálkodó egység fix számú saját tőkeinstrumentumára való cseréjétől eltérő módon kerül vagy kerülhet teljesítésre. E célból tőkeinstrumentumnak minősül a gazdálkodó egység fix számú saját tőkeinstrumentumának bármely pénznemű, fix összeg ellenében való megszerzésére vonatkozó jog, opció vagy warrant, amennyiben a gazdálkodó egység ezt a jogot, opciót vagy warrantot az ugyanolyan sorozatú saját, nem származékos tőkeinstrumentumainak minden meglévő tulajdonosa számára arányosan felajánlja. E célból a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumaiba nem tartoznak bele azok a visszaadható pénzügyi instrumentumok se, amelyeket a 16A. és 16B. bekezdések értelmében tőkeinstrumentumként kell besorolni, sem azok az instrumentumok, amelyek a gazdálkodó egységet arra kötelezik, hogy kizárólag megszűnés esetén nettó eszközeinek arányos részét más félnek szállítsa le és amelyeket a 16C. és 16D. bekezdések értelmében tőkeinstrumentumként kell besorolni, sem azon instrumentumok, amelyek önmagukban szerződést jelentenek a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumainak jövőbeni átvételére vagy leszállítására.
Ez alól kivételt képez, hogy a pénzügyi kötelezettség fogalmának megfelelő instrumentumot tőkeinstrumentumként sorolnak be, ha rendelkezik a 16A. és 16B. vagy a 16C. és 16D. bekezdésekben szereplő összes tulajdonsággal és megfelel az azokban foglalt valamennyi feltételnek.
Tőkeinstrumentum bármely szerződés, amely egy gazdálkodó egység összes kötelezettségének a levonása után a gazdálkodó egység eszközeiben meglévő maradványérdekeltséget testesít meg.
A valós érték az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, vagy egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szokásos ügylet során az értékelés időpontjában. (Lásd az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardot.)
A visszaadható instrumentum olyan pénzügyi instrumentum, amely birtokosát feljogosítja arra, hogy az instrumentumot pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért cserébe visszaadja kibocsátójának, vagy bizonytalan jövőbeli esemény bekövetkeztekor, vagy amely az instrumentum birtokosának elhalálozásakor vagy nyugalomba vonulásakor automatikusan visszakerül a kibocsátóhoz.
12.
A következő fogalmakat az IFRS 9 standard A. függeléke vagy az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés standard 9. bekezdése határozza meg, és azokat a jelen standard az IAS 39 és az IFRS 9 standardban meghatározott jelentéssel használja.
—
pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség amortizált bekerülési értéke;
—
kivezetés;
—
származékos termék;
—
effektívkamatláb-módszer;
—
pénzügyi garanciaszerződés;
—
eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi kötelezettség;
—
biztos elkötelezettség;
—
előre jelzett ügylet;
—
fedezeti hatékonyság;
—
fedezett tétel;
—
fedezeti instrumentum;
—
kereskedési céllal tartott;
—
szokásos módon történő vétel vagy eladás;
—
tranzakciós költségek.
13.
A jelen standardban a „szerződés” és a „szerződéses” kifejezések olyan, kettő vagy több fél között létrejött megállapodásra utalnak, amely olyan egyértelmű gazdasági következményekkel jár, amelyek elkerülése a felek rendelkezésétől csak kismértékben vagy egyáltalán nem függ, általában azért, mert a megállapodás jogilag kikényszeríthető. A szerződések, ahogyan a pénzügyi instrumentumok is, számos formát ölthetnek, és nem szükségszerűen kell írásban létezniük.
14.
A jelen standardban a „gazdálkodó egység” kifejezésbe beleértendők a magánszemélyek, a személyegyesítő szervezetek és a tőkeegyesítő szervezetek, a trösztök és a kormányhivatalok.
BEMUTATÁS
Kötelezettségek és saját tőke (lásd még az AG13–AG14J. és az AG25–AG29A. bekezdéseket)
15.
A pénzügyi instrumentum kibocsátójának az instrumentumot, vagy annak komponenseit a kezdeti megjelenítéskor pénzügyi kötelezettségként, pénzügyi eszközként vagy tőkeinstrumentumként kell besorolnia, a szerződéses megállapodás tartalma, valamint a pénzügyi kötelezettség, pénzügyi eszköz, valamint a tőkeinstrumentum fogalma szerint.
16.
A 11. bekezdésben megadott fogalmak kibocsátó általi alkalmazásakor annak megállapítására, hogy az adott pénzügyi instrumentum tőkeinstrumentum-e, nem pedig pénzügyi kötelezettség, az adott instrumentum akkor és csak akkor tőkeinstrumentum, ha az alábbi a) és b) feltétel egyaránt teljesül:
a)
az instrumentum nem foglal magában szerződéses kötelmet:
i.
pénzeszköznek vagy egyéb pénzügyi eszköznek egy másik gazdálkodó egység részére történő leszállítására; vagy
ii.
pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek cseréjére egy másik gazdálkodó egységgel, a kibocsátóra potenciálisan kedvezőtlen feltételek mellett;
b)
ha az instrumentumot a kibocsátó saját tőkeinstrumentumaiban fogják teljesíteni, vagy az abban teljesíthető, az instrumentum:
i.
egy olyan nem származékos termék, amely nem tartalmaz szerződéses kötelmet a kibocsátóra nézve saját tőkeinstrumentumai valamely változó darabszámának leszállítására; vagy
ii.
egy olyan származékos termék, amelyet kizárólag oly módon fognak teljesíteni, hogy a kibocsátó fix összegű pénzeszközt vagy egyéb pénzügyi eszközt cserél saját tőkeinstrumentumai fix darabszámára. E célból tőkeinstrumentumnak minősül a gazdálkodó egység fix számú saját tőkeinstrumentumának bármely pénznemű, fix összeg ellenében való megszerzésére vonatkozó jog, opció vagy warrant, amennyiben a gazdálkodó egység ezt a jogot, opciót vagy warrantot az ugyanolyan sorozatú saját, nem származékos tőkeinstrumentumainak minden meglévő tulajdonosa számára arányosan felajánlja. E célból a kibocsátó saját tőkeinstrumentumaiba nem tartoznak bele azon instrumentumok se, amelyek a 16A. és 16B. vagy a 16C. és 16D. bekezdésben leírt összes jellemzővel rendelkeznek, és megfelelnek az ott leírt feltételeknek, vagy azon instrumentumok, amelyek szerződést jelentenek a kibocsátó saját tőkeinstrumentumai jövőbeni átvételére vagy leszállítására.
Az olyan szerződéses kötelem, beleértve a származékos pénzügyi instrumentumból keletkezőt is, amely a kibocsátó saját tőkeinstrumentumainak jövőbeni átvételét vagy leszállítását eredményezi vagy eredményezheti, de nem felel meg a fenti a) és b) pontokban foglalt feltételeknek, nem tőkeinstrumentum. Ez alól kivételt képez, hogy a pénzügyi kötelezettség fogalmának megfelelő instrumentumot tőkeinstrumentumként sorolnak be, ha rendelkezik a 16A. és 16B. vagy a 16C. és 16D. bekezdésekben szereplő összes tulajdonsággal és megfelel az azokban foglalt valamennyi feltételeknek.
Visszaadható instrumentumok
16A.
A visszaadható pénzügyi instrumentum a kibocsátóval szemben tartalmaz egy szerződéses kötelmet adott instrumentum pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért történő visszavásárlására vagy visszaváltására, amikor az eladási opciós joggal élnek. A pénzügyi kötelezettség fogalma alóli kivételként az ilyen kötelmet tartalmazó instrumentum tőkeinstrumentumnak minősül, ha rendelkezik a következő tulajdonságok mindegyikével:
a)
Feljogosítja birtokosát a gazdálkodó egység nettó eszközeinek arányos részére a gazdálkodó egység megszűnése esetén. A gazdálkodó egység nettó eszközei az eszközökkel szemben támasztott igények levonása után maradó eszközök. Az arányos részt úgy határozzák meg, hogy:
i.
a gazdálkodó egység nettó eszközeit megszűnéskor egyenlő összegű egységekre osztják; valamint
ii.
megszorozzák a kapott összeget a pénzügyi instrumentum birtokosának birtokában lévő egységek számával,
b)
Az instrumentum az összes többi instrumentumosztálynak alárendelt instrumentumosztályba tartozik. Az instrumentum akkor tartozik ebbe az osztályba, ha:
i.
nincs elsőbbsége a gazdálkodó egységgel szemben felszámoláskor támasztott többi igénnyel szemben, és
ii.
nem szükséges más instrumentummá alakítani mielőtt az instrumentumoknak abba az osztályába kerülne besorolásra, amely az összes többi instrumentumosztálynak alárendelt.
c)
Az összes többi instrumentumosztálynak alárendelt instrumentumosztályba tartozó minden instrumentum azonos tulajdonságokkal rendelkezik. Például mindegyiknek visszaadhatónak kell lennie, és az ebben az osztályban lévő összes instrumentum visszavásárlási vagy visszaváltási árát azonos képlettel vagy egyéb módszerrel számítják ki.
d)
Eltekintve a kibocsátónak az adott instrumentum pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért történő visszavásárlására vagy visszaváltására vállalt szerződéses kötelmétől, az instrumentum nem tartalmaz olyan szerződéses kötelmet, amely szerint valamely más gazdálkodó egység részére pénzeszközt vagy egyéb pénzügyi eszközt kellene leszállítani, vagy pénzügyi eszközöket vagy pénzügyi kötelezettségeket kellene egy másik gazdálkodó egységgel cserélni a gazdálkodó egység számára potenciálisan kedvezőtlen feltételek mellett, és nem is olyan szerződés, amely a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumaiban egyenlítendő vagy egyenlíthető ki a pénzügyi kötelezettség fogalmának b) alpontja szerint.
e)
Az instrumentum élettartama alatt az instrumentumnak tulajdonítható összes várható cash-flow lényegében a gazdálkodó egységnek az instrumentum élettartama alatti eredményén, a gazdálkodó egység megjelenített nettó eszközeiben, vagy megjelenített és meg nem jelenített nettó eszközeinek valós értékében az instrumentum élettartama alatt bekövetkező változáson alapul (az instrumentum hatásait nem számítva).
16B.
Ahhoz, hogy egy instrumentum tőkeinstrumentumként legyen besorolható – azon kívül, hogy az összes fenti tulajdonsággal rendelkezik – a kibocsátójának nem lehet más olyan pénzügyi instrumentuma vagy szerződése:
a)
amelynek összes cash-flow-ja lényegében a gazdálkodó egység eredményén, megjelenített nettó eszközei változásán, vagy megjelenített vagy meg nem jelenített nettó eszközei valós értékének változásán alapul (az ilyen instrumentum vagy szerződés hatásait nem számítva), valamint
b)
amely lényegében a visszaadható instrumentumok birtokosainak járó maradvány megtérülést korlátozza vagy rögzíti.
A jelen feltétel alkalmazásának céljára a gazdálkodó egység nem veheti figyelembe a 16A. bekezdésben leírt instrumentum birtokosával kötött olyan nem pénzügyi szerződéseket, amelyekben szereplő szerződéses feltételek hasonlóak azokhoz a szerződéses feltételekhez, amelyek az instrumentumot nem birtokló személy és a kibocsátó gazdálkodó egység közötti egyenértékű szerződésben szerepelhetnek. Amennyiben a gazdálkodó egység nem képes meghatározni, hogy ez a feltétel teljesül-e, nem sorolhatja be a visszaadható instrumentumot a tőkeinstrumentumok közé.
Olyan instrumentumok, vagy instrumentumkomponensek, amelyek a gazdálkodó egységet arra kötelezik, hogy kizárólag megszűnés esetén nettó eszközeinek arányos részét más félnek szállítsa le.
16C.
Egyes pénzügyi instrumentumok szerződéses kötelmet tartalmaznak a kibocsátó gazdálkodó egységgel szemben arra, hogy kizárólag megszűnés esetén nettó eszközeinek arányos részét más gazdálkodó egységnek szállítsa le. A kötelem vagy azért merül fel, mert a megszűnés a gazdálkodó egység ellenőrzésén kívül van és bizonyosan bekövetkezik (például határozott időtartamra létrejött gazdálkodó egységek esetén), vagy azért, mert bekövetkezése ugyan bizonytalan, de az instrumentum birtokosának döntésén múlik. A pénzügyi kötelezettség fogalma alóli kivételként az ilyen kötelmet tartalmazó instrumentum tőkeinstrumentumnak minősül, ha rendelkezik a következő tulajdonságok mindegyikével:
a)
Feljogosítja birtokosát a gazdálkodó egység nettó eszközeinek arányos részére a gazdálkodó egység megszűnése esetén. A gazdálkodó egység nettó eszközei az eszközökkel szemben támasztott igények levonása után maradó eszközök. Az arányos részt úgy határozzák meg, hogy:
i.
a gazdálkodó egység nettó eszközeit felszámoláskor egyenlő összegű egységekre osztják; valamint
ii.
megszorozzák a kapott összeget a pénzügyi instrumentum birtokosának birtokában lévő egységek számával,
b)
Az instrumentum az összes többi instrumentumosztálynak alárendelt instrumentumosztályba tartozik. Az instrumentum akkor tartozik ebbe az osztályba, ha:
i.
nincs elsőbbsége a gazdálkodó egységgel szemben felszámoláskor támasztott többi igénnyel szemben, és
ii.
nem szükséges más instrumentummá alakítani mielőtt az instrumentumoknak abba az osztályába kerülne besorolásra, amely az összes többi instrumentumosztálynak alárendelt.
c)
Az összes többi instrumentumosztálynak alárendelt instrumentumosztályba tartozó minden instrumentumnak azonos szerződéses kötelmet kell tartalmaznia arra, hogy a kibocsátó gazdálkodó egység megszűnéskor nettó eszközeinek arányos részét leszállítsa.
16D.
Ahhoz, hogy egy instrumentum tőkeinstrumentumként legyen besorolható – azon kívül, hogy az összes fenti tulajdonsággal rendelkezik – a kibocsátójának nem lehet más olyan pénzügyi instrumentuma vagy szerződése:
a)
amelynek összes cash-flow-ja lényegében a gazdálkodó egység eredményén, megjelenített nettó eszközei változásán, vagy megjelenített vagy meg nem jelenített nettó eszközei valós értékének változásán alapul (az ilyen instrumentum vagy szerződés hatásait nem számítva), valamint
b)
amely lényegében az instrumentumok birtokosainak járó maradvány megtérülést korlátozza vagy rögzíti.
A jelen feltétel alkalmazásának céljára a gazdálkodó egység nem veheti figyelembe a 16C. bekezdésben leírt instrumentum birtokosával kötött olyan nem pénzügyi szerződéseket, amelyekben szereplő szerződéses feltételek hasonlóak azokhoz a szerződéses feltételekhez, amelyek az instrumentumot nem birtokló személy és a kibocsátó gazdálkodó egység közötti egyenértékű szerződésben szerepelhetnek. Amennyiben a gazdálkodó egység nem képes meghatározni, hogy ez a feltétel teljesül-e, nem sorolhatja be az instrumentumot a tőkeinstrumentumok közé.
A visszaadható instrumentumok, és olyan instrumentumok átsorolása, amelyek a gazdálkodó egységet arra kötelezik, hogy kizárólag megszűnéskor esetén nettó eszközeinek arányos részét más félnek szállítsa le.
16E.
Egy gazdálkodó egységnek a 16A. és 16B. bekezdéssel vagy a 16C. és 16D. bekezdésekkel összhangban attól az időponttól kezdve kell besorolnia egy pénzügyi instrumentumot a tőkeinstrumentumok közé, amikor az instrumentum rendelkezik minden olyan tulajdonsággal és megfelel az olyan feltételeknek, amelyeket ezek a bekezdések meghatároznak. A gazdálkodó egységnek attól az időponttól kezdve át kell sorolnia egy pénzügyi instrumentumot, amikor az instrumentum többé nem rendelkezik az összes olyan tulajdonsággal, vagy már nem felel meg az összes olyan feltételnek, amelyeket ezek a bekezdések megadnak. Ha például a gazdálkodó egység minden kibocsátott, vissza nem adható instrumentumát visszaváltja és bármely fennálló visszaadható instrumentuma rendelkezik a 16A. és 16B. bekezdésekben szereplő összes tulajdonsággal, és megfelel az összes ott felsorolt feltételnek, a gazdálkodó egységnek át kell sorolnia a visszaadható instrumentumokat a tőkeinstrumentumok közé attól az időponttól kezdve, amikor a vissza nem adható instrumentumokat visszaváltja.
16F.
A gazdálkodó egységnek az alábbiak szerint kell elszámolni egy instrumentumnak a 16E. bekezdéssel összhangban történő átsorolását:
a)
A tőkeinstrumentumot a pénzügyi kötelezettségek közé kell átsorolnia attól az időponttól kezdve, amikor az instrumentum többé nem rendelkezik a 16A. és 16B. bekezdések, vagy a 16C. és 16D. bekezdések szerinti minden tulajdonsággal, vagy már nem felel meg az azokban foglalt feltételeknek A pénzügyi kötelezettséget az instrumentum átsorolás időpontjára vonatkozó valós értékén kell értékelni A gazdálkodó egységnek a saját tőkében kell megjeleníteni minden olyan különbözetet, amely a tőkeinstrumentum könyv szerinti értéke és a pénzügyi kötelezettség valós értéke között az átsorolás időpontjában fennáll.
b)
Egy pénzügyi kötelezettséget attól az időponttól kezdve kell a saját tőkébe átsorolni, amikor az instrumentum rendelkezik a 16A. és 16B. bekezdések, vagy a 16C. és 16D. bekezdések szerinti minden tulajdonsággal, és megfelel az azokban foglalt feltételeknek. Egy tőkeinstrumentumot a pénzügyi kötelezettség átsorolás időpontjára vonatkozó könyv szerinti értékén kell értékelni.
Nincs szerződéses kötelem pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz leszállítására (16. bekezdés a) pontja)
17.
A 16A. és 16B. bekezdésekben, vagy 16C. és 16D. bekezdésekben leírt körülmények kivételével a pénzügyi kötelezettségek és a tőkeinstrumentumok közötti különbségtétel kapcsán kritikus jelentőséggel bír, hogy fennáll-e a pénzügyi instrumentum kapcsán az egyik fél (a kibocsátó) számára szerződéses kötelem pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz leszállítására a másik fél (az instrumentum birtokosa) részére, vagy pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek cseréjére az instrumentum birtokosával a kibocsátó szempontjából potenciálisan kedvezőtlen feltételek mellett. Bár a tőkeinstrumentum birtokosa jogosult lehet arra, hogy az osztalékból vagy a saját tőkéből történő egyéb kifizetésekből arányosan részesüljön, a kibocsátónak nincs szerződéses kötelme ilyen kifizetésekre, mivel nem kötelezhető arra, hogy pénzeszközt vagy egyéb pénzügyi eszközt adjon át egy másik fél részére
18.
A gazdálkodó egység pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában a besorolást a pénzügyi instrumentum tartalma, nem pedig annak jogi formája határozza meg A tartalom és a jogi forma többnyire egymással konzisztens, de nem minden esetben. Bizonyos pénzügyi instrumentumok a tőke jogi formáját öltik, de tartalmukban kötelezettségek, más instrumentumok pedig ötvözhetik a tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó jellemzőket és a pénzügyi kötelezettségekhez kapcsolódó jellemzőket. Például:
a)
az az elsőbbségi részvény, amely előírja, hogy rögzített vagy meghatározható összegért, egy rögzített, vagy meghatározható jövőbeni időpontban a kibocsátónak kötelezően vissza kell azt váltania, vagy azt a jogot biztosítja a birtokosának, hogy a kibocsátótól a részvénynek egy bizonyos időpontban, vagy azt követően egy rögzített vagy meghatározható összeg ellenében történő beváltását követelje, pénzügyi kötelezettség;
b)
az a pénzügyi instrumentum, amely birtokosa számára lehetővé teszi a pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért történő visszaadást („visszaadható instrumentum”) pénzügyi kötelezettség, azoknak az instrumentumoknak a kivételével, amelyeket a 16A. és 16B. bekezdésekkel, vagy a 16C. és 16D. bekezdésekkel összhangban a tőkeinstrumentumok közé soroltak be. A pénzügyi instrumentum még akkor is pénzügyi kötelezettség, ha a pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz összegének meghatározása index vagy egyéb olyan tétel alapján történik, amely növekedhet vagy csökkenhet. A birtokos számára biztosított azon lehetőség létezése, hogy a pénzügyi instrumentumot pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért visszaadhatja, azt jelenti, hogy a visszaadható instrumentum megfelel a pénzügyi kötelezettség fogalmának, azoknak az instrumentumoknak a kivételével, amelyeket a 16A. és 16B. bekezdésekkel, vagy a 16C. és 16D. bekezdésekkel összhangban a tőkeinstrumentumok közé soroltak be. A nyílt végű befektetési alapok, zártvégű befektetési alapok, személyegyesítő szervezetek és egyes szövetkezeti gazdálkodó egységek például felruházhatják befektetési jegyeik birtokosait vagy tagjaikat azzal a joggal, hogy a kibocsátóban fennálló érdekeltségeiket bármikor pénzeszközért visszaváltsák, aminek eredményeképpen a jegytulajdonosok, vagy tagok érdekeltségei pénzügyi kötelezettségeknek minősülnek, azok kivételével, amelyek a 16A. és 16B. bekezdések, vagy a 16C. és 16D. bekezdések értelmében tőkeinstrumentumoknak minősülnek. A pénzügyi kötelezettségként történő besorolás azonban nem zárja ki az olyan megnevezések alkalmazását, mint például „a tagokra jutó nettó eszközérték”, valamint „a tagokra jutó nettó eszközértékben bekövetkezett változás” a pénzügyi kimutatásokban egy olyan gazdálkodó egység esetében, amely nem rendelkezik rendelkezésre bocsátott saját tőkével (pl. egyes befektetési alapok és zártvégű alapok, lásd a 7. szemléltető példát), vagy nem zárja ki további közzétételek alkalmazását annak bemutatására, hogy a tagok érdekeltségeinek összessége olyan tételekből áll, mint például a tartalékok, amelyek megfelelnek a tőke fogalmának, és olyan visszaadható instrumentumokat, amelyek nem felelnek meg (lásd a 8. szemléltető példát).
19.
Ha a gazdálkodó egységnek nincs feltétel nélküli joga arra, hogy egy szerződéses kötelem pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz leszállításával való teljesítését elkerülje, a kötelem kimeríti a pénzügyi kötelezettség fogalmát, azoknak az instrumentumoknak a kivételével, amelyek a 16A. és 16B. bekezdések, vagy a 16C. és 16D. bekezdések szerint tőkeinstrumentumoknak minősülnek. Például:
a)
a kibocsátónak egy szerződéses kötelem teljesítésével kapcsolatos képességének korlátozása, például a külföldi pénznemhez való hozzáférés hiánya, vagy az, hogy a kifizetést valamely felügyeleti hatósággal engedélyeztetni kell, nem teszi semmissé a gazdálkodó egységnek az instrumentum alapján fennálló szerződéses kötelmét vagy az instrumentum birtokosának az instrumentum alapján fennálló szerződéses jogát;
b)
egy olyan szerződéses kötelem, amely függ attól, hogy egy másik fél gyakorolja-e a visszaváltási jogát, pénzügyi kötelezettség, mivel a gazdálkodó egység nem rendelkezik feltétel nélküli joggal a pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz leszállításának elkerülésére.
20.
Egy olyan pénzügyi instrumentum, ami kifejezetten nem hoz létre szerződéses kötelmet pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz leszállítására, közvetett módon, feltételei alapján még keletkeztethet kötelmet. Például:
a)
a pénzügyi instrumentum tartalmazhat olyan nem pénzügyi kötelmet, amelyet akkor kell, és csak akkor lehet teljesíteni, ha a gazdálkodó egység nem oszt ki nyereséget, vagy nem váltja vissza az instrumentumot. Amennyiben a gazdálkodó egység csak olyan módon kerülheti el a pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz átadását, hogy teljesíti a nem pénzügyi kötelmet, a pénzügyi instrumentum pénzügyi kötelezettség;
b)
a pénzügyi instrumentum pénzügyi kötelezettség, ha előírja, hogy teljesítéskor a gazdálkodó egységnek:
i.
pénzeszközt vagy egyéb pénzügyi eszközt kell leszállítania; vagy
ii.
saját részvényeit kell átadnia, amelyek értéke oly módon van meghatározva, hogy az lényegesen meghaladja a pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz értékét.
Bár a gazdálkodó egységnek nincs kifejezett szerződéses kötelme pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz leszállítására, a részvényben való teljesítés értéke oly módon van meghatározva, hogy a gazdálkodó egység pénzeszközben fog teljesíteni. Az instrumentum birtokosa felé lényegében minden esetben egy olyan összeg átadása garantált, amely nem alacsonyabb a pénzeszközben történő teljesítési opciónál (lásd a 21. bekezdést).
A gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumaiban való teljesítés (16. bekezdés b) pontja)
21.
Egy szerződés nem tőkeinstrumentum pusztán amiatt, mert a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumainak átvételét vagy leszállítását eredményezheti. A gazdálkodó egységnek olyan szerződéses joga vagy kötelme is lehet, amely olyan számú saját részvény vagy más tőkeinstrumentum átvételére vagy leszállítására vonatkozik, amely úgy változik, hogy a gazdálkodó egység átveendő vagy leszállítandó saját tőkeinstrumentumainak valós értéke megegyezzen a szerződéses jog vagy kötelem értékével Az ilyen szerződéses jog vagy kötelem szólhat fix összegre is, vagy olyan összegre, amely részben vagy egészében valamely, a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentuma piaci árától eltérő változó függvényében változik (pl. kamatláb, árutőzsdei ár, vagy valamely pénzügyi instrumentum ára). Két példa erre: a) a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumaiból olyan darabszám leszállítására szóló szerződés, amennyi értékben megfelel 100 CU-nak (14); valamint b) a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumaiból olyan darabszám leszállítására vonatkozó szerződés, amennyi értékben megfelel 100 uncia aranynak. Az ilyen szerződés a gazdálkodó egység pénzügyi kötelezettsége még akkor is, ha a gazdálkodó egység köteles azt saját tőkeinstrumentumai leszállításával teljesíteni, vagy erre lehetősége van. Ez nem tőkeinstrumentum, mivel a gazdálkodó egység a szerződés teljesítéséhez változó számú saját tőkeinstrumentumot használ fel. Ennek megfelelően a szerződés nem a gazdálkodó egység kötelezettségeinek levonása után a gazdálkodó egység eszközeiben fennálló maradvány érdekeltséget testesít meg.
22.
A 22A. bekezdésben foglaltakon kívül, tőkeinstrumentum az a szerződés, amelyet a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumai fix darabszámának (átvételével vagy) leszállításával teljesít fix összegű pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért cserébe. Például a gazdálkodó egység által kibocsátott részvényopció, amely jogot biztosít a másik fél részére, hogy a gazdálkodó egység fix darabszámú részvényét fix áron, vagy egy kötvény fix tőkeösszegéért megvásárolhassa, tőkeinstrumentum. A szerződés valós értékében a piaci kamatlábmozgások miatt bekövetkező olyan változások, amelyek nem érintik a szerződés teljesítésekor fizetendő vagy járó pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz összegét, vagy az átveendő vagy leszállítandó tőkeinstrumentum darabszámát, nem zárják ki, hogy a szerződés tőkeinstrumentum legyen. A kapott ellenérték (pl. a gazdálkodó egység saját részvényeire kiírt opcióért vagy warrantért cserében kapott prémium) közvetlenül a saját tőke összegét növeli. A fizetett ellenérték (pl. a megvásárolt opció díja) közvetlenül a saját tőke összegét csökkenti. A tőkeinstrumentum valós értékében bekövetkező változásokat nem jelenítik meg a pénzügyi kimutatásokban.
22A.
Ha a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumai, amelyek a gazdálkodó egység által egy szerződés teljesítésekor átveendőek vagy leszállítandók, a 16A. és 16B. bekezdésben leírt összes tulajdonsággal rendelkező és azokban foglalt feltételeknek megfelelő visszaadható pénzügyi instrumentumok, vagy olyan instrumentumok, amelyek a gazdálkodó egységet arra kötelezik, hogy kizárólag megszűnés esetén nettó eszközeinek arányos részét más félnek szállítsa le, és amelyek rendelkeznek a 16C. és 16D. bekezdésben leírt összes tulajdonsággal és megfelelnek az azokban foglalt feltételeknek, a szerződés pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség. Ezek közé tartozik az olyan szerződés is, amelyet a gazdálkodó egység fix összegű pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért cserébe fix darabszámú ilyen instrumentum átvételével vagy leszállításával teljesít.
23.
A 16A. és 16B. bekezdésekben, vagy a 16C. és 16D. bekezdésekben leírt körülmények kivételével az a szerződés, amely kötelmet tartalmaz a gazdálkodó egységgel szemben arra, hogy saját tőkeinstrumentumait pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért cserébe vásárolja meg, a visszaváltási összeg jelenértékére (pl. a határidős visszavásárlási ár, az opció lehívási ára, vagy egyéb visszaváltási összeg jelenértékére) vonatkozóan pénzügyi kötelezettséget keletkeztet. Ez a helyzet akkor is, amikor a szerződés maga tőkeinstrumentum. Példa erre, amikor a gazdálkodó egységnek egy forwardszerződés alapján kötelme áll fenn saját tőkeinstrumentumai pénzeszközért történő megvásárlására. A pénzügyi kötelezettséget kezdetben a visszaváltási érték jelenértékén jelenítik meg, és a saját tőkéből sorolják át. Ezt követően a pénzügyi kötelezettséget az IFRS 9 standard alapján értékelik. Ha a szerződés teljesítés nélkül jár le, a pénzügyi kötelezettség könyv szerinti értékét visszasorolják a saját tőkébe. A gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumai megvásárlására vonatkozó szerződéses kötelme a visszaváltási összeg jelenértékére vonatkozóan akkor is pénzügyi kötelezettséget keletkeztet, ha a vásárlási kötelem a másik fél visszaváltási jogának gyakorlásától függően feltételes (pl. egy olyan kiírt opció, amely arra jogosítja fel a másik felet, hogy eladja a gazdálkodó egységnek a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumait egy fix áron).
24.
Az olyan szerződés, amelyet a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumai fix darabszámának leszállításával vagy átvételével fog teljesíteni egy változó összegű pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért cserében, pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség. Példa erre egy olyan szerződés, melynek alapján a gazdálkodó egység 100 db saját tőkeinstrumentumát köteles leszállítani olyan összegű pénzeszközért, amely megfelel 100 uncia arany értékének.
Függő teljesítési rendelkezések
25.
A pénzügyi instrumentum alapján pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz leszállítására vagy más olyan módon történő teljesítésére, amely miatt az pénzügyi kötelezettség lenne, a gazdálkodó egység olyan meghatározott bizonytalan jövőbeni események bekövetkezésétől vagy be nem következésétől (vagy bizonytalan körülmények kimenetelétől) függően lehet kötelezett, amelyek mind a kibocsátó, mind pedig az instrumentum birtokosának ellenőrzési körén kívül esnek, mint például egy tőzsdeindex, fogyasztói árindex, kamatláb, adószabályok vagy a kibocsátó jövőbeni árbevételének, nettó bevételének vagy hitel/saját tőke arányának változása. Az ilyen instrumentum kibocsátójának nincs feltétel nélküli joga arra, hogy elkerülhesse pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz leszállítását (vagy más olyan módon történő teljesítését, amely miatt az pénzügyi kötelezettség lenne). Emiatt az ilyen instrumentum a kibocsátó pénzügyi kötelezettsége, kivéve ha:
a)
a függő teljesítési rendelkezés azon része, amely a pénzeszközben vagy egyéb pénzügyi eszközben való teljesítést írhatná elő (vagy más olyan módon történő teljesítést, amely miatt az pénzügyi kötelezettség lenne), nem valódi;
b)
a kibocsátó kizárólag a kibocsátó megszűnése esetén kötelezhető a kötelem pénzeszközben vagy egyéb pénzügyi eszközben történő teljesítésére (vagy más olyan módon történő teljesítésére, amely miatt az pénzügyi kötelezettség lenne); vagy
c)
az instrumentum rendelkezik a 16A. és 16B. bekezdésekben leírt minden tulajdonsággal, és megfelel az azokban foglalt valamennyi feltételnek.
Teljesítési opciók
26.
Ha a származékos pénzügyi instrumentum választási lehetőséget ad valamelyik fél számára a teljesítés módjára vonatkozóan (pl. a kibocsátó vagy az instrumentum birtokosa választhatja a nettó alapú, pénzeszközben történő kiegyenlítést, vagy a részvények pénzeszközre cserélését), az adott instrumentum pénzügyi eszköznek vagy pénzügyi kötelezettségnek minősül, hacsak nem az összes teljesítési lehetőség a tőkeinstrumentumként való minősítést eredményezné.
27.
Példa lehet a pénzügyi kötelezettségnek minősülő, teljesítési opciót tartalmazó származékos pénzügyi instrumentumra az olyan részvényopció, melynél a kibocsátó eldöntheti, hogy nettósítva pénzeszközben, vagy saját részvényeit pénzeszközre cserélve teljesít. Hasonlóképpen egy nem pénzügyi tételnek a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumaiért cserében történő vételére vagy eladására szóló bizonyos szerződések a jelen standard hatálya alá esnek, mivel azok teljesíthetők a nem pénzügyi tétel leszállításával, nettó módon pénzeszközzel, vagy egyéb pénzügyi instrumentummal (lásd a 8–10. bekezdést). Az ilyen szerződések pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek, nem pedig tőkeinstrumentumok.
Összetett pénzügyi instrumentumok (lásd még az AG30–AG35. bekezdést és a 9–12. szemléltető példát)
28.
A nem származékos pénzügyi instrumentum kibocsátójának értékelnie kell a pénzügyi instrumentum feltételeit annak meghatározására, hogy az tartalmaz-e kötelezettség- és tőkekomponenst egyaránt. Az ilyen komponenseket elkülönítve kell besorolni pénzügyi kötelezettségként, pénzügyi eszközként vagy tőkeinstrumentumként a 15. bekezdéssel összhangban.
29.
A gazdálkodó egység elkülönítve jeleníti meg a pénzügyi instrumentum azon komponenseit, amelyek a) pénzügyi kötelezettséget keletkeztetnek a gazdálkodó egységre nézve; és b) az instrumentum birtokosának jogot biztosítanak az instrumentumnak a gazdálkodó egység tőkeinstrumentumaira történő átváltására. Például az olyan kötvény vagy hasonló instrumentum, amelyet annak birtokosa a gazdálkodó egység fix számú törzsrészvényére válthat át, összetett pénzügyi instrumentum. A gazdálkodó egység nézőpontjából az ilyen instrumentum két komponensből áll: egy pénzügyi kötelezettségből (pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz leszállítására vonatkozó szerződéses megállapodás) és egy tőkeinstrumentumból (vételi opció, amely az instrumentum birtokosát meghatározott időszakon belül az instrumentumnak a gazdálkodó egység törzsrészvényeire való átváltására jogosítja fel). Az ilyen instrumentum kibocsátásának gazdasági hatása lényegében ugyanaz, mint amikor egyidejűleg bocsátanak ki egy előtörlesztést megengedő adósságinstrumentumot és a törzsrészvények vásárlására vonatkozó warrantokat, vagy mint amikor adósságinstrumentum-kibocsátás történik leválasztható részvényvásárlási warrantokkal. Ennek megfelelően a gazdálkodó egység minden esetben elkülönítve mutatja be a kötelezettség- és a tőkekomponenseket a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában
30.
Az átváltható instrumentum kötelezettség- és tőkekomponensei besorolását nem módosítják, ha megváltozik az átváltási opció lehívásának valószínűsége, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy az instrumentum egyes birtokosai számára gazdaságilag előnyössé vált az opció lehívása. Előfordulhat, hogy az instrumentumok birtokosai nem mindig járnak el úgy, ahogy az tőlük elvárható volna, mivel például az átváltásból adódó adózási következmények eltérőek lehetnek az instrumentumok birtokosai számára. Ezen túlmenően az átváltás valószínűsége időről időre is változik. A gazdálkodó egység jövőbeli fizetésekre vonatkozó szerződéses kötelme mindaddig fennáll, amíg azt az átváltás, az instrumentum lejárata vagy valamely más tranzakció meg nem szünteti.
31.
A pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek értékelésével az IFRS 9 standard foglalkozik. A tőkeinstrumentumok olyan instrumentumok, amelyek egy gazdálkodó egység összes kötelezettségének levonása után a gazdálkodó egység eszközeiben meglévő maradványérdekeltséget testesítenek meg. Ily módon az összetett pénzügyi instrumentum kezdeti könyv szerinti értékének a tőke- és kötelezettségkomponensekre történő felosztásánál a tőkekomponenshez azt a maradványértéket rendelik hozzá, amely a kötelezettségkomponens értékének a teljes instrumentum valós értékéből történő levonása után fennmarad. Az összetett pénzügyi instrumentumba beágyazott, a tőkekomponenstől (mint például a tőkére átválthatóságot biztosító opció) eltérő bármely származékos jellemző (pl. vételi opció) értékét a kötelezettségkomponens foglalja magában. A kötelezettség- és tőkekomponensekhez a kezdeti megjelenítéskor rendelt könyv szerinti értékek összege mindig megegyezik azzal a valós értékkel, amelyet a teljes instrumentumnak tulajdonítottak volna. Az instrumentum komponenseinek elkülönülten történő kezdeti megjelenítéséből nem keletkezik nyereség vagy veszteség.
32.
A 31. bekezdésben ismertetett módszer alapján a törzsrészvényre váltható kötvény kibocsátója elsőként a kötelezettségkomponens könyv szerinti értékét határozza meg, valamely olyan hasonló kötelezettség valós értékének a felmérésével (beleértve a beágyazott nem tőke jellegű származékos jellemzőket is), amelynek nincs kapcsolódó tőkekomponense. A törzsrészvényre történő átváltásra vonatkozó opció által képviselt tőkeinstrumentum könyv szerinti értékét ezek után úgy állapítják meg, hogy a pénzügyi kötelezettség valós értékét levonják az összetett instrumentum egészének valós értékéből.
Saját részvények (lásd még az AG36. bekezdést)
33.
Amennyiben a gazdálkodó egység visszavásárolja saját tőkeinstrumentumait, ezeket az instrumentumokat („saját részvények”) a saját tőkéből kell levonni. A gazdálkodó egységnek saját tőkeinstrumentumai megvásárlásához, értékesítéséhez, kibocsátásához vagy visszavonásához kapcsolódóan nem kell nyereséget vagy veszteséget megjeleníteni az eredményben. Saját részvényeket a gazdálkodó egység maga, vagy a konszolidált csoport bármely más tagja is megszerezhet és tarthat. A fizetett vagy kapott ellenértéket közvetlenül a saját tőkében kell megjeleníteni.
33A.
Egyes gazdálkodó egységek olyan – akár belső, akár külső – befektetési alapot működtetnek, amely az alap befektetési jegyei által meghatározott juttatásokat biztosít a befektetők számára, és az ezen befektetőknek fizetendő összegek tekintetében pénzügyi kötelezettségeket jelenítenek meg. Hasonlóképpen, egyes gazdálkodó egységek közvetlen nyereségrészesedést tartalmazó biztosítási szerződéscsoportokat bocsátanak ki, és tartják azok mögöttes tételeit. Egyes ilyen alapok vagy mögöttes tételek magukban foglalják a gazdálkodó egység saját részvényeit. A 33. bekezdés ellenére a gazdálkodó egység akkor, és csak akkor dönthet úgy, hogy a saját tőkéből nem vonja le az ilyen alapban vagy mögöttes tételben lévő saját részvényt, ha e célból visszaszerzi saját tőkeinstrumentumát. A gazdálkodó egység ehelyett dönthet úgy, hogy folytatja az érintett saját részvény saját tőkeként való elszámolását, a visszaszerzett instrumentumot pedig úgy számolja el, mintha az instrumentum pénzügyi eszköz lenne, és azt az IFRS 9 standardnak megfelelően az eredménnyel szemben valós értéken értékeli. Ezt a visszavonhatatlan döntést instrumentumonként kell meghozni. E választás alkalmazásában a biztosítási szerződések magukban foglalják a diszkrecionális nyereségrészesedést tartalmazó befektetési szerződéseket. (Az e bekezdésben használt, de az IFRS 17 standardban meghatározott fogalmak tekintetében lásd az említett standardot.)
34.
A saját részvények összegét elkülönítetten közzéteszik magában a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban vagy a megjegyzésekben, az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standarddal összhangban. Amennyiben a gazdálkodó egység kapcsolt felektől vásárolja vissza a saját tőkeinstrumentumait, ezt az IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek standard alapján teszi közzé.
Kamat, osztalékok, veszteségek és nyereségek (lásd még az AG37. bekezdést)
35.
A pénzügyi kötelezettséget megtestesítő pénzügyi instrumentumra vagy annak komponensére vonatkozó kamatot, osztalékot, veszteséget vagy nyereséget az eredményben kell megjeleníteni bevételként vagy ráfordításként. A tőkeinstrumentum birtokosai közötti felosztásokat a gazdálkodó egységnek közvetlenül a saját tőkében kell megjelenítenie. A tőkeügylet tranzakciós költségeit a saját tőke csökkenéseként kell elszámolni.
35A.
A tőkeinstrumentum birtokosai közötti felosztásokkal és a tőkeügylet tranzakciós költségeivel kapcsolatos nyereségadót az IAS 12 Nyereségadók standardnak megfelelően kell elszámolni.
36.
A pénzügyi instrumentum pénzügyi kötelezettségként vagy tőkeinstrumentumként történő besorolása dönti el, hogy az adott instrumentumhoz kapcsolódó kamat, osztalék, veszteség vagy nyereség az eredményben kerül-e bevételként vagy ráfordításként megjelenítésre. Ily módon a teljes mértékben kötelezettségként kimutatott részvények után kifizetett osztalékot ráfordításként jelenítik meg, a kötvény után fizetett kamattal azonos módon. Hasonlóképpen, a pénzügyi kötelezettségek visszaváltásához vagy refinanszírozásához kapcsolódó nyereségeket és veszteségeket szintén az eredményben jelenítik meg, miközben a tőkeinstrumentumok visszaváltását vagy refinanszírozását a saját tőke változásaként jelenítik meg. A tőkeinstrumentum valós értékében bekövetkező változásokat nem jelenítik meg a pénzügyi kimutatásokban.
37.
A saját tőkeinstrumentumok kibocsátásának és megszerzésének számos tipikus költsége van. E költségek között lehetnek a regisztrációs és más szabályozói díjak, a jogi, számviteli és egyéb szakmai tanácsadóknak fizetett díjak, a nyomdai költségek, valamint az illetékek. A tőkeügyletek tranzakciós költségeit a saját tőkéből való levonásként számolják el, feltéve, hogy azok közvetlenül a tőkeügyletnek tulajdonítható pótlólagos költségek, amelyek egyébként nem merültek volna fel. A meg nem valósított tőkeügylet költségeit ráfordításként jelenítik meg.
38.
Az összetett pénzügyi instrumentum kibocsátásához kapcsolódó tranzakciós költségeket a befolyó bevételek felosztása arányában osztják fel az instrumentum kötelezettség- és tőkekomponenseire. Azokat a tranzakciós költségeket, amelyek egynél több tranzakcióhoz közösen kapcsolódnak (pl. bizonyos részvények értékesítésének és más részvények ezzel egyidejű tőzsdei jegyzésének költségei), racionális, és a hasonló tranzakciókkal konzisztens felosztási alapon osztják fel a tranzakciók között.
39.
A tárgyidőszak során a saját tőke csökkentéseként elszámolt tranzakciós költségeket az IAS 1 standardnak megfelelően elkülönítetten teszik közzé.
40.
A ráfordításként besorolt osztalékot az egyéb kötelezettségek utáni kamatokkal együtt vagy különálló tételként is lehet az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban prezentálni. A jelen standard előírásain túlmenően a kamat és osztalék közzétételére az IAS 1 és az IFRS 7 standard előírásai is vonatkoznak. Bizonyos esetekben, mint például a kamatnak és az osztalékoknak az adóalapból történő levonhatósága tekintetében mutatkozó különbségek miatt, kívánatos, hogy ezeket elkülönülten tegyék közzé az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás(ok)ban. Az adóhatásokat az IAS 12 standarddal összhangban teszik közzé.
41.
A pénzügyi kötelezettség könyv szerinti értékében bekövetkező változásokhoz kapcsolódó nyereséget és veszteséget az eredményben jelenítik meg bevételként vagy ráfordításként még akkor is, ha az olyan instrumentummal kapcsolatos, amely tartalmaz egy jogot a gazdálkodó egység eszközeiben lévő maradvány érdekeltségre pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért cserében (lásd a 18. bekezdés b) pontját) bekezdést). Az IAS 1 standard alapján a gazdálkodó egység az ilyen instrumentum újraértékelése miatt keletkező bármely nyereséget vagy veszteséget az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban elkülönülten mutatja be, amikor az releváns a gazdálkodó egység teljesítményének a magyarázatához
Pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek egymással szembeni beszámítása (lásd még az AG38A–AG38F. és AG39. bekezdést)
42.
A pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket akkor kell, és csak akkor lehet egymással szemben beszámítani, és a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban a nettó összeget prezentálni, ha:
a)
a gazdálkodó egységnek aktuálisan jogilag kikényszeríthető joga van a megjelenített összegek egymással szembeni beszámítására; valamint
b)
a gazdálkodó egység nettó alapon szándékozik rendezni azokat, vagy egyidejűleg szándékozik a követelést realizálni és rendezni a kötelezettséget.
A pénzügyi eszköz olyan átadásának az elszámolásakor, amely nem felel meg a kivezetés feltételeinek, a gazdálkodó egység az átadott eszközt nem számíthatja be a kapcsolódó kötelezettséggel szemben (lásd IFRS 9 standard 3.2.22. bekezdés).
43.
A jelen standard a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek nettó alapon történő bemutatását írja elő, amennyiben ez tükrözi a gazdálkodó egység kettő vagy több különálló pénzügyi instrumentumának rendezéséből származó várható jövőbeli cash flow-kat. Amennyiben a gazdálkodó egységnek joga van arra, hogy egyetlen nettó összegben fizessen, vagy neki így fizessenek, és ez szándékában is áll, a gazdálkodó egység valójában egyetlen pénzügyi eszközzel vagy pénzügyi kötelezettséggel rendelkezik. Egyéb körülmények között a pénzügyi eszközöket és a pénzügyi kötelezettségeket egymástól elkülönítetten, jellegüknek megfelelően a gazdálkodó egység erőforrásai vagy kötelmei között mutatják be. A gazdálkodó egységnek az IFRS 7 standard 13A. bekezdésének hatálya alá tartozó megjelenített pénzügyi instrumentumokra vonatkozóan közzé kell tennie az IFRS 7 standard 13B–13E. bekezdésében előírt információkat.
44.
A megjelenített pénzügyi eszköz és a megjelenített pénzügyi kötelezettség egymással szemben való beszámítása és a nettó összeg bemutatása nem azonos a pénzügyi eszköz vagy a pénzügyi kötelezettség kivezetésével. Amíg a beszámítás nem eredményezi nyereség vagy veszteség megjelenítését, addig a pénzügyi instrumentum kivezetése nemcsak a korábban megjelenített tételnek a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásból való kivezetését eredményezi, hanem nyereség vagy veszteség megjelenítését is eredményezheti.
45.
A beszámítási jog az adósnak szerződés értelmében vagy más módon biztosított törvényes joga arra, hogy egy hitelezőnek járó összeg egészét vagy egy részét a hitelezőtől járó összeg beszámításával teljesítse, vagy más módon megszüntesse. Sajátos körülmények között az adósnak törvényes joga lehet arra, hogy a hitelezőnek járó összegből egy harmadik féltől járó összeget vonjon le, feltéve, hogy a három fél között megállapodás jött létre, és az egyértelműen tartalmazza az adós beszámítási jogát. Mivel a beszámítási jog törvényes jog, az ezzel kapcsolatos feltételek joghatóságonként különbözhetnek egymástól, és figyelembe kell venni a felek közötti kapcsolatokra irányadó jogszabályokat.
46.
A pénzügyi eszköz és a pénzügyi kötelezettség beszámítására vonatkozó kikényszeríthető jog fennállása érinti a pénzügyi eszközzel és a pénzügyi kötelezettséggel kapcsolatos jogokat és kötelmeket, és befolyásolhatja, hogy a gazdálkodó egység mennyire van kitéve hitel- és likviditási kockázatnak. A jog fennállása azonban önmagában nem képez elégséges alapot a beszámításhoz. Ha nincs szándék a jog gyakorlására vagy az egyidejű rendezésre, akkor a gazdálkodó egység jövőbeli cash flow-inak összege és annak ütemezése nem módosul. Amennyiben viszont a gazdálkodó egységnek szándékában áll a jog gyakorlása, vagy az egyidejű rendezés, úgy az eszköz és a kötelezettség nettó módon történő bemutatása tükrözi megfelelőbben a várható jövőbeli cash flow-k összegét és ütemezését, valamint azokat a kockázatokat, amelyeknek ezen cash flow-k ki vannak téve. Amennyiben törvényes jog nem áll fenn, úgy az egyik vagy mindkét fél azon szándéka, hogy nettó alapon történjen a rendezés, nem képez elégséges okot a beszámításra, mivel az egyedi pénzügyi eszközhöz és pénzügyi kötelezettséghez kapcsolódó jogok és kötelmek változatlanok.
47.
A gazdálkodó egység bizonyos eszközök és kötelezettségek rendezésével kapcsolatos szándékait befolyásolhatják a gazdálkodó egység szokásos üzleti gyakorlatai, a pénzügyi piacok követelményei és az egyéb olyan körülmények, amelyek korlátozhatják a nettó teljesítésre vagy az egyidejű teljesítésre vonatkozó képességet. Amennyiben a gazdálkodó egységnek beszámítási joga van, de nem kíván nettó módon teljesíteni, vagy nem kívánja egyidejűleg realizálni az eszközt és rendezni a kötelezettséget, úgy e jognak a gazdálkodó egység hitelkockázati kitettségére gyakorolt hatását az IFRS 7 standard 36. bekezdésének megfelelően közzé kell tenni.
48.
Két pénzügyi instrumentum egyidejű teljesítése megtörténhet például egy szervezett pénzügyi piac elszámolóházának működésén keresztül, vagy közvetlenül megvalósuló csere révén. Ezekben az esetekben a cash flow-k valójában egyetlen nettó összegnek felelnek meg, és nincs hitel- vagy likviditási kockázatnak való kitettség. Más esetekben a gazdálkodó egység a két instrumentumot különálló összegek bevételezésével és fizetésével rendezheti, így az eszköz teljes összegével hitelkockázatnak, valamint a kötelezettség teljes összegével likviditási kockázatnak van kitéve. E kockázati kitettségek jelentősek lehetnek még akkor is, ha viszonylag rövid ideig állnak fenn. Következésképpen a pénzügyi eszköz realizálását és a pénzügyi kötelezettség rendezését csak akkor lehet egyidejűnek tekinteni, ha a tranzakciók ugyanabban a pillanatban történnek.
49.
A 42. bekezdésben foglalt feltételek rendszerint nem teljesülnek, és általában nem helyénvaló beszámítást alkalmazni, amennyiben:
a)
több különböző pénzügyi instrumentum kerül felhasználásra annak érdekében, hogy előállítsák egy bizonyos pénzügyi instrumentum tulajdonságait („szintetikus instrumentum”);
b)
a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek olyan pénzügyi instrumentumokból származnak, amelyeknek elsődleges kockázati kitettsége megegyezik (például a forwardszerződések vagy más származékos instrumentumok portfóliója), de a szerződéses felek különböznek;
c)
pénzügyi vagy egyéb eszközök szolgálnak a visszkereseti jog nélküli pénzügyi kötelezettségek biztosítékául;
d)
ha az adós a kötelem teljesítése céljából letétbe helyez pénzügyi eszközöket, anélkül, hogy azokat a kötelem rendezésének eszközeiként a hitelező elfogadta volna (például a csökkenő letéti megállapodás); vagy
e)
a veszteségeket okozó eseményekből származó kötelmek egy biztosítási szerződés keretében támasztott igény által egy harmadik fél teljesítése révén várhatóan megtérülnek.
50.
Az a gazdálkodó egység, amelynek számos pénzügyi instrumentum ügylete van egy bizonyos másik féllel szemben, „nettósítási keretmegállapodást” köthet az adott féllel. Az ilyen megállapodás lehetővé teszi, hogy a megállapodásban szereplő összes pénzügyi instrumentummal kapcsolatban egyetlen nettó teljesítés történjen, amennyiben bármelyik szerződés nem teljesül, vagy megszüntetésre kerül. A pénzügyi intézmények gyakran kötnek ilyen megállapodásokat, hogy ezek segítségével védekezzenek azon veszteségek ellen, amelyek abból származnak, hogy a másik fél csőd, vagy más körülmény miatt nem képes teljesíteni kötelmeit. A nettósítási keretmegállapodások általában teremtik meg a beszámítás jogát, amely csak akkor válik kikényszeríthetővé, és csak akkor érinti az egyes pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek realizálását és rendezését, ha a nemteljesítés egy meghatározott esete bekövetkezik, vagy a szokásos üzletmenetben nem várt körülmények merülnek fel. A nettósítási keretmegállapodás nem ad alapot beszámítás alkalmazására, hacsak nem a 42. bekezdésben foglalt mindkét feltétel teljesül. Amennyiben a nettósítási keretmegállapodás hatálya alá tartozó pénzügyi eszközök és kötelezettségek nem kerülnek beszámításra, úgy a megállapodásnak a gazdálkodó egység hitelkockázati kitettségére gyakorolt hatását az IFRS 7 standard 36. bekezdésének megfelelően közzéteszik.
51–95.
[Törölve]
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA ÉS ÁTTÉRÉS
96.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. A gazdálkodó egység nem alkalmazhatja a jelen standardot egy 2005. január 1-jét megelőzően kezdődő időszakra, hacsak nem egyidejűleg alkalmazza a (2003 decemberében kiadott) IAS 39 standardot is, beleértve a 2004. márciusi módosításokat is. Ha a gazdálkodó egység egy 2005. január 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a jelen standardot, közzé kell tennie ezt a tényt.
96A.
A 2008 februárjában kiadott Visszaadható pénzügyi instrumentumok és felszámoláskor felmerülő kötelmek (az IAS 32 és az IAS 1 standard módosításai), amely előírta, hogy az olyan pénzügyi instrumentumokat, amelyek tartalmazzák a 16A. és 16B. bekezdésekben, vagy a 16C. és 16D. bekezdésekben leírt minden tulajdonságot és megfelelnek az azokban foglalt feltételeknek, tőkeinstrumentumoknak minősítsenek, módosította a 11., 16., 17–19., 22., 23., 25., AG13., AG14. és AG27. bekezdéseket és beillesztette a 16A.–16F., 22A., 96B., 96C., 97C., AG14A.–AG14J. és az AG29A. bekezdéseket. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és egyúttal alkalmaznia kell az IAS 1, IAS 39 és IFRS 7, és az IFRIC 2 standardok kapcsolódó módosításait is.
96B.
Mivel a Visszaadható pénzügyi instrumentumok és megszűnéskor felmerülő kötelmek korlátozott hatókörben vezetett be kivételt; a gazdálkodó egységek nem alkalmazhatják a kivételt analógia alapján.
96C.
A kivétel alá tartozó instrumentumok besorolása az instrumentum IAS 1, IAS 32, IAS 39, IFRS 7 és az IFRS 9 standard szerinti elszámolására korlátozódik. Más útmutatás, például az IFRS 2 standard tekintetében, az instrumentum nem tekinthető tőkeinstrumentumnak.
97.
A jelen standardot visszamenőlegesen kell alkalmazni.
97A.
A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standard módosította az IFRS standardokban alkalmazott terminológiát. Ezenkívül módosította a 40. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot, akkor ezeket a módosításokat is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.
97B.
A (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 Üzleti kombinációk standard törölte a 4. bekezdés c) pontját. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standardot egy korábbi időszakra alkalmazza, akkor ezt a módosítást is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra. Azonban ez a módosítás nem vonatkozik az olyan üzleti kombinációból eredő függő ellenértékekre, amelyek esetében az akvizíció időpontja megelőzte a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standard alkalmazását. A gazdálkodó egységnek ehelyett a (2010-ben módosított) IFRS 3 standard 65A–65E. bekezdésével összhangban kell elszámolnia az ilyen ellenértékeket.
97C.
A 96A. bekezdésben leírt módosítások alkalmazása során a gazdálkodó egységnek különálló kötelezettség- és tőkekomponensekre kell felosztania az arra vonatkozó kötelmet tartalmazó összetett pénzügyi instrumentumot, hogy kizárólag megszűnés esetén a gazdálkodó egység nettó eszközeinek arányos részét más félnek adja át. Ha a kötelezettségkomponens a továbbiakban már nem áll fenn, az IAS 32 standard említett módosításainak visszamenőleges alkalmazása a saját tőke két komponensének elkülönítését igényelné. Az első összetevő a felhalmozott eredményben lenne, és a kötelezettségkomponensnél felgyülemlett felhalmozott kamatot képviselné. A másik összetevő az eredeti tőkekomponenst képviselné. Ezért a gazdálkodó egységnek nem szükséges ezt a két összetevőt elkülönítenie, ha a kötelezettségkomponens már nem áll fenn a módosítások alkalmazásának időpontjában.
97D.
A 2008 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 4. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra az IFRS 7 standard 3. bekezdésének, az IAS 28 standard 1. bekezdésének és az IAS 31 standard 1. bekezdésének 2008 májusában kiadott módosításait. A gazdálkodó egység számára megengedett, hogy a módosításokat a jövőre nézve alkalmazza.
97E.
A 2009 októberében kiadott Jogosultsági részvénykibocsátások besorolása módosította a 11. és a 16. bekezdést A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2010. február 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
97F.
[Törölve]
97G.
A 2010 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 97 B. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2010. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett.
97H.
[Törölve]
97I.
A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös szerveződések standard módosította a 4. bekezdés a) pontját és az AG29. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 10 és IFRS 11 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
97J.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték fogalmát a 11. bekezdésben, valamint módosította a 23. és az AG31. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
97K.
A 2011 júniusában kiadott Az egyéb átfogó jövedelemben szereplő tételek prezentálása (az IAS 1 standard módosításai) módosította a 40. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2011 júniusában módosított IAS 1 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
97L.
A 2011 decemberében kiadott Pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek egymással szembeni beszámítása (Az IAS 32 módosítása) törölte az AG38. bekezdést és hozzáadta az AG38A–AG38F. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2014. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat visszamenőleg kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység korábbi időponttól alkalmazza e módosításokat, közzé kell tennie ezt a tényt, és meg kell tennie a 2011 decemberében kiadott Közzétételek – Pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek egymással szembeni beszámítása (Az IFRS 7 standard módosítása) által előírt közzétételeket is.
97M.
A 2011 decemberében kiadott Közzétételek – Pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek egymással szembeni beszámítása (az IFRS 7 standard módosítása) módosította a 43. bekezdést és előírta a gazdálkodó egységek számára az IFRS 7 standard 13B–13E. bekezdésében előírt információk közzétételét az IFRS 7 standard 13A. bekezdésének hatókörébe tartozó, megjelenített pénzügyi eszközök vonatkozásában. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra, valamint ezen éves időszakokon belüli évközi időszakokra kell alkalmaznia. A gazdálkodó egységnek az e módosítás által előírt közzétételeket visszamenőleg kell szolgáltatnia.
97N.
A 2012 májusában kiadott Éves javítások: 2009–2011. évi ciklus módosította a 35., a 37. és a 39. bekezdést, és hozzáadta a 35A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően visszamenőleg, a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
97O.
A 2012 októberében kiadott Befektetési gazdálkodó egységek (az IFRS 10, az IFRS 12 és az IAS 27 standard módosításai) módosította a 4. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2014. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A Befektetési gazdálkodó egységek korábbi alkalmazása megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást korábban alkalmazza, egyidejűleg a Befektetési gazdálkodó egységekben szereplő összes módosítást is alkalmaznia kell.
97P.
[Törölve]
97Q.
A 2014 májusában kiadott IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard módosította az AG21. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 15 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
97R.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 standard módosította a 3., 4., 8., 12., 23., 31., 42., 96C., AG2. és AG30. bekezdést, valamint törölte a 97F., 97H. és 97P. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
97S.
A 2016 januárjában kiadott IFRS 16 Lízingek standard módosította az AG9. és az AG10. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 16 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
97T.
A 2017 májusában kiadott IFRS 17 standard módosította a 4., az AG8. és az AG36. bekezdést, és hozzáadta a 33A. bekezdést. A 2020 júniusában kiadott Az IFRS 17 standard módosításai tovább módosította a 4. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 17 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
EGYÉB KIADVÁNYOK VISSZAVONÁSA
98.
A jelen standard a 2000 októberében felülvizsgált IAS 32 Pénzügyi Instrumentumok: közzététel és bemutatás standard helyébe lép (15).
99.
A jelen standard az alábbi értelmezések helyébe lép:
a)
SIC-5 A pénzügyi instrumentumok besorolása – függő teljesítési rendelkezések;
b)
SIC-16 Jegyzett tőke – Visszavásárolt saját tőkeinstrumentumok (saját részvények); valamint
c)
SIC-17 Saját tőke – Egy tőketranzakció költségei.
100.
A jelen standard visszavonja a SIC D34 Pénzügyi instrumentumok – A birtokos által visszaváltható instrumentumok vagy jogok értelmezéstervezetet.
Függelék
ALKALMAZÁSI ÚTMUTATÓ
IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás
Ez a függelék a standard szerves részét képezi.
AG1.
A jelen Alkalmazási útmutató a standard bizonyos vonatkozásainak alkalmazását ismerteti.
AG2.
A standard nem foglalkozik a pénzügyi instrumentumok megjelenítésével és értékelésével. A pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek megjelenítésére és értékelésére vonatkozó előírásokat az IFRS 9 standard tartalmazza.
FOGALMAK (11–14. BEKEZDÉS)
Pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek
AG3.
A fizetőeszköz (pénzeszköz) pénzügyi eszköz, mivel a csere eszközét testesíti meg, és ezért az összes tranzakció értékelésének és pénzügyi kimutatásokban történő megjelenítésének az alapját képezi. A bankban vagy hasonló pénzügyi intézményben betétként elhelyezett pénzeszköz azért pénzügyi eszköz, mivel a betételhelyező azon szerződéses jogát testesíti meg, hogy pénzeszközhöz jusson az intézménytől, vagy egy pénzügyi kötelezettség teljesítése során az egyenleg terhére csekket vagy hasonló instrumentumot állítson ki egy hitelező nevére.
AG4.
A pénzeszköz jövőbeli átvételére vonatkozó szerződéses jogot megtestesítő pénzügyi eszközök és a pénzeszköz jövőbeli leszállítására vonatkozó szerződéses kötelmet megtestesítő pénzügyi kötelezettségek általános példái a következők:
a)
vevőkövetelések és szállítói tartozások;
b)
váltókövetelések és -tartozások;
c)
hitelkövetelések és -tartozások; valamint
d)
kötvényből származó követelések és tartozások.
Az egyik fél pénzeszköz átvételére vonatkozó szerződéses joga (vagy kifizetési kötelme) minden esetben pontosan megfelel a másik fél ezzel kapcsolatos kifizetési kötelmének (vagy átvételre vonatkozó jogának).
AG5.
Egy másik típust képviselnek azok a pénzügyi instrumentumok, amelyek esetében az átveendő vagy átengedendő gazdasági haszon nem pénzeszköz, hanem egyéb pénzügyi eszköz formájában jelenik meg. Például az államkötvényekben fizetendő kötelezvény azt a szerződéses jogot biztosítja a kötelezvény birtokosa számára, hogy államkötvényt kapjon, és azt a szerződéses kötelmet rója a kötelezvény kibocsátójára, hogy államkötvényt szállítson le, és ne pedig pénzeszközt. A kötvények pénzügyi eszközöknek minősülnek, mivel a kibocsátó kormány pénzeszköz kifizetésére vonatkozó kötelmeit testesítik meg. Ebből következően a kötelezvény a kötvénytulajdonos pénzügyi eszköze és a kibocsátó pénzügyi kötelezettsége.
AG6.
A „lejárat nélküli” adósságinstrumentumok (pl. az örökjáradék-kötvények, az „állandó” adóslevelek és vagyonjegyek) általában azt a szerződéses jogot biztosítják a birtokos számára, hogy meghatározott időpontokban kamatkifizetésekben részesüljön a végtelen jövőben úgy, hogy a tőkeösszeget nem, vagy csak olyan feltételekkel törlesztik, amelyek azt valószínűtlenné, vagy időben igen távolivá teszik. Például a gazdálkodó egység kibocsáthat olyan pénzügyi instrumentumot, amelynek alapján örökjáradékként évente egy 8 százalékos meghatározott kamatlábnak egy meghatározott 1 000 CU-s névértékre vagy tőkeösszegre történő alkalmazásával adódó összeget kell fizetnie (16). Feltételezve, hogy a 8 % az instrumentum kibocsátásakor érvényes piaci kamatláb, a kibocsátó szerződéses kötelmet vállal a jövőben egy olyan kamat kifizetési sorozat teljesítésére, melynek valós értéke (jelenértéke) 1 000 CU a kezdeti megjelenítéskor. Az instrumentum birtokosánál és kibocsátójánál ez pénzügyi eszközként és pénzügyi kötelezettségként jelenik meg.
AG7.
Valamely pénzügyi instrumentum átvételére, átadására vagy cseréjére szóló szerződéses jog vagy kötelem önmagában is pénzügyi instrumentumnak minősül. A szerződéses jogok vagy kötelmek egy sorozata akkor felel meg a pénzügyi instrumentum fogalmának, ha az végső soron pénzeszköz átvételét vagy kifizetését, vagy valamely tőkeinstrumentum megszerzését vagy kibocsátását eredményezi.
AG8.
A szerződéses jog gyakorlásának képessége, vagy a szerződéses kötelem teljesítésének megkövetelése lehet feltétlen, vagy függhet egy jövőbeli esemény bekövetkezésétől. Például a pénzügyi garancia a hitelező szerződéses joga arra vonatkozóan, hogy pénzeszközt kapjon a garanciavállalótól és ezzel összefüggésben a garanciavállaló szerződéses kötelme arra vonatkozóan, hogy a hitelező részére teljesítsen, amennyiben a hitelfelvevő nem teljesít. A szerződéses jog és kötelem egy múltbeli tranzakció vagy esemény (a garancia vállalása) következtében létezik, még akkor is, ha mind a hitelező azon képessége, hogy gyakorolja a jogát, mind pedig a garanciavállalóval szembeni azon követelmény, hogy teljesítse kötelmét, a hitelfelvevő jövőbeli nemteljesítésének a függvénye. A függő jog és kötelem megfelel a pénzügyi eszköz és a pénzügyi kötelezettség fogalmának, bár ezen eszközök és kötelezettségek nem minden esetben kerülnek megjelenítésre a pénzügyi kimutatásokban. Néhány ilyen függő jog és kötelem lehet olyan biztosítási szerződés, amely az IFRS 17 standard hatókörébe esik.
AG9.
A lízing tipikusan a lízingbeadó oldalán jogosultságot, a lízingbevevő oldalán pedig kötelmet hoz létre bizonyos kifizetések sorozatára, amelyek lényegében egy hitelszerződés szerinti tőke és kamat egyesített fizetéseivel egyeznek meg. A lízingbeadó a pénzügyi lízing alapján fennálló követelése összegében a befektetését számolja el, nem pedig magát a pénzügyi lízing tárgyát képező mögöttes eszközt. Ennek megfelelően a lízingbeadónak a pénzügyi lízinget pénzügyi instrumentumnak kell tekintenie. Az IFRS 16 standard szerint a lízingbeadó nem jeleníti meg az operatív lízing alapján neki járó lízingdíjakra vonatkozó jogosultságát. A lízingbeadó továbbra is magát a mögöttes eszközt tartja nyilván, nem pedig a szerződés alapján a jövőben járó összeget. Ennek megfelelően a lízingbeadó nem tekintheti pénzügyi instrumentumnak az operatív lízinget, kivéve az egyedi kifizetések aktuálisan esedékes és a lízingbevevő által fizetendő összegét.
AG10.
A fizikai eszközök (készletek, ingatlanok, gépek, berendezések), a használatijog-eszközök, valamint az immateriális eszközök (például a szabadalmak és a védjegyek) nem minősülnek pénzügyi eszköznek. Az ilyen fizikai eszközök, használatijog-eszközök és immateriális eszközök ellenőrzése lehetőséget teremt pénzeszköz- vagy egyéb pénzügyieszköz-beáramlás generálására, de nem keletkeztet meglévő jogot pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz átvételére vonatkozóan.
AG11.
Az olyan eszközök, mint például az előre fizetett költségek, amelyekkel kapcsolatosan a jövőbeli gazdasági haszon áruk vagy szolgáltatások átvétele, nem pedig pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz átvételére való jog, nem pénzügyi eszközök. Hasonlóképpen, az olyan tételek, mint a halasztott árbevétel és a legtöbb jótállási kötelem sem pénzügyi kötelezettség, mivel a gazdasági hasznok velük kapcsolatos valószínű kiáramlása áruk és szolgáltatások leszállítása, nem pedig szerződéses kötelem pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz átadására.
AG12.
A nem szerződéses kötelezettségek vagy eszközök (mint például a nyereségadók, amelyek a kormányzatok által kivetett törvényes előírások eredményeképpen keletkeznek) nem pénzügyi kötelezettségek vagy pénzügyi eszközök. A nyereségadók elszámolását az IAS 12 standard tárgyalja. Hasonlóképpen, az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standardban definiált vélelmezett kötelmek sem szerződésekből származnak, és nem minősülnek pénzügyi kötelezettségnek.
Tőkeinstrumentumok
AG13.
A tőkeinstrumentumok körébe tartoznak a vissza nem adható törzsrészvények, egyes visszaadható instrumentumok (lásd a 16A. és 16B. bekezdéseket), bizonyos olyan instrumentumok, amelyek a gazdálkodó egységet arra kötelezik, hogy kizárólag megszűnés esetén nettó eszközeinek arányos részét más félnek szállítsa le (lásd a 16C. és 16D. bekezdéseket), bizonyos fajta elsőbbségi részvények (lásd az AG25. és AG26. bekezdéseket), valamint a warrantok, vagy egyéb kiírt vételi opciós ügyletek, amelyek lehetővé teszik birtokosuk számára, hogy fix összegű pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért cserében fix számú vissza nem adható törzsrészvényt jegyezzenek vagy vásároljanak a kibocsátó gazdálkodó egységben. A gazdálkodó egység kötelme arra, hogy fix összegű pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért cserébe fix darabszámú saját tőkeinstrumentumot bocsásson ki vagy vásároljon meg, a gazdálkodó egység tőkeinstrumentuma (a 22A. bekezdés rendelkezései alá tartozók kivételével). Ha azonban (a 16A. vagy 16B. bekezdések, vagy a 16C. vagy 16D. bekezdések szerint tőkének minősülő szerződések kivételével) az ilyen szerződés pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz megfizetésére vonatkozó kötelmet tartalmaz a gazdálkodó egységre nézve, ez a visszaváltási összeg jelenértékére nézve kötelezettséget is keletkeztet (lásd az AG27. bekezdés a) pontját). A vissza nem adható törzsrészvények kibocsátója akkor vállal kötelezettséget, amikor formálisan felosztást kezdeményez, és a részvényesekkel szemben jogilag kötelezetté válik erre. Ez az eset állhat elő az osztalék megállapítását követően, vagy amikor a gazdálkodó egységet megszüntetik, és a kötelezettségek kielégítése után fennmaradó eszközök felosztandóvá válnak a részvényesek között.
AG14.
A gazdálkodó egység által megvásárolt vételi opció vagy megszerzett más hasonló szerződés, amely jogot biztosít fix darabszámú saját tőkeinstrumentum fix összegű pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz leszállításáért cserébe történő visszavásárlására, (hacsak a 22A. bekezdés másként nem rendelkezik,) nem minősül a gazdálkodó egység pénzügyi eszközének. Ehelyett az ilyen szerződés fejében fizetett ellenértéket a saját tőkéből vonják le.
Az összes többi osztálynak alárendelt instrumentumosztály (a 16A. bekezdés b) pontja és a 16C. bekezdés b) pontja)
AG14A.
A 16A. és 16C. bekezdésekben leírt tulajdonságok egyike az, hogy a pénzügyi instrumentum olyan instrumentumosztályba tartozzon, amely minden egyéb osztálynak alárendelt.
AG14B.
Annak meghatározásakor, hogy egy instrumentum az alárendelt osztályba tartozik-e, a gazdálkodó egység úgy értékeli az instrumentumban lévő megszűnés esetére vonatkozó igényt, mintha a megszűnése az instrumentum besorolásának időpontjában történne. Amennyiben a releváns körülményekben változás áll be, a gazdálkodó egységnek újra kell értékelni a besorolást. Ha például a gazdálkodó egység más pénzügyi instrumentumot bocsát ki vagy vált vissza, ez befolyással lehet arra, hogy a kérdéses instrumentum az összes többi osztálynak alárendelt instrumentumosztályba tartozik-e.
AG14C.
Az az instrumentum, amely a gazdálkodó egység megszűnésekor elsőbbségi jogot biztosít, nem a gazdálkodó egység nettó eszközeinek arányos részére jogosító instrumentum. Például egy instrumentum megszűnéskor elsőbbségi jogot biztosít, ha megszűnéskor a gazdálkodó egység nettó eszközeinek arányos részén felül fix összegű osztalékra jogosítja fel birtokosát, míg az alárendelt osztályba tartozó, a gazdálkodó egység nettó eszközeinek arányos részére jogot biztosító más instrumentumok megszűnéskor nem biztosítják ugyanezt a jogot.
AG14D.
Ha egy gazdálkodó egységnek csak egyetlen osztályba tartozó pénzügyi instrumentumai vannak, ezt az osztályt úgy kell kezelni, mint amely az összes többinek alárendelt.
Az instrumentum élettartama során az instrumentumnak tulajdonítható összes várható pénzáramlás (a 16A. bekezdés e) pontja)
AG14E.
Az instrumentum élettartama alatt az instrumentum összes várható cash-flow-inak lényegében a gazdálkodó egység instrumentum élettartama alatti eredményén, megjelenített nettó eszközeiben, vagy megjelenített és meg nem jelenített nettó eszközei valós értékében az instrumentum élettartama alatt bekövetkező változásokon kell alapulniuk. Az eredményt és a megjelenített nettó eszközök változását a releváns IFRS standardokkal összhangban kell értékelni.
Az instrumentum-birtokos nem a gazdálkodó egység tulajdonosának minőségében kötött ügyletei (a 16A. és a 16C. bekezdés)
AG14F.
Egy visszaadható pénzügyi instrumentum vagy egy olyan instrumentum birtokosa, amely a gazdálkodó egységet arra kötelezi, hogy kizárólag megszűnés esetén nettó eszközeinek arányos részét más félnek szállítsa le, nem tulajdonosi minőségében is köthet ügyleteket a gazdálkodó egységgel. Például az instrumentum-birtokos lehet a gazdálkodó egység alkalmazottja is. Az instrumentumnak csak az instrumentum birtokosával, mint a gazdálkodó egység tulajdonosával, kapcsolatos cash-flow-it és szerződéses feltételeit kell figyelembe venni annak felmérése során, hogy az instrumentumot a 16A. és 16C. bekezdések szerint tőkének kell-e minősíteni.
AG14G.
Erre példa lehet egy olyan korlátolt felelősségű személyegyesítő szervezet, amelynek korlátozottan felelős kül- és korlátlanul felelős beltagjai is vannak. Egyes korlátlanul felelős beltagok nyújthatnak garanciát a gazdálkodó egységnek és díjazásban is részesülhetnek a garancia nyújtásáért. Ilyen helyzetekben a garancia és az azzal összefüggő cash-flow-k az instrumentum birtokosaihoz garanciavállalói minőségükben, nem pedig a gazdálkodó egység tulajdonosaiként kapcsolódnak. Ezért az ilyen garancia és az azzal összefüggő cash flow-k eredményeképpen a korlátlanul felelős tag nem tekinthető a korlátozottan felelős tag alá rendeltnek, és figyelmen kívül kell hagyni azokat, amikor azt értékelik, hogy a korlátozottan felelős tagok instrumentumainak és a korlátlanul felelős tagok instrumentumainak szerződéses feltételei azonosak-e.
AG14H.
Egy másik példa az olyan eredménymegosztási megállapodás, amely az instrumentum birtokosainak a tárgyév vagy a korábbi évek során nyújtott szolgáltatások vagy létrehozott üzlet alapján osztja fel az eredményt. Az ilyen megállapodások az instrumentumok birtokosaival nem tulajdonosi minőségükben bonyolított ügyletek, ezért nem vehetők figyelembe a 16A. és 16C. bekezdésekben felsorolt tulajdonságok értékelése során. Azok az eredménymegosztási megállapodások azonban, amelyek az instrumentumok birtokosainak, instrumentumaiknak az adott osztályban lévő más instrumentumokhoz képest mért névleges összege alapján osztják fel az eredményt, olyan ügyleteket képviselnek, amelyeket az instrumentumok birtokosaival tulajdonosi minőségükben bonyolítanak, és amelyeket figyelembe kell venni a 16A. vagy 16C. bekezdésekben felsorolt tulajdonságok értékelése során.
AG14I.
A kibocsátó gazdálkodó egység és az instrumentum birtokosa között (az utóbbi nem tulajdonosi minőségében) kötött ügyletek cash flow-inak és szerződéses feltételeinek hasonlóknak kell lenniük egy olyan egyenértékű ügylethez, amely az instrumentumot nem birtokló személy és a kibocsátó gazdálkodó egység között bonyolódhat le.
Nincs az instrumentum birtokosának járó maradvány megtérülést lényegében rögzítő vagy korlátozó összes cash flow-val rendelkező más pénzügyi instrumentum, vagy szerződés (a 16B. és a 16D. bekezdés)
AG14J.
A 16A. bekezdés vagy 16C. bekezdés szerinti feltételeknek egyébként megfelelő pénzügyi instrumentum tőkeként való besorolásának feltétele, hogy a gazdálkodó egységnek ne legyen egyéb olyan pénzügyi instrumentuma vagy szerződése, amelynek a) az összes cash-flow-ja lényegében a gazdálkodó egység eredményén, megjelenített nettó eszközei változásán, vagy megjelenített és meg nem jelenített nettó eszközei valós értékének változásán alapul, valamint b) a maradvány megtérülést lényegében korlátozó vagy rögzítő hatása van. Nem valószínű, hogy a következő instrumentumok, ha rendes kereskedelmi feltételek mellett független felekkel kötik azokat, megakadályoznák az olyan instrumentumok tőkeként történő besorolását, amelyek egyébként megfelelnek a 16A. bekezdésben vagy 16C. bekezdésben foglalt feltételeknek:
a)
instrumentumok, ahol az összes cash flow lényegében a gazdálkodó egység konkrét eszközein alapul;
b)
instrumentumok, ahol az összes cash flow az árbevétel százalékán alapul;
c)
szerződések, amelyeket a gazdálkodó egységnél végzett szolgálatuk elismeréseként egyes alkalmazottak jutalmazására alakítottak ki;
d)
szerződések, amelyek előírják a nyereség egy jelentéktelen százalékának szolgáltatások nyújtására vagy áruk átadására történő kifizetését.
Származékos pénzügyi instrumentumok
AG15.
A pénzügyi instrumentumok magukban foglalják mind az elsődleges instrumentumokat (például a követelések, tartozások és tőkeinstrumentumok), mind pedig a származékos pénzügyi instrumentumokat (például a pénzügyi opciók, a futures és forward ügyletek, a kamat- és a devizaswapok). A származékos pénzügyi instrumentumok megfelelnek a pénzügyi instrumentum fogalmának, és ennek megfelelően, a jelen standard hatálya alá esnek.
AG16.
A származékos pénzügyi instrumentumok olyan jogokat és kötelmeket hoznak létre, amelyek hatására egy mögöttes elsődleges pénzügyi instrumentumban rejlő pénzügyi kockázatok közül egy vagy több az instrumentum felei között átadásra kerül. Kezdetben a származékos pénzügyi instrumentumok szerződéses jogot biztosítanak az egyik félnek arra, hogy potenciálisan kedvező feltételek mellett pénzügyi eszközöket vagy pénzügyi kötelezettségeket cseréljen egy másik féllel, vagy pedig egy szerződéses kötelmet írnak elő arra, hogy potenciálisan kedvezőtlen feltételek mellett pénzügyi eszközöket vagy pénzügyi kötelezettségeket cseréljen egy másik féllel. Ezek azonban általában (17) nem eredményezik a mögöttes elsődleges pénzügyi instrumentum átadását a szerződés kezdetekor, és ilyen átadásra nem kerül sor szükségszerűen a szerződés lejáratakor sem. Bizonyos instrumentumok a cserére vonatkozó jogot és kötelmet is megtestesítenek. Mivel a csere feltételeit a származékos instrumentum kezdetekor határozzák meg, a pénzügyi piaci árak változásával ezek a feltételek kedvezővé vagy kedvezőtlenné válhatnak.
AG17.
A pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek (azaz a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumain kívüli pénzügyi instrumentumok) cseréjével kapcsolatos eladási (put) vagy vételi (call) opció jogot biztosít az opció birtokosának arra, hogy potenciális jövőbeli gazdasági haszonra tegyen szert a szerződés mögöttes pénzügyi instrumentuma valós értékének változásaival kapcsolatosan. Fordítva, az opció kiírójának kötelme van arra vonatkozóan, hogy lemondjon a potenciális jövőbeli gazdasági hasznokról, vagy viselje a mögöttes pénzügyi instrumentum valós értékének változásaival kapcsolatos gazdasági hasznok potenciális elvesztését. Az opció birtokosának szerződéses joga és az opció kiírójának kötelme megfelel a pénzügyi eszköz és a pénzügyi kötelezettség fogalmának. Az opciós szerződés mögöttes pénzügyi instrumentuma lehet bármilyen pénzügyi eszköz, beleértve a más gazdálkodó egységekben lévő részvényeket és a kamatozó instrumentumokat is. Az opció megkövetelheti az opció kiírójától, hogy ne pénzügyi eszközt adjon át, hanem adósságinstrumentumot bocsásson ki, de az opció mögöttes instrumentuma az opció birtokosának a pénzügyi eszközét képezné, ha az opciót lehívnák. Az opció birtokosának az a joga, hogy potenciálisan kedvező, és az opció kiírójának az a kötelme, hogy potenciálisan kedvezőtlen feltételek mellett cserélje ki a pénzügyi eszközöket, elkülönülnek az opció lehívásával kicserélendő, mögöttes pénzügyi eszköztől. A birtokos jogának és a kiíró kötelmének jellegét nem befolyásolja az opció lehívásának valószínűsége.
AG18.
A származékos pénzügyi instrumentumok egy másik példája az a hat hónapon belül teljesítendő forward ügylet, amelyben az egyik fél (a vásárló) 1 000 000 CU névértékű, fix kamatozású államkötvény ellenében 1 000 000 CU pénzeszköz átadását ígéri, és a másik fél (az eladó) 1 000 000 CU névértékű, fix kamatozású államkötvény leszállítását ígéri 1 000 000 CU pénzeszköz ellenében. A hat hónapos időszak alatt mindkét fél szerződéses joggal és szerződéses kötelemmel rendelkezik pénzügyi instrumentumok cseréjére. Ha az államkötvények piaci ára 1 000 000 CU fölé emelkedik, a feltételek a vásárló számára kedvezőek, az eladó számára pedig kedvezőtlenek lesznek; ha a piaci ár 1 000 000 CU alá esik, akkor a hatás ezzel ellentétes lesz. A vásárló egy tartott vételi (call) opciós joghoz hasonló szerződéses joggal (egy pénzügyi eszközzel) és egy kiírt eladási (put) opciós kötelemhez hasonló szerződéses kötelemmel (egy pénzügyi kötelezettséggel) rendelkezik; az eladó egy tartott eladási (put) opciós joghoz hasonló szerződéses joggal (egy pénzügyi eszközzel) és egy kiírt vételi (call) opciós kötelemhez hasonló szerződéses kötelemmel (egy pénzügyi kötelezettséggel) rendelkezik. Az opciókhoz hasonlóan ezek a szerződéses jogok és kötelmek is elkülönülnek a mögöttes pénzügyi instrumentumoktól (a kicserélendő kötvényektől és pénzeszköztől) és azoktól eltérő pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket képeznek. A forward ügylet mindkét résztvevőjének kötelme van arra, hogy a megállapított időpontban teljesítsen, míg az opciós szerződés alapján teljesítés csak akkor van, ha az opció birtokosa úgy dönt, hogy gyakorolni kívánja a jogát.
AG19.
A származékos instrumentumok sok más típusa testesít meg jogot vagy kötelmet egy jövőbeli cserére, beleértve a kamat- és devizaswapokat, kamatlábplafonokat (cap), -gallérokat (collar) és -padlókat (floor), hitelígérvényeket, rövid lejáratú kötvények kibocsátási programjait és hitelleveleket. A kamatswap-szerződést a forwardszerződés egyik változatának lehet tekinteni, amelyben a felek pénzösszeg sorozatok jövőbeli cseréjében állapodnak meg, és az egyik sorozat összegeit változó kamatozást, a másik sorozat összegeit fix kamatozást alapul véve állapítják meg. A futures-szerződések a határidős szerződések egy másik változatát képviselik, amelyektől főként abban különböznek, hogy a szerződések (a kontraktusok) szabványosítottak és azokkal tőzsdén kereskednek.
Nem pénzügyi tételek eladására vagy vételére vonatkozó szerződések (8–10. bekezdés)
AG20.
Azon szerződések, amelyek nem pénzügyi tételek vételére vagy eladására szólnak, nem felelnek meg a pénzügyi instrumentum fogalmának, mivel az egyik szerződő fél joga valamely nem pénzügyi eszköz vagy szolgáltatás átvételére, valamint a másik fél ennek megfelelő kötelme egyik félnél sem keletkeztet meglévő jogot vagy kötelmet pénzügyi eszköz átvételére, leszállítására, vagy cseréjére. Például az olyan szerződések, amelyek a teljesítést kizárólag a nem pénzügyi tétel átvételével vagy leszállításával írják elő (pl. ezüstre vonatkozó opció, futures vagy forward szerződés) nem pénzügyi instrumentumok. A tőzsdeárukra vonatkozó szerződések jelentős része ebbe a típusba tartozik. Egyes szerződések formáját szabványosították, és nagyjából a származékos pénzügyi instrumentumokkal megegyező módon kereskednek azokkal szervezett piacokon. Például az árutőzsdei cikkekre vonatkozó futures szerződéseket könnyen lehet pénzeszköz ellenében eladni vagy megvásárolni, mivel azokat tőzsdén jegyzik, és igen sokszor cserélhetnek gazdát. A kontraktust vásárló és eladó felek azonban valójában a mögöttes tőzsdei árucikkel kereskednek. A tőzsdei árucikk pénzeszközért történő vételére vagy eladására vonatkozó képesség, a könnyű beszerezhetőség vagy értékesíthetőség, és az árucikkre vonatkozó átvételi vagy leszállítási kötelem pénzeszközzel történő rendezésében való megállapodás lehetősége nem változtatja meg a szerződés alapvető jellegét, és nem teremt pénzügyi instrumentumot. Ugyanakkor egyes, nem pénzügyi tételek vételére vagy eladására szóló szerződések, amelyeket nettó módon, vagy pénzügyi instrumentumok cseréjével is lehet teljesíteni, vagy amelyekben a nem pénzügyi tétel könnyen pénzeszközre váltható, a jelen standard hatálya alá esnek, mintha azok pénzügyi instrumentumok lennének (lásd a 8. bekezdést).
AG21.
Az IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standardban előírtak kivételével a fizikai eszközök átvételét vagy leszállítását magában foglaló szerződés nem eredményez pénzügyi eszközt az egyik, és pénzügyi kötelezettséget a másik fél számára, hacsak nem a vonatkozó fizetések bármelyikét azon időponton túlra halasztják, amelyben a fizikai eszközöket átadják. Ez az eset áll elő az áruk kereskedelmi hitelre történő vételekor vagy eladásakor.
AG22.
Bizonyos szerződések tőzsdeárukhoz kapcsolódnak, de a teljesítés nem foglalja magában a tőzsdei árucikk fizikai átvételét vagy leszállítását. Ezek a teljesítést olyan pénzeszköz kifizetéseken keresztül írják elő, amelyeket a szerződésben található képlet szerint határoznak meg, nem pedig fix összegek kifizetésén keresztül. Például egy kötvény tőkeösszegét ki lehet számítani úgy, hogy az a kötvény lejáratakor fennálló piaci olajár és az olaj egy rögzített mennyiségének szorzata. A tőkeösszeg egy tőzsdei árucikk árához van kötve, de azt kizárólag pénzeszközben rendezik. Az ilyen szerződés pénzügyi instrumentumot képez.
AG23.
A pénzügyi instrumentum fogalmának megfelel az a szerződés is, amely a pénzügyi eszközön vagy pénzügyi kötelezettségen túl nem pénzügyi eszközt vagy nem pénzügyi kötelezettséget is keletkeztet. Ezek a pénzügyi instrumentumok gyakran biztosítanak opciót az egyik fél számára arra vonatkozóan, hogy nem-pénzügyi eszközre cseréljen egy pénzügyi eszközt. Például egy olajhoz kötött kötvény jogot biztosíthat birtokosának arra, hogy időszakos fix kamatfizetések sorozatát és a lejáratkor fix összegű pénzeszközt vegyen át, azzal az opcióval, hogy a tőkeösszeget rögzített mennyiségű olajra cserélheti. Az opció lehívásának kívánatossága időről időre változni fog attól függően, hogy hogyan viszonyul az olaj valós értéke a kötvényben rejlő pénzeszköz/olaj átváltási arányhoz (átváltási árhoz). A kötvénytulajdonosnak az opció lehívásával kapcsolatos szándékai nem befolyásolják a komponens eszközök lényegét. A kötvényt a kötvénytulajdonos pénzügyi eszköze és a kibocsátó pénzügyi kötelezettsége teszi pénzügyi instrumentummá, függetlenül a létrehozott egyéb eszközök és kötelezettségek típusaitól.
AG24.
[Törölve]
BEMUTATÁS
Kötelezettségek és saját tőke (15–27. bekezdés)
Nincs szerződéses kötelem pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz átadására (17–20. bekezdés)
AG25.
Elsőbbségi részvényeket különféle jogokkal lehet kibocsátani. Az elsőbbségi részvény pénzügyi kötelezettségként vagy saját tőkeként történő besorolására vonatkozó döntés meghozatalakor a gazdálkodó egység felméri a részvényhez kapcsolódó jogokat, hogy megállapítsa, a részvény mutatja-e a pénzügyi kötelezettségek alapvető jellegzetességét. Például egy meghatározott időpontban vagy a részvényes választása alapján visszaváltható elsőbbségi részvény megfelel a pénzügyi kötelezettség fogalmának, mivel a kibocsátónak kötelme áll fenn pénzügyi eszközöket átadni a részvény birtokosának. Annak lehetősége, hogy a kibocsátó a szerződésben megjelölt időpontban akár forráshiány, törvényi korlátozás vagy elegendő nyereség vagy tartalék rendelkezésre állása hiányában nem képes eleget tenni az elsőbbségi részvény törlesztésével kapcsolatos kötelmének, nem teszi semmissé a kötelmet. A kibocsátónak a részvények pénzeszközre történő visszaváltásával kapcsolatos opciója nem felel meg a pénzügyi kötelezettség fogalmának, mivel a kibocsátónak nincs meglévő kötelme arra, hogy pénzügyi eszközöket adjon át a részvényesek számára. Ebben az esetben a részvények visszaváltásáról egyedül a kibocsátó határoz. Kötelem merülhet fel azonban akkor, ha a részvények kibocsátója, rendszerint a részvényeseknek a visszaváltási szándékáról szóló formális értesítésével, lehívja az opciót.
AG26.
Amikor az elsőbbségi részvények nem visszaválthatók, a megfelelő besorolást a hozzájuk kapcsolt egyéb jogok határozzák meg. A besorolás a szerződéses megállapodások tartalmának értékelésén és a pénzügyi kötelezettség és a tőkeinstrumentum fogalmain alapul. Amikor az elsőbbségi részvények halmozódó vagy nem halmozódó kifizetései a kibocsátó rendelkezésétől függnek, a részvények tőkeinstrumentumok. Az elsőbbségi részvények tőkeinstrumentumként vagy pénzügyi kötelezettségként való besorolására nincs hatással például:
a)
a múltbeli nyereségfelosztási gyakorlat;
b)
a jövőbeni nyereségfelosztásra vonatkozó szándék;
c)
a kibocsátó törzsrészvényeinek árára gyakorolt esetleges negatív hatás, amennyiben nem kerül sor nyereségfelosztásra (a törzsrészvények utáni osztalékkifizetésre vonatkozó korlátozás miatt, ha az elsőbbségi részvények után nem történik osztalékkifizetés);
d)
a kibocsátó tartalékainak összege;
e)
a kibocsátó valamely időszakra vonatkozó eredményvárakozása; vagy
f)
a kibocsátó arra való képessége vagy képtelensége, hogy az adott időszak eredményének összegét befolyásolja.
A gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumaiban való teljesítés (21–24. bekezdés)
AG27.
Az alábbi példák a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumaira vonatkozó egyes szerződéstípusok besorolását szemléltetik:
a)
Az a szerződés, amelyet a gazdálkodó egység saját részvényei közül egy fix darabszám jövőbeni ellenérték nélküli átvételével vagy leszállításával, vagy saját részvényei fix darabszámának fix összegű pénzeszközre vagy egyéb pénzügyi eszközre történő cseréjével teljesítenek, tőkeinstrumentum (hacsak a 22A. bekezdés másként nem rendelkezik). Ennek megfelelően az ilyen szerződésért kapott vagy fizetett bármilyen ellenértéket közvetlenül a saját tőke javára vagy terhére kell elszámolni. Erre példa az olyan kibocsátott részvényopció, amely a másik félnek jogot biztosít arra, hogy a gazdálkodó egység egy fix darabszámú részvényét egy fix pénzösszegért megvásárolhassa. Ha azonban a szerződés előírja a gazdálkodó egység számára valamely meghatározott vagy meghatározandó időpontban vagy felhívásra saját részvényei pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért való megvásárlását (visszaváltását), a gazdálkodó egység a visszaváltási érték jelenértékére vonatkozóan egy pénzügyi kötelezettséget is megjelenít (azoknak az instrumentumoknak a kivételével, amelyek rendelkeznek a 16A. és 16B. vagy a 16C. és 16D. bekezdésekben előírt összes tulajdonsággal és megfelelnek az azokban foglalt feltételeknek Erre szolgál példaképpen az az eset, amikor a gazdálkodó egységnek egy forward szerződés alapján kötelme van arra, hogy visszavásárolja saját részvényeinek adott darabszámát fix összegű pénzeszközért cserébe.
b)
A gazdálkodó egység saját részvényeinek pénzeszközért történő visszavásárlására vonatkozó kötelme a visszaváltási érték jelenértékére vonatkozóan még akkor is pénzügyi kötelezettséget keletkeztet, ha a gazdálkodó egység által visszavásárolandó részvények száma nem fix, vagy a kötelem a másik fél visszaváltási jogának gyakorlásától függ (hacsak a 16A. és 16B. bekezdések, vagy a 16C. és 16D. bekezdések másként nem rendelkeznek). A feltételes kötelemre példa az olyan kibocsátott opció, amely előírja a gazdálkodó egység számára, hogy pénzeszközért vásárolja vissza saját részvényeit, amennyiben a másik fél lehívja az opciót
c)
Az olyan szerződés, amelyet pénzeszközben vagy egyéb pénzügyi eszközben teljesítenek, pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség még akkor is, ha a kapott vagy adott pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz összege a gazdálkodó egység saját tőkéje piaci árának változásán alapul (hacsak a 16A. és 16B. bekezdések, vagy a 16C. és 16D. bekezdések másként nem rendelkeznek), Erre példa a nettó módon pénzeszközben teljesített részvényopció.
d)
Az olyan szerződés, amely a gazdálkodó egység változó darabszámú saját részvényében kerül teljesítésre, amelyek értéke egy fix összeggel, vagy egy olyan összeggel egyezik meg, amely egy mögöttes változó mozgásán alapul (pl. árutőzsdei termék ára) pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség. Egy példa erre az arany vételére kiírt opció, amely ha lehívásra kerül, nettósított módon a gazdálkodó egység saját instrumentumaiban kerül kiegyenlítésre oly módon, hogy a gazdálkodó egység olyan darabszámú instrumentumot ad át, amely megegyezik az opciós szerződés értékével. Az ilyen szerződés pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség még akkor is, ha a mögöttes változó a gazdálkodó egység saját részvényeinek ára, és nem az arany. Hasonlóképpen az olyan szerződés, amelyet a gazdálkodó egység fix számú saját részvényeiben fognak teljesíteni, de az ezen részvényekhez tartozó jogokat úgy fogják módosítani, hogy a teljesítési érték megegyezzen valamely fix összeggel, vagy egy mögöttes változóban bekövetkező változásokon alapuló összeggel, pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség.
Függő teljesítési rendelkezések (25. bekezdés)
AG28.
A 25. bekezdés megköveteli, hogy amennyiben egy függő teljesítési rendelkezés azon része, amely előírhatja a pénzeszközben vagy egyéb pénzügyi eszközben való teljesítést (vagy egy más módon való teljesítést, amely azt eredményezné, hogy az instrumentum pénzügyi kötelezettségnek minősüljön), nem valódi, a teljesítési rendelkezés nem érinti a pénzügyi instrumentum besorolását. Ily módon az a szerződés, amely pénzeszközben vagy a gazdálkodó egység saját részvényeinek változó darabszámában ír elő teljesítést, de kizárólag valamely olyan esemény bekövetkezése esetén, amely rendkívül ritka, a szokásostól nagymértékben eltérő, és nagyon valószínűtlen bekövetkezésű, tőkeinstrumentum. Hasonlóképpen a gazdálkodó egység fix darabszámú saját részvényében való teljesítés szerződés alapján kizárt lehet a gazdálkodó egység ellenőrzésén kívül eső körülmények esetén, ugyanakkor amennyiben az ilyen körülmények bekövetkezésének nincs valódi lehetősége, a tőkeinstrumentumként való besorolás helyénvaló.
Kezelés a konszolidált pénzügyi kimutatásokban
AG29.
A konszolidált pénzügyi kimutatásokban a gazdálkodó egység az IAS 1, valamint az IFRS 10 standard alapján mutatja be az ellenőrzésre nem jogosító részesedéseket, azaz más felek részesedését a gazdálkodó egység leányvállalatainak saját tőkéjében és jövedelmében. A pénzügyi instrumentumok (vagy azok valamely komponense) konszolidált pénzügyi kimutatásokban történő besorolásánál a gazdálkodó egység a csoport tagjai és az instrumentum birtokosai közötti megállapodás szerinti minden feltételt figyelembe vesz annak meghatározásához, hogy a csoport egészének fennáll-e kötelme az instrumentumra vonatkozóan pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz leszállítására, vagy annak olyan módon történő teljesítésére, amely kötelezettségként történő besorolást eredményez. Ha a csoportba tartozó valamely leányvállalat bocsát ki egy pénzügyi instrumentumot, és az anyavállalat vagy a csoport valamely más tagja közvetlenül az instrumentum birtokosaival további feltételekben állapodik meg (pl. garancia), előfordulhat, hogy a csoportnak nincs saját döntési jogosultsága a felosztás vagy visszaváltás tekintetében. Bár a leányvállalat lehet, hogy helyesen sorolja be az instrumentumot ezen további feltételek figyelembevétele nélkül a különálló pénzügyi kimutatásaiban, a csoport más tagjai, valamint az instrumentum birtokosai közötti más megállapodások hatásait figyelembe veszik annak biztosítására, hogy a konszolidált pénzügyi kimutatások a csoport egésze által megkötött szerződéseket és ügyleteket tükrözzék. Amennyiben van ilyen kötelem vagy teljesítési rendelkezés, az instrumentumot (vagy annak a kötelemnek kitett komponensét) a konszolidált pénzügyi kimutatásokban pénzügyi kötelezettségként sorolják be.
AG29A.
A 16A. és 16B. bekezdéseknek, vagy a 16C. és 16D. bekezdéseknek megfelelően az instrumentum egyes olyan típusai, amelyek szerződéses kötelmet rónak a gazdálkodó egységre, tőkeinstrumentumként kerülnek besorolásra. Az említett bekezdések szerinti besorolás kivételt képez a jelen standardban az instrumentum besorolására egyébként alkalmazott elvek alól. Ez a kivétel nem terjed ki azonban a konszolidált pénzügyi kimutatásokban szereplő ellenőrzésre nem jogosító részesedések besorolására. Ezért azok az egyedi vagy különálló pénzügyi kimutatásokban a 16A. és 16B. bekezdéssel, vagy a 16C. és 16D. bekezdéssel összhangban tőkeinstrumentumként besorolt instrumentumok, amelyek ellenőrzésre nem jogosító részesedések, kötelezettségként kerülnek besorolásra a csoport konszolidált pénzügyi kimutatásaiban.
Összetett pénzügyi instrumentumok (28–32. bekezdés)
AG30.
A 28. bekezdés kizárólag a nem származékos, összetett pénzügyi instrumentumok kibocsátóira vonatkozik. A 28. bekezdés nem taglalja az összetett pénzügyi instrumentumokat azok birtokosai perspektívájából. Az IFRS 9 standard foglalkozik az olyan pénzügyi eszközök besorolásával és értékelésével a birtokosai szemszögéből, amelyek összetett pénzügyi instrumentumok.
AG31.
Az összetett pénzügyi instrumentumok egy szokásos formája a beágyazott átváltási opciót magában foglaló adósságinstrumentum, mint például a kibocsátó törzsrészvényeire átváltható kötvény, és amely nem foglal magában más beágyazott származékos jellemzőt. A 28. bekezdés előírja, hogy az ilyen pénzügyi instrumentum kibocsátója elkülönítetten mutassa be a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában a kötelezettségkomponenst és a tőkekomponenst, az alábbiak szerint:
a)
A kibocsátó ütemezett kamat- és törlesztőrészlet-fizetésre vonatkozó kötelme pénzügyi kötelezettség, amely mindaddig fennáll, amíg át nem váltják az instrumentumot. A kezdeti megjelenítéskor a kötelezettségkomponens valós értéke a szerződésben meghatározott jövőbeli cash flow-k sorozatának – az összehasonlítható hitelképességi besorolással rendelkező, és lényegében ugyanolyan cash flow-kat ugyanazon feltételek mellett biztosító, de átváltási opciót nem tartalmazó instrumentumokra abban az időben vonatkozó, a piac által alkalmazott kamatlábakkal diszkontált jelenértéke.
b)
A tőkeinstrumentum egy beágyazott opció a kötelezettségnek a kibocsátó saját tőkéjére való átváltására. Az opciónak a kezdeti megjelenítéskor akkor is van értéke, ha az veszteséges.
AG32.
Az átváltható instrumentum futamidő végén történő átváltásakor a gazdálkodó egység kivezeti a kötelezettségkomponenst, és azt saját tőkeként jeleníti meg. Az eredeti sajáttőke-komponens a saját tőke része marad (bár az a saját tőke egyes sorai között átvezethető). A futamidő végén történő átváltáskor nem keletkezik nyereség vagy veszteség.
AG33.
Ha a gazdálkodó egység a futamidő vége előtt megszüntet valamely átváltható instrumentumot idő előtti visszaváltás vagy visszavásárlás formájában, amelyben az eredeti átváltási elsőbbségek változatlanul maradnak, a gazdálkodó egység a megfizetett ellenértéket, valamint a visszavásárlás vagy visszaváltás tranzakciós költségeit az ügylet időpontjában felosztja az instrumentum kötelezettség- és tőkekomponensére. A megfizetett ellenérték, valamint a tranzakciós költségek külön komponensekre történő felosztásához használt módszer konzisztens a gazdálkodó egység által az átváltható instrumentum kibocsátásakor befolyt bevétel egyes komponensekre történő felosztásához használt módszerrel, a 28–32. bekezdésnek megfelelően.
AG34.
Amikor az ellenérték felosztása megtörtént, az esetleges keletkező nyereséget vagy veszteséget az érintett komponensre vonatkozó számviteli elveknek megfelelően kell kezelni az alábbiak szerint:
a)
a kötelezettségkomponensre vonatkozó nyereség vagy veszteség összegét az eredményben jelenítik meg; valamint
b)
az ellenérték tőkekomponensre vonatkozó összegét a saját tőkében jelenítik meg.
AG35.
Egyes esetekben a gazdálkodó egység módosíthatja az átváltható instrumentum feltételeit az idő előtti átváltás elősegítésére, pl. kedvezőbb átváltási arány felajánlásával, vagy további ellenérték megfizetésével, amennyiben az átváltás a meghatározott időpont előtt történik. Az eredményben kell megjeleníteni veszteségként az instrumentum átváltásakor a módosított feltételek alapján az instrumentum birtokosának járó ellenérték valós értéke, valamint azon ellenérték valós értéke között a feltételek módosításának időpontjában fennálló különbözetet, amely az instrumentum birtokosának az eredeti feltételek alapján járt volna.
Saját részvények (33. és 34. bekezdés)
AG36.
A gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumait nem jelenítheti meg pénzügyi eszközként, függetlenül annak visszavásárlása céljától. A 33. bekezdés előírja, hogy a saját tőkeinstrumentumait visszavásárló gazdálkodó egység ezeket a tőkeinstrumentumokat vonja le a saját tőkéből (de lásd még a 33A. bekezdést). Ugyanakkor, ha a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumait más személyek javára tartja a birtokában, pl. egy pénzügyi intézmény ügyfele részére tartja birtokában részvényét, egy ügynöki kapcsolat áll fenn, amelynek eredményeként e tőkeinstrumentumokat nem kell a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában szerepeltetni.
Kamatok, osztalékok, veszteségek és nyereségek (35–41. bekezdés)
AG37.
Az alábbi példa a 35. bekezdés rendelkezéseinek alkalmazását mutatja be valamely összetett pénzügyi instrumentum esetében. Tételezzük fel, hogy egy nem halmozódó elsőbbségi részvény kötelezően pénzeszközre visszaváltandó öt év múlva, ugyanakkor az osztalék kifizetéséről a visszaváltás időpontjáig a gazdálkodó egység dönt. Az ilyen instrumentum összetett pénzügyi instrumentumnak minősül, egy kötelezettségkomponenssel, amely a visszaváltási összeg jelenértéke. A diszkontlebontás ezen komponensre kifejtett hatását az eredményben jelenítik meg, és kamatráfordításként sorolják be. Bármely kifizetett osztalék a tőkekomponensre vonatkozik, és ennek megfelelően azt az eredmény felosztásaként jelenítik meg. Hasonló eljárás lenne alkalmazandó, ha a visszaváltás nem lenne kötelező, hanem arról a birtokos szabadon dönthetne; vagy amennyiben a részvényt kötelezően át kellene váltani egy változó darabszámú törzsrészvényre, amely oly módon kerül kiszámításra, hogy megegyezzen egy fix összeggel, vagy a mögöttes változó (pl. árutőzsdei termék) változásain alapuló valamely összeggel. Ugyanakkor, ha bármely még ki nem fizetett osztalék hozzáadásra kerül a visszaváltási összeghez, a teljes instrumentum kötelezettségnek minősül. Ilyen esetben, az osztalékot kamatráfordításként sorolják be.
Pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek egymással szembeni beszámítása (42–50. bekezdés)
AG 38.
[Törölve]
Azon feltétel, amely szerint a gazdálkodó egységnek „aktuálisan jogilag kikényszeríthető joga van a megjelenített összegek egymással szembeni beszámítására” (a 42. bekezdés a) pontja)
AG38A.
A beszámítási jog aktuálisan rendelkezésre állhat vagy függhet jövőbeli eseménytől (például, ha azt kizárólag valamely jövőbeli esemény bekövetkezése válthatja ki, vagy az kizárólag ilyen esemény bekövetkezésekor gyakorolható, például valamelyik fél nemteljesítése, vagy fizetésképtelensége vagy csődje esetén). Még akkor is, ha a beszámítási jog nem függ jövőbeli eseménytől, előfordulhat, hogy jogilag csak valamelyik fél, vagy a felek mindegyikének szokásos üzletmenete, vagy nemteljesítése, vagy fizetésképtelensége, vagy csődje esetén kikényszeríthető.
AG38B.
A 42. bekezdés a) pontjában fogalt feltétel teljesítése érdekében a gazdálkodó egységnek aktuálisan jogilag kikényszeríthető beszámítási joggal kell rendelkeznie. Ez azt jelenti, hogy a beszámítási jog:
a)
nem függhet jövőbeli eseménytől; valamint
b)
jogilag kikényszeríthető minden alábbi körülmény között:
i.
szokásos üzletmenet;
ii.
nemteljesítés; valamint
iii.
fizetésképtelenség vagy csőd
a gazdálkodó egység és minden másik fél tekintetében.
AG38C.
A beszámítási jog jellege és terjedelme, ideértve a gyakorlásához kötött bármely feltételt, és azt, hogy nemteljesítés, fizetésképtelenség vagy csőd esetén is fennmarad-e, joghatóságról joghatóságra változhat. Következésképpen nem vélelmezhető, hogy a beszámítási jog a szokásos üzletmenet keretein kívül is automatikusan rendelkezésre áll. Egy adott joghatóság csődre vagy fizetésképtelenségre vonatkozó joga például bizonyos körülmények között tilthatja vagy korlátozhatja a beszámítási jog csőd vagy fizetésképtelenség alatti gyakorlását.
AG38D.
Annak érdekében, hogy meg lehessen bizonyosodni arról, hogy a beszámítási jog egyaránt kikényszeríthető a gazdálkodó egység és minden másik fél szokásos üzletmenete, nemteljesítése, valamint csődje vagy fizetésképtelensége esetén (az AG38B. bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint), szükséges mérlegelnie a felek közötti kapcsolatokra vonatkozó szabályokat (például a szerződéses rendelkezéseket, a szerződéses jogot, vagy a nemteljesítés, csőd vagy fizetésképtelenség esetén a felekre alkalmazandó jogot).
Azon feltétel, miszerint a gazdálkodó egység „nettó alapon szándékozik rendezni azokat, vagy egyidejűleg szándékozik a követelést realizálni és rendezni a kötelezettséget” (a 42. bekezdés b) pontja)
AG38E.
A 42. bekezdés b) pontjában fogalt feltétel teljesítéséhez az szükséges, hogy a gazdálkodó egységnek legyen szándéka a nettó alapon történő rendezésre, vagy legyen szándéka egyidejűleg realizálni a követelést és teljesíteni a kötelezettséget. Noha a gazdálkodó egységnek joga lehet a nettó rendezésre, mégis előfordulhat, hogy külön realizálja a követelést és rendezi a kötelezettséget.
AG38F.
Ha a gazdálkodó egység oly módon képes rendezni összegeket, hogy a végeredmény gyakorlatilag egy nettó rendezés, akkor a gazdálkodó egység teljesíti a 42. bekezdés b) pontjában foglalt nettó rendezési feltételt. Erre akkor és csak akkor kerül sor, ha a bruttó elszámolási mechanizmus olyan elemekkel rendelkezik, amelyek megszüntetik vagy jelentéktelenné teszik a hitel- és likviditási kockázatokat, és amelyek egyetlen elszámolási folyamatban vagy ciklusban dolgozzák fel a követeléseket és a tartozásokat. A 42. bekezdés b) pontjában foglalt nettósítási feltétel például a következő jellemzők mindegyikével rendelkező bruttó elszámolási rendszerrel teljesíthető:
a)
a beszámítási feltételeknek megfelelő pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket azonos időpontban adják fel a rendszerbe feldolgozásra;
b)
azt követően, hogy a pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket feldolgozásra feladták, a felek kötelesek teljesíteni elszámolási kötelmeiket;
c)
azt követően, hogy a pénzügyi eszközöket és kötelezettségeket feladták feldolgozásra, a belőlük származó cash flow-k már nem változhatnak (kivéve, ha a feldolgozás meghiúsul – lásd a d) pontot)
d)
az értékpapírokkal fedezett eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos teljesítésre értékpapír-átruházási vagy hasonló rendszerben kerül sor (például: „szállítás fizetés ellenében”), így ha az értékpapírok átadása meghiúsul, az együtt jár az értékpapírokkal fedezett követelés vagy tartozás feldolgozásának meghiúsulásával (és fordítva);
e)
a d) pontban felvázoltak szerint meghiúsuló ügyletek mindaddig visszakerülnek feldolgozásra, amíg sor nem kerül teljesítésükre;
f)
az elszámolást ugyanaz az elszámoló intézmény végzi (például elszámoló bank, központi bank vagy központi értéktár); valamint
g)
van egy olyan napközbeni hitelkeret, amely elegendő összegű folyószámlahitelt nyújt ahhoz, hogy lehetővé tegye a teljesítés időpontjában minden fél részére a kifizetések feldolgozását, és gyakorlatilag biztos, hogy e napközbeni hitelkeretből lehívás esetén az összeget rendelkezésre fogják bocsátani.
AG39.
A standard nem tartalmaz speciális előírásokat az úgynevezett „szintetikus instrumentumokra” vonatkozóan, amelyek a különálló pénzügyi instrumentumok csoportosításai, amelyeket azért vásároltak meg és tartanak, hogy így létrehozzák egy másik instrumentum jellegzetességeit. Például a változó kamatozású hosszú lejáratú hitel kombinálva egy olyan kamatswappal, amely változó kifizetések átvételét és fix kifizetések teljesítését foglalja magában, egy fix kamatozású hosszú lejáratú hitelt szintetizál. A „szintetikus instrumentum” minden különálló pénzügyi instrumentum összetevője szerződéses jogot vagy kötelmet testesít meg a saját feltételei alapján, és valamennyit önállóan lehet átadni vagy teljesíteni. Minden egyes pénzügyi instrumentum kockázatoknak van kitéve, és ezek a kockázatok különbözhetnek azoktól a kockázatoktól, amelyeknek más pénzügyi instrumentumok vannak kitéve. Ennek megfelelően, amikor egy szintetikus instrumentumban szereplő egyik pénzügyi instrumentum eszköz, és egy másik pedig kötelezettség, azokat nem számítják be egymással szemben, és nem mutatják be nettó alapon a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában, hacsak azok meg nem felelnek a 42. bekezdés szerinti, a beszámításra vonatkozó feltételeknek
AG40.
[Törölve]
IAS 33 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Egy részvényre jutó eredmény
CÉL
1.
A jelen standard célja előírni az egy részvényre jutó eredmény kiszámítására és bemutatására vonatkozó alapelveket, hogy az egyes gazdálkodó egységek közötti, ugyanazon időszakra vonatkozó, valamint az ugyanazon gazdálkodó egységre, de különböző beszámolási időszakra vonatkozó teljesítmény-összehasonlítások javuljanak. Annak ellenére, hogy az egy részvényre jutó eredménynek is vannak korlátai az „eredmény” meghatározásához alkalmazott eltérő számviteli politikák miatt, a következetesen meghatározott nevező javítja a pénzügyi beszámolást. A jelen standard az egy részvényre jutó eredmény kiszámításánál alkalmazott nevezőre koncentrál.
HATÓKÖR
2.
A jelen standard alkalmazandó:
a)
azon gazdálkodó egység egyedi vagy különálló pénzügyi kimutatásaira:
i.
amelynek törzsrészvényeivel vagy potenciális törzsrészvényeivel nyilvános piacon (hazai vagy külföldi tőzsdén, illetve tőzsdén kívüli (OTC) piacon, ideértve a helyi és regionális piacokat is) kereskednek; vagy
ii.
amely a pénzügyi kimutatásait a törzsrészvények nyilvános piacon történő kibocsátása céljából nyújtja be, vagy amely pénzügyi kimutatásainak benyújtása folyamatban van egy értékpapírtőzsdének vagy más szabályozó hatóságnak; valamint
b)
azon anyavállalatnál a vállalatcsoport konszolidált pénzügyi kimutatásaira:
i.
amelynek törzsrészvényeivel vagy potenciális törzsrészvényeivel nyilvános piacon (hazai vagy külföldi tőzsdén, illetve tőzsdén kívüli (OTC) piacon, ideértve a helyi és regionális piacokat is) kereskednek; vagy
ii.
amely a pénzügyi kimutatásait a törzsrészvények nyilvános piacon történő kibocsátása céljából nyújtja be, vagy amely pénzügyi kimutatásainak benyújtása folyamatban van egy értékpapírtőzsdének vagy más szabályozó hatóságnak
3.
Az egy részvényre jutó eredményt közzétevő gazdálkodó egységnek a jelen standard szerint kell az egy részvényre jutó eredmény értékét kiszámolnia és közzétennie.
4.
Amikor a gazdálkodó egység az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások és az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standarddal összhangban konszolidált pénzügyi kimutatásokat és egyedi pénzügyi kimutatásokat is készít, a jelen standard által előírt közzétételeket csak a konszolidált pénzügyi kimutatások alapján szükséges bemutatni. Annak a gazdálkodó egységnek, amely azt választja, hogy az egy részvényre jutó eredményt egyedi pénzügyi kimutatásai alapján teszi közzé, ezt az egy részvényre jutó eredmény információt csak az átfogó jövedelmére vonatkozó kimutatásában kell bemutatnia. A gazdálkodó egység az ilyen egy részvényre jutó eredmény információt a konszolidált pénzügyi kimutatásokban nem mutathatja be.
4A.
Ha a gazdálkodó egység az eredmény tételeit a (2011-ben módosított) IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard 10A. bekezdésében leírtak szerint különálló kimutatásban mutatja be, az egy részvényre jutó eredményt csak ebben a különálló kimutatásban kell bemutatnia.
FOGALMAK
5.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A hígítással ellentétes hatás az egy részvényre jutó eredmény növekedése, vagy az egy részvényre jutó veszteség csökkenése abból a feltételezésből fakadóan, hogy átváltható instrumentumokat váltanak át, opciókat vagy warrantokat hívnak le, vagy bizonyos feltételek teljesülése esetén új törzsrészvényeket bocsátanak ki.
A feltételes részvénykibocsátási megállapodás részvények meghatározott feltételek teljesülésétől függő kibocsátására kötött megállapodás.
A feltételesen kibocsátandó törzsrészvények olyan törzsrészvények, amelyek ellenérték nélkül, vagy alacsony összegű pénzeszközért vagy más ellenértékért bocsátandók ki a feltételes részvénykibocsátási megállapodásban meghatározott feltételek teljesülése esetén.
A hígítás az egy részvényre jutó eredmény csökkenése vagy az egy részvényre jutó veszteség növekedése abból a feltételezésből adódóan, hogy átváltható instrumentumokat váltanak át, opciókat vagy warrantokat hívnak le, vagy bizonyos feltételek teljesülése esetén törzsrészvényeket bocsátanak ki.
Az opciók, warrantok és azok egyenértékesei olyan pénzügyi instrumentumok, amelyek törzsrészvény vásárlására biztosítanak jogot birtokosuknak.
A törzsrészvény egy olyan tőkeinstrumentum, amely az összes többi tőkeinstrumentum-osztálynak alá van rendelve.
A potenciális törzsrészvény olyan pénzügyi instrumentum vagy egyéb szerződés, amely annak birtokosát törzsrészvényre jogosíthatja fel.
A törzsrészvényre szóló eladási (put) opció olyan szerződés, amely birtokosának jogot biztosít törzsrészvények meghatározott áron történő eladására egy adott időszakon belül.
6.
A törzsrészvények csak más részvénytípusok, például az elsőbbségi részvények után részesülnek az időszak nyereségéből. Egy gazdálkodó egységnek több osztályba tartozó törzsrészvénye is lehet. Az azonos részvényosztályba tartozó törzsrészvények azonos osztalékfizetési jogokkal rendelkeznek.
7.
Példák a potenciális törzsrészvényekre:
a)
pénzügyi kötelezettségek vagy tőkeinstrumentumok, ideértve az elsőbbségi részvényeket is, amelyek törzsrészvényekre válthatók;
b)
opciók és warrantok;
c)
olyan részvények, amelyeket szerződéses megállapodásokban rögzített feltételek teljesülése esetén bocsátanának ki, például egy üzleti tevékenység vagy egyéb eszközök megvásárlásakor.
8.
Az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás standardban meghatározott fogalmak a jelen standardban az IAS 32 standard 11. bekezdésében meghatározott értelemben használatosak, kivéve, ha ennek ellenkezője jelölve van Az IAS 32 standard definiálja a pénzügyi instrumentumot, a pénzügyi eszközt, a pénzügyi kötelezettséget és a tőkeinstrumentumot, valamint útmutatást ad e fogalmak alkalmazásával kapcsolatban. Az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard meghatározza a valós érték fogalmát, és követelményeket ír elő a fogalom alkalmazásáról.
ÉRTÉKELÉS
Egy részvényre jutó eredmény alapértéke
9.
A gazdálkodó egységnek ki kell számítania az egy részvényre jutó eredmény alapértékének összegeit az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredményre, valamint a folytatódó tevékenységek eredményéből, ha azt bemutatják, ezen részvényesekre jutó részre.
10.
Az egy részvényre jutó eredmény alapértékét az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredménynek (számláló) a forgalomban lévő törzsrészvények adott időszakra vonatkozó súlyozott átlagával (nevező) való elosztásával kell kiszámítani.
11.
Az egy részvényre jutó eredmény alapértékére vonatkozó információ célja mutatót biztosítani az anyavállalat egy törzsrészvényének a gazdálkodó egység beszámolási időszak alatt elért teljesítményéből való részesedésére.
Eredmény
12.
Az egy részvényre jutó eredmény alapértékének kiszámításához az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó összeg:
a)
az anyavállalatra jutó, a folytatódó tevékenységekből származó eredményre vonatkozóan; valamint
b)
az anyavállalatra jutó eredményre vonatkozóan;
az a) és b) pontokban szereplő összeg, módosítva az elsőbbségi részvények után fizetett osztalék adózás utáni összegével, az elsőbbségi részvények rendezésekor keletkező különbözetekkel, valamint a saját tőkeként besorolt elsőbbségi részvényekhez kapcsolódó hasonló hatásokkal.
13.
Az adott időszakban megjelenített, az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó valamennyi bevétel és ráfordítás tételt, beleértve az adóráfordítást, valamint a kötelezettségként besorolt elsőbbségi részvények után járó osztalékot, figyelembe veszik az adott időszakra vonatkozóan az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredmény meghatározásánál (lásd IAS 1 standardot).
14.
Az eredményből levonandó elsőbbségi osztalékok adózott összege a következő:
a)
az adott időszakra vonatkozóan a nem halmozódó elsőbbségi részvényekre jóváhagyott elsőbbségi osztalék adózás utáni összege; valamint
b)
az adott időszakra a halmozódó elsőbbségi részvényekre járó elsőbbségi osztalék adózás utáni összege, függetlenül attól, hogy az osztalékot megállapították-e vagy sem. Az időszakra vonatkozó elsőbbségi osztalék összege nem tartalmazza a halmozódó elsőbbségi részvényekre korábbi időszakokra vonatkozóan, a tárgyidőszak során kifizetett vagy megállapított elsőbbségi osztalék összegét.
15.
Az elsőbbségi részvények diszkontált áron történő értékesítését egy kezdeti alacsony osztalékfizetéssel kompenzáló, vagy az elsőbbségi részvények prémium melletti értékesítését a későbbi időszakokban piacon szokásosnál magasabb osztalékfizetéssel kompenzáló elsőbbségi részvényeket növekvő kamatozású elsőbbségi részvénynek is nevezik. A növekvő kamatozású elsőbbségi részvények esetében a kibocsátásnál alkalmazott diszkontot vagy prémiumot a felhalmozott eredménnyel szemben amortizálják az effektívkamatláb-módszer alkalmazásával, és azt elsőbbségi osztalékként kezelik az egy részvényre jutó eredmény kiszámításakor.
16.
Az elsőbbségi részvényeket a gazdálkodó egység a részvények birtokosainak tett vételi ajánlat révén visszavásárolhatja. Az elsőbbségi részvények birtokosainak fizetett ellenérték valós értéke, valamint az elsőbbségi részvények nyilvántartási értéke közötti pozitív különbözet az elsőbbségi részvények birtokosai számára hozamot, a gazdálkodó egység számára pedig a felhalmozott eredménnyel szemben elszámolandó terhet jelent. Ezt az összeget az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredmény kiszámításakor levonják.
17.
A gazdálkodó egység az eredeti átváltási feltételek kedvező irányú módosításával, vagy további ellenérték megfizetésével előidézheti az átváltható elsőbbségi részvények korábbi átváltását. A törzsrészvények vagy az egyéb fizetett ellenérték valós értékének az eredeti átváltási feltételek alapján kibocsátandó törzsrészvények valós értékét meghaladó bármely többlete hozam az elsőbbségi részvények tulajdonosai számára, és azt levonják az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredmény kiszámításakor.
18.
Az elsőbbségi részvények könyv szerinti értékének az azok rendezéséért fizetett ellenérték valós értékét meghaladó bármely többletét hozzáadják az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredmény kiszámításakor.
Részvények
19.
Az egy részvényre jutó eredmény alapértékének kiszámításakor a törzsrészvények száma az adott időszakban forgalomban lévő törzsrészvények súlyozott átlaga.
20.
Az adott időszak során forgalomban lévő törzsrészvények számának súlyozott átlaga alkalmazása annak lehetőségét tükrözi, hogy a részvénytőke összege esetleg változott az adott időszak alatt a mindenkor forgalomban lévő részvények nagyobb vagy kisebb száma miatt. Az adott időszak alatt forgalomban lévő törzsrészvények súlyozott átlaga egyenlő az időszak elején forgalomban lévő törzsrészvények számával, korrigálva az időszak alatt visszavásárolt vagy újonnan kibocsátott törzsrészvények számának és egy idősúlyozó tényezőnek a szorzatával. Az idősúlyozó tényező azon napoknak az időszak összes napjaihoz viszonyított aránya, amikor az adott részvények forgalomban vannak; sok esetben megfelelő a súlyozott átlag észszerű közelítése.
21.
A részvényeket általában attól az időponttól kezdve számítják bele a részvények számának súlyozott átlagába, amikortól az ellenérték esedékes (ami általában a részvények kibocsátásának időpontja), például:
a)
a pénzeszköz ellenében kibocsátott törzsrészvényeket attól az időponttól veszik figyelembe, amikor a pénzeszköz megfizetése esedékessé válik;
b)
a törzs- vagy elsőbbségi részvények után járó osztalék önkéntes újra befektetése ellenében kibocsátott törzsrészvényeket akkortól veszik figyelembe, amikor az osztalékot visszaforgatják;
c)
az adósságinstrumentum törzsrészvénnyé történő átváltásakor kibocsátott törzsrészvényeket attól az időponttól veszik figyelembe, amikortól kamat már nem jár;
d)
az egyéb pénzügyi instrumentumokért járó kamat vagy tőke ellenében kibocsátott törzsrészvényeket attól az időponttól veszik figyelembe, amikortól kamat már nem jár;
e)
a gazdálkodó egység kötelezettségének rendezéséért cserében kibocsátott törzsrészvényeket a rendezés időpontjától veszik figyelembe;
f)
egy eszköz nem pénzeszköz ellenében történt akvizíciójának ellenértékeként kibocsátott törzsrészvényeket attól az időponttól kezdve veszik figyelembe, amely időpontban az akvizíciót megjelenítik; valamint
g)
a gazdálkodó egységnek nyújtott szolgáltatás fejében kibocsátott törzsrészvényeket akkor veszik figyelembe, amikor a szolgáltatást nyújtották.
A törzsrészvények figyelembevételének időpontját a kibocsátásukhoz kapcsolódó feltételek alapján határozzák meg. Megfelelő figyelmet fordítanak a kibocsátáshoz kapcsolódó bármely szerződés tartalmára.
22.
Az üzleti kombinációban átadott ellenérték részét képező kibocsátott törzsrészvényeket az akvizíció időpontjától veszik figyelembe a részvények súlyozott átlagos darabszámában. Ez azért van így, mert a felvásárló a felvásárolt eredményeit ezen időponttól kezdődően foglalja bele a saját, átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásába.
23.
Egy kötelezően átváltandó instrumentum átváltásakor kibocsátandó törzsrészvényeket az egy részvényre jutó eredmény alapértéke kiszámításakor a szerződés megkötésének időpontjától veszik figyelembe.
24.
A feltételesen kibocsátandó részvényeket csak azon időponttól kezelik a forgalomban lévőkkel azonosan, és veszik figyelembe az egy részvényre jutó eredmény alapértékének kiszámításához, amikor valamennyi szükséges feltétel teljesült (azaz az események bekövetkeztek). Az egyszerűen bizonyos idő elteltét követően kibocsátandó részvények nem feltételesen kibocsátandó részvények, mivel az idő múlása biztos. A feltételesen visszaadandó (azaz visszahívás esetén visszaadandó), forgalomban lévő törzsrészvényeket nem kezelik forgalomban lévőként, és nem számítják be az egy részvényre jutó eredmény alapértékének kiszámításába addig az időpontig, amikortól a részvények már nem visszahívhatók.
25.
[Törölve]
26.
Az adott időszak során és minden bemutatott időszakban a forgalomban lévő törzsrészvények számának súlyozott átlagát helyesbíteni kell azokkal a – potenciális törzsrészvények átváltásán kívüli – eseményekkel, amelyek a források megfelelő megváltoztatása nélkül változtatták meg a forgalomban lévő törzsrészvények számát.
27.
Törzsrészvények kibocsáthatók, vagy a forgalomban lévő törzsrészvények száma csökkenthető a források megfelelő megváltoztatása nélkül. Példák:
a)
tőkésítési célú kibocsátás vagy bónuszkibocsátás (részvényben fizetett osztalékként is ismert);
b)
a bármely egyéb kibocsátás keretében megvalósuló bónuszelem, például a meglévő részvényeseknek jogosultsági részvénykibocsátáskor biztosított bónuszelem;
c)
részvényfelosztás; valamint
d)
fordított részvényfelosztás (részvények összevonása).
28.
Tőkésítési célú vagy bónuszkibocsátás vagy részvényfelosztás esetén a meglévő részvényesek számára további ellenérték nélkül bocsátanak ki törzsrészvényeket. Ezért a forgalomban lévő törzsrészvények száma a források növekedése nélkül emelkedik. Az adott esemény előtt forgalomban lévő törzsrészvények számát a forgalomban lévő törzsrészvények számának arányos megváltozása miatt úgy korrigálják, mintha az esemény a legkorábbi beszámolási időszak elején történt volna. Például a részvényenként két bónuszrészvény kibocsátása esetén a kibocsátás előtt forgalomban lévő részvények számát a részvények új összmennyiségének kiszámítása érdekében 3-mal, az új részvények mennyiségének kiszámítása érdekében pedig 2-vel megszorozzák
29.
A törzsrészvények összevonása általában anélkül csökkenti a forgalomban lévő törzsrészvények számát, hogy a források ennek megfelelően csökkennének. Ha azonban végső soron részvény-visszavásárlás történik valós értéken, a forgalomban lévő törzsrészvények számában bekövetkező csökkenés a források ennek megfelelő mértékű csökkenésének eredménye. Erre példa a speciális osztalékkal kombinált részvényösszevonás. A kombinált ügylet lebonyolításának időszakára vonatkozó forgalomban lévő törzsrészvények súlyozott átlagát módosítják a törzsrészvények számában attól az időponttól bekövetkező csökkenéssel, amikor a speciális osztalék megjelenítésre került.
Egy részvényre jutó eredmény hígított értéke
30.
A gazdálkodó egység kiszámítja az egy részvényre jutó eredmény hígított értékét az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredményre, valamint, ha azt bemutatják, a folytatódó tevékenységek eredményéből, ezen részvényesekre jutó részre.
31.
Az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításához az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredményt, valamint a forgalomban lévő részvények súlyozott átlagát valamennyi hígító hatású potenciális törzsrészvény hatásával módosítani kell.
32.
Az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének célja összhangban van az egy részvényre jutó eredmény alapértéke céljával – mutatót biztosítani a gazdálkodó egység egy törzsrészvényének a gazdálkodó egység teljesítményéből való részesedésére – úgy, hogy az adott időszakban forgalomban lévő valamennyi hígító hatású potenciális törzsrészvényt figyelembe veszik. Ennek eredményeként:
a)
az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredményt növelik azoknak az osztalékoknak és kamatoknak az adózás utáni összegével, amelyek az adott időszakban a hígító hatású potenciális törzsrészvényekkel kapcsolatban megjelenítettek, és módosítják a bevételek vagy a ráfordítások minden olyan egyéb változásával, amely a hígító hatású potenciális törzsrészvények átváltásából származott volna; valamint
b)
a forgalomban lévő törzsrészvények számának súlyozott átlagát növelik azon további törzsrészvények számának a súlyozott átlagával, amelyek – az összes hígító hatású potenciális törzsrészvény átváltását feltételezve – forgalomban lettek volna.
Eredmény
33.
Az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításához a 12. bekezdés alapján kiszámított, az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredményt a gazdálkodó egységnek módosítania kell az alábbiak adózás utáni hatásával:
a)
a 12. bekezdés alapján az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredmény kiszámításakor levont hígító hatású potenciális törzsrészvényekhez kapcsolódó osztalék vagy más tétel;
b)
a hígító hatású potenciális törzsrészvényekkel kapcsolatosan az adott időszakban megjelenített kamatok; valamint
c)
a bevételek és a ráfordítások egyéb olyan változásai, amelyek a hígító hatású potenciális törzsrészvények átváltásából származtak volna.
34.
A potenciális törzsrészvények törzsrészvényekké történt átváltását követően a 33. bekezdés a)–c) pontjában feltüntetett tételek már nem merülnek fel. Ehelyett az új törzsrészvények jogosultak lesznek részesedni az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredményből. Így a 12. bekezdés alapján kiszámított, az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredményt módosítani kell a 33. bekezdés a)–c) pontjában felsorolt tételekkel és a kapcsolódó adókkal. A potenciális törzsrészvényekhez kapcsolódó ráfordítások tartalmazzák az effektívkamatláb-módszer alapján elszámolt tranzakciós költségeket és diszkontot (lásd az IFRS 9 standardot).
35.
A potenciális törzsrészvények átváltása a bevételek és ráfordítások ebből következő változásaihoz vezethet. Például a potenciális törzsrészvényekhez kapcsolódó kamatráfordítás csökkenése és az adott időszak nyereségének ebből származó növekedése, vagy veszteségének csökkenése a kötelező munkavállalói nyereségrészesedési programhoz kapcsolódó ráfordítások növekedéséhez vezethet. Az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredményt módosítják a bevételek vagy ráfordítások ilyen következményként fellépő változásaival.
Részvények
36.
Az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál a törzsrészvények száma a 19. és 26. bekezdésnek megfelelően kiszámított törzsrészvények számának súlyozott átlaga, növelve azon törzsrészvények súlyozott átlagos számával, amelyeket akkor bocsátottak volna ki, ha valamennyi hígító hatású potenciális törzsrészvényt törzsrészvénnyé alakítottak volna át. A hígító hatású potenciális törzsrészvényeket úgy kell tekinteni, mintha azokat az időszak elején alakították volna át törzsrészvénnyé, vagy ha ez későbbi, a potenciális törzsrészvények kibocsátása időpontjában.
37.
A hígító hatású potenciális törzsrészvényeket valamennyi beszámolási időszakra vonatkozóan függetlenül kell megállapítani. Az adott év meghatározott időpontjáig tartó időszakban figyelembe vett hígító hatású potenciális törzsrészvények száma nem az egyes évközi időszakokra vonatkozó számításoknál használt hígító hatású potenciális törzsrészvények súlyozott átlaga.
38.
A potenciális törzsrészvényeket azon időszakra vonatkozóan kell súlyozni, amikor azok forgalomban voltak. Azokat a potenciális törzsrészvényeket, amelyeket az időszak alatt töröltek, vagy amelyeket az időszak alatt hagytak lejárni, csak olyan arányban veszik figyelembe az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál, amilyen arányban az időszak folyamán forgalomban voltak. Azokat a potenciális törzsrészvényeket, amelyeket a beszámolási időszak alatt törzsrészvénnyé váltottak át, az időszak elejétől az átváltás időpontjáig veszik figyelembe az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál; az átváltás időpontjától kezdődően a keletkező törzsrészvényeket az egy részvényre jutó eredmény alapértékében és hígított értékében egyaránt figyelembe veszik.
39.
Azon törzsrészvényeknek a száma, amelyeket a hígító potenciális törzsrészvények átváltásakor bocsátottak volna ki, a potenciális törzsrészvények feltételei alapján kerül meghatározásra. Ha az átváltásra egynél több alap is létezik, a számításnál a potenciális törzsrészvény birtokosa szempontjából legkedvezőbb átváltási kulcsot vagy lehívási árat veszik figyelembe.
40.
A leányvállalat, közös vállalkozás vagy társult vállalkozás kibocsáthat az anyavállalattól vagy a befektetést befogadó felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló befektetőktől eltérő felek számára olyan potenciális törzsrészvényt, amely a leányvállalat, a közös vállalkozás vagy a társult vállalkozás törzsrészvényeire, vagy az anyavállalat vagy a befektetést befogadó felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló befektetők (beszámolót készítő gazdálkodó egység) törzsrészvényeire váltható át. Ha a leányvállalat, közös vállalkozás vagy társult vállalkozás ezen potenciális törzsrészvényei hígító hatást gyakorolnak a beszámolót készítő gazdálkodó egység egy részvényre jutó eredményének alapértékére, azokat figyelembe kell venni az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításakor.
Hígító hatású potenciális törzsrészvények
41.
A potenciális törzsrészvényeket akkor kell, és csak akkor lehet hígító hatásúnak tekinteni, ha törzsrészvényekre történő átváltásuk csökkentené a folytatódó tevékenységek egy részvényre jutó eredményét vagy növelné azok egy részvényre jutó veszteségét.
42.
A gazdálkodó egység az anyavállalatra jutó, a folytatódó tevékenységekből származó eredményt használja ellenőrző számként annak meghatározásához, hogy az adott potenciális törzsrészvények hígító vagy hígítással ellentétes hatásúak-e. Az anyavállalat rendelkezésére álló, a folytatódó tevékenységekből származó eredményt a 12. bekezdés szerint módosítják, és az nem tartalmazza a megszűnt tevékenységekhez kapcsolódó tételeket.
43.
A potenciális törzsrészvények akkor hígítással ellentétes hatásúak, ha törzsrészvényekre történő átváltásuk növelné a folytatódó tevékenységekből származó egy részvényre jutó eredményt, vagy csökkentené a folytatódó tevékenységekből származó egy részvényre jutó veszteséget. Az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításakor nem feltételezik potenciális törzsrészvények olyan átváltását, lehívását, vagy más kibocsátását, amely az egy részvényre jutó eredményre hígítással ellentétes hatású lenne.
44.
Annak meghatározásánál, hogy a potenciális törzsrészvények hígító, vagy azzal ellentétes hatásúak-e, minden egyes potenciális törzsrészvény-kibocsátást és -sorozatot elkülönülten vesznek figyelembe, nem pedig összevontan értékelik azokat. A potenciális törzsrészvények figyelembevételének sorrendje befolyásolhatja, hogy azok hígító hatásúak-e. Emiatt az egy részvényre jutó eredmény alapértéke hígításának maximalizálása céljából a potenciális törzsrészvények egyes kibocsátásait és sorozatait a leghígítóbb hatásútól a legkevésbé hígító hatású felé haladva veszik figyelembe, azaz a legalacsonyabb „egy többletrészvényre jutó eredménnyel” rendelkező hígító hatású potenciális törzsrészvények az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításánál előbb kerülnek figyelembevételre, mint a magasabb egy többletrészvényre jutó eredményűek. Először általában az opciók és warrantok kerülnek figyelembevételre, mivel ezeknek nincs hatása a számlálóra.
Opciók, warrantok és azok egyenértékesei
45.
Az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításakor a gazdálkodó egységnek feltételeznie kell, hogy a hígító hatású opciók és warrantok lehívásra kerülnek. Az ezen instrumentumokból származó feltételezett bevételt úgy kell tekinteni, mintha az a törzsrészvények adott időszaki átlagos piaci áron történő kibocsátásából folyt volna be. A kibocsátott törzsrészvények száma, valamint azoknak a törzsrészvényeknek a száma közötti különbözetet, amelyeket az adott időszak alatt a törzsrészvények átlagos piaci árán bocsátottak volna ki, ingyenesen kibocsátott törzsrészvényként kell kezelni.
46.
Az opciók és warrantok akkor tekintendők hígító hatásúnak, ha azok törzsrészvényeknek a törzsrészvények átlagos piaci ára alatti áron történő kibocsátását eredményeznék az adott időszakban. A hígítás értéke a törzsrészvények adott időszakban érvényes átlagos piaci ára csökkentve a kibocsátási árral. Ily módon, az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításánál a potenciális törzsrészvények úgy kezelendők, mintha azok az alábbiak közül mindkettőt magukban foglalnák:
a)
egy szerződést meghatározott számú törzsrészvénynek az időszaki átlagos piaci áron történő kibocsátására. Az ilyen törzsrészvényeket valós árazásúnak tekintik, és azoknak nincs sem hígító, sem hígítással ellentétes hatása. E részvényeket figyelmen kívül hagyják az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításakor;
b)
egy szerződést a fennmaradó törzsrészvények ellenérték nélküli kibocsátására. Az ilyen törzsrészvények nem keletkeztetnek bevételt, és nem gyakorolnak hatást a forgalomban lévő törzsrészvényekre jutó eredményre. Ezért az ilyen részvények hígító hatásúak, és az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításakor azokat hozzáadják a forgalomban lévő törzsrészvények számához.
47.
Az opcióknak és warrantoknak csak akkor van hígító hatása, ha a törzsrészvények adott időszakra vonatkozó átlagos piaci ára meghaladja az opciók vagy warrantok lehívási árát (azaz, ha azok „nyereségesek”). A korábban bemutatott egy részvényre jutó eredményt nem módosítják visszamenőleg a törzsrészvények ármozgásának tükrözése érdekében.
47A.
Azoknál a részvényopcióknál és egyéb részvényalapú kifizetési megállapodásoknál, amelyekre az IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard alkalmazandó, a 46. bekezdésben említett kibocsátási árnak és a 47. bekezdésben említett lehívási ár tartalmazza a gazdálkodó egységnek a részvényopció vagy egyéb részvény alapú kifizetési megállapodás keretében a jövőben szállítandó bármely árunak vagy szolgáltatásnak (az IFRS 2 standardnak megfelelően meghatározott) valós értékét.
48.
A fix vagy meghatározható feltételekhez kötött munkavállalói részvényopciókat, valamint a meg nem szolgált törzsrészvényeket opcióként veszik figyelembe az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításánál, még akkor is, ha azok függhetnek a megszolgálástól. Azokat a nyújtás időpontjától tekintik forgalomban lévőnek. A teljesítményalapú munkavállalói részvényopciókat feltételesen kibocsátandó részvényként kezelik, mivel kibocsátásuk az idő múlása mellett meghatározott feltételek teljesítésétől is függ.
Átváltható instrumentumok
49.
Az átváltható instrumentumok hígító hatását a 33. és 36. bekezdésnek megfelelően kell figyelembe venni az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének számításakor.
50.
Az átváltható elsőbbségi részvények a hígítással ellentétes hatásúak, ha az ilyen részvényekre a tárgyidőszakban megállapított vagy az arra felhalmozódott osztalék értéke osztva az átváltás során megszerezhető törzsrészvények számával meghaladja az egy részvényre jutó eredmény alapértékét. Hasonlóképpen, az átváltható adósságinstrumentum a hígítással ellentétes hatású, amikor a hozzá tartozó kamat (az adók, valamint a bevétel vagy ráfordítás egyéb változásainak levonása után) osztva az átváltáskor megszerezhető törzsrészvények számával meghaladja az egy részvényre jutó eredmény alapértékét.
51.
Az átváltható elsőbbségi részvények visszaváltása vagy kibocsátó által elősegített átváltása lehet, hogy csak a korábban forgalomban lévő átváltható elsőbbségi részvények egy részét érinti. Ilyen esetekben annak meghatározásakor, hogy a fennmaradó forgalomban lévő elsőbbségi részvények hígító hatásúak-e, a 17. bekezdésben említett ellenértéktöbbletet azon részvényekre kell felosztani, amelyek visszaváltásra vagy átváltásra kerülnek. A visszaváltott vagy átváltott részvényeket elkülönülten veszik figyelembe a vissza nem váltott vagy az át nem váltott részvényektől.
Feltételesen kibocsátandó részvények
52.
Az egy részvényre jutó eredmény alapértéke számításához hasonlóan a feltételesen kibocsátandó törzsrészvényeket forgalomban lévőnek tekintik, és figyelembe veszik az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál, ha a meghatározott feltételek teljesültek (azaz az események bekövetkeztek). A feltételesen kibocsátandó részvényeket az időszak kezdetétől (vagy ha ez későbbi, a feltételes részvénykibocsátási megállapodás időpontjától kezdve) veszik figyelembe. Ha a feltételek nem teljesültek, a feltételesen kibocsátandó részvényeknek az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál figyelembe vett száma azon részvényeknek a számán alapul, amelyeket ki kellett volna bocsátani, ha az időszak vége lenne a feltételes időszak vége. Az újramegállapítás nem megengedett, ha a feltételek a feltételes időszak végén nem teljesülnek.
53.
Amennyiben a feltételes kibocsátás feltétele egy meghatározott összegű eredmény elérése vagy fenntartása egy adott időszakra vonatkozóan, és az adott összeg a beszámolási időszak végére teljesült, de azt egy további időszakon keresztül fenn kell tartani, akkor az új törzsrészvényeket forgalomban lévőként kell kezelni az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál, amennyiben azok hígító hatásúak. Ebben az esetben az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének számítása a törzsrészvények azon számán alapul, amely kibocsátásra került volna, ha a beszámolási időszak végi eredmény összege lenne a feltételes időszak végi eredmény összege. Mivel az eredmény a jövőben változhat, az egy részvényre jutó eredmény alapértékének kiszámítása az ilyen feltételesen kibocsátandó törzsrészvényeket a feltételes időszak végéig nem veszi figyelembe, mivel nem minden szükséges feltétel teljesült.
54.
A feltételesen kibocsátandó törzsrészvények száma a törzsrészvények jövőbeni piaci árától is függhet. Ebben az esetben, ha a hígító hatás fennáll, az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének számítása a törzsrészvények azon számán alapul, amely kibocsátásra került volna, ha a beszámolási időszak végén érvényes piaci ár lenne a feltételes időszak végén érvényes piaci ár. Ha a feltétel egy meghatározott időszak alatti átlagos piaci ár, és az időszak hosszabb, mint a beszámolási időszak, a már eltelt időszak alatt érvényes átlagos piaci árat veszik figyelembe. Mivel a piaci ár a jövőben változhat, az egy részvényre jutó eredmény alapértékének kiszámítása az ilyen feltételesen kibocsátandó törzsrészvényeket a feltételes időszak végéig nem veszi figyelembe, mivel nem minden szükséges feltétel teljesült.
55.
A feltételesen kibocsátandó törzsrészvények száma a jövőbeni eredménytől és a törzsrészvények jövőbeni árától is függhet. Ilyen esetben a törzsrészvényeknek az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításánál figyelembe vett száma a két feltétel függvénye (azaz az adott időpontig elért eredmény, és a beszámolási időszak végén érvényes piaci ár). A feltételesen kibocsátandó törzsrészvényeket csak akkor veszik figyelembe az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének számításánál, ha mindkét feltétel teljesül.
56.
Más esetekben a feltételesen kibocsátandó törzsrészvények száma nem az eredménytől vagy a piaci ártól, hanem más feltételtől függ (pl. meghatározott számú üzlet megnyitásától). Ilyen esetekben feltételezve, hogy a feltétel jelenlegi állása a feltételes időszak végéig változatlan marad, a feltételesen kibocsátandó törzsrészvényeket a beszámolási időszak végén érvényes helyzet szerint veszik figyelembe az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének meghatározásánál.
57.
A feltételesen kibocsátandó potenciális törzsrészvényeket (a feltételes részvénykibocsátási megállapodás tárgyát képezők, pl. a feltételesen kibocsátandó átváltható instrumentumok kivételével) az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításánál az alábbiak szerint veszik figyelembe:
a)
a gazdálkodó egység meghatározza, hogy a potenciális törzsrészvényeket kibocsátandónak lehet-e feltételezni az 52–56. bekezdésben a feltételes törzsrészvényre vonatkozó rendelkezések szerint a kibocsátásukra meghatározott feltételek alapján; valamint
b)
ha a potenciális törzsrészvényeket figyelembe kellene venni az egy részvényre jutó eredmény hígított értékében, a gazdálkodó egység azoknak az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének számítására vonatkozó hatását az opciókra és warrantokra a 45–48. bekezdésben megadott rendelkezések, az átváltható instrumentumokra a 49–51. bekezdésben megadott rendelkezések, a törzsrészvényben vagy pénzeszközben teljesíthető szerződésekre vonatkozóan az 58–61. bekezdésben megadott rendelkezések vagy értelemszerűen más rendelkezések alapján állapítja meg.
Ugyanakkor a lehívást vagy átváltást csak akkor vélelmezik az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámítása céljára, ha hasonló, nem feltételesen kibocsátandó forgalomban lévő potenciális törzsrészvények lehívását vagy átváltását is vélelmezik.
Törzsrészvényben vagy pénzeszközben teljesíthető szerződések
58.
Ha a gazdálkodó egység olyan szerződést kötött, amelyet választása szerint törzsrészvényben vagy pénzeszközben teljesíthet, azt kell vélelmezni, hogy a szerződést törzsrészvényben teljesítik, és az ennek eredményeként létrejött potenciális törzsrészvényeket, amennyiben azok hígító hatásúak, figyelembe kell venni az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének meghatározásánál.
59.
Ha egy ilyen szerződést eszközként vagy kötelezettségként mutatnak be számviteli célból, vagy ha annak van sajáttőke- vagy kötelezettségkomponense, a gazdálkodó egységnek módosítania kell a számlálót az eredmény bármely olyan változásával, amely az adott időszak alatt bekövetkezett volna, ha a szerződés teljes mértékben tőkeinstrumentumként lett volna besorolva. A szükséges módosítás hasonló a 33. bekezdésben előírt módosításokhoz.
60.
Ha a szerződés birtokosának döntése alapján teljesíthető törzsrészvényben vagy pénzeszközben, a pénzeszközben történő teljesítés és a részvényben történő teljesítés közül a nagyobb hígító hatásút kell használni az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál.
61.
Példa a törzsrészvényben vagy pénzeszközben teljesíthető szerződésre az olyan adósságinstrumentum, amely a gazdálkodó egységnek korlátozás nélküli jogot biztosít arra, hogy a tőkerészt annak lejáratakor pénzeszközben vagy saját törzsrészvényeiben teljesítse. Másik példa a kiírt eladási (put) opció, amely jogot biztosít birtokosának, hogy a teljesítés választása szerint törzsrészvényben vagy pénzeszközben történjen.
Vásárolt opciók
62.
A vásárolt eladási (put) és vételi (call) opciókat (azaz a gazdálkodó egység által saját törzsrészvényeire vonatkozóan birtokolt opciókat) nem veszik figyelembe az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál, mivel azok figyelembevétele a hígítással ellentétes hatású lenne. Az eladási (put) opciót csak akkor hívnák le, ha a lehívási ár a piaci árnál magasabb lenne, míg a vételi opciót csak akkor hívnák le, ha a lehívási ár a piaci árnál alacsonyabb lenne.
Kiírt eladási (put) opciók
63.
A saját részvény visszavásárlására vonatkozó szerződéseket, mint pl. a kiírt eladási (put) opciókat és a forward vételi szerződéseket, amennyiben azok hígító hatásúak, figyelembe veszik az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál. Ha ezen szerződések az adott időszak alatt „nyereségesek” (azaz a lehívási vagy kiegyenlítési ár az adott időszakban érvényes átlagos piaci ár felett van), az egy részvényre jutó eredményre gyakorolt lehetséges hígító hatást a következőképpen kell kiszámolni:
a)
feltételezni kell, hogy az időszak elején megfelelő számú törzsrészvény kerül kibocsátása (az adott időszak alatti átlagos piaci áron), hogy elegendő bevételt szerezzenek a szerződés teljesítéséhez;
b)
feltételezni kell, hogy a kibocsátásból befolyó bevétel a szerződés teljesítésére kerül felhasználásra (azaz törzsrészvények visszavásárlására); valamint
c)
az új törzsrészvényeket (azaz a feltételezés szerint kibocsátott törzsrészvények száma, valamint a szerződés teljesítése által kapott részvények száma közötti különbözetet) az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításakor figyelembe kell venni.
VISSZAMENŐLEGES MÓDOSÍTÁSOK
64.
Ha a forgalomban lévő törzsrészvények vagy a potenciális törzsrészvények száma tőkésítési célú kibocsátás, bónuszkibocsátás, vagy részvényfelosztás következtében növekszik, vagy fordított részvényfelosztás következtében csökken, az összes bemutatott időszakra vonatkozóan visszamenőlegesen módosítani kell az egy részvényre jutó eredmény alapértékét és hígított értékét. Ha ezek a változások a beszámolási időszak vége után, de a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyása előtt következnek be, az adott és a megelőző időszakok pénzügyi kimutatásaira vonatkozóan az egy részvényre jutó eredmény kiszámítása a részvények új számán alapul. Közzé kell tenni azt a tényt, hogy az egy részvényre jutó eredményszámítások a részvények számában bekövetkezett ilyen változásokat tükröznek. Ezenfelül, valamennyi beszámolási időszakra vonatkozóan módosítani kell az egy részvényre jutó eredmény alapértékét és hígított értékét a hibák és a számviteli politikák változásaiból eredő módosítások visszamenőlegesen elszámolt hatásai miatt.
65.
Az egy részvényre jutó eredmény hígított értékét nem kell visszamenőlegesen módosítani az egy részvényre jutó eredmény számításainál használt alapfeltételezések módosulása vagy a potenciális törzsrészvények törzsrészvényekre való átváltása miatt.
BEMUTATÁS
66.
A gazdálkodó egységnek az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban kell bemutatnia az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó, a folytatódó tevékenységekből származó eredmény és az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredmény egy részvényre jutó alap és hígított értékét a törzsrészvények minden olyan osztályára vonatkozóan, amely az időszaki nyereségből való részesedésre eltérő jogokkal rendelkezik. A gazdálkodó egységnek az egy részvényre jutó eredmény alapértékét és hígított értékét minden bemutatott időszakra nézve azonos fontossággal kell bemutatnia.
67.
Az egy részvényre jutó eredményt minden olyan időszakra be kell mutatni, amelyre vonatkozóan eredménykimutatást bemutatnak. Amennyiben legalább egy időszakra vonatkozóan bemutatják az egy részvényre jutó eredmény hígított értékét, azt valamennyi bemutatott időszakra vonatkozóan be kell mutatni, akkor is, ha az megegyezik az egy részvényre jutó eredmény alapértékével. Ha az egy részvényre jutó eredmény alapértéke és hígított értéke megegyezik, a kettő párhuzamos bemutatása az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás azonos során is történhet.
67A.
Ha a gazdálkodó egység az eredmény tételeit a (2011-ben módosított) IAS 1 standard 10A. bekezdésében leírtak szerint különálló kimutatásban mutatja be, az egy részvényre jutó eredmény alapértékét és hígított értékét a 66. és 67. bekezdésben előírtak szerint ebben a különálló kimutatásban mutatja be.
68.
Annak a gazdálkodó egységnek, amely megszűnt tevékenységet mutat be, a megszűnt tevékenységre vonatkozó egy részvényre jutó alap és hígított összegeket az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban vagy a megjegyzésekben kell bemutatnia.
68A.
Ha a gazdálkodó egység az eredmény tételeit a (2011-ben módosított) IAS 1 standard 10A. bekezdésében leírtak szerint különálló kimutatásban mutatja be, a megszűnt tevékenységre vonatkozóan az egy részvényre jutó eredmény alapértékét és hígított értékét a 68. bekezdésben előírtak szerint ebben a különálló kimutatásban vagy a megjegyzésekben mutatja be.
69.
A gazdálkodó egységnek akkor is be kell mutatnia az egy részvényre jutó eredmény alapértékét és hígított értékét, ha a közzétett összegek negatívak (azaz az egy részvényre jutó veszteséget).
KÖZZÉTÉTEL
70.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a következőket:
a)
az egy részvényre jutó eredmény alapértéke és hígított értéke számításában használt számláló összegét, valamint az ezeknek az összegeknek az anyavállalatra jutó adott időszakra számított eredménnyel való egyeztetését. Az egyeztetésnek tartalmaznia kell az egy részvényre jutó eredményre hatással lévő egyes instrumentumosztályok egyedi hatását;
b)
a törzsrészvényeknek az egy részvényre jutó eredmény alapértéke és az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke számításában nevezőként használt súlyozott átlagos számát, valamint ezen nevezők egymással való egyeztetését. Az egyeztetésnek tartalmaznia kell az egy részvényre jutó eredményre hatással lévő egyes instrumentumosztályok egyedi hatását;
c)
az egy részvényre jutó eredmény alapértékét a jövőben esetlegesen hígító olyan instrumentumokat (beleértve a feltételesen kibocsátandó részvényeket), amelyeket nem vettek figyelembe az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításánál, mivel azok a beszámolási időszak(ok)ban hígítással ellentétes hatásúak voltak;
d)
a 64. bekezdéssel összhangban elszámoltaktól eltérő olyan törzsrészvény vagy potenciális törzsrészvényügyletek bemutatását, amelyek a beszámolási időszak vége után következtek be, és az időszak végére vonatkozóan jelentősen megváltoztatták volna a törzsrészvények vagy potenciális törzsrészvények számát, ha a beszámolási időszak vége előtt következtek volna be.
71.
Példák a 70. bekezdés d) pontjában bekezdésben említett ügyletekre:
a)
részvénykibocsátás pénzeszközért;
b)
részvénykibocsátás, ha a bevételt a beszámolási időszak végén fennálló adósság vagy forgalomban lévő elsőbbségi részvények visszafizetésére használják fel;
c)
forgalomban lévő törzsrészvények visszaváltása;
d)
a beszámolási időszak végén forgalomban lévő potenciális törzsrészvények átváltása vagy lehívása;
e)
opciók, warrantok, vagy átváltható instrumentumok kibocsátása; valamint
f)
olyan feltételek teljesülése, amelyek feltételesen kibocsátandó részvények kibocsátását eredményeznék.
Az egy részvényre jutó eredményt a beszámolási időszak vége után bekövetkező ilyen ügyletek miatt nem módosítják, mivel azok nem érintik az adott időszak eredményének előállításához használt tőke összegét.
72.
A potenciális törzsrészvényeket létrehozó pénzügyi instrumentumok és egyéb szerződések olyan feltételeket és körülményeket tartalmazhatnak, amelyek befolyásolják az egy részvényre jutó eredmény alapértékét és hígított értékét. E feltételek és körülmények meghatározhatják, hogy vannak-e hígító potenciális törzsrészvények, és ha igen, meghatározhatják a forgalomban lévő részvények számának súlyozott átlagára gyakorolt hatást, valamint a törzsrészvényesekre jutó eredmény ebből következő módosítását. Az ilyen pénzügyi instrumentumok és egyéb szerződések feltételeit javasolt közzétenni – ha az egyébként nem kötelező (lásd az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standardot).
73.
Ha a gazdálkodó egység az egy részvényre jutó eredmény alapértéke és hígított értéke mellett az egy részvényre jutó összegeket a jelen standardban előírt helyett az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban bemutatott egyik komponenst felhasználva is közzéteszi, akkor ezen összegeket a törzsrészvények számának a jelen standardban meghatározott súlyozott átlagának felhasználásával kell kiszámítani. Az ezen komponensre vonatkozó egy részvényre jutó alap és hígított összegeket azonos fontossággal kell közzétenni, és a megjegyzésekben be kell mutatni. A gazdálkodó egységnek fel kell tüntetnie, hogy a számláló(k) milyen alapon került(ek) meghatározásra, beleértve, hogy az egy részvényre jutó összegek adózás előtti vagy utáni adatot mutatnak-e. Ha az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás olyan komponensét használják, amely nincs elkülönült sorként bemutatva az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban, közzé kell tenni a felhasznált komponens és egy, az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban bemutatott sor egyeztetését.
73A.
A 73. bekezdés azon gazdálkodó egységre is vonatkozik, amely az egy részvényre jutó eredmény alapértéke és hígított értéke mellett más olyan egy részvényre jutó, az eredményben bemutatott tételt használó összeget is közzétesz, amely a jelen standardban előírt összegektől eltérő.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
74.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt. Ha a gazdálkodó egység egy 2005. január 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a jelen standardot, közzé kell tennie ezt a tényt.
74A.
A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standard módosította az IFRS standardokban alkalmazott terminológiát. Ezen kívül hozzáadta a 4A., 67A., 68A., és 73A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot, akkor ezeket a módosításokat is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.
74B.
A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös szerveződések standard módosította a 4., a 40. és az A11. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 10 és IFRS 11 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
74C.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a 8., a 47A. és az A2. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
74D.
A 2011 júniusában kiadott Az egyéb átfogó jövedelemben szereplő tételek prezentálása (az IAS 1 standard módosításai) módosította a 4A., a 67A., a 68A. és a 73A. bekezdést A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2011 júniusában módosított IAS 1 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
74E.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard módosította a 34. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
EGYÉB KIADVÁNYOK VISSZAVONÁSA
75.
A jelen standard az (1997-ben kiadott) IAS 33 Egy részvényre jutó eredmény standard helyébe lép.
76.
A jelen standard a SIC-24 Egy részvényre jutó eredmény – részvényben teljesíthető pénzügyi instrumentumok és egyéb szerződések értelmezés helyébe lép.
A. függelék
ALKALMAZÁSI ÚTMUTATÓ
Ez a függelék a standard szerves részét képezi.
Az anyavállalatra jutó eredmény
A1.
Az egy részvényre jutó eredmény konszolidált pénzügyi kimutatások alapján történő kiszámításához az anyavállalat rendelkezésére álló eredmény a konszolidált gazdálkodó egység eredményét jelenti, az ellenőrzésre nem jogosító részesedések miatti módosítások után.
Jogosultsági részvénykibocsátás (Rights issues)
A2.
A potenciális törzsrészvények lehívásakor vagy átváltásakor történő törzsrészvény-kibocsátásnak általában nincs bónuszeleme. Ennek oka, hogy a potenciális törzsrészvények általában valós értéken kerülnek kibocsátásra, azt eredményezve, hogy a gazdálkodó egység számára rendelkezésre álló források összege ezzel arányosan megváltozik. A jogosultsági részvénykibocsátás esetén azonban a lehívási ár gyakran alacsonyabb, mint a részvények valós értéke Emiatt, ahogy azt a 27. bekezdés b) pontja kifejti, az ilyen jogosultsági részvénykibocsátás tartalmaz bónuszelemet. Ha a jogosultsági részvénykibocsátást minden meglévő tulajdonosnak felajánlják, a jogosultsági részvénykibocsátást megelőző időszakokra vonatkozó egy részvényre jutó eredmény alapértéke és hígított értéke kiszámításához figyelembe veendő törzsrészvény száma a kibocsátás előtt forgalomban lévő törzsrészvények száma, szorozva az alábbi tényezővel:
Az egy részvényre jutó, részvényjegyzési jog nélküli elméleti valós értéket úgy számítják ki, hogy a részvények közvetlenül a jogok gyakorlása előtti teljes valós értékét hozzáadják a jogok gyakorlásából származó bevételhez, és ezt az összeget elosztják a jogok gyakorlását követően forgalomban lévő részvények számával. Ha a részvényjegyzési jogoknak a részvényektől elkülönülten kell nyíltpiaci forgalomban lenniük a részvényjegyzési jogok gyakorlását megelőzően, a valós értéket annak az utolsó napnak a záróárfolyamán határozzák meg, amikor a részvények a részvényjegyzési jogokkal együtt vannak nyíltpiaci forgalomban.
Ellenőrző szám
A3.
A 42. és 43. bekezdésben leírt ellenőrző számadat alkalmazásának bemutatásához tételezzük fel, hogy a gazdálkodó egység folytatódó tevékenységeiből az anyavállalatra jutó nyereség 4 800 CU (18), a megszűnt tevékenységekből az anyavállalatra jutó veszteség –7 200 CU, az anyavállalatra jutó veszteség –2 400 CU, valamint forgalomban van 2 000 db törzsrészvény és 400 db potenciális törzsrészvény A gazdálkodó egység egy részvényre jutó eredményének alapértéke a folytatódó tevékenységekre nézve 2,40 CU, a megszűnt tevékenységekre –3,60 CU, és a veszteségre –1,20 CU. A 400 db potenciális törzsrészvényt figyelembe veszik az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításakor, mivel az ennek eredményeként keletkező, folytatódó tevékenységekre vonatkozó 2,00 CU egy részvényre jutó eredmény hígító hatású, feltételezve, hogy a 400 potenciális törzsrészvénynek nincs hatása az eredményre. Mivel a folytatódó tevékenységekből az anyavállalatra jutó nyereség az ellenőrző szám, a gazdálkodó egység figyelembe veszi a 400 db potenciális törzsrészvényt az egyéb egy részvényre jutó eredmények kiszámításához még akkor is, ha az ennek eredményeként keletkező egy részvényre jutó eredmény összegek hígítással ellentétes hatásúak az összehasonlítható egy részvényre jutó eredmény alapértékére nézve, azaz az egy részvényre jutó veszteség alacsonyabb [–3,00 CU részvényenként a megszűnt tevékenységekre vonatkozó veszteség és –1,00 CU részvényenként a veszteségre vonatkozóan].
A törzsrészvények átlagos piaci ára
A4.
Az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításához a feltételezetten kibocsátott törzsrészvények átlagos piaci árát a törzsrészvények adott időszak alatti átlagos piaci ára alapján számítják ki. Elméletileg a gazdálkodó egység törzsrészvényeire vonatkozó minden piaci ügyletet figyelembe kellene venni a piaci átlagár meghatározásához. A gyakorlatban azonban elegendő a heti vagy havi árak egyszerű átlagát venni.
A5.
Általában véve a piaci záróárak megfelelőek a piaci átlagár kiszámításához. Amikor azonban az árak erősen ingadoznak, a magas és alacsony árakból számított átlag pontosabb képet ad. A piaci átlagár kiszámításának módszerét következetesen kell alkalmazni, kivéve, ha az a megváltozott körülmények miatt már nem reprezentatív. Például, ha a gazdálkodó egység a piaci záróárak alapján számolja ki a piaci átlagárat éveken keresztül, amikor az árak viszonylag stabilak, dönthet úgy, hogy átáll a magas és alacsony árakból számított átlagra, ha az ár nagymértékben ingadozni kezd, és a piaci záróárak már nem reprezentatívak az átlagárra nézve.
Opciók, warrantok és azok egyenértékesei
A6.
Az átváltható instrumentumok megvásárlására szóló opciók vagy warrantok esetében azt feltételezik, hogy azokat akkor hívják le az átváltható instrumentum megvásárlására, amikor mind az átváltható instrumentum, mind az azok átváltásával megszerezhető törzsrészvények átlagára az opciók vagy warrantok lehívási áránál magasabb. Ugyanakkor a lehívást csak akkor feltételezik, ha forgalomban lévő hasonló átváltható instrumentumok átváltását is feltételezik.
A7.
Az opciók és warrantok lehetővé tehetik vagy előírhatják a gazdálkodó egység (vagy anyavállalata vagy leányvállalata) adósság- vagy más instrumentumaira vonatkozóan a tendereztetést a lehívási ár egészének vagy egy részének a kifizetése által. Az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál az opciók és warrantok akkor bírnak hígító hatással, ha a) a vonatkozó törzsrészvények adott időszakra vonatkozó piaci átlagára meghaladja a lehívási árat; vagy b) a tenderre bocsátott instrumentum eladási ára alacsonyabb annál az árnál, amelyen az instrumentum az opció vagy warrant megállapodás alapján tendereztetésre kerülhetne, és az ennek eredményeként keletkező árkedvezmény olyan tényleges lehívási árat eredményez, amely a lehívással megszerezhető törzsrészvények piaci áránál alacsonyabb. Az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításánál ezen opciókat és warrantokat lehívottnak kell tekinteni, és az adósság- vagy más instrumentumokat tendereztetettnek kell tekinteni. Ha pénzeszköz tendereztetése előnyösebb az opció vagy warrant birtokosának, és a szerződés lehetővé teszi a pénzeszköz tendereztetését, a pénzeszköz tendereztetését kell feltételezni. A feltételezetten tendereztetett adósságra vonatkozó (adózott) kamatot a számlálóhoz módosításként visszaadják.
A8.
Hasonlóan kezelik a hasonló feltételekkel bíró elsőbbségi részvényeket és egyéb instrumentumokat, amelyekhez átváltási opció tartozik, amelyek lehetővé teszik a befektető számára, hogy pénzeszközért előnyösebb átváltási árhoz jusson.
A9.
Egyes opciók és warrantok mögöttes feltételei előírhatják, hogy e lehívásból származó bevételt a gazdálkodó egység (vagy anyavállalata, vagy leányvállalata) adósság- vagy más instrumentumának visszaváltására kell felhasználni. Az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításánál ezen opciókat és warrantokat lehívottnak kell tekinteni, és a befolyó bevételt úgy kell tekinteni, mintha azt az adósság piaci átlagáron történő megvásárlására használták volna fel, és nem törzsrészvények megvásárlására. Ugyanakkor a feltételezett lehívásból befolyó, a feltételezett adósságvásárlásra felhasznált összegen felüli bevételt az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításánál figyelembe veszik (azaz azt feltételezik, hogy az törzsrészvény visszavásárlására kerül felhasználásra). A feltételezetten visszavásárolt adósságra vonatkozó (adózott) kamatot a számlálóhoz módosításként visszaadják.
Kiírt eladási (put) opciók
A10.
A 63. bekezdés alkalmazásának illusztrálására tételezzük fel, hogy a gazdálkodó egységnek 120 db nyitott kiírt eladási (put) opciója van a törzsrészvényeire vonatkozóan, 35 CU lehívási áron. Törzsrészvényei piaci átlagára az adott időszakra vonatkozóan 28 CU. Az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításakor a gazdálkodó egység azt feltételezi, hogy 150 db részvényt bocsátott ki egyenként 28 CU áron az időszak elején, hogy a 4 200 CU értékű eladási kötelmének eleget tudjon tenni. A 150 db kibocsátott törzsrészvény, valamint a 120 db opcióból szerzett törzsrészvény különbözetét (30 db új törzsrészvényt) hozzáadják a nevezőhöz az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításakor.
Leányvállalatok, közös vállalkozások és társult vállalkozások instrumentumai
A11.
A leányvállalat, közös vállalkozás vagy társult vállalkozás olyan potenciális törzsrészvényeit, amelyek a leányvállalat, a közös vállalkozás vagy a társult vállalkozás törzsrészvényeire, vagy az anyavállalat vagy a befektetést befogadó felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló befektetők (a beszámolót készítő gazdálkodó egység) törzsrészvényeire válthatók át, az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál a következőképpen veszik figyelembe:
a)
a leányvállalat, közös vállalkozás vagy társult vállalkozás által kibocsátott olyan instrumentumok, amelyek jogot biztosítanak birtokosuknak arra, hogy a leányvállalatban, közös vállalkozásban vagy társult vállalkozásban törzsrészvényt szerezhessenek, figyelembevételre kerülnek a leányvállalat, közös vállalkozás és társult vállalkozás egy részvényre jutó eredményének hígított értékének kiszámításánál. Az így kapott egy részvényre jutó eredményeket a beszámolót készítő gazdálkodó egység egy részvényre jutó eredményei számításainál a leányvállalat, közös vállalkozás vagy társult vállalkozás instrumentumainak a beszámolót készítő gazdálkodó egység általi birtoklása alapján veszik figyelembe;
b)
a leányvállalat, közös vállalkozás és társult vállalkozás olyan instrumentumait, amelyek a beszámolót készítő gazdálkodó egység törzsrészvényeire válthatók át, a beszámolót készítő gazdálkodó egység potenciális törzsrészvényei között veszik figyelembe az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének meghatározásánál. Hasonlóképpen a leányvállalat, közös vállalkozás vagy társult vállalkozás által kibocsátott, a beszámolót készítő gazdálkodó egység törzsrészvényeinek megvásárlására szóló opciókat és warrantokat a beszámolót készítő gazdálkodó egység potenciális törzsrészvényei között veszik figyelembe a konszolidált egy részvényre jutó eredmény hígított értékének meghatározásánál.
A12.
A beszámolót készítő gazdálkodó egység által kibocsátott olyan instrumentumok egy részvényre jutó eredményre gyakorolt hatásának megítéléséhez, amelyek valamely leányvállalat, közös vállalkozás vagy társult vállalkozás törzsrészvényeire válthatók át, feltételezik, hogy az instrumentumok átváltásra kerülnek, és a számlálót (az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredményt) a 33. bekezdésben leírtak szerint módosítják. E módosításokon túl a számlálót módosítják továbbá a beszámolót készítő gazdálkodó egység által kimutatott olyan eredményváltozásokkal (pl. az osztalékbevétel vagy a tőkemódszer alapján kimutatott bevétel), amelyek a leányvállalat, közös vállalkozás vagy társult vállalkozás forgalomban lévő törzsrészvényei számának a feltételezett kibocsátás miatti növekedésének tulajdoníthatók. Az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének számításánál felhasznált nevezőt ez nem érinti, mivel a beszámolót készítő gazdálkodó egység forgalomban lévő törzsrészvényeinek száma a feltételezett átváltással nem módosul.
Részesedő tőkeinstrumentumok és kétsorozatú törzsrészvények
A13.
Egyes gazdálkodó egységek saját tőkéje tartalmaz:
a)
olyan instrumentumokat, amelyek egy előre meghatározott képlet alapján részesülnek a törzsrészvényosztalékból (pl. kettőt egyért), és időnként felső határt is megszabnak a részesedés mértékére vonatkozóan (pl. egy meghatározott részvényenkénti értékig, de azon túl nem);
b)
a törzsrészvények egy adott sorozatának osztalékaránya eltérhet egy másik törzsrészvény sorozat osztalékarányától, anélkül, hogy elsőbbségi vagy prioritási jogok kapcsolódnának hozzá.
A14.
Az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításánál, az A13. bekezdésben meghatározott, törzsrészvényekre átváltható instrumentumokról, amennyiben azok hígító hatásúak, feltételezik az átváltást. Azon instrumentumokra vonatkozóan, amelyek nem válthatók át a törzsrészvények valamely sorozatára, az adott időszakra vonatkozó eredmény az egyes részvény sorozatokra és a részesedő tőkeinstrumentumokra kerül felosztásra, azok osztalékra való jogosultsága vagy más, a fel nem osztott eredményben való részesedési joga alapján. Az egy részvényre jutó eredmény alapértéke és hígított értéke kiszámításához:
a)
az anyavállalat törzsrészvényeseire jutó eredményt korrigálják (a nyereséget csökkentik és a veszteséget növelik) az adott időszakban az egyes részvénysorozatokra vonatkozóan megállapított osztalék összegével, valamint az osztalék szerződés szerint járó azon összegével (vagy kamattal a részesedő kötvények esetében), amely az adott időszakra vonatkozóan megfizetendő (pl. még ki nem fizetett halmozódó osztalék);
b)
a fennmaradó eredményt osztják fel a törzsrészvények, valamint a részesedő tőkeinstrumentumok között olyan mértékben, hogy minden egyes instrumentum úgy részesedik az eredményből, mintha az adott időszak eredménye teljes mértékben felosztásra került volna. A tőkeinstrumentumok egyes osztályaira eső teljes eredményt úgy határozzák meg, hogy összeadják az osztalékra felosztott összeget, valamint a részesedésre felosztott összeget;
c)
a tőkeinstrumentumok egyes osztályaira felosztott eredmény összegét elosztják a forgalomban lévő olyan instrumentumok számával, amelyekre az eredmény felosztásra került, és így meghatározzák az instrumentumra vonatkozó egy részvényre jutó eredményt.
Az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításához az összes feltételezetten kibocsátott törzsrészvényt figyelembe veszik a forgalomban lévő törzsrészvények között.
Részben kifizetett részvények
A15.
Azon esetekben, amikor törzsrészvények kerültek kibocsátásra, de ellenértékük még nem került teljes mértékben kifizetésre, azokat az egy részvényre jutó eredmény alapértékének kiszámításánál a törzsrészvény olyan mértékű törtrészeként kezelik, amilyen mértékben azok az adott időszakban osztalékban való részvételre jogosítanak a teljesen kifizetett törzsrészvényekhez képest.
A16.
Amennyiben a részben kifizetett részvények nem jogosítanak osztalékban való részesedésre az adott időszakban, azokat a warrantok és opciók egyenértékeseiként kezelik az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításánál. A még ki nem fizetett összegre vonatkozóan az a feltételezés, hogy az a törzsrészvény megvásárlásához felhasznált bevétel. Az egy részvényre jutó eredmény hígított értékéhez felhasznált részvényszám a lejegyzett részvények száma, valamint a feltételezetten megvásárolt részvények száma közötti különbözet.
IAS 34 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Évközi pénzügyi beszámolás
CÉL
Ennek a standardnak a célja az, hogy előírja az évközi pénzügyi beszámoló minimális tartalmát, és előírja az évközi időszakra vonatkozó teljes vagy tömörített pénzügyi kimutatásokban a megjelenítésre és az értékelésre alkalmazandó elveket. Az időszerű és megbízható évközi pénzügyi beszámolás növeli a befektetők, a hitelezők és más érdekelt felek képességét a gazdálkodó egység jövedelem- és cashflow-termelő képességének, valamint pénzügyi állapotának és likviditásának megértésére.
HATÓKÖR
1.
A jelen standard nem határozza meg, hogy mely gazdálkodó egységektől, milyen gyakran és az évközi időszak vége után mennyi idővel kellene megkövetelni, hogy évközi pénzügyi beszámolókat hozzanak nyilvánosságra. A kormányok, az értékpapír-felügyeletek, a tőzsdék és a számviteli testületek azonban gyakran megkövetelik, hogy azok a gazdálkodó egységek, amelyeknek hitel- vagy tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírjai nyíltpiaci forgalomban vannak, évközi pénzügyi beszámolót hozzanak nyilvánosságra. A jelen standard arra vonatkozik, ha a gazdálkodó egység számára előírás, hogy a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokkal (IFRS-ek) összhangban lévő évközi pénzügyi beszámolót hozzon nyilvánosságra, vagy választja ezt. A Nemzetközi Számviteli Standardok Bizottsága (19) javasolja a nyíltpiaci forgalomban lévő gazdálkodó egységek számára, hogy olyan évközi pénzügyi beszámolókat biztosítsanak, amelyek megfelelnek az ebben a standardban lefektetett megjelenítési, értékelési és közzétételi elveknek A nyíltpiaci forgalomban lévő gazdálkodó egységek számára konkrétan javasolt, hogy:
a)
legalább a pénzügyi év első felének utolsó napjára vonatkozó évközi pénzügyi beszámolókat szolgáltassanak; valamint
b)
évközi pénzügyi beszámolóikat legfeljebb 60 nappal az évközi időszak vége után tegyék elérhetővé.
2.
Minden pénzügyi beszámolót – legyen az éves vagy évközi – önmagában kell értékelni az IFRS standardoknak való megfelelés szempontjából. Az a tény, hogy a gazdálkodó egység nem szolgáltatott évközi pénzügyi beszámolókat egy adott pénzügyi év során, vagy olyan évközi pénzügyi beszámolókat szolgáltatott, amelyek nem felelnek meg a jelen standard előírásainak, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a gazdálkodó egység éves pénzügyi kimutatásai sem felelnek meg az IFRS standardoknak – ha egyéb tekintetben megfelelnek azoknak.
3.
Ha egy gazdálkodó egység évközi pénzügyi beszámolójáról azt állítják, hogy az megfelel az IFRS standardoknak, akkor annak meg kell felelnie a jelen standard minden követelményének is. A 19. bekezdés bizonyos közzétételeket követel meg ebben a tekintetben.
FOGALMAK
4.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
Az évközi időszak a teljes pénzügyi évnél rövidebb pénzügyi beszámolási időszak.
Az évközi pénzügyi beszámoló olyan pénzügyi beszámoló, amely egy évközi időszakra vonatkozóan vagy (a 2007-ben felülvizsgált IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standardban meghatározott) teljes pénzügyi kimutatásokat vagy (a jelen standardban meghatározott) tömörített pénzügyi kimutatásokat tartalmaz.
AZ ÉVKÖZI PÉNZÜGYI BESZÁMOLÓ TARTALMA
5.
Az IAS 1 standard meghatározása szerint a teljes pénzügyi kimutatások a következő elemeket tartalmazzák:
a)
az időszak végi pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatást;
b)
az időszaki eredményre és egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatást;
c)
az időszaki saját tőke változásainak kimutatását;
d)
az időszaki cash flow-k kimutatását;
e)
megjegyzéseket, amelyek lényeges számviteli politikai információkat és más magyarázó információkat tartalmaznak;
ea)
a megelőző időszakra vonatkozó összehasonlító információkat az IAS 1 standard 38. és a 38A. bekezdésének megfelelően; valamint
f)
a megelőző összehasonlító időszak elejére fennálló pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatást az IAS 1 standard 40A–40D. bekezdésének megfelelően, amennyiben a gazdálkodó egység visszamenőleges hatállyal alkalmaz valamely számviteli politikát vagy pénzügyi kimutatásainak tételeit visszamenőlegesen újramegállapítja vagy ha a pénzügyi kimutatásaiban szereplő tételeket átsorolja.
A gazdálkodó egység a jelen standardban használt címektől eltérőeket is adhat a kimutatásoknak. Az „eredményre és egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás” helyett használhatja például az „átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás” címet is.
6.
Az időbeliség, költségmegfontolások és a korábbi beszámolókban bemutatott információk ismétlésének elkerülése érdekében a gazdálkodó egység számára az éves pénzügyi kimutatásaival összehasonlítva kevesebb információ közlését is előírhatják, vagy a gazdálkodó egység választhatja az évközi fordulónapokra vonatkozóan kevesebb információ nyújtását. A jelen standard az évközi pénzügyi beszámoló minimális tartalmát úgy határozza meg, hogy az tömörített pénzügyi kimutatásokat és kijelölt kiegészítő megjegyzéseket tartalmaz. Az évközi pénzügyi beszámoló célja, hogy aktualizált információkat nyújtson a legutolsó teljes körű éves pénzügyi kimutatásokhoz képest. Ennek megfelelően az új tevékenységekre, eseményekre és körülményekre koncentrál, és nem ismételi meg a korábban bemutatott információkat.
7.
A jelen standard egyáltalán nem szándékozik megtiltani vagy ellenjavallni a gazdálkodó egységnek, hogy évközi pénzügyi beszámolójában (az IAS 1 standardban leírt) teljes körű pénzügyi kimutatásokat hozzon nyilvánosságra, ne pedig tömörített pénzügyi kimutatásokat és bizonyos kiegészítő megjegyzéseket. A jelen standard azt sem szándékozik megtiltani vagy ellenjavallni a gazdálkodó egységnek, hogy az évközi tömörített pénzügyi kimutatásaiban a jelen standardban meghatározott minimális soroknál, vagy bizonyos kiegészítő megjegyzéseknél több adatot mutasson be. A jelen standard megjelenítési és értékelési elvei az évközi időszakról készült teljes pénzügyi kimutatásokra is vonatkoznak, és az ilyen kimutatásoknak tartalmazniuk kell minden – a jelen standard által megkövetelt – közzétételt (különösen a 16. bekezdésben található kijelölt kiegészítő megjegyzések közzétételét), valamint azokat a közzétételeket, amelyeket a többi IFRS standard megkövetel.
Az évközi pénzügyi beszámoló minimumkomponensei
8.
Egy évközi pénzügyi beszámolónak legalább a következő komponenseket kell tartalmaznia:
a)
a pénzügyi helyzetre vonatkozó tömörített kimutatást;
b)
az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó tömörített kimutatás vagy tömörített kimutatások;
c)
a saját tőke változásainak tömörített kimutatását;
d)
a cash flow-k tömörített kimutatását; valamint
e)
a kijelölt kiegészítő megjegyzéseket.
8A.
Ha a gazdálkodó egység az eredmény tételeit a (2011-ben módosított) IAS 1 standard 10A. bekezdésében leírtak szerint különálló kimutatásban mutatja be, akkor az ebből a különálló kimutatásból származó évközi tömörített információkat kell bemutatnia.
Az évközi pénzügyi kimutatások formája és tartalma
9.
Ha a gazdálkodó egység teljes körű pénzügyi kimutatásokat hoz nyilvánosságra az évközi pénzügyi beszámolójában, akkor ezeknek a kimutatásoknak a formája és tartalma meg kell feleljen az IAS 1 standard teljes körű pénzügyi kimutatásokra vonatkozó követelményeinek.
10.
Ha a gazdálkodó egység tömörített pénzügyi kimutatásokat hoz nyilvánosságra az évközi pénzügyi beszámolójában, akkor a tömörített kimutatásokban szerepelniük kell legalább azoknak a megnevezéseknek és részösszegeknek, amelyek a legutolsó éves pénzügyi kimutatásokban szerepeltek, valamint a jelen standard által megkövetelt bizonyos kiegészítő megjegyzéseknek. További sorokat vagy megjegyzéseket is szerepeltetni kell, ha azok elhagyása miatt a tömörített évközi pénzügyi kimutatások félrevezetőek lennének.
11.
Az évközi időszakra vonatkozó, az eredmény összetevőit bemutató kimutatásban a gazdálkodó egységnek be kell mutatnia az egy részvényre jutó eredmény alap- és hígított értékét arra az időszakra vonatkozóan, amelyben a gazdálkodó egység az IAS 33 Egy részvényre jutó eredmény standard hatókörébe esik(20).
11A.
Ha a gazdálkodó egység az eredmény tételeit a (2011-ben módosított) IAS 1 standard 10A. bekezdésében leírtak szerint különálló kimutatásban mutatja be, az egy részvényre jutó eredmény alapértékét és hígított értékét ebben a kimutatásban mutatja be.
12.
A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standard útmutatót tartalmaz a pénzügyi kimutatások szerkezetéről. Az IAS 1 Bevezetési útmutatója szemlélteti, hogyan lehet bemutatni a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatást, az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatást és a saját tőke változásainak kimutatását.
14.
Az évközi pénzügyi beszámolót konszolidált formában kell elkészíteni, ha a gazdálkodó egység legutolsó éves pénzügyi kimutatásai konszolidált kimutatások voltak. Az anyavállalat egyedi éves pénzügyi kimutatásai nem konzisztensek és nem hasonlíthatók össze a legutolsó éves pénzügyi beszámolóban lévő konszolidált kimutatásokkal. Ha a gazdálkodó egység éves pénzügyi beszámolója a konszolidált pénzügyi kimutatások mellett tartalmazta az anyavállalat egyedi pénzügyi kimutatásait is, akkor a jelen standard nem követeli meg, és nem is tiltja azt, hogy az anyavállalat egyedi pénzügyi kimutatásai részét képezzék a gazdálkodó egység évközi pénzügyi beszámolójának.
Jelentős események és ügyletek
15.
A gazdálkodó egységnek az évközi pénzügyi beszámolójában szerepeltetnie kell azoknak az eseményeknek és ügyleteknek a magyarázatát, amelyek lényegesek a legutolsó, éves beszámolási időszak végét követően a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetében és teljesítményében bekövetkezett változások megértése szempontjából. Az ezen eseményekkel és ügyletekkel kapcsolatosan közzétett információknak aktualizálniuk kell a legutolsó, éves pénzügyi beszámolóban prezentált releváns információkat.
15A.
A gazdálkodó egység évközi pénzügyi beszámolójának felhasználója hozzáfér ugyanannak a gazdálkodó egységnek a legutolsó éves pénzügyi beszámolójához. Ezért szükségtelen, hogy az évközi pénzügyi beszámolóhoz fűzött megjegyzések viszonylag jelentéktelen aktualizálásul szolgáljanak azokra az információkra vonatkozóan, amelyeket a legutolsó, éves pénzügyi beszámolóban szereplő megjegyzésekben bemutattak.
15B.
Az alábbi felsorolás azokat az eseményeket és ügyleteket tartalmazza, amelyeket közzé kell tenni, ha ezek jelentősek: (a felsorolás nem teljes körű)
a)
a készletek leértékelése a nettó realizálható értékre és az ilyen leértékelések visszaírása;
b)
a pénzügyi eszközök, ingatlanok, gépek és berendezések, az immateriális eszközök, vevőkkel kötött szerződésekből származó eszközök vagy más eszközök értékvesztés miatti veszteségeinek elszámolása és az ilyen értékvesztés miatti veszteségek visszaírása;
c)
az átszervezés költségeire képzett céltartalékok feloldása;
d)
az ingatlanok, gépek és berendezések tételeinek megszerzései és elidegenítései;
e)
az ingatlanok, gépek és berendezések vásárlására vonatkozó elkötelezettségek;
f)
a peres ügyek lezárásai;
g)
az előző időszaki hibák javításai;
h)
olyan változások az üzleti vagy a gazdasági körülményekben, amelyek a gazdálkodó egység pénzügyi eszközeinek és pénzügyi kötelezettségeinek valós értékét befolyásolják, függetlenül attól, hogy ezeket az eszközöket vagy kötelezettségeket valós értéken vagy amortizált bekerülési értéken jelenítik-e meg;
i.
bármilyen kölcsönnel kapcsolatos nemteljesítés vagy egy kölcsönszerződés bármely olyan megsértése, amelyeket a beszámolási időszak végén vagy azt megelőzően nem korrigáltak;
j)
a kapcsolt felekkel folytatott ügyletek;
k)
a pénzügyi instrumentumok valós értékének értékelésekor használt valósérték-hierarchia egyes szintjei közötti átvitelek;
l)
változások a pénzügyi eszközök besorolásában, ezen eszközök céljának vagy felhasználásának a változása eredményeképp; valamint
m)
változások a függő kötelezettségekben vagy a függő követelésekben.
15C.
Az egyes IFRS standardok útmutatót adnak a 15B. bekezdésben felsorolt több tételre vonatkozó közzétételi követelményeket illetően. Amennyiben egy esemény vagy egy ügylet jelentős a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetében vagy teljesítményében a legutolsó, éves beszámolási időszak óta bekövetkezett változások megértése szempontjából, akkor a gazdálkodó egység évközi pénzügyi beszámolójának magyarázatot kell adnia a legutolsó, éves beszámolási időszak pénzügyi kimutatásaiban foglalt releváns információkra, és aktualizálnia kell azokat.
16.
[Törölve]
Egyéb közzétételek
16A.
A jelentős eseményeknek és ügyleteknek a 15–15C. bekezdéssel összhangban történő közzététele mellett a gazdálkodó egységnek az alábbi információkat is szerepeltetnie kell évközi pénzügyi kimutatásainak megjegyzéseiben vagy más helyen az évközi pénzügyi beszámolóban. A következő közzétételeket vagy az évközi pénzügyi kimutatásokban kell szerepeltetni, vagy egy olyan másik kimutatásra – mint például a vezetés kommentárja vagy kockázati jelentés – való kereszthivatkozással kell őket az évközi pénzügyi kimutatásokban szerepeltetni, amely a pénzügyi kimutatások felhasználóinak ugyanolyan feltételek mellett és ugyanakkor rendelkezésre áll, mint az évközi pénzügyi kimutatások. Amennyiben a pénzügyi kimutatások felhasználóinak ugyanolyan feltételek mellett és ugyanakkor nincs hozzáférésük a kereszthivatkozással beillesztett információkhoz, az évközi pénzügyi kimutatás nem teljes. Az információkat általában a pénzügyi év addig eltelt része alapján kell a beszámolóban bemutatni:
a)
egy olyan nyilatkozatot, hogy ugyanazokat a számviteli politikákat és számítási módszereket követték az évközi pénzügyi kimutatásokban, mint a legutolsó éves pénzügyi kimutatásokban, vagy – amennyiben ezen politikákban vagy módszerekben változás történt – a változás jellegének és hatásának leírását;
b)
az évközi tevékenységek szezonalitására vagy ciklikusságára vonatkozó magyarázó megjegyzéseket;
c)
az eszközökre, a kötelezettségekre, a saját tőkére, a nettó eredményre vagy a cash-flow-kra hatással lévő azon tételek jellegét és összegét, amelyek jellegüknél, nagyságuknál vagy előfordulásuknál fogva szokatlanok;
d)
a jelenlegi pénzügyi év korábbi évközi időszakaiban vagy a korábbi pénzügyi években bemutatott összegek becsléseiben bekövetkezett változások jellegét és összegét;
e)
a hitel- és a tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátásait, visszavásárlásait vagy visszafizetéseit;
f)
a törzs- és egyéb részvényekre külön-külön a fizetett osztalékokat (összesítve vagy részvényenként);
g)
az alábbi szegmensinformációkat (a szegmensinformációkat csak akkor kell közzétenni a gazdálkodó egység évközi pénzügyi beszámolójában, ha az IFRS 8 Működési szegmensek standard megköveteli, hogy a gazdálkodó egység szegmensinformációkat tegyen közzé az éves pénzügyi kimutatásaiban):
i.
a külső vásárlóktól származó árbevételt, amennyiben azt belefoglalták a legfőbb működési döntéshozó által áttekintett szegmenseredmény mérőszámába, vagy más módon, rendszeresen azt a legfőbb működési döntéshozó rendelkezésére bocsátják;
ii.
szegmensek közötti árbevételt, amennyiben azt belefoglalták a legfőbb működési döntéshozó által áttekintett szegmenseredmény mérőszámába, vagy más módon, rendszeresen azt a legfőbb működési döntéshozó rendelkezésére bocsátják;
iii.
a szegmenseredmény mérőszámát;
iv.
egy adott bemutatandó szegmens összes eszközének és kötelezettségének értékét, amennyiben ezt az összeget rendszeresen a legfőbb működési döntéshozó rendelkezésére bocsátják, és ha az adott bemutatandó szegmens esetében lényeges változás történt a legutolsó, éves pénzügyi kimutatásokban közzétett összeghez képest;
v.
a szegmentáció alapjában vagy a szegmenseredmény értékelésének alapjában a legutolsó, éves pénzügyi kimutatásokban szereplőhöz képest bekövetkezett eltérések leírását;
vi.
a bemutatandó szegmensek eredménye mérőszámainak egyeztetését a gazdálkodó egység adóráfordítás (adóbevétel) és megszűnt tevékenységek előtti eredményével. Ha azonban a gazdálkodó egység olyan tételeket rendel a bemutatandó szegmensekhez, mint például az adóráfordítások (adóbevételek), akkor a gazdálkodó egység a szegmensek eredménye mérőszámait az ezen tételek utáni eredménnyel is egyeztetheti. Az egyeztetés lényeges tételeit az egyeztetésben elkülönítetten kell azonosítani és leírni;
h)
azokat az eseményeket, amelyek az évközi időszakot követően történtek, de amelyek nem tükröződnek az évközi időszak pénzügyi kimutatásaiban;
i)
az évközi időszak alatt a gazdálkodó egység szerkezetében bekövetkező változások hatásait, ideértve az üzleti kombinációkat, a leányvállalatok és a hosszú távú befektetések feletti ellenőrzés megszerzését vagy elvesztését, az átszervezéseket és a megszűnt tevékenységeket. Üzleti kombinációk esetében a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie azokat az információkat, amelyeket az IFRS 3 Üzleti kombinációk standard előír;
j)
a pénzügyi instrumentumok esetében az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard 91–93. bekezdésének h) pontja, 94–96., 98. és 99. bekezdése és az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standard 25., 26. és 28–30. bekezdése által előírt, a valós értékkel kapcsolatos közzétételeket;
k)
az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard meghatározása szerint befektetési gazdálkodó egységgé váló vagy ilyen minősítését elvesztő gazdálkodó egységek esetében az IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele standard 9B. bekezdésében szereplő közzétételeket;
l)
a vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel alábontását az IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard 114–115. bekezdésének előírása szerint.
17–18.
[Törölve]
Az IFRS standardoknak való megfelelés közzététele
19.
Ha egy gazdálkodó egység évközi pénzügyi beszámolója összhangban van a jelen standarddal, akkor ezt a tényt közzé kell tenni. Az évközi pénzügyi beszámoló csak akkor nevezhető a standardokkal összhangban lévőnek, ha összhangban van a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok minden előírásával.
Azok az időszakok, amelyekre évközi pénzügyi kimutatásokat kell bemutatni
20.
Az évközi beszámolóknak a következő időszakokra vonatkozóan kell (tömörített vagy teljes) évközi pénzügyi kimutatásokat tartalmazniuk:
a)
az aktuális évközi időszak végére vonatkozó pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás, és egy, a közvetlen megelőző pénzügyi év végére vonatkozó összehasonlító pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás.
b)
az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatások az aktuális évközi időszakra vonatkozóan és az aktuális pénzügyi évre kumuláltan, valamint az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó összehasonlító kimutatások a közvetlen megelőző pénzügyi év összehasonlítható évközi időszakaira (az adott időszakra és az év addig eltelt részére). A (2011-ben módosított) IAS 1 standard által megengedett módon az évközi beszámoló minden egyes időszak tekintetében prezentálhat az eredményre és az egyéb átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatást vagy kimutatásokat.
c)
a saját tőke változásainak kimutatása az aktuális pénzügyi év addig eltelt részére, egy összehasonlító kimutatással a közvetlenül megelőző pénzügyi év összehasonlítható időszakára vonatkozóan, az adott év addig eltelt részére.
d)
a cash flow-k kimutatása az aktuális pénzügyi évre kumuláltan, egy összehasonlító kimutatással a közvetlenül megelőző pénzügyi év összehasonlítható időszakára vonatkozóan, az adott év addig eltelt részére.
21.
Olyan gazdálkodó egységeknél, ahol az üzleti tevékenység erősen szezonális, hasznos lehet az évközi időszak végéig tartó tizenkét hónapra vonatkozó pénzügyi információ, valamint az azt megelőző tizenkét hónapra vonatkozó összehasonlító információ. Ennek megfelelően az erősen szezonális üzleti tevékenységű gazdálkodó egységek számára javasolt, hogy az előző bekezdésben megadott információk mellett fontolják meg ezen információk beszámolóba foglalását.
22.
A jelen standardhoz csatolt szemléltető példák A. része szemlélteti azokat az időszakokat, amelyeket a beszámolót félévente készítő, és amelyeket a beszámolót negyedévente készítő gazdálkodó egységnek be kell mutatnia.
Lényegesség
23.
Annak eldöntésére, hogy hogyan történjen egy tétel megjelenítése, értékelése, besorolása vagy közzététele az évközi pénzügyi beszámolás céljaira, a lényegességet az évközi időszak pénzügyi adatainak vonatkozásában kell megbecsülni. A lényegesség megállapítása során figyelembe kell venni azt, hogy az évközi értékelések sokkal nagyobb mértékben alapulnak becsléseken, mint az éves pénzügyi adatok értékelései.
24.
Az IAS 1 definiálja a lényeges információt és a lényeges tételekre külön közzétételt ír elő, beleértve (többek között) a nem folytatódó tevékenységeket, és az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standard közzétételeket ír elő a becslésekben történő változások, a hibák és a számviteli politika változásokra. A két standard kvantitatív útmutatót nem tartalmaz a lényegességet illetően.
25.
Miközben a lényegesség mérlegelése minden esetben megítélést követel meg, a jelen standard a megjelenítési és közzétételi döntést magára az évközi időszak adataira alapozza az évközi időszak számadatainak érthetősége érdekében. Ezért például a nem szokásos tételeket, a számviteli politikákban vagy becslésben bekövetkezett változásokat és a hibákat az évközi időszakra vonatkozó lényegességre alapozva kell megjeleníteni és közzétenni, elkerülendően azokat a félrevezető következtetéseket, amelyek a közzététel elmulasztásából származhatnának. Az alapvető cél annak biztosítása, hogy az évközi pénzügyi beszámoló minden olyan információt tartalmazzon, amely releváns a gazdálkodó egység évközi időszaki pénzügyi helyzetének és teljesítményének megértéséhez.
KÖZZÉTÉTEL AZ ÉVES PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOKBAN
26.
Ha egy összegnek az évközi időszakban bemutatott becslése jelentősen megváltozik a pénzügyi év utolsó évközi időszaka alatt, de nem hoznak nyilvánosságra erre az utolsó időszakra vonatkozó elkülönült pénzügyi beszámolót, ennek a becslésváltozásnak a jellegét és összegét az adott pénzügyi évre vonatkozó éves pénzügyi kimutatásokhoz fűzött megjegyzésben kell közzétenni.
27.
Az IAS 8 standard megköveteli a számviteli becslésben bekövetkező olyan változás jellegének és (ha kivitelezhető) összegének a közzétételét, amelynek lényeges hatása van a tárgyidőszakban, vagy amelynek várhatóan lényeges hatása lesz az ezt követő időszakokban. A jelen standard 16A. bekezdésének d) pontja hasonló közzétételt követel meg az évközi pénzügyi beszámolóban. Az erre vonatkozó példák közé tartoznak a készletek leírásaival, az átszervezéssel vagy az értékvesztés miatti veszteségekkel kapcsolatosan, a pénzügyi év egy korábbi évközi időszakában bemutatott becsléseit illetően az utolsó évközi időszakban bekövetkezett változások. Az előző bekezdés által megkövetelt közzététel összhangban van az IAS 8 előírásával, és szándékoltan szűk hatókörű – csak a becslésben bekövetkezett változásokra vonatkozik. A gazdálkodó egységnek nem kell további évközi időszakból származó pénzügyi információkat beillesztenie az éves pénzügyi kimutatásaiba.
MEGJELENÍTÉS ÉS ÉRTÉKELÉS
Az évessel megegyező számviteli politikák
28.
A gazdálkodó egységnek ugyanazokat a számviteli politikákat kell alkalmaznia az évközi pénzügyi kimutatásaiban, mint az éves pénzügyi kimutatásoknál, kivéve, ha olyan változások történtek a számviteli politikában a legutolsó éves pénzügyi kimutatások elkészítése óta, amelyeket a következő éves pénzügyi kimutatásokban kell tükröztetni. Mindazonáltal, a gazdálkodó egység beszámolásának gyakorisága – éves, féléves vagy negyedéves – nem befolyásolhatja éves eredményeinek értékelését. Ennek érdekében az évközi pénzügyi beszámolók céljaiból történő értékelésnek az év addig eltelt részére kell vonatkoznia.
29.
Annak megkövetelése, hogy a gazdálkodó egység ugyanazokat a számviteli politikákat alkalmazza az évközi pénzügyi kimutatásaiban, mint az éves kimutatásaiban, azt sugallhatja, hogy az évközi időszakok értékeléseit úgy kell elvégezni, mintha minden évközi időszak független beszámolási időszak lenne. Azonban annak előírása által, hogy a gazdálkodó egység beszámolásának gyakorisága nem érintheti az éves eredményeinek értékelését, a 28. bekezdés elismeri, hogy az évközi időszak egy hosszabb pénzügyi év egy része. Az év addig eltelt részére vonatkozó értékelésbe beletartozhatnak az adott pénzügyi év korábbi évközi időszakaiban becsült összegekben bekövetkezett változások. Az eszközök, kötelezettségek, bevételek és ráfordítások megjelenítésének az évközi időszaki elvei ugyanakkor megegyeznek az éves pénzügyi kimutatások elveivel.
30.
Szemléltetés céljából:
a)
az évközi időszakban a készletek leírásaiból, az átszervezésből vagy értékvesztésekből származó veszteségek megjelenítésénél és értékelésénél alkalmazott elveknek meg kell egyezniük azokkal az elvekkel, amelyeket a gazdálkodó egység akkor követne, ha csak éves pénzügyi kimutatásokat készítene. Ha azonban az ilyen jellegű tételek megjelenítése és értékelése az egyik évközi időszakban történik, és a pénzügyi év ezt követő évközi időszakában megváltozik a becslés értéke, az eredeti becslés értékét az ezt követő évközi időszakban, vagy egy további veszteség összegének az elhatárolásával vagy az előzőleg elszámolt összeg visszaírásával megváltoztatják;
b)
az olyan költség, amely nem felel meg az eszközök fogalmának egy évközi időszak végén, nem halasztható el a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban, sem amiatt, mert esetleg későbbi információk alapján megfelelhet az eszköz fogalmának, sem amiatt, hogy egy pénzügyi éven belüli évközi időszakok között biztosított legyen az eredmény kiegyenlítettsége; valamint
c)
a nyereségadó-ráfordítás minden évközi időszakban a teljes pénzügyi évre várható súlyozott, átlagos, éves nyereségadókulcs legjobb becslése alapján kerül elszámolásra. Lehetséges, hogy az egy évközi időszakban nyereségadó-ráfordításokra elhatárolt összegeket helyesbíteni kell a pénzügyi év következő évközi időszakában, ha az éves nyereségadókulcs becslése változik.
31.
A Pénzügyi beszámolás fogalmi keretelvei (Fogalmi keretelvek) szerint a megjelenítés egy olyan tétel pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásba vagy pénzügyi teljesítményre vonatkozó kimutatás(ok)ba történő felvételének a folyamata, amely megfelel a pénzügyi kimutatások valamely elemére vonatkozó meghatározásnak. Az eszközök, a kötelezettségek, a bevételek és a ráfordítások fogalmai alapvetőek a megjelenítés szempontjából mind az éves, mind az évközi pénzügyi beszámolási időszakok végén.
32.
Az eszközökre a jövőbeli gazdasági hasznoknak ugyanaz a vizsgálata érvényes az évközi fordulónapokon és a gazdálkodó egység pénzügyi évének végén. Azok a költségek, amelyek jellegüknél fogva nem minősülnének eszköznek a pénzügyi év végén, az évközi fordulónapokon sem minősíthetők annak. Hasonlóan, a kötelezettségeknek az évközi beszámolási időszak végén az ezen időpontban meglévő kötelmet kell megtestesíteniük, pontosan ugyanúgy, mint az éves beszámolási időszak végén.
33.
A bevételek (árbevételek) és ráfordítások alapvető jellemzője, hogy a kapcsolódó eszközök és kötelezettségek ki- és beáramlása már megtörtént. Ha ezek a ki- és beáramlások megtörténtek, a kapcsolódó árbevétel és ráfordítás megjelenítésre kerül; egyéb esetben nem kerül megjelenítésre. A Fogalmi keretelvek nem engedik meg az olyan tételek megjelenítését a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban, amelyek nem felelnek meg az eszközök vagy a kötelezettségek meghatározásának.
34.
A pénzügyi kimutatásaiban bemutatott eszközök, kötelezettségek, bevételek, ráfordítások és cash flow-k értékelésekor az a gazdálkodó egység, amely csak évente készít beszámolót, figyelembe tudja venni azokat az információkat, amelyek a pénzügyi év egésze során elérhetővé válnak. Ezek az értékelések tulajdonképpen az év addig eltelt részére vonatkoznak.
35.
Az a gazdálkodó egység, amely félévente készít beszámolót, azokat az információkat használja az első hat hónapra vonatkozó pénzügyi kimutatásaiban szereplő tételek értékelésekor, amelyek az adott félévben, vagy közvetlenül a félév vége után rendelkezésre állnak, és az év végéig vagy közvetlenül azután rendelkezésre álló információkat a tizenkét hónapos időszakhoz. A tizenkét hónapos értékelés fogja tükrözni az első hat hónapos időszakról készült beszámolóban bemutatott összegek becsléseiben történt lehetséges változásokat. Az első hat hónapról készült évközi beszámolóban bemutatott összegeket visszamenőleg nem módosítják. A 16A. bekezdés d) pontja és a 26. bekezdés azonban megköveteli a becslésekben bekövetkezett minden jelentős változás jellegének és összegének közzétételét.
36.
Az a gazdálkodó egység, amely fél évnél gyakrabban készít beszámolót, bevételeit és ráfordításait minden évközi időszakban az év addig eltelt részére vonatkozóan értékeli az adott pénzügyi kimutatás csomag elkészítésekor rendelkezésre álló információkat felhasználva. Az aktuális évközi időszak beszámolójában bemutatott bevételek és ráfordítások tükrözni fognak bármely változást az olyan összegek becslésében, amelyeket az adott pénzügyi év korábbi évközi időszakaira vonatkozó beszámolókban bemutattak. A korábbi évközi időszaki beszámolóban bemutatott összegeket visszamenőleg nem módosítják. A 16A. bekezdés d) pontja és a 26. bekezdés azonban megköveteli a becslésekben bekövetkezett minden jelentős változás jellegének és összegének közzétételét.
Szezonálisan, ciklikusan vagy alkalmanként kapott árbevétel
37.
A szezonálisan, ciklikusan vagy alkalmanként kapott árbevételeket a pénzügyi éven belül nem lehet előre jelezni, vagy elhalasztani az évközi fordulónapra vonatkozóan, ha az előrejelzés, vagy elhatárolás nem lenne megfelelő a gazdálkodó egység pénzügyi évének végén.
38.
Ide tartoznak például az osztalékbevételek, a jogdíjak és az állami támogatások. Továbbá vannak olyan gazdálkodó egységek, amelyeknek rendszeresen több árbevételük van a pénzügyi év egyik évközi időszakában, mint más időszakokban, ilyen például a kiskereskedők szezonális árbevétele. Az ilyen árbevételt bekövetkezésekor jelenítik meg.
A pénzügyi év folyamán egyenetlenül felmerülő költségek
39.
A gazdálkodó egység pénzügyi éve során egyenetlenül felmerülő költségeket akkor kell, és csak akkor lehet előre jelezni, vagy elhalasztani évközi beszámolási célokra, ha ezen költségtípusok előrejelzése, vagy elhalasztása a pénzügyi év végén is helyénvaló.
A megjelenítési és az értékelési elvek alkalmazása
40.
A jelen standardhoz csatolt szemléltető példák B. része példákat mutat be a 28–39. bekezdésben található általános megjelenítési és értékelési elvek alkalmazására.
Becslések felhasználása
41.
Az évközi pénzügyi beszámolóban követendő értékelési eljárásokat úgy kell kialakítani, hogy azok biztosítsák, hogy a keletkező információk megbízhatóak legyenek, és minden lényeges pénzügyi információ – amely releváns a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetének vagy teljesítményének megértéséhez – megfelelően közzé legyen téve. Miközben az éves és az évközi beszámoló értékelései egyaránt gyakran észszerű becsléseken alapulnak, az évközi pénzügyi beszámolók elkészítése általában nagyobb mértékben igényli a becslési eljárások használatát, mint az éves pénzügyi beszámolóké.
42.
A jelen standardhoz csatolt szemléltető példák C. része példákat mutat be a becsléseknek az évközi időszakokban történő használatára.
A KORÁBBI ÉVKÖZI IDŐSZAKOKRÓL KÉSZÜLT BESZÁMOLÓK ÚJRAMEGÁLLAPÍTÁSA
43.
A számviteli politika változását – azon kívül, amelyre vonatkozóan az áttérést egy új IFRS határozza meg – tükröztetni kell:
a)
az aktuális pénzügyi év korábbi évközi időszakaira, valamint azon korábbi pénzügyi évek összehasonlító évközi időszakaira vonatkozó pénzügyi kimutatásoknak az újramegállapításával, amelyeket újra meg fognak állapítani az éves pénzügyi kimutatásokban az IAS 8 standarddal összhangban; vagy
b)
ha a pénzügyi év elején kivitelezhetetlen meghatározni egy új számviteli politika összes korábbi időszakra történő alkalmazásának a kumulált hatását, az aktuális pénzügyi év korábbi évközi időszakaira vonatkozó pénzügyi kimutatások, és az előző pénzügyi évek összehasonlító évközi időszakainak a kiigazításával, hogy az új számviteli politikát a legkorábbi kivitelezhető időponttól a jövőre nézve alkalmazzák.
44.
Az előző elv egyik célja annak biztosítása, hogy egy adott ügyletcsoportra ugyanaz a számviteli politika vonatkozzon a teljes pénzügyi év során. Az IAS 8 standard szerint a számviteli politikában bekövetkezett változás a visszamenőleges alkalmazással tükröződik, az előző időszak pénzügyi adatainak annyira visszamenőleges újramegállapításával, amennyire ez kivitelezhető. Amennyiben azonban az előző pénzügyi évekhez kapcsolódó módosítás kumulált összegét kivitelezhetetlen meghatározni, az IAS 8 szerint az új politikát a jövőre nézve kell alkalmazni a legkorábbi kivitelezhető időponttól. A 43. bekezdésben foglalt elv hatása annak az előírása, hogy az aktuális pénzügyi éven belül a számviteli politikában bekövetkezett bármely változást vagy visszamenőleg kell alkalmazni, vagy ha ez nem kivitelezhető, a jövőre nézve, legkésőbb a pénzügyi év elejétől.
45.
Annak megengedése, hogy a számviteli változásokat a pénzügyi éven belüli időponttól kezdve lehessen alkalmazni, annak a megengedése lenne, hogy egy pénzügyi éven belül egy adott ügyletcsoportra két különböző számviteli politika kerüljön alkalmazásra. Ez évközi hozzárendelési nehézségeket, bizonytalan működési eredményeket és az évközi időszak információinak bonyolult elemzését és értelmezhetőségét eredményezné.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
46.
A jelen standard az 1999. január 1-jén vagy azt követően kezdődő időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatások tekintetében lép hatályba. A korábbi alkalmazás javasolt.
47.
A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standard módosította az IFRS standardokban alkalmazott terminológiát. Ezen kívül módosította a 4., 5., 8., 11., 12. és 20. bekezdést, törölte a 13. bekezdést, és hozzáadta a 8A. és 11A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot, akkor ezeket a módosításokat is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.
48.
A (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standard módosította a 16. bekezdés i. pontját. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standardot egy korábbi időszakra alkalmazza, akkor ezt a módosítást is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.
49.
A 2010 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 15., 27., 35. és 36. bekezdést, hozzáadta a 15A–15C. és a 16A. bekezdést, és törölte a 16–18. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2011. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
50.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard hozzáadta a 16A. bekezdés j) pontját. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
51.
A 2011 júniusában kiadott Az egyéb átfogó jövedelemben szereplő tételek prezentálása (az IAS 1 standard módosításai) módosította a 8., a 8A., a 11A. és a 20. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2011 júniusában módosított IAS 1 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
52.
A 2012 májusában kiadott Éves javítások: 2009–2011. évi ciklus az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard módosításából következő járulékos módosításként módosította az 5. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően visszamenőleg, a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
53.
A 2012 májusában kiadott Éves javítások: 2009–2011. évi ciklus módosította a 16A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően visszamenőleg, a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
54.
A 2012 októberében kiadott Befektetési gazdálkodó egységek (az IFRS 10, az IFRS 12 és az IAS 27 standard módosításai) módosította a 16A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2014. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A Befektetési gazdálkodó egységek korábbi alkalmazása megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást korábban alkalmazza, egyidejűleg a Befektetési gazdálkodó egységekben szereplő összes módosítást is alkalmaznia kell.
55.
A 2014 májusában kiadott IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard módosította a 15B. és a 16A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 15 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
56.
A 2014 szeptemberében kiadott Az IFRS standardok éves javításai: 2012–2014. évi ciklus módosította a 16A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően visszamenőleg kell alkalmaznia a 2016. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
57.
A 2014 decemberében kiadott Közzétételi kezdeményezés (Az IAS 1 módosításai) módosította az 5. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2016. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. E módosítás korábbi alkalmazása megengedett.
58.
A 2018-ban kiadott Az IFRS standardok fogalmi keretelvekre való hivatkozásainak módosításai módosította a 31. és a 33. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2020. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett, ha a gazdálkodó egység ezzel egy időben alkalmazza Az IFRS standardok fogalmi keretelvekre való hivatkozásainak módosításai által bevezetett összes többi módosítást is. A gazdálkodó egységnek az IAS 34 standard módosításait az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően visszamenőlegesen kell alkalmaznia. Ha azonban a gazdálkodó egység megállapítja, hogy a visszamenőleges alkalmazás kivitelezhetetlen, vagy aránytalanul nagy költséggel vagy erőfeszítéssel járna, akkor az IAS 34 standard módosításait a jelen standard 43–45. bekezdésére és az IAS 8 standard 23–28., 50–53. és 54F. bekezdésére hivatkozva kell alkalmaznia.
59.
A 2018 októberében kiadott A lényegesség meghatározása (Az IAS 1 és az IAS 8 standard módosításai) módosította a 24. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a jövőre nézve, a 2020. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a lényegesség fogalmának az IAS 1 standard 7. bekezdésében és az IAS 8 standard 5. és 6. bekezdésében szereplő módosításai alkalmazásakor kell alkalmaznia.
60.
A 2021 februárjában kiadott A számviteli politikák közzététele – az IAS 1 standard és az IFRS Gyakorlati állásfoglalás 2 A lényegesség megítélése című dokumentum módosításával összefüggésben – módosította az 5. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2023. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves beszámolási időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
IAS 36 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Eszközök értékvesztése
CÉL
1.
A jelen standard célja azoknak az eljárásoknak az előírása, amelyeket a gazdálkodó egység annak biztosítására alkalmaz, hogy eszközei a megtérülő értéküket meg nem haladó értéken legyenek nyilvántartva. Egy eszköz akkor van a megtérülő értékénél magasabb értéken nyilvántartva, ha annak könyv szerinti értéke meghaladja az eszköz használatának vagy értékesítésének révén megtérülő összeget. Ilyen esetben az eszközt értékvesztettnek kell tekinteni, és a standard kötelezi a gazdálkodó egységet az értékvesztés miatti veszteség megjelenítésére. A standard meghatározza továbbá azokat az eseteket, amikor a gazdálkodó egységnek vissza kell írnia az értékvesztés miatti veszteséget, és meghatározza a közzétételi előírásokat.
HATÓKÖR
2.
A jelen standardot kell alkalmazni valamennyi eszköz értékvesztésének elszámolásánál, kivéve:
a)
a készleteket (lásd az IAS 2 Készletek standardot);
b)
az IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standardnak megfelelően megjelenített szerződéses eszközöket és a vevőkkel kötött szerződés megszerzésével vagy teljesítésével kapcsolatos költségekből származó eszközöket;
c)
a halasztott adóköveteléseket (lásd az IAS 12 Nyereségadók standardot);
d)
a munkavállalói juttatásokból származó eszközöket (lásd az IAS 19 Munkavállalói juttatások standardot);
e)
az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard hatókörébe tartozó pénzügyi eszközöket;
f)
a valós értéken értékelt befektetési célú ingatlanokat (lásd az IAS 40 Befektetési célú ingatlan standardot);
g)
az értékesítési költségekkel csökkentett valós értéken értékelt, mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó, az IAS 41 Mezőgazdaság standard hatálya alá tartozó biológiai eszközöket;
h)
az IFRS 17 Biztosítási szerződések standard hatókörébe tartozó azon szerződések, amelyek eszközök, és az IFRS 17 standard meghatározása szerinti, biztosítási akvizíciós cash flow-k tekintetében megjelenített eszközök; valamint
i)
az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standard alapján értékesítésre tartottnak minősített befektetett eszközöket (vagy elidegenítési csoportokat).
3.
A jelen standard nem vonatkozik a készletekre, a beruházási szerződésekből származó követelésekre, a halasztott adókövetelésekre, a munkavállalói juttatásokból származó eszközökre, valamint az értékesítésre tartottnak minősített eszközökre (vagy az értékesítésre tartottnak minősített elidegenítési csoportba tartozó eszközökre), mivel az ezen eszközökre vonatkozó meglévő IFRS standardok tartalmazzák az ilyen eszközök megjelenítésére és értékelésére vonatkozó szabályokat.
4.
A jelen standard az alábbiak szerint besorolt pénzügyi eszközökre vonatkozik:
a)
leányvállalatok, ahogy azokat az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard meghatározza;
b)
társult vállalkozások, ahogy azokat az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard meghatározza; valamint
c)
közös vállalkozások, ahogy azokat az IFRS 11 Közös szerveződések standard meghatározza.
Az egyéb pénzügyi eszközök értékvesztése tekintetében az IFRS 9 standard az irányadó.
5.
A jelen standard nem vonatkozik az IFRS 9 hatókörébe tartozó pénzügyi eszközökre, az IAS 40 hatókörébe tartozó, valós értéken értékelt befektetési célú ingatlanokra, vagy az IAS 41 hatókörébe tartozó, az értékesítési költségekkel csökkentett valós értéken értékelt, mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos biológiai eszközökre. Ugyanakkor a jelen standard alkalmazandó az egyéb IFRS standardok, pl. az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standardban és az IAS 38 Immateriális eszközök standardban meghatározott átértékelési modell alapján átértékelt értéken (azaz az átértékelés időpontjában érvényes, bármely későbbi halmozott értékcsökkenéssel és bármely későbbi halmozott értékvesztés miatti veszteséggel csökkentett valós értéken) nyilvántartott eszközökre. Az eszköz valós értéke és annak elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke közötti egyetlen különbséget az eszköz elidegenítésének tulajdonítható közvetlen pótlólagos költségek jelentik.
a)
i.
Ha az elidegenítés költségei elhanyagolhatóak, az átértékelt eszköz megtérülő értéke szükségszerűen megközelíti, vagy meg is haladja az átértékelt értéket. Ez esetben az átértékelési előírások alkalmazása után már valószínűtlen, hogy az átértékelt eszköz értékvesztett lenne, így a megtérülő értéket nem szükséges felbecsülni.
ii.
[Törölve]
b)
[Törölve]
c)
Ha az elidegenítés költségei nem elhanyagolhatóak, az átértékelt eszköz elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke szükségszerűen alacsonyabb a valós értékénél. Ezért az átértékelt eszköz értékvesztett lesz, ha használati értéke kisebb, mint az átértékelt értéke. Ez esetben az átértékelési előírások alkalmazása után a gazdálkodó egység ezt a standardot alkalmazza annak meghatározásához, hogy értékvesztett lehet-e az eszköz.
FOGALMAK
6.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A könyv szerinti érték az az összeg, amelyen egy eszközt – a kapcsolódó bármely halmozott értékcsökkenés és halmozott értékvesztés miatti veszteségek levonása után – megjelenítenek.
A pénztermelő egység az eszközöknek az a legkisebb beazonosítható csoportja, amely olyan pénzbevételeket termel, amelyek nagyrészt függetlenek a más eszközökből vagy eszközcsoportokból származó pénzbevételektől.
A társasági eszközök a goodwill kivételével azok az eszközök, amelyek mind a vizsgált pénztermelő egységnek, mind pedig a többi pénztermelő egységeknek a jövőbeli cash flow-ihoz hozzájárulnak.
Az elidegenítés költségei a közvetlenül egy eszköz vagy egy pénztermelő egység elidegenítésének tulajdonítható pótlólagos költségek, a finanszírozási költségek és a nyereségadó kivételével.
Az értékcsökkenthető összeg egy eszköz bekerülési értéke, vagy egyéb, a bekerülési értéket helyettesítő összeg a pénzügyi kimutatásokban, csökkentve annak maradványértékével.
Az értékcsökkenés (amortizáció) egy eszköz értékcsökkenthető összegének szisztematikus elosztása az eszköz hasznos élettartamára(21).
A valós érték az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, vagy egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szokásos ügylet során az értékelés időpontjában. (Lásd az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardot.)
Az értékvesztés miatti veszteség az az összeg, amennyivel az eszköz vagy pénztermelő egység könyv szerinti értéke magasabb, mint annak megtérülő értéke.
A megtérülő érték valamely eszköz vagy pénztermelő egység elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke és használati értéke közül a magasabb.
A hasznos élettartam vagy:
a)
az az időszak, amely alatt a gazdálkodó egység várhatóan használni fog egy eszközt; vagy
b)
azon gyártási vagy hasonló teljesítményegységek száma, amelyeket az eszköz révén a gazdálkodó egység várhatóan kinyerhet.
A használati érték egy eszközből vagy pénztermelő egységből várhatóan befolyó jövőbeni cash flow-k jelenértéke.
ESETLEGESEN ÉRTÉKVESZTETT ESZKÖZ AZONOSÍTÁSA
7.
A 8–17. bekezdés részletezi, hogy mikor kell a megtérülő értéket megállapítani. Ezek a követelmények az „eszköz” kifejezést használják, de egyaránt vonatkoznak az egyedi eszközökre és a pénztermelő egységekre is. A jelen standard további része az alábbi szerkezetet követi:
a)
a megtérülő érték megállapítására vonatkozó követelményeket a 18–57. bekezdés részletezi. Ezek a követelmények szintén az „eszköz” kifejezést használják, de egyaránt vonatkoznak az egyedi eszközökre és a pénztermelő egységekre is;
b)
az 58–108. bekezdés meghatározza az értékvesztésből származó veszteségek megjelenítésére és értékelésére vonatkozó előírásokat. A goodwilltől eltérő egyéb egyedi eszközökre vonatkozó értékvesztés miatti veszteségek megjelenítésével és értékelésével az 58–64. bekezdés foglalkozik. A 65–108. bekezdés foglalkozik a pénztermelő egységek és a goodwill értékvesztés miatti veszteségeinek megjelenítésével és értékelésével;
c)
a 109–116. bekezdés határozza meg az egy eszközre vagy pénztermelő egységre a korábbi években megjelenített értékvesztés miatti veszteség visszaírására vonatkozó követelményeket. Ezek a követelmények is az „eszköz” kifejezést használják, de egyaránt vonatkoznak az egyedi eszközökre és a pénztermelő egységekre is. További előírások találhatók az egyedi eszközökre a 117–121. bekezdésben, a pénztermelő egységekre a 122–123. bekezdésben, és a goodwillre a 124–125. bekezdésben;
d)
a 126–133. bekezdés meghatározza, milyen információkat kell közzétenni az eszközökre és pénztermelő egységekre vonatkozó értékvesztés miatti veszteségekre és azok visszaírására vonatkozóan. A 134–137. bekezdés további közzétételi előírásokat határoz meg olyan pénztermelő egységekre vonatkozóan, amelyekhez goodwillt vagy határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközöket rendeltek hozzá az értékvesztési tesztelés céljára.
8.
Egy eszköz akkor értékvesztett, ha annak könyv szerinti értéke meghaladja megtérülő értékét. A 12–14. bekezdés néhány arra utaló jelzést ír le, hogy értékvesztés miatti veszteség merülhetett fel. Ha ezeknek a jelzéseknek bármelyike fennáll, a gazdálkodó egység köteles elkészíteni a megtérülő érték formális becslését. A 10. bekezdésben leírtakat kivéve a jelen standard nem írja elő a gazdálkodó egység számára, hogy a megtérülő értékre vonatkozóan formális becslést készítsen, amennyiben nincs értékvesztés miatti veszteségre utaló jel.
9.
A gazdálkodó egységnek minden beszámolási időszak végén fel kell mérnie, hogy van-e bármilyen jelzés arra, hogy az eszköz értékvesztett lehet. Ha bármely ilyen jelzés létezik, a gazdálkodó egységnek fel kell becsülnie az eszköz megtérülő értékét.
10.
Függetlenül attól, hogy van-e értékvesztésre utaló jelzés, a gazdálkodó egységnek:
a)
évente tesztelnie kell értékvesztés szempontjából a határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközt vagy a használatra még nem alkalmas immateriális eszközt, annak könyv szerinti értékét összehasonlítva annak megtérülő értékével. Ezt az értékvesztési tesztet az éves időszak során bármikor el lehet végezni, feltéve, hogy azt minden évben azonos időpontban végzik el. A különböző immateriális eszközök értékvesztés szempontjából különböző időpontokban tesztelhetők. Ugyanakkor ha egy ilyen immateriális eszköz kezdeti megjelenítése az aktuális éves időszakban történt, ezt az immateriális eszközt még az aktuális éves időszak vége előtt tesztelni kell értékvesztés szempontjából;
b)
évente tesztelnie kell értékvesztés szempontjából a 80–99. bekezdés alapján az üzleti kombinációban megszerzett goodwillt.
11.
Az immateriális eszköz arra való képessége, hogy elegendő jövőbeni gazdasági hasznokat hozzon létre saját könyv szerinti értékének megtérülésére, általában nagyobb bizonytalanságnak van kitéve az eszköz használatra alkalmassá válása időpontja előtt, mint azt követően. Ezért a jelen standard előírja, hogy a gazdálkodó egységnek a használatra még nem alkalmas immateriális eszköz könyv szerinti értékét legalább évente egyszer tesztelnie kell az értékvesztés szempontjából.
12.
Annak felmérésénél, hogy van-e bármilyen jelzés arra, hogy egy eszköz értékvesztett lehet, a gazdálkodó egységnek legalább a következő jelzéseket figyelembe kell vennie:
Külső információforrások
a)
megfigyelhető jelzések vannak arra vonatkozóan, hogy az időszak folyamán az eszköz értéke annál jelentősen nagyobb mértékben lecsökken, mint ami az idő múlásának okán és a rendeltetésszerű használat mellett várható lett volna;
b)
a gazdálkodó egységre nézve kedvezőtlen hatású jelentős változások következtek be az időszak folyamán, vagy fognak bekövetkezni a közeljövőben a gazdálkodó egység működésének technológiai, piaci, gazdasági vagy jogi környezetében vagy azon a piacon, amelyre az eszközt szánták;
c)
a piaci kamatlábak vagy más piaci befektetési hozamráták az időszak folyamán növekedtek, és ezek a növekedések valószínűleg kihatással lesznek az eszköz használati értékének kiszámításához használt diszkontrátára, és lényegesen csökkenteni fogják az eszköz megtérülő értékét;
d)
a gazdálkodó egység nettó eszközeinek könyv szerinti értéke magasabb, mint a piaci kapitalizációja.
Belső információforrások
e)
bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy egy eszköz elavult vagy fizikai károsodást szenvedett;
f)
a gazdálkodó egységre nézve kedvezőtlen hatású jelentős változások következtek be az időszak folyamán, vagy fognak bekövetkezni a közeljövőben az eszköz használatának vagy várható használatának mértékében vagy módjában. E változások magukban foglalják az eszköz használaton kívül helyezését, olyan terveket, amelyek annak a tevékenységnek a megszüntetésére vagy átszervezésére irányulnak, amelynek körében az eszköz működik, vagy arra, hogy az eszközt a korábban várt időpont előtt elidegenítik; továbbá az eszköz hasznos élettartamának a korábbi határozatlanról határozott időtartamra történő változtatását(22);
g)
belső jelentésekből rendelkezésre álló bizonyíték arra utal, hogy az eszköz gazdasági teljesítménye a vártnál gyengébb, vagy a vártnál gyengébb lesz.
Leányvállalattól, közös vállalkozástól vagy társult vállalkozástól kapott osztalék
h)
egy leányvállalatban, közös vállalkozásban vagy társult vállalkozásban fennálló befektetés tekintetében a befektető a befektetésből származó osztalékot jelenít meg, és bizonyíték áll rendelkezésre arra, hogy
i.
a befektetés egyedi pénzügyi kimutatásokban szereplő könyv szerinti értéke meghaladja a befektetést befogadó nettó eszközeinek – beleértve a kapcsolódó goodwillt is – a konszolidált pénzügyi kimutatásokban szereplő könyv szerinti értékét; vagy
ii.
az osztalék az osztalék megállapításának időszakában meghaladja a leányvállalat, közös vállalkozás vagy társult vállalkozás teljes átfogó jövedelmét.
13.
A 12. bekezdésben foglalt lista nem teljes körű. A gazdálkodó egység az eszköz esetleges értékvesztésére utaló egyéb jelzéseket is azonosíthat, és ezek ugyancsak kötelezik a gazdálkodó egységet az eszköz megtérülő értékének meghatározására, vagy a goodwill esetében a 80–99. bekezdés alapján egy értékvesztési teszt elvégzésére.
14.
Egy eszköz lehetséges értékvesztésére utaló, belső jelentésekből nyert bizonyíték a következő tényezők fennállását foglalja magában:
a)
az eszköz beszerzésére fordított cash flow-k vagy az eszköz működtetésének és karbantartásának azt követő pénzigényei jelentősen meghaladják az eredetileg tervezett összeget;
b)
az eszközből származó aktuális nettó cash flow-k vagy működési eredmény jelentősen kedvezőtlenebbek a tervezettnél;
c)
az eszközből származó tervezett nettó cash flow-k vagy működési nyereség jelentős csökkenése, vagy a tervezett veszteség jelentős mértékű növekedése; vagy
d)
az eszköz használatából eredő működési veszteségek vagy nettó pénzkiáramlás, ha a tárgyidőszak számadatait a jövőre vonatkozó tervezett számokkal összevonják.
15.
A 10. bekezdésben jelzettek szerint a jelen standard előírja a határozatlan hasznos élettartamú, vagy a használatra még nem alkalmas immateriális eszköz, valamint a goodwill legalább évente történő értékvesztési tesztelését. Azon esetektől eltekintve, amelyeknél a 10. bekezdés előírásai alkalmazandók, a lényegesség koncepcióját kell alkalmazni annak meghatározásához, hogy az eszköz megtérülő értékét szükséges-e megbecsülni. Ha például korábbi számítások azt mutatják, hogy a megtérülő érték jelentős mértékben magasabb a könyv szerinti értéknél, nem szükséges, hogy a gazdálkodó egység az eszköz megtérülő értékét újra megbecsülje, ha nem következtek be olyan események, amelyek ezt a különbséget megszüntetnék. Ehhez hasonlóan korábbi elemzés esetleg azt mutathatja, hogy egy eszköz megtérülő értéke érzéketlen a 12. bekezdésben felsorolt egy (vagy több) jelzésre.
16.
A 15. bekezdés szemléltetéseként, ha a piaci kamatlábak vagy más piaci befektetések hozamrátái az időszak folyamán növekedtek, a gazdálkodó egységnek az eszköz megtérülő értékének formális becslését a következő esetekben nem kell elkészítenie:
a)
ha az eszköz használati értékének kiszámításához használt diszkontrátát a piaci hozamok növekedése várhatóan nem érinti. Például lehetséges, hogy a rövid távú kamatlábak emelkedése nem gyakorol lényeges hatást egy olyan eszközre alkalmazott diszkontrátára, amelynek hosszú a hátralévő hasznos élettartama;
b)
ha az eszköz használati értékének kiszámításához használt diszkontrátát ezeknek a piaci mutatóknak a növekedése várhatóan érinteni fogja, de a korábbi megtérülő értékre vonatkozó érzékenységvizsgálat azt mutatja, hogy:
i.
nem valószínű, hogy lényeges csökkenés lesz a megtérülő értékben, mivel a jövőbeni cash flow-k valószínűleg szintén emelkedni fognak (pl. egyes esetekben, a gazdálkodó egység képes lehet bizonyítani, hogy az árbevételét a piaci kamatlábakban bekövetkezett növekedés kompenzálására módosítja); vagy
ii.
a megtérülő értékben beállt csökkenés valószínűleg nem eredményez lényeges értékvesztés miatti veszteséget.
17.
Ha létezik egy eszköz lehetséges értékvesztésére utaló jelzés, ez jelezheti, hogy az eszköz hátralévő hasznos élettartamát, értékcsökkentési (amortizációs) módszerét vagy maradványértékét szükséges felülvizsgálni és az eszközre vonatkozó standardnak megfelelően kiigazítani még akkor is, ha az eszközzel kapcsolatban értékvesztés miatti veszteséget nem jelenítenek meg.
A MEGTÉRÜLŐ ÉRTÉK MEGHATÁROZÁSA
18.
A jelen standard úgy definiálja a megtérülő értéket, mint egy eszköz vagy pénztermelő egység elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke és annak használati értéke közül a magasabbat. A megtérülő érték megállapítására vonatkozó követelményeket a 19–57. bekezdés részletezi. Ezek a követelmények az „eszköz” kifejezést használják, de egyaránt vonatkoznak az egyedi eszközökre és a pénztermelő egységekre is.
19.
Nem szükséges mindig meghatározni az eszköznek mind az elidegenítési költségekkel csökkentett valós értékét, mind pedig a használati értékét. Ha a két érték bármelyike meghaladja az eszköz könyv szerinti értékét, az eszköz nem értékvesztett, és a másik értéket már nem szükséges megbecsülni.
20.
Az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték megállapítása még akkor is lehetséges lehet, ha nem áll rendelkezésre egy azonos eszköz aktív piacán jegyzett ár. Az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték meghatározása azonban néha nem lehetséges, mert nincs alap azon ár megbízható becslésére, amelyen az eszköz értékesítésére irányuló szokásos ügylet végbemenne a piaci szereplők között az értékelés időpontjában az aktuális piaci feltételek mellett. Ebben az esetben a gazdálkodó egység használhatja az eszköz használati értékét megtérülő értékként.
21.
Ha nincs ok úgy vélni, hogy az eszköz használati értéke lényegesen meghaladja annak elidegenítési költségekkel csökkentett valós értékét, az eszköz elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke tekinthető megtérülő értéknek. Az elidegenítésre tartott eszköz esetében gyakran ez lesz a helyzet. Ez azért van, mert elidegenítésre tartott eszköz használati értéke főleg a nettó elidegenítési bevételekből áll, mivel az eszköz folyamatos használatából eredő jövőbeni cash flow-k valószínűleg elhanyagolható mértékűek.
22.
A megtérülő értéket az egyedi eszközre határozzák meg, hacsak az eszköz nem termel olyan pénzbevételeket, amelyek a más eszközök vagy eszközcsoportok által termelt bevételektől nagymértékben függetlenek. Ilyen esetben a megtérülő értéket arra a pénztermelő egységre határozzák meg, amelyhez az eszköz tartozik (lásd a 65–103. bekezdést), hacsak nem:
a)
az eszköz elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke magasabb a könyv szerinti értékénél; vagy
b)
az eszköz használati értéke a becslések szerint közel áll annak elidegenítési költségekkel csökkentett valós értékéhez, és az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték meghatározható.
23.
A becslések, átlagok és hozzávetőleges számítások néhány esetben adhatnak észszerű közelítéseket az ebben a standardban az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték vagy a használati érték meghatározását szemléltető részletes számításokra.
A határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszköz megtérülő értékének meghatározása
24.
A 10. bekezdés előírja a határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszköz évente történő értékvesztési tesztelését, amelynek során annak könyv szerinti értékét összehasonlítják annak megtérülő értékével, függetlenül attól, hogy van-e értékvesztésre utaló jelzés. Ugyanakkor a megelőző időszakban az adott eszköz megtérülő értékére vonatkozóan elvégzett legutolsó részletes számítás felhasználható az adott eszköz tárgyidőszakban történő értékvesztési tesztjéhez, feltéve, hogy az alábbi kritériumok mindegyike teljesül:
a)
ha az immateriális eszköz nem termel olyan pénzbevételeket a folyamatos használatból, amelyek nagymértékben függetlenek az egyéb eszközök és eszközcsoportok által termelt pénzbevételektől, és emiatt azt annak a pénztermelő egységnek a részeként tesztelik az értékvesztés szempontjából, amelyhez az tartozik, az adott egységet alkotó eszközök és kötelezettségek nem változtak jelentősen a legutolsó megtérülőérték-számítás óta;
b)
a legutolsó megtérülőérték-számítás olyan összeget eredményezett, amely lényeges különbözettel meghaladta az eszköz könyv szerinti értékét; valamint
c)
a legutolsó megtérülőérték-számítás óta bekövetkezett események, valamint megváltozott körülmények elemzése alapján alacsony a valószínűsége annak, hogy egy aktuális megtérülőérték-számítás eredménye az eszköz könyv szerinti értékénél alacsonyabb értéket eredményezne.
Elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték
25–27.
[Törölve]
28.
Az elidegenítés költségeit – azok kivételével, amelyeket már kötelezettségként megjelenítettek – az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték meghatározásakor levonják. Ilyen költségek például a jogi költségek, az illetékek és hasonló ügyleti adók, az eszköz leszerelésének költségei, és a közvetlen, az eszköz értékesítésre alkalmas állapotba hozása kapcsán felmerülő pótlólagos költségek. Az üzleti tevékenységnek az eszköz elidegenítését követő szűkítésével vagy átszervezésével kapcsolatban felmerülő végkielégítések (ahogy azt az IAS 19 standard definiálja) és költségek viszont nem minősülnek az eszköz elidegenítéséhez kapcsolódó közvetlen pótlólagos költségeknek.
29.
Egy eszköz elidegenítése néha szükségessé teszi, hogy a vevő átvállaljon valamely kötelezettséget, és csak egyetlen elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték áll rendelkezésre mind az eszközre, mind a kötelezettségre. A 78. bekezdés ismerteti hogyan kell az ilyen eseteket kezelni.
Használati érték
30.
Az eszköz használati értékének kiszámítása a következő elemeket kell tükrözze:
a)
a gazdálkodó egység számára az eszközből várhatóan származó jövőbeni cash flow-kra vonatkozó becslés;
b)
e jövőbeni cash flow-k összegére és időzítésére vonatkozó lehetséges variációkra vonatkozó várakozások;
c)
a pénz időértéke, amelyet az aktuális piaci kockázatmentes kamatláb tükröz;
d)
az eszközben rejlő bizonytalanság viselésének ára; valamint
e)
egyéb tényezők, például az illikviditás, amelyet a piaci résztvevők figyelembe vennének a gazdálkodó egység számára az eszközből várható jövőbeni cash flow-k árazásának megállapításánál.
31.
Egy eszköz használati értékének megbecslése a következő lépéseket foglalja magában:
a)
az eszköz folyamatos használatából és végső értékesítéséből származó pénzbevételek és pénzkiadások megbecslése; valamint
b)
ezekre a jövőbeni cash flow-kra a megfelelő diszkontráta alkalmazása.
32.
A 30. bekezdés b), d) és e) pontjában meghatározott elemek kifejezhetők a jövőbeni cash flow-k módosításaként vagy a diszkontráta módosításaként. Bármelyik megközelítést választja is a gazdálkodó egység a jövőbeni cash flow-k összegének és időzítésének lehetséges variációira vonatkozó várakozások kifejezésére, az eredménynek tükröznie kell a jövőbeni cash flow-k várható jelenértékét, azaz valamennyi lehetséges kimenetel súlyozott átlagát. Az A. függelék további útmutatást nyújt a jelenérték technikáknak az eszköz használati értéke meghatározására való felhasználására vonatkozóan.
Jövőbeni cash flow-k becslésének alapja
33.
A használati érték megállapításakor a gazdálkodó egységnek:
a)
a cash flow előrejelzéseket észszerű és alátámasztható feltételezésekre kell alapoznia, amelyek a vezetés legjobb becslését tükrözik az eszköz hátralévő hasznos élettartama alatt érvényesülő gazdasági feltételrendszerre vonatkozóan. A külső bizonyítékoknak nagyobb súlyt kell adni;
b)
a cash flow előrejelzéseket a vezetés által jóváhagyott legutolsó pénzügyi tervek/előrejelzések adataira kell alapoznia, de figyelmen kívül kell hagynia minden olyan jövőbeni tervezett pénzbevételt vagy pénzkiadást, ami valamely jövőbeni átszervezés, vagy az eszköz teljesítményének fejlesztése vagy javítása miatt várható. Az ilyen terveken/előrejelzéseken alapuló prognózisoknak legfeljebb ötéves időszakot fedhetnek le, hacsak egy hosszabb időszak nem indokolható;
c)
a legutolsó tervek/előrejelzések által lefedett időszakon túlra vonatkozó cash flow előrejelzéseknél a becslést olyan módon kell kialakítania, hogy a terveken/előrejelzéseken alapuló prognózisokat a következő évekre egyenletes vagy csökkenő növekedési ütemet feltételezve vetíti ki, hacsak a növekvő ütem nem indokolható. Ez a növekedési ütem nem lehet magasabb annál a hosszú távú átlagos növekedési ütemnél, amely jellemző azokra a termékekre, iparágakra, vagy országra vagy országokra, amelyekben a gazdálkodó egység működik, vagy arra a piacra, amelyen az eszköz felhasználásra kerül, hacsak egy magasabb ütem nem indokolható.
34.
A vezetésnek értékelnie kell az aktuális cashflow-előrejelzések alapjául szolgáló feltételezések észszerűségét, megvizsgálva a múltbeli cash flow előrejelzések és a tényleges cash flow-k közötti eltérések okait. A vezetésnek biztosítania kell, hogy azon feltételezések, amelyek az aktuális cash flow előrejelzései alapjául szolgálnak, konzisztensek legyenek a múltbeli tényleges kimenetelekkel, feltéve, hogy az ezen tényleges cash flow-k termelésekor még nem létezett későbbi események vagy körülmények hatásai miatt ez helyénvaló.
35.
Öt évnél hosszabb távra készült, jövőbeni cash flow-kra vonatkozó részletes, világosan kidolgozott és megbízható pénzügyi tervek/előrejelzések általában nem állnak rendelkezésre. A vezetésnek a jövőbeni cash flow-kra vonatkozó becslései ezért a legutolsó, legfeljebb ötéves távra készült terveken/előrejelzéseken alapulnak. A vezetés felhasználhat öt évnél hosszabb távú pénzügyi tervekre/előrejelzésekre alapozott cash flow előrejelzéseket is, ha a vezetés meggyőződött arról, hogy ezek a prognózisok megbízhatóak, és ha demonstrálni tudja a múltbeli tapasztalatok alapján, hogy képes a jövőbeni cash flow-kat pontosan előre jelezni erre a hosszabb időszakra is.
36.
Egy eszköz hasznos élettartamának végéig szóló cashflow-előrejelzések becslése olyan módon történik, hogy a pénzügyi terveken/ előrejelzéseken alapuló cash flow előrejelzéseket egy bizonyos növekedési ütem feltételezésével a következő évekre kivetítik. A növekedési ütem lehet egyenletes vagy csökkenő, hacsak az ütem növekedése nem felel meg egy termék vagy iparág életgörbéire vonatkozó tárgyilagos információnak. Amennyiben ez helyénvaló, a növekedési ütem nulla vagy negatív.
37.
Ahol a körülmények kedvezőek, a versenytársak valószínűleg piacra lépnek és a növekedést visszafogják. A gazdálkodó egységeknek ezért nehézséget fog okozni, hogy hosszú távon (mondjuk húsz éven keresztül) meghaladják azt az átlagos múltbeli növekedési ütemet, amely jellemző azokra a termékekre, iparágakra vagy országra vagy országokra, amelyekben a gazdálkodó egység működik, vagy arra a piacra, amelyen az eszköz felhasználásra kerül.
38.
A pénzügyi tervekből/előrejelzésekből származó információ felhasználásánál a gazdálkodó egység mérlegeli, hogy az információ észszerű és alátámasztható feltételezéseket tükröz-e, és a vezetésnek az eszköz hasznos élettartama alatt fennálló gazdasági feltételrendszerre vonatkozó legjobb becslését képviseli-e.
A jövőbeni cash flow-k becslésének összetevői
39.
A jövőbeni cash flow-k becsléseinek tartalmazniuk kell:
a)
az eszköz folyamatos használatából származó pénzbevételek előrejelzéseit;
b)
azon pénzkiáramlásokra vonatkozó előrejelzéseket, amelyek szükségszerűek az eszköz folyamatos használatából származó pénzbevételek megtermelése céljából (beleértve az eszköz használatra való előkészítéséhez kapcsolódó pénzkiadásokat), és amelyek közvetlenül az eszköznek tulajdoníthatók vagy észszerű és következetes módon ahhoz hozzárendelhetők; valamint
c)
az eszköz hasznos élettartamának végén az eszköz elidegenítéséből szerezhető (vagy ahhoz fizetendő) nettó cash flow-kat, ha vannak ilyenek.
40.
A jövőbeni cash flow-kra és diszkontrátákra vonatkozó becslések következetes feltételezéseket tükröznek az általános infláció okozta áremelkedésekről. Ezért ha a diszkontráta magában foglalja az általános infláció okozta áremelkedések hatását, a jövőbeni cash flow-k becslése nominálértéken történik. Ha a diszkontráta nem foglalja magában az általános infláció okozta áremelkedések hatását, a jövőbeni cash flow-k becslése reálértéken történik (de a jövőbeni specifikus áremelkedéseket vagy csökkenéseket magában foglalja).
41.
A pénzkiáramlásokra vonatkozó előrejelzéseknek tartalmazniuk kell az eszköz napi működtetésére, valamint az olyan jövőbeni általános költségekre vonatkozó előrejelzéseket, amelyek közvetlenül az eszköz használatának tulajdoníthatók, vagy észszerű és következetes módon ahhoz hozzárendelhetők
42.
Ha egy eszköz könyv szerinti értéke még nem tartalmazza a használatra vagy értékesítésre kész állapotba kerülése előtt felmerülő összes pénzkiáramlást, akkor a jövőbeni pénzkiadásokra vonatkozó becslés tartalmazza azt a bármilyen további pénzkiadásra vonatkozó becslést, amely várhatóan még az eszköz használatra vagy értékesítésre kész állapotba kerülése előtt fel fog merülni. Ez vonatkozik például építés alatt lévő épületre, vagy még be nem fejezett fejlesztési projektre.
43.
A kétszeres számbavétel elkerülése céljából a jövőbeni cash flow-k becslései nem tartalmazzák:
a)
a pénzbevételt termelő eszközök által termelt olyan pénzbevételeket, amelyek a vizsgált eszköz által termelt pénzbevételektől nagymértékben függetlenek (például olyan pénzügyi eszközök, mint a követelések); valamint
b)
a kötelezettségként megjelenített kötelmekhez kapcsolódó pénzkiáramlásokat (például tartozások, nyugdíjak vagy céltartalékok).
44.
Az eszközre vonatkozó jövőbeni cash flow-kat az eszköz jelenlegi állapota alapján kell megbecsülni. A jövőbeni cash flow-k becslései nem tartalmazhatnak olyan jövőbeni pénzbevételeket vagy pénzkiadásokat, amelyeknek felmerülése az alábbi okokból várható:
a)
jövőbeni átszervezés, amelyre a gazdálkodó egység még nem kötelezte el magát; vagy
b)
az eszköz teljesítményének javítása vagy emelése.
45.
Mivel az eszközre vonatkozó jövőbeni cash flow-kat az eszköz jelenlegi állapotában becsülik meg, a használati érték nem tükrözi:
a)
azokat a jövőbeni pénzkiáramlásokat vagy kapcsolódó költségmegtakarításokat (például a személyi jellegű költségek csökkenéseit), vagy hasznokat, amelyek egy olyan jövőbeni átszervezésből fognak várhatóan származni, amelyre a gazdálkodó egység még nem kötelezte el magát; vagy
b)
azokat a pénzkiáramlásokat, amelyek javítani vagy fokozni fogják az eszköz teljesítményét, vagy azokat a kapcsolódó pénzbevételeket, amelyek ezekből a pénzkiáramlásokból várhatóan származnak.
46.
Az átszervezés egy olyan, a vezetés által megtervezett és ellenőrzött program, amely lényegesen megváltoztatja vagy a gazdálkodó egység által folytatott üzleti tevékenység hatókörét, vagy az üzleti tevékenység folytatásának a módját. Az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standard ad útmutatást annak tisztázásához, hogy mikor kötelezte el magát egy gazdálkodó egység az átszervezésre.
47.
Amikor a gazdálkodó egység elkötelezetté válik az átszervezésre, néhány eszközét valószínűleg érinteni fogja ez az átszervezés. Ha a gazdálkodó egység elkötelezte magát az átszervezésre:
a)
a használati érték megállapításánál a jövőbeni pénzbevételekre és pénzkiáramlásokra vonatkozó becsléseiben tükröződnek az átszervezésből fakadó költségmegtakarítások és egyéb hasznok (a vezetés által jóváhagyott legutolsó pénzügyi tervekre/előrejelzésekre alapozva); valamint
b)
az átszervezésre vonatkozó jövőbeni becsült pénzkiáramlások becsléseit az átszervezési céltartalék az IAS 37 standardnak megfelelően tartalmazza.
Az 5. szemléltető példa szemlélteti, milyen hatást gyakorol egy jövőbeni átszervezés a használati érték számítására.
48.
Amíg a gazdálkodó egységnél az eszköz teljesítményét javító pénzkiáramlás nem merül fel, a jövőbeni cash flow-kra vonatkozó becslések nem tartalmazhatják a pénzkiáramláshoz kapcsolódó gazdasági hasznokból várhatóan keletkező becsült jövőbeni pénzbevételeket (lásd a 6. szemléltető példát).
49.
A jövőbeni cash flow-kra vonatkozó becslések tartalmazzák azokat a jövőbeni pénzkiáramlásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az eszközből annak jelenlegi állapotában várhatóan keletkező gazdasági hasznok szintje fenntartható legyen. Ha egy pénztermelő egység olyan eszközökből áll, amelyek hasznos élettartamára vonatkozó becslések eltérnek, és amelyek mindegyike alapvető fontosságú az egység folyamatos működése szempontjából, a rövidebb hasznos élettartammal rendelkező eszközök újrabeszerzését az egység napi működtetése részének kell tekinteni az egységhez kapcsolódó jövőbeni cash flow-k megbecslésekor. Hasonlóképpen, amikor valamely eszköz eltérő hasznos élettartamú komponensekből tevődik össze, a rövidebb élettartamú komponensek újrabeszerzését az eszköz napi működtetése részének kell tekinteni az eszközből származó jövőbeni cash flow-k megbecslésekor.
50.
A jövőbeni cash flow-k becslése nem tartalmazhatja:
a)
a finanszírozási tevékenységekből származó pénzbevételeket vagy pénzkiadásokat; vagy
b)
a nyereségadó-bevételeket vagy -kifizetéseket.
51.
A becsült jövőbeni cash flow-k olyan feltételezéseket tükröznek, amelyek összhangban vannak a diszkontráta meghatározásának módjával. Másképpen bizonyos feltételezések hatása kétszer kerül figyelembevételre vagy figyelmen kívül lesz hagyva. Mivel a pénz időértéke a becsült jövőbeni cash flow-k diszkontálásának útján figyelembevételre kerül, ezek a cash flow-k nem tartalmazzák a finanszírozási tevékenységekből származó pénzbevételeket vagy pénzkiadásokat. Hasonlóképpen, mivel a diszkontrátát adózás előtti alapon állapítják meg, a jövőbeni cash flow-kat is adózás előtti alapon becsülik meg.
52.
Egy eszköz hasznos élettartamának végén az eszköz elidegenítéséből szerezhető (vagy ahhoz fizetendő) nettó cash flow-k becsült értéke az az összeg kell legyen, amelyet egy gazdálkodó egység az eszköznek jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkező felek közötti, szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügylet keretében történő értékesítéséből az elidegenítés becsült költségeinek levonása után várakozása szerint kap.
53.
Egy eszköz hasznos élettartamának végén az eszköz elidegenítéséből szerezhető (vagy ahhoz fizetendő) nettó cash flow-k becsült értéke az eszköz elidegenítési költségekkel csökkentett valós értékéhez hasonló módon kerül meghatározásra, kivéve, hogy ezeknek a nettó cash flow-knak a becslése során:
a)
a gazdálkodó egység olyan hasonló eszközöknek a becslés időpontjában érvényes árait alkalmazza, amelyek hasznos élettartamuk végét már elérték, és amelyek hasonló körülmények között működtek, mint amilyenek között az eszköz működni fog;
b)
ezeket az árakat a gazdálkodó egység mind az általános infláció által okozott, mind a specifikus jövőbeni áremelkedések vagy árcsökkenések hatásával kiigazítja. Ha viszont az eszköz folyamatos használatából származó jövőbeni cash flow-k becsléseinél és a diszkontrátánál nem veszik figyelembe az általános infláció hatását, akkor a gazdálkodó egység ugyanezt a hatást az elidegenítés nettó cash flow-inak becslésénél sem veszi figyelembe.
53A.
A valós érték eltér a használati értéktől. A valós érték azokat a feltételezéseket tükrözi, amelyeket a piaci szereplők használnának az eszköz árazásakor. Ezzel ellentétben a használati érték azoknak a tényezőknek a hatásait tükrözi, amelyek specifikusak lehetnek a gazdálkodó egységre nézve, és nem alkalmazhatók a gazdálkodó egységekre nézve általában. Például a valós érték nem tükrözi az alábbi tényezőket, kivéve, ha azok a piaci szereplők számára általában elérhetők:
a)
az eszközök csoportosításából (mint például az eltérő helyen lévő befektetési célú ingatlanokból álló portfólió létrehozásából) eredő többletértéket;
b)
az értékelt eszköz és más eszközök közötti szinergiákat;
c)
a csak az eszköz jelenlegi tulajdonosára vonatkozó törvényes jogokat vagy jogi korlátozásokat; valamint
d)
a csak az eszköz jelenlegi tulajdonosára vonatkozó adóelőnyöket vagy adóterheket.
Jövőbeni cash flow-k külföldi pénznemben
54.
A jövőbeni cash flow-kat abban a pénznemben becsülik meg, amelyben azok termelődnek, majd azt az arra a pénznemre érvényes diszkontrátával diszkontálják. A gazdálkodó egység a jelenértéket a használati érték kiszámításának időpontjában érvényes azonnali árfolyamon számítja át.
Diszkontráta
55.
A diszkontrátá(k)nak olyan adózás előtti diszkonrátá(k)nak kell lennie (lenniük), amely(ek) a piac aktuális értékelését tükrözi(k):
a)
a pénz időértékére vonatkozóan; valamint
b)
azon eszközspecifikus kockázatokra vonatkozóan, amelyekre vonatkozóan a jövőbeni cashflow-becsléseket nem módosították.
56.
A piacnak a pénz időértékére vonatkozó aktuális értékelését és az eszközhöz kapcsolódó sajátos kockázatokat tükröző ráta az a hozam, amelyet a befektetők megkövetelnének, ha nekik kellene kiválasztaniuk egy befektetést, amely a gazdálkodó egység számára az eszközből várhatóan származó cash flow-kkal egyenértékű összegű, időzítésű és kockázati profilú cash flow-kat termelne. Ezt a rátát a hasonló eszközökkel kapcsolatos aktuális piaci ügyletek implicit kamatlába alapján, vagy egy tőzsdére bevezetett, termelékenység és kockázatok tekintetében a vizsgált eszközhöz hasonló egyedi eszközzel (vagy eszközportfólióval) rendelkező gazdálkodó egység súlyozott átlagos tőkeköltsége alapján becsülik meg. Ugyanakkor az eszköz használati értékének értékeléséhez használt diszkontrátáknak nem tükrözhetnek olyan kockázatokat, amelyekkel a jövőbeni cash-flow-becsléseket már módosították. Másképpen bizonyos feltételezések hatása kétszer kerülne figyelembevételre.
57.
Ha egy eszközspecifikus ráta a piacról közvetlenül nem érhető el, a gazdálkodó egység a diszkontráta becsléséhez helyettesítőket használ. Az A. függelék további útmutatást nyújt a diszkontráta ilyen körülmények között történő becslésére vonatkozóan.
ÉRTÉKVESZTÉS MIATTI VESZTESÉG MEGJELENÍTÉSE ÉS ÉRTÉKELÉSE
58.
Az 59–64. bekezdés rögzíti az értékvesztés miatti veszteségek megjelenítésére és értékelésére vonatkozó követelményeket a goodwilltől eltérő egyedi eszközökre vonatkozóan. A pénztermelő egységekre, valamint a goodwillre vonatkozó értékvesztés miatti veszteségek megjelenítésével és értékelésével a 65–108. bekezdés foglalkozik.
59.
Akkor, és csak akkor, ha az eszköz megtérülő értéke a könyv szerinti értékénél alacsonyabb, az eszköz könyv szerinti értékét a megtérülő értékre kell csökkenteni. Az ilyen csökkentés az értékvesztés miatti veszteség.
60.
Az értékvesztés miatti veszteséget az eredményben azonnal meg kell jeleníteni, hacsak nem az eszközt átértékelt értéken tartják nyilván valamely egyéb standard (például az IAS 16 standardban foglalt átértékelési modell) előírásai szerint. Egy átértékelt eszköz bármely értékvesztés miatti veszteségét az átértékelés csökkenéseként kell kezelni a másik standard előírásai szerint.
61.
Az át nem értékelt eszközre vonatkozó értékvesztés miatti veszteséget az eredményben jelenítik meg. Egy átértékelt eszköz értékvesztés miatti veszteségét ugyanakkor az egyéb átfogó jövedelemben jelenítik meg olyan mértékben, amennyiben az értékvesztés miatti veszteség nem haladja meg az ugyanahhoz az eszközhöz kapcsolódó átértékelési többlet összegét. Az átértékelt eszközök ilyen értékvesztés miatti vesztesége csökkenti az adott eszköz átértékelési többletét.
62.
Ha az értékvesztés miatti veszteség becsült összege nagyobb annak az eszköznek a könyv szerinti értékénél, amelyhez kapcsolódik, a gazdálkodó egységnek akkor kell, és csak akkor lehet kötelezettséget kimutatnia, ha azt más standard megköveteli.
63.
Az értékvesztés miatti veszteség megjelenítése után az eszköz értékcsökkenését (amortizációját) a jövőbeni időszakokra ki kell igazítani, hogy az eszköznek a maradványértékkel csökkentett (ha van ilyen), módosított könyv szerinti értéke kerüljön szisztematikusan felosztásra annak hátralévő hasznos élettartamára.
64.
Ha értékvesztés miatti veszteséget jelenítenek meg, az ahhoz kapcsolódó esetleges halasztott adóköveteléseket és kötelezettségeket az IAS 12 standard alapján határozzák meg, az eszköz módosított könyv szerinti értékének és adóalapjának összehasonlításával (lásd a 3. szemléltető példát).
PÉNZTERMELŐ EGYSÉGEK ÉS GOODWILL
65.
A 66–108. bekezdések és a C. függelék adják meg az előírásokat az olyan pénztermelő egység azonosítására, amelyhez az eszköz tartozik, valamint a pénztermelő egységek és a goodwill könyv szerinti értékének meghatározására és értékvesztés miatti veszteségeinek megjelenítésére.
Azon pénztermelő egység azonosítása, amelyhez az eszköz tartozik
66.
Ha bármely jelzés van arra, hogy egy eszköz értékvesztett lehet, az egyedi eszköz megtérülő értékét meg kell becsülni. Ha nem lehetséges egy egyedi eszköz megtérülő értékét megbecsülni, a gazdálkodó egységnek annak a pénztermelő egységnek a megtérülő értékét kell megállapítania, amelyhez az eszköz tartozik (az eszköz pénztermelő egysége).
67.
Egy egyedi eszköz megtérülő értéke nem határozható meg, ha:
a)
nem feltételezhető, hogy az eszköz használati értéke az elidegenítési költségekkel csökkentett valós értékéhez közeli érték (például amikor az eszköz folyamatos használatából származó jövőbeni cash flow-k nem becsülhetők elhanyagolható mértékűnek); valamint
b)
az eszköz nem termel olyan pénzbevételeket, amelyek a más eszközök által termelt pénzbevételektől nagymértékben függetlenek.
Ilyen esetekben a használati érték és ezért a megtérülő érték is csak az eszköz pénztermelő egységére állapítható meg.
Példa
Egy bányászati gazdálkodó egység tulajdonában van egy bányászati tevékenység támogatására szolgáló magánvasút. A magánvasút csak hulladékáron lenne eladható, és nem termel olyan pénzbevételeket, amelyek nagymértékben függetlenek volnának a bánya egyéb eszközeiből fakadó pénzbevételektől.
A magánvasút megtérülő értékét nem lehet megállapítani, mivel annak használati értéke nem állapítható meg, és az valószínűleg eltér a hulladékértéktől. A gazdálkodó egység ezért annak a pénztermelő egységnek a megtérülő értékét határozza meg, amelyhez a magánvasút tartozik, azaz a bánya egészét.
68.
A 6. bekezdésben található meghatározás szerint egy eszköz pénztermelő egysége az a legkisebb eszközcsoport, amely az eszközt magában foglalja, és amely olyan pénzbevételeket termel, amelyek nagyrészt függetlenek a más eszközökből vagy eszközcsoportokból származó pénzbevételektől. Egy eszköz pénztermelő egységének azonosítása megfontolást igényel. Ha az egyedi eszköz megtérülő értéke nem állapítható meg, a gazdálkodó egység azt a legkisebb eszközegyüttest azonosítja, amelyik nagymértékben független pénzbevételeket termel.
Példa
Egy busztársaság szolgáltatásokat nyújt egy önkormányzat részére egy olyan szerződés alapján, amely öt különböző útvonal mindegyikén nyújtott minimális szolgáltatást követel meg. Az egyes útvonalakhoz rendelt eszközök és az egyes útvonalak által termelt cash flow-k elkülönülten azonosíthatók. Az egyik útvonal jelentős veszteséggel üzemel.
Mivel a gazdálkodó egységnek nincs lehetősége egyetlen járatvonal megszüntetésére, az egyéb eszközökből vagy eszközcsoportokból származó pénzbevételektől nagymértékben független azonosítható pénzbevétel legalacsonyabb szintje az öt járatvonal által együttesen megtermelt pénzbevétel lesz. Minden egyes útvonal tekintetében a busztársaság egésze a pénztermelő egység.
69.
A pénzbevételek a gazdálkodó egységen kívüli felektől kapott pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek befolyásai. Annak azonosításánál, hogy egy eszközből (vagy eszközcsoportból) származó pénzbevételek nagymértékben függetlenek-e az egyéb eszközökből (vagy eszközcsoportokból) származó pénzbevételektől, a gazdálkodó egység különféle tényezőket vesz figyelembe, beleértve azt, hogy milyen módon követi nyomon a vezetés a gazdálkodó egység működését (például termékcsoportok, üzleti tevékenységek, az egyedi telephelyek, városrészek vagy régiók szerint), vagy hogy a vezetés milyen módon hozza meg a gazdálkodó egység eszközeinek és működésének folytatására vagy elidegenítésére vonatkozó döntéseit. Az 1. szemléltető példa a pénztermelő egység azonosítását szemlélteti.
70.
Ha egy eszköz vagy eszközcsoport által előállított terméknek van aktív piaca, ezt az eszközt vagy eszközcsoportot még akkor is pénztermelő egységként kell azonosítani, ha a termékek részben vagy egészben belső felhasználásra kerülnek. Amennyiben valamely eszköz vagy pénztermelő egység által termelt pénzbevételeket befolyásolja valamely belső elszámolóár, a gazdálkodó egységnek a vezetésnek a terméknek a piaci feltételek mellett megkötött ügyletek keretében elérhető jövőbeni árára (áraira) vonatkozó legjobb becslését kell felhasználnia:
a)
az eszköz vagy pénztermelő egység használati értékének megállapításához felhasznált jövőbeni pénzbevételek becslésénél; valamint
b)
a belső elszámolóárak által érintett egyéb eszközök vagy pénztermelő egységek használati értékének megállapításához felhasznált jövőbeni pénzkiáramlások becslésénél.
71.
Még akkor is, ha az eszközök vagy eszközcsoportok termékeit a gazdálkodó egység más pénztermelő egységei használják fel (például a termelési folyamat közbenső állapotában lévő termékeket), ez az eszközcsoport különálló pénztermelő egységet alkot, ha ezeket a termékeket a gazdálkodó egység aktív piacon is értékesíthetné. Ez azért van, mert az eszközből vagy eszközcsoportból származhatnának olyan pénzbevételek, amelyek nagymértékben függetlenek lennének az egyéb eszközökből vagy eszközcsoportokból származó pénzbevételektől. Az ilyen pénztermelő egységre, vagy bármely más, belső elszámolóárral érintett eszközre vagy pénztermelő egységre vonatkozó pénzügyi terveken/előrejelzéseken alapuló információ felhasználása során a gazdálkodó egység kiigazítja ezt az információt, ha a belső elszámolóárak nem tükrözik a vezetés piaci viszonyok között elérhető árakra vonatkozó legjobb becslését.
72.
A pénztermelő egységeket ugyanarra az eszközre vagy eszköztípusra vonatkozóan időszakról időszakra következetesen kell azonosítani, hacsak a változtatás nem indokolt.
73.
Ha a gazdálkodó egység megállapítja, hogy egy eszköz egy más pénztermelő egységhez tartozik, mint a korábbi időszakokban, vagy hogy az eszköz pénztermelő egységében összevont eszközök típusa megváltozott, a 130. bekezdés a pénztermelő egységre vonatkozóan bizonyos közzétételi kötelezettséget ír elő, amennyiben a pénztermelő egységre értékvesztés miatti veszteséget jelenítettek meg vagy írtak vissza.
Pénztermelő egység megtérülő értéke és könyv szerinti értéke
74.
A pénztermelő egység megtérülő értéke a pénztermelő egység elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke és használati értéke közül a magasabbik. A pénztermelő egység megtérülő értékének megállapítása szempontjából a 19–57. bekezdésben található bármely „eszköz”-re történő hivatkozást „pénztermelő egység”-re történő hivatkozásként kell értelmezni.
75.
A pénztermelő egység könyv szerinti értékét olyan alapon kell megállapítani, amely összhangban van azzal, ahogyan a pénztermelő egység megtérülő értékét megállapítják.
76.
A pénztermelő egység könyv szerinti értéke:
a)
csak azoknak az eszközöknek a könyv szerinti értékét tartalmazza, amelyek közvetlenül a pénztermelő egységnek tulajdoníthatók, vagy a pénztermelő egységhez észszerű és következetes módon hozzárendelhetők, és amelyek a pénztermelő egység használati értékének meghatározásához felhasznált jövőbeni pénzbevételeket létre fogják hozni; valamint
b)
nem tartalmazza megjelenített kötelezettségek könyv szerinti értékét, kivéve, ha a pénztermelő egység megtérülő értéke ennek a kötelezettségnek a figyelmen kívül hagyásával nem állapítható meg.
Ez azért van, mert a pénztermelő egység elidegenítési költségekkel csökkentett valós értékét és használati értékét azoknak a cash flow-knak a figyelmen kívül hagyásával állapítják meg, amelyek a pénztermelő egység részét nem képező eszközökhöz, és a már megjelenített kötelezettségekhez kapcsolódnak (lásd a 28. és a 43. bekezdést).
77.
Ha eszközöket csoportosítanak a megtérülési becslések céljára, fontos, hogy a pénztermelő egységben minden eszköz benne legyen, amely a pénzbevételek vonatkozó részét termeli, vagy annak termeléséhez felhasználják. Egyébként a pénztermelő egység akkor is teljes mértékben megtérülőnek tűnhet, ha valójában egy értékvesztés miatti veszteség bekövetkezett. Néhány esetben, habár bizonyos eszközök hozzájárulnak egy pénztermelő egységből származó becsült jövőbeni cash flow-khoz, nem lehet azokat észszerű és következetes alapon a pénztermelő egységhez hozzárendelni. Ez esetleg előfordulhat a goodwillnél vagy olyan társasági eszközöknél, mint például a központi iroda eszközei. A 80–103. bekezdés elmagyarázza, hogyan kell kezelni ezeket az eszközöket a pénztermelő egységek értékvesztési tesztelése során.
78.
A pénztermelő egység megtérülő értékének megállapításához szükséges lehet bizonyos megjelenített kötelezettségeket figyelembe venni. Ez történhet akkor, ha egy pénztermelő egység elidegenítésekor szükséges, hogy a vevő egy kötelezettséget is átvegyen. Ez esetben a pénztermelő egység elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke (vagy a végső elidegenítéséből származó becsült cash flow) a pénztermelő egység eszközeinek és a kötelezettségnek az együttes eladási ára, csökkentve az elidegenítés költségeivel. A pénztermelő egység könyv szerinti értékének és megtérülő értékének értelmezhető összehasonlítása érdekében a kötelezettség könyv szerinti értéke mind a pénztermelő egység használati értékének, mind a könyv szerinti értékének megállapításánál levonásra kerül.
Példa
Egy társaság olyan országban üzemeltet bányát, ahol a helyi törvények megkövetelik, hogy a tulajdonos a bányászati tevékenység befejezésekor a helyszínt helyreállítsa. A helyreállítás költségei tartalmazzák a bányászati tevékenység megkezdése előtt eltávolított fedőréteg cseréjét. A fedőréteg cseréjére céltartalékot jelenítettek meg, ahogy a fedőréteget eltávolították. A céltartalékolt összeget a bánya bekerülési értéke részeként jelenítették meg, és azt értékcsökkentik a bánya hasznos élettartama alatt. A helyreállítási céltartalék könyv szerinti értéke 500 CU (3), amely egyenlő a helyreállítási költségek jelenértékével.
A gazdálkodó egység a bányát értékvesztés szempontjából teszteli. A bánya pénztermelő egysége maga a bánya egésze. A gazdálkodó egység a bányára különböző vételi ajánlatokat kapott 800 CU körüli áron. Ez az ár magában foglalja, hogy a vevő a fedőréteg helyreállítására vonatkozó kötelmet átvállalja. A bánya elidegenítési költségei elhanyagolhatók. A bánya használati értéke a helyreállítási költségek nélkül kb. 1 200 CU. A bánya könyv szerinti értéke 1 000 CU.
A pénztermelő egység elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke 800 CU. Ez az összeg figyelembe veszi azokat a helyreállítási költségeket, amelyekre már céltartalékot képeztek. Ennek következményeként, a pénztermelő egység használati értékét a helyreállítási költségek figyelembevétele után határozzák meg, és azt 700 CU-ra becsülik (1 200 CU – 500 CU). A pénztermelő egység könyv szerinti értéke 500 CU, amely a bánya könyv szerinti értékének (1 000 CU) és a helyreállítási céltartalék könyv szerinti értékének (500 CU) különbözete. Ily módon, a pénztermelő egység megtérülő értéke meghaladja annak könyv szerinti értékét.
79.
A pénztermelő egység megtérülő értékét praktikus okokból néha a pénztermelő egység részét nem képező eszközök (például követelések vagy egyéb pénzügyi eszközök) vagy megjelenített kötelezettségek (például tartozások, nyugdíjak vagy egyéb céltartalékok) számításba vétele után határozzák meg. A pénztermelő egységek könyv szerinti értékét ilyen esetekben megnövelik a vonatkozó eszközök könyv szerinti értékével és csökkentik a vonatkozó kötelezettségek könyv szerinti értékével.
Goodwill (Cégérték)
A goodwill hozzárendelése a pénztermelő egységekhez
80.
Az értékvesztési tesztelés céljára az üzleti kombinációban megszerzett goodwillt az akvizíció időpontjától kezdődően hozzá kell rendelni a felvásárló minden egyes olyan pénztermelő egységéhez vagy pénztermelő egységek minden egyes olyan csoportjához, amelyek várhatóan részesülnek a kombinációból származó szinergiák nyújtotta előnyökből, függetlenül attól, hogy a felvásárolt egyéb eszközeit vagy kötelezettségeit ezen egységekhez vagy egységek csoportjaihoz hozzárendelték-e. Minden egyes egységnek vagy egységcsoportnak, amelyhez goodwillt rendeltek hozzá:
a)
a gazdálkodó egységen belüli azt a legalacsonyabb szintet kell tükröznie, amelyen a goodwillt belső vezetési célokra megfigyelik; valamint
b)
nem lehet nagyobb, mint az IFRS 8 Működési szegmensek standard 5. bekezdésében meghatározott, összesítés előtti működési szegmens.
81.
Az üzleti kombinációban megjelenített goodwill olyan eszköz, amely egy üzleti kombinációban megszerzett egyedileg nem azonosított és elkülönülten nem megjelenített más eszközökből származó jövőbeli gazdasági hasznokat testesít meg. A goodwill nem termel más eszközöktől vagy eszközcsoportoktól függetlenül cash flow-kat, és gyakran hozzájárul több pénztermelő egység cash flow-ihoz. A goodwillt néha nem lehet egyedi pénztermelő egységekhez hozzárendelni, hanem csak pénztermelő egységek csoportjaihoz. Ennek eredményeképpen a gazdálkodó egységen belüli azon legalacsonyabb szint, amelyen a goodwill belső vezetési célokra megfigyelésre kerül, néha számos olyan pénztermelő egységet tartalmaz, amelyekhez a goodwill kapcsolódik, de amelyekhez azt nem lehet hozzárendelni. A 83–99. bekezdésekben és a C. függelékben a hozzárendelt goodwillt tartalmazó pénztermelő egységekre történő hivatkozások alatt a hozzárendelt goodwillt tartalmazó pénztermelő egység-csoportok is értendők.
82.
A 80. bekezdésben foglalt előírások alkalmazásával a goodwill olyan szinten kerül értékvesztés szempontjából tesztelésre, ami megfelelően tükrözi, hogy a gazdálkodó egység vezetése milyen módon irányítja a tevékenységeket, és amellyel a goodwill természetes módon társítható lenne. Ily módon további beszámoló rendszerek kifejlesztésére általában nincs szükség.
83.
Az értékvesztési tesztelés céljára kijelölt, hozzárendelt goodwillt tartalmazó pénztermelő egység nem feltétlenül azonos azzal a szinttel, amelyre a goodwill az IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai standard alapján, az árfolyamnyereség vagy -veszteség meghatározásának céljából felosztásra kerül. Például ha a gazdálkodó egységnek az IAS 21 standard alapján a goodwillt viszonylag alacsony szintekre kell felosztania az árfolyamnyereség vagy -veszteség meghatározása céljából, nem szükséges a goodwill értékvesztés szempontjából történő tesztelését ugyanezen szinteken elvégeznie, kivéve, ha a gazdálkodó egység a goodwillt belső vezetési célokra ugyanezen szinteken követi nyomon.
84.
Amennyiben az üzleti kombinációban megszerzett goodwill kezdeti felosztását azon éves időszak végéig, melyben az üzleti kombináció létrejött, nem lehet befejezni, azt az akvizíció időpontját követő első éves időszak végéig kell befejezni.
85.
Az IFRS 3 Üzleti kombinációk standardnak megfelelően, amennyiben az üzleti kombináció kezdeti elszámolása csak ideiglenesen állapítható meg azon időszak végéig, amelyben a kombináció létrejön, a felvásárló:
a)
a kombinációt ezen ideiglenes értékek felhasználásával számolja el; valamint
b)
ezeknek az ideiglenes értékeknek a kezdeti elszámolás lezárásából származó bármely módosítását megjeleníti az értékelési időszakon belül, amely időszak nem fogja meghaladni az akvizíció időpontjától számított tizenkét hónapot.
Ilyen körülmények között előfordulhat, hogy a kombinációban megjelenített goodwill kezdeti hozzárendelését nem lehetséges befejezni annak az éves időszaknak a vége előtt, amelyben a kombináció megvalósult. Amikor ez az eset áll fenn, a gazdálkodó egység közzéteszi a 133. bekezdésben előírt információkat.
86.
Amennyiben goodwillt rendeltek hozzá egy pénztermelő egységhez, és a gazdálkodó egység az ezen pénztermelő egységen belüli valamely tevékenységet elidegeníti, az elidegenített tevékenységhez tartozó goodwillt:
a)
az elidegenítésen elért nyereség vagy veszteség meghatározásakor figyelembe kell venni az adott tevékenység könyv szerinti értékében; valamint
b)
a pénztermelő egységből elidegenített és annak a megtartott része egymáshoz viszonyított értékei alapján kell értékelni, kivéve ha a gazdálkodó egység bizonyítani tudja, hogy egy másik módszer jobban tükrözi az elidegenített tevékenységhez kapcsolódó goodwillt.
Példa
A gazdálkodó egység 100 CU összegért elad egy olyan pénztermelő egységbe tartozó tevékenységet, amelyhez korábban goodwillt rendeltek hozzá. Az egységre felosztott goodwillt csak önkényesen lehet egy, az egységnél alacsonyabb szinten lévő eszközcsoporthoz kapcsolódóként azonosítani vagy ahhoz hozzárendelni. A pénztermelő egység megtartott részének megtérülő értéke 300 CU.
Mivel a pénztermelő egységhez hozzárendelt goodwillt nem lehet egyértelműen valamely az ezen egységnél alacsonyabb szinten lévő eszközcsoporthoz kapcsolódóként azonosítani vagy ahhoz hozzárendelni, az elidegenített tevékenységhez kapcsolódó goodwillt az elidegenített tevékenységnek és a megtartott egységrésznek az egymáshoz viszonyított értékei alapján értékelik. Ily módon a pénztermelő egységre felosztott goodwill 25 %-át kell az eladott tevékenység könyv szerinti értékében figyelembe venni.
87.
Ha a gazdálkodó egység olyan módon szervezi át beszámolási struktúráját, amely megváltoztatja egy vagy több olyan pénztermelő egység összetételét, amelyre goodwill került felosztásra, a goodwillt újra fel kell osztani az érintett egységekre. Az újrafelosztást azon relatívérték-megközelítéshez hasonló módszerrel kell elvégezni, amelyet akkor alkalmaznak, amikor a gazdálkodó egység elidegeníti valamely pénztermelő egysége valamelyik tevékenységét, kivéve, ha a gazdálkodó egység bizonyítani tudja, hogy valamely más módszer jobban tükrözi az átszervezett egységgel kapcsolatos goodwillt.
Példa
Korábban goodwill került felosztásra valamely „A” pénztermelő egységre. Az „A”-ra felosztott goodwillt csak önkényesen lehet egy, az „A”-nál alacsonyabb szinten lévő eszköz csoporthoz allokálni. „A”-t fel kell osztani és be kell integrálni három másik pénztermelő egységbe: „B”-be, „C”-be és „D”-be.
Mivel az „A”-ra felosztott goodwillt nem lehet egyértelműen egy „A”-nál alacsonyabb szintű eszközcsoporthoz kapcsolódóként azonosítani vagy ahhoz hozzárendelni, azt újra fel kell osztani a „B”, „C” és „D” egységekre az „A” azon három részének egymáshoz viszonyított értékei alapján, amelyek beintegrálásra kerültek „B”-be, „C”-be és „D”-be.
A goodwillel rendelkező pénztermelő egységek értékvesztési tesztelése
88.
Ha a 81. bekezdés alapján goodwill tartozik valamely pénztermelő egységhez, de az nem került felosztásra az adott egységre, amennyiben jelzés van arra, hogy az egység értékvesztett lehet, az egységet úgy kell értékvesztés szempontjából tesztelni, hogy az egységnek a goodwillt nem tartalmazó könyv szerinti értékét hasonlítják össze az egység megtérülő értékével. Bármely értékvesztés miatti veszteséget a 104. bekezdés szerint kell megjeleníteni.
89.
Amennyiben egy 88. bekezdésben leírt pénztermelő egység könyv szerinti értéke tartalmaz egy olyan immateriális eszközt, amelynek határozatlan hasznos élettartama van, vagy amely még nem alkalmas a használatra, és ha az adott eszköz értékvesztési tesztelése csak valamilyen pénztermelő egység részeként végezhető el, a 10. bekezdés előírja, hogy ezen az egységen is évente kell elvégezni az értékvesztési tesztelést.
90.
Az olyan pénztermelő egységet, amelyre goodwill került felosztásra, évente kell értékvesztési tesztelésnek alávetni, vagy amikor jelzés van arra, hogy az egység értékvesztett lehet, olyan módon, hogy az egység goodwillt is tartalmazó könyv szerinti értékét hasonlítják össze az egység megtérülő értékével. Amennyiben az egység megtérülő értéke magasabb az egység könyv szerinti értékénél, az egységet, valamint az arra felosztott goodwillt úgy kell tekinteni, hogy azok nem értékvesztettek. Amennyiben az egység könyv szerinti értéke meghaladja az egység megtérülő értékét, a gazdálkodó egységnek a 104. bekezdés alapján kell megjelenítenie az értékvesztés miatti veszteséget.
91–95.
[Törölve]
Az értékvesztési tesztek időzítése
96.
Az olyan pénztermelő egység éves értékvesztési tesztelését, amelyre goodwillt osztottak fel, az éves időszak során bármikor el lehet végezni, feltéve, hogy azt minden évben azonos időpontban végzik el. A különböző pénztermelő egységek értékvesztés szempontjából különböző időpontokban tesztelhetők. Ugyanakkor, ha a pénztermelő egységre felosztott goodwill egészét vagy annak egy részét egy üzleti kombinációban az aktuális éves időszak alatt szerezték meg, az egységet még az aktuális éves időszak vége előtt tesztelni kell értékvesztés szempontjából.
97.
Amennyiben azon pénztermelő egységet alkotó eszközöket, amelyre goodwill került felosztásra, ugyanabban az időpontban tesztelik értékvesztés szempontjából, mint a goodwillt tartalmazó egységet, azokat értékvesztés szempontjából a goodwillt tartalmazó egységet megelőzően kell tesztelni. Hasonlóképpen amennyiben azon pénztermelő egységcsoportot alkotó pénztermelő egységeket, amelyre goodwill került felosztásra, ugyanabban az időpontban tesztelik értékvesztés szempontjából, mint a goodwillt tartalmazó egységcsoportot, az egyedi egységeket értékvesztés szempontjából a goodwillt tartalmazó egységcsoportot megelőzően kell tesztelni.
98.
Az olyan pénztermelő egység értékvesztési tesztelésének idejében, amelyre goodwill került felosztásra, jelzés lehet a goodwillt tartalmazó egységen belüli valamely eszköz értékvesztésére vonatkozóan. Ilyen esetben a gazdálkodó egységnek az eszközt kell először értékvesztés szempontjából tesztelnie, és az ezen eszközre vonatkozó értékvesztés miatti veszteséget kell először megjeleníteni, mielőtt a goodwillt tartalmazó pénztermelő egység értékvesztési tesztelését elvégezné. Hasonlóképpen, jelzés merülhet fel egy goodwillt tartalmazó egységcsoporton belüli pénztermelő egységnél bekövetkezett értékvesztésre vonatkozóan is. Ilyen esetben a gazdálkodó egységnek a pénztermelő egységet kell először értékvesztés szempontjából tesztelnie, és az ezen egységre vonatkozó értékvesztés miatti veszteséget kell először megjeleníteni, mielőtt a goodwillt tartalmazó pénztermelő egységcsoport értékvesztési tesztelését elvégezné.
99.
Egy megelőző időszakban a hozzárendelt goodwillt tartalmazó pénztermelő egység megtérülő értékére vonatkozóan elvégzett legutolsó részletes számítást fel lehet használni az adott egység értékvesztési vizsgálatához a tárgyidőszakban, feltéve, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a)
az egységet alkotó eszközök és kötelezettségek a legutolsó megtérülőérték-számítás óta nem változtak jelentősen;
b)
a legutolsó megtérülőérték-számítás olyan összeget eredményezett, ami lényeges különbözettel meghaladta az egység könyv szerinti értékét; valamint
c)
a legutolsó megtérülőérték-számítás óta bekövetkezett események, valamint megváltozott körülmények értékelése alapján alacsony a valószínűsége annak, hogy egy aktuális megtérülőérték-számítás az egység aktuális könyv szerinti értékénél alacsonyabb értéket eredményezne.
Társasági eszközök
100.
A társasági eszközök olyan csoport- vagy divizionális eszközök, mint például a gazdálkodó egység központi irodájának vagy egy divíziójának az épülete, az elektronikus adatfeldolgozó berendezések vagy a kutatási központ. A gazdálkodó egység felépítése határozza meg, hogy egy eszköz megfelel-e a társasági eszköz jelen standard szerinti definíciójának egy adott pénztermelő egység tekintetében. A társasági eszközök megkülönböztető jellemvonásai, hogy nem termelnek más eszközöktől vagy eszközcsoportoktól független pénzbevételeket, és hogy a könyv szerinti értékük nem teljesen rendelhető hozzá a vizsgált pénztermelő egységhez.
101.
Mivel a társasági eszközök nem teremtenek önálló pénzbevételeket, egy adott egyedi társasági eszköz megtérülő értéke nem állapítható meg, hacsak a vezetés az eszköz elidegenítése mellett nem döntött. Következésképpen, ha jelzés van arra, hogy egy társasági eszköz értékvesztett lehet, a megtérülő érték arra a pénztermelő egységre vagy pénztermelő egységcsoportra kerül megállapításra, amelyhez a társasági eszköz tartozik, és ennek a pénztermelő egységnek vagy pénztermelő egységcsoportnak a könyv szerinti értékéhez lesz hasonlítva. Az értékvesztés miatti veszteséget a 104. bekezdés szerint kell megjeleníteni.
102.
Egy pénztermelő egység értékvesztési tesztelése során a gazdálkodó egységnek azonosítania kell minden olyan társasági eszközt, amely a vizsgált pénztermelő egységhez tartozik. Amennyiben a társasági eszköz könyv szerinti értékének valamely része:
a)
észszerű és következetes módon felosztható az adott pénztermelő egységre, a gazdálkodó egységnek a pénztermelő egységnek a társasági eszköz adott pénztermelő egységre felosztott könyv szerinti értékét is tartalmazó könyv szerinti értékét kell összehasonlítania a megtérülő értékkel. Bármely értékvesztés miatti veszteséget a 104. bekezdés szerint kell megjelenítenie;
b)
észszerű és következetes módon nem osztható fel az adott pénztermelő egységre, a gazdálkodó egységnek:
i.
a pénztermelő egység társasági eszközt nem tartalmazó könyv szerinti értékét kell összehasonlítania annak megtérülő értékével, és bármely értékvesztést a 104. bekezdés alapján kell megjelenítenie;
ii.
meg kell határoznia a pénztermelő egységek azon legkisebb csoportját, amely tartalmazza a vizsgálat tárgyát képező pénztermelő egységet, és amelyhez a társasági eszköz könyv szerinti értékének egy részét észszerű és következetes módon hozzá lehet rendelni; valamint
iii.
össze kell hasonlítania az adott pénztermelő egységcsoportnak az adott egységcsoportra felosztott társasági eszközt is tartalmazó könyv szerinti értékét az egységcsoport megtérülő értékével. Bármely értékvesztés miatti veszteséget a 104. bekezdés szerint kell megjeleníteni.
103.
A 8. szemléltető példa ezen előírások társasági eszközökre történő alkalmazását szemlélteti.
A pénztermelő egység értékvesztés miatti vesztesége
104.
Egy pénztermelő egységre (a pénztermelő egységek azon legkisebb csoportjára, amelyre goodwill vagy társasági eszköz került felosztásra) értékvesztés miatt akkor kell, és csak akkor lehet veszteséget elszámolni, ha az egység (egységcsoport) megtérülő értéke alacsonyabb, mint az egység (egységcsoport) könyv szerinti értéke. Az értékvesztés miatti veszteséget az egységhez (egységcsoporthoz) tartozó eszközök könyv szerinti értékének csökkentésére a következő sorrendben kell felosztani:
a)
először, a pénztermelő egységhez (egységcsoporthoz) hozzárendelt goodwill könyv szerinti értékét kell csökkenteni; valamint
b)
ezt követően az egységhez (egységcsoporthoz) tartozó egyéb eszközökre arányosan az egység (egységcsoportja) minden egyes eszközének könyv szerinti értéke alapján.
A könyv szerinti értékekben ily módon beállt csökkenéseket az egyedi eszközök értékvesztés miatti veszteségeként kell kezelni és a 60. bekezdés előírásai szerint kell megjeleníteni.
105.
Az értékvesztés miatti veszteségek 104. bekezdés szerinti felosztásánál a gazdálkodó egység az eszköz könyv szerinti értékét nem csökkentheti a következő értékek közül a legmagasabb alá:
a)
az elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke (ha mérhető);
b)
használati értéke (ha meghatározható); valamint
c)
nulla.
Az értékvesztés miatti veszteség olyan összegét, amelyet egyébként az eszközre osztottak volna fel, az egységhez (egységcsoporthoz) tartozó egyéb eszközökre kell arányosan felosztani.
106.
Ha egy pénztermelő egységhez tartozó minden egyedi eszköz megtérülő értékét kivitelezhetetlen megbecsülni, a jelen standard az értékvesztés miatti veszteségnek az egységhez tartozó, a goodwilltől eltérő eszközök közötti önkényes felosztását írja elő, mivel a pénztermelő egységhez tartozó összes eszköz együttesen működik.
107.
Ha az egyedi eszköz megtérülő értéke nem állapítható meg (lásd a 67. bekezdést):
a)
az eszközre értékvesztés miatti veszteséget akkor jelenítenek meg, ha az eszköz könyv szerinti értéke nagyobb, mint annak az elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke és a 104. és 105. bekezdésben részletezett felosztási eljárások eredménye közül a magasabb érték; valamint
b)
az eszközre értékvesztés miatti veszteséget nem jelenítenek meg, ha a kapcsolódó pénztermelő egység nem értékvesztett. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha az eszköz elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke a könyv szerinti értékénél alacsonyabb.
Példa
Egy gép fizikai károsodást szenvedett, de még működik, ha nem is olyan jól, mint korábban. A gép elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke a könyv szerinti értékénél alacsonyabb. A gép nem termel független pénzbevételeket. A gépet magában foglaló, az egyéb eszközökből származó pénzbevételektől nagymértékben független pénzbevételeket termelő legkisebb azonosítható eszközcsoport az a gépsor, amelyikhez a gép tartozik. A gépsor megtérülő értéke azt mutatja, hogy a gépsor egészében véve nem értékvesztett.
1. feltételezés: a vezetés által jóváhagyott tervek/előrejelzések nem tükrözik a vezetésnek a gép lecserélése mellett való elkötelezettségét.
A gép megtérülő értéke önmagában nem becsülhető fel, mivel annak használati értéke:
a)
eltérhet az elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéktől; valamint
b)
az csak a gépet magában foglaló pénztermelő egységre (a gépsorra) határozható meg.
A gépsor nem értékvesztett. Ezért a gépre értékvesztés miatti veszteséget nem jelenítenek meg. A gazdálkodó egységnél mindazonáltal szükség lehet a gépre megállapított értékcsökkenési időszak vagy értékcsökkenési módszer újraértékelésére. Előfordulhat, hogy rövidebb értékcsökkenési időszak vagy gyorsabb leírási módszer szükséges ahhoz, hogy tükrözze a várható hátralévő hasznos élettartamot vagy azt az eloszlást, amely szerint a gazdálkodó egység a gazdasági hasznokat várhatóan felhasználja.
2. feltételezés: a vezetés által jóváhagyott tervek/előrejelzések a vezetésnek a gép lecserélésére és közeljövőbeli értékesítésére vonatkozó elkötelezettségét tükrözik. A gép értékesítését megelőző folyamatos használatból származó cash flow-k elhanyagolhatónak becsülhetők.
A gép használati értéke annak elidegenítési költségekkel csökkentett valós értékére becsülhető. A gép megtérülő értéke ezért megállapítható, és nem veszik figyelembe a gépet magában foglaló pénztermelő egységet (a gépsort) figyelembe venni. Mivel a gép elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke alacsonyabb a könyv szerinti értékénél, értékvesztés miatt veszteséget kell rá megjeleníteni.
108.
A 104. és 105. bekezdésben előírtak alkalmazása után akkor kell, és csak akkor lehet a pénztermelő egység értékvesztés miatti veszteségének bármely fennmaradó összegét kötelezettségként megjeleníteni, ha ezt más standard megköveteli.
ÉRTÉKVESZTÉS MIATTI VESZTESÉG VISSZAÍRÁSA
109.
A 110–116. bekezdés határozza meg az egy eszközre vagy pénztermelő egységre a korábbi években megjelenített értékvesztés miatti veszteségnek a visszaírására vonatkozó követelményeket. Ezek a követelmények az „eszköz” kifejezést használják, de egyaránt vonatkoznak az egyedi eszközökre és a pénztermelő egységekre is. További előírások találhatók az egyedi eszközökre a 117–121. bekezdésben, a pénztermelő egységekre a 122–123. bekezdésben, és a goodwillre a 124–125. bekezdésben.
110.
A gazdálkodó egységnek minden beszámolási időszak végére vonatkozóan fel kell mérnie, hogy van-e bármilyen jelzés arra, hogy a korábbi években egy, a goodwilltől eltérő eszközre megjelenített értékvesztés miatti veszteség már nem áll fenn, vagy csökkent. Ha létezik bármely ilyen jelzés, a gazdálkodó egységnek meg kell becsülnie az eszköz megtérülő értékét.
111.
Annak felmérésénél, hogy van-e bármilyen jelzés arra, hogy a korábbi években egy, a goodwilltől eltérő eszközre megjelenített értékvesztés miatti veszteség már nem áll fenn vagy csökkent, a gazdálkodó egységnek legalább a következő jelzéseket kell figyelembe vennie:
Külső információforrások
a)
megfigyelhető jelzések vannak arra vonatkozóan, hogy az időszak folyamán az eszköz értéke jelentősen megnőtt;
b)
a gazdálkodó egységre nézve kedvező hatású jelentős változások következtek be az időszak folyamán, vagy fognak bekövetkezni a közeljövőben, a gazdálkodó egység működésének technológiai, piaci, gazdasági vagy jogi környezetében vagy azon a piacon, amelyre az eszközt szánták;
c)
a piaci kamatlábak vagy más piaci befektetési hozamráták az időszak folyamán csökkentek, és ezek a csökkenések valószínűleg kihatással lesznek az eszköz használati értékének kiszámításához használt diszkontrátára, és lényegesen növelni fogják az eszköz megtérülő értékét.
Belső információforrások
d)
a gazdálkodó egységre nézve kedvező hatású jelentős változások következtek be az időszak folyamán, vagy fognak bekövetkezni a közeljövőben, az eszköz használatának vagy várható használatának mértékében és módjában. E változások magukban foglalják az időszak folyamán eszközölt beruházási kiadásokat, amelyek azért merültek fel, hogy az eszköz teljesítményét fejlesszék, vagy azon tevékenységet, melyhez az eszköz tartozik, átszervezzék;
e)
belső jelentésekből rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy az eszköz gazdasági teljesítménye a vártnál jobb, vagy a vártnál jobb lesz.
112.
Az értékvesztés miatti veszteség lehetséges csökkenésének 111. bekezdésben leírt jelzései főleg a 12. bekezdésben megadott, az értékvesztés miatti lehetséges veszteségekre vonatkozó jelzések tükörképei.
113.
Ha van arra utaló jelzés, hogy a korábbi években egy goodwilltől eltérő eszközre megjelenített értékvesztés miatti veszteség már nem áll fenn vagy csökkent, ez jelezheti, hogy az eszköz hátralévő hasznos élettartamát, értékcsökkenési (amortizációs) módszerét vagy maradványértékét szükséges lehet felülvizsgálni és az eszközre vonatkozó standardnak megfelelően szükséges lehet kiigazítani még akkor is, ha az eszközzel kapcsolatban értékvesztés miatti veszteség nem került visszaírásra.
114.
Egy goodwilltől eltérő eszközre a korábbi években elszámolt értékvesztés miatti veszteséget akkor kell, és csak akkor lehet visszaírni, ha a legutóbbi értékvesztés miatti veszteség megjelenítése óta változás állt be a megtérülő érték megállapításához felhasznált becslésekben Ilyen esetben az eszköz könyv szerinti értékét a megtérülő értékre kell növelni, kivéve a 117. bekezdésben leírtak esetében. Ez a növelés az értékvesztés miatti veszteség visszaírása.
115.
Az értékvesztés miatti veszteség visszaírása az eszköznek akár a használatból, akár az eladásból fakadó becsült szolgáltatási potenciáljának az óta az időpont óta bekövetkezett növekedését tükrözi, amikor a gazdálkodó egység az eszközre legutóbb értékvesztés miatti veszteséget jelenített meg. A 130. bekezdés alapján a gazdálkodó egységnek azonosítania kell a becslések változását, amely a becsült szolgáltatási potenciál növekedését okozza A becslések változásait szemléltető példák:
a)
a megtérülő érték alapjában bekövetkezett változás (azaz hogy a megtérülő érték az elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéken vagy a használati értéken alapul-e);
b)
ha a megtérülő érték a használati értéken alapult: a jövőbeli cash flow-k becsült összegének vagy időzítésének, vagy a diszkontrátának a változása; vagy
c)
ha a megtérülő érték az elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéken alapult: az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték összetevőinek becsült értékeiben bekövetkezett változás.
116.
Egy eszköz használati értéke az eszköz könyv szerinti értékénél nagyobbá válhat pusztán amiatt, hogy a jövőbeni pénzbevételek jelenértéke azok egyre közelebbivé válása miatt növekszik. Az eszköz szolgáltatási potenciálja viszont nem növekedett. Ezért az értékvesztés miatti veszteség nem kerül visszaírásra csak az idő múlásának okán (ezt néha a diszkont „lebontásának” nevezik) még akkor sem, ha az eszköz megtérülő értéke a könyv szerinti értékénél magasabbá válik.
Egyedi eszköz értékvesztés miatti veszteségének visszaírása
117.
Egy, a goodwilltől eltérő eszköznek az értékvesztés miatti veszteség visszaírásának tulajdonítható megnövekedett könyv szerinti értéke nem haladhatja meg azt a könyv szerinti értéket, amelyet akkor állapítottak volna meg (az amortizáció vagy értékcsökkenés megjelenítése után), ha a korábbi években az eszközre értékvesztés miatti veszteséget nem jelenítettek volna meg.
118.
A goodwilltől eltérő eszköz könyv szerinti értékének bármely azon könyv szerinti érték feletti növelése, amelyet akkor állapítottak volna meg (az amortizáció vagy értékcsökkenés megjelenítése után), ha a korábbi években az eszközre értékvesztés miatti veszteséget nem jelenítettek volna meg, átértékelés. Az ilyen átértékelés megjelenítésére a gazdálkodó egység az eszközre vonatkozó IFRS standardot alkalmazza.
119.
A goodwilltől eltérő eszköz értékvesztés miatti veszteségének visszaírását az eredményben azonnal meg kell jeleníteni, kivéve, ha az eszközt egy másik IFRS standardnak megfelelően (például az IAS 16 standard átértékelési modellje szerint) átértékelt értéken tartják nyilván. Egy átértékelt eszköz bármely értékvesztés miatti veszteségének visszaírását az átértékelés növekedéseként kell kezelni a másik IFRS standard előírásai szerint.
120.
Átértékelt eszköz értékvesztés miatti veszteségének visszaírását az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni, és az növeli az adott eszköz átértékelési többletét. Ugyanakkor, ha az ugyanezen átértékelt eszközre vonatkozó értékvesztés miatti veszteséget előzőleg az eredményben jelenítették meg, az értékvesztés miatti veszteség visszaírását is az eredményben jelenítik meg.
121.
Az értékvesztés miatti veszteség visszaírásának megjelenítése után az eszköz értékcsökkenését (amortizációját) a jövőbeni időszakokra ki kell igazítani, hogy az eszköznek a maradványértékkel csökkentett (ha van ilyen), módosított könyv szerinti értéke kerüljön szisztematikusan felosztásra a hátralévő hasznos élettartamra.
A pénztermelő egység értékvesztés miatti veszteségének visszaírása
122.
Egy pénztermelő egység értékvesztés miatti veszteségének visszaírását a goodwill kivételével az egységhez tartozó eszközök könyv szerinti értékének növelésére kell arányosan felosztani. A könyv szerinti értékekben ilyen módon beállt növekedéseket az egyedi eszközök értékvesztés miatti veszteségének visszaírásaként kell kezelni és a 119. bekezdésben előírtaknak megfelelően kell megjeleníteni.
123.
A pénztermelő egység értékvesztés miatti veszteségének a 122. bekezdés szerinti visszaírásakor egy eszköz könyv szerinti értéke nem növelhető a következő értékek közül az alacsonyabb fölé:
a)
az eszköz megtérülő értéke (ha meghatározható); valamint
b)
az a könyv szerinti érték, amelyet akkor állapítottak volna meg (az amortizáció vagy értékcsökkenés elszámolása után), ha a korábbi időszakokban az eszköznél értékvesztés miatti veszteséget nem jelenítettek volna meg.
Az értékvesztés miatti veszteség visszaírásának olyan összegét, amelyet egyébként az eszközre osztottak volna fel, az egységhez tartozó a goodwilltől eltérő egyéb eszközökre kell arányosan felosztani.
A goodwill értékvesztés miatti veszteségének visszaírása
124.
A goodwillre megjelenített értékvesztés miatti veszteség egy későbbi időszakban nem írható vissza.
125.
Az IAS 38 Immateriális eszközök standard tiltja a saját előállítású goodwill megjelenítését. A goodwill megtérülő értékében a goodwillre vonatkozó értékvesztés miatti veszteség megjelenítését követő időszakokban beállott esetleges növekedés valószínűsíthetően a saját előállítású goodwill növekedése, nem pedig a megszerzett goodwillre vonatkozóan megjelenített értékvesztés miatti veszteség visszafordulása.
KÖZZÉTÉTEL
126.
A gazdálkodó egységnek minden eszközcsoportra vonatkozóan közzé kell tennie a következőket:
a)
az eredményben az időszak folyamán megjelenített értékvesztés miatti veszteségek összegét, és azokat az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás tételsorokat, amelyek ezen értékvesztés miatti veszteségeket tartalmazzák;
b)
az eredményben az időszak folyamán megjelenített értékvesztés miatti veszteségek visszaírásának összegét, és azokat az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás tételsorokat, amelyekben ezen értékvesztés miatti veszteségek visszaírásra kerültek;
c)
az időszak folyamán az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített, az átértékelt eszközökre vonatkozó értékvesztés miatti veszteségek összegét;
d)
az időszak folyamán az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített, az átértékelt eszközökre vonatkozó értékvesztés miatti veszteségek visszaírásának összegét.
127.
Egy eszközcsoport a gazdálkodó egység működése szempontjából hasonló jellegű és rendeltetésű eszközök csoportja.
128.
A 126. bekezdésben előírt információ az eszközcsoportra közzétett egyéb információval együtt is bemutatható. Ezt az információt tartalmazhatja például az ingatlanok, gépek és berendezések időszak eleji és időszak végi könyv szerinti értékének az IAS 16 standard által előírt levezetése.
129.
Az a gazdálkodó egység, mely a szegmens információkat az IFRS 8 standard alapján jelenti, minden egyes bemutatandó szegmensre vonatkozóan az alábbiakat kell közzétennie:
a)
az időszak folyamán az eredményben, és az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített értékvesztés miatti veszteségek összegét;
b)
az időszak folyamán az eredményben, és az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített értékvesztés miatti veszteségek visszaírásának összegét.
130.
Ha az egyedi eszközre (beleértve a goodwillt is), vagy pénztermelő egységre értékvesztés miatti veszteséget jelenítettek meg vagy írtak vissza az időszak folyamán, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
azokat az eseményeket és körülményeket, amelyek az értékvesztés miatti veszteség megjelenítéséhez vagy visszaírásához vezettek;
b)
a megjelenített vagy visszaírt értékvesztés miatti veszteség összegét;
c)
egy egyedi eszközre:
i.
az eszköz jellegét; valamint
ii.
amennyiben a gazdálkodó egység szegmens információt is közzétesz az IFRS 8 standard alapján, azt a bemutatandó szegmenst, amelyhez az eszköz tartozik;
d)
egy pénztermelő egységre:
i.
a pénztermelő egység leírását (például, hogy az egy gépsor, egy üzem, egy üzleti tevékenység, egy földrajzi terület, egy, az IFRS 8 definíciója szerinti bemutatandó szegmens-e);
ii.
a megjelenített vagy visszaírt értékvesztés miatti veszteségek összegét eszközcsoportok szerint, és amennyiben a gazdálkodó egység szegmensinformációt is közzétesz az IFRS 8 standard alapján, a bemutatandó szegmensenként; valamint
iii.
ha a pénztermelő egység azonosítására szolgáló eszközcsoportosítás a pénztermelő egység megtérülő értékének (ha van) legutóbbi megbecslése óta megváltozott, az egységnek be kell mutatnia az eszközök csoportosításának korábbi és jelenlegi módját, és a pénztermelő egység azonosításának módjában bekövetkezett változtatások indokait;
e)
az eszköz (pénztermelő egység) megtérülő értékét és azt, hogy az eszköz (pénztermelő egység) megtérülő értéke annak elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke vagy használati értéke-e;
f)
ha a megtérülő érték az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték. a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a következő információkat:
i.
a valósérték-hierarchiának azt a szintjét (lásd az IFRS 13 standardot), amelybe az eszköz (pénztermelő egység) valós értéken történő értékelését teljes egészében besorolják (figyelmen kívül hagyva, hogy az „elidegenítés költségei” megfigyelhetők-e);
ii.
a valósérték-hierarchia 2. és 3. szintjébe besorolt valós értéken történő értékeléseknél az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték értékeléséhez használt értékelési technika(technikák) leírását. Ha az értékelési technikában változás történt, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie ezt a változást és ennek okát(okait); valamint
iii.
a valósérték-hierarchia 2. és 3. szintjébe besorolt valós értéken történő értékeléseknél azon fő feltételezéseket, amelyekre a vezetés az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték meghatározását alapozta. A fő feltételezések azok, amelyekre az eszköz (pénztermelő egység) megtérülő értéke leginkább érzékeny. A gazdálkodó egységnek az aktuális értékelésnél és a korábbi értékelésnél használt diszkontrátá(ka)t is közzé kell tennie, ha az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték értékeléséhez jelenérték-technikát alkalmazott;
g)
ha a megtérülő érték a használati érték, a használati érték aktuális becsléséhez és a korábbi becsléséhez (ha volt) alkalmazott diszkontrátá(ka)t.
131.
A gazdálkodó egységnek az alábbi információkat kell közzétennie az időszak alatt megjelenített, az értékvesztés miatti veszteségek azon összesített értékére és az értékvesztés miatti veszteségek visszaírásának azon összesített értékére vonatkozóan, amelyre nincs információ közzétéve a 130. bekezdés alapján:
a)
az értékvesztés miatti veszteségek és azok visszaírása által érintett főbb eszközcsoportok;
b)
az ezen értékvesztés miatti veszteség megjelenítéséhez vagy visszaírásához vezető főbb események és körülmények.
132.
A gazdálkodó egység számára javasolt, hogy tegye közzé azokat a feltételezéseket, amelyek alapján az eszközök (pénztermelő egységek) megtérülő értékét az időszakban megállapították. A 134. bekezdés ugyanakkor előírja, hogy a gazdálkodó egység információkat tegyen közzé az olyan pénztermelő egység megtérülő értékének meghatározásához használt becslésekre vonatkozóan, amelynek könyv szerinti értéke tartalmaz goodwillt vagy határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközt.
133.
Amennyiben a 84. bekezdésnek megfelelően az adott időszak során valamely üzleti kombinációban megszerzett goodwill valamely része még nincs felosztva a beszámolási időszak végén egy pénztermelő egységre (egységcsoportra), a fel nem osztott goodwill összegét közzé kell tenni, azon okokkal együtt, amiért az adott összeg még felosztatlan.
Goodwillt vagy határozatlan hasznos időtartamú immateriális eszközöket tartalmazó pénztermelő egységek megtérülő értékének megállapításához felhasznált becslések
134.
A gazdálkodó egységnek az alábbi a)–f) pontokban meghatározott információkat minden olyan pénztermelő egységre (egységcsoportra) vonatkozóan közzé kell tennie, amelyek esetében a hozzárendelt goodwill vagy határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközök könyv szerinti értéke jelentős a gazdálkodó egység goodwillje vagy határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközei teljes könyv szerinti értékéhez képest:
a)
az egységhez (egységcsoporthoz) rendelt goodwill könyv szerinti értéke;
b)
az egységhez (egységcsoporthoz) rendelt határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközök könyv szerinti értéke;
c)
az adott egység (egységcsoport) megtérülő értéke kiszámításának alapja (azaz használati érték vagy elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték);
d)
ha az egység (egységcsoport) megtérülő értéke a használati értéken alapul:
i.
minden egyes fő feltételezést, amelyre a vezetés a legutolsó tervek/előrejelzések által lefedett időszakra vonatkozó cash flow előrejelzéseit alapozta. A fő feltételezések azok, amelyekre az egység (egységcsoport) megtérülő értéke leginkább érzékeny;
ii.
a vezetés által minden egyes fő feltételezés értékének meghatározásához alkalmazott megközelítés leírása, bemutatva, hogy az adott értékek múltbeli tapasztalatokon alapulnak-e, vagy, ha megfelelő, konzisztensek-e a külső információforrásokkal, és amennyiben nem, miben és miért térnek el a múltbeli tapasztalatoktól és külső információforrásoktól;
iii.
az időszak, amelyre vonatkozóan a vezetés az általa jóváhagyott pénzügyi tervek/előrejelzések alapján megtervezte a cash flow-kat, és ha öt évnél hosszabb időszak került alkalmazásra az adott pénztermelő egységre (egységcsoportra), az, hogy miért indokolt a hosszabb időszak alkalmazása;
iv.
a cash flow előrejelzések legutolsó tervek/előrejelzések által lefedett időszakon túlra történő kivetítésére alkalmazott növekedési ráta, valamint annak indoklása, ha olyan növekedési rátát alkalmaztak, amely nagyobb a gazdálkodó egység termékeire, az iparágra, és a gazdálkodó egység működése szerinti ország(ok)ra és az egység (egységcsoport) által megcélzott piacokra alkalmazott hosszú távú átlagos növekedési rátánál;
v.
a cash flow előrejelzésekre alkalmazott diszkontrátá(k);
e)
amennyiben az egység (egységcsoport) megtérülő értéke az elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéken alapul, az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték meghatározására használt értékelési módszer(ek). A gazdálkodó egység nem köteles teljesíteni az IFRS 13 standardban előírt közzétételeket. Amennyiben az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték nem egy azonos egységre (egységcsoportra) vonatkozó jegyzett ár felhasználásával kerül meghatározásra, a gazdálkodó egységnek az alábbi információkat is közzé kell tennie:
i.
a vezetés által az elidegenítés költségeivel csökkentett valós érték megállapításához felhasznált valamennyi főbb feltételezés. A fő feltételezések azok, amelyekre az egység (egységcsoport) megtérülő értéke leginkább érzékeny;
ii.
a vezetés által minden egyes fő feltételezés értékének (vagy értékeinek) meghatározásához alkalmazott megközelítés leírása, bemutatva, hogy az adott értékek múltbeli tapasztalatokon alapulnak-e, vagy, ha megfelelő, konzisztensek-e a külső információforrásokkal, és amennyiben nem, miben és miért térnek el a múltbeli tapasztalatoktól és külső információforrásoktól;
iiA.
a valósérték-hierarchia azon szintje (lásd az IFRS 13 standardot), amelybe a valós értéken történő értékelést teljes egészében besorolják (az „elidegenítési költségek” megfigyelhetőségének figyelembevétele nélkül);
iiB.
ha az értékelési technikában változás következett be, a változás és annak indoka (indokai).
Amennyiben az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték diszkontált cash flow előrejelzések használatával kerül értékelésre, a gazdálkodó egységnek az alábbi információkat is közzé kell tennie:
iii.
az időszak, amelyre vonatkozóan a vezetés előrejelezte a cash flow-kat;
iv.
a cash flow előrejelzések kivetítésére alkalmazott növekedési ráta;
v.
a cash flow előrejelzésekre alkalmazott diszkontrátá(k);
f)
amennyiben egy észszerűen lehetséges változás valamely fő feltételezésben, amelyre a vezetés az egységre (egységcsoportra) vonatkozó megtérülő érték meghatározását alapozta, ahhoz vezetne, hogy az egység (egységcsoport) könyv szerinti értéke meghaladja annak megtérülő összegét:
i.
az összeg, amellyel az egység (egységcsoport) megtérülő értéke meghaladja annak könyv szerinti értékét;
ii.
a fő feltételezéshez rendelt érték;
iii.
az összeg, amellyel a fő feltételezéshez rendelt értéknek szükséges változnia – azt követően, hogy e változás következtében a megtérülő érték megállapításához felhasznált egyéb változóknál fellépő hatást is számításba veszik – ahhoz, hogy az egység (egységcsoport) megtérülő értéke egyenlő legyen annak könyv szerinti értékével.
135.
Ha a goodwill vagy a határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközök könyv szerinti értékének része vagy egésze több pénztermelő egységre (egységcsoportra) kerül felosztásra, és az ilyen módon az egyes egységekre (egységcsoportokra) felosztott összeg nem jelentős a gazdálkodó egység goodwilljének vagy határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközeinek összevont könyv szerinti értékéhez képest, ezt a tényt közzé kell tenni, az egységekre (egységcsoportokra) felosztott goodwill vagy határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközök összevont értékével együtt. Ezenfelül, amennyiben ezen egységek (egységcsoportok) bármelyikének megtérülő értéke ugyanazon fő feltételezés(ek)en alapul, és az azokra felosztott goodwill vagy határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközök összevont könyv szerinti értéke a gazdálkodó egység goodwillje vagy határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközei teljes könyv szerinti értékéhez képest jelentős, ezt a tényt közzé kell tenni az alábbi információkkal együtt:
a)
az ezen egységekhez (egységcsoportokhoz) rendelt goodwill összevont könyv szerinti értéke;
b)
az ezen egységekhez (egységcsoportokhoz) rendelt határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközök összevont könyv szerinti értéke;
c)
a fő feltételezés(ek) bemutatása;
d)
a vezetés által a fő feltételezés(ek) értékének (értékeinek) meghatározásához alkalmazott megközelítés leírása, bemutatva, hogy az adott értékek múltbeli tapasztalatokon alapulnak-e, vagy ha megfelelő, konzisztensek-e a külső információforrásokkal, és amennyiben nem, miben és miért térnek el a múltbeli tapasztalatoktól és külső információforrásoktól;
e)
amennyiben a fő feltételezés(ek)ben bekövetkező észszerűen lehetséges változás ahhoz vezetne, hogy az egységek (egységcsoportok) könyv szerinti értékének összevont összege meghaladja azok megtérülő értékének összevont értékét:
i.
az összeg, amellyel az egységek (egységcsoportok) megtérülő értékének összevont értéke meghaladja azok könyv szerinti értékének összevont értékét;
ii.
a fő feltételezés(ek)hez rendelt érték;
iii.
az összeg, amellyel a fő feltételezéshez rendelt értéknek változnia kell – azt követően, hogy e változás következtében a megtérülő érték megállapításához felhasznált egyéb változóknál fellépő hatást is számításba veszik – ahhoz, hogy az egységek (egységcsoportok) összevont megtérülő értéke egyenlő legyen azok összevont könyv szerinti értékével.
136.
Egy előző időszakban a pénztermelő egység (egységcsoport) megtérülő értékére vonatkozóan készített legutolsó részletes kalkulációt a 24. vagy a 99. bekezdés alapján fel lehet használni az adott egység (egységcsoport) tárgyidőszakban lefolytatott értékvesztési tesztjéhez, feltéve, hogy egyes meghatározott előfeltételek teljesülnek. Amikor ez a helyzet áll fenn, az adott egységre (egységcsoportra) a 134. és 135. bekezdésben előírt közzétételekbe belefoglalt információk a megtérülő értékre vonatkozó korábban készült számításra vonatkoznak.
137.
A 9. szemléltető példa mutatja be a 134. és 135. bekezdés által előírt közzétételeket.
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK ÉS A HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
138.
[Törölve]
139.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot kell alkalmaznia:
a)
az olyan üzleti kombinációk során megszerzett goodwillre és immateriális eszközökre, amelyek esetében a megállapodás időpontja 2004. március 31-e vagy későbbi; valamint
b)
minden egyéb eszközre a jövőre nézve, a 2004. március 31-én vagy azt követően kezdődő első éves időszak kezdetétől.
140.
Azon gazdálkodó egységek számára, amelyekre a 139. bekezdés vonatkozik, javasolt a jelen standard követelményeinek a 139. bekezdésben meghatározott hatálybalépési napokat megelőzően történő alkalmazása. Ha azonban a gazdálkodó egység a megadott hatálybalépési napoknál korábban kezdi alkalmazni a jelen standardot, ugyanezen korábbi időponttól az IFRS 3 standardot, valamint a (2004-ben felülvizsgált) IAS 38 standardot is alkalmaznia kell.
140A.
A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard módosította az IFRS standardokban alkalmazott terminológiát. Ezen kívül módosította a 61., 120., 126. és 129. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot, akkor ezeket a módosításokat is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.
140B.
A (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standard módosította a 65., a 81., a 85. és a 139. bekezdéseket; törölte a 91–95. és a 138. bekezdéseket, és hozzáadta a C. függeléket. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standardot, akkor ezeket a módosításokat is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.
140C.
A 2008 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 134. bekezdés e) pontját. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
140D.
A 2008 májusában kiadott A leányvállalatokban, közös vezetésű gazdálkodó egységekben és társult vállalkozásokban fennálló befektetés bekerülési értéke (Az IFRS 1 A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok első alkalmazása standard és az IAS 27 standard módosításai) hozzáadta a 12. bekezdés h) pontját. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a jövőre nézve, a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység az IAS 27 standard 4. és 38A. bekezdésében szereplő, kapcsolódó módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, akkor egyúttal a 12. bekezdés h) pontjában szereplő módosítást is alkalmaznia kell.
140E.
A 2009 áprilisában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 80. bekezdés b) pontját. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a jövőre nézve, a 2010. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
140F.
[Törölve]
140G.
[Törölve]
140H.
A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 standard módosította a 4. bekezdést, a 12. bekezdés h) pontja feletti címet és a 12. bekezdés h) pontját. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 10 és IFRS 11 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
140I.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította az 5., a 6., a 12., a 20., a 22., a 28., a 78., a 105., a 111., a 130. és a 134. bekezdést, törölte a 25–27. bekezdést, és hozzáadta az 53A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
140J.
2013. májusban módosult a 130. és a 134. bekezdés, valamint a 138. bekezdés feletti cím. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat visszamenőleg, a 2014. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. A gazdálkodó egység nem alkalmazhatja ezeket a módosításokat olyan időszakokban (beleértve az összehasonlító időszakokat), amelyekben nem alkalmazza az IFRS 13 standardot is.
140K.
[Törölve]
140L.
A 2014 májusában kiadott IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard módosította a 2. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 15 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
140M.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 standard módosította a 2., 4. és 5. bekezdést, és törölte a 140F., 140G. és140K. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
140N.
A 2017 májusában kiadott IFRS 17 standard módosította a 2. bekezdést. A 2020 júniusában kiadott Az IFRS 17 standard módosításai tovább módosította a 2. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 17 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
AZ (1998-BAN KIADOTT) IAS 36 VISSZAVONÁSA
141.
A jelen standard az (1998-ban kiadott) IAS 36 Eszközök értékvesztése standard helyébe lép.
A. függelék
JELENÉRTÉK-TECHNIKÁK ALKALMAZÁSA A HASZNÁLATI ÉRTÉK MEGHATÁROZÁSÁHOZ
Ez a függelék a standard szerves részét képezi. Útmutatást nyújt a jelenérték-technikák alkalmazására vonatkozóan, a használati érték meghatározásához. Bár az útmutató az „eszköz” kifejezést használja, az egyaránt vonatkozik a pénztermelő egységet alkotó eszközcsoportokra is.
A jelenérték-meghatározás összetevői
A1.
Az alábbi elemek együttesen kifejezik az eszközök között fennálló gazdasági különbségeket:
a)
a jövőbeni cash flow-ra vonatkozó becslés, vagy komplexebb esetekben, a gazdálkodó egység számára, az eszközből várhatóan befolyó jövőbeni cash flow-k sorozatai;
b)
az ezen cash flow-k összegére és időzítésére vonatkozó lehetséges variációkra vonatkozó várakozások;
c)
a pénz időértéke, amelyet az aktuális piaci kockázatmentes kamatláb tükröz;
d)
az eszközben rejlő bizonytalanság viselésének ára; valamint
e)
egyéb, gyakran nem azonosítható tényezők (pl. a likviditás hiánya), amelyeket a piaci résztvevők figyelembe vennének a gazdálkodó egység számára az adott eszközből várhatóan származó jövőbeni cash flow-k árazásának megállapításánál.
A2.
A jelen függelék két megközelítést állít szembe egymással a jelenérték kiszámítására vonatkozóan, amelyek közül bármelyik alkalmazható az eszköz használati értékének megállapítására, a körülményektől függően. A „hagyományos” megközelítés szerint az A1. bekezdésben bemutatott b)–e) tényezőkkel történő kiigazítást a diszkontráta foglalja magában. A „várható cash flow” megközelítés szerint a b), d) és e) tényezők a kockázattal korrigált várható cash flow-k megállapításánál vezetnek kiigazításokhoz. Bármelyik megközelítést választja is a gazdálkodó egység a jövőbeni cash flow-k összegének és időzítésének lehetséges variációira vonatkozó várakozások kifejezésére, az eredménynek tükröznie kell a jövőbeni cash flow-k jelenértékét, azaz minden lehetséges kimenetel súlyozott átlagát.
Általános elvek
A3.
A jövőbeni cash flow-k és kamatlábak becslésére használt módszerek helyzettől függően változnak, a kérdéses eszközt körülvevő körülmények függvényében. Ugyanakkor az alábbi általános elvek minden jelenérték-technikára vonatkoznak az eszközök értékének megállapításakor:
a)
a cash flow-k diszkontálásához alkalmazott kamatlábaknak olyan feltételezéseket kell tükrözniük, amelyek konzisztensek a becsült cash flow-kban figyelembe vett feltételezésekkel. Különben bizonyos feltételezések hatása kétszer kerül figyelembevételre vagy figyelmen kívül lesz hagyva. Például egy hitelkövetelés szerződéses cash flow-ira 12 %-os diszkontráta alkalmazható. Ez tükrözi az egyes meghatározott jellemzőkkel rendelkező hitelekre vonatkozó jövőbeni nemteljesítésekre vonatkozó várakozásokat. Ugyanez a 12 % nem alkalmazható a várható cash flow-k diszkontálásához, mivel e cash flow-k már tükrözik a jövőbeni nemteljesítésekre vonatkozó feltételezéseket;
b)
a becsült cash flow-knak és diszkontrátáknak menteseknek kell lenniük a torzítástól és a kérdéses eszközzel össze nem függő tényezőktől. Például a becsült nettó cash flow-k szándékos alulbecslése az eszköz látszólagos jövőbeni nyereségességének növelése miatt torzítást okoz az értékelésnél;
c)
a becsült cash flow-knak és diszkontrátáknak a lehetséges értékek egy sorozatát kell tükrözniük, és nem egyetlen, legvalószínűbb lehetséges minimum- vagy maximumértéket.
A jelenérték hagyományos és várható cashflow-megközelítései
A hagyományos megközelítés
A4.
A jelenérték számviteli alkalmazásai hagyományosan egyetlen becsült cashflow-sorozatot és egyetlen diszkontrátát használtak fel, amely utóbbit gyakran „a kockázathoz mért kamatlábnak” hívnak. Valójában a hagyományos megközelítés azt feltételezi, hogy az egyetlen diszkontrátát alkalmazó megszokott módszer magában tud foglalni minden jövőbeni cash flow-kra vonatkozó várakozást és a megfelelő kockázati prémiumot. Ily módon a hagyományos megközelítés a legnagyobb hangsúlyt a megfelelő diszkontráta kiválasztására helyezi.
A5.
Egyes esetekben, mint pl. amikor összehasonlítható eszközök megfigyelhetők a piacon, a hagyományos megközelítés alkalmazása viszonylag könnyű. A szerződéses cash flow-kkal rendelkező eszközöknél az konzisztens azzal a móddal, ahogyan a piaci résztvevők az eszközöket leírják, mint például egy „12 százalékos kötvény” esetében.
A6.
A hagyományos megközelítés ugyanakkor nem biztos, hogy megfelelően kezel egyes összetett értékelési problémákat, mint például az olyan nem pénzügyi eszközök értékének meghatározását, amelyeknek nincs piaca vagy amelyek esetében összehasonlító eszköz nem létezik. A „kockázathoz mért kamatláb” megfelelő keresése legalább két tétel elemzését igényli – egy olyan eszközét, amely létezik a piacon és amely megfigyelt kamatlábbal rendelkezik, valamint az értékelés tárgyát képező eszközét. Az értékelés alapjául szolgáló cash flow-kra vonatkozó megfelelő diszkontrátát az adott másik eszközre vonatkozóan megfigyelhető kamatlábból kell kikövetkeztetni. A következtetéshez szükséges, hogy a másik eszközből származó cash flow-k jellemzői hasonlóak legyenek az értékelés tárgyát képező eszközéhez. Ezért az értékelést elvégzőnek az alábbiakat kell tennie:
a)
azonosítania kell azokat a jövőbeni cash flow-kat, amelyeket diszkontálni fognak;
b)
azonosítania kell a piacon egy olyan eszközt, amelynek cash flow jellemzői hasonlónak tűnnek;
c)
a két tételből származó cash flow-kat össze kell hasonlítania egymással annak biztosítására, hogy azok hasonlóak legyenek (pl. mindkettő szerződéses cash flow, vagy az egyik szerződéses, míg a másik becsült?);
d)
értékelnie kell, hogy van-e az egyik tételben olyan elem, amely a másikban nincs meg (pl. az egyik likvidebb, mint a másik?); valamint
e)
értékelnie kell, hogy mindkét cashflow-sorozat hasonlóan viselkedik-e (vagy eltér) változó gazdasági körülmények hatására.
A várható cashflow-megközelítés
A7.
A várható cashflow-megközelítés egyes helyzetekben hatékonyabb értékelési módszer, mint a hagyományos megközelítés. Az értékelés során a várható cashflow-megközelítés a lehetséges cash flow-kra vonatkozó valamennyi várakozást használja a legvalószínűbb cash flow helyett. Például a cash flow lehet 100 CU, 200 CU vagy 300 CU, sorrendben 10 %-os, 60 %-os és 30 %-os valószínűséggel. A várható cash flow 220 CU. A várható cashflow-megközelítés ily módon abban tér el a hagyományos megközelítéstől, hogy a kérdéses cash flow-k közvetlen elemzésére, valamint az értékelés során felhasznált feltételezésekre vonatkozó kifejezettebb megállapításokra koncentrál.
A8.
A várható cashflow-megközelítés akkor is lehetővé teszi a jelenérték-technikák alkalmazását, amikor a cash flow-k időzítése bizonytalan. Például 1 000 CU cash flow érkezhet be egy év, két év vagy három év során, sorrendben 10 %-os, 60 %-os és 30 %-os valószínűségekkel. A lenti példa a várható jelenérték kiszámítását mutatja be ebben a helyzetben.
1 000 CU jelenértéke 1 év alatt 5 %-on
952,38 CU
Valószínűség
10,00 %
95,24 CU
1 000 CU jelenértéke 2 év alatt 5,25 %-on
902,73 CU
Valószínűség
60,00 %
541,64 CU
1 000 CU jelenértéke 3 év alatt 5,50 %-on
851,61 CU
Valószínűség
30,00 %
255,48 CU
Várható jelenérték
892,36 CU
A9.
A 892,36 CU-s várható jelenérték eltér a hagyományos módon számított 902,73 CU-s legjobb becsléstől (a 60 %-os valószínűség). A hagyományos jelenérték-számítás alkalmazása a jelen példában döntést igényel arról, hogy a cash flow-k lehetséges időzítései közül melyiket használják, és ennek megfelelően, az nem tükrözné valamennyi időzítés valószínűségét. Ez azért van, mert a hagyományos jelenérték-számításnál használt diszkontráta nem képes az időzítésben felmerülő bizonytalanságokat tükrözni.
A10.
A valószínűségek felhasználása alapvető fontosságú eleme a várható cashflow-megközelítésnek. Egyesek megfogalmazzák azt a kérdést, hogy a valószínűségek hozzárendelése a nagymértékben szubjektív becslésekhez nem sugall-e nagyobb pontosságot annál, amely valójában fennáll. Ugyanakkor a hagyományos megközelítés megfelelő alkalmazása (az A6. bekezdésben leírtak szerint) ugyanazokat a becsléseket és szubjektivitást igényli anélkül, hogy a várható cashflow-megközelítés számítási átláthatóságát biztosítaná.
A11.
A jelenlegi gyakorlatban kifejlesztett becslések közül sok nem hivatalosan, de már tartalmazza a várható cash flow-k elemeit. Ezenfelül a könyvelők gyakran szembesülnek azzal, hogy egy eszközt a lehetséges cash flow-kra vonatkozó valószínűségekre vonatkozó korlátozott információk alapján kell értékelni. Például a könyvelő az alábbi helyzettel találhatja magát szemben:
a)
a becsült összeg valahol 50 CU és 250 CU között van, de e sávon belül egyik összeg sem valószínűbb a másiknál. A korlátozott mértékű információk alapján, a becsült várható cash flow 150 CU [(50 + 250)/2];
b)
a becsült összeg valahol 50 CU és 250 CU között van, és a legvalószínűbb összeg 100 CU. Ugyanakkor az egyes összegekhez tartozó valószínűség nem ismert. A korlátozott mértékű információk alapján a becsült várható cash flow 133,33 CU [(50 + 100+ 250)/3];
c)
a becsült összeg 50 CU (10 %-os valószínűség), 250 CU (30 %-os valószínűség), vagy 100 CU (60 %-os valószínűség) lesz. A korlátozott mértékű információk alapján a becsült várható cash flow 140 CU [(50 × 0,10) + (250 × 0,30) + (100 × 0,60)].
Valamennyi esetben a becsült várható cash flow valószínűleg jobb becslést nyújt a használati értékre vonatkozóan, mint az önmagában vett minimális, legvalószínűbb vagy maximális érték.
A12.
A várható cashflow-megközelítés alkalmazása költséghatékonysági kérdéseket is felvet. Egyes esetekben a gazdálkodó egységnek esetleg széleskörű adat áll rendelkezésére, és képes lehet számos cashflow-forgatókönyvet kidolgozni. Más esetekben azonban lehet, hogy a gazdálkodó egység csak általános megállapításokat tud tenni a cash flow-k változékonyságára vonatkozóan anélkül, hogy jelentős költségei merülnének fel. A gazdálkodó egységnek egyensúlyt kell teremtenie a további információk beszerzésének költsége és a között, hogy ezen információk milyen további megbízhatóságot adnak hozzá az értékeléshez.
A13.
Egyesek fenntartják azt az álláspontot, hogy a várható cashflow-technikák nem alkalmasak egy egyedi tétel vagy egy korlátozott számú kimenetellel bíró tétel értékének meghatározására. Erre példának azt említik, amikor egy eszköz csak két lehetséges kimenetellel rendelkezik: 90 %-os valószínűséggel a cash flow 10 CU lesz, és 10 % a valószínűsége annak, hogy a cash flow 1 000 CU lesz. Arra hívják fel a figyelmet, hogy ebben a példában a várható cash flow 109 CU lesz, és az a véleményük, hogy a kapott eredmény nem tükrözi megfelelően egyik esetlegesen fizetendő összeget sem.
A14.
Az előzőekben bemutatotthoz hasonló vélemények az értékelés céljával kapcsolatos véleményeltérést tükrözik. Amennyiben a cél a felmerülő költségek összegyűjtése, a várható cash flow-k nem szolgáltatnak valósághű becslést a várható költségekről. Ugyanakkor a jelen standard az eszköz megtérülő értékének meghatározásával foglalkozik. Jelen példában az eszköz megtérülő értéke nem valószínű, hogy 10 CU lesz, még akkor sem, ha ez a legvalószínűbb cash flow. Ez azért van mert a 10 CU értékelése nem foglalja magában a cash flow bizonytalanságát az eszköz értékének meghatározásában. Ehelyett a bizonytalan cash flow-k úgy kerülnek bemutatásra, mintha azok biztos cash flow-k volnának. Egyetlen racionális gazdálkodó egység sem adna el egy eszközt ilyen jellemzőkkel 10 CU-ért.
Diszkontráta
A15.
Bármelyik megközelítés kerül is alkalmazásra az eszköz használati értékének meghatározásához, a cash flow-k diszkontálásához felhasznált kamatlábak nem tükrözhetik azon kockázatokat, amelyekkel a becsült cash flow-kat már kiigazították. Másképpen bizonyos feltételezések hatása kétszer kerülne figyelembevételre.
A16.
Ha egy eszközspecifikus ráta a piacról közvetlenül nem érhető el, a gazdálkodó egység a diszkontráta becsléséhez helyettesítőket használ. A cél a piac értékítéletének lehető legjobb megbecslése:
a)
a pénz időértékére vonatkozóan az eszköz hasznos élettartama végéig terjedő időszakra; valamint
b)
az A1-es bekezdésben leírt b), d) és e) tényezőkre, feltéve, hogy e tényezők nem eredményeztek módosítást a cashflow-becslések megállapításánál.
A17.
A becslés elvégzésének kiindulópontjaként a gazdálkodó egység az alábbi rátákat veheti figyelembe:
a)
a gazdálkodó egység súlyozott átlagos tőkeköltsége, amelynek meghatározása olyan eljárásokkal lehetséges, mint például a tőkeeszközök árazási modellje;
b)
a gazdálkodó egység járulékos hitelfelvételi kamatlábai; valamint
c)
egyéb piaci hitelfelvételi kamatlábak.
A18.
Ugyanakkor e kamatlábakat ki kell igazítani:
a)
hogy tükrözzék a piac értékítéletét az eszköz becsült cash flow-ihoz kapcsolódó specifikus kockázatokra vonatkozóan valamint
b)
hogy kiszűrjék azokat a kockázatokat, amelyek nem relevánsak az eszköz becsült cash flow-ira vonatkozóan, vagy azokat, amelyekkel a becsült cash flow-kat már korrigálták.
Mérlegelni kell az olyan kockázatokat, mint például az országkockázat, a devizakockázat és az árkockázat.
A19.
A diszkontráta független a gazdálkodó egység tőkeszerkezetétől és az eszköz beszerzésének a gazdálkodó egység általi finanszírozási módjától, mert az eszköz által várhatóan generált jövőbeni cash flow-k nem függenek attól, hogy milyen módon finanszírozta a gazdálkodó egység az eszköz beszerzését.
A20.
Az 55. bekezdés előírja, hogy a diszkontrátának adózás előtti rátának kell lennie. Ily módon amennyiben a ráta becslésére használt alap adózás utáni, azt az alapot kiigazítják úgy, hogy adózás előtti rátát tükrözzön.
A21.
A gazdálkodó egység általában egyetlen diszkontrátát alkalmaz egy eszköz használati értékének becsléséhez. A gazdálkodó egység viszont külön diszkontrátákat alkalmaz a különböző jövőbeni időszakokra, ha a használati érték érzékenyen reagál a különböző időszakok kockázati különbségeire vagy a hozamgörbére.
C. függelék
GOODWILLEL ÉS ELLENŐRZÉSRE NEM JOGOSÍTÓ RÉSZESEDÉSSEL RENDELKEZŐ PÉNZTERMELŐ EGYSÉGEK ÉRTÉKVESZTÉSI TESZTELÉSE
Ez a függelék a standard szerves részét képezi.
C1.
A (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standardnak megfelelően a felvásárló a goodwillt az akvizíció időpontjára vonatkozóan értékeli és jeleníti meg, az alábbi a)-nak b)-t meghaladó összegén értékelve:
a)
a következők együttes összege:
i.
az átadott ellenérték, az IFRS 3 standardnak megfelelően értékelve, amely általában az akvizíció időpontjára vonatkozó valós értéket követeli meg;
ii.
a felvásároltban fennálló bármely ellenőrzésre nem jogosító részesedés összege, az IFRS 3 standardnak megfelelően értékelve; valamint
iii.
a szakaszokban megvalósuló üzleti kombinációban a felvásárló által a felvásároltban korábban birtokolt tőkerészesedés akvizíció időpontjára vonatkozó valós értéke.
b)
a megszerzett azonosítható eszközöknek és átvállalt kötelezettségeknek az akvizíció időpontjára vonatkozó nettó összege, az IFRS 3 standardnak megfelelően értékelve.
A goodwill hozzárendelése
C2.
A jelen standard 80. bekezdése megköveteli, hogy az üzleti kombinációban megszerzett goodwillt hozzárendeljék a felvásárló minden egyes olyan pénztermelő egységéhez vagy pénztermelő egységeinek minden egyes olyan csoportjaihoz, amelyek várhatóan részesülnek a kombinációból származó szinergiák nyújtotta előnyökből, függetlenül attól, hogy a felvásárolt egyéb eszközeit vagy kötelezettségeit ezen egységekhez vagy egységcsoportokhoz hozzárendelték-e. Lehetséges, hogy az üzleti kombinációból származó szinergiák némelyikét olyan pénztermelő egységhez rendelik hozzá, amelyben az ellenőrzésre nem jogosító részesedés nem rendelkezik érdekeltséggel.
Az értékvesztési tesztelés
C3.
Az értékvesztési tesztelés a pénztermelő egységek megtérülő összegének és a pénztermelő egység könyv szerinti értékének az összehasonlítását jelenti.
C4.
Ha a gazdálkodó egység az ellenőrzésre nem jogosító részesedéseket a leányvállalat akvizíció időpontjára vonatkozó nettó azonosítható eszközeiben fennálló arányos részesedésként, nem pedig valós értéken értékeli, akkor az ellenőrzésre nem jogosító részesedésre jutó goodwillt a kapcsolódó pénztermelő egység megtérülő összege tartalmazza, de az anyavállalat konszolidált pénzügyi kimutatásaiban nem jelenítik meg. Ennek következtében a gazdálkodó egységnek a pénztermelő egységhez hozzárendelt goodwill könyv szerinti értékét fel kell bruttósítania, hogy az tartalmazza az ellenőrzésre nem jogosító részesedésre jutó goodwillt. Ezt a kiigazított könyv szerinti értéket aztán összehasonlítják a pénztermelő egység megtérülő összegével, hogy meghatározzák, van-e értékvesztés a pénztermelő egységnél.
Az értékvesztés miatti veszteség felosztása
C5.
A 104. bekezdés értelmében az azonosított, értékvesztés miatti veszteséget először úgy kell felosztani, hogy csökkenjen az egységhez hozzárendelt goodwill könyv szerinti értéke, és aztán az egység egyéb eszközeire arányosan, az egységben lévő minden egyes eszköz könyv szerinti értéke alapján.
C6.
Ha a leányvállalat vagy a leányvállalat egy része, amelyben van ellenőrzésre nem jogosító részesedés, maga is pénztermelő egység, az értékvesztés miatti veszteséget az anyavállalat és az ellenőrzésre nem jogosító részesedés között ugyanazon az alapon osztják fel, mint ahogyan az eredményt felosztják.
C7.
Ha a leányvállalat vagy a leányvállalat egy része, amelyben van ellenőrzésre nem jogosító részesedés, egy nagyobb pénztermelő egység része, akkor a goodwill értékvesztése miatti veszteségeket felosztják a pénztermelő egység azon részei, amelyekben van ellenőrzésre nem jogosító részesedés, és azon részei között, amelyekben nincs. Az értékvesztés miatti veszteségeket a pénztermelő egység részei között a következő alapon kell felosztani:
a)
amennyiben az értékvesztés miatti veszteség a pénztermelő egységben lévő goodwillhez kapcsolódik, a részek goodwilljének az értékvesztés előtti, relatív könyv szerinti értéke alapján; valamint
b)
amennyiben az értékvesztés miatti veszteség a pénztermelő egységben lévő azonosítható eszközökhöz kapcsolódik, a részek nettó azonosítható eszközeinek az értékvesztés előtti, relatív könyv szerinti értéke alapján. Bármely ilyen értékvesztést minden egység részeinek eszközeire arányosan, az abban a részben lévő minden eszköz könyv szerinti értéke alapján osztanak fel.
Azoknál a részeknél, amelyekben van ellenőrzésre nem jogosító részesedés, az értékvesztés miatti veszteséget az anyavállalat és az ellenőrzésre nem jogosító részesedés között ugyanazon az alapon osztják fel, mint ahogyan az eredményt felosztják.
C8.
Ha egy ellenőrzésre nem jogosító részesedésre jutó értékvesztés miatti veszteség az anyavállalat konszolidált pénzügyi kimutatásaiban meg nem jelenített goodwillhez kapcsolódik (lásd a C4. bekezdést), ezt az értékvesztést a goodwill értékvesztés miatti veszteségeként nem jelenítik meg. Az ilyen esetekben csak az anyavállalathoz hozzárendelt goodwillhez kapcsolódó értékvesztés miatti veszteséget jelenítik meg a goodwill értékvesztése miatti veszteségként.
C9.
A 7. szemléltető példa egy nem teljes egészében tulajdonolt, goodwillel rendelkező pénztermelő egység értékvesztési tesztelését mutatja be.
IAS 37 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések
CÉL
A standard célja annak biztosítása, hogy megfelelő megjelenítési követelményeket és értékelési elveket alkalmazzanak a céltartalékokra, a függő kötelezettségekre és a függő követelésekre, valamint, hogy a megjegyzésekben elegendő információt tegyenek közzé ahhoz, hogy a felhasználók számára lehetővé tegyék azok jellegének, időzítésének és összegének megértését.
HATÓKÖR
1.
A jelen standardot valamennyi gazdálkodó egységnek alkalmaznia kell a céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések elszámolására, kivéve azokat:
a)
amelyek jövőben teljesülő szerződésekből származnak, kivéve, ha a szerződés hátrányos; valamint
b)
[Törölve]
c)
amelyekre egy másik standard vonatkozik.
2.
A jelen standard nem vonatkozik azokra a pénzügyi instrumentumokra (beleértve a garanciákat is), amelyek az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard hatókörébe tartoznak.
3.
A jövőben teljesülő szerződések olyan szerződések, amelyek alapján vagy egyik fél sem teljesítette egyetlen kötelmét sem, vagy mindkét fél részlegesen, egyenlő mértékben teljesítette kötelmeit. A jelen standard nem vonatkozik a jövőben teljesülő szerződésekre, kivéve, ha azok hátrányosak.
4.
[Törölve]
5.
Amennyiben a céltartalék, függő kötelezettség vagy függő követelés egy bizonyos típusát egy másik standard tárgyalja, úgy a gazdálkodó egységnek a jelen standard helyett azt a standardot kell alkalmaznia. Például, a céltartalékok bizonyos típusaival a következőkre vonatkozó standardok foglalkoznak:
a)
[Törölve]
b)
nyereségadók (lásd az IAS 12 Nyereségadók standardot);
c)
lízingek (lásd az IFRS 16 Lízingek standardot). A jelen standard alkalmazandó azonban minden olyan lízingre, amely a lízingnek az IFRS 16 standardban meghatározott kezdőnapja előtt hátrányossá válik. A jelen standard alkalmazandó továbbá a rövid futamidejű lízingekre és azokra a lízingekre, amelyek kisértékű mögöttes eszközét az IFRS 16 standard 6. bekezdésének megfelelően számolják el, és amelyek hátrányossá váltak;
d)
munkavállalói juttatások (lásd az IAS 19 Munkavállalói juttatások standardot);
e)
az IFRS 17 Biztosítási szerződések standard hatókörébe eső biztosítási szerződések és egyéb szerződések;
f)
felvásárló függő ellenértéke egy üzleti kombinációban (lásd az IFRS 3 Üzleti kombinációk standardot); valamint
g)
vevőkkel kötött szerződések árbevétele (lásd az IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standardot). Mivel azonban a hátrányossá vált vevőkkel kötött szerződésekre az IFRS 15 standard nem tartalmaz specifikus előírásokat, ezekre az esetekre a jelen standardot kell alkalmazni.
6.
[Törölve]
7.
A jelen standard olyan kötelezettségekként határozza meg a céltartalékokat, amelyeknek az ütemezése vagy összege bizonytalan. Néhány országban a „céltartalék” kifejezést olyan tételekkel összefüggésben is használják, mint például az értékcsökkenés, az eszközök és a kétes követelések értékvesztése: ezek az eszközök könyv szerinti értékét helyesbítik, és ezekkel a jelen standard nem foglalkozik.
8.
Más standardok meghatározzák, hogy a kiadásokat eszközként vagy ráfordításként kell-e kezelni. A jelen standard nem érinti ezeket a kérdéseket. Ennek megfelelően, a jelen standard se meg nem tiltja, se elő nem írja a céltartalék képzéskor megjelenített költségek aktiválását.
9.
A jelen standard alkalmazandó az átszervezésekre (beleértve a megszűnt tevékenységekre) képzett céltartalékokra. Amennyiben az átszervezés megfelel a megszűnt tevékenység definíciójának, úgy az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standard további közzétételeket írhat elő.
FOGALMAK
10.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A céltartalék egy bizonytalan ütemezésű vagy összegű kötelezettség.
A kötelezettség(23)egy gazdálkodó egység múltbeli eseményekből származó olyan meglévő kötelme, amelynek a teljesítése várhatóan gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrásoknak a gazdálkodó egységből történő kiáramlását eredményezi.
A kötelmet keletkeztető esemény egy olyan esemény, amely jogi vagy vélelmezett kötelmet hoz létre, azt eredményezve, hogy a gazdálkodó egységnek nincs más reális alternatívája, mint hogy ezt a kötelmét teljesítse.
A jogi kötelem olyan kötelem, amely:
a)
egy szerződésből (annak kifejezett vagy hallgatólagos feltételein keresztül);
b)
jogszabályokból; vagy
c)
egyéb jogi műveletből származik.
A vélelmezett kötelem olyan kötelem, amely egy gazdálkodó egység cselekedeteiből ered, amikor:
a)
egy bevett múltbeli gyakorlat, nyilvánosságra hozott politikák vagy egy megfelelően részletezett tárgyidőszaki bejelentés által a gazdálkodó egység jelezte más felek felé, hogy bizonyos felelősségeket vállalni fog; valamint
b)
ily módon a gazdálkodó egység jogos várakozásokat ébresztett azon más felekben arra, hogy eleget fog tenni azoknak a felelősségeinek.
A függő kötelezettség:
a)
olyan lehetséges kötelem, amely múltbeli eseményekből származik, és amelynek létezését csak egy vagy több, nem teljesen a gazdálkodó egység ellenőrzése alatt álló, bizonytalan jövőbeli esemény bekövetkezése vagy be nem következése fogja megerősíteni; vagy
b)
olyan meglévő kötelem, amely múltbeli eseményekből származik, de amelyet nem jelenítenek meg, mert:
i.
nem valószínű, hogy gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlása lesz szükséges a kötelem rendezéséhez; vagy
ii.
a kötelem összege nem határozható meg megfelelő megbízhatósággal.
A függő követelés olyan lehetséges követelés, amely múltbeli eseményekből származik, és amelynek létezését csak egy vagy több, nem teljesen a gazdálkodó egység ellenőrzése alatt álló, bizonytalan jövőbeli esemény bekövetkezése vagy be nem következése fogja megerősíteni.
A hátrányos szerződés egy olyan szerződés, amelyben a szerződés szerinti kötelmek teljesítésével kapcsolatos elkerülhetetlen költségek meghaladják a szerződés alapján várhatóan befolyó gazdasági hasznokat.
Az átszervezés egy olyan, a vezetés által megtervezett és ellenőrzött program, amely lényegesen megváltoztatja:
a)
a gazdálkodó egység által folytatott üzleti tevékenység hatókörét; vagy
b)
az ezen üzleti tevékenység folytatásának módját.
Céltartalékok és egyéb kötelezettségek
11.
A céltartalékokat meg lehet különböztetni az egyéb kötelezettségektől, például a szállítói tartozásoktól és az elhatárolásoktól, mivel a teljesítéshez szükséges jövőbeli kiadások ütemezése vagy összege bizonytalan. Ezzel szemben:
a)
a szállítói tartozások olyan áruk és szolgáltatások megfizetésére vonatkozó kötelezettségek, amelyek leszállításra vagy teljesítésre kerültek, és amelyek leszámlázásra vagy a szállítóval formálisan egyeztetésre kerültek; valamint
b)
az elhatárolások kötelezettségek olyan áruk és szolgáltatások megfizetésére, amelyek leszállításra vagy teljesítésre kerültek, de amelyek kifizetésre, leszámlázásra vagy a szállítóval formálisan egyeztetésre még nem kerültek, beleértve a munkavállalóknak járó összegeket (például a ki nem vett szabadsággal kapcsolatos összegeket). Bár néha becsülni kell az elhatárolások összegét vagy időzítését, általában véve a bizonytalanság sokkal alacsonyabb fokú, mint a céltartalékok esetében.
Az elhatárolásokat gyakran a szállítói és egyéb tartozások részeként mutatják be, míg a céltartalékok bemutatása elkülönítetten történik.
A céltartalékok és a függő kötelezettségek közötti kapcsolat
12.
Általános értelemben valamennyi céltartalék függő, mivel ütemezésükben vagy összegükben bizonytalanok. Azonban ebben a standardban a „függő” kifejezés azokra a kötelezettségekre és követelésekre használatos, amelyek nincsenek megjelenítve, mivel létezésüket csak egy vagy több, nem teljesen a gazdálkodó egység ellenőrzése alatt álló, bizonytalan jövőbeli esemény bekövetkezése vagy be nem következése fogja megerősíteni. Továbbá, a „függő kötelezettség” kifejezés használatos azokra a kötelezettségekre is, amelyek nem felelnek meg a megjelenítési kritériumoknak.
13.
A jelen standard megkülönbözteti:
a)
a céltartalékokat – amelyeket (feltételezve, hogy megbízható becslés készíthető) kötelezettségként jelenítenek meg, mivel meglévő kötelmek, és valószínű, hogy a kötelmek teljesítése gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlását fogja igényelni; valamint
b)
a függő kötelezettségeket – amelyeket nem jelenítenek meg kötelezettségként, mert vagy:
i.
lehetséges kötelmek, mivel még megerősítésre kell kerüljön, hogy van-e a gazdálkodó egységnek olyan meglévő kötelme, amely gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlásához vezethet; vagy
ii.
meglévő kötelmek, amelyek nem felelnek meg a jelen standardban foglalt megjelenítési kritériumoknak (mivel vagy nem valószínű, hogy a kötelem teljesítése gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlását fogja igényelni, vagy nem lehet kellő megbízhatósággal megbecsülni a kötelem összegét).
MEGJELENÍTÉS
Céltartalékok
14.
Céltartalékot kell megjeleníteni, ha:
a)
a gazdálkodó egységnek egy múltbeli esemény következtében meglévő (jogi vagy vélelmezett) kötelme áll fenn;
b)
valószínű, hogy a kötelem teljesítése gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlását fogja igényelni; valamint
c)
a kötelem összegére megbízható becslés készíthető.
Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, céltartalékot nem szabad megjeleníteni.
Meglévő kötelem
15.
Ritka esetekben nem egyértelmű, hogy fennáll-e egy meglévő kötelem. Ezekben az esetekben akkor tekintenek egy múltbeli eseményt meglévő kötelmet keletkeztetőnek, ha az összes rendelkezésre álló bizonyítékot figyelembe véve valószínűbb, mint nem, hogy egy meglévő kötelem a beszámolási időszak végén fennáll.
16.
Majdnem minden esetben egyértelmű, hogy egy múltbeli esemény eredményezett-e meglévő kötelmet. Ritka esetekben, például peres ügyekben vita tárgyát képezheti, hogy bizonyos események bekövetkeztek-e, vagy hogy ezek az események meglévő kötelmet eredményeznek-e. Az ilyen esetekben a gazdálkodó egység az összes rendelkezésre álló bizonyíték, például a szakértői vélemények figyelembevételével dönti el, hogy fennáll-e egy meglévő kötelem a beszámolási időszak végén. A mérlegelt bizonyítékok magukban foglalják a beszámolási időszakot követő események által szolgáltatott esetleges további bizonyítékokat is. Az ilyen bizonyítékok alapján:
a)
amennyiben valószínűbb, mint nem, hogy fennáll egy meglévő kötelem a beszámolási időszak végén, a gazdálkodó egység céltartalékot jelenít meg (amennyiben a megjelenítési kritériumok teljesülnek); valamint
b)
amennyiben valószínűbb, mint nem, hogy nem áll fenn meglévő kötelem a beszámolási időszak végén, a gazdálkodó egység egy függő kötelezettséget tesz közzé, kivéve, ha alacsony a gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlásának a valószínűsége (lásd a 86. bekezdést).
Múltbeli esemény
17.
Egy meglévő kötelemhez vezető múltbeli eseményt kötelmet keletkeztető eseménynek neveznek. Ahhoz, hogy egy esemény kötelmet keletkeztető eseménynek minősüljön, az szükséges, hogy a gazdálkodó egységnek ne legyen más reális alternatívája, mint hogy rendezze az esemény által okozott kötelmet. Ez csak akkor áll fenn:
a)
ha a kötelem teljesítését jogilag kikényszeríthetik; vagy
b)
vélelmezett kötelem esetén, ha az esemény (amely a gazdálkodó egység egy cselekedete is lehet) jogos várakozásokat ébreszt másokban arra, hogy a gazdálkodó egység rendezni fogja a kötelmet.
18.
A pénzügyi kimutatások a gazdálkodó egységnek a beszámolási időszak végén fennálló pénzügyi helyzetével, és nem a lehetséges jövőbeli helyzetével foglalkoznak. Ezért nem jelenítenek meg céltartalékot olyan költségekre, amelyek a jövőbeni működés érdekében merülnek fel. A gazdálkodó egység pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában megjelenített kötelezettségek kizárólag azok, amelyek a beszámolási időszak végén léteznek.
19.
Céltartalékként csak a múltbeli eseményekből eredő, a gazdálkodó egység jövőbeli cselekedeteitől (azaz jövőbeli üzletvitelétől) függetlenül létező kötelmeket jelenítik meg. Ezen kötelmekre példa a jogellenes környezetkárosítással kapcsolatos büntetések, vagy a helyreállítási költségek, amelyek rendezése a gazdálkodó egység jövőbeli cselekedeteitől függetlenül gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlásához vezetnének. Hasonlóképpen, a gazdálkodó egység céltartalékot jelenít meg az olajberendezések vagy az atomerőművek leszerelési költségeire, amennyiben a gazdálkodó egység köteles a korábban okozott károkat helyreállítani. Ezzel szemben, üzleti kényszerből vagy jogi előírások folytán a gazdálkodó egységnek szándékában állhat, vagy szükséges lehet számára, hogy kiadásokat eszközöljön annak érdekében, hogy a jövőben egy adott módon (például bizonyos gyárak esetében füstszűrők beépítésével) működjön. Mivel a gazdálkodó egység jövőbeli cselekedeteivel, például működési módjának megváltoztatásával el tudja kerülni a jövőbeli kiadásokat, ezen jövőbeli kiadásokkal kapcsolatosan nem áll fenn meglévő kötelme, és céltartalékot nem jelenítenek meg.
20.
Egy kötelem mindig magában foglal egy másik felet, akivel szemben a kötelem fennáll. Nem szükséges azonban ismerni annak a félnek a személyazonosságát, akivel szemben a kötelem fennáll – a kötelem általában a közösséggel szemben is fennállhat. Mivel egy kötelem mindig magában foglal egy másik féllel szembeni elkötelezettséget, ebből következik, hogy a vezetés vagy az igazgatóság döntése nem keletkeztet beszámolási időszak végi vélelmezett kötelmet, kivéve, ha a döntést még a beszámolási időszak végét megelőzően megfelelően részletezett módon nem ismertették az érintettekkel ahhoz, hogy ez jogos várakozást ébresszen bennük arra, hogy a gazdálkodó egység eleget fog tenni a felelősségeinek.
21.
Az az esemény, amely nem keletkeztet azonnal kötelmet, egy későbbi időpontban keletkeztethet kötelmet a jogszabályok változása miatt, vagy amiatt, hogy a gazdálkodó egység egy cselekedete (például egy megfelelően részletezett nyilvános bejelentés) vélelmezett kötelmet idéz elő. Például környezeti kár okozása esetén lehet, hogy nem áll fenn kötelem a következmények helyreállításával kapcsolatosan. A károkozás azonban egy kötelmet keletkeztető eseménnyé válik, ha egy új jogszabály előírja a meglévő károk helyreállítását, vagy ha a gazdálkodó egység nyilvánosan felvállalja a felelősséget a helyreállításra oly módon, hogy az egy vélelmezett kötelmet eredményez.
22.
Ha egy új jogszabályjavaslat részleteit még nem véglegesítették, úgy kötelem csak akkor keletkezik, ha gyakorlatilag biztos, hogy a javaslatot a tervezetnek megfelelően foglalják jogszabályba. A jelen standard céljából az ilyen kötelmet jogi kötelemként kell kezelni. A jogszabályba foglalást övező körülmények különbözősége lehetetlenné teszi egyetlen olyan esemény kiemelését, amely gyakorlatilag biztossá tesz egy törvény jogszabályba foglalását. Számos esetben lehetetlen egy jogszabályba foglalást gyakorlatilag biztosra venni mindaddig, amíg azt törvénybe nem foglalják.
Gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások valószínű kiáramlása
23.
Ahhoz, hogy megfeleljen a megjelenítés feltételeinek, nemcsak egy meglévő kötelemnek kell fennállnia, hanem annak is valószínűnek kell lennie, hogy a kötelem rendezése gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlásával jár. A jelen standard szempontjából (24) az erőforrás kiáramlását vagy más eseményt akkor kell valószínűnek tekinteni, ha valószínűbb, mint nem, hogy az esemény bekövetkezik, azaz nagyobb a valószínűsége annak, hogy az esemény bekövetkezik, mint annak, hogy nem következik be. Amennyiben nem valószínű, hogy fennáll egy meglévő kötelem, a gazdálkodó egység egy függő kötelezettséget tesz közzé, kivéve, ha alacsony a gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlásának a valószínűsége (lásd a 86. bekezdést).
24.
Amennyiben számos hasonló kötelem áll fenn, (pl. termékszavatosság vagy hasonló szerződések) úgy a rendezéshez szükséges erőforrás-kiáramlás valószínűségét a kötelemcsoport egészének mérlegelésével kell meghatározni. Bár az egyes tételekkel kapcsolatos kiáramlás valószínűsége alacsony lehet, igen valószínű lehet, hogy az egész kötelemcsoport rendezéséhez bizonyos erőforrás-kiáramlás szükséges lesz. Ebben az esetben céltartalékot jelenítenek meg (amennyiben a megjelenítés egyéb kritériumai teljesülnek).
A kötelem megbízható becslése
25.
A becslések használata lényeges része a pénzügyi kimutatások elkészítésének, és nem ássa alá megbízhatóságukat. Ez különösen igaz a céltartalékok esetében, amelyek jellegüknél fogva a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban lévő legtöbb egyéb tételnél bizonytalanabbak. A kivételesen ritka esetektől eltekintve egy gazdálkodó egység képes lesz arra, hogy meghatározza a lehetséges kimenetelek tartományát, és így a kötelem azon becslését, amely kellő megbízhatósággal használható fel a céltartalék megjelenítéséhez.
26.
Abban a kivételesen ritka esetben, amikor nem lehet megbízható becslést készíteni, egy olyan kötelezettség áll fenn, amelyet nem lehet megjeleníteni. Ezt a kötelezettséget függő kötelezettségként teszik közzé (lásd a 86. bekezdést).
Függő kötelezettségek
27.
A gazdálkodó egységnek nem szabad függő kötelezettséget megjelenítenie.
28.
A függő kötelezettséget a 86. bekezdésnek megfelelően teszik közzé, kivéve, ha csekély a gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlásának a valószínűsége.
29.
Ha a gazdálkodó egység egyetemlegesen felelős egy kötelemért, úgy a kötelem azon részét, amelynek várhatóan egyéb felek tesznek eleget, függő kötelezettségként kezelik. Eltekintve azoktól a kivételesen ritka esetektől, amikor megbízható becslés nem készíthető, a gazdálkodó egység céltartalékot jelenít meg a kötelem azon részére, amellyel kapcsolatosan valószínű a gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlása.
30.
A függő kötelezettségek az eredetileg várttól eltérően alakulhatnak. Ezért azokat folyamatosan értékelni kell annak megállapítására, hogy valószínűvé vált-e a gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlása. Amennyiben valószínűvé válik, hogy egy előzőleg függő kötelezettségként kezelt tétellel kapcsolatosan a jövőbeli gazdasági hasznok kiáramlása szükséges lesz, céltartalékot jelenítenek meg annak az időszaknak a pénzügyi kimutatásaiban, amelyben a valószínűség változása bekövetkezik (kivéve azt az igen ritka esetet, amikor nem lehet megbízható becslést készíteni).
Függő követelések
31.
A gazdálkodó egységnek nem szabad függő követelést megjelenítenie.
32.
A függő követelések rendszerint olyan nem tervezett, vagy egyéb nem várt eseményekből erednek, amelyek gazdasági hasznoknak a gazdálkodó egységhez való beáramlásának lehetőségét eredményezik. Ennek egyik példája egy olyan kárigény, amelyet a gazdálkodó egység jogi úton érvényesít, ahol annak kimenete bizonytalan.
33.
A függő követeléseket nem jelenítik meg a pénzügyi kimutatásokban, mivel ez olyan bevétel megjelenítését eredményezhetné, amely lehet, hogy soha nem realizálható. Azonban amennyiben egy bevétel realizálása gyakorlatilag biztos, úgy a kapcsolódó eszköz nem függő követelés, és megjelenítése helyénvaló.
34.
A 89. bekezdésnek megfelelően a függő követelést közzéteszik, ha a gazdasági hasznok beáramlása valószínű.
35.
A függő követeléseket folyamatosan értékelni kell annak biztosítására, hogy a fejlemények a pénzügyi kimutatásokban megfelelően tükröződjenek. Amennyiben gyakorlatilag biztossá vált, hogy a gazdasági hasznok beáramlása bekövetkezik, úgy az eszközt és a kapcsolódó bevételt annak az időszaknak a pénzügyi kimutatásaiban jelenítik meg, amelyben a valószínűség változása bekövetkezik. Amennyiben valószínűvé vált a gazdasági hasznok beáramlása, úgy a gazdálkodó egység a függő követelést közzéteszi (lásd a 89. bekezdést).
ÉRTÉKELÉS
A legjobb becslés
36.
A céltartalékként megjelenített összeg a meglévő kötelem rendezéséhez a beszámolási időszak végén szükséges kiadásra vonatkozó legjobb becslés.
37.
A meglévő kötelem teljesítéséhez szükséges kiadás legjobb becslése az az összeg, amelyet a gazdálkodó egység a kötelem teljesítésére vagy egy harmadik félnek történő átadásáért a beszámolási időszak végén racionálisan kifizetne. Gyakran lehetetlen, vagy megengedhetetlenül költséges a kötelem beszámolási időszak végi rendezése vagy átadása. Azonban az a becsült összeg adja a meglévő kötelem beszámolási időszak végi rendezéséhez szükséges kiadás legjobb becslését, amelyet a gazdálkodó egység a kötelem rendezésére vagy átadására racionálisan kifizetne.
38.
A kimenetel és a pénzügyi hatás becsléseit a gazdálkodó egység vezetésének megítélése határozza meg, kiegészülve a hasonló ügyletekkel kapcsolatos tapasztalatokkal, és bizonyos esetekben a független szakértők jelentéseivel. A mérlegelt bizonyítékok magukban foglalják a beszámolási időszakot követő események által szolgáltatott esetleges további bizonyítékokat is.
39.
A céltartalékként megjelenítendő összeget övező bizonytalanságokat különféle, a körülményeknek megfelelő eszközökkel kezelik. Ha az értékelendő céltartalék tételek nagy sokaságát érinti, akkor a kötelem becslése az összes lehetséges kimenetelnek a kapcsolódó valószínűségekkel történő súlyozásával történik. A becslés ezen statisztikai módszerét „várható érték”-nek nevezik. Ezért a céltartalék különbözni fog attól függően, hogy egy adott összegű veszteség valószínűsége például 60 százalék vagy 90 százalék-e. Amennyiben a lehetséges kimenetek tartománya folyamatos, és ezen tartomány minden egyes pontjának megegyezik a valószínűsége, úgy a tartomány középértékét alkalmazzák.
Példa
Egy gazdálkodó egység jótállással értékesít termékeket, amely jótállás fedezi a vásárlást követő hat hónapon belül ismertté váló gyártási hibákból eredő javítási költségeket a vásárlóknak. Ha valamennyi értékesített terméknek kisebb hibája lenne, úgy 1 millió javítási költség merülne fel. Ha valamennyi értékesített terméknek nagyobb hibája lenne, úgy 4 millió javítási költség merülne fel. A gazdálkodó egység múltbeli tapasztalatai és a jövővel kapcsolatos várakozásai azt jelzik, hogy a következő évben az értékesített termékek 75 százalékának nem lesz hibája, 20 százalékának kisebb hibája lesz, és 5 százalékának nagyobb hibája lesz. A 24. bekezdésnek megfelelően a gazdálkodó egység a jótállási kötelemmel kapcsolatos kiáramlás valószínűségét egészében értékeli.
A javítási költségek várható értéke a következő:
(nulla 75 %-a) + (1 millió 20 %-a) + (4 millió 5 %-a) = 400 000
40.
Amennyiben egy egyedi kötelmet értékelnek, úgy a legvalószínűbb egyedi kimenetel lehet a legjobb becslés a kötelezettségre. A gazdálkodó egység azonban még ebben az esetben is mérlegeli az egyéb lehetséges kimeneteleket. Amennyiben az egyéb lehetséges kimenetelek értéke vagy többnyire magasabb, vagy többnyire alacsonyabb, mint a legvalószínűbb kimenetel értéke, úgy egy magasabb vagy egy alacsonyabb összeg lesz a legjobb becslés. Például, ha egy gazdálkodó egységnek egy súlyos hibát kell helyreállítania egy megrendelője számára épített nagyobb üzemben, a legvalószínűbb kimenetel lehet az, hogy a javítás az első próbálkozásra 1 000 költség mellett sikerrel jár, de egy nagyobb összegre képeznek céltartalékot, ha jelentős esélye van annak, hogy további próbálkozásokra lesz szükség.
41.
A céltartalékot adózás előtti értéken értékelik, mivel a céltartalék adózási következményeivel és az ebben bekövetkező változásokkal az IAS 12 standard foglalkozik.
Kockázatok és bizonytalanságok
42.
A céltartalékra vonatkozó legjobb becslés kialakításánál figyelembe kell venni azokat a kockázatokat és bizonytalanságokat, amelyek sok eseményt és körülményt elkerülhetetlenül körülvesznek.
43.
A kockázat a kimenetel változékonyságát mutatja. A kockázattal való kiigazítás növelheti azt az összeget, amelyen a kötelezettséget értékelik. Bizonytalan körülmények között óvatos megfontolásra van szükség, hogy a bevételek vagy az eszközök ne legyenek felülértékelve, és a ráfordítások vagy a kötelezettségek ne legyenek alulértékelve. A bizonytalanság azonban nem igazolja a túlzott céltartalékképzést vagy a kötelezettségek szándékos felülértékelését. Például ha egy különösen hátrányos kimenetel költségeit óvatosan becsülik, akkor ezt a kimenetelt nem kezelik szándékosan valószínűbbnek annál, mint ami reálisan valószínű. Ügyelni kell arra, hogy elkerüljék a céltartaléknak a kockázattal és a bizonytalansággal kapcsolatos módosítások duplikálásából eredő túlértékelését.
44.
A kiadás összegét övező bizonytalanságokat a 85. bekezdés b) pontjának megfelelően közzéteszik.
Jelenérték
45.
Amennyiben a pénz időértékének hatása lényeges, úgy a céltartalék összege a kötelem teljesítéséhez várhatóan szükséges kiadások jelenértéke.
46.
A pénz időértékének következtében a röviddel a beszámolási időszakot követően felmerülő pénzkiáramlásokkal kapcsolatos céltartalékok hátrányosabbak, mint azok, amelyeknél az azonos összegű pénzkiáramlások később merülnek fel. Ezért a céltartalékokat diszkontálják, amennyiben a hatás lényeges.
47.
Diszkontrátaként (vagy diszkontrátákként) a pénz időértékére és a kötelezettségre jellemző kockázatokra vonatkozó jelenlegi piaci értékítéletet tükröző, adózás előtti diszkontrátát (vagy diszkontrátákat) kell használni. A diszkontrátának (diszkontrátáknak) nem szabad tükröznie (tükrözniük) olyan kockázatokat, amelyekkel a jövőbeli cash flow-k becslését már kiigazították.
Jövőbeli események
48.
A céltartalék összegében figyelembe kell venni a kötelem rendezéséhez szükséges összeget esetlegesen befolyásoló jövőbeli eseményeket, amennyiben elegendő objektív bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy ezek az események be fognak következni.
49.
A céltartalékok értékelésénél különösen fontosak lehetnek a várt jövőbeli események. Például egy gazdálkodó egység úgy vélheti, hogy a jövőbeli technológiai változások csökkenteni fogják a környezet megtisztításával kapcsolatos, a telephely élettartamának végén felmerülő költségeket. A megjelenített összeg a műszakilag képzett, objektív megfigyelőknek azon technológiával kapcsolatos, az összes rendelkezésre álló bizonyítékot figyelembe vevő észszerű várakozását tükrözi, amely a megtisztítás idején rendelkezésre fog állni. Így helyénvaló figyelembe venni például a meglévő technológia alkalmazásában való megnövekvő tapasztalattal kapcsolatos várható költségcsökkenéseket, vagy a meglévő technológiának a korábbiakban végzetteknél nagyobb vagy összetettebb tisztítási műveletekre történő alkalmazásának várható költségeit. A gazdálkodó egység azonban nem tételezheti fel egy teljesen új tisztítási technológia kifejlesztését, kivéve, ha azt elegendő objektív bizonyíték támasztja alá.
50.
A lehetséges új jogszabály hatását figyelembe veszik a meglévő kötelem értékelésénél, ha elegendő objektív bizonyíték létezik arra vonatkozóan, hogy a jogszabályt gyakorlatilag biztosan jogszabályba foglalják. A gyakorlatban felmerülő körülmények változatossága lehetetlenné teszi egyetlen olyan esemény megnevezését, amely minden esetben elegendő, objektív bizonyítékot szolgáltat. Bizonyítani kell, hogy mi az, amit a jogszabály elő fog írni, és azt, hogy lényegileg biztos-e, hogy a jogszabályt a megfelelő időben jogszabályba foglalják és végrehajtják. Sok esetben nincs elegendő objektív bizonyíték mindaddig, amíg jogszabályba nem foglalják az új jogszabályt.
Eszközök várható elidegenítése
51.
A céltartalék értékelésénél nem szabad figyelembe venni az eszközök várható elidegenítéséből származó nyereséget.
52.
Az eszközök várható elidegenítéséből származó nyereségeket akkor sem veszik figyelembe a céltartalék értékelésénél, ha a várható elidegenítés szorosan kapcsolódik a céltartalék képzését előidéző eseményhez. Ehelyett a gazdálkodó egység az érintett eszközökre vonatkozó standard által meghatározott időben jeleníti meg az eszközök várható elidegenítéseiből származó nyereségeket.
MEGTÉRÜLÉSEK
53.
Amennyiben a céltartalék rendezéséhez szükséges kiadások egy részét, vagy annak egészét egy másik fél várhatóan megtéríti, úgy a megtérülést akkor kell, és csak akkor lehet megjeleníteni, ha gyakorlatilag biztos, hogy a gazdálkodó egység megkapja a térítést, ha rendezi a kötelmet. A megtérülést elkülönült eszközként kell kezelni. A megtérülésként megjelenített összeg nem haladhatja meg a céltartalék összegét.
54.
A céltartalékkal kapcsolatos ráfordítás az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatásban a megtérülésként megjelenített összeggel nettósítva is bemutatható.
55.
Bizonyos esetekben (például biztosítási szerződéseken, kártalanítási rendelkezéseken, vagy a szállítói garanciákon keresztül) a gazdálkodó egység képes megtéríttetni egy másik féllel a céltartalék rendezéséhez szükséges kiadások egy részét, vagy annak egészét. Lehetséges, hogy a másik fél megtéríti a gazdálkodó egység által fizetett összegeket, vagy közvetlenül megfizetheti azokat.
56.
A legtöbb esetben a gazdálkodó egység felelős marad a kérdéses összeg egészéért olyan módon, hogy a gazdálkodó egységnek akkor is rendeznie kell a teljes összeget, ha a harmadik fél bármely okból elmulasztaná a fizetést. Ebben a helyzetben a céltartalékot a kötelezettség teljes összegére megjelenítik, és a várható megtérülést elkülönült eszközként akkor jelenítik meg, ha lényegileg biztos, hogy a gazdálkodó egység megkapja a térítést, ha rendezi a kötelezettséget.
57.
Bizonyos esetekben a gazdálkodó egység nem marad felelős a kérdéses költségekért, ha a harmadik fél elmulasztja a fizetést. Ebben az esetben a gazdálkodó egység nem felelős ezekért a költségekért, és azokat a céltartalék nem tartalmazza.
58.
A 29. bekezdésben foglaltaknak megfelelően az a kötelem, amelyért a gazdálkodó egység egyetemlegesen felelős, függő kötelezettség annyiban, amennyiben várható, hogy a kötelmet a többi fél rendezi.
VÁLTOZÁSOK A CÉLTARTALÉKOKBAN
59.
A céltartalékokat minden egyes beszámolási időszak végén felül kell vizsgálni, és úgy kell helyesbíteni, hogy azok a mindenkori legjobb becslést tükrözzék. Ha már nem valószínű, hogy a kötelem teljesítése gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlását fogja igényelni, a céltartalékot fel kell oldani.
60.
Ha diszkontálást alkalmaznak, a céltartalék könyv szerinti értéke az idő múlásának tükrözése érdekében minden egyes időszakban növekszik. Ezt a növekményt hitelfelvételi költségként jelenítik meg.
A CÉLTARTALÉKOK FELHASZNÁLÁSA
61.
A céltartalékot csak azokra a kiadásokra lehet felhasználni, amelyekre azt eredetileg megjelenítették.
62.
Csak az eredeti céltartalékhoz kapcsolódó kiadásokat számolják el azzal szemben. A kiadásoknak egy olyan céltartalékkal szembeni elszámolása, amelyet eredetileg más célra jelenítettek meg, elrejtené két különböző esemény hatását.
A MEGJELENÍTÉSI ÉS AZ ÉRTÉKELÉSI SZABÁLYOK ALKALMAZÁSA
Jövőbeli működési veszteségek
63.
Jövőbeli működési veszteségekre nem szabad céltartalékot megjeleníteni.
64.
A jövőbeli működési veszteségek nem felelnek meg a kötelezettség 10. bekezdésben található fogalmának és a 14. bekezdésben foglalt általános céltartalék-megjelenítési kritériumoknak.
65.
A jövőbeli működési veszteségekre vonatkozó várakozás egy jelzés arra, hogy a tevékenység bizonyos eszközei értékvesztettek lehetnek. Ebben az esetben a gazdálkodó egység az eszközöket értékvesztés szempontjából az IAS 36 Eszközök értékvesztése standard alapján teszteli.
Hátrányos szerződések
66.
Amennyiben a gazdálkodó egység rendelkezik olyan szerződéssel, amely hátrányos, akkor a szerződés szerinti meglévő kötelmet céltartalékként kell megjeleníteni és értékelni.
67.
Több szerződést (például egyes szokásos beszerzési megrendeléseket) a másik félnek fizetendő ellentételezés nélkül lehet felmondani, és ezért nem áll fenn kötelem. Más szerződések jogokat és kötelmeket állapítanak meg a szerződő felek mindegyikére. Amennyiben az események hátrányossá teszik az ilyen szerződést, úgy a szerződés a jelen standard hatálya alá tartozik, és fennáll egy kötelezettség, amelyet megjelenítenek. Azok a jövőben teljesülő szerződések, amelyek nem hátrányosak, nem tartoznak a jelen standard hatókörébe.
68.
A standard a hátrányos szerződést olyan szerződésként határozza meg, amelyben a szerződés szerinti kötelmek teljesítésével kapcsolatos elkerülhetetlen költségek meghaladják a szerződés alapján várhatóan befolyó gazdasági hasznokat. A szerződés elkerülhetetlen költségei a szerződésből történő kilépés legalacsonyabb nettó költségét tükrözik, amely a szerződés teljesítésének költsége és a szerződés nem teljesítéséből eredő esetleges ellentételezés, vagy kötbérek értéke közül az alacsonyabb összeg.
68A.
A szerződés teljesítésének költsége a szerződéshez közvetlenül kapcsolódó költségeket foglalja magában. A szerződéshez közvetlenül kapcsolódó költségek a következők:
a)
az adott szerződés teljesítésének járulékos költségei – például közvetlen munkaerő és anyagköltségek; valamint
b)
a szerződések teljesítéséhez közvetlenül kapcsolódó egyéb költségeknek a felosztása – például többek között az adott szerződés teljesítése során használt ingatlanok, gépek és berendezések tételeihez kapcsolódó értékcsökkenési leírás felosztása.
69.
A gazdálkodó egységnek a hátrányos szerződésre vonatkozó elkülönült céltartalék képzése előtt meg kell jelenítenie a szerződés teljesítéséhez használt eszközökben bekövetkezett esetleges értékvesztést (lásd az IAS 36 standardot).
Átszervezés
70.
A következők példák az olyan eseményekre, amelyek az átszervezés fogalma alá tartozhatnak:
a)
egy üzletág értékesítése vagy felszámolása;
b)
egy adott országban vagy régióban lévő telephelyek bezárása vagy az üzleti tevékenységek egyik országból vagy régióból egy másikba történő áthelyezése;
c)
az irányítási szervezet megváltoztatása, például egy vezetői szint kiiktatása; valamint
d)
olyan alapvető átszervezések, amelyek lényeges hatást gyakorolnak a gazdálkodó egység tevékenységének jellegére és súlypontjára.
71.
Az átszervezési költségekre csak akkor jelenítenek meg céltartalékot, ha a 14. bekezdésben foglalt általános céltartalék-megjelenítési kritériumok teljesülnek. A 72–83. bekezdés taglalja, hogy hogyan vonatkoznak az általános megjelenítési kritériumok az átszervezésekre.
72.
Átszervezésre vonatkozó vélelmezett kötelem csak akkor keletkezik, ha a gazdálkodó egység:
a)
rendelkezik egy, az átszervezésre vonatkozó részletes, formális tervvel, amely azonosítja legalább:
i.
az érintett üzleti tevékenységet vagy üzleti tevékenységrészt;
ii.
az érintett főbb telephelyeket;
iii.
azoknak az alkalmazottaknak a telephelyét, munkakörét és hozzávetőleges számát, akik munkaviszonyuk megszüntetéséért ellentételezésben részesülnek;
iv.
azokat a kiadásokat, amelyek várhatóan felmerülnek; valamint
v.
azt, hogy a terv mikor kerül végrehajtásra; valamint
b)
a terv végrehajtásának megkezdésével vagy a terv főbb jellemzőinek az érintettek számára történő bejelentésével jogos várakozást ébresztett az érintettekben arra, hogy végre fogja hajtani az átszervezést.
73.
Annak bizonyítékául, hogy a gazdálkodó egység megkezdte az átszervezési terv végrehajtását, például az üzem leszerelése, vagy az eszközök értékesítése, vagy a terv főbb jellemzőinek nyilvános bejelentése szolgálhat. Az átszervezésre vonatkozó részletes terv nyilvános bejelentése csak akkor keletkeztet vélelmezett kötelmet az átszervezésre, ha azt olyan módon, és olyan kellő részletezettséggel (azaz a terv főbb jellemzőinek ismertetésével) teszik meg, hogy az egyéb felekben, például a vevőkben, a szállítókban és az alkalmazottakban (vagy azok képviselőiben) jogos várakozást ébreszt arra, hogy a gazdálkodó egység végre fogja hajtani az átszervezést.
74.
Ahhoz, hogy egy terv elégséges legyen arra, hogy vélelmezett kötelmet eredményezzen az érintettekkel történő ismertetéskor, úgy kell megtervezni a végrehajtását, hogy az a lehető legrövidebb időn belül kezdődjön meg, és egy olyan időtávon belül fejeződjön be, ami valószínűtlenné teszi a terv jelentős megváltoztatását. Amennyiben az átszervezés várhatóan csak egy hosszabb késedelem után kezdődik meg, vagy várhatóan észszerűtlenül hosszú időt vesz igénybe, nem valószínű, hogy a terv jogos várakozást ébreszt más felekben arra, hogy a gazdálkodó egység jelenleg elkötelezett az átszervezés iránt, mivel az időtáv lehetőséget nyújt a gazdálkodó egységnek arra, hogy megváltoztassa terveit.
75.
A vezetés vagy az igazgatóság átszervezésre vonatkozó, a beszámolási időszak végét megelőző döntése nem eredményez vélelmezett kötelmet a beszámolási időszak végén, kivéve, ha a gazdálkodó egység a beszámolási időszak végét megelőzően:
a)
megkezdte az átszervezési terv végrehajtását; vagy
b)
kellőképpen részletezett módon ismertette az átszervezési terv főbb jellemzőit az érintettekkel ahhoz, hogy az jogos várakozást ébresszen az érintettekben arra, hogy a gazdálkodó egység végre fogja hajtani az átszervezést.
Ha a gazdálkodó egység csak a beszámolási időszakot követően kezdi meg az átszervezési terv végrehajtását, vagy jelenti be annak fő jellemzőit az érintettek számára, az IAS 10 A beszámolási időszak utáni események standard alapján közzététel szükséges, ha olyan lényeges az átszervezés, hogy a közzététel elhagyása észszerű várakozások szerint befolyásolhatná az általános célú pénzügyi kimutatások elsődleges felhasználóinak azon pénzügyi kimutatások alapján hozott döntéseit, amelyek pénzügyi információkat nyújtanak a konkrét gazdálkodó egységről.
76.
Bár a vezetés döntése önmagában nem teremt vélelmezett kötelmet, egy ilyen döntés a korábbi eseményekkel együttesen kötelmet eredményezhet. Például, a munkavállalók képviselőivel a végkielégítésekről, vagy a vevőkkel a tevékenység értékesítéséről folytatott tárgyalások lezárásra kerülhettek úgy, hogy az már csak az igazgatóság jóváhagyásától függ. Ahogy a jóváhagyást megszerzik és kommunikálják a többi fél felé, a gazdálkodó egységnek vélelmezett kötelme áll fenn az átszervezésre, amennyiben teljesülnek a 72. bekezdés feltételei.
77.
Néhány országban a végső illetékességgel egy olyan testület van felruházva, amelynek tagjai között a vezetés képviselőitől eltérő egyéb érdekképviselők (pl. a munkavállalóké) is vannak; vagy az igazgatóság döntését megelőzően szükséges lehet értesíteni ezeket a képviselőket. Mivel az ilyen testület döntése együtt jár ezen képviselők értesítésével, a döntés vélelmezett kötelmet eredményezhet az átszervezésre vonatkozóan.
78.
Mindaddig nem keletkezik kötelem egy tevékenység értékesítésére, amíg a gazdálkodó egység el nem kötelezi magát az értékesítés mellett, azaz nincs egy kötelező érvényű adásvételi megállapodás.
79.
Még abban az esetben sem lehet egy gazdálkodó egység elkötelezve az értékesítésre, ha döntést hozott egy tevékenység értékesítéséről és ezt a döntést nyilvánosan bejelentette, mindaddig, amíg egy vevőt nem azonosítanak és nincs egy kötelező érvényű adásvételi szerződés. A kötelező érvényű adásvételi szerződés létrejöttéig a gazdálkodó egység képes arra, hogy megváltoztassa döntését, és ténylegesen eltérő lépéseket kell tennie, ha nem talál elfogadható feltételek mellett vevőt. Ha a tevékenység értékesítése az átszervezés részének tekinthető, úgy a tevékenység eszközeit az IAS 36 standardnak megfelelően át kell tekinteni az értékvesztés szempontjából. Ha egy értékesítés az átszervezésnek csak egy részét képezi, vélelmezett kötelem keletkezhet az átszervezés egyéb részeire vonatkozóan a kötelező érvényű adásvételi szerződés létrejötte előtt.
80.
Az átszervezési céltartalék csak az átszervezéssel kapcsolatosan felmerülő közvetlen ráfordításokat foglalja magában, azaz amelyek egyidejűleg:
a)
szükségszerűen együtt járnak az átszervezéssel; valamint
b)
nem kapcsolódnak a gazdálkodó egység folytatódó tevékenységeihez.
81.
Az átszervezéssel kapcsolatos céltartalék nem tartalmaz olyan költségeket, mint:
a)
a megmaradó alkalmazottak átképzése vagy áthelyezése;
b)
marketing; vagy
c)
az új rendszerekbe és disztribúciós hálózatokba történő befektetések.
Ezek a kiadások a jövőbeli üzletvitelhez kapcsolódnak, és nem képeznek átszervezéssel kapcsolatos kötelezettségeket a beszámolási időszak végén. Ezeket a kiadásokat ugyanúgy jelenítik meg, mintha az átszervezéstől függetlenül merültek volna fel.
82.
Az átszervezés időpontjáig felmerülő, azonosítható jövőbeli működési veszteségek nem képezik a céltartalék részét, kivéve, ha a veszteségek egy, a 10. bekezdésben definiált hátrányos szerződéssel kapcsolatosak.
83.
Az 51. bekezdésnek megfelelően az eszközök várható elidegenítéséből származó nyereségeket akkor sem veszik figyelembe a céltartalék értékelésénél, ha az eszközök értékesítése az átszervezés részeként várható.
KÖZZÉTÉTEL
84.
A gazdálkodó egységnek az egyes céltartalék csoportokra vonatkozóan közzé kell tennie:
a)
a könyv szerinti értéket az időszak kezdetén és végén;
b)
az időszak során képzett további céltartalékokat, beleértve a már meglévő céltartalékok növelését;
c)
az időszak során felhasznált (azaz a felmerült és a céltartalékkal szemben elszámolt) összegeket;
d)
a fel nem használt, az időszak során feloldott összegeket; valamint
e)
a diszkontált összegnek az idő múlásából eredő, az időszak alatti növekedését és a diszkontráta bármilyen változásának hatását.
Összehasonlító információk nem szükségesek.
85.
A gazdálkodó egységnek az egyes céltartalék csoportokra vonatkozóan közzé kell tennie a következőket:
a)
a kötelem jellegének rövid leírását, és a gazdasági hasznok bármely ebből eredő kiáramlásának várható ütemezését;
b)
ezeknek a kiáramlásoknak az összegével vagy ütemezésével kapcsolatos bizonytalanságokat. Amennyiben szükséges a megfelelő információ ismertetése, a gazdálkodó egységnek a 48. bekezdésben foglaltaknak megfelelően kell közzé tennie a jövőbeli eseményekkel kapcsolatos főbb feltételezéseket; valamint
c)
bármely várható megtérülés összegét, megjelölve azon bármely eszköz összegét, amelyet ezzel a várható megtérüléssel kapcsolatosan jelenítettek meg.
86.
Kivéve, ha alacsony a gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlásának a valószínűsége, a gazdálkodó egységnek minden egyes beszámolási időszak végi függő kötelezettségcsoportra vonatkozóan közzé kell tennie a függő kötelezettség jellegének rövid leírását, és amennyiben ez kivitelezhető:
a)
annak becsült pénzügyi hatását, a 36–52. bekezdésnek megfelelően értékelve;
b)
egy jelzést a bármely kiáramlás összegével vagy ütemezésével kapcsolatos bizonytalanságokra; valamint
c)
bármely megtérülésnek a lehetőségét.
87.
Annak eldöntésekor, hogy mely céltartalékokat vagy függő kötelezettségeket lehet egy csoportba összevonni, mérlegelni kell, hogy a tételek jellege kellőképpen hasonló-e ahhoz, hogy azok összevontan is eleget tegyenek a 85. bekezdés a) és b) pontja, valamint a 86. bekezdés a) és b) pontja követelményeinek. Így helyénvaló lehet egyetlen céltartalékcsoportként kezelni a különféle termékekkel kapcsolatos jótállásokat, de nem lenne helyénvaló egyetlen csoportként kezelni a szokásos jótállásokkal kapcsolatos összegeket és a jogi eljárások tárgyát képező összegeket.
88.
Ha egy céltartalék és egy függő kötelezettség ugyanazon körülmények halmazából ered, akkor a gazdálkodó egység olyan módon tesz eleget a 84–86. bekezdés által megkövetelt közzétételnek, hogy bemutatja a céltartalék és a függő kötelezettség közötti kapcsolatot.
89.
Amennyiben a gazdasági hasznok beáramlása valószínű, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a beszámolási időszak végén fennálló függő követelések jellegének rövid leírását, és ha ez kivitelezhető, azok becsült pénzügyi hatását, a 36–52. bekezdésben foglalt elvek alapján értékelve.
90.
Fontos, hogy a függő követelésekre vonatkozó közzétételek ne tartalmazzanak félrevezető jelzéseket a bevételkeletkezés valószínűségével kapcsolatosan.
91.
Amennyiben nem teszik közzé a 86–89. bekezdés által előírt információk bármelyikét, mert az nem kivitelezhető, úgy ezt a tényt kell közzétenni.
92.
Kivételesen ritka esetekben a 84–89. bekezdés által előírt közzétételek némelyike vagy mindegyike várhatóan komolyan hátrányosan befolyásolja a gazdálkodó egység helyzetét az egyéb felekkel a céltartalék, a függő kötelezettség vagy a függő követelés tárgyában folytatott vitában. Ezekben az esetekben a gazdálkodó egységnek nem szükséges közzétennie az információkat, de közzé kell tennie a vita általános jellegét azzal a ténnyel együtt, hogy nem tették közzé az információkat, valamint ennek magyarázatát.
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
93.
A jelen standardnak annak hatálybalépése napján (vagy azt megelőzően) történő bevezetésének hatását azon időszak nyitó felhalmozott eredményének a kiigazításaként kell bemutatni, amelyben a standardot először alkalmazzák. A gazdálkodó egységek számára javasolt, de nem követelmény a legkorábbi bemutatott időszak nyitó felhalmozott eredményének a kiigazítása és az összehasonlító információk újramegállapítása. Ha az összehasonlító információkat nem állapítják meg újra, akkor ezt a tényt kell közzé kell tenni.
94.
[Törölve]
94A.
A 2020 májusában kibocsátott, Hátrányos szerződések – A szerződés teljesítésének költsége hozzáadta a 68A. bekezdést, és módosította a 69. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat azokra a szerződésekre kell alkalmaznia, amelyek tekintetében még nem teljesítette valamennyi kötelezettségét annak az éves beszámolási időszaknak a kezdetén, amelyben a módosításokat először alkalmazza (az első alkalmazás időpontjában). A gazdálkodó egység nem állapíthatja meg újra az összehasonlító információkat. A gazdálkodó egységnek ehelyett a módosítások első alkalmazásának halmozott hatását a felhalmozott eredmény, vagy a saját tőke más megfelelő komponense nyitóegyenlegének kiigazításaként kell megjelenítenie az első alkalmazás időpontjában.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
95.
A jelen standard az 1999. július 1-jén vagy azt követően kezdődő időszakokra vonatkozó éves pénzügyi kimutatások tekintetében hatályos. A korábbi alkalmazás javasolt. Ha egy gazdálkodó egység egy 1999. július 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a jelen standardot, közzé kell tennie ezt a tényt.
96.
[Törölve]
97.
[Törölve]
98.
[Törölve]
99.
A 2013 decemberében kiadott Az IFRS standardok éves javításai: 2010–2012. évi ciklus módosította az 5. bekezdést, ami az IFRS 3 standard módosításából fakadó járulékos módosítás volt. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a jövőre nézve kell alkalmaznia azokra az üzleti kombinációkra, amelyekre az IFRS 3 standard módosítása vonatkozik.
100.
A 2014 májusában kiadott IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard módosította az 5. bekezdést, és törölte a 6. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 15 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
101.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 standard módosította a 2. bekezdést és törölte a 97. és a 98. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
102.
A 2016 januárjában kiadott IFRS 16 standard módosította az 5. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 16 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
103.
A 2017 májusában kiadott IFRS 17 standard módosította az 5. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 17 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
104.
A 2018 októberében kiadott A lényegesség meghatározása (Az IAS 1 és az IAS 8 standard módosításai) módosította a 75. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a jövőre nézve, a 2020. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a lényegesség fogalmának az IAS 1 standard 7. bekezdésében és az IAS 8 standard 5. és 6. bekezdésében szereplő módosításai alkalmazásakor kell alkalmaznia.
105.
A 2020 májusában kiadott Hátrányos szerződések – A szerződés teljesítésének költsége hozzáadta a 68A. és a 94A. bekezdést, és módosította a 69. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2022. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves beszámolási időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
IAS 38 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Immateriális eszközök
CÉL
1.
A jelen standard célja az olyan immateriális eszközök számviteli kezelésének előírása, amelyekkel egy másik standard konkrétan nem foglalkozik. A jelen standard előírja, hogy a gazdálkodó egységnek akkor kell, és csak akkor lehet megjelenítenie egy immateriális eszközt, ha meghatározott kritériumok teljesülnek. A standard azt is meghatározza, hogy hogyan kell értékelni az immateriális eszközök könyv szerinti értékét, és meghatározott közzétételeket ír elő az immateriális eszközökre vonatkozóan.
HATÓKÖR
2.
A jelen standardot kell alkalmazni az immateriális eszközök elszámolására, kivéve:
a)
azokat az immateriális eszközöket, amelyek egy másik standard hatókörébe tartoznak;
b)
a pénzügyi eszközöket, ahogy azokat az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás standardban definiálták;
c)
a feltárási és felmérési eszközök megjelenítését és értékelését (lásd az IFRS 6 Ásványkincsek feltárása és felmérése standardot); valamint
d)
az ásványok, az olaj, a földgáz és más hasonló, nem megújuló erőforrások fejlesztésére és kitermelésével kapcsolatos kiadásokat.
3.
Ha egy konkrét típusú immateriális eszközre egy másik standard előírja az elszámolást, a gazdálkodó egység azt a standardot alkalmazza a jelen standard helyett. Például a jelen standard nem vonatkozik az alábbiakra:
a)
a gazdálkodó egység által a szokásos üzletmenet során történő értékesítésre tartott immateriális eszközökre (lásd az IAS 2 Készletek standardot);
b)
a halasztott adókövetelésekre (lásd az IAS 12 Nyereségadók standardot);
c)
az immateriális eszközöknek az IFRS 16 Lízingek standarddal összhangban elszámolt lízingjeire;
d)
a munkavállalói juttatásokból származó eszközökre (lásd az IAS 19 Munkavállalói juttatások standardot);
e)
az IAS 32 standardban definiáltak szerinti pénzügyi eszközökre. Egyes pénzügyi eszközök megjelenítését és értékelését az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard és az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard fedi le;
f)
az üzleti kombinációban megszerzett goodwillre (lásd az IFRS 3 Üzleti kombinációk standardot);
g)
az IFRS 17 Biztosítási szerződések standard hatókörébe tartozó szerződésekre és az IFRS 17 standardban definiáltak szerinti, biztosítási akvizíciós cash flow-kra vonatkozóan megjelenített bármely eszközre;
h)
az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standarddal összhangban értékesítésre tartottként besorolt (vagy értékesítésre tartottként besorolt elidegenítési csoportba belefoglalt) befektetett immateriális eszközökre;
i)
az IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standarddal összhangban megjelenített, vevőkkel között szerződésből származó eszközökre.
4.
Egyes immateriális eszközök lehetnek fizikai anyagban vagy anyagon, mint például CD-n (számítógépes szoftver esetén), jogi dokumentációban (licencszerződés vagy szabadalom esetén) vagy filmben. Annak eldöntése során, hogy egy tárgyi és immateriális elemeket egyaránt magába foglaló eszközt az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standard szerint, vagy a jelen standard szerint immateriális eszközként kell-e kezelni, a gazdálkodó egység a megítélése alapján értékeli, hogy melyik elem a jelentősebb. Például az olyan számítógépes vezérlésű szerszámgéphez tartozó számítógépes szoftver, amely anélkül a konkrét szoftver nélkül nem tud működni, integrált részét képezi a kapcsolódó gépnek, és ezért azt ingatlanok, gépek és berendezésekként kezelik. Ugyanez vonatkozik a számítógép operációs rendszerére. Amikor a szoftver nem integrált része a kapcsolódó hardvernek, a szoftvert immateriális eszközként kezelik.
5.
A jelen standard alkalmazandó többek között a reklámozási, a képzési, a beindítási, a kutatási és fejlesztési tevékenységekkel kapcsolatos kiadásokra. A kutatási és fejlesztési tevékenységek az ismeretek bővítésére irányulnak. Ezért, bár ezek a tevékenységek eredményezhetnek fizikai formával rendelkező eszközt (pl. egy prototípust), az eszköz fizikai összetevője másodlagos az immateriális összetevőjével, azaz a benne megtestesülő ismerettel szemben.
6.
Az olyan tételekre vonatkozó licencszerződések alapján a lízingbevevő által birtokolt jogok, mint például mozifilmek, videofelvételek, színdarabok, forgatókönyvek, szabadalmak és szerzői jogok, a jelen standard hatálya alá tartoznak, és ki vannak zárva az IFRS 16 standard hatálya alól.
7.
Egy standard hatálya alól előfordulhatnak kizárások, ha a tevékenységek vagy ügyletek olyan speciálisak, hogy olyan számviteli kérdéseket vetnek fel, amelyeket eltérő módon lehet szükséges kezelni. Ilyen kérdések merülnek fel a kitermelő iparágakban az olaj-, a gáz- és az ásványi lelőhelyek feltárásával, vagy fejlesztésével és kitermelésével kapcsolatos kiadások elszámolása során, valamint a biztosítási szerződések esetében. Ezért ez a standard nem vonatkozik az ilyen tevékenységekkel és szerződésekkel kapcsolatos kiadásokra. Ugyanakkor a jelen standard alkalmazandó a kitermelő iparágakban vagy a biztosítók által használt más immateriális eszközökre (mint például számítógépes szoftver), és az azokban vagy a náluk felmerült más kiadásokra (mint például beindítási költségek).
FOGALMAK
8.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
Az amortizáció egy immateriális eszköz értékcsökkenthető összegének szisztematikus felosztása annak hasznos élettartama alatt.
amelyet múltbeli események eredményeképpen a gazdálkodó egység ellenőriz; valamint
b)
amelyből várhatóan jövőbeli gazdasági hasznok folynak be a gazdálkodó egységhez.
A könyv szerinti érték az az összeg, amelyen egy eszközt, a kapcsolódó bármely halmozott értékcsökkenés és a halmozott értékvesztés miatti veszteség levonása után, a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban megjelenítenek.
A bekerülési érték egy eszköz megszerzéséért fizetett pénzeszköz vagy pénzeszköz-egyenértékesek összege, vagy az azért adott egyéb ellenérték valós értéke annak megszerzése vagy előállítása időpontjában, vagy, amikor értelmezhető, ezen eszközhöz a kezdeti megjelenítéskor más IFRS-ek, például az IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard, konkrét előírásaival összhangban hozzárendelt összeg.
Az értékcsökkenthető összeg egy eszköz bekerülési értéke, vagy egyéb, a bekerülési értéket helyettesítő összeg, csökkentve annak maradványértékével.
A fejlesztés a kutatási eredményeknek vagy egyéb ismereteknek új vagy lényegileg fejlettebb anyagok, eszközök, termékek, folyamatok, rendszerek vagy szolgáltatások, kereskedelmi gyártást vagy használatot megelőző, előállításának tervéhez vagy kialakításához történő alkalmazása.
A gazdálkodó egységre jellemző érték egy eszköz folyamatos használatából, valamint annak hasznos élettartama végén történő elidegenítéséből a gazdálkodó egység várakozásai szerint keletkező, vagy egy kötelezettség kiegyenlítésekor várakozásai szerint felmerülő cash flow-k jelenértéke.
A valós érték az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, vagy egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szokásos ügylet során az értékelés időpontjában. (Lásd az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardot.)
Az értékvesztés miatti veszteség az az összeg, amennyivel az eszköz könyv szerinti értéke meghaladja annak megtérülő értékét.
Az immateriális eszköz egy azonosítható, fizikai megjelenéssel nem rendelkező, nem monetáris eszköz.
A monetáris eszközök a tartott pénz és a meghatározott vagy meghatározható pénzösszegben járó eszközök.
A kutatás új, tudományos vagy műszaki ismeretek és felismerések megszerzésének kilátásával végzett eredeti és megtervezett vizsgálat.
Az immateriális eszköz maradványértéke az a becsült összeg, amelyet a gazdálkodó egység aktuálisan szerezne az eszköz elidegenítéséből, az elidegenítés becsült költségeinek levonása után, ha az eszköz már olyan életkorú és állapotú lenne, mint ami annak hasznos élettartama végén várható.
A hasznos élettartam:
a)
az az időszak, amely alatt egy eszköz a gazdálkodó egység általi használatra várhatóan alkalmas; vagy
b)
azon gyártási vagy hasonló egységek száma, amelyeket az eszköz révén a gazdálkodó egység várhatóan kinyer.
Immateriális eszközök
9.
A gazdálkodó egységek gyakran használnak fel erőforrásokat vagy vállalnak fel kötelezettségeket olyan immateriális erőforrások megszerzése, fejlesztése, fenntartása vagy továbbfejlesztése kapcsán, mint például a tudományos vagy műszaki ismeretek, új folyamatok vagy rendszerek megtervezése és megvalósítása, licencengedélyek, szellemi termékek, piaci ismeretek és kereskedelmi védjegyek (beleértve a márkaneveket és a kiadványcímeket). Ezen általános címszavakba foglalt eszközökre jellemző példák a következők: számítógépes szoftver, szabadalmak, szerzői jogok, mozgófilmek, vevőlisták, jelzáloghitelek kezelési jogai, halászati engedélyek, importkvóták, franchise-ok, vevő- vagy szállítói kapcsolatok, vevőhűség, piaci részesedés és marketingjogok.
10.
A 9. bekezdésben leírt tételek közül nem mindegyik felel meg az immateriális eszköz fogalmának, azaz az azonosíthatóságnak, az erőforrás feletti ellenőrzésnek és a jövőbeni gazdasági hasznok meglétének. Ha egy, a jelen standard hatálya alá tartozó tétel nem felel meg az immateriális eszköz fogalmának, a megszerzésére vagy saját előállítására fordított kiadást annak felmerülésekor ráfordításként jelenítik meg. Azonban, ha a tételt egy üzleti kombinációban szerzik meg, az az akvizíció időpontjában megjelenített goodwill részét képezi (lásd a 68. bekezdést).
Azonosíthatóság
11.
Az immateriális eszköz definíciója megköveteli, hogy az immateriális eszköz azonosítható legyen, azért, hogy a goodwilltől meg lehessen különböztetni. Az üzleti kombinációban megjelenített goodwill olyan eszköz, amely egy üzleti kombinációban megszerzett egyedileg nem azonosított és elkülönülten nem megjelenített más eszközökből származó jövőbeli gazdasági hasznokat testesít meg. A jövőbeni gazdasági hasznok származhatnak a megszerzett azonosítható eszközök közötti szinergiából, vagy olyan eszközökből, amelyek egyedileg nem felelnek meg a pénzügyi kimutatásokban való megjelenítés feltételeinek.
12.
Egy eszköz akkor azonosítható, ha:
a)
elválasztható, azaz el lehet választani a gazdálkodó egységtől vagy ki lehet vonni abból, és el lehet adni, át lehet adni, licencbe lehet adni, bérbe lehet adni vagy el lehet cserélni egyedileg vagy egy kapcsolódó szerződéssel, azonosítható eszközzel vagy kötelezettséggel együtt, függetlenül attól, hogy ez a gazdálkodó egységnek szándékában áll-e vagy sem; vagy
b)
szerződéses vagy egyéb törvényes jogokból keletkezik, függetlenül attól, hogy ezek a jogok átruházhatók-e vagy elválaszthatók-e a gazdálkodó egységtől vagy más jogoktól és kötelmektől.
Ellenőrzés
13.
A gazdálkodó egység akkor ellenőriz egy eszközt, ha hatalma van a mögöttes erőforrásból befolyó jövőbeni gazdasági hasznok megszerzésére, valamint arra, hogy korlátozza másoknak az ezen hasznokhoz való hozzáférését. A gazdálkodó egységnek egy immateriális eszközből származó jövőbeni gazdasági hasznok ellenőrzésére való képessége általában a bíróság előtt érvényesíthető törvényes jogokból származik. Törvényes jogok hiányában nehezebb az ellenőrzést bizonyítani. Azonban egy jog jogi érvényesíthetősége nem szükséges feltétele az ellenőrzésnek, mivel a gazdálkodó egység valamilyen más módon is képes lehet ellenőrizni a jövőbeni gazdasági hasznokat.
14.
Piaci és műszaki ismeretek is keletkeztethetnek jövőbeni gazdasági hasznokat. Egy gazdálkodó egység akkor ellenőrzi ezeket a hasznokat, ha például az ismereteket olyan törvényes jogok védik, mint például szerzői jogok, kereskedelmi szerződés korlátozása (ahol ez engedélyezett), vagy ha a munkavállalóknak törvényi kötelessége van a titoktartásra.
15.
A gazdálkodó egységnek lehet egy szakképzett munkavállalói csapata, és képes lehet azonosítani a munkavállalói szaktudás egy olyan többletét, amelyek képzésből eredő jövőbeni gazdasági hasznokhoz vezetnek. A gazdálkodó egységnek lehet olyan várakozása, hogy munkavállalói folyamatosan a gazdálkodó egység rendelkezésére bocsátják szaktudásukat. Azonban a gazdálkodó egység rendszerint nem rendelkezik elegendő ellenőrzéssel a szakképzett munkavállalói csoportból és a képzésből származó jövőbeni gazdasági hasznok felett ahhoz, hogy ezen tételek megfeleljenek az immateriális eszköz fogalmának. Hasonló okból valószínűtlen, hogy a konkrét vezetési vagy műszaki tehetség megfelel az immateriális eszköz fogalmának, hacsak annak felhasználását és az abból várható jövőbeni gazdasági hasznok megszerzését törvényes jogok nem védik, és nem felel meg a fogalommeghatározás többi elemének is.
16.
A gazdálkodó egységnek lehet ügyfélköre vagy piaci részesedése, és várhatja, hogy az ügyfélkapcsolatok és hűség kiépítésére fordított erőfeszítései miatt az ügyfelei továbbra is kereskedni fognak a gazdálkodó egységgel. Azonban az ügyfelekkel való kapcsolatok vagy az ügyfelek gazdálkodó egységhez való hűség védelmére vonatkozó törvényes jogok vagy azok ellenőrzésének más módjai hiányában a gazdálkodó egység rendszerint nem rendelkezik elegendő ellenőrzéssel az ügyfélkapcsolatokból és hűségből származó várható gazdasági hasznok felett ahhoz, hogy az ilyen tételek (ügyfélkör, piaci részesedések, ügyfélkapcsolatok, ügyfélhűség) megfeleljenek az immateriális eszközök fogalmának. Az ügyfélkapcsolatok védelmére vonatkozó törvényes jogok hiányában az azonos vagy hasonló, szerződéssel nem alátámasztott ügyfélkapcsolatokra vonatkozó (nem üzleti kombináció részét képező) adásvételi ügyletek bizonyítékot nyújtanak arra, hogy a gazdálkodó egység ennek ellenére képes az ügyfélkapcsolatból befolyó várható jövőbeni gazdasági hasznokat ellenőrizni. Mivel az ilyen adásvételi ügyletek arra is bizonyítékot nyújtanak, hogy az ügyfélkapcsolatok elválaszthatók, azok az ügyfélkapcsolatok megfelelnek az immateriális eszköz fogalmának.
Jövőbeni gazdasági hasznok
17.
Az immateriális eszközből keletkező jövőbeni gazdasági hasznok közé tartozhatnak a termékek vagy szolgáltatások értékesítéséből származó árbevétel, a költségmegtakarítások vagy az eszköz gazdálkodó egység általi használatából keletkező egyéb hasznok. Például lehetséges, hogy a szellemi termékeknek egy gyártási folyamatban történő használata a jövőbeni termelési költségeket csökkenti, nem pedig a jövőbeni árbevételt növeli.
MEGJELENÍTÉS ÉS ÉRTÉKELÉS
18.
Egy tétel immateriális eszközként történő megjelenítéséhez a gazdálkodó egységnek bizonyítania kell, hogy a tétel megfelel:
a)
az immateriális eszköz fogalmának (lásd a 8–17. bekezdést); valamint
b)
a megjelenítési kritériumoknak (lásd a 21–23. bekezdést).
Ez az előírás vonatkozik az immateriális eszköz megszerzése vagy saját előállítása érdekében kezdetben felmerült költségekre, valamint az immateriális eszköz későbbi kiegészítése, egy részének cseréje, vagy szervizelése érdekében a későbbiekben felmerült költségekre.
19.
A 25–32. bekezdés foglalkozik az elkülönülten megszerzett immateriális eszközökre vonatkozó megjelenítési kritériumok alkalmazásával, és a 33–43. bekezdés foglalkozik az üzleti kombinációban megszerzett immateriális eszközökre való alkalmazásukkal. A 44. bekezdés az állami támogatás útján megszerzett immateriális eszközök kezdeti értékelésével foglalkozik, a 45–47. bekezdés az immateriális eszközök cseréjével, míg a 48–50. bekezdés a saját előállítású goodwill kezelésével. Az 51–67. bekezdés foglalkozik a saját előállítású immateriális eszközök kezdeti megjelenítésével és értékelésével.
20.
Az immateriális eszközök jellege olyan, hogy sok esetben nincsenek kiegészítések az ilyen eszközhöz, vagy cserék annak egy részére vonatkozóan. Ennek megfelelően a legtöbb később felmerülő kiadás valószínűleg a meglévő immateriális eszközben megtestesülő várható jövőbeni gazdasági hasznokat tartja fenn, és nem felel meg az immateriális eszköz fogalmának, valamint a jelen standardban meghatározott megjelenítési kritériumoknak. Továbbá gyakran nehéz a későbbi kiadásokat közvetlenül egy konkrét immateriális eszközhöz, nem pedig a gazdálkodó egység egészéhez hozzárendelni. Ezért az utólagos kiadásokat – a megszerzett immateriális eszköz kezdeti megjelenítését követően felmerülő, vagy a saját előállítású immateriális eszköz befejezését követő kiadások – csak ritkán jelenítik meg egy eszköz könyv szerinti értékében. A 63. bekezdéssel összhangban a márkanevekkel, fejlécekkel, kiadványcímekkel, vevőlistákkal és más tartalmilag hasonló tételekkel kapcsolatos későbbi kiadást (függetlenül attól, hogy azok külső forrásból megszerzettek, vagy saját előállításúak) mindig az eredményben jelenítik meg a felmerüléskor. Ennek oka, hogy az ilyen kiadást nem lehet az üzleti tevékenység egészének fejlesztésére fordított kiadásoktól megkülönböztetni.
21.
Egy immateriális eszközt akkor kell, és csak akkor szabad megjeleníteni, ha:
a)
valószínű, hogy az eszköznek tulajdonítható várható jövőbeni gazdasági hasznok be fognak folyni a gazdálkodó egységhez; valamint
b)
az eszköz bekerülési értéke megbízhatóan mérhető.
22.
A gazdálkodó egységnek a várható jövőbeni gazdasági hasznok valószínűségét olyan észszerű és alátámasztható feltételezések alkalmazásával kell felmérnie, amelyek a vezetés legjobb becslését képviselik azon gazdasági feltételrendszerre vonatkozóan, amely az eszköz várható hasznos élettartama alatt fog fennállni.
23.
A gazdálkodó egység az eszköz használatának tulajdonítható jövőbeni gazdasági hasznok befolyásához kapcsolt bizonytalanság mértékének felméréséhez a kezdeti megjelenítéskor rendelkezésre álló feltételezéseken alapuló megfontolást használ, nagyobb súlyt adva a külső bizonyítékoknak.
24.
Az immateriális eszközt kezdetben bekerülési értéken kell értékelni.
Elkülönült megszerzés
25.
Általában a gazdálkodó egység által az immateriális eszköz elkülönülten történő megszerzéséért kifizetett ár tükrözni fogja annak a valószínűségére vonatkozó várakozásokat, hogy az eszközben megtestesülő várható jövőbeli gazdasági hasznok be fognak folyni a gazdálkodó egységhez. Más szavakkal, a gazdálkodó egység arra számít, hogy gazdasági hasznok beáramlására sor kerül, még akkor is, ha bizonytalan a beáramlás ütemezése vagy összege. Ezért a 21. bekezdés a) pontjában szereplő valószínűségi megjelenítési kritérium mindig teljesültnek tekintendő az elkülönülten beszerzett immateriális eszközök esetében.
26.
Emellett az elkülönülten beszerzett immateriális eszköz bekerülési értéke rendszerint megbízhatóan mérhető. Ez különösen így van, amikor a vételi ellenérték pénzeszköz vagy más monetáris eszköz formájában van.
27.
Az elkülönülten beszerzett immateriális eszköz bekerülési értéke tartalmazza:
a)
annak vételárát, beleértve az importvámokat és a vissza nem igényelhető beszerzést terhelő adókat, a kereskedelmi kedvezmények és az engedmények levonása után; valamint
b)
a közvetlenül az eszköz rendeltetésszerű használatára való előkészítésének tulajdonítható bármely költséget.
28.
Példák a közvetlenül hozzárendelhető költségekre:
a)
a munkavállalói juttatásoknak (ahogy az IAS 19 standardban definiálták) az eszköz működőképes állapotba hozásából közvetlenül származó költségei;
b)
az eszköz működőképes állapotba hozásához közvetlenül kapcsolódó szakértői díjak; valamint
c)
annak a tesztelésének a költségei, hogy az eszköz megfelelően működik-e.
29.
Példák olyan kiadásokra, amelyek nem képezik az immateriális eszköz bekerülési értékének részét:
a)
új termék vagy szolgáltatás bevezetésének költségei (beleértve a reklámozási és promóciós tevékenység költségeit);
b)
egy új helyszínen vagy új vevőcsoporttal történő üzleti tevékenység folytatásának költségei (beleértve a munkavállalók képzésének költségeit); valamint
c)
az igazgatási és egyéb általános költségek.
30.
A költségeknek az immateriális eszköz könyv szerinti értékében történő megjelenítése akkor fejeződik be, amikor az eszköz az ahhoz szükséges állapotba kerül, hogy az képes a vezetés szándékai szerinti módon való működésre. Ezért az immateriális eszköz használata vagy máshová történő átcsoportosítása során felmerült költségek nem képezik részét ezen eszköz könyv szerinti értékének. Például a következő költségeket nem tartalmazza az immateriális eszköz könyv szerinti értéke:
a)
azok a költségek, amelyek azalatt merülnek fel, hogy a vezetés szándékai szerinti módon való működésre képes eszközt még használatba szükséges venni; valamint
b)
a kezdeti működési veszteségek, mint például amelyek azalatt keletkeznek, hogy az eszköz outputja iránti kereslet kialakul.
31.
Egyes tevékenységek az immateriális eszköz fejlesztéséhez kapcsolódóan történnek, de nem szükségesek ahhoz, hogy az eszközt az ahhoz szükséges állapotba hozzák, hogy az képes legyen a vezetés szándékai szerinti módon való működésre. Ezek az eseti tevékenységek történhetnek a fejlesztési tevékenységek előtt vagy alatt. Mivel az eseti tevékenységek nem szükségesek ahhoz, hogy az eszközt az ahhoz szükséges állapotba hozzák, hogy az képes legyen a vezetés szándékai szerinti módon való működésre, az eseti tevékenységek bevételét és a kapcsolódó ráfordításait azonnal az eredményben jelenítik meg, és a megfelelő bevétel- és ráfordítás-besorolásukban szerepeltetik.
32.
Ha egy immateriális eszközért történő kifizetést a szokásos fizetési határidőn túlra halasztanak, annak bekerülési értéke a készpénzes ár egyenértékes. Ezen összeg, valamint a teljes kifizetés közötti különbözetet kamatráfordításként jelenítik meg a hitelezési időszak alatt, hacsak azt az IAS 23 Hitelfelvételi költségek standarddal összhangban nem aktiválják.
Üzleti kombinációban történő akvizíció
33.
Az IFRS 3 Üzleti kombinációk standarddal összhangban, ha egy immateriális eszközt üzleti kombinációban szereznek meg, az adott immateriális eszköz bekerülési értéke annak az akvizíció időpontjára vonatkozó valós értéke. Az immateriális eszköz valós értéke tükrözni fogja a piaci szereplőknek az akvizíció időpontjában meglévő, annak valószínűségével kapcsolatos várakozásait, hogy az eszközben megtestesülő várható jövőbeli gazdasági hasznok be fognak folyni a gazdálkodó egységhez. Más szavakkal, a gazdálkodó egység arra számít, hogy gazdasági hasznok beáramlására sor kerül, még akkor is, ha bizonytalan a beáramlás ütemezése vagy összege. Ezért a 21. bekezdés a) pontjában szereplő valószínűségi megjelenítési kritérium mindig teljesültnek tekintendő az üzleti kombinációkban megszerzett immateriális eszközök esetében. Ha egy üzleti kombinációban megszerzett eszköz elválasztható, vagy szerződéses vagy más törvényes jogokból származik, elegendő információ létezik az eszköz valós értékének megbízható értékeléséhez. Így a 21. bekezdés b) pontjában szereplő megbízható értékelési kritérium mindig teljesültnek tekintendő az üzleti kombinációkban megszerzett immateriális eszközök esetében.
34.
A jelen standarddal és a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standarddal összhangban az akvizíció időpontjában a felvásárló a goodwilltől elkülönülten jeleníti meg a felvásárolt immateriális eszközét, függetlenül attól, hogy az eszközt a felvásárolt az üzleti kombinációt megelőzően megjelenítette-e. Ez azt jelenti, hogy a felvásárló a goodwilltől elkülönülten eszközként akkor jeleníti meg a felvásárolt folyamatban lévő kutatási-fejlesztési projektjét, ha a projekt megfelel az immateriális eszköz fogalmának. A felvásárolt folyamatban lévő kutatás-fejlesztési projektje akkor felel meg az immateriális eszköz fogalmának, ha:
a)
megfelel az eszköz fogalmának; valamint
b)
azonosítható, vagyis elválasztható, vagy szerződéses vagy más törvényes jogokból keletkezik.
Üzleti kombinációban megszerzett immateriális eszköz
35.
Ha az üzleti kombinációban megszerzett immateriális eszköz elválasztható, vagy szerződéses vagy más törvényes jogokból származik, elegendő információ áll rendelkezésre az eszköz valós értékének megbízható meghatározásához. Amikor az immateriális eszköz valós értékének értékeléséhez használt becsléseknél a különböző valószínűségű lehetséges kimeneteleknek egy tartománya van, akkor ez a bizonytalanság bekerül az eszköz valós értékének értékelésébe.
36.
Az üzleti kombinációban megszerzett immateriális eszköz lehet, hogy elválasztható, de csak más kapcsolódó szerződéssel, azonosítható eszközzel vagy kötelezettséggel együtt. Ilyen esetekben a felvásárló az immateriális eszközt a goodwilltől elkülönülten, de a kapcsolódó tétellel együtt jeleníti meg.
37.
A felvásárló az egymást kiegészítő immateriális eszközök egy csoportját megjelenítheti egyetlen eszközként, feltéve, hogy az egyedi eszközök hasonló hasznos élettartamokkal rendelkeznek. Például, a „márka” és „márkanév” kifejezéseket gyakran szinonimaként használják a védjegyekre és egyéb megjelölésekre. Azonban az előbbiek általános marketing kifejezések, amelyeket jellemzően egymást kiegészítő eszközök egy csoportjára, mint például egy védjegyre (vagy szolgáltatás megjelölésre), és az ahhoz kapcsolódó márkanévre, képletekre, receptekre és technológiai szakértelemre történő hivatkozásként használnak.
38–41.
[Törölve]
A megszerzett folyamatban lévő kutatási-fejlesztési projekttel kapcsolatos vonatkozó későbbi kiadások
42.
Azt a kutatási-fejlesztési kiadást, amely:
a)
egy elkülönülten vagy egy üzleti kombinációban megszerzett és immateriális eszközként megjelenített, folyamatban lévő kutatás-fejlesztési projekthez kapcsolódik; valamint
b)
ezen projekt megszerzését követően merül fel;
az 54–62. bekezdéssel összhangban kell elszámolni.
43.
Az 54–62. bekezdés előírásainak alkalmazása azt jelenti, hogy egy elkülönülten, vagy egy üzleti kombinációban megszerzett és immateriális eszközként megjelenített folyamatban lévő kutatás-fejlesztési projektre fordított utólagos kiadást:
a)
ráfordításként jelenítenek meg a felmerüléskor, ha az kutatási kiadás;
b)
ráfordításként jelenítenek meg a felmerüléskor, ha az olyan fejlesztési kiadás, amely nem felel meg az immateriális eszközként való megjelenítés 57. bekezdésben szereplő kritériumainak; valamint
c)
a megszerzett folyamatban lévő kutatás-fejlesztési projekt könyv szerinti értékéhez adják hozzá, ha az olyan fejlesztési kiadás, amely megfelel az 57. bekezdésben szereplő megjelenítési kritériumoknak.
Állami támogatás útján történő akvizíció
44.
Egyes esetekben egy immateriális eszközt ingyenesen, vagy egy névleges ellenértékért szerezhetnek meg, állami támogatás útján. Ez történhet, amikor egy állam olyan immateriális eszközöket ad át vagy oszt fel a gazdálkodó egység részére, mint például a repülőtér-leszállási jogok, rádió- vagy televíziós állomások üzemeltetési jogai, importengedélyek vagy kvóták, vagy egyéb korlátozott erőforrásokhoz való hozzáférésre vonatkozó jogok. Az IAS 20 Állami támogatások elszámolása és az állami közreműködés közzététele standarddal összhangban a gazdálkodó egység választhatja, hogy kezdetben az immateriális eszközt és a támogatást egyaránt valós értéken jeleníti meg. Ha a gazdálkodó egység nem választja az eszköz kezdetben valós értéken történő megjelenítését, a gazdálkodó egység az eszközt kezdetben nominális értéken jeleníti meg (az IAS 20 által engedélyezett másik eljárás), növelve a közvetlenül az eszköz rendeltetésszerű használatára való előkészítésének tulajdonítható bármely kiadással.
Eszközök cseréje
45.
Egy vagy több immateriális eszközt megszerezhetnek nem monetáris eszközért vagy eszközökért, vagy monetáris és nem monetáris eszközök kombinációjáért cserébe. A következő ismertetés egyszerűen egy nem monetáris eszköz másikra történő cseréjére vonatkozik, de az az előző mondatban leírt minden cserére is alkalmazandó. Az ilyen immateriális eszköz bekerülési értékét valós értéken határozzák meg, kivéve, ha a) a csere ügyletnek nincs kereskedelmi tartalma; vagy b) sem a kapott eszköz, sem az átadott eszköz valós értéke nem határozható meg megbízhatóan. A megszerzett eszközt még akkor is ilyen módon értékelik, ha a gazdálkodó egység az átengedett eszközt nem tudja azonnal kivezetni. Ha a megszerzett eszközt nem valós értéken értékelik, annak bekerülési értékét az átengedett eszköz könyv szerinti értékén értékelik.
46.
A gazdálkodó egység annak mérlegelésével határozza meg, hogy egy csereügyletnek van-e kereskedelmi tartalma, hogy a jövőbeni cash flow-i az ügylet eredményeként várhatóan milyen mértékben változnak meg. A csereügyletnek akkor van kereskedelmi tartalma, ha:
a)
a kapott eszköz cash flow-inak a felépítése (azaz kockázata, ütemezése és összege) eltér az átadott eszköz cash flow-inak a felépítésétől; vagy
b)
a gazdálkodó egység tevékenységeiből az ügylet által érintett résznek a gazdálkodó egységre jellemző értéke a csere eredményeként megváltozik; valamint
c)
az a) vagy b) alpontban szereplő különbözet jelentős a kicserélt eszközök való értékéhez viszonyítva.
Annak meghatározása céljából, hogy a csereügyletnek van-e kereskedelmi tartalma, a gazdálkodó egység tevékenységeiből az ügylet által érintett rész gazdálkodó egységre jellemző értékének az adózott cash flow-kat kell tükröznie. Ezen elemzések eredménye anélkül is egyértelmű lehet, hogy a gazdálkodó egységnek részletes számításokat kellene végeznie.
47.
A 21. bekezdés b) pontja meghatározza, hogy az immateriális eszközként való megjelenítés egyik feltétele az, hogy az eszköz bekerülési értéke megbízhatóan mérhető. Az immateriális eszköz valós értéke akkor értékelhető megbízhatóan, ha a) az ezen eszközre vonatkozó észszerű valós értéken történő értékelések tartományában lévő változékonyság nem jelentős; vagy b) ha a tartományon belüli különféle becslések valószínűségeit észszerű módon fel lehet mérni és fel lehet használni a valós érték értékelésekor. Ha a gazdálkodó egység képes vagy a kapott eszköz, vagy az átengedett eszköz valós értékét megbízhatóan értékelni, akkor az átengedett eszköz valós értékét használják a bekerülési érték értékelésére, hacsak a kapott eszköz valós értéke nem egyértelműbben nyilvánvaló.
Saját előállítású goodwill
48.
A saját előállítású goodwillt nem lehet eszközként megjeleníteni.
49.
Egyes esetekben jövőbeni gazdasági hasznok létrehozása érdekében merül fel kiadás, de az nem eredményezi olyan immateriális eszköz létrehozását, amely megfelel a jelen standardban szereplő megjelenítési kritériumoknak. Az ilyen kiadást gyakran a saját előállítású goodwillhez való hozzájárulásként írják le. A saját előállítású goodwillt nem jelenítik meg eszközként, mivel az nem egy olyan, a gazdálkodó egység által ellenőrzött azonosítható erőforrás (vagyis nem elválasztható, és nem is szerződéses vagy más törvényes jogokból keletkezik), amely bekerülési értéken megbízhatóan mérhető.
50.
A gazdálkodó egység valós értéke és annak azonosítható nettó eszközeinek a könyv szerinti értéke közötti, bármely időpontban fennálló eltérések a tényezők egy olyan tartományát ragadhatják meg, amelyek hatással vannak a gazdálkodó egység valós értékére. Azonban az ilyen eltérések nem a gazdálkodó egység által ellenőrzött immateriális eszközök bekerülési értékét mutatják.
Saját előállítású immateriális eszközök
51.
Néha nehéz annak az értékelése, hogy egy saját előállítású immateriális eszköz megfelel-e a megjelenítés feltételeinek, az alábbiaknál felmerülő problémák miatt:
a)
annak azonosítása, hogy van-e és mikor keletkezik olyan azonosítható eszköz, amely várható jövőbeni gazdasági hasznokat fog termelni; valamint
b)
az eszköz bekerülési értékének megbízható meghatározása. Egyes esetekben az immateriális eszköz saját előállításának költségét nem lehet megkülönböztetni a gazdálkodó egység saját előállítású goodwillje fenntartásának vagy növelésének, vagy mindennapi tevékenységek működtetésének költségétől.
Ezért az immateriális eszközök általános megjelenítési és kezdeti értékelési követelményeinek való megfelelésen felül a gazdálkodó egység az 52–67. bekezdésben szereplő előírásokat és útmutatást is alkalmazza minden saját előállítású immateriális eszközre.
52.
Annak értékeléséhez, hogy egy saját előállítású immateriális eszköz megfelel-e a megjelenítés kritériumainak, a gazdálkodó egység az eszköz előállítását besorolja:
a)
kutatási szakaszba; valamint
b)
fejlesztési szakaszba.
Habár a „kutatás” és a „fejlesztés” kifejezéseket definiálták, a „kutatási szakasz” és a „fejlesztési szakasz” kifejezéseknek szélesebb értelme van a jelen standard céljából.
53.
Ha a gazdálkodó egység nem tudja megkülönböztetni az immateriális eszköz létrehozására irányuló belső projekt kutatási szakaszát a fejlesztési szakaszától, a gazdálkodó egység a projekttel kapcsolatos kiadást úgy kezeli, mintha az kizárólag a kutatási szakaszban keletkezett volna.
Kutatási szakasz
54.
Kutatásból (vagy egy belső projekt kutatási szakaszából) származó immateriális eszközt nem lehet megjeleníteni. A kutatáshoz (vagy egy belső projekt kutatási szakaszában) felmerülő kiadást annak felmerülésekor ráfordításként kell megjeleníteni.
55.
Egy belső projekt kutatási szakaszában a gazdálkodó egység nem tudja bizonyítani, hogy létezik egy olyan immateriális eszköz, amely valószínű jövőbeni gazdasági hasznokat fog termelni. Ezért ezt a kiadást ráfordításként jelenítik meg annak felmerülésekor.
56.
Kutatási tevékenységekre példák:
a)
új ismeret megszerzését célzó tevékenységek;
b)
kutatási eredmények vagy más ismeretek keresése, értékelése és végleges kiválasztása, és alkalmazásai;
c)
anyagok, eszközök, termékek, folyamatok, rendszerek vagy szolgáltatások alternatíváinak keresése; valamint
d)
új vagy fejlettebb anyagok, eszközök, termékek, folyamatok, rendszerek vagy szolgáltatások lehetséges alternatíváinak megalkotása, megtervezése, értékelése és végleges kiválasztása.
Fejlesztési szakasz
57.
A fejlesztésből (vagy egy belső projekt fejlesztési szakaszából) származó immateriális eszközt akkor kell, és csak akkor lehet megjeleníteni, ha a gazdálkodó egység a következők mindegyikét bizonyítani tudja:
a)
az immateriális eszköz befejezésének olyan műszaki kivitelezhetőségét, hogy az használatra vagy értékesítésre alkalmas lesz;
b)
a szándékát az immateriális eszköz befejezésére és használatára vagy értékesítésére;
c)
a képességét az immateriális eszköz használatára vagy értékesítésére;
d)
azt, hogy hogyan fog az immateriális eszköz jövőbeni gazdasági hasznokat termelni. Többek között, a gazdálkodó egység bizonyítani tudja az immateriális eszköz outputja piacának, vagy magának az immateriális eszköz piacának a létezését, vagy ha az belsőleg használandó, az immateriális eszköz hasznosságát;
e)
megfelelő műszaki, pénzügyi és egyéb források rendelkezésre állását a fejlesztés befejezéséhez, és az immateriális eszköz használatához vagy értékesítéséhez;
f)
a képességét az immateriális eszköz fejlesztése során az annak tulajdonítható kiadás megbízható meghatározására.
58.
Egy belső projekt fejlesztési szakaszában a gazdálkodó egység egyes esetekben azonosíthat egy immateriális eszközt, és bizonyíthatja, hogy az eszköz valószínű jövőbeni gazdasági hasznokat fog termelni. Ez azért van, mert a projekt fejlesztési szakasza a kutatási szakasznál előrehaladottabb.
59.
Fejlesztési tevékenységekre példák:
a)
a gyártást megelőző vagy a használatot megelőző prototípusok vagy modellek tervezése, megépítése és tesztelése;
b)
szerszámok, tokmányok, öntőformák és présformák tervezése új technológiát magába foglalóan;
c)
a kereskedelmi gyártásra gazdaságosan még nem kivitelezhető méretű kísérleti üzem tervezése, megépítése és működtetése; valamint
d)
új vagy fejlettebb anyagok, eszközök, termékek, folyamatok, rendszerek vagy szolgáltatások kiválasztott alternatív megoldásainak tervezése, megépítése és tesztelése.
60.
Annak bemutatására, hogy az immateriális eszköz hogyan fog valószínű jövőbeni gazdasági hasznokat termelni, a gazdálkodó egység az IAS 36 Eszközök értékvesztése standard alapelveinek használatával értékeli az eszközből származó jövőbeni gazdasági hasznokat. Ha az eszköz csak más eszközökkel kombinálva termel gazdasági hasznokat, a gazdálkodó egység az IAS 36-ban szereplő pénztermelő egységek koncepcióját alkalmazza.
61.
Az ahhoz szükséges erőforrások rendelkezésre állását, hogy egy immateriális eszközt befejezzenek, használjanak és a belőle származó hasznokat megszerezzék, bizonyítani lehet például egy olyan üzleti tervvel, amely megmutatja a szükséges műszaki, pénzügyi és egyéb forrásokat, és a gazdálkodó egység arra való képességét, hogy ezen forrásokat biztosítsa. Egyes esetekben a gazdálkodó egység a külső finanszírozás rendelkezésre állását a hitelezőnek a terv finanszírozására vonatkozó hajlandóságának jelzésével igazolja.
62.
A gazdálkodó egység önköltség-számítási rendszerei gyakran megbízhatóan mérik a saját előállítású immateriális eszköz előállítási költségét, mint például a szerzői jogok vagy a licencek biztosítása vagy a számítógépes szoftver kifejlesztése során felmerült béreket és egyéb kiadásokat.
63.
A saját előállítású márkaneveket, fejléceket, kiadványcímeket, vevőlistákat és más tartalmilag hasonló tételeket nem szabad megjeleníteni immateriális eszközökként.
64.
A saját előállítású márkanevekkel, fejlécekkel, kiadványcímekkel, vevőlistákkal és más tartalmilag hasonló tételekkel kapcsolatos kiadások nem különböztethetők meg az üzleti tevékenység egészének fejlesztési költségeitől. Ezért az ilyen tételeket nem jelenítik meg immateriális eszközökként.
A saját előállítású immateriális eszköz bekerülési értéke
65.
A saját előállítású immateriális eszköz bekerülési értéke a 24. bekezdés céljára az attól az időponttól felmerülő kiadások összege, amikor az immateriális eszköz először megfelel a 21., a 22. és az 57. bekezdésben szereplő megjelenítési kritériumoknak. A 71. bekezdés megtiltja a korábban ráfordításként megjelenített kiadás visszaállítását.
66.
A saját előállítású immateriális eszköz bekerülési értéke magában foglalja a közvetlenül az eszköz létrehozásának, előállításának, és az eszköz vezetés szándékai szerinti módon való működésre képessé válására történő előkészítésének tulajdonítható költségeket. Példák a közvetlenül hozzárendelhető költségekre:
a)
az immateriális eszköz előállítása közben felhasznált vagy elhasznált anyagok és szolgáltatások költségei;
b)
a munkavállalói juttatásoknak (ahogy az IAS 19 standardban definiálták) az immateriális eszköz előállításából származó költségei;
c)
egy törvényes jog bejegyzésének díjai; valamint
d)
az immateriális eszköz előállításához felhasznált szabadalmak és licencek amortizációja.
Az IAS 23 standard határozza meg a kamatoknak a saját előállítású immateriális eszköz bekerülési értéke elemeként történő megjelenítésének kritériumait.
67.
A következő tételek nem komponensei a saját előállítású immateriális eszköz bekerülési értékének:
a)
az értékesítési, igazgatási és egyéb általános kiadások, hacsak ezen kiadások közvetlenül az eszköz használatra való előkészítésének nem tulajdoníthatók;
b)
az azonosított hatékonytalanságok, és az azelőtt felmerült kezdeti működési veszteségek, hogy az eszköz eléri a tervezett teljesítményt; valamint
c)
az eszközt üzemeltető alkalmazottak képzésével kapcsolatos kiadások.
A 65. bekezdést szemléltető példa
A gazdálkodó egység egy új gyártási folyamatot fejleszt. 20X5-ben a felmerült költség 1000 CU (4) volt, amelyből 900 CU 20X5. december 1-jét megelőzően, 100 CU pedig 20X5. december 1-je és 20X5. december 31-e között merült fel. A gazdálkodó egység képes bizonyítani, hogy 20X5. december 1-jén a gyártási folyamat megfelelt az immateriális eszközként való megjelenítés kritériumainak. A folyamatban megtestesülő know-how megtérülő értékét (beleértve a folyamat befejezésére irányuló azelőtti jövőbeni pénzkiáramlásokat, hogy az használatra alkalmassá válik) 500 CU-ra becslik.
20X5 végén a gyártási folyamatot immateriális eszközként jelenítik meg 100 CU bekerülési értéken (a megjelenítési kritériumok teljesülésének időpontjától, azaz 20X5. december 1-jétől felmerült kiadás). A 20X5. december 1-je előtt felmerült 900 CU kiadást ráfordításként jelenítik meg, mivel a megjelenítési kritériumok 20X5. december 1-jéig nem teljesültek. Ez a kiadás nem része a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban megjelenített gyártási folyamat bekerülési értékének.
A 20X6-ban felmerült kiadás 2 000 CU. 20X6 végén a folyamatban megtestesülő know-how megtérülő értékét (beleértve a folyamat befejezésére irányuló azelőtti jövőbeni pénzkiáramlásokat, hogy az használatra alkalmassá válik) 1 900 CU-ra becslik.
20X6 végén a gyártási folyamat bekerülési értéke 2 100 CU (100 CU kiadás 20X5 végén megjelenítve, plusz 2 000 CU kiadás 20X6-ban megjelenítve). A gazdálkodó egység 200 CU értékvesztés miatti veszteséget jelenít meg, hogy a folyamat értékvesztés miatti veszteség előtti könyv szerinti értékét (2 100 CU) a megtérülő értékre (1 900 CU) módosítsa. Ezt az értékvesztés miatti veszteséget egy későbbi időszakban vissza fogják írni, ha az IAS 36 standardban szereplő, az értékvesztés miatti veszteség visszaírására vonatkozó előírások teljesülnek.
RÁFORDÍTÁS MEGJELENÍTÉSE
68.
Egy immateriális tétellel kapcsolatos kiadást annak felmerülésekor ráfordításként kell megjeleníteni, kivéve, ha:
a)
az olyan immateriális eszköz bekerülési értékének részét képezi, amely megfelel a megjelenítési kritériumoknak (lásd 18–67. bekezdések); vagy
b)
a tételt egy üzleti kombinációban szerezték meg, és nem lehet immateriális eszközként megjeleníteni. Ha ez a helyzet, akkor az az akvizíció időpontjában goodwillként megjelenített összeg részét képezi (lásd az IFRS 3 standardot).
69.
Egyes esetekben kiadás merül fel jövőbeni gazdasági hasznok gazdálkodó egység számára történő nyújtása érdekében, de nem szereznek meg vagy hoznak létre olyan immateriális eszközt vagy más eszközt, amelyet meg lehetne jeleníteni. Áruk szállítása esetén a gazdálkodó egység az ilyen kiadást akkor jeleníti meg ráfordításként, amikor hozzáférési joga van ezen árukhoz. Szolgáltatások nyújtása esetén a gazdálkodó egység az ilyen kiadást akkor jeleníti meg ráfordításként, amikor megkapja a szolgáltatásokat. Például a kutatással kapcsolatos kiadást a felmerülésekor jelenítik meg ráfordításként (lásd az 54. bekezdést), kivéve, ha azt egy üzleti kombináció részeként szerezték meg. Más példák olyan kiadásokra, amelyeket felmerülésükkor ráfordításként jelenítenek meg:
a)
a beindítási tevékenységekkel kapcsolatos kiadások (azaz beindítási költségek), hacsak az adott kiadást az IAS 16 standarddal összhangban az ingatlanok, gépek és berendezések egy tételének a bekerülési értéke nem tartalmazza. A beindítási költségek tartalmazhatják az alapítási költségeket, mint például a jogi személy megalapítása során felmerült jogi és titkársági költségeket, egy új létesítmény vagy üzleti tevékenység megnyitásával kapcsolatos kiadásokat (azaz nyitás előtti költségeket), vagy új tevékenységek megkezdéséhez, vagy új termékek vagy folyamatok beindításával kapcsolatos kiadásokat (azaz működés megkezdése előtti költségeket);
b)
a képzési tevékenységekkel kapcsolatos kiadások;
c)
a reklámozási és promóciós tevékenységekkel kapcsolatos kiadások (beleértve a postai úton megrendelhető termékek katalógusait);
d)
a gazdálkodó egység egy részének vagy egészének költöztetésével vagy átszervezésével kapcsolatos kiadások.
69A.
A gazdálkodó egységnek hozzáférési joga van az árukhoz, ha tulajdonolja őket. Hasonlóan, hozzáférési joga van az árukhoz, ha a szállító a szállítási szerződés feltételeivel összhangban létrehozta azokat, és a gazdálkodó egység kérhetné a leszállításukat fizetésért cserébe. A szolgáltatásokat akkor kapják meg, amikor a szállító a gazdálkodó egység részére történő leszállításra vonatkozó szerződéssel összhangban teljesít, és nem akkor, amikor a gazdálkodó egység azokat egy másik szolgáltatás leszállításához, például reklám ügyfeleknek történő leszállítására, használja.
70.
A 68. bekezdés nem zárja ki, hogy a gazdálkodó egység egy előlegfizetést eszközként jelenítsen meg, amikor az árukért történő fizetést azt megelőzően hajtják végre, hogy a gazdálkodó egység megszerzi az ezen árukhoz való hozzáférési jogot. Hasonlóan, a 68. bekezdés nem zárja ki, hogy a gazdálkodó egység egy előlegfizetést eszközként jelenítsen meg, amikor a szolgáltatásokért történő fizetést azt megelőzően hajtják végre, hogy a gazdálkodó egység ezen szolgáltatásokat megkapja.
Múltbeli ráfordítások nem jeleníthetők meg eszközként
71.
Az immateriális eszközzel kapcsolatos olyan kiadást, amelyet kezdetben ráfordításként jelenítettek meg, egy későbbi időpontban nem lehet megjeleníteni az immateriális eszköz bekerülési értékének részeként.
ÉRTÉKELÉS A MEGJELENÍTÉS UTÁN
72.
A gazdálkodó egységnek számviteli politikájaként választani kell vagy a 74. bekezdésben szereplő bekerülésiérték-modellt, vagy a 75. bekezdésben szereplő átértékelési modellt. Ha egy immateriális eszközt az átértékelési modell használatával számolnak el, a csoportjába tartozó minden eszközt ugyanezen modell használatával kell elszámolni, kivéve, ha az adott eszköznek nincs aktív piaca.
73.
Az immateriális eszközök egy csoportja a gazdálkodó egység tevékenysége szempontjából hasonló jellegű és használatú immateriális eszközök csoportja. Az immateriális eszközök egy csoportban lévő tételeket egyidejűleg értékelik át az eszközök szelektív átértékelésének és annak elkerülésére, hogy a pénzügyi kimutatásokban különböző időpontokban érvényes bekerülési értékek és értékek keverékét képviselő összegeket jelentsenek.
Bekerülésiérték-modell
74.
A kezdeti megjelenítést követően az immateriális eszközt a bármely halmozott amortizációval és bármely halmozott értékvesztés miatti veszteséggel csökkentett bekerülési értékén kell nyilvántartani.
Átértékelési modell
75.
A kezdeti megjelenítést követően az immateriális eszközt az átértékelés időpontjában érvényes valós értékkel egyenlő átértékelt értéken kell nyilvántartani, csökkentve bármely későbbi halmozott amortizációval és bármely későbbi halmozott értékvesztés miatti veszteséggel. A jelen standard szerinti átértékelések céljára a valós értéket egy aktív piac alapján kell értékelni. Az átértékelést olyan rendszerességgel kell elvégezni, hogy a beszámolási időszak végén az eszköz könyv szerinti értéke ne térjen el lényegesen annak valós értékétől.
76.
Az átértékelési modell nem engedi meg:
a)
az olyan immateriális eszközök átértékelését, amelyeket korábban eszközként nem jelenítettek meg; vagy
b)
az immateriális eszközök bekerülési értéktől eltérő összegeken történő kezdeti megjelenítését.
77.
Az átértékelési modellt azután alkalmazzák, hogy az eszközt kezdetben megjelenítették bekerülési értéken. Azonban, ha az immateriális eszköz bekerülési értékének csak egy részét jelenítik meg eszközként, mivel az eszköz a folyamat egy részéig nem felelt meg a megjelenítési kritériumoknak (lásd a 65. bekezdést), az átértékelési modellt ezen eszköz egészére lehet alkalmazni. Az átértékelési modell szintén alkalmazható arra az immateriális eszközre, amelyet állami támogatás útján kaptak, és nominális értéken jelenítettek meg (lásd a 44. bekezdést).
78.
Aktív piac megléte ritka az immateriális eszközök esetében, habár előfordulhat. Például, egyes joghatóságokban létezhet aktív piaca a szabadon átruházható taxiengedélyeknek, halászati engedélyeknek vagy gyártási kvótáknak. Azonban nem létezhet aktív piaca a márkaneveknek, a fejléceknek, a zene és a film kiadói jogoknak, a szabadalmaknak és védjegyeknek, mivel minden egyes ilyen eszköz egyedi. Szintén, habár az immateriális eszközöket veszik és eladják, a szerződések egyedi vevők és eladók között jönnek létre, és az ügyletek viszonylag nem gyakoriak. Ezen okok miatt egy eszközért fizetett vételár lehet, hogy nem nyújt elegendő bizonyítékot egy másik eszköz valós értékére. Ezenfelül az árak gyakran nem érhetők el a nyilvánosság számára.
79.
Az átértékelések gyakorisága az átértékelés alatt álló immateriális eszköz valós értékeinek volatilitásától függ. Ha az átértékelt eszköz valós értéke lényegesen eltér annak könyv szerinti értékétől, további átértékelésre van szükség. Egyes immateriális eszközök valós értékében jelentős és volatilis mozgások tapasztalhatók, így szükségessé téve az évenkénti átértékelést. Nem szükségesek ilyen gyakori átértékelések a valós értékben csak jelentéktelen mozgásokkal rendelkező immateriális eszközökre vonatkozóan.
80.
Amikor egy immateriális eszközt átértékelnek, ezen eszköz könyv szerinti értékét kiigazítják az átértékelt értékre. Az átértékelés időpontjában az eszközt a következő módok egyikén kezelik:
a)
a bruttó könyv szerinti értéket oly módon igazítják ki, hogy az eszköz könyv szerinti értékének átértékelésével összhangban legyen. Például a bruttó könyv szerinti értéket újramegállapíthatják a megfigyelhető piaci adatokra történő hivatkozás révén, vagy újramegállapíthatják a könyv szerinti érték változásával arányosan. Az átértékelés időpontjában a halmozott amortizációt úgy igazítják ki, hogy megegyezzen a bruttó könyv szerinti érték és az eszköz halmozott értékvesztés miatti veszteségek figyelembevételét követő könyv szerinti értéke közötti különbözettel; vagy
b)
a halmozott amortizációt megszüntetik az eszköz bruttó könyv szerinti értékével szemben.
A halmozott amortizáció kiigazításának összege részét képezi a könyv szerinti érték növekedésének vagy csökkenésének, amelyet a 85. és 86. bekezdéssel összhangban számolnak el.
81.
Ha egy átértékelt immateriális eszközök csoportjába tartozó immateriális eszköz nem értékelhető át, mivel nincs aktív piac ezen eszközre, az eszközt a bármely halmozott amortizációval és értékvesztés miatti veszteséggel csökkentett bekerülési értékén kell nyilvántartani.
82.
Ha egy átértékelt immateriális eszköz valós értékét már nem lehet az aktív piacra való hivatkozással értékelni, az eszköz könyv szerinti értéke az aktív piacra való hivatkozással történt legutolsó átértékelés időpontjában érvényes átértékelt értéke kell legyen, csökkentve bármely későbbi halmozott amortizációval és bármely későbbi halmozott értékvesztés miatti veszteséggel.
83.
Az a tény, hogy egy átértékelt immateriális eszköznek már nincs aktív piaca, jelezheti azt, hogy az eszköz értékvesztett lehet, és hogy azt tesztelni szükséges az IAS 36 standarddal összhangban.
84.
Ha az eszköz valós értékét egy későbbi értékelési időpontban értékelni lehet egy aktív piacra való hivatkozással, az átértékelési modellt ezen időponttól alkalmazzák.
85.
Ha az átértékelés eredményeként az immateriális eszköz könyv szerinti értékét növelik, a növekedést az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni, és a saját tőkében átértékelési többlet cím alatt felhalmozni. Azonban a növekedést az eredményben kell megjeleníteni olyan mértékben, amennyiben a felértékelés ugyanazon eszköz egy korábban az eredményben megjelenített átértékelési csökkenését fordítja vissza.
86.
Ha az átértékelés eredményeként az immateriális eszköz könyv szerinti értéke csökken, a csökkenést az eredményben kell megjeleníteni. Azonban a csökkenést az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni az ezen eszközhöz tartozó átértékelési többlet bármely követel egyenlege mértékéig. Az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített csökkenés csökkenti a saját tőkében az átértékelési többlet cím alatt felhalmozódott összeget.
87.
A saját tőkében szerepeltetett halmozott átértékelési többlet átvezethető közvetlenül a felhalmozott eredménybe a többlet realizálásakor. Az egész többlet az eszköz használatból való kivonásakor vagy elidegenítésekor realizálható. Azonban a többletből valamennyi realizálható aközben is, hogy a gazdálkodó egység az eszközt használja; ilyen esetben a többlet realizált összege az eszköz átértékelt könyv szerinti értékén alapuló amortizáció és azon amortizáció közötti különbözet, amelyet az eszköz eredeti bekerülési értéke alapján jelenítettek volna meg. Az átértékelési többletből a felhalmozott eredménybe történő átvezetés nem az eredményen keresztül történik.
HASZNOS ÉLETTARTAM
88.
A gazdálkodó egységnek fel kell mérnie, hogy egy adott immateriális eszköz hasznos élettartama határozott vagy határozatlan, és ha határozott, ezen hasznos élettartam hosszát vagy az azt alkotó gyártási vagy hasonló egységek számát. Egy immateriális eszközt a gazdálkodó egységnek akkor kell határozatlan hasznos élettartamúnak tekintenie, ha minden releváns tényező elemzése alapján nincs olyan előre látható korlát azon időtartamra vonatkozóan, amely alatt az eszköz a gazdálkodó egység számára várhatóan nettó pénzbevételeket termel.
89.
Az immateriális eszközök elszámolása azok hasznos élettartama alapján történik. A határozott hasznos élettartamú immateriális eszközt amortizálják (lásd a 97–106. bekezdést), míg a határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközt nem (lásd a 107–110. bekezdést). A jelen standardot kísérő szemléltető példák különböző immateriális eszközökre vonatkozóan szemléltetik a hasznos élettartam meghatározását, valamint ezen eszközöknek a hasznos élettartam meghatározások alapján történő későbbi elszámolását.
90.
Sok tényezőt mérlegelnek egy immateriális eszköz hasznos élettartamának meghatározása során, beleértve:
a)
az eszköznek a gazdálkodó egység által történő várható használatát, és azt, hogy az eszközt egy másik vezetőcsoport tudná-e hatékonyan kezelni;
b)
az eszközre vonatkozó jellemző termék-életciklust, és a hasonló módon használt hasonló eszközök hasznos élettartamainak becsléseire vonatkozó nyilvános információt;
c)
a műszaki, technológiai, kereskedelmi vagy más típusú avulást;
d)
annak az iparágnak a stabilitását, amelyben az eszköz működik, és az eszközből származó termék vagy szolgáltatás output iránti piaci kereslet változásait;
e)
versenytársak vagy potenciális versenytársak várható lépéseit;
f)
az eszközből származó várható jövőbeni gazdasági hasznok megszerzéséhez szükséges fenntartási kiadások szintjét, és a gazdálkodó egység képességét és szándékait az ilyen szint elérésére;
g)
az eszköz feletti ellenőrzés időtartamát, és az eszköz használatára vonatkozó jogi vagy hasonló korlátokat, mint például a kapcsolódó lízingek lejárati időpontjait; valamint
h)
azt, hogy az eszköz hasznos élettartama függ-e a gazdálkodó egység egyéb eszközeinek hasznos élettartamától.
91.
A „határozatlan” kifejezés nem azt jelenti, hogy „végtelen”. Egy immateriális eszköz hasznos élettartama csupán azt a várható jövőbeni karbantartási kiadási szintet tükrözi, amely ahhoz szükséges, hogy az eszköz hasznos élettartama becslésnek időpontjában felmért szokásos teljesítményén fenntartható legyen az eszköz, valamint a gazdálkodó egység képességét és szándékát az ilyen szint elérésére. Annak a következtetésnek, hogy egy immateriális eszköz hasznos élettartama határozatlan, nem kellene olyan tervezett jövőbeni kiadásoktól függnie, amelyek az eszköz ezen szokásos teljesítményen történő fenntartásán felül szükségesek.
92.
Tekintve a gyors technológiai változások történetét, a számítógépes szoftver és sok más immateriális eszköz érzékeny a technológiai avulásra. Ezért a hasznos élettartamuk gyakran rövid lesz. Az immateriális eszköz használatával gyártott tétel eladási árának várható jövőbeni csökkenései az eszköz várható műszaki vagy kereskedelmi elavulására vonatkozó várakozásokat jelezhetik, ami viszont az eszközben megtestesülő várható jövőbeli gazdasági hasznok csökkenését tükrözheti.
93.
Az immateriális eszközök hasznos élettartama lehet nagyon hosszú, vagy akár határozatlan. A bizonytalanság igazolja az immateriális eszköz hasznos élettartamának óvatos alapon történő becslését, de nem igazolja, hogy olyan élettartamot válasszanak, amely irreálisan rövid.
94.
A szerződéses vagy más törvényes jogokból származó immateriális eszköz hasznos élettartamának nem szabad meghaladnia a szerződéses vagy más törvényes jogok időtartamát, de lehet annál rövidebb, azon időszaktól függően, amely alatt a gazdálkodó egység a várakozásai szerint az eszközt használja. Ha a szerződéses vagy más törvényes jogokat korlátozott időtartamra adják át, amely megújítható, az immateriális eszköz hasznos élettartama csak akkor tartalmazhatja a megújítási időszako(ka)t, ha bizonyíték van a gazdálkodó egység általi, jelentős költség nélküli megújítás alátámasztására. Egy üzleti kombinációban immateriális eszközként megjelenített, visszaszerzett jog hasznos élettartama annak a szerződésnek a hátralévő szerződéses időtartama, amelyben a jogot nyújtották, és nem tartalmazhat megújítási időszakokat.
95.
Az immateriális eszköz hasznos élettartamát gazdasági és jogi tényezők egyaránt befolyásolhatják. A gazdasági tényezők határozzák meg azt az időszakot, amelyen alatt a jövőbeni gazdasági hasznokat a gazdálkodó egység meg fogja kapni. A jogi tényezők korlátozhatják azon időszakot, amely alatt a gazdálkodó egység az ezen hasznokhoz való hozzáférést ellenőrzi. A hasznos élettartam az ezen tényezők által meghatározott időszakok közül a rövidebb.
96.
Többek között a következő tényezők létezése jelzi, hogy a gazdálkodó egység képes lenne a szerződéses vagy egyéb törvényes jogok jelentős költség nélküli megújítására:
a)
bizonyíték van arra, lehetséges, hogy múltbeli tapasztalat alapján, hogy a szerződéses vagy egyéb törvényes jogokat meg fogják újítani. Ha a megújítás harmadik fél hozzájárulásától függ, ez tartalmazza azt a bizonyítékot is, hogy a harmadik fél a hozzájárulását meg fogja adni;
b)
bizonyíték van arra, hogy a megújítás megszerzéséhez szükséges bármely feltételek teljesülni fognak; valamint
c)
a gazdálkodó egységnél felmerülő megújítási költség nem jelentős a megújításból származó, a gazdálkodó egységhez várhatóan befolyó jövőbeni gazdasági hasznokhoz viszonyítva.
Ha a megújítási költség jelentős a megújításból származó, a gazdálkodó egységhez várhatóan befolyó jövőbeni gazdasági hasznokhoz viszonyítva, a „megújítási” költség tartalmilag egy új immateriális eszköz megújítás időpontjában történő megszerzésének költségét képviseli.
HATÁROZOTT HASZNOS ÉLETTARTAMÚ IMMATERIÁLIS ESZKÖZÖK
Amortizációs időszak és amortizációs módszer
97.
Egy határozott hasznos élettartamú immateriális eszköz értékcsökkenthető összegét szisztematikus alapon kell felosztani a hasznos élettartama alatt. Az amortizációnak akkor kell kezdődnie, amikor az eszköz használatra alkalmassá válik, azaz amikor az eszköz az ahhoz szükséges helyre és állapotba kerül, hogy az képes a vezetés szándékai szerinti módon való működésre. Az amortizációnak az eszköz IFRS 5 standarddal összhangban értékesítésre tartottként történő besorolásának (vagy értékesítésre tartottként besorolt elidegenítési csoportba történő belefoglalásának) az időpontja és az eszköz kivezetésének az időpontja közül a korábbiban kell befejeződnie. Az alkalmazott amortizációs módszernek azt az eloszlást kell tükröznie, amely szerint a gazdálkodó egység az eszköz jövőbeni gazdasági hasznait várhatóan felhasználja. Ha ez az eloszlás megbízhatóan nem határozható meg, a lineáris módszert kell alkalmazni. Az egyes időszakokra vonatkozó amortizációs ráfordítást az eredményben kell megjeleníteni, hacsak a jelen vagy egy másik standard nem engedélyezi vagy elő nem írja annak egy másik eszköz könyv szerinti értékébe történő belefoglalását.
98.
Különféle amortizációs módszerek alkalmazhatók egy eszköz értékcsökkenthető összegének annak hasznos élettartama alatti szisztematikus alapon történő felosztására. Ezen módszerek magukba foglalják a lineáris módszert, a fokozatosan csökkenő egyenleg módszert és a termelési egységek módszert. Az alkalmazott módszert az eszközben megtestesülő várható jövőbeni gazdasági hasznok felhasználásának várható eloszlása alapján választják ki, és azt időszakról időszakra következetesen alkalmazzák, hacsak ezen jövőbeni gazdasági hasznok felhasználásának várható eloszlásában változás nem áll be.
98A.
Megcáfolható feltételezés, hogy nem megfelelő az az értékcsökkenési módszer, amely az immateriális eszköz használatát magában foglaló tevékenység által termelt árbevételen alapul. Az immateriális eszközök használatát magában foglaló tevékenység által termelt árbevétel jellemzően az immateriális eszközben megtestesülő gazdasági hasznok felhasználásához közvetlenül nem kapcsolódó tényezőket tükrözi. Például, az árbevételre hatással vannak az egyéb inputok és folyamatok, az értékesítési tevékenységek, valamint az értékesítési mennyiségek és árak változásai. Az árbevétel árkomponensére hatással lehet az infláció, amely semmi kihatással sincs az eszköz felhasználásának módjára. Ez a feltételezés csak az alábbi korlátolt körülmények között írható felül:
a)
amelyben az immateriális eszköz az árbevétel mérőszámaként van kifejezve, ahogy a 98C. bekezdésben le van írva; vagy
b)
amikor bizonyítható, hogy az árbevétel és az immateriális eszköz gazdasági hasznainak felhasználása között szoros korreláció van.
98B.
A 98. bekezdéssel összhangban történő, megfelelő amortizációs módszer kiválasztása során a gazdálkodó egység megállapíthatja az immateriális eszközben rejlő döntő súlyú korlátozó tényezőt. Például a gazdálkodó egység immateriális eszköz feletti használati jogát rögzítő szerződés a gazdálkodó egység immateriális eszközre vonatkozó használati jogát meghatározhatja előre meghatározott évek számaként (vagyis időként), a termelt egységek számaként vagy termelendő árbevétel fix teljes összegeként. Az ilyen döntő súlyú korlátozó tényező azonosítása kiindulópontként szolgálhat az amortizáció megfelelő alapjának azonosításához, de alkalmazhatnak másik alapot, ha az jobban tükrözi a gazdasági hasznok felhasználásának várható eloszlását.
98C.
Abban az esetben, ha az immateriális eszközben rejlő döntő súlyú korlátozó tényező egy árbevételi küszöb elérése, a termelendő árbevétel megfelelő alapot lehet az amortizációhoz. Például egy gazdálkodó egység megszerezhet egy aranybányából arany feltárására és kitermelésére vonatkozó koncessziós szerződést. A szerződés lejárta alapulhat a kitermelésből termelendő fix összegű összárbevételen (pl. a szerződés lehet, hogy addig engedi meg a bányából történő aranykitermelést, amíg az arany értékesítéséből származó kumulált összárbevétel el nem éri a 2 milliárd CU-t). Egy másik példában egy díjköteles út üzemeltetési joga alapulhat a felszámított kumulált útdíjjal termelt árbevétel fix teljes összegén (pl. a szerződés lehet, hogy addig engedi meg a díjköteles út üzemeltetését, amíg az út üzemeltetésével termelt útdíjak kumulált összege el nem éri a 100 millió CU-t). Abban az esetben, ha az immateriális eszköz használatára vonatkozóan a szerződésben az árbevételt állapították meg döntő súlyú korlátozó tényezőnek, a termelendő árbevétel megfelelő alap lehet az immateriális eszköz amortizációjához, feltéve, hogy a szerződés meghatározza a termelendő árbevétel fix teljes összegét, amelyre az amortizáció meghatározandó.
99.
Az amortizációt rendszerint az eredményben jelenítik meg. Azonban néha az eszközben megtestesülő jövőbeni gazdasági hasznok más eszközök előállítása során nyelődnek el. Ebben az esetben az amortizációs ráfordítás a másik eszköz bekerülési értékének részét képezi és annak könyv szerinti értékébe foglalják bele. Például az olyan immateriális eszközök amortizációját, amelyeket egy gyártási folyamat során használnak, a készletek könyv szerinti értékébe foglalják bele (lásd az IAS 2 Készletek standardot).
Maradványérték
100.
A határozott hasznos élettartamú immateriális eszköz maradványértékét nullának kell feltételezni, kivéve, ha:
a)
egy harmadik személy kötelezettséget vállalt az eszköz megvásárlására a hasznos élettartamának végén; vagy
b)
az eszközre vonatkozóan van aktív piac (ahogy az IFRS 13 standardban definiálták), és:
i.
a maradványértéket ezen piac alapján meg lehet határozni; valamint
ii.
valószínű, hogy egy ilyen piac létezni fog az eszköz hasznos élettartama végén.
101.
A határozott hasznos élettartamú eszköz értékcsökkenthető összegét a maradványértéke levonása után határozzák meg. A nullától eltérő maradványérték arra utal, hogy a gazdálkodó egység várhatóan el fogja idegeníteni az immateriális eszközt annak gazdasági élettartamának vége előtt.
102.
Az eszköz maradványértékére vonatkozó becslés egy olyan hasonló eszköznek a becslés időpontjában érvényes árak használatával történő elidegenítéséből megtérülő összegen alapul, amely elérte hasznos élettartama végét, és azokhoz hasonló feltételek mellett üzemeltették, amelyek mellett az eszközt használni fogják. Az eszköz maradványértékének a változását az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standarddal összhangban számviteli becslés változásként számolják el.
103.
Az immateriális eszköz maradványértéke olyan összegre növekedhet, amely egyenlő az eszköz könyv szerinti értékével, vagy nagyobb annál. Ha ez az eset áll fenn, az eszköz amortizációs ráfordítása nulla hacsak, és addig, amíg a maradványérték a későbbiekben le nem csökken az eszköz könyv szerinti értéke alatti összegre.
Az amortizációs időszak és az amortizációs módszer felülvizsgálata
104.
Egy határozott hasznos élettartamú immateriális eszköz esetén az amortizációs időszakot és az amortizációs módszert legalább minden egyes pénzügyi év végén felül kell vizsgálni. Ha az eszköz várható hasznos élettartama eltér a korábbi becslésektől, az amortizációs időszakot ennek megfelelően meg kell változtatni Ha változás történt az eszközben megtestesülő jövőbeni gazdasági hasznok elfogyasztásának várható eloszlásában, az amortizációs módszert meg kell változtatni, hogy tükrözze a megváltozott eloszlást. Az ilyen változásokat az IAS 8 standarddal összhangban számviteli becslés-változásként kell elszámolni.
105.
Az immateriális eszköz élettartama alatt nyilvánvalóvá válhat, hogy a hasznos élettartamára vonatkozó becslés nem megfelelő. Például egy értékvesztés miatti veszteség megjelenítése is jelezheti, hogy az amortizációs időszakot meg kell változtatni.
106.
Az idő előrehaladtával, egy immateriális eszközből a gazdálkodó egységhez várhatóan befolyó jövőbeni gazdasági hasznok eloszlása megváltozhat. Például nyilvánvalóvá válhat, hogy a fokozatosan csökkenő egyenleg amortizációs módszere a megfelelő a lineáris módszer helyett. Egy másik példa az, amikor a licenc által megtestesített jogok használatát elhalasztják az üzleti terv egyéb összetevőivel kapcsolatos lépések függvényében. Ebben az esetben az eszközből befolyó gazdasági hasznokat lehet, hogy későbbi időszakokig nem kapják meg.
HATÁROZATLAN HASZNOS ÉLETTARTAMÚ IMMATERIÁLIS ESZKÖZÖK
107.
A határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközt nem szabad amortizálni.
108.
Az IAS 36 standarddal összhangban a gazdálkodó egységnek a határozatlan hasznos élettartamú immateriális eszközt tesztelni szükséges értékvesztés szempontjából, a megtérülő értékének a könyv szerinti értékével történő összehasonlítással:
a)
évente; valamint
b)
amikor arra utaló jelzés van, hogy az immateriális eszköz értékvesztett lehet.
A hasznos élettartam értékelésének felülvizsgálata
109.
A nem amortizált immateriális eszközök hasznos élettartamát minden egyes időszakban felül kell vizsgálni annak meghatározására, hogy az események és körülmények továbbra is alátámasztják-e a határozatlan hasznosélettartam-értékelést ezen eszközre vonatkozóan. Ha már nem, a hasznosélettartam-értékelés határozatlanról határozottra történő megváltoztatását az IAS 8 standarddal összhangban számviteli becslés változásként kell elszámolni.
110.
Az IAS 36 standarddal összhangban egy immateriális eszköz hasznos élettartamának határozottként, nem pedig határozatlanként történő újraértékelése arra utaló jelzés, hogy az eszköz értékvesztett lehet. Ennek eredményeként a gazdálkodó egységnek tesztelnie kell az eszközt értékvesztés szempontjából az IAS 36 standarddal összhangban meghatározott megtérülő értéke könyv szerinti értékével történő összehasonlításával, valamint a könyv szerinti érték megtérülő értéket meghaladó bármely többletének értékvesztés miatti veszteségként történő megjelenítésével.
A KÖNYV SZERINTI ÉRTÉK MEGTÉRÜLÉSE – ÉRTÉKVESZTÉS MIATTI VESZTESÉGEK
111.
Annak meghatározásához, hogy egy immateriális eszköz értékvesztett-e, a gazdálkodó egység az IAS 36 standardot alkalmazza. Az a standard ismerteti, mikor és hogyan vizsgálja felül a gazdálkodó egység az eszközei könyv szerinti értékét, hogyan határozza meg egy eszköz megtérülő értékét, és mikor jelenít meg vagy ír vissza értékvesztés miatti veszteséget.
HASZNÁLATBÓL VALÓ KIVONÁSOK ÉS ELIDEGENÍTÉSEK
112.
Az immateriális eszközt ki kell vezetni:
a)
elidegenítéskor; vagy
b)
amikor a használatából vagy elidegenítéséből nem várhatók jövőbeni gazdasági hasznok.
113.
Az immateriális eszköz kivezetéséből származó nyereséget vagy veszteséget az elidegenítési nettó bevételek, ha vannak, valamint az eszköz könyv szerinti értéke közötti különbözetként kell meghatározni. Azt az eredményben kell megjeleníteni az eszköz kivezetésekor (ha az IFRS 16 standard a visszlízingre vonatkozóan másként nem ír elő). A nyereséget nem szabad árbevételként besorolni.
114.
Az immateriális eszköz elidegenítése különféle módokon történhet (pl. értékesítés, pénzügyi lízing kötése vagy adományozás révén). Az immateriális eszköz elidegenítésének időpontja az az időpont, amikor az átvevő megszerzi ezen eszköz ellenőrzését az IFRS 15 standardban szereplő, annak meghatározására vonatkozó követelményekkel összhangban, hogy a teljesítési kötelmet mikor elégítik ki. A visszlízing révén megvalósuló elidegenítésre az IFRS 16 standard vonatkozik.
115.
Ha a 21. bekezdésben szereplő megjelenítési alapelvvel összhangban a gazdálkodó egység az eszköz könyv szerinti értékében megjeleníti az immateriális eszköz egy része pótlásának költségét, akkor a lecserélt rész könyv szerinti értékét kivezeti. Ha a gazdálkodó egység számára nem kivitelezhető a kicserélt rész könyv szerinti értékének a meghatározása, a pótlás költségét is használhatja annak jelzéseként, hogy mi volt a kicserélt rész bekerülési értéke a beszerzés vagy saját előállítás időpontjában.
115A.
Az üzleti kombinációban visszaszerzett jog esetében akkor, ha a jogot a későbbiekben újból kiadják (értékesítik) egy harmadik félnek, a kapcsolódó könyv szerinti értéket, ha van, kell használni az újbóli kiadásból származó nyereség vagy veszteség meghatározásakor.
116.
Az immateriális eszköz kivezetéséből származó nyereségbe vagy veszteségbe belefoglalandó ellenértékösszeget az IFRS 15 standard 47–72. bekezdésében szereplő, az ügyleti ár meghatározására vonatkozó követelményekkel összhangban határozzák meg. A nyereségbe vagy veszteségbe belefoglalt becsült ellenértékösszeg későbbi változásait az IFRS 15 standardban szereplő, az ügyleti ár változásaira vonatkozó követelményekkel összhangban kell elszámolni.
117.
A határozott hasznos élettartamú immateriális eszköz amortizációja nem befejeződik be akkor, amikor az immateriális eszköz már nincs használatban, hacsak az eszközt nem értékcsökkentették már teljesen, vagy az IFRS 5 standarddal összhangban értékesítésre tartottként nem sorolják be (vagy értékesítésre tartottként besorolt elidegenítési csoportba nem foglalják bele).
KÖZZÉTÉTEL
Általános
118.
A gazdálkodó egységnek a következőket kell közzétennie az immateriális eszközök minden egyes csoportjára vonatkozóan, megkülönböztetve a saját előállítású és az egyéb immateriális eszközöket:
a)
azt, hogy a hasznos élettartamok határozatlanok vagy határozottak-e, és ha határozottak, a hasznos élettartamokat vagy a használt amortizációs kulcsokat;
b)
a határozott hasznos élettartamú immateriális eszközöknél használt amortizációs módszereket;
c)
a bruttó könyv szerinti értéket és bármely halmozott amortizációt (a halmozott értékvesztés miatti veszteség értékével összevonva) az időszak elején és végén;
d)
az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás azon sorát(sorait), amely(ek)ben az immateriális eszközök amortizációját szerepeltetik;
e)
az időszak eleji és végi könyv szerinti érték egyeztetését, bemutatva:
i.
a növekedéseket, elkülönülten jelezve a saját fejlesztésből származókat, az elkülönülten megszerzetteket és az üzleti kombináció során megszerzetteket;
ii.
az IFRS 5 standarddal összhangban értékesítésre tartottként besorolt, vagy egy értékesítésre tartottként besorolt elidegenítési csoportba belefoglalt eszközöket, valamint az egyéb elidegenítéseket;
iii.
a 75., 85. és 86. bekezdés szerinti átértékelésekből, és az IAS 36 standarddal összhangban az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített vagy ott visszaírt értékvesztés miatti veszteségekből származó, az időszak során bekövetkezett növekedéseket vagy csökkenéseket (ha vannak);
iv.
az időszak során az IAS 36 standarddal összhangban az eredményben megjelenített értékvesztés miatti veszteségeket (ha vannak);
v.
az időszak során az IAS 36 standarddal összhangban az eredményben visszaírt értékvesztés miatti veszteségeket (ha vannak);
vi.
az időszak során megjelenített bármely amortizációt;
vii.
a pénzügyi kimutatások prezentálási pénznemre történő átszámításán, és egy külföldi érdekeltség prezentálási pénznemre történő átszámításán keletkező nettó árfolyam-különbözeteket; valamint
viii.
a könyv szerinti értékben az időszak során bekövetkezett egyéb változásokat.
119.
Az immateriális eszközök egy csoportja a gazdálkodó egység tevékenysége szempontjából hasonló jellegű és használatú immateriális eszközök csoportja. Példák az elkülönült csoportokra:
a)
márkanevek;
b)
fejlécek és kiadványcímek;
c)
számítógépes szoftver;
d)
licencek és franchise-ok;
e)
szerzői jogok, szabadalmak és egyéb ipari jogok oltalma, szolgáltatási és üzemeltetési jogok;
f)
receptek, formulák, modellek, tervek és prototípusok; valamint
g)
a fejlesztés alatt álló immateriális eszközök.
A fent említett csoportokat kisebb (nagyobb) csoportokra bontják (csoportokba vonják össze), ha ez a pénzügyi kimutatások felhasználói számára relevánsabb információt eredményez.
120.
A 118. bekezdés e) pontjának iii–v. alpontja által előírt információkon felül a gazdálkodó egység az IAS 36 standarddal összhangban közzétesz az értékvesztett immateriális eszközökre vonatkozó információkat.
121.
Az IAS 8 standard előírja a gazdálkodó egység számára a számviteli becslésben bekövetkező olyan változás jellegének és összegének a közzétételét, amelynek lényeges hatása van a tárgyidőszakban, vagy amelynek várhatóan lényeges hatása lesz a későbbi időszakokban. Ilyen közzétételi kötelezettség keletkezhet az alábbiak változásából:
a)
az immateriális eszköz hasznos élettartamának értékelése;
b)
az amortizációs módszer; vagy
c)
maradványértékek.
122.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie továbbá az alábbiakat:
a)
a határozatlan hasznos élettartammal rendelkezőként értékelt immateriális eszközökre vonatkozóan az eszköz könyv szerinti értékét, valamint azon okokat, amelyek alátámasztják a határozatlan hasznos élettartamra vonatkozó értékelést. Ezen indokok megadásakor a gazdálkodó egységnek le kell írnia az(oka)t a tényező(ke)t, amely(ek) jelentős szerepet játszott(ak) annak meghatározásában, hogy az immateriális eszköz határozatlan hasznos élettartammal rendelkezik;
b)
bármely olyan egyedi immateriális eszköz leírását, könyv szerinti értékét és a fennmaradó amortizációs időszakot, amely lényeges a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai szempontjából;
c)
az állami támogatás útján megszerzett és kezdetben valós értéken megjelenített immateriális eszközökre (lásd a 44. bekezdést) vonatkozóan:
i.
ezen eszközökre kezdetben megjelenített valós értéket;
ii.
a könyv szerinti értéküket; valamint
iii.
azt, hogy azokat a megjelenítésük után a bekerülésiérték-modell vagy az átértékelési modell szerint értékelik-e;
d)
azoknak az immateriális eszközöknek a létezését és könyv szerinti értékét, amelyek tulajdonjoga korlátozott, valamint a kötelezettségek biztosítékaként elzálogosított immateriális eszközök könyv szerinti értékét;
e)
az immateriális eszközök megszerzésére vonatkozó szerződéses elkötelezettségek összegét.
123.
Amikor a gazdálkodó egység leírja az(oka)t a tényező(ke)t, amely(ek) jelentős szerepet játszott(ak) egy immateriális eszköz hasznos élettartamának határozatlanként történő meghatározásában, a gazdálkodó egység a mérlegeli a 90. bekezdésben felsorolt tényezőket.
A megjelenítést követően az átértékelési modell használatával értékelt immateriális eszközök
124.
Ha az immateriális eszközöket átértékelt értéken számolják el, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a következőket:
a)
immateriális eszközcsoportonként:
i.
az átértékelés tényleges időpontját;
ii.
az átértékelt immateriális eszközök könyv szerinti értékét; valamint
iii.
azt a könyv szerinti értéket, amelyet akkor jelenítettek volna meg, ha az átértékelt immateriális eszközök csoportját a 74. bekezdésben szereplő bekerülésiérték-modell szerint értékelték volna a megjelenítést követően; valamint
b)
az átértékelési többletnek azt az összegét, amely az időszak elején és végén az immateriális eszközökhöz kapcsolódik, jelezve az időszak során bekövetkezett változásokat, valamint az egyenlegnek a részvényesek közötti felosztására vonatkozó bármely korlátozást;
c)
[Törölve]
125.
Közzétételi célokból szükséges lehet az átértékelt eszközök csoportjait nagyobb csoportokba összevonni. Azonban a csoportokat nem vonják össze, ha ez olyan immateriális eszközcsoport kombinációt eredményezne, amelyben a bekerülésiérték, és az átértékelési modell szerint értékelt összegek egyaránt szerepelnek.
Kutatási és fejlesztési kiadások
126.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie az időszak során ráfordításként megjelenített kutatási és fejlesztési kiadások összesített összegét.
127.
A kutatási és fejlesztési kiadások tartalmaznak a közvetlenül a kutatási vagy fejlesztési tevékenységeknek tulajdonítható minden kiadást (lásd a 66. és 67. bekezdést azon kiadások típusaira vonatkozó útmutatóért, amelyekre kiterjed a 126. bekezdésben előírt közzétételi követelmény).
Egyéb információ
128.
A gazdálkodó egység számára javasolt, de nem előírás, hogy közzé tegye a következő információkat:
a)
a teljesen amortizált, de még használatban lévő bármely immateriális eszköz leírását; valamint
b)
a gazdálkodó egység által ellenőrzött, de eszközökként azért meg nem jelenített jelentős immateriális eszközök rövid leírását, mert vagy nem feleltek meg a jelen standardban szereplő megjelenítési kritériumoknak, vagy mert az IAS 38 Immateriális eszközök standard 1998-ban kiadott verziójának hatálybalépését megelőzően kerültek megszerzésre vagy előállításra.
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK ÉS A HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
129.
[Törölve]
130.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot kell alkalmaznia:
a)
az olyan üzleti kombinációkban megszerzett immateriális eszközök elszámolására, amelyek esetében a megállapodás időpontja 2004. március 31-e vagy későbbi; valamint
b)
minden egyéb immateriális eszköz elszámolására a jövőre nézve, a 2004. március 31-én vagy azt követően kezdődő első éves időszak kezdetétől. Így a gazdálkodó egységnek nem szabad az ezen időpontban megjelenített immateriális eszközök könyv szerinti értékét kiigazítania. Azonban a gazdálkodó egységnek ezen időpontban alkalmaznia kell a jelen standardot az ilyen immateriális eszközök hasznos élettartamainak újraértékeléséhez. Ha az újraértékelés eredményeként a gazdálkodó egység megváltoztatja egy eszköz hasznos élettartamára vonatkozó értékelését, ezt a változást az IAS 8 standarddal összhangban a számviteli becslések megváltozásaként kell elszámolnia.
130A.
A gazdálkodó egységnek a 2. bekezdésben szereplő módosításokat a 2006. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza az IFRS 6 standardot, akkor ezeket a módosításokat alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra.
130B.
A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard módosította az IFRS standardokban alkalmazott terminológiát. Emellett módosította a 85., 86. bekezdést, valamint a 118. bekezdés e) pontjának iii. alpontját. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot, akkor ezeket a módosításokat is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.
130C.
A (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 módosította a 12., 33–35., 68., 69., 94. és 130. bekezdést, törölte a 38. és 129. bekezdéseket és hozzáadta a 115A. bekezdést. A 2009 áprilisában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 36. és a 37. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a jövőre nézve, a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ezért a korábbi üzleti kombinációkban immateriális eszközökre és goodwillre megjelenített összegeket nem kell kiigazítani. Ha a gazdálkodó egység a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standardot egy korábbi időszakra alkalmazza, a módosításokat alkalmaznia kell erre a korábbi időszakra és közzé kell tennie ezt a tényt.
130D.
A 2008 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 69., a 70. és a 98. bekezdést, és hozzáadta a 69A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
130E.
[Törölve]
130F.
A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös szerveződések standard módosította a 3. bekezdés e) pontját. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást az IFRS 10 és az IFRS 11 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
130G.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a 8., a 33., a 47., az 50., a 75., a 78., a 82., a 84., a 100. és a 124. bekezdést, valamint törölte a 39–41. és a 130E. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
130H.
A 2013 decemberében kiadott Az IFRS standardok éves javításai: 2010–2012. évi ciklus módosította a 80. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2014. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
130I.
A gazdálkodó egységeknek Az IFRS standardok éves javításai: 2010–2012. évi ciklus által végzett módosítást az ezen módosítás első alkalmazásának időpontjában vagy azt követően kezdődő éves időszakban, valamint az azt közvetlenül megelőző éves időszakban megjelenített minden átértékelésre alkalmazniuk kell. A gazdálkodó egység bemutathat módosított összehasonlító információkat is bármely korábbi bemutatott időszak vonatozásában is, de nem köteles ezt megtenni. Ha a gazdálkodó egység módosítatlan összehasonlító információkat mutat be bármely korábbi időszak vonatkozásában, egyértelműen azonosítania kell a nem módosított információt, ki kell jelentenie, hogy azt eltérő alapon mutatták be, és ismertetnie kell ezt az alapot.
130J.
A 2014 májusában kiadott Az értékcsökkenés és az amortizáció elfogadható módszereinek pontosítása (Az IAS 16 és az IAS 38 standard módosításai) módosította a 92. és a 98. bekezdést, és hozzáadta a 98A–98C. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a jövőre nézve, a 2016. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
130K.
A 2014 májusában kiadott IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard módosította a 3., a 114. és a 116. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 15 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
130L.
A 2016 januárjában kiadott IFRS 16 standard módosította a 3., a 6., a 113. és a 114. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 16 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
130M.
A 2017 májusában kiadott IFRS 17 standard módosította a 3. bekezdést. A 2020 júniusában kiadott Az IFRS 17 standard módosításai tovább módosította a 3. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 17 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
Hasonló eszközök cseréje
131.
A 129. bekezdésben és 130. bekezdés b) pontjában szereplő azon előírás, hogy a jelen standardot a jövőre nézve alkalmazzák, azt jelenti, hogy ha egy eszközök cseréjét a jelen standard hatálybalépésének időpontját megelőzően az átengedett eszköz könyv szerinti értéke alapján értékelték, a gazdálkodó egység nem állapítja meg újra a megszerzett eszköz könyv szerinti értékét, hogy az a megszerzés időpontjában érvényes valós értékét tükrözze.
Korábbi alkalmazás
132.
Azon gazdálkodó egységek számára, amelyekre a 130. bekezdés vonatkozik, javasolt a jelen standard követelményeinek a 130. bekezdésben meghatározott hatálybalépési napokat megelőzően történő alkalmazása. Ha azonban a gazdálkodó egység a megadott hatálybalépési napoknál korábban kezdi alkalmazni a jelen standardot, ugyanezen korábbi időponttól az IFRS 3 standardot, valamint a (2004-ben felülvizsgált) IAS 36 standardot is alkalmaznia kell.
AZ (1998-BAN KIADOTT) IAS 38 VISSZAVONÁSA
133.
A jelen standard (az 1998-ban kiadott) IAS 38 Immateriális eszközök standard helyébe lép.
IAS 39 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés
HATÓKÖR
2.
A jelen standardot kell alkalmaznia minden gazdálkodó egységnek az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard hatókörébe tartozó minden pénzügyi instrumentumra, ha és amennyiben:
a)
az IFRS 9 standard megengedi a jelen standard fedezeti elszámolásra vonatkozó követelményeinek alkalmazását; valamint
b)
a pénzügyi instrumentum a jelen standarddal összhangban fedezeti elszámolásra alkalmasnak minősülő fedezeti kapcsolat részét képezi.
2A–7.
[Törölve]
FOGALMAK
8.
Az IFRS 13, IFRS 9 és IAS 32 standardban meghatározott fogalmak a jelen standardban az IFRS 13 standard A. függelékében, az IFRS 9 standard A. függelékében és az IAS 32 standard 11. bekezdésében meghatározott értelemben használatosak. Az IFRS 13, az IFRS 9 és az IAS 32 az alábbi fogalmakat határozza meg:
—
pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség amortizált bekerülési értéke;
—
kivezetés
—
származékos termék
—
effektívkamatláb-módszer
—
effektív kamatláb
—
tőkeinstrumentum
—
valós érték
—
pénzügyi eszköz
—
pénzügyi instrumentum
—
pénzügyi kötelezettség
továbbá útmutatást nyújt e fogalmak alkalmazására vonatkozóan.
9.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A fedezeti elszámolással kapcsolatos fogalmak
A biztos elkötelezettség meghatározott mennyiségű erőforrásoknak meghatározott jövőbeli időpontban vagy időpontokban, meghatározott áron történő cseréjéről szóló, kötelező érvényű megállapodás.
Az előre jelzett ügylet egy várható, de kötelezettségvállalással nem megerősített jövőbeni ügylet.
A fedezeti instrumentum egy származékos termék vagy (kizárólag a devizaárfolyam-változás kockázatának fedezete esetén) olyan nem származékos pénzügyi eszköz, vagy nem származékos pénzügyi kötelezettség, amelynek valós értéke vagy cash flow-i várhatóan ellentételezik egy fedezett tétel valós értékében vagy cash flow-iban bekövetkező változásokat (a 72–77. bekezdés, valamint az A. függelék AG94–AG97. bekezdései részletesen kifejtik a fedezeti instrumentumok fogalmát).
A fedezett tétel egy olyan eszköz, kötelezettség, biztos elkötelezettség, nagyon valószínű előre jelzett ügylet, vagy külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetés, amely a) a gazdálkodó egységet valós értékben vagy a jövőbeni cash flow-kban bekövetkező változások kockázatának teszi ki; és b) amelyet fedezettnek megjelöltek (a 78–84. bekezdés, valamint az A. függelék AG98–AG101. bekezdései részletesen kifejtik a fedezett tételek fogalmát).
A fedezeti ügylet hatékonysága az a mérték, amennyire egy fedezett tétel valós értékének vagy cash flow-inak egy fedezett kockázatnak tulajdonítható változásait a fedezeti instrumentum valós értékének vagy cash flow-inak változásai ellentételezik (lásd az A. függelék AG105–AG113A. bekezdését).
10–70.
[Törölve]
FEDEZETI ÜGYLETEK
71.
Ha a gazdálkodó egység alkalmazza az IFRS 9 standardot, és számviteli politikájának nem azt választotta, hogy továbbra is a jelen standardban foglalt fedezeti elszámolási követelményeket alkalmazza (lásd az IFRS 9 standard 7.2.21. bekezdését), akkor az IFRS 9 standard 6. fejezetében foglalt fedezeti elszámolási követelményeket kell alkalmaznia. Mindazonáltal, pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek portfóliója egy részének kamatlábkitettségére vonatkozó valósérték-fedezeti ügylet esetében a gazdálkodó egység az IFRS 9 standard 6.1.3. bekezdésével összhangban a jelen standard fedezeti elszámolásra vonatkozó követelményeit alkalmazhatja az IFRS 9 standard követelményei helyett. Ebben az esetben a gazdálkodó egységnek alkalmaznia kell a portfólió kamatlábkockázatának fedezetére vonatkozó valósérték-fedezeti elszámolás különös követelményeit is (lásd a 81A., 89A. és AG114–AG132. bekezdést).
Fedezeti instrumentumok
Minősített instrumentumok
72.
A jelen standard nem korlátozza azon körülményeket, amelyek fennállása esetén egy származékos terméket fedezeti instrumentumként lehet megjelölni, feltéve, hogy a 88. bekezdésben meghatározott feltételek fennállnak, kivéve bizonyos kiírt opciókat (lásd az A. függelék AG94. bekezdését). Ugyanakkor egy nem származékos pénzügyi eszközt vagy nem származékos pénzügyi kötelezettséget csak árfolyamkockázat fedezetére lehet fedezeti instrumentumként megjelölni.
73.
Fedezeti elszámolási célokra kizárólag azon instrumentumok jelölhetők meg fedezeti instrumentumként, amelyek a beszámolót készítő egységen kívüli (azaz a beszámoló által lefedett csoporton vagy különálló gazdálkodó egységen kívüli) felet is bevonnak. Bár egy konszolidált csoporton belüli különálló gazdálkodó egységek vagy egy gazdálkodó egységen belüli divíziók köthetnek fedezeti ügyleteket a csoporton belüli más gazdálkodó egységekkel vagy a gazdálkodó egységen belüli más divíziókkal, az ilyen csoporton belüli ügyleteket a konszolidáció során kiszűrik. Emiatt az ilyen fedezeti ügyletek a csoport konszolidált pénzügyi kimutatásaiban nem felelnek meg a fedezeti elszámolás feltételeinek. Ugyanakkor azok a csoporton belüli gazdálkodó egységek egyedi vagy különálló pénzügyi kimutatásaiban megfelelhetnek a fedezeti elszámolás feltételeinek, feltéve, hogy azok a beszámoló által lefedett gazdálkodó egységen kívüliek.
Fedezeti instrumentumok megjelölése
74.
Rendszerint a valós értéknek egyetlen értéke van a fedezeti instrumentum egészére, és azok a tényezők, amelyek a valós érték változásait eredményezik, egymással kölcsönösen összefüggnek. Ennek megfelelően a gazdálkodó egység a fedezeti kapcsolatot a fedezeti instrumentum egészére vonatkozóan jelöli meg. A megengedett kivételek mindössze a következők:
a)
egy opciós szerződés belső értékének és időértékének elkülönítése, és csak az opció belső értékében bekövetkező változásnak a megjelölése fedezeti instrumentumként, és az annak időértékében bekövetkezett változásnak a kizárása; valamint
b)
egy forward szerződés kamat összetevőjének és az azonnali (spot) árának az elkülönítése.
E kivételek azért megengedettek, mert az opció belső értéke, valamint a forward prémiuma általában elkülönülten értékelhető. A dinamikus fedezeti stratégia, amely egy opciós szerződésnek mind a belső, mind az időértékét felméri, megfelelhet a fedezeti elszámolás feltételeinek.
75.
A teljes fedezeti instrumentum egy része, például a névleges összeg 50 százaléka megjelölhető fedezeti instrumentumként egy fedezeti kapcsolatban. Azonban a fedezeti kapcsolat nem jelölhető meg egy részére annak az időszaknak, amelyben a fedezeti instrumentum érvényben van.
76.
Egy egyedi fedezeti instrumentum megjelölhető fedezetként egynél több típusú kockázatra vonatkozóan is, feltéve, hogy a) a fedezett kockázatok egyértelműen azonosíthatók; b) a fedezet hatékonysága bizonyítható; valamint c) biztosítható, hogy a fedezeti instrumentum és a különböző kockázati pozíciók specifikusan meg legyenek jelölve.
77.
Két vagy több származékos termék, vagy azok részei (vagy árfolyamkockázat fedezeti ügylete esetében két vagy több nem származékos termék, vagy azok részei, vagy származékos és nem származékos termékeknek vagy azok részeinek a kombinációja) kombináltan is figyelembe vehetők, és közösen is megjelölhetők fedezeti instrumentumként, beleértve azokat az eseteket, amikor az egyes származékos termékekből keletkező kockázatok ellentételezik a más termékekből származókat. Ugyanakkor egy kamatlábgallér (collar) vagy más származékos instrumentum, amely egy kiírt opciót és egy megvásárolt opciót kombinál, nem felel meg fedezeti instrumentumként, ha az valójában egy nettó kiírt opció (amelyre nettó prémiumot kap a gazdálkodó egység). Hasonlóképpen, két vagy több instrumentum (vagy azok részei) csak akkor jelölhetők meg fedezeti instrumentumként, ha azok egyike sem kiírt opció, vagy nettó kiírt opció.
Fedezett tételek
Minősített tételek
78.
A fedezett tétel lehet egy megjelenített eszköz vagy kötelezettség, egy meg nem jelenített biztos elkötelezettség, egy nagyon valószínű előre jelzett ügylet, vagy egy külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetés. A fedezett tétel lehet a) egy egyedi eszköz, kötelezettség, biztos elkötelezettség, nagyon valószínű előre jelzett ügylet, vagy külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetés; b) hasonló kockázati jellemzőkkel rendelkező eszközök, kötelezettségek, biztos elkötelezettségek, nagyon valószínű előre jelzett ügyletek, vagy külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetések csoportja; vagy c) kizárólag a kamatkockázat portfóliófedezete esetén, olyan pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek portfóliójának egy része, amelyek osztoznak a fedezett kockázatban.
79.
[Törölve]
80.
Fedezeti elszámolási célokra kizárólag a gazdálkodó egységen kívüli felet is bevonó eszközök, kötelezettségek, biztos elkötelezettségek és nagyon valószínű előre jelzett ügyletek jelölhetők meg fedezett tételként. Ebből következően a fedezeti elszámolás az azonos csoportba tartozó gazdálkodó egységek közötti ügyletek esetében kizárólag az ezen gazdálkodó egységek különálló vagy egyedi pénzügyi kimutatásaiban alkalmazható, és a csoport konszolidált pénzügyi kimutatásaiban nem, kivéve az IFRS 10 standard meghatározása szerinti befektetési gazdálkodó egység konszolidált pénzügyi kimutatásainak esetében, amikor a befektetési gazdálkodó egység és az eredménnyel szemben valós értéken értékelt leányvállalatai közötti ügyleteket nem szűrik ki a konszolidált pénzügyi kimutatásokban. Ez alól kivételt jelent, hogy a csoporton belüli monetáris tétel devizakockázata (pl. két leányvállalat közötti kötelezettség/követelés) fedezett tételnek minősülhet a konszolidált pénzügyi kimutatásokban, amennyiben olyan devizaárfolyam-nyereségeknek vagy -veszteségeknek való kitettséget eredményez, amelyeket teljes mértékben nem szűrnek ki a konszolidáció során az IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai standard alapján. Az IAS 21 standard alapján a csoporton belüli monetáris tételeken keletkező devizaárfolyam-nyereségeket és -veszteségeket akkor nem szűrik ki teljes mértékben a konszolidáció során, ha a csoporton belüli monetáris tétel két olyan, a csoportba tartozó gazdálkodó egység között jön létre, amelyek funkcionális pénzneme eltérő. A konszolidált pénzügyi kimutatásokban emellett fedezett tételnek minősülhet egy nagyon valószínű előre jelzett csoporton belüli ügylet devizakockázata, amennyiben az ügylet pénzneme eltér az ügyletet kötő gazdálkodó egység funkcionális pénznemétől, és a devizakockázat befolyásolja majd a konszolidált eredményt.
Pénzügyi tételek fedezett tételekként való megjelölése
81.
Amennyiben a fedezett tétel egy pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség, az megjelölhető fedezett tételként a cash flow-i vagy valós értéke egy részéhez (mint például egy vagy több kiválasztott szerződés szerinti cash flow-hoz vagy azok részeihez, vagy a valós érték meghatározott százalékához) kapcsolódó kockázatai tekintetében, feltéve, hogy a hatékonyság mérhető. Például, egy kamatozó eszköz vagy kamatozó kötelezettség kamatlábkitettségének elkülöníthető és külön mérhető része megjelölhető fedezett kockázatként (mint például egy fedezett pénzügyi instrumentum teljes kamatlábkitettségének kockázatmenteskamatláb- vagy referenciakamatláb-komponense).
81A.
Pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek egy portfóliója kamatlábkitettségének valósérték-fedezeti ügylete esetében (és kizárólag ebben az esetben) a fedezett rész megjelölhető valamely devizaösszeg tekintetében (pl. dollár, euró, font vagy rand összeg), nem pedig valamely egyedi eszközre (kötelezettségre) nézve. Bár a portfólió kockázatkezelési célokból tartalmazhat eszközöket és kötelezettségeket, a megjelölt összeg az eszközök egy összege vagy a kötelezettségek egy összege. Egy eszközöket és kötelezettségeket is tartalmazó nettó összeg megjelölése nem megengedett. A gazdálkodó egység az ezen megjelölt összeghez kapcsolódó kamatlábkockázat egy részét is fedezheti. Például, egy előtörleszthető eszközöket tartalmazó portfólió fedezete esetén, a gazdálkodó egység fedezheti a fedezett kamatlábban bekövetkező változás miatti valós érték változást a várható, nem pedig a szerződéses, átárazási időpontok alapján. […].
Nem pénzügyi tételek fedezett tételekként való megjelölése
82.
Ha a fedezett tétel nem pénzügyi eszköz vagy nem pénzügyi kötelezettség, fedezett tételként kell megjelölni, a) vagy devizakockázatokra, vagy b) a maga teljességében minden kockázatra, mivel a cash flow-k vagy a valós érték változásainak a devizakockázattól eltérő specifikus kockázatoknak tulajdonítható megfelelő részét nehéz elkülöníteni és értékelni.
Tételek csoportjának fedezett tételekként való megjelölése
83.
A hasonló eszközöket vagy hasonló kötelezettségeket csak akkor kell összevonni és csoportként fedezni, ha a csoportba tartozó egyedi eszközök vagy egyedi kötelezettségek osztoznak abban a kockázati kitettségben, amelyet fedezettként megjelöltek. Ezenfelül, a csoport egyes tételeiben a fedezett kockázatnak tulajdoníthatóan bekövetkező valósérték-változásoknak várhatóan arányosnak kell lenniük a tételek csoportjában a fedezett kockázatnak tulajdoníthatóan bekövetkező összesített valós érték változással.
84.
Mivel a gazdálkodó egység a fedezeti hatékonyságot a fedezeti instrumentum (vagy hasonló fedezeti instrumentumok csoportja) és a fedezett tétel (vagy hasonló fedezett tételek csoportja) valós értékében vagy cash flow-jában bekövetkező változásoknak az összehasonlításával méri fel, a fedezeti instrumentum valamely átfogó nettó pozícióval (pl. az összes hasonló lejáratú fix kamatozású eszköz és fix kamatozású kötelezettség nettó összegével), nem pedig egy konkrét tétellel való összehasonlítása nem felel meg a fedezeti elszámolás feltételeinek.
Fedezeti elszámolás
85.
A fedezeti elszámolás a fedezeti instrumentum és a fedezett tétel valós értéke változásainak az eredményre gyakorolt, egymást ellentételező hatásait jeleníti meg.
86.
A fedezeti kapcsolat háromféle lehet:
a)
valósérték-fedezeti ügylet: egy megjelenített eszköz vagy kötelezettség, vagy egy meg nem jelenített biztos elkötelezettség, vagy az ilyen eszköz, kötelezettség, vagy biztos elkötelezettség egy azonosított része valós értékében bekövetkező változásoknak való olyan kitettség fedezete, amely egy konkrét kockázatnak tulajdonítható, és amely hatással lehet az eredményre;
b)
cash flow fedezeti ügylet: az olyan cash flow változékonyságnak való kitettség fedezete, amely i. egy megjelenített eszközhöz vagy kötelezettséghez (mint például egy változó kamatozású hitel jövőbeni kamatfizetéseinek összessége vagy egy része), vagy egy nagyon valószínű előre jelzett ügylethez kapcsolódó kockázatnak tulajdonítható; és ii. hatással lehet az eredményre;
c)
az IAS 21 standard meghatározása szerinti külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetés fedezete.
87.
Egy biztos elkötelezettség árfolyamkockázatára vonatkozó fedezeti ügyletet valósérték- vagy cash flow fedezeti ügyletként is el lehet számolni.
88.
Egy fedezeti kapcsolat akkor, és csak akkor felel meg a 89–102. bekezdésben foglalt fedezeti elszámolás feltételeinek, ha az alábbi kritériumok mindegyike teljesül.
a)
a fedezet kezdetén formálisan megjelölik és dokumentálják a fedezeti kapcsolatot, valamint a fedezeti ügylet megkötéséhez kapcsolódóan a gazdálkodó egység kockázat kezelési célját és stratégiáját. Ezen dokumentációnak tartalmaznia kell a fedezeti instrumentumnak, a fedezett tételnek vagy ügyletnek, a fedezett kockázat jellegének, valamint annak azonosítását, hogy a gazdálkodó egység hogyan fogja felmérni a fedezeti instrumentum hatékonyságát a fedezett tétel valós értékében vagy cash flow-iban a fedezett kockázatnak tulajdoníthatóan bekövetkező változások ellentételezésében;
b)
a fedezeti ügylet várhatóan nagyon hatékony lesz (lásd az A. függelék AG105–AG113A. bekezdését) a fedezett kockázatnak tulajdonítható valósérték- vagy cashflow-változások ellentételezésének elérésében, az adott fedezeti kapcsolatra vonatkozó, eredetileg dokumentált kockázatkezelési stratégiával összhangban;
c)
a cash flow fedezeti ügylet esetében a fedezeti ügylet tárgyát képező előre jelzett ügyletnek nagyon valószínűnek kell lennie, és a cash flow-k változásainak való olyan kitettséget kell mutatnia, amely végül hatással lehet az eredményre;
d)
a fedezeti ügylet hatékonysága megbízhatóan mérhető, azaz a fedezett tétel fedezett kockázatnak tulajdonítható valós értéke vagy cash flow-i, valamint a fedezeti instrumentum valós értéke megbízhatóan meghatározható.
e)
a fedezeti ügyletet folyamatosan értékelik és meghatározták, hogy az ténylegesen nagyon hatékony volt azon pénzügyi beszámolási időszakok alatt, amelyekre vonatkozóan a fedezeti ügyletet megjelölték.
Valósérték-fedezeti ügyletek
89.
Ha a valósérték-fedezeti ügylet megfelel a 88. bekezdésben ismertetett feltételeknek az időszakban, akkor azt a következők szerint kell elszámolni:
a)
a fedezeti instrumentum valós értékre történő átértékeléséből (egy származékos fedezeti instrumentum esetén), vagy annak könyv szerinti értéke külföldi pénznem komponensének az IAS 21 standard szerinti értékeléséből származó nyereséget vagy veszteséget (egy nem származékos fedezeti instrumentum esetén) az eredményben kell megjeleníteni; valamint
b)
a fedezett tételen keletkező, a fedezett kockázatnak tulajdonítható nyereséggel vagy veszteséggel módosítani kell a fedezett tétel könyv szerinti értékét, és azt az eredményben kell megjeleníteni. Ez akkor is érvényes, ha a fedezett tételt egyébként bekerülési értéken értékelik. A fedezett kockázatnak tulajdoníthatóan bekövetkező nyereségnek vagy veszteségnek az eredményben történő megjelenítése alkalmazandó akkor is, ha a fedezett tétel olyan pénzügyi eszköz, amelyet az IFRS 9 standard 4.1.2A. bekezdésének megfelelően az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelnek.
89A.
A pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek portfóliója egy részére vonatkozó kamatlábkitettség valósérték-fedezeti ügylete esetében (és csak egy ilyen fedezeti ügylet esetében) a 89. bekezdés b) pontjának rendelkezéseit úgy lehet teljesíteni, hogy a fedezett tételnek tulajdonítható nyereséget vagy veszteséget az alábbiak szerint mutatják be:
a)
egy elkülönült sorban az eszközök között, azon átárazási időszakokra vonatkozóan, amelyeknél a fedezett tétel eszköz; vagy
b)
egy elkülönült sorban a kötelezettségek között, azon átárazási időszakokra vonatkozóan, amelyeknél a fedezett tétel kötelezettség.
Az a) és b) pontokban említett elkülönült sort közvetlenül a pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek mellett kell bemutatni. Az e sorokban bemutatott összegeket el kell távolítani a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásból amennyiben azon eszközöket vagy kötelezettségeket, amelyekre azok vonatkoznak, kivezetik.
90.
Amennyiben kizárólag a fedezett tételhez kapcsolódó egyes meghatározott kockázatokat fedeznek, a fedezett tétel valós értékében a fedezett kockázatoktól függetlenül megjelenített változásokat az IFRS 9 standard 5.7.1. bekezdésében meghatározottak szerint jelenítik meg.
91.
A gazdálkodó egységnek a 89. bekezdésben meghatározott fedezeti elszámolást a jövőre nézve meg kell szüntetnie, ha:
a)
a fedezeti instrumentum lejár vagy eladják, megszüntetik vagy lehívják. Ebből a szempontból egy fedezeti instrumentum lecserélése vagy másik instrumentumba történő átforgatása nem lejárat vagy megszüntetés akkor, ha ez a lecserélés vagy átforgatás része a gazdálkodó egység dokumentált fedezeti stratégiájának. Ezenkívül ezen célból nem áll fenn a fedezeti instrumentum lejárata vagy megszüntetése, ha:
i.
törvények vagy szabályozások, vagy törvények vagy szabályozások bevezetése következtében a fedezeti instrumentum felei megállapodnak, hogy eredeti szerződéses felüket egy vagy több klíring szerződő fél váltja fel, amely az egyes felek új szerződő felévé válik. Ebből a szempontból a klíring szerződő fél egy (néha „elszámoló szervezetnek” vagy „elszámoló ügynökségnek” nevezett) központi szerződő fél, vagy gazdálkodó egység vagy egységek, például elszámoló szervezet klíringtagja vagy egy elszámoló szervezet klíringtagjának ügyfele, amely a központi szerződő fél általi klíring megvalósítása céljából szerződő félként jár el. Mindazonáltal ha a fedezeti instrumentum felei különböző szerződő felekkel váltják fel eredeti szerződő feleiket, ezt a bekezdés csak akkor kell alkalmazni, ha a felek mindegyike ugyanazzal a központi szerződő féllel valósítja meg a klíringet.
ii.
a fedezeti instrumentummal kapcsolatos bármely egyéb változtatás, amennyiben van ilyen, arra korlátozódik, ami a szerződéses fél szóban forgó felváltásának megvalósításához szükséges. Az ilyen változtatások az azokkal a feltételekkel összhangban lévő változtatásokra korlátozódnak, amelyek akkor lennének várhatóak, ha a fedezeti instrumentumot eredetileg a klíring szerződő féllel számolták volna el. Ezen változtatások közé tartoznak a biztosítéki követelményekhez, követelések és tartozások egyenlegének beszámítási jogához és a felszámított díjakhoz kapcsolódó változtatások.
b)
a fedezeti ügylet már nem felel meg a fedezeti elszámolás 88. bekezdésben meghatározott feltételeinek; vagy
c)
a gazdálkodó egység visszavonja a megjelölést.
92.
Az effektívkamatláb-módszer alkalmazásával nyilvántartott fedezett pénzügyi instrumentum könyv szerinti értékének a 89. bekezdés b) pontjából következő bármilyen kiigazítását (vagy a kamatlábkockázat portfóliófedezeti ügylete esetén, a 89A. bekezdésben foglalt külön pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatássort) az eredménybe kell amortizálni. Az amortizáció legkorábban akkor kezdődhet meg, amikor a kiigazítás felmerül, és azt legkésőbb addig meg kell kezdeni, amikor a fedezett tételnek a fedezett kockázatnak tulajdonítható valós érték változások miatti módosítása megszűnik. A kiigazítás az amortizáció megkezdésének időpontjában érvényes újraszámított effektív kamatlábon alapul. Ugyanakkor amennyiben pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek egy portfóliójának kamatlábkitettség valósérték-fedezeti ügylete esetén (és csak ebben az esetben) az újraszámított effektív kamatlábbal való amortizáció nem kivitelezhető, a kiigazítás értékét lineáris módszerrel kell amortizálni. A kiigazítást a pénzügyi instrumentum lejáratáig, vagy egy kamatlábkockázat portfóliófedezeti ügylete esetén a vonatkozó átárazási időszak leteltéig, teljes mértékben amortizálni kell.
93.
Ha egy meg nem jelenített biztos elkötelezettséget jelölnek meg fedezett tételként, a biztos elkötelezettség valós értékében a fedezett kockázatnak tulajdoníthatóan később bekövetkező halmozott változást eszközként vagy kötelezettségként jelenítik meg, a kapcsolódó nyereségnek vagy veszteségnek az eredményben történő megjelenítésével (lásd a 89. bekezdés b) pontját). A fedezeti instrumentum valós értékében bekövetkező változásokat szintén az eredményben jelenítik meg.
94.
Ha a gazdálkodó egység olyan biztos elkötelezettséget vállal valamely eszköz megszerzésére, vagy kötelezettség felvállalására, amely fedezett tétel egy valósérték-fedezeti ügyletben, az eszköznek vagy kötelezettségnek az abból származó kezdeti könyv szerinti értékét, hogy a gazdálkodó egység eleget tett a biztos elkötelezettségének, kiigazítják, hogy tartalmazza a biztos elkötelezettség valós értékében a fedezett kockázatnak tulajdoníthatóan bekövetkezett, a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában megjelenített halmozott változásokat.
Cash flow fedezeti ügyletek
95.
Ha a cash flow fedezeti ügylet megfelel a 88. bekezdésben ismertetett feltételeknek az időszakban, akkor azt a következők szerint kell elszámolni:
a)
a fedezeti instrumentumon képződött nyereségnek vagy veszteségnek azt a részét, amely hatékony fedezetként került meghatározásra (lásd a 88. bekezdést) az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni; valamint
b)
a fedezeti instrumentumon elért nyereség vagy veszteség nem hatékony részét az eredményben kell megjeleníteni.
96.
Konkrétabban, a cash flow fedezeti ügyletet a következők szerint számolják el:
a)
a saját tőkének a fedezett tételhez kapcsolódó elkülönült komponensét kiigazítják a következők közül a kisebb összegre (abszolút összegekben):
i.
a fedezeti instrumentumon elért nyereségnek vagy veszteségnek a fedezet kezdetétől halmozott értéke; valamint
ii.
a fedezett tétel várható jövőbeli cash flow-inak a valós értékében (jelenértékében) a fedezeti ügylet kezdetétől bekövetkezett halmozott változások;
b)
a fedezeti instrumentumon vagy annak megjelölt komponensén (amely nem egy hatékony fedezeti ügylet) keletkező bármely fennmaradó nyereséget vagy veszteséget az eredményben jelenítik meg; valamint
c)
amennyiben a gazdálkodó egység dokumentált kockázatkezelési stratégiája egy adott fedezeti kapcsolat esetében kizárja a fedezeti instrumentumon képződött nyereség vagy veszteség, vagy a kapcsolódó cash flow-k egy bizonyos komponensét a fedezeti hatékonyság értékeléséből (lásd a 74., 75. bekezdést és 88. bekezdés a) pontját), akkor a nyereségnek vagy a veszteségnek ezt a kizárt komponensét az IFRS 9 standard 5.7.1. bekezdése szerint jelenítik meg.
97.
Amennyiben egy előre jelzett ügyletre vonatkozó fedezeti ügylet a későbbiekben valamely pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség megjelenítését eredményezi, a 95. bekezdés alapján az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített kapcsolódó nyereségeket vagy veszteségeket a saját tőkéből az eredménybe átsorolás miatti módosításként (lásd a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot) abban az időszakban vagy időszakokban kell átsorolni, amely vagy amelyek során a fedezett, előre jelzett cash flow-k hatással vannak az eredményre (mint például azon időszakokban, amikor kamatbevételt vagy kamatráfordítást jelenítenek meg). Ugyanakkor, ha a gazdálkodó egység várakozásai szerint az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített veszteség vagy annak egy része egy vagy több jövőbeni időszak alatt nem fog megtérülni, a gazdálkodó egységnek azt a részt, amelyre nem várható megtérülés, át kell sorolnia az eredménybe, átsorolás miatti kiigazításként.
98.
Amennyiben egy előre jelzett ügyletre vonatkozó fedezeti ügylet a későbbiekben valamely nem pénzügyi eszköz vagy nem pénzügyi kötelezettség megjelenítését eredményezi, vagy amennyiben egy nem pénzügyi eszközre vagy nem pénzügyi kötelezettségre vonatkozó előre jelzett ügylet biztos elkötelezettséggé válik, amelyre valósérték-fedezeti elszámolást alkalmaznak, a gazdálkodó egységnek az alábbi a) vagy b) eljárást kell alkalmaznia:
a)
A 95. bekezdés alapján az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített kapcsolódó nyereségeket vagy veszteségeket az eredménybe átsorolás miatti módosításként (lásd a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot) abban az időszakban vagy időszakokban sorolja át, amely vagy amelyek során a megszerzett eszköz vagy felvállalt kötelezettség hatással van az eredményre (mint például azon időszakok, amelyekben az értékcsökkenési leírás vagy értékesítési költség megjelenítésre kerül). Ugyanakkor, ha a gazdálkodó egység várakozásai szerint az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített veszteség vagy annak egy része egy vagy több jövőbeni időszak alatt nem fog megtérülni, a gazdálkodó egységnek azt a részt, amelyre nem várható megtérülés, át kell sorolnia a saját tőkéből az eredménybe átsorolás miatti kiigazításként;
b)
a 95. bekezdés alapján az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített kapcsolódó nyereségeket vagy veszteségeket eltávolítja, és azokat az eszköz vagy a kötelezettség kezdeti bekerülési értékében vagy egyéb könyv szerinti értékében veszi figyelembe.
99.
A gazdálkodó egységnek a 98. bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott módszerek valamelyikét kell alkalmaznia számviteli politikaként, és azt konzisztens módon kell alkalmaznia valamennyi olyan fedezeti ügyletre, amelyre a 98. bekezdés vonatkozik.
100.
A 97. és a 98. bekezdés által lefedettek kivételével minden cash flow fedezeti ügylet esetében az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített összegeket a saját tőkéből az eredménybe átsorolás miatti módosításként (lásd a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot) abban az időszakban vagy azokban az időszakokban kell átsorolni, amely vagy amelyek során a fedezett, előre jelzett cash flow-k hatással vannak az eredményre (például akkor, amikor az előre jelzett eladás megtörténik).
101.
Amennyiben az alábbi körülmények közül bármelyik bekövetkezik, a gazdálkodó egységnek a 95–100. bekezdésben meghatározott fedezeti elszámolást a jövőre nézve meg kell szüntetnie:
a)
A fedezeti instrumentum lejár vagy eladják, megszüntetik vagy lehívják. Ebben az esetben annak a fedezeti instrumentumon felhalmozott nyereségnek vagy veszteségnek, amely az egyéb átfogó jövedelemben került megjelenítésre abból az időszakból, amikor a fedezet hatékony volt (lásd a 95. bekezdés a) pontját), továbbra is elkülönülten kell maradnia a saját tőkében mindaddig, amíg az előre jelzett ügylet be nem következik. Amikor az ügylet bekövetkezik, a 97., 98. és 100. bekezdés alkalmazandó. Ezen albekezdés szempontjából egy fedezeti instrumentum lecserélése vagy másik instrumentumba történő átforgatása nem lejárat vagy megszüntetés akkor, ha ez a lecserélés vagy átforgatás része a gazdálkodó egység dokumentált fedezeti stratégiájának. Ezenkívül ezen albekezdés szempontjából nem áll fenn a fedezeti instrumentum lejárata vagy megszüntetése, ha:
i.
törvények vagy szabályozások, vagy törvények vagy szabályozások bevezetése következtében a fedezeti instrumentum felei megállapodnak, hogy eredeti szerződéses felüket egy vagy több klíring szerződő fél váltja fel, amely az egyes felek új szerződő felévé válik. Ebből a szempontból a klíring szerződő fél egy (néha „elszámoló szervezetnek” vagy „elszámoló ügynökségnek” nevezett) központi szerződő fél, vagy gazdálkodó egység vagy egységek, például elszámoló szervezet klíringtagja vagy egy elszámoló szervezet klíringtagjának ügyfele, amely a központi szerződő fél általi klíring megvalósítása céljából szerződő félként jár el. Mindazonáltal ha a fedezeti instrumentum felei különböző szerződő felekkel váltják fel eredeti szerződő feleiket, ezt a bekezdés csak akkor kell alkalmazni, ha a felek mindegyike ugyanazzal a központi szerződő féllel valósítja meg a klíringet.
ii.
a fedezeti instrumentummal kapcsolatos bármely egyéb változtatás, amennyiben van ilyen, arra korlátozódik, ami a szerződéses fél szóban forgó felváltásának megvalósításához szükséges. Az ilyen változtatások az azokkal a feltételekkel összhangban lévő változtatásokra korlátozódnak, amelyek akkor lennének várhatóak, ha a fedezeti instrumentumot eredetileg a klíring szerződő féllel számolták volna el. Ezen változtatások közé tartoznak a biztosítéki követelményekhez, követelések és tartozások egyenlegének beszámítási jogához és a felszámított díjakhoz kapcsolódó változtatások.
b)
a fedezeti ügylet már nem felel meg a fedezeti elszámolás 88. bekezdésben meghatározott feltételeinek. Ebben az esetben annak a fedezeti instrumentumon felhalmozott nyereségnek vagy veszteségnek, amely az egyéb átfogó jövedelemben került megjelenítésre abból az időszakból, amikor a fedezet hatékony volt (lásd a 95. bekezdés a) pontját), továbbra is elkülönülten kell maradnia a saját tőkében mindaddig, amíg az előre jelzett ügylet be nem következik. Amikor az ügylet bekövetkezik, a 97., 98. és 100. bekezdés alkalmazandó.
c)
az előre jelzett ügylet bekövetkezése már nem várható, amely esetben a fedezeti instrumentumra vonatkozó kapcsolódó azon halmozott nyereség vagy veszteség összegét, amely az egyéb átfogó jövedelemben került megjelenítésre azon időszakból, amikor a fedezet hatékony volt (lásd a 95. bekezdés a) pontját), át kell sorolni a saját tőkéből az eredménybe átsorolás miatti módosításként. Az olyan előre jelzett ügylet, amely már nem nagyon valószínű (lásd a 88. bekezdés c) pontját), még lehet várhatóan bekövetkező.
d)
A gazdálkodó egység visszavonja a megjelölést. Az előre jelzett ügyletre vonatkozó fedezeti ügylet esetében annak a fedezeti instrumentumon felhalmozott nyereségnek vagy veszteségnek, amely az egyéb átfogó jövedelemben került megjelenítésre abból az időszakból, amikor a fedezet hatékony volt (lásd a 95. bekezdés a) pontját), továbbra is elkülönülten kell maradnia a saját tőkében mindaddig, amíg az előre jelzett ügylet be nem következik vagy addig, amikortól annak bekövetkezése már nem várható. Amikor az ügylet bekövetkezik, a 97., a 98. vagy a 100. bekezdés alkalmazandó. Amennyiben az ügylet bekövetkezése már nem várható, az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített halmozott nyereséget vagy veszteséget át kell sorolni a saját tőkéből az eredménybe átsorolás miatti módosításként.
A nettó befektetés fedezeti ügyletei
102.
A külföldi érdekeltségben lévő nettó befektetésre vonatkozó fedezeti ügyleteket, beleértve az olyan monetáris tételre vonatkozó fedezeti ügyletet, amely a nettó befektetés részeként kerül elszámolásra (lásd IAS 21 standard), a cash flow fedezeti ügyletekhez hasonlóan kell elszámolni:
a)
a fedezeti instrumentumon képződött nyereségnek vagy veszteségnek azt a részét, amely hatékony fedezetként került meghatározásra (lásd a 88. bekezdést) az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni; valamint
b)
a hatékonytalan részt az eredményben kell megjeleníteni.
A fedezeti instrumentumon keletkező, a fedezeti ügylet hatékony részéhez kapcsolódó nyereséget vagy veszteséget, amelyet az egyéb átfogó jövedelemben jelenítettek meg, a saját tőkéből az eredménybe átsorolás miatti kiigazításként (lásd a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot), az IAS 21 standard 48–49. bekezdéseivel összhangban a külföldi érdekeltség elidegenítésekor vagy részleges elidegenítésekor kell átsorolni.
Ideiglenes kivételek bizonyos fedezeti elszámolási követelmények alkalmazása alól
102A.
A gazdálkodó egységnek a referencia-kamatláb reformja által közvetlenül érintett összes fedezeti kapcsolatra alkalmaznia kell a 102D–102N. és a 108G. bekezdést. Ezen bekezdések csak az említett fedezeti kapcsolatokra vonatkoznak. A referencia-kamatláb reformja csak akkor érinti közvetlenül a fedezeti kapcsolatot, ha a reform bizonytalanságot kelt a következőkkel kapcsolatban:
a)
a fedezett kockázatként megjelölt (szerződéses vagy nem szerződésben meghatározott) referencia-kamatláb; és/vagy
b)
a fedezett tétel vagy a fedezeti instrumentum referencia-kamatlábon alapuló cash flow-inak ütemezése vagy összege.
102B.
A 102D–102N. bekezdés alkalmazása céljából a „referencia-kamatláb reformja” kifejezés a referencia-kamatláb piaci szintű reformját jelenti, ideértve a referencia-kamatláb alternatív referencia-kamatlábbal való felváltását, például a Pénzügyi Stabilitási Tanács 2014. júliusi, „A fő referencia-kamatlábak reformja” című jelentésének (26) ajánlásait követve.
102C.
A 102D–102N. bekezdés csak az e bekezdésekben meghatározott követelmények tekintetében rendelkezik kivételekről. A gazdálkodó egységnek az összes többi, fedezeti elszámolási követelményt továbbra is alkalmaznia kell a referencia-kamatláb reformja által közvetlenül érintett fedezeti kapcsolatokra.
A cash flow fedezeti ügyletekre vonatkozó nagyon valószínű követelmény
102D.
A 88. bekezdés c) pontjában előírt azon követelmény alkalmazása céljából, amely szerint az előre jelzett ügyletnek nagyon valószínűnek kell lennie, a gazdálkodó egységnek feltételeznie kell, hogy a fedezett cash flow-k alapjául szolgáló (szerződésben vagy nem szerződésben meghatározott) referencia-kamatláb nem változik a referencia-kamatláb reformja miatt.
Az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített halmozott nyereség vagy veszteség átsorolása
102E.
A 101. bekezdés c) pontjában előírt követelmény alkalmazása céljából annak meghatározásakor, hogy az előre jelzett ügylet várhatóan elmarad-e, a gazdálkodó egységnek feltételeznie kell, hogy a fedezett cash flow-k alapjául szolgáló (szerződésben vagy nem szerződésben meghatározott) referencia-kamatláb nem változik a referencia-kamatláb reformja miatt.
A hatékonyság értékelése
102F.
A 88. bekezdés b) pontjában és az AG105. bekezdés a) pontjában előírt követelmények alkalmazása céljából a gazdálkodó egységnek feltételeznie kell, hogy a fedezett cash flow-k és/vagy a fedezett kockázat alapjául szolgáló (szerződésben vagy nem szerződésben meghatározott) referencia-kamatláb vagy a fedezeti instrumentum cash flow-inak alapjául szolgáló referencia-kamatláb nem változik a referencia-kamatláb reformja miatt.
102G.
A 88. bekezdés e) pontjában előírt követelmény alkalmazása céljából a gazdálkodó egység nem köteles a fedezeti kapcsolat megszüntetésére azért, mert a fedezeti ügylet tényleges eredményei nem felelnek meg az AG105. bekezdés b) pontjában előírt követelményeknek. A kétségek elkerülése érdekében a gazdálkodó egységnek a 88. bekezdés egyéb feltételeit – beleértve a 88. bekezdés b) pontjában előírt jövőre néző értékelést – kell alkalmaznia annak értékelésére, hogy a fedezeti kapcsolatot meg kell-e szüntetni.
Pénzügyi tételek fedezett tételként való megjelölése
102H.
Hacsak a 102I. bekezdés nem alkalmazandó, a kamatlábkockázat nem szerződésben meghatározott referenciarészének fedezésekor a gazdálkodó egységnek a 81. és az AG99F. bekezdésben előírt követelményt – hogy a megjelölt rész legyen elkülönülten azonosítható – csak a fedezeti kapcsolat kezdetekor kell alkalmaznia.
102I.
Ha a gazdálkodó egység a fedezeti dokumentációnak megfelelően gyakran újramegállapítja (vagyis megszünteti és újra kezdi) a fedezeti kapcsolatot, mivel a fedezeti instrumentum és a fedezett tétel egyaránt gyakran változik (vagyis a gazdálkodó egység olyan dinamikus eljárást alkalmaz, amelyben a fedezett tételek és a kitettség kezelésére alkalmazott fedezeti instrumentumok sem maradnak sokáig azonosak), akkor a gazdálkodó egységnek a 81. és az AG99F. bekezdésben előírt követelményt – hogy a megjelölt rész elkülönülten azonosítható – csak akkor kell alkalmaznia, amikor először jelöl meg fedezett tételt az adott fedezeti kapcsolatban. Egy fedezett tételt, amelyet a fedezeti kapcsolatban történő kezdeti megjelölésének időpontjában már értékeltek – függetlenül attól, hogy ez a megjelölés a fedezeti ügylet kezdetekor vagy később történt – ugyanazon fedezeti kapcsolatban a későbbi újramegjelölések alkalmával nem értékelik újra.
Az alkalmazás befejezése
102J.
A gazdálkodó egységnek a jövőre nézve be kell fejeznie a 102D. bekezdés alkalmazását a fedezett tételre a következő események közül a korábbinak a bekövetkeztekor:
a)
ha a fedezett tétel referencia-kamatlábon alapuló cash flow-inak ütemezése és összege tekintetében már nem áll fenn a referencia-kamatláb reformjából adódó bizonytalanság; valamint
b)
ha megszűnik az a fedezeti kapcsolat, amelynek a fedezett tétel a részét képezi.
102K.
A gazdálkodó egységnek a jövőre nézve be kell fejeznie a 102E. bekezdés alkalmazását a következő események közül a korábbinak a bekövetkeztekor:
a)
ha a fedezett tétel referencia-kamatlábon alapuló jövőbeli cash flow-inak ütemezése és összege tekintetében már nem áll fenn a referencia-kamatláb reformjából adódó bizonytalanság; valamint
b)
ha a megszüntetett fedezeti kapcsolattal összefüggésben az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített teljes halmozott nyereséget vagy veszteséget átsorolják az eredménybe.
102L.
A gazdálkodó egységnek a jövőre nézve be kell fejeznie a 102F. bekezdés alkalmazását:
a)
a fedezett tételre vonatkozóan, ha a fedezett kockázat tekintetében vagy a fedezett tétel referencia-kamatlábon alapuló cash flow-inak ütemezése és összege tekintetében már nem áll fenn a referencia-kamatláb reformjából adódó bizonytalanság; valamint
b)
a fedezeti instrumentumra vonatkozóan, ha a fedezeti instrumentum referencia-kamatlábon alapuló cash flow-inak ütemezése és összege tekintetében már nem áll fenn a referencia-kamatláb reformjából adódó bizonytalanság.
Ha a 102L. bekezdés a) pontjában meghatározott időpontnál vagy a 102L. bekezdés b) pontjában meghatározott időpontnál korábban szűnik meg az a fedezeti kapcsolat, amelynek a fedezett tétel és a fedezeti instrumentum a részét képezi, akkor a gazdálkodó egységnek a megszűnés időpontjától a jövőre nézve be kell fejeznie a 102F. bekezdés alkalmazását arra a fedezeti kapcsolatra.
102M.
A gazdálkodó egységnek a jövőre nézve be kell fejeznie a 102G. bekezdés alkalmazását a fedezeti kapcsolatra a következő események közül a korábbinak a bekövetkeztekor:
a)
ha a fedezett kockázat tekintetében vagy a fedezett tétel és a fedezeti instrumentum referencia-kamatlábon alapuló cash flow-inak ütemezése és összege tekintetében már nem áll fenn a referencia-kamatláb reformjából adódó bizonytalanság; valamint
b)
ha megszűnik az a fedezeti kapcsolat, amelyre a kivétel vonatkozik.
102N.
Ha a gazdálkodó egység fedezett tételként tételcsoportot jelöl meg, vagy fedezeti instrumentumként pénzügyi instrumentumok egy kombinációját jelöli meg, akkor a 102J., 102K., 102L. vagy – értelemszerűen – a 102M. bekezdésnek megfelelően a jövőre nézve be kell fejeznie a 102D–102G. bekezdésnek egy egyedi tételre vagy egyedi pénzügyi eszközre való alkalmazását, ha a fedezett kockázat tekintetében és/vagy az említett tétel vagy pénzügyi instrumentum referencia-kamatlábon alapuló cash flow-inak ütemezése és összege tekintetében már nem áll fenn a referencia-kamatláb reformjából adódó bizonytalanság.
102O.
A gazdálkodó egységnek a jövőre nézve be kell fejeznie a 102H. és a 102I. bekezdés alkalmazását a következő események közül a korábbinak a bekövetkeztekor:
a)
ha a nem szerződésben meghatározott kockázati részben a referencia-kamatláb reformja miatt szükséges változtatásokra kerül sor a 102P. bekezdés alkalmazásával; vagy
b)
ha megszűnik a fedezeti kapcsolat, amelyben a nem szerződésben meghatározott kockázati részt megjelölték.
A referencia-kamatláb reformjából adódó további ideiglenes kivételek
Fedezeti elszámolás
102P.
Ha a 102D–102I. bekezdés követelményei már nem alkalmazandók a fedezeti kapcsolatra (lásd a 102J–102O. bekezdést), a gazdálkodó egységnek módosítania kell a fedezeti kapcsolat korábban dokumentált formális megjelölését a referencia-kamatláb reformja miatt szükséges – vagyis az IFRS 9 standard 5.4.6–5.4.8. bekezdése követelményeinek megfelelő – változások tükrözése érdekében. Ebben az összefüggésben a fedezeti megjelölést csak az alábbi változások közül egy vagy több változás végrehajtása céljából kell módosítani:
a)
(szerződéses vagy nem szerződésben meghatározott) alternatív referencia-kamatláb fedezett kockázatként való megjelölése;
b)
a fedezett tétel leírásának módosítása, beleértve a fedezett cash flow vagy valós érték megjelölt részének leírását;
c)
a fedezeti instrumentum leírásának módosítása; vagy
d)
az arra vonatkozó leírás módosítása, hogy a gazdálkodó egység hogyan értékeli a fedezeti hatékonyságot.
102Q.
A gazdálkodó egységnek akkor is alkalmaznia kell a 102P. bekezdés c) pontjában foglalt követelményt, ha az alábbi három feltétel teljesül:
a)
a gazdálkodó egység a referencia-kamatláb reformja miatt szükséges változtatást a fedezeti instrumentum szerződéses cash flow-inak meghatározására szolgáló alap megváltoztatásától eltérő (az IFRS 9 standard 5.4.6. bekezdésében leírtak szerinti) megközelítés alkalmazásával hajtja végre;
b)
az eredeti fedezeti instrumentumot nem vezetik ki; valamint
c)
a választott megközelítés gazdaságilag egyenértékű az eredeti fedezeti instrumentum szerződéses cash flow-inak meghatározására szolgáló alap megváltoztatásával (az IFRS 9 standard 5.4.7. és 5.4.8. bekezdésében leírtak szerint).
102R.
A102D–102I. bekezdésben foglalt követelmények alkalmazása különböző időpontokban szűnhet meg. Ezért a 102P. bekezdés alkalmazásakor előfordulhat, hogy a gazdálkodó egységnek különböző időpontokban kell módosítania a fedezeti kapcsolatainak formális megjelölését, vagy egynél többször kell módosítani a fedezeti kapcsolat formális megjelölését. Akkor, és csak akkor, amikor ilyen változtatás történik a fedezeti megjelölésben, a gazdálkodó egységnek értelemszerűen alkalmaznia kell a 102V–102Z2. bekezdést. A gazdálkodó egységnek a 89. bekezdést (valósérték-fedezeti ügylet esetén) vagy a 96. bekezdést (cash flow fedezeti ügylet esetén) is alkalmaznia kell a fedezett tétel vagy a fedezeti instrumentum valós értékében bekövetkezett változások elszámolására.
102S.
A gazdálkodó egységnek azon beszámolási időszak végéig kell módosítania a 102P. bekezdésben előírtak szerint a fedezeti kapcsolatot, amely során megtörténik a fedezett kockázat, fedezett tétel vagy fedezeti instrumentum referenciakamatláb reformja miatt szükséges változtatása. A kétségek elkerülése érdekében a fedezeti kapcsolat formális megjelölésének ilyen módosítása nem minősül sem a fedezeti kapcsolat megszüntetésének, sem új fedezeti kapcsolat megjelölésének.
102T.
Ha a fedezeti kapcsolatban megjelölt pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség tekintetében (az IFRS 9 standard 5.4.6–5.4.8. bekezdésében leírtak szerint), vagy a fedezeti kapcsolat megjelölése tekintetében (a 102P. bekezdés szerint) a referencia-kamatláb reformja miatt szükséges változásokon felül is történik változtatás, a gazdálkodó egységnek először az e standard szerint alkalmazandó követelményeket kell alkalmaznia annak meghatározásához, hogy a további változtatások a fedezeti elszámolás megszüntetését eredményezik-e. Ha a további változtatások nem eredményezik a fedezeti elszámolás megszüntetését, a gazdálkodó egységnek a 102P. bekezdésben meghatározottak szerint módosítania kell a fedezeti kapcsolat formális megjelölését.
102U.
A 102V–102Z3. bekezdések csak a bennük meghatározott követelmények tekintetében rendelkeznek kivételekről. A gazdálkodó egységnek az ebben a standardban foglalt összes többi fedezeti elszámolási követelményt, beleértve a 88. bekezdésben foglalt minősítési kritériumokat, alkalmaznia kell a referencia-kamatláb reformja által közvetlenül érintett fedezeti kapcsolatokra.
A minősített fedezeti kapcsolatok elszámolása
Visszamenőleges hatékonyságértékelés
102V.
A fedezeti kapcsolat visszamenőleges hatékonyságának a 88. bekezdés e) pontja alkalmazásával történő halmozott értékelése céljából, és csak ebből a célból, a gazdálkodó egység dönthet úgy, hogy nullában állapítja meg újra a fedezett tétel és fedezeti instrumentum halmozott valósérték-változásait, amikor a 102M. bekezdésben előírtak szerint befejezi a 102G. bekezdés alkalmazását. E döntést minden egyes fedezeti kapcsolat tekintetében külön kell meghozni (vagyis egyedi fedezeti kapcsolatonként).
Cash flow-fedezeti ügyletek
102W.
A 97. bekezdés alkalmazásában abban az időpontban, amikor a gazdálkodó egység a fedezett tétel leírását a 102P. bekezdés b) pontjában előírtak szerint módosítja, az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített halmozott nyereséget vagy veszteséget azon alternatív referencia-kamatlábon alapulónak kell tekinteni, amely alapján a fedezett jövőbeli cash flow-kat meghatározzák.
102X.
Megszüntetett fedezeti kapcsolat esetében, ha a fedezett jövőbeli cash flow-k alapjául szolgáló referencia-kamatlábat a referencia-kamatláb reformjának megfelelően megváltoztatják, a 101. bekezdés c) pontjának alkalmazása céljából annak meghatározásakor, hogy a fedezett jövőbeli cash flow-k várhatóan bekövetkeznek-e, az adott fedezeti kapcsolatra képzett egyéb átfogó jövedelemben felhalmozott összeget azon alternatív referencia-kamatlábon alapulónak kell tekinteni, amelyen a fedezett jövőbeli cash flow-k alapulnak majd.
Tételcsoportok
102Y.
Ha a gazdálkodó egység a valósérték- vagy cash flow fedezeti ügyletben fedezett tételként megjelölt tételcsoportokra alkalmazza a 102P. bekezdést, a gazdálkodó egységnek a fedezett tételeket alcsoportokba kell sorolnia a fedezett referencia-kamatláb alapján, és minden egyes alcsoport esetében a referencia-kamatlábat kell fedezett kockázatként megjelölnie. Például egy olyan fedezeti kapcsolat esetében, ahol a tételcsoportot a referencia-kamatláb reformja alá tartozó referencia-kamatláb változásaival szemben fedezik, előfordulhat, hogy a csoport bizonyos tételeinek fedezett cash flow-it vagy valós értékét előbb változtatják meg az alternatív referencia-kamatlábra, mint a csoport többi tételét. Ebben a példában a 102P. bekezdést alkalmazva a gazdálkodó egység az alternatív referencia-kamatlábat jelölné meg fedezett kockázatként a fedezett tételek vonatkozó alcsoportja tekintetében. A gazdálkodó egység a fedezett tételek másik alcsoportja tekintetében mindaddig továbbra is a meglévő referencia-kamatlábat jelölné meg fedezett kockázatként, amíg a szóban forgó tételek fedezett cash flow-it vagy valós értékét meg nem változtatják, hogy az alternatív referencia-kamatlábra vonatkozzon, vagy amíg a szóban forgó tételek le nem járnak és fel nem váltják őket az alternatív referencia-kamatlábon alapuló fedezett tételekkel.
102Z.
A gazdálkodó egységnek külön kell értékelnie azt, hogy az egyes alcsoportok teljesítik-e a fedezett tételnek való alkalmasság 78. és 83. bekezdésben foglalt követelményeit. Ha valamely alcsoport nem teljesíti a 78. és a 83. bekezdés követelményeit, a gazdálkodó egységnek a fedezeti kapcsolat teljes egésze tekintetében a jövőre nézve meg kell szüntetnie a fedezeti elszámolást. A gazdálkodó egységnek a 89. vagy a 96. bekezdés követelményeit is alkalmaznia kell a fedezeti kapcsolat teljes egészéhez kapcsolódó hatékonytalanság elszámolása érdekében.
Pénzügyi tételek fedezett tételként való megjelölése
102Z1.
Amennyiben a nem szerződésben meghatározott kockázati részként megjelölt alternatív referencia-kamatláb a megjelölés időpontjában nem elkülönülten azonosítható (lásd a 81. bekezdést és az AG99F. bekezdést), úgy az erre vonatkozó követelmény akkor és csak akkor tekinthető az említett időpontban teljesítettnek, ha a gazdálkodó egység észszerűen azt várja, hogy az alternatív referencia-kamatláb 24 hónapon belül elkülönülten azonosíthatóvá válik. A 24 hónapos időszak minden egyes alternatív referencia-kamatlábra külön vonatkozik és attól az időponttól kezdődik, amikor a gazdálkodó egység az alternatív referencia-kamatlábat első alkalommal jelöli meg nem szerződésben meghatározott kockázati részként (vagyis a 24 hónapos időszak kamatlábanként alkalmazandó).
102Z2.
Ha ezt követően a gazdálkodó egység észszerűen azt várja, hogy az alternatív referencia-kamatláb nem lesz elkülönülten azonosítható az attól az időponttól számított 24 hónapon belül, amikor a gazdálkodó egység első alkalommal jelölte meg nem szerződésben meghatározott kockázati részként, a gazdálkodó egységnek be kell fejeznie a 102Z1. bekezdésben foglalt követelmény adott alternatív referencia-kamatlábra való alkalmazását, és a jövőre nézve meg kell szüntetnie a fedezeti elszámolást az újraértékelés időpontjától kezdve minden olyan fedezeti kapcsolat tekintetében, amelyben az alternatív referencia-kamatlábat nem szerződésben meghatározott kockázati részként jelölte meg.
102Z3.
A 102P. bekezdésben meghatározott fedezeti kapcsolatokon felül a gazdálkodó egységnek a 102Z1. és a 102Z2. bekezdésben foglalt követelményeket azon új fedezeti kapcsolatokra is alkalmaznia kell, amelyekben alternatív referencia-kamatlábat jelölnek meg nem szerződésben meghatározott kockázati részként (lásd a 81. bekezdést és az AG99F. bekezdést), ha a referencia-kamatláb reformja miatt az adott kockázati rész nem elkülönülten azonosítható a megjelölésének időpontjában.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA ÉS ÁTTÉRÉS
103.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot (beleértve annak 2004 márciusában kiadott módosításait) a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. A gazdálkodó egység nem alkalmazhatja a jelen standardot (beleértve annak 2004. márciusában kiadott módosításait is) 2005. január 1-jét megelőzően kezdődő éves időszakokra, hacsak nem egyidejűleg a (2003. decemberében kiadott) IAS 32 standardot is alkalmazza. Ha a gazdálkodó egység egy 2005. január 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a jelen standardot, közzé kell tennie ezt a tényt.
103A.
[Törölve]
103B.
[Törölve]
103C.
A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standard módosította az IFRS standardokban alkalmazott terminológiát. Ezenkívül módosította a 95. bekezdés a) pontját, a 97., 98., 100., 102., 108. és az AG99B. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot, akkor ezeket a módosításokat is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.
103D.
[Törölve]
103E.
A (2008-ban felülvizsgált) IAS 27 standard módosította a 102. bekezdés i. pontját. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység a (2008-ban módosított) IAS 27 standardot korábbi időszakra alkalmazza, akkor ezt a módosítást erre a korábbi időszakra alkalmazni kell.
103F.
[Törölve]
103G.
A gazdálkodó egységnek az AG99BA., AG99E., AG99F., AG110A. és AG110B. bekezdéseket visszamenőlegesen kell alkalmaznia, a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra, az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység a Megfelelő fedezett tételek (Az IAS 39 standard módosítása) rendelkezéseit 2009. július 1-jét megelőzően kezdődő időszakokra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
103H–103J.
[Törölve]
103K.
A 2009 áprilisában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 2. bekezdés g) pontját, a 97. és a 100. bekezdést. A gazdálkodó egységnek az említett bekezdések módosításait a jövőre nézve minden, még nem lejárt szerződésre alkalmaznia kell, a 2010. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
103L–103P.
[Törölve]
103Q.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a 9., a 13., a 28., a 47., a 88., az AG46., az AG52., az AG64., az AG76., az AG76.A., az AG80., az AG81. és az AG96. bekezdést, és hozzáadta a 48–49., az AG69–AG75., az AG77–AG79. és az AG82. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
103R.
A 2012 októberében kiadott Befektetési gazdálkodó egységek (Az IFRS 10, az IFRS 12 és az IAS 27 módosítása) módosította a 2. és a 80. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2014. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A Befektetési gazdálkodó egységek korábbi alkalmazása megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat korábban alkalmazza, egyidejűleg a Befektetési gazdálkodó egységekben szereplő összes módosítást is alkalmaznia kell.
103S.
[Törölve]
103T.
A 2014 májusában kiadott IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard módosította 2., a 9., a 43., a 47., az 55. az AG2., AG4. és az AG48. bekezdést, és hozzáadta a 2A., a 44A., az 55A. és az AG8A–AG8C. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 15 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
103U.
A 2014 júliusában kiadott IFRS 9 standard módosította a 2., 8., 9., 71., 88–90., 96., AG95., AG114., AG118. bekezdést és az AG133. bekezdés feletti címeket, valamint törölte az 1., 4–7., 10–70., 103B., 103D., 103F., 103H–103J., 103L–103P., 103S., 105–107A., 108E–108F., AG1–AG93. és AG96. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 9 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
103V.
[Ezt a bekezdést az olyan gazdálkodó egységekre vonatkozóan adták hozzá, amelyek nem alkalmazzák az IFRS 9 standardot.]
104.
A jelen standardot visszamenőleges hatállyal kell alkalmazni, kivéve a 108. bekezdésben meghatározott eseteket. A legkorábbi bemutatott időszakra vonatkozó felhalmozott eredmény nyitó egyenlegét, valamint minden egyéb összehasonlító adatot úgy kell módosítani, mintha a jelen standardot mindig is alkalmazták volna, kivéve, ha az információk újramegállapítása kivitelezhetetlen. Amennyiben az újramegállapítás kivitelezhetetlen, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie ezt a tényt, és jeleznie kell, hogy milyen mértékig kerültek az információk újramegállapításra.
105–107A.
[Törölve]
108.
A gazdálkodó egység nem módosíthatja a nem pénzügyi eszközök és nem pénzügyi kötelezettségek könyv szerinti értékét azért, hogy kivezesse abból a könyv szerinti értékben a cash flow fedezeti ügyletekhez kapcsolódóan annak a pénzügyi évnek a kezdetét megelőzően figyelembe vett nyereséget és veszteséget, amelyben a jelen standard először alkalmazásra kerül. Azon pénzügyi időszak elején, amelyben a jelen standardot először alkalmazzák, egy biztos elkötelezettségre vonatkozó olyan fedezeti ügylethez kapcsolódóan nem az eredményben (az egyéb átfogó jövedelemben vagy közvetlenül a saját tőkében) megjelenített összeget, amely a jelen standard alapján valósérték-fedezeti ügyletként kerülne elszámolásra, át kell vezetni az eszközök vagy kötelezettségek közé, kivéve, ha az olyan árfolyamkockázatra vonatkozó fedezeti ügylet, amelyet továbbra is cash flow fedezeti ügyletként kezelnek.
108A.
A gazdálkodó egységnek a 80. bekezdés utolsó mondatát és az AG99A. és AG99B. bekezdést a 2006. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt. Ha egy gazdálkodó egység egy olyan külső előre jelzett ügyletet jelölt meg fedezett tételként, amely:
a)
az ügyletbe lépő gazdálkodó egység funkcionális pénznemében lett megjelölve;
b)
olyan kockázati kitettséget eredményez, amely hatással van a konszolidált eredményre (azaz a csoport prezentálási pénznemétől eltérő pénznemben jelölték meg); valamint
c)
megfelelt volna a fedezeti elszámolás kitételeinek, ha nem az ügyletbe lépő gazdálkodó egység funkcionális pénznemében jelölték volna meg;
alkalmazhatja a fedezeti elszámolást a konszolidált pénzügyi kimutatásokban abban (azokban) az időszak(ok)ban, amelyek megelőzték a 80. bekezdés utolsó bekezdésének és az AG99A. és AG99B. bekezdésnek az alkalmazását.
108B.
A gazdálkodó egységnek nem kell alkalmaznia az AG99B. bekezdést a 80. bekezdés utolsó mondatának és az AG99A. bekezdésnek az alkalmazása előtti időszakokhoz kapcsolódó összehasonlító információkra.
108C.
A 2008 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 73. és AG8. bekezdést. A 2009 áprilisában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 80. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Valamennyi módosítás korábbi alkalmazása megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
108D.
A 2013. júniusban kiadott A származékos termékek novációja és a fedezeti elszámolás folytatása (az IAS 39 standard módosítása) módosította a 91. és 101. bekezdést, és hozzáadta az AG113A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a bekezdéseket a 2014. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat visszamenőlegesen kell alkalmaznia az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
108E–108F.
[Törölve]
108G.
A 2019 szeptemberében kiadott A referencia-kamatláb reformja – amely az IFRS 9, az IAS 39 és az IFRS 7 standardot módosította – hozzáadta a 102A–102N. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2020. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt. A gazdálkodó egységnek e módosításokat visszamenőleg kell alkalmaznia azokra a fedezeti kapcsolatokra, amelyek már fennálltak annak a beszámolási időszaknak a kezdetén, amelyben a gazdálkodó egység először alkalmazza ezeket a módosításokat, vagy azokra, amelyeket ezt követően jelöltek meg, valamint az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített azon nyereségre vagy veszteségre, amely már létezett azon beszámolási időszak kezdetén, amelyben a gazdálkodó egység először alkalmazza ezeket a módosításokat.
108H.
A 2020 augusztusában kiadott A referencia-kamatláb reformja – 2. szakasz, amely az IFRS 9, az IAS 39, az IFRS 7, az IFRS 4 és az IFRS 16 standardot módosította, hozzáadta a 102O–102Z3. bekezdést és a 108I–108K. bekezdést, és módosította a 102M. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2021. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat visszamenőlegesen kell alkalmaznia az IAS 8 standardnak megfelelően, a 108I–108K. bekezdésben foglaltak kivételével.
108I.
A gazdálkodó egység új fedezeti kapcsolatot (például a 102Z3. bekezdésben leírtaknak megfelelően) csak a jövőre nézve jelölhet meg (vagyis a gazdálkodó egység korábbi időszakok tekintetében nem jelölhet meg új fedezeti elszámolási kapcsolatot). A gazdálkodó egységnek azonban akkor kell és csak akkor lehet visszaállítania egy megszüntetett fedezeti kapcsolatot, ha a következő feltételek teljesülnek:
a)
a gazdálkodó egység kizárólag a referencia-kamatláb reformja miatt szükséges változtatások miatt szüntette meg a fedezeti kapcsolatot, és a gazdálkodó egység nem lett volna köteles megszüntetni ezt a fedezeti kapcsolatot, ha ezeket a módosításokat abban az időben alkalmazták volna; valamint
b)
azon beszámolási időszak kezdetén, amelyben a gazdálkodó egység először alkalmazza ezeket a módosításokat (ezen módosítások első alkalmazásának időpontja), a megszüntetett fedezeti kapcsolat megfelel a fedezeti elszámolásra vonatkozó minősítési kritériumoknak (ezen módosítások figyelembevétele után).
108J.
Ha a gazdálkodó egység a 108I. bekezdés alkalmazása során visszaállít egy megszüntetett fedezeti kapcsolatot, a gazdálkodó egységnek a 102Z1. és 102Z2. bekezdésben foglalt, az alternatív referencia-kamatláb nem szerződésben meghatározott kockázati részként való első megjelölésének időpontjára való hivatkozásokat az e módosítások első alkalmazásának időpontjára való hivatkozásokként kell értelmeznie (vagyis a nem szerződésben meghatározott kockázati részként megjelölt alternatív referencia-kamatlábra vonatkozó 24 hónapos időszak e módosítások első alkalmazásának időpontjától kezdődik).
108K.
A gazdálkodó egység nem köteles újramegállapítani a korábbi időszakokat ezen módosítások alkalmazásának tükrözése érdekében. A gazdálkodó egység akkor és csak akkor állapíthatja meg újra a korábbi időszakokat, ha ez az utólag ismertté vált tények felhasználása (visszatekintés) nélkül lehetséges. Ha a gazdálkodó egység nem állapítja meg újra a korábbi időszakokat, akkor a korábbi könyv szerinti érték és az e módosítások első alkalmazásának időpontját magában foglaló éves beszámolási időszak kezdetén érvényes könyv szerinti érték közötti esetleges különbséget az e módosítások első alkalmazásának időpontját magában foglaló éves beszámolási időszak nyitó felhalmozott eredményében (vagy a saját tőke egyéb megfelelő komponensében) kell megjelenítenie.
EGYÉB KIADVÁNYOK VISSZAVONÁSA
109.
A jelen standard a 2000 októberében felülvizsgált IAS 39 Pénzügyi Instrumentumok: megjelenítés és értékelés standard helyébe lép.
110.
A jelen standard, valamint az ahhoz kapcsolódó Bevezetési útmutató a korábbi IASC által létrehozott IAS 39 Bevezetési Útmutató Bizottság által kiadott Bevezetési útmutató helyébe lép.
A. függelék
Alkalmazási útmutató
Ez a függelék a standard szerves részét képezi.
AG1–AG93.
[Törölve]
FEDEZETI ÜGYLET (71–102. bekezdés)
Fedezeti instrumentumok (72–77. bekezdés)
Minősített instrumentumok (72. és 73. bekezdés)
AG94.
A gazdálkodó egység által kiírt opción a potenciális veszteség jelentősen nagyobb is lehet, mint a kapcsolódó fedezett tétel potenciális nyeresége. Más szóval, egy kiírt opció nem tudja hatékonyan csökkenteni egy fedezett tétel nyereségnek vagy veszteségnek való kitettségét. Ennélfogva egy kiírt opció nem minősíthető fedezeti instrumentumnak, hacsak nem egy megvásárolt opció ellentételeként jelölték meg, beleértve azt is, amely be van ágyazva egy pénzügyi instrumentumba (például egy kiírt vételi (call) opció, amelyet egy lehívható (callable) kötelezettség fedezésére használnak). Ezzel ellentétben a vásárolt opción realizálható potenciális nyereségek legalább akkorák vagy nagyobbak, mint a veszteségek, és így ez már rendelkezik azzal a képességgel, hogy csökkentse a valós érték vagy a cash flow-k változásából adódó nyereségnek vagy veszteségnek való kitettséget. Ennélfogva ez megfelelhet a fedezeti instrumentum feltételeinek.
AG95.
Egy amortizált bekerülési értéken értékelt pénzügyi eszközt fedezeti instrumentumként lehet megjelölni egy devizakockázatra vonatkozó fedezeti ügyletben.
AG96.
[Törölve]
AG97.
Egy gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumai nem a gazdálkodó egység pénzügyi eszközei vagy pénzügyi kötelezettségei, és ennélfogva nem jelölhetők meg fedezeti instrumentumként.
Fedezett tételek (78–84. bekezdés)
Minősített tételek (78–80. bekezdés)
AG98.
Egy üzleti tevékenység megszerzésére vonatkozó biztos elkötelezettség egy üzleti kombinációban nem lehet fedezett tétel, kivéve az árfolyamkockázat fedezése tekintetében, mivel a többi fedezendő kockázatot nem lehet konkrétan beazonosítani és értékelni. A többi ilyen kockázat általános üzleti kockázat.
AG99.
Egy tőkemódszerrel elszámolt befektetés nem lehet fedezett tétel egy valósérték-fedezeti ügyletben, mivel a tőkemódszer az eredményben a befektetőnek a társult vállalkozás eredményéből való részesedését jeleníti meg, nem pedig a befektetés valós értékének a változásait. Hasonló okból, egy konszolidált leányvállalatba való befektetés nem lehet fedezett tétel egy valósérték-fedezeti ügyletben, mivel a konszolidáció az eredményben a leányvállalat eredményét jeleníti meg, nem pedig a befektetés valós értékének a változásait. A külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetés fedezeti ügylete ettől eltérő, mivel ez a devizakitettség fedezeti ügylete, nem pedig a befektetés értékének a változásait fedező valósérték-fedezeti ügylet.
AG99A.
A 80. bekezdés értelmében egy nagyon valószínű előre jelzett csoporton belüli tranzakció devizakockázata minősülhet fedezett tételnek egy cash flow fedezeti ügyletben a konszolidált pénzügyi kimutatásokban, feltéve, hogy az ügyletet a tranzakcióba lépő gazdálkodó egység funkcionális pénznemétől eltérő pénznemben jelölték meg, és a devizakockázat befolyásolja majd a konszolidált eredményt. Ebből a szempontból a gazdálkodó egység lehet anyavállalat, leányvállalat, társult vállalkozás, közös vállalkozás vagy fióktelep. Ha egy előre jelzett csoporton belüli ügylet devizakockázata nem befolyásolja a konszolidált eredményt, a csoporton belüli ügylet nem minősülhet fedezett tételnek. Általában ez a helyzet a jogdíjkifizetéseknél, a kamatfizetéseknél vagy a csoporton belüli tagok közötti menedzsmentdíjaknál, kivéve, ha van egy kapcsolódó külső ügylet. Ha azonban az előre jelzett csoporton belüli ügylet devizakockázata befolyásolni fogja a konszolidált eredményt, a csoporton belüli ügylet minősülhet fedezett tételnek. Ilyen ügylet például ugyanazon csoport tagjai közötti előre jelzett készletértékesítés vagy -vásárlás, ha a készletet továbbértékesítik egy csoporton kívüli félnek. Hasonlóképpen befolyásolhatja a konszolidált eredményt az az előre jelzett, csoporton belüli ügylet, amelyben a csoportba tartozó gazdálkodó egység az általa gyártott gépeket és berendezéseket a csoportba tartozó másik gazdálkodó egység számára értékesíti, amely a gépeket és berendezéseket tevékenységéhez fogja felhasználni. Erre például azért kerülhet sor, mert a vásárló gazdálkodó egység értékcsökkenést fog elszámolni a gépek és berendezések után, és a gépekre és berendezésekre kezdetben megjelenített összeg változhat, ha az előre jelzett csoporton belüli ügylet pénzneme eltér a vásárló gazdálkodó egység funkcionális pénznemétől.
AG99B.
Ha egy előre jelzett, csoporton belüli ügylet fedezeti ügylete megfelel a fedezeti elszámolás feltételeinek, az egyéb átfogó jövedelemben a 95. bekezdés a) pontja szerint megjelenített bármely nyereséget vagy veszteséget a saját tőkéből az eredménybe átsorolás miatti kiigazításként ugyanazon időszakban vagy időszakokban kell átsorolni, amely(ek)ben a fedezett ügylet devizakockázata hatással van a konszolidált eredményre.
AG99BA.
Egy fedezeti kapcsolatban a gazdálkodó egység egy fedezett tétel cash flow-inak vagy valós értékének összes változását megjelölheti. A gazdálkodó egység megjelölheti egy fedezett tétel cash flow-inak vagy valós értékének csak egy meghatározott ár vagy más változó feletti vagy alatti változásait is (egy egyoldalú kockázatot). A fedezett tétel egyoldalú kockázatát a fedezeti instrumentumként tartott vásárolt opció belső értéke tükrözi (feltéve, hogy legfontosabb feltételei azonosak a megjelölt kockázatéival), és nem annak időértéke. Például, a gazdálkodó egység megjelölheti egy tőzsdei áru előre jelzett vételi ügyletével kapcsolatos áremelkedés eredményeként keletkező jövőbeli cash flow-k kimenetelének változékonyságát. Egy ilyen helyzetben csak azokat a cash flow veszteségeket jelölik meg, amelyek az árnak a meghatározott szint fölé történő emelkedéséből erednek. A fedezett kockázat a vásárolt opció időértékét nem tartalmazza, mivel az időérték az előre jelzett ügyletnek nem egy olyan összetevője, amely az eredményre hatással van (86. bekezdés b) pontja).
Pénzügyi tételek fedezett tételekként való megjelölése (81. és 81A. bekezdés)
AG99C.
[…] A gazdálkodó egység megteheti, hogy a teljes pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség összes cash flow-it jelöli meg fedezett tételként, és csak egy bizonyos kockázattal szemben fedezi azokat (például csak olyan változásokra, amelyek a LIBOR változásaiból erednek). Például egy olyan pénzügyi kötelezettség esetében, amelynek az effektív kamatlába 100 bázisponttal a LIBOR alatt van, a gazdálkodó egység a teljes kötelezettséget megjelölheti fedezett tételként (vagyis a tőkét plusz a kamatokat LIBOR mínusz 100 bázispont értéken), és fedezheti a teljes kötelezettségnek azon valósérték- vagy cashflow-változásait, amelyek a LIBOR változásának tulajdoníthatók. A gazdálkodó egység egy, az „egy az egyhez” fedezeti aránytól eltérő arányt is választhat annak érdekében, hogy javítsa a fedezeti ügylet hatékonyságát az AG100. bekezdésben leírtak szerint.
AG99D.
Ezen túlmenően, ha egy fix kamatozású pénzügyi instrumentumot fedezeti ügylettel fedeznek annak keletkeztetése után bizonyos idővel, közben pedig megváltoznak a kamatlábak, a gazdálkodó egység megjelölhet egy irányadó kamatlábbal egyenlő részt […] Például tételezzük fel, hogy egy gazdálkodó egység 100 CU értékű, fix kamatozású pénzügyi eszközt keletkeztet, amelynek az effektív kamatlába 6 százalék akkor, amikor a LIBOR értéke 4 százalék. Valamivel később kezdi meg ennek az eszköznek a fedezését, amikor a LIBOR 8 százalékra nőtt, az eszköz valós értéke pedig 90 CU-ra csökkent. A gazdálkodó egység kiszámolja, hogy ha az eszközt abban az időpontban vette volna, amikor először megjelölte az eszközt mint fedezett tételt, az eszköz akkori valós értékén, vagyis 90 CU-n, az effektív hozam 9,5 százalék lett volna. […]. A gazdálkodó egység megjelölheti a 8 százalékos LIBOR-részt, amely részben a szerződéses kamat cash flow-kból, részben pedig a jelenlegi valós érték (vagyis 90 CU) és a lejáratkor visszafizetendő összeg (vagyis 100 CU) különbségéből tevődik össze.
AG99E.
A 81. bekezdés lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó egység a pénzügyi instrumentum teljes valós értékének változásától vagy cash flow-jának változékonyságától eltérő dolgot jelöljön meg. Például:
a)
a pénzügyi instrumentum összes cash flow-ja megjelölhető a cash flow vagy a valós érték néhány (de nem az összes) kockázatnak tulajdonítható változásaira; vagy
b)
a pénzügyi instrumentum néhány (de nem az összes) cash flow-ja megjelölhető a cash flow vagy a valós érték összes vagy csak néhány kockázatnak tulajdonítható változásaira (vagyis megjelölhető a pénzügyi instrumentum cash flow-inak egy „része” az összes vagy csak néhány kockázatnak tulajdonítható változásokra).
AG99F.
Ahhoz, hogy a fedezeti elszámolásnak megfeleljenek, a megjelölt kockázatoknak és részeknek a pénzügyi instrumentum elkülönítetten azonosítható összetevőinek kell lenniük, és a teljes pénzügyi instrumentum cash flow-iban vagy valós értékében a megjelölt kockázatok és részek változásaiból eredően bekövetkezett változásoknak megbízhatóan mérhetőknek kell lenniük. Például:
a)
egy olyan fix kamatozású pénzügyi instrumentumnál, amelyet a valós értékben bekövetkező, a kockázatmentes kamatláb vagy az irányadó kamatláb változásainak tulajdonítható változásokra fedeztek, a kockázatmentes kamatlábat vagy az irányadó kamatlábat rendszerint mind a pénzügyi instrumentum elkülönítetten azonosítható összetevőjének, mind megbízhatóan mérhetőnek tekintik;
b)
az infláció elkülönítetten nem azonosítható és megbízhatóan nem mérhető, és nem jelölhető meg kockázatként vagy egy pénzügyi instrumentum részeként, kivéve, ha a c) pontban foglalt követelmények teljesülnek;
c)
egy megjelenített, inflációhoz kötött kötvény cash flow-inak szerződésben meghatározott inflációs része (feltételezve, hogy nincs olyan követelmény, hogy egy beágyazott származékos termékként kell elkülönítetten elszámolni) mindaddig elkülönítetten azonosítható és megbízhatóan mérhető, amíg az inflációs rész nincs hatással az instrumentum egyéb cash flow-ira.
Nem pénzügyi tételek megjelölése fedezett tételekként (82. bekezdés)
AG100.
Egy nem pénzügyi eszköz vagy nem pénzügyi kötelezettség valamelyik alkotórészének vagy komponensének az árváltozása általában nem jár olyan kiszámítható, külön is mérhető hatással az adott tétel árára, mint ami összehasonlítható lenne az olyan hatásokkal, mint például a piaci kamatlábak változása egy kötvény árára. Így egy nem pénzügyi eszköz vagy kötelezettség csak a maga teljességében, vagy pedig árfolyamkockázatok tekintetében lehet fedezett tétel. Amennyiben különbség van a fedezeti instrumentum és a fedezett tétel feltételei között (mint például akkor, ha brazil kávé tervezett vásárlását olyan forwardszerződéssel fedezik, amely egyébként hasonló feltételek mellett kolumbiai kávé megvételét irányozza elő), a fedezeti kapcsolat még megfelelhet a fedezeti kapcsolat feltételeinek, feltéve, hogy a 88. bekezdésben foglalt valamennyi feltétel teljesül, beleértve azt a feltételt is, hogy a fedezeti ügylet várhatóan nagyon hatékony lesz. Ebből a szempontból a fedezeti instrumentum összege nagyobb és kisebb is lehet mint a fedezett eszközé, amennyiben az javítja a fedezeti kapcsolat hatékonyságát. Például regressziós analízist lehet végezni a fedezett tétel (például egy brazil kávéval lefolytatott tranzakció) és a fedezeti instrumentum (például egy kolumbiai kávéval lefolytatott tranzakció) közötti kapcsolat megállapítása végett. Amennyiben valós statisztikai kapcsolat áll fenn a két változó között (vagyis a brazil kávé és a kolumbiai kávé egységára között), a regressziós görbe meredekségét lehet felhasználni annak a fedezeti aránynak a megállapítására, amely maximálni fogja a várható hatékonyságot. Például ha a regressziós görbe meredeksége 1,02, akkor a 0,98 egységnyi fedezett tétel és 1,00 egységnyi fedezeti instrumentum arány maximalizálja a várható hatékonyságot. Ugyanakkor a fedezeti kapcsolat hatékonytalanságot is eredményezhet, amelyet az eredményben jelenítenek meg, a fedezeti kapcsolat fennállása alatt.
Tételek csoportjának fedezett tételekként való megjelölése (83. és 84. bekezdés)
AG101.
Egy átfogó nettó pozíció (pl. az összes hasonló futamidejű fix kamatozású eszköz és fix kamatozású kötelezettség nettó értéke), nem pedig egy konkrét fedezett tétel fedezete nem felel meg a fedezeti elszámolás feltételeinek. Ugyanakkor az ilyenfajta fedezeti kapcsolat esetében a fedezeti elszámolásnak az eredményre gyakorolt hatása tekintetében körülbelül ugyanaz az eredmény érhető el, ha a mögöttes tételek egy részét jelölik meg fedezett tételként. Például, ha egy banknak 100 CU összegű eszköze és 90 CU összegű kötelezettsége van, amelyek hasonló kockázatúak és hasonló feltételekkel bírnak, és a bank a nettó 10 CU összegű kitettségét fedezi, akkor megjelölhet fedezett tételként ezen eszközeiből 10 CU összegűt. Ez a fajta megjelölés alkalmazható, ha ezek az eszközök és kötelezettségek fix kamatozású instrumentumok, mely esetben ez egy valósérték-fedezeti ügylet, vagy ha azok változó kamatozású instrumentumok, mely esetben ez egy cash flow fedezeti ügylet. Hasonlóképpen, ha egy gazdálkodó egység biztos elkötelezettséget vállalt arra, hogy 100 CU összegben megvásárol valamit külföldi pénznemért, és arra is biztos elkötelezettsége van, hogy 90 CU összegű külföldi pénznemben elad valamit, a 10 CU nettó összeget úgy fedezheti le, hogy vásárol egy származékos terméket, és azt fedezeti instrumentumként jelöli meg a 100 CU összegű biztos vételi elkötelezettségből 10 CU-hoz.
Fedezeti elszámolás (85–102. bekezdés)
AG102.
Valósérték-fedezeti ügylet például egy fix kamatozású adósságinstrumentum – kamatlábak változásából fakadó – valósérték-változásainak való kitettség fedezése. Ilyen fedezeti ügyletet a kibocsátó és a birtokos egyaránt köthet.
AG103.
cash flow fedezeti ügylet például az, ha swapot használnak egy változó kamatozású adósság fix kamatozású adóssággal való kiváltására (vagyis valamilyen jövőbeni tranzakció fedezete, ahol a fedezett jövőbeni cash flow-k a jövőbeni kamatfizetések).
AG104.
Egy biztos elkötelezettség fedezete (például egy olyan fűtőanyag árváltozás fedezete, amelynek az az oka, hogy egy elektromos közműszolgáltató meg nem jelenített szerződéses elkötelezettséget vállalt arra, hogy fix áron vásárol fűtőanyagot) valójában egy valós érték változásnak való kitettség lefedezését jelenti. Ennek megfelelően az ilyen fedezeti ügylet valósérték-fedezeti ügylet. Ugyanakkor a 87. bekezdés alapján egy biztos elkötelezettségből fakadó árfolyamkockázat fedezetét alternatív módon cash flow fedezeti ügyletként is el lehet számolni.
A fedezeti hatékonyság értékelése
AG105.
Egy fedezeti ügylet csak akkor tekinthető nagyon hatékonynak, ha mindkét következő feltételnek eleget tesz:
a)
a fedezeti ügylet kezdetén és az azt követő időszakok során a fedezeti ügylet várhatóan nagyon hatékony lesz azon valósérték- vagy cashflow-változások ellentételezésének elérésében, amelyek a fedezett kockázatnak tulajdoníthatók abban az időszakban, amelyre a fedezetet megjelölték. Ezt a várakozást többféleképpen lehet bizonyítani, beleértve a fedezett tétel valós értékében vagy cash flow-iban a fedezetkockázatnak tulajdonítható múltbeli változásoknak és a fedezeti instrumentum valós értéke vagy cash flow-i múltbeli változásainak összehasonlításával, vagy a fedezett tétel és a fedezeti instrumentum cash flow-inak valós értékei közötti nagy fokú statisztikai korreláció kimutatásával. A gazdálkodó egység egy, az „egy az egyhez” fedezeti aránytól eltérő arányt is választhat annak érdekében, hogy javítsa a fedezeti ügylet hatékonyságát az AG100. bekezdésben leírtak szerint;
b)
a fedezeti ügylet tényleges eredményei a 80–125 százalékos tartományon belülre esnek. Például, ha a tényleges eredmények olyanok, hogy a fedezeti instrumentumon keletkezett veszteség 120 CU összegű, a pénzeszköz-instrumentumon keletkezett nyereség pedig 100 CU összegű, akkor az ellentételezés értékelhető 120/100-nak, ami 120 százalék, vagy pedig 100/120-nak, ami 83 százalék. Ebben a példában, feltételezve, hogy a fedezeti ügylet megfelel az a) pontban foglalt feltételnek, a gazdálkodó egység arra a következtetésre jutna, hogy a fedezeti ügylet nagyon hatékony volt.
AG106.
A hatékonyságot legalább a gazdálkodó egység éves vagy évközi pénzügyi kimutatásainak elkészítésekor értékelik.
AG107.
A jelen standard nem határoz meg kizárólagos módszert a fedezeti hatékonyság mérésére. Az, hogy a gazdálkodó egység milyen módszert fogad el a fedezeti hatékonyság mérésére, a kockázatkezelési stratégiájától függ. Ha például a gazdálkodó egység kockázatkezelési stratégiája azt írja elő, hogy a fedezeti instrumentum összegét időről időre módosítani kell a fedezett pozícióban bekövetkezett változásokat tükrözendő, a gazdálkodó egységnek csak azt kell bizonyítania, hogy a fedezeti ügylet várhatóan nagyon hatékony lesz a fedezeti instrumentum összegének a következő módosításáig tartó időszakban. Bizonyos esetekben a gazdálkodó egység a különböző típusú fedezeti ügyletek esetében különböző módszereket alkalmaz. A gazdálkodó egység fedezeti ügyleti stratégiájáról vezetett dokumentációjának tartalmaznia kell a hatékonyság értékelésére szolgáló eljárásait. Ezek az eljárások rögzítik, hogy az értékelés minden, az adott fedezeti instrumentumon keletkezett nyereséget vagy veszteséget tartalmaz-e, vagy hogy kizárják-e az instrumentum időértékét.
AG107A.
[…].
AG108.
Ha a fedezeti instrumentum és a fedezett eszköz, kötelezettség, biztos elkötelezettség vagy a nagyon valószínű előre jelzett ügylet legfontosabb feltételei azonosak, a valós értéknek és a cash flow-knak a fedezett kockázatnak tulajdonítható változásai valószínűleg teljes mértékben ellentételezhetik egymást a fedezeti ügylet megkötésekor és később is. Például egy kamatswap valószínűleg hatékony fedezeti ügylet, ha a névleges érték, a tőkeösszeg, a futamidő, az átárazási időpontok, a kamatfizetési és tőketörlesztési időpontok és a kamatok mérésének alapja megegyezik a fedezeti instrumentum és a fedezett tétel esetében. Ezen túlmenően tőzsdei áruk nagyon valószínű előre jelzett megvásárlásának a fedezése egy forward szerződéssel valószínűleg nagyon hatékony, ha:
a)
a forward szerződés ugyanannak az árutőzsdei terméknek ugyanakkora mennyiségben történő megvásárlására szól, ugyanabban az időben és ugyanazon a helyen, mint az előre jelzett vétel;
b)
a forward szerződés valós értéke kezdetben nulla; valamint
c)
a forward szerződésben szereplő diszkont vagy prémium változását kizárják a hatékonyság méréséből, és közvetlenül az eredményben jelenítik meg, vagy pedig a nagyon valószínű előre jelzett ügyletből várható cash flow-k változása az árutőzsdei termék forwardárán alapul.
AG109.
Előfordul, hogy a fedezeti instrumentum a fedezett kockázatnak csak egy részét ellentételezi. Például, a fedezeti ügylet nem lenne teljesen hatékony, ha a fedezeti instrumentum és a fedezett tétel eltérő pénznemben lenne megadva, és a két pénznem árfolyama nem mozog együtt. A kamatlábkockázatnak származékos termék felhasználásával való fedezése szintén nem lehet teljesen hatékony, ha a származékos termék valós értékének változása részben a másik fél hitelkockázatának tulajdonítható.
AG110.
Ahhoz, hogy a fedezeti elszámolás feltételeinek megfeleljen, a fedezeti ügyletnek egy konkrétan beazonosított és megjelölt kockázatra kell vonatkoznia, nem csupán a gazdálkodó egység általános üzleti kockázataira, és végső soron hatással kell lennie a gazdálkodó egység eredményére. Egy fizikailag létező eszköz avulásából fakadó kockázatnak vagy az ingatlanok állami kisajátításából fakadó kockázatnak a fedezete nem felel meg a fedezeti elszámolás feltételeinek; a hatékonyság nem mérhető, mivel ezeket a kockázatokat nem lehet megbízhatóan mérni.
AG110A.
A 74. bekezdés a) pontja lehetővé teszi a gazdálkodó egység számára, hogy egy opciós szerződés belső értékét és időértékét elkülönítse, és fedezeti instrumentumként csak az opciós szerződés belső értékében bekövetkezett változást jelölje meg. Egy ilyen megjelölés olyan fedezeti kapcsolatot eredményezhet, amely tökéletesen hatékony az előre jelzett ügylet fedezett egyoldalú kockázatának tulajdonítható cash flow változások ellentételezésének elérésében, ha az előre jelzett ügylet és a fedezeti instrumentum legfontosabb feltételei azonosak.
AG110B.
Ha egy gazdálkodó egység egy vásárolt opciót teljes egészében egy előre jelzett ügyletből eredő egyoldalú kockázat fedezeti instrumentumaként jelöl meg, a fedezeti kapcsolat nem lesz tökéletesen hatékony. Ez azért van így, mert az opcióért fizetett díj időértéket tartalmaz, és – amint azt az AG99BA. bekezdés megállapítja – egy megjelölt egyoldalú kockázat az opció időértékét nem tartalmazza. Ezért ebben a helyzetben a fizetett opciós díj időértékével összefüggő cash flow-k és a megjelölt fedezett kockázat között nem lesz ellentételezés.
AG111.
Kamatlábkockázat esetében a fedezeti hatékonyság felmérhető egy olyan pénzügyi eszköz és pénzügyi kötelezettség lejárati táblának az elkészítésével, amely bemutatja a nettó kamatlábkitettséget minden egyes időszakra vonatkozóan, feltéve, hogy ez a nettó kitettség össze van kapcsolva azzal a konkrét eszközzel vagy kötelezettséggel (vagy eszközök vagy kötelezettségek konkrét csoportjával, vagy azok egy konkrét részével), amelyikből ez a nettó kitettség ered, és a fedezeti hatékonyságot ezzel az eszközzel vagy kötelezettséggel szemben mérik.
AG112.
Egy fedezeti ügylet hatékonyságának mérésekor a gazdálkodó egység általában figyelembe veszi a pénz időértékét. Nem szükséges, hogy a fedezett tétel fix kamatlába pontosan megegyezzen a valósérték-fedezeti ügyletként megjelölt swapügylet fix kamatlábával. Hasonlóképpen egy kamatozó eszköz vagy kötelezettség változó kamatlábának sem szükséges megegyeznie a cash flow fedezeti ügyletként megjelölt swapügylet változó kamatlábával. A swapügylet valós értéke annak nettó teljesítéséből adódik. A swapügylet fix és változó kamatlábai megváltozhatnak a nettó teljesítésre gyakorolt hatás nélkül, amennyiben mindkettő ugyanazzal az összeggel változik meg.
AG113.
Ha egy gazdálkodó egység nem felel meg a fedezeti hatékonyság feltételeinek, a gazdálkodó egység a fedezeti elszámolást attól az utolsó időponttól kezdve szünteti meg, amikor utoljára bizonyította a fedezeti hatékonyságnak való megfelelést. Ha azonban a gazdálkodó egység megjelöli azt az eseményt vagy körülményekben bekövetkezett változást, amely a fedezeti kapcsolat hatékonysági feltételeknek való meg nem felelését okozta, és bizonyítja, hogy a fedezeti ügylet hatékony volt az eseményt vagy körülményekben bekövetkezett változást megelőzően, a gazdálkodó egység a fedezeti elszámolást az esemény vagy a körülményekben bekövetkezett változás időpontjával szüntetni meg.
AG113A.
A kétségek elkerülése érdekében, az eredeti szerződő fél klíring szerződő féllel való felváltása hatásainak és a 91. bekezdés a) pontjának ii. alpontjában és a 101. bekezdés a) pontjának ii. alpontjában leírtak szerint a kapcsolódó változtatások megtételének tükröződnie kell a fedezeti instrumentum értékelésében és ezáltal a fedezeti hatékonyság értékelésében és a fedezeti hatékonyság mérésében.
Valósérték-fedezeti elszámolás kamatlábkockázatok portfóliófedezeti ügylete során
AG114.
A pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek egy portfóliójához kapcsolódó kamatlábkockázatok valósérték-fedezeti ügylete esetében a gazdálkodó egység akkor tesz eleget a jelen standard követelményeinek, ha megfelel az alábbi a)–i) pontokban és az AG115–AG132. bekezdésben foglaltaknak.
a)
a kockázatkezelési folyamata keretében a gazdálkodó egység azonosítja azoknak a tételeknek a portfólióját, amelyeknek a kamatlábkockázatait kívánja fedezni. A portfólió állhat csak eszközökből, csak kötelezettségekből, vagy eszközökből és kötelezettségekből egyaránt. A gazdálkodó egység azonosíthat két vagy több portfóliót is, amely esetben az alábbi útmutatást külön alkalmazza minden egyes portfólióra;
b)
a gazdálkodó egység a portfóliót elemzés alapján átárazási időszakokra osztja fel a várható, nem pedig a szerződés szerinti átárazási időpontok szerint. Az átárazási időszakokra való felbontás többféleképpen végezhető el, beleértve azt is, hogy a cash flow-kat azokra az időszakokra ütemezik be, amelyekben várhatóan bekövetkeznek, vagy pedig a névleges tőkeösszegeket ütemezik be minden időszakra, amíg az átárazás várhatóan be nem következik;
c)
ezen elemzés alapján a gazdálkodó egység eldönti, hogy mekkora összeget kíván lefedezni. A gazdálkodó egység fedezett tételként megjelöli a meghatározott portfólióból azt az eszköz- vagy kötelezettségösszeget (de nem egy nettó összeget), amely egyenlő azzal az összeggel, amelyet fedezettként kíván megjelölni. […].
d)
a gazdálkodó egység megjelöli a fedezni kívánt kamatlábkockázatot. Ez a kockázat lehet a fedezeti pozícióban lévő tételek kamatlábkockázatának egy része is, mint például az irányadó kamatláb (például a LIBOR);
e)
a gazdálkodó egység minden egyes átárazási időszakra vonatkozóan megjelöl egy vagy több fedezeti instrumentumot;
f)
a fenti c)–e) pontok szerint elvégzett megjelölések használatával, kezdetben és a következő időszakok során a gazdálkodó egység felbecsüli, hogy a fedezeti ügylet várhatóan nagyon hatékony lesz-e az alatt az időszak alatt, amelyikre a fedezeti ügyletet megjelölték;
g)
a gazdálkodó egység időről időre értékeli a c) pontban megjelölt) fedezett tétel valós értékének a d) pontban megjelölt) fedezett kockázatnak tulajdonítható változását […]. Feltéve, hogy a fedezeti ügyletet ténylegesen nagyon hatékonynak találták akkor, amikor a gazdálkodó egység dokumentált hatékonyság mérési módszere szerint felmérték, a gazdálkodó egység a fedezett tétel valós értékének a változását az eredményben jeleníti meg nyereségként vagy veszteségként, és kimutatja a két pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatástétel közül az egyikben, a 89A. bekezdésben leírtak szerint. A valós érték változását nem szükséges egyedi eszközökhöz vagy kötelezettségekhez rendelni;
h)
a gazdálkodó egység értékeli az e) pontban megjelölt) fedezeti instrumentum(ok) valósérték-változását, és azt nyereségként vagy veszteségként az eredményben jeleníti meg. A fedezeti instrumentum valós értékét a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában eszközként vagy kötelezettségként jelenítik meg;
i)
bármely hatékonytalanságot (27) az eredményben fognak megjeleníteni, mint a g) pontban és a h) pontban említett valós érték közötti különbséget.
AG115.
Ez a megközelítés az alábbiakban részletesebben is bemutatásra kerül. Ezt a megközelítést csak olyan kamatlábkockázatok valósérték-fedezeti ügyleteire lehet alkalmazni, amelyek pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek portfóliójához kapcsolódnak.
AG116.
Az AG114. bekezdés a) pontjában azonosított portfólió eszközöket és kötelezettségeket egyaránt tartalmazhat. De az is lehetséges, hogy ez a portfólió csak eszközöket vagy csak kötelezettségeket tartalmazzon. A portfóliót használják annak az eszköz- vagy kötelezettségösszegnek a meghatározására, amelyet a gazdálkodó egység fedezni kíván. Ugyanakkor nem maga a portfólió kerül fedezett tételként megjelölésre.
AG117.
Az AG114. bekezdés b) pontjában foglaltak alkalmazásakor a gazdálkodó egység úgy határozza meg egy adott tétel várható átárazási időpontját, mint a tétel várható lejárati időpontja és a piaci rátákra való átárazás időpontja közül a korábbi időpontot. A várható átárazási időpontokat a fedezeti ügylet kezdetén és annak teljes időtartamára vonatkozóan megbecsülik, a múltbeli tapasztalatok és a többi rendelkezésre álló információ alapján, beleértve az előtörlesztési rátákra, a kamatlábakra és a kettő közötti kölcsönhatásokra vonatkozó információkat és várakozásokat is. Azok a gazdálkodó egységek, amelyek nem rendelkeznek a gazdálkodó egységre jellemző tapasztalatokkal vagy ilyen irányú tapasztalataik nem elégségesek, a pénzügyi instrumentumok hasonló csoportjaival kapcsolatos, mások által megszerzett tapasztalatokat használnak. Ezeket a becsléseket időről időre felülvizsgálják és aktualizálják a tapasztalatok fényében. Egy olyan fix kamatozású tétel esetében, amelynél lehetőség van az előtörlesztésre, a várható átárazási időpont az az időpont, amikor az adott tételt várhatóan előtörlesztik, kivéve, ha a piaci rátákra való átárazás már korábban megtörténik. Hasonló tételekből álló csoport esetében a várható átárazási időpontokon alapuló időszakokra történő felosztás olyan formában is megtörténhet, hogy a csoport valamilyen százalékát, nem pedig az egyes tételeket rendelik hozzá az egyes időszakokhoz. A gazdálkodó egység más módszereket is alkalmazhat ehhez az allokációhoz. Például előtörlesztésiráta-multiplikátort is használhat arra, hogy az amortizálódó kölcsönöket időszakokhoz rendelje a várható átárazási időpontok alapján. Ugyanakkor az ilyen allokáció során alkalmazott módszernek összhangban kell lennie a gazdálkodó egység által alkalmazott kockázatkezelési eljárásokkal és célokkal.
AG118.
Az AG114. bekezdés c) pontjában alkalmazott megjelölés példájaképpen, ha egy adott átárazási időszakban az egység úgy becsüli, hogy 100 CU összegben rendelkezik fix kamatozású eszközökkel és 80 CU összegben fix kamatozású kötelezettségekkel, és úgy dönt, hogy a 20 CU összegű nettó pozícióját teljes mértékben fedezi, akkor fedezett tételként 20 CU összegű eszközállományt jelöl meg (eszközei egy részét). A megjelölést „egy pénznem egy összegeként” fejezik ki (például dollár, euró, font vagy rand összegként), nem pedig egyedi eszközökként. Ebből az következik, hogy minden olyan eszköz (vagy kötelezettség), amelyből a fedezett összeget származtatják – vagyis a fenti példában a teljes 100 CU összegű eszközállomány – szükséges, hogy olyan elem legyen, amely: a valós értéke a fedezett kamatláb változása következtében maga is megváltozik […].
AG119.
A gazdálkodó egység azoknak a megjelölési és dokumentációs követelményeknek is meg kell, hogy feleljen, amelyeket a 88. bekezdés a) pontja ismertet. Kamatlábkockázat portfóliófedezete esetén ez a megjelölés és dokumentáció meghatározza a gazdálkodó egység politikáját minden olyan változóra vonatkozóan, amelyek segítségével meghatározza a fedezett összeget, és a gazdálkodó egység politikáját arra, hogy miként méri a hatékonyságot, beleértve a következőket:
a)
mely eszközöket és kötelezettségeket kell szerepeltetni a portfóliófedezeti ügyletben, és milyen alapon döntenek arról, hogy kiveszik azokat a portfólióból;
b)
hogyan becsüli meg a gazdálkodó egység az átárazási időpontokat, beleértve azt is, hogy milyen kamatláb-feltételezések támasztják alá az előtörlesztési rátákra vonatkozó becsléseket, és hogy milyen alapon változtathatók meg ezek a becslések. Ugyanazt a módszert használják azokra a kezdeti becslésekre, amelyeket akkor végeznek el, amikor egy eszközt vagy kötelezettséget a portfólióba tesznek, és ezeknek a becsléseknek a későbbi felülvizsgálatakor;
c)
az átárazási időszakok száma és hossza;
d)
a hatékonyság gazdálkodó egység általi tesztelésének gyakorisága […];
e)
a gazdálkodó egység által használt módszer az eszközök vagy kötelezettségek azon összegének a meghatározására, amelyet fedezett tételként jelölnek meg […];
f)
az, hogy az egyes átárazási időszakokra egyedileg történik-e a tesztelés, vagy összességében valamennyi időszakra vonatkozóan, vagy pedig a kettő valamilyen kombinációjának alkalmazásával.
A fedezeti kapcsolat megjelölésére és dokumentálására meghatározott politikáknak összhangban kell lenniük a gazdálkodó egység kockázatkezelési eljárásaival és céljaival. A politikákat nem szabad önkényesen megváltoztatni. Ezeket a piaci körülmények változásaival és egyéb tényezőkkel kell igazolni, és azoknak a gazdálkodó egység által alkalmazott kockázatkezelési eljárásokon és célokon kell alapulniuk és azzal összhangban kell lenniük.
AG120.
Az AG114 bekezdés e) pontjában említett fedezeti instrumentum lehet egy egyedi származékos termék vagy pedig származékos termékek egy portfóliója, amelyen belül minden egyes származékos tétel az AG114. bekezdés d) pontjában megjelölt fedezett kamatlábkockázatnak való kitettséget tartalmaz (például olyan kamatswapügyletek portfóliója, amelyek mindegyike tartalmaz LIBOR-nak való kitettséget). Egy ilyen származékos termékportfólió egymást kiegyenlítő kockázati pozíciókat is tartalmazhat. Ugyanakkor nem tartalmazhat kiírt opciókat vagy nettó kiírt opciókat, mivel a standard (28) nem teszi lehetővé azt, hogy ilyen opciókat fedezeti instrumentumként jelöljenek meg (kivéve azt az esetet, amikor egy kiírt opciót egy megvásárolt opció ellentételeként jelölnek meg). Ha a fedezeti instrumentum egynél több átárazási időszakra kiterjedően fedezi az AG114. bekezdés c) pontjában megjelölt összeget, minden általa fedezett időszakhoz hozzárendelik. Ugyanakkor a teljes fedezeti instrumentumot szükséges felosztani ezekre az átárazási időszakokra, mivel a standard (29) nem engedélyezi azt, hogy egy fedezeti kapcsolatot csak annak az időszaknak egy részére jelöljenek meg, amelyben az adott fedezeti instrumentum érvényben van.
AG121.
Amikor egy gazdálkodó egység értékeli egy előtörleszthető tétel valós értékének változását az AG114. bekezdés g) pontjának megfelelően, a kamatláb változása kétféleképpen gyakorol hatást az előtörleszthető tétel valós értékére: hatással van a szerződéses cash flow-k valós értékére és annak az előtörlesztési opciónak a valós értékére is, amelyet az előtörleszthető tétel tartalmaz. A standard 81. bekezdése megengedi azt, hogy a gazdálkodó egység fedezett tételként a pénzügyi eszköznek vagy a pénzügyi kötelezettségnek egy kockázati kitettségben osztozó részét jelölje meg, feltéve, hogy a hatékonyság mérhető. […].
AG122.
A standard nem határozza meg azt, hogy milyen technikák segítségével kell megállapítani az AG114. bekezdés g) pontjában említett összeget, vagyis a fedezett tétel valós értékének azon változását, amely a fedezett kockázatnak tulajdonítható. […]. Nem helyénvaló azt feltételezni, hogy a fedezett tétel valós értékének változásai egyenlők a fedezeti instrumentum értékének változásaival.
AG123.
A 89A. bekezdés előírja, hogy amennyiben a fedezett tétel egy adott átárazási időszakra vonatkozóan eszköz, akkor az annak értékében bekövetkezett változást az eszközökön belül egy külön tételsorban mutatják be. Ezzel szemben, ha a fedezett tétel egy adott átárazási időszakra vonatkozóan kötelezettség, akkor az annak értékében bekövetkezett változást a kötelezettségeken belül mutatják be egy külön tételsorban. Ezek az AG114. bekezdés g) pontjában említett külön sorok. Az egyedi eszközhöz (vagy kötelezettségekhez) való konkrét hozzárendelés nem követelmény.
AG124.
Az AG114. bekezdés i) pontja megjegyzi, hogy hatékonytalanság keletkezik abban a mértékben, amennyiben a fedezett tétel azon valós értékváltozása, amely a fedezett kockázatnak tulajdonítható, különbözik a fedezeti származékos termék valós értékének változásától. Ez a különbség számos okból előállhat, beleértve a következőket:
a)
[…];
b)
a fedezett portfólió egyes tételei értékvesztetté válnak, vagy kivezetik azokat;
c)
a fedezeti instrumentum és a fedezett tétel fizetési időpontjai eltérnek; valamint
d)
egyéb okok […].
Ezt a hatékonytalanságot (30) azonosítani kell és meg kell jeleníteni az eredményben.
AG125.
Általánosságban a fedezeti ügylet hatékonysága javul:
a)
ha a gazdálkodó egység a különféle előtörlesztési jellemzőkkel bíró tételeket időben olyan módon sorolja be, amely figyelembe veszi az előtörlesztési magatartás különbözőségeit;
b)
amikor nagyobb számú tétel van a portfólióban. Amikor a portfólió csak néhány tételt tartalmaz, viszonylag magas fokú hatékonytalanság valószínűsíthető abban az esetben, ha az egyik tételt a vártnál korábban vagy később előtörlesztik. Ezzel szemben amikor a portfólió sok tételt tartalmaz, az előtörlesztési magatartást pontosabban előre lehet jelezni;
c)
amikor a használt átárazási időszakok szűkebbek (például egy hónap, szemben a három hónapos átárazási időszakokkal). A szűkebb átárazási időszakok csökkentik a fedezett tétel és a fedezeti instrumentum (átárazási időszakon belüli) átárazási és fizetési időpontjai közötti bármely elcsúszás hatását;
d)
amikor nagyobb gyakorisággal korrigálják a fedezeti instrumentum összegét a fedezett tétel változásainak tükrözése érdekében (például azért, mert változnak az előtörlesztési várakozások).
AG126.
A gazdálkodó egység időről időre teszteli a hatékonyságot […]. […]
AG127.
A hatékonyság mérésekor a gazdálkodó egység megkülönbözteti a meglévő eszközök (kötelezettségek) becsült átárazási időpontjainak a módosítását az új eszközök (vagy kötelezettségek) keletkeztetésétől, amelyekből csak az előbbi keletkeztet hatékonytalanságot. […]. Ha már megjelenítették a hatékonytalanságot a fentiek szerint, a gazdálkodó egység új becslést készít az összes eszközre (vagy kötelezettségre) vonatkozóan minden egyes átárazási időszakban, beleértve azokat az új eszközöket (vagy kötelezettségeket) is, amelyeket a legutóbbi hatékonysági tesztelés óta keletkeztettek, és egy új összeget jelöl meg fedezett tételként, valamint egy új százalékos értéket fedezett százalékos értékként. […]
AG128.
Az olyan tételeket, amelyeket eredetileg beütemeztek egy átárazási időszakba, a vártnál korábbi előtörlesztés vagy értékvesztés miatti leírás, vagy értékesítés következtében kivezethetnek. Ha erre sor kerül, az AG114. bekezdés g) pontjában említett külön sorban szereplő valós érték változásból azt az összeget, amely a kivezetett tétellel kapcsolatos, el kell távolítani a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásból, és a tétel kivezetésekor felmerült nyereségben vagy veszteségben kell szerepeltetni. Ebből a célból ismerni kell az(oka)t az átárazási időszako(ka)t, amely(ek)be a kivezetett tételt beütemezték, mivel ez határozza meg azt az átárazási időszakot (azokat az átárazási időszakokat), amely(ek)ből a tételt el kell távolítani, így azt az összeget is, amelyet az AG114. bekezdés g) pontjában említett külön tételsorból el kell távolítani. Ha egy tétel kivezetésekor meg lehet állapítani, hogy melyik időszakban szerepelt, akkor abból az időszakból kell eltávolítani. Ha ez nem lehetséges, akkor a legkorábbi időszakból távolítják el abban az esetben, ha a kivezetésre a vártnál korábbi előtörlesztés miatt került sor; vagy pedig minden olyan időszakhoz hozzárendelik szisztematikus és racionális alapon, amely a kivezetett tételt tartalmazta abban az esetben, ha a tételt eladták vagy az értékvesztetté vált.
AG129.
Ezen túlmenően bármely olyan, egy adott időszakhoz kapcsolódó összeget, amelyet még nem vezettek ki, amikor az időszak lejárt, ebben az időpontban az eredményben jelenítenek meg (lásd a 89A. bekezdést) […]. […]
AG130.
[…].
AG131.
Amennyiben az adott átárazási időszakhoz tartozó fedezett összeg úgy csökken le, hogy a hozzá tartozó eszközöket (vagy kötelezettségeket) nem vezetik ki, az AG114. bekezdés g) pontjában említett külön tételsorban szerepeltetett, a csökkenéshez tartozó összeget a 92. bekezdés szerint kell amortizálni.
AG132.
A gazdálkodó egység megteheti, hogy az AG114–AG131. bekezdésben foglalt megközelítést olyan portfóliófedezeti ügyletre alkalmazza, amelyet korábban cash flow fedezeti ügyletként számolt el az IAS 39 standard szerint. Az ilyen gazdálkodó egységnek vissza kell vonnia a cash flow fedezeti ügylet korábbi, a 101. bekezdés d) pontja szerinti megjelölését, és az abban a bekezdésben foglalt követelményeket kell alkalmaznia. Ezzel együtt a fedezeti ügyletet újra meg kell jelölnie, mint valósérték-fedezeti ügyletet, és az AG114–AG131. bekezdésben foglalt megközelítést a jövőre nézve kell alkalmaznia, az elkövetkező elszámolási időszakokra.
ÁTTÉRÉS (103–108C. bekezdés)
AG133.
A gazdálkodó egység lehet, hogy egy előre jelzett csoporton belüli ügyletet jelölt meg fedezett tételként a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszak elején (vagy az összehasonlító információk újramegállapítása céljából, egy korábbi összehasonlító időszak elején) egy olyan fedezeti ügyletben, amely megfelelne a fedezeti elszámolásnak a jelen standard szerint (ahogy azt a 80. bekezdés utolsó mondata módosította). Egy ilyen gazdálkodó egység felhasználhatja ezt a megjelölést fedezeti elszámolás alkalmazására a konszolidált pénzügyi kimutatásokban a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakok elejétől (vagy a korábbi összehasonlító időszak elejétől). Egy ilyen gazdálkodó egységnek az AG99A. és az AG99B. bekezdést kell alkalmaznia a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszak elejétől. Ugyanakkor a 108B. bekezdésnek megfelelően nem kell alkalmaznia az AG99B. bekezdést a korábbi időszakokra vonatkozó összehasonlító információkra.
IAS 40 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD
Befektetési célú ingatlan
CÉL
1.
A jelen standard célja a befektetési célú ingatlanok számviteli kezelésének és a kapcsolódó közzétételi követelményeknek az előírása.
HATÓKÖR
2.
A jelen standardot a befektetési célú ingatlan megjelenítése, értékelése és közzététele során kell alkalmazni.
3.
[Törölve]
4.
A jelen standard nem vonatkozik:
a)
a mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos biológiai eszközökre (lásd az IAS 41 Mezőgazdaság és az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standardot); valamint
b)
az ásványkincsekkel kapcsolatos jogokra és az ásványkészletekre, pl. olaj, földgáz, és hasonló nem megújuló erőforrásokra.
FOGALMAK
5.
A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:
A könyv szerinti érték az az összeg, amelyen egy eszközt a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban megjelenítenek.
A bekerülési érték egy eszköz megszerzéséért fizetett pénzeszköz vagy pénzeszköz-egyenértékesek összege, vagy az azért adott egyéb ellenérték valós értéke annak megszerzése vagy előállítása időpontjában, vagy, ahol értelmezhető, az eszközhöz a kezdeti megjelenítésekor más IFRS-ek, például az IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard, konkrét előírásainak megfelelően hozzárendelt összeg.
A valós érték az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, vagy egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szokásos ügylet során az értékelés időpontjában. (Lásd az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardot.)
A befektetési célú ingatlan olyan ingatlan (földterület vagy épület – vagy épületrész – vagy mindkettő), amelyet (a tulajdonos vagy használatijog-eszközként a lízingbevevő) bérbeadási vagy tőkefelértékelődési vagy mindkét céllal tart, nem pedig:
a)
áruk vagy szolgáltatások előállításával vagy nyújtásával kapcsolatos felhasználásra vagy igazgatási célokra; vagy
b)
a szokásos üzletmenet keretében történő értékesítésre.
A saját használatú ingatlan olyan ingatlan, amelyet (a tulajdonos vagy használatijog-eszközként a lízingbevevő) áruk vagy szolgáltatások előállításával vagy nyújtásával kapcsolatos felhasználásra vagy igazgatási célokra tart.
INGATLANOK BESOROLÁSA BEFEKTETÉSI CÉLÚ INGATLANKÉNT VAGY SAJÁT HASZNÁLATÚ INGATLANKÉNT
6.
[Törölve]
7.
A befektetési célú ingatlant bérbeadási vagy tőkefelértékelődési vagy mindkét céllal tartják. Egy befektetési célú ingatlan ezért jórészt a gazdálkodó egység által tartott többi eszköztől nagymértékben függetlenül generál cash flow-kat. Ez különbözteti meg a befektetési célú ingatlant a saját használatú ingatlantól. Az áruk vagy szolgáltatások előállítása vagy nyújtása (vagy az ingatlan igazgatási célú használata) olyan cash flow-kat generál, amelyek nem kizárólag az ingatlannak tulajdoníthatók, hanem a termelési vagy szolgáltatási folyamatban használt más eszközöknek is. A gazdálkodó egység tulajdonában lévő saját használatú ingatlanra az IAS 16 standard, a lízingbevevő által használatijog-eszközként tartott saját használatú ingatlanra az IFRS 16 Lízingek standard alkalmazandó.
8.
Az alábbiak példák a befektetési célú ingatlanokra:
a)
az olyan földterület, amelyet a tőke hosszú távú felértékelődése céljából, nem pedig a szokásos üzletmenet keretében, rövid távon megvalósuló eladásra tartanak;
b)
a pillanatnyilag még nem meghatározott jövőbeni hasznosításra tartott földterület (ha a gazdálkodó egyelőre még nem határozta meg, hogy a földterületet saját használatú ingatlanként, vagy a szokásos üzletmenet keretében rövid távon megvalósuló eladásra fogja-e használni, a földterület a tőkefelértékelődés céljából tartottnak minősül);
c)
a gazdálkodó egység tulajdonában lévő és egy vagy több operatív lízing keretében lízingbe adott épület (vagy a gazdálkodó egység által tartott és egy vagy több operatív lízing keretében lízingbe adott, épülethez kapcsolódó használatijog-eszköz);
d)
az olyan épület, amely üresen áll, de amelyet egy vagy több operatív lízing keretében történő lízingbe adásra tartanak.
e)
a befektetési célú ingatlanként való jövőbeni hasznosítás céljából építés vagy fejlesztés alatt álló ingatlan.
9.
Az alábbiak példák a befektetési célú ingatlanok körébe nem tartozó és ezért a jelen standard hatókörén kívül eső tételekre:
a)
a szokásos üzletmenet keretében eladásra szánt, vagy ilyen eladás érdekében az építés vagy fejlesztés folyamatában lévő ingatlan (lásd az IAS 2 Készletek standardot), például az olyan ingatlan, amit kizárólag a közeljövőben történő későbbi elidegenítés, vagy fejlesztés és továbbértékesítés céljából szereztek meg;
b)
[Törölve]
c)
saját használatú ingatlan (lásd az IAS 16 és az IFRS 16 standardot), beleértve (egyebek között) az olyan ingatlant, amelyet saját használatú ingatlanként történő jövőbeni hasznosításra tartanak, az olyan ingatlant, amelyet jövőbeni fejlesztésre és későbbi saját használatú ingatlanként való hasznosításra tartanak, az alkalmazottak által használt ingatlant (akár piaci árat fizetnek az alkalmazottak, akár nem), és a saját használatú, elidegenítésre váró ingatlant;
d)
[Törölve]
e)
pénzügyi lízing keretében másik gazdálkodó egységnek lízingbe adott ingatlan.
10.
Egyes ingatlanok tartalmaznak egy olyan részt, amelyet bérbeadási vagy tőkefelértékelődési céllal, valamint egy másik részt, amelyet áruk vagy szolgáltatások előállítása vagy nyújtása, vagy igazgatási célok érdekében tartanak. Ha ezeket a részeket elkülönülten lehetne értékesíteni (vagy pénzügyi lízing keretében egymástól elkülönülten lízingbe adni), akkor a gazdálkodó egység a részeket egymástól elkülönülten számolja el. Ha a részek egymástól elkülönülten nem adhatók el, az ingatlan csak akkor tekinthető befektetési célú ingatlannak, ha csak egy jelentéktelen részt tartanak áruk vagy szolgáltatások előállítása vagy nyújtása, vagy igazgatási célok érdekében.
11.
Egyes esetekben a gazdálkodó egység kiegészítő szolgáltatásokat nyújt az általa tartott ingatlan bérlői számára. A gazdálkodó egység az ilyen ingatlant befektetési célú ingatlanként kezeli, ha a szolgáltatások a megállapodás egészéhez képest jelentéktelenek. Ilyen esetre példa lehet, amikor egy irodaépület tulajdonosa biztonsági és karbantartási szolgáltatásokat nyújt az épületet használó lízingbevevők részére.
12.
Egyéb esetekben a nyújtott szolgáltatások jelentősek. Ha például a gazdálkodó egység tulajdonol és üzemeltet egy szállodát, akkor a szállóvendégeknek nyújtott szolgáltatások a megállapodás egészéhez képest jelentősek. Ezért a tulajdonos által üzemeltetett szálloda saját használatú ingatlannak minősül, nem pedig befektetési célú ingatlannak.
13.
Egyes esetekben nehéz lehet megállapítani, hogy a kiegészítő jellegű szolgáltatások annyira jelentősek-e, hogy az ingatlan már nem minősül befektetési célú ingatlannak. Egy szálloda tulajdonosa például olykor üzemeltetési szerződés keretében átad bizonyos felelősségeket harmadik feleknek. Az ilyen szerződések feltételei széles tartományban változnak. A skála egyik végén a tulajdonos pozíciója – lényegében – lehet egy passzív befektető pozíciója. A másik véglet esetében a tulajdonos egyszerűen napi feladatokat adhatott ki, miközben a szálloda működése által generált cash flow-k változásának való jelentős kitettsége megmaradt.
14.
Annak meghatározásához, hogy egy ingatlan befektetési célú ingatlannak minősül-e, megítélésre van szükség. A gazdálkodó egység a kritériumokat úgy alakítja ki, hogy ezt a megítélést következetesen tudja alkalmazni, összhangban a befektetési célú ingatlan fogalmával, valamint a 7–13. bekezdésben szereplő kapcsolódó útmutatással. A 75. bekezdés c) pontja megköveteli, hogy a gazdálkodó egység tegye közzé ezeket a kritériumokat, ha a besorolás bonyolult.
14A.
Annak meghatározásához, hogy a befektetési célú ingatlan akvizíciója eszköz vagy eszközcsoport akvizíciójának vagy az IFRS 3 Üzleti kombinációk standard hatókörébe tartozó üzleti kombinációnak minősül-e, szintén megítélésre van szükség. Az IFRS 3 standard alapján kell meghatározni, hogy üzleti kombinációról van-e szó. Az e standard 7–14. bekezdésében ismertetett megfontolások azzal kapcsolatosak, hogy az ingatlan saját használatú vagy befektetési célú-e vagy sem, és nem annak meghatározásával kapcsolatosak, hogy az ingatlan akvizíciója az IFRS 3 standard meghatározása értelmében üzleti kombinációnak minősül-e. Annak meghatározása érdekében, hogy egy konkrét ügylet megfelel-e az üzleti kombináció IFRS 3 standardban meghatározott fogalmának, továbbá hogy az ügylet tartalmaz-e a jelen standardban definiált befektetési célú ingatlant, a két standardot elkülönülten kell alkalmazni.
15.
Egyes esetekben a gazdálkodó egység tulajdonában olyan ingatlan van, amit az anyavállalata vagy más leányvállalat lízingel és használ. Az ingatlan nem minősül befektetési célú ingatlannak a konszolidált pénzügyi kimutatásokban, mivel a csoport szempontjából az ingatlan saját használatú ingatlan. Az azt tulajdonló gazdálkodó egység szempontjából azonban az ingatlan befektetési célú ingatlan, ha megfelel az 5. bekezdésben szereplő definíciónak. A lízingbeadó ezért az ilyen ingatlant a különálló pénzügyi kimutatásaiban befektetési célú ingatlanként kezeli.
MEGJELENÍTÉS
16.
A gazdálkodó egység tulajdonában lévő befektetési célú ingatlant eszközként akkor kell, és csak akkor lehet megjeleníteni, ha:
a)
valószínű, hogy a befektetési célú ingatlanhoz kapcsolódó jövőbeli gazdasági hasznok befolynak a gazdálkodó egységhez; valamint
b)
a befektetési célú ingatlan bekerülési értéke megbízhatóan mérhető.
17.
Ezen megjelenítési elv alapján a gazdálkodó egység a befektetési célú ingatlanokhoz kapcsolódó valamennyi költségét azok felmerülése időpontjában értékel. Ezen költségek tartalmazzák a befektetési célú ingatlan megszerzéséhez kapcsolódó kezdeti költségeket, valamint a későbbiekben felmerült, annak kibővítéséhez, valamely része cseréjéhez vagy szervizeléséhez kapcsolódó költségeket.
18.
A 16. bekezdésben szereplő megjelenítési elv alapján a gazdálkodó egység a befektetési célú ingatlan könyv szerinti értéke részeként nem számolja el egy ilyen ingatlan napi szervizelésének költségeit. Ehelyett ezen költségeket felmerülésükkor az eredményben jelenítik meg. A napi szervizelés költségei elsődlegesen a munkaerő és a fogyóeszközök költségeiből tevődnek össze, valamint tartalmazhatják a kisebb alkatrészek költségeit is. Ezen kiadások céljaként gyakran az adott befektetési célú ingatlan „javítását és karbantartását” jelölik meg.
19.
Előfordulhat, hogy a befektetési célú ingatlan egyes részei csere útján kerültek megszerzésre. Például a belső elválasztó falak lehet, hogy az eredeti falak helyére kerültek. A megjelenítési elv alapján a gazdálkodó egység a befektetési célú ingatlan könyv szerinti értékében a meglévő befektetési célú ingatlan egy része cseréjének költségét annak felmerülésekor akkor jeleníti meg, ha a megjelenítési kritériumok teljesülnek. Ezen kicserélt részek könyv szerinti értékének kivezetése a jelen standard kivezetési szabályai alapján történik.
19A.
A lízingbevevő által használatijog-eszközként tartott befektetési célú ingatlant az IFRS 16 standard szerint kell megjeleníteni.
ÉRTÉKELÉS A MEGJELENÍTÉSKOR
20.
A gazdálkodó egység tulajdonában lévő befektetési célú ingatlant kezdetben annak bekerülési értékén kell értékelni. A tranzakciós költségeket a kezdeti értékelésben figyelembe kell venni.
21.
Egy megvásárolt befektetési célú ingatlan bekerülési értéke magában foglalja annak beszerzési árát és bármely annak tulajdonítható kiadást. A közvetlenül annak tulajdonítható kiadások közé tartoznak például a jogi szolgáltatásokra fizetett szakértői díjak, az ingatlan átruházási adók és az egyéb tranzakciós költségek.
22.
[Törölve]
23.
A befektetési célú ingatlan bekerülési értékét nem növelik:
a)
a beindítási költségek (kivéve, ha azok szükségesek ahhoz, hogy az ingatlan a vezetés szándékainak megfelelő működésre alkalmas állapotba kerüljön);
b)
az azelőtt felmerült működési veszteségek, hogy a befektetési célú ingatlan eléri a tervezett foglaltsági szintet; vagy
c)
az anyagok, a munkaerő vagy más erőforrások nem szokásos mértékű veszteségei, amelyek az ingatlan megépítése vagy fejlesztése során felmerültek.
24.
Ha egy befektetési célú ingatlan kifizetése halasztva történik, annak bekerülési értéke a készpénzes árnak megfelelő ellenérték. Az ezen összeg és az összes kifizetés közötti különbséget a hitelezési időszak során kamatráfordításként számolják el.
25.
[Törölve]
26.
[Törölve]
27.
Egyes befektetési célú ingatlanok megszerzése nem monetáris eszközökért vagy más eszközökért cserében, vagy monetáris és nem monetáris eszközök kombinációjáért cserében történik. A következő ismertetés egy nem monetáris eszköz másik nem monetáris eszközre történő cseréjére vonatkozik, de az az előző mondatban leírt valamennyi cserére is alkalmazandó. Az ilyen befektetési célú ingatlan bekerülési értékét valós értéken határozzák meg, kivéve, ha a) a csereügyletnek nincs kereskedelmi tartalma; vagy b) sem a kapott eszköz, sem pedig az átengedett eszköz valós értéke nem értékelhető megbízhatóan. A megszerzett eszközt még akkor is ilyen módon értékelik, ha a gazdálkodó egység az átengedett eszközt nem tudja azonnal kivezetni. Ha a megszerzett eszközt nem valós értéken értékelik, annak bekerülési értékét az átengedett eszköz könyv szerinti értékén értékelik.
28.
A gazdálkodó egység annak mérlegelésével határozza meg, hogy egy csereügyletnek van-e kereskedelmi tartalma, hogy a jövőbeni cash flow-i az ügylet eredményeként várhatóan milyen mértékben változnak meg. A csereügyletnek akkor van kereskedelmi tartalma, ha:
a)
az adott eszközből származó cash flow-k felépítése (azaz kockázata, időzítése és összege) eltér az átadott eszköz cash flow-inak felépítésétől; vagy
b)
a gazdálkodó egység tevékenységeiből az ügylettel érintett résznek a gazdálkodó egységre jellemző értéke a csere eredményeként megváltozik; valamint
c)
az a) vagy b) alpontban szereplő különbözet jelentős a kicserélt eszközök való értékéhez viszonyítva.
Annak meghatározása céljából, hogy a csereügyletnek van-e kereskedelmi tartalma, a gazdálkodó egység tevékenységeiből az ügylet által érintett rész gazdálkodó egységre jellemző értékének az adózott cash flow-kat kell tükröznie. Ezen elemzések eredménye anélkül is egyértelmű lehet, hogy a gazdálkodó egységnek részletes számításokat kellene végeznie.
29.
Az eszköz valós értéke akkor értékelhető megbízhatóan, ha a) az ezen eszközre vonatkozó észszerű valós értéken történő értékelések tartományában lévő változékonyság nem jelentős; vagy b) ha a tartományon belüli különféle becslések valószínűségeit észszerű módon fel lehet mérni és fel lehet használni a valós érték értékelésekor. Ha a gazdálkodó egység képes vagy a kapott, vagy az átengedett eszköz valós értékét megbízhatóan értékelni, az átengedett eszköz valós értékét használják fel bekerülési értékként, hacsak a kapott eszköz valós értéke nem egyértelműbben nyilvánvaló.
29A.
A lízingbevevő által használatijog-eszközként tartott befektetési célú ingatlant kezdetben az IFRS 16 standarddal összhangban kell értékelni.
ÉRTÉKELÉS A MEGJELENÍTÉS UTÁN
Számviteli politika
30.
A 32A. bekezdésben megjelölt kivétellel, a gazdálkodó egységnek számviteli politikájaként választania kell a 33–55. bekezdésben bemutatott valósérték-modell vagy az 56. bekezdésben meghatározott bekerülésiérték-modell alkalmazása között, és ezt a politikát kell alkalmaznia valamennyi befektetési célú ingatlanára.
31.
Az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standard megállapítja, hogy a számviteli politika önkéntes megváltoztatására csak akkor kerülhet sor, ha a változás olyan pénzügyi kimutatásokat eredményez, amelyek megbízható és relevánsabb információkat nyújtanak az ügyleteknek, egyéb eseményeknek és feltételeknek a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetére, pénzügyi teljesítményére vagy cash flow-ira való hatásairól. Nagyon valószínűtlen, hogy a valósérték-modellről a bekerülésiérték-modellre való áttérés relevánsabb bemutatást fog eredményezni.
32.
A jelen standard valamennyi gazdálkodó egység számára előírja a befektetési célú ingatlanok valós értékének értékelését az értékelés (ha a gazdálkodó egység a valósérték-modellt alkalmazza) vagy a közzététel (ha a bekerülésiérték-modellt alkalmazza) céljára. A gazdálkodó egység számára javasolt, de nem követelmény, hogy a befektetési célú ingatlan valós értékét egy olyan független értékbecslő által készített értékelés alapján határozza meg, aki elismert és megfelelő szakmai minősítéssel rendelkezik, és az értékelendő befektetési célú ingatlan körzetében és kategóriájában közelmúltbeli tapasztalatai vannak.
32A.
A gazdálkodó egység:
a)
választhat a valósérték-modell és a bekerülésiérték-modell között valamennyi olyan kötelezettség mögött álló befektetési célú ingatlanra vonatkozóan, amely közvetlenül egyes meghatározott eszközök (beleértve az adott befektetési célú ingatlant is) valós értékéhez vagy megtérüléséhez kapcsolódóan teljesít kifizetést; valamint
b)
választhat a valósérték-modell vagy a bekerülésiérték-modell között minden egyéb befektetési célú ingatlanra vonatkozóan, függetlenül az a) pontban hozott döntésétől.
32B.
Egyes gazdálkodó egységek olyan, akár belső, akár külső, befektetési alapot működtetnek, amely az alap befektetési jegyei által meghatározott juttatásokat nyújt a befektetőknek. Hasonlóképpen, egyes gazdálkodó egységek olyan, közvetlen nyereségrészesedést tartalmazó biztosítási szerződéseket bocsátanak ki, amelyek mögöttes tételei befektetési célú ingatlant foglalnak magukban. Kizárólag a 32A–32B. bekezdés alkalmazásában a biztosítási szerződések magukban foglalják a diszkrecionális nyereségrészesedést tartalmazó befektetési szerződéseket. A 32A. bekezdés nem engedi meg a gazdálkodó egység számára, hogy az alap által birtokolt ingatlanokat (vagy az olyan ingatlant, amely mögöttes tétel) részben bekerülési értéken, részben pedig valós értéken értékelje. (Az e bekezdésben használt, de az IFRS 17 Biztosítási szerződések standardban meghatározott fogalmak tekintetében lásd az említett standardot.)
32C.
Amennyiben a gazdálkodó egység eltérő modellt alkalmaz a 32A. bekezdésben bemutatott két kategóriára, az eltérő modellben értékelt befektetési célú ingatlan állományok közötti értékesítést valós értéken kell megjeleníteni, és a valós értékben bekövetkezett változás halmozott értékét az eredményben kell elszámolni. Ennek megfelelően amennyiben egy befektetési célú ingatlant értékesítettek egy olyan állományból, amelyre a valósérték-modellt alkalmazzák, egy olyan állományba, amelyre a bekerülésiérték-modellt alkalmazzák, az ingatlan valós értéke az értékesítés időpontjában annak vélelmezett bekerülési értékévé válik.
Valósérték-modell
33.
A kezdeti megjelenítést követően a valósérték-modellt választó gazdálkodó egységnek valamennyi befektetési célú ingatlanát azok valós értékén kell értékelnie, az 53. bekezdésben leírt esetek kivételével.
34.
[Törölve]
35.
A befektetési célú ingatlan valós értékében bekövetkező változásból eredő bármely nyereséget vagy veszteséget azon időszak eredményében kell elszámolni, amelyben az keletkezik.
36–39.
[Törölve]
40.
A befektetési célú ingatlanok valós értékének az IFRS 13 standarddal összhangban történő meghatározásakor a gazdálkodó egységnek biztosítania kell, hogy a valós érték egyebek mellett tükrözze a meglévő lízingekből származó bérleti díj bevételeket és azokat az egyéb feltételezéseket, amelyeket a piaci szereplők a befektetési célú ingatlan árazásakor alkalmaznának a fennálló piaci feltételek mellett.
40A.
Ha a lízingbevevő használatijog-eszközként tartott befektetési célú ingatlan értékelésére használja a valósérték-modellt, nem a mögöttes ingatlant, hanem a használatijog-eszközt kell valós értéken értékelnie.
41.
A lízingbevevő által használatijog-eszközként tartott befektetési célú ingatlan bekerülési értéke kezdeti megjelenítésének alapját az IFRS 16 standard határozza meg. A 33. bekezdés előírja, hogy a lízingbevevő által használatijog-eszközként tartott befektetési célú ingatlant újraértékeljék, ha szükséges, annak valós értékére, ha a gazdálkodó egység a valósérték-modellt választja. Amennyiben a lízingfizetések piaci árakon vannak, a lízingbevevő által használatijog-eszközként tartott befektetési célú ingatlan valós értéke annak megszerzése időpontjában, csökkentve a várható lízingfizetésekkel (beleértve azokat, amelyek a megjelenített lízingkötelezettségekkel kapcsolatosak) nulla kell legyen. Ily módon a használatijog-eszköznek az IFRS 16 standardban meghatározott bekerülési értékről a valós értékre való, a 33. bekezdésben meghatározott (és az 50. bekezdésben meghatározott követelményeket is figyelembe vevő) újraértékelése nem keletkeztethetne semmilyen kezdeti nyereséget vagy veszteséget, kivéve, ha a valós érték eltérő időpontban kerül meghatározásra. Ez következhet be, amikor a valósérték-modellre történő áttérésre vonatkozó döntést a kezdeti megjelenítést követően hozzák meg.
42–47.
[Törölve]
48.
Kivételes esetekben egyértelmű bizonyíték van arra akkor, amikor a gazdálkodó egység először megszerez egy befektetési célú ingatlant (vagy akkor, amikor a használati cél megváltozása után egy meglévő ingatlan először válik befektetési célú ingatlanná), hogy az észszerű valós értéken történő értékelések értéktartománya olyan széles lesz, és a különféle kimenetelek valószínűségét olyan nehéz lesz megbecsülni, hogy az kizárja a valós értékre vonatkozó egyetlen értékelés használhatóságát. Ez azt jelezheti, hogy az ingatlan valós értékét nem lehet majd folyamatosan megbízhatóan értékelni (lásd az 53. bekezdést).
49.
[Törölve]
50.
A befektetési célú ingatlan valósérték-modell szerinti könyv szerinti értékének meghatározásakor a gazdálkodó egység nem számolja el kétszer az olyan eszközöket és kötelezettségeket, amelyek elkülönült eszközökként vagy kötelezettségekként vannak megjelenítve. Például:
a)
az olyan berendezések, mint a felvonók vagy légkondicionálók, gyakran képezik egy épület szerves részét és általában a befektetési célú ingatlan valós értékében kerülnek figyelembevételre, nem pedig elkülönülten ingatlanként, gépként vagy berendezésként kerülnek megjelenítésre;
b)
ha egy irodát bútorozottan adnak bérbe, az iroda valós értéke általában magában foglalja a bútorzat valós értékét is, mivel a bérleti díj bevétel a bútorozott irodára vonatkozik. Ha a bútorzatot a befektetési célú ingatlan valós értéke tartalmazza, a gazdálkodó egység ezeket a bútorokat nem jeleníti meg elkülönült eszközként;
c)
a befektetési célú ingatlan valós értéke nem tartalmazza az előre kifizetett vagy a járó operatívlízing-bevételeket, mivel ezeket a gazdálkodó egység elkülönült kötelezettségként vagy eszközként jeleníti meg;
d)
a lízingbevevő által használatijog-eszközként tartott befektetési célú ingatlan valós értéke a várható cash flow-kat tükrözi (beleértve azokat a változó lízingfizetéseket, amelyek a várakozások szerint megfizetendővé válnak). Ennek megfelelően, amennyiben az ingatlanra vonatkozó értékelés a várhatóan megfizetendő összegeket levonva készül, ahhoz szükséges visszaadni bármely megjelenített lízingkötelezettséget, hogy a befektetési célú ingatlan valósérték-modell szerinti könyv szerinti értékét megkapják.
51.
[Törölve]
52.
Egyes esetekben a gazdálkodó egységnek az a várakozása, hogy a befektetési célú ingatlannal kapcsolatos (a megjelenített kötelezettségekkel kapcsolatos kifizetésektől eltérő) kifizetések jelenértéke meg fogja haladni a kapcsolódó készpénzbevételek jelenértékét. A gazdálkodó egységnek az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standardot kell alkalmaznia annak meghatározásához, hogy megjelenítsen-e egy kötelezettséget, és ha igen, hogyan értékelje azt.
Képtelenség a valós érték megbízható értékelésére
53.
Van egy olyan megcáfolható feltételezés, hogy egy gazdálkodó egység képes lesz folyamatosan megbízhatóan értékelni egy befektetési célú ingatlan valós értékét. Kivételes esetekben ugyanakkor egyértelmű bizonyíték van arra akkor, amikor a gazdálkodó egység először megszerez egy befektetési célú ingatlant (vagy akkor, amikor a használati cél megváltozása után egy meglévő ingatlan először válik befektetési célú ingatlanná), hogy a befektetési célú ingatlan valós értéke folytatódó alapon nem megbízhatóan értékelhető. Ez akkor, és csak akkor következik be, ha az összehasonlítható ingatlanok piaca inaktív (például kevés a közelmúltbeli ügylet, a jegyzett árak nem aktuálisak, vagy a megfigyelt ügyleti árak azt jelzik, hogy az eladó az eladásra kényszerült), és a valós értékre nézve nem állnak rendelkezésre alternatív (például a diszkontált cash flow előrejelzésekre alapozott) megbízható értékelések. Ha egy gazdálkodó egység megállapítja, hogy egy építés alatt álló befektetési célú ingatlan valós értéke nem értékelhető megbízhatóan, de azt várja, hogy az ingatlan valós értéke megbízhatóan értékelhető lesz, amikor az építés befejeződik, az építés alatt álló befektetési célú ingatlant bekerülési értéken kell értékelnie addig, amíg annak valós értéke megbízhatóan értékelhetővé nem válik, vagy az építés be nem fejeződik (a kettő közül a korábbi időpontig). Ha egy gazdálkodó egység megállapítja, hogy egy (nem építés alatt álló) befektetési célú ingatlan valós értéke folyamatos alapon nem megbízhatóan értékelhető, akkor a gazdálkodó egységnek a tulajdonában lévő ilyen befektetési célú ingatlant az IAS 16 standardban meghatározott bekerülésiérték-modell alkalmazásával, a lízingbevevő által használatijog-eszközként tartott ilyen befektetési célú ingatlant pedig az IFRS 16 standardnak megfelelően kell értékelnie. A befektetési célú ingatlan maradványértékét nullának kell feltételezni. A gazdálkodó egységnek a befektetési célú ingatlan elidegenítéséig kell alkalmaznia az IAS 16 vagy az IFRS 16 standardot.
53A.
Amint egy gazdálkodó egység képessé válik arra, hogy megbízhatóan értékelje egy korábban bekerülési értéken értékelt, építés alatt álló befektetési célú ingatlan valós értékét, ezt az ingatlant annak valós értékén kell értékelnie. Amint ezen ingatlan építése befejeződik, az a feltételezés, hogy a valós érték megbízhatóan értékelhető. Ha nem ez a helyzet, akkor a gazdálkodó egységnek az 53. bekezdéssel összhangban a tulajdonában lévő eszközt az IAS 16 standardban meghatározott bekerülésiérték-modell alkalmazásával, a lízingbevevő által használatijog-eszközként tartott befektetési célú ingatlant pedig az IFRS 16 standardnak megfelelően kell elszámolnia.
53B.
Azt a feltételezést, hogy egy építés alatt álló befektetési célú ingatlan valós értéke megbízhatóan értékelhető, csak a kezdeti megjelenítéskor lehet cáfolni. Az a gazdálkodó egység, amely egy építés alatt álló befektetési célú ingatlan valamely tételét valós értéken értékelte, nem juthat arra a következtetésre, hogy a befejezett befektetési célú ingatlan valós értéke nem értékelhető megbízhatóan.
54.
Azon kivételes esetekben, amikor a gazdálkodó egység – az 53. bekezdésben említett ok miatt – arra kényszerül, hogy egy befektetési célú ingatlant az IAS 16 standardban ismertetett bekerülésiérték-modell vagy az IFRS 16 standard alkalmazásával értékeljen, az összes többi befektetési célú ingatlanját – ideértve az építés alatt álló befektetési célú ingatlanokat – valós értéken értékeli. Ilyen esetekben, annak ellenére, hogy a gazdálkodó egység egy meghatározott befektetési célú ingatlanra alkalmazhatja a bekerülésiérték-modellt, a gazdálkodó egységnek valamennyi fennmaradó ingatlan elszámolására továbbra is a valósérték-modellt kell alkalmaznia.
55.
Ha a gazdálkodó egység egy befektetési célú ingatlant korábban valós értéken értékelt, akkor a valós értéken történő értékelést az ingatlan elidegenítéséig kell folytatnia (vagy amíg az ingatlan saját használatú ingatlanná nem válik, vagy a gazdálkodó egység nem kezdi meg az ingatlannak a későbbiekben a szokásos üzletmenet keretében történő eladása céljából való fejlesztését), még akkor is, ha ritkábbakká válnak az összehasonlítható piaci ügyletek, vagy ha a piaci árak kevésbé könnyen elérhetővé válnak.
Bekerülésiérték-modell
56.
A kezdeti megjelenítést követően a bekerülésiérték-modell alkalmazását választó gazdálkodó egység a következők szerint értékeli a befektetési célú ingatlanokat:
a)
az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standardnak megfelelően, ha az ingatlanok megfelelnek az értékesítésre tartottként történő besorolás kritériumainak (vagy azokat belefoglalják egy értékesítésre tartottként besorolt elidegenítési csoportba);
b)
az IFRS 16 standardnak megfelelően, ha az ingatlanok a lízingbevevő által használatijog-eszközként tartott befektetési célú ingatlanok, és nem értékesítésre tartottak az IFRS 5 standardnak megfelelően; valamint
c)
minden más esetben az IAS 16 standard bekerülésiérték-modellre vonatkozó követelményeinek megfelelően.
ÁTSOROLÁSOK
57.
A gazdálkodó egység valamely ingatlant akkor, és csak akkor sorol át a befektetési célú ingatlanok kategóriájába vagy kategóriájából, ha annak használati célja megváltozik. A használati cél megváltozása akkor következik be, ha az ingatlan újonnan felel meg, vagy már nem felel meg a befektetési célú ingatlan fogalmának, és a használati cél megváltozása bizonyítható. A vezetésnek az ingatlan használati célja megváltoztatására irányuló szándéka önmagában nem szolgáltat bizonyítékot a használati cél megváltozására. A használati cél megváltozását bizonyítja például:
a)
a saját használat – vagy a saját használat céljából történő fejlesztés – megkezdése, a befektetési célú ingatlanok közül a saját használatú ingatlanokhoz történő átsorolásnál;
b)
egy későbbi eladás szándékával történő fejlesztés megkezdése, a befektetési célú ingatlanok közül a készletekhez történő átsorolásnál;
c)
a saját használat befejezése, a saját használatú ingatlanok közül a befektetési célú ingatlanokhoz történő átsorolásnál; valamint
d)
egy másik fél részére történő operatív lízingbe adás megkezdése, a készletek közül a befektetési célú ingatlanokhoz történő átsorolásnál.
e)
[Törölve]
58.
Ha a gazdálkodó egység úgy dönt, hogy fejlesztés nélkül idegeníti el a befektetési célú ingatlant, akkor a gazdálkodó egység az ingatlant továbbra is befektetési célú ingatlanként kezeli annak kivezetéséig (pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásból történő eltávolításáig), és azt nem sorolja át a készletek közé. Hasonlóképpen, ha a gazdálkodó egység egy meglévő befektetési célú ingatlan átalakítását a folytatódó jövőbeni befektetési célú ingatlanként történő hasznosítás céljából kezdi meg, az ingatlan befektetési célú ingatlan marad, és az átalakítás idejére nem kerül átsorolásra a saját használatú ingatlanok közé.
59.
A 60–65. bekezdés vonatkozik azokra a megjelenítési és értékelési kérdésekre, amelyek akkor merülnek fel, amikor a gazdálkodó egység a befektetési célú ingatlanokra a valós érték modellt használja. Ha egy gazdálkodó egység a bekerülésiérték-modellt alkalmazza, a befektetési célú ingatlanok, a saját használatú ingatlanok és a készletek közötti átsorolások nem változtatják meg az átsorolt ingatlan könyv szerinti értékét, és nem változtatják meg az adott ingatlannak az értékelési vagy közzétételi célok szempontjából vett bekerülési értékét.
60.
A valós értéken nyilvántartott befektetési célú ingatlannak a saját használatú ingatlanok vagy a készletek közé történő átsorolása esetén az IAS 16, az IFRS 16 vagy az IAS 2 standard alapján történő későbbi elszámolások szempontjából az ingatlan bekerülési értéke annak a használat megváltozása időpontjában érvényes valós értéke.
61.
Ha egy saját használatú ingatlan olyan befektetési célú ingatlanná válik, amely valós értéken lesz nyilvántartva, akkor a gazdálkodó egységnek a használat megváltozása időpontjáig az IAS 16 standardot kell alkalmaznia a tulajdonában lévő ingatlan esetében, és az IFRS 16 standardot kell alkalmaznia lízingbevevő által használatijog-eszközként tartott ingatlan esetében. Az ingatlannak az IAS 16 vagy az IFRS 16 standard alapján számított könyv szerinti értéke és annak valós értéke között ebben az időpontban mutatkozó bármely különbséget a gazdálkodó egységnek az IAS 16 standardban foglalt átértékeléssel azonos módon kell kezelnie.
62.
Addig az időpontig, amikor egy saját használatú ingatlan valós értéken nyilvántartott befektetési célú ingatlanná válik, a gazdálkodó egység folytatja az ingatlan (vagy használatijog-eszköz) értékcsökkentését és a felmerült értékvesztés miatti veszteségeknek a megjelenítését. Az ingatlannak az IAS 16 vagy az IFRS 16 standard alapján számított könyv szerinti értéke és annak valós értéke között ebben az időpontban mutatkozó bármely különbséget a gazdálkodó egység az IAS 16 standardban foglalt átértékeléssel azonos módon kezel. Vagyis:
a)
az ingatlan könyv szerinti értékében adódó bármely csökkenést az eredményben számolják el. Azonban az adott ingatlanhoz tartozó átértékelési többlet értékéig a csökkenést az egyéb átfogó jövedelemben számolják el, és az csökkenti a saját tőkén belüli átértékelési többletet;
b)
az ingatlan könyv szerinti értékében adódó bármely növekedést az alábbiak szerint kezelik:
i.
addig a mértékig, amíg a növekedés az ingatlan egy korábbi értékvesztés miatti veszteségét ellentételezi, a növekedést az eredményben számolják el. Az eredményben elszámolt összeg nem haladhatja meg azt az összeget, amelyre ahhoz van szükség, hogy a könyv szerinti értéket annak a könyv szerinti értéknek megfelelően lehessen helyreállítani, amelyet akkor állapítottak volna meg (értékcsökkenéssel csökkentetten), ha korábban nem számoltak volna el értékvesztés miatti veszteséget;
ii.
a növekedés bármely fennmaradó részét az egyéb átfogó jövedelemben számolják el, és az növeli a saját tőkén belüli átértékelési többletet. A befektetési célú ingatlan későbbi elidegenítésekor a saját tőkében szereplő átértékelési többlet átvezethető a felhalmozott eredménybe. Az átértékelési többletből a felhalmozott eredménybe történő átvezetés nem az eredményen keresztül történik.
63.
A készletekből a valós értéken nyilvántartott befektetési célú ingatlanhoz történő átsorolás esetében az ingatlan adott időpontban érvényes valós értéke és a korábbi könyv szerinti értéke közötti bármely különbséget az eredményben kell elszámolni.
64.
A készletekből a valós értéken nyilvántartott befektetési célú ingatlanokhoz történő átsorolás kezelése összhangban van a készletek értékesítésének kezelésével.
65.
Amikor a gazdálkodó egység befejezi egy olyan saját építésű befektetési célú ingatlan építését vagy fejlesztését, amely valós értéken lesz nyilvántartva, az ingatlan adott időpontban érvényes valós értéke és a korábbi könyv szerinti értéke közötti bármely különbséget az eredményben kell elszámolni.
ELIDEGENÍTÉSEK
66.
A befektetési célú ingatlant ki kell vezetni (a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásból el kell távolítani) az elidegenítéskor, vagy akkor, amikor a befektetési célú ingatlant véglegesen kivonják a használatból és az elidegenítéséből jövőbeni gazdasági hasznok nem várhatók.
67.
A befektetési célú ingatlan elidegenítése történhet értékesítés vagy pénzügyi lízingbe adás révén. Az értékesítés útján elidegenített befektetési célú ingatlan elidegenítési időpontja az az időpont, amikor az átvevő megszerzi a befektetési célú ingatlan ellenőrzését, az IFRS 15 standardban szereplő, annak meghatározására vonatkozó követelményekkel összhangban, hogy egy teljesítési kötelmet mikor elégítettek ki. A pénzügyi lízingbe adás formájában megvalósított elidegenítésre és visszlízingre az IFRS 16 standard alkalmazandó.
68.
Amennyiben a 16. bekezdésben meghatározott megjelenítési elv alapján a gazdálkodó egység az eszköz könyv szerinti értékében elszámolja a befektetési célú ingatlan valamely része cseréjének költségét, a gazdálkodó egységnek a kicserélt rész könyv szerinti értékét ki kell vezetnie. A bekerülésiérték-modell használatával elszámolt befektetési célú ingatlan esetében a kicserélt rész nem lehet olyan, amely elkülönülten került értékcsökkentésre. Ha a gazdálkodó egység számára nem kivitelezhető a kicserélt rész könyv szerinti értékének a meghatározása, a pótlás költségét is használhatja annak jelzéseként, hogy mi volt a kicserélt rész bekerülési értéke a beszerzés vagy előállítás időpontjában. A valósérték-modell szerint a befektetési célú ingatlan valós értéke már tükrözheti, hogy a kicserélendő rész elvesztette az értékét. Más esetekben nehéz lehet annak megítélése, hogy a valós értéket mennyivel kellene lecsökkenteni a kicserélt rész miatt. A valós érték kicserélt rész miatti csökkentésére, amikor az nem kivitelezhető, egy alternatív eljárás lehet a kicserélt rész bekerülési értékét az eszköz könyv szerinti értékében figyelembe venni, majd ezután újrameghatározni a valós értéket, ahogy az a kicseréléssel nem járó növekedésekre alkalmazandó lenne.
69.
A befektetési célú ingatlan használatból történő kivonásából vagy elidegenítéséből eredő nyereségeket vagy veszteségeket az eszköz elidegenítéséből származó nettó bevételnek és az eszköz könyv szerinti értékének különbségeként kell megállapítani és az eredményben kell elszámolni (hacsak az IFRS 16 standard másként nem rendelkezik visszlízing esetén) a használatból történő kivonás vagy az elidegenítés időszakában.
70.
A befektetési célú ingatlan kivezetéséből származó nyereségbe vagy veszteségbe foglalandó ellenértékösszeget az IFRS 15 standard 47–72. bekezdésében szereplő, az ügyleti ár meghatározására vonatkozó követelményeknek megfelelően kell meghatározni. A nyereségbe vagy veszteségbe belefoglalt becsült ellenértékösszeg későbbi változásait az IFRS 15 standardban szereplő, az ügyleti ár változásaira vonatkozó követelményekkel összhangban kell elszámolni.
71.
A befektetési célú ingatlan elidegenítését követően megtartott bármely kötelezettségre a gazdálkodó egységnek az IAS 37 standardot, vagy értelemszerűen más standardot kell alkalmaznia.
72.
A korábban értékvesztetté vált, elveszett vagy átengedett befektetési célú ingatlanokra vonatkozóan harmadik személytől származó kompenzációt akkor kell az eredményben elszámolni, amikor a kompenzáció követelhetővé válik.
73.
A befektetési célú ingatlanra vonatkozó értékvesztések vagy veszteségek, valamint a kapcsolódó, kompenzációra vonatkozó harmadik személyekkel szembeni igények, vagy a harmadik személyek részéről történő kompenzáció-fizetések, valamint a helyettesítő eszközök bármely későbbi beszerzése vagy előállítása mind külön gazdasági eseménynek minősülnek, és azokat elkülönülten számolják el az alábbiak szerint:
a)
a befektetési célú ingatlan értékvesztését az IAS 36 standard alapján jelenítik meg;
b)
a befektetési célú ingatlan használatból történő kivonását vagy elidegenítését a jelen standard 66–71. bekezdései alapján jelenítik meg;
c)
a korábban értékvesztetté vált, elveszett vagy átengedett befektetési célú ingatlanokra vonatkozóan harmadik személytől származó kompenzációt akkor számolják el az eredményben, amikor az követelhetővé válik; valamint
d)
a helyettesítőként helyreállított, megvásárolt vagy előállított eszközök bekerülési értékét a jelen standard 20–29. bekezdése alapján határozzák meg.
KÖZZÉTÉTEL
Valósérték-modell és bekerülésiérték-modell
74.
Az alábbiakban meghatározott közzétételek az IFRS 16 standardban meghatározottakon felül alkalmazandók. Az IFRS 16 standarddal összhangban a befektetési célú ingatlan tulajdonosa a lízingbeadókra vonatkozó közzétételeket tesz az általa megkötött lízingekre vonatkozóan. A befektetési célú ingatlant használatijog-eszközként tartó lízingbevevő biztosítja az IFRS 16 standardban a lízingbevevőkre vonatkozóan előírt közzétételeket és az IFRS 16 standardban a lízingbeadókra vonatkozóan előírt közzétételeket bármely általa megkötött operatív lízing esetében.
75.
A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
hogy a valósérték-modellt vagy a bekerülésiérték-modellt alkalmazza-e;
b)
[Törölve]
c)
amikor a besorolás bonyolult (lásd a 14. bekezdést), a gazdálkodó egység által használt azon kritériumokat, amelyek alapján a befektetési célú ingatlant a saját használatú ingatlanoktól és a szokásos üzletmenet keretében történő eladás céljából tartott ingatlanoktól megkülönbözteti;
d)
[Törölve]
e)
azt a mértéket, amennyiben a befektetési célú ingatlanok (pénzügyi kimutatásokban kimutatott, vagy közzétett) valós értéke olyan független értékbecslő által készített értékelésen alapul, aki elismert és megfelelő szakmai minősítéssel rendelkezik, és az értékelendő befektetési célú ingatlan körzetében és kategóriájában közelmúltbeli tapasztalatai vannak. Ha ilyen értékelés nem történt, ezt a tényt kell közzétenni;
f)
az eredményben az alábbiakra vonatkozóan elszámolt összegeket:
i.
a befektetési célú ingatlanokból származó bérletidíj-bevétel;
ii.
a tárgyidőszakban bérletidíj-bevételt termelő befektetési célú ingatlanokkal kapcsolatos közvetlen működési költségek (beleértve a javítások és karbantartás költségét);
iii.
a tárgyidőszakban bérleti díj bevételt nem termelő befektetési célú ingatlanokkal kapcsolatos közvetlen működési költségek (beleértve a javítások és karbantartás költségét); valamint
iv.
egy befektetési célú ingatlan valós értékének az eredményben elszámolt olyan halmozott változása, amely egy olyan állományból történő értékesítés során keletkezett, amelynél a bekerülésiérték-modellt alkalmazzák, egy olyan állományba, ahol a valósérték-modellt alkalmazzák (lásd a 32C. bekezdést);
g)
a befektetési célú ingatlan realizálhatóságára, vagy a bevételek vagy az elidegenítésből származó jövedelem átutalhatóságára vonatkozó korlátozások létezését és összegét;
h)
befektetési célú ingatlanok megvásárlására, megépítésére, vagy fejlesztésére, vagy a javításokra, karbantartásokra, vagy fejlesztésekre vonatkozó szerződéses kötelmeket.
Valósérték-modell
76.
A 75. bekezdésben előírt közzétételeken túl a 33–55. bekezdésben ismertetett valósérték-modellt alkalmazó gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a befektetési célú ingatlanok időszak eleji és végi könyv szerinti értékének egyeztetését, bemutatva a következőket:
a)
a növekedéseket, külön bemutatva a vásárlásokból és az eszközök könyv szerinti értékében elszámolt későbbi kiadásokból eredő növekedéseket;
b)
az üzleti kombinációk révén megvalósított akvizíciókból adódó növekedéseket;
c)
az IFRS 5 standarddal összhangban értékesítésre tartottként besorolt, vagy egy értékesítésre tartottként besorolt elidegenítési csoportba belefoglalt eszközöket, valamint az egyéb elidegenítéseket;
d)
a valós érték helyesbítéseiből eredő nettó nyereségeket vagy veszteségeket;
e)
a pénzügyi kimutatások eltérő prezentálási pénznemre történő átszámításából és egy külföldi érdekeltségnek a beszámolót készítő gazdálkodó egység prezentálási pénznemére történő átszámításából származó nettó árfolyam-különbözetet;
f)
a készletek és a saját használatú ingatlanok közül és közé történő átvezetéseket; valamint
g)
az egyéb változásokat.
77.
Amikor egy befektetési célú ingatlanra vonatkozóan beszerzett értékelést a pénzügyi kimutatások céljára jelentősen kiigazítanak, pl. az 50. bekezdés alapján külön eszközként vagy kötelezettségként kimutatott eszközök vagy kötelezettségek kétszeri elszámolásának elkerülésére, a gazdálkodó egységnek a beszerzett értékelés, valamint a pénzügyi kimutatásokban kimutatott kiigazított értékelés egyeztetését közzé kell tennie, külön feltüntetve bármely visszaadott, kimutatott lízingkötelezettség teljes összegét, valamint bármilyen egyéb jelentős módosítást.
78.
Az 53. bekezdésben említett kivételes esetekben, amikor a gazdálkodó egység a befektetési célú ingatlant az IAS 16 standardban meghatározott bekerülésiérték-modell használatával vagy az IFRS 16 standarddal összhangban értékeli, a 76. bekezdésben előírt egyeztetésben az ezen befektetési célú ingatlanra vonatkozó összegeket az egyéb befektetési célú ingatlanra vonatkozó összegektől elkülönülten kell közzétenni. Ezenkívül a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
a befektetési célú ingatlan leírását;
b)
annak magyarázatát, miért nem értékelhető a valós érték megbízhatóan;
c)
ha lehetséges, azt a becslési tartományt, amelyen belül a valós érték nagy valószínűséggel található; valamint
d)
a nem valós értéken nyilvántartott befektetési célú ingatlan elidegenítésekor:
i.
azt a tényt, hogy a gazdálkodó egység egy nem valós értéken nyilvántartott befektetési célú ingatlant idegenített el;
ii.
a befektetési célú ingatlan könyv szerinti értékét az eladás időpontjában; valamint
iii.
az elszámolt nyereség vagy veszteség összegét.
Bekerülésiérték-modell
79.
A 75. bekezdésben előírt közzétételeken túl az 56. bekezdésben ismertetett bekerülésiérték-modellt alkalmazó gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
a)
a használt értékcsökkenési módszereket;
b)
a hasznos élettartamokat, vagy a használt értékcsökkenési kulcsokat;
c)
a bruttó könyv szerinti értéket és a halmozott értékcsökkenést (a halmozott értékvesztés miatti veszteségekkel összevonva) az időszak elején és végén;
d)
a befektetési célú ingatlan időszak eleji és végi könyv szerinti értékének egyeztetését, bemutatva az alábbiakat:
i.
a növekedéseket, külön közzétéve a vásárlásokból és az eszközként elszámolt későbbi kiadásokból eredő növekedéseket;
ii.
az üzleti kombinációk révén megvalósított akvizíciókból adódó növekedéseket;
iii.
az IFRS 5 standarddal összhangban értékesítésre tartottként besorolt, vagy egy értékesítésre tartottként besorolt elidegenítési csoportba belefoglalt eszközöket, valamint az egyéb elidegenítéseket;
iv.
az értékcsökkenést;
v.
az IAS 36 standard alapján az időszakban elszámolt értékvesztés miatti veszteség összegét és az időszakban visszaírt értékvesztés miatti veszteség összegét;
vi.
a pénzügyi kimutatások eltérő prezentálási pénznemre történő átszámításából és egy külföldi érdekeltségnek a beszámolót készítő gazdálkodó egység prezentálási pénznemére történő átszámításából származó nettó árfolyam-különbözetet;
vii.
a készletek és a saját használatú ingatlanok közül és közé történő átvezetéseket; valamint
viii.
az egyéb változásokat.
e)
a befektetési célú ingatlan valós értékét. Az 53. bekezdésben leírt kivételes esetekben, amikor a gazdálkodó egység nem képes megbízhatóan értékelni a befektetési célú ingatlan valós értékét, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:
i.
a befektetési célú ingatlan leírását;
ii.
annak magyarázatát, miért nem értékelhető a valós érték megbízhatóan; valamint
iii.
lehetőség szerint a becsült értékek azon tartományát, amelyen belülre a valós érték nagy valószínűséggel esik.
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
Valósérték-modell
80.
Annak a korábban a (2000. évi) IAS 40 standardot alkalmazó gazdálkodó egységnek, amely először választja azt, hogy az operatív lízing alapján birtokolt, a befektetési célú ingatlan definíciójának megfelelő bizonyos vagy valamennyi ingatlanérdekeltségét befektetési célú ingatlannak minősíti, e választás hatását a felhalmozott eredmény nyitó egyenlegének módosításaként kell megjelenítenie abban az időszakban, amelyben e választással először élnek. Ezen túl:
a)
ha a gazdálkodó egység már korábbi időszakokban is nyilvánosan közzétette (pénzügyi kimutatásaiban, vagy más módon) ezen ingatlanérdekeltségeinek (az IFRS 13-ban szereplő valós érték fogalomnak megfelelő alapon értékelt) valós értékét, a gazdálkodó egység számára javasolt, de nem követelmény, hogy:
i.
a felhalmozott eredmény nyitóegyenlegét arra a legkorábbi bemutatott időszakra nézve helyesbítse, amelyre vonatkozóan az ilyen valós értéket nyilvánosan közzétette; valamint
ii.
állapítsa meg újra az ezen időszakokra vonatkozó összehasonlító információkat; valamint
b)
ha a gazdálkodó egység korábban nem tette közzé nyilvánosan az a) pontban leírt információkat, akkor a gazdálkodó egység nem állapíthatja meg újra az összehasonlító információkat, és ezt a tényt közzé kell tennie.
81.
A jelen standard az IAS 8 standardban előírttól eltérő kezelési módot határoz meg. Az IAS 8 standard előírja, hogy az összehasonlító információkat újramegállapítsák, hacsak az ilyen újramegállapítás nem kivitelezhető.
82.
Amikor egy gazdálkodó egység először alkalmazza ezt a standardot, a felhalmozott eredmény nyitóegyenlegének kiigazítása tartalmazza a befektetési célú ingatlannal kapcsolatos átértékelési többletként kezelt bármely összeg átsorolását is.
Bekerülésiérték-modell
83.
Az IAS 8 standard alkalmazandó a számviteli politikák bármely olyan változására, amely akkor következik be, amikor a gazdálkodó egység először alkalmazza ezt a standardot és a bekerülésiérték-modell használatát választja. A számviteli politikák változásának hatása tartalmazza a befektetési célú ingatlannal kapcsolatos átértékelési többletként kezelt bármely összeg átsorolását is.
84.
Az eszközcsereügylet útján megszerzett befektetési célú ingatlan kezdeti értékelésére vonatkozó 27–29. bekezdésben foglalt előírásokat a jövőre nézve, csak a jövőbeli ügyletekre kell alkalmazni.
Üzleti kombinációk
84A.
A 2013 decemberében kiadott Az IFRS standardok éves javításai: 2011–2013. évi ciklus hozzáadta a 14A. bekezdést, valamint a 6. bekezdés előtt egy címet. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást befektetési célú ingatlan akvizíciójára a jövőre nézve azon időszak kezdetétől kell alkalmaznia, amelyre vonatkozóan a módosítást átveszi. Következésképpen a befektetési célú ingatlanok korábbi időszakban lebonyolított akvizícióira vonatkozó elszámolásokat nem szabad kiigazítani. Ugyanakkor a gazdálkodó egység a módosítást befektetési célú ingatlannak a hatálybalépés napján vagy azt követően kezdődő első éves időszak kezdete előtt bonyolított egyedi akvizícióira alkalmazhatja akkor – és csak akkor –, ha a módosításnak az ezen korábbi ügyletekre való alkalmazásához szükséges információk a gazdálkodó egység rendelkezésére állnak.
IFRS 16.
84B.
Az IFRS 16 standardot és annak jelen standardot érintő módosításait először alkalmazó gazdálkodó egységnek alkalmaznia kell használatijog-eszközként tartott befektetési célú ingatlanjai tekintetében az IFRS 16 standard C. függelékében szereplő, áttérésre vonatkozó követelményeket.
Befektetési célú ingatlanok átsorolása
84C.
A 2016 decemberében kiadott Befektetési célú ingatlanok átsorolása (Az IAS 40 standard módosításai) módosította az 57–58. bekezdést. A gazdálkodó egység ezen módosításokat a használati célnak az azon éves beszámolási időszak kezdetén vagy azt követően bekövetkező megváltozására alkalmazza, amelyben először alkalmazza a módosításokat (az első alkalmazás időpontja). A gazdálkodó egységnek az első alkalmazás időpontjában újra kell értékelnie az abban az időpontban tartott ingatlanok besorolását, és adott esetben, át kell sorolnia az ingatlanokat a 7–14. bekezdés alkalmazásával az adott időpontbeli feltételek tükrözése céljából.
84D.
A 84C. bekezdésben szereplő követelmények ellenére a gazdálkodó egység számára engedélyezett, hogy az 57–58. bekezdések módosításait az IAS 8 standardnak megfelelően visszamenőlegesen is alkalmazza akkor, és csak akkor, ha ez az utólag ismertté vált tények felhasználása (visszatekintés) nélkül lehetséges.
84E.
Ha a gazdálkodó egység a 84C. bekezdésnek megfelelően az első alkalmazás időpontjában átsorolja az ingatlanokat, a gazdálkodó egységnek:
a)
az átsorolást az 59–64. bekezdés alkalmazásával kell elszámolnia. Az 59–64. bekezdés alkalmazásakor a gazdálkodó egységnek:
i.
az első alkalmazás időpontjaként a használati cél megváltozásának időpontját kell figyelembe vennie; valamint
ii.
az első alkalmazás időpontjában a felhalmozott eredmény nyitóegyenlegének kiigazításaként kell megjelenítenie bármely összeget, amelyet az 59–64. bekezdéseknek megfelelően az eredményben jelenített volna meg;
b)
közzé kell tennie a 84C. bekezdésnek megfelelően a befektetési célú ingatlanok kategóriájába vagy kategóriájából átsorolt összegeket. A gazdálkodó egységnek ezeket az átsorolt összegeket a befektetési célú ingatlanok időszak eleji és végi könyv szerinti értékének a 76. és a 79. bekezdések által előír egyeztetésében kell közzétennie.
HATÁLYBALÉPÉS NAPJA
85.
A gazdálkodó egységnek a jelen standardot a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt. Ha a gazdálkodó egység egy 2005. január 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a jelen standardot, közzé kell tennie ezt a tényt.
85A.
A (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard módosította az IFRS standardokban alkalmazott terminológiát. Ezenkívül módosította a 62. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha a gazdálkodó egység egy korábbi időszakra alkalmazza a (2007-ben felülvizsgált) IAS 1 standardot, akkor ezeket a módosításokat is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.
85B.
A 2008 májusában kiadott IFRS-ek javításai módosította a 8., a 9., a 48., az 53., az 54. és az 57. bekezdést, törölte a 22. bekezdést, és hozzáadta az 53A. és az 53B. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a jövőre nézve, a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy 2009. január 1. előtti időponttól kezdve is alkalmazhatja az építés alatt álló befektetési célú ingatlanokra, feltéve, hogy az építés alatt álló befektetési célú ingatlanok valós értékeit azokban az időpontokban értékelték. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és egyidejűleg alkalmaznia kell az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standard 5. és 81E. bekezdésének módosításait.
85C.
A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték fogalmát az 5. bekezdésben, valamint módosította a 26., a 29., a 32., a 40., a 48., az 53., az 53B., a 78–80. és a 85B. bekezdést, és törölte a 36–39., a 42–47., a 49., az 51. és a 75. bekezdés d) pontját. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 13 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
85D.
A 2013 decemberében kiadott Az IFRS standardok éves javításai: 2011–2013. évi ciklus hozzáadta a 6. bekezdés előtti és a 84. bekezdés utáni címeket, valamint a14A. és a 84A. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2014. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.
85E.
A 2014 májusában kibocsátott IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel standard módosította a 3. bekezdés b) pontját, valamint a 9., a 67. és a 70. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 15 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
85F.
A 2016 januárjában kiadott IFRS 16 standard módosította az IAS 40 standard hatókörét azáltal, hogy a befektetési célú ingatlant úgy definiálta, mint amely egyaránt tartalmazza a gazdálkodó egység tulajdonában lévő befektetési célú ingatlant, és a lízingbevevő által használatijog-eszközként tartott befektetési célú ingatlant. Az IFRS 16 standard módosította az 5., a 7., a 8., a 9., a 16., a 20., a 30., a 41., az 50., az 53., az 53A., az 54., az 56., a 60., a 61., a 62., a 67., a 69., a 74., a 75., a 77. és a 78. bekezdést, hozzáadta a 19A., a 29A., a 40A. és a 84B. bekezdést és az ahhoz tartozó címet, valamint törölte a 3., a 6., a 25., a 26. és a 34. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat az IFRS 16 standard alkalmazásakor kell alkalmaznia.
85G.
A 2016 decemberében kiadott Befektetési célú ingatlanok átsorolása (Az IAS 40 standard módosításai) módosította az 57–58. bekezdést, és hozzáadta a 84C–84E. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2018. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység