(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2018. január 31-én az (EU) 2016/1037 rendelet 10. cikke alapján szubvencióellenes vizsgálatot indított az Argentínából (a továbbiakban: érintett ország) származó biodízel Európai Unióba érkező behozatalára vonatkozóan. A Bizottság a vizsgálat megindításáról értesítést (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2)

A Bizottság az Európai Biodízeltanács (a továbbiakban: EBB, panaszos) által egyes gyártók nevében 2017. december 18-án benyújtott panaszra indította el a vizsgálatot. A panaszos a teljes uniós biodízelgyártás körülbelül 70 %-át képviseli. A panasz bizonyítékot tartalmazott a támogatásra, illetve az abból eredő kár bekövetkezésének lehetőségére vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(3)

A szubvencióellenes vizsgálat megindítása előtt a Bizottság értesítette az argentin kormányt (3), hogy megfelelő módon dokumentált panaszt érkezett be a Bizottsághoz, és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban konzultációra kérte fel az argentin kormányt. Az argentin kormány elfogadta a konzultációra irányuló felkérést, és a konzultációra 2018. január 24-én sor is került. Az argentin kormánnyal folytatott konzultáció során, valamint az azt követő levélváltások alkalmával a Bizottság kellően megismerte az argentin kormány által tett észrevételeket. Mindazonáltal nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni.

(4)

Az eljárás megindításáról szóló értesítést követően a Bizottság észrevételeket kapott e vonatkozásban az Argentin Bioüzemanyagipari Kamarától (Cámara Argentina de Biocombustibles, a továbbiakban: CARBIO). Észrevételeiben a CARBIO azt állította, hogy az argentin biodízel-ágazat nem részesül támogatásban, és hogy az Argentínából érkező biodízel-behozatal miatt nem áll fenn a jelentős kár bekövetkezésének lehetősége az uniós gazdasági ágazatban.

(5)

A támogatással kapcsolatban a vizsgálat megindítási szakaszában rendelkezésre álló bizonyítékot illetően a Bizottság elérhetővé tette a panasz nyilvános verzióját, és a bizonyítékok elégséges voltáról szóló feljegyzésben elemzést készített az említett szakaszban rendelkezésre álló bizonyítékokról, amelyek alapján a vizsgálat megindult.

(6)

A kár bekövetkezésének lehetőségével kapcsolatos bizonyítékokat illetően a CARBIO azzal érvelt, hogy a panaszos nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot az alaprendelet 8. cikkének (8) bekezdésében foglalt kritériumok, különösen pedig a behozatal számottevő megnövekedése, az Argentínában rendelkezésre álló lekötetlen kapacitás és az argentin behozatalnak az árakra gyakorolt hatásai tekintetében. A CARBIO érvelése ugyanakkor nagymértékben az argentin kivitel 2018-as alakulásával kapcsolatos, túlzottan pesszimista becsléseken alapult, amelyek szerint a CARBIO úgy vélte, a teljes 2018-as évben a világ összes országának történő kivitel 480 000 tonna lesz, de nem indokolta ezt az alacsony számot, amely 70 %-kal elmaradt 2016 és 2017 megfelelő számadatától (4). Ilyen alacsony szinten az argentin behozatal állítólag nem vetné fel a kár bekövetkezésének lehetőségét az uniós gazdasági ágazatban. A Bizottság figyelembe vette a panaszban szolgáltatott bizonyítékot (amely a 2017 augusztusáig tartó tényleges behozatalra és a GAIN-jelentés (5) termelési számadatai alapján 2018-ra vonatkozóan készített becslésre épül), amely a behozatal szintjét sokkal magasabbra becsülte. A termelési kapacitást illetően a CARBIO megerősítette, hogy az argentin termelési kapacitás valóban jelentősen, több mint 3 millió tonnával meghaladja a belföldi felhasználást.

(7)

Következésképpen ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(8)

A panaszos 2018. február 21-én az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdése alapján kérelmet nyújtott be az Argentínából érkező biodízel-behozatal nyilvántartásba vétele iránt. A Bizottság 2018. május 24-én az (EU) 2018/756 végrehajtási rendelet (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) (6) útján 2018. május 25-i hatállyal nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az Argentínából érkező biodízel-behozatalra vonatkozóan.

(9)

A nyilvántartásba vétel iránti kérelemre válaszul az érdekelt felek észrevételeket nyújtottak be, amelyekkel a Bizottság a nyilvántartásba vételt elrendelő rendeletben foglalkozott. A Bizottság számára elegendő bizonyíték állt rendelkezésre, amely indokolta a behozatal nyilvántartásba vétele iránti igényt.

(10)

Az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdése értelmében az érintett termék behozatalára nyilvántartásbavételi kötelezettséget kell bevezetni annak biztosítása céljából, hogy amennyiben a vizsgálat során kiegyenlítő vámok kivetéséhez vezető ténymegállapítások születnének, e vámok a szükséges feltételek teljesülése esetén – az alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban – visszamenőleges hatállyal is kivethetők legyenek a nyilvántartásba vett behozatalra.

(11)

A nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet kihirdetését követően a Bizottság észrevételeket kapott e vonatkozásban az argentin kormánytól és a CARBIO-tól.

(12)

Az argentin kormány észrevételei azzal az állítással foglalkoztak, hogy a Bizottság nem igazolta kellőképpen a támogatást és nem bizonyította, hogy az uniós gazdasági ágazat kárát a viszonylag rövid idő alatt beérkező tömeges argentin biodízel-behozatal okozta.

(13)

Az (5)–(7) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság úgy tekintette, hogy a vizsgálat megindításakor elegendő bizonyítékkal rendelkezett a támogatásról és a kár bekövetkezésének lehetőségéről. A nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet (14) preambulumbekezdésében továbbá a Bizottság bizonyítékkal támasztotta alá, hogy az argentin biodízel-behozatal 2017 augusztusa és 2018 márciusa között mind abszolút értelemben, mind piaci részesedését tekintve erőteljesen növekedett, ami a jelentős kár meglétét mutatja a vizsgálati időszak vége felé. Következésképpen ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(14)

A támogatás és a kár vizsgálata a 2017. január 1. és 2017. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2014. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(15)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és az argentin kormányt, az ismert importőröket, a beszállítókat és a felhasználókat, a kereskedőket, továbbá az érintettként ismert szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(16)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(17)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 27. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(18)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A mintát a Bizottság a termelés azon legmagasabb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amely a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen megvizsgálható volt.

(19)

Az ideiglenes minta három uniós gyártóból állt, és a földrajzi eloszlás szempontjából is széles kört fedett le. A mintába felvett uniós gyártók az uniós termelési volumen 19 %-át tették ki. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(20)

A Bizottsághoz megalapozott észrevételek érkeztek a CARBIO-tól, a Greenergy Fuels Limitedtől és a panaszostól az ideiglenes mintával kapcsolatban. A (310)–(313) preambulumbekezdés részletesebben elemzi ezeket az észrevételeket.

(21)

Ennek eredményeként a Bizottság az ideiglenes mintába felvett egyik uniós gyártót egy másikkal váltotta fel. A végső minta három különböző tagállam három uniós gyártójából állt. E minta az uniós termelés több mint 23 %-át képviselte.

(22)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(23)

Két független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az importőrök kis számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(24)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkért minden argentin exportáló gyártót, hogy nyújtsa be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Emellett a Bizottság felkérte az argentin hatóságokat, hogy nevezzék meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, és/vagy vegyék fel velük a kapcsolatot.

(25)

Az érintett ország kilenc gyártója bocsátotta rendelkezésre a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy felvegyék a mintába. A Bizottság egy vállalatot kivett a mintából, mivel az nem exportált biodízelt az Unióba a vizsgálati időszakban. A fennmaradó nyolc vállalat vagy vállalatcsoport a vizsgálati időszak Unióba irányuló kiviteleinek 100 %-áért felelt. A Bizottság az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban az Unióba irányuló kivitel azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt még észszerűen meg lehet vizsgálni, a következő, három exportáló gyártói vállalatcsoportból álló mintát választotta ki:

(26)

A mintában szereplő exportáló gyártói csoportok a vizsgálati időszakban 84 %-át adták az érintett termék Unióba irányuló összes kivitelének.

(27)

A Bizottság a minta kiválasztásáról az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultált valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval, valamint az argentin kormánnyal. A Bizottsághoz a javasolt mintáról nem érkezett észrevétel.

(28)

A mintában nem szereplő exportáló gyártók egyike sem kért az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi vizsgálatot.

(29)

A Bizottság kérdőíveket küldött az argentin kormánynak, a mintában szereplő három exportáló gyártói csoportnak, a mintában szereplő három uniós gyártónak és a Bizottságnál jelentkező két független importőrnek.

(30)

Az argentin kormány, a mintában szereplő összes exportáló gyártói csoport, a mintában szereplő összes uniós gyártó, valamint a mintában szereplő két együttműködő független importőr közül az egyik benyújtotta a kérdőívre adott válaszait a Bizottságnak.

(31)

A Bizottság a támogatás, az abból eredő kár bekövetkezésének lehetősége és az uniós érdek megállapításához szükségesnek ítélt valamennyi információt megkísérelte beszerezni és ellenőrizte. Ellenőrző látogatásra került sor az argentin Agráripari Minisztériumnál, Külügyminisztériumnál, Termelési és Adóügyi Minisztériumnál, amelyen részt vettek más érintett minisztériumok hivatalnokai is. A Bizottság ellenőrző látogatást tett a Banco de Córdobánál, a Banco de la Provincia de Buenos Airesnél, a Banco de la Ciudad de Buenos Airesnél, a Banco Central de la República Argentinánál és a Banco de la Nación Argentinánál is.

(32)

Az alaprendelet 26. cikke alapján ellenőrző látogatásokra az EBB helyiségeiben, valamint a következő vállalatok telephelyén került sor:

(33)

Tekintettel arra, hogy a Bizottság szükségesnek tartotta a vizsgálati időszak utáni fejleményekkel kapcsolatos további információk begyűjtését, amely információk megerősíthetik a Bizottság előzetes ténymegállapításait és jobban rávilágíthatnak az uniós érdekre, a Bizottság úgy határozott, hogy ebben az esetben nem vezet be ideiglenes intézkedéseket.

(34)

2018. szeptember 21-én az előzetes ténymegállapításait leíró tájékoztató dokumentum útján a Bizottság közölte az összes érdekelt féllel, hogy nem vet ki ideiglenes kiegyenlítő vámot az Argentínából származó biodízel Unióba irányuló behozatalára. 2018. október 8-án hat tagállam (Franciaország, Spanyolország, Bulgária, Lengyelország, Portugália és Románia) kérte a Bizottságot, hogy vezessen be ideiglenes kiegyenlítő intézkedéseket ebben az esetben. 2018. október 10-én a Bizottság megerősítette, hogy a vizsgálat folyamatban van, és hogy további tényeket vesz majd figyelembe (különösen a vizsgálati időszakot közvetlenül követő fejleményeket).

(35)

E tájékoztató dokumentummal kapcsolatosan több érdekelt fél nyújtott be írásbeli beadványt. Azok a felek, akik ezt kérelmezték, lehetőséget kaptak a meghallgatásra, többek között a meghallgatási tisztviselő előtt.

(36)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően észrevételek érkeztek az argentin kormánytól, a CARBIO-tól, a mintában szereplő összes exportáló gyártói csoporttól és az EBB-től.

(37)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott végleges ténymegállapításainak kialakításához. Az információ magában foglalta, de nem kizárólag, az EBB és a mintában szereplő uniós gyártók által a további kérdőívekre adott válaszokat a vizsgálati időszakot követő fejlemények kapcsán, az Unióba irányuló, vizsgálati időszakot követő biodízel-behozatal adatait, valamint az érdekelt felek által a tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően szolgáltatott adatokat.

(38)

A Bizottság 2018. december 3-án valamennyi fél tudomására hozta a lényeges tényeket és szempontokat, amelyek alapján végleges kiegyenlítő vámot kívánt kivetni az érintett termék Unióba érkező behozatalára vonatkozóan. A Bizottság a felek számára meghatározott időszakot biztosított az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik benyújtásához.

(39)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EBB, a Mezőgazdasági Szakmai Szervezetek Bizottsága (Committe of Professional Agricultural Organisations, COPA), Az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (General Confederation of Agricultural Cooperatives in the European Union, Cogeca) és az olajos magvak termelésével foglalkozó vállalatokat tömörítő European Oilseed Alliance üdvözölte, hogy a Bizottság végleges kiegyenlítő vámot kíván kivetni az érintett termék Unióba érkező behozatalára vonatkozóan.

(40)

Az érintett termék: az Argentínából származó, szintézissel és/vagy hidrogénezéssel előállított, nem fosszilis eredetű zsírsav-monoalkil-észterek és/vagy paraffingázolajok akár tisztán, akár keverék formájában (közismert nevén: „biodízel”, a továbbiakban: érintett termék).

(41)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy az Argentínában előállított biodízel kizárólag szójaolajból kinyert szója-metil-észter (a továbbiakban: SME), míg az Unióban gyártott biodízel főként repce-metil-észter (a továbbiakban: RME), de készülhet más alapanyagból, ideértve a hulladékolajokat, valamint a szűzolajokat is.

(42)

Az SME és az RME egyaránt a zsírsav-metil-észterek kategóriájába tartozik. Az „észter” kifejezés a növényi olajok átészterezésére, azaz az olaj alkohollal való keverésére utal, amelynek következtében biodízel és melléktermékként glicerin keletkezik. A „metil” kifejezés a metanolra, a szóban forgó folyamatban leggyakrabban használt alkoholra utal.

(43)

Az SME-biodízel használható tisztán, de általában keverik, mielőtt felhasználnák az Unióban. A keverésnek az az oka, hogy a tiszta SME jódtartalmát és cetánszámát tekintve nem felel meg az EN 14214 európai szabványnak. Az SME RME-vel történő elegyítését az indokolja, hogy az SME hidegszűrhetőségi határhőmérséklete (CFPP) magasabb, mint az RME-é, ezért a téli hónapokban tisztán nem alkalmas az Európai Unió hideg régióiban történő felhasználásra.

(44)

A biodízel és az ásványi dízel keverékeit elsősorban a közlekedési ágazatban használják közúti gépjárművek, például személygépkocsik, kamionok és buszok, illetve vonatok dízelmotorjainak üzemanyagaként. A tiszta vagy az ásványi dízellel kevert biodízel alkalmazható háztartási, kereskedelmi vagy ipari kazánok fűtésére vagy áramfejlesztők üzemanyagaként is. Kísérleti szakaszban van a biodízel légi közlekedésben történő bevezetése, hogy csökkenteni lehessen a légi közlekedési ágazat CO2-kibocsátását.

(45)

Az érintett termék jelenleg az ex 1516 20 98 (TARIC-kódok: 1516209821, 1516209829 és 1516209830), ex 1518 00 91 (TARIC-kódok: 1518009121, 1518009129 és 1518009130), ex 1518 00 95 (TARIC-kód: 1518009510), ex 1518 00 99 (TARIC-kódok: 1518009921, 1518009929 és 1518009930), ex 2710 19 43 (TARIC-kódok: 2710194321, 2710194329 és 2710194330), ex 2710 19 46 (TARIC-kódok: 2710194621, 2710194629 és 2710194630), ex 2710 19 47 (TARIC-kódok: 2710194721, 2710194729 és 2710194730), 2710 20 11, 2710 20 15, 2710 20 17, ex 3824 99 92 (TARIC-kódok: 3824999210, 3824999212 és 3824999220), 3826 00 10 és ex 3826 00 90 (TARIC-kódok: 3826009011, 3826009019 és 3826009030) KN-kódok alá tartozik.

(46)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá az alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(47)

Következésképp a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a termékek az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló termékek.

(48)

A Bizottsággal nem közöltek a termékkörrel kapcsolatos állítást.

(49)

A rendelkezésre álló információ alapján, ideértve a panaszban, az eljárás megindításáról szóló értesítésben és a Bizottság által összeállított kérdőívre adott válaszokban szereplő információkat, a Bizottság megvizsgálta az argentin kormány következő támogatási programjain keresztül nyújtott állítólagos támogatást:

(50)

A Bizottság tájékoztatta az argentin kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényekre kell támaszkodnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátásán keresztül a biodízel-ágazatnak nyújtott állítólagos támogatás, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(51)

Az eljárás megindításakor a Bizottság felkérte az argentin kormányt, hogy adja meg az érintett termék előállításához szükséges elsődleges alapanyagot (szójabab) beszállító minden vállalat kapcsolattartási adatait. Az argentin kormány nem közölte ezeket az adatokat.

(52)

Az e kérdésre adandó válasz elmaradását követően a Bizottság további tájékoztatást kért az argentin kormánytól 2018. április 17-én azon legnagyobb szójababtermesztőkről/-beszállítókról, amelyek az argentin biodízelgyártók számára szükséges alapanyagokat biztosították.

(53)

Tekintettel az érintett termék előállításához szükséges elsődleges alapanyagot beszállító vállalatok nagy számára, a megfelelő együttműködés szellemében, és hogy legalább némi releváns adatot gyűjtsön a vizsgálathoz, a Bizottság kérését csak a tíz legjelentősebb szójababtermesztőre/-beszállítóra korlátozta.

(54)

A Bizottság nem kapott teljeskörű tájékoztatást az érintett termék előállításához szükséges alapanyag e termesztői/beszállítói többségéről. A Bizottság ugyanis csak olyan biodízelgyártóktól kapott információt, amelyek saját maguk állítottak elő szójaolajat (és nem termesztettek szójababot). A tíz legnagyobb szójababtermesztőtől nem érkezett be a kért információ. Ezen információ hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(55)

A Bizottság emellett az előző preambulumbekezdésben előírt, bármilyen típusú rendelkezésre álló információt bekért 2014, 2015, 2016 és a vizsgálati időszak azon szójabab-beszállítóiról, amelyekben az argentin kormány nem rendelkezik részesedéssel vagy nem a legnagyobb részvényes. Erre az információra annak értékeléséhez volt szükség, hogy a szójabab-beszállító és a biodízelgyártó független vagy kapcsolatban álló vállalatok, vagy ugyanazon jogalany részét képezik-e. A Bizottság kérte annak igazolását, hogy az argentin kormány megkísérelt kapcsolatba lépni ezekkel a beszállítókkal, vagy hogy jelezze a Bizottságnak, hogy ez az információ hogyan szerezhető meg (például a megfelelő szövetségeken keresztül). Az argentin kormány nem adta meg a kért információt, és nem szolgáltatott bizonyítékot arról, hogy megkísérelte egyáltalán a kapcsolatfelvételt e beszállítókkal.

(56)

Az argentin kormány 2018. február 15-i válasza arról tájékoztatott, hogy a Bizottság által a szójababtermesztőkről kért adatok négy testülettől szerezhetők be, amelyek közül kettő az ACSOJA (Asociación de la Cadena de la Soja Argentina) és a CARBIO. A bizottsági szolgálatok mindkét testületet felkeresték az argentínai ellenőrző látogatás alkalmával, de a szójabab-beszállítókról nem kaptak adatokat. A két másik testületet (7) nem ellenőrizték, mivel kevés volt a rendelkezésre álló idő. Az ACSOJA-ra és a CARBIO-ra azért esett a választás, mert úgy ítélték meg, az ő esetükben a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy segítik a vizsgálatot.

(57)

Az ACSOJA-val folytatott találkozón a Bizottság képviselői több kérdést is feltettek az argentin szójababpiac helyzetéről, a biodízelgyártókkal fennálló beszállítói kapcsolatról és az exportadó tevékenységükre gyakorolt hatásáról. Az ACSOJA képviselője nem adott érdemi választ ezekre a kérdésekre, és nem adta át a vizsgálat szempontjából hasznos konkrét adatokat és bizonyítékokat. Egyértelmű volt, hogy az ACSOJA pusztán a szójabab-értéklánc más reprezentatív testületeit képviseli és nem tud válaszolni részletekbe menő kérdésekre, sem megadni a bizottsági szolgálatoknak a kérdőíven a szójababtermesztéssel összefüggésben kért információt.

(58)

Az ACSOJA az ellenőrző látogatás alkalmával vállalta, hogy sajtóközleményeket küld majd a szójababra és annak downstream termelésére alkalmazott exportadóról. A Bizottsághoz e sajtóközlemények soha nem érkeztek be.

(59)

Minthogy a CARBIO biodízelgyártók szövetsége, nem tudta a Bizottság számára megadni a szójababtermesztőkről kért adatokat.

(60)

Ebből következően, a szójababnak a kormányzat által a megfelelő nagyságú díjazásnál állítólagosan alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátása tekintetében az argentin kormány nem adta meg a szükséges információt és bizonyítékot, amelyeket a Bizottság a kérdőívben, a 2018. április 17-i levelében és az ellenőrző látogatás során kért.

(61)

A kellő együttműködés hiánya miatt a Bizottság nem tudta beszerezni mindazt az információt, amelyet relevánsnak ítélt az e vizsgálatban teendő ténymegállapításai szempontjából. Konkrétabban, a Bizottság nem tudott információt és adatot gyűjteni a szójababtermesztők piacáról, a kormányzati intézkedések (például a szójababra vonatkozó exportadó) e termesztők magatartására gyakorolt hatásáról, sem a szójabab e biodízelgyártóknak történő beszállításáról.

(62)

Ez az információ kiterjedt a szójababtermesztőknek az exportadók bevezetését és különböző változásait, illetve más, hasonlóan korlátozó intézkedések bevezetését megelőző és követő magatartására és döntéseire, termelési stratégiáikra és azon lehetőségükre, hogy alternatív haszonnövényekre álljanak át, a szántóföld rendelkezésre állására és az ahhoz való hozzáférésre, a piac jellemzőire és dinamikáira a nagyvállalatok és a kkv-k közötti különbségekre tekintettel, az értékesítési és forgalmazási csatornákra, a belföldi és az exportpiacon alkalmazott stratégiákra, a belföldi és az exportpiacon alkalmazott árakra és árpolitikára, a nemzetközi árnak az árpolitikájukra gyakorolt hatására, a belföldön és az exportpiacokon uralkodó versenyhelyzetre, az évek során megfigyelhető jövedelmezőségükre, az esetleges kapacitástöbblet és a készletfelhalmozási stratégia hatására, az elsődleges belföldi és exportpiaci ügyfeleik általi behozatalra és kivitelre, ideértve a szójababsajtolási ágazat szerepét és az ezen ágazat által elért hozzáadott értéket, továbbá a sajtolási ágazat szereplőinek versenyhelyzetét Argentínában és a nemzetközi piacokon.

(63)

Továbbá ellentétben azzal, amit az argentin kormány állított a kérdőívre adott válaszában, az ellenőrző látogatás alkalmával a Bizottság megállapította, hogy kiszivárgott, hogy az argentin kormány tulajdonrésszel rendelkezik a biodízel-ágazat egyik szójabab-beszállítójában, az YPF-ben (8). Ugyanakkor, minthogy az YPF csak egyike a biodízel-ágazat több száz szójabab-beszállítójának, az e beszállító által szolgáltatott információk nem elegendőek a biodízel-ágazat többi szójabab-beszállítója magatartásának megállapítására. Az YPF ugyanis nem termeszt szójababot, hanem azt növényvédő szereiért és üzemanyagáért cserébe kapja, majd az argentin belföldi piacon értékesíti. Ezért tehát nem reprezentatív azon szójabab-termesztők szempontjából, amelyek ellátják a biodízel-ágazatot.

(64)

Az argentin kormánytól kapott ellenkező információ hiányában a Bizottság részben a rendelkezésre álló tényeket vette alapul a vizsgálat e szempontjaira vonatkozó ténymegállapításokhoz, az alaprendelet 28. cikkével összhangban.

(65)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően az argentin kormány ismételten vitatta, hogy ne működött volna teljes mértékben együtt a szójababtermesztőktől kért információ tekintetében, és hivatkozott a 2018. július 20-i levelére. A CARBIO szintén azt állította, hogy a Bizottság tévesen mondta ki, hogy az argentin kormány nem működött együtt.

(66)

A Bizottság megismételte, hogy az argentin kormány nem adta meg a szójababtermesztők kapcsolattartási adatait, és csak részleges információval szolgált a szójaolajgyártókról. Az ACSOJA és a CARBIO nem közölte a Bizottság által a kérdőíven kért információt, a velük folytatott értekezletek során sem. Ezen értekezletek alkalmával továbbá világossá vált, hogy az ACSOJA képviselője nincs olyan helyzetben, hogy részletes technikai kérdésekre válaszoljon, és hogy a CARBIO nem a szójababtermesztők, hanem a biodízelgyártók szövetsége.

(67)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a biodízel-ágazatnak különösen többféle intézkedés, köztük a szójababnak a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátása révén az argentin kormány által nyújtott állítólagos támogatás tekintetében az argentin kormány nem adta meg a szükséges információt és bizonyítékot, amelyeket a Bizottság a kérdőívben, a 2018. április 17-i levelében és az ellenőrző látogatás során kért. A Bizottságnak tehát a rendelkezésre álló tényeket kellett alapul vennie a vizsgálat e szempontját illetően.

(68)

mivel az argentin kormány nem közölt adatokat a szójababtermesztők Argentínában történő értékesítéseire vonatkozóan, a Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártók által a szójabab belföldi ára tekintetében átadott adatokra támaszkodott. A Bizottság emellett a nyilvánosan elérhető információkat vette figyelembe azt illetően, hogy az argentin kormány megbízta vagy utasította-e a szójababtermesztőket, hogy belföldön értékesítsenek szójababot a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében, illetve az argentin kormány azon szándékát illetően, hogy ezzel és más intézkedésekkel támogatja a biodízel-ágazatot.

(69)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány és a CARBIO ismét egyet nem értését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság az alaprendelet 28. cikke alapján a rendelkezésre álló tényekre támaszkodott. Azt állították, hogy a rendelkezésre álló tényekre csak akkor szabad támaszkodni, ha egy érdekelt fél nem szolgáltatja azokat a „szükséges információkat”, amelyek elengedhetetlenek egy adott megállapítás megtételéhez. Az argentin kormány és a CARBIO szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a konkrét ügyben a kért információk elengedhetetlenek voltak egy meghatározott megállapítás megtételéhez, és figyelmen kívül hagyta, hogy a kért információk vagy nem álltak az argentin kormány rendelkezésére, vagy pedig az adóügyi titoktartási jogszabályok szigorú rendelkezéseinek hatálya alá tartoztak.

(70)

A Bizottság részletesen megmagyarázta az argentin kormánynak, hogy miért volt szüksége részletesebb információkra a szójababtermesztőkről és a szójaolajgyártókról. Semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá az argentin kormány és a CARBIO azon állítását, hogy az argentin kormánynak nem állt módjában rendelkezésre bocsátani ezeket az információkat, vagy hogy a Bizottságnak lett volna más észszerűen igénybe vehető eszköze a szóban forgó információk beszerzésére. A kért információk olyan természetűek voltak, hogy a Bizottság feltételezhette azt, hogy rendelkezésére álltak az argentin kormánynak és/vagy a CARBIO-nak, vagy pedig legalább azt, hogy az argentin kormány által a szójababtermesztők és a szójaolajgyártók felett gyakorolt ellenőrzési jogkör gyakorlásával az argentin kormánynak módjában állt beszerezni őket. Továbbá a Bizottság készségesebb együttműködésre számíthatott a szójababtermesztők és a szójaolajgyártók részéről, ha az argentin kormány keresi meg őket közvetlenül és/vagy a Bizottsággal szorosan együttműködve.

(71)

A panaszos azt állította, hogy az argentin kormány többféle intézkedéssel támogatást nyújtott a biodízel-ágazat számára. A panaszos azt állította különösen, hogy az argentin kormány magas exportadó kivetését és más szabályozásokat magában foglaló politikát alkalmazott a szójababra és a szójaolajra, amely az argentin biodízelgyártás elsődleges nyersanyaga. A panaszos szerint az argentin kormány ezzel garantálta, hogy a biodízel előállításához szükséges nyersanyagok ára jelentősen elmaradjon a világpiaci áraktól.

(72)

A bizonyítékok elégséges voltáról szóló bizottsági feljegyzés (9) szerint a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az exportadó az argentin kormány által tervezett azon eszközök egyikének tűnik, amelyekkel a szójababtermesztőket és szójaolajgyártókat az argentin biodízel-ágazat megsegítésére lehetett utasítani. E vizsgálat során a Bizottság áttekintette az argentin kormány azon intézkedéseit, amelyeket azért fogadott el, hogy mesterségesen támogassa az argentin biodízel-ágazatot.

(73)

A kiegyenlíthető támogatás meglétének igazolásához három tényezőnek fenn kell állnia: a) pénzügyi hozzájárulás vagy jövedelempótlás/ártámogatás; b) gazdasági előny; és c) egyedi jelleg (az alaprendelet 3. cikke) (10).

(74)

Ahhoz, hogy az első tényező tekintetében következtetést tudjon levonni, a Bizottság elemezte, hogy az argentin kormány által elfogadott intézkedések a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében a kormány által az argentin biodízel-exportáló gyártók rendelkezésére bocsátása formájában megjelenő pénzügyi hozzájárulást eredményeznek-e az alaprendelet 3. cikke 1. a) pontja szerint, és/vagy hogy az argentin kormány által elfogadott intézkedések a biodízel-ágazatnak nyújtott jövedelempótlásnak/ártámogatásnak minősülnek-e az alaprendelet 3. cikke 1. b) pontja szerint.

(75)

A kezdetekkor a Bizottság azt figyelte meg, hogy a mintában szereplő valamennyi vállalat belföldön vásárolt szójababot kapcsolatban álló vagy független vállalatoktól, hogy azt szójaolajjá, majd biodízellé dolgozza fel. A mintában szereplő exportáló gyártók nem vásároltak szójaolajat, hogy azt biodízellé dolgozzák fel, mivel a szójababot saját maguk sajtolták szójaolajjá, a biodízelgyártás köztes lépéseként. Az alábbi alszakaszok elemzése tehát arra összpontosít, hogy a kormány a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsátott-e rendelkezésre szójababot (és nem szójaolajat).

(76)

Az alaprendelet 3. cikke 1. a) pontja iv. alpontjának második franciabekezdése kimondja, hogy fennáll a pénzügyi hozzájárulás, ha a kormányzat: „egy magánszervezetet bíz meg az i., ii. és iii. pontban felsorolt olyan feladatok ellátásával, vagy utasítja azt ezen feladatok ellátására, amelyek szokásos esetekben a kormányzat feladatai lennének, és ez a gyakorlat valójában nem különbözik a kormányzat által követett szokásos gyakorlattól”. Az alaprendelet 3. cikke 1. a) pontjának iii. alpontjában ismertetett feladatról van szó, ha „a kormányzat az általános infrastruktúra szükségletein kívül egyéb árukat vagy szolgáltatásokat bocsát rendelkezésre, vagy árukat vásárol fel […]”. Ezek a rendelkezések a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. cikke 1.1. bekezdése a) 1. pontjának iii. és iv. alpontját tükrözik, és a WTO irányadó esetjogának fényében értelmezendők és alkalmazandók.

(77)

A WTO-vizsgálóbizottság az „USA – Exportkorlátozások” ügyben úgy határozott, hogy a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. cikke 1.1 bekezdése a) 1. pontjának iv. alpontjában szereplő „megbíz” és „utasít” szavakból szükségszerűen következik, hogy a kormányzati intézkedésnek megbízás esetén felhatalmazást, utasítás esetén pedig parancsot kell magában foglalnia. (11) A vizsgálóbizottság elutasította az Egyesült Államok ok-okozati összefüggéseken alapuló érvelését, és kifejezett és megerősítő felhatalmazást vagy utasítást kért. (12)

(78)

Egy későbbi ügyben viszont a Fellebbezés Testület kimondta, hogy a „megbíz” és az „utasít” szó „felhatalmaz”, illetve „parancsol” szóra cserélése normaként túlságosan merev lehet (13). A Fellebbezési Testület szerint „megbízás” akkor történik, ha a kormányzat magánjogi szervezetre feladatköröket ruház át, „utasítás” pedig akkor, ha a kormányzat magánjogi szervezet felett gyakorolja hatásköreit. (14)

(79)

A kormányzat mindkét esetben magánjogi szervezetet vesz igénybe arra a célra, hogy pénzügyi hozzájárulást nyújtson, és „az esetek többségében feltételezhető, hogy a magánjogi szervezet megbízása vagy utasítása valamilyen fenyegetéssel vagy késztetéssel jár” (15). Ugyanakkor a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. cikke 1.1. bekezdése a) 1. pontjának iv. alpontja nem teszi lehetővé, hogy a tagok a termékekre kiegyenlítő intézkedéseket vezessenek be, „ha a kormányzat mindössze általános szabályozói hatáskörét gyakorolja” (16), illetve ha a kormányzati beavatkozás „pusztán az adott ténybeli körülmények és az adott piac szereplőinek szabad választása folytán jár vagy nem jár bizonyos következményekkel” (17). A megbízás és az utasítás ezzel szemben inkább „a kormányzat részéről aktívabb szerepvállalást, semmint puszta ösztönzést” jelent (18).

(80)

Továbbá a WTO nem ítélte meg úgy, hogy „a magánszervezet megbízásával vagy irányításával szükségképpen ellentétes, ha mérlegelési jogkört biztosítanak e magánszervezetnek […]. Noha előfordulhatnak olyan esetek, amikor a magánszervezetnek adott mérlegelési jogkör terjedelménél fogva nem lehet megfelelően megállapítani, hogy a magánszervezetet megbízták vagy utasították (arra, hogy egy adott feladatot elvégezzen), ez olyan ténybeli/bizonyítási kérdés, amelyet esetről esetre kell értékelni (19)”.

(81)

A WTO fenti határozataival összhangban nem minden, gazdasági előny juttatására alkalmas kormányzati intézkedés egyenlő az alaprendelet 3. cikke és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. cikke 1.1. bekezdésének a) pontja értelmében vett pénzügyi hozzájárulással. Bizonyítani kell, hogy a kormányzati politika vagy program támogatja a vizsgált ágazatot (jelen esetben a biodízel-/bioüzemanyag-ágazatot) azáltal, hogy a kormányzat köz- vagy magánjogi szervezetek (itt a szójababtermesztők) felett gyakorolja hatásköreit, vagy feladatköröket ruház át rájuk, hogy a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsássanak rendelkezésre szójababot a biodízel-ágazat számára.

(82)

Röviden, a megfelelő WTO-határozatok a következőket mondják ki:

(83)

Ennek az esetjognak megfelelően a Bizottság rendkívül alaposan megvizsgálta az argentin kormány beavatkozásának jellegét (az argentin kormány beavatkozása a szójababtermesztők megbízásával vagy utasításával jár-e?), a megbízott szervezetek jellegét (a szójababtermesztők az alaprendelet 3. cikke 1. a) pontjának iv. alpontja értelmében magánszervezetnek minősülnek-e?) és a megbízott vagy utasított szervezetek intézkedéseit (a megbízott vagy utasított szójababtermesztők a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsátanak-e rendelkezésre szójababot az argentin biodízel-ágazat számára, és ezáltal a kormány meghatalmazottjaként járnak-e el?). A Bizottság emellett azt is ellenőrizte, hogy az adott funkció ellátása szokásos esetekben a kormányzat feladata lenne-e (a szójababnak az argentin szójaolajgyártók rendelkezésére bocsátása megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében tekinthető-e szokásos kormányzati tevékenységnek?), valamint hogy lényegét tekintve ez a funkció nem különbözik-e a kormányok által szokásosan alkalmazott gyakorlattól (lényegét tekintve a szójababnak a termesztők általi tényleges rendelkezésre bocsátása különbözik-e attól, amit a kormányzat maga is tett volna?).

(84)

A WTO-nak a (77)–(82) preambulumbekezdésben említett esetjogára figyelemmel a Bizottság először azt elemezte, hogy a biodízel-ágazatnak az argentin kormány általi támogatása ténylegesen a kormányzati politika egyik célkitűzése-e, és nem csupán az általános szabályozói hatáskör gyakorlásának „mellékhatása”. A vizsgálat kitért különösen arra, hogy a megállapított ártorzulások a kormányzati célkitűzések közé tartoztak-e, vagy a szójabab alacsonyabb ára inkább az általános kormányzati szabályozás „véletlen” mellékterméke volt. A (64) preambulumbekezdésben megfogalmazott következtetésekkel összhangban a Bizottság úgy döntött, hogy részben a rendelkezésre álló tényeket veszi alapul annak meghatározásához, hogy az argentin kormány megbízta-e vagy utasította-e a szójababtermesztőket.

(85)

Több dokumentum utal arra, hogy az argentin kormány politikai célkitűzésként kifejezetten törekedett a biodízel-ágazat támogatására és fejlesztésére, és ennek érdekében különösen az alapanyagok (a szójabab) belföldi árának csökkentésére, ezáltal pedig pénzügyi hozzájárulást nyújtott a biodízelgyártáshoz.

(86)

Ezt a támogatást az argentin kormány több neki betudható intézkedéssel valósította meg (többek között a szójababra alkalmazott exportadóval, a szójababtermesztőknek a termesztés folytatásáért és a biodízelgyártók felé történő belföldi értékesítésért nyújtott támogatásokkal, a más szemes termények termesztése ellen ható intézkedésekkel, köztük exportkvóták bevezetésével, valamint a szójababtermesztőket arra buzdító állami nyilatkozatokkal, hogy ne álljanak le a termesztéssel, hanem továbbra is értékesítsenek belföldön). (28) Ezeket az intézkedéseket, jóllehet többször módosultak 1994-es bevezetésük óta, (29) folyamatosan alkalmazták abból a célból, hogy – amint azt maga az argentin kormány is kifejezésre juttatta a jogszabályokban (lásd a (89)–(100) preambulumbekezdést) – az argentin értéklánc és azon belül egyebek mellett a biodízel-ágazat fejlesztése érdekében csökkentsék az emelkedő világpiaci árak mellett a szójabab belföldi árát.

(87)

A szójababra kivetett exportadó az argentin kormány által a biodízel-ágazat támogatására használt fontos eszköz. Az OECD szerint – különösen exportadórendszerén keresztül – az argentin kormány „magasabb kulcsokat alkalmaz a nyersanyag- vagy alapanyag-termelőkre, míg alacsonyabb kulcsokat a végtermékek tekintetében. […] A belföldi downstream ágazatoknak juttatott árelőny torzíthatja és mérsékelheti a versenyt mind a nemzeti, mind a külföldi piacokon (30)”. Továbbá a Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) egy Argentínának címzett jelentésében kifejtette, hogy „A bioüzemanyagokra kivetett, az ugyanazon nyersanyagból előállított termékekhez képest differenciált exportadó előmozdította a bioüzemanyagok, különösen a biodízel kivitelét (31)”. A Világbank azt állította, hogy az argentin kormány magas exportadót vet ki, ami azzal a hatással jár, hogy „csökkenti a nyersanyagköltséget belföldön, és a biodízel kivitelére ösztönöz (32)”.

(88)

Az argentin kormány azt állította, hogy az OECD, az IRENA és a Világbank kiadványainak egyike sem hivatkozott az argentin kormány azon kifejezett célkitűzésére, hogy az argentin biodízel-ágazatot támogassa. Az argentin kormány ugyanakkor nem cáfolta a Bizottság által talált idézetek helytállóságát. Az argentin kormánnyal ellentétben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az e kiadványokban készített elemzések azon ténymegállapítását támasztják alá, hogy az argentin kormány kifejezetten támogatja az argentin biodízel-ágazatot.

(89)

Argentína 1994 óta alkalmazott exportadót a szójababra, 3,5 %-os adókulccsal. Amint az a (91)–(100) preambulumbekezdésben ismertetett jogszabályok változásaival bemutatásra kerül, az exportadó kezdeti kulcs fölé emelése azt bizonyítja, hogy az argentin kormány kifejezett célja, hogy csökkentse a belföldi árakat az emelkedő világpiaci árak mellett. A vizsgálat során az argentin kormány azt állította, hogy a szójababra és szójaolajra alkalmazott exportadó bevételnövelési okokból volt hatályban. Az argentin kormány az ezen állítás alátámasztását szolgáló dokumentumok átadása iránti többszöri bizottsági kérés ellenére sem szolgáltatott ilyen dokumentumokat.

(90)

Továbbá 2002 óta a szójababra, a szójaolajra vagy a biodízelre kivetett exportadó kiigazításaira vonatkozó egyetlen jogalkotási aktus sem jelölte meg a bevételnövelést az exportadó szintjének okaként. Ehelyett, amint az kifejtésre kerül a (91)–(100) preambulumbekezdésben, e jogalkotási aktusok azt mondják ki, hogy az exportadó arra szolgál, hogy a szójabab-beszállítókat a nemzetközi árak alatti belföldi értékesítésre késztesse. Így az argentin kormány nem adóbevétel szerzésére, hanem a belföldi biodízel-ágazat fejlesztésének támogatására használja a szójababra vonatkozó exportadókat.

(91)

A veszélyhelyzet kihirdetését (33) követően az exportadó 2002-ben 3,5 %-ról 13,5 %-ra emelkedett a 11/2002. határozat (34) értelmében. Ez a határozat a következő állítást tartalmazta: „a mezőgazdasági termények nemzetközi árai potenciálisan jelentős változásainak hatásait szintén figyelembe kell venni” (utólagos kiemelés), ami arra utal, hogy ezt az intézkedést a szójabab belföldi piaci árának a világpiaci árhoz képest történő befolyásolására hozták meg.

(92)

A kulcsot ugyanebben az évben tovább növelték 13,5 %-ról 23,5 %-ra a 35/2002. határozattal, (35) amely kimondta, hogy „a 22415. sz. törvény lehetővé teszi a fogyasztási cikkek behozatalának megadóztatását, hogy stabilizálódjanak a belföldi árak, amíg megfelelő szintet nem érnek el, és olyan kínálat fenntartása érdekében, amely kielégíti a belföldi piaci szükségleteket”. A jogszabály szövege szerint ezek az intézkedések átmeneti és ideiglenes jellegűek voltak, és az aktuális általános gazdasági körülmények fennállásáig szóltak. Ugyanakkor ezek az exportadók még mindig hatályban vannak, a veszélyhelyzet idején alkalmazott szinten, ugyanakkor más gabonákra az exportadót 0 %-ban rögzítették. (36)

(93)

2007-ben megkezdte működését az első nagyipari biodízelgyártó Argentínában. Ebben az évben az argentin kormány két határozatot hozott, amelyben megemelte a szójabab exportadóját, 23,5 %-ról először 27,5 %-ra (37), majd 35 %-ra (38). Mindkét határozat a további exportadó okaként azt jelölte meg, hogy az e termékek iránti belföldi és nemzetközi kereslet növekedése mellett az e határozatokkal érintett termékeket (elsődlegesen a szójababhoz kapcsolódó termékek) új produktív felhasználásra alkalmazzák, és itt a szöveg kifejezett példaként hozza fel a bioüzemanyagokat.

(94)

Továbbá a 10/2007. határozat (39) kifejezetten kimondta, hogy „a gabona nemzetközi ára jelentősen emelkedett, […] a fent említett áruk közül több esetében megfelelőnek tekinthető a további kiviteli vámok megállapítása” (utólagos kiemelés).

(95)

A 369/2007. határozat (40) emellett kifejezetten megjegyezte, hogy az exportadó emelésére azért van szükség, hogy „csökkenjenek a belföldi árak, konszolidálódjon a jövedelemelosztás javítása és fokozódjon a hozzáadott érték” (utólagos kiemelés).

(96)

2008-ban az argentin kormány a 125/2008. határozattal (41) képletet állapított meg az exportadó rögzített összegének kiszámítására, a kormány (Agrárvállalkozási Minisztérium) által naponta meghatározott hivatalos FOB-ár szintjétől függően.

(97)

A 125/2008. határozat a következő politikát fogalmazta meg: „ A gabonafélék és az olajnövények nemzetközi árai az elmúlt években jelentősen emelkedtek, és az adott éven belüli változásaik mértéke nagyfokú ingadozást mutatott. E forgatókönyv folytatódása negatív hatást gyakorolhatott volna a gazdaság egészére, amelyek például magasabb belföldi árakban , a jövedelemelosztás csekélyebb méltányosságában és a mezőgazdasággal, valamint az állattenyésztéssel összefüggő beruházási döntéseket illető növekvő bizonytalanságban jelentkezhettek volna. A kiviteli vámok rendszerének javasolt módosítása a gabonafélék és olajnövények kulcsfontosságú alcsoportjára vonatkozik, és megfelelő eszköz a fent említett problémák orvoslására” (utólagos kiemelés).

(98)

2008-ban az argentin kormány ismét módosította az exportadó kiszámítási képletét a 64/2008. határozatban (42), és újra kifejezetten kinyilvánította politikai célkitűzését: „A változó kiviteli vámok rendszerének célja, hogy enyhítsék a gabonafélék és az olajnövények , valamint melléktermékeik nemzetközi árai emelkedésének a belföldi árakra gyakorolt hatását, ami hozzájárul a jövedelemelosztás javításához ” (utólagos kiemelés).

(99)

2012-ben az argentin kormány közzétett egy közös határozatot, amelyben kimondta, hogy Argentína számos állami politikát fogadott el a nemzeti biodízel-ágazat megerősítése érdekében, különösen a 26.093. sz. törvény elfogadásával. A közös határozat megjegyezte továbbá, hogy a biodízelre és keverékeire alkalmazott kiviteli vámok összhangban álltak az olajos magvak ágazatában a más melléktermékekre alkalmazott kiviteli vámokkal, figyelembe véve a termelési határköltségeket és olyan különbözetet fenntartva, hogy a biodízelre alkalmazott tényleges kulcs alacsonyabb volt, mint az elsődleges alapanyagra vonatkozó, ezáltal mozdítják elő az értéknövekedést Argentínában és segítenek élénkíteni a biodízel-ágazat fejlesztését. (43)

(100)

Noha 2015 végén az újonnan megválasztott argentin kormány megszüntette a más gabonafélékre vonatkozó exportadót, a szójababra kivetett exportadó továbbra is magas maradt. A búzára alkalmazott exportadó megszüntetéséről és a szójababra alkalmazandó exportadó kulcsának 30 %-ra történő emeléséről szóló 133/2015. sz. rendelet (44) a következő politikai célkitűzést mondta ki: „A szójabab és annak melléktermékei esetében a beültetett területek növekedése és az elmúlt időszak rekordszintű betakarítása sem akadályozták meg az említett termékhez kapcsolódó teljes értéklánc versenyképességének és jövedelmezőségének visszaesését” (utólagos kiemelés). Az értéklánc ebben az esetben többek között a biodízel-ágazatra utal.

(101)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően az argentin kormány és a CARBIO megismételték azon állításukat, hogy a szójababra alkalmazott exportadók hatása biodízelgyártásra, ha létezik ilyen egyáltalán, a legjobb esetben is csupán egy bevételszerző intézkedés mellékhatása.

(102)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A (91)–(100) preambulumbekezdésben idézett rendeletek nem tekinthetők „pusztán politikai nyilatkozatoknak”. A jogszabályok ismétlődően visszajelzik az argentin kormány azon szándékát, hogy a biodízel-ágazatot támogassa, míg, az argentin kormány vélekedésével ellentétben, a rendeletek nem jelölik meg a szójababra kivetett exportadó céljaként a bevételszerzést. Az argentin kormány által a beadványában előterjesztett jogszabályok egyike sem hivatkozott a bevételnövelő funkcióra a szójababra kivetett exportadó vonatkozásában.

(103)

Azzal, hogy exportadót vet ki a szójababra, az argentin kormány az argentin szójababtermesztőket gazdaságilag észszerűtlen helyzetbe hozza, mivel arra készteti őket, hogy a belföldi piacon alacsonyabb áron értékesítsenek annál, mint ezen exportadó hiányában tehetnék. E termesztőket tehát megfosztják az észszerű döntéshozatal szabadságától, és arra késztetik, hogy az exportadó mögött rejlő politikai célkitűzést kövessék.

(104)

Ezt az irracionális helyzetet tovább mélyítették más exportkorlátozások, mint a szójababtól eltérő mezőgazdasági termékekre alkalmazott exportkvóták 2006 és 2015 között, valamint a termesztők más haszonnövények kivitelétől való eltántorítása és arra ösztönzése, hogy továbbra is szójababot termesszenek (más gabonafélékkel szemben), és még tovább csökkentsék a belföldi árat. A szójababtermesztők továbbra is helyben termelték és értékesítették terményeiket, mivel a készletfelhalmozás nem alkalmazható e mezőgazdasági termék esetében, és közép-/hosszú távon nem tartható.

(105)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően az argentin kormány azt állította, hogy 10 éve nem alkalmaznak exportkvótát a kukoricára és a búzára. A Bizottság ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy ez az állítás ténybeli tévedést tartalmaz. Az 543/2008. sz. rendelet (45) kifejezetten szabályozta a maximális exportmennyiségek meghatározását, többek között a búza és a kukorica esetében. Ez az intézkedés 2015 végéig hatályban volt (46).

(106)

Továbbá 2009-ben az argentin kormány átmeneti importtilalmat vezetett be a szójababra, mivel úgy ítélte meg, a belföldi nyersanyagot kell előnyben részesíteni az importtal szemben, és ezáltal hozzáadott értéket teremteni az argentin termék számára a nemzetközi piacon, és hogy a helyben termelt alapanyagok átmeneti behozatala torzítja ezt a célkitűzést (47). 2012-ben az argentin kormány létrehozta „az engedélyezett szójababpiaci szereplők nyilvántartását”, ezáltal megszüntette az importtilalmat. (48) Ugyanakkor továbbra is rendkívül körülményes volt a szójabab Argentínába irányuló behozatala e nyilvántartás 2016-os további módosításáig (49). Az importtilalom a szójababra alkalmazott exportadóval kombinálva megerősíti az argentin kormány azon politikai célkitűzését, hogy élénkíteni kívánja egy teljesen belföldi biodízel-ágazat fejlesztését, ideértve az ellátási láncban a helyi termékeket. Mesterséges, kormányzati szinten irányított szójabab-kibocsátást generál Argentínában, belföldi felhasználásra, és garantálja, hogy a szójabab iránti helyi keresletet a kinyilvánított politikai célkitűzések elérésére orientált helyi kínálattal elégítsék ki.

(107)

Mindezeken felül a más haszonnövényekre alkalmazott exportkorlátozások hosszú időszaka miatt a szójababtermesztés ugrásszerűen megemelkedett, ami az argentin mezőgazdaság úgynevezett szójásítása („sojización”) (50) volt. Még az exportkvóták 2015-ös megszüntetését (51) követően sem esett vissza jelentősen a szójababtermesztés más haszonnövényekhez képest, és meglehetősen stabil maradt a szintje, lásd az 1. ábrát:

1. ábra

Argentin szójabab-, kukorica- és búzatermesztés betakarítási évenként

Szója

Kukorica

Búza

Termelés (millió tonna)

2000/01

2001/02

2002/03

2003/04

2004/05

2005/06

2006/07

2007/08

2008/09

2009/10

2010/11

2011/12

2012/13

2013/14

2014/15

2015/16

2016/17

2017/18

Forrás: http://datosestimaciones.magyp.gob.ar/

(108)

Továbbá 2017-ben az argentin kormány közzétett egy határozatot, amely létrehozta a szójababtermesztők ösztönzőrendszerét (52) a Belgrano-terv (53) részeként. A Belgrano-terv 2016-ban készült, és az ország többi részéhez képest történelmileg legelmaradottabb tíz észak-argentíani tartomány infrastruktúrájának és iparának fejlesztését tűzi ki célul. A határozat pénzügyi ösztönzőket biztosított a szójababtermesztők számára Argentína tíz legkevésbé fejlett tartományában (54)2017. március 1-jétől2017. augusztus 31-ig, és ennek keretében a termesztőket tovább ösztönözte a szójabab termesztésére, hozzájárulva a szójabab nagyobb belföldi kínálatához a biodízel-ágazat fejlesztésének javára.

(109)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az argentin kormány „aktívabb szerepet vállalt, mint a puszta ösztönzés”, amint azt a Fellebbezési Testület is megkövetelte (55). Az argentin kormány által hozott intézkedések korlátozzák a szójatermesztők cselekvési szabadságát azáltal, hogy határt szabnak a gyakorlatban azon üzleti döntéshozataluknak, hogy milyen áron és hol értékesítsék termékeiket.

(110)

Ezek a termesztők nem maximalizálhatják jövedelmüket, amelyet a szójababra kivetett exportadó vagy más hasonló korlátozó intézkedések nélkül elérhetnének (például azzal, hogy termékeiket exportálhatnák magasabb áron, vagy a belföldi árak emelésével).

(111)

Ezt erősítette tovább a 133/2015. sz. rendelet és a 640/2016. sz. rendelet, amelyben az argentin kormány konkrét intézkedéseket hozott, hogy támogassa a szójababágazatot és az ahhoz kapcsolódó értékláncot annak érdekében, hogy visszafordítsa a teljes kapcsolódó értéklánc versenyképességében és jövedelmezőségében bekövetkezett visszaesést. A szójababtermesztőket tehát arra ösztönzi vagy utasítja az argentin kormány, hogy változatlanul termeljenek tovább a belföldi piacra, annak ellenére, hogy egy észszerűen gazdálkodó beszállító kiigazítaná a termelést vagy az árait, ha a kormány visszafogja a kivitelt.

(112)

Ezekkel az intézkedésekkel tehát az argentin kormány arra készteti a szójababtermesztőket, hogy Argentínában tartsák a szójababot, mert nem tudnak azon a kedvezőbb áron értékesíteni, amely Argentínában ezen intézkedések hiányában érvényesülne.

(113)

Ebben az értelemben az alapanyag-termelőket az argentin kormány „megbízza” vagy „utasítja”, hogy a belföldi szójabab-felhasználókat, azaz a biodízelgyártókat a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében áruval ellássák. A szójababtermesztők feladata, hogy létrehozzanak egy mesterséges, lezárt, olcsó belföldi piacot Argentínában.

(114)

Más szóval, a leírt intézkedések alkalmazásakor az argentin kormány tudja, hogy a szójababtermesztők mikért reagálnak majd az intézkedésekre, és hogy azoknak mi lesz a következménye. Jóllehet a szójababtermesztők mérsékelhetik belföldi termelésüket az exportadókra és más korlátozó intézkedésekre válaszul, a bizonyítékok azt mutatják, hogy a termelés nem állt le, és nem is csökkent számottevően (lásd az 1. táblázatot, valamint a (139) preambulumbekezdésben található magyarázatot). A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez annak az eredménye, hogy az argentin kormány megbízta és utasította a szójababtermesztőket a termelés és a kivitel folytatására.

(115)

A kifejtettek szerint a szójababtermesztés ágazatában továbbra is csak csekély mértékben igazítják ki a termelést, ami alacsonyabb belföldi árat eredményez. E tekintetben a hatásokat előzetesen, nem pedig utólag határozzák meg, ezért azok nem tekinthetők „véletlennek”. Egyértelműen „kimutatható kapcsolat” van a politika és azon érintett magánszervezetek magatartása között, amelyek az argentin kormány meghatalmazottjaként eljárva végrehajtják e politikát, miszerint a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében kell rendelkezésre bocsátani a szójababot a biodízel-ágazat számára.

(116)

Az argentin kormány maga is elismerte, hogy ezek az intézkedések sikeresek voltak a biodízel-ágazat támogatására irányuló, kinyilvánított politikai célkitűzés elérésében. Az alább említett, 2012-ben közzétett közös határozatban az argentin kormány kimondta, hogy az elfogadott állami politikák egy sor olyan mechanizmust tartalmaztak, amelyekkel támogatható a biodízel-ágazat. A kormány kifejtette továbbá, hogy ez magyarázza e termelékeny ágazat sikeres teljesítményét, amely ágazatban a fő alapanyag bruttó haszonkulcsa a feldolgozási szakaszban meghaladja a 25 %-ot. (56) Ezeket a haszonkulcsokat nagymértékben táplálják a biodízelre és a szójababra kivetett kiviteli vámok közötti különbözetek.

(117)

Következésképpen a Bizottság megállapította, hogy az argentin kormány a megbízta vagy utasította a szójababtermesztőket politikája végrehajtására annak érdekében, hogy lezárt belföldi piac jöjjön létre, és a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében álljon a belföldi biodízel-ágazat rendelkezésére.

(118)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően az argentin kormány azt állította, hogy a Bizottság kibővítette a megbízás vagy utasítás terjedelmét, mivel a késztetésre vagy az iránymutatásra helyezte a hangsúlyt, noha a WTO követelményei szerint a felelősség átruházásának kifejezett és pozitív intézkedésben kell megjelennie, amelyet egy konkrét félnek kell címezni, és amelynek tárgyát egy konkrét feladat vagy kötelezettség kell képezze. Az egyszerű kormányzati politikai nyilatkozatok nem tekinthetők rendelkezésnek, és a vélt rendelkezés vagy megbízás nem lehet véletlen vagy a kormányzati szabályozás puszta mellékterméke.

(119)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A (117) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, a WTO-nak a (93) preambulumbekezdésben említett esetjogára tekintettel a Bizottság fontos bizonyítékokat talált, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az argentin kormány kifejezett és pozitív intézkedést tett a szójababtermesztők megbízására vagy utasítására, hogy szójababjukat a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében értékesítsék a biodízel-ágazatnak. „Kimutatható kapcsolat” van a kormányzati intézkedések és a szójababtermesztő gazdálkodók magatartása között, így intézkedéseik az argentin kormánynak tulajdoníthatók. Az argentin kormány nem támasztotta alá azon állítását, hogy a Bizottság által talált bizonyítékok csak az argentin kormány puszta politikai nyilatkozatai lennének. Az argentin kormány különösen nem vitatta a kinyilvánított politikai célkitűzések meglétét, amint azokat e nyilatkozatok megfogalmazták, és nem tagadta le azokat a nyilatkozatokat sem, amelyek a korlátozó intézkedések sikerét ünnepelték, amennyiben elérték az argentin biodízel-ágazat támogatásával kapcsolatos politikai célt. Ezért a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(120)

Továbbá az argentin kormány azt állította, hogy nyilvánvalóan téves a Bizottság azon következtetése, amely szerint az argentin kormány által egy adott ágazat támogatása érdekében működtetett tágabb rendszeren belüli különböző mechanizmusok megléte releváns az intézkedés jellegének meghatározása szempontjából, mivel az exportadók nem szerepelnek az alaprendelet (vagy a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás) 3. cikke i.–iii. pontjában, és nem tartoznak az alaprendelet 3. cikke iv. pontjának hatálya alá.

(121)

Az a puszta tény, hogy az exportadókat az alaprendelet 3. cikkének 1. a) pontja kifejezetten nem említi meg, még nem zárja ki, hogy esetlegesen pénzügyi hozzájárulásnak minősüljenek, és ekként az alaprendelet és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás szerinti támogatás fogalommeghatározásába tartoznak. A Bizottság bőséges bizonyítékkal támasztotta alá, hogy a szójababra kivetett exportadót eszközként használták, más eszközökkel együtt, hogy a kinyilvánított politikai célkitűzéseknek való megfelelésre ösztönözzék a szójababtermesztőket, oly módon, amely az alaprendelet 3. cikkének 1. a) pontja értelmében már kiegyenlíthető támogatásnak minősül. Mivel az argentin kormány nem támasztotta alá kellőképpen arra vonatkozó állítását, hogy a szójababra kivetett exportadó miért nem tekinthető kiegyenlíthető támogatásnak, a Bizottság elutasította az állítást.

(122)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány nem értett egyet a Bizottságnak a (121) preambulumbekezdésben ismertetett azon ténymegállapításával, hogy az argentin kormány nem támasztotta alá kellőképpen arra vonatkozó állítását, hogy a szójababra kivetett exportadó miért nem tekinthető kiegyenlíthető támogatásnak.

(123)

Miközben az argentin kormány az eljárás teljes időtartama alatt azt állította, hogy az exportadó bevezetésének bevételnövelési céljai voltak, egyetlen, a szójababra kivetett exportadót bevezető vagy annak mértékét módosító jogszabály kapcsán sem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely alátámasztotta volna ezt a kijelentését. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Bizottság úgy látta, hogy az exportadó egyike azoknak az eszközöknek, amelyeket az argentin kormány igénybe vett a biodízel-ágazat fejlesztésének támogatására. Ezért a Bizottság a (89)–(90) preambulumbekezdésben ismertetett módon eltérő következtetésre jutott, és elutasította az argentin kormány eredeti állítását.

(124)

A CARBIO azt állította, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a megbízás vagy utasítás bizonyításához szükséges magas bizonyítási küszöböt. A szójababtermesztők továbbra is szabadon dönthetnek arról, hogy termesszenek-e szójababot, azt értesítsék és exportálják-e. A szójababra kivetett exportadó egyik eleme sem bízza meg vagy utasítja a szójababtermesztőket, hogy e döntések bármelyikét meghozzák.

(125)

A Bizottság nem ért egyet azzal, hogy a megbízással vagy utasítással kapcsolatos küszöb, amint azt a (82) preambulumbekezdés megfogalmazza, ne teljesülne ebben az esetben. Továbbá helytelen a CARBIO azon állítása, hogy a szójababtermesztők szabadon állapíthatják meg a szójabab árát. Az ellenőrző látogatás alkalmával az argentin kormány kifejtette, hogy a kivitelre szánt szójabab FOB-árát miként határozza meg a kormány. Mivel a szójababnak mind az exportára, mind a belföldi ára messze elmarad a világpiaci ártól, a szójababtermesztőknek az ár megállapításával kapcsolatos szabadsága korlátozott. Végezetül, a CARBIO figyelmen kívül hagyja, hogy az exportadó nem az egyetlen eszköz, amelyet az argentin kormány arra szánt, hogy utasítsa a szójababtermesztőket. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(126)

A CARBIO vitatta a Bizottságnak a (112) preambulumbekezdésben megfogalmazott azon ténymegállapítását is, hogy a szójababtermesztők nem tudnak azon a kedvezőbb áron értékesíteni, amely ezen intézkedések hiányában érvényesülne a piacon, és alátámasztásként hivatkozott az Internal Trade Commission egy tanulmányára, amely szerint a szójababra vonatkozó exportadó megszüntetése esetén a belföldi szójababárak mindössze 1,2 %-kal emelkednének. (57)

(127)

A Bizottság ugyanakkor megjegyezte, hogy egy, az American Journal of Agricultural Economics című folyóiratban közzétett tanulmány (58) szerint a szójabab belföldi ára exportadó nélkül sokkal, akár 26,0 %-kal is magasabb lenne. Emellett a CARBIO által említett tanulmányban az is szerepelt, hogy a szójababra kivetett exportadó megszüntetése esetén a szójabab világpiaci ára 18 %-kal csökkenne. Ez azt jelenti, hogy a 23,5 %-os exportadó elméleti megszüntetése esetén majdnem teljesen eltűnne az argentin ár és a világpiaci ár közötti különbség.

(128)

A Bizottság ezért megismételte azt a következtetést, hogy a kormány arra készteti a szójababtermesztőket, hogy továbbra is szójababot termesszenek és azt Argentínában értékesítsék, anélkül, hogy lehetővé tenné számukra az azon a kedvezőbb áron való értékesítést, amely ár ezen intézkedések hiányában érvényesülne Argentínában.

(129)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány és a CARBIO megismételte a következő állításait:

(130)

Továbbá az argentin kormány és a CARBIO nem értett egyet a „megbízás” és az „utasítás” kifejezések Bizottság általi jogi értelmezésével. Az argentin kormány azt állította, hogy a Bizottságnak a pénzügyi hozzájárulással kapcsolatos értékelése erősen emlékeztet az úgynevezett „következményalapú megközelítésre”, amelyet a WTO esetjoga kifejezetten és kategorikusan elutasított.

(131)

A CARBIO azt állította továbbá, hogy a szójabab jelenlegi világpiaci árából nem lehet következtetést levonni arra nézve, hogy mekkora lenne Argentínában a szójabab belföldi ára, ha nem lenne exportadó.

(132)

mivel az argentin kormány és a CARBIO pusztán korábbi érveinek megismétlésére szorítkozott, és egyik állítását sem támasztotta alá kellőképpen, a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(133)

A Bizottság ezt követően azt értékelte, hogy az argentin szójababtermesztők olyan magánszervezetek-e, amelyeket az argentin kormány megbíz vagy utasít az alaprendelet 3. cikke 1. a) pontjának iv. alpontja értelmében.

(134)

A mintában szereplő argentin exportáló gyártók a biodízelgyártáshoz felhasznált szójababot teljes egészében belföldi forrásokból szerezték be. A szójababot magángazdálkodóktól vásárolták, az állami tulajdonú YPF-től beszerzett kisebb mennyiségektől eltekintve.

(135)

A Bizottság tehát úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló információ alapján minden szójababtermesztő olyan magánszervezet, amelyet az argentin kormány az alaprendelet 3. cikke 1. a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízott azzal, hogy a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében szójababot bocsásson rendelkezésre.

(136)

A következő lépésben a Bizottság azt ellenőrizte, hogy a szójababtermesztők ténylegesen végrehajtották-e a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátására irányuló argentin kormánypolitikát. Ehhez egy megfelelő viszonyítási alaphoz képest részletesen elemezni kellett Argentína piaci fejleményeit. A (64) preambulumbekezdésben megfogalmazott következtetésekkel összhangban a Bizottság úgy döntött, hogy részben a rendelkezésre álló tényeket veszi alapul annak meghatározásához, hogy a szójababtermesztők a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsátottak-e rendelkezésre szójababot.

(137)

A (84)–(116) preambulumbekezdésben ismertetett intézkedésekkel az argentin kormány arra késztette a szójababtermesztőket, hogy helyben, alacsonyabb áron értékesítsenek, mint egyébként tennék (azaz ezen intézkedések hiányában a szójababtermesztők sokkal magasabb világpiaci áron exportálták volna a szójababot, vagy egyszerűen hozzáigazították volna kínálatukat a piac korlátaihoz). A szójababtermesztők azonban az argentin kormány által a downstream biodízel-ágazat fejlesztésének élénkítése érdekében folytatott politikája miatt nem így jártak el.

(138)

Amint az azt 1. táblázat szemlélteti, gyakorlatilag a szójabab teljes belföldi felhasználása szójaolajjá sajtolással történő további feldolgozás formájában valósult meg. A termeléssel, a kivitellel, a behozatallal és a belföldi sajtolással kapcsolatos adatok a következőképpen alakultak az évek során:

1. táblázat

Az argentin szójababtermesztés, szójaolaj- és biodízelgyártás

(139)

Amint az 1. táblázatból kiolvasható, a szójababtermesztés a 2001-es 26,7 millió tonnáról 2006-ra 40,5 millió tonnára emelkedett. (59) A szójababra kivetett exportadó nem fogta vissza a szójababtermesztést, sőt, gazdasági szempontból észszerűtlen növekedéshez vezetett. Az argentin kormány különféle intézkedései keltette késztetés hiányában ugyanis az exportkorlátozások hatálya alatt álló beszállítók a piaci viszonyokhoz alkalmazkodnának. Ebben az esetben ugyanakkor ahelyett, hogy csökkentenék termelésüket, a szójababtermesztők előnyt is élveznek a versenyképes biodízel-ágazat élénkítésével és fejlesztésével kapcsolatos politikai célkitűzés miatt, amely szerint viszont a nemzetközi árak alatt kellett szójabab-mennyiségeket a biodízelgyártók rendelkezésére bocsátani.

(140)

A tendenciát a 2. ábra mutatja be (tonnában):

2. ábra

Szójabab-feldolgozás Argentínában

Szójababsajtolás

Szójabab-behozatal

Szójababkivitel

Szójababtermesztés

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

Forrás: A (138) preambulumbekezdésben szereplő táblázatban közölt adatok.

(141)

Az 1. táblázat és a 2. ábra mutatja, hogy gyakorlatilag a teljes belföldön felhasznált szójababtermesztést sajtolták, és az ebből származó szójaolaj belföldi felhasználásának elsődleges területe a biodízelgyártás volt.

(142)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CARBIO azt állította, hogy a Bizottság szerint a belföldön megtermelt szójababot teljes egészében kizárólag biodízel előállítására használják fel. A Bizottság cáfolta ezt az állítást. Mint a (141) preambulumbekezdésben láttuk, a belföldön értékesített szójababból sajtolással szójaolajat és szójalisztet állítanak elő. Minthogy Argentínában a szójaolajnak nincs jelentős belföldi piaca, az előállított szójaolajból biodízelt készítenek. A szójaolaj és a szójaliszt egy részét exportálják.

(143)

Emellett szójababkivitelre csak akkor kerül sor, ha teljesen kielégítették a szójababsajtolásra és a biodízelgyártásra irányuló belföldi felhasználást. Az 1. táblázatból és a 2. ábrából az is látható, hogy az exportkorlátozások alkalmazásának időszakában szójabab behozatalára nem került sor, vagy csak csekély mértékben. Ezt a mintában szereplő exportáló gyártóknál megfigyelt üzleti modell is megerősíti. E vállalatok egyike sem importált ugyanis szójababot biodízelgyártáshoz. A szójababot inkább kizárólag azért hozták be, hogy a sajtoló üzemeikben felhasználják, majd az így készült szójaolajat és szójalisztet vitték ki Argentínából.

(144)

Következésképpen az argentin kormány intézkedéseinek elsődleges célja megvalósult: a belföldön termesztett szójabab teljes mértékben kielégítette a belföldi biodízelgyártáshoz szükséges alapanyag iránti keresletet, a szójababtermesztők kárára, amelyek inkább optimalizálták volna hasznukat, majd vagy exportálták volna minden terményüket, vagy belföldön magasabb áron értékesítették volna, ha nem lettek volna exportkorlátozások.

(145)

A WTO irányadó esetjoga szerint, amint az különösen a (78) preambulumbekezdésben olvasható, a legtöbb esetben kell lennie bizonyos formájú fenyegetésnek vagy késztetésnek a kormányzat részéről az alapanyag-beszállítók felé, hogy bizonyítható legyen a megbízás vagy utasítás megléte. A mérlegelési jogkör biztosítása alapján automatikusan nem vethető el e megállapítás. Az esetenkénti elemzés a tényeken alapul. Ebben az esetben szembetűnő az, hogy a kivitel meglehetősen korlátozott egy olyan nagymértékben nemzetközi nyersanyagpiacon, ahol Argentína a világ egyik vezető szójababtermesztője, figyelembe véve különösen, hogy a nemzetközi piacok árai jelentősen meghaladják az argentin belföldi árakat (lásd a 3. ábrát a (158) preambulumbekezdésben).

(146)

Az argentin jogszabályokból kiolvasható bizonyíték (lásd a (91)–(99) preambulumbekezdést) arra utal, hogy az argentin kormány politikai célkitűzése a magasabb hozzáadott értéket jelentő downstream ágazatok, köztük a biodízel-ágazat fejlesztése és előnyben részesítése. Továbbá az argentin kormány egyértelműen kinyilvánította, hogy célja megvédeni a downstream ágazatokat a nemzetközi árak emelkedésétől.

(147)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a CARBIO azt állította, hogy a Bizottság nem támasztotta alá bizonyítékkal azt a kijelentését, hogy a szójababtermesztők inkább optimalizálnák nyereségüket.

(148)

mivel a Bizottság nem kapott közvetlen információt a szójababtermesztőktől, amint az kifejtésre került a (61)–(64) preambulumbekezdésben, a Bizottság feltételezte, hogy a szójababtermesztők piacgazdaságban tevékenykedő racionális gazdasági szereplők, amelyek amikor csak lehetséges, nyereségük optimalizálására törekszenek. Ezért irracionális döntésnek tekinthető a szójababtermesztők termelésének növelése, ha az árak a megnövekedett exportadó miatt csökkennek. Az, hogy a szójababtermesztők fenntartják a szójababkínálatot az argentin kormány különböző korlátozó intézkedései ellenére, az argentin kormány annak érdekében elfogadott intézkedéseinek eredménye, hogy a szójababtermesztőket mint a kinyilvánított politikai célkitűzést végrehajtó jogalanyokat a biodízel-ágazat támogatására késztesse. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(149)

Az argentin kormány azt állította, hogy a Bizottság nem támasztotta alá bizonyítékkal, hogy Argentínában bármilyen módon változott volna a szójabab-feldolgozás a szójababra kivetett exportadó következtében.

(150)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A Bizottság először is emlékeztet arra, hogy az argentin kormány nem segítette a Bizottságot az ahhoz szükséges információ szójababtermesztőktől történő megszerzésében, hogy jobban tudja értékelni magatartásukat. A Bizottság ennélfogva úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló információk alapján az argentin kormány intézkedései (ideértve az exportadót) megváltoztatták a szójababtermesztők magatartását, hogy kiváltsák az argentin kormány által szándékolt hatásokat. Amint az az 1. táblázatból is látható, a szójababra 2007-ben, azaz a biodízel nagyléptékű gyártásának kezdetén kivetett exportadó megemelése ellenére a szójababtermesztés jelentősen nőtt. Továbbá a szójaolaj-kivitel helyébe nagymértékben a biodízel-kivitel lépett ugyanebben az időszakban, ami arra utal, hogy az argentin kormány intézkedései a biodízel-ágazat versenyképességét javító strukturális változásokat ösztönöztek. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(151)

Az is világos, hogy a megszámlálhatatlanul sok (megközelítőleg 64 000) kis szójababtermesztő gazdálkodót, jóllehet az argentin kormány hivatalosan nem akadályozta meg termékei exportálásában, e politikák arra késztetik, hogy szinte minden terményüket belföldön értékesítsék, a nemzetközi piacokon egyébként elérhető árnál alacsonyabb áron. Nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely igazolná, hogy az argentin kormány bármilyen módon a kivitel növelésére és így a nyereség maximalizálására ösztönözné a szójababtermesztő gazdálkodókat, illetve közvetlenül vagy közvetve aktívan támogatná őket ebben, a mezőgazdasági kistermelőknek a külföldi ügyfelek szerzésével, az idegen nyelven folytatott kommunikációval és a kivitelhez kötődő terhes adminisztratív alakiságok teljesítésével összefüggő ismert nehézségei ellenére sem.

(152)

Ellenkező bizonyítékok hiányában, és tekintve, hogy az argentin kormány nem működött kellőképpen együtt és nem szolgáltatott releváns bizonyítékokat és információkat e vonatkozásban, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a bizonyíték a szójababtermesztők arra irányuló késztetését mutatja, hogy terményeiket belföldön értékesítsék a downstream ágazatok (köztük a biodízelgyártók) javára, ahelyett, hogy megtérülésüket maximalizálnák más módszerekkel, például, hogy kiigazítják a termelési kibocsátást, vagy más típusú termelésre (például más gabonafélékre) állnak át.

(153)

Az, hogy a szójababtermesztőknek még mindig van bizonyos mérlegelési mozgásterük, legalább formálisan, abban a tekintetben, hogy külföldre értékesítsenek, és hogy sor került igen csekély mértékű kivitelre, nem cáfolja meg a WTO-nak a DRAM-ok ügyében kialakított esetjoga (60) szerinti megbízás vagy utasítás meglétével kapcsolatos elsődleges következtetést.

(154)

A Bizottság ezt követően elemezte, hogy a szójabab-beszállítás milyen hatást gyakorolt az argentin kormány intézkedéseinek köszönhetően a szójabab belföldi árára Argentínában, ha létezik egyáltalán ilyen hatás.

(155)

A Bizottság a szójabab Argentínában érvényesülő belföldi átlagárát vette alapul, a Buenos Aires-i Gabonatőzsde Rosarióra, Bahía Blancára és Quequénre vonatkozó havi adatainak felhasználásával, amelyeket az Agrárvállalkozási Minisztérium adott meg országos szinten.

(156)

A mintában szereplő exportáló gyártók ténylegesen hoztak be némi szójababot. Jóllehet a vállalatok ezeket a behozott mennyiségeket nem biodízelgyártásra fordították, hanem szójaolaj előállítására, amelyet aztán exportáltak, ezen importárak reprezentatívnak tekinthetők, mivel a szójababot sajtolásra és szójaolajként történő újrakivitel céljával hozták be, áruk pedig tükrözte a szójabab világpiaci árát.

(157)

A belföldi árat havi szinten összevetették a szójababnak a mintában szereplő exportáló gyártóknál jelentkező átlagos FOB importárával.

(158)

A 3. ábra a figyelembe vett időszak során tapasztalt áringadozásokat mutatja be, továbbá az argentin belföldi ár és a világpiaci ár közötti százalékos árkülönbséget.

3. ábra

Az argentin belföldi ár és a világpiaci ár

2017. 11. hó

2017. 9. hó

2017. 7. hó

2017. 5. hó

2017. 3. hó

2017. 1. hó

2016. 11. hó

2016. 9. hó

2016. 7. hó

2016. 5. hó

2016. 3. hó

2016. 1. hó

2015. 11. hó

Árkülönbség (%)

Világpiaci ár (ARS/tonna)

Argentin belföldiár (ARS/tonna)

2015. 9. hó

2015. 7. hó

2015. 5. hó

2015. 3. hó

2015. 1. hó

Forrás: Bloomberg és az argentin kormány beadványa, a nyilvánosan rendelkezésre álló adatok alapján.

(159)

A 3. ábra mutatja az argentin belföldi ár és a világpiaci ár közötti különbözetet, amely főként a szójababra kivetett exportadóval magyarázható. Az argentin kormány utasítási politikája meggátolja, hogy a szójababtermesztőknél haszon keletkezzen a világpiaci árakból. A szójababtermesztők ténylegesen nem hozhatják meg azt az észszerű döntést, hogy a nemzetközi piacon értékesítsenek sokkal magasabb áron.

(160)

Ehelyett hasonló hasznot érnek el mind a belföldi, mind a nemzetközi piacon, azon az áron, hogy a belföldi árak az exportadó összegével csökkennek. Az argentin kormány ezáltal lenyomja a belföldi árakat, hogy kedvezzen a belföldi feldolgozó ágazatnak.

(161)

Az argentin kormány azzal utasít, hogy elzárja a szójababtermesztőket az észszerű választás lehetőségétől. Továbbá, amint az az ábrából kiolvasható, a belföldi és a nemzetközi árak közötti különbség nemcsak jelentős maradt, hanem meg is óvta a biodízel-ágazatot és valamennyi downstream ágazatot (például a sajtolókat, amelyek főként biodízelgyártókkal állnak integrált kapcsolatban) a nemzetközi piac legmagasabb áremeléseitől.

(162)

Ebből következően az argentin kormány intézkedései elérték előre meghatározott céljukat, azaz, hogy a belföldi árak csökkenjenek az emelkedő nemzetközi árakkal párhuzamosan, ami a hozzáadott értéket képviselő belföldi ágazatoknak, köztük a biodízel-ágazatnak kedvez.

(163)

A fentiek fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az argentin szójababtermesztőket megbízták vagy utasították, hogy a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsássanak szójababot a belföldi biodízel-ágazat rendelkezésére.

(164)

A „szokásos esetekben a kormányzat feladatát” alkotó funkciókkal kapcsolatos kritérium tekintetében, amelyet a vizsgálóbizottság tovább még nem pontosított, (61) a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy, az adott országban található nyersanyagnak a nemzeti vállalatok rendelkezésére bocsátása olyan funkció, amelynek ellátása szokásos esetekben a kormányzat feladata lenne. Az általános nemzetközi jog értelmében az államok szuverenitással rendelkeznek természeti erőforrásaik felett. Természeti erőforrásaik kiaknázását illetően ugyan nagy mozgásterük van, szuverenitásuk rendszerint az erre vonatkozó kormányzati szabályozói hatáskörben nyilvánul meg. E tekintetben mellékes, hogy a kormányzat szokásszerűen ellátja-e ezt a feladatot, vagy sem (62). A Bizottság tehát azt állapította meg, hogy az argentin területen található szójabab argentin biodízel-ágazat számára történő rendelkezésre bocsátása olyan funkció, amelynek ellátása szokásos esetekben a kormányzat feladata lenne.

(165)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a CARBIO kifogásolta a Bizottság azon határozatát, amely szerint az államot kell felelősségre vonni az állam területén termesztett szójabab magánbeszállítóinak döntéseiért. A „szokásos esetekben a kormányzat feladatát” alkotó funkciókkal kapcsolatos kritérium teljesülése érdekében a CARBIO szerint a szójababot érintő minden döntést állami céllal kell meghozni. A CARBIO ugyanakkor azt állította beadványában, hogy „az állam dönthet úgy, hogy intézkedéseket hoz természeti erőforrásaival kapcsolatban”. Ez azt a bizottsági álláspontot erősíti meg, hogy e szuverenitás rendszerint az állam természeti erőforrásai kiaknázásának megszervezésére vonatkozó kormányzati szabályozói hatáskörben nyilvánul meg. Ezért nem szükséges, hogy a szójababbal kapcsolatos minden döntés állami céllal szülessen meg, ahhoz, hogy teljesüljön a „szokásos esetekben a kormányzat feladatát” alkotó funkciókkal kritériuma. Másként e jogalanyokat „állami szerveknek” lehetne tekinteni, és intézkedéseiket az államnak betudni, ami a megbízás vagy utasítás forgatókönyvében nem szerepel. Ez utóbbi esetben nincs szükség arra, hogy a magánszervezetek minden intézkedését az államnak lehessen betudni, hanem csak a konkrét vizsgált intézkedést (azaz az alapanyag megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő biztosítását). Ebből következően a Bizottság elutasította ezt az állítást, és arra a következtetésre jutott, hogy a nyersanyag, azaz a szójabab közérdekű célból (például a biodízel-ágazat fejlesztése céljából történő rendelkezésre bocsátása olyan funkció, amelynek ellátása szokásos esetekben a kormányzat feladata lenne.

(166)

A „valójában nem különböző gyakorlattal” kapcsolatos kritériumot illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a megfogalmazás a XVI. cikk (5) bekezdése szerinti felülvizsgálatot végző vizsgálóbizottság 1960. évi jelentéséből származik, amelyben hasonlóképpen fejezik ki, hogy a gyártók által fizetett terhek valójában nem minősülnek különbözőnek a kormányzat adóztatási és támogatási gyakorlatától (63). Erre tekintettel e kritérium esetében a megállapításnak meg kell erősítenie, hogy az áruknak a megbízott magánszervezetek általi rendelkezésre bocsátása valójában nem különbözik attól a feltételezéstől, miszerint maga a kormányzat biztosította az árukat. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a helyzet áll fenn. Az argentin kormány ahelyett, hogy közvetlenül biztosította volna az alapanyagot a biodízel-ágazat számára a biodízel-ágazat fejlesztésének élénkítésével kapcsolatos kormányzati politikai célkitűzések elérése érdekében, több intézkedéssel a magánszervezeteket készteti arra, hogy így járjanak el a kormány nevében.

(167)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány és a CARBIO azt állította, hogy a Bizottság nem támasztotta alá bizonyítékkal, hogy azoknak a döntéseknek a meghozatala, amelyeket a magántulajdonban lévő beszállítók a magántulajdonban lévő argentínai földterületeken folytatott szójababtermesztéssel és a szójabab értékesítésével kapcsolatban hoznak, olyan funkció, amelynek ellátása szokásos esetekben a kormányzat feladata lenne.

(168)

Ahogyan a (164) preambulumbekezdésben ismertettük, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az országban található nyersanyagoknak a nemzeti vállalatok rendelkezésére bocsátása olyan funkció, amelynek ellátása szokásos esetekben a kormányzat feladata lenne. Az argentin kormány és a CARBIO nem szolgált olyan érdemi érvvel, amely cáfolta volna ezt a következtetést, ezért a Bizottság az állítást elutasította. Az argentin kormány a szójababtermesztőkön keresztül törekszik egy meghatározott szakpolitikai cél elérésére, tehát ez az eset semmiben nem különbözik attól, mintha maga az argentin kormány termesztene közvetlenül szójababot.

(169)

Az argentin kormány több intézkedéssel, köztük exportadókkal, mennyiségi korlátozásokkal, a belföldi termelőknek nyújtott támogatásokkal és állami politikai nyilatkozatokkal arra buzdította a belföldi szójababtermesztőket, hogy helyben értékesítsék a szójababot, és „megbízta” vagy „utasította” őket, hogy ezt a nyersanyagot Argentínában megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsássák rendelkezésre. A kérdéses intézkedések elérték a kívánt hatást azzal, hogy torzították a szójabab belföldi piacát Argentínában, és mesterségesen alacsony szintre szorították le az árat a downstream biodízel-ágazat javára. A biodízel-ágazat támogatását kimondó állami célkitűzésre való tekintettel a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátása olyan funkció, amelynek ellátása szokásos esetekben a kormányzat feladata lenne, és a szójababtermesztő vállalatok ennek végrehajtásával kapcsolatos gyakorlata valójában nem különbözik a kormányzat szokásos gyakorlatától, amikor hasonló politikai célokat követ a támogatás más formáin (például vissza nem térítendő támogatások vagy bevételről való lemondás) keresztül.

(170)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az argentin kormány az alaprendelet 3. cikke 1. a) pontjának iii. és iv. alpontja értelmében közvetett pénzügyi hozzájárulást nyújtott a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. cikke 1.1. bekezdése a) pontja iii. és iv. alpontja szerinti vonatkozó WTO-norma értelmezésével és alkalmazásával összhangban.

(171)

A Bizottság megítélése szerint a „pénzügyi hozzájárulás” és a „jövedelempótló vagy ártámogató intézkedés” nem két, egymást kölcsönösen kizáró jogi kategória. A Fellebbezési Testület ugyanis megerősítette, hogy a „pénzügyi hozzájárulások” között „a támogatás nyújtására alkalmas kormányzati intézkedések köre tovább bővíthető az 1. cikke 1.1. bekezdésének a) 2. pontja szerinti »jövedelem- vagy ártámogatással«” (64). Ez az értelmezés összhangban áll a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás tárgyával és céljával, azaz, hogy „fokozzák és javítsák a GATT-nak a támogatások és kiegyenlítő intézkedések alkalmazásával kapcsolatos fegyelmi szabályait”. (65)

(172)

Az 1994. évi GATT XVI. cikke kiterjed „a jövedelem- vagy ártámogatás bármelyik formáj[ár]a, amely közvetve vagy közvetlenül növeli bármely termék területéről történő kivitelét vagy csökkenti bármely termék területére történő behozatalát”.

(173)

A „bármelyik formája” kifejezés jelzi e kategória tág terjedelmét, abban az értelemben, hogy az magában foglal minden olyan formát, amely közvetve vagy közvetlenül jövedelem- vagy ártámogatást valósít meg. Ebben az értelemben a „forma” szótári értelme szerint „egy vagy több olyan mód, amelyben az adott dolog létezik vagy megnyilvánul; fajta, típus vagy változat”, továbbá „mód, módszer, eljárás”. (66) Így a „bármelyik formája” kifejezés magában foglal minden eljárást vagy módszert, amelynek révén a kormányzat jövedelem- vagy ártámogatást nyújt valakinek.

(174)

„Támogatás” az a „cselekmény, amely hozzájárul adott dolog sikeréhez vagy értékének megőrzéséhez”. (67) A „támogatás” kifejezést gyakran használják mezőgazdasági összefüggésben, utalva a kormányzati támogatási programokra. (68) Ebben az esetben a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. cikke 1.1. bekezdésének a) 2. pontja szerinti „támogatás” arra a kormányzati intézkedésre utal, amely hozzájárul az árak vagy a valaki által szerzett jövedelem sikeréhez vagy értékének megőrzéséhez.

(175)

Végül „az 1994. évi GATT XVI. cikke értelmében” megfogalmazás bármilyen formájú jövedelem- vagy ártámogatásra vonatkozik, amely közvetlenül vagy közvetve megnöveli „bármely terméknek” a WTO egy tagállamának a területéről történő kivitelét vagy csökkenti e termék e tagállam területére történő behozatalát. Ezt a potenciális vagy tényleges hatást az 1994. évi GATT XVI. cikkének (1) bekezdése kifejezetten is leírja: „[…] a jövedelem- vagy ártámogatás bármelyik formája, amely közvetve vagy közvetlenül növeli bármely termék területéről történő kivitelét vagy csökkenti bármely termék területére történő behozatalát”.

(176)

Összefoglalva, az alaprendelet 3. cikkének 1. b) pontja olyan kormányzati intézkedéseket foglal magában, öltsenek azok bármilyen formát, amelyek közvetlenül vagy közvetve olyan jövedelempótlást vagy ártámogatást valósítanak meg valaki javára, amelynek potenciális vagy tényleges (69) hatása, hogy megnöveli bármely terméknek a WTO egy tagállamának területéről történő kivitelét vagy csökkenti e termék e tagállam területére történő behozatalát. Ez az értelmezés összhangban áll a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás tárgyával és céljával, azaz, hogy „fokozzák és javítsák a GATT-nak a támogatások és kiegyenlítő intézkedések alkalmazásával kapcsolatos fegyelmi szabályait”. (70)

(177)

Ezzel az értelmezéssel összhangban, annak vizsgálata mellett, hogy az argentin kormány által elfogadott intézkedések áruk megfelelő nagyságú díjazásánál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő biztosítása formájában nyújtott „pénzbeli hozzájárulásként” írhatók-e le, a Bizottság azt is elemezte, hogy az argentin kormány intézkedései az alaprendelet 3. cikke 1. b) pontja szerinti jövedelempótlásnak vagy ártámogatásnak is minősíthetők-e. A Bizottság ennek során először azt vizsgálta, hogy az argentin kormánynak szándékában áll-e a biodízel-ágazat létrehozásának és fejlesztésének támogatása; másodszor, hogy az argentin kormány milyen intézkedéseket hozott a biodízel-ágazat támogatására; és harmadszor, hogy ezek az intézkedések „jövedelem- vagy ártámogatás bármelyik formájának” minősülnek-e az 1994. évi GATT XVI. cikke értelmében.

(178)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően az argentin kormány és a CARBIO azt állította, hogy a Bizottság elfogadhatatlanul tágan értelmezte az alaprendelet 3. cikke 1. b) pontjában található „bármiféle jövedelempótló vagy ártámogató intézkedés” kifejezést, amikor úgy tekintette, hogy az magában foglalja „a jövedelempótlás vagy ártámogatás megvalósításának minden közvetett vagy közvetlen formáját”, illetve „minden olyan eljárást vagy módszert, amellyel a kormányzat jövedelempótlást vagy ártámogatást valósít meg valaki javára”.

(179)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. A Bizottság a meghatározását a WTO esetjogának és a „jövedelem- vagy ártámogatás” fordulat WTO általi értelmezésének megfelelően alakította ki. A (186)–(195) preambulumbekezdésben részletezettek szerint a Bizottság nem csak az argentin kormány által hozott intézkedések hatásait vette figyelembe, hanem gondosan elemezte az argentin kormány által hozott intézkedések politikai célkitűzéseit, jellegét és kialakítását, és arra a következtetésre jutott, hogy a biodízel és a szójabab ára az argentin belföldi piacon „a kormányzat általi közvetlen piaci beavatkozást foglal magában, amely kialakításánál fogva konkrét szinten rögzíti adott áru árát”. (71) Az argentin kormány által követett politikai célkitűzések eredményeként a belföldi biodízelárakat az exportált biodízel árához képest mesterségesen magas szinten rögzítik, ezáltal támogatva a belföldi biodízel-ágazatot (lásd az (189) és a (195) preambulumbekezdést). Ugyanakkor a szójabab árát mesterségesen alacsony szinten rögzítik a szójababra kivetett exportadóval, ami szintén a belföldi biodízel-ágazatot támogatja.

(180)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány nem értett egyet a Bizottság azon értelmezésével, hogy a „pénzügyi hozzájárulás” és a „jövedelempótló vagy ártámogató intézkedés” nem két, egymást kölcsönösen kizáró jogi kategória, utalva a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. cikke 1.1. bekezdésének a) 2. pontjában található „vagy” kötőszóra.

(181)

A (171) preambulumbekezdésben a Bizottság elmagyarázta, miért nem tekinti ezeket a jogi kategóriákat egymást kölcsönösen kizárónak. A támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás szövegében található „vagy” szóval kapcsolatos egyszerű nyelvi magyarázat nem módosítja a Bizottság érvelését, ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(182)

Az argentin kormány megismételte azt az állítását, hogy a Bizottság ténymegállapításai helytelenül és elfogadhatatlanul tágan értelmezik a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. cikke 1.1. bekezdésének a) 2. pontjában található „a jövedelem- vagy ártámogatás bármelyik formája” fordulatot, valamint hogy ahhoz, hogy az exportadók rendszere az 1. cikk 1.1. bekezdésének a) 2. foglalt rendelkezés hatálya alá tartozzon, a Bizottság „következményalapú megközelítést” alkalmaz, amely összeegyeztethetetlen a WTO esetjogával.

(183)

mivel az argentin kormány a Bizottság következtetéseinek cáfolata érdekében nem szolgált új bizonyítékokkal, a Bizottság a felvetést elutasította.

(184)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CARBIO szintén vitatta a Bizottságnak a jövedelempótló vagy ártámogató intézkedéssel kapcsolatos ténymegállapításait, és álláspontjának alátámasztása érdekében a „Kína – Szemcseorientált elektromos acél” ügyben elfogadott vizsgálóbizottsági jelentés egy másik szakaszára (72) hivatkozott. A CARBIO szerint nincs szó jövedelempótló vagy ártámogató intézkedésről azokban az esetekben, amikor „az árak mozgása közvetett következménye a kormányzati beavatkozás valamely más formájának (73)”.

(185)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a CARBIO-nak a „Kína – Szemcseorientált elektromos acél” ügyben megjelenő esetjogra való hivatkozása a jelen ügyben nem releváns, mert a jövedelempótló vagy ártámogató intézkedéssel kapcsolatos következtetések nem közvetett árhatásokon alapulnak, hanem egy, az argentin kormánynak betudható olyan fellépésen, amelyet az eleve úgy és olyan céllal hajtott végre, hogy azzal a biodízelágazat támogatása érdekében árhatásokat váltson ki. Ezért ezt az észrevételt a Bizottság elutasította.

(186)

A (89)–(100) preambulumbekezdésben említett jogalkotási aktusok azt mutatják, hogy az argentin kormány kifejezett politikája a belföldi biodízel-ágazat létrehozásának és fejlesztésének támogatása. Különösen a 2006. május 12-i 26.093. sz. törvényen (74) keresztül az argentin kormány olyan rendszert vezetett be, amely előmozdítja a bioüzemanyagok, köztük a biodízel belföldi gyártását és felhasználását. Ez a jogszabály egy végrehajtó hatóságot hozott létre, amelynek az volt a feladata, hogy előmozdítsa és ellenőrizze a fenntartható biodízelgyártást és -felhasználást. (75) Továbbá ez a törvény úgy rendelkezik, hogy a Mezőgazdasági, Állattenyésztési, Halászati és Élelmiszerügyi Minisztérium népszerűsíti a biodízelgyártáshoz szükséges haszonnövényeket, mivel a biodízelgyártás az agrárszektor produktív diverzifikálására ösztönöz, a Kis- és Középvállalkozások Minisztériuma elősegíti, hogy a kis- és középvállalkozások megszerezhessék a biodízelgyártáshoz szükséges tőkét, a Tudományok, Technológia és Produktív Innováció Minisztériuma pedig támogatja a kutatást, az együttműködést és a technológiaátadást a kis- és középvállalkozások, továbbá a nemzeti tudományos, technológiai és innovációs rendszer megfelelő intézményei között. (76)

(187)

Az argentin kormány 2001-től nyújtott kifejezett támogatást, amikor az 1396. sz. rendelet (77) hatályba lépett. E rendelet kidolgozta a biodízelgyártás versenyképességi tervét, mentesítette a gyártókat az adó alól, „annak érdekében, hogy elősegítse a biodízel fejlesztését”, és kimondta, hogy „a folyékony tüzelőanyagok és a földgáz adóeleme a gazdasági jelzések küldésének alapvető eszköze” (utólagos kiemelés). Ezt a tervet az üzemanyagokért felelős államtitkár is támogatta 2001-ben, aki arról biztosította a biodízelgyártási projektek gazdáit, hogy a biodízel adómentes üzemanyag marad, és megerősítette az argentin kormány szerepét azáltal, hogy megígérte, stabil szabályozási környezetet hoz létre, emellett bejelentette, hogy a biodízelprojektek részesülnek az ipari támogatási rendszer és hitelek előnyeiből. Az államtitkár úgy nyilatkozott továbbá, hogy a biodízel fejlesztésében a mezőgazdasági termelőknek kell játszaniuk a főszerepet. (78)

(188)

A belföldi biodízel támogatását az 1156. sz. rendelet egységesítette 2004-ben, amely kidolgozta a nemzeti bioüzemanyag-programot, (79) amely arra volt hivatott, hogy a belföldi bioüzemanyag-ágazat technológiafejlesztését támogassa a Gazdasági és Termelési Minisztériumon keresztül. (80) Az argentin kormány kifejezetten az argentin makrogazdasági modell részének tekintette a belföldi biodízel-ágazat előmozdítását. (81)

(189)

A Centro de Economía Internacional 2011-ben kimondta, (82) hogy a belföldi biodízel-ágazat fejlesztésének inkább az volt a célja, hogy maximalizálják a szója hozzáadott értékét, semmint az, hogy csökkentsék a fosszilis tüzelőanyagok használatát. A biodízel-ágazat fejlesztésének e kutatási testület által megadott okai többek között a következők voltak: a külföldi piacok igényei biztosításának növekvő lehetősége és a kiviteli vámokban megjelenő különbözetek, az alaptermékek, például a szójabab hozzáadott értékénél magasabb hozzáadott értékkel rendelkező termelés ösztönzése. (83)

(190)

Emellett egy kormányzati szervezet, a Nemzeti Agrártechnológiai Intézet (Instituto Nacional de Tecnología Agropecuaria, INTA) által 2011-ben készített tanulmány (84) megállapította, hogy „általános, hogy a biodízelpiacot az állam különböző okokból különböző politikákon keresztül ösztönzi”, „más szóval valószínű, hogy a piacot mesterségesen stimulálják, és hogy az állam jelenléte nélkül elvesztené gazdasági relevanciáját”, és hogy „a nyilvánvaló következtetés az, hogy nem a biodízel élénkíti a szójababtermesztést, hanem hogy az ok-okozati összefüggés ellenkező irányú”.

(191)

Ez a támogatás a vizsgálati időszakot követően is folytatódott, mivel 2018 februárjában az energiaügyi miniszter, Santa Fe kormányzója és a CARBIO megállapodott abban, hogy létrehoznak egy közös munkacsoportot a nemzeti biodízel-stratégia jobb kialakítása és javítása céljából. (85)

(192)

2010-ben az argentin kormány keverési megbízást adott a belföldi piacnak, amelyben előírta, hogy az argentin üzemanyag-vállalatok vásároljanak biodízelt és keverjék azt ásványi dízelüzemanyaggal az értékesítés előtt. (86) Ez a keverési megbízás az argentin kormány és a biodízelgyártók közötti, 2010-től 2015-ig szóló biodízel-beszállítási megállapodással együtt jött létre. Ezeket a beszállítási megállapodásokat azért kötötték, „mert fontos volt beilleszteni a bioüzemanyagokat az ország energetikai rendszerébe”, és ezért „egyértelmű iránymutatást kellett megállapítani, amely hatékonyan és eredményesen garantálja a nemzeti végrehajtó hatalom által kitűzött célok elérését”, (87) és a továbbiakban „figyelembe venni a nemzetállamnak az állam területén termelt nyersanyagok hozzáadott értékét megteremtő agráripari tevékenység előmozdításával kapcsolatos célkitűzését”. (88)

(193)

A (265)–(267) preambulumbekezdésben megvitatottak szerint az argentin kormány 2015 után nem írt alá biodízel-beszállítási megállapodást, de továbbra is kiosztott kvótákat és meghatározta azt az árat, amelyen az üzemanyag-keverő vállalatoknak be kell szerezniük a biodízelt. A kvóta a belföldi piac számára a keverési megbízás teljesítéséhez szükséges várható mennyiségen alapult. Az argentin termelésnek csak a fennmaradó részét lehetett exportálni.

(194)

A vizsgálati időszakban a biodízel árát a belföldi piacon havonta rögzítették, és különbséget tettek a nagy, a nagy és nem integrált, valamint a kis- és középvállalkozások között. A biodízel belföldi árát a következő képlettel határozták meg:

a szójaolaj költsége (a Mezőgazdasági Minisztérium közzététele szerint) + a metanol költsége + munkaerőköltség + egyéb költségek + tőkemegtérülés (amelyet 3 %-ban állapítottak meg). (89)

(195)

A mintában szereplő exportáló gyártói csoportok közül egyik sem kapott kvótát, és egyikük sem szállított a belföldi piacra a vizsgálati időszakban. Ugyanakkor a belföldi piacon rögzített átlagárak magasabbnak tűnnek a kivitel átlagáránál, különösen a kis, a közepes és a nagy, nem integrált biodízelgyártók esetében. Ezért azáltal, hogy a belföldi biodízel árát mesterségesen magas szinten rögzíti, az argentin kormány ártámogatást nyújtott a biodízel-ágazat belföldi piacra értékesítő kis- és középvállalkozásainak.

(196)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően az argentin kormány vitatta azt a ténymegállapítást, hogy a biodízel belföldi árát mesterségesen magas szinten rögzítették volna.

(197)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A biodízel belföldi árszintjének értékeléséhez a Bizottság az argentin kormány által szolgáltatott nyilvános adatokat vette alapul. A nyilvános adatok azt mutatták, hogy a belföldi árat az argentin kormány állapítja meg, azt nem bízza a piaci erőkre. Az argentin kormány nem vitatta, hogy ő határozza meg a belföldi biodízel-árat. Emellett a nyilvános adatokból az olvasható ki, hogy a belföldi piacon a piachoz hozzáférő vállalatok (azaz a kis- és középvállalkozások) által fizetett ár tulajdonképpen magasabb, mint az exportár. Az argentin kormány ezt az árkülönbséget sem vitatta. A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a biodízel belföldi árát mesterségesen magas szinten rögzítették. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(198)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően az argentin kormány azt állította, hogy az állítólagos jövedelempótlás vagy ártámogatás és az ezt követő, exportnövekedésben vagy importcsökkenésben megjelenő hatás közötti ok-okozati összefüggést nem erősítették meg, és hogy a legnagyobb gyártók nem értékesíthetnek a belföldi piacon.

(199)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. A belföldi biodízelpiac szabályozásával, és azzal, hogy csak a kisebb biodízel-vállalatoknak adott kvótát, az argentin kormány olyan ágazatot hozott létre, amelyben a legnagyobb termelők nem értékesíthetnek belföldön, ezért teljes mértékben exportorientáltak, ezzel ösztönözve a biodízel-ágazat kivitelének versenyképességét. Emellett a (209) preambulumbekezdésben található 2. táblázat adatokat szolgáltat az argentin biodízelgyártásról 2008-tól (amikor Argentína megkezdte a nagyipari gyártást), valamint a biodízel-kivitelről. A 2. táblázat azt mutatja, hogy a biodízel-ágazatnak nyújtott jövedelempótlás kedvező hatást gyakorolt a kivitelre, annak köszönhetően, hogy az ágazatot exportorientált ágazatként hozták létre, és a mai napig is akként működik.

(200)

A (186)–(191) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az argentin kormánynak nyilvánvalóan szándékában állt a belföldi biodízel-ágazat támogatása, függetlenül attól, hogy az belföldi irányultságú vagy exportorientált-e. Ugyanakkor a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem értékesített a belföldi piacon a vizsgálati időszakban. A mintában szereplő összes exportáló gyártó kifejtette, hogy a belföldi keresletet kielégíti azon kis- és középvállalkozások kínálata, amelyek kvótát kaptak az argentin kormánytól. Az, hogy a nagyvállalatokra külön árat állapítottak meg, nem változtat azon a tényen, hogy a nagyvállalatok egyike sem értékesített a belföldi piacon a vizsgálati időszakban. Ennek következtében azzal, hogy meggátolta, hogy a biodízel-ágazat belföldön értékesítsen, az argentin kormány ösztönözte az argentin biodízel-ágazat exportteljesítményét.

(201)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az argentin kormánynak nyilvánvalóan szándékában állt az argentin biodízel-ágazat létrehozásának és fejlesztésének támogatása.

(202)

A (186)–(201) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az argentin kormány intézkedések elfogadásával törekedett a biodízel-ágazat támogatására; ezek az intézkedések többek között a következő formában valósultak meg: szójababra kivetett exportadó, a szójababtól eltérő gabonafélék termelésére alkalmazott exportkvóták, a szójababra vonatkozó importtilalom a vizsgálati időszak előtt, és a szójababtermesztőknek nyújtott támogatás Argentína leginkább elmaradott tartományaiban. Ezek az intézkedések mesterséges, lezárt és olcsó belföldi szójababpiacot hoztak létre Argentínában, a belföldi biodízel-ágazat javára. Továbbá a 2006. évi bioüzemanyag-törvény (90) révén az argentin kormány promóciós rendszert alakított ki a biodízelgyártáshoz. Amint az a (191) preambulumbekezdésben említésre került, ez a támogatás a vizsgálati időszakot követően is folytatódott, amikor az argentin kormány más hatóságokkal és piaci szereplőkkel együtt közös munkacsoportot létesített a nemzeti biodízel-stratégia jobb kialakítása és javítása céljából. A Bizottság a rendelkezésre álló információ alapján tehát arra a következtetésre jut, hogy az elmúlt évtizedben az argentin kormány több intézkedést vezetett be a biodízel-ágazat létrehozása, fejlesztése és támogatása érdekében.

(203)

A (186)–(201) preambulumbekezdésben ismertetett intézkedésekkel az argentin kormány jövedelemtámogatást nyújt a biodízel-ágazat számára. Még ha úgy is lehetne érvelni, hogy az argentin kormány által a szójababtermesztők tekintetében bevezetett intézkedések nem minősülnek megbízásnak vagy utasításnak, ami nem igaz, a Bizottság úgy ítéli meg, legalábbis olyan szabályozási feltételeket jelentenének, amelyek mesterségesen lehetővé teszik a biodízel-gyártók számára, hogy a szójababot a nemzetközileg rendelkezésre álló áraknál alacsonyabb áron szerezzék be. Az argentin kormány egy 2012-es határozata (91) elismerte, hogy a biodízel-ágazat 2012-ben 25 %-ot is elérő nyereséget realizált a kormány által elfogadott intézkedések miatt.

(204)

Továbbá az argentin kormány kötelező keverési követelményeket is hatályba léptetett, így az argentin üzemanyag-vállalatoknak az argentin kormány által rögzített mesterségesen magas áron kell biodízelt vásárolniuk. A 3.3. szakaszban kifejtettek szerint a Bizottság nem egyenlíti ki a biodízel-beszállítási megállapodásokat, mivel az exportáló gyártók nem részesültek ennek az intézkedésnek a kedvezményéből a vizsgálati időszakban. Ugyanakkor az a tény, hogy a rendszer hatályban van, arra utal, hogy az argentin kormány ártámogatást is nyújt a biodízel-ágazatnak.

(205)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a 2006. évi bioüzemanyag-törvénnyel (92) az argentin kormány promóciós rendszert hozott létre a biodízelgyártáshoz, ideértve olyan ösztönzők biztosítását, amelyek ezen ágazat fejlesztését támogatják.

(206)

Mindezek az intézkedések azt mutatják, hogy az argentin biodízel-ágazatot támogatják és mesterségesen stimulálják. Ezt az argentin kormány is elismeri a Nemzeti Agrártechnológiai Intézet egyik kiadványában, amely kimondja, hogy „valószínű, hogy a piacot mesterségesen stimulálják, és hogy az állam jelenléte nélkül elvesztené gazdasági relevanciáját”, (93) és hogy „a differenciált exportadó egyértelműen ösztönöz a biodízelgyártásra, és állami segítség nélkül az olaj piaci beszerzésétől függő vállalatok számára a biodízelpiac nem lenne fenntartható, mint egyetlen értékesítési termék”. (94)

(207)

A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a fent említett intézkedéseken keresztül az argentin kormány közvetlenül vagy közvetve jövedelem- vagy ártámogatást nyújt a biodízel-ágazat számára, ezáltal hozzájárul annak versenyképességéhez.

(208)

A (199) és a (200) preambulumbekezdésben említettek szerint az argentin biodízel-ágazatot továbbá exportorientált ágazatként hozták létre, amelyben a világpiaci árak érvényesülnek.

(209)

Amint a 2. táblázat mutatja, az argentin biodízel-ágazat eredetileg exportorientált ágazatként jött létre, amelyben különösen az első években a biodízel teljes termelését exportálták, és az a legnagyobb exportpiacaira az általános vámkedvezmény-rendszer szerint lépett be, nulla százalékos vám mellett. (95)

2. táblázat

Az argentin biodízelgyártás és -kivitel (tonna)

(210)

A biodízel-ágazatnak nyújtott támogatás tehát kedvezett a biodízel-kivitelnek, amelynek során a biodízelgyártók tisztességtelen feltételekkel versenyeztek más országok olyan biodízelgyártóival, amelyek nem részesültek az alacsonyabb alapanyagárak kedvezményében. Az alacsonyabb költségek magasabb jövedelemhez vezettek, amely vagy további nyereséggé alakítható, vagy felhasználható az árcsökkentésre, de akár mindkét célra is. Az argentin biodízel-ágazat elsődlegesen továbbra is az exportpiacokra, különösen az uniós piacra összpontosít.

(211)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány nem értett egyet a Bizottság azon ténymegállapításával, hogy az argentin kormány által elfogadott intézkedések az 1994. évi GATT XIV. cikke és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. cikke 1.1. bekezdése a) 2. pontja értelmében „a jövedelem- vagy ártámogatás bármelyik formáj[ának]” minősülnek, és növelik a biodízel exportárát.

(212)

mivel az argentin kormány nem szolgált további érvekkel kijelentésének alátámasztására, a Bizottság az észrevételt elutasította.

(213)

A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy intézkedései révén az argentin kormány az alaprendelet 3. cikkének 1. b) pontja értelmében közvetlenül vagy közvetve a biodízel-kivitel bővüléséhez vezető jövedelempótlást/ártámogatást nyújtott a biodízel-ágazatnak.

(214)

Miután megállapította, hogy az intézkedések az argentin kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak minősülnek, akár magánszervezetek megbízásán vagy utasításán, akár jövedelempótláson/ártámogatáson keresztül, a Bizottság kiszámította a támogatás összegét a kedvezményezettnek juttatott gazdasági előnyben kifejezve, amelynek meglétét megállapították a vizsgálati időszak vonatkozásában, az alaprendelet 3. cikke 2. pontjának és 5. cikkének megfelelően.

(215)

mivel az argentin kormány intézkedései arra irányultak, hogy mesterségesen csökkentsék a szójabab belföldi árát, ezáltal magasabb jövedelem keletkezzen az argentin biodízelgyártóknál, a Bizottság megvizsgálta, hogy a biodízel-ágazat argentin kormány általi támogatása gazdasági előnyt nyújtott-e, arra a különbözetre hivatkozva, amely a belföldi biodízelgyártók által fizetett ár és a szójababra vonatkozó, Argentínában uralkodó piaci viszonyokon alapuló referenciaérték között áll fenn.

(216)

A Bizottság feltételezte, hogy e különbség magasabb hasznot eredményez az argentin biodízelgyártóknál, így legalábbis egyenértékű az argentin kormány általi jövedelempótlás/ártámogatás révén szerzett gazdasági előnnyel. Ezen összehasonlító módszerrel az is biztosítható volt, hogy ne számítsák be kétszeresen e támogatásokat az e vizsgálat során kiegyenlített más támogatásokkal, amelyek szintén nyújtanak jövedelempótlást/ártámogatást az argentin biodízelgyártóknak.

(217)

A Bizottság először a szójabab mintában szereplő argentin gyártók által a vizsgálati időszakban megfizetett vételárának súlyozott átlagát állapította meg. A súlyozott átlagot hónapról hónapra számították ki, a szójababtermesztők által az argentin biodízelüzemekbe leszállított ár alapján.

(218)

Az átlagos vételár a vállalatok által benyújtott és az ellenőrző látogatások során ellenőrzött számlák ügyletenkénti felsorolásaiban megadott, hozzáadottérték-adó nélküli árakon és mennyiségeken alapul.

(219)

Ezt az átlagárat kellett összevetni megfelelő referenciaértékkel. Az alaprendelet 6. cikkének d) pontja értelmében a díjazás megfelelő nagyságát a kérdéses áru rendelkezésre bocsátásának a helye szerinti országnak, azaz Argentínának a piacán uralkodó piaci viszonyok alapján állapítják meg (beleértve az árat, a minőséget, a beszerezhetőségi szempontokat, az értékesíthetőséget, a szállítási és egyéb adásvételi körülményeket). (96) Ez a rendelkezés a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 14. cikke d) pontját tükrözi, és ennek fényében kell értelmezni és alkalmazni.

(220)

A szójabab nyersanyag, és az Argentínába importált szójabab hasonló a belföldön termesztetthez. A mintában szereplő exportáló gyártók a szójabab teljes mennyiségét CIF paritáson hozták be, származástól függetlenül átlagosan ugyanazon az árszinten. A tényleges importárak CIF paritáson, a sajtoló üzemekbe leszállítva a világpiaci árakhoz hasonlóak voltak, amelyeket a Mexikói-öböl FOB paritásán jegyeznek. A belföldön termesztett szójabab beszerzéseire különböző Incoterms-paritások vonatkoztak. A belföldön termesztett szójabab beszerzéseinek jelentős hányadát azonban szintén a belföldi sajtolóüzemekbe szállították. A mintában szereplő exportáló gyártók beszerzéseinek jelentős mennyiségét, 4,6 %-át adta a szójabab-behozatal. Ezek a beszerzések több száz tranzakció között oszlottak meg. Jóllehet a mintában szereplő exportáló gyártók különböző beszállítókkal rendelkeztek a szomszédos országokból, az importárak átlagosan ugyanazon a szinten voltak, a (223) preambulumbekezdésben leírtak szerint.

(221)

A Bizottság tehát úgy ítélte meg, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók által az importált szójababért megfizetett tényleges árak az argentin torzítatlan piaci viszonyokat tükrözik, ideértve a végső árba belefoglalt, általánosan alkalmazandó leszállítási költségeket. (97)

(222)

Az, hogy ezeket a mintában szereplő exportáló gyártók által behozott mennyiségeket nem biodízelgyártáshoz használták, hanem szójaolaj előállításához, nem változtat ezen a következtetésen, mivel a vizsgálati időszakban a biodízelgyártáshoz szükséges szójabab iránti keresletet Argentínában teljes mértékben fedezték a szójabab belföldi kínálatából. Ugyanakkor a különböző rendelkezésre álló szójababok között nincs minőségbeli különbség, amely miatt a behozott szójabab ne lenne alkalmas biodízelgyártásra. A Bizottság ebből következően úgy látta, hogy ezek a beszerzések megfelelő referenciaértéknek tekinthetők.

(223)

Ennek alapján a Bizottság az e termékek torzítatlan belföldi árának legközelebbi helyettesítőjeként azt a tényleges árat vette figyelembe, amelyen a mintában szereplő exportáló gyártók szójababot hoztak be Argentínába a szomszédos országokból. Ezek az árak ugyanis a világpiaci árakkal egy szinten voltak, és átlagosan 6 043 ARS/tonna körül alakultak a vizsgálati időszakban.

(224)

A Bizottság ezt követően havi alapon összevetette a belföldön termesztetett szójababért az argentin gyártók által fizetett árat a szójabab tényleges importárának súlyozott átlagával. Az összes ilyen behozatalra egy ideiglenes behozatali rendszerben került sor, ezért nem alkalmaztak rá behozatali vámokat, és a mintába felvett exportáló gyártók által fizetett tényleges árat megfelelőnek lehetett tekinteni az Argentínában uralkodó piaci viszonyok mellett.

(225)

A különbözet teljes összege jelenti azt a „megtakarítást”, amelyet a torzult argentin piacon szójababot vásárló argentin biodízelgyártók realizáltak ahhoz az árhoz képest, amelyet torzulás hiányában fizettek volna. Végső soron ez a teljes összeg jelenti az argentin gyártók számára az argentin kormány által a vizsgálati időszakban juttatott gazdasági előnyt.

(226)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezeket a támogatási összegeket a szójababalapú gyártás mintában szereplő exportáló gyártóknál a vizsgálati időszakban jelentkező összbevételéhez, mint megfelelő nevezőhöz rendelte hozzá, mivel a támogatás a szójababalapú termékek teljes előállítása tekintetében gazdasági előnyt nyújtott, nem csak az érintett termékhez vagy a kivitelre szánt termeléshez.

(227)

A vizsgálati időszakot követő időszakban az argentin kormány elfogadta az 1343/2016. sz. rendeletet, (98) amely megállapította a szójababot és a szójaolajat terhelő exportadó kulcsát. Ezt az adókulcsot 2018. január 1-jétől2019. december 31-ig minden hónapban 0,5 %-kal csökkentik. Ennek eredményeként a szójababra alkalmazandó exportadó 2019 végére 18 %-ra csökken.

(228)

Az argentin kormány 2018. szeptember 3-án elfogadta a 793/2018. sz. rendeletet, (99) amely a szójababra alkalmazandó adókulcsot attól a naptól számítva 18 %-ban rögzítette, de további 4 ARS összegű exportadót állapított meg exportált USD-nként, ahol az adót az exportált szójabab USD-ban kifejezett, FOB-paritáson számított értéke alapján határozzák meg. Ebből is látható, hogy az argentin kormány bármikor megváltoztathatja az exportadó szintjét.

(229)

Az azon 2018. szeptemberi bizottsági határozatot követő események, amelyben a Bizottság nem vezetett be ideiglenes intézkedést, szintén megerősítik, hogy az argentin kormány jogosult az exportadó-rendszert rendszeresen kiigazítani. Különösen, a teljes exportadóra egy rendelettel szeptemberben bevezetett 12 %-os felső határ már 33 %-ra emelkedett a 2019-es költségvetést elfogadó törvényben, és ez a felső határ 2020-ig hatályban maradhat. (100)

(230)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy a gazdasági előny az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésének második mondatával összhangban a vizsgálati időszak után is megmarad.

(231)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően az argentin kormány és a CARBIO azt állította, hogy az importált szójabab mint referenciaérték nem tükrözi az argentin piaci viszonyokat.

(232)

Az argentin kormány azon érve, hogy az importár alternatív piaci referenciaértéket tükröz, a tények helytelen értelmezéséből fakad. A Bizottság ugyanis a mintában szereplő exportáló gyártók által a szójababért ténylegesen kifizetett importárat használta referenciaértékként. A Bizottság ezt az árat megfelelő referenciaértéknek tekintette, abból a különleges okból, hogy ez az ár az argentin piacon a kormányzati intézkedések által nem érintett viszonyokat tükrözte (amint az megerősítést nyert ezen importárak és a nemzetközi árak összevetése alapján). A Bizottság helytállónak tekintette a CIF-importárat, mivel ez jelenítette meg a kikötőben található sajtoló üzemben felszámított árat.

(233)

A Bizottság elismerte, hogy a referenciaértéknek figyelembe kell vennie a hatékonyabb országban jelentkező bármely komparatív előnyt. Ugyanakkor sem az argentin kormány, sem a CARBIO nem támasztotta alá, sem nem szolgáltatott bizonyítékot azon állítás alátámasztására, hogy a választott, országon belüli referenciaérték nem az Argentínában érvényesülő piaci viszonyokat tükrözi. Következésképpen ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(234)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány és a CARBIO nem értett egyet azzal, hogy az importált szójababért fizetett ár megfelelő referenciaértéknek tekinthető, arra hivatkozva, hogy a szóban forgó ár nem tükrözte az argentínai piaci viszonyokat.

(235)

A Bizottság a (220) és a (232)–(233) preambulumbekezdésben részletesen elmagyarázta, hogy miért tekintette az importált szójababot egyfelől reprezentatívnak, másfelől az aktuális argentínai piaci viszonyok között vásároltnak. Mivel az argentin kormány és a CARBIO nem szolgált bizonyítékkal egyet nem értésének alátámasztására, a Bizottság a felvetést elutasította.

(236)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a mintába felvett exportáló gyártók azt állították, hogy nem megbízható az a referenciaár, amely ugyanazon áru teljesen más régióban érvényes árán alapul. A Bizottság megjegyezte, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók csak a szomszédos országokból importáltak szójababot. Ezért ez az adat volt az argentin kormányzati támogatás nélküli, torzítatlan argentin ár legközelebbi helyettesítője és egyúttal a legmegbízhatóbb is. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(237)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a CARBIO azt állította továbbá, hogy mivel a szójababra kivetett exportadó 30 %-ról 18 %-ra csökkent, többé nincs szó gazdasági előnyről.

(238)

A Bizottság megjegyezte, hogy a CARBIO helytelenül ítéli meg az exportadó szintjét. A 793/2018. sz. rendelet a kivitel szintjét 18 %-ban határozta meg, de egy további, 12 %-os exportadót is alkalmazott, exportált USD-nként 4 ARS összegű felső határ mellett. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az exportadót 28 %-ban rögzítették a vizsgálati időszak 30 %-ához képest.

(239)

A Bizottság azt az észrevételt tette, hogy a változásra a támogatás vizsgálati időszakát követően került sor. Az alaprendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerint a vizsgálati időszakot követő időszakokra vonatkozó információkat általában nem kell figyelembe venni. A CARBIO nem adott elő olyan kényszerítő indokot, amely miatt ezt az információt figyelembe kellene venni.

(240)

A CARBIO emellett nem támasztotta alá bizonyítékkal azon állítását, hogy bármely, a szójababra kivetett exportadó meglétéből eredő állítólagos támogatás vagy gazdasági előny többé nem biztosított. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szójababra kivetet exportadó körülbelül 2 %-os enyhe mérséklődése nem bizonyítja, hogy a támogatás többé nem nyújt előnyt az érintett exportőröknek. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szójababra kivetett exportadó további csökkentésének vagy megszüntetésének hatását felülvizsgálat keretében kellene megvizsgálni, összevetve a jelenlegi vizsgálattal.

(241)

A CARBIO azt állította továbbá, hogy az argentin gyártóknak a szójababra kivetett adó megnövelése révén nyújtott állítólagos gazdasági előnyt kompenzálja a biodízelre kivetett közvetlen exportadó, és ezért azt az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében le kell vonni a számított teljes támogatás összegéből.

(242)

A CARBIO semmivel nem indokolta, hogy az Unióba exportált biodízelre kivetett exportadónak kifejezetten az volt a célja, hogy kompenzálják a támogatást az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint. A CARBIO azt sem igazolta, hogy a biodízelre kivetett tényleges exportadó miként kompenzálhatná az argentin kormány intézkedései, köztük a szójababra kivetett adó által nyújtott támogatást. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(243)

A CARBIO további észrevételeket is megfogalmazott az exportadórendszernek a vizsgálati időszak vége utáni változásaival kapcsolatban, ideértve a biodízelre vonatkozó exportadó növelését és a szójababra vonatkozó exportadó változásait is. A Bizottság elutasította azt a felvetést, hogy ezek a változások relevánsak a Bizottság következtetései szempontjából.

(244)

Először: a vizsgálati időszak vége után a biodízelre kivetett exportadónak nincs nyilvánvaló hatása a biodízelgyártók részére a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátásán keresztül nyújtott gazdasági előny nagyságára.

(245)

Másodszor: a szójabab után továbbra is kell fizetni exportadót, és a felek nem szolgáltak bizonyítékkal arról, hogy a vizsgálati időszak vége után nőtt volna a szójabab ára Argentínában, és ennek hatására csökkent volna a gazdasági előny nagysága.

(246)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány hangsúlyozta, hogy a költségvetési törvény 81. cikke nem növelte 33 %-ra „a teljes exportadóra a 783/2018. sz. rendelettel szeptemberben bevezetett […] felső határt”, mert a 83. cikk az exportadó összegét a hivatalos FOB-ár adóköteles értékének 30 %-ában maximálta.

(247)

Ha az exportadó maximálva van is 30 %-ban, ez nem változtat a Bizottság azon következtetésén, hogy a gazdasági előny az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésének második mondatával összhangban a vizsgálati időszak után is megmarad.

(248)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a mintában szereplő exportáló gyártók észrevételt tettek a szójabab megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő rendelkezésre bocsátása révén nyújtott gazdasági előny számításával kapcsolatban. Ezek az észrevételek vállalatspecifikusak és különösen elírásokra hivatkoztak, vagy további kiigazítási igényekre.

(249)

Ahol a Bizottság elírást állapított meg, a hibát javította, például felvette a nulla mennyiségű ügyleteket annak biztosítása érdekében, hogy a beszerzett kg-onkénti ár helyes legyen. Ugyanakkor ha egy vállalat azt kérte, hogy egy már ellenőrzött adatot a Bizottság változtasson meg a helyszíni ellenőrzést követően, ezt a kérést a Bizottság megtagadta, hiszen nem volt olyan helyzetben, hogy egy új, ellenőrizetlen adat helytállóságát megerősítse.

(250)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az a két exportáló gyártó, amely az ellenőrzött adatok utólagos megváltoztatását kérte, megismételte ezzel kapcsolatos észrevételét; a Bizottság az észrevételt a korábbival megegyező okokból elutasította.

(251)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követő meghallgatáson a CARBIO azt állította, hogy a gazdasági előny kiszámításakor a Bizottságnak el kellett volna vetnie a kapcsolatban álló vállalatok szójabab-beszerzéseit az argentin vételár meghatározása tekintetében. A Bizottság megjegyezte, hogy az exportáló gyártók mind kapcsolatban álló, mind független beszállítóktól szereztek be szójababot a vizsgálati időszakban, ugyanazon az áron. Ez egyértelműen arra utal, hogy a kapcsolatban álló beszállítóktól történő beszerzésekre a szokásos piaci feltételek mellett került sor. A Bizottság ezért nem látta okát annak, hogy ezeket az ügyleteket miért ne használhatná fel a biodízelgyártóknak nyújtott gazdasági előny kiszámításához, amelyet a beszerzett szójabab kilónkénti havi átlaga alapján határoztak meg. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(252)

Az argentin kormány intézkedései szándékoltan gazdasági előnyben részesítettek bizonyos ágazatokat, különösen a belföldi biodízel-ágazatot. Ugyanis, jóllehet a szójababbal kapcsolatos torzulások a biodízeltől eltérő downstream termékeket is előnyhöz juttatnak, ez a gazdasági előny csak Argentína bizonyos, a szója értékláncában működő ágazatai számára érhető el. Továbbá, még ha a biodízel számára az argentin kormány által több intézkedésen keresztül nyújtott támogatásban más bioüzemanyagok is részesülnek, ezen intézkedések vállalkozások vagy ágazatok csoportjára korlátozódnak. Következésképpen az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősülnek.

(253)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a CARBIO azt állította, hogy az intézkedések nem korlátozódtak a biodízel-ágazatra, ezért nem egyediek. A CARBIO ezt a felvetést megismételte az érdekelt felek végső tájékoztatása után, de új bizonyítékkal nem szolgált. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre bocsátott áru, a szójabab sajátos jellemzői miatt annak lehetséges felhasználása meghatározott vállalkozásokra korlátozódik. (101) A Bizottság ezért elutasította a CARBIO azon állítását, hogy a támogatás nem a biodízel-ágazatra jellemző egyedi támogatás.

(254)

A Bizottság azt állapította meg, hogy az intézkedésekkel az argentin kormány támogatást nyújtott a biodízel-ágazat számára, többek között azzal, hogy a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében bocsátott rendelkezésre szójababot. Az argentin kormány egyedi gazdasági előnyt nyújtott a kedvezményezettnek, amely így kiegyenlíthető támogatásnak felel meg.

(255)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a CARBIO azt állította, hogy a Bizottság kizárólag a szójababra kivetett exportadót vette alapul a pénzügyi hozzájárulással és a jövedelempótlással/ártámogatással kapcsolatos következtetéséhez.

(256)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A Bizottság e vizsgálat kezdetétől úgy találta, hogy az argentin kormány (a szójababra kivetett exportadón felül) más eszközöket is igénybe vesz, amelyeket az argentin kormány által a biodízel-ágazatnak nyújtott támogatás részeként ki fognak vizsgálni. (102) A korábban kifejtettek szerint a Bizottság úgy tekintette, hogy az exportadó a szójabab megfelelő nagyságú díjazásánál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében az argentin piacon történő rendelkezésre bocsátásának egyik eszköze, amely kiegyenlíthető támogatásnak minősül. Az argentin kormány többi intézkedése azt mutatja, hogy az argentin kormány arra utasította a szójababtermesztőket, hogy terményüket mesterségesen alacsony áron értékesítsék a biodízel-ágazat számára, és az argentin kormánynak így egyértelműen szándékában állt a belföldi biodízel-ágazatot támogatni.

(257)

Noha a Bizottság azt állapította meg, hogy a panaszban állított többi támogatás némelyike nem minősül kiegyenlíthető támogatásnak a vizsgálati időszakban (különösen a biodízel-beszállítási megállapodás vagy bizonyos adómentességek), ezek elválaszthatatlan részét képezik azon intézkedéseknek, amelyek célja a biodízel-ágazat támogatása, és hangsúlyozta a biodízel-ágazatnak nyújtott jövedelempótlást/ártámogatást. Más szóval, az, hogy egyes támogatásokról nem állapították meg, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók igénybe vették volna a vizsgálati időszakban, nem cáfolja az argentin kormánynak a belföldi biodízel-ágazat támogatására irányuló intézkedéseinek meglétét.

(258)

A Bizottság megvizsgálta a ténymegállapításait alátámasztó, az e vizsgálatban rendelkezésre álló összes bizonyítékot. Amint a Fellebbezési Testület elismerte az USA – DRAM-okra kivetett kiegyenlítő vám vizsgálata ügyben: „közvetett egyedi bizonyítékokból nem valószínű, hogy megállapítható a megbízás vagy az utasítás; az egyedi bizonyítékok jelentősége csak akkor lehet egyértelmű, ha más bizonyítékokkal együtt vizsgáljuk őket”. (103)

(259)

A Bizottság ezért nem csak a szójababra kivetett exportadót értékelte, hanem az argentin kormánynak a biodízel-ágazatot támogató intézkedéseit is, és ennek során minden, közvetlen és közvetett bizonyítékot összevont, és arra a megállapításra jutott e bizonyítékok összessége alapján, hogy magánszervezetek megbízásáról vagy utasításáról, illetve jövedelempótlásról/ártámogatásról volt szó.

(260)

Az ezen intézkedések tekintetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

3. táblázat

Az argentin kormány által a biodízel-ágazatnak nyújtott támogatás

(261)

A panaszos azt állítja, hogy az argentin kormány biodízel-beszállítási megállapodásokat (a továbbiakban: megállapodások) kötött az argentin biodízel-gyártókkal a 2006. évi bioüzemanyag-törvény (104) (2006. évi 26.093. sz. törvény) II. fejezete szerint. Ezeket a megállapodásokat úgy alakították ki, hogy ellássák a belföldi piacot biodízellel, tekintettel a 2010 óta hatályos keverési megbízásra. E megbízáshoz az üzemanyag-keverő vállalatoknak be kell szerezniük biodízelt és értékesítés előtt ásványi dízelüzemanyaggal keverni.

(262)

Az argentin kormány egyedi és kollektív kvótákat állapított meg a biodízelre a belföldi piac ellátása érdekében, és a panaszos azt állítja, hogy a megállapodások részes felei között voltak a mintában szereplő exportáló gyártók is, például az LDC, a Vicentin és a Renova.

(263)

A megállapodások szerint a kvótával rendelkező gyártók kötelesek biodízelt beszállítani az üzemanyag-keverő vállalatoknak az argentin kormány által olyan szinten rögzített áron, amely szándékosan garantálja, hogy a gyártók termelési költségeit és a hasznot fedezzék.

(264)

A mesterségesen magas ár rögzítése és a gyártók által az üzemanyag-keverő vállalatoknak beszállítandó mennyiség meghatározása alapján a panaszos azt állítja, hogy itt kiegyenlíthető támogatásról van szó.

(265)

Vizsgálata során a Bizottság azt állapította meg, hogy a 2015. naptári évet követően nem írtak alá biodízel-beszállítási megállapodást. Ezt a 2015-ös megállapodást nem hosszabbították meg, és az már nem hatályos.

(266)

Ugyanakkor a 2006. évi 26.093. sz. törvény értelmében az Energiaügyi és Bányászati Minisztérium, mint a hatályos keverési megbízási rendszer végrehajtó hatósága, továbbra is osztott ki kvótákat és rögzítette az árat, amelyen az üzemanyag-keverő vállalatoknak be kell szerezniük a biodízelt. Ezt ténylegesen a biodízel-beszállítási megállapodás hiányában tette.

(267)

A vizsgálati időszakban az Energiaügyi és Bányászati Minisztérium a becsült kereslet alapján osztott ki kvótákat azoknak az argentin vállalatoknak, amelyek legfeljebb évi 50 000 tonna biodízel-kapacitással rendelkeztek.

(268)

A vizsgálati időszakban a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem kapott kvótát.

(269)

Tekintve, hogy a vizsgálati időszakban a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem kapott kvótát, egyikük sem értékesített biodízelt a belföldi piacon a vizsgálati időszakban hatályos kvótarendszerben. Továbbá az exportáló gyártók vonatkozásában egyetlen biodízel-beszállítási megállapodás sem volt hatályban a vizsgálati időszakban. Ezért a kvótarendszer nem biztosított gazdasági előnyt a mintában szereplő exportáló gyártóknak a vizsgálati időszakban.

(270)

A panaszos azt állította, hogy a Banco de la Nación Argentina (BNA) az ország egyik legnagyobb bankja, és 100 %-ban állami tulajdonban áll. Megjegyezte, hogy a BNA-t napi szinten ténylegesen az argentin kormány irányítja a vezető testületek valamennyi tagjának kijelölésére vonatkozó hatásköre révén.

(271)

A panaszos azt állította, hogy a BNA pénzt kölcsönöz mikro-, kis- és középvállalkozásoknak beruházásokhoz és működő tőkéhez, és hogy ezeket a hiteleket kedvezményes kamatlábak mellett adja.

(272)

Az argentin kormánynál tett ellenőrző látogatás során a Bizottság részleteket kért a BNA és az összes többi állami tulajdonú bank által biztosított összes hitelről, a hitelek feltételeivel és a felszámított kamattal együtt.

(273)

Annak ellenőrzése érdekében, hogy a hitelnyújtás preferenciális feltételekkel történt-e, a Bizottság a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott hiteleket megvizsgálta és összevetette a magántulajdonú bankok által nyújtottakkal. A vizsgálat a kamatlábakra és a hitelfeltételekre terjedt ki.

(274)

A Bizottság nem talált bizonyítékot arra, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók a vizsgálati időszakban kedvezményesen jutottak volna hitelhez.

(275)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem került sor kedvezményes hitelnyújtásra a mintában szereplő exportáló gyártók javára a vizsgálati időszakban.

(276)

A panaszos azt állította, hogy a 2006. évi bioüzemanyag-törvény (105) 15. cikke lehetőséget ad arra, hogy a biodízelgyártók csökkentsék adóalapjukat, amely szerint a minimum vélelmezett társasági adót számítják. A panaszos azt is állította, hogy ugyanezen törvény 15. cikkének (1) bekezdése engedélyezi a beruházási javak gyorsabb értékcsökkenési leírását.

(277)

A vizsgálat megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem részsült a bioüzemanyag-törvény 15. cikkében megállapított előnyökből a vizsgálati időszak során.

(278)

Az intézkedést a mintában szereplő exportáló gyártók nem vették igénybe a vizsgálati időszakban, ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy azt nem kell kiegyenlíteni.

(279)

A panaszos azt állította, hogy Córdoba tartomány a 2007-ben elfogadott 9397. sz. tartományi törvénnyel (106) tartományi szinten adómentességeket nyújtott a biodízel-ágazat számára. A törvény előírja, hogy a végrehajtó hatóság által a bioüzemanyagok termelése, feldolgozása és fenntartható hasznosítása tekintetében jóváhagyott projektek 15 évre mentesülnek az adó alól.

(280)

A vizsgálat megállapította, hogy az adómentességet a Córdoba tartományban működő bioüzemanyag-gyártók vehették igénybe. A 9397. sz. tartományi törvény 5. és 6. szakasza előírja, hogy a bioüzemanyagok termelésére, feldolgozása és fenntartható hasznosítására irányuló projektek mentesülnek egyes tartományi adók alól. A Bizottság nem talált bizonyítékot arra, és az érdekelt felek sem állították, hogy a 9397. sz. tartományi törvény révén kifejezetten a biodízel-ágazatnak biztosított adókedvezmények egy Córdoba tartományban széles körben rendelkezésre álló, tágabb adókedvezmény-rendszer részei lennének.

(281)

A Córdoba tartományban működő biodízelgyártó vállalatok 15 évre mentesülnek a társasági adó, a bélyegilleték, az ingatlanadó, az oktatási rendszer finanszírozását szolgáló adó és az infrastruktúra-fejlesztés finanszírozását szolgáló adó alól. Ezeket az adómentességeket a belföldi biodízelgyártó vállalatok vehetik igénybe a 9397. sz. tartományi törvényben meghatározottak szerint. Jóllehet a mintában szereplő egyik exportáló gyártó Córdoba tartományban működik, ebben a tartományban nem állított elő biodízelt. A mintában szereplő többi exportáló gyártó nem ebben a tartományban működik. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók nem vették igénybe a szóban forgó adómentességet a vizsgálati időszakban.

(282)

A panaszos azt állította, hogy Buenos Aires tartomány a 2006. évi bioüzemanyag-törvényhez kapcsolódó 13.719. sz. tartományi törvénnyel mentesítette a kedvezményezetteket az adófizetés alól, ha a 2006. évi törvény értelmében biodízelgyártóknak minősülnek és ekként nyilvántartásba vették őket.

(283)

A vizsgálat megállapította, hogy az adómentességet a Buenos Aires tartományban található bioüzemanyag-gyártók számára biztosították. Ugyanakkor a biodízel mintában szereplő exportáló gyártóinak egyike sem ebben a tartományban működött.

(284)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem részesült a 13.719. sz. tartományi törvényben meghatározott adómentességben a vizsgálati időszakban.

(285)

A panaszos azt állította, hogy a Santiago del Esteróban található ágazatok különböző adókedvezményekben részesülhetnek a 2005-ben elfogadott 6.750. sz. tartományi törvény keretében.

(286)

A mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem ebben a tartományban működött.

(287)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem részesült a 6.750. sz. tartományi törvényben meghatározott intézkedésekben a vizsgálati időszakban.

(288)

A panaszos azt állította, hogy megállapodás született a helyi adókról a Louis Dreyfus Argentina exportáló gyártó és General Lagos település között. A megállapodást 26/2016. önkormányzati rendeletként (107) tették közzé. A megállapodás úgy rendelkezik, hogy a Louis Dreyfus Argentina havi átalányösszeget fizet General Lagos települése számára, bruttó bevételének százalékos aránya (0,5 %) helyett.

(289)

A vizsgálat megállapította, hogy a megállapodás még hatályban volt a vizsgálati időszakban. (108) A General Lagos önkormányzati képviselőivel folytatott megbeszélés során a Bizottság azt állapította meg, hogy a megállapodás 2020-ig hatályban lesz.

(290)

Az LDC Buenos Aires-i ellenőrzése során a Bizottság megvizsgálta, hogy az LDC milyen helyi adókat fizet, és megbecsülte, hogy mennyi adót kellett volna fizetnie, ha a megállapodás nem lett volna hatályban. A Bizottság megállapította, hogy az LDC által az önkormányzatnak 2017 tekintetében fizetett összeg magasabb volt, mint amennyit az általános adótörvény értelmében az LDC-nek fizetnie kellett volna.

(291)

A Bizottság tehát azt állapította meg, hogy az LDC nem részesült az intézkedés előnyéből a vizsgálati időszakban.

(292)

A panaszos azt állítja, hogy a 14/1994. sz. rendeletben közzétett Pacto Fiscal adómentességet ír elő. A Pacto Fiscal, vagyis a „Szövetségi állam és a tartományi államok között létrejött foglalkoztatási, termelési és növekedési szövetségi paktum” a tartományok és a nemzeti kormány között létrejött megállapodás, amely rögzített bizonyos elveket a tartományi adópolitika kapcsán.

(293)

A Pacto Fiscal olyan keretmegállapodás, amelyhez tartományi törvényre van szükség, amely az elveit végrehajtja. A Bizottság tehát megállapította, hogy a Pacto Fiscalt a már megemlített tartományi adórendszerek ültették át a gyakorlatba.

(294)

A Bizottság tehát nem állapított meg különálló gazdasági előnyt ezen intézkedés vonatkozásában. Ugyanakkor, azon intézkedésekhez hasonlóan, amelyek adókedvezményt állapítanak meg a belföldi biodízel-ágazat számára, ez az intézkedés is az argentin kormány ágazat támogatására tervezett intézkedéseinek részeként releváns.

(295)

A panaszos azt állította, hogy Santa Fe tartomány különböző adómentességeket biztosított a belföldi biodízel-ágazat számára a 8.478. sz. tartományi törvény 183.29. cikke és 127. cikke, valamint a 12.692. sz. Santa Fe-i tartományi törvény értelmében. (109)

(296)

A vizsgálat megállapította, hogy a 8.478. sz. törvényt, valamint a 183.29. és a 127. cikket hatályon kívül helyezték vagy egyébként a 12.692. sz. tartományi törvény annak a helyébe lépett. A 12.692. sz. tartományi törvény mentesíti a tartományi adók alól a megújuló energiához és különösen a megújuló energiaforrásokkal összefüggő kutatásban-fejlesztésben, a megújuló energiaforrásokból folytatott energiatermelésben, valamint a kapcsolódó termékek gyártásában és felhasználásában részt vevő belföldi vállalatokat. A 12.692. sz. tartományi törvény kifejezetten megemlíti a bioüzemanyag-gyártást az 5. cikk d) pontjában. A Bizottság nem talált bizonyítékot arra, és az érdekelt felek sem állították, hogy az intézkedés révén konkrét ágazati kategóriáknak, többek között a biodízel-ágazatnak biztosított adókedvezmények egy Santa Fe tartományban széles körben rendelkezésre álló, tágabb adókedvezmény-program részei lennének.

(297)

A Santa Fe tartományban működő biodízelgyártó vállalatok 15 évre mentesülnek a társasági adó, a bélyegilleték, az ingatlanadó és a gépjárműveket terhelő adók alól. Ez az adómentesség a belföldi biodízelgyártó vállalatokra irányul, a 12.692. sz. tartományi törvényben meghatározottak szerint. Az adómentesség tehát az argentin kormány bevételről való lemondás formájában nyújtott támogatása, és jogilag bizonyos ágazatokra, köztük a belföldi biodízel-ágazatra jellemző. Itt tehát egy kiegyenlíthető támogatásból származó gazdasági előnyről van szó.

(298)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő felek számára a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előny a szokásos adókulcs szerint fizetendő adó teljes összege, valamint a vizsgálati időszakban a mintában szereplő exportáló gyártók által ténylegesen befizetett teljes adóösszeg különbözete.

(299)

Azt követően, hogy a Bizottság a tájékoztató dokumentumot és a kapcsolódó számításokat a mintában szereplő exportáló gyártók rendelkezésére bocsátotta, majd pedig az érdekelt felek végső tájékoztatását követően is, a vállalatok közül kettő azt állította, hogy a hozzárendelés alapjának különbözőnek kell lennie (a szójababalapú termékek teljes forgalmára vagy a Santa Fe tartományban végzett minden ipari tevékenység teljes forgalmára vonatkoztatva). Mivel a vállalatok csak a biodízelgyártás okán részesültek adómentességben, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a mentesség a biodízelgyártásra jellemző, ezért arra a következtetésre jutott, hogy e mentességet a biodízel forgalmához kell hozzárendelni, nem a vállalat teljes forgalmához. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

4. táblázat

A tartományi bevétel elengedése a Santa Fe-i tartományi törvények értelmében

(300)

A Bizottság az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban az egyes támogatásokat, illetve támogatási programokat külön-külön vizsgálva kiszámította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók kiegyenlíthető támogatásai mekkora összeget tesznek ki, majd ezeket az összegeket összeadta, hogy így az egyes exportáló gyártókra vonatkozóan meghatározza a vizsgálati időszak alatti teljes támogatási összeget. Az összesített támogatási összegek kiszámításához a Bizottság először a támogatási százalékot, vagyis a támogatási összegnek a vállalat teljes forgalmára jutó részét számította ki. Az így kapott százalékértékkel számolva meghatározta az érintett termék Unióba irányuló, vizsgálati időszak alatti kiviteleihez tartozó támogatást. A Bizottság ezt követően kiszámította a vizsgálati időszak alatt az Unióba exportált érintett termék egy tonnájára jutó támogatási összeget, majd ugyanezen kivitel egy tonnára vetített, a költséget, a biztosítást és a fuvardíjat is magában foglaló értékének (CIF-érték) százalékában kifejezte az alábbiakban feltüntetett különbözeteket.

(301)

Az alaprendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok teljes támogatási összegét a kiegyenlíthető támogatásoknak a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártókra megállapított összegéből képzett súlyozott átlag alapján határozta meg úgy, hogy a számításból kizárta az elhanyagolható összegeket, valamint az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó tételekkel összefüggésben megállapított támogatási összeget.

(302)

A Bizottság azonban az argentin kormány által a biodízel-ágazatnak nyújtott támogatásokkal kapcsolatos ténymegállapításokat nem hagyta figyelmen kívül, azokban az esetekben sem, amikor a támogatás meglétét részben csupán a rendelkezésre álló tényekre támaszkodva tudta meghatározni.

(303)

A Bizottság ugyanis úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló és ezekben az esetekben alapul vett tények nem érintették lényegesen a támogatási összeg tisztességes megállapításához szükséges információkat, mivel a Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártók által átadott importadatokat használta. Az e vizsgálatban együttműködésre fel nem kért exportőröket nem éri hátrány e megközelítés alkalmazásából. (110)

(304)

Az argentin exportáló gyártók nagyfokú együttműködésére tekintettel a „minden más vállalathoz” tartozó összeget a Bizottság a mintában szereplő vállalatokra meghatározott legmagasabb összeg szintjén határozta meg. A „minden más vállalathoz” tartozó összeg azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek nem működtek együtt a vizsgálatban.

(305)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az összes exportáló gyártó kifejtette, hogy a Bizottságnak a támogatási összegeket annak figyelembevételével kellene kiszámítania, hogy a szójababra kivetett exportadóból fakadó gazdasági előnyt ellensúlyozza a biodízelre kivetett exportadó. Ezt a felvetést a Bizottság elutasította, mert nem állt rendelkezésre bizonyíték arról, hogy az argentin kormány a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében rendelkezésre bocsátott szójababból fakadó gazdaság előny „ellensúlyozása” érdekében exportadót vezetett volna be a biodízelre vonatkozóan.

(306)

Ugyanezek az exportáló gyártók azt is kérték, hogy a Bizottság a dömpingellenes vámok miatt hajtson végre kiigazítást. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ennek a kiigazításnak nem volna jogi alapja, hiszen nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a dömpingellenes vámok képesek ellensúlyozni az exportáló gyártóknak nyújtott támogatást. A felvetést továbbá azért is el kellett utasítani, mert a vizsgálati időszakban az exportáló gyártók nem fizettek dömpingellenes vámot.

5. táblázat

A kiegyenlíthető támogatások összege

(307)

A vizsgálati időszakban 54 olyan uniós gyártó állította elő a hasonló terméket, amely az EBB tagja volt, és további 196 olyan ismert gyártó, amely nem volt tag. Ezek a gyártók alkotják az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazatot”.

(308)

A (19) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság ideiglenesen három uniós gyártót vett fel a mintába, amelyek a hasonló termék teljes uniós termelésének 19 %-át képviselték.

(309)

A (20) preambulumbekezdés szerint a Bizottsághoz több észrevétel érkezett az ideiglenes mintáról. Az ideiglenes minta a három javasolt uniós gyártót tartalmazta: Bioagra-Oil SA (Lengyelország), Masol Iberia Biofuel, S.L.U. (Spanyolország) és Saipol (Franciaország).

(310)

A CARBIO megjegyezte, hogy mindhárom javasolt uniós gyártó alkalmatlan a mintába való felvételre. A CARBIO többek között megemlítette, hogy a Saipol majdnem kizárólag Franciaországból származó repcét használ, noha a maximális hatékonysághoz a vállalatnak kevernie kellene különféle alapanyagokat.

(311)

A CARBIO emellett rámutatott arra, hogy a Masol elsődlegesen pálmaolajat használ, amely az indonéziai anyavállalatától érkezik transzferáron.

(312)

A Bioagra-Oil tekintetében a CARBIO hivatkozott arra, hogy e vállalatnak mennyire csekély a választási lehetősége a nyersanyagot illetően, a megújulóenergia-irányelv lengyelországi sajátos nemzeti végrehajtásának köszönhetően.

(313)

A CARBIO azt is javasolta, hogy az ADM Hamburg AG vagy a Verbio kerüljön be reprezentatív vállalatként az uniós gyártók mintájába. A CARBIO megjegyezte továbbá a Verbio kapcsán, hogy ez a vállalat tiszta biodízelt gyárt (és nincs vertikálisan integrált sajtoló ágazata), a német–lengyel határon helyezkedik el, a tágabb kelet-európai piacot látja el, ideértve a lengyel piacnak azt a részét, amely nem áll az előbb említett jogszabály hatálya alatt.

(314)

A panaszos kifejtette, hogy sem a Saipol, sem a Masol nem használ semmilyen típusú alapanyagot kizárólagosan. A vizsgálat megerősítette, hogy mindkét vállalat, a Saipol és a Masol is valóban egynél több alapanyagot vesz igénybe gyártásához.

(315)

A Bizottság a beérkezett észrevételek alapján úgy döntött, hogy a Saipolt és a Masol Iberia Biofuelt megtartja a mintában. Mivel a Bizottsághoz nem érkezett a (312) preambulumbekezdésben szereplő azon állítással kapcsolatos cáfolat, hogy a Bioagra csekély választási lehetőséggel rendelkezik a nyersanyagok kapcsán, a Bizottság úgy határozott, hogy az uniós gyártók mintájában a Bioagrát a Verbio Vereinigte BioEnergie AG (Németország) váltsa fel.

(316)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszakban a teljes uniós biodízelgyártás körülbelül 13 millió tonnát tett ki.

6. táblázat

Az uniós biodízelgyártás (tonna)

(317)

A 6. táblázatban feltüntetett, a teljes uniós biodízelgyártásra vonatkozó számadatok az EBB-től érkező adatokon alapulnak. Az EBB a tagjai által beküldött termelési adatokat gyűjti össze, amely tagok az uniós biodízelgyártás 70 %-áért felelnek. A nem tag gyártók esetében, amelyek az uniós biodízelgyártás 30 %-át adják, az EBB a megfelelő nemzeti ágazati szövetségtől, illetve más, nyilvánosan elérhető forrásokból szerzi be a termelési információkat. A módszertant és az EBB által gyűjtött adatok helytállóságát az EBB irodáiban végzett, az alaprendelet 26. cikke szerinti ellenőrző látogatásnak vetették alá. A Bizottság nem kapott az érdekelt felektől észrevételeket ezen adatok tekintetében.

(318)

A teljes uniós biodízelgyártás fokozatosan, 5 %-kal növekedett 2014 és 2016 között. A termelésben jelentősebb bővülés figyelhető meg a vizsgálati időszakban, amikor a termelés további 10 százalékponttal emelkedett. Az uniós termelés a vizsgálati időszakban nem növekedett olyan ütemben, mint az uniós felhasználás, az Argentínából származó támogatott behozatal miatt, amely a vizsgálati időszak végén kezdett beáramlani az uniós piacra.

(319)

A Bizottság a biodízel uniós felhasználását az EBB által benyújtott információk, továbbá behozatali és kiviteli statisztikák alapján állapította meg.

(320)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

7. táblázat

Az uniós biodízel-felhasználás (tonna)

(321)

A Bizottság az uniós felhasználást úgy számította ki, hogy az Unióba irányuló biodízel-behozatalt hozzáadta az uniós ágazat által az uniós piacon értékesített mennyiséghez. Az uniós biodízel-felhasználás 2016-ig csekély mértékben, 4 %-kal csökkent. 2014-hez képest 19 %-kal emelkedett a vizsgálati időszakban. A biodízel-felhasználás két fontos tényezőtől függ: a dízelüzemanyag fogyasztásától és ezen üzemanyag biodízel-tartalmától.

(322)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CARBIO nyugtázta az uniós biodízel-felhasználás számítási módszerének módosítását, és ennek kapcsán felvetette, hogy a változtatás oka az uniós gazdasági ágazattól származó termelési adatok megbízhatatlan voltában keresendő.

(323)

A Bizottság a felhasználás számítási módszerét a számítás bonyolultságának csökkentése érdekében módosította, valamint azért, hogy a számításban ne kelljen figyelembe venni az uniós kivitel szintjét. Az uniós gazdasági ágazat termelési adatai nem változtak. Ahogyan azt a (358) preambulumbekezdés elmagyarázza, a Bizottság ellenőrizte az EBB által végzett adatgyűjtés módszerét, ideértve a termelési adatok gyűjtését is, és megállapította, hogy a módszer megbízható.

(324)

A fosszilis tüzelőanyagokkal összevetve a biodízel kevesebb légköri szennyező anyagot, például részecskéket, szén-monoxidot, kén-dioxidot, szénhidrogéneket és légköri toxinokat bocsát ki, ellenben több nitrogén-oxidot termel. Továbbá a biodízelgyártáshoz alapanyagul használt növények (szója, olajpálma, repce stb.) kiegyenlítik a későbbi CO2-kibocsátásokat azzal, hogy növekedésük közben megkötik a CO2-ot.

(325)

Az egyre növekvő uniós kereslet és az uniós termelés az Unió energiapolitikájának eredménye. A 2009/28/EK megújulóenergia-irányelv (111) kimondja, hogy „a tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedés valamennyi formájában felhasznált részaránya 2020-ban legalább az egyes tagállamokban közlekedési célra felhasznált végső energiafogyasztás 10 %-a legyen.”

(326)

Ez a politika azt jelenti, hogy az uniós tagállamoknak célul kell kitűzniük, hogy a bioüzemanyagok a közlekedésben használt üzemanyagok értékesítésének 10 %-át tegyék ki 2020-ra. A bioüzemanyag-tartalom kiszámításának végrehajtása, jelenlegi szintjei és módszere nem egységes az uniós tagállamokban, de a fokozatosan bővülő megbízatás miatt már most is a biodízel-tartalom 5–7 %-át keverik a hagyományos fosszilis dízelüzemanyagba.

(327)

Az, hogy több biodízelt kevernek a hagyományos fosszilis dízelüzemanyaghoz, fontos tényező az uniós biodízelpiac tendenciáinak elemzésében. A biodízel termelési költsége és ára általában magasabb, mint a fosszilis dízelüzemanyag termelési költsége és ára. Ezért tehát csak a 2009/28/EK megújulóenergia-irányelvnek tudható be, hogy az üzemanyaggyártók (finomítók) biodízelt szereznek be, hogy azt fosszilis tüzelőanyagokkal keverjék.

(328)

A biodízel-felhasználás közvetlenül a tagállamok azon megbízatásával függ össze, hogy bizonyos mennyiségű biodízelt bele kell keverniük a fosszilis tüzelőanyagokba. A biodízel-felhasználás tehát akkor kezd emelkedni, mihelyt és amikor több tagállam éri el a 2020-ra végrehajtandó, a 2009/28/EK megújulóenergia-irányelvben megállapított célokat. Egyéb tényezők, köztük a dízelüzemű közlekedési eszközök fokozott igénybevétele szintén hatással van a biodízel-felhasználásra.

(329)

A Bizottság a Surveillance 2 adatbázisból (112) származó uniós behozatali statisztikák alapján állapította meg a biodízel-behozatal volumenét. A Bizottság a behozatal piaci részesedését a 7. táblázatban megállapított uniós biodízel-felhasználás alapján határozta meg.

(330)

Az érintett országból az Unióba irányuló biodízel-behozatal a következőképpen alakult:

8. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(331)

A többek között Argentínából érkező behozatalra vonatkozó dömpingellenes vámok miatt, amelyeket az 1194/2013/EU rendelet (113) vetett ki 2013. november 26-án, 2014 és 2017 között nem, vagy csak elhanyagolható mértékben került sor Argentínából az Unióba irányuló behozatalra. Az Argentínából 2015-ben érkező elhanyagolható behozatal négy különálló behozatali ügyletet foglalt magában, amelyet Spanyolországban jelentettek be, és ezért a Bizottság azt nem tekinti reprezentatívnak.

(332)

2017 szeptemberében az Argentínából érkező biodízel-behozatalra alkalmazandó, fent említett dömpingellenes vámokat a 2017. szeptember 18-i (EU) 2017/1578 rendelet (114) jelentősen csökkentette, és ennek eredményeként az Argentínából érkező behozatal gyorsan és számottevően megemelkedett, becsült piaci részesedése pedig elérte a 2,8 %-ot a vizsgálati időszakban.

(333)

Az Argentínából az Unióba érkező havi biodízel-behozatal 2017 második felében a következőképpen alakult:

9. táblázat

A behozatal volumene (tonna) havi bontásban

(334)

2017 januárja és augusztusa között nem érkezett behozatal Argentínából. A 9. táblázatban szereplő havi behozatali statisztikák mutatják, hogy a biodízel-behozatal gyorsan és számottevően megnövekedett az Argentínából érkező biodízel-behozatalra alkalmazandó dömpingellenes vámok csökkentését követően.

(335)

Az Argentínából az Unióba irányuló havi biodízel-behozatal a vizsgálati időszakot követő időszakban, azaz 2018 első nyolc hónapjában a következőképpen alakult:

10. táblázat

A behozatal volumene (ezer tonna) havi bontásban

(336)

Az Argentínából érkező biodízel-behozatal 2018-ban is folytatódott. Az exportált biodízel nagy, különálló szállítmányokban, általában egy-egy tele hajón érkezik az uniós piacra. Ezért tehát kevesebb értelme van a behozatal havi szintjét elemezni.

(337)

A behozatal nem lassult 2018 első 8 hónapjában. Ellenkezőleg, az Unióba érkező argentin behozatal becsült piaci részesedése változatlan uniós felhasználást feltételezve 11,5 %-nak felelt meg 2018 első 8 hónapjában. Ez azt mutatja, hogy mind a becsült piaci részesedés, mind az átlagos havi behozatal nőtt.

(338)

Fontos azt is megjegyezni, hogy az Argentínából érkező behozatal szintje a behozatalok nyilvántartásba vételének 2018. május 25-i megkezdését követően sem csökkent. Sőt, a teljes figyelembe vett időszakon belül 2018 augusztusában volt a második legmagasabb az Argentínából érkező behozatal szintje.

(339)

A (334) preambulumbekezdésben említettek szerint az Argentínából az Unióba érkező behozatal csak a vizsgálati időszak vége felé indult meg, 2014 és 2016 között nem, vagy csak elhanyagolható mértékben került sor behozatalra. A 11. táblázat bemutatja, hogy a figyelembe vett időszakban, 2015-ben és a vizsgálati időszakban hogyan alakultak az árak:

11. táblázat

Importár

(340)

A vizsgálati időszakot követő időszakban az Argentínából importált biodízel súlyozott átlagára a (335) preambulumbekezdésben jelzett importvolumenek mellett 613 EUR/tonna értékre esett vissza. Következésképpen a vizsgálati időszakot követően az átlagos importár 3,6 %-kal csökkent a vizsgálati időszak importárához képest.

(341)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság a következő tényezőket hasonlította össze:

(342)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a Bizottság a T6 csoport tekintetében javította a CIF-értékek EUR-ra való átváltásában elkövetett számszaki hibát, aminek hatására csökkent a T6 csoport esetében az EUR-ban kifejezett CIF-érték.

(343)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a Bizottsághoz észrevétel érkezett az argentin kormánytól, a CARBIO-tól és a Gunvor független importőrtől a mintában szereplő argentin gyártók által az uniós piacon az első független vevőnek értékesített behozatal CIF-árában elvégzett kiigazításokat illetően.

(344)

Az argentin kormány, a CARBIO és a Gunvor független importőr szerint az Argentínából érkező biodízel exportárát meg kell növelni a 6,5 %-os szerződéses vámmal. Továbbá a CARBIO és a Gunvor független importőr szerint az Argentínából érkező biodízel exportárát meg kell növelni a 6,5 %-tól 8,1 %-ig terjedő dömpingellenes vámmal is a 2017 szeptembere és 2017 decembere közötti időszak, azaz a vizsgálati időszak azon négy hónapja tekintetében, amikor megkezdődött az Argentínából érkező behozatal.

(345)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány felvetette, hogy a Bizottság által végzett áralákínálás-számításnak a dömpingellenes vámokat is figyelembe kellene vennie. A CARBIO a dömpingellenes vámok figyelembevételével kapcsolatban ugyanezt az észrevételt már az eljárás egy korábbi szakaszában megfogalmazta, és most az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megismételte. Az exportáló gyártók ugyancsak fogalmaztak meg észrevételt ebben a kérdéskörben, és ők is úgy vélték, hogy a dömpingellenes vámokat figyelembe kellene venni.

(346)

A Bizottság elfogadta azt a felvetést, hogy a CIF-árat meg kell növelni a szerződéses vám összegével, és ennek megfelelően módosította számításait.

(347)

A Bizottság elutasította azt a felvetést, hogy a CIF-árat a dömpingellenes vámokkal is meg kell növelni, mert indokolatlannak tartotta ezt a kérést. A szóban forgó esetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy helyénvalóbb az exportáló gyártók magatartását a dömpingellenes vámok nélkül elemezni, mivel a kár lehetséges bekövetkezésének elemzése keretében az alaprendelet 8. cikke (8) bekezdése d) pontjának megfelelően a Bizottságnak az importáraknak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt jövőbeni hatását kell elemeznie. Továbbá a dömpingellenes vámokat kivető intézkedések alkalmazása 2018. október 18-án megszűnt. (115) Ebből következően a dömpingellenes vámok a jövőben nem gyakorolnak hatást az importárakra, és a már beszedett dömpingellenes vámokat vissza kell fizetni, illetve a vámokat visszamenőlegesen el kell engedni.

(348)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a CARBIO azt az észrevételt tette, hogy a Bizottság azt állítja, hogy mivel egyetlen független importőr működött együtt a jelenlegi vizsgálatban, a 2013-as dömpingellenes vizsgálatban alkalmazott behozatali költségeket kell figyelembe venni ebben az ügyben. A CARBIO azt állította továbbá, hogy a Bizottság nem határozta meg, miért utasította el a szóban forgó független importőr által benyújtott behozatali költségeket. A Gunvor is azt állította, hogy az általa rendelkezésre bocsátott tényleges behozatali költségeket kellene használni. A CARBIO az érdekelt felek végső tájékoztatása nyomán megfogalmazott észrevételeiben megismételte ezt az állítását.

(349)

A Bizottság megerősítette, hogy a (341) preambulumbekezdésben kifejtett módszer tekintetében a behozatali költségek hozzáadásánál alkalmazott referencia az 1194/2013/EU rendelettel kivetett dömpingellenes vámokhoz vezető vizsgálatban alkalmazott behozatali költségek voltak. (116) E költségek alapul vételének az volt az oka, hogy a jelenlegi vizsgálatban együttműködő egyetlen független importőr adatainak bizalmas kezelését kérte. Emellett az előző vizsgálatban használt behozatali költségek a behozatali költségek differenciált, egyedi kategóriáit foglalták magukban, és e költségek számszerűsítését. Ezek az információk nem álltak rendelkezésre a jelenlegi vizsgálatban az együttműködő független importőrtől. Egyetlen érdekelt fél sem támasztotta alá bizonyítékkal az érintett termék 2013-ban alapul vett behozatali költségei és a vizsgálati időszakban felmerült behozatali költségek közötti releváns különbséget. Emellett a 2013-as behozatali költségeket EUR-ban adták meg. Mivel az ARS átváltási árfolyama körülbelül 8-szor esett vissza 2012 óta, és az euróövezetben csekély mértékű infláció volt tapasztalható 2013-tól (mindössze 5 % az elmúlt 6 évben), a Bizottság megfelelőnek ítélte az előző vizsgálatban megadott behozatali költségek alapul vételét.

(350)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a Bizottság kijavította a mintában szereplő exportáló gyártók CIF-értékének számításával kapcsolatos elírási hibát.

(351)

Ennek eredményeként a Bizottság az árakat típusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatokat szükség esetén kiigazítva, a visszatérítések és az engedmények levonása után hasonlította össze.

(352)

A típusonkénti összehasonlítás a CFPP-re összpontosított, figyelmen kívül hagyva a felhasznált alapanyagot. Egy további, a Bizottság által tekintetbe vett jellemző, hogy a terméket kétszeresen számították-e be a legtöbb tagállamban. A „kétszeres beszámítás” lehetővé teszi a finomító számára, hogy egy adott típusú biodízel tartalmát kétszeresen számítsa be az általa előállított dízelüzemanyagba (például 3 %-os, kétszeresen beszámított biodízel-tartalom 6 %-os tartalommal lesz egyenértékű). Németország esetében, ahol a CO2-kibocsátás csökkentésének hatékonyságát más módszerrel számítják ki, a Bizottság figyelembe vette a német piac e sajátosságát is.

(353)

A Bizottság azt állapította meg, hogy a biodízelt vásárló végső fogyasztó nincs tisztában a termelés során használt alapanyagokkal, vagy az nem érdekli, inkább az az elvárása, hogy a termék megfeleljen egy bizonyos maximális CFPP-szintnek. Ez szint az évszakok és az éghajlati viszonyok szerint változik. A nyári hónapokban és a melegebb régiókban a fogyasztók elfogadnak magasabb CFPP-szinteket, és alacsonyabb CFPP-szintű biodízelt igényelnek a téli hónapokban és a hidegebb régiókban.

(354)

Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti forgalmának százalékában fejezte ki. Az érintett országból érkező, a mintában szereplő exportőrök általi behozatal áralákínálási különbözetének súlyozott átlaga 9,5 % és 15,2 % között alakult az uniós piacon.

(355)

A támogatott behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(356)

A (19) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság a kár bekövetkezésének lehetőségével, valamint az értékesítési árakra, az értékesített mennyiségekre, a piaci részesedésekre és az uniós gazdasági ágazat nyereségére kifejtett negatív hatásokkal kapcsolatos elemzések érdekében mintavételt alkalmazott.

(357)

A kár meghatározásához a Bizottság makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat különböztetett meg. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben szereplő adatok, valamint az EBB által átadott információk alapján értékelte.

(358)

A Bizottság ellenőrizte az EBB által benyújtott adatok gyűjtésének módszerét, és hogy az információt megfelelő dokumentáció és kutatási eljárás támasztotta-e alá.

(359)

Mindkét adatsor reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(360)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a támogatás összegének nagysága, valamint a gazdasági ágazat kilábalása a korábbi támogatás vagy dömping hatásaiból.

(361)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(362)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a Bizottság két további kérdéssort küldött a vizsgálati időszakot követő időszakról. Az egyik kérdéssort a mintában szereplő három vállalatnak, a másikat az EBB-nek küldte meg. A Bizottság az összes érintett féltől beérkező válaszokat elemezte. A Bizottság a kapott információt felhasználta a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó ténymegállapításaihoz.

(363)

A figyelembe vett időszakban a teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult:

12. táblázat

Termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(364)

A termelési kapacitás folyamatosan, 10 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszakban, hogy tekintettel tudjon lenni az egyre növekvő keresletre.

(365)

A termelésre vonatkozó információhoz hasonlóan, az EBB a tagjaitól, köztük nemzeti szövetségektől szerez be kapacitási adatokat, a nem tagok tekintetében a kapacitást érintő információt más, nyilvánosan elérhető forrásból gyűjti.

(366)

A termelési kapacitási számadatok nem tartalmazzák a kapacitás jelentős részét, amely haszontalannak minősül. Az EBB kifejtette, hogy számos telepített biodízelüzem nem működik már több éve, és úgy kell tekinteni, hogy hosszú távra kiesett a termelésből. Ezek az üzemek, noha névlegesen telepítették őket, csak a műszaki kiigazításba történő beruházást és egy kellően hosszú időt követően tudnák újraindítani a termelést.

(367)

Az uniós gazdasági ágazat általi kapacitáskihasználás 5 %-kal (vagy 4 százalékponttal) 75 %-ról 79 %-ra emelkedett a figyelembe vett időszakban. Az ágazatban a vizsgálati időszakban volt a legmagasabb szintű a kapacitáskihasználás.

(368)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

13. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(369)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítései 4 %-kal visszaestek 2014 és 2016 között, majd 18 százalékponttal növekedtek a vizsgálati időszakban, ami 14 %-kal haladta meg a 2014-es szintet.

(370)

Az értékesítéseket mozgató tényezők ugyanazok, mint amelyek a felhasználásra is hatnak; ezeket a (324)–(328) preambulumbekezdés ismerteti. A behozatal nem érintette jelentős mértékben az értékesítési szinteket a 2014 és 2016 közötti időszakban, ezért maradhatott állandó mind az értékesítések, mind a pici részesedések mértéke.

(371)

A piaci képet az argentin termékekre kivetet vámok 2017-es csökkentése változtatta meg. Annak ellenére, hogy a behozatal csak az év vége felé kezdődött meg, az uniós gazdasági ágazat 3,8 százalékpontos piaci részesedést vesztett 2014-hez viszonyítva. A (333) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a piaci részesedések e nagymértékű csökkenése egybeesik az érintett terméknek a vizsgálati időszak legutolsó négy hónapjában az uniós piacra belépő behozatalával.

(372)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a CARBIO megjegyzést nyújtott be az uniós gazdasági ágazat 2015–2016-ra megállapított piaci részesedéséről, és azt állította, hogy jóllehet Argentínából nem érkezett behozatal, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedést vesztett az említett időszakban.

(373)

A Bizottság ellenőrizte a szóban forgó adatot, és hibát tárt fel az uniós felhasználás tájékoztató dokumentumban foglalt számításában, amely hiba eredményeként helytelenül adták meg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedését. Ezt a hibát kijavították, és a 7. és 13. táblázat a javított számadatokat tartalmazza.

(374)

E javítás eredményeként az uniós piaci részesedés 2015-ben és 2016-ban állandó maradt, és csak a vizsgálati időszakban csökkent az argentin behozatal megnövekedett volumene miatt.

(375)

Noha az uniós felhasználás 19 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszakban, az uniós gazdasági ágazat értékesítései és termelése csak 14, illetve 15 %-kal. Az uniós gazdasági ágazat tehát nem volt teljesen képes arra, hogy kihasználja a piaci növekedés előnyeit a figyelembe vett időszakban, mivel e növekedés jelentős részét a vizsgálati időszakban felszívta a támogatott argentin behozatal egyre nagyobb mennyisége.

(376)

A figyelembe vett időszakban a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult:

14. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(377)

A foglalkoztatás az Unióban a termelési, értékesítési és felhasználási tendenciáktól eltérően alakult. A foglalkoztatás viszonylag magas bővülése 2015-ben következett be, amikor egyik évről a másikra 15 %-kal emelkedett. Szintje azóta stabil maradt, a vizsgálati időszakban is.

(378)

A 2015-ös emelkedésre úgy kell tekinteni, mint az uniós gazdasági ágazatnak a biodízelpiac javuló feltételeivel kapcsolatos reakciójára és a jövőbeli fejlődést érintő várakozásokra. Ugyanakkor, a foglalkoztatás csekély mértékű csökkenése a vizsgálati időszakban még nem jelent az Argentínából érkező növekvő behozatalra adott választ. Az uniós gazdasági ágazat még nem csökkentette kapacitását a vizsgálati időszakban, ezért a foglalkoztatás állandó maradt.

(379)

Az érintett országból érkező támogatott behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása jelentős volt, tekintettel e behozatal kiemelkedő mennyiségeire és alacsony áraira.

(380)

2013. november 26-án az Unió végleges dömpingellenes vámot vetett ki a többek között Argentínából érkező biodízel-behozatalra. A kár megszüntetéséhez szükséges mérték alapján a vámtétel 22 % és 25,7 % között alakult.

(381)

A (332) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint ezek a dömpingellenes vámok jelentősen csökkentek 2017 szeptemberében, és ennek következtében az Argentínából érkező biodízel-behozatal látható növekedésnek indult. A (330) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az Unióba irányuló argentin biodízel-behozatal becsült piaci részesedése elérte a 2,8 %-ot a vizsgálati időszakban. Az Unióba irányuló argentin biodízel-behozatal becsült piaci részesedése 2017 utolsó negyedévében 10 % felett volt. Az Unióba irányuló argentin biodízel-behozatal a vizsgálati időszakot követően tovább növekedett, és a behozatal nyilvántartásba vétele ellenére az argentin behozatal becsül uniós piaci részesedése 2018 első felében továbbra is meghaladta a 10 %-ot.

(382)

A vizsgálati időszakot követő időszak (335) preambulumbekezdésben említett behozatali statisztikái azt mutatják, hogy a behozatal szintje 2018 augusztusáig fennmaradt, sőt, tovább emelkedett, annak ellenére, hogy 2018. május 18-tól nyilvántartásba kellett vetetni a behozatalt.

(383)

Az Argentínából az Unióba érkező biodízel-behozatal számottevő és gyors növekedése 2017 szeptemberében kezdődött, és a behozatal a nyilvántartásba vétel ellenére folytatódott. A behozatal alacsony, az uniós gazdasági ágazat árainak jelentősen alákínáló ára következtében az uniós gazdasági ágazat veszített piaci részesedéséből, és nem tudta teljes mértékben kihasználni a piaci növekedés előnyeit.

(384)

A mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon független vevők részére felszámított súlyozott átlagos értékesítési egységárak a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

15. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(385)

A mintában szereplő uniós gyártók által független vevőknek felszámított, súlyozott átlagos értékesítési egységár jelentősen, 13 %-kal csökkent 2015-ben. Az árak ezt követően emelkedtek 2016-ban és a vizsgálati időszakban, és a 2014-es szintet 2 %-kal haladták meg.

(386)

A mintában szereplő uniós gyártók termelési egységköltsége az ártendenciákat követte, és 2015-ben 9 %-kal csökkent. Az egységköltség emelkedett 2016-ban és a vizsgálati időszakban, és a 2014-es szintet 4 %-kal haladta meg. Ez a fő nyersanyag, a repce árának alakulását követte, amely 8 %-kal növekedett 2014 és a vizsgálati időszak között. (117)

(387)

Az átlagos értékesítési egységárak és egységköltségek a mintában szereplő uniós gyártókra vonatkoznak, de közvetlenül nem hasonlíthatók össze. Ez azért van így, mert az árak csak a független vevőknek történő uniós értékesítéseket érintik, míg a költségek a teljes termelést.

(388)

A biodízel árának alakulása az alapanyag piaci árának alakulásával függ össze, amely alapanyag vagy mezőgazdasági termény, vagy olaj. Az alapanyag költsége adja a fő költségtényezőt, és rendkívüli mértékben meghatározza a termelés összköltségét, ennélfogva a piaci értékesítési árat.

(389)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a Bizottsághoz észrevételek érkeztek az argentin kormánytól a mintába felvett uniós gyártók által a független vevőknek felszámított, súlyozott átlagos értékesítési egységárat illetően. Az argentin kormány azt állította, hogy ez az ár 2015-ben jelentős mértékben, 13 %-kal visszaesett, és a Bizottság nem végzett elemzést annak érdekében, hogy az esetleges kár más okait elkülönítse, jóllehet cáfolhatatlan, hogy az argentin behozatal 2015-ben csak 0,5 %-os piaci részesedéssel rendelkezett.

(390)

A Bizottság megjegyezte, hogy – amint a (388) preambulumbekezdésben kifejtésre került – a biodízel árának alakulása az alapanyag piaci árának alakulásával függ össze. A repceolaj nemzetközi ára valóban csökkent 14,5 %-kal 2014 és 2015 között. (118) Ez megfelel a mintában szereplő uniós gyártók súlyozott átlagos értékesítési egységárát érintő, az argentin kormány által említett 13 %-os csökkenésnek, és egyúttal megerősíti azt az állítást is, hogy az alapanyag költsége határozza meg a piaci értékesítési árakat.

(391)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

16. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(392)

Az átlagos munkaerőköltségek egyenletesek voltak, 2015 kivételével, amikor meghaladták a többi év szintjét. Ez volt az az év, amikor az uniós gazdasági ágazat a foglalkoztatás jelentős bővítésébe kezdett. Megfigyelhető, hogy az azt követő időszakban, 2016-ban és a vizsgálati időszakban, amikor a foglalkoztatás folyamatosan növekedett az egész év során, az átlagos munkaerőköltségek egy nagyon hasonló, egyenletes szinten maradtak.

(393)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

17. táblázat

Készletek

(394)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei 2014-ben voltak a legmagasabbak. 27 %-kal csökkentek 2014 és 2015 között, és azóta hasonló szinteket érnek el. A készletek szintje nem követte a megnövekedett termelést és értékesítést a vizsgálati időszakban. Tekintettel arra, hogy a vizsgált terméket ömlesztve árusítják, egyetlen szállítmány volumene jelentős, több mint 10 000 tonna lehet. Ennélfogva egyetlen szállítmány számottevő hatást gyakorolhat a készletszintre, az ügylet pontos dátumától függően. A készletszint tehát kevésbé hasznos mutató az uniós gazdasági ágazat szempontjából.

(395)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

18. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(396)

A Bizottság a mintában szereplő három uniós gyártó jövedelmezőségét oly módon állapította meg, hogy az értékesítési forgalom százalékos arányában megadta a hasonló termék független uniós vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget. A jövedelmezőség az értékesített áruk költségén alapul.

(397)

A jövedelmezőség a figyelembe vett időszak egészében alacsony volt. Csak 2014-ben ért el 5 %-ot, míg 2015-ben nem képződött nyereség, 2016-ban és a vizsgálati időszakban pedig 1 % alatt maradt a jövedelmezőség. A 2014-es nagyobb jövedelmezőség különösen annak volt betudható, hogy a mintában szereplő uniós gyártók egyike rendkívüli pénzügyi jövedelmet realizált. E tételek nélkül az uniós gazdasági ágazat 2014-es jövedelmezősége hasonló lenne a figyelembe vett időszak többi évéhez.

(398)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége tovább csökkent a vizsgálati időszakot követő időszakban, és 2018 első hat hónapjában 1,7 %-os veszteségbe fordult.

(399)

Az alacsony nyereségszintek ellenére az uniós gazdasági ágazat pozitív pénzforgalmat termelt műveleteiből a figyelembe vett időszak egészében. Az ágazat tehát képes volt arra, hogy tevékenységeit saját maga finanszírozza. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat a pénzforgalom esetében is 2014-ben érte el a legmagasabb szintet, és ennek a szintnek a 37 %-át sem haladta meg az azt követő évek egyikében sem.

(400)

Az uniós gazdasági ágazat folytatta a beruházásokat a figyelembe vett időszak egészében, és a beruházások szintje a vizsgálati időszakban volt a legmagasabb. Ezért a vizsgálati időszak vége felé Argentínából érkező támogatott behozatal hirtelen beáramlása még nem befolyásolta kedvezőtlenül az uniós gazdasági ágazat által végzett beruházások szintjét.

(401)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A beruházások megtérülése jelentősen, 79 %-kal visszaesett a figyelembe vett időszakban, nagymértékben tükrözve a jövedelmezőség tendenciáit.

(402)

Az uniós gazdasági ágazat nyereségben kifejezett pénzügyi teljesítménye a vizsgálati időszak alatt korlátozta a tőkebevonási képességet.

(403)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően az argentin kormány azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat alacsony jövedelmezősége a 2014 és a vizsgálati időszak közötti teljes időszakban nem lehet az argentin behozatal eredménye, amely csak 2017 szeptemberétől indult újra. Ezzel összefüggésben a független importőr, a Gunvor szintén azt az észrevételt tette a tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem éri jelentős kár.

(404)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány és a CARBIO megismételte az uniós gazdasági ágazat teljesítményével kapcsolatos korábbi észrevételeit, és több olyan teljesítménymutatót kiemelt, amelyek kedvezően változtak. Az argentin kormány azt a véleményét is megismételte, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetét az Argentínából érkező behozatal nem befolyásolhatta, mert nem érkezett Argentínából behozatal.

(405)

A Bizottság azt állapította meg, hogy a tendenciák, ideértve a jövedelmezőségi tendenciákat is, azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazat nem lábalt ki teljes mértékben a korábbi dömping hatásaiból. Ez a 2014 és a vizsgálati időszak közötti időszakra utal, amelyet az argentin kormány észrevételében feltüntetett. Továbbá, jóllehet az Argentínából érkező behozatal valóban csak 2017 szeptemberében kezdődött újra, az a tény, hogy 2017 utolsó negyedévében több mint 10 %-os becsült piaci részesedést ért el, nem lehet független attól, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége csak 0,8 % volt a vizsgálati időszakban (később pedig veszteségeket könyvelt el). Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(406)

A Bizottság további kérdéseket küldött a mintában szereplő uniós gyártóknak, és megkapta a válaszokat tőlük. A vizsgálati időszak utáni időszakra vonatkozó adatokat – a vizsgálati időszak mikrogazdasági mutatóihoz hasonlóan – a mintában szereplő három uniós gyártóra jellemző adatok súlyozott átlagaként adták meg.

(407)

A vizsgálati időszak utáni időszak egyes makrogazdasági mutatói, mint a kapacitás, a kapacitáskihasználás, a termelés és az értékesítés tekintetében az információt csak a mintában szereplő uniós gyártókat érintően lehetett elemezni a vizsgálat időbeli korlátai miatt. A vizsgálati időszakra vonatkozó számadatok ezért közvetlenül nem összehasonlíthatók a 4.4.2. szakaszban megadottakkal. Ezek a számok mindazonáltal lehetővé teszik annak elemzését, hogy hogyan alakult a mintában szereplő uniós gyártók helyzete a vizsgálati időszakot követően.

(408)

A mintában szereplő uniós gyártók termelése, értékesítése, egységköltsége és értékesítési egységárai a következőképpen alakultak:

19. táblázat

Az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszakot követően

(409)

A vizsgálati időszakot követő időszak fejleményeit a vizsgálati időszakhoz képest mutatják be, 2018 első és második negyedévére vonatkozóan, az értékeket a vizsgálati időszakra indexálva.

(410)

A mintában szereplő uniós gyártók kapacitása 2018 első félévében állandó maradt, míg a kapacitáskihasználás 85 %-ról 76 %-ra csökkent.

(411)

Mind a termelés, mind az értékesítés visszaesett a vizsgálati időszakot követő első és második negyedévben.

(412)

Mind az egységköltség, mind az értékesítési egységár csökkent a vizsgálati időszakot követő időszak mindkét negyedévében. A termelési egységköltség 5 %-kal csökkent, míg az átlagos értékesítési árak 7 %-kal, ami a jövedelmezőségnek a (398) preambulumbekezdésben ismertetett visszaesését eredményezte.

(413)

A behozatalra vonatkozó 2015-ös elhanyagolható számadattól eltekintve 2017 szeptembere előtt nem került sor Argentínából az Unióba irányuló biodízel-behozatalra. Jóllehet ez a behozatal csak a vizsgálati időszak késői szakaszában kezdődött meg, olyan szintet ért el, amely lehetővé tette, hogy 2,8 %-os piaci részesedést szerezzen a vizsgálati időszakban, amely részesedés a becslések szerint a 10 %-ot is meghaladta 2017 utolsó negyedévében, ami bizonyítottnak látszik 2018 első félévében is, a behozatal nyilvántartásba vétele ellenére.

(414)

A figyelembe vett időszak alatt a kármutatókból vegyes kép rajzolódott ki. Az uniós gazdasági ágazat termelése és értékesítése nagymértékben a piaci keresletnek megfelelően alakult, és álladó volt 2014 és 2016 között, majd növekedett a vizsgálati időszakban, anélkül, hogy teljes mértékben élni tudott volna a figyelembe vett időszak vége felé a piaci növekedés által kínált lehetőséggel, amelyet részben a szóban forgó behozatal használt ki. A figyelembe vett időszak alatt jelentősen növekedtek a beruházások. Ez olyan pozitív fejlemény volt, amely azt mutatta, hogy az ágazat kezdett fellendülni. A foglalkoztatás növekedésének 2015-ös kezdete szintén arra utaló jelnek tekinthető, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete javulásnak indult a támogatott argentin behozatal hiányában.

(415)

A vizsgálati időszakot követő időszakban a gazdasági mutatók többségéből egyértelműen azt lehetett kiolvasni, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete tovább romlott. Ez vonatkozik a kapacitáskihasználásra, a termelésre, az értékesítésre és az értékesítési egységárra, a fent leírtak szerint.

(416)

Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége alacsony maradt a figyelembe vett időszak nagyobb részében, és nem sikerült tovább javítani a munkavállalónkénti termelékenységen sem. Ez azt jelzi, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta elérni a rendszeres, nyereséges műveletek szintjét e rövid időn belül. A helyzet tovább romlott 2018 első hat hónapjában, amikor az uniós gazdasági ágazat veszteségekről számolt be.

(417)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszakra már kedvezőtlen hatással volt az Argentínából érkező behozatal, a vizsgálati időszakot követő időszakban pedig megfigyelhető volt az uniós gazdasági ágazat további romlása. Az értékesítés és a termelés vizsgálati időszakban megfigyelt növekvő fogyasztás generálta emelkedése ellenére az uniós gazdasági ágazat nem mutatta annak jelét, hogy gazdasági helyzete javulna. A vizsgálati időszakban ugyanis az uniós gazdasági ágazat szinte egyáltalán nem volt nyereséges a szóban forgó behozatal alacsony árai jelentette nyomás következtében. A vizsgálati időszak alacsony nyereségei veszteségbe fordultak 2018 első hat hónapjában. A korábban vizsgált tendenciák azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazat nem lábalt ki teljes mértékben a múltbeli dömping hatásaiból. Noha nem állapít meg végső következtetést a jelentős kár meglétéről a vizsgálati időszakban, a Bizottság megvizsgálja, hogy fennáll-e legalább a jelentős kár bekövetkezésének lehetősége.

(418)

Az alaprendelet 8. cikke (8) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból származó támogatott behozatal következtében fennáll-e a jelentős mértékű kár bekövetkezésének lehetősége az uniós gazdasági ágazatban.

(419)

Az alaprendelet 8. cikke (8) bekezdésének második albekezdésével összhangban annak elemzésekor, hogy az uniós gazdasági ágazatban fennáll-e a jelentős mértékű kár bekövetkezésének lehetősége, olyan tényezőket kell figyelembe venni, mint:

(420)

A (304) preambulumbekezdésben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy fennáll kiegyenlíthető támogatás az alaprendelet értelmében. A megállapított támogatások arra utalnak, hogy az érintett termék szóban forgó behozatala kormányzati támogatásban részesülhet. A vizsgálati időszakban és azt követően feltárt jelentős áralákínálás a várakozások szerint még kedvezőtlenebbül érinti az uniós gazdasági ágazatnak már a vizsgálati időszakban is megfigyelt kényes gazdasági helyzetét. Emellett a (158) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az argentin kormány belföldi biodízel-ágazatot támogató intézkedései garantálják, hogy a biodízel-kivitel igen versenyképes maradjon a szójabab alacsonyabb beszerzési költségei miatt (ezzel szemben az uniós gyártókra hatással vannak a repce költségében bekövetkezett nagyobb áringadozások). Ezért tehát előre látható, hogy az érintett termék támogatott behozatala az argentin kormány támogatási intézkedéseinek jellege miatt továbbra is kedvezőtlenül érintheti az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetét.

(421)

Egyértelmű az összefüggés a 2017 szeptembere óta Argentínából az uniós piacra érkező biodízel-behozatal hirtelen és jelentős megnövekedése és a kivetett dömpingellenes vámok attól a hónaptól bekövetkező csökkentése között, amint azt a 9. táblázat is mutatja. Ez jelzi az argentin exportáló gyártók azon képességét, hogy gyorsan tudnak alkalmazkodni a változó piaci viszonyokhoz. Továbbá a vizsgálati időszakot követő argentin biodízel-behozatalt mutató adatok megerősítik, hogy a behozatal nyilvántartásba vétele ellenére az argentin exportáló gyártók továbbra is hasonló mennyiségeket visznek az uniós piacra, mint amekkorákat a vizsgálati időszakban exportáltak a dömpingellenes vámok csökkentését vagy megszüntetését követően.

(422)

Ezért, tekintettel az uniós piac vonzerejére az argentin kivitel szempontjából, a Bizottság úgy tekintette, hogy a dömpingellenes vámok 2017. szeptemberi csökkentését követően az, hogy az Argentínából érkező biodízel-behozatal volumene jelentősen megnövekedett, azt jelzi, hogy valószínűleg e behozatal továbbra is emelkedni fog. A 2018 januárja és augusztusa közötti időszak (463) preambulumbekezdésben megjelenített behozatalának elemzése megerősíti, hogy ténylegesen tovább emelkedett az Argentínából érkező biodízel-behozatal.

(423)

Az OECD-nek a világ biodízel-felhasználásáról készített agrárstatisztikái (119) szerint 2017-ben Argentína a világszintű felhasználás mindössze 3,5 %-áért felelt. A (202) preambulumbekezdésben említettek szerint Argentína termelésének 57 %-át exportálta a vizsgálati időszakban.

(424)

Az argentínai felhasználás világszintű felhasználáshoz viszonyított alacsony szintje, a 40 % körüli uniós felhasználás és a körülbelül 25 %-os USA-beli felhasználás egyértelműen azt mutatja, hogy az argentin biodízel-ágazat exportorientált, és ezektől a piacoktól függ (lásd még a (209) preambulumbekezdést).

(425)

Az argentin biodízelgyártóknak a vizsgálati időszak alatti szabad kapacitása több mint 1,2 millió tonnára becsülhető. Ez a becslés a mintában szereplő exportáló gyártóktól kapott információn alapul, amely gyártók az Unióba irányuló kivitel 84 %-át képviselik, a teljes argentin ágazatra vetítve.

(426)

Az argentin biodízelgyártók szabad kapacitása hasonló szinten maradt a vizsgálati időszakot követő időszakban is, a Bizottság számára az EBB által benyújtott információ szerint.

(427)

2017. augusztus 27-én az USA 50–60 %-os ideiglenes kiegyenlítő vámot vetett ki az Argentínából érkező biodízel-behozatalra, majd 2017. november 9-én 71,45 % és 72,28 % közötti végleges vámot. 2017 októberében az USA ideiglenes dömpingellenes vámot is megállapított, 54,36 % és 70,05 % közötti vámtétellel. 2018. január 3-án az USA megerősítette ezeket a vámokat a végleges megállapításában, (120) amikor kis mértékben módosította a tartományokat 60,44 %–86,41 % közötti értékre.

(428)

Az USA-ban kivetett vámok nagyságrendje, amely ország a vámkivetés előtt Argentína legfontosabb exportpiaca volt, erőteljes jelzést ad arról, hogy ezeket a biodízel-kiviteleket azonnal átirányították az uniós piacra. Ezt az átirányítást megerősíti az argentin biodízelre az Unióban kivetet dömpingellenes vámok majdnem ezzel egyidejű csökkentése. Ezeket a fejleményeket a 20. táblázat mutatja be:

20. táblázat

Exportvolumen (tonna) havi bontásban

(429)

Az Argentínából az Unióba irányuló kivitel 20. táblázatban megadott szintje nem egyezik az Argentínából az Unióba érkező behozatalnak a (333) preambulumbekezdésben, a 9. táblázatban megadott szintjével. A különbség nem csak az eltérő adatforrásoknak tudható be, hanem főleg annak, hogy a megfelelő statisztikákban eltérő időpontban rögzítették az export- és importügyleteket.

(430)

A (425) preambulumbekezdésben említettek szerint elegendő lekötetlen kapacitás áll rendelkezésre Argentínában, amely az értékesítési szerkezet változása (nevezetesen az USA piacának kizárása) miatt még tovább bővül. Ez annak valószínűségét jelzi, hogy jelentősen növekvő mennyiségek érkeznek támogatott kivitel révén az Unióba. Nincs más olyan ismert exportpiac, amely felvehetné e további kivitelt, mivel az USA és az Unió együtt a biodízel világszintű felhasználásának körülbelül 2/3-át adják.

(431)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően, tekintettel az exportpiacok felvevőképességére az argentin exportáló gyártók szempontjából, 2018. július 10-én a perui hatóságok megerősítették, hogy dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat vetnek ki, amelynek összege tonnánként 137,4 USD és 399,8 USD között alakult.

(432)

A Bizottság talált arra utaló jeleket, hogy az a veszély, hogy az Argentínából érkező behozatal egyre inkább az Unió felé terelődik, kárt okozhat az uniós gazdasági ágazatnak.

(433)

Az Argentínából a vizsgálati időszak utolsó négy hónapjában az uniós piacra érkező biodízel-behozatal ára lényegesen elmaradt az uniós gazdasági ágazat által megállapított ártól. A (354) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság az áralákínálási különbözet súlyozott átlagát 9,5 % és 15,2 % közötti értékben állapította meg a vizsgálati időszak tekintetében. A behozatali statisztikákban megfigyelt árak uniós gazdasági ágazat értékesítési áraival való összevetése megerősíti ezt a különbséget. Az Argentínából behozott biodízel ára a vizsgálati időszakot követő időszakban még tovább csökkent.

(434)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjének alakulását a (394) preambulumbekezdés ismerteti részletesen. Az említettek szerint amiatt, hogy az érintett terméket ömlesztve értékesítik, a készletszint kevésbé hasznos mutatója a kár lehetséges bekövetkezésének.

(435)

A kár bekövetkezésének lehetőségét érintő, a (419) preambulumbekezdésben felsorolt tényezők elemzése alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat törékeny gazdasági helyzetét valószínűsíthetően súlyosbítja az Argentínából érkező, hirtelen bekövetkező, folyamatos, nagy tömegű támogatott behozatal. Ezért legalábbis egyértelműen előrelátható, közvetlen kár fenyegette az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak végén, ami az alaprendelet 8. cikkének (8) bekezdése szerint megerősíti annak megállapítását, hogy fennáll a kár bekövetkezésének lehetősége.

(436)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az argentin kormány nem értett egyet a Bizottság következtetésével, és kijelentette, hogy a behozatal növekedése annak volt betudható, hogy az argentin behozatal 2012-től 2017-ig illegálisan ki volt rekesztve az uniós piacról. Az argentin kormány hozzátette, hogy a Bizottság nem a bizonyítékok elemzésére támaszkodott, amikor megállapította, hogy az Argentínából érkező behozatal növekedése folytatódni fog a jövőben.

(437)

A Bizottság a (428) preambulumbekezdésben részletes tájékoztatással szolgált az Argentínából érkező biodízel-behozatalnak a vizsgálati időszak alatti havi alakulásáról. A (463) preambulumbekezdésben a Bizottság tájékoztatással szolgált az Argentínából érkező behozatalnak a 2018 januárjától 2018 augusztusáig tartó időszakban tapasztalt mennyiségeiről. Az adatok azt jelzik, hogy a 2017-ben megindult behozatal a vizsgálati időszakban a nyilvántartásba vétel elrendelése ellenére is folytatódott.

(438)

Az Unióba érkező behozatal, amelyről a Bizottság megállapította, hogy támogatott behozatalnak minősül, valamint annak folyamatosan nagy volumene a vizsgálati időszak végén egyértelműen és azonnal felismerhető módon felvetette a gazdasági ágazatnak okozott kár bekövetkezésének lehetőségét. A Bizottság ezért nem változtatta meg az alaprendelet 8. cikkének (8) bekezdése szerinti, a kár bekövetkezésének lehetőségével kapcsolatos ténymegállapítását.

(439)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CARBIO a vizsgálati időszak utáni időszak gazdasági mutatóinak elemzésével kapcsolatban felvetette, hogy az RME-árak szezonálisak, és a 2018 augusztusának 2018 októberéig tartó időszakban az RME-árak rekordmagasak voltak, valamint hogy a vizsgálati időszak utáni időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítése nagyobb volt, mint 2016-ban.

(440)

A Bizottság nyugtázta ezeket az észrevételeket. Mindazonáltal megállapította, hogy ezek az észrevételek – különös tekintettel a vizsgálati időszakban bekövetkezett kárra vonatkozó, a (417) preambulumbekezdésben ismertetett következtetésekre – nem ellentétesek a Bizottság következtetéseivel, és nem is módosítják azokat.

(441)

A Bizottság az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazatot érő jelentős mértékű kár bekövetkezésének lehetőségét az érintett országból már érkező támogatott behozatal okozta-e. A Bizottság emellett az alaprendelet 8. cikke (6) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők ezzel egy időben felvetették-e az uniós gazdasági ágazatban a kár bekövetkezésének lehetőségét. A Bizottság gondoskodott arról, hogy a kár bekövetkezésének az Argentínából érkező támogatott behozatalon kívüli egyéb tényezők miatti lehetőségét ne a támogatott behozatalnak tulajdonítsa. Ezek a tényezők a más harmadik országokból származó behozatal és az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye.

(442)

A (334) preambulumbekezdésben kifejtetek szerint 2014 és 2016 között, valamint a vizsgálati időszak első hónapjaiban Argentínából nem érkezett behozatal az Unióba, vagy csak elhanyagolható mértékben. A vizsgálati időszak utolsó hónapjaiban ugyanakkor jelentősen megnövekedett a behozatal. A (381) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az argentin behozatal becsült piaci részesedése 2017 utolsó negyedévére meghaladta a 10 %-ot, és afölött is maradt 2018 első negyedévében, azaz a vizsgálati időszakot követően, a behozatal nyilvántartásba vétele ellenére. Amint a (354) preambulumbekezdés mutatta, az argentin biodízel-behozatal 9,5–15,2 %-kal alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak a vizsgálati időszakban.

(443)

Tekintettel az egyfelől az uniós gazdasági ágazat áraitól elmaradó, támogatott argentin biodízel-behozatal jelentős és hirtelen megnövekedése és másfelől az ágazat 2017 utolsó negyedévében és 2018 első negyedévében bekövetkezett, az ágazat nyereségszerzésre való képtelenségével együtt jelentkező, becsült piacirészesedés-vesztése közötti időbeli egybeesésre, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a támogatott behozatal kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére. Továbbá a jelentéktelen argentin belföldi felhasználás, az argentin biodízelgyártók jelentős szabad kapacitása, valamit a második legnagyobb exportpiac, az USA lezárása az argentin többlettermelést az Unió felé irányították, amely a világszintű felhasználás 40 %-át adja. Az Unió így a támogatott argentin biodízel-behozatal egyik legvonzóbb célállomása lett, az uniós gazdasági ágazat kárára.

(444)

A tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően az argentin kormány azt állította, hogy az Argentínából származó behozatal nem mutat jelentős növekedést a behozatal vagy a piaci részesedések tekintetében. A Gunvor független importőr e vonatkozásban megjegyezte, hogy a behozatal a történeti átlaghoz tér vissza.

(445)

Ebből a szempontból a Bizottság jelentős növekedésnek tekintette a 10 %-ot meghaladó becsült piaci részesedés megszerzését 2017 utolsó negyedévében, a 2017 első nyolc hónapjára jellemző 0 %-os piaci részesedéssel összevetve.

(446)

Emellett a tájékoztató dokumentumnak az érdekelt felek részére való megküldését követően a CARBIO azt állította, hogy a kár bekövetkezésének lehetőségére vonatkozó elemzés keretében a Bizottságnak ki kellene fejtenie a jelentősen megnövekedett behozatal valószínűségét, továbbá azt állította, hogy a behozatal pusztán annak köszönhető növekedése, hogy visszaálltak az állítólagosan szokásos kereskedelmi és versenyfeltételek az indokolatlan dömpingellenes vámok megszüntetése következtében, nem utal annak valószínűségére, hogy a behozatal továbbra is számottevően növekedni fog.

(447)

A (335)–(338) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az Argentínából érkező biodízel-behozatal 2018-ban is folytatódott, és a becslések szerint 11,5 %-ot ért el. Továbbá az Argentínából érkező behozatal szintje a behozatal 2018. május 25-tól történő nyilvántartásba vételét követően sem csökkent. Ez az argentin biodízelgyártóknak a (425) preambulumbekezdésben leírt szabad kapacitásával és az uniós piac vonzerejével együtt jelzi annak valószínűségét, hogy a behozatal számottevően növekedni fog a jövőben. A Bizottság meglátása szerint az Argentínából származó behozatal e növekedése tisztességtelen kereskedelmi feltételek tükröz (szemben a korábbi dömpingellenes intézkedések nélküli szokásos kereskedelmi feltételekkel), mivel támogatások meglétét állapították meg.

(448)

A Bizottság tehát úgy ítélte meg, hogy a támogatott argentin biodízel-behozatal felveti a jelentős kár bekövetkezésének lehetőségét az uniós gazdasági ágazatban.

(449)

A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők – akár egyedileg, akár együttesen – gyengíthetik-e az ok-okozati összefüggést a támogatott behozatal és a kár bekövetkezésének megállapított lehetősége között.

(450)

A tájékoztató dokumentum nyilvántartásba vételét követően a CARBIO azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatnak nem sikerül fokozatosan felépülnie a figyelembe vett időszakban, azaz akkor sem, amikor nem érkezett behozatal Argentínából. A CARBIO ezt követően azzal érvelt, hogy vannak más tényezők, amelyek hatással lehetnek az uniós gazdasági ágazat teljesítményére.

(451)

A Bizottság a (416) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége valóban alacsony maradt a figyelembe vett időszak nagyobb részében, és nem sikerült elérnie a rendszeres, nyereséges műveletek szintjét. Ugyanakkor a (405) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság úgy találta, hogy az uniós gazdasági ágazat a jelek szerint nem lábalt ki teljesen az előző vizsgálatban megállapított múltbeli dömpingből. Továbbá az, hogy az uniós gyártók repcét használnak alapanyagként (míg az argentin exportáló gyártók szójababot), nem magyarázza az uniós biodízel és az argentin biodízel közötti árkülönbségeket. Ha az exportáló gyártók torzítatlan áron szereznék be a szójababot, exportáraik nagyon hasonlóan alakulnának az uniós árakhoz. Így, amint alább is kifejtésre kerül, a vizsgálat nem állapított meg olyan tényezőt, amely gyengítené az ok-okozati összefüggést a támogatott behozatal és a kár bekövetkezésének megállapított lehetősége között. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(452)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

21. táblázat

A harmadik országokból érkező behozatal

(453)