1.1.

2023 végéig a Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve be kell fejeznie a kulcsfontosságú, az Uniót érintő 16 fő kockázatra kiterjedő, határokon átnyúló, ágazatközi forgatókönyvek kidolgozását.

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy katasztrófa-forgatókönyveik beépüljenek az egész Európára kiterjedő forgatókönyvekbe.

A forgatókönyveknek információkkal kell szolgálniuk az Unió és a tagállamok későbbi megelőzési és felkészültségi tevékenységeihez, beleértve a katasztrófakockázat-csökkentési stratégiákat, a katasztrófák előrejelzését, valamint a kockázatkezelési és reagálási tevékenységeket.

2023 után a forgatókönyveket szükség szerint folyamatosan frissíteni és bővíteni kell

1.2.

A Bizottságnak az 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (3) 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban tovább kell javítania a természeti és az ember okozta katasztrófakockázatok uniós áttekintését annak érdekében, hogy biztosítsa a katasztrófakockázatok átfogó európai perspektíváját. A katasztrófakockázatok uniós áttekintésének a polgári védelem területén a nemzeti és szubnacionális szintű kockázatértékelésekre, a határokon átnyúló jellegű kockázatok értékelésére, a vonatkozó uniós szintű kockázatértékelésekre (4), valamint az uniós joggal összhangban elvégzett ágazatspecifikus és több ágazatot érintő kockázatértékelésekre kell épülnie.

Az uniós szintű kockázatértékelésnek a fő és újonnan felmerülő kockázatok, valamint azok lépcsőzetes hatásainak hatékonyabb azonosításán és ágazatközi elemzésén kell alapulnia, különös tekintettel a kitett vagy veszélyeztetett területekre és csoportokra, és figyelembe kell vennie a hasonló kockázatokkal szembesülő uniós területeket.

A tagállamoknak adott esetben tovább kell javítaniuk a kockázatértékelést nemzeti és szubnacionális szinten, illetve a több tagállamban felmerülő kockázatok tekintetében. A tagállami kockázatértékeléseknek több veszélyre kiterjedő megközelítést kell követniük. A tagállami kockázatértékeléseknek tartalmazniuk kell a felmerülő kockázatok áttekintését, valamint a több tagállamban felmerülő kockázatok, az éghajlatváltozás által okozott hatások és a lépcsőzetes hatások értékelését. A polgári védelem területén végzett nemzeti, szubnacionális és több tagállamban felmerülő kockázatok értékelésének a kapcsolódó szakpolitikai területeken végzett kockázatértékeléseken kell alapulniuk, és támogatniuk kell őket

1.3.

A tagállamoknak és a Bizottságnak a forgatókönyv-készítés mellett tovább kell erősíteniük az előrejelzési és kockázat-előrejelzési tevékenységeket, például a kilátások feltérképezését, az elemzést és a kutatást annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a jelenlegi és az új kockázatok és kihívások korai azonosítását, illetve támogassák a küszöbön álló zavaró eseményekre vonatkozó adaptív, megelőző vagy felkészültségi intézkedések végrehajtását

1.4.

A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az uniós mechanizmus képességei vonatkozásában az igények és hiányosságok felmérése ágazatközi kockázatértékeléseken és forgatókönyveken alapuljon, és több veszélyre kiterjedő megközelítést kövessen.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti és adott esetben szubnacionális szintű stratégiák, keretek vagy kockázatkezelési tervek több veszélyre kiterjedő megközelítést kövessenek. A stratégiáknak, kereteknek vagy terveknek releváns forgatókönyveken, valamint határokon átnyúló és ágazatközi együttműködésen kell alapulniuk, és biztosítaniuk kell az alkalmazkodást, a megelőzést és a felkészültséget.

A tagállamoknak a határokon átnyúló területeken folytatott hatékonyabb együttműködés alapján tovább kell fejleszteniük a több tagállamban felmerülő kockázatokra vonatkozó kockázatkezelési terveket.

E célból a Bizottságnak és a tagállamoknak adott esetben figyelembe kell venniük az éghajlatváltozás hatásait, a katasztrófák lépcsőzetes hatásait és a kiszolgáltatott csoportok sajátos szükségleteit

1.5.

A tagállamok polgári védelmi hatóságainak fokozniuk kell megelőző tevékenységeiket, beleértve a katasztrófákat követő „jobb újjáépítési” intézkedéseket (5) a katasztrófákkal szembeni magas szintű védelem elérése érdekében

2.1.

A tagállamoknak tovább kell fejleszteniük a kockázattudatosságot növelő stratégiákat, illetve fokozniuk kell a kockázattudatosságot növelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a lakosság körében nőjön a regionális és kulcsfontosságú nemzeti kockázatokkal kapcsolatos kockázattudatosság szintje. A kockázattudatosságot növelő stratégiáknak adott esetben az idényjellegű lakosokra is ki kell terjedniük.

A Bizottságnak támogatnia kell a tagállamok kockázattudatosságot növelő intézkedéseit, és adott esetben ki kell egészítenie őket kockázattudatosságot növelő uniós intézkedésekkel.

2.2.

Az uniós és tagállami hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az Unió lakossága könnyen hozzáférhessen a katasztrófakockázatokkal és azok lehetséges hatásaival kapcsolatos információkhoz.

Az uniós és tagállami hatóságoknak a katasztrófakockázati tájékoztatás során figyelembe kell venniük a kiszolgáltatott csoportok és a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit és körülményeit

2.3.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a lakosság – beleértve a kiszolgáltatott csoportokat és a fogyatékossággal élő személyeket – jobban ismerje a kockázatmegelőző intézkedéseket, és tisztában legyen azzal, hogy milyen lépéseket tehetnek a leggyakoribb katasztrófák esetén. Ennek a megelőzési és felkészültségi intézkedéseket alkalmazó lakosság arányának növekedéséhez kell vezetnie.

A Bizottságnak támogatnia kell a tagállamok kockázatmegelőzési és lakossági felkészültségi intézkedéseit, és megfelelő uniós szintű intézkedésekkel kell kiegészítenie őket

2.4.

A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk az alábbiak érdekében:

A Bizottságnak támogatnia kell a kockázatmegelőzés kultúrájának javítására irányuló tagállami intézkedéseket, és megfelelő uniós szintű intézkedésekkel kell kiegészítenie őket

3.1.

A Bizottságnak, különösen az ERCC-nek, az érintett uniós ügynökségeknek és a tagállamoknak javítaniuk kell a veszélyek és hatások előrejelzésére, észlelésére és nyomon követésére irányuló képességüket, többek között a határokon átnyúló és a több tagállamban felmerülő kockázatok hatékonyabb koordinációja, valamint a rendszerek jobb integrációja és interoperabilitása révén.

Az észlelési és előrejelzési rendszereknek adott esetben figyelembe kell venniük az éghajlatváltozással és a környezetkárosodással kapcsolatos megfontolásokat.

3.2.

A tagállamoknak fejleszteniük kell a lakossági figyelmeztető rendszereiket annak érdekében, hogy a várható hatásokkal és a meghozandó intézkedésekkel kapcsolatban jobb tájékoztatást tudjanak nyújtani a kockázatokról, a veszélyhelyzetekről és a válsághelyzetekről. Elő kell mozdítani az érintett hatóságok és szolgálatok közötti koordinációt. Világosan meghatározott információáramlásokat és felelősségi köröket kell meghatározni. A tagállamokban a lakossági figyelmeztetésnek a határokon átnyúló és a több tagállamot érintő katasztrófákra vonatkozó fokozott figyelmeztetésen kell alapulnia.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a lakossági figyelmeztetés figyelembe vegye a lakosság többnyelvű igényeit, inkluzív legyen, és igazodjon a kiszolgáltatott csoportok, köztük a fogyatékossággal élő személyek sajátos igényeihez.

A riasztásoknak időben és hatékonyan kell eljutniuk a veszélyeztetett lakossághoz.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a lakosság egyértelműen megértse a nyilvános figyelmeztető jelzéseket és üzeneteket

4.1.

Az uniós mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, hogy legalább 1, de legfeljebb 7 napig egyidejűleg legalább hat tagállam igényeire reagáljon légi erdőtűzoltási képességével a nemzeti képességek túlterhelése esetén.

Ezzel párhuzamosan az uniós mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, hogy legalább 7, de legfeljebb 14 napig egyidejűleg legalább négy tagállam igényeire reagáljon a kontrollálatlan vegetációtüzek oltására irányuló képességével a nemzeti képességek túlterhelése esetén.

Ezen túlmenően az uniós mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, hogy taktikai tanácsadás céljából tűzoltási tanácsadó és értékelő csapatokat küldjön két egyidejű, a kontrollálatlan vegetációtüzek miatti segítségnyújtás iránti kérelemre reagálva

4.2.

Az uniós mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, hogy egyidejűleg legalább három tagállamot érintő áradásokra reagáljon a nemzeti képességek túlterhelése esetén. Idetartozik a legalább 20 000 m3 víz/óra szivattyúzására irányuló összkapacitás legfeljebb 21 napon keresztül.

Emellett az uniós mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, hogy árvízhelyzetben biztosítsa az árvíz megfékezését, a hulladékgazdálkodást, a gátak állapotának felmérését, valamint a kutatási-mentési műveleteket

4.3.

Az uniós mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, hogy egyidejűleg legalább négy tagállamban hajtson végre kutatási-mentési műveleteket különböző környezetekben és különböző típusú katasztrófák esetén. Ez a reagálás napi 24 órás műveleteket jelent közepes városi kutatási-mentési körülmények között 7 napig, illetve nehéz városi kutatási-mentési körülmények esetén 10 napig.

További kapacitást kell elérhetővé tenni bizonyos hegyi és barlangi kutatási-mentési műveletekhez, valamint szakértőket kell biztosítani a vulkanológia, a szeizmológia, a gátak állapotának felmérése és a szerkezeti tervezés területén

4.4.

Az uniós mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, hogy egyidejűleg legalább három tagállam szennyeződésmentesítés iránti kérelmére reagáljon legalább 14 egymást követő napon keresztül, és ennek keretében óránként legalább összesen 500 személy – köztük 50 sérült –, 15 000 m2 kültéri felület, illetve 200 m2 beltéri felület szennyeződésmentesítését biztosítsa, feltételezve, hogy a szennyeződésmentesítés elvégezhető vízzel, beleértve a kritikus berendezések vagy bizonyítékok szennyeződésmentesítésére való képességet.

Emellett az uniós mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, hogy egyidejűleg legalább két tagállam radiológiai és nukleáris sugárzási nyomon követésre irányuló kérelmére reagáljon legalább 10 egymást követő napon keresztül óránként összesen 100 személy, 10 jármű, 10 000 m2 kültéri és 1 000 m2 beltéri felület vonatkozásában.

Az uniós mechanizmusnak továbbá biztosítania kell, hogy szakértők bevonásával vagy szakértelem igénybevételével képes legyen konkrét CBRN-tanácsadást nyújtani

4.5.

Az uniós mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, hogy egyidejűleg legalább három tagállam kérelmére reagáljon, és legalább 2 hétig naponta összesen 800 járóbeteg számára biztosítson ellátást az 1-es típusú sürgősségi segélyszolgálati csoport (EMT1): sürgősségi járóbeteg-ellátás modulok révén, és műtőket alakítson ki összesen 60 fekvőbeteg számára a 2-es típusú sürgősségi segélyszolgálati csoport (EMT2): sürgősségi sebészeti fekvőbeteg-ellátási modulok révén. Ez a reagálás magában foglalja a napi 45 kisebb sebészeti beavatkozás két hétig tartó biztosításához szükséges minimális kapacitást.

Az uniós mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, hogy egyidejűleg legalább öt tagállam egészségügyi evakuálási igényekre vonatkozó kérelmére reagáljon naponta 24 intenzív és 200 nem intenzív ellátásban részesülő beteg, valamint naponta hat, erősen fertőző betegségben szenvedő beteg vonatkozásában összesen legfeljebb 14 napon keresztül.

Az uniós mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, hogy egyidejűleg legalább három tagállam mobil laboratóriumi elemzésre irányuló kérelmére reagáljon, beleértve a lehetséges CBRN-kapacitást, napi 150 minta összkapacitással, legfeljebb 14 napon keresztül.

Emellett az uniós mechanizmusnak az Európai Unió Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóságával (HERA) együttműködve biztosítania kell a kritikus egészségügyi ellenintézkedések, különösen a terápiás készítmények és az orvostechnikai eszközök rendelkezésre állását és az azokhoz való hozzáférést a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek kezelése érdekében.

Ezen túlmenően az uniós mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, hogy a megfelelő szakértők helyszínen történő bevonásával és – szükség szerint – szakértelem igénybevételével konkrét népegészségügyi és járványügyi tanácsadást nyújtson.

5.1.

Az ERCC-nek és a tagállami partnereknek rendszeresen át kell dolgozniuk a terveket és eljárásokat annak érdekében, hogy azok rugalmasabbak legyenek, és jobban igazodjanak a jelenlegi és jövőbeli katasztrófák várható következményeihez. A terveknek és eljárásoknak forgatókönyveken és hatásvizsgálaton kell alapulniuk. Adott esetben olyan kérdésekre kell kiterjedniük, mint például a személyzeti irányítás, rendszeres képzés és gyakorlatok, az ellátási lánc irányítása és felszerelési igények, készletfelhalmozás, tartalékkapacitások, valamint az információs és kommunikációs technológiai (IKT) rendszerek rezilienciája és biztonsága.

5.2.

Az ERCC-nek és a tagállami partnereknek

5.3.

Az ERCC-nek és a tagállami partnereknek

5.4.

Az ERCC-nek és a tagállami partnereknek

5.5.

Az ERCC-nek és a tagállami partnereknek