a)

kés vagy olló és csipeszek a minták darabolására;

b)

tálcák, amelyeken 50 négyzet van kijelölve a kb. 2 g-os húsminták elhelyezésére, vagy más, a minták nyomon követhetősége tekintetében egyenértékű biztosítékokat nyújtó eszközök;

c)

éles pengével rendelkező húsaprító. Amennyiben a minták 3 g-nál nagyobbak, 2–4 mm-es nyílásokkal rendelkező húsdarálót vagy ollót kell használni. Fagyasztott hús vagy nyelv esetében (a nem emészthető felszíni réteg eltávolítását követően) húsdarálóra van szükség, és a mintaméretet jelentősen növelni kell;

d)

mágneses keverők szabályozott hőmérsékletű főzőlappal és teflonbevonatú, körülbelül 5 cm hosszú keverőrudakkal;

e)

legalább 2 liter űrtartalmú kúpos, üvegből készült választótölcsérek, lehetőség szerint teflon biztonsági záródugóval;

f)

állványok, gyűrűk és bilincsek;

g)

szűrők 180 mikronos lyukbőséggel, 11 cm-es külső átmérővel, rozsdamentes acél szitaszövettel;

h)

legalább 12 cm-es belső átmérőjű tölcsérek, amelyek megtartják a szűrőket;

i)

3 literes űrtartalmú üvegből készült főzőpoharak;

j)

50–100 ml-es üveg mérőhengerek vagy centrifugacsövek;

k)

egy trichinoszkóp vízszintes asztallappal vagy egy sztereomikroszkóp állítható erősségű alsó fényforrással;

l)

néhány 9 cm átmérőjű Petri-csésze (sztereomikroszkóp használata esetén), amelyeket az aljukon 10 × 10 mm-es négyzetekből álló vizsgálati területekre osztottak egy hegyes eszközzel;

m)

3 mm vastag akrillemezekből álló lárvaszámláló kamra (a trichinoszkóp használata esetén), a következők szerint:

n)

alufólia;

o)

25 %-os sósav;

p)

pepszin koncentrációja 1: 10 000 NF (US National Formulary), amely megfelel 1: 12 500 BP-nek (British Pharmacopoea) és 2 000 FIP -nek (Fédération Internationale de Pharmacie);

q)

46–48 oC-osra melegített csapvíz;

r)

egy 0,1 g pontosságú mérleg;

s)

a megmaradó emésztőfolyadék gyűjtésére 10–15 literes fémtálcák;

t)

különböző méretű pipetták (1, 10 és 25 ml) és pipettatartók;

u)

az 1–100 oC hőmérséklettartományban ± 0,5 oC-os pontossággal működő hőmérő;

v)

szifon a csapvízhez.

a)

Egész testek esetén egy körülbelül 1 g-os mintát kell venni a rekeszoszlopnak az inas részbe való átmenete közeléből. A rekeszoszlopok hiánya esetén egy ugyanekkora mintát kell venni a rekeszizom bordai vagy szegycsonti részéből, a rágóizomból vagy a hasizmokból. Különleges trichinella-csipeszek alkalmazhatók, feltéve, hogy az 1,00 és 1,15 g közötti pontosság garantálható.

Tenyészkoca és -kan esetén egy nagyobb, legalább 2 g-os mintát kell venni a rekeszoszlopnak az inas részbe való átmenete közeléből.

A rekeszoszlopok hiánya esetén egy kétszeres méretű 2 g-os (vagy tenyészkoca és -kan esetén 4 g-os) mintát kell venni a rekeszizom bordai vagy szegycsonti részéből, a rágóizomból, a nyelvből vagy a hasizmokból.

b)

Darabolt húsból legalább 5 g, kevés zsírt tartalmazó vázizom-mintát kell venni, ahol lehetséges, csontok vagy inak közeléből. Ugyanekkora mintát kell venni az olyan húsból is, amelyet nem alapos főzésre vagy nem a vágást követő feldolgozás más típusaira szánnak.

c)

Fagyasztott minták esetében legalább 5 g vázizomszövet-mintát kell venni vizsgálat céljából.

A húsminták tömege olyan húsmintára vonatkozik, amely minden zsírtól és fasciától mentes. Különös figyelmet kell fordítani, ha az izommintákat a nyelvből veszik a nyelv felszíni rétegével való szennyeződés elkerülésére, amely nem emészthető, és akadályozhatja az üledék leolvasását.

a)

16 ± 0,5 ml sósavat adnak egy előzetesen 46–48 oC-ra felmelegített, 2,0 liter csapvizet tartalmazó, 3 liter űrtartalmú főzőpohárba; keverőrudat helyeznek a főzőpohárba, a főzőpoharat egy előzetesen felmelegített főzőlapra helyezik, és megkezdik a keverést.

b)

10 ± 0,2 g pepszint adnak hozzá.

c)

a 2. ponttal összhangban vett 100 g mintát az aprítóban fel kell aprítani.

d)

A darabolt húst a vizet, pepszint és sósavat tartalmazó 3 liter űrtartalmú főzőpohárba helyezik.

e)

Az aprítókészülék vágófeltétjét többször bemártják a főzőpohárban lévő emésztőfolyadékba, és az aprítókészülék tálját az emésztőfolyadék egy kis mennyiségével kiöblítik, hogy a maradék odatapadt húsdarabokat eltávolítsák.

f)

A főzőpoharat alufóliával vonják be.

g)

A mágneses keverőgépet úgy kell beállítani, hogy az a művelet teljes ideje alatt 44–46 oC-os állandó hőmérsékletet tartson fenn. A keverési művelet alatt az emésztőfolyadéknak megfelelően nagy sebességgel kell forognia, hogy mély örvény alakulhasson ki anélkül, hogy a folyadék kifröccsenne.

h)

Az emésztőfolyadékot addig keverik, amíg a húsrészek el nem tűnnek (megközelítőleg 30 percig). Ezt követően a keverőt kikapcsolják, és az emésztőfolyadékot a szűrőn keresztül átöntik az ülepítőlombikba. Egyes hústípusok feldolgozása esetén (nyelv, vadhús stb.) hosszabb (a 60 percet nem meghaladó) emésztési idő lehet szükséges.

i)

Az emésztési eljárás akkor tekinthető kielégítőnek, ha a kezdeti minta súlyának kevesebb mint 5 %-a marad a szűrőn.

j)

Az emésztőfolyadékot 30 percig hagyják állni a lombikban.

k)

A 30 perc eltelte után az emésztőfolyadék egy 40 ml-nyi mintáját gyorsan beöntik egy mérőhengerbe vagy a centrifugacsőbe.

l)

Az emésztőfolyadékokat és a többi folyékony hulladékot az eredmények leolvasásáig egy tálcán tartják.

m)

Ezt a 40 ml-es mintát 10 percig hagyják állni. Majd a felső rétegek eltávolítása érdekében a felül úszó 30 ml-t óvatosan leszívják, visszahagyva egy legfeljebb 10 ml-es mennyiséget.

n)

Az üledék fennmaradó 10 ml-es mintáját beöntik egy lárvaszámláló kamrába vagy egy Petri-csészébe.

o)

Ezután a hengert vagy a centrifugacsövet kiöblítik kb. 10 ml csapvízzel, amelyet azután hozzáadnak a lárvaszámláló kamrában vagy a Petri-csészében található mintához. Ezt követően a mintát trichinoszkóp vagy sztereomikroszkóp alatt 15–20-szoros nagyításban megvizsgálják. A más technikákat alkalmazó szemrevételezés is megengedett, feltéve, hogy a pozitív kontrollminták vizsgálata bizonyítottan egyenlő vagy jobb eredményt ad a hagyományos szemrevételezéses módszereknél. A gyanús területek vagy parazitaszerű alakok minden esetében 60–100-szoros nagyítást kell használni.

p)

Az emésztett anyagokat elkészültük után azonnal meg kell vizsgálni. Semmilyen körülmények között nem szabad a vizsgálatot másnapra halasztani.

Ha az emésztett anyagokat az elkészítésüket követő 30 percen belül nem vizsgálják, a következőképpen kell deríteni azokat. Az utolsó kb. 40 ml-es mintát beöntik egy mérőhengerbe, és 10 percig hagyják ülepedni. A felül úszó folyadék 30 ml-ét leszívják, és a maradék 10 ml-t csapvízzel kiegészítik 40 ml-re. Újabb 10 perces ülepítési idő után a felül úszó folyadék 30 ml-ét leszívják, és a maradék, legfeljebb 10 ml-t vizsgálat céljából kiöntik egy Petri-csészébe vagy lárvaszámláló kamrába. A mérőhengert 10 ml csapvízzel ki kell mosni, és az így kapott folyadékot hozzá kell adni a Petri-csészében vagy a lárvaszámláló kamrában lévő vizsgálandó mintához.

Ha az üledék a vizsgálatra nem elég tiszta, a mintát be kell önteni egy mérőhengerbe, és csapvízzel ki kell egészíteni 40 ml-re, majd a fent ismertetett eljárást kell követni. Az eljárás 2–4-szer ismételhető meg, amíg a folyadék elég tiszta nem lesz a megbízható leolvasáshoz.

a)

kés vagy olló a minták darabolására;

b)

tálcák, amelyeken 50 négyzet van kijelölve a kb. 2 g-os húsminták elhelyezésére, vagy más, a minták nyomon követhetősége tekintetében egyenértékű biztosítékokat nyújtó eszközök;

c)

húsdaráló vagy elektromos húsaprító;

d)

egy Stomacher Lab keverőgép, 3 500 Thermo modell;

e)

műanyag zacskók a Stomacher Lab keverőgéphez;

f)

2 liter űrtartalmú kúpos választótölcsérek, lehetőség szerint teflon biztonsági záródugóval;

g)

állványok, gyűrűk és bilincsek;

h)

szűrők 180 mikronos lyukbőséggel, 11 cm-es külső átmérővel, rozsdamentes acél vagy szitaszövettel szűrők;

i)

legalább 12 cm-es belső átmérőjű tölcsérek, amelyek megtartják a szűrőket;

j)

100 ml-es üveg mérőhengerek;

k)

az 1–100 oC hőmérséklettartományban ± 0,5 oC-os pontossággal működő hőmérő;

l)

egy rázókészülék, pl. egy villanyborotva fej nélkül;

m)

egy relé, amely percenként kapcsol ki és be;

n)

egy trichinoszkóp vízszintes asztallappal vagy egy sztereomikroszkóp állítható erősségű alsó fényforrással;

o)

a lárvaszámláló kamra és néhány 9 cm átmérőjű Petri-csésze, mint az I. fejezet (1) pontja l) és m) alpontjában;

p)

17,5 %-os sósav;

q)

pepszin koncentrációja 1: 10 000 NF (US National Formulary), amely megfelel 1: 12 500 BP-nek (British Pharmacopoea) és 2 000 FIP-nek (Fédération Internationale de Pharmacie);

r)

néhány 10 literes tárolóedény, amelyeket a szennyezés eltávolításakor, például a készülék formalinos kezelésekor, valamint pozitív eredmények esetén a fennmaradó emésztőfolyadék tárolására használnak;

s)

egy 0,1 g pontosságú mérleg.

a)

Teljes gyűjtőminták (100 minta egyszerre)

b)

Kisebb minták (100-nál kevesebb mintából készült gyűjtőminták)

—

Jeget (300–400 g-os jégpelyhet, lemezes vagy tört jeget) adnak az emésztőfolyadékhoz, hogy térfogata legfeljebb kb. 2 liter legyen. Az emésztőfolyadékot azután addig keverik, amíg a jég el nem olvad. Kisebb gyűjtőminták esetén (lásd II. pont b. alpontja), a jég mennyiségét arányosan kell csökkenteni.

—

A lehűtött emésztőfolyadékot beleöntik egy 2 literes választótölcsérbe, amely egy külön rögzítő elemmel felerősített rázókészülékkel van felszerelve.

—

Ülepítés 30 percig, amíg az ülepítő tölcsér megszakításokkal vibrál, pl. egy egyperces rezgést követően egy percig nem mozog.

—

Az üledék 60 ml-es mintáját 30 perc eltelte után gyorsan kiöntik egy 100 ml-es mérőhengerbe. (A lombikot használat után mosószeres oldattal kiöblítik.)

—

A 60 ml-es mintát legalább 10 percig hagyják állni, ezután a felül úszót leszívják, visszahagyva egy 15 ml-es mennyiséget a lárvák jelenlétének vizsgálatára.

—

A leszíváshoz egy műanyag csővel ellátott eldobható fecskendőt lehet használni. A cső olyan hosszú legyen, hogy amikor a fecskendő karimái a henger peremén fekszenek, 15 ml maradjon a mérőhengerben.

—

A fennmaradó 15 ml-t átöntik a lárvaszámláló medencébe vagy két Petri-csészébe, és megvizsgálják trichinoszkóp vagy sztereomikroszkóp alatt.

—

A mérőhengert 5–10 ml csapvízzel kimossák, és a folyadékokat a mintához adják.

—

Az emésztett anyagokat elkészültük után azonnal meg kell vizsgálni. Semmilyen körülmények között nem szabad a vizsgálatot másnapra halasztani.

—

az utolsó 60 ml-es mintát beöntik egy mérőhengerbe, és 10 percig hagyják ülepedni; a felül úszó folyadék 45 ml-ét leszívják, és a maradék 15 ml-t csapvízzel kiegészítik 45 ml-re,

—

újabb 10 perces ülepítési idő után a felül úszó folyadék 30 ml-ét leszívják, és a maradék 15 ml-t vizsgálat céljából kiöntik egy Petri-csészébe vagy lárvaszámláló medencébe,

—

a mérőhengert 10 ml csapvízzel ki kell mosni, és az így kapott folyadékot hozzá kell adni a Petri-csészében vagy a lárvaszámláló medencében lévő vizsgálandó mintához.

a)

1 literes Gelman-tölcsér, szűrőfeltéttel kiegészítve (az átmérő 45 mm);

b)

szűrőkorongok; egy kör alakú rozsdamentes acélháló 35 mikronos lyukbőséggel (a korong átmérője 45 mm), két, 1 mm vastag gumiból készült gumigyűrű (a külső átmérő 45 mm, a belső átmérő 38 mm), a kör alakú acélháló a két gumigyűrű közé van elhelyezve és a kétféle anyag kötésére alkalmas kétkomponensű ragasztóval rögzítve;

c)

egy 3 literes űrtartalmú Erlenmeyer szívópalack;

d)

egy vízlégszivattyú szivattyú;

e)

legalább 80 ml űrtartalmú műanyag zacskók;

f)

a műanyag zacskók hegesztésére alkalmas berendezés;

g)

renniláz, amelynek koncentrációja grammonként 1: 150 000 soxhlet egység.

a)

Teljes mintacsoportok (100 minta egyszerre)

Lásd a II. fejezet A. 3. II. a) pontját.

b)

Kisebb minták (100-nál kevesebb mintából készült gyűjtőminták)

Lásd a II. fejezet A. 3. II. b) pontját.

a)

Jeget (300–400 g-os jégpelyhet, lemezes vagy tört jeget) adnak az emésztőfolyadékhoz, hogy térfogata legfeljebb kb. 2 liter legyen. Kisebb egyesített minták esetén a jég mennyiségét arányosan kell csökkenteni.

b)

Az emésztőfolyadékot azután addig keverik, amíg a jég el nem olvad. A lehűtött emésztőfolyadékot ezután legalább három percig hagyják állni, hogy a lárvák kitekeredhessenek.

c)

A szűrőtartóval és szűrőkoronggal ellátott Gelman-tölcsért az Erlenmeyer-lombikra helyezik, amely egy vízlégszivattyúhoz van kötve.

d)

Az emésztőfolyadékot átöntik a Gelman-lombikba, és leszűrik. A szűrés vége felé az emésztőfolyadék szűrőn keresztüli átáramlása vízlégszivattyúval végzett szívással meggyorsítható. Mielőtt a szűrő kiszárad – azaz amikor 2–5 ml folyadék marad a tölcsérben –, a szívást abba kell hagyni.

e)

Amikor az összes emésztőfolyadékot leszűrték, a szűrőkorongot eltávolítják, és 15–20 ml renniláz oldattal együtt behelyezik egy 80 ml űrtartalmú műanyag zacskóba. A rennilázoldatot úgy készítik, hogy 2 g rennilázt adnak 100 ml csapvízhez.

f)

A műanyag zacskót két rétegben lehegesztik, és a belső és a külső zacskó közé helyezik a Stomacherbe.

g)

A Stomachert azután hagyják, hogy három percig zúzza a tartalmát, pl. amikor teljes vagy nem teljes egyesített mintát dolgoz fel.

h)

A szűrőkorongot és a rennilázoldatot tartalmazó műanyag zacskót három perc elteltével kiveszik a Stomacherből, és felnyitják ollóval. A folyékony tartalmat átöntik egy lárvaszámláló medencébe vagy egy Petri-csészébe. A zacskót kimossák 5–10 ml vízzel, amelyet azután trichinoszkópos vizsgálatra át kell önteni a lárvaszámláló kamrába, vagy sztereomikroszkópos vizsgálatra egy Petri-csészébe.

i)

Az emésztett anyagokat elkészültük után azonnal meg kell vizsgálni. Semmilyen körülmények között nem szabad a vizsgálatot másnapra halasztani.

a)

kés és csipesz mintagyűjtésre;

b)

tálcák, amelyeken 50 négyzet van kijelölve a kb. 2 g-os húsminták elhelyezésére, vagy más, a minták nyomon követhetősége tekintetében egyenértékű biztosítékokat nyújtó eszközök;

c)

egy Trichomatic 35® keverőgép beépített szűrővel;

d)

8,5 % ± 0,5 tömegszázalékos sósavoldat;

e)

átlátszó polikarbonát membránszűrők, amelyek átmérője 50 mm, pórusnagysága 14 mikron;

f)

pepszin koncentrációja 1: 10 000 NF (US National Formulary), amely megfelel 1: 12 500 BP-nek (British Pharmacopoea) és 2 000 FIP-nek (Fédération Internationale de Pharmacie);

g)

egy 0,1 g pontosságú mérleg;

h)

tompa hegyű csipesz;

i)

legalább 5 cm oldalhosszú mikroszkóp-tárgylemezek, vagy néhány, legalább 6 cm átmérőjű Petri-csésze, amelyeket az aljukon egy hegyes eszközzel 10 × 10 mm-es négyzetekből álló vizsgálati területekre osztottak;

j)

egy áteső fényű (15–60-szoros nagyítású) (sztereo-)mikroszkóp vagy egy trichinoszkóp vízszintes asztallappal;

k)

egy tartály az elhasznált folyadékok tárolására;

l)

néhány 10 literes tárolóedény, amelyeket a szennyezés eltávolításakor, például a készülék formalinos kezelésekor, valamint pozitív eredmények esetén a fennmaradó emésztőfolyadék tárolására használnak;

m)

az 1–100 oC hőmérséklettartományban ± 0,5 oC-os pontossággal működő hőmérő.

a)

Vegye elő a beépített szűrővel ellátott keverőgépet, kösse rá a szennyvízcsövet, és azt vezesse bele a szennyvíztartályba.

b)

A készülék bekapcsolása után a felfűtés elindul.

c)

A beindítás előtt a reakciókamra alatt elhelyezett alsó szelepet ki kell nyitni és be kell zárni.

d)

Legfeljebb 35 darab, a 2. pontnak megfelelően az egyedi mintákból vett, egyenként körülbelül 1 g tömegű mintát (25–30 oC-on) kell a gépbe helyezni. Ellenőrizze, hogy nagyobb índarabok nincsenek-e bennük, mivel ezek eltömíthetik a membránszűrőt.

e)

Öntsön (körülbelül 400 ml) vizet a keverőgéppel összekötött egyik folyadékkamra szájához.

f)

Öntsön kb. 30 ml (8,5 %-os) sósavat a kisebb, bekötött folyadékkamra szájához.

g)

Helyezzen egy membránszűrőt a durva szűrő alá a szűrőtartóban lévő beépített szűrőben.

h)

Végül 7 g pepszint kell ezekhez hozzáadni. A hozzáadási sorrendet szigorúan be kell tartani, hogy elkerülhető legyen a pepszin lebomlása.

i)

Zárja le a reakció- és a folyadékkamra fedelét.

j)

Válassza ki az emésztési idő hosszát. Rövid emésztési időt (5 perc) kell alkalmazni normál vágásérett sertések esetében, és hosszabb időt (8 perc) más minták emésztése során.

k)

Az automatikus adagolás akkor indul be, amikor a keverőgép indítógombját benyomjuk, és az emésztés az azt követő szűréssel együtt automatikusan végbemegy. 10–13 perc után a művelet befejeződik, és automatikusan leáll.

l)

A reakciókamra fedelének nyitása előtt ellenőrizni kell, hogy a kamra kiürült-e. Ha hab vagy visszamaradt emésztőfolyadék van a kamrában, a V. pont szerint ismételje meg a műveletet.

a)

Szerelje le a szűrőtartót, és egy tárgylemezre vagy egy Petri-csészébe rakja ki belőle a membránszűrőt.

b)

A membránszűrőt mikroszkóp vagy trichinoszkóp alatt kell megvizsgálni.

a)

Pozitív eredmény esetén 2/3-áig töltse fel a keverőgép reakciókamráját forró vízzel. Közönséges csapvizet kell az összekötő folyadékkamrába önteni, amíg a víz el nem lepi az alsó szintérzékelőt. Ezután be kell indítani az automata tisztítóprogramot. A többi eszközzel együtt fertőtlenítse a szűrőtartót, például formalinos kezeléssel.

b)

A napi munka befejeztével töltse fel vízzel a keverő folyadékkamráját, majd indítson be egy szabványos programot.

a)

A reakciókamra alatt csukja be az alsó szelepet.

b)

Szerelje le a szűrőtartót, és egy tárgylemezre vagy egy Petri-csészébe rakja ki belőle a membránszűrőt.

c)

Tegyen új membránszűrőt a szűrőtartóba, majd helyezze vissza a szűrőtartót.

d)

Töltse fel vízzel a folyadékkamrát, amíg a víz el nem lepi az alsó szintérzékelőt.

e)

Végezze el az automatikus tisztítási programot.

f)

Miután a tisztítási program befejeződött, nyissa ki a reakciókamra fedelét, és ellenőrizze, maradt-e benne folyadék.

g)

Ha a kamra kiürült, szerelje le a szűrőtartót, és csipesszel rakja ki belőle a membránszűrőt egy tárgylemezre vagy egy Petri-csészébe.

h)

A két membránszűrőt a C. szakasz 3. bekezdése II. pontjának megfelelően meg kell vizsgálni. Ha a szűrőket nem lehet megvizsgálni, a teljes emésztési folyamatot meghosszabbított emésztési idővel meg kell ismételni a C. szakasz 3. bekezdése I. pontjának megfelelően.

a)

Egy 30–40-szeres és 80–100-szoros nagyítású izzólámpás trichinoszkóp, vagy egy sztereomikroszkóp állítható erősségű, alsó fényforrással;

b)

Egy kompresszórium, amely két egymással szemben összenyomható üveglapból áll (amelyek közül az egyik azonos nagyságú mezőkre van felosztva);

c)

kis hajlított ollók;

d)

kis csipeszek;

e)

a minták feldarabolására szolgáló kés;

f)

kis számozott tartályok a minták elkülönített tárolására;

g)

csepegtetőpipetta;

h)

egy üveg ecetsav és egy üveg kálium-hidroxid oldat a mészsók kioldására vagy a szárított hús puhítására.

a)

Házisertés esetén mindkét rekeszoszlopból az inas részbe való átmenet közeléből vesznek mintákat.

b)

Ha vaddisznóból vesznek mintát, ezt mindkét rekeszoszlopból az inas részbe való átmenet közeléből és ezen túlmenően a rágóizomból, az elülső lábszár izmaiból, a bordaközi izmokból és a nyelvizmokból teszik, így összesen hat mintát kapnak minden egyes állatból.

c)

Ha egyes izmokból nem lehet mintát venni, összesen négy mintát vesznek azokból az izmokból, amelyekből lehet.

d)

Húsrészek esetén minden részből venni kell négy darab, lehetőség szerint zsírt nem tartalmazó, mogyorónyi nagyságú vázizom-mintát, különböző pontokról, és ahol lehetséges, csontok vagy inak mellől.

a)

A kompresszóriumot általában 1,0 ± 0,1 g hússal töltik meg, amely rendesen 28 zabszemméretű darabnak felel meg. Ha szükséges, két kompresszóriumot kell megtölteni 56 zabszemméretű darab vizsgálatához.

b)

Ha mindkét rekeszoszlop jelen van a házisertésben, a trichinellavizsgáló 28 zabszemméretű darabot vág le minden fenti, a teljes állati testből vett mintából, összesen 56 darabot alkotva.

c)

Ha csak egy rekeszoszlop van jelen, 56 darabot vágnak ki különböző helyekről, ha lehet, az inas részbe történő átmeneti részből.

d)

A vaddisznó másik négy izmából vett mintákat hét zabszemméretű darabra vágják, összesen 28 további darabot alkotva.

e)

A trichinellát vizsgáló személy ezután az üveglapok között összenyomja az 56 (vagy 84) darabot, hogy a normális lenyomat tisztán olvasható legyen a tárgylemez-preparátumon keresztül.

f)

Ha a vizsgálandó minták húsa száraz és öreg, a preparátumokat a nyomás előtt 10–20 percen át lágyítani kell egy rész káliumhidroxid-oldat és kb. két rész víz keverékével.

g)

A trichinellavizsgáló a húsdarabokból vett minták mindegyikéből 14 zabszemméretű darabot vág, összesen 56 darabot alkotva.

h)

A mikroszkópos vizsgálatot minden egyes preparátum lassú és körültekintő, 30–40-szeres nagyításban történő végigpásztázásával kell végezni.

i)

Ha a trichinoszkópos vizsgálat gyanús területeket tár fel, azokat a trichinoszkóp legerősebb (80–100-szoros) nagyításával kell vizsgálni.

j)

Amennyiben az eredmény kétes, a vizsgálatot más mintákon és tárgylemez-preparátumokon addig ismétlik, amíg a kívánt információt meg nem kapják. A trichinoszkópos vizsgálatot legalább hat percig kell végezni.

k)

A vizsgálat vonatkozásában meghatározott minimumidő nem tartalmazza a mintavételhez és a preparátumok elkészítéséhez szükséges időt.

l)

Általános szabályként a trichinoszkópos vizsgálatot végző személy naponta 840 darabnál többet nem vizsgálhat, amely 15 házisertés vagy 10 vaddisznó vizsgálatának felel meg.

a)

A fagyasztva érkezett húst ebben az állapotban kell tárolni.

b)

A fagyasztóhelyiség technikai felszerelése és energiaellátása olyan legyen, hogy a megkövetelt hőmérsékletet hamar el lehessen érni, és fenn lehessen tartani a helyiség és a hús minden egyes részében.

c)

A szigetelt csomagolást fagyasztás előtt el kell távolítani, kivéve olyan húsok esetében, amelyek már teljes kiterjedésükben elérték a megkövetelt említett hőmérsékletet, amikor bevitték azokat a hűtőhelyiségbe, vagy a húst úgy kell csomagolni, hogy a csomagolás ne akadályozza meg, hogy meghatározott időn belül elérje a kívánt hőmérsékletet.

d)

A szállítmányokat a fagyasztóhelyiségben elkülönülten, zár alatt kell tárolni.

e)

Rögzíteni kell azt a dátumot és az időpontot, amikor az egyes szállítmányokat betárolták a fagyasztóhelyiségbe.

f)

A hőmérséklet a fagyasztóhelyiségben legalább –25 oC legyen. Ezt hitelesített termoelektromos műszerrel kell mérni, és az adatokat folyamatosan rögzíteni kell. A méréseket nem szabad közvetlenül a hideg levegőáramban végezni. A műszereket zár alatt kell tartani. A diagramok tartalmazzák a behozatali húsvizsgálati napló fontosabb adatait, a fagyasztás kezdetének és befejezésének dátumát és időpontját, és azokat összeállításuk után egy évig meg kell őrizni.

g)

Egy maximum 25 cm átmérőjű vagy vastagságú húst legalább 240, míg egy 25–50 cm átmérőjű vagy vastagságú húst legalább 480 óráig kell folyamatosan hűteni. Ez a fagyasztási eljárás nem alkalmazható azokra a húsokra, amelyek nagyobb átmérőjűek vagy vastagabbak. A fagyasztási időt attól az időponttól kell számítani, amikor a fagyasztóhelyiség hőmérséklete eléri az f) pontban említett értéket.

a)

A legfeljebb 15 cm átmérőjű vagy vastagságú húsokat a következő időtartam-hőmérséklet kombinációk valamelyike szerint kell lefagyasztani:

b)

A 15–50 cm átmérőjű vagy vastagságú húsokat a következő időtartam-hőmérséklet kombinációk valamelyike szerint kell lefagyasztani:

A fagyasztóhelyiségben a hőmérséklet nem lehet magasabb, mint a kiválasztott inaktiválási hőmérsékleti érték. Hitelesített termoelektromos műszerrel kell mérni, és az adatokat folyamatosan rögzíteni kell. A méréseket nem szabad közvetlenül a hideg levegőáramban végezni. A műszereket zár alatt kell tartani. A diagramoknak tartalmazniuk kell a húsvizsgálati behozatali napló fontosabb adatait, valamint a fagyasztás kezdetének és befejezésének dátumát és időpontját, és azokat összeállításuk után egy évig meg kell őrizni.

Amennyiben fagyasztó alagutakat használnak, és a fenti eljárásokat nem követik szigorúan, az élelmiszeripari vállalkozónak a hatáskörrel rendelkező hatóság felé bizonyítania kell tudni, hogy az alternatív módszer hatékonyan öli meg a sertéshúsban lévő trichinella-parazitákat.

a)

Az 1. módszer a)–e) pontja általános rendelkezéseinek eleget tesznek, és a következő időtartam-hőmérséklet kombinációkat alkalmazzák:

b)

A hőmérsékletet hitelesített termoelektromos műszerekkel kell mérni, és folyamatosan fel kell jegyezni. A hőmérő érzékelőjét egy olyan húsdarab közepébe kell helyezni, amely legalább akkora, mint a legvastagabb fagyasztandó húsdarab. Ezt a húsdarabot a fagyasztóhelyiség legkedvezőtlenebb adottságú helyén kell elhelyezni, nem a hűtőberendezés közelében, és úgy, hogy ne legyen közvetlenül kitéve a hideg levegőáramnak. A műszereket zár alatt kell tartani. A diagramoknak tartalmazniuk kell a húsvizsgálati behozatali napló fontosabb adatait, valamint a fagyasztás kezdetének és befejezésének dátumát és időpontját, és azokat összeállításuk után egy évig meg kell őrizni.

a)

Legalább 10 g súlyú mintát vesznek a ló nyelv- vagy rágóizmából és a vaddisznó mellső lábából, nyelvéből vagy rekeszizmából.

b)

A ló esetében, amennyiben ezek az izmok hiányoznak, nagyobb méretű mintát kell venni a rekeszoszlopból az inas részbe átmenő részből. Az izomnak kötőszövettől és zsírtól mentesnek kell lennie.

c)

Legalább 5 g mintát emésztenek az I. melléklet I. fejezetében szereplő referencia kimutatási módszer, vagy a II. fejezetben szereplő egyenértékű módszer alkalmazásával. Az I. fejezetben szereplő módszer és a II. fejezetben szereplő A. és B. módszer esetében a vizsgált izom teljes súlya egyik emésztés alkalmával sem haladhatja meg a 100 g-ot, a II. fejezetben szereplő C. módszer esetében pedig a 35 g-ot.

d)

Amennyiben az eredmény pozitív, további 50 g mintát vesznek egy ezt követő, független vizsgálatra.

e)

Az állatfajok megőrzésére vonatkozó szabályok sérelme nélkül a vaddisznón kívül az olyan vadállatok minden húsát, mint például a medve, a húsevő emlősök (beleértve a tengeri emlősöket is) és a hüllők, a predilekciós helyekről 10 g izom vagy – ha e területek nem állnak rendelkezésre – nagyobb mennyiségek mintavételével kell vizsgálni. A predilekciós helyek:

f)

Az emésztési időnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy biztosítsa az ezen állatok szövetének megfelelő emésztését, de nem haladhatja meg a 60 percet.

A.

Az élelmiszer-ipari vállalkozóknak az alábbi követelményeknek kell megfelelniük, hogy a gazdaságoknak a „trichinellától mentes” hivatalos elismerést megszerezzék:

B.

A trichinellától mentesként elismert gazdaságok élelmiszer-ipari vállalkozóinak tájékoztatniuk kell a hatáskörrel rendelkező hatóságot, amennyiben az A. pontban szereplő követelmények bármelyike már nem teljesül, vagy bármilyen más olyan változás következett be, amely érintheti a gazdaság trichinella-mentes státuszát.

A.

Az olyan tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai, ahol az országban a házisertéseknél az elmúlt 10 évben trichinella-fertőzést mutattak ki, akkor ismerhetnek el egy gazdaságot a trichinellától mentesnek, ha

Az ebben a részben felsorolt követelmények teljesítésére múltbeli adatok is felhasználhatók.

B.

Az olyan tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai, ahol az országban nem mutattak ki trichinella-fertőzést házisertéseknél az elmúlt 10 évben, akkor ismerhetnek el egy gazdaságot a trichinellától mentesnek, ha az A. rész d) pontjában található követelményt teljesítették.

C.

A hatáskörrel rendelkező hatóság úgy határozhat, hogy egy gazdaságkategóriát trichinellától mentesnek ismer el, amennyiben valamennyi következő feltétel teljesül:

D.

A 2003/99/EK irányelv IV. mellékletében megállapított követelményeken túlmenően a Bizottságnak benyújtandó kezdeti jelentés és az azt követő éves jelentések a következő információkat tartalmazzák: