(1)   E rendeletet a 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (10) összhangban engedélyezett, egy vagy több vállalkozó vasúti társaság által nyújtott nemzetközi és belföldi vasúti utazásokra és szolgáltatásokra az Unió egészében alkalmazni kell.

(2)   A tagállamok mentesíthetik e rendelet alkalmazása alól a szigorúan történelmi vagy turisztikai céllal működtetett szolgáltatásokat. Ez a mentesség nem alkalmazható a 13. és a 14. cikk tekintetében.

(3)   Az 1371/2007/EK rendelet 2. cikkének (4) és (6) bekezdésével összhangban 2021. június 6-át megelőzően biztosított mentességek a lejáratuk napjáig érvényben maradnak. Az 1371/2007/EK rendelet 2. cikkének (5) bekezdésével összhangban 2021. június 6-át megelőzően biztosított mentességek 2023. június 7-ig érvényben maradnak.

(4)   Az 1371/2007/EK rendelet 2. cikkének (4) bekezdése alapján a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások számára biztosított valamely mentesség lejáratát megelőzően a tagállamok legfeljebb ötéves további időtartamra mentesíthetik e belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatásokat e rendelet 14. cikkének, 16. cikkének, 18. cikkének, 19. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának, valamint 29. cikke (2) bekezdésének az alkalmazása alól.

(5)   Valamely tagállam 2030. június 7-ig rendelkezhet úgy, hogy a 10. cikk nem alkalmazandó olyan esetben, amikor egy pályahálózat-működtető számára technikailag kivitelezhetetlen, hogy a 10. cikk (1) bekezdése értelmében vett valós idejű adatokat közöljön bármely vállalkozó vasúti társasággal, menetjegy-értékesítővel, utazásszervezővel vagy állomásüzemeltetővel. A tagállamok legalább kétévente ismételten megvizsgálják, hogy technikailag mennyire kivitelezhető az ilyen adatok közlése.

(6)   A (84) bekezdés tiszteletben tartásával a tagállamok mentességet biztosíthatnak e rendelet előírásainak alkalmazása alól az alábbi szolgáltatások tekintetében:

(7)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a (2), a (4), az (5) és a (6) bekezdés alapján biztosított mentességekről, és indokolással látják el az említett mentességeket.

(8)   A (2) bekezdés a) pontjával összhangban nyújtott mentességek nem alkalmazandók az 5., a 11., a 13., a 14., a 21., a 22., a 27. és a 28. cikk tekintetében.

Amennyiben e mentességek regionális vasúti személyszállítási szolgáltatásokra vonatkoznak, akkor a 6. cikk, a 12. cikk, a 18. cikk (3) bekezdése és az V. fejezet tekintetében sem alkalmazandók.

E bekezdés második albekezdése ellenére, a regionális vasúti személyszállítási szolgáltatásokra vonatkozó, a 12. cikk (1) bekezdésének és a 18. cikk (3) bekezdésének alkalmazása alóli mentességek legkésőbb 2028. június 7-ig alkalmazhatók.

(1)   Az utasok a (3) bekezdésben említett korlátozásokkal és adott esetben észszerű díj megfizetése mellett jogosultak kerékpár szállítására a vonatokon.

Olyan vonatokon, amelyeken kötelező a helyfoglalás, lehetőséget kell biztosítani a kerékpár szállítására történő helyfoglalásra.

Amennyiben egy utas helyet foglalt egy kerékpár szállítására, de a kerékpár szállítását megfelelő indok nélkül megtagadták, az utas jogosult helyettesítő utazási megoldásra vagy a 18. cikk szerinti visszatérítésre, a 19. cikk szerinti kártérítésre és a 20. cikk (2) bekezdése szerinti segítségnyújtásra.

(2)   Amennyiben a vonaton kerékpár-szállításra kijelölt helyek találhatók, az utasoknak itt kell elhelyezniük kerékpárjukat. Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen helyek, az utasoknak ügyelniük kell kerékpárjukra, és minden észszerű erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy ne okozzanak kárt vagy sérülést más utasoknak, a mozgást segítő eszközökben, a poggyászokban vagy a vasúti műveletek vonatkozásában.

(3)   A vállalkozó vasúti társaságok korlátozhatják az utasoknak a kerékpárok vonaton történő szállításához való jogát biztonsági vagy operatív indokokra – mindenekelőtt a csúcsidő alatt alkalmazott kapacitáskorlátozásokra – hivatkozva, vagy ha a vasúti jármű a kerékpárszállítást nem teszi lehetővé. A vállalkozó vasúti társaságok tömegük és méreteik alapján is korlátozhatják a kerékpárok szállítását. A vasúttársaságoknak hivatalos honlapjukon, a 454/2011/EU rendeletben említett telematikai alkalmazásokkal közzé kell tenniük a kerékpárok szállítására vonatkozó feltételeiket, többek között a rendelkezésre álló kapacitásra vonatkozó naprakész információkat is.

(4)   Új vasúti járművekre vonatkozó közbeszerzési eljárások indításakor vagy a meglévő vasúti járművek olyan jelentős korszerűsítésekor, amely az (EU) 2016/797 európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 21. cikkének (12) bekezdése szerint új forgalombahozatali járműengedélyt tesz szükségessé, a vállalkozó vasúti társaságoknak biztosítaniuk kell, hogy az adott járműveket igénybe vevő vonat-összeállítások megfelelő számú kerékpárhellyel rendelkezzenek. Ez az albekezdés nem alkalmazandó az étkező-, a háló- és a fekvőhelyes kocsikra.

A vállalkozó vasúti társaságoknak a vonat-összeállítás nagyságát, a szolgáltatás típusát és a kerékpárszállítás iránti igényt figyelembe véve kell meghatározniuk a kerékpárhelyek megfelelő számát. Az (5) bekezdésben említett tervekben meg kell határozni a kerékpárhelyek megfelelő számát. Amennyiben nincsenek ilyen tervek, vagy a tervekben nem határozták meg ezt a számot, minden vonat-összeállításnak legalább négy kerékpárhellyel kell rendelkeznie.

A tagállamok bizonyos szolgáltatástípusok esetében négynél magasabb számot is előírhatnak megfelelő minimális számként, amely esetben az említett szám a második albekezdéssel összhangban meghatározott szám helyett alkalmazandó.

(5)   A vállalkozó vasúti társaságok terveket készíthetnek és tarthatnak naprakészen arról, hogy miként lehetne fokozni és továbbfejleszteni a kerékpárszállítást, továbbá milyen egyéb megoldásokkal lehetne ösztönözni a vasút és a kerékpár kombinált használatát.

Az 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 2. cikkének b) pontjában meghatározott illetékes hatóságok ilyen terveket készíthetnek a közszolgáltatási szerződések keretében nyújtott szolgáltatásokra vonatkozóan. A tagállamok előírhatják, hogy az említett illetékes hatóságok vagy a területükön működő vállalkozó vasúti társaságok ilyen terveket készítsenek.

(6)   Az (5) bekezdésben említett terveket a nyilvánossággal és az érintett képviseleti szervezetekkel folytatott konzultációt követően kell elkészíteni. A terveket a vállalkozó vasúti társaság vagy adott esetben az illetékes hatóság honlapján közzé kell tenni.

(1)   Az utasokkal szembeni, e rendelet alapján fennálló kötelezettségek nem korlátozhatók és nem lehet alóluk mentesülni, különösen a személyszállítási szerződésben meghatározott eltérés vagy korlátozó záradék révén. Nem kötelező erejű az utasra nézve az olyan szerződéses feltétel, amely közvetve vagy közvetlenül az e rendeletből eredő jogok biztosítása alóli mentességre, a jogoktól való eltérésre vagy a jogok korlátozására irányul.

(2)   A vállalkozó vasúti társaságok, az utazásszervezők vagy a menetjegy-értékesítők kínálhatnak az utas számára e rendeletben meghatározott feltételeknél kedvezőbb szerződési feltételeket.

(1)   Az egy vagy több vállalkozó vasúti társaság nevében személyszállítási szerződést kínáló vállalkozó vasúti társaságoknak, utazásszervezőknek és menetjegy-értékesítőknek kérésre legalább a II. melléklet I. részében meghatározott információkat kell biztosítaniuk az utas számára azon utazásokról, amelyekre az érintett vállalkozó vasúti társaság szállítási szerződést kínál.

(2)   A vállalkozó vasúti társaságoknak, valamint – amennyiben lehetséges – a menetjegy-értékesítőknek és az utazásszervezőknek az utazás során legalább a II. melléklet II. részében felsorolt információkat kell biztosítaniuk az utas számára. Amennyiben egy állomás üzemeltetője ilyen információkkal rendelkezik, szintén közölnie kell azokat az utasokkal.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben említett információt a legmegfelelőbb formában kell közölni, lehetőség szerint valós idejű utazási információk alapján, többek között megfelelő kommunikációs technológiák igénybevételével. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy ezek az információk az (EU) 2019/882 irányelv, valamint a 454/2011/EU és az 1300/2014/EU bizottsági rendelet rendelkezéseivel összhangban hozzáférhetők legyenek.

(1)   A pályahálózat-működtetőknek valós idejű adatokat kell közölniük a vállalkozó vasúti társaságokkal, a menetjegy-értékesítőkkel, az utazásszervezőkkel és az állomásüzemeltetőkkel a vonatok érkezésére és indulására vonatkozóan.

(2)   A vállalkozó vasúti társaságoknak hozzáférést kell biztosítaniuk a szolgáltatásaikat értékesítő egyéb vállalkozó vasúti társaságok, menetjegy-értékesítők és utazásszervezők számára a II. melléklet I. és II. részében meghatározott minimális utazási információkhoz, valamint a II. melléklet III. részében említett foglalási rendszerekben végzett műveletekhez.

(3)   Az információk megosztását és a hozzáférés biztosítását hátrányos megkülönböztetés és indokolatlan késedelem nélkül kell végrehajtani. Egyszeri kérésnek elegendőnek kell lennie az információkhoz való folyamatos hozzáféréshez. Az (1) és a (2) bekezdéssel összhangban az információk rendelkezésre bocsátására kötelezett pályahálózat-működtető és vállalkozó vasúti társaság kérheti olyan szerződés vagy egyéb megállapodás megkötését, amelynek alapján az információkat nyújtja vagy a hozzáférést biztosítja.

Az információ felhasználására vonatkozó szerződés vagy megállapodások feltételei nem korlátozhatják szükségtelenül az ismételt felhasználás lehetőségét és nem használhatók fel a verseny korlátozására.

A vállalkozó vasúti társaságok megkövetelhetik más vállalkozó vasúti társaságoktól, az utazásszervezőktől és a menetjegy-értékesítőktől a hozzáférés biztosításával kapcsolatban felmerült költségek méltányos, észszerű és arányos pénzügyi ellentételezését, a pályahálózat-működtetők pedig az alkalmazandó szabályokkal összhangban kérhetnek ellentételezést.

(4)   Az információk megosztását és a hozzáférés biztosítását megfelelő technikai eszközökkel, például alkalmazásprogramozási felületek révén kell teljesíteni.

(5)   Amennyiben az (1) vagy a (2) bekezdés hatálya alá tartozó információkat más uniós jogi aktusokkal, különösen az (EU) 2017/1926 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (14) összhangban szolgáltatják, akkor úgy tekintendő, hogy az e cikk szerinti megfelelő kötelezettségek teljesültek.

(1)   A vállalkozó vasúti társaságoknak, a menetjegy-értékesítőknek és az utazásszervezőknek jegyeket, valamint adott esetben átszállójegyeket és helyfoglalásokat kell kínálniuk.

(2)   A (3) és a (4) bekezdés sérelme nélkül a vállalkozó vasúti társaságoknak – közvetlenül, illetve menetjegy-értékesítőkön vagy utazásszervezőkön keresztül – legalább az egyik alábbi értékesítési módon kell az utasok számára menetjegyeket értékesíteniük:

Az 1370/2007/EK rendelet 2. cikkének b) pontjában meghatározott illetékes hatóságok előírhatják, hogy a vállalkozó vasúti társaságok a közszolgáltatási szerződések keretében nyújtott szolgáltatásokra több értékesítési módon is kínáljanak menetjegyeket.

(3)   Ha az indulási vasútállomáson nincs jegypénztár vagy jegyértékesítő automata, az utasokat a vasútállomáson tájékoztatni kell az alábbiakról:

(4)   Amennyiben az indulási vasútállomáson nincs sem jegypénztár, sem akadálymentes jegyértékesítő automata, sem pedig egyéb akadálymentes, felszállás előtti jegyvásárlási lehetőség, a fogyatékossággal élő személyek számára engedélyezni kell, hogy a vonaton pótdíj megfizetése nélkül vásárolják meg a menetjegyüket. A vállalkozó vasúti társaságok indokolható biztonsági okokból vagy kötelező helyfoglalás miatt korlátozhatják vagy megtagadhatják ezt a jogot.

Amennyiben a vonat fedélzetén nincs személyzet, a vállalkozó vasúti társaságnak tájékoztatnia kell a fogyatékossággal élő személyeket, hogy tudnak-e menetjegyet vásárolni, és ha igen, hogyan.

A tagállamok engedélyezhetik, hogy a vállalkozó vasúti társaságok előírják, hogy a fogyatékossággal élő személyeket a tartózkodási helyük szerinti ország nemzeti jogával és gyakorlataival összhangban kell fogyatékossággal élőnek tekinteni.

A tagállamok az első albekezdésben említett jogot valamennyi utasra kiterjeszthetik. Azok a tagállamok, amelyek élnek ezzel a lehetőséggel, erről tájékoztatják a Bizottságot. Az Európai Vasúti Ügynökségnek ezt az információt közzé kell tennie a 454/2011/EU és az 1300/2014/EU rendelet végrehajtásával kapcsolatos honlapján.

(1)   Amennyiben a távolsági vagy a regionális vasúti személyszállítási szolgáltatásokat egyetlen vállalkozó vasúti társaság üzemelteti, a vállalkozó vasúti társaságnak átszállójegyet kell kínálnia e szolgáltatások igénybevételére. Egyéb vasúti személyszállítási szolgáltatások esetében a vállalkozó vasúti társaságoknak minden észszerű erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy átszállójegyeket kínáljanak, és e célból együtt kell működniük egymással.

Az első albekezdés alkalmazásában a „kizárólagos vállalkozó vasúti társaság” kifejezés magában foglalja azokat a vállalkozó vasúti társaságokat is, amelyek vagy 100 %-ban ugyanazon tulajdonos tulajdonában vannak, vagy amelyek a szóban forgó vállalkozó vasúti társaságok egyikének 100 %-os tulajdonában lévő leányvállalatok.

(2)   Az egy vagy több átszállással járó utazások esetén az utasokat a menetjegy vagy menetjegyek megvásárlása előtt tájékoztatni kell arról, hogy az adott menetjegy vagy menetjegyek átszállójegynek minősülnek-e.

(3)   Az egy vagy több átszállással járó utazások esetén egy vállalkozó vasúti társaságtól egyetlen kereskedelmi ügylet keretében vásárolt menetjegy vagy menetjegyek átszállójegynek minősülnek, és amennyiben az utas egy vagy több csatlakozást elmulaszt, a vállalkozó vasúti társaság a 18., a 19. és a 20. cikkel összhangban felelősséggel tartozik.

(4)   Amennyiben a menetjegyet vagy menetjegyeket egyetlen kereskedelmi ügylet keretében vásárolták, és a menetjegy-értékesítő vagy az utazásszervező saját kezdeményezésére kombinálta a menetjegyeket, amennyiben az utas egy vagy több csatlakozást elmulaszt, a menetjegyet vagy menetjegyeket értékesítő menetjegy-értékesítő vagy utazásszervező köteles visszatéríteni a ügylet keretében a menetjegyért vagy menetjegyekért fizetett teljes összegét és ezen felül az összeg 75 %-ának megfelelő kártérítést köteles fizetni.

Az első bekezdésben említett visszatérítési és kártérítési jog nem érinti az utasoknak további kártérítést biztosító, alkalmazandó nemzeti jogot.

(5)   A (3) és a (4) bekezdésben megállapított kötelezettségek nem alkalmazandók abban az esetben, ha a menetjegyeken, egy másik dokumentumon vagy elektronikusan, az utas által később megjeleníthető módon feltüntették, hogy a menetjegyek külön személyszállítási szerződéseket képviselnek, és az utas erről a vásárlást megelőzően tájékoztatást kapott.

(6)   A menetjegyet vagy menetjegyeket értékesítő vállalkozó vasúti társaságnak, utazásszervezőnek vagy menetjegy-értékesítőnek kell bizonyítania, hogy az utas megkapta az e cikkben említett tájékoztatást.

(7)   A menetjegy-értékesítő vagy az utazásszervező felelős az utasok által a (4) bekezdés alapján benyújtott kérelmek és esetleges panaszok kezeléséért. A (4) bekezdésben említett visszatérítést és kártérítést a kérelem beérkezésétől számított 30 napon belül ki kell fizetni.

1.   Amennyiben valamely utas életét veszti vagy megsérül – az I. melléklet 26. cikke (5) bekezdésében említettek szerint –, a vállalkozó vasúti társaságnak haladéktalanul – de legkésőbb 15 nappal a kártérítésre jogosult természetes személy személyazonosságának megállapítását követően – az elszenvedett nehézségekkel arányban álló, a közvetlen anyagi szükségletek kielégítéséhez szükséges előzetes kifizetést kell teljesítenie.

2.   Az (1) bekezdés sérelme nélkül, az előzetes kifizetés halál esetén nem lehet kevesebb, mint utasonként 21 000 EUR.

3.   Az előzetes kifizetés nem tekinthető a felelősség elismerésének, és levonható bármely, e rendelet alapján ezt követően kifizetendő összegből, de nem követelhető vissza, kivéve amikor a kárt az utas gondatlansága vagy az utas hibája okozta, vagy ha az előzetes kifizetésben részesült személy nem a kártérítésre jogosult személy volt.

(1)   Amennyiben induláskor vagy elmulasztott csatlakozás vagy járatkimaradás esetén a személyszállítási szerződés szerinti végső célállomásra való megérkezés észszerűen legalább 60 perces késéssel várható, a késedelmes vagy kimaradó szolgáltatást működtető vállalkozó vasúti társaságnak azonnal fel kell ajánlania az utas számára az alábbiak közötti választás lehetőségét, és meg kell tennie a szükséges intézkedéseket:

(2)   Amennyiben az (1) bekezdés b) és c) pontjának alkalmazásában a hasonló feltételek melletti helyettesítő utazási megoldást ugyanaz a vállalkozó vasúti társaság biztosítja, vagy ha ez a vállalkozó vasúti társaság másik társaságot bíz meg a helyettesítő utazási megoldás biztosításával, ez nem eredményezhet többletköltséget az utas részére. Ez a követelmény abban az esetben is alkalmazandó, ha a helyettesítő utazási megoldás magasabb osztályú szolgáltatással és más szállítási móddal történik. A vállalkozó vasúti társaságoknak minden észszerű intézkedést meg kell tenniük a további átszállások elkerülése és annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy a teljes utazási időre kivetített késés időtartama a lehető legrövidebb legyen. Az utasokat csak akkor szabad alacsonyabb osztályú közlekedési eszközzel szállítani, ha nincs egyéb helyettesítő utazási megoldás.

(3)   A (2) bekezdés sérelme nélkül a vállalkozó vasúti társaság az utas kérésére hozzájárulhat ahhoz, hogy az utas más közlekedési szolgáltatókkal olyan szerződéseket kössön, amelyek lehetővé teszik az utas számára, hogy hasonló feltételek mellett eljusson a végső célállomásig, amely esetben a vállalkozó vasúti társaság megtéríti az utas felmerült költségeit.

Amennyiben az utas a késedelmes vagy kimaradó szolgáltatás vagy az elmulasztott csatlakozás menetrend szerinti indulási idejétől számított 100 percen belül nem kap tájékoztatást a rendelkezésre álló helyettesítő utazási megoldásokról, jogában áll más vasúti vagy autóbuszos közösségi közlekedési szolgáltatást nyújtó társasággal ilyen szerződést kötni. A vállalkozó vasúti társaságnak meg kell térítenie az utasnak az ennek nyomán felmerült szükséges, megfelelő és észszerű költségeit.

Ez a bekezdés nem érinti azokat a nemzeti szintű törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek a helyettesítő utazási megoldások tekintetében kedvezőbb feltételeket biztosítanak az utasok számára.

(4)   A helyettesítő utazási megoldás szolgáltatójának alternatív szolgáltatás felkínálása esetén hasonló szintű segítséget és akadálymentes feltételeket kell biztosítania a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára. A helyettesítő utazási megoldás szolgáltatói a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára a többi utas számára kínált szolgáltatásoktól eltérő, az igényeikhez igazított alternatív szolgáltatásokat biztosíthatnak.

(5)   Az (1) bekezdés a) pontjában és a (3) bekezdésben említett visszatérítéseket a kérelem beérkezésétől számított 30 napon belül kell kifizetni. A tagállamok megkövetelhetik a vállalkozó vasúti társaságoktól, hogy ezeket a kérelmeket meghatározott kommunikációs eszközökön keresztül fogadják be, feltéve hogy ez nem eredményez hátrányos megkülönböztetést. A visszatérítés kifizetése történhet utalvány és/vagy egyéb szolgáltatások formájában, amennyiben az utalványokra és/vagy az egyéb szolgáltatásokra vonatkozó feltételek kellően rugalmasak, különösen az érvényességi idő és a célállomás tekintetében, és az utas elfogadja az említett utalványokat és/vagy egyéb szolgáltatásokat. A menetjegy ára alapján járó visszatérítést nem csökkenthetik pénzügyi tranzakciós költségek, például díjak, telefonköltség vagy postaköltség.

(6)   A Bizottság 2023. június 7-ig végrehajtási jogi aktust fogad el az e rendelet szerinti visszatérítési kérelmekhez használandó közös formanyomtatvány létrehozásáról. Az említett közös formanyomtatványt olyan formátumban kell létrehozni, hogy az a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára is akadálymentesen hozzáférhető legyen. Az említett végrehajtási jogi aktust a 38. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(7)   Az utasok jogosultak kérelmüket a (6) bekezdésben említett közös formanyomtatványon benyújtani. A vállalkozó vasúti társaság nem utasíthatja el a visszatérítés iránti kérelmet pusztán azon az alapon, hogy az utas nem ezt a formanyomtatványt használta. Ha a kérelem nem kellően pontos, a vállalkozó vasúti társaságnak fel kell kérnie az utast arra, hogy pontosítsa kérelmét, és ehhez segítséget kell nyújtania a részére.

(1)   Az utas – az utazási jog elvesztése nélkül – a menetjegyen vagy átszállójegyen feltüntetett indulási állomás és végső célállomás közötti késések miatt kártérítésre jogosult a vállalkozó vasúti társaságtól olyan késés esetén, amikor a jegy árát a 18. cikkel összhangban nem térítették vissza. A késések esetén fizetendő legalacsonyabb összegű kártérítések a következők:

(2)   Az (1) bekezdés azokra az utasokra is vonatkozik, akik utazási igazolvánnyal vagy vasúti bérlettel rendelkeznek. Ha az említett utasok ismétlődő késéseknek vagy járatkimaradásoknak vannak kitéve igazolványuk vagy bérletük érvényességi ideje alatt, megfelelő kártérítésre jogosultak a vállalkozó vasúti társaságok kártérítési szabályai alapján. Ezekben a szabályokban ismertetni kell a késések meghatározásának és a kártérítések számításának kritériumait. Amennyiben egy utazási igazolvány vagy bérlet érvényességi ideje alatt 60 percnél rövidebb késések ismétlődnek, a késéseket összesíteni lehet, és az utasok ez alapján kártérítést kaphatnak a vállalkozó vasúti társaság kártérítési szabályaival összhangban.

(3)   A (2) bekezdés sérelme nélkül, a késésért járó kártérítést a késedelmes szolgáltatásért az utas által ténylegesen fizetett teljes árhoz viszonyítva kell kiszámítani. Amennyiben a személyszállítási szerződés menettérti útra szól, az oda- vagy a visszaúton elszenvedett késésekért fizetendő kártérítést a menetjegyen az utazás adott útszakaszára vonatkozóan feltüntetett árhoz viszonyítva kell kiszámítani. Amennyiben az egyes útszakaszok ára nincs külön feltüntetve a menetjegyen, a kártérítést a menetjegy árának feléhez viszonyítva kell kiszámítani. Ugyanígy, az utas számára legalább két egymást követő utazást lehetővé tevő személyszállítási szerződés bármely egyéb formája szerinti utazás során elszenvedett késedelmes szolgáltatás esetén a kártérítést a teljes árhoz viszonyítva arányosan kell kiszámítani.

(4)   A késés időtartamának kiszámításakor nem kell figyelembe venni azokat a késéseket, amelyekről a vállalkozó vasúti társaság bizonyítani tudja, hogy az Unión kívül történtek.

(5)   A Bizottság 2023. június 7-ig végrehajtási jogi aktust fogad el az e rendelet szerinti kártérítési kérelmekhez használandó közös formanyomtatvány létrehozásáról. Az említett közösformanyomtatványt olyan formátumban kell létrehozni, hogy az a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára is akadálymentesen elérhető legyen. Az említett végrehajtási jogi aktust a 38. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(6)   A tagállamok megkövetelhetik a vállalkozó vasúti társaságoktól, hogy a kártérítési kérelmeket meghatározott kommunikációs eszközökön keresztül fogadják be, feltéve hogy ez nem eredményez hátrányos megkülönböztetést. Az utasok jogosultak kérelmüket a (5) bekezdésben említett közös formanyomtatványon benyújtani. A vállalkozó vasúti társaság nem utasíthatja el a kártérítési kérelmet pusztán azon az alapon, hogy az utas nem az említett formanyomtatványt használta. Ha a kérelem nem kellően pontos, a vállalkozó vasúti társaságnak fel kell kérnie az utast arra, hogy pontosítsa kérelmét, és ehhez segítséget kell nyújtania a részére.

(7)   A menetjegy árára vonatkozó kártérítést a kártérítési kérelem benyújtását követő egy hónapon belül ki kell fizetni. A kártérítés kifizetése történhet utalvány és/vagy egyéb szolgáltatások formájában, amennyiben a feltételek rugalmasak, különösen az érvényességi idő és a célállomás tekintetében. Az utas kérelmére a kártérítést pénzben kell kifizetni.

(8)   A menetjegy ára alapján járó kártérítést nem csökkenthetik pénzügyi tranzakciós költségek, például díjak, telefonköltség vagy postaköltség. A vállalkozó vasúti társaságok megállapíthatnak minimális összeghatárt, amely alatt nem fizetnek kártérítést. E határérték nem haladhatja meg a 4 EUR-t jegyenként.

(9)   Az utas nem jogosult kártérítésre, ha a késésről a jegyvásárlást megelőzően tájékoztatták, vagy ha az utazásnak másik szolgáltatással vagy helyettesítő utazási megoldással való folytatása következtében a késés a 60 percet nem haladja meg.

(10)   A vállalkozó vasúti társaság nem kötelezhető kártérítés fizetésére olyan esetben, amikor bizonyítani tudja, hogy a késést, a csatlakozásmulasztást vagy a járatkimaradást közvetlenül a következők okozták vagy hogy a késés, a csatlakozásmulasztás vagy a járatkimaradás szervesen kapcsolódott a következőkhöz:

A vállalkozó vasúti társaság személyzete által folytatott sztrájk, az ugyanazt a vasúti infrastruktúrát használó más társaságok cselekményei vagy mulasztásai, valamint a pályahálózat-működtetők és az állomásüzemeltetők cselekményei vagy mulasztásai nem tartoznak az első albekezdés c) pontjában említett mentesség hatálya alá.

(1)   Késéssel történő érkezés vagy indulás vagy járatkimaradás esetén a vállalkozó vasúti társaságnak vagy az állomás üzemeltetőjének folyamatosan tájékoztatnia kell az utasokat a kialakult helyzetről, valamint a szolgáltatás vagy a helyettesítő szolgáltatás várható indulási és érkezési idejéről, amint ez az információ rendelkezésre áll. Amennyiben a menetjegy-értékesítők és az utazásszervezők rendelkeznek ezzel az információval, azt ők is kötelesek az utas rendelkezésére bocsátani.

(2)   Az (1) bekezdésben említett, legalább 60 perces késés vagy járatkimaradás esetén a késedelmes vagy kimaradó szolgáltatást működtető vállalkozó vasúti társaság köteles térítésmentesen felajánlani az utasok részére az alábbiakat:

(3)   Amennyiben a vasúti szolgáltatás megszakadt és az a továbbiakban vagy észszerű időn belül nem folytatható, a vállalkozó vasúti társaságok kötelesek az utasok számára a lehető legrövidebb időn belül alternatív szállítási szolgáltatást biztosítani, és megtenni az ehhez szükséges intézkedéseket.

(4)   A vállalkozó vasúti társaságoknak tájékoztatniuk kell az érintett utasokat, hogy milyen módon kérhetnek igazolást arról, hogy a vasúti járat késett, csatlakozás elmulasztásához vezetett vagy kimaradt. Ezt az igazolást a 18. cikkben foglalt rendelkezésekkel összefüggésben is alkalmazni kell.

(5)   Az (1)–(4) bekezdés alkalmazása során az üzemeltető vállalkozó vasúti társaságnak különös figyelmet kell fordítania a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek, valamint bármely őket kísérő személy és a segítő kutyák igényeire.

(6)   Amennyiben a 2012/34/EU irányelv 13a. cikkének (3) bekezdésével összhangban vészhelyzeti tervek elkészítésére kerül sor, a vállalkozó vasúti társaságoknak egyeztetniük kell az állomás üzemeltetőjével és a pályahálózat-működtetővel, hogy azok fel legyenek készülve az olyan jelentős üzemzavarokra és hosszú késésekre, amelyek nyomán nagyszámú utas rekedhet az állomáson. A vészhelyzeti tervekben szerepelniük kell a riasztási és az információs rendszerek hozzáférhetőségére vonatkozó követelményeknek is.

(1)   A vállalkozó vasúti társaságoknak és az állomások üzemeltetőinek a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek képviselőinek aktív részvételével a fogyatékossággal élő személyek – a nemzeti gyakorlatokkal összhangban segítőként elismert segítőiket is beleértve – és a csökkent mozgásképességű személyek szállítása tekintetében megkülönböztetésmentes hozzáférési szabályokat kell megállapítaniuk és alkalmazniuk. Az említett szabályokban figyelembe kell venni az 1300/2014/EU rendelet mellékletének 4.4.3. pontjában említett megállapodásokat, mindenekelőtt arra vonatkozóan, hogy mely szervezet felelős a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek részére biztosítandó segítségnyújtásért.

(2)   A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára többletköltségek nélkül kell helyfoglalást és menetjegyet kínálni. A vállalkozó vasúti társaság, a menetjegy-értékesítő és az utazásszervező a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyektől nem tagadhatja meg a helyfoglalás elfogadását vagy a menetjegy kiadását és nem követelheti meg, hogy egy másik személy kísérje az ilyen személyeket, kivéve, ha ez az (1) bekezdésben említett hozzáférési szabályoknak való megfelelés érdekében feltétlenül szükséges.

(1)   A 21. cikk (1) bekezdésben említett hozzáférési szabályok értelmében a vállalkozó vasúti társaságnak, az állomás üzemeltetőjének, a menetjegy-értékesítőnek és az utazásszervezőnek kérésre tájékoztatást kell nyújtania a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára az állomás és annak létesítményei, valamint a vasúti szolgáltatások akadálymentességéről és a járművekhez való hozzáférés feltételeiről – többek között a 454/2011/EU és az 1300/2014/EU rendeletben és az (EU) 2019/882 irányelvben foglalt rendelkezéseknek megfelelő akadálymentes formátumokban –, valamint tájékoztatniuk kell a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket a vonat felszereltségéről.

(2)   Amennyiben a vállalkozó vasúti társaság, a menetjegy-értékesítő vagy az utazásszervező él a 21. cikk (2) bekezdése szerinti eltéréssel, a helyfoglalás vagy a jegykiadás megtagadását, vagy a kíséret megkövetelését követő öt munkanapon belül kérésre írásban tájékoztatnia kell ennek okairól az érintett fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt. A vállalkozó vasúti társaságnak, a menetjegy-értékesítőnek vagy az utazásszervezőnek észszerű erőfeszítést kell tennie arra, hogy a szóban forgó személy szükségleteire figyelemmel a számára elfogadható alternatív közlekedési lehetőséget javasoljon.

(3)   A vállalkozó vasúti társaságoknak és az állomások üzemeltetőinek a személyzet nélküli állomásokon biztosítaniuk kell, hogy a 21. cikk (1) bekezdésében említett hozzáférési szabályokkal összhangban könnyen hozzáférhető információk álljanak rendelkezésre a legközelebbi személyzettel ellátott állomásokról és a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek számára közvetlenül elérhető segítségnyújtásról, többek között a 454/2011/EU és az 1300/2014/EU bizottsági rendeletben és az (EU) 2019/882 irányelvben foglalt rendelkezéseknek megfelelő akadálymentes formátumokban.

(1)   A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek részére a következő segítségnyújtást kell biztosítani:

(2)   A 21. cikk (1) bekezdésében említett szabályokban meg kell állapítani az e cikk (1) bekezdésében említett jogok gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezéseket.

(1)   Amennyiben valamely vállalkozó vasúti társaság vagy állomásüzemeltető elveszíti vagy megrongálja egy fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személy mozgást segítő eszközét – többek között a kerekesszékét –, segédeszközét, vagy segítő kutyájának az elvesztését vagy sérülését okozza, felelősség terheli az okozott kárért, veszteségért vagy sérülésért, és indokolatlan késedelem nélkül kártérítést kell nyújtania. Az említettkártérítésnek tartalmaznia kell a következőket:

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a vállalkozó vasúti társaságoknak és az állomásüzemeltetőknek sürgősen minden észszerű erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy biztosítsák a mozgást segítő eszközt vagy a segédeszközt ideiglenesen helyettesítő, azonnal szükséges eszközt vagy segédeszközt. A fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személy számára lehetővé kell tenni, hogy az (1) bekezdésben említett kártérítés kifizetéséig megtartsa a szóban forgó ideiglenes helyettesítő eszközt vagy segédeszközt.

(1)   A vállalkozó vasúti társaságoknak és az állomásüzemeltetőknek biztosítaniuk kell a következőket a személyzet minden olyan tagja – beleértve az újonnan felvett tagokat is –, aki rendes feladatai részeként közvetlenül segítséget nyújt fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyeknek, fogyatékossággal kapcsolatos képzésben részesül annak érdekében, hogy tisztában legyen e személyek igényei kielégítésének módjával.

Az állomáson vagy a vonatokon dolgozó, az utazóközönséggel közvetlen kapcsolatba kerülő személyzet minden tagja részére a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek igényeivel kapcsolatos tájékozottságot növelő képzés és rendszeres frissítő képzések megtartása.

(2)   A vállalkozó vasúti társaságok és az állomásüzemeltetők elfogadhatják a fogyatékossággal élő alkalmazottak, és megfontolhatják a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű utasok és/vagy az őket képviselő szervezetek (1) bekezdésben említett képzésen való részvételét.

(1)   Saját felelősségi körükön belül az egyes vállalkozó vasúti társaságoknak és az éves átlagban a napi több mint 10 000 utast kiszolgáló állomások egyes üzemeltetőinek kivétel nélkül létre kell hozniuk egy panasztételi mechanizmust az e rendelet hatálya alá tartozó jogok és kötelezettségek vonatkozásában. E szereplőknek az utasok számára széles körben ismertté kell tenniük elérhetőségeiket és munkanyelvüket vagy munkanyelveiket. Ez a mechanizmus nem alkalmazandó a III. fejezet vonatkozásában.

(2)   Az (1) bekezdésben említett mechanizmusok keretében az utasok bármely érintett vállalkozó vasúti társaságnál vagy állomásüzemeltetőnél benyújthatják az említettek felelősségi körébe tartozó panaszt. Az ilyen panaszokat az érintett esemény bekövetkeztétől számított három hónapon belül kell megtenni. A címzettnek a panasz kézhezvételétől számított egy hónapon belül indoklással ellátott választ kell adnia, vagy – indokolt esetben – tájékoztatnia kell az utast arról, hogy a panasz kézhezvételének időpontjától számított három hónapon belül választ fog kapni. A vállalkozó vasúti társaságoknak és az állomások üzemeltetőinek a 33. és a 34. cikkben említett panaszkezelési eljárást is magában foglaló panaszkezelési eljárás teljes időtartama alatt meg kell őrizniük a panaszok kivizsgálásához szükséges adatokat, és azokat kérésre a nemzeti végrehajtó szervek rendelkezésére kell bocsátaniuk.

(3)   A panaszkezelési eljárás részleteit nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni egyebek mellett a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára is. Ezt a tájékoztatást kérésre elérhetővé kell tenni legalább azon a nyelven vagy azokon a nyelveken, amely vagy amelyek a vállalkozó vasúti társaság működési helye szerinti tagállam hivatalos nyelve vagy nyelvei.

(4)   A vállalkozó vasúti társaságnak a 29. cikk (2) bekezdésében említett jelentésben közzé kell tennie az utasoktól beérkezett panaszok számát és típusait, a feldolgozott panaszokat, a válaszadási időt és a helyzet javítására tett esetleges intézkedéseket.

(1)   A vállalkozó vasúti társaságoknak szolgáltatásminőségi előírásokat kell megállapítaniuk, és a szolgáltatásminőség fenntartása érdekében minőségbiztosítási rendszert kell alkalmazniuk. A szolgáltatásminőségi előírásoknak ki kell terjedniük legalább a III. mellékletben felsorolt elemekre.

(2)   A vállalkozó vasúti társaságoknak saját teljesítményüket a szolgáltatásminőségi előírásokban foglaltak alapján kell nyomon követniük. 2023. június 30-ig, majd azt követően kétévente jelentést kell közzétenniük honlapjukon a szolgáltatásminőségi teljesítményükről. Ezeket a jelentéseket az Európai Unió Vasúti Ügynöksége honlapján is közzé kell tenni.

(3)   Az állomások üzemeltetőinek a III. mellékletben felsorolt releváns elemek alapján kell kidolgozniuk a szolgáltatásminőségi előírásokat. Teljesítményüket az említett előírások alapján kell nyomon követniük, és kérésre hozzáférést kell biztosítaniuk nemzeti hatóságaik számára a teljesítményükre vonatkozó információkhoz.

(1)   A vállalkozó vasúti társaságoknak, az állomások üzemeltetőinek, a menetjegy-értékesítőknek és az utazásszervezőknek a vasúti menetjegyek értékesítése során tájékoztatniuk kell az utasokat az e rendelet szerinti jogaikról és kötelezettségeikről. Ezen tájékoztatási kötelezettségnek való megfelelés érdekében használhatják ezen rendelet rendelkezéseinek összefoglalóját, amelyet a Bizottság az Unió összes hivatalos nyelvén elkészít és rendelkezésükre bocsát. Az említett tájékoztatást – többek között az (EU) 2019/882 irányelvben, valamint az 1300/2014/EU rendeletben szereplő rendelkezéseknek megfelelően akadálymentesen hozzáférhető formátumban, papíralapú vagy elektronikus formátumban vagy bármely egyéb módon kell nyújtaniuk. E tájékoztatásban pontosan meg kell adniuk, hogy hol lehet tájékozódni járatkimaradás, elmulasztott csatlakozás vagy jelentős késés esetén.

(2)   A vállalkozó vasúti társaságoknak és az állomások üzemeltetőinek megfelelő módon tájékoztatniuk kell az utasokat – többek között az (EU) 2019/882 irányelvben, illetve az 1300/2014/EU rendeletben szereplő rendelkezéseknek megfelelően akadálymentesen hozzáférhető formátumban – az állomáson, a vonaton és a honlapjukon az e rendelet szerinti jogaikról és kötelezettségeikről, valamint a 31. cikk alapján a tagállamok által kijelölt szerv vagy szervek elérhetőségeiről.

(1)   Mind egyes tagállam kijelöli az e rendelet végrehajtásáért felelős szervet vagy szerveket. Minden egyes szervnek meg kell hoznia azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják az utasok jogainak tiszteletben tartását.

(2)   Minden egyes szerv szervezetileg, a finanszírozásra vonatkozó döntések, a jogi struktúra és a döntéshozatal tekintetében független kell, hogy legyen a pályahálózat-működtetőktől, a díjszabási szervektől, az elosztási szervektől és a vállalkozó vasúti társaságoktól.

(3)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e cikknek megfelelően kijelölt szervről vagy szervekről, valamint annak vagy azoknak a hatásköréről. A Bizottság és a kijelölt szervek a honlapjukon közzéteszik ezt a tájékoztatást.

(4)   Az állomások üzemeltetőire és a pályahálózat-működtetőkre vonatkozó, az e fejezetben előírt végrehajtási kötelezettségek mindaddig nem alkalmazandók Ciprusra és Máltára, amíg ezen országok a területükön nem hoznak létre vasúti rendszert, a vállalkozó vasúti társaságokra pedig mindaddig, amíg engedélyt nem kapnak a Ciprus és Málta által a 2. cikk (1) bekezdésével összhangban kijelölt engedélyező hatóságtól.

(1)   A nemzeti végrehajtó szerveknek szorosan figyelemmel kell kísérniük az e rendeletnek – ezen belül az e rendeletben említettek mértékéig a 454/2011/EU és az 1300/2014/EU rendeletnek – való megfelelést, és minden szükséges intézkedést meg kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy érvényesüljenek az utasok jogai.

(2)   A vállalkozó vasúti társaságoknak, az állomások üzemeltetőinek és a pályahálózat-működtetőknek, valamint a menetjegy-értékesítőknek és az utazásszervezőknek a nemzeti végrehajtó szervek kérésére indokolatlan késlekedés nélkül, de minden esetben legfeljebb három hónapon belül a nemzeti végrehajtó szervek rendelkezésre kell bocsátaniuk az (1) bekezdés céljából a megfelelő dokumentumokat és információkat. Összetett esetekben a nemzeti végrehajtó szerv a kérelem kézhezvételétől számított legfeljebb három hónappal meghosszabbíthatja ezt a határidőt. Feladataik ellátása során a nemzeti végrehajtó szerveknek figyelembe kell venniük a 35. cikk alapján panaszkezelésre kijelölt szervtől kapott információkat, ha az egy másik szerv. A nemzeti végrehajtó szervek a panaszkezelő szerv által továbbított egyéni panaszok alapján is foganatosíthatnak végrehajtási intézkedéseket.

(3)   A nemzeti végrehajtó szerveknek kétévente, a soron következő naptári év szerinti június 30-ig statisztikákat tartalmazó jelentést kell közzétenniük tevékenységükről, így többek között az alkalmazott szankciókról is. Az említett jelentéseket az Európai Unió Vasúti Ügynöksége honlapján is közzé kell tenni.

(4)   A vállalkozó vasúti társaságoknak meg kell adniuk elérhetőségeiket a működési helyük szerinti tagállamok nemzeti végrehajtó szervének vagy szerveinek.

(1)   A 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) értelmében a fogyasztók rendelkezésére álló alternatív vitarendezési lehetőségek sérelme nélkül, ha egy utas a 28. cikknek megfelelően panaszt tett a vállalkozó vasúti társaságnál vagy az állomás üzemeltetőjénél és a panasztétel eredménytelen volt, panaszt tehet az eredeti panasz elutasítására vonatkozó értesítés kézhezvételét követő három hónapon belül a nemzeti végrehajtó szervnél vagy az e cikk (2) bekezdése szerint kijelölt bármely egyéb szervnél. Amennyiben nem érkezik válasz az eredeti panasztételt követő 3 hónapon belül, akkor az utasnak jogában áll panaszt tenni a nemzeti végrehajtó szervnél vagy a (2) bekezdés szerint kijelölt bármely egyéb szervnél. Amennyiben szükséges, e szervnek tájékoztatnia kell a panaszost arról, hogy egyéni jogorvoslat érdekében jogában áll alternatív vitarendezési szervnél panaszt tenni.

(2)   E rendelet feltételezett megsértése miatt bármely utas panaszt tehet a nemzeti végrehajtó szervnél vagy egy tagállam által e célból kijelölt más megfelelő szervnél.

(3)   A nemzeti végrehajtó szerveknek vagy a (2) bekezdés értelmében kijelölt bármely egyéb szervnek a panasz kézhezvételétől számított két héten belül vissza kell igazolnia a kézhezvételt. A panaszkezelési eljárás legfeljebb három hónapot vehet igénybe a panaszkezelési eljárás megnyitásától számítva. Összetett esetekben az említett szerv dönthet az említett határidő hat hónapra való meghosszabbításáról. Ilyen esetben tájékoztatni kell az utast a határidő meghosszabbításának okairól és az eljárás lezárásához előreláthatóan szükséges időről. Kizárólag a bírósági eljárást igénylő ügyek tarthatnak hat hónapnál hosszabb ideig. Amennyiben az említett szerv egyben a 2013/11/EU irányelv szerinti alternatív vitarendezési szervnek is minősül, az említett irányelvben előírt határidők alkalmazandók.

A panaszkezelési eljárásban való részvételt akadálymentesítés révén lehetővé kell tenni a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára is.

(4)   A vállalkozó vasúti társaságokkal kapcsolatos, az utasok által tett panaszokat azon tagállam nemzeti végrehajtó szervének vagy a (2) bekezdés értelmében kijelölt bármely egyéb szervének kell kezelnie, amely az adott társaság működési engedélyét kiadta.

(5)   Amennyiben egy panasz olyan feltételezett jogsértésre vonatkozik, amelyet egy állomás üzemeltetője vagy egy pályahálózat-működtető követett el, a panaszt azon tagállam nemzeti végrehajtó szervének vagy a (2) bekezdés értelmében kijelölt bármely egyéb szervének kell kezelnie, amelynek területén az esemény bekövetkezett.

(6)   A 34. cikk alapján megvalósuló együttműködés keretében a nemzeti végrehajtó szervek indokolt esetben eltérhetnek az e cikk (4) vagy (5) bekezdésében vagy a mindkét említett bekezdésben foglaltaktól, ha ez – különösen nyelvi vagy a lakóhellyel összefüggő okokból – az utas érdekeit szolgálja.

(1)   Amennyiben egy tagállam a 31. és a 33. cikk alapján eltérő szerveket jelöl ki, jelentéstételi mechanizmusokat kell kialakítani az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban közöttük megvalósuló információcsere biztosításához annak elősegítése érdekében, hogy a nemzeti végrehajtó szerv el tudja látni felügyeleti és végrehajtó feladatait, és hogy a 33. cikk alapján kijelölt panaszkezelő szerv pedig beszerezhesse az egyéni panaszok kivizsgálásához szükséges információkat.

(2)   A nemzeti végrehajtó szerveknek koordinálási célból meg kell osztaniuk egymással a munkájukkal, valamint a döntéshozatali elveikkel és gyakorlatukkal kapcsolatos információkat. A Bizottság támogatja őket e feladatuk végrehajtásában.

(3)   Az olyan összetett esetekben, amikor több panasz került benyújtásra, több üzemeltető érintett, határátlépéssel járó utazásról van szó vagy az érintett társaság engedélyét kiadótól eltérő tagállam területén következett be baleset, különösen amennyiben nem egyértelmű, hogy melyik nemzeti végrehajtó szerv az illetékes vagy ha ez elősegítené vagy felgyorsítaná a panaszrendezést, a nemzeti végrehajtó szerveknek együtt kell működniük egy „vezető” szerv kijelölésében, amelynek az utasok vonatkozásában egyablakos kapcsolattartó pontként kell eljárnia. Az érintett nemzeti végrehajtó szerveknek, többek között információmegosztás, a dokumentumok fordításához nyújtott segítség és a balesetek körülményeivel kapcsolatos tájékoztatás révén, együtt kell működniük a panaszrendezés elősegítése érdekében. Az utasokat tájékoztatni kell arról, hogy melyik szerv jár el „vezető” szervként.

(1)   A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok e szabályokról és intézkedésekről tájékoztatják a Bizottságot, és haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az e szabályokat érintő minden későbbi módosításról.

(2)   A 34. cikkben említett együttműködés keretében a 33. cikk (4) és (5) bekezdése céljából illetékes nemzeti végrehajtó szervnek a panaszt kezelő nemzeti végrehajtó szerv kérésére ki kell vizsgálnia e rendeletnek ez utóbbi által azonosított megsértését, és szükség esetén büntetéseket kell kiszabnia.

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 36. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2021. június 6-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 36. cikk szerinti felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 36. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(1)   A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Az egységes szabályok alkalmazásában

6. cikk

Szállítási szerződés

7. cikk

Menetjegy

8. cikk

A menetdíj megfizetése és visszatérítése

9. cikk

Utazási jogosultság. Az utazásból való kizárás

10. cikk

Közigazgatási előírások teljesítése

Az utas köteles a vám- és egyéb hatóságok által megkövetelt előírásokat teljesíteni.

11. cikk

Vonatkimaradás és késés. Csatlakozásmulasztás

A fuvarozó szükség esetén köteles a csatlakozásmulasztást, illetőleg a vonatkimaradást a menetjegyen igazolni.

12. cikk

Tárgyak és állatok

13. cikk

Vizsgálat

14. cikk

Közigazgatási előírások teljesítése

Az utas köteles az utazása során általa szállított tárgyak – kézipoggyász, útipoggyász, járművek (ideértve azok rakományát) – és állatok tekintetében a vám- és más közigazgatási hatóságok által megkövetelt előírásokat teljesíteni. Az utas köteles az említett tárgyak vizsgálatánál jelen lenni, kivéve, ha az egyes tagállamok jogszabályai és előírásai másként rendelkeznek.

15. cikk

Felügyelet

A vasúti személykocsiba bevitt kézipoggyász és állatok felügyelete az utas felelőssége.

16. cikk

Útipoggyász-feladás

17. cikk

Poggyászvevény

18. cikk

Feladás és szállítás

19. cikk

Az útipoggyász viteldíj megfizetése

A fuvarozó és az utas eltérő megállapodása hiányában a menetdíjat a feladáskor kell megfizetni.

20. cikk

Az útipoggyász megjelölése

Az utas köteles minden egyes útipoggyászdarabon jól látható helyen, megfelelően tartós és olvasható módon megjelölni:

21. cikk

Az útipoggyász feletti rendelkezés joga

22. cikk

Kiszolgáltatás

23. cikk

A szállítás feltételei

Az általános szállítási feltételekben előírt, a járművek szállításra vonatkozó külön rendelkezések határozzák meg különösen a szállítás elfogadására, a felvételre, a berakodásra, a kirakodásra és a kiszolgáltatásra vonatkozó feltételeket, valamint az utas kötelezettségeit.

24. cikk

Fuvarokmány

25. cikk

Alkalmazandó jog

E fejezet rendelkezéseire figyelemmel a III. fejezet útipoggyász-szállításra vonatkozó rendelkezései a járművekre is alkalmazandók.

26. cikk

A felelősség alapja

27. cikk

Kártérítés az utas halála esetén

28. cikk

Kártérítés az utas sérülése esetén

Az utas sérülése, továbbá testi vagy szellemi épségének egyéb károsodása esetében a kártérítés magában foglalja:

29. cikk

Egyéb testi sérülések megtérítése

A nemzeti jog irányadó arra nézve, hogy a fuvarozó köteles-e és milyen mértékben köteles a 27. és 28. cikkekben meghatározottakon kívül más testi sérülésekért is kártérítést nyújtani.

30. cikk

A kártérítés formája és mértéke az utas halála és sérülése esetén

31. cikk

Egyéb szállítási módok

32. cikk

Felelősség vonatkimaradás, késés vagy csatlakozásmulasztás esetén

33. cikk

Felelősség

34. cikk

A kártérítés felső határa tárgyak elveszése vagy sérülése esetén

Ha a fuvarozó a 33. cikk (1) bekezdése értelmében felelős, a kárt utasonként legfeljebb 1 400 elszámolási egység összegben köteles megtéríteni.

35. cikk

A felelősség kizárása

A fuvarozó nem felel az utas olyan káráért, amely abból ered, hogy az utas a vám- vagy más közigazgatási hatóságok által megkövetelt alakiságokat nem tartotta be.

36. cikk

A felelősség alapja

37. cikk

Bizonyítási teher

38. cikk

Részfuvarozók

Ha a szállítást a szállítási szerződés alapján több részfuvarozó végzi, minden részfuvarozó – azzal, hogy átveszi poggyászvevénnyel az útipoggyászt, illetve a fuvarokmánnyal a járműveket – a szállítási szerződés tekintetében szerződő féllé válik az útipoggyász továbbítását, illetve a járművek szállítását illetően, a poggyászvevény, illetve a fuvarokmány előírásainak megfelelően, és terhelik az ebből eredő kötelezettségek. Ilyen esetben minden fuvarozó a kiszolgáltatásig felelős a szállításért a teljes útvonalon.

39. cikk

Fuvarozásteljesítési segéd

40. cikk

Az útipoggyász elveszésének vélelme

41. cikk

Kártérítés elveszés esetén

42. cikk

Kártérítés sérülés esetén

43. cikk

Kártérítés a kiszolgáltatás késedelme esetén

44. cikk

Kártérítés a késedelemért

45. cikk

Kártérítés elveszés esetén

Egy jármű részleges vagy teljes elveszése esetén a jogosultnak a bizonyított káráért járó kártérítést a jármű használati értéke alapján számítják ki. Az összeg nem haladhatja meg a 8 000 elszámolási egységet. Az utánfutó – rakománnyal vagy anélkül – külön járműnek számít.

46. cikk

Felelősség más tárgyakra vonatkozóan

47. cikk

Alkalmazandó jog

Jelen rész rendelkezéseinek figyelembevétele mellett az útipoggyásszal kapcsolatos felelősséget szabályzó 2. rész rendelkezései a járművekre is alkalmazandók.

48. cikk

A felelősség korlátozására vonatkozó jog kizárása

A jelen egységes szabályoknak, valamint a nemzeti jognak a felelősség korlátozására vonatkozó rendelkezései, amelyek a kártérítést adott összegre korlátozzák, nem alkalmazhatók, ha a kár bizonyíthatóan olyan cselekményből vagy mulasztásból származik, amelyet a fuvarozó követett el, akár ilyen kár előidézésének szándékával, akár gondatlanságból, annak tudatában, hogy a kár bekövetkezhet.

49. cikk

Átszámítás és kamat

50. cikk

Felelősség nukleáris baleset esetén

A fuvarozó mentesül az egységes szabályok alapján őt terhelő felelősség alól, ha a kárt nukleáris baleset okozta, és ha ezért a kárért valamely államban a nukleáris energia terén fennálló felelősségre vonatkozó jogszabályok és előírások szerint a nukleáris berendezés üzemben tartója vagy az ennek helyébe lépő más személy a felelős.

51. cikk

A fuvarozó felelőssége más személyekért

A fuvarozó felelős alkalmazottaiért és más személyekért, akiknek a szolgáltatásait a szállítás végrehajtására igénybe veszi, ha ezek az alkalmazottak vagy más személyek a fuvarozó feladatainak a körében járnak el. A vasúti infrastruktúra üzembentartói olyan személyeknek tekintendők, akiknek a szolgáltatásait a szállítás végrehajtására a fuvarozó igénybe veszi.

52. cikk

Egyéb igények

53. cikk

Különleges felelősségi elvek

Az utas felelős a fuvarozóval szemben minden olyan kárért:

amelyek következményeit nem tudta megakadályozni, annak ellenére, hogy a lelkiismeretes utastól elvárható gondossággal járt el. Ez a rendelkezés nem érinti a fuvarozónak a 26. cikk és a 33. cikk (1) bekezdése szerinti felelősségét, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan körülmények okozták, amelyeket nem tudott elhárítani.

54. cikk

A részleges elveszés vagy sérülés megállapítása

55. cikk

Igények

56. cikk

Peres eljárás alá vonható fuvarozók

58. cikk

Az utasok halála és sérülése esetében fennálló felelősséggel kapcsolatos kereseti jog elévülése

59. cikk

Poggyászszállításból eredő kereseti jog megszűnése

60. cikk

A kereseti jog elévülése

61. cikk

A fuvardíj felosztása

62. cikk

Viszontkereseti jog

63. cikk

Viszontkereseti eljárás

64. cikk

Megállapodások a viszontkereset tárgyában

A fuvarozók a 61. és 62. cikktől eltérő megállapodásokat köthetnek.