Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32009R0443

Az Európai Parlament és a Tanács 443/2009/EK rendelete ( 2009. április 23.) a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról (EGT-vonatkozású szöveg)

OJ L 140, 5.6.2009, p. 1–15 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
Special edition in Croatian: Chapter 15 Volume 010 P. 212 - 226

In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2009/443/oj

5.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 140/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 443/2009/EK RENDELETE

(2009. április 23.)

a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen 175. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

E rendelet célja a Közösségben nyilvántartásba vett új személygépkocsik kibocsátási teljesítményére vonatkozó követelmények meghatározása – a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés részeként és biztosítva a belső piac megfelelő működését.

(2)

Az Európai Közösség részéről a 94/69/EK tanácsi határozattal (3) jóváhagyott, az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye értelmében minden félnek olyan nemzeti és – adott esetben – regionális programokat kell kidolgoznia és végrehajtania, amelyek az éghajlatváltozás enyhítését célzó intézkedéseket tartalmaznak. Ezzel összefüggésben a Bizottság 2007 januárjában javaslatot tett arra, hogy az Európai Unió nemzetközi tárgyalások keretében törekedjen elérni, hogy az üvegházhatású gázok fejlett országok által történő kibocsátása (az 1990-es szinthez képest) 30 %-kal csökkenjen 2020-ig, továbbá hogy az Unió tegyen határozott és független kötelezettségvállalást, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását (az 1990-es szinthez képest) legalább 20 %-kal csökkenti 2020-ig, a más fejlett országok által elért csökkentésektől függetlenül. Ez a cél az Európai Parlament és a Tanács támogatását is elnyerte.

(3)

E kötelezettségvállalások egyik következménye a tagállamok számára, hogy jelentősen csökkenteniük kell a személygépkocsikból származó kibocsátást. A kibocsátások szükséges jelentős csökkentése érdekében szakpolitikai célokat és intézkedéseket kell végrehajtani tagállami és közösségi szinten nemcsak az ipari és energiaágazatban, hanem a Közösség gazdaságának minden ágazatában. Az üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében a közúti közlekedés az Unió második legjelentősebb ágazata, amelynek kibocsátása folyamatosan emelkedik. Ha a közúti közlekedés által az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás továbbra is nő, ez jelentős mértékben aláássa az éghajlatváltozás megfékezésére egyéb területeken tett erőfeszítéseket.

(4)

A gyártók számára az új személygépkocsikkal kapcsolatos közösségi célok nagyobb biztonságot jelentenének a tervezésben és nagyobb rugalmasságot a CO2-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos követelmények teljesítésében, mint ha csupán egymástól független nemzeti csökkentési célok léteznének. A kibocsátási követelmények meghatározása során az innováció ösztönzése és az energiafogyasztás csökkentése mellett fontos figyelembe venni a piacokra és a gyártók versenyképességére gyakorolt hatást, a felmerülő közvetlen és közvetett üzleti költségeket, valamint az innováció ösztönzése és az energiafogyasztás csökkenése terén jelentkező előnyöket.

(5)

E rendelet alapját az új személygépkocsik átlagos fajlagos CO2-kibocsátását ellenőrző rendszer kialakításáról szóló, 2000. június 22-i 1753/2000/EK európai parlamenti és a tanácsi határozattal (4) összhangban a Közösségben nyilvántartásba vett járművek CO2-kibocsátására vonatkozó jól bevált mérési és ellenőrzési eljárás képezi. Fontos, hogy a CO2-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos követelmények meghatározása továbbra is közösségszerte kiszámíthatóságot és tervezési biztonságot kínáljon a gépjárműgyártók számára az új gépkocsik tekintetében a Közösség egész területén.

(6)

A Bizottság 1995-ben közösségi stratégiát fogadott el a gépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentésére. E stratégia három elven nyugodott: a gépjárműipar részéről önkéntes kötelezettségvállalás a kibocsátás csökkentésére, a fogyasztók megfelelőbb tájékoztatása és az üzemanyag-takarékos járművek vásárlásának pénzügyi intézkedések általi ösztönzése volt.

(7)

1998-ban az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége (ACEA) kötelezettségvállalást fogadott el, amelynek értelmében 2008-ig 140 g/km-re csökkenti az eladott új autók átlagos CO2-kibocsátását. 1999-ben a Japán Autógyártók Szövetsége (JAMA) és a Koreai Autógyártók Szövetsége (KAMA) hasonló tartalmú kötelezettségvállalást fogadott el, amelynek értelmében 2009-ig ugyancsak 140 g/km-re csökkentik az eladott új autók átlagos CO2-kibocsátását. Ezeket a kötelezettségvállalásokat a Bizottság is elismerte a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséről szóló, 1999. február 5-i 1999/125/EK európai bizottsági ajánlásban (5) (ACEA), a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséről szóló, 2000. április 13-i 2000/303/EK bizottsági ajánlásban (6) (KAMA), valamint a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséről szóló, 2000. április 13-i 2000/304/EK bizottsági ajánlásban (7) (JAMA).

(8)

2007. február 7-én a Bizottság két párhuzamos közleményt fogadott el: a személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégia felülvizsgálatának eredményeiről szóló közleményt, illetve a 21. századi versenyképes autóipari szabályozási keretről („CARS 21”) szóló közleményt. A közlemények hangsúlyozták, hogy jóllehet történt elmozdulás az irányba, hogy 2008/2009-re 140 g/km-re csökkenjen a CO2-kibocsátás, ha nem kerül sor további intézkedések bevezetésére, akkor 2012-re nem sikerül elérni az új gépkocsik esetében 120 g/km-ben meghatározott közösségi célt.

(9)

A közlemények – a 2012-re 120 g/km-ben meghatározott közösségi célérték teljesítése érdekében – integrált megközelítés alkalmazását javasolták és bejelentették, hogy a Bizottság, a közösségi cél teljesítése érdekében, olyan jogi keretszabályozásra fog javaslatot tenni, amely a járművek motortechnológiáinak fejlesztése révén az új gépkocsik átlagos CO2-kibocsátásának 130 g/km-re való kötelező leszorítását irányozza elő. Összhangban a gyártók önkéntes kötelezettségvállalásain alapuló megközelítéssel, ez a keret magában foglalja azokat az elemeket, amelyeket a személygépkocsik CO2-kibocsátásának mérése során a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) értelmében figyelembe vesznek. Más műszaki fejlesztések és a fenntartható bioüzemanyagok használatának fokozása révén további 10 g/km-es – vagy ha műszaki szempontból szükséges, ezzel egyenértékű – CO2-csökkentést kell elérni.

(10)

Az új autók esetében kitűzött átlagos célértéket megvalósító jogszabályi keretnek a verseny szempontjából semleges, társadalmilag méltányos és az európai gépjárműgyártók sokféleségét figyelembe vevő fenntartható csökkentési célértékeket kell kitűznie, elkerülve a köztük lévő verseny indokolatlan torzulását. A jogi keretszabályozásnak igazodnia kell a Közösség kiotói vállalásainak teljesítésére vonatkozó átfogó célhoz, illetve ki kell egészülnie olyan egyéb, elsősorban a felhasználással kapcsolatos eszközökkel, mint a differenciált gépjármű- és energiaadók bevezetése.

(11)

Az Európai Unió általános költségvetésében megfelelő forrásokat kell elkülöníteni a közúti járművek CO2-kibocsátásának radikális csökkentésére szolgáló technológiák fejlesztésének előmozdítására.

(12)

Annak érdekében, hogy a személygépkocsi-piac sokszínűsége megmaradjon, és hogy e piac képes legyen kielégíteni az eltérő fogyasztói igényeket, a személygépkocsik CO2-kibocsátására vonatkozó célértékeket a személygépkocsik rendeltetésének függvényében, lineáris alapon kell meghatározni. A rendeltetés meghatározására alkalmas egyik paraméter a tömeg, amely kapcsolatban áll a jelenlegi kibocsátással és ezáltal reálisabb és a verseny szempontjából semleges célértékeket eredményez. Ezen kívül a tömegre vonatkozó adatok már most rendelkezésre állnak. A rendeletetésen alapuló megközelítés hosszú távú értékelésének megkönnyítése érdekében a rendeltetés leírására szolgáló más paraméterre, például az „alapterületre” (a nyomtáv és a tengelytávolság szorzata) vonatkozóan is szükséges adatokat gyűjteni. A Bizottság 2014-ig felülvizsgálja a rendelkezésre álló adatokat, és szükség esetén javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a rendeltetés leírására szolgáló paraméter kiigazításáról.

(13)

E rendelet célja, hogy megfelelő ösztönzőket teremtsen a járműipar számára az új technológiákba való beruházásra. A rendelet közvetlenül előmozdítja az ökoinnovációt és tekintetbe veszi a jövőbeni technológiai fejlődést. Az innovatív hajtástechnológiák fejlesztését különösen elő kell segíteni, mivel azok a hagyományos személygépjárműveknél jóval alacsonyabb kibocsátást eredményeznek. Mindez elősegíti az európai ipar hosszú távú versenyképességét és minőségi munkahelyeket teremt. A Bizottság mérlegelheti annak lehetőségét, hogy beépítse az ökoinnovációs intézkedéseket a teszteljárásoknak a 715/2007/EK rendelet 14. cikke (3) bekezdése szerinti felülvizsgálatába, figyelembe véve a beépítés technikai és környezeti hatásait.

(14)

Elismerve az e rendelet hatálybalépését követően forgalomba kerülő rendkívül alacsony CO2-kibocsátású járműtechnológiák korai generációinak igen magas kutatási és fejlesztési költségeit, valamint gyártási egységköltségeit, e rendelet ideiglenes alapon fel kívánja gyorsítani és elő kívánja segíteni a rendkívül alacsony CO2-kibocsátású járművek közösségi piacra való bevezetését a forgalomba hozatal kezdeti szakaszában.

(15)

Bizonyos alternatív üzemanyagok teljes életciklusuk alapján a CO2-kibocsátás jelentős csökkentését kínálják. E rendelet ezért bizonyos alternatív üzemanyaggal működő járműveknek a közösségi piacokon történő további terjesztését célzó egyedi rendelkezéseket tartalmaz.

(16)

A CO2-kibocsátásra és a gépkocsikra vonatkozó bizottsági stratégia keretében alkalmazott megközelítéssel való összhang biztosítása érdekében, különösen az autógyártó-szövetségek önkéntes kötelezettségvállalásaival összefüggésben, a célértéket csak azokra az új személygépkocsikra kell alkalmazni, amelyeket a Közösségben vesznek először nyilvántartásba, és amelyeket – a visszaélések elkerülése végett egy behatárolt időtartam kivételével – korábban a Közösségen kívül nem vettek nyilvántartásba.

(17)

A gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) egységes keretet kínál, valamint igazgatási rendelkezéseket és általános műszaki követelményeket tartalmaz az új járművek jóváhagyásához. Az e rendelet előírásainak betartásáért felelős szervnek azonosnak kell lennie azzal a szervvel, amely az irányelv értelmében felelős a típus-jóváhagyási eljárás valamennyi mozzanatáért és a gyártás megfelelőségének biztosításáért.

(18)

A típus-jóváhagyás tekintetében a 2007/46/EK irányelv II. melléklete szerinti különleges rendeltetésű járművekre különleges előírások vonatkoznak, ezért ezeket ki kell zárni e rendelet alkalmazási köréből. A fogyatékkal élők segítésére vonatkozó közösségi politikával összhangban ki kell zárni továbbá azokat a járműveket e rendelet hatálya alól, amelyeket e rendelet hatálybalépése előtt M1 kategóriájú járműként hagytak jóvá és kerekesszék járművön belüli használatára gyártottak kereskedelmi célból, és amelyek a 2007/46/EK irányelv II. melléklete szerint megfelelnek különleges rendeltetésű jármű meghatározásának.

(19)

A gyártók számára rugalmasságot kell biztosítani a tekintetben, hogy miként teljesítik az e rendeletben meghatározott célértékeket, illetve lehetővé kell tenni számukra, hogy ne az egyes gépkocsikra vonatkozóan, hanem az új gépkocsik átlagára vonatkozóan érjék el a CO2-kibocsátási célértékeket. Ezért a gyártókra háruló kötelezettség annak biztosítására vonatkozik, hogy az általuk gyártott és a Közösség területén nyilvántartásba vett új gépkocsik átlagos, fajlagos kibocsátása ne haladja meg az ezekre a gépkocsikra meghatározott átlagos kibocsátási célértékeket. Az átmenet megkönnyítése érdekében ezt az előírást 2012 és 2015 között fokozatosan célszerű bevezetni.

(20)

A kibocsátások csökkentésére irányuló célok meghatározása tekintetében nem célszerű ugyanazt a módszert alkalmazni a nagy mennyiségben gyártókra, mint a kis mennyiségben termelőkre, amelyek az e rendeletben rögzített kritériumok alapján függetlennek tekintendők. A kis mennyiségben termelő gyártók számára alternatív kibocsátás-csökkentési célokat kell kitűzni, amelyek összefüggenek az adott gyártó járműveinek a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló műszaki kapacitásával, illetve összeegyeztethetők az érintett piaci szegmens jellemzőivel. Erre az eltérésre vonatkoznia kell az I. mellékletben meghatározott fajlagos kibocsátási célok felülvizsgálatának, amit legkésőbb 2013 elejéig el kell végezni.

(21)

Lehetővé kell tenni, hogy a szakosodott gyártókra a 2007. évi átlagos fajlagos CO2-kibocsátásuknál 25 %-kal alacsonyabb alternatív célérték vonatkozzon. Ezzel egyenlő célértéket kell rögzíteni abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre információ az adott gyártó 2007. évi átlagos fajlagos CO2-kibocsátásáról. Erre az eltérésre vonatkoznia kell az I. mellékletben meghatározott fajlagos CO2-kibocsátási célértékek felülvizsgálatának, amit legkésőbb 2013 elejéig el kell végezni.

(22)

A Közösség területén nyilvántartásba vett valamennyi új, a gyártók felelősségi körébe tartozó személygépkocsira vonatkozó átlagos fajlagos CO2-kibocsátás meghatározásakor minden személygépkocsit figyelembe kell venni, függetlenül tömegüktől vagy egyéb jellemzőiktől. Bár a 715/2007/EK rendelet nem terjed ki a 2 610 kg-ot meghaladó referenciatömegű személygépkocsikra, amelyekre a 715/2007/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében nem vonatkozik a típusjóváhagyás, e járművek kibocsátását a 692/2008/EK rendeletben (10) a személygépkocsik számára rögzített mérési eljárással kell mérni. Az így kapott CO2-kibocsátási értékeket fel kell tüntetni a jármű megfelelőségi tanúsítványában annak érdekében, hogy a járművet fel lehessen venni a nyomon követési rendszerbe.

(23)

Annak érdekében, hogy a gyártók számára az e rendeletben előírt célértékeik elérése érdekében kellő rugalmasságot lehessen biztosítani, a gyártók – nyílt, átlátható és megkülönböztetéstől mentes eljárások keretében – csoportosulásokat hozhatnak létre. A csoportosulás létrehozásáról szóló megállapodás időbeli hatálya nem terjedhet tovább öt évnél, azonban meghosszabbítható. Amennyiben több gyártó csoportosulást hoz létre, és a csoportosulás egészének átlagos kibocsátása nem haladja meg az adott csoportosulás számára előírt kibocsátási célértéket, akkor úgy kell tekinteni, hogy a gyártók teljesítették a célértékeket.

(24)

Az e rendelet szerint meghatározott célértékek teljesülésének biztosítása érdekében megbízható előírás-teljesítési mechanizmusra van szükség.

(25)

Az új személygépkocsik fajlagos CO2-kibocsátását a Közösségben összehangolt alapelvek alapján, a 715/2007/EK rendeletben meghatározott módszer szerint kell mérni. E rendelet adminisztrációs terheinek minimális szintre való csökkentése érdekében a rendszer előírásainak teljesítését a Közösségben nyilvántartásba vett új autókra vonatkozó, a tagállamok által összegyűjtött és a Bizottsághoz eljuttatott adatok alapján kell végezni. A teljesítés értékeléséhez használt adatok egységességének biztosítása érdekében ezen adatok összegyűjtésének és bejelentésének folyamatát a lehető legnagyobb mértékben össze kell hangolni.

(26)

A 2007/46/EK irányelv előírja, hogy a gyártóknak minden új személygépkocsihoz megfelelőségi nyilatkozatot kell kiadniuk, és hogy a tagállamok csak akkor engedélyezhetik egy új személygépkocsi nyilvántartásba vételét, illetve forgalomba helyezését, ha az rendelkezik érvényes megfelelőségi igazolással. A tagállamok által összegyűjtött adatoknak összhangban kell lenniük a gyártó által a személygépkocsihoz kiadott megfelelőségi igazolással, és csak ezen a hivatkozáson alapulhatnak. Ha a tagállamok valamely indokolt okból kifolyólag nem használják a megfelelőségi igazolást az új személygépkocsik nyilvántartásba vétele és forgalomba helyezése során, a nyomon követési eljárásban való pontosság biztosítása érdekében hatályba léptetik a szükséges intézkedéseket. Létre kell hozni egy közösségi adatbázist, amely a megfelelőségi tanúsítvány adatait tartalmazza. Ezt használják kizárólagos hivatkozásként annak érdekében, hogy az új járművek nyilvántartásba vételekor a tagállamok könnyebben megőrizhessék nyilvántartási adataikat.

(27)

Az e rendelet szerinti előírások gyártók általi teljesítését közösségi szinten kell értékelni. Az e rendelet alapján meghatározott átlagos fajlagos CO2-kibocsátási értéket túllépő gyártóknak 2012-től kezdve minden naptári évre vonatkozóan többletkibocsátási díjat kell fizetniük. A díj összege annak arányában változik, hogy az adott gyártó milyen mértékben lépte túl a célértéket. A díj összege az idővel arányosan növekszik. A személygépkocsik fajlagos CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedések ösztönzése érdekében a díjnak tükröznie kell a műszaki költségeket. A többletkibocsátási díjból befolyó összegeket az Európai Unió általános költségvetési bevételének kell tekinteni.

(28)

A tagállamok által a Szerződés 176. cikke értelmében fenntartott vagy bevezetett nemzeti intézkedések – e rendelet céljait és eljárásait figyelembe véve – nem állapíthatnak meg további vagy szigorúbb szankciókat azokra a gyártókra, amelyek nem teljesítik az e rendelet szerinti céljaikat.

(29)

E rendelet nem érinti a közösségi versenyszabályok teljes körű alkalmazását.

(30)

A hosszú távú cél elérése érdekében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia az erre szolgáló új lehetőségeket, különös tekintettel a küszöbértékgörbe meredekségére, a rendeltetés leírására szolgáló paraméterre és többletkibocsátási díj rendszerére.

(31)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (11) összhangban kell elfogadni.

(32)

Különösen azt a hatáskört kell a Bizottságra ráruházni, hogy módosíthassa a nyomon követési és bejelentési követelményeket az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok fényében; megállapíthassa a többletkibocsátási díj beszedésével kapcsolatos módszereket; kidolgozhassa az egyes gyártókra vonatkozó eltérés pontosabb szabályait; és hogy kiigazíthassa az I. mellékletet az alábbiak tekintetében: a Közösségben nyilvántartásba vett új személygépjárművek tömege alakulásának figyelembe vétele és a fajlagos CO2-kibocsátás mérésére vonatkozó szabályozási vizsgálati eljárásban bekövetkező változások tükrözése. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására, valamint a rendelet új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(33)

Az 1753/2000/EK határozatot az egyszerűség és a jogi egyértelműség érdekében hatályon kívül kell helyezni.

(34)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a belső piac megfelelő működése, valamint az Uniónak az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére irányuló általános célja érdekében az új személygépkocsikra vonatkozóan CO2-kibocsátási követelmények megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a javasolt intézkedés terjedelme és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és célok

Ez a rendelet CO2-kibocsátási követelményeket állapít meg az új személygépkocsikra vonatkozóan a belső piac megfelelő működése, valamint az Európai Közösség azon általános céljának elérése érdekében, hogy az új gépjárműflotta átlagos CO2-kibocsátása 120 g/km legyen. E rendelet az új személygépkocsik átlagos CO2-kibocsátását 130 g/km-ben határozza meg, amely a járműmotor-technológia terén megvalósuló – a 715/2007/EK rendelettel és a hozzá kapcsolódó végrehajtási intézkedésekkel összhangban mért – fejlődés és az innovatív technológiák segítségével érhető el.

E rendelet értelmében az új gépkocsikra 2020-tól kezdődően alkalmazandó célérték 95 g/km átlagos CO2-kibocsátás, összhangban a 13. cikk (5) bekezdésével.

Ez a rendelet a közösségi integrált megközelítés keretében további intézkedésekkel fog kiegészülni, amelyek további 10 g/km mértékű CO2-kibocsátás csökkentést irányoznak elő.

2. cikk

Hatály

(1)   Ez a rendelet a 2007/46/EK irányelv II. mellékletének meghatározása szerinti M1 kategóriájú gépjárművekre alkalmazandó (a továbbiakban: személygépkocsik), amennyiben e járműveket a Közösségben először veszik nyilvántartásba és korábban a Közösségen kívül nem vették nyilvántartásba őket (a továbbiakban: új személygépkocsik).

(2)   Nem kell figyelembe venni a Közösségen kívüli korábbi nyilvántartásba vételt, ha az a Közösségben való nyilvántartásba vétel előtt kevesebb mint három hónappal történt.

(3)   Ez a rendelet nem alkalmazandó a 2007/46/EK irányelv II. melléklete A. részének 5. pontjában meghatározott különleges rendeltetésű járművekre.

3. cikk

Meghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában:

a)

„átlagos fajlagos CO2-kibocsátás”: egy gyártó vonatkozásában az általa gyártott összes új személygépkocsi fajlagos CO2-kibocsátásának átlaga;

b)

„megfelelőségi nyilatkozat”: a 2007/46/EK irányelv 18. cikke szerinti nyilatkozat;

c)

„gyártó”: az a személy vagy szervezet, aki vagy amely a jóváhagyó hatóságnak felelősséggel tartozik a 2007/46/EK irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási eljárás minden vonatkozásáért és a gyártás megfelelőségének biztosításáért;

d)

„tömeg”: a menetkész állapotú, teljesen felszerelt személygépkocsinak a megfelelőségi nyilatkozatban szereplő, a 2007/46/EK irányelv I. mellékletének 2.6. pontjában meghatározott tömege;

e)

„alapterület”: a nyomtáv szorozva tengelytávval, a megfelelőségi nyilatkozatban foglaltak és a 2007/46/EK irányelv I. mellékletének 2.1. és 2.3. szakaszaiban meghatározottak szerint;

f)

„fajlagos CO2-kibocsátás”: a személygépkocsinak a 715/2007/EK rendelettel összhangban mért és a megfelelőségi nyilatkozatban „CO2-kibocsátás (vegyes)” megjelöléssel feltüntetett CO2-kibocsátása. A 715/2007/EK rendelet szerinti típusjóváhagyással nem rendelkező személygépkocsik esetében fajlagos CO2-kibocsátás a 692/2008/EK rendeletben a személygépkocsikra vonatkozóan megállapított mérési eljárásnak, vagy pedig a Bizottság által az ilyen személygépkocsik CO2-kibocsátásának megállapítása céljára elfogadott eljárásoknak megfelelően mért CO2-kibocsátás;

g)

„fajlagos kibocsátási célérték”: egy gyártó esetében az általa gyártott összes új személygépkocsi I. melléklet szerinti fajlagos CO2-kibocsátásából kiszámított átlag, vagy – amennyiben a gyártó jogosult a 11. cikk szerinti mentesítésre – a mentesítés alapján meghatározott kibocsátási célérték.

(2)   E rendelet alkalmazásában: „kapcsolt gyártók csoportja” a gyártót és kapcsolt vállalkozásait jelenti. A gyártók tekintetében kapcsolt vállalkozások:

a)

olyan vállalkozások, amelyekben a gyártó közvetlenül vagy közvetve:

rendelkezik a szavazati jogok több mint felével,

jogosult a felügyelő testület, az ügyvezető testület vagy a vállalkozást jogilag képviselő testületek tagjainak több mint felének kinevezésére, vagy

jogosult a vállalkozás ügyeinek irányítására;

b)

olyan vállalkozások, amelyek a gyártó tekintetében közvetlenül vagy közvetve az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel rendelkeznek;

c)

olyan vállalkozások, amelyekben a b) pontban említett vállalkozás közvetlenül vagy közvetve az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel rendelkezik;

d)

olyan vállalkozások, amelyekben a gyártó az a), b) vagy c) pontban említett vállalkozások egyikével vagy közülük többel együttesen rendelkezik az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel, valamint az olyan vállalkozások, amelyekben az utóbbi vállalkozások közül kettő vagy több együttesen rendelkezik az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel;

e)

olyan vállalkozások, amelyekben az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel együttesen rendelkezik a gyártó vagy az a)–d) pontban említett egy vagy több kapcsolt vállalkozása, és egy vagy több harmadik személy.

4. cikk

Fajlagos kibocsátási célértékek

A 2012. január 1-jén kezdődő naptári évben és a továbbiakban minden naptári évben minden személygépkocsi-gyártónak biztosítania kell, hogy átlagos fajlagos CO2-kibocsátása nem haladja meg az I. melléklettel összhangban meghatározott, vagy – amennyiben a gyártó jogosult a 11. cikk szerinti mentesítésre – a mentesítés szerint meghatározott fajlagos CO2-kibocsátási célértéket.

Az egyes gyártók átlagos fajlagos CO2-kibocsátásának kiszámításához az adott évben a gyártó által nyilvántartásba vett új személygépkocsik alábbi arányait kell figyelembe venni:

2012-ben 65 %,

2013-ben 75 %,

2014-ben 80 %,

2015-től kezdve 100 %.

5. cikk

Extra kibocsátási egységek

Az átlagos fajlagos CO2-kibocsátás kiszámításakor az 50 g/km-nél kisebb fajlagos CO2-kibocsátású új személygépkocsik

2012-ben 3,5 gépkocsinak,

2013-ben 3,5 gépkocsinak,

2014-ben 2,5 gépkocsinak,

2015-ben 1,5 gépkocsinak,

2016-tól kezdve 1 gépkocsinak számítanak.

6. cikk

Az alternatív üzemanyaggal működő járművekre vonatkozó fajlagos kibocsátási célérték

A gyártók által a 4. cikkben említett fajlagos kibocsátási célértékmegfelelés megállapítása céljából a benzin és 85 % etanol keverékéből („E85”) álló, és a vonatkozó közösségi jogszabályoknak vagy európai műszaki szabványoknak megfelelő üzemanyaggal működni képes járművek CO2-kibocsátását 2015. december 31-ig 5 %-kal csökkenteni kell, tekintettel a bioüzemanyag-meghajtású járművek jobb technológiai adottságaira és kibocsátás-csökkentési képességére. E csökkentés csak akkor alkalmazandó, ha a jármű nyilvántartásba vétele szerinti tagállamban található üzemanyagtöltő állomások legalább 30 %-a értékesít a bioüzemanyagokra vonatkozóan a vonatkozó közösségi jogszabályok által megállapított fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő ilyen típusú alternatív üzemanyagot.

7. cikk

Csoportosulás

(1)   A 11. cikk szerinti mentesítésre nem jogosult gyártók csoportosulást hozhatnak létre a 4. cikk szerinti kötelezettségeik teljesítése céljából.

(2)   A csoportosulást létrehozó megállapodás egy vagy több naptári évre vonatkozhat, de az egyes megállapodások összesített lejárati ideje nem haladhatja meg az öt naptári évet; a csoportosuláshoz legkésőbb a kibocsátások kívánt csoportosításának első naptári évében, december 31-ig lehet csatlakozni. A csoportosulást létrehozó gyártók az alábbiakról tájékoztatják a Bizottságot:

a)

a csoportosulásban részt vevő gyártók;

b)

csoportosulást vezető gyártót, amely a csoportosulás kapcsolattartója lesz, és amely felelni fog azon többletkibocsátási díj befizetéséért, amelyet a csoportosulásra a 9. cikk értelmében kirónak; és

c)

annak bizonyítékát, hogy a csoportosulás vezetője képes lesz a b) pontban meghatározott kötelezettségek teljesítésére.

(3)   Ha a csoportosulás vezetője nem tesz eleget a csoportosulásra a 9. cikk értelmében kirótt többletkibocsátási díj befizetésére vonatkozó kötelezettségének, a Bizottság erről értesíti a gyártókat.

(4)   A csoportosulásban részt vevő gyártók közösen értesítik a Bizottságot mind a csoportosulás vezetőjével vagy annak pénzügyi helyzetével kapcsolatos változásokról – amennyiben ezek befolyásolják csoportosulás vezetőjének azt a képességét, hogy eleget tegyen a csoportosulásra a 9. cikk értelmében kirótt többletkibocsátási díj befizetésére vonatkozó kötelezettségének –, mind pedig a csoportosulás tagságában bekövetkező változásokról, illetve a csoportosulás feloszlásáról.

(5)   A gyártók csatlakozhatnak csoportosulásról szóló megállapodásokhoz, amennyiben ezek összhangban vannak a Szerződés 81. és 82. cikkével, és amennyiben üzletileg ésszerű feltételek mellett, nyílt, átlátható és megkülönböztetéstől mentes részvételt biztosítanak bármely csatlakozni kívánó gyártónak. A Közösség versenyszabályainak a csoportosulásra való általános alkalmazhatósága sérelme nélkül a csoportosulás tagjai biztosítják különösen azt, hogy a csoportosulásra vonatkozó megállapodás összefüggésében az alábbi információk kivételével nem kerül sor adatok vagy ismeretek cseréjére:

a)

a fajlagos CO2-kibocsátás átlaga;

b)

a fajlagos kibocsátási célérték;

c)

az összes nyilvántartásba vett jármű száma.

(6)   Az (5) bekezdés nem alkalmazandó, ha a csoportosulásban részt vevő valamennyi gyártó kapcsolt gyártók ugyanazon csoportjának a tagja.

(7)   A (3) bekezdésben említett értesítés esetét kivéve azon csoportosulásban részt vevő gyártók, amelyről a Bizottsághoz tájékoztatás érkezik, a 4. cikk szerint kötelezettségeiknek való megfelelés alkalmazásában egyetlen gyártónak tekintendők. A gyártókra vonatkozó nyomon követési és bejelentési információkat rögzítik, jelentést készítenek róluk, és hozzáférhetővé teszik őket az egyes gyártók, valamint a csoportosulások számára a 8. cikk (4) bekezdésében említett központi nyilvántartásban.

8. cikk

Az átlagos kibocsátás nyomon követése és bejelentése

(1)   A 2010. január 1-jén kezdődő naptári évre és minden későbbi naptári évre vonatkozóan a tagállamok nyilvántartást vezetnek a területükön nyilvántartásba vett összes új személygépkocsi adatairól a II. melléklet A. részével összhangban. Ezeket az adatokat a gyártók, illetve az egyes tagállamokban a gyártók által kijelölt importőrök vagy képviseletek rendelkezésére bocsátják. A tagállamok minden tőlük telhetőt megtesznek annak biztosítására, hogy a nyilvántartó szervek működése átlátható legyen. Minden tagállam biztosítja, hogy megmérjék a 715/2007/EK rendelet szerinti típusjóváhagyással nem rendelkező személygépkocsik fajlagos CO2-kibocsátását, és azt rögzítsék a megfelelőségi nyilatkozatban.

(2)   A tagállamok 2011-től kezdődően legkésőbb minden év február 28-áig meghatározzák és a Bizottságnak továbbítják a II. melléklet B. részében felsorolt adatokat az előző naptári év vonatkozásában. Az adatokat a II. melléklet C. részében meghatározott formátumban kell továbbítani.

(3)   A Bizottság kérésére a tagállamoknak az (1) bekezdés szerint összegyűjtött teljes adathalmazt is át kell adniuk.

(4)   A Bizottság központi nyilvántartást vezet a tagállamok által e cikk alapján bejelentett adatokról, és 2011-től kezdődően legkésőbb minden év június 30-ig gyártónként előzetes számítással meghatározza a következőket:

a)

átlagos fajlagos CO2-kibocsátás az előző naptári évben;

b)

fajlagos kibocsátási célérték az előző naptári évben; és

c)

az előző évi átlagos fajlagos CO2-kibocsátás és az ugyanazon évi fajlagos kibocsátási célérték közötti különbség.

A Bizottság minden gyártót értesít a rá vonatkozó előzetes számításról. Az értesítésben fel kell tüntetni a nyilvántartásba vett új személygépkocsik darabszámára és fajlagos CO2-kibocsátására vonatkozó adatokat tagállamonkénti bontásban.

A nyilvántartásnak hozzáférhetőnek kell lennie a nyilvánosság számára.

(5)   A (4) bekezdés szerinti előzetes számításról kapott értesítéstől számítva három hónap áll az adott gyártó rendelkezésére, hogy értesítse a Bizottságot az adatokban talált esetleges hibákról, megjelölve a tagállamot, amelyre a hiba megítélése szerint vonatkozik.

A Bizottság megvizsgálja a gyártóktól kapott összes értesítést és október 31-ig megerősíti vagy módosítja a (4) bekezdés szerinti előzetes számításokat.

(6)   A Bizottság értesít minden olyan gyártót, amelyről az (5) bekezdés szerinti számítások alapján a 2010. vagy a 2011. év vonatkozásában a Bizottság azt állapítja meg, hogy átlagos fajlagos CO2-kibocsátása abban az évben meghaladta a gyártó ugyanazon évre vonatkozó fajlagos CO2-kibocsátási célértékét.

(7)   A tagállamok kijelölik a nyomon követési adatok e rendelettel összhangban történő összegyűjtéséért és továbbításáért felelős illetékes hatóságot, és 2009. december 8. -ig értesítik a Bizottságot a kijelölt illetékes hatóságról. A Bizottság ezt követően tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(8)   A tagállamok minden olyan naptári évre vonatkozóan, amelyre a 6. cikk alkalmazandó, tájékoztatják a Bizottságot a megfelelő üzemanyagtöltő állomások részarányáról, valamint az E85-tel kapcsolatos fenntarthatósági kritériumairól az említett cikkel összhangban.

(9)   A Bizottság az e cikkben meghatározott adatok nyomon követésére és bejelentésére, valamint a II. melléklet alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban fogadhatja el.

A Bizottság a II. mellékletet az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok fényében módosíthatja. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 14. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

9. cikk

Többletkibocsátási díj

(1)   2012-től kezdve minden olyan naptári évre vonatkozóan, amelyben a gyártó átlagos fajlagos CO2-kibocsátása meghaladja a gyártó ugyanazon évi fajlagos kibocsátási célértékét, a Bizottság a szóban forgó gyártót, illetőleg csoportosulás esetében a csoportosulás vezetőjét többletkibocsátási díj megfizetésére kötelezi.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti többletkibocsátási díjat a következő képletekkel kell kiszámítani:

a)

2012 és 2018 között:

i.

Ha a gyártó átlagos fajlagos CO2-kibocsátása több mint 3 g CO2/km-rel haladja meg a fajlagos kibocsátási célértéket:

((többletkibocsátás – 3 g CO2/km) × 95 EUR/g CO2/km + 1 g CO2/km × 25 EUR/g CO2/km + 1 g CO2/km × 15 EUR/g CO2/km + 1 g CO2/km × 5 EUR/g CO2/km) × új személygépkocsik száma.

ii.

Ha a gyártó átlagos fajlagos CO2-kibocsátása több mint 2 g CO2/km-rel, de legfeljebb 3 g CO2/km-rel haladja meg a fajlagos kibocsátási célértéket:

((többletkibocsátás – 2 g CO2/km) × 25 EUR/g CO2/km + 1 g CO2/km × 15 EUR/g CO2/km + 1 g CO2/km × 5 EUR/g CO2/km) x új személygépkocsik száma.

iii.

Ha a gyártó átlagos fajlagos CO2-kibocsátása több mint 1 g CO2/km-rel, de legfeljebb 2 g CO2/km-rel haladja meg a fajlagos kibocsátási célértéket:

((többletkibocsátás – 1 g CO2/km) × 15 EUR/g CO2/km + 1 g CO2/km × 5 EUR/g CO2/km) × új személygépkocsik száma.

iv.

Ha a gyártó átlagos fajlagos CO2-kibocsátása legfeljebb 1 g CO2/km-rel haladja meg a fajlagos kibocsátási célértéket:

(többletkibocsátás × 5 EUR/g CO2/km) x új személygépkocsik száma.

b)

2019-tól kezdve:

(többletkibocsátás × 95 EUR/g CO2/km) × új személygépkocsik száma.

E cikk alkalmazásában a 4. cikkben szerint meghatározott „többletkibocsátás” a gyártó átlagos fajlagos kibocsátástöbblete a fajlagos kibocsátási célértékéhez képest – figyelembe véve a jóváhagyott innovatív technológiáknak köszönhető CO2-kibocsátás csökkenését – az adott naptári évben, g/km-ben kifejezve, a harmadik tizedesjegyre kerekített pozitív számként megadva; és az „új személygépkocsik száma” azon új személygépkocsik száma, amelyeknek a szóban forgó gyártó a gyártója, és amelyeket a tárgyévben vettek nyilvántartásba a 4. cikkben említett, a fokozatos bevezetésre vonatkozó kritériumoknak megfelelően.

(3)   A Bizottság megállapítja az (1) bekezdés szerinti többletkibocsátási díj behajtására szolgáló módszereket.

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 14. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)   A többletkibocsátási díjból befolyó összegeket az Európai Unió általános költségvetési bevételének kell tekinteni.

10. cikk

A gyártók teljesítményének közzététele

(1)   A Bizottság 2011-től kezdődően legkésőbb minden év október 31-ig jegyzéket tesz közzé, amelyben gyártónként szerepelnek a következők:

a)

az előző naptári évre vonatkozó fajlagos kibocsátási célérték;

b)

átlagos fajlagos CO2-kibocsátás az előző naptári évben;

c)

az előző évi átlagos fajlagos CO2-kibocsátás és az ugyanazon évi fajlagos kibocsátási célérték közötti különbség;

d)

az összes új személygépkocsi előző naptári évi fajlagos CO2-kibocsátásának átlaga a Közösségben; és

e)

az összes új személygépkocsi átlagos tömege a Közösségben az előző naptári évben.

(2)   2013. október 31-től kezdve az (1) bekezdés értelmében közzétett jegyzékben gyártónként fel kell tüntetni azt is, hogy az adott gyártó az előző naptári év vonatkozásában teljesítette-e a 4. cikkben előírt követelményeket.

11. cikk

Mentesség bizonyos gyártók számára

(1)   Az I. melléklet szerint számított fajlagos kibocsátási célérték alóli mentesítésre irányuló kérelmet nyújthat be az a gyártó, amely naptári évenként legfeljebb 10 000 olyan személygépkocsit állít elő, amelyet a Közösségben vesznek nyilvántartásba, és:

a)

nem tagja kapcsolt gyártók csoportjának; vagy

b)

olyan kapcsolt gyártók csoportjának tagja, amely naptári évenként együttesen legfeljebb 10 000 olyan személygépkocsit állít elő, amelyet a Közösségben vesznek nyilvántartásba; vagy

c)

kapcsolt gyártók csoportjának tagja, de saját termelő létesítményt és tervezési központot üzemeltet.

(2)   Az (1) bekezdés alapján alkalmazott mentesítés legfeljebb öt naptári évre adható. A kérelmet a Bizottság részére kell benyújtani a következő adatokkal:

a)

a gyártó neve és kapcsolattartója;

b)

arra vonatkozó bizonyíték, hogy a gyártó jogosult az (1) bekezdés szerinti mentesítés igénylésére;

c)

a szóban forgó gyártó által gyártott személygépkocsik részletes adatai, beleértve a tömegüket és a CO2-kibocsátásukat is; és

d)

a csökkentési lehetőséggel – többek között a fajlagos CO2-kibocsátás gazdasági és technológiai csökkentési lehetőségével – arányos fajlagos kibocsátási célérték, figyelembe véve a gyártott gépkocsi piacának jellegzetességeit.

(3)   Ha a Bizottság arra a megállapításra jut, hogy a gyártó jogosult az (1) bekezdés alapján alkalmazott mentesítésre, és a gyártó által ajánlott kibocsátási célérték összhangban áll kibocsátáscsökkentési lehetőségeivel – így a fajlagos CO2-kibocsátás csökkentésére alkalmas gazdasági és technológiai lehetőségeivel is – figyelembe véve a gyártott gépkocsi piacának jellegzetességeit is, a Bizottság mentesítést ad a gyártónak. A mentesítés a megadásának napját követő év január 1-től hatályos.

(4)   Az I. melléklet szerint számított fajlagos kibocsátási célérték alóli mentesítésre irányuló kérelmet nyújthat be az a gyártó, amely az összes kapcsolt vállalkozásával együttesen naptári évenként 10 000 és 300 000 közötti, a Közösségben nyilvántartásba vett új személygépkocsit állít elő.

Ilyen kérelmet a gyártó benyújthat saját magára vonatkozóan, illetve együttesen saját magára és bármely kapcsolt vállalkozására vonatkozóan. A kérelmet a Bizottság részére kell benyújtani a következő adatokkal:

a)

a (2) bekezdés a) és c) pontjában említett valamennyi adat, beleértve szükség szerint a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó adatokat is;

b)

olyan célérték, amely 25 %-os csökkentést jelent a 2007-es átlagos fajlagos CO2-kibocsátáshoz képest, vagy ha több kapcsolt vállalkozásra vonatkozóan nyújtanak be egyetlen kérelmet, akkor olyan célérték, amely 25 %-os csökkentést jelent e vállalkozások 2007-es átlagos fajlagos CO2-kibocsátásának átlagához képest.

Ha a 2007-es évre vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat a gyártó átlagos fajlagos CO2-kibocsátásáról, akkor a Bizottság határoz meg egy megfelelő csökkentési célértéket a hasonló tömegű személygépkocsikban alkalmazott lehető legjobb CO2-kibocsátáscsökkentési technológiák alapján, illetve figyelembe véve a gyártott gépkocsi piacának jellegzetességeit. A kérelmezőnek ezt a célértéket kell használnia a b) pont alkalmazásában.

A Bizottság mentesítést ad a gyártónak, ha bebizonyosodik, hogy az e bekezdésben említett mentesítési feltételek teljesültek.

(5)   Az e cikk értelmében mentesítésben részesülő gyártó köteles azonnal értesíteni a Bizottságot minden olyan változásról, amely kihat vagy kihathat mentesítésre való jogosultságára.

(6)   Ha Bizottság – az (5) bekezdés szerinti értesítés alapján vagy más úton – arra a megállapításra jut, hogy megszűnt a gyártó mentesítésre való jogosultsága, a következő naptári év január 1-i hatállyal visszavonja a mentesítést, és erről értesíti a gyártót.

(7)   Ha a gyártó nem éri el a fajlagos kibocsátási célértékét, a Bizottság a gyártóra a 9. cikkben meghatározottak szerint többletkibocsátási díjat róhat ki.

(8)   A Bizottság az (1)–(7) bekezdés végrehajtására, ideértve a mentesítésre való jogosultság feltételeinek értelmezését, a kérelmek tartalmát és a fajlagos CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló programok tartalmára és értékelésére vonatkozó rendelkezéseket is, részletes szabályokat fogadhat el.

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására vonatkozó ezen intézkedéseket a 14. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(9)   Az alátámasztó adatokat is tartalmazó mentesítésre irányuló kérelmeket, továbbá az (5) bekezdés szerinti értesítéseket, a mentesítések (6) bekezdés szerinti visszavonásait, a többletkibocsátási díj (7) bekezdés szerinti kiróvását, és a (8) bekezdésben említett rendelkezéseket közzé kell tenni az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (12) megfelelően.

12. cikk

Ökoinnováció

(1)   A beszállító vagy gyártó kérésére figyelembe kell venni az innovatív technológiák alkalmazása révén elért CO2-csökkentéseket. E technológiák az egyes gyártók átlagos fajlagos kibocsátási célértékének legfeljebb 7 g CO2/km-rel való csökkentéséhez járulhatnak hozzá.

(2)   A Bizottság az ilyen innovatív technológiák jóváhagyási eljárására vonatkozóan 2010-ig részletes szabályokat fogad el a 14. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban. E részletes szabályok az alábbi innovatív technológiákra vonatkozó kritériumokon alapulnak:

a)

a beszállító vagy a gyártó felel az innovatív technológiák használatával elért CO2-csökkentésért;

b)

az innovatív technológiák igazoltan hozzájárulnak a CO2-csökkentéshez;

c)

az innovatív technológiák nem tartozhatnak a CO2-mérés standard vizsgálati ciklusába, nem vonatkoznak rájuk az 1. cikkben említett 10 g CO2/km-es csökkentés teljesítését előirányzó további kiegészítő intézkedések, illetve nem kötelezőek a közösségi jog más rendelkezései értelmében.

(3)   Annak a beszállítónak vagy gyártónak, amelyik valamilyen intézkedést innovatív technológiaként szeretne jóváhagyatni, jelentést kell benyújtania a Bizottságnak, amely tartalmaz egy független és tanúsított szervezet által készített ellenőrzési jelentést is. Ha bármilyen esetleges kapcsolat áll fenn az intézkedés és egy már korábban jóváhagyott innovatív technológia között, akkor erről a jelentésnek említést kell tennie, az ellenőrzési jelentésnek pedig értékelnie kell, hogy e kapcsolat milyen mértékben módosítja az egyes intézkedések révén elért csökkentéseket.

(4)   A Bizottság jóváhagyja az elért csökkentést a (2) bekezdésben megadott kritériumok alapján.

13. cikk

Felülvizsgálat és jelentés

(1)   A Bizottság 2010-ben jelent az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának mérséklésére irányuló integrált közösségi megközelítés megvalósításában történt előrehaladásról.

(2)   2014. október 31-ig, majd azt követően háromévente az I. mellékletet módosító intézkedéseket kell elfogadni annak biztosítására, hogy az említett M0 értéket az előző három naptári évben készült új személygépkocsik átlagos tömegéhez igazítsa.

Ezek az intézkedések először 2016. január 1-jén lépnek hatályba, majd azt követően minden harmadik évben.

Ezen intézkedéseket, melyek célja az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása, a 14. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(3)   2012-től kezdve a Bizottság hatásvizsgálatot végez, hogy a 715/2007/EK rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében 2014-ig felülvizsgálja az említett rendeletben a CO2-kibocsátások mérésére vonatkozóan meghatározott eljárásokat. A Bizottság többek között megfelelő javaslatokat tesz az eljárások kiigazítására vonatkozóan annak érdekében, hogy megfelelően tükrözzék a gépkocsik tényleges CO2-kibocsátási jellemzőit, valamint a 12. cikkben foglaltak szerint jóváhagyott innovatív technológiák alkalmazására vonatkozóan, ami tükröződhet a tesztelési ciklusban. A Bizottság biztosítja, hogy ezeket az eljárásokat a későbbiekben rendszeresen felülvizsgálják.

A CO2-kibocsátások mérésére vonatkozó felülvizsgált eljárás alkalmazásának kezdetétől a továbbiakban nem hagyhatók jóvá innovatív technológiák a 12. cikkben meghatározott eljárás szerint.

(4)   A Bizottság 2010-ig felülvizsgálja a 2007/46/EK irányelvet annak biztosítása érdekében, hogy minden típus, változat és kivitel innovatív technológiák egyedi kombinációjának feleljen meg.

(5)   2013. január 1-ig a Bizottság elvégzi az I. mellékletben szereplő fajlagos kibocsátási célértékek, valamint a 11. cikk szerinti mentesítések felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy meghatározza:

a hosszú távú 95 g CO2/km-es célérték 2020-ig takarékosan történő elérésére vonatkozó szabályokat, és

a célérték megvalósításának vonatkozásait, ideértve a többletkibocsátási díjat is.

A felülvizsgálat és annak hatásvizsgálata alapján – amely magában foglalja a gépjárműiparra és az ahhoz kapcsolódó iparágakra gyakorolt hatás átfogó értékelését – a Bizottság adott esetben javaslatot tesz e rendelet olyan módosítására, amely a verseny szempontjából a lehető legsemlegesebb, társadalmi szempontból pedig méltányos és fenntartható.

(6)   A Bizottság hatásvizsgálatot követően 2014-ig jelentést tesz közzé az alapterülettel – mint a fajlagos kibocsátási célértékek meghatározásához szükséges rendeltetési paraméterrel – kapcsolatos adatok rendelkezésre állásáról, és szükség szerint javaslatot nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az I. melléklet módosítása céljából.

(7)   Intézkedéseket kell elfogadni a fajlagos CO2-kibocsátás mérésére vonatkozó szabályozási vizsgálati eljárásban bekövetkező változások tükrözése érdekében az I. mellékletben szereplő képletek emiatt szükségessé vált kiigazítása céljából.

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 14. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

14. cikk

A bizottság eljárása

(1)   A Bizottságot a 280/2004/EK határozat 9. cikkével (13) létrehozott bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre való hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkére is.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő három hónap.

(3)   E bekezdésre való hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkére is.

15. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az 1753/2000/EK határozat 2010. január 1-jén hatályát veszti.

Az említett határozat 4., 9. és 10. cikkét ugyanakkor továbbra is alkalmazni kell mindaddig, amíg a Bizottság jelentést nem terjeszt az Európai Parlament elé a 2009. naptári év nyomon követési adatairól.

16. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2009. április 23-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről

az elnök

P. NEČAS


(1)  HL C 77., 2009.3.31., 1. o.

(2)  Az Európai Parlament 2008. december 17-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. április 6-i határozata.

(3)  HL L 33., 1994.2.7., 11. o.

(4)  HL L 202., 2000.8.10., 1. o.

(5)  HL L 40., 1999.2.13., 49. o.

(6)  HL L 100., 2000.4.20., 55. o.

(7)  HL L 100., 2000.4.20., 57. o.

(8)  HL L 171., 2007.6.29., 1. o.

(9)  HL L 263., 2007.10.9., 1. o.

(10)  A könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK európai parlamenti és tanács rendelet módosításáról és végrehajtásáról szóló, 2008. július 18-i 692/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 199., 2008.7.28., 1. o.).

(11)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(12)  HL L 145., 2001.5.31., 43. o.

(13)  Az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló, 2004. február 11-i 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 49., 2004.2.19., 1. o.).


I. MELLÉKLET

FAJLAGOS KIBOCSÁTÁSI CÉLÉRTÉKEK

1.   Az új személygépkocsik g/km-ben mért fajlagos CO2-kibocsátását az e mellékletben található számítások céljából az alábbi képlettel kell kiszámítani:

a)

2012 és 2015 között:

fajlagos CO2-kibocsátás = 130 + a × (M – M0),

amelyben:

M

=

a jármű kilogrammban (kg) megadott tömege

M0

=

1 372,0

a

=

0,0457

b)

2016-tól kezdve:

fajlagos CO2-kibocsátás = 130 + a × (M – M0),

amelyben:

M

=

a jármű kilogrammban (kg) megadott tömege

M0

=

a 13. cikk (2) bekezdésének megfelelően elfogadott érték

a

=

0,0457

2.   A gyártónak az adott naptári évre vonatkozó fajlagos kibocsátási célértéke azon új, az adott évben nyilvántartásba vett személygépkocsik fajlagos CO2-kibocsátásának átlaga, amelyeket az adott gyártó gyárt.


II. MELLÉKLET

KIBOCSÁTÁS NYOMON KÖVETÉSE ÉS BEJELENTÉSE

A. RÉSZ – Az új személygépkocsikra vonatkozó adatok begyűjtése és a CO2-kibocsátás nyomon követésére szolgáló adatok meghatározása

1.   A tagállamok a 2010. január 1-jén kezdődő évben, majd attól kezdve minden naptári évben nyilvántartják az alábbi adatokat a területükön nyilvántartásba vett minden új személygépkocsi vonatkozásában:

a)

a gyártó;

b)

a jármű típusa, kivitele és változata;

c)

a jármű fajlagos CO2-kibocsátása (g/km);

d)

a jármű tömege (kg);

e)

a jármű tengelytávolsága (mm); és

f)

nyomtávja (mm).

2.   Az 1. pontban említett adatokat a szóban forgó személygépkocsi megfelelőségi nyilatkozatából kell átvenni. Ha a megfelelőségi nyilatkozatban a jármű legkisebb és legnagyobb tömege egyaránt szerepel, a tagállamok csak a legnagyobb tömegre vonatkozó adatot használják fel e rendelet alkalmazása céljából. Azon kettős üzemű (benzin/gáz) járművek esetében, amelyek tanúsítványán mindkét üzemanyagtípus fajlagos CO2-kibocsátását feltüntetik, a tagállamok a gáz üzemmódban mért értéket alkalmazzák.

3.   A 2010. január 1-jével kezdődő naptári évben és attól kezdve minden naptári évre valamennyi tagállam meghatározza a B. részben részletezett módszerekkel összhangban gyártónként az alábbiakat:

a)

a tagállam területén nyilvántartásba vett új személygépkocsik összdarabszáma;

b)

az e melléklet B. részének 2. pontja szerinti átlagos fajlagos CO2-kibocsátás;

c)

az e melléklet B. részének 3. pontja szerinti átlagos tömeg;

d)

új személygépkocsik esetében típusonként, változatonként és kivitelenként:

i.

a tagállam területén nyilvántartásba vett új személygépkocsiknak a B. rész 1. pontja szerinti összdarabszáma;

ii.

fajlagos CO2-kibocsátás, valamint a 6. cikkel összhangban az alternatív üzemanyag-felhasználású járművek esetében a 12. cikkel összhangban, innovatív technológiák révén elért kibocsátáscsökkentések részaránya;

iii.

tömeg;

iv.

a járműnek az e melléklet B. részének 5. pontja szerinti alapterülete.

B. RÉSZ – A szén-dioxid-kibocsátás nyomon követésére szolgáló adatok meghatározásának módszere

A tagállamok által az A. rész 3. pontjával összhangban meghatározandó nyomon követési adatokat az ebben a részben ismertetett módszerrel kell meghatározni.

1.   Nyilvántartásba vett személygépkocsik száma (N)

A tagállamoknak meg kell határozniuk a vonatkozó nyomon követési évben területükön nyilvántartásba vett új személygépkocsik számát (N).

2.   Az új személygépkocsik átlagos fajlagos CO2-kibocsátása (Sátlag)

A tagállam területén a nyomon követési évben nyilvántartásba vett új személygépkocsik átlagos fajlagos CO2-kibocsátását (Sátlag) úgy kell kiszámítani, hogy az új személygépkocsik (S) fajlagos CO2-kibocsátásának összegét elosztjuk az új személygépkocsik számával (N).

Sátlag = (1 / N) × Σ S

3.   Az új személygépkocsik átlagos tömege

A tagállam területén a nyomon követési évben nyilvántartásba vett új személygépkocsik átlagos tömegét (Mátlag) úgy kell kiszámítani, hogy az új személygépkocsik tömegének (M) összegét elosztjuk az új személygépkocsik számával (N).

Mátlag = (1 / N) × Σ M

4.   Az új személygépkocsik kivitel szerinti megoszlása

Az újonnan nyilvántartásba vett személygépkocsik számát, tömegét, fajlagos CO2-kibocsátását és alapterületét típusonként, változatonként és kivitelenként nyilván kell tartani.

5.   Alapterület

Az alapterület a gépkocsi tengelytávolságának és nyomtávjának szorzata.

C. RÉSZ – Adattovábbítási formátum

A tagállamok az A. rész 3. pontjában leírt adatokat gyártónként és évről évre az alábbi formátum szerint jelentik be:

Összesített adatok:

Év:

 

 

 

 

Gyártó

Nyilvántartásba vett személygépkocsik száma összesen

Átlagos fajlagos CO2-kibocsátás (g/km)

Átlagos tömeg (kg)

Átlagos alapterület (m2)

(1. gyártó)

(2. gyártó)

Összes gyártó együttvéve

Gyártók szerinti adatok:

Év

Gyártó

Gépkocsi típusa

Változat

Kivitel

Innovatív technológia (1) vagy innovatív technológiák vagy alternatív üzemanyag-felhasználású jármű (2)

Gyártmány

Kereskedelmi név

Új nyilvántartásba vételek száma

Fajlagos CO2-kibocsátás

(g/km)

Tömeg

(kg)

Alapterület

(m2)

Innovatív technológiák (1) vagy alternatív üzemanyag-felhasználási képesség (2) révén elért kibocsátáscsökkentés

1. év

(1. gyártó neve)

(1. típus neve)

(1. változat neve)

(1. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(1. típus neve)

(1. változat neve)

(2. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(1. típus neve)

(2. változat neve)

(1. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(1. típus neve)

(2. változat neve)

(2. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(2. típus neve)

(1. változat neve)

(1. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(2. típus neve)

(1. változat neve)

(2. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(2. típus neve)

(2. változat neve)

(1. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(2. típus neve)

(2. változat neve)

(2. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

 


(1)  A 12. cikkel összhangban.

(2)  A 6. cikkel összhangban.


Top