17.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 302/97

(1)

Az Európai Tanács és az ECOFIN következtetéseivel, valamint nemzetközi kezdeményezésekkel – mint például a 2009. április 2-i (G20) csúcstalálkozóval – összhangban, ez az irányelv az első fontos lépést jelenti a pénzügyi válság révén felszínre került hiányosságok kezelésére, megelőzve a Bizottság által bejelentett, „Az európai fellendülés előmozdítása” című, 2009. március 4-i bizottsági közleményben meghatározott további kezdeményezéseket.

(2)

A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 3. cikke a tagállamok számára lehetővé teszi, hogy speciális prudenciális szabályozást engedélyezzenek azoknak a hitelintézeteknek, amelyek 1977. december 15. óta folyamatosan egy központi szerv kapcsolt vállalkozásai, feltéve, hogy az említett szabályozást a nemzeti jogalkotás legkésőbb 1979. december 15-ig bevezette. Ezek az időkorlátok megakadályozzák, hogy a tagállamok, különösen azok, amelyek 1980 óta csatlakoztak az Európai Unióhoz, ilyen speciális prudenciális szabályozást vezessenek be vagy tartsanak fenn a területükön létrehozott, hasonlóan kapcsolt hitelintézetek tekintetében. Indokolt ezért eltörölni az említett irányelv 3. cikkében meghatározott időkorlátokat annak érdekében, hogy a hitelintézetek egyenlő feltételek mellett versenyezhessenek a tagállamokban. Az Európai Bankfelügyelők Bizottságának iránymutatásokat kell kidolgoznia annak érdekében, hogy e tekintetben elősegítse a felügyeleti eljárások konvergenciáját.

(3)

A hibrid tőkeeszközök fontos szerepet játszanak a hitelintézetek folyamatos tőkekezelésében. Lehetővé teszik a hitelintézetek számára, hogy diverzifikálják tőkeszerkezetüket, és hogy a pénzügyi befektetők széles körét érjék el. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság keretében 1998. október 28-án megállapodás született a hibrid tőkeeszközök egyes típusainak szavatolótőkeként való elismerési kritériumairól és a vonatkozó határértékekről.

(4)

Fontos ezért megállapítani ezeknek a tőkeeszközöknek a hitelintézetek eredeti szavatolótőkéjeként való elismerési kritériumait és a 2006/48/EK irányelv rendelkezéseit a megállapodáshoz igazítani. A 2006/48/EK irányelv XII. mellékletének módosítására közvetlenül e kritériumok bevezetése miatt van szükség. A 2006/48/EK irányelv 57. cikkének a) pontjában említett eredeti szavatolótőke magában foglalja mindazokat az eszközöket, amelyeket a nemzeti jog értelmében saját tőkének tekintenek, és amelyek felszámolás esetén a törzsrészvényekkel egyenrangúnak minősülnek, és rendes működés közben a törzsrészvényekkel egyenrangúan, teljeskörűen fedezik a veszteségeket. Ezen eszközök közé tartozhatnak a nem kumulatív osztalékfizetésre vonatkozó elsőbbségi jogokat biztosító eszközök is, amennyiben a 86/635/EGK irányelv (5) 22. cikke körébe tartoznak, felszámolás esetén a törzsrészvényekkel egyenrangúnak minősülnek, és rendes működés közben a törzsrészvényekkel egyenlő módon, teljeskörűen fedezik a veszteségeket. A 2006/48/EK irányelv 57. cikkének a) pontjában említett eredeti szavatolótőke magában foglal minden egyéb, a hitelintézetek jogszabályi feltételei szerinti eszközt is – figyelembe véve a kölcsönös biztosítóintézetek, szövetkezeti társaságok és hasonló szervezetek speciális felépítését –, amennyiben azok tőketulajdonságaik tekintetében különösen veszteségelvonó képességük vonatkozásában egyenrangúak a törzsrészvényekkel. Azokat az eszközöket, amelyek felszámolás esetén nem minősülnek a törzsrészvényekkel egyenrangúnak, vagy amelyek rendes működés közben nem fedezik a veszteségeket a törzsrészvényekkel egyenrangúan, a 2006/48/EK irányelv 57. cikkének ca) pontjában említett hibrid eszközök kategóriájába kell sorolni.

(5)

A piaci zavarok elkerülése és a szavatolótőke általános szintjének folyamatos biztosítása érdekében célszerű különleges átmeneti szabályokat hozni a tőkeeszközökkel kapcsolatos új szabályozás bevezetésére. Ha a helyreállás már biztosított, az eredeti szavatolótőke minőségét javítani kell. E tekintetben a Bizottságnak 2011. december 31-ig kell jelentést tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, a megfelelő javaslatok benyújtásával együtt.

(6)

A Közösség válságkezelési keretének erősítése céljából alapvetően fontos, hogy az illetékes hatóságok fellépéseiket a többi illetékes hatósággal és adott esetben a központi bankokkal is hatékony módon, így a rendszerszintű kockázatok kiküszöbölésének céljával is egyeztessék. A bankcsoportok összevont alapú prudenciális felügyelete hatékonyságának erősítése érdekében jobban össze kell hangolni a felügyeleti tevékenységeket. E célból felügyeleti kollégiumokat kell létrehozni. A felügyeleti kollégiumok létrehozása nem érintheti az illetékes hatóságok 2006/48/EK irányelv szerinti jogait és kötelességeit. Létrehozásuknak a fokozott együttműködés eszközeként kell szolgálnia, amelynek keretében az illetékes hatóságok meg tudnak állapodni a fő felügyeleti feladatokról. A felügyeleti kollégiumoknak a folyamatos felügyeletet és a válsághelyzetek kezelését is meg kell könnyíteniük. A konszolidáló felügyeleti hatóság a kollégium más tagjaival közösen olyan ülések vagy találkozók megszervezéséről is dönthet, amelyek nem általános érdekűek, és ezért szükség szerint alakíthatja ki a részvevők körét.

(7)

Az illetékes hatóságok megbízatásában megfelelően figyelembe kell venni a közösségi dimenziót. Az illetékes hatóságoknak ezért kellően mérlegelniük kell döntéseiknek az összes többi érintett tagállam pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt hatását is. A nemzeti jogra is figyelemmel, ezt az elvet az Európai Unió egészére kiterjedő pénzügyi stabilitás előmozdítására vonatkozó átfogó célként kell felfogni és az jogilag nem kötelezi konkrét eredmény elérésére az illetékes hatóságokat.

(8)

Az illetékes hatóságok részt kell, hogy vehessenek az olyan hitelintézetek felügyeletére létrehozott kollégiumokban, amelyek anyavállalata harmadik országban van. Az Európai Bankfelügyelők Bizottságának szükség esetén iránymutatásokat és ajánlásokat kell kidolgoznia annak érdekében, hogy a 2006/48/EK irányelvnek megfelelően elősegítse a felügyeleti eljárások konvergenciáját. Az egyes szabályozási kollégiumok által alkalmazott megközelítések és szabályok különbségeiből, illetve a tagállamok mérlegelési jogának alkalmazása során előforduló eltérésekből adódó esetleges következetlenségek és a szabályozási arbitrázs elkerülése érdekében az Európai Bankfelügyelők Bizottságának iránymutatásokat kell kidolgoznia a kollégiumokra irányadó eljárásokra és szabályokra vonatkozóan.

(9)

A 2006/48/EK irányelv 129. cikkének (3) bekezdése nem változtathatja meg az illetékes felügyeleti hatóságok közötti hatáskörök megosztását az összevont, szubkonszolidált és egyéni alapú felügyelet tekintetében.

(10)

A székhely szerinti és a fogadó tagállam közötti információcsere hiánya veszélyeztetheti a fogadó tagállam pénzügyi stabilitását. Ezért célszerű megerősíteni a fogadó felügyeleti hatóságok információs jogait, különösen a rendszerszinten jelentős fióktelepeket érintő válság esetén. E célból meg kell határozni a jelentős fióktelep fogalmát. Az illetékes hatóságoknak a pénzügyi válságokkal és a rendszerszintű kockázatok csökkentésével kapcsolatban továbbítaniuk kell a központi bankok és a pénzügyminisztériumok feladatai ellátásához szükséges információkat.

(11)

A jelenlegi felügyeleti rendszert tovább kell fejleszteni. A felügyeleti kollégiumok létrehozása további és jelentős intézkedés az Európai Unió felügyeleti együttműködése és konvergenciája korszerűsítésének irányában.

(12)

A csoportokkal, holdingokkal, azok leányvállalataival és üzletágaival foglalkozó felügyeleti hatóságok kollégiumokon keresztül történő együttműködése a további szabályozási konvergencia és felügyeleti integráció felé tett előrelépés egyik szakasza. Kulcsfontosságú a felügyeleti hatóságok közötti bizalom és adott hatásköreik tiszteletben tartása. A kollégium tagjai között e különböző hatáskörökkel kapcsolatban esetlegesen felmerülő konfliktusok esetére nélkülözhetetlen a közösségi szintű semleges és független tanácsadási, közvetítői és konfliktusmegoldó mechanizmusok kialakítása.

(13)

A nemzetközi pénzügyi piacok válsága bebizonyította, hogy helyénvaló az Európai Unió pénzügyi ágazatának szabályozói és felügyeleti modelljére vonatkozó reform szükségességének további vizsgálata.

(14)

A Bizottság 2008. október 29-i, „A pénzügyi válságtól a fellendülésig: a fellépés európai kerete” című közleményében bejelentette, hogy létrehozott egy Jacques de Larosière elnökletével működő szakértői csoportot (de Larosière-csoport), azzal a céllal, hogy mérlegelje az európai pénzügyi szervezetek egységes szervezését a piacok prudenciális szempontból való megbízhatóságának és megfelelő működésének, valamint a pénzügyi stabilitás felügyeletére irányuló fokozottabb európai együttműködés, a korai előrejelző mechanizmusok és a válságkezelés – beleértve a határokon és ágazatokon átnyúló kockázatok kezelését – biztosítása érdekében, továbbá azért, hogy áttekintse az Európai Unió és más nagyobb joghatóságok közti együttműködést a globális szintű pénzügyi stabilitás megőrzésének elősegítése céljából.

(15)

Az európai uniós szintű felügyeleti konvergencia és együttműködés szükséges szintjének elérése, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásának megerősítése érdekében nagy szükség van az Európai Unió pénzügyi ágazatának szabályozói és felügyeleti modelljére vonatkozó reformokra, amelyeket a Bizottságnak mielőbb elő kell terjesztenie a de Larosière-csoport által 2009. február 25-én előterjesztett következtetések kellő figyelembevétele mellett.

(16)

A Bizottságnak 2009. december 31-ig jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és a további felügyeleti integrációval kapcsolatos rendelkezésekre vonatkozóan megállapított hiányosságok leküzdéséhez szükséges jogalkotási javaslatokat kell tennie, szem előtt tartva, hogy 2011. december 31-ig meg kell erősíteni az uniós szintű felügyeleti rendszer szerepét.

(17)

A kockázatvállalások túlzott összpontosulása egyetlen ügyfélre vagy kapcsolatban álló ügyfelek csoportjára a veszteség kockázatának elfogadhatatlan mértékét eredményezheti. Az ilyen helyzet hátrányosnak tekinthető a hitelintézet fizetőképességére nézve. A hitelintézetek nagykockázat-vállalásainak nyomon követését és ellenőrzését ezért a felügyelet szerves részévé kell tenni.

(18)

A jelenlegi nagykockázat-vállalási szabályokat még 1992-ben alakították ki. Ezért a 2006/48/EK irányelvben és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) meghatározott hatályos nagykockázat-vállalási követelményeket felül kell vizsgálni.

(19)

Mivel a belső piacon működő hitelintézetek közvetlen versenyben állnak, tovább kell harmonizálni a hitelintézetek nagykockázat-vállalásainak nyomon követésére és ellenőrzésére vonatkozó alapvető szabályokat. A hitelintézetek adminisztratív terheinek csökkentése érdekében a nagykockázat-vállalások szabályozása tekintetében csökkenteni kell a tagállamok rendelkezésére álló lehetőségek számát.

(20)

Annak megállapításához, hogy ügyfelek egy csoportja egymással kapcsolatban áll és így a kockázatvállalások egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők, figyelembe kell venni azokat a kockázatokat is, amelyek maga a hitelintézet vagy a befektetési vállalkozás, annak pénzügyi csoportja vagy kapcsolatban álló felei által nyújtott, jelentős finanszírozást biztosító közös forrásból erednek.

(21)

Noha kívánatos lenne, hogy a kitettségérték számítását a minimális tőkekövetelmények számítására lehessen alapozni, a nagykockázat-vállalások nyomon követésére célszerű kockázati súlyok vagy fokozatok nélküli szabályokat megalkotni. Emellett a szolvenciarendszerben alkalmazott hitelkockázat-mérséklő technikákat jól diverzifikált hitelkockázatok feltételezésével dolgozták ki. Nagykockázat-vállalások esetén, ahol egyetlen ügyfélhez kötődő koncentrációs kockázattal állunk szemben, a hitelkockázat nem diverzifikált. Ezért az ilyen hitelezési technikákat prudenciális biztosítékokkal kell ellátni. Következésképpen a nagykockázat-vállalások esetében elő kell írni a hitelfedezetek tényleges lehívását.

(22)

Mivel a hitelintézetekkel vagy befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségből eredő veszteségek éppolyan súlyosak lehetnek, mint a bármely más kitettségből eredő veszteségek, ezeket a kitettségeket is ugyanúgy kell kezelni és jelenteni, mint a többi kitettséget. Mindazonáltal, e megközelítés kisebb intézményekre gyakorolt aránytalan hatásának mérséklése érdekében alternatív mennyiségi határértéket vezettek be. Ezen felül az ügyfelek részére nyújtott fizetési, értékpapír-elszámolási, kiegyenlítési és letéti szolgáltatásokkal kapcsolatos igen rövid távú kitettségek a pénzügyi piacok és a kapcsolódó infrastruktúra akadálytalan működése érdekében mentességet kapnak. E szolgáltatások körébe tartozik például a készpénz-elszámolás és kiegyenlítés végrehajtása, valamint a kiegyenlítést elősegítő egyéb tevékenységek. A kapcsolódó, előre nem látható és így a hitelintézet ellenőrzése alatt nem álló kitettségek közé tartoznak többek között az ügyfél kifizetésekből – beleértve a jóváírt vagy ráterhelt díjakat, kamatokat és egyéb, ügyfelek részére nyújtott szolgáltatásokat, valamint a nyújtott vagy kapott biztosítékokat – származó bankközi számlák egyenlegei.

(23)

A 2006/48/EK irányelv szerinti külső hitelminősítő intézményekre (KHMI-k) vonatkozó előírásoknak összhangban kell lenniük a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7). Nevezetesen az Európai Bankfelügyelők Bizottságának felül kell vizsgálnia az KHMI-k elismerésére vonatkozó iránymutatásait a munka megkettőzésének elkerülése és az elismerési eljárás által jelentett terhek csökkentése érdekében az olyan esetekben, amikor egy külső hitelminősítő intézményt közösségi szinten már nyilvántartásba vettek hitelminősítő intézetként.

(24)

Fontos lenne összeegyeztetni azon vállalkozások érdekeit, amelyek a hiteleket átruházható értékpapírokba és más pénzügyi eszközökbe „csomagolják” (értékpapírosítást kezdeményezők vagy szponzorok) és azon vállalkozások érdekeit, amelyek az ilyen értékpapírokba vagy eszközbe befektetnek (befektetők). Fontos továbbá, hogy az értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor érdekeit összehangolják a befektető érdekeivel. Ennek érdekében az értékpapírosítást kezdeményezőnek vagy szponzornak jelentős érdekeltséget kell fenntartania az alapul szolgáló eszközökben. Ezért fontos, hogy az értékpapírosítást kezdeményezők vagy a szponzorok továbbra is részt vállaljanak a szóban forgó hitel kockázatában. Általánosabban fogalmazva, az értékpapírosítási ügyleteket nem szabad a megtartásra vonatkozó követelmények elkerülésére alkalmas módon strukturálni, különösen nem díj- vagy prémiumstruktúrákon keresztül. Az említett további kockázatvállalást minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor az értékpapírosításnak a 2006/48/EK irányelv fogalommeghatározása szerinti gazdasági tartalma megvalósul, függetlenül attól, hogy milyen jogi struktúrák vagy eszközök alkalmazásával érik el azt. A befektetőknek különösen ügyelniük kell arra, hogy az értékpapírosítás útján történő hitelkockázat-átruházás során csak kellő körültekintés mellett hozzák meg döntéseiket, amihez megfelelő információkra lesz szükségük az értékpapírosításról.

(25)

Az ezen struktúrák esetleges össze nem egyeztethetőségének kezelésére szolgáló intézkedéseknek következeteseknek és összehangoltaknak kell lenniük a pénzügyi ágazatot érintő, vonatkozó szabályozás egészében. Az említett következetesség és koherencia biztosítása érdekében a Bizottságnak megfelelő jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie. A megtartásra vonatkozó követelmények nem alkalmazhatók többszörösen. Bármely adott értékpapírosításhoz elegendő, ha az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező közül csak az egyik tartozik a követelmények hatálya alá. Hasonlóan, amennyiben az értékpapírosítási ügylet egyéb alapként szolgáló értékpapírosítást foglal magában, a megtartásra vonatkozó követelményt csak arra az értékpapírosításra kell alkalmazni, amely a befektetés tárgyát képezi. A vásárolt követelések nem képezik a megtartási követelmények tárgyát, amennyiben olyan vállalati tevékenységből származnak, amelynek során csökkentett áron kerülnek továbbításra vagy eladásra az ilyen ügyletek finanszírozása céljából. A kellő körültekintési kötelezettségek és a kötvények nem szokásos értékpapírosításával kapcsolatos kockázatkezelési kötelezettségek be nem tartásával kapcsolatban, illetve azon eljárásokra, amelyek az alapul szolgáló kockázatok elemzéséhez szükségesek, az illetékes hatóságok a kockázati súlyt alkalmazzák.

(26)

A pénzügyi rendszer megerősítéséről szóló, 2009. április 2-i nyilatkozatukban a G20-ak vezetői azt kérték a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságtól és a hatóságoktól, hogy 2010-ig mérlegeljék a kellő körültekintésre és a mennyiségi tartalékokra vonatkozó követelményeket. E nemzetközi fejlemények fényében, és az értékpapírosítási piacok rendszerszintű kockázatának optimális csökkentése érdekében a Bizottságnak 2009 vége előtt, az európai bankfelügyelők bizottságával folytatott konzultációt követően határoznia kell arról, hogy javasolja-e a névértékre vonatkozó követelmény emelését, illetve arról, hogy a névértékre vonatkozó követelmények számítási módszere alkalmas-e a kezdeményezők vagy a szponzorok és a befektetők érdekeinek jobb összehangolására.

(27)

Az átvilágítás mind a kereskedési könyvek, mind a nem kereskedési könyvek számára az értékpapírosítási kitettségek keletkeztette kockázatok megfelelő felmérésére szolgál. Emellett az átvilágítási kötelezettségnek arányosnak kell lennie. Az átvilágítási eljárások hozzájárulnak az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok és a befektetők közötti bizalom kiépüléséhez. Éppen ezért az átvilágítási eljárásokkal kapcsolatos információkat megfelelő módon hozzáférhetővé kell tenni.

(28)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok elegendő személyzeti és egyéb erőforrással rendelkezzenek a 2006/48/EK irányelv értelmében őket terhelő kötelezettségek teljesítéséhez valamint, hogy ezen irányelvvel összhangban a hitelintézetek felügyeletében érintett alkalmazottak megfelelő ismeretekkel és tapasztalattal rendelkezzenek a rájuk bízott feladatok ellátásához.

(29)

A felügyeleti eljárások konvergenciájának elősegítése céljából a 2006/48/EK irányelv III. mellékletében egyértelműsíteni kell néhány rendelkezést.

(30)

A közelmúlt piaci fejleményei rávilágítottak, hogy a likviditási kockázat kezelése kulcsfontosságú eleme a hitelintézetek és fióktelepeik megbízhatóságának. A 2006/48/EK irányelv V. és XI. mellékletében szereplő kritériumokat meg kell erősíteni annak érdekében, hogy a rendelkezések összhangban legyenek az európai bankfelügyelők bizottsága és a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által végzett munkával.

(31)

A 2006/48/EK irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (8) összhangban kell elfogadni.

(32)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen a 2006/48/EK irányelv III. mellékletének kiigazítására a pénzügyi piacokon vagy a számviteli standardokban vagy azon követelményekben bekövetkezett változások követése érdekében, amelyek a közösségi jogszabályokat ültetik át vagy a felügyeleti eljárások konvergenciájával kapcsolatosak. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és a 2006/48/EK irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(33)

A pénzügyi válság megmutatta, hogy a makroszintű prudenciális problémákat – amelyek a makrogazdasági politika és a pénzügyi rendszer szabályozása közötti határterületen találhatók – jobban kell elemezni, és jobb válaszokat kell adni rájuk. Ez a következők vizsgálatának szükségességét vonja maga után: a gazdasági ciklusok fellendüléseit és visszaeséseit enyhítő intézkedések, ideértve annak szükségességét, hogy a hitelintézetek a kedvező időszakokban ciklikusság-kiegyenlítő tartalékokat képezzenek, amelyeket a későbbi visszaesések idején felhasználhatnak, és amely magában foglalhatja a kiegészítő tartalékok, a „dinamikus tartalék” képzésének lehetőségét, valamint a tőketartalékok nehéz időkben történő csökkentésének lehetőségét, ezáltal biztosítva a tőke rendelkezésre állását a ciklus alatt; a 2006/48/EK irányelvben meghatározott tőkekövetelmények számítása alapjául szolgáló logika; a kockázat alapú hitelintézeti követelményekhez fűzött kiegészítő intézkedések a bankrendszerben történő befolyásszerzés megakadályozására.

(34)

A Bizottságnak ezért 2009. december 31-ig felül kell vizsgálnia a 2006/48/EK irányelv egészét a fenti kérdések megoldása érdekében, valamint jelentést és megfelelő javaslatokat kell az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztenie.

(35)

A pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a tőzsdén kívüli piacok átláthatóságának fokozására irányuló intézkedéseket, a partnerkockázatok, és általában az összkockázat csökkentése érdekében, például a hitel-nemteljesítési csereügyletek központi szerződő feleken keresztüli elszámolásával. A központi szerződő felek EU-n belüli létrehozására és fejlesztésére magas szintű működési és prudenciális standardok vonatkoznak, és a tényleges ellenőrzést ösztönözni kell. A Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, adott esetben a megfelelő javaslatok kíséretében, kellőképpen figyelembe véve a globális szinten megjelenő párhuzamos kezdeményezéseket.

(36)

A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a 2006/48/EK irányelv 113. cikke (4) bekezdésének alkalmazását, és jelentést tennie arról, beleértve, hogy vajon a mentességek nemzeti hatáskörbe tartozzanak-e. A Bizottságnak ezt a jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell benyújtania bármely megfelelő javaslattal együtt. A mentességeket és az opciókat el kell törölni, amennyiben fenntartásukra bizonyíthatóan nincs szükség a Közösségen belüli következetes szabályok egységes csoportjának elérése érdekében.

(37)

A mikrohitelezés egyedi jellemzőit figyelembe kell venni a kockázatértékelés során, és támogatni kell a mikrohitelek fejlesztését. Emellett, tekintettel a mikrohitelek alacsony fejlettségére, elő kell mozdítani a megfelelő hitelminősítő rendszerek kialakítását, ideértve a mikrohitelezési tevékenységek kockázataihoz igazított szabványosított hitelminősítési rendszerek fejlesztését is. A tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy a mikrohitelezési tevékenységek prudenciális szabályozása és felügyelete nemzeti szinten arányos legyen.

(38)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a hitelintézetek tevékenységének megkezdésére és folytatására, valamint a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó szabályok bevezetését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mert az a különböző tagállamok jogrendszerein belül létező sokféle szabály harmonizálását tenné szükségessé, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(39)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (9) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsék el saját táblázataikat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(40)

A 2006/48/EK, a 2006/49/EK és 2007/64/EK (10) irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

2.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 40. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3)   Az adott tagállam illetékes hatóságai általános feladataik végrehajtása során – és különösen válsághelyzetekben – a megfelelő időben rendelkezésre álló információk alapján kellően mérlegelik döntéseiknek az összes többi érintett tagállam pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt hatását.”.

4.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„42a. cikk

(1)   A fogadó tagállam illetékes hatóságai a 129. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén a konszolidáló felügyeleti hatóságtól, egyébként a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaitól kérhetik, hogy egy hitelintézet fióktelepét rendszerszinten jelentősnek tekintsék.

A kérésben meg kell indokolni, hogy a fióktelep mi alapján tekinthető rendszerszinten jelentősnek, különös tekintettel a következő szempontokra:

(2)   Egy rendszerszinten jelentős fióktelep letelepedésekor a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága továbbítja a fogadó tagállam illetékes hatóságainak a 132. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett információt, és a fogadó tagállam illetékes hatóságaival együttműködve végrehajtja a 129. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett feladatokat.

Ha egy székhely szerinti tagállam illetékes hatósága egy hitelintézettel kapcsolatban a 130. cikk (1) bekezdésében említett válsághelyzetről szerez tudomást, akkor amint lehetséges, figyelmezteti a 49. cikk negyedik bekezdésében és az 50. cikkben említett hatóságokat.

(3)   Amennyiben a 131a. cikk nem alkalmazható, úgy a más tagállamokban rendszerszinten jelentős fióktelepekkel rendelkező hitelintézetet felügyelő illetékes hatóság az e cikk (2) bekezdésében és a 42. cikkben említett együttműködés megkönnyítése céljából felügyeleti kollégiumot hoz létre és betölti annak elnöki posztját. A kollégium a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által, az érintett illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően kidolgozott írásbeli megállapodás alapján jön létre és működik. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága dönt arról, hogy mely illetékes hatóságok vegyenek részt a kollégium adott ülésén vagy adott tevékenységeiben.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a döntésében figyelembe veszi a tervezendő vagy koordinálandó felügyeleti tevékenységnek az említett hatóságok szempontjából való fontosságát, különösen az érintett tagállamok pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt, a 40. cikk (3) bekezdésében említett lehetséges hatásokat, valamint az e cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségeket.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága teljeskörűen, előre tájékoztatja a kollégium valamennyi tagját az ülések megszervezéséről, a legfontosabb megvitatandó kérdésekről és a tárgyalandó tevékenységekről. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága teljeskörűen, megfelelő időben tájékoztatja továbbá a kollégium valamennyi tagját az ülések során tett lépésekről vagy a végrehajtott intézkedésekről.

42b. cikk

(1)   Kötelességei teljesítése során, az irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazásakor az illetékes hatóság figyelembe veszi a felügyeleti eszköztár és a felügyeleti gyakorlat konvergenciáját. Ennek érdekében a tagállamok biztosítják, hogy:

(2)   Az európai bankfelügyelők bizottsága 2011. január 1-től kezdve minden évben jelentést tesz az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a felügyeleti konvergencia megvalósításában elért eredményekről.”.

5.

A 49. cikk a következőképpen módosul:

6.

Az 50. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„A 130. cikk (1) bekezdése szerinti válsághelyzetben a tagállamok megengedik, hogy az illetékes hatóságok a számukra lényeges információkat továbbítsák minden érintett tagállam e cikk első bekezdésében említett hivatali szervei felé.”.

7.

Az 57. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 61. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A szavatolótőke fogalma, úgy, ahogyan az 57. cikk a)–h) pontjában meghatározásra került, a tőkeelemek és összegek maximumát testesíti meg. Az említett tőkeelemek használatáról, és hogy az 57. cikk i)–r) pontjában felsoroltakon kívül más elemek elhagyását is előírják-e, a tagállamok maguk dönthetnek.”.

9.

A 63. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az 57. cikk ca) pontjában említett eszközök teljesítik az e cikk a), c), d) és e) pontjában meghatározott követelményeket.”.

10.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„63a. cikk

(1)   Az 57. cikk ca) pontjában említett eszközök teljesítik az e cikk (2)–(5) bekezdésében meghatározott követelményeket.

(2)   Az eszközök lejárat nélküliek vagy eredeti futamidejük legalább 30 év. Az eszközök a kibocsátó mérlegelése alapján tartalmazhatnak egy vagy több vételi opciót, ezek azonban a kibocsátás dátuma után öt évig nem válthatók vissza. Ha a lejárat nélküli eszközöket szabályozó rendelkezések az illetékes hatóság által meghatározott módon mérsékelten a visszavásárlásra ösztönzik a hitelintézetet, az ösztönzés nem valósulhat meg a kibocsátás dátumát követő tíz éven belül. A lejárattal rendelkező eszközöket szabályozó rendelkezések kizárólag a lejárati időpontban történő visszavásárlásra ösztönző feltételeket engedhetnek meg.

A lejárattal rendelkező és a lejárat nélküli eszközök csak az illetékes hatóság előzetes hozzájárulásával hívhatók le vagy válthatók vissza. Az illetékes hatóság megadhatja hozzájárulását, ha a kérést a hitelintézet kezdeményezte és az a hitelintézetnek sem pénzügyi helyzetét, sem szolvenciáját indokolatlanul nem befolyásolja. Az illetékes hatóságok előírhatják a hitelintézet számára, hogy az eszközt az 57. cikk a) vagy ca) pontjában említett azonos vagy jobb minőségű tőkeelemekkel pótolja.

Ha a hitelintézet nem teljesíti a 75. cikkben meghatározott tőkekövetelményeket, akkor az illetékes hatóságok elrendelik a lejárattal rendelkező eszközök visszaváltásának felfüggesztését és a hitelintézetek pénzügyi vagy fizetőképességi helyzetétől függően az ilyen felfüggesztést máskor is elrendelhetik.

Az illetékes hatóság bármikor engedélyt adhat a lejárattal rendelkező vagy a lejárat nélküli eszközök lejárat előtti visszaváltására, ha a kibocsátás időpontjában előre nem látott módon megváltozik az ilyen eszközök adóügyi megítélése vagy szabályozói minősítése.

(3)   Az eszközt szabályozó rendelkezések lehetővé teszik, hogy a hitelintézet szükség esetén korlátlan ideig, nem-kumulatív alapon felfüggessze a kamat- vagy osztalékfizetést.

Ha azonban a hitelintézet nem teljesíti a 75. cikkben meghatározott tőkekövetelményeket, akkor ezeket a kifizetéseket fel kell függesztenie.

Az illetékes hatóságok a kifizetések felfüggesztését a hitelintézet pénzügyi és fizetőképességi helyzete alapján is előírhatják. A felfüggesztés ellenére a hitelintézetnek joga van arra, hogy a kamat- vagy osztalékfizetést az 57. cikk a) pontjában említett eszköz szolgáltatásával helyettesítse, ha ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a hitelintézet megóvja pénzügyi forrásait. A helyettesítés az illetékes hatóság által meghatározott egyedi feltételek teljesítéséhez köthető.

(4)   Az eszközt szabályozó rendelkezések előírják, hogy a tőkének, a kifizetetlen kamatnak vagy osztaléknak képesnek kell lennie a veszteség elvonására, és nem akadályozhatja a hitelintézetnek az európai bankfelügyelők bizottsága által a (6) bekezdés alapján kidolgozott megfelelő mechanizmusok segítségével történő feltőkésítését.

(5)   A hitelintézet csődje vagy felszámolása esetén ezek az eszközök a 63. cikk (2) bekezdésében említett elemek után következnek a rangsorban.

(6)   Az európai bankfelügyelők bizottsága az e cikk (1) bekezdésében és az 57. cikk a) pontjában említett eszközök tekintetében iránymutatásokat dolgoz ki a felügyeleti eljárások konvergenciája céljából, és nyomon követi alkalmazásukat. A Bizottság 2011. december 31-éig felülvizsgálja ennek a cikknek az alkalmazását, és jelentést nyújt be a Parlamentnek és a Tanácsnak, amellyel együtt előterjeszti a szavatolótőke minőségének biztosítását célzó esetleges megfelelő javaslatokat.”.

11.

A 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

12.

A 66. cikk a következőképpen módosul:

13.

Az V. cím 2. fejezete 2. szakaszának 2. alszakasza a „Követelmények kiszámítása” alcíme helyébe a „Számítási és jelentéstételi követelmények” alcím lép.

14.

A 74. cikk (2) bekezdésébe az első albekezdés után a következő albekezdés kerül beillesztésre:

„Az illetékes hatóságok 2012. december 31-től egységes formátumot, gyakoriságot és jelentési határidőket vezetnek be e számítások hitelintézetek általi közlésére vonatkozóan. Ennek megkönnyítése érdekében az európai bankfelügyelők bizottsága 2012. január 1-je előtt iránymutatásokat dolgoz ki az egységes jelentési formátum Közösségen belüli bevezetéséről. A jelentési formátumnak a hitelintézetek tevékenységeinek természetével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak kell lennie.”.

15.

A 81. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az illetékes hatóságok a 80. cikk alkalmazásában csak akkor ismerik el a KHMI-t, ha meggyőződnek arról, hogy minősítési módszertana eleget tesz a tárgyilagosság, a függetlenség, a folyamatos felügyelet és átláthatóság követelményeinek, és az eredményül kapott hitelminősítések megfelelnek a hitelesség és átláthatóság követelményeinek. Ennek érdekében az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a VI. melléklet 2. részében ismertetett technikai kritériumokat. Amennyiben egy KHMI-t hitelminősítő intézetként vettek nyilvántartásba a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (11) összhangban, az illetékes hatóságok megvizsgálják a tárgyilagosság, a függetlenség, a folyamatos felügyelet és átláthatóság követelményét a teljesítendő értékelési módszertan tekintetében.

16.

A 87. cikk a következőképpen módosul:

17.

A 89. cikk (1) bekezdése d) pontjának bevezető része helyébe a következő szöveg lép:

18.

A 97. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az illetékes hatóságok az e cikk (1) bekezdésének alkalmazásában csak akkor ismerik el a KHMI-t, ha a VI. melléklet 2. részében megállapított technikai kritériumait figyelembe véve meggyőződtek arról, hogy az megfelel a 81. cikkben megállapított követelményeknek, és az értékpapírosítás terén bizonyította képességeit, amit az erőteljes piac általi elfogadottság támaszthat alá. Amennyiben egy KHMI-t hitelminősítő intézetként vettek nyilvántartásba a 1060/2009/EK rendelettel összhangban, az illetékes hatóságok megvizsgálják a tárgyilagosság, a függetlenség, a folyamatos felügyelet és átláthatóság követelményeit a teljesítendő értékelési módszertan tekintetében.”.

19.

A 106. cikk a következőképpen módosul:

20.

A 107. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„107. cikk

A kitettségérték e szakasz szerinti számítása céljából »hitelintézet« minden olyan magán- vagy állami vállalkozás, beleértve annak fióktelepeit, amely megfelel a »hitelintézet« meghatározásának, és amelyet egy harmadik országban engedélyeztek.”.

21.

A 110. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„110. cikk

(1)   A hitelintézet az illetékes hatóságoknak minden nagykockázat – köztük a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazásából kivont nagykockázatok – vonatkozásában bejelenti a következő információkat:

Amennyiben a hitelintézet a 84–89. cikk hatálya alá tartozik, úgy tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot a 20 legnagyobb konszolidált alapú kitettségéről, a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól kivont kitettségeket ide nem számítva.

(2)   A tagállamok előírják, hogy a jelentést legalább évente kétszer kell benyújtani. Az illetékes hatóságok 2012. december 31-étől egységes formátumokat, gyakoriságokat és jelentési határidőket alkalmaznak. Ennek megkönnyítése érdekében az európai bankfelügyelők bizottsága 2012. január 1. előtt iránymutatásokat dolgoz ki az egységes jelentési formátum Közösségen belüli bevezetéséről. A jelentési formátumnak a hitelintézetek tevékenységeinek természetével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak kell lennie.

(3)   A tagállamok előírják a hitelintézetek számára, hogy lehetőség szerint elemezzék a biztosítéknyújtókkal, az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelfedezetet nyújtókkal és a 106. cikk (3) bekezdése szerinti, alapul szolgáló eszközökkel szembeni kockázatot a lehetséges koncentráció tekintetében, és adott esetben tegyenek intézkedéseket, valamint bármilyen jelentős megállapításról tájékoztassák az illetékes hatóságukat.”.

22.

A 111. cikk a következőképpen módosul:

23.

A 112. cikk a következőképpen módosul:

24.

A 113. cikk a következőképpen módosul:

25.

A 114. cikk a következőképpen módosul:

26.

A 115. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„115. cikk

(1)   A hitelintézet e szakasz alkalmazásában az érintett lakóingatlan értékének legfeljebb 50 %-ával csökkentheti a kitettségértéket, ha teljesül a következő feltételek egyike:

Az ingatlan értékének kiszámítása – az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon – szigorú értékelési normák alapján történik, amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések állapítanak meg. Lakóingatlanok vonatkozásában az értékelést háromévente legalább egyszer el kell végezni.

A VIII. melléklet 2. részének 8. pontjában és a VIII. melléklet 3. részének 62–65. pontjában szereplő követelményeket e bekezdés alkalmazásában is alkalmazni kell.

A »lakóingatlan« a tulajdonos által lakott vagy kiadott lakáscélú ingatlan.

(2)   E szakasz alkalmazásában a hitelintézet az érintett kereskedelmi ingatlan értékének legfeljebb 50 %-ával csökkentheti a kitettségértéket, kizárólag abban az esetben, ha annak a tagállamnak az érintett illetékes hatóságai, amelyben a kereskedelmi ingatlan található, engedélyezik, hogy a következő kitettségek a 78–83. cikkel összhangban 50 %-os kockázati súlyt kapjanak:

Az ingatlan értékének kiszámítása – az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon – szigorú értékelési normák alapján történik, amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések állapítanak meg.

A kereskedelmi ingatlan teljesen felépített, bérbe adott ingatlan, amely megfelelő bérleti jövedelmet generál.”.

27.

A 116. cikket el kell hagyni.

28.

A 117. cikk a következőképpen módosul:

29.

A 119. cikket el kell hagyni.

30.

A 2. fejezet a következő szakasszal egészül ki:

„7. szakasz

Átruházott hitelkockázattal szembeni kitettségek

122a. cikk

(1)   Az értékpapírosítást kezdeményezőtől, szponzortól vagy eredeti hitelezőtől eltérő hitelintézet csak akkor vállalhatja a kereskedési könyvében vagy nem kereskedési könyvében nyilvántartott értékpapírosított pozícióval kapcsolatos hitelkockázatot, ha az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező kifejezetten közölte a hitelintézettel, hogy folyamatosan lényeges nettó gazdasági érdekeltséget tart meg, amely semmi esetre sem lehet 5 %-nál kisebb,

E cikk alkalmazásában a »nettó gazdasági érdekeltség« megtartása:

A nettó gazdasági érdekeltséget az értékpapírosítás kezdeményezésekor mérik és azt folyamatosan fenn kell tartani. A nettó gazdasági érdekeltségre nem alkalmazható hitelkockázat-mérséklés, rövid pozíció vagy bármilyen egyéb fedezeti ügylet. A nettó gazdasági érdekeltséget a mérlegen kívüli tételek elvi főösszege alapján határozzák meg.

E cikk alkalmazásában a »folyamatosságot« úgy kell értelmezni, hogy a megtartott pozíciókat, érdekeltségeket vagy kitettségeket nem fedezik vagy nem adják el.

A megtartásra vonatkozó követelmények semmilyen adott értékpapírosítás esetében nem alkalmazhatók többszörösen.

(2)   Amennyiben az EU-szintű hitelintézeti anyavállalat vagy az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság vagy annak egyik leányvállalata értékpapírosítást kezdeményezőként vagy szponzorként több olyan, hitelintézettől, befektetési vállalkozástól vagy egyéb pénzügyi intézménytől származó kitettséget értékpapírosít, amelyek az összevont alapú felügyelet hatálya alá tartoznak, az (1) bekezdésben említett követelmény a kapcsolódó EU-szintű hitelintézeti anyavállalat vagy EU-szintű pénzügyi holdingtársaság konszolidált helyzete alapján teljesíthető. Ezt a bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha az értékpapírosított kitettséget létrehozó hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy pénzügyi intézmény kötelezettséget vállal a (6) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítésére, és megfelelő időben az értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor, valamint az EU-szintű hitelintézeti anyavállalat vagy az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság rendelkezésére bocsátja a (7) bekezdésben említett követelmények teljesítéséhez szükséges információkat.

(3)   Az (1) bekezdés nem alkalmazható, amennyiben az értékpapírosított kitettségek a következőkkel szembeni követelések vagy függő követelések, vagy azokat teljes egészében, feltétel nélkül és visszavonhatatlanul a következők garantálják:

Az (1) bekezdést nem kell alkalmazni a következőkre:

(4)   A hitelintézeteknek a befektetés előtt, illetve adott esetben azt követően képesnek kell lenniük annak bizonyítására az illetékes hatóságok felé, hogy minden egyedi értékpapírosítási pozíciójuk tekintetében átfogó és mélyre ható ismeretekkel rendelkeznek a következő elemekről, amelyeknek elemzésére és nyilvántartására a kereskedési könyvüknek és nem kereskedési könyvüknek megfelelő, valamint az értékpapírosított pozíciókba való befektetéseik kockázati profiljával arányos, formális szabályzatokat és eljárásokat is kidolgoztak:

A hitelintézetek rendszeresen végrehajtják az értékpapírosított pozícióiknak megfelelő saját stressztesztjeiket. E célból a hitelintézetek a KHMI által kifejlesztett modellekre hagyatkozhatnak, feltéve, hogy a hitelintézetek kérésre igazolni tudják, hogy a befektetés előtt megfelelő körültekintéssel érvényesítették a vonatkozó feltételezéseket és modellstruktúrákat, és hogy értik azok módszertanát, feltevéseit és az általuk nyújtott eredményeket.

(5)   Az – értékpapírosítást kezdeményezőtől, szponzortól vagy eredeti hitelezőtől eltérő – hitelintézetek a kereskedési könyvüknek és nem kereskedési könyvüknek megfelelő, valamint az értékpapírosított pozíciókba való befektetéseik kockázati profiljával arányos, formális eljárásokat dolgoznak ki az értékpapírosított pozícióik alapját képező kitettségek teljesítményére vonatkozó információk folyamatos és időben történő figyelemmel kísérésére. Szükség esetén ezek az információk tartalmazzák a kitettségek típusát, a 30, 60 és 90 napnál régebben lejárt kölcsönök arányát, a nemteljesítési rátákat, az előtörlesztési rátákat, a végrehajtás alatti hiteleket, a hitelbiztosítékok típusait és birtoklását, a hitelbírálati minősítéseknek vagy a hitelképesség más mérőszámainak gyakorisági eloszlását az alapul szolgáló kitettségek között, az ágazati és földrajzi diverzifikációt, és a megfelelő érzékenységi vizsgálatot lehetővé tevő sávszélességű hitelfedezeti ráták gyakorisági eloszlását. Amennyiben az alapul szolgáló kitettségek maguk is értékpapírosított pozíciók, úgy a hitelintézeteknek az ezen albekezdésben meghatározott információkkal nem csak az alapul szolgáló értékpapírosítási tranche-ok tekintetében kell rendelkezniük – mint például a kibocsátó neve és hitelminősége –, hanem az értékpapírosítási tranche-ok alapjául szolgáló poolok jellemzői és teljesítménye tekintetében is.

A hitelintézeteknek mélyreható ismeretekkel kell rendelkezniük az értékpapírosítási ügylet valamennyi olyan strukturális jellemzőjéről, amely lényeges hatással lehet az ügylettel szembeni kitettségeik teljesítményére, így például a szerződéses részvénykibocsátásról és az ahhoz kapcsolódó kiváltó tényezőkről, a hitelminőség-javításról, a likviditásjavításról, a piaci érték ösztönző tényezőiről, valamint a nemteljesítés ügyletspecifikus meghatározásáról.

Ha a (4), (7) és e bekezdés követelményei valamely érdemi szempont tekintetében a hitelintézet gondatlansága vagy mulasztása miatt nem teljesülnek, a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok arányos kiegészítő szankciót szabnak ki, amely annak a kockázati súlynak nem kevesebb, mint 250 %-a (melynek felső határa 1 250 %), amely e bekezdés hiányában a IX. melléklet 4. része értelmében az érintett értékpapírosított pozíciókra vonatkozna, és a kellő körültekintésre vonatkozó rendelkezések minden rákövetkező szabálysértésével fokozatosan emelik a kockázati súlyt. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell vennie az egyes értékpapírosításokra vonatkozó, a (3) bekezdésben előírt mentességeket, azon kockázati súly mértékének csökkentésével, amely e cikk értelmében egyébként vonatkozna az olyan értékpapírosításra, amelyre a (3) bekezdés alkalmazandó.

(6)   Az értékpapírosítandó kitettségekre a szponzornak és a kezdeményező hitelintézetnek ugyanazokat az V. melléklet 3. pontjában említett megbízható és jól meghatározott kritériumokat kell alkalmaznia, mint a hitelnyújtásra, mivel ezek vonatkoznak a saját könyvükben tartandó kitettségekre is. E célból a kezdeményező és a szponzor hitelintézetek ugyanazokat a folyamatokat használják a hitelek jóváhagyására, és adott esetben módosítására, megújítására és refinanszírozására. A hitelintézetek ugyanazon elemzési normákat alkalmazzák az értékpapírosítási műveletekben harmadik felek útján szerzett részesedésre vagy jegyzésre, függetlenül attól, hogy a kereskedési vagy a nem kereskedési könyvben kívánják tartani ezeket a részesedéseket vagy jegyzéseket.

Amennyiben az e bekezdés első albekezdésének követelményei nem teljesülnek, úgy a kezdeményező hitelintézet nem alkalmazza a 95. cikk (1) bekezdését, és nem zárhatja ki az értékpapírosított kitettségeket az ezen irányelv szerinti tőkekövetelmények számításából.

(7)   A szponzor és a kezdeményező hitelintézet közli a befektetőkkel az (1) bekezdés szerint az értékpapírosításban levő nettó gazdasági érdekeltség fenntartására tett kötelezettségvállalás szintjét. A szponzor és a kezdeményező hitelintézet gondoskodik arról, hogy a potenciális befektetők azonnali hozzáférést kapjanak az alapul szolgáló egyedi kitettségek hitelminőségére és teljesítményére, valamint az értékpapírosítási kitettség hitelbiztosítékára és cash flow-jára vonatkozó lényeges adatokhoz, valamint az alapul szolgáló kitettség hitelbiztosítékára és cash flow-jára vonatkozó átfogó és megalapozott stressztesztek elvégzéséhez szükséges információkhoz. E célból az értékpapírosítás időpontjában meg kell határozni a »lényeges adatok« fogalomkörét, és szükség esetén az értékpapírosítás jellege szerint a továbbiakban.

(8)   Az (1)–(7) bekezdés a 2011. január 1. után végrehajtott új értékpapírosításokra alkalmazandó. A már létező értékpapírosításokra, ha e dátumot követően új kitettségeket adnak hozzájuk vagy kitettségeket cserélnek ki bennük, az (1)–(7) bekezdést 2014. december 31-jétől kell alkalmazni. Az illetékes hatóságok általános piaci likviditási zavarok esetén határozhatnak úgy, hogy az (1) és a (2) bekezdésben említett követelményeket átmenetileg felfüggesztik.

(9)   Az illetékes hatóságok közzéteszik a következő információkat:

(10)   Az európai bankfelügyelők bizottsága évente jelentést tesz a Bizottságnak az illetékes hatóságok e cikknek való megfeleléséről. Az európai bankfelügyelők bizottsága iránymutatásokat dolgoz ki a felügyeleti eljárások konvergenciája céljából e cikkre vonatkozóan, ideértve a kellő körültekintési és kockázatkezelési kötelezettségek megszegése esetén hozott intézkedéseket.”.

31.

A 129. cikk a következőképpen módosul:

32.

Az 130. cikkben az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Amennyiben olyan válsághelyzet áll elő, ideértve a pénzügyi piacokon zajló kedvezőtlen folyamatokat is, amely potenciálisan veszélyezteti a piac likviditását és a pénzügyi rendszer stabilitását egy olyan tagállamban, ahol egy csoport tagjait engedélyezték vagy ahol a 42a. cikk szerinti jelentős fióktelepek telepedtek le, a konszolidáló felügyeleti hatóság – az 1. fejezet 2. szakaszára is figyelemmel – haladéktalanul riasztja a 49. cikk negyedik albekezdésében és az 50. cikkben említett hatóságokat és közli velük a feladataik ellátásához szükséges információkat. Ezek a kötelezettségek a 125. és a 126. cikk szerinti összes illetékes hatóságra és a 129. cikk (1) bekezdésében megnevezett illetékes hatóságra vonatkozik.

Ha a 49. cikk negyedik bekezdésében említett hatóság az e bekezdés első albekezdésének megfelelő helyzetről szerez tudomást, haladéktalanul riasztja a 125. és a 126. cikkben említett illetékes hatóságokat.

Az illetékes hatóságnak és a 49. cikk negyedik bekezdésében említett hatóságnak lehetőség szerint a már meglévő információs csatornákat kell használnia.”

33.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„131a. cikk

(1)   A konszolidáló felügyeleti hatóság a 129. cikkben és a 130. cikk (1) bekezdésében említett és az e cikk (2) bekezdésében előírt követelmények és a közösségi joggal való összeegyeztethetőség tárgyát képező feladatok elvégzésének megkönnyítésére és a harmadik országok illetékes hatóságaival való megfelelő koordinálás és együttműködés biztosítására felügyeleti kollégiumokat hoz létre.

A felügyeleti kollégiumok a konszolidáló felügyeleti hatóság és a többi érintett illetékes hatóság számára keretet biztosítanak a következő feladatok elvégzésére:

A felügyeleti kollégiumokban részt vevő illetékes hatóságok szorosan együttműködnek. Az 1. fejezet 2. szakasza szerinti titoktartási kötelezettséget nem sérti, ha az illetékes hatóságok bizalmas információkat cserélnek ki a felügyeleti kollégiumokban. A felügyeleti kollégiumok létrehozása és működése nem érinti az illetékes hatóságok ezen irányelv szerinti jogait és kötelességeit.

(2)   A kollégiumok az érintett illetékes hatóságok konzultációját követően a konszolidáló felügyeleti hatóság által kidolgozott, a 131. cikkben említett írásbeli megállapodás alapján jönnek létre és működnek.

Az európai bankfelügyelők bizottsága iránymutatásokat dolgoz ki a kollégiumok operatív működéséről, többek között a 42a. cikk (3) bekezdése vonatkozásában is.

A felügyeleti kollégiumokban részt vehetnek az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatok és az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságok is, valamint azon fogadó tagállamok illetékes hatóságai, ahol a 42a. cikk szerinti jelentős fióktelepek telepedtek le, szükség szerint központi bankok, továbbá adott esetben – és akkor, ha a titoktartási követelmények valamennyi illetékes hatóság véleménye szerint azonosak az 1. fejezet 2. szakasza szerinti követelményekkel – harmadik országok illetékes hatóságai is.

A kollégium ülésein a konszolidáló felügyeleti hatóság elnököl és dönt arról, hogy mely illetékes hatóságok vegyenek részt az ülésen vagy a kollégium adott tevékenységében. A konszolidáló felügyeleti hatóság teljeskörűen, előre tájékoztatja a kollégium minden tagját az ilyen ülések szervezéséről, a legfontosabb megvitatandó kérdésekről és a tárgyalandó tevékenységekről. A konszolidáló felügyeleti hatóság teljes körűen, megfelelő időben tájékoztatja továbbá a kollégium valamennyi tagját az ülések során tett lépésekről vagy a végrehajtott intézkedésekről.

A konszolidáló felügyeleti hatóság a határozathozatal során figyelembe veszi az említett hatóságok által tervezendő vagy összehangolandó felügyeleti tevékenység jelentőségét, különösen az érintett tagállamok pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt, a 40. cikk (3) bekezdésében és a 42a. cikk (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeket.

A konszolidáló felügyeleti hatóság – az 1. fejezet 2. szakasza szerinti titoktartási kötelezettségre is figyelemmel – tájékoztatja az európai bankfelügyelők bizottságát a felügyeleti kollégium tevékenységeiről, ideértve a válsághelyzetekben folytatottakat is, továbbá közli vele a felügyeleti konvergencia szempontjából különösen fontos valamennyi információt.”.

34.

A 132. cikk a következőképpen módosul:

35.

A 150. cikk a következőképpen módosul:

36.

Az 153. cikkben a harmadik bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„2015. december 31-ig a VI. melléklet 1. része 4. pontjának alkalmazásában a kockázattal súlyozott kockázati érték számításakor ugyanazt a kockázati súlyozást kell alkalmazni a tagállamok központi kormányzataival vagy bármely tagállam központi bankjával szembeni, a tagállam fizetőeszközében denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában, mint amilyet a saját fizetőeszközükben denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában alkalmaznának.”.

37.

A 154. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(8)   Azok a hitelintézetek, amelyek 2010. december 31-ig nem felelnek meg a 66. cikk (1a) bekezdésében említett értékhatároknak, stratégiákat és eljárásokat dolgoznak ki azokra az intézkedésekre vonatkozóan, amelyek e helyzetnek az e cikk (9) bekezdésében említett határidők előtti megszüntetése érdekében szükségesek.

Ezeket az intézkedéseket a 124. cikkel összhangban felül kell vizsgálni.

(9)   Azokat az eszközöket, amelyeket a nemzeti jog szerint 2010. december 31-ig egyenértékűnek tekintettek az 57. cikk a), b) és c) pontjában említett tőkeelemekkel, de nem tartoznak az 57. cikk a) pontja alá vagy nem felelnek meg a 63a. cikkben meghatározott kritériumoknak, 2040. december 31-ig úgy kell tekinteni, hogy az 57. cikk ca) pontja alá tartoznak, a következő korlátozásokkal:

Az európai bankfelügyelők bizottsága 2010. december 31-ig figyelemmel kíséri ezen eszközök kibocsátását.

(10)   Az 5. szakasz alkalmazásában a hitelintézetekkel szemben fennálló követelések és más kitettségeket képviselő eszköztételek tekintetében, amelyek 2009. december 31. előtt keletkeztek, továbbra is a 115. cikk (2) bekezdése és a 116. cikk szerint kell eljárni, ugyanúgy, mint 2009. december 7-ét megelőzően, azonban legfeljebb csak 2012. december 31-ig.

(11)   2012. december 31-ig a 129. cikk (3) bekezdésében említett időszak hat hónap.”.

38.

A 156. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„156. cikk

A tagállamokkal együttműködve, és az Európai Központi Bank hozzájárulását is figyelembe véve, a Bizottság rendszeresen figyelemmel kíséri, hogy ez az irányelv összességében véve, a 2006/49/EK irányelvvel együtt, számottevő hatást gyakorol-e a gazdasági ciklusra, és e vizsgálat fényében fontolóra veszi esetleges helyreigazító intézkedések indokoltságát.

Ezen elemzés alapján, és az Európai Központi Bank hozzájárulását is figyelembe véve, a Bizottság kétévente jelentést készít, és azt benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak bármely megfelelő javaslattal együtt. A hitelfelvevő és hitelező felek hozzájárulásait megfelelően figyelembe kell venni a jelentés elkészítése során.

A Bizottság 2009. december 31-ig teljes egészében áttekinti az irányelvet a makroszintű prudenciális problémák megfelelőbb elemzése és kezelése érdekében, beleértve az alábbiak vizsgálatát:

A Bizottság a fenti kérdésekről jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, a megfelelő javaslatokkal együtt.

A Bizottság a lehető leghamarabb, de 2009. december 31-ig mindenképpen jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a felügyeleti rendszer további reformjának szükségességével kapcsolatban, beleértve ezen irányelv vonatkozó cikkeit is, továbbá a jelentést – összhangban a Szerződés szerint alkalmazandó eljárással – adott esetben megfelelő jogalkotási javaslatokkal egészíti ki.

A Bizottság 2011. január 1-ig felülvizsgálja az európai bankfelügyelők bizottsága által a 74. cikk (2) bekezdésében említett egységes formátumok, gyakoriságok és jelentési határidők tekintetében elért eredményeket. A Bizottság a felülvizsgálat fényében jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A Bizottság 2011. december 31-ig felülvizsgálja ezen irányelv alkalmazását, és jelentést készít arról – különös figyelmet fordítva a 68–73. cikk, a 80. cikk (7) bekezdés, a 80. cikk (8) bekezdés és az irányelv mikrohitel-finanszírozásra vonatkozó alkalmazásának valamennyi aspektusára –, és ezt a jelentést benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a megfelelő javaslatokkal együtt.

A Bizottság 2011. december 31-ig felülvizsgálja a 113. cikk (4) bekezdésének alkalmazását, és megvizsgálja, hogy a mentességek nemzeti hatáskörbe tartozzanak-e, és ezekről az esetleges megfelelő javaslatok kíséretében jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A 113. cikk (4) bekezdése c) pontja szerinti nemzeti mérlegelési jogkör lehetséges megszüntetésének és uniós szintű alkalmazásának tekintetében a felülvizsgálat során különösen figyelembe kell venni a csoport kockázatkezelését, amellett, hogy biztosítani kell az összes olyan tagállamban a pénzügyi stabilitáshoz szükséges garanciák meglétét, ahol a csoport vállalatai találhatók.

A Bizottság 2009. december 31-ig felülvizsgálja a tőzsdén kívüli (OTC) piacok átláthatóságának fokozására irányuló intézkedéseket, és jelentést készít ezekről, beleértve a hitel-nemteljesítési csereügyletek piacait is, például annak előírása révén, hogy az elszámolást egy központi partneren keresztül hajtsák végre, és ezt a jelentést esetlegesen a megfelelő javaslatok kíséretében benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A Bizottság 2009. december 31-ig jelentést készít a 122a. cikk várható hatásáról, és azt megfelelő javaslatok kíséretében benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság jelentését az európai bankfelügyelők bizottságával folytatott konzultációt követően készíti el. A jelentés kitér arra, hogy a 122a. cikk (1) bekezdése szerinti minimális névértékre vonatkozó követelmény alkalmas-e a kezdeményezők, a szponzorok és a befektetők érdekeinek jobb összehangolására és a pénzügyi stabilitás fokozására, illetve arra, hogy a nemzetközi fejlesztésekre tekintettel megfelelő-e névérték minimális szintjének emelése.

A piaci fejlemények tükrében a Bizottság 2012. január 1-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e cikk alkalmazásáról és eredményességéről.”.

39.

A III. melléklet a következőképpen módosul:

40.

Az V. melléklet a következőképpen módosul:

41.

A IX. melléklet 3. részének 2. szakasza a következő ponttal egészül ki:

42.

A XI. melléklet a következőképpen módosul:

43.

A XII. melléklet 2. részének 3. pontjában az a) és b) alpont helyébe a következő szöveg lép:

1.

A 12. cikk első bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Az »eredeti szavatolótőke« a 2006/48/EK irányelv 57. cikke a)–ca) pontjának összege, csökkentve az i), j) és k) pont összegével.”.

2.

A 28. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 30. cikkben a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A (3) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy az elfogadott harmadik országbeli befektetési vállalkozásokkal és az elismert elszámolóházakkal és tőzsdékkel szembeni követeléseket és egyéb kitettségeket megtestesítő eszközöket a 2006/48/EK irányelv 111. cikkének (1) bekezdésében, illetve ugyanezen irányelv 106. cikke (2) bekezdésének c) pontjában megállapított módon kezeljék.”.

4.

A 31. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 32. cikk (1) bekezdésében az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az illetékes hatóságoknak ki kell dolgozniuk olyan eljárásokat, amelyek megakadályozzák az intézményeket a pótlólagos tőkekövetelmények – amelyek pedig a 2006/48/EK irányelv 111. cikkének (1) bekezdésében megállapított határértéket túllépő kitettségek esetében terhelnék őket, miután ezek a kitettségek 10 napon túl fennálltak – tudatos elkerülésében oly módon, hogy ideiglenesen más, akár ugyanazon a csoporton belüli, akár egy másik csoportba tartozó vállalkozáshoz viszik át ezeket a kitettségeket és/vagy oly módon, hogy mesterséges tranzakciókat hoznak létre a meglévő kitettség 10 napon belüli lezárására és újranyitására.”.

6.

A 35. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(6)   A befektetési vállalkozásokra a 2006/48/EK irányelv 74. cikkének (2) bekezdésében említett egységes formátumok, gyakoriságok és jelentési határidők vonatkoznak.”.

7.

A 38. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3)   A 2006/48/EK irányelv 42a. cikke – az (1) bekezdés a) pontjának kivételével – mutatis mutandis alkalmazandó a befektetési vállalkozások felügyeletére is, kivéve, ha a befektetési vállalkozás teljesíti az ezen irányelv 20. cikkének (2) és (3) bekezdésében vagy 46. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumokat.”.

8.

A 45. cikk (1) bekezdésében a „2010. december 31.” időpont helyébe a „2014. december 31.” időpont lép.

9.

A 47. cikkben a „2009. december 31.” időpont helyébe a „2010. december 31.” időpont lép, és a 93/6/EGK irányelv V. mellékletének 4. és 8. pontjára történő utalás helyébe a VIII. melléklet 4. és 8. pontjára történő utalás lép.

10.

A 48. cikk (1) bekezdésében a „2010. december 31.” időpont helyébe a „2014. december 31.” időpont lép.

„a)

a 2006/48/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti hitelintézetek, beleértve a fenti irányelv 4. cikke (3) bekezdése szerinti, a Közösségben található, azon hitelintézetek fióktelepeit, amelyek a Közösségen belül, illetve a fenti irányelv 38. cikkével összhangban a Közösségen kívül székhellyel rendelkeznek;”.