31.3.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/1

---

A TANÁCS 260/2009/EK RENDELETE

(2009. február 26.)

a behozatalra vonatkozó közös szabályokról

(kodifikált változat)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 133. cikkére,

tekintettel a Szerződés 308. cikke alapján elfogadott, a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról rendelkező szabályozásokra és a feldolgozott mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos szabályozásokra, különösen azon rendelkezésekre, amelyek az azon általános alapelvtől való eltérést teszik lehetővé, miszerint a mennyiségi korlátozások vagy azonos hatású intézkedések csak az említett szabályozásokban meghatározott intézkedésekkel helyettesíthetők,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)	A behozatalra vonatkozó közös szabályokról, valamint az 518/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1994. december 22-i 3285/94/EK tanácsi rendeletet (1) több alkalommal jelentősen módosították (2). Az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében az említett rendeletet kodifikálni kell.

(2)	A közös kereskedelmi politikát egységes elvekre kell alapozni.

(3)	A Közösség megkötötte a Kereskedelmi Világszervezetet (a továbbiakban: WTO) létrehozó megállapodást. A megállapodás 1.A. melléklete tartalmazza – egyebek között – az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményt (1994. évi GATT), valamint a védintézkedésekről szóló megállapodást.

(4)

A védintézkedésekről szóló megállapodás megfelel az 1994. évi GATT, különösen a XIX. cikkben foglalt rendelkezések tisztázására és megerősítésére vonatkozó igénynek. A megállapodás szükségessé teszi az e szabályoknak nem megfelelő olyan védintézkedések megszüntetését, mint az önkéntes kiviteli korlátozások, a szabályos marketingintézkedések és egyéb hasonló behozatali vagy kiviteli intézkedések.

(5)

A védintézkedésekről szóló megállapodás a szén- és acéltermékekre is vonatkozik. Mivel a behozatalra vonatkozó közös szabályok – különös tekintettel a védintézkedésekre – ennek megfelelően ezekre a termékekre is vonatkoznak, a különösen a szén- és acéltermékekkel kapcsolatos megállapodásra alkalmazandó lehetséges intézkedések sérelme nélkül.

(6)

Az egyes harmadik országokból származó textiltermékek kétoldalú megállapodások, jegyzőkönyvek, egyéb megállapodások vagy egyéb különleges közösségi importszabályozás hatálya alá nem tartozó behozatalának közös szabályairól szóló, 1994. március 7-i 517/94/EK tanácsi rendeletben (3) felsorolt textiltermékekre közösségi és nemzetközi szinten különleges elbánás vonatkozik. Ezért ezeket a termékeket e rendelet alkalmazási köréből ki kell zárni.

(7)	A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a behozatal alakulásából származó minden olyan veszélyről, amely közösségi felügyeletet vagy védintézkedések alkalmazását teheti szükségessé.

(8)	Ilyen esetekben a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a behozatal feltételeit, a behozatal alakulását, a gazdasági és kereskedelmi helyzetek különböző vonatkozásait, valamint – szükség esetén – az alkalmazandó intézkedéseket.

(9)

Amennyiben a korábbi közösségi felügyelet kerül alkalmazásra, akkor az érintett termékek szabad mozgásának engedélyezését egységes feltételeknek megfelelő felügyeleti okmány bemutatásától kell függővé tenni. Ezt az okmányt – az importőr egyszerű kérelme alapján – meghatározott időtartamon belül a tagállamok hatóságainak kell kiállítaniuk, anélkül azonban, hogy az importőr ezáltal behozatali jogot szerezne. A felügyeleti okmány ezért csak addig érvényes, amíg a behozatali szabályok változatlanok maradnak.

(10)	A tagállamoknak és a Bizottságnak a közösségi felügyelet eredményeit a lehető legteljesebb mértékben ki kell cserélniük.

(11)	A Bizottság és a Tanács feladata a Közösség érdekei által megkívánt védintézkedések meghozatala. Ezen érdekeket teljes egészükben figyelembe kell venni, különösen a közösségi termelők, felhasználók és fogyasztók érdekét is beleértve.

(12)

A WTO valamely tagja elleni védintézkedések csak akkor vehetők figyelembe, ha az érintett terméket olyan megnövekedett mennyiségben és olyan feltételek mellett hozzák be a Közösségbe, amelyek a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek közösségi termelőinek komoly kárt okoznak, vagy ilyen károkozással fenyegetnek, kivéve, ha a nemzetközi kötelezettségek az e szabálytól való eltérést lehetővé teszik.

(13)	A „komoly károkozás”, a „komoly károkozással való fenyegetés” és a „közösségi termelők” kifejezéseket meg kell határozni, és pontos feltételeket kell meghatározni a kár megállapítása érdekében.

(14)	Minden védintézkedés alkalmazását vizsgálatnak kell megelőznie, azzal a fenntartással, hogy sürgős esetekben a Bizottságnak jogában áll ideiglenes intézkedéseket alkalmazni.

(15)

Részletes rendelkezéseket kell hozni a vizsgálatok megkezdéséről, a szükséges ellenőrzésekről és szemlékről, az exportáló országoknak és az érintett feleknek az összegyűjtött információkhoz való hozzáféréséről, az érintett felek meghallgatásairól, valamint az érintett felek nézeteinek kifejtésére szolgáló alkalmakról.

(16)	A vizsgálatokra vonatkozóan az e rendelet által előírt rendelkezések nem érintik a szakmai titoktartásra vonatkozó közösségi, illetve nemzeti szabályokat.

(17)	Annak érdekében, hogy az érintett gazdasági szereplő jogbiztonsága növekedjék, az is kívánatos, hogy a vizsgálatok megkezdésére és az intézkedések szükségességéről szóló határozatok meghozatalára vonatkozó határidők megállapításra kerüljenek.

(18)	Amennyiben a védintézkedések kontingens formájában jelennek meg, ez utóbbi szintje alapvetően nem határozható meg alacsonyabban, mint egy legalább hároméves reprezentatív időszak behozatalainak az átlagos szintje.

(19)

Azokban az esetekben, amikor egy kontingens felosztásra kerül a szállító országok között, minden egyes ország kontingense az országokkal kötött megállapodás útján vagy egy reprezentatív időszak behozatali szintjére való utalással határozható meg. Lehetőséget kell adni mindazonáltal az e szabályoktól való eltérésre, amennyiben komoly károkozás és a behozatal aránytalan növekedése áll fenn, feltéve, hogy a WTO védintézkedésekkel foglalkozó bizottságának a keretében megfelelő konzultációra kerül sor.

(20)	Meg kell határozni a védintézkedések leghosszabb időtartamát, továbbá meg kell határozni az ezen intézkedések kibővítésére, fokozatos liberalizálására és felülvizsgálataira vonatkozó különös rendelkezéseket.

(21)	Meg kell határozni azokat a körülményeket, amelyek fennállta esetén a WTO fejlődő tagországából származó termékkel szemben védintézkedés nem hozható.

(22)

A Közösség egy vagy több térségére korlátozódó felügyeleti vagy védintézkedések alkalmasabbak lehetnek, mint a Közösség egészére vonatkozó intézkedések. Azonban ezeket az intézkedéseket csak kivételes esetben és akkor lehet engedélyezni, ha nincs más megoldás. Biztosítani kell, hogy ezek az intézkedések ideiglenesek legyenek, és a belső piac működését a lehető legkevésbé zavarják.

(23)

A behozatali szabályok egységességének érdekében az importőröktől megkívánt alaki követelményeket egyszerűsíteni kell, és az áruk elvámolásának a helyétől függetlenül egységessé kell tenni. Ezért kívánatos annak biztosítása, hogy minden alaki követelményt az e rendelethez mellékelt mintának megfelelő formanyomtatvány alkalmazásával teljesítsenek.

(24)	A közösségi felügyeleti intézkedésekkel összefüggésben kiállított felügyeleti okmányoknak az azt kiállító tagállamtól függetlenül a Közösség egészében érvényesnek kell lenniük,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

Általános alapelvek

1. cikk

(1)   Ez a rendelet a harmadik országokból származó termékek behozatalára vonatkozik, az alábbiak kivételével:

a)	az 517/94/EK rendelet értelmében különleges behozatali szabályok hatálya alá tartozó textiltermékek;

b)	az egyes harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló, 1994. március 7-i 519/94/EK tanácsi rendeletben (4) felsorolt egyes harmadik országokból származó termékek.

(2)   Az (1) bekezdésben említett termékeket a Közösségbe vámmentesen lehet behozni, és ennek megfelelően az V. fejezet szerinti esetleges védintézkedések sérelme nélkül mennyiségi korlátozás nem vonatkozik rájuk.

II.   FEJEZET

Közösségi tájékoztatási és konzultációs eljárás

2. cikk

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, amennyiben a behozatal alakulása felügyeleti vagy védintézkedéseket tesz szükségessé. Ennek a tájékoztatásnak a 10. cikkben megállapított feltételek alapján meghatározott rendelkezésre álló bizonyítékokat is tartalmaznia kell. A Bizottság haladéktalanul továbbítja e tájékoztatást az összes tagállamnak.

3. cikk

(1)   Konzultációkra a Bizottság kezdeményezésére vagy valamelyik tagállam kérésére kerülhet sor.

(2)   A konzultációkat a 2. cikkben meghatározott tájékoztatásnak a Bizottsághoz való megérkezésétől számított nyolc munkanapon belül és minden esetben a védintézkedések vagy a közösségi felügyelet megkezdése előtt kell megtartani.

4. cikk

(1)   A konzultációkra egy tanácsadó bizottság (a továbbiakban: a „bizottság”) keretében kerül sor, amely valamennyi tagállam képviselőiből áll, és amelynek elnöke a Bizottság képviselője.

(2)   A bizottságot az elnök hívja össze. Az elnök a tagállamokat az összes vonatkozó információról a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja.

(3)   A konzultációk különösen az alábbiakra vonatkoznak:

a)	behozatali feltételek, a behozatal alakulása, valamint a gazdasági és kereskedelmi helyzet különböző vonatkozásai az érintett termékkel kapcsolatban;

b)	az adott esetben szükséges intézkedések.

(4)   Szükség esetén a konzultáció írásban is lefolytatható. Ebben az esetben a Bizottság a tagállamokat értesíti, amelyek véleményüket kifejthetik, vagy szóbeli konzultációt kérhetnek a Bizottság által meghatározandó öttől nyolc munkanapig terjedő határidőn belül.

III.   FEJEZET

Közösségi vizsgálati eljárás

5. cikk

(1)   A 8. cikkben foglaltak sérelme nélkül, a közösségi vizsgálati eljárást a védintézkedések alkalmazását megelőzően kell lefolytatni.

(2)   A 10. cikkben hivatkozott tényezőket alapul véve a vizsgálat során azt kell meghatározni, hogy az érintett termék behozatala az érintett közösségi termelők számára komoly kárt okoz-e, vagy ilyen károkozással fenyeget-e.

(3)   A következő meghatározások alkalmazandóak:

a)	„komoly károkozás”: a közösségi termelők helyzetének általános és jelentős romlása;

b)	„komoly károkozással való fenyegetés”: egyértelműen fenyegető komoly károkozás;

c)	„közösségi termelők”: a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeknek a Közösség területén működő valamennyi vagy azon termelője, akinek hasonló vagy közvetlenül versenyző termékekből álló össztermelése e termékek közösségi össztermelésének jelentős részét képezi.

6. cikk

(1)   Amennyiben a 3. és 4. cikkben említett konzultációkat követően a Bizottság számára egyértelmű, hogy elegendő olyan bizonyíték áll rendelkezésre, amely vizsgálat kezdeményezését indokolja, akkor a Bizottság a tagállamtól kapott információk kézhezvételétől számított egy hónapon belül vizsgálatot kezdeményez és értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Az értesítés:

a)	tartalmazza a kapott információk összegzését és előírja, hogy minden lényeges információt közölni kell a Bizottsággal;

b)	továbbá meghatározza azt az időszakot, amelyen belül az érintett felek írásban közölhetik álláspontjukat és információkat nyújthatnak be, amennyiben ezeket az álláspontokat és információkat figyelembe kell venni a vizsgálat során;

c)	meghatározza továbbá azt az időszakot, amelyen belül az érintett felek a (4) bekezdésnek megfelelően a Bizottságtól szóbeli meghallgatást kérhetnek.

A Bizottság a tagállamokkal együttműködve megkezdi a vizsgálatot.

(2)   A Bizottság minden általa szükségesnek tartott információt beszerez, és amennyiben helyénvalónak tartja, a bizottsággal való konzultációt követően ezen információk ellenőrzésére tesz kísérletet az importőröknél, kereskedőknél, ügynököknél, termelőknél, kereskedelmi szövetségeknél és szervezeteknél.

E feladat ellátásban a Bizottságot azon tagállam munkatársai segítik, amelynek területén az ellenőrzésekre sor kerül, feltéve, hogy a tagállam ezt kéri.

(3)   A tagállamok a Bizottság kérésére és az általa meghatározott eljárásoknak megfelelően közlik a Bizottsággal a vizsgálat tárgyát képező termék piaci helyzetének alakulásáról rendelkezésükre álló információkat.

(4)   Az (1) bekezdés első albekezdesének megfelelően fellépő érdekelt felek, valamint az exportáló ország képviselői írásbeli kérelemre a vizsgálattal összefüggésben a Bizottság rendelkezésére bocsátott összes információt megtekinthetik (kivéve a Közösség vagy a tagállamok hatóságai által készített belső dokumentumokat), feltéve, hogy ezek az információk ügyük előterjesztéséhez szükségesek, és a 9. cikk értelmében nem minősülnek titkosnak, továbbá hogy azokat a Bizottság a vizsgálat során felhasználja.

A fellépő érdekelt felek az ezen információkkal kapcsolatos álláspontjukat közölhetik a Bizottsággal. Ezek az álláspontok amennyiben elegendő bizonyítékkal vannak alátámasztva, figyelembe vehetők.

(5)   A Bizottság az érintett feleket meghallgathatja. Az érintett feleket köteles meghallgatni, ha azok az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben előírt időtartamon belül a meghallgatást írásban kérik, és a kérelemben valószínűsítik, hogy a vizsgálat eredményei hatással lehetnek rájuk, és szóbeli meghallgatásuk szükségességét különleges okokkal támasztják alá.

(6)   Amennyiben az információk szolgáltatása nem az e rendelet vagy az e rendelet értelmében a Bizottság által meghatározott határidőn belül történik, vagy a vizsgálat komoly akadályba ütközik, akkor a tényállás megállapítására a rendelkezésre álló adatok alapján kerül sor. Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy valamely érintett fél vagy harmadik fél hamis vagy félrevezető információkat szolgáltatott, akkor ezeket az információkat figyelmen kívül hagyja és a rendelkezésre álló tényeket használhatja fel.

(7)   Amennyiben a Bizottság a 3. és 4. cikkben említett konzultációt követően úgy ítéli meg, hogy nem áll rendelkezésre elegendő olyan bizonyíték, amely vizsgálat kezdeményezését indokolja, akkor e határozatról a tagállamoktól származó információk kézhezvételétől számított egy hónapon belül értesíti a tagállamokat.

7. cikk

(1)   A vizsgálat végén a Bizottság az eredményekről jelentésben számol be a bizottságnak.

(2)   Amennyiben a Bizottság a vizsgálat megkezdésétől számított kilenc hónapon belül úgy ítéli meg, hogy közösségi felügyeleti vagy védintézkedésekre nincs szükség, akkor a vizsgálatot a bizottsággal való előzetes konzultációt követően egy hónapon belül megszünteti.

A vizsgálat megszüntetésére vonatkozó határozatot, amely a vizsgálat legfontosabb következtetéseit és az indokok összegzését tartalmazza, az Európai Unió Hivatalos Lapjában kell közzétenni.

(3)   Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy közösségi felügyeleti vagy védintézkedésekre van szükség, akkor a IV. és V. fejezettel összhangban a szükséges határozatokat legkésőbb a vizsgálat megkezdésétől számított kilenc hónapon belül meghozza. Kivételes esetekben ez a határidő legfeljebb további két hónappal meghosszabbítható; a Bizottság ebben az esetben a meghosszabbítás időtartamáról és indokainak összegzéséről szóló értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

8. cikk

(1)   E fejezet rendelkezései nem zárják ki a 11–15. cikk szerinti felügyeleti intézkedések vagy a 16., 17. és 18. cikk szerinti ideiglenes védintézkedések alkalmazását.

Ideiglenes védintézkedések az alábbi esetekben alkalmazandók:

a)	kritikus körülmények fennállása esetén, ha a késedelem nehezen helyrehozható károsodást okozna, és így azonnali intézkedésre van szükség; és

b)	ha az előzetes megállapítás arra vonatkozó egyértelmű bizonyítékkal szolgál, hogy a megnövekedett behozatal komoly kárt okozott vagy ilyen károkozással fenyeget.

Ezen intézkedések időtartama nem haladhatja meg a 200 napot.

(2)   Az ideiglenes védintézkedések a vámok jelenlegi szintjének a növelését jelentik (függetlenül attól, hogy azok értéke nulla vagy annál magasabb), amennyiben ezekkel az intézkedésekkel a komoly károkozás elkerülhető vagy orvosolható.

(3)   A Bizottság az összes, még szükséges vizsgálatot haladéktalanul lefolytatja.

(4)   Amennyiben az ideiglenes védintézkedéseket komoly károkozás vagy ilyen károkozással való fenyegetés hiánya miatt hatályon kívül helyezik, akkor az ideiglenes intézkedések eredményeként beszedett vámokat hivatalból a lehető leghamarabb vissza kell téríteni. Ebben az esetben a közösségi vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (5) 235. és azt követő cikkeiben meghatározott eljárás alkalmazandó.

9. cikk

(1)   Az e rendelet alkalmazásában kapott információk csak a kért célra használhatók fel.

(2)   A Tanács, a Bizottság és a tagállamok, valamint ezek alkalmazottjai nem hozhatják nyilvánosságra az információszolgáltató külön engedélye nélkül az e rendelet alkalmazásában kapott titkos információkat, illetve azon információkat, amelyekre vonatkozóan az információ szolgáltatója titkosságot kért.

(3)   Minden titkos kezelésre irányuló kérelmet meg kell indokolni.

Amennyiben azonban a titkos információkezelés iránti kérelem megalapozatlannak bizonyul, és az információ szolgáltatója nem kívánja az információkat nyilvánosságra hozni vagy engedélyezni azok általánosított vagy összegzett formájú közzétételét, akkor a kérdéses információk figyelmen kívül hagyhatók.

(4)   Az információk titkosnak tekintendők, ha közzétételük az információ szolgáltatójára vagy az információ forrására jelentős hátrányt gyakorolna.

(5)   Az (1)–(4) bekezdés nem zárja ki azt, hogy a közösségi hatóságok általános információkra és különösen olyan indokokra hivatkozzanak, amelyeken az e rendelet szerint hozott határozatok alapulnak. E közösségi hatóságoknak azonban figyelembe kell venniük az érintett jogi és természetes személyek ahhoz fűződő jogos érdekeit, hogy üzleti titkaik ne kerüljenek nyilvánosságra.

10. cikk

(1)   A behozatal alakulása, az arra vonatkozó feltételek és a behozatalból származó, a közösségi termelőket érő vagy azokat fenyegető komoly károk vizsgálata során különösen az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

a)	a behozatal mennyisége, különösen az, hogy történt-e jelentős növekedés akár abszolút értelemben, akár a Közösségen belüli termelésre vagy fogyasztásra nézve;

b)	a behozatali árak, különösen az, hogy történt-e jelentős alákínálás hasonló, a Közösségben előállított termék árával összehasonlítva;

c)

a közösségi termelőket ebből következően érő hatás, amit egyes, többek között az alábbi gazdasági mutatók alakulása jelez: — termelés, — kapacitáskihasználás, — készletek, — eladások, — piaci részesedés, — árak (azaz az árak leszorítása vagy a rendszerint bekövetkező áremelkedések megakadályozása), — nyereségek, — a felhasznált tőke megtérülése, — cash-flow, — foglalkoztatás;

d)	egyéb tényezők, kivéve a behozatal olyan alakulása, amely az érintett közösségi termelőknek kárt okoz, vagy okozhat.

(2)   Komoly károkozással való fenyegetés esetén a Bizottságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy egyértelműen előrelátható-e az, hogy egy adott helyzet tényleges károkozáshoz vezethet.

Ebben a vonatkozásban olyan tényezők vehetők figyelembe, mint:

a)	a Közösségbe irányuló kivitelek növekedési üteme;

b)	a származási vagy exportáló országban már meglevő vagy belátható időn belül fennálló kiviteli kapacitás, és annak a valószínűsége, hogy az ebből származó kivitel a Közösségbe irányul majd.

IV.   FEJEZET

Felügyelet

11. cikk

(1)   Amennyiben a Közösség érdekei úgy kívánják, és az e rendelet szerinti valamely harmadik országból származó termék behozatalának alakulása a közösségi termelők számára károkozással fenyeget, az adott termék behozatalát az alábbiak szerint lehet felügyelni:

a)	visszamenőleges közösségi felügyelet a (2) bekezdésben említett határozatban meghatározott rendelkezésekkel összhangban;

b)	előzetes közösségi felügyelet a 12. cikkel összhangban.

(2)   A felügyeletet elrendelő határozatot a Bizottság a 16. cikk (6) bekezdésének második albekezdésében és a 16. cikk (7) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően hozza meg.

(3)   A felügyeleti intézkedések érvényességének időtartama korlátozott. Egyéb rendelkezés hiányában ezek az intézkedések a bevezetésüket követő hat hónap után következő újabb hat hónapos időszak lejártakor érvényüket veszítik.

12. cikk

(1)   Az előzetes közösségi felügyelet alá tartozó termékek szabad forgalomba bocsátásának felügyeleti okmány bemutatása a feltétele. Ezt az okmányt a tagállamok által kijelölt illetékes hatóságnak térítésmentesen a kért mennyiség egészére vonatkozóan és az attól számított legfeljebb öt munkanapon belül, hogy az illetékes nemzeti hatóság bármely közösségi importőr nyilatkozatát kézhez vette, záradékkal kell ellátnia, függetlenül attól, hogy ez utóbbinak hol van a Közösségen belüli üzletviteli helye. Ellenkező bizonyíték hiányában e nyilatkozat legkésőbb a benyújtását követő három munkanapon belül az illetékes nemzeti hatóság részére kézbesítettnek tekintendő.

(2)   A felügyeleti okmányt az I. mellékletben szereplő mintának megfelelő formanyomtatvány alapján kell kiállítani.

A felügyelet megindításáról szóló határozat eltérő rendelkezése hiányában a felügyeleti okmány iránti, importőr által benyújtott kérelem csak az alábbiakat tartalmazza:

a)	kérelmező teljes neve és címe (ideértve a telefon- és telefaxszámokat és minden egyéb olyan számokat, ami az illetékes nemzeti hatóság számára a kérelmezőt azonosítja), valamint a kérelmező héa-nyilvántartási számát, amennyiben hozzáadottérték-adó fizetésére kötelezett;

b)	adott esetben a nyilatkozattevő vagy a kérelmező által kijelölt képviselő teljes neve és címe (ideértve a telefon- és telefaxszámokat);

c)	az árumegnevezés, a következő adatok megadásával: — kereskedelmi név, — a megfelelő Kombinált Nómenklatúra szerinti kód, — származási és feladó ország;

d)	a bejelentett mennyiség kilogrammban és, adott esetben, bármely kiegészítő mértékegységben (pár, tétel stb.);

e)	EK-határparitáson számított CIF-ár EUR-ban kifejezve;

f)

a következő nyilatkozat, dátummal és a kérelmező aláírásával, valamint a kérelmező nevének nyomtatott nagybetűkkel történő kiírásával: „Alulírott igazolom, hogy a kérelemben feltüntetett adatokat jóhiszeműen és legjobb tudomásom szerint a valóságnak megfelelően adtam meg, és a Közösség területén letelepedett személy vagyok.”

(3)   A felügyeleti okmány az azt kibocsátó tagállamtól függetlenül a Közösség egész területén érvényes.

(4)   Az érintett termék szabad forgalomba bocsátását nem zárja ki annak megállapítása, ha az ügylet során alkalmazott egységár kevesebb, mint 5 %-kal meghaladja a felügyeleti okmányban feltüntetett árat, vagy ha a behozandó termékek összértéke vagy mennyisége kevesebb, mint 5 %-kal meghaladja a felügyeleti okmányban feltüntetett értéket vagy mennyiséget. A Bizottság, meghallgatva a bizottságban elhangzott véleményeket, valamint figyelembe véve a termékek jellegét és az érintett ügyletek egyéb különleges jellemzőit, eltérő százalékot is meghatározhat, amely azonban rendes körülmények között nem haladhatja meg a 10 %-ot.

(5)   A felügyeleti okmányok csak addig használhatók fel, amíg az érintett ügyletek vonatkozásában a behozatal liberalizációjára vonatkozó intézkedések hatályban vannak. A felügyeleti okmányok a termékek jellegére, valamint az ügyletek egyéb különleges jellemzőire tekintettel meghatározott időszak lejártát követően nem használhatók fel.

(6)   Amennyiben a 11. cikk értelmében hozott határozat előírja, a közösségi felügyelet alatt álló termékek származását származási bizonyítvánnyal kell igazolni. E bekezdés nem érinti az ilyen bizonyítvány bemutatására vonatkozó egyéb rendelkezéseket.

(7)   Amennyiben az előzetes közösségi felügyelet alatt álló termékre valamely tagállamban regionális védintézkedések vonatkoznak, abban az esetben a behozatali okmányt az ezen tagállam által kiadott felügyeleti engedély helyettesítheti.

(8)   A felügyeleti okmány és annak kivonatai két példányban készülnek, az egyik példány a „Tulajdonos eredeti példánya” jelöléssel és 1-es számmal jelölve, amelyet a kérelmező részére állítanak ki, és a másik „Az illetékes hatóság példánya” jelöléssel és 2-es számmal, az okmányt kibocsátó hatóságnál kerül elhelyezésre. Adminisztratív okokból az illetékes hatóság kiegészítő példányokat mellékelhet a 2. nyomtatványhoz.

(9)   A nyomtatványok fehér, famentes papíron kerülnek kinyomtatásra, amely írásra készült és amelynek súlya négyzetméterenként 55 és 65 gramm között van. Mérete: 210 × 297 mm; a sorok közötti gépelési távolság 4,24 mm (egyhatod hüvelyk); a nyomtatványok formai elrendezését pontosan követni kell. Az 1. számú példány mindkét oldala, mely maga a felügyeleti okmány, emellett rendelkezik egy sárga nyomtatott guilloche-mintájú háttérrel a mechanikai vagy vegyi eszközökkel történő hamisítás megelőzésére.

(10)   A tagállamok felelősek a nyomtatványok kinyomtatásáért. A nyomtatványokat azon tagállam által kijelölt nyomdák is kinyomtathatják, amelyben letelepedtek. Az utóbbi esetben a tagállam által történő kijelölésre vonatkozó utalásnak meg kell jelennie valamennyi nyomtatványon. Minden nyomtatványnak tartalmaznia kell a nyomda nevére és címére vonatkozó utalást vagy egy olyan jelölést, mely lehetővé teszi annak azonosítását.

13. cikk

Amennyiben a 3. és 4. cikkben említett konzultációkat követő nyolc munkanapon belül valamely termék behozatala nem kerül előzetes közösségi felügyelet alá, akkor a 18. cikknek megfelelően a Bizottság a Közösség egy vagy több térségébe irányuló behozatalra vonatkozó korlátozott felügyeletet vezethet be.

14. cikk

(1)   A regionális felügyelet alá tartozó termékek az érintett régióban csak felügyeleti okmány bemutatásával bocsáthatók szabad forgalomba. Ezt az okmányt az érintett tagállam(ok) által kijelölt illetékes hatóságnak térítésmentesen a kért mennyiség egészére vonatkozóan, az azt követő legfeljebb öt munkanapon belül, hogy az illetékes nemzeti hatósághoz bármely közösségi importőr nyilatkozata kézhez vette, záradékkal kell ellátnia, függetlenül attól, hogy ez utóbbi a Közösségen belül hol végzi üzleti tevékenységét. Ellenkező bizonyíték hiányában ezt a nyilatkozatot legkésőbb a benyújtását követő három munkanapon belül az illetékes nemzeti hatóság részére kézbesítettnek kell tekinteni. A felügyeleti okmányok csak addig használhatók fel, amíg az érintett ügyleteket tekintve a behozatal liberalizációjára vonatkozó intézkedések hatályban vannak.

(2)   A 12. cikk (2) bekezdését alkalmazni kell.

15. cikk

(1)   Közösségi vagy regionális felügyelet esetén minden hónap első tíz napján belül a tagállamok közlik a Bizottsággal:

a)	előzetes felügyelet esetén a CIF-áron számított pénzösszegeket és árumennyiségeket, amelyekre vonatkozóan az előző időszakban a felügyeleti okmányok kibocsátása megtörtént;

b)	minden esetben az a) pontban említett időszakot megelőző időszak alatti behozatalt.

A tagállamok által nyújtott információkat termékek és ország szerinti bontásban kell megadni.

A felügyeleti intézkedésekkel egy időben és ugyanazon eljárás keretében eltérő rendelkezések is meghatározhatók.

(2)   Amennyiben a termékek jellege vagy különleges körülmények ezt szükségessé teszik, a Bizottság saját kezdeményezésére vagy tagállam kérésére a fenti információk benyújtására előírt időpontokat módosíthatja.

(3)   A Bizottság erről értesíti a tagállamokat.

V.   FEJEZET

Védintézkedések

16. cikk

(1)   Amennyiben valamely terméket olyan megnövekedett mennyiségben, illetve olyan feltételek vagy kikötések mellett hoznak be a Közösségbe, amely a közösségi termelők számára komoly kárt okoz, vagy ilyen károkozással fenyeget, a Bizottság a Közösség érdekeinek a védelmében saját kezdeményezésére vagy valamelyik tagállam kérésére:

a)	korlátozhatja a 12. cikk szerint alkalmazandó és ezen intézkedés hatálybalépését követően kiadandó felügyeleti okmányok érvényességének időtartamát;

b)	megváltoztathatja az érintett termékre vonatkozó behozatali szabályokat azáltal, hogy a szabad forgalomba bocsátást behozatali engedély bemutatásától teszi függővé, amelyet a Bizottság által meghatározott rendelkezések és korlátok alapján adnak meg.

Az a) és b) pontokban említett intézkedések azonnal alkalmazandók.

(2)   WTO-tagországokkal szemben az (1) bekezdésben említett intézkedések csak akkor hozhatók, ha az említett bekezdés első albekezdésében szereplő két feltétel teljesül.

(3)   Kontingens meghatározása esetén különösen az alábbiakat kell figyelembe venni:

a)	a hagyományos kereskedelmi forgalom lehetőség szerinti fenntartásának a kívánatossága;

b)	az e fejezet szerinti valamely védintézkedés hatálybalépése előtti szokásos feltételek és kikötések mellett kötött szerződések alapján kivitt áruk mennyisége, amennyiben e szerződésekről az érintett tagállam értesítette a Bizottságot;

c)	a kontingens kialakításánál kitűzött cél veszélyeztetésének elkerülése iránti igény.

Egyik kontingens sem alakítható ki alacsonyabban, mint a rendelkezésre álló statisztikákkal alátámasztott utolsó három reprezentatív év alatti behozatal átlagos szintje, kivéve, ha a komoly károkozás elkerülése vagy orvoslása érdekében ettől eltérő szintre van szükség.

(4)   Amennyiben egy kontingens a szállító országok között kerül felosztásra, a felosztásról ezen országok közül azokkal lehet megállapodni, amelyeknek az érintett termék Közösségbe történő behozatalában jelentősen érdekeltek.

Amennyiben ez nem lehetséges, a kontingenst a szállító országok között aszerint kell felosztani, hogy egy korábbi reprezentatív időszak során milyen arányban részesültek az érintett termék Közösségbe történő behozatalából, megfelelő módon figyelembe véve minden olyan különleges tényezőt, amely az adott termék kereskedelmét befolyásolhatta, vagy befolyásolhatja.

Feltéve, hogy eleget tesz az annak biztosítására vonatkozó kötelezettségének, hogy a konzultációk a WTO védintézkedésekkel foglalkozó bizottságának a keretében folyjanak, a Közösség súlyos károkozás esetén eltérhet ettől a felosztási módszertől, amennyiben az érintett termék vonatkozásában az egy vagy több szállító országból származó behozatal aránytalan mértékben megnövekedett a behozatal egy korábbi reprezentatív időszak alatti összes növekedéséhez képest.

(5)   Az e cikk szerinti rendelkezések a hatálybalépésüket követően szabad forgalomba bocsátott minden termékre alkalmazandók. A 18. cikknek megfelelően ezek a Közösség egy vagy több térségére korlátozhatók.

Ezen intézkedések azonban nem akadályozhatják meg a már a Közösség felé tartó termékek szabad mozgását, feltéve, hogy a termékek rendeltetési állomása nem változtatható meg, és azokat a termékeket, amelyek a 11. és 12. cikk értelmében csak felügyeleti okmány bemutatása esetén bocsáthatók szabad forgalomba, ténylegesen ilyen okmány kíséri.

(6)   Amennyiben a Bizottság beavatkozását valamely tagállam kéri, akkor a Bizottság a kérés kézhezvételétől számított legkésőbb öt munkanapon belül határozatot hoz.

Az e cikk értelmében a Bizottság által hozott valamennyi határozatot közölni kell a Tanáccsal és a tagállamokkal. Az e közlést követő naptól számított egy hónapon belül bármelyik tagállam a Tanács elé utalhatja a határozatot.

(7)   Amennyiben valamelyik tagállam a Tanács elé utalja a Bizottság határozatát, minősített többséggel a Tanács megerősítheti, módosíthatja vagy visszavonhatja a határozatot.

Amennyiben három hónapon belül azt követően, hogy az ügy a Tanács elé került, a Tanács nem hozott határozatot, a Bizottság által hozott határozatot visszavontnak kell tekinteni.

17. cikk

Amennyiben a Közösség érdekei úgy kívánják, a Bizottságnak a III. fejezetben meghatározottak szerinti javaslata alapján a Tanács minősített többségű határozattal megfelelő intézkedéseket hozhat annak megakadályozására, hogy egy termék olyan megnövekedett mennyiségben illetve olyan feltételek vagy kikötések mellett kerüljön a Közösségbe behozatalra, ami a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek közösségi termelőinek komoly kárt okoz, vagy ilyen károkozással fenyeget.

A 16. cikk (2)–(5) bekezdését alkalmazni kell.

18. cikk

Amennyiben különösen a 10. cikkben említett tényezők alapján bebizonyosul, hogy az intézkedések elfogadására vonatkozó, a 11. és 16. cikk alapján meghatározott feltételek a Közösség egy vagy több térségében teljesülnek, a Bizottság a megoldási alternatívák vizsgálatát követően az érintett térség(ek)re vonatkozóan kivételesen korlátozott felügyeleti vagy védintézkedések alkalmazását engedélyezheti, feltéve, hogy úgy ítéli meg, ezen intézkedések e szinten történő alkalmazása megfelelőbb megoldást jelent, mint a közösségi szinten történő.

Ezeknek az intézkedéseknek átmenetieknek kell lenniük, és ezek a lehető legkisebb mértékben zavarhatják a belső piac működését.

Az intézkedéseket a 11. és a 16. cikkben meghatározott feltételekkel összhangban kell meghozni.

19. cikk

Nem alkalmazható védintézkedés a WTO fejlődő tagországától származó termékre mindaddig, amíg ezen országnak az érintett termék közösségi behozatalában levő részesedése nem haladja a meg 3 %-ot, feltéve, hogy a 3 %-nál kevesebb behozatali részesedésű WTO fejlődő tagországok együttesen nem tesznek ki 9 %-nál többet az érintett termék Közösségbe irányuló összes behozatalából.

20. cikk

(1)   A védintézkedések időtartamát a komoly károkozás elkerüléséhez vagy orvoslásához, valamint a közösségi termelők részéről történő hozzáigazítás elősegítéséhez szükséges időszakra kell korlátozni. Ez az időszak nem haladhatja meg a négy évet, beleértve az esetleges ideiglenes rendelkezések időtartamát is.

(2)   Ez a kezdeti időszak a 16. cikk (4) bekezdés harmadik albekezdésében említett intézkedések kivételével meghosszabbítható, feltéve, hogy megállapítást nyer:

a)	a védintézkedésre a komoly károkozás megakadályozása vagy orvoslása érdekében továbbra is szükség van;

b)	és a közösségi termelők részéről a hozzáigazítás bizonyíthatóan megtörtént.

(3)   A meghosszabbításra vonatkozó intézkedéseket a III. fejezet rendelkezéseivel összhangban és az eredeti intézkedésekre érvényes eljárások keretében kell elfogadni. Az így meghosszabbított intézkedés nem lehet korlátozóbb jellegű, mint az eredeti érvényességi időszak végén.

(4)   Amennyiben az intézkedés időtartama meghaladja az egy évet, az intézkedést az alkalmazási időszak során rendszeres időközönként fokozatosan liberalizálni kell, ideértve a meghosszabbítási időszakot is.

(5)   Valamely védintézkedés teljes alkalmazási időszaka – ideértve az ideiglenes rendelkezések alkalmazási időszakát, a kezdeti alkalmazási időszakot és annak esetleges meghosszabbításait is – nem haladhatja meg a nyolc évet.

21. cikk

(1)   Amíg a IV. és V. fejezetnek megfelelően alkalmazott valamely felügyeleti vagy védintézkedés alkalmazásban van, a Bizottság kezdeményezésére vagy valamelyik tagállam kérésére konzultációkat kell lefolytatni a bizottságban. Amennyiben egy védintézkedés időtartama meghaladja a három évet, a Bizottság ezeket a konzultációkat legkésőbb az érintett intézkedés alkalmazási időszakának feléig lefolytatja. Ezen konzultációk célja:

a)	az intézkedés hatásainak megvizsgálása;

b)	annak meghatározása, hogy szükség van-e a liberalizáció ütemének a felgyorsítására, és ha igen miként;

c)	annak megállapítása, hogy szükség van-e még az intézkedés alkalmazására.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett konzultációk eredményeként a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 11., 13., 16., 17. és 18. cikkben említett felügyeleti vagy védintézkedéseket vissza kell vonni, vagy módosítani kell, a következőképpen jár el:

a)	amennyiben az intézkedést a Tanács hozta, a Bizottságnak a Tanácsnak az intézkedés visszavonását vagy módosítását javasolja. A Tanács minősített többséggel határoz;

b)	minden más esetben a Bizottság módosítja vagy vonja vissza a közösségi véd- vagy felügyeleti intézkedéseket.

Amennyiben a határozat regionális felügyeleti intézkedésekre vonatkozik, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő hatodik napon lép hatályba.

22. cikk

(1)   Amennyiben egy termék behozatala már védintézkedés hatálya alá tartozott, az adott termékre további ilyen intézkedés az előző intézkedés időtartamának megfelelő hosszúságú időszak elteltéig nem alkalmazható. Ez az időszak két évnél nem lehet rövidebb.

(2)   Az (1) bekezdéstől függetlenül, 180 napos vagy ennél rövidebb védintézkedés ismételten kiszabható egy termék behozatalára, ha

a)	legalább egy év telt el az érintett termék behozatalára vonatkozó védintézkedés bevezetésének napja óta; és

b)	ez a védintézkedés ugyanarra a termékre nem vonatkozott kettőnél több alkalommal az intézkedés bevezetésének napját közvetlenül megelőző ötéves időszakban.

VI.   FEJEZET

Záró rendelkezések

23. cikk

Amennyiben a Közösség érdekei úgy kívánják, a Tanács a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel megfelelő intézkedéseket fogadhat el a Közösség vagy az összes tagállamnak – különösen alapanyag-kereskedelemmel kapcsolatos – jogainak és kötelezettségeinek nemzetközi szinten történő gyakorlása és teljesítése érdekében.

24. cikk

(1)   Ez a rendelet nem zárja ki a Közösség és a harmadik országok közötti megállapodások külön rendelkezésein alapuló kötelezettségek teljesítését.

(2)   Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül e rendelet nem zárja ki az a következő tagállami intézkedések elfogadását vagy alkalmazását:

a)

a közerkölcs, a közérdek vagy a közbiztonság, valamint az emberek, állatok vagy növények egészségének és életének a védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értékű nemzeti kincsek védelme, vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme alapján tilalmakat, mennyiségi korlátozások vagy felügyeleti intézkedések;

b)	devizára vonatkozó különös alaki követelmények;

c)	a nemzetközi megállapodások alapján a szerződéssel összhangban bevezetett alaki követelmények.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az első albekezdés alapján bevezetni vagy módosítani kívánt intézkedésekről, illetve alaki követelményekről.

Rendkívül sürgős esetekben a nemzeti intézkedéseket vagy alaki követelményeket azok elfogadása után azonnal közlik a Bizottsággal.

25. cikk

(1)   E rendelet nem érinti a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról szóló szabályozások vagy az azokból következő közösségi vagy nemzeti igazgatási szabályok vagy a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó árukra vonatkozó különös szabályozások sérelme nélkül alkalmazandó. Ez a rendelet e szabályok kiegészítéseként érvényesül.

(2)   A 11–15. és a 22. cikk nem vonatkozik az (1) bekezdésben említett azon termékekre, amelyeknél a harmadik országokkal folytatott kereskedelemre vonatkozó közösségi szabályok engedély vagy egyéb behozatali okmány bemutatását teszik szükségessé.

A 16., 18. és a 21–24. cikk nem vonatkozik azon termékekre, amelyeknél az említett szabályok mennyiségi behozatali korlátozások alkalmazását írják elő.

26. cikk

A II. mellékletben felsorolt jogi aktusokkal módosított 3285/94/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő utalásokat úgy kell tekinteni, mintha erre a rendeletre vonatkoznának és a III. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell alkalmazni.

27. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 349., 1994.12.31., 53. o.

(2)  Lásd a II. mellékletet.

(3)  HL L 67., 1994.3.10., 1. o.

(4)  HL L 67., 1994.3.10., 89. o.

(5)  HL L 302., 1992.10.19., 1. o.

---

---

---

---