(1)

Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó, 1958. október 31-i Lisszaboni Megállapodás (a továbbiakban: Lisszaboni Megállapodás) az 1883. március 20-án Párizsban aláírt, az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény (a továbbiakban: a Párizsi Egyezmény) által létrehozott, az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Unió keretében egy külön uniót (a továbbiakban: a Külön Unió) hozott létre. A Lisszaboni Megállapodás értelmében a szerződő felek vállalják, hogy a területükön oltalomban részesítik a Külön Unió többi országa termékeinek a származási országban elismert és oltalom alatt álló, és a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (a továbbiakban: a WIPO) Nemzetközi Irodája által lajstromozott eredetmegjelölését, kivéve, ha az említett felek a lajstromozásról szóló értesítés kézhezvételétől számított egy éven belül nyilatkoznak, hogy nem tudják biztosítani az ilyen oltalmat.

(2)

Hét tagállam részese a Lisszaboni Megállapodásnak, nevezetesen Bulgária (1975 óta), a Cseh Köztársaság (1993 óta), Franciaország (1966 óta), Olaszország (1968 óta), Magyarország (1967 óta), Portugália (1966 óta) és Szlovákia (1993 óta). Három másik tagállam, nevezetesen Görögország, Románia és Spanyolország aláírta, de nem erősítette meg a Lisszaboni Megállapodást. Maga az Unió nem részese a Lisszaboni Megállapodásnak, mivel az úgy rendelkezik, hogy csak országok csatlakozhatnak hozzá.

(3)

2015. május 20-án elfogadták az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegét (a továbbiakban: a Genfi Szöveg), amely a Lisszaboni Megállapodás felülvizsgálatát tartalmazza. A Genfi Szöveg különösen a Külön Unió hatályát terjeszti ki annak érdekében, hogy a termékek eredetmegjelölésének oltalmát a Kereskedelmi Világszervezetnek a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodása értelmében valamennyi földrajzi jelzésre kiterjessze. A Genfi Szöveg összhangban áll az említett megállapodással és a mezőgazdasági termékek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek oltalmáról szóló releváns uniós joggal, továbbá lehetővé teszi a kormányközi szervezetek számára, hogy szerződő feleivé váljanak.

(4)

A Genfi Szöveg által lefedett területekkel kapcsolatban az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Ezt a Bíróság a C-389/15. sz. ügyben 2017. október 25-én hozott ítéletében (1) megerősítette, amely tisztázta, hogy a felülvizsgált Lisszaboni Megállapodás tervezetének – amelyet később Genfi Szövegként fogadtak el – célja alapvetően az Unió és a Lisszaboni Megállapodásban részes harmadik államok közötti kereskedelem elősegítése és szabályozása, és hogy e kereskedelemre közvetlen és azonnali hatásokat gyakorol. Tehát a Genfi Szöveg megtárgyalása az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, mivel az EUMSZ 207. cikkének (1) bekezdésében említett közös kereskedelempolitika alá tartozik, különös tekintettel a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásaira.

(5)

Egyes mezőgazdasági termékeket illetően az Unió egységes és átfogó rendszereket dolgozott ki a földrajzi jelzések oltalmára a borok (1970), a szeszes italok (1989), az ízesített borok (1991), valamint az egyéb mezőgazdasági termékek és élelmiszerek (1992) vonatkozásában. Az EUMSZ 3. cikke szerint az Unió kizárólagos hatásköre alapján a tagállamok nem rendelkezhetnek a Külön Unió harmadik országnak minősülő tagjainak mezőgazdasági eredetmegjelölései és földrajzi jelzései számára oltalmat biztosító nemzeti oltalmi rendszerekkel. Mivel azonban az Unió nem szerződő fele a Genfi Szövegnek, a Külön Unión belüli oltalom céljából nem nyújthatja be az uniós szinten lajstromozott mezőgazdasági eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket, és a Genfi Szöveggel összhangban létrehozott uniós oltalmi rendszereken keresztül sem részesítheti oltalomban a harmadik országnak minősülő tagok eredetmegjelöléseit és földrajzi jelzéseit.

(6)

Ahhoz, hogy az Unió megfelelően gyakorolhassa a Genfi Szöveg által lefedett területekkel kapcsolatos kizárólagos hatáskörét, valamint a mezőgazdasági eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmának átfogó rendszerével összefüggő feladatait, az Uniónak csatlakoznia kell a Genfi Szöveghez és annak szerződő felévé kell válnia.

(7)

Az Uniónak a Genfi Szöveghez történő csatlakozása összhangban áll az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdésével, amely szerint a szellemi tulajdon védelmet élvez.

(8)

Az Uniónak annak érdekében, hogy a Genfi Szöveg 22. cikke (4) bekezdése b) pontjának ii. alpontjára tekintettel biztosítsa tényleges részvételét a döntéshozatali eljárásokban, törekednie kell a Genfi Szöveg Külön Unió Közgyűlésén belüli szavazati jogaival kapcsolatos kérdés rendezésére. Ezért helyénvaló lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy ha úgy kívánják, az Unióval párhuzamosan és az Unió érdekében szintén megerősíthessék a Genfi Szöveget vagy csatlakozhassanak ahhoz.

(9)

Ez egyidejűleg lehetővé teszi majd a jogfolytonosság biztosítását azon hét tagállam esetében, amelyek tagjai a Külön Uniónak.

(10)

A tagállamok általi megerősítésnek vagy csatlakozásnak ugyanakkor teljeskörűen tiszteletben kell tartania az Unió kizárólagos hatáskörét, és az Uniónak továbbra is felelősnek kell lennie az Uniónak és a tagállamoknak a Genfi Szöveg alapján fennálló jogai gyakorlásáért és kötelezettségei teljesítéséért.

(11)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Külön Unióban az Uniót és azokat a tagállamokat, amelyek megerősítették a Genfi Szöveget vagy csatlakoztak hozzá, a Bizottság képviseli,