EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 31993L0076

A Tanács 93/76/EGK irányelve (1993. szeptember 13.) a széndioxid-kibocsátásának az energiahatékonyság fejlesztése által való korlátozásáról (SAVE)

HL L 237., 1993.9.22, p. 28–30 (ES, DA, DE, EL, EN, FR, IT, NL, PT)

A dokumentum különkiadás(ok)ban jelent meg. (FI, SV, CS, ET, LV, LT, HU, MT, PL, SK, SL, BG, RO)

Legal status of the document No longer in force, Date of end of validity: 16/05/2006; hatályon kívül helyezte: 32006L0032

ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1993/76/oj

31993L0076



Hivatalos Lap L 237 , 22/09/1993 o. 0028 - 0030
finn különkiadás fejezet 12 kötet 2 o. 0168
svéd különkiadás fejezet 12 kötet 2 o. 0168


A Tanács 93/76/EGK irányelve

(1993. szeptember 13.)

a széndioxid-kibocsátásának az energiahatékonyság fejlesztése által való korlátozásáról (SAVE)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 130. és 235. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel az 1986. szeptember 16-i állásfoglalásában [4] a Tanács új közösségi energiapolitikai célokat, és a tagállamok energiapolitikájának közelítését tűzte ki az 1985-ös évre,

mivel a környezetvédelmi és energiaügyi miniszteri összetételben ülésező Tanács az 1990. október 29-i ülésén megállapodott abban, hogy a Közösség és a tagállamok, feltételezve, hogy más vezető országok hasonló kötelezettségeket vállalnak, és tudomásul véve a különböző határidők kitűzésével a kibocsátás stabilizálására vagy csökkentésére vonatkozó, számos tagállam által meghatározott célokat, olyan lépéseket szándékozik tenni, amelyek célja, egészében véve a teljes szén-dioxid kibocsátás 1990-es szinten való stabilizálásának elérése a 2000-es évig az egész Közösség területén; mivel abban is megállapodtak, hogy azok a tagállamok, amelyek viszonylag alacsony energiafogyasztási szintről indulnak és ezért alacsony az egy főre jutó vagy más megfelelő alapon mért kibocsátás, jogosultak arra, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődésnek megfelelő szén-dioxid kibocsátási célokat és/vagy stratégiákat határozzanak meg, miközben javítják gazdasági tevékenységük energiahatékonyságát;

mivel a 91/556/EGK határozatával a Tanács elfogadta a Közösségben az energiahatékonyság javítását célzó SAVE programot [5];

mivel a Szerződés 130r. cikke kötelezően előírja, hogy a Közösség környezettel kapcsolatos tevékenységének célja a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű felhasználásának biztosítása legyen; mivel e természeti erőforrások olajterméket, földgázt és szilárd tüzelőanyagot is tartalmaznak, amelyek jelentős energiaforrások, de a széndioxid-kibocsátás legnagyobb forrásai is;

mivel a Szerződés máshol nem biztosította az ezen irányelvben meghatározott programok energiával kapcsolatos aspektusai érvényesítéséhez szükséges hatáskört, ezért a Szerződés 235. cikkéhez kellett folyamodni;

mivel a Közösség végső energiafogyasztásának csaknem 40 %-át a lakóépületek és a harmadik szektor adja, és ez az arány növekszik, ami az energiafogyasztásuk és ebből következően széndioxid-kibocsátásuk növekedését jelzi;

mivel ezen irányelv célja a környezet minőségének megőrzése és a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű használatának biztosítása, amelyek nem kizárólag a Közösség hatáskörébe tartozó ügy;

mivel minden tagállam együttes erőfeszítése, a közösségi szinten megtett intézkedéseket is beleértve, szükséges a széndioxid-kibocsátás korlátozásához és az ésszerű energia-használat elősegítéséhez;

mivel az intézkedéseket a szubszidiaritás elve szerint kell meghatározni az energiahatékonyságban, gazdaságosságban, műszaki megvalósíthatóságban és környezetre gyakorolt hatásban lehetséges fejlődés alapján;

mivel az épületek energia jellemzőivel kapcsolatos objektív információk megadásával az energia tanúsítás segíteni fog az ingatlanpiac átláthatóságának javításában és az energia megtakarítási célú beruházásokra való ösztönzésben;

mivel az épületek használói számára a tényleges fogyasztás alapján a megfelelő arányban kiszámított fűtési, klimatizálási és melegvíz-költségek számlázása hozzá fog járulni a lakóépületek energia-megtakarításához; tekintettel arra, hogy kívánatos, hogy az ilyen épületek lakói számára lehetséges legyen a hőenergia, hideg- és melegvízfogyasztásuk szabályozása; mivel a fűtési és melegvíz-költségek számlázására vonatkozóan a Tanács által elfogadott javaslatokat és határozatokat [6] eddig csak két tagállamban alkalmazták; mivel a fűtési, klimatizálási és melegvíz-költségek jelentős részét még mindig az energiafogyasztástól eltérő tényezők alapján számlázzák;

mivel új pénzügyi támogatási módszerek szükségesek az állami szektorban az energia-megtakarítási célú beruházások elősegítésére; mivel mindezek szem előtt tartásával a tagállamoknak meg kell engedniük, és a legnagyobb mértékben használniuk kell a harmadik fél általi finanszírozás kínálta lehetőségeket;

mivel az épületek hatással lesznek a hosszú távú energiafogyasztásra; mivel ebből következően az új épületeket a helyi éghajlatot figyelembe vevő hatékony hőszigeteléssel kell felszerelni; mivel ez az állami hatóságok épületeire is érvényes, ahol az állami hatóságoknak példát kell mutatniuk a környezettel és energiával kapcsolatos szempontok figyelembevételére;

mivel a kazánok rendszeres időközönkénti karbantartása hozzájárul pontos beállításuk megőrzéséhez a termékleírással összhangban, és ilyen módon optimális teljesítményükhöz környezetvédelmi és energia szempontból;

mivel az ipar általánosságban hajlandó a hatékonyabb energiahasználati módok alkalmazására saját gazdasági céljai eléréséhez; mivel az energiahasználat felülvizsgálatának, különösen a nagy energiafelhasználású vállalkozásoknál, elő kell segítenie a jelentős mértékű energiahatásfok-javulás elérését ebben az ágazatban;

mivel az energiahatékonyság javítása a Közösség minden térségében erősíteni fogja a gazdasági és társadalmi összetartást, a Szerződés 130a. cikke rendelkezéseinek megfelelően,

ELFOGADTA AZ ALÁBBI IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv célja, hogy a tagállamok elérjék a széndioxid-kibocsátás korlátozására előírt célkitűzéseket az energiahatékonyság javításával, nevezetesen programok kidolgozása és megvalósítása segítségével a következő területeken:

- épületek energiatanúsítása,

- fűtési, klimatizálási és melegvíz-költségek számlázása a tényleges fogyasztás alapján,

- energia-hatásfokot javító beruházások harmadik fél általi finanszírozása az állami szektorban,

- új épületek hőszigetelése,

- kazánok rendszeres időközönkénti vizsgálata,

- nagy energiafogyasztású vállalkozások energiafogyasztásának felülvizsgálata.

A programok magukban foglalhatnak törvényeket, rendeleteket, gazdasági és közigazgatási intézkedéseket, tájékoztatást, oktatást és olyan önkéntes megállapodásokat, amelyek hatása objektív módon kiértékelhető.

2. cikk

A tagállamoknak ki kell dolgozniuk és meg kell valósítaniuk az épületek energiatanúsítványával kapcsolatos programokat. Az épületek energiatanúsítványának, amelynek az energia jellemzők leírásából kell állnia, információkat kell biztosítania a leendő felhasználók számára az épület energiahatékonyságával kapcsolatban.

Adott esetben a tanúsítvány az ezen energiajellemzők javításához rendelkezésre álló lehetőségeket is tartalmazhatja.

3. cikk

A tagállamok programokat dolgoznak ki és valósítanak meg a tényleges fogyasztáson alapuló, a megfelelő arányban kiszámított fűtési, klimatizálási és melegvíz-költségek számlázására. E programoknak lehetővé kell tenniük a szolgáltatások költségének az épületet teljes egészében vagy részben használó felhasználók között az egyes épülethasználók által felhasznált egyedi hő-, hideg- és melegvíz-mennyiségek alapján történő megosztását. Az itt elmondottakat a közös fűtési, klíma- vagy háztartási melegvíz-berendezéssel ellátott épületekre vagy épületrészekre kell alkalmazni. Az ilyen épületek használói számára lehetővé kell tenni a saját hő-, hideg- vagy melegvízfogyasztásuk szabályozását.

4. cikk

A tagállamok programokat dolgoznak ki és valósítanak meg az állami szektorban az energiahatásfokot javítani célzó beruházások harmadik fél által történő finanszírozásának engedélyezésére.

Ezen irányelv alkalmazásában a "harmadik személyek által történő finanszírozás" egy energia-hatásfokot javítani célzó beruházáshoz a felülvizsgálati, telepítési, üzemeltetési, karbantartási és finanszírozási szolgáltatások általános biztosítása, amelynél e szolgáltatások költségtérítése vagy teljes egészében, vagy részben az energia-megtakarítások szintjétől függ.

5. cikk

A tagállamok programokat dolgoznak ki és valósítanak meg annak érdekében, hogy az új épületek hatékony hőszigetelést kapjanak, hosszú távú megfontolás figyelembevételével, a tagállamok által életbe léptetett szabványok alapján az éghajlati állapotok vagy éghajlati területek és az épület szándékozott használatának szem előtt tartásával.

6. cikk

A tagállamok programokat dolgoznak ki és valósítanak meg a több, mint 15 kW hasznos névleges teljesítményű fűtőberendezések rendszeres időközönkénti vizsgálatára az energiafogyasztás és a széndioxid-kibocsátás korlátozásának szempontjából az üzemeltetési feltételek javítása céljából.

7. cikk

A tagállamok programokat dolgoznak ki és valósítanak meg a nagy energiafogyasztású ipari vállalkozások energiafelhasználási felülvizsgálati rendszere végrehajtásának elősegítése érdekében az energiahatékonyságuk javítására és a széndioxid-kibocsátásuk korlátozására, és hasonló intézkedések tehetők meg más, nagy energiafelhasználású vállalkozások esetében is.

8. cikk

A tagállamok meghatározzák az 1–7. cikkben említett programok hatókörét az energiahatékonyságban, költséghatékonyságban, műszaki megvalósíthatóságban és környezetre gyakorolt hatásban elérhető javulási lehetőségek alapján.

9. cikk

A tagállamok kétévenként jelentést küldenek a Bizottságnak az ezen irányelvben előírt programok megvalósítása érdekében tett intézkedések eredményéről. E jelentésekben tájékoztatják a Bizottságot az intézkedéscsomagjukban megvalósított legfontosabb intézkedésekről. Továbbá, kérés alapján indokolják a Bizottság számára a programok tartalmát, figyelemmel a 8. cikkre.

A tagállamok jelentéseinek értékelésében a Bizottságot a 91/565/EGK határozatban meghatározott tanácsadó bizottság segíti, követve az e határozat 6. cikkében említett eljárást.

10. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik az 1. cikkben említetteknek megfelelően azokat a törvényi, rendeleti és/vagy egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek a lehető leghamarabb, de legkésőbb 1994. december 31-ig megfeleljenek. A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek, amely lehetővé teszi, hogy teljesítsék ezen irányelv célkitűzéseit.

Amikor a tagállamok erre a célra törvényeket vagy rendeleteket fogadnak el, azokban hivatkozni kell ezen irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. Ezt a hivatkozást ennek megfelelően kell alkalmazni ott is, ahol a programokat más formára alakítják át.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit és/vagy egyéb olyan intézkedéseket az 1. cikkben említetteknek megfelelően, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

11. Cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1993. szeptember 13-án.

a Tanács részéről

az elnök

Ph. Maystadt

[1] HL C 179., 1992.7.16, 8. o.

[2] HL C 176., 1993.6.28

[3] HL C 19., 1993.1.25, 134. o.

[4] HL C 241., 1986.9.25, 1. o.

[5] HL L 307., 1991.11.8, 34. o.

[6] 76/493/EGK ajánlás (HL L 140., 1976.5.28, 12. o.)77/712/EGK ajánlás (HL L 295., 1977.11.18., 1. o.)Az 1980.6.9-i állásfoglalás (HL C 149., 1980.6.18, 3. o.)Az 1985.1.15-i állásfoglalás (HL C 20., 1985.1.22, 1. o.)

--------------------------------------------------

Top