EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 31993L0076
Council Directive 93/76/EEC of 13 September 1993 to limit carbon dioxide emissions by improving energy efficiency (SAVE)
A Tanács 93/76/EGK irányelve (1993. szeptember 13.) a széndioxid-kibocsátásának az energiahatékonyság fejlesztése által való korlátozásáról (SAVE)
A Tanács 93/76/EGK irányelve (1993. szeptember 13.) a széndioxid-kibocsátásának az energiahatékonyság fejlesztése által való korlátozásáról (SAVE)
OJ L 237, 22.9.1993, p. 28–30
(ES, DA, DE, EL, EN, FR, IT, NL, PT)
Special edition in Finnish: Chapter 12 Volume 002 P. 168 - 170
Special edition in Swedish: Chapter 12 Volume 002 P. 168 - 170
Special edition in Czech: Chapter 12 Volume 001 P. 163 - 165
Special edition in Estonian: Chapter 12 Volume 001 P. 163 - 165
Special edition in Latvian: Chapter 12 Volume 001 P. 163 - 165
Special edition in Lithuanian: Chapter 12 Volume 001 P. 163 - 165
Special edition in Hungarian Chapter 12 Volume 001 P. 163 - 165
Special edition in Maltese: Chapter 12 Volume 001 P. 163 - 165
Special edition in Polish: Chapter 12 Volume 001 P. 163 - 165
Special edition in Slovak: Chapter 12 Volume 001 P. 163 - 165
Special edition in Slovene: Chapter 12 Volume 001 P. 163 - 165
Special edition in Bulgarian: Chapter 12 Volume 001 P. 90 - 92
Special edition in Romanian: Chapter 12 Volume 001 P. 90 - 92
No longer in force, Date of end of validity: 16/05/2006; hatályon kívül helyezte: 32006L0032
Hivatalos Lap L 237 , 22/09/1993 o. 0028 - 0030
finn különkiadás fejezet 12 kötet 2 o. 0168
svéd különkiadás fejezet 12 kötet 2 o. 0168
A Tanács 93/76/EGK irányelve (1993. szeptember 13.) a széndioxid-kibocsátásának az energiahatékonyság fejlesztése által való korlátozásáról (SAVE) AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA, tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 130. és 235. cikkére, tekintettel a Bizottság javaslatára [1], tekintettel az Európai Parlament véleményére [2], tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3], mivel az 1986. szeptember 16-i állásfoglalásában [4] a Tanács új közösségi energiapolitikai célokat, és a tagállamok energiapolitikájának közelítését tűzte ki az 1985-ös évre, mivel a környezetvédelmi és energiaügyi miniszteri összetételben ülésező Tanács az 1990. október 29-i ülésén megállapodott abban, hogy a Közösség és a tagállamok, feltételezve, hogy más vezető országok hasonló kötelezettségeket vállalnak, és tudomásul véve a különböző határidők kitűzésével a kibocsátás stabilizálására vagy csökkentésére vonatkozó, számos tagállam által meghatározott célokat, olyan lépéseket szándékozik tenni, amelyek célja, egészében véve a teljes szén-dioxid kibocsátás 1990-es szinten való stabilizálásának elérése a 2000-es évig az egész Közösség területén; mivel abban is megállapodtak, hogy azok a tagállamok, amelyek viszonylag alacsony energiafogyasztási szintről indulnak és ezért alacsony az egy főre jutó vagy más megfelelő alapon mért kibocsátás, jogosultak arra, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődésnek megfelelő szén-dioxid kibocsátási célokat és/vagy stratégiákat határozzanak meg, miközben javítják gazdasági tevékenységük energiahatékonyságát; mivel a 91/556/EGK határozatával a Tanács elfogadta a Közösségben az energiahatékonyság javítását célzó SAVE programot [5]; mivel a Szerződés 130r. cikke kötelezően előírja, hogy a Közösség környezettel kapcsolatos tevékenységének célja a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű felhasználásának biztosítása legyen; mivel e természeti erőforrások olajterméket, földgázt és szilárd tüzelőanyagot is tartalmaznak, amelyek jelentős energiaforrások, de a széndioxid-kibocsátás legnagyobb forrásai is; mivel a Szerződés máshol nem biztosította az ezen irányelvben meghatározott programok energiával kapcsolatos aspektusai érvényesítéséhez szükséges hatáskört, ezért a Szerződés 235. cikkéhez kellett folyamodni; mivel a Közösség végső energiafogyasztásának csaknem 40 %-át a lakóépületek és a harmadik szektor adja, és ez az arány növekszik, ami az energiafogyasztásuk és ebből következően széndioxid-kibocsátásuk növekedését jelzi; mivel ezen irányelv célja a környezet minőségének megőrzése és a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű használatának biztosítása, amelyek nem kizárólag a Közösség hatáskörébe tartozó ügy; mivel minden tagállam együttes erőfeszítése, a közösségi szinten megtett intézkedéseket is beleértve, szükséges a széndioxid-kibocsátás korlátozásához és az ésszerű energia-használat elősegítéséhez; mivel az intézkedéseket a szubszidiaritás elve szerint kell meghatározni az energiahatékonyságban, gazdaságosságban, műszaki megvalósíthatóságban és környezetre gyakorolt hatásban lehetséges fejlődés alapján; mivel az épületek energia jellemzőivel kapcsolatos objektív információk megadásával az energia tanúsítás segíteni fog az ingatlanpiac átláthatóságának javításában és az energia megtakarítási célú beruházásokra való ösztönzésben; mivel az épületek használói számára a tényleges fogyasztás alapján a megfelelő arányban kiszámított fűtési, klimatizálási és melegvíz-költségek számlázása hozzá fog járulni a lakóépületek energia-megtakarításához; tekintettel arra, hogy kívánatos, hogy az ilyen épületek lakói számára lehetséges legyen a hőenergia, hideg- és melegvízfogyasztásuk szabályozása; mivel a fűtési és melegvíz-költségek számlázására vonatkozóan a Tanács által elfogadott javaslatokat és határozatokat [6] eddig csak két tagállamban alkalmazták; mivel a fűtési, klimatizálási és melegvíz-költségek jelentős részét még mindig az energiafogyasztástól eltérő tényezők alapján számlázzák; mivel új pénzügyi támogatási módszerek szükségesek az állami szektorban az energia-megtakarítási célú beruházások elősegítésére; mivel mindezek szem előtt tartásával a tagállamoknak meg kell engedniük, és a legnagyobb mértékben használniuk kell a harmadik fél általi finanszírozás kínálta lehetőségeket; mivel az épületek hatással lesznek a hosszú távú energiafogyasztásra; mivel ebből következően az új épületeket a helyi éghajlatot figyelembe vevő hatékony hőszigeteléssel kell felszerelni; mivel ez az állami hatóságok épületeire is érvényes, ahol az állami hatóságoknak példát kell mutatniuk a környezettel és energiával kapcsolatos szempontok figyelembevételére; mivel a kazánok rendszeres időközönkénti karbantartása hozzájárul pontos beállításuk megőrzéséhez a termékleírással összhangban, és ilyen módon optimális teljesítményükhöz környezetvédelmi és energia szempontból; mivel az ipar általánosságban hajlandó a hatékonyabb energiahasználati módok alkalmazására saját gazdasági céljai eléréséhez; mivel az energiahasználat felülvizsgálatának, különösen a nagy energiafelhasználású vállalkozásoknál, elő kell segítenie a jelentős mértékű energiahatásfok-javulás elérését ebben az ágazatban; mivel az energiahatékonyság javítása a Közösség minden térségében erősíteni fogja a gazdasági és társadalmi összetartást, a Szerződés 130a. cikke rendelkezéseinek megfelelően, ELFOGADTA AZ ALÁBBI IRÁNYELVET: 1. cikk Ezen irányelv célja, hogy a tagállamok elérjék a széndioxid-kibocsátás korlátozására előírt célkitűzéseket az energiahatékonyság javításával, nevezetesen programok kidolgozása és megvalósítása segítségével a következő területeken: - épületek energiatanúsítása, - fűtési, klimatizálási és melegvíz-költségek számlázása a tényleges fogyasztás alapján, - energia-hatásfokot javító beruházások harmadik fél általi finanszírozása az állami szektorban, - új épületek hőszigetelése, - kazánok rendszeres időközönkénti vizsgálata, - nagy energiafogyasztású vállalkozások energiafogyasztásának felülvizsgálata. A programok magukban foglalhatnak törvényeket, rendeleteket, gazdasági és közigazgatási intézkedéseket, tájékoztatást, oktatást és olyan önkéntes megállapodásokat, amelyek hatása objektív módon kiértékelhető. 2. cikk A tagállamoknak ki kell dolgozniuk és meg kell valósítaniuk az épületek energiatanúsítványával kapcsolatos programokat. Az épületek energiatanúsítványának, amelynek az energia jellemzők leírásából kell állnia, információkat kell biztosítania a leendő felhasználók számára az épület energiahatékonyságával kapcsolatban. Adott esetben a tanúsítvány az ezen energiajellemzők javításához rendelkezésre álló lehetőségeket is tartalmazhatja. 3. cikk A tagállamok programokat dolgoznak ki és valósítanak meg a tényleges fogyasztáson alapuló, a megfelelő arányban kiszámított fűtési, klimatizálási és melegvíz-költségek számlázására. E programoknak lehetővé kell tenniük a szolgáltatások költségének az épületet teljes egészében vagy részben használó felhasználók között az egyes épülethasználók által felhasznált egyedi hő-, hideg- és melegvíz-mennyiségek alapján történő megosztását. Az itt elmondottakat a közös fűtési, klíma- vagy háztartási melegvíz-berendezéssel ellátott épületekre vagy épületrészekre kell alkalmazni. Az ilyen épületek használói számára lehetővé kell tenni a saját hő-, hideg- vagy melegvízfogyasztásuk szabályozását. 4. cikk A tagállamok programokat dolgoznak ki és valósítanak meg az állami szektorban az energiahatásfokot javítani célzó beruházások harmadik fél által történő finanszírozásának engedélyezésére. Ezen irányelv alkalmazásában a "harmadik személyek által történő finanszírozás" egy energia-hatásfokot javítani célzó beruházáshoz a felülvizsgálati, telepítési, üzemeltetési, karbantartási és finanszírozási szolgáltatások általános biztosítása, amelynél e szolgáltatások költségtérítése vagy teljes egészében, vagy részben az energia-megtakarítások szintjétől függ. 5. cikk A tagállamok programokat dolgoznak ki és valósítanak meg annak érdekében, hogy az új épületek hatékony hőszigetelést kapjanak, hosszú távú megfontolás figyelembevételével, a tagállamok által életbe léptetett szabványok alapján az éghajlati állapotok vagy éghajlati területek és az épület szándékozott használatának szem előtt tartásával. 6. cikk A tagállamok programokat dolgoznak ki és valósítanak meg a több, mint 15 kW hasznos névleges teljesítményű fűtőberendezések rendszeres időközönkénti vizsgálatára az energiafogyasztás és a széndioxid-kibocsátás korlátozásának szempontjából az üzemeltetési feltételek javítása céljából. 7. cikk A tagállamok programokat dolgoznak ki és valósítanak meg a nagy energiafogyasztású ipari vállalkozások energiafelhasználási felülvizsgálati rendszere végrehajtásának elősegítése érdekében az energiahatékonyságuk javítására és a széndioxid-kibocsátásuk korlátozására, és hasonló intézkedések tehetők meg más, nagy energiafelhasználású vállalkozások esetében is. 8. cikk A tagállamok meghatározzák az 1–7. cikkben említett programok hatókörét az energiahatékonyságban, költséghatékonyságban, műszaki megvalósíthatóságban és környezetre gyakorolt hatásban elérhető javulási lehetőségek alapján. 9. cikk A tagállamok kétévenként jelentést küldenek a Bizottságnak az ezen irányelvben előírt programok megvalósítása érdekében tett intézkedések eredményéről. E jelentésekben tájékoztatják a Bizottságot az intézkedéscsomagjukban megvalósított legfontosabb intézkedésekről. Továbbá, kérés alapján indokolják a Bizottság számára a programok tartalmát, figyelemmel a 8. cikkre. A tagállamok jelentéseinek értékelésében a Bizottságot a 91/565/EGK határozatban meghatározott tanácsadó bizottság segíti, követve az e határozat 6. cikkében említett eljárást. 10. cikk (1) A tagállamok hatályba léptetik az 1. cikkben említetteknek megfelelően azokat a törvényi, rendeleti és/vagy egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek a lehető leghamarabb, de legkésőbb 1994. december 31-ig megfeleljenek. A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek, amely lehetővé teszi, hogy teljesítsék ezen irányelv célkitűzéseit. Amikor a tagállamok erre a célra törvényeket vagy rendeleteket fogadnak el, azokban hivatkozni kell ezen irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. Ezt a hivatkozást ennek megfelelően kell alkalmazni ott is, ahol a programokat más formára alakítják át. (2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit és/vagy egyéb olyan intézkedéseket az 1. cikkben említetteknek megfelelően, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 11. Cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, 1993. szeptember 13-án. a Tanács részéről az elnök Ph. Maystadt [1] HL C 179., 1992.7.16, 8. o. [2] HL C 176., 1993.6.28 [3] HL C 19., 1993.1.25, 134. o. [4] HL C 241., 1986.9.25, 1. o. [5] HL L 307., 1991.11.8, 34. o. [6] 76/493/EGK ajánlás (HL L 140., 1976.5.28, 12. o.)77/712/EGK ajánlás (HL L 295., 1977.11.18., 1. o.)Az 1980.6.9-i állásfoglalás (HL C 149., 1980.6.18, 3. o.)Az 1985.1.15-i állásfoglalás (HL C 20., 1985.1.22, 1. o.) --------------------------------------------------