EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32020Q0214(01)

Gyakorlati útmutató a felek részére a Bíróság elé terjesztett ügyekre vonatkozóan

OJ L 42I , 14.2.2020, p. 1–14 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/proc_rules/2020/214/oj

14.2.2020   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

LI 42/1


GYAKORLATI ÚTMUTATÓ A FELEK RÉSZÉRE A BÍRÓSÁG ELÉ TERJESZTETT ÜGYEKRE VONATKOZÓAN

TARTALOMJEGYZÉK

(A számok a vonatkozó pontokra utalnak)

I.

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1–9
A Bíróság előtti eljárás egyes szakaszai és e szakaszok alapvető jellemzői 1
A felek Bíróság előtti képviselete 2–3
A Bíróság előtti eljárás költségei és a költségmentesség 4–6
A személyes adatok védelme 7–9

II.

AZ ELJÁRÁS ÍRÁSBELI SZAKASZA 10–50
Az eljárás írásbeli szakaszának célja 10
Az eljárás írásbeli szakasza az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek esetében 11–12
Az eljárás írásbeli szakasza a közvetlen keresetek esetében 13–19
A keresetlevél 13–14
Az ellenkérelem 15–16
A válasz és a viszonválasz 17
Gyorsított eljárás iránti kérelem 18
A végrehajtás felfüggesztése vagy ideiglenes intézkedés iránti kérelmek (Ideiglenes intézkedés iránti eljárás) 19
Az eljárás írásbeli szakasza a fellebbezések esetében 20–32
A fellebbezési kérelem 21–25
A válaszbeadvány 26
A csatlakozó fellebbezés 27
A csatlakozó fellebbezésre vonatkozó válaszbeadvány 28
A válasz és viszonválasz 29–30
Az alapokmány 57. cikke alapján előterjesztett fellebbezések 31
A fellebbezések bizalmas jellege 32
A beavatkozás a közvetlen keresetek és a fellebbezések esetében 33–38
A beavatkozási kérelem 33
A beavatkozási beadvány 34
A beavatkozási beadványra tett észrevételek 35
A késedelmes beavatkozási kérelmek 36
Az ideiglenes intézkedés vagy a gyorsított eljárás iránti kérelem keretében történő beavatkozás 37
A beavatkozás kizártsága az előzetes döntéshozatali eljárásokban 38
Az eljárási iratok formája és felépítése 39–45
Az eljárási iratok benyújtása és továbbítása 46–50

III.

AZ ELJÁRÁS SZÓBELI SZAKASZA 51–69
A tárgyalás célja 52
A tárgyalás tartása iránti kérelem 53
A tárgyalásra történő idézés és az ezen idézésre adott gyors válasz szükségessége 54
A tárgyalásra teendő előkészületek 55–57
A tárgyalás szokásos lefolytatása 58
A tárgyalás első szakasza: a szóbeli előadások 59–64
A szóbeli előadások célja 59
A beszédidő és annak esetleges meghosszabbítása 60
A felszólalók száma 61
A szóbeli előadások nyelve 62–64
A tárgyalás második szakasza: a Bíróság tagjai által feltett kérdések 65
A tárgyalás harmadik szakasza: a tárgyalás során elhangzottakra vonatkozó válaszok 66
A szinkrontolmácsolás velejárói és az általa szabott keretek 67–68
A tárgyalást követő eljárás 69

IV.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 70–71

A BÍRÓSÁG,

tekintettel az eljárási szabályzatra és különösen annak 208. cikkére,

mivel:

(1)

A Bíróság 2013. november 25-én, az eljárási szabályzatának 208. cikke alapján új gyakorlati útmutatót állított össze a felek részére a Bíróság elé terjesztett ügyekre vonatkozóan. (1) Ezen útmutató arra irányult, hogy a 2012. szeptember 25-én elfogadott új eljárási szabályzaton (2) alapuló, konkrét iránymutatásokat adjon a feleknek és képviselőiknek, figyelembe véve különösen azt a tapasztalatot, amely e szabályzat alkalmazásának első éve során keletkezett.

(2)

Ugyanakkor azóta, hogy ezen útmutató 2014. február 1-jén hatályba lépett, mind technikai szempontból, mind pedig az eljárási szabályok vonatkozásában több jelentős változás következett be.

(3)

Egyrészt ugyanis a felek az eljárási irataik továbbítása érdekében egyre szélesebb körben veszik igénybe az elektronikus távközlési eszközöket, ami elősegíti az ügyek gyorsabb feldolgozását, ezzel együtt viszont megköveteli, hogy jobban pontosítva legyenek mind az ilyen továbbítás módjai, mind pedig azok az intézkedések, amelyeket a benyújtott irat feldolgozásának és fordításának megkönnyítése, adott esetben pedig az ezen iratban foglalt információk bizalmas jellegének megőrzése érdekében kell megtenni.

(4)

Másrészt, a Bíróság eljárási szabályzata 2012 óta több alkalommal módosításra került, egyszer annak tisztázása vagy pontosítása érdekében, hogy a felek milyen módokon járhatnak el az igazságszolgáltatási fórum előtt, máskor pedig az uniós jogalkotó által olyan területeken bevezetett változtatások megjelenítése céljából, mint például a személyes adatok védelme vagy az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 58a. cikke szerinti fellebbezések feldolgozása.

(5)

Következésképpen a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében és a könnyebb átláthatóság kedvéért olyan új gyakorlati útmutatót kell elfogadni, amely figyelembe veszi a fent említett változásokat.

(6)

Ezen új útmutató – amely a Bíróság elé terjesztett ügyek valamennyi kategóriájára alkalmazandó – nem hivatott helyettesíteni az alapokmány és az eljárási szabályzat vonatkozó rendelkezéseit. Ezen útmutató célja az, hogy lehetővé tegye a felek és képviselőik számára, hogy jobban megértsék e rendelkezések tartalmát, továbbá pontosabb képet kapjanak a Bíróság előtti eljárás lefolytatásáról, főleg pedig a Bíróságot terhelő kötöttségekről, különösen azokról, amelyek az eljárási iratok feldolgozásához és fordításához, illetve a tárgyalások során előadott észrevételek szinkrontolmácsolásához kapcsolódnak. A jelen útmutató tiszteletben tartása és figyelembevétele mind a felek, mind pedig a Bíróság számára a legjobb biztosítéka az eljárások megfelelő lefolytatásának,

ELFOGADJA A JELEN GYAKORLATI ÚTMUTATÓT:

I.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A Bíróság előtti eljárás egyes szakaszai és e szakaszok alapvető jellemzői

1.

Az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyvben (a továbbiakban: alapokmány) vagy az eljárási szabályzatban megállapított különleges rendelkezések sérelme nélkül a Bíróság előtti eljárás főszabály szerint írásbeli és szóbeli szakaszt foglal magában. Az eljárás írásbeli szakaszának célja, hogy a Bíróság elé tárja az eljárásban részt vevő felek kifogásait, jogalapjait vagy érveit, illetve előzetes döntéshozatali eljárásokban azokat az észrevételeket, amelyeket az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek az Unió tagállamainak bíróságai által előterjesztett kérdések tárgyában tenni szándékoznak. Az ezt követő szóbeli szakasz arra irányul, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára, hogy e feleknek vagy érdekelteknek a tárgyaláson történő esetleges meghallgatása, valamint adott esetben a főtanácsok indítványának meghallgatása révén az üggyel kapcsolatban teljeskörű ismeretekhez jusson.

A felek Bíróság előtti képviselete

2.

Az alapokmány 19. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a Bíróság előtti eljárásban részt vevő feleket kötelezően olyan személynek kell képviselnie, aki erre jogosult. A tagállamok, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: EGT-Megállapodás) más részes államai, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (a továbbiakban: EFTA) Felügyeleti Hatósága, valamint az uniós intézmények kivételével, amelyeket általában esetenként kinevezett meghatalmazott képvisel, az eljárásban részt vevő többi felet olyan ügyvédnek kell képviselnie, aki valamely tagállam bírósága, illetve az EGT-Megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult. E jogállást az eljárás bármely szakaszában egyszerű felszólításra igazolnia kell. Az alapokmány 19. cikkének hetedik bekezdése értelmében azok az egyetemi vagy főiskolai oktatók, akik olyan tagállam állampolgárai, amelynek joga lehetővé teszi számukra, hogy bíróság előtt eljárjanak, az ügyvédekhez hasonló elbírálás alá esnek.

3.

Az előzetes döntéshozatali eljárásokban ugyanakkor a Bíróság az alapeljárásban részt vevő felek képviseletét illetően figyelembe veszi a kérdést előterjesztő bíróság előtt irányadó eljárási szabályokat is. Így minden olyan személy, aki a felet e bíróság előtt képviselni jogosult, a Bíróság előtt is képviselheti őt, ha pedig a nemzeti eljárási szabályok ezt lehetővé teszik, az alapeljárásban részt vevő feleknek joguk van arra, hogy saját maguk ismertessék írásbeli vagy szóbeli észrevételeiket. Ha a Bíróságnak ezzel kapcsolatban kétségei merülnek fel, bármikor beszerezheti a releváns információkat e felektől, a képviselőiktől vagy a kérdést előterjesztő bíróságtól.

A Bíróság előtti eljárás költségei és a költségmentesség

4.

Az eljárási szabályzat 143. cikkében foglalt rendelkezések sérelme nélkül a Bíróság előtti eljárás ingyenes, amennyiben a kereset előterjesztése vagy valamely eljárási irat benyújtása címén semmilyen díjat vagy illetéket nem kell a Bíróság részére fizetni. Az eljárási szabályzat 137. és azt követő cikkei szerinti költségek kizárólag az úgynevezett „megtérítendő” költségeket, vagyis a tanúnak és a szakértőnek adott esetben fizetendő összegeket, továbbá a feleknél a Bíróság előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült, a képviselőjük díjazásához, valamint – tárgyalás tartása esetén – a képviselő Luxemburgba utazásával és ott-tartózkodásával összefüggő kiadásokhoz kapcsolódó költségeket foglalják magukban. A Bíróság e költségek viseléséről és összegéről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben határoz, míg előzetes döntéshozatali ügyekben az eljárás költségeiről a kérdést előterjesztő bíróságnak kell határoznia.

5.

Ha valamely fél, illetve előzetes döntéshozatali ügyekben az alapeljárásban részt vevő fél az eljárás költségeit teljes egészében vagy részben nem képes viselni, az eljárás során bármikor költségmentességet kérelmezhet az eljárási szabályzat 115–118. cikkében, illetőleg 185–189. cikkében meghatározott feltételek szerint. Ahhoz azonban, hogy az ilyen kérelmeket figyelembe lehessen venni, azokhoz csatolni kell minden olyan információt és szükséges igazoló iratot, amelyek lehetővé teszik a Bíróság számára a kérelmező valós gazdasági helyzetének értékelését. Mivel a Bíróság előzetes döntéshozatali ügyekben a tagállami bíróság kérelmére jár el, az alapeljárásban részt vevő feleknek esetleges költségmentesség iránti kérelmüket először e bírósághoz vagy az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságához kell benyújtaniuk, mert a Bíróság által biztosított költségmentesség a nemzeti szinten biztosított költségmentességhez képest csak másodlagos jellegű.

6.

Fontos emlékeztetni arra, hogy ha a Bíróság a költségmentesség iránti kérelemnek helyt ad, a Bíróságot egyedül a jogsegély és a kérelmező Bíróság előtti képviseletének költségei terhelik, adott esetben az ítélkező testület által megállapított összeghatáron belül. Az eljárási szabályzatban foglalt szabályoknak megfelelően a Bíróság az eljárást befejező és a költségekről rendelkező határozatban e költségeket utólag megtéríttetheti, ezenkívül pedig az az ítélkező testület, amely a költségmentesség iránti kérelmet elbírálta, a költségmentességet bármikor visszavonhatja, ha az eljárás során az engedélyezés alapjául szolgáló körülmények megváltoznak.

A személyes adatok védelme

7.

A Bíróság, amely nagy hangsúlyt fektet arra, hogy különösen azon tájékoztatások keretében, amelyeket az elé terjesztett ügyek tárgyában tesz közzé, a személyes adatok vonatkozásában optimális védelmet biztosítson, az előzetes döntéshozatali ügyeket általános szabályként anonimizált formában kezeli. E megközelítés a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Bíróság különleges körülményektől eltekintve kitakarja az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben említett természetes személyek családi és utónevét, adott esetben pedig azokat az egyéb adatokat, amelyek lehetővé tehetik az ilyen személyek azonosítását, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság a kérelmének megküldése előtt nem végezte el e műveletet. Az alapokmány 23. cikke szerinti összes érdekeltet felhívjuk arra, hogy az írásbeli vagy szóbeli észrevételeikben tartsák tiszteletben az ekként biztosított névtelenséget.

8.

Ugyanez irányadó a fellebbezések tárgyában. A Bíróság ugyanis különleges körülményektől eltekintve tiszteletben tartja a Törvényszék által biztosított névtelenséget, az eljárásban részt vevő feleket pedig felhívjuk arra, hogy a Bíróság előtti eljárásban ők is tartsák tiszteletben e névtelenséget.

9.

Mindazonáltal, ha a Bíróság előtti eljárásban részt vevő valamely fél szükségesnek ítéli, hogy a személyazonossága vagy az őt érintő bizonyos adatok a Bíróság elé terjesztett valamely ügy keretében ne kerüljenek nyilvánosságra – vagy fordított esetben, ha e fél szükségesnek ítéli, hogy a személyazonossága és az említett adatok ezen ügy keretében nyilvánosságra kerüljenek –, kérheti a Bíróságtól, hogy határozzon abban a kérdésben, hogy a szóban forgó ügyben szükséges-e, vagy sem, teljes vagy részleges névtelenség biztosítása, illetve a már biztosított névtelenség fenntartása. A névtelenség tényleges érvényesülésének biztosítása érdekében ugyanakkor az ilyen kérelmet minél előbb elő kell terjeszteni. Az új információs és kommunikációs technológiák egyre növekvő mértékű használata folytán ugyanis a névtelenség érvényesítése sokkal nehezebb akkor, amikor az érintett ügyre vonatkozó közlemény már megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában, illetve előzetes döntéshozatali ügyekben akkor, amikor a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet – hozzávetőleg egy hónappal a kérelemnek a Bírósághoz való benyújtása után – már megküldte az alapokmány 23. cikke szerinti érdekelteknek.

II.   AZ ELJÁRÁS ÍRÁSBELI SZAKASZA

Az eljárás írásbeli szakaszának célja

10.

Az eljárás írásbeli szakasza meghatározó szerepet játszik az ügy Bíróság általi megismerésében. E szakasznak lehetővé kell tennie, hogy a Bíróságnak a benyújtott beadványok, illetve észrevételek átolvasása alapján pontos elképzelése alakuljon ki az előtte folyamatban lévő ügy tárgyáról és jelentőségéről. Jóllehet e cél a Bíróság előtt folyamatban lévő valamennyi ügy esetében közös, az eljárás írásbeli szakaszának lefolytatása és hangsúlyai a kereset jellegétől függően eltérőek. Míg a közvetlen keresetek vagy a fellebbezések esetében a feleknek állást kell foglalniuk az eljárásban részt vevő többi fél által benyújtott beadványokról, addig az előzetes döntéshozatali eljárások írásbeli szakaszának nincs kontradiktórius jellege, amennyiben az alapokmány 23. cikke szerinti érdekelteknek csupán a nemzeti bíróság által feltett kérdésekre vonatkozó esetleges észrevételeiket kell ismertetniük, anélkül hogy elvileg tudomásuk lenne a többi érdekelt ugyanezen kérdésekkel kapcsolatos álláspontjáról. Ebből következően eltérő követelmények érvényesülnek mind az említett észrevételek formáját és tartalmát, mind pedig az eljárás további menetét illetően, pontosítva ugyanakkor, hogy az eljárás írásbeli szakasza során benyújtott beadványok vagy észrevételek legtöbbjét le kell fordítani. Ezért mindig előnyben kell részesíteni a rövid és egyszerű mondatok használatát, továbbá a felek érvelésének a beadványukban vagy az észrevételeikben kell szerepelnie, nem pedig azok esetleges mellékleteiben, amelyeket általában nem fordítanak le.

Az eljárás írásbeli szakasza az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek esetében

11.

Az előzetes döntéshozatali eljárások nemperes jellege folytán semmilyen különleges alaki követelmény nem vonatkozik az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek írásbeli észrevételeinek benyújtására. Amikor tehát a Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kézbesít nekik, ezen érdekeltek – amennyiben szándékukban áll – olyan beadványt terjeszthetnek elő, amelyben kifejtik a kérdést előterjesztő bíróság által benyújtott kérelemre vonatkozó álláspontjukat. Az a célja e beadványnak – amelyet az előzetes döntéshozatal iránti kérelem kézbesítésétől számított (a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodó) két hónapos, meg nem hosszabbítható határidőn belül kell benyújtani –, hogy a Bíróság számára felvilágosítást nyújtson e kérelem tartalmáról, különösen pedig arról, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre milyen válaszokat kellene adni.

12.

Jóllehet ezen okfejtésnek teljeskörűnek kell lennie, különösen pedig tartalmaznia kell azt az érvelést, amely megalapozhatja a Bíróság által a feltett kérdésekre adandó választ, a jogvitának az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ismertetett jogi vagy ténybeli hátterét nem szükséges újból előadni, kivéve, ha ez az ismertetés további észrevételeket igényel. Különleges körülményektől, illetve az eljárási szabályzatban foglalt, az ügy sürgőssége folytán a beadványok terjedelmét korlátozó különleges rendelkezésektől eltekintve, az előzetes döntéshozatali eljárásokban benyújtott írásbeli észrevételek lehetőleg ne haladják meg a 20 oldalt.

Az eljárás írásbeli szakasza a közvetlen keresetek esetében

A keresetlevél

13.

A közvetlen kereset tárgyában lefolytatott eljárásra annak peres jellege folytán szigorúbb szabályok vonatkoznak. E szabályokat az eljárási szabályzat 119. és azt követő cikkei (a IV. cím) tartalmazzák, és azok kiterjednek mind a felek meghatalmazott vagy ügyvéd általi kötelező képviseletére, mind pedig a beadványok tartalmára és előterjesztésére vonatkozó alaki követelményekre. Különösen az eljárási szabályzat 120. cikkéből tűnik ki, hogy a keresetlevélnek a felperes nevén és lakóhelyén vagy székhelyén, valamint azon fél megjelölésén kívül, aki ellen a keresetet benyújtották, tartalmaznia kell a jogvita tárgyának, továbbá a felhozott jogalapoknak és érveknek a pontos megjelölését, adott esetben alátámasztva azokat bizonyítékokkal vagy felajánlott bizonyítékokkal, valamint a felperes kérelmeit. Ezen előírások tiszteletben tartásának elmulasztása esetén a keresetlevél – amelynek terjedelme különleges körülményektől eltekintve lehetőleg ne haladja meg a 30 oldalt – elfogadhatatlan.

14.

Mint az kitűnik az eljárási szabályzat 120. cikkének c) pontjából, a keresetlevélnek a fentieken kívül kötelezően tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek az ismertetésnek – amely nem haladhatja meg a két oldalt – az a rendeltetése, hogy megkönnyítse a Bíróságra beérkező minden egyes ügy esetében elkészítendő azon közlemény megszövegezését, amelyet az eljárási szabályzat 21. cikkének (4) bekezdése alapján közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

Az ellenkérelem

15.

Az eljárási szabályzat 124. cikke szerinti ellenkérelemnek lényegében ugyanazon alaki követelményeknek kell megfelelnie, mint a keresetlevélnek, és azt a keresetlevél kézbesítését követő két hónapon belül kell előterjeszteni. Ez – a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodó – határidő csak kivételesen, és csak abban az esetben hosszabbítható meg, ha eziránt megfelelő időn belül kellően megindokolt kérelmet terjesztenek elő, amely ismerteti azokat a körülményeket, amelyek igazolhatják e meghosszabbítást.

16.

Mivel az eljárás jogi kereteit a keresetlevél határozza meg, az ellenkérelemben kifejtett érvelést lehetőség szerint a keresetlevélben előadott jogalapoknak vagy kifogásoknak megfelelően kell tagolni. Az eljárás további részében új jogalapokat nem lehet felhozni, kivéve, ha azok olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származnak, amely az eljárás során merült fel. Továbbá a jogvita jogi vagy ténybeli hátterét az ellenkérelemben csak annyiban kell kifejteni, amennyiben annak a keresetlevélben foglalt ismertetése vitatott, vagy további pontosítást igényel. Hasonlóan a keresetlevélhez, az ellenkérelem terjedelme különleges körülményektől eltekintve lehetőleg ne haladja meg a 30 oldalt.

A válasz és a viszonválasz

17.

Amennyiben a felperes és az alperes szükségesnek ítéli, a felperes válaszával, az alperes pedig viszonválaszával egészítheti ki érvelését. E beadványoknak ugyanazon alaki követelményeknek kell megfelelniük, mint a keresetlevélnek és az ellenkérelemnek, fakultatív és kiegészítő jellegüknél fogva azonban szükségképpen rövidebbeknek kell lenniük, mint a keresetlevél és az ellenkérelem. Mivel a jogvita középpontjában álló jogalapokat vagy kifogásokat a keresetlevélben és az ellenkérelemben alaposan kifejtették (vagy vitatták), a válasz és a viszonválasz egyedüli célja az, hogy lehetővé tegye a felperesnek és az alperesnek, hogy valamely fontos kérdést illetően pontosítsák az álláspontjukat vagy finomítsák az érvelésüket, másfelől pedig az eljárási szabályzat 126. cikke alapján az elnök maga is megjelölheti azokat a kérdéseket, amelyekre e beadványokban lehetőleg ki kell térni. Ezért a válasz és a viszonválasz különleges körülményektől eltekintve lehetőleg ne haladja meg a tíz oldal körüli terjedelmet. E beadványokat a Bíróság által meghatározott határidőn belül kell benyújtani a Hivatalhoz, e határidőt pedig az elnök csak kivételesen és csak kellően megindokolt kérelem alapján hosszabbítja meg.

Gyorsított eljárás iránti kérelem

18.

Ha az ügy jellege azt követeli, hogy elbírálására rövid időn belül kerüljön sor, a felperes vagy az alperes kérheti a Bíróságtól, hogy az ügyet az eljárási szabályzat rendelkezéseitől eltérve gyorsított eljárásban bírálják el. Az eljárási szabályzat 133. cikkében szabályozott e lehetőség biztosításának azonban az a feltétele, hogy eziránt külön iratban kifejezett kérelmet terjesszenek elő, amely részletesen kifejti azokat a körülményeket, amelyek igazolhatják az ilyen eljárás lefolytatását, ha pedig a Bíróság e kérelemnek helyt ad, e lehetőség az eljárás írásbeli szakaszának kiigazításával jár. A beadványok benyújtására nyitva álló rendes határidők ugyanis lerövidülnek, hasonlóképp a beadványok terjedelme csökken, az eljárási szabályzat 134. cikke alapján pedig válasz, viszonválasz vagy beavatkozási beadvány csak akkor nyújtható be, ha az elnök azt szükségesnek tartja.

A végrehajtás felfüggesztése vagy ideiglenes intézkedés iránti kérelmek (Ideiglenes intézkedés iránti eljárás)

19.

A közvetlen keresettel együtt a megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztése vagy ideiglenes intézkedés iránti kérelem is előterjeszthető, az előbbi az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 278. cikke, az utóbbi pedig annak 279. cikke alapján. Az eljárási szabályzat 160. cikkében foglalt rendelkezések szerint ugyanakkor az ilyen kérelem csak akkor fogadható el, ha attól a kérelmezőtől származik, amely a szóban forgó jogi aktust a Bíróság előtt megtámadta, illetve azt a Bíróság előtti ügyben részt vevő fél terjesztette elő, továbbá e kérelmet olyan külön iratban kell előterjeszteni, amely megjelöli mind a jogvita tárgyát és a sürgősségre okot adó körülményeket, mind pedig azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért intézkedés szükségességét. Főszabály szerint a kérelmet ekkor kézbesítik az eljárásban részt vevő másik félnek, aki számára az elnök rövid határidőt állapít meg írásbeli vagy szóbeli észrevételek előterjesztésére. Különösen sürgős esetben az elnök ideiglenesen még azt megelőzően helyt adhat a kérelemnek, hogy ilyen észrevételeket nyújtottak volna be. Ilyen esetben azonban az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező határozatot csak e másik fél meghallgatását követően lehet meghozni.

Az eljárás írásbeli szakasza a fellebbezések esetében

20.

Az eljárás írásbeli szakasza a fellebbezések kapcsán számos hasonlóságot mutat e szakasznak a közvetlen keresetek keretében történő lefolytatásával. A vonatkozó szabályokat az eljárási szabályzat 167. és azt követő cikkei (az V. cím) tartalmazzák, amelyek meghatározzák mind a fellebbezési kérelem és a válaszbeadvány szükséges tartalmát, mind pedig a bennük foglalt kérelmek terjedelmét.

A fellebbezési kérelem

21.

Mint az kitűnik az eljárási szabályzat 168. és 169. cikkéből – amelyek e tekintetben az alapokmány 56–58. cikkét egészítik ki –, a fellebbezés nem nyújtható be az Unió valamely intézményének, szervének vagy hivatalának jogi aktusa ellen, hanem az ilyen jogi aktus ellen előterjesztett keresetet elbíráló Törvényszék határozata ellen kell irányulnia. E pontosításból következik, hogy a fellebbezésben foglalt kérelmeknek szükségképpen a Törvényszék határozata rendelkező részében szereplő döntésének egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezésére, nem pedig a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus megsemmisítésére kell irányulniuk. Továbbá a fellebbezésben – amelynek terjedelme különleges körülményektől eltekintve lehetőleg ne haladja meg a 25 oldalt – felhozott jogalapoknak és jogi érveknek elfogadhatatlanság terhe mellett pontosan meg kell jelölniük az említett határozatban szereplő indokolás vitatott részeit, valamint részletesen ki kell fejteniük azokat az indokokat, amelyek alapján e határozat a fellebbező szerint téves jogalkalmazást valósít meg.

22.

Ezenkívül az eljárási szabályzat 21. cikkének (4) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteendő közlemény megszövegezésének megkönnyítése érdekében a fellebbező kérelmének tartalmaznia kell e jogalapok legfeljebb két oldal terjedelmű rövid ismertetését, a fellebbezőnek továbbá be kell nyújtania a Hivatalhoz azokat a szükséges iratokat és dokumentumokat, amelyek igazolják az alapokmány 19. cikkében meghatározott és az eljárási szabályzat 119. cikkében megismételt követelmények tiszteletben tartását.

23.

Az alapokmány 58a. cikke szerinti helyzetekben a fellebbezőnek ezenkívül mellékelnie kell a beadványához a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti, legfeljebb hét oldal terjedelmű kérelmet, amelynek tartalmaznia kell minden ahhoz szükséges adatot, hogy a Bíróság határozhasson a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása tárgyában, a fellebbezés valamely részében történő megengedhetővé nyilvánítása esetén pedig megjelölhesse a fellebbezés azon jogalapjait, amelyekre a válaszbeadványnak ki kell terjednie.

24.

A fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemben mindazonáltal világosan és pontosan elő kell adni azokat a jogalapokat, amelyeken a fellebbezés alapul, továbbá ugyanilyen pontosan és világosan meg kell jelölni az egyes jogalapok által felvetett jogkérdést, és konkrétan ki kell fejteni, hogy e kérdés az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából miért jelentős.

25.

Az eljárási szabályzat 170a. cikkének (1) bekezdése értelmében ilyen kérelem hiányában a fellebbezés teljes egészében elfogadhatatlan.

A válaszbeadvány

26.

Minden olyan fél, aki a Törvényszék előtti, szóban forgó ügyben részt vett, a fellebbezés részére történő kézbesítésétől számított – a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodó – két hónapos, meg nem hosszabbítható határidőn belül válaszbeadványt nyújthat be. E beadvány tartalmára az eljárási szabályzat 173. cikkében meghatározott követelmények vonatkoznak, ugyanezen szabályzat 174. cikke szerint pedig a benne foglalt kérelmeknek a fellebbezésnek egészben vagy részben történő helyt adására vagy a fellebbezés egészben vagy részben történő elutasítására kell irányulniuk. A válaszbeadványban foglalt jogi érvelést lehetőség szerint a fellebbező által felhozott jogalapoknak megfelelően kell tagolni, a jogvita jogi és ténybeli hátterét azonban e beadványban nem szükséges felidézni, kivéve, ha annak fellebbezési kérelemben foglalt ismertetése vitatott, vagy további pontosítást igényel. Ezzel szemben a fellebbezés teljes vagy részleges elfogadhatóságának vitatását magában a válaszbeadványban kell előadni, mivel a fellebbezésekre nem vonatkozik az eljárási szabályzat 151. cikkében biztosított azon lehetőség, hogy a keresettel szemben külön beadványban elfogadhatatlansági kifogást emeljenek. A fellebbezési kérelemhez hasonlóan a válaszbeadvány különleges körülményektől eltekintve lehetőleg ne haladja meg a 25 oldalt.

A csatlakozó fellebbezés

27.

Ha az a fél, aki a Törvényszék előtti, szóban forgó ügyben részt vett, a fellebbezés részére történő kézbesítésekor a Törvényszék határozatát olyan szempontból szándékozik vitatni, amelyre a fellebbezési kérelemben nem hivatkoztak, akkor e félnek a Törvényszék határozatával szemben csatlakozó fellebbezést kell előterjesztenie. E csatlakozó fellebbezést külön iratban, a válaszbeadvány benyújtására megállapított határidővel azonos, meg nem hosszabbítható határidőn belül kell előterjeszteni, és meg kell felelnie az eljárási szabályzat 177. és 178. cikkében meghatározott követelményeknek. A csatlakozó fellebbezésben foglalt jogalapoknak és jogi érveknek szükségképpen el kell különülniük a válaszbeadványban felhozott jogalapoktól és érvektől.

A csatlakozó fellebbezésre vonatkozó válaszbeadvány

28.

Csatlakozó fellebbezés esetén a fellebbező, valamint a Törvényszék előtti, szóban forgó ügyben részt vevő, a csatlakozó fellebbezésnek való helyt adásban vagy a csatlakozó fellebbezés elutasításában érdekelt valamennyi egyéb fél válaszbeadványt nyújthat be, amelynek tárgya a csatlakozó fellebbezésben felhozott jogalapokra korlátozódik. Az eljárási szabályzat 179. cikke szerint e válaszbeadványt a csatlakozó fellebbezés kézbesítésétől számított (a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodó) két hónapos, meg nem hosszabbítható határidőn belül kell benyújtani.

A válasz és a viszonválasz

29.

Akár fellebbezésről, akár pedig csatlakozó fellebbezésről van szó, a fellebbezés és a válaszbeadvány kiegészíthető válasszal és viszonválasszal, többek között annak érdekében, hogy lehetővé tegye a felek számára, hogy állást foglaljanak valamely elfogadhatatlansági kifogásról vagy a válaszbeadványban hivatkozott új körülményekről. A közvetlen keresetekre irányadó szabályoktól eltérően ugyanakkor erre csak akkor van lehetőség, ha ezt a Bíróság elnöke kifejezetten engedélyezi. Ennek érdekében a fellebbezőnek (illetve a csatlakozó fellebbezést előterjesztő félnek) a válaszbeadvány (illetve a csatlakozó fellebbezésre vonatkozó válaszbeadvány) kézbesítésétől számított (a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodó) hétnapos határidőn belül kellően megindokolt kérelmet kell előterjesztenie, amely kifejti azokat az okokat, amelyek alapján a fellebbező álláspontja szerint válaszra van szükség. E kérelemnek – amely lehetőleg ne haladja meg a három oldalt – a fellebbezésre vagy a válaszbeadványra történő utalás nélkül, önmagában is érthetőnek kell lennie.

30.

Ezenkívül a fellebbezések jogkérdések vizsgálatára korlátozódó sajátos jellege folytán az elnök – amennyiben a válasz előterjesztése iránti kérelemnek helyt ad – korlátozhatja a válasz, valamint az azt követő viszonválasz tárgyát és oldalszámát. Ezen útmutatások tiszteletben tartása az eljárás megfelelő lefolytatásának elengedhetetlen feltétele, amennyiben a megengedett oldalszám túllépése, illetve egyéb kérdéseknek a válaszban vagy a viszonválaszban történő felvetése azt eredményezi, hogy a Bíróság e beadványt visszaküldi az előterjesztőjének.

Az alapokmány 57. cikke alapján előterjesztett fellebbezések

31.

A jelen útmutató 20–30. pontjában foglalt szabályok ugyanakkor nem alkalmazandók teljes egészükben a Törvényszék beavatkozási kérelmet elutasító, valamint az EUMSZ 278. cikk vagy az EUMSZ 279. cikk alapján ideiglenes intézkedés iránt előterjesztett kérelem alapján hozott határozatai elleni fellebbezésekre. Az alapokmány 57. cikkének harmadik bekezdése értelmében ugyanis az ilyen fellebbezésekről ugyanazon eljárás szerint kell határozni, mint az ideiglenes intézkedések iránt közvetlenül a Bírósághoz benyújtott kérelmekről. Ezért a feleknek rövid határidő áll rendelkezésükre a fellebbezésre vonatkozó esetleges észrevételeik előterjesztésére, a Bíróság pedig a fellebbezésről további írásbeli szakasz, sőt szóbeli szakasz nélkül határoz.

A fellebbezések bizalmas jellege

32.

Mint az kitűnik a fenti rendelkezésekből, a fellebbezést és az utána benyújtott beadványokat kézbesítik a Törvényszék előtti, szóban forgó ügyben részt vevő összes félnek, függetlenül attól, hogy ezen igazságszolgáltatási fórum előtt milyen minőségben jártak el (felperesként vagy alperesként, illetve beavatkozó félként). Mivel a fellebbezések az alapokmány 58. cikke értelmében jogkérdésekre korlátozódnak, a feleknek főszabály szerint tartózkodniuk kell attól, hogy a beadványaikban titkos vagy bizalmas adatokat szerepeltessenek. Ha kivételesen mégis ilyesmire kerül sor, felhívjuk azt a felet, aki a beadványában szereplő bizonyos adatok bizalmas jellegére hivatkozik, hogy külön iratban terjesszen elő megfelelően indokolt kérelmet a bizalmas kezelés iránt (megjelölve mind a kért bizalmas kezelés érvényesülési körét, mind pedig az eljárásban részt vevő azon feleket, amelyekre e kérelem vonatkozik), valamint nyújtsa be a beadványának azon nem bizalmas változatát, amelyet kézbesíteni lehet e többi félnek. Amennyiben a Bíróság részben ad helyt a bizalmas kezelés iránti e kérelemnek – amelynek érvényesülési köre semmiképp nem terjedhet túl azon a bizalmas kezelésen, amelyet a Törvényszék valamely beavatkozó féllel szemben már biztosított –, az e bizalmas kezelés kedvezményezettjének minősülő felet felhívjuk, hogy haladéktalanul nyújtsa be a beadványának olyan új, nem bizalmas változatát, amelyet kézbesíteni lehet az eljárásban részt vevő többi félnek.

A beavatkozás a közvetlen keresetek és a fellebbezések esetében

A beavatkozási kérelem

33.

Az alapokmány 40. cikke szerint egyrészt a tagállamok és az Unió intézményei, másrészt pedig – az e cikk második és harmadik bekezdésében meghatározott feltételek mellett – az EGT-Megállapodásban részes harmadik államok, az EFTA Felügyeleti Hatóság, az Unió szervei és hivatalai, valamint minden egyéb természetes vagy jogi személy beavatkozhatnak a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokba annak érdekében, hogy egészben vagy részben támogassák a felek valamelyikének kérelmeit. Ahhoz, hogy a beavatkozási kérelmet figyelembe lehessen venni, azt közvetlen keresetek esetében az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) bekezdése, illetve fellebbezések esetében a 190. cikkének (2) bekezdése szerinti határidőn belül kell előterjeszteni, és meg kell felelnie az e szabályzat 130. cikkének (2)–(4) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

A beavatkozási beadvány

34.

Ha a beavatkozási kérelemnek helyt adnak, a beavatkozó fél megkapja a felek részére kézbesített valamennyi eljárási iratot, kivéve adott esetben a titkos vagy bizalmas iratokat, illetve dokumentumokat, ezen iratok közlésétől számítva pedig egy hónap áll rendelkezésére ahhoz, hogy beavatkozási beadványt terjesszen elő. Jóllehet e beadványnak meg kell felelnie az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményeknek, annak tartalma szükségképpen tömörebb a támogatott fél beadványánál, a terjedelme pedig lehetőleg ne haladja meg a 10 oldalt. Mivel ugyanis a beavatkozás az alapjogvitához képest járulékos jellegű, a beavatkozó félnek tartózkodnia kell attól, hogy a beadványában megismételje az általa támogatott fél beadványaiban szereplő jogalapokat vagy érveket, és csak azokat a további jogalapokat vagy érveket kell előadnia, amelyek megerősítik a támogatott fél álláspontját. A jogvita jogi és ténybeli hátterének ismételt előadása felesleges, kivéve, ha e háttérnek a felperes és az alperes, illetve a fellebbező és az eljárásban részt vevő többi fél beadványaiban foglalt ismertetése vitatott, vagy további pontosítást igényel.

A beavatkozási beadványra tett észrevételek

35.

A beavatkozási beadvány benyújtása után az elnök – amennyiben szükségesnek ítéli – határidőt állapíthat meg arra, hogy e beadványra rövid észrevételeket tegyenek. Az ilyen, lehetőleg az 5 oldalt nem meghaladó észrevételek benyújtása azonban fakultatív jellegű. Ezen észrevételeknek kizárólag az a céljuk, hogy lehetővé tegyék a felperes és az alperes, illetve a fellebbező és az eljárásban részt vevő többi fél számára, hogy reagáljanak a beavatkozó fél bizonyos állításaira, vagy állást foglaljanak a beavatkozó fél által felhozott új jogalapokról vagy érvekről. Ha nem állnak fenn ilyen körülmények, azt javasoljuk, hogy mondjanak le az ilyen észrevételek benyújtásának lehetőségéről annak érdekében, hogy ne húzzák el feleslegesen az eljárás írásbeli szakaszát.

A késedelmes beavatkozási kérelmek

36.

Amennyiben megfelel az eljárási szabályzat 130. cikkének (2)–(4) bekezdésében meghatározott feltételeknek, a Bíróság az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) bekezdése, illetve 190. cikkének (2) bekezdése szerinti határidő lejártát követően előterjesztett beavatkozási kérelmet is figyelembe veheti, azzal a feltétellel azonban, hogy e kérelem még azt megelőzően beérkezik a Bíróságra, hogy az meghozná az eljárási szabályzat 60. cikkének (4) bekezdése szerinti, az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról szóló határozatot. Ebben az esetben a beavatkozó fél a tárgyaláson adhatja elő észrevételeit, ha arra sor kerül.

Az ideiglenes intézkedés vagy a gyorsított eljárás iránti kérelem keretében történő beavatkozás

37.

Főszabály szerint ugyanez a helyzet az ideiglenes intézkedés iránti kérelem keretében vagy a gyorsított eljárás lefolytatása esetén. Az ilyen eljárásokban beavatkozásra jogosult személy vagy közjogi jogalany az írásbeli észrevételek benyújtását indokoló különleges körülményeken kívül csak szóban adhatja elő észrevételeit, amennyiben tárgyalásra kerül sor.

A beavatkozás kizártsága az előzetes döntéshozatali eljárásokban

38.

A beavatkozásra vonatkozó fenti szabályok ezzel szemben nem alkalmazhatók az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekre. Az ügyek e kategóriájának nemperes jellege, valamint az uniós jog értelmezéséről vagy érvényességéről előzetes döntéshozatal keretében történő határozathozatal során a Bíróságra háruló különleges feladat folytán egyedül az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek – adott esetben pedig az alapokmány 24. cikkének második bekezdése alapján felkért uniós intézmények, szervek vagy hivatalok – jogosultak arra, hogy a tagállami bíróságok által a Bíróság elé terjesztett kérdésekre vonatkozóan írásbeli vagy szóbeli észrevételeket tegyenek.

Az eljárási iratok formája és felépítése

39.

A fenti szabályoktól, valamint az eljárási iratok tartalmára vonatkozó, az alapokmányban és az eljárási szabályzatban foglalt rendelkezésekből következő előírásoktól függetlenül a Bírósághoz benyújtott beadványoknak és írásbeli észrevételeknek bizonyos olyan további követelményeknek is meg kell felelniük, amelyeknek az a rendeltetése, hogy megkönnyítsék ezen iratoknak a Bíróság általi elolvasását és – különösen elektronikus formában történő – feldolgozását. E követelmények az eljárási iratoknak mind a formájára és megjelenítésére, mind pedig a felépítésére vagy terjedelmére vonatkoznak.

40.

Formai szempontból mindenekelőtt elengedhetetlen, hogy a felek által benyújtott beadványokat vagy észrevételeket oly módon jelenítsék meg, hogy az lehetővé tegye e beadványoknak a Bíróság általi elektronikus feldolgozását. Ennek érdekében lehetőleg a következő előírásokat kell betartani:

a beadványt vagy az észrevételeket fehér, vonalazatlan, A4-es méretű papíron fogalmazzák meg, szöveg pedig kizárólag az egyik oldalon, és ne mindkét oldalon szerepeljen;

a szöveget széleskörűen használt betűtípussal (mint például Times New Roman, Courrier vagy Arial) jelenítsék meg, a fő szövegben legalább 12-es, a lábjegyzetekben pedig legalább 10-es betűméretben, másfeles sorközzel és legalább 2,5 cm-es felső, alsó, bal és jobb oldali margóval;

a beadvány vagy az észrevételek valamennyi bekezdését lássák el folyamatos és növekvő számozással;

ugyanez irányadó a beadvány vagy az észrevételek oldalaira, ideértve azok esetleges mellékleteit és az iratok jegyzékét is, amelyeket az oldal jobb felső sarkában folyamatos és növekvő számozással lássanak el;

a beadvány vagy az észrevételek oldalai egyenként nem haladhatják meg az 1500 karaktert, a szóközöket nem számítva;

végül, amennyiben a beadványt vagy az észrevételeket nem elektronikus úton küldik meg a Bíróságnak, azoknak az oldalait olyan eszközökkel fogják össze, amelyek könnyen eltávolíthatók, ne pedig olyan merev rögzítőeszközökkel, mint a ragasztó vagy a tűzőkapocs.

41.

E formai követelményeken kívül a Bírósághoz benyújtott eljárási iratokat oly módon kell megszövegezni, hogy az első oldalaktól kezdve érthetővé váljon azok felépítése és rendeltetése. Az irat megnevezésének, az ügy számának (amennyiben a Hivatal már közölte azt) és az ügyben érintett feleknek vagy a kezdőbetűiknek (ha az ügyet anonimizálják) az érintett beadvány vagy észrevételek első oldalán történő feltüntetésén kívül a beadvány vagy az írásbeli észrevételek az előterjesztőjük által kialakított felépítés rövid ismertetésével vagy tartalomjegyzékkel kezdődnek. E beadvány vagy ezen észrevételek kötelezően azzal zárulnak, hogy az előterjesztőjük előadja a kérelmeit, vagy – előzetes döntéshozatali ügyekben – megfogalmazza azokat a válaszokat, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre javasol.

42.

Jóllehet a Bírósághoz benyújtott iratokra a tartalmukat illetően az alapokmányból és az eljárási szabályzatból eredő követelményeken kívül nem vonatkozik semmilyen más követelmény, szem előtt kell tartani, hogy az ilyen iratok képezik az ügyiratok Bíróság általi tanulmányozásának alapját, általános szabályként pedig azokat a Bíróságnak vagy annak az intézménynek, amelytől ezen iratok származnak, le kell fordítania. Ezért az eljárás megfelelő lefolytatásának, valamint maguknak a feleknek az érdekében a beadványokat vagy írásbeli észrevételeket egyszerű és pontos nyelvezetben kell megszövegezni, mellőzve a csak az adott nemzeti jogrendszerrel összefüggésben érthető szakkifejezések használatát. Az ismétléseket kerülni kell, az összetett, közbevetéseket és alárendeléseket tartalmazó, hosszú mondatok helyett pedig lehetőség szerint a rövid mondatokat kell előnyben részesíteni.

43.

Ha a felek a beadványukban vagy az észrevételeikben a nemzeti jog vagy az uniós jog valamely konkrét szövegére vagy szabályozására utalnak, e szöveg vagy szabályozás hivatkozásait pontosan kell megadni, mind e dokumentum elfogadásának időpontját és – amennyiben lehetséges – a közzétételének időpontját, mind pedig az időbeli hatályát illetően. Hasonlóképp, ha a felek valamely bírósági határozat vagy főtanácsnoki indítvány kivonatát vagy szövegrészletét idézik, kérjük, jelöljék meg mind az érintett ügy számát, mind pedig a határozat vagy az indítvány európai esetjogi azonosítóját („European Case Law Identifier”, ECLI) és a szóban forgó kivonat vagy szövegrészlet pontos hivatkozásait.

44.

Végül emlékeztetni kell arra, hogy a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek jogi érvelését a beadványoknak vagy az írásbeli észrevételeknek, nem pedig az esetlegesen csatolt mellékleteknek kell tartalmazniuk, amelyeket általában nem fordítanak le. A beadványhoz vagy az észrevételekhez csak azokat a dokumentumokat kell mellékletként csatolni, amelyeket e beadványnak vagy ezen észrevételeknek maga a fő szövege említ, és amelyek szükségesek a tartalmának megvilágításához vagy alátámasztásához. Továbbá a mellékletek benyújtását a Bíróság az eljárási szabályzat 57. cikkének (4) bekezdése alapján csak akkor fogadja el, ha ahhoz csatolják a mellékletek jegyzékét. E jegyzék minden egyes mellékelt dokumentum vonatkozásában tartalmazza a melléklet számát, a jellegének rövid megjelölését, valamint a beadvány vagy az észrevételek azon oldalának vagy bekezdésének megjelölését, amely hivatkozik a dokumentumra, indokolttá téve a melléklet benyújtását.

45.

Ha valamely eljárási irat nyilvánvalóan eltér a fentiekben foglalt előírásoktól, különösen pedig az ezen irat terjedelmére vonatkozó útmutatásoktól, a hivatalvezető felhívhatja az iratot benyújtó felet, hogy a benyújtott irat hiányosságait rövid határidőn belül pótolja.

Az eljárási iratok benyújtása és továbbítása

46.

A Hivatalhoz csak az eljárási szabályokban kifejezetten említett iratok nyújthatók be. Ezen iratokat az előírt határidőkön belül, az eljárási szabályzat 57. cikkében meghatározott követelményeket betartva kell benyújtani.

47.

Az eljárási iratok benyújtásának a Bíróság által javasolt módja az e-Curia alkalmazáson keresztül történő benyújtás. Ezen alkalmazás lehetővé teszi, hogy az eljárási iratok benyújtását és átvételét kizárólag elektronikus úton bonyolítsák, anélkül hogy szükség lenne a Bírósághoz továbbított iratról hitelesített másolatok készítésére vagy e továbbítás postai úton történő megismétlésére. Az e-Curia alkalmazáshoz való hozzáférés módjait és az alkalmazás használati feltételeit pontosan ismerteti a Bíróságnak az eljárási iratok e-Curia alkalmazáson keresztül történő benyújtásáról és kézbesítéséről szóló, 2018. október 16-i határozata, valamint a használati feltételek, amelyekre e határozat utal. E dokumentumok elérhetők az intézmény internetes oldalán (https://curia.europa.eu/jcms/jcms/P_78957/hu).

48.

Ha az eljárási iratot nem a fent említett alkalmazáson keresztül továbbítják, akkor az postai úton is elküldhető a Bíróságra. Az ezen iratot tartalmazó borítékot a Bíróság Hivatalának kell címezni, a következő címre: Rue du Fort Niedergrünewald, L-2925 Luxembourg. E tekintetben hasznos kiemelni, hogy az eljárási szabályzat 57. cikkének (7) bekezdése szerint az eljárási határidők szempontjából kizárólag az eredeti példány Hivatalhoz történt benyújtásának napja és órája irányadó. Ezért a határidők elmulasztásának elkerülése érdekében nyomatékosan tanácsoljuk, hogy a szóban forgó iratot ajánlott vagy elsőbbségi küldeményként adják fel, több nappal az irat benyújtására megállapított határidő lejártát megelőzően, sőt a szóban forgó iratot személyesen adják át a Bíróság Hivatalában, vagy a Hivatal nyitvatartási idején kívül a Bíróság épületeinek portáján, ahol a portás a benyújtás napjának és órájának az iraton történő feltüntetésével igazolja ezen irat átvételét.

49.

Végül, jelenleg lehetőség van arra is, hogy az eljárási irat aláírt eredeti példányának másolatát e-mail mellékleteként (ecj.registry@curia.europa.eu) vagy faxon ([+ 352] 43 37 66) továbbítsák a Hivatalba. Az e két továbbítási móddal együtt járó technikai korlátokon kívül emlékeztetünk arra, hogy az eljárási irat e-mailben vagy faxon történő benyújtása az eljárási határidők betartása szempontjából csak azzal a feltétellel vehető figyelembe, hogy az irat aláírt eredeti példánya – az eljárási szabályzat 57. cikkének (2) bekezdése szerinti mellékletekkel és másolatokkal együtt – ezen aláírt eredeti példány másolatának e-mailben vagy faxon történő elküldését követően legfeljebb tíz nappal maga is beérkezik a Hivatalba. Ezért ezt az eredeti példányt közvetlenül a másolat elküldését követően haladéktalanul el kell küldeni vagy át kell adni, anélkül hogy azon bármely – mégoly jelentéktelen – javítást vagy módosítást tennének. Az aláírt eredeti példány és a korábban továbbított másolat közötti eltérések esetén csak az aláírt eredeti példány benyújtásának napját veszik figyelembe.

50.

A benyújtott beadványok vagy észrevételek Bíróság általi feldolgozásának, különösen pedig az Unió egy vagy több hivatalos nyelvére történő lefordításának megkönnyítése érdekében felhívjuk a feleket, hogy a beadványuk vagy az észrevételeik egyedüliként hiteles eredeti változatának az előírt határidőkön belül történő megküldésén kívül e beadvány vagy észrevételek szerkeszthető (például „Word”, „OpenOffice” vagy „LibreOffice” szövegszerkesztő programmal előállított) változatát is juttassák el a következő címre: editable-versions@curia.europa.eu.

III.   AZ ELJÁRÁS SZÓBELI SZAKASZA

51.

Mint az az alapokmány 20. cikkének negyedik bekezdéséből kitűnik, az eljárás szóbeli szakasza lényegében két különálló részből áll: a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek meghallgatásából és a főtanácsnok indítványának ismertetéséből. Az alapokmány 20. cikkének ötödik bekezdése szerint ugyanakkor a Bíróság – amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ügy semmilyen új jogkérdést nem vet fel – úgy is határozhat, hogy az ügyben a főtanácsnok indítványa nélkül dönt. Ami a tárgyalás tartását illeti, arra nem kerül sor feltétlenül minden ügyben.

A tárgyalás célja

52.

Tekintettel az eljárás írásbeli szakaszának a Bíróság előtt indított eljárások kapcsán betöltött jelentőségére, továbbá az eljárási szabályzat 76. cikke (3) bekezdése alkalmazásának sérelme nélkül, az előzetes döntéshozatali eljárások esetében a tárgyalás tartásának nem annyira az a meghatározó feltétele, hogy eziránt kifejezett kérelmet terjesztettek elő, mint inkább az, hogy maga a Bíróság hogyan mérlegeli azt, hogy e tárgyalásnak milyen hozzáadott értéke lenne, és potenciálisan mennyiben járulna hozzá a jogvita elbírálásához, illetve annak meghatározásához, hogy a Bíróság a valamely tagállami bíróság által feltett kérdésekre milyen választ adjon. Ezért a Bíróság minden olyan esetben tárgyalást tart, amikor ez hozzájárulhat az ügynek és jelentőségének jobb megértéséhez, függetlenül attól, hogy a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek eziránt kérelmet terjesztettek-e elő, vagy sem.

A tárgyalás tartása iránti kérelem

53.

Ha a felek vagy ezen érdekeltek úgy ítélik meg, hogy valamely ügyben tárgyalást kell tartani, az eljárás írásbeli szakaszának lezárásáról szóló értesítést követően minden esetben levélben jelezniük kell a Bíróságnak azokat a konkrét okokat, amelyek alapján a Bíróság általi meghallgatásukat kérik. Ezen indokolásnak – amely nem tévesztendő össze a beadványokkal vagy az írásbeli észrevételekkel, és nem haladhatja meg a három oldalt – annak konkrét értékelésén kell alapulnia, hogy miért lenne hasznos a szóban forgó fél számára a tárgyalás, valamint meg kell jelölnie az ügyiratok azon elemeit vagy az abban szereplő azon érveket, amelyeknek a tárgyaláson történő teljesebb kifejtését vagy cáfolását a fél szükségesnek tartja. Az olyan általános jellegű indokolás, amely például az ügy vagy a Bíróság által tárgyalandó kérdések jelentőségére hivatkozik, nem elegendő.

A tárgyalásra történő idézés és az ezen idézésre adott gyors válasz szükségessége

54.

Ha a Bíróság úgy dönt, hogy az adott ügyben tárgyalást tart, kitűzi annak pontos napját és óráját, a Hivatal pedig a feleket és az alapokmány 23. cikke szerinti érdekelteket nyomban megidézi, tájékoztatva őket azon ítélkező testület összetételéről, amely elé az ügyet utalták, továbbá a Bíróság által elrendelt pervezető intézkedésekről, adott esetben pedig arról is, hogy a Bíróság a főtanácsnok indítványa nélkül dönt. Annak érdekében, hogy a Bíróság e tárgyalást kedvező feltételek mellett készíthesse elő, felhívjuk a fent említett feleket vagy érdekelteket, hogy a Hivatal levelére rövid időn belül válaszoljanak, jelezve különösen, hogy szándékukban áll-e ténylegesen részt venni a tárgyaláson, valamint megadva azon ügyvéd vagy meghatalmazott nevét, aki a tárgyaláson képviselni fogja őket. A Hivatal által kiküldött idézésekre adott késedelmes válasz veszélyezteti a tárgyalás megfelelő előkészítését, mind a Bíróság által a szóban forgó fél részére biztosított beszédidő szempontjából, mind pedig a tolmácsszolgálat működése által szabott keretek tekintetében.

A tárgyalásra teendő előkészületek

55.

A Bíróság előtt eljáró személyeknek szakmai címüktől és jogállásuktól függetlenül talárt kell viselniük. A tárgyaláson részt vevő meghatalmazottakat és ügyvédeket ezért kérjük, hogy hozzák magukkal saját talárjukat. Arra az esetre, ha a felek vagy képviselőik nem rendelkeznének talárral, a Bíróság fenntart számukra néhány talárt, mivel azonban e talárok korlátozott számban és méretben állnak rendelkezésre, az érintett feleket és képviselőiket felhívjuk, hogy a tárgyalásra történő idézésre adott válaszuk keretében ezt előzetesen jelezzék a Bíróságnak.

56.

A tárgyalás optimális előkészítésének biztosítása érdekében a feleket és képviselőiket arra is felhívjuk, hogy ugyanezen válasz keretében jelezzék a Bíróságnak mindazon különleges intézkedéseket, amelyek elősegíthetik a tárgyaláson való tényleges részvételüket, különösen akkor, ha fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyekről van szó.

57.

Tekintettel a luxemburgi közlekedési helyzetre, valamint a Bíróság épületeibe történő belépéssel járó biztonsági intézkedésekre, javasoljuk, hogy tegyék meg a szükséges előkészületeket annak érdekében, hogy a tárgyalás napján a tárgyalás helyszínéül szolgáló tárgyalóteremben már jóval a tárgyalás megnyitására kitűzött időpont előtt megjelenjenek. A tárgyalás megkezdése előtt ugyanis szokás szerint rövid megbeszélésre kerül sor az ítélkező testület tagjai, valamint a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek képviselői között a tárgyalás lefolytatását illetően. Ennek során az előadó bíró vagy a főtanácsnok felhívhatja az említett képviselőket, hogy a tárgyalás során bizonyos kérdésekről nyújtsanak további pontosítást, vagy a szóban forgó ügy egyik vagy másik sajátos vetületére részletesebben térjenek ki.

A tárgyalás szokásos lefolytatása

58.

Bár a Bíróság előtti tárgyalás lefolytatása az egyes ügyek sajátos körülményei alapján eltérő lehet, annak főszabály szerint három különálló része van: a tulajdonképpeni szóbeli előadások, a Bíróság tagjai által feltett kérdések és a tárgyalás során elhangzottakra vonatkozó válaszok.

A tárgyalás első szakasza: a szóbeli előadások

A szóbeli előadások célja

59.

Különleges körülményektől eltekintve a tárgyalás rendszerint a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek szóbeli előadásaival kezdődik. Figyelemmel az eljárás írásbeli szakaszának eredményeként a Bíróság által az ügyről már megszerzett ismeretekre, e szóbeli előadásoknak nem az a céljuk, hogy felidézzék a beadványok vagy az írásbeli észrevételek tartalmát. Azt hivatottak lehetővé tenni, hogy a fent említett felek vagy érdekeltek eleget tehessenek a szóbeli előadások összpontosítására irányuló esetleges felhívásoknak, vagy megválaszolhassák a Bíróság által a tárgyalás előtt hozzájuk intézett kérdéseket. Ezenkívül felhívjuk a tárgyalás azon résztvevőit, akik ugyanazon elgondolás mellett állnak ki, vagy ugyanazon álláspontot képviselik, hogy a tárgyalás előtt lehetőség szerint egyeztessenek annak érdekében, hogy elkerüljék a felesleges ismétléseket.

A beszédidő és annak esetleges meghosszabbítása

60.

A beszédidőt az előadó bíróval, adott esetben pedig az ügyben eljáró főtanácsnokkal történő egyeztetést követően az ítélkező testület elnöke határozza meg. E beszédidő – függetlenül azon ítélkező testülettől, amely elé a Bíróság az ügyet utalta – főszabály szerint tizenöt perc, ez az időtartam azonban az ügy jellegétől vagy különleges bonyolultságától, a tárgyalás résztvevőinek számától és eljárási jogállásától, valamint az esetleges pervezető intézkedésektől függően meghosszabbítható vagy lerövidíthető. Az ítélkező testület elnöke kivételesen, a fél vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekelt megfelelően indokolt kérelme alapján meghosszabbíthatja az engedélyezett beszédidőt. Ahhoz azonban, hogy az ilyen kérelmet figyelembe lehessen venni, azt az érintett félnek vagy az érdekeltnek a tárgyalásra történő idézésre adott válaszában kell előterjesztenie.

A felszólalók száma

61.

A tárgyalás megfelelő lefolytatásával összefüggő okokból a tárgyaláson részt vevő felek vagy érdekeltek szóbeli előadásait mindegyikük esetében egyetlen személynek kell megtartania. Ugyanakkor kivételesen második személynek is engedélyezhető, hogy szóbeli előadást tartson, amennyiben ezt az ügy jellege vagy különleges bonyolultsága indokolja, továbbá azzal a feltétellel, hogy az érintett fél vagy az érdekelt a tárgyalásra történő idézésre adott válaszában megfelelően indokolt kérelmet terjeszt elő eziránt. Az ilyen engedély megadása azonban semmilyen módon nem eredményezi a beszédidő meghosszabbítását, amennyiben a szóban forgó fél részére biztosított beszédidőt a két felszólalónak egymás között meg kell osztania.

A szóbeli előadások nyelve

62.

A tagállamokat megillető azon lehetőség sérelme nélkül, hogy saját hivatalos nyelvüket használják, amikor tárgyaláson vesznek részt, valamint a harmadik államokat megillető azon lehetőség sérelme nélkül, hogy az eljárási szabályzat 36. cikkében említett nyelvek valamelyikét használják, amikor előzetes döntéshozatali eljárásban vesznek részt vagy a Bíróság előtt folyamatban lévő perbe beavatkoznak, az eljárásban részt vevő többi fél köteles az eljárás nyelvén felszólalni, amelyet az eljárási szabályzat 37. cikkében foglalt szabályoknak megfelelően kell meghatározni.

63.

Az előzetes döntéshozatali eljárásokban az alapjogvitában részt vevő felek kivételesen kérhetik a Bíróságtól annak engedélyezését, hogy az eljárás szóbeli szakaszában olyan nyelvet használhassanak, amely eltér a kérdést előterjesztő bíróság nyelvétől. E kérelmet – amelyet az érintett fél által a tárgyalásra történő idézésre adott válaszban kell előterjeszteni – megfelelően indokolni kell, és ki kell fejteni azokat az okokat, amelyek alapján másik nyelv használatát kérik, valamint azokat az okokat, amelyek az eljárási szabályzat 36. cikkében említett nyelvek közül e másik nyelv mellett szólnak. Az említett szabályzat 37. cikkének (4) bekezdése értelmében e kérelemről az esettől függően a Bíróságnak vagy azon ítélkező testület elnökének kell határoznia, amely elé az ügyet utalták, az alapjogvitában részt vevő másik vagy többi felet és a főtanácsnokot pedig a kérelem tárgyában előzetesen meg kell hallgatni. Ha e kérelemnek helyt adnak, a kért nyelvet az alapokmány 23. cikke szerinti összes érdekelt használhatja.

64.

Az előző pont szerinti kivétel ugyanakkor csak az előzetes döntéshozatali eljárásokra vonatkozik. A jelen útmutató 62. pontja szerinti eseteken kívül a felek a közvetlen kereset vagy fellebbezés alapján folyamatban lévő eljárásokban kötelesek a szóbeli előadásaikat, a tárgyalás során elhangzottakra vonatkozó válaszaikat és a Bíróság esetleges kérdéseire vonatkozó válaszaikat az eljárás nyelvén előadni. (3)

A tárgyalás második szakasza: a Bíróság tagjai által feltett kérdések

65.

Függetlenül a szóbeli előadások előtt vagy azok során a Bíróság tagjai által feltehető kérdésektől, a Bíróság e szóbeli előadások végén felhívhatja a felszólalókat, hogy válaszoljanak a Bíróság tagjai által feltett további kérdésekre. E kérdések célja, hogy kiegészítsék a Bíróság tagjai által az ügyiratokról szerzett ismereteket, a felszólalók számára pedig lehetővé teszik bizonyos olyan kérdések tisztázását vagy részletesebb kifejtését, amelyek adott esetben még további pontosítást igényelnek.

A tárgyalás harmadik szakasza: a tárgyalás során elhangzottakra vonatkozó válaszok

66.

A fenti kérdéseket és válaszokat követően a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek képviselőinek végül lehetőségük van arra, hogy amennyiben szükségesnek ítélik, egymás észrevételeire röviden válaszoljanak. E válaszok – amelyek időtartama egyenként legfeljebb öt perc – nem képezik a szóbeli előadások második körét. Egyedüli céljuk az, hogy lehetővé tegyék a felszólalók számára, hogy röviden reagáljanak a tárgyalás többi résztvevője vagy a Bíróság tagjai által a tárgyalás során előadott észrevételekre vagy kérdésekre. Ha a Bíróság két felszólalónak is engedélyezte, hogy valamely fél nevében felszólaljanak, az észrevételekre csak egyikük válaszolhat.

A szinkrontolmácsolás velejárói és az általa szabott keretek

67.

Akár a szóbeli előadásokról, akár a tárgyalás során elhangzottakra vonatkozó válaszokról, akár pedig a Bíróság kérdéseire adott válaszokról van szó, a felszólalóknak szem előtt kell tartaniuk, hogy felszólalásaikat az ítélkező testület tagjai, a főtanácsnok és az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek gyakran szinkrontolmácsolással hallgatják. A tárgyalás megfelelő lefolytatása érdekében, valamint a tolmácsolás minőségének biztosítása céljából ezért felhívjuk a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek képviselőit, hogy amennyiben rendelkezésükre áll a szóbeli előadás jegyzeteinek akár tömör szövege vagy a felszólalás vázlata, azt (vagy azokat) a tárgyalás előtt, amint lehetséges, küldjék meg a tolmácsolási igazgatóságnak, akár e-mailben (Interpretation@curia.europa.eu), akár pedig faxon ([+ 352] 43 03 36 97). A szóbeli előadás e szövegét vagy jegyzetét kizárólag a tolmácsok kapják kézhez, és azt a tárgyalást követően megsemmisítik. Azt sem az ítélkező testület tagjainak és az ügyben eljáró főtanácsnoknak nem továbbítják, sem pedig az ügy irataihoz nem csatolják.

68.

Annak érdekében, hogy a szóbeli előadásokat könnyebben lehessen tolmácsolni, következésképpen pedig mind az ítélkező testület tagjai és az ügyben eljáró főtanácsnok, mind pedig a tárgyaláson jelen lévő többi fél könnyebben megérthessék azokat, elengedhetetlen, hogy a tárgyalás során higgadtan, természetes és nem erőltetett ütemben beszéljenek a mikrofonba. Megkönnyíti a tolmácsolást, ha a felszólaló előre ismerteti a felszólalásának vázlatát, továbbá ha minden esetben előnyben részesíti a rövid és egyszerű mondatokat. A felszólalót ezenkívül felhívjuk arra, hogy ha a szóbeli előadásában a Bíróság vagy a Törvényszék valamely határozatára hivatkozik, jelölje meg e határozat meghozatalának időpontját, valamint az érintett ügy számát és elnevezését.

A tárgyalást követő eljárás

69.

A felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek tevékeny részvétele a tárgyalás végén befejeződik. Azon kivételes esettől eltekintve, amikor a Bíróság az eljárási szabályzat 83. cikke alapján újból megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, a felek vagy az említett érdekeltek a továbbiakban nem tehetnek írásbeli vagy szóbeli észrevételeket többek között a főtanácsnok indítványára reagálva, miután az ítélkező testület elnöke már berekesztette a tárgyalást.

IV.   ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

70.

E gyakorlati útmutató hatályon kívül helyezi a Bíróság elé terjesztett ügyekre vonatkozóan a felek részére összeállított, 2013. november 25-i gyakorlati útmutatót, és annak helyébe lép.

71.

E gyakorlati útmutatót ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. E gyakorlati útmutató a kihirdetését követő hónap első napján lép hatályba.

Kelt Luxembourgban, 2019. december 10-én.


(1)  HL L 31., 2014. január 31., 1. o.

(2)  HL L 265., 2012. szeptember 29., 1. o., legutóbb 2019. november 26-án módosítva (HL L 316., 2019. december 6., 103. o.).

(3)  Ami a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereseteket illeti, az alperes tagállamnak joga van az eljárás szóbeli szakasza során olyan nyelvet használni, amely eltér az írásbeli szakasz során használt nyelvtől, azzal a feltétellel azonban, hogy e másik nyelv ezen állam hivatalos nyelveinek egyike legyen, továbbá hogy erre vonatkozóan időben, lehetőleg a tárgyalásra történő idézésre adott válaszban kérelmet terjesszenek elő. Ha a kérelemnek helyt adnak, a kért nyelvet az eljárásban részt vevő összes fél használhatja.


Top