26.1.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 23/1

(1)

A Bizottság 2007. július 27-én a 896/2007/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából (a továbbiakban: érintett ország) származó dihidro-mircenol Közösségbe irányuló behozatalára.

(2)

Emlékeztetni kell arra, hogy a dömping és a kár vizsgálata a 2005. október 1-jétől2006. szeptember 30-ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kárelemzés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2003. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(3)

Az ideiglenes rendelet (7) preambulumbekezdésében felsorolt közösségi gyártók címe a következőképpen helyesbítendő:

(4)

Az Indiából származó dihidro-mircenol behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetését követően valamennyi fél megkapta az ideiglenes rendelet alapjául szolgáló alapvető tényeket és megfontolásokat (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal). Valamennyi fél számára biztosítottak egy időszakot, amelyen belül írásos és szóbeli észrevételeket tehettek a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban.

(5)

Néhány érdekelt fél írásban nyújtotta be észrevételeit. Az azt igénylő feleknek szóbeli meghallgatásra is lehetőséget biztosítottak. A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt információk feltárását és ellenőrzését.

(6)

Minden érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek a végleges dömpingellenes vám kivetésére és az ideiglenes vámmal biztosított összegek végleges beszedésére irányuló javaslat alapjául szolgáltak (a továbbiakban: végső nyilvánosságra hozatal). Az érintett felek számára egy olyan időszakot is biztosítottak, amelyen belül észrevételeket tehettek a nyilvánosságra hozatal után. Ezután került sor a felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételek mérlegelésére, és adott esetben a megállapítások értelemszerű módosítására.

(7)

Az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (9)–(12) preambulumbekezdésében szereplő megállapításokat erősítik meg.

(8)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően az ideiglenes rendelet (17) preambulumbekezdésében említett exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság által végrehajtott elemzés nem vett figyelembe egyes fontos, a gyártási költségeket és ennélfogva a rendes érték meghatározását befolyásoló elemeket. Szerinte a rendes értéket saját gyártási költségei alapján kellene meghatározni, nem pedig a másik együttműködő exportáló gyártó által a rendes kereskedelmi forgalomban használt belföldi ár alapján.

(9)

Először is a fent említett, a gyártási költségekre vonatkozó állítások nem bizonyultak indokoltnak. Másodszor az alaprendelet 2. cikke értelmében a szóban forgó exportáló gyártóra érvényes rendes érték megállapításához a Bizottság által használt módszer (lásd az ideiglenes rendelet (17) preambulumbekezdését) tekinthető a legmegfelelőbbnek a következő okok miatt: i. a szóban forgó exportáló gyártó a vizsgálati időszakban belföldön nem értékesítette a hasonló terméket, sem ugyanazt az általános termékkategóriát, ii. a termékek teljes mértékben helyettesíthetik egymást, és iii. csak egyetlen további exportáló gyártó működött együtt a vizsgálatban. Továbbá ha a rendes értéket nem a másik indiai gyártó áraira alapozták volna, az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának megfelelően meg kellett volna határozni az értékesítési, általános és adminisztratív költségeket, illetve a nyereséget. Összességében a másik indiai gyártó belföldi eladási árainak felhasználása tűnik a legreprezentatívabb alapnak az indiai belföldi piacon érvényesülő értékesítési feltételek visszaadására, és így a rendes érték megállapítására. A kérelmet ezért elutasították.

(10)

A fentiekre tekintettel és a rendes értékre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (13)–(17) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(11)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (18) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(12)

Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság, amikor összehasonlítás céljából az exportárak kiigazítását meghatározta, bizonyos indokolatlan következtetésekre jutott egyes szállítási, kezelési és hitelköltségekre vonatkozó elemekkel kapcsolatban. A Bizottság elfogadta az érvet, és ennek megfelelően felülvizsgálta az adott kiigazításokat.

(13)

Ehhez kapcsolódó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (19) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(14)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően az egyik fél úgy érvelt, hogy a nem együttműködő exportáló gyártók számára az együttműködő exportáló gyártók legalacsonyabb CIF-árain alapuló, magasabb dömpingkülönbözetet kellene megállapítani. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy nincsenek arra utaló jelek, hogy a nem együttműködő vállalatok a vizsgálati időszakban magasabb szintű dömpinget folytattak volna, mint az együttműködő cégek. Ellenkezőleg, az Indiából származó behozatalra vonatkozó Eurostat-adatok, valamint az együttműködő exportáló gyártók által jelentett, a Közösségbe irányuló exportmennyiségek és -értékek összehasonlítása azt mutatta, hogy i. a nem együttműködő exportáló gyártók Közösségbe irányuló behozatalának volumene a vizsgálati időszak alatt Indiából származó összes behozatalnak kevesebb mint 20 %-át tette ki (a pontos arány a bizalmas információk védelme miatt nem hozható nyilvánosságra); és ii. a nem együttműködő vállalatok bármelyike által a közösségi piacon felszámított árak szemlátomást magasabbak voltak, mint az együttműködő vállalatok által meghatározott árak. A kérelmet ezért elutasították.

(15)

A végső nyilvánosságra hozatal után ugyanez a fél megismételte fenti állítását a nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetére vonatkozóan. Egyetlen olyan új érv nem került elő ebben a tekintetben, amely megváltoztathatta volna a fenti (14) preambulumbekezdésben levont következtetéseket. Az érintett fél csak annyit fűzött hozzá, hogy nem tudta ellenőrizni a Bizottság által lefolytatott vizsgálatban használt behozatali adatokat, mivel azokat az állítások szerint bizalmasan kezelték. A vállalatot tájékoztatták arról, hogy a behozatal volumenét és az átlagos importárat az ideiglenes rendelet (38) és (39) preambulumbekezdése részletesen ismertette, és hogy a forrásul szolgáló statisztikák, vagyis az Eurostat adatai, nyilvánosak. Ennélfogva a vállalatot semmi sem akadályozta abban, hogy a Bizottság következtetéseit ellenőrizze, és megvédje saját jogait. A kérelmet ezért elutasították.

(16)

A fentiek fényében a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett, végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(17)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően az egyik exportáló gyártó kijelentette, hogy azt a közösségi gyártót, amely a vizsgálati időszak alatt jelentős mennyiségű dihidro-mircenolt importált Indiából (lásd az ideiglenes rendelet (25) preambulumbekezdését), ki kell zárni a közösségi gazdasági ágazat meghatározásából, és következésképpen a kárelemzésből, ideértve a kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározását is. Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó közösségi gyártó fő üzleti tevékenysége nem változott meg, az ma is a gyártás, nem pedig a behozatal. A fent említett Indiából származó behozatalt elsősorban azért végezte, hogy a hasonló termék saját gyártását fenn tudja tartani. Ennélfogva semmi alapja sincs annak, hogy ezt a vállalatot a közösségi gazdasági ágazatból ki kellene zárni. Hozzá kell tenni, hogy még ha a szóban forgó gyártót kizárnák is a közösségi gazdasági ágazat meghatározásából, a kár megállapításán ez mit sem változtatna. A kérelmet ezért elutasították.

(18)

Ugyanez az exportáló gyártó azzal is érvelt, hogy a közösségi gyártók helyzete általában véve igen jó, 2005-ben és a vizsgálati időszak alatt állítólag különösen sokat javult; valamint hogy a közeljövőben – az exportőr szerint – ez a pozitív tendencia minden valószínűség szerint folytatódni fog. Ezek a következtetések a közösségi gazdasági ágazat termelési és értékesítési mennyiségének, készleteinek és piaci részesedésének az ideiglenes rendelet (45)–(47) preambulumbekezdésében bemutatott alakulásán alapultak. Az érvelést nem lehet elfogadni, mert nem vesz megfelelően tudomást arról a tényről, hogy a dihidro-mircenol eladási árai a Közösségben drasztikusan csökkentek (lásd az ideiglenes rendelet (47)–(49) preambulumbekezdéseit), és hogy a közösségi gazdasági ágazat csak – a beruházások megtérülésének csökkenésében és a pénzkiáramlásban megmutatkozó – súlyos veszteségek árán volt képes növelni termelési és eladási volumenét, és így megőrizni részesedését a bővülő közösségi piacon. A kérelmet ezért elutasították.

(19)

A végső nyilvánosságra hozatal után a fenti (17) preambulumbekezdésben említett exportáló gyártó megismételte állítását, és hozzátette, hogy a Bizottság nem elemezte megfelelően a szóban forgó közösségi gyártó helyzetét, vagyis azét a gyártóét, amely az érintett terméket jelentős mennyiségben importálta. Állítólag különösen a következő kérdéseket nem elemezte kellőképpen a Bizottság: i. az érintett termék teljes közösségi termeléséből az erre az importáló gyártóra eső százalékos arány; ii. az importáló gyártó behozatalban való érdekeltségének jellege; iii. valójában mennyire hosszú távú az érintett importáló gyártó elkötelezettsége a belföldi gyártás iránt a behozatal folytatásával szemben; és iv. a belföldi gyártás és a behozatal egymáshoz viszonyított aránya az érintett importáló gyártónál.

(20)

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a szóban forgó közösségi gyártó helyzetére vonatkozó összes kérdést megfelelően elemezte. Egyes részleteket azonban bizalmas jellegük miatt nem lehetett nyilvánosságra hozni. Amint az ideiglenes rendelet (25) preambulumbekezdéséből és a fenti (17) preambulumbekezdésből is kiviláglik, a következő fő okokból nem lehetett a szóban forgó gyártót kizárni a közösségi gazdasági ágazat meghatározásából és a közösségi gazdasági ágazatból: i. a behozatalban való érdekeltségének jellege (azaz, hogy az érintett terméket azért importálta, hogy a hasonló termék saját közösségi termelését fenn tudja tartani), és ii. helyzetének csekély kihatása a közösségi gazdasági ágazat általános helyzetére (azaz, hogy esetleges kizárása nem változtatott volna a kár megállapításán). Végezetül magától értetődik, hogy ez a gyártó azzal, hogy támogatta a panaszt és teljes mértékben együttműködött a vizsgálat során, az Indiából származó dömpingelt behozatal fékezésére törekedett. Ezzel nyilvánvalóvá tette a belföldi gyártás iránti elkötelezettségét a behozatal folytatásával szemben. A fenti (19) preambulumbekezdésben idézett állításokat ezért elutasították.

(21)

Az ideiglenes rendelet (41) preambulumbekezdése alapján az egyik exportáló gyártó jelezte, hogy az alákínálást nem az együttműködő exportáló gyártók importáraira, hanem az Indiából származó behozatal átlagos árára kellett volna alapozni. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy tekintettel az együttműködés szintjére ebben a vizsgálatban (több mint 80 %), és mivel az összbehozatalra vonatkozó statisztikák egy ex KN-kódon alapulnak, azaz a dihidro-mircioltól eltérő termékek egy bizonyos mennyiségét is magukban foglalhatják (lásd az ideiglenes rendelet (36) preambulumbekezdését), az átlagos importáron alapuló összehasonlítás sokkal kevésbé lenne pontos, mint az egyes vállalatokra megállapított alákínálási különbözet. A kérelmet ezért elutasították.

(22)

A fentiekre tekintettel és a kárra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (23)–(43) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(23)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően egy exportáló gyártó azt állította, hogy az Indiából származó behozatal nem okozott kárt a közösségi gazdasági ágazatnak, mert a vizsgálati időszak alatt árai emelkedtek, piaci részesedése pedig 2,4 százalékponttal csökkent. Ez az érvelés megfeledkezik az Indiából származó dömpingelt behozatal alakulásának és a közösségi piac helyzetének több fontos vonatkozásáról. Amint az ideiglenes rendelet (38)–(42) preambulumbekezdései kimutatták, az érintett terméknek az Indiából származó és a Közösségbe irányuló dömpingelt importja a 2003-as 25 000 kg-ról a vizsgálati időszak végére 760 000 kg-ra nőtt. A behozatal piaci részesedése a 2003-as 0,7 %-ról a vizsgálati időszakban 17,3 %-ra emelkedett. A vizsgálati időszak során bekövetkezett kismértékű részesedéscsökkenés a közösségi piac ebben az időszakban történt hirtelen növekedésének tudható be, nem pedig a behozatal bármiféle csökkenésének. Az Indiából származó dömpingelt behozatal volumene ugyanis a vizsgálati időszak alatt tovább növekedett, noha nem ugyanolyan mértékben, mint a megelőző időszakban. Mindent egybevetve az Indiából származó dömpingelt behozatal jelenléte a figyelembe vett időszak során a közösségi piacon sokkal jelentősebb mértékben nőtt, mint a közösségi fogyasztás. Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy az Indiából származó dömpingelt behozatal árai jelentős mértékben alákínáltak a közösségi gazdasági ágazat árainak. A dömpingelt, a közösségi ágazat árainak jelentősen alákínált áron történő behozatal időben nyilvánvalóan egybeesett a közösségi gazdasági ágazat helyzetének romlásával. A kérelmet ezért elutasították.

(24)

Ugyanez az exportáló gyártó hozzátette továbbá, hogy az elszenvedett kárt a Közösség magának okozta. Azt állította, hogy másképpen nem lehetett volna veszteségeket elkönyvelni növekvő keresettel, emelkedő árakkal és következésképpen magasabb értékesítéssel és forgalommal, valamint termelékenységgel jellemezhető környezetben. Lehetséges magyarázatként az érintett fél a 2003-tól a vizsgálati időszakig átlagosan 24 %-kal emelkedő bérekre utalt.

(25)

Először is azonban, noha a közösségi ágazat eladási ára a közösségi piacon 2005 és a vizsgálati időszak között 2 %-kal emelkedett, mégis több mint 30 %-kal a 2003-as szint alatt maradt, míg a közösségi gazdasági ágazat értékesítési mennyisége csak 22 %-kal nőtt 2003 és a vizsgálati időszak között (lásd az ideiglenes rendelet (47) preambulumbekezdését). Ennek eredményeként a közösségi gazdasági ágazatnak a közösségi piacon folyó értékesítésből származó bevétele jelentősen csökkent: a figyelembe vett időszakban körülbelül 15 %-kal. Másodszor, az átlagos bérköltségek alakulását a foglalkoztatási és termelékenységi trendekkel együtt kell vizsgálni. Amint az ideiglenes rendelet (51) preambulumkezdésében áll, az átlagos munkaerőköltség 24 %-os emelkedése a figyelembe vett időszak alatt többek között a foglalkoztatási szerkezetben bekövetkezett változásnak – a szakképzett munkaerő magasabb aránya – volt tulajdonítható. Az adatok azt bizonyítják, hogy a változások következtében megnőtt a termelékenység, ami viszont lehetővé tette az átlagos munkaerőköltség növekedésének kompenzálását. Ennek eredményeként az egy előállított egységre eső összes munkaerőköltség nem változott. A dihidro-mircenol gyártása továbbá nem munkaigényes. Ezért bérek növekedése nem járulhatott hozzá a közösségi gazdasági iparág veszteségeihez. A kérelmet ezért elutasították.

(26)

A végső nyilvánosságra hozatal után ugyanez az exportáló gyártó több új érvet hozott fel az ok-okozati összefüggésre vonatkozóan. Ezek a következőképpen foglalhatók össze: i. a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt az ágazat magának okozta azzal, hogy a fenti (17) preambulumbekezdésben említett közösségi gyártó az érintett terméket importálta; ii. a kárt az ágazat magának okozta azzal, hogy a közösségi gazdasági ágazat nagyarányú beruházásokat tett új termelési kapacitásokba és e célból hiteleket vett fel különböző pénzintézetektől; iii. a közösségi gazdasági ágazat exporteladásainak alakulását nem elemezték; iv. a kárt az ágazat magának okozta azzal, hogy növelte a termelési kapacitást és további szakképzett munkaerőt vett fel, amivel megnövelte a gyártási költségeket.

(27)

Ezekre az újabb érvekre vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy i. az érintett termék egy közösségi gyártó által folytatott behozatala nem befolyásolhatta a közösségi gazdasági ágazat általános helyzetét, mivel ez a behozatal jelentéktelen volt (lásd a fenti (17) és (20) preambulumbekezdéseket). Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy ezt a behozatalt az Indiából származó dömpingelt behozatal nagymértékű beáradása és az ezzel a közösségi gazdasági ágazatnak okozott veszteségek váltották ki, vagyis a jelentős kár akkor már bekövetkezett; ii. a figyelembe vett időszak alatt semmilyen új beruházás nem történt a termelési kapacitás növelése érdekében; éppen ellenkezőleg, a kapacitás változatlan maradt, és a beruházás jelentősen csökkent (lásd az ideiglenes rendelet (45) és (49) preambulumbekezdéseit); iii. a közösségi gazdasági ágazat exportteljesítményét az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdése elemzi, és nem jut arra a következtetésre, hogy az megtörte az ok-okozati összefüggést; és iv. a közösségi gazdasági ágazat nem alkalmazott új munkaerőt. Amint ez az ideiglenes rendelet (51) preambulumbekezdéséből kiviláglik, 2003 és a vizsgálati időszak között a foglalkoztatottság 15 %-kal csökkent. A foglalkoztatási szerkezet változásai a szakképzetlen munkaerő elbocsátásából eredtek. A termelési kapacitás tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy egyáltalán nem volt növekedés. A fenti (26) preambulumbekezdésben idézett állításokat ezért elutasították.

(28)

A fentiek figyelembevételével és az okozati összefüggésre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (57)–(43) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(29)

Az egyik exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az intézkedések bevezetése jelentősen zavarná a közösségi importőröket és fogyasztókat, és ezzel több ezer munkahelyet sodorna veszélybe, valamint az adóbevételeket is; ezt azonban semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá. Ezeket az állításokat nem ítélték helytállónak. Sem az importőrök, sem a fogyasztók nem tiltakoztak ugyanis az érdekeikre vonatkozó ideiglenes következtetések ellen (lásd az ideiglenes rendelet (87) és (88) preambulumbekezdéseit), ami arra mutatott, hogy ezeket az érdekelteket a dömpingellenes intézkedések nem érintenék lényeges módon. A kérelmet ezért elutasították. Az exportáló gyártó arról is kapott tájékoztatást, hogy az exportáló gyártókat rendes körülmények között nem tekintik a közösségi érdek vizsgálatában érintett feleknek.

(30)

A végső nyilvánosságra hozatal után az exportáló gyártó megismételte állítását, és hozzátette, hogy jogában áll a dömpingellenes eljárás bármely vonatkozásához észrevételeket fűzni, a közösségi érdeket is beleértve. Semmilyen alátámasztott új érvet nem tudott azonban felhozni ebben a tekintetben, amely módosíthatta volna a fenti (29) preambulumbekezdésben levont következtetéseket. Ami az exportáló gyártók azon jogát illeti, hogy az eljárás bármely vonatkozásához észrevételeket fűzzenek, meg kell jegyezni, hogy ebben valóban nem akadályozza őket semmi. Ezzel együtt az alaprendelet 21. cikke (2) bekezdésével összhangban ezeket a feleket általában nem érinti a közösségi érdekek elemzése, észrevételeiket pedig figyelmen kívül lehet hagyni, különösen, ha azokat nem támasztja alá semmilyen ténybeli bizonyíték.

(31)

A közösségi érdek megállapítására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (77)–(90) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(32)

Emlékeztetni kell arra, hogy egy exportáló gyártó állítása szerint azt a közösségi gyártót, amely jelentős mennyiségű dihidro-mircenolt hozott be Indiából a vizsgálati időszak alatt, ki kellene zárni a közösségi gazdasági ágazat meghatározásából, és következésképpen a kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározását a két további közösségi gyártóra kellene alapozni. Amint a fenti (14) és (15) preambulumbekezdés kifejti, a kérelmet nem ítélték indokoltnak. Erre való tekintettel és a kár megszüntetéséhez szükséges mértékre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (92)–(93) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(33)

A fentiek fényében és az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megfelelően végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a megállapított dömpingkülönbözetek szintjén, mivel a kár megszüntetéséhez szükséges szint mindkét érintett exportáló gyártó esetében magasabbnak bizonyult a dömpingkülönbözeteknél.

(34)

Hivatkozással a fenti (14) és (15) preambulumbekezdésekre, a Bizottság helyénvalónak tartotta, hogy minden más vállalatra, amely nem működött együtt a vizsgálat során, az együttműködő gyártókra kivetett legmagasabb vám szintjén vessenek ki vámot.

(35)

A fentiek alapján a végleges vámtételek a következők:

(36)

Azoknak az alapvető tényeknek és megfontolásoknak nyilvánosságra hozatala után, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vámok kivetését szándékozták ajánlani, az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Neeru Enterprises az árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel. Meg kell azonban jegyezni, hogy az érintett termék az utóbbi néhány évben jelentős áringadozást mutatott, és ezért nem alkalmas egy rögzített árra vonatkozó kötelezettségvállalásra. Alternatív megközelítésként felmerült az, hogy a minimális importárat a fő nyersanyag – nevezetesen az alfa-pinén – árához kössék. Ez az alternatíva azonban szintén nem valósítható meg a következő okok miatt: i. az érintett termék árának ingadozását nem magyarázza elégséges mértékben az alfa-pinén árának hullámzása; és ii. az alfa-pinén nem olyan alapvető árucikk, amelynek piaci árára vonatkozóan nyilvánosan elérhető statisztikák állnának rendelkezésre. A fentiek alapján az a következtetés vonható le, hogy ebben az esetben az árra vonatkozó bármely kötelezettségvállalás megvalósíthatatlan és ezért elfogadhatatlan. Az érintett exportőrt ennek megfelelően tájékoztatták, és lehetőséget kapott arra, hogy észrevételeket tegyen. Ezek azonban nem változtattak a fenti következtetésen.

(37)

Az ebben a rendeletben az egyes vállalatokra meghatározott egyedi dömpingellenes vámtételt jelen vizsgálat ténymegállapításai alapján határozták meg. Ezért a jelenlegi vizsgálat folyamán e vállalat tekintetében megállapított helyzetet tükrözi. Ez a vámtétel (az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal szemben) így kizárólag az érintett országból származó, és a vállalat, vagyis az említett meghatározott jogi személy által előállított termékek importjára alkalmazandó. Semmilyen más, a rendelet rendelkező részében név és cím szerint kifejezetten meg nem nevezett vállalat által gyártott importált termék, ideértve a kifejezetten említett vállalattal kapcsolatban álló szervezeteket is, nem részesülhet e vámtétel előnyeiből; azokra az „összes többi vállalatra” érvényes vámot kell kivetni.

(38)

Az ilyen vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazása iránti bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) haladéktalanul a Bizottsághoz kell intézni, mellékelve minden lényeges információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a bel- és külföldi értékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például a névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függnek össze. Szükség esetén a rendelet az egyéni vámtételek alkalmazására jogosult vállalatok listájának frissítésével módosítható.

(39)

A megállapított dömpingkülönbözetek mértékére való tekintettel, valamint a közösségi ágazatnak okozott kár mértékének fényében, az ideiglenes rendelet keretében megállapított ideiglenes dömpingellenes vámok összegét az ezzel a rendelettel véglegesen kivetett vám összegének erejéig véglegesen be kell szedni. Ha a végleges vám alacsonyabb, mint az ideiglenes, akkor a vámtételt újra kell számolni, és a biztosított összegeknek a végleges dömpingellenes vámot meghaladó részét el kell engedni,