3.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 146/8

(1)

Az elmúlt években nagymértékben megnőtt az adócsalás és az adókijátszás jelentette kihívás, amely jelenség az Unióban, illetve világszerte egyaránt komoly aggodalmak tárgyát képezi. Az automatikus információcsere e tekintetben fontos eszköznek számít: a Bizottság az „adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési terv”-et tartalmazó 2012. december 6-i közleményében kiemelte, hogy határozottan elő kell mozdítani az automatikus információcserét mint az adózás területén az átláthatóság és az információcsere jövőbeli európai és nemzetközi standardját. Az Európai Tanács a 2013. május 22-i következtetéseiben az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés elleni küzdelem céljából kérte az automatikus információcsere uniós és globális szintű kiterjesztését.

(2)

A Multinacionális vállalatcsoportoknak, mivel több országban fejtik ki a tevékenységüket, lehetőségük van arra, hogy agresszív adótervezést folytassanak, amire a belföldi vállalkozásoknak nincs módjuk. Amennyiben a Multinacionális vállalatok élnek az említett lehetőséggel, az a kizárólag belföldön működő vállalatokat, rendszerint kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) különösen nagy mértékben érintheti, mivel adóterheik magasabbak, mint a Multinacionális vállalatcsoportokéi. Másfelől minden tagállamban jelentkezhetnek bevételkiesések, és fennáll annak a kockázata, hogy egyes országok versengeni kezdenek egymással a Multinacionális vállalatcsoportok további adóelőnyök nyújtásával történő megnyeréséért.

(3)

A tagállami adóhatóságoknak a Multinacionális vállalatcsoportok struktúrájára, transzferárazással kapcsolatos politikájára és az Unióban, valamint azon kívül zajló belső ügyleteire vonatkozóan átfogó és lényegi információkra van szükségük. Ezek az információk lehetővé teszik az adóhatóságok számára, hogy a jogi szabályozás megváltoztatásával vagy megfelelő kockázatértékelések elvégzésével és adóellenőrzésekkel fellépjenek a káros adózási gyakorlatokkal szemben, valamint felismerjék, ha egyes vállalkozások olyan gyakorlatokat alkalmaznak, amelyek révén jelentős összegű nyereséget csoportosítanak át mesterségesen adózási szempontból előnyösebb környezetbe.

(4)

Az adóhatóságok előtti nagyobb átláthatóság arra ösztönözheti a Multinacionális vállalatcsoportokat, hogy felhagyjanak egyes gyakorlatokkal, és megfelelően eleget tegyenek adófizetési kötelezettségüknek abban az országban, ahol nyereségre tesznek szert. A Multinacionális vállalatcsoportok átláthatóságának növelése tehát lényegi részét képezi az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni küzdelemnek.

(5)

A Tanács és a tagállamok kormányképviselőinek az Európai Unióban található kapcsolt vállalkozások transzferárazási dokumentációjára vonatkozó magatartási kódexről (a továbbiakban: EU TPD) szóló állásfoglalása (3) már rendelkezik az Unióban a Multinacionális vállalatcsoportok számára olyan eljárásról, amellyel az adóhatóságoknak tájékoztatást nyújtanak a globális üzleti tevékenységeikről és transzferárazási politikájukról (cégcsoport szintű transzferár-nyilvántartás), valamint a helyi gazdálkodó egység konkrét tranzakcióiról (helyi szintű transzferár-nyilvántartás). Az EU TPD ugyanakkor jelenleg nem rendelkezik az országonkénti jelentések készítésére vonatkozó mechanizmusról.

(6)

Az országonkénti jelentésekben a Multinacionális vállalatcsoportoknak minden évben meg kell adniuk a bevétel összegét, az adózás előtti eredményt, valamint a megfizetett és az esedékes nyereségadót minden egyes olyan adójogrendszer (állam, illetve terület) tekintetében, amelyben üzleti tevékenységet folytatnak. A Multinacionális vállalatcsoportoknak alkalmazottaik létszámáról, jegyzett tőkéjükről, felhalmozott nyereségükről és tárgyi eszközeikről is adatot kell szolgáltatniuk minden egyes adójogrendszer (állam, illetve terület) vonatkozásában. Végül a Multinacionális vállalatcsoportoknak meg kell adniuk minden egyes olyan, a csoporthoz tartozó gazdálkodó egységet, amely az adott adójogrendszerben (államban, illetve területen) folytat üzleti tevékenységet, és meg kell jelölniük minden egyes gazdálkodó egység üzleti tevékenységeit.

(7)

Az állami források hatékony felhasználásának elősegítése és a Multinacionális vállalatcsoportok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében csak azokat a Multinacionális vállalatcsoportokat kell alávetni a jelentéstételi kötelezettségnek, amelyeknek éves összevont bevétele meghalad egy bizonyos összeget. Az irányelvnek biztosítania kell, hogy az Unió egészében kellő időben ugyanazon információkat gyűjtsék be és bocsássák az adóhatóságok rendelkezésére.

(8)

A belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy az uniós Multinacionális vállalatcsoportok és azok a nem uniós Multinacionális vállalatcsoportok, amelyeknek egy vagy több szervezete az Unió területén található, tisztességes versenyt folytassanak egymással. Ezért az adatszolgáltatási kötelezettséget a vállalatcsoportok mindkét kategóriájára ki kell terjeszteni. Ugyanakkor a zökkenőmentes átmenet biztosítása céljából a tagállamok egy évre elhalaszthatják az adatszolgáltatási kötelezettség alkalmazását az adott tagállamban illetőséggel rendelkező, olyan Csoporttagok esetében, amelyek nem Multinacionális vállalatcsoportok Végső szintű anyavállalatai vagy azok Anyavállalatnak kijelölt szervezetei.

(9)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell a szankciók végrehajtását. Bár e szankciók megválasztása a tagállamok hatáskörében marad, azoknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(10)

A belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében gondoskodni kell arról, hogy a tagállamok összehangolt szabályokat fogadjanak el a Multinacionális vállalatcsoportok átláthatósági kötelezettségeire vonatkozóan.

(11)

A tagállamok közötti információcsere tekintetében a 2011/16/EU tanácsi irányelv (4) már számos területen előírja a kötelező automatikus információcserét.

(12)

Az országonkénti jelentések tagállamok közötti kötelező automatikus megosztásának minden esetben magában kell foglalnia az alapvető információk egy olyan meghatározott körének a közlését, amelyhez azok a tagállamok férhetnének hozzá, amelyekben az országonkénti jelentésben foglalt információk alapján a Multinacionális vállalatcsoport egy vagy több szervezete vagy adóügyi illetőséggel rendelkezik, vagy a Multinacionális vállalatcsoport állandó telephelyén keresztül végzett üzleti tevékenység alapján adófizetésre kötelezett.

(13)

Az adóhatóságokat és a Multinacionális vállalatcsoportokat terhelő költségek és adminisztratív terhek minimalizálása érdekében olyan szabályokat kell megállapítani, amelyek összhangban vannak a nemzetközi fejleményekkel, és hozzájárulnak azok végrehajtásához. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2013. július 19-én közzétette az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervét (BEPS cselekvési terv), amely egy nagyszabású kezdeményezés a meglévő nemzetközi adózási szabályok módosítására. 2015. október 5-én az OECD bemutatta zárójelentéseit, amelyeket a G20-ak pénzügyminiszterei támogattak. A 2015. november 15–16-án tartott találkozón az OECD-csomagot a G20-ak vezetői is jóváhagyták.

(14)

A BEPS cselekvési terv 13. pontjára vonatkozó munka eredményeképpen több standard született a Multinacionális vállalatcsoportok által teljesítendő adatszolgáltatásról, amelyek kiterjednek a cégcsoport szintű és a helyi szintű transzferár-nyilvántartásra és az országonkénti jelentésre is. Az országonkénti jelentésekre vonatkozó szabályok megállapításakor ezért indokolt figyelembe venni az OECD-standardokat.

(15)

Azokat az eseteket, amikor egy Csoporttag nem tudja beszerezni mindazokat az információkat, amelyekre szüksége lenne az ezen irányelv szerinti adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez, a tagállamok úgy tekinthetik, mint annak jelzését, hogy az adott Multinacionális vállalatcsoport vonatkozásában fel kell mérni a transzferárazáshoz kapcsolódó magas szintű kockázatokat, valamint az adóalap-erózióhoz és a nyereségátcsoportosításhoz kapcsolódó egyéb kockázatokat.

(16)

Amennyiben valamely tagállam azt állapítja meg, hogy egy másik tagállam rendszeresen nem tesz eleget az országonkénti jelentések automatikus rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettségének, meg kell kísérelnie az érintett tagállammal való egyeztetést.

(17)

Az országonkénti adatszolgáltatás területén az uniós fellépésnek továbbra is különös figyelmet kell fordítania az OECD szintjén bekövetkező jövőbeli fejleményekre. Ezen irányelv végrehajtásával összefüggésben célszerű, hogy a tagállamoknak az OECD/G20 adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos projektjének 13. pontjához kapcsolódó 2015. évi végleges jelentését kell felhasználniuk ezen irányelv szemléltetése vagy értelmezése céljára, valamint az irányelv valamennyi tagállamban történő egységes alkalmazása érdekében.

(18)

Meg kell határozni az országonkénti jelentésekre vonatkozó tagállamok közötti információcsere kapcsán alkalmazandó nyelvhasználati követelményeket. El kell fogadni továbbá a 2011/16/EU irányelv 3. cikke 13. pontjában meghatározott közös kommunikációs hálózat (a továbbiakban: CCN-hálózat) fejlesztéséhez szükséges gyakorlati intézkedéseket is. Annak érdekében, hogy a 2011/16/EU irányelv 20. cikke (6) bekezdésének és a 21. cikke (6) bekezdésének végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kell gyakorolni.

(19)

Az erőforrások hatékony felhasználása és az információcsere előmozdítása érdekében, továbbá annak elkerülése érdekében, hogy minden egyes tagállam a rendszerének hasonló kiigazítására kényszerüljön, az információcserének a CCN-hálózaton keresztül kell történnie. A rendszer továbbfejlesztéséhez szükséges gyakorlati intézkedéseket a Bizottságnak a 2011/16/EU irányelv 26. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban kell elfogadnia.

(20)

A kötelező információcsere hatályát tehát ki kell terjeszteni oly módon, hogy az magába foglalja az országonkénti jelentésekben foglalt információk automatikus cseréjét is.

(21)

A tagállamoknak a 2011/16/EU irányelv 23. cikke szerint a Bizottságnak megküldendő éves jelentésükben részletesen be kell számolniuk az említett irányelv 8aa. cikke és III. melléklete II. szakaszának 1. pontja szerint teljesített, országonkénti jelentés volumenéről, továbbá fel kell sorolniuk azokat a joghatóságokat, amelyekben az Unióban bejegyzett Csoporttagok Végső szintű anyavállalatai illetőséggel rendelkeznek, de teljes körű jelentések benyújtására vagy továbbítására nem került sor.

(22)

Az ezen irányelv értelmében teljesített információcsere nem vezethet üzleti, ipari vagy szakmai titok, üzleti folyamat vagy olyan információ közléséhez, amelynek felfedése sértené a közrendet.

(23)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapvető jogokat és szem előtt tartja az abban rögzített alapelveket.

(24)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a tagállamok közötti, a belső piac megfelelő működésével összeegyeztethető hatékony közigazgatási együttműködést a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a szükséges egységesség és hatékonyság miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(25)

A 2011/16/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 9. pont helyébe a következő szöveg lép:

„9.   »automatikus csere«:

A 8. cikk (3a) bekezdésében, a 8. cikk (7a) bekezdésében, a 21. cikk (2) bekezdésében, valamint a 25. cikk (2) és (3) bekezdésében minden nagy kezdőbetűvel írt fogalom jelentése megegyezik az I. mellékletben foglalt megfelelő fogalommeghatározással. A 8.aa cikkben és a III. mellékletben minden nagy kezdőbetűvel írt fogalom jelentése megegyezik a III. mellékletben foglalt megfelelő fogalommeghatározással.”.

2.

A II. fejezet II. szakasza a következő cikkel egészül ki:

„8aa. cikk

Az országonkénti jelentésekre vonatkozó kötelező automatikus információcsere hatálya és feltételei

(1)   Minden tagállam meghozza az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a Multinacionális vállalatcsoportoknak a tagállam területén adóügyi illetőséggel rendelkező Végső szintű anyavállalatától vagy a III. melléklet II. szakaszának megfelelően bármely más Adatszolgáltatásra kötelezett szervezettől megkövetelje, hogy a Multinacionális vállalatcsoport Adatszolgáltatási pénzügyi éve utolsó napjától számított 12 hónapon belül, a III. melléklet II. szakaszának megfelelően benyújtsa az Adatszolgáltatási pénzügyi évre vonatkozó országonkénti jelentést.

(2)   Azon tagállam illetékes hatósága, amely az (1) bekezdés szerinti országonkénti jelentést megkapta, a (4) bekezdés szerinti határidőn belül automatikus csere útján továbbítja az országonkénti jelentést minden olyan másik tagállamnak, amelyben az országonkénti jelentésben foglalt információk alapján az Adatszolgáltatásra kötelezett szervezet Multinacionális vállalatcsoportjának egy vagy több Csoporttagja adóügyi illetőséggel rendelkezik, vagy a Multinacionális vállalatcsoport állandó telephelyén keresztül végzett üzleti tevékenység alapján adófizetésre kötelezett.

(3)   Az országonkénti jelentésnek a következő információkat kell tartalmaznia a Multinacionális vállalatcsoport tekintetében:

(4)   A jelentést a Multinacionális vállalatcsoport azon Pénzügyi éve utolsó napját követő 15 hónapon belül kell továbbítani, amelyre az országonkénti jelentés vonatkozik. Az első jelentést a Multinacionális vállalatcsoport 2016. január 1-jén vagy azt követően kezdődő Pénzügyi évére vonatkozóan kell továbbítani, az adott Pénzügyi év utolsó napját követő 18 hónapon belül.”

3.

A 16. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(6)   E cikk (1)–(4) bekezdésétől eltérve a tagállamok által a 8aa. cikk értelmében kicserélt információkat a transzferárazáshoz kapcsolódó magas szintű kockázatok, valamint az adóalap-erózióhoz és a nyereségátcsoportosításhoz kapcsolódó egyéb kockázatok felmérése céljára kell felhasználni – ideértve annak a kockázatnak a felmérését is, hogy a Multinacionális vállalatcsoport tagjai esetleg nem felelnek meg az alkalmazandó transzferárazási szabályoknak –, továbbá adott esetben gazdasági és statisztikai elemzések céljára. Az információt fogadó tagállam adóhatóságai által végrehajtott, a transzferárazással kapcsolatos kiigazítások nem alapulhatnak a 8aa. cikk alapján kicserélt információkon. A fentiektől eltérve nem tilos azonban, hogy a tagállamok a 8aa. cikk értelmében kicserélt információkat olyan céllal használják fel, hogy azok alapján az adóellenőrzések során további vizsgálatokat végezzenek a Multinacionális vállalatcsoport transzferárazási szabályaival vagy egyéb adóügyi kérdésekkel kapcsolatban, és ennek eredményeképpen megfelelően kiigazítsák a Csoporttagok adóköteles nyereségét.”.

4.

A 20. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(6)   Az országonkénti jelentés útján történő, 8aa. cikk szerinti automatikus adatszolgáltatás céljára a III. melléklet III. szakaszának 1., 2. és 3. táblázatában foglalt formanyomtatványt kell használni. A Bizottság 2016. december 31-ig végrehajtási jogi aktusok révén megállapítja az említett adatszolgáltatásra vonatkozó nyelvhasználati szabályokat. E szabályok nem zárhatják ki a tagállamok azon lehetőségét, hogy a 8aa. cikkben meghatározott információkat az Unió bármely hivatalos és munkanyelvén közöljék. E nyelvhasználati szabályok ugyanakkor előírhatják, hogy az Unió egy másik hivatalos nyelvén is sor kerüljön ezen információk legfontosabb elemeinek megküldésére. A végrehajtási jogi aktusokat a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással kell elfogadni.”.

5.

A 21. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(6)   A 8aa. cikk szerinti adatszolgáltatást elektronikus formában, a CCN-hálózaton keresztül kell végrehajtani. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja a CCN-hálózat fejlesztésére vonatkozó gyakorlati intézkedéseket. A végrehajtási jogi aktusokat a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással kell elfogadni.”.

6.

A 23. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A tagállamok évenkénti értékelést nyújtanak be a Bizottságnak a 8., a 8a. és a 8aa. cikkben említett automatikus információcsere hatékonyságáról, valamint a gyakorlatban elért eredményekről. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az évenkénti értékelés közlésének formáját és kritériumait. A végrehajtási jogi aktusokat a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással kell elfogadni.”.

7.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„25a. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján a 8aa. cikkre vonatkozóan elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést meghoznak azok alkalmazásának biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.”.

8.

A 26. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„26. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot az adóügyi közigazgatási együttműködéssel foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) szerinti bizottság.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(*)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”."

9.

Az irányelv kiegészül a III. melléklettel, amelynek szövegét ezen irányelv melléklete tartalmazza.