Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32015R2447

A Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete (2015. november 24.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról

OJ L 343, 29.12.2015, p. 558–893 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_impl/2015/2447/oj

29.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/558


A BIZOTTSÁG (EU) 2015/2447 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2015. november 24.)

az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, különösen annak 291. cikkére,

tekintettel az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 8., 11., 17., 25., 32., 37., 41., 50., 54., 58., 63., 66., 76., 100., 107., 123., 132., 138., 143., 152., 157., 161., 165., 169., 176., 178., 181., 184., 187., 193., 200., 207., 209., 213., 217., 222., 225., 232., 236., 266., 268., 273. és 276. cikkére,

mivel:

(1)

A 952/2013/EU rendelet (a továbbiakban: Vámkódex), összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel (a továbbiakban: EUMSZ) végrehajtási hatáskört ruház a Bizottságra, hogy az egyértelműség, pontosság és előreláthatóság érdekében részletesen meghatározza a rendelet egyes elemeire vonatkozó eljárási szabályokat.

(2)

Az információs és kommunikációs technológiának a 70/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (2) meghatározott módon történő felhasználása kulcsfontosságú eleme a kereskedelem megkönnyítésének és ezzel egyidejűleg a vámellenőrzések hatékonyságának, ily módon jelentős mértékben hozzájárulva az üzleti vállalkozásokat terhelő költségek és a társadalmat érintő kockázatok csökkentéséhez. Az egyrészt a vámhatóságok között, másrészt a gazdálkodók és a vámhatóságok között folytatott információcsere és az információk elektronikus adatfeldolgozási eljárás igénybevételével történő tárolása ezért az alkalmazott információs rendszerekre vonatkozó különös szabályokat tesz szükségessé. A váminformációk tárolását és feldolgozását, valamint a gazdálkodókkal összehangolt interfészt kell kialakítani, amelyek – adott esetben – a rendszerek elemeiként közvetlen és uniós szinten harmonizált hozzáférést tesznek lehetővé a kereskedelemhez. A személyes adatok e rendelet szerint végrehajtott tárolása és feldolgozása teljes mértékben megfelel a hatályos uniós és nemzeti adatvédelmi rendelkezéseknek.

(3)

A személyes adatok e rendelet szerint végrehajtott feldolgozása teljes mértékben összhangban áll a hatályos uniós és nemzeti adatvédelmi rendelkezésekkel.

(4)

Abban az esetben, ha harmadik országbeli hatóságok vagy személyek használják az elektronikus rendszereket, hozzáférésük a szükséges funkciókra korlátozódik és összhangban van az uniós jogi előírásokkal.

(5)

Annak biztosításához, hogy az egyes gazdálkodók csak egyetlen nyilvántartási és azonosító számmal (EORI-szám) rendelkezzenek, egyértelmű és átlátható szabályokra van szükség, amelyek meghatározzák az EORI-szám kiadása tekintetében illetékes vámhatóságot.

(6)

A kötelező érvényű tarifális felvilágosításhoz kapcsolódó elektronikus rendszer megfelelő kifejlesztésének és fenntartásának megkönnyítése, valamint a rendszerbe feltöltött adatok hatékony felhasználása érdekében meg kell határozni az említett rendszer létrehozására és működésére vonatkozó szabályokat.

(7)

A kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséhez és a hatékony ellenőrzés biztosításához be kell vezetni az áruk uniós vámjogi státusának igazolásával összefüggő információcsere és adattárolás elektronikus információs és kommunikációs rendszerét.

(8)

A CN 23-nyilatkozat elektronikus formában történő benyújtásához szükséges adatok előzetes biztosítására vonatkozó előírás maga után vonja a postai küldeményre vonatkozó vám-árunyilatkozatok feldolgozásának kiigazítását, mindenekelőtt a vámmentességben részesülő postai küldemények esetében.

(9)

Az árutovábbításra vonatkozó egyszerűsítéseket hozzá kell igazítani a Vámkódexben előirányzott elektronikus környezethez, amely jobban megfelel a gazdálkodók igényeinek, ugyanakkor biztosítja a jogszerű kereskedelem megkönnyítését és a vámellenőrzések hatékonyságát.

(10)

Az árutovábbítási eljárás alatt álló árukkal összefüggő – jelenleg papíralapú vagy részben számítógépesített – eljárások hatékonyabb működésének és jobb nyomon követésének biztosításához kívánatos, hogy az árutovábbítási eljárásokat valamennyi fuvarozási mód esetében teljes mértékben számítógépesítsék, meghatározva az utasokra és az üzletmenet-folytonosság eseteire vonatkozó kivételeket.

(11)

Annak érdekében, hogy érvényesüljön a személyek meghallgatáshoz való joga, mielőtt a vámhatóságok az érintett személy szempontjából hátrányos határozatot hoznának, pontosan meg kell határozni az említett jog gyakorlásának eljárási szabályait, figyelembe véve többek között az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát, valamint az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokat és különösen a megfelelő ügyintézéshez való jogot.

(12)

A vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatos határozat iránti kérelmek rendszerének működőképessé tételéhez, valamint a vámhatóságok zökkenőmentes és hatékony döntéshozatalának biztosításához kiemelkedően fontos, hogy a tagállamok közöljék a Bizottsággal azon illetékes vámhatóságaik jegyzékét, amelyekhez a határozathozatal iránti kérelmeket be kell nyújtani.

(13)

Közös szabályokra van szükség a kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozat iránti kérelem benyújtása és befogadása, valamint az ilyen határozatok meghozatala tekintetében, hogy valamennyi gazdálkodó számára egyenlő feltételeket lehessen biztosítani.

(14)

Mivel a kötelező érvényű tarifális felvilágosításhoz kapcsolódó elektronikus rendszert még korszerűsíteni kell, ennek megtörténtéig a KTF-kérelmekhez és -határozatokhoz papíralapú nyomtatványokat kell használni.

(15)

A kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatok kötelező erejének érvényesítéséhez a vám-árunyilatkozatban fel kell tüntetni a releváns határozatra való hivatkozást. Emellett a kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó határozatból eredő kötelezettségeknek való megfelelés vámhatóságok általi hatékony nyomon követésének támogatása céljából szükséges pontosan meghatározni az említett határozat felhasználásának nyomon követése szempontjából releváns felügyeleti adatok összegyűjtésére és felhasználására vonatkozó eljárási szabályokat. Az elektronikus rendszer korszerűsítéséig tartó időszakra meg kell határozni továbbá a szóban forgó nyomon követés módját is.

(16)

Az egységesség, átláthatóság és jogbiztonság biztosításához eljárási szabályokra van szükség a kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatok további felhasználhatóságával, valamint azzal összefüggésben, hogy a vámhatóságokat értesíteni kell arról, hogy a kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozathozatalt felfüggesztik azon áruk vonatkozásában, amelyek esetében a helyes és egységes tarifális besorolás vagy a származás megállapítása nem biztosítható.

(17)

Pontosan meg kell határozni az egymással összekapcsolható „vámügyi egyszerűsítések”, valamint „biztonság és védelem” típusú engedélyezett gazdálkodó státus (AEO-státus) megadásának kritériumait és kérelmezésének eljárását, hogy az AEO-státus engedélyezésének különböző típusai tekintetében biztosítani lehessen az egységes végrehajtást.

(18)

Mivel az engedélyezett gazdálkodó (AEO) státus kérelmezését és megadását szabályozó Vámkódex-rendelkezések alkalmazásához szükséges elektronikus rendszert még korszerűsíteni kell, ennek megtörténtéig továbbra is a jelenleg alkalmazott papíralapú és elektronikus nyomtatványokat kell használni.

(19)

A vámellenőrzések egységes és hatékony alkalmazásához a kockázattal kapcsolatos információk és a kockázatelemzési eredmények összehangolt cseréjére van szükség. A vámhatóságok közötti, illetőleg a vámhatóságok és a Bizottság közötti, a kockázattal összefüggő információcseréhez, valamint a szóban forgó információ tárolásához ezért elektronikus kommunikációs és információs rendszert kell használni.

(20)

A vámkontingensek helyes és egységes alkalmazásának biztosításához meg kell határozni a kezelésükre vonatkozó szabályokat, valamint a vámhatóságok e feladattal összefüggő felelősségét. Emellett szükség van a vámkontingensek kezeléséhez kapcsolódó elektronikus rendszer megfelelő működését biztosító eljárási szabályok meghatározására.

(21)

Eljárási szabályokat kell felállítani a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozattal vagy a kiviteli árunyilatkozattal összefüggő, az Unió szempontjából reprezentatív felügyeleti adatok összegyűjtésének biztosításához. Szükség van továbbá a szóban forgó felügyelethez kapcsolódó elektronikus rendszer megfelelő működését biztosító eljárási szabályok létrehozására is. Emellett, a szóban forgó felügyelethez, valamint a nemzeti import- és exportrendszerekhez kapcsolódó elektronikus rendszer korszerűsítéséig tartó időszakra pontosan meg kell határozni a felügyeleti adatok összegyűjtésére vonatkozó eljárási szabályokat.

(22)

A nem preferenciális származási szabályokkal összefüggésben a származási igazolás benyújtására és megerősítésére vonatkozó eljárási szabályokat kell meghatározni, amennyiben a mezőgazdasági vagy egyéb uniós jogszabályok a különleges behozatali szabályok igénybevételéhez ilyen származási igazolást írnak elő.

(23)

Az Unió általános preferenciális rendszere (GSP) és az Unió által bizonyos országok vagy területek tekintetében egyoldalúan elfogadott preferenciális tarifális intézkedések keretében szabályokat és nyomtatványokat kell létrehozni a származási szabályok egységes alkalmazásának biztosításához. Rendelkezéseket kell továbbá megállapítani annak biztosításához, hogy a GSP-kedvezményezett országok, valamint a szóban forgó országok és területek betartsák a releváns szabályokat, és a megerősítések megkönnyítése, valamint a csalások megelőzése, illetve leküzdése érdekében létre kell hozni az Unióval folytatott hatékony igazgatási együttműködésre vonatkozó eljárásokat.

(24)

A preferenciális származási szabályokkal összefüggésben eljárásokra van szükség a származási igazolások kiadásának megkönnyítéséhez az Unióban, ideértve a gazdálkodók közötti, szállítói nyilatkozatok útján történő információcserére, továbbá a tagállamok közötti, mindenekelőtt az INF 4. adatlap kiadása révén történő igazgatási együttműködés megvalósítására vonatkozó rendelkezéseket. Ezeknek az eljárásoknak figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy az Unió által kötött szabadkereskedelmi megállapodások nem mindig tartalmaznak a származási igazolások helyettesítésére vonatkozó szabályokat arra az esetre, amikor szabad forgalomba még nem bocsátott áruknak a szóban forgó megállapodások részes feleinek területén belül máshová történő szállítására kerül sor, és csökkenteniük kell az ebből a tényből eredő hiányosságokat. Az eljárásoknak emellett azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy az Unió esetleg nem illeszt átfogó szabályokat a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásokba, illetőleg egyáltalán nem rendelkezik a származási bizonyítványokra vonatkozó szabályokról, és kizárólag a részes felek belső előírásaira támaszkodik. Az ilyen megállapodások alkalmazása céljából ezért szükség van az elfogadott exportőri engedélyek megadásával összefüggő általános eljárások létrehozására. Ugyanezen okokból rendelkezni kell a GSP keretén kívüli exportőrök regisztrálására vonatkozó eljárásokról is.

(25)

A GSP keretén belül eljárásokra van szükség, amelyek megkönnyítik a Form A származási bizonyítvány, számlanyilatkozat vagy származásmegjelölő nyilatkozat formáját öltő származási igazolás helyettesítését. Ezeknek a szabályoknak meg kell könnyíteniük a szabad forgalomba még nem bocsátott termékek mozgását az Unió vámterületén belül máshová, vagy adott esetben Norvégiába, Svájcba vagy – amennyiben Törökország teljesít bizonyos feltételeket – Törökországba. Elő kell írni továbbá a Form A származási bizonyítványok és az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadásához használandó nyomtatványokat, valamint a regisztrált exportőr státus iránti kérelemhez az exportőrök által használt nyomtatványokat.

(26)

A vámérték megállapítására vonatkozó előírások egységes és összehangolt, a nemzetközi szabályoknak megfelelő alkalmazásának biztosításához eljárási szabályokat kell elfogadni az ügyleti érték meghatározási módjának pontosításához. Ugyanezen okokból eljárási szabályokat kell elfogadni, amelyek pontosan meghatározzák, hogy miként kell alkalmazni a vámérték megállapításának másodlagos módszereit és hogyan kell meghatározni a vámértéket különös esetekben és speciális körülmények között.

(27)

Tekintettel arra, hogy biztosítani kell az Unió és a tagállamok pénzügyi érdekeinek megfelelő védelmét, valamint a gazdálkodók közötti egyenlő versenyfeltételeket, meg kell határozni a biztosítéknyújtásra, a biztosíték összegének meghatározására, valamint – a különböző vámeljárásokhoz kapcsolódó kockázatokat figyelembe véve – a biztosíték érintett gazdálkodók és vámhatóságok általi nyomon követésére vonatkozó eljárási szabályokat.

(28)

A vámtartozás beszedésének védelme érdekében biztosítani kell a vámhatóságok közötti kölcsönös segítségnyújtást olyan esetekkel összefüggésben, amikor a biztosítékot elfogadó tagállamtól eltérő tagállamban keletkezik vámtartozás.

(29)

Eljárásokat és előírásokat kell meghatározni a vámok visszafizetésére vagy elengedésére vonatkozó szabályok Unió-szerte egységes értelmezésének megkönnyítéséhez. A Vámkódex tagállamok általi alkalmazásának segítése és az eltérő bánásmód megelőzése céljából uniós szinten egyértelművé kell tenni a visszafizetéshez vagy elengedéshez teljesítendő követelményeket és elvégzendő alakiságokat. Pontosan meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek alapján kölcsönös segítségnyújtásra kerülhet sor a vámhatóságok között a visszafizetés vagy elengedés tekintetében azokban az esetekben, amikor kiegészítő információt kell beszerezni. Biztosítani kell az egységes alkalmazást akkor is, ha vámfelügyelet nélküli kivitel vagy megsemmisítés miatt kerül sor visszafizetésre vagy elengedésre. Meg kell határozni azokat a feltételeket és az annak igazolásához szükséges bizonyítékokat, hogy a visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelem tárgyát képező árukat kivitték vagy megsemmisítették.

(30)

Kevésbé jelentős összegű visszafizetés vagy elengedés esetén a tagállamoknak meg kell őrizniük és adott esetben a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk az ilyen esetek jegyzékét, hogy a Bizottság biztosítani tudja a saját forrásokra vonatkozó ellenőrzések végrehajtását és az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét.

(31)

Azon esetek figyelembevételéhez, amikor a belépési gyűjtő árunyilatkozat egyes adatait az áruszállítás korai szakaszában be kell nyújtani a komoly veszélyek elleni jobb védelem céljából, valamint amikor a fuvarozó mellett más személyek is biztosítanak adatokat a belépési gyűjtő árunyilatkozathoz a biztonsági és védelmi kockázatelemzés hatékonyságának javítása érdekében, lehetővé kell tenni több adatállományt tartalmazó belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtását. Egyértelmű szabályokat kell meghatározni az adatállományok benyújtásának megfelelő nyilvántartására és a módosításokra vonatkozóan.

(32)

A jogszerű kereskedelem zavarainak elkerülése érdekében elő kell írni, hogy a belépési gyűjtő árunyilatkozatok benyújtására meghatározott határidőn belül biztonsági és védelmi kockázatelemzést kell elvégezni, kivéve azokat az eseteket, amikor kockázatot azonosítottak, illetőleg további kockázatelemzés elvégzésére van szükség.

(33)

Mivel a belépési gyűjtő árunyilatkozatokat szabályozó Vámkódex-rendelkezések alkalmazásához szükséges import-ellenőrzési rendszert még nem korszerűsítették teljes mértékben, a Vámkódex 6. cikkének (1) bekezdésében említett elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő, az információk cseréjére és az adatok tárolására szolgáló jelenleg használt eszközt, azaz az import-ellenőrzési rendszert a jelenlegi formájában kell továbbra is használni.

(34)

Hasonlóképp, mivel a jelenlegi import-ellenőrzési rendszer kizárólag egyetlen adatkészlet benyújtása révén képes a belépési gyűjtő árunyilatkozat fogadására, a több adatkészlet benyújtásával történő adatszolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseket – az import-ellenőrzési rendszer korszerűsítéséig – átmenetileg fel kell függeszteni.

(35)

Helyénvaló meghatározni azokat az eljárási szabályokat, amelyek akkor alkalmazandók, ha egy, az Unió vámterületére belépő tengerjáró hajó vagy légi jármű először egy olyan tagállamban található vámhivatalhoz érkezik, amelyet nem jelentettek be útvonal szerinti országként a belépési gyűjtő árunyilatkozatban.

(36)

Ha átmeneti megőrzésben lévő áruk szállítása egynél több tagállamban található raktározási létesítményeket érint, az illetékes vámhatóságnak egyeztetnie kell az érintett vámhatóságokkal annak érdekében, hogy az ilyen szállítás engedélyezését megelőzően biztosított legyen a feltételek teljesítése.

(37)

Az átmeneti megőrzés hatékony működésének javításához helyénvaló rendelkezéseket meghatározni az uniós vámjogszabályokban az egyik átmeneti megőrzési létesítményből egy másikba, egyetlen vagy különböző engedély alapján szállított áruk, valamint azon esetek szabályozására vonatkozóan, amikor a szóban forgó engedélyesek ugyanazon vagy eltérő személyek lehetnek. A hatékony vámfelügyelet biztosítása érdekében egyértelmű szabályokat kell meghatározni, amelyek megállapítják az áruk megérkezésének helye tekintetében illetékes vámhatóságok felelősségét.

(38)

Az áruk uniós vámjogi státusára vonatkozó szabályok egységes alkalmazása és ezáltal a vámigazgatások, valamint a gazdálkodók szempontjából elérhető hatékonysági előnyök növelése céljából pontosan meg kell határozni az áruk uniós vámjogi státusának igazolására és megerősítésére vonatkozó eljárási szabályokat, mindenekelőtt a szóban forgó igazolások benyújtásának különböző fajtáit érintő előírásokat, valamint az ilyen igazolások benyújtásának egyszerűsítését.

(39)

A gazdálkodók számára biztosítandó egyértelműség érdekében helyénvaló pontosan meghatározni, hogy – a vám-árunyilatkozat típusa és a gazdálkodó által kért vámeljárás alapján – melyik vámhivatal illetékes a vám-árunyilatkozat fogadása és feldolgozása tekintetében. Helyénvaló továbbá pontosan meghatározni a vám-árunyilatkozat elfogadására vonatkozó feltételeket és azokat a helyzeteket, amelyek esetén a vám-árunyilatkozat az áru átengedését követően módosítható.

(40)

A normál vám-árunyilatkozat benyújtásával összefüggésben eljárási szabályokra van szükség, amelyek pontosan meghatározzák, hogy ha a vám-árunyilatkozatot különféle árutételekre nyújtják be, mindegyik tétel különálló vám-árunyilatkozatnak minősül.

(41)

Az egyszerűsített árunyilatkozat rendszeres használatára vonatkozó engedélyek esetében össze kell hangolni az egyszerűsített vám-árunyilatkozat benyújtásakor még hiányzó kiegészítő árunyilatkozatok és az alátámasztó okmányok benyújtására vonatkozó határidőkre alkalmazandó gyakorlatot.

(42)

Ahhoz, hogy a vám-árunyilatkozatokat az azok elfogadását követő alakiságok és ellenőrzések céljából könnyen azonosítani lehessen, a fő hivatkozási szám (MRN) használatát pontosító eljárási szabályokat kell megállapítani.

(43)

Egységes intézkedéseket kell meghatározni a nyilatkozattevő olyan kérelmével összefüggésben alkalmazható vámtarifaalszám meghatározásához, amely eltérő vámtarifaalszámok alá tartozó árukból álló szállítmányra vonatkozik, és a felszámítható behozatali vagy kiviteli vámhoz képest aránytalan munkaterheléssel és költséggel járna, ha ezen áruk mindegyikét a saját vámtarifaalszámuk szerint kezelnék.

(44)

Egységesíteni kell az egyeztetési eljárást annak érdekében, hogy megfelelően kezeljék a központi vámkezelésre vonatkozó engedély megadását olyan esetekben, amikor egynél több vámhatóság érintett. Ehhez hasonlóan megfelelő keretet kell létrehozni a felügyelő vámhivatal és a vám elé állítás szerinti vámhivatal közötti, megfelelő időben történő kommunikációhoz, hogy a tagállamok számára lehetővé váljon az áruk időben történő átengedése, továbbá a hozzáadottérték-adóra és a jövedéki adóra vonatkozó jogszabályok, a nemzeti tilalmak és korlátozások, valamint a statisztikai követelmények betartása.

(45)

A Vámkódex keretében biztosított új egyszerűsítésként bevezetésre került az önértékelés. Kiemelten fontos ezért pontosan meghatározni az engedélyes által végrehajtandó vámalakiságokhoz és ellenőrzésekhez kapcsolódó egyszerűsítéseket. A vonatkozó szabályoknak megfelelő és arányos ellenőrzések révén biztosítaniuk kell az önértékelés egyértelmű alkalmazását a tagállamban.

(46)

Az áruk megsemmisítésével, értékesítésével vagy az állam részére történő felajánlásával összefüggésben eljárási szabályokra van szükség, amelyek pontosítják a vámhatóságok szerepét az áruk megsemmisítése következtében keletkező hulladék és maradék jellegének és mennyiségének megállapítása, valamint az áruk értékesítése és felajánlása esetén követendő eljárások kapcsán.

(47)

A térti árukkal összefüggő behozatalivám-mentességet alá kell támasztani olyan információkkal, amelyek igazolják, hogy teljesülnek az ilyen mentesség feltételei. E tekintetben a szükséges információhoz és ennek az információnak a gazdálkodók és a vámhatóságok közötti, valamint a vámhatóságok egymás közötti cseréjéhez kapcsolódó eljárási szabályokat kell alkalmazni.

(48)

A tengeri halászati és a tengerből nyert termékekkel összefüggő behozatalivám-mentességet olyan bizonyítékokkal kell alátámasztani, amelyek igazolják, hogy az e mentességből való részesülés feltételei teljesülnek. E tekintetben a szükséges információhoz kapcsolódó eljárási szabályokat kell alkalmazni.

(49)

Tekintettel arra, hogy a különleges eljárások igénybevételére vonatkozó engedély iránti kérelem esetén szükség van a gazdasági feltételek vizsgálatára, amennyiben bizonyíték van arra, hogy az uniós termelők alapvető érdekei valószínűsíthetően hátrányt fognak szenvedni, egyértelmű és egyszerű szabályokat kell megállapítani a megfelelő uniós szintű vizsgálatra vonatkozóan.

(50)

Eljárási szabályokat kell megállapítani az olyan különleges eljárás lezárására, amelynek keretében az árukat két vagy több vám-árunyilatkozat használatával vonták ilyen eljárás alá, hogy egyértelmű legyen, milyen sorrendben történik a lezárás.

(51)

Az illetékes vámhatóságoknak határozatot kell hozniuk jogoknak és kötelezettségeknek a vámeljárás jogosultjától egy másik személyre történő átruházása iránti kérelem tekintetében.

(52)

Lehetővé kell tenni az áruk különleges eljárás keretében történő szállítását a kilépési vámhivatalhoz, amennyiben a kiviteli eljáráshoz kapcsolódó alakiságokat elvégzik.

(53)

Helyettesítő áruk felhasználása esetén lehetővé kell tenni a könyvelés szerinti elkülönítést. A nem uniós áruk és helyettesítő áruk vámjogi státusának megváltoztatására vonatkozó eljárási szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a gazdálkodók ne juthassanak indokolatlan behozatalivám-előnyhöz.

(54)

A jogszerű kereskedelem megkönnyítése és a vámellenőrzések hatékonyságának biztosítása, ezzel egyidejűleg az egyes tagállamok vámigazgatásai általi kezelés közötti eltérések elkerülése céljából eljárási szabályokat kell meghatározni a következők tekintetében: az uniós árutovábbítási eljárás, az áruk TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozásáról szóló vámegyezmény (TIR-egyezmény) (3) (beleértve annak minden későbbi módosítását) szerinti és az áruk ideiglenes behozatalához szükséges ATA-igazolványról szóló, Brüsszelben 1961. december 6-án kelt vámegyezmény (ATA-egyezmény) (beleértve annak minden későbbi módosítását), az áruk ideiglenes behozataláról szóló egyezmény (4) (Isztambuli Egyezmény) (beleértve annak minden későbbi módosítását) szerinti árutovábbítási eljárás, valamint a 302. formanyomtatvány alapján és a postarendszeren keresztül végzett árutovábbítási eljárás. Az említett eljárási szabályok meghatározzák a folyamatok fő elemeit és egyszerűsítéseket tartalmaznak, lehetővé téve ezáltal, hogy a vámigazgatások és a gazdálkodók teljes mértékben kihasználják az összehangolt, hatékony eljárások előnyeit, ami a kereskedelmi eljárások egyszerűsítésének konkrét példáját jelenti.

(55)

A légi és tengeri árufuvarozás sajátosságaira tekintettel helyénvaló további olyan egyszerűsítéseket biztosítani e fuvarozási módok esetében, amelyek lehetővé teszik a légi és tengeri fuvarozók nyilvántartásaiban rendelkezésre álló adatoknak az árutovábbítási árunyilatkozatokban történő használatát. Emellett további egyszerűsítéseket kell bevezetni a vasúton szállított áruk esetében alkalmazott elektronikus adatfeldolgozási eljárások kapcsán abból a célból, hogy a releváns rendelkezéseket összeegyeztessék a piacliberalizálás eredményezte változásokkal és a módosított vasúti eljárási szabályokkal.

(56)

Annak érdekében, hogy egyensúlyt lehessen teremteni a vámhatóságok tevékenységének eredményessége és a gazdálkodók elvárásai között, az áruk átengedését megelőzően az indulás előtti árunyilatkozat biztonsági és védelmi kockázatelemzését olyan határidőn belül kell elvégezni, amely figyelembe veszi az akadálytalan kereskedelemre vonatkozó jogszerű érdeket az áruszállítás során.

(57)

Meg kell határozni az áruk vám elé állításának részletes szabályait, a kiviteli vámhivatal és a kilépési vámhivatal által elvégzendő alakiságokat, mindenekelőtt azokat, amelyek biztosítják a kilépés eredményes és hatékony megerősítését, valamint a kiviteli vámhivatal és a kilépési vámhivatal közötti információcserét.

(58)

A kivitel és az újrakivitel közötti hasonlóságokra tekintettel helyénvaló az áruk kivitelére vonatkozó egyes szabályok alkalmazását kiterjeszteni az áruk újrakivitelére.

(59)

Annak érdekében, hogy ne sérüljön a gazdálkodók jogos érdeke, és biztosítani lehessen az új jogi előírásokra való zökkenőmentes átállást, átmeneti rendelkezéseket szükséges megállapítani azon áruk tekintetében, amelyeket 2016. május 1-je előtt vonnak bizonyos vámeljárások alá és ezen dátumot követően engednek át, illetőleg a szóban forgó eljárást ezen dátumot követően zárják le. Hasonlóan, a gazdálkodók számára lehetővé kell tenni, hogy alkalmazásának kezdetét megelőzően a Vámkódex szerinti engedélyek iránti kérelmeket nyújtsanak be, hogy 2016. május 1-jétől használni tudják az megadott engedélyeket.

(60)

A Vámkódex végrehajtására vonatkozó általános szabályok szorosan kapcsolódnak egymáshoz, valamint egymással összefüggő tárgyuk miatt nem szétválaszthatók, miközben olyan horizontális szabályokat tartalmaznak, amelyek számos vámeljárás tekintetében alkalmazandók. Ezért – a jogszabályok összhangjának biztosítása érdekében – helyénvaló ezeket egyetlen rendeletbe gyűjteni.

(61)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével.

(62)

A Vámkódex teljes körű alkalmazásának lehetővé tétele érdekében e rendelet rendelkezéseit 2016. május 1-jétől kell alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. FEJEZET

A vámjogszabályok alkalmazási köre, a vám küldetése és fogalommeghatározások

1. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet (5) 1. cikkében rögzített fogalommeghatározások alkalmazandók.

(2)   E rendelet alkalmazásában:

(1)   „kézipoggyász”: légi közlekedés esetében az a poggyász, amit a természetes személy a légi jármű utasterébe fel-, majd onnan levisz;

(2)   „vám elé állítás helye szerinti vámhivatal”: az áruk vám elé állításának helyén illetékes vámhivatal;

(3)   „feladott poggyász”: légi közlekedés esetében az a poggyász, amelyet az indulási repülőtéren adtak fel, és az a természetes személy számára sem a repülés alatt, sem – amennyiben releváns – az esetleges közbülső leszállások alatt nem hozzáférhető;

(4)   „azonos áruk”: a vámérték megállapításával összefüggésben olyan, ugyanabban az országban előállított áruk, amelyek minden tekintetben megegyeznek, beleértve a fizikai tulajdonságokat, a minőséget és a hírnevet is. A meghatározásnak egyébként megfelelő áruk kisebb megjelenésbeli eltérései nem zárják ki, hogy ezeket az árukat azonosnak tekintsék;

(5)   „uniós nemzetközi repülőtér”: bármely uniós repülőtér, amely – a vámhatóságok erre irányuló engedélye alapján – jóváhagyással rendelkezik az Unió vámterületén kívüli területekkel légi közlekedés bonyolítására;

(6)   „Unión belüli légi járat”: légi jármű két uniós repülőtér közötti, közbülső leszállás nélküli mozgása, amely nem kezdődik és nem végződik nem uniós repülőtéren;

(7)   „fő feldolgozott termékek”: azok a feldolgozott termékek, amelyek esetében megadták az aktív feldolgozásra vonatkozó engedélyt;

(8)   „marketingtevékenység”: a vámérték megállapításával összefüggésben a szóban forgó áru reklámozásával, marketingjével és eladásának ösztönzésével, valamint az árura vonatkozó jótállással és szavatossággal kapcsolatos valamennyi tevékenység;

(9)   „másodlagos feldolgozott termékek”: azok a fő feldolgozott termékeken kívüli feldolgozott termékek, amelyek a feldolgozási művelet szükségszerű melléktermékei;

(10)   „üzleti vagy turisztikai célú légi jármű”: olyan utazásokra szánt magán légi jármű, amelynek útvonalát a használók határozzák meg;

(11)   „III. típusú közvámraktár”: olyan vámraktár, amelyet a vámhatóság üzemeltet.

(12)   „helyhez kötött szállítóberendezés”: műszaki eszköz, amelyet olyan áruk folyamatos szállítására használnak, mint például az elektromos áram, gáz vagy olaj;

(13)   „átléptető vámhivatal”: a következők valamelyike:

a)

az Unió vámterületéről való kilépés helye szerint illetékes vámhivatal, amennyiben az áruk ezt a területet árutovábbítási művelet során egy, az egységes árutovábbítási országtól eltérő, Unió vámterületén kívüli területtel közös határon keresztül hagyják el;

b)

az Unió vámterületére való belépés helye szerint illetékes vámhivatal, amikor az áruk az árutovábbítási művelet során egy az Unió vámterületén kívüli területen is áthaladnak;

(14)   „hasonló áruk”: a vámérték megállapításával összefüggésben olyan, ugyanabban az országban előállított áruk, amelyek bár nem minden tekintetben egyeznek meg, de hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek és hasonló összetevő anyagokból állnak, ami lehetővé teszi, hogy megfeleljenek ugyanazon funkcióknak és a kereskedelemben egymással helyettesíthetők legyenek; az áruk hasonlóságának megállapításakor a figyelembe veendő tényezők közé tartozik azok minősége, hírneve és az, hogy rendelkeznek-e védjeggyel.

2. FEJEZET

A személyek vámjogszabályok szerinti jogai és kötelezettségei

1. szakasz

Információnyújtás

1. alszakasz

A közös adatszolgáltatási követelményekhez, adatcseréhez és -tároláshoz kapcsolódó formátumok és kódok

2. cikk

A közös adatszolgáltatási követelményekhez kapcsolódó formátumok és kódok

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A kérelmekhez és határozatokhoz szükséges információcserével és adattárolással összefüggésben a Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdésében és az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikkében említett közös adatszolgáltatási követelményekhez kapcsolódó formátumokat és kódokat az A. melléklet határozza meg.

(2)   Az árunyilatkozatokhoz, az értesítésekhez és a vámjogi státus igazolásához szükséges információcserével és adattárolással összefüggésben a Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdésében és az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikkében említett közös adatszolgáltatási követelményekhez kapcsolódó formátumokat és kódokat a B. melléklet határozza meg.

(3)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve a KTF és a Felügyelet 2 rendszer korszerűsítése első szakaszának telepítési időpontjáig az A. melléklet kódjai és formátumai nem alkalmazandók, és a vonatkozó kódok és formátumok az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU rendelet bizonyos rendelkezései tekintetében, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig alkalmazandó átmeneti szabályok meghatározásáról szóló (EU) …/… felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (6) 2–5. mellékletében meghatározottaknak felelnek meg.

E cikk (1) bekezdésétől eltérve az engedélyezett gazdálkodók (AEO) rendszere korszerűsítésének időpontjáig az A. melléklet kódjai és formátumai nem alkalmazandók, és a vonatkozó kódok és formátumok az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU rendelet bizonyos rendelkezései tekintetében, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig alkalmazandó átmeneti szabályok meghatározásáról szóló (EU) …/… felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 6–7. mellékletében meghatározottaknak felelnek meg.

E cikk (2) bekezdésétől eltérve az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU rendelet bizonyos rendelkezései tekintetében, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig alkalmazandó átmeneti szabályok meghatározásáról szóló (EU) …/… felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 1. mellékletében meghatározott vonatkozó informatikai rendszerek korszerűsítésének vagy telepítésének időpontjaiig a B. mellékletben meghatározott formátumok és kódok nem kötelezők a tagállamok számára.

Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU rendelet bizonyos rendelkezései tekintetében, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig alkalmazandó átmeneti szabályok meghatározásáról szóló (EU) …/… felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 1. mellékletében meghatározott vonatkozó informatikai rendszerek korszerűsítésének vagy telepítésének időpontjaiig az árunyilatkozatokhoz, az értesítésekhez és a vámjogi státus igazolásához szükséges formátumok és kódok az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 2013. október 9-i 952/2013/EU rendelet bizonyos rendelkezései tekintetében, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig alkalmazandó átmeneti szabályok meghatározásáról szóló (EU) …/… felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 9. mellékletében meghatározott adatszolgáltatási követelmények hatálya alá tartoznak.

A 2014/255/EU bizottsági végrehajtási határozat (7) mellékletében említett Uniós Vámkódex – Automatizált Kiviteli Rendszer telepítésének és a nemzeti importrendszerek korszerűsítésének időpontjaiig a tagállamok biztosítják, hogy a vám elé állításról szóló értesítésre vonatkozó kódok és formátumok lehetővé tegyék az áruk – a Vámkódex 139. cikkével összhangban történő – vám elé állítását.

(4)   Az Uniós Vámkódex – vámhatósági határozatok rendszer telepítési időpontjáig a következő kérelmek és engedélyek tekintetében az A. mellékletben meghatározott formátumok és kódok nem kötelezőek a tagállamok számára:

a)

az áru vámértékének részét képező összegek meghatározásának egyszerűsítésére vonatkozó kérelmek és engedélyek;

b)

az összkezesség nyújtására vonatkozó kérelmek és engedélyek;

c)

a halasztott fizetésre vonatkozó kérelmek és engedélyek;

d)

az átmeneti megőrzési létesítmények üzemeltetésére vonatkozó kérelmek és engedélyek a Vámkódex 148. cikkében említettek szerint;

e)

a menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járatokra vonatkozó kérelmek és engedélyek;

f)

az engedélyes kibocsátóra vonatkozó kérelmek és engedélyek;

g)

az egyszerűsített árunyilatkozat használatára vonatkozó kérelmek és engedélyek;

h)

a központi vámkezelésre vonatkozó kérelmek és engedélyek;

i)

a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában történő adatszolgáltatásra vonatkozó kérelmek és engedélyek;

j)

önértékelésre vonatkozó kérelmek és engedélyek;

k)

engedélyes banánmérlegelő státusra vonatkozó kérelmek és engedélyek;

l)

aktív feldolgozás alkalmazására vonatkozó kérelmek és engedélyek;

m)

passzív feldolgozás alkalmazására vonatkozó kérelmek és engedélyek;

n)

meghatározott célra történő felhasználás alkalmazására vonatkozó kérelmek és engedélyek;

o)

ideiglenes behozatal alkalmazására vonatkozó kérelmek és engedélyek;

p)

vámraktározás céljára szolgáló raktározási létesítmények üzemeltetésére vonatkozó kérelmek és engedélyek;

q)

a TIR-műveletek engedélyezett címzetti státusára vonatkozó kérelmek és engedélyek;

r)

az uniós árutovábbítási eljáráshoz kapcsolódó engedélyezett feladói státusra vonatkozó kérelmek és engedélyek;

s)

az uniós árutovábbítási eljáráshoz kapcsolódó engedélyezett címzetti státusra vonatkozó kérelmek és engedélyek;

t)

különleges zárak használatára vonatkozó kérelmek és engedélyek;

u)

csökkentett adattartalmú árunyilatkozat használatára vonatkozó kérelmek és engedélyek;

v)

elektronikus fuvarokmány vám-árunyilatkozatként való használatára vonatkozó kérelmek és engedélyek.

Amennyiben a tagállamok az átmeneti időszakban eltekintenek bizonyos kódoktól és formátumoktól, kötelesek olyan hatékony folyamatokat biztosítani, amelyek lehetővé teszik számukra annak megerősítését, hogy teljesülnek az érintett engedély megadásának feltételei.

3. cikk

Elektronikus rendszerek biztonsága

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az elektronikus rendszereknek a Vámkódex 16. cikke (1) bekezdése szerinti kifejlesztése, fenntartása és alkalmazása során a tagállamok megfelelő biztonsági intézkedéseket állapítanak meg és tartanak fenn a különféle rendszerek hatékony, megbízható és biztonságos működtetése érdekében. Biztosítják továbbá az adatok forrásának ellenőrzését, valamint az adatoknak az illetéktelen hozzáféréssel, az adatvesztéssel, a megváltoztatással vagy a megsemmisüléssel szembeni védelmét célzó intézkedéseket.

(2)   Az adatok minden bevitelét, módosítását vagy törlését fel kell jegyezni a művelet céljával, pontos időpontjával, valamint az azt végző személy megjelölésével együtt.

(3)   A tagállamok tájékoztatják egymást, a Bizottságot, és adott esetben az érintett gazdálkodókat az elektronikus rendszerek biztonsági intézkedéseinek minden tényleges vagy gyanítható megsértéséről.

4. cikk

Az adatok tárolása

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése)

A releváns elektronikus rendszer által validált valamennyi adatot – eltérő rendelkezés hiányában – az azon év végétől számított legalább három naptári évig meg kell őrizni, amelyik évben az adatokat validálták.

5. cikk

Elektronikus rendszerek rendelkezésre állása

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Bizottság és a tagállamok működtetési megállapodásokat kötnek, amelyekben meghatározzák az elektronikus rendszerek rendelkezésre állására és teljesítményére, valamint az üzletmenet folytonosságára vonatkozó gyakorlati követelményeket.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti működtetési megállapodásokban mindenekelőtt megfelelő válaszadási idő kerül megállapításra a releváns elektronikus rendszerekben végrehajtott információcsere és -feldolgozás tekintetében.

(3)   Az elektronikus rendszereknek állandóan rendelkezésre kell állniuk. Ez a kötelezettség azonban nem alkalmazandó:

a)

az (1) bekezdésben említett megállapodásokban – vagy nemzeti szinten, amennyiben nem léteznek ilyen megállapodások – meghatározott elektronikus rendszerek használatához kapcsolódó különös esetekben;

b)

vis maior esetén.

2. alszakasz

Személyek nyilvántartásba vétele

6. cikk

Illetékes vámhatóság

(A Vámkódex 9. cikke)

A nyilvántartásba vételért felelős vámhatóságokat a tagállamok jelölik ki. A tagállamok megküldik a Bizottságnak az említett hatóságok nevét és címét. A Bizottság ezeket az információkat közzéteszi az interneten.

7. cikk

Az EORI-számhoz kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikke)

(1)   Az EORI-hoz kapcsolódó információcseréhez és adattároláshoz a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint erre a célra létrehozott elektronikus rendszert (a továbbiakban: EORI-rendszer) kell használni.

Új EORI-szám hozzárendelése vagy a már végrehajtott regisztráció kapcsán tárolt adatok változása esetén az illetékes vámhatóság az említett rendszeren keresztül rendelkezésre bocsátja az információt.

(2)   Minden egyes személyhez egyetlen EORI-számot kell hozzárendelni.

(3)   Az EORI-rendszerben tárolt adatok formátumát és kódjait a 12-01. melléklet állapítja meg.

(4)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve a 12-01. mellékletben meghatározott formátumok és kódok nem alkalmazandók a központi EORI-rendszer korszerűsítésének időpontjáig.

A központi EORI-rendszer korszerűsítésének időpontjáig a gazdálkodók és egyéb személyek regisztrálására vonatkozó közös adatszolgáltatási követelmények kódjait az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU rendelet bizonyos rendelkezései tekintetében, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig alkalmazandó átmeneti szabályok meghatározásáról szóló (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 9. melléklete határozza meg.

(5)   Amennyiben a tagállamok a 12-01. melléklet 4. pontjában felsorolt adatokat gyűjtenek, kötelesek biztosítani, hogy a 12-01. mellékletben meghatározott formátumokat és kódokat használják.

2. szakasz

A vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatos határozatok

1. alszakasz

A vámhatóságok által hozott határozatok

8. cikk

A meghallgatáshoz való jogra vonatkozó általános eljárás

(A Vámkódex 22. cikkének (6) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 22. cikke (6) bekezdésének első albekezdésében említett közlés:

a)

hivatkozást tartalmaz a vámhatóságok által határozatuk alapjául használni kívánt okmányokra és információkra;

b)

meghatározza az érintett személy által álláspontja kifejezésére rendelkezésre álló időtartamot, amely attól a naptól kezdődik, amelyen a közlést megkapta vagy úgy tekintendő, hogy megkapta;

c)

hivatkozást tartalmaz az érintett személy azon jogára, hogy – az alkalmazandó rendelkezéseknek megfelelően – hozzáférése legyen az a) pontban említett okmányokhoz és információkhoz.

(2)   Ha az érintett személy az (1) bekezdés b) pontjában említett időtartam lejárta előtt kifejezi álláspontját, a vámhatóságok folytathatják a határozathozatalt, kivéve, ha az érintett személy egyidejűleg jelzi arra irányuló szándékát, hogy az előírt időtartamon belül részletesebben kifejezze álláspontját.

9. cikk

A meghallgatáshoz való jogra vonatkozó különös eljárás

(A Vámkódex 22. cikkének (6) bekezdése)

(1)   A vámhatóságok a Vámkódex 22. cikke (6) bekezdésének első albekezdésében említett közlést beilleszthetik a megerősítési vagy ellenőrzési folyamatba, amennyiben a következők bármelyike alapján szándékoznak határozatot hozni:

a)

az áruk vám elé állítását követő megerősítés eredményei;

b)

a vám-árunyilatkozat Vámkódex 191. cikke szerinti megerősítésének eredményei;

c)

a Vámkódex 48. cikkében említett, áruátengedést követő ellenőrzés eredményei, amennyiben az áruk még vámfelügyelet alatt állnak;

d)

az áruk uniós vámjogi státusára vonatkozó igazolás megerősítésének vagy adott esetben az ilyen igazolás nyilvántartásba vétele vagy az ilyen igazolás záradékolása iránti kérelem megerősítésének eredményei;

e)

a származási igazolás vámhatóságok általi kiadása;

f)

az olyan áruk ellenőrzésének eredményei, amelyek kapcsán nem nyújtottak be gyűjtő árunyilatkozatot, átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, újrakiviteli árunyilatkozatot vagy vám-árunyilatkozatot.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti közlés esetén az érintett személy:

a)

a közléshez az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 9. cikke szerint használttal azonos módon haladéktalanul kifejezheti álláspontját; vagy

b)

a 8. cikk szerinti közlést kérhet, kivéve az (1) bekezdés f) pontjában említett eseteket.

A vámhatóságoknak tájékoztatniuk kell az érintett személyt erről a két lehetőségről.

(3)   Amennyiben a vámhatóságok az érintett személyre nézve hátrányos határozatot hoznak, rögzítik, hogy a szóban forgó személy kifejezte-e álláspontját a (2) bekezdés a) pontjának megfelelően.

2. alszakasz

Kérelem alapján hozott határozatok

10. cikk

A határozatokhoz kapcsolódó elektronikus rendszerek

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az esetleg több tagállamban hatással járó kérelmekkel és határozatokkal, valamint az eredeti kérelemre vagy határozatra esetleg hatást gyakorló bármely későbbi eseménnyel kapcsolatos információcseréhez és adattároláshoz a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint e célra létrehozott elektronikus rendszert kell használni.

Az illetékes vámhatóságnak ezen a rendszeren keresztül kell haladéktalanul rendelkezésre bocsátania az információt, legkésőbb az attól az időponttól számított hét napon belül, amikor arról tudomást szerzett.

(2)   Az olyan kérelmekkel és határozatokkal kapcsolatos információcseréhez, amelyeknek több tagállamban lehet hatásuk, a Bizottság és a tagállamok által egymással egyetértésben kialakított, uniós szinten összehangolt gazdasági szereplői interfészt kell használni.

(3)   E cikk (1) és (2) bekezdése a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említetteknek megfelelően az Uniós Vámkódex – vámhatósági határozatok rendszer telepítési időpontjától kezdődően alkalmazandó.

11. cikk

A kérelmek fogadására kijelölt vámhatóság

(A Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése)

A tagállamok közlik a Bizottsággal a Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, a kérelmek fogadására kijelölt vámhatóságok jegyzékét. A tagállamok közlik a Bizottsággal az említett jegyzék későbbi módosításait is.

12. cikk

A kérelem befogadása

(A Vámkódex 22. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Ha a vámhatóság befogad egy az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelmet, a szóban forgó kérelem befogadásának dátuma az a nap, amikor a vámhatóság a Vámkódex 22. cikkének második bekezdése szerinti valamennyi információt megkapta.

(2)   Ha a vámhatóság azt állapítja meg, hogy a kérelem nem tartalmazza az összes szükséges információt, ésszerű határidőn belül, amely nem haladja meg a 30 napot, felkéri a kérelmezőt, hogy adja meg a szükséges információkat.

Amennyiben a kérelmező nem nyújtja be a vámhatóságok által kért információt a hatóságok által e célból meghatározott határidőn belül, a kérelmet nem lehet befogadni, és a kérelmezőt erről értesíteni kell.

(3)   Amennyiben a kérelmező nem kap arra vonatkozó értesítést, hogy a kérelmet befogadták-e vagy sem, a kérelem befogadottnak tekintendő. A befogadás dátuma a kérelem benyújtásának napja, vagy abban az esetben, ha a kérelmező a vámhatóság kérésére további információkat nyújtott be a (2) bekezdésnek megfelelően, az utolsó információ benyújtásának napja.

13. cikk

A határozatokkal kapcsolatos információk tárolása

(A Vámkódex 23. cikkének (5) bekezdése)

A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság a határozat érvényességének zárónapjától számított legalább három évig megőrzi a határozathozatal alapjául szolgáló adatokat és alátámasztó okmányokat.

14. cikk

Vámhatóságok közötti egyeztetés

(A Vámkódex 22. cikke)

(1)   Ha a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságnak egyeztetnie kell egy másik érintett tagállam vámhatóságával a kedvező határozat meghozatalához szükséges feltételek és kritériumok teljesítéséről, az egyeztetést a szóban forgó határozat meghozatalára előírt határidőn belül kell lefolytatni. A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság megállapítja az egyeztetésre vonatkozó határidőt, amely azon a napon kezdődik, amikor az említett vámhatóság közli azokat a feltételeket és kritériumokat, amelyeket az egyeztetésre felkért vámhatóságnak meg kell vizsgálnia.

Amennyiben az első albekezdésben említett vizsgálatot követően az egyeztetésre felkért vámhatóság megállapítja, hogy a kérelmező nem teljesíti a kedvező határozat meghozatalához szükséges feltételek és kritériumok valamelyikét, a kellően dokumentált és indokolt eredményeket továbbítani kell a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságnak.

(2)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság a következő esetekben meghosszabbíthatja az egyeztetésre vonatkozóan az (1) bekezdésnek megfelelően megállapított határidőt:

a)

amennyiben az elvégzendő vizsgálatok jellege miatt az egyeztetésre felkért hatóság több időt kér;

b)

amennyiben a kérelmező az (1) bekezdésben említett feltételek és kritériumok teljesítésének biztosítása érdekében kiigazításokat hajt végre és azokat közli a határozat meghozatalában illetékes vámhatósággal, amely megfelelően tájékoztatja az egyeztetésre felkért vámhatóságot.

(3)   Amennyiben az egyeztetésre felkért vámhatóság az (1) és a (2) bekezdésnek megfelelően az egyeztetésre megállapított határidőn belül nem ad választ, az egyeztetés tárgyát képező feltételek és kritériumok teljesítettnek tekintendők.

(4)   Az (1) és (2) bekezdésben megállapított egyeztetési eljárás alkalmazható a határozat újraértékelése és nyomon követése céljából is.

15. cikk

Kedvező határozat visszavonása

(A Vámkódex 28. cikke)

Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 16. cikkének (1) bekezdése szerint felfüggesztett határozatot a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságnak az említett rendelet 16. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett esetekben vissza kell vonnia, amennyiben a határozat jogosultja az előírt időtartamon belül elmulasztja megtenni a határozat tekintetében megállapított feltételek teljesítéséhez vagy a határozatból fakadó kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

3. alszakasz

Kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatok

16. cikk

Kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozat iránti kérelem

(A Vámkódex 22. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 19. cikkének (1) bekezdése szerinti, kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozat iránti kérelem kerül benyújtásra a kérelmező letelepedésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, az a vámhatóság, amelynek a kérelmet benyújtották, a kérelem befogadásától számított hét napon belül értesíti a kérelmező letelepedésének helye szerinti tagállam vámhatóságát.

Amennyiben az értesítést átvevő vámhatóság olyan információ birtokában van, amelyet a kérelem feldolgozása szempontjából relevánsnak tart, a lehető leghamarabb, de legkésőbb az értesítés dátumától számított 30 napon belül továbbítja ezt az információt annak a vámhatóságnak, amelyhez a kérelmet benyújtották.

(2)   A kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó határozat (KTF-határozat) iránti kérelem csak olyan árukra vonatkozhat, amelyek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, és amelyek eltérései tarifális besorolásuk céljából nem relevánsak.

(3)   A kötelező érvényű származási felvilágosításra vonatkozó határozat (KSZF-határozat) iránti kérelem csak egy típusú árukra és a származás megállapítása szempontjából egy körülménycsoportra vonatkozhat.

(4)   A Vámkódex 33. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontjában a KTF-határozat iránti kérelemmel kapcsolatban meghatározott követelménynek való megfelelés biztosítása céljából az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében említett vámhatóság ellenőrzést végez az e rendelet 21. cikkében említett elektronikus rendszerben és nyilvántartja ezen ellenőrzések eredményeit.

17. cikk

Meglévő KTF-határozattal való összhang

(A Vámkódex 22. cikkének (3) bekezdése)

A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság – az általa kiadni szándékozott KTF-határozat és a korábban kiadott határozatok összhangjának biztosításához – ellenőrzést végez a 21. cikkben említett elektronikus rendszerben és nyilvántartja ezen ellenőrzések eredményeit.

18. cikk

Értesítés a KSZF-határozatról

(A Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Amennyiben a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon értesíti a kérelmezőt a KSZF-határozatról, a 12-02. mellékletben meghatározott nyomtatványt kell használnia.

(2)   Amennyiben a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság az elektronikus adatfeldolgozási eljárás alkalmazásával értesíti a kérelmezőt a KSZF-határozatról, az említett határozatnak a 12-02. mellékletben meghatározott formátumban nyomtathatónak kell lennie.

19. cikk

KSZF-határozatokkal kapcsolatos adatok cseréje

(A Vámkódex 23. cikkének (5) bekezdése)

(1)   A vámhatóságok negyedévente továbbítják a Bizottságnak a KSZF-határozatok releváns adatait.

(2)   A Bizottság az (1) bekezdésnek megfelelően kapott adatokat valamennyi tagállam vámhatóságának rendelkezésére bocsátja.

20. cikk

A KTF-határozatok nyomon követése

(A Vámkódex 23. cikkének (5) bekezdése)

Amennyiben a vámalakiságokat a KTF-határozat által érintett áruk tekintetében a KTF-határozat jogosultja vagy az érdekében eljáró személy teljesíti, ezt a KTF-határozat hivatkozási számának feltüntetésével jelezni kell a vám-árunyilatkozatban.

21. cikk

A kötelező érvényű tarifális felvilágosításhoz kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése és 23. cikkének (5) bekezdése)

(1)   A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelmekkel és határozatokkal, valamint az eredeti kérelemre vagy határozatra esetleg hatást gyakorló bármely későbbi eseménnyel kapcsolatos információcseréhez és adattároláshoz a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint erre a célra létrehozott elektronikus rendszert kell használni.

Az illetékes vámhatóságnak ezen a rendszeren keresztül kell haladéktalanul rendelkezésre bocsátania az információt, legkésőbb az attól az időponttól számított hét napon belül, amikor arról tudomást szerzett.

(2)   Az (1) bekezdésben említett információn túlmenően:

a)

az e rendelet 55. cikkében említett felügyeletnek ki kell terjednie azokra az adatokra, amelyek a KTF-határozatok használatának ellenőrzése szempontjából relevánsak;

b)

az a vámhatóság, amely átvette a kérelmet és meghozta a KTF-határozatot, az (1) bekezdésben meghatározott rendszeren keresztül közli, ha a KTF-határozat tekintetében további felhasználhatósági időtartamot hagytak jóvá, feltünteti a további felhasználhatóság időtartamának végét és az időtartam által érintett áruk mennyiségét.

(3)   A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a tagállamokat a (2) bekezdés a) pontjában említett nyomon követés eredményeiről, hogy segítse a vámhatóságok által a kötelező érvényű tarifális felvilágosításból származó kötelezettségeknek való megfelelésre vonatkozóan végzett nyomon követést.

(4)   A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelmekkel és határozatokkal kapcsolatos információcseréhez a Bizottság és a tagállamok által egymással egyetértésben kialakított, uniós szinten összehangolt gazdasági szereplői interfészt kell használni.

(5)   A vámhatóságok a kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó határozatok iránti kérelmek feldolgozása során feltüntetik a kérelem státusát az (1) bekezdésben említett rendszerben.

(6)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve a tagállamok az ott említett rendszer 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletével összhangban történő korszerűsítésének időpontjáig a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet (8) 8. cikkének (3) bekezdésében meghatározott bizottsági központi adatbázist használják.

(7)   Az e cikk (1) bekezdésében említett rendszer, valamint az e rendelet 56. cikkében említett rendszer korszerűsítése első szakaszának telepítési időpontjáig a vámhatóságok a KTF-határozatok használatának ellenőrzését a vámellenőrzéseknek vagy az áruátengedést követő ellenőrzéseknek a Vámkódex 46. cikkével és 48. cikkével összhangban történő végrehajtása során végzik el. E cikk (3) bekezdésétől eltérve, a telepítés említett időpontjáig a Bizottság nem kötelezhető arra, hogy közölje a tagállamok felé az e cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett ellenőrzés eredményeit.

22. cikk

A kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatok további felhasználhatósága

(A Vámkódex 34. cikkének (9) bekezdése)

(1)   Amennyiben a vámhatóságok úgy döntenek, hogy a Vámkódex 34. cikke (9) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően további felhasználhatóságra vonatkozó időtartamot hagynak jóvá, pontosan meghatározzák azt a dátumot, amikor a szóban forgó határozat további felhasználhatóságának időtartama lezárul.

(2)   Amennyiben a vámhatóságok úgy döntenek, hogy a Vámkódex 34. cikke (9) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően egy KTF-határozattal összefüggésben további felhasználhatóságra vonatkozó időtartamot hagynak jóvá, az (1) bekezdésben említett dátum mellett pontosan meghatározzák a további felhasználhatóság időtartama alatt vámkezelhető áruk mennyiségét.

Az említett mennyiségek elérésekor meg kell szüntetni azon határozat felhasználását, amelyre további felhasználhatóságra vonatkozó időtartamot hagytak jóvá.

Az 55. cikkben említett felügyelet alapján a Bizottság tájékoztatja a tagállamokat, amint az említett mennyiségeket elérik.

23. cikk

A helyes és egységes tarifális besorolás vagy származásmegállapítás biztosítására irányuló intézkedések

(A Vámkódex 34. cikkének (10) bekezdése)

(1)   A Bizottság haladéktalanul értesíti a vámhatóságokat a KTF- és a KSZF-határozatok meghozatalának a Vámkódex 34. cikke (10) bekezdésének a) pontja szerinti felfüggesztéséről, amennyiben:

a)

a Bizottság helytelen vagy nem egységes határozatokat azonosított;

b)

a vámhatóságok olyan eseteket terjesztettek a Bizottság elé, amelyek kapcsán nem tudták a maximális 90 napos időtartamon belül rendezni a helyes és egységes tarifális besorolással vagy a származás megállapításával összefüggő nézetkülönbségeiket.

A helyes és egységes tarifális besorolás vagy származásmegállapítás biztosításáig nem adható ki kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozat az a) vagy b) pont hatálya alá tartozó áruk tekintetében attól a dátumtól, amikor a Bizottság értesíti a vámhatóságokat a felfüggesztésről.

(2)   A helyes és egységes tarifális besorolásról vagy származás megállapításról a lehető leghamarabb és legkésőbb a Bizottság általi, (1) bekezdés szerinti értesítést követő 120 napon belül uniós szintű egyeztetést kell folytatni.

(3)   A Bizottság haladéktalanul értesíti a vámhatóságokat a felfüggesztés visszavonásáról.

(4)   Az (1)–(3) bekezdés alkalmazásában a KSZF-határozatok akkor tekintendők nem egységesnek, ha eltérő származást alapoznak meg olyan áruk tekintetében, amelyek:

a)

ugyanazon vámtarifaszám alá tartoznak, és amelyek származását ugyanazon származási szabályok alapján állapították meg; és

b)

azonos feltételek között, ugyanolyan gyártási folyamat és – kifejezetten azok származó vagy nem származó státusára tekintettel – azonos megítélés alá eső anyagok használatával lettek előállítva.

3. szakasz

Engedélyezett gazdálkodó

24. cikk

Megfelelés

(A Vámkódex 39. cikkének a) pontja)

(1)   Amennyiben a kérelmező természetes személy, a Vámkódex 39. cikkének a) pontjában meghatározott kritériumot teljesítettnek kell tekinteni, ha a kérelmező – és adott esetben a kérelmező vámügyeiért felelős alkalmazott – az elmúlt három évben nem sértette meg súlyosan vagy ismételten a vámjogszabályokat és az adószabályokat, és nincs nyilvántartásban gazdasági tevékenységükhöz kapcsolódó súlyos bűncselekmény.

Amennyiben a kérelmező nem természetes személy, a Vámkódex 39. cikkének a) pontjában meghatározott kritériumokat teljesítettnek kell tekinteni, ha az elmúlt három évben a következő személyek egyike sem sértette meg súlyosan vagy ismételten a vámjogszabályokat és az adószabályokat, és gazdasági tevékenységéhez kapcsolódóan súlyos bűncselekmény nincs nyilvántartva:

a)

a kérelmező;

b)

a kérelmezőért felelős vagy annak vezetése felett ellenőrzést gyakorló személy;

c)

a kérelmező vámügyeiért felelős alkalmazott.

(2)   Mindazonáltal a Vámkódex 39. cikkének a) pontjában említett kritériumot teljesítettnek kell tekinteni, ha a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság úgy ítéli meg, hogy a jogsértés csekély jelentőségű a kapcsolódó műveletek számához és nagyságrendjéhez képest, és a vámhatóságnak nincs kétsége a kérelmező jóhiszeműségét illetően.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdés b) pontjában említett személy harmadik országban letelepedett vagy lakóhelye harmadik országban van, a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság a rendelkezésére álló nyilvántartások és információk alapján értékeli a Vámkódex 39. cikkének a) pontjában említett kritérium teljesítését.

(4)   Amennyiben a kérelmezőt három évnél rövidebb ideje alapították, a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság a rendelkezésére álló nyilvántartások és információk alapján értékeli a Vámkódex 39. cikkének a) pontjában említett kritérium teljesítését.

25. cikk

A kereskedelmi és szállítási nyilvántartások vezetésének kielégítő színvonalú rendszere

(A Vámkódex 39. cikkének b) pontja)

(1)   A Vámkódex 39. cikkének b) pontjában meghatározott kritériumot akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)

olyan számviteli rendszert tart fenn, amely összhangban van az abban a tagállamban alkalmazott általánosan elfogadott számviteli elvekkel, ahol a könyvelést vezetik, és amely lehetővé teszi a számviteli alapú vámellenőrzést, továbbá a számviteli rendszer keretében olyan nyilvántartást vezet a rögzített adatokról, amely számviteli ellenőrzési nyomvonalat biztosít attól a pillanattól kezdve, hogy az adat bekerül az adatállományba;

b)

a vámügyi célból nyilvántartott adatok beépülnek számviteli rendszerébe vagy lehetővé teszik az adatok összevetését a számviteli rendszerrel;

c)

lehetővé teszi a vámhatóság számára a számviteli rendszeréhez és adott esetben kereskedelmi és szállítási nyilvántartásához való fizikai hozzáférést;

d)

lehetővé teszi a vámhatóság számára a számviteli rendszeréhez és adott esetben kereskedelmi és szállítási nyilvántartásához való elektronikus hozzáférést, amennyiben ezeket a rendszereket vagy nyilvántartásokat elektronikusan vezetik;

e)

logisztikai rendszere azonosítja az uniós és nem uniós árukat és adott esetben jelzi az áruhelyet;

f)

olyan igazgatási szervezettel rendelkezik, amely megfelel a vállalkozás típusának és méretének és alkalmas az áruforgalom kezelésére, valamint olyan belső ellenőrzéssel rendelkezik, amely képes a hibák megelőzésére, felderítésére és kijavítására, valamint a jogellenes vagy szabálytalan ügyletek megelőzésére és felderítésére;

g)

adott esetben megfelelő, kialakult eljárásokkal rendelkezik a kereskedelempolitikai intézkedésekkel vagy a mezőgazdasági termékekkel folytatott kereskedelemmel kapcsolatban megadott engedélyek kezelésére;

h)

megfelelő, kialakult eljárásokkal rendelkezik nyilvántartásainak és információinak archiválásához és az információvesztés elleni védelemhez;

i)

biztosítja, hogy az érintett munkavállalói utasítást kapjanak arra, hogy a vámhatóságokat tájékoztassák, ha a megfeleléssel kapcsolatban nehézségeket fedeznek fel, és megfelelő eljárásokat hoz létre ahhoz, hogy az ilyen nehézségekről a vámhatóságok tájékoztatást kapjanak;

j)

megfelelő biztonsági intézkedésekkel rendelkezik számítógépes rendszerének a jogosulatlan behatolással szembeni védelméhez és a kérelmező dokumentációjának megóvásához;

k)

adott esetben megfelelő, kialakult eljárásokkal rendelkezik a tilalmakkal és a korlátozásokkal kapcsolatos behozatali és kiviteli engedélyek kezelésére, ideértve a tilalmak vagy korlátozások alá eső áruk más áruktól való megkülönböztetését szolgáló intézkedéseket is, valamint a tilalmak és a korlátozások érvényesítését szolgáló intézkedéseket.

(2)   Ha a kérelmező csak a Vámkódex 38. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „biztonság és védelem” típusú engedélyezett gazdálkodó (AEOS) státus iránti engedélyt kérelmez, az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott követelmény nem alkalmazandó.

26. cikk

Fizetőképesség

(A Vámkódex 39. cikkének c) pontja)

(1)   A Vámkódex 39. cikkének c) pontjában meghatározott kritériumot akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha a kérelmező megfelel a következőknek:

a)

nem folyik ellene csődeljárás;

b)

a kérelem benyújtását megelőző három év során eleget tett az áruk behozatalakor vagy kivitelekor, illetve ahhoz kapcsolódóan szedett vámok, valamint minden egyéb adó és díj kifizetésével kapcsolatos pénzügyi kötelezettségeinek;

c)

a kérelem benyújtását megelőző három évre vonatkozóan rendelkezésre álló adatok és információk alapján igazolja, hogy elegendő pénzügyi forrással rendelkezik, hogy teljesítse kötelezettségeit és eleget tegyen vállalásainak az üzleti tevékenység típusára és volumenére tekintettel, hogy nettó eszközállományának értéke nem negatív, csak amennyiben finanszírozhatóak.

(2)   Ha a kérelmezőt három évnél rövidebb ideje alapították, a Vámkódex 39. cikkének c) pontja szerinti fizetőképességét a rendelkezésre álló nyilvántartások és információk alapján kell ellenőrizni.

27. cikk

Gyakorlati jellegű szakértelem vagy szakmai képesítések

(A Vámkódex 39. cikkének d) pontja)

(1)   A Vámkódex 39. cikkének d) pontjában meghatározott kritériumot akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:

a)

a kérelmező vagy a kérelmező vámügyeiért felelős személy rendelkezik a következő gyakorlati jellegű szakértelem valamelyikével:

i.

vámügyekben szerzett, legalább három éves igazolt gyakorlati tapasztalat;

ii.

európai szabványügyi szervezet által a vámügyet illetően elfogadott minőségi standardnak való megfelelés.

b)

a kérelmező vagy a kérelmező vámügyeiért felelős személy sikeresen elvégzett olyan a vámjogszabályokra vonatkozó képzést, amely megfelel a vámügyekkel kapcsolatos feladatainak és abból a szempontból releváns, és amelyet a következők valamelyike nyújtott:

i.

valamely tagállami vámhatóság;

ii.

a vámhatóságok vagy szakmai képzésért felelős tagállami szerv által a szóban forgó szakmai képesítés nyújtása céljából elismert oktatási intézmény;

iii.

a szóban forgó szakmai képesítés nyújtása céljából a tagállami vámhatóságok által elismert vagy az Unióban akkreditált szakmai vagy kereskedelmi szövetség.

(2)   Amennyiben a kérelmező vámügyeiért felelős személy szerződtetett személy, a Vámkódex 39. cikkének d) pontjában meghatározott kritériumot akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha a szerződtetett személy a Vámkódex 38. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „vámügyi egyszerűsítések” típusú engedélyezett gazdálkodó (AEOC).

28. cikk

Biztonsági és védelmi szabványok

(A Vámkódex 39. cikkének e) pontja)

(1)   A Vámkódex 39. cikkének e) pontjában meghatározott kritériumot akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)

az AEOS-engedélyhez kapcsolódó műveletekkel összefüggésben használandó épületek védelmet nyújtanak a jogellenes behatolással szemben, és olyan anyagokból épültek, amelyek a jogellenes belépésnek ellenállnak;

b)

megfelelő intézkedéseket alkalmaznak az irodákba, a szállítási területekre, a berakodási dokkokba, a rakományterekbe és egyéb releváns helyekre történő jogosulatlan belépés megelőzésére;

c)

az áruk kezelését szolgáló intézkedésekre került sor, amelyek magukban foglalják a nem engedélyezett bejuttatással, kicseréléssel, az áruk helytelen kezelésével, valamint a rakománytételek manipulálásával szembeni védelmet;

d)

a kérelmező olyan intézkedéseket hajtott végre, amelyek lehetővé teszik kereskedelmi partnereinek egyértelmű azonosítását, valamint – megfelelő szerződéses megállapodások és egyéb, a kérelmező üzleti modelljével összhangban levő, megfelelő intézkedések végrehajtása révén – biztosítják, hogy a szóban forgó kereskedelmi partnerek gondoskodjanak a nemzetközi ellátási lánc rájuk eső részének biztonságáról;

e)

a kérelmező – amennyiben a nemzeti jogszabályok azt megengedik – biztonsági átvilágítást végez biztonsági szempontból érzékeny beosztásban dolgozó leendő alkalmazottainál; valamint időszakosan, illetve a körülmények által indokolt esetben háttérellenőrzéseket végez az ilyen beosztásban dolgozó jelenlegi alkalmazottainál;

f)

a kérelmező megfelelő biztonsági eljárásokkal rendelkezik a szerződtetett külső szolgáltatásnyújtók tekintetében;

g)

a kérelmező biztosítja, hogy a biztonsággal összefüggő feladatokat ellátó személyzete rendszeresen részt vegyen a szóban forgó biztonsági kérdésekkel összefüggő tudatosságot elősegítő programokon;

h)

a kérelmező a védelmi és biztonsági kérdésekben illetékes kapcsolattartó személyt nevezett ki.

(2)   Amennyiben a kérelmező rendelkezik nemzetközi egyezmények vagy a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet nemzetközi szabványa, illetőleg valamely európai szabványügyi szervezet európai szabványa alapján kiadott biztonsági és védelmi tanúsítvánnyal, ezeket a tanúsítványokat figyelembe kell venni a Vámkódex 39. cikkének e) pontjában meghatározott kritériumoknak való megfelelés ellenőrzésekor.

A kritériumokat teljesítettnek kell tekinteni, amennyiben megállapításra kerül, hogy a szóban forgó tanúsítvány kiadásának kritériumai azonosak vagy egyenértékűek a Vámkódex 39. cikkének e) pontjában meghatározott kritériumokkal.

A kritériumokat teljesítettnek kell tekinteni, amennyiben a kérelmező olyan harmadik ország által kiadott biztonsági és védelmi tanúsítvánnyal rendelkezik, amellyel az Unió az említett tanúsítvány elismerését előíró megállapodást kötött.

(3)   Ha a kérelmező a 300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 3. cikke szerint meghatalmazott ügynök vagy ismert szállító, valamint megfelel a 185/2010/EU bizottsági rendeletben (10) előírt követelményeknek, az (1) bekezdésben meghatározott kritériumokat teljesítettnek kell tekinteni azon helyszínek és műveletek tekintetében, amelyekre a kérelmező a meghatalmazott ügynök vagy az ismert szállító státusát megszerezte, amennyiben a meghatalmazott ügynök vagy az ismert szállító státus kiadásának kritériumai azonosak, illetve egyenértékűek a Vámkódex 39. cikkének e) pontjában meghatározott kritériumokkal.

29. cikk

A kritériumok vizsgálata

(A Vámkódex 22. cikke)

(1)   A Vámkódex 39. cikkének b) és e) pontjában meghatározott kritériumok vizsgálata céljából a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság biztosítja, hogy helyszíni ellenőrzést hajtsanak végre minden olyan helyiségre vagy területre vonatkozóan, amely érintett a kérelmező vámügyekkel kapcsolatos tevékenységeiben.

Amennyiben a kérelmező nagy számú helyiséggel vagy területtel rendelkezik és a határozathozatalra előírt határidő nem teszi lehetővé az összes helyiség vagy terület vizsgálatát, a vámhatóság dönthet úgy, hogy ezeknek a helyiségeknek vagy területeknek csak egy reprezentatív részét vizsgálja meg, amennyiben meggyőződött arról, hogy a kérelmező az összes helyiségénél vagy területénél ugyanazokat a biztonsági és védelmi szabványokat alkalmazza és valamennyi helyiség vagy terület esetében ugyanazokat a közös standardokat és eljárásokat alkalmazza a nyilvántartások vezetésénél.

(2)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóságok figyelembe vehetik az uniós jogszabályoknak megfelelően elvégzett értékelések és ellenőrzések eredményeit, amilyen mértékben azok a Vámkódex 39. cikkében meghatározott kritériumok vizsgálata szempontjából relevánsak.

(3)   Annak vizsgálatakor, hogy teljesülnek-e a Vámkódex 39. cikkének b), c) és e) pontjában meghatározott kritériumok, a vámhatóságok figyelembe vehetik a kérelmező által benyújtott szakértői megállapításokat, amennyiben az azokat kidolgozó szakértő e rendelet 127. cikkének értelmében nem áll kapcsolatban a kérelmezővel.

(4)   A vámhatóságok a Vámkódex 39. cikkében meghatározott kritériumok teljesülésének vizsgálatakor kellő mértékben figyelembe veszik a gazdálkodók, különösen a kis- és középvállalkozások sajátos jellemzőit.

(5)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság dokumentálja a Vámkódex 39. cikkében meghatározott kritériumok vizsgálatát, valamint a vizsgálat eredményeit.

30. cikk

Az AEO státushoz kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az engedélyezett gazdálkodói (AEO) engedély iránti kérelmekkel és a megadott AEO-engedélyekkel, valamint az eredeti határozatot a későbbiekben esetleg befolyásoló további eseményekkel vagy cselekményekkel, többek között a megsemmisítéssel, felfüggesztéssel, visszavonással vagy módosítással, vagy a nyomon követés vagy újraértékelés eredményével összefüggő információcseréhez és adattároláshoz a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint erre a célra létrehozott elektronikus rendszert kell használni. Az illetékes vámhatóságnak ezen a rendszeren keresztül kell haladéktalanul, de legkésőbb hét napon belül rendelkezésre bocsátania az információt.

Az AEO-engedélyekhez kapcsolódó kérelmekkel és határozatokkal összefüggő információcseréhez a Bizottság és a tagállamok által egymással egyetértésben kialakított, uniós szinten összehangolt gazdasági szereplői interfészt kell használni.

(2)   Adott esetben, különösen amennyiben az AEO státus egyéb uniós jogszabályok szerint megadandó jóváhagyás, engedélyek vagy könnyítések alapja, az illetékes vámhatóság hozzáférést biztosíthat az (1) bekezdésben említett elektronikus rendszerhez a polgári légiközlekedés-védelemért felelős nemzeti hatóság számára. A hozzáférés a következő információkra vonatkozik:

a)

az AEOS-engedélyek, többek között az engedélyes neve, és adott esetben az engedélyek módosítása vagy visszavonása, vagy az engedélyezett gazdálkodó státus felfüggesztése és annak okai;

b)

az AEOS-engedélyek újraértékelése és annak eredményei.

A polgári légiközlekedés-védelemért felelős, a szóban forgó információt kezelő nemzeti hatóságok csak a meghatalmazott ügynökre és az ismert szállítóra vonatkozó releváns programok céljából használják ezt az információt, valamint ezen információk védelmének biztosítása érdekében végrehajtják a megfelelő technikai és szervezeti intézkedéseket.

(3)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett engedélyezett gazdálkodók (AEO) rendszere korszerűsítésének időpontjáig a tagállamok a 2454/93/EGK bizottsági rendelet 14x. cikkében meghatározott rendszert használják.

31. cikk

A vámhatóságok közötti egyeztetési eljárás és információcsere

(A Vámkódex 22. cikke)

(1)   A határozat meghozatalában illetékes hatóság egyeztethet más tagállamok azon vámhatóságaival, amelyeknek illetékességi területén található a szükséges információ vagy az a hely, ahol a Vámkódex 39. cikkében meghatározott egy vagy több kritérium vizsgálata céljából ellenőrzést kell végezni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett egyeztetés kötelező, amennyiben:

a)

az AEO státus iránti kérelmet az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével összhangban ahhoz a vámhatósághoz nyújtják be, amelynek illetékességi területén a kérelmező vámügyi tevékenységekkel kapcsolatos főkönyveit vezetik, vagy ahol ezek hozzáférhetőek;

b)

az AEO státus iránti kérelmet az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkével összhangban annak a tagállamnak a vámhatóságához nyújtották be, amelyben a kérelmező állandó üzleti telephellyel rendelkezik, és ahol az Unión belüli általános logisztikai irányítási tevékenységére vonatkozó információkat tartja vagy ahol ezek hozzáférhetőek;

c)

az AEO státus iránti kérelem szempontjából releváns nyilvántartásoknak és dokumentációnak egy részét egy a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság tagállamától eltérő tagállamban őrzik;

d)

az AEO státus kérelmezője raktározási létesítményt tart fenn vagy vámügyekkel kapcsolatos egyéb tevékenységet folytat egy az illetékes vámhatóság tagállamától eltérő tagállamban.

(3)   Az e rendelet 14. cikke (1) bekezdése első albekezdésének második mondatában meghatározott határidőtől eltérve a vámhatóságoknak az egyeztetési folyamatot le kell zárniuk attól a naptól számított 80 napon belül, amikor az egyeztetésre felkért vámhatóság által megvizsgálandó feltételeket és kritériumokat a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság közli.

(4)   Amennyiben egy másik tagállam vámhatósága az AEO státus biztosítása szempontjából lényeges információ birtokában van, a kérelemnek az e rendelet 30. cikke szerinti elektronikus rendszeren keresztül történő közlésétől számított 30 napon belül közli ezt az információt a határozat meghozatalában illetékes vámhatósággal.

32. cikk

Kérelem elutasítása

(A Vámkódex 22. cikke)

Az AEO kérelem elutasítása nem érinti a kérelmezővel kapcsolatban a vámjogszabályoknak megfelelően hozott meglévő kedvező határozatokat, kivéve, ha a szóban forgó kedvező határozat meghozatala valamely olyan AEO kritérium teljesítésén alapul, amelyről az AEO kérelem vizsgálata során bizonyították, hogy nem teljesül.

33. cikk

Az engedély két típusának kombinációja

(A Vámkódex 38. cikkének (3) bekezdése)

Ha egy kérelmező jogosult arra, hogy részére mind az AEOC-, mind pedig az AEOS-engedélyt megadják, a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság egyetlen, kombinált engedélyt ad ki.

34. cikk

Az engedély visszavonása

(A Vámkódex 28. cikke)

(1)   Az AEO engedély visszavonása nem érinti az ugyanarra a személyre vonatkozóan hozott kedvező határozatot, kivéve, ha az AEO státus a kedvező határozat feltétele volt, vagy a szóban forgó határozat a Vámkódex 39. cikkében felsorolt olyan kritériumon alapult, amely már nem teljesül.

(2)   Az engedélyesre vonatkozó kedvező határozat visszavonása vagy módosítása nem befolyásolja automatikusan az érintett személy AEO-engedélyét.

(3)   Ha ugyanazon személy AEOC- és AEOS-státussal is rendelkezik és a Vámkódex 39. cikkének d) pontjában meghatározott feltételek nem teljesítése miatt a Vámkódex 28. cikke vagy e rendelet 15. cikke alkalmazandó, az AEOC-engedélyt vissza kell vonni, az AEOS-engedély pedig érvényes marad.

Ha ugyanazon személy AEOS- és AEOC-státussal is rendelkezik és a Vámkódex 39. cikkének e) pontjában meghatározott feltételek nem teljesítése miatt a Vámkódex 28. cikke vagy e rendelet 15. cikke alkalmazandó, az AEOC-engedélyt vissza kell vonni, az AEOS-engedély pedig érvényes marad.

35. cikk

Nyomon követés

(A Vámkódex 23. cikkének (5) bekezdése)

(1)   A tagállamok vámhatóságai haladéktalanul tájékoztatják az illetékes vámhatóságot az AEO státus megadását követően felmerülő minden olyan tényezőről, amely befolyásolhatja az engedély fenntartását vagy tartalmát.

(2)   Az illetékes vámhatóság minden rendelkezésére álló releváns információt elérhetővé tesz azon többi tagállam vámhatósága számára, ahol az AEO vámügyekkel kapcsolatos tevékenységeket folytat.

(3)   Ha a vámhatóság visszavon egy az AEO státus alapján hozott kedvező határozatot, értesíti a státust megadó vámhatóságot.

(4)   Amennyiben az AEOS gazdálkodó a 300/2008/EK rendelet 3. cikke szerinti meghatalmazott ügynök vagy ismert szállító, valamint megfelel a 185/2010/EU rendeletben előírt követelményeknek, az illetékes vámhatóság haladéktalanul elérhetővé teszi a polgári légiközlekedés-védelemért felelős nemzeti hatóság számára a rendelkezésére álló következő minimális információkat az AEO státusával kapcsolatban:

a)

az AEOS-engedély, többek között az engedélyes neve, és adott esetben az engedély módosítása, visszavonása, vagy az engedélyezett gazdálkodó státus felfüggesztése és annak okai;

b)

arra vonatkozó információk, hogy a vámhatóságok látogatást tettek-e az érintett konkrét helyszínen, az utolsó látogatás dátuma és hogy a látogatás az engedélyezési folyamatra, az újraértékelésre vagy a nyomon követésre tekintettel történt-e;

c)

az AEOS-engedély újraértékelése és annak eredményei.

A nemzeti vámhatóságok a polgári légi közlekedés védelméért felelős nemzeti hatósággal egyetértésben megállapítják azon információk cseréjének részletes módját, amelyekre nem vonatkozik az e rendelet 30. cikke szerinti elektronikus rendszer.

A polgári légiközlekedés-védelemért felelős, a szóban forgó információt kezelő nemzeti hatóságok csak a meghatalmazott ügynökre és az ismert szállítóra vonatkozó programok céljából használják fel ezen információkat, valamint az információk védelmének biztosítása érdekében végrehajtják a megfelelő technikai és szervezeti intézkedéseket.

4. Szakasz

Az áruk ellenőrzése

1. alszakasz

Vámellenőrzések és kockázatkezelés

36. cikk

A vámellenőrzésekhez és kockázatkezeléshez kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A kockázattal összefüggő információra vonatkozó, a tagállamok vámhatóságai és a Bizottság közötti kommunikációhoz kapcsolódó információcseréhez és adattároláshoz a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint erre a célra létrehozott elektronikus rendszert (a továbbiakban: vámügyi kockázatkezelési rendszer) kell használni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett rendszert kell használni továbbá a vámhatóságok közötti, illetőleg a vámhatóságok és a Bizottság közötti kommunikációhoz a közös kockázati kritériumok és standardok végrehajtása, a közös kiemelt ellenőrzési területek, a vámügyi válságkezelés, a kockázatokkal összefüggő információcsere és a Vámkódex 46. cikkének (5) bekezdése szerinti kockázatelemzés eredményei, valamint a vámellenőrzések eredményei tekintetében.

2. alszakasz

Kézi- és feladott poggyász légi szállítása

37. cikk

Tranzitjáratok

(A Vámkódex 49. cikke)

(1)   Az olyan személyek kézi- és feladott poggyászára alkalmazandó vámellenőrzéseket és alakiságokat, akik nem uniós repülőtérről érkező olyan légi járművön utaznak, amely egy uniós repülőtéren való közbülső leszállás után egy másik uniós repülőtérre folytatja útját, az utolsó uniós nemzetközi repülőtéren kell elvégezni.

A kézi- és feladott poggyászra a harmadik országból érkező személyek poggyászára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha az ilyen poggyászt szállító személy bizonyítja az abban levő áruk uniós státusát.

(2)   Az olyan személyek kézi- és feladott poggyászára alkalmazandó vámellenőrzéseket és alakiságokat, akik uniós repülőtérről érkező olyan légi járművön utaznak, amely egy uniós repülőtéren való közbülső leszállás után egy nem uniós repülőtérre folytatja útját, az első uniós nemzetközi repülőtéren kell elvégezni.

A kézipoggyász az áruk uniós vámjogi státusáról való megbizonyosodás céljából ellenőrizhető azon az utolsó uniós nemzetközi repülőtéren is, ahol a légi jármű megszakítja az útját.

38. cikk

Tranzitjáratok üzleti és turisztikai célú légi járművön

(A Vámkódex 49. cikke)

Az üzleti vagy turisztikai célú légi járművön utazó személyek poggyászára alkalmazandó vámellenőrzéseket és alakiságokat a következő repülőtereken kell elvégezni:

a)

nem uniós repülőtérről érkező olyan légi jármű esetében, amely egy uniós repülőtéren való közbülső leszállás után egy másik uniós repülőtérre folytatja útját, az első uniós nemzetközi repülőtéren;

b)

uniós repülőtérről érkező olyan légi jármű esetében, amely egy uniós repülőtéren való közbülső leszállás után egy nem uniós repülőtérre folytatja útját, az utolsó uniós nemzetközi repülőtéren.

39. cikk

Érkező transzferjáratok

(A Vámkódex 49. cikke)

(1)   Amennyiben egy nem uniós repülőtérről uniós repülőtérre érkező légi jármű fedélzetén szállított poggyászt ezen az uniós repülőtéren egy Unión belüli légi járatként közlekedő másik légi járműre rakodnak át, a (2) és a (3) bekezdés alkalmazandó.

(2)   A feladott poggyászra alkalmazandó vámellenőrzéseket és alakiságokat az Unión belüli légi járat érkezése szerinti utolsó uniós nemzetközi repülőtéren kell elvégezni. Mindazonáltal az olyan feladott poggyászra alkalmazandó vámellenőrzések és alakiságok, amely nem uniós repülőtérről érkezik és amelyet egy uniós nemzetközi repülőtéren egy ugyanazon tagállam területén lévő másik uniós nemzetközi repülőtérre induló légi járműre rakodnak át, elvégezhetők a feladott poggyász átrakodásának helye szerinti uniós nemzetközi repülőtéren.

A feladott poggyászra alkalmazandó vámellenőrzések és alakiságok, kivételes esetben és az első albekezdésben említett ellenőrzéseken és alakiságokon túlmenően, elvégezhetők az első uniós nemzetközi repülőtéren, amennyiben azok a kézipoggyász ellenőrzését követően szükségesnek bizonyulnak.

(3)   A kézipoggyászra alkalmazandó vámellenőrzéseket és alakiságokat az első uniós nemzetközi repülőtéren kell elvégezni.

Kézipoggyászra alkalmazandó további vámellenőrzések és alakiságok egy Unión belüli légi járat érkezési repülőterén csak kivételes esetben végezhetők, amennyiben a feladott poggyász ellenőrzését követően szükségesnek bizonyulnak.

40. cikk

Induló transzferjáratok

(A Vámkódex 49. cikke)

(1)   Amennyiben a poggyászt egy uniós repülőtéren rakodták be egy Unión belüli légi járatként közlekedő légi járműre, és azt egy másik uniós repülőtéren át fogják rakodni egy olyan légi járműre, amelynek rendeltetési helye egy nem uniós repülőtér, a (2) és a (3) bekezdés alkalmazandó.

(2)   A feladott poggyászra alkalmazandó vámellenőrzéseket és alakiságokat az indulás szerinti első uniós nemzetközi repülőtéren kell elvégezni. Mindazonáltal az olyan feladott poggyászra alkalmazandó vámellenőrzések és alakiságok, amelyet egy uniós nemzetközi repülőtéren rakodtak be egy légi járműbe és ugyanazon tagállam területén lévő másik uniós nemzetközi repülőtéren rakodnak át egy nem uniós repülőtérre induló légi járműre, elvégezhetők a feladott poggyász átrakodásának helye szerinti uniós nemzetközi repülőtéren.

A feladott poggyászra alkalmazandó vámellenőrzések és alakiságok kivételes esetben és az első albekezdésben említett ellenőrzéseken és alakiságokon túlmenően elvégezhetők az utolsó uniós nemzetközi repülőtéren, amennyiben azok a kézipoggyász ellenőrzését követően szükségesnek bizonyulnak.

(3)   A kézipoggyászra alkalmazandó vámellenőrzéseket és alakiságokat az utolsó uniós nemzetközi repülőtéren kell elvégezni.

Kézipoggyászra alkalmazandó további vámellenőrzések és alakiságok csak kivételes esetben végezhetők egy Unión belüli légi járat indulási repülőterén, amennyiben a feladott poggyász ellenőrzését követően szükségesnek bizonyulnak.

41. cikk

Átrakodás turisztikai vagy üzleti célú légi járműbe

(A Vámkódex 49. cikke)

(1)   Az olyan poggyászra alkalmazandó vámellenőrzéseket és alakiságokat, amely egy nem uniós repülőtérről menetrend szerinti vagy charterjáraton érkezik egy uniós repülőtérre, és amelyet ezen az uniós repülőtéren egy Unión belüli légi járatként közlekedő turisztikai vagy üzleti célú légi járműre rakodnak át, a menetrend szerinti vagy charterjárat érkezési repülőterén kell elvégezni.

(2)   Az olyan poggyászokra alkalmazandó vámellenőrzéseket és alakiságokat, amelyeket egy uniós repülőtéren egy Unión belüli légi járatként közlekedő turisztikai vagy üzleti célú légi járműre rakodnak be azzal a céllal, hogy ezeket a poggyászokat egy másik uniós repülőtéren átrakodják egy olyan menetrend szerinti vagy charterjáratra, amelynek rendeltetési helye egy nem uniós repülőtér, a menetrend szerinti vagy charterjárat indulási repülőterén kell elvégezni.

42. cikk

Ugyanazon tagállam területén levő repülőterek közötti átrakodás

(A Vámkódex 49. cikke)

A vámhatóságok a következő poggyászok ellenőrzését hajthatják végre azon az uniós nemzetközi repülőtéren, ahol a feladott poggyászt átrakodják:

a)

amelyek egy nem uniós repülőtérről érkeztek, és amelyeket egy uniós nemzetközi repülőtéren olyan légi járműre rakodnak át, amely ugyanazon államterület uniós nemzetközi repülőterére tart,

b)

amelyeket egy uniós nemzetközi repülőtéren azért rakodtak be egy légi járműbe, hogy az ugyanazon államterületen található másik uniós nemzetközi repülőtéren olyan légi járműre rakodják át, amely nem uniós repülőtérre tart.

43. cikk

Az illegális átrakodás megelőzését célzó intézkedések

(A Vámkódex 49. cikke)

A tagállamok biztosítják, hogy:

a)

azon uniós nemzetközi repülőtérre való érkezéskor, ahol a vámellenőrzést végre kell hajtani, nyomon kövessék a kézipoggyászban lévő áruknak a szóban forgó poggyászon végzett említett ellenőrzéseket megelőző átrakodását;

b)

azon uniós nemzetközi repülőtérről való induláskor, ahol a vámellenőrzést végre kell hajtani, nyomon kövessék a kézipoggyászban lévő áruknak a szóban forgó poggyászon végzett említett ellenőrzést követő átrakodását;

c)

azon uniós nemzetközi repülőtérre való érkezéskor, ahol a vámellenőrzést végre kell hajtani, megtegyék a megfelelő intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy a feladott poggyászban lévő áruk bármilyen átrakodására sor kerüljön a szóban forgó poggyászon végzett említett ellenőrzés elvégzését megelőzően;

d)

azon uniós nemzetközi repülőtérről való induláskor, ahol a vámellenőrzést végre kell hajtani, megtegyék a megfelelő intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy a feladott poggyászban lévő áruk bármilyen átrakodására sor kerüljön a szóban forgó poggyászon végzett említett ellenőrzés elvégzését követően.

44. cikk

Poggyászcímke

(A Vámkódex 49. cikke)

Az uniós repülőtéren regisztrált feladott poggyászt a hozzáerősített címkével kell azonosítani. A címke mintáját és műszaki jellemzőit a 12-03. melléklet tartalmazza.

45. cikk

Az uniós nemzetközi repülőterek jegyzéke

(A Vámkódex 49. cikke)

A tagállamok benyújtják a Bizottságnak uniós nemzetközi repülőtereik jegyzékét és tájékoztatják a Bizottságot a jegyzék változásairól.

3. alszakasz

Poggyász tengeri szállítása

46. cikk

Kedvtelési célú vízi jármű

(A Vámkódex 49. cikke)

A kedvtelési célú vízi járművön utazó személyek poggyászára alkalmazandó vámellenőrzéseket és alakiságokat a hajó származásától vagy rendeltetési helyétől függetlenül a kikötés céljából az Unióban igénybe veendő kikötőben kell elvégezni. Kedvtelési célú vízi jármű a kedvtelési célú vízi járművekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1994. június 16-i 94/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) meghatározott kedvtelési célú vízi jármű.

47. cikk

Átszállásos tengeri utazás

(A Vámkódex 49. cikke)

Az olyan személyek poggyászára alkalmazandó vámellenőrzéseket és alakiságokat, akik ugyanazon hajón olyan egymás utáni útszakaszokból álló tengeri utazáson vesznek részt, amely egy nem uniós kikötőből indul, ott áll meg, vagy oda érkezik, azon uniós kikötőben kell elvégezni, amelyben a szóban forgó poggyászt berakják, illetve kirakják.

3. FEJEZET

Valutaátszámítás

48. cikk

A tarifális célból meghatározott átváltási árfolyamra vonatkozó rendelkezések

(A Vámkódex 53. cikke)

(1)   Az euro értékét, amennyiben a Vámkódex 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban arra szükség van, havonta egyszer kell rögzíteni.

Az alkalmazandó átváltási árfolyam az Európai Központi Bank által a hónap utolsó előtti napját megelőzően megállapított legutolsó árfolyam, amely a következő hónapban érvényes.

Amennyiben azonban a hónap kezdetén alkalmazandó árfolyam több mint 5 %-kal eltér az Európai Központi Bank által ugyanazon hónap 15. napja előtt megállapított árfolyamtól, a hónap 15. napjától a szóban forgó hónap végéig az utóbbi árfolyamot kell alkalmazni.

(2)   Amennyiben valutaátszámításra van szükség a Vámkódex 53. cikkének (2) bekezdésében említett bármely ok miatt, az euro nemzeti pénznemekben kifejezett értékeként az Európai Központi Bank által október első munkanapján megállapított árfolyam alkalmazandó, amely árfolyamot a következő év január 1-jei hatállyal kell alkalmazni.

(3)   A tagállamok változatlanul hagyhatják az euróban meghatározott összeg nemzeti valutában kifejezett értékét, amennyiben az éves kiigazítás időpontjában a szóban forgó összegnek az átváltása a nemzeti pénznemben kifejezett értéknek kevesebb mint 5 %-os változását eredményezi.

A tagállamok az átváltás után kapott összeget felfelé vagy lefelé kerekíthetik a legközelebbi tizedesjegyig.

II. CÍM

AZOK A TÉNYEZŐK, AMELYEK ALAPJÁN AZ ÁRUFORGALOMRA VONATKOZÓ BEHOZATALI ÉS KIVITELI VÁMOT ÉS MÁS INTÉZKEDÉSEKET ALKALMAZZÁK

1. FEJEZET

Közös Vámtarifa és az áruk tarifális besorolása

1. Szakasz

A vámkontingensek kezelése

49. cikk

A vámkontingensek egységes kezelésére vonatkozó általános szabályok

(A Vámkódex 56. cikkének (4) bekezdése)

(1)   Az ebben a cikkben és az e rendelet 50–54. cikkében meghatározott módszerre hivatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően megnyitott vámkontingenseket a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendje alapján kell kezelni.

(2)   Az uniós jogszabályokban minden vámkontingenst rendelésszám azonosít, ami megkönnyíti kezelésüket.

(3)   E szakasz alkalmazásában, a vámhatóságok által január 1-jén, 2-án vagy 3-án elfogadott szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó árunyilatkozatokat ugyanazon év január 3-án elfogadottnak kell tekinteni. Ha azonban e napok bármelyike szombatra vagy vasárnapra esik, a nyilatkozatokat az adott év január 4-én elfogadottnak kell tekinteni.

(4)   E szakasz alkalmazásában munkanap az a nap, amely nem munkaszüneti nap az uniós intézmények számára Brüsszelben.

50. cikk

A tagállamok vámhatóságainak a vámkontingensek egységes kezelésével kapcsolatos feladatai

(A Vámkódex 56. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A vámhatóságok megvizsgálják, hogy a vámkontingenst megnyitó uniós jogszabály értelmében érvényes-e a vámkontingens igénybevétele iránti kérelem, amelyet a nyilatkozattevő a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatban tett.

(2)   Amennyiben a nyilatkozattevő által tett, vámkontingens igénybevétele iránti érvényes kérelmet tartalmazó szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatot elfogadnak, és a vámhatóságok megkapták a vámkontingens megadásához szükséges összes alátámasztó okmányt, a vámhatóságok haladéktalanul továbbítják a Bizottsághoz a kérelmet, megjelölve a vám-árunyilatkozat elfogadásának dátumát és a kérelmezett pontos mennyiséget.

51. cikk

Vámkontingens-mennyiségek kiosztása

(A Vámkódex 56. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A Bizottság munkanapokon végzi a kiosztást. Mindazonáltal a Bizottság dönthet úgy, hogy egy adott munkanapon nem oszt fel mennyiségeket, feltéve, hogy a tagállamok illetékes hatóságait előre értesítik.

(2)   A vámkontingens-mennyiségek nem oszthatók ki azon vám-árunyilatkozat elfogadásának dátumát követő második munkanapnál korábban, amelyben a nyilatkozattevő kérelmezte a vámkontingens igénybevételét.

A Bizottság általi minden egyes kiosztás során figyelembe kell venni azokat a vámkontingens igénybevétele iránti még teljesítetlen kérelmeket, amelyek olyan vám-árunyilatkozatokon alapulnak, amelyeket a felosztás időpontját megelőző második munkanapon vagy korábban fogadtak el, és amelyeket a vámhatóságok továbbítottak az e rendelet 54. cikkében említett rendszerbe.

(3)   A Bizottság minden vámkontingens esetében a hozzá beérkezett, vámkontingens igénybevétele iránti kérelmek alapján, a vonatkozó vám-árunyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendjét követve osztja ki a mennyiségeket olyan mértékben, ahogy az adott vámkontingens fennmaradó egyenlege azt megengedi.

(4)   Amennyiben egy kiosztási napon a vámkontingens igénybevétele iránti azon kérelmek szerinti mennyiségek összege, amelyek ugyanazon időpontban elfogadott árunyilatkozatokhoz kapcsolódnak, nagyobb, mint a vámkontingens fennmaradó egyenlege, a Bizottság e kérelmek kapcsán a kérelmezett mennyiségek figyelembevételével arányosan osztja ki a mennyiségeket.

(5)   Amikor új vámkontingens kerül megnyitásra, a Bizottság a vámkontingenst megnyitó uniós jogi aktus közzétételének napját követő tizenegyedik munkanap előtt nem oszt ki vámkontingens-mennyiségeket.

52. cikk

Kérelmek törlése és a kiosztott, de fel nem használt vámkontingens-mennyiségek visszatérítése

(A Vámkódex 56. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A vámhatóságok haladéktalanul visszatérítik a tévesen kiosztott mennyiségeket az e rendelet 54. cikkében említett elektronikus rendszerbe. A visszatérítési kötelezettség azonban nem alkalmazandó, ha egy 10 EUR-nál kisebb összegű vámtartozást képviselő téves felosztás felfedezésére az érintett vámkontingens érvényességi idejének végét követő első hónap után kerül sor.

(2)   Amennyiben a vámhatóságok olyan áruk tekintetében, amelyek vámkontingens igénybevétele iránti kérelem tárgyát képezik, azelőtt érvénytelenítenek egy vám-árunyilatkozatot, hogy a Bizottság kiosztotta volna a kért mennyiséget, a vámhatóságoknak a vámkontingens igénybevétele iránti teljes kérelmet törölniük kell.

Amennyiben a Bizottság már kiosztotta a kért mennyiséget egy érvénytelenített vám-árunyilatkozat alapján, a vámhatóságnak haladéktalanul vissza kell térítenie a kiosztott mennyiséget az e rendelet 54. cikkében említett elektronikus rendszerbe.

53. cikk

A vámkontingensek kritikus státusa

(A Vámkódex 56. cikkének (4) bekezdése)

(1)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 153. cikkének alkalmazásában egy vámkontingenst kritikusnak kell tekinteni, amint a vámkontingens teljes mennyiségének 90 %-a felhasználásra került.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, a vámkontingenst a megnyitása napjától kezdve kritikusnak kell tekinteni bármely következő esetben:

a)

a vámkontingenst három hónapnál rövidebb időre nyitják meg;

b)

az előző két évben nem nyitottak meg a szóban forgó vámkontingensével megegyező termékkörre kiterjedő, megegyező származású árukra vonatkozó és azonos időtartamra szóló vámkontingenst (”egyenértékű vámkontingens”);

c)

az előző két évben megnyitott egyenértékű vámkontingens a kontingensidőszaka harmadik hónapjának utolsó napján vagy azt megelőzően kimerült, vagy nagyobb induló mennyiségre vonatkozott, mint a szóban forgó vámkontingens.

(3)   Az olyan vámkontingenst, amelynek a 654/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) előírásai szerint egyedüli célja védintézkedés vagy engedmények felfüggesztése miatti intézkedés alkalmazása, kritikusnak kell tekinteni, amint a teljes mennyiség 90 %-a felhasználásra kerül, függetlenül attól, hogy nyitottak-e meg egyenértékű vámkontingenst az előző két évben.

54. cikk

A vámkontingensek kezeléséhez kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése és 56. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A vámkontingensek kezelésére a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint e célokra felállított elektronikus rendszert kell használni a következőkhöz:

a)

a vámhatóságok és a Bizottság közötti, a vámkontingensek igénybevétele iránti kérelmekkel és a visszatérítésekkel, valamint a vámkontingensek státusával kapcsolatos információcsere, és ezen információk tárolása;

b)

a vámkontingensek igénybevétele iránti kérelmek és a visszatérítések Bizottság általi kezelése;

c)

a vámhatóságok és a Bizottság közötti, a vámkontingens–mennyiségek kiosztásával kapcsolatos információcsere, és ezen információk tárolása;

d)

bármely további esemény vagy aktus rögzítése, amely hatással lehet a vámkontingensek eredeti lehívására vagy visszatérítésére, illetve kiosztására.

(2)   A Bizottság a kiosztás eredményével kapcsolatos információt e rendszeren keresztül teszi elérhetővé.

2. szakasz

Az áruk szabad forgalomba bocsátásának vagy kivitelének felügyelete

55. cikk

Az áruk szabad forgalomba bocsátásának vagy kivitelének felügyeletére vonatkozó általános szabályok

(A Vámkódex 56. cikkének (5) bekezdése)

(1)   Ha a Bizottság előírja, hogy egyes áruk a szabad forgalomba bocsátáskor vagy a kivitelkor felügyelet hatálya alá tartozzanak, a felügyeleti követelmény alkalmazandóvá válása előtt kellő időben tájékoztatja a vámhatóságokat a szóban forgó áruk KN-kódjáról és a felügyelet céljára szükséges adatokról.

A Bizottság által a felügyelet céljára előírható adatok jegyzékét a 21-01. melléklet határozza meg.

(2)   Ha az áruk szabad forgalomba bocsátáskor vagy kivitelkor történő felügyelet hatálya alá kerültek, a vámhatóságok kötelesek legalább hetente egyszer a Bizottság rendelkezésére bocsátani a vonatkozó eljáráshoz kapcsolódó vám-árunyilatkozatra vonatkozó adatokat.

A vámhatóságok kötelesek haladéktalanul a Bizottság rendelkezésére bocsátani az adatokat, amikor az árukat a Vámkódex 194. cikke (1) bekezdésének megfelelően átengedik.

(3)   A vámhatóságok által rendelkezésre bocsátott, az (1) bekezdésben említett adatokat a Bizottság csak összesített formában, és csak az e rendelet 56. cikke (2) bekezdésének megfelelően engedélyezett felhasználók számára teheti közzé.

(4)   Amennyiben az árukat a Vámkódex 166. cikkében említettek szerint egyszerűsített árunyilatkozat alapján, vagy a Vámkódex 182. cikkében említettek szerint a nyilatkozattevő nyilvántartásába történő bejegyzés révén vonják vámeljárás alá, és a Bizottság által előírt információ nem állt rendelkezésre, amikor az árukat a Vámkódex 194. cikke (1) bekezdésének megfelelően átengedték, a vámhatóságok kötelesek ezt az információt a Vámkódex 167. cikke szerint benyújtott kiegészítő árunyilatkozat kézhezvételét követően haladéktalanul a Bizottság rendelkezésére bocsátani.

(5)   Ha a Vámkódex 167. cikkének (3) bekezdése értelmében eltekintenek a kiegészítő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségtől, vagy ha a kiegészítő árunyilatkozatot e rendelet 225. cikkének megfelelően nyújtották be vagy bocsátották rendelkezésre, az engedélyes legalább havonta egyszer elküldi a vámhatóságoknak a Bizottság által előírt adatokat, vagy a vámhatóságoknak a nyilatkozattevő rendszeréből kell begyűjteniük az említett adatokat.

A vámhatóságoknak az adatokat haladéktalanul be kell vinniük az e rendelet 56. cikkében említett elektronikus rendszerbe.

(6)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve addig az időpontig, ameddig az 56. cikk (1) bekezdésében említett rendszer korszerűsítése első szakaszának és a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett nemzeti import- és exportrendszereknek meg nem történik a telepítése, a Bizottság által a felügyelet céljára előírható adatok jegyzékét a 21-01. melléklet határozza meg.

56. cikk

Az áruk szabad forgalomba bocsátásának vagy kivitelének felügyeletéhez kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése és 56. cikkének (5) bekezdése)

(1)   Az áruk szabad forgalomba bocsátásának vagy kivitelének felügyeletére a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint felállított elektronikus rendszert kell használni a következő információk továbbítására és tárolására:

a)

az áruk szabad forgalomba bocsátásának vagy kivitelének felügyeletére vonatkozó adatok;

b)

olyan információk, amelyek aktualizálhatják az elektronikus rendszerbe bevitt és ott tárolt, az áruk szabad forgalomba bocsátására vagy kivitelére vonatkozó felügyeleti adatokat.

(2)   A Bizottság a tagállamok kérése alapján engedélyezheti a felhasználók számára az (1) bekezdésben említett elektronikus rendszerhez való hozzáférést.

(3)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében szereplő rendszer korszerűsítése első szakaszának telepítési időpontjáig az említett bekezdés a) és b) pontja szerinti információtovábbítás és -tárolás céljára a Bizottság Felügyelet 2 rendszerét kell használni.

2. fejezet

Az áruk származása

1. szakasz

A nem preferenciális származás igazolása

57. cikk

Különleges nem preferenciális behozatali rendelkezések hatálya alá tartozó termékek származási bizonyítványa

(A Vámkódex 61. cikkének (1) és (2) bekezdése)

(1)   A harmadik országból származó, különleges nem preferenciális behozatali rendelkezések hatálya alá tartozó termékekre vonatkozó származási bizonyítványt – amennyiben azok a rendelkezések erre a cikkre hivatkoznak – a 22-14. mellékletben meghatározott nyomtatvány használatával, az ott megállapított technikai előírásoknak megfelelően kell kiadni.

(2)   A származási bizonyítványt azon harmadik ország illetékes hatósága adja ki, amelyből a különleges nem preferenciális behozatali rendelkezések hatálya alá tartozó termékek származnak, vagy az említett hatóságok által e célra megfelelően felhatalmazott megbízható ügynöksége (kiadó hatóságok), feltéve, hogy a termékek származását a Vámkódex 60. cikkének megfelelően állapították meg.

A kiadó hatóságoknak meg kell őrizniük minden kiadott származási bizonyítvány másolatát.

(3)   A származási bizonyítványt azt megelőzően kell kiadni, hogy a származási harmadik országban kivitelre bejelentik az általa érintett terméket.

(4)   A (3) bekezdéstől eltérve, a származási bizonyítványt kivételes esetben az általa érintett termékek kivitele után is ki lehet adni, ha azt tévedés, nem szándékos mulasztás vagy különleges körülmények miatt nem adták ki a kivitelkor.

A kiadó hatóság mindaddig nem adhatja ki visszamenőleges hatállyal az (1) bekezdésben meghatározott származási bizonyítványt, amíg meg nem győződött arról, hogy az exportőr kérelmében szereplő adatok megegyeznek a vonatkozó kiviteli adatokkal.

58. cikk

A különleges nem preferenciális behozatali rendelkezésekhez kapcsolódó igazgatási együttműködést érintő információk rendelkezésre bocsátása

(A Vámkódex 61. cikke)

(1)   Ha az egyes termékekhez kapcsolódó különleges nem preferenciális behozatali rendelkezések az e rendelet 57. cikkében foglalt származási bizonyítvány használatát írják elő, az ilyen rendelkezések alkalmazásának feltétele igazgatási együttműködési eljárás létrehozása, amennyiben az érintett rendelkezések másképpen nem rendelkeznek.

Az igazgatási együttműködési eljárás létrehozása céljából az érintett harmadik országok eljuttatják a Bizottsághoz:

a)

a kiadó hatóságok nevét és címét az általuk használt bélyegzők mintáival együtt;

b)

azoknak a kormányzati hatóságoknak a nevét és címét, amelyekhez az e rendelet 59. cikkében előírt, a származási bizonyítvány utólagos megerősítésre irányuló megkeresést kell küldeni.

A Bizottság a fent említett információkat továbbítja a tagállamok illetékes hatóságaihoz.

(2)   Ha egy harmadik ország nem küldi el az (1) bekezdésben meghatározott információt a Bizottságnak, az illetékes uniós hatóságok megtagadják a különleges nem preferenciális behozatali rendelkezések alkalmazását.

59. cikk

Különleges nem preferenciális behozatali rendelkezések hatálya alá tartozó termékek származási bizonyítványának utólagos megerősítése

(A Vámkódex 61. cikke)

(1)   Az e rendelet 57. cikkében említett származási bizonyítványok megerősítését e cikkel összhangban, a vám-árunyilatkozat elfogadását követően kell elvégezni (utólagos megerősítés).

(2)   Ha a vámhatóságoknak alapos kétségük van a származási bizonyítvány hitelességét vagy a benne foglalt információk pontosságát illetően, és ha szúrópróbaszerű utólagos megerősítéseket végeznek, felkérik az e rendelet 58. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett hatóságot annak megerősítésére, hogy az adott származási bizonyítvány hiteles-e, vagy arra, hogy a megjelölt származást helyesen és a Vámkódex 60. cikkének megfelelően állapították-e meg, vagy mindkettőre.

E célból a vámhatóságok visszajuttatják a származási bizonyítványt vagy annak egy másolatát az e rendelet 58. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett hatósághoz. Amennyiben az árunyilatkozatot számla kísérte, az eredeti számlát vagy annak egy másolatát csatolni kell a visszaküldött származási bizonyítványhoz.

A vámhatóságok adott esetben megadják az utólagos megerősítés indokait és rendelkezésre bocsátják a birtokukban lévő összes olyan információt, amely arra utal, hogy a származási bizonyítványon megadott adatok helytelenek vagy hogy a származási bizonyítvány nem hiteles.

(3)   Az e rendelet 58. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett hatóság a lehető leghamarabb tájékoztatja a vámhatóságokat a megerősítés eredményéről.

Ha a (2) bekezdés szerint elküldött megkeresést követő hat hónapon belül nem érkezik válasz, a vámhatóságok megtagadják a különleges nem preferenciális behozatali rendelkezések alkalmazását a kérdéses termékek vonatkozásában.

2. szakasz

Preferenciális származás

60. cikk

E szakasz alkalmazásában az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 37. cikkében rögzített fogalommeghatározások alkalmazandók.

1. alszakasz

A származási igazolások kiadását vagy kiállítását megkönnyítő eljárások

61. cikk

Beszállítói nyilatkozatok és felhasználásuk

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha a beszállító az exportőr vagy a gazdasági szereplő rendelkezésére bocsátja az Unió és bizonyos országok vagy területek közötti preferenciális kereskedelemre irányadó rendelkezések alkalmazásában az áruk származó státusának (preferenciális származó státus) megállapításához szükséges információkat, a beszállító ezt a beszállítói nyilatkozat útján teszi meg.

Minden áruszállítmányhoz külön beszállítói nyilatkozatot kell készíteni, az e rendelet 62. cikkében meghatározott esetek kivételével.

(2)   A beszállító a nyilatkozatot a szállítmányra vonatkozó kereskedelmi számlán, a szállítólevélen vagy bármely más olyan kereskedelmi okmányon teszi meg, amely az érintett árukat az azonosításukat lehetővé tevő kellő részletességgel írja le.

(3)   A beszállító bármikor, még az áruk leszállítása után is megteheti a nyilatkozatot.

62. cikk

A hosszú távú beszállítói nyilatkozat

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha egy beszállító egy exportőrnek vagy gazdasági szereplőnek rendszeresen szállít áruszállítmányokat, és e szállítmányok mindegyikében várhatóan ugyanaz lesz az áruk származó státusa, a beszállítónak lehetősége van az említett áruk egymást követő szállítmányaira kiterjedő egyetlen nyilatkozat kiadására (hosszú távú beszállítói nyilatkozat). A hosszú távú beszállítói nyilatkozatot a kiállítás dátumától számított legfeljebb kétéves érvényességi időtartamra lehet kiállítani.

(2)   A hosszú távú beszállítói nyilatkozatot visszamenőleges hatállyal ki lehet állítani a nyilatkozat kiállítását megelőzően leszállított árukra. Az ilyen hosszú távú beszállítói nyilatkozatot a kiállítás dátumát megelőző legfeljebb egyéves érvényességi időtartamra lehet kiállítani. Az érvényességi időtartam vége a hosszú távú beszállítói nyilatkozat kiállításának dátuma.

(3)   A beszállító haladéktalanul tájékoztatja az érintett exportőrt vagy a gazdasági szereplőt, ha a hosszú távú beszállítói nyilatkozat nem érvényes a szállított és még szállítandó áruk néhány vagy összes szállítmánya tekintetében.

63. cikk

Beszállítói nyilatkozatok kiállítása

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A preferenciális származó státussal rendelkező termékek esetében a beszállítói nyilatkozatot a 22-15. mellékletben meghatározottak szerint kell kiállítani. Mindazonáltal az említett termékekre vonatkozó hosszú távú beszállítói nyilatkozatokat a 22-16. mellékletben meghatározottak szerint kell kiállítani.

(2)   Az Unióban megmunkáláson vagy feldolgozáson átesett, de preferenciális származó státussal nem rendelkező termékek esetében a beszállítói nyilatkozatot a 22-17. mellékletben meghatározottak szerint kell kiállítani. Mindazonáltal a hosszú távú beszállítói nyilatkozatok esetében a beszállítói nyilatkozatokat a 22-18. mellékletben meghatározottak szerint kell kiállítani.

(3)   A beszállítói nyilatkozatot a beszállító saját kezű aláírásával kell ellátni. Azonban ha a beszállítói nyilatkozatot és a számlát is elektronikus úton készítik, ezeket elektronikusan is lehet hitelesíteni, vagy a beszállító írásbeli kötelezettségvállalást tesz az exportőr vagy gazdasági szereplő felé arról, hogy minden őt azonosító beszállítói nyilatkozatért úgy vállal teljes felelősséget, mintha saját kezűleg aláírta volna.

64. cikk

INF 4 adatlap kiadása

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A vámhatóságok kérhetik az exportőrtől vagy gazdasági szereplő, hogy szerezzenek be a beszállítótól egy INF 4 adatlapot, amely igazolja a beszállítói nyilatkozat pontosságát és hitelességét.

(2)   Az INF 4 adatlapot a beszállító kérésére azon tagállam vámhatóságainak kell kiadniuk, ahol a beszállítói nyilatkozatot a 22-02. mellékletben meghatározott nyomtatvány használatával, az abban megállapított technikai előírásoknak megfelelően kiállították. A hatóságok bármilyen bizonyítékot kérhetnek és betekinthetnek a beszállító nyilvántartásaiba, vagy elvégezhetnek más általuk megfelelőnek ítélt ellenőrzést.

(3)   A vámhatóságok az INF 4 adatlapot a beszállító kérelmének kézhezvételétől számított 90 napon belül kiadják a beszállítónak, megjelölve, hogy a beszállítói nyilatkozat pontos-e és hiteles-e.

(4)   A vámhatóságnak, amelyhez az INF 4 adatlap kiadása iránti kérelmet intézték, a kérelemnyomtatványt legalább három évig vagy szükség esetén hosszabb ideig meg kell őriznie az Unió és bizonyos országok vagy területek közötti preferenciális kereskedelemre irányadó rendelkezéseknek való megfelelés biztosítása érdekében.

65. cikk

A tagállamok közötti igazgatási együttműködés

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

A vámhatóságok segítik egymást a beszállítói nyilatkozatban megadott információk pontosságának ellenőrzésében.

66. cikk

A beszállítói nyilatkozatok ellenőrzése

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha egy exportőr nem tudja bemutatni az INF 4 adatlapot a vámhatóságok kérését követő 120 napon belül, a kiviteli tagállam vámhatóságai felkérhetik azon tagállam vámhatóságait, amelyben a beszállítói nyilatkozatot kiállították, hogy erősítsék meg az Unió és bizonyos országok vagy területek közötti preferenciális kereskedelemre irányadó rendelkezések alkalmazásában az érintett termékek származását.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a kiviteli tagállam vámhatóságainak minden rendelkezésre álló információt és okmányt el kell küldeniük azon tagállam vámhatóságainak, amelyben a beszállítói nyilatkozatot kiállították, és meg kell indokolniuk a megkeresést.

(3)   Az (1) bekezdés alkalmazásában azon tagállam vámhatóságai, amelyben a beszállítói nyilatkozatot kiállították, bizonyítékot kérhetnek a beszállítótól vagy elvégezhetik a szóban forgó nyilatkozat megfelelő megerősítését.

(4)   A megerősítést kérő vámhatóságokat az INF 4 adatlap útján a lehető leghamarabb tájékoztatni kell az eredményekről.

(5)   Ha a megerősítésre irányuló megkeresésre az annak dátumától számított 150 napon belül nem érkezik válasz, vagy ha a válasz nem tartalmaz elegendő információt az érintett termékek származásának meghatározásához, az exportáló ország vámhatóságai érvénytelennek nyilvánítják a beszállítói nyilatkozat alapján kiállított származási igazolást.

67. cikk

Elfogadott exportőri engedély

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha az Unió egy harmadik országgal preferenciális megállapodást kötött, amely úgy rendelkezik, hogy a származási igazolásnak egy elfogadott exportőr által kiállított számlanyilatkozat vagy származási nyilatkozat formáját kell öltenie, akkor az említett nyilatkozatok kiállítása és helyettesítése céljából elfogadott exportőri engedélyt kérhetnek az Unió vámterületén letelepedett exportőrök.

(2)   Az elfogadott exportőri engedélyekre vonatkozó határozatokra nem alkalmazandó az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a kérelmek befogadására és a határozatok felfüggesztésére vonatkozó 11. cikke (1) bekezdésének d) pontja, 16. cikke, 17. cikke és 18. cikke, valamint e rendeletnek a kérelmekhez és határozatokhoz kapcsolódó információ elektronikus úton történő cseréjére és tárolására, illetve a kedvező határozatok visszavonására vonatkozó 10. és 15. cikke.

(3)   Az elfogadott exportőri engedélyt kizárólag olyan személyek kaphatják meg, akik teljesítik vagy az Unió és bizonyos, az Unió vámterületén kívüli országok vagy területek között kötött megállapodás, vagy az Unió által az ilyen országok vagy területek tekintetében egyoldalúan elfogadott intézkedések származási rendelkezéseiben meghatározott feltételeket.

(4)   A vámhatóságok az elfogadott exportőrnek vámfelhatalmazási számot adnak, amelyet a preferenciális származási igazoláson fel kell tüntetni. A vámfelhatalmazási szám előtt az engedélyt kiadó tagállam ISO 3166-1-alpha-2 szerinti országkódja szerepel.

(5)   A Bizottság az érintett harmadik országok rendelkezésére bocsátja az elfogadott exportőrök által kiállított preferenciális származási igazolás ellenőrzéséért felelős vámhatóságok címét.

(6)   Ha az alkalmazandó preferenciális megállapodás nem határozza meg a számlanyilatkozatok vagy származási nyilatkozatok formáját, az említett nyilatkozatokat a 22-09. mellékletben meghatározott nyomtatványnak megfelelően kell kiállítani.

(7)   Ha az alkalmazandó preferenciális megállapodás nem határozza meg azt az értékküszöböt, amelyig egy nem elfogadott exportőr számlanyilatkozatot vagy származási nyilatkozatot állíthat ki, az értékküszöb minden egyes szállítmány esetében 6 000 EUR.

68. cikk

Az Unió GSP-rendszerének keretén kívüli exportőrök regisztrálása

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha az Unió egy harmadik országgal preferenciális megállapodást kötött, amely úgy rendelkezik, hogy egy származásra vonatkozó okmányt kitölthet egy exportőr a vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban, az Unió vámterületén letelepedett exportőrök kérelmezhetik e célból a regisztrációt. E szakasz 2–9. alszakasza értelemszerűen alkalmazandó.

(2)   E cikk alkalmazásában a kérelmek befogadásának feltételeire és határozatok felfüggesztésére vonatkozóan az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 11. cikke (1) bekezdésének d) pontja, 16., 17. és 18. cikke, valamint e rendelet 10. és 15. cikke nem alkalmazandó. Az e cikkhez kapcsolódó kérelmek és határozatok nem oszthatók meg és nem tárolhatók az e rendelet 10. cikkében meghatározott elektronikus információs és kommunikációs rendszerben.

(3)   A Bizottság e cikkel összhangban az Unióban regisztrált exportőr által kitöltött származásra vonatkozó okmány megerősítéséért felelős vámhatóságok címét azon harmadik országok rendelkezésére bocsátja, amelyekkel az Unió preferenciális megállapodást kötött.

(4)   Ha az alkalmazandó preferenciális megállapodás nem határozza meg azt az értékküszöböt, amelyig egy nem regisztrált exportőr származásra vonatkozó okmányt tölthet ki, az értékküszöb minden egyes szállítmány esetében 6 000 EUR.

(5)   A 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett regisztrált exportőrök rendszere (REX) korszerűsítésének telepítési időpontjaiig az alábbi rendelkezések alkalmazandók:

a)

az Unió vámterületén letelepedett exportőr az (1) bekezdés szerinti regisztrált exportőrként való tevékenység végzése céljából kérelmezheti az e rendelet 67. cikkének megfelelő jóváhagyást;

b)

az Unióban már elfogadott exportőri engedély birtokában lévő exportőr kérelmezheti az engedély kiterjesztését az (1) bekezdés szerinti regisztrált exportőrként való tevékenység végzése céljából;

és elfogadott exportőri engedélyszámát kell használnia regisztrált exportőri azonosító számként.

A regisztrált exportőrök rendszere (REX) korszerűsítésének telepítési időpontjaitól kezdve az első albekezdés a) vagy b) pontjában említett exportőrt, aki az (1) bekezdésnek megfelelően továbbra is regisztrált exportőri tevékenységet kíván végezni, regisztrálni kell az említett rendszerben.

69. cikk

Az Unió GSP-rendszerének keretén kívül kiadott vagy kiállított preferenciális származási igazolások helyettesítése

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha a korábban az Unió általános preferenciarendszerétől eltérő, a Vámkódex 56. cikke (2) bekezdésének d) vagy e) pontjában említett preferenciális tarifális intézkedés céljából kiadott vagy kiállított preferenciális származási igazolás által lefedett származó termékeket még nem bocsátották szabad forgalomba és egy uniós vámhivatal ellenőrzése alá vonták őket, a kezdeti származási igazolás helyettesíthető egy vagy több helyettesítő igazolással abból a célból, hogy az említett termékek összességét vagy egy részét az Unión belül máshová szállítsák.

(2)   Ha az (1) bekezdésben említett preferenciális tarifális intézkedés céljára előírt származási igazolás EUR.1 szállítási bizonyítvány, más kormányzati származási bizonyítvány, származási nyilatkozat vagy számlanyilatkozat, a helyettesítő származási igazolást a következő okmányok egyikének formájában kell kiadni vagy kiállítani:

a)

az árukat továbbküldő elfogadott exportőr által kiállított helyettesítő származási nyilatkozat vagy helyettesítő számlanyilatkozat;

b)

az áruk bármely továbbküldője által kiállított helyettesítő származási nyilatkozat vagy helyettesítő számlanyilatkozat, ha a megbontandó kezdeti szállítmányban lévő származó termékek összértéke nem haladja meg az alkalmazandó értékküszöböt;

c)

az áruk bármely továbbküldője által kiállított helyettesítő származási nyilatkozat vagy helyettesítő számlanyilatkozat, ha a megbontandó kezdeti szállítmányban lévő származó termékek összértéke meghaladja az alkalmazandó értékküszöböt, és a továbbküldő csatolja a kezdeti származási igazolás másolatát a helyettesítő származási nyilatkozathoz vagy helyettesítő számlanyilatkozathoz;

d)

azon vámhivatal által kiadott EUR.1 szállítási bizonyítvány, amelynek ellenőrzése alá kerülnek az áruk, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

i.

a továbbküldő nem elfogadott exportőr és nem járul hozzá, hogy a kezdeti származási igazolás másolatát csatolják a helyettesítő igazoláshoz;

ii.

a kezdeti szállítmányban lévő származó termékek összértéke meghaladja az alkalmazandó értékküszöböt, amely felett az exportőrnek elfogadott exportőrnek kell lennie ahhoz, hogy helyettesítő igazolást állítson ki.

(3)   Ha a helyettesítő származási igazolást a (2) bekezdés d) pontjának megfelelően adják ki, a helyettesítő EUR.1 szállítási bizonyítványt kiadó vámhivatal záradékát a bizonyítvány 11. rovatában kell szerepeltetni. A bizonyítvány 4. rovatában szereplő, a származási országra vonatkozó adatoknak meg kell egyezniük a kezdeti származási igazoláson szereplő adatokkal. A 12. rovatot a továbbküldő aláírja. A 12. rovatot jóhiszeműen aláíró továbbküldő nem felelős a kezdeti származási igazoláson szereplő adatok pontosságáért.

A helyettesítő bizonyítvány kiadására felkért vámhivatal a kezdeti származási igazolásra vagy annak csatolmányára feljegyzi a továbbított termékek tömegét, darabszámát és jellegét, valamint rendeltetési országukat, és feltünteti rajta a megfelelő helyettesítő bizonyítvány vagy bizonyítványok sorszámát. A vámhivatal a kezdeti származási igazolást legalább három évig megőrzi.

(4)   Ha az (1) bekezdésben említett preferenciális tarifális intézkedés céljára előírt származási igazolás származásmegjelölő nyilatkozat, a helyettesítő származási igazolást a továbbküldőnek helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozat formájában kell kiállítania.

Ha azon szállítmányban lévő termékek összértéke, amelyre vonatkozóan a származási igazolást kiállították, nem haladja meg az alkalmazandó értékküszöböt, a szállítmány részei továbbküldőjének nem kell magának regisztrált exportőrnek lennie ahhoz, hogy kiállítsa a helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatokat.

Ha azon szállítmányban lévő termékek összértéke, amelyre vonatkozóan a származási igazolást kiállították, meghaladja az alkalmazandó értékküszöböt, a helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatok kiállításához a továbbküldőnek teljesítenie kell a következő feltételek valamelyikét:

a)

az Unióban regisztrált exportőrnek kell lennie;

b)

csatolja a kezdeti származásmegjelölő nyilatkozat másolatát a helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozathoz.

2. alszakasz

Az Unió GSP-rendszerének keretén belüli kedvezményezett országok kötelezettségei

70. cikk

A REX-rendszer keretében igazgatási együttműködés biztosítására vonatkozó kötelezettség

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A GSP-rendszer helyes alkalmazása érdekében a kedvezményezett országok kötelesek vállalni, hogy:

a)

kialakítják és fenntartják azokat az igazgatási struktúrákat és rendszereket, amelyek az ezen alszakaszban és az e szakasz 3–9. alszakaszában, valamint az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 2. és 3. alszakaszában megállapított szabályoknak és eljárásoknak az adott országban való végrehajtásához és kezeléséhez szükségesek, az adott esetnek megfelelően ideértve a kumuláció alkalmazásához szükséges feladatok ellátását is;

b)

illetékes hatóságaik együttműködnek a Bizottsággal és a tagállamok vámhatóságaival.

(2)   Az (1) bekezdés b) pontja szerinti együttműködés a következő elemekből áll:

a)

minden szükséges támogatás megadása abban az esetben, ha a Bizottság kéri, hogy elvégezhesse a GSP-rendszernek az érintett országban való helyes igazgatásának ellenőrzését, ideértve a Bizottság vagy a tagállamok vámhatóságai által tett helyszíni ellenőrző látogatásokat is;

b)

e rendelet 108. és 109. cikkének sérelme nélkül a termékek származó státusának és az ezen alszakaszban, az e szakasz 3–9. alszakaszában, valamint az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 2. és 3. alszakaszában megállapított egyéb feltételek teljesülésének megerősítése, ideértve a helyszíni látogatásokat is, ha a Bizottság vagy valamely tagállam vámhatóságai a származásra vonatkozó vizsgálatok keretében ezt kérik.

(3)   A kedvezményezett országoknak ahhoz, hogy jogosultak legyenek a regisztrált exportőri rendszer alkalmazására, az (1) bekezdés szerinti vállalásukat legalább három hónappal azt a dátumot megelőzően be kell nyújtaniuk a Bizottsághoz, amikor az exportőrök regisztrálását meg akarják kezdeni.

(4)   Amennyiben egy országot vagy területet törölnek a 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) II. mellékletéből, az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 55. cikkének (8) bekezdésében, valamint e rendelet 72., 80. és 108. cikkében meghatározott igazgatási együttműködési kötelezettség a mellékletből való törlés dátumától számított három évig továbbra is vonatkozik az adott országra vagy területre.

71. cikk

Form A származási bizonyítvány és számlanyilatkozat használatával történő kivitel tekintetében alkalmazandó igazgatási együttműködési eljárások és módszerek

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Valamennyi kedvezményezett ország köteles betartani a következő rendelkezéseket, illetve köteles gondoskodni betartásukról:

a)

az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 2. alszakaszában meghatározott, az exportált termékek származására vonatkozó szabályok;

b)

a Form A származási bizonyítványok kitöltésére és kiadására vonatkozó szabályok;

c)

a 22-09. mellékben meghatározott követelményeknek megfelelően kiállított számlanyilatkozatok használatára vonatkozó rendelkezések;

d)

az e rendelet 73. cikkében említett értesítési kötelezettségekre vonatkozó rendelkezések;

e)

a Vámkódex 64. cikkének (6) bekezdésében említett eltérések engedélyezésére vonatkozó rendelkezések.

(2)   A kedvezményezett országok illetékes hatóságai együttműködnek a Bizottsággal és a tagállamokkal, ennek keretében kötelesek különösen:

a)

minden szükséges támogatást megadni abban az esetben, ha a Bizottság kéri, hogy elvégezhesse a GSP-rendszernek az érintett országban való helyes igazgatásának ellenőrzését, ideértve a Bizottság vagy a tagállamok vámhatóságai által tett helyszíni ellenőrző látogatásokat is;

b)

e rendelet 73. és 110. cikkének sérelme nélkül a termékek származó státusának és az ezen alszakaszban, az e szakasz 3–9. alszakaszában, valamint az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 2. és 3. alszakaszában megállapított egyéb feltételek teljesülésének megerősítése, ideértve a helyszíni látogatásokat is, ha a Bizottság vagy valamely tagállam vámhatóságai a származásra vonatkozó vizsgálatok keretében ezt kérik.

(3)   Ha egy kedvezményezett országban kijelölnek egy illetékes hatóságot a Form A származási bizonyítványok kiadásának céljára, továbbá megerősítik a származást igazoló dokumentumokat és az Unióba irányuló export céljára Form A származási bizonyítványokat adnak ki, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adott kedvezményezett ország elfogadta az (1) bekezdésben megállapított feltételeket.

(4)   Ha egy ország a 978/2012/EU rendeletben meghatározott termékek vonatkozásában akár újonnan, akár ismételten kedvezményezett országként elismerésre kerül, akkor az adott országból származó árukra az általános preferenciarendszert azzal a feltétellel kell alkalmazni, hogy a kedvezményezett országból való kivitelük az e rendelet 73. cikkének (2) bekezdésében említett napon vagy azt követően történt.

(5)   Amennyiben egy országot vagy területet törölnek a 978/2012/EU rendelet II. mellékletéből, az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 55. cikkében, valamint e rendelet 110. és 111. cikkében meghatározott igazgatási együttműködési kötelezettség a mellékletből való törlés dátumától számított három évig továbbra is vonatkozik az adott országra vagy területre.

(6)   Az (5) bekezdésben említett kötelezettségek Szingapúr vonatkozásában a 2014. január 1-jétől kezdődő hároméves időszakban alkalmazandók.

72. cikk

A regisztrált exportőri rendszer (REX-rendszer) alkalmazásának kezdetétől alkalmazandó értesítési kötelezettségek

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A kedvezményezett országok közlik a Bizottsággal a területükön található azon hatóságok nevét, címét és kapcsolatfelvételi adatait, amelyek:

a)

az érintett ország kormányzati hatóságainak részeként vagy a kormány alá rendelt szervként illetékességgel rendelkeznek arra, hogy exportőröket regisztráljanak a REX-rendszerben, nyilvántartási adatokat módosítsanak, frissítsenek, és regisztrációkat vonjanak vissza;

b)

az érintett ország kormányzati hatóságainak részeként felelősek a Bizottsággal és a tagállamok vámhatóságaival való igazgatási együttműködés biztosításáért, az ezen alszakaszban, az e szakasz 3–9. alszakaszában, valamint az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 2. és 3. alszakaszában előírtak szerint.

(2)   Az értesítést legkésőbb három hónappal azt a dátumot megelőzően kell elküldeni a Bizottságnak, amikor a kedvezményezett országok meg akarják kezdeni az exportőrök regisztrálását.

(3)   A kedvezményezett országok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az első bekezdés szerint megküldött adatokban bekövetkező változásokról.

73. cikk

A regisztrált exportőri rendszer (REX-rendszer) alkalmazásának kezdetéig alkalmazandó értesítési kötelezettségek

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A kedvezményezett országok közlik a Bizottsággal a területükön lévő azon kormányzati hatóságok nevét és címét, amelyek jogosultak Form A származási bizonyítványokat kibocsátani, az ilyen hatóságok által használt bélyegzők lenyomatmintáit, valamint a Form A származási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok ellenőrzéséért felelős kormányzati hatóságok nevét és címét.

A Bizottság ezeket az információkat továbbküldi a tagállamok vámhatóságainak. Ha az adatközlésre korábbi adatközlés módosítása keretében kerül sor, a Bizottság a kedvezményezett országok illetékes kormányzati hatóságai által rendelkezésre bocsátott információknak megfelelően jelzi az új bélyegzők használatba vételének napját. Ez a közlés bizalmas; azonban amikor az árut szabad forgalomba bocsátják, a szóban forgó vámhatóságok lehetővé tehetik, hogy az importőr megtekintse a bélyegzők lenyomatmintáit.

Azok a kedvezményezett országok, amelyek az első albekezdésben előírt információkat már rendelkezésre bocsátották, csak akkor kötelesek ezeket az információkat ismételten átadni, ha azok közben megváltoztak.

(2)   E rendelet 71. cikke (4) bekezdésének alkalmazása céljából a Bizottság közzéteszi weboldalán azt a dátumot, amelytől fogva a 978/2012/EU rendeletben meghatározott termékek vonatkozásában újonnan vagy ismételten kedvezményezett országként elismert ország teljesíti az e cikk (1) bekezdésében előírt kötelezettségeket.

3. alszakasz

A regisztrált exportőri rendszer alkalmazásáig az Unió GSP-rendszere keretében a kedvezményezett országokban és az Unióban alkalmazandó kiviteli eljárások

74. cikk

Form A származási bizonyítvány kiadására vonatkozó eljárás

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Form A származási bizonyítványt az exportőr vagy képviselője írásbeli kérelmére kell kiadni, amelyhez mellékelték a megfelelő alátámasztó okmányokat, amelyek bizonyítják, hogy az exportálandó termékek teljesítik a Form A származási bizonyítvány kiadásának feltételeit. A Form A származási bizonyítványokat a 22-08. mellékletben meghatározott nyomtatvány alkalmazásával kell kiadni.

(2)   A kedvezményezett országok illetékes hatóságai az exportőr rendelkezésére bocsátják a Form A származási bizonyítványt, amint a kivitel megtörtént vagy azt biztosították. A kedvezményezett országok illetékes hatóságai mindazonáltal az érintett termékek kivitelét követően is kiadhatnak Form A származási bizonyítványt, amennyiben:

a)

azt a kivitel alkalmával tévedésből, nem szándékos mulasztásból, vagy egyéb különleges körülmények miatt nem adták ki; vagy

b)

az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlően bizonyítást nyer, hogy a Form A származási bizonyítvány kiadása megtörtént ugyan, de azt behozatalkor technikai okok miatt nem fogadták el; vagy

c)

az érintett termékek végleges rendeltetési helyét a szállítás vagy tárolás során és a szállítmány esetleges megbontását követően határozták meg, az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 43. cikkével összhangban.

(3)   A kedvezményezett országok illetékes hatóságai csak akkor adhatnak ki visszamenőleges hatállyal bizonyítványt, ha megerősítették, hogy az exportőr visszamenőleges hatállyal kiadott Form A származási bizonyítvány iránti kérelmében megadott adatok összhangban állnak a megfelelő kiviteli okmányokban megadott adatokkal, és hogy a szóban forgó termékek kivitelekor nem adtak ki Form A származási bizonyítványt, kivéve, ha a Form A származási bizonyítványt technikai okok miatt nem fogadták el. A visszamenőleges hatállyal kiadott Form A származási bizonyítvány 4. rovatában fel kell tüntetni az „Issued retrospectively”, „Délivré a posteriori” vagy „emitido a posteriori” jelölést.

(4)   Ha a Form A származási bizonyítványt ellopják, az elvész vagy megsemmisül, az exportőr a bizonyítványt kiadó illetékes hatóságtól – az annak birtokában lévő kiviteli okmányok alapján – kérheti másodlat kibocsátását. A Form A származási bizonyítvány másodlatának 4. rovatában fel kell tüntetni a „Duplicate”, „Duplicata” vagy „Duplicado” jelölést, a kiállítás dátumát és az eredeti bizonyítvány sorszámát. A másodlat az eredeti okmány kiállításának napjától fogva hatályos.

(5)   Az illetékes kormányzati hatóságoknak jogosultsággal kell rendelkezniük arra, hogy minden olyan okmányszerű bizonyítékot bekérjenek és minden olyan ellenőrzést lefolytassanak, amelyet megfelelőnek tartanak annak megerősítéséhez, hogy a termék, amelyre a Form A származási bizonyítvány kiállítására irányuló kérelem vonatkozik, megfelel-e a vonatkozó származási szabályoknak.

(6)   A Form A származási bizonyítvány 2. és 10. rovatának kitöltése nem kötelező. A 12. rovatban az „Unió” megnevezést vagy valamely tagállam nevét kell feltüntetni. A 11. rovatban a Form A származási bizonyítvány kiadásának dátumát kell feltüntetni. Ugyanezt a rovatot, mely a bizonyítványt kiadó illetékes kormányzati hatóság számára van fenntartva, valamint a 12. rovatot, mely az exportőr képviseletére jogosult személy aláírása számára van fenntartva, kézzel kell aláírni.

75. cikk

Számlanyilatkozat kiállításának feltételei

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Egy adott kedvezményezett országban tevékenykedő bármely exportőr számlanyilatkozatot állíthat ki bármely, egy vagy több csomagból álló szállítmány vonatkozásában, amelyekben a származó termékek összértéke nem haladja meg a 6 000 EUR-t, amennyiben az adott eljárás az e rendelet 67. cikkének (2) bekezdésében említett igazgatási együttműködés hatálya alá tartozik.

(2)   A számlanyilatkozatot kiállító exportőr köteles az exportáló ország vámhatóságainak vagy más illetékes kormányzati hatóságainak kérésére bármely időpontban benyújtani minden olyan okmányt, amely igazolja az érintett termékek származó státusát.

(3)   Az exportőr a számlanyilatkozatot francia, angol vagy spanyol nyelven köteles kiállítani oly módon, hogy a számlára, a szállítólevélre vagy bármely más kereskedelmi okmányra rágépeli, rábélyegzi vagy rányomtatja a 22-09. mellékletben meghatározott szöveget. Ha a nyilatkozat kézzel írott, azt tintával és nyomtatott betűvel kell elkészíteni. A számlanyilatkozaton szerepelnie kell az exportőr saját kezű eredeti aláírásának.

(4)   A számlanyilatkozat használatának feltételei a következők:

a)

minden egyes szállítmány esetében külön számlanyilatkozatot kell kiállítani;

b)

ha a szállítmányban lévő árukat az exportáló országban a származó termékek meghatározására vonatkozó szabályok szerint már megerősítették, az exportőr a számlanyilatkozatban hivatkozhat erre a megerősítésre.

76. cikk

A Form A származási bizonyítvány kiadásának feltételei kumuláció esetében

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 53., 54., 55. vagy 56. cikke szerinti kumuláció alkalmazása esetén a kedvezményezett ország azon illetékes kormányzati hatóságai, amelyektől Form A származási bizonyítvány kiadását kérték olyan termékre vonatkozóan, amelynek előállítása olyan féltől származó anyagok felhasználásával történt, amellyel megengedett a kumuláció, a következő okmányokra támaszkodnak:

a)

kétoldalú kumuláció esetén az exportőr beszállítója által rendelkezésre bocsátott, e rendelet 77. cikke rendelkezéseinek megfelelően kiadott származási igazolás;

b)

Norvégiával, Svájccal vagy Törökországgal való kumuláció esetén az exportőr beszállítója által rendelkezésre bocsátott, az adott esetnek megfelelően a Norvégia, Svájc vagy Törökország esetében a vonatkozó származási szabályoknak megfelelően kiadott származási igazolás;

c)

regionális kumuláció esetén az exportőr beszállítója által rendelkezésre bocsátott származási igazolás, amely az adott esetnek megfelelően vagy a 22-08. mellékletben meghatározott nyomtatvány használatával kiadott Form A származási bizonyítvány, vagy számlanyilatkozat, amelynek szövege a 22-09. mellékletében található;

d)

kiterjesztett kumuláció esetén az exportőr beszállítója által rendelkezésre bocsátott, az Unió és az érintett ország között fennálló szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően kiadott származási igazolás.

Az első albekezdés a), b), c) és d) pontjában említett esetekben a Form A származási bizonyítvány 4. rovatában esettől függően a következőt kell feltüntetni:

„EU cumulation”, „Norway cumulation”, „Switzerland cumulation”, „Turkey cumulation”, „regional cumulation”, „extended cumulation with country x”, vagy

„Cumul UE”, „Cumul Norvège”, „Cumul Suisse”, „Cumul Turquie”, „cumul régional”, „cumul étendu avec le pays x”, vagy

„Acumulación UE”, „Acumulación Noruega”, „Acumulación Suiza”, „Acumulación Turquía”, „Acumulación regional”, „Acumulación ampliada con el país x”.

77. cikk

Az uniós származó státus igazolása kétoldalú kumuláció céljából és elfogadott exportőrök

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az uniós termékek származó státusa a következők valamelyikével igazolható:

a)

a 22-10. mellékletben meghatározott nyomtatvány használatával kiadott EUR.1 szállítási bizonyítvány bemutatásával vagy

b)

az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 22-09. mellékletében meghatározott szövegű számlanyilatkozat bemutatásával. Számlanyilatkozatot állíthat ki bármely exportőr olyan szállítmány vonatkozásában, amelyben a származó termékek összértéke nem haladja meg a 6 000 EUR-t vagy egy elfogadott uniós exportőr.

(2)   Az exportőr vagy képviselője az EUR.1 szállítási bizonyítvány 2. rovatába a „GSP beneficiary countries” és az „EU” vagy a „Pays bénéficiaires du SPG” és az „UE” szöveget írja be.

(3)   A Form A származási bizonyítványok kiadására, használatára és utólagos megerősítésére vonatkozóan az ezen alszakaszban, az e szakasz 3–9. alszakaszában, valamint az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 2. és 3. alszakaszában előírt rendelkezéseket az EUR.1 szállítási bizonyítványokra és – a kiállításukra vonatkozó rendelkezések kivételével – a számlanyilatkozatokra is értelemszerűen alkalmazni kell.

(4)   A tagállamok vámhatóságai az Unió vámterületén letelepedett bármely olyan exportőrnek (a továbbiakban: elfogadott exportőr), amely a kétoldalú kumuláció keretében gyakran szállít az Unióból származó termékeket, engedélyezhetik, hogy az érintett termékek értékétől függetlenül számlanyilatkozatot állítson ki, amennyiben a szóban forgó exportőr a vámhatóságok számára hitelt érdemlően minden szükséges garanciát megad a következők megerősítésére:

a)

a termékek származó státusa;

b)

az adott tagállamban alkalmazandó egyéb követelmények teljesülése.

(5)   A vámhatóságok az általuk megfelelőnek tartott feltételek mellett adhatják meg az elfogadott exportőri státust. A vámhatóságok az elfogadott exportőr részére vámfelhatalmazási számot adnak ki, amelyet az köteles feltüntetni a számlanyilatkozatokon.

(6)   A vámhatóságok ellenőrzik az engedély elfogadott exportőr általi felhasználását. A vámhatóságok bármikor visszavonhatják az engedélyt.

Az engedélyt a következő esetek mindegyikében vissza kell vonni:

a)

az elfogadott exportőr többé nem biztosítja a (4) bekezdésben előírt garanciákat;

b)

az elfogadott exportőr többé nem teljesíti az (5) bekezdésben előírt feltételeket;

c)

az elfogadott exportőr az engedélyt helytelenül használja.

(7)   Az elfogadott exportőr a számlanyilatkozatokat nem köteles aláírni, ha írásbeli kötelezettségvállalást tesz a vámhatóságok felé arra, hogy minden őt azonosító számlanyilatkozatért úgy vállal teljes felelősséget, mintha saját kezűleg aláírta volna.

4. alszakasz

A regisztrált exportőri rendszer alkalmazásának kezdetétől az Unió GSP-rendszere keretében a kedvezményezett országokban és az Unióban alkalmazandó kiviteli eljárások

78. cikk

Az exportőrök regisztrálási kötelezettsége és az attól való eltekintés

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A GSP-rendszert a következő esetekben kell alkalmazni:

a)

az ezen alszakaszban, az e szakasz 3–9. alszakaszában és az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 2. és 3. alszakaszában előírt követelményeknek megfelelő, regisztrált exportőr által exportált áruk esetében;

b)

az egy vagy több csomagból álló, legfeljebb 6 000 EUR összértékű származó termékeket tartalmazó, bármely exportőr által exportált szállítmányok esetében.

(2)   A szállítmányban lévő származó termékek értéke megegyezik az exportáló ország által kiállított származásmegjelölő nyilatkozattal érintett egyazon szállítmányban lévő összes származó termék értékével.

79. cikk

Regisztrációs eljárás a kedvezményezett országokban és a regisztrált exportőri rendszer alkalmazásáig tartó átmeneti időszak során alkalmazandó kiviteli eljárások

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A kedvezményezett országok 2017. január 1-jén kezdik meg az exportőrök regisztrálását.

Amennyiben azonban a kedvezményezett ország nincs abban a helyzetben, hogy ezen a napon elkezdje a regisztrálást, 2016. július 1-ig írásban értesíti a Bizottságot arról, hogy 2018. január 1-ig vagy 2019. január 1-ig elhalasztja az exportőrök regisztrálását.

(2)   Azon dátumot követő 12 hónapos időtartam során, amely dátummal a kedvezményezett ország megkezdi az exportőrök regisztrálását, az adott kedvezményezett ország illetékes hatóságai folytatják a Form A származási bizonyítványok kiadását azon exportőrök kérésére, amelyeket a bizonyítvány kérelmezésének időpontjában még nem regisztráltak.

E rendelet 94. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül az e bekezdés első albekezdése szerint kiadott Form A származási bizonyítványok befogadhatók az Unióban származási igazolásként, amennyiben azokat az érintett exportőr regisztrálásának dátuma előtt adják ki.

Amennyiben valamely kedvezményezett ország illetékes hatóságai számára nehézséget jelent a regisztrációs eljárás fent említett 12 hónapon belüli lebonyolítása, a Bizottságtól kérhetik ezen időtartam meghosszabbítását. Ez a hosszabbítás nem haladhatja meg a hat hónapot.

(3)   Attól a dátumtól kezdve, amelytől valamely kedvezményezett ország meg akarja kezdeni az exportőrök regisztrálását, a kedvezményezett ország exportőrei (függetlenül attól, hogy regisztráltak-e vagy sem) a legfeljebb 6 000 EUR összértékű származó termékeket tartalmazó szállítmányokra származásmegjelölő nyilatkozatot állítanak ki.

A regisztrálást követően az exportőrök attól a dátumtól, amelytől a regisztrációjuk e rendelet 86. cikkének (4) bekezdése szerint érvényes, a 6 000 EUR-t meghaladó összértékű származó termékeket tartalmazó szállítmányokra származásmegjelölő nyilatkozatot állítanak ki.

(4)   Legkésőbb 2020. június 30-tól valamennyi kedvezményezett országnak alkalmaznia kell a regisztrált exportőri rendszert.

5. alszakasz

80. cikk

Regisztrált exportőri adatbázis: a hatóságok kötelezettségei

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Bizottság felállít egy rendszert az áruk származásának igazolására engedéllyel rendelkező exportőrök regisztrálásához (a REX-rendszert), és azt 2017. január 1-jétől hozzáférhetővé teszi.

(2)   A kedvezményezett országok illetékes hatóságai és a tagállamok vámhatóságai a 22-06. mellékletben szereplő teljes kérelemnyomtatvány kézhezvételekor haladéktalanul hozzárendelik a regisztráltexportőr-azonosító számot az exportőrhöz vagy adott esetben a továbbküldőhöz, és rögzítik a REX-rendszerben a regisztráltexportőr-azonosító számot, a nyilvántartási adatokat, és azt a dátumot, amelytől a regisztráció e rendelet 86. cikkének (4) bekezdése értelmében érvényes.

A kedvezményezett ország illetékes hatóságai vagy valamely tagállam vámhatóságai közlik az exportőrrel vagy adott esetben a továbbküldővel az adott exportőrhöz, illetve továbbküldőhöz rendelt regisztráltexportőr-azonosító számot, valamint azt a dátumot, amelytől a regisztráció érvényes.

(3)   Amennyiben az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy a kérelemben benyújtott információk hiányosak, erről haladéktalanul értesítik az exportőrt.

(4)   A kedvezményezett országok illetékes hatóságai és a tagállamok vámhatóságai naprakészen tartják az általuk nyilvántartott adatokat. A hatóságok e rendelet 89. cikkével összhangban a regisztrált exportőrtől kapott tájékoztatást követően haladéktalanul módosítják ezeket az adatokat.

81. cikk

Bizonyos rendelkezések alkalmazásának kezdete

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   E rendelet 70., 72., 78–80., 82–93., 99–107., 108., 109. és 112. cikke a valamely kedvezményezett országban a REX-rendszer szerint regisztrált exportőrök általi árukivitel tekintetében attól a naptól alkalmazandó, amikor a kedvezményezett ország megkezdi az exportőrök regisztrálását az említett rendszer szerint. Az unióbeli exportőrök esetében ezeket a cikkeket 2017. január 1-jétől kell alkalmazni.

(2)   E rendelet 71., 73., 74–77., 94–98 és 110–112. cikke alkalmazandó az olyan exportőrök általi árukivitel tekintetében, amelyeket valamely kedvezményezett országban nem regisztráltak a REX-rendszer szerint. Az unióbeli exportőrök esetében ezeket a cikkeket 2017. december 31-ig kell alkalmazni.

82. cikk

Regisztrált exportőri adatbázis: az adatbázishoz való hozzáférés joga

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Bizottság gondoskodik a REX-rendszerhez való hozzáférés e cikk szerinti biztosításáról.

(2)   A Bizottság valamennyi adathoz hozzáféréssel rendelkezik és betekinthet azokba.

(3)   A kedvezményezett országok illetékes hatóságai hozzáféréssel rendelkeznek és betekinthetnek az általuk regisztrált exportőrökre vonatkozó adatokba.

(4)   A tagállamok vámhatóságai hozzáféréssel rendelkeznek és betekinthetnek az általuk, más tagállamok vámhatóságai által és a kedvezményezett országok, valamint Norvégia, Svájc és Törökország illetékes hatóságai által bejegyzett adatokba. Az adatokhoz való hozzáférés célja a vám-árunyilatkozatoknak a Vámkódex 188. cikke szerinti megerősítése vagy a Vámkódex 48. cikke szerinti áruátengedést követő ellenőrzés.

(5)   A Bizottság biztonságos hozzáférést biztosít a REX-rendszerhez a kedvezményezett országok illetékes hatóságai számára.

(6)   Amennyiben egy országot vagy területet törölnek a 978/2012/EU rendelet II. mellékletéből, az illetékes hatóságai addig tartják fenn a REX-rendszerhez való hozzáférésüket, amíg az az e rendelet 70. cikke szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges.

(7)   A Bizottság az alábbi adatokat teszi nyilvánossá, amihez az exportőr a 22-06. mellékletben rögzített nyomtatvány 6. rovatának aláírásával hozzájárul:

a)

a regisztrált exportőr neve;

b)

a regisztrált exportőr székhelyének címe;

c)

a 22-06. mellékletben előírt nyomtatvány 2. rovatában meghatározott kapcsolatfelvételi adatok;

d)

a preferenciális elbánásra jogosult áruk indikatív megnevezése, beleértve a Harmonizált Rendszer vámtarifaszámainak vagy árucsoportjainak indikatív listáját, a 22-06. mellékletben előírt nyomtatvány 4. rovatában meghatározottak szerint;

e)

a regisztrált exportőr EORI-száma vagy gazdálkodói azonosító száma (TIN).

A 6. rovat aláírásának megtagadása nem ad alapot az exportőr regisztrálásának megtagadására.

(8)   A Bizottság mindig nyilvánosságra hozza az alábbi adatokat:

a)

a regisztráltexportőr-azonosító szám;

b)

a dátum, amelytől a regisztráció érvényes;

c)

adott esetben a regisztráció visszavonásának dátuma;

d)

arra vonatkozó információ, hogy a regisztráció a Norvégiába, Svájcba vagy Törökországba irányuló exportra is vonatkozik-e;

e)

a REX-rendszer és a nyilvános internetes oldal utolsó összehangolásának dátuma.

83. cikk

Regisztrált exportőri adatbázis: adatvédelem

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A REX-rendszerben nyilvántartott adatokat kizárólag a GSP-rendszernek ebben az alszakaszban meghatározott alkalmazása céljából lehet feldolgozni.

(2)   A regisztrált exportőrök rendelkezésére kell bocsátani a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) 11. cikke (1) bekezdésének a)–e) pontjában vagy a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) 10. cikkében rögzített információkat. Ezeken felül a következő információkat is rendelkezésükre kell bocsátani:

a)

azoknak az adatfeldolgozási műveleteknek a jogalapjára vonatkozó információ, amelyeknek az adatokat alá kívánják vetni;

b)

az adatok megőrzési ideje.

Ezen információkat a 22-06. mellékletben előírt, a regisztrált exportőrként való nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez csatolt értesítés formájában bocsátják a regisztrált exportőrök rendelkezésére.

(3)   A kedvezményezett országok minden egyes olyan illetékes hatósága, és a tagállamok minden egyes olyan vámhatósága, amely adatokat rögzített a REX-rendszerben, adatkezelőnek tekintendő ezen adatok feldolgozása tekintetében.

A Bizottság közös adatkezelőnek minősül minden adat feldolgozása tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy a regisztrált exportőr érvényesíteni tudja jogait.

(4)   A regisztrált exportőrök a REX-rendszerben tárolt, a 22-06. mellékletben felsorolt és a nemzeti rendszerekben feldolgozott adatok feldolgozásához fűződő jogaikat az adataikat tároló tagállam 95/46/EK irányelvet végrehajtó adatvédelmi rendelkezéseinek megfelelően gyakorolják.

(5)   Azok a tagállamok, amelyek saját nemzeti rendszerükben reprodukálják az általuk hozzáférhető REX-rendszerbeli adatokat, naprakészen tartják e reprodukált adatokat.

(6)   A regisztrált exportőrök az őket a saját nyilvántartási adataiknak a Bizottság által történő feldolgozásával összefüggésben megillető jogokat a 45/2001/EK rendeletnek megfelelően gyakorolják.

(7)   A regisztrált exportőrök az adatokhoz való hozzáféréshez, adatok kiigazításához, törléséhez és zárolásához való, a 45/2001/EK rendelet szerinti jog gyakorlása iránti minden kérelmet az adatkezelőnek nyújtanak be, és a kérelmeket az adatkezelők dolgozzák fel.

Amennyiben egy regisztrált exportőr anélkül nyújtja be kérelmét a Bizottsághoz, hogy megpróbálta volna jogait az adatkezelőn keresztül érvényesíteni, a Bizottság továbbítja a kérelmet a regisztrált exportőr adatkezelőjének.

Amennyiben a regisztrált exportőr nem tudja az adatkezelő révén érvényesíteni jogait, kérelmét a Bizottsághoz, mint adatkezelőhöz nyújtja be. A Bizottságnak jogában áll az adatokat kiigazítani, törölni vagy zárolni.

(8)   A nemzeti adatvédelmi felügyelő hatóságok és az európai adatvédelmi biztos – a hatáskörük szabta keretek között – együttműködnek egymással, és biztosítják a nyilvántartásban szereplő adatok összehangolt felügyeletét.

Hatáskörük keretein belül eljárva kicserélik egymás között a vonatkozó információkat, segítik egymást az ellenőrzések és vizsgálatok lefolytatásában, megvizsgálják az e rendelettel kapcsolatos alkalmazási vagy értelmezési nehézségeket, tanulmányozzák a független felügyelet gyakorlása vagy az érintettek jogainak gyakorlása kapcsán felmerülő problémákat, összehangolt javaslatokat dolgoznak ki a problémák közös megoldására és szükség szerint előmozdítják az adatvédelmi jogokkal kapcsolatos ismeretek terjesztését.

84. cikk

A regisztrált exportőri rendszer (REX-rendszer) alkalmazása során a tagállamokra vonatkozó értesítési kötelezettségek

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

A tagállamok közlik a Bizottsággal azon vámhatóságaik nevét, címét és kapcsolat-felvételi adatait, amelyek:

a)

illetékességgel rendelkeznek arra, hogy exportőröket és továbbküldőket nyilvántartásba vegyenek a REX-rendszerben, nyilvántartási adatokat módosítsanak, frissítsenek, és regisztrációt vonjanak vissza;

b)

felelősek a kedvezményezett országok vámhatóságaival való igazgatási együttműködés biztosításáért, az ezen alszakaszban, az e szakasz 3–9. alszakaszában, valamint az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 2. és 3. alszakaszában előírtak szerint.

A közlést 2016. szeptember 30-ig kell elküldeni a Bizottságnak.

A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az első albekezdés szerint közölt adatokban bekövetkező változásokról.

85. cikk

Regisztrációs eljárás a tagállamokban és a regisztrált exportőri rendszer alkalmazásáig tartó átmeneti időszak során alkalmazandó kiviteli eljárások

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   2017. január 1-jén a tagállamok vámhatóságai megkezdik a területükön letelepedett exportőrök regisztrálását.

(2)   2018. január 1-től valamennyi tagállam vámhatóságai beszüntetik az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 53. cikke szerinti kumuláció céljára szolgáló EUR.1 szállítási bizonyítványok kiadását.

(3)   2017. december 31-ig a tagállamok vámhatóságai EUR.1 szállítási bizonyítványokat vagy helyettesítő Form A származási bizonyítványokat adnak ki a még nem regisztrált exportőrök és továbbküldők kérésére. Ez arra az esetre is vonatkozik, amikor az Unióba küldött származó termékeket regisztrált exportőr által egy kedvezményezett országban kiállított származásmegjelölő nyilatkozat kíséri.

(4)   2017. január 1-től az unióbeli exportőrök (függetlenül attól, hogy regisztráltak-e vagy sem) a legfeljebb 6 000 EUR összértékű származó termékeket tartalmazó szállítmányokra származásmegjelölő nyilatkozatot állítanak ki.

A regisztrálást követően az exportőrök a 6 000 EUR-t meghaladó összértékű származó termékeket tartalmazó szállítmányokra származásmegjelölő nyilatkozatot állítanak ki attól a naptól, amelytől regisztrációjuk e rendelet 86. cikkének (4) bekezdése szerint érvényes.

(5)   A regisztrált továbbküldők helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatokat állíthatnak ki attól a naptól, amelytől regisztrációjuk e rendelet 86. cikkének (4) bekezdése szerint érvényes. Ez attól függetlenül alkalmazandó, hogy az árukat a kedvezményezett országban kiadott Form A származási bizonyítvány vagy az exportőr által kiállított számlanyilatkozat vagy származásmegjelölő nyilatkozat kíséri.

86. cikk

Regisztrált exportőrként való nyilvántartásba vétel iránti kérelem

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A regisztrált exportőrként való nyilvántartásba vételhez az exportőrnek kérelmet kell benyújtania azon kedvezményezett ország illetékes hatóságaihoz, központi ügyintézésének helye vagy állandó telephelye van.

A kérelemhez a 22-06. mellékletben meghatározott nyomtatványt kell használni.

(2)   A regisztrált exportőrként való nyilvántartásba vételhez az Unió vámterületén letelepedett exportőrnek vagy továbbküldőnek kérelmet kell benyújtania az adott tagállam vámhatóságaihoz. A kérelemhez a 22-06. mellékletben meghatározott nyomtatványt kell használni.

(3)   A GSP-rendszer, valamint Norvégia, Svájc és Törökország általános preferenciarendszere keretében történő kivitelek céljából az exportőröket csak egyszer kell regisztrálni.

A kedvezményezett ország illetékes hatóságai egy regisztráltexportőr-azonosító számot rendelnek az exportőrhöz az Unió, valamint Norvégia, Svájc és Törökország GSP-rendszere keretében történő kivitel céljából, amennyiben ezek az országok kedvezményezett országként elismerték azt az országot, ahol a regisztráció megtörtént.

(4)   A regisztráció attól a naptól érvényes, amelyen a kedvezményezett ország illetékes hatóságai vagy a tagállam vámhatóságai az (1) és (2) bekezdéssel összhangban megkapják a nyilvántartásba vétel iránti teljes kérelmet.

(5)   Amennyiben az exportőrt kiviteli vámalakiságok elvégzése céljából képviselik, és az exportőr képviselője szintén regisztrált exportőr, ez a képviselő nem használhatja saját regisztráltexportőr-azonosító számát.

87. cikk

Regisztrált exportőri adatbázis: közzétételi intézkedések

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

E rendelet 70. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában a Bizottság weboldalain nyilvánosságra hozza azt a dátumot, amikor a kedvezményezett országok megkezdik a regisztrált exportőri rendszer alkalmazását. A Bizottság naprakészen tartja az információt.

88. cikk

Exportőrök automatikus regisztrálása az Unió GSP-rendszerének kedvezményezett országává váló országok esetében

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

Amennyiben egy ország felvételre kerül a 978/2012/EU rendelet II. mellékletében foglalt kedvezményezett országok közé, a Bizottság automatikusan aktiválja GSP-rendszere számára az adott országban nyilvántartott valamennyi exportőr regisztrációját, feltéve, hogy az exportőrök nyilvántartási adatai elérhetők a REX-rendszerben, és érvényesek legalább Norvégia, Svájc vagy Törökország GSP-rendszeréhez.

Ebben az esetben annak az exportőrnek, amelyet már regisztráltak Norvégia, Svájc vagy Törökország GSP-rendszere közül legalább az egyikbe, nem kell az Unió GSP-rendszerébe való regisztráció iránti kérelmet benyújtania az illetékes hatóságaihoz.

89. cikk

A regisztrált exportőrök nyilvántartásából való törlés

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A regisztrált exportőrök haladéktalanul tájékoztatják a kedvezményezett ország illetékes hatóságait vagy a tagállam vámhatóságait a regisztrációjukhoz benyújtott adatokban történt változásokról.

(2)   Azok a regisztrált exportőrök, amelyek már nem felelnek meg a GSP-rendszer keretében történő árukivitel feltételeinek, vagy már nem szándékoznak árukat kivinni a GSP-rendszer keretében, megfelelően tájékoztatják erről a kedvezményezett ország illetékes hatóságait vagy a tagállam vámhatóságait.

(3)   A kedvezményezett ország illetékes hatóságai vagy a tagállam vámhatóságai visszavonják a regisztrációt, amennyiben a regisztrált exportőr:

a)

már nem létezik;

b)

már nem felel meg a GSP-rendszer keretében történő árukivitel feltételeinek;

c)

arról tájékoztatta a kedvezményezett ország illetékes hatóságait vagy a tagállam vámhatóságait, hogy már nem szándékozik árukat kivinni a GSP-rendszer keretében;

d)

szándékosan vagy gondatlanul olyan származásmegjelölő nyilatkozatot állít vagy állíttat ki, amelyik helytelen adatokat tartalmaz, és a preferenciális tarifális elbánás jogtalan megszerzéséhez vezet.

(4)   A kedvezményezett ország illetékes hatóságai vagy a tagállam vámhatóságai visszavonhatják a regisztrációt, amennyiben a regisztrált exportőr nem frissíti nyilvántartási adatait.

(5)   A regisztráció visszavonása csak a jövőre vonatkozóan lép hatályba, vagyis a visszavonás dátuma után kiállított származásmegjelölő nyilatkozatok tekintetében. A regisztráció visszavonása nem befolyásolja az olyan származásmegjelölő nyilatkozatok érvényességét, amelyeket azt megelőzően állítottak ki, hogy a regisztrált exportőrt tájékoztatták a visszavonásról.

(6)   A kedvezményezett ország illetékes hatóságai vagy a tagállam vámhatóságai tájékoztatják a regisztrált exportőrt regisztrációjának visszavonásáról, valamint a visszavonás hatálybalépésének dátumáról.

(7)   Az exportőr vagy továbbküldő jogorvoslattal élhet regisztrációjának visszavonása esetén.

(8)   Hibás visszavonás esetén törölhető a regisztrált exportőr regisztrációjának visszavonása. Az exportőr vagy továbbküldő jogosult a regisztráció időpontjában hozzárendelt regisztráltexportőr-azonosító szám használatára.

(9)   Az az exportőr vagy továbbküldő, amelyiknek a regisztrációját visszavonták, e rendelet 86. cikke szerint újabb kérelmet nyújthat be a regisztrált exportőrként való nyilvántartásba vétel iránt. Azok az exportőrök vagy továbbküldők, amelyeknek regisztrációját a (3) bekezdés d) pontja és a (4) bekezdés szerint vonták vissza, csak akkor vehetők ismét nyilvántartásba, ha igazolják azon kedvezményezett ország illetékes hatóságainak vagy azon tagállam vámhatóságainak, ahol regisztrálták őket, hogy orvosolták azt a helyzetet, amely regisztrációjuk visszavonását eredményezte.

(10)   A visszavont regisztrációra vonatkozó adatokat az adatokat a rendszerben rögzítő kedvezményezett ország illetékes hatóságai, illetve tagállam vámhatóságai a REX-rendszerben tárolják a visszavonás naptári évét követő legfeljebb tíz naptári éven keresztül. E tíz naptári év lejárta után a kedvezményezett ország illetékes hatóságai vagy a tagállam vámhatóságai törlik az adatokat.

90. cikk

A regisztrált exportőrök nyilvántartásából való automatikus törlés egy országnak a kedvezményezett országok listájáról való törlése esetén

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Bizottság visszavonja a kedvezményezett országban regisztrált összes exportőr regisztrációját, amennyiben a kedvezményezett országot törlik a 978/2012/EU rendelet II. mellékletében foglalt kedvezményezett országok közül vagy amennyiben a kedvezményezett országnak nyújtott tarifális preferenciákat a 978/2012/EU rendelettel összhangban ideiglenesen visszavonták.

(2)   Amennyiben az ország ismét felvételre kerül ezen országok közé vagy amennyiben a kedvezményezett országnak nyújtott tarifális preferencia ideiglenes visszavonása véget ért, a Bizottság újra aktiválja az adott országban regisztrált összes exportőr regisztrációját, feltéve, hogy az exportőrök nyilvántartási adatai elérhetők a rendszerben, és érvényesek maradtak legalább Norvégia, Svájc vagy Törökország GSP-rendszeréhez. Ellenkező esetben az exportőröket e rendelet 86. cikke szerint kell ismét regisztrálni.

(3)   Valamely kedvezményezett országban regisztrált összes exportőr regisztrációjának az első bekezdés szerinti visszavonása esetén a visszavont regisztrációk adatait a REX-rendszerben kell tárolni a visszavonás naptári évét követő legalább tíz naptári éven keresztül. A tízéves időszak lejárta után, ha a kedvezményezett ország már több mint tíz éve nem kedvezményezett ország Norvégia, Svájc vagy Törökország GSP-rendszerében, a Bizottság törli a visszavont regisztrációkat a REX-rendszerből.

91. cikk

Az exportőrök kötelezettségei

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az exportőrök és a regisztrált exportőrök kötelesek:

a)

megfelelő üzleti könyvviteli nyilvántartást vezetni a preferenciális elbánás alá eső áruk termeléséről és beszállításáról;

b)

teljes körben rendelkezésre tartani az előállítás során felhasznált anyagokkal kapcsolatos bizonyítékokat;

c)

teljes körben megőrizni az előállítás során felhasznált anyagokkal kapcsolatos vámokmányokat;

d)

legalább a származásmegjelölő nyilatkozat kiállításának naptári évét követő harmadik év végéig – vagy a nemzeti jogszabályaikban előírt ennél hosszabb időtartamig – megőrizni nyilvántartásaikat:

i.

az általuk kiállított származásmegjelölő nyilatkozatokról;

ii.

származó és nem származó anyagaikról, gyártásukról és raktárkészleteikről.

A nyilvántartások és származásmegjelölő nyilatkozatok elektronikus formában is őrizhetők, azonban az exportált termékek előállítása során felhasznált anyagok visszakeresését és származó státusának megerősítését lehetővé kell tenniük.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt kötelezettségek azokra a beszállítókra is alkalmazandók, amelyek az exportőrök számára az általuk szállított áruk származó státusáról beszállítói nyilatkozatokat állítanak ki.

(3)   Azok a továbbküldők – akár regisztráltak, akár nem –, amelyek helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatokat állítanak ki, legalább a helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozat kiállításának naptári évét követő harmadik év végéig, vagy a nemzeti jogszabályaikban előírt ennél hosszabb időtartamig megőrzik az eredeti származásmegjelölő nyilatkozatot, amelyet helyettesítettek.

92. cikk

A származásmegjelölő nyilatkozatra vonatkozó általános rendelkezések

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A származásmegjelölő nyilatkozat kiállítására az Unióba történő kivitel időpontjában, vagy akkor kerülhet sor, ha az Unióba történő kivitel biztosított.

Ha az érintett termékek az exportáló kedvezményezett országból vagy az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 55. cikke (4) bekezdésének második albekezdésével, vagy az adott rendelet 55. cikke (6) bekezdésének második albekezdésével összhangban egy másik kedvezményezett országból származónak minősülnek, a származásmegjelölő nyilatkozatot az exportáló kedvezményezett országban az exportőr állítja ki.

Ha az érintett termékeket további megmunkálás vagy feldolgozás nélkül vagy azt követően viszik ki, hogy csak az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 47. cikke (1) bekezdésének a) pontjában leírt műveleteknek vetették őket alá, és ezért az említett rendelet 55. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése, valamint 55. cikke (6) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében megtartották származásukat, a származásmegjelölő nyilatkozatot a származás szerinti kedvezményezett országban az exportőr állítja ki.

(2)   Az érintett termékek kivitelét követően is kiállítható származásmegjelölő nyilatkozat (”visszamenőleges hatályú nyilatkozat”). Az ilyen visszamenőleges hatályú származásmegjelölő nyilatkozat akkor fogadható el, ha azt legfeljebb két évvel a behozatal után bemutatják azon tagállam vámhatóságainak, ahol a szabad forgalomba bocsátásról szóló vám-árunyilatkozatot benyújtották.

Amennyiben a szállítmányok megbontása az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 43. cikke szerint történik, és feltéve, hogy betartják az első albekezdésben említett kétéves határidőt, a termékeket exportáló ország exportőre visszamenőleges hatállyal kiállíthatja a származásmegjelölő nyilatkozatot. Ez értelemszerűen alkalmazandó, ha a szállítmányok megbontása egy másik kedvezményezett országban vagy Norvégiában, Svájcban vagy Törökországban történik.

(3)   A származásmegjelölő nyilatkozatot, amelynek a 22-07. mellékletben előírt információkat kell tartalmaznia, az exportőr átadja uniós üzleti partnerének. A nyilatkozat angol, francia vagy spanyol nyelven készül.

A származásmegjelölő nyilatkozat bármelyik olyan kereskedelmi okmányra rávezethető, amely lehetővé teszi az érintett exportőr és az érintett áruk azonosítását.

(4)   Az (1)–(3) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó az Unióban kétoldalú kumuláció céljából kiállított származásmegjelölő nyilatkozatokra.

93. cikk

Származásmegjelölő nyilatkozat kumuláció esetében

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A kétoldalú vagy regionális kumuláció keretében felhasznált anyagok eredetének megállapítása érdekében az olyan országból származó anyagok felhasználásával előállított termék exportőre, amely országgal megengedett a kumuláció, az adott anyagok beszállítója által rendelkezésre bocsátott származásmegjelölő nyilatkozatra támaszkodik. Ilyenkor az exportőr által kiállított származásmegjelölő nyilatkozatnak az adott esetnek megfelelően tartalmaznia kell az „EU cumulation”, „Regional cumulation”, „Cumul UE”, „Cumul regional”, vagy „Acumulación UE”, „Acumulación regional” jelölést.

(2)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 54. cikke szerinti kumuláció keretében felhasznált anyagok származásának megállapítása érdekében a Norvégiából, Svájcból vagy Törökországból származó anyagok felhasználásával előállított termék exportőre az adott anyagok beszállítója által rendelkezésre bocsátott származási igazolásra támaszkodik, feltéve, hogy az adott igazolást esettől függően Norvégia, Svájc vagy Törökország GSP keretében alkalmazandó származási szabályainak megfelelően adták ki. Ilyenkor az exportőr által kiállított származásmegjelölő nyilatkozatnak tartalmaznia kell a „Norway cumulation”, „Switzerland cumulation”, „Turkey cumulation”, „Cumul Norvège”, „Cumul Suisse”, „Cumul Turquie” vagy „Acumulación Noruega”, „Acumulación Suiza”, „Acumulación Turquía” jelölést.

(3)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 56. cikke szerinti kiterjesztett kumuláció keretében felhasznált anyagok származásának megállapítása érdekében az olyan féltől származó anyagok felhasználásával előállított termék exportőre, amellyel megengedett a kiterjesztett kumuláció, az adott anyagok beszállítója által rendelkezésre bocsátott származási igazolásra támaszkodik, feltéve, hogy az adott igazolást az Unió és az érintett fél között fennálló vonatkozó szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően adták ki.

Ilyenkor az exportőr által kiállított származásmegjelölő nyilatkozatnak tartalmaznia kell az „extended cumulation with country x”, „cumul étendu avec le pays x” vagy „Acumulación ampliada con el país x” jelölést.

6. alszakasz

A regisztrált exportőri rendszer alkalmazásának kezdetéig az Unió GSP-rendszere keretében az Unióban történő szabad forgalomba bocsátással összefüggésben alkalmazandó eljárások

94. cikk

A Form A származási bizonyítványok vagy a számlanyilatkozatok benyújtása és érvényessége, valamint azok késedelmes bemutatása

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Form A származási bizonyítványokat és a számlanyilatkozatokat a behozatali tagállam vámhatóságaihoz, a vám-árunyilatkozatokra vonatkozó eljárásoknak megfelelően kell benyújtani.

(2)   A származási igazolás az exportáló országban történt kiadásának dátumától számított tíz hónapig érvényes, és azt a fenti időszak alatt be kell nyújtani az importáló ország vámhatóságának.

Az importáló ország vámhatóságaihoz az érvényességi idejének lejárta után benyújtott származási igazolás a tarifális preferenciák alkalmazása céljából elfogadható abban az esetben, ha benyújtása az előírt határidőig rendkívüli körülmények miatt hiúsult meg.

A késedelmes bemutatás más eseteiben az importáló ország vámhatóságai csak akkor fogadhatják el a származási igazolást, ha a termékeket az említett határidő előtt vám elé állították.

95. cikk

A Form A származási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok helyettesítése

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha a szabad forgalomba még nem bocsátott származó termékeket egy tagállami vámhivatal ellenőrzése alá vonták, ez a vámhivatal a kezdeti Form A származási bizonyítványt vagy számlanyilatkozatot a továbbküldő írásbeli kérelmére helyettesítheti egy vagy több Form A származási bizonyítvánnyal (helyettesítő bizonyítvánnyal) abból a célból, hogy az említett termékek összességét vagy egy részét az Unión belül máshová, vagy Norvégiába, vagy Svájcba szállítsák. A továbbküldő kérelmében jelzi, hogy kell-e mellékelni a kezdeti származási igazolás fénymásolatát a helyettesítő bizonyítványhoz.

(2)   A helyettesítő bizonyítványt a 22-19. mellékletnek megfelelően kell kiállítani.

A vámhivatal megerősíti, hogy a helyettesítő bizonyítvány összhangban áll-e a kezdeti származási igazolással.

(3)   Ha jóhiszeműen eljáró továbbküldő kérelmezi a helyettesítő bizonyítványt, nem felelős a kezdeti származási igazoláson szereplő adatok pontosságáért.

(4)   A helyettesítő bizonyítvány kiadására felkért vámhivatal a kezdeti származási igazolásra vagy annak csatolmányára feljegyzi a továbbított termékek tömegét, darabszámát és jellegét, valamint rendeltetési országukat, és feltünteti rajta a megfelelő helyettesítő bizonyítvány vagy bizonyítványok sorszámát. A vámhivatal a kezdeti származási igazolást legalább három évig megőrzi.

(5)   A Vámkódex 64. cikke (6) bekezdésének értelmében engedélyezett eltérés alapján tarifális preferenciákban részesülő termékek esetében az e cikkben előírt eljárás csak akkor alkalmazható, ha a termékek szándékolt rendeltetési helye az Unióban van.

96. cikk

A Form A származási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok használatával, részletekben történő behozatal

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Amennyiben a Harmonizált Rendszer 2. a) általános értelmezési szabálya értelmében összeszereletlennek vagy szétszereltnek minősülő, a Harmonizált Rendszer XVI. vagy XVII. áruosztályába vagy 7308, vagy 9406 vámtarifaszám alá tartozó termékeket részletekben hoznak be akkor – az importőr kérésére és a behozatali tagállam vámhatóságai által megállapított feltételek mellett – az első részlet behozatalakor a vámhatóságokhoz egyetlen származási igazolást lehet benyújtani ezekre a termékekre.

(2)   Az importőr kérésére és a behozatali tagállam vámhatóságai által megállapított feltételek mellett az első szállítmány behozatalakor egyetlen származási igazolás nyújtható be a vámhatóságokhoz, ha az áruk:

a)

behozatala rendszeres és folyamatos kereskedelmi forgalomban, jelentős kereskedelmi értékben történik;

b)

olyan egyetlen adásvételi szerződés tárgyát képezik, amelynek szerződő felei az exportáló országban vagy a tagállam(ok)ban vannak letelepedve;

c)

a Kombinált Nómenklatúra azonos (nyolc számjegyű) kódja alá tartoznak;

d)

kizárólag ugyanazon exportőrtől származnak, a rendeltetésük ugyanazon importőr, és ugyanazon tagállam ugyanazon vámhivatalában vetik őket alá a belépési alakiságoknak.

Ez az eljárás az illetékes vámhatóságok által meghatározott időtartam alatt alkalmazható.

97. cikk

A Form A származási bizonyítvány vagy a számlanyilatkozat rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettség alóli mentességek

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A magánszemély által magánszemélynek kiscsomagban küldött termékek és az utasok személyes poggyászának részét képező termékek Form A származási bizonyítvány vagy számlanyilatkozat bemutatása nélkül is származó termékeknek tekintendők és élvezhetik a GSP keretében biztosított tarifális preferenciákat, amennyiben:

a)

a termékek:

i.

behozatala nem kereskedelmi forgalomban történik;

ii.

a nyilatkozattevő nyilatkozata szerint teljesítik a GSP-rendszer alkalmazásának feltételeit;

b)

az a) pont ii. alpontja szerinti nyilatkozat valóságtartalmával kapcsolatban nem merül fel kétség.

(2)   A behozatal a következő feltételek mindegyikének teljesülése esetén nem tekintendő kereskedelmi forgalomban történőnek:

a)

a behozatal alkalmi jellegű;

b)

a behozatal kizárólag a címzett vagy az utas vagy családtagjaik személyes használatára szolgáló termékeket érint;

c)

a termékek jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló, hogy behozataluk nem kereskedelmi céllal történik.

(3)   A (2) bekezdésben említett termékek összértéke kiscsomagok esetében az 500 EUR-t, az utasok személyes poggyászának részét képező termékek esetében az 1 200 EUR-t nem haladhatja meg.

98. cikk

Ellentmondások és alaki hibák a Form A származási bizonyítványokban vagy a számlanyilatkozatokban

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Form A származási bizonyítványban vagy a számlanyilatkozaton tett nyilatkozatok, illetve a termékek behozatalához szükséges vámalakiságok elvégzése céljából a vámhivatalnak benyújtott okmányokon feltüntetett adatok közötti kisebb ellentmondások felfedezése önmagában nem teszi a bizonyítványt vagy nyilatkozatot semmissé, ha hitelt érdemlően megállapítást nyer, hogy az okmány a bemutatott termékekre vonatkozik.

(2)   A Form A származási bizonyítvány, az EUR.1 szállítási bizonyítvány vagy a számlanyilatkozat egyértelmű alaki hibái nem eredményezik az okmány elutasítását, ha ezek a hibák nem teszik kétségessé az okmányon tett nyilatkozatok helyességét.

7. alszakasz

A regisztrált exportőri rendszer alkalmazásának kezdetétől az Unió GSP-rendszere keretében az Unióban történő szabad forgalomba bocsátással összefüggésben alkalmazandó eljárások

99. cikk

A származásmegjelölő nyilatkozat érvényessége

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A származásmegjelölő nyilatkozatot szállítmányonként kell kiállítani.

(2)   A származásmegjelölő nyilatkozat kiállításának dátumát követően tizenkét hónapig érvényes.

(3)   Több szállítmányra egyetlen származásmegjelölő nyilatkozat állítható ki abban az esetben, ha az áruk megfelelnek a következő feltételeknek:

a)

a Harmonizált Rendszer 2. a) általános értelmezési szabálya értelmében összeszereletlen vagy szétszerelt állapotban kerülnek bemutatásra;

b)

a Harmonizált Rendszer szerinti XVI. vagy XVII. áruosztályba vagy 7308, vagy 9406 vámtarifaszám alá tartoznak; és

c)

behozatalukat részszállítmányok formájában tervezik.

100. cikk

A származásmegjelölő nyilatkozat elfogadhatósága

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

Ahhoz, hogy az importőrök jogosultak legyenek arra, hogy a származásmegjelölő nyilatkozat megtételével kedvezményt igényeljenek a GSP-rendszerből, az árukat azon a napon vagy azt a napot követően kellett exportálni, amelyen az a kedvezményezett ország, ahonnan az árukat exportálták, megkezdte az exportőröknek az e rendelet 79. cikke szerinti regisztrálását.

Ha egy ország a 978/2012/EU rendeletben említett termékek vonatkozásában akár újonnan, akár ismételten kedvezményezett országként elismerésre kerül, akkor az adott országból származó árukra az általános preferenciarendszert azzal a feltétellel kell alkalmazni, hogy a kedvezményezett országból vagy területről való kivitelük azon a napon vagy azt a napot követően történt, amelyen ez a kedvezményezett ország alkalmazni kezdte az e rendelet 70. cikkének (3) bekezdésében említett regisztrált exportőri rendszert.

101. cikk

A származásmegjelölő nyilatkozat helyettesítése

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha a szabad forgalomba még nem bocsátott származó termékeket egy tagállam vámhivatalának ellenőrzése alá vonták, a továbbküldő a kezdeti származásmegjelölő nyilatkozatot helyettesítheti egy vagy több helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozattal (helyettesítő nyilatkozattal) abból a célból, hogy az említett termékek összességét vagy egy részét az Unió vámterületén belül máshová, vagy Norvégiába, vagy Svájcba szállítsák.

A helyettesítő nyilatkozatot a 22-20. melléklet követelményeinek megfelelően kell kiállítani.

Helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozat csak akkor állítható ki, ha az eredeti származásmegjelölő nyilatkozatot e rendelet 92., 93., 99. és 100. cikkének és a 22-07. mellékletnek megfelelően állították ki.

(2)   A továbbküldőket regisztrálni kell a származó termékeknek az Unió területén belül máshová való továbbküldésére vonatkozó helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatok kiállítása céljából, amennyiben a megbontandó kezdeti szállítmány származó termékeinek összértéke meghaladja a 6 000 EUR összeget.

Mindazonáltal a nem regisztrált továbbküldők is kiállíthatnak helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatokat, amennyiben a megbontandó kezdeti szállítmány származó termékeinek összértéke meghaladja a 6 000 EUR összeget, ha csatolják a kedvezményezett ország által kiállított kezdeti származásmegjelölő nyilatkozat másolatát.

(3)   Csak a REX-rendszerben regisztrált továbbküldők állíthatnak ki helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatokat a Norvégiába vagy Svájcba küldendő termékekre vonatkozóan.

(4)   A helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozat a kezdeti származásmegjelölő nyilatkozat kiállításának dátumát követően tizenkét hónapig érvényes.

(5)   Az (1)–(4) bekezdés alkalmazandó a helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozat helyett kiállított nyilatkozatokra is.

(6)   Amennyiben a termékek a Vámkódex 64. cikkének (6) bekezdése értelmében engedélyezett eltérés alapján részesülnek tarifális preferenciában, az e cikkben előírt helyettesítésre csak akkor kerülhet sor, ha a termékek szándékolt rendeltetési helye az Unióban van.

102. cikk

A nyilatkozattevőre vonatkozó általános rendelkezések és az általa teendő óvintézkedések

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Amennyiben egy nyilatkozattevő preferenciális elbánást kér a GSP-rendszer keretében, a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatban hivatkoznia kell a származásmegjelölő nyilatkozatra. A származásmegjelölő nyilatkozatra való hivatkozás annak kiadási dátumával, ééééhhnn formátumban történik, ahol éééé az év, hh a hónap és nn a nap. Amennyiben a szállítmányban található származó termékek összértéke meghaladja a 6 000 EUR-t, a nyilatkozattevőnek meg kell adnia a regisztráltexportőr-azonosító számot is.

(2)   Ha a nyilatkozattevő a GSP-rendszer (1) bekezdés szerinti alkalmazását úgy kérte, hogy a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozat elfogadásakor nincs birtokában származásmegjelölő nyilatkozat, akkor a vám-árunyilatkozatot a Vámkódex 166. cikke értelmében hiányosnak kell tekinteni és ennek megfelelően kell kezelni.

(3)   A szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozat benyújtása előtt a nyilatkozattevő köteles megfelelően gondoskodni arról, hogy az áruk teljesítsék az ezen alszakaszban, az e szakasz 3–9. alszakaszában, valamint az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 2. és 3. alszakaszában foglalt rendelkezéseket; ennek érdekében különösen a következőket ellenőrzi:

a)

a nyilvános internetes oldalon azt, hogy az exportőrt regisztrálták a REX-rendszerben, amennyiben a szállítmányban található származó termékek összértéke meghaladja a 6 000 EUR-t, valamint

b)

azt, hogy a származásmegjelölő nyilatkozatot az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 22-07. mellékletének megfelelően állították ki.

103. cikk

A származásmegjelölő nyilatkozat rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettség alóli mentességek

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A következő termékek mentesülnek származásmegjelölő nyilatkozat kiállítására és bemutatására vonatkozó kötelezettség alól:

a)

a magánszemély által magánszemélynek kiscsomagban küldött olyan termékek, amelyek összértéke nem haladja meg az 500 EUR-t;

b)

az utasok személyes poggyászának részét képező olyan termékek, amelyek összértéke nem haladja meg az 1 200 EUR-t.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott termékeknek teljesíteniük kell a következő feltételeket:

a)

behozataluk nem kereskedelmi forgalomban történik;

b)

a nyilatkozattevő úgy nyilatkozott, hogy teljesítik a GSP-rendszer alkalmazásának feltételeit;

c)

a b) pontban említett nyilatkozat valóságtartalmával kapcsolatban nem merül fel kétség.

(3)   A (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a behozatal akkor nem tekintendő kereskedelmi forgalomban történőnek, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)

a behozatal alkalmi jellegű;

b)

a behozatal kizárólag a címzett vagy az utas vagy családtagjaik személyes használatára szolgáló termékeket érint;

c)

a termékek jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló, hogy behozataluk nem kereskedelmi céllal történik.

104. cikk

Ellentmondások és alaki hibák a származásmegjelölő nyilatkozatokban; a származásmegjelölő nyilatkozatok késedelmes bemutatása

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A származásmegjelölő nyilatkozatban szereplő adatok, illetve a termékek behozatalához szükséges vámalakiságok elvégzése céljából a vámhatóságokhoz benyújtott okmányokon feltüntetett adatok közötti kisebb ellentmondások felfedezése önmagában nem teszi a származásmegjelölő nyilatkozatot semmissé, ha hitelt érdemlően megállapítást nyer, hogy az okmány az érintett termékekre vonatkozik.

(2)   A származásmegjelölő nyilatkozat nyilvánvaló alaki hibái, mint például a gépelési hibák, nem eredményezik az okmány elutasítását, ha ezek a hibák nem teszik kétségessé az okmányon tett nyilatkozatok helyességét.

(3)   Az importáló ország vámhatóságaihoz az e rendelet 99. cikkében említett érvényességi idő után benyújtott származásmegjelölő nyilatkozat a tarifális preferenciák alkalmazása céljából elfogadható abban az esetben, ha benyújtása az előírt határidőig rendkívüli körülmények miatt hiúsult meg. A késedelmes bemutatás más eseteiben az importáló ország vámhatóságai csak akkor fogadhatják el a származásmegjelölő nyilatkozatot, ha a termékeket az említett határidő előtt vám elé állították.

105. cikk

Származásmegjelölő nyilatkozat használatával, részletekben történő behozatal

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az e rendelet 99. cikkének (3) bekezdése szerinti eljárás a tagállamok vámhatóságai által meghatározott időtartamon belül alkalmazható.

(2)   A behozatali tagállam vámhatóságai, amelyek a szabad forgalomba bocsátás egymást követő eseteit felügyelik, kötelesek megerősíteni, hogy az egymást követő szállítmányok valóban azoknak az összeszereletlen vagy szétszerelt termékeknek a részét képezik-e, amelyekre a kiállított származásmegjelölő nyilatkozat vonatkozik.

106. cikk

A kedvezmény alkalmazásának felfüggesztése

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha a vámhatóságok a termékek származó státusát kétségesnek tartják, felkérhetik a nyilatkozattevőt arra, hogy egy általuk meghatározott ésszerű határidőn belül mutassa be mindazokat a rendelkezésére álló bizonyítékokat, amelyek alapján a nyilatkozaton a származásra vonatkozóan tett utalás helytállósága vagy az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 43. cikkében előírt feltételek teljesülése megerősíthető.

(2)   A vámhatóságok az e rendelet 109. cikkében előírt megerősítési eljárás időtartamára felfüggeszthetik a preferenciális tarifális intézkedés alkalmazását, ha:

a)

a nyilatkozattevő által szolgáltatott információk nem elegendőek a termékek származó státusának, vagy az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 42. cikkében vagy az említett rendelet 43. cikkében megállapított feltételek teljesülésének ellenőrzéséhez;

b)

a nyilatkozattevő az (1) bekezdésben említett információk rendelkezésre bocsátására meghatározott határidőn belül nem válaszol.

(3)   Az (1) bekezdésben említett, a nyilatkozattevőtől kért információ megérkezéséig, vagy a (2) bekezdésben említett megerősítési eljárás eredményének megszületéséig a szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett fel kell ajánlani az importőr részére a termékek átengedését.

107. cikk

A tarifális preferencia biztosításának megtagadása

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A behozatali tagállam vámhatóságai a következő esetekben megtagadják a tarifális preferenciák biztosítását, és nem kötelesek sem kiegészítő bizonyítékokat kérni, sem a kedvezményezett országnak megerősítésre irányuló megkeresést küldeni:

a)

ha az áru nem egyezik meg a származásmegjelölő nyilatkozatban megjelölt áruval;

b)

ha a nyilatkozattevő az érintett termékekre vonatkozóan nem nyújt be származásmegjelölő nyilatkozatot annak ellenére, hogy ilyen nyilatkozatot be kellene mutatnia;

c)

e rendelet 78. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 79. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül akkor, ha a nyilatkozattevő birtokában lévő származásmegjelölő nyilatkozatot nem a kedvezményezett országban regisztrált exportőr állította ki;

d)

ha a származásmegjelölő nyilatkozatot nem a 22-07. mellékletnek megfelelően állították ki;

e)

ha nem teljesülnek az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 43. cikkében foglalt feltételek.

(2)   A behozatali tagállam vámhatóságai megtagadják a tarifális preferenciák biztosítását, ha a 109. cikk értelmében a kedvezményezett ország illetékes hatóságainak címzett megerősítésre irányuló megkeresést követően a behozatali tagállam vámhatóságai:

a)

olyan visszajelzést kaptak, amely szerint az exportőr nem volt jogosult a származásmegjelölő nyilatkozatot kiállítani;

b)

olyan visszajelzést kaptak, amely szerint az érintett termékek nem kedvezményezett országból származnak, vagy az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 42. cikkében foglalt feltételek nem teljesültek;

c)

a megerősítésre irányuló megkeresés megtételekor alapos kétségük volt a származásmegjelölő nyilatkozat érvényességét vagy a kérdéses termékek valós származásával kapcsolatban a nyilatkozattevő által adott információk helytállóságát illetően, és a következő feltételek valamelyike teljesül:

i.

az e rendelet 109. cikke alapján meghatározott határidőn belül nem kaptak visszajelzést; vagy

ii.

olyan visszajelzést kaptak, amely nem adott kielégítő választ a megerősítés kérésekor feltett kérdéseikre.

8. alszakasz

Származás-ellenőrzés az Unió GSP-rendszere keretében

108. cikk

Az illetékes hatóságok származás-ellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségei a regisztrált exportőri rendszer alkalmazásának kezdetét követően

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A termékek származó státusára vonatkozó szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében a kedvezményezett ország illetékes hatóságai végrehajtják:

a)

a tagállamok vámhatóságainak kérésére a termékek származó státusának megerősítését;

b)

saját kezdeményezésre az exportőrök rendszeres ellenőrzését.

Az első albekezdés értelemszerűen alkalmazandó a Norvégia és Svájc hatóságaitól a területükön kiállított helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatokkal kapcsolatban a kedvezményezett ország illetékes hatóságaival való további kapcsolatfelvétel kezdeményezése céljából kért megerősítésekre.

Kiterjesztett kumuláció az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 56. cikke alapján csak akkor engedélyezhető, ha az az ország, amellyel az Uniónak hatályos szabadkereskedelmi megállapodása áll fenn, vállalta, hogy megadja a kedvezményezett országnak az igazgatási együttműködés területén ugyanazt a támogatást, amelyet az érintett szabadkereskedelmi megállapodás vonatkozó rendelkezései értelmében a tagállamok vámhatóságainak megadna.

(2)   Az (1) bekezdés b) pontjában említett ellenőrzésnek biztosítania kell, hogy az exportőrök folyamatosan eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Az ellenőrzések végrehajtásának gyakoriságát megfelelő kockázatelemzési kritériumok alapján kell meghatározni. Ebből a célból a kedvezményezett országok illetékes hatóságai kötelezik az exportőröket az általuk kiállított származásmegjelölő nyilatkozatok egy-egy példányának vagy átfogó listájának átadására.

(3)   A kedvezményezett országok illetékes hatóságainak jogosultsággal kell rendelkezniük arra, hogy bizonyítékokat kérjenek, hogy betekintsenek az exportőrök és – az adott esetnek megfelelően – az exportőröknek termékeket beszállító gyártók nyilvántartásaiba, beleértve az azok helyiségeiben vagy területén végrehajtott ilyen célú ellenőrzéseket is, továbbá hogy elvégezzenek minden más megfelelőnek ítélt ellenőrzést.

109. cikk

A származásmegjelölő nyilatkozatok és a helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatok utólagos megerősítése

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A származásmegjelölő nyilatkozatok vagy helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatok utólagos megerősítését szúrópróbaszerűen kell elvégezni, továbbá minden olyan esetben, amikor a tagállamok vámhatóságainak alapos kétségük van a hitelességüket, az érintett termékek származó státusát vagy az ezen alszakaszban, az e szakasz 3–9. alszakaszában és az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 2. és 3. alszakaszában előírt más követelmények teljesülését illetően.

Ha valamely tagállam vámhatóságai a származásmegjelölő nyilatkozatok érvényességének, a termékek származó státusának vagy mindkettőnek a megerősítése céljából egy kedvezményezett ország illetékes hatóságaitól együttműködést kérnek, kérésükben az adott esetnek megfelelően megjelölik azokat az indokokat, amelyek alapján alapos kétségük van a származásmegjelölő nyilatkozat érvényességét, vagy a termékek származó státusát illetően.

A megerősítésre irányuló megkereséssel a tagállam vámhatóságai továbbíthatják a származásmegjelölő nyilatkozat vagy a helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozat másolatát és minden más olyan információt vagy okmányt, amely arra enged következtetni, hogy az adott nyilatkozatban vagy helyettesítő nyilatkozatban szereplő információk helytelenek.

A megerősítést kérő tagállam első ízben hat hónapos határidőt tűz ki a megerősítés eredményeinek átadására, melyet a megerősítésre irányuló megkeresés napjától kell számítani; a Norvégiától, vagy Svájctól kért, valamely kedvezményezett országban kiállított származásmegjelölő nyilatkozat alapján a területükön kiállított helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatra vonatkozó megerősítés esetében azonban a határidőt nyolc hónapban kell megállapítani.

(2)   Ha alapos kétség esetén az (1) bekezdésben megjelölt határidőn belül nem érkezik visszajelzés, vagy ha a visszajelzés nem tartalmaz elegendő információt a termékek valós származásának megállapításához, akkor az illetékes hatóságokhoz egy második megkeresését kell küldeni. Ebben a megkeresésében újabb, legfeljebb hat hónapos határidőt kell kitűzni. Ha a második megkeresés megküldésének napjától számított hat hónapon belül nem közlik a megkereső hatóságokkal a megerősítés eredményét, vagy ha az eredmények nem teszik lehetővé a kérdéses okmány hitelességének vagy a termékek valós származásának megállapítását, akkor a megkereső hatóságok megtagadják a tarifális preferenciákra való jogosultságot.

(3)   Ha az (1) bekezdésben előírt megerősítés vagy bármilyen más rendelkezésre álló információ azt jelzi, hogy a származási szabályokat megsértették, az exportáló kedvezményezett ország saját kezdeményezésére vagy a Bizottság vagy a tagállamok vámhatóságainak kérésére e szabályszegések megállapítása és megelőzése érdekében kellő sürgősséggel megfelelő vizsgálatokat hajt végre vagy gondoskodik e vizsgálatok végrehajtásáról. A Bizottság és a tagállamok vámhatóságai részt vehetnek az ilyen vizsgálatokban.

110. cikk

A Form A származási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok utólagos megerősítése

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Form A származási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok utólagos megerősítését szúrópróbaszerűen kell elvégezni, továbbá minden olyan esetben, amikor a tagállamok vámhatóságainak alapos kétségük van az ilyen okmányok hitelességét, az érintett termékek származó státusát vagy az ezen alszakaszban, az e szakasz 3–9. alszakaszában és az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 2. és 3. alszakaszában előírt más követelmények teljesülését illetően.

(2)   Utólagos megerősítésre irányuló megkeresés megtétele során a tagállamok vámhatóságai – szükség esetén a megerősítés okának megjelölésével – visszaküldik az exportáló kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatóságainak a Form A származási bizonyítványt, a számlát (ha benyújtásra került), a számlanyilatkozatot vagy ezen okmányok másolatát. A megerősítésre irányuló megkeresés alátámasztására továbbítani kell minden olyan megszerzett okmányt vagy adatot, amely a származási igazolásban szereplő információ helytelenségére utal.

Ha a tagállamok vámhatóságai úgy döntenek, hogy a megerősítés eredményének megszületéséig felfüggesztik a tarifális preferenciák nyújtását, akkor a szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett fel kell ajánlani az importőr részére az áruk átengedését.

(3)   Ha utólagos megerősítést kértek, a megerősítés elvégzésére és az eredményének a tagállamok vámhatóságaival való közlésére a megkeresés megküldésétől számítva legfeljebb hat hónap áll rendelkezésre; ez a határidő legfeljebb nyolc hónap abban az esetben, ha a megkeresés címzettje Norvégia, Svájc vagy Törökország, célja pedig kedvezményezett országban kiállított Form A származási bizonyítvány vagy számlanyilatkozat alapján a területükön kiállított helyettesítő származási igazolás megerősítése. Az eredményekből megállapíthatónak kell lennie, hogy a kérdéses származási igazolás a ténylegesen kivitt termékekre vonatkozik-e, és hogy ezek a termékek a kedvezményezett országból származónak tekinthetők-e.

(4)   Kétoldalú kumuláció nyomán kiadott Form A származási bizonyítványok esetében a visszajelzésnek tartalmaznia kell az EUR.1 szállítási bizonyítvány(ok) vagy – ha szükséges – a megfelelő számlanyilatkozat(ok) másolatát/másolatait.

(5)   Ha alapos kétség esetén a (3) bekezdésben megjelölt hat hónapos határidőn belül nem érkezik visszajelzés, vagy ha a visszajelzés nem tartalmaz elegendő információt a kérdéses okmány hitelességének vagy a termékek valós származásának megállapításához, akkor az illetékes hatóságokhoz második megkeresést kell küldeni. Ha a második megkeresés napjától számított négy hónapon belül nem közlik a megkereső hatóságokkal a megerősítés eredményeit, vagy ha az eredmények nem teszik lehetővé a kérdéses okmány hitelességének vagy a termékek valós származásának megállapítását, akkor – hacsak kivételes körülmények nem állnak fenn – a megkereső hatóságok megtagadják a tarifális preferenciára való jogosultságot.

(6)   Ha a megerősítési eljárás vagy bármilyen más rendelkezésre álló információ azt jelzi, hogy a származási szabályokat megsértették, az exportáló kedvezményezett ország saját kezdeményezésre vagy a tagállamok vámhatóságainak kérésére e szabályszegések megállapítása és megelőzése érdekében köteles kellő sürgősséggel megfelelő vizsgálatokat lefolytatni vagy gondoskodni e vizsgálatok lefolytatásáról. Ezekben a vizsgálatokban a Bizottság és a tagállamok vámhatóságai részt vehetnek.

(7)   A Form A származási bizonyítványok utólagos megerősítése céljából az exportőrök megőrzik az érintett termékek származó státusát igazoló valamennyi okmányt, az exportáló kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatóságai pedig másolatban megőrzik a bizonyítványokat és az azokra hivatkozó kiviteli okmányokat. Az említett okmányokat legalább a Form A származási bizonyítvány kiadási évének végét követően három évig kell megőrizni.

111. cikk

Származási igazolások utólagos megerősítése olyan termékek vonatkozásában, amelyek kumuláció során szereztek származást

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

E rendelet 73. és 110. cikkének rendelkezéseit az egyazon regionális csoportba tartozó országok által a Bizottsággal vagy a tagállamok vámhatóságaival szemben fennálló információszolgáltatási kötelezettség teljesítése, valamint a regionális származási kumuláció szabályai alapján kiadott Form A származási bizonyítványok és számlanyilatkozatok utólagos megerősítése céljából egymással folytatott együttműködésre is alkalmazni kell.

9. alszakasz

Az Unió GSP-rendszere keretében alkalmazandó egyéb rendelkezések

112. cikk

Ceuta és Melilla

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 41–58. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni annak megállapítására, hogy a Ceutába vagy Melillába exportált termékek kedvezményezett országból származónak tekinthetők-e, vagy hogy a kedvezményezett országba exportált termékek Ceutából és Melillából származónak tekinthetők-e a kétoldalú kumuláció céljából.

(2)   E rendelet 74–79. és 84–93. cikke alkalmazandó a kedvezményezett országból Ceutába vagy Melillába exportált, valamint Ceutából és Melillából kedvezményezett országba exportált termékek esetében a kétoldalú kumuláció céljából.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában Ceutát és Melillát egyetlen területnek kell tekinteni.

10. alszakasz

Az Unió által bizonyos országok vagy területek tekintetében egyoldalúan elfogadott preferenciális tarifális intézkedések céljára szolgáló származási szabályok keretében alkalmazandó származási igazolások

113. cikk

Általános követelmények

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

A kedvezményezett országok valamelyikéből vagy területek valamelyikéről származó termékek az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 59. cikkében említett tarifális preferenciában a következők egyikének benyújtása esetén részesülhetnek:

a)

a 22-10. mellékletben meghatározott nyomtatvány használatával kiadott EUR.1 szállítási bizonyítvány vagy

b)

a 119. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben egy, az exportőr által a számlán, szállítólevélen vagy bármilyen más olyan kereskedelmi okmányon tett nyilatkozat a 22-13. mellékletben található szöveggel, amely okmány kellő részletességgel leírja az érintett termékeket ahhoz, hogy lehetővé váljék azok azonosítása (a továbbiakban: számlanyilatkozat).

Az EUR.1 szállítási bizonyítványok 7. rovatában vagy a számlanyilatkozaton fel kell tüntetni az „Autonomous trade measures” vagy a „Mesures commerciales autonomes” jelölést.

114. cikk

EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadására vonatkozó eljárás

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 4. alszakasza szerinti származó termékek az Unióba történő behozataluk során jogosultak az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 59. cikkében említett tarifális preferenciára, feltéve, hogy az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 69. cikke értelmében közvetlenül szállították azokat az Unióba a kedvezményezett ország vagy terület vámhatósága vagy más illetékes kormányzati hatósága által kiadott EUR. 1 szállítási bizonyítvány benyújtásával, feltéve, hogy a kedvezményezett ország vagy terület:

a)

közölte a Bizottsággal az e rendelet 124. cikkében megkövetelt információt, és

b)

segítséget nyújt az Uniónak azáltal, hogy lehetővé teszi a tagállamok vámhatóságai számára az okmány hitelességének, illetve a szóban forgó termékek valós származására vonatkozó információ helytállóságának megerősítését.

(2)   Az EUR.1 szállítási bizonyítvány csak akkor adható ki, ha az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 59. cikkében említett tarifális preferenciák alkalmazása céljából előírt okmányszerű bizonyítékként szolgál.

(3)   Az EUR.1 szállítási bizonyítványt csak az exportőr vagy annak képviselője által írásban benyújtott kérelemre lehet kiadni. Az ilyen kérelmet a 22-10. mellékletben meghatározott nyomtatvány használatával kell benyújtani, és e cikk, valamint e rendelet 113., 115., 116., 117., 118., 121. és 123. cikke rendelkezéseinek megfelelően kell kitölteni.

Az exportáló kedvezményezett ország vagy terület vagy tagállam illetékes hatóságai legalább a szállítási bizonyítvány kiadási évének végétől számított három évig megőrzik az EUR.1 szállítási bizonyítvány iránti kérelmeket.

(4)   Az exportőr vagy annak képviselője a kérelmével együtt benyújt minden megfelelő alátámasztó okmányt, amely bizonyítja, hogy az exportálandó termékek teljesítik az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadására vonatkozó feltételeket.

Az exportőr vállalja, hogy az illetékes hatóságok kérésére benyújt bármilyen kiegészítő bizonyítékot, amelyet megkövetelhetnek ahhoz, hogy megállapítsák a preferenciális elbánásra jogosult termékek származó státusának helyességét, továbbá vállalja, hogy hozzájárul könyvelésének vizsgálatához és ahhoz, hogy az említett hatóságok ellenőrizzék a termékek előállításának körülményeit.

(5)   Az EUR.1 szállítási bizonyítványt a kedvezményezett ország vagy terület illetékes kormányzati hatóságai vagy a kiviteli tagállam vámhatóságai akkor adják ki, ha az exportálandó termékek az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 4. alszakasza értelmében származónak tekinthetők.

(6)   Mivel az EUR.1 szállítási bizonyítvány az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 59. cikkében meghatározott preferenciális rendelkezések alkalmazásához szükséges okmányszerű bizonyíték, a kedvezményezett ország vagy terület illetékes kormányzati hatóságainak, illetve a kiviteli tagállam vámhatóságainak feladata megtenni minden szükséges intézkedést a termékek származásának megerősítése és a bizonyítványon szereplő egyéb nyilatkozatok ellenőrzése érdekében.

(7)   Az (5) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítésének megerősítésére a kedvezményezett országok illetékes kormányzati hatóságai vagy a kiviteli tagállam vámhatóságai jogosultak bekérni minden okmányszerű bizonyítékot, és elvégezni az általuk megfelelőnek ítélt ellenőrzéseket.

(8)   A kedvezményezett ország vagy terület illetékes kormányzati hatóságainak vagy a kiviteli tagállam vámhatóságainak felelőssége biztosítani az (1) bekezdésben említett nyomtatványok megfelelő kitöltését.

(9)   Az EUR.1 szállítási bizonyítványon a vámhatóságoknak a bizonyítvány e célra fenntartott részén fel kell tüntetniük a bizonyítvány kiadásának napját.

(10)   A kedvezményezett országok vagy területek illetékes hatóságai vagy a kiviteli tagállam vámhatóságai a bizonyítvánnyal érintett termékek kivitelekor adják ki az EUR.1 szállítási bizonyítványt. A bizonyítványt az exportőr rendelkezésére kell bocsátani, amint a kivitel megtörtént, vagy azt biztosították.

115. cikk

Részletekben történő behozatal

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

Amennyiben a Harmonizált Rendszer 2. a) általános értelmezési szabálya értelmében összeszereletlennek vagy szétszereltnek minősülő, a Harmonizált Rendszer XVI. vagy XVII. áruosztályába vagy a 7308 vagy 9406 vámtarifaszáma alá tartozó termékeket részletekben hoznak be, az importőr kérésére és az importáló ország vámhatóságai által megállapított feltételek mellett az első részlet behozatalakor a vámhatóságokhoz egyetlen származási igazolást lehet benyújtani ezekre a termékekre.

116. cikk

Származási igazolás benyújtása

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

A származási igazolásokat a behozatali tagállam vámhatóságai részére kell benyújtani a Vámkódex 163. cikkében megállapított eljárások szerint. Az említett hatóságok megkövetelhetik a származási igazolás fordítását, és azt is, hogy a behozatali nyilatkozatot az importőr arra vonatkozó nyilatkozata kísérje, hogy a termékek megfelelnek az ezen alszakasz alkalmazásához szükséges feltételeknek.

117. cikk

Visszamenőleges hatállyal kiadott EUR.1 szállítási bizonyítvány

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A 114. cikk (10) bekezdésétől eltérve az EUR.1 szállítási bizonyítvány kivételesen az általa érintett termékek kivitele után is kiadható, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:

a)

a kivitel időpontjában tévedés, nem szándékos mulasztás vagy különleges körülmények miatt nem adták ki, vagy

b)

az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítják, hogy az EUR.1 szállítási bizonyítványt kiadták, ám a behozatalkor technikai okok miatt nem fogadták el.

(2)   Az illetékes hatóságok csak akkor adhatják ki visszamenőleges hatállyal az EUR.1 szállítási bizonyítványt, ha megerősítették, hogy az exportőr kérelmében foglalt adatok megegyeznek a vonatkozó kiviteli okmányokban szereplő adatokkal, valamint hogy a szóban forgó termék kivitele során nem adtak ki az ebben az alszakaszban foglalt rendelkezéseknek megfelelő EUR.1 szállítási bizonyítványt.

(3)   A visszamenőleges hatállyal kiadott EUR.1 szállítási bizonyítványt az alábbi megjegyzések egyikével kell záradékolni:

 

BG: „ИЗДАДЕН ВПОСЛЕДСТВИЕ”

 

ES: „EXPEDIDO A POSTERIORI”

 

HR: „IZDANO NAKNADNO”

 

CS: „VYSTAVENO DODATEČNĚ”

 

DA: „UDSTEDT EFTERFØLGENDE”

 

DE: „NACHTRÄGLICH AUSGESTELLT”

 

ET: „VÄLJA ANTUD TAGASIULATUVALT”

 

EL: „ΕΚΔΟΘΕΝ ΕΚ ΤΩΝ ΥΣΤΕΡΩΝ”

 

EN: „ISSUED RETROSPECTIVELY”

 

FR: „DÉLIVRÉ À POSTERIORI”

 

IT: „RILASCIATO A POSTERIORI”

 

LV: „IZSNIEGTS RETROSPEKTĪVI”

 

LT: „RETROSPEKTYVUSIS IŠDAVIMAS”

 

HU: „KIADVA VISSZAMENŐLEGES HATÁLLYAL”

 

MT: „MAĦRUĠ RETROSPETTIVAMENT”

 

NL: „AFGEGEVEN A POSTERIORI”

 

PL: „WYSTAWIONE RETROSPEKTYWNIE”

 

PT: „EMITIDO A POSTERIORI”

 

RO: „ELIBERAT ULTERIOR”

 

SL: „IZDANO NAKNADNO”

 

SK: „VYDANÉ DODATOČNE”

 

FI: „ANNETTU JÄLKIKÄTEEN”

 

SV: „UTFÄRDAT I EFTERHAND”

(4)   A (3) bekezdésben említett záradékot az EUR.1 szállítási bizonyítvány „Megjegyzések” rovatába kell bejegyezni.

118. cikk

EUR.1 szállítási bizonyítvány másodlatának kiadása

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   EUR.1 szállítási bizonyítvány ellopása, elvesztése vagy megsemmisülése esetén az exportőr az azt kiadó illetékes hatóságoktól kérelmezheti, hogy a birtokukban lévő kiviteli okmányok alapján másodlatot bocsásson ki.

(2)   Az így kiadott másodlatot az alábbi megjegyzések egyikével kell záradékolni:

 

BG: „ДУБЛИКАТ”

 

ES: „DUPLICADO”

 

HR: „DUPLIKAT”

 

CS: „DUPLIKÁT”

 

DA: „DUPLIKÁT”

 

DE: „DUPLIKAT”

 

ET: „DUPLIKAAT”

 

EL: „ΑΝΤΙΓΡΑΦΟ”

 

EN: „DUPLICATE”

 

FR: „DUPLICATA”

 

IT: „DUPLICATO”

 

LV: „DUBLIKĀTS”

 

LT: „DUBLIKATAS”

 

HU: „MÁSODLAT”

 

MT: „DUPLIKAT”

 

NL: „DUPLICAAT”

 

PL: „DUPLIKAT”

 

PT: „SEGUNDA VIA”

 

RO: „DUPLICAT”

 

SL: „DVOJNIK”

 

SK: „DUPLIKÁT”

 

FI: „KAKSOISKAPPALE”

 

SV: „DUPLIKAT”

(3)   A (2) bekezdésben említett záradékot az EUR.1 szállítási bizonyítvány „Megjegyzések” rovatába kell bejegyezni.

(4)   A másodlaton fel kell tüntetni az eredeti EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadásának napját, és a másodlat attól a naptól kezdve hatályos.

119. cikk

Számlanyilatkozat kiállításának feltételei

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A számlanyilatkozatot a következők valamelyike állíthatja ki:

a)

az e rendelet 120. cikke szerinti elfogadott uniós exportőr;

b)

bármely exportőr bármely egy vagy több csomagból álló szállítmány vonatkozásában, amelyekben a származó termékek összértéke nem haladja meg a 6 000 EUR-t, és azzal a feltétellel, hogy az e rendelet 114. cikke (1) bekezdésében említett segítségnyújtás vonatkozik erre az eljárásra.

(2)   A számlanyilatkozat akkor állítható ki, ha az érintett termékek az Unióból vagy egy kedvezményezett országból vagy területről származónak tekinthetők, és eleget tesznek az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakasza 4. és 5. alszakasza egyéb követelményeinek.

(3)   A számlanyilatkozatot kiállító exportőrnek késznek kell lennie arra, hogy az exportáló ország vagy terület vámhatóságainak vagy egyéb illetékes kormányzati hatóságainak kérésére bármikor benyújtsa az összes megfelelő okmányt, amely bizonyítja az érintett termékek származó státusát, illetve az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakasza 4. és 5. alszakasza egyéb követelményeinek való megfelelést.

(4)   Az exportőrnek a számlanyilatkozatot oly módon kell kiállítania, hogy a számlára, a szállítólevélre vagy bármely más kereskedelmi okmányra rágépeli, rábélyegzi vagy rányomtatja a nyilatkozatnak az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 22-13. mellékletében meghatározott szövegét, az abban a mellékletben meghatározott nyelvi változatok egyikének felhasználásával, az exportáló ország nemzeti jogának rendelkezései szerint. Ha a nyilatkozat kézzel írott, azt tintával és nyomtatott betűvel kell elkészíteni.

(5)   A számlanyilatkozaton szerepelnie kell az exportőr saját kezű eredeti aláírásának. Mindazonáltal az e rendelet 120. cikke szerinti elfogadott exportőr nem köteles aláírni az ilyen nyilatkozatokat, amennyiben írásbeli kötelezettségvállalást tesz a vámhatóságok felé arról, hogy bármely őt azonosító számlanyilatkozatért oly módon vállal teljes felelősséget, mintha azt saját kezűleg aláírta volna.

(6)   Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetekben a számlanyilatkozat használatára az alábbi különleges feltételek vonatkoznak:

a)

minden egyes szállítmányra külön számlanyilatkozatot kell kiállítani;

b)

ha a szállítmányban lévő áruk az exportáló országban már átestek „származó termékek” meghatározására vonatkozó megerősítésen, számlanyilatkozatában az exportőr hivatkozhat erre az ellenőrzésre.

Az első albekezdés rendelkezései nem mentesítik az exportőrt az alól, hogy megfeleljen a vám- és postaügyi rendelkezésekben kötelezően előírt egyéb alakiságoknak.

120. cikk

Elfogadott exportőr

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az uniós vámhatóságok az Unió vámterületén letelepedett bármely olyan exportőrnek engedélyt adhatnak arra, hogy az érintett termékek értékétől függetlenül számlanyilatkozatot állítson ki (a továbbiakban: elfogadott exportőr), aki gyakran szállít az Unióból származó termékeket az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 59. cikkének (2) bekezdése értelmében, és aki a vámhatóságok számára hitelt érdemlően megad a termékek származó státusának, valamint az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakasza 4. és 5. alszakasza egyéb követelményei teljesülésének megerősítéséhez szükséges minden garanciát.

(2)   A vámhatóságok az általuk megfelelőnek tartott feltételek mellett adhatják meg az elfogadott exportőri státust.

(3)   A vámhatóságok az elfogadott exportőr részére vámfelhatalmazási számot adnak ki, amelyet az köteles feltüntetni a számlanyilatkozaton.

(4)   A vámhatóságok ellenőrzik az engedély elfogadott exportőr általi felhasználását.

(5)   A vámhatóságok bármikor visszavonhatják az engedélyt. Az engedélyt vissza kell vonni, ha az elfogadott exportőr már nem biztosítja az (1) bekezdésben említett garanciákat, nem tesz eleget a (2) bekezdésben említett feltételeknek, vagy ha egyébként nem megengedett módon használja fel az engedélyt.

121. cikk

A származási igazolás érvényessége

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A származási igazolás az exportáló országban történő kiadás napjától számított négy hónapig érvényes, és azt ezen időszak alatt be kell nyújtani az importáló ország vámhatóságainak.

(2)   Az importáló ország vámhatóságai részére az (1) bekezdésben meghatározott végső bemutatási határidő után benyújtott származási igazolások akkor fogadhatók el az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 59. cikkében említett tarifális preferenciák alkalmazásának céljából, ha az okmányokat rendkívüli körülmények miatt nem tudták benyújtani a megállapított határidőre.

(3)   A késedelmes bemutatás más eseteiben az importáló ország vámhatóságai csak akkor fogadhatják el a származási igazolásokat, ha a termékeket az említett határidő letelte előtt bemutatták.

(4)   Az importőr kérésére és a behozatali tagállam vámhatóságai által megállapított feltételek mellett az első szállítmány behozatalakor egyetlen származási igazolás nyújtható be a vámhatóságokhoz, ha az áruk teljesítik a következő feltételeket:

a)

behozataluk rendszeres és folyamatos kereskedelmi forgalomban, jelentős kereskedelmi értékben történik;

b)

azonos adásvételi szerződés tárgyát képezik, amely szerződés felei az exportáló országban vagy az Unióban letelepedettek;

c)

a Kombinált Nómenklatúra azonos (nyolc számjegyű) kódja alá tartoznak;

d)

kizárólag ugyanattól az exportőrtől származnak, a végcéljuk ugyanaz az importőr, és az Unióban azonos vámhivatalnál vetik őket alá a belépési alakiságoknak.

Ez az eljárás az illetékes vámhatóságok által meghatározott mennyiségekre és időtartamra alkalmazandó. Ez az időtartam semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a három hónapot.

(5)   Az előző bekezdésben leírt eljárás alkalmazandó akkor is, ha e rendelet 115. cikkének megfelelően részletekben történő behozatalra vonatkozóan nyújtanak be egyetlen származási igazolást a vámhatóságokhoz. Mindazonáltal ebben az esetben az illetékes vámhatóságok biztosíthatnak három hónapot meghaladó alkalmazási időszakot is.

122. cikk

A származási igazolás alóli mentesség

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Azok a termékek, amelyeket magánszemély kiscsomagként ad fel magánszemély részére, vagy amelyek az utasok személyes poggyászának részét képezik, az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 59. cikkében említett tarifális preferenciára jogosult származó termékeknek minősülnek anélkül, hogy EUR.1 szállítási bizonyítványt vagy számlanyilatkozatot kellene benyújtani, amennyiben az ilyen termékek behozatala nem kereskedelmi forgalomban történik, és nyilatkozatot tettek arra vonatkozóan, hogy azok megfelelnek az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakasza 4. és 5. alszakaszának alkalmazásához szükséges feltételeknek, és az ilyen tartalmú nyilatkozat valóságtartalma nem kétséges.

(2)   Az alkalmi jellegű és kizárólag a címzettek vagy az utasok, illetve ezek családtagjainak személyes használatára szánt termékekből álló behozatal nem minősül kereskedelmi behozatalnak, amennyiben a termék jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló, hogy nem áll fenn kereskedelmi célzat.

Ezen túlmenően, az ilyen termékek összértéke nem haladhatja meg kiscsomagok esetében az 500 EUR-t, utasok személyes poggyászának részét képező termékek esetében pedig az 1 200 EUR-t.

123. cikk

Ellentmondások és alaki hibák

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

A származási igazoláson tett nyilatkozatok és a termék behozatalához szükséges vámalakiságok elvégzése céljából a vámhivatalnak benyújtott okmányokon tett nyilatkozatok közötti kisebb ellentmondások felfedezése önmagában nem teszi semmissé a származási igazolást, ha hitelt érdemlően megállapítást nyer, hogy az okmány a bemutatott termékekre vonatkozik.

A származási igazolás nyilvánvaló alaki hibái, mint például a gépelési hibák, nem eredményezik az okmány elutasítását, ha ezek a hibák nem teszik kétségessé az okmányon tett nyilatkozatok helyességét.

11. alszakasz

Az Unió által bizonyos országok vagy területek tekintetében egyoldalúan elfogadott preferenciális tarifális intézkedések keretében a származás megerősítése céljára szolgáló igazgatási együttműködés módszerei

124. cikk

Igazgatási együttműködés

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A kedvezményezett országok és területek közlik a Bizottsággal a területükön lévő azon kormányzati hatóságok nevét és címét, amelyek jogosultak EUR.1 szállítási bizonyítványokat kiadni, illetve az ilyen hatóságok által használt bélyegzők lenyomatmintáit, valamint az EUR.1 szállítási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok ellenőrzéséért felelős megfelelő kormányzati hatóságok nevét és címét. A bélyegzők attól a naptól kezdve érvényesek, amikor a Bizottság átveszi azok lenyomatmintáit. A Bizottság továbbítja ezt az információt a tagállamok vámhatóságai felé. Ha e közlés korábbi közlések módosításával jár, a Bizottság a kedvezményezett országok vagy területek illetékes kormányzati hatóságai által adott útmutatás szerint jelzi az új bélyegzők használatbavételének napját. Ez a közlés bizalmas; azonban amikor az árut szabad forgalomba bocsátják, a szóban forgó vámhatóságok lehetővé tehetik, hogy az importőr megtekintse a bélyegzők e bekezdésben említett lenyomatmintáit.

(2)   A Bizottság megküldi a kedvezményezett országoknak vagy területeknek a tagállamok vámhatóságai által az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadásához használt bélyegzők lenyomatmintáit.

125. cikk

Származási igazolások megerősítése

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az EUR.1 szállítási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok utólagos megerősítését szúrópróbaszerűen, valamint akkor kell elvégezni, ha a behozatali tagállam vámhatóságainak vagy a kedvezményezett országok vagy területek illetékes kormányzati hatóságainak alapos kétségük van az okmányok hitelességét, az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakaszának 4. alszakasza értelmében az érintett termékek származó státusát, vagy az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakasza 5. alszakasza egyéb követelményeinek teljesítését illetően.

(2)   Az (1) bekezdés rendelkezéseinek végrehajtása céljából a behozatali tagállam vagy a kedvezményezett ország vagy terület illetékes hatóságai visszaküldik az EUR.1 szállítási bizonyítványt és – amennyiben benyújtották – a számlát, a számlanyilatkozatot vagy ezen okmányok másolatát az exportáló kedvezményezett ország vagy terület vagy tagállam illetékes hatóságainak, szükség esetén megadva a vizsgálat okát is. A megerősítésre irányuló megkeresés alátámasztására továbbítani kell minden olyan megszerzett okmányt vagy adatot, amely a származási igazolásban szereplő információ helytelenségére utal.

Ha a behozatali tagállam vámhatóságai úgy határoznak, hogy a megerősítés eredményeinek megszületéséig felfüggesztik az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 59. cikkében említett tarifális preferencia nyújtását, akkor a szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett fel kell ajánlani az importőrnek az áruk átengedését.

(3)   Ha az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően utólagos megerősítést kérnek, a megerősítés elvégzésére és az eredményeknek a behozatali tagállam vámhatóságai vagy az importáló kedvezményezett ország vagy terület illetékes kormányzati hatóságai felé történő közlésére legfeljebb hat hónap áll rendelkezésre. Az eredményekből megállapíthatónak kell lennie, hogy a szóban forgó származási igazolás a ténylegesen kivitt termékekre vonatkozik-e, és hogy e termékek a kedvezményezett országból vagy területről vagy az Unióból származónak tekinthetők-e.

(4)   Ha alapos kétség esetén a (3) bekezdésben megjelölt hat hónapos határidőn belül nem érkezik visszajelzés, vagy ha a visszajelzés nem tartalmaz elegendő információt a kérdéses okmány hitelességének vagy a termékek valós származásának megállapításához, akkor második megkeresést kell küldeni az illetékes hatóságok részére. Ha a második megkeresés után négy hónapon belül nem közlik a megkereső hatóságokkal a megerősítés eredményeit, vagy ha az eredmények nem teszik lehetővé a kérdéses okmány hitelességének vagy a termékek valós származásának megállapítását, akkor – hacsak kivételes körülmények nem állnak fenn – a megkereső hatóságok megtagadják a tarifális preferenciára való jogosultságot.

(5)   Amennyiben a megerősítési eljárás vagy bármely más rendelkezésre álló információ azt jelzi, hogy az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet II. címe 1. fejezete 2. szakasza 4. és 5. alszakaszának rendelkezéseit megsértették, az exportáló kedvezményezett ország vagy terület a saját kezdeményezésére vagy az Unió kérésére kellő sürgősséggel megfelelő vizsgálatot folytat, vagy gondoskodik egy ilyen vizsgálat lefolytatásáról a jogsértés azonosítása és megakadályozása érdekében. E célból az Unió részt vehet a vizsgálatokban.

(6)   Az EUR.1 szállítási bizonyítványok utólagos megerősítése céljából az exportáló kedvezményezett ország vagy terület illetékes kormányzati hatóságai vagy a kiviteli tagállam vámhatóságai legalább a szállítási bizonyítványok kiadási évének végétől számított három évig megőrzik a bizonyítványok másolatát, valamint a rájuk hivatkozó kiviteli okmányokat.

12. alszakasz

Az Unió által bizonyos országok vagy területek tekintetében egyoldalúan elfogadott preferenciális tarifális intézkedések céljára szolgáló származási szabályok keretében alkalmazandó egyéb rendelkezések

126. cikk

Ceuta és Melilla

(A Vámkódex 64. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ezt az alszakaszt értelemszerűen alkalmazni kell annak meghatározására, hogy a termékek Ceutába és Melillába történő behozatalukkor a preferenciális kedvezményekre jogosult exportáló kedvezményezett országból vagy területről származónak, vagy Ceutából és Melillából származónak tekinthetők-e.

(2)   Ceutát és Melillát egyetlen területnek kell tekinteni.

(3)   Ezen alszakasznak az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadásával, használatával és utólagos megerősítésével kapcsolatos rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a Ceutából és Melillából származó termékekre.

(4)   A spanyol vámhatóságok felelősek ennek az alszakasznak Ceután és Melillán történő alkalmazásáért.

3. fejezet

Az áruk vámértéke

127. cikk

Általános rendelkezések

(A Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontja)

(1)   E fejezet alkalmazásában két személy akkor tekintendő egymással kapcsolatban állónak, ha a következő feltételek egyike teljesül:

a)

egymás üzleti vállalkozásának tisztségviselői vagy igazgatói;

b)

jogilag elismert üzlettársak;

c)

alkalmazotti viszonyban állnak egymással;

d)

egy harmadik fél közvetlenül vagy közvetve tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük kibocsátott, szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy részesedéseinek 5 %-át vagy annál többet;

e)

egyikük közvetve vagy közvetlenül ellenőrzi a másikat;

f)

harmadik személy közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket ellenőrzi;

g)

együtt közvetlenül vagy közvetve ellenőriznek egy harmadik személyt;

h)

ugyanannak a családnak a tagjai.

(2)   Azok a személyek, akik egymással olyan üzleti kapcsolatban állnak, amelyben egyik a másiknak kizárólagos ügynöke, forgalmazója vagy engedményese, elnevezéstől függetlenül, csak akkor minősülnek kapcsolatban állónak, ha az (1) bekezdésben említett feltételeknek megfelelnek.

(3)   Az (1) bekezdés e), f) és g) pontja alkalmazásában egy személy akkor ellenőrzi a másikat, ha az előbbi jogi vagy működési szempontból olyan helyzetben van, hogy az utóbbit irányíthatja.

128. cikk

Ügyleti érték

(A Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az Unió vámterületére irányuló kivitelre eladott áruk ügyleti értékét a vám-árunyilatkozat elfogadásának időpontjában, az áruknak az említett vámterületre való behozatalát közvetlenül megelőzően történő eladás alapján kell meghatározni.

(2)   Ha az árukat nem az említett vámterületre való behozatalukat megelőzően adják el az Unió vámterületére irányuló kivitelre, hanem az átmeneti megőrzés vagy egy olyan eljárás ideje alatt, amikor az árukat egy, a belső árutovábbítástól, a meghatározott célra történő felhasználástól és a passzív feldolgozástól eltérő különleges eljárás alá vonják, akkor az ügyleti értéket ezen eladás alapján kell meghatározni.

129. cikk

Ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár

(A Vámkódex 70. cikkének (1) és (2) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 70. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében vett ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár magában foglalja a behozott áruk eladása egyik feltételeként a vevő részéről a következő személyek bármelyikének teljesített vagy teljesítendő minden kifizetést:

a)

az eladónak;

b)

harmadik félnek az eladó javára;

c)

az eladóval kapcsolatban álló harmadik félnek;

d)

harmadik félnek, ha az ennek a félnek tett kifizetés az eladó kötelezettségének teljesítése érdekében történik.

A kifizetések teljesíthetők akkreditív vagy forgatható értékpapír révén, valamint közvetlenül és közvetett formában.

(2)   Nem tekintendők az eladónak teljesített közvetett kifizetésnek a Vámkódex 71. cikkében előírt kiigazítással érintett tevékenységektől eltérő, a vevő által saját nevében vagy a vevővel kapcsolatban álló vállalkozás által saját nevében végzett tevékenységek, köztük marketingtevékenységek.

130. cikk

Árengedmények

(A Vámkódex 70. cikkének (1) és (2) bekezdése)

(1)   A vámértéknek a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése alapján történő meghatározása céljából az árengedményeket akkor kell figyelembe venni, ha a vám-árunyilatkozat elfogadásakor az adásvételi szerződés rendelkezik az árengedmények alkalmazásáról és összegéről.

(2)   A határidő előtti fizetés (skontó) alapján adott árengedményeket olyan áruk tekintetében kell figyelembe venni, amelyeknek az árát a vám-árunyilatkozat elfogadásakor ténylegesen még nem fizették meg.

(3)   A vám-árunyilatkozat elfogadása utáni szerződésmódosításból eredő árengedmények nem vehetők figyelembe.

131. cikk

Részleges szállítás

(A Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha a vámeljárásra bejelentett áruk egy ügylet során vásárolt, azonos áruk nagyobb mennyiségéből álló szállítmány részét képezik, a Vámkódex 70. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árat a megvásárolt összmennyiségre vonatkozó ár alapján arányosan kell kiszámítani.

(2)   A ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár arányosítását kell alkalmazni abban az esetben is, amikor a szállítmány egy része elveszik, vagy amikor az áruk a szabad forgalomba bocsátásuk előtt károsodtak.

132. cikk

Hibás áruk árának kiigazítása

(A Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése)

Az áru ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árának az eladó által a vevő javára tett kiigazítása akkor vehető figyelembe a vámértéknek a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése alapján történő megállapítása céljából, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)

az áruk a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozat elfogadásakor hibásak voltak;

b)

az eladó a kiigazítást a hiba kompenzálása céljából, a következők valamelyikének teljesítése érdekében tette:

i.

a vám-árunyilatkozat elfogadása előtt vállalt szerződéses kötelezettség;

ii.

az árukra alkalmazandó, jogszabályban foglalt kötelezettség;

c)

a kiigazításra a vám-árunyilatkozat elfogadásának dátumát követő egyéves időtartamon belül kerül sor.

133. cikk

Feltételek és ellenszolgáltatások értékelése

(A Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének b) pontja)

Ha a behozott áruk eladása vagy ára olyan feltételtől vagy ellenszolgáltatástól függ, amelynek értéke az értékelendő áruk tekintetében meghatározható, ezt az értéket a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár részének kell tekinteni, kivéve, ha az említett feltétel vagy ellenszolgáltatás a következők valamelyikéhez kapcsolódik:

a)

olyan tevékenység, amelyre e rendelet 129. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó;

b)

a Vámkódex 71. cikke alapján a vámérték egy eleme.

134. cikk

Kapcsolatban álló személyek közötti ügyletek

(A Vámkódex 70. cikke (3) bekezdésének d) pontja)

(1)   Ha a vevő és az eladó kapcsolatban állnak, annak meghatározása érdekében, hogy ez a kapcsolat nem befolyásolta-e az árat, szükség esetén meg kell vizsgálni az eladás körülményeit és a nyilatkozattevőnek lehetőséget kell adni arra, hogy szükség esetén további részletes információkat szolgáltasson ezekről a körülményekről.

(2)   Mindazonáltal az árukat a Vámkódex 70. cikke (1) bekezdésének megfelelően kell értékelni, ha a nyilatkozattevő bizonyítja, hogy a bejelentett ügyleti érték szorosan közelít a következő, azonos vagy közel azonos időpontban meghatározott összehasonlító értékek egyikéhez:

a)

az egymással semmilyen kapcsolatban nem álló vevők és eladók között azonos vagy hasonló áruknak az Unió vámterületére irányuló kivitelre történő eladásának ügyleti értéke;

b)

azonos vagy hasonló áruknak a Vámkódex 74. cikke (2) bekezdése c) pontjának megfelelően meghatározott vámértéke;

c)

azonos vagy hasonló áruknak a Vámkódex 74. cikke (2) bekezdése d) pontjának megfelelően meghatározott vámértéke.

(3)   Az azonos vagy hasonló áruk értékének a (2) bekezdés szerinti megállapításakor a következő elemeket figyelembe kell venni:

a)

a kereskedelmi szintek közötti bizonyított különbségek;

b)

mennyiségi szintek;

c)

a Vámkódex 71. cikkének (1) bekezdésében felsorolt elemek;

d)

az eladónál olyan eladás során felmerült költségek, amelynél ő és a vevő nem állnak kapcsolatban, ha ilyen költségek nem merülnek fel az eladónál kapcsolatban álló személyek közötti eladásoknál.

(4)   A (2) bekezdésben felsorolt összehasonlító értékeket a nyilatkozattevő kérésére kell használni, azok nem helyettesítik a bejelentett ügyleti értéket.

135. cikk

A behozott áruk előállításához használt áruk és szolgáltatások

(A Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének b) pontja)

(1)   Ha a vevő biztosít a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének b) pontjában felsorolt árukat vagy szolgáltatásokat az eladónak, ezen áruk vagy szolgáltatások értékét a vételárukkal egyenlőnek kell tekinteni. A vételár magában foglal minden olyan kifizetést, amelyet a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének b) pontjában felsorolt áruk vagy szolgáltatások vevőjének teljesítenie kell az áruk vagy szolgáltatások megszerzéséhez.

Ha az említett árukat vagy szolgáltatásokat a vevő vagy egy vele kapcsolatban álló személy állította elő, értékük az előállítási költségükkel egyenlő.

(2)   Ha a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének b) pontjában felsorolt áruk és szolgáltatások értékét nem lehet az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározni, akkor azt más objektív és számszerűsíthető adatok alapján kell meghatározni.

(3)   Ha a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének b) pontjában felsorolt árukat a beszállításuk előtt a vevő használta, értéküket ki kell igazítani az esetleges értékcsökkenéssel.

(4)   A Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének b) pontjában felsorolt szolgáltatások értéke magában foglalja a sikertelen fejlesztési tevékenységek költségét, amennyiben az a behozott árukhoz kapcsolódó projektek vagy megrendelések tekintetében merült fel.

(5)   A Vámkódex 71. cikke (1) bekezdése b) pontja iv. alpontjának alkalmazásában a kutatás és az előzetes tervezési vázlatok költségeit a vámértékbe nem lehet beszámítani.

(6)   A biztosított áruk és szolgáltatások (1)–(5) bekezdéssel összhangban megállapított értékét arányosan el kell osztani a behozott árukra.

136. cikk

Jogdíjak és licencdíjak

(A Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének c) pontja)

(1)   A jogdíjak és licencdíjak mindenekelőtt akkor kapcsolódnak a behozott árukhoz, ha a licenc- vagy jogdíj-megállapodás keretében átruházott jogokat az áruk magukban foglalják. A jogdíj vagy licencdíj összegének kiszámítási módszere nem döntő tényező.

(2)   Ha a jogdíj vagy licencdíj összegének kiszámítási módját a behozott áruk árából vezetik le, úgy ellenkező bizonyíték hiányában feltételezhető, hogy ennek a jogdíjnak vagy licencdíjnak a kifizetése az értékelendő árukra vonatkozik.

(3)   Ha a jogdíjak vagy licencdíjak részben az értékelendő árukhoz, részben pedig egyéb olyan összetevőkhöz vagy alkotórészekhez kapcsolódnak, amelyeket az árukhoz behozatalukat követően adnak hozzá, vagy a behozatalt követő tevékenységekhez vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódnak, megfelelő kiigazítást kell tenni.

(4)   A jogdíjakat és licencdíjakat a behozott áruk eladása egyik feltételeként kifizetendőnek kell tekinteni, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:

a)

az eladó vagy az eladóval kapcsolatban álló személy kötelezi a vevőt e kifizetés teljesítésére;

b)

a vevő általi kifizetésre az eladó kötelezettségének teljesítése érdekében kerül sor, szerződéses kötelezettségeknek megfelelően;

c)

az áruk nem értékesíthetők a vevőnek, vagy vásárolhatók meg a vevő által a jogdíjak vagy licencdíjak engedélyezőnek történő kifizetése nélkül.

(5)   Lényegtelen szempont, hogy a fizetendő jogdíjak vagy licencdíjak kedvezményezettje mely országban letelepedett.

137. cikk

Az áruk Unió vámterületére való beszállításának helye

(A Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének e) pontja)

(1)   A Vámkódex 71. cikke (1) bekezdése e) pontjának alkalmazásában az áruk Unió vámterületére történő beszállításának helye:

a)

tengeri úton szállított áru esetében az a kikötő, ahol az áruk először érkeznek az Unió vámterületére;

b)

tengeri úton az Unió vámterületének részét képező francia tengerentúli megyék egyikébe szállított, majd onnan közvetlenül az Unió vámterületének egy másik részére szállított áruk, illetve ennek fordítottja esetében az a kikötő, ahol az áruk először érkeznek az Unió vámterületére, feltéve, hogy az árukat ott kirakodják vagy átrakodják;

c)

tengeri úton, majd átrakodás nélkül belvízi úton szállított áruk esetében az első olyan kikötő, ahol sor kerülhet a kirakodásra;

d)

vasúton, belvízi úton, vagy közúton szállított áruk esetében az a hely, ahol a belépési vámhivatal található;

e)

egyéb fuvarozási móddal szállított áruk esetén az a hely, ahol az áruk az Unió vámterületének határán áthaladnak.

(2)   A Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének e) pontja alkalmazásában, ha az árukat az Unió vámterületére beszállítják, majd e terület egy másik részén lévő rendeltetési helyre fuvarozzák az Unió vámterületén kívül eső területen keresztül, az áruk Unió vámterületére való beszállításának helye az a hely, ahol az árukat először szállították be erre a vámterületre, feltéve, hogy az árukat az említett területeken keresztül szokásos útvonalon közvetlenül a rendeltetési helyre fuvarozzák.

(3)   A (2) bekezdés akkor is alkalmazandó, ha az árukat kizárólag a szállításukkal összefüggő okokból az Unió vámterületén kívüli területeken kirakodták, átrakodták vagy ideiglenesen várakoztatták.

(4)   Ha az (1) bekezdés b) pontjában, a (2) és a (3) bekezdésben megállapított feltételek nem teljesülnek, az áruk Unió vámterületére való beszállításának helye a következő:

a)

tengeri úton szállított áruk esetében a kirakodási kikötő;

b)

más szállítóeszközzel szállított áruk esetében az (1) bekezdés c), d) vagy e) pontjában meghatározott hely az Unió vámterületének azon részén, ahová az árukat szállítják.

138. cikk

Szállítási költségek

(A Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének e) pontja)

(1)   Ha az árukat az Unió vámterületére való beszállításuk helyén túl lévő pontra azonos szállítóeszközzel szállítják tovább, a szállítás költségeit az áruknak az Unió vámterületére történő beszállításuk e rendelet 137. cikke szerinti helyétől való távolsággal arányosan kell megosztani, kivéve, ha a vámhatóságok számára bizonyítékot nyújtanak be azoknak a költségeknek az igazolására, amelyek az áruk fuvarozásának általános fuvardíjszabása szerint az Unió vámterületére való beszállítás helyéig merültek volna fel.

(2)   Az áruk vámértékébe beszámítandó légi fuvarozási költségeket, beleértve a légi expressz-szállítás költségeit, a 23-01. mellékletnek megfelelően kell meghatározni.

(3)   Ha a szállítás díjmentes vagy a vevő biztosítja, az áruk vámértékébe beszámítandó szállítási költségeket az ugyanolyan fuvarozási módokra szokásosan alkalmazott fuvardíjszabásnak megfelelően kell kiszámítani.

139. cikk

Postai küldeményeket terhelő költségek

(A Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése)

A postán küldött áruk tekintetében a rendeltetési helyig felszámolt minden postaköltséget bele kell számítani az ilyen áruk vámértékébe, kivéve azokat a kiegészítő postai költségeket, amelyek az Unió vámterületén merültek fel.

140. cikk

A bejelentett ügyleti érték elutasítása

(A Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha a vámhatóságoknak alapos kétségük van arra vonatkozóan, hogy a bejelentett ügyleti érték a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése szerinti kifizetett vagy kifizetendő teljes összeget magában foglalja, további információkat kérhetnek a nyilatkozattevőtől.

(2)   Ha kétségeiket nem sikerül eloszlatni, a vámhatóságok úgy határozhatnak, hogy az áruk értékét nem lehet a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdésével összhangban meghatározni.

141. cikk

Azonos vagy hasonló áruk vámértéke

(A Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja)

(1)   A behozott áruk vámértékének a Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti meghatározása során azonos vagy hasonló áruknak az értékelendő árukkal megegyező kereskedelmi szinten és lényegében megegyező mennyiségben történő eladásának ügyleti értékét kell alapul venni.

Ha nem található ilyen eladás, a vámértéket azonos vagy hasonló áruk különböző kereskedelmi szinten vagy különböző mennyiségben történő értékesítésének ügyleti értékét figyelembe véve kell meghatározni. Ezt az ügyleti értéket a kereskedelmi szintben és/vagy a mennyiségben mutatkozó különbségek figyelembevétele érdekében ki kell igazítani.

(2)   A távolságok és a fuvarozási módok különbségei miatt a behozott áruk és a szóban forgó azonos vagy hasonló áruk között a költségekben és díjakban megjelenő jelentős különbségek figyelembevétele érdekében kiigazítást kell alkalmazni.

(3)   Ha azonos vagy hasonló áruk vonatkozásában egynél több ügyleti érték található, a legalacsonyabb ilyen értéket kell felhasználni a behozott áruk vámértékének meghatározásakor.

(4)   Esettől függően az „azonos áruk” vagy „hasonló áruk” kifejezés nem foglalja magában azokat az árukat, amelyek olyan mérnöki munkát, fejlesztést, művészmunkát, formatervezést, tervrajzokat és vázlatokat testesítenek meg vagy tükröznek, amelyekre nézve a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdése b) pontja iv. alpontjának rendelkezései alapján azért nem végeztek kiigazítást, mivel ezeket a munkákat az Unióban végezték.

(5)   A más személy által előállított áruk ügyleti értékét csak akkor kell figyelembe venni, ha nem található ügyleti érték olyan azonos vagy hasonló árukra, amelyeket az értékelendő árukat előállító személy állított elő.

142. cikk

Levonásos módszer

(A Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének c) pontja)

(1)   A vámértéknek a Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti meghatározásához alkalmazott egységár az az ár, amelyen a behozott árukat vagy a behozott azonos vagy hasonló árukat az értékelendő áruk behozatalával azonos vagy közel azonos időpontban az Unióban a behozatalkori állapotban értékesítik.

(2)   Az (1) bekezdésben említett egységár hiányában az alkalmazott egységár az az ár, amelyen a behozott árukat vagy a behozott azonos vagy hasonló árukat az Unió vámterületére való behozatalkori állapotban értékesítik az értékelendő áruk behozatalát követő legkorábbi időpontban, de mindenképp a behozataltól számított 90 napon belül.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett egységárak hiányában a nyilatkozattevő kérésére azt az egységárat kell használni, amelyen a behozott árukat az Unió vámterületén további megmunkálás vagy feldolgozás után értékesítik, kellőképpen figyelembe véve az ilyen megmunkálás vagy feldolgozás által hozzáadott értéket.

(4)   A következő eladások nem vehetők figyelembe a vámértéknek a Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti meghatározása céljából:

a)

az áruknak a behozatalt követő, első kereskedelmi szinttől eltérő kereskedelmi szinten történő eladása;

b)

kapcsolatban álló személyeknek történő eladás;

c)

olyan személyeknek történő eladások, akik közvetlenül vagy közvetve, ingyenesen vagy kedvezményesen biztosítják a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének b) pontjában felsorolt árukat vagy szolgáltatásokat a behozott áruk előállításával és kivitelre történő eladásával kapcsolatban való felhasználásra;

d)

az egységár meghatározásához nem elegendő mennyiségben történő eladások.

(5)   A vámérték meghatározása során a következőket kell levonni az (1)–(4) bekezdés szerint meghatározott egységárból:

a)

a szokásosan fizetett vagy megállapodás szerint fizetendő jutalékok, vagy a nyereség és általános költségek figyelembevételére szolgáló szokásos kiegészítések (a szóban forgó áruk közvetlen vagy közvetett marketingköltségeit is beleértve), amelyek azonos típusú vagy fajtájú olyan behozott áruknak az Unió vámterületén történő eladásával kapcsolatosak, amelyek egy adott iparág által előállított áruk csoportjába tartoznak;

b)

az Unió vámterületén felmerülő szokásos szállítási, biztosítási és járulékos költségek;

c)

behozatali vámok és az Unió vámterületén az áruk behozatala vagy eladása miatt fizetendő egyéb díjak.

(6)   A 23-02. mellékletben említett egyes, bizományi szerződés alapján behozott romlandó áruk vámértéke közvetlenül meghatározható a Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján. Ennek érdekében a tagállamok tájékoztatják az egységárakról a Bizottságot, amely a 2658/87/EGK tanácsi rendelet (16) 6. cikkével összhangban az adatokat a TARIC rendszeren keresztül közzéteszi.

Ezek az egységárak 14 napos időszakokra vonatkozóan alkalmazhatók a behozott áruk vámértékének meghatározására. Minden időszak pénteki napon kezdődik.

Az egységárakat az alábbiak szerint kell kiszámítani és közzétenni:

a)

az (5) bekezdésben előírt levonásokat követően a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az egyes árukategóriák nettó 100 kg-jára vonatkozó egységárról. A tagállamok az (5) bekezdés b) pontjában említett költségekre vonatkozóan átalányösszegeket állapíthatnak meg, amelyekről a Bizottságot tájékoztatniuk kell;

b)

az egységárak kiszámításának referencia-időszaka az a 14 napos időszak, amely az új egységárak megállapításának hetét megelőző csütörtökön ér véget;

d)

a tagállamok az euróban megadott egységárakat legkésőbb a Bizottság általi közzétételük hetének hétfőjén déli 12.00 óráig közlik a Bizottsággal. Amennyiben ez munkaszüneti nap, az értesítést az azt közvetlenül megelőző munkanapon kell megtenni. Az egységárak csak akkor lépnek érvénybe, ha ezt az értesítést a Bizottság közzétette.

143. cikk

Számított érték módszer

(A Vámkódex 74. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

(1)   A Vámkódex 74. cikke (2) bekezdése d) pontjának alkalmazásakor a vámhatóságok nem kérhetik vagy kötelezhetik az Unió vámterületén nem letelepedett személyt, hogy a vámérték meghatározása céljából bármilyen számlát vagy egyéb nyilvántartást ellenőrzésre bemutasson, vagy ahhoz hozzáférést engedjen.

(2)   A Vámkódex 74. cikke (2) bekezdése d) pontjának i. alpontjában említett anyagok és gyártás költségébe vagy értékébe be kell számítani a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontjában meghatározott elemek költségeit is. Be kell számítani ezenkívül bármely olyan, a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott termék vagy szolgáltatás arányosan megosztott költségét, amelyet a vevő közvetlenül vagy közvetve az értékelendő áruk előállításával kapcsolatos felhasználásra nyújt. A Vámkódex 71. cikke (1) bekezdése b) pontjának iv. alpontjában meghatározott olyan elemek értékét, amelyeket az Unióban nyújtanak, csak olyan mértékben kell beszámítani, amilyen mértékben ezeket az elemeket az előállítónak felszámítják.

(3)   Az előállítás költsége magában foglalja a gazdasági javak létrehozása, bővítése vagy érdemi feljavítása során felmerülő összes kiadást. Ezenkívül magában foglalja a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. és iii. alpontjában meghatározott költségeket.

(4)   A Vámkódex 74. cikke (2) bekezdése d) pontjának ii. alpontjában említett általános költségek magukban foglalják az áruk kivitelre történő előállításának és eladásának azon közvetlen és közvetett költségeit, amelyek nem tartoznak a Vámkódex 74. cikke (2) bekezdése d) pontjának i. alpontja alá.

144. cikk

Tartalék módszer

(A Vámkódex 74. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A vámértéknek a Vámkódex 74. cikkének (3) bekezdése szerinti meghatározása során ésszerű rugalmasság használható a Vámkódex 70. cikkében és 74. cikkének (2) bekezdésében előírt módszerek alkalmazásakor. Az így meghatározott értéknek a lehető legnagyobb mértékben a korábban meghatározott vámértékeken kell alapulnia.

(2)   Ha az (1) bekezdés alapján nem határozható meg vámérték, más megfelelő módszert kell alkalmazni. Ebben az esetben a vámérték nem határozható meg a következők alapján:

a)

az Unió vámterületén előállított áruknak az Unió vámterületén belüli eladási ára;

b)

olyan rendszer, amely két alternatív érték közül a magasabbat használja a vámérték megállapításához;

c)

áruknak az exportáló ország belföldi piacán alkalmazott ára;

d)

az előállítás költsége, amely a Vámkódex 74. cikke (2) bekezdése d) pontjának megfelelően az azonos vagy hasonló árukra meghatározott számított értékektől eltér;

e)

harmadik országba történő kivitel árai;

f)

minimum-vámértékek;

g)

önkényes vagy fiktív értékek.

145. cikk

A vámértéket alátámasztó okmányok

(A Vámkódex 163. cikkének (1) bekezdése)

A bejelentett ügyleti értékhez kapcsolódó számlára alátámasztó okmányként szükség van.

146. cikk

Valutaátszámítás a vámérték megállapítása céljából

(A Vámkódex 53. cikke (1) bekezdésének a) pontja)

(1)   A Vámkódex 53. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően a vámérték megállapítása céljából történő valutaátszámításhoz a következő átváltási árfolyamokat kell használni:

a)

azon tagállamok esetében, amelyek pénzneme az euro, az Európai Központi Bank által közzétett átváltási árfolyam;

b)

azon tagállamok esetében, amelyek pénzneme nem az euro, az illetékes nemzeti hatóság által közzétett átváltási árfolyam, vagy ha a nemzeti hatóság az átváltási árfolyam közzététele céljából kijelölt egy magánbankot, akkor az ezen magánbank által közzétett átváltási árfolyam.

(2)   Az (1) bekezdésnek megfelelően alkalmazandó átváltási árfolyam a minden hónap utolsó előtti szerdáján közzétett átváltási árfolyam.

Ha ezen a napon nem tettek közzé átváltási árfolyamot, akkor a legutolsó közzétett árfolyam alkalmazandó.

(3)   Az átváltási árfolyam a következő hónap első napjától kezdődően egy hónapig érvényes.

(4)   Ha az (1) és (2) bekezdésben említettek szerint nem került sor átváltási árfolyam közzétételére, a Vámkódex 53. cikke (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában használandó árfolyamot az érintett tagállam határozza meg. Az árfolyamnak a lehető legpontosabban tükröznie kell az érintett tagállam pénznemének értékét.

III. CÍM

VÁMTARTOZÁS ÉS BIZTOSÍTÉKOK

1. FEJEZET

Biztosíték a lehetséges vagy meglévő vámtartozásra

1. szakasz

Általános rendelkezések

147. cikk

A biztosítékokhoz kapcsolódó elektronikus rendszerek

(A Vámkódex 16. cikke)

Az egynél több tagállamban használható biztosítékokhoz kapcsolódó információcseréhez és adattároláshoz a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint e célokra létrehozott elektronikus rendszert kell használni.

E cikk első bekezdése a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – Biztosítékkezelés (GUM) rendszer telepítési időpontjától alkalmazandó.

148. cikk

A lehetséges vámtartozásra nyújtott egyedi kezesség

(A Vámkódex 90. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

(1)   Amennyiben kötelező biztosítékot nyújtani, a lehetséges vámtartozásra vonatkozó, egyetlen műveletre kiterjedő biztosítéknak (egyedi kezesség) fedeznie kell az esetlegesen keletkező vámtartozásnak megfelelő behozatali vagy kiviteli vám – azonos típusú árukra alkalmazandó legmagasabb vámtételek alapján számított – összegét.

(2)   Amennyiben az egyedi kezességnek fedeznie kell az áruk behozatalával vagy kivitelével kapcsolatos egyéb terheket, akkor azokat az azonos típusú árukra abban a tagállamban alkalmazandó legmagasabb díjtételek alapján kell kiszámítani, ahol az érintett árukat vámeljárás alá vonják vagy ahol átmeneti megőrzésben vannak.

149. cikk

Nem kötelező biztosíték

(A Vámkódex 91. cikke)

Amennyiben a vámhatóságok úgy döntenek, hogy olyan biztosítékot írnak elő, amelynek nyújtása nem kötelező, akkor e rendelet 150–158. cikke alkalmazandó.

150. cikk

Biztosíték készpénzletét formájában

(A Vámkódex 92. cikke (1) bekezdésének a) pontja)

Amennyiben különleges eljárásokra vagy átmeneti megőrzésre kell biztosítékot nyújtani, és azt készpénzletét formájában egyedi kezességként nyújtják, a szóban forgó biztosítékot azon tagállam vámhatósága részére kell nyújtani, ahol az árukat eljárás alá vonják vagy ahol átmeneti megőrzésben vannak.

Amennyiben a meghatározott célra történő felhasználási eljárástól eltérő különleges eljárás lezárult vagy a meghatározott célra történő felhasználásra szánt áruk vámfelügyelete vagy átmeneti megőrzése rendben befejeződött, a biztosítéknyújtás helye szerinti tagállam vámhatóságának vissza kell fizetnie a biztosítékot.

151. cikk

Biztosíték kezesi kötelezettségvállalás formájában

(A Vámkódex 92. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 94. cikke)

(1)   A kezesi kötelezettségvállalást a biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal hagyja jóvá, és ez a vámhivatal értesíti a jóváhagyásról a biztosíték nyújtására kötelezett személyt.

(2)   A biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal bármikor visszavonhatja a kezesi kötelezettségvállalásra vonatkozó jóváhagyást. A biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal értesíti a visszavonásról a kezest és a biztosíték nyújtására kötelezett személyt.

(3)   A kezes bármikor felmondhatja a kötelezettségvállalást. A kezes értesíti a biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatalt a felmondásról.

(4)   A kezesi kötelezettségvállalás felmondása nem érinti azokat az árukat, amelyeket a felmondás időpontjában a felmondott kötelezettségvállalás alapján már vámeljárás alá vontak és még az említett vámeljárás alatt állnak, vagy átmeneti megőrzésben vannak.

(5)   A kötelezettségvállalás formájában nyújtott egyedi kezességet a 32-01. mellékletben meghatározott nyomtatvány használatával kell nyújtani.

(6)   A kötelezettségvállalás formájában nyújtott összkezességet a 32-03. mellékletben meghatározott nyomtatvány használatával kell nyújtani.

(7)   A 160. cikk (5) és (6) bekezdésétől eltérően a tagállamok a nemzeti joggal összhangban megengedhetik, hogy a kezesi kötelezettségvállalás nyújtása a 32-01., a 32-02. és a 32-03. mellékletben meghatározott formától eltérő formában történjen, amennyiben az azonos joghatással bír.

152. cikk

Egyedi kezesség kezesi kötelezettségvállalás formájában

(A Vámkódex 89. cikke és 92. cikke (1) bekezdésének b) pontja)

(1)   Amennyiben valamely kezes kötelezettségvállalás formájában egyedi kezességet nyújt, a biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatalnak a biztosíték érvényességi időtartamára meg kell őriznie a szóban forgó kötelezettségvállalás igazolását.

(2)   Amennyiben valamely kezes kötelezettségvállalás formájában egyedi kezességet nyújt, a vámeljárás jogosultja nem módosíthatja a biztosítékhivatkozási számhoz kapcsolódó hozzáférési kódot.

153. cikk

A vámhatóságok közötti kölcsönös együttműködés

(A Vámkódex 92. cikke (1) bekezdésének c) pontja)

Amennyiben a vámtartozás egy olyan tagállamtól eltérő tagállamban keletkezett, amely az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 83. cikkének (1) bekezdésében említett formák valamelyikében nyújtott olyan biztosítékot fogadott el, amely több tagállamban felhasználható, a biztosítékot elfogadó tagállam az elfogadott biztosíték és a meg nem fizetett vám erejéig átutalja a behozatali vagy kiviteli vám összegét annak a tagállamnak, amelyben a vámtartozás keletkezett, az utóbbi által a vám megfizetésére meghatározott határidő lejárta után benyújtott megkeresésre.

Az átutalást a megkeresés kézhezvételét követő egy hónapon belül végre kell hajtani.

154. cikk

Biztosítékhivatkozási szám és hozzáférési kód

(A Vámkódex 89. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Amennyiben egy egyedi kezességet több tagállamban fel lehet használni, a biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal közli a biztosítékot nyújtó személlyel vagy – garanciajegyek formájában nyújtott biztosíték esetén – a kezessel a következőket:

a)

biztosítékhivatkozási szám;

b)

biztosítékhivatkozási számhoz kapcsolódó hozzáférési kód.

(2)   Amennyiben az összkezességet több tagállamban fel lehet használni, a biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal közli a biztosítékot nyújtó személlyel a következőket:

a)

az e rendelet 157. cikkének megfelelően ellenőrizendő referenciaösszeg egyes részeire vonatkozó biztosítékhivatkozási szám;

b)

biztosítékhivatkozási számhoz kapcsolódó hozzáférési kód.

A biztosítékot nyújtó személy kérésére a biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal egy vagy több további hozzáférési kódot rendel az érintett biztosítékhoz, a szóban forgó személy vagy képviselői által történő használatra.

(3)   A vámhatóság minden alkalommal, amikor valamely személy vele biztosítékhivatkozási számot közöl, megerősíti a biztosíték meglétét és érvényességét.

2. szakasz

Összkezesség

155. cikk

Referenciaösszeg

(A Vámkódex 90. cikke)

(1)   Amennyiben e rendelet 158. cikke másként nem rendelkezik, az összkezesség összege egyenlő a biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal által a Vámkódex 90. cikkének megfelelően megállapított referenciaösszeggel.

(2)   Amennyiben összkezességet kell nyújtani olyan behozatali vagy kiviteli vámra és egyéb terhekre, amelyek összege a biztosíték megkövetelésének időpontjában bizonyossággal megállapítható, a referenciaösszeg szóban forgó vámokat és terheket fedező része megfelel a fizetendő behozatali vagy kiviteli vám és egyéb terhek összegének.

(3)   Amennyiben összkezességet kell nyújtani olyan behozatali vagy kiviteli vámra és egyéb terhekre, amelyek összege a biztosíték megkövetelésének időpontjában nem állapítható meg bizonyossággal vagy idővel változik, a referenciaösszeg szóban forgó vámokat és terheket fedező részét a következőképpen kell meghatározni:

a)

a keletkezett behozatali vagy kiviteli vámot és egyéb terheket fedező rész esetében a referenciaösszeg megfelel a fizetendő behozatali vagy kiviteli vám és egyéb terhek összegének;

b)

az esetleg keletkező behozatali vagy kiviteli vámot és egyéb terheket fedező rész esetében a referenciaösszeg megfelel a behozatali vagy kiviteli vám és egyéb terhek azon összegének, amely a biztosíték által érintett vám-árunyilatkozatokkal vagy átmeneti megőrzési árunyilatkozatokkal összefüggésben esetleg fizetendővé válik az áruknak az adott vámeljárás vagy átmeneti megőrzés alá vonása és azon időpont közötti időszakban, amikor a szóban forgó eljárás lezárult vagy a meghatározott célra történő felhasználásra szánt áruk vámfelügyelete vagy átmeneti megőrzése befejeződött.

A b) pont alkalmazásában az azonos típusú árukra alkalmazandó legmagasabb behozatali és kiviteli vámtételeket és az azonos típusú áruk behozatalával vagy kivitelével összefüggésben a biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal tagállamában alkalmazandó egyéb terhek legmagasabb tételeit kell figyelembe venni.

Amennyiben a referenciaösszeg első albekezdés szerinti részének meghatározásához szükséges információ nem áll a biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal rendelkezésére, ezt az összeget árunyilatkozatonként 10 000 EUR-ban kell rögzíteni.

(4)   A biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal a referenciaösszeget a biztosítéknyújtásra kötelezett személlyel együttműködve állapítja meg. A referenciaösszeg (3) bekezdés szerinti részének megállapításakor a biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal ezt az összeget a megelőző 12 hónapban az adott vámeljárás alá vont vagy átmeneti megőrzésben lévő árukra vonatkozó adatok, valamint a végrehajtani szándékozott műveleteknek a biztosítéknyújtásra kötelezett személy – többek között – kereskedelmi okmányai és számviteli nyilvántartásai alapján becsült nagysága alapján állapítja meg.

(5)   A biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal – saját kezdeményezésére vagy a biztosítéknyújtásra kötelezett személy kérésére – felülvizsgálja a referenciaösszeget és e cikk, valamint a Vámkódex 90. cikke rendelkezéseinek való megfelelés érdekében kiigazítja azt.

156. cikk

A referenciaösszeg biztosítéknyújtásra kötelezett személy általi ellenőrzése

(A Vámkódex 89. cikke)

A biztosítéknyújtásra kötelezett személy biztosítja, hogy az áru behozatalával és kivitelével összefüggésben fizetendő vagy esetleg fizetendő behozatali vagy kiviteli vám vagy egyéb terhek összege, amennyiben azt biztosítékkal kell fedezni, nem haladja meg a referenciaösszeget.

Az említett személy tájékoztatja a biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatalt, amennyiben a referenciaösszeg a műveletek fedezésére elegendő szint alá csökken.

157. cikk

A referenciaösszeg vámhatóságok általi ellenőrzése

(A Vámkódex 89. cikkének (6) bekezdése)

(1)   Az áruk vámeljárás alá vonásának időpontjában valamennyi vám-árunyilatkozat esetében biztosítani kell a referenciaösszeg azon részének ellenőrzését, amely a behozatali vagy kiviteli vám, valamint az áruk kivitelével vagy behozatalával kapcsolatban esedékes egyéb terhek összegét fedezi és amely a szabad forgalomba bocsátás alá vont áruk tekintetében fizetendő. Amennyiben a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatot a Vámkódex 166. cikkének (2) bekezdésében vagy 182. cikkében említett engedélynek megfelelően nyújtják be, biztosítani kell a referenciaösszeg érintett részének a kiegészítő árunyilatkozatok vagy adott esetben a nyilvántartásba bejegyzett adatok alapján történő ellenőrzését.

(2)   Az e rendelet 273. cikkének (1) bekezdésében említett elektronikus rendszer útján az áruk vámeljárás alá vonásának időpontjában minden egyes vám-árunyilatkozat esetében biztosítani kell az uniós árutovábbítási eljárás alá vont áruk tekintetében fizetendővé váló behozatali és kiviteli vám, valamint az áruk behozatalával vagy kivitelével kapcsolatban esedékes egyéb terhek összegét fedező referenciaösszeg-rész ellenőrzését. Az ellenőrzés nem alkalmazandó a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének e) pontjában említett egyszerűsítés útján uniós árutovábbítási eljárás alá vont áruk esetében, ha a vám-árunyilatkozatot nem az e rendelet 273. cikkének (1) bekezdésében említett elektronikus rendszerben dolgozzák fel.

(3)   Rendszeres és megfelelő ellenőrzéssel biztosítani kell a referenciaösszeg azon részének ellenőrzését, amely a behozatali vagy kiviteli vám, valamint az áruk kivitelével vagy behozatalával kapcsolatban esedékes egyéb terhek olyan összegét fedezi – amennyiben azt biztosítékkal kell fedezni –, amely az (1) és (2) bekezdésben említettektől eltérő esetekben merül vagy merülhet fel.

158. cikk

Az összkezesség szintje

(A Vámkódex 95. cikkének (2) és (3) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 95. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában az összkezesség összegét csökkenteni kell:

a)

a referenciaösszeg e rendelet 155. cikkének (3) bekezdése szerint meghatározott részének 50 %-ára, amennyiben teljesülnek az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 84. cikke (1) bekezdésének feltételei;

b)

a referenciaösszeg e rendelet 155. cikkének (3) bekezdése szerint meghatározott részének 30 %-ára, amennyiben teljesülnek az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 84. cikke (2) bekezdésének feltételei; vagy

c)

a referenciaösszeg e rendelet 155. cikkének (3) bekezdése szerint meghatározott részének 0 %-ára, amennyiben teljesülnek az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 84. cikke (3) bekezdésének feltételei.

(2)   A Vámkódex 95. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában az összkezesség összegét csökkenteni kell a referenciaösszeg e rendelet 155. cikkének (2) bekezdése szerint meghatározott részének 30 %-ára.

3. szakasz

Az uniós árutovábbítási eljárásra, valamint a TIR- és az ATA-egyezmény szerinti eljárásra vonatkozó rendelkezések

1. alszakasz

Uniós árutovábbítás

159. cikk

Kiszámítás az egységes árutovábbítás céljából

(A Vámkódex 89. cikkének (2) bekezdése)

Az e rendelet 148. cikkében és 155. cikke (3) bekezdése b) pontjának második albekezdésében említett kiszámítás céljából az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény (17) szerint szállított uniós árukat nem uniós árukként kell kezelni.

160. cikk

Garanciajegyek formájában nyújtott egyedi kezesség

(A Vámkódex 92. cikke (1) bekezdésének b) pontja)

(1)   Az uniós árutovábbítási eljárással összefüggésben valamely kezesi kötelezettségvállalás formájában nyújtott egyedi kezesség nyújtható úgy is, hogy a kezes garanciajegyeket bocsát ki azoknak a személyeknek, akik a vámeljárás jogosultjaként szándékoznak eljárni.

A szóban forgó kötelezettségvállalás igazolását a 32-02. mellékletben meghatározott nyomtatvány használatával, a garanciajegyeket pedig a 32-06. mellékletben meghatározott nyomtatvány használatával kell kiállítani.

Az egyes garanciajegyek 10 000 EUR összeget fedeznek, amelyért a kezes felelős.

A garanciajegy érvényességi ideje a kibocsátás dátumától számított egy év.

(2)   A kezes minden szükséges információt megad a biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatalnak az egyedi kezesség céljára általa kibocsátott garanciajegyekkel kapcsolatban.

(3)   A kezes minden egyes garanciajeggyel összefüggésben közli a vámeljárás jogosultjaként eljárni szándékozó személlyel a következő információkat:

a)

biztosítékhivatkozási szám;

b)

biztosítékhivatkozási számhoz kapcsolódó hozzáférési kód.

A vámeljárás jogosultjaként eljárni szándékozó személy nem módosíthatja a hozzáférési kódot.

(4)   A vámeljárás jogosultjaként eljárni szándékozó személy benyújtja az indító vámhivatalban az e rendelet 148. cikkében említett összegek fedezéséhez szükséges számú, egyenként 10 000 EUR-ról szóló garanciajegyet.

161. cikk

Kötelezettségvállalás visszavonása vagy megszüntetése garanciajegy formájában nyújtott egyedi kezesség esetén

(A Vámkódex 92. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 94. cikke)

A biztosítéknyújtás helye szerinti érintett vámhivatalért felelős vámhatóság a garanciajegy formájában nyújtott egyedi kezességgel összefüggésben rögzíti az e rendelet 273. cikkének (1) bekezdése szerinti elektronikus rendszerben a kötelezettségvállalás visszavonására vagy megszüntetésére vonatkozó információkat és a hatálybalépés napját.

162. cikk

Összkezesség

(A Vámkódex 89. cikkének (5) bekezdése és 95. cikke)

(1)   Uniós árutovábbítási eljárással összefüggésben összkezesség csak a kezesi kötelezettségvállalás formájában biztosítható.

(2)   A biztosítéknyújtás helye szerinti vámhivatal a biztosíték érvényességi időtartamára megőrzi a szóban forgó kötelezettségvállalás igazolását.

(3)   A vámeljárás jogosultja nem módosíthatja a biztosítékhivatkozási számhoz kapcsolódó hozzáférési kódot.

2. alszakasz

A TIR- és ATA-egyezmény szerinti eljárások

163. cikk

Garanciavállaló egyesületek TIR-műveletekre vonatkozó felelőssége

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének b) pontja)

A TIR-egyezmény (beleértve annak minden későbbi módosítását) 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában, ha valamely TIR-műveletet az Unió vámterületén hajtanak végre, bármely, az Unió vámterületén letelepedett garanciavállaló egyesület felelőssé válhat a TIR-művelettel érintett árukkal kapcsolatos biztosított összeg megfizetéséért, TIR-igazolványonként 60 000 EUR vagy azzal egyenértékű nemzeti valutában kifejezett összeghatárig.

164. cikk

A garanciavállaló egyesület értesítése az eljárás lezárásának elmaradásáról

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontja)

Valamely, az ATA-egyezmény (beleértve annak minden későbbi módosítását), vagy az Isztambuli Egyezmény (beleértve annak minden későbbi módosítását) szerinti eljárás lezárásának elmaradására vonatkozó, egy tagállami vámhatóság által egy garanciavállaló egyesületnek küldött érvényes értesítés, egy másik tagállam bármely más olyan garanciavállaló egyesületének tett értesítést jelent, amelyet behozatali vagy kiviteli vám, illetve egyéb terhek összegének megfizetéséért felelősnek tekintenek.

2. fejezet

A behozatali vagy kiviteli vám összegének beszedése, megfizetése, visszafizetése és elengedése

1. szakasz

A behozatali vagy kiviteli vám összegének meghatározása, a vámtartozás közlése és könyvelésbe vétel

1. alszakasz

165. cikk

Kölcsönös együttműködés a vámhatóságok között

(A Vámkódex 101. cikkének (1) bekezdése és 102. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Amennyiben vámtartozás keletkezik, a vámtartozásnak megfelelő behozatali vagy kiviteli vám összegének beszedésében illetékes vámhatóság tájékoztatja a többi érintett vámhatóságot a következőkről:

a)

a vámtartozás keletkezésének ténye;

b)

az adóssal szemben az érintett összeg beszedése érdekében foganatosított intézkedések.

(2)   A tagállamok segítséget nyújtanak egymásnak a vámtartozásnak megfelelő behozatali vagy kiviteli vámok összegének beszedéséhez.

(3)   A Vámkódex 87. cikke (4) bekezdésének sérelme nélkül ha azon tagállam vámhatósága, ahol az árut árutovábbítástól eltérő különleges eljárás alá vonták vagy ahol átmeneti megőrzésben volt, az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 80. cikkében meghatározott határidő lejárta előtt bizonyítékot szerez arra vonatkozóan, hogy a vámtartozás keletkezését kiváltó vagy azt kiváltónak tekintett események egy másik tagállamban következtek be, e vámhatóság haladéktalanul, de minden esetben az említett határidőn belül elküldi a rendelkezésre álló információkat a szóban forgó hely szerint illetékes vámhatóságnak. Az utóbbi vámhatóság nyugtázza az értesítés kézhezvételét, és jelzi, hogy felelős-e a beszedésért. Ha 90 napon belül nem érkezik válasz, a küldő vámhatóság haladéktalanul megindítja a beszedést.

(4)   A Vámkódex 87. cikke (4) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben azon tagállam vámhatósága, ahol megállapították, hogy a vámtartozás vámeljárás vagy átmeneti megőrzés alá nem vont áruk esetében keletkezett, a vámtartozás közlését megelőzően bizonyítékot szerez arra vonatkozóan, hogy a vámtartozás keletkezését kiváltó vagy azt kiváltónak tekintett események egy másik tagállamban következtek be, e vámhatóság haladéktalanul, de minden esetben a szóban forgó közlést megelőzően elküldi a rendelkezésre álló információkat a szóban forgó hely szerint illetékes vámhatóságnak. Az utóbbi vámhatóság nyugtázza az értesítés kézhezvételét, és jelzi, hogy felelős-e a beszedésért. Ha 90 napon belül nem érkezik válasz, a küldő vámhatóság haladéktalanul megindítja a beszedést.

166. cikk

Az ATA-igazolvánnyal vagy a CPD-igazolvánnyal összefüggésben koordináló vámhivatal

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének c) pontja)

(1)   A vámhatóság koordináló vámhivatalt jelöl ki, amely felelős a Vámkódex 79. cikke szerinti olyan vámtartozást érintő bármely tevékenységért, amely ATA-igazolványhoz vagy CPD-igazolványhoz kapcsolódó kötelezettségek vagy feltételek be nem tartása miatt keletkezett.

(2)   Valamennyi tagállam tájékoztatja a Bizottságot a koordináló vámhivatalról és annak hivatkozási számáról. A Bizottság ezt az információt a weboldalán hozzáférhetővé teszi.

167. cikk

Egyéb terhek beszedése az uniós árutovábbítási eljárás és a TIR-egyezménynek megfelelő árutovábbítás keretében

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontja)

(1)   Amennyiben az a vámhatóság, amely közölte az uniós árutovábbítási eljárás vagy a TIR-egyezmény szerinti árutovábbítási eljárás alá vont áruk behozatalával vagy kivitelével összefüggésben esedékessé vált vámtartozást és egyéb terhek megfizetésének kötelezettségét, bizonyítékot szerez arra a helyre vonatkozóan, ahol a vámtartozás és egyéb terhek megfizetési kötelezettségének keletkezését kiváltó események bekövetkeztek, a szóban forgó vámhatóság felfüggeszti a beszedési eljárást és haladéktalanul elküldi a szükséges okmányokat, többek között a bizonyíték hitelesített másolatát a szóban forgó hely tekintetében felelős hatóságnak. A küldő hatóság ezzel egyidejűleg kéri az átvevő hatóság egyéb terhek beszedésére vonatkozó felelősségének megerősítését.

(2)   Az átvevő hatóság nyugtázza a közlés kézhezvételét, és jelzi, hogy illetékes-e az egyéb terhek beszedésében. Ha 28 napon belül nem érkezik válasz, a küldő vámhatóság késedelem nélkül folytatja az általa megkezdett beszedési eljárásokat.

(3)   Az egyéb terhekre vonatkozóan a küldő hatóság által kezdeményezett, folyamatban lévő beszedési eljárásokat azonnal fel kell függeszteni, amint az átvevő hatóság nyugtázta a közlés kézhezvételét és jelezte, hogy ő illetékes az egyéb terhek beszedésében.

Amint az átvevő hatóság igazolja, hogy beszedte a szóban forgó összegeket, a küldő hatóság visszafizeti a már beszedett egyéb terhek, vagy megszünteti a beszedési eljárást.

168. cikk

Értesítés az uniós árutovábbítási eljárás és a TIR-egyezménynek megfelelő árutovábbítás keretében keletkezett vámok és egyéb terhek beszedéséről

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontja)

Ha az uniós árutovábbítási eljárás vagy a TIR-egyezmény szerinti árutovábbítási eljárás alá vont árukra vonatkozóan vámtartozás keletkezik, a beszedésben illetékes vámhatóság tájékoztatja az indító vámhivatalt a vámok és egyéb terhek beszedéséről.

169. cikk

Az ATA-egyezmény vagy az Isztambuli Egyezmény szerinti árutovábbítási eljárás alá vont árukkal kapcsolatos egyéb terhek beszedése

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének c) pontja)

(1)   Amennyiben az a vámhatóság, amely közölte az uniós árutovábbítási eljárás vagy az ATA-egyezmény/vagy az Isztambuli Egyezmény szerinti árutovábbítási eljárás alá vont árukkal összefüggésben esedékessé vált vámtartozást és egyéb terhek megfizetésének kötelezettségét, bizonyítékot szerez arra a helyre vonatkozóan, ahol a vámtartozás és egyéb terhek megfizetési kötelezettségének keletkezését kiváltó események bekövetkeztek, a szóban forgó vámhatóság haladéktalanul elküldi a szükséges okmányokat, többek között a bizonyíték hitelesített másolatát a szóban forgó hely szerinti illetékes hatóságnak. A küldő hatóság ezzel egyidejűleg kéri az átvevő hatóság egyéb terhek beszedésére vonatkozó felelősségének megerősítését.

(2)   Az átvevő hatóság nyugtázza a közlés kézhezvételét, és jelzi, hogy illetékes-e az egyéb terhek beszedésében. E célból az átvevő hatóság a 33-05. mellékletben meghatározott eljárás-átvételi nyilatkozatot használja, amely jelzi, hogy követelési eljárás megindítására került sor az átvevő tagállamban található garanciavállaló egyesület tekintetében. Ha 90 napon belül nem érkezik válasz, a küldő vámhatóság késedelem nélkül folytatja az általa megkezdett beszedési eljárásokat.

(3)   Amennyiben az átvevő hatóság az illetékes, a (2) bekezdésben említett határidőt követően szükség esetén kezdeményezi az egyéb terhek beszedésére vonatkozó új eljárást, és haladéktalanul tájékoztatja a küldő hatóságot.

Az átvevő hatóság szükség esetén beszedi az esedékes vámoknak és egyéb terheknek az érintett vámhatóság helye szerinti tagállamban alkalmazandó tétellel kiszámított összegét attól a garanciavállaló egyesülettől, amellyel kapcsolatban áll.

(4)   Amint az átvevő hatóság jelzi, hogy illetékes az egyéb terhek beszedésében, a küldő hatóság visszatérít minden, a szóban forgó egyesület által esetleg letétbe helyezett vagy ideiglenesen kifizetett összeget a garanciavállaló egyesületnek, amellyel kapcsolatban áll.

(5)   Az eljárásokat az igazolvány érvényességének lejártától számított egy éven belül át kell adni, kivéve, ha a szóban forgó kifizetés az ATA-egyezmény 7. cikkének (2) vagy (3) bekezdése vagy az Isztambuli Egyezmény A. melléklete 9. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja értelmében véglegessé vált.

170. cikk

Az ATA-egyezmény vagy az Isztambuli Egyezmény alapján ideiglenes behozatal alá vont árukkal kapcsolatos egyéb terhek beszedése

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének c) pontja)

Az ATA-egyezmény vagy az Isztambuli Egyezmény alapján ideiglenes behozatal alá vont árukkal kapcsolatos egyéb terhek beszedése esetén a 169. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

2. alszakasz

A vámtartozás közlése és garanciavállaló egyesülethez intézett fizetési felszólítás

171. cikk

Garanciavállaló egyesülethez intézett fizetési felszólítás az ATA-egyezmény és az Isztambuli Egyezmény szerinti eljárás keretében

(A Vámkódex 98. cikke)

(1)   Amennyiben a vámhatóság megállapítja, hogy ATA-igazolvánnyal szállított áruk tekintetében vámtartozás keletkezett, haladéktalanul benyújtja a fizetési felszólítást a garanciavállaló egyesület felé. Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 86. cikkében említett felszólítást benyújtó koordináló vámhivatal ugyanakkor a garanciavállaló egyesülethez intézett fizetési felszólításról szóló tájékoztatót küld azon joghatóság koordináló vámhivatalának, ahol az ideiglenes behozatali eljárás alá vonást végző vámhivatal található. Ehhez a 33-03. mellékletben meghatározott nyomtatványt kell használni.

(2)   A tájékoztatóhoz csatolni kell a le nem zárt okmány másolatát, amennyiben az a koordináló vámhivatal rendelkezésére áll. A tájékoztatót szükség esetén bármikor alkalmazni lehet.

(3)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 86. cikkében említett elszámolási nyomtatványt a felszólítás benyújtásától számított három hónapon belül, de legkésőbb a beszedési eljárás vámhatóság által történő megindításától számított hat hónapon belül a felszólítás garanciavállaló egyesület felé történő benyújtását követően is el lehet küldeni. Az elszámolási nyomtatványt a 33-04. melléklet határozza meg.

2. szakasz

Visszafizetés és elengedés

172. cikk

Visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelem

(A Vámkódex 22. cikkének (1) bekezdése)

A visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelmet a behozatali vagy kiviteli vámok összegét kifizető vagy azok kifizetésére kötelezett személynek vagy annak a személynek kell benyújtania, akire az említett személy jogai és kötelezettségei átszálltak.

173. cikk

Az áruk vám elé állítása, mint a visszafizetés vagy elengedés feltétele

(A Vámkódex 116. cikkének (1) bekezdése)

A visszafizetés vagy elengedés feltétele az áruk vám elé állítása. Amennyiben az árut nem lehet bemutatni a vámhatóságnak, a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság csak akkor engedélyezi a visszafizetést vagy elengedést, ha bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó áruk azok az áruk, amelyek tekintetében a visszafizetést vagy elengedést kérték.

174. cikk

Az áruk elszállítására vonatkozó korlátozás

(A Vámkódex 116. cikkének (1) bekezdése)

E rendelet 176. cikke (4) bekezdésének sérelme nélkül, és amíg nem hoznak határozatot a visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelemről, nem szállíthatók el az adott kérelemben meghatározott helyen kívüli helyre azok az áruk, amelyekre a visszafizetést vagy elengedést kérelmezték, kivéve, ha a kérelmező előzetesen értesíti az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 92. cikkének (1) bekezdésében említett vámhivatalt, amely ennek megfelelően tájékoztatja a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságot.

175. cikk

A vámhatóságok közötti kölcsönös együttműködés

(A Vámkódex 22. cikke és 116. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha visszafizetés vagy elengedés céljából kiegészítő információt kell beszerezni a vámtartozás közlésének helye szerinti tagállam vámhatóságától eltérő vámhatóságtól, vagy ha az árukat az említett vámhatóságnak meg kell vizsgálnia annak biztosítása érdekében, hogy a visszafizetésre vagy elengedésre vonatkozó feltételek teljesüljenek, a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság – pontosan meghatározva a kért információ jellegét vagy az elvégzendő ellenőrzéseket – kéri az áruhely szerinti tagállam vámhatóságának segítségét.

Az információkéréshez csatolni kell a kérelem adatait, továbbá minden ahhoz szükséges okmányt, hogy az áruhely szerinti tagállam vámhatósága meg tudja szerezni az információt vagy el tudja végezni a kért ellenőrzéseket.

(2)   Ha a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság az (1) bekezdésben említett kérelmet az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 93. cikke szerinti elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon küldi, a 33-06. mellékletben meghatározott nyomtatvány használatával készült írásbeli kérelem két másolati példányát is el kell küldenie az áruhely szerinti tagállam vámhatóságának.

(3)   Az áruhely szerinti tagállam vámhatósága haladéktalanul eleget tesz az (1) bekezdésben említett kérésnek.

Az áruhely szerinti tagállam vámhatósága a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül megszerzi a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság által kért információt vagy elvégzi a kért ellenőrzést. A vámhatóság az (1) bekezdésben említett kérelem eredeti példányának megfelelő részében feltünteti a megszerzett eredményeket és az (1) bekezdés második albekezdésében említett okmányokkal együtt visszajuttatja a szóban forgó okmányt a határozat meghozatalában illetékes vámhatósághoz.

Ha az áruhely szerinti tagállam vámhatósága a második albekezdésben meghatározott határidőig nem tudja megszerezni a kért információt vagy elvégezni a kért ellenőrzéseket, a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül visszajuttatja a megfelelő megjegyzéssel ellátott kérelmet.

176. cikk

A vámalakiságok elvégzése

(A Vámkódex 116. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha a visszafizetés vagy elengedés feltétele a vámalakiságok elvégzése, a visszafizetésre vagy elengedésre vonatkozó határozat jogosultja tájékoztatja az ellenőrző vámhivatalt arról, hogy elvégezte a szóban forgó alakiságokat. Ha a határozat úgy rendelkezik, hogy az áruk kivihetők vagy különleges eljárás alá vonhatók, és az adós igénybe veszi ezt a lehetőséget, az ellenőrző vámhivatal az a vámhivatal, ahol az árut az említett eljárás alá vonják.

(2)   Az ellenőrző vámhivatal az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 95. cikke szerinti válasz útján, az e rendelet 33-07. mellékletében meghatározott nyomtatvány használatával értesíti a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságot azon vámalakiságok elvégzéséről, amelyek a visszafizetés vagy elengedés feltételét jelentik.

(3)   Ha a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság úgy döntött, hogy a visszafizetés vagy elengedés indokolt, a vám összegét csak azt követően kell visszafizetni vagy elengedni, hogy az említett vámhatóság megkapta a (2) bekezdésben említett információt.

(4)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság engedélyezheti, hogy az adott esetben a visszafizetés vagy elengedés feltételét képező vámalakiságokat a határozat meghozatala előtt elvégezzék. Ez az engedély nem érinti a szóban forgó határozatot. Ezekben az esetekben az (1)–(3) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell.

(5)   E cikk alkalmazásában az ellenőrző vámhivatal az a vámhivatal, amely adott esetben biztosítja a behozatali és kiviteli vám összege visszafizetésének vagy elengedésének feltételét képező alakiságok vagy követelmények teljesítését.

177. cikk

A visszafizetésre vagy elengedésre vonatkozó határozathoz kapcsolódó alakiságok

(A Vámkódex 116. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A vámhatóság a behozatali vagy kiviteli vámok egyes vámalakiságok elvégzéséhez kötött visszafizetésére vagy elengedésére vonatkozó határozat meghozatalakor az említett vámalakiságok elvégzésére határidőt szab, amely legfeljebb a szóban forgó határozat közlésétől számított 60 nap lehet.

(2)   Az (1) bekezdésben említett határidő elmulasztása esetén elvész a visszafizetésre vagy elengedésre vonatkozó jogosultság, kivéve, ha az érintett személy igazolja, hogy előre nem látható körülmények vagy vis maior következtében nem tudta a határidőt betartani.

178. cikk

Egyetlen árucikk alkatrészei vagy alkotórészei

(A Vámkódex 116. cikkének (1) bekezdése)

Ha a visszafizetés vagy elengedés feltétele az áruk megsemmisítése, az államnak való felajánlása, vagy különleges eljárás alá vonása vagy kiviteli eljárása, de a kapcsolódó alakiságokat a szóban forgó áruk kizárólag egy vagy több alkatrészén vagy alkotórészén végzik el, a visszafizetésre vagy elengedésre kerülő összeg az árukra kivetett behozatali vagy kiviteli vám és azon behozatali vagy kiviteli vám összegének a különbsége, amely az áruk fennmaradó részére lett volna kivethető, ha azokat változatlan állapotban vonták volna a vámtartozás keletkezésével járó vámeljárás alá azon a napon, amikor az árukat eljárás alá vonták.

179. cikk

Hulladék és maradék

(A Vámkódex 116. cikkének (1) bekezdése)

Ha a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság által engedélyezett árumegsemmisítés során hulladék vagy maradék keletkezett, az ilyen hulladék vagy maradék nem uniós árunak tekintendő, amint meghozták a visszafizetésére vagy elengedésére vonatkozó határozatot.

180. cikk

Vámfelügyelet nélküli kivitel vagy megsemmisítés

(A Vámkódex 116. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 116. cikke (1) bekezdésének második albekezdése és a 118. vagy 120. cikke által érintett esetekben, amelyekben vámfelügyelet nélküli exportra vagy megsemmisítésre került sor, a Vámkódex 120. cikkén alapuló visszafizetés vagy elengedésnek a következő feltételei vannak:

a)

a kérelmező olyan bizonyítékot nyújt be a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságnak, amely alapján megállapítható, hogy az áruk, amelyek vonatkozásában visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelem került benyújtásra, teljesítik-e a következő feltételek valamelyikét:

a)

az árukat kivitték az Unió vámterületéről;

b)

az árukat olyan hatóságok vagy személyek felügyelete mellett semmisítették meg, akiket ezen hatóságok felhatalmaztak a megsemmisítés igazolására;

b)

a kérelmező visszajuttatja a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságnak az adott áruk uniós vámjogi státusát igazoló vagy azt megerősítő információt tartalmazó okmányokat, amelyek az Unió vámterületét elhagyó szóban forgó áruk kísérőokmányai lehettek, vagy bemutat az említett hatóság által annak bizonyításához szükségesnek tartott bármely olyan bizonyítékot, hogy a szóban forgó okmány ezt követően nem használható fel az Unió vámterületére beszállított árukkal kapcsolatban.

(2)   Az azt megállapító bizonyíték, hogy az árukat, amelyek vonatkozásában visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelem került benyújtásra, kivitték az Unió vámterületéről, a következő okmányokból áll:

a)

az e rendelet 334. cikkében említett kilépési tanúsítvány.

b)

a vámtartozást keletkeztető eljáráshoz kapcsolódó vám-árunyilatkozat eredeti vagy hitelesített másolati példánya;

c)

szükség esetén az áruk teljes árumegnevezését tartalmazó kereskedelmi vagy adminisztratív okmányok, amelyek az említett eljárásra vonatkozó vám-árunyilatkozattal vagy az Unió vámterületéről történő kivitelre vonatkozó vám-árunyilatkozattal vagy az árukra a rendeltetés szerinti harmadik országban benyújtott vám-árunyilatkozattal együtt kerültek bemutatásra.

(3)   Az azt megállapító bizonyíték, hogy az áruk, amelyek vonatkozásában visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelem került benyújtásra, megsemmisítésre kerültek a megsemmisítés hivatalos igazolására jogosult hatóságok vagy személyek felügyelete mellett, a következő okmányok valamelyikéből áll:

a)

az áruk megsemmisítését felügyelő hatóságok által kiállított, megsemmisítéssel kapcsolatos jegyzőkönyv vagy nyilatkozat, illetve annak hitelesített másolata;

b)

a megsemmisítés igazolására jogosult személy által kiadott tanúsítvány az adott személy jogosultságának igazolásával együtt.

Az említett okmányok tartalmazzák a megsemmisített áruk teljes körű leírását annak érdekében, hogy a vámtartozás keletkezésével járó vámeljárásra vonatkozó vám-árunyilatkozaton megadott adatokkal való összevetés, valamint az alátámasztó okmányok alapján meg lehessen állapítani, hogy a megsemmisített áruk azonosak az adott eljárás alá vont árukkal.

(4)   Ha a (2) és (3) bekezdésben említett bizonyíték nem elegendő ahhoz, hogy a vámhatóság a benyújtott ügyben határozatot hozhasson, vagy ha egyes bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, akkor ezeket az adott hatóság által szükségesnek ítélt egyéb okmányokkal lehet kiegészíteni vagy helyettesíteni.

181. cikk

A Bizottságnak benyújtandó információk

(A Vámkódex 121. cikkének (4) bekezdése)

(1)   Minden egyes tagállam megküldi a Bizottságnak azon esetek listáját, amelyekben a Vámkódex 119. vagy a 120. cikke alapján megadták a visszafizetést vagy elengedést, de egyetlen hiba vagy különleges helyzet következtében az egy bizonyos adósnak egy vagy több behozatali vagy kiviteli művelet tekintetében visszafizetett vagy elengedett összeg meghaladja az 50 000 EUR-t, kivéve a Vámkódex 116. cikkének (3) bekezdésében említett eseteket.

(2)   Minden év első és harmadik negyedévében közölni kell valamennyi olyan ügyet, amelyben az előző félév során vámok visszafizetéséről vagy elengedéséről hoztak határozatot.

(3)   Ha a tagállam a szóban forgó fél évben nem hozott határozatot az (1) bekezdésben említett esetekben, „nem alkalmazható” megjegyzéssel küld értesítést a Bizottságnak.

(4)   A tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátandó listát vezetnek azokról az esetekről, amelyekben a Vámkódex 119. vagy a 120. cikke alapján megadták a visszafizetést vagy elengedést és a visszafizetett vagy elengedett összeg 50 000 EUR vagy annál kevesebb.

(5)   Az e cikkben említett esetekben a következő információt kell megadni:

a)

a vám-árunyilatkozat vagy a tartozást közlő okmány hivatkozási száma;

b)

a vám-árunyilatkozat vagy a tartozást közlő okmány dátuma;

c)

a határozat típusa;

d)

a határozat jogalapja;

e)

az összeg és a pénznem;

f)

az eset adatai (többek között annak rövid ismertetése, hogy a vámhatóságok miért tartják az elengedésre/visszafizetésre vonatkozóan a releváns jogalapban meghatározott feltételeket teljesítettnek).

IV. CÍM

AZ UNIÓ VÁMTERÜLETÉRE BESZÁLLÍTOTT ÁRUK

1. FEJEZET

Belépési gyűjtő árunyilatkozat

182. cikk

A belépési gyűjtő árunyilatkozathoz kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikke)

A belépési gyűjtő árunyilatkozathoz kapcsolódó információk benyújtásához, feldolgozásához, tárolásához és cseréjéhez, valamint az e fejezetben előírt további információcseréhez a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott elektronikus informatikai és kommunikációs rendszert kell használni.

E cikk első bekezdésétől eltérve a tagállamok az ott említett rendszernek a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletével összhangban történő korszerűsítése időpontjáig a belépési gyűjtő árunyilatkozatok benyújtására és a kapcsolódó információk cseréjére a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelettel összhangban kifejlesztett elektronikus rendszert használják.

183. cikk

A belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtása

(A Vámkódex 127. cikkének (5) és (6) bekezdése)

(1)   A belépési gyűjtő árunyilatkozat adatai rendelkezésre bocsáthatók egynél több adatkészlet benyújtása révén.

(2)   A belépési gyűjtő árunyilatkozat egynél több adatkészlet révén történő benyújtása szempontjából az első belépési vámhivatal az a vámhivatal, amelyről az érintett személy az adatok benyújtásakor – különösen az áru rendeltetési helye alapján – úgy tudja, hogy illetékesnek minősül.

(3)   E cikk (1) és (2) bekezdése nem alkalmazandó a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett import-ellenőrzési rendszer korszerűsítésének időpontjaiig.

184. cikk

Tájékoztatási kötelezettség a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak a fuvarozótól eltérő személy általi benyújtásakor

(A Vámkódex 127. cikkének (6) bekezdése)

(1)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 112. cikkének (1) bekezdésében említett esetekben a fuvarozó és bármely, hajóraklevelet kiállító személy a belépési gyűjtő árunyilatkozat részleges adatkészletében megadja annak a személynek az azonosító adatait, akivel fuvarozási szerződést kötött, aki ugyanazon áruk tekintetében kiállította a hajóraklevelet és nem bocsátja rendelkezésre a belépési gyűjtő árunyilatkozathoz a szükséges adatokat.

Amennyiben az olyan hajóraklevélen feltüntetett címzett, amelyhez nem tartoznak alsóbb szintű hajóraklevelek, nem bocsátja a hajóraklevelet kiállító személy rendelkezésére a szükséges adatokat, ennek a személynek kell megadnia a címzett azonosító adatait.

(2)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 112. cikkének (1) bekezdésében említett esetekben a hajóraklevelet kiállító személy tájékoztatja a szóban forgó hajóraklevél kiállításáról azt a személyt, aki megkötötte vele a fuvarozási szerződést, és a számára állítja ki a hajóraklevelet.

Együttes rakodásra vonatkozó megállapodás esetén a hajóraklevelet kiállító személy tájékoztatja a szóban forgó hajóraklevél kiállításáról azt a személyt, akivel megállapodást kötött.

(3)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 113. cikkének (1) bekezdésében említett esetekben a fuvarozó és bármely, légifuvarlevelet kiállító személy a belépési gyűjtő árunyilatkozat részleges adatkészletében megadja annak a személynek az azonosító adatait, akivel fuvarozási szerződést kötött, aki ugyanazon áruk tekintetében kiállította a légifuvarlevelet és nem bocsátja rendelkezésre a belépési gyűjtő árunyilatkozathoz a szükséges adatokat.

(4)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 113. cikkének (1) bekezdésében említett esetekben a légifuvarlevelet kiállító személy tájékoztatja a szóban forgó légifuvarlevél kiállításáról azt a személyt, aki megkötötte vele a fuvarozási szerződést, és a számára állítja ki a légifuvarlevelet.

Együttes rakodásra vonatkozó megállapodás esetén a légifuvarlevelet kiállító személy tájékoztatja a szóban forgó légifuvarlevél kiállításáról azt a személyt, akivel megállapodást kötött.

(5)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 113. cikkének (2) bekezdésében említett esetekben a fuvarozó a belépési gyűjtő árunyilatkozat részleges adatkészletében megadja azt a postai szolgáltatót, aki nem bocsátja rendelkezésre a belépési gyűjtő árunyilatkozathoz szükséges adatokat.

(6)   Az (1)–(5) bekezdés nem alkalmazandó a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett import-ellenőrzési rendszer korszerűsítésének telepítési időpontjáig.

185. cikk

A belépési gyűjtő árunyilatkozat nyilvántartásba vétele

(A Vámkódex 127. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A vámhatóságok kézhezvételkor nyilvántartásba veszik a belépési gyűjtő árunyilatkozatot és haladéktalanul értesítik a belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtóját a nyilatkozat nyilvántartásba vételéről, valamint közlik az érintett személlyel a belépési gyűjtő árunyilatkozat MRN-jét és a nyilvántartásba vétel dátumát.

(2)   Ha a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak rendelkezésre bocsátása egynél több adatkészlet benyújtása útján történik, a vámhatóságok kézhezvételkor a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak benyújtását külön veszik nyilvántartásba, és haladéktalanul értesítik az adatokat benyújtó személyt azok nyilvántartásba vételéről, valamint közlik az érintett személlyel az egyes benyújtott adatok MRN-jét és azok nyilvántartásba vételének dátumát.

(3)   A vámhatóságok a következő esetek bármelyikében haladéktalanul értesítik a fuvarozót a nyilvántartásba vételről, amennyiben a fuvarozó ezt kérte és hozzáférése van az e rendelet 182. cikkében említett elektronikus rendszerhez:

a)

ha a belépési gyűjtő árunyilatkozatot egy, a Vámkódex 127. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében említett személy nyújtotta be;

b)

ha a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatait a Vámkódex 127. cikke (6) bekezdésének megfelelően adták meg.

(4)   E cikk (2) bekezdése és (3) bekezdésének b) pontja nem alkalmazandó a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett import-ellenőrzési rendszer korszerűsítésének időpontjaiig.

186. cikk

Kockázatelemzés

(A Vámkódex 127. cikkének (3) bekezdése és 128. cikke)

(1)   Az áruknak az első belépési vámhivatalhoz való megérkezése előtt kockázatelemzést kell végezni, feltéve, hogy a belépési gyűjtő árunyilatkozatot az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 105–109. cikkében meghatározott határidőn belül benyújtották, kivéve, ha kockázatot azonosítottak, vagy ha kiegészítő kockázatelemzés elvégzésére van szükség.

Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 105. cikke a) pontja szerint az Unió vámterületére tengeri úton beszállított konténeres rakomány esetében a vámhatóságok a belépési gyűjtő árunyilatkozat vagy – a Vámkódex 127. cikkének (6) bekezdésében említett esetekben – a fuvarozó által benyújtott belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak kézhezvételétől számított 24 órán belül elvégzik a kockázatelemzést.

Az első albekezdésen túlmenően az Unió vámterületére légi úton beszállított áruk esetében a kockázatelemzést legalább a belépési gyűjtő árunyilatkozatnak az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 106. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében említett minimális adatkészlete kézhezvételekor el kell végezni.

(2)   A kockázatelemzést szükség esetén a Vámkódex 46. cikke (5) bekezdésében említett, kockázattal összefüggő információk és a kockázatelemzési eredmények cseréjét követően kell elvégezni.

(3)   Amennyiben a kockázatelemzés elvégzéséhez a belépési gyűjtő árunyilatkozat adataira vonatkozó további információra van szükség, a szóban forgó elemzést csak ennek az információnak a rendelkezésre bocsátása után lehet elvégezni.

E célból a vámhatóságoknak meg kell kérniük az említett információt a belépési gyűjtő árunyilatkozatot benyújtó személytől vagy adott esetben attól a személytől, aki benyújtotta a belépési gyűjtő árunyilatkozat szóban forgó adatait. Amennyiben ez a személy nem a fuvarozó, a vámhatóságok tájékoztatják a fuvarozót, amennyiben a fuvarozó ezt kérte és hozzáférése van az e rendelet 182. cikkében említett elektronikus rendszerhez.

(4)   Amennyiben az Unió vámterületére légi úton beszállításra kerülő áruk esetében a vámhatóságoknak megalapozott gyanújuk van arra vonatkozóan, hogy a szállítmány komoly veszélyt jelenthet a légi közlekedés biztonságára, értesítik a belépési gyűjtő árunyilatkozatot benyújtó személyt vagy adott esetben a belépési gyűjtő árunyilatkozat szóban forgó adatait benyújtó személyt, és – amennyiben ez a személy nem a fuvarozó – tájékoztatják a fuvarozót – feltéve, hogy a fuvarozónak van hozzáférése az e rendelet 182. cikkében említett elektronikus rendszerhez –, hogy a szállítmányt az Unió vámterületére induló légi jármű fedélzetére történő berakodást megelőzően át kell vizsgálni a 300/2008/EK rendelet 18. cikkének a) pontjában említett információkat tartalmazó, a közös légiközlekedés-védelmi alapkövetelmények végrehajtásához szükséges részletes intézkedések meghatározásáról szóló, 2010. április 13-i C(2010) 774 bizottsági határozat mellékletének 6.7.3. pontja szerinti magas kockázatú árura és postai küldeményre vonatkozó előírásoknak megfelelően. Az értesítést követően ez a személy tájékoztatja a vámhatóságokat arról, hogy az értesítésig vagy az után a szállítmányt már átvizsgálták-e a fent említett követelményeknek megfelelően és rendelkezésre bocsátja a szóban forgó vizsgálatra vonatkozó valamennyi lényeges információt. A kockázatelemzést csak ezen információ megadása után lehet elvégezni.

(5)   Amennyiben – az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 105. cikke a) pontjának megfelelően az Unió vámterületére tengeri úton beszállított konténeres rakomány vagy az Unió vámterületére légi úton beszállított áruk esetében – a kockázatelemzés ésszerű alapot szolgáltat a vámhatóságok számára annak vélelmezésére, hogy az áruknak az Unió vámterületére történő belépése olyan komoly veszélyt jelentene a biztonság és védelem szempontjából, hogy azonnali intézkedésre van szükség, a vámhatóságok értesítik a belépési gyűjtő árunyilatkozatot benyújtó személyt vagy adott esetben a belépési gyűjtő árunyilatkozat szóban forgó adatait benyújtó személyt, és – amennyiben ez a személy nem a fuvarozó – tájékoztatják a fuvarozót – feltéve, hogy annak van hozzáférése az e rendelet 182. cikkében említett elektronikus rendszerhez –, hogy az áruk nem rakodhatók be. A releváns kockázat felfedését követően közvetlenül és – az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 105. cikke a) pontjának megfelelően az Unió vámterületére tengeri úton beszállított konténeres rakomány esetében – az (1) bekezdés második albekezdésében meghatározott határidőn belül meg kell tenni az értesítést és meg kell adni a szóban forgó információt.

(6)   Amennyiben a szállítmányról megállapítják, hogy olyan jellegű veszélyt jelent, amely érkezéskor azonnali intézkedést tesz szükségessé, az első belépési vámhivatal az áruk megérkezésekor megteszi ezt az intézkedést.

(7)   Ha a kockázatról megállapítást nyer, hogy nem jelent olyan komoly veszélyt a biztonság és védelem szempontjából, hogy azonnali intézkedésre volna szükség, az első belépési vámhivatal valamennyi olyan vámhivatalnak, amely érintett lehet az áruk szállításában, továbbítja a kockázatelemzés eredményeit, többek között – amennyiben szükséges – az arra vonatkozó információt, hogy mi a legmegfelelőbb hely az ellenőrzési intézkedések elvégzéséhez, valamint a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatait.

(8)   Amennyiben olyan árukat szállítanak be az Unió vámterületére, amelyek az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 104. cikk (1) bekezdése c)–k), m) és n) pontja és az említett rendelet 104. cikke (2) bekezdése első albekezdése szerint mentesülnek a belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtásának kötelezettsége alól, a kockázatelemzést az áruk vám elé állításakor kell elvégezni, az ezen árukra vonatkozó átmeneti megőrzési árunyilatkozat vagy vám-árunyilatkozat alapján, amennyiben rendelkezésre áll.

(9)   A vám elé állított áruk átengedhetők vámeljárás számára vagy újrakivihetők, amint végrehajtásra került a kockázatelemzés, és annak eredményei, valamint – amennyiben szükséges – a megtett intézkedések lehetővé teszik az átengedést.

(10)   Kockázatelemzést kell elvégezni akkor is, ha a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatai a Vámkódex 129. cikkének megfelelően módosulnak. Ebben az esetben a kockázatelemzést az adatok kézhezvételekor haladéktalanul el kell végezni, kivéve, ha kockázatot azonosítottak vagy ha kiegészítő kockázatelemzés elvégzésére van szükség.

187. cikk

Kockázatelemzés

(A Vámkódex 126. cikke)

(1)   A 186. cikk (1)–(8) bekezdése nem alkalmazandó a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett import-ellenőrzési rendszer korszerűsítésének telepítési időpontjáig.

(2)   Az áruknak az első belépési vámhivatalhoz való megérkezése előtt kockázatelemzést kell végezni, feltéve, hogy a belépési gyűjtő árunyilatkozatot az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 105–109. cikkében meghatározott határidőn belül benyújtották, kivéve, ha kockázatot azonosítottak.

(3)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 105. cikkének a) pontja szerint az Unió vámterületére tengeri úton beszállított konténeres rakomány esetében a vámhatóságok a belépési gyűjtő árunyilatkozat kézhezvételétől számított 24 órán belül elvégzik a kockázatelemzést. Ha ez az elemzés ésszerű alapot szolgáltat a vámhatóságok számára annak vélelmezésére, hogy az áruknak az Unió vámterületére történő belépése olyan komoly veszélyt jelentene a biztonság és védelem szempontjából, hogy azonnali intézkedésre van szükség, a vámhatóságok értesítik a belépési gyűjtő árunyilatkozatot benyújtó személyt, valamint, amennyiben ez a személy nem a fuvarozó, tájékoztatják a fuvarozót – feltéve, hogy annak van hozzáférése az e rendelet 182. cikkében említett elektronikus rendszerhez – arról, hogy az áruk nem rakodhatók be. A releváns kockázat felfedését követően közvetlenül és a belépési gyűjtő árunyilatkozat kézhezvételétől számított 24 órán belül meg kell tenni az értesítést és meg kell adni a szóban forgó tájékoztatást.

(4)   Ha egy hajó vagy egy légi jármű az Unió vámterületén egynél több kikötőben köt ki vagy repülőtéren száll le, akkor – feltéve, hogy az említett kikötők, illetve repülőterek között anélkül mozog, hogy kikötne/leszállna az Unió vámterületén kívüli bármely kikötőben vagy repülőtéren – az alábbiak szerint kell eljárni:

a)

az első uniós kikötőben vagy repülőtéren belépési gyűjtő árunyilatkozatot kell benyújtani az említett hajó vagy légi jármű által fuvarozott összes áru tekintetében. Az érintett hajó vagy légi jármű által fuvarozott összes árura vonatkozóan e belépési kikötő vagy repülőtér vámhatóságai végzik el a biztonsági és védelmi kockázatelemzést. Ezen árukra vonatkozóan kiegészítő kockázatelemzések végezhetők azon kikötőben vagy repülőtéren, ahol majd kirakodásra kerülnek;

b)

azon szállítmányok esetében, amelyekről megállapítást nyert, hogy olyan komoly veszélyt jelentenek, amely azonnali beavatkozást tesz szükségessé, az első unióbeli belépési kikötő vagy repülőtér vámhivatala tiltó intézkedéseket tesz és a kockázatelemzés eredményeit minden esetben továbbítja a következő kikötőknek vagy repülőtereknek; valamint

c)

az Unió vámterületén fekvő következő kikötőkben vagy repülőtereken az adott kikötőben vagy repülőtéren vám elé állított áruk tekintetében a Vámkódex 145. cikke szerint kell eljárni.

(5)   Amennyiben olyan árukat szállítanak be az Unió vámterületére, amelyek az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 104. cikke (1) bekezdésének c)–k), m) és n) pontja, valamint (2) és (2a) bekezdése szerint mentesülnek a belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtásának kötelezettsége alól, a kockázatelemzést az áruk vám elé állításakor kell elvégezni, az ezen árukra vonatkozó átmeneti megőrzési árunyilatkozat vagy vám-árunyilatkozat alapján, amennyiben rendelkezésre áll.

188. cikk

A belépési gyűjtő árunyilatkozat módosítása

(A Vámkódex 129. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatait különböző személyek nyújtják be, minden személy számára csak az általa benyújtott adat módosítása engedhető meg.

(2)   A vámhatóságok haladéktalanul értesítik a belépési gyűjtő árunyilatkozat adataira vonatkozó módosítást benyújtó személyt a módosítás nyilvántartásba vételéről vagy elutasításáról.

Ha a belépési gyűjtő árunyilatkozat adataira vonatkozó módosítást a fuvarozótól eltérő személy nyújtja be, a vámhatóságoknak értesíteniük kell a fuvarozót is, feltéve, hogy a fuvarozó ezt kérte és hozzáférése van az e rendelet 182. cikkében említett elektronikus rendszerhez.

(3)   E cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett import-ellenőrzési rendszer korszerűsítésének időpontjaiig.

2. fejezet

Az áruk érkezése

1. szakasz

Az áruk belépése az Unió vámterületére

189. cikk

Tengerjáró hajó vagy légi jármű átirányítása

(A Vámkódex 133. cikke)

(1)   Ha egy, az Unió vámterületére belépő tengerjáró hajót vagy légi járművet átirányítanak, és várhatóan elsőként egy olyan tagállamban található vámhivatalhoz érkezik, amelyet a belépési gyűjtő árunyilatkozaton nem jelentettek be útvonal szerinti országként, a szóban forgó szállítóeszköz üzemeltetője köteles az átirányításról tájékoztatni a belépési gyűjtő árunyilatkozatban első belépési vámhivatalként feltüntetett vámhivatalt.

Az első albekezdés nem alkalmazandó, ha az árukat a Vámkódex 141. cikke szerint árutovábbítási eljárás keretében szállították be az Unió vámterületére.

(2)   A belépési gyűjtő árunyilatkozatban első belépési vámhivatalként feltüntetett vámhivatal az (1) bekezdésnek megfelelően kapott tájékoztatást követően haladéktalanul értesíti azt a vámhivatalt, amely a kapott tájékoztatás szerint az átirányítás szerinti első belépési vámhivatal. Biztosítania kell az első belépési vámhivatal számára a belépési gyűjtő árunyilatkozat releváns adatainak, valamint a kockázatelemzés eredményeinek a hozzáférhetőségét.

2. szakasz

Az áruk vám elé állítása, kirakodása és vizsgálata

190. cikk

Az áruk vám elé állítása

(A Vámkódex 139. cikke)

A vámhatóságok elfogadhatják, hogy az áru vám elé állítása kikötői vagy repülőtéri rendszerek, illetve más rendelkezésre álló információs módszerek útján történjen.

3. szakasz

Áruk átmeneti megőrzése

191. cikk

Egyeztetési eljárás a vámhatóságok között az átmeneti megőrzési létesítmények engedélyezését megelőzően

(A Vámkódex 22. cikke)

(1)   E cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően az egynél több tagállamot érintő átmeneti megőrzési létesítmény működésének engedélyezésére vonatkozó határozat meghozatalát megelőzően az e rendelet 14. cikkében említett egyeztetési eljárást kell követni, hacsak a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság nem véli úgy, hogy az ilyen jellegű engedély megadásának feltételei nem teljesülnek.

Az engedély kiadását megelőzően a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság megszerzi az egyeztetésre felkért vámhatóság egyetértését.

(2)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság legkésőbb 30 nappal a kérelem befogadásának dátumát követően megküldi az egyeztetésre felkért vámhatóságnak a kérelmet és az engedélytervezetet.

(3)   Az egyeztetésre felkért vámhatóságok az engedélytervezet megküldésének a dátumától számított 30 napon belül közlik egyetértésüket vagy kifogásaikat. A kifogásokat megfelelő indokolással kell ellátni.

Ha az említett határidőn belül kifogást emelnek, és az engedélytervezet megküldésének dátumától számított 60 napon belül nem jön létre megegyezés az egyeztetésre felkért és az egyeztetést kezdeményező hatóságok között, az engedély csak azon részek tekintetében adható meg, amelyek esetében nem emeltek kifogást.

Ha az egyeztetésre felkért vámhatóságok nem emelnek kifogást a határidőn belül, egyetértésüket megadottnak kell tekinteni.

192. cikk

Átmeneti megőrzési árunyilatkozat

Amennyiben a vám-árunyilatkozatot az áruk vám elé állításának várható időpontja előtt nyújtják be a Vámkódex 171. cikkének megfelelően, a vámhatóságok ezt az árunyilatkozatot átmeneti megőrzési árunyilatkozatnak tekinthetik.

193. cikk

Átmeneti megőrzésben lévő áruk szállítása

(A Vámkódex 148. cikkének (5) bekezdése)

(1)   Ha a szállításra különböző vámhatóságok illetékességébe tartozó átmeneti megőrzési létesítmények között kerül sor, azon átmeneti megőrzési létesítmények üzemeltetésének engedélyese, ahonnan az árukat szállítják, tájékoztatja:

a)

az engedélyben előírt módon a tervezett szállításról, valamint az áruk rendeltetési hely szerinti átmeneti megőrzési létesítményekbe való megérkezésekor az engedélyben előírt módon a szállítás befejezéséről azon átmeneti megőrzési létesítmény felügyeletéért felelős vámhatóságot, ahonnan az árukat szállítják;

b)

az áruk elindításáról azon létesítmények engedélyesét, ahová az árukat szállítják.

(2)   Ha a szállításra különböző vámhatóságok illetékességébe tartozó átmeneti megőrzési létesítmények között kerül sor, azon létesítmények engedélyese, ahová az árukat szállítják:

a)

értesíti a szóban forgó létesítményekért felelős vámhatóságokat az áruk megérkezéséről; valamint

b)

az áruk rendeltetési hely szerinti átmeneti megőrzési létesítményekbe való megérkezésekor tájékoztatja az indulás helye szerinti átmeneti megőrzési létesítmények engedélyesét.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben említett tájékoztatásoknak tartalmazniuk kell a releváns átmeneti megőrzési árunyilatkozatra és az átmeneti megőrzés zárónapjára való hivatkozást.

(4)   Ha átmeneti megőrzésben lévő áruk szállítására kerül sor, az áruk mindaddig azon átmeneti megőrzési létesítmény üzemeltetése engedélyesének felelősségébe tartoznak, ahonnan az árukat szállítják, amíg az árukat be nem jegyzik azon átmeneti megőrzési létesítmény engedélyesének nyilvántartásába, ahová az árukat szállítják, hacsak az engedély máshogy nem rendelkezik.

V. CÍM

A VÁMJOGI STÁTUSRA, AZ ÁRUK VÁMELJÁRÁS ALÁ VONÁSÁRA, A MEGERŐSÍTÉSRE, VALAMINT AZ ÁRUK ÁTENGEDÉSÉRE ÉS AZ AZOKRÓL TÖRTÉNŐ RENDELKEZÉSRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

1. fejezet

Az áruk vámjogi státusa

194. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolásához kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése)

Az áruk uniós vámjogi státusának az e rendelet 199. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja szerinti igazolásához kapcsolódó információcserére és adattárolásra a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott elektronikus rendszert kell használni. Az áruk uniós vámjogi státusának igazolásához kapcsolódó információcseréhez a Bizottság és a tagállamok által egymással egyetértésben kialakított, uniós szinten összehangolt gazdasági szereplői interfészt kell használni.

E cikk első bekezdése a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – Az uniós státus igazolása rendszer telepítési időpontjától alkalmazandó.

1. szakasz

Menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat

195. cikk

Egyeztetés a menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat által érintett tagállamokkal

(A Vámkódex 22. cikke)

Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet120. cikke szerinti engedély megadása előtt a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 120. cikkének (2) bekezdésében megállapított engedélyezési feltételek teljesülésének vizsgálatát követően az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 119. cikke (2) bekezdésének b) pontja alkalmazása céljából egyeztet az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 120. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel teljesüléséről a menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat által érintett tagállamok vámhatóságaival, valamint minden olyan egyéb tagállam vámhatóságával, ahol nyilatkozata alapján a kérelmező a jövőben menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járatot tervez létesíteni.

Az egyeztetésre 15 napos határidő áll rendelkezésre attól a dátumtól számítva, hogy a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság közli az egyeztetésre felkért vámhatóságok által megvizsgálandó feltételeket és kritériumokat.

196. cikk

Hajók és kikötők nyilvántartásba vétele

(A Vámkódex 22. cikke)

Az e rendelet 10. cikkének első bekezdésében meghatározott határidőtől eltérve a vámhatóság a vele az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 121. cikkének (1) bekezdésével összhangban közölt információkat a 10. cikkben említett rendszeren keresztül a szóban forgó információk közlésétől számított egy munkanapon belül rendelkezésre bocsátja.

A 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – vámhatósági határozatok rendszer telepítési időpontjáig az első bekezdésben említett információkat a menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járatokra vonatkozó elektronikus információs és kommunikációs rendszeren keresztül kell rendelkezésre bocsátani.

Ezeknek az információknak az engedélyezett menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat által érintett vámhatóságok számára hozzáférhetőknek kell lenniük.

197. cikk

A menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járattal végzett szállítás során felmerülő, előre nem látott körülmények

(A Vámkódex 155. cikkének (2) bekezdése)

Ha menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat céljára nyilvántartásba vett hajó előre nem látott körülmények miatt a tengeren árukat átrakodik, vagy egy, az Unió vámterületén kívüli területen fekvő kikötőben, a menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat útvonalán kívüli kikötőben vagy uniós kikötő vámszabad területén kiköt, vagy árukat ki- vagy berakodik, akkor a hajózási társaság haladéktalanul tájékoztatja a kikötés céljából igénybe veendő további uniós kikötők – beleértve a szóban forgó hajó menetrend szerinti útvonalán található kikötők – vámhatóságait.

Az említett vámhatóságokkal előzetesen közölni kell azt a dátumot, amikor a hajó ismét megkezdi menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járatként való működését.

198. cikk

A menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járatra vonatkozó feltételek megerősítése

(A Vámkódex 153. cikke)

(1)   A tagállamok vámhatóságai előírhatják a hajózási társaság számára, hogy szolgáltasson bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy betartotta az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 120. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontjában, valamint (3) bekezdésében, és 121. cikkének (1), valamint (3) bekezdésében és az e rendelet 197. cikkében foglalt rendelkezéseket.

(2)   Ha a vámhatóság megállapítja, hogy a hajózási társaság nem tartotta be az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket, a hatóság az e rendelet 10. cikkében említett rendszert használva haladéktalanul tájékoztatja azon egyéb tagállamok vámhatóságait, ahol a menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat üzemel. E vámhatóságok meghozzák a szükséges intézkedéseket.

A 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – vámhatósági határozatok rendszer telepítéséig az e rendelet 10. cikkében említett rendszer helyett a menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járatokra vonatkozó elektronikus információs és kommunikációs rendszer alkalmazandó.

2. szakasz

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolása

1. alszakasz

Általános rendelkezések

199. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolásfajtái

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Az áruk uniós vámjogi státusának igazolására valamely alábbi, az adott esetnek megfelelő igazolásfajta alkalmazandó:

a)

a belső árutovábbítás alá vont áruk árutovábbítási árunyilatkozatban szereplő adatai. Erre az esetre az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 119. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazandó;

b)

az e rendelet 205. cikkében említett T2L- vagy T2LF-adatok;

c)

az e rendelet 206. cikkében említett vámárumanifeszt;

d)

az e rendelet 211. cikkében említett számla vagy fuvarokmány;

e)

az e rendelet 213. cikkében említett halászati napló, kirakodási nyilatkozat, átrakodási nyilatkozat és hajómegfigyelésirendszer-adatok az adott esetnek megfelelően;

f)

az e rendelet 207–210. cikkében említett igazolásfajták;

g)

a 2008/118/EK tanácsi irányelv (18) 34. cikkében említett jövedéki nyilatkozatban szereplő adatok;

h)

az e rendelet 290. cikkében említett címke.

(2)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – Az uniós státus igazolása rendszer telepítési időpontjáig az áruk uniós vámjogi státusa igazolható a hajózási társaságnak az említett árukra vonatkozó manifesztjével.

(3)   E cikk (1) bekezdésének d) pontjától eltérve a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – Az uniós státus igazolása rendszer telepítési időpontjáig az áruk uniós vámjogi státusa igazolható a 15 000 EUR-t meghaladó értékű árukra vonatkozó számlával vagy fuvarokmánnyal.

(4)   Ha az (1) bekezdésben említett igazolásfajtát olyan uniós vámjogi státusú árukhoz használják, amelyek csomagolása nem rendelkezik uniós vámjogi státussal, akkor ezen igazolásfajta tartalmazza az alábbi bejegyzést:

„N csomagolás – [kód: 98200]”

(5)   Ha az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában említett igazolásfajtát visszamenőleges hatállyal adják ki, az tartalmazza az alábbi bejegyzést:

„Kiadva visszamenőleges hatállyal – [kód: 98201]”

(6)   Az (1) bekezdésben említett igazolásfajták nem alkalmazhatók olyan áruk vonatkozásában, amelyekre már elvégezték a kiviteli alakiságokat, vagy amelyeket a passzív feldolgozási eljárás alá vontak.

200. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusa egyes igazolásfajtáinak záradékolása, nyilvántartásba vétele és alkalmazása

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Az illetékes vámhivatal az áruk uniós vámjogi státusának az e rendelet 199. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett igazolásfajtáját záradékolja és nyilvántartásba veszi – kivéve az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 128. cikkének (1) bekezdésében említett esetekben –, valamint közli az érintett személlyel a szóban forgó igazolásfajta MRN-jét.

(2)   Az érintett személy kérésére az (1) bekezdésben említett igazolásfajta nyilvántartásba vételéről az illetékes vámhivatal köteles igazoló okmányt rendelkezésre bocsátani. Ehhez az 51-01. mellékletben meghatározott nyomtatványt kell alkalmazni.

(3)   Az (1) bekezdésben említett igazolásfajtát, MRN-jének feltüntetésével együtt be kell mutatni azon illetékes vámhivatalnak, ahol az árukat az Unió vámterületére való újrabelépést követően vám elé állítják.

(4)   Ezen illetékes vámhivatal nyomon követi az (1) bekezdésben említett igazolásfajta alkalmazását, mindenekelőtt annak biztosítása céljából, hogy az igazolásfajtát ne használják fel azon áruktól eltérő árukhoz, mint amelyekre azt kiadják.

201. cikk

Számla záradékolása

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

Ha az uniós áruk összértéke meghaladja a 15 000 EUR-t, a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – Az uniós státus igazolása rendszer telepítési időpontjáig az e rendelet 199. cikkének (3) bekezdésében említett, az érintett személy által megfelelően kitöltött és aláírt számlát vagy fuvarokmányt az illetékes vámhivatalnak záradékolnia kell.

202. cikk

A T2L és T2LF okmányok záradékolása

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

Ha a tagállamok úgy rendelkeztek, hogy alkalmazhatók az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő eljárások, a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – Az uniós státus igazolása rendszer telepítési időpontjáig az illetékes vámhivatal záradékolja a T2L és T2LF okmányokat, valamint szükség esetén a felhasznált pótlapokat vagy rakományjegyzékeket.

203. cikk

A hajózási társaság manifesztjének záradékolása

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

A 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – Az uniós státus igazolása rendszer telepítési időpontjáig az illetékes vámhivatal a hajózási társaság kérelmére záradékolja a hajózási társaság által megfelelően kitöltött és aláírt manifesztet.

204. cikk

A „másnapi” manifeszt engedélyezése

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

A 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – Az uniós státus igazolása rendszer telepítési időpontjáig a vámhatóságok engedélyezhetik, hogy legkésőbb a hajó elindulását követő napon állítsák ki a 199. cikk (2) bekezdésében említett, az áruk uniós vámjogi státusának igazolására szolgáló manifesztet. A manifesztet azonban minden esetben még a hajó rendeltetési kikötőbe történő érkezése előtt ki kell állítani.

205. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának T2L- vagy T2LF-adatok útján történő igazolása

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Ha az áruk uniós vámjogi státusának igazolásához az MRN-t tüntetik fel, az MRN alapjául szolgáló T2L- vagy T2LF-adatok kizárólag az áruk első vám elé állításához használhatók fel.

Ha a T2L vagy T2LF az áruk első vám elé állításakor csak az áruk egy részére vonatkozik, az áruk fennmaradó részére az e rendelet 200. cikkével és az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 123. cikkével összhangban új igazolást kell kiállítani.

(2)   A gazdálkodónak nem minősülő utasok a T2L vagy T2LF záradékolása iránti kéréseiket az 51-01. mellékletben meghatározott nyomtatvány felhasználásával nyújtják be.

206. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának vámárumanifeszt útján történő igazolása

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Minden egyes vámárumanifeszthez hozzá kell rendelni egy MRN-t.

Az ilyen manifesztekhez kizárólag abban az esetben rendelhető MRN, ha azok uniós kikötőben hajóra rakodott, uniós vámjogi státusú árukra terjednek ki.

(2)   A vámhatóságok elfogadhatják a kereskedelmi, kikötői vagy szállítási informatikai rendszerek alkalmazását a vámárumanifeszt záradékolása és nyilvántartásba vétele iránti kérelmek benyújtásához, valamint annak az illetékes vámhivatalnál történő bemutatásához, feltéve, hogy ezek a rendszerek tartalmazzák az ilyen manifeszt tekintetében előírt valamennyi információt.

207. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolása TIR- vagy ATA-igazolványon vagy 302. formanyomtatványon

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 127. cikkével összhangban a TIR- vagy ATA-igazolványon, vagy a 302. formanyomtatványon az uniós árukat a „T2L” vagy „T2LF” kóddal kell azonosítani. A vámeljárás jogosultja az említett kódok egyikét – az adott esetnek megfelelőt – aláírásával ellátva feltüntetheti a vonatkozó okmányok árumegnevezés céljára fenntartott rovatában, mielőtt azt hitelesítés céljából bemutatná az indító vámhivatalnak. A megfelelő „T2L” vagy „T2LF” kódot az indító vámhivatal bélyegzőjével és az illetékes tisztviselő aláírásával hitelesíteni kell.

Elektronikus 302. formanyomtatvány esetében a vámeljárás jogosultja a 302. formanyomtatvány adatai között is szerepeltetheti e kódok egyikét. Ebben az esetben az indító vámhivatal köteles elektronikusan elvégezni a hitelesítést.

(2)   Ha a TIR-igazolvány, az ATA-igazolvány vagy a 302. formanyomtatvány uniós árukra és nem uniós árukra egyaránt kiterjed, akkor ezeket külön kell felsorolni, és az adott esetnek megfelelő „T2L” vagy a „T2LF” kódot olyan módon kell bejegyezni, hogy az egyértelműen csak az uniós árukra vonatkozzon.

208. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolása közúti gépjárművek esetében

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A valamely tagállamban nyilvántartásba vett azon közúti gépjárművek esetében, amelyek ideiglenesen elhagyták az Unió vámterületét, majd később visszatértek oda, az áruk uniós vámjogi státusát igazoltnak kell tekinteni, amennyiben azokat rendszámtábláik és nyilvántartásba vételhez kapcsolódó okmányaik kísérik, és az említett rendszámtáblákon és okmányokon feltüntetett nyilvántartási adatok egyértelműen jelzik az említett nyilvántartásba vételt.

(2)   Ha az áruk uniós vámjogi státusa az (1) bekezdés alapján nem tekinthető igazoltnak, az áruk uniós vámjogi státusát az e rendelet 199. cikkében említett valamely egyéb igazolásfajtával kell igazolni.

209. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolása csomagolóanyagok esetében

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Az Unió vámterületén letelepedett személyhez tartozó azon csomagolóanyag, rakodólap és más hasonló felszerelés – a szállítótartályt nem ideértve – esetében, amelyet olyan áruk szállításához használnak, amelyek ideiglenesen elhagyták az Unió vámterületét, majd később visszatértek oda, az áruk uniós vámjogi státusát igazoltnak kell tekintetni, ha a csomagolóanyag, rakodólap és más hasonló felszerelés az említett személyhez tartozóként azonosítható, azokról nyilatkozatot tesznek, hogy uniós vámjogi státussal rendelkeznek, és a nyilatkozat valóságtartalmával kapcsolatban nem merül fel kétség.

(2)   Ha az áruk uniós vámjogi státusa az (1) bekezdés alapján nem tekinthető igazoltnak, az áruk uniós vámjogi státusát az e rendelet 199. cikkében említett valamely egyéb igazolásfajtával kell igazolni.

210. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolása az utas poggyászában lévő áruk esetében

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

Utas poggyászában lévő, nem kereskedelmi felhasználásra szánt, az Unió vámterületét ideiglenesen elhagyó, majd oda később visszatérő áruk esetében az áruk uniós vámjogi státusát igazoltnak kell tekinteni, amennyiben az utas nyilatkozik arról, hogy azok az áruk uniós vámjogi státusával rendelkeznek, és a nyilatkozat valóságtartalmával kapcsolatban nem merül fel kétség.

211. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolása a 15 000 EUR-t nem meghaladó értékű áruk esetében

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

A 15 000 EUR-t nem meghaladó értékű, uniós vámjogi státussal rendelkező áruk esetében az áruk uniós vámjogi státusa igazolható az említett árukra vonatkozó számla vagy fuvarokmány benyújtásával, feltéve, hogy az kizárólag uniós vámjogi státussal rendelkező árukra vonatkozik.

212. cikk

Az igazolásfajta megerősítése és igazgatási segítségnyújtás

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

A tagállamok vámhatóságai segítséget nyújtanak egymásnak az e rendelet 199. cikkében említett igazolásfajták hitelességének és pontosságának ellenőrzéséhez, valamint annak megerősítéséhez, hogy az e címben és az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 123–133. cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban szolgáltatott információk és okmányok helytállóak, és hogy az áruk uniós vámjogi státusának igazolására szolgáló eljárásokat helyesen alkalmazták.

2. alszakasz

A tengeri halászati termékekre és az ilyen termékekből előállított árukra vonatkozó különleges rendelkezések

213. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolása a tengeri halászati termékek és az ilyen termékekből előállított áruk esetében

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

Ha az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 119. cikke (1) bekezdésének d) és e) pontjában említett termékek és áruk az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 129. cikkével összhangban kerülnek beszállításra az Unió vámterületére, az áruk uniós vámjogi státusát – az adott esetnek megfelelően – az 1224/2009/EK tanácsi rendeletben (19) előírt halászati napló, kirakodási nyilatkozat, átrakodási nyilatkozat és hajómegfigyelésirendszer-adatok bemutatásával kell igazolni.

Mindazonáltal az azon uniós kirakodási kikötőért felelős vámhatóság, ahova az uniós halászhajó, amely a termékeket kifogta és esetleg feldolgozta, az említett termékeket és árukat közvetlenül leszállítja, az alábbi esetekben igazoltnak tekintheti az áruk uniós vámjogi státusát:

a)

nincs kétség az említett termékek és/vagy áruk státusát illetően;

b)

a halászhajó teljes hosszúsága kevesebb, mint 10 méter.

214. cikk

Átrakodott és egy nem az Unió vámterületéhez tartozó országon vagy területen átszállított tengeri halászati termékek és az ilyen termékekből előállított áruk

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Ha az Unió vámterületére történő megérkezésük előtt az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 119. cikke (1) bekezdésének d) és e) pontjában említett termékeket vagy árukat átrakodták és egy nem az Unió vámterületéhez tartozó országon vagy területen átszállították, akkor az említett termékek és áruk Unió vámterületére történő belépésekor be kell mutatni az ezen ország vámhatósága által arra vonatkozóan kiadott igazolást, hogy a termékek vagy áruk az adott országban való tartózkodásuk során vámfelügyelet alatt álltak és az állagmegőrzésükhöz szükséges kezeléseket leszámítva semminemű kezelésen nem estek át.

(2)   Az átrakodott és valamely harmadik országon átszállított termékekre és árukra vonatkozó igazolást az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 133. cikkében meghatározott halászati napló kinyomtatott példányán kell szerepeltetni, mellékelve adott esetben az átrakodási nyilatkozat egy kinyomtatott példányát.

215. cikk

A harmadik ország lobogója alatt hajózó hajókkal az Unió vámterületén belül fogott vagy onnan nyert tengeri halászati és egyéb termékek uniós vámjogi státusának igazolása

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

A harmadik ország lobogója alatt hajózó hajókkal az Unió vámterületén belül fogott vagy onnan nyert tengeri halászati és egyéb termékek uniós vámjogi státusát a halászati naplóval vagy az e rendelet 199. cikkében említett valamely egyéb igazolásfajtával kell igazolni.

2. fejezet

Áruk vámeljárás alá vonása

1. szakasz

Általános rendelkezések

216. cikk

Az áruk vámeljárás alá vonásához kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése)

Az áruk vámeljárás alá vonásával kapcsolatos információk feldolgozásának és cseréjének céljára a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott elektronikus rendszereket kell alkalmazni.

E cikk első bekezdése a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett nemzeti importrendszerek korszerűsítésének, illetve az Uniós Vámkódex – Különleges eljárások és az Uniós Vámkódex – AES rendszer telepítésének időpontjaitól alkalmazandó.

217. cikk

Szóbeli vám-árunyilatkozatra vonatkozó elismervény kiadása

(A Vámkódex 158. cikkének (2) bekezdése)

Amennyiben a behozatali vagy kiviteli vám-, vagy egyéb teherfizetési kötelezettség alá eső áruk esetében az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 135. vagy 137. cikkének megfelelően szóbeli vám-árunyilatkozatot tesznek, a vámhatóságok elismervényt adnak ki az érintett személy részére az említett vám vagy terhek esedékes összegének megfizetéséről.

Az elismervény legalább a következő információkat tartalmazza:

a)

árumegnevezés, amely kellően pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye az áruk azonosítását;

b)

az áruk számlaértéke, vagy annak hiányában az áruk mennyisége;

c)

a beszedett vám és egyéb terhek összege;

d)

a kiadás dátuma;

e)

a kiadó hatóság neve.

218. cikk

Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 141. cikkének (1) bekezdésében meghatározott cselekmény révén elvégzettnek tekintendő vámalakiságok

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 158. cikkének (2) bekezdése)

Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 138., 139. és 140. cikkének alkalmazása céljából az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 141. cikkének (1) bekezdésében meghatározott valamely cselekmény révén a következő vámalakiságokat elvégzettnek kell tekinteni:

a)

az áruknak a Vámkódex 135. cikkével összhangban történő szállítása és az áruknak a Vámkódex 139. cikkével összhangban történő vám elé állítása;

b)

az áruknak a Vámkódex 267. cikkével összhangban történő vám elé állítása;

c)

a vám-árunyilatkozatnak a Vámkódex 172. cikkével összhangban történő, vámhatóságok általi elfogadása;

d)

az áruknak a Vámkódex 194. cikkével összhangban történő, vámhatóságok általi átengedése.

219. cikk

Esetek, amelyekben a vám-árunyilatkozat az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 141. cikkében meghatározott cselekmény révén nem tekintendő benyújtottnak

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 158. cikkének (2) bekezdése)

Ha egy ellenőrzés felfedi, hogy az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 141. cikkében meghatározott cselekmény megvalósult, de a beszállított vagy kiszállított áruk nem az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 138., 139. és 140. cikkében meghatározottak szerinti áruk, az ezen árukra vonatkozó vám-árunyilatkozatot be nem nyújtottnak kell tekinteni.

220. cikk

Postai küldeményben lévő áru

(A Vámkódex 172. és 188. cikke)

(1)   Az (EU) 2015/ felhatalmazáson alapuló rendelet 141. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésében említett árukra vonatkozó vám-árunyilatkozatot elfogadottnak, az árukat pedig az alábbi időpontokban átengedettnek kell tekinteni:

a)

szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozat esetében az áruk címzettnek történő kézbesítésekor;

b)

kivitelre és újrakivitelre vonatkozó vám-árunyilatkozat esetében az áruk Unió vámterületéről történő kiszállításakor.

(2)   Ha a vám-árunyilatkozat szabad forgalomba bocsátásra vonatkozik és az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 141. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett árukat nem lehetett kézbesíteni a címzettnek, a vám-árunyilatkozatot be nem nyújtottnak kell tekintetni.

A címzettnek nem kézbesített árukat megsemmisítésükig, újrakivitelükig, vagy azokról valamely egyéb, a Vámkódex 198. cikkével összhangban történő rendelkezésig átmeneti megőrzés alatt állóknak kell tekinteni.

221. cikk

Az áruk vámeljárás alá vonásában illetékes vámhivatal

(A Vámkódex 159. cikke)

(1)   Az áruk vám elé állítására vonatkozó követelmény alól a Vámkódex 182. cikkének (3) bekezdésével összhangban nyújtott mentesség alkalmazása céljából az áruk vámeljárás alá vonásában a Vámkódex 159. cikkének (3) bekezdése szerinti illetékes vámhivatal a Vámkódex 182. cikke (3) bekezdése c) pontjának második albekezdésében meghatározott felügyelő vámhivatal.

(2)   Az áruk kiviteli eljárás alá vonásában a következő vámhivatalok illetékesek:

a)

az exportőr letelepedési helyéért felelős vámhivatal;

b)

az áruk exportszállításra történő becsomagolásának és berakodásának helyén illetékes vámhivatal;

c)

az érintett tagállamban található másik vámhivatal, amely adminisztratív okoknál fogva illetékes a szóban forgó műveletben.

Ha az áruk értéke szállítmányonként és nyilatkozattevőnként nem haladja meg a 3 000 EUR-t, valamint az áruk nem esnek tilalom vagy korlátozás alá, az áruk kiviteli eljárás alá vonásában az első albekezdésben meghatározott vámhivatalokon kívül az áruk Unió vámterületéről történő kilépésének helye szerinti illetékes vámhivatal is illetékes.

Alvállalkozók bevonása esetén az első és második albekezdésben meghatározott vámhivatalokon kívül az alvállalkozó letelepedési helyéért felelős vámhivatal is illetékes az áruk kiviteli eljárás alá vonásában.

Ha valamely egyedi eset körülményei indokolttá teszik, akkor egy másik, az áruk vám elé állítása szempontjából kedvezőbb elhelyezkedésű vámhivatal is illetékes az áruk kiviteli eljárás alá vonásában.

(3)   A kivitelre és újrakivitelre vonatkozó szóbeli vám-árunyilatkozatokat az áruk kilépési helye szerinti illetékes vámhivatalnál kell megtenni.

222. cikk

Árutételek

(A Vámkódex 162. cikke)

(1)   Ha egy vám-árunyilatkozat az áruk kettő vagy több árutételére terjed ki, az említett árunyilatkozatban az egyes tételekre vonatkozóan feltüntetett adatok úgy tekintendők, mint amelyek különálló vám-árunyilatkozatot képeznek.

(2)   Feltéve, hogy a szállítmányt alkotó bizonyos árukra nem vonatkoznak eltérő intézkedések, egy szállítmányt alkotó áruk egyetlen tételnek tekintendők az (1) bekezdés alkalmazása céljából a következő feltételek egyikének teljesülése esetén:

a)

egyetlen vámtarifaalszám alá sorolandók be;

b)

a Vámkódex 177. cikkével összhangban egyszerűsítés iránti kérelem tárgyát képezik.

2. szakasz

Egyszerűsített vám-árunyilatkozatok

223. cikk

Vámkontingensek kezelése egyszerűsített vám-árunyilatkozatokban

(A Vámkódex 166. cikke)

(1)   Ha egyszerűsített árunyilatkozatot nyújtanak be olyan áruk szabad forgalomba bocsátásához, amelyekre a vám-árunyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendje alapján kezelt vámkontingens vonatkozik, a nyilatkozattevő csak akkor kérelmezheti a vámkontingens megadását, ha az egyszerűsített árunyilatkozat vagy egy kiegészítő árunyilatkozat tartalmazza a szükséges adatokat.

(2)   Ha a vám-árunyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendje alapján kezelt vámkontingensek megadását kiegészítő árunyilatkozatban kérelmezik, a kérelem addig nem dolgozható fel, ameddig a kiegészítő árunyilatkozatot be nem nyújtották.

(3)   A vámkontingens kiosztása céljából az egyszerűsített árunyilatkozat elfogadásának dátumát kell figyelembe venni.

224. cikk

Az egyszerűsített árunyilatkozatokra vonatkozó alátámasztó okmányok

(A Vámkódex 166. cikke)

Ha az árukat egyszerűsített árunyilatkozat alapján vonták vámeljárás alá, a Vámkódex 163. cikkének (2) bekezdésében említett alátámasztó okmányokat az áruk átengedése előtt be kell nyújtani a vámhatóságoknak.

225. cikk

Kiegészítő árunyilatkozat

(A Vámkódex 167. cikkének (4) bekezdése)

A nyilatkozattevő nyilvántartásába a Vámkódex 182. cikke alapján tett bejegyzés esetében, ha a kiegészítő árunyilatkozat általános, időszakos vagy összegző jellegű és a gazdálkodó engedéllyel rendelkezik, hogy önértékelés keretében kiszámítsa a fizetendő behozatali és kiviteli vám összegét, az említett engedélyes vagy benyújtja a kiegészítő árunyilatkozatot, vagy a vámhatóságok megengedhetik, hogy a kiegészítő árunyilatkozatok közvetlen elektronikus hozzáféréssel legyenek elérhetők az engedélyes rendszerében.

3. szakasz

Valamennyi vám-árunyilatkozatra alkalmazandó rendelkezések

226. cikk

Fő hivatkozási szám

(A Vámkódex 172. cikke)

A vámhatóságok értesítik a nyilatkozattevőt a vám-árunyilatkozat elfogadásáról és közlik vele a szóban forgó vám-árunyilatkozat MRN-jét és elfogadásának dátumát, kivéve azokban az esetekben, amikor a vám-árunyilatkozat benyújtására szóbeli vám-árunyilatkozat vagy vám-árunyilatkozatnak minősülő cselekmény révén kerül sor, vagy amikor a vám-árunyilatkozat a nyilatkozattevő nyilvántartásába a Vámkódex 182. cikke alapján tett bejegyzés formájában jelenik meg.

E cikk nem alkalmazandó a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett AES, NCTS rendszerek telepítési időpontjaiig, valamint nemzeti importrendszerek korszerűsítéséig.

227. cikk

Az áruk vám elé állítását megelőzően benyújtott vám-árunyilatkozat

Ha a vám-árunyilatkozatot a Vámkódex 171. cikkének megfelelően nyújtják be, a vámhatóságok a szolgáltatott adatokat – mindenekelőtt a kockázatelemzés céljából – az áruk vám elé állítása előtt feldolgozzák.

4. szakasz

Egyéb egyszerűsítések

1. alszakasz

Eltérő vámtarifaalszámok alá tartozó áruk

228. cikk

Eltérő vámtarifaalszámok alá tartozó áruk egyetlen vámtarifaalszám alatt történt bejelentése

(A Vámkódex 177. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 177. cikkének alkalmazása céljából, ha egy szállítmány részét képező áruk olyan vámtarifaalszámok alá tartoznak, amelyekre ugyanazon mértékegység alapján kifejezett specifikus vám vonatkozik, a teljes szállítmányra felszámítandó vám alapjául annak a vámtarifaalszámnak kell szolgálnia, amelyre a legmagasabb specifikus vám vonatkozik.

(2)   A Vámkódex 177. cikkének alkalmazása céljából, ha egy szállítmány részét képező áruk olyan vámtarifaalszámok alá tartoznak, amelyekre különböző mértékegységek alapján kifejezett specifikus vám vonatkozik, az egyes mértékegységekhez tartozó legmagasabb specifikus vámot kell alkalmazni az összes olyan, a szállítmány részét képező árura, amelyre az adott mértékegység alapján kifejezett specifikus vám vonatkozik, és azt át kell váltani az említett áruk minden típusa esetében értékvámmá.

A teljes szállítmányra felszámítandó vám alapjául annak a vámtarifaalszámnak kell szolgálnia, amelyre az első albekezdés szerinti átváltási művelet eredményeként kapott legmagasabb értékvámtétel vonatkozik.

(3)   A Vámkódex 177. cikkének alkalmazása céljából, ha egy szállítmány részét képező áruk olyan vámtarifaalszámok alá tartoznak, amelyekre értékvám és specifikus vám vonatkozik, az (1) vagy (2) bekezdésben előírtak szerint megállapított legmagasabb specifikus vámot át kell váltani értékvámmá minden olyan árutípus tekintetében, amelyre a specifikus vámot ugyanazon mértékegység alapján fejezik ki.

A teljes szállítmányra felszámítandó vám alapjául annak a vámtarifaalszámnak kell szolgálnia, amelyre – az első albekezdés szerinti átváltási művelet eredményeként kapott értékvámot is beleértve – a legmagasabb értékvámtétel vonatkozik.

2. alszakasz

Központi vámkezelés

229. cikk

Vámhatóságok közötti egyeztetési eljárás központi vámkezelésre vonatkozó engedély esetében

(A Vámkódex 22. cikke)

(1)   Ha a vámhatósághoz a Vámkódex 179. cikke szerinti központi vámkezelésre vonatkozó engedély iránti olyan kérelem érkezik, amely egynél több vámhatóságot érint, a 15. cikkben említett egyeztetési eljárást kell követni, hacsak a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság nem véli úgy, hogy az ilyen engedély megadásának feltételei nem teljesülnek.

(2)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság legkésőbb 45 nappal a kérelem befogadásának dátumát követően megküldi a többi érintett vámhatóságnak az alábbiakat:

a)

a kérelmet és az engedélytervezetet, az e rendelet 231. cikkének (5) és (6) bekezdésében említett határidőket is beleértve;

b)

adott esetben egy ellenőrzési tervet, amely tartalmazza az egyes érintett vámhatóságok által az engedély megadását követően elvégzendő konkrét ellenőrzések részleteit;

c)

az érintett vámhatóságok által szükségesnek tartott további lényeges információkat.

(3)   Az egyeztetésre felkért vámhatóságok az engedélytervezet megküldésének dátumától számított 45 napon belül közlik az engedélytervezetre vagy a javasolt ellenőrzési tervre vonatkozó egyetértésüket vagy kifogásaikat, valamint mindennemű változtatást. A kifogásokat megfelelő indokolással kell ellátni.

Ha kifogás emelésére kerül sor és az engedélytervezet megküldésének dátumától számított 90 napon belül nem jön létre megegyezés, az engedély nem adható meg azon részek tekintetében, amelyek esetében kifogást emeltek. Ha az egyeztetésre felkért vámhatóságok nem emelnek kifogást az előírt határidőn belül, egyetértésüket megadottnak kell tekinteni.

(4)   A 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett CCI és AES rendszer telepítési időpontjaiig e cikk (2) bekezdésétől és (3) bekezdésének első albekezdésétől eltérve az ott említett határidőket 15 nappal meghosszabbíthatja az erre vonatkozó határozat meghozatalában illetékes vámhatóság.

E cikk (3) bekezdésének második albekezdésétől eltérve az ott említett határidőt 30 nappal meghosszabbíthatja az erre vonatkozó határozat meghozatalában illetékes vámhatóság.

(5) A 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – vámhatósági határozatok rendszer telepítési időpontjáig e cikk (2) bekezdésének b) pontjától eltérve az ott említett ellenőrzési tervet minden esetben meg kell küldeni.

230. cikk

Az engedély nyomon követése

(A Vámkódex 23. cikkének (5) bekezdése)

(1)   A tagállamok vámhatóságai haladéktalanul tájékoztatják a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságot a központi vámkezelésre vonatkozó engedély megadását követően felmerülő minden olyan tényezőről, amely befolyásolhatja az engedély fenntartását vagy tartalmát.

(2)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság minden rendelkezésére álló lényeges információt elérhetővé tesz a többi tagállam vámhatósága számára a központi vámkezelést igénybe vevő engedélyezett gazdálkodó vámügyekkel kapcsolatos tevékenységeiről.

231. cikk

Központi vámkezelésre vonatkozó vámalakiságok és -ellenőrzések

(A Vámkódex 179. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A központi vámkezelés engedélyese a szóban forgó engedélyben meghatározott illetékes vámhivatalnál vám elé állítja az árukat a következők bármelyikének a felügyelő vámhivatalnál történő benyújtásával:

a)

egy, a Vámkódex 162. cikke szerinti normál vám-árunyilatkozat;

b)

egy, a Vámkódex 166. cikke szerinti egyszerűsített vám-árunyilatkozat;

c)

egy, az e rendelet 234. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említettek szerinti, vám elé állításra vonatkozó értesítés.

(2)   Ha a vám-árunyilatkozat egy, a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában jelenik meg, e rendelet 234., 235. és 236. cikke alkalmazandó.

(3)   A Vámkódex 182. cikkének (3) bekezdésével összhangban nyújtott, vám elé állítási követelmény alóli mentesség alkalmazandó a központi vámkezelésre, feltéve, hogy a vám-árunyilatkozatnak a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában történő benyújtására jogosult engedélyes teljesítette az e rendelet 234. cikke (1) bekezdésének f) pontjában megállapított kötelezettséget.

(4)   Ha a felügyelő vámhivatal elfogadta a vám-árunyilatkozatot vagy megkapta az (1) bekezdés c) pontjában említett értesítést, a következők szerint jár el:

a)

elvégzi a vám-árunyilatkozat vagy a vám elé állításra vonatkozó értesítés megerősítéséhez szükséges ellenőrzéseket;

b)

haladéktalanul továbbítja a vám elé állítás helye szerinti vámhivatalhoz a vám-árunyilatkozatot vagy az értesítést, valamint a kapcsolódó kockázatelemzés eredményét;

c)

haladéktalanul továbbítja a vám elé állítás helye szerinti vámhivatalhoz a vám-árunyilatkozatot vagy az értesítést, valamint a kapcsolódó kockázatelemzés eredményét; tájékoztatja a vám elé állítás helye szerinti vámhivatalt a következők egyikéről:

i.

az áruk átengedhetők az érintett vámeljárásra;

ii.

a Vámkódex 179. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összhangban vámellenőrzéseket kell végezni.

(5)   Ha a felügyelő vámhivatal arról tájékoztatja a vám elé állítás helye szerinti vámhivatalt, hogy az áruk átengedhetők az érintett vámeljárásra, a vám elé állítás helye szerinti vámhivatal a központi vámkezelésre vonatkozó engedélyben megállapított határidőn belül tájékoztatja a felügyelő vámhivatalt arról, hogy az említett áruk tekintetében végzett saját ellenőrzései, a nemzeti tilalmakhoz és korlátozásokhoz kapcsolódó ellenőrzéseket is ideértve, érintik-e a szóban forgó átengedést.

(6)   Ha a felügyelő vámhivatal arról tájékoztatja a vám elé állítás helye szerinti vámhivatalt, hogy a Vámkódex 179. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összhangban vámellenőrzéseket kell végezni, a vám elé állítás helye szerinti vámhivatal a központi vámkezelésre vonatkozó engedélyben meghatározott határidőn belül nyugtázza a felügyelő vámhivatalnak a szükséges ellenőrzések elvégzésére vonatkozó kérését, valamint – adott esetben – tájékoztatja a felügyelő vámhivatalt az árukra vonatkozó saját ellenőrzésiről, a nemzeti tilalmakhoz és korlátozásokhoz kapcsolódó ellenőrzéseket is ideértve.

(7)   A felügyelő vámhivatal tájékoztatja a vám elé állítás helye szerinti vámhivatalt az áruk átengedéséről.

(8)   Kivitel esetén a felügyelő vámhivatal az áruk átengedésekor a kiviteli árunyilatkozat adatait – e rendelet 330. cikke szerint megfelelően kiegészítve – a bejelentett kilépési vámhivatal rendelkezésére bocsátja. A kilépési vámhivatal e rendelet 333. cikkének megfelelően tájékoztatja a felügyelő vámhivatalt az áruk kilépéséről. A felügyelő vámhivatal a nyilatkozattevő számára e rendelet 334. cikkével összhangban igazolja a kilépést.

(9)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett CCI és AES rendszer telepítési időpontjaiig az engedélyes vagy a nyilatkozattevő a központi vámkezelésre vonatkozó engedélyben szereplő áruk esetében a következők szerint jár el:

a)

a Vámkódex 139. cikkének megfelelően vám elé állítja az árukat az engedélyben megjelölt, a vámhatóságok által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken, kivéve, ha a Vámkódex 182. cikkének (3) bekezdésével összhangban mentességet kapott az áruk vám elé állítására vonatkozó kötelezettség alól; és

b)

az engedélyben megjelölt vámhivatalnál vám-árunyilatkozatot nyújt be vagy az árukat bejegyzi nyilvántartásaiba.

(10)   A 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett CCI és AES rendszer telepítési időpontjaiig az illetékes vámhatóságok az ellenőrzési tervet alkalmazzák, amelynek tartalmaznia kell az elvégzendő ellenőrzések minimális szintjét.

(11)   E cikk (5) és (6) bekezdésétől eltérve a vámhivatalok, ahol az árukat vám elé állítják, a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett CCI és AES rendszer telepítési időpontjaiig a felügyelő vámhivatal megkeresésére vagy saját kezdeményezésre elvégezhetnek az ellenőrzési tervben meghatározottakon túlmenő ellenőrzéseket, amelyek eredményeit jelenteniük kell a felügyelő vámhivatalnak.

232. cikk

Egynél több vámhatóságot érintő központi vámkezelés

(A Vámkódex 179. cikke)

(1)   A felügyelő vámhivatal a következőket továbbítja a vám elé állítás helye szerinti vámhivatalhoz:

a)

a normál vám-árunyilatkozatnak az áruk átengedését követően végzett valamennyi módosítását vagy érvénytelenítését;

b)

ha kiegészítő árunyilatkozat benyújtására került sor, akkor e nyilatkozatot, valamint annak valamennyi módosítását vagy érvénytelenítését.

(2)   Ha a kiegészítő árunyilatkozat a vámhatóságok számára az e rendelet 225. cikkében meghatározottak szerint hozzáférhető a gazdasági szereplő informatikai rendszerében, a felügyelő vámhivatal legkésőbb a kiegészítő árunyilatkozat által lefedett időszak végétől számított 10 napon belül továbbítja az adatokat, valamint az említett lekért kiegészítő árunyilatkozat valamennyi módosítását vagy érvénytelenítését.

3. alszakasz

Bejegyzés a nyilatkozattevő nyilvántartásába

233. cikk

Ellenőrzési terv

(A Vámkódex 23. cikkének (5) bekezdése)

(1)   Akkor, amikor a Vámkódex 182. cikkének (1) bekezdése szerint engedélyezik a vám-árunyilatkozatnak a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában történő benyújtását, a vámhatóságok specifikusan a gazdálkodóra vonatkozó ellenőrzési tervet állítanak össze, amelyben előírják az engedély szerinti vámeljárások felügyeletét és meghatározzák a vámellenőrzések gyakoriságát, valamint biztosítják többek között azt, hogy hatékony vámellenőrzéseket lehessen végezni a nyilatkozattevő nyilvántartásába történő bejegyzésre vonatkozó eljárás minden szakaszában.

(2)   Az ellenőrzési terv adott esetben figyelembe veszi a vámtartozás közlése tekintetében a Vámkódex 103. cikkének (1) bekezdésében említett elévülési időt..

(3)   Az ellenőrzési terv kiterjed a vám elé állítási kötelezettség alól a Vámkódex 182. cikkének (3) bekezdésével összhangban nyújtott mentesség esetén elvégzendő ellenőrzésre.

(4)   Központi vámkezelés esetén az ellenőrzési terv a felügyelő vámhivatal és a vám elé állítás helye szerinti vámhivatal közötti feladatmegosztást szabályozó ellenőrzési terv figyelembe veszi a vám elé állítás helye szerinti vámhivatal helyén alkalmazandó tilalmakat és korlátozásokat.

234. cikk

A vám-árunyilatkozat nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában történő benyújtására jogosult engedélyes kötelezettségei

(A Vámkódex 182. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A vám-árunyilatkozat nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában történő benyújtására jogosult engedélyes:

a)

vám elé állítja az árukat – kivéve abban az esetben, ha a Vámkódex 182. cikkének (3) bekezdése alkalmazandó – és bejegyzi a nyilvántartásba a vám elé állításra vonatkozó értesítés dátumát;

b)

legalább az egyszerűsített vám-árunyilatkozat és valamennyi alátámasztó okmány adatát bejegyzi a nyilvántartásba;

c)

a felügyelő vámhivatal felkérésére rendelkezésre bocsátja a vám-árunyilatkozat nyilvántartásba bejegyzett adatait és valamennyi alátámasztó okmányt, kivéve, ha a vámhatóságok lehetővé tették, hogy a nyilatkozattevő közvetlen számítógépes hozzáférést biztosítson a nyilvántartásaiba bejegyzett szóban forgó információkhoz;

d)

hozzáférhetővé teszi a felügyelő vámhivatal számára a tilalmak és korlátozások alá eső árukra vonatkozó információkat;

e)

a Vámkódex 163. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerint a felügyelő vámhivatal rendelkezésére bocsátja az alátámasztó okmányokat még az előtt, hogy sor kerülhetne a bejelentett áruk átengedésére;

f)

ha a Vámkódex 182. cikkének (3) bekezdésében említett mentesség alkalmazandó, biztosítja, hogy az átmeneti megőrzési létesítmények üzemeltetésének engedélyese rendelkezzen az átmeneti megőrzés befejezésének igazolásához szükséges információkkal;

g)

az engedélyben rögzített módon és határidőn belül benyújtja a felügyelő vámhivatalnak a kiegészítő árunyilatkozatot, kivéve, ha a Vámkódex 167. cikkének (2) bekezdésével összhangban a kiegészítő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettség alól mentesül.

(2)   A vám-árunyilatkozat nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában történő benyújtására vonatkozó engedély nem alkalmazandó az alábbi árunyilatkozatokra:

a)

azon vám-árunyilatkozatok, amelyek az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 163. cikkével összhangban különleges eljárásra vonatkozó engedély iránti kérelemnek minősülnek;

b)

a Vámkódex 130. cikkének (1) bekezdésével összhangban belépési gyűjtő árunyilatkozat helyett benyújtott vám-árunyilatkozatok.

235. cikk

Az áruk átengedése a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában benyújtott vám-árunyilatkozat esetében

(A Vámkódex 182. cikke)

(1)   Ha a vám-árunyilatkozatnak a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában történő benyújtására vonatkozó engedély határidőt állapít meg bármely elvégzendő ellenőrzésnek az említett engedély engedélyesével történő közlésére vonatkozóan, az árukat az említett határidő lejártakor átengedettnek kell tekintetni, kivéve abban az esetben, ha a felügyelő vámhivatal az említett határidőn belül jelzi, hogy ellenőrzést kíván végezni.

(2)   Ha az engedély nem állapít meg az (1) bekezdésben említettek szerinti határidőt, a felügyelő vámhivatal az árukat a Vámkódex 194. cikkével összhangban átengedi.

236. cikk

Vámkontingens

(A Vámkódex 182. cikke)

(1)   Ha szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatot olyan áruk esetében nyújtják be a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában, amelyekre a vám-árunyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendje alapján kezelt vámkontingensek vonatkoznak, a vám-árunyilatkozat említett formában történő benyújtására jogosult engedélyes a vámkontingens megadását kiegészítő árunyilatkozatban kérelmezi.

(2)   Ha a vám-árunyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendje alapján kezelt vámkontingensek megadását kiegészítő árunyilatkozatban kérelmezik, a kérelem csak a szóban forgó árunyilatkozat benyújtását követően dolgozható fel. A vámkontingens kiosztása céljából azonban az áruk nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzésének dátumát kell figyelembe venni.

(3)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve a tagállamok a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett nemzeti behozatali árunyilatkozati rendszerek korszerűsítésének időpontjaiig rendelkezhetnek úgy, hogy az e rendelet 49–54. cikkének rendelkezései szerint kezelt vámkontingens igénybevétele iránti kérelmet az e cikk (1) bekezdésében említettől eltérő módon nyújtsák be, feltéve, hogy a kérelem érvényességének megítéléséhez minden szükséges adat a tagállamok rendelkezésére áll.

4. alszakasz

Önértékelés

237. cikk

A fizetendő behozatali és kiviteli vám összegének meghatározása

(A Vámkódex 185. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha egy gazdálkodó számára engedélyezik, hogy a Vámkódex 185. cikkének (1) bekezdésével összhangban meghatározza a fizetendő behozatali és kiviteli vám összegét, e gazdálkodó a vámhatóságok által az engedélyben rögzített időszak végén meghatározza az engedélyben megállapított szabályok szerint az említett időszak tekintetében fizetendő behozatali és kiviteli vám összegét.

(2)   A vámhatóságok által az engedélyben rögzített időszak leteltét követő 10 napon belül az említett engedély engedélyese részletesen tájékoztatja a felügyelő vámhivatalt az (1) bekezdéssel összhangban meghatározott összegről. A vámtartozást e benyújtás időpontjában közöltnek kell tekinteni.

(3)   A (2) bekezdésben említett összeget az engedélyes az engedélyben előírt határidőn belül, de legkésőbb a Vámkódex 108. cikkének (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül fizeti meg.

3. fejezet

Megerősítés és az áruk átengedése

1. szakasz

Megerősítés

238. cikk

Az áruk vizsgálatának helye és időpontja

(A Vámkódex 189. cikke)

Ha az illetékes vámhivatal úgy határozott, hogy az árukat a Vámkódex 188. cikkének c) pontjával összhangban megvizsgálja, vagy hogy a Vámkódex 188. cikkének d) pontjával összhangban mintákat vesz, megjelöli az erre szolgáló helyet és időpontot, és ezekről tájékoztatja a nyilatkozattevőt.

A nyilatkozattevő kérésére az illetékes vámhivatal az említett vámhivatal vámhivatali helyiségeitől, vagy területektől eltérő helyet vagy hivatalos nyitvatartási idején kívüli időpontot is kijelölhet.

239. cikk

Az áruk vizsgálata

(A Vámkódex 189. és 190. cikke)

(1)   Ha a vámhivatal úgy határoz, hogy csak az áruk egy részét vizsgálja meg, a nyilatkozattevőt tájékoztatja arról, hogy mely tételeket áll szándékában megvizsgálni.

(2)   Ha a nyilatkozattevő megtagadja, hogy az áruk vizsgálatánál jelen legyen, vagy nem adja meg a vámhatóságok által előírtak szerinti szükséges segítséget, a vámhatóságok határidőt szabnak a nyilatkozattevő megjelenése vagy segítségnyújtása tekintetében.

Ha a nyilatkozattevő a határidőn belül nem tett eleget a vámhatóságok követelményeinek, a vámhatóságok a nyilatkozattevő kockázatára és költségére lefolytatják az áruk vizsgálatát. Szükség esetén a vámhatóságok igénybe vehetik – uniós jogban foglalt rendelkezések hiánya esetén – az érintett tagállam jogával összhangban kijelölt szakértő szolgáltatásait.

240. cikk

Mintavétel

(A Vámkódex 189. és 190. cikke)

(1)   Ha a vámhivatal úgy határoz, hogy mintát vesz az árukból, arról tájékoztatja a nyilatkozattevőt.

(2)   Ha a nyilatkozattevő megtagadja, hogy a mintavételnél jelen legyen, vagy nem adja meg a vámhatóságok által előírtak szerinti szükséges segítséget, a vámhatóságok határidőt szabnak a nyilatkozattevő megjelenése vagy segítségnyújtása tekintetében.

Ha a nyilatkozattevő a határidőn belül nem tett eleget a vámhatóságok követelményeinek, a vámhatóságok a nyilatkozattevő kockázatára és költségére lefolytatják a mintavételt.

(3)   A mintavételt a vámhatóságok kötelesek maguk végrehajtani. Mindazonáltal előírhatják, hogy a mintavételt felügyeletük alatt a nyilatkozattevő végezze el, vagy felkérésükre szakértő hajtsa végre. A szakértőt – uniós jogban foglalt rendelkezések hiánya esetén – az érintett tagállam jogával összhangban kell kijelölni.

(4)   A mintaként vett mennyiség nem haladhatja meg azt a mennyiséget, amely az elemzéshez vagy részletesebb vizsgálathoz szükséges, beleértve az esetleges további elemzéseket is.

(5)   A mintaként vett árumennyiséget nem kell levonni a bejelentett mennyiségből.

(6)   Kivitelre vagy passzív feldolgozásra vonatkozó árunyilatkozat esetén a nyilatkozattevő a szállítmány kiegészítése érdekében azonos árukkal pótolhatja az árukból vett mintamennyiséget.

241. cikk

A minták vizsgálata

(A Vámkódex 189. és 190. cikke)

(1)   Ha ugyanazon árukból vett minták vizsgálata olyan eltérő eredményekre vezet, amelyek más vámügyi elbánást tesznek szükségessé, lehetőség szerint további mintákat kell venni.

(2)   Ha a további minták vizsgálata megerősíti az eltérő eredményeket, az árukat a vizsgálat eredményeinek megfelelő mennyiségekben jelen lévő, különféle árukat tartalmazó áruknak kell tekinteni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha nem lehet további mintákat venni.

242. cikk

A minták visszaszolgáltatása vagy az azokról való rendelkezés

(A Vámkódex 189. és 190. cikke)

(1)   A nyilatkozattevő kérésére a mintákat vissza kell szolgáltatni számára, kivéve az alábbi esetekben:

a)

a minták az elemzés vagy vizsgálat során megsemmisültek;

b)

a mintákat a vámhatóságoknak meg kell tartaniuk az alábbi célok valamelyikére:

i.

további vizsgálat;

ii.

jogorvoslati vagy bírósági eljárások.

(2)   Ha a nyilatkozattevő nem kéri a minták visszaszolgáltatását, a vámhatóságok kötelezhetik a nyilatkozattevőt a megmaradt minták elszállítására vagy azokról a Vámkódex 198. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban történő rendelkezésre.

243. cikk

A vám-árunyilatkozat megerősítésének és az áruk vizsgálatának eredményei

(A Vámkódex 191. cikke)

(1)   Abban az esetben, ha a vámhatóságok megerősítik a vám-árunyilatkozatban szereplő adatok pontosságát, rögzítik a megerősítés elvégzésének tényét és a szóban forgó megerősítés eredményeit.

Ha csak az áruk egy részét vizsgálták meg, fel kell jegyezni a megvizsgált árukat.

Ha a nyilatkozattevő nem volt jelen, távolmaradását fel kell jegyezni.

(2)   A megerősítés eredményeiről a vámhatóságok értesítik a nyilatkozattevőt.

(3)   Ha a vám-árunyilatkozat megerősítésének eredményei nem egyeznek meg a vám-árunyilatkozatban magadott adatokkal, a vámhatóságok megállapítják és rögzítik, hogy mely adatokat kell figyelembe venni a következők céljából:

a)

az árukra vonatkozó behozatali vagy kiviteli vám és egyéb terhek összegének kiszámítása;

b)

a közös agrárpolitika alapján kivitelre előírt mindennemű visszatérítés vagy egyéb összeg vagy pénzügyi előny kiszámítása;

c)

azon vámeljárásra irányadó bármely egyéb rendelkezés alkalmazása, amely alá az árukat vonják.

(4)   Ha a bejelentett nem preferenciális származásról megállapítást nyer, hogy az helytelen, a (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása céljából figyelembe veendő származást a nyilatkozattevő által bemutatott bizonyítékok alapján, vagy ha az nem elegendő, illetve kielégítő, akkor bármely rendelkezésre álló információ alapján kell meghatározni.

244. cikk

Biztosíték nyújtása

(A Vámkódex 191. cikke)

Ha a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy a vám-árunyilatkozat megerősítése azzal az eredménnyel járhat, hogy magasabb összegű behozatali vagy kiviteli vám, illetve egyéb terhek megfizetése válik esedékessé, mint amely a vám-árunyilatkozat adataiból következik, úgy az áruk átengedésének feltétele egy olyan biztosíték nyújtása, amely elegendő a vám-árunyilatkozat adatai szerinti összeg és az adott esetben végül fizetendő összeg közötti különbözet fedezésére.

A nyilatkozattevő azonban az említett biztosíték nyújtása helyett kérheti annak a vámtartozásnak az azonnali közlését, amelyet az áruk után esetleg végül fizetni fog.

245. cikk

Megerősítést követő áruátengedés

(A Vámkódex 191. cikke és 194. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha a vámhatóságok a vám-árunyilatkozat megerősítése alapján a vám-árunyilatkozatban megadott adatokból következő összegtől eltérő összegű behozatali vagy kiviteli vámot állapítanak meg, az így megállapított összeg tekintetében a Vámkódex 195. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó.

(2)   Ha a vámhatóságoknak kétségei merülnek fel azt illetően, hogy valamely tilalom vagy korlátozás alkalmazandó-e, és ez nem tisztázható addig, amíg a vámhatóságok által elvégzett ellenőrzések eredményei nem állnak rendelkezésre, a szóban forgó árukat nem lehet átengedni.

2. szakasz

Átengedés

246. cikk

Az áruk átengedésének rögzítése és az átengedésről szóló értesítés

(A Vámkódex 22. cikkének (3) bekezdése)

Az áruk átengedéséről a vámhatóságok értesítik a nyilatkozattevőt, és – legalább a vám-árunyilatkozatra vagy értesítésre történő hivatkozás és az áruk átengedési dátumának megjelölésével – rögzítik az áruknak az érintett vámeljárásra történő átengedését.

247. cikk

Át nem engedett áruk

(A Vámkódex 22. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Ha a Vámkódex 198. cikke (1) bekezdésének b) pontjában felsorolt okok bármelyikéből kifolyólag az áruk nem engedhetők át, vagy ha átengedésüket követően megállapítást nyer, hogy nem teljesültek az adott átengedés feltételei, a vámhatóságok ésszerű határidőt biztosítanak a nyilatkozattevő számára az áruk helyzetének rendezésére.

(2)   A vámhatóságok a nyilatkozattevő kockázatára és költségére az (1) bekezdésben említett árukat a vámhatóságok felügyelete alatt álló különleges helyiségbe vagy területre átszállíthatják.

4. fejezet

Árukról történő rendelkezés

248. cikk

Az áru megsemmisítése

(A Vámkódex 197. cikke)

A vámhatóságok meghatározzák az áruk megsemmisítésének eredményeképp keletkező hulladék vagy maradék jellegét, valamint mennyiségét annak érdekében, hogy a szóban forgó hulladék vagy maradék vámeljárás alá vonásakor vagy újrakivitelekor meg lehessen állapítani az utánuk fizetendő vámot és egyéb terheket.

249. cikk

Az áruk felajánlása

(A Vámkódex 199. cikke)

(1)   A vámhatóságok bármely alábbi feltétel teljesülése esetén elutasíthatják az áruk államnak történő, a Vámkódex 199. cikke szerinti felajánlására vonatkozó engedély iránti kérelmet:

a)

az áruk nem értékesíthetők az Unió vámterületén belül, vagy az ilyen értékesítés az áruk értékéhez képest aránytalan költséggel járna;

b)

az árukat meg kell semmisíteni.

(2)   Az államnak történő felajánlásra irányuló kérelmet a Vámkódex 199. cikkével összhangban benyújtottnak kell tekinteni, ha a vámhatóságok nyilvánosan felkérték az áruk tulajdonosát, hogy jelentkezzen, és erre 90 nap elteltével nem került sor.

250. cikk

Az áruk értékesítése és a vámhatóságok által tett egyéb intézkedések

(A Vámkódex 198. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A vámhatóságok kizárólag abban az esetben értékesíthetik az államnak felajánlott vagy elkobzott árukat, ha a vevő azonnal elvégzi az áruk vámeljárás alá vonásához vagy újrakiviteléhez szükséges alakiságokat.

(2)   Ha az árukat a behozatali vám és egyéb terhek összegét magában foglaló áron értékesítik, az árukat szabad forgalomba bocsátottnak kell tekinteni. A vámhatóságok kiszámítják a vám összegét és azt könyvelésbe veszik. A szóban forgó értékesítést az érintett tagállamban alkalmazandó eljárások szerint kell végrehajtani.

1. FEJEZET

SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS

1. FEJEZET

Szabad forgalomba bocsátás

251. cikk

Banánmérlegelési bizonylat

(A Vámkódex 163. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 155. cikkével összhangban bizonylat (banánmérlegelési bizonylat) kiállítására engedéllyel rendelkező gazdálkodó előzetes értesítést küld a vámhatóságoknak a frissbanán-szállítmány szóban forgó bizonylat kiállítását célzó mérlegeléséről, a csomagolás típusa, a származás, továbbá a mérlegelés időpontjának és helyének pontos megjelölésével.

(2)   A banánmérlegelési bizonylatnak a nyilatkozattevő birtokában kell lennie és a vámhatóságok rendelkezésére kell állnia a 0803 90 10 KN-kód alá tartozó, behozatalivám-köteles friss banán szabad forgalomba bocsátására vonatkozó árunyilatkozat benyújtásának időpontjában.

(3)   A (2) bekezdéstől eltérően a nyilatkozattevőnek a 952/2013/EU rendelet 166. cikkében meghatározottak szerinti engedélyre irányuló kérelme alapján a vámhatóságok határozhatnak úgy, hogy a következő feltételek teljesülése esetén a frissbanán-szállítmányokat a tömegre vonatkozó ideiglenes nyilatkozat alapján szabad forgalomba bocsátják:

a)

Az engedély szerint az importőr köteles az ugyanazon szállítmányból származó banánt változatlan állapotban elszállítani az egyszerűsített árunyilatkozatban említett engedélyes mérlegelőhöz, ahol meg fogják állapítani a pontos tömeget és értéket.

b)

A nyilatkozattevő felelős a mérlegelési bizonylatnak az egyszerűsített árunyilatkozat elfogadását követő 10 naptári napon belüli, a szabad forgalomba bocsátó vámhivatalnak történő benyújtásáért.

c)

A nyilatkozattevő a Vámkódex 195. cikkének (1) bekezdésében meghatározottak szerint biztosítékot nyújt.

Az ideiglenes tömeg azonos típusú és származású banánok korábbi mérlegelési bizonylata alapján is meghatározható.

(4)   A banánmérlegelési bizonylatot a 61-02. mellékletben meghatározott nyomtatvány alkalmazásával kell kiállítani.

252. cikk

A frissbanán-mérlegelés ellenőrzése

(A Vámkódex 188. cikke)

A vámhivatalok az évente bemutatott banánmérlegelési bizonylatok legalább 5 %-át ellenőrzik vagy úgy, hogy jelen vannak, amikor a banánmérlegelési bizonylat kiállítására engedéllyel rendelkező gazdálkodó mérlegeli a banán reprezentatív mintáit, vagy úgy, hogy a 61-03. melléklet 1., 2. és 3. pontjában megállapított eljárás szerint saját maguk mérlegelik a mintákat.

2. fejezet

Behozatalivám-mentesség

1. szakasz

Térti áruk

253. cikk

Szükséges információk

(A Vámkódex 203. cikkének (6) bekezdése)

(1)   A nyilatkozattevő a behozatalivám-mentesség feltételeinek teljesülését tanúsító információkat rendelkezésre bocsátja azon vámhivatal számára, amelynél a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatot benyújtják.

(2)   Az (1) bekezdésben említett információk bármely alábbi formában megadhatók:

a)

hozzáférés azon vám-árunyilatkozat vagy újrakiviteli árunyilatkozat vonatkozó adataihoz, amely alapján a térti árukat az Unió vámterületéről eredetileg kivitték vagy újrakivitték;

b)

azon vám-árunyilatkozat vagy újrakiviteli árunyilatkozat egy kinyomtatott, az illetékes vámhivatal által hitelesített példánya, amely alapján a térti árukat az Unió vámterületéről eredetileg kivitték vagy újrakivitték;

c)

az említett vám-árunyilatkozat vagy újrakiviteli árunyilatkozat vonatkozó adatait tartalmazó, az illetékes vámhivatal által kiadott okmány;

d)

vámhatóságok által kiadott okmány, amely igazolja, hogy a behozatalivám-mentesség feltételei teljesültek (INF 3 adatlap).

(3)   Ha az illetékes vámhatóságok rendelkezésére álló információk igazolják, hogy a szabad forgalomba bocsátásra bejelentett árukat eredetileg az Unió vámterületéről vitték ki, és ennek időpontjában azok teljesítették az arra vonatkozó feltételeket, hogy térti árukként mentesüljenek a behozatali vám alól, a (2) bekezdésben említett információkra nincs szükség.

(4)   A (2) bekezdés nem alkalmazandó azokban az esetekben, ha az áruk szóban vagy más cselekmény révén bejelenthetők szabad forgalomba bocsátásra. Szintén nem alkalmazandó csomagolóanyagok, szállítóeszközök vagy bizonyos egyedi vámeljárás alá tartozó áruk nemzetközi forgalma esetén, hacsak arról nem rendelkeznek másképp.

254. cikk

Kivitelükkor a közös agrárpolitika keretében megállapított intézkedések előnyeiből részesülő áruk

(A Vámkódex 203. cikkének (6) bekezdése)

Azon térti áruk szabad forgalomba bocsátására vonatkozó árunyilatkozathoz, amelyek kivitelénél az alakiságok elvégzésére a közös agrárpolitika alapján előírt visszatérítések vagy egyéb összegek igénybevétele céljából kerülhetett sor, csatolni kell az e rendelet 253. cikkében említett okmányokat, valamint a kiviteli tagállamban az ilyen jellegű visszatérítések vagy összegek nyújtásáért felelős hatóságok által kiadott igazolást.

Az igazolás abban az esetben szükségtelen, ha a vámhatóságok számára azon vámhivatalnál, ahol az árukat szabad forgalomba bocsátásra bejelentették, rendelkezésre állnak azt igazoló információk, hogy a közös agrárpolitika alapján kivitelre előírt visszatérítést vagy egyéb összeget nem nyújtottak és ezt követően sem nyújthatnak.

255. cikk

Az INF 3 adatlap kiadása

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 203. cikkének (6) bekezdése)

(1)   INF 3 adatlapot az exportőr a kiviteli vámhivataltól kérhet.

(2)   Ha az exportőr a kivitel időpontjában kér INF 3 adatlapot, az INF 3 adatlapot a kiviteli vámhivatalnak kell kiadnia az árukra vonatkozó kiviteli vámalakiságok elvégzésének időpontjában.

Ha fennáll annak a lehetősége, hogy a kivitt áruk az Unió vámterületére több vámhivatalon keresztül fognak visszaérkezni, az exportőr több, a kivitt áruk összmennyiségének egy-egy részét lefedő INF 3 adatlapot is kérhet.

(3)   Ha az exportőr az árukra vonatkozó kiviteli vámalakiságok elvégzését követően kér INF 3 adatlapot, a kiviteli vámhivatal kiadhatja az INF 3 adatlapot, amennyiben az árukra vonatkozó információk az exportőr kérésében megfelelnek a kivitt árukkal kapcsolatos, a kiviteli vámhivatal rendelkezésére álló információknak, és az áruk tekintetében a közös agrárpolitika alapján kivitelre előírt visszatérítést vagy egyéb összeget nem nyújtottak, és ezt követően sem nyújthatnak.

(4)   Ha kiadták az INF 3 adatlapot, az exportőr kérheti a kiviteli vámhivataltól, hogy annak helyettesítésére több INF 3 adatlapot adjon ki, amelyek mindegyike az áruknak az eredetileg kiadott INF 3 adatlapban foglalt összmennyiségének valamely részére terjed ki.

(5)   Az exportőr kérheti olyan INF 3 adatlap kiadását, amely a kivitt áruknak csak egy részére vonatkozik.

(6)   Ha az INF 3 adatlapot papíron adták ki, annak egy másolatát a kiadó kiviteli vámhivatal köteles megőrizni.

(7)   Ha az INF 3 adatlap eredeti példányát papíron adták ki, és azt eltulajdonították, elveszett vagy megsemmisült, az exportőr kérésére a kiviteli vámhivatal, amely az adatlapot kiadta, kiadhat egy másodlatot.

A kiviteli vámhivatal rögzíti a birtokában lévő INF 3 adatlap másolatára, hogy másodlat kiadására került sor.

(8)   Ha az INF 3 adatlapot papíron adják ki, akkor a kiadáshoz a 62-02. mellékletben megadott nyomtatványt kell alkalmazni.

256. cikk

Hatóságok közötti kommunikáció

(A Vámkódex 203. cikkének (6) bekezdése)

Annak a vámhivatalnak a kérésére, ahol a térti árukat szabad forgalomba bocsátásra bejelentik, a kiviteli vámhivatal minden olyan rendelkezésére álló információt átad, amely alapján megállapítható, hogy a szóban forgó áruk tekintetében teljesültek a behozatalivám-mentességre vonatkozó feltételek.

2. szakasz

A tengeri halászati termékek és tengerből nyert egyéb termékek

257. cikk

Behozatalivám-mentesség

(A Vámkódex 208. cikkének (2) bekezdése)

A Vámkódex 208. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételek teljesülését alátámasztó bizonyítékok – az adott esetnek megfelelően – e rendelet 213., 214. és 215. cikkének, valamint az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 130., 131., 132. és 133. cikkének rendelkezéseivel összhangban szolgáltathatók.

VII. CÍM

KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. Szakasz

Engedély kérelmezése

258. cikk

Az ideiglenes behozatalra vonatkozó szóbeli vám-árunyilatkozat alátámasztó okmánya

(A Vámkódex 22. cikkének (2) bekezdése)

Ha az ideiglenes behozatal engedélyezése iránti kérelem alapjául szóbeli vám-árunyilatkozat szolgál, a nyilatkozattevő két példányban bemutatja az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 165. cikkében meghatározott alátámasztó okmányt, a vámhatóságok pedig kötelesek egy példányt záradékolni és átadni az engedélyesnek.

2. szakasz

A kérelemről hozott határozat

259. cikk

A gazdasági feltételek vizsgálata

(A Vámkódex 28. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 211. cikkének (6) bekezdése)

(1)   Ha a Vámkódex 211. cikkének (6) bekezdésével összhangban el kell végezni a gazdasági feltételek vizsgálatát a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említettek szerinti engedély kérelmezését követően, a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalában illetékes vámhatóság szerinti vámigazgatás ilyen vizsgálatot kérve haladéktalanul továbbítja az ügyet a Bizottságnak.

(2)   Ha feldolgozási eljárás igénybevételére vonatkozó engedély kiadását követően valamely tagállam vámigazgatása arra vonatkozó bizonyítékhoz jut, hogy az uniós termelők alapvető érdekeit valószínűsíthetően hátrányosan érinti az említett engedély felhasználása, e vámigazgatás a gazdasági feltételek vizsgálatát kérve továbbítja az ügyet a Bizottságnak.

(3)   A gazdasági feltételek uniós szintű vizsgálata a Bizottság kezdeményezésére is elvégezhető, ha bizonyíték áll rendelkezésére arról, hogy az uniós termelők alapvető érdekeit valamely engedély felhasználása valószínűsíthetően hátrányosan érinti.

(4)   A Bizottság a tagállamok képviselőiből álló szakértői csoportot hoz létre, amely tanácsadással szolgál a Bizottság számára arról, hogy teljesülnek-e a gazdasági feltételek.

(5)   A gazdasági feltételekről kialakított következtetést az érintett vámhatóság, valamint az összes többi, hasonló kérelmekkel vagy engedélyekkel foglalkozó vámhatóság köteles figyelembe venni.

A gazdasági feltételekről kialakított következtetésekben megállapítható, hogy a vizsgálat tárgyát képező eset egyedi, és ezért nem szolgálhat precedensként más kérelmek vagy engedélyek tekintetében.

(6)   Ha következtetésként megállapításra került, hogy a gazdasági feltételek már nem teljesülnek, az illetékes vámhatóság visszavonja az adott engedélyt. A visszavonás legkésőbb az azon időpont utáni napot követő egy évvel hatályba lép, hogy az engedélyes megkapja a visszavonásról szóló határozatot.

260. cikk

Vámhatóságok közötti egyeztetési eljárás

(A Vámkódex 22. cikke)

(1)   Ha a Vámkódex 211. cikkének (1) bekezdésében említett és egynél több tagállamot érintő engedély iránti kérelmet nyújtottak be, e rendelet 10. cikke és 14. cikke, valamint e cikk (2)–(5) bekezdése alkalmazandó, kivéve, ha a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság azon a véleményen van, hogy az ilyen engedély megadásának feltételei nem teljesülnek.

(2)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság legkésőbb 30 nappal a kérelem befogadásának időpontját követően közli a kérelmet és az engedélytervezetet a többi érintett vámhatósággal.

(3)   Egynél több tagállamot érintő engedély nem adható ki az érintett vámhatóságok engedélytervezetre vonatkozó előzetes hozzájárulása nélkül.

(4)   A többi érintett vámhatóság az engedélytervezet közlésének dátumát követő 30 napon belül közli – esetleges – kifogásait vagy a hozzájárulását. A kifogásokat megfelelő indokolással kell ellátni.

Ha e határidőn belül kifogásközlésre kerül sor, és az engedélytervezet közlésének dátumát követő 60 napon belül nem jön létre megegyezés, az engedély nem adható meg a felmerült kifogásokkal érintett részek vonatkozásában.

(5)   Ha a többi érintett vámhatóság az engedélytervezet közlésének dátumát követő 30 napon belül nem közölt kifogást, hozzájárulásukat megadottnak kell tekinteni.

261. cikk

Esetek, amelyek kapcsán nem kötelező egyeztetési eljárást folytatni

(A Vámkódex 22. cikke)

(1)   Az illetékes vámhatóság bármely alábbi esetben anélkül hoz határozatot a kérelemről, hogy az e rendelet 260. cikkében megállapítottak szerint egyeztetne a többi érintett vámhatósággal:

a)

az egynél több tagállamot érintő engedélyt:

i.

megújítják;

ii.

csekély mértékben módosítják;

iii.

érvénytelenítik;

iv.

felfüggesztik;

v.

visszavonják;

b)

ahhoz két vagy több érintett tagállam hozzájárult;

c)

az egyetlen, különböző tagállamokat érintő tevékenység egy olyan művelet, amelynek esetében a vámeljárás alá vonást végző vámhivatal és az eljárást lezáró vámhivatal nem azonos;

d)

ideiglenes behozatalra vonatkozó, egynél több tagállamot érintő engedély iránti kérelem alapjául normál vám-árunyilatkozat szolgál.

Az ilyen esetekben a határozat meghozatalát követően az engedély adatait a vámhatóság a többi érintett vámhatóság rendelkezésére bocsátja.

(2)   Az illetékes vámhatóság bármely alábbi esetben anélkül hoz határozatot a kérelemről, hogy az e rendelet 260. cikkében megállapítottak szerint egyeztetne a többi érintett vámhatósággal és az (1) bekezdéssel összhangban a többi érintett vámhatóság rendelkezésére bocsátaná az engedély adatait:

a)

ha ATA- vagy CPD-igazolványokat használnak;

b)

ha ideiglenes behozatalra vonatkozó engedélyt e rendelet 262. cikkének megfelelően az áruknak a vonatkozó vámeljárásra való átengedésével adják meg;

c)

ha ahhoz két vagy több érintett tagállam hozzájárult;

d)

ha az áruk szállítása az egyetlen olyan tevékenység, amely különböző tagállamokat érint.

262. cikk

Engedélyezés az áruk átengedésével

(A Vámkódex 22. cikkének (1) bekezdése)

Ha egy engedélyt vám-árunyilatkozat alapján az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 163. cikke (1) vagy (5) bekezdésének megfelelően kérelmeznek, az engedélyt az áruknak a vonatkozó vámeljárásra való átengedésével kell megadni.

3. szakasz

Egyéb eljárási szabályok

263. cikk

Másik vámhivatalhoz benyújtott vám-árunyilatkozat

(A Vámkódex 159. cikkének (3) bekezdése)

Az illetékes vámhatóság kivételes esetekben megengedheti, hogy a vám-árunyilatkozatot olyan vámhivatalhoz nyújtsák be, amelyet nem jelöltek meg az engedélyben. Ebben az esetben az illetékes vámhatóság haladéktalanul tájékoztatja a felügyelő vámhivatalt.

264. cikk

Különleges eljárás lezárása

(A Vámkódex 215. cikke)

(1)   Ha az árukat egyetlen engedély alapján két vagy több vám-árunyilatkozat alkalmazásával vonták különleges eljárás alá, az ilyen áruk vagy az azokból előállított termékek valamely következő vámeljárás alá vonását, vagy előírt meghatározott célra történő felhasználásra bocsátását kell az eljárás lezárásának tekinteni a legkorábbi vám-árunyilatkozat alapján eljárás alá vont szóban forgó áruk vonatkozásában.

(2)   Ha az árukat egyetlen engedély alapján két vagy több vám-árunyilatkozat alkalmazásával vonták különleges eljárás alá, és a különleges eljárás az áruknak az Unió vámterületéről történő kiszállításával vagy az áruk oly módon történő megsemmisítésével kerül lezárásra, hogy nem marad utánuk hulladék, az áruk kiszállítását vagy hulladék hátramaradása nélküli megsemmisítését kell az eljárás lezárásának tekintetni a legkorábbi vám-árunyilatkozat alapján eljárás alá vont szóban forgó áruk vonatkozásában.

(3)   Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve az engedélyes vagy a vámeljárás jogosultja kérelmezheti, hogy az eljárást az eljárás alá vont bizonyos árukkal kapcsolatban lezárják.

(4)   Az (1) és (2) bekezdés alkalmazása nem vezethet indokolatlan behozatali vámelőnyökhöz.

(5)   Ha a különleges eljárás alá vont árukat más árukkal együtt helyezik el, és azok teljes mértékben megsemmisültek vagy helyrehozhatatlanul károsodtak, a vámhatóságok elfogadhatják a vámeljárás jogosultja által bemutatott bizonyítékot, amely jelzi az eljárás alá vont megsemmisült vagy károsodott áruk tényleges mennyiségét.

Ha a vámeljárás jogosultja nem tud a vámhatóságok számára elfogadható bizonyítékot bemutatni, a megsemmisült vagy károsodott áruk mennyiségét az azonos típusú, a megsemmisülés vagy károsodás bekövetkeztekor eljárás alatt lévő áruk arányára való hivatkozással kell megállapítani.

265. cikk

Igazolás a vámeljárás lezárásáról

(A Vámkódex 215. cikke)

(1)   A Vámkódex 46. cikkének és 48. cikkének sérelme nélkül a felügyelő vámhivatal haladéktalanul ellenőrzi az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 175. cikkének (1) bekezdésében említettek szerinti, a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást.

A felügyelő vámhivatal elfogadhatja a fizetendő behozatali vám engedélyes által meghatározott összegét.

(2)   A fizetendő behozatali vám összegét a vámeljárás lezárásáról szóló igazolás felügyelő vámhivatalnak történt közlésének dátumától számított 14 napon belül a Vámkódex 104. cikkében említettek szerint könyvelésbe kell venni.

266. cikk

Jogok és kötelezettségek átruházása

(A Vámkódex 218. cikke)

Az illetékes vámhatóság határoz arról, hogy sor kerülhet-e vagy sem a jogoknak és kötelezettségeknek a Vámkódex 218. cikkében említettek szerinti átruházására. Ha sor kerülhet ilyen átruházásra, az illetékes vámhatóság meghatározza a feltételeket, amelyek alapján az átruházás megengedhető.

267. cikk

Különleges eljárás alá vont áruk szállítása

(A Vámkódex 219. cikke)

(1)   Az árukat újrakiviteli árunyilatkozat fedezete mellett kell a kilépési vámhivatalhoz szállítani abból a célból, hogy az Unió vámterületéről való kiszállítás révén sor kerüljön a meghatározott célra történő felhasználástól és a passzív feldolgozástól eltérő különleges eljárás lezárására.

(2)   Ha az árukat a vámeljárás alá vonást végző vámhivataltól a kilépési vámhivatalhoz passzív feldolgozás keretében szállítják, az árukra azon rendelkezések vonatkoznak, amelyek az áruk kiviteli eljárás alá vonása esetén lettek volna alkalmazandók.

(3)   Ha az árukat meghatározott célra történő felhasználás keretében szállítják a kilépési vámhivatalhoz, az árukra azon rendelkezések vonatkoznak, amelyek az áruk kiviteli eljárás alá vonása esetén lettek volna alkalmazandók.

(4)   Az (1)–(3) bekezdés hatálya alá nem tartozó szállítások esetében, a Vámkódex 214. cikkében említett nyilvántartás-vezetésen kívül nem kell egyéb vámalakiságokat elvégezni.

(5)   Ha az áruk szállítására az (1) vagy (3) bekezdésnek megfelelően kerül sor, az áruk az Unió vámterületéről történő kiszállításukig a különleges eljárás alatt maradnak.

268. cikk

Helyettesítő áruk felhasználására vonatkozó alakiságok

(A Vámkódex 223. cikke)

(1)   A helyettesítő áruk felhasználására nem vonatkoznak az áruk különleges eljárás alá vonásával kapcsolatos alakiságok.

(2)   A helyettesítő áruk együtt tárolhatók egyéb uniós vagy nem uniós árukkal. Ilyen esetekben a vámhatóságok külön módszereket határozhatnak meg a helyettesítő áruknak az egyéb uniós vagy nem uniós áruktól való megkülönböztetését szolgáló azonosítására.

Ha lehetetlen, vagy csak aránytalan költségek mellett lehetne biztosítani, hogy az összes árutípust bármikor azonosítani lehessen, az egyes árutípusok, vámjogi státus és – szükség szerint – származás tekintetében könyvelés szerinti elkülönítést kell végezni.

(3)   Meghatározott célra történő felhasználás esetében az áruk, amelyeket helyettesítő árukkal helyettesítenek, az alábbi esetekben a továbbiakban nem állnak vámfelügyelet alatt:

a)

a helyettesítő árukat felhasználták arra a célra, amelyet a nulla vagy csökkentett vámtétel alkalmazásához meghatároztak;

b)

a helyettesítő árukat kiviszik, megsemmisítik vagy az államnak felajánlják;

c)

a helyettesítő árukat egy attól a céltól eltérő célra használták fel, mint amelyet a nulla vagy csökkentett vámtétel alkalmazásához meghatároztak, és a vonatkozó behozatali vámot megfizették.

269. cikk

A helyettesítő áruk státusa

(A Vámkódex 223. cikke)

(1)   Vámraktározás és ideiglenes behozatal esetén a helyettesítő áruk nem uniós árukká válnak, az áruk pedig, amelyeket helyettesítenek uniós árukká válnak abban az időpontban, amikor az eljárást lezáró következő vámeljárásra átengedik őket, vagy amikor a helyettesítő áruk elhagyják az Unió vámterületét.

(2)   Aktív feldolgozás esetén a helyettesítő áruk és az azokból előállított feldolgozott termékek nem uniós árukká válnak, az áruk pedig, amelyeket helyettesítenek uniós árukká válnak abban az időpontban, amikor az eljárást lezáró következő vámeljárásra átengedik őket, vagy amikor a feldolgozott termékek elhagyják az Unió vámterületét.

Mindazonáltal, ha az aktív feldolgozási eljárás alá vont árukat az eljárás lezárása előtt piaci forgalomba hozzák, státusuk a forgalomba hozatal időpontjában változik meg. Kivételes esetekben, ha a helyettesítő áruk várhatóan nem állnak rendelkezésre az áruk piaci forgalomba hozatalának időpontjában, a vámhatóságok a vámeljárás jogosultjának kérésére engedélyezhetik, hogy a helyettesítő áruk egy általuk meghatározott ésszerű időtartamon belüli, későbbi időpontban álljanak rendelkezésre.

(3)   Aktív feldolgozás alatt feldolgozott termékek előzetes kivitele esetén a helyettesítő áruk és az azokból előállított feldolgozott termékek visszamenőleges hatállyal nem uniós árukká válnak a kiviteli eljárásra való átengedésük időpontjában, ha a behozatalra kerülő árukat a szóban forgó eljárás alá vonják.

Ha a behozatalra kerülő árukat aktív feldolgozás alá vonják, azok ezzel egyidejűleg uniós árukká válnak.

270. cikk

Az eATA-igazolványhoz kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése)

Az Isztambuli Egyezmény 21a. cikke alapján kiadott eATA-igazolványokkal kapcsolatos információk feldolgozásához, cseréjéhez és tárolásához a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott elektronikus informatikai és kommunikációs rendszert (eATA-rendszer) kell használni. Az információkat az illetékes vámhatóságoknak e rendszeren keresztül haladéktalanul rendelkezésre kell bocsátaniuk.

271. cikk

Szabványosított információcseréhez kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az alábbi eljárásokhoz kapcsolódó szabványosított információcseréhez (INF) a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott elektronikus információs és kommunikációs rendszert kell használni:

a)

EX/IM aktív feldolgozás vagy EX/IM passzív feldolgozás;

b)

egynél több tagállamot érintő IM/EX aktív feldolgozás vagy IM/EX passzív feldolgozás;

c)

egy tagállamot érintő IM/EX aktív feldolgozás, amelynek esetében a Vámkódex 101. cikkének (1) bekezdése szerinti felelős vámhatóság INF-et kért.

A vonatkozó információk feldolgozásához, valamint tárolásához szintén ilyen rendszert kell alkalmazni. Ha INF szükséges, az információkat a felügyelő vámhivatalnak e rendszeren keresztül haladéktalanul rendelkezésre kell bocsátania. Ha egy vám-árunyilatkozat, újrakiviteli árunyilatkozat vagy újrakiviteli értesítés INF-re hivatkozik, az illetékes vámhatóságok haladéktalanul aktualizálják az INF-et.

A kereskedelempolitikai intézkedésekhez kapcsolódó INF-hez szintén az elektronikus informatikai és kommunikációs rendszert kell használni.

(2)   E cikk (1) bekezdése a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – Adatlapok (INF) rendszer telepítésének időpontjától alkalmazandó.

2. fejezet

Árutovábbítás

1. Szakasz

Külső és belső árutovábbítási eljárás

1. alszakasz

Általános rendelkezések

272. cikk

Ellenőrzések és alakiságok az Unió vámterületét elhagyó és oda újra belépő áruk esetében

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének b), c), e), f) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének b), c), e), f) pontja)

Ha az Unió vámterületének egyik pontjától egy másik pontjáig történő áruszállítás során az áruk elhagyják, majd újra belépnek az Unió vámterületére, a TIR-egyezménnyel, az ATA-egyezménnyel, az Isztambuli Egyezménnyel, az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én Londonban aláírt egyezménnyel vagy az Egyetemes Postaegyesület jogi aktusaival összhangban alkalmazandó vámellenőrzéseket és alakiságokat azokon a pontokon kell elvégezni, ahol az áruk ideiglenesen elhagyják az Unió vámterületét, és arra a területre újra belépnek.

273. cikk

Az árutovábbításhoz kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A TIR-igazolványban szereplő adatoknak TIR-műveletekkel kapcsolatos cseréjéhez, valamint az uniós árutovábbítási eljárások vámalakiságainak elvégzéséhez a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott elektronikus rendszert (elektronikus árutovábbítási rendszer) kell használni.

(2)   Ha eltérés mutatkozik a TIR-igazolványban szereplő adatok és az elektronikus árutovábbítási rendszerben rögzített adatok között, a TIR-igazolvány adatai az irányadóak.

(3)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve a tagállamok az ott említett rendszer 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletével összhangban történő korszerűsítésének időpontjáig a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2008. november 17-i 1192/2008/EK bizottsági rendelettel (20) létrehozott új számítógépesített árutovábbítási rendszert alkalmazzák.

2. alszakasz

Áruk szállítása TIR-műveletek keretében

274. cikk

TIR-művelet különleges körülmények esetén

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja, 226. cikke (3) bekezdésének b) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

A vámhatóság elfogadja a TIR-igazolványt a TIR-igazolványban szereplő adatok TIR-művelettel kapcsolatos cseréje nélkül az alábbiak átmeneti működési zavara esetén:

a)

az elektronikus árutovábbítási rendszer;

b)

a TIR-igazolvány jogosultjai által a TIR-igazolványban szereplő adatok elektronikus adatfeldolgozási eljárás révén történő benyújtásához használt számítógépesített rendszer;

c)

a TIR-igazolvány jogosultjai által a TIR-igazolványban szereplő adatok elektronikus adatfeldolgozási eljárás révén történő benyújtásához használt számítógépesített rendszer és az elektronikus árutovábbítási rendszer közötti elektronikus kapcsolat.

A b) vagy c) pontban említettek szerinti átmeneti működési zavar esetén a vámhatóságok jóváhagyása szükséges a TIR-igazolványoknak a TIR-igazolványban szereplő adatok cseréje nélküli elfogadásához.

275. cikk

Útvonal TIR-művelet keretében történő áruszállítás esetén

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének b) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

(1)   TIR-művelet keretében szállított árukat gazdaságilag indokolt útvonalon kell a rendeltetési vagy kilépési vámhivatalhoz szállítani.

(2)   Ha az indító vagy belépési vámhivatal szükségesnek tartja, a TIR-igazolvány jogosultja által közölt lényeges információkat figyelembe véve előírja a TIR-művelet útvonalát.

A vámhivatal az útvonal előírásakor legalább azon tagállamok megjelölését bejegyzi az elektronikus árutovábbítási rendszerbe és a TIR-igazolványba, amelyeken keresztül a TIR-művelet áthalad.

276. cikk

TIR-művelet keretében szállított áruk esetében elvégzendő alakiságok az indító vagy belépési vámhivatalnál

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének b) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

(1)   A TIR-igazolvány jogosultja a TIR-művelet tekintetében benyújtja az indító vagy belépési vámhivatalnak a TIR-igazolványban szereplő adatokat.

(2)   A vámhivatal, amelyhez a TIR-igazolványban szereplő adatokat benyújtották, az alábbiak figyelembevételével határidőt tűz ki az áruk rendeltetési vagy kilépési vámhivatalnál történő vám elé állítására:

a)

az útvonal;

b)

a szállítóeszköz;

c)

szállításra vonatkozó jogszabályok, illetve olyan egyéb jogszabályok, amelyek hatással lehetnek a határidő megállapítására;

d)

bármely lényeges, a TIR-igazolvány jogosultja által közölt információ.

(3)   Ha az indító vagy belépési vámhivatal kitűzi a határidőt, az kötelező azon tagállamok vámhatóságai számára, amelyek területére az áruk a TIR-művelet során belépnek, és e hatóságok az említett határidőt nem változtathatják meg.

(4)   Ha a TIR-műveletre átengedik az árukat, az indító vagy belépési vámhivatal rögzíti a TIR-művelet MRN-jét a TIR-igazolványban. Az említett árukat átengedő vámhivatal az áruk TIR-műveletre történő átengedéséről értesíti a TIR-igazolvány jogosultját.

A TIR-igazolvány jogosultjának kérésére az indító vagy belépési vámhivatal árutovábbítási kísérőokmányt vagy – adott esetben – árutovábbítási/biztonsági kísérőokmányt bocsát a TIR-igazolvány jogosultjának rendelkezésére.

Az árutovábbítási kísérőokmányt az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet B-02. mellékletében megadott nyomtatvány használatával, és szükség esetén az ugyanazon felhatalmazáson alapuló rendelet B-03. mellékletében megadott nyomtatványban szereplő tételjegyzékkel kiegészítve kell rendelkezésre bocsátani. Az árutovábbítási/biztonsági kísérőokmányt az ugyanazon felhatalmazáson alapuló rendelet B-04. mellékletében megadott nyomtatvány használatával, és az ugyanazon felhatalmazáson alapuló rendelet B-05. mellékletében megadott nyomtatványban szereplő árutovábbítási/biztonsági tételjegyzékkel kiegészítve kell rendelkezésre bocsátani.

(5)   Az indító vagy belépési vámhivatal továbbítja a TIR-művelet adatait a bejelentett rendeltetési vagy kilépési vámhivatalnak.

277. cikk

Események TIR-művelet keretében történő áruszállítás során

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének b) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

(1)   A fuvarozó az eseményt követően indokolatlan késedelem nélkül vám elé állítja az árukat a közúti járművel, a járműszerelvénnyel vagy a szállítótartállyal, a TIR-igazolvánnyal és a TIR-művelet MRN-jével együtt azon tagállam legközelebbi vámhatóságánál, amelynek területén a szállítóeszköz található, amennyiben:

a)

a fuvarozó rajta kívül álló körülmények miatt kénytelen eltérni a 268. cikkel összhangban előírt útvonaltól;

b)

a TIR-egyezmény 25. cikke értelmében vett esemény vagy baleset következik be.

(2)   Ha a vámhatóság, amelynek területén a szállítóeszköz található, úgy ítéli meg, hogy az érintett TIR-művelet folytatódhat, megtesz minden általa szükségesnek tartott lépést.

Az (1) bekezdésben említett eseményekre vonatkozó lényeges információkat e vámhatóság köteles rögzíteni az elektronikus árutovábbítási rendszerben.

(3)   A 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett NCTS korszerűsítésének telepítési időpontjaiig a rendeltetési vagy kilépési vámhivatal az elektronikus árutovábbítási rendszerben köteles rögzíteni az (1) bekezdésben említett eseményekre vonatkozó lényeges információkat.

(4)   E cikk (2) bekezdésének második albekezdése nem alkalmazandó a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett NCTS korszerűsítésének telepítési időpontjaiig.

278. cikk

TIR-művelet keretében szállított áruk vám elé állítása a rendeltetési vagy kilépési vámhivatalnál

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének b) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

(1)   Ha a TIR-művelet keretében szállított áruk megérkeznek a rendeltetési vagy kilépési vámhivatalhoz, e vámhivatalnál:

a)

az árukat a közúti járművel, a járműszerelvénnyel vagy a szállítótartállyal vám elé kell állítani;

b)

a TIR-igazolványt be kell mutatni;

c)

a TIR-művelet MRN-jét be kell mutatni;

d)

a rendeltetési vagy kilépési vámhivatal által előírt valamennyi információt be kell mutatni.

A vám elé állítást és a bemutatást hivatalos nyitvatartási időben kell elvégezni. A rendeltetési vagy kilépési vámhivatal azonban az érintett személy kérésére a hivatalos nyitvatartási időn kívüli, vagy másik helyen történő vám elé állítást és bemutatást is engedélyezhet.

(2)   Ha a rendeltetési vagy kilépési vámhivatalnál történő vám elé állításra és bemutatásra az indító vagy a belépési vámhivatal által az e rendelet 276. cikkének (2) bekezdésével összhangban meghatározott határidő lejártát követően került sor, a TIR-igazolvány jogosultja esetében a határidőt betartottnak kell tekintetni, amennyiben ő vagy a fuvarozó a rendeltetési vagy kilépési vámhivatal számára elfogadható módon igazolja, hogy a késedelem neki nem róható fel.

(3)   A TIR-művelet befejeződhet az árutovábbítási árunyilatkozatban bejelentettől eltérő vámhivatalnál is. Ebben az esetben ezt a vámhivatalt kell a rendeltetési vagy kilépési vámhivatalnak tekinteni.

279. cikk

Alakiságok a rendeltetési vagy kilépési vámhivatalnál TIR-művelet keretében szállított áruk esetében

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének b) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

(1)   A rendeltetési vagy kilépési vámhivatal az áruk megérkezéséről még azon a napon értesíti az indító vagy belépési vámhivatalt, amikor az árukat e rendelet 278. cikkének (1) bekezdésével összhangban a közúti jármű, a járműszerelvény vagy a szállítótartály, a TIR-igazolvány, a TIR-művelet MRN-je bemutatásával együtt vám elé állítják.

(2)   Ha a TIR-művelet az árutovábbítási árunyilatkozatban bejelentettől eltérő vámhivatalnál fejeződik be, az e rendelet 278. cikkének (3) bekezdése szerint rendeltetési vagy kilépési vámhivatalnak minősülő vámhivatal a megérkezésről még az áruknak az e rendelet 278. cikkének (1) bekezdésével összhangban történő vám elé állítása napján értesíti az indító vagy belépési vámhivatalt.

Az indító vagy belépési vámhivatal a megérkezésről értesíti az árutovábbítási árunyilatkozatban bejelentett rendeltetési vagy kilépési vámhivatalt.

(3)   A rendeltetési vagy kilépési vámhivatal legkésőbb az áruknak a rendeltetési vagy kilépési vámhivatalnál vagy másik helyen e rendelet 278. cikkének (1) bekezdése szerint történő vám elé állítása napját követő harmadik napon értesíti az ellenőrzés eredményéről az indító vagy belépési vámhivatalt. Kivételes esetekben az említett határidő meghosszabbítható legfeljebb hat napra.

Mindazonáltal, ha az árukat a Vámkódex 230. cikkében említett engedélyezett címzett fogadja, az indító vagy belépési vámhivatalt legkésőbb az áruk engedélyezett címzettnek történő leszállításának napját követő hatodik napon kell értesíteni.

(4)   A rendeltetési vagy kilépési vámhivatal a TIR-egyezmény 1. cikkének d) pontjával és 28. cikkének (1) bekezdésével összhangban befejezi a TIR-műveletet. Kitölti a TIR-igazolvány 2. számú ellenőrző szelvényét és megőrzi a TIR-igazolvány 2. számú betétlapját. A TIR-igazolványt vissza kell juttatni a TIR-igazolvány jogosultjának vagy az annak érdekében eljáró személynek.

(5)   E rendelet 274. cikkének alkalmazása esetén a rendeltetési vagy kilépési tagállam vámhatóságai a TIR-igazolvány 2. számú betétlapjának megfelelő részét haladéktalanul, de legkésőbb a TIR-művelet befejezésének időpontjától számított nyolc napon belül visszaküldik az indító vagy belépési vámhivatalnak.

280. cikk

Keresési eljárás TIR-művelet keretében történő áruszállítás esetében

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének b) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

(1)   Ha az indító vagy belépési vámhivatal az áruk megérkezéséről szóló értesítés fogadását követő hat napon belül nem kapta meg az ellenőrzés eredményét, az említett vámhivatal haladéktalanul megkéri az ellenőrzés eredményét attól a rendeltetési vagy kilépési vámhivataltól, amely az áruk megérkezéséről szóló értesítést küldte.

Az indító vagy belépési vámhivatal megkeresésének fogadását követően a rendeltetési vagy kilépési vámhivatal haladéktalanul elküldi az ellenőrzés eredményét.

(2)   Ha az indító vagy belépési tagállam vámhatósága még nem kapott olyan információkat, amelyek alapján lezárható a TIR-művelet vagy beszedhető a vámtartozás, a TIR-igazolvány jogosultjától vagy – amennyiben a rendeltetési vagy kilépési helyen elegendő adat áll rendelkezésre – a rendeltetési vagy kilépési vámhivataltól megkéri a lényeges információkat az alábbi esetekben:

a)

az indító vagy belépési vámhivatal nem kapta meg az áruk vám elé állítására az e rendelet 276. cikkének (2) bekezdésével összhangban megállapított határidő lejártáig az áruk megérkezéséről szóló értesítést;

b)

az indító vagy belépési vámhivatal nem kapta meg az (1) bekezdés szerint kért ellenőrzési eredményt;

c)

az indító vagy belépési vámhivatal tudomására jut, hogy az áruk megérkezéséről szóló értesítést vagy az ellenőrzés eredményét tévesen küldték meg.

(3)   Az indító vagy belépési tagállam vámhatósága a (2) bekezdés a) pontja szerinti információ iránti megkeresést az ott meghatározott határidő lejárta után hét napon belül, a (2) bekezdés b) pontja szerinti információ iránti megkeresést az (1) bekezdésben említett, az adott esetre alkalmazandó határidő lejárta után hét napon belül elküldi.

Az indító vagy belépési tagállam vámhatósága azonban haladéktalanul elküldi a megkeresést, ha az említett határidők lejárta előtt arról értesül, hogy a TIR-művelet nem szabályosan fejeződött be, vagy ennek gyanúja felmerül.

(4)   A (2) bekezdéssel összhangban továbbított megkereséseket a megkeresés elküldésének napjától számított 28 napon belül meg kell válaszolni.

(5)   Ha – a (2) bekezdésnek megfelelő megkeresést követően – a rendeltetési vagy kilépési vámhivatal nem szolgált a TIR-művelet lezárásához elegendő információval, az indító vagy belépési tagállam vámhatósága legkésőbb a keresési eljárás megindítása után 35 nappal felkéri a TIR-igazolvány jogosultját, hogy nyújtsa be ezen információkat.

A 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett NCTS korszerűsítésének telepítési időpontjaiig azonban az említett vámhatóság legkésőbb a keresési eljárás megindítása után 28 nappal felkéri a TIR-igazolvány jogosultját, hogy nyújtsa be ezen információkat.

E felkérésre a TIR-igazolvány jogosultja a felkérés elküldésének napjától számított 28 napon belül válaszol. A TIR-igazolvány jogosultjának kérésére ez az időszak 28 nappal meghosszabbítható.

(6)   Ha a TIR-igazolvány elfogadására a 267. cikkel összhangban, a TIR-igazolványban szereplő adatoknak a TIR-művelethez kapcsolódó cseréje nélkül került sor, az indító vagy belépési tagállam vámhatósága keresési eljárást indít a TIR-művelet lezárásához szükséges információk megszerzése érdekében, amennyiben a TIR-igazolvány elfogadásának dátumától számított 2 hónap elteltével nem kapott arra vonatkozó igazolást, hogy a TIR-művelet befejeződött. A lényeges információk iránti megkeresést e hatóság küldi el a rendeltetési vagy kilépési tagállam vámhatóságának. E megkeresésre a szóban forgó vámhatóság a megkeresés elküldésének napjától számított 28 napon belül válaszol.

A keresési eljárást az indító vagy belépési tagállam vámhatósága azonban haladéktalanul megindítja, ha az említett időszak vége előtt arról értesül, hogy a TIR-művelet nem szabályosan fejeződött be, vagy ennek gyanúja felmerül.

A keresési eljárást az indító vagy belépési tagállam vámhatóságának akkor is meg kell indítania, ha arról értesül, hogy a TIR-művelet befejezésének igazolását meghamisították, és a (9) bekezdés céljainak eléréséhez keresési eljárásra van szükség.

(7)   Az indító vagy belépési tagállam vámhatósága tájékoztatja az érintett garanciavállaló egyesületet, hogy a TIR-műveletet nem lehetett lezárni, és igazolást kér tőle arra vonatkozóan, hogy a TIR-művelet befejeződött. E tájékoztatás nem tekintendő a TIR-egyezmény 11. cikkének (1) bekezdése értelmében vett értesítésnek.

(8)   Ha a keresési eljárás (1)–(7) bekezdésben meghatározott lépései során megállapítást nyer, hogy a TIR-művelet szabályosan fejeződött be, az indító vagy belépési tagállam vámhatósága lezárja a TIR-műveletet, és erről haladéktalanul tájékoztatja a garanciavállaló egyesületet és a TIR-igazolvány jogosultját, valamint adott esetben minden olyan vámhatóságot, amely beszedési eljárást kezdeményezhetett.

(9)   Amennyiben a keresési eljárás (1)–(7) bekezdésben meghatározott lépései során megállapítást nyer, hogy a TIR-művelet nem zárható le, az indító vagy belépési tagállam vámhatósága megállapítja, hogy keletkezett-e vámtartozás.

Ha keletkezett vámtartozás, az indító vagy belépési tagállam vámhatósága a következő intézkedéseket hozza:

a)

azonosítja az adóst;

b)

meghatározza a vámtartozás közléséért felelős vámhatóságot a Vámkódex 102. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

281. cikk

TIR-művelet befejezésének alternatív igazolása

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének b) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

(1)   A TIR-műveletet szabályosan, az e rendelet 276. cikkének (2) bekezdésével összhangban kitűzött határidőn belül befejezettnek kell tekinteni, ha a TIR-igazolvány jogosultja vagy a garanciavállaló egyesület az indító vagy belépési tagállam vámhatósága számára elfogadható módon bemutatja az árukat azonosító alábbi okmányok egyikét:

a)

a rendeltetési vagy kilépési tagállam vámhatósága által hitelesített okmány, amely azonosítja az árukat és tanúsítja, hogy az árukat vám elé állították a rendeltetési vagy kilépési vámhivatalnál, vagy a Vámkódex 230. cikke szerint engedélyezett címzettnek leszállították;

b)

valamely tagállam vámhatósága által hitelesített okmány vagy vámnyilvántartás, amely tanúsítja, hogy az áruk fizikailag elhagyták az Unió vámterületét;

c)

olyan harmadik országban kiadott vámokmány, ahol az árukat vámeljárás alá vonják;

d)

harmadik országban kiadott, ennek az országnak a vámhatósága által lebélyegzett vagy egyéb módon hitelesített okmány arról, hogy az áruk az említett országban szabad forgalomban lévőnek minősülnek.

(2)   Az (1) bekezdésben említett okmányok helyett igazolásként benyújthatók azok másolatai is, amennyiben az eredeti okmányokat hitelesítő szerv, az érintett harmadik ország hatósága vagy valamely tagállami hatóság azokat az eredetivel megegyezőként hitelesítette.

(3)   Az áruk megérkezéséről szóló, e rendelet 279. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett értesítés nem tekintendő arra vonatkozó igazolásnak, hogy a TIR-művelet szabályosan befejeződött.

282. cikk

Alakiságok TIR-művelet keretében szállított, engedélyezett címzett által fogadott áruk esetében

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének b) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

(1)   Ha az áruk egy, a Vámkódex 230. cikkében említett engedélyben megjelölt helyre megérkeznek, az engedélyezett címzett:

a)

haladéktalanul értesíti a rendeltetési vámhivatalt az áruk megérkezéséről és tájékoztatja a szállítás során bekövetkezett bármilyen szabálytalanságról vagy egyéb eseményről;

b)

csak azt követően rakodja ki az árukat, hogy megkapta a rendeltetési vámhivatal engedélyét;

c)

kirakodást követően haladéktalanul bevezeti nyilvántartásába a vizsgálat eredményeit és minden egyéb, a kirakodással összefüggő lényeges információt;

d)

legkésőbb az azt a napot követő harmadik napon, hogy megkapta az áruk kirakodására vonatkozó engedélyt, értesíti a rendeltetési vámhivatalt az áruk vizsgálatának eredményéről, valamint tájékoztatja mindennemű szabálytalanságról.

(2)   Ha a rendeltetési vámhivatal megkapta az áruknak az engedélyezett címzett helyiségeibe vagy területére történt megérkezéséről szóló értesítést, értesíti az indító vagy belépési vámhivatalt az áruk megérkezéséről.

(3)   Ha a rendeltetési vámhivatal megkapta az áruk vizsgálatának az (1) bekezdés d) pontjában említett eredményét, legkésőbb az áruk engedélyezett címzettnek történt leszállítása napját követő hatodik napon elküldi az indító vagy belépési vámhivatalnak az ellenőrzés eredményét.

(4)   A TIR-igazolvány jogosultjának kérésére az engedélyezett címzett kiadja az áruknak a Vámkódex 230. cikkében említett engedélyben megjelölt helyre történt megérkezését igazoló, és a TIR-művelet MRN-jére és a TIR-igazolványra való hivatkozást tartalmazó bemutatási igazolást. A bemutatási igazolás nem tekinthető a TIR-művelet e rendelet 279. cikkének (4) bekezdése szerinti befejezése igazolásának.

(5)   Az engedélyezett címzett gondoskodik arról, hogy a TIR-igazolvány és a TIR-művelet MRN-je az engedélyben megállapított határidőn belül bemutatásra kerüljön a rendeltetési vámhivatalnál a TIR-műveletnek az e rendelet 279. cikkének (4) bekezdésével összhangban történő befejezése céljából.

(6)   Úgy kell tekinteni, hogy a TIR-igazolvány jogosultja teljesítette a TIR-egyezmény 1. cikkének o) pontjában foglalt kötelezettségeit, ha a TIR-igazolványt a közúti járművel, a járműszerelvénnyel vagy a szállítótartállyal és az árukkal együtt sértetlen állapotban az engedélyben megjelölt helyen bemutatták az engedélyezett címzettnek.

3. alszakasz

Az ATA-egyezménnyel és az Isztambuli Egyezménnyel összhangban történő áruszállítás

283. cikk

Bűncselekményekről, illetve szabálysértésekről és szabálytalanságokról szóló értesítés

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének c) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének c) pontja)

Azon tagállam – 166. cikkben említett – koordináló vámhivatala, ahol a bűncselekményt, illetve szabálysértést vagy szabálytalanságot az ATA árutovábbítási szállítás során, vagy azzal kapcsolatban elkövették, az igazolvány érvényességének lejártától számított egy éven belül értesíti az ATA-igazolvány jogosultját és a garanciavállaló egyesületet a bűncselekményről, illetve szabálysértésekről vagy szabálytalanságról.

284. cikk

ATA árutovábbítási művelet befejezésének alternatív igazolása

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének c) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének c) pontja)

(1)   Az ATA árutovábbítási műveletet szabályosan befejezettnek kell tekintetni, ha az ATA-igazolvány jogosultja az ATA-egyezmény alapján kiadott igazolvány esetében az ATA-egyezmény 7. cikkének (1) és (2) bekezdésben előírt, vagy az Isztambuli Egyezmény alapján kiadott igazolvány esetében az Isztambuli Egyezmény A. melléklete 9. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában előírt határidőkön belül, és a vámhatóság számára elfogadható módon bemutatja az árukat azonosító alábbi okmányok egyikét:

a)

az ATA-egyezmény alapján kiadott igazolvány esetében az ATA-egyezmény 8. cikkében említett, vagy az Isztambuli Egyezmény alapján kiadott igazolvány esetében az Isztambuli Egyezmény A. mellékletének 10. cikkében említett okmányokat;

b)

egy, a vámhatóság által hitelesített okmányt, amelyből kitűnik, hogy az árukat a rendeltetési vagy kilépési vámhivatalnál vám elé állították;

c)

olyan harmadik országban lévő vámhatóságok által kiadott okmányt, ahol az árukat vámeljárás alá vonták.

(2)   Az (1) bekezdésben említett okmányok helyett igazolásként benyújthatók azok másolatai is, amennyiben az eredeti okmányokat hitelesítő szerv azokat az eredetivel megegyezőként hitelesítette.

4. alszakasz

Áruk szállítása 302. formanyomtatvánnyal

285. cikk

Kijelölt vámhivatalok

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének e) pontja, 227. cikke (2) bekezdésének e) pontja és 159. cikkének (3) bekezdése)

Minden olyan tagállam vámhatósága, ahol az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének a 302. formanyomtatvány használatára jogosult fegyveres erői (NATO-erők) állomásoznak, kijelöli a vámhivatalt vagy vámhivatalokat, amelyek felelősek az említett erők által, vagy azok érdekében végzett áruszállításhoz kapcsolódó vámalakiságok és ellenőrzések tekintetében.

286. cikk

A NATO-erők 302. formanyomtatványokkal való ellátása

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének e) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének e) pontja)

Az indító tagállam kijelölt vámhivatala a területén állomásozó NATO-erőket 302. formanyomtatványokkal látja el, amelyek:

a)

az említett hivatal bélyegzőjével, valamint tisztviselőjének aláírásával előzetesen hitelesítettek;

b)

sorszámozottak;

c)

tartalmazzák a kijelölt vámhivatal pontos címét a 302. formanyomtatvány visszpéldányához.

287. cikk

A 302. formanyomtatvány használatára vonatkozó eljárási szabályok

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének e) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének e) pontja)

(1)   Az áruk indításának időpontjában a NATO-erők a következők valamelyike szerint járnak el:

a)

benyújtják elektronikus úton a 302. formanyomtatvány adatait az indító vagy a belépési vámhivatalnál;

b)

a 302. formanyomtatványhoz nyilatkozatot csatolnak arról, hogy az áruk szállítására az ellenőrzésük mellett kerül sor, és e nyilatkozatot aláírásukkal, bélyegzővel, valamint dátummal hitelesítik.

(2)   Ha a NATO-erők az (1) bekezdés a) pontjával összhangban elektronikus úton nyújtják be a 302. formanyomtatvány adatait, e rendelet 294. cikke, 296. cikke, 304. cikke, 306. cikke, 314. cikke, 315. cikke és 316. cikke értelemszerűen alkalmazandó.

(3)   Ha a NATO-erők az (1) bekezdés b) pontjával összhangban járnak el, a 302. formanyomtatvány egy példányát haladéktalanul át kell adni annak a kijelölt vámhivatalnak, amely az árukat indító NATO-erőkre, vagy azon NATO-erőkre vonatkozó vámalakiságok és ellenőrzések tekintetében felelős, amelyek érdekében az árukat indítják.

A 302. formanyomtatvány többi példánya a szállítmányt kíséri a rendeltetési NATO-erőkhöz, ahol a formanyomtatványokat e NATO-erőknek le kell bélyegezniük és alá kell írniuk.

Az áruk megérkezésekor a formanyomtatvány két példányát át kell adni a kijelölt vámhivatalnak, amely a rendeltetési NATO-erőkre vonatkozó vámalakiságok és ellenőrzések tekintetében felelős.

E kijelölt vámhivatal egy példányt megőriz, a második példányt pedig visszajuttatja annak a kijelölt vámhivatalnak, amely az árukat indító NATO-erőkre, vagy azon NATO-erőkre vonatkozó vámalakiságok és ellenőrzések tekintetében felelős, amelyek érdekében az árukat indítják.

5. alszakasz

Postarendszeren keresztüli árutovábbítás

288. cikk

Postai küldeményben lévő nem uniós áruk külső árutovábbítási eljárás keretében történő szállítása

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének f) pontja)

Ha nem uniós árukat a Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének f) pontjával összhangban külső árutovábbítási eljárás keretében szállítanak, a postai küldeményt és valamennyi kísérő okmányt a 72-01. mellékletben meghatározott címkével kell ellátni.

289. cikk

Uniós és nem uniós árukat egyaránt tartalmazó postai küldemények szállítása

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének f) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének f) pontja)

(1)   Ha egy postai küldemény egyaránt tartalmaz uniós árukat és nem uniós árukat, e postai küldeményt és valamennyi kísérő okmányt el kell látni a 72-01. mellékletben meghatározott címkével.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott küldeményben lévő uniós áruk tekintetében az áruk uniós vámjogi státusának igazolását vagy ezen igazolásfajta MRN-jét vagy külön el kell küldeni a rendeltetési vámhivatal szerinti postai szolgáltató számára vagy pedig a küldeményben kell elhelyezni.

Ha az áruk uniós vámjogi státusának igazolását külön küldik el a rendeltetési vámhivatal szerinti postai szolgáltatónak, e postai szolgáltató az áruk uniós vámjogi státusának igazolását a küldeménnyel együtt bemutatja a rendeltetési vámhivatalnak.

Ha az áruk uniós vámjogi státusának igazolását vagy annak MRN-jét a küldeményben helyezik el, azt egyértelműen jelezni kell a csomag külső felületén.

290. cikk

Postai küldemények belső árutovábbítási eljárás keretében történő szállítása különleges helyzetekben

(A Vámkódex 227. cikke (2) bekezdésének f) pontja)

(1)   Ha uniós árukat belső árutovábbítási eljárás keretében a Vámkódex 227. cikke (2) bekezdésének f) pontjával összhangban különleges adóügyi területekre, különleges adóügyi területekről vagy különleges adóügyi területek között szállítanak, a postai küldeményt és valamennyi kísérő okmányt a 72-02. mellékletben meghatározott címkével kell ellátni.

(2)   Ha uniós árukat belső árutovábbítási eljárás keretében a Vámkódex 227. cikke (2) bekezdésének f) pontjával összhangban az Unió vámterületéről egységes árutovábbítási országba szállítanak az Unió vámterületére történő továbbítás céljából, az említett árukat az áruk uniós vámjogi státusának az e rendelet 199. cikkében felsorolt egyik igazolásfajta alapján kiállított igazolásának kell kísérnie.

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolását az Unió vámterületére történő újrabelépéskor be kell mutatni a vámhivatalnak.

2. szakasz

Uniós külső és belső árutovábbítási eljárás

1. alszakasz

Általános rendelkezések

291. cikk

Árutovábbítási művelet különleges körülmények esetén

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja)

(1)   A vámhatóság elfogad papíralapú árutovábbítási árunyilatkozatot az alábbiak átmeneti működési zavara esetén:

a)

az elektronikus árutovábbítási rendszer;

b)

a vámeljárás jogosultjai által az uniós árutovábbítási árunyilatkozat elektronikus adatfeldolgozási eljárás révén történő benyújtásához használt számítógépesített rendszer;

c)

a vámeljárás jogosultjai által az uniós árutovábbítási árunyilatkozat elektronikus adatfeldolgozási eljárás révén történő benyújtásához használt számítógépesített rendszer és az elektronikus árutovábbítási rendszer közötti elektronikus kapcsolat.

A papíralapú árutovábbítási árunyilatkozat használatára vonatkozó szabályokat a 72-04. melléklet rögzíti.

(2)   A b) vagy c) pontban említettek szerinti átmeneti működési zavar esetén a vámhatóságok jóváhagyása szükséges a papíralapú árutovábbítási árunyilatkozat elfogadásához.

292. cikk

Megerősítés és igazgatási segítségnyújtás

(A Vámkódex 48. cikke)

(1)   Az illetékes vámhatóság a bejegyzések, a közölt információk és a bélyegzők hitelességének ellenőrzése céljából elvégezheti az árutovábbítási művelettel kapcsolatban szolgáltatott információk, valamint bármely okmány, nyomtatvány, engedély vagy adat áruátengedést követő ellenőrzését. Az ilyen ellenőrzéseket a szolgáltatott információk pontosságát és hitelességét illetően felmerült kétség, vagy csalás gyanúja esetén kell elvégezni. Ez végezhető kockázatelemzés alapján vagy szúrópróbaszerűen is.

(2)   Az illetékes vámhatóság, amely áruátengedést követő ellenőrzés iránti megkeresést kap, arra haladéktalanul válaszol.

(3)   Ha az indító tagállam illetékes vámhatósága az uniós árutovábbítási műveletre vonatkozó információk áruátengedést követő ellenőrzésére kéri fel az illetékes vámhatóságot, az árutovábbítási eljárás lezárására vonatkozóan a Vámkódex 215. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételeket mindaddig nem lehet teljesítettnek tekintetni, amíg az adatok hitelessége vagy pontossága megerősítést nem nyert.

293. cikk

Az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Ha az áruk birtokosa az egységes árutovábbítási eljárást használja, e cikk (2) bekezdése és az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 189. cikke alkalmazandó. Mindazonáltal az Unió vámterületén belül forgalomba hozott árukat az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény 1. cikkének (2) bekezdésével összhangban az uniós árutovábbítási eljárás alá vontnak kell tekinteni.

(2)   Ha az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény rendelkezései alkalmazandók és az uniós áruk áthaladnak egy vagy több egységes árutovábbítási országon, a Vámkódex 227. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említettek szerint az árukat uniós belső árutovábbítási eljárás alá kell vonni, kivéve azon uniós árukat, amelyeket kizárólag tengeri vagy légi úton szállítanak.

294. cikk

Vegyes szállítmányok

(A Vámkódex 233. cikke (1) bekezdésének b) pontja)

Egy szállítmány tartalmazhat egyszerre a Vámkódex 226. cikkével összhangban uniós külső árutovábbítási eljárás alá vonandó árukat, valamint a Vámkódex 227. cikkével összhangban uniós belső árutovábbítási eljárás alá vonandó árukat is, feltéve, hogy az árutovábbítási árunyilatkozatban minden egyes árutétel esetében ezt ennek megfelelően jelzik.

295. cikk

Hatály

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

Az uniós árutovábbítási eljárás a következő esetekben kötelező:

a)

ha légi úton szállított nem uniós árukat uniós repülőtéren rakodják be vagy rakják újból be;

b)

ha tengeren szállított nem uniós árukat az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 120. cikkével összhangban engedélyezett menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járattal szállítják.

2. alszakasz

Alakiságok az indító vámhivatalnál

296. cikk

Árutovábbítási árunyilatkozat és szállítóeszközök

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Minden árutovábbítási árunyilatkozat csak olyan uniós árutovábbítási eljárás alá vont árukra vonatkozhat, amelyeket egy indító vámhivataltól egy rendeltetési vámhivatalhoz, egyetlen szállítóeszközön, egy szállítótartályban vagy egy csomagban szállítanak vagy fognak szállítani.

Egy árutovábbítási árunyilatkozat mindazonáltal vonatkozhat egy indító vámhivataltól egy rendeltetési vámhivatalhoz egynél több szállítótartályban vagy egynél több csomagban szállított vagy szállításra kerülő árukat is, amennyiben a szállítótartályokat vagy csomagokat egyetlen szállítóeszközbe rakodják be.

(2)   E cikk alkalmazásában szintén egyetlen szállítóeszköznek kell tekinteni a következők bármelyikét, feltéve, hogy a szállított árukat együtt indítják:

a)

közúti járművek a pótkocsival/pótkocsikkal vagy a félpótkocsival/félpótkocsikkal együtt;

b)

az összekapcsolt vasúti személy- vagy áruszállító kocsik;

c)

egyetlen egységet alkotó hajók.

(3)   Ha az uniós árutovábbítási eljárás céljából egyetlen szállítóeszközt használnak az áruk több indító vámhivatalnál történő berakodására és több rendeltetési vámhivatalnál történő kirakodására, minden egyes szállítmány tekintetében külön árutovábbítási árunyilatkozatot kell benyújtani.

297. cikk

Az áruk vám elé állítására vonatkozó határidő

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Az indító vámhivatal a következők figyelembevételével határidőt tűz ki, amelyen belül az árukat vám elé kell állítani a rendeltetési vámhivatalnál:

a)

az útvonal;

b)

a szállítóeszköz;

c)

szállításra vonatkozó jogszabályok, illetve olyan egyéb jogszabályok, amelyek hatással lehetnek a határidő megállapítására;

d)

bármely lényeges, a vámeljárás jogosultja által közölt információ.

(2)   Ha az indító vámhivatal kitűzi a határidőt, az kötelező azon tagállamok vámhatóságai számára, amelyek területére az áruk az uniós árutovábbítási művelet során belépnek, és e hatóságok az említett határidőt nem változtathatják meg.

298. cikk

Az uniós árutovábbítási eljárás alá vont áruk szállítási útvonala

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Az uniós árutovábbítási eljárás alá vont árukat egy gazdaságilag indokolt útvonalon kell a rendeltetési vámhivatalhoz szállítani.

(2)   Ha az indító vámhivatal vagy a vámeljárás jogosultja szükségesnek tartja, e vámhivatal a vámeljárás jogosultja által közölt lényeges információkat figyelembe véve előírja az áruk uniós árutovábbítási eljárás során történő szállításának útvonalát.

A vámhivatal az útvonal előírásakor legalább azon tagállamok megjelölését bevezeti az elektronikus árutovábbítási rendszerbe, amelyeken keresztül az árukat továbbítják.

299. cikk

Zárral történő ellátás mint azonosítási intézkedés

(A Vámkódex 192. cikke, 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Ha az áruk uniós árutovábbítási eljárás alá vonandók, az indító vámhivatalnak a következőket kell ellátnia zárral:

a)

az árukat tartalmazó teret, amennyiben az indító vámhivatal elismerte, hogy a szállítóeszköz vagy szállítótartály alkalmas zárfelhelyezésre;

b)

egyéb esetben minden egyes csomagot.

(2)   A zárak számát és egyedi azonosítóit az indító vámhivatal rögzíti az elektronikus árutovábbítási rendszerben.

300. cikk

Zár felhelyezésére való alkalmasság

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Az indító vámhivatal a következő feltételek teljesülése esetén tekinti a szállítóeszközöket vagy szállítótartályokat alkalmasnak zár felhelyezésére:

a)

a szállítóeszközre vagy szállítótartályra a zárakat egyszerűen és hatékonyan lehet felhelyezni;

b)

a szállítóeszközt vagy szállítótartályt úgy építették meg, hogy az áruk kivétele vagy bejuttatása esetén a kivétel vagy bejuttatás látható nyomokat hagy, a zárak feltört állapotba kerülnek vagy illetéktelen beavatkozás jeleit mutatják, vagy valamely elektronikus nyomonkövetési rendszer regisztrálja a kivételt vagy bejuttatást;

c)

a szállítóeszköz vagy szállítótartály nem tartalmaz olyan rejtekhelyeket, ahová árukat lehet elrejteni;

d)

vámhatósági vizsgálat céljából az áruk számára fenntartott terek könnyen hozzáférhetőek.

(2)   Szintén zárfelhelyezésre alkalmasnak kell tekinteni azon közúti járműveket, pótkocsikat, félpótkocsikat vagy szállítótartályokat, amelyeket valamely olyan nemzetközi megállapodás hagyott jóvá vámzárral történő árufuvarozás céljára, amelynek az Unió szerződő fele.

301. cikk

A vámzárak jellemzői

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   A vámzáraknak legalább a következő elengedhetetlen jellemzőkkel kell rendelkezniük és a következő műszaki előírásoknak kell megfelelniük:

a)

a zárak elengedhetetlen jellemzői:

i.

szokásos használat esetén sértetlen és biztosan rögzített állapotban maradnak;

ii.

könnyen ellenőrizhetőek és felismerhetőek;

iii.

úgy gyártották, hogy a feltörés, illetéktelen beavatkozás vagy eltávolítás szabad szemmel látható nyomot hagy rajtuk;

iv.

egyszeri használatra tervezték, illetve ha többszöri használatra szánták őket, akkor kialakításuk révén minden egyes újabb használatkor jól látható, egyedi azonosító jelzéssel lehet őket ellátni;

v.

tartós jellegű, jól olvasható és egyedileg számozott egyedi azonosítók szerepelnek rajtuk;

b)

műszaki előírások:

i.

a zárak formája és méretei változhatnak az alkalmazott zárási eljárástól függően, de a méreteknek az azonosító jelzések könnyű olvashatóságát biztosítaniuk kell;

ii.

a zárak azonosító jelzéseinek hamisíthatatlannak és nehezen utánozhatónak kell lenniük;

iii.

a használt anyagnak ellenállónak kell lennie a véletlen töréssel szemben, és meg kell akadályoznia a nem felismerhető hamisítást vagy újbóli felhasználást.

(2)   Ha a zárakat illetékes szerv a „Szállítókonténerek. Mechanikus konténerzárak.” ISO 17712:2013 nemzetközi szabványnak megfelelően tanúsította, úgy kell tekinteni, hogy ezek a zárak megfelelnek az (1) bekezdésben megállapított követelményeknek.

Konténeres fuvarozás esetén a lehető legszélesebb körben magas biztonsági szintet biztosító elemekkel ellátott zárakat kell alkalmazni.

(3)   A vámzáron az alábbi jelzéseket kell feltüntetni:

a)

az Unió egyik hivatalos nyelvén a „Vám” szó vagy az ennek megfelelő rövidítés;

b)

azt a tagállamot azonosító ISO-alpha-2 szerinti országkód, ahol a zárat felhelyezték;

c)

a tagállamok emellett az EU zászlaját ábrázoló emblémát is feltüntethetik.

A tagállamok egymással egyetértésben határozhatnak úgy, hogy közös biztonsági elemeket és technológiát alkalmaznak.

(4)   A Bizottságot a tagállamok értesítik az általuk használt vámzárak típusairól. Ezt az információt a Bizottság valamennyi tagállam rendelkezésére bocsátja.

(5)   Minden olyan esetben, amikor zárakat kell eltávolítani a vámvizsgálat elvégzéséhez, a vámhatóság törekszik arra, hogy az ismételt zárfelhelyezéshez szükség szerint legalább egyenértékű biztonsági elemekkel ellátott vámzárat alkalmazzon, valamint rögzíti a művelet adatait – többek között az új zárszámot – a szállítmányi dokumentációban.

302. cikk

A zárral történő ellátás alternatív azonosítási intézkedései

(A Vámkódex 192. cikke, 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   E rendelet 299. cikkétől eltérve az indító vámhivatal határozhat úgy, hogy az uniós árutovábbítási eljárás alá vont árukat nem látja el zárral, és helyette az árutovábbítási árunyilatkozatban vagy a kiegészítő okmányokban található árumegnevezésre hagyatkozik, feltéve, hogy az árumegnevezés eléggé pontos ahhoz, hogy az árukat könnyen azonosítani lehessen, valamint tartalmazza azok mennyiségét és jellegét, továbbá bármilyen különleges jellemzőit, például az áruk sorszámát.

(2)   E rendelet 299. cikkétől eltérve – hacsak az indító vámhivatal nem határoz másképp – sem a szállítóeszközt, sem pedig az árukat tartalmazó egyes csomagokat nem kell ellátni zárral, ha:

a)

az árukat légi úton szállítják és vagy minden egyes szállítmányt ellátnak a kísérő légifuvarlevél számát tartalmazó címkével, vagy a szállítmány olyan rakodási egységet alkot, amelyen feltüntetik a kísérő légifuvarlevél számát;

b)

az árukat vasúton szállítják és a vasúttársaságok azonosítási intézkedéseket alkalmaznak.

303. cikk

Az áruk uniós árutovábbítási eljárásra való átengedése

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Kizárólag azon áruk engedhetők át uniós árutovábbítási eljárásra, amelyeket e rendelet 299. cikkének megfelelően zárral láttak el, vagy amelyek tekintetében e rendelet 302. cikkével összhangban alternatív azonosítási intézkedéseket hoztak.

(2)   Az indító vámhivatal az áruk átengedésekor az uniós árutovábbítási művelet adatait továbbítja:

a)

a bejelentett rendeltetési vámhivatalnak;

b)

valamennyi bejelentett átléptető vámhivatalnak.

Ezen adatok alapját az árutovábbítási árunyilatkozat adott esetben megfelelően módosított adatai képezik.

(3)   Az áruk uniós árutovábbítási eljárásra történő átengedéséről az indító vámhivatal értesíti a vámeljárás jogosultját.

(4)   A vámeljárás jogosultjának kérésére az indító vámhivatal árutovábbítási kísérőokmányt vagy – adott esetben – árutovábbítási/biztonsági kísérőokmányt bocsát a vámeljárás jogosultjának rendelkezésére.

Az árutovábbítási kísérőokmányt az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet B-02. mellékletében megadott nyomtatvány használatával, és szükség esetén az ugyanazon felhatalmazáson alapuló rendelet B-03. mellékletében megadott nyomtatványban szereplő tételjegyzékkel kiegészítve kell rendelkezésre bocsátani. Az árutovábbítási/biztonsági kísérőokmányt az ugyanazon felhatalmazáson alapuló rendelet B-04. mellékletében megadott nyomtatvány használatával, és az ugyanazon felhatalmazáson alapuló rendelet B-05. mellékletében megadott nyomtatványban szereplő árutovábbítási/biztonsági tételjegyzékkel kiegészítve kell rendelkezésre bocsátani.

3. alszakasz

Alakiságok az uniós árutovábbítási eljárás során

304. cikk

Uniós árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk vám elé állítása az átléptető vámhivatalnál

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Az árukat az árutovábbítási árunyilatkozat MRN-jével együtt valamennyi átléptető vámhivatalnál vám elé kell állítani.

(2)   Az árutovábbítási árunyilatkozat MRN-jének minden egyes átléptető vámhivatalnál történő bemutatására az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 184. cikkének második bekezdése alkalmazandó.

(3)   Az átléptető vámhivatalok az uniós árutovábbítási művelet indító vámhivataltól kapott adatai alapján rögzítik az áruk határátlépését. Az átléptető vámhivataloknak az említett átlépésről értesíteniük kell az indító vámhivatalt.

(4)   Ha az árukat a bejelentett átléptető hivataltól eltérő vámhivatalon keresztül szállítják, a tényleges átléptető vámhivatal megkéri az indító vámhivataltól az uniós árutovábbítási művelet adatait és értesíti az indító vámhivatalt az áruk határátlépéséről.

(5)   Az átléptető vámhivatalok megvizsgálhatják az árukat. Az áruk vizsgálatát elsősorban az uniós árutovábbítási műveletet indító vámhivataltól kapott adatai alapján kell elvégezni.

(6)   Az (1)–(4) bekezdés nem alkalmazandó az áruk vasúti szállítására, feltéve, hogy az átléptető vámhivatal képes egyéb módon megerősíteni az áruk határátlépését. Ilyen megerősítést csak szükség esetén kell végezni. A megerősítés visszamenőlegesen is elvégezhető.

305. cikk

Események az uniós árutovábbítási művelet keretében történő áruszállítás során

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   A fuvarozó az eseményt követően indokolatlan késedelem nélkül vám elé állítja az árukat az árutovábbítási árunyilatkozat MRN-jével együtt azon tagállam legközelebbi vámhatóságánál, amelynek területén a szállítóeszköz található, amennyiben:

a)

a fuvarozó rajta kívül álló körülmények miatt kénytelen eltérni az e rendelet 298. cikkével összhangban előírt útvonaltól;

b)

a szállítási művelet során a zárak a fuvarozón kívül álló okok miatt feltört állapotba kerülnek vagy illetéktelen beavatkozást szenvednek;

c)

az árukat egy szállítóeszközről a vámhatóság felügyelete mellett átrakodják egy másik szállítóeszközre;

d)

fenyegető veszély miatt a zárral ellátott szállítóeszközből azonnal, részlegesen vagy teljesen ki kell rakodni;

e)

olyan esemény következik be, amely befolyásolhatja a vámeljárás jogosultjának vagy a fuvarozónak azon képességét, hogy teljesítse kötelezettségeit;

f)

az e rendelet 296. cikkének (2) bekezdésében említettek szerinti egyetlen szállítóeszközt alkotó elemek bármelyikét lecserélik.

(2)   Ha a vámhatóság, amelynek területén a szállítóeszköz található, úgy ítéli meg, hogy az érintett uniós árutovábbítási művelet folytatódhat, megtesz minden általa szükségesnek tartott lépést.

Az (1) bekezdésben említett eseményekre vonatkozó lényeges információkat e vámhatóság köteles az elektronikus árutovábbítási rendszerben rögzíteni.

(3)   A vámhatóságok az (1) bekezdés c) pontjában említettek szerinti esemény esetén nem követelhetik meg az áruk árutovábbítási árunyilatkozat MRN-jével együtt történő vám elé állítását, ha valamennyi alábbi feltétel teljesül:

a)

az árukat egy olyan szállítóeszközről rakodják át, amely nincs ellátva zárral;

b)

a vámeljárás jogosultja vagy a vámeljárás jogosultjának érdekében a fuvarozó lényeges információkat szolgáltat az átrakodásra vonatkozóan azon tagállam vámhatósága számára, amelynek területén a szállítóeszköz található;

c)

a lényeges információkat e hatóság rögzíti az elektronikus árutovábbítási rendszerben.

(4)   Az (1) bekezdés f) pontjában említettek szerinti esemény esetén a fuvarozó folytathatja az uniós árutovábbítási műveletet, ha egy vagy több vasúti személy- vagy áruszállító kocsit műszaki problémák miatt kisoroznak az összekapcsolt vasúti személy- vagy áruszállító kocsikból.

(5)   Az (1) bekezdés f) pontjában említettek szerinti esemény esetén, ha egy közúti jármű vontatóját cserélik, de pótkocsiját vagy félpótkocsiját nem cserélik, a vámhatóság nem követelheti meg az áruk árutovábbítási árunyilatkozat MRN-jével együtt történő vám elé állítását, ha valamennyi alábbi feltétel teljesül:

a)

a vámeljárás jogosultja vagy a vámeljárás jogosultjának érdekében a fuvarozó lényeges információkat szolgáltat a közúti jármű összetételére vonatkozóan azon tagállam vámhatósága számára, amelynek területén a szóban forgó közúti jármű található;

b)

a lényeges információkat e hatóság rögzíti az elektronikus árutovábbítási rendszerben.

(6)   A 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett NCTS korszerűsítésének telepítési időpontjaiig az (1) bekezdésben említett esetekben a fuvarozó bejegyzi az árutovábbítási kísérőokmányba vagy az árutovábbítási/biztonsági kísérőokmányba a szükséges adatokat, és az eseményt követően indokolatlan késedelem nélkül az árutovábbítási kísérőokmánnyal vagy az árutovábbítási/biztonsági kísérőokmánnyal együtt vám elé állítja az árukat azon tagállam legközelebbi vámhatóságánál, amelynek területén a szállítóeszköz található.

A (3) bekezdés a) és b) pontjában, a (4) bekezdésben és az (5) bekezdés a) pontjában említett esetekben a fuvarozó mentesül az áruk e vámhatóságnál történő vám elé állítása, valamint az árutovábbítási árunyilatkozat MRN-jének bemutatása alól.

Az árutovábbítási művelet során történt eseményekre vonatkozó lényeges információkat az átléptető vámhivatal vagy a rendeltetési vámhivatal rögzíti az elektronikus árutovábbítási rendszerben.

(7)   E cikk (2) bekezdésének második albekezdése nem alkalmazandó a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett NCTS korszerűsítésének telepítési időpontjaiig.

4. alszakasz

Alakiságok a rendeltetési vámhivatalnál

306. cikk

Uniós árutovábbítási eljárás alá vont áruk vám elé állítása a rendeltetési vámhivatalnál

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Ha uniós árutovábbítási eljárás alá vont áruk érkeznek a rendeltetési vámhivatalhoz, e vámhivatalnál a következőket kell vám elé állítani, illetve bemutatni:

a)

az áruk;

b)

az árutovábbítási árunyilatkozat MRN-je;

c)

a rendeltetési vámhivatal által előírt valamennyi információ.

A vám elé állítást és a bemutatást hivatalos nyitvatartási időben kell elvégezni. A rendeltetési vámhivatal azonban az érintett személy kérésére a hivatalos nyitvatartási időn kívüli, vagy valamely más helyen történő vám elé állítást és bemutatást is engedélyezhet.

(2)   Az árutovábbítási árunyilatkozat MRN-jének minden egyes átléptető vámhivatalnál történő bemutatására az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 184. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.

(3)   Ha a vám elé állításra és a bemutatásra az indító vámhivatal által az e rendelet 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban meghatározott határidő lejártát követően került sor, a vámeljárás jogosultja esetében a határidőt betartottnak kell tekinteni, amennyiben ő vagy a fuvarozó a rendeltetési vámhivatal számára elfogadható módon igazolja, hogy a késedelem nem neki róható fel.

(4)   Az uniós árutovábbítási eljárás befejeződhet az árutovábbítási árunyilatkozatban bejelentettől eltérő vámhivatalnál is. Ebben az esetben ezt a vámhivatalt kell a rendeltetési vámhivatalnak tekinteni.

(5)   Az árukat a rendeltetési vámhivatalnál vám elé állító személy kérésére az említett vámhivatal bemutatási igazolást záradékol, amely igazolja, hogy az árukat vám elé állították e vámhivatalnál, és amely hivatkozást tartalmaz az árutovábbítási árunyilatkozat MRN-jére.

A bemutatási igazoláshoz a 72-03. mellékletben meghatározott nyomtatványt kell felhasználni, és azt az érintett személynek előzetesen ki kell töltenie.

A bemutatási igazolás az uniós árutovábbítási eljárás befejezésének e rendelet 312. cikke szerinti alternatív igazolásaként nem használható fel.

307. cikk

Az uniós árutovábbítási eljárás alá vont áruk megérkezéséről szóló értesítés

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   A rendeltetési vámhivatal még azon a napon értesíti az indító vámhivatalt az áruk megérkezéséről, amikor e rendelet 306. cikkének (1) bekezdése szerint az árukat vám elé állítják és az árutovábbítási árunyilatkozat MRN-jét bemutatják.

(2)   Ha az uniós árutovábbítási eljárás az árutovábbítási árunyilatkozatban bejelentettől eltérő vámhivatalnál fejeződik be, az e rendelet 306. cikkének (4) bekezdése szerint rendeltetési vámhivatalnak minősülő vámhivatal még azon a napon értesíti az indító vámhivatalt az áruk megérkezéséről, amikor e rendelet 306. cikkének (1) bekezdése szerint az árukat vám elé állítják és az árutovábbítási árunyilatkozat MRN-jét bemutatják.

Az indító vámhivatal az érkezésről értesíti az árutovábbítási árunyilatkozatban bejelentett rendeltetési vámhivatalt.

308. cikk

Ellenőrzések és alternatív igazolás kiadása

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Ha az uniós árutovábbítási eljárás befejeződik, a rendeltetési vámhivatal vámellenőrzéseket végez az uniós árutovábbítási műveletnek az indító vámhivataltól kapott adatai alapján.

(2)   Ha az uniós árutovábbítási eljárás befejeződik, a rendeltetési vámhivatal nem tárt fel szabálytalanságot és a vámeljárás jogosultja bemutatja az árutovábbítási kísérőokmányt vagy az árutovábbítási/biztonsági kísérőokmányt, akkor az említett vámhivatal a vámeljárás jogosultjának kérésére záradékolja ezt az okmányt a 305. cikk szerinti alternatív igazolás szolgáltatása céljából. A záradék tartalmazza a szóban forgó vámhivatal bélyegzőjét, a tisztviselő aláírását, a dátumot és az alábbi bejegyzést:

„Alternatív igazolás – 99202”.

309. cikk

Az ellenőrzés eredményének megküldése

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   A rendeltetési vámhivatal az ellenőrzés eredményéről legkésőbb az áruknak a rendeltetési vámhivatalnál vagy másik helyen történő, e rendelet 306. cikkének (1) bekezdése szerinti vám elé állításának napját követő harmadik napon értesíti az indító vámhivatalt. Kivételes esetekben az említett határidő meghosszabbítható legfeljebb hat napra.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, ha az árukat a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének b) pontjában említettek szerinti engedélyezett címzett fogadja, az indító vámhivatalt legkésőbb az engedélyezett címzettnek történt leszállítás napját követő hatodik napon kell értesíteni.

Ha az árukat vasúton szállítják és az összekapcsolt vasúti személy- vagy áruszállító kocsik közül műszaki problémák miatt egy vagy több vasúti személy- vagy áruszállító kocsit az e rendelet 305. cikkének (4) bekezdésében említettek szerint kisoroznak, az indító vámhivatalt legkésőbb az áruk első része vám elé állításának napját követő tizenkettedik napon kell értesíteni.

(3)   E cikk (2) bekezdésének második albekezdése nem alkalmazandó a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett NCTS korszerűsítésének telepítési időpontjaiig.

5. alszakasz

Keresési eljárás és a vámtartozás beszedése

310. cikk

Keresési eljárás az uniós árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk esetében

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Ha az indító vámhivatal az áruk megérkezéséről szóló értesítés fogadását követően nem kapta meg e rendelet 309. cikkének (1) bekezdésével vagy e rendelet 309. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban hat napon belül, vagy e rendelet 309. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban tizenkét napon belül az ellenőrzés eredményét, az említett vámhivatal haladéktalanul megkéri az ellenőrzés eredményét attól a rendeltetési vámhivataltól, amely az áruk megérkezéséről szóló értesítést küldte.

Az indító vámhivatal megkeresésének fogadását követően a rendeltetési vámhivatal haladéktalanul elküldi az ellenőrzés eredményét.

(2)   Ha az indító tagállam vámhatósága még nem kapott olyan információt, amely alapján lezárható az uniós árutovábbítási eljárás vagy beszedhető a vámtartozás, a vámeljárás jogosultjától vagy – amennyiben a rendeltetési helyen elegendő adat áll rendelkezésre – a rendeltetési vámhivataltól megkéri a lényeges információkat az alábbi esetekben:

a)

az indító vámhivatal nem kapta meg az áruk vám elé állítására e rendelet 297. cikkével összhangban megállapított határidő lejártáig az áruk megérkezéséről szóló értesítést;

b)

az indító vámhivatal nem kapta meg az ellenőrzés (1) bekezdés szerint megkért eredményét;

c)

az indító vámhivatal tudomására jut, hogy az áruk megérkezéséről szóló értesítés vagy az ellenőrzés eredményét tévesen küldték meg.

(3)   Az indító tagállam vámhatósága a (2) bekezdés a) pontja szerinti információ iránti megkeresést az ott meghatározott határidő lejárta után hét napon belül, a (2) bekezdés b) pontja szerinti információkérést az (1) bekezdésben említett, az adott esetre alkalmazandó határidő lejárta után hét napon belül elküldi.

Az indító tagállam vámhatósága azonban a megkeresést haladéktalanul elküldi, ha az említett határidők lejárta előtt arról értesül, hogy az uniós árutovábbítási eljárás nem szabályosan fejeződött be, vagy ennek gyanúja felmerül.

(4)   A (2) bekezdéssel összhangban továbbított megkereséseket a megkeresés elküldésének napjától számított 28 napon belül meg kell válaszolni.

(5)   Ha – a (2) bekezdésnek megfelelő megkeresést követően – a rendeltetési vámhivatal nem szolgált az uniós árutovábbítási eljárás lezárásához elegendő információval, az indító tagállam vámhatósága legkésőbb a keresési eljárás megindítása után 35 nappal a vámeljárás jogosultját felkéri, hogy nyújtsa be ezen információkat.

A 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett NCTS korszerűsítésének telepítési időpontjaiig azonban az említett vámhatóság legkésőbb a keresési eljárás megindítása után 28 nappal felkéri a vámeljárás jogosultját, hogy nyújtsa be ezen információkat.

E felkérésre a vámeljárás jogosultjának a felkérés elküldésének napjától számított 28 napon belül válaszolnia kell.

(6)   Ha a vámeljárás jogosultjának (5) bekezdés szerinti válaszában szereplő információk nem elegendőek az uniós árutovábbítási eljárás lezárásához, de az indító tagállam vámhatósága úgy véli, hogy azok elegendőek a keresési eljárás folytatásához, az említett vámhatóság haladéktalanul kiegészítő információkat kér az érintett vámhivataltól.

E megkeresésre a szóban forgó vámhivatalnak a megkeresés elküldésének napjától számított 40 napon belül válaszolnia kell.

(7)   Ha a keresési eljárás (1)–(6) bekezdésben meghatározott lépései során megállapítást nyer, hogy az uniós árutovábbítási eljárás szabályosan fejeződött be, az indító tagállam vámhatósága lezárja az uniós árutovábbítási eljárást, és erről haladéktalanul tájékoztatja a vámeljárás jogosultját, valamint adott esetben minden olyan vámhatóságot, amely beszedési eljárást kezdeményezhetett.

(8)   Ha a keresési eljárás (1)–(6) bekezdésben meghatározott lépései során megállapítást nyer, hogy az uniós árutovábbítási eljárás nem zárható le, az indító tagállam vámhatósága megállapítja, hogy keletkezett-e vámtartozás.

Ha keletkezett vámtartozás, az indító tagállam vámhatósága a következő intézkedéseket hozza:

a)

azonosítja az adóst;

b)

meghatározza a vámtartozás közléséért felelős vámhatóságot a Vámkódex 102. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

311. cikk

A vámtartozás-beszedés átruházására irányuló megkeresés

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Ha az indító tagállam vámhatósága a keresési eljárás során és az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 77. cikkének a) pontjában említett határidő lejárta előtt bizonyítékot szerez arra vonatkozóan, hogy a hely, ahol a vámtartozás keletkezését kiváltó események bekövetkeztek, egy másik tagállamban található, e vámhatóság haladéktalanul, de minden esetben az említett határidőn belül elküldi valamennyi rendelkezésre álló információt a szóban forgó helyen illetékes vámhatóságnak.

(2)   A szóban forgó helyen illetékes vámhatóság nyugtázza az információk fogadását és tájékoztatja az indító tagállam vámhatóságát, hogy felelős-e a beszedésért. Ha e tájékoztatást az indító tagállam vámhatósága nem kapta meg 28 napon belül, késedelem nélkül folytatja a keresési eljárást vagy megkezdi a beszedést.

312. cikk

Az uniós árutovábbítási eljárás befejezésének alternatív igazolása

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Az uniós árutovábbítási eljárást szabályosan befejezettnek kell tekinteni, ha a vámeljárás jogosultja az indító tagállam vámhatósága számára elfogadható módon bemutatja az árukat azonosító alábbi okmányok egyikét:

a)

a rendeltetési tagállam vámhatósága által hitelesített okmány, amely azonosítja az árukat és megállapítja, hogy az árukat vám elé állították a rendeltetési vámhivatalnál vagy a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint engedélyezett címzettnek leszállították;

b)

valamely tagállam vámhatósága által hitelesített okmány vagy vámnyilvántartás, amely tanúsítja, hogy az áruk fizikailag elhagyták az Unió vámterületét;

c)

olyan harmadik országban kiadott vámokmány, ahol az árukat vámeljárás alá vonják;

d)

harmadik országban kiadott, ennek az országnak a vámhatósága által lebélyegzett vagy egyéb módon hitelesített okmány arról, hogy az áruk az említett országban szabad forgalomban lévőnek minősülnek.

(2)   Az (1) bekezdésben említett okmányok helyett igazolásként benyújthatók azok másolatai is, amennyiben az eredeti okmányokat hitelesítő szerv, az érintett harmadik ország hatósága vagy valamely tagállami hatóság azokat az eredetivel megegyezőként hitelesítette.

(3)   Az áruk megérkezéséről szóló, 300. cikkben említett értesítés nem tekintendő arra vonatkozó igazolásnak, hogy az uniós árutovábbítási eljárás szabályosan befejeződött.

6. alszakasz

Az uniós árutovábbítási eljárás esetében alkalmazott egyszerűsítések

313. cikk

Az egyszerűsítések területi hatálya

(A Vámkódex 233. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének a) és c) pontjában említett egyszerűsítések kizárólag azon uniós árutovábbítási műveletekre alkalmazandók, amelyek abban a tagállamban kezdődnek, ahol az egyszerűsítésekre vonatkozó engedélyt megadják.

(2)   A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének b) pontjában említett egyszerűsítés kizárólag azon uniós árutovábbítási műveletekre alkalmazandó, amelyek abban a tagállamban fejeződnek be, ahol az egyszerűsítésre vonatkozó engedélyt megadják.

(3)   A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének e) pontjában említett egyszerűsítés az egyszerűsítésre vonatkozó engedélyben maghatározott tagállamokban alkalmazandó.

314. cikk

Áruk uniós árutovábbítási eljárás alá vonása engedélyezett feladó által

(A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének a) pontja)

(1)   Ha engedélyezett feladó uniós árutovábbítási eljárás alá szándékozik vonni árukat, az indító vámhivatalnál árutovábbítási árunyilatkozatot kell benyújtania. Az engedélyezett feladó a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének a) pontjában említett engedélyben megjelölt határidő lejártáig nem kezdheti meg az uniós árutovábbítási eljárást.

(2)   Az engedélyezett feladó a következő információkat bevezeti az elektronikus árutovábbítási rendszerbe:

a)

a 291. cikkel összhangban előírt útvonal esetén az útvonal;

b)

az áruknak a rendeltetési vámhivatalban való vám elé állítására e rendelet 297. cikkének megfelelően előírt határidő;

c)

adott esetben a zárak száma és egyedi azonosítói.

(3)   Az engedélyezett feladó kizárólag azt követően nyomtathat árutovábbítási kísérőokmányt vagy árutovábbítási/biztonsági kísérőokmányt, hogy megkapta az indító vámhivataltól az áruk uniós árutovábbítási eljárásra történő átengedéséről szóló értesítést. Az említett okmányokat azonban a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett NCTS korszerűsítésének telepítési időpontjaiig az engedélyezett feladó kinyomtatja.

315. cikk

Alakiságok uniós árutovábbítási eljárás keretében szállított, engedélyezett címzett által fogadott áruk esetében

(A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének b) pontja)

(1)   Ha az áruk egy, a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének b) pontjában említett engedélyben megjelölt helyre megérkeznek, az engedélyezett címzett:

a)

haladéktalanul értesíti a rendeltetési vámhivatalt az áruk megérkezéséről és tájékoztatja a szállítás során bekövetkezett bármilyen szabálytalanságról vagy egyéb eseményről;

b)

csak azt követően rakodja ki az árukat, hogy megkapta a rendeltetési vámhivatal engedélyét;

c)

kirakodást követően haladéktalanul bevezeti nyilvántartásába a vizsgálat eredményeit és minden egyéb, a kirakodással összefüggő lényeges információt;

d)

legkésőbb az azt a napot követő harmadik napon, hogy megkapta az áruk kirakodására vonatkozó engedélyt, értesíti a rendeltetési vámhivatalt az áruk vizsgálatának eredményéről, valamint tájékoztatja mindennemű szabálytalanságról.

(2)   Ha a rendeltetési vámhivatal megkapta az áruknak az engedélyezett címzett helyiségeibe vagy területére történő megérkezéséről szóló értesítést, értesíti az indító vámhivatalt az áruk megérkezéséről.

(3)   Ha a rendeltetési vámhivatal megkapta az áruk (1) bekezdés d) pontjában említett vizsgálatának eredményét, legkésőbb az áruk engedélyezett címzettnek történt leszállítása napját követő hatodik napon elküldi az indító vámhivatalnak az ellenőrzés eredményét.

316. cikk

Az uniós árutovábbítási eljárás befejezése engedélyezett címzett által fogadott áruk esetében

(A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének b) pontja)

(1)   Ha az árukat a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírtak szerint az engedélyezett címzettnek sértetlen állapotban az engedélyben megjelölt helyen, az e rendelet 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban megállapított határidőn belül bemutatták, úgy tekintendő, hogy a vámeljárás jogosultja teljesítette kötelezettségeit, valamint hogy az árutovábbítási eljárás a Vámkódex 233. cikke (2) bekezdésének megfelelően befejeződött.

(2)   A fuvarozó kérésére az engedélyezett címzett kiadja az áruknak a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének b) pontjában említett engedélyben megjelölt helyre történt megérkezését igazoló, és az uniós árutovábbítási művelet MRN-jére való hivatkozást tartalmazó bemutatási igazolást. A bemutatási igazoláshoz a 72-03. mellékletben meghatározott formanyomtatványt kell felhasználni.

317. cikk

Alakiságok különleges zárak használata esetén

(A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének c) pontja)

(1)   A különleges záraknak meg kell felelniük az e rendelet 301. cikkének (1) bekezdésében megállapított követelményeknek.

Ha a zárakat illetékes szerv a „Szállítókonténerek. Mechanikus konténerzárak.” ISO 17712:2013 nemzetközi szabványnak megfelelően tanúsította, úgy kell tekinteni, hogy ezek a zárak megfelelnek az említett követelményeknek.

Konténeres fuvarozás esetén a lehető legszélesebb körben magas biztonsági szintet biztosító elemekkel ellátott zárakat kell alkalmazni.

(2)   A különleges záron az alábbi információk valamelyikének szerepelnie kell:

a)

a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének c) pontjával összhangban történő használatra engedéllyel rendelkező személy neve;

b)

a megfelelő rövidítés vagy kód, amely alapján az indító tagállam vámhatósága azonosítani tudja az érintett személyt.

(3)   A vámeljárás jogosultja az árutovábbítási árunyilatkozatban rögzíti a különleges zárak számát és egyedi azonosítóit, valamint legkésőbb az áruk uniós árutovábbítási eljárásra történő átengedésekor felhelyezi a zárakat.

318. cikk

Vámfelügyelet különleges zárak használata esetén

(A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének c) pontja)

A vámhatóság köteles megtenni az alábbiakat:

a)

tájékoztatni a Bizottságot és a többi tagállam vámhatóságait a használatban lévő különleges zárakról, valamint azokról a különleges zárakról, amelyek kapcsán úgy határozott, hogy szabálytalanságok vagy műszaki hiányosságok miatt nem hagyja jóvá;

b)

felülvizsgálni a használatban lévő, általa jóváhagyott különleges zárakat, ha arról értesül, hogy egy másik hatóság úgy határozott, hogy nem hagy jóvá egy adott különleges zárat;

c)

közös értékelés kialakítása céljából kölcsönös egyeztetést folytatni;

d)

nyomon követni a különleges záraknak az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 197. cikkével összhangban engedélyt kapott személyek általi használatát.

Ha szükségessé válik, a Bizottság és a tagállamok egymással egyetértésben közös számozási rendszert hozhatnak létre, rögzíthetik a közös biztonsági elemek és technológia használatát.

319. cikk

Egyeztetés az elektronikus fuvarokmánynak légi árufuvarozásban vagy tengeri árufuvarozásban árutovábbítási árunyilatkozatként való használatára vonatkozó engedély megadása előtt

(A Vámkódex 22. cikke)

Annak vizsgálatát követően, hogy teljesültek-e az engedélyezés tekintetében az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 191. cikkében megállapított feltételek, valamint az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 199. cikkében a légi árufuvarozásra vonatkozóan megállapított és az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 200. cikkében a tengeri árufuvarozásra megállapított feltételek, a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság légi árufuvarozás esetén az indító és rendeltetési repülőterek vámhatóságával, tengeri árufuvarozás esetén pedig az indító és rendeltetési kikötők vámhatóságával egyeztet.

Az egyeztetésre vonatkozóan az egyeztetésre felkért vámhatóság által megvizsgálandó feltételeknek és kritériumoknak a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság általi, 15. cikkben említett közlésétől számított 45 napos határidőt kell megállapítani.

320. cikk

Az elektronikus fuvarokmánynak légi árufuvarozásban vagy tengeri árufuvarozásban árutovábbítási árunyilatkozatként való használatára vonatkozó alakiságok

(A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének e) pontja)

(1)   Az árukat át kell engedni az uniós árutovábbítási eljárásra, ha az elektronikus fuvarokmány adatait az engedélyben meghatározott eszközök révén hozzáférhetővé tették légi árufuvarozás esetén a repülőtéri indító vámhivatal, vagy tengeri árufuvarozás esetén a kikötői indító vámhivatal számára.

(2)   Ha az árukat uniós árutovábbítási eljárás alá vonják, a vámeljárás jogosultja az elektronikus fuvarokmányba minden tétel mellé bejegyzi a megfelelő kódokat.

(3)   Az uniós árutovábbítási eljárás befejeződik, ha az árukat vám elé állítják légi árufuvarozás esetén a repülőtéri rendeltetési vámhivatalnál vagy tengeri árufuvarozás esetén a kikötői rendeltetési vámhivatalnál, valamint az engedélyben meghatározott eszközök révén hozzáférhetővé tették az elektronikus fuvarokmány adatait az említett vámhivatal számára.

(4)   A vámeljárás jogosultja haladéktalanul értesíti az indító és rendeltetési vámhivatalokat valamennyi bűncselekményről, illetve szabálysértésről és szabálytalanságról.

(5)   Az uniós árutovábbítási eljárás lezártnak minősül, kivéve, ha a vámhatóságok arról értesülnek, vagy megállapították, hogy az eljárás nem szabályosan fejeződött be.

7. alszakasz

Helyhez kötött szállítóberendezéssel szállított áruk

321. cikk

Szállítás helyhez kötött szállítóberendezéssel és az uniós árutovábbítási eljárás működése

(A Vámkódex 226. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 227. cikke (2) bekezdésének a) pontja)

(1)   Ha helyhez kötött szállítóberendezéssel szállított áruk az Unió vámterületére e berendezésen keresztül lépnek be, ezen árukat az említett területre való belépéskor az uniós árutovábbítási eljárás alá vontnak kell tekinteni.

(2)   Ha az áruk már az Unió vámterületén belül vannak és azokat helyhez kötött szállítóberendezésen szállítják, ezen árukat a helyhez kötött szállítóberendezésbe való bevezetéskor az uniós árutovábbítási eljárás alá vontnak kell tekinteni.

(3)   Az uniós árutovábbítási eljárás alkalmazásában, ha az árukat helyhez kötött szállítóberendezésen szállítják, a vámeljárás jogosultja a helyhez kötött szállítóberendezés azon tagállamban letelepedett üzemeltetője, amelynek területén keresztül az áruk az (1) bekezdésben említett esetben belépnek az Unió vámterületére, vagy a helyhez kötött szállítóberendezés azon tagállamban lévő üzemeltetője, ahol a (2) bekezdésben említett eset szerinti szállítás megkezdődik.

A szállított áruk feletti vámfelügyelet módszereiről a vámeljárás jogosultja és a vámhatóság megállapodik.

(4)   A Vámkódex 233. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a helyhez kötött szállítóberendezés azon tagállamban letelepedett üzemeltetője minősül fuvarozónak, amelynek területén az árukat helyhez kötött szállítóberendezésen keresztülszállítják.

(5)   Az uniós árutovábbítási eljárást befejezettnek kell tekinteni, ha a címzett vagy a helyhez kötött szállítóberendezés üzemeltetőjének kereskedelmi nyilvántartásaiba bevezetik az azt tanúsító megfelelő bejegyzést, hogy a helyhez kötött szállítóberendezésen szállított áruk:

a)

megérkeztek a címzett létesítményébe;

b)

azokat a címzett elosztó hálózata átvette; vagy

c)

elhagyták az Unió vámterületét.

4. fejezet

Különleges felhasználás

1. szakasz

Ideiglenes behozatal

322. cikk

Az ideiglenes behozatali eljárás lezárása vasúti szállítóeszközök, rakodólapok és szállítótartályok esetében

(A Vámkódex 215. cikke)

(1)   Vasúti fuvarozási szolgáltatásokat nyújtó uniós és nem uniós fuvarozó közötti megállapodás alapján közösen használt vasúti szállítóeszközöknél az ideiglenes behozatali eljárás lezárható, ha ugyanolyan típusú vagy ugyanolyan értékű vasúti szállítóeszközöket, mint amilyeneket az Unió vámterületén letelepedett személy rendelkezésére bocsátottak, kivisznek vagy újra kivisznek.

(2)   Rakodólapok esetében lezárható az ideiglenes behozatali eljárás, ha ugyanolyan típusú vagy ugyanolyan értékű rakodólapokat, mint amilyeneket az eljárás alá vontak, kivisznek vagy újra kivisznek.

(3)   A nemzetközi fuvarozás közös használatú konténereinek vámkezeléséről szóló egyezménnyel (21) összhangban a szállítótartályok esetében az ideiglenes behozatali eljárást le kell zárni, ha ugyanolyan típusú vagy ugyanolyan értékű szállítótartályokat, mint amilyeneket eljárás alá vontak, kivisznek vagy újra kivisznek.

323. cikk

Eljárás különleges lezárása rendezvényekre vagy értékesítésre szánt áruk esetében

(A Vámkódex 215. cikke)

Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 234. cikkének (1) bekezdésében említett – kivéve a 2008/118/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében említett – árukra vonatkozó ideiglenes behozatali eljárás lezárásának alkalmazása céljából azok rendezvényen történő felhasználását, megsemmisítését vagy látogatók közötti ingyenes szétosztását újrakivitelnek kell tekinteni, feltéve, hogy mennyiségük megfelel a rendezvény jellegének, látogatói számának és a vámeljárás jogosultjának abban való részvétele mértékének.

5. fejezet

Feldolgozás

Aktív feldolgozás

324. cikk

Az IM/EX aktív feldolgozási eljárás lezárásának különleges esetei

(A Vámkódex 215. cikke)

(1)   Az IM/EX aktív feldolgozási eljárás lezárása alkalmazásában az alábbiakat újrakivitelnek kell tekinteni:

a)

a feldolgozott termékek olyan személyeknek történő leszállítása, akik az 1186/2009/EK tanácsi rendelet (22) 128. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározottak szerint a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 18-i Bécsi Szerződés, vagy a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24-i Bécsi Egyezmény, vagy a különleges diplomáciai missziókról szóló, 1969. december 16-i New York-i Egyezmény alapján behozatali vám alóli mentességre jogosultak;

b)

a feldolgozott termékek valamely tagállam területén állomásozó más országok fegyveres erőinek történő leszállítása, amennyiben az ilyen tagállam az 1186/2009/EK rendelet 131. cikkének (1) bekezdésével összhangban speciális mentességet nyújt a behozatali vám alól;

c)

légi jármű leszállítása;

d)

űrjármű és hozzá kapcsolódó berendezés leszállítása;

e)

olyan fő feldolgozott termékek leszállítása, amelyek esetében mindenkire nézve „nulla” a behozatali vám, vagy amelyek esetében az 1147/2002/EK tanácsi rendelet (23) 1. cikkében meghatározott légialkalmassági bizonyítványt állítottak ki;

f)

olyan másodlagos feldolgozott termékek elhelyezése a vonatkozó rendelkezésekkel összhangban, amelyek vámfelügyelet melletti megsemmisítése környezetvédelmi okok miatt tilos.

(2)   Az (1) bekezdést nem kell alkalmazni:

a)

ha az IM/EX aktív feldolgozási eljárás alá vont nem uniós áruk agrár- vagy kereskedelempolitikai intézkedés, ideiglenes vagy végleges dömpingellenes vám, kiegyenlítő vám, védintézkedés vagy engedmények felfüggesztése miatti kiegészítő vám tárgyát képeznék, ha azokat szabad forgalomba bocsátásra jelentenék be;

b)

ha a Vámkódex 78. cikke (1) bekezdésének megfelelően vámtartozás keletkezne az IM/EX aktív feldolgozási eljárás alá vont nem származó áruk tekintetében és a feldolgozott termékeket az engedélyes újrakivitel keretében szándékozik kivinni.

(3)   Az (1) bekezdés c) pontjának esetében a felügyelő vámhivatal azzal a feltétellel engedi meg az IM/EX aktív feldolgozási eljárás lezárását azt követően, hogy az eljárás alá vont árukat első alkalommal használták fel légi járművek vagy azok részeinek gyártására, javítást magában foglaló karbantartására, módosítására vagy átalakítására, hogy a vámeljárás jogosultjának nyilvántartásai lehetővé teszik annak megerősítését, hogy az eljárást helyesen alkalmazzák és működtetik.

(4)   Az (1) bekezdés d) pontjának esetében a felügyelő vámhivatal azzal a feltétellel engedi meg az IM/EX aktív feldolgozási eljárás lezárását azt követően, hogy az eljárás alá vont árukat első alkalommal használták fel műholdak, azok feljuttatóeszközeinek és a földi állomás berendezéseinek, illetve az ilyen rendszerek integráns elemeit képező részeinek gyártására, javítást magában foglaló karbantartására, módosítására vagy átalakítására, hogy a vámeljárás jogosultjának nyilvántartásai lehetővé teszik annak megerősítését, hogy az eljárást helyesen alkalmazzák és működtetik.

(5)   Az (1) bekezdés e) pontjának esetében a felügyelő vámhivatal azzal a feltétellel engedi meg az IM/EX aktív feldolgozási eljárás lezárását azt követően, hogy az eljárás alá vont árukat első alkalommal használták fel a leszállított feldolgozott termékekre vagy azok részeire vonatkozó feldolgozási műveletek során, hogy a vámeljárás jogosultjának nyilvántartásai lehetővé teszik annak megerősítését, hogy az eljárást helyesen alkalmazzák és működtetik.

(6)   Az (1) bekezdés f) pontja esetében az aktív feldolgozási eljárás jogosultjának bizonyítania kell, hogy az IM/EX aktív feldolgozási eljárás szokásos szabályok szerinti lezárása lehetetlen vagy nem gazdaságos.

325. cikk

Szabad forgalomba bocsátottnak tekintett feldolgozott termékek vagy áruk

(A Vámkódex 215. cikke)

(1)   Ha az IM/EX aktív feldolgozásra vonatkozó engedély úgy rendelkezik, hogy az eljárás alá vont feldolgozott termékek vagy áruk szabad forgalomba bocsátottnak minősülnek abban az esetben, ha azokat nem vonták további vámeljárás alá vagy az eljárás lezárására vonatkozó időtartam lejártakor nem vitték újra ki, a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatot benyújtottnak és elfogadottnak, az átengedést pedig az eljárás lezárására vonatkozó időtartam lejártakor megtörténtnek kell tekinteni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett esetekben az IM/EX aktív feldolgozási eljárás alá vont termékek vagy áruk a piaci forgalomba hozatalukkor válnak uniós árukká.

VIII. CÍM

AZ UNIÓ VÁMTERÜLETÉRŐL KISZÁLLÍTOTT ÁRUK

1. FEJEZET

Az áruk kilépését megelőző alakiságok

326. cikk

A kilépéshez kapcsolódó elektronikus rendszer

(A Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése)

Az Unió vámterületéről kilépő árukkal kapcsolatos információk feldolgozásának és cseréjének céljára a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint az ezekre a célokra kialakított elektronikus rendszert kell alkalmazni.

E cikk első bekezdése a 2014/255/EU végrehajtási határozat mellékletében említett Uniós Vámkódex – Automatizált Kiviteli Rendszer (AES) telepítési időpontjaitól alkalmazandó.

327. cikk

Áruk, melyekre indulás előtti árunyilatkozatot nem nyújtottak be

(A Vámkódex 267. cikke)

Ha megállapítást nyer, hogy az Unió vámterületéről történő kiszállításra szánt árukra vonatkozóan nem nyújtottak be indulás előtti árunyilatkozatot, az áruk kilépésének feltétele – az ilyen árunyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettség alóli mentesség kivételével – az említett árunyilatkozat benyújtása.

328. cikk

Kockázatelemzés

(A Vámkódex 264. cikke)

(1)   Az áru átengedését megelőzően kockázatelemzést kell végezni olyan határidőn belül, amely megfelel az indulás előtti árunyilatkozat benyújtására az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 244. cikkében meghatározott határidő vége és az áru berakodása, vagy indítása közötti időtartamnak.

(2)   Amennyiben az indulás előtti árunyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettség tekintetében az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 245. cikke értelmében mentesség alkalmazandó, a kockázatelemzést az áru vám elé állításakor kell elvégezni az árukra vonatkozó vám-árunyilatkozat vagy újrakiviteli árunyilatkozat alapján, vagy ha ezek nem állnak rendelkezésre, bármely más, az árukkal kapcsolatban rendelkezésre álló információ alapján.

2. fejezet

Az áruk kilépésére vonatkozó alakiságok

329. cikk

A kilépési vámhivatal meghatározása

(A Vámkódex 159. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Amennyiben a (2)–(7) bekezdés nem alkalmazandó, a kilépési vámhivatal az azon hely szerint illetékes vámhivatal, ahonnan az áruk elhagyják az Unió vámterületét az ezen a vámterületen kívüli rendeltetési helyre.

(2)   Az olyan áruk esetében, amelyek az Unió vámterületét helyhez kötött szállítóberendezésen keresztül hagyják el, a kilépési vámhivatal a kiviteli vámhivatal.

(3)   Ha az árukat az Unió vámterületén kívüli rendeltetési helyre történő szállítás céljából hajóra vagy légi járműre rakodják, a kilépési vámhivatal az azon hely szerint illetékes vámhivatal, ahol az árukat a hajóra vagy légi járműre rakodják.

(4)   Ha az árukat egy olyan hajóra rakodják, amelyet nem jelöltek ki az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 120. cikkében említett, menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat céljára, a kilépési vámhivatal az azon hely szerint illetékes vámhivatal, ahol az árukat egy ilyen hajóra rakodják.

(5)   Abban az esetben, ha az árukat a kivitelre átengedést követően külső árutovábbítási eljárás alá vonják, a kilépési vámhivatal az árutovábbítási műveletet indító vámhivatal.

(6)   Abban az esetben, ha az árukat a kivitelre átengedést követően a külső árutovábbítási eljárástól eltérő árutovábbítási eljárás alá vonják, a kilépési vámhivatal az árutovábbítási műveletet indító vámhivatal, feltéve, hogy a következő feltételek valamelyike teljesül:

a)

az árutovábbítási művelet rendeltetési vámhivatala valamely egységes árutovábbítási országban található;

b)

az árutovábbítási művelet rendeltetési vámhivatala az Unió vámterületének határán található, és az áruk elhagyják ezt a vámterületet, azt követően, hogy áthaladtak egy, az Unió vámterületén kívüli országon vagy területen.

(7)   Kérésre a kilépési vámhivatal az azon hely szerint illetékes vámhivatal, ahol az árukat vasúttársaságok, postai szolgáltatók, légitársaságok vagy hajózási társaságok egyetlen fuvarozási szerződés keretében az áruknak az Unió vámterületéről történő kiszállítása céljából átvették, feltéve, hogy az áruknak az Unió vámterületét vasúton, postán, légi úton vagy tengeren kell elhagyniuk.

(8)   A (4), (5) és (6) bekezdés nem vonatkozik a jövedékiadó-felfüggesztés hatálya alatt álló jövedéki árukra, illetve a közös agrárpolitika keretében történő kivitelre járó export-visszatérítések nyújtásához szükséges kiviteli vámalakiságoknak alávetett árukra.

(9)   Amennyiben újrakiviteli értesítést kell benyújtani a Vámkódex 274. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a kilépési vámhivatal az azon hely szerint illetékes vámhivatal, ahol az áruk vámszabad területen vagy átmeneti megőrzésben vannak.

330. cikk

A kiviteli és a kilépési vámhivatal közötti kommunikáció

(A Vámkódex 267. cikkének (1) bekezdése)

Ha a vám-árunyilatkozat benyújtása nem a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában történik a Vámkódex 182. cikkének megfelelően, az áruk átengedésekor a kiviteli vámhivatal továbbítja a kiviteli árunyilatkozat adatait a bejelentett kilépési vámhivatalnak. Ezen adatok alapját a kiviteli árunyilatkozat adott esetben megfelelően módosított adatai képezik.

331. cikk

Az áruk vám elé állítása a kilépési vámhivatalban

(A Vámkódex 267. cikke)

(1)   Az árukat kilépésnél vám elé állító személy az árunak a kilépési vámhivatal elé állításának időpontjában:

a)

megadja a kiviteli vagy újrakiviteli árunyilatkozatra vonatkozó MRN-t;

b)

megadja a bejelentett és kivitelre átengedett, illetve a vám elé állított áruk közötti bármely eltérést, ideértve azon eseteket is, amikor az árukat a kilépési vámhivatalban történt vám elé állításukat megelőzően újracsomagolták vagy szállítótartályba rakodták;

c)

ha a kiviteli vagy újrakiviteli árunyilatkozatban feltüntetett áruknak csak egy része kerül vám elé állításra, az áruk vám elé állítását végző szem