EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32016R1450

A Bizottság (EU) 2016/1450 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. május 23.) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény megállapításának módjával kapcsolatos kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg)

C/2016/2976

OJ L 237, 3.9.2016, p. 1–9 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_del/2016/1450/oj

3.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 237/1


A BIZOTTSÁG (EU) 2016/1450 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2016. május 23.)

a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény megállapításának módjával kapcsolatos kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 45. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az eredményes szanálás csak akkor valósítható meg, és akkor lehet hiteles, ha az intézmények a veszteségek fedezésére és a feltőkésítésre megfelelő belső pénzügyi forrásokkal rendelkeznek, melyek nem tartalmaznak egyes, különösen a hitelezői feltőkésítésből kizárt kötelezettségeket. A 2014/59/EU irányelv előírja, hogy az intézményeknek a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményt (a továbbiakban: MREL) kell teljesíteniük, elkerülendő, hogy túlzott mértékben támaszkodjanak a hitelezői feltőkésítésből kizárt finanszírozási formákra, mivel az MREL nemteljesítése kedvezőtlenül hatna az intézmények veszteségviselési és feltőkésítési képességére és ezen keresztül a szanálás általában vett eredményességére.

(2)

Az MREL a 2014/59/EU irányelv 45. cikke (6) bekezdésének a) és b) pontja szerinti meghatározásakor a szanálási hatóságnak figyelembe kell vennie, hogy biztosítani kell, hogy a hitelezői feltőkésítés alkalmazása esetén az intézmény kellő mértékben fedezni tudja a veszteségeket, elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatója visszaállítható legyen arra a szintre, amely lehetővé teszi, hogy továbbra is megfeleljen az engedélyezés feltételeinek, valamint hogy az intézmény iránti piaci bizalom elégséges szinten fenntartható legyen. A felügyeleti döntésekkel való szoros kapcsolat megköveteli, hogy a szanálási hatóság ezt az értékelést az illetékes hatósággal szorosan egyeztetve végezze el a 2014/59/EU irányelv 45. cikkének (6) bekezdésében meghatározott keretnek megfelelően, valamint hogy a szanálási hatóság ennek megfelelően a 2014/59/EU irányelv 45. cikkének (6) bekezdése szerinti, a szanálási hatóság illetékes hatósággal való konzultációs kötelezettsége keretében vegye figyelembe az intézmény üzleti modelljére, finanszírozási modelljére és kockázati profiljára vonatkozóan az illetékes hatóság által a prudenciális követelmények meghatározása céljából elvégzett értékelés eredményét.

(3)

A veszteségek fedezéséhez szükséges kapacitás megállapítása során messzemenően figyelembe kell venni az intézmény aktuális tőkekövetelményeit, míg a feltőkésítéshez szükséges kapacitás megállapítása során messzemenően figyelembe kell venni a szanálási stratégia alkalmazását követően valószínűsíthető tőkekövetelményeket, hacsak nincs egyértelmű indok arra, hogy a szanálás során felmerülő veszteségeket a vállalkozás folyamatosságának elvétől eltérő alapon értékeljék. Hasonlóképpen biztosítani kell azt is, hogy az MREL mértéke akkor is lehetővé tegye az intézmény szanálhatóságát, ha a hitelezői feltőkésítéstől eltérő szanálási eszköz alkalmazására kerül sor.

(4)

A 2014/59/EU irányelv 45. cikke (6) bekezdésének c) pontja alapján továbbá a szanálási hatóságnak figyelembe kell vennie annak lehetőségét, hogy a kötelezettségek egyes, a szanálási tervekben és a szanálhatósági értékelésben meghatározott kategóriái kizárhatók a hitelezői feltőkésítésből. E kötelezettségkategóriák nem vehetők figyelembe az MREL teljesítésekor. A szanálási hatóságnak ezenfelül azt is biztosítania kell, hogy amennyiben kötelező vagy diszkrecionális alapon bármely fizetésképtelenségi osztályból jelentős mennyiségű kötelezettséget zárnak ki a hitelezői feltőkésítésből, ez a kizárás ne eredményezze azt, hogy az azonos vagy előrébb sorolt osztályba tartozó kötelezettségeknek nagyobb veszteséget kell viselniük, mint amilyet fizetésképtelenség esetén viselnének, tekintettel arra, hogy ez a szanálhatóság akadályát képezné.

(5)

A szanálási hatóság előírhatja, hogy a 2014/59/EU irányelv 45. cikkének (1) bekezdésében említett MREL egy része alárendelt szerződéses hitelezői feltőkésítési instrumentumok által is teljesíthető, magasabb minimumkövetelményt állapíthat meg, vagy más intézkedésekkel kezelheti a szanálhatóság akadályát. Amennyiben „a hitelezők nem járhatnak rosszabbul” elv megsértésének kellően alacsony a kockázata, az MREL kiigazítására nincs szükség.

(6)

A 2014/59/EU irányelv hatálya alá tartozó egyes intézmények, különösen a hitelintézetként is engedélyezett pénzügyi piaci infrastruktúrák speciális üzleti modellek alapján működnek, és kiegészítő szabályozás hatálya alá tartoznak, amit az MREL meghatározása során figyelembe kell venni.

(7)

A prudenciális felügyelet egységességének biztosítása érdekében az intézmény méretére, üzleti modelljére, finanszírozási modelljére és kockázati profiljára vonatkozó szanálási hatósági értékelés során figyelembe kell venni az illetékes hatóság által elvégzett, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 97. cikke szerinti felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás eredményét, hacsak nincs egyértelmű ok arra, hogy a szanálás során felmerülő veszteségeket a vállalkozás folyamatosságának elvétől eltérő alapon értékeljék. A felügyeleti felülvizsgálat és értékelés során és az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 16. cikkére is figyelemmel az illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie az Európai Bankhatóság által az említett irányelv 107. cikkének (3) bekezdése alapján kibocsátott, a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásra vonatkozó közös eljárásról és módszerről szóló iránymutatást (EBA/GL/2014/13), és mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy annak az 1093/2010/EU rendelet 16. cikke (3) bekezdésével összhangban megfeleljen.

(8)

A szanálási tervek rendelkezhetnek csoporton belüli veszteségviselési és feltőkésítési konstrukciókról, köztük egyes intézmények által azonos csoporthoz tartozó más intézmények vagy szervezetek részére kibocsátott tőkeinstrumentumokon vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettségeken alapuló konstrukciókról. Amennyiben ezek az intézmény vagy a csoport preferált szanálási stratégiájának szerves részét képezik, a szanálási hatóságnak e konstrukcióknak megfelelően kell meghatároznia az MREL-t.

(9)

Annak biztosítása érdekében, hogy a szanálhatóság ne függjön állami pénzügyi támogatástól, továbbá az uniós szanálásfinanszírozási rendszer azon céljának előmozdítása érdekében, hogy az hozzájáruljon a pénzügyi stabilitáshoz, a szanálási hatóságnak az MREL meghatározása során figyelembe kell vennie a 2014/59/EU irányelv 101. cikkének (2) bekezdésében a szanálásfinanszírozási rendszer olyan alkalmazása tekintetében meghatározott feltételeket, amely közvetve azt eredményezi, hogy az intézmény vagy szervezet veszteségeinek egy része a szanálásfinanszírozási rendszerre hárul.

(10)

A 2014/59/EU irányelv 45. cikke (6) bekezdésének f) pontjával összhangban a szanálási hatóságnak figyelembe kell vennie az intézmény csődjének a pénzügyi stabilitásra gyakorolt esetleges negatív hatását. A szanálási hatóságnak különös figyelmet kell fordítania annak biztosítására, hogy a 2014/59/EU irányelv 44. cikkének megfelelően egy rendszerszinten jelentős intézmény eredményes szanálását ne akadályozza meg az intézmény tényleges veszteségviselési és feltőkésítési kapacitásának kimerülése. Ez azonban nem eredményezheti a veszteségviseléshez és a feltőkésítéshez szükséges, leírható, illetve átalakítható kötelezettségek formájában rendelkezésre álló kapacitás csökkentését vagy helyettesítését, és nem járhat azzal, hogy a szanálásfinanszírozási rendszert e célokra a 2014/59/EU irányelv 44. cikkében a szanálásfinanszírozási rendszer felhasználása tekintetében meghatározott elvektől vagy – bármely esetben – a szigorúan szükséges mértéktől eltérően alkalmazzák.

(11)

Összhangban a 2014/59/EU irányelv 45. cikke (6) bekezdésének e) pontjával, a szanálási hatóságnak értékelnie kell a betétbiztosítási rendszer szanálásfinanszírozáshoz való esetleges hozzájárulásának mértékét, azaz meg kell becsülnie, hogy a betétbiztosítási rendszer milyen összeggel járulna megvalósítható és hiteles módon hozzá a biztosított betétek fedezéséhez, amennyiben ezek a hitelezői feltőkésítés hatálya alá tartoznának. Az értékelés során a szanálási hatóságnak biztosítania kell, hogy a szanálási hatóság és az intézmény az intézmény finanszírozási modelljével összhangban álló minden ésszerű és szükséges lépést megtett annak érdekében, hogy minimalizálja az intézmény betétbiztosítási rendszerből való hozzájárulás iránti igényét. Amennyiben az értékelés eredményeként megállapítást nyer, hogy az ilyen hozzájárulás valószínűsíthető, a szanálási hatóság alacsonyabb MREL-t állapíthat meg. A feltételezett hozzájárulás nem haladhatja meg az ilyen hozzájárulásokra vonatkozóan a 2014/59/EU irányelvben megállapított határértékeket, és leginkább azon intézmények tekintetében lehet releváns, amelyeket elsősorban biztosított betétekkel finanszíroznak.

(12)

Helyénvaló átmeneti időszakot megállapítani annak érdekében, hogy a szanálási eszközök hatálya alá vont intézményeknek és szervezeteknek elegendő idejük legyen az MREL teljesítésére.

(13)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeten alapul.

(14)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetről, elemezte az ezzel összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznot, és kikérte az 1093/2010/EU rendelet 37. cikke alapján létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A veszteségviselés biztosításához szükséges összeg meghatározása

(1)   A szanálási hatóság meghatározza azt az összeget, amelynek viselésére az intézménynek vagy csoportnak képesnek kell lennie.

(2)   A veszteségviselési összeg e cikk szerinti meghatározása, valamint a betétbiztosítási rendszer szanálási költségekhez való, 6. cikk szerinti hozzájárulásának meghatározása céljából a szanálási hatóság a 2014/59/EU irányelv 45. cikke (6) bekezdésével összhangban összefoglalót kér az illetékes hatóságtól az intézményre vagy csoportra aktuálisan alkalmazandó tőkekövetelményekről és különösen a következőkről:

a)

az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 92. cikke és 458. cikke szerinti szavatolótőke-követelmények, amelyek kiterjednek a következőkre:

i.

a teljes kockázati kitettség 4,5 %-ának megfelelő CET1 tőkemegfelelési mutató;

ii.

a teljes kockázati kitettség 6 %-ának megfelelő Tier 1 tőkemegfelelési mutató;

iii.

a teljes kockázati kitettség 8 %-ának megfelelő teljes tőkemegfelelési mutató;

b)

az e követelményeket meghaladó kiegészítő szavatoló tőke tartására vonatkozó, különösen a 2013/36/EU irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelmények;

c)

a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének (6) bekezdésében meghatározott kombinált pufferkövetelmény;

d)

az 575/2013/EU rendelet 500. cikke szerinti Bázel I-es alsó korlát;

e)

a tőkeáttételi mutató tekintetében alkalmazandó követelmény.

(3)   E rendelet alkalmazásában a tőkekövetelményeket az 575/2013/EU rendelet tizedik része I. címének 1., 2. és 4. fejezetében és az említett rendelet által az illetékes hatóságoknak biztosított opciókat érvényesítő nemzeti jogszabályokban meghatározott átmeneti rendelkezések illetékes hatóság általi alkalmazásával összhangban kell értelmezni.

(4)   A szanálási hatóság által meghatározandó veszteségviselési összeg a (2) bekezdés a), b) és c) pontjában említett követelmények összege vagy a (2) bekezdés d) vagy e) pontjában említett követelmények teljesítéséhez szükséges, ennél magasabb összeg.

(5)   A szanálási hatóság a veszteségviselési összeget a következő módszerek egyike alapján határozhatja meg:

a)

a veszteségviselési összeg megegyezik a (4) bekezdés szerint meghatározott alapértelmezett veszteségviselési összeggel;

b)

a veszteségviselési összeg olyan összeg, amely:

i.

magasabb a (4) bekezdés szerint meghatározott alapértelmezett veszteségviselési összegnél, amennyiben:

az intézmény üzleti modelljével, finanszírozási modelljével és kockázati profiljával kapcsolatban az illetékes hatóságtól a 4. cikk szerint kapott információk figyelembevételével az alapértelmezett veszteségviselési összeg nem tükrözi teljes mértékben a szanálás során fedezendő veszteségeket, vagy

ez a szanálhatóság akadályának csökkentéséhez vagy megszüntetéséhez, vagy a csoporthoz tartozó más szervezetek által kibocsátott MREL-instrumentumok állományát érintő veszteségek viseléséhez szükséges;

ii.

alacsonyabb a (4) bekezdés szerint meghatározott alapértelmezett veszteségviselési összegnél, éspedig – az intézmény üzleti modelljével, finanszírozási modelljével és kockázati profiljával kapcsolatban az illetékes hatóságtól a 4. cikk szerint kapott információk figyelembevételével – abban a mértékben:

amelyben a (2) bekezdés b) pontjában említett, stressztesztek eredményei alapján vagy makroprudenciális kockázatok fedezése érdekében megállapított kiegészítő szavatolótőke-követelmények nem minősülnek relevánsnak a szanálás során biztosítandó veszteségviselés szempontjából, vagy

amelyben a (2) bekezdés c) pontjában említett kombinált pufferkövetelmény valamely részét a szanálási hatóság nem minősíti relevánsnak a szanálás során biztosítandó veszteségviselés szempontjából.

(6)   Az (5) bekezdés b) pontjában meghatározott opció alkalmazásakor a szanálási hatóság a 2014/59/EU irányelv 45. cikkének (6) bekezdése szerinti, az illetékes hatósággal folytatandó konzultációra vonatkozó kötelezettség keretében indokolással ellátott magyarázatot nyújt az illetékes hatóságnak a megállapított veszteségviselési összegről.

2. cikk

Az engedélyezés feltételeinek történő további megfeleléshez, a tevékenységek folytatásához és az intézmény iránti piaci bizalom fenntartásához szükséges összeg meghatározása

(1)   A szanálási hatóság meghatározza a szanálási tervezés folyamata során kijelölt, preferált szanálási stratégia végrehajtásához szükséges feltőkésítési összeget.

(2)   Amennyiben a szanálhatósági értékelés arra a megállapításra jut, hogy megvalósítható és hiteles az intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárásban történő felszámolása, a feltőkésítési összeg nulla lesz, kivéve akkor, ha a szanálási hatóság úgy dönt, hogy pozitív összegre van szükség, mivel a felszámolás egy másik szanálási stratégiához képest kevésbé biztosítaná a szanálási célkitűzések megvalósítását.

(3)   Amikor a szanálási hatóság felbecsüli, hogy az intézménynek mekkora szavatoló tőkére lesz szüksége a preferált szanálási stratégia végrehajtását követően, a releváns teljes kockázati kitettségre vagy – adott esetben – a tőkeáttételi mutató nevezőjére vonatkozóan legutóbb jelentett adatokat használja, kivéve akkor, ha a következő tényezők mindegyike teljesül:

a)

a szanálási terv a szavatolótőke-igények minden olyan változását azonosítja, magyarázza és számszerűsíti, amely közvetlenül a szanálási intézkedések eredménye;

b)

az a) pontban említett változás a szanálhatósági értékelés szerint megvalósítható és hiteles, az nem érinti kedvezőtlenül az intézmény kritikus funkcióinak ellátását, és a szanálásfinanszírozási rendszerből a 2014/59/EU irányelv 101. cikkének (2) bekezdésével és az említett irányelv 44. cikkének (5) és (8) bekezdésében a szanálásfinanszírozási rendszer használata tekintetében meghatározott elvekkel összhangban fizetett hozzájáruláson kívül nem igényel rendkívüli pénzügyi támogatást.

(4)   Amennyiben a (3) bekezdésben említett változás a szanálás alatt álló intézmény eszközeit vagy üzletágait felvásárló vevő vagy harmadik felek intézkedéseitől függ, a szanálási hatóság a változás megvalósíthatósága és hitelessége vonatkozásában indokolással ellátott magyarázatot készít az illetékes hatóság részére.

(5)   A feltőkésítési összeg egyenlő legalább a preferált szanálási stratégia végrehajtását követően az engedélyezés feltételeinek történő megfeleléshez betartandó tőkekövetelmények teljesítéséhez szükséges összeggel.

(6)   Az (5) bekezdésben említett tőkekövetelmények kiterjednek a következőkre:

a)

az 575/2013/EU rendelet 92. cikke és 458. cikke szerinti szavatolótőke-követelmények, amelyek kiterjednek a következőkre:

i.

a teljes kockázati kitettség 4,5 %-ának megfelelő CET1 tőkemegfelelési mutató;

ii.

a teljes kockázati kitettség 6 %-ának megfelelő Tier 1 tőkemegfelelési mutató;

iii.

a teljes kockázati kitettség 8 %-ának megfelelő teljes tőkemegfelelési mutató;

b)

az a) pontban megadott követelményt meghaladó kiegészítő szavatoló tőke tartására vonatkozó, különösen a 2013/36/EU irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelmények;

c)

az 575/2013/EU rendelet 500. cikke szerinti Bázel I-es alsó korlát;

d)

a tőkeáttételi mutató tekintetében alkalmazandó követelmény.

(7)   A feltőkésítési összeg azt a kiegészítő összeget is tartalmazza, amelyet a szanálási hatóság a szanálást követően a piaci bizalom fenntartásához szükségesnek tart.

(8)   Az alapértelmezett kiegészítő összeg egyenlő az intézmény tekintetében a szanálási eszközök alkalmazását követően alkalmazandó, a 2013/36/EU irányelv 4. fejezetének 1. szakaszában meghatározott kombinált pufferkövetelménnyel.

A szanálási hatóság az alapértelmezett kiegészítő összegnél alacsonyabb kiegészítő összeget határozhat meg, amennyiben úgy véli, hogy alacsonyabb összeg mellett is biztosítható a piaci bizalom fenntartása, az intézmény kritikus funkcióinak ellátása és finanszírozáshoz való hozzáférése anélkül, hogy a szanálásfinanszírozási rendszerből a 2014/59/EU irányelv 101. cikkének (2) bekezdésével és 44. cikkének (5) és (8) bekezdésével összhangban fizetett hozzájáruláson kívül más rendkívüli pénzügyi támogatás igénybevételére lenne szükség.

A piaci bizalom fenntartásához szükséges összeg meghatározása során figyelembe kell venni, hogy az intézmény szanálás utáni tőkehelyzete megfelelő lenne-e a társintézmények jelenlegi tőkehelyzetével összehasonlítva.

(9)   A szanálási hatóság az illetékes hatósággal konzultálva és az intézmény üzleti modelljével, finanszírozási modelljével és kockázati profiljával kapcsolatban az illetékes hatóságtól a 4. cikk szerint kapott információk figyelembevételével határozhat úgy, hogy a (3) bekezdés rendelkezései ellenére megvalósítható és hiteles lehet az intézményre jelenleg alkalmazandó kiegészítő szavatolótőke-követelmény vagy pufferkövetelmény alkalmazásától egészben vagy részben eltekinteni a szanálási stratégia végrehajtása után. Ebben az esetben a követelmény megfelelő részét nem kell figyelembe venni a feltőkésítési összeg meghatározásakor.

(10)   A (7) bekezdésben említett értékelés során a csoporthoz tartozó más szervezeteknek a szanálást követően az intézmény iránti piaci bizalom fenntartásához megvalósíthatóan és hitelesen igénybe vehető tőkeforrásait is figyelembe kell venni azon szervezetek esetében, amelyek:

a)

konszolidált MREL hatálya alá tartozó csoport részét képező leányvállalatok;

b)

a preferált szanálási stratégia végrehajtását követően továbbra is megfelelnének az a) pontban említett feltételeknek; valamint

c)

a preferált szanálási stratégia végrehajtását követően önmagukban várhatóan nem lennének képesek fenntartani a piaci bizalmat és finanszírozáshoz jutni.

(11)   Amennyiben a preferált szanálási stratégia végrehajtását követően az intézmény eszközeit, kötelezettségeit vagy üzletágait több szervezet között osztják fel, a kockázati kitettségértékekre és tőkekövetelményekre vonatkozó, az (1)–(10) bekezdésben szereplő hivatkozásokat az e szervezetekre vonatkozó aggregált összegekként kell érteni.

3. cikk

A szanálhatóság akadályát képező hitelezői feltőkésítésből való kizárás és részleges átruházás

(1)   A szanálási hatóság azonosítja azokat a kötelezettségeket, amelyeket a 2014/59/EU irányelv 44. cikkének (2) bekezdése alapján ki kell zárni a hitelezői feltőkésítés hatálya alól, vagy amelyekről az említett irányelv 44. cikkének (3) bekezdése alapján ésszerűen feltételezhető, hogy azokat részben vagy egészben kizárják a hitelezői feltőkésítésből, vagy amelyeket a szanálási terv alapján más szanálási eszközök felhasználásával teljes egészében átruháznak egy átvevő félre.

(2)   Amennyiben az MREL alá vonható valamely kötelezettséget az (1) bekezdés alapján részben vagy egészben kizárhatóként azonosítanak, a szanálási hatóság a 6. cikk sérelme nélkül biztosítja, hogy az MREL e kötelezettségek leírása vagy átváltása nélkül elegendő az 1. cikk szerint meghatározott veszteségviselési összeg céljaira és a 2. cikk szerint meghatározott feltőkésítési összeg elérésére.

(3)   A szanálási hatóság meghatározza, hogy az (1) bekezdésnek megfelelően azonosított kötelezettségek azonos vagy alacsonyabb helyen állnak-e a hitelezői rangsorban azon kötelezettségkategóriákhoz képest, amelyek MREL alá vonható kötelezettségeket tartalmaznak, továbbá minden egyes ilyen kategória esetében meghatározza, hogy az azonosított kötelezettségek összege meghaladja-e az adott kategória 10 %-át.

Amennyiben a szanálási hatóság megállapítja, hogy teljesülnek az első albekezdésben meghatározott feltételek, azt is értékeli, hogy a 2014/59/EU irányelv 73. cikkében biztosított hitelezői védintézkedések megszegése nélkül kielégíthető-e az MREL alá vonható, a veszteségviselésből és a feltőkésítésből ki nem zárt kötelezettségekből a veszteségviseléshez és feltőkésítéshez való hozzájárulás iránti azon szükséglet, amelyet az első albekezdésben említett kötelezettségekből elégítenének ki akkor, ha azok nem lennének kizárva a hitelezői feltőkésítésből.

(4)   A szanálási hatóság nyilvántartást vezet mindazokról a feltételezésekről, értékelésekről és más információkról, amelyeket felhasznált annak megállapítása során, hogy az MREL megfelel-e a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek.

4. cikk

Üzleti modell, finanszírozási modell és kockázati profil

(1)   A 2014/59/EU irányelv 45. cikke (6) bekezdése d) pontjának alkalmazásában és a 2014/59/EU irányelv 45. cikkének (6) bekezdésében előírt konzultáció keretében a szanálási hatóság figyelembe veszi az illetékes hatóságtól kapott információkat, köztük a 2013/36/EU irányelv 97. cikke szerint elvégzett felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás eredményének összefoglalóját és magyarázatát, illetve különösen a következőket:

a)

az intézmény üzleti modellje, finanszírozási modellje és általános kockázati profilja értékelésének összefoglalója;

b)

az arra vonatkozó értékelés összefoglalója, hogy az intézmény tőkéje és likviditása biztonságos módon fedezi-e az intézmény üzleti modelljéből, finanszírozási modelljéből és általános kockázati profiljából eredő kockázatokat;

c)

az arra vonatkozó információk, hogy a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás során azonosított, az intézmény üzleti modelljéből, finanszírozási modelljéből és általános kockázati profiljából eredő kockázatok és sérülékenység közvetve vagy közvetlenül hogyan tükröződik az intézményre a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás eredményei alapján a 2013/36/EU irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében alkalmazott kiegészítő szavatolótőke-követelményekben;

d)

a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás során azonosított, az intézmény üzleti modelljéből, finanszírozási modelljéből és általános kockázati profiljából eredő kockázatok és sérülékenység kezelését célzó, az intézményre alkalmazott egyéb prudenciális követelményekre vonatkozó információk.

(2)   A szanálási hatóság az alapértelmezett veszteségviselési és feltőkésítési összeg bármely, az 1. cikk (5) bekezdésében és a 2. cikk (9) bekezdésében leírt kiigazítása esetén figyelembe veszi az (1) bekezdésben említett információkat annak biztosítása érdekében, hogy a kiigazított MREL megfelelően tükrözze az intézmény üzleti modelljéből, finanszírozási modelljéből és általános kockázati profiljából eredő, a szanálhatóságot veszélyeztető kockázatokat.

A szanálási hatóság a 2014/59/EU irányelv 45. cikkének (6) bekezdésében az illetékes hatóság vonatkozásában előírt konzultációs kötelezettsége keretében indoklással ellátott magyarázatban mutatja be az illetékes hatóságnak, miként vette figyelembe az ilyen kiigazítások esetében az említett információkat.

(3)   Azon szervezet vagy csoport esetében, amelyre a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5) vagy a 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) előírt tőkekövetelmények és prudenciális követelmények vonatkoznak, csak az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerinti tőkekövetelményeket kell figyelembe venni az alapértelmezett veszteségviselési és feltőkésítési követelmény e rendelet 1. és 2. cikke szerinti meghatározásakor.

A szanálási hatóság kiigazíthatja a veszteségviselési összeget a 648/2012/EU rendeletben vagy a 909/2014/EU rendeletben előírt, specifikus forrásokból származó, megvalósítható és hiteles veszteségviselési vagy feltőkésítési hozzájárulások figyelembevétele érdekében.

(4)   Konszolidált MREL hatálya alá tartozó csoport leányvállalatai esetében a szanálási hatóság a veszteségviselési összeg és a feltőkésítési összeg meghatározásakor figyelmen kívül hagyhatja a kizárólag konszolidált alapon meghatározott puffereket.

(5)   Amennyiben az anticiklikus tőkepufferráta meghatározására kijelölt hatóság nem az illetékes hatóság, a szanálási hatóság a kijelölt hatóságtól kérhet kiegészítő információkat.

5. cikk

Méret és rendszerszintű kockázat

(1)   A szanálási hatóság a releváns illetékes hatóság által globálisan rendszerszinten jelentős intézményként vagy egyéb rendszerszinten jelentős intézményként azonosított intézmények és csoportok, továbbá minden egyéb olyan intézmény esetében, amelynek esetleges csődjét az illetékes hatóság vagy a szanálási hatóság valószínűsíthetően rendszerkockázati eseménynek minősíti, és amely nem tartozik e rendelet 2. cikke (2) bekezdésének hatálya alá, figyelembe veszi a 2014/59/EU irányelv 44. cikkében megállapított követelményeket.

(2)   A releváns illetékes hatóság által globálisan rendszerszinten jelentős intézményként vagy egyéb rendszerszinten jelentős intézményként azonosított intézmények és az ezek részét képező intézmények, továbbá minden egyéb olyan intézmény esetében, amelynek esetleges csődjét az illetékes hatóság vagy a szanálási hatóság valószínűsíthetően rendszerkockázati eseménynek minősíti, a 2. cikk (3) bekezdése szerinti, szanálás utáni tőkekövetelményekre vonatkozó becslés lefelé történő kiigazítását a szanálási kollégium tagjai számára benyújtott információk körében dokumentálni kell, és magyarázattal kell ellátni, amennyiben a 2014/59/EU irányelv 45. cikkével összhangban a szanálási kollégiumnak együttes határozatot kell hoznia az MREL-ről.

6. cikk

A betétbiztosítási rendszer hozzájárulása a szanálás finanszírozásához

(1)   A szanálási hatóság a betétbiztosítási rendszerből a preferált szanálási stratégia finanszírozásához a 2014/59/EU irányelv 109. cikkének megfelelően várhatóan nyújtott hozzájárulás figyelembevételével csökkentheti az MREL-t.

(2)   E csökkentés mértékét a betétbiztosítási rendszerből várhatóan nyújtott hozzájárulás ésszerű becslése alapján kell kiszámítani, és annak meg kell felelnie legalább a következő feltételeknek:

a)

nem érheti el azon körültekintően becsült potenciális veszteségek összegét, amelyet a betétbiztosítási rendszer – figyelembe véve a 2014/59/EU irányelv 108. cikke szerinti besorolási szintjét – akkor viselne, ha az intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárásban számolnák fel;

b)

nem érheti el a 2014/59/EU irányelv 109. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében a betétbiztosítási rendszer maximális hozzájárulása tekintetében meghatározott határértéket;

c)

figyelembe kell vennie annak általános kockázatát, hogy a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére álló pénzügyi eszközök több bank csődje vagy felszámolása következtében kimerülhetnek; valamint

d)

összhangban kell lennie a nemzeti jogban előírt egyéb releváns rendelkezésekkel és a betétbiztosítási rendszerért felelős hatóság feladataival és kötelezettségeivel.

(3)   A szanálási hatóság a betétbiztosítási rendszerért felelős hatósággal történő konzultációt követően dokumentálja a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére álló pénzügyi eszközök kimerülésére vonatkozó általános kockázat értékelésével kapcsolatos megközelítését, és az (1) bekezdés szerinti csökkentést csak akkor hajtja végre, ha ez a kockázat nem túlzott.

7. cikk

Az MREL kombinált értékelése

(1)   A szanálási hatóság biztosítja, hogy az MREL elegendő mértékű ahhoz, hogy lehetővé tegye a szanálási hatóság által az 1. cikkben és a 2. cikkben foglaltaknak megfelelően és a 3–6. cikkekben foglaltakra is figyelemmel meghatározott veszteségviselési összeg és feltőkésítési összeg összegével legalább egyenlő szavatoló tőke és leírható, illetve átalakítható kötelezettség leírását vagy átalakítását.

(2)   A szanálási hatóság a kiszámított MREL-t az intézmény összes kötelezettségének és szavatoló tőkéjének százalékában fejezi ki, ahol az összes kötelezettség a származtatott kötelezettségeket is tartalmazza a partnerek nettósítási jogainak teljes körű elismerése érdekében.

(3)   A szanálási hatóság kidolgozza az MREL aktualizálásának ütemtervét vagy eljárását, figyelembe véve a következőket:

a)

az MREL a szanálhatóság értékelésével párhuzamos aktualizálásának igénye;

b)

annak valószínűsége, hogy az intézmény vagy csoport összes kötelezettségének és szavatoló tőkéjének az intézmény vagy csoport üzleti modellje miatt bekövetkező ingadozása következtében az MREL már egy korábbi időpontban sem lesz megfelelő.

8. cikk

Átmeneti és szanálás utáni intézkedések

(1)   A 7. cikktől eltérve a szanálási hatóság megfelelő átmeneti időszakot határozhat meg a végleges MREL elérésére vagy azon intézmény vagy szervezet vonatkozásában, amelyre szanálási eszközöket alkalmaztak.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a szanálási hatóság a megfelelő átmeneti időszakot a lehető legrövidebbre szabja. Emellett közli az intézménnyel az átmeneti időszak minden 12 hónapos időszaka tekintetében tervezett MREL-t. Az átmeneti időszak végén a végleges MREL megegyezik a 7. cikk szerint megállapított összeggel.

(3)   A szanálási hatóság az átmeneti időszak hosszát vagy bármely tervezett MREL-t a későbbiekben módosíthatja.

9. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2016. május 23-án.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 173., 2014.6.12., 190. o.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.)

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. július 4-i 648/2012/EU rendelete a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. július 23-i 909/2014/EU rendelete az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 257., 2014.8.28., 1. o.).


Top