11.3.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 65/12

(1)

A Bizottság „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i közleményében hangsúlyozta a tagállamok szorosabb együttműködésének szükségességét, és bejelentette, hogy konzultációkat fog indítani egy uniós szintű, a be nem jelentett munkavégzéssel szembeni küzdelmet elősegítő platform létrehozásáról a munkaügyi felügyeletek és más végrehajtó hatóságok között; e platform célja az együttműködés javítása, a bevált gyakorlatok cseréje és a vizsgálatokra vonatkozó közös elvek meghatározása.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 148. cikkének megfelelően a Tanács az (EU) 2015/1848 határozattal (4) iránymutatásokat fogadott el a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozóan. A szóban forgó iránymutatások útmutatást nyújtanak a tagállamok számára saját nemzeti reformprogramjaik meghatározását és a reformok végrehajtását illetően. A foglalkoztatási iránymutatások képezik a Tanács által az említett cikk értelmében a tagállamok számára megfogalmazott országspecifikus ajánlások alapját. Az elmúlt években ezek az országspecifikus ajánlások a be nem jelentett munkavégzés elleni fellépésre vonatkozó ajánlásokat is tartalmaztak.

(3)

Az EUMSZ 151. cikke a szociálpolitika terén célkitűzésként fogalmazza meg a foglalkoztatás, valamint az élet- és munkakörülmények javítását. E célkitűzések elérése érdekében az Unió támogathatja és kiegészítheti a munkahelyi egészség és biztonság, a munkakörülmények, a munkaerőpiacról kirekesztett személyek beilleszkedése és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén hozott tagállami intézkedéseket. Az EUMSZ 153. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében az Unió – kizárva a tagállamok törvényeinek, rendeleteinek és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását – olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak, hogy ösztönözzék az együttműködést a tagállamok között.

(4)

Az Európai Parlament „A hathatós munkaügyi ellenőrzésekről: az európai munkakörülmények javítására irányuló stratégia” című, 2014. január 14-i állásfoglalásában üdvözölte az európai platform létrehozására irányuló bizottsági kezdeményezést, és az uniós szintű együttműködés megerősítésére szólított fel – az állásfoglalás szerint – az uniós gazdaságot károsító, tisztességtelen versenyhez vezető, az uniós szociális modellek pénzügyi stabilitását veszélyeztető és a munkavállalók szociális és munkahelyi védelmét mind jobban meggyengítő be nem jelentett munkavégzés kezelése terén.

(5)

A „Határozottabb fellépés a be nem jelentett munkavégzés ellen” című, 2007. október 24-i bizottsági közlemény a következőképpen határozta meg a be nem jelentett munkavégzés fogalmát: „bármely olyan fizetett tevékenység, amely természetét tekintve törvényes, azonban nincs bejelentve a hatóságoknál, figyelembe véve a tagállamok szabályozó rendszerében meglévő különbségeket”. E fogalommeghatározás alapján a jogellenes tevékenységek nem tartoztak ide.

(6)

A be nem jelentett munkavégzés gyakran határokon átnyúló dimenzióval rendelkezik. A be nem jelentett munkavégzés jellege – a gazdasági, közigazgatási és a szociális környezet függvényében – országonként eltérő lehet. Szintén országonként eltérő a be nem jelentett munkavégzés jogszabályi megítélése és eltérőek a nemzeti szinten használt fogalommeghatározások is. Ezért a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelmet célzó intézkedéseket úgy kell kialakítani, hogy figyelembe vegyék ezeket az eltéréseket.

(7)

Egyes becslések szerint a be nem jelentett munkavégzés az Unió gazdaságának jelentős részét képezi. Mivel a be nem jelentett munkavégzést a nemzeti jogszabályok a tagállamokban eltérően definiálják, nehéz pontos adatokhoz jutni annak elterjedtségéről.

(8)

A nemzeti jogszabályokban meghatározott önfoglalkoztató státusszal való visszaélés – legyen szó akár nemzeti, akár határokon átnyúló esetekről – egy olyan formája a megtévesztő módon bejelentett munkavégzésnek, amelyet gyakran a be nem jelentett munkavégzéssel társítanak. Színlelt önfoglalkoztatásról akkor beszélünk, amikor egy személy – bizonyos jogi vagy adózási kötelezettségek elkerülése végett – önfoglalkoztatóként van bejelentve, miközben teljesít minden olyan feltételt, amely egy munkaviszonyra jellemző. Az e határozattal létrehozott platformnak (a továbbiakban: a platform) kezelnie kell a be nem jelentett munkavégzés különböző formáit, valamint az azzal társított, megtévesztő módon bejelentett munkavégzést, így például a színlelt önfoglalkoztatást.

(9)

A be nem jelentett munkavégzés komoly következményekkel jár az érintett munkavállalók számára, akik azzal szembesülnek, hogy bizonytalan és esetenként veszélyes munkakörülményeket, jóval alacsonyabb fizetést, a munkajogok súlyos megsértését, valamint a munkaügyi és szociális védelmi jogszabályok szerinti védelem jelentősen csökkentett szintjét kénytelenek elfogadni, így megfosztják őket a megfelelő szociális ellátásoktól, a nyugdíjjogosultságoktól és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréstől, valamint a készségfejlesztés és az egész életen át tartó tanulás lehetőségeitől.

(10)

Bár a be nem jelentett munkavégzés társadalomra és gazdaságra gyakorolt negatív hatásai számos különböző formát öltenek, a platform a munkakörülmények javítására, valamint a munkaerő-piaci integráció és a társadalmi befogadás ösztönzésére irányul. A társadalombiztosítási és adóbevételek csökkenése következtében a be nem jelentett munkavégzésnek jelentős költségvetési vonzatai vannak, aláásva ezzel a szociális védelmi rendszerek pénzügyi fenntarthatóságát. Hátrányosan hat a foglalkoztatásra és a termelékenységre, valamint torzítja az egyenlő versenyfeltételeket.

(11)

A be nem jelentett munkavégzés eltérő hatással van a különböző társadalmi csoportokra, többek között a nőkre, a migránsokra és a háztartási alkalmazottakra, mivel egyes be nem jelentett munkavállalók különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak.

(12)

A tagállamokban különböző szakpolitikai megközelítéseket és intézkedéseket vezettek be a be nem jelentett munkavégzés kezelésére. A tagállamok a be nem jelentett munkavégzés egyes aspektusaira vonatkozóan továbbá kétoldalú megállapodásokat is kötöttek, és többoldalú projekteket hajtottak végre. A be nem jelentett munkavégzés összetett problémájának megoldása azonban még kidolgozásra vár, és ehhez holisztikus megközelítésre van szükség. A két- vagy többoldalú megállapodások vagy a közigazgatási együttműködést érintő mechanizmusok alkalmazását a platform nem akadályozhatja.

(13)

A platform tevékenységeiben való részvétel nem érinti a be nem jelentett munkavégzés kezelésével kapcsolatos tagállami hatásköröket és/vagy kötelezettségeket, többek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) irányadó és alkalmazandó egyezményei, például az iparban és a kereskedelemben történő munkaügyi ellenőrzésről szóló 81. sz. egyezmény szerinti nemzeti vagy nemzetközi felelősségi köreiket.

(14)

A tagállamok közötti uniós szintű együttműködés ugyanakkor továbbra sem átfogó sem a tagállami részvételt, sem pedig azokat a kérdéseket illetően, amelyekre az együttműködés kiterjed. A tagállamok érintett hatóságai közötti, határokon átnyúló együttműködés tekintetében nem létezik formális mechanizmus a be nem jelentett munkavégzéssel kapcsolatos kérdések átfogó módon történő kezelésére.

(15)

A tagállamok közötti uniós szintű együttműködés ösztönzésére van szükség ahhoz, hogy a tagállamok hatékonyabban és eredményesebben tudják kezelni a be nem jelentett munkavégzést. Ezzel összefüggésben a platform keretében a bevált gyakorlatok és az információk cseréjének elősegítésére és támogatására, valamint egy olyan uniós szintű keret biztosítására kell törekedni, amelynek célja, hogy a be nem jelentett munkavégzéssel kapcsolatban közös felfogás alakuljon ki, bővüljön a szakértelem és elemzések készüljenek. A be nem jelentett munkavégzésre vonatkozó közös meghatározásoknak és fogalmaknak tükrözniük kell a munkaerő-piaci fejleményeket. A platformnak ösztönöznie kell továbbá az azon tagállamok különböző végrehajtó hatóságai közötti együttműködést, amelyek önkéntes alapon vesznek részt az ilyen határokon átnyúló fellépésekben.

(16)

E határozat célja a tagállamok közötti uniós szintű együttműködés ösztönzése. A be nem jelentett munkavégzéssel kapcsolatos helyzet a tagállamok között igen eltérő, és ezért az együttműködés területeit illetően különböznek a tagállami érintett hatóságok és egyéb szereplők szükségletei is. A tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy maguk döntsenek arról, hogy milyen mértékben kapcsolódnak be a platform keretében plenáris szinten jóváhagyott tevékenységekbe.

(17)

Uniós szinten ösztönözni kell a tagállamok közötti szoros és hatékony együttműködést a be nem jelentett munkavégzés kezelésével kapcsolatos fellépéseik támogatása és kiegészítése érdekében. A nemzeti szintű fellépés az egyes tagállamokban fennálló konkrét helyzettől függ, és a platformon belüli fellépések nem helyettesíthetik annak nemzeti szintű vizsgálatát, hogy mely fellépések lennének a megfelelőek.

(18)

A munkakörülményekre és a munkahelyi szociális védelemre vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásához kapcsolódó gyakorlati problémák meghatározása, elemzése és megoldása, valamint a platform tevékenységei eredményeinek érvényesítését célzó nemzeti szintű intézkedésekre irányuló döntéshozatal továbbra is a tagállamok és érintett hatóságaik hatáskörébe tartozik.

(19)

A platform keretében valamennyi releváns információforrást fel kell használni, különösen a tanulmányokat, a tagállamok között létrejött kétoldalú megállapodásokat és a többoldalú együttműködési projekteket, valamint szinergiákat kell teremteni a meglévő uniós szintű eszközök és struktúrák között annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen ezen intézkedések elrettentő vagy megelőző hatását. A platform fellépéseire egy olyan keret formájában lehet sort keríteni, amely közös képzésekből, kölcsönös felülvizsgálatokból, valamint – a már meglévő megvalósíthatósági tanulmányokat, többek között az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) által végzett munkát figyelembe véve – olyan eszközök létrehozásából áll, mint például egy interaktív tudásbank, illetve a platform fellépései – az adatvédelem jelentőségét elismerve – az adatcserére vonatkozó megoldásokat is magukban foglalhatnak. Az európai kampányok vagy közös stratégiák növelhetnék a be nem jelentett munkavégzés problémájával kapcsolatos tudatosságot, a be nem jelentett munkavégzéssel kapcsolatos tudatosság növelésére irányuló, a tagállamokban eltérő mértékben már létező politikákra és stratégiákra építve. A platformba nem kormányzati szereplőket is be kell vonni, mivel fontos információkkal szolgálhatnak.

(20)

A platformnak hozzá kell járulnia a tagállamok közötti együttműködés megerősítéséhez, többek között a határokon átnyúló együttműködés és végrehajtás innovatív megközelítéseinek előmozdítása, valamint az ilyen együttműködéssel kapcsolatos tagállami tapasztalatok értékelése révén. A be nem jelentett munkavégzés visszaszorításához elengedhetetlen a kellő időben zajló információcsere.

(21)

Amennyiben a platform valamely tagja úgy véli, hogy egyes konkrét esetek felvetése hasznos lenne az információk és bevált gyakorlatok platformon belüli cseréje szempontjából, gondoskodni kell az esetek megfelelő anonimizálásáról. A platform kizárólag olyan környezetben működhet hatékonyan, amelyben a be nem jelentett munkavégzés eseteit jelentő személyek védelemben részesülnek a kedvezőtlen bánásmóddal szemben. A platform tehát fórumként kell hogy szolgáljon e tekintetben a bevált gyakorlatok cseréjéhez.

(22)

Az információk és a bevált gyakorlatok cseréje révén lehetővé válik a platform számára, hogy hasznos információkkal szolgáljon a be nem jelentett munkavégzés kezelésével kapcsolatos lehetséges uniós szintű fellépés – így például a Bizottság általi fellépés – számára. Az európai szemeszter keretében a platform fellépései érdemben hozzájárulhatnak a be nem jelentett munkavégzéssel kapcsolatos intézkedésekhez.

(23)

A be nem jelentett munkavégzés kezelésében különböző nemzeti végrehajtó hatóságok működnek közre, így például a munkaügyi felügyeletek, a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal foglalkozó egyéb hatóságok, a szociális biztonsági felügyeletek, valamint az adóhatóságok. Bizonyos esetekben a bevándorlási hivatalok és a foglalkoztatási szolgálatok, valamint a vámhatóságok, a közös közlekedéspolitika végrehajtásáért felelős hatóságok, a rendőrség, az ügyészség és a szociális partnerek is közreműködhetnek.

(24)

A be nem jelentett munkavégzés átfogó és sikeres kezelése érdekében a tagállamoknak a különböző szakpolitikák kombinációját kell alkalmazniuk. Ezt az érintett hatóságok és az egyéb szereplők közötti strukturált együttműködés ösztönzése révén kell elősegíteni. A platformban részt kell venniük a be nem jelentett munkavégzés kezelésében vezető szerepet játszó és/vagy aktívan részt vevő érintett nemzeti hatóságoknak, különösen a végrehajtó hatóságoknak. Tagállami hatáskörben marad az arra irányuló döntéshozatal, hogy mely hatóságok képviseljék őket a platform különböző tevékenységeiben. A tagállamok nemzeti hatóságai közötti együttműködés az alkalmazandó uniós és nemzeti joggal összhangban kell hogy történjen.

(25)

E célkitűzések elérése érdekében a platformot minden tagállamban egy magas rangú képviselőnek kell támogatnia, akinek koordinálnia kell és kapcsolatot kell tartania a be nem jelentett munkavégzés sokoldalú aspektusaival foglalkozó tagállami hatóságokkal és – adott esetben – egyéb szereplőkkel, például a szociális partnerekkel.

(26)

A platformban az uniós szintű – mind az ágazatközi, mind pedig a be nem jelentett munkavégzés által legsúlyosabban érintett vagy a be nem jelentett munkavégzés kezelésében sajátos szerepet játszó ágazatokbeli – szociális partnereknek részt kell venniük és együtt kell működniük a releváns nemzetközi szervezetekkel, például a Nemzetközi Munkaügy Szervezettel (ILO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel és az uniós ügynökségekkel, különösen az Eurofounddal és az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökséggel (EU-OSHA). Az Eurofoundnak és az EU-OSHA-nak a platform munkájában megfigyelőként való részvétele nem járhat együtt a már meglévő megbízatásuk kibővítésével.

(27)

A platformnak el kell fogadnia eljárási szabályzatát, munkaprogramjait és rendszeres jelentéseit.

(28)

A platform keretében lehetőséget kell biztosítani konkrét kérdések megvizsgálása céljából munkacsoportok felállítására, és a platform speciális szaktudással rendelkező szakértőket is igénybe vehet.

(29)

A platformnak uniós szinten együtt kell működnie azokkal a releváns szakértői csoportokkal és bizottságokkal, amelyek munkája kapcsolódik a be nem jelentett munkavégzés kérdéséhez.

(30)

A platformot és tevékenységeit az Európai Parlament és a Tanács által megállapított előirányzatokon belül az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programjának (EaSI) Progress területén keresztül kell finanszírozni. A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a platform átláthatóan és hatékonyan használja fel a számára előirányzott pénzügyi forrásokat.

(31)

Tekintettel a nyitottság és a dokumentumokhoz való hozzáférés EUMSZ 15. cikkében meghatározott elveinek jelentőségére, a platformnak átlátható módon és az említett elvekkel összhangban kell folytatnia tevékenységét.

(32)

A Bizottságnak meg kell tennie a platform létrehozásához szükséges adminisztratív intézkedéseket.

(33)

A platformnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapvető jogokat és szem előtt kell tartania az abban rögzített elveket.

(34)

A 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5), a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6), valamint a vonatkozó nemzeti végrehajtási intézkedések alkalmazandók a személyes adatok e határozat keretében történő kezelésére.

(35)

Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációra került sor,

a)

az egyes tagállamok által kinevezett, az adott tagállamot képviselő magas rangú képviselő;

b)

a Bizottság képviselője;

c)

az uniós szintű ágazatközi szociális partnerek legfeljebb négy, az ágazat mindkét oldalát egyenlő mértékben képviselő, a szociális partnerek által kinevezett képviselője.

a)

azon ágazatok szociális partnereinek legfeljebb tizennégy, az ágazat mindkét oldalát egyenlő mértékben képviselő, a szociális partnerek által kinevezett képviselője, amelyekben jelentős a be nem jelentett munkavégzés előfordulása;

b)

az Eurofound képviselője;

c)

és az EU-OSHA képviselője;

d)

az ILO képviselője;

e)

az Európai Gazdasági Térségben részes harmadik országok egy-egy képviselője.

a)

a be nem jelentett munkavégzés különböző formái, valamint az azzal társított, megtévesztő módon bejelentett munkavégzés, köztük a színlelt önfoglalkoztatás hatékonyabb és eredményesebb kezelése érdekében fokozza a tagállamok különböző érintett hatóságai és az egyéb érintett tagállami szereplők közötti együttműködést;

b)

javítja a tagállamok különböző érintett hatóságainak és szereplőinek a be nem jelentett munkavégzés kezelését szolgáló kapacitását annak határokon átnyúló aspektusai tekintetében, és ezzel hozzájárul az egyenlő versenyfeltételek kialakításához;

c)

felhívja a nyilvánosság figyelmét a be nem jelentett munkavégzéssel kapcsolatos kérdésekre és a megfelelő fellépések sürgető szükségességére, valamint bátorítja a tagállamokat arra, hogy tegyenek még több erőfeszítést a be nem jelentett munkavégzés kezelésére.

a)

a bevált gyakorlatok és az információk cseréje;

b)

a szakértelem bővítése és elemzések készítése;

c)

a hatékony és eredményes, határokon átnyúló együttműködés innovatív megközelítéseinek ösztönzése és megkönnyítése, valamint a tapasztalatok értékelése;

d)

hozzájárulás a be nem jelentett munkavégzéssel kapcsolatos kérdések átfogó értelmezéséhez.

a)

közös meghatározások és fogalmak, kutatási eredményeken alapuló mérési eszközök, valamint összehasonlító elemzések és az adatgyűjtésre vonatkozó releváns módszertani eszközök előmozdítása révén javítja a be nem jelentett munkavégzésre és többek között annak okaira és a regionális különbségekre vonatkozó ismereteket, más szereplők, például a Foglalkoztatási Bizottság (EMCO) és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság (SPC) munkájára építve;

b)

javítja a be nem jelentett munkavégzés kezelésére irányuló különböző rendszerekkel és gyakorlatokkal kapcsolatos ismereteket és kölcsönös megértést, ideértve a be nem jelentett munkavégzés határokon átnyúló aspektusait is;

c)

elemzési módszert dolgoz ki a be nem jelentett munkavégzés kezelésére irányuló különböző szakpolitikai intézkedések – ezen belül a megelőzési intézkedések és a szankciók – hatékonyságának mérésére;

d)

az információk és a tapasztalatok hatékony cseréje érdekében eszközöket, így például tudásbankot hoz létre a különböző gyakorlatokból és a meghozott intézkedésekből, ideértve a tagállamok által a be nem jelentett munkavégzés kezelését célzó, a tagállamokban alkalmazott két- vagy többoldalú megállapodásokat is;

e)

eszközöket dolgoz ki, így például végrehajtási iránymutatásokat, valamint a bevált gyakorlatokról és közös felügyeleti elvekről szóló kézikönyveket a be nem jelentett munkavégzés kezelésére, és értékeli az ilyen eszközökkel kapcsolatos tapasztalatokat;

f)

elősegíti és támogatja a tagállamok közötti együttműködés különböző formáit a be nem jelentett munkavégzés határokon átnyúló aspektusainak kezelésére szolgáló kapacitásuk növelése révén, olyan innovatív megközelítések előmozdítása és elősegítése révén, mint például a személyzetcsere, az – alkalmazandó nemzeti adatvédelmi jogszabályoknak megfelelő – adatbázis-használat, a közös tevékenységek, valamint a részt vevő tagállamok által végzett ilyen együttműködés tapasztalatainak értékélése;

g)

megvizsgálja a gyors információcserét szolgáló rendszer megvalósíthatóságát, valamint az adatvédelemre vonatkozó uniós szabályok betartása mellett javítja az adatok cseréjét, többek között feltárva az 1024/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) által létrehozott belső piaci információs rendszer (IMI) és a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréjének (EESSI) alkalmazási lehetőségeit;

h)

megosztja a nemzeti hatóságoknak a be nem jelentett munkavégzés szempontjából releváns uniós jog alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatait;

i)

képzési kapacitást alakít ki az érintett hatóságok számára, és adott esetben fejleszti azt, és keretet fogad el a közös képzés megvalósítására;

j)

kölcsönös felülvizsgálatokat szervez az ilyen értékelésekben részt venni kívánó tagállamokban a be nem jelentett munkavégzés kezelésére irányuló fellépés előrehaladásainak nyomon követésére;

k)

megosztja a tapasztalatokat és kidolgozza a legjobb gyakorlatokat a tagállamok és adott esetben harmadik országok érintett hatóságai közötti együttműködés tekintetében, a be nem jelentett munkavégzéssel kapcsolatos, az említett országokat is érintő problémák kezelésére irányuló ilyen együttműködés hatékonyságának növelése érdekében;

l)

közös fellépéseket, így például európai kampányokat szervez, valamint koordinálja a regionális vagy az Unió egészére kiterjedő stratégiákat, ezen belül az ágazati megközelítéseket, és ezek révén növeli a be nem jelentett munkavégzés problémájával kapcsolatos tudatosságot;

m)

megosztja a be nem jelentett munkavégzés által érintett munkavállalóknak nyújtott tanácsadással és tájékoztatással kapcsolatos tapasztalatokat.

a)

saját eljárási szabályzata;

b)

a kétéves munkaprogramok, amelyek többek között meghatározzák a platform prioritásait és a 6. cikkben említett tevékenységek konkrét leírását;

c)

a platform által kétévente készített jelentések;

d)

munkacsoportok létrehozása a platform munkaprogramjaiban meghatározott kérdések megvizsgálására, ideértve a munkacsoportokra vonatkozó gyakorlati szabályokat; e munkacsoportok megbízatásuk teljesítése után azonnal feloszlanak.