Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32014D0617(02)

A Bizottság határozata ( 2014. június 10. ) a Bizottság által a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet értelmében nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak tekintett harmadik ország értesítéséről

OJ C 185, 17.6.2014, p. 17–31 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

In force

17.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/17


A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2014. június 10.)

a Bizottság által a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet értelmében nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak tekintett harmadik ország értesítéséről

(2014/C 185/03)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1005/2008/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 32. cikkére,

mivel:

1.   BEVEZETÉS

(1)

Az 1005/2008/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: IUU-rendelet) létrehozza a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: IUU-halászat) megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló uniós rendszert.

(2)

Az IUU-rendelet VI. fejezete meghatározza a nem együttműködő harmadik országok azonosításával, a nem együttműködő harmadik országként azonosított országokkal szembeni démarche-okkal, a nem együttműködő országok listájának összeállításával, a nem együttműködő országok listájáról való törléssel, a nem együttműködő harmadik országok listájának nyilvánosságával és a sürgősségi intézkedésekkel kapcsolatos eljárást.

(3)

Az IUU-rendelet 32. cikkével összhangban a Bizottságnak értesítenie kell a harmadik országokat arról az eshetőségről, hogy nem együttműködő országként azonosítják őket. Az ilyen értesítés előzetes jellegű. A harmadik országok nem együttműködő országként való azonosításának eshetőségéről szóló értesítést az IUU-rendelet 31. cikkében megállapított kritériumokra kell alapozni. A Bizottságnak továbbá ezen országokkal szemben a 32. cikkben meghatározott valamennyi lépést meg kell tennie. A Bizottságnak az értesítésben fel kell tüntetnie különösen az ilyen azonosítás alapjául szolgáló lényeges tényeket és megfontolásokat, továbbá az érintett országok számára lehetőséget kell biztosítania a válaszadásra, valamint az azonosítást cáfoló bizonyítékok, vagy adott esetben a javításra irányuló cselekvési terv és a helyzet rendezése érdekében hozott intézkedések ismertetésére. A Bizottság az érintett harmadik országoknak az értesítés megválaszolásához megfelelő időt, a helyzet orvoslásához pedig ésszerű időt köteles biztosítani.

(4)

Az IUU-rendelet 31. cikke értelmében a Bizottság azonosíthatja azokat a harmadik országokat, amelyeket az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országnak tekint. Egy harmadik ország akkor azonosítható nem együttműködő harmadik országként, ha elmulasztja a nemzetközi jog szerint a lobogó, a kikötő, a forgalomba hozatal szerinti vagy a parti államként rá háruló azon kötelezettség teljesítését, hogy intézkedést hozzon az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására.

(5)

A nem együttműködő harmadik országok azonosítása az IUU-rendelet 31. cikkének (2) bekezdése szerinti valamennyi információ áttekintésén alapul.

(6)

Az IUU-rendelet 33. cikkével összhangban a Tanács összeállíthatja a nem együttműködő országok listáját. A többek között az IUU-rendelet 38. cikkében megállapított intézkedések ezekre az országokra alkalmazandók.

(7)

Az IUU-rendelet 20. cikkének (1) bekezdése értelmében a lobogó szerinti harmadik országok kötelesek értesíteni a Bizottságot azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezésekről, amelyeket a halászhajóiknak teljesíteniük kell.

(8)

Az IUU-rendelet 20. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság az említett rendelet végrehajtásához kapcsolódó területeken igazgatási együttműködést folytat a harmadik országokkal.

2.   A FÜLÖP-SZIGETEKI KÖZTÁRSASÁGGAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS

(9)

A Bizottság az IUU-rendelet 20. cikkével összhangban 2010. január 15-én elfogadta a Fülöp-szigeteki Köztársaság (a továbbiakban: a Fülöp-szigetek) lobogó szerinti államként küldött értesítését.

(10)

2012. január 23. és 27. között a Bizottság az IUU-rendelet 20. cikkének (4) bekezdésében előírt igazgatási együttműködés keretében ellenőrző látogatást tett a Fülöp-szigeteken az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) támogatásával.

(11)

Az ellenőrző látogatás célja az ország halászhajói által betartandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó Fülöp-szigeteki rendelkezésekkel, illetve a Fülöp-szigetek által az IUU-halászat elleni küzdelemben rá háruló kötelezettségek végrehajtása, valamint az uniós fogási tanúsítási rendszer végrehajtásához kapcsolódó követelmények és szempontok teljesítése érdekében hozott intézkedésekkel kapcsolatos információk ellenőrzése volt.

(12)

A Fülöp-szigetek 2012. február 3-án további információkat nyújtott be.

(13)

Az ellenőrző látogatásról szóló záró jelentést 2012. február 21-én elküldték a Fülöp-szigeteknek.

(14)

Az ellenőrző látogatásról szóló zárójelentéssel kapcsolatos Fülöp-szigeteki észrevételek 2012. március 24-én érkeztek meg.

(15)

2012. június 25. és 27. között a Bizottság újabb ellenőrző látogatást tett a Fülöp-szigeteken az első ellenőrző látogatás intézkedéseinek nyomon követésére.

(16)

2012. június 28-án a Bizottság írásbeli észrevételeket juttatott el a Fülöp-szigetek részére az ország IUU-kérdések kezelését célzó tervére vonatkozóan.

(17)

A Fülöp-szigetek 2012. október 4-én, 2012. december 12-én és 2013. február 14-én további információkat nyújtott be.

(18)

2013. február 8-án videokonferenciára került sor a Fülöp-szigetek és a Bizottság szolgálatai között.

(19)

A Fülöp-szigetek 2013. április 22-én további információkat nyújtott be.

(20)

2013. április 25-én szakmai találkozót tartottak Brüsszelben, ahol a Fülöp-szigetek további információkkal szolgált.

(21)

2013. június 11-én újabb brüsszeli találkozóra került sor a Fülöp-szigetek és a Bizottság szolgálatai között.

(22)

A Fülöp-szigetek 2013. június 14-én további információkat nyújtott be. A Fülöp-szigeteki hatóságok ennek útján tájékoztatták a Bizottságot az IUU-kérdések kezelését célzó cselekvési tervükkel kapcsolatos előrehaladásról, valamint benyújtották az IUU-halászat elleni nemzeti cselekvési terv tervezetét és a halászati törvény felülvizsgálatára irányuló első törvénytervezeteket.

(23)

A Bizottság az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) támogatásával és a Fülöp-szigeteki hatóságok kérésére 2013. július 22. és 26. között kapacitásépítéssel foglalkozó munkaértekezletet szervezett Manilában, amelynek középpontjában a kikötő szerinti állam intézkedései és a kockázatelemzés állt.

(24)

A Fülöp-szigetek 2013. november 11-én további információkat nyújtott be.

(25)

2013. november 22-én Brüsszelben találkozóra került sor a Fülöp-szigetek és a Bizottság szolgálatai között.

(26)

2013 decemberében a Bizottság azt a tájékoztatást kapta a Fülöp-szigeteki hatóságoktól, hogy aláírták az IUU-halászat elleni nemzeti cselekvési tervet elfogadó végrehajtási rendeletet. A hatóságok ezenfelül eljuttatták a Bizottságnak a 2013. december 9-én aláírt egyetértési megállapodást, amellyel létrejött a Fülöp-szigetek és Pápua Új-Guinea hatóságait tömörítő Halászati Együttműködési Vegyes Bizottság.

(27)

2014 februárjában a Bizottsághoz többek között az IUU-halászat elleni nemzeti cselekvési tervet, a halászati törvény felülvizsgálatának új tervezetét és a nyomonkövethetőségről szóló rendelettervezetet tartalmazó dokumentáció érkezett. A halászati törvény tervezetét ezt megelőzően a Szenátus és a Fülöp-szigetek Képviselőháza elé terjesztették.

(28)

2014. március 5-én Brüsszelben találkozóra került sor a Fülöp-szigetek és a Bizottság szolgálatai között. A Fülöp-szigetek 2014. március 25-én, 2014. május 3-án és 2014. május 15-én további információkat nyújtott be.

(29)

A fent ismertetett kommunikáció során a Fülöp-szigetek konstruktív hozzáállással működött együtt a Bizottsággal. A helyszíni ellenőrző látogatások keretében meghatározott főbb kihívások kezelése terén jelentős előrelépés történt. Ennek ellenére több hiányosságot továbbra sem sikerült maradéktalanul orvosolni.

(30)

A Fülöp-szigetek tagja a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottságnak (WCPFC), az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottságnak (ICCAT) és az Indiai-óceáni Tonhalbizottságnak (IOTC). A Fülöp-szigetek mindemellett a Déli Kékúszójú Tonhal Védelmével Foglalkozó Bizottság (CCSBT) tagsággal nem rendelkező együttműködő fele. A Fülöp-szigetek ratifikálta az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS).

(31)

Annak megállapítása érdekében, hogy a Fülöp-szigetek eleget tesz-e a (30) preambulumbekezdésben említett nemzetközi megállapodásokban előírt, valamint a (30) preambulumbekezdésben felsorolt regionális halászati gazdálkodási szervezetek (RFMO-k) által meghatározott, lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti állam minőségében rá háruló kötelezettségeknek, a Bizottság minden olyan információt összegyűjtött és megvizsgált, amelyet a feladat végrehajtásához szükségesnek ítélt.

(32)

A Bizottság az érintett regionális halászati gazdálkodási szervezetek által közzétett, rendelkezésre álló adatokból nyert információkat, valamint nyilvánosan elérhető információkat is felhasznált.

3.   A FÜLÖP-SZIGETEK NEM EGYÜTTMŰKÖDŐ HARMADIK ORSZÁGKÉNT VALÓ AZONOSÍTÁSÁNAK ESHETŐSÉGE

(33)

A Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése szerint megvizsgálta a Fülöp-szigetekre mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló kötelezettségeket. Az áttekintés során a Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (4)–(7) bekezdésében felsorolt paramétereket vette figyelembe.

3.1.   Rendszeresen IUU-halászatot folytató hajók és ismétlődő IUU-kereskedelem (az IUU-rendelet 31. cikkének (4) bekezdése)

(34)

Az RFMO-k hajókat tartalmazó listáiból származó információk alapján az IUU-hajók ideiglenes vagy végleges listáin nem szerepelnek a Fülöp-szigetek lobogója alatt közlekedő hajók, és olyan, korábban a Fülöp-szigetek lobogója alatt közlekedő, jogellenes tevékenységet folytató hajókról sincsenek adatok, amelyek alapján a Bizottság megvizsgálhatná, hogy a Fülöp-szigetek a 31. cikk (4) bekezdésének a) pontja szerinti ismétlődő IUU-halászati tevékenységekkel szemben hogyan lép fel.

(35)

A Bizottság a 31. cikk (4) bekezdésének b) pontja alapján megvizsgálta az IUU-halászatból származó halászati termékeknek a Fülöp-szigeteki piacra kerülésével kapcsolatban tett Fülöp-szigeteki intézkedéseket is.

(36)

A Bizottságnak a rendelkezésére álló összes információ értékelésén alapuló megítélése szerint a Fülöp-szigetek nem tudja biztosítani, hogy a Fülöp-szigetekre vagy a Fülöp-szigeteki feldolgozóüzemekbe kerülő halászati termékek ne IUU-halászatból származzanak. Ennek oka rendszerszintű problémákban keresendő, amelyek rontják a Fülöp-szigeteki hatóságok lehetőségeit, hogy nyomon kövessék a fogásokat, mivel nem áll rendelkezésükre hivatalos információ a kirakodott, importált és/vagy feldolgozott halakra vonatkozóan. A Bizottság értékelésének alapját képező legfontosabb elemek összefoglalása az alábbiakban található.

(37)

A Fülöp-szigetek nagy halászflottával rendelkezik, amely a joghatósága alá tartozó vizeken, valamint a nyílt tengeren és más államok joghatósága alá tartozó vizeken folytat halászatot. A Bizottság 2012. évi első ellenőrző látogatása során szolgáltatott információk és a nyilvánosan elérhető információk szerint a flotta mintegy 9 300 kereskedelmi halászhajóból és hozzávetőleg 470 000 bankából (kisméretű kisüzemi halászhajóból) áll (2). A kisüzemi halászok a nemzeti joghatóság területén kívüli vizeken nem végeznek tevékenységet, és fogásaikat legalább részben az Unióba exportálják. A Fülöp-szigetek jelentős távolsági flottával is rendelkezik, amely 2014 márciusában az IOTC által engedélyezett halászhajók jegyzékében szereplő 68 tonhalhalászhajóból és az ICCAT által engedélyezett halászhajók jegyzékében szereplő 18 tonhalhalászhajóból állt. A Fülöp-szigetek által a 2012. és 2013. évi éves halászati jelentésben a WCPFC-nek benyújtott információk alapján a Fülöp-szigetek 2012. július 1-jén 622, az említett RFMO-nál lajstromozott halászhajóval (ezen belül szállítóhajókkal), 2013. június 11-én pedig 722 ilyen lajstromozott halászhajóval rendelkezett (3). A Fülöp-szigeteki hajók többnyire tonhalra halásznak. A Fülöp-szigetek által benyújtott éves tonhalfogási adatok a Fülöp-szigeteki kikötőkben kirakodott összes tonhalfogást magukban foglalják, függetlenül a fogás helyétől, és e fogásokat nem különítik el azok származása vagy a fogást végző hajó lobogója szerint. Ez a (46)–(55) preambulumbekezdésben részletesen ismertetettek szerint kétségeket vet fel a fogások eredményes nyomon követésére való képességet illetően.

(38)

A Fülöp-szigeteki Halászati és Vízi Erőforrások Hivatalának (BFAR) adatai alapján a Fülöp-szigeteki hajók szokásos nemzetközi halászati területei a következők: a Celebesz-tenger, az indonéz felségvizek, a malajziai felségvizek, a palaui felségvizek, Pápua Új-Guinea, a Csendes-óceán nyugati része, valamint az ICCAT és az IOTC területei. A Fülöp-szigetek halászati megállapodást kötött Pápua Új-Guineával, Kiribatival, valamint a Salamon-szigetekkel. A 2014. március 5-i találkozó alkalmával szolgáltatott információk szerint a halászhajók (erszényes kerítőhálós hajók) többsége Pápua Új-Guinea felségvizein (46) és a WCPFC nyílt tengeri övezeteiben (33) működik. A Salamon-szigeteken ez idáig mindössze két halászhajó tevékenykedik. A Pápua Új-Guineában kirakodott fogások az uniós piacot is ellátják (tonhalkonzerv). Ezenfelül 2014 márciusától hat aktív Fülöp-szigeteki hajó működik az IOTC-, nyolc pedig az ICCAT-területen. Az egyedüli bérelt külföldi halászhajók szállítóhajók, amelyek kizárólag a WCPFC-területen működnek. A Fülöp-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében külföldi halászhajók jelenleg nem folytathatnak halászatot.

(39)

A Fülöp-szigeteki flotta összetétele az ellátási láncba bekerülő halászati termékek forrásainak sokféleségével, valamint az elégtelen nyomonkövetési rendszerrel együtt egyértelműen felveti annak kockázatát, hogy IUU-termékek jutnak a Fülöp-szigeteki piacra.

(40)

Tekintettel a Fülöp-szigeteki tonhalfeldolgozó iparra, a Bizottság elemezte az iparág tevékenységeivel együtt járó helyzetet és az esetleges hatást, amelyet e műveletek gyakorolhatnak az IUU-halászatból származó halászati termékek Fülöp-szigeteki piacra jutására.

(41)

A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló nemzetközi cselekvési terv (IPOA IUU) iránymutatást ad a piaccal kapcsolatos nemzetközileg elfogadott intézkedésekről, amelyek az IUU-halászatból származó halak és halászati termékek kereskedelmének csökkentését vagy megszüntetését mozdítják elő, valamint 71. pontjában azt is javasolja, hogy az államok tegyenek lépéseket piacaik átláthatóságának javítása érdekében, lehetővé téve a halak és halászati termékek nyomonkövethetőségét. Ugyanígy, a FAO felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexe és különösen annak 11. cikke ismerteti a kifogást követő szakaszok és a felelős nemzetközi kereskedelem helyes gyakorlatait. A 11. cikk (1) bekezdésének (11) pontja felszólítja az államokat, hogy a halak és halászati termékek eredetének megbízhatóbb azonosítása révén törekedjenek a halak és halászati termékek nemzetközi és belföldi kereskedelmének a helyes állományvédelmi és gazdálkodási gyakorlatokkal való összhangjára.

(42)

A feldolgozóüzemek nyersanyaga a Fülöp-szigetek nemzeti joghatósága alá tartozó vizeken, a nyílt tengeren és más államok joghatósága alá tartozó vizeken működő, Fülöp-szigeteki lobogó alatt közlekedő hajókról, valamint a Fülöp-szigeteken halat kirakodó, külföldi lobogó alatt közlekedő hajókról és importból származik.

(43)

Egyes Fülöp-szigeteken halat kirakodó hajók koreai és pápua új-guineai lobogó alatt közlekednek. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy 2013. november 26-án a Bizottság értesítette Koreát (4) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet értelmében nem együttműködő harmadik országként való azonosításának lehetőségéről, Pápua Új-Guineának pedig a Fülöp-szigetekhez intézett értesítés napján küldött ilyen értesítést. Halat szállítanak továbbá Pápua Új-Guineán működő Fülöp-szigeteki halászati vállalatok is (5).

(44)

A Fülöp-szigetekre importált és ott feldolgozott hal származhat továbbá harmadik országokból, többek között a Bizottság által nem értesített országokból, például Vanuatuból, Kiribatiból és a Mikronéziai Szövetségi Államokból (6). Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy Vanuatu, Kiribati és a Mikronéziai Szövetségi Államok nem exportálhatnak halászati termékeket az Európai Unióba, mivel ezen országok lobogó szerinti államként az IUU-rendelet 20. cikkével összhangban küldött értesítését a Bizottság nem fogadta el.

(45)

A FAO felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexe 11. cikke (1) bekezdésének (11) pontjában foglalt alapelvekkel összhangban a Fülöp-szigeteknek nyomon kell tudnia követni a hal és a halászati termékek eredetét és következésképpen képesnek kell lennie annak szavatolására, hogy az Unióba ne exportáljon az uniós szabályoknak nem megfelelő halat. A Fülöp-szigetek azonban nem hajt végre olyan nyomonkövethetőségi rendszert, amelynek segítségével elkerülhetné, hogy elfogadott értesítés nélküli, illetve az Unióval nem együttműködőként azonosított országokból importáljon, majd exportáljon újra nyersanyagot és halászati termékeket. A kirakodástól a kivitelig vagy a behozataltól a későbbi kivitelig tartó szakasz egészét felölelő, működő nyomonkövethetőségi rendszerre lenne szükség. A Fülöp-szigetek azonban nem rendelkezik ilyen rendszerrel, és a halászati tevékenységek, különösen a kirakodás ellenőrzésének és megfigyelésének, a tengeri és kikötői vizsgálatoknak, valamint a hajónaplók ellenőrzésének a hiánya azt jelenti, hogy IUU-halászatból származó termékek könnyen a Fülöp-szigeteki és így az uniós piacra juthatnak. Mindemellett bevett eljárás, hogy a Fülöp-szigetek lobogója alatt közlekedő hajókról származó halat harmadik országok vizeiben fogják, majd ezt követően további feldolgozásra harmadik országokban kirakodják vagy harmadik országok vizein átrakodva további feldolgozásra más országokba küldik azokat. Ennélfogva számos kockázatos ügyletre kerül sor a Fülöp-szigetek felségvizein kívül. Az UNCLOS 94. cikke szerint a Fülöp-szigeteki hatóságoknak teljes körű felelősséget kell vállalniuk halászhajóikért. A Fülöp-szigetek ugyanakkor semmilyen intézkedést nem tesz annak biztosítása érdekében, hogy a hatóságok ellenőrizzék a hajóik tevékenységéhez kapcsolódó információk hitelességét és a kapcsolódó ügyletek nyomonkövethetőségét.

(46)

A Fülöp-szigetek elfogadta a nyílt tengeri hajómegfigyelési rendszer végrehajtásáról szóló, 241. sz. halászati közigazgatási rendeletet. Ennek ellenére nem rendelkezik operatív hozzáféréssel a harmadik országok, például Pápua Új-Guinea vizein működő egyes hajóinak helyzetére vagy tevékenységére vonatkozó, szükséges információkhoz. Emiatt csak korlátozottan tudja ellátni a fogási tanúsítványok szabályszerű kiadása tekintetében lobogó szerinti állam minőségében rá háruló feladatokat. A 3.2. szakasz részletesebben megvizsgálja a megfigyeléshez, az ellenőrzéshez és a felügyelethez kapcsolódó problémákat.

(47)

Noha a kirakodási nyilatkozatok a nyomonkövethetőség nélkülözhetetlen elemei, mivel biztosítják az ellenőrzést és ezáltal a vállalati be- és kimenetek megfigyelését, azokat nem minden Fülöp-szigeteken kirakodott fogás esetében alkalmazzák. Egy ilyen dokumentum csak akkor maradéktalanul megbízható, ha annak tartalmát (a kifogott hal mennyiségét és a halfajokat tekintve) független hatóság ellenőrzi és megerősíti; a vállalat által szolgáltatott adatok felhasználása, ami sok esetben a Fülöp-szigeteki eljárás, nem elegendő. Ezenfelül a halászati tevékenységek eredményes nyomon követése érdekében a fogások kirakodásának minden esetben feltételéül kellene szabni, hogy a halászhajók kirakodási nyilatkozatot töltsenek ki, míg jelenleg ez csak a Fülöp-szigeteki kirakodások esetében követelmény. A Fülöp-szigeteki hatóságok nem hajtottak végre következetes intézkedéseket a harmadik országokban végzett kirakodásokhoz vagy átrakodásokhoz kapcsolódó okmányellenőrzésekre vonatkozóan. A Pápua Új-Guineából származó fogásokat illetően a Bizottság a 2012. évi első Fülöp-szigeteki ellenőrző látogatása során megállapította, hogy a hatóságok nem minden esetben voltak tisztában azzal, hogy a halat kirakodták-e Pápua Új-Guineában vagy átrakodták-e Pápua Új-Guinea vizein, mielőtt továbbküldték a Fülöp-szigetekre.

(48)

A Fülöp-szigetek fogási tanúsítási rendszerre vonatkozó jogi rendelkezéseket vezetett be. Az 1005/2008/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó szabályokról és rendeletekről szóló, 238. sz. halászati közigazgatási rendeletnek a fogási tanúsítási rendszerről szóló 13. szakasza létrehozta a „fogáshitelesítési tanúsítványt”, amelyet a 238-1. sz. halászati közigazgatási rendelettel „a fogások eredetét tanúsító kirakodási nyilatkozattá” neveztek át. A kirakodási nyilatkozatok egyik típusaként a fogások eredetét tanúsító kirakodási nyilatkozatok használata csak egy adott Fülöp-szigeteki kikötőben kirakodást végző hajók számára kötelező; ez kizárja a 238-1. sz. rendelet olyan Fülöp-szigeteki lobogó alatt közlekedő hajókra történő alkalmazását, amelyek más országokban végeznek kirakodást, jóllehet ez rendszeresen előfordul.

(49)

A kereskedelmi halászhajók esetében a halkirakodási nyilatkozatot kirakodáskor töltik ki, és azt a BFAR ellenőrei írják alá. A probléma az, hogy a kirakodási nyilatkozatban akkor is a fogást végző hajókra vonatkozó információk szerepelnek, amikor a fogások kirakodását szállítóhajók végzik. Ennélfogva az ellenőrök anélkül tanúsíthatják a még tengeren lévő halászhajók kirakodásait, hogy bármilyen információval rendelkeznének a halászati műveletekről. Emellett a jelenlegi halkirakodási tanúsítási rendszer nem biztosítja a megfelelő nyomonkövethetőséget, mivel nem teremt kapcsolatot minden rendelkezésre álló és vonatkozó információ, például a kirakodó hajó és a fogások rendeltetési feldolgozóüzeme között.

(50)

A kisüzemi halászat esetében a tengeren vagy a kirakodási ponton végzett ellenőrzések szinte teljesen hiányoznak; a halfogási jelentéseket nem a helyi hatóságok írják alá, hanem a nyersanyag átvételekor a feldolgozóüzemek tanúsítják azokat. A hatóságok magyarázata szerint az erőforráshiány miatt igen ritka, hogy az érintett hatóság részéről kormányzati tisztviselő legyen jelen a kirakodáskor. Ennélfogva, mivel a halfogási jelentés kitöltésekor nincs jelen hatósági képviselő, előfordulhat, hogy egy halászhajó esetében több kirakodást is bejelentenek, amelyekben lajstromozott és engedéllyel rendelkező hajókról származó fogásokat engedéllyel nem rendelkező és nem lajstromozott kisüzemi hajókról származó fogásokkal kevernek. Ez azért aggályos, mert az ilyen jelentés az egyszerűsített fogási tanúsítványok kiadásához figyelembe vett fő dokumentumok egyike.

(51)

A BFAR az üzemeltetők vagy a feldolgozóüzemek által szolgáltatott információkra támaszkodik ahelyett, hogy saját értékelése alapján ellenőrizné és hitelesítené a fogási tanúsítványokban szereplő adatokat. A Fülöp-szigetek nem dolgozott ki a vállalatok nyomonkövethetőségi eljárásainak felülvizsgálatára szolgáló, átfogó ellenőrzési rendszert. A (hagyományos és egyszerűsített) fogási tanúsítvány hitelesítését megelőzően kért dokumentumok nagy száma ellenére például a BFAR nem tudja ellenőrizni, hogy a tanúsítványban feltüntetett tömeg valós-e, mivel nem végez üzemi ellenőrzéseket. Ezért elmondható, hogy a fogási tanúsítvány hitelesítése „vakon” történik, és azzal a tényleges veszéllyel jár, hogy IUU-halászatból származó fogások kerülnek a kiviteli áramokba.

(52)

A Bizottság 2012. évi első ellenőrző látogatása feltárta, hogy a feldolgozott mennyiségek ellenőrzése bizonyos esetekben elmaradt, mivel a feldolgozás utáni mennyiség többnyire megegyezett a feldolgozás előtti mennyiséggel. A tonhalkonzerv esetében ez lehetetlen, mivel a haltest egyes részeit el kell dobni, így ez azt jelezheti, hogy IUU-termékek kerülnek a termelési és kiviteli áramokba.

(53)

A Bizottság 2012. évi első ellenőrző látogatása során továbbá az is megállapítást nyert, hogy a fogási tanúsítványt kérő vállalatok informálisan jogosultak fogási tanúsítványszámot kiadni, amely kötelezően a BFAR által előírt (pl. az exportőr vagy a régió azonosítását lehetővé tevő) kódsorból és egy azt követő sorszámból áll. Adatbázis vagy elektronikus rendszer hiányában ezek a számok nem ellenőrizhetők, ami bizonyos mértékben felveti annak kockázatát, hogy egyazon számot több különböző szállítmány esetében visszaélésszerűen alkalmaznak.

(54)

A nyomonkövethetőség problémáját az ellenőrizetlen tengeri átrakodások gyakorlata súlyosbítja. A halászati termékek valóban bejuthatnak a Fülöp-szigeteki piacra szállítóhajók útján, és a kirakodásokkal kapcsolatos, a (49) preambulumbekezdésben ismertetett ellenőrzési és nyomonkövethetőségi hiányosságok fényében fennáll a veszélye, hogy IUU-halászatból származó halat importálnak a Fülöp-szigetekre. Az átrakodás széles körben elterjedt gyakorlat, mivel a kereskedelmi flotta legtöbb halászati műveletét – az IOTC-területen működő nagyméretű horogsoros hajók kivételével – szállítóhajók támogatják, amelyek a fogást végző halászhajókról rakodják át a halat, hogy eljuttassák a kikötőbe vagy a feldolgozóüzembe.

(55)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az átrakodások ellenőrzésének hiánya nyomán a hatóságok kevéssé tudják ellenőrizni az erszényes kerítőhálós hajók által végzett fogásokat, így az a fogások be nem jelentésének kockázatával jár. A járőrhajók korlátozott jelenléte, a fedélzeti megfigyelők általi korlátozott lefedettség (a halak csoportosulását előidéző eszközökre vonatkozó tilalmi időszak, pl. a nyár kivételével), valamint a hajómegfigyelési rendszer jelenlegi gyenge működési állapota szintén kedvezhet az IUU-halászati tevékenységeknek. Hiányosságok tapasztalhatók a kisüzemi halászat ellenőrzése terén is; példaként említhető a kirakodási ellenőrzések alacsony száma és a korlátozott tengerfelügyelet. Mindemellett az engedélyezési rendszert továbbra sem hajtották végre valamennyi önkormányzat területén.

(56)

A Fülöp-szigeteki hatóságok több benyújtott dokumentumban is elismerték a rendszereik nyomonkövethetőséggel kapcsolatos hiányosságait. A Fülöp-szigetek a február 25-én benyújtott dokumentáció részeként beterjesztette a nyomonkövethetőségi rendelet szövegét. A Bizottság azonban ez idáig nem tapasztalta, hogy kézzelfogható előrelépés történt volna a nyomonkövethetőség ügyében.

(57)

Ennélfogva a fenti (46)–(54) preambulumbekezdésben ismertetetteknek megfelelően a behozatalra vonatkozó fogási tanúsítványok és a feldolgozóüzemek ellenőrzésének hiánya, valamint a halbeszerzési források nagy száma arra ösztönzi a távolsági flottát, hogy belföldi és külföldi fogások esetén egyaránt a jogszerű termékekkel együtt IUU-halászatból származó termékeket is exportáljon. A tengeri tevékenységek (halászat és átrakodás) ellenőrzésének korlátozott volta tovább súlyosbítja a problémát, amint az a 3.2. szakasz (67)–(75) preambulumbekezdésében vizsgálatra kerül.

(58)

Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexe (FAO magatartási kódex) átláthatóságot javasol a halászati törvényekben és azok előkészítésében, valamint a vonatkozó irányelvek meghatározásában, a döntéshozatalban és a gazdálkodási folyamatokban (6. cikk (13) bekezdése, illetve 7. cikk (1) bekezdésének (9) pontja). Elveket és normákat állapít meg minden halászterület állományvédelmére, gazdálkodására és fejlesztésére vonatkozóan, és kiterjed többek között a halászatra, a feldolgozásra, valamint a halak és halászati termékek kereskedelmére, a halászati műveletekre és a halászati kutatásra is. A 11. cikk (2) bekezdésében és a 11. cikk (3) bekezdésében a FAO magatartási kódex azt is meghatározza, hogy a halak és halászati termékek nemzetközi kereskedelme nem veszélyeztetheti a halászterületek fenntartható fejlődését, továbbá hogy az ilyen kereskedelemnek átlátható intézkedéseken, valamint átlátható, egyszerű és átfogó törvényeken, rendeleteken és közigazgatási eljárásokon kell alapulnia.

(59)

Noha a Fülöp-szigetek célja egy közös halászhajó-nyilvántartási rendszer létrehozása, a nyilvántartási hatóság (a Tengerészeti Ágazati Hatóság (MARINA)) jelenleg külön hajó-nyilvántartási rendszert működtet, és emellett különálló halászati engedélyezési rendszer is létezik. A 2012. évi első bizottsági ellenőrző látogatás idején végzett értékelés alapján a hajók nyilvántartási rendszerében jelentős hiányosságok tapasztalhatók. A MARINA és a két engedélyező hatóság (Mezőgazdasági Minisztérium (BFAR)/helyi önkormányzati egységek) által nyilvántartott hajók száma eltér, az említett szervek között pedig nincs strukturált együttműködés. A bizottsági ellenőrző látogatásokat követően a BFAR és a MARINA egyetértési megállapodást írt alá az együttműködésről. Ezenfelül a felelős helyi önkormányzati egységek számos, az önkormányzati vizeken halászatot folytató kisméretű hajót nem vesznek nyilvántartásba (becslések szerint a hajók 50 %-áról van szó), ami megnehezíti azok ellenőrzését. Továbbá a Bizottság az ellenőrző látogatásai során megállapította, hogy a halászati engedélyek kezelése is elégtelen, mivel a kiállított engedélyeken szereplő számok és a hatóságok által rögzített adatok hiányosak.

(60)

A hajók nyilvántartásba vételének feltételeit az IPOA IUU 40. cikkében előírtak szerint halászati engedélyhez kellene kötni, és azoknak egyértelműnek, átláthatónak és nyilvánosan elérhetőnek kell lenniük. A Fülöp-szigeteken azonban jelentős eltérésre derült fény az országban lajstromozott és az ott engedéllyel rendelkező kereskedelmi halászhajók száma között. A MARINA szerint 2010-ben mindössze 3 700 halászhajót – köztük kisüzemi hajókat – vettek nyilvántartásba, jóllehet 2011-ben közel 8 000 kereskedelmi halászhajó kapott engedélyt. A MARINA által kezelt adatbázist tehát nem aktualizálják, mivel az engedéllyel rendelkező halászhajók száma meghaladja a lajstromozott hajók számát, ami valójában nem lehetséges. A kisüzemi és a kereskedelmi hajók közös adatbázisban történő nyilvántartása nem megfelelő, tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzati egységek nem küldenek rendszeresen pontos adatokat. Ennek következtében az összesített számadat helytelen. Mindezek fényében megállapítható, hogy a nyilvántartás nem naprakész.

(61)

A halászhajók sokféle típusa (önkormányzati és kereskedelmi halászati területeken működő hajók, kis-, közepes és nagyméretű hajókra való további felosztás), valamint a különféle (a BFAR által a kereskedelmi halászhajók részére kiállított és a helyi önkormányzati egységek által kisüzemi halászhajók részére saját mérlegelési jogkör alapján kiállított) halászati engedélyek és az engedélyezési rendszer ebből fakadó összetett jellege aláássa a halászati tevékenységek nyomonkövethetőségét, illetve a megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti erőfeszítéseket. A hajók nyilvántartásával és az engedélyekkel kapcsolatos megbízható és teljes körű információk hiánya közvetlenül érinti a helyes fogási tanúsítványok kiadásának lehetőségét.

(62)

Tekintettel a nyomonkövethetőség megállapítást nyert hiányára és arra, hogy a Fülöp-szigeteki hatóságok nem rendelkeznek információval a kirakodott halról, ez utóbbiak nem tudják biztosítani, hogy a Fülöp-szigetek területére vagy a Fülöp-szigeteki feldolgozóüzemekbe kerülő halászati termékek ne IUU-halászatból származzanak, amint azt a (43)–(56) preambulumbekezdés bemutatta.

(63)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az érintett ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése és 31. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében – megállapítható, hogy a Fülöp-szigetek elmulasztotta a nemzetközi jog alapján parti vagy forgalomba hozatal szerinti állam minőségében rá háruló azon kötelezettsége teljesítését, hogy megakadályozza az IUU-halászatból származó halászati termékeknek a piacára történő bejutását.

3.2.   Az együttműködés és a végrehajtás elmulasztása (az IUU-rendelet 31. cikke (5) bekezdésének a), b), c) és d) pontja)

(64)

A Bizottság elsőként elemezte, hogy a Fülöp-szigeteki hatóságok hatékonyan működnek-e együtt a Bizottsággal azáltal, hogy válaszolnak az IUU-halászat és a kapcsolódó tevékenységek kivizsgálására, az azokról szóló visszacsatolásra és az azok nyomon követésére irányuló, Bizottság általi megkeresésekre.

(65)

Az EU IUU-rendelete szerinti fogási tanúsítási rendszer végrehajtásában részt vevő Fülöp-szigeteki hatóságok általában együttműködők az információkra vagy ellenőrzésekre irányuló megkeresésekre adott válaszaikban és visszacsatolásban, noha válaszaik megbízhatóságát megkérdőjelezi az átláthatóság hiánya, valamint az, hogy kevés lehetőség van vagy egyáltalán nincs lehetőség a halászati termékek nyomonkövethetőségének biztosítására, amint azt a határozat 3.1. szakasza megállapítja.

(66)

Másodszor, a lobogó, kikötő szerinti és parti államként a Fülöp-szigetekre háruló kötelezettségek teljesítése átfogó értékelésének keretében a Bizottság azt is elemezte, hogy a Fülöp-szigetek együttműködik-e más lobogó szerinti államokkal az IUU-halászat elleni küzdelemben.

(67)

Amint az a (46) preambulumbekezdésben olvasható, a Fülöp-szigetek nem rendelkezik hozzáféréssel a harmadik országok, például Pápua Új-Guinea vizein működő hajóinak helyzetére vagy tevékenységére vonatkozó szükséges információkhoz. Az elégtelen együttműködés ellenére a Fülöp-szigetek továbbra is engedélyezi, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók harmadik országok vizein folytassanak halászatot, így lobogó szerinti államként nem tud teljes körű felelősséget vállalni hajóinak a saját vizein kívül végzett műveleteiért, valamint a fogási tanúsítványok hitelesítésekor az információk hitelességért.

(68)

Harmadszor, az ENSZ Tengerjogi Egyezményének 94. cikke és az IUU-halászatról szóló nemzetközi cselekvési terv különösen azt írja elő a lobogó szerinti államok számára, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók felett közigazgatási, műszaki és szociális kérdések tekintetében ténylegesen gyakoroljanak joghatóságot és ellenőrzést. Az IPOA IUU 24. pontja azt javasolja, hogy a lobogó szerinti államok a kirakodás pontjától a végső célállomásig gondoskodjanak a halászat átfogó és hatékony megfigyeléséről, ellenőrzéséről és felügyeletéről, többek között a hajómegfigyelési rendszer vonatkozó nemzeti, regionális és nemzetközi előírásoknak megfelelő végrehajtása révén. Ide tartozik az a követelmény is, hogy a joghatósága alá tartozó területen közlekedő hajókon fedélzeti hajómegfigyelési rendszert kell felszerelni. Kötelező továbbá rendszeresen benyújtani a hajónaplókban szereplő fogási adatokat, amiről a Bizottság 2012. januári első ellenőrző látogatása során kiderült, hogy arra a Fülöp-szigeteken csak az engedélyek megújításakor, azaz háromévente kerül sor. Az alább vizsgáltaknak megfelelően a Fülöp-szigetek nem tett eleget az ENSZ Tengerjogi Egyezménye szerinti kötelezettségének, valamint nem vette figyelembe az IPOA IUU ajánlását különösen a flottája, valamint az elfogadott és végrehajtott megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések ellenőrzésére vonatkozóan.

(69)

A Fülöp-szigetek flottaellenőrzéssel kapcsolatos nehézségei részben a közigazgatási kapacitás hiányának tudhatók be, mivel a halászflotta mérete meghaladja az ország hajó-ellenőrzési képességeit. A Bizottság jelentős egyensúlyhiányt állapított meg az ország vizein működő hajók halászati tevékenységének megfigyelésére és ellenőrzésére alkalmas Fülöp-szigeteki közigazgatási kapacitás, valamint a lajstromozott hajók/a kiállított halászati engedélyek száma között (ez körülbelül 9 300 kereskedelmi halászhajót és körülbelül 470 000 bankát jelent). Ez a helyzet alátámasztja, hogy a joghatósága alatt folytatott halászati tevékenység mértékéhez viszonyítva a Fülöp-szigetek az emberi és költségvetési erőforrások 2014-ben előirányzott növelése ellenére elégtelen végrehajtási kapacitással rendelkezik. A Bizottság úgy véli, hogy a tengeri fellépésre szolgáló eszközök ilyen hiánya aláássa a végrehajtási törekvéseket.

(70)

A Fülöp-szigetek 2012-ben elfogadta a nyílt tengeri hajómegfigyelési rendszer szabályozásáról és végrehajtásáról szóló 241. sz. halászati közigazgatási rendeletet. A rendelet előírja, hogy a hajómegfigyelési rendszert valamennyi engedéllyel rendelkező, a Fülöp-szigetek lobogója alatt közlekedő és a nyílt tengeri működésre a BFAR által felhatalmazott kereskedelmi halászhajóra, egyúttal pedig a más országok kizárólagos gazdasági övezeteiben halászati joggal rendelkező halászhajókra is alkalmazni kell. A rendeletben foglaltak szerint a hajómegfigyelési rendszerrel kapcsolatos követelményt elsőként a Fülöp-szigetek lobogója alatt közlekedő, nyílt tengeri tonhalhalászatra jogosult vagy más országok kizárólagos gazdasági övezeteiben halászati joggal rendelkező hajókra kell alkalmazni. Ezt követően a hajómegfigyelési rendszer minden egyéb halászati területen működő más halászhajókra/halászeszközökre történő alkalmazásának ütemezését – más jogszabályok és hatályos halászati közigazgatási rendeletek eltérő rendelkezése hiányában – az érdekelt felekkel folytatott későbbi egyeztetések keretében kell meghatározni. Ez idáig a ténymegállapításokból az derül ki, hogy a hatályos szabályok ellenére a Fülöp-szigetek csak részben hajtotta végre a hajómegfigyelési rendszerrel kapcsolatos kötelezettségeket.

(71)

A Fülöp-szigetek által a Bizottságnak benyújtott IUU-halászat elleni nemzeti cselekvési tervben ismertetettek szerint jelenleg az 1. számú nyílt tengeri övezetben, valamint más RFMO-k joghatósága alatt álló halászati területeken működő, a Fülöp-szigetek lobogója alatt közlekedő halászhajók tartoznak a hajómegfigyelési rendszer hatálya alá. A 241. sz. halászati közigazgatási rendelet révén valamennyi Fülöp-szigeteki lobogó alatt közlekedő és a nyílt tengeren működő halászhajón VMS-transzpondert kell felszerelni. A Fülöp-szigetek azonban nem szolgált olyan információkkal a Bizottságnak, amelyek arra utalnának, hogy az ENSZ Tengerjogi Egyezményének 94. cikkében és az IPOA IUU 24. cikkében előírtak szerint szándékában áll és tervezi a hajómegfigyelési rendszer hatályának fokozatos kiterjesztését a Fülöp-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében működő halászhajókra, biztosítva ezáltal a halászat átfogó és hatékony megfigyelését, ellenőrzését és felügyeletét.

(72)

A Bizottság a 2012-ben tett első Fülöp-szigeteki ellenőrző látogatása során megállapította, hogy a Halászati Megfigyelőközpont még csak fejlesztési/kísérleti szakaszban tart. Emellett a Fülöp-szigeteki Halászati Megfigyelőközpont – különösen a Fülöp-szigetek lobogója alatt közlekedő és Pápua Új-Guinea vizein működő hajók esetében – nem fért hozzá az operatív VMS-adatokhoz. Mindemellett a hajómegfigyelési rendszer felszerelését több hajó esetében sem tették kötelezővé. A Fülöp-szigeteki hatóságoknak ténylegesen adatokat szolgáltató hajók száma elhanyagolható volt. A 2012. évi ellenőrző látogatás során gyűjtött információk alapján a Fülöp-szigeteki hatóságok az adott időpontban a WCPFC-nél nyilvántartásba vett, Fülöp-szigeteki lobogó alatt közlekedő 613 hajó közül mindössze 53 esetében rendelkeztek úgynevezett „csak megtekintési” hozzáféréssel a VMS-adatokhoz. Ez a „csak megtekintési” hozzáférési jog a gyakorlatban a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területen nemzetközi vizekre belépő vagy onnan kilépő hajókra vonatkozó információkat tartalmazó képernyőképet jelentett, amely nem a hajók tényleges helyzetét ismertette. Problémákról számoltak be az ICCAT- és az IOTC-területeken működő halászhajók VMS-lefedettségét illetően is. 2014. május 15-i levelében a Fülöp-szigetek arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az illetékes hatóság jelenleg csupán a fogást végző Fülöp-szigeteki halászhajók egy részére vonatkozóan kap VMS szerinti helyzetmeghatározási adatokat a pápua új-guineai hatóságoktól. Ráadásul a Fülöp-szigetek által szolgáltatott információk szerint az illetékes hatóság a pápua új-guineai vizekben tevékenykedő halászhajókkal együttműködő szállítóhajókra vonatkozó VMS-információkat nem kapja meg.

(73)

Ezenfelül a Fülöp-szigeteki hatóságoknak nem volt teljes körű rálátásuk saját hajóikra, illetve az ország kizárólagos gazdasági övezetében esetlegesen halászatot folytató harmadik országbeli hajókra.

(74)

Mindemellett az illetékes hatóságok nem rendelkeztek információkkal a Fülöp-szigeteki hajók által Pápua Új-Guinea vizein végzett halászati tevékenységekről.

(75)

A fentiekre tekintettel tehát a Fülöp-szigetek nem tett eleget az UNCLOS 94. cikkében foglalt rendelkezéseknek. Ezek a működési hiányosságok egyúttal az IPOA IUU 24. pontjával sem állnak összhangban.

(76)

Negyedszer, a hatékony végrehajtási intézkedéseket illetően az IPOA IUU 21. pontjának javaslata szerint az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a hajók által folytatott IUU-halászatot kellően súlyos szankciókkal sújtsák ahhoz, hogy hatékonyan megelőzzék, megakadályozzák és felszámolják az IUU-halászatot, valamint hogy megfosszák az elkövetőket az ilyen halászatból eredő előnyöktől. Az alább vizsgáltaknak megfelelően a Fülöp-szigetek nem rendelkezik az elkövetők megfelelő szankcionálásához szükséges jogi kerettel, illetve flottája és vizei feletti ellenőrzéssel.

(77)

Az ellenőrző látogatások során a Bizottság birtokába jutott információk alapján az is megállapítást nyert, hogy az IUU-tevékenységekre vonatkozó szankciórendszer elégtelen, mivel nem biztosítja hatékonyan a megfelelést és – tekintet nélkül arra, hol fordulnak elő – nem akadályozza meg a jogsértések előfordulását, valamint nem fosztja meg az elkövetőket a jogellenes tevékenységeikből származó haszontól.

(78)

A Fülöp-szigetek által bevezetett végrehajtási intézkedések tekintetében a bizottsági ellenőrző látogatások feltárták, hogy a jogsértésekért járó, a 8550. sz. köztársasági törvényben vagy az 1998. évi Fülöp-szigeteki halászati törvényben – azaz az ország első számú hatályos halászati jogszabályában – előírt alkalmazandó szankciókat felül kell vizsgálni.

(79)

A Fülöp-szigeteki hatóságok a benyújtott okmányokban elismerték, hogy nem rendelkeznek visszatartó erejű szankciórendszerrel. A szankciók meglévő mértéke már nem megfelelő és nem arányos a lehetséges jogsértések súlyosságával, a jogsértések erőforrásokra gyakorolt lehetséges hatásával, valamint az elkövetőknek az ilyen jogellenes tevékenységükből származó potenciális hasznával. Példaként említhető, hogy a cotabatói part mentén a 11,5 milliárd EUR értékűre becsült korallzátony elpusztításáért az elkövetőnek mindössze 2 000 Fülöp-szigeteki pesótól (PHP) (körülbelül 32 EUR) 20 000 PHP-ig (körülbelül 320 EUR) terjedő bírságot kellene fizetnie.

(80)

A Bizottság 2012. évi ellenőrző látogatásait követően a Fülöp-szigeteki hatóságok benyújtották az 1998. évi Fülöp-szigeteki halászati törvény módosításának tervezetét. A javasolt büntetések, noha a hatályos törvényben előírtnál magasabbak, a jelek szerint továbbra sem kellően súlyosak ahhoz, hogy hatékonyan megfosszák az elkövetőeket az IUU-halászatból származó előnyöktől. A tervezet szerint például a korallzátonyokat és más tengeri élőhelyeket károsító halászeszközök használatáért kiszabandó bírság – amely a tervezetben szereplő legmagasabb összegű büntetés – a halászati művelet során kifogott hal értékének háromszorosa vagy – ha ez magasabb – két millió PHP (körülbelül 35 000 EUR). Tekintettel a korallzátonyok (79) preambulumbekezdésben ismertetett jelentős gazdasági értékére, ez nyilvánvalóan nem elégséges. Mindemellett a tervezetet a Szenátus és a Képviselőház elé terjesztették, ez idáig azonban még nem fogadták el, tehát jogi kötőerővel nem bír. A Fülöp-szigeteki hatóságok nem nyújtottak be egyértelmű ütemtervet a tervezet törvénybe iktatására és végrehajtására vonatkozóan.

(81)

Ezenfelül a hatályos jogi szabályozás nem tartalmazza az IUU-halászat fogalmának meghatározását, és nem foglal magában a súlyos jogsértésekre vonatkozó rendelkezéseket vagy a visszaeső elkövetőkre vonatkozó egyedi szankciókat. Az új tervezetben már szerepel az IUU-halászat definíciója, és az kitér a visszatérő bűncselekményekre. Nem tartalmaz azonban következetesen alkalmazandó közigazgatási kísérő intézkedéseket. Mindemellett, noha a Fülöp-szigetek által benyújtott tervezet az 1998. évi halászati törvény hatályát kibővíti a nyílt tengeren vagy harmadik országok vizein elkövetett bűncselekményekre, a hatályos törvény csak a Fülöp-szigetek joghatósága alá tartozó vizekre alkalmazandó. Ennélfogva jelenlegi formájában nem biztosít jogalapot a Fülöp-szigeteki hatóságok számára ahhoz, hogy a Fülöp-szigetek lobogója alatt közlekedő és a nemzeti joghatóság területén kívül működő hajók IUU-tevékenységeit szankcionálja.

(82)

Ennélfogva a büntetések jelenlegi formájukban nem kellően átfogóak és súlyosak ahhoz, hogy visszatartó erővel bírjanak. A büntetések mértéke nem biztosítja megfelelően az előírások betartását, nem akadályozza meg a jogsértések előfordulását – tekintet nélkül arra, hol fordulnak elő –, valamint nem fosztja meg az elkövetőket a jogellenes tevékenységeikből származó haszontól, amint azt a WCPFC-egyezmény 25. cikkének (7) bekezdése előírja. Mindemellett a jogsértések szankcionálásának és hatékony nyomon követésének lehetőségét még inkább aláássa a – különösen a hajók nyilvántartásba vételére és engedélyezésére, a kirakodásokkal és a fogásokkal kapcsolatos információk és adatok nyomonkövethetőségére és megbízhatóságára (a (45)–(62) preambulumbekezdésben foglaltak szerint), valamint az erőforrások védelmére és az azokkal való gazdálkodásra (a (100)–(102) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint) vonatkozó – egyértelmű és átlátható jogszabályok és eljárások hiánya. Ez a helyzet rendkívül megnehezíti a hatékony végrehajtást és az IUU-jogsértések feltárását. A Fülöp-szigetek hatékony végrehajtási intézkedésekkel kapcsolatos teljesítménye nem tesz eleget az UNCLOS 94. cikkében foglalt kötelezettségeinek, illetve nem áll összhangban az IPOA IUU 21. pontjában foglalt ajánlásokkal.

(83)

Az UNCLOS 63. és 64. cikke szerint a parti és lobogó szerinti államok kötelesek együttműködni a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és nagy távolságra vándorló halfajok ügyében. Ezenkívül a FAO magatartási kódex 7. cikke (1) bekezdésének (3) pontja azt ajánlja, hogy a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és határon átnyúló halállományok kiaknázásában érintett államok hozzanak létre kétoldalú szervezési megállapodást az eredményes együttműködés garantálására, az erőforrások eredményes védelme és kezelése érdekében. Ezt tovább részletezik az IPOA IUU 28. és 51. pontjai, amelyek részletesen meghatározzák az államok közötti közvetlen együttműködés gyakorlatait, ideértve a parti államok rendelkezésére álló adatok és információk cseréjét. A fogási tanúsítványok hitelesítéséhez szükséges információk összevetését lehetővé tevő, a Fülöp-szigetek és Pápua Új-Guinea közötti információmegosztás hiánya aláássa e rendelkezések alkalmazását.

(84)

Ebben a vonatkozásban a WCPFC-egyezmény (7) 25. cikkének (10) bekezdése előírja, hogy amennyiben ésszerű oka van azt hinni, hogy egy másik állam lobogója alatt hajózó halászhajó olyan tevékenységet folytat, amely veszélyezteti az egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozóan elfogadott állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések hatékonyságát, a WCPFC minden tagja köteles erre felhívni az érintett lobogó szerinti állam figyelmét. Pápua Új-Guinea és a Fülöp-szigetek azonban nem folytat a VMS-információk cseréjét célzó együttműködést, amely információk nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a hajók megfeleljenek az állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseknek. Ez befolyásolja e rendelkezés végrehajtását.

(85)

A vizsgált IUU-halászat megnyilvánulásának alakulását, jellegét, körülményeit, mértékét és súlyosságát illetően az egyértelműség és az átláthatóság fent ismertetett hiánya miatt e szempontok értékelése szintén nem lehetséges. E hiányosságok következtében nem lehet megbízható módon megállapítani az IUU-halászathoz kapcsolódó tevékenységek potenciális léptékét. Elismert tény ugyanakkor, hogy az átláthatóság hiánya a hatékony ellenőrzések lehetetlenségével kombinálva ösztönzi a jogellenes magatartást.

(86)

A Fülöp-szigeteki hatóságok meglévő kapacitásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az ENSZ humán fejlettségi mutatója (8) alapján a Fülöp-szigetek közepes humán fejlettségű országnak tekintendő (2012-ben a 186 ország közül a száztizennegyedik volt). Ezt megerősíti a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) II. melléklete is, amelyben a Fülöp-szigetek a „közepes jövedelmű országok (alsó sáv)” kategóriában szerepel, valamint az OECD/DAC 2012-re vonatkozó, 2013. január 1-jei adatai is (10). E tekintetben az illetékes hatóságok korlátozott pénzügyi és igazgatási kapacitása olyan tényezőnek tekinthető, amely aláássa a Fülöp-szigetek együttműködési és végrehajtási kötelezettségei teljesítésére való alkalmasságát.

(87)

Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy a Fülöp-szigetek adminisztratív kapacitását folyamatosan erősíti az Uniótól érkező pénzügyi és technikai segítség. Az Unió 2011-ben már nyújtott támogatást a Fülöp-szigetek részére egy, az IUU-halászat elleni küzdelemhez kapcsolódó, célzott technikai segítségnyújtási intézkedéshez (11). A Bizottság ezenfelül az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal támogatásával és a Fülöp-szigeteki hatóságok kérésére 2013. július 22. és 26. között kapacitásépítéssel foglalkozó munkaértekezletet szervezett Manilában, amelynek középpontjában a kikötő szerinti állam intézkedései és a kockázatelemzés állt.

(88)

A (86) és (87) preambulumbekezdésben foglalt elemzéstől függetlenül meg kell jegyezni, hogy a Bizottság 2012. évi ellenőrző látogatásaiból nyert információk alapján nem lehet úgy tekinteni, hogy a Fülöp-szigeteki hatóságok nem rendelkeznek elegendő pénzügyi forrással, inkább a szükséges jogi és közigazgatási környezet, valamint feladataik hatékony és eredményes elvégzése hiányzik.

(89)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tényelemek és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése és 31. cikke (5) bekezdésének a), b), c) és d) pontja értelmében – megállapítható, hogy a Fülöp-szigetek elmulasztotta a rá mint parti vagy forgalomba hozatal szerinti államra az együttműködési és végrehajtási erőfeszítések tekintetében háruló nemzetközi jog szerinti kötelezettségek teljesítését.

3.3.   A nemzetközi szabályok végrehajtásának elmulasztása (az IUU-rendelet 31. cikkének (6) bekezdése)

(90)

A Fülöp-szigetek ratifikálta az ENSZ Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS). Az ICCAT, az IOTC és a WCPFC szerződő fele, valamint a CCSBT tagsággal nem rendelkező együttműködő fele.

(91)

A Bizottság elsőként megvizsgált minden információt, amelyet a Fülöp-szigetek IOTC és WCPFC szerződő félként való státusa szempontjából fontosnak tartott.

(92)

Az IOTC Megfelelőségi Bizottsága a 2012. évi ülésén kiadott, Fülöp-szigetekre vonatkozó megfelelési jelentésében (12) megjegyezte, hogy a Fülöp-szigetek nem ültette át nemzeti jogába az IOTC tengeri teknősökre és rókacápákra vonatkozó állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseinek rendelkezéseit (a tengeri madarakról és a rókacápákról szóló 10/6., illetve 10/12. sz. határozat). Megjegyezte továbbá, hogy a Fülöp-szigetek nem teljesítette maradéktalanul az IOTC adatszolgáltatási követelményeit, különösen a méretgyakorisági adatok esetében, amelyeket csak részben jelentett. A Megfelelőségi Bizottság szorgalmazta, hogy a Fülöp-szigetek tökéletesítse adatgyűjtési és -szolgáltatási gyakorlatát (a jelentéstételi minimumkövetelményekről szóló 10/02. sz. határozat). A Fülöp-szigetek 2011-re vonatkozóan nem nyújtotta be az aktív hajók listáját (az aktív hajók listájáról szóló 10/08. sz. határozat). Emellett nem nyújtotta be a megfigyelői jelentéseket sem (a regionális megfigyelői programról szóló 11/04. sz. határozat). A Megfelelőségi Bizottságnak a Fülöp-szigetek általi megfeleléssel kapcsolatos aggályait az IOTC elnöke 2011. március 22-én kelt levél útján közölte az adott országgal, kitérve az IOTC állományvédelmi és gazdálkodási intézkedései végrehajtásának a Megfelelőségi Bizottság 2011. évi 8. ülésén megállapított szintjére.

(93)

Az IOTC 2012. március 10-i megfelelési jelentéséből (13) származó információk szerint a Fülöp-szigetek az alábbi esetekben nem tett eleget jelentéstételi kötelezettségeinek: a flottafejlesztési tervről szóló 09/02. sz. határozat – nem nyújtotta be; a 24 méter hosszúságú vagy annál hosszabb, engedéllyel rendelkező hajók listájáról szóló 07/02. sz. határozat – egyes kötelező információk hiányoznak vagy nem felelnek meg az IOTC előírásainak. A hajómegfigyelési rendszert illetően a Fülöp-szigetek nem tett eleget a 10/01. sz., illetve a 06/03. sz. határozatnak, mivel a végrehajtási jelentésben nem tüntetett fel a hajómegfigyelési rendszer adatainak összefoglalására vonatkozó információkat, valamint nem számolt be abban a hajómegfigyelési rendszerrel kapcsolatos előrelépésről és végrehajtásról. A Fülöp-szigetek továbbá nem tett eleget az Alopiidae családba tartozó rókacápák bármelyik fajához tartozó egyedekre vonatkozó tilalomról szóló 10/12. sz., illetve a tengeri madarakra vonatkozó jelentéstételről és a déli szélesség 25. fokától délre alkalmazandó enyhítő intézkedésekről szóló 10/06. sz. határozatnak, mivel nem nyújtotta be az előírt információkat. A megfigyelőket illetően a Fülöp-szigetek nem tett eleget a 11/04. sz. határozatnak: nem szolgált információkkal a lefedettség mértékéről, valamint nem nyújtotta be a megfigyelői jelentéseket. A Fülöp-szigetek egyúttal a statisztikai dokumentációs programról szóló 01/06. sz. határozatnak sem felelt meg, mivel elmulasztotta az éves jelentés benyújtását.

(94)

Az IOTC Fülöp-szigetekre vonatkozó, 2013. április 2-i megfelelési jelentésében (14) a Megfelelőségi Bizottság ismertette, hogy a Fülöp-szigetek megfelelésével kapcsolatos, a 2012. évi megfelelési jelentésben meghatározott aggályokat a Bizottság elnöke 2012. április 26-án kelt levelében közölte az országgal. A Fülöp-szigetekre vonatkozó 2013. évi megfelelési jelentés felülvizsgálatát követően a Megfelelőségi Bizottság súlyos megfelelési problémákat tárt fel. A Fülöp-szigetek nem ültette át a nagyméretű eresztőhálókra vonatkozó, 12/11. sz. határozatban foglalt tilalmat nemzeti jogába. Nem hajtotta végre a 11/04. sz. határozatban előírt megfigyelői programot. Nem nyújtotta be a tengeri átrakodásokra vonatkozó kötelező jelentést a 12/05. sz. határozat előírása szerint. Mindemellett nem nyújtott be kötelező jelentést a hajómegfigyelési rendszerrel kapcsolatos előrelépésről és végrehajtásról, amint azt a 06/03. sz. határozat előírja. Egyúttal a 01/06. sz. határozat szerinti, a kivitelt és a behozatalt összevető kötelező jelentés benyújtását is elmulasztotta.

(95)

Mindemellett az IOTC 2013. április 2-i megfelelési jelentéséből származó információk alapján a Fülöp-szigetek nem vagy csak részben tett eleget az aktív hajók listájáról szóló 10/08. sz. határozatnak és a 24 méter teljes hosszúságú, engedéllyel rendelkező hajók listájáról szóló 07/02. sz. határozatnak, mivel elmulasztotta az alábbiakra vonatkozó kötelező információk benyújtását: a tulajdonos, a célfajok, a bruttó tonnatartalom, az engedély érvényességi ideje és az üzemelő kikötő. Ami a hajómegfigyelési rendszert illeti, az előző évhez hasonlóan a Fülöp-szigetek nem tett eleget a 06/03. és a 12/13. sz. határozatnak, mivel a végrehajtási jelentésben nem tüntetett fel a hajómegfigyelési rendszer adatainak összefoglalására, valamint a VMS végrehajtására vonatkozó információkat. A Fülöp-szigetek csak részben tett eleget a 10/02. sz. határozatból fakadó kötelező statisztikai követelményeknek. Egyúttal az abban előírt kötelező információk benyújtásának elmulasztása miatt nem tett eleget a tengeri átrakodásokról szóló 12/05. sz. határozatnak. A megfigyelőket illetően a Fülöp-szigetek nem vagy csak részben tett eleget a 11/04. sz. határozatnak; többek között nem biztosította az Indiai-óceán magas kockázatú területnek minősülése miatt megkövetelt megfigyelői lefedettséget, valamint nem nyújtotta be a kötelező megfigyelői jelentéseket és az éves jelentést.

(96)

A fenti problémák némelyike az RFMO-k szabályainak megsértésén túl egyúttal az UNCLOS szerinti általános kötelezettségek megszegésének is minősül, az alábbiakban vizsgáltaknak megfelelően.

(97)

A (94) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint a nagyméretű eresztőhálókra vonatkozó, a 12/11. sz. határozatban foglalt tilalom nemzeti jogba történő átültetésének elmulasztása miatt a Fülöp-szigetek nem tudja teljesíteni az UNCLOS 118. cikke szerinti kötelezettségeit, amely cikk előírja, hogy az államoknak együtt kell működniük egymással a nyílt tengeri területek élő forrásainak megóvása és kezelése tekintetében.

(98)

A (93)–(97) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően továbbá a Fülöp-szigetek nem tett eleget az IOTC felé teljesítendő, a nyilvántartással és a megfelelő időben történő jelentéstétellel kapcsolatos kötelezettségeinek. Különösen nem nyújtott be információkat az IOTC-nek a statisztikai adatokra, a flottafejlesztési tervre, a VMS-jelentéstételre és -nyilvántartásra, a megfigyelői jelentésekre és az átrakodási jelentésekre vonatkozóan. Ezek a hiányosságok sértik az UNCLOS 119. cikkének (2) bekezdését, amely előírja, hogy az illetékes szubregionális, regionális és globális nemzetközi szervezeteken keresztül rendszeres alapon terjeszteni kell és ki kell cserélni a hozzáférhető tudományos információkat, halászati és kifogási statisztikákat és más, a halállományok megőrzésére vonatkozó információkat.

(99)

Ezenfelül a hajómegfigyelési rendszer adatait és a VMS-re vonatkozó jelentést tartalmazó összefoglaló IOTC részére történő benyújtásának elmulasztása, valamint a Fülöp-szigeteki hatóságoknak a harmadik országok vizein működő, a Fülöp-szigetek lobogója alatt közlekedő hajók VMS-jelzéseinek fogadásával kapcsolatos általános nehézségei a halászhajók helyzetére vonatkozó VMS-jelentési követelmény tekintetében nem állnak összhangban az UNCLOS 62. cikke (4) bekezdésének e) pontjával. Ez a hiányosság továbbá nincs összhangban az IUU-halászatról szóló nemzetközi cselekvési terv 24. pontjának (3) bekezdésével sem, amely előírja, hogy az államoknak a tevékenység megkezdésétől a kirakodás helyszínén át egészen a végső célállomásig gondoskodniuk kell a halászat átfogó és hatékony megfigyeléséről, ellenőrzéséről és felügyeletéről, többek között a hajómegfigyelési rendszer vonatkozó nemzeti, regionális és nemzetközi előírásokkal összhangban történő végrehajtása révén, ideértve a hajómegfigyelési rendszernek az országok joghatósága alá tartozó hajók fedélzetén történő felszerelésére vonatkozó követelményt is.

(100)

Ezenfelül az UNCLOS 62. cikkének (1) bekezdése, valamint a WCPFC-egyezmény vonatkozó szabályai (különösen annak 2., 5., 7. és 8. cikke) szerint a parti állam egyértelműen köteles az adott régióban és a nyílt tengeren alkalmazandó intézkedésekkel összhangban álló intézkedéseket elfogadni a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és a nagy távolságra vándorló halállományok hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása, valamint azok optimális hasznosításának előmozdítása érdekében. A Fülöp-szigetek jogi kerete mindössze korlátozott állományvédelmi és gazdálkodási intézkedésekről rendelkezik a nemzeti joghatósága alá tartozó vizekre vonatkozóan. Ezek az intézkedések nincsenek összhangban a Fülöp-szigetek által a nemzetközi jog és az RFMO-k szabályai értelmében teljesítendő kötelezettségekkel.

(101)

A Fülöp-szigetek joghatósága alá tartozó vizek különösen a parti tengert, a szigetek közötti vizeket és a kizárólagos gazdasági övezetet foglalják magukban. A WCPFC-egyezmény 3. cikke szerint a WCPFC illetékességi területe elvileg a Csendes-óceán minden (déli és keleti irányban konkrét vonalakkal határolt) vizét magában foglalja, beleértve a Fülöp-szigetek joghatósága alá tartozó vizeket is. Mivel a Fülöp-szigetek úgy véli, hogy a WCPFC szabályai nem vonatkoznak teljes körűen a joghatósága alá tartozó vizekre, nem teljesen egyértelmű, hogy milyen adatokat gyűjtenek és jelentenek a WCPFC-nek; az adatok nem terjednek ki a Fülöp-szigetek valamennyi halászterületének vizeire. Mivel a Fülöp-szigetek úgy tekinti, hogy szigetek közötti vizei a WCPFC intézkedéseinek alkalmazási körén kívül esnek, megsérti ezeket az intézkedéseket.

(102)

Mindemellett a 2012. évi első bizottsági ellenőrző látogatás alkalmával meghatározottak szerint csupán kevés állományvédelmi intézkedést hoztak, és azok többsége csak igen korlátozott hatásokkal bírt. Ezenfelül továbbra sem egyértelmű, hogy milyen szerepet játszanak a helyi önkormányzatok az önkormányzati vizeket érintő állományvédelmi intézkedések bevezetésében. 915 helyi önkormányzat működik; a jelek szerint a BFAR-től függetlenül járnak el, amely a joghatóságuk alá tartozó ügyeket, például az önkormányzati vizeket illetően nem írhat elő számukra politikákat és szabályokat.

(103)

Ez a helyzet az egyértelműség és átláthatóság hiányához vezet, ami – a Fülöp-szigetek halászhajóinak nyilvántartására és engedélyezésére vonatkozó jogszabályok és eljárások átláthatóságának a határozat 3. szakaszának (1) és (2) bekezdéseiben kifejtettek szerinti hiánya mellett – veszélyezteti és aláássa a Fülöp-szigetek halászati erőforrásainak hatékony védelmét és az azokkal való gazdálkodás eredményes megvalósításának lehetőségét.

(104)

A Fülöp-szigetek nemzetközi jogi aktusok végrehajtása tekintetében nyújtott teljesítménye nem áll összhangban az IUU-halászatról szóló nemzetközi cselekvési terv 10. pontjában foglalt ajánlásokkal, amelyek javaslata szerint az államoknak a halállományokról szóló ENSZ-megállapodást mindenekelőtt ratifikálniuk kell, el kell azt fogadniuk vagy csatlakozniuk kell ahhoz. A Bizottság úgy véli, hogy a Fülöp-szigetek esetében ez az ajánlás különösen fontos, hiszen az ország jelentős halászflottával rendelkezik, amely nagy távolságokra vándorló fajokat (főleg az ICCAT-, IOTC- és WCPFC-területen élő tonhalakat) érintő halászati tevékenységeket folytat.

(105)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tényelemek és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) és (6) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy a Fülöp-szigetek elmulasztotta a nemzetközi szabályok, előírások, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések tekintetében rá háruló nemzetközi jog szerinti kötelezettségei teljesítését.

3.4.   A fejlődő országok sajátos korlátai

(106)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ENSZ humán fejlettségi mutatója (15) alapján a Fülöp-szigetek közepes humán fejlettségű országnak tekintendő (2012-ben a 186 ország közül a száztizennegyedik volt). Ezt megerősíti a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. melléklete is, amelyben a Fülöp-szigetek a „közepes jövedelmű országok (alsó sáv)” kategóriában szerepel, valamint az OECD/DAC 2012-re vonatkozó, 2013. január 1-jei adatai is (16).

(107)

Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az IUU-rendelet 20. cikke értelmében 2010. január 15-én elfogadta a Fülöp-szigetek lobogó szerinti államként küldött értesítését. A Fülöp-szigetek az IUU-rendelet 20. cikkének (1) bekezdése értelmében megerősítette, hogy bevezette azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, amelyeket a halászhajóinak be kell tartaniuk.

(108)

A Bizottság az általa tett 2012. januári első ellenőrző látogatás során feltárt különböző hiányosságokról tájékoztatta a Fülöp-szigeteket. Néhány hónappal később, 2012. júniusi második ellenőrző látogatása során a Bizottság azt tapasztalta, hogy a helyzet nem változott. Kérte a Fülöp-szigeteki hatóságoktól, hogy működjenek együtt és a feltárt hiányosságok tekintetében alkalmazott korrekciós intézkedések terén érjenek el előrelépést. A Fülöp-szigetek a feltárt hiányosságok tekintetében nem tett megfelelő korrekciós intézkedéseket és nem ért el kielégítő eredményeket.

(109)

Indokolt megjegyezni továbbá, hogy az Unió az IUU-halászat elleni Fülöp-szigeteki küzdelemhez kapcsolódó, célzott technikai segítségnyújtási intézkedéshez már nyújtott támogatást 2011-ben (17).

(110)

Ezenfelül a Bizottság az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal támogatásával és a Fülöp-szigeteki hatóságok kérésére 2013. július 22. és 26. között kapacitásépítéssel foglalkozó munkaértekezletet szervezett Manilában, amelynek középpontjában a kikötő szerinti állam intézkedései és a kockázatelemzés állt.

(111)

A Bizottság figyelembe vette a Fülöp-szigetek fejlettségi korlátait, és kellő időt biztosított az ország számára az intézkedések végrehajtásához annak érdekében, hogy a Fülöp-szigetek egységes, hatékony és konstruktív módon tudja orvosolni a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinek való megfelelés 2012 óta tapasztalt hiányát.

(112)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tényelemek és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (7) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy a Fülöp-szigetek általános fejlettségi szintje hátrányosan érintheti az ország halászati irányításának fejlettségi állapotát. Ugyanakkor figyelembe véve a Fülöp-szigetek megállapított hiányosságainak jellegét, az Unió által nyújtott segítséget és a helyzet javítása érdekében tett intézkedéseket, nem található arra utaló bizonyíték, hogy a Fülöp-szigetek az alacsony fejlettség miatt mulasztotta volna el a nemzetközi jog szerint rá háruló kötelezettségei teljesítését. A Fülöp-szigetek fejlettségi szintje nem olyan, amely magyarázhatná vagy indokolná az ország lobogó szerinti államként és parti államként a halászat tekintetében nyújtott összteljesítményét, valamint az arra irányuló intézkedéseinek elégtelenségét, hogy megelőzze, megakadályozza és felszámolja az IUU-halászatot, és biztosítsa a joghatósága alá tartozó vizeken a halászati tevékenységek megfelelő hatékonyságú megfigyelését, ellenőrzését és felügyeletét.

(113)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (7) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy a Fülöp-szigetek fejlettségi szintje nem érinti hátrányosan az ország halászattal kapcsolatos fejlettségi állapotát és átfogó teljesítményét.

4.   A NEM EGYÜTTMŰKÖDŐ HARMADIK ORSZÁGOK AZONOSÍTÁSÁNAK ESHETŐSÉGÉVEL KAPCSOLATOS KÖVETKEZTETÉSEK

(114)

A fentiekben tett azon megállapítások fényében, miszerint a Fülöp-szigetek elmulasztotta a nemzetközi jog értelmében lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti állam minőségében rá háruló, az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettségei teljesítését, ezt az országot az IUU-rendelet 32. cikkével összhangban értesíteni kell arról az eshetőségről, hogy olyan országként azonosítják, amelyet a Bizottság az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országnak tekint.

(115)

Az IUU-rendelet 32. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottságnak értesítenie kell a Fülöp-szigeteket arról az eshetőségről, hogy nem együttműködő harmadik országként azonosítják. A Bizottságnak emellett az IUU-rendelet 32. cikkében felsorolt valamennyi lépést meg kell tennie a Fülöp-szigetekkel szemben. A hatékony és eredményes ügyintézés érdekében ki kell tűzni azt a határidőt, amelyen belül az érintett ország írásban válaszolhat az értesítésre, és rendezheti a helyzetet.

(116)

Továbbá ki kell jelenteni, hogy a Fülöp-szigetek értesítése arról az eshetőségről, hogy olyan országként azonosítják, amelyet a Bizottság e határozat alkalmazásában nem együttműködő harmadik országnak tekint, nem zárja ki, de nem is vonja automatikusan maga után azt a lehetőséget, hogy a későbbiekben a Bizottság vagy a Tanács a nem együttműködő országok jegyzékének összeállítása céljából további lépéseket tegyen.

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

Egyetlen cikk

A Bizottság ezúton értesíti a Fülöp-szigeteki Köztársaságot arról az eshetőségről, hogy a Bizottság a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem terén nem együttműködő harmadik országként azonosítja.

Kelt Brüsszelben, 2014. június 10-én.

a Bizottság részéről

Maria DAMANAKI

a Bizottság tagja


(1)  HL L 286., 2008.10.29., 1. o.

(2)  A következő dokumentum alapján: Department of Agriculture – Bureau of Fisheries and Aquatic Resources, Philippine Fisheries Profile 2011 (Mezőgazdasági Minisztérium – Halászati és Vízi Erőforrások Hivatala, A Fülöp-szigetek halászati profilja 2011), http://www.bfar.da.gov.ph/pages/AboutUs/maintabs/publications/pdf%20files/2011%20Fisheries%20Profile%20(Final)%20(4).pdf

(3)  http://www.wcpfc.int/system/files/AR-CCM-19-Philippines-Rev-2.pdf

http://www.wcpfc.int/system/files/AR-CCM-19-Philippines-Part-1.pdf

(4)  HL C 346., 2013.11.27., 26. o.

(5)  Lásd a 2. lábjegyzetet.

(6)  Lásd a 2. lábjegyzetet.

(7)  A Csendes-óceán nyugati és középső körzetében található hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló egyezmény, amely 2000. szeptember 5-én kelt Honoluluban. (http://www.wcpfc.int/doc/convention-conservation-and-management-highly-migratory-fish-stocks-western-and-central-pacific).

(8)  Az információ forrása: http://hdr.undp.org/en/statistics

(9)  HL L 378., 2006.12.27., 41. o.

(10)  A DAC listája a hivatalos fejlesztési segélyekben részesülőkről (http://www.oecd.org/dac/stats/daclistofodarecipients.htm)

(11)  Segítségnyújtás a fejlődő országok számára a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatról szóló 1005/2008/EK rendelet végrehajtásának betartásához, EuropeAid/129609/C/SER/Multi.

(12)  Az IOTC Megfelelőségi Bizottságának a Fülöp-szigetekre vonatkozó megfelelési jelentése, a Megfelelőségi Bizottság 9. ülése, 2012. március 10-i jelentés, IOTC-2012-CoC09-CR22; CoC09-IR22.

(13)  Az IOTC 2012. március 10-i megfelelési jelentése, IOTC-2012-CoC09-CR22_Rev2[E].

(14)  Az IOTC 2012. április 2-i megfelelési jelentése, IOTC-2013-CoC10-CR22[E].

(15)  Lásd a 8. lábjegyzetet.

(16)  Lásd a 10. lábjegyzetet.

(17)  Lásd a 11. lábjegyzetet.


Top