Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32009L0140

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/140/EK irányelve ( 2009. november 25.) az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelv és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

OJ L 337, 18.12.2009, p. 37–69 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
Special edition in Croatian: Chapter 13 Volume 050 P. 68 - 100

In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2009/140/oj

18.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 337/37


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/140/EK irányelve

(2009. november 25.)

az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelv és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően, az Egyeztető Bizottság által jóváhagyott 2009. november 13-i közös szövegtervezet fényében (3),

mivel:

(1)

Az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások hatályos keretszabályozását alkotó öt irányelv – a 2002/21/EK irányelv (4) (keretirányelv), a 2002/19/EK irányelv (5) (hozzáférési irányelv), a 2002/20/EK irányelv (6) (engedélyezési irányelv), az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) (egyetemes szolgáltatási irányelv), valamint az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (a továbbiakban: a keretirányelv és az egyedi irányelvek) – működését a Bizottság köteles rendszeresen felülvizsgálni annak meghatározása céljából, hogy a technológiai változások és a piaci fejlemények tükrében igényelnek-e módosítást.

(2)

Ebben a tekintetben a Bizottság az elektronikus hírközlő hálózatokra és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó európai uniós keretszabályozás felülvizsgálatáról szóló, 2006. június 29-i közleményében bemutatta előzetes megállapításait. Ezen előzetes megállapítások alapján a Bizottság nyilvános konzultációt szervezett, amelyből kiderült, hogy elsősorban az elektronikus hírközlés belső piacának továbbra is meglévő hiányosságaival kell foglalkozni. A konzultáció résztvevői megállapították különösen, hogy a szabályozás széttagoltsága és a nemzeti szabályozó hatóságok tevékenységében meglévő következetlenségek nemcsak az ágazat versenyképességét veszélyeztetik, hanem fogyasztói oldalon a határokon átnyúló versenytől remélhető alapvető előnyöket is.

(3)

Az elektronikus hírközlés belső piacának kiteljesítéséhez ennek megfelelően meg kell reformálni az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások európai uniós keretszabályozását, és meg kell erősíteni a kulcsfontosságú piacokon jelentős piaci erővel rendelkező üzemeltetők szabályozására vonatkozó közösségi mechanizmust. Ezt a mechanizmust egészíti ki az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) és a Hivatal létrehozásáról szóló, 2009. november 25-i 1211/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9). A reform tartalmazza továbbá az egységes európai információs tér megvalósítása érdekében egy hatékony és koordinált spektrumgazdálkodási stratégia meghatározását, valamint a minden felhasználó előtt nyitott információs társadalom megvalósítása érdekében a fogyatékkal élő felhasználókra vonatkozó rendelkezések megerősítését.

(4)

Elismerve, hogy az internet lényeges az oktatás és a gyakorlati szólásszabadság, illetve az információhoz való hozzáférés szempontjából, e jogok bármely korlátozása csak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezménnyel összhangban történhet. E kérdésekkel kapcsolatban a Bizottságnak széleskörű nyilvános konzultációt kell folytatnia.

(5)

A cél a piaci verseny fejlődésével párhuzamosan az előzetes ágazatspecifikus szabályok fokozatos csökkentése, végül pedig az elektronikus hírközlés versenyjog általi kizárólagos szabályozása. Figyelembe véve azt, hogy az elektronikus hírközlés piacai erős versenydinamikát tanúsítottak az elmúlt években, fontos, hogy az előzetes szabályozási kötelezettségeket csak olyan esetben alkalmazzák, ha nincs hatékony és fenntartható verseny.

(6)

A keretirányelv és az egyedi irányelvek működésének felülvizsgálata során a Bizottság megvizsgálja, hogy a piaci fejlemények fényében, valamint tekintettel a versenyre és a fogyasztóvédelemre, továbbra is szükség van-e a 2002/19/EK irányelv (hozzáférési irányelv) 8–13a. cikkében, valamint a 2002/22/EK irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 17. cikkében meghatározott, előzetes ágazatspecifikus rendelkezésekre vonatkozó előírásokra, vagy módosítani kell-e, illetve hatályon kívül kell-e helyezni az említett rendelkezéseket.

(7)

Az eltérő versenyfeltételekhez való arányos és megfelelő hozzáállás érdekében a nemzeti szabályozó hatóságoknak lehetővé kell tenni a piacok szubnacionális alapú meghatározását és a szabályozási kötelezettségek eltörlését azokon a piacokon és/vagy földrajzi területeken, ahol tényleges infrastrukturális verseny tapasztalható.

(8)

A lisszaboni menetrendben kitűzött célok elérése érdekében megfelelő ösztönzőket kell biztosítani a tartalomban gazdag internetes szolgáltatások innovációját támogató és az Európai Unió nemzetközi versenyképességét fokozó új nagy sebességű hálózatokba történő befektetések részére. E hálózatokban hatalmas lehetőség rejlik a tekintetben, hogy Unió-szerte előnyöket biztosíthatnak a fogyasztók és a vállalkozások számára. Éppen ezért alapvető fontosságú ezen új hálózatok fejlesztésében a fenntartható beruházások előmozdítása, és eközben a szabályozás kiszámíthatósága és következetessége révén a verseny biztosítása, valamint a fogyasztók választási lehetőségeinek növelése.

(9)

A Bizottság „A szélessávú szakadék áthidalása” című, 2006. március 20-i közleményében elismeri, hogy az Európai Unióban területi különbségek vannak a nagy sebességű szélessávú szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében. A rádiófrekvenciákhoz való könnyebb hozzáférés elősegíti a nagy sebességű szélessávú szolgáltatások fejlődését a külső régiókban. A szélessávú kapcsolat általános terjedése ellenére a hozzáférés egyes régiókban a kis népsűrűség és a távolság okozta magas költségek következtében korlátozott. Az elmaradott területeken az új technológiákba történő beruházások biztosítása érdekében az elektronikus hírközlési szabályozásnak összhangban kell állnia egyéb szakpolitikákkal, így az állami támogatások politikájával, a kohéziós politikával és a tágabb értelemben vett iparpolitika céljaival.

(10)

A hálózatokba való közberuházásokat a megkülönböztetésmentesség elvével összhangban kell megtenni. Ennek érdekében a köztámogatásokat nyílt, átlátható és versenyalapú eljárások keretében kell odaítélni.

(11)

Annak érdekében, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok – különösen a végberendezéstől végberendezésig érvényesülő műszaki átjárhatóság tekintetében – teljesíthessék a keretirányelvben és az egyedi irányelvekben kitűzött célokat, a keretirányelv hatályát ki kell terjeszteni a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) értelmében vett rádióberendezésekre és távközlő végberendezések bizonyos vetületeire, valamint a digitális televíziózás céljára használt fogyasztói berendezésekre, a fogyatékkal élők hozzáférésének megkönnyítése érdekében.

(12)

Figyelemmel a piaci és a technológiai fejleményekre, továbbá a keretszabályozás végrehajtása során tapasztalt értelmezési bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében egyes fogalommeghatározásokat egyértelművé kell tenni, illetőleg módosítani kell.

(13)

A keretszabályozás hatékonyabb alkalmazásának biztosítása, továbbá a nemzeti szabályozó hatóságok jogkörének megerősítése és döntéseinek kiszámíthatósága érdekében meg kell erősíteni e hatóságok függetlenségét. Ebből a célból a nemzeti jognak kifejezett rendelkezést kell tartalmaznia, amely biztosítja, hogy az előzetes piacszabályozásért vagy a vállalkozások közötti jogviták rendezéséért felelős nemzeti szabályozó hatóságok feladataik ellátása során védve legyenek az eléjük kerülő kérdések független elbírálásának veszélyeztetésére alkalmas külső beavatkozással vagy politikai nyomással szemben. Ilyen külső nyomás esetén a nemzeti szabályozó hatóságok nem képesek megfelelő nemzeti szabályozó hatóságként eljárni a keretszabályozás alapján. Ebből a célból, hogy ne merülhessen fel ésszerű kétség a nemzeti szabályozó hatóság pártatlansága és külső tényezőktől való befolyásolhatatlansága felől, előre meg kell határozni a hatóság vezetője felmentésének indokait. Fontos, hogy az előzetes piacszabályozásért felelős nemzeti szabályozó hatóságok saját költségvetéssel rendelkezzenek, amely lehetővé teszi különösen elegendő számú szakképzett személyzet felvételét. Az átláthatóság biztosítása érdekében ezt a költségvetést évente nyilvánosságra kell hozni.

(14)

A piaci szereplők jogbiztonságának szavatolása céljából a jogorvoslati szerveknek hatékonyan kell teljesíteniük feladataikat, különösen el kell kerülni a jogorvoslati eljárás indokolatlan hosszúra nyúlását. A nemzeti szabályozó hatóság határozatának hatályát felfüggesztő ideiglenes intézkedések csak sürgős esetekben, az intézkedést kérő félnek okozott súlyos, helyrehozhatatlan kár megelőzése érdekében hozhatók, valamint ha az érdekek egyensúlyban tartása ezt megkívánja.

(15)

A jogorvoslati szervek igen különböző módon élnek a nemzeti szabályozó hatóságok határozatait felfüggesztő ideiglenes intézkedések alkalmazásának lehetőségével. A következetesség növelése érdekében közös, a közösségi ítélkezési gyakorlattal összhangban lévő normákat kell követni. A jogorvoslati szerveknek is jogot kell biztosítani arra, hogy a BEREC által közzétett rendelkezésre álló információt igényelhessék. Mivel a jogorvoslathoz való jog nagyon fontos a keretszabályozás egészének működése szempontjából, valamennyi tagállamra kiterjedő mechanizmust kell létrehozni a jogorvoslatokra és a szabályozó hatóságok határozatait felfüggesztő határozatokra vonatkozó információk összegyűjtésére és Bizottságnak történő jelentésére.

(16)

Annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok hatékonyan láthassák el szabályozási feladataikat, az általuk összegyűjtött adatoknak számviteli adatokat is tartalmazniuk kell azokról a kiskereskedelmi piacokról, amelyek olyan nagykereskedelmi piacokhoz kapcsolódnak, amelyeken valamely üzemeltető jelentős piaci erővel rendelkezik és ennek folytán működését a nemzeti szabályozó hatóság szabályozza. Az adatoknak olyan adatokat is tartalmazniuk kell, amelyek alapján a nemzeti szabályozó hatóság értékelni tudja a tervezett műszaki fejlesztéseknek vagy a hálózat topológiáján elvégezni kívánt módosításoknak a verseny alakulására, illetve a másoknak kínált nagykereskedelmi termékekre gyakorolt lehetséges hatását.

(17)

A 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 6. cikkében előírt nemzeti konzultációt a keretirányelv 7. és 7a. cikkében előírt közösségi konzultáció előtt kell megtartani annak érdekében, hogy a közösségi konzultáció során megjelenhessen az érdekeltek álláspontja. Ezzel elkerülhető lenne egy második közösségi konzultáció szükségessége abban az esetben, ha a tervezett intézkedés a nemzeti konzultáció eredményeként módosul.

(18)

Annak érdekében, hogy a keretszabályozás valóban hozzájárulhasson a belső piac kialakításához és kiteljesítéséhez, a nemzeti szabályozó hatóságok mérlegelési szabadságát össze kell egyeztetni a koherens szabályozási gyakorlat kialakításának és a keretszabályozás következetes alkalmazásának igényével. Ezért kívánatos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok támogassák a Bizottság és a BEREC belső piaccal összefüggő tevékenységét.

(19)

Az a közösségi mechanizmus, amelynek révén a Bizottság megkövetelheti, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a szabályozni kívánt piacok meghatározásával és a jelentős piaci erővel rendelkező üzemeltetők megállapításával kapcsolatban tervezett intézkedésüket visszavonják, nagymértékben hozzájárult az egységes szemléletmód kialakításához azon körülmények azonosításában, amelyek fennállása esetén előzetes szabályozás alkalmazható, illetve amelyek esetén az üzemeltetők e szabályozás hatálya alá tartoznak. A Bizottság által végzett piacfigyelés és különösen a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 7. cikkében előírt eljárás kapcsán szerzett tapasztalatok szerint a korrekciós intézkedések nemzeti szabályozó hatóságok általi alkalmazásában – hasonló piaci feltételek fennállása esetén is – meglévő következetlenségek alááshatják az elektronikus hírközlés belső piacát. A Bizottság ennélfogva a nemzeti szabályozó hatóságok által javasolt intézkedéstervezetekre vonatkozó vélemények kiadásával részese lehet a jogorvoslatok alkalmazásában kialakított magasabb szintű következetesség biztosításának. A Bizottságnak a határozat és/vagy a vélemény meghozatalát megelőzően konzultálnia kell a BEREC-kel a nemzeti szabályozó hatóságok piacelemzéssel kapcsolatos szakértelmének hasznosítása érdekében.

(20)

Fontos, hogy a keretszabályozás végrehajtása kellő időben történjen. Ha a Bizottság olyan határozatot hozott, amelyben valamelyik nemzeti szabályozó hatóságot egy tervezett intézkedés visszavonására kötelezte, a nemzeti szabályozó hatóságnak be kell nyújtania a Bizottságnak az átdolgozott intézkedést. Annak érdekében, hogy a piaci szereplők tisztában lehessenek a piac-felülvizsgálat időtartamával, továbbá a jogbiztonság növelése érdekében az átdolgozott intézkedés Bizottságnak történő, a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 7. cikke szerinti bejelentésére határidőt kell megállapítani.

(21)

Mivel a közösségi konzultációs mechanizmus rövid határidőket tartalmaz, ezért a Bizottságot fel kell hatalmazni ajánlások és/vagy iránymutatások elfogadására a Bizottság és a nemzeti szabályozó hatóságok közötti információcsere eljárásainak egyszerűsítése céljából, például a stabil piacokra vonatkozóan vagy azon esetek tekintetében, amikor egy korábban bejelentett intézkedés csak kisebb mértékben módosítandó. A Bizottságot fel kell hatalmazni továbbá arra, hogy bizonyos esetekben az eljárások egyszerűsítése céljából lehetővé tegyék az értesítési eljárás alóli mentesítést.

(22)

Az Európai Unió Alapjogi Chartája és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fogyatékkal élők jogairól szóló egyezménye célkitűzéseivel összhangban a keretszabályozásnak biztosítania kell, hogy valamennyi felhasználó – beleértve a fogyatékkal élő végfelhasználókat, az idős korú és a szociális szempontból rászoruló felhasználókat is – könnyen hozzáférjen magas színvonalú, megfizethető szolgáltatásokhoz. Az Amszterdami Záróokmányhoz csatolt 22. nyilatkozat értelmében a Szerződés 95. cikke szerinti intézkedések kidolgozása során a közösségi intézmények kötelesek figyelembe venni a fogyatékkal élők szükségleteit.

(23)

Egy versengő piac a tartalmak, alkalmazások és szolgáltatások széles választékát nyújtja a felhasználók számára. A nemzeti szabályozó hatóságoknak elő kell segíteniük, hogy a felhasználók hozzáférhessenek az információkhoz és terjeszthessék azokat, valamint használhassák az alkalmazásokat és a szolgáltatásokat.

(24)

A rádiófrekvenciákat szűkös, jelentős társadalmi és piaci értékkel bíró közjavaknak kell tekinteni. Közérdek a gazdasági, társadalmi és környezeti értelemben vett lehető leghatékonyabb és legcélravezetőbb spektrumgazdálkodás, amely figyelembe veszi a rádióspektrum által az elektronikus hírközlésben betöltött fontos szerepet, a kulturális sokféleség és a médiapluralizmus célkitűzéseit, valamint a társadalmi és területi kohéziót. Ezért a hatékony spektrumhasználatot gátló akadályokat fokozatosan fel kell számolni.

(25)

A Közösség rádióspektrum-politikával kapcsolatos tevékenységei nem sérthetik a közösségi vagy nemzeti szinten a közösségi joggal összhangban a közérdekű célok elérése érdekében, különösen a tartalomszabályozással és az audiovizuális és médiapolitikával kapcsolatban hozott intézkedéseket, valamint a tagállamok saját rádióspektrumuk közrend, közbiztonság és védelem céljából való megszervezésére és felhasználására vonatkozó jogát.

(26)

Figyelembe véve a tagállamokban fennálló különböző helyzeteket, a digitális technológia magasabb színvonalú átviteli hatékonysága eredményeként az analógról a digitális földfelszíni televíziózásra történő átállás növelné az értékes spektrum rendelkezésre állását (az ún. „digitális hozadék”) a Közösségben.

(27)

Azt megelőzően, hogy az Európai Közösség rádióspektrum-politikájának keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 676/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatnak (11) (rádióspektrum-határozat) megfelelően különös harmonizációs intézkedések vonatkozó javaslat megtételére kerül sor, a Bizottságnak hatástanulmányt kell készítenie, amelyben felméri a javasolt intézkedésekkel járó költségeket és hasznot, például a méretgazdaságosság és a szolgáltatások közötti kölcsönös átjárhatóság megvalósulását a fogyasztók érdekében, a spektrumhasználat hatékonyságára gyakorolt hatást vagy az Európai Unió különböző részeiben felmerülő, a harmonizált használat iránti keresletet.

(28)

Annak ellenére, hogy a spektrumgazdálkodás továbbra is a tagállamok hatáskörében marad, a közösségi szintű stratégiai tervezés, koordináció, és – adott esetben – harmonizáció segíthet annak biztosításában, hogy a spektrum használói teljes mértékben kihasználják a belső piac előnyeit, és hogy az EU érdekei világszerte hatékonyan védhetők legyenek. E célok érdekében adott esetben olyan többéves rádióspektrum-politikai jogalkotási programokat kell létrehozni, amelyek kijelölik a közösségi rádióspektrum-használat stratégiai tervezésének és összehangolásának politikai irányvonalait és célkitűzéseit. E politikai irányvonalak és célkitűzések vonatkozhatnak a belső piac létrehozásához és működéséhez szükséges rádióspektrumok elérhetőségére és hatékony használatára, emellett adott esetben vonatkozhatnak az általános felhatalmazások vagy egyéni használati jogok megadásával kapcsolatos eljárások harmonizációjára is, amennyiben ez a belső piac előtt álló akadályok felszámolásához szükséges. A politikai irányvonalaknak és célkitűzéseknek összhangban kell állniuk ezen irányelv és az egyedi irányelvek rendelkezéseivel.

(29)

A Bizottság kinyilvánította azt a szándékát, hogy ezen irányelv hatálybalépését megelőzően módosítja a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoport létrehozásáról szóló, 2002. július 26-i 2002/622/EK bizottsági határozatot (12) annak érdekében, hogy az biztosítson egy olyan mechanizmust, amelynek keretében az Európai Parlament és a Tanács a rádióspektrum-politikával kapcsolatban szóbeli vagy írásbeli véleményeket vagy jelentéseket kérhet a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoporttól (RSPG) az elektronikus hírközlésre vonatkozóan, valamint hogy az RSPG adjon tanácsokat a Bizottságnak a rádióspektrum-politikai programok tervezett tartalmával kapcsolatban.

(30)

Ezen irányelv spektrumgazdálkodásra vonatkozó rendelkezéseinek összhangban kell állniuk a rádióspektrum-gazdálkodásért felelős nemzetközi és regionális szervezetek, így a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) és a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletének (CEPT) munkájával, annak érdekében, hogy az egész Közösségben, valamint a tagállamok és az ITU egyéb tagjai között biztosított legyen a frekvenciahasználat összehangolása és hatékony irányítása.

(31)

A rádiófrekvenciákkal való gazdálkodás során gondoskodni kell a káros zavarás elkerüléséről. Ennek megfelelően, hogy a szabályozói beavatkozás a káros zavarás megelőzéséhez szükséges mértékre szorítkozhasson, pontos meghatározást kell adni a káros zavarás fogalmára.

(32)

A spektrumgazdálkodás és -felosztás jelenlegi rendszere általánosságban olyan közigazgatási határozatokon alapszik, amelyek nem eléggé rugalmasak ahhoz, hogy lépést tartsanak a technológia és a gazdaság változásaival, különösen a vezeték nélküli technológia gyors fejlődésével és a sávszélesség iránti növekvő kereslettel. A nemzeti politikák között fennálló indokolatlan széttagoltság miatt a spektrum felhasználói magasabb költségeket viselnek és piaci lehetőségektől esnek el, miközben – a belső piac, a fogyasztók és a gazdaság egésze kárára – lelassul az innováció. Emellett a rádiófrekvenciákhoz való hozzáférésnek és azok használatának feltételei az adott üzemeltető jellegétől függően eltérőek lehetnek, míg az e szolgáltatók által kínált elektronikus szolgáltatások egyre nagyobb átfedést mutatnak, ami feszültséget kelt a jogtulajdonosok között, ellentmondásos helyzetet teremt a spektrumhoz való hozzáférés költségei tekintetében, és torzíthatja a belső piac működését.

(33)

A rádióspektrum-használat optimumának meghatározása egyre kevésbé igazodik országhatárokhoz. A spektrumhasználati jogokhoz való hozzáférés rendszerének széttagoltsága korlátozza a beruházásokat és az innovációt, és sem a szolgáltatóknál, sem a berendezések gyártóinál nem teszi lehetővé a méretgazdaságosság kihasználását, ami akadályozza a rádióspektrumot használó elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások belső piacának fejlődését.

(34)

A technológia- és szolgáltatássemleges engedélyezésen keresztül – azaz annak lehetővé tételével, hogy a spektrum felhasználói maguk választhatják meg az elektronikus hírközlési szolgáltatások számára rendelkezésre állónak nyilvánított, a vonatkozó nemzeti rádiófrekvencia-kiosztási tervekben a közösségi jogszabályokkal összhangban meghatározott frekvenciasávokban alkalmazandó legjobb technológiákat és szolgáltatásokat („technológia- és szolgáltatássemlegesség elve”) – fokozni kell a spektrumgazdálkodás és a spektrumhoz való hozzáférés rugalmasságát. El kell érni, hogy a technológiák és a szolgáltatások közigazgatási kijelölésére csak akkor kerüljön sor, ha közérdekű célokról van szó, valamint e kijelölések egyértelműen indokoltak és felülvizsgálatuk rendszeres időközönként megtörténik.

(35)

A technológiasemlegesség elve korlátozásainak megfelelőeknek kell lenniük, és azokat a káros zavarás elkerülésének szükségessége – például emissziós maszkok és energiaszint előírásával –, a közegészségügy védelme – a lakosságot érő elektromágneses sugárzás korlátozásával – és a szolgáltatások megfelelő működésének a szolgáltatás megfelelő szintű műszaki minősége révén történő biztosítása – azonos frekvenciasávban több szolgáltatás használatának nem szükségszerű kizárása mellett –, továbbá a méltányos spektrummegosztás igénye – különösen ha a spektrumhasználatot kizárólag általános felhatalmazás körébe tartozik–, a spektrum hatékony használatának fenntartása, illetőleg a közösségi joggal összhangban álló közérdekű cél megvalósítása kell, hogy indokolja.

(36)

Kívánatos, hogy a spektrum felhasználói – a korábban szerzett jogokkal kapcsolatos átmeneti intézkedésekhez igazodva – szabadon megválaszthassák azokat a szolgáltatásokat is, amelyeket a spektrumban kínálni kívánnak. Másrészről lehetővé kell tenni, hogy a szükségesnek ítélt körben és az arányosság szem előtt tartásával engedélyezhetők legyenek olyan intézkedések, amelyek egyértelműen meghatározott közérdekű célból szükségesek, így például az élet biztonsága szempontjából, a társadalmi, a regionális vagy a területi kohézió elősegítéshez vagy a spektrum elégtelen kihasználásának elkerüléséhez szükségesek. Az említett céloknak magukban kell foglalniuk – a közösségi joggal összhangban a tagállamok által meghatározott – kulturális és a nyelvi sokszínűség, valamint a médiapluralizmus előmozdítását. Az életbiztonság védelmét vagy kivételesen más, a tagállamok által a közösségi joggal összhangban meghatározott közérdekű célok megvalósítását igénylő eseteket kivéve az intézkedések nem eredményezhetik bizonyos szolgáltatások kizárólagos használatát, hanem oly módon kell elsőbbséget biztosítaniuk, hogy ugyanabban a sávban – a lehetőségekhez mérten – egyidejűleg más szolgáltatások is nyújthatók, illetve más technológiák is alkalmazhatók legyenek.

(37)

A kulturális és a nyelvi sokszínűség, valamint a médiapluralizmus előmozdításával kapcsolatos esetleges kivételek körének és természetének meghatározása tagállami hatáskörbe tartozik.

(38)

Mivel a spektrum konkrét technológiák és szolgáltatások számára történő felosztása kivételt képezne a technológia- és a szolgáltatássemlegesség elve alól és korlátozná a szolgáltatás, illetőleg az alkalmazott technológia megválasztásának szabadságát, a felosztásra irányuló javaslatoknak minden esetben átláthatónak kell lenniük, és nyilvános konzultációra kell őket bocsátani.

(39)

A rugalmasság és a hatékonyság érdekében a nemzeti szabályozó hatóságok lehetővé tehetik, hogy a spektrumfelhasználók használati jogaikat harmadik félre szabadon átruházhassák és harmadik félnek szabadon haszonbérbe adhassák. Ez lehetővé teszi, hogy a spektrumot a piac értékelje. A hatékony spektrumhasználat biztosításával kapcsolatos hatáskörükre tekintettel kívánatos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok fellépjenek annak érdekében, hogy a kereskedés következtében a verseny ne torzuljon ott, ahol a spektrum kihasználatlan marad.

(40)

A technológia- és a szolgáltatássemlegesség, valamint a meglévő spektrumhasználati jogokkal való kereskedés átmeneti szabályok alkalmazását teheti szükségessé, ideértve a tisztességes verseny biztosítását célzó intézkedéseket is, mivel az új rendszerben egyes spektrumfelhasználók olyan spektrumfelhasználókkal szemben bocsátkozhatnak versenybe, akik hátrányosabb szerződési feltételekkel jutottak spektrumhasználati joghoz. Ellenben, ha – közérdekű cél elérése érdekében – egy gazdasági szereplő az általános szabályoktól való eltéréssel vagy nem objektív, átlátható, arányos és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján szerzett jogot, akkor helyzete az említett közérdekű cél vagy egy másik kapcsolódó közérdekű cél eléréséhez szükséges mértéken túl nem jelenthet indokolatlan hátrányt az új versenytársaira nézve.

(41)

A belső piac működésének előmozdítása és a határokon átnyúló szolgáltatások kialakításának támogatása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni a számkiosztás területén műszaki végrehajtási intézkedések elfogadására.

(42)

Az elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltető és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások részére kiadott, a köz- vagy a magántulajdonban lévő ingatlanok igénybevételére feljogosító engedélyek alapvető tényezőt képeznek az elektronikus hírközlő hálózatok, illetve az új hálózati elemek létesítése szempontjából. A szolgalmi jogok engedélyezésére vonatkozó eljárások feleslegesen bonyolult és hosszadalmas volta jelentősen akadályozza a verseny kialakulását. Ennek megfelelően egyszerűsíteni kell azt az eljárást, amelynek révén az engedéllyel rendelkező vállalkozások szolgalmi jogokhoz jutnak. Lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok koordinálják a szolgalmi jogok megszerzését, és ennek érdekében a vonatkozó információkat saját honlapjukon hozzáférhetővé tegyék.

(43)

Annak érdekében, hogy a piacra való belépés vagy az új hálózatok kiépítése méltányos, hatékony és környezettudatos módon, a jelentős piaci erővel rendelkező üzemeltetőket az általuk üzemeltetett elektronikus hírközlő hálózatokhoz való hozzáférés biztosítása tekintetében terhelő kötelezettségektől függetlenül legyen lehetséges, meg kell erősíteni a tagállamok jogait a szolgalmi jogok birtokosaival szemben. A létesítmények megosztásának fokozása jelentősen javíthatja a versenyt, és csökkentheti a vállalkozásoknál az elektronikus hírközlő infrastruktúra és különösen az új hozzáférési hálózatok kiépítése kapcsán jelentkező pénzügyi és környezeti vonatkozású összköltséget. A nemzeti szabályozó hatóságokat fel kell jogosítani annak megkövetelésére, hogy a köztulajdonban vagy magántulajdonban lévő ingatlanon, ingatlan felett vagy ingatlan alatt létesítmények telepítésére jogosult személyek megosszák az ilyen létesítményt vagy ingatlant (ideértve a fizikai helymegosztást is) annak érdekében, hogy ösztönözzék az infrastruktúrákba való hatékony beruházást és az innovációt egy megfelelő ideig tartó olyan nyilvános konzultációt követően, amelynek keretében minden érdekeltnek megadták a lehetőséget nézetei kifejtésére. Ez a megosztás vagy összehangolás magában foglalhatja a létesítmény- vagy ingatlanmegosztással összefüggésben felmerülő költségek megosztására vonatkozó szabályok megállapítását, ugyanakkor biztosítania kell az érintett vállalkozások kockázatvállalásának megfelelő jutalmazását. A nemzeti szabályozó hatóságoknak jogosultsággal kell rendelkezniük különösen annak előírására, hogy a hálózati elemeket és a kapcsolódó létesítményeket, például az alépítményeket, a kábelcsatornákat, a tartóoszlopokat, az ellenőrzőaknákat, a szekrényeket, az antennákat, a tornyokat és egyéb támasztószerkezeteket, az épületeket vagy az épületek bejáratait megosszák, továbbá az építési munkákat jobban összehangolják. Az illetékes hatóságoknak és különösen a helyi hatóságoknak a nemzeti szabályozó hatóságokkal együttműködve megfelelő koordinációs eljárásokat kell létrehozniuk az állami építési munkák és az egyéb megfelelő, köztulajdonban lévő létesítmények vagy ingatlanok vonatkozásában, ideértve adott esetben az olyan eljárásokat, amelyek biztosítják, hogy az érdekelt felek információkat kapjanak a megfelelő, köztulajdonban lévő létesítményekről vagy ingatlanokról, valamint a folyamatban lévő és a tervezett közmunkákról, hogy az érdekelt feleket időben értesítsék az ilyen munkákról, továbbá hogy a megosztást a lehető legnagyobb mértékben elősegítsék.

(44)

Az elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül megvalósuló megbízható és biztonságos információközlés egyre inkább központi kérdés a gazdaság és a társadalom egésze számára. A rendszerek összetettsége, a műszaki hibák és az emberi tévedések, a balesetek és a támadások mind következményekkel járhatnak a fizikai infrastruktúra azon elemeinek működésére és rendelkezésre állására nézve, amelyek fontos szolgáltatásokat – beleértve az elektronikus kormányzati szolgáltatásokat is – tesznek elérhetővé az Európai Unió polgárai számára. A nemzeti szabályozó hatóságoknak ezért gondoskodniuk kell a nyilvános hírközlő hálózatok integritásának és biztonságának fenntartásáról. Az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökségnek (ENISA) (13) – egyebek mellett szakértői tevékenységgel és tanácsadással, valamint a legjobb gyakorlati megoldások cseréjének elősegítésével – hozzá kell járulnia az elektronikus hírközlés biztonságának fokozásához. Mind az ENISA-nak, mind a nemzeti szabályozó hatóságoknak rendelkezniük kell a feladataik ellátásához szükséges eszközökkel, beleértve a hálózatok és a szolgáltatások biztonsága mértékének meghatározásához elegendő mennyiségű információhoz, valamint a hálózatok és a szolgáltatások működésére nézve jelentős hatással járó, múltbéli, valós biztonsági eseményekkel kapcsolatos, átfogó és megbízható adatokhoz való hozzájutásra vonatkozó jogosultságot is. Minthogy a megfelelő mértékű biztonság biztosítása nem egyszeri feladat, hanem folyamatos megvalósítást, felülvizsgálatot és naprakésszé tételt igényel, az elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltető és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat a meghatározott kockázatnak megfelelően – figyelembe véve az ezen intézkedések területén elért legújabb eredményeket – intézkedések megtételére kell kötelezni az integritás és a biztonság fenntartása érdekében.

(45)

A tagállamoknak az egyedi intézkedések elfogadása előtt elegendő időt kell biztosítaniuk a nyilvános konzultációra, hogy a nyilvános hírközlő hálózatokat üzemeltető és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások meghozhassák a szükséges műszaki és szervezeti intézkedéseket a hálózataikat és szolgáltatásaikat érintő kockázatok megfelelő kezelése, illetve hálózataik integritásának biztosítása érdekében.

(46)

Azokon a területeken, ahol közösen megállapított biztonsági követelményekről kell megegyezni, a Bizottságnak hatáskörrel kell rendelkeznie olyan műszaki végrehajtási intézkedések elfogadására, amelyek célja a belső piaci elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások megfelelő mértékű biztonságának elérése. Az ENISA-nak szaktanácsadással kell hozzájárulnia a megfelelő technikai és szervezeti biztonsági intézkedések harmonizációjához. A nemzeti szabályozó hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) alapján elfogadott műszaki végrehajtási intézkedésekkel kapcsolatban kötelező erejű utasításokat adjanak ki. Feladataik ellátása érdekében a nemzeti hatóságoknak arra is hatáskörrel kell rendelkezniük, hogy ellenőrzéseket végezzenek, és nem teljesítés esetén szankciókat alkalmazzanak.

(47)

Annak biztosítására, hogy ne jöjjön létre versenytorzulás vagy versenykorlátozás az elektronikus hírközlési piacon, a nemzeti szabályozó hatóságok számára lehetővé kell tenni korrekciós intézkedések meghozatalát, amelyek célja a jelentős piaci erőfölénynek az egyik piacról egy másik – ehhez a piachoz közel álló – piacra történő átvitelének megelőzése. Világossá kell tenni, hogy az olyan vállalkozások, amelyek az első piacon jelentős piaci erőfölénnyel rendelkeznek, csak akkor minősíthetők a második piacon is jelentős piaci erőfölénnyel rendelkezőnek, ha a két piac közötti kapcsolat lehetővé teszi az egyik piacon meglévő piaci befolyás átvitelét a másik piacra, és ha a második piac az érintett termék- és szolgáltatáspiacokról szóló ajánlásban (14) maghatározott kritériumok alapján előzetes szabályozás alá vonható.

(48)

Annak érdekében, hogy a piaci szereplők számára kiszámíthatók legyenek a szabályozási feltételek, határidőt kell kitűzni a piac-felülvizsgálatokra. Fontos, hogy a piacelemzés rendszeres jelleggel, ésszerű és alkalmas határidőhöz igazodva történjen. A határidőnek figyelembe kell vennie, hogy az adott piacon végeztek-e már korábban piacelemzést, és ezt megfelelően bejelentették-e. Ha a nemzeti szabályozó hatóság a határidőn belül nem végzi el a piacelemzést, az veszélyeztetheti a belső piacot, és azt eredményezheti, hogy a rendes jogsértési eljárások esetleg nem érik el időben a kívánt joghatást. Alternatív megoldásként az érintett nemzeti szabályozó hatóság számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a piacelemzés elvégzéséhez a BEREC segítségét kérje. E segítségnyújtás történhet például egy, a többi nemzeti szabályozó hatóság képviselőiből álló munkacsoport révén.

(49)

Az intenzív technológiai innováció és a piacok jelentős dinamizmusa miatt, mivel a tapasztalatok szerint akadályozhatja a belső piac fejlődését, ha a nemzeti szabályozó hatóságok eltérően hajtják végre az uniós keretszabályozást, az elektronikus hírközlési ágazatban a szabályozást gyorsan, összehangolt és harmonizált módon, közösségi szinten szükséges elvégezni.

(50)

A BEREC fontos feladatai közé tartozik, hogy a határokon átnyúló jogvitákkal kapcsolatban adott esetben véleményeket bocsásson ki. Ilyen esetekben a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a BEREC véleményét.

(51)

A keretszabályozás végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok szerint a nemzeti szabályozó hatóságokat pénzbírság kiszabására feljogosító hatályos rendelkezések nem ösztönzik kellőképpen a szabályozási követelmények betartását. A megfelelő jogalkalmazói hatáskör hozzájárulhat az uniós keretszabályozás kellő időben történő végrehajtásához, és ezáltal elősegítheti a szabályozás terén a jogbiztonságot, ami a beruházások egyik fontos hajtóereje. A keretszabályozásban teljes egészében hiányoznak a nem teljesítés esetére rendelkezésre álló, valós megoldást kínáló hatáskörök. Ezért a 2002/21/EK irányelvben (keretirányelv) és az egyedi irányelvekben foglalt kötelezettségek megsértésével kapcsolatban olyan új rendelkezéssel kell a keretirányelvet kiegészíteni, amely biztosítja, hogy a jogalkalmazás és a jogkövetkezmények megállapítása az uniós keretszabályozás teljes egészében összehangolt, következetes elvek alapján történjen.

(52)

A hatályos uniós keretszabályozás egyes rendelkezései az 1998. évi régi keretszabályozásról a 2002. évi új keretszabályozásra történő átmenetet segítették elő. Az átmenet valamennyi tagállamban lezárult; ezek az intézkedések feleslegessé váltak, ezért hatályon kívül kell őket helyezni.

(53)

Párhuzamosan ösztönözni kell mind a hatékony befektetéseket, mind a versenyt, a gazdasági növekedés, az innováció és a fogyasztói választás lehetőségének növelése érdekében.

(54)

A verseny leginkább az új és meglévő infrastruktúrákba való, gazdaságilag hatékony szintű beruházásokon keresztül mozdítható elő, amelyekhez szabályozás is járul, amennyiben az a kiskereskedelmi szolgáltatások terén a hatékony verseny eléréséhez szükséges. Az infrastruktúra-alapú verseny hatékony szintje az infrastruktúra megkettőzésének olyan mértékét jelenti, amely mellett a beruházók a piaci részesedések alakulásával kapcsolatos ésszerű várakozások alapján jogosan számíthatnak a tisztességes megtérülésre.

(55)

Az új és továbbfejlesztett infrastruktúrákhoz való hozzáférés biztosításának előírása során a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a hozzáférési feltételek tükrözzék a beruházási döntést alátámasztó körülményeket, figyelembe véve többek között a kiépítés költségeit, az új termékek és szolgáltatások elindításának kihasználtsági mutatóit és a várható kiskereskedelmi árszintet. Továbbá lehetővé kell tenni a nemzeti szabályozó hatóságok számára, hogy adott esetben meghatározhassák a hozzáférés megfelelő felülvizsgálati időszakokon keresztül fennálló feltételeit, hogy ezáltal tervezési biztonságot nyújtsanak a beruházók számára. E feltételek a közösségi jogszabályokkal összhangban magukban foglalhatnak a szerződések tartalmától és időtartamától függő árképzési rendelkezéseket is, amennyiben azok nem gyakorolnak diszkriminatív hatást. Valamennyi előírt hozzáférési feltételnek tiszteletben kell tartania a fogyasztók és a vállalkozások számára kínált szolgáltatások terén fennálló hatékony verseny megőrzésének szükségességét.

(56)

A megállapítandó kötelezettségek és feltételek arányosságának felmérésekor a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a saját tagállamukon belül különféle területeken létező eltérő versenyfeltételeket.

(57)

Amikor a nemzeti szabályozó hatóságok az árszabályozás érdekében hoznak intézkedéseket, lehetővé kell tenniük a beruházó számára a tisztességes megtérülést az adott új beruházási projekt tekintetében. Különösen kockázatokat jelenthetnek az új hozzáférési hálózatokkal kapcsolatos beruházási projektek, amelyek olyan termékeket támogatnak, amelyek iránt a kereslet a beruházás időpontjában bizonytalan.

(58)

Valamennyi, a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 19. cikkének (1) bekezdése szerinti bizottsági határozatnak a szabályozási alapelvekre, megközelítésekre és módszertanra kell korlátozódnia. A kétségek elkerülése érdekében nem rendelkezhet olyan részletekről, amelyeknek rendszerint a nemzeti körülményeket kell tükrözniük, és nem tilthatja meg az olyan alternatív megközelítéseket, amelyektől jogosan várható, hogy egyenértékű hatással járnak. Az ilyen határozatnak arányosnak kell lennie, és nem befolyásolhatja a nemzeti szabályozó hatóságoknak a belső piac számára akadályt nem jelentő döntéseit.

(59)

A 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) I. melléklete meghatározta az érintett termékek és szolgáltatások piacáról szóló ajánlásba felveendő azon piacok jegyzékét, amelyek előzetes szabályozást igényelhetnek. Ezt a mellékletet hatályon kívül kell helyezni, mert betöltötte azt a célját, hogy alapul szolgáljon az érintett termék- és szolgáltatáspiacokról szóló ajánlás első változatának kidolgozásához.

(60)

Előfordulhat, hogy a piacra újonnan belépő vállalkozások számára gazdaságilag nem megvalósítható az, hogy ésszerű határidőn belül részben vagy egészben duplikálják a hagyományos szereplők helyi hozzáférési hálózatát. Ezzel összefüggésben, a helyi hurok vagy alhurok átengedésének kötelezővé tétele a jelentős piaci erővel rendelkező üzemeltetők számára megkönnyítheti az új szereplők piacra való belépését, és fokozhatja a versenyt a széles sávú hozzáférés kiskereskedelmi piacain. Abban az esetben, ha a helyi hurok vagy alhurok átengedése műszakilag vagy gazdaságilag nem megvalósítható, a megfelelő kötelezettségek vonatkozhatnak az azonos funkciókat kínáló nem fizikai vagy virtuális hálózati hozzáférés biztosítására.

(61)

A funkcionális szétválasztásnak, amely a vertikálisan integrált üzemeltetőket működési szempontból önálló gazdasági egységek létesítésére kötelezi, az a célja, hogy az értéklánc következő szintjén lévő piacon működő szolgáltatók, így a vertikálisan integrált üzemeltető saját szervezeti egységei is, teljes mértékben egyenértékű hozzáférési termékekhez jussanak. A funkcionális szétválasztás számos érintett piacon javíthatja a versenyt azáltal, hogy kevésbé ösztönöz a megkülönböztetésmentesség mellőzésére, és segíti a megkülönböztetésmentességet megkövetelő kötelezettségek betartásának ellenőrzését és kikényszerítését. Kivételes esetekben, ha a megkülönböztetésmentesség több érintett piacon folytatólagosan nem valósult meg ténylegesen, illetőleg ha a korábban megfelelőnek ítélt egy vagy több korrekciós intézkedés igénybevételét követően ésszerű időn belül egyáltalán nincs vagy csekély a kilátás az infrastruktúra-szintű versenyre, indokolt lehet korrekciós intézkedésként funkcionális szétválasztást alkalmazni. Különösen fontos azonban biztosítani, hogy az intézkedés ne vegye el az érintett vállalkozás kedvét a hálózati beruházásoktól, és ne járjon hátrányos következményekkel a fogyasztók jólétével kapcsolatban. Az intézkedés alkalmazása – a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 16. cikkében előírt piacelemzési eljárásnak megfelelően – szükségessé teszi a hozzáférési hálózathoz kapcsolódó különböző érintett piacok összehangolt elemzését. A piacelemzés és a funkcionális szétválasztás részletszabályainak megállapítása során a nemzeti szabályozó hatóságoknak – figyelemmel a hálózat kiépítettségének mértékére és a technológiai fejlettség fokára, amely befolyásolhatja a vezetékes és a vezeték nélküli szolgáltatások helyettesíthetőségét – különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy mely termékek mely önálló vállalkozás kezelésébe kerülnek. A belső piaci verseny torzulásainak megelőzése érdekében indokolt úgy rendelkezni, hogy a funkcionális szétválasztásra vonatkozó javaslatokat a Bizottságnak előzetesen jóvá kell hagynia.

(62)

Az anyavállalat gazdasági és vállalatvezetési felügyeleti jogainak megóvása érdekében a funkcionális szétválasztás alkalmazása nem akadályozhatja az egyes önálló vállalkozások közötti, megfelelő koordinációs mechanizmusokat.

(63)

Az elektronikus hírközlő hálózatok és hírközlési szolgáltatások belső piacának további integrációja jobb koordinációt tesz szükségessé az elektronikus hírközlés uniós jogi keretszabályozása szerinti előzetes szabályozások alkalmazása tekintetében.

(64)

Abban az esetben, ha egy vertikálisan integrált vállalkozás úgy dönt, hogy helyi hozzáférési hálózati eszközeinek jelentős részét vagy teljes egészét valamely, más tulajdonában lévő, önálló jogalanyra átruházza vagy a hozzáférési termékekkel folytatandó kereskedelmi tevékenység céljára önálló vállalkozást létesít, akkor a nemzeti szabályozó hatóságnak – annak érdekében, hogy az új rendszer megfeleljen a 2002/19/EK irányelv (a hozzáférési irányelv) és a 2002/22/EK irányelv (az egyetemes szolgáltatási irányelv) rendelkezéseinek – fel kell mérnie, hogy a tervezett ügylet hogyan befolyásolja a vertikálisan integrált vállalkozás fennálló szabályozási kötelezettségeit. A nemzeti szabályozó hatóságnak újonnan elemeznie kell azokat a piacokat, amelyeken az önálló jogalany működik, és ennek megfelelően kell a kötelezettségeket megállapítania, fenntartania, módosítania vagy megszüntetnie. Ebből a célból lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság a vállalkozástól tájékoztatást kérhessen.

(65)

Miközben olyan célok elérése érdekében, mint a végberendezéstől végberendezésig megvalósuló összekapcsolhatóság vagy a szolgáltatások átjárhatósága, bizonyos körülmények között helyénvaló, ha a nemzeti szabályozó hatóság jelentős piaci erővel nem rendelkező üzemeltetőkre is ró kötelezettségeket, gondoskodni kell arról, hogy e kötelezettségek megállapítása a keretszabályozással, különösen pedig az uniós keretszabályozásban előírt bejelentési eljárásokkal összhangban történjék.

(66)

A Bizottságot fel kell hatalmazni végrehajtási intézkedések elfogadására abból a célból, hogy a digitális televíziós és rádiós szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkozóan az I. mellékletben megállapított feltételeket hozzáigazítsa a piaci fejleményekhez és a technológiai változásokhoz. Ugyanez érvényes a II. mellékletben található, az átláthatósági kötelezettség teljesítése érdekében nyilvánosságra hozandó információkat előíró minimumjegyzékre is.

(67)

A piaci szereplők rádiófrekvenciához mint erőforráshoz való hozzáférésének megkönnyítése hozzájárul a piacra jutás akadályainak felszámolásához. A műszaki fejlődés egyes frekvenciasávokban csökkenti a káros zavarás kockázatát, ezért egyre kevésbé van szükség egyedi használati jogokra. Az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása céljából megvalósuló spektrumhasználat feltételeit tehát rendszerint általános felhatalmazásokban indokolt megállapítani, kivéve akkor, ha – a spektrum használatára tekintettel – a káros zavarás elleni védelem, a szolgáltatás műszaki színvonalának biztosítása, a hatékony spektrumhasználat biztosítása, vagy valamely különös közérdekű cél érdekében egyedi jogokra van szükség. Az egyedi jogok szükségességéről az átláthatóság és az arányosság elvének szem előtt tartásával kell dönteni.

(68)

Kívánatos, hogy a használati jogok megadása során a szolgáltatás- és a technológiasemlegesség követelményeinek bevezetése, valamint a vállalkozások közötti jogátruházás lehetőségének bővülése nyomán megnőjön a nyilvánosságnak szánt elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának szabadsága, és bővüljenek az erre rendelkezésre álló eszközök, ami egyben a közérdekű célok elérését is segíti. Mindazonáltal, az audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtásával kapcsolatban a műsorszolgáltatókra rótt egyes közérdekű kötelezettségek a használati jogok megadására vonatkozó egyedi kritériumok alkalmazását tehetik szükségessé, amennyiben ez lényegesnek tűnik a tagállamok által a közösségi jogszabályokkal összhangban meghatározott konkrét közérdekű cél eléréséhez. A közérdekű célok eléréséhez kapcsolódó eljárásoknak mindenkor átláthatóknak, tárgyilagosaknak, arányosaknak és megkülönböztetésmenteseknek kell lenniük.

(69)

A nem átruházható egyedi használati jogoknak határozott időtartamra kell szólniuk, mert korlátozzák a szabad rádiófrekvenciához való hozzáférést. Abban az esetben, ha a használati jog az időtartam meghosszabbítására vonatkozó rendelkezést is tartalmaz, az illetékes nemzeti hatóságoknak először – a piaci fejlemények, a lefedettség alakulása és a technológiai változások figyelembevételével – nyilvános konzultációval egybekötött felülvizsgálatot kell tartaniuk. Mivel a spektrum szűkös erőforrás, a vállalkozásoknak biztosított egyedi jogokat rendszeresen felül kell vizsgálni. E felülvizsgálat során az illetékes nemzeti hatóságoknak egyensúlyt kell teremteniük a jogtulajdonosok érdekei, a spektrumkereskedelem bevezetése elősegítésének szükségessége, valamint – lehetőség szerint – az általános felhatalmazásokkal megvalósuló rugalmasabb spektrumhasználat között.

(70)

A jogok és kötelezettségek kisebb mértékű módosításai főként adminisztratív jellegűek, amelyek nem érintik az általános felhatalmazások és egyedi használati jogok lényegét, és ezáltal nem vezetnek viszonylagos előnyhöz a többi vállalkozáshoz képest.

(71)

Az illetékes nemzeti hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy biztosítsák a hatékony spektrumhasználatot, és abban az esetben, ha a spektrum kihasználatlan, intézkedjenek az új piaci szereplők megjelenését veszélyeztető, versenyellenes erőforrás-halmozás megelőzése érdekében.

(72)

Lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok hatékonyan felléphessenek az általános felhatalmazásra, illetve a használati jogokra vonatkozó feltételek figyelemmel kísérése és kielégítésének biztosítása érdekében, e célból különösen hatáskörrel rendelkezzenek arra, hogy e feltételek megsértése esetén hatékony pénzbírságot vagy közigazgatási szankciókat szabhassanak ki.

(73)

Kívánatos, hogy az engedélyben megszabható feltételek tartalmazzanak a fogyatékkal élő felhasználók javát szolgáló különös hozzáférési feltételeket, továbbá eleget tegyenek annak az igénynek, hogy a hatóságok és a segélyhívó szolgálatok jelentős katasztrófák előtt, közben és után tájékoztatni tudják egymást és a nagyközönséget. Figyelemmel továbbá a műszaki innováció fontosságára, lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok – szigorúan olyan egyedi korlátozásokkal és feltételekkel, amelyeket e jogok kísérleti jellege indokol – kísérleti célra is kiadhassanak spektrumhasználati engedélyeket.

(74)

A helyi hurok átengedéséről szóló, 2000. december 18-i 2887/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) a piacnyitás első szakaszában hatékonynak bizonyult. A 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) értelmében a Bizottság köteles figyelemmel kísérni az 1998. évi keretszabályozásról a 2002. évi keretszabályozásra való átmenetet, és megfelelő időben javaslatot előterjeszteni az említett rendelet hatályon kívül helyezésére. A 2002. évi keretszabályozás értelmében, az érintett termék- és szolgáltatáspiacokról szóló ajánlásban előírt fogalommeghatározásokkal összhangban a nemzeti szabályozó hatóságok kötelesek elemezni a fémhurkokhoz és a fém alhurkokhoz széles sávú és hangátviteli szolgáltatások céljából megvalósuló hozzáférés nagykereskedelmi piacát. Mivel valamennyi tagállam legalább egy alkalommal már elemezte ezt a piacot, és a 2002. évi keretszabályozáson alapuló megfelelő kötelezettségek hatályban vannak, a 2887/2000/EK rendelet feleslegessé vált, ezért hatályon kívül kell helyezni.

(75)

A 2002/21/EK irányelv (keretirányelv), a 2002/19/EK irányelv (hozzáférési irányelv) és a 2002/20/EK irányelv (engedélyezési irányelv) végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (16) összhangban indokolt elfogadni.

(76)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy ajánlásokat és/vagy végrehajtási intézkedéseket fogadjon el a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 7. cikke szerinti bejelentésekkel; a spektrummal és a számozással, valamint a hálózatok és a szolgáltatások biztonságával kapcsolatos kérdések harmonizálásával; az érintett termék- és szolgáltatáspiacok azonosításával; a transznacionális piacok meghatározásával; a szabványalkalmazással, valamint a keretszabályozás rendelkezéseinek harmonizált alkalmazásával összefüggésben. A Bizottságot fel kell hatalmazni továbbá arra, hogy végrehajtási intézkedéseket fogadjon el a hozzáférési irányelv I. és II. mellékletének a piaci fejleményekhez és a technológiai változásokhoz való hozzáigazításával összefüggésben. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és az említett irányelvek többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésével azok nem alapvető fontosságú elemei módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) módosítása

A 2002/21/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.

az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Ez az irányelv létrehozza az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra, az elektronikus hírközlő hálózatokra, a kapcsolódó eszközökre és a kapcsolódó szolgáltatásokra, valamint a fogyatékkal élők hozzáférését megkönnyítő végberendezések egyes aspektusaira vonatkozó szabályozás harmonizált keretét. Megállapítja a nemzeti szabályozó hatóságok feladatait, és eljárásokat alakít ki a keretszabályozásnak a Közösség egészében történő harmonizált alkalmazására.”;

b)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3a)   A végfelhasználóknak a szolgáltatásokhoz és alkalmazásokhoz elektronikus hírközlő hálózatok igénybevételével történő hozzáférését vagy azok ilyen hálózatokon keresztüli használatát érintő tagállami intézkedések tiszteletben tartják a természetes személyeknek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény és a közösségi jog általános elvei által garantált alapvető jogait és szabadságait.

Minden ilyen, a végfelhasználóknak a szolgáltatásokhoz és alkalmazásokhoz elektronikus hírközlő hálózatok igénybevételével történő hozzáférését vagy azok ilyen hálózatokon keresztüli használatát érintő intézkedést, amely alkalmas lehet ezen alapvető jogok vagy szabadságok korlátozására, csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha az megfelelő, arányos és szükséges egy demokratikus társadalomban, és végrehajtására az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel és a közösségi joggal összhangban megfelelő eljárási biztosítékok – többek között hatékony jogi védelem és a tisztességes eljáráshoz való jog – vonatkoznak. Ennek megfelelően ezeket az intézkedéseket kizárólag az ártatlanság vélelme elvének és a magánélethez való jognak a megfelelő tiszteletben tartása mellett lehet meghozni. Az intézkedések meghozatalát megelőzően tisztességes és pártatlan eljárást kell biztosítani, ideértve az érintett személy vagy személyek meghallgatáshoz való jogát, kivéve kellően indokolt szükséghelyzetekben, ahol megfelelő feltételeket és eljárási intézkedéseket szükséges alkalmazni, összhangban az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel. Garantálni kell a tényleges és megfelelő időben történő bírósági felülvizsgálathoz való jogot.”;

2.

a 2. cikk a következőképpen módosul:

a)

az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)

»elektronikus hírközlő hálózat«: olyan átviteli rendszer, esetleg kapcsoló vagy útválasztó eszköz, valamint egyéb erőforrás, – ideértve a nem aktív hálózati elemeket is – amely lehetővé teszi a vezetéken, rádióhullámon, optikai vagy egyéb elektromágneses úton történő jelátvitelt, beleértve a műholdas hálózatokat, a helyhez kötött (vonal- és csomagkapcsolt, beleértve az Internetet) és mobil földi hálózatokat, az elektromos vezetékrendszereket, annyiban, amennyiben azokat jelek továbbítására használják, a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztő hálózatokat, valamint a kábeltelevízió-hálózatokat, a továbbított információtípusra tekintet nélkül;”;

b)

a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b)

»transznacionális piac«: a Közösségre vagy annak jelentős részére kiterjedő, a 15. cikk (4) bekezdésével összhangban meghatározott, egynél több tagállamban elhelyezkedő piac;”

c)

a d) pont helyébe a következő szöveg lép:

„d)

»nyilvános hírközlő hálózat«: teljes egészében vagy nagyrészt nyilvánosan elérhető, a hálózati végpontok közötti adatátvitelt támogató elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására használt elektronikus hírközlő hálózat;”

d)

a szöveg a következő ponttal egészül ki:

„da)

»hálózati végpont«: az a fizikai pont, amelyen az előfizetőnek hozzáférést biztosítanak egy nyilvános hírközlő hálózathoz; a kapcsolót vagy útválasztót tartalmazó hálózatok esetében a hálózati végpontot különleges hálózati cím segítségével azonosítják, amely egy előfizetői hívószámhoz vagy névhez kapcsolódhat;”

e)

az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e)

»kapcsolódó létesítmények«: azok a kapcsolódó szolgáltatások, az elektronikus hírközlő hálózathoz, illetve elektronikus hírközlési szolgáltatáshoz kapcsolódó fizikai infrastruktúrák és egyéb létesítmények vagy elemek, amelyek lehetővé teszik és/vagy támogatják az adott hálózat és/vagy szolgáltatás útján történő szolgáltatásnyújtást, vagy erre alkalmasak; idetartoznak többek között az épületek vagy az épületek bejáratai, az épületek kábelezése, az antennák, a tornyok és egyéb támasztószerkezetek, az alépítmények, a kábelcsatornák, a tartóoszlopok, az ellenőrzőaknák és a szekrények;”

f)

a szöveg a következő ponttal egészül ki:

„ea)

»kapcsolódó szolgáltatások«: azok az elektronikus hírközlő hálózathoz, illetve elektronikus hírközlési szolgáltatáshoz kapcsolódó szolgáltatások, amelyek lehetővé teszik és/vagy támogatják az adott hálózat és/vagy szolgáltatás útján történő szolgáltatásnyújtást, vagy erre alkalmasak; ide tartozik a számfordítás, illetve az azzal egyenértékű funkcióval rendelkező rendszerek, a feltételes hozzáférésű rendszerek és az elektronikus műsortájékoztatók, valamint az egyéb szolgáltatások, mint például az azonosítási, a helymeghatározási és a jelenlét-ellenőrző szolgáltatás;”

g)

az l) pont helyébe a következő szöveg lép:

„l)

»egyedi irányelvek«: a 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (engedélyezési irányelv), a 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (hozzáférési irányelv), a 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) és az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (17);

h)

a szöveg a következő pontokkal egészül ki:

„q)

»frekvencia-felosztás«: egy adott frekvenciasáv elkülönítése egy vagy több rádiótávközlési szolgáltatásfajta általi használatra, szükség esetén meghatározott feltételekkel;

r)

»káros zavarás«: olyan zavarás, amely veszélyezteti valamely rádiónavigáció-szolgáltatás vagy más biztonsági szolgáltatások működését, valamint amely egyébként akadályoz vagy többször ismételten megszakít valamely, az alkalmazandó nemzetközi, közösségi vagy nemzeti jogi rendelkezéseknek megfelelően működő rádiótávközlési szolgáltatást, illetőleg ilyen szolgáltatásban súlyos minőségromlást okoz;

s)

»hívás«: nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás által létrehozott, kétirányú hangalapú kommunikációt lehetővé tevő csatlakozás.”;

3.

a 3. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok pártatlanul, átlátható módon és kellő időben intézkedve gyakorolják hatáskörüket. A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok megfelelő anyagi és humán erőforrásokkal rendelkezzenek a rájuk bízott feladatok ellátásához.”;

b)

a szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(3a)   A (4) és az (5) bekezdésben foglalt rendelkezések sérelme nélkül az előzetes piacszabályozásért vagy a vállalkozások közötti jogviták rendezéséért az ezen irányelv 20. és 21. cikkével összhangban felelős nemzeti szabályozó hatóságok a közösségi jogi aktust végrehajtó nemzeti jogszabály értelmében rájuk ruházott feladatok teljesítésével kapcsolatban függetlenül járnak el, és más szervtől nem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasításokat. A nemzeti szabályozó hatóságok azonban a nemzeti alkotmányos jogszabályokkal összhangban felügyeletnek vethetők alá. A nemzeti szabályozó hatóságok határozatainak felfüggesztésére vagy felülbírálására kizárólag a 4. cikk szerint létrehozott jogorvoslati szervek rendelkeznek hatáskörrel. A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett nemzeti szabályozó hatóság vezetője vagy adott esetben a hatóságon belül ilyen funkciót betöltő testület tagjai, illetve azok helyettesei kizárólag akkor legyenek elbocsáthatók, ha már nem felelnek meg a feladataik teljesítéséhez szükséges, a nemzeti jogban előzetesen megállapított feltételeknek. A nemzeti szabályozó hatóság érintett vezetőjének vagy adott esetben a hatóságon belül ilyen funkciót betöltő testület tagjainak elbocsátásáról szóló határozatot az elbocsátás időpontjában nyilvánosságra kell hozni. A nemzeti szabályozó hatóság elbocsátott vezetőjének, vagy adott esetben a hatóságon belül ilyen funkciót betöltő testület tagjainak indokolást is kell kapnia, és joga van annak nyilvánosságra hozatalát kérni – amennyiben erre egyébként nem kerülne sor –, amely esetben a nyilvánosságra hozatalt biztosítani kell.

A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett nemzeti szabályozó hatóságok elkülönített éves költségvetéssel rendelkezzenek. A költségvetést nyilvánosságra kell hozni. A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokkal rendelkezzenek az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületében (BEREC) (18) való aktív részvételhez és az ahhoz való hozzájáruláshoz.

(3b)   A tagállamok biztosítják azt, hogy a BEREC-nek a nagyobb mértékű szabályozási koordináció és koherencia előmozdítására irányuló céljait a megfelelő nemzeti szabályozó hatóságok aktívan támogassák.

(3c)   A tagállamok biztosítják azt, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a legnagyobb mértékben figyelembe vegyék a BEREC által kiadott közös álláspontokat, amikor elfogadják nemzeti piacaikra vonatkozó határozataikat.

4.

a 4. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti szinten létezzenek olyan hatékony mechanizmusok, amelyek keretében a nemzeti szabályozó hatóság határozata által érintett minden felhasználó, illetve elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás a határozat ellen a felektől független jogorvoslati szervnél jogorvoslattal élhet. E szervnek, amely lehet bíróság, rendelkeznie kell a feladatai hatékony elvégzését lehetővé tevő megfelelő szakértelemmel. A tagállamok biztosítják az ügyek érdemi elbírálását, továbbá azt, hogy hatékony jogorvoslati mechanizmus álljon rendelkezésre.

A jogorvoslat elbírálásáig a nemzeti szabályozó hatóság határozata hatályban marad, kivéve, ha a nemzeti jogszabályokkal összhangban ideiglenes intézkedéseket hoznak.”;

b)

a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3)   A tagállamok adatokat gyűjtenek a jogorvoslatok általános tárgyáról, a jogorvoslati kérelmek számáról, a jogorvoslati eljárás időtartamáról, valamint a meghozott, ideiglenes intézkedéseket elrendelő határozatok számáról. A tagállamok a Bizottság és a BEREC indokolt kérésére azok rendelkezésére bocsátják az említett információkat.”;

5.

az 5. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások minden olyan adatot – köztük pénzügyi adatot is – rendelkezésre bocsássanak, amelyre a nemzeti szabályozó hatóságoknak szükségük van ahhoz, hogy biztosítsák az ezen irányelv és az egyedi irányelvek rendelkezéseinek, illetve az ezekkel összhangban hozott határozatoknak való megfelelést. A nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre kiterjed különösen arra, hogy e vállalkozásokat adatszolgáltatásra kérjék fel a jövőbeli hálózat- és szolgáltatásfejlesztésekre vonatkozóan, amelyek hatással lehetnek a versenytársaknak nyújtott nagykereskedelmi szolgáltatásokra. A nagykereskedelmi piacokon jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokat is fel lehet kérni számviteli adatok szolgáltatására az említett nagykereskedelmi piacokhoz kapcsolódó kiskereskedelmi piacokra vonatkozóan.

A vállalkozások – a nemzeti szabályozó hatóságok kérésére, a hatóságok által előírt határidőn belül és részletességgel – késedelem nélkül kötelesek kiadni ezeket az információkat. A nemzeti szabályozó hatóság által kért adatszolgáltatásnak az említett feladat elvégzésével arányosnak kell lennie. A nemzeti szabályozó hatóság az adatszolgáltatás iránti kérését köteles megindokolni, és az információt a (3) bekezdéssel összhangban kezelni.”;

6.

a 6. és a 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

A konzultáció és az átláthatóság mechanizmusa

A 7. cikk (9) bekezdése, a 20. cikk és a 21. cikk hatálya alá tartozó eseteket kivéve, a tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a nemzeti szabályozó hatóságok ezzel az irányelvvel vagy az egyedi irányelvekkel összhangban intézkedéseket kívánnak tenni, illetőleg amennyiben a 9. cikk (3) és (4) bekezdésével összhangban korlátozásokat kívánnak előírni, amelyek jelentősen befolyásolják az érintett piacot, ezek a hatóságok lehetőséget adjanak az érdekelt feleknek az intézkedéstervezettel kapcsolatos észrevételeik ésszerű időn belül történő megtételére.

A nemzeti szabályozó hatóságok közzéteszik nemzeti konzultációs eljárásaikat.

A tagállamok gondoskodnak egy olyan információs pont létrehozásáról, ahonnan valamennyi folyamatban lévő konzultáció elérhető.

A nemzeti szabályozó hatóság a konzultációs eljárás eredményeit – az üzleti titokra vonatkozó közösségi és nemzeti jogi rendelkezések szerint bizalmasnak minősülő információk kivételével – nyilvánosan elérhetővé teszi.

7. cikk

Az elektronikus hírközlés belső piacának konszolidációja

(1)   Ezen irányelv és az egyedi irányelvek szerinti feladataik elvégzése során a nemzeti szabályozó hatóságok a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszik a 8. cikkben meghatározott célokat, beleértve azokat, amelyek a belső piac működéséhez kapcsolódnak.

(2)   A nemzeti szabályozó hatóságok azáltal, hogy mind egymással, mind a Bizottsággal és a BEREC-kel átláthatóan együttműködnek annak érdekében, hogy ezen irányelv és az egyedi irányelvek rendelkezéseinek következetes alkalmazása minden tagállamban biztosított legyen, hozzájárulnak a belső piac fejlődéséhez. E célból különösen együttműködnek a Bizottsággal és a BEREC-kel a piacon felmerülő különböző típusú helyzetek kezelésére legalkalmasabb eszközök és korrekciós intézkedések típusának meghatározásában.

(3)   Ha a 7b. cikk szerint elfogadott ajánlások vagy iránymutatások másként nem rendelkeznek, a 6. cikkben előírt konzultációt követően, amennyiben valamely nemzeti szabályozó hatóság olyan intézkedést kíván tenni, amely:

a)

ezen irányelv 15. vagy 16. cikkének, vagy a 2002/19/EK irányelv (hozzáférési irányelv) 5. vagy 8. cikkének hatálya alá tartozik, és

b)

befolyásolná a tagállamok közötti kereskedelmet,

a hatóság az 5. cikk (3) bekezdésével összhangban az intézkedéstervezetet az azt megalapozó indokolással együtt egyidejűleg a Bizottság, a BEREC és a többi tagállam nemzeti szabályozó hatóságai részére hozzáférhetővé teszi, és tájékoztatja erről a Bizottságot, a BEREC-et és a többi nemzeti szabályozó hatóságot. A nemzeti szabályozó hatóságok, a BEREC és a Bizottság csak egy hónapon belül küldhet észrevételeket az érintett nemzeti szabályozó hatóságnak. Az egyhónapos időtartam nem hosszabbítható meg.

(4)   Ha a (3) bekezdés alapján tervezett intézkedés célja:

a)

olyan érintett piac meghatározása, amely különbözik a 15. cikk (1) bekezdése szerinti ajánlásban meghatározott piacoktól; vagy

b)

annak eldöntése, hogy valamely vállalkozás – a 16. cikk (3), (4) vagy (5) bekezdésének megfelelően – önállóan vagy másokkal közösen jelentős piaci erővel rendelkezőnek minősül-e;

és az intézkedés befolyásolná a tagállamok közötti kereskedelmet, továbbá a Bizottság a nemzeti szabályozó hatóságnak jelezte, hogy megítélése szerint az intézkedéstervezet akadályozná az egységes piacot, vagy komoly kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az intézkedéstervezet összeegyezethető-e a közösségi joggal és különösen a 8. cikkben előírt célokkal, az intézkedéstervezet további két hónapig nem fogadható el. Ez az időtartam nem hosszabbítható meg. A Bizottság értesíti a többi nemzeti szabályozó hatóságot az ilyen esetben meglévő fenntartásáról.

(5)   A (4) bekezdésben előírt kéthónapos időszakon belül a Bizottságnak lehetősége nyílik arra, hogy

a)

határozatot hozzon, amely kötelezi az érintett nemzeti szabályozó hatóságot az intézkedéstervezet visszavonására; és/vagy

b)

a (4) bekezdésben említett intézkedéstervezet tekintetében fenntartásai visszavonására vonatkozó határozatot hozzon.

A Bizottság a határozat meghozatala előtt a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi a BEREC véleményét. A határozathoz – az intézkedéstervezet módosítására vonatkozó konkrét javaslatokkal együtt – csatolni kell annak részletes és tárgyilagos elemzését, hogy a Bizottság miért véli úgy, hogy a tervezett intézkedés nem fogadható el.

(6)   Amennyiben a Bizottság az (5) bekezdéssel összhangban olyan határozatot hozott, amelyben kötelezte az érintett nemzeti szabályozó hatóságot az intézkedéstervezet visszavonására, a nemzeti szabályozó hatóság a határozat Bizottság általi meghozatalának napjától számított hat hónapon belül módosítja vagy visszavonja az intézkedéstervezetet. Az intézkedéstervezet módosítása esetén a nemzeti szabályozó hatóság a 6. cikkben előírt eljárásokkal összhangban nyilvános konzultációt tart, és a (3) bekezdés rendelkezéseivel összhangban ismételten bejelenti a Bizottságnak a módosított intézkedéstervezetet.

(7)   Az érintett nemzeti szabályozó hatóság a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi a többi nemzeti szabályozó hatóság, a BEREC és a Bizottság észrevételeit, és – a (4) bekezdés és az (5) bekezdés a) pontjának hatálya alá tartozó eseteket kivéve – jogosult elfogadni az ennek eredményeként előálló intézkedéstervezetet, és amennyiben elfogadja, erről tájékoztatja a Bizottságot.

(8)   A nemzeti szabályozó hatóság a 7. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontja alá tartozó valamennyi elfogadott végleges intézkedésről tájékoztatja a Bizottságot és a BEREC-et.

(9)   Kivételes körülmények között, amennyiben valamely nemzeti szabályozó hatóság úgy ítéli meg, hogy a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott eljárástól eltérve sürgős lépésre van szükség a verseny megóvása és a felhasználók érdekeinek védelme érdekében, haladéktalanul elfogadhat arányos és átmeneti intézkedéseket. Ezekről az intézkedésekről teljes körű indokolás mellett haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot, a többi nemzeti szabályozó hatóságot és a BEREC-et. A nemzeti szabályozó hatóság minden olyan határozata, amelynek célja az említett intézkedések véglegesítése vagy alkalmazásuk idejének meghosszabbítása, a (3) és a (4) bekezdés rendelkezéseinek hatálya alá tartozik.”;

7.

a szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„7a. cikk

A korrekciós intézkedések következetes alkalmazására vonatkozó eljárás

(1)   Amennyiben a 7. cikk (3) bekezdésében meghatározott tervezett intézkedés célja az üzemeltetőre vonatkozó kötelezettség előírása, módosítása vagy visszavonása a 2002/19/EK irányelv (hozzáférési irányelv) 5. és 9–13. cikkeivel összefüggésben álló 16. cikkének és a 2002/22/EK irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 17. cikkének alkalmazásában, a Bizottság számára az ezen irányelv 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott egy hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy az illetékes nemzeti szabályozó hatóság és a BEREC felé jelezze, hogy megítélése szerint az intézkedéstervezet milyen okból kifolyólag akadályozza az egységes piacot, illetőleg hogy miért vannak komoly kétségei az intézkedéstervezet közösségi joggal való összeegyezethetőségével kapcsolatban. Ilyen esetben az intézkedéstervezetet a Bizottság értesítését követő további három hónapig nem fogadják el.

Értesítés hiányában az illetékes nemzeti szabályozó hatóság elfogadhatja az intézkedéstervezetet a Bizottság, a BEREC vagy más nemzeti szabályozó hatóság észrevételeinek lehető legnagyobb mértékű figyelembevétele mellett.

(2)   Az (1) bekezdésben említett három hónapos időszak alatt a Bizottság, a BEREC és az illetékes nemzeti szabályozó hatóság szorosan együttműködnek annak érdekében, hogy a 8. cikk célkitűzéseinek fényében megtalálják a legmegfelelőbb és leghatékonyabb intézkedést, miközben kellően figyelembe veszik a piaci szereplők szempontjait, valamint annak szükségességét, hogy biztosítsák a következetes szabályozási gyakorlat kialakítását.

(3)   Az (1) bekezdésben említett három hónapos időszak kezdetét követő hat héten belül a BEREC tagjainak többsége támogatásával eljárva véleményt hoz a Bizottság (1) bekezdésben említett értesítésével kapcsolatban, megjelölve, hogy véleménye szerint az intézkedéstervezetet módosítani kell-e vagy vissza kell-e vonni, és – adott esetben – e célból egyedi javaslatokat tesz. A véleményt indokolással kell ellátni, és közzé kell tenni.

(4)   Amennyiben a BEREC véleményében osztja a Bizottság súlyos kétségeit, a legmegfelelőbb és leghatékonyabb intézkedés azonosítása céljából szorosan együttműködik az érintett nemzeti szabályozó hatósággal. Az (1) bekezdésben említett három hónapos időszak vége előtt a nemzeti szabályozó hatóság:

a)

a Bizottság (1) bekezdésben említett értesítésének, valamint a BEREC véleményének és tanácsának legnagyobb mértékű figyelembevétele mellett módosíthatja vagy visszavonhatja intézkedéstervezetét;

b)

fenntarthatja intézkedéstervezetét.

(5)   Amennyiben a BEREC nem osztja a Bizottság súlyos kétségeit, vagy nem ad ki véleményt, vagy a nemzeti szabályozó hatóság intézkedéstervezetét a (4) bekezdésnek megfelelően módosítja vagy fenntartja, a Bizottság az (1) bekezdésben említett három hónapos időszak végét követő egy hónapon belül, a BEREC esetleges véleményének legnagyobb mértékű figyelembevétele mellett:

a)

ajánlást adhat ki, amelyben kéri az érintett nemzeti szabályozó hatóságot az intézkedéstervezet módosítására vagy visszavonására, és amely e tekintetben egyedi javaslatokat tartalmaz, az ajánlást indokolással látva el, különösen, ha a BEREC nem osztja a Bizottság súlyos kétségeit;

b)

határozatot hozhat az (1) bekezdéssel összhangban megjelölt fenntartásai visszavonására vonatkozóan.

(6)   Az érintett nemzeti szabályozó hatóság a Bizottság által az (5) bekezdés a) pontjával összhangban kiadott ajánlást vagy a Bizottság fenntartásainak az (5) bekezdés b) pontjával összhangban történő visszavonását követő egy hónapon belül közli a Bizottsággal és a BEREC-kel az elfogadott végleges intézkedést.

Ez az időszak meghosszabbítható annak érdekében, hogy a nemzeti szabályozó hatóság a 6. cikkel összhangban nyilvános konzultációt folytathasson.

(7)   Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság úgy dönt, hogy nem módosítja vagy nem vonja vissza az intézkedéstervezetet az (5) bekezdés a) pontja szerint kiadott ajánlás alapján, ezt indokolással kell alátámasztania.

(8)   A nemzeti szabályozó hatóság az intézkedéstervezetet az eljárás bármely szakaszában visszavonhatja.

7b. cikk

Végrehajtási rendelkezések

(1)   A nyilvános konzultációt és a nemzeti szabályozó hatóságokkal folytatott konzultációt követően és a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve a BEREC véleményét a Bizottság a 7. cikkel kapcsolatban ajánlásokat és/vagy iránymutatásokat fogadhat el, amelyekben meghatározza a 7. cikk (3) bekezdésével összhangban előírt bejelentések formátumát, tartalmát és a bennük feltüntetendő adatokat, azokat a körülményeket, amelyek esetén a bejelentések nem kötelezőek, valamint a határidők számítását.

(2)   Az (1) bekezdésben említett intézkedéseket a 22. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”;

8.

a 8. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ha a rádiófrekvenciákról szóló 9. cikk másként nem rendelkezik, a tagállamok a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszik a technológiasemleges szabályozás kívánalmát, és biztosítják, hogy – az ezen irányelvben és az egyedi irányelvekben meghatározott és különösen a hatékony verseny biztosítását célzó szabályozási feladatok ellátása során – a nemzeti szabályozó hatóságok is így járjanak el.”;

b)

a (2) bekezdés a) és b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)

biztosítják, hogy a felhasználók, köztük a fogyatékkal élő, az időskorú és a szociális szempontból rászoruló felhasználók a választék, az ár és a minőség tekintetében maximális előnyhöz jussanak;

b)

biztosítják, hogy az elektronikus hírközlési ágazatban, beleértve a tartalomszolgáltatást is, ne legyen versenytorzulás vagy versenykorlátozás;”;

c)

a (2) bekezdés c) pontját el kell hagyni;

d)

a (3) bekezdés c) pontját el kell hagyni;

e)

a (3) bekezdés d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„d)

együttműködnek egymással, a Bizottsággal és a BEREC-kel a következetes szabályozási gyakorlat kialakulásának biztosítása, valamint ezen irányelv és az egyedi irányelvek következetes alkalmazásának biztosítása érdekében.”;

f)

a (4) bekezdés e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„e)

kielégítik meghatározott társadalmi csoportok, különösen a fogyatékkal élő, az időskorú és a szociális szempontból rászoruló felhasználók igényeit;”;

g)

a (4) bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„g)

elősegítik, hogy a felhasználók hozzáférhessenek az információkhoz és terjeszthessék azokat, illetve használhassák az általuk választott alkalmazásokat és szolgáltatásokat;”;

h)

a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(5)   A nemzeti szabályozó hatóságok a (2), (3) és (4) bekezdésben említett politikai célkitűzések elérésére objektív, átlátható, megkülönböztetésmentes és arányos szabályozási alapelveket alkalmaznak többek között az alábbiak révén:

a)

a szabályozás előreláthatóságának elősegítése a következetes szabályozási megközelítés megfelelő felülvizsgálati időszakokon átívelő alkalmazásának biztosításával;

b)

annak biztosítása, hogy az elektronikus hírközlő hálózatokat és elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások között hasonló körülmények fennállása esetén ne legyen megkülönböztetés;

c)

a fogyasztók érdekében a verseny megőrzése, valamint ahol lehet, az infrastruktúraalapú verseny előmozdítása;

d)

a hatékony befektetések és újítások előmozdítása az új és megújított infrastruktúrákban, ideértve annak biztosítását, hogy valamennyi hozzáférési kötelezettség esetében megfelelő módon figyelembe vegyék a beruházó vállalkozások kockázatát, valamint ideértve annak engedélyezését is, hogy a beruházók és a hozzáférést igénylő felek között a beruházási kockázatok diverzifikálását célzó különféle együttműködési formák jöjjenek létre, biztosítva egyúttal, hogy a piaci verseny fennmaradjon, és a megkülönböztetésmentesség elve érvényesüljön;

e)

kellő figyelem fordítása a tagállamok különböző földrajzi térségeit jellemző, versennyel és fogyasztókkal kapcsolatos számos feltételre;

f)

előzetes szabályozási kötelezettség megállapítása kizárólag abban az esetben, ha nincs tényleges és fenntartható verseny, illetve amennyiben ez a feltétel teljesült, ezen kötelezettségek enyhítése vagy feloldása.”;

9.

a szöveg a következő cikkel egészül ki:

„8a. cikk

A rádióspektrum-politika stratégiai tervezése és összehangolása

(1)   A tagállamok együttműködnek egymással és a Bizottsággal a rádióspektrum Európai Közösségen belüli használatának stratégiai tervezése, összehangolása és harmonizációja során. E célból fontolóra veszik az uniós politikák többek között gazdasági, biztonsági, egészségügyi, közérdekkel, szólásszabadsággal kapcsolatos, kulturális, tudományos, szociális és technikai szempontjait, valamint a rádióspektrum-felhasználó közösségek különböző érdekeit a rádióspektrum használatának optimalizálása és a káros interferencia elkerülése végett.

(2)   A tagállamok az egymással és a Bizottsággal való együttműködés révén előmozdítják a rádióspektrum-politikai megközelítések összehangolását az Európai Közösségben, és adott esetben előmozdítják a harmonizált feltételeket a rádióspektrum rendelkezésre állása és hatékony használata tekintetében, ami a belső piac létrehozásához és működéséhez szükséges.

(3)   A Bizottság – a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoportot létrehozó, 2002. július 26-i 2002/622/EK bizottsági határozattal (19) létrehozott rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoport (RSPG) véleményének lehető legnagyobb mértékű figyelembevétele mellett – jogalkotási javaslatokat nyújthat be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak többéves rádióspektrum-politikai programok létrehozására vonatkozóan. Ezek a programok ezen irányelv és az egyedi irányelvek rendelkezéseivel összhangban a rádióspektrum-használat stratégiai tervezésének és összehangolásának politikai irányvonalait és céljait határozzák meg.

(4)   Amennyiben a rádióspektrummal kapcsolatos ügyekben illetékes nemzetközi szervezetekben az európai közösségi érdekek hatékony összehangolásához szükséges, a Bizottság – az RSPG véleményének lehető legnagyobb mértékű figyelembevétele mellett – közös politikai célokat javasolhat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

10.

a 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

Gazdálkodás az elektronikus hírközlési szolgáltatások rádiófrekvenciáival

(1)   Tekintettel arra, hogy a rádiófrekvenciák fontos társadalmi, kulturális és gazdasági értéket képviselő közjavak, a tagállamok a 8. és 8a. cikkel összhangban biztosítják területükön az elektronikus hírközlési szolgáltatások vonatkozásában a rádiófrekvenciákkal történő hatékony gazdálkodást. Biztosítják, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások számára történt frekvencia-felosztás és az ilyen rádiófrekvenciákra vonatkozó általános felhatalmazások és egyéni használati jogok kiadását az illetékes nemzeti hatóságok tárgyilagos, átlátható, megkülönböztetéstől mentes és arányos kritériumok alapján végezzék.

E cikk alkalmazása során a tagállamok tiszteletben tartják a vonatkozó nemzetközi egyezményeket, beleértve a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) rádiószabályzatát, és figyelembe vehetnek közrendi megfontolásokat is.

(2)   A tagállamok – összhangban a rádiófrekvenciák eredményes és hatékony használatának szükségességével – a Közösség egészében előmozdítják a rádiófrekvenciák használatának harmonizációját a fogyasztói előnyök, például a méretgazdaságosság és a szolgáltatások kölcsönös átjárhatósága megvalósításának érdekében. Ennek során a 8a. cikknek és a 676/2002/EK határozatnak (rádióspektrum-határozat) megfelelően járnak el.

(3)   Ha a második albekezdés másként nem rendelkezik, a tagállamok biztosítják, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljára a tagállamok nemzeti frekvencia-felosztási tervében a közösségi joggal összhangban rendelkezésre állónak nyilvánított rádiófrekvencia-sávokban minden típusú, elektronikus hírközlési szolgáltatásra irányuló technológia használható legyen.

A tagállamok ugyanakkor jogosultak arányos és megkülönböztetésmentes korlátozásokat előírni az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljára használt rádióhálózat vagy vezeték nélküli hozzáférési technológia típusaira, amennyiben az szükséges:

a)

a káros zavarás elkerüléséhez;

b)

a lakosság egészségének az elektromágneses mezőkkel szembeni védelméhez;

c)

a szolgáltatás műszaki minőségének biztosításához;

d)

a rádiófrekvenciák megosztásának maximalizálásához;

e)

a hatékony spektrumhasználat biztosításához;

f)

a (4) bekezdéssel összhangban közérdekű cél megvalósításának biztosításához.

(4)   Ha a második albekezdés másként nem rendelkezik, a tagállamok biztosítják, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljára a tagállamok nemzeti frekvencia-felosztási tervében a közösségi joggal összhangban rendelkezésre állónak nyilvánított rádiófrekvencia-sávokban minden típusú elektronikus hírközlési szolgáltatás használható legyen. A tagállamok ugyanakkor jogosultak arányos és megkülönböztetésmentes korlátozásokat előírni az elektronikus hírközlési szolgáltatások típusára, többek között szükség esetén az ITU rádiószabályzat valamely követelményének teljesítése érdekében.

A bizonyos elektronikus hírközlési szolgáltatásnak egy adott, elektronikus hírközlési szolgáltatásokra alkalmas sávban való nyújtására kötelező intézkedést csak a közösségi joggal összhangban a tagállamok által meghatározott közérdekű célok indokolhatják, mint például, a teljesség igénye nélkül:

a)

életbiztonság;

b)

a társadalmi, regionális vagy területi kohézió ösztönzése;

c)

a rádiófrekvenciák nem hatékony kihasználásának elkerülése; vagy

d)

a kulturális és nyelvi sokszínűség, illetőleg a médiapluralizmus előmozdítása, például rádióműsor és televízióműsor-terjesztő szolgáltatások nyújtása révén.

Olyan intézkedés, amely egy adott sávban minden más elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtását tiltja, kizárólag akkor írható elő, ha azt életbiztonság védelmét szolgáló szolgáltatás iránti igény indokolja. A tagállamok kivételesen, a tagállamok által a közösségi jogszabályokkal összhangban általuk meghatározott más közérdekű célok megvalósítása érdekében is kiterjeszthetik az ilyen intézkedést.

(5)   A tagállamok rendszeresen felülvizsgálják a (3) és (4) bekezdésben előírt korlátozások és intézkedések szükségességét, és nyilvánosságra hozzák ezen felülvizsgálatok eredményeit.

(6)   A (3) és a (4) bekezdést az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljából felosztott spektrum, valamint a kiadott általános felhatalmazások és az odaítélt egyéni rádiófrekvencia-használati jogok tekintetében 2011. május 25. után kell alkalmazni.

A 2011. május 25-ig meglévő frekvencia-felosztásokra, általános felhatalmazásokra és egyéni használati jogokra a 9a. cikket kell alkalmazni.

(7)   A tagállamok – az egyedi irányelvek rendelkezéseinek sérelme nélkül és a nemzeti körülményeket figyelembe véve – spektrumfelhalmozás megakadályozása érdekében szabályokat írhatnak elő, különösen úgy, hogy szigorú határidőket határoznak meg a használati jogoknak a jogosult általi tényleges kihasználására, és hogy a határidők be nem tartása esetén szankciókat alkalmaznak, többek között pénzbírságot szabnak ki vagy visszavonják a használati jogokat. Ezeket a szabályokat arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható módon kell megalkotni és alkalmazni.”;

11.

a szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„9a. cikk

A meglévő jogokra vonatkozó korlátozások felülvizsgálata

(1)   A tagállamok 2011. május 25-ét kezdődően öt éven át megengedhetik, hogy az ezen időpont előtt odaítélt, az odaítélés időpontjától számítva nem kevesebb, mint öt évig érvényes rádiófrekvencia-használati jogok jogosultjai kérelmezzék, hogy a jogaikra vonatkozó, a 9. cikk (3) és (4) bekezdése szerinti korlátozásokat az illetékes nemzeti hatóság újraértékelje.

Az illetékes nemzeti szabályozó hatóság, mielőtt elfogadná határozatát, értesíti a jogosultat a korlátozások újraértékeléséről, ennek keretében megjelöli a jogok terjedelmét az újraértékelést követően, és ésszerű határidőt biztosít a jogosult kérelemének visszavonására.

Ha a jogosult visszavonja kérelmét, a jog annak lejártáig, de legkésőbb az ötéves időszak végéig változatlan formában fennmarad.

(2)   Az (1) bekezdésben említett ötéves időszak után a tagállamok minden megfelelő intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy valamennyi olyan további általános felhatalmazásra vagy egyéni használati jogra és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó frekvencia-felosztásra, amely 2011. május 25-én már hatályban volt, a 9. cikk (3) és (4) bekezdése legyen alkalmazandó.

(3)   E cikk alkalmazásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a tisztességes verseny előmozdítása érdekében.

(4)   Az e cikk alkalmazása során elfogadott intézkedések nem minősülnek új használati jogok odaítélésének, ezért azokra nem alkalmazandók a 2002/20/EK irányelv (engedélyezési irányelv) 5. cikke (2) bekezdésének vonatkozó rendelkezései.

9b. cikk

Egyedi rádiófrekvencia-használati jogok átruházása vagy haszonbérbe adása

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy – azokban a sávokban, amelyek tekintetében a (3) bekezdés szerint elfogadott végrehajtási intézkedések így rendelkeznek – a vállalkozások a rádiófrekvenciák használatára vonatkozó egyéni jogokhoz fűződő feltételeknek és a nemzeti eljárásoknak megfelelően más vállalkozásokra átruházhassanak, illetve más vállalkozásoknak haszonbérbe adhassanak egyéni rádiófrekvencia-használati jogokat.

A tagállamok más sávok tekintetében is rendelkezhetnek úgy, hogy a vállalkozások a nemzeti eljárásoknak megfelelően más vállalkozásokra átruházhatnak, illetve más vállalkozásoknak haszonbérbe adhatnak egyéni rádiófrekvencia-használati jogokat.

A rádiófrekvenciák használatára vonatkozó egyéni jogokhoz fűződő feltételek az átruházás vagy haszonbérbe adás után továbbra is alkalmazandók, kivéve, ha az illetékes nemzeti hatóság másképpen rendelkezik.

A tagállamok úgy is határozhatnak, hogy e bekezdés rendelkezései ne legyenek alkalmazandók abban az esetben, ha a vállalkozás az egyéni rádiófrekvencia-használati jogát eredetileg ingyenesen szerezte meg.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozások a rádiófrekvencia-használati jog átruházására vonatkozó szándékukat, illetve magát az átruházást az egyéni használati jogok megadásáért felelős, illetékes nemzeti hatóságnak – a nemzeti eljárásoknak megfelelően – bejelentsék és nyilvánosságra hozzák. Ha a rádiófrekvencia-használatot a 676/2002/EK határozat (rádióspektrum-határozat) vagy más közösségi intézkedés alkalmazása révén harmonizálták, ennek az átruházásnak meg kell felelnie az ilyen harmonizált használatnak.

(3)   A Bizottság megfelelő végrehajtási intézkedéseket fogadhat el azon sávok meghatározására, amelyekben a rádiófrekvencia-használati jogokat a vállalkozások egymásra átruházhatják, vagy egymásnak haszonbérbe adhatják. Ezen intézkedések nem vonatkozhatnak a műsorszórásra használt frekvenciákra.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen műszaki végrehajtási intézkedéseket a 22. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”;

12.

a 10. cikk a következőképpen módosul:

a)

Az (1) és a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok valamennyi nemzeti számozási erőforrás vonatkozásában ellenőrizzék a használati jogok megadását, továbbá a nemzeti számozási terv kezelését. A tagállamok biztosítják, hogy minden nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás számára megfelelő számok és számozási tartományok álljanak rendelkezésre. A nemzeti szabályozó hatóságok a nemzeti számozási erőforrásokkal kapcsolatos használati jogok megadására vonatkozóan tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárásokat hoznak létre.

(2)   A nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják, hogy a nemzeti számozási tervek és eljárások alkalmazása olyan módon történjen, amely a nyilvánosan elérhető hírközlési szolgáltatások minden szolgáltatója esetében egyenlő bánásmódot biztosít. A tagállamok különösen biztosítják, hogy az a vállalkozás, amely egy számtartománnyal kapcsolatban használati jogot szerzett, elektronikus hírközlési szolgáltatások más szolgáltatóival szemben ne alkalmazzon megkülönböztetést a szolgáltatásaikhoz hozzáférést biztosító számjegysorozatok tekintetében.”;

b)

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   . A tagállamok támogatják a konkrét számok vagy számtartományok Közösségen belüli harmonizációját, amennyiben ez elősegíti a belső piac működését és a páneurópai szolgáltatások kifejlesztését. A Bizottság ez ügyben megfelelő műszaki végrehajtási intézkedéseket hozhat.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 22. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”;

13.

a 11. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés második albekezdésének első francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„—

megkülönböztetés és késedelem nélkül alkalmazott, egyszerű, hatékony, átlátható és nyilvános eljárások alapján járjon el, és határozatát minden esetben a kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül hozza meg, kivéve a kisajátítás eseteit, és”;

b)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat és/vagy nyilvánosan hozzáférhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat üzemeltető vállalkozások állami szervek vagy önkormányzatok tulajdonában vagy ellenőrzése alatt maradnak, az (1) bekezdésben említett jogok megadására vonatkozó funkció a tulajdonlással, illetve ellenőrzéssel összefüggő tevékenységektől ténylegesen elkülönüljön.”;

14.

a 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„12. cikk

Helymegosztás, valamint a hálózati elemek és a kapcsolódó eszközök megosztása az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatói számára

(1)   Amennyiben egy elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vállalkozás a nemzeti jogszabályok értelmében jogosult köztulajdonban vagy magántulajdonban lévő ingatlanon, ilyen ingatlan felett vagy ingatlan alatt létesítményeket telepíteni, vagy az ingatlan kisajátítására vagy használatára vonatkozó eljárásból előnyt szerezhet, a nemzeti szabályozó hatóságok az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele mellett előírhatják az ilyen létesítmények, illetve ingatlanok, többek között az épületek, az épületek bejárata, az épületek kábelezése, a tartóoszlopok, az antennák, a tornyok és egyéb támasztószerkezetek, az alépítmények, a kábelcsatornák, az ellenőrzőaknák és a szekrények megosztását.

(2)   A környezet, a közegészség vagy a közbiztonság védelme, illetve település- vagy területrendezési célok megvalósítása érdekében a tagállamok kötelezhetik az (1) bekezdésben említett jogok jogosultjait a létesítmény vagy ingatlan megosztására (beleértve a fizikai helymegosztást is), illetve az állami építési munkák összehangolását megkönnyítő intézkedések megtételére, és kizárólag azt követően, hogy megfelelő időt fordítottak nyilvános konzultációra, amelynek keretében minden érdekeltnek megadták a lehetőséget véleményük kifejtésére. Az ilyen megosztási vagy koordinációs rendelkezések között szerepelhetnek a létesítmény- vagy ingatlanmegosztás költségeinek felosztására vonatkozó szabályok.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok, miután megfelelő időt fordítottak nyilvános konzultációra, amelynek keretében minden érdekelt félnek megadták a lehetőséget nézetei kifejtésére, jogosultak legyenek a vezetékek épületeken belüli vagy – amennyiben azok az épületen kívül találhatók – az első gyűjtő- vagy elosztási pontig tartó megosztására vonatkozó kötelezettségeket előírni az (1) bekezdésben említett jogok tulajdonosaira és/vagy az említett vezetékek tulajdonosai számára, amennyiben ezen infrastruktúra megkettőzésének gazdaságtalan vagy fizikailag kivitelezhetetlen volta ezt indokolja. Ez a megosztás vagy összehangolás magában foglalhatja a közös eszköz-, illetve ingatlanhasználattal összefüggésben felmerülő, adott esetben a kockázat figyelembevételével módosított költségek megosztására vonatkozó szabályok megállapítását.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes nemzeti hatóságok előírhassák a vállalkozások számára, hogy az illetékes hatóságok kérése esetén továbbítsák a megfelelő információkat annak érdekében, hogy e hatóságok a nemzeti szabályozó hatóságokkal együtt részletes jegyzéket készíthessenek az (1) bekezdésben említett létesítmények jellegére, hozzáférhetőségére és földrajzi elhelyezkedésére vonatkozóan, valamint azt az érdekelt felek rendelkezésére bocsáthassák.

(5)   A nemzeti szabályozó hatóság által az e cikknek megfelelően hozott intézkedéseknek objektíveknek, átláthatóknak, megkülönböztetésmenteseknek és arányosaknak kell lenniük. Adott esetben ezeket az intézkedéseket a helyi hatóságokkal koordinálva kell végrehajtani.”;

15.

az irányelv a következő fejezettel egészül ki:

„IIIa. FEJEZET

A HÁLÓZATOK ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK BIZTONSÁGA ÉS INTEGRITÁSA

13a. cikk

Biztonság és integritás

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások megfelelő műszaki és szervezeti intézkedéseket hozzanak a hálózataikat és szolgáltatásaikat érintő kockázatok megfelelő kezelése érdekében. Az ezen intézkedések által biztosított biztonsági szintnek – figyelembe véve az ezen intézkedések területén elért legújabb eredményeket – meg kell felelnie a kockázat mindenkori mértékének. Intézkedéseket kell hozni különösen a váratlan biztonsági események felhasználókra és összekapcsolt hálózatokra gyakorolt hatásának megelőzésére és minimalizálására.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vállalkozások – az általuk szolgáltatott hálózaton keresztül nyújtott szolgáltatások folytonosságának garantálása érdekében – megtegyenek minden megfelelő lépést hálózataik integritásának biztosítására.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások értesítsék az illetékes nemzeti szabályozó hatóságot a biztonság megsértésének és az integritás hiányának minden olyan esetéről, amely jelentős hatással volt a hálózatok, illetve a szolgáltatások működésére.

Az adott nemzeti szabályozó hatóság szükség szerint értesíti a többi tagállam nemzeti szabályozó hatóságát és az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökséget (ENISA). Az adott nemzeti szabályozó hatóság tájékoztathatja a nyilvánosságot, illetve a vállalkozásokat erre kötelezheti, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a biztonság megsértésének vagy az integritás hiányának nyilvánosságra hozatalához közérdek fűződik.

Az érintett nemzeti szabályozó hatóság a beérkező bejelentésekről és az e bekezdésnek megfelelően tett intézkedésekről évente összefoglaló jelentést nyújt be a Bizottságnak és az ENISA-nak.

(4)   A Bizottság – a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve az ENISA véleményét – az (1), (2) és (3) bekezdésben említett intézkedések harmonizálása céljából megfelelő műszaki végrehajtási intézkedéseket fogadhat el, így különösen meghatározhatja a bejelentés körülményeit, és a bejelentésre vonatkozóan alaki és eljárási követelményeket állapíthat meg. E műszaki végrehajtási intézkedések a lehető legnagyobb mértékben európai és nemzetközi szabványokon alapulnak majd, és nem akadályozzák meg a tagállamokat abban, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett célok elérése érdekében további követelményeket határozzanak meg.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen végrehajtási intézkedéseket a 22. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

13b. cikk

Végrehajtás, a jogkövető magatartás kikényszerítése

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes nemzeti szabályozó hatóságok jogosultak legyenek a 13a. cikk végrehajtása érdekében kötelező utasításokat kiadni – többek között a végrehajtási határidők vonatkozásában –a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások részére.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes nemzeti szabályozó hatóságok jogosultak legyenek kötelezni a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat:

a)

a szolgáltatásaik és a hálózataik biztonsági és/vagy integritási szintjének megállapításához szükséges adatok szolgáltatására, ideértve írásos biztonsági stratégiájuk átadását is; és

b)

arra, hogy vessék alá magukat egy minősített független szerv vagy egy illetékes nemzeti hatóság által végzett biztonsági ellenőrzésnek, és az ellenőrzés eredményeit bocsássák a nemzeti szabályozó hatóság rendelkezésére. Az ellenőrzés költségei az adott vállalkozást terhelik.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok rendelkezzenek a szabályok be nem tartásának, valamint annak a hálózatok biztonságára és integritására gyakorolt hatásainak kivizsgálásához szükséges hatáskörökkel.

(4)   Ezen rendelkezések nem sérthetik ezen irányelv 3. cikkét.”;

16.

a 14. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Amennyiben egy vállalkozás egy meghatározott piacon (első piac) jelentős piaci erővel rendelkezik, egy ehhez a piachoz szorosan kapcsolódó piacon (második piac) is jelentős piaci erővel rendelkezőnek minősülhet, amennyiben a két piac közötti kapcsolat lehetővé teszi az első piacon meglévő piaci erő átvitelét a második piacra, így erősítve a vállalkozás piaci erejét. Következésképpen a második piacon alkalmazhatók a 2002/19/EK irányelv (a továbbiakban: a hozzáférési irányelv) 9., 10., 11. és 13. cikke szerinti, az ilyen átvitel megelőzését célzó korrekciós intézkedések, illetve ha ezek eredménytelennek bizonyulnak, akkor a 2002/22/EK irányelv (az egyetemes szolgáltatási irányelv) 17. cikke szerinti korrekciós intézkedések.”;

17.

a 15. cikk a következőképpen módosul:

a)

a cím helyébe a következő szöveg lép:

Eljárás a piacok beazonosítására és meghatározására”;

b)

az (1) bekezdésben az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A nyilvános konzultációt – beleértve a nemzeti szabályozó hatóságokkal folytatott konzultációt is – követően és a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve a BEREC véleményét, a Bizottság a 22. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadói eljárással összhangban ajánlást fogad el az érintett termék- és szolgáltatáspiacokról (az ajánlás). Az ajánlásban azonosítja az elektronikus hírközlési ágazaton belül azokat a termék- és szolgáltatáspiacokat, amelyek sajátosságai – a versenyjog hatálya alatt konkrét esetekben esetleg meghatározott piacok sérelme nélkül – indokolttá tehetik az egyedi irányelvekben foglalt szabályozási kötelezettségek előírását. A Bizottság a piacokat a versenyjog elvei szerint határozza meg.”;

c)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az ajánlást és az iránymutatásokat a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve a nemzeti szabályozó hatóságok a versenyjog elveivel összhangban meghatározzák a nemzeti körülményeknek megfelelő érintett piacokat, különösen a területükön található érintett földrajzi piacokat. A nemzeti szabályozó hatóságok az ajánlásban meghatározottól eltérő piacok meghatározását megelőzően a 6. és a 7. cikkben említett eljárásokat alkalmazzák.”;

d)

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A többek között a nemzeti szabályozó hatóságokkal folytatott konzultációt követően és a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve a BEREC véleményét, a Bizottság a 22. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban egy, a tagországok közötti piacokat meghatározó határozatot fogadhat el.”;

18.

a 16. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) és a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A nemzeti szabályozó hatóságok elvégzik az ajánlásban felsorolt, érintett piacok elemzését, figyelembe véve az ajánlásban azonosított piacokat, és a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve az iránymutatásokat. A tagállamok biztosítják, hogy ezen elemzés elvégzésére adott esetben a nemzeti versenyhatóságokkal együttműködésben kerüljön sor.

(2)   Amennyiben e cikk (3) vagy (4) bekezdése, a 2002/22/EK irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 17. cikke vagy a 2002/19/EK irányelv (hozzáférési irányelv) 8. cikke előírja, hogy egy nemzeti szabályozó hatóság eldöntse, hogy bevezeti, fenntartja, módosítja vagy megszünteti a vállalkozásokra vonatkozó kötelezettségeket, úgy az e cikk (1) bekezdésében említett piacelemzése alapján meg kell állapítania, hogy az érintett piacon tényleges verseny valósul-e meg.”;

b)

a (4), (5) és a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság megállapítja, hogy egy érintett piacon nem hatékony a verseny, a 14. cikkel összhangban meghatározza az e piacon egymagukban vagy együttesen jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokat, és a nemzeti szabályozó hatóság az ilyen vállalkozások számára az e cikk (2) bekezdésében említett megfelelő különös szabályozási kötelezettségeket állapít meg, illetve a már létező ilyen kötelezettségeket fenntartja vagy módosítja.

(5)   A 15. cikk (4) bekezdésében említett határozatban meghatározott, tagországok közötti piacok esetében az érintett nemzeti szabályozó hatóságok – az iránymutatásokat a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve – a piacelemzést közösen végzik el, és összehangolt módon határoznak az e cikk (2) bekezdésében említett szabályozási kötelezettségek bevezetéséről, fenntartásáról, módosításáról vagy megszüntetéséről.

(6)   A (3) és (4) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően meghozott intézkedésekre a 6. és 7. cikkben említett eljárások alkalmazandók. A nemzeti szabályozó hatóságok az alábbi határidőkön belül elvégzik az érintett piac elemzését, és a 7. cikkel összhangban bejelentik a megfelelő intézkedéstervezetet:

a)

az adott piacra vonatkozó korábbi intézkedés elfogadásától számított három éven belül. Ez az időszak azonban legfeljebb három további évvel meghosszabbítható, amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság a javasolt meghosszabbításról szóló, indokolással ellátott értesítést küld a Bizottságnak, és ezzel kapcsolatban a Bizottság az értesítéstől számított egy hónapon belül nem emel kifogást;

b)

a Bizottságnak korábban be nem jelentett piacok esetében az érintett piacokra vonatkozó felülvizsgált ajánlás elfogadásától számított két éven belül; vagy

c)

az Unióhoz újonnan csatlakozott tagállamok esetében a csatlakozástól számított két éven belül.”;

c)

a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(7)   Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság a (6) bekezdésben előírt határidőn belül nem végezte el az ajánlásban azonosított valamely érintett piac elemzését, a BEREC kérésre segítséget nyújt az érintett nemzeti szabályozó hatóságnak például az adott piac és az előírandó egyedi kötelezettségek elemzésének elvégzésében. E segítségre támaszkodva az érintett nemzeti szabályozó hatóság a 7. cikkel összhangban hat hónapon belül bejelenti a Bizottságnak az intézkedéstervezetet.”;

19.

a 17. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés első mondatában a „szabvány-, illetve előírásjegyzéket” szövegrész helyébe a „nem kötelező szabványok, illetve előírások jegyzékét” szöveg lép:

b)

a (2) bekezdés harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ilyen szabványok és/vagy előírások hiányában a tagállamok ösztönzik a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU), a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezlete (CEPT), a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) vagy a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) által elfogadott nemzetközi szabványok vagy ajánlások alkalmazását.”;

c)

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Ha a Bizottság kötelezővé kívánja tenni egyes szabványok és/vagy előírások alkalmazását, az Európai Unió Hivatalos Lapjában hirdetményt tesz közzé és minden érintett felet észrevételezésre hív fel. A Bizottság megfelelő végrehajtási intézkedéseket hoz és kötelezővé teszi a megfelelő szabványok alkalmazását oly módon, hogy azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett szabvány- és/vagy előírásjegyzékben kötelező szabványként tünteti fel.

(5)   Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az (1) bekezdésben említett szabványok és/vagy előírások már nem járulnak hozzá a harmonizált elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásához, vagy már nem felelnek meg a fogyasztói igényeknek, vagy hátráltatják a technológiai fejlődést, a 22. cikk (2) bekezdésben említett tanácsadói bizottsági eljárásnak megfelelően törli azokat az (1) bekezdésben említett szabvány- és/vagy előírásjegyzékből.”;

d)

a (6) bekezdésben az „a 22. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően törli azokat az (1) bekezdésben említett szabvány-, illetve előírásjegyzékből” szövegrész helyébe az „akkor megfelelő végrehajtási intézkedéseket hoz, majd a kérdéses szabványokat és/vagy előírásokat törli az (1) bekezdésben előírt szabvány-, illetve előírásjegyzékből” szöveg lép;

e)

a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(6a)   Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló, a (4) és a (6) bekezdésben említett végrehajtási intézkedéseket a 22. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”;

20.

a 18. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés a következő c) ponttal egészül ki:

„c)

a digitális televíziós szolgáltatások és készülékek szolgáltatóit arra, hogy működjenek együtt a műszakilag átjárható televíziós szolgáltatásoknak a fogyatékkal élő végfelhasználók részére történő szolgáltatásában.”;

b)

a (3) bekezdést el kell hagyni;

21.

a 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„19. cikk

Harmonizációs eljárások

(1)   Az ezen irányelv 9. cikkében, valamint a 2002/20/EK irányelv (az engedélyezési irányelv) 6. és 8. cikkében foglalt rendelkezések sérelme nélkül, ha a Bizottság megállapítja, hogy az ezen irányelvben és az egyedi irányelvekben meghatározott szabályozási feladatok nemzeti szabályozó hatóságok általi végrehajtásában tapasztalható eltérések az egységes piac akadályát képezhetik, akkor a Bizottság a 8. cikkben foglalt célok elérésének előmozdítása érdekében – a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve a BEREC véleményét – ajánlást adhat ki vagy határozatot fogadhat el ezen irányelv és az egyedi irányelvek rendelkezéseinek harmonizált alkalmazásáról.

(2)   Ha a Bizottság az (1) bekezdés szerint ajánlást ad ki, akkor köteles a 22. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban eljárni.

A tagállamok biztosítják, hogy feladataik elvégzése során a nemzeti szabályozó hatóságok a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegyék ezeket az ajánlásokat. Ha egy nemzeti szabályozó hatóság úgy dönt, hogy nem követ egy ajánlást, erről tájékoztatja a Bizottságot, és megindokolja álláspontját.

(3)   Az (1) bekezdés szerint elfogadott határozatok kizárólag a következő kérdések kezelésére irányuló harmonizált vagy összehangolt elvek megállapítására terjedhetnek ki:

a)

a 15. és 16. cikk alkalmazása során a hírközlési piacok szabályozására vonatkozó általános szabályozási elvek nemzeti szabályozó hatóságok általi következetlen alkalmazása, amennyiben az az egységes belső piac akadályát képezi. Az ilyen határozatokban nem lehet a nemzeti szabályozó hatóságok által a 7a. cikk szerint kiadott egyedi értesítésekre hivatkozni;

Ilyen esetben a Bizottság csak határozattervezetre tesz javaslatot:

az ugyanezen kérdéssel foglalkozó bizottsági ajánlás elfogadását követő legalább két évvel, és

a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve a BEREC által a Bizottság kérését követő három hónapon belül kiadott véleményt a szóban forgó határozat elfogadása ügyében;

b)

a számkiosztás, beleértve a számtartományokat, a számok és az azonosítók hordozhatóságát, a szám- és a címfordítási rendszereket és a »112« hívószámon elérhető segélyhívó szolgáltatásokhoz való hozzáférést is.

(4)   Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló, az (1) bekezdésben említett határozatot a 22. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(5)   A BEREC saját kezdeményezésére tanácsot adhat a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az (1) bekezdés alapján szükséges-e intézkedni.”;

22.

a 20. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Ha az ezen irányelv vagy az egyedi irányelvek alapján felmerült kötelezettségekkel kapcsolatban jogvita keletkezik egy adott tagállamban elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások között, vagy a tagállamban ilyen vállalkozások és az ezen irányelv vagy az egyedi irányelvek alapján felmerült hozzáférési és/vagy összekapcsolási kötelezettségek kedvezményezettjeinek minősülő egyéb vállalkozások között, akkor az érintett nemzeti szabályozó hatóság – bármelyik fél kérésére és a (2) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül – a jogvita lehető legrövidebb időn belül, a kivételes körülmények esetét kivéve minden esetben legkésőbb négy hónapon belül történő megoldása végett kötelező erejű határozatot bocsát ki. Az érintett tagállam megköveteli, hogy minden fél teljes mértékben működjön együtt a nemzeti szabályozó hatósággal.”;

23.

a 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„21. cikk

Határon átnyúló jogviták rendezése

(1)   Ha ezen irányelv vagy az egyedi irányelvek alapján határon átnyúló jogvita keletkezik és a jogvita elbírálására több tagállam nemzeti szabályozó hatósága is illetékességgel rendelkezik, akkor a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell eljárni.

(2)   A jogvitát bármely fél az érintett nemzeti szabályozó hatóságok elé utalhatja. Az illetékes nemzeti szabályozó hatóságok összehangolják erőfeszítéseiket, és jogukban áll konzultációt folytatni a BEREC-kel a jogvitának a 8. cikkben meghatározott célokkal összhangban történő megoldása érdekében.

A nemzeti szabályozó hatóságok által a jogvita során hozott határozat részeként valamely vállalkozás számára megállapított kötelezettségnek meg kell felelnie ezen irányelvnek és az egyedi irányelveknek.

A jogvitában illetékes bármely nemzeti szabályozó hatóság felkérheti a BEREC-et, hogy véleményt adjon ki azokról az intézkedésekről, amelyeket a keretirányelv és/vagy az egyedi irányelvek rendelkezéseinek megfelelően a jogvita rendezése érdekében meg kell tenni.

Amennyiben a BEREC-hez ilyen kérelmet nyújtottak be, a jogvita bármely vonatkozásában illetékes valamennyi nemzeti szabályozó hatóság a jogvita rendezésére irányuló intézkedések megtétele előtt megvárja a BEREC által kiadott véleményt. Ez nem zárja ki, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok szükség esetén sürgős intézkedéseket tegyenek meg

A nemzeti szabályozó hatóság által a jogvita rendezése érdekében a vállalkozásokra előírt kötelezettségeknek igazodniuk kell ezen irányelv, illetve az egyedi irányelvek rendelkezéseihez, és a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venniük a BEREC által kiadott véleményt.

(3)   A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az illetékes nemzeti szabályozó hatóságok közösen utasítsák el a jogvita rendezésére irányuló kérelmet abban az esetben, ha léteznek más mechanizmusok, beleértve a közvetítést, amelyek jobban hozzájárulnak a jogvita kellő időben és a 8. cikk rendelkezéseivel összhangban történő rendezéséhez.

A nemzeti szabályozó hatóságok erről haladéktalanul tájékoztatják a feleket. Ha a jogvita rendezése négy hónap elteltével nem történt meg, amennyiben a jogvita megoldása érdekében a sérelmet szenvedett fél nem fordult bírósághoz, valamint bármelyik fél kérésére a nemzeti szabályozó hatóságok – a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve a BEREC által kiadott véleményt – összehangolják erőfeszítéseiket a jogvitának a 8. cikk rendelkezéseivel összhangban történő megoldása érdekében.

(4)   A (2) bekezdésben említett eljárás nem zárja ki, hogy a felek valamelyike bíróság előtt keresetet indítson.”;

24.

a szöveg a következő cikkel egészül ki:

„21a. cikk

Szankciók

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelvnek és az egyedi irányelveknek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést végrehajtásuk biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak megfelelőknek, hatékonyaknak, arányosaknak, és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb 2011. május 25-ig értesítik a Bizottságot e rendelkezésekről, és késedelem nélkül értesítik a Bizottságot azok bármely későbbi módosításáról.”

25.

a 22. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire.”;

b)

a (4) bekezdést el kell hagyni;

26.

a 27. cikket el kell hagyni.

27.

az I. mellékletet el kell hagyni;

28.

a II. melléklet helyébe a következő szöveg lép:

„II. MELLÉKLET

A nemzeti szabályozó hatóságok által a közös erőfölény vizsgálata során a 14. cikk (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban alkalmazandó kritériumok

Két vagy több vállalkozás a 14. cikk értelmében akkor is közös erőfölénnyel rendelkezőnek minősülhet, ha szerkezeti vagy egyéb kapcsolódás nincs közöttük, azonban olyan piacon működnek, amelyet a tényleges verseny hiánya jellemez, és amelyen egyetlen vállalkozás sem rendelkezik jelentős piaci erővel. A vonatkozó közösségi jogszabályoknak és az Európai Közösségek Bírósága közös erőfölényre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának megfelelően valószínűsíthető, hogy ez az eset áll fenn akkor, ha a piac koncentrált és több olyan megfelelő jellemzővel bír, amelyek közül az elektronikus hírközlés esetében az alábbiak lehetnek a leginkább relevánsak:

a kereslet csekély rugalmassága,

hasonló piaci részesedések,

a piacra lépés jelentős jogi vagy gazdasági korlátai,

vertikális integráció a szolgáltatás kollektív megtagadásával,

a kiegyenlítő vásárlóerő hiánya,

a potenciális verseny hiánya.

A fenti felsorolás példálózó, nem kimerítő jellegű, és a kritériumoknak nem kell együttesen teljesülniük. A felsorolás inkább csak illusztrálni kívánja, hogy milyen típusú bizonyítékokkal lehet alátámasztani a közös erőfölény fennállására vonatkozó állításokat.”

2. cikk

A 2002/19/EK irányelv (hozzáférési irányelv) módosítása

A 2002/19/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.

a 2. cikk a következőképpen módosul:

a)

az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)

»hozzáférés«: eszközök és/vagy szolgáltatások rendelkezésre bocsátása más vállalkozás számára, meghatározott feltételek mellett, kizárólagos vagy nem kizárólagos jelleggel, elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása céljából, beleértve azt is, amikor ezeket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások vagy műsorszolgáltatói tartalomszolgáltatás nyújtására használják. Ez magában foglalja többek között: a hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférést, amely tartalmazhatja a berendezések helyhez kötött vagy nem helyhez kötött módon történő csatlakoztatását (ez különösen tartalmazza a helyi hurokhoz való hozzáférést és a helyi hurok révén történő szolgáltatásnyújtáshoz szükséges eszközökhöz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést); továbbá a fizikai infrastruktúrához való hozzáférést, beleértve az épületeket, alépítményeket és antennatartókat; a megfelelő szoftverrendszerekhez – köztük a működést támogató rendszerekhez – való hozzáférést; az informatikai rendszerekhez vagy adatbázisokhoz való hozzáférést előrendelés, ellátás, rendelés, karbantartás, javítási igények és számlázás céljából; a számfordításhoz vagy az azzal egyenértékű funkcióval rendelkező rendszerekhez való hozzáférést; a helyhez kötött és a mobil rendszerekhez való hozzáférést különösen barangolás céljából; a digitális televíziós szolgáltatások feltételes hozzáférésű rendszereihez való hozzáférést és a virtuális hálózati szolgáltatásokhoz való hozzáférést.”;

b)

az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e)

»helyi hurok«: az a fizikai érpár, amely a nyilvános, helyhez kötött elektronikus hírközlő hálózatban valamely hálózati végpontot összekapcsol egy kábelrendezővel vagy annak megfelelő eszközzel.”;

2.

a 4. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A nyilvános hírközlő hálózatok üzemeltetői jogosultak és – amennyiben a 2002/20/EK irányelv (engedélyezési irányelv) 4. cikkének megfelelően arra felhatalmazott más vállalkozások kérik – kötelesek a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása végett egymással az összekapcsolásról tárgyalásokat folytatni annak érdekében, hogy a szolgáltatások nyújtását és együttműködési képességét a Közösség egészében biztosítsák. Az üzemeltetők más vállalkozásoknak olyan feltételek mellett kötelesek kínálni a hozzáférést és az összekapcsolást, amelyek összhangban vannak a nemzeti szabályozó hatóság által az 5–8. cikk alapján előírt kötelezettségekkel.”;

3.

az 5. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.

az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A nemzeti szabályozó hatóságok – a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 8. cikkében foglalt célok érdekében eljárva – ösztönzik és adott esetben biztosítják, ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban, a megfelelő hozzáférést és összekapcsolást, valamint a szolgáltatások átjárhatóságát, feladatkörüket oly módon gyakorolva, hogy az a hatékonyságot, a fenntartható versenyt, valamint a hatékony beruházást és innovációt előmozdítsa, és a végfelhasználók számára a lehető legelőnyösebb legyen.”;

ii.

a következő pont kerül beillesztésre:

„ab)

indokolt esetben és a szükséges mértékben kötelezettségeket a végfelhasználók hozzáférését ellenőrző vállalkozások számára, hogy szolgáltatásaikat átjárhatóvá tegyék.”;

b)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az (1) bekezdés alapján előírt kötelezettségeknek és feltételeknek objektívnek, átláthatónak, arányosnak és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, és a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 6., 7. és 7a. cikkében említett eljárásokkal összhangban kell őket végrehajtani.”;

c)

a (3) bekezdést el kell hagyni;

d)

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az (1) bekezdésben említett hozzáférés és összekapcsolás tekintetében a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságnak legyen hatásköre arra, hogy – ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban, valamint a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 6., 7., 20. és 21. cikkében említett eljárásoknak megfelelően – indokolt esetben a saját kezdeményezésére beavatkozzon a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 8. cikkében foglalt ágazatpolitikai célok védelme érdekében.”;

4.

a 6. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A piaci folyamatok és a technológiai fejlődés fényében a Bizottság az I. melléklet módosítása céljából végrehajtási intézkedéseket fogadhat el. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 14. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”;

5.

a 7. cikket el kell hagyni;

6.

a 8. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdésben az „a 9–13. cikkben” szövegrész helyébe az „a 9–13a. cikkben” szöveg lép;

b)

a (3) bekezdés a következőképpen módosul:

i.

az első albekezdés a következőképpen módosul:

az első francia bekezdésben az „az 5. cikk (1) bekezdésének, az 5. cikk (2) bekezdésének és a 6. cikknek” szövegrész helyébe az „az 5. cikk (1) bekezdésének és a 6. cikknek” szövegrész lép,

a második francia bekezdésben az „a távközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről és a magánélet védelméről szóló, 1997. december 15-i 97/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (20)” szövegrész helyébe az „az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (21) (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) szövegrész lép,

ii.

a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Kivételes körülmények között, amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság a jelentős piaci erővel rendelkező üzemeltetőkre az ezen irányelv 9–13. cikkében meghatározottaktól eltérő hozzáférési, illetve összekapcsolási kötelezettségeket kíván előírni, erre irányuló kérelmet nyújt be a Bizottsághoz. A Bizottság a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) (22) véleményét. A Bizottság – a 14. cikk (2) bekezdésével összhangban eljárva – határozatot hoz, amelyben a nemzeti szabályozó hatóságnak engedélyezi ilyen intézkedés megtételét, vagy a kérelmet elutasítja.

7.

a 9. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A nemzeti szabályozó hatóságok a 8. cikk rendelkezéseivel összhangban az összekapcsolás és/vagy a hozzáférés tekintetében átláthatósági kötelezettségeket állapíthatnak meg, megkövetelve az üzemeltetőktől, hogy meghatározott információkat tegyenek közzé, így számviteli információkat, műszaki előírásokat, hálózati jellemzőket, a szolgáltatás és a használat feltételeit, ideértve a szolgáltatások és alkalmazások használatát és/vagy az azokhoz történő hozzáférést korlátozó bármilyen feltételt – amennyiben a tagállamok a közösségi jogszabályoknak megfelelően ilyen feltételeket engedélyeztek –, valamint az árakat.”;

b)

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A (3) bekezdés ellenére, amennyiben egy üzemeltetőt a 12. cikk alapján a nagykereskedelmi hálózati infrastruktúrához való hozzáférésre vonatkozó kötelezettség terhel, a nemzeti szabályozó hatóság biztosítja a legalább a II. mellékletben foglalt elemeket tartalmazó referenciaajánlat közzétételét.”;

c)

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   A Bizottság elfogadhatja a II. melléklet szükséges módosításait annak érdekében, hogy hozzáigazítsa azt a piaci fejleményekhez és a technológiai változásokhoz. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 14. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. E bekezdés rendelkezéseinek végrehajtásában a Bizottságot a BEREC segítheti.”

8.

a 12. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)

harmadik személyeknek hozzáférést biztosítsanak meghatározott hálózati elemekhez és/vagy kapcsolódó eszközökhöz, beleértve a nem aktív hálózati elemekhez való hozzáférést és/vagy a helyi hurok átengedését, többek között a közvetítőválasztás és/vagy előválasztás, és/vagy az előfizetői vonal viszonteladásának lehetővé tétele érdekében;”;

b)

az (1) bekezdés f) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„f)

helymegosztást vagy a kapcsolódó eszközök más formában való közös használatát biztosítsák;”;

c)

az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„j)

biztosítsanak hozzáférést a kapcsolódó szolgáltatásokhoz, így egyebek mellett az azonosítási, a helymeghatározási és a jelenléti szolgáltatáshoz.”;

d)

a (2) bekezdés bevezető mondata és a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A nemzeti szabályozó hatóságok annak mérlegelése során, hogy az (1) bekezdésben említett kötelezettségeket előírják-e és különösen annak vizsgálata során, hogy az ilyen kötelezettségek arányosak lennének-e a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 8. cikkében foglalt célokkal, különösen a következő tényezőket kötelesek figyelembe venni:

a)

a piacfejlődés ütemének tükrében a versengő eszközök használatának vagy üzembe helyezésének műszaki és gazdasági megvalósíthatósága, figyelembe véve a szóban forgó összekapcsolás és/vagy hozzáférés jellegét és típusát, beleértve az egyéb upstream hozzáférési termékek – például az alépítményekhez való hozzáférés – megvalósíthatóságát;”;

e)

a (2) bekezdés c) és d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c)

az eszköz tulajdonosának kezdeti befektetése, figyelembe véve minden közbefektetést és a befektetés kockázatait;

d)

a verseny hosszú távú megőrzésének szükségessége, különös figyelmet fordítva a gazdaságilag hatékony, infrastruktúraalapú versenyre;”;

f)

a szöveg a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3)   Amikor a nemzeti szabályozó hatóságok e cikk rendelkezéseivel összhangban hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettségeket írnak elő egy üzemeltető számára, akkor szükség esetén, a hálózat szabályos működésének biztosítása céljából műszaki vagy üzemeltetési feltételeket állapíthatnak meg a szolgáltató és/vagy a hozzáférés kedvezményezettjei számára. A különleges műszaki szabványok vagy előírások betartására irányuló kötelezettségeknek összhangban kell lenniük a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 17. cikkének megfelelően megállapított szabványokkal és előírásokkal.”;

9.

a 13. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A nemzeti szabályozó hatóság a 8. cikk rendelkezéseivel összhangban az összekapcsolás és/vagy a hozzáférés bizonyos típusainak szolgáltatása tekintetében a költségmegtérülésre és az árszabályozásra vonatkozó kötelezettségeket állapíthat meg – beleértve az árak költségalapúságára vonatkozó és a költségszámítási rendszerekre vonatkozó kötelezettségeket – abban az esetben, ha a piacelemzés azt mutatja, hogy a tényleges verseny hiányának következtében az érintett üzemeltető a végfelhasználók kárára túlságosan magas szinten tarthatja az árakat vagy árprést alkalmazhat. Az üzemeltető általi befektetések – többek között az új generációs hálózatokba való befektetések – ösztönzése érdekében, a nemzeti szabályozó hatóság figyelembe veszi az üzemeltető befektetését, és a megfelelő befektetett tőke ésszerű megtérülését biztosítja számára az adott új hálózati beruházási projekthez szorosan kötődő minden kockázat figyelembevétele mellett.”;

10.

a szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„13a. cikk

Funkcionális szétválasztás

(1)   Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság megállapítja, hogy a 9–13. cikk alapján előírt megfelelő kötelezettségekkel nem sikerült megvalósítani a tényleges versenyt, és egyes nagykereskedelmi hozzáférési termékek piacai tekintetében jelentős és tartós versenyproblémák és/vagy piaci hiányosságok állnak fenn, akkor a 8. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében foglalt rendelkezésekkel összhangban – kivételes intézkedésként – arra kötelezheti a vertikálisan integrált vállalkozásokat, hogy az említett hozzáférési termékek nagykereskedelmi szolgáltatásával kapcsolatos tevékenységüket önállóan működő gazdasági egység keretében végezzék.

Ez a gazdasági egység valamennyi vállalkozásnak – ideértve az anyavállalat más gazdasági egységeit is – egységes határidővel és szerződési feltételekkel, ideértve az árra és a szolgáltatás színvonalára vonatkozó feltételeket is, továbbá azonos rendszerek és folyamatok révén köteles nyújtani a hozzáférési termékeket és szolgáltatásokat.

(2)   Ha a nemzeti szabályozó hatóság funkcionális szétválasztásra irányuló kötelezettséget kíván előírni, javaslatot nyújt be a Bizottsághoz, amely tartalmazza a következőket:

a)

a nemzeti szabályozó hatóságnak az (1) bekezdésben említett megállapításait alátámasztó bizonyítékok;

b)

arra vonatkozó bizonyítékok, hogy ésszerű időn belül nincs vagy nagyon kicsi az esély arra, hogy kialakuljon az infrastruktúraalapú verseny;

c)

a szabályozó hatóságra, a vállalkozásra, különösen a leválasztott vállalkozás által foglalkoztatott munkaerőre és az elektronikus hírközlési ágazat egészére, valamint– figyelembe véve különösen a társadalmi és területi kohézió biztosításának szükségességét – egy ágazat egészébe való befektetések ösztönzésére, valamint más érdekeltekre gyakorolt várható hatás, így különösen az infrastruktúraszintű versenyre gyakorolt várható hatás és a fogyasztókkal kapcsolatos esetleges hatások elemzése;

d)

azon okoknak az elemzése, amelyek igazolják, hogy ez a kötelezettség lenne a versennyel kapcsolatos azonosított problémák/piaci kudarcok kezelését célzó eszközök végrehajtásának leghatékonyabb eszköze.

(3)   Az intézkedéstervezetnek tartalmaznia kell a következő elemeket:

a)

a szétválasztás pontos jellege és mértéke, meg kell határoznia különösen az önálló gazdasági egység jogállását;

b)

az önálló gazdasági egység eszközei, valamint az egység által szolgáltatandó termékek vagy szolgáltatások megjelölése;

c)

az önálló gazdasági egység által foglalkoztatott személyzet függetlenségét biztosító vezetési szabályok és a kapcsolódó ösztönző rendszer;

d)

a kötelezettségek teljesítését biztosító szabályok;

e)

a működési eljárások – különösen más érdekeltekkel szembeni – átláthatóságát biztosító szabályok;

f)

a kötelezettségek teljesítését biztosító felügyeleti program, beleértve az éves jelentés közzétételét is.

(4)   A Bizottság által a 8. cikk (3) bekezdésének megfelelően az intézkedéstervezetről meghozott határozatot követően a nemzeti szabályozó hatóság a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 16. cikkében megállapított eljárással összhangban elvégzi a hozzáférési hálózattal kapcsolatos különböző piacok összehangolt elemzését. Értékelése alapján a nemzeti szabályozó hatóság a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 6. és 7. cikkével összhangban dönt kötelezettségek megállapításáról, fenntartásáról, módosításáról vagy visszavonásáról.

(5)   Ha a funkcionális szétválasztásra kötelezett vállalkozás a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 16. cikke szerint meghozott határozat alapján valamely piacon jelentős piaci erővel rendelkezőnek minősül, akkor vele szemben e piac tekintetében megállapítható bármely, a 9–13. cikkben meghatározott kötelezettség, illetve a Bizottság által a 8. cikk (3) bekezdése szerint engedélyezett bármely egyéb kötelezettség.

13b. cikk

Vertikálisan integrált vállalkozás önkéntes szétválása

(1)   A 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 16. cikke szerint meghozott határozat alapján egy vagy több érintett piacon jelentős piaci erővel rendelkezőnek minősülő vállalkozások előzetesen – és kellő időben ahhoz, hogy a nemzeti szabályozó hatóság felmérhesse a tervezett ügylet hatásait – tájékoztatják a nemzeti szabályozó hatóságot, ha helyi hozzáférési hálózati eszközeik teljes egészét vagy jelentős részét más tulajdonában lévő, önálló jogi személyre kívánják átruházni, vagy ha önálló gazdasági egységet kívánnak létrehozni abból a célból, hogy valamennyi kiskereskedelmi szolgáltató részére – saját kiskereskedelmi részlegüket is beleértve – teljes mértékben egyenértékű hozzáférési termékeket biztosítsanak.

A vállalkozások szintén tájékoztatják a nemzeti szabályozó hatóságot ezen szándékuk megváltozásáról, valamint a szétválás folyamatának végeredményéről.

(2)   A nemzeti szabályozó hatóság felméri, hogy a tervezett ügylet hogyan befolyásolja a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) alapján kirótt, hatályos szabályozási kötelezettségeket.

Ebből a célból a nemzeti szabályozó hatóság a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 16. cikkében megállapított eljárással összhangban elvégzi a hozzáférési hálózattal kapcsolatos különböző piacok összehangolt elemzését.

Értékelése alapján a nemzeti szabályozó hatóság a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 6. és 7. cikkével összhangban dönt kötelezettségek megállapításáról, fenntartásáról, módosításáról vagy visszavonásáról.

(3)   Ha a jogilag és/vagy működését tekintve önálló egység a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 16. cikke szerint meghozott döntés alapján valamely piacon jelentős piaci erővel rendelkezőnek minősül, akkor vele szemben e piac tekintetében megállapítható bármely, a 9–13. cikkben meghatározott kötelezettség, illetve vele szemben megállapítható a Bizottság által a 8. cikk (3) bekezdése szerint engedélyezett bármely egyéb kötelezettség.”;

11.

a 14. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire.”;

b)

a (4) bekezdést el kell hagyni;

12.

a II. melléklet a következőképpen módosul:

a)

a cím helyébe a következő szöveg lép:

b)

az a) pontban található meghatározás helyébe a következő szöveg lép:

„a)

»helyi alhurok«: olyan részleges helyi hurok, amely egy hálózati végpontot összekapcsol egy koncentrációs ponttal, vagy egy meghatározott közbülső hozzáférési ponttal egy elektronikus távközlési hálózatban;”

c)

a c) pontban található meghatározás helyébe a következő szöveg lép:

„c)

»helyi hurok teljes átengedése«: valamely kedvezményezett számára a jelentős piaci erővel rendelkező bejelentett üzemeltető helyi hurokjához vagy helyi alhurokjához való hozzáférés biztosítása, amely lehetővé teszi a hálózati infrastruktúra teljes kapacitásának használatát;”

d)

a d) pontban található fogalommeghatározás helyébe a következő szöveg lép:

„d)

»helyi hurok részleges átengedése«: valamely kedvezményezett számára a jelentős piaci erővel rendelkező üzemeltető helyi hurokjához vagy helyi alhurokjához való hozzáférés biztosítása, amely lehetővé teszi a hálózati infrastruktúra egy meghatározott részének, például a frekvencia egy részének vagy ezzel egyenértékű résznek a használatát;”

e)

az A. rész 1., 2. és 3. pontjai helyébe a következő szöveg lép:

„(1)

Azok a hálózati elemek, amelyekhez a hozzáférést kínálják, különösen a következők, a megfelelő kapcsolt eszközökkel együtt:

a)

(teljes és részleges) hozzáférés a helyi hurkokhoz;

b)

(teljes és részleges) hozzáférés a helyi alhurkokhoz, beleértve, adott esetben, a backhaul hálózatok kiépítése szempontjából nem aktív hálózati elemekhez való hozzáférést;

c)

adott esetben alapépítményekhez való hozzáférés, ami lehetővé teszi a hozzáférési hálózatok bővítését.

(2)

A fizikai hozzáférési helyek, köztük az utcai szekrények és kábelrendezők elhelyezkedésére, a helyi hurkoknak és alhurkoknak és backhauloknak a hozzáférési hálózat meghatározott részeiben rendelkezésre állására vonatkozó információk és adott esetben az alapépítmények elhelyezkedésére, illetve az azokon belüli rendelkezésre állásra vonatkozó információk.

(3)

A helyi hurokhoz, alhurokhoz és alapépítményhez való hozzáféréssel és annak használatával kapcsolatos műszaki feltételek, beleértve a sodrott fém érpár, és/vagy optikai szál és/vagy ami azzal egyenértékű, kábelelosztó és kapcsolt eszközök, valamint adott esetben, az alapépítményekhez való hozzáférés műszaki feltételei;”

f)

a B. rész 1. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„(1)

A jelentős piaci erővel rendelkező üzemeltető meglévő érintett telephelyeire vagy felszerelésének elhelyezkedésére, illetve azok tervezett aktualizálására vonatkozó információk (23).

3. cikk

A 2002/20/EK irányelv (engedélyezési irányelv) módosítása

A 2002/20/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.

a 2. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A következő fogalommeghatározást szintén alkalmazni kell:

»általános felhatalmazás«: a tagállam által létrehozott jogi keretszabályozás, amely ennek az irányelvnek megfelelően biztosítja az elektronikus hírközlő hálózatok működtetésére és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására vonatkozó jogokat, és az elektronikus hírközlő hálózatok, illetve az elektronikus hírközlési szolgáltatások valamennyi típusára vagy egyes típusaira vonatkozóan ágazatspecifikus kötelezettségeket állapít meg.”;

2.

a 3. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A különböző tagállamokban lévő vállalkozások számára határokon átnyúló elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások érintett tagállamonként nem kötelezhetők egynél több értesítésre.”;

3.

az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„5. cikk

Rádiófrekvencia- és számhasználati jogok

(1)   A tagállamok elősegítik a rádiófrekvenciáknak az általános felhatalmazások alapján történő használatát. A tagállamok szükség esetén egyedi használati jogokat adhatnak a következők érdekében:

a káros zavarás elkerülése,

a szolgáltatás műszaki színvonalának biztosítása,

a hatékony spektrumhasználat biztosítása,

vagy a tagállamok által a közösségi jogszabályokkal összhangban meghatározott egyéb közérdekű célok elérése.

(2)   Ha egyedi rádiófrekvencia- és számhasználati jogok megadása szükséges, a tagállamok – ezen irányelv 6. és 7. cikkének, valamint 11. cikke (1) bekezdése c) pontjának rendelkezéseire is figyelemmel, továbbá az említett erőforrások hatékony felhasználását a 2002/21/EK irányelvnek (keretirányelv) megfelelően biztosító bármilyen más szabályra is figyelemmel – kérelemre minden vállalkozásnak megadják ezt a jogot a hálózatoknak vagy szolgáltatásoknak a 3. cikkben említett általános felhatalmazás alapján történő működtetésére, illetve nyújtására.

Azon egyedi feltételek és eljárások sérelme nélkül, amelyeket a tagállamok a rádiófrekvencia-használati jognak a közérdekű célok közösségi jognak megfelelő megvalósítása céljából rádióműsor- vagy televízióműsor-tartalomszolgáltatók részére való megadása érdekében fogadtak el, a rádiófrekvencia- és számhasználati jogokat nyílt, tárgyilagos, átlátható, megkülönböztetésmentes és arányos eljárások keretében, rádiófrekvenciák esetében a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 9. cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban kell megadni. A nyílt eljárás követelménye alóli kivétel alkalmazható olyan esetekben, amikor az egyedi rádiófrekvencia-használati jogoknak a rádióműsor- vagy televízióműsor-tartalomszolgáltatók részére való megadása a tagállamok által a közösségi joggal összhangban meghatározott közérdekű cél eléréséhez szükséges.

A használati jogok megadása során a tagállamok meghatározzák, hogy a kérdéses jogokat a jogosult átruházhatja-e, és ha igen, milyen feltételekkel. Rádiófrekvenciák esetében ennek a rendelkezésnek összhangban kell lennie a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 9. és 9b. cikkével.

Ha a tagállamok határozott időtartamra adnak jogokat, ennek a határozott időtartamnak – figyelemmel az elérni kívánt célra és a befektetés megfelelő amortizációs idejének szükséges biztosítására – meg kell felelnie a nyújtani kívánt szolgáltatás igényeinek.

Amennyiben az egyedi rádiófrekvencia-használati jogokat tíz évre vagy tíz évnél hosszabb időtartamra adják meg, és ezeket a jogokat a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 9b. cikke alapján a vállalkozások egymásra nem ruházhatják át, és egymásnak nem adhatják haszonbérbe, az illetékes nemzeti hatóság – különösen a jogosult indokolt kérése alapján – meggyőződik arról, hogy az egyedi használati jog megadásának alapjául szolgáló kritériumok a licenc teljes időszaka alatt teljesülnek. Ha ezek a kritériumok már nem érvényesek, az egyedi használati jogot a jogosult előzetes értesítése mellett és kellő idő elteltével az adott rádiófrekvencia használatára vonatkozó általános felhatalmazássá kell átalakítani, vagy a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 9b. cikkének megfelelően a vállalkozások között átruházhatóvá vagy haszonbérbe adhatóvá kell tenni.

(3)   A használati jog megadására vonatkozó határozatot a teljes kérelemnek a nemzeti szabályozó hatósághoz való beérkezését követően a lehető leghamarabb kell meghozni, kézbesíteni és nyilvánosságra hozni; három héten belül az olyan számok esetében, amelyeket a nemzeti számozási terv keretében meghatározott célra osztottak ki, és hat héten belül az olyan rádiófrekvenciák esetében, amelyeket a nemzeti frekvenciaterv keretében elektronikus hírközlési szolgáltatások általi használatra osztottak ki. Ez utóbbi határidő nem érinti a rádiófrekvenciák, illetve a műholdpozíciók használatával kapcsolatos hatályos nemzetközi megállapodásokat.

(4)   Ha az érdekeltekkel a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 6. cikkének megfelelően folytatott konzultációt követően arról születik döntés, hogy a kivételes gazdasági értéket képviselő számok használatára vonatkozó jogok megadására versenyeztetési vagy összehasonlító kiválasztási eljárás keretében kerüljön sor, a tagállamok a legfeljebb háromhetes határidőt legfeljebb további három héttel meghosszabbíthatják.

Rádiófrekvenciák esetében a versenyeztetési, illetve az összehasonlító kiválasztási eljárásokra a 7. cikk rendelkezései irányadók.

(5)   A tagállamok nem korlátozhatják a megadandó használati jogok számát, kivéve akkor, ha ez a 7. cikknek megfelelően a rádiófrekvenciák hatékony kihasználásához szükséges.

(6)   A nemzeti szabályozó hatóságok a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 8. cikkének (2) bekezdésével és 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban biztosítják a rádiófrekvenciák tényleges és hatékony kihasználását. Biztosítják továbbá, hogy a rádiófrekvencia-használati jogok átruházása vagy felhalmozása következtében ne torzuljon a verseny. Ebből a célból a tagállamok megfelelő intézkedéseket tehetnek a rádiófrekvencia-használati jogok kényszerértékesítésére vagy haszonbérbe adásának kötelezővé tételére.”;

4.

a 6. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az elektronikus hírközlő hálózatok működtetésére és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására vonatkozó általános felhatalmazás, valamint a rádiófrekvencia-használati és a számhasználati jog csak a mellékletben felsorolt feltételekhez köthető. E feltételeknek megkülönböztetésmenteseknek, arányosaknak és átláthatóknak kell lenniük, és a rádiófrekvencia-használati jogok tekintetében összhangban kell lenniük a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 9. cikkével.”;

b)

a (2) bekezdésben a „2002/22/EK irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 16., 17., 18. és 19. cikke” szövegrész helyébe „2002/22/EK irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 17. cikke” lép;

5.

a 7. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.

A bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Amennyiben valamely tagállam a megadandó rádiófrekvencia-használati jogok számbeli korlátozásának lehetőségét vagy a meglévő jogok időtartamának a hozzájuk fűződő szerződéses feltételektől eltérő módon történő meghosszabbítását mérlegeli, többek között köteles:”;

ii.

a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)

közzétenni minden olyan döntést – indokolással együtt –, amely a használati jogok megadásának vagy meghosszabbításának korlátozására vonatkozik;”;

b)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Ha a rádiófrekvencia-használati jogok megadásának korlátozására van szükség, a tagállamok ezeket a jogokat tárgyilagos, átlátható, megkülönböztetésmentes és arányos kiválasztási szempontok alapján kötelesek megadni. Minden kiválasztási szempont megállapításakor kellő mértékben figyelembe kell venni a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 8. cikkében foglalt célok elérését, továbbá az ugyanazon irányelv 9. cikkében előírt követelmények teljesülését.”;

c)

Az (5) bekezdésben a „9. cikkével” szövegrész helyébe „9b. cikkével” lép;

6.

a 10. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1), a (2) és a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A nemzeti szabályozó hatóságok a 11. cikknek megfelelően figyelemmel kísérik és ellenőrzik az általános felhatalmazáshoz és a használati jogokhoz fűzött feltételek, valamint a 6. cikk (2) bekezdésében említett egyedi kötelezettségek teljesítését.

A nemzeti szabályozó hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy a 11. cikkel összhangban kötelezhessék az elektronikus hírközlő hálózatokat működtető vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó, általános felhatalmazással vagy rádiófrekvencia- vagy számhasználati jogokkal rendelkező vállalkozásokat az általános felhatalmazáshoz vagy a használati jogokhoz fűzött feltételek, illetve a 6. cikk (2) bekezdésében említett egyedi kötelezettségek teljesítése ellenőrzéséhez szükséges valamennyi információ rendelkezésre bocsátására.

(2)   Ha egy nemzeti szabályozó hatóság azt állapítja meg, hogy egy vállalkozás az általános felhatalmazáshoz vagy a használati jogokhoz fűzött egy vagy több feltételt, illetve a 6. cikk (2) bekezdésében említett egyedi kötelezettségeket nem teljesíti, értesíti a vállalkozást e megállapításról, és lehetőséget biztosít a vállalkozás számára álláspontjának ésszerű határidőn belül történő kifejtésére.

(3)   Az érintett hatóságot fel kell hatalmazni arra, hogy az érintett vállalkozást kötelezze a (2) bekezdésben említett kötelezettségszegés azonnali hatállyal vagy ésszerű határidőn belül történő megszüntetésére, és megteszi a megfelelés biztosítását célzó, megfelelő és arányos intézkedéseket.

E tekintetben a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy az illetékes hatóságok jogosultak legyenek:

a)

az adott esetnek megfelelően visszatartó erejű pénzbírságot kiszabni, amely lehet visszamenőleges hatályú időszakos bírság; továbbá

b)

a versenyt jelentős mértékben hátráltató szolgáltatás vagy szolgáltatáscsomag nyújtásának beszüntetését vagy késleltetését elrendelni, ha a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 16. cikke szerint a piacelemzést követően előírt hozzáférési kötelezettségek nem teljesülnek.

Az intézkedést és az annak alapjául szolgáló indokokat haladéktalanul az érintett vállalkozás tudomására kell hozni, és ésszerű határidőt kell előírni a vállalkozás számára az intézkedésnek való megfelelésre.”;

b)

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A (2) és (3) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok kötelesek felhatalmazni az illetékes hatóságot arra, hogy adott esetben pénzbírságot szabjon ki olyan vállalkozásokra, amelyek az ezen irányelv 11. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában és a 2002/19/EK irányelv (hozzáférési irányelv) 9. cikkében előírt adatszolgáltatási kötelezettséget a nemzeti szabályozó hatóság által meghatározott, ésszerű határidőn belül nem teljesítik.”;

c)

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   Az általános felhatalmazáshoz fűzött feltételek vagy a használati jogokhoz fűzött feltételek, illetve a 6. cikk (2) bekezdésében említett egyedi kötelezettségek súlyos és többszöri megszegése esetén, ha az e cikk (3) bekezdése szerinti, a teljesítés biztosítását célzó intézkedések nem vezettek eredményre, a nemzeti szabályozó hatóságok magakadályozhatják, hogy a vállalkozás tovább folytassa az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatását vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtását, illetve felfüggeszthetik vagy megvonhatják a használati jogokat. A kötelezettségszegés időtartamára hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók alkalmazhatók abban az esetben is, ha a kötelezettségszegést utólag orvosolták.”;

d)

a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)   A (2), (3) és (5) bekezdés rendelkezéseitől függetlenül, ha az illetékes hatóságnak az általános felhatalmazáshoz fűzött feltételek, a használati jogokhoz fűzött feltételek vagy a 6. cikk (2) bekezdésében említett egyedi kötelezettségek olyan megszegésére utaló bizonyítéka van, amely közvetlenül és súlyosan fenyegeti a közrendet, a közbiztonságot vagy a közegészséget, illetve súlyos gazdasági vagy működési gondokhoz vezet az elektronikus hírközlő hálózatok vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatások más szolgáltatói vagy felhasználói számára vagy a rádióspektrum más felhasználói számára, az illetékes hatóság a végső döntés meghozatala előtt sürgősséggel ideiglenes intézkedést hozhat a helyzet orvoslására. Az érintett vállalkozás számára ezt követően ésszerű lehetőséget kell adni álláspontja kifejtésére és esetleges megoldási javaslatainak előterjesztésére. Az illetékes hatóság adott esetben megerősítheti az ideiglenes intézkedést, amely legfeljebb három hónapig maradhat hatályban, de abban az esetben, ha a végrehajtási eljárások nem zárultak le, ez további legfeljebb három hónappal meghosszabbítható.”;

7.

a 11. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)

az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)

a melléklet A. része 1. és 2. feltételének, B. része 2. és 6. feltételének és C. része 2. és 7. feltételének való megfelelés, valamint a 6. cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségeknek való megfelelés szisztematikus vagy eseti ellenőrzése;”;

b)

a szöveg a következő pontokkal egészül ki:

„g)

a rádiófrekvenciák hatékony használatának fenntartása és az azokkal való eredményes gazdálkodás biztosítása;

h)

az olyan jövőbeli hálózat- és szolgáltatásfejlesztések értékelése, amelyek hatással lehetnek a versenytársaknak nyújtott nagykereskedelmi szolgáltatásokra.”;

c)

a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az első albekezdés a), b), d), e), f), g) és h) pontjában említett adatok szolgáltatása a piacra jutást megelőzően, vagy annak feltételeként nem követelhető meg.”;

8.

a 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„14. cikk

Jogok és kötelezettségek módosítása

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az általános felhatalmazásokkal, a használati jogokkal, illetve az eszközök kiépítésére vonatkozó jogokkal összefüggő jogosultságokat, feltételeket és eljárásokat csak objektíve indokolt esetekben és arányos módon, adott esetben az átruházható rádiófrekvencia-használati jogokra alkalmazandó egyedi feltételek figyelembevételével lehessen módosítani. Azon esetek kivételével, amikor a javasolt módosítások kisebb mértékűek és a jogosult vagy az általános felhatalmazások tulajdonosa hozzájárult azokhoz, az ilyen módosításra irányuló szándékot megfelelő módon az érintettek tudomására kell hozni, és az érdekelt feleknek, köztük a felhasználóknak és a fogyasztóknak elegendő időt – hacsak kivételes körülmények nem állnak fenn, legalább négy hetet – kell biztosítani a javasolt módosításokkal kapcsolatos álláspontjuk kifejtésére.

(2)   A tagállamok az eszközkiépítési vagy a rádiófrekvencia-használati jogokat a tárgyidőszak vége előtt nem korlátozhatják és nem vonhatják vissza, kivéve akkor, ha ez indokolt, és – adott esetben – összhangban van a melléklettel, valamint a jogok visszavonása esetén nyújtandó kártalanításra irányadó nemzeti rendelkezésekkel.”;

9.

a 15. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Annak érdekében, hogy az általános felhatalmazásokkal, a használati jogokkal és az eszközkiépítési jogokkal összefüggő jogosultságokra, feltételekre, eljárásokra, díjakra és döntésekre vonatkozó minden lényeges információhoz minden érdekelt könnyen hozzáférhessen, a tagállamok gondoskodnak ezen információk megfelelő közzétételéről és rendszeres aktualizálásáról.”;

10.

a 17. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 9a. cikkében foglalt rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok a 2009. december 31-én hatályos általános felhatalmazásokat és egyedi használati jogokat legkésőbb 2011. december 19-ig hozzáigazítják ezen irányelv 5., 6. és 7. cikkéhez, valamint ennek mellékletéhez.

(2)   Ha az (1) bekezdés alkalmazása szűkíti a jogokat vagy kiterjeszti a már hatályos általános felhatalmazásokat és egyedi használati jogokat, a tagállamok legkésőbb 2012. szeptember 30-ig meghosszabbíthatják e felhatalmazások és jogok érvényességét abban az esetben, ha ez nem érinti más vállalkozásoknak a közösségi jog értelmében fennálló jogait. A tagállamok az ilyen meghosszabbításról – indokolás mellett – tájékoztatják a Bizottságot.”;

11.

a melléklet ezen irányelv mellékletének megfelelően módosul.

4. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2887/2000/EK rendelet hatályát veszti.

5. cikk

Átültetés

(1)   A tagállamok 2011. május 25-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Haladéktalanul közlik a Bizottsággal az említett rendelkezések szövegét.

Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok 2011. május 26-tól alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

6. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon lép hatályba.

7. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2009. november 25-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

Å. TORSTENSSON


(1)  HL C 224., 2008.8.30., 50. o.

(2)  HL C 257., 2008.10.9., 51. o.

(3)  Az Európai Parlament 2008. szeptember 24-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2009. február 16-i közös álláspontja (HL C 103. E, 2009.5.5., 1. o.) és az Európai Parlament 2009. május 6-i álláspontja, a Tanács 2009. november 20-i határozata és az Európai Parlament 2009. november 24-i jogalkotási állásfoglalása.

(4)  HL L 108., 2002.4.24., 33. o.

(5)  HL L 108., 2002.4.24., 7. o.

(6)  HL L 108., 2002.4.24., 21. o.

(7)  HL L 108., 2002.4.24., 51. o.

(8)  HL L 201., 2002.7.31., 37. o.

(9)  Lásd e Hivatalos Lap 1 oldalát.

(10)  HL L 91., 1999.4.7., 10. o.

(11)  HL L 108., 2002.4.24., 1. o.

(12)  HL L 198., 2002.7.27., 49. o.

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 10-i 460/2004/EK rendelete (HL L 77., 2004.3.13., 1. o.).

(14)  A Bizottság 2003. február 11-i ajánlása az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban az elektronikus hírközlés ágazatában az előzetes szabályozás alá eső érintett termék- és szolgáltatáspiacokról (HL L 114., 2003.5.8., 45. o.).

(15)  HL L 336., 2000.12.30., 4. o.

(16)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(17)  HL L 201., 2002.7.31., 37. o.”;

(18)  Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) és a Hivatal létrehozásáról szóló, 2009. november 25-i 1211/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet.”;

(19)  HL L 198., 2002.7.27., 49. o.”;

(20)  HL L 24., 1998.1.30., 1. o.

(21)  HL L 201., 2002.7.31., 37. o.”;

(22)  Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) és a Hivatal létrehozásáról szóló, 2009. november 25-i 1211/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet”;

(23)  A közbiztonsági aggályok felmerülésének elkerülése érdekében ezen információk rendelkezésre bocsátását korlátozni lehet úgy, hogy csak az érdekelt felek számára legyen hozzáférhetők.”


MELLÉKLET

A 2002/20/EK irányelv (engedélyezési irányelv) melléklete a következőképpen módosul:

1.

az első bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az ebben a mellékletben található jegyzék kimerítően felsorolja az általános felhatalmazásokhoz (A. rész), a rádiófrekvencia-használati jogokhoz (B. rész) és a számhasználati jogokhoz (C. rész) a 6. cikk (1) bekezdése és a 11. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 5., 6., 7., 8. és 9. cikkében kijelölt határokon belül fűzhető feltételeket.”;

2.

az A. rész a következőképpen módosul:

a)

a 4. pont helyébe a következő szöveg lép:

„(4)

A nemzeti számozási terv és az európai távbeszélő-számozási tartomány számaihoz, az ingyenesen hívható egyetemes nemzetközi távbeszélőszámokhoz és – ahol ez technikailag és gazdaságilag kivitelezhető – a más tagállamok számozási terveiben szereplő számokhoz való hozzáférés lehetősége végfelhasználók számára, valamint a 2002/22/EK irányelvvel (egyetemes szolgáltatási irányelv) összhangban meghatározott feltételek.”;

b)

a 7. pont helyébe a következő szöveg lép:

„(7)

Az elektronikus hírközlési ágazaton belül a személyes adatok és a magánélet védelme a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (1) összhangban.

c)

a 8. pont helyébe a következő szöveg lép:

„(8)

Az elektronikus hírközlési ágazaton belül a fogyasztóvédelemre vonatkozó szabályok, beleértve a 2002/22/EK irányelvvel (egyetemes szolgáltatási irányelv) összhangban meghatározott feltételeket, valamint a fogyatékkal élő felhasználók általi hozzáférhetőségre vonatkozó, az említett irányelv 7. cikkével összhangban meghatározott feltételeket.”;

d)

a 11. pontban a „97/66/EK irányelvvel”, illetve „97/66/EK irányelvnek” szövegrész helyébe a „2002/58/EK irányelvvel”, illetve „2002/58/EK irányelvnek” szövegrész lép;

e)

a szöveg a következő ponttal egészül ki:

„(11a)

Használati feltételek a nyilvánosság közvetlen veszélyre történő figyelmeztetése, valamint a súlyos katasztrófák következményeinek enyhítése céljából a nyilvánosság felé történő hatósági kommunikációra vonatkozóan.”;

f)

a 12. pont helyébe a következő szöveg lép:

„(12)

Használati feltételek súlyos katasztrófák vagy nemzeti vészhelyzetek esetén, a segélyhívó szolgálatok és a hatóságok közötti kommunikáció biztosítása érdekében.”;

g)

a 16. pont helyébe a következő szöveg lép:

„(16)

Nyilvános hálózatok biztonsága a jogosulatlan hozzáféréssel szemben, a 2002/58/EK irányelvnek (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) megfelelően.”;

h)

a szöveg a következő ponttal egészül ki:

„(19)

A nyilvánosság számára elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó nyilvános hírközlő hálózatokat üzemeltető szolgáltatókra vonatkozó átláthatósági előírások a végberendezéstől végberendezésig megvalósuló, a tartalom, a szolgáltatások és az alkalmazások korlátlan elérését és terjesztését is magában foglaló összekapcsolhatóság biztosítása érdekében a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 8. cikkében foglalt célokkal és elvekkel összhangban, a szolgáltatások és alkalmazások használatát és/vagy elérését korlátozó bármilyen feltétel – amennyiben a tagállamok a közösségi jogszabályoknak megfelelően ilyen feltételeket engedélyeztek – nyilvánosságra hozatala és – amennyiben szükséges és arányos – a nemzeti szabályozó hatóságok hozzáférése a nyilvánosságra hozott adatok pontosságának ellenőrzéséhez szükséges információkhoz.”;

3.

a B. rész a következőképpen módosul:

a)

az 1. pont helyébe a következő szöveg lép:

„(1)

Azon szolgáltatás nyújtására vagy technológiatípus használatának biztosítására irányuló kötelezettség, amelyre vonatkozóan a frekvenciahasználati jogot megadták, ideértve szükség szerint a lefedettséggel és a minőséggel kapcsolatos követelményeket is.”;

b)

a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„(2)

Eredményes és hatékony frekvenciahasználat a 2002/21/EK irányelvvel (keretirányelv) összhangban.”;

c)

a szöveg a következő ponttal egészül ki:

„(9)

A kísérleti rádiófrekvencia-használatra vonatkozó különös kötelezettségek.”;

4.

a C. részben az 1. pont helyébe a következő szöveg lép:

„(1)

Annak a szolgáltatásnak a megjelölése, amely tekintetében a számot használják, ideértve az adott szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó előírásokat, és – a kétségek elkerülése végett – az egy adott számtartományra alkalmazandó díjszabási elveket és maximális árakat is, a 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 8. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt fogyasztóvédelem biztosítása érdekében.”


(1)  HL L 201., 2002.7.31., 37. o.”;


A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A HÁLÓZATSEMLEGESSÉGRŐL

A Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít az Internet nyitott és semleges jellege megőrzésének, emellett maradéktalanul figyelembe veszi a társjogalkotóknak azt a kívánságát, hogy mostantól a hálózatsemlegességet a nemzeti szabályozó hatóságok által előmozdítandó ágazatpolitikai célként és szabályozási elvként határozzák meg (1) a vonatkozó átláthatósági követelmények megerősítése mellett (2) és azon megóvási hatáskörök nemzeti szabályozó hatóságok számára való létrehozásával, amelyek segítségével megelőzhető a szolgáltatások színvonalcsökkenése és a nyilvános hálózatok forgalmának akadályozása vagy lassulása (3). A Bizottság szorosan figyelemmel kíséri e rendelkezések tagállamok általi végrehajtását, és az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott, az elért eredményekről szóló éves jelentésében különlegesen kiemelten kezeli annak kérdését, hogy az európai polgárok „hálózati szabadságai” milyen védelemben részesülnek. A Bizottság ezzel egyidejűleg figyelemmel kíséri a piaci és technológiai fejlemények „hálózati szabadságokra” gyakorolt hatását, és 2010 vége előtt jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy szükség van-e további iránymutatásra, és a versenyjog terén meglévő hatáskörében jár el az esetlegesen felmerülő versenyellenes gyakorlatok kezelésében.


(1)  A keretirányelv 8. cikke (4) bekezdésének g) pontja.

(2)  Az egyetemes szolgáltatási irányelv 20. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 21. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontja.

(3)  Az egyetemes szolgáltatási irányelv 22. cikkének (3) bekezdése.


Top