Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32017R0625

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/625 rendelete (2017. március 15.) az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet)EGT-vonatkozású szöveg.

OJ L 95, 7.4.2017, p. 1–142 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2017/625/oj

7.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 95/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2017/625 RENDELETE

(2017. március 15.)

az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, 114. cikkére és 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) előírja, hogy az uniós szakpolitikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor az emberek és az állatok egészsége és a környezet tekintetében a védelem magas szintjét kell biztosítani. Ezt a célt többek között olyan, az állat- és növényegészségügy terén végrehajtott intézkedésekkel kell megvalósítani, amelyek végső célja az emberi egészség védelme.

(2)

Az EUMSZ azt is kimondja, hogy az Uniónak a belső piac megvalósításával összefüggésben elfogadott intézkedések révén elő kell segítenie a fogyasztóvédelem magas szintjének elérését.

(3)

Az uniós jog olyan harmonizált szabályrendszert biztosít, amely szavatolja, hogy az élelmiszerek és a takarmányok biztonságosak és egészségesek legyenek, és hogy az agrár-élelmiszerlánc biztonságát, illetve a fogyasztók élelmiszerekkel és az élelmiszereket érintő információkkal kapcsolatos érdekeinek védelmét feltehetően érintő tevékenységeket különös követelményeknek megfelelően hajtsák végre. Egyes meglévő uniós szabályok az emberek, állatok és növények egészségének és az állatok jólétének magas szintjét biztosítják az agrár-élelmiszerlánc egésze mentén és valamennyi olyan tevékenységi területen, ahol a fő cél a – bizonyos esetekben az emberre átvihető – állatbetegségek vagy a növényekre, illetve növényi termékekre ártalmas károsítók lehetséges terjedése elleni küzdelem; más meglévő uniós szabályok pedig a környezet védelmét célozzák a géntechnológiával módosított szervezetekből (a továbbiakban: GMO) vagy növényvédő szerekből eredő kockázatokkal szemben. E szabályok (a továbbiakban együttesen: az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok) helyes alkalmazása hozzájárul a belső piac megfelelő működéséhez.

(4)

Az élelmiszer- és takarmányjog tekintetében az alapvető uniós szabályokat a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) állapítja meg. Az alapvető szabályokon túlmenően a konkrétabb élelmiszer- és takarmányjog különböző területeket szabályoz, mint például a takarmányozás, ezen belül a gyógyszeres takarmányok, a takarmány- és élelmiszer-higiénia, a zoonózisok, az állati melléktermékek, az állatgyógyászati készítmények maradványanyagai, a szennyező anyagok, az emberi egészségre veszélyes állatbetegségek elleni védekezés és azok felszámolása, a takarmányok és élelmiszerek jelölése, a növényvédő szerek, a takarmány- és élelmiszer-adalékanyagok, a vitaminok, az ásványi sók, a nyomelemek és más adalékanyagok, az élelmiszerekkel érintkező anyagok, a minőségi és összetételi követelmények, az ivóvíz, az ionizáció, az új élelmiszerek és a GMO-k.

(5)

Az uniós állategészségügyi jogszabályok célja az emberi és állati egészség magas szintjének biztosítása az Unión belül, a mezőgazdasági és az akvakultúra-ágazat észszerű fejlesztése, valamint a termelékenység növelése. Ezek a jogszabályok nélkülözhetetlenek az állatok és állati termékek belső piacának kiteljesítéséhez és az uniós szinten problémát jelentő fertőző betegségek elterjedésének megakadályozásához. A jogszabályok többek között az Unión belüli kereskedelemre, az Unióba történő beléptetésre, a betegségek felszámolására, az állategészségügyi ellenőrzésekre és a betegségek bejelentésére vonatkoznak, emellett fokozzák az élelmiszer- és takarmánybiztonságot is.

(6)

Az átvihető állatbetegségeknek, köztük az antimikrobás szerekkel szemben rezisztenssé vált mikroorganizmusok által átvihető állatbetegségeknek jelentős közegészségügyi, élelmiszer- és takarmánybiztonsági, valamint állategészségügyi és állatjóléti hatásuk lehet. Az uniós köz- és állategészségügy magas színvonalának biztosítása érdekében uniós szinten szabályok kerültek megállapításra az állategészségügyi intézkedésekre, valamint az élelmiszer- és takarmánybiztonságra vonatkozóan. Az említett, többek között az antimikrobiális rezisztencia problémájának kezelését célzó szabályoknak való megfelelést az e rendeletben előírt hatósági ellenőrzések elvégzésével kell ellenőrizni. Emellett az uniós jog szabályokat állapít meg az állatgyógyászati készítmények forgalomba hozatalára és használatára vonatkozóan. Ezek a szabályok hozzájárulnak ahhoz az uniós szintű koherens fellépéshez, amelynek célja egyrészt az antimikrobás szerek körültekintő alkalmazásának érvényre juttatása a mezőgazdasági üzemekben, másrészt az állatok antimikrobás szerekkel szemben rezisztenssé válásának és az ellenálló mikrobák állati eredetű élelmiszerekkel való átvitelének minimálisra csökkentése. A Bizottság az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2011. november 15-i„Cselekvési terv az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására” című közleményének 2. és 3. számú intézkedésében hangsúlyozza, hogy a különös uniós szabályok az állatgyógyászati készítmények területén alapvető szerepet töltenek be. Az említett különös szabályoknak való megfelelést az említett uniós jogszabályokban előírt ellenőrzések elvégzésével kell ellenőrizni, ezért az nem tartozik e rendelet hatálya alá.

(7)

Az EUMSZ 13. cikke elismeri, hogy az állatok érző lények. Az állatjólétre vonatkozó uniós jogszabályok előírják az állattulajdonosok, az állattartók és az illetékes hatóságok számára, hogy tegyenek eleget azoknak az állatjóléti követelményeknek, amelyek biztosítják az állatokkal szembeni humánus bánásmódot és amelyek alkalmazásával elkerülhető az állatoknak való szükségtelen fájdalom és szenvedés okozása. Ezek a szabályok tudományos adatokon alapulnak és javíthatják az állati eredetű élelmiszerek minőségét és biztonságosságát.

(8)

A növényegészségüggyel kapcsolatos uniós jogszabályok az Unióban nem létező vagy széles körben nem elterjedt növénykárosítók behurcolására, megtelepedésére és elterjedésére vonatkoznak. Céljuk az Unióban honos növények, valamint a köz- és magántulajdonú zöld területek és erdők egészségének megóvása, ezzel egyidejűleg pedig az Unió biológiai sokféleségének és környezetének védelme, valamint a növények és a növényi termékek minőségének, továbbá a növényi eredetű élelmiszerek és takarmányok biztonságosságának a biztosítása.

(9)

A növényvédő szerekkel kapcsolatos uniós jogszabályok egyrészt a növényvédő szereknek, másrészt azoknak a hatóanyagoknak, ellenanyagoknak, kölcsönhatás-fokozóknak, segédanyagoknak és adjuvánsoknak az engedélyezését, forgalomba hozatalát, használatát és ellenőrzését szabályozzák, amelyeket a növényvédő szerek esetleg tartalmazhatnak vagy amelyekből azok állhatnak. Ezeknek a szabályoknak a célja egyrészt az emberek és az állatok egészségének, valamint a környezetnek a magas szintű védelme a növényvédő szerek jelentette kockázatok értékelése révén, másrészt az uniós piac működésének javítása a növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó szabályok harmonizációján keresztül, ezzel egy időben pedig a mezőgazdasági termelés fokozása.

(10)

A GMO-k és a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok előzetes engedélyezéséről, nyomonkövethetőségéről és címkézéséről a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) és az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) rendelkezik. A nem közvetlen fogyasztásra szánt GMO-k, például az élelmiszerek és takarmányok alapanyagául használt magok a 2001/18/EK irányelvnek vagy az 1829/2003/EK rendeletnek megfelelően engedélyezhetők. Függetlenül attól, hogy egy adott GMO melyik jogalapnak megfelelően engedélyezhető, a hatósági ellenőrzés tekintetében ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni rájuk.

(11)

Az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló uniós jogszabályok biztosítják az ökológiai termelés fenntartható fejlesztésének alapját, céljuk pedig a természeti erőforrások, a biológiai sokféleség és az állatjólét védelméhez való hozzájárulás, valamint a vidéki területek fejlődésének az előmozdítása.

(12)

A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló uniós jogszabályok meghatározzák a pontos előírások szerint termelt és előállított termékek és élelmiszerek körét, egyúttal pedig ösztönzik a változatos mezőgazdasági termelést, oltalmat biztosítanak egyes termékelnevezéseknek és tájékoztatják a fogyasztókat a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek sajátos jellemzőiről.

(13)

Az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok azon az elven alapulnak, hogy a vállalkozók az ellenőrzésük alá tartozó termelés, feldolgozás és forgalmazás valamennyi szakaszában felelősek az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott, a tevékenységeiket érintő követelményeknek való megfelelés biztosításáért.

(14)

A halászati és akvakultúra-termékeket érintő forgalmazási előírásokra vonatkozó uniós szabályok biztosítják a termékek fenntarthatóságát és a belső piacban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását; elősegítik a tisztességes versenyre épülő értékesítési tevékenységeket, ezzel hozzájárulva a termelés jövedelmezőségének fokozásához. Ezek a szabályok biztosítják, hogy mind az Unióba behozott, mind az onnan származó termékek tekintetében ugyanazoknak a követelményeknek kelljen megfelelni. A mezőgazdasági termékek forgalmazására vonatkozó előírásokkal kapcsolatos uniós szabályok alkalmazása hozzájárul e termékek termelése és forgalmazása gazdasági feltételeinek, valamint e termékek minőségének javulásához.

(15)

Az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásáért a tagállamok felelnek, amelyek illetékes hatóságai hatósági ellenőrzések szervezése révén nyomon követik és ellenőrzik, hogy ténylegesen betartják- és végrehajtják-e a vonatkozó uniós követelményeket.

(16)

A 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) létrehozta a hatósági ellenőrzések szervezésének egységes jogszabályi keretét. Ez a keret lényegesen javította a hatósági ellenőrzések hatékonyságát, az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtását, az Unión belül az emberek, állatok és növények egészségét és az állatok jólétét érintő kockázatokkal szembeni védelem szintjét, valamint a környezet GMO-kból és növényvédő szerekből eredő kockázatokkal szembeni védelmének szintjét. Ezenfelül az említett rendelet egységes jogi keretet hozott létre az agrár-élelmiszerláncot érintő hatósági ellenőrzések elvégzése integrált megközelítésének elősegítése érdekében.

(17)

Az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok számos olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek végrehajtása nem, vagy csak részben tartozott a 882/2004/EK rendelet hatálya alá. Így különösen, egyedi hatósági ellenőrzési szabályok maradtak az 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8). A növényegészségügy nagyrészt szintén kívül esik a 882/2004/EK rendelet hatályán, e tekintetben a hatósági ellenőrzésekre vonatkozóan a 2000/29/EK tanácsi irányelv (9) határoz meg bizonyos szabályokat.

(18)

Emellett a 96/23/EK tanácsi irányelv (10) igen részletes szabályokat állapít meg, amelyek többek között előírják a hatósági ellenőrzések minimális gyakoriságát és rendelkeznek a szabályoknak való meg nem felelés esetén elfogadandó különös végrehajtási intézkedésekről.

(19)

Az átfogó jogszabályi keretrendszer ésszerűsítése és egyszerűsítése – és ezzel egyidejűleg a szabályozás javítására irányuló célkitűzés megvalósítása – érdekében az egyes konkrét területeken végzett hatósági ellenőrzésekre alkalmazandó szabályokat a hatósági ellenőrzésekre vonatkozó egységes jogi keretben kell összevonni. E célból a 882/2004/EK rendeletet és az egyes konkrét területeken végzett hatósági ellenőrzéseket jelenleg szabályozó más uniós jogi aktusokat hatályon kívül kell helyezni és ezzel a rendelettel kell felváltani.

(20)

E rendeletnek arra kell irányulnia, hogy harmonizált uniós keretet hozzon létre a teljes agrár-élelmiszerlánc mentén végzendő hatósági ellenőrzések megszervezésére és a hatósági ellenőrzésektől eltérő más hatósági tevékenységekre vonatkozóan, a 882/2004/EK rendeletben és a vonatkozó ágazati jogszabályokban meghatározott hatósági ellenőrzési szabályokra, valamint az az e szabályok alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokra is figyelemmel.

(21)

A 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) a növényvédő szerek fenntartható használatával kapcsolatos követelményekre vonatkozó szabályai között a 8. cikkében rendelkezéseket állapít meg a növényvédő szerek kijuttatásához használt berendezések vizsgálatára vonatkozóan; ezeket a rendelkezéseket a továbbiakban is alkalmazni kell, míg a hatósági ellenőrzésekre vonatkozó, e rendeletben megállapított szabályok nem alkalmazandók az említett vizsgálati tevékenységekre.

(22)

A mezőgazdasági termékek (szántóföldi növények, bor, olívaolaj, gyümölcsök és zöldségek, komló, tej és tejtermékek, marha- és borjúhús, birka- és kecskehús, valamint méz) piacainak közös szervezésével kapcsolatos szabályoknak való megfelelés ellenőrzésére már létezik egy jól működő és egyedi ellenőrzési rendszer. Ezért ez a rendelet nem alkalmazandó a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezéséről szóló 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12) foglalt megfelelés ellenőrzésére, kivéve amikor a forgalmazási előírásokkal kapcsolatban az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) szerint végzett ellenőrzések csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok lehetséges eseteire mutatnak rá.

(23)

A jelenleg a 882/2004/EK rendeletben szereplő egyes fogalommeghatározásokat módosítani szükséges: hozzá kell őket igazítani a rendelet kibővített hatályához, összhangba kell hozni őket a más uniós jogi aktusokban foglalt meghatározásokkal, valamint pontosítani kell – vagy adott esetben fel kell váltani – a különböző ágazatokban eltérő jelentéssel bíró terminológiát.

(24)

Amennyiben az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a vállalkozók betartják-e a rájuk vonatkozó uniós szabályokat és hogy az állatok, illetve áruk megfelelnek-e a hatósági bizonyítványok, illetve tanúsítványok kiállítására vonatkozó különös követelményeknek, az ilyen megfelelőségi ellenőrzéseket hatósági ellenőrzésnek kell tekinteni.

(25)

Az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok ezen túlmenően a tagállamok illetékes hatóságait megbízzák az állatok és a növények egészségének védelmét és az állatok jólétét, valamint a környezet GMO-kkal és növényvédő szerekkel szembeni védelmét célzó különös feladatok ellátásával. Ezek a feladatok a tagállamok illetékes hatóságai által végrehajtandó olyan közérdekű tevékenységek, amelyek célja az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatok jólétét vagy a környezetet is fenyegető veszélyek felszámolása, visszaszorítása vagy csökkentése. Ezekre az egyéb hatósági tevékenységekre, köztük az engedélyek vagy jóváhagyások megadására, a járványügyi felügyeletre és nyomon követésre, a betegségek vagy károsítók felszámolására és visszaszorítására, valamint a hatósági bizonyítványok, illetve tanúsítványok kiállítására ugyanazon ágazati szabályok vonatkoznak, amelyek végrehajtása a hatósági ellenőrzések és ennélfogva e rendelet révén történik.

(26)

A tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi területen ki kell jelölniük az illetékes hatóságokat. Noha a tagállamok a legalkalmasabbak annak meghatározására és eldöntésére, hogy az egyes területek vagy azok részterületei vonatkozásában mely illetékes hatóságot vagy hatóságokat jelöljék ki, helyénvaló azt is előírni számukra, hogy minden területen vagy részterületen jelöljenek ki egy olyan hatóságot, amely biztosítja a többi tagállam illetékes hatóságaival és a Bizottsággal a megfelelően koordinált kommunikációt.

(27)

Az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok megfelelő alkalmazására vonatkozó hatósági ellenőrzések és az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok által a tagállami hatóságokra ruházott más hatósági tevékenységek elvégzésére a tagállamoknak olyan illetékes hatóságokat kell kinevezniük, amelyek a közérdeket szolgálják, megfelelő erőforrásokkal és eszközökkel rendelkeznek, valamint garanciát nyújtanak a pártatlanság és a szakmaiság tekintetében. Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a hatósági ellenőrzések minőségét, következetességét és hatékonyságát.

(28)

Az e rendelet hatálya alá tartozó szabályok helyes alkalmazásához és végrehajtásához egyrészt az említett szabályoknak, másrészt pedig e rendelet szabályainak a megfelelő ismerete szükséges. Ennélfogva fontos, hogy a hatósági ellenőrzéseket és más hatósági tevékenységeket végző személyzet tagjai szakterületüknek megfelelően rendszeres képzésben részesüljenek az alkalmazandó jogszabályokkal és az e rendeletből fakadó kötelezettségekkel kapcsolatban.

(29)

Az e rendeletnek való megfelelésük ellenőrzése érdekében az illetékes hatóságoknak belső auditokat kell lefolytatniuk, vagy biztosítaniuk kell az auditok nevükben való lefolytatását. Ezeket az auditokat átlátható módon, független ellenőrzés mellett kell lefolytatni.

(30)

A vállalkozóknak jogot kell biztosítani arra, hogy a nemzeti jogra is figyelemmel fellebbezéssel éljenek az illetékes hatóságok által hozott döntések ellen. Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a vállalkozókat erről a jogról.

(31)

Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a hatósági ellenőrzésekért felelős személyzet ne hozza nyilvánosságra az említett ellenőrzések végzése során tudomására jutott és a szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információkat. A nyilvánosságra hozatalt indokoló nyomós érdek hiányában a szakmai titoktartás minden olyan információra alkalmazandó, amelynek felfedése aláásná az ellenőrzések, vizsgálatok vagy auditok célját, a kereskedelmi érdekek védelmét, vagy a bírósági eljárások és a jogi tanácsadás védelmét. A szakmai titoktartás ugyanakkor nem akadályozhatja meg az illetékes hatóságokat abban, hogy az egyes vállalkozókat érintő hatósági ellenőrzések eredményeit ismertető tényszerű információkat közzétegyék, amennyiben az érintett vállalkozó a nyilvánosságra hozatalt megelőzően ezekhez észrevételeket fűzhetett és ezeket az észrevételeket figyelembe vették vagy azokat az illetékes hatóság által közzétett információkkal együtt nyilvánosságra hozták. A szakmai titoktartásra vonatkozó követelmény továbbá nem érinti az illetékes hatóságoknak az állampolgárok tájékoztatására vonatkozó, a 178/2002/EK rendelet 10. cikke szerinti kötelezettségét abban az esetben, amikor fennáll az alapos gyanúja annak, hogy egy élelmiszer vagy takarmány egészségügyi kockázatot jelenthet. Ez a rendelet nem érintheti az egyének személyes adataik védelméhez való, a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (14) biztosított jogát. E szabályok nem alkalmazandók továbbá azokban az esetekben, amikor a nyilvánosságra hozatalt valamely uniós vagy tagállami jogszabály írja elő.

(32)

Az illetékes hatóságoknak az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá tartozó valamennyi ágazatban és valamennyi vállalkozóhoz, tevékenységhez, állathoz és áruhoz kapcsolódóan rendszeres, kockázatalapú és megfelelő gyakoriságú hatósági ellenőrzéseket kell végezniük. A hatósági ellenőrzések gyakoriságát az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk, figyelemmel arra, hogy az ellenőrzési tevékenységeket a különböző helyzetekben – köztük az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok révén történő esetleges megsértése esetében – a várható kockázat és a megfelelőség elvárt szintjéhez kell igazítani. Ennek megfelelően az ellenőrzési tevékenységek kiigazításakor figyelembe kell venni, hogy az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok által felölelt valamennyi, az e rendelet hatálya alá tartozó területen mekkora a meg nem felelés valószínűsége. Egyes esetekben azonban – az állatok vagy áruk forgalomba hozatalának vagy szállításának előfeltételét képező hatósági bizonyítvány, illetve tanúsítvány kiállítása céljából – az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok azt írják elő, hogy a hatósági ellenőrzéseket a kockázat mértékétől vagy a meg nem felelés valószínűségétől függetlenül el kell végezni. Ilyen esetben a hatósági ellenőrzések gyakoriságát a bizonyítványok, illetve tanúsítványok kiállításának szükségessége határozza meg.

(33)

A hatósági ellenőrzések megfelelőség-ellenőrzés szempontjából vett hatékonyságának megőrzése érdekében az ellenőrzésekről nem szabad előzetesen értesítést küldeni, kivéve, ha az előzetes értesítés feltétlenül szükséges az ellenőrzés lefolytatásához (például olyan, vágóhidakon vágási tevékenység végzése során lefolytatott hatósági ellenőrzések esetében, amelyek szükségessé teszik az illetékes hatóságok személyzetének vagy képviselőinek a vállalkozó telephelyein való állandó vagy rendszeres jelenlétét) vagy ha a hatósági ellenőrzési tevékenységek jellege ezt megkívánja (így különösen a audittevékenységek esetében).

(34)

A hatósági ellenőrzéseknek alaposnak és eredményesnek kell lenniük, és biztosítaniuk kell az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazását. Tekintettel arra, hogy a vállalkozók számára terhet jelenthetnek a hatósági ellenőrzések, az illetékes hatóságoknak hatósági ellenőrzési tevékenységeik megszervezésekor és lebonyolításakor figyelembe kell venniük e vállalkozók érdekeit, és az említett terhet a hatékony és eredményes hatósági ellenőrzések elvégzéséhez szükséges mértékre kell korlátozniuk.

(35)

A hatósági ellenőrzéseket független, azaz olyan személyzetnek kell végeznie, akik tekintetében nem merül fel az összeférhetetlenség, és különösen akik nincsenek olyan helyzetben, amely közvetlenül vagy közvetve befolyásolhatná szakmai feladataik részrehajlás nélküli ellátását. Megfelelő rendelkezéseket kell megállapítani továbbá annak érdekében, hogy a pártatlanság biztosított legyen a valamely hatósághoz vagy szervhez tartozó állatok, áruk, helyek vagy tevékenységek tekintetében végzett hatósági ellenőrzések esetében is.

(36)

A különböző tagállami illetékes hatóságoknak ugyanolyan fokú gondossággal kell elvégezniük a hatósági ellenőrzéseket, függetlenül attól, hogy a végrehajtandó szabályok kizárólag az adott tagállam területén releváns tevékenységekre vagy a valamely másik tagállamba szállítandó vagy ott forgalomba hozandó, illetve az Unióból kivitelre szánt állatokra és árukra vonatkozó uniós jogszabályoknak való megfelelést érintő tevékenységekre alkalmazandók-e. Az Unióból történő kivitel esetében az illetékes hatóságok az uniós jogszabályokkal összhangban annak ellenőrzésére is kötelezhetők, hogy az adott állatok és áruk megfelelnek-e a rendeltetési harmadik ország által megállapított követelményeknek. Ezen túlmenően, az exportbizonyítványok mintáinak létrehozása tekintetében az e rendeletben meghatározott vonatkozó végrehajtási hatáskörök csak akkor alkalmazandók, ha az említett bizonyítványokról uniós jog – és különösen az Unió és valamely harmadik ország vagy harmadik országok valamely társulása között létrejött kétoldalú megállapodás – rendelkezik.

(37)

Az ágazati jogszabályokban megállapított nyomonkövethetőségi követelmények sérelme nélkül, a tagállamok illetékes hatóságai számára lehetővé kell tenni, hogy kivételes körülmények között – szigorúan a hatósági ellenőrzések megszervezéséhez szükséges mértékben – előírhassák a vállalkozók számára, hogy jelentsék be a más tagállamból érkező állatokat és árukat.

(38)

Az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében az illetékes hatóságokat fel kell jogosítani arra, hogy az említett jogszabályok által érintett állatok és áruk előállításának, feldolgozásának és forgalmazásának valamennyi szakaszában végezzenek hatósági ellenőrzéseket. A hatósági ellenőrzések alapos és eredményes lebonyolítása érdekében az illetékes hatóságokat fel kell jogosítani arra is, hogy az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok hatályán kívül eső áruk, anyagok és tárgyak előállításának és forgalmazásának valamennyi szakaszában végezhessenek hatósági ellenőrzéseket, amennyiben erre az említett jogszabályok esetleges megsértésének teljes körű kivizsgálásához és e jogsértések okainak meghatározásához szükség van. A hatósági ellenőrzések hatékony lefolytatásának érdekében az illetékes hatóságoknak jegyzéket vagy nyilvántartást kell készíteniük és vezetniük azokról a vállalkozókról, akiket ellenőrizni kell.

(39)

Az illetékes hatóságok a vállalkozók és az állampolgárok érdekében járnak el és biztosítják az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályokkal létrehozott magas védelmi szint megfelelő végrehajtási intézkedések révén történő következetes megőrzését és megóvását, valamint azt, hogy az e jogszabályoknak való megfelelést az agrár-élelmiszerlánc egésze mentén hatósági ellenőrzések keretében ellenőrizzék. Az illetékes hatóságoknak, valamint a bizonyos feladatok végzésére felhatalmazott, felhatalmazással rendelkező szervezeteknek és természetes személyeknek ennélfogva az általuk végzett hatósági ellenőrzések hatékonysága és eredményessége tekintetében elszámoltathatónak kell lenniük a vállalkozók és a nyilvánosság felé. Ezen illetékes hatóságoknak, szervezeteknek és természetes személyeknek hozzáférést kell biztosítaniuk a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek megszervezéséhez és elvégzéséhez kapcsolódó információkhoz, továbbá a hatósági ellenőrzésekhez és az elért eredményekhez kapcsolódó információkat rendszeresen közzé kell tenniük. Az illetékes hatóságokat továbbá bizonyos feltételekhez kötve fel kell jogosítani arra, hogy az egyes vállalkozóknak a hatósági ellenőrzések eredményein alapuló minősítésére vonatkozó információkat közzétegyék vagy rendelkezésre bocsássák. Az agrár-élelmiszerlánc átláthatóságának növelése céljából lehetővé kell tenni és ösztönözni kell, hogy a tagállamok minősítési rendszereket alkalmazzanak, feltéve, hogy ezek a rendszerek megfelelő biztosítékokkal garantálják a méltányosságot, a következetességet, az átláthatóságot és a pártatlanságot. Az illetékes hatóságoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a minősítésben pontosan tükröződjön az előírásoknak való megfelelés tényleges szintje. Az illetékes hatóságokat különösen annak biztosítására kell ösztönözni, hogy a minősítés több hatósági ellenőrzés eredményén alapuljon, illetve ha a minősítés egyetlen hatósági ellenőrzés eredményén alapul és az ellenőrzés kedvezőtlen megállapításokkal zárult, hogy észszerű időn belül további hatósági ellenőrzéseket végezzenek. Különösen fontos a minősítés kritériumainak átláthatósága, hogy a legjobb gyakorlatok összehasonlíthatók legyenek, és idővel fontolóra lehessen venni egy uniós szintű, összehangolt megközelítés kialakítását.

(40)

Fontos, hogy az illetékes hatóságok, valamint a bizonyos feladatok végzésére felhatalmazott, felhatalmazással rendelkező szervezetek és természetes személyek biztosítsák és ellenőrizzék az általuk végzett hatósági ellenőrzések eredményességét és következetességét. E célból dokumentált írásbeli eljárások alapján kell eljárniuk, továbbá információkkal és utasításokkal kell szolgálniuk a hatósági ellenőrzéseket végző személyzet számára. Mindemellett olyan megfelelő dokumentált eljárásokkal és mechanizmusokkal kell rendelkezniük, amelyek segítségével folyamatosan meggyőződhetnek saját tevékenységük eredményességéről és következetességéről, és hiányosságok megállapítása esetén korrekciós intézkedést hozhatnak.

(41)

A meg nem felelési esetek feltárásának megkönnyítése és a korrekciós intézkedés érintett vállalkozó általi megvalósításának ésszerűsítése érdekében a hatósági ellenőrzések eredményét írásban kell rögzíteni és annak egy példányát kérésre át kell adni a vállalkozónak. Amennyiben a hatósági ellenőrzések keretében a vállalkozó tevékenységeinek nyomon követése az illetékes hatóság személyzetének folyamatos vagy rendszeres jelenlétét igényli, aránytalan volna minden egyes, a vállalkozónál tett vizsgálatról vagy látogatásról írásos feljegyzést készíteni. Ilyen esetekben az írásos feljegyzést olyan gyakorisággal kell elkészíteni, amely lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok és a vállalkozó a megfelelés szintjéről rendszeres tájékoztatást, az esetleges megállapított hiányosságokról vagy meg nem felelésről pedig haladéktalanul értesítést kapjon.

(42)

A hatósági ellenőrzések zökkenőmentes lebonyolítása és annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok más hatósági tevékenységeket is elvégezhessenek, a vállalkozóknak maradéktalanul együtt kell működniük az illetékes hatóságokkal, és a bizonyos feladatok végzésére felhatalmazott, felhatalmazással rendelkező szervezetekkel, illetve természetes személyekkel. Az Unió területére beléptetett szállítmányokért felelős vállalkozóknak rendelkezésre kell bocsátaniuk az adott szállítmányra vonatkozó valamennyi információt. Minden vállalkozónak az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátania legalább azokat az információkat is, amelyek a vállalkozásuk, tevékenységeik és azon vállalkozók azonosításához szükségesek, akiknek beszállítanak, vagy akik számukra beszállítanak.

(43)

Ez a rendelet létrehozza azon hatósági ellenőrzések megszervezésének egységes jogszabályi keretét, amelyek révén ellenőrizhető az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályoknak való megfelelés mindazokon a területeken, amelyekre e jogszabályok vonatkoznak. Néhány érintett területen az uniós jogszabályok részletes teljesítendő követelményeket határoznak meg, amelyek a hatósági ellenőrzések elvégzéséhez szükséges szakértelmet és sajátos eszközöket írnak elő. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az e rendelet hatálya alá tartozó állatok és áruk belső piacának működését megzavaró és a versenyt torzító olyan különböző végrehajtási gyakorlatok kialakulása, amelyek az emberi, állati és növényi egészség, az állatjólét, valamint a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában továbbá a környezet potenciálisan eltérő szintű védelmét eredményezik, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy az említett területekre vonatkozó ellenőrzési igények kielégítésére alkalmas egyedi hatósági ellenőrzési szabályok elfogadása útján kiegészítse az e rendeletben foglalt szabályokat. Ezekben a szabályokban különösen meg kell határozni a hatósági ellenőrzések végzésére vonatkozó különös követelményeket és az ilyen ellenőrzések minimális gyakoriságát, az e rendeletben előírtakon túlmutató olyan különös vagy kiegészítő intézkedéseket, amelyeket az illetékes hatóságoknak a meg nem felelés esetén meg kell hozniuk, az illetékes hatóságok e rendeletben foglaltakon túlmutató különös felelősségi köreit és feladatait, és az e rendeletben megállapított igazgatási segítségnyújtási mechanizmusok igénybevételére vonatkozó különös kritériumokat. Más esetekben ilyen kiegészítő szabályok válhatnak szükségessé az élelmiszerekkel és takarmánnyal kapcsolatos hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó részletesebb keret biztosítása céljából akkor, ha az emberi vagy állati egészséget, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő kockázatokkal kapcsolatos olyan új információra derül fény, amely azt jelzi, hogy a tagállamokban végzett hatósági ellenőrzésekre vonatkozó közös előírások hiányában az ellenőrzések e kockázatokkal szemben nem tudnák biztosítani az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott elvárt védelmi szintet.

(44)

Az e rendelet hatálya alá tartozó hatósági ellenőrzések hatékony megszervezésének elősegítése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy saját belátásuk szerint határozzák meg az ellenőrzések lefolytatására leginkább alkalmas személyzetet, feltéve, hogy az agrár-élelmiszerlánc egészében biztosítják az emberek, az állatok és a növények egészségének és az állatok jólétének magas szintű védelmét, valamint a nemzetközi szabványoknak megfelelően járnak el és betartják a nemzetközi kötelezettségeket. Egyes esetekben azonban előfordulhat, hogy a tagállamok számára elő kell írni hatósági állatorvosok, növényegészségügyi hatósági tisztviselők vagy egyéb külön kijelölt személyek igénybevételét, amennyiben a hatósági ellenőrzések megalapozott eredményének garantálásához e szakemberek sajátos szakmai készségeire van szükség. Ez nem érintheti a tagállamok számára biztosított azon lehetőséget, hogy azokban az esetekben is igénybe vegyenek hatósági állatorvosokat – többek között a baromfik és nyúlfélék vonatkozásában elvégzendő hatósági ellenőrzésekhez –, növényegészségügyi hatósági tisztviselőket vagy egyéb külön kijelölt személyeket, amikor ez a rendelettel összhangban egyébként nem lenne kötelező.

(45)

Lehetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára, hogy a húselőállításra vonatkozó hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos új ellenőrzési módszerek és technikák kifejlesztése céljából nemzeti intézkedéseket fogadjanak el korlátozott idejű és hatókörű kísérleti projektek végrehajtására. Az ilyen intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok ellenőrizzék, hogy a vállalkozók eleget tesznek-e valamennyi, a húselőállításra vonatkozó alapvető rendelkezésnek, köztük annak az előírásnak, hogy a húsnak biztonságosnak és emberi fogyasztásra alkalmasnak kell lennie. Annak érdekében, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak még azok elfogadása előtt lehetőségük legyen értékelni az említett nemzeti intézkedések hatásait és véleményt nyilvánítani azokról, és hogy következésképpen a legmegfelelőbb intézkedéseket tudják meghozni, az ilyen intézkedések tervezetét az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) 5. és 6. cikkével összhangban és azok alkalmazása céljából közölni kell a Bizottsággal.

(46)

Az illetékes hatóságokat fel kell jogosítani arra, hogy feladataik egy részével más szerveket bízzanak meg. Meg kell határozni azokat a megfelelő feltételeket, amelyek biztosítják a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek pártatlanságának, minőségének és következetességének fenntartását. A felhatalmazással rendelkező szervezeteknek rendelkezniük kell különösen a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnek (ISO) a vizsgálatok lefolytatására vonatkozó szabványa szerinti akkreditációval.

(47)

Az Unió-szerte végzett hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek megbízhatóságának és következetességének biztosítása érdekében az alkalmazott mintavételi és laboratóriumi analitikai, tesztelési és diagnosztikai módszereknek meg kell felelniük a tudományos előírásoknak, eleget kell tenniük az érintett laboratórium sajátos analitikai, tesztelési és diagnosztikai igényeinek, valamint megalapozott és megbízható analitikai, tesztelési és diagnosztikai eredményekkel kell szolgálniuk. Egyértelmű szabályokat kell meghatározni az alkalmazandó módszer kiválasztására, amennyiben a különböző források, például az ISO, az Európai és Földközi-tenger melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO), a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény (IPPC), az Állategészségügyi Világszervezet (OIE), az európai uniós és a nemzeti referencialaboratóriumok vagy a nemzeti jog több rendelkezésre álló módszert is lehetővé tesznek.

(48)

Biztosítani kell, hogy azok a vállalkozók, akiknek állatai vagy árui hatósági ellenőrzés keretében végzett mintavétel, analízis, teszt, illetve diagnosztika tárgyát képezik, saját költségükre második szakvéleményt kérhessenek. Ez a jog lehetőséget kell, hogy biztosítson a vállalkozónak arra, hogy az első mintavétel, analízis, teszt, illetve diagnosztika dokumentumainak egy másik szakértő általi felülvizsgálatát kérje, valamint hogy az eredetileg levett, mintául szolgáló anyagok tekintetében második analízist, tesztet, illetve diagnosztikát kérjen, kivéve ha az ilyen második analízis, teszt, illetve diagnosztika technikai szempontból kivitelezhetetlen vagy irreleváns. Ez különösen például zárlati károsítók előfordulásának értékelésével vagy adott esetben mikrobiológiai analízis elvégzésével kapcsolatban akkor fordulhat elő, ha rendkívül alacsony az adott veszély állatban vagy áruban való előfordulásának valószínűsége, vagy annak elterjedése rendkívül ritka vagy szabálytalan.

(49)

Az interneten vagy egyéb távoli eszköz igénybevételével folytatott kereskedelem hatósági ellenőrzése céljából az illetékes hatóságokat fel kell jogosítani arra, hogy névtelenül leadott rendelések (úgynevezett próbavásárlás) útján gyűjtsenek mintákat, amelyeket ezt követően elemezhetnek, tesztelhetnek vagy megfelelőség-ellenőrzésnek vethetnek alá. Az illetékes hatóságnak minden lépést meg kell tennie annak érdekében, hogy fenntartsa a vállalkozók második szakvéleményhez való jogát.

(50)

Azoknak a laboratóriumoknak, amelyeket az illetékes hatóságok kijelölnek arra, hogy a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek keretében gyűjtött mintákon analízist, tesztet, illetve diagnosztikát végezzenek, rendelkezniük kell az ilyen feladatok legszigorúbb előírásoknak megfelelő elvégzéséhez szükséges szakértelemmel, felszereléssel, infrastruktúrával és személyzettel. A megalapozott és megbízható eredmények érdekében ezeket a laboratóriumokat a „Vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok felkészültségének általános követelményei” című EN ISO/IEC 17025 szabvány szerint kell akkreditálni e módszerek alkalmazására. Az akkreditációt a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (16) megfelelően működő nemzeti akkreditáló testületnek kell megadnia.

(51)

Bár az akkreditáció a hatósági laboratóriumok magas színvonalú teljesítményének biztosítását szolgáló elsődleges eszköz, egyúttal összetett és költséges folyamat is, amely aránytalan terhet jelenthet az érintett laboratórium számára a különösen egyszerűen elvégezhető és ezért speciális eljárást vagy felszerelést nem igénylő laboratóriumi analitikai, tesztelési vagy diagnosztikai módszerek alkalmazása – például a vizsgálat keretében a Trichinella kimutatása – esetében, valamint bizonyos feltételek mellett akkor, ha a laboratórium csak a hatósági ellenőrzésektől eltérő más hatósági tevékenységek keretében végez analízist, tesztet, illetve diagnosztizálást.

(52)

A megközelítés rugalmasságának és arányosságának biztosítása érdekében – különösen az állat- és növényegészségügyi laboratóriumok esetében – rendelkezni kell olyan eltérések elfogadásáról, amelyek egyes laboratóriumok számára lehetővé teszik bizonyos módszerek akkreditáció nélkül történő alkalmazását. Ez különösen azokra az esetekre vonatkozik, amikor nem állnak rendelkezésre validált módszerek valamely konkrét növénykárosító kimutatására. Ezenfelül olyan esetekben, amikor új vagy a közelmúltban módosított módszereket kell alkalmazni, valamint újonnan felmerülő kockázatok vagy vészhelyzetek esetében előfordulhat, hogy a laboratóriumnak nem áll azonnal rendelkezésére a hatósági laboratóriumként általa alkalmazandó valamennyi módszerre vonatkozó akkreditáció. Ennélfogva bizonyos feltételek mellett engedélyezni kell, hogy a hatósági laboratóriumok a vonatkozó akkreditáció megszerzése előtt is végezzenek analízist, tesztet, illetve diagnosztizálást az illetékes hatóságok számára.

(53)

A harmadik országokból az Unióba beléptetett állatok és áruk tekintetében végzett hatósági ellenőrzések döntő jelentőséggel bírnak, mivel ezen ellenőrzések biztosítják, hogy a szóban forgó állatok és áruk megfeleljenek az Unióban alkalmazandó jogszabályoknak és különösen az emberi, állati és növényi egészség, illetve az állatjólét, illetve a GMO-k és növényvédő szerek vonatkozásában a környezet védelmét is célzó előírásoknak is. Ezekre a hatósági ellenőrzésekre az állatoknak vagy áruknak az Unióban történő szabad forgalomba bocsátását megelőzően kell sort keríteni. A hatósági ellenőrzéseket olyan gyakorisággal kell lefolytatni, hogy megfelelően kezelni lehessen az emberi, állati és növényi egészséget, az állatjólétet és a környezetet veszélyeztető, az Unióba beléptetett állatokból és árukból eredő esetleges kockázatokat, figyelembe véve a vállalkozónak az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályokban foglalt követelményeknek való korábbi megfelelését, az adott állatokon és árukon az érintett harmadik országban már elvégzett ellenőrzéseket, valamint az említett harmadik ország által arra vonatkozóan nyújtott biztosítékokat, hogy az Unióba exportált állatok és áruk megfelelnek az uniós jogszabályokban megállapított követelményeknek.

(54)

Meg kell határozni az állatok és áruk azon kategóriáit, amelyeket minden esetben hatósági ellenőrzésnek kell alávetni a határállomáson az Unióba való beléptetésüket megelőzően. Lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy ideiglenesen más árukategóriákra is előírják ugyanezt a kötelezettséget ilyen értelmű egyedi intézkedéssel, továbbá hogy más meghatározott árukategóriák, különösen bizonyos, növényi eredetű termékeket és állati eredetű feldolgozott termékeket egyaránt tartalmazó élelmiszerek (összetett termékek) tekintetében előírják, hogy azokat minden esetben hatósági ellenőrzésnek kell alávetni a határállomáson az Unióba való beléptetésüket megelőzően.

(55)

Tekintettel arra, hogy bizonyos állatok vagy áruk milyen kockázatot jelenthetnek az emberek, az állatok és a növények egészségére, az állatok jólétére vagy a környezetre, ezeket az állatokat vagy árukat az Unióba történő beléptetéskor egyedi hatósági ellenőrzésnek kell alávetni. A hatályos uniós szabályok hatósági ellenőrzések végzését írják elő az Unió határainál annak vizsgálata céljából, hogy teljesülnek-e az állatokra, az állati eredetű termékekre, a szaporítóanyagokra és az állati melléktermékekre alkalmazandó, az emberek és állatok egészségével és jólétével kapcsolatos előírások, valamint hogy a növények és növényi termékek megfelelnek-e a növényegészségügyi követelményeknek. Amennyiben ezt új vagy ismert kockázatok indokolják, az Unióba történő beléptetéskor egyes további árukat is fokozott ellenőrzésnek vetnek alá. Az ilyen ellenőrzések különös szabályait – amelyekről jelenleg a 97/78/EK (17), a 91/496/EGK (18) és a 2000/29/EK tanácsi irányelv, valamint a 669/2009/EK bizottsági rendelet (19) rendelkezik – ebben a rendeletben kell meghatározni.

(56)

Az uniós hatósági ellenőrzési rendszer hatékonyságának megerősítése, a határállomásokon végzett ellenőrzésekre elkülönített hatósági ellenőrzési források optimális elosztásának biztosítása és az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásának előmozdítása érdekében létre kell hozni a határállomásokon végzett hatósági ellenőrzések közös integrált rendszerét, amely a jelenlegi széttagolt ellenőrzési keretet felváltva valamennyi olyan szállítmány kezelését végezné, amelyeket az általuk jelentett lehetséges kockázatra tekintettel az Unióba történő beléptetésükkor ellenőrzésnek kell alávetni.

(57)

Az egyes szállítmányok hatósági ellenőrzését a határállomásra való megérkezésük időpontjában kell elvégezni. Az ilyen hatósági ellenőrzések során valamennyi szállítmány tekintetében okmányellenőrzést, adott esetben elektronikus úton is ellenőrzést kell végezni, az állatok vagy áruk szállítmányai jelentette kockázat függvényében pedig megfelelő gyakorisággal azonossági és fizikai ellenőrzést kell végezni.

(58)

A fizikai ellenőrzések gyakoriságát az emberek, állatok és növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő kockázatok alapján kell meghatározni és módosítani. Ez a megközelítés várhatóan lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy az ellenőrzési forrásokat azokra a területekre irányítsák, ahol a legmagasabb a kockázat. Amennyiben ezt az Unióba beléptetendő szállítmány jelentette alacsony kockázat indokolja, az azonossági ellenőrzések gyakoriságát vagy csökkenteni kell, vagy a szállítmány hatósági plombájának ellenőrzésére kell korlátozni. Az azonossági ellenőrzések és fizikai ellenőrzések esetében a kockázatalapú megközelítést a rendelkezésre álló adatok és információk felhasználásával, valamint a számítógépes adatgyűjtési és adatkezelési rendszerek igénybevételével kell alkalmazni.

(59)

Bizonyos esetekben, feltéve, hogy biztosított az emberi, állati és növényi egészség magas szintje, az állatjólét magas szintje, valamint a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezet magas szintű védelme is, az alapvetően az illetékes hatóságok által a határállomásokon végzett hatósági ellenőrzéseket más ellenőrző állomásokon vagy más hatóságok is elvégezhetik.

(60)

A hatósági ellenőrzések hatékony rendszerének kialakítása érdekében a harmadik országból érkező és az Unióba történő beléptetéskor ellenőrizendő szállítmányokhoz közös egészségügyi beléptetési okmányt kell mellékelni, amelyet a szállítmányok határállomásra történő érkezését bejelentő előzetes értesítésre, valamint az illetékes hatóságok által az érintett szállítmányon végzett hatósági ellenőrzések eredményének vagy az adott szállítmányra vonatkozóan hozott határozatoknak a rögzítésére kell használni. A vállalkozók valamennyi hatósági ellenőrzés elvégzését követően e dokumentum alapján kaphatják meg a vámhatósági engedélyt is.

(61)

Sajátos földrajzi adottságaik – például hosszú partvidékek vagy határszakaszok – miatt egyes tagállamokban a határállomásokkal kapcsolatos minimumkövetelményeknek való folyamatos megfelelés nehézségekbe ütközik. A feldolgozatlan farönkök behozatala általában nagy mennyiségben, erre szakosodott kikötőkön vagy ellenőrzőpontokon keresztül történik, rendszertelen gyakorisággal, ami megnehezíti a határállomásokon az állandó személyzet és teljes felszereltség biztosítását. A feldolgozatlan farönkök hatósági ellenőrzése hatékonyságának biztosítása érdekében célszerű lehetővé tenni a határállomásokra vonatkozó minimumkövetelményektől való eltérést.

(62)

A harmadik országból az Unió területére beléptetett állatok és áruk hatósági ellenőrzését a tagállamok által a minimumkövetelmények szem előtt tartásával kijelölt határállomásokon kell elvégezni. Ezen állomások kijelölését vissza kell vonni vagy fel kell függeszteni, ha a minimumkövetelményeknek már nem tesznek eleget, vagy ha tevékenységeik kockázatot jelenthetnek az emberek, állatok vagy növények egészségére, az állatjólétre, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetre is. Az említett kijelölés visszavonására vagy felfüggesztésére vonatkozó határozat meghozatala során helyénvaló lenne figyelembe venni egyrészt a kockázat súlyosságát, másrészt pedig az arányosság elvét.

(63)

A harmadik országokból érkező szállítmányok hatósági ellenőrzésére vonatkozó szabályok egységes alkalmazásának biztosítása érdekében közös szabályokat kell kidolgozni azokra az intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket az illetékes hatóságoknak és a vállalkozóknak a meg nem felelés gyanújának felmerülése esetén, valamint a nem megfelelő szállítmányok vagy az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatjólétet, valamint a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő esetleges kockázatot jelentő szállítmányok tekintetében meg kell hozniuk.

(64)

A hatósági ellenőrzési tevékenységek esetleges következetlenségei és a párhuzamos munkavégzés elkerülése, a határállomásokon vagy más ellenőrzési pontokon hatósági ellenőrzés alá vonandó szállítmányok időben történő azonosítása és az ellenőrzések hatékony elvégzésének biztosítása érdekében gondoskodni kell az illetékes hatóságok, a vámhatóságok és a harmadik országból érkező szállítmányokkal foglalkozó más érintett hatóságok közötti együttműködésről és információcseréről.

(65)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden esetben megfelelő pénzügyi források álljanak rendelkezésre a hatósági ellenőrzéseket és más hatósági tevékenységeket végző illetékes hatóságok szükséges személyzettel és felszereléssel való ellátásához. Noha elsősorban a vállalkozók felelnek azért, hogy az általuk végzett tevékenységek összhangban álljanak az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályokkal, az e célból általuk alkalmazott önellenőrzési rendszert az agrár-élelmiszerlánc mentén végzett hatékony piacfelügyelet biztosítása érdekében ki kell egészíteni az egyes tagállamok által fenntartott, célzott hatósági ellenőrzési rendszerrel. Ez a rendszer jellegénél fogva összetett és erőforrás-igényes, ezért a végrehajtási szükségleteknek megfelelő szinten folyamatosan biztosítani kell a hatósági ellenőrzésekhez szükséges forrásokat. Annak érdekében, hogy a hatósági ellenőrzési rendszer kevésbé függjön az államháztartás forrásaitól, az illetékes hatóságoknak célszerű díjat vagy illetéket szedniük az olyan vállalkozókat vagy tevékenységeket érintő hatósági ellenőrzések végzése során felmerülő költségek fedezésére, akik vagy amelyek tekintetében az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok – az uniós élelmiszer- és takarmányhigiéniai szabályokkal vagy a növényegészségügyi szabályokkal összhangban – nyilvántartásba vételt vagy engedélyezést írnak elő. Helyénvaló díjat vagy illetéket szedni továbbá a vállalkozóktól a hatósági bizonyítványok, illetve tanúsítványok kiállítása céljából végzett hatósági ellenőrzések költségeinek, valamint az illetékes hatóságok által a határállomásokon végzett hatósági ellenőrzések költségeinek ellentételezésére.

(66)

A díjaknak, illetve illetékeknek fedezniük kell az illetékes hatóságoknak a hatósági ellenőrzések végzése során felmerült költségeit – az általános költségeket is beleértve –, de nem haladhatják meg azok mértékét. Az általános költségek magukban foglalhatják a hatósági ellenőrzések megtervezéséhez és lefolytatásához szükséges támogatás és szervezés költségeit. Ezeket a költségeket az egyes hatósági ellenőrzéseket vagy egy adott időszakban elvégzett valamennyi hatósági ellenőrzést alapul véve kell kiszámítani. Az egyes hatósági ellenőrzések tényleges költségén alapuló díjak vagy illetékek alkalmazásakor a szabályokat megfelelően betartó vállalkozókra – a ritkább hatósági ellenőrzéseknek köszönhetően – az előírásoknak nem megfelelő vállalkozókénál általánosságban alacsonyabb díjakat vagy illetékeket kell kiróni. Annak előmozdítása érdekében, hogy – az egyes tagállamok által választott (a tényleges költségeken vagy átalánydíjon alapuló) díj- vagy illetékszámítási módszertől függetlenül – valamennyi vállalkozó betartsa az uniós jogszabályokat, e díjak vagy illetékek összegét az illetékes hatóságnál egy adott időszakban felmerült összes költség alapján számított és a referencia-időszakban elvégzett hatósági ellenőrzésekben való érintettségüktől függetlenül valamennyi vállalkozóra kirótt díjak vagy illetékek esetében úgy kell kiszámítani, hogy azok előnyben részesítsék az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályoknak következetesen megfelelő vállalkozókat.

(67)

Az illetékes hatóságok által beszedett díjak vagy illetékek közvetlen vagy közvetett visszatérítését meg kell tiltani, mivel ez hátrányosan érintené a visszatérítésben nem részesülő vállalkozókat, és versenytorzító hatással járhat.

(68)

A hatósági ellenőrzéseket teljes mértékben átlátható módon kell finanszírozni a vállalkozók által fizetett díjakból vagy illetékekből úgy, hogy az állampolgárok és a vállalkozások tisztában legyenek a díjak vagy illetékek meghatározására alkalmazott módszerekkel és adatokkal.

(69)

Az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározzák azokat az eseteket, amikor bizonyos állatok vagy áruk forgalomba hozatalakor vagy szállításakor a bizonyítványt kiállító tisztviselő által aláírt hatósági bizonyítványt kell mellékelni. Helyénvaló közös szabályokat meghatározni az illetékes hatóságoknak és a bizonyítványt kiállító tisztviselőknek a hatósági bizonyítványok kiállításával kapcsolatos kötelezettségeire, valamint arra vonatkozóan, hogy e bizonyítványok milyen jellemzőkkel kell, hogy bírjanak megbízhatóságuk szavatolására.

(70)

Más esetekben az e rendelet hatálya alá tartozó szabályok előírják, hogy bizonyos állatok vagy áruk forgalomba hozatalakor vagy szállításakor az illetékes hatóságok felügyelete alatt a vállalkozók, illetve maguk az illetékes hatóságok által kiállított hatósági jelölést, hatósági jelet vagy más hatósági tanúsítványt kell mellékelni. Ilyen hatósági tanúsítvány lehetne a növényútlevél, az ökológiai termelésre utaló logó és az azonosító jel, amennyiben annak feltüntetését uniós jogszabály írja elő, továbbá az oltalom alatt álló eredetmegjelölés, az oltalom alatt álló földrajzi jelzés, illetve a hagyományos különleges termék megjelölés. Indokolt meghatározni olyan minimumszabályokat, amelyek biztosítják, hogy a hatósági tanúsítványok kiállítása is a megbízhatóságra vonatkozó megfelelő biztosítékok mellett történjék.

(71)

A hatósági ellenőrzéseknek és más hatósági tevékenységeknek a legkorszerűbb tudományos előírásoknak megfelelő, valamint megalapozott, megbízható és Unió-szerte összehasonlítható eredményekkel szolgáló analitikai, tesztelési és diagnosztikai módszereken kell alapulniuk. Ennélfogva a hatósági laboratóriumok által alkalmazott módszereket, valamint az ezekből származó analitikai, tesztelési és diagnosztikai adatok minőségét és egységességét folyamatosan tökéletesíteni kell. E célból a Bizottságot fel kell hatalmazni európai uniós referencialaboratóriumok kijelölésére és azok szakértő segítségének igénybevételére az agrár-élelmiszerlánc mindazon területein, ahol pontos és megbízható analitikai, tesztelési és diagnosztikai eredményekre van szükség. Az európai uniós referencialaboratóriumoknak mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti referencialaboratóriumok és hatósági laboratóriumok naprakész információkkal rendelkezzenek az elérhető módszerekről, továbbá laboratóriumok közötti összehasonlító vizsgálatokat kell szervezniük vagy ezekben tevékenyen részt kell venniük, valamint képzéseket kell biztosítaniuk a nemzeti referencialaboratóriumok vagy hatósági laboratóriumok számára.

(72)

Az 1829/2003/EK rendelet 32. cikkének első bekezdése és az 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) 21. cikkének első bekezdése a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra, valamint a takarmány-adalékanyagokra vonatkozó engedélyezési eljárások terén – különösen a kérelmezők által javasolt kimutatási vagy analitikai módszer vizsgálatára, értékelésére és validálására vonatkozóan – különös feladatokkal ruházza fel a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok vizsgálatával foglalkozó európai uniós referencialaboratóriumot, illetve a takarmány-adalékanyagokat vizsgáló európai uniós referencialaboratóriumot. Következésképp helyénvaló, hogy e rendelet alkalmazásában az említett laboratóriumok járjanak el európai uniós referencialaboratóriumként.

(73)

Az esetleges szabálysértéseknek – köztük a szabályok csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok révén elkövetett megsértésének – a feltárását célzó, valamint az állatjólét területén lefolytatandó hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek elvégzéséhez az illetékes hatóságoknak hozzáféréssel kell rendelkezniük az e két területet érintő uniós jogszabályok megfelelő alkalmazásához szükséges naprakész, megbízható és következetes technikai adatokhoz, kutatási eredményekhez, új technikákhoz és szakértelemhez. E célból a Bizottságot fel kell jogosítani az agrár-élelmiszerláncba tartozó élelmiszerek eredetiségével és az élelmiszerlánc integritásával foglalkozó európai uniós referenciaközpontok, valamint az állatok jólétével foglalkozó európai uniós referenciaközpontok kijelölésére és azok szakértő segítségének igénybevételére.

(74)

Az e rendeletben foglalt célkitűzések megvalósítása, a belső piac zavartalan működésének elősegítése és az iránta mutatkozó fogyasztói bizalom elnyerése érdekében az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok egynél több tagállamban végrehajtási intézkedést igénylő megsértése esetén hatékony és következetes intézkedésekre van szükség. A 178/2002/EK rendelet 50. cikke alapján létrehozott élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszer (RASSF) már jelenleg is lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára az emberi egészséget veszélyeztető, élelmiszerrel vagy takarmánnyal kapcsolatos súlyos közvetlen vagy közvetett kockázatokra, illetve a takarmánnyal kapcsolatos, az emberi vagy állati egészséget vagy a környezetet veszélyeztető súlyos kockázatokra vonatkozó információk gyors cseréjét és terjesztését, aminek célja, hogy lehetővé tegye az említett súlyos kockázatokkal szembeni gyors intézkedést. Ez az eszköz ugyanakkor, noha valamennyi érintett tagállamban lehetővé teszi az agrár-élelmiszerlánc mentén felmerülő egyes súlyos kockázatokkal szembeni, időben történő fellépést, nem alkalmas arra, hogy az illetékes hatóságok közötti olyan tényleges, határokon átnyúló segítségnyújtást és együttműködést tegyen lehetővé, amelynek célja annak biztosítása, hogy az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályokat érintő és határokon átnyúló vonatkozással bíró meg nem felelés eseteiben az adott meg nem felelést először észlelő tagállam mellett az elkövetés helye szerinti tagállamban is tényleges felelősségre vonásra kerüljön sor. Mindenekelőtt az igazgatási segítségnyújtásnak és együttműködésnek lehetővé kell tennie az illetékes hatóságok számára az információcserét, valamint az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok határokon átnyúló megsértése eseteinek felderítését és kivizsgálását, továbbá tényleges és arányos intézkedések meghozatalát az olyan, esetlegesen csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok eseteiben is, amelyek határokon átnyúló vonatkozással bírnak vagy bírhatnak.

(75)

Az igazgatási segítségnyújtásra irányuló megkereséseket és valamennyi értesítést megfelelő intézkedéseknek kell követniük. Az igazgatási segítségnyújtás és együttműködés elősegítése érdekében a tagállamok számára elő kell írni legalább egy, az egyes tagállamok illetékes hatóságai közötti kommunikációs folyamatok támogatásáért és koordinálásáért felelős összekötő szerv kijelölését. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, valamint a tagállamok közötti együttműködés ésszerűsítése és egyszerűsítése érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni végrehajtási jogi aktusok elfogadása céljából, amelyekben meghatározza az alkalmazandó műszaki eszközökre vonatkozó előírásokat, az összekötő szervek közötti kommunikáció eljárásait, valamint a segítségnyújtás iránti megkeresések, az értesítések és a válaszok szabványos formátumát.

(76)

A tagállamok számára elő kell írni az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá tartozó valamennyi területet felölelő és az adott tagállam hatósági ellenőrzési rendszerének szerkezeti felépítésére és megszervezésére vonatkozó információkat tartalmazó többéves nemzeti ellenőrzési tervek kidolgozását és rendszeres aktualizálását. Az egyes tagállamoknak e többéves nemzeti ellenőrzési tervek révén kell biztosítaniuk, hogy a hatósági ellenőrzéseket e rendeletnek megfelelően, a területük egészén és a teljes agrár-élelmiszerlánc mentén kockázati alapon és hatékony módon végezzék. A tervek kidolgozása előtt megfelelő konzultációt kell folytatni az érdekelt felekkel, biztosítandó, hogy a tervek megfeleljenek a célnak.

(77)

A többéves nemzeti ellenőrzési tervek egységességének és teljes körűségének biztosítása érdekében valamennyi tagállamnak ki kell jelölnie egy olyan szervet, amelynek feladata az adott tagállam többéves nemzeti ellenőrzési terve elkészítésének koordinálása, valamint szükség szerint a terv végrehajtására, felülvizsgálatára és naprakésszé tételére vonatkozó információk összegyűjtése.

(78)

A tagállamok számára kötelezővé kell tenni, hogy éves jelentést nyújtsanak be a Bizottságnak az ellenőrzési tevékenységekről és a többéves nemzeti ellenőrzési tervek végrehajtásáról. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, valamint az összehasonlítható adatok gyűjtésének és továbbításának, ezt követően az ilyen adatok uniós szintű statisztikákká alakításának és a hatósági ellenőrzések uniós szintű működéséről szóló bizottsági jelentések elkészítésének megkönnyítése érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az éves jelentésekre vonatkozó szabványos formanyomtatványok létrehozásához kapcsolódó végrehajtási jogi aktusok elfogadása céljából.

(79)

A Bizottság szakértőit fel kell jogosítani arra, hogy a vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazásának, valamint a nemzeti ellenőrzési rendszerek és illetékes hatóságok működésének ellenőrzése céljából a tagállamokban ellenőrzéseket – köztük auditokat – végezzenek. A bizottsági ellenőrzések további céljául kell kitűzni a tagállami végrehajtási gyakorlatok és problémák, vészhelyzetek és új fejlemények kivizsgálását és az ezekre vonatkozó információk gyűjtését. A Bizottság szakértőit fel kell jogosítani továbbá arra, hogy az érintett tagállamok kérésére a harmadik országok illetékes hatóságai által az adott tagállam területén végrehajtott ellenőrzésekben is részt vegyenek; ezeket az ellenőrzéseket az érintett tagállamok és a Bizottság közötti szoros együttműködésben kell megszervezni.

(80)

A harmadik országból származó állatoknak és áruknak az uniós állatokra és árukra vonatkozóakkal azonos követelményeket, vagy az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok célkitűzései tekintetében legalább egyenértékűnek elismert követelményeket kell teljesíteniük. Ezt az elvet a 178/2002/EK rendelet 11. cikke foglalja magában, amely előírja, hogy az Unióba behozott élelmiszernek és takarmánynak meg kell felelnie az uniós élelmiszerjog vonatkozó követelményeinek vagy az azzal legalább egyenértékűnek elismert követelményeknek. Ezen elv alkalmazására vonatkozóan különös követelményeket írnak elő a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekre vonatkozó uniós szabályok, amelyek megtiltják az Unióban nem fellelhető (vagy csak korlátozottan előforduló) egyes károsítók Unióba történő behozatalát, az állategészségügyi követelményeket meghatározó uniós szabályok, amelyek kizárólag az erre a célra létrehozott jegyzékben szereplő harmadik országokból származó állatok és egyes állati eredetű termékek beléptetését engedélyezik az Unióba, valamint az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó uniós szabályok, amelyek szintén előírják azon harmadik országok jegyzékének összeállítását, amelyek termékei beléptethetők az Unióba.

(81)

Annak érdekében, hogy a harmadik országból az Unióba beléptetett állatok és áruk a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekre vonatkozó uniós szabályokban, az állategészségügyi követelményeket meghatározó uniós szabályokban, valamint az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozó különös higiéniai előírásokat meghatározó uniós szabályokban meghatározott követelményeken túl – az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályokban foglalt, a növényegészségügyi és állategészségügyi kérdésekkel kapcsolatos követelmények teljesülésének biztosítása érdekében – az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályokban foglalt valamennyi követelménynek vagy az azzal egyenértékűnek elismert követelményeknek is megfeleljenek, a Bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy meghatározza az állatok és áruk Unióba történő beléptetésének olyan mértékű feltételeit, amely az érintett állatoknak és áruknak az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok vonatkozó követelményeinek vagy az azokkal egyenértékű követelményeknek való megfeleléséhez szükséges. Ezeket a feltételeket valamennyi harmadik országból, vagy bizonyos harmadik országokból vagy azok bizonyos régióiból származó állatokra és árukra, illetve állatok és áruk kategóriáira kell alkalmazni.

(82)

Amennyiben egyes konkrét esetekben bizonyítható, hogy a valamely harmadik országból vagy harmadik országok egy csoportjából vagy azok régióiból származó bizonyos állatok vagy áruk kockázatot jelentenek az emberek, állatok vagy növények egészségére, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetre is, vagy ha bizonyítékokkal igazolható, hogy az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályoknak való, széles körű, súlyos mértékű meg nem felelésre kerülhet sor, a Bizottságot fel kell hatalmazni az ilyen kockázatok csökkentését célzó intézkedések elfogadására.

(83)

Az eredményes és hatékony hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek elvégzése, valamint végső soron az emberek, állatok és növények biztonsága és egészsége és a környezet védelme egyúttal attól is függ, hogy az ökológiai ellenőrző hatóságok rendelkeznek-e az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazása szempontjából releváns valamennyi kérdésben kellően jártas, magasan képzett személyzettel. A Bizottságnak megfelelő és célzott képzést kell biztosítania annak előmozdítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek tekintetében egységes megközelítést alkalmazzanak. Az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályokra és a harmadik országbeli követelményekre vonatkozó ismeretek fejlesztése érdekében ilyen képzést a harmadik országok illetékes hatóságainak személyzete számára is célszerű biztosítani. Ez utóbbi esetben a képzési tevékenységeket a fejlődő országok sajátos igényeinek figyelembevételével – ellenőrzési és végrehajtási tevékenységeik támogatása érdekében – kell kialakítani, hogy teljesíteni tudják az állatok és áruk Unióba történő behozatalára vonatkozó követelményeket.

(84)

A tapasztalatok és a bevált gyakorlatok illetékes hatóságok közötti cseréjének ösztönzése érdekében a Bizottságot továbbá fel kell hatalmazni arra, hogy a tagállamokkal együttműködésben tagállamok közötti csereprogramokat szervezzen a hatósági ellenőrzéseket vagy más hatósági tevékenységeket végző személyzet számára.

(85)

A hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek eredményessége szempontjából fontos, hogy a tagállami illetékes hatóságok, a Bizottság és adott esetben a vállalkozók gyorsan és hatékonyan megoszthassák egymással a hatósági ellenőrzésekhez kapcsolódó adatokat és információkat vagy az azokból származó eredményeket. Az uniós jogszabályok létrehoztak több, a Bizottság által kezelt információs rendszert annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az ilyen adatok és információk uniós szintű, számítógépes és internetalapú eszközökkel történő kezelését. A hatósági ellenőrzések eredményeinek nyilvántartására és nyomon követésére szánt egyik rendszer a 2003/24/EK (21) és a 2004/292/EK bizottsági határozattal (22) – a 90/425/EGK tanácsi irányelvnek (23) megfelelően – létrehozott és jelenleg az állatokra és állati eredetű termékekre, valamint az ezekkel kapcsolatos hatósági ellenőrzésekre vonatkozó adatok és információk kezelésére használt kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszer (TRACES rendszer). E rendeletnek lehetővé kell tennie a rendszer fenntartását és továbbfejlesztését annak érdekében, hogy használatát minden olyan árura ki lehessen terjeszteni, amelyre vonatkozóan az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok a hatósági ellenőrzések tekintetében különös követelményeket vagy gyakorlati rendelkezéseket írnak elő. Külön ezt a célt szolgáló számítógépes rendszerek szolgálják a tagállamok között, valamint a tagállamok és a Bizottság között az agrár-élelmiszerláncon belül vagy az állat- és növényegészségügy területén felmerülő lehetséges kockázatokkal kapcsolatos gyors információcserét is. A 178/2002/EK rendelet 50. cikke létrehozta az élelmiszerekből és takarmányokból származó, az emberi egészséget közvetlenül vagy közvetve fenyegető kockázatok bejelentésére szolgáló élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszert (RASFF), az (EU) 2016/429 európai parlamenti és tanácsi rendelet (24) 20. cikke a jegyzékbe foglalt betegségekkel kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó értesítési és jelentéstételi rendszert, az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet (25) 103. cikke pedig a károsítók előfordulására és a meg nem felelési esetek bejelentésére szolgáló értesítési és jelentéstételi rendszert. Az említett rendszereknek kivétel nélkül összehangolt és következetes módon kell működniük, kihasználva az egyes rendszerek közötti szinergiákat, kerülve a párhuzamosságokat, egyszerűsítve a rendszerek működését és javítva a hatékonyságukat.

(86)

A hatósági ellenőrzések hatékonyabb irányításának támogatása érdekében a Bizottságnak a meglévő kapcsolódó információs rendszerek szükség szerinti integrálása és továbbfejlesztése révén olyan számítógépes információs rendszert kell létrehoznia, amely lehetővé teszi fejlett kommunikációs és tanúsítási eszközök használatát, valamint a hatósági ellenőrzésekhez kapcsolódó adatok és információk lehető leghatékonyabb felhasználását. A tájékoztatási követelmények szükségtelen megkettőzésének elkerülése érdekében az ilyen számítógépes rendszer kialakításakor figyelembe kell venni, hogy adott esetben biztosítani kell e rendszernek a hatóságok által üzemeltetett más olyan információs rendszerekkel való kompatibilitását és interoperabilitását, amelyeken keresztül a vonatkozó adatok cseréje vagy közzététele automatikusan történik. Ezenfelül az európai digitális menetrenddel összhangban rendelkezni kell az 1999/93/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (26) értelmében vett elektronikus aláírások alkalmazásának lehetőségéről. Egyeztetni kell az európai adatvédelmi biztossal az említett számítógépes rendszer minden új funkciójának fejlesztési szakaszában, valamint az olyan releváns végrehajtási intézkedéseknek a kidolgozása során, amelyek érinthetik a személyes adatok kezelését, illetve a magánélethez való jogot.

(87)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a számítógépes információs rendszer megfelelő működésének biztosítása, a rendszerre vonatkozó műszaki előírások, valamint a különböző érintett szereplők és felhasználók kötelezettségei és jogai tekintetében, figyelembe véve mindenekelőtt annak szükségességét, hogy adott esetben nemzetközileg szabványosított nyelv, üzenetstruktúra és adatcsere protokollok alkalmazásának segítségével minimálisra csökkenjenek az adminisztratív terhek.

(88)

Az illetékes hatóságoknak ki kell vizsgálniuk azokat az eseteket, amelyekben felmerül az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályoknak való meg nem felelés gyanúja, és a meg nem felelés megállapításakor meg kell határozniuk annak eredetét és mértékét, valamint a vállalkozók felelősségét. Ezenfelül az illetékes hatóságoknak megfelelő intézkedésekkel biztosítaniuk kell, hogy az érintett vállalkozók orvosolják a helyzetet, és meg kell előzniük a további meg nem felelést. Az illetékes hatóságoknak a vizsgálatok és végrehajtási tevékenységek szervezése és végzése során kellően figyelembe kell venniük az agrár-élelmiszerlánc mentén felmerülő potenciális kockázatokat és a csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok előfordulásának valószínűségét.

(89)

Az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályoknak való megfelelés hatósági ellenőrzések keretében történő vizsgálata alapvető jelentőségű annak biztosításához, hogy az említett jogszabályokban foglalt célkitűzések Unió-szerte megvalósuljanak. A tagállamok ellenőrzési rendszereinek zavarai bizonyos esetekben jelentősen akadályozhatják az említett célkitűzések megvalósulását, és a vállalkozók vagy más szereplők érintettségétől vagy felelősségétől függetlenül kockázatot jelenthetnek az emberek, állatok és növények egészségére, az állatjólétre, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetre is, vagy az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályoknak való, széles körű, súlyos mértékű meg nem feleléshez vezethetnek. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy felléphessen a tagállamok ellenőrzési rendszereiben mutatkozó súlyos zavarok esetén, és a kapcsolódó kockázatoknak az agrár-élelmiszerláncon belüli csökkentésére vagy megszüntetésére irányuló intézkedéseket fogadhasson el mindaddig, amíg az érintett tagállam meg nem hozza az ellenőrzési rendszerben mutatkozó zavarok orvoslásához szükséges intézkedéseket. A Bizottságra ezért végrehajtási hatásköröket kell ruházni.

(90)

Az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályokban és e rendeletben foglalt szabályok megsértésére Unió-szerte nemzeti szintű, hatásos, visszatartó erejű és arányos szankciókat kell alkalmazni; a szankciók súlyosságát illetően figyelembe kell venni többek között azt, hogy a szabályok megsértése potenciálisan miként károsíthatja az emberek egészségét, beleértve azokat az eseteket is, amelyekben a vállalkozók nem működnek együtt a hatósági ellenőrzés során, továbbá a hamis vagy félrevezető hatósági bizonyítványok, illetve tanúsítványok kiállításának vagy használatának eseteit is. Ahhoz, hogy a szabályok csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok révén elkövetett megsértése esetén alkalmazandó pénzügyi szankciók kellőképpen elrettentő hatásúak legyenek, azok összegét úgy kell megállapítani, hogy az lehetőleg meghaladja az elkövető számára e tevékenységekből származó jogtalan előnyöket.

(91)

Bárki számára lehetővé kell tenni, hogy olyan új információval szolgáljon az illetékes hatóságok számára, amely segítséget nyújt számukra ahhoz, hogy felderítsék e rendelet megsértésének és az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok megsértésének eseteit és szankciókat szabjanak ki. E jogsértések bejelentésétől azonban eltántoríthat az egyértelmű eljárások hiánya és a megtorlástól való félelem. E rendelet megsértéseinek bejelentése hasznos eszköz annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok felderíthessék a jogsértéseket és szankciókat szabhassanak ki rájuk. E rendeletnek ezért megfelelő szabályokat kell megállapítania, amelyek lehetővé teszik, hogy bárki felhívhassa az illetékes hatóságok figyelmét e rendelet lehetséges megsértésére, ugyanakkor megvédik az érintett személyt a megtorlástól.

(92)

Ez a rendelet olyan területeket szabályoz, amelyeket más, jelenleg hatályos jogi aktusok is szabályoznak. A párhuzamosságok elkerülése és az egységes jogszabályi keret megteremtése érdekében a következő jogi aktusokat hatályon kívül kell helyezni és azokat e rendelettel kell felváltani: a 882/2004/EK rendeletet és a 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (27), a 89/608/EGK (28), a 89/662/EGK (29), a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK (30) és a 97/78/EK tanácsi irányelvet; valamint a 92/438/EGK tanácsi határozatot (31).

(93)

A következetesség biztosítása érdekében a következő jogi aktusokat módosítani kell: a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (32) az 1/2005/EK tanácsi rendeletet (33) a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (34) az 1069/2009/EK rendeletet, az 1099/2009/EK tanácsi rendeletet (35), az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (36), az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (37), valamint a 98/58/EK (38), az 1999/74/EK (39), a 2007/43/EK (40), a 2008/119/EK (41) és a 2008/120/EK tanácsi irányelvet (42).

(94)

A 652/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (43) biztosítja az agrár-élelmiszerláncon belül a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben szereplő, az említett területeken megvalósítandó tevékenységek és intézkedések uniós finanszírozási keretét. Egyes ilyen tevékenységek és intézkedések célja a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek végzésének javítása az Unió területén. A 652/2014/EU rendeletet módosítani kell annak figyelembevétele érdekében, hogy e rendelet hatályon kívül helyezi a 882/2004/EK rendeletet.

(95)

Tekintettel a növényi ágazat sajátos helyzetére, amely esetében eddig nem végeztek olyan szintű ellenőrzést, mint az e rendelet hatálya alá tartozó többi áru esetében, alapvető fontosságú, hogy az új rendszer bevezetése a lehető legzökkenőmentesebben és leggördülékenyebben történjen. Ezért a vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának ütemezését illetően különös rendelkezéseket szükséges elfogadni. Egyértelmű továbbá, hogy indokolt egyrészt az alacsony kockázatot jelentő növények, növényi termékek és egyéb anyagok esetében mentességet nyújtani a növényi ágazat számára a határállomásokon végzendő okmányellenőrzések kötelezettsége alól, másrészt pedig engedélyezni azt, hogy az okmányellenőrzést a növények, növényi termékek és egyéb anyagok esetében a határállomásoktól távolabb végezzék el, amennyiben a határállomásoktól távolabb végzett ellenőrzések azonos szintű biztosítékot nyújthatnak.

(96)

Az európai szabványokra vonatkozó hivatkozások módosítása, valamint annak érdekében, hogy e rendelet II. és III. melléklete figyelembe vegye a jogalkotási, műszaki és tudományos fejleményeket, és hogy e rendelet a hatálya alá tartozó területek tekintetében a hatósági ellenőrzésekre és más hatósági tevékenységekre vonatkozó különös szabályokkal – ideértve a személyzet képesítésére és képzésére, az illetékes hatóságok további felelősségi köreire és feladataira, a laboratóriumok akkreditációjának elhagyását lehetővé tevő esetekre, a határokon végzett hatósági ellenőrzések alóli egyes mentességekre, az azonossági ellenőrzések és fizikai ellenőrzések gyakoriságának meghatározásához alkalmazott kritériumokra, a harmadik országokból az Unióba beléptetett egyes állatok vagy áruk tekintetében teljesítendő feltételek meghatározására, az európai uniós referencialaboratóriumok és referenciaközpontok által teljesítendő kiegészítő követelményekre és feladatokra, valamint a nemzeti referencialaboratóriumokra vonatkozó kiegészítő követelményekre vonatkozó szabályokat – egészüljön ki, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (44) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(97)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az európai uniós referencialaboratóriumok, valamint az agrár-élelmiszerláncba tartozó élelmiszerek eredetiségével és az élelmiszerlánc integritásával foglalkozó európai uniós referenciaközpontok és az állatok jólétével foglalkozó európai uniós referenciaközpontok kijelölése, a tagállamokban folytatandó bizottsági ellenőrzések programjának bevezetése, valamint az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok megsértésének esetében a Bizottság részéről összehangolt segítségnyújtást és nyomon követést kívánó fokozott hatósági ellenőrzések elvégzése tekintetében.

(98)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni többek között az auditokra vonatkozó szabályok és gyakorlati rendelkezések, a bizonyítványok és más dokumentumok formátuma, a számítógépes információkezelési rendszerek létrehozása, a vállalkozók és az illetékes hatóságok, valamint az illetékes hatóságok, vámhatóságok és más hatóságok közötti együttműködés, a mintavételi és laboratóriumi analitikai, tesztelési és diagnosztikai módszerek, továbbá azok validálása és értelmezése, a nyomon követhetőség, az ellenőrzésnek alávetett állatok vagy áruk jegyzékbe vétele, valamint az egyes állatok és áruk tekintetében az Unióba behozatali engedéllyel rendelkező országok és régiók jegyzékbe vétele, a szállítmányokra vonatkozó előzetes értesítés, az információcsere, a határállomások, az elkülönítés és zárlat, a harmadik országok által a kivitel előtt végzett ellenőrzések jóváhagyása, az egyes, harmadik országból vagy annak valamely régiójából származó állatokhoz vagy árukhoz kapcsolódó kockázatok csökkentését vagy a szabályoknak való széles körű, súlyos mértékű meg nem felelés megszüntetését célzó intézkedések, az Unióban alkalmazottakkal egyenértékű biztosítékokat nyújtó harmadik országok vagy régiók elismerése és az elismerés visszavonása, a tagállami személyzeti képzési tevékenységek és a tagállamok közötti személyzeti csereprogramok, valamint a 178/2002/EK rendelet 55. cikkének (1) bekezdésében előírt általános válságkezelési terv alkalmazása céljából az élelmiszerekkel és a takarmányokkal kapcsolatos készenléti tervek tekintetében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (45) megfelelően kell gyakorolni.

(99)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek tekintetében a harmonizált megközelítés biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak hatása, összetettsége, határokon átnyúló, valamint nemzetközi jellege miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)   Ez a rendelet szabályokat állapít meg az alábbiak vonatkozásában:

a)

hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek végzése a tagállamok illetékes hatóságai által;

b)

a hatósági ellenőrzések finanszírozása;

c)

a (2) bekezdésben említett szabályok megfelelő alkalmazását célzó, tagállamok közötti igazgatási segítségnyújtás és együttműködés;

d)

bizottsági ellenőrzések végzése a tagállamokban és harmadik országokban;

e)

a harmadik országokból az Unióba beléptetett állatok és áruk tekintetében teljesítendő feltételek elfogadása;

f)

a hatósági ellenőrzésekhez kapcsolódó információk és adatok kezelésére szolgáló számítógépes információs rendszer létrehozása.

(2)   Ezt a rendeletet a következő területekre vonatkozó azon szabályoknak való megfelelés ellenőrzése céljából folytatott hatósági ellenőrzésekre kell alkalmazni, amelyeket vagy uniós szinten állapítottak meg, vagy pedig a tagállamok határoztak meg az említett területekre vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazására:

a)

élelmiszerek és azok biztonságos, ép és egészséges volta az élelmiszer-termelés, -feldolgozás és -forgalmazás bármely szakaszában, ideértve azokat a szabályokat, amelyek célja tisztességes gyakorlatok biztosítása a kereskedelemben, valamint a fogyasztók tájékoztatása és érdekeik védelme, továbbá az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak előállítása és felhasználása;

b)

a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) környezetbe történő szándékos kibocsátása élelmiszerek és takarmányok előállítása céljából;

c)

takarmányok és takarmánybiztonság a takarmánytermelés, -feldolgozás és -forgalmazás, valamint a takarmányfelhasználás bármely szakaszában, ideértve azokat a szabályokat, amelyek célja tisztességes gyakorlatok biztosítása a kereskedelemben, valamint a fogyasztók tájékoztatása, továbbá egészségük és érdekeik védelme;

d)

állategészségügyi követelmények;

e)

az állati melléktermékekből és a belőlük származó termékekből eredő, az emberek vagy az állatok egészségét érintő kockázatok megelőzése és csökkentése;

f)

állatjóléti követelmények;

g)

a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedések;

h)

növényvédő szerek forgalomba hozatalára és használatára, valamint a peszticidek fenntartható használatára vonatkozó követelmények, a peszticidek kijuttatásához használt berendezésekre vonatkozó szabályok kivételével;

i)

ökológiai termelés és az ökológiai termékek címkézése;

j)

oltalom alatt álló eredetmegjelölések, oltalom alatt álló földrajzi jelzések és hagyományos különleges termékek jelöléseinek alkalmazása és címkézése.

(3)   Ezt a rendeletet továbbá azokra a hatósági ellenőrzésekre is alkalmazni kell, amelyek célja az Unió területére beléptetett vagy az Unióból történő kivitelre szánt állatokra és árukra alkalmazandó, a (2) bekezdésben említett szabályokban megállapított követelményeknek való megfelelés ellenőrzése.

(4)   Ez a rendelet nem alkalmazandó az alábbiaknak való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzésekre:

a)

az 1308/2013/EU rendelet; ez a rendelet alkalmazandó azonban, ha az 1306/2013/EU rendelet 89. cikke alapján végzett ellenőrzések során lehetséges csalárd vagy megtévesztő gyakorlatokat állapítanak meg az 1308/2013/EU rendelet 73–91. cikkében említett forgalmazási előírások tekintetében;

b)

a 2010/63/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (46);

c)

a 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (47).

(5)   A 4., 5., 6. és 8. cikket, a 12. cikk (2) és (3) bekezdését, a 15., a 18–27., a 31–34., a 37–42. és a 78. cikket, a 86–108. cikket, a 112. cikk b) pontját, a 130. cikket, valamint a 131–141. cikket az illetékes hatóságok által az e rendelettel vagy az e cikk (2) bekezdésében említett szabályokkal összhangban végzett más hatósági tevékenységekre is alkalmazni kell.

2. cikk

Hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek

(1)   E rendelet alkalmazásában a „hatósági ellenőrzések” olyan tevékenységek, amelyeket az illetékes hatóságok vagy a bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok végzésére felhatalmazott, felhatalmazással rendelkező szervezetek, illetve természetes személyek végeznek e rendelettel összhangban az alábbiak ellenőrzése céljából:

a)

a vállalkozók megfelelése e rendeletnek, valamint az 1. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályoknak; valamint

b)

az állatok, illetve áruk megfelelése az 1. cikk (2) bekezdésben említett szabályokban megállapított követelményeknek, beleértve a hatósági bizonyítvány, illetve hatósági tanúsítvány kiállítására vonatkozó követelményeket is.

(2)   E rendelet alkalmazásában a „más hatósági tevékenységek” a hatósági ellenőrzésektől eltérő olyan tevékenységek, amelyeket az illetékes hatóságok vagy a bizonyos, más hatósági tevékenységek végzésére felhatalmazott, felhatalmazással rendelkező szervezetek, illetve természetes személyek végeznek e rendelettel, valamint az 1. cikk (2) bekezdésben említett szabályokkal összhangban, beleértve a következő célokból végzett tevékenységeket is: állatbetegségek, illetve a növénykárosítók jelenlétének ellenőrzése, az ilyen állatbetegségek, illetve növénykárosítók elterjedésének megelőzése vagy visszaszorítása, az ilyen állatbetegségek, illetve növénykárosítók felszámolása, engedélyek, illetve jóváhagyások megadása, valamint hatósági bizonyítványok, illetve hatósági tanúsítványok kiállítása.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.

„élelmiszerjog”: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 1. pontjában meghatározott élelmiszerjog;

2.

„takarmányjog”: azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összessége, amelyek általában a takarmányokat, és különösen a takarmányok biztonságosságát szabályozzák – akár uniós, akár nemzeti szinten – a takarmányok gyártásának, feldolgozásának és forgalmazásának, illetve felhasználásának bármely szakaszában;

3.

„illetékes hatóságok”:

a)

egy tagállam azon központi hatóságai, amelyek feladata a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek megszervezése, e rendeletnek és az 1. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályoknak megfelelően;

b)

bármely más hatóság, amelyre ezt a feladatot átruházták;

c)

adott esetben valamely harmadik ország megfelelő hatóságai;

4.

„ökológiai ellenőrző hatóság”: valamely tagállam ökológiai termelésért és az ökológiai termékek címkézéséért felelős azon közigazgatási szervezete, amelyre az illetékes hatóságok teljesen vagy részben átruházták a 834/2007/EK tanácsi rendelet (48) alkalmazásához kapcsolódó hatásköreiket, adott esetben ideértve egy harmadik ország megfelelő hatóságát vagy egy harmadik országban működő megfelelő hatóságot;

5.

„felhatalmazással rendelkező szervezet”: olyan önálló jogi személy, amelyre az illetékes hatóság bizonyos hatósági ellenőrzési feladatokat vagy bizonyos, más hatósági tevékenységekhez kapcsolódó feladatokat átruházott;

6.

„ellenőrzés-felülvizsgálati eljárások”: az illetékes hatóságok által bevezetett eljárások és elvégzett tevékenységek, amelyek célja a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek következetességének és eredményességének biztosítása;

7.

„ellenőrzési rendszer”: egy tagállamon belül az illetékes hatóságokat és azon erőforrásokat, struktúrákat, intézkedéseket és eljárásokat magában foglaló rendszer, amelyek célja annak biztosítása, hogy a hatósági ellenőrzéseket e rendeletnek és a 18–27. cikkben említett szabályoknak megfelelően végezzék el;

8.

„ellenőrzési terv”: az illetékes hatóságok által kidolgozott leírás, amely a hatósági ellenőrzési rendszer szerkezetére és megszervezésére, valamint annak működésére vonatkozó információkat tartalmaz, valamint ismerteti az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatálya alá tartozó egyes területeken adott időszak során elvégzendő hatósági ellenőrzések részletes tervét;

9.

„állatok”: az (EU) 2016/429 rendelet 4. cikke 1. pontjában meghatározott állatok;

10.

„állatbetegség”: az (EU) 2016/429 rendelet 4. cikkének 16. pontjában meghatározott betegség;

11.

„áruk”: minden, ami az 1. cikk (2) bekezdésében említett egy vagy több szabály hatálya alá tartozik, az állatok kivételével;

12.

„élelmiszer”: a 178/2002/EK rendelet 2. cikkében meghatározott élelmiszer;

13.

„takarmány”: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 4. pontjában meghatározott takarmány;

14.

„állati melléktermékek”: az 1069/2009/EK rendelet 3. cikkének 1. pontjában meghatározott állati melléktermékek;

15.

„állati melléktermékekből származó termékek”: az 1069/2009/EK rendelet 3. cikkének 2. pontjában meghatározott állati melléktermékekből származó termékek;

16.

„növények”: az (EU) 2016/2031 rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott növények;

17.

„növénykárosítók”: az (EU) 2016/2031 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott károsítók;

18.

„növényvédő szerek”: az 1107/2009/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott növényvédő szerek;

19.

„állati eredetű termékek”: 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (49) I. melléklete 8.1. pontjában meghatározott állati eredetű termékek;

20.

„szaporítóanyagok”: az (EU) 2016/429 rendelet 4. cikke 28. pontjában meghatározott szaporítóanyagok;

21.

„növényi termékek”: az (EU) 2016/2031 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott növényi termékek;

22.

„egyéb anyagok”: az (EU) 2016/2031 rendelet 2. cikkének 5. pontjában meghatározott egyéb anyagok;

23.

„veszély”: bármely olyan tényező vagy körülmény, amely káros hatást gyakorolhat az emberek, állatok vagy növények egészségére, az állatjólétre vagy a környezetre;

24.

„kockázat”: egy veszély következményeként jelentkező, az emberek, állatok vagy növények egészségére, az állatjólétre vagy a környezetre gyakorolt káros hatás valószínűségének és e hatás súlyosságának a szorzata;

25.

„hatósági tanúsítás”: az az eljárás, amelynek során az illetékes hatóságok igazolják az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban foglalt egy vagy több követelménynek való megfelelést;

26.

„bizonyítványt kiállító tisztviselő”:

a)

az illetékes hatóságok bármely olyan tisztviselője, akit az ilyen hatóságok hatósági bizonyítványok aláírására felhatalmaztak; vagy

b)

bármely más természetes személy, akit az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokkal összhangban az illetékes hatóságok hatósági bizonyítványok aláírására felhatalmaztak;

27.

„hatósági bizonyítvány”: a bizonyítványt kiállító tisztviselő által aláírt papíralapú vagy elektronikus dokumentum, amely igazolja az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban foglalt egy vagy több követelménynek való megfelelést;

28.

„hatósági tanúsítvány”: célzott hatósági ellenőrzések során az illetékes hatóságok felügyelete alatt álló vállalkozók vagy maguk az illetékes hatóságok által kiadott bármely címke, jelölés vagy a tanúsítvány más formája, amely igazolja az e rendeletben vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban megállapított egy vagy több követelménynek való megfelelést;

29.

„vállalkozó”: az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban meghatározott egy vagy több követelmény hatálya alá tartozó bármely természetes vagy jogi személy;

30.

„audit”: szisztematikus és független vizsgálat, amelynek célja annak meghatározása, hogy a tevékenységek és azok kapcsolódó eredményei megfelelnek-e a tervezett intézkedéseknek, és hogy ezeket az intézkedéseket hatékonyan alkalmazzák-e és megfelelőek-e célok eléréséhez;

31.

„minősítés”: a vállalkozók osztályozása a minősítési kritériumoknak való megfelelésük értékelése alapján;

32.

„hatósági állatorvos”: az illetékes hatóságok által a személyzet tagjaként vagy egyéb módon kijelölt állatorvos, aki megfelelő képesítéssel rendelkezik a hatósági ellenőrzéseknek és más hatósági tevékenységeknek az e rendeletnek és az 1. cikk (2) bekezdésében említett, vonatkozó szabályoknak megfelelően;

33.

„növényegészségügyi hatósági tisztviselő”: az illetékes hatóságok által a személyzet tagjaként vagy egyéb módon kijelölt természetes személy, aki megfelelő képzésben részesült a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek elvégzéséhez e rendeletnek és az 1. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett vonatkozó szabályoknak megfelelően;

34.

„különleges fertőzési veszélyt jelentő anyag”: a 999/2001/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott különleges fertőzési veszélyt jelentő anyag;

35.

„nagy távolságokon való szállítás”: az 1/2005/EK rendelet 2. cikkének m) pontjában meghatározott nagy távolságokon való szállítás;

36.

„peszticid kijuttatásához használt berendezés”: a 2009/128/EK irányelv 3. cikkének 4. pontjában meghatározott, peszticid kijuttatásához használt berendezés;

37.

„szállítmány”: ugyanolyan típusú vagy osztályú, vagy azonos leírással bíró, ugyanazon hatósági bizonyítvánnyal, hatósági tanúsítvánnyal vagy más okmánnyal rendelkező, ugyanazon szállítóeszközzel szállított és ugyanazon területről vagy harmadik országból érkező állatok vagy árumennyiség, az 1. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett szabályok hatálya alá tartozó termékek kivételével;

38.

„határállomás”: valamely tagállam által a 47. cikk (1) bekezdésében előírt hatósági ellenőrzések elvégzésére kijelölt hely és az ahhoz tartozó létesítmények;

39.

„kilépési hely”: a határállomás vagy a tagállam által kijelölt bármely egyéb hely, ahol az 1/2005/EK rendelet hatálya alá tartozó állatok elhagyják az Unió vámterületét;

40.

„Unióba beléptetett” vagy „Unióba történő beléptetés”: állatok és áruk beléptetése az e rendelet I. mellékletében felsorolt területek valamelyikére e területeken kívülről, kivéve az 1. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett szabályok összefüggésében, amely esetben az „Unióba beléptetett” vagy az „Unióba történő beléptetés”: az áruk beléptetése az Uniónak az (EU) 2016/2031 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározott területére;

41.

„okmányellenőrzés”: a hatósági bizonyítványok, hatósági tanúsítványok és más, a szállítmányhoz mellékelendő okmány(ok) vizsgálata, ideértve a kereskedelmi jellegű okmányokat, az 1. cikk (2) bekezdésében és az 56. cikk (1) bekezdésében említett szabályokban vagy a 77. cikk (3) bekezdése, a 126. cikk (3) bekezdése, a 128. cikk (1) bekezdése és a 129. cikk (1) bekezdése szerint elfogadott végrehajtási jogi aktusokban előírtak szerint;

42.

„azonossági ellenőrzés”: szemrevételezéssel történő ellenőrzés annak megállapítása céljából, hogy a szállítmány tartalma és címkézése vagy jelölése, többek között az állatokon található jelek, a plombák és a szállítóeszközök megegyeznek-e a hatósági bizonyítványokon, hatósági tanúsítványokon és más mellékelt okmányokon szereplő információkkal;

43.

„fizikai ellenőrzés”: magának az állatnak vagy árunak, és adott estben a csomagolásnak, a szállítóeszköznek, a címkézésnek vagy jelölésnek, valamint a hőmérsékletnek az ellenőrzése, az analízis, teszt, illetve diagnosztika céljára történő mintavétel és bármely egyéb ellenőrzés, amely az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatához szükséges;

44.

„átszállítás”: valamely harmadik országból egy másik harmadik országba irányuló, az I. mellékletben felsorolt területek valamelyikén vámfelügyelet alatt áthaladó szállítás, vagy az I. mellékletben felsorolt valamely területről az I. mellékletben felsorolt valamely másik területre irányuló és egy harmadik ország területén áthaladó szállítás, kivéve az 1. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett szabályok összefüggésében, amely esetben az alábbiak valamelyike:

a)

az (EU) 2016/2031 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében meghatározott harmadik országok valamelyikéből egy másik harmadik országba irányuló, az Uniónak az említett rendelet 1. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározott területén vámfelügyelet alatt áthaladó szállítás, vagy

b)

az Uniónak az (EU) 2016/2031 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározott területéről annak egy másik részébe irányuló, az említett rendelet 1. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében meghatározott harmadik országok valamelyikének területén áthaladó szállítás;

45.

„vámfelügyelet”: a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (50) 5. cikkének 27. pontjában meghatározott vámfelügyelet;

46.

„vámellenőrzés”: a 952/2013/EU rendelet 5. cikkének 3. pontjában meghatározott vámellenőrzés;

47.

„hatósági zárolás”: olyan eljárás, amellyel az illetékes hatóság biztosítja, hogy a rendeltetésükről hozott döntésig a hatósági ellenőrzés alá vont állatokat és árukat ne lehessen elmozdítani vagy megbolygatni; magában foglalja a vállalkozók által, az illetékes hatóság utasításai szerint és annak ellenőrzése alatt történő tárolást is;

48.

„menetlevél”: az 1/2005/EK rendelet II. melléklete 1–5. pontjában meghatározott okmány;

49.

„hatósági segédszemélyzet”: az illetékes hatóságoknak a 18. cikk szerint megállapított követelményekkel összhangban képzésben részesített és bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok vagy bizonyos, más hatósági tevékenységekhez kapcsolódó feladatok elvégzésére alkalmazott képviselője;

50.

„hús és élelmezési célra alkalmas belsőségek”: az e rendelet 49. cikkének (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a 2658/87/EGK tanácsi rendelet (51) I. melléklete II. része I. szakasza 2. árucsoportjának 0201–0208. árualcsoportjaiban felsorolt termékek;

51.

„állategészségügyi jelölés”: a 18. cikk (2) bekezdésének a) és c) pontjában említett hatósági ellenőrzések elvégzését követően alkalmazott jelölés, amely tanúsítja, hogy a hús emberi fogyasztásra alkalmas.

II. CÍM

HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSEK ÉS MÁS HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉGEK A TAGÁLLAMOKBan

I. FEJEZET

Illetékes hatóságok

4. cikk

Az illetékes hatóságok kijelölése

(1)   A tagállamok az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatálya alá tartozó minden egyes terület vonatkozásában kijelölik azt az illetékes hatóságot vagy hatóságokat, amelyre vagy amelyekre átruházzák a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek megszervezésének, illetve elvégzésének feladatát.

(2)   Amennyiben egy tagállam egy adott területre vonatkozóan a hatósági ellenőrzések vagy más hatósági tevékenységek megszervezésének, illetve elvégzésének feladatát egynél több nemzeti, regionális vagy helyi szintű illetékes hatóságra ruházza át, vagy amennyiben az (1) bekezdésnek megfelelően kijelölt illetékes hatóságokat kijelöléskor felhatalmazzák a hatósági ellenőrzésekhez vagy más hatósági tevékenységekhez kapcsolódó egyes konkrét feladatok más hatóságokra történő átruházására, a tagállam:

a)

biztosítja az összes érintett hatóság közötti hatékony és eredményes koordinációt, valamint a területén végzett hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek következetességét és eredményességét; valamint

b)

a tagállamok alkotmányos követelményeivel összhangban kijelöl egyetlen olyan hatóságot, amelynek feladata a Bizottsággal és a többi tagállammal az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatálya alá tartozó egyes területeken végzett hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek tekintetében folytatott együttműködés és kapcsolattartás koordinálása.

(3)   Az 1. cikk (2) bekezdésének i) pontjában említett szabályoknak való megfelelés ellenőrzéséért felelős illetékes hatóságok a hatósági ellenőrzésekhez vagy más hatósági tevékenységekhez kapcsolódó egyes feladatokat átruházhatnak egy vagy több ökológiai ellenőrző hatóságra. Ilyen esetben az egyes hatóságokhoz kódszámot kell rendelniük.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a Bizottság értesüljön az alábbiak elérhetőségéről és ezen elérhetőségek változásairól:

a)

az (1) bekezdésnek megfelelően kijelölt illetékes hatóságok;

b)

a (2) bekezdés b) pontjának megfelelően kijelölt egyetlen hatóság;

c)

a (3) bekezdésben említett ökológiai ellenőrző hatóságok;

d)

a 28. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazással rendelkező szervezetek.

A tagállamoknak az első albekezdésben említett információkat a nyilvánosság számára, többek között az interneten is elérhetővé kell tenniük.

5. cikk

Az illetékes hatóságokra és az ökológiai ellenőrző hatóságokra vonatkozó általános kötelezettségek

(1)   Az illetékes hatóságoknak és az ökológiai ellenőrző hatóságoknak:

a)

eljárásokat és/vagy intézkedéseket kell bevezetniük a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek eredményességének és célszerűségének biztosítására;

b)

eljárásokat és/vagy intézkedéseket kell bevezetniük a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek pártatlanságának, minőségének és következetességének biztosítására valamennyi szinten;

c)

eljárásokat és/vagy intézkedéseket kell bevezetniük annak biztosítására, hogy a hatósági ellenőrzéseket és más hatósági tevékenységeket végző személyzet esetében ne merüljön fel összeférhetetlenség;

d)

az analízis, tesztelés, illetve diagnosztika céljára megfelelő laboratóriumi kapacitással kell bírniuk vagy ahhoz hozzáféréssel kell rendelkezniük;

e)

elegendő számú, megfelelő képzettséggel és tapasztalattal bíró személyzettel vagy ahhoz hozzáféréssel kell rendelkezniük, hogy a hatósági ellenőrzéseket és más hatósági tevékenységeket hatékonyan és eredményesen lehessen elvégezni;

f)

megfelelő és megfelelően karbantartott létesítményekkel és felszerelésekkel kell rendelkezniük annak biztosításához, hogy a személyzet hatékonyan és eredményesen végezhesse el a hatósági ellenőrzéseket és más hatósági tevékenységeket;

g)

rendelkezniük kell a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek elvégzéséhez, valamint az e rendeletben és az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban előírt intézkedések meghozatalához szükséges hatáskörrel;

h)

jogi eljárásokat kell bevezetniük annak biztosításához, hogy a személyzet tagjai feladataik megfelelő ellátása érdekében bejussanak a vállalkozók telephelyeire és hozzáférjenek a vállalkozók által tárolt dokumentumokhoz;

i)

rendelkezniük kell készenléti tervvel, és felkészültnek kell lenniük e tervek vészhelyzetben történő alkalmazására, adott esetben az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokkal összhangban.

(2)   A hatósági állatorvosokat írásban kell kijelölni, és meg kell határozni, hogy a kijelölés mely hatósági ellenőrzésekre, más hatósági tevékenységekre és kapcsolódó feladatokra vonatkozik. Az illetékes hatóságok személyzetére vonatkozóan e rendeletben előírt követelményeket – ideérve azt a követelményt is, hogy ne merüljön fel esetükben összeférhetetlenség – a hatósági állatorvosokra is alkalmazni kell.

(3)   A növényegészségügyi hatósági tisztviselőket írásban kell kijelölni, és meg kell határozni, hogy a kijelölés mely hatósági ellenőrzésekre, más hatósági tevékenységekre és kapcsolódó feladatokra vonatkozik. Az illetékes hatóságok személyzetére vonatkozóan e rendeletben előírt követelményeket – ideérve azt a követelményt is, hogy ne merüljön fel esetükben összeférhetetlenség – a növényegészségügyi hatósági tisztviselőkre is alkalmazni kell.

(4)   A személyzet hatósági ellenőrzéseket és más hatósági tevékenységeket végző tagjainak:

a)

szakterületükön megfelelő képzésben kell részesülniük, amelynek segítségével megfelelően el tudják látni feladataikat, és következetesen tudják elvégezni a hatósági ellenőrzéseket és más hatósági tevékenységeket;

b)

szakismereteiket naprakészen kell tartaniuk és szükség esetén rendszeres továbbképzésben kell részesülniük; valamint

c)

képzésben kell részesülniük a II. melléklet I. fejezetében meghatározott témakörök, valamint adott esetben az illetékes hatóságok e rendeletből fakadó kötelezettségei tekintetében.

Az illetékes hatóságoknak, az ökológiai ellenőrző hatóságoknak és a felhatalmazással rendelkező szervezeteknek képzési programokat kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk annak biztosítása érdekében, hogy a hatósági ellenőrzéseket és más hatósági tevékenységeket végző személyzet részesüljön az a), b) és c) pontban említett képzésben.

(5)   Ha valamely illetékes hatóság szolgálatain belül egynél több egység jogosult hatósági ellenőrzések vagy más hatósági tevékenységek végzésére, a különböző egységek között biztosítani kell az eredményes és hatékony koordinációt és együttműködést.

6. cikk

Az illetékes hatóságok auditjai

(1)   Az e rendeletnek való megfelelésük biztosítása érdekében az illetékes hatóságoknak belső auditokat kell végezniük vagy auditáltatniuk kell magukat, és az említett auditok eredményeinek fényében megfelelő intézkedéseket kell hozniuk.

(2)   Az (1) bekezdésben említett auditokat független ellenőrzésnek kell alávetni és átlátható módon kell elvégezni.

7. cikk

Jogorvoslati jog

Az illetékes hatóságok által az 55. cikknek, a 66. cikk (3) és (6) bekezdésének, a 67. cikknek, a 137. cikk (3) bekezdése b) pontjának és a 138. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően a természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan hozott határozatok tekintetében e személyek számára a nemzeti jognak megfelelően biztosítani kell a jogorvoslati jogot.

A jogorvoslati jog nem érintheti az illetékes hatóságok azon kötelezettségét, hogy gyors intézkedéseket kell hozniuk az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő kockázatok megszüntetésére vagy csökkentésére e rendelettel és az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokkal összhangban.

8. cikk

Az illetékes hatóságok titoktartási kötelezettsége

(1)   Az illetékes hatóságok kötelesek biztosítani, hogy – a (3) bekezdésre is figyelemmel – a hatósági ellenőrzésekkel és más hatósági tevékenységekkel kapcsolatos feladataik ellátása során tudomásukra jutott olyan információkat, amelyek a nemzeti vagy uniós jogszabályok szerint jellegüknél fogva szakmai titok tárgyát képezik, ne adják át harmadik feleknek.

E célból a tagállamok biztosítják, hogy a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek során alkalmazott személyzet és egyéb személyek számára megfelelő titoktartási kötelezettségeket írjanak elő.

(2)   Az (1) bekezdést az ökológiai ellenőrző hatóságokra, a felhatalmazással rendelkező szervezetekre, valamint a meghatározott hatósági ellenőrzési feladatok elvégzésével megbízott természetes személyekre és a hatósági laboratóriumokra is alkalmazni kell.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdésben említettek szerint szakmai titok tárgyát képező információ közzétételét nem indokolja magasabb rendű közérdek, továbbá azon esetek sérelme nélkül, amelyekben a közzétételt uniós vagy nemzeti jogszabály írja elő, az említett információk azok az információk, amelyek közzététele veszélyeztetné a következőket:

a)

az ellenőrzések, vizsgálatok és auditok célja;

b)

valamely vállalkozó vagy más természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelme; vagy

c)

a bírósági eljárások és a jogi tanácsadás védelme.

(4)   Az illetékes hatóságoknak az (1) bekezdésben említettek szerint szakmai titok tárgyát képező információk közzétételt indokoló magasabb rendű közérdek fennállásának megállapításakor figyelembe kell venniük az emberi, állati vagy növényi egészség, illetve a környezet tekintetében esetlegesen felmerülő kockázatokat, és e kockázatok jellegét, súlyosságát és mértékét.

(5)   Az e cikkben előírt titoktartási kötelezettségek nem akadályozhatják meg az illetékes hatóságokat abban, hogy az egyes vállalkozókat érintő hatósági ellenőrzések eredményeit ismertető információkat közzétegyék vagy más módon nyilvánosságra hozzák, azon esetek sérelme nélkül, amelyekben a közzétételt uniós vagy nemzeti jogszabály írja elő, feltéve hogy teljesülnek a következő feltételek:

a)

az érintett vállalkozó – a helyzet sürgősségének figyelembevételével – a közzétételüket vagy nyilvánosságra hozatalukat megelőzően észrevételeket tehet az illetékes hatóság által közzétenni vagy más módon nyilvánosságra hozni kívánt információkkal kapcsolatban; valamint

b)

a közzétett vagy más módon nyilvánosságra hozott információk figyelembe veszik az érintett vállalkozó észrevételeit, vagy azokat ezen észrevételekkel együtt teszik közzé vagy hozzák nyilvánosságra.

II. FEJEZET

Hatósági ellenőrzések

I. Szakasz

Általános követelmények

9. cikk

A hatósági ellenőrzések általános szabályai

(1)   Az illetékes hatóságoknak valamennyi vállalkozó esetében megfelelő gyakorisággal rendszeres, kockázatalapú hatósági ellenőrzést kell végezniük, figyelembe véve a következőket:

a)

az alábbiakhoz kapcsolódó azonosított kockázatok:

i.

állatok és áruk;

ii.

a vállalkozók irányítása alatt álló tevékenységek;

iii.

a vállalkozók tevékenységeinek vagy műveleteinek helyszíne;

iv.

olyan termékek, folyamatok vagy anyagok használata, amelyek befolyásolhatják az élelmiszerek biztonságos, ép és egészséges voltát vagy a takarmánybiztonságot, az állatok egészségét vagy az állatjólétet, a növények egészségét, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek esetében a környezetre is kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak;

b)

bármely olyan információ, amely annak valószínűségét jelzi, hogy a fogyasztókat félrevezethetik, különösen az élelmiszer jellegét, azonosító adatait, tulajdonságait, összetételét, mennyiségét, eltarthatóságát, származási országát vagy eredetének helyét, valamint gyártási vagy előállítási módját illetően;

c)

a vállalkozókat érintő korábbi hatósági ellenőrzések eredményei és a vállalkozók megfelelése az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak;

d)

azon önellenőrzések megbízhatósága és eredményei, amelyeket a vállalkozó vagy kérésére harmadik fél végzett el az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való megfelelés megállapítása céljából, beleértve adott esetben a magán minőségbiztosítási rendszereket is; valamint

e)

az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való meg nem felelést jelző bármely információ.

(2)   Az illetékes hatóságoknak a kockázatok alapján meghatározott, megfelelő gyakorisággal rendszeres hatósági ellenőrzéseket kell végezniük annak érdekében, hogy azonosítsák az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok révén elkövetett, szándékos megsértésének lehetséges eseteit, figyelembe véve a szabályok ilyen megsértésére vonatkozó azon információkat, amelyeket a 102–108. cikkben előírt igazgatási segítségnyújtási mechanizmus révén osztottak meg, továbbá a szabályok ilyen megsértésének lehetőségére utaló bármely más információt.

(3)   Az egyes állatok és áruk forgalomba hozatalát vagy szállítását megelőzően végzett azon hatósági ellenőrzéseket, amelyek célja az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok által az állatok vagy áruk forgalomba hozatalának vagy szállításának feltételeként előírt hatósági bizonyítványok, illetve hatósági tanúsítványok kiállítása, az alábbiakkal összhangban kell elvégezni:

a)

az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok;

b)

a Bizottság által a 18–27. cikkel összhangban elfogadott, alkalmazandó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok.

(4)   A hatósági ellenőrzéseket előzetes értesítés nélkül kell végezni, kivéve, ha az ilyen értesítés szükséges és kellően indokolt a hatósági ellenőrzés elvégzéséhez. A vállalkozó kérésére végzett hatósági ellenőrzések esetén az illetékes hatóság eldöntheti, hogy a hatósági ellenőrzéseket előzetes értesítéssel vagy anélkül kell-e elvégezni. Az előzetes értesítéssel végzett hatósági ellenőrzések nem zárják ki az előzetes értesítés nélkül végzett hatósági ellenőrzések lehetőségét.

(5)   A hatósági ellenőrzéseket lehetőség szerint úgy kell elvégezni, hogy a vállalkozókat érintő adminisztratív teher és üzemkiesés a szükséges minimumra korlátozódjon, anélkül azonban, hogy ez hátrányosan befolyásolná az ellenőrzés hatékonyságát.

(6)   Az illetékes hatóságoknak – annak figyelembevétele mellett, hogy az ellenőrzéseket az adott helyzethez kell igazítani – ugyanolyan módon kell elvégezniük a hatósági ellenőrzéseket, függetlenül attól, hogy az érintett állatok és áruk:

a)

elérhetők-e az uniós piacon, akár a hatósági ellenőrzés helye szerinti tagállamból, akár másik tagállamból származnak;

b)

azokat az Unióból történő kivitelre szánják-e; vagy

c)

azokat az Unióba léptetik-e be.

(7)   A rendeltetési hely szerinti tagállamok – szigorúan a hatósági ellenőrzések megszervezéséhez szükséges mértékben – előírhatják azon vállalkozók számára, akikhez más tagállamból állatokat vagy árukat szállítanak, hogy bejelentsék az ilyen állatok vagy áruk érkezését.

10. cikk

Hatósági ellenőrzés alá vont vállalkozók, folyamatok és tevékenységek

(1)   Az illetékes hatóságoknak az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való megfelelés megállapításához szükséges mértékben hatósági ellenőrzéseket kell végezniük a következők esetében:

a)

állatok és áruk az előállítás, a feldolgozás, a forgalmazás és a felhasználás bármely szakaszában;

b)

az állatok jellemzőit vagy egészségét, valamint az áruk jellemzőit esetlegesen befolyásoló anyagok vagy egyéb tárgyak, valamint a vonatkozó követelményeknek való megfelelésük az előállítás, a feldolgozás, a forgalmazás és a felhasználás bármely szakaszában;

c)

a vállalkozók tevékenységei – az állattartást is ideértve –, felszerelései, szállítóeszközei, telephelyei és az ellenőrzésük alá tartozó egyéb helyek és azok környéke valamint a kapcsolódó dokumentumok.

(2)   Az illetékes hatóságoknak az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok alapján létrehozott, meglévő jegyzékekre vagy nyilvántartásokra vonatkozó szabályok sérelme nélkül össze kell állítaniuk a vállalkozók jegyzékét, és naprakészen kell tartaniuk azt. Ha ilyen jegyzék vagy nyilvántartás más célokra már létezik, az e rendelet céljaira is felhasználható.

(3)   A Bizottság a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet módosítása céljából, amelyekben megállapítja, hogy a vállalkozók mely kategóriáinak kell mentességet biztosítani a vállalkozók e cikk (2) bekezdésében említett jegyzékébe való felvételre vonatkozó követelmény alól, amennyiben az említett jegyzékbe való felvétel a tevékenységeikhez kapcsolódó kockázathoz mérten aránytalan adminisztratív terhet jelentene számukra.

11. cikk

A hatósági ellenőrzések átláthatósága

(1)   Az illetékes hatóságoknak nagyfokú átláthatósággal kell végezniük a hatósági ellenőrzéseket, és a hatósági ellenőrzések megszervezésére és lebonyolítására vonatkozó releváns információkat évente legalább egy alkalommal – többek között az interneten – nyilvánosságra kell hozniuk.

Ezenfelül biztosítaniuk kell az alábbiakra vonatkozó információk rendszeres és időszerű közzétételét:

a)

a hatósági ellenőrzések típusa, száma és eredménye;

b)

az előírásoknak való meg nem felelés feltárt eseteinek típusa és száma;

c)

azon esetek típusa és száma, amelyekben az illetékes hatóságok a 138. cikknek megfelelő intézkedéseket hoztak; valamint

d)

azon esetek típusa és száma, amelyekben a 139. cikkben említett szankciókat szabtak ki.

Az e bekezdés második albekezdésének a)–d) pontjában említett információkat adott esetben a 113. cikk (1) bekezdésében említett éves jelentés közzététele keretében is lehet közölni.

(2)   Az illetékes hatóságoknak eljárásokat kell kidolgozniuk annak biztosítása érdekében, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tett információkban található pontatlanságokat megfelelően helyreigazítsák.

(3)   Az illetékes hatóságok közzétehetik vagy más módon nyilvánosságra hozhatják az egyes vállalkozóknak egy vagy több hatósági ellenőrzés eredményén alapuló minősítésére vonatkozó információkat, feltéve, hogy teljesülnek a következő feltételek:

a)

a minősítési kritériumok objektívek, átláthatók és nyilvánosan hozzáférhetők; valamint

b)

megfelelő intézkedések vannak érvényben a minősítési folyamat méltányosságának, következetességének és átláthatóságának biztosítására.

12. cikk

Dokumentált ellenőrzési eljárások

(1)   Az illetékes hatóságoknak dokumentált eljárásokkal összhangban kell végezniük a hatósági ellenőrzéseket.

Ezeknek az eljárásoknak ki kell terjedniük az ellenőrzési eljárásoknak a II. melléklet II. fejezetében meghatározott területeire, és utasításokat kell tartalmazniuk a hatósági ellenőrzéseket végző személyzet számára.

(2)   Az illetékes hatóságoknak eljárásokkal kell rendelkezniük az ellenőrzések felülvizsgálatára.

(3)   Az illetékes hatóságoknak:

a)

korrekciós intézkedéseket kell hozniuk minden olyan esetben, amikor a (2) bekezdésben előírt eljárások hiányosságokat tárnak fel; valamint

b)

szükség esetén aktualizálniuk kell az (1) bekezdésben előírt dokumentált eljárásokat.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdés a felhatalmazással rendelkező szervezetekre és az ökológiai ellenőrző hatóságokra is alkalmazandó.

13. cikk

A hatósági ellenőrzésekre vonatkozó írásos feljegyzések

(1)   Az illetékes hatóságoknak írásos feljegyzést kell készíteniük valamennyi általuk végrehajtott hatósági ellenőrzésről. Ezen feljegyzések lehetnek papír vagy elektronikus formátumban.

A feljegyzéseknek az alábbiakat kell tartalmazniuk:

a)

a hatósági ellenőrzések céljának leírása;

b)

az alkalmazott ellenőrzési módszerek;

c)

a hatósági ellenőrzések eredményei; valamint

d)

adott esetben az illetékes hatóságok által a hatósági ellenőrzés eredményeképpen az érintett vállalkozó számára előírt intézkedések.

(2)   Amennyiben nem ütközik a nyomozásoknak vagy a bírósági eljárások védelmének az érdekeivel, a hatósági ellenőrzés tárgyát képező vállalkozók részére kérésre át kell adni az (1) bekezdésben meghatározott feljegyzések egy példányát, kivéve abban az esetben, ha kiállításra került hatósági bizonyítvány, illetve hatósági tanúsítvány. Az illetékes hatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell a vállalkozót a hatósági ellenőrzések során feltárt valamennyi meg nem felelésről.

(3)   Amennyiben a hatósági ellenőrzésekhez az illetékes hatóságok személyzetének vagy képviselőinek a vállalkozó telephelyein való állandó vagy rendszeres jelenléte szükséges, az (1) bekezdésben meghatározott feljegyzéseket olyan gyakorisággal kell elkészíteni, amely lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok és a vállalkozó:

a)

rendszeres tájékoztatást kapjanak a megfelelés mértékéről; valamint

b)

haladéktalanul tájékoztatást kapjanak a hatósági ellenőrzések során feltárt valamennyi meg nem felelésről.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdést a bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok végzésére felhatalmazott, felhatalmazással rendelkező szervezetekre, ökológiai ellenőrző hatóságokra és természetes személyekre is alkalmazni kell.

14. cikk

Hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos módszerek és technikák

A hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos módszereknek és technikáknak adott esetben a következőket kell magukban foglalniuk:

a)

a vállalkozók által bevezetett ellenőrzések és a kapott eredmények vizsgálata;

b)

a következők vizsgálata:

i.

felszerelések, szállítóeszközök, telephelyek, valamint a vállalkozók ellenőrzése alá tartozó egyéb helyek és azok környéke;

ii.

állatok és áruk – a félkész árukat is beleértve –, nyersanyagok, összetevők, technológiai segédanyagok és az áruk feldolgozása és előállítása vagy az állatok takarmányozása vagy ellátása során felhasznált egyéb termékek;

iii.

tisztításra és karbantartásra használt termékek és eljárások;

iv.

nyomonkövethetőség, címkézés vagy jelölés, kiszerelés, reklámozás és az érintett csomagolóanyagok, beleértve az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokat is;

c)

a vállalkozó telephelyein tapasztalható higiéniai körülmények ellenőrzése;

d)

a helyes gyártási gyakorlat, a helyes higiéniai gyakorlat és a helyes gazdálkodási gyakorlat eljárásainak, valamint a veszélyelemzés és kritikus szabályozási pontok (HACCP) elvén alapuló eljárások értékelése;

e)

a dokumentumok, a nyomonkövethetőségi adatok és más olyan feljegyzések vizsgálata, amelyek fontosak lehetnek az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való megfelelés értékelése szempontjából, beleértve adott esetben a létesítménybe érkező vagy onnan kikerülő élelmiszereket, takarmányokat és bármely anyagot kísérő dokumentumokat is;

f)

a vállalkozók és személyzetük kikérdezése;

g)

a vállalkozó által végzett mérések és egyéb vizsgálati eredmények ellenőrzése;

h)

mintavétel, analízis, diagnosztika és teszt;

i)

a vállalkozók auditjai;

j)

a meg nem felelés eseteinek megállapításához szükséges bármely egyéb tevékenység.

15. cikk

A vállalkozók kötelezettségei

(1)   Az illetékes hatóságok kérésére a vállalkozóknak a hatósági ellenőrzések vagy más hatósági tevékenységek elvégzéséhez szükséges mértékben hozzáférést kell biztosítaniuk az illetékes hatóságok személyzete számára a következőkhöz:

a)

felszerelések, szállítóeszközök, telephelyek, valamint az ellenőrzésük alá tartozó egyéb helyek és azok környéke;

b)

számítógépes információkezelési rendszereik;

c)

az ellenőrzésük alá tartozó állatok és áruk;

d)

dokumentumaik és bármely más fontos információ.

(2)   A hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek során a vállalkozóknak segíteniük kell az illetékes hatóságok és az ökológiai ellenőrző hatóságok személyzetét a feladataik elvégzésében, és együtt kell működniük velük.

(3)   Valamely, az Unióba beléptetett szállítmányért felelős vállalkozónak az (1) és (2) bekezdésben foglalt kötelezettségeken túl papíron vagy elektronikus formában késedelem nélkül rendelkezésre kell bocsátania az állatokkal és árukkal kapcsolatos valamennyi információt.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapíthat meg a vállalkozók és az illetékes hatóságok közötti, a 47. cikk (1) bekezdésében említett állatok és áruk érkezésével és kirakodásával kapcsolatos együttműködés és információcsere tekintetében, amennyiben ez szükséges az állatok és áruk teljes körű azonosításához és az őket érintő hatósági ellenőrzések hatékony végrehajtásához. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5)   A 10. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában – és a 10. cikk (3) bekezdésére is figyelemmel –, a vállalkozóknak legalább a következő naprakész adatokat be kell nyújtaniuk az illetékes hatóságok részére:

a)

nevük és jogi formájuk; valamint

b)

az általuk végzett konkrét tevékenységek, beleértve a távolsági kommunikáció útján végrehajtott tevékenységeket is, valamint az ellenőrzésük alá tartozó helyek.

(6)   A vállalkozók e cikkben foglalt kötelezettségei abban az esetben is alkalmazandók, ha a hatósági ellenőrzéseket és egyéb hatósági tevékenységeket olyan hatósági állatorvosok, növényegészségügyi hatósági tisztviselők, felhatalmazással rendelkező szervezetek, ellenőrző hatóságok vagy természetes személyek hajtják végre, akiket vagy amelyeket felhatalmaztak bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok vagy más hatósági tevékenységekhez kapcsolódó bizonyos feladatok végzésére.

II. Szakasz

A bizonyos területeken végzett hatósági ellenőrzésekre és más hatósági tevékenységekre vonatkozó kiegészítő követelmények

16. cikk

Kiegészítő követelmények

(1)   Az e szakaszban meghatározott szabályok hatálya alá tartozó területeken ezeket a szabályokat az e rendeletben foglalt többi szabály kiegészítéseként kell alkalmazni.

(2)   A Bizottság az e szakaszban meghatározott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok elfogadásakor a következőket veszi figyelembe:

a)

az illetékes hatóságok és az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozók által a 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (52) 5. cikkében és a 183/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (53) 6. cikkében említett eljárások alkalmazása terén szerzett tapasztalatok;

b)

tudományos és technológiai eredmények;

c)

az élelmiszerek összetételére vonatkozó fogyasztói elvárások és az élelmiszer-fogyasztási szokások változásai;

d)

az állatok és áruk által az emberek, állatok és növények egészségére jelentett kockázatok; valamint

e)

a csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok alkalmazásával elkövetett lehetséges szándékos jogsértésekkel kapcsolatos információk.

(3)   A Bizottság az e szakaszban meghatározott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok elfogadásakor a következőket is figyelembe veszi, amennyiben ez nem akadályozza az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok céljainak az elérését:

a)

a kisvállalkozások jellegére és méretére figyelemmel meg kell könnyíteni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok alkalmazását;

b)

az élelmiszer-előállításnak, -feldolgozásnak vagy -forgalmazásnak és a hagyományos élelmiszerek előállításának valamennyi szakaszában továbbra is lehetővé kell tenni a hagyományos módszerek alkalmazását; valamint

c)

törekedni kell a sajátos földrajzi korlátokkal bíró régiókban működő vállalkozók igényeinek kielégítésére.

17. cikk

Egyedi fogalommeghatározások

A 18. cikk alkalmazásában:

a)

„a hatósági állatorvos felelőssége alatt”: a hatósági állatorvos a hatósági segédszemélyzetet bízza meg valamely tevékenység végrehajtásával;

b)

„a hatósági állatorvos felügyelete alatt”: az adott tevékenységet a hatósági segédszemélyzet hajtja végre a hatósági állatorvos felelőssége alatt úgy, hogy a tevékenység végrehajtása során a hatósági állatorvos is jelen van a helyszínen;

c)

„vágás előtti élőállat-vizsgálat”: az emberek és állatok egészségére és az állatjólétre vonatkozó követelmények teljesülésének ellenőrzése a vágási tevékenységeket megelőzően, beleértve adott esetben egyes állatok klinikai vizsgálatát is, továbbá a 853/2004/EK rendelet II. mellékletének III. szakaszában említett, az élelmiszerláncra vonatkozó információk ellenőrzése;

d)

„vágás utáni húsvizsgálat”: az alábbiakra vonatkozó előírásoknak való megfelelés ellenőrzése a vágóhídon vagy a vadfeldolgozó-létesítményben:

i.

a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.9. pontjában meghatározott állati testek és az említett melléklet 1.11. pontjában meghatározott belsőségek; az ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy a hús alkalmas-e emberi fogyasztásra,

ii.

a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok biztonságos eltávolítása, valamint

iii.

az állatok egészsége és jóléte.

18. cikk

Az illetékes hatóságok által az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek előállításához kapcsolódóan végzett hatósági ellenőrzésekre és az e hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozó különös szabályok

(1)   Az e rendelet 1. cikke (2) bekezdésében említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatára irányuló, az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékekkel kapcsolatos hatósági ellenőrzéseknek adott esetben magukban kell foglalniuk a 852/2004/EK, a 853/2004/EK, az 1069/2009/EK, valamint az 1099/2009/EK rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelés ellenőrzését.

(2)   A hús előállításával kapcsolatban végzett, az (1) bekezdésben említett hatósági ellenőrzéseknek a következőket kell magukban foglalniuk:

a)

hatósági állatorvos által végzett, vágás előtti élőállat-vizsgálat; a hatósági állatorvost az állatok előválogatása során erre kiképzett hatósági segédszemélyzet segítheti;

b)

az a) ponttól eltérve, a baromfi és a nyúlfélék esetében hatósági állatorvos által, a hatósági állatorvos felügyelete alatt, vagy – elegendő biztosíték esetén – a hatósági állatorvos felelőssége alatt végzett, vágás előtti élőállat-vizsgálat;

c)

hatósági állatorvos által, a hatósági állatorvos felügyelete alatt, vagy – elegendő biztosíték esetén – a hatósági állatorvos felelőssége alatt végzett, vágás utáni húsvizsgálat;

d)

a vágóhidakon, darabolóüzemekben és vadfeldolgozó létesítményekben hatósági állatorvos által, a hatósági állatorvos felügyelete alatt, vagy – elegendő biztosíték esetén – a hatósági állatorvos felelőssége alatt végzett egyéb hatósági ellenőrzések, amelyek célja az alábbiakra vonatkozó követelményeknek való megfelelés vizsgálata:

i.

a húselőállítás higiéniai körülményei;

ii.

állatgyógyászati készítmények maradványanyagainak és szennyező anyagoknak a jelenléte az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékekben;

iii.

a helyes higiéniai gyakorlatok auditja, továbbá a HACCP-elveken alapuló eljárások;

iv.

zoonózis-kórokozók és állatbetegségek jelenlétének kimutatására, valamint a 2073/2005/EK bizottsági rendelet (54) 2. cikkének b) pontjában meghatározott mikrobiológiai kritériumnak való megfelelés ellenőrzésére szolgáló laboratóriumi vizsgálatok;

v.

az állati melléktermékek és különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok kezelése és ártalmatlanítása;

vi.

az állatok egészsége és jóléte.

(3)   Az illetékes hatóság kockázatelemzés alapján engedélyezheti, hogy a baromfi vagy nyúlfélék levágását végző létesítményekben a vágóhíd személyzete segítséget nyújtson a (2) bekezdésben említett hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos feladatok végrehajtásában, illetve hogy más fajokhoz tartozó állatok levágását végző létesítményekben az ilyen ellenőrzésekhez kapcsolódó meghatározott mintavételi és tesztelési feladatokat hajtson végre, feltéve, hogy a személyzet:

a)

az előállításban részt vevő vágóhídi személyzettől függetlenül jár el;

b)

megfelelő képzésben részesült e feladatok végrehajtására; valamint

c)

a hatósági állatorvos vagy a hatósági segédszemélyzet jelenlétében, illetve az ő utasításaikat követve hajtja végre a feladatokat.

(4)   Amennyiben a (2) bekezdés a) és c) pontjában említett hatósági ellenőrzések során nem tártak fel olyan hiányosságot, amely a húst alkalmatlanná tenné az emberi fogyasztásra, az állategészségügyi jelölést el kell helyezni a háziasított patásokon, a nyúlféléktől eltérő tenyésztett emlős vadakon és a nagyvadakon, mégpedig a hatósági állatorvos által, a hatósági állatorvos felügyelete alatt, a hatósági állatorvos felelőssége alatt vagy – a (3) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülése esetén – a vágóhíd személyzete által.

(5)   Abban az esetben is a hatósági állatorvosnak kell felelnie a (2) és (4) bekezdésben előírt hatósági ellenőrzések nyomán hozott döntésekért, ha a hatósági segédszemélyzetre bízta valamely tevékenység végrehajtását.

(6)   Az (1) bekezdésben említett, élő kagylókra vonatkozóan végrehajtott hatósági ellenőrzések céljaira az illetékes hatóságoknak osztályozniuk kell a termelési és az átmosó területeket.

(7)   A Bizottság a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából az e cikk (2)–(6) bekezdésében említett hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó, a következőkkel kapcsolatos különös szabályokat illetően:

a)

az annak meghatározására vonatkozó kritériumok és feltételek, hogy – a (2) bekezdés a) pontjától eltérve – a vágás előtti élőállat-vizsgálat az egyes vágóhidakon mikor végezhető el a hatósági állatorvos felügyelete vagy felelőssége alatt, feltéve, hogy a szóban forgó eltérések nem befolyásolják e rendelet célkitűzéseinek az elérését;

b)

baromfi és nyúlfélék esetében az annak meghatározására vonatkozó kritériumok és feltételek, hogy a (2) bekezdés b) pontjában említett vágás előtti élőállat-vizsgálatok tekintetében mikor áll rendelkezésre elegendő biztosíték a hatósági állatorvos felelőssége alatt végzendő hatósági ellenőrzésekhez;

c)

az annak meghatározására vonatkozó kritériumok és feltételek, hogy – a (2) bekezdés a) pontjától eltérve – a vágás előtti élőállat-vizsgálat kényszervágás esetén mikor végezhető el a vágóhídon kívül;

d)

az annak meghatározására vonatkozó kritériumok és feltételek, hogy – a (2) bekezdés a) és b) pontjától eltérve – a vágás előtti élőállat-vizsgálat mikor végezhető el a származási gazdaságban;

e)

az annak meghatározására vonatkozó kritériumok és feltételek, hogy a (2) bekezdés c) és d) pontjában említett vágás utáni húsvizsgálatok és ellenőrzési tevékenységek tekintetében mikor áll rendelkezésre elegendő biztosíték a hatósági állatorvos felelőssége alatt végzendő hatósági ellenőrzésekhez;

f)

az annak meghatározására vonatkozó kritériumok és feltételek, hogy – a (2) bekezdés c) pontjától eltérve – kényszervágás esetén mikor kell a hatósági állatorvosnak elvégeznie a vágás utáni húsvizsgálatot;

g)

az annak meghatározására vonatkozó kritériumok és feltételek, hogy a fésűskagylók, a tengeri csigák és a tengeri uborkák tekintetében – az (6) bekezdéstől eltérve – mikor nem kell osztályozni a termelési és az átmosó területeket;

h)

egyedi eltérések a Rangifer tarandus tarandus, a Lagopus lagopus és a Lagopus mutus tekintetében, annak érdekében, hogy folytatódhassanak a hosszú múltra visszatekintő helyi és hagyományos szokások és gyakorlatok, feltéve, hogy a szóban forgó eltérések nem befolyásolják e rendelet célkitűzéseinek az elérését;

i)

az annak meghatározására vonatkozó kritériumok és feltételek, hogy – a (2) bekezdés d) pontjától eltérve – a darabolóüzemekben végzett hatósági ellenőrzéseket mikor hajthatja végre az illetékes hatóságok által e célból kijelölt, megfelelően képzett személyzet;

j)

az e cikkben előírt feladataik megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében az illetékes hatóságok személyzetére, valamint a hatósági állatorvosra és a hatósági segédszemélyzetre vonatkozó egyedi minimumkövetelmények, a képzéssel kapcsolatos egyedi minimumkövetelményeket is beleértve;

k)

a hatósági ellenőrzésekkel és más hatósági tevékenységekkel kapcsolatos feladatok végrehajtásában a (3) bekezdésnek megfelelően segítséget nyújtó vágóhídi személyzetre vonatkozó, képzéssel kapcsolatos megfelelő minimumkövetelmények.

(8)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján egységes gyakorlati rendelkezésekre vonatkozó szabályokat állapít meg az e cikkben említett hatósági ellenőrzések elvégzését illetően, az alábbiak tekintetében:

a)

amennyiben az állati eredetű termékek által esetlegesen jelentett, felismert egységes veszélyek és kockázatok kezeléséhez szükség van a hatósági ellenőrzések minimális szintjére, a hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó különös követelmények és az ilyen hatósági ellenőrzések egységes minimális gyakorisága, figyelembe véve az egyes állati eredetű termékekhez és az azokat érintő különböző folyamatokhoz kapcsolódó sajátos veszélyeket és kockázatokat;

b)

az élő kagylók termelési és átmosó területeinek osztályozására és az osztályozott termelési és átmosó területek nyomon követésére vonatkozó feltételek;

c)

azok az esetek, amikor az egyes konkrét meg nem felelésekhez kapcsolódóan az illetékes hatóságoknak meg kell hozniuk a 137. cikk (2) bekezdésében, illetve a 138. cikk (2) bekezdésében említett egy vagy több intézkedést;

d)

a (2) bekezdés a), b) és c) pontjában említett, vágás előtti élőállat-vizsgálatokra és vágás utáni húsvizsgálatokra vonatkozó gyakorlati rendelkezések, beleértve az annak biztosításához szükséges egységes követelményeket, hogy a hatósági ellenőrzések hatósági állatorvos felelőssége alatt történő elvégzésekor elegendő biztosíték álljon rendelkezésre;

e)

az állategészségügyi jelölésre vonatkozó technikai követelmények és a jelölés elhelyezésére vonatkozó gyakorlati rendelkezések;

f)

a nyerstej, a tejtermékek és a halászati termékek tekintetében a hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó különös követelmények és az említett hatósági ellenőrzések egységes minimális gyakorisága, amennyiben az ilyen termékek által esetlegesen jelentett, felismert egységes veszélyek és kockázatok kezeléséhez szükség van a hatósági ellenőrzések minimális szintjére.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(9)   E rendelet célkitűzéseinek, és különösen az élelmiszerbiztonsági követelményeknek a tiszteletben tartása mellett a tagállamok elfogadhatnak nemzeti intézkedéseket korlátozott időtartamú és hatályú kísérleti projektek annak céljából történő végrehajtására vonatkozóan, hogy értékeljék a hús előállításának hatósági ellenőrzésével kapcsolatos alternatív gyakorlati rendelkezéseket. A tagállamok az (EU) 2015/1535 irányelv 5. és 6. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően bejelentést tesznek az említett nemzeti intézkedésekről. A kísérleti projekteken keresztül végzett értékelés eredményéről a lehető leghamarabb tájékoztatni kell a Bizottságot.

(10)   A 30. cikk alkalmazásában lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egy vagy több természetes személy felhatalmazást kaphasson egyes, e cikkben említett hatósági ellenőrzési feladatok végzésére.

19. cikk

Az illetékes hatóságok által az élelmiszerekben és takarmányban található releváns anyagokból származó maradékanyagokhoz kapcsolódóan végzett hatósági ellenőrzésekre és az e hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozó különös szabályok

(1)   Az 1. cikk (2) bekezdésének a) és c) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatára irányuló hatósági ellenőrzéseknek magukban kell foglalniuk az előállítás, feldolgozás és forgalmazás valamennyi szakaszában azokra a releváns anyagokra – köztük az élelmiszerekkel érintkező anyagokban használandó anyagokra, a szennyező anyagokra, valamint a nem engedélyezett, tiltott vagy nemkívánatos anyagokra – vonatkozóan elvégzendő hatósági ellenőrzéseket, amelyeknek a növényeken vagy állatokon való használata vagy jelenléte, illetve élelmiszer vagy takarmány előállítása vagy feldolgozása céljából történő felhasználása következtében maradékanyagok fordulhatnak elő az élelmiszerekben vagy takarmányokban.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából és meghatározza e cikk (1) bekezdésében említett hatósági ellenőrzések elvégzésére, valamint az e hatósági ellenőrzéseket követően az illetékes hatóságok által hozandó intézkedésekre vonatkozó szabályokat. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok szabályokat határoznak meg az alábbiakra vonatkozóan:

a)

a hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó különös követelmények, beleértve adott esetben a mintavétel körét, valamint az előállítás, a feldolgozás és a forgalmazás azon szakaszait, amelyekben a 34. cikk (6) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően meghatározott alkalmazandó mintavételi és laboratóriumi analitikai módszerek szerint mintát kell venni, figyelembe véve e cikk (1) bekezdésében említett anyagokhoz kapcsolódó sajátos veszélyeket és kockázatokat;

b)

azok az esetek, amikor a meg nem felelésekhez vagy a meg nem felelés gyanújához kapcsolódóan az illetékes hatóságoknak meg kell hozniuk a 137. cikk (2) bekezdésében és a 138. cikk (2) bekezdésében említett egy vagy több intézkedést;

c)

azok az esetek, amikor harmadik országból érkező állatok és áruk meg nem feleléséhez vagy a meg nem felelésük gyanújához kapcsolódóan az illetékes hatóságoknak meg kell hozniuk a 65–72. cikkben említett egy vagy több intézkedést.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján egységes gyakorlati rendelkezésekre vonatkozó szabályokat határozhat meg az (1) bekezdésben említett hatósági ellenőrzések elvégzését, valamint az e hatósági ellenőrzéseket követően az illetékes hatóságok által hozandó intézkedéseket illetően, az alábbiak tekintetében:

a)

az említett hatósági ellenőrzések egységes minimális gyakorisága, figyelembe véve az (1) bekezdésben említett anyagokhoz kapcsolódó sajátos veszélyeket és kockázatokat;

b)

a 110. cikkben előírtakon túli további különös intézkedések és további tartalom a 109. cikk (1) bekezdésében meghatározott többéves nemzeti ellenőrzési terv vonatkozó részeinek kidolgozásához;

c)

a 102–108. cikkben előírt igazgatási segítségnyújtási mechanizmus igénybevételére vonatkozó különös gyakorlati rendelkezések.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)   A 30. cikk alkalmazásában lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egy vagy több természetes személy felhatalmazást kaphasson egyes, e cikkben említett hatósági ellenőrzési feladatok végzésére.

20. cikk

Az illetékes hatóságok által az állatokhoz, állati eredetű termékekhez, szaporítóanyagokhoz, állati melléktermékekhez és a belőlük származó termékekhez kapcsolódóan végzett hatósági ellenőrzésekre és az e hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozó különös szabályok

(1)   Az 1. cikk (2) bekezdésének a), c), d) és e) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatára irányuló hatósági ellenőrzéseknek magukban kell foglalniuk az előállítás, feldolgozás és forgalmazás valamennyi szakaszában az állatokra, állati eredetű termékekre, szaporítóanyagokra, állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozóan elvégzendő hatósági ellenőrzéseket.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából és meghatározza egyrészt az állatokon, állati eredetű termékeken, szaporítóanyagokon, állati melléktermékeken és az állati melléktermékekből származó termékeken végzett, az 1. cikk (2) bekezdésének d) és e) pontjában említett uniós szabályoknak való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések elvégzésére, másrészt pedig a hatósági ellenőrzéseket követően az illetékes hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozó szabályokat. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok szabályokat határoznak meg az alábbiakra vonatkozóan:

a)

az állatokon, állati eredetű termékeken és szaporítóanyagokon végzett hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó különös követelmények az emberek és állatok egészségére jelentett, felismert veszélyek és kockázatok olyan hatósági ellenőrzések révén történő kezeléséhez, amelyek célja az 1. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett szabályoknak megfelelően meghatározott járványvédelmi és -megelőzési intézkedéseknek való megfelelés vizsgálata;

b)

az állati melléktermékeken és a belőlük származó termékeken végzett hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó különös követelmények az emberek és állatok egészségére jelentett, különös veszélyek és kockázatok olyan hatósági ellenőrzések révén történő kezeléséhez, amelyek célja az 1. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálata;

c)

azok az esetek, amikor a meg nem feleléshez vagy a meg nem felelés gyanújához kapcsolódóan az illetékes hatóságoknak meg kell hozniuk a 137. cikk (2) bekezdésében és a 138. cikk (2) bekezdésében említett egy vagy több intézkedést.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján egységes gyakorlati rendelkezésekre vonatkozó szabályokat határozhat meg az (1) bekezdésben említett hatósági ellenőrzések elvégzését illetően, az alábbiak tekintetében:

a)

az állatokon, állati eredetű termékeken és szaporítóanyagokon végzett hatósági ellenőrzések egységes minimális gyakorisága, amennyiben szükség van a hatósági ellenőrzések minimális szintjére az emberek és állatok egészségére jelentett, felismert veszélyek és kockázatok olyan hatósági ellenőrzések révén történő kezeléséhez, amelyek célja az 1. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett szabályoknak megfelelően meghatározott járványvédelmi és -megelőzési intézkedéseknek való megfelelés vizsgálata; valamint

b)

az állati melléktermékeken és a belőlük származó termékeken végzett hatósági ellenőrzések egységes minimális gyakorisága, amennyiben szükség van a hatósági ellenőrzések minimális szintjére az emberek és állatok egészségére jelentett meghatározott veszélyek és kockázatok olyan hatósági ellenőrzések révén történő kezeléséhez, amelyek célja az 1. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálata.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)   A 30. cikk alkalmazásában lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egy vagy több természetes személy felhatalmazást kaphasson egyes, e cikkben említett hatósági ellenőrzési feladatok végzésére.

21. cikk

Az illetékes hatóságok által az állatjóléti követelményekhez kapcsolódóan végzett hatósági ellenőrzésekre és az e hatóságok által hozandó intézkedésekre vonatkozó különös szabályok

(1)   Az 1. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatára irányuló hatósági ellenőrzéseket az előállítás, feldolgozás és forgalmazás valamennyi releváns szakaszában, az agrár-élelmiszerlánc egészében el kell végezni.

(2)   Azon hatósági ellenőrzéseknek, amelyek célja az állatok szállítása esetére állatjóléti követelményeket meghatározó szabályoknak és különösen az 1/2005/EK rendeletnek való megfelelés vizsgálata, a következőket kell magukban foglalniuk:

a)

a tagállamok és harmadik országok közötti, nagy távolságra való szállítások esetén a berakodást megelőzően az állatok szállításra való alkalmasságának megállapítása céljából végzett hatósági ellenőrzések;

b)

a törzskönyvezett lófélék kivételével a háziló-félék és a házi szarvasmarha-, juh-, kecske-, illetve sertésfélék tagállamok és harmadik országok közötti, nagy távolságokra való szállítása esetén és a szállítást megelőzően:

i.

annak vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések, hogy a menetlevelek valószerűek-e és megfelelnek-e az 1/2005/EK rendeletnek; valamint

ii.

annak vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések, hogy a menetlevélen feltüntetett szállító rendelkezik-e érvényes szállítói engedéllyel, a nagy távolságokon való szállításra használt szállítóeszközök vonatkozásában jóváhagyási igazolással, valamint a járművezetők és a kísérők vonatkozásában képesítési bizonyítvánnyal;

c)

az 59. cikk (1) bekezdése szerinti határállomásokon és a kilépési helyeken:

i.

a szállított állatok szállításra való alkalmasságára és a szállítóeszközökre vonatkozó, az 1/2005/EK rendelet I. melléklete II. fejezetének és adott esetben VI. fejezetének való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések;

ii.

annak vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések, hogy a szállítók eleget tesznek-e az alkalmazandó nemzetközi megállapodásoknak és rendelkeznek-e érvényes szállítói engedéllyel, valamint a járművezetők és a kísérők vonatkozásában képesítési bizonyítvánnyal; valamint

iii.

annak vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések, hogy a háziló-féléket, valamint a házi szarvasmarha-, juh-, kecske- és sertésféléket nagy távolságokon szállították-e vagy fogják szállítani.

(3)   A hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek során az illetékes hatóságoknak meg kell tenniük az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy teljesen elkerüljenek vagy minimálisra csökkentsenek minden késedelmet az állatok berakodása és az elindulás között, illetve a szállítás közben.

Az illetékes hatóságok nem tartóztathatják fel az állatokat szállítás közben, kivéve, ha az állatok jóléte vagy az állatok vagy emberek egészsége miatt ez kifejezetten szükséges. Ha állatokat szállítás közben két órát meghaladó időtartamra fel kell tartóztatni, az illetékes hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy meghozzák a megfelelő intézkedéseket az állatok ellátására, és szükség esetén az állatok etetésére, itatására, kirakodására és elhelyezésére vonatkozóan.

(4)   Amennyiben a (2) bekezdés b) pontjában említett hatósági ellenőrzések nyomán meg nem felelésre derül fény, és azt a nagy távolságra való szállítás kezdetéig a szállításszervező nem orvosolja a szállítással kapcsolatos intézkedések megfelelő módosítása révén, az illetékes hatóságoknak meg kell tiltaniuk az említett nagy távolságokra való szállítást.

(5)   Amennyiben az (2) bekezdés c) pontjában említett hatósági ellenőrzések nyomán az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy az állatok nincsenek a szállítás folytatására alkalmas állapotban, el kell rendelniük az állatok kirakodását, itatását, etetését és pihentetését mindaddig, amíg alkalmassá válnak a továbbszállításra.

(6)   A 105. és 106. cikk alkalmazásában az e cikk (1) bekezdésében említett szabályoknak való meg nem felelést be kell jelenteni:

a)

annak a tagállamnak, amely a szállító részére kiadta az engedélyt;

b)

ha a szállítóeszközökre alkalmazandó ilyen szabályoknak való meg nem felelésre derül fény, annak a tagállamnak, amely a szállítóeszközökre kiadta a jóváhagyási igazolást;

c)

ha a járművezetőre alkalmazandó ilyen szabályoknak való meg nem felelésre derül fény, annak a tagállamnak, amely a járművezető részére kiállította a képesítési bizonyítványt.

(7)   A 30. cikk alkalmazásában lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egy vagy több természetes személy felhatalmazást kaphasson egyes, e cikkben említett hatósági ellenőrzési feladatok végzésére.

(8)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából és meghatározza az 1. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett uniós szabályoknak való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó szabályokat. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban figyelembe kell venni a gazdálkodási tevékenységekhez, valamint az állatok szállításához, levágásához és leöléséhez kapcsolódó állatjóléti kockázatokat, és szabályokat kell meghatározni a következőkre vonatkozóan:

a)

az említett hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó különös követelmények a különböző állatfajokhoz és szállítóeszközökhöz kapcsolódó kockázatok kezelése, valamint a nem megfelelő gyakorlatok megelőzése és az állatok szenvedésének csökkentése érdekében;

b)

azok az esetek, amikor egyes konkrét meg nem felelésekhez kapcsolódóan az illetékes hatóságoknak meg kell hozniuk a 137. cikk (2) bekezdésében és a 138. cikk (2) bekezdésében említett egy vagy több intézkedést;

c)

az állatjóléti követelmények ellenőrzése a határállomásokon és a kilépési helyeken, valamint az említett kilépési helyekre alkalmazandó minimumkövetelmények;

d)

a 102–108. cikkben előírt igazgatási segítségnyújtási mechanizmusok igénybevételére vonatkozó különös kritériumok és feltételek;

e)

azon esetek és feltételek, amelyeknél az állatjóléti követelményeknek való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések során mérhető teljesítménykritériumokon alapuló, meghatározott állatjóléti mutatók alkalmazhatók, valamint e mutatók tudományos és műszaki adatok alapján történő kidolgozása.

(9)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján egységes gyakorlati rendelkezésekre vonatkozó szabályokat határoz meg az 1. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett, az állatjóléti követelményeket meghatározó uniós szabályoknak való megfelelés vizsgálata céljából végzett hatósági ellenőrzéseket, valamint az e hatósági ellenőrzéseket követően az illetékes hatóságok által hozott intézkedéseket illetően, az alábbiak tekintetében:

a)

az említett hatósági ellenőrzések egységes minimális gyakorisága, amennyiben szükség van a hatósági ellenőrzések minimális szintjére a különböző állatfajokhoz és szállítóeszközökhöz kapcsolódó kockázatok kezeléséhez, valamint a nem megfelelő gyakorlatok megelőzéséhez és az állatok szenvedésének csökkentéséhez; valamint

b)

az elvégzett hatósági ellenőrzésekre vonatkozó írásos feljegyzések vezetésére vonatkozó gyakorlati rendelkezések, valamint a feljegyzések megőrzési ideje.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

22. cikk

Az illetékes hatóságok által a növényegészségügyhöz kapcsolódóan végzett hatósági ellenőrzésekre és az e hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozó különös szabályok

(1)   Az 1. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatára irányuló hatósági ellenőrzéseknek magukban kell foglalniuk a károsítók, növények, növényi termékek és egyéb anyagok, valamint az említett szabályok hatálya alá tartozó vállalkozók és más személyek tekintetében végzett hatósági ellenőrzéseket.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából és meghatározza egyrészt a növényeken, növényi termékeken és más anyagokon végzett, az 1. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett és az említett árukra alkalmazandó uniós szabályoknak való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések elvégzésére, másrészt pedig az említett hatósági ellenőrzések elvégzését követően az illetékes hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozó szabályokat. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok szabályokat határoznak meg az alábbiakra vonatkozóan:

a)

az 1. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett szabályok hatálya alá tartozó egyes növények, növényi termékek és egyéb anyagok Unióba történő beléptetésével és Unión belüli szállításával kapcsolatos, említett hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó különös követelmények az egyes meghatározott származású vagy eredetű növényekhez, növényi termékekhez és egyéb anyagokhoz kapcsolódó felismert veszélyek és kockázatok kezelése érdekében; valamint

b)

azok az esetek, amikor egyes konkrét meg nem felelésekhez kapcsolódóan az illetékes hatóságoknak meg kell hozniuk a 137. cikk (2) bekezdésében és a 138. cikk (2) bekezdésében említett egy vagy több intézkedést.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján egységes gyakorlati rendelkezésekre vonatkozó szabályokat határoz meg a növényeken, növényi termékeken és egyéb anyagokon végzett, az 1. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett és az ilyen termékekre alkalmazandó uniós szabályoknak való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések elvégzését, valamint az e hatósági ellenőrzéseket követően az illetékes hatóságok által hozott intézkedéseket illetően az alábbiak tekintetében:

a)

az ilyen hatósági ellenőrzések egységes minimális gyakorisága, amennyiben egyes meghatározott származású vagy eredetű növényekhez, növényi termékekhez és egyéb anyagokhoz kapcsolódó, felismert egységes veszélyek és kockázatok kezeléséhez szükség van a hatósági ellenőrzések minimális szintjére;

b)

az illetékes hatóságok által az (EU) 2016/2031 rendelet 84. cikkének (1) bekezdésével összhangban növényútlevelek kiállítására jogosult vállalkozók tekintetében végzett hatósági ellenőrzések egységes gyakorisága, tekintettel arra, hogy ezek a vállalkozók az általuk termesztett vagy előállított növények, növényi termékek és egyéb anyagok tekintetében végrehajtottak-e az említett rendelet 91. cikkében említett, növényegészségügyi kockázatok kezelésére szolgáló tervet;

c)

az (EU) 2016/2031 rendelet 96. cikkének (1) bekezdésében említett jelölés alkalmazására vagy az ugyanazon rendelet 99. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett hatósági tanúsítvány kiállítására felhatalmazott vállalkozók tekintetében az illetékes hatóságok által végzett hatósági ellenőrzések egységes gyakorisága.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)   A 30. cikk alkalmazásában lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egy vagy több természetes személy felhatalmazást kaphasson egyes, e cikkben említett hatósági ellenőrzési feladatok végzésére.

23. cikk

Az illetékes hatóságok által az élelmiszerek és takarmányok előállítására szánt GMO-khoz és a géntechnológiával módosított élelmiszerekhez és takarmányokhoz kapcsolódóan végzett hatósági ellenőrzésekre és az e hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozó különös szabályok

(1)   Az 1. cikk (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatára irányuló hatósági ellenőrzéseknek magukban kell foglalniuk az élelmiszerek és takarmányok előállítására szánt GMO-k és a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok ellenőrzését, mégpedig az előállítás, feldolgozás és forgalmazás valamennyi releváns szakaszában, az agrár-élelmiszerlánc teljes egészében.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából és meghatározza az e cikk (1) bekezdésében említett hatósági ellenőrzések elvégzésére, valamint az e hatósági ellenőrzéseket követően az illetékes hatóságok által meghozandó intézkedésekre vonatkozó szabályokat. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban figyelembe kell venni, hogy biztosítani kell a hatósági ellenőrzések azon minimális szintjét, amellyel megakadályozhatók az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett szabályokat sértő gyakorlatok, és meg kell határozni a következőket:

a)

a hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó különös követelmények a következőkkel kapcsolatos felismert egységes veszélyek és kockázatok kezelése érdekében:

i.

olyan, élelmiszerek és takarmányok előállítására szánt GMO-k és géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok előfordulása az agrár-élelmiszerláncban, amelyeket nem engedélyeztek a 2001/18/EK irányelvnek vagy az 1829/2003/EK rendeletnek megfelelően;

ii.

az élelmiszerek és takarmányok előállítására szánt GMO-k termesztése és a 2001/18/EK irányelv 13. cikke (2) bekezdésének e) pontjában, valamint az 1829/2003/EK rendelet 5. cikke (5) bekezdésének b) pontjában és 17. cikke (5) bekezdésének b) pontjában említett felügyeleti terv megfelelő alkalmazása;

b)

azok az esetek, amikor egyes konkrét meg nem felelésekhez kapcsolódóan az illetékes hatóságoknak meg kell hozniuk a 137. cikk (2) bekezdésében és a 138. cikk (2) bekezdésében említett egy vagy több intézkedést.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján egységes gyakorlati rendelkezésekre vonatkozó szabályokat határozhat meg a (1) bekezdésben említett hatósági ellenőrzések elvégzését illetően, figyelembe véve, hogy biztosítani kell a hatósági ellenőrzések azon minimális szintjét, amellyel megelőzhetők az ilyen hatósági ellenőrzések egységes minimális gyakoriságára vonatkozó szabályokat sértő gyakorlatok, amennyiben a következőkkel kapcsolatos felismert egységes veszélyek és kockázatok kezeléséhez szükség van a hatósági ellenőrzések minimális szintjére:

a)

olyan, élelmiszerek és takarmányok előállítására szánt GMO-k és géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok előfordulása az agrár-élelmiszerláncban, amelyeket nem engedélyeztek a 2001/18/EK irányelvnek vagy az 1829/2003/EK rendeletnek megfelelően;

b)

az élelmiszerek és takarmányok előállítására szánt GMO-k termesztése és a 2001/18/EK irányelv 13. cikke (2) bekezdésének e) pontjában, valamint az 1829/2003/EK rendelet 5. cikke (5) bekezdésének b) pontjában és 17. cikke (5) bekezdésének b) pontjában említett felügyeleti terv megfelelő alkalmazása.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)   A 30. cikk alkalmazásában lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egy vagy több természetes személy felhatalmazást kaphasson egyes, e cikkben említett hatósági ellenőrzési feladatok végzésére.

24. cikk

Az illetékes hatóságok által a növényvédő szerekhez kapcsolódóan végzett hatósági ellenőrzésekre és az e hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozó különös szabályok

(1)   Az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdése h) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatára irányuló hatósági ellenőrzéseknek magukban kell foglalniuk az 1107/2009/EK rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett hatóanyagok, ellenanyagok, kölcsönhatás-fokozók, segédanyagok és adjuvánsok hatósági ellenőrzését.

(2)   Az (1) bekezdésben említett, kockázatalapú hatósági ellenőrzések gyakoriságának meghatározása céljából az illetékes hatóságoknak a következőket is figyelembe kell venniük:

a)

a releváns nyomon követési tevékenységek eredményei, beleértve a 396/2005/EK rendelet 32. cikke (2) bekezdésének és a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (55) 8. cikkének alkalmazásában végzett, a növényvédőszer-maradékokkal kapcsolatos tevékenységeket is;

b)

a nem engedélyezett növényvédő szerekre vonatkozó információk, beleértve a növényvédő szerek illegális kereskedelmét is, valamint a 649/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (56) 8. cikkében említett hatósági ellenőrzések eredményei; valamint

c)

a növényvédő szerekkel kapcsolatos mérgezésekre vonatkozó információk, beleértve az 1107/2009/EK rendelet 56. cikkével összhangban rendelkezésre álló információkat is, valamint az egészséget érintő vészhelyzetre való reagálással kapcsolatosan az egyes központok által benyújtott, az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (57) 45. cikkének (1) bekezdésében említett információk.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából és meghatározza az e cikk (1) bekezdésében említett hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó szabályokat. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok szabályokat határoznak meg az alábbiakra vonatkozóan:

a)

az ilyen hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó különös követelmények a növényvédő szerek által esetlegesen jelentett felismert egységes veszélyeknek és kockázatoknak a kezeléséhez, mégpedig a növényvédő szerek gyártása, forgalomba hozatala, Unióba történő beléptetése, címkézése vagy jelölése, csomagolása, szállítása, tárolása és használata tekintetében, azok biztonságos és fenntartható használatának a biztosítása, valamint az illegális kereskedelmük elleni küzdelem érdekében; valamint

b)

azok az esetek, amikor egyes konkrét meg nem felelésekhez kapcsolódóan az illetékes hatóságoknak meg kell hozniuk a 137. cikk (2) bekezdésében és a 138. cikk (2) bekezdésében említett egy vagy több intézkedést.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján egységes gyakorlati rendelkezésekre vonatkozó részletes szabályokat határozhat meg az (1) bekezdésben említett termékekre vonatkozó hatósági ellenőrzések elvégzését illetően, az alábbiak tekintetében:

a)

a szóban forgó hatósági ellenőrzések egységes minimális gyakorisága, amennyiben szükség van a hatósági ellenőrzések minimális szintjére a növényvédő szerek által esetlegesen jelentett felismert egységes veszélyeknek és kockázatoknak a kezeléséhez, mégpedig a növényvédő szerek gyártása, forgalomba hozatala, Unióba történő beléptetése, címkézése vagy jelölése, csomagolása, szállítása, tárolása és használata tekintetében, azok biztonságos és fenntartható használatának a biztosítása, valamint az illegális kereskedelmük elleni küzdelem érdekében;

b)

a növényvédő szerek által okozott mérgezésgyanús esetekkel kapcsolatos információgyűjtés, nyomon követés és jelentéstétel;

c)

a nem engedélyezett növényvédő szerekkel kapcsolatos információgyűjtés, nyomon követés és jelentéstétel, a növényvédő szerek illegális kereskedelmét is beleértve.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5)   A 30. cikk alkalmazásában lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egy vagy több természetes személy felhatalmazást kaphasson egyes, e cikkben említett hatósági ellenőrzési feladatok végzésére.

25. cikk

Az ökológiai termelésre és az ökológiai termékek címkézésére irányuló hatósági ellenőrzésekre és más hatósági tevékenységekre vonatkozó különös szabályok

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján egységes gyakorlati rendelkezésekre vonatkozó szabályokat határozhat meg az 1. cikk (2) bekezdésének i) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálata céljából végzett hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozóan, a következők tekintetében:

a)

különös követelmények és a 110. cikkben előírtakon túli további tartalom a 109. cikk (1) bekezdésében előírt többéves nemzeti ellenőrzési terv vonatkozó részeinek kidolgozása tekintetében, valamint a 113. cikkben előírt jelentésben szerepeltetendő további konkrét tartalom;

b)

a 98. cikkben előírtakon túl az európai uniós referenciaközpontok tekintetében további különös felelősségi körök és feladatok;

c)

a 102–108. cikkben előírt igazgatási segítségnyújtási mechanizmusok – többek között az illetékes hatóságok és a felhatalmazással rendelkező szervezetek közötti, a meg nem felelés eseteire, valamint az ilyen meg nem felelés valószínűségére vonatkozó információcsere – igénybevételére vonatkozó gyakorlati rendelkezések;

d)

a mintavétel, laboratóriumi analízis és teszt esetében alkalmazandó módszerek, a határértékek meghatározását magukban foglaló szabályok kivételével.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

26. cikk

Az illetékes hatóságok által az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekhez, oltalom alatt álló földrajzi jelzésekhez és hagyományos különleges termékekhez kapcsolódóan végzett hatósági ellenőrzésekre és más hatósági tevékenységekre vonatkozó különös szabályok

(1)   A 31. cikk (3) bekezdésétől eltérve, amennyiben – az 1. cikk (2) bekezdésének j) pontjában említett szabályok tekintetében – az illetékes hatóságok átruházták a valamely termék bejegyzett elnevezése használatának engedélyezésével kapcsolatos határozathozatalt, akkor felhatalmazást adhatnak a következő intézkedések alkalmazására is:

a)

annak elrendelése, hogy a vállalkozó egyes tevékenységei tekintetében rendszeres vagy fokozott hatósági ellenőrzéseket végezzenek;

b)

annak elrendelése, hogy a vállalkozó növelje önellenőrzéseinek gyakoriságát;

c)

a címke módosításának elrendelése annak érdekében, hogy megfeleljen a termékleírásban és az 1. cikk (2) bekezdésének j) pontjában említett szabályokban foglaltaknak.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából és meghatározza az 1. cikk (2) bekezdésének j) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó szabályokat. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok szabályokat határoznak meg az alábbiakra vonatkozóan:

a)

a termékleírásoknak és a címkézési vagy jelölési követelményeknek való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzésekre vonatkozó, a 12. és 14. cikkben említett követelmények, módszerek és technikák;

b)

az 1. cikk (2) bekezdésének j) pontjában említett szabályok hatálya alá tartozó áruk és állatok nyomonkövethetőségének az előállítás, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában történő biztosítását, valamint az említett szabályoknak való megfelelés tekintetében biztosítékok nyújtását célzó hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó, a 14. cikkben említett konkrét módszerek és technikák;

e)

azok az esetek, amikor egyes konkrét meg nem felelésekhez kapcsolódóan az illetékes hatóságoknak meg kell hozniuk a 138. cikk (1) és (2) bekezdésében említett egy vagy több intézkedést.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján egységes gyakorlati rendelkezésekre vonatkozó szabályokat határozhat meg az 1. cikk (2) bekezdésének j) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálata céljából végzett hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozóan, a következők tekintetében:

a)

a 102–108. cikkben előírt igazgatási segítségnyújtási mechanizmusok – többek között az illetékes hatóságok és a felhatalmazással rendelkező szervezetek közötti, a meg nem felelés eseteire, valamint az ilyen meg nem felelés valószínűségére vonatkozó információcsere – igénybevételére vonatkozó különös gyakorlati rendelkezések; valamint

b)

a felhatalmazással rendelkező szervezetek egyedi jelentéstételi kötelezettségei.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)   A 30. cikk alkalmazásában lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egy vagy több természetes személy felhatalmazást kaphasson egyes, e cikkben említett hatósági ellenőrzési feladatok végzésére.

27. cikk

Az illetékes hatóságok által az élelmiszereket és takarmányokat érintő, újonnan megállapított kockázatok esetén végzett hatósági ellenőrzésekre és az e hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozó különös szabályok

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából és meghatározza az egyes élelmiszer- és takarmánykategóriákon végzett, az 1. cikk (2) bekezdésének a)–e) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések elvégzésére, valamint az e hatósági ellenőrzéseket követően az illetékes hatóságok által meghozandó intézkedésekre vonatkozó szabályokat. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban foglalkozni kell azon újonnan megállapított kockázatokkal, amelyeket az élelmiszerek vagy takarmányok az emberek vagy az állatok egészségére, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetre is jelenthetnek, vagy bármely olyan kockázattal, amely az új élelmiszer- és takarmány-előállítási és -fogyasztási szokásokból ered, és amely ilyen közös szabályok hiányában nem kezelhető eredményesen. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok szabályokat határoznak meg az alábbiakra vonatkozóan:

a)

a hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó egységes különös követelmények azoknak a konkrét veszélyeknek és kockázatoknak a kezelése érdekében, amelyek az egyes élelmiszer- és takarmánykategóriákkal és az azokat érintő különböző folyamatokkal kapcsolatban felmerülnek; valamint

b)

azok az esetek, amikor egyes konkrét meg nem felelésekhez kapcsolódóan az illetékes hatóságoknak meg kell hozniuk a 137. cikk (2) bekezdésében és a 138. cikk (2) bekezdésében említett egy vagy több intézkedést.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján egységes gyakorlati rendelkezésekre vonatkozó szabályokat állapíthat meg bizonyos élelmiszer- és takarmánykategóriákon végzett, az 1. cikk (2) bekezdésének a)–e) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések elvégzésére, annak céljából, hogy kezelje az olyan újonnan megállapított kockázatokat, amelyeket az élelmiszerek vagy takarmányok az emberek vagy az állatok egészségére, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek a környezetre is jelenthetnek, vagy bármely ilyen kockázatot, amelyek új élelmiszer- és takarmány-előállítási és -fogyasztási szokásokból erednek, és amelyek a következőkre vonatkozó ilyen közös szabályok hiányában nem kezelhetők eredményesen: az ilyen hatósági ellenőrzések egységes minimális gyakorisága, amennyiben szükség van a hatósági ellenőrzések minimális szintjére azoknak a konkrét veszélyeknek és kockázatoknak a kezelése érdekében, amelyek az egyes élelmiszer- és takarmánykategóriákkal és az azokat érintő különböző folyamatokkal kapcsolatban felmerülnek. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)   A Bizottságnak a 145. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, ha az emberek vagy állatok egészségét vagy a környezetet veszélyeztető súlyos kockázatokkal összefüggésben felmerülő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

III. FEJEZET

Felhatalmazás az illetékes hatóságok bizonyos feladatainak végzésére

28. cikk

Az illetékes hatóságok által bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok végzésére adott felhatalmazás

(1)   Az illetékes hatóságok a 29., illetve a 30. cikkben előírt feltételeknek megfelelően felhatalmazhatnak egy vagy több felhatalmazással rendelkező szervezetet vagy természetes személyt bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok végzésére. Az illetékes hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy az e feladatok végzésére felhatalmazott, felhatalmazással rendelkező szervezet vagy természetes személy rendelkezik a feladatok eredményes végrehajtásához szükséges hatáskörrel.

(2)   Amennyiben egy illetékes hatóság vagy egy tagállam – az ilyen irányú döntése alapján – felhatalmaz egy vagy több, felhatalmazással rendelkező szervezetet az 1. cikk (2) bekezdésének i) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatát célzó bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok végzésére minden egyes ilyen szervezethez kódszámot kell rendelnie és ki kell jelölnie az azok engedélyezéséért és felügyeletéért felelős illetékes hatóságokat.

29. cikk

Felhatalmazással rendelkező szervezetek bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok végzésére való felhatalmazásának feltételei

Felhatalmazással rendelkező szervezeteknek bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok végzésére való, a 28. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazására írásban, a következő feltételek teljesülése esetén kerülhet sor:

a)

a felhatalmazás tartalmazza a felhatalmazással rendelkező szervezet által végezhető hatósági ellenőrzési feladatoknak és azon feltételeknek a pontos leírását, amelyek mellett a felhatalmazással rendelkező szerv végezheti ezeket a feladatokat;

b)

a felhatalmazással rendelkező szervezet:

i.

rendelkezik azon említett hatósági ellenőrzési feladatoknak az elvégzéséhez szükséges szakértelemmel, felszereléssel és infrastruktúrával, amelyek végzésére felhatalmazták;

ii.

elegendő létszámú, megfelelő képesítéssel és tapasztalattal rendelkező személyzettel rendelkezik;

iii.

személyzete pártatlan és tekintetében nem merül fel összeférhetetlenség, továbbá tagjai mindenekelőtt nincsenek olyan helyzetben, amely akár közvetlenül, akár közvetve befolyásolhatná azoknak a hatósági ellenőrzési feladatoknak részrehajlás nélküli elvégzésével kapcsolatos szakmai magatartásukat, amelyek végzésére felhatalmazták;

iv.

a szóban forgó, felhatalmazás tárgyát képező feladatok tekintetében releváns szabványokkal, többek között az „Ellenőrzést végző különféle típusú testületek működésének követelményei” című EN ISO/IEC 17020 szabvánnyal összhangban működik és kerül akkreditálásra;

v.

elegendő hatáskörrel rendelkezik azon hatósági ellenőrzési feladatok elvégzéséhez, amelyek végzésére felhatalmazták; valamint

c)

intézkedések kerültek bevezetésre a feladatok végzésére felhatalmazást adó illetékes hatóságok és a felhatalmazással rendelkező szervezet közötti eredményes és hatékony koordináció biztosítására.

30. cikk

Természetes személyek bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok végzésére való felhatalmazásának feltételei

Az illetékes hatóságok felhatalmazhatnak egy vagy több természetes személyt bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok végzésére, amennyiben ezt a 18–27. cikkben előírt szabályok lehetővé teszik. A felhatalmazást írásban kell megadni, és annak meg kell felelnie a következő feltételeknek:

a)

a felhatalmazás tartalmazza a természetes személyek által végezhető hatósági ellenőrzési feladatok és azon feltételek pontos leírását, amelyek mellett a természetes személyek végezhetik ezeket a feladatokat;

b)

a természetes személyek:

i.

rendelkeznek azoknak a hatósági ellenőrzési feladatoknak az elvégzéséhez szükséges szakértelemmel, felszereléssel és infrastruktúrával, amelyek végzésére felhatalmazták őket;

ii.

megfelelő képesítéssel és tapasztalattal rendelkeznek;

iii.

pártatlanul járnak el, és nem merül fel összeférhetetlenség azon hatósági ellenőrzési feladatok elvégzése tekintetében, amelyek végzésére felhatalmazták őket; valamint

c)

intézkedések kerültek bevezetésre a feladatok végzésére felhatalmazást adó illetékes hatóságok és a természetes személyek közötti eredményes és hatékony koordináció biztosítására.

31. cikk

A más hatósági tevékenységekhez kapcsolódó bizonyos feladatok végzésére való felhatalmazás feltételei

(1)   Az illetékes hatóságok felhatalmazhatnak egy vagy több, felhatalmazással rendelkező szervezetet más hatósági tevékenységekhez kapcsolódó bizonyos feladatok végzésére, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)

az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok nem tiltják az ilyen felhatalmazást; valamint

b)

a 29. cikkben meghatározott feltételek – a b) pont iv. alpontjában meghatározott feltétel kivételével – teljesülnek.

(2)   Az illetékes hatóságok felhatalmazhatnak egy vagy több természetes személyt más hatósági tevékenységekhez kapcsolódó bizonyos feladatok végzésére, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)

az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok lehetővé teszik az ilyen felhatalmazást; valamint

b)

teljesülnek a 30. cikkben meghatározott, értelemszerűen alkalmazott feltételek.

(3)   Az illetékes hatóságok nem hatalmazhatnak fel felhatalmazással rendelkező szervezeteket vagy természetes személyeket a 138. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 138. cikk (2) és (3) bekezdésében előírt feladataikkal kapcsolatos döntések meghozatalára.

32. cikk

A felhatalmazással rendelkező szervezetek és természetes személyek kötelezettségei

Azon felhatalmazással rendelkező szervezeteknek és természetes személyeknek, amelyeket vagy akiket felhatalmaztak a 28. cikk (1) bekezdésének megfelelően bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok vagy a 31. cikknek megfelelően más hatósági tevékenységekhez kapcsolódó bizonyos feladatok végzésére:

a)

rendszeresen, illetve az illetékes hatóságok ilyen irányú megkeresésére bármikor tájékoztatniuk kell a feladatok végzésére őket felhatalmazó illetékes hatóságokat az általuk elvégzett hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek eredményéről;

b)

haladéktalanul értesíteniük kell a feladatok végzésére őket felhatalmazó illetékes hatóságokat, ha a hatósági ellenőrzések eredményei meg nem felelésre vagy meg nem felelés valószínűségére engednek következtetni, kivéve abban az esetben, ha az illetékes hatóság és a felhatalmazással rendelkező szervezet vagy a természetes személy között ettől eltérő rendelkezéseket tartalmazó különös rendelkezések vannak érvényben; valamint

c)

az illetékes hatóságok számára hozzáférést kell biztosítaniuk a telephelyeikhez és a létesítményeikhez, továbbá együtt kell működniük velük és segítséget kell nyújtaniuk számukra.

33. cikk

A felhatalmazást adó illetékes hatóságok kötelezettségei

Azon illetékes hatóságoknak, amelyek a 28. cikk (1) bekezdésének megfelelően felhatalmaztak egyes, felhatalmazással rendelkező szervezeteket vagy természetes személyeket bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok végzésére, vagy amelyek a 31. cikknek megfelelően felhatalmaztak egyes, felhatalmazással rendelkező szervezeteket vagy természetes személyeket más hatósági tevékenységekhez kapcsolódó bizonyos feladatok végzésére:

a)

szükség szerint és a párhuzamosságok kerülésével meg kell szervezniük az ilyen szervek vagy személyek auditjait vagy vizsgálatait, figyelembe véve a 29. cikke b) pontjának iv. alpontjában említett akkreditációkat;

b)

haladéktalanul vissza kell vonniuk – teljesen vagy részben – a felhatalmazást, ha:

i.

bizonyítható, hogy az érintett felhatalmazással rendelkező szervezet vagy természetes személy nem végzi megfelelően azon feladatokat, amelyek végzésére felhatalmazták;

ii.

a felhatalmazással rendelkező szervezet vagy természetes személy nem hoz kellő időben megfelelő intézkedéseket a megállapított hiányosságok orvosolására; vagy

iii.

igazolást nyert, hogy a felhatalmazással rendelkező szervezet vagy természetes személy függetlensége vagy pártatlansága sérült.

Ez a pont nem érinti az illetékes hatóságok azon hatáskörét, hogy az e rendeletben említettektől eltérő okokból visszavonják a felhatalmazást.

IV. FEJEZET

Mintavétel, analízis, teszt és diagnosztika

34. cikk

Alkalmazott mintavételi, analitikai, tesztelési és diagnosztikai módszerek

(1)   A hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek során alkalmazott mintavételi és laboratóriumi analitikai, tesztelési és diagnosztikai módszereknek meg kell felelniük az ilyen módszereket létrehozó uniós szabályoknak vagy az e módszerekre vonatkozó teljesítménykritériumoknak.

(2)   Az (1) bekezdésben említett uniós szabályok hiányában a hatósági laboratóriumoknak a hatósági ellenőrzéseket és más hatósági tevékenységeket illetően az alábbi módszerek egyikét kell alkalmazniuk, aszerint, hogy közülük melyik felel meg konkrét analitikai, tesztelési és diagnosztikai igényeiknek:

a)

a vonatkozó, nemzetközileg elismert, többek között az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által elfogadott szabályoknak vagy eljárásoknak megfelelő, rendelkezésre álló módszerek, vagy

az európai uniós referencialaboratóriumok által kidolgozott vagy ajánlott és a nemzetközileg elfogadott tudományos eljárásoknak megfelelően validált vonatkozó módszerek;

b)

amennyiben nem állnak rendelkezésre az a) pontban említett megfelelő szabályok vagy eljárások, a nemzeti szinten meghatározott vonatkozó szabályoknak megfelelő módszerek, vagy ilyen szabályok hiányában a nemzeti referencialaboratóriumok által kidolgozott vagy ajánlott és a nemzetközileg elfogadott tudományos eljárásoknak megfelelően validált vonatkozó módszerek, vagy

a nemzetközileg elfogadott tudományos eljárásoknak megfelelően, laboratóriumon belüli vagy laboratóriumok közötti módszervalidálási vizsgálatok alapján kidolgozott és validált vonatkozó módszerek.

(3)   Amennyiben sürgős szükség van laboratóriumi analízisre, tesztre vagy diagnosztikára, és az e cikk (1) és a (2) bekezdésében említett módszerek egyike sem áll rendelkezésre, az érintett nemzeti referencialaboratórium, vagy ilyen nemzeti referencialaboratórium hiányában a 37. cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt bármely más laboratórium alkalmazhat az e cikk (1) és (2) bekezdésében említettektől eltérő módszereket is, amíg nemzetközileg elfogadott tudományos eljárásoknak megfelelően sor nem kerül egy megfelelő módszer validálására.

(4)   Amennyiben lehetséges, a laboratóriumi analitikai módszereknek meg kell felelniük a III. mellékletben foglalt vonatkozó kritériumoknak.

(5)   A mintavételt úgy kell elvégezni és a mintákat úgy kell kezelni és jelölni, hogy az egyaránt biztosítja a jogi, tudományos és műszaki érvényességüket.

(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén szabályokat határozhat meg a következők vonatkozásában:

a)

az alkalmazandó mintavételi és laboratóriumi analitikai, tesztelési és diagnosztikai módszerek;

b)

teljesítménykritériumok, analitikai, tesztelési, illetve diagnosztikai paraméterek, mérési bizonytalanság és e módszerek validálási eljárásai;

c)

az analitikai, tesztelési és diagnosztikai eredmények értelmezése.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

35. cikk

Második szakvélemény

(1)   Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy azok a vállalkozók, akiknek az állatai vagy árui hatósági ellenőrzés keretében végzett mintavétel, analízis, teszt, illetve diagnosztika tárgyát képezik, saját költségükre második szakvéleményt kérhessenek.

A második szakvéleményhez való jog lehetőséget kell, hogy biztosítson a vállalkozónak arra, hogy kérje a mintavétel, analízis, teszt vagy diagnosztika dokumentumainak egy másik elismert és megfelelő képesítéssel rendelkező szakértő általi felülvizsgálatát.

(2)   Adott esetben, és ha ez technikailag megvalósítható, tekintettel különösen a veszély állatokban vagy árukban való előfordulására és megoszlására, a minták vagy az áruk romlandóságára, valamint a rendelkezésre álló szubsztrát mennyiségére, az illetékes hatóságoknak:

a)

a mintavétel során – amennyiben a vállalkozó ezt kéri – gondoskodniuk kell arról, hogy elegendő mennyiségű mintát vegyenek ahhoz, hogy szükség esetén második szakvéleményt lehessen készíteni és el lehessen végezni a (3) bekezdésben említett felülvizsgálatot; vagy

b)

amennyiben az a) pontban említett elegendő mennyiségű minta vétele nem lehetséges, erről tájékoztatniuk kell a vállalkozót.

Ez a bekezdés nem alkalmazandó, ha a zárlati károsítók növényekben, növényi termékekben vagy egyéb anyagokban való előfordulásának értékelésére az 1. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálata céljából kerül sor.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett második szakvélemény alapján vita alakul ki az illetékes hatóságok és a vállalkozók között, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a vállalkozók saját költségükre kérhetik az első analízis, teszt vagy diagnosztika, és adott esetben egy másik analízis, teszt vagy diagnosztika dokumentumainak egy másik hatósági laboratórium általi felülvizsgálatát.

(4)   A vállalkozónak az e cikk (1) bekezdése szerinti második szakvélemény iránti kérelme nem érintheti az illetékes hatóságok azon kötelezettségét, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek az emberek, állatok és növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő kockázatok megszüntetésére vagy csökkentésére, e rendelettel és az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokkal összhangban.

36. cikk

Távolsági kommunikáció útján értékesítésre kínált állatokon és árukon végzett mintavétel

(1)   Távolsági kommunikáció útján értékesítésre kínált állatok és áruk esetében a magukat nem azonosító illetékes hatóságok által a vállalkozóktól rendelt minták felhasználhatók hatósági ellenőrzés céljára.

(2)   Az illetékes hatóságoknak a minták birtokában minden lépést meg kell tenniük annak érdekében, hogy azok a vállalkozók, akiktől az (1) bekezdésnek megfelelően a szóban forgó mintákat rendelték:

a)

tájékoztatást kapjanak arról, hogy ezeket a mintákat hatósági ellenőrzés keretében vették, és adott esetben a hatósági ellenőrzés céljából elemzik vagy tesztelik azokat; valamint

b)

az említett bekezdésben foglalt minták analízise vagy vizsgálata esetén élhessenek a 35. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint a második szakvéleményhez való jogukkal.

(3)   Az (1) és (2) bekezdést alkalmazni kell a bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok végzésére felhatalmazott, felhatalmazással rendelkező szervezetekre és természetes személyekre.

37. cikk

A hatósági laboratóriumok kijelölése

(1)   Az illetékes hatóságoknak a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek keretében gyűjtött mintákon laboratóriumi analízis, teszt és diagnosztika elvégzése céljából hatósági laboratóriumokat kell kijelölniük az illetékes hatóságok működési helye szerinti tagállamban vagy egy másik tagállamban, illetve egy olyan harmadik országban, amely szerződő fele az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásnak.

(2)   Az illetékes hatóságok hatósági laboratóriumként kijelölhetnek egy másik tagállamban található laboratóriumot, illetve egy olyan harmadik országban található laboratóriumot, amely szerződő fele az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásnak, feltéve, hogy az megfelel az alábbi feltételeknek:

a)

megfelelő intézkedések kerültek bevezetésre, amelyek értelmében az illetékes hatóságok elvégezhetik a 39. cikk (1) bekezdésében említett auditokat és vizsgálatokat, vagy felhatalmazhatják ezen auditok és vizsgálatok elvégzésére annak a tagállamnak, illetve annak az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban szerződő fél harmadik országnak az illetékes hatóságait, amelyben a laboratórium található; valamint

b)

azon tagállam illetékes hatóságai, amelynek területén az adott laboratórium található, már kijelölték azt hatósági laboratóriumként.

(3)   A hatósági laboratóriumot írásban kell kijelölni, és a kijelölésnek tartalmaznia kell az alábbiak részletes leírását:

a)

a laboratórium által hatósági laboratóriumként végzett feladatok;

b)

feltételek, amelyek mellett a laboratórium az a) pontban említett feladatokat végzi; valamint

c)

a laboratórium és az illetékes hatóságok közötti hatékony és eredményes koordináció és együttműködés biztosításához szükséges intézkedések.

(4)   Az illetékes hatóságok csak olyan laboratóriumot jelölhetnek ki hatósági laboratóriumként, amelyik:

a)

rendelkezik az analízis, teszt, illetve diagnosztika mintákon való elvégzéséhez szükséges szakértelemmel, felszereléssel és infrastruktúrával;

b)

elegendő létszámú és megfelelően képesített, képzett és tapasztalt személyzettel rendelkezik;

c)

biztosítja, hogy az (1) bekezdésben foglaltak szerint rá ruházott feladatokat pártatlanul végzi, és nem merül fel összeférhetetlenség a hatósági laboratóriumként rá háruló feladatok elvégzése tekintetében;

d)

időben be tudja nyújtani a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek során vett mintákon végzett analízis, teszt, illetve diagnosztika eredményeit; valamint

e)

az EN ISO/IEC 17025 szabványnak megfelelően működik, és amelyet a 765/2008/EK rendelettel összhangban működő nemzeti akkreditáló testület e szabvány szerint akkreditált.

(5)   A hatósági laboratóriumnak a (4) bekezdés e) pontjában említett akkreditációjának hatálya:

a)

kiterjed a laboratórium által a hatósági laboratóriumként történő működése során az analízis, teszt, illetve diagnosztika céljából kötelezően alkalmazandó valamennyi laboratóriumi analitikai, tesztelési, illetve diagnosztikai módszerre;

b)

magában foglalhat egy vagy több laboratóriumi analitikai, tesztelési, illetve diagnosztikai módszert, vagy módszerek csoportjait;

c)

rugalmas módon meghatározható annak érdekében, hogy az akkreditáció hatálya a hatósági laboratórium által az akkreditáció megadásának időpontjában alkalmazott módszerek módosított változatait vagy ezeken kívül új módszereket is magában foglalhasson a laboratórium saját validálása alapján, anélkül, hogy a nemzeti akkreditáló testület e módosított vagy új módszerek alkalmazása előtt különleges értékelést végezne.

(6)   Amennyiben az Unióban, illetve – az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban szerződő fél – harmadik országban az (1) bekezdésnek megfelelően kijelölt egyetlen hatósági laboratórium sem rendelkezik az új vagy rendkívül ritka laboratóriumi analízis, teszt, illetve diagnosztika elvégzéséhez szükséges szakértelemmel, felszereléssel, infrastruktúrával és személyzettel, az illetékes hatóságok ezen analízis, teszt és diagnosztika elvégzésére felkérhetnek olyan laboratóriumot vagy diagnosztikai központot is, amely a (3) és (4) bekezdésben foglaltak közül nem felel meg egy vagy több követelménynek.

38. cikk

A hatósági laboratóriumok kötelezettségei

(1)   Ha a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek során vett mintákon végzett analízis, teszt, illetve diagnosztika eredményei arra utalnak, hogy kockázat áll fenn az emberek, állatok vagy növények egészsége vagy az állatjólét, illetve a GMO-k és növényvédő szerek vonatkozásában a környezet tekintetében is, vagy pedig meg nem felelés valószínűségére engednek következtetni, a hatósági laboratóriumoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell az őket az adott analízis, teszt, illetve diagnosztika elvégzésére felhatalmazó illetékes hatóságokat, és adott esetben a feladatok végzésére felhatalmazott, felhatalmazással rendelkező szervezeteket vagy természetes személyeket. Az illetékes hatóságok, illetve a feladatok végzésére felhatalmazott, felhatalmazással rendelkező szervezetek vagy természetes személyek és a hatósági laboratóriumok közötti egyedi megállapodások rendelkezhetnek úgy, hogy az említett tájékoztatást nem kell haladéktalanul megtenni.

(2)   Az európai uniós referencialaboratórium vagy a nemzeti referencialaboratórium kérésére a hatósági laboratóriumoknak részt kell venniük az általuk hatósági laboratóriumként végzett analízis, teszt, illetve diagnosztika vonatkozásában szervezett, laboratóriumok közötti összehasonlító vizsgálatokban vagy jártassági vizsgálatokban.

(3)   A hatósági laboratóriumoknak az illetékes hatóságok kérésére nyilvánosságra kell hozniuk a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek keretében végzett analitikai, tesztelési és diagnosztikai módszerek megnevezését.

(4)   A hatósági laboratóriumoknak az illetékes hatóságok kérésére az eredményekkel együtt meg kell jelölniük a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek keretében végzett egyes analízisek, tesztek, illetve diagnosztika céljára alkalmazott módszereket.

39. cikk

A hatósági laboratóriumok auditjai

(1)   Az illetékes hatóságoknak az általuk a 37. cikk (1) bekezdésének megfelelően felhatalmazott hatósági laboratóriumok auditjait rendszeresen és minden olyan esetben meg kell szervezniük, amikor úgy vélik, hogy auditra van szükség, kivéve abban az esetben, ha a 37. cikk (4) bekezdésének e) pontjában említett akkreditációs értékelésre tekintettel feleslegesnek tartják ennek az auditnak az elvégzését.

(2)   Az illetékes hatóságoknak teljes körűen vagy egyes feladatok tekintetében, haladéktalanul vissza kell vonniuk a hatósági laboratórium kijelölését, amennyiben az nem hoz kellő időben megfelelő korrekciós intézkedéseket abban az esetben, ha az (1) bekezdésben előírt audit eredményei alapján a következőkre derül fény:

a)

a laboratórium már nem teljesíti a 37. cikk (4) és (5) bekezdésében előírt feltételeket;

b)

a laboratórium nem tesz eleget a 38. cikkben előírt kötelezettségeinek;

c)

a laboratórium gyengén teljesít a 38. cikk (2) bekezdésében említett, laboratóriumok közötti összehasonlító vizsgálatokban.

40. cikk

Eltérések a kötelező akkreditációra vonatkozó feltételtől egyes hatósági laboratóriumok esetében

(1)   Az illetékes hatóságok a 37. cikk (4) bekezdésének e) pontjától eltérve az ott előírt feltétel teljesítésétől függetlenül hatósági laboratóriumként jelölhetik ki a következőket:

a)

olyan laboratóriumok:

i.

amelyek kizárólagos tevékenysége a húsban előforduló Trichinella kimutatása;

ii.

amelyek a Trichinella kimutatására kizárólag az (EU) 2015/1375 bizottsági végrehajtási rendelet (58) 6. cikkében említett módszereket alkalmazzák;

iii.

amelyek a Trichinella kimutatását az illetékes hatóságok, illetve a 37. cikk (1) bekezdésével összhangban kijelölt és az e pont ii. alpontjában említett módszerek alkalmazása tekintetében az EN ISO/IEC 17025 szabvány szerint akkreditált hatósági laboratórium felügyelete alatt végzik; valamint

iv.

amelyek rendszeresen részt vesznek és kielégítő teljesítményt nyújtanak az általuk a Trichinella kimutatása céljából alkalmazott módszerek tekintetében a nemzeti referencialaboratóriumok által szervezett, laboratóriumok közötti összehasonlító vizsgálatokban vagy jártassági vizsgálatokban;

b)

a kizárólag más hatósági tevékenységek keretében analízist, tesztet vagy diagnosztikát végző laboratóriumok, feltéve, hogy:

i.

kizárólag a 34. cikk (1) bekezdésében és a 34. cikk (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett laboratóriumi analitikai, tesztelési és diagnosztikai módszereket alkalmazzák;

ii.

az analízist, tesztet vagy diagnosztikát az illetékes hatóságok, vagy az általuk alkalmazott módszerek tekintetében a nemzeti referencialaboratóriumok felügyelete alatt végzik;

iii.

rendszeresen részt vesznek és kielégítő teljesítményt nyújtanak az általuk alkalmazott módszerek tekintetében a nemzeti referencialaboratóriumok által szervezett, laboratóriumok közötti összehasonlító vizsgálatokban vagy jártassági vizsgálatokban; valamint

iv.

minőségbiztosítási rendszerrel rendelkeznek, amely szavatolja, hogy az alkalmazott laboratóriumi analitikai, tesztelési és diagnosztikai módszereket alkalmazva megalapozott és megbízható eredmények születnek.

(2)   Amennyiben az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett laboratóriumok által alkalmazott módszerek esetében szükség van a laboratóriumi analízis, teszt, illetve diagnosztika eredményének megerősítésére, a megerősítő laboratóriumi analízist, tesztet, illetve diagnosztikát kizárólag olyan hatósági laboratórium végezheti, amely megfelel a 37. cikk (4) bekezdésének e) pontjában foglalt követelményeknek.

(3)   Az (1) bekezdésnek megfelelően kijelölt hatósági laboratóriumoknak az őket kijelölő illetékes hatóságok helye szerinti tagállamok területén kell lenniük.

41. cikk

A hatósági laboratóriumok által alkalmazott valamennyi laboratóriumi analitikai, tesztelési és diagnosztikai módszer kötelező akkreditációjára vonatkozó feltételtől való eltérés elfogadására vonatkozó hatáskör

A Bizottság a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából azon esetekről és feltételekről, amelyek fennállásakor az illetékes hatóságok a 37. cikk (1) bekezdésének megfelelően hatósági laboratóriumként jelölhetnek ki olyan laboratóriumokat, amelyek nem teljesítik az általuk a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek céljára alkalmazott valamennyi módszer vonatkozásában a 37. cikk (4) bekezdésének e) pontjában említett feltételeket, feltéve, hogy ezek a laboratóriumok eleget tesznek az alábbi feltételeknek:

a)

az általuk alkalmazott egyéb módszerekhez hasonló vagy azok vonatkozásában reprezentatív jellegű egy vagy több módszer alkalmazása tekintetében az EN ISO/IEC 17025 szabványnak megfelelően működnek, és e szabvány szerint akkreditálták őket; valamint

b)

rendszeresen és jelentős mértékben alkalmazzák azokat a módszereket, amelyekre vonatkozóan megszerezték az e cikk a) pontjában említett akkreditációt, kivéve az 1. cikk (2) bekezdése g) pontjában említett szabályok hatálya alá tartozó területen, amennyiben nem létezik a 34. cikk (1) és (2) bekezdésében említett validált módszer az egyes növénykárosítók kimutatására.

42. cikk

Ideiglenes eltérések a hatósági laboratóriumok kötelező akkreditációjára vonatkozó feltételektől

(1)   A 37. cikk (5) bekezdésének a) pontjától eltérve, az illetékes hatóságok a 37. cikk (1) bekezdésének megfelelően egy meglévő hatósági laboratóriumot ideiglenesen hatósági laboratóriumként jelölhetnek ki valamely olyan laboratóriumi analitikai, tesztelési, illetve diagnosztikai módszer alkalmazása tekintetében, amelyre vonatkozóan az adott laboratórium nem szerzett a 37. cikk (4) bekezdésének e) pontja szerinti akkreditációt:

a)

amennyiben az uniós szabályok újonnan írják elő az adott módszer alkalmazását;

b)

amennyiben valamely alkalmazott módszer változásai új akkreditációt vagy a hatósági laboratórium által megszerzett akkreditáció hatályának bővítését teszik szükségessé; vagy

c)

azokban az esetekben, amikor a módszer alkalmazása vészhelyzet vagy az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő, újonnan felmerülő kockázat nyomán válik szükségessé.

(2)   Az (1) bekezdésben említett ideiglenes kijelöléshez az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

a)

a hatósági laboratórium egy, az akkreditációja hatálya alá nem tartozó módszerhez hasonló módszer alkalmazására vonatkozóan már rendelkezik az EN ISO/IEC 17025 szabvány szerinti akkreditációval;

b)

a hatósági laboratóriumban minőségbiztosítási rendszer működik, amely szavatolja, hogy a meglévő akkreditáció hatálya alá nem tartozó módszert alkalmazva megalapozott és megbízható eredmények születnek;

c)

az analízist, tesztet vagy diagnosztikát az illetékes hatóságok vagy az adott módszerért felelős nemzeti referencialaboratórium felügyelete alatt végzik.

(3)   Az (1) bekezdésben foglalt ideiglenes kijelölés időtartama nem haladhatja meg az egy évet. Az ideiglenes kijelölés egyszer, további egy évre meghosszabbítható.

(4)   Az (1) bekezdésnek megfelelően kijelölt hatósági laboratóriumoknak az azokat kijelölő illetékes hatóságok helye szerinti tagállam területén kell lenniük.

V. FEJEZET

Az Unióba beléptetett állatok és áruk hatósági ellenőrzése

43. cikk

Az Unióba beléptetett állatokkal és árukkal kapcsolatos hatósági ellenőrzések

Az Unióba beléptetett állatokkal és árukkal kapcsolatos hatósági ellenőrzéseket kockázati alapon kell megszervezni. A 47. és 48. cikkben említett állatok és áruk tekintetében a hatósági ellenőrzéseket a 47–64. cikkeknek megfelelően kell elvégezni.

I. Szakasz

Azon állatok és áruk, amelyek nem tartoznak a határállomásokon a II. szakasz értelmében végzett hatósági ellenőrzések hatálya alá

44. cikk

Azon állatok és áruk hatósági ellenőrzése, amelyek nem tartoznak a határállomásokon a II. szakasz értelmében végzett hatósági ellenőrzések hatálya alá

(1)   Az illetékes hatóságoknak az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való megfelelés megállapítása érdekében rendszeres, kockázatalapú és megfelelő gyakoriságú hatósági ellenőrzéseket kell végezniük az Unióba beléptetett, a 47. és 48. cikk hatálya alá nem tartozó állatokon és árukon.

(2)   Az (1) bekezdésben említett állatok és áruk esetében a hatósági ellenőrzések megfelelő gyakoriságát a következőket figyelembe véve kell meghatározni:

a)

az egyes különböző állatokhoz és árutípusokhoz kapcsolódó, az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő kockázatok;

b)

bármely olyan információ, amely annak valószínűségét jelzi, hogy a fogyasztókat félrevezethetik, különösen az áruk jellegét, azonosító adatait, tulajdonságait, összetételét, mennyiségét, eltarthatóságát, származási országát vagy eredetének helyét, valamint gyártási vagy előállítási módját illetően;

c)

a következők korábbi megfelelése az érintett állatokra vagy árukra alkalmazandó, az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok által meghatározott követelményeknek:

i.

a származási harmadik ország és létesítmény, vagy adott esetben az előállítási hely;

ii.

az exportőr;

iii.

a szállítmányért felelős vállalkozó;

d)

az érintett állatokon és árukon már elvégzett ellenőrzések; valamint

e)

azok a biztosítékok, amelyeket a származási harmadik ország illetékes hatósága nyújtott annak tekintetében, hogy az állatok és áruk megfelelnek az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok által meghatározott követelményeknek vagy a legalább azokkal egyenértékűnek elismert követelményeknek.

(3)   Az (1) bekezdésben előírt hatósági ellenőrzéseket az Unió vámterületén belül megfelelő helyen kell végezni, ideértve a következőket:

a)

az Unióba történő beléptetés helye;

b)

határállomás;

c)

az uniós szabad forgalomba bocsátás helye;

d)

a szállítmányért felelős vállalkozó raktárai és telephelyei;

e)

a rendeltetési hely.

(4)   Az (1) és (3) bekezdés ellenére az illetékes hatóságoknak a következők tekintetében hatósági ellenőrzéseket kell végezniük a határállomásokon és más uniós beléptetési helyeken, amennyiben okuk van feltételezni, hogy Unióba történő beléptetésük kockázatot jelenthet az emberek, állatok és növények egészségére, az állatok jólétére, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetre is:

a)

szállítóeszközök, üres állapotban is; valamint

b)

csomagolás, beleértve a raklapokat is.

(5)   Az illetékes hatóságok továbbá hatósági ellenőrzést végezhetnek a 952/2013/EU rendelet 5. cikke 16. pontjának a), b) és c) alpontjában meghatározott vámeljárások alá vont, valamint az említett rendelet 5. cikke 17. pontjában meghatározott átmeneti megőrzésben lévő árukon is.

45. cikk

Azon állatok és áruk hatósági ellenőrzésének típusai, amelyek nem tartoznak a határállomásokon a II. szakasz értelmében végzett hatósági ellenőrzések hatálya alá

(1)   Amennyiben a 44. cikk (1) bekezdésének megfelelően kerül sor hatósági ellenőrzésekre, azoknak:

a)

minden esetben okmányellenőrzést is magukban kell foglalniuk; és

b)

az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő kockázatok függvényében azonossági ellenőrzéseket és fizikai ellenőrzéseket is magukban kell foglalniuk.

(2)   Az illetékes hatóságoknak az (1) bekezdés b) pontjában említett fizikai ellenőrzéseket a vizsgálatok előírásszerű lefolytatását lehetővé tevő megfelelő feltételek mellett kell végezniük.

(3)   Amennyiben e cikk (1) bekezdésében említett okmányellenőrzések, azonossági ellenőrzések vagy fizikai ellenőrzések arra utalnak, hogy az állatok vagy áruk nem felelnek meg az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak, a 66. cikk (1) , (3) és (5) bekezdését, a 67., 68. és 69. cikket, a 71. cikk (1) és (2) bekezdését, a 72. cikk (1) és (2) bekezdését, valamint a 137. és 138. cikket kell alkalmazni.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából azon esetekről és feltételekről, amelyek fennállásakor az illetékes hatóságok megkövetelhetik, hogy a vállalkozók bejelentést tegyenek az Unióba beléptetett bizonyos áruk érkezéséről.

46. cikk

Azon állatokból és árukból vett minták hatósági ellenőrzése, amelyek nem tartoznak a határállomásokon a II. szakasz értelmében végzett hatósági ellenőrzések hatálya alá

(1)   Az állatokból és árukból történő mintavétel esetén az illetékes hatóságoknak a 34–42. cikk sérelme nélkül:

a)

tájékoztatniuk kell az érintett vállalkozókat és adott esetben a vámhatóságokat; valamint

b)

el kell dönteniük, hogy az analízis, teszt, illetve diagnosztika eredményeinek megérkezéséig fel kell-e tartóztatni az állatokat vagy az árukat, vagy azokat szabadon lehet-e bocsátani, feltéve, hogy biztosított azok nyomonkövethetősége.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján:

a)

meghatározza az (1) bekezdés b) pontjában említett állatok vagy áruk nyomonkövethetőségének biztosításához szükséges eljárásokat; valamint

b)

meghatározza az illetékes hatóságok általi mintavétel esetén az (1) bekezdésben említett állatokhoz vagy árukhoz mellékelendő okmányokat.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

II. Szakasz

Állatok és áruk határállomásokon végzett hatósági ellenőrzése

47. cikk

Állatok és áruk, amelyeket a határállomásokon hatósági ellenőrzésnek kell alávetni

(1)   Az illetékes hatóságoknak az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való megfelelés megállapítása érdekében az Unióba történő első beléptetés helye szerinti határállomáson az Unióba beléptetett, alábbi kategóriákba tartozó valamennyi állat- és áruszállítmányt hatósági ellenőrzésnek kell alávetniük:

a)

állatok;

b)

állati eredetű termékek, szaporítóanyagok és állati melléktermékek;

c)

az (EU) 2016/2031 rendelet 72. cikkének (1) bekezdése és 74. cikkének (1) bekezdése alapján összeállított jegyzékben szereplő növények, növényi termékek és egyéb anyagok;

d)

egyes harmadik országokból származó olyan áruk, amelyekre vonatkozóan a Bizottság az e cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt végrehajtási jogi aktusok útján úgy határozott, hogy ismert vagy újonnan felmerülő kockázat, illetve arra utaló bizonyítékok miatt, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való, széles körű, súlyos mértékű meg nem felelés esete foroghat fenn, az Unióba való beléptetésükkor ideiglenesen több hatósági ellenőrzést előíró intézkedésre van szükség;

e)

a 178/2002/EK rendelet 53. cikkének, az (EU) 2016/429 rendelet 249. cikkének vagy az (EU) 2016/2031 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének, 30. cikke (1) bekezdésének, 40. cikke (3) bekezdésének, 41. cikke (3) bekezdésének, 49. cikke (1) bekezdésének, 53. cikke (3) bekezdésének és 54. cikke (3) bekezdésének megfelelően elfogadott jogi aktusokban előírt valamely olyan vészhelyzeti intézkedés hatálya alá tartozó állatok és áruk, amelynek értelmében a kombinált nómenklatúra szerinti kódokkal azonosított ezen állatok vagy áruk szállítmányait az Unióba történő beléptetéskor hatósági ellenőrzés alá kell vonni;

f)

azon állatok és termékek, amelyek Unióba történő beléptetéséhez kapcsolódóan feltételeket vagy intézkedéseket határoztak meg a 126., illetve a 128. cikknek, vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak megfelelően elfogadott jogi aktusok, amelyek előírják, hogy az állatok vagy áruk Unióba történő beléptetésekor ellenőrizni kell e feltételek vagy intézkedések teljesülését.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján:

a)

meghatározza az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett valamennyi állat és áru részletes felsorolását tartalmazó jegyzékeket, feltüntetve az állatok és áruk kombinált nómenklatúra szerinti kódját; valamint

b)

meghatározza az (1) bekezdés d) pontjában említett kategóriába tartozó áruk jegyzékét, feltüntetve azok kombinált nómenklatúra szerinti kódját, és szükség esetén aktualizálja a jegyzéket az említett pontban szereplő kockázatokhoz kapcsolódóan.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet módosítása céljából az e cikk (1) bekezdésében említett szállítmánykategóriák módosításaira vonatkozóan, kiterjesztve azokat az összetett termékekre, a szénára és a szalmára és egyéb termékekre, amelyeknek azonban szigorúan olyan termékekre kell korlátozódniuk, amelyek újonnan megállapított vagy jelentősen megnövekedett kockázatot jelentenek az emberek, állatok vagy növények egészségére, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetre is.

(4)   Az (1) bekezdés d), e) és f) pontjában említett intézkedéseket vagy feltételeket meghatározó jogi aktusokban foglalt eltérő rendelkezések hiányában ez a cikk alkalmazandó az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett állat- és árukategóriák nem kereskedelmi jellegű szállítmányaira is.

(5)   A szállítmányért felelős vállalkozóknak gondoskodniuk kell arról, hogy az (1) bekezdésben említett kategóriákba tartozó állatokat és árukat hatósági ellenőrzésnek vessék alá az ugyanazon bekezdésben említett határállomáson.

48. cikk

A határállomásokon végzett hatósági ellenőrzés alól mentesített állatok és áruk

A Bizottság a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából az azon eseteket és feltételeket meghatározó szabályokról, amelyek esetében az alábbi állat- és árukategóriák mentesülnek a 47. cikk alól, amennyiben ez a mentesség indokolt:

a)

kereskedelmi mintaként vagy kiállítási tételként küldött, nem forgalomba hozatalra szánt áruk;

b)

tudományos célra szánt állatok és áruk;

c)

nemzetközi forgalomban üzemeltetett szállítóeszköz fedélzetén található és a legénység, valamint az utasok általi fogyasztásra szánt, nem kirakodott áruk;

d)

az utasok személyes poggyászának részét képező és személyes fogyasztásukra vagy felhasználásukra szolgáló áruk;

e)

természetes személyeknek küldött, nem forgalomba hozatalra szánt áruk kisméretű szállítmányai;

f)

az (EU) 2016/429 rendelet 4. cikke 11. pontjában meghatározott, kedvtelésből tartott állatok;

g)

meghatározott kezelésnek alávetett áruk, legfeljebb a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározandó mennyiségben;

h)

alacsony kockázatot jelentő vagy semmilyen konkrét kockázatot nem jelentő állat- vagy árukategóriák, amelyek esetében ezért nincs szükség a határállomásokon végzett ellenőrzésre.

49. cikk

A határállomásokon végzett hatósági ellenőrzések

(1)   Az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban meghatározott alkalmazandó követelményeknek való megfelelés vizsgálata céljából az illetékes hatóságoknak hatósági ellenőrzés alá kell vonniuk a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák szállítmányait azok határállomásra történő megérkezésekor. Ezeknek a hatósági ellenőrzéseknek okmányellenőrzést, azonossági ellenőrzést és fizikai ellenőrzést kell magukban foglalniuk.

(2)   A fizikai ellenőrzést a következő esetekben az alábbi személyeknek kell elvégeznie:

a)

az állatok – kivéve a víziállatokat – vagy a hús és élelmezési célra alkalmas belsőségek esetében a hatósági állatorvosnak, akit ebben az (5) bekezdés szerint megállapított követelményekkel összhangban állategészségügyi kérdéseket illetően képzésben részesített, az illetékes hatóságok által erre a célra kijelölt személyzet segíthet;

b)

a víziállatok, az e bekezdés a) pontjában említettektől eltérő állati eredetű termékek, valamint a szaporítóanyagok és állati melléktermékek esetében a hatósági állatorvosnak vagy az (5) bekezdés szerint megállapított követelményekkel összhangban képzésben részesített, az illetékes hatóságok által erre a célra kijelölt személyzetnek;

c)

a növények, növényi termékek és egyéb anyagok esetében a növényegészségügyi hatósági tisztviselőnek.

(3)   Az illetékes hatóságoknak a határállomásokon – az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban foglalt állatjóléti követelményeknek való megfelelés vizsgálata céljából – szisztematikusan hatósági ellenőrzésnek kell alávetniük az állatok szállítmányait és a szállítóeszközöket. Az illetékes hatóságoknak intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy a szállított állatok hatósági ellenőrzése elsőbbséget élvezzen, és hogy csökkenjenek az ilyen ellenőrzésekkel kapcsolatos késések.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján a következők tekintetében gyakorlati rendelkezésekre vonatkozó szabályokat állapíthat meg: a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák szállítmányainak kiszerelése, az egyes szállítmányokon belül engedélyezett szállítási egységek vagy résztételek és az ilyen szállítási egységek vagy résztételek egy szállítmányon belüli maximális száma, figyelembe véve a szállítmányok gyors és hatékony kezelésének szükségességét, az illetékes hatóságok által elvégzendő hatósági ellenőrzéseket, valamint adott esetben a nemzetközi szabványokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5)   A Bizottság a 144. cikknek megfelelően e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza e cikk (2) bekezdésében említett személyzet ahhoz szükséges képzésére vonatkozó különös követelményekkel kapcsolatos szabályokat, hogy a határállomásokon fizikai vizsgálatokat végezhessenek.

50. cikk

A szállítmányokat és az osztott szállítmányokat kísérő bizonyítványok és okmányok

(1)   A 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák szállítmányaihoz az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok értelmében mellékelendő eredeti hatósági bizonyítványokat és okmányokat vagy azok elektronikus megfelelőjét be kell nyújtani a határállomások illetékes hatóságainak, amelyeknek meg kell azokat őrizniük, kivéve abban az esetben, ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok ettől eltérő rendelkezéseket tartalmaznak.

(2)   A határállomások illetékes hatóságainak a szállítmányért felelős vállalkozó részére ki kell állítaniuk az (1) bekezdésben említett bizonyítványok vagy okmányok hitelesített nyomtatott vagy elektronikus példányát, illetve osztott szállítmány esetén e bizonyítványok vagy okmányok több, külön-külön hitelesített nyomtatott vagy elektronikus példányát.

(3)   A szállítmányok mindaddig nem oszthatók meg, amíg el nem végezték a hatósági ellenőrzéseket és az 56. cikk (5) bekezdésével és az 57. cikkel összhangban nem véglegesítették az 56. cikkben említett közös egészségügyi beléptetési okmányt.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából az azon eseteket és feltételeket meghatározó szabályokról, amelyek fennállásakor a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák szállítmányaihoz a rendeltetési hely eléréséig közös egészségügyi beléptetési okmányt kell mellékelni.

51. cikk

A határállomásokon végzett hatósági ellenőrzésekre vonatkozó különös szabályok

(1)   A Bizottság a 144. cikknek megfelelően e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a következőket meghatározó szabályokra vonatkozóan:

a)

azok az esetek és feltételek, amelyek fennállásakor a határállomás illetékes hatóságai az előírt fizikai ellenőrzések esetén ezen ellenőrzések eredményeinek kézhezvételéig engedélyezhetik a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák szállítmányainak a végső rendeltetési helyre történő továbbszállítását;

b)

a 47. cikk (1) bekezdésében meghatározott hatósági ellenőrzések hatálya alá tartozó olyan állatokat és árukat érintő okmányellenőrzések, illetve szükség esetén azonossági ellenőrzések és fizikai ellenőrzések elvégzésére vonatkozó határidők és rendelkezések, amelyek harmadik országból légi vagy tengeri szállítás útján érkeznek az Unióba, amikor az említett állatokat vagy árukat ezt követően kirakják a hajóról vagy légi járműről és vámfelügyelet alatt ugyanabban a kikötőben vagy ugyanazon a repülőtéren továbbszállítás céljából egy másik hajóra vagy légi járműre rakodják át (a továbbiakban: „átrakodott” szállítmány);

c)

azok az esetek és feltételek, amelyek fennállásakor az átrakodott szállítmányok, valamint a légi vagy tengeri szállítás útján érkező és ugyanazon szállítóeszközön továbbszállított állatok azonossági ellenőrzése és fizikai ellenőrzése az Unióba történő első beléptetés helye szerintitől eltérő határállomáson is elvégezhető;

d)

azok az esetek és feltételek, amelyek fennállásakor engedélyezhető a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák szállítmányainak átszállítása, valamint az ilyen szállítmányokon a határállomásokon elvégzendő bizonyos hatósági ellenőrzések, ideértve az áruk külön engedéllyel rendelkező vámraktárakban, illetve vámszabad területen történő tárolásának eseteit és feltételeit is;

e)

azok az esetek és feltételek, amelyek fennállásakor a 47. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett áruk átrakodott, illetve átszállított szállítmányait illetően el kell térni az azonossági ellenőrzésekre és fizikai ellenőrzésekre vonatkozó szabályoktól.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából azoknak az eseteknek és feltételeknek a meghatározására vonatkozó szabályokról, amelyek fennállásakor a 47. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett áruk átrakodott, illetve átszállított szállítmányait illetően el kell térni az okmányellenőrzésekre vonatkozó szabályoktól.

52. cikk

Az okmányellenőrzések, azonossági ellenőrzések és fizikai ellenőrzések részletes szabályai

A 49., 50. és 51. cikk egységes végrehajtásának biztosítása céljából a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján részletes szabályokban meghatározza, hogy az e cikkekben említett okmányellenőrzések, azonossági ellenőrzések és fizikai ellenőrzések során és azokat követően mely műveleteket kell elvégezni annak érdekében, hogy az ilyen hatósági ellenőrzések eredményesek legyenek. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

53. cikk

A nem határállomásokon végzett hatósági ellenőrzések

(1)   A Bizottság a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából az azon eseteket és feltételeket meghatározó szabályokra vonatkozóan, amelyek fennállásakor:

a)

az illetékes hatóságok a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák szállítmányain végzett azonossági ellenőrzéseket és fizikai ellenőrzéseket a határállomásoktól eltérő ellenőrző pontokon is elvégezhetik, feltéve, hogy ezek az ellenőrző pontok megfelelnek a 64. cikk (3) bekezdésében, valamint a 64. cikk (4) bekezdésével összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktusokban előírt követelményeknek;

b)

az Unióba való első beléptetés helye szerinti határállomáson okmányellenőrzés és azonossági ellenőrzés alá vont szállítmányokon egy másik tagállam határállomásán fizikai ellenőrzések végezhetők;

c)

az Unióba való első beléptetés helye szerinti határállomáson okmányellenőrzés alá vont szállítmányokon egy másik tagállam határállomásán azonossági ellenőrzések és fizikai ellenőrzések végezhetők;

d)

az alábbiakkal kapcsolatos, meghatározott ellenőrzési feladatok elvégezhetők a vámhatóságok vagy más hatóságok által, amennyiben ezek a feladatok korábban nem tartoztak az említett hatóságok hatáskörébe:

i.

a 65. cikk (2) bekezdésében említett szállítmányok,

ii.

az utasok személyes poggyásza;

iii.

távértékesítés útján, többek között telefonon vagy interneten rendelt áruk;

iv.

az 576/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (59) 5. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelő, kedvtelésből tartott állatok;

e)

a 47. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett növények, növényi termékek és egyéb anyagok szállítmányait érintő okmányellenőrzések határállomástól távol is elvégezhetők.

(2)   Az 56. cikk (3) bekezdésének b) pontját, az 57. cikk (2) bekezdésének a) pontját, az 59. cikk (1) bekezdését, a 60. cikk (1) bekezdésének a) és d) pontját, valamint a 62. és 63. cikket az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett ellenőrző pontokra is alkalmazni kell.

54. cikk

Az okmányellenőrzések, azonossági ellenőrzések és fizikai ellenőrzések gyakorisága

(1)   Az okmányellenőrzés a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák valamennyi szállítmánya esetében kötelező.

(2)   A 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák szállítmányain végzett azonossági ellenőrzések és fizikai ellenőrzések gyakorisága az egyes állatok, áruk, vagy az egyes állat- és árukategóriák által az emberek, állatok vagy növények egészségére, az állatjólétre, illetve a GMO-k és növényvédő szerek vonatkozásában a környezetre is jelentett kockázat mértékétől függ.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapít meg az (2) bekezdésben említett megfelelő gyakorisági arány egységes alkalmazására vonatkozóan. E szabályok révén egyrészt biztosítani kell, hogy az említett gyakoriság a nullánál nagyobb legyen, másrészt pedig meg kell határozni a következőket:

a)

a 47. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett állat- és árukategóriák szállítmányain végzett azonossági ellenőrzések és fizikai ellenőrzések gyakorisági arányának meghatározására és módosítására, valamint annak az e kategóriákhoz kapcsolódó kockázat mértékéhez való hozzáigazítására vonatkozó kritériumok és eljárások, figyelembe véve az alábbiakat:

i.

a Bizottság által a 125. cikk (1) bekezdésének megfelelően gyűjtött információk;

ii.

a Bizottság szakértői által a 120. cikk (1) bekezdésének megfelelően végzett ellenőrzések eredménye;

iii.

a vállalkozók korábbi megfelelése az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak;

iv.

a hatósági ellenőrzések 131. cikkben említett információkezelési rendszere útján gyűjtött adatok és információk;

v.

a rendelkezésre álló tudományos értékelések; valamint

vi.

az állatok és áruk kategóriáihoz kapcsolódó kockázatra vonatkozó minden további információ;

b)

azok a feltételek, amelyek fennállása esetén a tagállamok a helyi kockázati tényezők figyelembevétele érdekében növelhetik az azonossági ellenőrzések és a fizikai ellenőrzések a) pontnak megfelelően meghatározott gyakorisági arányát;

c)

azt biztosító eljárások, hogy az azonossági ellenőrzések és a fizikai ellenőrzések a) pontnak megfelelően meghatározott gyakorisági arányát megfelelő időben és egységesen alkalmazzák.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapít meg a következők vonatkozásában:

a)

a 47. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett árukategóriák azonossági ellenőrzésének és fizikai ellenőrzésének gyakorisága; valamint

b)

a 47. cikk (1) bekezdésének e) és f) pontjában említett állat- és árukategóriák esetében az azonossági ellenőrzések és a fizikai ellenőrzések gyakorisága, amennyiben arról az e pontokban említett aktusok nem rendelkeznek.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

55. cikk

A szállítmányokra vonatkozó határozatok

(1)   A hatósági ellenőrzések – az okmányellenőrzéseket, illetve szükség esetén az azonossági ellenőrzéseket és fizikai ellenőrzéseket is beleértve – elvégzését követően az illetékes hatóságoknak határozatot kell hozniuk a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák valamennyi szállítmányára vonatkozóan, feltüntetve, hogy a szállítmány megfelel-e az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak és adott esetben az alkalmazandó vámeljárásnak.

(2)   A szállítmányokra vonatkozó határozatokat az alábbiak hozzák meg:

a)

a hatósági állatorvos, amennyiben azok állatokat, állati eredetű termékeket, szaporítóanyagokat vagy állati melléktermékeket érintenek; vagy

b)

a növényegészségügyi hatósági tisztviselő, amennyiben azok növényeket, növényi termékeket és egyéb anyagokat érintenek.

(3)   A (2) bekezdés a) pontjától eltérve, az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy a halászati termékek, emberi fogyasztásra szánt élő kagylók, élő tüskésbőrűek, élő zsákállatok és élő tengeri csigák szállítmányaira vonatkozó határozatokat az illetékes hatóságok által erre a célra kijelölt, megfelelően képzett személyzetnek kell meghoznia.

56. cikk

A közös egészségügyi beléptetési okmánynak a vállalkozó és az illetékes hatóságok általi használata

(1)   A 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák egyes szállítmányai esetében a szállítmányért felelős vállalkozónak ki kell töltenie a közös egészségügyi beléptetési okmány vonatkozó részét, amelyen fel kell tüntetnie a szállítmány és a rendeltetési hely azonnali és teljes körű azonosításához szükséges információkat.

(2)   Az e rendeletben a közös egészségügyi beléptetési okmányra történő hivatkozások magukban foglalják egyúttal az azok elektronikus megfelelőjére történő hivatkozást is.

(3)   A közös egészségügyi beléptetési okmány használata a következők számára kötelező:

a)

a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák szállítmányaiért felelős vállalkozók számára a szállítmányok beérkezésének helye szerinti határállomás illetékes hatóságainak előzetes értesítése céljából; valamint

b)

a határállomás illetékes hatóságai számára a következők céljából:

i.

az elvégzett hatósági ellenőrzések eredményének és az ez alapján hozott határozatoknak a rögzítése, ideértve a szállítmányt elutasító határozatokat is;

ii.

az i. alpontban említett információknak a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerén keresztül történő közlése.

(4)   A szállítmányokért felelős vállalkozóknak a (3) bekezdés a) pontjával összhangban előzetes értesítést kell küldeniük, méghozzá úgy, hogy kitöltik a közös egészségügyi beléptetési okmány vonatkozó részét, és azt beküldik a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerébe, hogy azon keresztül a szállítmány Unióba történő fizikai belépését megelőzően továbbítsák a kitöltött okmányt a határállomás illetékes hatóságai számára.

(5)   A határállomások illetékes hatóságainak véglegesíteniük kell a közös egészségügyi beléptetési okmányt, amint:

a)

a 49. cikk (1) bekezdésében előírt valamennyi hatósági ellenőrzés elvégzése megtörtént;

b)

rendelkezésre állnak a fizikai ellenőrzések eredményei – amennyiben előírnak ilyen ellenőrzéseket; valamint

c)

az 55. cikkel összhangban a szállítmányra vonatkozó határozatot hoztak és azt rögzítették a közös egészségügyi beléptetési okmányban.

57. cikk

A közös egészségügyi beléptetési okmány vámhatóságok általi használata

(1)   A 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák szállítmányainak vámeljárás alá vonásának és annak keretében történő kezelésének feltételeként – ideértve azok vámraktárba vagy vámszabad területre történő beléptetését és ott történő kezelését is –, a szállítmányért felelős vállalkozónak – a 48. cikkben említett kivételek, valamint az 53. és 54. cikkben említett szabályok sérelme nélkül – be kell nyújtania a vámhatóságok részére a közös egészségügyi beléptetési okmányt. Ebben a szakaszban a közös egészségügyi beléptetési okmányt a határállomás illetékes hatóságainak a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerében már megfelelően véglegesíteniük kellett.

(2)   A vámhatóságok:

a)

nem engedélyezhetik a szállítmánynak a határállomás illetékes hatóságai által megjelölttől eltérő vámeljárás alá helyezését; valamint

b)

a szállítmány szabad forgalomba bocsátását kizárólag megfelelően – a 48. cikkben említett kivételek, valamint az 53. és 54. cikkben említett szabályok sérelme nélkül – véglegesített közös egészségügyi beléptetési okmány bemutatását követően engedélyezheti, amennyiben az okmány megerősíti, hogy a szállítmány megfelel az 1. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó szabályoknak.

(3)   Amennyiben a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- vagy árukategóriák szállítmányára vonatkozóan vámáru-nyilatkozatot tesznek, de a közös egészségügyi beléptetési okmányt nem nyújtják be, a vámhatóságnak le kell foglalnia a szállítmányt és haladéktalanul értesítenie kell a határállomás illetékes hatóságait. Az illetékes hatóságoknak a 66. cikk (6) bekezdésével összhangban meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket.

58. cikk

A közös egészségügyi beléptetési okmány használatára vonatkozó formai követelmények, határidők és különös szabályok

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat határoz meg a következők vonatkozásában:

a)

a közös egészségügyi beléptetési okmány formátuma és az annak benyújtására és használatára vonatkozó utasítások, figyelembe véve a vonatkozó nemzetközi szabványokat; valamint

b)

a szállítmányra vonatkozóan az 56. cikk (3) bekezdésének a) pontjában előírt előzetes értesítésnek a szállítmányért felelős vállalkozók általi megküldésére vonatkozó azon minimális kötelező határidő, amely lehetővé teszi, hogy a határállomás illetékes hatóságai időben és hatékony módon elvégezzék a hatósági ellenőrzéseket.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

59. cikk

A határállomások kijelölése

(1)   A tagállamok határállomásokat jelölnek ki a 47. cikk (1) bekezdésében említett egy vagy több állat- és árukategórián végzett hatósági ellenőrzések céljából.

(2)   A tagállamok a határállomás kijelölését megelőzően értesítik erről a Bizottságot. Az értesítésnek minden olyan információt tartalmaznia kell, amelyre a Bizottságnak szüksége van annak vizsgálatához, hogy a javasolt határállomás eleget tesz-e a 64. cikkben meghatározott minimumkövetelményeknek.

(3)   A Bizottság a (2) bekezdésben említett értesítés kézhezvételét követő három hónapon belül tájékoztatja a tagállamot:

a)

arról, hogy a javasolt határállomás kijelölésének feltétele-e, hogy a 64. cikkben megállapított minimumkövetelményeknek való megfelelés bizottsági szakértők általi, 116. cikkel összhangban történő ellenőrzése kedvező eredménnyel záruljon; valamint

b)

ezen ellenőrzés időpontjáról, amely nem lehet az értesítéstől számított hat hónapnál későbbi időpont.

(4)   Amennyiben a Bizottság a (3) bekezdéssel összhangban arról tájékoztatta valamely tagállamot, hogy az ellenőrzés nem szükséges, úgy a tagállam kijelölheti a határállomást.

(5)   A tagállam mindaddig elhalasztja a határállomás kijelölését, amíg a Bizottság nem tájékoztatja őt az ellenőrzés kedvező eredményéről. A Bizottság a (3) bekezdés a) pontjában említett ellenőrzése eredményéről legkésőbb az ellenőrzés időpontjától számított három hónapon belül tájékoztatja az érintett tagállamot.

60. cikk

A határállomások jegyzékbe vétele

(1)   A tagállamok az interneten elérhetővé teszik a saját területükön működő határállomások naprakész jegyzékeit, valamennyi állomásra vonatkozóan feltüntetve abban a következő információkat:

a)

elérhetőségek;

b)

hivatali idő;

c)

pontos helyszín, valamint az, hogy az állomás kikötői, repülőtéri, vasúti vagy közúti belépési hely-e; valamint

d)

a 47. cikk (1) bekezdésében említett, a kijelölése hatálya alá tartozó állat- és árukategóriák.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapít meg a kijelölések során alkalmazandó formátum, kategóriák és rövidítések, valamint a tagállamok által a határállomások jegyzékében felhasználandó egyéb információk tekintetében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

61. cikk

A meglévő határállomások engedélyének visszavonása és az ilyen állomások újbóli kijelölése

(1)   Az állategészségügyi határállomásoknak a 97/78/EK irányelv 6. cikkével és a 91/496/EGK irányelv 6. cikkével összhangban történő engedélyezését, a beléptetési helynek a 669/2009/EK rendelet 5. cikkével és a 2000/29/EK tanácsi irányelv 13c. cikkének (4) bekezdésével összhangban történő kijelölését, valamint az első beléptetési helynek a 284/2011/EU bizottsági rendelet (60) 5. cikkével összhangban történő kijelölését vissza kell vonni.

(2)   A tagállamok az 59. cikk (1) bekezdésével összhangban határállomásként újból kijelölhetik az állategészségügyi határállomásokat, a kijelölt beléptetési pontokat, valamint az e cikk (1) bekezdésében említett beléptetési és első beléptetési helyeket, feltéve, hogy teljesülnek a 64. cikkben említett minimumkövetelmények.

(3)   Az 59. cikk (2), (3) és (5) bekezdése nem alkalmazható az e cikk (2) bekezdésében említett újbóli kijelölésre.

62. cikk

A határállomások kijelölésének visszavonása

(1)   Amennyiben a határállomások már nem tesznek eleget a 64. cikkben említett követelményeknek, a tagállamok:

a)

visszavonják az 59. cikk (1) bekezdésében előírt kijelölést mindazon állat- és árukategóriák tekintetében – vagy azok egy részének tekintetében –, amelyek ellenőrzésére az adott határállomást kijelölték; valamint

b)

törlik a 60. cikk (1) bekezdésében említett jegyzékekből az említett határállomásokat azon állat- és árukategóriák tekintetében, amelyek esetében a kijelölést visszavonták.

(2)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot a határállomás kijelölésének az (1) bekezdés szerinti visszavonásáról és a visszavonás okairól.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából azon esetekre és eljárásokra vonatkozóan, amelyekben, illetve amelyek révén azok a határállomások, amelyeknek a kijelölését e cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően csak részben vonták vissza, az 59. cikktől eltérve újból kijelölhetők.

(4)   Ez a cikk nem sérti a tagállamok azon hatáskörét, hogy az e rendeletben említettektől eltérő okokból visszavonják valamely határállomás kijelölését.

63. cikk

A határállomások kijelölésének felfüggesztése

(1)   Amennyiben egy határállomás tevékenységei kockázatot jelenthetnek az emberek, állatok vagy növények egészségére, az állatok jólétére, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetre is, úgy a tagállamok felfüggesztik az adott határállomás kijelölését és megszüntetik annak tevékenységeit mindazon állat- és árukategóriák tekintetében – vagy azok egy részének tekintetében –, amelyek ellenőrzésére az adott határállomást kijelölték. Súlyos kockázat esetén a felfüggesztés azonnali hatályú.

(2)   A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot valamely határállomás kijelölésének felfüggesztéséről és a felfüggesztés okairól.

(3)   A tagállamok a határállomás kijelölésének felfüggesztését feltüntetik az 60. cikk (1) bekezdésében említett jegyzékekben.

(4)   A tagállamok megszüntetik az (1) bekezdésben előírt felfüggesztést, amennyiben:

a)

az illetékes hatóságok meggyőződtek arról, hogy az (1) bekezdésben említett kockázat már nem áll fenn; valamint

b)

az illetékes hatóságok tájékoztatták a Bizottságot és a többi tagállamot a felfüggesztés megszüntetésének alapját képező információkról.

(5)   Ez a cikk nem sérti a tagállamok azon hatáskörét, hogy az e rendeletben említettektől eltérő okokból visszavonják valamely határállomás kijelölését.

64. cikk

A határállomásokra vonatkozó minimumkövetelmények

(1)   A határállomásoknak az Unióba való beléptetés helyének közvetlen közelében kell elhelyezkedniük, vagy olyan területen, amelyet a vámhatóság az 952/2013/EU rendelet 135. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban jelölt ki, vagy vámszabad területen.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából azon esetekre és feltételekre vonatkozóan, amelyek fennállásakor a határállomás – sajátos földrajzi korlátok esetén – az Unióba való beléptetés helyének közvetlen közelétől nagyobb távolságra is elhelyezkedhet.

(3)   A határállomásoknak rendelkezniük kell a következőkkel:

a)

elegendő számú, megfelelően képzett személyzet;

b)

a kezelendő állat- és árukategóriák jellege és mennyisége szempontjából megfelelő épületek és egyéb létesítmények;

c)

az azon állat- és árukategóriákat érintő hatósági ellenőrzések elvégzését lehetővé tevő felszerelések, épületek és egyéb létesítmények, amelyek ellenőrzésére az adott határállomást kijelölték;

d)

olyan intézkedések, amelyek adott esetben biztosítják a 65., 66. és 67. cikkel összhangban a meg nem felelés gyanújának eseteiben, a nem megfelelő szállítmányok vagy a kockázatot jelentő szállítmányok esetében hozott intézkedések alkalmazásához szükséges minden további felszereléshez, létesítményhez és szolgáltatáshoz való hozzáférést;

e)

készenléti rendelkezések, amelyek előre nem látható és váratlan körülmények vagy események esetén biztosítják a hatósági ellenőrzések zavartalan folytatását és a 65., 66. és 67. cikkel összhangban hozott intézkedések eredményes alkalmazását;

f)

a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszere és adott esetben az adat- és információkezeléshez és -cseréhez szükséges más számítógépes információkezelési rendszerek hatékony működéséhez szükséges technológia és felszerelés;

g)

az analitikai, tesztelési és diagnosztikai eredményeket az előírt határidőkön belül biztosítani képes, valamint adott esetben az elvégzett analízis, teszt, illetve diagnosztika eredményeinek a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerébe történő bevezetéséhez szükséges informatikai eszközökkel felszerelt hatósági laboratóriumok szolgáltatásaihoz való hozzáférés;

h)

a különböző állat- és árukategóriák megfelelő kezelését, valamint a keresztszennyeződésből eredő esetleges kockázatok megelőzését biztosító megfelelő intézkedések; valamint

i)

a vonatkozó biológiai biztonsági előírásoknak való megfelelést biztosító intézkedések a betegségek Unión belüli elterjedésének megelőzése érdekében.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján részletes szabályokat állapíthat meg az e cikk (3) bekezdése szerinti követelmények tekintetében, hogy azok figyelembe vegyék a 47. cikk (1) bekezdésében említett egyes állat- és árukategóriák tekintetében a hatósági ellenőrzések elvégzéséhez, valamint a 66. cikk (3) és (6) bekezdésével és a 67. cikkel összhangban hozott intézkedések alkalmazásához kapcsolódó sajátos jellemzőket és logisztikai igényeket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5)   A Bizottság a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából azokra az esetekre és feltételekre vonatkozóan, amelyek fennállásakor a feldolgozatlan farönkök, fűrészelt vagy aprított fa behozatala tekintetében kijelölt határállomások mentesíthetők az e cikk (3) bekezdésében említett kötelezettségek közül egynek vagy többnek a teljesítése alól, annak érdekében, hogy – az ellenőrzések megfelelő elvégzésének biztosítása mellett – figyelembe vegye a sajátos földrajzi korlátokkal rendelkező területeken hatósági ellenőrzést végző illetékes hatóságok igényeit.

III. Szakasz

Az Unióba belépő állatok és áruk meg nem felelésének gyanúja vagy meg nem felelése esetén hozandó intézkedések

65. cikk

A meg nem felelés gyanúja és fokozott hatósági ellenőrzések

(1)   Amennyiben a 44. cikk (1) bekezdésében és a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriák szállítmányai esetében felmerül az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való meg nem felelés gyanúja, az illetékes hatóságnak hatósági ellenőrzéseket kell végeznie a gyanú megerősítése vagy kizárása érdekében.

(2)   Azon állat- és áruszállítmányokat, amelyekre vonatkozóan a vállalkozók nem tesznek olyan nyilatkozatot, amely szerint azok a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- és árukategóriákat tartalmaznak, az illetékes hatóságoknak hatósági ellenőrzés alá kell vonniuk, amennyiben okkal feltételezhető, hogy a szállítmányban vannak ilyen kategóriákba tartozó állatok vagy áruk.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett szállítmányt az illetékes hatóságnak az e bekezdésekben előírt hatósági ellenőrzések eredményeinek elkészültéig hatósági zárolás alá kell helyeznie.

E szállítmányokat adott esetben el kell különíteni vagy zárlat alá kell helyezni, és az állatokat a hatósági ellenőrzés eredményeinek elkészültéig el kell szállásolni, etetni, itatni és szükség szerint kezelni kell.

(4)   Amennyiben az illetékes hatóságok okkal feltételezhetik, hogy a szállítmányért felelős vállalkozó csalárd vagy megtévesztő gyakorlatot folytat, vagy a hatósági ellenőrzések alapján feltételezhető, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokat súlyosan vagy több ízben megsértették, a hatóságoknak adott esetben és a 66. cikk (3) bekezdésében előírt intézkedéseken túl megfelelően fokozniuk kell az azonos helyről származó vagy azonos rendeltetési célú szállítmányokra irányuló hatósági ellenőrzéseket.

(5)   Az illetékes hatóságoknak a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerén keresztül értesíteniük kell a Bizottságot és a tagállamokat, amennyiben úgy határoznak, hogy az e cikk (4) bekezdésében előírtak szerint fokozott hatósági ellenőrzéseket végeznek, és meg kell indokolniuk e határozatukat.

(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapít meg az e cikk (4) és (5) bekezdésében említett fokozott hatósági ellenőrzések illetékes hatóságok általi összehangolt elvégzésére irányuló eljárásokról. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

66. cikk

Az Unióba beléptetett, nem megfelelő szállítmányok esetén hozandó intézkedések

(1)   Az illetékes hatóságoknak az Unióba beléptetett, az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak nem megfelelő minden állat- vagy termékszállítmányt hatósági zárolás alá kell helyezniük, és meg kell tagadniuk azok Unióba történő beléptetését.

E szállítmányokat adott esetben az illetékes hatóság döntése alapján el kell különíteni vagy zárlat alá kell helyezni, és az érintett állatokat további határozathozatalig megfelelő körülmények között el kell szállásolni, el kell látni és kezelni kell. Lehetőség szerint az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük azt is, hogy áruk bizonyos típusai esetében különleges gondossággal kell eljárni.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján megállapítja az e cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott zárlat vagy elkülönítés tekintetében a gyakorlati rendelkezésekre vonatkozó szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)   Az illetékes hatóságnak az (1) bekezdésben említett szállítmányok tekintetében el kell rendelnie, hogy a szállítmányért felelős vállalkozó haladéktalanul:

a)

semmisítse meg a szállítmányt;

b)

a 72. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban küldje vissza a szállítmányt az Unió területén kívülre; vagy

c)

vesse alá a szállítmányt a 71. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti különleges kezelésnek vagy bármely más szükséges intézkedésnek az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében, és adott esetben módosítsa a szállítmány rendeltetését az eredetitől eltérő célokra.

A első albekezdés a), b) és c) pontjában említett bármely intézkedést az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak megfelelően kell végrehajtani, köztük mindenekelőtt azokat az élőállat-szállítmányokra vonatkozó intézkedéseket, amelyek célja, hogy megkíméljék az állatokat minden szükségtelen fájdalomtól, stressztől vagy szenvedéstől.

Amennyiben egy szállítmány növényekből, növényi termékekből vagy egyéb anyagokból áll, az első albekezdés a), b) és c) pontját alkalmazni kell a szállítmányra vagy annak bizonyos részeire.

Az illetékes hatóságnak, mielőtt elrendelné, hogy a vállalkozó az első albekezdés a), b) és c) pontjának megfelelően intézkedéseket tegyen, meg kell hallgatnia az érintett vállalkozót, kivéve, ha az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő kockázat kezelése érdekében haladéktalan intézkedésre van szükség.

(4)   Amennyiben az illetékes hatóság elrendeli, hogy a vállalkozó tegyen meg egy vagy több, a (3) bekezdés első albekezdésének a), b) vagy c) pontjában megállapított intézkedést, a szóban forgó illetékes hatóság kivételesen felhatalmazást adhat arra, hogy az adott intézkedést csak a szállítmány egy része tekintetében hajtsák végre, feltéve, hogy a részleges megsemmisítés, visszaküldés, különleges kezelés vagy egyéb intézkedés:

a)

jellegénél fogva biztosítja a megfelelést;

b)

nem jelent az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet veszélyeztető kockázatot; valamint

c)

nem akadályozza a hatósági ellenőrzési műveleteket.

(5)   Az illetékes hatóságoknak a szállítmány beléptetését az e cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint megtagadó határozatról, valamint az e cikk (3) és (6) bekezdésével, továbbá a 67. cikkel összhangban kiadott végzésről haladéktalanul értesítést kell küldeniük a következőknek:

a)

a Bizottság;

b)

a többi tagállam illetékes hatóságai;

c)

a vámhatóságok;

d)

a származási harmadik ország illetékes hatóságai; valamint

e)

a szállítmányért felelős vállalkozó.

Ezt az értesítést a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerén keresztül kell elküldeni.

(6)   Ha a 47. cikk (1) bekezdésében említett állat- vagy árukategóriák szállítmányát nem teszik elérhetővé az említett cikkben foglalt hatósági ellenőrzés céljára, illetve nem mutatják be azt az 50. cikk (1) és (3) bekezdésében és az 56. cikk (1), (3) és (4) bekezdésében megállapított követelményeknek vagy a 48. cikk, a 49. cikk (4) bekezdése, az 51. cikk, az 53. cikk (1) bekezdése és az 58. cikk szerint elfogadott szabályoknak megfelelően, az illetékes hatóságoknak el kell rendelniük a szállítmány feltartóztatását vagy visszahívását és haladéktalan hatósági zárolás alá helyezését.

E cikk (1), (3) és (5) bekezdését alkalmazni kell az említett a szállítmányokra.

(7)   Az e cikkben említett intézkedéseket a szállítmányért felelős vállalkozó költségére kell alkalmazni.

67. cikk

A harmadik országból az Unióba beléptetett, kockázatot jelentő állatokra vagy árukra vonatkozóan meghozandó intézkedések

Amennyiben a hatósági ellenőrzések azt jelzik, hogy valamely állat- vagy termékszállítmány kockázatot jelent az emberek, állatok vagy növények egészségére, az állatjólétre, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetre is, az ilyen szállítmányokat el kell különíteni vagy zárlat alá kell helyezni, és az érintett állatokat a további határozathozatalig megfelelő körülmények között el kell szállásolni, el kell látni, és kezelni kell.

Az illetékes hatóságoknak az érintett szállítmányt hatósági zárolás alatt kell tartaniuk, és haladéktalanul el kell rendelniük, hogy a szállítmányért felelős vállalkozó:

a)

semmisítse meg a szállítmányt az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak megfelelően, megtéve minden olyan intézkedést, amelyek az emberek, állatok vagy növények egészségének, az állatok jólétének vagy a környezetnek a védelméhez szükségesek, továbbá az élő állatok tekintetében különösen azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyek célja, hogy megkíméljék az állatokat minden szükségtelen fájdalomtól, stressztől vagy szenvedéstől; vagy

b)

vesse a szállítmányt különleges kezelés alá a 71. cikk (1) és (2) bekezdésnek megfelelően.

Az e cikkben említett intézkedéseket a szállítmányért felelős vállalkozó költségére kell alkalmazni.

68. cikk

A harmadik országból az Unióba beléptetett, nem megfelelő szállítmányokra vonatkozóan hozott határozatokat követő intézkedések

(1)   Az illetékes hatóságoknak:

a)

érvényteleníteniük kell a 66. cikk (3) és (6) bekezdése és a 67. cikk szerinti intézkedések tárgyát képező szállítmányokat kísérő hatósági bizonyítványokat és adott esetben más releváns okmányokat; valamint

b)

a 102–108. cikkel összhangban együtt kell működniük, és ennek keretében minden további szükséges intézkedést meg kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a 66. cikk (1) bekezdésével összhangban elutasított szállítmányok Unióba való újbóli beléptetése ne legyen lehetséges.

(2)   A hatósági ellenőrzések helye szerinti tagállamok illetékes hatóságainak felügyelniük kell a 66. cikk (3) és (6) bekezdésével és a 67. cikkel összhangban elrendelt intézkedések alkalmazását annak biztosítása céljából, hogy ezen intézkedések alkalmazása során vagy azok alkalmazásáig a szállítmánynak ne legyen káros hatása az emberek, állatok vagy növények egészségére, az állatok jólétére vagy a környezetre.

Az ilyen jellegű alkalmazást adott esetben egy másik tagállam illetékes hatóságainak felügyelete alatt kell elvégezni.

69. cikk

Az illetékes hatóságok által elrendelt intézkedések alkalmazásának vállalkozó általi elmulasztása

(1)   A szállítmányért felelős vállalkozónak az illetékes hatóságok által a 66. cikk (3) és (6) bekezdésével és a 67. cikkel összhangban elrendelt intézkedéseket haladéktalanul, de legfeljebb az attól számított 60 napon belül végre kell hajtania, hogy az illetékes hatóságok 66. cikk (5) bekezdésével összhangban értesítették őt a határozatukról. Az illetékes hatóságok 60 napnál rövidebb határidőt is megszabhatnak.

(2)   Ha az érintett vállalkozó az (1) bekezdésben említett határidő lejártát követően sem hoz intézkedést, az illetékes hatóságoknak el kell rendelniük:

a)

a szállítmány megsemmisítését vagy más megfelelő intézkedésnek történő alávetését;

b)

a 67. cikkben említett esetekben azt, hogy a szállítmányt semmisítsék meg megfelelő, a határállomáshoz lehető legközelebb elhelyezkedő létesítményekben, minden olyan intézkedést megtéve, amelyek az emberek, állatok vagy növények egészségének, az állatok jólétének és a környezetnek a védelméhez szükségesek.

(3)   Az illetékes hatóságok az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett időszakot meghosszabbíthatják a 35. cikkben említett második szakvélemény eredményeinek kézhezvételéig szükséges idővel, feltéve, hogy ez nem érinti kedvezőtlenül az emberek, állatok és növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is.

(4)   Az e cikkben említett intézkedéseket a szállítmányért felelős vállalkozó költségére kell alkalmazni.

70. cikk

A 66., 67. és 68. cikk következetes alkalmazása

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján – gyakori vagy ismétlődő meg nem felelés vagy kockázatok esetén az illetékes hatóságok által követendő utasítások formájában – megállapítja az illetékes hatóságok által a 66., 67. és 68. cikkel összhangban hozott határozatoknak és intézkedéseknek, illetve kiadott végzéseknek az 59. cikk (1) bekezdésében említett valamennyi határállomáson és az 53. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett ellenőrző pontokon való következetes alkalmazását biztosító szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

71. cikk

A szállítmányok különleges kezelése

(1)   A szállítmányoknak a 66. cikk (3) bekezdésének c) pontjában és a 67. cikk b) pontjában említett különleges kezelése adott esetben a következőket foglalhatja magában:

a)

olyan kezelés vagy feldolgozás, ideértve adott esetben a tisztítást, de kizárva a hígítást, amelynek eredményeképpen a szállítmány megfelel az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban foglalt követelményeknek vagy egy harmadik országba történő visszaküldés követelményeinek; vagy

b)

bármely más megfelelő módon történő kezelés biztonságos állati vagy emberi fogyasztás céljára, vagy az állati vagy emberi fogyasztástól eltérő célokra.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt különleges kezelést:

a)

eredményesen kell végrehajtani, oly módon, hogy az biztosítsa az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő kockázatok megszüntetését;

b)

dokumentálni kell, és azt az illetékes hatóság ellenőrzése mellett, vagy adott esetben valamely más tagállam illetékes hatóságának ellenőrzése mellett, kölcsönös megállapodás alapján kell végrehajtani; valamint

c)

az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban megállapított követelményeknek megfelelően kell végezni.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából azokra a követelményekre és feltételekre vonatkozóan, amelyeket az e cikk (1) bekezdésében előírt különleges kezelés során teljesíteni kell.

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján elfogadott jogszabályok hiányában a különleges kezelést a nemzeti joggal összhangban kell végezni.

72. cikk

A szállítmányok visszaküldése

(1)   Az illetékes hatóság csak akkor engedélyezheti a szállítmányok visszaküldését, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

a)

a szállítmányért felelős vállalkozóval megállapodott a szállítmány rendeltetési helyéről;

b)

a szállítmányért felelős vállalkozó írásban tájékoztatta a tagállam illetékes hatóságait arról, hogy a származási harmadik ország vagy – ha ettől eltér – a rendeltetési harmadik ország illetékes hatóságát tájékoztatta az érintett állat- vagy termékszállítmány Unióba történő beléptetésének elutasítását megalapozó okokról és körülményekről;

c)

ha a rendeltetési harmadik ország nem azonos a származási harmadik országgal, a vállalkozó megszerezte e rendeltetési harmadik ország illetékes hatóságainak beleegyezését és a rendeltetési harmadik ország illetékes hatóságai értesítették az érintett tagállam illetékes hatóságait, hogy készen állnak a szállítmány fogadására; és

d)

állatszállítmányok esetén a visszaküldés során megfelelnek az állatjóléti követelményeknek.

(2)   Az e cikk (1) bekezdése b) és c) pontjában foglalt feltételek nem alkalmazhatók a 47. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett árukategóriák szállítmányaira.

IV. Szakasz

A kivitel előtt végzett ellenőrzések jóváhagyása

73. cikk

A harmadik országok által a kivitel előtt végzett ellenőrzések jóváhagyása

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján harmadik ország kérésére jóváhagyhatja az érintett harmadik ország által az állat- és áruszállítmányokon az Unióba irányuló kivitel előtt annak vizsgálata céljából elvégzett meghatározott ellenőrzéseket, hogy a kivitt szállítmányok megfelelnek-e az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban foglalt követelményeknek. Az említett jóváhagyás csak az érintett harmadik országból származó szállítmányokra vonatkozhat, és egy vagy több állat- vagy árukategóriára is megadható. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt jóváhagyásban meg kell határozni a következőket:

a)

a tagállamok illetékes hatóságai által a szállítmányok Unióba történő beléptetésekor elvégzendő hatósági ellenőrzések maximális gyakorisága akkor, ha nincs ok az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való meg nem felelést, illetve csalárd magatartást vagy megtévesztő gyakorlatot feltételezni;

b)

az Unióba beléptetett szállítmányokhoz mellékelendő hatósági bizonyítványok;

c)

a b) pontban említett bizonyítványok mintája;

d)

a harmadik ország azon illetékes hatóságai, amelyek felelőssége alatt a kivitel előtti ellenőrzések történnek; valamint

e)

adott esetben bármely felhatalmazással rendelkező szervezet, amelyre az említett illetékes hatóságok bizonyos feladatokat átruházhatnak. Az ilyen átruházást csak akkor lehet jóváhagyni, ha az megfelel a 28–33. cikkben foglalt kritériumoknak vagy ezzel egyenértékű feltételeknek.

(3)   Az e cikk (1) bekezdésében előírt jóváhagyás csak akkor adható meg valamely harmadik országnak, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok és adott esetben a 120. cikkel összhangban a Bizottság által végzett ellenőrzés igazolja, hogy az adott harmadik ország hatósági ellenőrzési rendszere biztosítani tudja a következőket:

a)

az Unióba kivitt állat- és termékszállítmányok megfelelnek az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban foglalt követelményeknek vagy ezzel egyenértékű követelményeknek; valamint

b)

az Unióba irányuló feladás előtt a harmadik országban elvégzett ellenőrzések kellően eredményesnek bizonyulnak ahhoz, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban előírt okmányellenőrzések, azonossági ellenőrzések és fizikai ellenőrzések helyébe lépjenek vagy lehetővé tegyék azok gyakoriságának csökkentését.

(4)   A jóváhagyásban megjelölt illetékes hatóságnak vagy felhatalmazással rendelkező szervezetnek:

a)

felelnie kell az Unióval való kapcsolattartásért; valamint

b)

biztosítania kell, hogy valamennyi ellenőrzött szállítmány rendelkezzen a (2) bekezdés b) pontjában említett hatósági bizonyítványokkal.

(5)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján részletes szabályokat és kritériumokat állapít meg a harmadik országok által a kivitel előtt az e cikk (1) bekezdésével összhangban elvégzett ellenőrzések jóváhagyására, valamint a tagállamok illetékes hatóságai által az állatokon és árukon az említett bekezdésben említett jóváhagyás függvényében végzett hatósági ellenőrzésekre vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

74. cikk

A harmadik országok által a kivitel előtt végzett ellenőrzések jóváhagyásának való megfelelés hiánya és a jóváhagyás visszavonása

(1)   Amennyiben a 73. cikk (1) bekezdésével összhangban jóváhagyott, kivitel előtti egyedi ellenőrzések tárgyát képező állat- és árukategóriák szállítmányain végzett hatósági ellenőrzések az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok súlyos és ismétlődő megsértését tárják fel, a tagállamok haladéktalanul:

a)

értesítik a Bizottságot, valamint a többi érintett tagállamot és az érintett vállalkozókat a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerén keresztül, amellyel egyidejűleg a 102–108. cikkben meghatározott eljárásokkal összhangban igazgatási segítségnyújtást kérnek; valamint

b)

növelik az érintett harmadik országból származó szállítmányokon végzett hatósági ellenőrzések számát, és szükség esetén a helyzet megfelelő analitikai vizsgálata érdekében megfelelő számú mintát megfelelő tárolási körülmények között megőriznek.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján visszavonhatja a 73. cikk (1) bekezdésében előírt jóváhagyást, amennyiben az e cikk (1) bekezdésében említett hatósági ellenőrzéseket követően bizonyos jelek arra utalnak, hogy a 73. cikk (3) és (4) bekezdésében megállapított követelmények már nem teljesülnek. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

V. Szakasz

A harmadik országból beléptetett szállítmányokkal kapcsolatos, hatóságok közötti együttműködés

75. cikk

A harmadik országból az Unióba beléptetett szállítmányokkal kapcsolatos, hatóságok közötti együttműködés

(1)   Az illetékes hatóságoknak, a vámhatóságoknak és a tagállamok más, az Unióba beléptetett állatokkal és árukkal foglalkozó hatóságainak szorosan együtt kell működniük annak biztosítása érdekében, hogy az Unióba beléptetett állat- és áruszállítmányokon végzett hatósági ellenőrzésekre e rendelet követelményeivel összhangban kerüljön sor.

E célból az illetékes hatóságoknak, a vámhatóságoknak és más hatóságoknak:

a)

kölcsönös hozzáférést kell biztosítaniuk az Unióba beléptetett állatokkal és árukkal kapcsolatos tevékenységeik megszervezéséhez és lefolytatásához szükséges információkhoz; valamint

b)

biztosítaniuk kell az ilyen információk – többek között elektronikus úton történő – időszerű cseréjét.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapít meg az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságok, vámhatóságok és más hatóságok által bevezetendő azon egységes együttműködési intézkedésekre vonatkozóan, amelyek biztosítják a következőket:

a)

az illetékes hatóságok hozzáférése az Unióba beléptetett és a 47. cikk (1) bekezdésével összhangban a határállomáson végzett hatósági ellenőrzés tárgyát képező állat- és áruszállítmányok azonnali és teljes körű azonosításához szükséges információkhoz;

b)

az Unióba beléptetett állat- és áruszállítmányokat érintően az illetékes hatóságok, a vámhatóságok és más hatóságok által gyűjtött információk kölcsönös aktualizálása információcsere vagy a megfelelő adatkészletek szinkronizálása révén; valamint

c)

az ilyen hatóságok által az a) és b) pontban említett információk alapján hozott döntések gyors közlése.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

76. cikk

A határon végzett egyedi ellenőrzés tárgyát nem képező szállítmányokkal kapcsolatos, hatóságok közötti együttműködés

(1)   E cikk (2), (3) és (4) bekezdését kell alkalmazni az Unióba történő beléptetéskor az e rendelet 47. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint ellenőrzés alá vonandóktól eltérő olyan állat- és áruszállítmányok esetében, amelyekre vonatkozóan a 952/2013/EU rendelet 5. cikkének 12. pontjával és 158–202. cikkével összhangban a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatot tettek.

(2)   A vámhatóságok felfüggesztik a szabad forgalomba bocsátást, ha okkal feltételezhetik, hogy a szállítmány kockázatot jelenthet az emberek, állatok vagy növények egészségére, az állatjólétre, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetre is, és haladéktalanul értesítik az illetékes hatóságokat erről a gyanúról.

(3)   Az a szállítmány, amelynek szabad forgalomba bocsátását a (2) bekezdés alapján felfüggesztették, forgalomba bocsátható, amennyiben az illetékes hatóságok a felfüggesztéstől számított három munkanapon belül nem kérik a vámhatóságokat a felfüggesztés folytatására, vagy arról értesítették a vámhatóságokat, hogy nem áll fenn kockázat.

(4)   Ha az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő kockázat áll fenn:

a)

fel kell szólítaniuk a vámhatóságokat, hogy ne bocsássák szabad forgalomba a szállítmányt, és hogy a szállítmányhoz mellékelt kereskedelmi számlán és valamennyi további érintett kísérőokmányon, illetve azok elektronikus megfelelőin tüntessék fel az alábbi mondatot:

„A termék kockázatot jelent – szabad forgalomba bocsátása nem engedélyezett – (EU) 2017/… rendelet”;

b)

az illetékes hatóságok beleegyezése nélkül további vámeljárás nem engedélyezhető; valamint

c)

a 66. cikk (1), (3), (5) és (6) bekezdését, a 67., 68. és 69. cikket, a 71. cikk (1) és (2) bekezdését, valamint a 72. cikk (1) és (2) bekezdését alkalmazni kell.

(5)   Az Unióba történő beléptetéskor a 47. cikk (1) bekezdésében előírtak szerint ellenőrzés alá vonandóktól eltérő olyan állat- és termékszállítmányok esetében, amelyekre vonatkozóan nem tettek a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatot, a vámhatóságoknak – ha okkal feltételezhetik, hogy a szállítmány kockázatot jelenthet az emberek, állatok vagy növények egészségére, az állatjólétre, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetre is –, valamennyi kapcsolódó információt el kell juttatniuk a végső rendeltetés helye szerinti tagállamok illetékes hatóságainak.

VI. Szakasz

Egyedi intézkedések

77. cikk

Az egyedi hatósági ellenőrzésekre és az ilyen ellenőrzések elvégzését követően meghozandó intézkedésekre vonatkozó szabályok

(1)   A Bizottság a 144. cikknek megfelelően e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az egyedi hatósági ellenőrzések elvégzésére és a meg nem felelés esetén meghozandó intézkedésekre vonatkozó szabályokról, figyelembe véve az alábbi állat- és árukategóriák vagy azok szállítási módja és eszközei sajátosságait:

a)

harmadik ország zászlaja alatt hajózó halászhajóról a tagállamok által az 1005/2008/EK tanácsi rendelet (61) 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban kijelölt kikötőkbe közvetlenül kirakodott friss halászati termékek szállítmányai;

b)

nyúzatlan állapotú prémes vadak szállítmányai;

c)

a 47. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett áruszállítmány-kategóriák, amelyeket külön engedéllyel rendelkező vámraktárakban vagy vámszabad területen történő tárolással vagy anélkül szállítanak az Unióból induló hajókra, és amelyeket a hajó ellátmányozására vagy a legénység és az utasok általi fogyasztásra szánnak;

d)

fa csomagolóanyag;

e)

az állatokat kísérő és a takarmányozásukra szánt takarmány;

f)

harmadik országból távértékesítés útján rendelt és az Unión belüli címre szállított állatok és áruk, valamint a hatósági ellenőrzések megfelelő elvégzését lehetővé tevő értesítési követelmények;

g)

azon növényi termékek, amelyek – tekintettel következő rendeltetési helyükre – növelhetik a fertőző állatbetegségek elterjedésének kockázatát;

h)

a 47. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett állat- és árukategóriáknak az Unióból származó, illetve a valamely harmadik országba történő beléptetés elutasítását követően oda visszaküldött szállítmányai;

i)

harmadik országból az Unióba behozott ömlesztett termékek, függetlenül attól, hogy kivétel nélkül az adott harmadik országból származnak-e;

j)

a 47. cikk (1) bekezdésében említett olyan áruszállítmányok, amelyek Horvátország területéről Bosznia-Hercegovina területén keresztül érkeznek, ahová Neumnál léptetik be őket („neumi folyosó”), mielőtt Klek vagy Zaton Doli beléptető helyen visszaléptetnék őket Horvátország területére;

k)

a 47. cikk hatálya alól a 48. cikkel összhangban mentesített állatok és áruk.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából az egyes állat- és áruszállítmányok szállításának és beléptetésének nyomonkövetési feltételeire vonatkozóan, a beléptetés helye szerinti határállomásról az Unión belüli rendeltetési létesítménybe, a rendeltetési hely szerinti határállomásra vagy a kilépési hely szerinti határállomásra történő szállítás tekintetében.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén szabályokat állapíthat meg a következők vonatkozásában:

a)

a hatósági bizonyítványok mintái és az ilyen bizonyítványok kiállításának szabályai; valamint

b)

az (1) bekezdésben említett állat- vagy árukategóriákhoz mellékelendő okmányok formátuma.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

VI. FEJEZET

A hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek finanszírozása

78. cikk

Általános szabályok

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő pénzügyi források álljanak rendelkezésre a hatósági ellenőrzések és más hatósági tevékenységek elvégzéséhez az illetékes hatóságok számára szükséges személyzet és más források biztosításához.

(2)   Ez a fejezet alkalmazandó bizonyos hatósági ellenőrzési feladatok és egyéb hatósági tevékenységek 28. és 31. cikknek megfelelő átruházása esetén is.

79. cikk

Kötelező díjak vagy illetékek

(1)   Az illetékes hatóságoknak a határállomásokon vagy az 53. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett ellenőrző pontokon a IV. melléklet II. fejezetében említett tevékenységekkel kapcsolatban elvégzett hatósági ellenőrzésekért, valamint a 47. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett állatokon és árukon elvégzett hatósági ellenőrzésekért díjat vagy illetéket kell felszámítaniuk, amelynek összege:

a)

vagy a 82. cikk (1) bekezdésének megfelelően kiszámított költségek szintjének felel meg, vagy

b)

az IV. mellékletben meghatározott összegeknek felel meg.

(2)   Az illetékes hatóságoknak díjat vagy illetéket az alábbiakkal kapcsolatban felmerülő költségeik fedezésére kell felszámítaniuk:

a)

a 47. cikk (1) bekezdésének d), e) és f) pontjában említett állatokon és árukon elvégzett hatósági ellenőrzések;

b)

a vállalkozó kérésére a 183/2005/EK rendelet 10. cikkében meghatározott jóváhagyás megszerzése érdekében elvégzett hatósági ellenőrzések;

c)

eredetileg nem tervezett olyan hatósági ellenőrzések, amelyek:

i.

azt követően váltak szükségessé, hogy az e rendelettel összhangban elvégzett hatósági ellenőrzés meg nem felelést állapított meg az érintett vállalkozó részéről; és

ii.

amelyeket a meg nem felelés mértékének és hatásának értékelése, valamint annak vizsgálata céljából végeznek, hogy orvosolták-e a meg nem felelés esetét.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés ellenére a tagállamok a IV. melléklet II. fejezetében említett tevékenységekkel kapcsolatban objektív alapon és a megkülönböztetésmentesség elvét követve dönthetnek úgy, hogy csökkentik a díjak és illetékek összegét, figyelembe véve a következőket:

a)

az alacsony forgalmat bonyolító vállalkozók érdekei;

b)

a termelésben, feldolgozásban és forgalmazásban alkalmazott hagyományos módszerek;

c)

a sajátos földrajzi korlátokkal bíró régiókban működő vállalkozók igényei; valamint

d)

annak hatósági ellenőrzések révén történő igazolása, hogy a vállalkozó betartja az 1. cikk (2) bekezdésében említett vonatkozó szabályokat.

(4)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a 82. cikk (1) bekezdésének b) pontjának megfelelően kiszámított díjakat és illetékeket ne kelljen beszedni azon összeghatár alatt, amelynél – a beszedés költségének, valamint az díjakból és illetékekből várható teljes bevétel összegének figyelembevételével – a díjak vagy illetékek beszedése nem lenne gazdaságos.

(5)   Ez a cikk nem alkalmazandó az 1. cikk (2) bekezdésének i) és j) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzésekre.

80. cikk

Egyéb díjak vagy illetékek

A tagállamok a 79. cikkben említett díjaktól vagy illetékektől eltérő díjakat vagy illetékeket is felszámolhatnak a hatósági ellenőrzések és egyéb hatósági tevékenységek költségeinek fedezésére, kivéve, ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatálya alá eső területeken alkalmazandó jogalkotási rendelkezések ezt kifejezetten tiltják.

81. cikk

Költségek

A 79. cikk (1) bekezdésének a) pontja és a 79. cikk (2) bekezdésének megfelelően beszedett díjak vagy illetékek összegét az alábbi költségek alapján kell meghatározni, amennyiben azok az érintett hatósági ellenőrzés során merültek fel:

a)

a hatósági ellenőrzésekben részt vevő személyzet, többek között a támogató és adminisztratív személyzet fizetése, szociális biztonsági járulékai, nyugdíj- és biztosítási költségei;

b)

a létesítmények és felszerelések költsége, ideértve a karbantartási és biztosítási költségeket, valamint az egyéb kapcsolódó költségeket is;

c)

a fogyasztási cikkek és eszközök költségei;

d)

a felhatalmazással rendelkező szervezetek által azon hatósági ellenőrzések elvégzéséért az illetékes hatóságoknak felszámolt szolgáltatási költségek, amelyek végzésére felhatalmazták őket;

e)

az a) pontban említett személyzet képzési költségei, az illetékes hatóságoknál a felvétel elnyeréséhez szükséges képesítés megszerzését célzó képzés költségeinek kivételével;

f)

az a) pontban említett személyzet utazási költségei és a kapcsolódó megélhetési költségek;

g)

a mintavétel és a laboratóriumi analízis, tesztelés, illetve diagnosztika költsége, amelyeket az e feladatok elvégzésével megbízott hatósági laboratóriumok számolnak fel.

82. cikk

A díjak vagy illetékek kiszámítása

(1)   A 79. cikk (1) bekezdésének a) pontja és a 79. cikk (2) bekezdésének megfelelően beszedett díjak vagy illetékek összegét az alábbi módszerek valamelyikének vagy a két módszer ötvözésének alkalmazása révén kell kiszámolni:

a)

az illetékes hatóságnál egy adott időszakban felmerült összes hatósági ellenőrzési költség alapján számított és a referencia-időszakban elvégzett hatósági ellenőrzésekben való érintettségüktől függetlenül valamennyi vállalkozóra kirótt átalánydíj; az egyes ágazatok, tevékenységek vagy kategóriák tekintetében felszámított díjak összegének meghatározásakor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy az érintett tevékenység típusa és mértéke, valamint a kapcsolódó kockázati tényezők miként befolyásolják az említett hatósági ellenőrzések összköltségének megoszlását; vagy

b)

az egyes hatósági ellenőrzések tényleges költsége alapján számított és az ilyen hatósági ellenőrzés tárgyát képező vállalkozókra kirótt díj.

(2)   A 79. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és a 79. cikk (2) bekezdésében említett díjak vagy illetékek kiszámításakor a 81. cikk f) pontjában említett utazási költségeket úgy kell figyelembe venni, hogy a telephelyeik és az illetékes hatóságok létesítménye közötti távolság alapján egyetlen vállalkozót se érjen hátrányos megkülönböztetés.

(3)   Amennyiben a díjakat vagy illetékeket az (1) bekezdés a) pontjának megfelelően számítják ki, az illetékes hatóságok által beszedett díjak vagy illetékek összege nem haladhatja meg az ugyanazon pontban meghatározott időszakban elvégzett hatósági ellenőrzések összköltségét.

(4)   Amennyiben a díjakat vagy illetékeket az (1) bekezdés b) pontjának megfelelően számítják ki, azok összege nem haladhatja meg az elvégzett hatósági ellenőrzés tényleges költségek összegét.

83. cikk

A díjak vagy illetékek beszedése és alkalmazása

(1)   A vállalkozóra csak abban az esetben szabható ki díj vagy illeték olyan hatósági ellenőrzésért és egyéb hatósági tevékenységért, amelyet panasztételt követően kezdeményeztek, amennyiben az ellenőrzés megerősíti a meg nem felelés tényét.

(2)   A 79. és 80. cikknek megfelelően beszedett díjak vagy illetékek nem téríthetők vissza sem közvetlen, sem közvetett módon, kivéve, ha beszedésük indokolatlan volt.

(3)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a díjakat vagy illetékeket az illetékes hatóságtól eltérő hatóság vagy felhatalmazással rendelkező szervezet szedje be.

84. cikk

Díjak vagy illetékek befizetése

(1)   Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a vállalkozók kérésre a díjak vagy illetékek befizetését igazoló fizetési bizonylatot kapjanak, amennyiben ilyen bizonylathoz egyébként nem lenne hozzáférésük.

(2)   A 79. cikk (1) bekezdésével összhangban szedett díjakat vagy illetékeket a szállítmányért felelős vállalkozó vagy annak képviselője fizeti.

85. cikk

Átláthatóság

(1)   A tagállamok magas szintű átláthatóságot biztosítanak az alábbiakkal kapcsolatban:

a)

a 79. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és (2) bekezdésében, valamint a 80. cikkben előírt díjak vagy illetékek, nevezetesen:

i.

az e díjak vagy illetékek megállapításához használt módszer és adatok;

ii.

e díjaknak vagy illetékeknek az egyes vállalkozói kategóriák és a hatósági ellenőrzések, illetve egyéb hatósági tevékenységek egyes kategóriái esetében alkalmazott összegei;

iii.

a költségek bontása a 81. cikkben említettek szerint;

b)

a díjak vagy illetékek beszedéséért felelős hatóságok vagy szervek azonosításához szükséges adatok.

(2)   Minden egyes illetékes hatóságnak nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie az e cikk (1) bekezdésében említett információkat az egyes referencia-időszakokra vonatkozóan, valamint az illetékes hatóság azon költségeit, amelyek után a 79. cikk (1) bekezdése a) pontjának és (2) bekezdésének, valamint a 80. cikknek megfelelően díjat vagy illetéket kell fizetni.

(3)   A tagállamok egyeztetnek az érintett felekkel a 79. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és (2) bekezdésében, valamint a 80. cikkben előírt díjak vagy illetékek kiszámításának általános módszeréről.

VII. FEJEZET

Hatósági tanúsítás

86. cikk

A hatósági tanúsításra vonatkozó általános követelmények

(1)   A hatósági tanúsítás eredményeként a következőket kell kiállítani:

a)

hatósági bizonyítványok; vagy

b)

hatósági tanúsítványok az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban előírt esetekben.

(2)   Amennyiben az illetékes hatóságok átruháznak egyes, a hatósági bizonyítványok, illetve hatósági tanúsítványok kiállításához, illetve a 91. cikk (1) bekezdésében említett hatósági felügyelethez kapcsolódó feladatokat, az átruházást a 28–33. cikknek megfelelően kell végrehajtani.

87. cikk

Hatósági bizonyítványok

A 88., 89. és 90. cikk alkalmazandó:

a)

amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatósági bizonyítvány kiállítását írják elő; valamint

b)

az állat- és áruszállítmányok harmadik országokba történő kiviteléhez szükséges hatósági bizonyítványokra is, illetve azokra a hatósági bizonyítványokra, amelyeket a rendeltetési tagállam illetékes hatósága kér a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságától a harmadik országokba szállítandó állat- és áruszállítmányokra vonatkozóan.

88. cikk

A hatósági bizonyítványok aláírása és kiállítása

(1)   A hatósági bizonyítványokat az illetékes hatóságoknak kell kiállítaniuk.

(2)   Az illetékes hatóságoknak ki kell jelölniük a bizonyítványt kiállító tisztviselők közül azokat, akik felhatalmazást kapnak a hatósági bizonyítványok aláírására, és biztosítaniuk kell, hogy e tisztviselők:

a)

pártatlanul járjanak el, ne merüljön fel tekintetükben összeférhetetlenség, és mindenekelőtt ne legyenek olyan helyzetben, amely akár közvetlenül, akár közvetve befolyásolhatná szakmai magatartásuk pártatlanságát a hatósági tanúsítvány tárgya tekintetében; valamint

b)

megfelelő képzésben részesültek azon szabályokról, amelyek tekintetében egy hatósági bizonyítvány megfelelést igazol, valamint az e szabályoknak való megfelelés technikai értékeléséről és az e rendeletben megállapított vonatkozó szabályokról.

(3)   A hatósági bizonyítványokat a bizonyítványt kiállító tisztviselőnek kell aláírnia, és azok a következők alapján állíthatók ki:

a)

a bizonyítványt kiállító tisztviselő által ismert, a tanúsítás szempontjából fontos naprakész tények és adatok, amelyek a következők révén jutottak a tudomására:

i.

hatósági ellenőrzés; vagy

ii.

az illetékes hatóságok által kiállított másik hatósági bizonyítvány beszerzése;

b)

a tanúsítás szempontjából fontos tények és adatok, amelyek ismeretéről egy erre a célra az illetékes hatóságok által felhatalmazott és az illetékes hatóságok ellenőrzése alatt eljáró másik személy meggyőződött, feltéve, hogy a bizonyítványt kiállító tisztviselő meg tud győződni az ilyen tények és adatok pontosságáról;

c)

a tanúsítás szempontjából fontos, a vállalkozó önellenőrzési rendszeréből származó tények és adatok, amelyeket a rendszeres hatósági ellenőrzések eredményei kiegészítenek és megerősítenek, amennyiben a bizonyítványt kiállító tisztviselő ezek alapján meggyőződhet arról, hogy teljesülnek a hatósági bizonyítvány kiállításának feltételei.

(4)   A hatósági bizonyítványokat a hatósági bizonyítványt kiállító tisztviselőnek kell aláírnia, és azok kizárólag az e cikk (3) bekezdésének a) pontja alapján állíthatók ki, ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok ezt írják elő.

89. cikk

A hatósági bizonyítványok megbízhatóságára vonatkozó biztosítékok

(1)   A hatósági bizonyítványoknak a következő kritériumoknak kell megfelelniük:

a)

egyedi vonalkóddal kell rendelkezniük;

b)

üres vagy hiányos állapotban a bizonyítványt kiállító tisztviselő nem írhatja alá azokat;

c)

az uniós intézmények valamely, a kiállító tisztviselő által értett egy vagy több hivatalos nyelvén és adott esetben a rendeltetési országok egy hivatalos nyelvén kell kiállítani azokat;

d)

hiteleseknek és pontosaknak kell lenniük;

e)

lehetővé kell tenniük az aláíró személynek és a kiállítás dátumának az azonosítását; valamint

f)

lehetővé kell tenniük a bizonyítvány, a kiállító hatóság és a bizonyítvány tárgyát képező szállítmány, tétel, illetve konkrét állat vagy áru közötti kapcsolat könnyű ellenőrzését.

(2)   Az illetékes hatóságoknak minden megfelelő intézkedést meg kell tenniük azért, hogy megelőzzék a hamis vagy félrevezető hatósági bizonyítványok kiállítását vagy a hatósági bizonyítványokkal való visszaélést.

90. cikk

A hatósági bizonyítványokra vonatkozó végrehajtási hatáskörök

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján megállapíthatja a 88. és 89. cikk egységes alkalmazásának szabályait a következők tekintetében:

a)

a hatósági bizonyítványok mintái és az ilyen bizonyítványok kiállításának szabályai, amennyiben az azokra vonatkozó követelményeket az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok nem határozzák meg;

b)

a pontos és megbízható hatósági bizonyítványok kiállítását és a csalás kockázatának megelőzését biztosító mechanizmusok és műszaki intézkedések;

c)

a hatósági bizonyítványok visszavonásakor és a cserebizonyítványok kiállításakor követendő eljárások;

d)

a hatósági bizonyítványok hiteles másolatának készítésére vonatkozó szabályok;

e)

a hatósági ellenőrzéseket követően az állatokhoz és árukhoz mellékelendő kísérő okmányok formátuma;

f)

az elektronikus bizonyítványok kiállítására és az elektronikus aláírások alkalmazására vonatkozó szabályok.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

91. cikk

Hatósági tanúsítványok

(1)   Ha e rendelet vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok értelmében az illetékes hatóságok hatósági felügyelete alatt a vállalkozóknak, illetve maguknak az illetékes hatóságoknak hatósági tanúsítványt kell kiállítaniuk, e cikk (2), (3) és (4) bekezdése alkalmazandó.

(2)   A hatósági tanúsítványnak a következő kritériumoknak kell megfelelnie:

a)

hitelesnek és pontosnak kell lennie;

b)

azt az uniós intézmények egy vagy több hivatalos nyelvén és adott esetben a rendeltetési tagállam hivatalos nyelveinek egyikén kell kiállítani; valamint

c)

amennyiben szállítmányhoz vagy tételhez kapcsolódik, lehetővé kell tennie a hatósági tanúsítvány és a szállítmány vagy tétel közötti kapcsolat ellenőrzését.

(3)   Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a hatósági tanúsítványok kiállításának felügyeletét célzó hatósági ellenőrzéseket végző, vagy az illetékes hatóság által kiállított hatósági tanúsítványok esetében az ilyen tanúsítványok kiállításában részt vevő személyzet tagjai:

a)

pártatlanul járjanak el, ne merüljön fel tekintetükben összeférhetetlenség, és mindenekelőtt ne legyenek olyan helyzetben, amely akár közvetlenül, akár közvetve befolyásolhatná szakmai magatartásuk pártatlanságát a hatósági tanúsítvány tárgya tekintetében; valamint

b)

megfelelő képzésben részesüljenek a következőkről:

i.

azok a szabályok, amelyek tekintetében a hatósági tanúsítvány megfelelést igazol, valamint az e szabályoknak való megfelelés technikai értékelése;

ii.

az e rendeletben megállapított vonatkozó szabályok.

(4)   Az illetékes hatóságoknak rendszeres hatósági ellenőrzés keretében meg kell vizsgálniuk, hogy:

a)

a tanúsítványokat kiállító vállalkozók eleget tesznek-e az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban előírt feltételeknek; valamint

b)

a tanúsítványt releváns, helytálló és ellenőrizhető tények és adatok alapján állították-e ki.

III. CÍM

REFERENCIALABORATÓRIUMOK ÉS REFERENCIAKÖZPONTOK

92. cikk

Határozat európai uniós referencialaboratórium létrehozásáról

(1)   Az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatálya alá tartozó területeken európai uniós referencialaboratóriumot kell létrehozni, amennyiben a hatósági ellenőrzések és egyéb hatósági tevékenységek hatékonysága az alábbiak minőségétől, egységességétől és megbízhatóságától is függ:

a)

a 37. cikk (1) bekezdésével összhangban kijelölt hatósági laboratóriumok által alkalmazott analitikai, tesztelési, illetve diagnosztikai módszerek; valamint

b)

az említett hatósági laboratóriumok által végzett analízis, teszt, illetve diagnosztika eredményei.

(2)   Európai uniós referencialaboratóriumot abban az esetben kell létrehozni, ha elismertté válik annak szükségessége, hogy az (1) bekezdés a) pontjában említett módszerek kidolgozásával vagy alkalmazásával kapcsolatban egységes gyakorlatokat mozdítsanak elő.

(3)   A Bizottság rendszeresen felülvizsgálja az európai uniós referencialaboratóriumok megbízatását és működését.

(4)   A Bizottság a 144. cikknek megfelelően e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén határozatot fogad el az európai uniós referencialaboratórium létrehozásáról.

93. cikk

Európai uniós referencialaboratóriumok kijelölése

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén európai referencialaboratóriumokat jelöl ki, amennyiben olyan határozat született, hogy a 92. cikknek megfelelően ilyen laboratóriumot kell létrehozni.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti kijelölések esetében a következőknek kell teljesülniük:

a)

nyílt kiválasztási eljárás alkalmazása; valamint

b)

a kijelölés meghatározott időtartamra, de legfeljebb öt évre szól, és rendszeres felülvizsgálat tárgyát képezi.

(3)   Az európai uniós referencialaboratóriumoknak:

a)

az EN ISO/IEC 17025 szabvány szerint kell működniük, és a 765/2008/EK rendelettel összhangban működő nemzeti akkreditáló testület e szabvány szerinti akkreditálásával kell rendelkezniük. Az akkreditálás:

i.

hatályának ki kell terjednie a laboratórium által európai uniós referencialaboratóriumként történő működése során az analízis, teszt, illetve diagnosztika céljából kötelezően alkalmazandó valamennyi laboratóriumi analitikai, tesztelési és diagnosztikai módszerre;

ii.

hatálya egy vagy több laboratóriumi analitikai, tesztelési, illetve diagnosztikai módszert, vagy módszerek csoportjait foglalhatja magában;

iii.

hatálya rugalmas módon meghatározható annak érdekében, hogy az az európai uniós referencialaboratórium által az akkreditáció megadásának időpontjában alkalmazott módszerek módosított változatait vagy ezeken kívül új módszereket is magában foglalhasson a laboratórium saját validálása alapján, anélkül, hogy az európai uniós referencialaboratórium helye szerinti tagállam nemzeti akkreditáló testülete e módosított vagy új módszerek alkalmazása előtt különleges értékelést végezne;

b)

európai uniós referencialaboratóriumi minőségben feladataikat pártatlanul, az összeférhetetlenség kizárásával kell végezniük, és mindenekelőtt nem lehetnek olyan helyzetben, amely akár közvetlenül, akár közvetve befolyásolhatná szakmai magatartásuk pártatlanságát;

c)

megfelelően képesített, és a szakterületükön alkalmazott analitikai, tesztelési és diagnosztikai technikákkal kapcsolatban megfelelő képzésben részesített személyzettel és adott esetben támogató személyzettel kell rendelkezniük vagy szerződéses jogviszonyban állniuk;

d)

rendelkezniük kell a rájuk ruházott feladatok elvégzéséhez szükséges infrastruktúrával, felszerelésekkel és termékekkel, vagy azokhoz hozzáféréssel kell rendelkezniük;

e)

biztosítaniuk kell, hogy személyzetük tagjai és szerződéses személyzetük megfelelően ismerjék a nemzetközi szabványokat és gyakorlatokat, valamint hogy munkájuk során figyelembe vegyék a legújabb nemzeti, uniós és nemzetközi szintű kutatási eredményeket;

f)

rendelkezniük kell a feladataik vészhelyzetben való ellátásához szükséges felszereléssel, illetve hozzáféréssel kell rendelkezniük az ilyen felszereléshez; valamint

g)

adott esetben rendelkezniük kell a vonatkozó biológiai biztonsági előírásoknak való megfeleléshez szükséges eszközökkel.

(4)   E cikk (3) bekezdésének a) pontjától eltérve, az 1. cikk (2) bekezdése g) pontjában említett szabályok hatálya alá tartozó területen az illetékes hatóságok által a 41. cikk szerint elfogadott eltérés alapján kijelölt hatósági laboratóriumokat a Bizottság európai uniós referencialaboratóriumnak jelölheti ki, függetlenül attól, hogy megfelelnek-e az e cikk (3) bekezdésének a) pontjában előírt feltételeknek.

(5)   E cikk (1) és (2) bekezdésétől eltérve az 1829/2003/EK rendelet 32. cikkének első bekezdésében és az 1831/2003/EK rendelet 21. cikkének első bekezdésében említett laboratóriumokat kell azon európai uniós referencialabóratóriumoknak tekinteni, amelyek az alábbi területeken az e rendelet 94. cikkében említett feladatok végrehajtásáért felelősek:

a)

a GMO-k, valamint a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok; valamint

b)

takarmány-adalékanyagok.

(6)   A személyzet 8. cikkben említett titoktartási kötelezettsége értelemszerűen alkalmazandó az európai uniós referencialaboratóriumok személyzetére.

94. cikk

Az európai uniós referencialaboratóriumok felelősségi körei és feladatai

(1)   Az európai uniós referencialaboratóriumoknak elő kell segíteniük a 37. cikk (1) bekezdésével összhangban kijelölt hatósági laboratóriumok által alkalmazott analitikai, tesztelési, illetve diagnosztikai módszerek, valamint az ezekből származó analitikai, tesztelési és diagnosztikai adatok tökéletesítését és harmonizálását.

(2)   A 93. cikk (1) bekezdésének értelmében kijelölt európai uniós referencialaboratóriumoknak a következő feladatokat kell ellátniuk, amennyiben azok szerepelnek a referencialaboratóriumok éves vagy többéves munkaprogramjaiban, amelyeket a Bizottság által a 652/2014/EU rendelet 36. cikkének megfelelően jóváhagyott vonatkozó munkaprogramok célkitűzéseivel és prioritásaival összhangban hoztak létre:

a)

a nemzeti referencialaboratóriumok tájékoztatása a laboratóriumi analitikai, tesztelési, illetve diagnosztikai módszerek, ezen belül a referenciamódszerek részleteiről és e módszerekkel kapcsolatos iránymutatás nyújtása;

b)

referenciaanyagok biztosítása a nemzeti referencialaboratóriumok számára;

c)

az a) pontban említett módszerek nemzeti referencialaboratóriumok és szükség esetén más hatósági laboratóriumok általi alkalmazásának koordinálása, különösen a laboratóriumok közötti rendszeres összehasonlító vizsgálatok vagy jártassági vizsgálatok megszervezése és az ilyen összehasonlító vizsgálatok vagy jártassági vizsgálatok megfelelő nyomon követésének biztosítása révén, adott esetben nemzetközileg elfogadott vizsgálati tervekkel összhangban, továbbá a Bizottság és a tagállamok tájékoztatása a laboratóriumok közötti rendszeres összehasonlító vizsgálatok vagy jártassági vizsgálatok eredményeiről és nyomon követéséről;

d)

az új laboratóriumi analitikai, tesztelési, illetve diagnosztikai módszerek alkalmazásához szükséges gyakorlati szabályok koordinálása és a nemzeti referencialaboratóriumok tájékoztatása az e területen történt előrehaladásról;

e)

képzések szervezése a nemzeti referencialaboratóriumok és szükség esetén más hatósági laboratóriumok személyzete, valamint harmadik országok szakértői számára;

f)

a feladatkörükbe tartozó területeken tudományos és műszaki segítségnyújtás a Bizottság részére;

g)

tájékoztatás nyújtása a nemzeti referencialaboratóriumoknak a kapcsolódó nemzeti, uniós és nemzetközi kutatási tevékenységekről;

h)

a feladatkörükbe tartozó területeken együttműködés a harmadik országbeli laboratóriumokkal, valamint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal (EFSA), az Európai Gyógyszerügynökséggel (EMA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal (ECDC);

i)

aktív segítségnyújtás a tagállamokban kitörő, élelmiszer eredetű megbetegedések, zoonózisok vagy állatbetegségek, illetve növénykárosítók diagnosztizálása terén a kórokozó-izolátumokon vagy károsítófajokon végzett megerősítő diagnózis, jellemzés és rendszertani vagy járványügyi vizsgálatok által;

j)

élelmiszer eredetű megbetegedések, zoonózisok vagy állatbetegségek, valamint növénykárosítók diagnosztizálásához felhasznált reagensek és reagenscsoportok vizsgálatát célzó tesztek koordinálása és elvégzése;

k)

amennyiben ez a szakterületük által indokolt, az alábbiak létrehozása és fenntartása:

i.

a növénykárosítók referenciagyűjteményei és/vagy kórokozók referenciatörzsei;

ii.

az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok referenciagyűjteményei, amelyeket az analitikai eszközök kalibrálásához használnak, és ezen anyagok mintáinak a nemzeti referencialaboratóriumok rendelkezésére bocsátása;

iii.

a hozzáférhető referenciaanyagoknak és reagenseknek, valamint az ilyen anyagok és reagensek gyártóinak és forgalmazóinak a naprakész jegyzékei; valamint

l)

amennyiben ez a szakterületük által indokolt, adott esetben együttműködés egymással és a Bizottsággal magas színvonalú analitikai, tesztelési és diagnosztikai módszerek kidolgozása érdekében.

Az k) pont i. alpontja tekintetében az európai uniós referencialaboratórium a referenciagyűjtemények és referenciatörzsek létrehozásának és fenntartásának feladatát szerződéses úton kiszervezheti más hatósági laboratóriumnak vagy tudományos szervezetnek.

(3)   Az európai uniós referencialaboratóriumoknak közzé kell tenniük a tagállamok által a 100. cikk (1) bekezdésével összhangban kijelölt nemzeti referencialaboratóriumok jegyzékét.

95. cikk

Az állatjóléttel foglalkozó európai uniós referenciaközpontok kijelölése

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén állatjóléttel foglalkozó európai uniós referenciaközpontokat jelöl ki, amelyek támogatják a Bizottságnak és a tagállamoknak az 1. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett szabályok alkalmazásához kapcsolódó tevékenységét.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti kijelölések esetében a következőknek kell teljesülniük:

a)

nyílt kiválasztási eljárás alkalmazása; valamint

b)

időbeli korlátozás vagy rendszeres felülvizsgálat.

(3)   Az állatjóléttel foglalkozó európai uniós referenciaközpontoknak:

a)

pártatlanul kell eljárniuk az európai uniós referenciaközpontként betöltött feladatuk gyakorlása során;

b)

magas szintű tudományos és technikai szakértelemmel kell rendelkezniük az ember és állat közötti kapcsolat, az állati viselkedés, az állatok fiziológiája, az állatok genetikája, az állategészségügy és az állatjóléthez kapcsolódó táplálkozási kérdések, valamint az állatok kereskedelmi és tudományos célú felhasználásához kapcsolódó állatjóléti szempontok területén;

c)

megfelelően képesített, és a b) pontban említett területeken, valamint az állatokat érintő etikai kérdésekben megfelelő képzésben részesített személyzettel és adott esetben támogató személyzettel kell rendelkezniük;

d)

rendelkezniük kell a rájuk ruházott feladatok elvégzéséhez szükséges infrastruktúrával, termékekkel és felszerelésekkel, vagy hozzáféréssel kell rendelkezniük ilyenekhez; valamint

e)

biztosítaniuk kell, hogy a személyzetük megfelelően ismerje az b) pontban említett területekre vonatkozó nemzetközi szabványokat és gyakorlatokat, valamint hogy munkájuk során figyelembe vegyék az e területeken elért legújabb nemzeti, uniós és nemzetközi szintű kutatási eredményeket, beleértve az állatjóléttel foglalkozó más európai uniós referenciaközpontok által készített tanulmányokat és meghozott intézkedéseket is.

96. cikk

Az európai uniós referenciaközpontok felelősségi körei és feladatai

Az állatjóléttel foglalkozó európai uniós referenciaközpontoknak a következő támogató feladatokat kell ellátniuk, amennyiben azok szerepelnek a referenciaközpontok éves vagy többéves munkaprogramjaiban, amelyeket a Bizottság által a 652/2014/EU rendelet 36. cikkének megfelelően jóváhagyott vonatkozó munkaprogramok célkitűzéseivel és prioritásaival összhangban hoztak létre:

a)

a feladatkörükbe tartozó területeken tudományos és technikai szakértelem biztosítása többek között – adott esetben összehangolt segítségnyújtás formájában – az 1. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett szabályok hatálya alá tartozó területen az érintett nemzeti támogató hálózatok vagy szervek részére;

b)

tudományos és technikai szakértelem biztosítása a 21. cikk (8) bekezdésének e) pontjában említett állatjóléti mutatók kidolgozásához és alkalmazásához;

c)

az állatjólét mértékének értékelésére szolgáló, valamint az állatjólét javítását célzó módszerek kidolgozása vagy kidolgozásának koordinálása;

d)

tudományos és technikai tanulmányok készítése a kereskedelmi vagy tudományos célra felhasznált állatok jólétéről;

e)

képzések szervezése az a) pontban említett nemzeti tudományos támogató hálózatok vagy szervek alkalmazottai, valamint az illetékes hatóságok személyzete és harmadik országok szakértői számára; valamint

f)

a feladatkörükbe tartozó területeken elért kutatási eredmények és megvalósított műszaki innovációk terjesztése, valamint együttműködés az uniós kutatási szervekkel.

97. cikk

Az agrár-élelmiszerláncba tartozó élelmiszerek eredetiségével és az élelmiszerlánc integritásával foglalkozó európai uniós referenciaközpontok kijelölése

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok révén történő megsértésének megelőzésére, azonosítására és az azok elleni fellépésre irányuló bizottsági és tagállami tevékenységek támogatásával foglalkozó európai uniós referenciaközpontokat jelölhet ki.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti kijelölések esetében a következőknek kell teljesülniük:

a)

nyílt kiválasztási eljárás alkalmazása; valamint

b)

időbeli korlátozás vagy rendszeres felülvizsgálat.

(3)   Az agrár-élelmiszerláncba tartozó élelmiszerek eredetiségével és az élelmiszerlánc integritásával foglalkozó európai uniós referenciaközpontoknak:

a)

pártatlanul kell eljárniuk az európai uniós referenciaközpontként betöltött feladatuk gyakorlása során;

b)

magas szintű tudományos és műszaki szakértelemmel kell rendelkezniük az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatálya alá tartozó területeken és az e területeken alkalmazott igazságügyi tudomány terén annak érdekében, hogy az áruk eredetiségét és sértetlenségét illetően képesek legyenek a legmagasabb szintű kutatások lefolytatására és koordinálására, valamint az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok révén történő megsértésének azonosítása érdekében alkalmazandó módszerek kidolgozására, alkalmazására és validálására;

c)

megfelelően képesített, és a b) pontban említett területeken megfelelő képzésben részesített személyzettel és megfelelő támogató személyzettel kell rendelkezniük;

d)

rendelkezniük kell a rájuk ruházott feladatok elvégzéséhez szükséges infrastruktúrával, felszerelésekkel és termékekkel vagy hozzáféréssel kell rendelkezniük ilyenekhez; valamint

e)

biztosítaniuk kell, hogy a személyzetük megfelelően ismerje a b) pontban említett területekre vonatkozó nemzetközi szabványokat és gyakorlatokat, valamint hogy munkájuk során figyelembe vegyék az e területeken elért legújabb nemzeti, uniós és nemzetközi szintű kutatási eredményeket.

98. cikk

Az agrár-élelmiszerláncba tartozó élelmiszerek eredetiségével és az élelmiszerlánc integritásával foglalkozó európai uniós referenciaközpontok felelősségi köre és feladatai

Az agrár-élelmiszerláncba tartozó élelmiszerek eredetiségével és az élelmiszerlánc integritásával foglalkozó európai uniós referenciaközpontok a következő támogató feladatok ellátásáért felelnek, amennyiben azok szerepelnek a referenciaközpontok éves vagy többéves munkaprogramjaiban, amelyeket a Bizottság által a 652/2014/EU rendelet 36. cikkének megfelelően jóváhagyott vonatkozó munkaprogramok célkitűzéseivel és prioritásaival összhangban hoztak létre:

a)

az agrár-élelmiszerláncba tartozó élelmiszerek eredetiségével és az élelmiszerlánc integritásával, valamint az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett szabályok csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok révén történő megsértésének azonosítására szolgáló módszerekkel kapcsolatos szakismeretek biztosítása, az e szabályok hatálya alá tartozó területeken alkalmazott igazságügyi tudományhoz kapcsolódóan;

b)

egyedi analízis biztosítása az agrár-élelmiszerlánc azon szegmenseinek azonosításához, amelyeket potenciálisan érinthet az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett szabályok csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok révén történő megsértése, valamint segítségnyújtás egyedi hatósági ellenőrzési technikák és eljárások kidolgozásához;

c)

szükség esetén az e rendelet 94. cikkének (2) bekezdése a)–h) pontjában említett feladatok elvégzése, elkerülve az e rendelet 93. cikkének értelmében kijelölt európai uniós referencialaboratóriumokkal való párhuzamos munkavégzést;

d)

szükség esetén olyan validált referenciaanyagok gyűjteményeinek vagy adatbázisainak a létrehozása és naprakészen tartása, amelyek az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett szabályok csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok révén történő megsértésének azonosítására szolgálnak; valamint

e)

a feladatkörükbe tartozó területeken elért kutatási eredmények és megvalósított műszaki innovációk terjesztése.

99. cikk

A Bizottság kötelezettségei

(1)   A Bizottság közzéteszi és szükség esetén aktualizálja az alábbiak jegyzékét:

a)

a 93. cikkben említett európai uniós referencialaboratóriumok;

b)

a 95. cikkben említett, az állatjóléttel foglalkozó európai uniós referenciaközpontok;

c)

a 97. cikkben előírt, az agrár-élelmiszerláncba tartozó élelmiszerek eredetiségével és az élelmiszerlánc integritásával foglalkozó európai uniós referenciaközpontok.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából az európai uniós referencialaboratóriumokra, az állatjóléttel foglalkozó európai uniós referenciaközpontokra és az agrár-élelmiszerláncba tartozó élelmiszerek eredetiségével és az élelmiszerlánc integritásával foglalkozó európai uniós referenciaközpontokra vonatkozó, a 93. cikk (3) bekezdésében, a 94. cikkben, a 95. cikk (3) bekezdésében, a 96. cikkben, a 97. cikk (3) bekezdésében és a 98. cikkben előírtakon túl további követelmények, felelősségi körök és feladatok meghatározásáról. Az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya kizárólag az új vagy újonnan felmerülő kockázatokkal, az új vagy újonnan megjelenő állatbetegségekkel vagy növénykárosítókkal kapcsolatos helyzetekre, illetve új jogi követelmények esetén előálló helyzetekre korlátozódhat.

(3)   A Bizottság ellenőrzi, hogy az európai uniós referencialaboratóriumok és az európai uniós referenciaközpontok eleget tesznek-e a 93. cikk (3) bekezdésében, a 94. cikkben, a 95. cikk (3) bekezdésében és a 97. cikk (3) bekezdésében előírt követelményeknek.

(4)   Amennyiben az e cikk (3) bekezdésében említett bizottsági ellenőrzések a 93. cikk (3) bekezdésében, a 94. cikkben, a 95. cikk (3) bekezdésében és a 97. cikk (3) bekezdésében foglalt követelményeknek való meg nem felelést állapítanak meg, a Bizottság az európai uniós referencialaboratórium vagy az európai uniós referenciaközpont észrevételeinek kézhezvételét követően:

a)

végrehajtási jogi aktus útján visszavonja az adott laboratórium vagy központ kijelölését; vagy

b)

meghozza a további megfelelő intézkedéseket.

100. cikk

Nemzeti referenciaközpontok kijelölése

(1)   A tagállamok a 93. cikk (1) bekezdésével összhangban kijelölt valamennyi európai uniós referencialaboratórium esetében egy vagy több megfelelő nemzeti referencialaboratóriumot jelölnek ki.

A tagállamok abban az esetben is kijelölhetnek nemzeti referencialaboratóriumot, ha nincs annak megfeleltethető európai uniós referencialaboratórium.

A tagállamok egy másik tagállam vagy olyan harmadik ország területén található laboratóriumot is kijelölhetnek, amely az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes szerződő fél.

Egy laboratóriumot több tagállam is kijelölhet nemzeti referencialaboratóriumként.

(2)   A nemzeti referencialaboratóriumokra a 37. cikk (4) bekezdésének e) pontjában, a 37. cikk (5) bekezdésében, a 39. cikkben, a 42. cikk (1) bekezdésében, a 42. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint a 42. cikk (3) bekezdésében előírt követelményeket kell alkalmazni.

A 37. cikk (4) bekezdésének e) pontjától eltérve, az 1. cikk (2) bekezdése g) pontjában említett szabályok hatálya alá tartozó területen az illetékes hatóságok által a 41. cikk szerint elfogadott eltérés alapján kijelölt hatósági laboratóriumokat az illetékes hatóságok nemzeti referencialaboratóriumnak jelölhetik ki, függetlenül attól, hogy megfelelnek-e a 37. cikk (4) bekezdésének e) pontjában előírt feltételnek.

(3)   A nemzeti referencialaboratóriumoknak:

a)

nemzeti referencialaboratóriumi minőségükben feladataikat pártatlanul, az összeférhetetlenség kizárásával kell végezniük, és mindenekelőtt nem lehetnek olyan helyzetben, amely akár közvetlenül, akár közvetve befolyásolhatná szakmai magatartásuk pártatlanságát;

b)

megfelelően képesített, és a szakterületükön alkalmazott analitikai, tesztelési, illetve diagnosztikai technikákkal kapcsolatban megfelelő képzésben részesített személyzettel és adott esetben támogató személyzettel kell rendelkezniük vagy szerződéses jogviszonyban állniuk;

c)

rendelkezniük kell a rájuk ruházott feladatok elvégzéséhez szükséges infrastruktúrával, termékekkel és felszerelésekkel, vagy azokhoz hozzáféréssel kell rendelkezniük;

d)

biztosítaniuk kell, hogy személyzetük tagjai és szerződéses személyzetük megfelelően ismerjék a nemzetközi szabványokat és gyakorlatokat, valamint hogy munkájuk során figyelembe vegyék a legújabb nemzeti, uniós és nemzetközi szintű kutatási eredményeket;

e)

rendelkezniük kell a feladataik vészhelyzetben való ellátásához szükséges felszereléssel, illetve hozzáféréssel kell rendelkezniük az ilyen felszereléshez; valamint

f)

adott esetben rendelkezniük kell a vonatkozó biológiai biztonsági előírásoknak való megfeleléshez szükséges eszközökkel.

(4)   A tagállamok:

a)

közlik a nemzeti referencialaboratórium nevét és címét a Bizottsággal, az illetékes európai uniós referencialaboratóriummal és a többi tagállammal;

b)

az a) pontban említett információkat nyilvánosságra hozzák; valamint

c)

szükség esetén aktualizálják az a) pontban említett információkat.

(5)   Az egy európai uniós referencialaboratóriumra egynél több nemzeti referencialaboratóriummal rendelkező tagállamok biztosítják, hogy ezek a laboratóriumok szorosan együttműködjenek egymással, hogy ezáltal biztosított legyen a közöttük, illetve a más nemzeti laboratóriumokkal és az európai uniós referencialaboratóriummal fennálló hatékony koordináció.

(6)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából a nemzeti referencialaboratóriumokra vonatkozó, e cikk (2) és a (3) bekezdésében előírtakon túlmutató további követelmények megállapítására vonatkozóan. Az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kizárólag a 99. cikk (2) bekezdésével összhangban elfogadott kiegészítő követelményekkel való összhang biztosítására korlátozódhatnak.

101. cikk

A nemzeti referencialaboratóriumok felelősségi körei és feladatai

(1)   A nemzeti referencialaboratóriumoknak a hatáskörükön belül:

a)

együtt kell működniük az európai uniós referencialaboratóriumokkal, és részt kell venniük az e laboratóriumok által szervezett képzésekben és laboratóriumok közötti összehasonlító vizsgálatokban;

b)

az alkalmazott laboratóriumi analitikai, tesztelési, illetve diagnosztikai módszerek és alkalmazásuk összehangolása és tökéletesítése céljából koordinálniuk kell a 37. cikk (1) bekezdésével összhangban kijelölt hatósági laboratóriumok tevékenységeit;

c)

adott esetben meg kell szervezniük a hatósági laboratóriumok közötti összehasonlító vizsgálatokat vagy jártassági vizsgálatokat, biztosítaniuk kell az ilyen vizsgálatok megfelelő nyomon követését, és tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságokat e vizsgálatok eredményeiről és nyomon követéséről;

d)

biztosítaniuk kell az illetékes hatóságok és hatósági laboratóriumok tájékoztatását az európai uniós referencialaboratórium által szolgáltatott információkról;

e)

a feladatkörükbe tartozó területeken tudományos és technikai segítséget kell nyújtaniuk az illetékes hatóságoknak a 109. cikkben említett többéves nemzeti ellenőrzési tervek és a 112. cikknek megfelelően elfogadott összehangolt ellenőrzési programok végrehajtásához;

f)

adott esetben validálniuk kell a reagenseket és reagenscsoportokat, létre kell hozniuk és naprakészen kell tartaniuk a hozzáférhető referenciaanyagoknak és reagenseknek, valamint az ilyen anyagok és reagensek gyártóinak és forgalmazóinak a jegyzékét;

g)

adott esetben képzéseket kell tartaniuk a 37. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatósági laboratóriumok személyzete számára; valamint

h)

aktívan segíteniük kell az őket kijelölő tagállamokat az élelmiszer eredetű megbetegedések, zoonózisok vagy állatbetegségek, illetve növénykárosítók megjelenésének a diagnosztizálásában, valamint a szállítmányok előírásoknak való meg nem felelése esetén a kórokozó-izolátumokon vagy károsítófajokon végzett megerősítő diagnózis, jellemzés és rendszertani vagy járványügyi vizsgálatok elvégzése révén.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából a nemzeti referencialaboratóriumokra vonatkozó, az e cikk (1) bekezdésében előírtakon túlmutató további felelősségi körök és feladatok meghatározásáról. Az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kizárólag a 99. cikk (2) bekezdésével összhangban elfogadott további felelősségi körökkel és feladatokkal való összhang biztosítására korlátozódhatnak.

IV. CÍM

IGAZGATÁSI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS

102. cikk

Általános szabályok

(1)   Az érintett tagállamok illetékes hatóságainak az egynél több tagállamot érintő esetekben a 104–107. cikknek megfelelően igazgatási segítséget kell nyújtaniuk egymásnak az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében.

(2)   Az igazgatási segítségnyújtásnak adott esetben – és az érintett illetékes hatóságok közötti megállapodás alapján – ki kell terjednie arra is, hogy egy tagállam illetékes hatóságai részt vegyenek egy másik tagállam illetékes hatóságai által végzett helyszíni hatósági ellenőrzésekben.

(3)   E cím nem érinti azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek:

a)

az igazságügyi vizsgálatok és bírósági eljárások – ideértve a bűnügyi nyomozást is – tárgyát képező vagy azokkal kapcsolatos dokumentumok közzétételére vonatkoznak; valamint

b)

célja a természetes vagy jogi személyek kereskedelmi érdekeinek védelme.

(4)   A tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy megkönnyítsék az információk továbbítását a más bűnüldöző hatóságok, ügyészek és igazságügyi hatóságok részéről az illetékes hatóságok részére az 1. cikk (2) cikkében említett szabályoknak való meg nem felelés azon lehetséges eseteiről, amelyek e cím alkalmazását illetően relevánsak, és amelyek az alábbiakat jelenthetik:

a)

az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is veszélyeztető kockázat; vagy

b)

az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok lehetséges megsértése csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok révén.

(5)   A 104–107. cikkel összhangban az illetékes hatóságok közötti minden kommunikációt írásban, papíralapú vagy elektronikus formában kell lefolytatni.

(6)   A kölcsönös kommunikáció ésszerűsítése és egyszerűsítése érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az alábbiak szabványos formátumát:

a)

a 104. cikk (1) bekezdésében előírt segítségnyújtás iránti megkeresések; valamint

b)

a gyakori és ismétlődő értesítések és válaszok közlése.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

103. cikk

Összekötő szervek

(1)   Minden tagállam kijelöl egy vagy több összekötő szervet, amelyek kapcsolattartói feladatot látnak el, és amelyek feladata a 104–107. cikkel összhangban az illetékes hatóságok közötti kommunikáció megkönnyítése.

(2)   Az összekötő szervek kijelölése nem zárja ki a közvetlen kapcsolattartást, információcserét vagy együttműködést a különböző tagállamok illetékes hatóságainak alkalmazottai között.

(3)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az (1) bekezdéssel összhangban kijelölt összekötő szerveik elérhetőségeiről, illetve azok bármely későbbi módosításáról.

(4)   A Bizottság weboldalán közzéteszi és aktualizálja a tagállamok által a (3) bekezdésnek megfelelően megnevezett összekötő szervek jegyzékét.

(5)   A 104. cikk (1) bekezdése szerinti segítségnyújtás iránti megkereséseket, valamint a 105., 106. és 107. cikk szerinti értesítéseket és közléseket az összekötő szerv útján kell megküldeni a megkeresés, illetve értesítés címzettjeként megjelölt tagállam összekötő szervének.

(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az e cikk (1) bekezdésével összhangban kijelölt összekötő szervek közötti kommunikációt lehetővé tevő műszaki eszközökre és eljárásokra vonatkozó előírásokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

104. cikk

Segítségnyújtás kérésre

(1)   Amennyiben egy tagállam illetékes hatóságai úgy ítélik meg, hogy a területükön végzendő hatósági ellenőrzések elvégzéséhez vagy az ilyen ellenőrzések eredményes nyomon követéséhez adatokra vagy információkra van szükségük egy másik tagállam illetékes hatóságaitól, igazgatási segítségnyújtás iránti indokolt megkeresést kell küldeniük az adott tagállam illetékes hatóságainak. A megkeresett illetékes hatóságoknak:

a)

haladéktalanul igazolniuk kell a megkeresés kézhezvételét;

b)

amennyiben az értesítést küldő hatóság azt kifejezetten kéri, a megkeresés kézhezvételétől számított 10 munkanapon belül jelezniük kell, hogy becslésük szerint mennyi idő szükséges ahhoz, hogy megalapozott választ adjanak a megkeresésre; valamint

c)

el kell végezniük az ahhoz szükséges hatósági ellenőrzéseket vagy vizsgálatokat, hogy haladéktalanul a megkereső illetékes hatóság rendelkezésére bocsáthassanak minden olyan szükséges információt és dokumentumot, amely alapján a megkereső illetékes hatóság megalapozott döntést hozhat és joghatóságán belül meggyőződhet az uniós szabályoknak való megfelelésről.

(2)   A dokumentumokat eredeti formájukban vagy másolatként lehet továbbítani.

(3)   A megkereső illetékes hatóság és a megkeresett illetékes hatóság megállapodása alapján az előbbi által kijelölt alkalmazottak is jelen lehetnek az (1) bekezdés c) pontjában említett, a megkeresett illetékes hatóság által végzett hatósági ellenőrzések és vizsgálatok során.

Ilyen esetben a megkereső illetékes hatóság személyzetének:

a)

bármikor képesnek kell lennie a személyazonosságukat és hivatalos minőségüket feltüntető írásbeli megbízás bemutatására;

b)

a vállalkozónak – közvetítőjükön keresztül és kizárólag a folyamatban lévő közigazgatási vizsgálat céljára – hozzáférést kell biztosítania számukra ugyanazokhoz a telephelyekhez és dokumentumokhoz, mint a megkeresett hatóság számára; valamint

c)

saját kezdeményezésükre nem gyakorolhatják a megkeresett illetékes hatóság tisztviselőire ruházott vizsgálati hatásköröket.

105. cikk

Megkeresés nélküli segítségnyújtás meg nem felelés esetén

(1)   Amennyiben valamely tagállam illetékes hatóságai meg nem felelés esetéről szereznek tudomást, és ha ez a meg nem felelés más tagállamot is érinthet, az említett illetékes hatóságoknak előzetes megkeresés és indokolatlan késedelem nélkül továbbítaniuk kell ezt az információt az érintett másik tagállam illetékes hatóságainak.

(2)   Az (1) bekezdéssel összhangban értesített illetékes hatóságoknak:

a)

indokolatlan késedelem nélkül igazolniuk kell az értesítés kézhezvételét;

b)

amennyiben az értesítést küldő hatóság azt kifejezetten kéri, az értesítés kézhezvételétől számított 10 munkanapon belül közölniük kell a következőket:

i.

milyen típusú vizsgálatokat kívánnak elvégezni; vagy

ii.

azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítélik meg, hogy nincs szükség vizsgálatra; valamint

c)

ha a b) pontban említett vizsgálatok szükségesnek bizonyulnak, ki kell vizsgálniuk az ügyet és haladéktalanul értesíteniük kell az értesítést küldő illetékes hatóságokat azok eredményéről és adott esetben a meghozott intézkedésekről.

106. cikk

Segítségnyújtás a kockázatot jelentő meg nem felelés vagy ismétlődő vagy potenciálisan súlyos jogsértés esetén

(1)   Ha valamely más tagállamból származó állatokon vagy termékeken végzett hatósági ellenőrzés során az illetékes hatóságok megállapítják, hogy az állatok vagy termékek nem felelnek meg az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak, méghozzá oly módon, hogy kockázatot jelentenek az emberek, az állatok vagy a növények egészségére, az állatok jólétére, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetre is, vagy potenciálisan súlyosan sértik az említett szabályokat, e hatóságoknak haladéktalanul értesíteniük kell a feladás helye szerinti tagállam és bármely más érintett tagállam illetékes hatóságait, hogy lehetővé tegyék az említett illetékes hatóságok számukra a megfelelő vizsgálatok elvégzését.

(2)   Az értesített illetékes hatóságoknak haladéktalanul:

a)

igazolniuk kell az értesítés kézhezvételét;

b)

amennyiben az értesítést küldő illetékes hatóság azt határozottan kéri, jelezniük kell, hogy milyen vizsgálatokat szándékoznak elvégezni; valamint

c)

ki kell vizsgálniuk az ügyet, meg kell tenniük minden szükséges intézkedést, és tájékoztatniuk kell az értesítést küldő illetékes hatóságokat az elvégzett vizsgálatok és hatósági ellenőrzések jellegéről, a meghozott döntésekről, valamint azok indokairól.

(3)   Ha az értesítést küldő illetékes hatóságok okkal feltételezhetik, hogy az értesített illetékes hatóság által elvégzett vizsgálatok vagy meghozott intézkedések nem orvosolják megfelelően a megállapított meg nem felelést, fel kell kérniük az értesített illetékes hatóságot az elvégzett hatósági ellenőrzések vagy a meghozott intézkedések kiegészítésére. Ilyen esetekben a két tagállam illetékes hatóságainak:

a)

együtt közös megközelítést kell keresniük azzal a céllal, hogy megfelelően orvosolják a meg nem felelést, többek között a 104. cikk (3) bekezdésével összhangban együttesen elvégzett hatósági ellenőrzések és vizsgálatok révén; valamint

b)

haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot, ha nem tudnak megállapodni a megfelelő intézkedésekről.

(4)   Ha a valamely más tagállamból származó állatokon vagy árukon végzett hatósági ellenőrzések az (1) bekezdésben említett meg nem felelés ismétlődő előfordulását jelzik, a rendeltetési tagállam illetékes hatóságainak haladéktalanul tájékoztatniuk kell erről a Bizottságot és a többi tagállam illetékes hatóságait.

107. cikk

Segítségnyújtás harmadik országoktól származó információk alapján

(1)   Ha az illetékes hatóságok olyan információt kapnak valamely harmadik országtól, amely az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok be nem tartását vagy az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatok jólétét, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő kockázatokat jelzi, haladéktalanul:

a)

értesíteniük kell ezekről az információkról a többi érintett tagállam illetékes hatóságait; valamint

b)

amennyiben ezek az információk uniós szintű vonatkozással bírnak, közölniük kell azokat a Bizottsággal.

(2)   Az e rendelettel összhangban elvégzett hatósági ellenőrzések és vizsgálatok során szerzett információk közölhetők az (1) bekezdésben említett harmadik országgal, feltéve, hogy:

a)

az információt szolgáltató illetékes hatóságok beleegyeznek azok közlésébe;

b)

az adott harmadik ország vállalta, hogy biztosítja az uniós szabályoknak nem vagy feltehetően nem megfelelő, vagy az emberek, állatok vagy növények egészségére vagy a környezetre kockázatot jelentő gyakorlatokra vonatkozó bizonyítékok gyűjtéséhez szükséges segítséget; valamint

c)

teljesülnek a személyes adatok harmadik országokkal való közlésére alkalmazandó vonatkozó uniós és nemzeti szabályok.

108. cikk

A Bizottság általi összehangolt segítségnyújtás és nyomon követés

(1)   Amennyiben az érintett tagállamok illetékes hatóságai nem tudnak megállapodni az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való meg nem felelés orvosolását célzó megfelelő intézkedésről, a Bizottság haladéktalanul összehangolja az illetékes hatóságok által az e címmel összhangban hozott intézkedéseket és fellépéseket, amennyiben a Bizottság rendelkezésére álló információk:

a)

vagy olyan tevékenységekről számolnak be, amelyek nem, vagy feltehetően nem felelnek meg az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak, és amennyiben az ilyen tevékenységek egynél több tagállamra kiterjedő következményekkel járnak vagy járhatnak; vagy

b)

azt jelzik, hogy egynél több tagállamban folyhatnak azonos vagy hasonló, az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak nem, vagy feltehetően nem megfelelő tevékenységek.

(2)   Az (1) bekezdésben említett esetekben a Bizottság:

a)

az érintett tagállammal együttműködve vizsgáló csoportot küldhet helyszíni hatósági ellenőrzés elvégzésére;

b)

végrehajtási jogi aktusok útján előírhatja, hogy a feladás helye szerinti tagállam és adott esetben a többi érintett tagállam illetékes hatóságai megfelelően fokozzák a hatósági ellenőrzéseket és jelentsék a Bizottságnak az általuk megtett intézkedéseket;

c)

megtehet minden más megfelelő intézkedést a 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokkal összhangban.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából, amelyek meghatározzák az (1) bekezdésben említett esetekben történő gyors információcserére vonatkozó szabályokat.

V. CÍM

TERVEZÉS ÉS JELENTÉSTÉTEL

109. cikk

Többéves nemzeti ellenőrzési tervek és a többéves nemzeti ellenőrzési tervekért felelős egyetlen szerv

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok az e rendelet hatálya alá tartozó hatósági ellenőrzéseket többéves nemzeti ellenőrzési terv alapján végezzék el, amelynek kidolgozását és végrehajtását az egyes tagállamok a területükön belül koordinálják.

(2)   Minden tagállam kijelöl egy szervet, amely:

a)

a hatósági ellenőrzésekért felelős valamennyi illetékes hatóság között koordinálja a többéves nemzeti ellenőrzési terv kidolgozását;

b)

gondoskodik arról, hogy a többéves nemzeti ellenőrzési terv koherens legyen;

c)

a 113. cikkben említett évenkénti jelentéstétel, illetve a többéves nemzeti ellenőrzési tervnek a 111. cikk (2) bekezdésének megfelelő felülvizsgálata és naprakésszé tétele céljából összegyűjti a terv végrehajtásáról rendelkezésre álló információkat.

110. cikk

A többéves nemzeti ellenőrzési tervek tartalma

(1)   A többéves nemzeti ellenőrzési terveket oly módon kell kidolgozni, hogy azok biztosítsák, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatálya alá tartozó valamennyi területen megtervezzék a hatósági ellenőrzéseket a 9. cikkben előírt kritériumoknak, valamint a 18–27. cikkben meghatározott szabályoknak megfelelően.

(2)   A többéves nemzeti ellenőrzési terveknek minden egyes érintett terület tekintetében általános információkat kell tartalmazniuk az adott tagállam hatósági ellenőrzési rendszerének felépítéséről és megszervezéséről, és tartalmazniuk kell legalább az alábbiakra vonatkozó információkat:

a)

a többéves nemzeti ellenőrzési tervben foglalt stratégiai célok és az, hogy a hatósági ellenőrzések prioritásainak meghatározása és a források elosztása hogyan tükrözi e célokat;

b)

a hatósági ellenőrzések kockázat szerinti csoportosítása;

c)

az illetékes hatóságok és feladataik kijelölése központi, regionális és helyi szinten, valamint az e hatóságok rendelkezésére álló források;

d)

adott esetben a feladatok felhatalmazással rendelkező szervezetekre történő átruházása;

e)

a hatósági ellenőrzések általános megszervezése és irányítása nemzeti, regionális és helyi szinten, ideértve az egyes létesítményekben végzett hatósági ellenőrzéseket is;

f)

a különféle ágazatokra alkalmazott ellenőrzési rendszerek, valamint koordináció az ezen ágazatokban végzett hatósági ellenőrzésekért felelős illetékes hatóságok különböző szolgálatai között;

g)

az illetékes hatóságok 5. cikk (1) bekezdésében előírt kötelezettségeinek való megfelelést biztosító, érvényben lévő eljárások és intézkedések;

h)

az illetékes hatóságok személyzetének képzése;

i)

a 12. cikk (1) bekezdésében előírt dokumentált eljárások;

j)

a készenléti tervek általános felépítése és működtetése az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak megfelelően; valamint

k)

a tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás általános megszervezése.

111. cikk

A többéves ellenőrzési tervek kidolgozása, naprakésszé tétele és felülvizsgálata

(1)   A tagállamok gondoskodnak a 109. cikk (1) bekezdésében előírt többéves nemzeti ellenőrzési terv nyilvánosságra hozataláról, a terv azon részeinek kivételével, amelyek közzététele veszélyeztethetné a hatósági ellenőrzések eredményességét.

(2)   Az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok változásaihoz való hozzáigazítása céljából a többéves nemzeti ellenőrzés tervet rendszeresen naprakésszé kell tenni, és felül kell vizsgálni legalább az alábbi tényezők figyelembevétele érdekében:

a)

új betegségek, növénykárosítók vagy – az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatjólétet, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő – egyéb kockázatok megjelenése;

b)

a tagállam illetékes hatóságainak szerkezetében, irányításában vagy működésében bekövetkező jelentősebb változások;

c)

a tagállamok által végzett hatósági ellenőrzések eredményei;

d)

a 116. cikk (1) bekezdésének megfelelően a tagállamban végzett bizottsági ellenőrzések eredményei;

e)

tudományos eredmények; valamint

f)

valamely harmadik ország illetékes hatóságai által valamely tagállamban végzett hatósági ellenőrzések eredménye.

(3)   A tagállamok kérésre benyújtják a Bizottságnak a többéves nemzeti ellenőrzési tervük legutóbbi naprakésszé tett változatát.

112. cikk

Összehangolt ellenőrzési programok, információ- és adatgyűjtés

Azzal a céllal, hogy Unió-szerte célzottan értékelje az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok alkalmazását, valamint megállapítsa, hogy bizonyos veszélyek milyen arányban fordulnak elő az Unióban, a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a következőkre irányulóan:

a)

határozott időre szóló összehangolt ellenőrzési programok végrehajtása az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatálya alá tartozó területek egyikén;

b)

az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok alkalmazásával vagy egyes veszélyek előfordulásával kapcsolatos adatok és információk eseti alapon történő gyűjtésének megszervezése.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

113. cikk

A tagállamok éves jelentései

(1)   A tagállamok minden év augusztus 31-éig jelentést nyújtanak be a Bizottságnak, amelyben ismertetik a következőket:

a)

a többéves nemzeti ellenőrzési tervükben a 111. cikk (2) bekezdésében említett tényezők figyelembevétele érdekében tett bármely módosítás;

b)

a többéves nemzeti ellenőrzési terv értelmében az előző évben elvégzett hatósági ellenőrzések eredményei;

c)

területenként azon esetek jellege és száma, amelyekben az illetékes hatóságok az előző évben az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak való meg nem felelést állapítottak meg;

d)

a többéves nemzeti ellenőrzési terv eredményes működésének biztosítása érdekében hozott intézkedések, ideértve a végrehajtási intézkedéseket és azok eredményeit is; valamint

e)

az illetékes hatóság weboldalán szereplő, a 85. cikk (2) bekezdésében említett díjakra, illetve illetékekre vonatkozó nyilvános információkra mutató link.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt éves jelentések egységes megjelenésének biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján az említett bekezdésben foglalt információk és adatok benyújtására szolgáló formanyomtatvány-mintákat fogad el és szükség esetén naprakésszé teszi azokat.

Ezeknek a végrehajtási jogi aktusoknak lehetőség szerint meg kell engedniük a Bizottság által elfogadott formanyomtatvány-minták használatát más olyan, hatósági ellenőrzésekről szóló jelentések benyújtásakor is, amelyeket az illetékes hatóságoknak az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályoknak megfelelően be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

114. cikk

A Bizottság éves jelentései

(1)   Minden év január 31-éig a Bizottság az alábbiakra figyelemmel éves jelentést tesz közzé a tagállami hatósági ellenőrzések működéséről:

a)

a tagállamok által a 113. cikkel összhangban benyújtott éves jelentések; valamint

b)

a Bizottság által a 116. cikk (1) bekezdésével összhangban végzett ellenőrzések eredményei.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt éves jelentés adott esetben ajánlásokat tartalmazhat arra vonatkozóan, hogy miként lehetne hatékonyabbá tenni a tagállamok hatósági ellenőrzési rendszereit és az egyes területeken végzett bizonyos hatósági ellenőrzéseket.

115. cikk

Készenléti tervek élelmiszerek és takarmányok esetében

(1)   A 178/2002/EK rendelet 55. cikkének (1) bekezdésében előírt általános válságkezelési terv alkalmazása céljából a tagállamok az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó készenléti terveket dolgoznak ki, amelyek azonnal alkalmazandó intézkedéseket határoznak meg arra az esetre, ha megállapítást nyer, hogy egy élelmiszer vagy takarmány – közvetlenül vagy a környezeten keresztül közvetve – komoly kockázatot jelent az emberek vagy állatok egészségére.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt, élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó készenléti tervekben meg kell határozni, hogy melyek

a)

a bevonandó illetékes hatóságok;

b)

az a) pontban említett hatóságok hatáskörei és felelősségi körei; valamint

c)

az illetékes hatóságok és adott esetben más érintett felek közti információmegosztás útjai és eljárásai.

(3)   A tagállamok – az illetékes hatóság szervezetében bekövetkező változásokra, valamint a terv végrehajtása és a szimulációs gyakorlatok során nyert tapasztalatokra figyelemmel – rendszeresen felülvizsgálják az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó készenléti terveiket.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az alábbiakra vonatkozóan:

a)

az e cikk (1) bekezdésében előírt készenléti tervek kidolgozása tekintetében – a 178/2002/EK rendelet 55. cikkének (1) bekezdésében előírt általános válságkezelési terv következetes és eredményes alkalmazása céljából – szükséges szabályok; valamint

b)

az érdekeltek szerepe az említett készenléti tervek kidolgozásában és végrehajtásában.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

VI. CÍM

AZ UNIÓ TEVÉKENYSÉGEI

I. FEJEZET

A Bizottság által végzett ellenőrzések

116. cikk

A Bizottság által végzett ellenőrzések a tagállamokban

(1)   A Bizottság szakértői minden tagállamban ellenőrzéseket – köztük auditokat – végeznek azzal a céllal, hogy:

a)

megvizsgálják az 1. cikk (2) bekezdésében említett és az e rendeletben előírt szabályok alkalmazását;

b)

az 1. cikk (2) bekezdésében említett és az e rendeletben előírt szabályok hatálya alá tartozó területeken megvizsgálják a nemzeti ellenőrzési rendszerek és az azokat működtető illetékes hatóságok működését;

c)

kivizsgálják az alábbiakat és információkat gyűjtsenek az alábbiakról:

i.

hatósági ellenőrzések és végrehajtási gyakorlatok az 1. cikk (2) bekezdésében említett és az e rendeletben meghatározott szabályok hatálya alá tartozó területeken;

ii.

az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok alkalmazásával vagy végrehajtásával kapcsolatos jelentős vagy ismétlődő problémák;

iii.

a tagállamokban az 1. cikk (2) bekezdésében említett és az e rendeletben meghatározott szabályok hatálya alá tartozó területeken tapasztalt vészhelyzetek, felmerülő problémák vagy új fejlemények.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt ellenőrzéseket a tagállamok illetékes hatóságaival együttműködésben kell megszervezni, és rendszeresen kell elvégezni.

(3)   Az (1) bekezdésben előírt ellenőrzések magukban foglalhatnak helyszíni vizsgálatokat is. Ezeken az illetékes hatóságok hatósági ellenőrzést végző személyzete mellett részt vehetnek a Bizottság szakértői is.

(4)   A Bizottság szakértőinek munkáját tagállami szakértők segíthetik. A Bizottság szakértőit kísérő nemzeti szakértők részére ugyanolyan hozzáférési jogokat kell biztosítani, mint a Bizottság szakértői számára.

117. cikk

A Bizottság jelentései a tagállami ellenőrzésekről

A Bizottság:

a)

jelentéstervezetet készít, amely tartalmazza a 116. cikk (1) bekezdésével összhangban végzett ellenőrzések megállapításait és a szakértői által az ellenőrzések alkalmával feltárt hiányosságok orvoslását célzó ajánlásokat;

b)

az a) pontban előírt jelentéstervezet egy példányát észrevételezés céljából megküldi az említett ellenőrzés végzésének helye szerinti tagállam számára;

c)

a szakértői által – a 116. cikk (1) bekezdése szerint – a tagállamokban végzett ellenőrzések megállapításait tartalmazó zárójelentés elkészítésekor figyelembe veszi a b) pontban említett tagállami észrevételeket; valamint

d)

nyilvánosságra hozza a c) pontban említett zárójelentést és a b) pontban említett tagállami észrevételeket.

118. cikk

A tagállamokban végzendő bizottsági ellenőrzések programja

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján:

a)

éves vagy többéves ellenőrzési programot hoz létre a 116. cikk (1) bekezdésében előírtak szerint a szakértői által a tagállamokban elvégzendő ellenőrzésekre vonatkozóan; valamint

b)

minden év végéig megküldi a tagállamoknak a következő évre vonatkozó éves ellenőrzési programot vagy a többéves ellenőrzési program következő évre vonatkozó bármely módosítását.

(2)   A Bizottság az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatálya alá tartozó területeken bekövetkezett fejleményekre figyelemmel végrehajtási jogi aktusok útján módosíthatja ellenőrzési programját. Minden ilyen módosításról késedelem nélkül értesíteni kell a tagállamokat.

119. cikk

A tagállamok bizottsági ellenőrzésekkel kapcsolatos kötelezettségei

A tagállamok:

a)

megfelelő intézkedésekkel orvosolják a Bizottság szakértői által a 116. cikk (1) bekezdésével összhangban elvégzett ellenőrzések során feltárt egyedi vagy rendszerszintű hiányosságokat;

b)

megadják a szükséges technikai segítséget és indokolt kérésre rendelkezésre bocsátják az elérhető dokumentumokat, beleértve az 6. cikkben említett auditok eredményeit is, továbbá egyéb, a Bizottság szakértői által az ellenőrzések hatékony és eredményes elvégzése érdekében kért technikai támogatást nyújtanak; valamint

c)

megadják a szükséges segítséget ahhoz, hogy a Bizottság szakértői minden telephelyre és azok minden részére bejuthassanak, hozzáférhessenek a feladataik ellátása szempontjából releváns állatokhoz és árukhoz, valamint információhoz, így a számítógépes rendszerekhez is.

120. cikk

A Bizottság által harmadik országokban végzett ellenőrzések

(1)   A Bizottság szakértői ellenőrzéseket végezhetnek harmadik országokban azzal a céllal, hogy

a)

megvizsgálják, hogy a harmadik országban érvényes jogszabályok és működő rendszerek – ezen belül a hatósági tanúsítás, valamint a hatósági bizonyítványok, hatósági címkék, hatósági jelölések és egyéb hatósági tanúsítványok kiállítása – megfelelnek-e az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban foglalt követelményeknek, vagy azokkal egyenértékűek-e;

b)

megvizsgálják, hogy a harmadik ország ellenőrzési rendszere képes-e biztosítani, hogy az Unióba exportált állat- és áruszállítmányok megfeleljenek az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok szerint meghatározott vonatkozó követelményeknek vagy az azokkal legalább egyenértékűnek elismert követelményeknek;

c)

információkat és adatokat gyűjtsenek, hogy feltárják azoknak az ismétlődő vagy felmerülő problémáknak az okait, amelyek harmadik országból exportált állatokhoz és árukhoz kapcsolódnak.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt ellenőrzések során különösen figyelembe kell venni a következőket:

a)

a harmadik ország jogszabályai;

b)

a harmadik ország illetékes hatóságainak szervezete, hatáskörük és függetlenségük, a rájuk vonatkozó felügyelet, valamint az alkalmazandó jogszabályok tényleges betartatására vonatkozó hatáskörük;

c)

a harmadik országban működő illetékes hatóságok személyzete számára a hatósági ellenőrzések elvégzését illetően nyújtott képzés;

d)

az illetékes hatóságok rendelkezésére álló erőforrások, beleértve az analitikai, tesztelési és diagnosztikai eszközöket;

e)

a prioritásokon alapuló, dokumentált ellenőrzési eljárások és ellenőrzési rendszerek megléte és működése;

f)

adott esetben az állategészségügy, az állatjólét, a zoonózisok és a növényegészségügy helyzete, valamint azok az eljárások, amelyekkel a Bizottságot és az érintett nemzetközi szerveket értesítik állatbetegségek kitöréséről vagy növénykárosítók megjelenéséről;

g)

azoknak az ellenőrzéseknek a hatóköre és lefolytatása, amelyeket a harmadik ország illetékes hatósága végez más harmadik országokból származó állatok, növények és azokból készült termékeket illetően; valamint

h)

a harmadik ország által az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban megállapított követelményeknek való megfelelést vagy az azokkal való egyenértékűséget illetően nyújtott biztosítékok.

(3)   Az (1) bekezdésben előírt ellenőrzések hatékonyságának és eredményességének elősegítése érdekében a Bizottság az ilyen ellenőrzések elvégzése előtt kérheti, hogy az érintett harmadik ország benyújtsa a következőket:

a)

a 125. cikk (1) bekezdésében említett szükséges információk; valamint

b)

adott esetben és amennyiben szükséges, az illetékes hatóságai által végzett ellenőrzésekre vonatkozó írásos feljegyzések.

(4)   A Bizottság kijelölhet szakértőket a tagállamokból is, hogy az (1) bekezdésben előírt ellenőrzések során segítsék saját szakértőinek munkáját.

121. cikk

A Bizottság harmadik országokban végzett ellenőrzéseinek gyakorisága

A Bizottság harmadik országokban végzett, a 120. cikkben említett ellenőrzéseinek gyakoriságát a következő kritériumok alapján kell meghatározni:

a)

az érintett harmadik országokból az Unióba exportált állatokkal és árukkal kapcsolatos kockázatok értékelése;

b)

az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok;

c)

az érintett harmadik országból az Unióba beléptetett állatok és áruk mennyisége és jellege;

d)

a Bizottság szakértői vagy más ellenőrző szervek által már elvégzett ellenőrzések eredményei;

e)

az érintett harmadik országból az Unióba beléptetett állatokon és árukon végzett hatósági ellenőrzések és a tagállamok illetékes hatóságai által elvégzett bármely más hatósági ellenőrzések eredményei;

f)

az EFSA-tól vagy hasonló szervektől kapott információk;

g)

nemzetközileg elismert szervektől, például a következőktől kapott információk:

i.

Egészségügyi Világszervezet;

ii.

Codex Alimentarius Bizottság;

iii.

Állategészségügyi Világszervezet (OIE);

iv.

Európai és Földközi-tenger melléki Növényvédelmi Szervezet, valamint bármely más, a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény (IPPC) értelmében létrehozott regionális növényvédelmi szervezet;

v.

az IPPC titkársága;

vi.

Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet;

vii.

az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága;

viii.

a Biológiai Sokféleség Egyezmény biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyvének titkársága;

h)

bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy olyan járványügyi helyzet alakult ki vagy más olyan körülmény merült fel, amely azt eredményezheti, hogy egy harmadik országból az Unióba beléptetett állatok és áruk egészségügyi vagy környezeti kockázatokat, vagy pedig csalárd vagy megtévesztő gyakorlatokból fakadó kockázatokat jelentenek;

i)

az egyes harmadik országokban kialakult vészhelyzetek kivizsgálásának és az arra való reagálás szükségessége.

122. cikk

A Bizottság jelentései a szakértői által harmadik országokban végzett ellenőrzésekről

A Bizottság a 120. és 121. cikkel összhangban végzett valamennyi ellenőrzés megállapításairól jelentést készít. Jelentései adott esetben ajánlásokat is tartalmaznak.

A Bizottság a jelentéseit nyilvánosan hozzáférhetővé teszi.

123. cikk

A harmadik országokban végzendő bizottsági ellenőrzések programja

A Bizottság előzetesen közli a tagállamokkal a harmadik országokban végzendő ellenőrzésekre vonatkozó programját, és jelentést készít az ellenőrzések eredményeiről. A Bizottság az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatálya alá tartozó területeken bekövetkezett fejleményekre figyelemmel módosíthatja ezt a programot. Az ilyen módosításról előzetesen értesíti a tagállamokat.

124. cikk

Harmadik országok által a tagállamokban végzett ellenőrzések

(1)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, ha egy harmadik ország illetékes hatósága az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatálya alá tartozó területeken ellenőrzést tervez végezni a területükön.

(2)   A Bizottság szakértői részt vehetnek az (1) bekezdésben említett ellenőrzésekben, ha erre az említett ellenőrzések elvégzésének helye szerinti tagállamok illetékes hatóságaitól felkérést kapnak.

(3)   A Bizottság szakértőinek az (1) bekezdésben említett ellenőrzésekben való részvétele különösen az alábbi célokat kell, hogy szolgálja:

a)

az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokkal kapcsolatos tanácsadás;

b)

a harmadik ország illetékes hatóságai által végzett ellenőrzés szempontjából esetleg hasznos, uniós szinten rendelkezésre álló információk és adatok szolgáltatása;

c)

a harmadik országok illetékes hatóságai által a különböző tagállamokban végzett ellenőrzések következetességének és egységességének elősegítése.

II. FEJEZET

Az állatok és áruk Unióba történő beléptetésének feltételei

125. cikk

A harmadik országok ellenőrzési rendszereire vonatkozó tájékoztatás

(1)   A Bizottság bekéri az Unióba állatokat és árukat exportálni szándékozó harmadik országoktól a területükön működő állat- és növényegészségügyi ellenőrzési rendszerek általános felépítésével és irányításával kapcsolatos alábbi, pontos és naprakész információkat:

a)

a területükön elfogadott vagy javasolt bármely állat- vagy növényegészségügyi szabály;

b)

kockázatértékelési eljárások, valamint a kockázatértékelés során és az állat- vagy növényegészségügyi védelem megfelelő szintjének meghatározása során figyelembe vett tényezők;

c)

bármely – adott esetben a más harmadik országból származó állatokat vagy árukat érintő – ellenőrzési és vizsgálati eljárás és mechanizmus;

d)

a hatósági tanúsítás mechanizmusai;

e)

adott esetben a 122. cikk első bekezdésében előírt ajánlások nyomán hozott intézkedések;

f)

adott esetben az Unióba exportálni kívánt állatok vagy áruk tekintetében elvégzett ellenőrzések eredményei; valamint

g)

adott esetben az ellenőrzési rendszerek szerkezetében és működésében – a 122. cikk első bekezdésében szereplő ajánlásoknak való megfelelés céljából vagy az uniós állat- vagy növényegészségügyi követelményeknek való megfelelés érdekében – végrehajtott változtatásokra vonatkozó információk.

(2)   Az (1) bekezdésben említett tájékoztatás iránti megkeresésnek arányosnak kell lennie, figyelemmel az Unióba irányuló exportra szánt állatok és áruk jellegére, valamint a harmadik ország sajátos helyzetére és szerkezetére.

126. cikk

Az állatok és áruk Unióba történő beléptetésére vonatkozó kiegészítő feltételek meghatározása

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 144. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából azokról a feltételekről, amelyeknek a harmadik országokból az Unióba beléptetett állatoknak és áruknak meg kell felelniük, amennyiben ezekre a feltételekre szükség van annak biztosításához, hogy az állatok és áruk megfeleljenek az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban meghatározott vonatkozó követelményeknek – kivéve az említett bekezdés d), e), g) és h) pontját –, vagy az ezekkel legalább egyenértékűnek elismert követelményeknek.

(2)   Az (1) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapított feltételekben a Bizottság az állatokat és árukat a kombinált nómenklatúra szerinti kódjukkal jelöli és:

a)

előírhatja, hogy bizonyos állatok és áruk csak olyan harmadik országból vagy harmadik országbeli régióból léptethetők be az Unióba, amelyek szerepelnek a Bizottság e célra összeállított jegyzékében;

b)

előírhatja, hogy a harmadik országokból származó bizonyos állat- és áruszállítmányokat olyan létesítményekből kell szállítani, vagy olyan létesítményekben kell fogadni vagy elkészíteni, amelyek megfelelnek az (1) bekezdésben említett vonatkozó követelményeknek vagy az azokkal legalább egyenértékűnek elismert követelményeknek;

c)

előírhatja, hogy bizonyos állat- és áruszállítmányokhoz hatósági bizonyítványt, hatósági tanúsítványt vagy más olyan bizonyítékot – ideértve az akkreditált laboratóriumok által végzett elemzések eredményeit is – kell mellékelni, amely igazolja, hogy a szállítmányok megfelelnek az (1) bekezdésben említett vonatkozó követelményeknek vagy az azokkal legalább egyenértékűnek elismert követelményeknek;

d)

előírhatja, hogy a c) pontban említett bizonyítékot egy meghatározott formátumban kell mellékelni;

e)

előírhat bármely más követelményt, amely szükséges ahhoz, hogy bizonyos állatok és áruk vonatkozásában biztosított legyen az egészség – illetve GMO-k vonatkozásában továbbá a környezet – védelme, mégpedig olyan mértékben, amely megegyezik az (1) bekezdésben említett követelmények által biztosított védelemmel.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapíthat meg az e cikk (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott szabályokkal összhangban előírt hatósági bizonyítványok, hatósági tanúsítványok vagy bizonyítékok formátumára és típusára vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

127. cikk

Felvétel a harmadik országok 126. cikk (2) bekezdése a) pontjában említett jegyzékébe

(1)   Harmadik országot vagy annak valamely régióját e cikk (2) és (3) bekezdésében foglaltak szerint lehet felvenni a 126. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett jegyzékbe.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján jóváhagyja az érintett harmadik ország által a részére az e cikk (1) bekezdésében említett céllal eljuttatott kérelmet, amelyhez mellékelték az arra vonatkozó megfelelő bizonyítékokat és biztosítékokat, hogy az adott harmadik országból származó érintett állatok és áruk megfelelnek a 126. cikk (1) bekezdésében említett vonatkozó követelményeknek vagy azokkal egyenértékű követelményeknek. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni és aktualizálni.

(3)   A Bizottság a (2) bekezdésben említett kérelemről az esettől függően az alábbiakra figyelemmel határoz:

a)

a harmadik országnak az érintett ágazatra vonatkozó jogszabályai;

b)

a harmadik ország illetékes hatóságainak és ellenőrző szerveinek felépítése és szervezete, hatásköre, a harmadik országban az érintett ágazatra alkalmazandó jogszabályok alkalmazására és végrehajtására vonatkozóan nyújtható biztosítékok, valamint a hatósági tanúsítási eljárások megbízhatósága;

c)

a harmadik ország illetékes hatóságai által az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatjólétet, illetve a GMO-k és növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő veszélyek előfordulásának felmérése céljából végzett megfelelő hatósági ellenőrzések és más tevékenységek;

d)

a harmadik ország által az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatjólétet, illetve a GMO-k és növényvédő szerek tekintetében a környezetet is érintő veszélyek előfordulására vonatkozóan szolgáltatott tájékoztatás rendszeressége és gyorsasága;

e)

a harmadik ország által a következőkre nézve nyújtott biztosítékok:

i.

az azon létesítményekre alkalmazandó feltételek, amelyekből az állatokat vagy árukat az Unióba exportálják, megfelelnek a 126. cikk (1) bekezdésében említettekkel egyenértékű követelményeknek;

ii.

összeállítják és naprakészen tartják az i. pontban említett létesítmények jegyzékét;

iii.

az i. pontban említett létesítmények jegyzékét és annak naprakésszé tett változatait haladéktalanul eljuttatják a Bizottságnak;

iv.

az i. pontban említett létesítményeket a harmadik ország illetékes hatóságai rendszeres és hatékony ellenőrzéseknek vetik alá;

f)

a Bizottság által a 120. cikk (1) bekezdésével összhangban a harmadik országban végzett ellenőrzések megállapításai;

g)

bármely más arra vonatkozó információ vagy adat, hogy a harmadik ország biztosítani tudja, hogy csak olyan állatok és áruk lépjenek be az Unió területére, amelyek a 126. cikk (1) bekezdésében említett vonatkozó követelmények által biztosítottal azonos szintű vagy azzal egyenértékű védelmet nyújtanak.

(4)   A Bizottság törli a 126. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett jegyzékből az arra a harmadik országra vagy annak régiójára történő hivatkozást, amelynek esetében már nem teljesülnek a jegyzékbe vétel feltételei. E tekintetben az e cikk (2) bekezdésében említett eljárást kell alkalmazni.

128. cikk

Bizonyos állatok és áruk Unióba történő beléptetésére vonatkozó különös intézkedések

(1)   Amennyiben a 178/2002/EK rendelet 53. cikkében és az (EU) 2016/429 rendelet 249. cikkében említettektől eltérő esetekben egy harmadik országból, annak valamely régiójából vagy harmadik országok egy csoportjából származó egyes állatok vagy áruk Unióba történő beléptetése bizonyíthatóan kockázatot jelent az emberek, állatok vagy növények egészségére, illetve GMO-k vonatkozásában a környezetre is, valamint ha bizonyítékokkal igazolható, hogy e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett szabályok széles körű, súlyos mértékű megsértésének esete áll fenn, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja az ilyen kockázat csökkentéséhez vagy a megállapított meg nem felelés megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az e rendelet 145. cikkének (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett intézkedésekben a Bizottság az állatokat és az árukat a kombinált nómenklatúra szerinti kódjukkal jelöli és:

a)

tilalmat szabhat ki az (1) bekezdésben említett, az érintett harmadik országokból vagy azok régióiból származó vagy ott feladott állatok és áruk Unióba történő beléptetésére;

b)

előírhatja, hogy az (1) bekezdésben említett, egyes harmadik országokból vagy azok régióiból származó vagy ott feladott állatokat vagy árukat feladás előtt meghatározott kezelésnek vagy ellenőrzéseknek kell alávetni;

c)

előírhatja, hogy az (1) bekezdésben említett, egyes harmadik országokból vagy azok régióiból származó vagy ott feladott állatokat vagy árukat – az Unióba történő beléptetéskor – meghatározott kezelésnek vagy ellenőrzéseknek kell alávetni;

d)

előírhatja, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett, egyes harmadik országokból vagy azok régióiból származó vagy ott feladott állat- és áruszállítmányokhoz hatósági bizonyítványt, hatósági tanúsítványt vagy más olyan bizonyítékot kell mellékelni, amely igazolja, hogy a szállítmány megfelel az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban meghatározott követelményeknek vagy az azokkal legalább egyenértékűnek elismert követelményeknek;

e)

előírhatja, hogy a d) pontban említett bizonyítékot meghatározott formátumban kell mellékelni;

f)

előírhat más, a kockázat korlátozásához szükséges intézkedéseket.

(3)   A (2) bekezdésben említett intézkedések elfogadásakor figyelembe kell venni a következőket:

a)

a 125. cikknek megfelelően gyűjtött információk;

b)

az érintett harmadik országok által szolgáltatott minden más információ; valamint

c)

szükség esetén a Bizottság által a 120. cikk (1) bekezdése szerint végzett ellenőrzések eredményei.

(4)   A Bizottságnak a 145. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, ha az emberek és állatok egészségéhez vagy a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezet védelmével összefüggésben is felmerülő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

129. cikk

Egyenértékűség

(1)   Az 1. cikk (2) bekezdésében – kivéve annak d), e), g) és h) pontját – említett szabályok hatálya alá tartozó területeken a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elismerheti, hogy egy harmadik országban vagy annak valamely régiójában alkalmazott intézkedések egyenértékűek az említett szabályokban megállapított követelményekkel; az elismerésnek a következőkön kell alapulnia:

a)

az érintett harmadik ország által a 125. cikk (1) bekezdése alapján szolgáltatott információk és adatok alapos vizsgálata; valamint

b)

adott esetben a 120. cikk (1) bekezdésének megfelelően végzett ellenőrzések kielégítő eredménye.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusok meghatározzák az érintett harmadik országból vagy annak régióiból származó állatok és áruk Unióba történő beléptetésére vonatkozó gyakorlati rendelkezéseket, amelyek az alábbiakra terjedhetnek ki:

a)

az állatokhoz és árukhoz mellékelendő hatósági bizonyítványok, illetve tanúsítványok jellege és tartalma;

b)

az állatok vagy áruk Unióba történő beléptetésére, valamint az Unióba történő beléptetéskor elvégzendő hatósági ellenőrzésekre vonatkozó különös követelmények;

c)

adott esetben azon érintett harmadik országbeli régiók vagy létesítmények jegyzékeinek összeállításakor és módosításakor alkalmazandó eljárások, amelyekből az Unióba történő beléptetés engedélyezett.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján haladéktalanul hatályon kívül helyezi az e cikk (1) bekezdésében előírt végrehajtási jogi aktusokat, ha az egyenértékűség elismerésének feltételei már nem teljesülnek. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

III. FEJEZET

Az illetékes hatóságok és egyéb hatóságok személyzetének képzése

130. cikk

A személyzet képzése és személyzeti cserék

(1)   A Bizottság képzési tevékenységeket szervezhet az illetékes hatóságok személyzete – és adott esetben az e rendelet, valamint az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok lehetséges megsértése eseteinek kivizsgálásában részt vevő más tagállami hatóságok személyzete – számára.

A Bizottság e tevékenységek megszervezésekor együttműködik az érintett tagállamokkal.

(2)   Az (1) bekezdésben említett képzési tevékenységeknek elő kell mozdítaniuk a tagállamokban végzett hatósági ellenőrzésekre és más hatósági tevékenységekre vonatkozó harmonizált megközelítés kialakítását. Adott esetben a képzéseknek a következőkre kell kiterjedniük:

a)

ez a rendelet és az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok;

b)

a hatósági ellenőrzések és az illetékes hatóságok más hatósági tevékenységei szempontjából fontos ellenőrzési módszerek és technikák;

c)

termelési, feldolgozási és forgalombahozatali módszerek és technikák.

(3)   Az (1) bekezdésben említett képzési tevékenységekben részt vehet a harmadik országok illetékes hatóságainak személyzete is, és a képzések az Unión kívül is megszervezhetők.

(4)   Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett képzési tevékenységek során elsajátított tudást szükség szerint terjesszék és megfelelően felhasználják az 5. cikk (4) bekezdésében említett személyzeti képzési tevékenységekben.

Az 5. cikk (4) bekezdésében említett képzési programoknak ki kell terjedniük az ilyen tudás terjesztésére szolgáló képzési tevékenységekre.

(5)   A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben két vagy több tagállam között csereprogramokat szervezhet a hatósági ellenőrzéseket vagy más hatósági tevékenységeket végző illetékes hatóságok személyzete számára.

Ezek a csereprogramok megvalósulhatnak az illetékes hatóság személyzetének valamely tagállamból egy másikba történő ideiglenes kirendelése vagy az érintett illetékes hatóságok közötti személyzeti cserék keretében.

(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja az (1) bekezdésben említett képzési tevékenységek és az e cikk (5) bekezdésében említett programok megszervezésére vonatkozó szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

IV. FEJEZET

Információkezelési rendszerek

131. cikk

A hatósági ellenőrzések információkezelési rendszere

(1)   A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben a mechanizmusok és eszközök integrált működtetésére létrehozza a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerét (a továbbiakban: a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszere), amelyen keresztül a hatósági ellenőrzésekkel és más hatósági tevékenységekkel kapcsolatos adatok, információk és dokumentumok kezelése és automatikus megosztása zajlik.

(2)   A Bizottság és a tagállamok a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerén vagy annak bármely elemén keresztül csak az e rendelettel és az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokkal összhangban végzett hatósági ellenőrzések céljából kezelhetnek személyes adatokat.

132. cikk

A hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének általános funkciói

A hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének:

a)

lehetővé kell tennie a hatósági ellenőrzések elvégzéséhez szükséges, az elvégzett hatósági ellenőrzésekből vagy a hatósági ellenőrzések elvégzésének vagy eredményének dokumentálásából származó információk, adatok és dokumentumok számítógépes kezelését és cseréjét minden olyan esetben, amikor e rendelet, az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok vagy a 16–27. cikkben meghatározott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok előírják az ilyen információk, adatok és dokumentumok cseréjét az illetékes hatóságok között, az illetékes hatóságok és a Bizottság, valamint adott esetben az illetékes hatóságok és más hatóságok, illetve az illetékes hatóságok és a vállalkozók között;

b)

mechanizmust kell biztosítania az adatok, információk és dokumentumok cseréjére a 102– 108. cikkel összhangban;

c)

eszközt kell biztosítania a tagállamok által a Bizottságnak benyújtott, a hatósági ellenőrzésekről szóló jelentések összegyűjtéséhez és kezeléséhez;

d)

lehetővé kell tennie az 1/2005/EK rendelet 5. cikkének (4) bekezdésében említett menetlevelek, az említett rendelet 6. cikkének (9) bekezdésében említett navigációs rendszerből nyert adatok, a hatósági bizonyítványok, valamint az e rendelet 56. cikkében említett közös egészségügyi beléptetési okmány többek között elektronikus formátumban történő előállítását, kezelését és továbbítását; valamint

e)

integrálnia kell a 178/2002/EK rendelet 50. cikkében, az (EU) 2016/429 rendelet 20. cikkében és az (EU) 2016/2031 rendelet 103. cikkében meghatározott, az emberek és állatok egészségét, az állatjólétet és a növények egészségét érintő kockázatokhoz kapcsolódó gyors adat-, információ- és dokumentumcserére használt meglévő, a Bizottság által kezelt számítógépes rendszereket, és megfelelőképpen össze kell kapcsolnia e rendszereket és a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének egyéb elemeit.

133. cikk

A hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének használata bizonyos hatósági ellenőrzéseknek alávetett állatok és áruk esetében

(1)   Azon állatok vagy áruk esetében, amelyeknek Unión belüli szállítására vagy forgalomba hozatalára az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályokban meghatározott különös követelmények vagy eljárások vonatkoznak, a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének – a valamely tagállamból egy másik tagállamba szállított állatokkal vagy árukkal, valamint az elvégzett hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos – valós idejű adat-, információ- és dokumentumcserét kell lehetővé tennie a feladás helye szerinti illetékes hatóságok számára csakúgy, mint az említett állatokon vagy árukon hatósági ellenőrzések végzéséért felelős más illetékes hatóságok számára.

E bekezdés első albekezdése nem alkalmazható az 1. cikk (2) bekezdésének g) és h) pontjában említett szabályok hatálya alá tartozó árukra.

(2)   Azon kivitt állatok és áruk esetében, amelyekre az exportbizonyítvány kiállítása tekintetében uniós szabályok vonatkoznak, a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének lehetővé kell tennie az ilyen állatokkal és árukkal, valamint az azokon elvégzett hatósági ellenőrzések eredményeivel kapcsolatos valós idejű adat-, információ- és dokumentumcserét a feladás helye szerinti illetékes hatóságok és a hatósági ellenőrzések végzéséért felelős más illetékes hatóságok számára.

(3)   A 44–64. cikkben említett hatósági ellenőrzések hatálya alá tartozó állatok vagy áruk esetében a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének:

a)

lehetővé kell tennie az ezen állatokkal és árukkal, valamint az azokon elvégzett hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos valós idejű adat-, információ- és dokumentumcserét a határállomások illetékes hatóságai számára és az említett állatokon vagy árukon hatósági ellenőrzés végzéséért felelős más illetékes hatóságok számára;

b)

lehetővé kell tennie a határállomások illetékes hatóságai számára a vonatkozó adatok, információk és dokumentumok vámhatóságokkal és a harmadik országból az Unióba beléptetett állatok vagy áruk ellenőrzéséért felelős más hatóságokkal, valamint a beléptetési eljárásokban érintett vállalkozókkal történő megosztását és cseréjét, a 15. cikk (4) bekezdése és a 75. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott szabályokkal, valamint más vonatkozó uniós szabályokkal összhangban; valamint

c)

támogatnia és működtetnie kell az 54. cikk (3) bekezdésének a) pontjában és a 65. cikk (6) bekezdésében említett eljárásokat.

(4)   E cikk alkalmazásában a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerébe integrálni kell a meglévő TRACES rendszert.

134. cikk

A hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének működése

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének működésére vonatkozóan, amelyek megállapítják:

a)

a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerére és a rendszer elemeire, így többek között a meglévő nemzeti rendszerekkel való elektronikus adatcsere-mechanizmusra, az alkalmazandó szabványok azonosítására, az üzenetszerkezetek meghatározására, az adatszótárakra, a protokollok és eljárások megosztására vonatkozó műszaki előírásokat;

b)

a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének és a rendszer elemeinek működésére vonatkozó azon különös szabályokat, amelyek a személyes adatok védelmét és a biztonságos információcserét hivatottak biztosítani;

c)

a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének és a rendszer elemeinek működésére és használatára vonatkozó különös szabályokat, ideértve a 132. cikk e) pontjában és a 133. cikk (4) bekezdésében említett rendszerek összekapcsolására és a rendszerkapcsolatok aktualizálására vonatkozó szabályokat is;

d)

a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszere valamely funkciójának kiesésekor alkalmazandó készenléti rendelkezéseket;

e)

azokat az eseteket és feltételeket, amelyek fennállásakor az érintett harmadik országok és nemzetközi szervezetek számára részleges hozzáférés adható a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének funkcióihoz, valamint az ilyen hozzáférésre vonatkozó gyakorlati rendelkezéseket;

f)

azokat az eseteket és feltételeket, amelyek fennállásakor az adatokat, információkat és dokumentumokat a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerén keresztül kell továbbítani;

g)

az elektronikus rendszerekre vonatkozó azon szabályokat, amelyek szerint az illetékes hatóságok elfogadják a harmadik országok illetékes hatóságai által kiállított elektronikus bizonyítványokat; valamint

h)

azokat az eseteket és feltételeket, amelyek fennállásakor az alkalmi felhasználók mentesíthetők a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének használata alól.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 145. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

135. cikk

Adatvédelem

(1)   Amennyiben a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerén keresztül kezelt információk a 95/46/EK irányelv 2. cikkének a) pontjában és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (*1) 2. cikkének a) pontjában foglalt meghatározás szerinti személyes adatokat tartalmaznak, alkalmazni kell a 95/46/EK irányelvet és a 45/2001/EK rendeletet.

(2)   A releváns információknak a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerébe történő továbbítására, valamint a személyes adatok e tevékenységből eredő kezelésére vonatkozó feladataik tekintetében a tagállamok illetékes hatóságai a 95/46/EK irányelv 2. cikkének d) pontjában szereplő meghatározás szerinti adatkezelőnek minősülnek.

(3)   A hatósági ellenőrzések információkezelési rendszerének kezelésére, valamint a személyes adatok e tevékenységből eredő kezelésére vonatkozó feladatai tekintetében a Bizottság a 45/2001/EK irányelv 2. cikke d) pontjában szereplő meghatározás szerinti adatkezelőnek minősül.

(4)   A tagállamok a 95/46/EK irányelv 13. cikke (1) bekezdésének d) és f) pontjában említett érdekek védelméhez szükséges mértékben korlátozhatják az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében, 10. cikkében, 11. cikkének (1) bekezdésében és 12. cikkében foglalt jogokat és kötelezettségeket.

(5)   Amennyiben az a 45/2001/EK rendelet 20. cikke (1) bekezdésének a) és e) pontjában említett érdekek védelmében szükséges intézkedésnek minősül, a Bizottság korlátozhatja az említett rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében, 11. cikkében, 12. cikkének (1) bekezdésében, valamint 13–17. cikkében foglalt jogokat és kötelezettségeket abban az időszakban, amelyben olyan intézkedéseket terveznek vagy hajtanak végre, amelyek az élelmiszer- vagy takarmányjogi rendelkezéseknek való megfelelés ellenőrzésére irányulnak, illetve amelyek az élelmiszer- vagy takarmányjogi rendelkezések végrehajtását hivatottak biztosítani abban a konkrét esetben, amelyhez az adott információ fűződik.

136. cikk

Adatbiztonság

A tagállamok és a Bizottság gondoskodnak arról, hogy a hatósági ellenőrzések információkezelési rendszere megfeleljen a 95/46/EK irányelv 17. cikke és a 45/2001/EK rendelet 22. cikke szerint a Bizottság által elfogadott adatbiztonsági szabályoknak.

VII. CÍM

VÉGREHAJTÁSI INTÉZKEDÉSEK

I. FEJEZET

Az illetékes hatóságok intézkedései és szankciók

137. cikk

Az illetékes hatóságok általános végrehajtási kötelezettségei

(1)   Az e fejezet szerint eljáró illetékes hatóságoknak előnyben kell részesíteniük azokat az intézkedéseket, amelyek célja az emberek, állatok vagy növények egészségét, az állatjólétet, illetve a GMO-k és a növényvédő szerek vonatkozásában a környezetet is érintő kockázatok megszüntetése vagy korlátozása.

(2)   A szabályoknak való meg nem felelés gyanúja esetén az illetékes hatóságoknak vizsgálatot kell folytatniuk a gyanú megerősítése vagy kizárása érdekében.

(3)   Adott esetben a (2) bekezdéssel összhangban hozott intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a következőket:

a)

az állatok, áruk és vállalkozók megfelelő időszakon át végzett fokozott hatósági ellenőrzése;

b)

adott esetben az állatok és áruk, valamint a nem engedélyezett anyagok vagy termékek hatósági zárolása.

138. cikk

Intézkedések megállapított meg nem felelés esetén

(1)   Amennyiben a meg nem felelés megállapítást nyer, az illetékes hatóságok kötelesek:

a)

meghozni minden, a meg nem felelés eredetének és mértékének meghatározásához és a vállalkozó felelősségének megállapításához szükséges intézkedést; valamint

b)

megfelelő intézkedés