11.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 206/1

(1)

2005 májusában, egy kombinált hatályvesztési és időközi felülvizsgálatot („kombinált felülvizsgálat”) követően a Tanács 713/2005/EK rendeletében (2) végleges kiegyenlítő vámot vetett ki a jelenleg az ex29411000 és az ex29419000 KN-kód alá tartozó, Indiából származó, nem kimért adagokban vagy kiskereskedelmi forgalmazásra alkalmas formában vagy csomagolásban forgalmazott, egyes széles spektrumú antibiotikumok, nevezetesen az amoxicillin-trihidrát, az ampicillin-trihidrát és a cefalexin (a továbbiakban: érintett termék) importjára. Az intézkedések formája egy 17,3–32 %-os ad valorem vám volt. Az eredeti intézkedéseket a 2164/98/EK rendelet (3) tartalmazza.

(2)

Részleges időközi felülvizsgálatot követően a Tanács az 1176/2008/EK rendelettel (4) módosította az egyik indiai exportőrre alkalmazandó kiegyenlítő vámot.

(3)

A hatályban lévő végleges intézkedések küszöbön álló hatályvesztéséről szóló értesítés közzétételét (5) követően a Bizottság két uniós gyártótól, a DSM és a Sandoz vállalatoktól („kérelmezők”) arra vonatkozó kérelmet kapott, hogy a 713/2005/EK tanácsi rendeletre vonatkozóan indítson az alaprendelet 18. cikke (2) bekezdése szerint hatályvesztési felülvizsgálatot; a DSM és a Sandoz egyes széles spektrumú antibiotikumok teljes uniós gyártásának jelentős részét, ez esetben több mint 50 %-át képviseli.

(4)

A kérelem alapja az volt, hogy az intézkedések lejárta valószínűleg a támogatás folytatódását vagy megismétlődését eredményezné, és így kárt okozna az uniós gazdasági ágazatnak.

(5)

A hatályvesztési felülvizsgálat megkezdése előtt a Bizottság – az alaprendelet 10. cikke (9) bekezdése és 22. cikke (1) bekezdése szerint – értesítette az indiai kormányt arról, hogy megfelelően alátámasztott felülvizsgálat iránti kérelmet kapott. A Bizottság konzultációkat kezdeményezett az indiai kormánnyal a kérelem tartalmával kapcsolatos helyzet tisztázása és kölcsönös megállapodás elfogadása céljából. Az indiai kormány csak meglehetősen későn válaszolt erre a felkérésre, ezért nem került sor az említett konzultációkra.

(6)

Miután a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, 2010. május 12-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (6) („az eljárás megindításáról szóló értesítés”) bejelentette az alaprendelet 18. cikke szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(7)

A támogatás folytatódására vagy megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2009. április 1-jétől2010. március 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár valószínű folytatódásának vagy megismétlődésének értékelése szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2007. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig terjedő időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(8)

A hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a Bizottság hivatalosan tájékoztatta a kérelmezőket, más ismert uniós gyártókat, exportáló gyártókat és importőröket, upstream beszállítókat, azokat a felhasználókat, akikről ismert, hogy érintettek, valamint az indiai kormányt. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, vagy szóbeli meghallgatást kérjenek.

(9)

Minden olyan érdekelt fél meghallgatást nyert, aki azt kérte, és konkrét okokkal indokolni tudta, hogy miért szükséges a meghallgatása.

(10)

Tekintettel a kérelemben megnevezett, az érintett terméket előállító indiai exportáló gyártók nyilvánvalóan nagy számára, a Bizottság helyénvalónak látta az alaprendelet 27. cikkének megfelelően megvizsgálni, hogy szükség van-e mintavétel alkalmazására. A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – az alaprendelet 27. cikke szerint felkérte az említett feleket, hogy a felülvizsgálat megindítását követő 15 napon belül jelentkezzenek, és bocsássák rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben előírt információkat. A felkérésre csak három exportáló gyártó jelentkezett. Ezért nem került sor mintavételre.

(11)

A Bizottság kérdőívet küldött valamennyi ismert érintett félnek és azoknak, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül jelentkeztek. Három uniós gyártótól, három exportáló gyártótól és az indiai kormánytól érkezett válasz. A többi gyártó nem válaszolt a kérdőívre és nem bocsátott rendelkezésre információt. A mintavételi eljárás során egyetlen importőr sem jelentkezett, és a vizsgálat folyamán a Bizottságnak más importőrök sem adtak információt vagy nevezték meg magukat.

(12)

Az egyik gyártó kérelmezte, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetértékelése során vegyék figyelembe az egy másik állítólagos uniós gyártó adatait is. Mivel az említett vállalatról bebizonyosodott, hogy a vizsgált terméknek nem gyártója, a kérelmet a Bizottság elutasította.

(13)

A Bizottság megkeresett és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet szükségesnek vélt annak megállapításához, hogy valószínű-e a támogatás folytatódása vagy megismétlődése, és az uniós érdek ebből adódó kára. A következő érdekelt felek telephelyein került sor ellenőrző látogatásra:

(14)

Az e felülvizsgálat tárgyát képező termék azonos a 713/2005/EK tanácsi rendelet által érintett termékkel, azaz a jelenleg az ex29411000 és ex29419000 KN-kód alá tartozó, Indiából származó, nem kimért adagokban vagy kiskereskedelmi forgalmazásra alkalmas formában vagy csomagolásban forgalmazott amoxicillin-trihidráttal, ampicillin-trihidráttal és cefalexinnel (a továbbiakban: érintett termék).

(15)

Az előző felülvizsgálathoz hasonlóan a vizsgálat megerősítette, hogy az érintett termék és az exportáló gyártók által gyártott és a hazai indiai piacon értékesített termékek, valamint az uniós gyártók által az Unióban gyártott és értékesített termékek alapvető fizikai és műszaki jellemzői és felhasználása megegyezik, és ezért az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló terméknek minősülnek.

(16)

Ahogyan azt a (11) preambulumbekezdés is említi, három exportáló gyártó jelentkezett, és küldött választ a kérdőívre. A három közül azonban csak kettő tájékoztatott arról, hogy a felülvizsgálati időszak során az érintett terméket az Unióban értékesítette.

(17)

A felülvizsgálati kérelemben található információk és a Bizottság kérdőíveire adott válaszok alapján a következő – állítólagosan támogatásokkal járó – rendszerek megvizsgálására került sor:

(18)

A fenti a)–f) pontban megjelölt rendszerek az 1992. augusztus 7-én hatályba lépett, a külkereskedelemről (fejlesztés és szabályozás) szóló, 1992. évi (1992/22 sz.) törvényen („külkereskedelmi törvény”) alapulnak. A külkereskedelmi törvény feljogosítja az indiai kormányt, hogy közleményeket adjon ki az export- és az importpolitikával kapcsolatban. Ezek összefoglalása a „Foreign Trade Policy” (külkereskedelem-politika, „FTP”) dokumentumokban található, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium ötévente ad ki és rendszeresen frissít. A felülvizsgálati időszakra két FTP-dokumentum vonatkozik: az FTP 04–09 és az FTP 09–14. Az utóbbi 2009 augusztusában lépett hatályba. Az indiai kormány ezenfelül az FTP 04–09 és az FTP 09–14 dokumentumra irányadó eljárásokat is lefekteti egy „Handbook of Procedures, Volume I” (eljárási kézikönyv, I. kötet) című dokumentumban (a továbbiakban: HOP I 04–09, illetve HOP I 09–14). Az eljárási kézikönyvet szintén rendszeresen frissítik.

(19)

A g) pontban szereplő rendszer a banki tevékenységek szabályozásáról szóló, 1949. évi törvény 21. és 35A. szakaszán alapul, amely lehetővé teszi az Indiai Központi Bank (Reserve Bank of India, a továbbiakban: IKB) számára, hogy az exporthitelek területén utasításokat adjon a kereskedelmi bankoknak.

(20)

A h) pontban szereplő rendszer alapja a jövedelemadóról szóló 1961. évi törvény, amelyet az évente kibocsátott pénzügyi törvény módosít.

(21)

Az i) pontban szereplő rendszert Pandzsáb állam kormánya kezeli, és a pandzsábi kormány iparpolitikáján és iparösztönző jogszabályain alapul.

(22)

A j) pontban szereplő rendszert Gudzsarát állam kormánya kezeli, és a gudzsaráti iparösztönző politikán alapul.

(23)

A rendszer részletes leírását az FTP 04–09 és az FTP 09–14 4.1.1-4.1.14. bekezdése, valamint a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 4.1-4.30A. bekezdése tartalmazza.

(24)

Az előzetes engedélyezési rendszer hat alrendszerből áll, amelyeket a (25) preambulumbekezdés ismertet részletesen. Ezen alrendszerek többek között a jogosultak körének tekintetében különböznek egymástól. A gyártó exportőrök és a támogató gyártókhoz „kapcsolódó” kereskedő exportőrök az előzetes engedélyezési rendszer „tényleges export” és „éves igény” alrendszerére jogosultak. A végső exportőrt ellátó gyártó exportőrök az előzetes engedélyezési rendszer „köztes szállítások” alrendszerét vehetik igénybe. Az FTP 04–09 és az FTP 09–14 8.2. bekezdésében említett, „exportnak tekintett” kategóriákat ellátó fővállalkozók – mint például az exportorientált egységeket (EOU) ellátó beszállítók – az előzetes engedélyezési rendszer „exportnak tekintett művelet” alrendszerére jogosultak. A gyártó exportőrök közbenső beszállítói pedig az „exportnak tekintett műveletekre” vonatkozóan az ún. Advance Release Order (ARO) és a „fedezett belföldi akkreditív” alrendszerből részesülhetnek kedvezményekben.

(25)

Előzetes engedélyek a következőkre állíthatók ki:

(26)

A felülvizsgálati időszak során az előzetes engedélyezési rendszer alapján a két együttműködő exportőr egyike kapott engedményeket. Az említett vállalat által igénybe vett alrendszer az i. pontban szereplő „tényleges export” volt. Ezért nem szükséges a többi, igénybe nem vett alrendszerek kiegyenlíthetőségét megállapítani.

(27)

Az importált alapanyagok nem ruházhatók át, és azokat az adott exporttermék előállításához kell felhasználni. Az exportkötelezettséget az előzetes engedély kibocsátását követő meghatározott időszakon belül kell teljesíteni. A kombinált felülvizsgálat óta ezt az időszakot 36 hónapra hosszabbították (24 hónap, kétszer hathónapos hosszabbítási lehetőséggel).

(28)

Az előzetes engedély jogosultjait jogszabály kötelezi arra, hogy – az indiai hatóságok által végzett ellenőrzésekhez – a vámmentesen importált, illetve belföldön beszerzett áruk tényleges fogyasztásáról („valósághű és megfelelő”) nyilvántartást vezessenek minden egyes előzetes engedélyre vonatkozóan, meghatározott formátumban (a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 4.26. és 4.30. bekezdése, valamint 23. függeléke). Ezt a nyilvántartást független okleveles könyvvizsgálónak, illetve kontrollernek (cost and works accountant) kell ellenőriznie, aki igazolást ad ki arról, hogy megtörtént az előírt nyilvántartások és vonatkozó dokumentumok vizsgálata, továbbá a 23. függelék alapján szolgáltatott információk minden tekintetben valósak és helytállóak.

(29)

Ami a felülvizsgálati időszakban igénybe vett „tényleges export” alrendszer alkalmazását illeti, az indiai kormány mind az importtámogatás, mind az exportkötelezettség mennyiségét és értékét rögzíti, és azokat az előzetes engedélyen feltünteti. Ezenfelül az import és az export lebonyolításakor a kapcsolódó műveleteket a kormány tisztviselőinek fel kell vezetniük az előzetes engedélyre. Az e rendszer keretében engedélyezett import mennyiségét az indiai kormány határozza meg egységes ráfordítási-kibocsátási normák alapján. A legtöbb termék esetében – így az érintett termékre vonatkozóan is – léteznek ilyen normák, amelyeket az indiai kormány bocsát ki. A kombinált felülvizsgálat óta a ráfordítási-kibocsátási normákat lefelé korrigálták, és a felülvizsgálati időszak alatt a fő nyersanyagra nézve – a terméktől és a szállítási útvonaltól függően – 2,3–16,1 %-kal alacsonyabbak voltak, mint a kombinált felülvizsgálat során.

(30)

A csökkentés ellenére az érintett terméktípusok egyike esetében megállapították, hogy a tényleges fogyasztás még mindig a ráfordítási-kibocsátási normák alatt van. Ezenfelül kiderült, hogy bár kötelező, a vállalat nem vezette a (28) preambulumbekezdésben említett, független könyvvizsgáló által ellenőrizhető fogyasztási nyilvántartást („23. függelék”). E követelmény megszegése ellenére a vállalat részesült az előzetes engedélyezési rendszer kedvezményeiből, amelyek ráadásul – tekintve a túlbecsültnek ítélt ráfordítási-kibocsátási normákat – magasabbak voltak a jogszabályi rendelkezések által előírtnál.

(31)

Az indiai kormány és egy exportáló gyártó nyújtott be észrevételeket az előzetes engedélyezési rendszerről.

(32)

Az indiai kormány állítása szerint az előzetes engedélyezési rendszer engedélyezett vámkedvezményrendszerként vagy helyettesítő vámkedvezményrendszerként működik, amelyhez kapcsolódik egy, az alaprendelet I., II. és III. mellékletének rendelkezéseivel összhangban álló ellenőrző rendszer; ez a rendszer nyomon követi a vámmentesen importált alapanyagok és az azokból készült exporttermékek közötti kapcsolatot. Az indiai kormány ezenfelül nyomatékosította, hogy – az alaprendeletnek megfelelően – az importvámok elengedése vagy visszatérítése csak akkor kiegyenlíthető, ha annak mértéke meghaladja az exportált termék előállítása során felhasznált importált anyagokra kivetett importvámok mértékét. Az ellenőrző rendszert illetően megerősítették, hogy megfelelően működő rendszer áll fenn. Ezzel összefüggésben számos olyan ellenőrzési elemre hivatkoztak, amelyek az ellenőrzés végrehajtásához az indiai kormány számára rendelkezésre álltak, köztük a ráfordítási-kibocsátási normákra, az import- és exportokmányokon feltüntetett mennyiségi információkra és az import és az export teljesítése utáni visszatérítés-ellenőrzésre. Az indiai kormány felhívta a figyelmet arra is, hogy a rendszer előírja: fel nem használt anyag esetében kötelező a teljes vám kamattal együtt történő megfizetése.

(33)

Az előzetes engedélyezési rendszert uniós értékesítések kapcsán igénybe vevő exportáló gyártó nem tett észrevételeket a rendszernek az a)–c) szakaszban összefoglalt leírásával és gyakorlati megvalósításával kapcsolatban, a támogatási összeg kiszámításánál figyelembe vett számadatok közül azonban néhányat megkérdőjelezett. A számítás ellenőrzése nyomán kiderült, hogy nincs szükség kiigazításra; a kérdést az érintett vállalattal is tisztázták.

(34)

A behozatali vámok alóli mentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, azaz az indiai kormány olyan pénzügyi hozzájárulásának, amely a vizsgált exportőrt előnyben részesítette.

(35)

Ezenfelül a „tényleges export” alrendszer jogilag egyértelműen az exportteljesítményen alapul, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő. Exportkötelezettség vállalása nélkül a vállalatok nem juthatnak kedvezményekhez e rendszer keretében.

(36)

A hatályvesztési felülvizsgálat ezért megerősítette, hogy az ebben az esetben használt fő alrendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető engedélyezhető vámkedvezményrendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. Az alrendszer nem felel meg az alaprendelet I. mellékletének i) pontjában, a II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. Noha létezik egy olyan ellenőrzési rendszer, amely azt követi nyomon, hogy felhasználtak-e alapanyagokat az exportált termék előállításához, és ha igen, milyen mennyiségben (az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontja és a helyettesítő vámkedvezményrendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja), az indiai kormány e rendszert nem alkalmazta hatékonyan. A ráfordítási-kibocsátási normák nem tekinthetők a tényleges fogyasztás ellenőrzésére szolgáló rendszernek, mivel túl magasnak bizonyultak, és megállapítást nyert, hogy az indiai kormány nem követeli vissza a többletkedvezményeket. Az indiai kormány nem végzett olyan ellenőrzést, amely megfelelően vezetett felhasználási nyilvántartás alapján történt volna. Az indiai kormány ráadásul a ténylegesen érintett alapanyagok vonatkozásában sem végzett további vizsgálatot, bár normális esetben hatékonyan alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában annak elvégzése kötelező volna (az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja). Végül megerősítést nyert, hogy noha a jogszabályok előírják, az okleveles könyvvizsgálók ellenőrzési folyamatba való bevonása gyakorlatilag nincsen biztosítva.

(37)

Az előzetes engedélyezési rendszer „tényleges export” alrendszere ezért kiegyenlíthető.

(38)

Engedélyezett vámkedvezményrendszer vagy helyettesítő vámkedvezményrendszer hiányában a kiegyenlíthető előny az alapanyagok importálása esetén normális esetben járó teljes elengedett importvámnak felel meg. A fentiekre, valamint az indiai kormánynak a (32) preambulumbekezdésben szereplő állítására vonatkozóan megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem csak a befizetett összeget meghaladó vámvisszautalás kiegyenlítéséről rendelkezik. Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és I. mellékletének i. pontja szerint csak a befizetett összeget meghaladó vámvisszautalás egyenlíthető ki, feltéve, hogy az alaprendelet II. és III. mellékletében előírt feltételek fennállnak. A jelen esetben azonban ezek a feltételek nem teljesültek. Így – amennyiben megállapítást nyer a megfelelő ellenőrző rendszer hiánya – a vámkedvezményrendszerekre vonatkozó fenti kivétel nem alkalmazható, ezért a rendes szabályt kell alkalmazni, miszerint a kiegyenlítő intézkedéseket a meg nem fizetett vámok összege (elengedett bevétel), nem pedig egy állítólagos többlet-vámvisszatérítés alapján kell megállapítani. Az alaprendelet II. mellékletének II. részében és III. mellékletének II. részében foglaltaknak megfelelően a szóban forgó többlet-visszatérítés kiszámítása nem a vizsgálatot folytató hatóság feladata. Épp ellenkezőleg, az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint mindössze olyan bizonyítékot kell találnia, mellyel megfelelően cáfolni tudja valamely állítólagos ellenőrzési rendszer megfelelőségét.

(39)

Az előzetes engedélyezési rendszert igénybe vevő exportőr támogatásának összegét a felülvizsgálati időszak során az importált anyagokra kivetett – és az érintett termékre alkalmazott alrendszer keretében elengedett – behozatali vámok (alapvám és különleges kiegészítő vám) alapján számították ki (számláló). Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően, a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerülő költségeket indokolt kérésre levonták a támogatás összegéből. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti exportforgalmára vetítették ki (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(40)

A felülvizsgálati időszak során az e rendszert használó egyetlen együttműködő gyártó esetében a rendszer keretében megállapított támogatás mértéke 12,3 %.

(41)

A DEPBS részletes leírását az FTP 04–09 és az FTP 09–14 4.3. bekezdése, valamint a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 4. fejezete tartalmazza.

(42)

A rendszer igénybevételére minden gyártó exportőr és kereskedő exportőr jogosult.

(43)

A jogosult exportőrök kérelmezhetnek DEPBS-hiteleket, amelyek a rendszer keretében exportált termékek értékének százalékos arányaként vannak kiszámítva. Az indiai hatóságok a legtöbb termékre – többek között az érintett termékre vonatkozóan is – megállapítottak DEPBS-szinteket. A százalékos arányok meghatározása a ráfordítási-kibocsátási normák (lásd (29) preambulumbekezdés), és a feltételezetten importált alapanyag-tartalom vámterhe alapján történik, tekintet nélkül arra, hogy az importvámfizetés a valóságban megtörtént-e vagy sem. Az érintett termékre az e vizsgálat felülvizsgálati időszaka alatt vonatkozó DEPBS-szintek az alábbiak voltak: 8 % az amoxicillin-trihidrát, valamint 7 % az ampicillin-trihidrát és a cefalexin esetében; azaz a DEPBS-szintek minden esetben magasabbak voltak, mint a kombinált felülvizsgálat idején.

(44)

Az e rendszer alapján járó kedvezményekre való jogosultsághoz a vállalatnak exportálnia kell. Az exporttranzakció időpontjában az exportőrnek nyilatkoznia kell az indiai hatóságoknak, jelezve, hogy az export a DEPBS keretében történik. Annak érdekében, hogy az árukat exportálni lehessen, az indiai vámhatóság a feladási eljárás során exportfuvarszámlát állít ki. Ez a dokumentum többek között feltünteti az adott exporttranzakcióra nyújtandó DEPBS-hitel összegét. Ekkor az exportőr már tudja, milyen gazdasági előnnyel számolhat. Amint a vámhatóság kiállította az exportfuvarszámlát, az indiai kormánynak megszűnik azon joga, hogy mérlegelje, nyújtható-e DEPBS-hitel. Az előny kiszámításához releváns DEPBS-szint az lesz, amelyet az exportnyilatkozat megtételének időpontjában alkalmaztak. Ezért nincs lehetőség az előny szintjének visszamenőleges módosítására.

(45)

Megállapítást nyert, hogy az indiai számviteli standardok szerint a DEPBS-hitelek az exportkötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban az eredményszemléleti alapon bevételként is elszámolhatók. Ezek a hitelek a továbbiakban felhasználhatók – a beruházási javak kivételével – a korlátozás nélkül importálható áruk későbbi behozatalakor fizetendő vám kifizetésére. Az ilyen hitelek ellenében behozott áru a belföldi piacon (forgalmi adó megfizetése mellett) értékesíthető vagy másként felhasználható. A DEPBS-hitelek szabadon átruházhatók és a kibocsátásuk napjától számított 24 hónapig érvényesek.

(46)

A DEPBS-hitelek iránti kérelmeket elektronikusan kell benyújtani, és azok korlátlan számú exporttranzakcióra vonatkozhatnak. A DEPBS-hitelek alkalmazására de facto nem vonatkoznak szigorú határidők. A DEPBS kezelésére használt elektronikus rendszer nem zárja ki automatikusan a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 4.47. bekezdésében említett benyújtási határidőn túli exporttranzakciókat. Sőt, amint azt a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 9.3. bekezdése világosan meghatározza, a benyújtási határidő lejárta után beérkezett kérelmek csekély (a jogosultság 10 %-ának megfelelő) pénzbüntetés kivetése mellett bármikor elbírálhatók.

(47)

Megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszakban egy együttműködő indiai exportáló gyártó vette igénybe a rendszert.

(48)

Az indiai kormány észrevételt tett azzal kapcsolatban, hogy a „kedvezményezett számára nyújtott előny” csak akkor mérhető, és a támogatás kiegyenlíthetősége csak akkor határozható meg, ha a DEPBS-hiteleket a piacon értékesítik, mivel a hitelek kizárólag akkor juttatnak előnyhöz, amennyiben értékesítésükre a piacon kerül sor, és az értékesítés ténylegesen megtörtént. Más szóval a DEPBS-hitelek nem kiegyenlíthetőek, ha az exporttermék előállításához felhasznált importárura kivetett vám kifizetéséhez használják fel őket.

(49)

Az DEPBS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése alapján nyújt támogatást. A DEPBS-hitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulása, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezenfelül a DEPBS-hitel előnyt nyújt az exportőrnek, mivel – ellentétben az indiai kormány állításával – nem csak abban az esetben javítja annak likviditását, ha a hitelt a piacon adják el, hanem akkor is, ha az importárura kivetett vám kifizetésére használják.

(50)

Ezen túlmenően a DEPBS jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, és így az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(51)

Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a rendszer nem minősíthető engedélyezett vámkedvezményrendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, a II. mellékletben (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Ezenkívül nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősíthetné, hogy az exporttermék gyártási folyamatában mely alapanyagokat használták fel, vagy sor került-e túlzott mértékű behozatali vám kifizetésére az alaprendelet I. mellékletének i) pontja, valamint a II. és III. melléklete szerint. Végül az exportőr attól függetlenül jogosult a DEPBS-ből származó előnyök igénybevételére, hogy egyáltalán importál-e alapanyagot. Az előnyök igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül, hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azok az exportőrök is jogosultak a DEPBS-ből származó előnyökre, akik minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható árut.

(52)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke szerint a kiegyenlíthető támogatások összege a kedvezményezettnek nyújtott és a felülvizsgálati időszak alatt megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően lett kiszámítva. Ebben a vonatkozásban figyelembe vették, hogy a kedvezményezett akkor jutott hozzá az előnyhöz, amikor a rendszer alapján az exporttranzakciót végrehajtotta. Így az exporttranzakció pillanatában az indiai kormány kötelezően lemond a vámról, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül.

(53)

A fentiek fényében indokoltnak tekinthető a DEPBS keretében megvalósuló juttatásokat úgy értékelni, mint a rendszer keretében a felülvizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi exporttranzakcióra megkapott hitelek összegét.

(54)

Indokolt kérésre az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a támogatás összegének mint számlálónak a kiszámításakor a hitelekből le lettek vonva a támogatás megszerzése érdekében szükségszerűen felmerült költségek.

(55)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint ezeket a támogatási összegeket a felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomra vetítették ki (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(56)

A fentiek alapján a felülvizsgálati időszakban az érintett együttműködő exportáló gyártó esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 6,9 %.

(57)

Az EPCGS részletes leírása az FTP 04–09 és az FTP 09–14 5. fejezetében, valamint a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 5. fejezetében található.

(58)

A rendszer keretében nyújtott támogatásra a gyártó exportőrök, valamint a támogató gyártókhoz és szolgáltatókhoz „kapcsolódó” kereskedő exportőrök jogosultak.

(59)

Exportkötelezettség vállalásával a vállalat csökkentett vámtétel mellett importálhat (új és legfeljebb 10 éves használt) beruházási javakat. E célból az indiai kormány – kérelemre és díjfizetés ellenében – EPCGS-engedélyt állít ki. A rendszer a keretében importált beruházási javak mindegyikére 5 %-os csökkentett vámtételt biztosít. Az exportkötelezettség teljesítéséhez az importált beruházási javakat bizonyos idő alatt fel kell használni bizonyos mennyiségű exportáru előállítására. Az FTP 09–14 szerint az EPCGS keretében a beruházási javak 0 %-os vámtétellel is importálhatók, ilyen esetben azonban az exportkötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló időszak rövidebb.

(60)

Az EPCGS-engedély jogosultja a beruházási javakat belföldi forrásból is beszerezheti. Ebben az esetben a beruházási javak belföldi előállítója jogosult a beruházási javak előállításához szükséges alkotóelemek vámmentes behozatalára. Választható lehetőségként a belföldi gyártó az EPCGS-engedély jogosultjának szállított beruházási javakra vonatkozóan kérheti „exportnak tekintett művelethez” kapcsolódó kedvezmény igénybevételét is.

(61)

Megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszakban mindkét együttműködő exportáló gyártó igénybe vette ezt a rendszert.

(62)

A nyilvánosságra hozatalt követően az indiai kormány vitatta az EPCGS kiegyenlíthetőségét. Azt állította ugyanis, hogy nem kellene exportteljesítménytől függőnek tekinteni azokat a beruházási javak beszerzéséhez kapcsolódó EPCGS-támogatásokat, amelyeknél az exportkötelezettség már a felülvizsgálati időszak előtt teljesült. Az egyik exportáló gyártó, melynek esetében megállapítást nyert, hogy részesült EPCGS-támogtásokból, azt állította, hogy e támogatásokat nem kellene figyelembe venni, mivel azokat az érintett termék előállításához felhasznált beruházási javak vásárlásához nem vették igénybe.

(63)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül. A vámcsökkentés az indiai kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel az engedmény csökkenti az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés előnyhöz juttatja az exportőrt, mert az importálásnál megtakarított vám javítja a vállalat likviditását.

(64)

El kell utasítani azt az állítás, miszerint nem tekintendők exportteljesítménytől függőnek azok a beruházási javak beszerzéséhez kapcsolódó EPCGS-támogatások, amelyek esetében az exportkötelezettség már a felülvizsgálati időszak előtt teljesült. Nem vitatható ugyanis, hogy az EPCGS jogilag az exportteljesítménytől függ, mivel az EPCGS engedély exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhető el. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak minősül. E tekintetben az exportkötelezettség tényleges teljesülésének időpontja irreleváns. Ami azt a kérdést illeti, hogy a beruházási javakat az érintett termék gyártásához használták-e fel, az FTP 09–14 5.2. fejezetének megfelelően az EPCGS a beruházási javak importját mind a gyártáshoz, mind a gyártást megelőző és követő tevékenységekhez engedélyezi (ideértve azok complete knock-down („CKD”)/semi knock-down („SKD”) elemeit, valamint a számítógépes szoftverrendszereket). Világos tehát, hogy azon áruk is részesülhettek az EPCGS nyújtotta előnyből, amelyeket nem használtak fel az érintett termék előállításához. Ráadásul megállapítást nyert, hogy az EPCGS értelmében vállalt exportkötelezettséget az érintett termék exportjával teljesítették. Ezért ezt az állítást el kell utasítani.

(65)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem engedélyezett vámkedvezményrendszernek, sem helyettesítő vámkedvezményrendszernek. Az ilyen engedélyezett rendszerek hatálya nem terjed ki a beruházási javakra, amint azt az alaprendelet I. mellékletének i) pontja meghatározza, mivel azokat az exportált termékek előállítása során nem használják el.

(66)

A támogatás összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján számították ki, az érintett gazdasági ágazatban az ilyen beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra elosztva. Az időközben felhalmozódott előny teljes értékének kifejezése érdekében ehhez az összeghez kamatokat adtak hozzá. E célra az Indiában a felülvizsgálati időszak során a helyi valutában kínált hitelekre érvényes kereskedelmi kamatot ítélték megfelelőnek.

(67)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének és 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget a felülvizsgálati időszak alatti exportforgalomra vetítették ki (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye.

(68)

A felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártó esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,1–0,5 %.

(69)

Az FMS részletes leírása az FTP 04–09 3.9.1–3.9.2.2. bekezdésében, az FTP 09–14 3.14.1–3.14.3. bekezdésében, a HOP I 04–09 3.20–3.20.3. bekezdésében és a HOP I 09–14 3.8–3.8.2. bekezdésében található.

(70)

A rendszer igénybevételére minden gyártó exportőr és kereskedő exportőr jogosult.

(71)

E rendszer keretében minden terméknek a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 37C. mellékletében felsorolt országokba irányuló exportja az e rendszer keretében kivitt termékek FOB-paritáson számított értékének 2,5 %-áig vámhitelre jogosult. Bizonyos exporttevékenységeket ez a rendszer kizár, például az importált vagy átrakodott termékek exportját, az exportnak tekintett műveleteket, a szolgáltatások exportját, valamint a különleges gazdasági övezetekben működő egységek, illetve az exportorientált egységek exportforgalmát. A rendszerből ki vannak továbbá zárva egyes terméktípusok, például a gyémánt, a nemesfémek, az ércek, a gabonafélék, a cukor és a kőolajtermékek.

(72)

Az FMS keretében kapott exporthitelek szabadon átruházhatók, és a megfelelő vámhitel-jogosultsági bizonylat kiadási időpontjától számított 24 hónapig érvényesek. E hitelek bármely alapanyag vagy termék (köztük a beruházási javak) későbbi importja alkalmával felhasználhatók vámok kifizetésére.

(73)

A vámhitel-jogosultsági bizonylatot – az export megtörténte vagy az áruk elszállítása után – az a kikötő bocsátja ki, ahonnan az export végbement. Amennyiben a kérelmező a hatóságoknak minden releváns exportra vonatkozó okirat (pl. exportmegrendelés, számlák, szállítólevelek, a kivitelt igazoló banki bizonylatok) másolatát be tudja mutatni, az indiai kormánynak nincs lehetősége felülbírálni a vámhitelek megadását.

(74)

A nyilvánosságra hozatalt követően az indiai kormány észrevételt tett azzal kapcsolatban, hogy amíg a vámhitel-jogosultsági bizonylatot a piacon adják el, az nem jár előnnyel a kedvezményezett számára, és ezért nem kiegyenlíthető. Az indiai kormány azt állította, hogy az FMS-hitelek nem kiegyenlíthetőek, ha az exporttermék előállításához felhasznált importárura kivetett vám kifizetéséhez használják őket. Az az együttműködő exportáló gyártó, amely részesült az FMS által nyújtott előnyökből, azzal érvelt, hogy a rendszer földrajzilag más országokhoz kapcsolódik, és ezért az Unió nem egyenlítheti azt ki.

(75)

Az FMS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése alapján támogatásnak minősül. Az FMS-vámhitel az indiai kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezenfelül – függetlenül attól, hogy a vámhitel-jogosultsági bizonylatot a behozatali vámok kiegyenlítésére vagy piaci értékesítésre használják – az FMS-vámhitel előnyt nyújt az exportőrnek, mivel javítja annak likviditását.

(76)

Az FMS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő. A tény, hogy az európai uniós országok nem tartoznak az FMS hatálya alá, nem ellenkezik a (72)–(74) preambulumbekezdésben ismertetett gyakorlati végrehajtással, sem az FMS-ből származó előnyöknek az említett preambulumbekezdésekben leírt felhasználási módjaival. A fenti állítást ezért el kellett utasítani.

(77)

Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a rendszer nem minősíthető engedélyezett vámkedvezményrendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, a II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai) és a III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) meghatározott szigorú szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősíthetné, hogy az exporttermék gyártásának folyamatában mely alapanyagokat használták fel, vagy sor került-e túlzott mértékű behozatali vám kifizetésére az alaprendelet I. mellékletének i) pontja, valamint II. és III. melléklete szerint. Az exportőrök attól függetlenül jogosultak az FMS keretében nyújtott előnyökre, hogy importálnak-e alapanyagot vagy sem. Az előnyök igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül, hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azon exportőrök is jogosultak a FMS igénybevételére, akik minden alapanyagukat belföldön szerzik be, és egyáltalán nem importálnak felhasználható alapanyagot. Ezen túlmenően az exportőr az FMS-vámhitelt beruházási javak behozatalára is felhasználhatja, noha ez utóbbiak nem tartoznak az alaprendelet I. mellékletének i) pontjában meghatározott engedélyezett rendszerek hatálya alá, mivel nem használják el őket az exportált termékek előállítása során.

(78)

A kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezett számára biztosított kedvezmények figyelembevételével számították ki; e kedvezményekről megállapítható, hogy a felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártó az eredményszemléleti alapon az exportügylet szakaszában befolyt bevételként könyvelte el őket. Az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően e támogatási összeget (számláló) a felülvizsgálati időszak alatti exportforgalomra vetítették ki (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(79)

Ebben a rendszerben a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta kisebb mint 0,1 %.

(80)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az együttműködő indiai gyártó a felülvizsgálati időszakban a DFIA rendszerből nem jutott kedvezményhez. Ezt a rendszert ezért e vizsgálat keretében nem kellett tovább elemezni.

(81)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az együttműködő indiai gyártó a felülvizsgálati időszakban az EOU/EPZ/SEZ rendszerből nem jutott kedvezményhez. Ezeket a rendszereket ezért e vizsgálat keretében nem kellett tovább elemezni.

(82)

A rendszer részletes leírása az IKB Master Circular on Rupee/Foreign Currency Export Credit & Customer Services to Exporters (DBOD No DIR.(Exp).) című körrendeletében található, melynek címzettje valamennyi indiai kereskedelmi bank.

(83)

E rendszer igénybevételére a gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök jogosultak.

(84)

E rendszer keretében az Indiai Központi Bank megszabja a kereskedelmi bankok által az exportőröknek az indiai rúpiában vagy a devizában nyújtott exporthitelekre felszámított kamatlábak maximális szintjét. Az ECS két alrendszerből áll: a szállítás előtti exporthitelrendszerből (Pre-Shipment Export Credit Scheme) („csomagolási hitel”), amely a kivitel előtt az exportőr számára az áruk beszerzésére, feldolgozására, gyártására, csomagolására és/vagy szállítására biztosított hiteleket foglalja magában, illetve a szállítás utáni exporthitelrendszerből (Post-Shipment Export Credit Scheme), mely forgóeszközhitelt biztosít az exportkövetelések finanszírozása céljából. Az Indiai Központi Bank továbbá azt is előírja a bankok számára, hogy nettó bankhiteleik bizonyos részét exportfinanszírozásra fordítsák.

(85)

Az Indiai Központi Bank körrendelete nyomán az exportőrök a szokásos kereskedelmi hitelekhez („készpénzhitelek”) képest kedvezményes kamatláb mellett juthatnak exporthitelekhez, amelyek kamatlábát egyedül a piaci feltételek határozzák meg. A kamatszintkülönbség a jó hitelképességű vállalatok esetében csökkenhet. Valójában a jó hitelképességű vállalatok esetleg azonos feltételekkel kaphatnak exporthitelt és készpénzhitelt.

(86)

Az ECS-hitelnek a (85) preambulumbekezdésben említett, az Indiai Központi Bank körrendeletében rögzített kedvezményes kamatlábai a pusztán piaci feltételek szerint meghatározott hitelköltségekhez képest csökkenthetik az exportőr hitelköltségeit, így az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében előnyhöz juttatják az ilyen exportőrt. Az exportfinanszírozás önmagában nem biztonságosabb, mint a belföldi finanszírozás. Valójában általában kockázatosabbnak tartják, és az egy-egy hitelhez szükséges garancia mértéke, függetlenül a finanszírozás tárgyától, az adott kereskedelmi bank pusztán kereskedelmi döntése. A különböző bankok közötti kamatlábkülönbségek a központi bank módszeréből következnek, mivel egyedi maximált hitelnyújtási szintet határoz meg az egyes kereskedelmi bankok számára. Ezenfelül a kereskedelmi bankok nem lennének kötelesek az exporthitelt felvevő ügyfeleknek felajánlani a devizában felvett exporthitelek esetleg előnyösebb kamatlábait.

(87)

Annak ellenére, hogy az ECS keretében biztosított kedvezményes hiteleket kereskedelmi bankok nyújtják, ez a kedvezmény az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja iv. alpontja értelmében a kormány által biztosított pénzügyi hozzájárulásnak tekintendő. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a támogatások létrejöttéhez sem az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja iv. alpontja, sem pedig a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás nem ír elő közforrásokból történő kifizetést, azaz, hogy az indiai kormánynak meg kell térítenie a kereskedelmi bankoknak kiadásaikat; ehhez elegendő egy kormányzati utasítás, amely az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének i., ii. vagy iii. pontjaiban ismertetett funkciók végrehajtására vonatkozik. Az Indiai Központi Bank államháztartási szerv, s ezért az alaprendelet 2. cikkének b) pontjában rögzített fogalommeghatározás értelmében „kormányzatnak” minősül. A központi bank 100 %-ban a kormány tulajdona, közpolitikai célokat követ (pl. monetáris politika), vezetőségét pedig az indiai kormány nevezi ki. A központi bank – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontja második francia bekezdésének értelmezése szerint – magánszervezeteket utasít feladatok ellátására, mivel a kereskedelmi bankokat bizonyos feltételek betartására kötelezi, többek között a körrendeleteiben és rendelkezéseiben előírt, exporthitelekre rögzített maximális kamatlábak betartására kötelezi, valamint arra, hogy nettó bankhitel-állományuk meghatározott részét exportfinanszírozásra fordítsák. Ez az utasítás arra kötelezi a kereskedelmi bankokat, hogy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett funkciókat lássanak el; ebben az esetben arra, hogy kedvezményes exportfinanszírozás formájában hitelt nyújtsanak. Az ilyen, bizonyos feltételek mellett nyújtott hitel formájában történő közvetlen finanszírozás rendes körülmények között a kormány feladata, és a gyakorlatban valójában nem különbözik a kormányok által követett – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében vett – gyakorlattól. Ez a támogatás az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül, mivel a kedvezményes kamatok csak exportfinanszírozás céljára vehetők igénybe, és igénybevételük az exportteljesítmény függvénye.

(88)

A támogatás összegét annak a különbségnek az alapján számították ki, amely a felülvizsgálati időszak során igénybe vett exporthitelek után fizetett kamat és a rendszert igénybe vevő egyetlen együttműködő exportőr szokásos kereskedelmi hitelei esetében fizetett kamatláb között áll fenn. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget (számláló) a felülvizsgálati időszak során megvalósult teljes exportforgalomra vetítették ki (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, s odaítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált.

(89)

Ebben a rendszerben a felülvizsgálati időszak alatt a rendszert igénybe vevő együttműködő exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási ráta elhanyagolható volt.

(90)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az együttműködő indiai gyártók a felülvizsgálati időszakban az ITES rendszerből nem jutottak kedvezményhez. Ezt a rendszert ezért e vizsgálat keretében nem kellett tovább elemezni.

(91)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az együttműködő indiai gyártók a felülvizsgálati időszakban a pandzsábi ipari ösztönző rendszerből nem jutottak kedvezményekhez. Ezt a rendszert ezért e vizsgálat keretében nem kellett tovább elemezni.

(92)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az együttműködő indiai gyártók a felülvizsgálati időszakban a gudzsaráti ipari ösztönző rendszer keretében nem jutottak kedvezményekhez. Ezt a rendszert ezért e vizsgálat keretében nem kellett tovább elemezni.

(93)

A kiegyenlíthető támogatások összege az alaprendelet rendelkezéseinek megfelelően értékarányosan kifejezve, a vizsgált exportáló gyártók vonatkozásában 7,5 % és 12,4 % között volt. Ezek a támogatási összegek meghaladják az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdésében említett de minimis küszöbértéket.

(94)

Ezért úgy tekinthető, hogy az alaprendelet 18. cikke értelmében a felülvizsgálati időszak alatt a támogatás folytatódott.

(95)

Az alaprendelet 18. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálták, hogy a hatályos intézkedések lejárta valószínűsíthetően a támogatás folytatódását vagy megismétlődését eredményezné-e.

(96)

E tekintetben ismételten megjegyzendő, hogy az érintett termék ismert exportáló gyártói közül csupán kettő működött együtt. A rendelkezésre álló indiai és uniós statisztikai adatok alapján nem állapítható meg, hogy az érintett terméknek az indiai exportáló gyártók által az Unióban értékesített mennyiségéből milyen arányt képvisel az említett exportőrök által értékesített mennyiség. Az említett statisztikai adatok ugyanakkor azt sugallják, hogy az érintett terméket az Unióban más gyártók is értékesíthették.

(97)

Megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártók továbbra is élvezték az indiai hatóságok kiegyenlíthető támogatását. A fent elemzett támogató rendszerek ismétlődő gazdasági előnyöket nyújtanak, és semmi sem mutat arra, hogy a belátható jövőben ezek a programok fokozatosan megszűnnének vagy módosulnának, vagy hogy az együttműködő exportáló gyártók a rendszerek keretében nyújtott előnyökben ezentúl ne részesülnének.

(98)

Nem áll rendelkezésre olyan adat, amely alapján megállapítható lenne, hogy a többi exportáló gyártó nem részesül továbbra is a fent részletezett támogatási rendszerek nyújtotta előnyökből. Ezért levonható az a következtetés, hogy országos szinten a támogatás folytatódott.

(99)

A fent leírt megállapításokat tekintve arra lehet következtetni, hogy a támogatás a felülvizsgálati időszakban is folytatódott, és valószínűleg a jövőben is folytatódnék.

(100)

A felülvizsgálati időszak alatt a következő uniós gyártók állítottak elő hasonló terméket: Sandoz, DSM, Deretil, ACS Dobfar SpA és Antibioticos S.A. A kérelmezők a szubvencióellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatát kérték. Az uniós össztermelés megállapításához az uniós gyártókra vonatkozóan rendelkezésre álló valamennyi adatot felhasználták, többek között azokat az adatokat is, amelyek a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártók által benyújtott kérelmekben és információkban szerepeltek. Ennek alapján az uniós össztermelés becsült mennyisége a felülvizsgálati időszak során 7 093 tonna volt.

(101)

Az uniós össztermelést előállító uniós gyártók alkotják az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós gazdasági ágazatot, és a továbbiakban rájuk mint uniós gazdasági ágazatra hivatkozunk. Mivel a felülvizsgálati időszak során a hasonló termékből a kérdőívre választ adó három uniós gyártó állította elő az uniós össztermelés 95 %-át, e gyártók adatait az egész uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak tekintik.

(102)

Az importmennyiségek és az ártendenciák elemzéséhez a figyelembe vett időszak során alkalmazandó alábbi TARIC-kódokra vonatkozó Eurostat-importstatisztikákat használták fel: 2007-re és 2008-ra vonatkozóan a 2941101010, a 2941102010 és a 2941900030 TARIC-kód, 2009-re és az azt követő időszakra vonatkozóan a 2941100010 és a 2941900030 TARIC-kód.

(103)

Figyelemmel az uniós gyártók számára és a tényre, hogy az egyik uniós gyártó egy másik gyártóval nyersanyag-feldolgozási megállapodásban gyártja a hasonló terméket, az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó információk az adatbiztonság védelme érdekében szükség esetén csak mutatóként vagy tartományként lettek feltüntetve.

(104)

A hasonló terméket az uniós gazdasági ágazat független fogyasztóknak adja el, illetve vele kapcsolatban álló vállalatok számára értékesíti/továbbítja további (downstream) feldolgozás céljából.

(105)

A vállalattal kapcsolatban nem álló entitások számára történő értékesítést „szabad piacon” zajló értékesítésként vették figyelembe. A vállalattal kapcsolatban álló entitások számára történő értékesítést/továbbítást „kötött felhasználásnak” tekintették.

(106)

Az érintett termék és a hasonló termék tényleges uniós fogyasztásának kiszámítása során a Bizottság az alábbiakat adta össze:

(107)

Az értékesített mennyiségek kétszeres számbavételének elkerülése érdekében a fenti számítás nem veszi figyelembe azon értékesítéseket, amelyek két uniós gyártó között nyersanyag-feldolgozási megállapodás keretében történtek.

(108)

A fenti számítás alapján az érintett termék és a hasonló termék uniós fogyasztása fokozatosan – 28 %-kal – emelkedett a figyelembe vett időszak során:

(109)

Az Eurostat adatai alapján az érintett termék szabad forgalomba bocsátás céljából Indiából behozott mennyisége a figyelembe vett időszak során 96 %-kal csökkent. 2008-ban 51 %-os jelentős csökkenés volt megfigyelhető, amelyet 2009-ben további 43 %-os, a felülvizsgálati időszak során pedig 2 %-os csökkenés követett.

(110)

Az aktív feldolgozásra irányuló megállapodás alapján történő – kiegyenlítő és behozatali vámtól mentes – behozatalra vonatkozóan némileg eltérő tendencia volt tapasztalható. A 2007 és 2008 között a behozatal terén tapasztalt 92 %-os kezdeti visszaesést követően 2009-ben növekedés, a felülvizsgálati időszak során pedig viszonylagos stabilitás volt megfigyelhető.

(111)

Az Indiából származó, szabad forgalomba bocsátás céljából behozott érintett termék átlagos importára 2007 és 2009 között 34 %-kal emelkedett, majd a felülvizsgálati időszak során hirtelen a 2007-es szintnél 26 %-kal kevesebbre csökkent. Az aktív feldolgozásra irányuló megállapodás alapján behozott érintett termék importárai is csökkenő tendenciát követtek, és a figyelembe vett időszak során 16 %-kal csökkentek. Az árak alakulása terén a két behozatali rendszer között fennálló különbség azzal magyarázható, hogy a legnagyobb mennyiségben behozott érintett termék eltérő típusú, és a cefalexin a többi típushoz viszonyítva drágább.

(112)

Az Indiából származó, szabad forgalomba bocsátás céljából, illetve az aktív feldolgozásra irányuló megállapodás alapján behozott érintett termék piaci részesedése a figyelembe vett időszak során nagyon alacsony volt, és mindkét esetben csökkent.

(113)

Egy uniós gyártó jelezte, hogy az Eurostat adatai szerint kiszámított indiai behozatalt rosszul becsülték fel, mivel az indiai exportstatisztikák az Eurostat adatainál magasabb exportmennyiségeket mutatnak. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság bevett gyakorlat szerint az importstatisztikák alapjaként az Eurostat adatait használja. Meg kell jegyezni továbbá, hogy az indiai exportstatisztikák nem jelzik a kivitel végső célállomását, és azt, hogy a termékek ténylegesen belépnek-e az Unió területére. Ezért az említett állítást el kellett utasítani.

(114)

Mivel a szabad forgalomba bocsátás céljával az Indiából az Unióba érkezett import mennyisége rendkívül kicsi, az áralákínálás terén nem lehetett jelentőségteljes következtetést levonni. Az aktív feldolgozásra irányuló megállapodás alapján történő behozatal tekintetében az ár-alákínálási szint negatívnak bizonyult. E behozatal azonban kevesebb mint 10 tonnát tett ki, és egyetlen terméktípust (cefalexin) érintett, amely egyben a legdrágább és a legkevésbé képviselt terméktípus a piacon. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az aktív feldolgozásra irányuló megállapodás alapján történő behozatalra vonatkozó tranzakciós adatok nem voltak reprezentatívak egy jelentőségteljes ár-alákínálási számítás elvégzéséhez, és nem alkalmasak további elemzések lefolytatásához.

(115)

Egy uniós gyártó jelezte, hogy a behozatal két kategóriájának (ti. a szabad forgalomba bocsátás céljával és az aktív feldolgozásra irányuló megállapodás alapján történő behozatal) egymástól elkülönített elemzése nem volt összhangban az előző felülvizsgálati eljárás megközelítésével, valamint ellentétes volt a Bizottság által következetesen betartott gyakorlattal is.

(116)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy amint azt a (115) preambulumbekezdés is megállapítja, sem az aktív feldolgozásra irányuló megállapodás alapján történő behozatal mennyisége, sem a szabad forgalomba bocsátás céljából történő behozatal mennyisége nem volt elég jelentőségteljes következtetések levonásához. Mivel az összesített mennyiség alacsony szintű, a fenti következtetés arra is érvényes.

(117)

A figyelembe vett időszak során a vizsgált termék Indiától eltérő harmadik országokból történő behozatala 62 %-kal, a piaci részesedés pedig több mint 10 %-kal – 37,6 %-ról 47,7 %-ra – nőtt, ami egybeesett az uniós piacon tapasztalható fogyasztás növekedésével. Az exportáló országok között Szingapúr, Kína és Omán voltak az uniós piac legjelentősebb beszállítói.

(118)

A harmadik országokból érkező behozatal átlagos importára jelentősen – 43 %-kal – csökkent a felülvizsgálati időszak során. Bár a legjelentősebb exportáló országok (Szingapúr, Kína és Omán) árai a felülvizsgálati időszak során az egyes termékek viszonylatában átlagosan körülbelül 20 %-kal alacsonyabbak voltak az uniós áraknál, és az importmennyiségek jelentősnek tekinthetők, az alacsony áron történő behozatal szemmel láthatólag nem befolyásolta az uniós gazdasági ágazat nyereségességét.

(119)

Az egyik uniós gyártó azon véleményének adott hangot, miszerint az átlagos importár tendenciáinak elemzése során figyelembe kellett volna venni a különböző terméktípusokat. E tekintetben megjegyzendő, hogy a szokásos gyakorlattal összhangban – a többek között – az ártendenciákra irányuló elemzést az érintett termékre alapozva, az egyes terméktípusok részarányától függetlenül kell elvégezni. Meg kell jegyezni továbbá, hogy ez esetben a figyelembe vett időszak során harmadik országokból származó behozatalnál alkalmazott importárak tendenciái nem szolgáltak alapul következtetések levonásához. Ezért a fenti véleményt el kellett utasítani.

(120)

Az uniós gyártók valamennyien azon a véleményen voltak, miszerint a többek között Kínából és Ománból érkező behozatalt főként állatorvosi felhasználásra szánt amoxicillin-trihidrát képezi, amit a fenti árak elemzésénél figyelembe kellett volna venni. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vizsgált termék magában foglalja mind az emberi fogyasztásra szánt, mind az állatorvosi célú antibiotikumokat. Ráadásul az állítás alátámasztására szánt információ nem volt tényekkel bizonyított. A fenti véleményt ezért el kellett utasítani.

(121)

Az egyik uniós gyártó megkérdezte, milyen alapon hasonlították össze az amoxicillin-trihidrátnak és az ampicillin-trihidrátnak a felülvizsgálati időszak során alkalmazott árát, tekintve, hogy az Eurostat-adatok nem tesznek különbséget e két terméktípus között. E tekintetben, mivel bebizonyosodott, hogy a két terméktípus uniós gazdasági ágazat által kiszabott árai hasonlóak voltak, nem volt indokolatlan összesített ár-összehasonlítást végezni.

(122)

Minden uniós gyártó azt állította, hogy a szingapúri behozatal egymással kapcsolatban álló felek között, transzferáron történt. Emiatt az említett behozatal figyelembevétele torzítaná a többi harmadik országból származó behozatal árainak átlagát. Meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó behozatalnak az ár-összehasonlításból való kizárása nem változtatta volna meg jelentős mértékben az ár-alákínálási szinttel kapcsolatos fenti megállapítást, és továbbra is érvényben maradt volna az a végkövetkeztetés, hogy az alacsony árú import nem befolyásolja az uniós gazdasági ágazat nyereségességét.

(123)

Az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó alábbi gazdasági mutatók tekintetében megállapítást nyert, hogy az alapos elemzésnek és értékelésnek a szabadpiacon uralkodó helyzetre kell összpontosítania, azaz az uniós piaci értékesítés mennyiségére és értékesítési áraira, a piaci részesedésre és a nyereségességre. Ahol lehetséges és indokolt volt, ezeket a megállapításokat ezt követően össze kellett hasonlítani a kötött piac adataival, hogy teljes képet lehessen alkotni az uniós gazdasági ágazat helyzetéről.

(124)

A többi gazdasági mutató vonatkozásában azonban az derült ki a vizsgálat során, hogy azok ésszerű vizsgálatát csak a teljes tevékenység vonatkozásában lehet elvégezni. Valójában a termelés (mind a kötött, mind pedig a szabadpiac esetében), a kapacitás, a kapacitáskihasználás, a beruházások, a készletek, a foglalkoztatás, a termelékenység, a bérek, a növekedés, a tőkebevonási képesség a teljes tevékenységtől függ, történjen a termelés a kötött piacra vagy szabadpiaci értékesítésre.

(125)

Az egyik uniós gyártó észrevételezte az eljárás megszüntetésének javaslásához alapul szolgáló tények és megállapítások végleges közzétételét, mely észrevétel nyomán sor került a következő preambulumbekezdésekben szereplő egyes gazdasági mutatók helyesbítésére. E módosítások azonban nem befolyásolták az uniós gazdasági ágazat helyzetével kapcsolatban levont következtetést.

(126)

Az uniós gazdasági ágazat kapacitása 2007 és 2008 között stabil volt, majd 2008-tól 2009-ig 4 %-kal, a felülvizsgálati időszak folyamán pedig további 3 %-kal növekedett.

(127)

A termelés mennyisége azonban nem követte ezt a növekedést, mivel az egyik uniós gyártó számára 2008-ban váratlan műszaki nehézségek merültek fel; ekkor a termelési mennyiség 5 %-kal visszaesett, majd a felülvizsgálati időszakig fokozatosan helyreállt.

(128)

A termelési kapacitás növekedése és a termelés kismértékű visszaesése együttesen azt eredményezte, hogy a kapacitáskihasználási ráta a figyelembe vett időszak során folyamatosan csökkent, és a felülvizsgálati időszakban a 2007-es szinthez képest 9 %-kal alacsonyabb volt.

(129)

Az uniós gazdasági ágazat által független felek számára értékesített mennyiség – miután 2009-ben 7 %-ot esett vissza, majd a felülvizsgálati időszak során 6 %-ot nőtt – a felülvizsgálati időszakban csak kevéssel maradt el a 2007-es szinttől.

(130)

Az uniós gazdasági ágazat uniós piacon történő értékesítéskor alkalmazott értékesítési árainak átlaga a figyelembe vett időszak során 4 %-kal emelkedett. Az árak 2008-ban először hirtelen 21 %-kal emelkedtek meg, majd 2009-ben 17 %-kal csökkentek, és a felülvizsgálati időszak során azonos szinten maradtak.

(131)

Az egyik uniós gyártó azon véleményének adott hangot, miszerint nem becsülték fel helyesen az indiai behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt árhatását. E tekintetben elsősorban azt kell megjegyezni, hogy – ahogyan azt a (115) preambulumbekezdés is említi – a vizsgálat szerint nem történt áralákínálás. Ráadásul, ahogyan azt az előző preambulumbekezdés is ismerteti, az uniós gazdasági ágazat árai 4 %-kal növekedtek a figyelembe vett időszak során. A fentiekből az következik, hogy az Indiából származó behozatal semmilyen negatív hatással nem járt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(132)

Az, hogy az uniós piacon csökkent a független felek részére történő értékesítés mennyisége, a piaci részesedés alakulásában is tükröződött, amely a felülvizsgálati időszakban 2007-hez képest 22 %-kal csökkent.

(133)

Míg az uniós gazdasági ágazat által független feleknek értékesített mennyiség a figyelembe vett időszak során a növekvő kereslet ellenére csökkent, a kötött értékesítés 28 %-kal nőtt.

(134)

Az uniós gazdasági ágazat esetében a kötött piac piaci részesedése 2008-ban 9 %-kal nőtt, majd fokozatosan a 2007-es szintre csökkent.

(135)

Az uniós gazdasági ágazat egészének piaci részesedését az uniós szabad- és a kötöttpiaci mennyiségek összeadásával mérték. Bár e mennyiség a figyelembe vett időszak során 14 %-kal nőtt, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 10 %-kal csökkent, mialatt – ugyanabban az időszakban – a piaci fogyasztás 28 %-kal nőtt. Ebből következik, hogy az uniós gazdasági ágazatnak nem származott előnye a fogyasztás növekedéséből.

(136)

A készletek szintje 2007-től a felülvizsgálati időszak végéig 54 %-kal esett vissza, ami elsősorban a kötött kereslet növekedésével magyarázható.

(137)

Az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon, független felek számára történő értékesítések esetében a nyereségesség jelentősen – 153 %-kal – nőtt a felülvizsgálati időszak során. E fejlődés az árak 2 %-os átlagos emelkedésével és a termelési költségek csökkenésével magyarázható. A nyereség az utolsó hatályvesztési vizsgálat felülvizsgálati időszaka során elért nyereségszinthez képest több mint 400 %-kal növekedett.

(138)

Meg kell jegyezni, hogy – a 2007-es év kivételével – a figyelembe vett időszak során az uniós gazdasági ágazat nyereségszintje az előző hatályvesztési felülvizsgálatnál megállapított célzott nyereségszint, azaz 10 % (a továbbiakban: célnyereség) felett volt.

(139)

Két uniós gyártó azon véleménynek adott hangot, hogy a nyereségesség becslése nem történt megfelelő módon, mivel a kapcsolatban álló upstream beszállítók által elért nyereséget levonták a költségekből. E tekintetben következetesen alkalmazott gyakorlat a nyersanyag előállításában részt vevő, kapcsolatban álló felek által elért nyereség levonása. Ezért a fenti érvet el kellett utasítani.

(140)

Az uniós gazdasági ágazat esetében az uniós piacon történő kötött értékesítés nyereségessége 51 %-kal javult a felülvizsgálati időszak során. E fejlődés főként az árak 10 %-os átlagos növekedésével magyarázható. Ugyanakkor, mivel az árak alakulása a transzferárakon alapul, a fentiekből nem vonható le jelentőségteljes következtetés.

(141)

A figyelembe vett időszak alatt növekedtek a beruházások. A beruházások a termelési kapacitás növelésére irányultak, mind a kötött, mind a szabad piacra történő szállítás érdekében.

(142)

A vizsgálat azt is bizonyította, hogy a beruházások megtérülése, azaz a termék adózás előtti nettó nyeresége a termékre fordított tárgyi eszközök nettó könyv szerinti értékének százalékában kifejezve csökkent a figyelembe vett időszakban.

(143)

A cash flow 7 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak során, mert a nyereségesség csökkenését kompenzálta, hogy a raktárkészlet a figyelembe vett időszak második felében csökkent.

(144)

A foglalkoztatás a figyelembe vett időszak során a termelési kapacitásba történő beruházás függvényében 9 %-kal növekedett, míg az átlagbérek csak 6 %-kal nőttek. A termelékenység az egyik uniós gyártót érő váratlan műszaki nehézségek nyomán összesen 11 %-kal csökkent.

(145)

Tekintve az Indiából származó támogatott behozatal mennyiségét, a támogatás tényleges összegének hatása nem tekinthető jelentősnek.

(146)

Az uniós gazdasági ágazat helyzete az utolsó felülvizsgálat óta és a figyelembe vett időszak során számottevő mértékben javult. Megállapítható tehát, hogy az uniós gazdasági ágazatnak a múltbeli támogatást követően sikerült teljesen helyreállnia.

(147)

2007 és a felülvizsgálati időszak között az érintett termék támogatottan behozott mennyisége elhanyagolható volt. Bizonyos kármutatók – például a piaci részesedés, a termelési mennyiség és a beruházásmegtérülés – kivételével a legtöbb kármutató, köztük a nyereségesség (+ 153 %), az értékesítési ár (+ 4 %), az értékesített mennyiség (+ 14 %), a foglalkoztatás (+ 10 %) és a beruházás (+ 29 %) pozitívan alakult a figyelembe vett időszak során. Az uniós piacon elért nyereségszintek – a 2007-es év kivételével – az előző hatályvesztési felülvizsgálatkor meghatározott célzott nyereségszint (10 %) felett voltak. A pozitív tendencia – melyet a mutatók túlnyomó többsége tükröz – főként az uniós gazdasági ágazat megbízhatóságának, az utóbbi években az ügyfelekkel kialakított szilárd kapcsolatának, valamint a piacon elért árszintnek köszönhető.

(148)

Az egyik uniós gyártó véleménye szerint az ár- és nyereségtendenciák elemzése során figyelembe kellene venni a 2007-ben és 2008-ban fellépő nyersanyaghiányt. Az említett hiány állítólag 2008-ban rendkívüli, 2009-ben pedig korlátozottabb mértékű áremelkedéshez és nyereségnövekedéshez vezetett. E tekintetben, ahogyan az az 5.5.2.1. és az 5.5.4.1. táblázatban is látható, a kiemelkedő ár- és nyereségszintek csak 2008-ra jellemzőek. A 2009-ben és a felülvizsgálati időszak során elért nyereségszinteket a jelek szerint már nem befolyásolta a nyersanyaghiány. Továbbra is érvényes tehát a (139) preambulumbekezdés következtetése, miszerint a figyelembe vett időszak során a nyereség meghaladta a célnyereséget.

(149)

Ami a kötött értékesítést illeti, az uniós gazdasági ágazat azon lehetősége, hogy az általa előállított mennyiség egy részét a kötött piacon értékesítse, magas szintű kapcitáskihasználást biztosított, és lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy csökkentse az állandó költségeket, és a költségek szempontjából versenyképes maradjon.

(150)

Következésképpen, figyelemmel az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó mutatók kedvező alakulására, megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazat nem szenvedett jelentős kárt a vizsgált időszakban.

(151)

Mivel az érintett terméket a figyelembe vett időszakban kis mennyiségben exportálták az Unióba, a támogatott import nem befolyásolta hátrányosan az uniós gazdasági ágazat teljesítményét. Ezért, ahogyan az feljebb is megállapítást nyert, a gazdasági ágazat nem szenvedett jelentős kárt a vizsgált időszakban.

(152)

Emlékeztetőül megjegyzendő, hogy az uniós gazdasági ágazat nem szenvedett jelentős kárt a figyelembe vett időszak során, hiszen a kármutatók többsége az érintett időszakban pozitív tendenciára utalt. Az alaprendelet 18. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezért megvizsgálták, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a kár megismétlődéséhez vezethet-e.

(153)

A vizsgálat bebizonyította, hogy a három együttműködő indiai gyártó kapacitásfelhasználása nagyon magas szintet ért el a felülvizsgálati időszak során. Ebből következően az a tartalékkapacitás, amelyet intézkedések hiányában az uniós piacra irányíthatnának, korlátozottnak tűnik.

(154)

A nyilvánosságra hozatal után számos uniós gyártó azon véleményének adott hangot, hogy a tartalékkapacitás Indiában magas szintű, és hogy az együttműködő indiai exportáló gyártók kapacitásfelhasználási rátája nem reprezentatív az indiai gazdasági ágazat egészére nézve. Az egyik uniós gyártó ezenfelül azt is állította, hogy a hét vezető indiai exportőr tartalékkapacitása messze meghaladná az európai uniós szabadpiaci fogyasztás volumenét.

(155)

E tekintetben először is az hangsúlyozandó, hogy a három együttműködő exportáló gyártó kapacitásfelhasználási rátáját súlyozott átlag kiszámításával, ellenőrzött adatok alapján és kifejezetten az érintett termékre vonatkozóan állapították meg. Ezenfelül a három érintett együttműködő exportáló gyártó nagytermelő volt, és a kérelmező által „vezetőként” jellemzett hét indiai exportőr között szerepelt. Az uniós gyártók által a hét indiai gyártó tartalékkapacitásáról megadott adatok ezzel szemben főként „piacismereten” alapultak, és – annak ellenére, hogy az kifejezetten követelmény volt – nem voltak alátámaszthatók szilárd tényszerű bizonyítékokkal. Ezért a szóban forgó információt figyelmen kívül kellett hagyni, és – az üggyel kapcsolatos ellenőrzött adatok alapján – megállapítást nyert, hogy a jelek szerint az indiai tartalékkapacitás korlátozott.

(156)

Az indiai hivatalos statisztikai adatok alapján megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszakban India tíz legjelentősebb exportpiacán az exportértékesítési árak átlagosan körülbelül 20 %-kal voltak alacsonyabbak, mint az uniós gazdasági ágazat által az európai uniós piacon értékesített termékek árai. A szóban forgó indiai exportárak összhangban voltak az európai uniós piac többi jelentős – a (119) preambulumbekezdésben említett – szereplőjének áraival. Megállapítást nyert, hogy a figyelembe vett időszak során az említett többi országból érkező alacsony árú import nem gyakorolt negatív hatást az uniós gazdasági ágazat teljesítményére. A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az indiai exportárak valószínűleg az intézkedések hatályvesztése esetén sem gyakorolnának káros hatást az uniós gazdasági ágazatra, mivel az már jelenleg is versenyben áll olyan más exportáló országokkal, amelyek ugyanezt az árpolitikát folytatják, és mégsem szenved jelentős kárt.

(157)

Két uniós gyártó azon véleményét is ismertette, miszerint, ha az intézkedések hatályukat vesztik, az indiai gyártók az európai uniós piacok vonzó árai miatt a jelenleg más piacokon értékesített exportot az Unióba irányítják majd át. Először is meg kell jegyezni, hogy ha az indiai gyártók az exportot az Unióba irányítanák át, versenyhelyzetbe kerülnének más harmadik országokkal, amelyek már jelenleg is jelentős mennyiségeket exportálnak az Unióba. Ezenfelül, ahogyan azt a (119) preambulumbekezdés is említi, megállapítást nyert, hogy a harmadik országokból érkező, a más piacokra alkalmazott indiai exportárakhoz hasonló árakon történő import nem befolyásolta az uniós gazdasági ágazat teljesítményét. A fentiek alapján levonható az a következtetés, hogy ha az Unióba érkező indiai exportmennyiségek oly módon növekednek, hogy közben az árak hasonlóak maradnak a más exportpiacokon alkalmazott árakhoz, az uniós gazdasági ágazat nem szenved jelentős kárt.

(158)

Két uniós gyártó azon véleményének is hangot adott, hogy az USA által bizonyos indiai antibiotikumgyárakra bevezetett importtilalom miatt további mennyiségeket irányíthatnak át az uniós piacra. Az export esetleges átirányításáról az előző preambulumbekezdésben levont következtetések ugyanakkor e tekintetben is érvényesek maradnak.

(159)

Míg a kötött piac a figyelembe vett időszak során az uniós gazdasági ágazat szabad és kötött piacainak 50–60 %-át tette ki, az uniós gazdasági ágazat kötöttpiaci fogyasztása több mint 20 %-kal nőtt ugyanebben az időszakban. E piac tulajdonságait és méretét tekintve a Bizottság úgy gondolja, hogy a kötött piacot az intézkedések hatályvesztése esetén sem befolyásolja az indiai export valószínű növekedése, és az uniós gazdasági ágazat számára így továbbra is nagy kapacitásfelhasználást és méretgazdaságosságot biztosít.

(160)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Indiából származó támogatott import valószínűleg az intézkedések hatályvesztése ellenére sem okoz jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak, mivel a figyelembe vett időszak során a legtöbb kármutató pozitívan alakult annak ellenére, hogy más országokból jelentős és növekvő mennyiségű olyan import érkezett, melynek árai hasonlók voltak az India által más országokba exportált termékek áraihoz. Ezért a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a jelentős kár valószínűleg nem ismétlődik meg az intézkedések hatályvesztése esetén.

(161)

Az egyik uniós gyártó szerint elemzést kellett volna végrehajtani az uniós érdekre irányulóan. E tekintetben, mivel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kár megismétlődésének nincs valószínűsége, nem indokolt uniós érdekre vonatkozó elemzést végezni. A fentiek miatt ezt az észrevételt a Bizottság elutasította.

(162)

A támogatás folytatódásának valószínűségéről tett, a fenti (100) preambulumbekezdésben szereplő megállapítás fényében, valamint tekintetbe véve a támogatás folytatódásának a kereskedelmi folyamatokra esetlegesen gyakorolt jövőbeli hatását, a Bizottság figyelemmel kíséri az érintett termék importált mennyiségeit. Amennyiben e mennyiségek jelentős mértékben változnak, a Bizottság megfontolja, szükséges-e lépéseket tenni, és ha igen, milyen intézkedésre van szükség.

(163)

A figyelemmel kísérés időszaka az e rendelet kihirdetését követő 2 évre korlátozódik.

(164)

A felülvizsgálat eredményeinek fényében helyénvalónak bizonyult az Indiából származó, egyes széles spektrumú antibiotikumok behozatalára kivetett kiegyenlítő vám hatályon kívül helyezése.

(165)

Az érdekelt felek tájékoztatást kaptak azokról az alapvető fontosságú tényekről és megállapításokról, amelyek alapján a Bizottság az eljárás befejezése mellett határozott, valamint lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek. A beérkezett észrevételek, melyekre a Bizottság a fenti vonatkozó szakaszokban reagált, nem olyan jellegűek, hogy módosítanák a fent szereplő következtetéseket,