This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 02013R0575-20180101
Regulation (EU) No 575/2013 of the European Parliament and of the Council of 26 June 2013 on prudential requirements for credit institutions and investment firms and amending Regulation (EU) No 648/2012 (Text with EEA relevance)
Consolidated text: Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete ( 2013. június 26. ) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)
Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete ( 2013. június 26. ) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)
02013R0575 — HU — 01.01.2018 — 003.003
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 575/2013/EU RENDELETE (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176, 2013.6.27., 1. o) |
Módosította:
|
|
|
Hivatalos Lap |
||
|
Szám |
Oldal |
Dátum |
||
|
A BIZOTTSÁG (EU) 2015/62 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2014. október 10.) |
L 11 |
37 |
17.1.2015 |
|
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/1014 RENDELETE (2016. június 8.) |
L 171 |
153 |
29.6.2016 |
|
|
A BIZOTTSÁG (EU) 2017/2188 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2017. augusztus 11.) |
L 310 |
1 |
25.11.2017 |
|
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2017/2395 RENDELETE (2017. december 12.) |
L 345 |
27 |
27.12.2017 |
|
|
A BIZOTTSÁG (EU) 2018/405 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2017. november 21.) |
L 74 |
3 |
16.3.2018 |
|
Helyesbítette:
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 575/2013/EU RENDELETE
(2013. június 26.)
a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. CÍM
TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
Hatály
Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a 2013/36/EU irányelv alapján felügyelt intézmények által teljesítendő általános prudenciális követelményekre vonatkozóan, a következő elemekkel kapcsolatosan:
a) a hitelkockázat, piaci kockázat, működési kockázat és kiegyenlítési kockázat teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó szavatolótőke-követelmények;
b) nagykockázat-vállalást korlátozó követelmények;
c) miután a 460. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatályba lépett, a likviditási kockázat teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és a standard elemeihez kapcsolódó likviditási követelmények;
d) az a), b) és c) ponthoz és a tőkeáttételhez kapcsolódó adatszolgáltatási követelmények;
e) nyilvánosságra hozatali követelmények.
Ez a rendelet nem szabályozza a 2013/36/EU irányelvben meghatározottak szerint a prudenciális szabályozás és felügyelet terén az illetékes hatóságokra vonatkozó nyilvánosságra hozatali követelményeket.
2. cikk
Felügyeleti hatáskörök
Az ennek a rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából az illetékes hatóságok a 2013/36/EU irányelvben meghatározott hatáskörökkel rendelkeznek, és az abban meghatározott eljárásokat követik.
3. cikk
Szigorúbb követelmények intézmények általi alkalmazása
Ez a rendelet nem zárja ki, hogy az intézmények az ezen rendelet által előírtat meghaladó mértékű szavatolótőkét és szavatolótőke-elemeket tartsanak, és az előírtnál szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak.
4. cikk
Fogalommeghatározások
(1) E rendelet alkalmazásában:
1. „hitelintézet”: olyan vállalkozás, amely a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket fogad el, valamint saját számlára hiteleket nyújt;
2. „befektetési vállalkozás”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott jogalany, amely az említett irányelv által előírt követelmények hatálya alá tartozik, kivéve:
a) a hitelintézeteket;
b) a helyi vállalkozásokat;
c) azokat a vállalkozásokat, amelyek nem jogosultak a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. melléklete B. szakaszának 1. pontja szerinti kiegészítő szolgáltatások nyújtására, és amelyek csak ugyanezenirányelv I. melléklete A. szakaszának 1., 2., 4. és 5. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatást vagy szolgáltatásokat nyújtanak, illetve tevékenységet vagy tevékenységeket végeznek, és amelyek nem jogosultak az ügyfeleik pénzének és értékpapírjainak tartására, és amelyeknek ebből következően nem lehet tartozásuk ezen ügyfelekkel szemben;
3. „intézmény”: hitelintézet vagy befektetési vállalkozás;
4. „helyi vállalkozás”: olyan vállalkozás, amely saját számlájára köt ügyleteket pénzügyi határidős tőzsdei, opciós vagy egyéb származtatott eszköz-piacokon, valamint azonnali piacokon a származtatott pozíciók fedezésének kizárólagos céljával, vagy az említett piacok más tagjainak számlájára köt ügyleteket, és amelyet ugyanezen piacok klíringtagjai garantálnak, és ahol az ilyen vállalkozások által kötött szerződések teljesítésének biztosítására a felelősséget a szóban forgó piacok klíringtagjai vállalják;
5. „biztosító”: a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ) 13. cikke 1. pontjában meghatározott biztosító;
6. „viszontbiztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;
7. „kollektív befektetési forma (KBF)”: az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK irányelv ( 2 ) 1. cikke (2) bekezdésében meghatározott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV), ideértve – eltérő rendelkezés hiányában – azokat a harmadik országbeli szervezeteket, amelyek hasonló tevékenységet folytatnak vagy amelyek az uniós jog vagy az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmazó harmadik országok joga szerinti felügyelet tárgyát képezik; vagy az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló, 2011. június 8-i 2011/61/EU irányelv ( 3 ) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alap (ABA), ideértve a nem uniós, az ugyanezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének aa) pontjában meghatározott ABA-kat is;
8. „közszektorbeli intézmények”: a központi kormányzatnak, regionális kormányzatoknak vagy helyi hatóságoknak vagy a regionális és helyi hatóságokkal megegyező feladatokat ellátó hatóságoknak felelős nem kereskedelmi közigazgatási szervek vagy központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság tulajdonában álló vagy ezek által létrehozott és támogatott, nem kereskedelmi jellegű (nonprofit) vállalkozások, amelyekre külön garanciális szabályok vonatkoznak, ideértve az állami ellenőrzés alatt álló közjogilag szabályozott autonóm testületeket is;
9. „vezető testület”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 7. pontjában meghatározott vezető testület;
10. „felsővezetés”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 9. pontjában meghatározott vezető testület;
11. „rendszerkockázat”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 10. pontjában meghatározott rendszerkockázat;
12. „modellkockázat”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 11. pontjában meghatározott modellkockázat;
13. „értékpapírosítást kezdeményező”: olyan szervezet:
a) amely vagy önmagán vagy hozzá kapcsolódó szervezeten keresztül közvetlenül vagy közvetetten részese volt az eredeti megállapodásnak, amelyben meghatározták az adós vagy a potenciális adós azon kötelezettségeit vagy potenciális kötelezettségeit, melyek az értékpapírosítás tárgyát képező kitettséget eredményezték; vagy
b) amely saját számlájára megvásárolja egy harmadik fél kitettségeit, majd értékpapírosítja azokat;
14. „szponzor”: az értékpapírosítást kezdeményező intézménytől különböző, harmadik felek kitettségeit felvásárló olyan intézmény, amely eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-kibocsátási programot vagy más értékpapírosítási rendszert hoz létre és működtet;
15. „anyavállalat”:
a) a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott anyavállalat;
b) a 2013/36/EU irányelv 3. és 4. fejezetének II. szakasza, VII. és VIII. címe, valamint e rendelet ötödik része alkalmazásában a 83/349/EGK irányelv 1. cikke (1) bekezdése szerinti anyavállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol egy másik vállalkozás felett;
16. „leányvállalat”:
a) a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott leányvállalat;
b) a 83/349/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti leányvállalat és minden olyan vállalkozás, amely felett egy anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol;
A leányvállalatok valamennyi leányvállalata azon vállalkozás leányvállalatának is tekintendő, amely az előbbiek eredeti anyavállalata;
17. „fióktelep”: olyan üzletviteli hely, amely jogilag nem önálló részét képezi egy intézménynek, és amely közvetlenül bonyolítja az intézményi tevékenység szerves részét képező ügyleteket vagy az ügyletek egy részét;
18. „kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó (járulékos) vállalkozás”: olyan vállalkozás, amelynek fő tevékenysége ingatlantulajdonlás vagy -kezelés, adatfeldolgozási szolgáltatások nyújtása vagy más olyan hasonló tevékenység, amely egy vagy több intézmény fő tevékenysége mellett járulékos tevékenységnek minősül;
19. „vagyonkezelő társaság”: a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott vagyonkezelő társaság vagy a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjában meghatározott alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK), ideértve – eltérő rendelkezés hiányában – azokat a harmadik országbeli szervezeteket, amelyek hasonló tevékenységet folytatnak, és amelyek az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmazó harmadik országok jogának hatálya alá tartoznak;
20. „pénzügyi holding társaság”: olyan pénzügyi vállalkozás, amelynek leányvállalatai kizárólag vagy nagy részben intézmények vagy pénzügyi vállalkozások, és a leányvállalatok közül legalább egy intézmény, és amely nem minősül vegyes pénzügyi holding társaságnak;
21. „vegyes pénzügyi holding társaság”: fogalommeghatározása megegyezik a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 15. pontjában szereplővel;
22. „vegyes tevékenységű holding társaság”: olyan anyavállalat, amely nem minősül pénzügyi holding társaságnak, intézménynek vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak, és amelynek leányvállalatai közül legalább egy intézmény;
23. „harmadik országbeli biztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 3. pontjában meghatározott harmadik országbeli biztosító;
24. „harmadik országbeli viszontbiztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 6. pontjában meghatározott harmadik országbeli viszontbiztosító;
25. „elismert harmadik országbeli befektetési vállalkozás”: olyan vállalkozás, amely következő feltételek mindegyikének megfelel:
a) ha az Unión belül alapították volna, kiterjedne rá a befektetési vállalkozás meghatározása; és
b) harmadik országban működési engedéllyel rendelkezik; és
c) olyan prudenciális szabályoknak a hatálya alá tartozik és felel meg, amelyeket az illetékes hatóságok legalább olyan szigorúnak tartanak, mint az ezen rendeletben vagy a 2013/36/EU irányelvben megállapítottak;
26. „pénzügyi vállalkozás”: olyan, intézménytől eltérő vállalkozás, amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése vagy a 2013/36/EU irányelv I. mellékletének 2–12. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek közül egy vagy több folytatása, ideértve a pénzügyi holding társaságokat, a vegyes pénzügyi holding társaságokat, a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) szerinti pénzforgalmi intézményeket és a vagyonkezelő társaságokat; nem tartoznak azonban ide a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott biztosítói holding társaságok és a g) pontjában meghatározott, vegyes tevékenységű biztosítói holding társaságok;
27. „pénzügyi ágazatbeli szervezet”: a következők bármelyike:
a) intézmény;
b) pénzügyi vállalkozás;
c) járulékos vállalkozás, amely egy intézmény részét képezi annak összevont pénzügyi helyzete szempontjából;
d) biztosító;
e) harmadik országbeli biztosító;
f) viszontbiztosító;
g) harmadik országbeli viszontbiztosító;
h) a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott biztosítói holdingtársaság;
k) a 2009/138/EK irányelv hatálya alá nem tartozó vállalkozás, az említett irányelv 4. cikkében előírt követelményeknek megfelelően;
l) harmadik országbeli vállalkozás, mely fő üzleti tevékenységként az a)–k) pontban említett szervezetek valamelyikéhez hasonló tevékenységet folytat;
28. „tagállami anyaintézmény”: olyan tagállami intézmény, amelynek intézmény vagy pénzügyi vállalkozás leányvállalata van, vagy részesedése van ilyen intézményben, illetve pénzügyi vállalkozásban, és önmaga nem leányvállalata más, ugyanabban a tagállamban engedélyezett intézménynek vagy ugyanabban a tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;
29. „EU-szintű anyaintézmény”: tagállami anyaintézmény, amely nem leányvállalata egy valamely tagállamban engedélyezett másik intézménynek vagy valamely tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;
30. „tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett intézménynek, vagy egy ugyanazon tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;
31. „EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett intézménynek vagy valamely tagállamban felállított másik pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;
32. „tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan vegyes pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett intézménynek, vagy egy ugyanazon tagállamban felállított pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;
33. „EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan tagállami vegyes pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett intézménynek vagy valamely tagállamban felállított másik pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;
34. „központi szerződő fél”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél;
35. „részesedés”: a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv ( 5 ) 17. cikkének első mondata szerinti részesedés, illetve egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-os közvetlen vagy közvetett tulajdonlása;
36. „befolyásoló részesedés”: olyan közvetlen vagy közvetett részesedés egy vállalkozásban, amely a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10 %-át képviseli, illetve amely lehetővé teszi számottevő befolyás gyakorlását annak a vállalkozásnak az irányítása felett;
37. „ellenőrzés”: a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikkében meghatározott, adott esetben az 1606/2002/EK rendelet értelmében az intézményre vonatkozó számviteli standardokkal kiegészített, az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolat vagy egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás közötti hasonló kapcsolat;
38. „szoros kapcsolat”: olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személyt kapcsolat fűzi egymáshoz bármely következő módon:
a) tulajdonosi részesedés formájában, amely egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó részben közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdonlása;
b) ellenőrzés;
c) az a tény, hogy mindkettő vagy mindegyik ellenőrzési kapcsolat révén tartósan kapcsolódik ugyanahhoz a harmadik személyhez;
39. „kapcsolatban álló ügyfelek csoportja (ügyfélcsoport)”: a következők bármelyike:
a) két vagy több természetes vagy jogi személy, akik vagy amelyek – az ellenkező bizonyításáig – egyetlen kockázati tényezőt képeznek, mivel egyikük közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll a másik vagy a többi;
b) két vagy több természetes vagy jogi személy, akik vagy amelyek között nincs az a) pontban leírt ellenőrzést jelentő kapcsolat, mégis egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők, mivel olyan keresztkapcsolatok állnak fenn közöttük, amelyek alapján ha egyikük pénzügyi – különösen finanszírozási vagy visszafizetési – nehézségbe ütközne, a másiknak vagy a többinek is valószínűleg finanszírozási vagy visszafizetési gondokkal kellene megküzdenie;
Az a) és b) pont ellenére, ha a központi kormányzat közvetlenül ellenőriz vagy közvetlen kapcsolatban áll több természetes vagy jogi személlyel, a központi kormányzat és az általa az a) pontnak megfelelően közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött, illetve a b) pontnak megfelelően a központi kormányzattal kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek összességét nem kötelező egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának tekinteni. A központi kormányzat és más természetes vagy jogi személyek által alkotott, egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának fennállása külön vizsgálható minden egyes, a központi kormányzat által az a) pontnak megfelelően közvetlenül ellenőrzött vagy a központi kormányzattal a b) pontnak megfelelően közvetlen kapcsolatban álló természetes vagy jogi személy esetében, valamint minden olyan természetes és jogi személy esetében, akit/amelyet az adott személy az a) pontnak megfelelően közvetlenül ellenőriz, vagy akivel/amellyel a b) pontnak megfelelően kapcsolatban áll, a központi kormányzatot is ideértve. Ugyanez alkalmazandó azon regionális kormányzatok és helyi hatóságok esetében, amelyekre a 115. cikk (2) bekezdése alkalmazandó;
40. „illetékes hatóság”: az a nemzeti jog által hivatalosan elismert közjogi hatóság vagy szervezet, amelyet a nemzeti jog felhatalmaz arra, hogy az adott tagállamban működő felügyeleti rendszer részeként felügyelje az intézményeket;
41. „összevont felügyeletet ellátó hatóság”: az EU-szintű anyaintézmények és az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok által ellenőrzött intézmények összevont alapú felügyeletének gyakorlásáért felelős illetékes hatóság;
42. „engedély”: olyan, a hatóságok által bármilyen formában kibocsátott okirat, amely jogot biztosít a tevékenység folytatására;
43. „székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az intézmény működését engedélyezték;
44. „fogadó tagállam”: az a tagállam, amelyben az intézmény fiókteleppel rendelkezik, vagy amelyben szolgáltatásokat nyújt;
45. „a KBER-hez tartozó központi bankok”: azok a nemzeti központi bankok, amelyek a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagjai, valamint az Európai Központi Bank;
46. „központi bankok”: a KBER-hez tartozó központi bankok és harmadik országok központi bankjai;
47. „összevont helyzet”: e rendelet követelményeinek a II. cím 2. fejezetével összhangban egyetlen intézményre történő olyan alkalmazásából eredő helyzet, mintha ez az intézmény egy vagy több másik vállalkozással együtt egyetlen intézményt alkotna;
48. „összevont alapon”: összevont helyzet alapján;
49. „szubkonszolidált alapon” az anyaintézményre, a pénzügyi holding társaságra, illetve a vegyes pénzügyi holding társaságra – kivéve a szervezetek egy csoportját – nézve összevont alapon, vagy olyan anyaintézményre, pénzügyi holding társaságra, illetve vegyes pénzügyi holding társaságra nézve összevont alapon, amely nem a legfelsőbb szintű anyaintézmény, pénzügyi holding társaság, illetve vegyes pénzügyi holding társaság;
50. „pénzügyi instrumentum”: a következők bármelyike:
a) olyan szerződés, amelynek eredményeként egyidejűleg az egyik félnél pénzügyi eszköz, a másik félnél pénzügyi kötelezettség vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum keletkezik;
b) a 2004/39/EK irányelv I. melléklete C. szakaszában meghatározott bármely instrumentum;
c) származékos pénzügyi instrumentum;
d) elsődleges pénzügyi instrumentum;
e) pénzeszköz.
Az a), b) és c) pontban említett instrumentumok csak akkor minősülnek pénzügyi instrumentumnak, ha értékük egy alapul szolgáló pénzügyi instrumentum vagy egy másik alapul szolgáló elem árából, egy árfolyamból vagy egy indexből származik.
51. „indulótőke”: a szavatolótőkének a hitelintézetekre vonatkozóan a(z) 2013/36/EU irányelv 12. cikkében, a befektetési vállalkozásokra vonatkozóan az említett irányelv IV. címében meghatározott szavatolótőke-összege és -típusai;
52. „működési kockázat”: a nem megfelelő vagy rosszul működő belső folyamatokból és rendszerekből, személyek nem megfelelő feladatellátásából, vagy külső eseményekből eredő veszteség kockázata, amely magában foglalja a jogi kockázatot is;
53. „felhígulási kockázat”: annak a kockázata, hogy a követelés behajtható összege a kötelezett által érvényesíthető kifogásokon és ellenköveteléseken keresztül csökkenhet;
54. „nemteljesítési valószínűség”: valamely partner egy éven belüli nemteljesítésének valószínűsége;
55. „nemteljesítéskori veszteségráta (loss given default, LGD)”: egy partner általi nemteljesítésből eredő, kitettséghez kapcsolódó veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló követeléshez viszonyított aránya;
56. „hitelegyenértékesítési tényező”: a kötelezettség jelenleg le nem hívott értékéből a nemteljesítés időpontjáig lehívható és a nemteljesítés időpontjában potenciálisan fennálló rész értékének és a kötelezettség teljes jelenleg le nem hívott értékének aránya. A kötelezettség mértékét az ügyfél tudomására hozott keretösszeg határozza meg, kivéve, ha az ügyfélre vonatkozó, de általa nem ismert keretösszeg magasabb;
57. „hitelkockázat-mérséklés”: intézmények által alkalmazott módszer az intézmény kitettségével vagy kitettségeivel összefüggő hitelkockázatok csökkentésére;
58. „előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet”: olyan hitelkockázat-mérséklési módszer, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése az intézmény azon jogából ered, amely szerint – egy partner nemteljesítése, vagy a partnerrel kapcsolatos egyéb meghatározott hitelkockázati események beálltakor – meghatározott eszközöket vagy összegeket likvidálhat, előidézheti azok átadását vagy rendelkezésre bocsátását, vagy azokat visszatarthatja, vagy csökkentheti a kitettség összegét a kitettség összegének és az intézménnyel szembeni kitettség közötti különbség szintjére, illetve a kitettséget ezzel a különbözettel helyettesítheti;
59. „előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet”: olyan hitelkockázat-mérséklési módszer, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése egy harmadik fél azon kötelezettségéből származik, amely szerint a hitelfelvevő általi nemteljesítéskor vagy egyéb meghatározott hitelkockázati események beálltakor bizonyos összeg fizetését teljesíti;
60. „készpénzjellegű instrumentum”: betéti okirat, kötvény, beleértve a fedezett kötvényeket, vagy bármely egyéb nem alárendelt instrumentum, amelyet az intézmény bocsátott ki, amelyet az intézménynek már teljes mértékben kifizettek, és amelyet az intézménynek annak névértékén, feltétel nélkül vissza kell fizetnie;
61. „értékpapírosítás”: olyan ügylet vagy rendszer, amelynél a kitettséggel vagy kitettségek halmazával kapcsolatos hitelkockázatot több ügyletrészsorozatba sorolják, és amelyre az alábbiak közül mindkettő teljesül:
a) az ügylet vagy rendszer keretében eszközölt fizetések a kitettség vagy kitettségek halmazának teljesítése függvényében alakulnak;
b) az ügyletrészsorozatok egymáshoz viszonyított alárendeltsége határozza meg a veszteségek eloszlását az ügylet vagy rendszer futamideje alatt;
62. „értékpapírosítási pozíció”: értékpapírosítási ügyletből eredő kitettség;
63. „újra-értékpapírosítás”: olyan értékpapírosítás, ahol az alapul szolgáló kitettségek halmazához kapcsolódó kockázat ügyletrészsorozatba van sorolva, és az alapul szolgáló kitettségek legalább egyike értékpapírosítási pozíció;
64. „újra-értékpapírosítási pozíció”: újra-értékpapírosítási ügyletből eredő kitettség;
65. „hitelminőség-javítás”: szerződéses megállapodás, amely révén az értékpapírosítási pozíció hitelminőségi besorolása javul a szerződéses megállapodás nélküli helyzethez képest, beleértve azokat a minőségjavításokat is, amelyeket hátrébb sorolt ügyletrészsorozatokon és a hitelkockázati védelem más típusain keresztül érnek el;
66. „különleges célú gazdasági egység”: intézményektől eltérő vagyonkezelő vagy egyéb szervezet, amelyet egy vagy több értékpapírosítás végrehajtására hoztak létre; amelynek tevékenysége az értékpapírosítás végrehajtásához szükséges mértékre korlátozódik, és amely struktúrája révén azt a célt szolgálja, hogy elválassza a kezdeményező intézmény kötelezettségeit a különleges célú gazdasági egység kötelezettségeitől, és ahol a szóban forgó vállalkozáshoz fűződő haszonélvezeti jogok gyakorlói e jogaikat korlátlanul elzálogosíthatják vagy értékesíthetik;
67. „ügyletrészsorozat”: az egy vagy több kitettséghez kapcsolódó hitelkockázat szerződésben meghatározott szegmense, ahol e szegmens egy pozíciójához – figyelmen kívül hagyva az ezen vagy más szegmens pozíciói tulajdonosainak közvetlenül harmadik felektől nyújtott hitelkockázat fedezetét – magasabb vagy alacsonyabb hitelveszteség-kockázat kapcsolódik minden más ilyen szegmens azonos nagyságú kockázatú pozíciójához képest;
68. „piaci árazás”: a pozíciók értékelése könnyen hozzáférhető, semleges forrásból szerzett, a pozíció lezárására alkalmas árak alapján, beleértve a tőzsdei árfolyamokat, a kereskedési felületeken megjelenő árakat vagy különféle független, jó hírnevű kereskedők árjegyzéseit;
69. „modellalapú árazás”: olyan értékelést jelent, amelynek során referenciaértékekhez viszonyítást (benchmarking), extrapolálást vagy egyéb számítást kell végezni egy vagy több piaci paraméter alapján;
70. „független ármegerősítés”: a piaci árak vagy a modellalapú árazás paraméterei pontosságának és függetlenségének rendszeres ellenőrzésére szolgáló folyamat;
71. „figyelembe vehető tőke”: a következő:
a) a második rész III. címe alkalmazásában a következők összege:
i) a 25. cikkben említett alapvető tőke a 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának i) alpontja szerinti levonás alkalmazása nélkül;
ii) az e pont i) alpontja alapján számított alapvető tőke egyharmadával egyenlő vagy annál kevesebb, a 71. cikkben említett járulékos tőke;
b) a 97.cikk és a negyedik rész alkalmazásában a következők összege:
i) a 25. cikkben említett alapvető tőke;
ii) az alapvető tőke egyharmadával egyenlő vagy annál kevesebb, a 71. cikkben említett járulékos tőke;
72. „elismert tőzsde”: olyan tőzsde, amely megfelelnek az összes következő feltételnek:
a) szabályozott piac;
b) olyan klíringmechanizmussal rendelkezik, amelynek révén a II. mellékletben felsorolt ügyletekre napi biztosíték-kiigazítási követelmények vonatkoznak, amelyek így az illetékes hatóságok megítélése szerint kellő védelmet nyújtanak;
73. „nem kötelező nyugdíjjuttatás”: az intézmény által a munkavállalónak nem kötelező alapon, a munkavállaló változó javadalmazási csomagjának részeként nyújtott, emelt nyugdíjjuttatás, amely nem foglalja magában a munkavállalónak a vállalati nyugdíjrendszer feltételei alapján nyújtott felhalmozott juttatásokat;
74. „jelzálog-hitelbiztosítéki érték”: az ingatlan azon értéke, amelyet az ingatlan jövőbeni piaci értékesíthetőségének óvatos becslésével állapítanak meg, figyelembe véve az ingatlan hosszú távon fenntartható jellemzőit, a rendes és helyi piaci feltételeket, az ingatlan jelenlegi használatát és megfelelő alternatív felhasználási módjait;
75. „lakóingatlan”: a tulajdonos vagy a bérlő által lakott lakáscélú ingatlan, ideértve a svéd lakásszövetkezetek lakásaiban való lakhatáshoz való jogot;
76. „piaci érték”: az ingatlan szempontjából az a becsült érték, amelyen az ingatlant egy eladni szándékozó eladó megfelelő hirdetés útján egy vásárolni szándékozó vevőnek független ügylet során el tudná adni az értékelés időpontjában, feltételezve, hogy a felek jól értesülten, körültekintően és kényszer nélkül járnak el;
77. „alkalmazandó számviteli szabályozás”: azok a számviteli szabályok, amelyek az 1606/2002/EK rendelet értelmében, vagy a 86/635/EGK tanácsi irányelv értelmében az intézményre alkalmazandók;
78. „egyéves nemteljesítési arány”: egy T időpontot egy évvel megelőzően kezdődő időtartam során bekövetkezett nemteljesítések száma és az említett időpontot egy évvel megelőzően ehhez a kategóriához vagy halmazhoz rendelt ügyfelek száma közötti arány;
79. „spekulatív ingatlanfinanszírozás”: nyereségszerzési céllal történő újraértékesítés szándékával történő ingatlanvásárlás, -fejlesztés vagy -építés, illetve ingatlanhoz kapcsolódó vásárlás, fejlesztés vagy építés céljára vagy ahhoz kapcsolódóan nyújtott kölcsön;
80. „kereskedelemfinanszírozás”: áruk és szolgáltatások cseréjéhez kapcsolódó, fix rövid (általában egy évnél rövidebb) lejáratú pénzügyi termékek révén nyújtott, automatikusan meg nem újuló finanszírozás, beleértve a garanciát is;
81. „hivatalosan támogatott exporthitel” javak és szolgáltatások kivitelének finanszírozásához nyújtott olyan hitel, amelyhez egy hivatalos exporthitel-ügynökség garanciát, biztosítást vagy közvetlen finanszírozást biztosít;
82. „repomegállapodás” és „fordított repomegállapodás”: minden olyan megállapodás, amellyel egy intézmény vagy partnere értékpapírokat, árukat vagy értékpapírokra vagy árukra való jogosultsághoz kapcsolódó garantált jogokat ruház át – ha e garanciát olyan elismert tőzsde bocsátja ki, amely az értékpapírokhoz vagy az árukhoz való jogokkal rendelkezik –, és amely nem teszi lehetővé az intézmény számára, hogy egy adott értékpapírt vagy árut egyszerre több partnerre ruházzon át vagy adjon biztosítékul, továbbá amely kötelezettséget ír elő azoknak, illetve azokat helyettesítő, ugyanolyan típusú értékpapíroknak vagy áruknak a visszavásárlására meghatározott áron, az átruházó által meghatározott vagy meghatározandó jövőbeli időpontban; a megállapodás az értékpapírokat, illetve árukat eladó intézmény szempontjából repomegállapodásnak, az azokat megvásárló intézmény szempontjából fordított repomegállapodásnak tekintendő;
83. „repoügylet”: a „repomegállapodás” vagy „fordított repomegállapodás” által szabályozott bármely ügylet;
84. „egyszerű repomegállapodás”: egy vagy több hasonló nem összetett eszközzel, nem pedig egy eszközkosárral lebonyolított repoügylet;
85. „kereskedési szándékkal tartott pozíciók”: a következők bármelyike:
a) saját számlás pozíciók, valamint az ügyfélmegbízás teljesítéséből és az árjegyzésből származó pozíciók;
b) rövid távú újraértékesítésre szánt pozíciók;
c) a vételi és eladási árak közötti tényleges vagy várható rövid távú árkülönbözetből vagy az egyéb ár- vagy kamatlábváltozásokból származó haszon céljából tartott pozíciók;
86. „kereskedési könyv”: egy intézmény által kereskedési szándékkal – vagy kereskedési szándékkal tartott pozíciók fedezésére – tartott, pénzügyi instrumentumokból és árukból álló összes pozíció;
87. „multilaterális kereskedési rendszer”: jelentése egyezik a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (15) pontjában meghatározottal;
88. „elfogadott központi szerződő fél”: a 648/2012/EU rendelet 14. cikke szerint engedélyezett vagy a rendelet 25. cikke szerint elismert központi szerződő fél;
89. „garanciaalap”: egy központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 42. cikke szerint létrehozott és az említett rendelet 45. cikke szerint felhasznált alap;
90. „egy központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájárulás”: a központi szerződő fél garanciaalapjába az intézmény által befizetett hozzájárulás;
91. „kereskedési kitettség”: klíringtag vagy ügyfél olyan aktuális, a klíringtagnak vagy az ügyfélnek járó, de általa még át nem vett változó letétet magába foglaló, és potenciális jövőbeli kitettsége egy központi szerződő féllel szemben, amely a 301. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában felsorolt szerződésekből, ügyletekből és alapbiztosítékból származik;
92. „szabályozott piac”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikke 14. pontjában meghatározott szabályozott piac;
93. „tőkeáttétel”: az intézmény eszközeinek, mérlegen kívüli kötelezettségeinek és fizetésre, teljesítésre, vagy biztosíték nyújtására vonatkozó függő kötelezettségeinek relatív mérete – beleértve a kapott finanszírozásból, megtett kötelezettségvállalásokból, származékos termékekből vagy repomegállapodásokból eredő kötelezettségeket, de bele nem értve azokat a kötelezettségeket, amelyeket kizárólag egy intézmény felszámolása során lehet érvényesíteni – az intézmény szavatolótőkéjéhez képest;
94. „túlzott tőkeáttétel kockázata”: egy intézmény tőkeáttétel vagy feltételes tőkeáttétel miatti sérülékenységéből eredő kockázat, amely üzleti tervében nem tervezett korrekciós intézkedéseket tehet szükségessé, beleértve eszközök kényszereladását, ami veszteségeket vagy fennmaradó eszközeinek értékelési kiigazítását eredményezheti;
95. „hitelkockázati kiigazítás”: azon hitelkockázati veszteségekre képzett egyedi és általános hitelkockázati tartalékok (értékvesztés és kockázati céltartalékok) összege, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozásnak megfelelően szerepelnek az intézmény pénzügyi kimutatásaiban;
96. „belső fedezeti ügylet”: olyan pozíció, amely jelentős mértékben kiegyensúlyozza a kockázati komponenseket egy kereskedési, illetve egy nem kereskedési könyvi pozíció vagy pozíciócsoport között;
97. „referenciakötelezettség”: a hitelderivatíva készpénzes kiegyenlítési értékének megállapítása céljából alapul vett kötelezettség;
98. „külső hitelminősítő intézet (KHMI)”: a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 6 ) összhangban nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézmény, továbbá olyan hitelminősítéseket kibocsátó központi bank, amelyek mentesülnek az 1060/2009/EK rendelet alkalmazása alól;
99. „kijelölt KHMI”: egy intézmény által kijelölt KHMI;
100. „halmozott egyéb átfogó jövedelem”: jelentése egyezik az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó IAS 1 nemzetközi számviteli standard szerinti jelentéssel;
101. „alapvető szavatolótőke”: a 2009/138/EK irányelv 88. cikke szerinti alapvető szavatolótőke;
102. „biztosítói 1. szintű szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv hatályaalá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (1) bekezdése szerint a szavatoló tőke első szintjére sorolandók;
103. „biztosítói kiegészítő alapvető szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (1) bekezdése szerint a szavatoló tőke első szintjére sorololandók, és ezen elemek bevonását az említett irányelv 99. cikkének megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok korlátozzák;
104. „biztosítói 2. szintű szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (2) bekezdése szerint a szavatoló tőke második szintjére sorolandók;
105. „biztosítói 3. szintű szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások biztosítási alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (3) bekezdése szerint a szavatoló tőke harmadik szintjére sorolandók;
106. „halasztott adókövetelés”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;
107. „jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelés”: olyan halasztott adókövetelés, amelynek jövőbeli értéke csak akkor realizálható, ha az intézmény a jövőben adóköteles nyereséget termel;
108. „halasztott adókötelezettség”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;
109. „szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök”: egy szolgáltatással meghatározott nyugdíjalap vagy adott esetben konstrukció eszközei, az ugyanazon alap vagy konstrukció kötelezettségeinek összegével csökkentve;
110. „kifizetés”: osztalék vagy kamat fizetése bármely formában;
111. „pénzügyi vállalat”: jelentése egyezik a 2009/138/EK irányelv 13. cikke (25) bekezdésének b) és d) pontja szerinti jelentéssel;
112. „általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok”: jelentése egyezik a 86/635/EGK irányelv 38. cikke szerinti jelentéssel;
113. „cégérték (goodwill)”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;
114. „közvetett részesedés”: kitettség egy olyan közbenső szervezettel szemben, amelynek egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal szembeni kitettsége van, és amennyiben a pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumok végleges leírása esetén az intézménynél annak eredményeképpen keletkező veszteség nem különbözne lényegesen attól a veszteségtől, mely az intézménynél a pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott ugyanazon tőkeinstrumentumokban való közvetlen részesedésből eredően keletkezne;
115. „immateriális javak”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel, és magában foglalja a cégértéket is;
116. „egyéb tőkeinstrumentumok”: pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott tőkeinstrumentumok, amelyek nem minősülnek elsődleges alapvető tőkének, kiegészítő alapvető tőkének vagy járulékos tőkének vagy alapvető biztosítási szavatolótőke-elemnek, biztosítói kiegészítő alapvető szavatolótőke-elemnek, biztosítói járulékos szavatolótőke-elemnek vagy biztosítói kiegészítő szavatolótőke-elemnek;
117. „egyéb tartalékok”: az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti tartalékok, amelyeket az említett alkalmazandó számviteli standard alapján nyilvánosságra kell hozni, kivéve azokat az összegeket, amelyeket már tartalmaz a halmozott egyéb átfogó jövedelem vagy az eredménytartalék;
118. „szavatolótőke”: az alapvető tőke és a járulékos tőke összege;
119. „szavatolótőke-instrumentumok”: az intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumok, amelyek elsődleges alapvető tőkének, kiegészítőalapvető tőkének vagy járulékos tőkének minősülnek;
120. „kisebbségi részesedés”: egy intézmény leányvállalata elsődleges alapvető tőkéjének azon összege, amely olyan természetes vagy jogi személyek tulajdonában áll, melyekre az intézmény összevont alapú felügyelete nem terjed ki;
121. „nyereség”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;
122. „kereszttulajdonlási viszony”: egy intézménynek pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokban vagy egyéb tőkeinstrumentumokban való részesedése, ha az említett szervezeteknek szintén részesedése van az intézmény által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokban;
123. „eredménytartalék”: az alkalmazandó számviteli szabályozás alapján az eredmény végső alkalmazásának következtében áthozott eredmény;
124. „névértéken felüli befizetés (ázsió)”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;
125. „átmeneti különbözet”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;
126. „szintetikus részesedés”: egy intézmény általi befektetés olyan pénzügyi instrumentumba, amelynek az értéke közvetlenül kapcsolódik egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumok értékéhez.
127. „keresztgarancia-rendszer”: az alábbi feltételek mindegyikét teljesítő rendszer:
a) az intézmények a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer alá tartoznak;
b) az intézmények a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikk (1) bekezdése b), c) vagy d) pontjának vagy az 1. cikk (2) bekezdésének értelmében teljeskörűen konszolidáltak, és rájuk is kiterjed az e rendelet első része II. címének 2. fejezete szerinti és a szavatolótőkére vonatkozó követelmények hatálya alá tartozó tagállami anyaintézményre vonatkozó összevont alapú felügyelet;
c) a tagállami anyaintézmény és leányvállalatai ugyanabban a tagállamban működnek, és ugyanazon illetékes hatóság engedélyezési hatásköre és felügyelete alá tartoznak;
d) a tagállami anyaintézmény és leányvállalatai között szerződéses vagy törvényben meghatározott kötelezettségvállalási viszony van érvényben, amely védi ezeket a hitelintézeteket, és különösen biztosítja azok likviditását és fizetőképességét szükség esetén, a felszámolás elkerülése érdekében;
e) intézkedéseket hoztak annak biztosítására, hogy a d) pontban említett szerződéses vagy törvényben meghatározott kötelezettségvállalási viszony értelmében a tagok tőke és likviditás formájában szükség esetén haladéktalanul pénzeszközöket bocsássanak rendelkezésre;
f) a d) és e) pontban említett intézkedések kielégítő voltát az illetékes hatóság rendszeres időközönként monitorozza;
g) a kötelezettségvállalási viszony egy leányvállalat általi önkéntes felmondásának ideje legalább 10 év;
h) az illetékes hatóság jogosult arra, hogy megtiltsa a kötelezettségvállalási viszony egy leányvállalat általi önkéntes felmondását.
128. „kifizethető elemek” a legutóbbi üzleti év évvégi nyereség összege, megnövelve a pozitív eredménytartalékkal és egyéb tartalékkal, amely a szavatolótőke-instrumentumok tulajdonosainak való kifizetések előtt e célra rendelkezésre áll, csökkentve a negatív eredménytartalékkal, a jogszabályi rendelkezések vagy az intézmény szabályzata értelmében fel nem osztható nyereséggel, az alkalmazandó nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya értelmében a fel nem osztható tartalék részét képező összegekkel, azzal, hogy ezeket a veszteségeket és tartalékokat az intézmény egyedi beszámolója alapján és nem a konszolidált beszámolók (kimutatások) alapján kell megállapítani.
(2) Amennyiben e rendelet ingatlanra, lakóingatlanra, kereskedelmi ingatlanra vagy az ilyen vagyontárgyra vonatkozó jelzálogra hivatkozik, az magában foglalja a lakásépítő társaságokról szóló, 1991. évi finn törvénnyel vagy későbbi, azzal egyenértékű jogszabállyal összhangban működő finn lakásépítő társaságok részvényeit is. A tagállamok, illetve illetékes hatóságaik engedélyezhetik az egyenértékű közvetett ingatlantulajdont megtestesítő részesedések közvetlen ingatlantulajdonként való kezelését, feltéve hogy a közvetett tulajdont az érintett tagállam nemzeti joga külön szabályozza, és hogy annak biztosítékként való felhasználása esetén egyenértékű védelmet biztosít a hitelezők számára.
(3) Az (1) bekezdés 80. pontjában említett kereskedelemfinanszírozás általában nem jár folyósítási kötelezettséggel, és igénybevételéhez minden egyes lehívásnál az ügyletet megfelelően alátámasztó dokumentáció szükséges hozzá, lehetővé téve a finanszírozás nyújtásának megtagadását a hitelképességgel, illetve az alátámasztó dokumentációval kapcsolatos aggályok esetén; a kereskedelemfinanszírozási kitettség törlesztése általában nem függ a kölcsönfelvevő féltől; annak forrását az importőröktől kapott készpénz vagy az alapul szolgáló áruk értékesítésének bevételei képezik.
5. cikk
A hitelkockázati tőkekövetelményekhez kapcsolódó fogalom-meghatározások
A harmadik rész II. címe alkalmazásában a következő fogalom-meghatározások alkalmazandók:
1. „kitettség”: eszköz vagy mérlegen kívüli tétel;
2. „veszteség”: gazdasági veszteség, beleértve a jelentős diszkonthatásokat, valamint a behajtás jelentős közvetlen és közvetett költségeit;
3. „várható veszteség (expected loss, EL)”: a harmadik rész II. címe alkalmazásában egy adott kitettség tekintetében valamely partner egy éven belül bekövetkező esetleges nemteljesítéséből vagy a követelés egy éven belül bekövetkező felhígulási kockázatából eredő várható veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló kitettséghez viszonyított aránya;
II. CÍM
A KÖVETELMÉNYEK ALKALMAZÁSI SZINTJE
1. FEJEZET
A követelmények alkalmazása egyedi alapon
6. cikk
Általános elvek
(1) Az intézményeknek egyedi alapon teljesíteniük kell a második-ötödik részben és a nyolcadik részben meghatározott kötelezettségeket.
(2) Az olyan intézmény, amely vagy leányvállalat abban a tagállamban, ahol engedélyezték és felügyelik, vagy anyavállalat, és az olyan intézmény, amelyet bevontak a 18. cikk szerinti konszolidációba, nem köteles egyedi alapon megfelelni a 89–91. cikkben megállapított követelményeknek.
(3) Az olyan intézmény, amely anyavállalat vagy leányvállalat, és az olyan intézmény, amelyet bevontak a 18. cikk szerinti konszolidációba, nem köteles egyedi alapon megfelelni a nyolcadik részben megállapított követelményeknek.
(4) Azoknak a hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak, amelyek engedéllyel rendelkeznek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások nyújtására, egyedi alapon meg kell felelniük a hatodik részben megállapított követelményeknek. A 508. cikk (3) bekezdése szerinti bizottsági jelentés elkészültéig az illetékes hatóságok felmenthetik a befektetési vállalkozásokat a hatodik részben megállapított kötelezettségeknek való megfelelés alól, figyelembe véve a befektetési vállalkozás tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.
(5) Az intézményeknek – kivéve a 95. cikk (1) bekezdésében és a 96. cikk (1) bekezdésében említett befektetési vállalkozásokat és azokat az intézményeket, amelyekre vonatkozóan az illetékes hatóságok alkalmazták a 7. cikk (1) vagy (3) bekezdésében meghatározott eltérést – egyedi alapon teljesíteniük kell a hetedik részben meghatározott kötelezettségeket.
7. cikk
Eltekintés a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától
(1) Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 6. cikk (1) bekezdésének az intézmény valamely leányvállalatára való alkalmazásától, ha mind a leányvállalatot, mind az intézményt az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és a leányvállalatra az intézmény, mint anyavállalat összevont alapú felügyelete kiterjed, és a szavatolótőke anyavállalat és leányvállalat közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében a következő feltételek mindegyike teljesül:
a) a szavatolótőke haladéktalan átadásának vagy a kötelezettségek anyavállalat általi visszafizetésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható;
b) az anyavállalat az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyította a leányvállalat prudens kezelését és az illetékes hatóság engedélyével nyilatkozatott tett, hogy garantálja a leányvállalat által vállalt kötelezettségeket, vagy a leányvállalathoz kapcsolódó kockázatok elhanyagolhatók;
c) az anyavállalat kockázatértékelési, -mérési és -kontroll folyamatai kiterjednek a leányvállalatra;
d) az anyavállalat a leányvállalat tőkéjének részvényeihez kapcsolódó szavazati jog több mint 50 %-ával rendelkezik, vagy joga van arra, hogy kinevezze vagy eltávolítsa a leányvállalat vezető testülete tagjainak többségét.
(2) Az illetékes hatóságok élhetnek az (1) bekezdésben meghatározott lehetőséggel, ha az anyavállalat ugyanabban a tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság mint az intézmény, feltéve hogy az anyavállalat az intézményekre vonatkozó ugyanazon felügyelet alá tartozik, különösen a 11. cikk (1) bekezdésében megállapított előírások tekintetében.
(3) Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 6. cikk (1) bekezdésének a tagállami anyaintézményre való alkalmazásától, ha az intézményt az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és összevont alapú felügyelet alatt áll, és a szavatolótőke anyavállalat és leányvállalatok közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében a következő feltételek mindegyike teljesül:
a) a szavatolótőke haladéktalan átadásának vagy a kötelezettségek tagállami anyaintézmény részére történő visszafizetésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható;
b) az összevont alapú felügyeletnek megfelelő kockázatértékelési, -mérési és kontroll eljárások kiterjednek a tagállami anyaintézményre.
Az e bekezdést alkalmazó illetékes hatóságnak tájékoztatnia kell az összes többi tagállam illetékes hatóságait.
8. cikk
A likviditási követelmények egyedi alapon történő alkalmazásától való eltekintés
(1) Az illetékes hatóságok teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek a hatodik résznek az intézményre és az Unión belüli összes vagy néhány leányvállalatára való egyedi alapon történő alkalmazásától, és ezeket egyetlen likviditási alcsoportként felügyelhetik, amíg azok teljesítik az összes alábbi feltételt:
a) az anyaintézmény összevont alapon, vagy a leányvállalat szubkonszolidált alapon teljesíti a hatodik részben meghatározott kötelezettségeket;
b) az anyaintézmény összevont alapon, vagy a leányvállalat szubkonszolidált alapon mindenkor monitorozza és felvigyázza a csoporton vagy alcsoporton belüli, a mentesítés hatálya alá tartozó összes intézmény likviditási pozícióit, és mindegyik intézmény esetében biztosítja a megfelelő szintű likviditást;
c) az intézmények olyan, az illetékes hatóságok követelményeinek megfelelő szerződéseket kötöttek, amelyek biztosítják közöttük a pénzeszközök szabad mozgását, hogy lehetővé váljon számukra egyedi és közös kötelezettségeik teljesítése, amikor azok esedékessé válnak;
d) a c) pontban említett szerződések teljesítésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható.
A Bizottság 2014. január 1-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak minden olyan jogi akadályról, amely lehetetlenné teheti az első albekezdés c) pontjának alkalmazását, továbbá felkérést kap arra, hogy adott esetben 2015. december 31-ig jogalkotási javaslatot nyújtson be arról, hogy ezen akadályok közül melyeket szükséges felszámolni.
(2) Az illetékes hatóságok teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek a hatodik résznek az intézményre és annak összes vagy néhány leányvállalatára való egyedi alapon történő alkalmazásától, amennyiben az egyetlen likviditási alcsoport valamennyi intézménye ugyanabban a tagállamban van engedélyezve, és feltéve, hogy teljesülnek az (1) bekezdésben foglalt feltételek.
(3) Ha az egyetlen likviditási alcsoporthoz tartozó intézményeket több tagállamban engedélyezték, az (1) bekezdést csak a 21. cikkben meghatározott eljárást követően kell alkalmazni és csak azon intézményekre, amelyeknek illetékes hatóságai megegyeznek a következő elemekről:
a) a 2013/36/EU irányelv 86. cikkében előírt, a likviditási kockázat kezelésére és szervezésére vonatkozó feltételeknek való megfelelés értékelése a likviditási alcsoport egészére vonatkozóan;
b) az egyetlen likviditási alcsoporton belül tartandó likvid eszközök mennyisége, elhelyezkedés és tulajdon szerinti eloszlása;
c) az olyan intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összegének meghatározása, amelyek esetében eltekintenek a hatodik rész alkalmazásától;
d) a hatodik részben meghatározottaknál szigorúbb paraméterek szükségessége;
e) a teljes információ korlátozás nélküli megosztása az illetékes hatóságok között.
f) az alkalmazástól való eltekintés következményeinek teljes körű felmérése.
(4) Az illetékes hatóságok az (1), (2) és (3) bekezdést olyan intézményekre is alkalmazhatják, amelyek a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagjai, feltéve, hogy teljesítik az említett bekezdésben meghatározott összes feltételt, illetve olyan egyéb intézményekre is, amelyek a 113. cikk (6) bekezdésében említettek szerinti kapcsolatban állnak, feltéve, hogy teljesítik az ebben meghatározott összes feltételt. Az illetékes hatóságoknak ebben az esetben ki kell jelölniük a mentesítés alá tartozó intézmények egyikét, amelynek az egyetlen likviditási alcsoport összes intézményére nézve összevont alapon kell teljesítenie a hatodik rész követelményeit.
(5) Ha az illetékes hatóságok az (1) vagy a (2) bekezdés alapján mentességet biztosítottak, akkor a 2013/36/EU irányelv 86. cikkét vagy annak bizonyos részeit is alkalmazhatják az egyetlen likviditási alcsoport szintjén, és eltekinthetnek a 2013/36/EU irányelv 86. cikkének vagy annak bizonyos részeinek egyedi alapú alkalmazásától.
9. cikk
Az egyedi konszolidáció módszere
(1) E cikk (2) és (3) bekezdésére és a 2013/36/EU irányelv 144. cikke (3) bekezdésére is figyelemmel az illetékes hatóságok eseti alapon engedélyezhetik az anyaintézmények számára, hogy a 6. cikk (1) bekezdése szerinti követelményeik kiszámításába bevonják azon leányvállalatokat, amelyek teljesítik a 7. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjaiban meghatározott feltételeket, és amelyeknek a jelentősnek minősülő kitettségei vagy kötelezettségei az anyaintézménnyel szemben állnak fenn.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eljárás alkalmazása csak abban az esetben engedélyezett, ha az anyaintézmény teljes körűen bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára azokat a körülményeket és intézkedéseket, a jogi intézkedéseket is beleértve, amelyek értelmében a szavatolótőke haladéktalan átadásának, vagy az esedékessé vált kötelezettségeknek a leányvállalat által az anyaintézménye számára történő visszafizetésének jelentős fizikai, gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem is várható.
(3) Amennyiben az illetékes hatóság él az (1) bekezdésben megállapított mérlegelési jogkörével, akkor rendszeresen, évente legalább egyszer tájékoztatja a többi tagállam illetékes hatóságait az (1) bekezdés alkalmazásáról, valamint a (2) bekezdésben említett körülményekről és intézkedésekről. Amennyiben a leányvállalat egy harmadik országban található, akkor az illetékes hatóságok ugyanezt a tájékoztatást nyújtják e harmadik ország illetékes hatóságainak is.
10. cikk
Központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek mentesítése
(1) Az illetékes hatóságok a nemzeti joggal összhangban teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek a második– nyolcadik részben meghatározott követelményeknek egy vagy több, ugyanabban a tagállamban elhelyezkedő olyan hitelintézetre való alkalmazásától, amelyek tartósan kapcsolódnak egy központi szervhez, amely őket felügyeli, és amelynek székhelye ugyanabban a tagállamban van, ha teljesülnek a következő feltételek:
a) a központi szerv és a kapcsolt intézmények kötelezettségvállalásai tekintetében egyetemleges felelősség áll fenn, vagy a kapcsolt intézményeinek kötelezettségvállalásait a központi szerv teljes körűen garantálja;
b) a központi szerv és az összes kapcsolt intézmény fizetőképességét és likviditását együtt, ezen intézmények összevont beszámolói alapján monitorozzák;
c) a központi szerv vezetősége jogosult utasításokat adni a kapcsolt intézmények vezetőségének.
A tagállamok érvényben tarthatják és alkalmazhatják az első albekezdésben említett mentesség alkalmazására vonatkozó hatályos nemzeti jogszabályokat, amennyiben azok nem ellentétesek az e rendelettel vagy a 2013/36/EU irányelvvel.
(2) Ha az illetékes hatóságok meggyőződnek arról, hogy az (1) bekezdésben előírt feltételek teljesülnek, és ha a központi szerv kötelezettségeire és kötelezettségvállalásaira a kapcsolt intézményei teljes körű garanciát vállalnak, akkor az illetékes hatóságok egyedi alapon eltekinthetnek a második–nyolcadik résznek a központi szervre való alkalmazásától.
2. FEJEZET
Prudenciális konszolidáció
1. szakasz
A követelmények alkalmazása összevont alapon
11. cikk
Általános eljárás
(1) A tagállami anyaintézményeknek a 18. cikkben előírt mértékben és módon, összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a második résztől a negyedik részig és a hetedik részben meghatározott kötelezettségeket. Az e rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatoknak és leányvállalataiknak megfelelő szervezeti felépítést és belső ellenőrzési mechanizmusokat kell kialakítaniuk annak biztosítására, hogy a konszolidációhoz szükséges adatokat megfelelően feldolgozzák és továbbítsák. Mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy az ezen rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok a megfelelő konszolidáció biztosítását célzó intézkedéseket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.
(2) A tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött intézményeknek a 18. cikkben előírt mértékben és módon teljesíteniük kell a második résztől a negyedik részig és a hetedik részben meghatározott kötelezettségeket az adott pénzügyi holding társaságra vagy vegyes pénzügyi holding társaságra nézve az összevont helyzet alapján.
Ha egynél több intézményt ellenőriz egy tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, az első albekezdést csak arra az intézményre kell alkalmazni, amelyre az összevont alapú felügyelet vonatkozik, összhangban a 2013/36/EU irányelv 111. cikkével.
(3) Az EU-szintű anyaintézmények, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött intézmények és az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött intézményeknek az adott anyaintézményre, pénzügyi holding társaságra vagy vegyes pénzügyi holding társaságra nézve összevontan véve teljesíteniük kell a hatodik részben meghatározott követelményeket, ha a csoport egy vagy több olyan hitelintézetet vagy befektetési vállalkozást foglal magában, amely engedéllyel rendelkezik a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások és tevékenységek nyújtására. Az e rendelet 508. cikkének (2) bekezdése szerinti bizottsági jelentés elkészültéig, amennyiben a csoport csak befektetési vállalkozásokból áll, az illetékes hatóságok felmenthetik a befektetési vállalkozásokat a hatodik részben megállapított kötelezettségeknek való összevont alapú megfelelés alól, figyelembe véve a befektetési vállalkozás tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.
(4) A 10. cikk alkalmazása esetén az abban a cikkben említett központi szervnek a központi szerv és kapcsolt intézmények egészét tekintve, összevontan véve teljesítenie kell a második–nyolcadik rész követelményeit.
(5) Az (1)–(4) bekezdés követelményein túl, e rendelet és a 2013/36/EU irányelv egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, abban az esetben, amikor a kockázat sajátosságai vagy egy intézmény tőkestruktúrája alapján felügyeleti célokból indokolt, vagy amikor egyes tagállamok olyan nemzeti törvényeket fogadnak el, amelyek a tevékenységek egy bankcsoporton belüli strukturális elválasztását írják elő, az illetékes hatóságok előírhatják, hogy a strukturálisan szétválasztott intézmények szubkonszolidált alapon feleljenek meg az e rendelet második–negyedik és hatodik–nyolcadik részében és a 2013/36/EU irányelv VII. címében szereplő kötelezettségeknek.
Az első albekezdésben meghatározott megközelítés alkalmazása nem sértheti a tényleges összevont alapú felügyeletet, és nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az egész Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, és nem képezheti, illetve teremtheti meg a belső piac működésének akadályát.
12. cikk
Leányvállalat hitelintézettel és leányvállalat befektetési vállalkozással egyaránt rendelkező pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság
Ha egy pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság leányvállalatai közt legalább egy hitelintézet és egy befektetési vállalkozás van, a pénzügyi holding társaságra vagy vegyes pénzügyi holding társaságra nézve összevont alapon alkalmazandó követelmények alkalmazandók a hitelintézetre.
13. cikk
A nyilvánosságra hozatali követelmények alkalmazása összevont alapon
(1) Az EU-szintű anyaintézményeknek összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a nyolcadik részben meghatározott kötelezettségeket.
Az EU-szintű anyaintézmények jelentős leányvállalatainak és a helyi piacukon nagy jelentőséggel bíró leányvállalataiknak egyedi vagy szubkonszolidált alapon kell nyilvánosságra hozniuk a 437., 438., 440., 442., 450., 451. és 453. cikkben meghatározott információkat.
(2) EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött intézményeknek az adott pénzügyi holding társaságra vagy vegyes pénzügyi holding társaságra nézve összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a nyolcadik részben meghatározott kötelezettségeket.
Az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok jelentős leányvállalatainak és a helyi piacukon nagy jelentőséggel bíró leányvállalatoknak egyedi vagy szubkonszolidált alapon kell nyilvánosságra hozniuk a 437., 438., 440., 442., 450., 451. és 453. cikkben meghatározott információkat.
(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó teljes mértékben vagy részben az EU-szintű anyaintézményekre, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött intézményekre, amennyiben ezeket egy harmadik országban letelepedett anyavállalat által nyilvánosságra hozott összevont alapú, egyenértékű tájékoztatás magában foglalja.
(4) A 10. cikk alkalmazása esetén az abban a cikkben említett központi szervnek a központi szerv összevont helyzete alapján kell teljesítenie a nyolcadik rész követelményeit. A 18. cikk (1) bekezdése alkalmazandó a központi szervre, és a kapcsolt intézményeket a központi szerv leányvállalataiként kell kezelni.
14. cikk
Az ötödik rész követelményeinek alkalmazása összevont alapon
(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatoknak és leányvállalataiknak összevont vagy szubkonszolidált alapon kell teljesíteniük az ötödik részben meghatározott kötelezettségeket, hogy biztosítsák az említett rendelkezések által előírt rendszereik, eljárásaik, valamint mechanizmusaik következetességét és megfelelő integráltságát, valamint a felügyelet szempontjából releváns adatok és információk bemutathatóságát. Mindenekelőtt biztosítják, hogy az ezen rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok az említett rendelkezéseknek való megfelelés biztosítására alkalmas rendszereket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.
(2) Az intézmények a 407. cikk szerinti addicionális kockázati súlyt alkalmazzák a 92. cikk összevont vagy szubkonszolidált alapon történő alkalmazása esetén, ha a 405. és 406. cikk követelményeit a 18. cikknek megfelelően a konszolidációba bevont, harmadik országban letelepedett szervezet szintjén megsértik, és ha a jogsértés a csoport átfogó kockázati profiljának szempontjából jelentősnek minősül.
(3) Az ötödik részből eredő kötelezettségek, amelyek olyan leányvállalatokat érintenek, amelyek maguk nem tartoznak ezen rendelet hatálya alá, nem alkalmazandók, ha az EU-szintű anyaintézmény vagy az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat által vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött intézmények bizonyítani tudják az illetékes hatóságok felé, hogy az ötödik rész alkalmazása jogellenes azon harmadik ország törvényei szerint, amelyben a leányvállalat letelepedett.
15. cikk
Befektetési vállalkozások csoportjainak mentesítése a szavatolótőke-követelmények összevont alapú alkalmazása alól
(1) Az összevont felügyeletet ellátó hatóság eseti alapon eltekinthet az e rendelet harmadik részében és a 2013/36/EU irányelv VII. címe 4. fejezetében foglalt követelmények összevont alapú alkalmazásától, feltéve, hogy fennállnak a következő feltételek:
a) a csoportba tartozó minden EU-szintű befektetési vállalkozás a teljes kockázati kitettségértéknek a 95. cikk (2) bekezdésében vagy a 96. cikk (2) bekezdésében említett alternatív kiszámítási módját alkalmazza;
b) a csoportba tartozó valamennyi befektetési vállalkozás a 95. cikk (1) bekezdésében vagy a 96. cikk (1) bekezdésében említett kategóriákba tartozik;
c) a csoportba tartozó minden EU-szintű befektetési vállalkozás egyedi alapon megfelel a 95. cikkben vagy a 96. cikkben előírt követelményeknek, és ezzel egyidejűleg elsődleges alapvető tőkeelemeiből levonja azon befektetési vállalkozások, pénzügyi vállalkozások, vagyonkezelő társaságok és járulékos vállalkozások felé fennálló függő kötelezettségeit, amelyek egyébként összevont alapú felügyelet alá tartoznának;
d) bármely pénzügyi holding társaság, amely a csoportba tartozó bármely befektetési vállalkozásnak a tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalata, legalább a 26. cikk (1) bekezdésében, az 51. cikk (1) bekezdésében és a 62. cikk (1) bekezdésében említett elemek összegeként meghatározott, akkora tőkével rendelkezik; amely fedezi legalább a következők összegét:
i. az olyan befektetési vállalkozásokban, pénzügyi vállalkozásokban, vagyonkezelő társaságokban és járulékos vállalkozásokban fennálló részesedések, alárendelt követelések és a 36. cikk (1) bekezdésének h) és i) pontjában, az 56. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában és a 66. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett instrumentumok teljes könyv szerinti értékének összege, amelyek egyébként összevont alapú felügyelet alá tartoznának; és
ii. az olyan befektetési vállalkozások, pénzügyi vállalkozások, vagyonkezelő társaságok és járulékos vállalkozások felé fennálló függő kötelezettségek teljes összege, amelyek egyébként összevont alapú felügyelet alá tartoznának;
e) a csoport nem foglal magában hitelintézeteket.
Abban az esetben, ha az első albekezdés feltételei teljesülnek, minden EU-szintű befektetési vállalkozásnak rendelkeznie kell a csoportba tartozó valamennyi pénzügyi holding társaság, befektetési vállalkozás, pénzügyi vállalkozás, vagyonkezelő társaság és járulékos vállalkozás tőke- és finanszírozási forrásainak monitorozását és ellenőrzését szolgáló rendszerrel.
(2) Az illetékes hatóságok akkor is alkalmazhatják a mentesítést, ha a pénzügyi holding társaság az (1) bekezdés d) pontja alapján számított összegnél kisebb összegű szavatolótőkével rendelkezik, amely azonban nem alacsonyabb az egyébként összevont alapú felügyelet alá tartozó befektetési vállalkozások, pénzügyi vállalkozások, vagyonkezelő társaságok és járulékos vállalkozások számára egyedi alapon előírt szavatolótőke-követelmények és az egyébként összevont alapú felügyelet alá tartozó befektetési vállalkozások, pénzügyi vállalkozások, vagyonkezelő társaságok és járulékos vállalkozások felé fennálló összes függő kötelezettség összegénél. E bekezdés alkalmazásában a harmadik országok befektetési vállalkozásaira, valamint a pénzügyi vállalkozásokra, vagyonkezelő társaságokra és járulékos vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmény elvi szavatolótőke-követelmény.
16. cikk
Befektetési vállalkozások csoportjainak mentesítése a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelmények összevont alapú alkalmazása alól
Ha a befektetési vállalkozások egy csoportjához tartozó minden szervezet – ideértve az anyaszervezetet is – olyan befektetési vállalkozás, amely mentesül a hetedik részben meghatározott követelményeknek a 6. cikk (5) bekezdésével összhangban történő, egyedi alapon történő alkalmazása alól, akkor a befektetési vállalkozás anyavállalat eltekinthet a hetedik részben meghatározott követelmények összevont alapú alkalmazásától.
17. cikk
A szavatolótőke-követelmények összevont alapú alkalmazása alól mentesített befektetési vállalkozások felügyelete
(1) A 15. cikk értelmében mentesülő csoportba tartozó befektetési vállalkozások értesítik az illetékes hatóságokat azokról a kockázatokról, amelyek pénzügyi helyzetüket veszélyeztethetik, beleértve a szavatolótőkéjük, belső tőkéjük és finanszírozásuk összetételével és forrásaival kapcsolatos kockázatokat is.
(2) Ha a befektetési vállalkozás prudenciális felügyeletéért felelős illetékes hatóságok eltekintenek a 15. cikkben előírt összevont alapú felügyelet kötelezettségétől, más, megfelelő intézkedéseket kell tenniük az egész csoport – beleértve a tagállamok területén kívül elhelyezkedő vállalkozásokat is – kockázatainak, különösen nagykockázat-vállalásainak monitorozására.
(3) Ha a befektetési vállalkozás prudenciális felügyeletéért felelős illetékes hatóságok a 15. cikkben előírtak szerint eltekintenek a szavatolótőke-követelmények összevont alapú alkalmazásától, a nyolcadik rész követelményei egyedi alapon alkalmazandók.
2. Szakasz
A prudenciális konszolidáció módszerei
18. cikk
A prudenciális konszolidáció módszerei
(1) Az 1. szakaszban említett követelmények összevont alapon történő teljesítésére kötelezett intézmények elvégzik minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljeskörű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk, vagy adott esetben ugyanazon pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalata. E cikk (2)–(8) bekezdése nem alkalmazandó, ha a hatodik rész az intézményre összevontan véve alkalmazandó.
(2) Mindazonáltal az illetékes hatóságok eseti alapon engedélyezhetik az arányos konszolidálást azon tőkerészesedésnek megfelelően, amellyel az anyavállalat a leányvállalatban rendelkezik. Az arányos konszolidálás csak akkor engedélyezhető, ha a következő összes feltétel teljesül:
a) az anyavállalat felelőssége azon tőkerészesedésre korlátozódik, amellyel az anyavállalat a leányvállalatban rendelkezik, tekintettel a többi részvénytulajdonos vagy tag felelősségére;
b) az említett többi részvénytulajdonos vagy tag fizetőképessége kielégítő;
c) a többi részvénytulajdonos és tag felelősségét jogilag kötelező módon, egyértelműen megállapították.
(3) Amennyiben a vállalkozásokat a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti viszony fűzi egymáshoz, az illetékes hatóságok határozzák meg a konszolidálás módját.
(4) Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak elő kell írnia az azon intézményekben és pénzügyi vállalkozásokban lévő tőkerészesedésnek megfelelő arányos konszolidálást, amelyek egy, a konszolidálásba bevont vállalkozás és a konszolidálásba nem bevont egy vagy több vállalkozás együttes kezelésében vannak, amennyiben ezeknek a vállalkozásoknak a felelőssége az általuk birtokolt tőkerészesedésre korlátozódik.
(5) Az (1) és (4) bekezdésben nem említett részesedések vagy tőkekapcsolatok esetében az illetékes hatóságok határozzák meg, hogy szükséges-e a konszolidálás, és ha igen, milyen formában hajtsák azt végre. Az illetékes hatóságok különösen a tőkemódszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ugyanakkor ez a módszer nem jelenti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.
(6) Az illetékes hatóságok határozzák meg, hogy a következő esetekben a konszolidálás szükséges-e, és ha igen, milyen formában:
a) amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint egy intézmény anélkül gyakorol jelentős befolyást egy vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás felett, hogy részesedéssel vagy más tőkekapcsolatokkal rendelkezne ezekben az intézményekben; és
b) amennyiben két vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás egységes vezetés alá kerül, kivéve ha ez szerződés, alapszabályi rendelkezés, vagy a társasági szerződés alapján történik.
Az illetékes hatóságok különösen a 83/349/EGK irányelv 12. cikkében előírt módszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ez a módszer mindazonáltal nem jelenti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.
(7) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek szerint az e cikk (2)–(6) bekezdésében említett esetekben végre kell hajtani a konszolidálást.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2016. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.
(8) Ha a 2013/36/EU irányelv 111. cikke értelmében összevont alapú felügyeletet kell végezni, akkor a konszolidációba be kell vonni a járulékos vállalkozásokat és a 2002/87/EK irányelv 2. cikke 5. pontjában meghatározott vagyonkezelő társaságokat az e cikkben meghatározott esetekben és módszereknek megfelelően.
3. szakasz
A prudenciális konszolidáció köre
19. cikk
A prudenciális konszolidáció körébe nem tartozó szervezetek
(1) Az olyan intézményt, pénzügyi vállalkozást vagy járulékos vállalkozást, amely leányvállalat, vagy olyan vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell bevonni a konszolidálásba, ha az érintett vállalkozás eszközeinek és mérlegen kívüli tételeinek teljes összege a következő két összeg közül a kisebbnél kevesebb:
a) 10 millió EUR;
b) az anyavállalat vagy a részesedést birtokló vállalkozás eszközei és mérlegen kívüli tételei teljes összegének 1 %-a.
(2) A 2013/36/EU irányelv 111. cikke értelmében az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok eseti alapon a következő esetekben dönthetnek úgy, hogy egy intézményt, pénzügyi vállalkozást vagy járulékos vállalkozást, amely leányvállalat, vagy amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell a konszolidációba bevonni:
a) amennyiben az érintett vállalkozás olyan harmadik országban helyezkedik el, ahol jogi akadályai vannak a szükséges információk átadásának;
b) amennyiben az érintett vállalkozás az intézmények monitorozásának célja szempontjából csak elhanyagolható jelentőséggel bír;
c) amennyiben az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok véleménye szerint az érintett vállalkozás pénzügyi helyzetének konszolidációja az intézményekre vonatkozó felügyelet célkitűzései szempontjából nem lenne helyénvaló, vagy félrevezető lenne.
(3) Ha az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés b) pontjában említett esetekben több vállalkozás teljesíti az ott meghatározott kritériumokat, akkor azokat be kell vonni a konszolidálásba, amennyiben azok együttesen nem elhanyagolható jelentőséggel bírnak a meghatározott célkitűzések szempontjából.
20. cikk
A prudenciális követelményekre vonatkozó együttes határozatok
(1) Az illetékes hatóságoknak teljes körű konzultációt folytatva együtt kell működniük:
a) a 143. cikk (1) bekezdésében, 151. cikk (4) és (9) bekezdésében, 283. cikkben, 312. cikk (2) bekezdésében, illetve a 363. cikkben említett, egy EU-szintű anyaintézmény és annak leányvállalatai vagy egy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatai által együttesen benyújtott engedélyek iránti kérelmek esetén annak megállapítása céljából, hogy megadják-e a kért engedélyt, valamint hogy meghatározzák az ilyen engedélyek esetleges feltételeit;
b) annak megállapítása céljából, hogy a 422. cikk (9) bekezdésében és a 425. cikk (5) bekezdésében említett speciális, csoporton belüli kezelésre vonatkozó kritériumok – melyeket a 422. cikk (10) bekezdésében és a 425. cikk (6) bekezdésében említett, EBH általi szabályozástechnikai standardok egészítenek ki – teljesülnek-e.
A kérelmeket csak az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak kell benyújtani.
A 312. cikk (2) bekezdésében említett kérelemben szerepeltetni kell a működési kockázati tőkének a csoport különböző tagjai közti allokálásához használt módszer leírását. A kérelemben fel kell tüntetni, hogy a diverzifikációs hatásokat figyelembe kívánják-e venni a kockázatmérési rendszerben, és ha igen, akkor milyen módon.
(2) Az illetékes hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy hat hónapon belül együttesen határozzanak:
a) az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelemről;
b) az (1) bekezdés b) pontjában említett speciális kezelés kritériumairól és annak meghatározásáról.
Ezt az együttes határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, amelyet az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságnak a kérelmező rendelkezésére kell bocsátania.
(3) A (2) bekezdésben említett időtartam kezdete:
a) az (1) bekezdés a) pontjában említett hiánytalan kérelemnek az összevont felügyeletet ellátó hatóság általi kézhezvételének időpontja. Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak haladéktalanul továbbítania kell a hiánytalan kérelmet a többi érintett illetékes hatósághoz;
b) az összevont felügyeletet ellátó hatóság által készített, a csoporton belüli kötelezettségvállalásokat elemző jelentés illetékes hatóságok általi kézhezvételének időpontja.
(4) Amennyiben az illetékes hatóságok hat hónapon belül nem hozzák meg együttes határozatukat, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak önállóan kell határoznia az (1) bekezdés a) pontjáról. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság határozata nem korlátozhatja az illetékes hatóságoknak a 2013/36/EU irányelv 105. cikke szerinti hatásköreit.
A határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, és abban figyelembe kell venni a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat.
A határozatot az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak az EU-szintű anyaintézmény, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat és a többi illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátania.
Ha a hat hónapos időtartam végéig valamelyik érintett illetékes hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak el kell halasztania az e cikk (1) bekezdése a) pontjára vonatkozó határozatát, és meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen határozatot hozzon, és saját határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. A hat hónapos időtartam az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.
(5) Amennyiben az illetékes hatóságok hat hónapon belül nem hozzák meg együttes határozatukat, a leányvállalat egyedi alapú felügyeletéért felelős illetékes hatóságnak önállóan kell határoznia az (1) bekezdés b) pontjáról.
A határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, és abban figyelembe kell venni a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat.
A határozatot az összevont felügyeletet ellátó hatóság rendelkezésére kell bocsátani, amely tájékoztatja az EU-szintű anyaintézményt, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatot vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatot.
Ha a hat hónapos időtartam végéig az összevont felügyeletet ellátó hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, a leányvállalat egyedi alapú felügyeletéért felelős illetékes hatóságnak el kell halasztania az e cikk (1) bekezdése b) pontjára vonatkozó határozatát, és meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen határozatot hozzon, és saját határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. A hat hónapos időtartam az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.
(6) Amennyiben egy EU-szintű anyaintézmény és leányvállalatai, egy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatai a 312. cikk (2) bekezdésében említett valamely fejlett mérési módszert vagy a 143. cikkben említett IRB-módszert egységesen alkalmazzák, az illetékes hatóságoknak engedélyezniük kell, hogy az anyavállalat és leányvállalatai a 321. és 322. cikkben, illetve a harmadik rész II. címe 3. fejezetének 6. szakaszában meghatározott minősítési kritériumokat együttesen teljesítsék oly módon, amely összhangban van a csoport szerkezetével és kockázatkezelési rendszereivel, folyamataival és módszereivel.
(7) A (2), (4) és (5) bekezdésben említett határozatok irányadónak minősülnek, és az érintett tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazandók.
(8) Az együttes határozathozatal megkönnyítésére az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a) pontjában említett együttes határozathozatali eljárás meghatározása céljából, a 143. cikk (1) bekezdésében, a 151. cikk (4) és (9) bekezdésében, a 283. cikk, a 312. cikk (2) bekezdésében és a 363. cikkben említett engedélyek iránti kérelmek tekintetében.
Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
21. cikk
A likviditási követelmények alkalmazási szintjére vonatkozó együttes határozatok
(1) Egy EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat kérelmére, illetve egy EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat szubkonszolidált leányvállalatának kérelmére a valamely tagállamban az összevont felügyeletet ellátó hatóság és az EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük egy olyan együttes határozat meghozatala érdekében, amelynek tárgya egyrészt az, hogy teljesülnek-e a 8. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában foglalt feltételek, másrészt a 8. cikk alkalmazása céljából az egyetlen likviditási alcsoport azonosítása.
Ezt az együttes határozatot hat hónapon belül meg kell hozni azt követően, hogy az összevont felügyeletet ellátó hatóság a 8. cikkben meghatározott kritériumok alapján egyetlen likviditási alcsoportot azonosító jelentést nyújtott be. A hat hónapos időtartam alatt véleménykülönbség esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóság a többi érintett illetékes hatóság bármelyikének kérésére konzultációt folytat az EBH-val. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság az EBH-val saját kezdeményezésére is konzultálhat.
Az együttes határozat korlátozásokat írhat elő a likvid eszközök elhelyezkedésére és tulajdonlására vonatkozóan, és előírhatja az azon intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összegét, amelyeket mentesítettek a hatodik rész alkalmazása alól.
Az együttes határozatot és annak teljes körű indokolását tartalmazó dokumentumot az összevont felügyeletet ellátó hatóság köteles a likviditási alcsoport anyaintézményének rendelkezésére bocsátani.
(2) Amennyiben hat hónapon belül nem születik együttes határozat, az egyedi alapú felügyeletért felelős minden illetékes hatóság saját maga határoz.
Mindazonáltal bármely illetékes hatóság a hat hónapos időtartam során megkeresheti az EBH-t azzal a kérdéssel, hogy teljesülnek-e a 8. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjának feltételei. Ebben az esetben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkének c) pontjával összhangban nem kötelező érvényű közvetítést végezhet, és ilyen esetben minden érintett illetékes hatóságnak el kell halasztania határozatát a nem kötelező érvényű közvetítés befejezéséig. Ha a közvetítés során az illetékes hatóságok három hónap alatt nem jutottak megállapodásra, minden egyedi alapú felügyeletért felelős illetékes hatóság saját döntést hoz, figyelembe véve az anyaintézmény tagállamának szintjén felmerülő előnyök és kockázatok egymáshoz viszonyulását, másrészt a leányvállalat tagállamának szintjén felmerülő előnyök és kockázatok egymáshoz viszonyulását. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.
Az (1) bekezdésben említett együttes határozat és az e bekezdés második albekezdésében említett határozatok kötelező érvényűek.
(3) Bármely érintett illetékes hatóság a hat hónapos időtartam során konzultációt is folytathat az EBH-val a 8. cikk (3) bekezdése a)–d) pontjának feltételeivel kapcsolatos véleménykülönbség esetén. Ebben az esetben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkének c) pontjával összhangban nem kötelező érvényű közvetítést végezhet és ilyen esetben minden érintett illetékes hatóságnak el kell halasztania határozatát a nem kötelező érvényű közvetítés befejezéséig. Ha a közvetítés során három hónapon belül nem született megegyezés az illetékes hatóságok között, az egyedi alapú felügyeletért felelős minden illetékes hatóságnak saját magának kell határoznia.
22. cikk
Szubkonszolidálás harmadik országbeli szervezetek esetében
A leányvállalat intézményeknek a 89–91. cikkben, valamint a harmadik és a negyedik részben megállapított követelményeket szubkonszolidált alapon kell alkalmazniuk, amennyiben ezeknek az intézményeknek vagy az anyavállalatnak – amennyiben az pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság – egy harmadik országban olyan leányvállalata van, amely intézmény, pénzügyi vállalkozás, vagy amennyiben részesedéssel rendelkeznek ilyen vállalkozásban.
23. cikk
Harmadik országbeli vállalkozások
Az összevont alapú felügyelet e fejezettel összhangban történő alkalmazása céljából a „befektetési vállalkozás”, „hitelintézet” és „pénzügyi vállalkozás” és „intézmény” kifejezések a harmadik országban székhellyel rendelkező olyan vállalkozásokra is alkalmazandók, amelyek, ha az Unióban alapították volna, megfelelnének e 4. cikkben szereplő kifejezések meghatározásának.
24. cikk
Az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelése
(1) Az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését az alkalmazandó számviteli szabályozással összhangban kell elvégezni.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok előírhatják, hogy az intézmények az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését, valamint a szavatolótőke-elemek megállapítását az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó nemzetközi számviteli standardok szerint végezzék el.
MÁSODIK RÉSZ
SZAVATOLÓTŐKE
I. CÍM
SZAVATOLÓTŐKE-ELEMEK
1. FEJEZET
Alapvető tőke
25. cikk
Alapvető tőke
Egy intézmény alapvető tőkéje az intézmény elsődleges alapvető tőkéjének és kiegészítő alapvető tőkéjének összege.
2. FEJEZET
Elsődleges alapvető tőke
1. szakasz
Elsődleges alapvető tőkeelemek és –instrumentumok
26. cikk
Elsődleges alapvető tőkeelemek
(1) Az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemei a következőkből állnak:
a) tőkeinstrumentumok, feltéve, hogy a 28. cikkben meghatározott feltételek, vagy adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;
b) az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;
c) eredménytartalék;
d) halmozott egyéb átfogó jövedelem;
e) egyéb tartalékok;
f) általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok.
A c)–f) pontban említett elemek csak akkor ismerhetők el elsődleges alapvető tőkeként, ha az intézmény számára korlátlanul és azonnal rendelkezésre állnak a kockázatok vagy veszteségek fedezésére, amint ezek felmerülnek.
(2) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában az intézmények csak az illetékes hatóságok előzetes engedélyével számíthatják be az évközi vagy év végi nyereséget az elsődleges alapvető tőkébe azelőtt, hogy az intézmény hivatalos döntés keretében megerősítette volna az intézmény éves végső eredményét. Az illetékes hatóságok az alábbi feltételek teljesülése esetén adják meg az engedélyt:
a) a szóban forgó nyereséget az intézménytől olyan független személyek ellenőrizték, akik az adott intézmény kimutatásainak könyvvizsgálatáért felelősek;
b) az intézmény az illetékes hatóságnak kielégítően bizonyította, hogy a nyereség összegéből levontak minden előre látható terhet vagy osztalékot.
Az intézmény évközi vagy év végi nyereségének ellenőrzése megfelelő szintű bizonyosságot kell, hogy nyújtson arra, hogy a nyereséget az alkalmazandó számviteli szabályozásban meghatározott elveknek megfelelően értékelték.
(3) Az illetékes hatóságok értékelik, hogy a kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok megfelelnek-e a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott kritériumoknak. A 2013. június 28. után kibocsátott instrumentumok esetében az intézmények csak azt követően minősíthetnek egy tőkeelemet elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, miután arra engedélyt adtak az illetékes hatóságok, amelyek e tárgyban konzultálhatnak az EBH-val.
Az állami támogatás kivételével azon tőkeinstrumentumok esetében, amelyek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak való minősítését az illetékes hatóság jóváhagyja, de amelyek tekintetében annak megállapítása, hogy megfelelnek-e a 28. cikkben meghatározott feltételeknek, illetve adott esetben a 29. cikknek, az EBH szerint lényegesen összetett kérdés, az illetékes hatóságok érvelésüket kifejtik az EBH-nak.
Az EBH az egyes illetékes hatóságoktól származó információk alapján összeállítja, frissíti és közzéteszi az egyes tagállamokban elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülő valamennyi tőkeinstrumentum-típus jegyzékét. Az EBH a jegyzéket első alkalommal 2013. július 28-ig állítja össze és teszi közzé.
Az EBH a 80. cikkben meghatározott felülvizsgálati folyamatot követően, amennyiben döntő bizonyíték van arra, hogy egyes állami támogatásnak nem minősülő, 2013. június 28. után kibocsátott instrumentumok nem teljesítik a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételeket, úgy dönthet, hogy törli ezeket az instrumentumokat a jegyzékből, és erről bejelentést tesz.
(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki abból a célból, hogy meghatározza az „előre látható” kifejezés jelentését annak megállapítása során, hogy levonták-e az előre látható terheket vagy osztalékokat.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
27. cikk
A hitelegyesülések, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények tőkeinstrumentumai az elsődleges alapvető tőkeelemekben
(1) Elsődleges alapvető tőkeelemnek minősül az intézmény által annak alapszabályi feltételei szerint kibocsátott minden tőkeinstrumentum, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:
a) az intézmény az alkalmazandó nemzeti jogban meghatározott típusú intézmény, és azt az illetékes hatóságok úgy tekintik, mint a következők bármelyikének minősülő intézményt:
i. hitelegyesülés;
ii. szövetkezeti társaság;
iii. takarékpénztár;
iv. hasonló intézmény;
v. olyan hitelintézet, amely teljes mértékben az i-iv. alpontokban említett intézmény tulajdonában van, megkapta az illetékes hatóságok jóváhagyását az ebben a cikkben foglalt rendelkezések alkalmazására, és feltéve, illetve mindaddig, amíg az intézmény által kibocsátott törzsrészvények 100 %-a közvetve vagy közvetlenül az i–iv. alpontokban említett intézmény birtokában van;
b) teljesülnek a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek;
Azok a szervezetek, amelyek az alkalmazandó nemzeti jog szerint 2012. december 31. előtt hitelegyesülésnek, szövetkezeti társaságnak, illetve takarékpénztárnak minősültek, e rész alkalmazásában továbbra is annak minősülnek, amennyiben továbbra is megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyek alapján ilyen intézménynek minősültek.
(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek részletes meghatározása érdekében, amelyek alapján az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy e rész alkalmazásában egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus hitelegyesülésnek, szövetkezeti társaságnak, takarékpénztárnak vagy hasonló intézménynek minősül.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
28. cikk
Elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok
(1) A tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, ha az összes következő feltétel teljesül:
a) az instrumentumokat közvetlenül az intézmény bocsátja ki az intézmény tulajdonosainak, vagy ahol az alkalmazandó nemzeti jog engedi, az intézmény vezető testületének előzetes jóváhagyásával;
b) az instrumentumokat befizették, és megvásárlásukat az intézmény nem finanszírozza közvetlenül vagy közvetetten;
c) az instrumentumok besorolásuk tekintetében teljesítik az összes következő feltételt:
i. a 86/635/EGK irányelv 22. cikke értelmében tőkének minősülnek;
ii. az alkalmazandó számviteli szabályozás értelmében saját tőkeként vannak besorolva;
iii. a mérleg szerinti fizetésképtelenség megállapítása céljából saját tőkeként vannak besorolva, ha ez a nemzeti fizetésképtelenségi jogban alkalmazandó;
d) az instrumentumokat egyértelműen és elkülönítve megjelenítették a mérlegben az intézmény pénzügyi kimutatásaiban;
e) az instrumentumok lejárat nélküliek;
f) az instrumentumok tőkeösszegét nem lehet csökkenteni vagy visszafizetni, kivéve a következő esetek egyikében:
i. az intézmény felszámolása;
ii. az instrumentumok diszkrecionális visszavásárlása vagy a tőkecsökkentés egyéb diszkrecionális módja, ha az intézmény a 77. cikknek megfelelően megkapta az illetékes hatóság előzetes jóváhagyását;
g) az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumok tőkeösszegét az intézmény felszámolásán kívüli esetben csökkentik vagy csökkenthetik vagy visszafizetik vagy visszafizethetik, és az intézmény más módon sem jelzi ezt az instrumentumok kibocsátását megelőzően vagy azok kibocsátásakor, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében, ha az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az ilyen instrumentumok visszaváltását;
h) az instrumentumok a kifizetések tekintetében teljesítik a következő feltételeket:
i. nincs elsőbbségi elbánás a kifizetések sorrendje tekintetében, más elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódóan sem, és az instrumentumokra irányadó feltételek nem biztosítanak a kifizetésekhez való elsőbbségi jogot;
ii. az instrumentumok tulajdonosai részére kifizetést csak a kifizethető elemekből lehet teljesíteni;
iii. az instrumentumokra irányadó feltételek nem foglalnak magukban a kifizetések maximális szintjére vonatkozó felső határt vagy egyéb korlátozást, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében;
iv. a kifizetések szintje nem azon összeg alapján van meghatározva, amelyért a kibocsátáskor megvásárolták az instrumentumokat, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében;
v. az instrumentumokra irányadó feltételek nem foglalnak magukban az intézményre vonatkozó olyan kötelezettséget, hogy a tulajdonosok számára kifizetést kell végrehajtania, és az intézményre más módon sem vonatkozik ilyen kötelezettség;
vi. a kifizetések elmaradása nem minősül az intézmény nemteljesítésének;
vii. a kifizetések törlése nem von maga után korlátozásokat az intézményre nézve;
i) az intézmény által kibocsátott összes tőkeinstrumentumhoz viszonyítva az instrumentumok a veszteségek felmerülésekor viselik azok első és arányosan legnagyobb részét, és minden egyes instrumentum ugyanolyan mértékben visel veszteségeket, mint az összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum;
j) az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén az instrumentumok az összes többi követelés mögé sorolódnak;
k) az instrumentumok tulajdonosaikat az intézmény fennmaradó eszközeire vonatkozó olyan követelésre jogosítják fel, amely – az intézmény felszámolása esetén és az összes előbbre sorolt követelés kifizetése után – a kibocsátott ilyen instrumentumok összegével arányos és nem rögzített, és nem vonatkozik rá felső határ, kivéve a 27. cikkben említett tőkeinstrumentumok esetében;
l) az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:
i. az intézmény vagy leányvállalatai;
ii. az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;
iii. a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;
iv. a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;
v. vegyes pénzügyi holding társaság és leányvállalatai;
vi. bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i–v. pontban említett szervezetekkel;
m) az instrumentumokra nem vonatkozik olyan szerződéses vagy egyéb megállapodás, amely fizetésképtelenség vagy felszámolás esetén javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követeléseknek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét.
Az első albekezdés j) pontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha az instrumentumok a 484. cikk (3) bekezdése értelmében a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos instrumentumok közé tartoznak, amennyiben a veszteségviselési rangsorban ugyanazon a helyen állnak (pari passu).
(2) Az (1) bekezdés i) pontjában meghatározott feltételeket a kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok tőkeösszegének tartós leírása ellenére is teljesítettnek lehet tekinteni.
Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha a tőkeinstrumentum tőkeösszege szanálási eljárás keretében vagy az intézmény ügyében illetékes szanálási hatóság által előírt tőkeinstrumentum-leírás következtében csökkentésre kerül.
Az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha a tőkeinstrumentumra irányadó rendelkezések kifejezetten előírják vagy implicit módon jelzik, hogy a tőkeinstrumentum tőkeösszege szanálási eljárás keretében vagy az intézmény ügyében illetékes szanálási hatóság által előírt tőkeinstrumentum-leírás következtében csökkentésre kerülne vagy kerülhet.
(3) Az (1) bekezdés h) pontjának iii. alpontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha az instrumentum után többszörös osztalékot fizetnek, feltéve, hogy a többszörös osztalékfizetés nem csökkenti aránytalan mértékben a szavatoló tőkét.
(4) Az (1) bekezdés h) pontjának i. alpontja alkalmazásának céljából differenciált kifizetés csak differenciált szavazati jogokat tükrözhet. E tekintetben magasabb összegű kifizetés csak kevesebb szavazati joggal járó vagy szavazati joggal nem járó elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok esetében alkalmazható.
(5) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
a) a szavatolótőke-instrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege;
b) a többszörös osztalékfizetés aránytalanul csökkentené-e a szavatoló tőkét, és ha igen, mikor;
c) az elsőbbségi kifizetés jelentése;
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
29. cikk
A hitelegyesülések, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok
(1) A hitelegyesülések, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, ha a 28. cikkben meghatározott feltételek az e cikk alkalmazásából eredő módosításokkal együtt teljesülnek.
(2) A tőkeinstrumentumok visszaváltása tekintetében a következő feltételeknek kell teljesülniük:
a) az intézménynek lehetősége van elutasítani az instrumentumok visszaváltását, kivéve, ha az alkalmazandó nemzeti jog ezt tiltja;
b) ha az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az instrumentumok visszaváltását, az instrumentumokra irányadó rendelkezéseknek lehetőséget kell biztosítaniuk az intézmény számára a visszaváltásuk korlátozására;
c) az instrumentumok visszaváltásának elutasítása, vagy adott esetben az instrumentumok visszaváltásának korlátozása nem jelentheti az intézmény általi nemteljesítés eseményét.
(3) A tőkeinstrumentumok csak akkor foglalhatnak magukban a kifizetések maximális szintjére vonatkozó felső határt vagy korlátozást, ha ezt a felső határt vagy korlátozást az alkalmazandó nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya írja elő.
(4) Amennyiben a tőkeinstrumentumok fizetésképtelenség vagy felszámolás esetére az intézmény tartalékaihoz való olyan jogokat biztosítanak a tulajdonos számára, amelyek az instrumentumok névértékére korlátozódnak, az ilyen korlátozás az említett intézmény által kibocsátott összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum tulajdonosaira ugyanolyan mértékben alkalmazandó.
Az első albekezdésben foglalt feltétel nem sérti a hitelegyesülés, szövetkezeti társaság, takarékpénztár vagy hasonló intézmény azon lehetőségét, hogy elsődleges alapvető tőkeinstrumentumként ismerje el azokat a tőkeinstrumentumokat, amelyek nem biztosítanak szavazati jogot a tulajdonosuknak, és amelyek megfelelnek az összes alábbi feltételnek:
a) a szavazati jogot nem biztosító instrumentumok tulajdonosainak az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén fennálló követelése arányos a szóban forgó, szavazati jogot nem biztosító instrumentumoknak az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összességében képviselt részesedésével;
b) az instrumentumok egyéb esetben elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek.
(5) Amennyiben a tőkeinstrumentumok fizetésképtelenség vagy felszámolás esetére az intézmény eszközeire vonatkozó olyan követelésre jogosítják fel tulajdonosaikat, amely rögzített, vagy amelyre felső határ vonatkozik, az ilyen korlátozás az intézmény által kibocsátott összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum tulajdonosaira ugyanolyan mértékben alkalmazandó.
(6) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a visszaváltásra vonatkozóan szükséges korlátozások jellegének meghatározása céljából, amennyiben az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa a szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
30. cikk
Következmények az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén
A következők alkalmazandók, ha elsődleges alapvető tőkeinstrumentum esetében a 28. cikkben és adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek már nem teljesülnek:
a) a szóban forgó instrumentum elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;
b) a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó ázsió elsődleges alapvető tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.
31. cikk
Állami hatóságok által veszélyhelyzetekben lejegyzett tőkeinstrumentumok
(1) Az illetékes hatóságok veszélyhelyzetben engedélyezhetik, hogy az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemeik közé soroljanak olyan tőkeinstrumentumokat, amelyek teljesítik legalább a 28. cikk (1) bekezdésének b)–e) pontjában meghatározott feltételeket, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a) a tőkeinstrumentumokat 2014. január 1. után bocsátották ki;
b) a tőkeinstrumentumokat a Bizottság állami támogatásnak tekinti;
c) a tőkeinstrumentumokat az állami támogatásra a kibocsátáskor érvényes szabályok szerint végzett feltőkésítési intézkedések keretében bocsátják ki;
d) a tőkeinstrumentumokat teljes mértékben az állam, egy releváns állami hatóság vagy köztulajdonban lévő szervezet jegyezte le és azok teljes mértékben ilyen szervezet tulajdonában vannak;
e) a tőkeinstrumentumok alkalmasak a veszteségviselésre;
f) a 27. cikkben említett tőkeinstrumentumok kivételével a tőkeinstrumentum-tulajdonosok felszámolás esetén az intézménynek az előre sorolt követelések kielégítése után fennmaradó eszközeire vonatkozó követelésre jogosultak;
g) megfelelő kilépési mechanizmus áll az állam, illetve adott esetben a releváns hatóság vagy köztulajdonban lévő szervezet rendelkezésére;
h) az illetékes hatóság előzetes engedélyt adott és indokolással ellátott döntését közzétette.
(2) Az érintett illetékes hatóság indoklással ellátott kérésére és azzal együttműködve az EBH az e rendelet alkalmazásában az (1) bekezdésben említett tőkeinstrumentumokat az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokkal egyenértékűnek tekinti.
2. szakasz
Prudenciális szűrők
32. cikk
Értékpapírosított eszközök
(1) Az intézmények egyetlen szavatolótőke-elemben sem vehetik figyelembe az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti saját tőke olyan növekedését, amely értékpapírosított eszközökből ered, beleértve a következőket:
a) a növekedés jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódik, amely az intézmény számára értékesítésből származó nyereséget eredményez;
b) ha az intézmény az értékpapírosítás kezdeményezője, az értékpapírosított eszközökből származó jövőbeni jövedelem tőkésítéséből származó és az értékpapírosítás pozícióinak hitelminőségét javító nettó nyereség.
(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a) pontjában említett, az értékesítésből származó nyereség koncepciójának részletes meghatározása céljából.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.
33. cikk
Cash flow fedezeti ügyletek és a saját kötelezettségek értékváltozásai
(1) Az intézmények a szavatolótőke egyetlen elemeként sem vehetik figyelembe a következő elemeket:
a) nem valós értéken értékelt pénzügyi instrumentumok cash flow fedezeti ügyleteiből – többek között a tervezett cash flow-kból – származó nyereségekhez vagy veszteségekhez kapcsolódó valós értékelésből származó tartalékok;
b) az intézmény valós értéken értékelt kötelezettségeiből származó nyereség vagy veszteség, amely az intézmény saját hitelképességében beállt változásokra vezethető vissza;
c) az intézmény származtatott ügyletekből eredő kötelezettségeiből adódó minden valósérték-növekedés és -csökkenés, amely az intézmény saját hitelképességében beállt változásokra vezethető vissza.
(2) Az intézmények az (1) bekezdés c) pontja alkalmazása céljából nem nettósíthatják a saját hitelkockázatuk változásából eredő valósérték-növekedést és -csökkenést a partnerkockázatuk változásából eredő növekedéssel vagy csökkenéssel.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjának sérelme nélkül az intézmény az alábbi feltételek mindegyikének teljesülése esetén a szavatolótőkében figyelembe veheti a kötelezettségeiből adódó nyereségeket és veszteségeket:
a) a kötelezettségeket a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvények testesítik meg;
b) az intézmény eszközeinek és kötelezettségeinek értékében bekövetkező változások az intézmény saját hitelképességének azonos változásainak tudhatók be.
c) szoros az összefüggés az a) pontban említett kötvények értéke és az intézmény eszközeinek értéke között;
d) a jelzáloghitelek visszaválthatók a jelzáloghitelt finanszírozó kötvények piaci vagy névértéken történő visszavásárlásával.
(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak meghatározására, hogy mi minősül a kötvények értéke és az eszközök értéke közötti, a (3) bekezdés c) pontjában említett szoros összefüggésnek.
Az EBH 2013. szeptember 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
34. cikk
Kiegészítő értékelési korrekció
Az intézmények a szavatolótőkéjük összegének kiszámításakor minden valós értéken értékelt eszközükre alkalmazzák a 105. cikk követelményeit, és minden további szükséges kiegészítő értékelési korrekció összegét levonják elsődleges alapvető tőkéjükből.
35. cikk
Valós értéken értékelt nem realizált nyereség és veszteség
Az intézmények nem hajtanak végre helyesbítéseket, hogy valós értéken értékelt eszközeikhez vagy kötelezettségeikhez kapcsolódó nem realizált nyereségeket vagy veszteségeket vonjanak ki szavatolótőke-elemeik köréből, kivéve a 33. cikkben említett elemek esetében.
3. szakasz
Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből, kivételek és alternatívák
1. alszakasz
Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből
36. cikk
Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből
(1) Az intézményeknek az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a következőket:
a) a folyó üzleti év veszteségei;
b) immateriális javak;
c) jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések;
d) a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) használatával kiszámító intézmények esetében azok a negatív összegek, amelyek a 158. és 159. cikkben meghatározott, várható veszteségértékekkel kapcsolatos számításokból adódnak;
e) szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök az intézmény mérlegében;
f) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állománya, beleértve az olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is, amelyek megvásárlására az intézménynek tényleges vagy függő kötelezettsége van egy hatályos szerződéses kötelezettség értelmében;
g) közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állománya, ha ezeknek a szervezeteknek olyan kereszttulajdonlási viszonyban áll az intézménnyel, amelynek célja az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése;
h) az intézmény közvetlen és közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett vállalkozásokban;
i) az intézmény közvetlen és közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett vállalkozásokban;
j) az 56. cikk alapján a kiegészítő alapvető tőkeelemekből levonandó elemek azon összege, amely az intézmény kiegészítő alapvető tőkeelemeinek értékét meghaladja;
k) az 1 250 % kockázati súllyal figyelembe veendő következő elemek kitettségértéke, ha az intézmény az 1 250 % kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként ezt a kitettségértéket levonja az elsődleges alapvető tőkeelemek összegéből:
i. befolyásoló részesedések a pénzügyi ágazaton kívül;
ii. értékpapírosítási pozíciók a 243. cikk (1) bekezdése b) pontjának, a 244. cikk (1) bekezdése b) pontjának és a 258. cikknek megfelelően;
iii. nyitva szállítás, a 379. cikk (3) bekezdésének megfelelően;
iv. egy kosárban lévő olyan pozíciók, amelyek esetében az intézmény nem tudja a belső minősítésen alapuló módszer alapján meghatározni a kockázati súlyt a 153. cikk (8) bekezdésével összhangban;
v. részvényjellegű kitettségek, amelyekre belső modellen alapuló módszert alkalmaznak a 155. cikk (4) bekezdésével összhangban;
l) az elsődleges alapvető tőkeelemekhez kapcsolódó, a kiszámítás időpontjában előre látható adóterhek, kivéve, ha az intézmény megfelelően helyesbíti az elsődleges alapvető tőkeelemek összegét; annyiban, amennyiben az ilyen adóterhek csökkentik azt az összeget, amelynek mértékéig az említett elemek kockázatok vagy veszteségek fedezésére alkalmazhatók.
(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk (1) bekezdése a), c), e), f), h), i) és l) pontja szerinti levonások, valamint az 56. cikk a), c), d) és f) pontjában és a 66. cikk a), c) és d) pontjában említett kapcsolódó levonások alkalmazásának meghatározására;
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
(3) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki abból a célból, hogy részletesen meghatározza a pénzügyi vállalkozások, valamint – a 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 7 ) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) (EBFH) – a harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók, továbbá a 2009/138/EK irányelv hatályából az említett irányelv 4. cikkének megfelelően kizárt vállalkozások tőkeinstrumentumainak azon típusait, amelyeket le kell vonni a szavatolótőke következő elemeiből:
a) elsődleges alapvető tőkeelemek;
b) kiegészítő alapvető tőkeelemek;
c) járulékos tőkeelemek.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
37. cikk
Immateriális javak levonása
Az intézményeknek a következők szerint kell meghatározniuk a levonandó immateriális javak összegét:
a) a levonandó összeget csökkenteni kell azon kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összegével, amelyek megszűnnének, ha az immateriális javak terven felüli értékcsökkenést szenvednének el vagy az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint kivezetésre kerülnének;
b) a levonandó összegnek magában kell foglalnia az intézmény jelentős befektetéseinek értékelésébe beszámított cégértéket.
38. cikk
Jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések levonása
(1) Az intézményeknek meg kell határozniuk az e cikknek megfelelően levonást igénylő, jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összegét.
(2) A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összegét anélkül kell kiszámítani, hogy csökkentenék azt az intézmény kapcsolódó halasztott adókötelezettségeinek összegével, kivéve, ha a (3) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek.
(3) A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összege csökkenthető az intézmény kapcsolódó halasztott adókötelezettségeinek összegével, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:
a) a szervezetnek az alkalmazandó nemzet jog alapján jogilag kikényszeríthető joga van ahhoz, hogy az említett tényleges adóköveteléseit beszámítsa a tényleges adókötelezettségeivel szemben;
b) a halasztott adókövetelések és a halasztott adókötelezettségek olyan adókhoz kapcsolódnak, amelyeket ugyanaz az adóhatóság vetett ki ugyanarra az adóalanyra.
(4) Az intézménynek a (3) bekezdés céljából felhasznált kapcsolódó halasztott adókötelezettségei nem foglalhatnak magukban olyan halasztott adókötelezettségeket, amelyek csökkentik a levonandó immateriális javak vagy a szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök összegét.
(5) A (4) bekezdésben említett, kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összegét a következők között kell elosztani:
a) a 48. cikk (1) bekezdésének megfelelően le nem vont, jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések, amelyek átmeneti különbözetből erednek;
b) minden egyéb jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelés.
Az intézmények a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések a) és b) pontban említett elemek által képviselt arányának megfelelően osztják el a kapcsolódó halasztott adókötelezettségeket.
39. cikk
Adótúlfizetések, negatív adóalaphoz kapcsolódó visszakönyvelések és nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések
(1) Az alábbi elemek nem vonhatók le a szavatolótőkéből, és a harmadik rész II. címének 2. vagy 3. fejezete szerinti kockázati súly tárgyát képezik:
a) az intézmény folyó évi adótúlfizetése;
b) az intézmény folyó évbeli, az előző évekre visszakönyvelt negatív adóalapja, amely a központi kormányzattal, a regionális kormányzattal vagy a helyi adóhatósággal szembeni követelést vagy kitettséget keletkeztet.
(2) A nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések az átmeneti különbözetből adódó halasztott adókövetelésekre korlátozódnak, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:
a) azokat automatikusan és kötelező jelleggel, haladéktalanul adójóváírás váltja fel abban az esetben, ha az intézmény veszteségről számol be az éves pénzügyi beszámolójának hivatalos elfogadásakor vagy az intézmény felszámolása vagy fizetésképtelensége esetén;
b) egy intézmény az alkalmazandó nemzeti adójog értelmében jogosult arra, hogy az (a) pontban említett adójóváírást beszámítsa az intézmény vagy az adott jog alapján adózási szempontból az intézménnyel azonos konszolidálásba bevont egyéb vállalkozás vagy az első rész II. címének 2. fejezete szerinti összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó bármely más vállalkozás adókötelezettségével szemben;
c) amennyiben a b) pontban említett adójóváírás összege meghaladja az ott említett adókötelezettségeket, ezt a többletet haladéktalanul az intézmény székhelye szerinti tagállam központi kormányával szembeni közvetlen követelés váltja fel.
Az intézményeknek 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a halasztott adókövetelésekre, amennyiben az a), b) és c) pontokban rögzített feltételek teljesülnek.
40. cikk
A várható veszteség értékek kiszámításából eredő negatív összegek levonása
A 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően levonandó összeg nem csökkenhet a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések szintjének emelkedésével vagy egyéb kiegészítő adóhatással, amely akkor keletkezhet, ha a tartalékok a harmadik rész II. címe 3. fejezetének 3. szakaszában említett várható veszteségek szintjére emelkednének.
41. cikk
Szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök levonása
(1) A 36. cikk (1) bekezdése e) pontjának alkalmazásában a levonandó, szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök összegét a következőkkel kell csökkenteni:
a) azon kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összege, amelyek megszűnnének, ha az eszközök értékvesztést szenvednének el vagy a vonatkozó számviteli szabályozás szerint kivezetésre kerülnének;
b) a szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő olyan eszközök összege, amelyeket az intézmény korlátlanul képes felhasználni, feltéve hogy az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.
A levonandó összeg csökkentésére felhasznált ezen eszközök adott esetben a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően kapnak kockázati súlyt.
(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon kritériumok meghatározása céljából, amelyek szerint az illetékes hatóságnak engedélyeznie kell az intézményeknek a szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök összegének csökkentését az (1) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
42. cikk
Saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok saját tulajdonban lévő állományának levonása
A 36. cikk (1) bekezdésének f) pontja alkalmazásában az intézmények a saját tulajdonban lévő elsődleges alapvető tőkeinstrumentum állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján számítják ki, a következő kivételekkel:
a) az intézmények a tulajdonukban lévő saját elsődleges alapvető tőkeelemek összegét kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;
ii. mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
b) az intézmények a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírok esetében úgy határozzák meg a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekben foglalt saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokból álló, alapul szolgáló kitettséget;
c) az intézmények nettósíthatják a tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírállományból eredő, saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat az alapul szolgáló indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;
ii. mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
43. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetben lévő jelentős befektetés
A levonás céljából egy intézménynek a pénzügyi ágazatbeli szervezetben lévő befektetése akkor minősül jelentős befektetésnek, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:
a) az intézmény az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok több mint 10 %-át birtokolja;
b) az intézmény szoros kapcsolatban van az adott szervezettel, és az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat birtokol;
c) az intézmény az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat birtokol, és a szervezetet nem vonták be az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációs körbe, hanem az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti pénzügyi beszámolás céljára vonták be ugyanabba a számviteli konszolidációs körbe, mint az intézményt.
44. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelését célzó kereszttulajdonlási viszonnyal rendelkezik
Az intézmények a következőkkel összhangban hajtják végre a 36. cikk (1) bekezdésének g), h) és i) pontjában említett levonásokat:
a) a pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok és egyéb tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;
b) az alapvető biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának részeként kell kezelni.
45. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása
Az intézmények a következő rendelkezésekkel összhangban hajtják végre a 36. cikk (1) bekezdésének h) és i) pontjában előírt levonásokat:
a) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
i. a rövid pozíció lejárata illeszkedik a hosszú pozíció lejáratához vagy legalább egy éves hátralévő lejárattal rendelkezik;
ii. mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
b) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják a pénzügyi ágazatbeli szervezetek adott indexekben foglalt tőkeinstrumentumaival szembeni, alapul szolgáló kitettséget.
46. cikk
Az elsődleges alapvető tőkeinstrumentum állományának levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben
(1) A 36. cikk (1) bekezdésének h) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:
a) az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemei összegének 10 %-át, amelyet a következőknek az elsődleges alapvető tőkeelemekre való alkalmazása után számítottak ki:
i. a 32-35. cikk;
ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában, k) pontja ii–v. alpontjában és l) pontjában említett levonások, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;
iii. 44. és 45. cikk.
b) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának a nagysága, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumai teljes állományának a nagyságával.
(2) Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott, jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.
(3) Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani az összes birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentum között. Az intézmények úgy határozzák meg az egyes elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok azon összegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően levonnak, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget megszorozzák a b) pontjában meghatározott aránnyal:
a) az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó részesedések összege;
b) az az arány, amelyet az egyes birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.
(4) A 36. cikk (1) bekezdésének h) pontjában említett állomány nagyságát, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i–iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyok és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelmények vonatkoznak rá.
(5) Az intézmények úgy határozzák meg az egyes elsődleges alapvető tőkeinstrumentumoknak a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó összegét, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeggel:
a) a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány összege;
b) a (3) bekezdés b) pontja szerinti számításból eredő arány.
47. cikk
Elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben
A 36. cikk (1) bekezdése i) pontjának alkalmazásában az elsődleges alapvető tőkeelemekből levonandó alkalmazandó összegből ki kell zárni az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott, jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat, és az összeget a 44. és a 45. cikkel, valamint a 2. alszakasszal összhangban kell meghatározni.
2. alszakasz
Az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonások alóli mentesség és a levonások alternatívái
48. cikk
Küszöbértékhez kapcsolódó mentességek az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonás alól
(1) A 36. cikk (1) bekezdésének c) és i) pontja szerint előírt levonások végrehajtása során az intézmények nem kötelesek levonni az e bekezdés a) és b) pontjában felsorolt, aggregáltan a (2) bekezdésben szereplő küszöbértéket nem meghaladó elemeket:
a) a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések, amelyek aggregáltan az intézménynek a következők alkalmazása után kiszámított, elsődleges alapvető tőkeelemei 10 %-át nem haladják meg:
i. a 32-35. cikk;
ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja, valamint l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;
b) ha az intézménynek jelentős befektetése van egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben, akkor az adott szervezet által kibocsátott, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok azon állománya, amely aggregáltan az intézménynek a következő rendelkezések alkalmazása után kiszámított, elsődleges alapvető tőkeelemei 10 %-át nem haladja meg:
i. a 32–35. cikk;
ii. az a)–h) pont, a k) pont ii–v. alpontja, valamint az l) pont és a 36. cikk (1) bekezdése, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása céljából alkalmazandó küszöbérték az e bekezdés a) pontjában szereplő érték és a b) pontjában említett százalékos érték szorzata:
a) az elsődleges alapvető tőkeelemeknek a 32–36. cikkben szereplő kiigazítások és levonások teljes mértékű alkalmazása utáni maradványösszege az e cikk szerinti küszöbértékhez kapcsolódó mentességek alkalmazása előtt;
b) 17,65 %.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában az intézmények úgy határozzák meg a tőkeelemek teljes összegén belül a halasztott adókövetelések le nem vonandó részét, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget elosztják a b) ponjában meghatározott összeggel:
a) a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetekből eredő halasztott adókövetelések, amennyiben azok aggregált összege az intézmény érintett elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-ávt nem haladja meg;
b) a következők összege:
i. az a) pontban említett összeg;
ii. ha az intézménynek jelentős befektetése van egy pénzügyi szektorbeli szervezetben, az adott szervezetnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő szavatolótőke-instrumentumai, amennyiben azok aggregált összege az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át nem haladja meg.
A levonás alól mentesített elemek teljes összegén belül a jelentős befektetések aránya egynek és az első albekezdésben említett aránynak a különbségével egyenlő.
(4) Az (1) bekezdés alapján le nem vont elemek összegét 250 %-os kockázati súllyal kell figyelembe venni.
49. cikk
Levonási kötelezettség konszolidálás, kiegészítő felügyelet vagy intézményvédelmi rendszer esetén
(1) A szavatolótőke egyedi, szubkonszolidált és összevont alapon történő kiszámításánál – amennyiben az illetékes hatóságok előírják vagy engedélyezik az intézményeknek a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében foglalt 1., 2. vagy 3. módszer alkalmazását – az illetékes hatóságok engedélyezhetik az olyan pénzügyi szektorbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok állományának a le nem vonását, amelyekben az anyaintézmény, a pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik, amennyiben az e bekezdés a)–e) pontjában foglalt feltételek teljesülnek:
a) a pénzügyi ágazatbeli szervezet biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság;
b) a szóban forgó biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság a 2002/87/EK irányelv szerinti ugyanazon kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozik, mint a tőkeinstrumentum-állományt birtokló anyaintézmény, pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény;
c) az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.
d) az illetékes hatóság a c) pontban említett engedély megadása előtt és utána is rendszeresen meggyőződik arról, hogy az 1., 2., vagy 3. módszer szerinti konszolidációs körbe vonandó vállalkozások tekintetében az integrált irányítás, kockázatkezelés és a belső kontroll színvonala megfelelő;
e) a szervezet által kibocsátott instrumentumok a következők egyikének tulajdonában vannak:
i. a hitelintézeti anyavállalat;
ii. a pénzügyi holding társaság anyavállalat;
iii. a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat;
iv. az intézmény;
v. az i–iv. pontban említett valamely szervezet leányvállalata, amelyre kiterjed az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidáció hatálya.
A kiválasztott módszert mindenkor következetesen kell alkalmazni.
(2) A szavatolótőke egyedi és szubkonszolidált alapú kiszámításánál az első rész II. cím 2. fejezetével összhangban összevont felügyelet alá tartozó intézmények nem vonhatják le az összevont felügyelet hatálya alá tartozó pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke instrumentumok állományát, kivéve ha egyes konkrét okokból, különösen a banki tevékenységek szervezeti elkülönítése, illetve szanálási tervezés céljából az illetékes hatóságok megállapítják, hogy e levonások szükségesek.
Az ezen albekezdésben említett megközelítés alkalmazása nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, azaz nem képezheti, illetve teremtheti a belső piac működésének akadályát.
(3) Az illetékes hatóságok az alábbi esetekben lehetővé tehetik az intézmények számára, hogy a szavatolótőke egyedi vagy szubkonszolidált alapú kiszámításánál ne kelljen levonniuk a szavatolótőke instrumentumok állományát:
a) amennyiben egy intézmény egy másik intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal rendelkezik, és teljesülnek a i–v. feltételek;
i. az intézmények a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszerhez tartoznak;
ii. az illetékes hatóságok megadták a 113. cikk (7) bekezdésében említett engedélyt;
iii. teljesülnek a 113. cikk (7) bekezdésében meghatározott feltételek;
iv. az intézményvédelmi rendszer a 113. cikk (7) bekezdésének e) pontja szerinti konszolidált mérleget állít össze, illetve, ha nem köteles konszolidált beszámolót készíteni, olyan kibővített összesített számítást készít, amely az illetékes hatóságok megítélése szerint egyenértékű a 83/349/EGK rendelet rendelkezéseinek egyes kiigazításait tartalmazó 86/635/EGK irányelv rendelkezéseivel, illetve az 1606/2002/EK rendeletnek a hitelintézetek csoportjainak konszolidált beszámolójára irányadó rendelkezéseivel. A kibővített összesített számításra vonatkozóan az egyenértékűséget külső könyvvizsgálónak kell ellenőriznie, különösen azt, hogy a számításban ki van küszöbölve mind a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavétele, mind a szavatolótőke szabálytalan létrehozása az intézményvédelmi rendszer tagjai között. A konszolidált mérlegről, illetve a kibővített összesített számításról legalább a 99. cikk szerinti gyakorisággal be kell számolni az illetékes hatóságoknak.
v. az egyes intézményvédelmi rendszerekben részt vevő intézmények együtt, összevont vagy kibővített összesített alapon teljesítik a 92. cikkben előírt követelményeket, és az azoknak való megfelelésről a 99. cikknek megfelelően jelentést tesznek; Egy intézményvédelmi rendszeren belül nem kötelező levonni az azon szövetkezeti tagok vagy jogi személyek tulajdonában lévő részesedéseket, amelyek nem tagjai az intézményvédelmi rendszernek, feltéve hogy ki van küszöbölve mind a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavétele, mind a szavatolótőke szabálytalan létrehozása az intézményvédelmi rendszer tagjai, illetve – amennyiben intézménynek minősül – a kisebbségi részvényes között.
b) ha egy regionális hitelintézet részesedéssel rendelkezik központi hitelintézetében vagy egy másik regionális hitelintézetben, és az a) pont i–v. alpontjában meghatározott feltételek teljesülnek.
(4) Azon részesedések, amelyek tekintetében nem került sor levonásra az (1), (2) vagy (3) bekezdésnek megfelelően, kitettségnek minősülnek, és a harmadik rész II. címének 2. vagy adott esetben 3. fejezetében meghatározott kockázati súllyal kell figyelembe venni.
(5) Ha egy intézmény a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1., 2. vagy 3. módszert alkalmazza, akkor a pénzügyi konglomerátumnak az említett irányelv 6. cikkével és I. mellékletével összhangban számított kiegészítő szavatolótőke-követelményét és tőkemegfelelési mutatóját nyilvánosságra kell hoznia.
(6) Az EBH, az EBFH és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 8 ) által létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) (EÉPH) a vegyes bizottságon keresztül szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy e cikk alkalmazásában meghatározza a 2002/87/EK irányelv I. melléklete II. részében és 228. cikke (1) bekezdésében felsorolt számítási módszerek alkalmazási feltételeit az e cikk (1) bekezdésében említett, levonás helyetti alternatívák céljára.
Az EBA, az EBFH és az EÉPH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
4. szakasz
Elsődleges alapvető tőke
50. cikk
Elsődleges alapvető tőke
Az intézmények elsődleges alapvető tőkéje a 32–35. cikkben előírt korrekciók, a 36. cikk szerinti levonások és a 48., 49. és 79. cikkben meghatározott mentességek és alternatívák alkalmazása utáni elsődleges alapvető tőkeelemekből áll.
3. FEJEZET
Kiegészítő alapvető tőke
1. szakasz
Kiegészítő alapvető tőkeelemek és –instrumentumok
51. cikk
Kiegészítő alapvető tőkeelemek
A kiegészítő alapvető tőkeelemek a következőkből állnak:
a) tőkeinstrumentumok, amennyiben a 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek;
b) az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió.
Az a) pontban említett instrumentumok nem minősülnek elsődleges alapvető tőkeelemeknek vagy járulékos tőkeelemeknek.
52. cikk
Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok
(1) A tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek:
a) az instrumentumokat kibocsátották és ellenértéküket befizették;
b) az instrumentumokat a következők egyike sem vásárolta meg:
i. az intézmény vagy leányvállalatai;
ii. olyan vállalkozás, amelyben az intézmény tulajdon formájában részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;
c) az instrumentumok megvásárlását az intézmény nem finanszírozza közvetlenül vagy közvetetten;
d) az intézmény fizetésképtelensége esetén az instrumentumok a veszteségviselési rangsorban a járulékos tőkeinstrumentumok mögé sorolódnak;
e) az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követeléseknek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:
i. az intézmény vagy leányvállalatai;
ii. az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;
iii. a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;
iv. a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;
v. vegyes pénzügyi holding társaság és leányvállalatai;
vi. bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i-v. pontban említett szervezetekkel;
f) az instrumentumokra nem vonatkozik olyan szerződéses vagy egyéb megállapodás, amely fizetésképtelenség vagy felszámolás esetén javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét;
g) az instrumentumok lejárat nélküliek, és a rájuk vonatkozó rendelkezések nem tartalmaznak az intézmény számára ösztönzést a visszaváltásukra;
h) ha az instrumentumokra irányadó rendelkezések egy vagy több vételi opciót tartalmaznak, a vételi opciót kizárólag a kibocsátó döntése alapján lehet gyakorolni;
i) az instrumentumok csak a 77. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén, valamint legkorábban a kibocsátás dátuma után öt évvel hívhatók le, válthatók vagy vásárolhatók vissza, kivéve, ha teljesülnek a 78. cikk (4) bekezdésében rögzített feltételek;
j) az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumok lehívására, visszaváltására vagy visszavásárlására sor kerül vagy sor kerülhet, és az intézmény más módon sem jelzi ezt, kivéve az alábbi eseteket:
i. az intézmény felszámolása;
ii. az instrumentumok diszkrecionális visszavásárlása vagy a kiegészítő alapvető tőke csökkentésének egyéb diszkrecionális módja, ha az intézmény a 77. cikknek megfelelően megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét;
k) az intézmény nem jelzi kifejezetten vagy implicit módon, hogy az illetékes hatóság jóváhagyná az instrumentumok lehívására, visszaváltására vagy visszavásárlására vonatkozó kérelmet;
l) az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések megfelelnek a következő feltételeknek:
i. a kifizetésre a kifizethető elemekből kerül sor;
ii. az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések szintjét nem módosíthatja az intézménynek vagy annak anyavállalatának hitelképessége;
iii. az instrumentumokra irányadó rendelkezések mindenkor kizárólagos hatáskört biztosítanak az intézmény számára, hogy korlátlan időre és nem kumulatív alapon törölje az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetéseket, és az intézmény korlátozás nélkül felhasználhatja ezeket a ki nem fizetett összegeket arra, hogy esedékessé váló kötelezettségeit teljesítse;
iv. a kifizetések törlése nem jelenti az intézmény általi nemteljesítés eseményét;
v. a kifizetések törlése nem von maga után korlátozásokat az intézményre nézve;
m) az instrumentumok nem kerülnek figyelembe vételre annak megállapításában, hogy az intézmény kötelezettségei meghaladják eszközeit, ha ez alkalmazandó a nemzeti jog alapján a fizetésképtelenség fennállásának meghatározására;
n) instrumentumokra irányadó rendelkezések előírják az instrumentum tőkeösszegének végleges vagy ideiglenes leírását vagy az instrumentumoknak elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká történő átváltását egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkeztekor;
o) az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak olyan jellemzőt, amely akadályozhatja az intézmény feltőkésítését;
p) ha az instrumentumokat nem közvetlenül az intézmény bocsátja ki, mindkét alábbi feltételnek egyszerre teljesülnie kell:
i. az instrumentumokat olyan jogalanyon keresztül bocsátják ki, amely az első rész II. címének 2. fejezete szerint az összevont alapú felügyelet alá tartozik;
ii. a kibocsátásból befolyó összegek az ebben a bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő formában korlátozás nélkül azonnal hozzáférhetők az említett intézmény számára.
Az első albekezdés d) pontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben, ha az instrumentumok a 484. cikk (3) bekezdése értelmében a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos instrumentumok közé tartoznak, amennyiben a veszteségviselési rangsorban ugyanazon a helyen állnak (pari passu).
(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
a) a visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege;
b) egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum összege visszaírásának természete a tőkeinstrumentum összegének ideiglenes leírását követően;
c) a következőkre vonatkozó eljárások és ütemezés:
i. egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésének megállapítása;
ii. egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum összegének visszaírása a tőkeinstrumentum összegének ideiglenes leírását követően;
d) az instrumentum olyan jellemzői, amelyek akadályozhatják az intézmény feltőkésítését;
e) különleges célú gazdasági egységek alkalmazása a szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
53. cikk
A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések törlésére vonatkozó korlátozások és az intézmény feltőkésítését esetleg akadályozó jellemzők
Az 52. cikk (1) bekezdése l) pontja v. alpontjának és o) pontjának alkalmazásában a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra irányadó rendelkezések nem foglalhatják magukban különösen a következőket:
a) az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések abban az esetben történő végrehajtásának előírása, ha az intézmény által kibocsátott olyan instrumentummal kapcsolatos kifizetésre kerül sor, amely ugyanolyan helyzetű vagy hátrébb sorolt, mint egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum, beleértve az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is;
b) elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokhoz, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokhoz vagy járulékos tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések abban az esetben történő törlésének előírása, ha nem kerül sor kifizetésre az említett kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban;
c) a kamat- vagy osztalékfizetések bármilyen más formában történő fizetéssel való helyettesítésének kötelezettsége. Az intézményre más módon sem vonatkozhat ilyen kötelezettség.
54. cikk
Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok leírása vagy átalakítása
(1) Az 52. cikk (1) bekezdése n) pontjának alkalmazásában a következő rendelkezések alkalmazandók a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra:
a) veszteségviselést kiváltó esemény következik be akkor, ha az intézménynek a 92. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatója a következők egyike alá esik:
i. 5,125 %;
ii. 5,125 %-nál magasabb szint, ha azt az intézmény állapítja meg és az instrumentumra irányadó rendelkezésekben szerepel;
b) az intézmények az instrumentumra irányadó rendelkezésekben az a) pontban említetten felül is meghatározhatnak egy vagy több veszteségviselést kiváltó eseményt;
c) amennyiben az instrumentumra irányadó rendelkezések a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezése esetére előírják az elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá való átváltást, az adott rendelkezéseknek meg kell határozniuk a következők valamelyikét:
i. az átváltás aránya és az átváltás engedélyezett összegére vonatkozó korlátot;
ii. a tartományt, amelyen belül az instrumentumok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká kerülnek átváltásra;
d) amennyiben az instrumentumra irányadó rendelkezések veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezése esetére előírják a tőkeösszeg leírását, a leírás csökkenti az összes következő elemet:
i. az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása során az instrumentum tulajdonosának követelése;
ii. az instrumentum lehívása vagy visszaváltása esetén fizetendő összeg;
iii. az instrumentumhoz kapcsolódó kifizetések.
(2) Egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum leírásának vagy átváltásának olyan elemeket kell generálnia, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozás alapján elsődleges alapvető tőkeelemeknek minősülnek.
(3) A kiegészítő alapvető tőkeelemekben elismert kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összege azon elsődleges alapvető tőkeelemek minimális összegére korlátozódik, amelyek akkor jönnének létre, ha a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összegét teljes mértékben leírnák, vagy elsődleges alapvető tőkeelemekké váltanák át.
(4) A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok azon aggregált összege, melyet egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor le kell írni vagy át kell váltani, nem lehet kevesebb, mint az alábbiak közül az alacsonyabb összege:
a) az ahhoz szükséges összeg, hogy az intézmény elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatóját teljes mértékben visszaállítsák 5,125 %-ra;
b) az instrumentum teljes tőkeösszege.
(5) A veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor az intézmények kötelesek:
a) haladéktalanul tájékoztatni az illetékes hatóságokat;
b) tájékoztatni a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok tulajdonosait;
c) leírni az instrumentumok tőkeösszegét, vagy haladéktalanul, de legkésőbb egy hónapon belül elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltani az instrumentumokat, az e cikkben foglalt követelménnyel összhangban.
(6) Azon intézménynek, amely a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltandó kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, biztosítania kell, hogy engedélyezett részvénytőkéje mindenkor elegendő legyen ahhoz, hogy a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor valamennyi ilyen kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumot részvényekre lehessen átváltani. A kiváltó esemény bekövetkeztekor átváltandó kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok kibocsátásának időpontjáig valamennyi szükséges engedélyt be kell szerezni. Az intézménynek mindenkor rendelkeznie kell az ahhoz szükséges előzetes engedéllyel, hogy kibocsáthassa azokat az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, amelyekre a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor átváltanák.
(7) Azon intézménynek, amely a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltandó kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, biztosítania kell, hogy ez az átváltás a létesítő okiratából vagy alapszabályából vagy szerződéses rendelkezéseiből adódóan ne ütközzön eljárási akadályokba.
55. cikk
Következmények a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén
A következők alkalmazandók, ha a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok esetében az 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek már nem teljesülnek:
a) a szóban forgó instrumentum kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;
b) az ázsiónak a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó részének kiegészítő alapvető tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.
2. szakasz
Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből
56. cikk
Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből
Az intézményeknek a kiegészítő alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a következőket:
a) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya, beleértve az olyan saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;
b) az olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok, amelyekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amelyet az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése céljából alkalmaznak;
c) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának a 60. cikknek megfelelően meghatározott nagysága, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;
d) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat;
e) a 66. cikk alapján a járulékos tőkeelemekből levonandó elemek azon összege, amely az intézmény járulékos tőkeelemeinek értékét meghaladja;
f) a kiegészítő alapvető tőkeelemekhez kapcsolódó, a kiszámítás időpontjában előre látható adóterhek, kivéve, ha az intézmény megfelelően korrigálja a kiegészítő alapvető tőkeelemek összegét olyan mértékben, amilyen mértékben az ilyen adóterhek csökkentik azt az összeget, amelynek mértékéig a kiegészítő alapvető tőkeelemek kockázatok vagy veszteségek fedezésére alkalmazhatók.
57. cikk
Saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum állományának levonása
Az 56. cikk a) pontja alkalmazásában az intézményeknek a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum állományuk nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítaniuk, a következő kivételekkel:
a) az intézmények a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumállományuk nagyságát kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;
ii. mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
b) az intézményeknek a közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapír-állományuk esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekben foglalt saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokkal szembeni, alapul szolgáló kitettséget;
c) az intézmények nettósíthatják a tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapír-állományból eredő, saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban meglévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;
ii. mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
58. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelését célzó kereszttulajdonlási viszonnyal rendelkezik
Az intézményeknek a következő rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtaniuk az 53. cikk b), c) és d) pontjában előírt levonásokat:
a) a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;
b) a kiegészítő alapvető biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum-állományként kell kezelni.
59. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok levonása
Az intézményeknek a következőkkel összhangban kell végrehajtaniuk az 56. cikk c) és d) pontjában előírt levonásokat:
a) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
i. a rövid pozíció lejárata illeszkedik a hosszú pozíció lejáratához vagy legalább egy éves hátralévő lejárattal rendelkezik;
ii. mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
b) indexhez kötött értékpapírok közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják a pénzügyi ágazatbeli szervezetek adott indexekben foglalt tőkeinstrumentumaival szembeni, alapul szolgáló kitettséget.
60. cikk
Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben
(1) Az 56. cikk c) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:
a) az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek – amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel – által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:
i. a 32–35. cikk;
ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja, valamint l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;
iii. a 44. és 45. cikk;
b) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok teljes állományának összegével.
(2) Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.
(3) Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani az összes tulajdonolt kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum között. Az intézmények úgy határozzák meg az egyes kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok azon összegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően le kell vonni, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:
a) az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány összege;
b) az az arány, amelyet az egyes birtokolt kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.
(4) Az 56. cikk c) pontjában említett azon állomány nagyságát, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i., ii., és iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem arra a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyokat és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelményeket kell alkalmazni.
(5) Az intézmények úgy határozzák meg az egyes kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumoknak a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó részét, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeggel:
a) a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány nagysága;
b) a (3) bekezdés b) pontja szerinti számításból eredő arány.
3. szakasz
Kiegészítő alapvető tőke
61. cikk
Kiegészítő alapvető tőke
Egy intézmény kiegészítő alapvető tőkéje az 56. cikkben említett elemek levonása és a 79. cikk alkalmazása utáni kiegészítő alapvető tőkeelemekből áll.
4. FEJEZET
Járulékos tőke
1. szakasz
Járulékos tőkeelemek és -instrumentumok
62. cikk
Járulékos tőkeelemek
A járulékos tőkeelemek a következőkből állnak:
a) tőkeinstrumentumok és alárendelt kölcsönök, amennyiben a 63. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;
b) az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;
c) a kockázattal súlyozott kitettségértéket a harmadik rész II. címe 2. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében általános hitelkockázati kiigazítások adóhatásokkal együtt, a harmadik rész II. címe 2. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettség értékek legfeljebb 1,25 %-áig;
d) a kockázattal súlyozott kitettségértéket a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében a 158. és 159. cikkben meghatározott számításból eredő pozitív összegek az adóhatásokkal együtt, a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettség értékek legfeljebb 0,6 %-áig.
Az a) pontban említett elemek nem minősülnek elsődleges alapvető tőkeelemeknek vagy kiegészítő alapvető tőkeelemeknek.
63. cikk
Járulékos tőkeinstrumentumok
A tőkeinstrumentumok és az alárendelt kölcsönök akkor minősülnek járulékos tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek:
a) az instrumentumokat kibocsátották és teljes mértékben befizették vagy adott esetben az alárendelt kölcsönök nyújtása megtörtént;
b) az instrumentumok nem a következők egyike által megvásárolt instrumentumok vagy adott esetben az alárendelt kölcsönök nem a következők egyike által nyújtott kölcsönök
i. az intézmény vagy leányvállalatai;
ii. olyan vállalkozás, amelyben az intézmény részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;
c) az instrumentumok megvásárlását, vagy adott esetben az alárendelt kölcsönök folyósítását az intézmény sem közvetlenül, sem közvetetten nem finanszírozza;
d) az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökre irányadó rendelkezések szerint az alárendelt kölcsönök tőkeösszegére vonatkozó követelés teljes mértékben hátrasorolt az összes nem alárendelt hitelező követeléseihez képest;
e) az instrumentumokat vagy adott esetben az alárendelt kölcsönöket a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:
i. az intézmény vagy leányvállalatai;
ii. az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;
iii. a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;
iv. a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;
v. vegyes pénzügyi holding társaság vagy leányvállalatai;
vi. bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i.-v. pontban említett szervezetekkel;
f) az instrumentumokra vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökre nem vonatkozik olyan megállapodás, amely javítja az instrumentumhoz vagy az alárendelt kölcsönökhöz kapcsolódó követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét;
g) az instrumentumok vagy adott esetben az alárendelt kölcsönök eredeti futamideje legalább öt év;
h) az instrumentumokra vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökre irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést azok tőkeösszegének az intézmény általi, lejárat előtti visszaváltására, illetve visszafizetésére;
i) amennyiben az instrumentumok vagy adott esetben az alárendelt kölcsönök egy vagy több vételi opciót, vagy előzetes visszafizetési opciót tartalmaznak, az opciókat a kibocsátónak, vagy adott esetben az alárendelt kölcsön adósának a kizárólagos döntése alapján lehet gyakorolni;
j) az instrumentumok vagy adott esetben az alárendelt kölcsönök csak a 77. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén, valamint legkorábban a kibocsátás vagy adott esetben a folyósítás dátuma után öt évvel hívhatók le, válthatók vissza, fizethetők vissza előzetesen vagy vásárolhatók vissza, kivéve, ha teljesülnek a 78. cikk (4) bekezdésében rögzített feltételek;
k) az instrumentumokra vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökre irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezett vagy közvetett módon, hogy az instrumentumoknak vagy adott esetben az alárendelt kölcsönöknek az intézmény általi visszaváltására,visszavásárlására vagy adott esetben előzetes visszafizetésére – az intézmény fizetésképtelenségétől vagy felszámolásától eltérő esetben – sor kerül vagy sor kerülhet, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;
l) az instrumentumokra vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökre irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost arra, hogy a kamat vagy a tőke jövőbeli kifizetésének ütemezéséhez képest előrehozott kifizetést követeljen, kivéve az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;
m) az instrumentumokhoz vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökhöz kapcsolódó esedékes kamat- vagy adott esetben osztalékfizetések szintjét nem módosíthatja az intézménynek vagy annak anyavállalatának a hitelképessége;
n) amennyiben az instrumentumokat nem közvetlenül az intézmény bocsátja ki, vagy amennyiben adott esetben az alárendelt kölcsönöket nem közvetlenül az intézmény kapja, mindkét alábbi feltételnek egyszerre teljesülnie kell:
i. az instrumentumokat olyan gazdasági egységen keresztül bocsátják ki, vagy adott esetben az alárendelt kölcsönöket olyan szervezeten keresztül fogadják, amely az első rész II. címének 2. fejezete szerint az összevont alapú felügyelet alá tartozik;
ii. a kibocsátásból befolyó összegek az ebben a bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő formában korlátozás nélkül azonnal hozzáférhetők az említett intézmény számára.
64. cikk
Járulékos tőkeinstrumentumok amortizációja
Annak mértékét, hogy a járulékos tőkeinstrumentumok az instrumentumok futamidejének utolsó öt évében milyen mértékig minősülnek járulékos tőkeelemeknek, úgy kell kiszámítani, hogy az a) pontban lévő számítás eredményét megszorozzák a b) pontban említett összeggel, a következők szerint:
a) az instrumentumok vagy az alárendelt kölcsönök névértéke szerződéses futamidejük utolsó ötéves időtartamának első napján, elosztva az utolsó ötéves időtartamban lévő naptári napok számával;
b) az instrumentumok vagy alárendelt kölcsönök szerződéses futamidejéből fennmaradó naptári napok száma.
65. cikk
Következmények a járulékos tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén
A következők alkalmazandók, ha járulékos tőkeinstrumentum esetében a 63. cikkben meghatározott feltételek már nem teljesülnek:
a) a szóban forgó instrumentum járulékos tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;
b) az ázsiónak a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó részének járulékos tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.
2. szakasz
Levonások a járulékos tőkeelemekből
66. cikk
Levonások a járulékos tőkeelemekből
A következőket kell levonni a járulékos tőkeelemekből:
a) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező saját járulékos tőkeinstrumentumokból, beleértve az olyan saját járulékos tőkeinstrumentumokat is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;
b) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állománya, amelyekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amelyet az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése céljából alkalmaznak;
c) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának a 70. cikknek megfelelően meghatározott nagysága, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;
d) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve az öt munkanapnál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat.
67. cikk
Saját járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása
A 66. cikk a) pontjának alkalmazásában az intézményeknek a következő kivételek szerint kell kiszámítaniuk tőkeinstrumentum állományuk nagyságát a bruttó hosszú pozíció alapján:
a) az intézmények az állomány nagyságát kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;
ii. mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kivül tartják nyilván;
b) az intézményeknek a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapírok esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a saját járulékos tőkeinstrumentumok tekintetében;
c) az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokból eredő, saját járulékos tőkeinstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját járulékos tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;
ii. mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.
68. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelését célzó kereszttulajdonlási viszonnyal rendelkezik
Az intézményeknek a következő rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtaniuk a 66. cikk b), c) és d) pontjában előírt levonásokat:
a) a járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;
b) a járulékos biztosítási szavatolótőke-elemeket és a kiegészítő biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából járulékos tőkeinstrumentum állományként kell kezelni.
69. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása
Az intézményeknek a következőkkel összhangban kell végrehajtaniuk a 66. cikk c) és d) pontjában előírt levonásokat:
a) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
i. a rövid pozíció lejárata illeszkedik a hosszú pozíció lejáratához vagy legalább egy éves hátralévő lejárattal rendelkezik;
ii. mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.
b) indexhez kötött értékpapírok közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a pénzügyi szervezetek instrumentumai tekintetében.
70. cikk
Járulékos tőkeinstrumentumok levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy releváns szervezetben
(1) A 66. cikk c) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:
a) az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek – amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel – által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állománya meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:
i. a 32–35. cikk;
ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja és l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;
iii. a 44. és 45. cikk;
b) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek – amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel – által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának összegével.
(2) Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.
(3) Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget az egyes járulékos tőkeinstrumentumok között fel kell osztani. Az intézmények úgy határozzák meg azon összeget, amelyet az egyes járulékos tőkeinstrumentumokból az (1) bekezdés szerint le kell vonni, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:
a) az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány teljes összege;
b) az az arány, amelyet az egyes birtokolt járulékos tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.
(4) A 66. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett állomány nagyságát, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i–iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyok és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelmények vonatkoznak rá.
(5) Az intézmények úgy határozzák meg az egyes járulékos tőkeinstrumentumoknak a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó részét, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeggel:
a) a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány nagysága;
b) a (3) bekezdés b) pontja szerinti számításból eredő arány.
3. szakasz
Járulékos tőke
71. cikk
Járulékos tőke
Egy intézmény járulékos tőkéje a 66. cikkben említett elemek levonása és a 79. cikk alkalmazása utáni járulékos tőkeelemekből áll.
5. FEJEZET
Szavatolótőke
72. cikk
Szavatolótőke
Egy intézmény szavatolótőkéje az alapvető tőkéjének és a járulékos tőkéjének összegéből áll.
6. FEJEZET
Általános követelmények
73. cikk
Szavatolótőke-instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések
(1) Azok a tőkeinstrumentumok, amelyek tekintetében egy intézmény kizárólagos döntési jogköre alapján határozhat úgy, hogy a kifizetéseket nem készpénzben vagy szavatolótőke-instrumentum formájában teljesíti, nem minősülhetnek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak, kivéve ha az intézmény megkapta az illetékes hatóságok előzetes engedélyét.
(2) Az illetékes hatóságok csak akkor adják meg az (1) bekezdésben említett engedélyt, ha megítélésük szerint az összes alábbi feltétel teljesül:
a) az intézménynek az instrumentumhoz kapcsolódó fizetések törlésére irányuló képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;
b) az instrumentumnak a veszteségviselési képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;
c) a tőkeinstrumentum minőségét egyéb tekintetben nem csökkentené sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája.
(3) Azok a tőkeinstrumentumok, amelyek tekintetében az azokat kibocsátó intézménytől eltérő jogi személy saját döntési joga, hogy meghatározza vagy megkövetelje, hogy az instrumentumhoz kapcsolódó kifizetésre ne készpénzben vagy szavatolótőke-instrumentum formájában kerüljön sor, nem minősülhetnek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak.
(4) Az intézmények alapul vehetik valamelyik átfogó piaci indexet a kiegészítő alapvető és a járulékos instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések szintjének meghatározására.
(5) A (4) bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben az intézmény referencia eszköz kibocsátó az adott átfogó piaci indexben, kivéve ha a két alábbi feltétel egyszerre teljesül:
a) az intézmény úgy ítéli meg, hogy az adott átfogó piaci index mozgásai nem függnek össze számottevően az intézmény, annak anyaintézménye, vagy az annak pénzügyi holding társaság anyavállalata, vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalata vagy vegyes tevékenységű holding társaság anyavállalata hitelképességével;
b) az illetékes hatóság nem jutott az a) pontban említettől eltérő megállapításra.
(6) Az intézményeknek be kell jelenteniük és közzé kell tenniük azokat az átfogó piaci indexeket, amelyekre tőkeinstrumentumaik támaszkodnak.
(7) Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján az (4) bekezdés alkalmazásában az indexek átfogó piaci indexeknek minősülnek.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
74. cikk
A pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezetek által kibocsátott, szavatoló tőkének nem minősülő tőkeinstrumentumok állománya
Az intézményeknek nem kell levonniuk a szavatolótőke-elemeikből a közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonukban lévő, pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezet által kibocsátott olyan tőkeinstrumentumokat, amelyek nem minősülnek az adott szervezet szavatoló tőkéjének. Az intézmények az ilyen részesedésekre adott esetben a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelő kockázati súlyt kell alkalmazniuk.
75. cikk
Rövid pozíciókra vonatkozó levonási és lejárati követelmények
A 45. cikk a) pontjában, az 59. cikk a) pontjában és a 69. cikk a) pontjában a rövid pozíciókra vonatkozóan említett lejárati követelmények a tartott pozíciókat illetően teljesítettnek tekintendők, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:
a) az intézménynek szerződéses joga van arra, hogy meghatározott jövőbeli időpontban értékesítse a fedezetet nyújtó partner részére a fedezet tárgyát képező hosszú pozíciót;
b) a fedezetet nyújtó partnernek szerződéses kötelezettsége az, hogy egy meghatározott jövőbeli időpontban megvásárolja az intézménytől az a) pontban említett hosszú pozíciót.
76. cikk
Indexhez kötött tőkeinstrumentumok állománya
(1) A 42. cikk a) pontjának, a 45. cikk a) pontjának, az 57. cikk a) pontjának, az 59. cikk a) pontjának, a 67. cikk a) pontjának és a 69. cikk a) pontjának alkalmazásában az intézmények csökkenthetik valamely tőkeinstrumentumban meglévő hosszú pozíciójuk összegét az index azon részével, amelynek az alapul szolgáló kitettsége megegyezik a fedezendő kitettséggel, feltéve, hogy teljesülnek a következő feltételek:
a) a fedezendő hosszú pozíciót és az annak fedezésére szolgáló, indexben lévő rövid pozíciót egyaránt vagy a kereskedési könyvben, vagy a kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
b) az a) pontban említett pozíciókat valós értéken tartják nyilván az intézmény mérlegében;
c) az a) pontban említett rövid pozíció hatékony fedezetnek minősül az intézmény belső kontroll eljárásai szerint;
d) az illetékes hatóságok legalább évente egyszer értékelik a c) pontban említett kontroll eljárások megfelelőségét, és meggyőződnek arról, hogy azok továbbra is megfelelőek.
(2) Amennyiben az illetékes hatóság előzetesen engedélyezte, egy intézmény használhat konzervatív becslést az intézménynek az indexekben foglalt tőkeinstrumentumokkal szembeni, alapul szolgáló kitettségére vonatkozóan annak alternatívájaként, ahogy egy intézmény az alábbiak egyikével vagy mindkettővel szembeni kitettségét kiszámítja:
a) az indexekben foglalt saját elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok;
b) pénzügyi ágazatbeli szervezetek indexekben foglalt elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumai.
(3) Az illetékes hatóságok a (2) bekezdésben említett engedélyt csak akkor adhatják meg, ha az intézmény számukra kielégítően bizonyította, hogy műveletműködési szempontból megterhelő lenne az intézmény számára a (2) bekezdés a) vagy b) pontjában, illetve adott esetben mindkettőben említett tételekkel szembeni, alapul szolgáló kitettségének monitorozása.
(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:
a) az alapul szolgáló kitettség kiszámításának a (2) bekezdésben említett alternatívájaként használt becslés megfelelően konzervatív;
b) a (3) bekezdés alkalmazásában a „működési szempontból megterhelő” kifejezés jelentése.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
77. cikk
A szavatolótőke csökkentésének feltételei
Az intézményeknek az illetékes hatóság előzetes engedélyét kell kérniük az egyik, illetve mindkét következő művelet végrehajtásához:
a) az intézmény által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok csökkentése, visszaváltása vagy visszavásárlása az alkalmazandó nemzeti jog által engedélyezett módon;
b) kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy adott esetben járulékos tőkeinstrumentumok lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása azok szerződéses futamidejének lejárta előtt.
78. cikk
A szavatolótőke csökkentésének felügyeleti engedélyezése
(1) Az illetékes hatóság engedélyezi az intézmény számára az elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumok csökkentését, visszavásárlását, lehívását vagy visszaváltását, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:
a) a 77. cikkben említett intézkedésnél korábban vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 77. cikkben említett instrumentumokat ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel;
b) az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje a szóban forgó intézkedés nyomán az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésében meghatározott követelményeket és a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában meghatározott kombinált pufferkövetelményt meghaladja azzal a többlettel, amelyet az illetékes hatóság a 2013/36/EU irányelv 104. cikkének (3) bekezdése alapján adott esetben szükségesnek ítél.
(2) Az illetékes hatóságnak – amikor az (1) bekezdés a) pontja kapcsán megvizsgálja a felváltó instrumentumok fenntarthatóságát az intézmény jövedelemtermelő képesség szempontjából – mérlegelnie kell, hogy a felváltó tőkeinstrumentumok milyen mértékben lennének költségesebbek az intézmény számára, mint a felváltandó instrumentumok.
(3) Amennyiben az intézmény a 77. cikk a) pontjában említett intézkedést hoz, és az alkalmazandó nemzeti jog tiltja a 27. cikkben említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok visszaváltásának elutasítását, az illetékes hatóság eltekinthet az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételektől, ha az illetékes hatóság előírja az intézmény számára az ilyen instrumentumok visszaváltásának megfelelő alapon történő korlátozását.
(4) Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezhetik az intézményeknek, hogy a kiegészítő alapvető vagy járulékos instrumentumokat a kibocsátásukat követő öt évnél hamarabb visszaváltsák, ha teljesülnek az (1) bekezdésben és ezen bekezdés a) vagy b) pontjában rögzített feltételek:
a) a szóban forgó instrumentumok szabályozói besorolásában olyan változás következik be, amely valószínűleg azoknak a szavatolótőkéből történő kizárását vagy alacsonyabb minőségű szavatolótőkeként történő besorolását eredményezi, és mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
i. az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy ez a változás bizonyosan be fog következni;
ii. az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy a szóban forgó instrumentumok szabályozói besorolásának megváltozása nem volt ésszerűen előrelátható az instrumentum kibocsátásának időpontjában;
b) a szóban forgó instrumentumok adóügyi megítélésében változás következik be, és az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy a változás jelentős, és nem volt ésszerűen előrelátható az instrumentumok kibocsátásának időpontjában.
(5) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
a) az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés jelentése;
b) a (3) bekezdésben említett megfelelő körülmények a visszaváltás korlátozására;
c) a 77. cikkben felsorolt valamely intézkedés végrehajtásának az illetékes hatóság általi engedélyezésére irányuló, intézmény által benyújtott kérelemre vonatkozó eljárás és adatkövetelmények, beleértve a szövetkezeti társaságok tagjai részére kibocsátott részjegyek visszaváltása esetén alkalmazandó eljárást és az ilyen kérelem feldolgozásának időtartamát is.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
79. cikk
A szavatolótőke levonása alóli átmeneti felmentés
(1) Amennyiben egy intézmény egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak minősülő tőkeinstrumentumokat és alárendelt kölcsönöket birtokol átmenetileg, és az illetékes hatóság megítélése szerint ez a részesedés az adott szervezet reorganizációjára és megmentésére kialakított pénzügyi támogatási művelet célját szolgálja, az illetékes hatóság átmenetileg eltekinthet a levonásra vonatkozó rendelkezésektől, amelyek egyéb esetben alkalmazandóak lennének az adott instrumentumokra.
(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés alkalmazásában az átmenetiség fogalmának, valamint azon feltételeknek a meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságok az átmeneti részesedéseket úgy ítélhetik meg, hogy azok egy releváns szervezet reorganizációjára és megmentésére kialakított pénzügyi támogatási művelet céljára szolgálnak.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
80. cikk
A szavatolótőke minőségének folyamatos felülvizsgálata
(1) Az EBH monitorozza az Unióban az intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok minőségét, és haladéktalanul értesíti a Bizottságot, ha jelentős bizonyíték áll rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy az említett instrumentumok nem felelnek meg a 28. cikkben, vagy az eset körülményitől függően a 29. cikkben foglalt feltételeknek.
Az illetékes hatóságok az EBH kérésére késedelem nélkül továbbítanak minden olyan információt, amelyet az EBH az újonnan kibocsátott tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban lényegesnek tart ahhoz, hogy az unióbeli intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok minőségét monitorozhassa.
(2) Az értesítésnek a következőket kell tartalmaznia:
a) az azonosított hiányosság jellegének és mértékének részletes magyarázata;
b) az EBH által szükségesnek ítélt bizottsági intézkedésre vonatkozó technikai tanácsadás;
c) jelentős fejlemények az EBH által az intézmények fizetőképességének stressztesztelésére vonatkozóan alkalmazott módszerben.
(3) Az EBH technikai tanácsot nyújt a Bizottságnak minden olyan jelentős változtatásról, amelyet a szavatolótőke meghatározásában szükségesnek ítél a következők bármelyikének eredményeként:
a) piaci standardok vagy gyakorlat lényeges fejleményei;
b) a vonatkozó jogi vagy számviteli standardok változásai;
c) jelentős fejlemények az EBH által az intézmények fizetőképességének stressztesztelésére vonatkozóan alkalmazott módszerben.
(4) Az EBH 2014. január 1-ig technikai tanácsot nyújt a Bizottságnak a valós értéken értékelt, nem realizált nyereség lehetséges kezeléséről, az elsődleges alapvető tőkébe történő, korrekció nélküli bevonásukon kívül. Az ilyen ajánlások figyelembe veszik a nemzetközi számviteli standardok és a bankokra vonatkozó prudenciális standardokról szóló nemzetközi megállapodások fejleményeit.
II. CÍM
KISEBBSÉGI RÉSZESEDÉS ÉS A LEÁNYVÁLLALATOK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT KIEGÉSZÍTŐ ALAPVETŐ ÉS JÁRULÉKOS TŐKEINSTRUMENTUMOK
81. cikk
A konszolidált elsődleges alapvető tőkébe való beszámításnál figyelembe vehető kisebbségi részesedések
(1) A kisebbségi részesedések magukban foglalják egy leányvállalat elsődleges alapvető tőkeinstrumentumainak összegét, az azokhoz kapcsolódó eredménytartalékot, az ázsiót és egyéb tartalékokat, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:
a) a leányvállalat a következők egyike:
i. egy intézmény;
ii. egy vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében ezen rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei alá tartozik;
b) a leányvállalatot az első rész II. címének 2. fejezete szerint a konszolidációba teljeskörűen bevonták;
c) az e bekezdés bevezető részében említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.
(2) Az olyan kisebbségi részesedések, amelyeket közvetlenül vagy közvetve, különleges célú gazdasági egységen keresztül vagy más módon az intézmény anyavállalata vagy leányvállalatai finanszíroznak, nem minősülnek konszolidált elsődleges alapvető tőkének.
82. cikk
A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe, a járulékos tőkébe és a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek
A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe és a járulékos tőkébe, valamint a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek közé tartozik a leányvállalat kisebbségi részesedése, valamint a kiegészítő alapvető tőkébe, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeinstrumentumai, és az ezekhez kapcsolódó eredménytartalék és ázsió, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:
a) a leányvállalat a következők egyike:
i. egy intézmény;
ii. egy vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében ezen rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei alá tartozik;
b) a leányvállalatot teljeskörűen bevonták az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;
c) az említett instrumentumok az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.
83. cikk
Különleges célú gazdasági egység által kibocsátott, a kiegészítő alapvető tőkébe, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeelemek
(1) A különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint a kapcsolódó ázsió csak akkor számítható be a kiegészítő alapvető tőkébe, azalapvető tőkébe, a járulékos tőkébe, illetve a szavatolótőkébe, ha a következő feltételek teljesülnek:
a) az említett instrumentumokat kibocsátó különleges célú gazdasági egységet teljeskörűen bevonták az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;
b) az instrumentumok és a kapcsolódó ázsió csak akkor számítható be a kiegészítő alapvető tőkébe, ha teljesülnek az 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek;
c) az instrumentumok és a kapcsolódó ázsió csak akkor számítható be a járulékos tőkébe, ha teljesülnek a 63. cikkben meghatározott feltételek;
d) a különleges célú gazdasági egység egyetlen eszköze az anyavállalat vagy annak az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba teljes körűen bevont leányvállalatának szavatolótőkéjében fennálló befektetése, amelynek formája megfelel az 52. cikk (1) bekezdésében vagy adott esetben a 63. cikkben említett vonatkozó feltételeknek.
Ha az illetékes hatóság véleménye szerint a különleges célú gazdasági egységnek az anyavállalat vagy annak az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációban részt vevő leányvállalatának szavatolótőkéjében fennálló befektetésétől eltérő eszközei minimálisak és jelentéktelenek egy ilyen gazdasági egység számára, az illetékes hatóság eltekinthet az első albekezdés d) pontjában meghatározott feltételtől.
(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a különleges célú gazdasági egységek működéséhez esetlegesen kapcsolódó eszközök típusának és az (1) bekezdés második albekezdésében említett „minimális” és „jelentéktelen” fogalmaknak a meghatározása céljából.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
84. cikk
A konszolidált elsődleges alapvető tőkébe beszámított kisebbségi részesedések
(1) Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk egy leányvállalatnak a konszolidált elsődleges alapvető tőkébe beszámított kisebbségi részesedésének összegét, hogy az adott vállalkozás kisebbségi részesedéséből kivonják az a) pont szerinti összeg és a b) pont szerinti százalék szorzatának összegét:
a) a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:
i. a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéjének azon összege, amely a 92. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelménynek, a 458. és 459. cikkben említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus tőkekövetelménynek, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált tőkepuffer követelménynek és az 500. cikkben említett követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez szükséges, amennyiben ezeket a követelményeket elsődleges alapvető tőkével kell teljesítenie;
ii. az adott leányvállalathoz tartozó konszolidált elsődleges alapvető tőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges a 92. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelménynek, a 458. és 459. cikkben említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus tőkekövetelménynek, a 2013/36/EU irányelv 128. cikke 5. pontjában említett kombinált tőkepuffer követelménynek és az 500. cikkben említett követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez, amennyiben ezeket a követelményeket elsődleges alapvető tőkével kell teljesítenie;
b) a leányvállalat kisebbségi részesedése, az adott vállalkozás összes elsődleges alapvető tőkeinstrumentumainak, valamint a kapcsolódó ázsiónak, eredménytartaléknak és egyéb tartalékoknak a százalékos arányaként kifejezve.
(2) Az (1) bekezdésben említett számítást a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatok mindegyikére vonatkozóan külön-külön, szubkonszolidált alapon kell elvégezni.
Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalat kisebbségi részesedése nem képezheti a konszolidált elsődleges alapvető tőke részét.
(3) Ha egy illetékes hatóság a 7. cikkben meghatározottak szerint eltekint a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától, akkor a mentesítés által érintett leányvállalatokban meglévő kisebbségi részesedés nem számítható be szubkonszolidált vagy konszolidált szinten – attól függően, hogy melyik alkalmazandó – a szavatolótőkébe.
(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk (2) bekezdése, a 85. cikk és a 87. cikk alapján szükséges szubkonszolidált alapú számítás meghatározására.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
(5) Az illetékes hatóságok mentességet adhatnak e cikk alkalmazása alól az olyan pénzügyi holding társaság anyavállalat részére, amely az alábbi feltételek mindegyikét teljesíti:
a) fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése;
b) összevont alapú prudenciális felügyelet alá tartozik;
c) a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott ellenőrzési jog alapján olyan leányvállalatot von be a konszolidációba, amelyben csupán kisebbségi részesedéssel rendelkezik;
d) szubkonszolidált alapon számítva az előírt konszolidált elsődleges alapvető tőkéjének több mint 90 %-a a c) pontban említettek szerinti leányvállalatból származik.
Amennyiben egy pénzügyi holding társaság anyavállalat, amely teljesíti az első albekezdésben megállapított feltételeket, 2013. június 28-át követően vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalattá válik, az illetékes hatóságok megadhatják az első albekezdésben említett mentességet ennek a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak, amennyiben teljesíti az első albekezdésbenmegállapított feltételeket.
(6) Ha egy hálózaton belül valamely központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek vagy a 113. cikk (7) bekezdésében említett feltételeknek megfelelő intézményvédelmi rendszerbe tartozó intézmények olyan keresztgarancia-rendszert hoztak létre, amely úgy rendelkezik, hogy a szavatolótőke szabályozási követelményeken felüli összegének a partnertől a hitelintézethez történő átadása előtt nem áll – jelenleg vagy a jövőben várhatóan – jelentős gyakorlati vagy jogi akadály, akkor az említett intézmények mentesülnek ennek a cikknek a levonásra vonatkozó rendelkezései alól, és a keresztgarancia-rendszeren belüli minden kisebbségi részesedést teljes mértékben beszámíthatnak.
85. cikk
A konszolidált alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható instrumentumok
(1) Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk egy leányvállalatnak a konszolidált szavatolótőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkéjének összegét, hogy az adott vállalkozás alapvető tőkébe beszámítható tőkéjéből kivonják az a) pont szerinti összeg és a b) pont szerinti százalék szorzatát:
a) a leányvállalat alapvető tőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:
i. a leányvállalat alapvető tőkéjének azon összege, amely a 92. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelménynek, a 458. és 459. cikkben említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelménynek, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált tőkepuffer követelménynek, és az 500. cikkben említett követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez szükséges, amennyiben ezeket a követelményeket alapvető tőkével kell teljesítenie;
ii. az adott leányvállalathoz tartozó konszolidált alapvető tőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges a 92. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelménynek, a 458. és 459. cikkben említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelménynek, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált tőkepuffer követelménynek, és az 500. cikkben említett követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez, amennyiben ezeket a követelményeket alapvető tőkével kell teljesítenie;
b) a leányvállalatnak az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemei, az adott vállalkozás összes alapvető tőkeinstrumentumainak és a kapcsolódó ázsiónak, eredménytartaléknak és egyéb tartalékoknak a százalékában kifejezve.
(2) Az (1) bekezdésben említett számítást a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatok mindegyikére vonatkozóan külön-külön, szubkonszolidált alapon kell elvégezni.
Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalatnak az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemei nem képezhetik a konszolidált alapvető tőke részét.
(3) Ha egy illetékes hatóság a 6. cikkben meghatározottak szerint eltekint a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától, akkor a mentesítés által érintett leányvállalatokban meglévő alapvető tőkeinstrumentumok nem számíthatók be szubkonszolidált vagy konszolidált szinten – attól függően, hogy melyik alkalmazandó – a szavatolótőkébe.
86. cikk
A konszolidált kiegészítő alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőke
A 84. cikk (5) és (6) bekezdésének sérelme nélkül az intézményeknek úgy kell meghatározniuk egy leányvállalatnak a konszolidált kiegészítő alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a konszolidált alapvető tőke részét képező beszámítható alapvető tőkéjéből kivonják az adott vállalkozásnak a konszolidált elsődleges alapvető tőke részét képező kisebbségi részesedését.
87. cikk
A konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőke
(1) Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a leányvállalatnak a konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a szavatolótőkébe beszámítható tőkéjéből levonják az a) pont szerinti összeg és a b) pont szerinti százalék szorzatát:
a) a leányvállalat szavatolótőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:
i. a leányvállalat szavatolótőkéjének azon összege, amely a 92. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelménynek, a 458. és 459. cikkben említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelménynek, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált tőkepuffer követelménynek és az 500. cikkben említett követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez szükséges;
ii. az adott leányvállalathoz tartozó szavatolótőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges a 92. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelménynek, a 458. és 459. cikkben említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelménynek, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált tőkepuffer követelménynek és az 500. cikkben említett követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez;
b) a vállalkozás szavatolótőkéjébe beszámítható tőke a leányvállalatnak az elsődleges alapvető tőke, a kiegészítő alapvető tőke és járulékos tőke részét képező összes szavatolótőke-instrumentumának, a kapcsolódó ázsiónak, eredménytartaléknak és egyéb tartalékoknak a százalékában kifejezve.
(2) Az (1) bekezdésben említett számítást a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatok mindegyikére vonatkozóan külön-külön, szubkonszolidált alapon kell elvégezni.
Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalatnak a szavatolótőkébe beszámítható tőkéje nem képezheti a konszolidált szavatolótőke részét.
(3) Ha egy illetékes hatóság a 7. cikkben meghatározottak szerint eltekint a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától, akkor a mentesítés által érintett leányvállalatokban meglévő szavatolótőke-instrumentumok nem számíthatók be szubkonszolidált vagy konszolidált szinten – attól függően, hogy melyik alkalmazandó – a szavatolótőkébe.
88. cikk
A konszolidált járulékos tőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható instrumentumok
A 84. cikk (5) és (6) bekezdésének sérelme nélkül az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a leányvállalatnak a konszolidált járulékos tőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkéjéből levonják az adott vállalkozásnak a konszolidált alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkéjét.
III. CÍM
BEFOLYÁSOLÓ RÉSZESEDÉS A PÉNZÜGYI ÁGAZATON KÍVÜL
89. cikk
Pénzügyi ágazaton kívüli befolyásoló részesedés kockázati súlyozása és tiltása
(1) A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkéjének 15 %-át meghaladó összegű, olyan vállalkozásban lévő befolyásoló részesedésre vonatkoznak, amely nem a következők egyike:
a) pénzügyi ágazatbeli szervezet;
b) nem pénzügyi ágazatbeli szervezetnek minősülő vállalkozás, amely olyan tevékenységet végez, amely az illetékes hatóság szerint a következőnek minősül:
i. banki működés közvetlen kiterjesztése;
ii. banki működés kiegészítője;
iii. lízing, faktorálás, vagyonkezelő társaságok kezelése, adatfeldolgozási szolgáltatások kezelése vagy bármely hasonló tevékenység.
(2) A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az intézménynek az (1) bekezdés a) és b) pontjában említettektől eltérő vállalkozásokban lévő befolyásoló részesedéseinek teljes összegére vonatkoznak, amennyiben az meghaladja az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkéjének 60 %-át.
(3) Az illetékes hatóságok az a) vagy b) pontban említett követelményeket alkalmazzák az intézmények (1) és (2) bekezdésben említett, befolyásoló részesedéseire:
a) a harmadik részben előírt tőkekövetelmény kiszámításához az intézményeknek 1 250 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a következők közül a nagyobbra:
i. az (1) bekezdésben említett, a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőke 15 %-át meghaladó, befolyásoló részesedések összege;
ii. a befolyásoló részesedéseknek a (2) bekezdésben említett, az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkéjének 60 %-át meghaladó teljes összege;
b) az illetékes hatóságok megtiltják az intézményeknek, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett olyan befolyásoló részesedéssel rendelkezzenek, amelynek összege meghaladja a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkének az említett bekezdésekben meghatározott százalékát;
Az illetékes hatóságoknak közzé kell tenniük, hogy az a) vagy a b) pontot alkalmazzák-e.
(4) Az (1) bekezdés b) pontjának a céljából az EBH iránymutatásokat ad ki, amelyekben meghatározza a következő fogalmakat:
a) a banki működés közvetlen kiterjesztésének minősülő tevékenységek;
b) a banki működést kiegészítő tevékenységek;
c) hasonló tevékenységek.
Az iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.
90. cikk
Az 1 250 %-os kockázati súly alternatívája
A 89. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott korlátokat meghaladó összegekre 1 250 %-os kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként az intézmények az említett összegeket levonhatják az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának megfelelően.
91. cikk
Kivételek
(1) A 89. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában nem említett vállalkozások részvényeit nem kell beszámítani a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőke említett cikkben meghatározott korlátainak kiszámításánál, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:
a) a részvényeket pénzügyi támogatás során ideiglenesen birtokolják, a 79. cikkben leírtak szerint;
b) az említett részvények birtoklása öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalási pozíció;
c) a részvényeket az intézmény saját nevében, mások javára birtokolja.
(2) Azokat a részvényeket, amelyek nem minősülnek a 86/635/EGK irányelv 38. cikkének (2) bekezdésében említett befektetett pénzügyi instrumentumnak, nem kell bevonni a 89. cikkben meghatározott számításba.
HARMADIK RÉSZ
TŐKEKÖVETELMÉNYEK
I. CÍM
ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK, ÉRTÉKELÉS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS
1. FEJEZET
A szavatolótőke előírt szintje
1. szakasz
Az intézmények szavatolótőkéjére vonatkozó követelmények
92. cikk
Szavatolótőke-követelmények
(1) A 93. és a 94. cikkre figyelemmel az intézményeknek mindenkor teljesíteniük kell a következő szavatolótőke-követelményt:
a) 4,5 %-os elsődleges alapvető tőke megfelelési mutató;
b) 6 %-os alapvető tőke megfelelési mutató;
c) 8 %-os teljes tőkemegfelelési mutató.
(2) Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a tőkemegfelelési mutatóikat:
a) az elsődleges alapvető tőke megfelelési mutató az intézmény elsődleges alapvető tőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve;
b) az alapvető tőke megfelelési mutató az intézmény alapvető tőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve;
c) a teljes tőkemegfelelési mutató az intézmény szavatolótőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve.
(3) A teljes kockázati kitettségértéket az e bekezdés a)–f) pontjának összegeként kell kiszámítani a (4) bekezdésben meghatározott rendelkezések figyelembevételével:
a) egy intézmény minden üzleti tevékenysége tekintetében a II. címnek és a 379. cikknek megfelelően kiszámított, a hitelkockázatra és a felhígulási kockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek, kivéve az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenységéből eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékeket;
b) egy intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenysége tekintetében az e rész IV. címének vagy amennyiben releváns, a negyedik résznek megfelelően meghatározott szavatolótőke-követelmény a következőkre vonatkozóan:
i. pozíciókockázat;
ii. a 395–401. cikkben meghatározott határértékeket meghaladó nagykockázat-vállalások, az intézmény számára az említett határértékek túllépésére engedélyezett mértékig;
c) a IV. címnek, vagy az eset körülményeitől függően az V. címnek – a 379. cikk kivételével – megfelelően meghatározott szavatolótőke-követelmény a következőkre vonatkozóan:
i. devizaárfolyam-kockázat;
ii. kiegyenlítési kockázat;
iii. árukockázat;
d) a hitelkockázathoz kapcsolódó kockázattal súlyozott kitettségérték csökkentésére elismert hitelderivatíváktól eltérő, tőzsdén kívüli OTC derivatívák hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó, a VI. címnek megfelelően kiszámított szavatolótőke-követelmény;
e) a működési kockázatra vonatkozóan a III. címnek megfelelően kiszámított szavatolótőke-követelmény;
f) az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenységéből eredő partnerkockázathoz kapcsolódó, a harmadik rész II. címének megfelelően meghatározott, kockázattal súlyozott kitettségértékek a következő tranzakciótípusokra és megállapodásokra vonatkozóan:
i. a II. mellékletben felsorolt szerződések és hitelderivatívák;
ii. repoügyletek, értékpapír- és/vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele;
iii. értékpapír- vagy árufedezet mellett nyújtott befektetési célú hitelek;
iv. hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek.
(4) A (3) bekezdésben említett teljes kockázati kitettségérték kiszámítása során a következő rendelkezések alkalmazandók:
a) az említett (3) bekezdés c), d) és e) pontjában említett szavatolótőke-követelmény magában kell, hogy foglalja az intézmény összes üzleti tevékenységéből eredő szavatolótőke-követelményeket;
b) az intézményeknek az említett bekezdés b)–e) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelményt meg kell szorozniuk 12,5-del.
93. cikk
Folyamatos működés melletti indulótőke-követelmény
(1) Az intézmény szavatolótőkéje nem csökkenhet az engedélyezése időpontjában előírt indulótőke összege alá.
(2) Azok az 1993. január 1-jén már létező hitelintézetek, amelyek szavatolótőkéjének összege nem éri el az indulótőke előírt összegét, folytathatják tevékenységüket. Ebben az esetben a szóban forgó intézmények szavatolótőkéjének összege nem csökkenhet az 1989. december 22-től kezdődően elért legmagasabb szint alá.
(3) Azok az 1995. december 31. előtt már létezett, a 2006/49/EK irányelv 6. cikkének hatálya alá tartozott,engedélyezett befektetési vállalkozások és vállalkozások, amelyek szavatolótőkéjének összege kisebb, mint a szükséges indulótőke összege, folytathatják tevékenységüket. Az ilyen vállalkozások vagy befektetési vállalkozások szavatolótőkéjének összege nem csökkenhet a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 1993. március 15-i 93/6/EGK tanácsi irányelv ( 9 ) szerinti bejelentés időpontját követően kiszámított legmagasabb referenciaszint alá. E referenciaszint a szavatolótőke napi szintjének a kiszámítás időpontját megelőző hat hónapos időszakra számított átlaga. A referenciaszintet mindig hathavonta, az aktuális megelőző időszakra vonatkozóan kell kiszámítani.
(4) Ha a (2) vagy (3) bekezdésben említett kategóriába tartozó intézmény ellenőrzését átveszi egy, az intézmény felett korábban ellenőrzést gyakorló személytől különböző természetes vagy jogi személy, az adott intézmény szavatolótőkéje összegének el kell érnie az indulótőke előírt összegét.
(5) Ha a (2) vagy (3) bekezdésben említett kategóriába tartozó két vagy több intézmény egyesül, az egyesülés révén létrejövő intézmény szavatolótőkéjének összege mindaddig nem csökkenhet az egyesült intézményeknek az egyesülés időpontjában meglévő teljes szavatolótőkéjének összege alá, amíg az az indulótőke előírt összegét el nem érte.
(6) Amennyiben az illetékes hatóságok egy intézmény fizetőképességének biztosításához szükségesnek tartják az (1) bekezdésben meghatározott követelmény teljesítését, a (2)–(5) bekezdésben meghatározott rendelkezések nem alkalmazandók.
94. cikk
Kisméretű kereskedési könyv szerinti tevékenységre vonatkozó kivétel
(1) Az intézmények a kereskedési könyv szerinti tevékenységük tekintetében a 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett tőkekövetelményt helyettesíthetik az említett bekezdés a) pontjának megfelelően kiszámított tőkekövetelménnyel, feltéve, hogy a mérleg szerinti és mérlegen kívüli kereskedési könyv szerinti tevékenységük nagysága megfelel mindkét következő feltételnek:
a) általános esetben kisebb, mint a a mérlegfőösszeg 5 %-a és 15 millió EUR;
b) soha nem haladja meg a mérlegfőösszeg 6 %-át és 20 millió EUR-t.
(2) A mérleg szerinti és a mérlegen kívüli üzleti tevékenység nagyságának kiszámításakor az intézményeknek a következőket kell alkalmazniuk:
a) hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat piaci árukon vagy névértékükön, a részvényeket piaci értékükön, a származtatott ügyleteket pedig az azok alapjául szolgáló eszközök névértéke vagy piaci értéke szerint kell értékelni;
b) a hosszú pozíciók abszolútértékét összegezni kell a rövid pozíciók abszolútértékével.
(3) Ha egy intézmény nem teljesíti az (1) bekezdés b) pontjában előírt feltételt, akkor azonnal értesítenie kell az illetékes hatóságot. Ha vizsgálatát követően az illetékes hatóság megállapítja, hogy az (1) bekezdés a) pontjában szereplő követelmény nem teljesül, és arról értesíti az intézményt, az intézmény a következő adatszolgáltatás időpontjától már nem alkalmazhatja az (1) bekezdésben foglaltakat.
2. szakasz
Befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozóan korlátozott engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények
95. cikk
Befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozóan korlátozott engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények
(1) A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljából a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások nyújtására engedéllyel nem rendelkező befektetési vállalkozásoknak a teljes kockázati kitettségérték (2) bekezdésben meghatározott számítását kell alkalmazniuk.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett befektetési vállalkozásoknak és a 4. cikk (1) bekezdésének 2. pontja c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, a teljes kockázati kitettségértéküket a következők közül a magasabbként kell kiszámítaniuk:
a) a 92. cikk (4) bekezdésének alkalmazása után a 92. cikk (3) bekezdése a)–d) és f) pontjában említett elemek összege;
b) a 97. cikkben meghatározott összeg 12,5-szerese.
A 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, a 92. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt követelményeket az első albekezdésben említett teljes kockázati kitettségérték alapján kell teljesíteniük.
A 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozások számára, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, az illetékes hatóságok megállapíthatnak olyan szavatolótőke-követelményt, mint amelyek a 2006/49/EK irányelvet és a 2006/48/EK irányelvet átültető, 2013. december 31-én hatályban lévő nemzeti rendelkezéseknek megfelelően lennének kötelezőek az említett vállalkozásokra nézve.
(3) Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások a működési kockázat tekintetében a 2013/36/EU irányelv VII. címe 2. fejezete II. szakasza 2. alszakaszában meghatározott összes többi rendelkezés hatálya alá tartoznak.
96. cikk
A 2013/36/EU irányelv 28. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerinti indulótőkével rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények
(1) A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljából az olyan befektetési vállalkozások következő kategóriáinak, amelyek a 2013/36/EU irányelv 28. cikke (2) bekezdésének megfelelő indulótőkével rendelkeznek, a teljes kockázati kitettségérték az e cikk (2) bekezdésében meghatározott számítását kell alkalmazniuk:
a) kizárólag ügyfélmegbízás teljesítése vagy végrehajtása, illetve klíring- és kiegyenlítési rendszerbe vagy elismert tőzsdére történő belépés céljából saját számlára ügyleteket kötő befektetési vállalkozások, abban az esetben, ha ügynöki minőségben lépnek fel vagy hajtanak végre ügyfélmegbízást;
b) a következő feltételek mindegyikét teljesítő befektetési vállalkozások:
i. amelyek nem rendelkeznek az ügyfelek pénzeszközei vagy értékpapírjai felett
ii. amelyek csak saját számlára történő ügyletkötést vállalnak;
iii. amelyek nem rendelkeznek külső ügyfelekkel;
iv. amelyek ügyleteinek teljesítése és kiegyenlítése klíringintézmény felelősségvállalása és garanciája mellett történik.
(2) Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások esetében a teljes kockázati kitettségértéket a következők összegeként kell kiszámítani:
a) a 92. cikk (4) bekezdésének alkalmazása után a 92. cikk (3) bekezdésének a)–d) és f) pontja;
b) a 97. cikkben meghatározott összeg 12,5-szerese.
(3) Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások a működési kockázat tekintetében a(z) 2013/36/EU irányelv VII. címe 3. fejezete II. szakasza 1. alszakaszában meghatározott összes többi rendelkezés hatálya alá tartoznak.
97. cikk
Fix általános költségeken alapuló szavatolótőke-követelmény
(1) A 95. és 96. cikkel összhangban a befektetési vállalkozásoknak és a 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, az előző évi fix általános költségeik legalább egynegyedének megfelelő, figyelembe vehető tőkével kell rendelkezniük.
(2) Amennyiben a befektetési vállalkozás üzleti tevékenységében az előző év óta az illetékes hatóság által lényegesnek ítélt változás következik be, az illetékes hatóság módosíthatja az (1) bekezdésben meghatározott követelményt.
(3) Amennyiben a befektetési vállalkozás még nem folytatott üzleti tevékenységet egy teljes éven át, a befektetési vállalkozásnak az indulása napjától számítva az üzleti tervében előre jelzett fix általános költségek legalább egynegyedének megfelelő, figyelembe vehető tőkével kell rendelkeznie, kivéve, ha az illetékes hatóság előírja az üzleti terv módosítását.
(4) Az EBH az EÉPH-val egyeztetve szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletesebb meghatározása céljából:
a) az előző évi fix általános költségek legalább egynegyedének megfelelő, a figyelembe vehető tőke tartására vonatkozó követelmény kiszámítása;
b) az előző évi fix általános költségek legalább egynegyedének megfelelő, a figyelembe vehető tőke tartására vonatkozó követelmény illetékes hatóság általi módosításának feltételei;
c) az előre jelzett fix általános költségek számítása olyan befektetési vállalkozások esetében, amelyek még nem folytattak üzleti tevékenységet egy teljes éven át.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. március 1-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
98. cikk
Befektetési vállalkozások összevont alapú szavatoló tőkéje
(1) A 95. cikk (1) bekezdésében említett, csoporthoz tartozó befektetési vállalkozások esetében, ha a csoportban nincs hitelintézet, a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalatnak a 92. cikket összevont alapon kell alkalmaznia, a következők szerint:
a) a teljes kockázati kitettségérték kiszámítására a 95. cikk (2) bekezdésében meghatározottakat alkalmazva;
b) az esettől függően a befektetési vállalkozás anyavállalat, a pénzügyi holding társaság, vagy a vegyes pénzügyi holding társaság összevont alapon számított szavatolótőkéjét alkalmazva.
(2) A 96. cikk (1) bekezdésében említett, csoporthoz tartozó befektetési vállalkozások esetében, ha a csoportban nincs hitelintézet, a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalatnak és a pénzügyi holding társaság, vagy a vegyes pénzügyi holding társaság által ellenőrzött befektetési vállalkozásnak a 92. cikket összevont alapon kell alkalmaznia, a következők szerint:
a) a 96. cikk (2) bekezdésében meghatározott teljes kockázati kitettségérték számítását kell alkalmaznia;
b) a befektetési vállalkozás anyavállalat, a pénzügyi holding társaság vagy adott esetben a vegyes pénzügyi holding társaság összevont alapon számított szavatoló tőkéjét kell alkalmaznia az első rész II. címe 2. fejezetével összhangban.
2. FEJEZET
Számítási és adatszolgáltatási követelmények
99. cikk
A szavatolótőke-követelményre és pénzügyi információkra vonatkozó adatszolgáltatás
(1) A 92. cikkben meghatározott kötelezettségekről az intézményeknek legalább félévenként adatot kell szolgáltatniuk az illetékes hatóságok részére.
(2) Az 1606/2002/EK rendelet 4. cikkének hatálya alá tartozó intézményeknek, valamint azoknak – az említett rendelet 4. cikkében említettektől eltérő – hitelintézeteknek, amelyek a konszolidált éves beszámolójukat az említett rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően állítják össze, szintén adatot kell szolgáltatniuk a pénzügyi információkról.
(3) Az illetékes hatóságok előírhatják azon hitelintézetek számára, amelyek e rendelet 24. cikke (2) bekezdése értelmében az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó nemzetközi számviteli sztenderdeket alkalmazzák az összevont alapon számított szavatolótőkéről való adatszolgáltatásra, hogy az e cikk (2) bekezdésében említettek szerint szintén szolgáltassanak adatot a pénzügyi információkról.
(4) A (2) és a (3) bekezdésben említett pénzügyi információkról olyan mértékben kell adatot szolgáltatni, amennyiben az szükséges ahhoz, hogy az a 1093/2010/EU rendelettel összhangban átfogó képet adjon egy intézmény tevékenységének kockázati profiljáról, illetve képet lehessen alkotni az intézmények által előidézett, a pénzügyi szektorra vagy a reálgazdaságra gyakorolt rendszerszintű kockázatokról.
(5) Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1)-(4) bekezdésben előírtadatszolgáltatás érdekében az Unióban alkalmazandó egységes formátumok, az adatszolgáltatás gyakorisága, időpontjai, fogalmak, valamint az informatikai megoldások, meghatározása céljából.
Az adatszolgáltatási követelményeknek arányosnak kell lenniük az intézmények tevékenységének jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
(6) Ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a (2) bekezdésben előírt pénzügyi információk a (2) és (3) bekezdésben említett intézményektől eltérő, a 86/635/EGK irányelven alapuló számviteli szabályozás hatálya alá tartozó intézmények esetében is szükségesek ahhoz, hogy átfogó képet lehessen alkotni egy intézmény tevékenységeinek kockázati profiljáról, illetve képet lehessen alkotni azokról a rendszerszintű kockázatokról, amelyet az intézmények a pénzügyi szektorra vagy a reálgazdaságra nézve jelentenek, akkor konzultál az EBH-val a pénzügyi információkra vonatkozó, összevont alapon történő adatszolgáltatási követelményeknek az említett intézményekre való kiterjesztéséről, feltéve hogy ezek az intézmények nem teljesítenek már eleve ilyen alapon adatszolgáltatást..
Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az intézmények által használandó formátumok meghatározása céljából, amelyekkel az illetékes hatóságok a pénzügyi információkra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget az első albekezdésssel összhangban kiterjeszthetik.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
(7) Ha valamely illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy bizonyos, az (5) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokban nem érintett információk is szükségesek a (4) bekezdésben említett célok eléréséhez, akkor értesíti az EBH-t és az ERKT-t arról, hogy melyek azok a további információk, amelyeknek az (5) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokba való beillesztését szükségesnek tartja.
100. cikk
Kiegészítő adatszolgáltatási követelmények
Az intézményeknek adatot kell szolgáltatniuk az illetékes hatóságok részére a repo megállapodásaikról, értékpapír-kölcsönzésükről és bármilyen módon megterhelt eszközeikről, legalább összesített szinten.
Az EBH beilleszti ezeket az információkat a 99. cikk (5) bekezdésében említett, adatszolgáltatásra vonatkozó végrehajtás-technikai standardokba.
101. cikk
Egyedi adatszolgáltatási kötelezettségek
(1) Az intézményeknek félévenként a következő adatokat kell jelenteniük az illetékes hatóságoknak minden egyes nemzeti ingatlanpiac tekintetében, ahol kitettséggel rendelkeznek:
a) az olyan kitettségekből eredő veszteségek, amelyekre az intézmény elismert lakóingatlan-biztosítékkal rendelkezik a jelzáloggal terhelt összegig és a piaci érték 80 %-a vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki érték 80 %-a közül az alacsonyabb összegig; kivéve, ha a 124. cikk (2) bekezdése alapján másképpen határoznak;
b) az olyan kitettségekből eredő összesített veszteség, amelyekre az intézmény elismert lakóingatlan-biztosítékkal rendelkezik a 124. cikk (1) bekezdése szerint a kitettség teljes mértékben lakóingatlannal fedezettként kezelt részéig;
c) a kitettségérték az összes olyan fennálló kitettség vonatkozásában, amelyre az intézmény elismert lakóingatlan-biztosítékkal rendelkezik a 124. cikk (1) bekezdése szerint a kitettség teljes mértékben lakóingatlannal fedezettként kezelt részéig;
d) az olyan kitettségekből eredő veszteség, amelyekre az intézmény elismert kereskedelmiingatlan-biztosítékkal rendelkezik a jelzáloggal terhelt összeg és a piaci érték 50 %-a vagy a jelzálog hitelbiztosítéki érték 60 %-a közül az alacsonyabb összegig; kivéve, ha a 124. cikk (2) bekezdése alapján másképpen határoznak;
e) az olyan kitettségekből eredő összesített veszteség, amelyekre az intézmény elismert kereskedelmiingatlan-biztosítékkal rendelkezik a 124. cikk (1) bekezdése szerint a kitettség teljes mértékben kereskedelmi ingatlannal fedezettként kezelt részéig;
f) a kitettségérték az összes olyan fennálló kitettség vonatkozásában, amelyre az intézmény elismert kereskedelmiingatlan-biztosítékkal rendelkezik a 124. cikk (1) bekezdése szerint a kitettség teljes mértékben kereskedelmi ingatlannal fedezettttként kezelt részéig.
(2) Az (1) bekezdésben említett adatokat az érintett intézmény székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságának kell jelenteni. Ha egy intézménynek egy másik tagállamban is van fióktelepe, az említett fióktelepre vonatkozó adatokat a fogadó tagállam illetékes hatóságainak is jelenteni kell. Az Unión belüli minden olyan ingatlanpiac vonatkozásában, ahol az érintett intézmény kitettséggel rendelkezik, külön kell adatot szolgáltatni.
(3) Az illetékes hatóságok évente összesített alapon közzéteszik az (1) bekezdés a)–f) pontjában meghatározott adatokat, a múltbeli adatokkal együtt, ha azok elérhetők. Az illetékes hatóságnak egy másik tagállami illetékes hatósága vagy az EBH kérésére részletesebb információval kell szolgálnia az adott illetékes hatóság vagy az EBH részére az adott tagállam lakóingatlan- vagy kereskedelmiingatlan-piacainak állapotáról.
(4) Az EBH végrehajtás-technikai standard tervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása céljából:
a) az (1) bekezdésben említett adatokra vonatkozó adatszolgáltatás céljára alkalmazandó egységes formátumok és fogalmak, az adatszolgáltatás gyakorisága és időpontjai, valamint az alkalmazandó informatikai megoldások;
b) a (2) bekezdésben említett összesített adatokra vonatkozó adatszolgáltatás céljára alkalmazandó egységes formátumok és fogalmak, az adatszolgáltatás gyakorisága és időpontjai, valamint az alkalmazandó informatikai megoldások.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
3. FEJEZET
Kereskedési könyv
102. cikk
A kereskedési könyvre vonatkozó követelmények
(1) A kereskedési könyvben csak olyan pozíciók szerepelhetnek, amelyek vagy mentesek a forgalmazhatóságukra vonatkozó korlátozásoktól, vagy fedezeti ügyletbe bevonhatók.
(2) A kereskedési szándékot az intézmény által a pozíció vagy a portfólió 103. cikknek megfelelő kezelése céljából létrehozott stratégiák, szabályzatok és eljárások alapján kell igazolni.
(3) Az intézmények kereskedési könyvük kezelésére a 104. és 105. cikknek megfelelő rendszereket és ellenőrzési mechanizmusokat alakítanak ki és tartanak fenn.
(4) Az intézmények a pozíciókockázatra vonatkozó tőkekövetelmény kiszámításába bevonhatják a belső fedezeti ügyleteket, feltéve, hogy ezeket kereskedési szándékkal tartják, és a 103–106. cikk követelményei teljesülnek.
103. cikk
A kereskedési könyv kezelése
Az intézménynek a kereskedési könyvi pozícióinak vagy pozíciócsoportjainak a kezelése során teljesítenie kell a következő összes követelményt:
a) az intézménynek a pozícióra/instrumentumra vagy portfóliókra nézve rendelkeznie kell egy, a felső vezetés által jóváhagyott, világosan dokumentált kereskedési stratégiával, amelynek részét képezi a tartási időszak várható hossza;
b) az intézménynek egy kereskedési részlegnél felvállalt pozíciók aktív kezelésére nézve világosan meghatározott szabályokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie. E szabályok és eljárások kiterjednek a következőkre:
i. mely kereskedési részleg mely pozíciókat vállalhatja fel;
ii. a pozíciós határértékeket megállapítják és megfelelőségüket monitorozzák;
iii. a kereskedők az elfogadott határértékeken belül és a jóváhagyott stratégia szerint szabadon vállalhatnak pozíciót és kezelhetik azt;
iv. az intézmény kockázatkezelési eljárásának szerves részét képezi a pozíciók felső vezetésnek való jelentése;
v. a pozíciókat piaci információs források igénybevételével folyamatosan monitorozzák, és értékelés készül a pozíció vagy az azt alkotó kockázatok értékesíthetőségéről vagy fedezhetőségéről, ideértve az értékelési folyamat piaci bejövő adatainak kiértékelését, minőségét és rendelkezésre állását, a piaci forgalom szintjét, valamint a piacon kereskedett pozíciók méretét;
vi. csalás elleni aktív eljárások és kontrollok;
c) az intézmény világosan meghatározott szabályokkal és eljárásokkal rendelkezik a pozícióknak az intézmény kereskedési stratégiájához viszonyított monitorozására, beleértve a forgalom és azon pozíciók monitoringját, amelyek esetében az eredetileg tervezett tartási időszakot túllépték.
104. cikk
A kereskedési könyvbe történő besorolás
(1) Az intézményeknek a 102. cikkben meghatározott követelményeknek és a kereskedési könyvnek a 4. cikk (1) bekezdése 86. pontja szerinti meghatározásának megfelelően, az intézmény kockázatkezelési képességét és gyakorlatát figyelembe véve, világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyvbe a tőkekövetelményük kiszámítása céljából besorolható pozíciók meghatározása céljából. Az intézménynek teljes körűen dokumentálnia kell az említett szabályzatok és eljárások betartását és rendszeres belső auditnak kell alávetnie azokat.
(2) Az intézményeknek világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyv átfogó kezelésére. Ezeknek a szabályzatoknak és eljárásoknak legalább a következőkre kell vonatkozniuk:
a) az intézmény által kereskedésnek és a szavatolótőke-követelmény szempontjából a kereskedési könyv alkotórészének tekintett tevékenységek;
b) az, hogy a pozícióra milyen mértékben alkalmazható napi piaci áron történő értékelés egy aktív, likvid kétirányú piac alapul vételével;
c) a modell alapján értékelt pozíciók esetében az, hogy az intézmény milyen mértékben képes:
i. a pozíció összes jelentős kockázatát azonosítani;
ii. a pozíció összes jelentős kockázatát fedezni olyan instrumentumokkal, amelyekre aktív, likvid, kétirányú piac működik;
iii. a modellben használt kulcsfontosságú feltételezések és paraméterek tekintetében megbízható becsléseket levezetni;
d) az, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a pozícióra vonatkozó értékeléseket végezni, amelyek külső értékeléssel következetesen validálhatók;;
e) az, hogy a jogi korlátozások vagy egyéb működési követelmények milyen mértékben korlátoznák az intézmény azon képességét, hogy rövid távon lezárja vagy fedezze a pozíciót;
f) az, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a kereskedési tevékenysége során a pozíciók kockázatát aktívan kezelni;
g) az, hogy az intézmény milyen mértékben helyezhet át kockázatot vagy pozíciókat a nem kereskedési könyv és a kereskedési könyv között, és az ilyen áthelyezések kritériumai.
105. cikk
A prudens értékelés követelményei
(1) Minden kereskedési könyvi pozícióra vonatkoznak a prudens értékelésre vonatkozóan ebben a cikkben meghatározott előírások. Az intézményeknek mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy kereskedési könyvi pozícióik prudens értékelése megfelelő mértékű bizonyosságot nyújtson, tekintettel a kereskedési könyvi pozíciók dinamikus természetére, a prudenciális megbízhatóság követelményeire, valamint a kereskedési könyvi pozíciók tekintetében a tőkekövetelmény számítás módjára és céljára.
(2) A prudens és megbízható értékelési becslések biztosítására az intézményeknek megfelelő rendszereket és kontrollokat kell bevezetniük és fenntartaniuk. Ezeknek a rendszereknek és kontrolloknak legalább a következő elemeket kell tartalmazniuk:
a) az értékelési folyamatra vonatkozó szabályok és dokumentált eljárások, többek között az értékelés kialakításában részt vevő különböző területek világosan elhatárolt felelősségi körei, a piaci információk forrásai és azok megfelelőségének felülvizsgálata, az ellenőrizhetetlen bemenő adatok felhasználására vonatkozó iránymutatás, amely tükrözi az intézmény azzal kapcsolatos feltételezéseit, hogy a piaci szereplők hogyan használnák azokat a pozíciók árazására, a független értékelés gyakorisága, a záró árak időzítése, eljárások az értékelések korrigálására, hó végi és eseti ellenőrzési eljárások;
b) az értékelési folyamatért felelős részleg világos és a front office-tól független jelentési folyamata, amelynek végén a vezető testületnek kell állnia.
(3) Az intézményeknek legalább naponta újra kell értékelniük a kereskedési könyvi pozícióikat.
(4) Az intézményeknek amikor csak lehet, piaci áron kell értékelniük pozícióikat, beleértve a a kereskedési könyv szerinti szavatolótőke-követelmény megállapítását is.
(5) Piaci árazáskor az intézménynek az eladási és vételi ár közül a prudensebb értékelést biztosító árat kell használnia, kivéve, ha az intézmény képes piaci középárfolyamokon zárni. Ha egy intézmény igénybe veszi ezt az eltérést, akkor félévenként tájékoztatnia kell a felügyeleti hatóságát az érintett pozíciókról, és bizonyítékot kell szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy képes piaci középárfolyamokon zárni.
(6) Ha piaci árazás nem lehetséges, az intézményeknek konzervatív módon, modellalapú árazással kell árazniuk pozícióikat és portfólióikat, a kereskedési könyvi pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelmény kiszámítása során is.
(7) Az intézményeknek a modellalapú árazás során teljesíteniük kell a következő követelményeket:
a) a felső vezetésnek ismernie kell a modell alapú árazás tárgyát képező kereskedési könyvi elemeket vagy egyéb valós értéken értékelt pozíciókat, és meg kell értenie, hogy ezzel milyen mértékben okoz bizonytalanságot az üzleti tevékenység kockázatáról/hozamáról szóló jelentésben;
b) az intézmények a piaci inputokat lehetőség szerint ugyanabból a forrásból nyerik, mint a piaci árakat, és rendszeresen értékelik a szóban forgó értékelt pozíció piaci inputjainak megfelelőségét és a modell paramétereit;
c) amennyiben lehetséges, az intézmények olyan értékelési módszereket alkalmaznak, amelyek az adott pénzügyi instrumentumok vagy áruk tekintetében elismert piaci gyakorlatnak minősülnek;
d) amennyiben a modellt az intézmény maga fejleszti ki, a modellnek megfelelő feltételezéseken kell alapulnia, amelyeket a modellfejlesztéstől független, megfelelően képesített felek értékeltek és megvitattak
e) az intézmények szabályozott változás-kontroll eljárásokkal rendelkeznek, valamint biztonsági másolatot őriznek a modellről, és azt az értékelések időszakos felülvizsgálatára használják;
f) a kockázatkezelő részlegnek ismernie kell az alkalmazott modellek gyengeségeit és hogy azokat hogyan lehet a legjobban megjeleníteni az értékelés eredményében; és
g) az intézmények modelljeit rendszeres időközönként felül kell vizsgálni teljesítményük pontosságának meghatározása céljából, ami magában foglalja a feltételezések folyamatos megfelelőségének értékelését, az eredménynek a kockázati tényezők fényében történő elemzését és a tényleges záró értékek összehasonlítását a modell eredményeivel.
A d) pont alkalmazásában a modellt a kereskedési részlegtől függetlenül kell kifejleszteni vagy jóváhagyni és függetlenül kell tesztelni, amely magában foglalja a matematikai képletek, a feltételezések és a szoftver alkalmazásának validálását is.
(8) Az intézményeknek független árfelülvizsgálatot kell végezniük a napi rendszerességű piaci árazás vagy modellalapú árazás mellett. A piaci árak és a modell inputjainak felülvizsgálatát a kereskedési könyvet használó személyektől vagy egységektől független személynek vagy egységnek kell végeznie, legalább havonta vagy gyakrabban, a piac vagy kereskedési tevékenység jellegétől függően. Amennyiben nem állnak rendelkezésre független árazási források vagy az árazási források inkább szubjektívek, úgy prudens intézkedések – mint pl. értékelési korrekciók – lehetnek indokoltak.
(9) Az intézményeknek az értékelési korrekciók figyelembevételére eljárásokat kell bevezetniük és fenntartaniuk.
(10) Az intézményeknek explicit módon figyelembe kell venniük a következő értékelési korrekciókat: nem realizált hitelkockázati felárak, pozíciózárási költségek, működési kockázatok, a piaci ár bizonytalansága, lejárat előtti visszaváltás, befektetési és finanszírozási költségek, jövőbeli adminisztrációs költségek és adott esetben modellkockázat.
(11) Az intézményeknek számítási eljárásokat kell kidolgozniuk és fenntartaniuk az olyan, kevésbé likvid pozíciók folyó értékelésének korrekciójához, amelyek mindenekelőtt piaci eseményekből vagy intézményspecifikus helyzetekből adódhatnak, mint például a koncentrált pozíciók és/vagy az olyan pozíciók, amelyek esetében az eredetileg tervezett tartási időszakot túllépték. Az intézmények ezeket a korrekciókat szükség esetén a pozíció értékének a pénzügyi beszámoló céljából szükséges módosításán felül teszik meg és úgy alakítják ki őket, hogy tükrözzék a pozíció illikviditását. Ezen eljárások keretében az intézmények számos tényezőt figyelembe vesznek annak megállapításakor, hogy szükség van-e értékelési korrekcióra a kevésbé likvid pozíciók vonatkozásában. Ezen tényezők közé tartoznak a következők:
a) a pozíció vagy a pozíción belüli kockázatok fedezéséhez szükséges idő;
b) az eladási és vételi árak különbségének volatilitása és átlaga;
c) a piaci árjegyzések rendelkezésre állása (az árjegyzők száma és kiléte) és a kereskedési mennyiségek nagyságának volatilitása és átlaga, többek között a piaci stresszhelyzet idején jellemző kereskedési mennyiségek;
d) piaci koncentrációk;
e) a pozíciók öregedése;
f) az értékeléshez a modellalapú árazás alapulvételének mértéke;
g) egyéb modellkockázatok hatása.
(12) Harmadik fél által végzett értékelések vagy a modellalapú árazás használatakor az intézményeknek fontolóra kell venniük, hogy alkalmaznak-e értékelési korrekciót. Ezenfelül az intézményeknek azt is fontolóra kell venniük, hogy szükséges-e korrekciókat képezni a kevésbé likvid pozíciókra, és folyamatosan felül kell vizsgálniuk azok állandó megfelelőségét. Az intézményeknek explicit módon fel kell mérniük azt is, hogy szükség van-e értékelési korrekciókra a modellek által használt inputok bizonytalansága miatt.
(13) Az összetett termékeket illetően, beleértve az értékpapírosítási kitettségeket és az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákat is, az intézményeknek kifejezetten fel kell mérniük az értékelési korrekciók szükségességét az esetlegesen helytelen értékelési módszer alkalmazásával kapcsolatos modellkockázat és az értékelési modell meg nem figyelhető (és esetlegesen helytelen) kalibrációs paramétereinek az alkalmazásával kapcsolatos modellkockázat megjelenítése céljából.
(14) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek szerint a 105. cikk követelményeit az e cikk (1) bekezdése céljára alkalmazni kell.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
106. cikk
Belső fedezeti ügyletek
(1) A belső fedezeti ügyleteknek különösen a következő követelményeknek kell megfelelniük:
a) elsősorban nem arra kell irányulniuk, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a szavatolótőke-követelményt;
b) megfelelően dokumentáltnak kell lenniük és külön belső jóváhagyási és audit tárgyát kell képezniük;
c) piaci feltételek mellett kell ezeket lebonyolítani;
d) a belső fedezeti ügylet révén keletkező piaci kockázatot a kereskedési könyvben dinamikus módon kell kezelni az engedélyezett határértékeknek megfelelve;
e) gondosan monitorozni kell ezeket a megfelelő eljárásokkal összhangban.
(2) Az (1) bekezdés követelményei a nem kereskedési könyvi fedezeti ügylettel fedezettpozíciókra alkalmazandó követelmények sérelme nélkül alkalmazandók.
(3) Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve, ha az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott hitelderivatíva felhasználásával nem kereskedési könyvi hitelkockázati kitettséget vagy partnerkockázati kitettséget fedez belső fedezeti ügylet alkalmazásával, a kockázattal súlyozott kitettségérték számításának szempontjából a nem kereskedési könyvi vagy partnerkockázati kitettség nem tekintendő fedezettnek, hacsak az intézmény egy elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féltől nem kereskedési könyvi, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelményeket teljesítő, megfelelő hitelderivatívát nem vásárol. A 299. cikk (2) bekezdése h) pontjának sérelme nélkül, amennyiben ilyen harmadik fél által nyújtott hitelkockázati fedezet megvásárlásra került, és a tőkekövetelmény számításának céljából elismerik a nem kereskedési könyvi kitettség fedezeteként, sem a belső, sem a külső hitelderivatíva-fedezetet nem lehet a kereskedési könyvbe belevenni a tőkekövetelmény számításának céljából.
II. CÍM
A HITELKOCKÁZATI TŐKEKÖVETELMÉNY
1. FEJEZET
Általános alapelvek
107. cikk
A hitelkockázatra alkalmazandó módszerek
(1) Az intézményeknek a 2. fejezetben előírt sztenderd módszert, vagy – ha azt az illetékes hatóságok a 143. cikkel összhangban engedélyezik – a 3. fejezetben előírt belső minősítésen alapuló módszert kell alkalmazniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékeik kiszámítására a 92. cikk (3) bekezdése a) és f) pontjának alkalmazása céljából.
(2) A központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségek és a központi szerződő felek garanciaalapjaihoz való hozzájárulások esetében az intézményeknek a 6. fejezet 9. szakaszában meghatározott eljárással kell kiszámítaniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékeiket a 92. cikk (3) bekezdése a) és f) pontjának alkalmazása céljából. Az intézményeknek minden ezektől eltérő típusú, központi szerződő féllel szembeni kitettséget az alábbiak szerint kell kezelniük:
a) az ezektől eltérő típusú, elfogadott központi szerződő féllel szembeni kitettséget intézménnyel szembeni kitettségként kell kezelniük.
b) az ezektől eltérő típusú, nem elfogadott központi szerződő féllel szembeni kitettséget vállalattal szembeni kitettségként kell kezelniük.
(3) E rendelet alkalmazásában a harmadik országbeli befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségeket és a harmadik országbeli hitelintézetekkel szembeni kitettségeket, valamint a harmadik országbeli elszámolóházakkal és tőzsdékkel szembeni kitettségeket kizárólag akkor lehet intézményekkel szembeni kitettségnek tekinteni, ha az adott szervezetre a harmadik ország az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmaz.
(4) A (3) bekezdés alkalmazásában a Bizottság – végrehajtási aktus formájában, a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásra is figyelemmel – határozatot fogadhat el arról, hogy az adott harmadik ország az Európai Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is a (3) bekezdésben foglaltak szerint járhatnak el a harmadik országok viszonylatában, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-jét megelőzően jóváhagyták, hogy az adott harmadik ország esetében elfogadható ezen eljárás alkalmazása.
108. cikk
Hitelkockázat-mérséklési eljárás alkalmazása a sztenderd módszerben és az IRB-módszerben
(1) Az olyan kitettség vonatkozásában, amelyre az intézmény a 2. fejezet szerinti sztenderd módszert vagy a 3. fejezet szerinti IRB-módszert alkalmazza anélkül, hogy a 151. cikk alapján a nemteljesítéskori veszteségrátára (LGD) és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan saját becslést alkalmazna, a 4. fejezetnek megfelelően hitelkockázat-mérséklést alkalmazhat a kockázattal súlyozott kitettségértékek számítása során a 92. cikk (3) bekezdésének a) és f) pontja céljára, vagy értelemszerűen a várható veszteségértékek számítása során a 36. cikk (1) bekezdésének d) pontjában és a 62. cikk c) pontjában említett számítás céljára.
(2) Az olyan kitettség esetében, amelyre az intézmény az IRB-módszert alkalmazza a 151. cikk alapján az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslései felhasználásával, az intézmény a 3. fejezetben foglaltaknak megfelelően alkalmazhat hitelkockázat-mérséklést.
109. cikk
Értékpapírosított kitettségek kezelése a sztenderd módszerben és az IRB-módszerben
(1) Ha az intézmény azon kitettségi osztály esetében, amelybe a 112. cikk szerint az értékpapírosított kitettségeket be kellene sorolni, a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításához a 2. fejezet szerinti sztenderd módszert használja, akkor az értékpapírosítási pozícióra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértéket a 245., a 246. és a 251–258. cikknek megfelelően kell kiszámítania. A sztenderd módszert használó intézmények a belső értékelési módszert is használhatják, ha ez a 259. cikk (3) bekezdése alapján engedélyezett.
(2) Ha az intézmény azon kitettségi osztály esetében, amelybe a 147. cikk szerint az értékpapírosított kitettséget be kellene sorolni, a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításához a 3. fejezet szerinti IRB-módszert használja, akkor a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 245., a 246. és a 259–266. cikknek megfelelően kell kiszámítania.
A belső értékelési módszer kivételével, amennyiben az IRB-módszert egy értékpapírosítás alapjául szolgáló értékpapírosított kitettségeknek csak egy részére alkalmazzák, az intézménynek a kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámításához az ezen értékpapírosítás alapjául szolgáló értékpapírosítási kitettségek túlnyomó részére alkalmazott módszert kell használnia.
110. cikk
Hitelkockázati kiigazítások kezelése
(1) A sztenderd módszert alkalmazó intézmények a 62. cikk c) pontjának megfelelően kötelesek kezelni az általános hitelkockázati kiigazítást.
(2) Az IRB-módszert alkalmazó intézményeknek a 159. cikknek, a 62. cikk d) pontjának és a 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően kell kezelniük az általános hitelkockázati kiigazítást.
E cikk, valamint a 2. és 3. fejezet alkalmazásában az általános és egyedi hitelkockázati kiigazításokba nem tartoznak bele az általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok.
(3) Az IRB-módszert alkalmazó olyan intézményeknek, amelyek a 148. és 150. cikkel összhangban kitettségeik egy részére a sztenderd módszert alkalmazzák összevont vagy egyedi alapon, a következők szerint kell meghatározniuk az általános hitelkockázati kiigazítás azon részét, amelyre az általános hitelkockázati kiigazítás sztenderd módszer szerinti kezelése vonatkozik, illetve amelyre az általános hitelkockázati kiigazítás IRB-módszer szerinti kezelése vonatkozik:
a) ha a konszolidációba bevont intézmény kizárólag az IRB-módszert alkalmazza, akkor ezen intézmény általános hitelkockázati kiigazítása a (2) bekezdés szerint kezelendő;
b) ha egy a konszolidációba bevont intézmény kizárólag a sztenderd módszert alkalmazza, akkor ezen intézmény általános hitelkockázati kiigazítása az (1) bekezdés szerint kezelendő;
c) a fennmaradó hitelkockázati kiigazítást arányosan, a kockázattal súlyozott kitettségértékek sztenderd módszer alá tartozó, illetve IRB-módszer alá tartozó részének megfelelően kell besorolni.
(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a vonatkozó számviteli szabályozás szerinti, a következőkre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazítások és általános hitelkockázati kiigazítások kiszámítása céljából:
a) a 111. cikkben említettek alkalmazásával a sztenderd módszer szerinti kitettségérték;
b) a 166–168. cikkben említettek alkalmazásával az IRB-módszer szerinti kitettségérték;
c) a 159. cikkben említettek alkalmazásával a várható veszteségértékek kezelése;
d) a 246. és 266. cikkben említettek alkalmazásával az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének számításához kapcsolódó kitettségérték;
e) a 178. cikkben megfogalmazott nemteljesítés meghatározása.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
2. FEJEZET
A sztenderd módszer
1. szakasz
Általános elvek
111. cikk
Kitettségérték
(1) Egy eszköztétel kitettségértéke az eszköztételnek az egyedi hitelkockázati kiigazítások, valamint a 34. cikkel és a 110. cikkel összhangban elvégzett további értékkorrekciók és az eszköztételhez kapcsolódó, szavatolótőkét érintő levonások alkalmazásával módosított könyv szerinti értéke. Az I. mellékletben szereplő mérlegen kívüli tételek esetében a kitettségek értékét az egyedi hitelkockázati kiigazításokkal csökkentett névértékből kiindulva a következő százalékok figyelembe vételével kell kiszámítani:
a) 100 % a magas kockázatú tételeknél;
b) 50 % a közepes kockázatú tételeknél,
c) 20 % a közepes/alacsony kockázatú tételeknél;
d) 0 % az alacsony kockázatú tételeknél.
Az első bekezdés második mondatában említett mérlegen kívüli tételekre az I. melléklet szerinti kockázati besorolás alkalmazandó.
Ha egy intézmény a pénzügyi biztosítékok 223. cikk szerinti átfogó módszerét használja, a repoügylet keretében,, értékpapír- vagy árukölcsönbeadásii, illetve kölcsönvételi ügylet keretében vagy értékpapírügylethez kapcsolódó hitel keretében értékesített, letétbe helyezett vagy kölcsönadott értékpapírok vagy áruk kitettségértékét a 223–225. cikkben előírtak szerint az ilyen értékpapíroknak, illetve áruknak megfelelő volatilitási korrekcióval kell növelni.
(2) A II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletek kitettségértékét a 6. fejezettel összhangban kell meghatározni, a 6. fejezet alapján alkalmazott módszer alkalmazása során figyelembe véve a nováció és az egyéb nettósítási megállapodások hatásait is. A repoügyletek, értékpapír- és árukölcsönbeadásii, illetve kölcsönvételi ügyletek, a hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek és az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek kitettségértékét a 6. fejezetnek vagy a 4. fejezetnek megfelelően lehet megállapítani.
(3) Amennyiben egy kitettség előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel ellátott, az arra a tételre alkalmazandó kitettségérték a 4. fejezetnek megfelelően módosítható.
112. cikk
Kitettségi osztályok
Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:
a) központi kormányzattal vagy központi bankkal szembeni kitettségek;
b) regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségek;
c) közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek;
d) multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek;
e) nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek;
f) intézményekkel szembeni kitettségek;
g) vállalkozásokkal szembeni kitettségek;
h) lakossággal szembeni kitettségek;
i) ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek;
j) nemteljesítő kitettségek;
k) kiemelkedően magas kockázatú kitettségek;
l) fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek;
m) értékpapírosítási pozíciókat megtestesítő tételek;
n) rövidtávú hitelminősítéssel rendelkező intézményekkel és vállalatokkal szembeni kitettségek;
o) kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségek;
p) részvényjellegű kitettségek;
q) egyéb tételek.
113. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása
(1) A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor a kockázati súlyokat a 2. szakasz rendelkezéseivel összhangban minden kitettségre alkalmazni kell, amennyiben azokat nem vonták le a szavatolótőkéből. A kockázati súlyok alkalmazásának azon a kitettségi osztályon kell alapulnia, amelybe a kitettség be van sorolva, valamint – a 2. szakaszban meghatározott mértékig – a hitelminőségén. A hitelminőség meghatározható a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek használatával, vagy az exporthitel ügynökségek hitelminősítéseinek használatával, a 3. szakasznak megfelelően.
(2) A kockázati súly (1) bekezdésben említett alkalmazásának céljából a kitettségértéket meg kell szorozni a 2. szakasszal összhangban megjelölt vagy meghatározott kockázati súllyal.
(3) Amennyiben egy kitettség hitelkockázati fedezettel ellátott, az arra a tételre alkalmazandó kockázati súly a 4. fejezetnek megfelelően módosítható.
(4) Értékpapírosított kitettségek esetében a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezetnek megfelelően kell kiszámítani.
(5) Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében a 2. szakasz nem rendelkezik számításról, 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(6) Az elsődleges alapvető tőkeelemeket, kiegészítő alapvető tőkeelemeket vagy járulékos tőkeelemeket eredményező kitettségek kivételével az intézmények az illetékes hatóságok általi előzetes engedélyezés függvényében dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének követelményeit az adott intézmény olyan partnerrel szembeni kitettségeire, amely az anyavállalata, leányvállalata, anyavállalatának leányvállalata vagy olyan vállalat, amely vele a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolatban áll. Az illetékes hatóságok felhatalmazást kapnak az engedély megadására, ha a következő feltételek teljesülnek:
a) a partner olyan intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy járulékos vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak;
b) a partner ugyanabba a konszolidációba van teljes körűen bevonva, mint az intézmény;
c) a partnerre ugyanazon kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak, mint az intézményre;
d) a partner ugyanabban a tagállamban rendelkezik székhellyel, mint az intézmény;
e) a szavatolótőke azonnali átadásának, vagy az intézmény részére a kötelezettségek partner általi visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható.
Ha valamely intézmény e bekezdéssel összhangban engedélyt kap arra, hogy ne alkalmazza az (1) bekezdés követelményeit, 0 %-os kockázati súlyt alkalmazhat.
(7) Az elsődleges alapvető tőkeelemeket, kiegészítő alapvető tőkeelemeket vagy járulékos tőkeelemeket eredményező kitettségek kivételével az intézmények az illetékes hatóságok általi előzetes engedélyezés függvényében dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének követelményeit olyan partnerekkel szembeni kitettségekre, amelyekkel az intézmény intézményvédelmi rendszert alakított ki, amely egy olyan szerződésben foglalt vagy jogszabályban meghatározott kölcsönös felelősségvállalási rendszer, amely védi ezeket az intézményeket, és mindenekelőtt szükség esetén biztosítja azok likviditását és hosszú távú fizetőképességét a fizetésképtelenség elkerülése érdekében. Az illetékes hatóságok az engedélyt megadhatják, ha a következő feltételek teljesülnek:
a) a (6) bekezdés a), d) és e) pontjában meghatározott követelmények teljesülnek;
b) rendelkezések biztosítják, hogy az intézményvédelmi rendszer képes a kötelezettségvállalása szerinti szükséges támogatás nyújtására a haladéktalanul rendelkezésére álló forrásokból;
c) az intézményvédelmi rendszer megfelelő és egységesen megállapított, a kockázatok monitorozására és osztályozására szolgáló rendszereket működtet, amelyek valamennyi tagnak, valamint az intézményvédelmi rendszer egészének a kockázati helyzetéről teljes áttekintést biztosítanak, a megfelelő intézkedések megtételére irányuló jogosultágokkal együtt; az ilyen rendszerek keretében megfelelően monitorozni kell a nemteljesítő kitettségeket a 178. cikk (1) bekezdésének megfelelően;
d) az intézményvédelmi rendszer saját kockázati értékelést végez, melynek eredményeit közli az egyes tagokkal;
e) az intézményvédelmi rendszer évente összeállít és nyilvánosságra hoz egy olyan konszolidált jelentést, amely tartalmazza a mérleget, az eredménykimutatást, a helyzetjelentést és kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan, vagy egy olyan jelentést, amely tartalmazza az összesített mérleget, az összesített eredménykimutatást, a helyzetjelentést és a kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan;
f) az intézményvédelmi rendszer tagjainak legalább 24 hónappal korábban jelezniük kell, amennyiben meg kívánják szüntetni az intézményvédelmi rendszert;
g) a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavételét (a továbbiakban: „többszörös számbavétel”) valamint az intézményvédelmi rendszer tagjai között a szavatolótőke nem megfelelő képzését ki kell küszöbölni;
h) az intézményvédelmi rendszer tagságának túlnyomórészt homogén üzleti profillal rendelkező hitelintézetek széles köréből kell állnia;
i) a c) és d) pontban említett rendszerek megfelelőségét az érintett illetékes hatóságoknak rendszeres időközönként jóvá kell hagyniuk és monitorozniuk kell.
Ha valamely intézmény e bekezdéssel összhangban úgy dönt, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdés követelményeit, 0 %-os kockázati súlyt alkalmazhat.
2. szakasz
Kockázati súlyok
114. cikk
Központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségek
(1) A központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve ha a (2)–(7) bekezdésben meghatározott rendelkezések alkalmazandók.
(2) Az olyan központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján az 1. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.
1. táblázat
|
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Kockázati súly |
0 % |
20 % |
50 % |
100 % |
100 % |
150 % |
(3) Az EKB-val szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(4) A tagállamok központi kormányzataival és központi bankjaival szembeni, a központi kormányzat és a központi bank hazai pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(6) A 495. cikk (2) bekezdésében említett kitettségek esetében:
a) 2018-ban a kitettségértékekre alkalmazott kockázati súly az említett kitettségekre a (2) bekezdéssel összhangban rendelt kockázati súly 20 %-a,
b) 2019-ben a kitettségértékekre alkalmazott kockázati súly az említett kitettségekre a (2) bekezdéssel összhangban rendelt kockázati súly 50 %-a,
c) 2020-ban és azután a kitettségértékekre alkalmazott kockázati súly az említett kitettségekre a (2) bekezdéssel összhangban rendelt kockázati súly 100 %-a.
(7) Ha az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai a központi kormányzatukkal vagy központi bankjukkal szembeni, hazai pénznemben denominált és finanszírozott kitettségekhez az (1)–(2) bekezdésben jelölt kockázati súlynál kisebbet rendelnek, akkor az intézmények az ilyen jellegű kitettségekre ugyanilyen módon alkalmazhatják a kockázati súlyokat.
E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják a harmadik ország központi kormányzatával vagy központi bankjával szembeni kitettségekre az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.
115. cikk
Regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségek
(1) A regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségekre az intézményekkel szembeni kitettségekre alkalmazott kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha a kitettségeket a (2) vagy (4) bekezdés alapján központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelik, vagy azok az (5) bekezdésben meghatározott kockázati súlyt kapnak. A rövid lejáratú kitettségeknek a 119. cikk (2) bekezdésében és 120. cikk (2) bekezdésében meghatározott kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható.
(2) A regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket úgy kell kezelni, mint azon központi kormányzattal szembeni kitettségeket, amelynek joghatósága alá székhelyük tartozik, ha a regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságok önálló adókivetési jogköréből, valamint a nemteljesítési kockázatukat csökkentő konkrét intézményi berendezkedésből adódóan nincs különbség a velük szembeni kitettségek kockázata és a központi kormányzattal szembeni kitettségek kockázata között.
AZ EBH nyilvánosan elérhető adatbázist tart fenn az összes olyan, Unión belüli regionális kormányzatról és helyi hatóságról, amelyekkel szemben a kitettségeket az érintett illetékes hatóságok a központi kormányzatukkal szembeni kitettségként kezelik.
(3) A közjogi értelemben jogi személyiséggel rendelkező egyházakkal és vallási közösségekkel szembeni kitettségeket regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségként kell kezelni, amennyiben azok adót szednek az őket erre feljogosító jogszabályoknak megfelelően. Ebben az esetben a (2) bekezdés nem alkalmazandó és a 150. cikk (1) bekezdése a) pontját illetően a sztenderd módszer alkalmazásának engedélyezése nem tagadható meg.
(4) Ha valamely az Unióban alkalmazottakkal legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási rendelkezéseket alkalmazó harmadik országbeli joghatóság illetékes hatóságai a regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket úgy kezelik, mint a központi kormányzatukkal szembeni kitettségeket, és a regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok önálló adókivetési jogköréből, valamint a nemteljesítés kockázatát csökkentő konkrét intézményi berendezkedésből adódóan nincs kockázati különbség az előbbi, illetve utóbbi típusú kitettségek között, az intézmények az ilyen regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségekhez ugyanilyen módon rendelhetnek kockázati súlyokat.
E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.
(5) A tagállamok regionális kormányzataival vagy helyi hatóságaival szembeni kitettségekhez, amelyeket a (2)–(4) bekezdés nem említ és amelyek az adott regionális kormányzat vagy helyi hatóság hazai pénznemében denomináltak és finanszírozottak, 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
116. cikk
Közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek
(1) Az olyan közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekre, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a bejegyzés helye szerinti központi kormányzattal szembeni kitettségre vonatkozó kockázati súlyt kell rendelni a következő 2. táblázatnak megfelelően:
2. táblázat
|
Központi kormányzat hitelminőségi besorolása |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Kockázati súly |
20 % |
50 % |
100 % |
100 % |
100 % |
150 % |
Olyan országban bejegyzett közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek esetében, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly 100 %.
(2) Az olyan közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a 120. cikknek megfelelően kell kezelni. A rövid lejáratú kitettségeknek 119. cikk (2) bekezdésében és a 120. cikk (2) bekezdésében meghatározott kedvezőbb kezelése nem alkalmazható az említett intézményekre.
(3) Az eredetileg három hónapos vagy annál rövidebb lejáratú, közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(4) Kivételes esetekben a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek ugyanúgy kezelhetők, mint azzal a központi kormányzattal, regionális kormányzattal vagy helyi hatósággal szembeni kitettségek, amelynek joghatósága alá székhelyük tartozik, amennyiben az adott joghatósági terület illetékes hatóságainak megítélése szerint e kitettségek között nincs kockázati különbség, mivel a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság megfelelő garanciát nyújt.
(5) Ha egy, az Unióban alkalmazottakkal legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási követelményeketalkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket az (1) vagy (2) bekezdés szerint kezelik, az intézmények az ilyen közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket ugyanilyen kockázati súllyal vehetik figyelembe. Ellenkező esetben az intézményeknek 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk.
E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.
117. cikk
Multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek
(1) A (2) bekezdésben nem említett multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségeket ugyanúgy kell kezelni, mint az intézményekkel szembeni kitettségeket. A rövid lejáratú kitettségeknek a 119. cikk (2) bekezdésében, a 120. cikk (2) bekezdésében és a 121. cikk (3) bekezdésében meghatározott kedvezőbb kezelése nem alkalmazható.
Multilaterális fejlesztési banknak tekintendő az Amerika-közi Befektetési Társaság, a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank, a Közép-amerikai Gazdasági Integrációs Bank, valamint a Latin-amerikai Fejlesztési Bank (CAF).
(2) A következő multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni:
a) a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank;
b) a Nemzetközi Pénzügyi Társaság;
c) az Amerika-közi Fejlesztési Bank;
d) az Ázsiai Fejlesztési Bank;
e) az Afrikai Fejlesztési Bank;
f) az Európa Tanács Fejlesztési Bankja;
g) az Északi Beruházási Bank;
h) a Karibi Fejlesztési Bank;
i) az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank;
j) az Európai Beruházási Bank;
k) az Európai Beruházási Alap;
l) a Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség;
m) a Nemzetközi Pénzügyi Eszköz a Védőoltásokért;
n) az Iszlám Fejlesztési Bank.
(3) Az Európai Beruházási Alapnál jegyzett, de be nem fizetett tőkéhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
118. cikk
Nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek
A következő nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni:
a) az Unió;
b) a Nemzetközi Valutaalap;
c) a Nemzetközi Fizetések Bankja;
d) az európai pénzügyi stabilitási eszköz;
e) az Európai Stabilitási Mechanizmus;
f) az olyan, két vagy több tagállam által létrehozott nemzetközi pénzügyi vállalkozások, amelyek célja súlyos finanszírozási problémákkal küzdő vagy azok által fenyegetett tagjainak javára finanszírozás mobilizálása és pénzügyi segítség nyújtása.
119. cikk
Intézményekkel szembeni kitettségek
(1) Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a 120. cikknek megfelelően kell kockázati súlyt rendelni. Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a 121. cikknek megfelelően kell kockázati súlyt rendelni.
(2) Az intézményekkel szembeni, három hónap vagy annál rövidebb hátralévő lejáratú, a hitelfelvevő nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez azt a kockázati súlyt kell rendelni, amely egy kategóriával kedvezőtlenebb hitelminőségi besoroláshoz tartozik, mint az intézmény székhelye szerinti joghatóság központi kormányzatával szembeni kitettségekhez a 114. cikk (4) bekezdésétől (7) bekezdéséig leírtak szerint rendelt kedvezményes kockázati súly.
(3) A három hónap vagy annál rövidebb hátralévő lejáratú, a hitelfelvevő nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez nem lehet 20 %-nál kisebb kockázati súlyt rendelni.
(4) Az Európai Központi Bank vagy valamely tagállam központi bankja által előírt, az intézmény által elhelyezett minimum tartalék formájában fennálló, intézménnyel szembeni kitettséghez olyan kockázati súly rendelhető, mint a szóban forgó tagállam központi bankjával szembeni kitettségekhez, feltéve, hogy:
a) a tartalékokat a kötelező tartalékok alkalmazásáról szóló, 2003. szeptember 12-i 1745/2003/EK európai központi banki rendeletnek ( 10 ), illetve az említett rendelettel minden lényeges szempontból egyenértékű nemzeti követelményeknek megfelelően tartják fenn;
b) a tartalékokat kezelő intézmény felszámolása vagy fizetésképtelensége esetén a tartalékokat megfelelő időben és teljes mértékben visszafizetik az intézménynek, és nem bocsátják rendelkezésre az intézmény egyéb kötelezettségeinek teljesítése céljából.
(5) Az illetékes hatóságok által engedélyezett és felügyelt, valamint szigorúságuk tekintetében az intézményekre alkalmazandókhoz hasonló prudenciális követelmények alá tartozó pénzügyi vállalkozásokkal szembeni kitettségeket intézményekkel szembeni kitettségekként kell kezelni.
120. cikk
Minősített intézményekkel szembeni kitettségek
(1) Az olyan intézményekkel szembeni, három hónapnál hosszabb hátralévő lejáratú kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 3. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.
3. táblázat
|
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Kockázati súly |
20 % |
50 % |
50 % |
100 % |
100 % |
150 % |
(2) Az olyan intézményekkel szembeni, legfeljebb három hónap hátralévő lejáratú kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 4. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.
4. táblázat
|
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Kockázati súly |
20 % |
20 % |
20 % |
50 % |
50 % |
150 % |
(3) A rövid távú hitelminősítések 131. cikk szerinti kezelése és a rövid lejáratú kitettségek (2) bekezdésben meghatározott általános kedvezményes kezelése közötti kapcsolat a következő:
a) Ha a rövid lejáratú kitettség nem rendelkezik minősítéssel, a (2) bekezdésben a rövid lejáratú kitettségekre meghatározott kedvezményes kezelést kell alkalmazni az intézményekkel szembeni összes, legfeljebb három hónapos hátralévő lejáratú kitettségre;
b) Ha a kitettség rendelkezik rövidtávú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid lejáratú kitettségek kezelésére a (2) bekezdés szerinti kedvezményes kezelés szerinti súlynál kedvezőbb vagy azzal megegyező kockázati súlyt eredményez, akkor a rövid távú minősítést csak az adott kitettségre lehet alkalmazni. Egyéb rövid lejáratú kitettségek esetében a (2) bekezdésben meghatározott, rövid lejáratú kitettségekre vonatkozó kedvezményes kezelést kell alkalmazni.
c) Ha a kitettség rendelkezik rövidtávú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid lejáratú kitettségek kezelésére a (2) bekezdésben megjelölt kedvezményes kezelés szerinti súlynál kedvezőtlenebb kockázati súlyt eredményez, akkor a rövid lejáratú kedvezményes kezelése nem alkalmazható, és az összes nem minősített, rövid lejáratú követeléshez a vonatkozó rövid távú minősítésnek megfelelő kockázati súlyt kell rendelni.
121. cikk
Nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek
(1) Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, azon hitelminőségi besorolásnak megfelelően kell kockázati súlyt rendelni, amelyhez annak a joghatóságnak a központi kormányzatával szembeni kitettségeket rendelték, amelyben az intézmény székhelye található, az 5. táblázatnak megfelelően.
5. táblázat
|
Központi kormányzat hitelminőségi besorolása |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Kitettség kockázati súlya |
20 % |
50 % |
100 % |
100 % |
100 % |
150 % |
(2) Olyan országban bejegyzett nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek esetén, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly 100 %.
(3) Az eredetileg három hónapos vagy annál rövidebb tényleges lejáratú, nem minősített intézményekkel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(4) A (2) és a (3) bekezdéstől eltérve a nem minősített intézményekkel szembeni – a 162. cikk (3) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett – kereskedelemfinanszírozási kitettségekhez 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben pedig ezeknek a nem minősített intézményekkel szembeni kereskedelemfinanszírozási kitettségeknek a hátralévő futamideje három hónap vagy annál kevesebb, 20 %-os kockázati súly alkalmazandó.
122. cikk
Vállalkozásokkal szembeni kitettségek
(1) Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 6. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.
6. táblázat
|
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Kockázati súly |
20 % |
50 % |
100 % |
100 % |
150 % |
150 % |
(2) Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre hitelminősítés, a 100 %-os kockázati súly és a vállalkozás székhelye helye szerinti joghatóság központi kormányzatával szembeni kitettség kockázati súlya közül a nagyobbat kell rendelni.
123. cikk
Lakossággal szembeni kitettségek
Azokhoz a kitettségekhez, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak, 75 %-os kockázati súlyt kell rendelni:
a) a kitettségnek természetes személlyel, illetve személyekkel, vagy kis- illetve közepes méretű vállalkozásokkal (KKV) szembeni kitettségnek kell lennie;
b) a kitettségnek jelentős számú, hasonló jellegzetességekkel bíró kitettség egyikének kell lennie, ami által lényegesen csökkennek az ilyen kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázatok;
c) az ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának az intézménnyel, valamint annak anyavállalatával és leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, ideértve minden nemteljesítő kitettséget, de ide nem értve a lakóingatlannal teljes mértékben és a 112. cikk i) pontjában meghatározott kitettségi osztályba sorolt kitettségeket, az intézmény tudomása szerint nem haladhatja meg az 1 millió EUR-t. Az intézménynek ésszerű lépéseket kell tennie, hogy megbizonyosodjon erről.
Az értékpapírok nem sorolhatók a lakossággal szembeni kitettségi osztályba.
Az első albekezdés a)–c) pontjában említett kritériumoknak meg nem felelő kitettségek nem sorolhatók a lakossággal szembeni kitettségi osztályba.
A lakossági lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéke a lakossággal szembeni kitettségi osztályba sorolható.
124. cikk
Ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek
(1) Az ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettséghez vagy kitettségrészéhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben a 125. vagy 126. cikk szerinti feltételek nem teljesülnek, kivéve a kitettség olyan részét, amely másik kitettségi osztályba sorolandó. A kitettségnek az ingatlan fedezeti értékét meghaladó részéhez az ugyanazon ügyféllel szemben fennálló fedezetlen kitettségekre vonatkozó kockázati súlyt kell rendelni.
A kitettség teljes mértékben ingatlannal fedezettként kezelt része nem lehet nagyobb a piaci érték jelzáloggal terhelt összegénél, vagy azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szinten szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan, az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékénél.
(2) Az illetékes hatóságoknak a 101. cikk értelmében gyűjtött adatok és minden egyéb releváns mutató alapján rendszeresen és legalább évente értékelniük kell, hogy a területükön elhelyezkedő, a 125. cikkben említett, lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre vonatkozó 35 %-os kockázati súly és a 126. cikkben említett, kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre vonatkozó 50 %-os kockázati súly megfelelő-e:
a) az ingatlannal fedezett kitettségek tekintetében felmerülő veszteségekkel kapcsolatos tapasztalat alapján; illetve
b) az ingatlanpiac jövőbeli alakulását figyelembe véve.
Az illetékes hatóságok pénzügyi stabilitási megfontolások alapján indokolt esetben meghatározhatnak a 125. cikk (2) bekezdésében és a 126. cikk (2) bekezdésében meghatározottaknál magasabb kockázati súlyt vagy szigorúbb kritériumokat is.
A lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek esetében az illetékes hatóságok 35 % és 150 % közötti tartományon belüli kockázati súlyt állapíthatnak meg.
A kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek esetében az illetékes hatóságok 50 % és 150 % közötti tartományon belüli kockázati súlyt állapíthatnak meg.
A magasabb kockázati súly e tartományokon belüli megállapítását a veszteségekkel kapcsolatos tapasztalatok és az ingatlanpiac várható alakulása alapján, a pénzügyi stabilitási megfontolások figyelembevételével kell végezni. Ha a vizsgálat azt állapítja meg, hogy a 125. cikk (2) bekezdése és a 126. cikk (2) bekezdése szerinti kockázati súlyok nem felelnek meg a kitettségek azon szegmenséhez vagy szegmenseihez kapcsolódó tényleges kockázatoknak, amely(ek) az illetékes hatóság felügyelete alá tartozó terület bizonyos részén vagy részein elhelyezkedő lakóingatlanra vagy kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekből erednek, akkor az illetékes hatóságok a kitettségek ezen, az ingatlanok helye szerint meghatározott szegmenseire a tényleges kockázatnak megfelelő, magasabb kockázati súlyt állapíthatnak meg.
Az illetékes hatóságok konzultálnak az EBH-val a magasabb kockázati súlyok alkalmazásával és az alkalmazandó feltételekkel kapcsolatban, amely súlyok kiszámítására az e bekezdésben említett, az ezen cikk (4) bekezdése szerinti szabályozástechnikai standardokkal meghatározandó kritériumokkal összhangban kerülhet majd sor. Az EBH közzéteszi a 125. cikkben, a 126. cikkben és a 199. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kitettségekre vonatkozóan az illetékes hatóságok által meghatározott kockázati súlyokat és kritériumokat.
(3) Amennyiben az illetékes hatóságok magasabb kockázati súlyt vagy szigorúbb kritériumokat határoznak meg, 6 hónapos átmeneti időszak áll az intézmények rendelkezésére az új kockázati súly alkalmazásának megkezdésére.
(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:
a) szigorú kritériumok az (1) bekezdésben említett jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására;
b) azok a (2) bekezdésben említett feltételek, amelyeket az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a magasabb kockázati súlyok meghatározása során, különösen a „pénzügyi stabilitási megfontolások” értelmezését.
Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
(5) A tagállamok intézményeinek alkalmazniuk kell azokat a kockázati súlyokat és kritériumokat, amelyeket valamely másik tagállam illetékes hatóságai határoztak meg az ez utóbbi tagállamban elhelyezkedő kereskedelmi és lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre.
125. cikk
Lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek
(1) Hacsak az illetékes hatóságok a 124. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a teljes mértékben lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni:
a) 35 %-os kockázati súlyt kell rendelni az olyan lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekhez vagy kitettségrészhez, amelyben annak tulajdonosa vagy magánbefektetési társaság esetén haszonélvezője lakik vagy lakni fog, illetve amelyet bérbe ad vagy bérbe fog adni;
b) 35 %-os kockázati súlyt kell rendelni a lakóingatlannal kapcsolatos ingatlanlízing-ügyletben a lízingbe vevővel szembeni kitettségekhez – amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek opciója van az ingatlan megvételére —, amennyiben az intézménynek az ingatlanban lévő tulajdonjoga a teljes mértékben fedezi az intézmény kitettségét.
(2) Az intézmények az (1) bekezdés alkalmazásában csak akkor tekinthetnek egy kitettséget vagy egy kitettség részt teljes mértékben fedezettnek, ha a következő feltételek teljesülnek:
a) az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminőségéől. Annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, az intézménynek nem kell figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztési képességét;
b) a hitelfelvevő kockázata alapvetően nem az alapul szolgáló ingatlanból vagy projektből származó jövedelemtől függ, hanem a hitelfelvevő más bevételi forrásokból eredő törlesztési képességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése sem függ lényegesen semmilyen, a biztosítékul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól; Az egyéb bevételi forrás tekintetében az intézményeknek hitelnyújtási politikájuk részeként meg kell határozniuk az elfogadható hitel/jövedelem és bevételi aránymaximumát, és a hitel döntéseket megelőzően pedig e bevételi forrásokról megfelelő bizonyítékot kell szerezniük;
c) teljesülnek a 208. cikkben meghatározott követelmények és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;
d) a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában, a hitel azon része, amelyhez 35 %-os kockázati súlyt rendelnek, nem haladja meg az adott ingatlan piaci értékének 80 %-át vagy az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 80 %-át azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintű szabályozásban szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan.
(3) Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától egy olyan tagállamban elhelyezkedő lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében, amelynek illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő lakóingatlan-piac létezik, és a veszteségi ráták a következő határértékeket nem meghaladják meg:
a) az adott évben a lakóingatlana piaci értékének 80 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 80 %-áig nyújtott hitelekből eredő veszteségek – a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – nem haladják meg a lakóingatlannal fedezett hitelek állományának 0,3 %-át;;
b) az adott évben a lakóingatlannal fedezett hitelekből eredő összesített veszteség nem haladja meg a lakóingatlannal fedezett hitelek állományának 0,5 %-át.
(4) Ha a (3) bekezdésben említett határértékek bármelyike az adott évben nem teljesül, megszűnik a (3) bekezdés alkalmazására vonatkozó jogosultság, és a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételt kell alkalmazni, amíg a (3) bekezdés szerinti feltételek a következő évek valamelyikében ismét nem teljesülnek.
126. cikk
Kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek
(1) Hacsak az illetékes hatóságok a 124. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni:
a) 50 %-os kockázati súly rendelhető az irodákra vagy egyéb kereskedelmi helységekre bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekhez vagykitettségrészhez;
b) 50 %-os kockázati súly rendelhető az irodákat vagy egyéb kereskedelmi helységeket érintő ingatlanlízing-ügylettel – amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek opciója van az ingatlan megvételére – kapcsolatos kitettségekhez, amennyiben az intézmény kitettségét teljes mértékben fedezi az intézmény ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga.
(2) Az intézmények az (1) bekezdés alkalmazásában csak akkor tekinthetnek egy kitettséget vagy egy kitettségrészt teljes mértékben fedezettnek, ha a következő feltételek teljesülnek:
a) az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminőségétől. Az intézmények annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, az intézménynek nem kell figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztőképességét;
b) b) a hitelfelvevő kockázata alapvetően nem az alapul szolgáló ingatlanból vagy projektből származó jövedelemtől függ, hanem a hitelfelvevő más bevételi forrásokból származótörlesztésiképességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése sem függ lényegesen semmilyen, a biztosítékul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól;
c) teljesülnek a 208. cikkben meghatározott követelmények és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;
d) a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni a hitel azon részéhez, amely nem haladja meg az ingatlan piaci értékének 50 %-át vagy az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 60 %-át – a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintű szabályozásban szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték meghatározására vonatkozóan.
(3) Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától egy olyan tagállamban elhelyezkedő kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében, amelynek illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő kereskedelmiingatlan-piac létezik, és a veszteségráták nem haladják meg a következő határértékeket:
a) az adott évben a kereskedelmi ingatlan piaci értékének 50 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 60 %-áig nyújtott hitelekből eredő veszteségek (a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában) nem haladják meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek állományának 0,3 %-át;
b) az adott évben a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelekbőleredő összesített veszteség nem haladja meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek állományának 0,5 %-át.
(4) Ha a (3) bekezdésben említett határértékek bármelyike egy adott évben nem teljesül, megszűnik a (3) bekezdés alkalmazására vonatkozó jogosultság, és a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételt kell alkalmazni, amíg a (3) bekezdés szerinti feltételek a következő évek valamelyikében ismét nem teljesülnek.
127. cikk
Nemteljesítő kitettségek
(1) Az olyan tételek fedezetlen részeihez, amelyek esetében a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be, illetve lakossággal szembeni kitettségek esetében bármilyen olyan hitelkeret fedezetlen részeihez, amelyek tekintetében a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be, a következő kockázati súlyokat kell rendelni:
a) 150 %, ha az egyedi hitelkockázati kiigazítások értéke az egyedi hitelkockázati kiigazítások alkalmazása előtti kitettségérték fedezetlen részének 20 %-ánál kisebbek;
b) 100 %, ha az egyedi hitelkockázati kiigazítások értéke az egyedi hitelkockázati kiigazítások alkalmazása előtti kitettségérték fedezetlen részének 20 %-ánál nem kisebbek.
(2) A késedelmes tétel fedezett részének meghatározása céljából az elismert biztosítékok és garanciák azonosak a 4. fejezet szerinti hitelkockázat-mérséklési célokra elismertekkel.
(3) Az egyedi hitelkockázati kiigazítás elvégzése után fennmaradó kitettségértékhez a 125. cikkel összhangban alakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, ha a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be.
(4) Az egyedi hitelkockázati kiigazítás elvégzése után fennmaradó kitettségértékhez a 126. cikkel összhangban a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, ha a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be.
128. cikk
Kiemelkedően magas kockázatú tételek
(1) Az intézményeknek indokolt esetben 150 %-os kockázati súlyt kell rendelniük a kiemelkedően magas kockázatú kitettségekhez, ideértve a kollektív befektetési forma befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeket.
(2) A kiemelkedően magas kockázatú kitettségek közé tartozik a következő kitettségek bármelyike:
a) kockázatitőke-társaságokban fennálló befektetések;
b) a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alapokban fennálló befektetések, kivéve ha az alap megbízása nem tesz lehetővé a 2009/65/EK irányelv 51. cikkének (3) bekezdése alapján előírtnál nagyobb tőkeáttételt;
c) részesedés jellegű, nem tőzsdei befektetések (private equity);
d) spekulatív ingatlanfinanszírozás.
(3) Annak felmérésekor, hogy egy a (2) bekezdésben említett kitettségektől eltérő kitettség kiemelkedően magas kockázatú -e, az intézményeknek figyelembe kell venniük a következő kockázati jellemzőket:
a) nagy a kockázata annak, hogy az adós nemteljesítése következtében veszteség merül fel;
b) lehetetlen megfelelően megállapítani, hogy a kitettség az a) pontba tartozik-e.
Az EBH iránymutatásokat bocsát ki annak meghatározására, hogy a kitettségek mely típusai és milyen körülmények között minősülnek kiemelkedően magas kockázatúnak.
Az iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.
129. cikk
Fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek
(1) A 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvények (fedezett kötvények) abban az esetben jogosultak a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kedvezményes kezelésre, ha megfelelnek a (7) bekezdésben foglalt feltételeknek és ha a következő elismert eszközök valamelyike fedezi őket:
a) az Unióban lévő központi kormányzatokkal, a KBER-hez tartozó központi bankokkal, közszektorbeli intézményekkel, regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által garantált kitettségek;
b) a harmadik országbeli központi kormányzatokkal, harmadik országbeli központi bankokkal, multilaterális fejlesztési bankokkal, nemzetközi szervezetekkel szembeni vagy ezek által garantált, az e fejezet szerint az 1. hitelminőségi besorolásba tartozó kitettségek, valamint harmadik országbeli közszektorbeli intézményekkel, harmadik országbeli regionális kormányzatokkal és harmadik országbeli helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által garantált kitettségek, amelyekre a 115. cikk (1) vagy (2) bekezdése, illetve a 116. cikk (1), (2) vagy (4) bekezdése szerint az intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázati súlyokat alkalmazzák, és amelyek megfelelnek az e fejezetben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak; és az e pont szerinti azon kitettségek, amelyek legalább az e fejezetben meghatározott 2. hitelminőségi besorolásba tartoznak, feltéve, hogy nem haladják meg a kibocsátó intézmények fennálló fedezett kötvényállománya névértékének 20 %-át;
c) intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek megfelelnek az e fejezetben megállapított 1. hitelminőségi besorolásba tartoznak. Az ilyen jellegű kitettségek teljes összege nem haladhatja meg a kibocsátó intézmény fedezett kötvényállománya névértékének 15 %-át. Az európai unióbeli intézményekkel szembeni, száz napnál nem hosszabb lejáratú kitettségeknek nem szükséges, hogy az 1. hitelminőségi besorolásba tartozzanak; ezen intézményeknek legalább az e fejezetben meghatározott 2. hitelminőségi besorolásba kell, hogy tartozzanak.
d) az alábbiakkal fedezett hitelek:
i. lakóingatlan, a bármilyen elsőbbségi zálogjoggal kombinált zálogjogok tőkeösszege és a megterhelt ingatlanok értékének 80 %-a közül a kisebb értékig; vagy
ii. a francia Fonds Communs de Titrisation vagy ahhoz hasonló, valamely tagállam jogszabályai által szabályozott, lakóingatlanokkal kapcsolatos kitettségek értékpapírosítását végző értékpapírosító szervezet által kibocsátott előre sorolt értékjegyek. Amennyiben fedezetként ilyen előre sorolt értékjegyeket használnak, a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötvénytulajdonosok érdekeinek védelmére létrehozott különleges állami felügyeletnek biztosítania kell, hogy az értékjegyek alapjául szolgáló eszközök bármikor, ameddig a fedezeti összetevők közé tartoznak, legalább 90 %-ban olyan lakóingatlanra bejegyzett zálogjogokból álljanak, amelyek az értékjegyek után járó tőkeösszegek, a zálogjogok tőkeösszege és a zálogjoggal terhelt ingatlanok értékének 80 %-a közül a kisebb értékig elsőbbségi zálogjogokkal kombináltak, továbbá hogy az értékjegyek az e fejezetben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásba tartozzanak, és hogy az ilyen értékjegyek értéke ne haladja meg a fennálló kibocsátás névértékének 10 %-át.
e) a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által teljes mértékben garantált, az e fejezetben meghatározottak szerinti 2. vagy annál jobb hitelminőségi besorolásba tartozó lakóingatlannal fedezett hitelek, amennyiben az egyes hiteleknek a fedezett kötvényre vonatkozó, az e bekezdésben megállapított fedezettségi követelmény teljesítésére felhasznált része nem haladja meg a Franciaországban található biztosítékul szolgáló lakóingatlanok értékének 80 %-át, és amennyiben a jövedelemre vetített törlesztőrészlet legfeljebb 33 % a hiteldöntés meghozatalakor. A hiteldöntés időpontjában a lakóingatlant nem terhelheti jelzálogjog, és a 2014. január 1. után nyújtott hitelek esetében a hitelfelvevőnek szerződéses kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a hitelt nyújtó hitelintézet hozzájárulása nélkül nem terheli meg jelzáloggal az ingatlant. A jövedelemre vetített törlesztőrészlet a hitelfelvevő bruttó jövedelmének az a hányada, amely a hitel és a kamatok törlesztését fedezi. A fedezetnyújtó vagy az illetékes hatóságok által engedélyezett és felügyelt pénzügyi vállalkozás lehet, amelyre az intézményekre alkalmazott prudenciális követelményekhez hasonló szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, vagy pedig intézmény vagy biztosító. A fedezetnyújtónak a hitelkockázati veszteségeket viselő kölcsönös garanciaalapot vagy a biztosítók esetében azzal egyenértékű védelmet nyújtó alapot kell létrehoznia, és annak kalibrálását az illetékes hatóságoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk. Mind a hitelintézetnek, mind pedig a fedezetnyújtónak értékelnie kell a hitelfelvevő hitelképességét;
f) az alábbiakkal fedezett hitelek:
i. i. kereskedelmi ingatlan, a bármilyen elsőbbségi zálogjoggal kombinált zálogjogok tőkeösszege és a megterhelt ingatlanok értékének 60 %-a közül a kisebb értékig; vagy
ii. a francia Fonds Communs de Titrisation vagy ahhoz hasonló, valamely tagállam jogszabályai által szabályozott, kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos kitettségek értékpapírosítását végző értékpapírosító szervezet által kibocsátott előre sorolt értékjegyek. Amennyiben fedezetként ilyen előre sorolt részjegyeket használnak, a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötvénytulajdonosok érdekeinek védelmére létrehozott különleges állami felügyeletnek biztosítania kell, hogy az értékjegyek alapjául szolgáló eszközök bármikor, ameddig a fedezeti összetevők közé tartoznak, legalább 90 %-ban olyan kereskedelmi zálogjogokból álljanak, amelyek az értékjegyek után járó tőkeösszegek, a zálogjogok tőkeösszege és a zálogjoggal terhelt ingatlanok értékének 60 %-a közül a kisebb értékig elsőbbségi zálogjogokkal kombináltak, továbbá hogy az értékjegyek az e fejezetben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásba tartozzanak, és hogy az ilyen értékjegyek értéke ne haladja meg a fennálló kibocsátás névértékének 10 %-át.
Elismerhetők a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek, amennyiben a 60 %-os hitelfedezeti ráta legfeljebb 70 %-os szintig történő túllépésére kerül sor, ha a fedezett kötvényt biztosító teljes eszközérték legalább 10 %-kal meghaladja a fedezett kötvény fennálló névértékét, és a kötvénytulajdonos követelése teljesíti a 4. fejezetben meghatározott jogbiztonsági előírásokat. A kötvénytulajdonos követelése elsőbbséget élvez a biztosítékkal szembeni összes többi követeléssel szemben;
g) hajókra bejegyzett tengeri zálogjoggal fedezett hitelek, legfeljebb a biztosítékként nyújtott hajó értékének 60 %-a és az esetleges elsőbbségi tengeri zálogjogok értéke közötti különbözet erejéig.
Az első albekezdés c) pontja, d) pontjának ii. alpontja és f) pontjának ii. alpontja alkalmazásában az olyan kitettségeket, amelyeket a zálogjoggal terhelt ingatlannal vagy előre sorolt értékjegyekkel vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal fedezett hitelek adósai által teljesített, vagy a hitelekhez kapcsolódó felszámolási bevételekből történő fizetések továbbítása és kezelése eredményez, nem kell figyelembe venni az e pontokban említett határérték kiszámításakor.
Az illetékes hatóságok az EBH-val folytatott konzultációt követően részben eltekinthetnek az első albekezdés c) pontjának alkalmazásától és engedélyezhetik a kibocsátó intézmény fennálló fedezett kötvényállománya névértékének legfeljebb 10 %-áig a 2. hitelminőségi besorolást, feltéve, hogy az első albekezdés c) pontjában említett 1. hitelminőségi besorolás előírás alkalmazása bizonyíthatóan jelentős koncentrációs problémákhoz vezethet az érintett tagállamokban.
(2) Az (1) bekezdés a)– f) pontjában említetteknek megfelelően kell kezelni az olyan biztosítékot is, amelynek funkciója a jogszabályok értelmében kizárólag a kötvénytulajdonosok veszteségekkel szembeni védelmére korlátozódik.
(3) Az intézmények a fedezett kötvényeket biztosító ingatlanok esetében kötelesek teljesíteni a 208. cikkben meghatározott követelményeket és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályokat.
(4) Az olyan fedezett kötvényekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéshez hozzárendelt besorolás alapján a 6a. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni, összhangban a 136. cikkel.
6a. táblázat
|
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Kockázati súly |
10 % |
20 % |
20 % |
50 % |
50 % |
100 % |
(5) Az olyan fedezett kötvényekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, az azon intézménnyel szembeni fedezetlen, nem alárendelt kitettségekhez rendelt kockázati súly alapján kell kockázati súlyt rendelni, amely azokat kibocsátja. A kockázati súlyok közt a következő megfeleltetést kell alkalmazni:
a) ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 10 %-os kockázati súlyt kell rendelni;
b) ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 50 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni;
c) ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 100 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni;
d) ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 150 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(6) A 2007. december 31. előtt kibocsátott fedezett kötvények nem tartoznak az (1) és (3) bekezdés követelményei alá. Lejáratukig jogosultak a (4) és (5) bekezdés szerinti kedvezményes kezelésre.
(7) A fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek jogosultak a kedvezményes kezelésre, feltéve, hogy a fedezett kötvényekbe befektető intézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóságok részére a következőket:
a) a portfólióval kapcsolatban információkat kap legalább az alábbiakra vonatkozóan:
i. a fedezetek és a forgalomban lévő fedezett kötvényállomány értéke;
ii. a fedezeti eszközök földrajzi eloszlása és típusa, hitelnagyság, kamatláb és árfolyamkockázat;
iii. a fedezeti eszközök és a fedezett kötvények lejárati szerkezete; valamint
iv. azon hitelek százalékos aránya, amelyek esetében több mint 90 napos késedelem áll fenn;
b) a kibocsátó legalább félévenként az intézmény rendelkezésére bocsátja az a) pontban említett információkat.
130. cikk
Értékpapírosítási pozíciókat megtestesítő tételek
Az értékpapírosítási pozíciók esetén a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezetnek megfelelően kell kiszámítani.
131. cikk
Intézményekkel és vállalkozásokkal szembeni, rövidtávú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek
Az intézményekkel szembeni kitettségekhez és a vállalatokkal szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített rövidtávú hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéshez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 7. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.
7. táblázat
|
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Kockázati súly |
20 % |
50 % |
100 % |
150 % |
150 % |
150 % |
132. cikk
Kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségek
(1) A kollektív befektetési formák (a továbbiakban: KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha az intézmény a (2) bekezdés szerinti hitelkockázat-értékelési módszert, vagy – ha a (3) bekezdés feltételei teljesülnek – a (4) bekezdés szerinti vizsgálati módszert, illetve az (5) bekezdés szerinti átlagos kockázati súlyozás módszerét alkalmazza.
(2) Az olyan, KBF-ek befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéshez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 8. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.
8. táblázat
|
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Kockázati súly |
20 % |
50 % |
100 % |
100 % |
150 % |
150 % |
(3) Az intézmények KBF esetében a kockázati súlyt meghatározhatják a (4) és (5) bekezdéssel összhangban, ha teljesülnek a következő jogosultsági feltételek:
a) a KBF-et valamely tagállam felügyelete alá tartozó társaság kezeli, vagy harmadik országbeli KBF esetében teljesülnek a következő feltételek:
i. a KBF-et olyan társaság kezeli, amely az uniós jogban meghatározottal egyenértékűnek minősülő felügyelet hatálya alá tartozik;
ii. az illetékes hatóságok közötti együttműködés megfelelően biztosított;
b) a KBF tájékoztatója vagy más megfelelő dokumentuma tartalmazza a következőket:
i. az eszközkategóriák, amelyekbe a KBF befektethet;
ii. befektetési korlátok esetén a vonatkozó korlátok és azok kiszámításának módszerei;
c) a KBF gazdasági tevékenységéről legalább évente egyszer jelentés készül annak érdekében, hogy lehetővé váljon az eszközök és források, valamint a bevétel és a tevékenységek értékelése a beszámolási időszakra vonatkozóan.
Az a) pont alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országbeli KBF-ek befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekre a kockázati súlyok e bekezdés szerinti meghatározását, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ennek alkalmazását az adott harmadik ország esetében.
(4) Amennyiben az intézmény ismeri a KBF alapul szolgáló kitettségeit, akkor ezeket az alapul szolgáló kitettségeket megvizsgálhatja a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeire vonatkozó átlagos kockázati súlynak az ebben a fejezetben meghatározott módszerekkel összhangban történő számításához. Amennyiben a KBF alapul szolgáló kitettsége maga is egy másik, a (3) bekezdés feltételeit teljesítő KBF részvényeinek formájában fennálló kitettség, az intézmény megvizsgálhatja az említett másik KBF alapul szolgáló kitettségeit.
(5) Amennyiben az intézmény nem ismeri a KBF alapul szolgáló kitettségeit, akkor a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeire vonatkozó átlagos kockázati súlyt kiszámíthatja az ebben a fejezetben meghatározott módszerekkel összhangban, feltételezve, hogy a KBF a befektetési politikája által megengedett maximális mértékig először a legmagasabb tőkekövetelményt eredményező kitettségi osztályokba fektet be, majd egyre alacsonyabb tőkekövetelményű kitettségi osztályokba fektet, amíg el nem éri a teljes befektetésre vonatkozó felső határt.
Az intézmények a KBF-re vonatkozó kockázati súly (4) és (5) bekezdésben meghatározott módszernek megfelelő kiszámítása és jelentése céljából a következő harmadik felekre támaszkodhatnak:
a) a KBF letétkezelő intézménye vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozása, feltéve hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy pénzügyi vállalkozásnál helyez letétbe;
b) az a) pont alá nem tartozó KBF-ek esetében a KBF kezelő társasága, feltéve, hogy a KBF-kezelő társaság megfelel a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott kritériumoknak.
Az első albekezdésben említett számítások helyességét külső auditornak kell megerősítenie.
133. cikk
Részvényjellegű kitettségek
(1) Részvényjellegű kitettségnek minősülnek a következő kitettségek:
a) nem hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni hátrasorolt maradványkövetelést testesítenek meg;
b) hitelviszonyt megtestesítő kitettségek és egyéb értékpapírok, partnerségek, származtatott ügyletek és egyéb eszközök, amelyek gazdasági tartalma hasonló az a) pontban ismertetett kitettségekhez.
(2) A részvényjellegű kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve ha a második résznek megfelelően levonandók, ha a 48. cikk (4) bekezdésének megfelelően 250 %-os kockázati súlyt kapnak, ha a 89. cikk (3) bekezdésének megfelelően 1 250 %-os kockázati súlyt kapnak vagy a 128. cikknek megfelelően magas kockázatú kitettségként kezelendők.
(3) Más intézmények által kibocsátott tőke- vagy szabályozóitőke-instrumentumokba történő befektetést részvényjellegű kitettségként kell kezelni kivéve, ha a szavatolótőkéből levonásra kerülnek, vagy a 48. cikk (4) bekezdése alapján 250 %-os kockázati súlyt kapnak, vagy a 128. cikknek megfelelően magas kockázatú kitettségként kezelendők.
134. cikk
Egyéb tételek
(1) A 86/635/EGK irányelv 4. cikkének „Eszközök” címszó alatti 10. pontja szerinti tárgyi eszközökhöz 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(2) Az olyan előtörlesztésekhez és esedékes, de még be nem folyt jövedelem aktív időbeli elhatárolásaihoz, amelyek esetében az intézmény nem képes a 86/635/EGK irányelv szerint meghatározni a partnert, 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(3) A beszedés alatt levő készpénztételekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni. A készpénz-állományhoz és az azzal egyenértékű készpénztételekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(4) 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni a saját trezorokban tárolt vagy – a tömbarany-kötelezettségekkel fedezett rész mértékéig – a letétbe helyezett tömbaranyhoz.
(5) Visszavásárlási megállapodás mellett kötött eszközeladási (repo)-ügyletek, valamint sima határidős vételi ügyletek esetében a kockázati súly a szóban forgó eszközökhöz rendelt kockázati súly, nem pedig az ügyletek partnereihez rendelt kockázati súly.
(6) Amennyiben valamely intézmény hitelkockázati fedezetet nyújt több kitettségre vonatkozóan olyan feltétellel, hogy fizetésre akkor kerül sor, ha a kitettségek körében bekövetkezik az n-edik nemteljesítés, és e hitelkockázati eseménnyel megszűnik a szerződés, és a termékhez rendelkezésre áll külső hitelminősítő intézet által készített külső hitelminősítés, az 5. fejezetben előírt kockázati súlyokat kell alkalmazni. Ha a terméket nem minősítette egy külső hitelminősítő intézet, a kockázattal súlyozott kitettségérték megállapításához össze kell adni – az összeget 1 250 %-ban maximálva – n-1 kitettség kivételével a kosárban szereplő összes kitettség kockázati súlyait, és ezt meg kell szorozni a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékével. Az összesítésbe bele nem számítandó n-1 kitettségeket oly módon kell megválasztani, hogy olyan kitettségek tartozzanak közéjük, amelyek mindegyikéhez alacsonyabb kockázattal súlyozott kitettségérték tartozik, mint az összesítésben szereplő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke.
(7) A lízing kitettségértéke a minimális lízingdíjak diszkontált összege. A minimális lízingdíjak azok a pénzösszegek, amelyek a lízingszerződés időtartama során a lízingbe vevőtől követelnek vagy követelhetnek, és bármiféle engedményes opció, amelynek gyakorlása meglehetősen biztos. Ha a lízingbe vevőtől eltérő féltől követelhető, hogy a lízingelt eszköz maradványértékéhez kapcsolódó fizetést teljesítsen, és ez a fizetési kötelezettség megfelel a 201. cikk szerinti, a fedezetnyújtók elismerhetőségére vonatkozó feltételeknek, valamint a 213–215. cikkben említett egyéb garanciatípusok elismerésére vonatkozó követelményeknek, ezt a fizetési kötelezettséget figyelembe lehet venni a 4. fejezet alapján előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként. Ezeket a kitettségeket a 112. cikkel összhangban a megfelelő kitettségi osztályba kell sorolni. Ha a kitettség lízingelt eszközök maradványértéke, a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása a következő: 1/t * 100 % * maradványérték, ahol t a következő értékek közül a nagyobb: 1 és a lízingszerződés években kifejezett hátralevő futamidejéhez legközelebb lévő egész szám.
3. szakasz
A hitelkockázat-értékelés elismerése és hozzárendelése a besorolásokhoz
1. alszakasz
A külső hitelminősítő intézetek elismerése
135. cikk
Külső hitelminősítő intézetek általi hitelminősítések alkalmazása
(1) Az e fejezet szerinti kitettségek kockázati súlyának meghatározásához csak olyan külső hitelminősítés használható, amelynek külső hitelminősítő intézet általi kibocsátására, vagy befogadására az 1060/2009/EK rendeletnek megfelelően került sor.
(2) Az EBH az 1060/2009/EK rendelet 2. cikke (4) bekezdésének és 18. cikke (3) bekezdésének megfelelően a honlapján közzéteszi a külső hitelminősítő intézetek listáját.
2. alszakasz
A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek hozzárendelése a hitelminősítési besorolásokhoz
136. cikk
A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek hozzárendelése a hitelminősítési besorolásokhoz
(1) Az EBH, az EBFH és az EÉPH a vegyes bizottságon keresztül végrehajtási standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek célja minden külső hitelminősítő intézet vonatkozásában annak meghatározása, hogy a 2. szakaszban meghatározott hitelminőségi besorolások melyikének felel meg a külső hitelminősítő intézet megfelelő hitelminősítése („hozzárendelés”). Ezeknek a meghatározásoknak tárgyilagosaknak és következeteseknek kell lenniük.
Az EBH, az EBFH és az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz, és szükség esetén módosított végrehajtás-technikai standardtervezeteket nyújt be.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével, valamint az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelettel összhangban történő elfogadására.
(2) A hitelminősítések hozzárendelésének meghatározása során az EBH, az EBFH és az EÉPH teljesíti a következő követelményeket:
a) az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok közötti különbségtétel érdekében az EBH, az EBFH és az EÉPH figyelembe vesz bizonyos mennyiségi tényezőket, mint például az egy-egy hitelminősítési kategóriába sorolt elemek hosszú távú nemteljesítési arányát. A közelmúltban alapított, valamint azon külső hitelminősítő intézetek esetében, amelyek csak kevés nemteljesítési adattal rendelkeznek, az EBH, az EBFH és az EÉPH felkéri a külső hitelminősítő intézetet, hogy becsülje meg az egy-egy hitelminősítési kategóriába sorolt elemekhez kapcsolódó hosszú távú nemteljesítések arányát;
b) az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok közötti különbségtétel érdekében, az EBH, az EBFH és az EÉPH figyelembe vesz minőségi tényezőket is, úgymint a Külső hitelminősítő intézetek által minősített kibocsátók körét, a külső hitelminősítő intézetek által adott hitelminősítések körét, az egyes hitelminősítések jelentését és a nemteljesítésnek a külső hitelminősítő intézetek által alkalmazott meghatározását;
c) az EBH, az EBFH és az EÉPH összehasonlítja az adott külső hitelminősítő intézet egyes hitelminősítéseihez tartozó nemteljesítési arányokat, és ezeket egy olyan refernciaértékkel (benchmark) hasonlítja össze, amelyek alapja az a nemteljesítési arány, amelyet más külső hitelminősítő intézetek tapasztaltak azon kibocsátókkal kapcsolatban, amelyek egyenértékű hitelkockázati szintet képviselnek;
d) amennyiben egy bizonyos külső hitelminősítő intézet által adott hitelminősítés esetében tapasztalt nemteljesítések aránya lényegesen és rendszeresen magasabb, mint a referenciaérték (benchmark), az EBH, az EBFH és az EÉPH az adott külső hitelminősítő intézet hitelminősítéseihez magasabb hitelminőségi besorolást rendel a hitelminősítési kategóriák közül;
e) amennyiben az EBH, az EBFH és az EÉPH növelte az egy adott külső hitelminősítő intézet általi egyedi hitelminősítéshez társuló kockázati súlyt, és az adott külső hitelminősítő intézet hitelminősítéseinél tapasztalt nemteljesítések aránya már nem lényegesen és rendszeresen magasabb a referenciaértéknél (benchmark), az EBH, az EBFH és az EÉPH visszaállíthatja a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéseinek eredeti hitelminőségi besorolását a hitelminősítési kategóriák közül.
(3) Az EBH, az EBFH és az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2) bekezdés a) pontjában említett mennyiségi tényezők, a b) pontjában említett minőségi tényezők és c) pontjában említett referenciaérték (benchmark) meghatározása céljából.
Az EBH, az EBFH és az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével, valamint az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelettel összhangban történő elfogadására.
3. alszakasz
Exporthitel-ügynökségek általi hitelminősítés alkalmazása
137. cikk
Exporthitel-ügynökségek általi hitelminősítés alkalmazása
(1) A 114. cikk alkalmazásában az intézmények felhasználhatják az intézmény által kijelölt exporthitel-ügynökség hitelminősítéseit, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:
a) a hitelminősítés a „hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló OECD-megállapodásban” részt vevő exporthitel-ügynökségek konszenzusos kockázatminősítése;
b) az exporthitel-ügynökség közzéteszi hitelminősítéseit, és az exporthitel-ügynökség az OECD által elfogadott módszereket alkalmazza, és a hitelminősítéshez az OECD által elfogadott módszerek által meghatározott nyolc minimális exportbiztosítási díj (MEBD) egyike társul. Az intézmények visszavonhatják az exporthitel-ügynökség kijelölését. Az intézményeknek tényszerű indokolással kell alátámasztaniuk a visszavonást, ha konkrét jelek utalnak arra, hogy a visszavonás célja a tőkemegfelelési követelmények csökkentése.
(2) Az olyan kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan – kockázati súlyozási célból – felhasználásra alkalmasnak minősül egy exporthitel-ügynökség általi hitelminősítés, a 9. táblázat szerint kell kockázati súlyt rendelni.
9. táblázat
|
MEBD |
0 |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
|
Kockázati súly |
0 % |
0 % |
20 % |
50 % |
100 % |
100 % |
100 % |
150 % |
4. szakasz
A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek használata a kockázati súlyok meghatározására
138. cikk
Általános követelmények
Az intézmények az eszközökhöz és mérlegen kívüli tételekhez rendelendő kockázati súlyok meghatározására jogosultak kijelölni egy vagy több külső hitelminősítő intézetet. Az intézmények visszavonhatják a külső hitelminősítő intézet kijelölését. Az intézményeknek tényszerű indokolással kell alátámasztaniuk a visszavonást, ha konkrét jelek utalnak arra, hogy a visszavonás célja a tőkemegfelelési követelmények csökkentése. A hitelminősítéseket nem szabad szelektív módon használni. Az intézményeknek megbízáson alapuló hitelminősítéseket kell használniuk. Mindazonáltal megbízás nélküli hitelminősítéseket is használhatnak abban az esetben, ha az EBH megerősítette, hogy egy külső hitelminősítő intézet megbízás nélküli hitelminősítésének minősége nem tér el az adott külső hitelminősítő intézet megbízáson alapuló hitelminősítéseinek minőségétől. Az EBH megtagadja vagy visszavonja a megerősítést különösen abban az esetben, ha a külső hitelminősítő intézet egy megbízás nélküli hitelminősítést arra használt fel, hogy a minősített szervezetre nyomást gyakorolva elérje, hogy az hitelminősítést vagy más szolgáltatásokat rendeljen meg. A hitelminősítések felhasználása során az intézmények kötelesek teljesíteni a következő követelményeket:
a) amennyiben egy intézmény egy külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések használata mellett dönt bizonyos kitettségi osztályba tartozó tételek esetében, az említett hitelminősítéseket következetesen, az adott kategóriába tartozó összes kitettségre vonatkozóan alkalmaznia kell;
b) amennyiben egy intézmény egy külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések alkalmazása mellett dönt, az adott külső hitelminősítő intézet minősítéseit a későbbiekben is folyamatosan és következetesen kell alkalmaznia;
c) az intézmény csak azokat a külső hitelminősítő intézetek által kiadott hitelminősítéseket használhatja, amelyeknek elkészítésekor figyelembe vették a tőke és az utána járó kamatok teljes összegét;
d) ha egy minősített tételre vonatkozóan csak egy, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, akkor ezt a hitelminősítést kell alkalmazni a szóban forgó tétel kockázati súlyának meghatározására;
e) ha egy minősített tételre vonatkozóan két, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, és ez a kettő különböző kockázati súlyoknak felel meg, a magasabb kockázati súlyt kell alkalmazni;
f) ha egy minősített tételre vonatkozóan több mint két, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, a két legalacsonyabb kockázati súlyt eredményező két minősítést kell figyelembe venni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly különböző, akkor a magasabbat kell alkalmazni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly azonos, akkor azt a kockázati súlyt kell alkalmazni.
139. cikk
Kibocsátói és kibocsátási hitelminősítés
(1) Amennyiben egy adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez egy kitettséget jelentő tétel tartozik, létezik hitelminősítés, ezt a hitelminősítést kell felhasználni az adott tételhez tartozó kockázati súly meghatározására.
(2) Amennyiben egy adott tételre vonatkozóan nem létezik közvetlenül alkalmazandó hitelminősítés, de létezik hitelminősítés egy olyan adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez a kitettséget jelentő tétel nem tartozik, vagy általános hitelminősítés létezik a kibocsátóra vonatkozóan, akkor ezt a hitelminősítést abban az esetben kell alkalmazni, ha:
a) magasabb kockázati súlyt eredményez, mint amekkora kockázati súlyt egyébként az adott kitettség kapna, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál hátrébb sorolt; vagy
b) alacsonyabb kockázati súlyt képez, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál előrébb sorolt.
A kitettséget minden egyéb esetben nem minősítettként kell kezelni.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés nem zárhatja ki a 129. cikk alkalmazását.
(4) Egy vállalatcsoporton belüli kibocsátóra vonatkozó hitelminősítések nem alkalmazhatók egy ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó másik kibocsátóra vonatkozó hitelminősítésként.
140. cikk
Hosszú távú és rövid távú hitelminősítések
(1) A rövid távú hitelminősítések csak rövid lejáratú eszközt vagy mérlegen kívüli tételeket megtestesítő, intézményekkel és vállalkozásokkal szembeni kitettségekre alkalmazhatók.
(2) Bármely rövidtávú hitelminősítés csak arra a tételre alkalmazható, amelyre a rövidtávú hitelminősítés vonatkozik, és nem használható bármely más tételre vonatkozó kockázati súlyok meghatározására, kivéve a következő esetekben:
a) ha egy rövid távú, minősített ügylethez 150 %-os kockázati súly van rendelve, akkor az illető adós összes nem minősített, fedezetlen – rövid vagy hosszú lejáratú – kitettségéhez szintén 150 %-os kockázati súlyt kell rendelni;
b) ha egy rövidtávú, minősített ügylethez 50 %-os kockázati súly van rendelve, egyetlen nem minősített, rövid lejáratú kitettséghez sem rendelhető 100 %-osnál alacsonyabb kockázati súly.
141. cikk
Hazai pénznemben és devizában fennálló tételek
Egy kötelezett hazai pénznemében denominált tételre vonatkozó hitelminősítése nem használható fel ugyanezen kötelezett más devizában denominált másik kitettségéhez tartozó kockázati súly meghatározására.
Amennyiben egy kitettség egy intézmény által a piacon elsőbbségi hitelezőként elismert multilaterális fejlesztési bank által nyújtott hitel igénybevételéből ered, a kötelezettel szembeni hazai pénznemben fennálló kitettségre vonatkozó hitelminősítés felhasználható a kockázati súly megállapítása céljából.
3. FEJEZET
Belső minősítésen alapuló módszer
1. szakasz
Az IRB-módszer alkalmazásának az illetékes hatóságok általi engedélyezése
142. cikk
Fogalommeghatározások
(1) E fejezet alkalmazásában:
1. „minősítési rendszer”: az összes módszer, folyamat, ellenőrzés, adatgyűjtő és informatikai rendszer, amelyet a hitelkockázat mérésére, a kitettségek minősítési kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolására, valamint a nemteljesítési és veszteségi becslések mennyiségi meghatározására alakítottak ki egy adott kitettségtípusra vonatkozóan;
2. „kitettségtípus”: egységesen kezelt, bizonyos ügylettípus által képzett kitettségek csoportja, amelyek korlátozódhatnak egyetlen vállalkozásra vagy egy csoporton belüli vállalkozás- alcsoportra, feltéve, hogy a csoport más vállalkozásainál másképp kezelik ugyanazt a kitettségtípust;
3. „üzleti egység”: bármely különálló szervezeti vagy jogi egység, üzletág, földrajzi hely;
4. „nagyméretű pénzügyi ágazatbeli szervezet”: bármely olyan pénzügyi ágazatbeli szervezet, amely megfelel a következő feltételeknek:
a) összes, egyedi vagy összevont alapon számított eszköze nagyobb vagy egyenlő a 70 milliárd EUR-s küszöbbel, az eszközérték megállapításához a legutóbb auditált pénzügyi kimutatást vagy összevont pénzügyi kimutatást használva; és
b) uniós prudenciális szabályozás vagy egy harmadik ország joga alá tartozik, amely az unióssal legalább egyenértékű prudenciális felügyeletet és szabályozást alkalmaz, vagy egy leányvállalata ilyen szabályozás, illetve felügyelet alá tartozik.
5. „nem szabályozott pénzügyi ágazatbeli szervezet”: bármely egyéb szervezet, amely nem pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezet, de főtevékenységként a 2013/36/EU irányelv I. mellékletében vagy a 2004/39/EK irányelv I. mellékletében felsorolt egy vagy több tevékenységet végzi;
6. „ügyfél kategória”: olyan kockázati kategória egy minősítési rendszer ügyfélminősítési skálájánbelül, amelybe az ügyfeleket a nemteljesítési valószínűség-becslések kiszámítására használt, meghatározott és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján besorolják;
7. „ügyletkategória”: olyan kockázati kategória egy minősítési rendszer ügyletminősítési kategóriáin belül, amelybe a kitettségeket a nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) saját becsléseinek kiszámítására használt, meghatározott és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján besorolják;
8. „állománykezelő”: olyan szervezet, amely a vásárolt követelések egy halmazát vagy az alapul szolgáló hitelkitettségeket napi szinten kezeli.
(2) Az e cikk (1) bekezdése 4. pontjának b) alpontja alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktusok útján határozhat arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.
143. cikk
Az IRB-módszer használatának engedélyezése
(1) Amennyiben teljesülnek az ebben a fejezetben meghatározott feltételek, az illetékes hatóság köteles engedélyezni az intézmények számára, hogy kockázattal súlyozott kitettségértékeiket a belső minősítésen alapuló módszer (a továbbiakban: IRB-módszer) használatával számítsák ki.
(2) Az IRB-módszer – beleértve a nemteljesítéskori veszteségráta (a továbbiakban: LGD) és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseit – használatára vonatkozóan előzetes engedélyt kell kérni minden egyes kitettségi osztály és minősítési rendszer, valamint a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modellen alapuló módszerek és minden egyes, az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők becslésére vonatkozó módszer esetében.
(3) Az intézményeknek meg kell szerezniük az illetékes hatóságok előzetes engedélyét a következőkre vonatkozóan:
a) olyan minősítési rendszer alkalmazási körének vagy a részvényjellegű kitettségre vonatkozó belső modellen alapuló módszer alkalmazási körének az érdemi megváltoztatása, amelynek használatára az intézmény engedélyt kapott;
b) olyan minősítési rendszer vagy a részvényjellegű kitettségre vonatkozó belső modellen alapuló módszer lényeges megváltoztatása, amelynek használatára az intézmény engedélyt kapott.
A minősítési rendszer alkalmazási köre az azon releváns kitettségtípushoz tartozó összes kitettséget foglalja magában, amelyre a minősítési rendszert kialakították.
(4) Az intézményeknek értesíteniük kell az illetékes hatóságokat a minősítési rendszerek és a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modellen alapuló módszerek minden módosításáról.
(5) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján megállapítható, hogy egy meglévő minősítési rendszer olyan egyéb újonnan bevont kitettségekre való alkalmazása, amelyekre az adott minősítési rendszer addig nem terjedt ki, valamint az IRB-módszer szerinti minősítési rendszerek és a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modellen alapuló módszerek módosításai lényegesek-e.
Az EBH 2013. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
144. cikk
Az IRB-módszer alkalmazására vonatkozó kérelem illetékes hatóságok általi elbírálása
(1) Az illetékes hatóság a 143. cikk alapján kizárólag akkor adhat engedélyt az intézmények számára az IRB-módszer használatára, beleértve az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek használatát, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy az ebben a fejezetben meghatározott követelmények teljesülnek, különös tekintettel a 6. szakaszban meghatározottakra, és hogy az intézmények hitelkockázati kitettségek kezelésére és minősítésére szolgáló rendszerei megbízhatóak és azokat integritással hajtják végre, és mindenekelőtt, hogy az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyította, hogy teljesülnek a következő standardok:
a) az intézmény minősítési rendszerei biztosítják a ügyfelek és ügyletek jellegzetességeinek megfelelő felmérését, az érdemi kockázatmegkülönböztetést, valamint a pontos és következetes mennyiségi kockázatbecsléseket;
b) a szavatolótőke-követelmények számítása során használt belső minősítések, a nemteljesítésre és a veszteségre tett becslések, valamint a kapcsolódó rendszerek és eljárások alapvető szerepet játszanak a kockázatkezelési és a döntéshozatali folyamatban, valamint az intézmény hiteldöntéseiben, belső tőkeallokációjában és vállalatirányítási funkcióiban;
c) az intézmény hitelkockázati kontroll egységgel rendelkezik, amely felelős minősítési rendszereiért, és amely megfelelően független és illetéktelen befolyástól mentes;
d) az intézmény minden releváns adatot összegyűjt és tárol, hogy hatékony módon támogassa a hitelkockázat-mérési és -kezelési folyamatát;
e) az intézmény dokumentálja minősítési rendszereit, azok kialakításának okait és validálja minősítési rendszereit;
f) az intézmény validálta minden egyes minősítési rendszerét és minden egyes, a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszerét egy megfelelő időszakban, azt megelőzően, hogy engedélyt kapott volna e minősítési rendszer, illetve e részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszer használatára, ez alatt az időszak alatt felmérte, hogy a minősítési rendszer, illetve a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszer illeszkedik-e a minősítési rendszer vagy a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszer alkalmazási köréhez, és megtette az e felmérésből következő, az említett minősítési rendszerekben vagy a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszerekben szükséges változtatásokat;
g) az intézmény az IRB-módszer szerint kiszámította a kockázati paraméterekre vonatkozó becsléseiből eredő szavatolótőke-követelményeket, és képes a 99. cikkben előírt jelentés benyújtására;
h) az intézmény a minősítési rendszerek alkalmazási körébe tartozó valamennyi kitettséget besorolta és továbbra is besorolja az adott minősítési rendszer valamelyik minősítési kategóriájába vagy halmazába; az intézmény a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszerek alkalmazási körébe tartozó valamennyi kitettséget besorolta és továbbra is besorolja az adott belső modelleken alapuló módszer valamelyik minősítési kategóriájába vagy halmazába.
Az IRB-módszer használatára vonatkozó követelmények, beleértve az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseit, akkor is alkalmazandók, ha az intézmény olyan minősítési rendszert, vagy minősítési rendszeren belül használt olyan modellt alkalmaz, amelyet harmadik féltől vásárolt.
(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon módszerek meghatározása céljából, amelyeket az illetékes hatóságoknak alkalmazniuk kell annak megállapítása során, hogy egy intézmény teljesíti-e az IRB-módszer használatára vonatkozó követelményeket.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.
145. cikk
Az IRB-módszerek használatával kapcsolatos korábbi tapasztalat
(1) Az IRB módszer alkalmazásának engedélyezéséhez a kérelmező intézménynek az IRB-módszer használatának engedélyezését megelőző legalább három éven át a szóban forgó IRB kitettségi osztályokra vonatkozóan olyan minősítési rendszereket kell alkalmaznia, amelyek lényegében összhangban vannak a 6. szakaszban a belső kockázat mérésére és kezelésére vonatkozóan meghatározott követelményekkel.
(2) Az LGD-k és hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek alkalmazását kérelmező intézménynek az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítania kell, hogy az LGD-kre és hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becsléseket olyan módon becsülte és alkalmazta az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek használatára való jogosultságot megelőző legalább három éven át, amely nagyjából lényegében összhangban volt a 6. szakaszban e paraméterek saját becsléseinek használatára vonatkozóan meghatározott követelményekkel.
(3) Amennyiben egy intézmény az első engedély megadását követően kiterjeszti az IRB-módszer használatát, az intézménynek elegendő tapasztalattal kell rendelkeznie ahhoz, hogy az (1) és (2) bekezdés követelményeinek a módszer körébe ezáltal újonnan bevont kitettségek tekintetében is megfeleljen. Ha a minősítési rendszer használatát olyan kitettségekre terjesztik ki, amelyek olyan jelentősen eltérnek az addigi alkalmazási körtől, hogy a meglévő tapasztalatról ésszerűen nem feltételezhető, hogy elegendő az alkalmazási körbe újonnan bevont kitettségek tekintetében az említett rendelkezések követelményeinek teljesítéséhez, akkor az újonnan bevont kitettségekre az (1) és (2) bekezdés követelményei külön alkalmazandók.
146. cikk
Intézkedések abban az esetben, ha e fejezet követelményei már nem teljesülnek
Ha valamely intézmény már nem teljesíti az e fejezetben meghatározott követelményeket, tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot, és:
a) az illetékes hatóság számára kielégítő tervet kell benyújtania arról, hogy belátható időn belül miként fog újra megfelelni a követelményeknek, és az illetékes hatóság által jóváhagyott határidőig meg kell valósítania a tervet; vagy
b) az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítania kell, hogy a nemmegfelelés hatása elhanyagolható jelentőségű.
147. cikk
A kitettségek kitettségi osztályokba való sorolásának módszere
(1) Az intézmény által a kitettségek különböző kitettségi osztályokba való sorolásához használt módszernek megfelelőnek és időben következetesnek kell lennie.
(2) Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:
a) központi kormányzattal vagy központi bankkal szembeni kitettségek;
b) intézményekkel szemben fennálló kitettségek;
c) vállalkozásokkal szembeni kitettségek;
d) lakossággal szembeni kitettségek;
e) részvényjellegű kitettségek;
f) értékpapírosítási pozíciókat képviselő tételek;
g) egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök.
(3) A következő kitettségeket a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott osztályba kell sorolni:
a) regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal vagy az közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek a 115. cikk és a 116. cikk alapján központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelendők;
b) a 117. cikk (2) bekezdésében említett multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek;
c) nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek, amelyek a 118. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnak.
(4) A következő kitettségeket a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott osztályba kell sorolni:
a) regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségek, amelyek a 115. cikk (2) és (4) bekezdése szerint nem kezelhetők központi kormányzattal szembeni kitettségként;
b) közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek a 116. cikk (4) bekezdése szerint nem kezelhetők központi kormányzattal szembeni kitettségként;
c) multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek, amelyekhez nem rendelhető 0 %-os kockázati súly a 117. cikk alapján; és
d) pénzügyi vállalkozásokkal szembeni kitettségek, amelyek a 119. cikk (5) bekezdése alapján intézményekkel szembeni kitettségként kezelendők.
(5) A (2) bekezdés d) pontjában meghatározott lakossággal szembeni kitettségi osztályba való besoroláshoz a kitettségeknek a következő kritériumoknak kell megfelelniük:
a) a következők egyikével szembeni kitettségeknek kell lenniük:
i. egy, vagy több természetes személlyel szembeni kitettség;
ii. kkv-val szembeni kitettség, feltéve hogy ez esetben a kötelezett ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló kötelezett ügyfelek csoportjának az intézménnyel, valamint az anyavállalatokkal és azok leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, beleértve bármilyen késedelmes kitettséget, bele nem értve azonban a lakóingatlan-biztosítékkal biztosított kitettségeket, az intézmény tudomása szerint nem haladhatja meg az 1 millió EUR-t, és az intézmény megfelelő lépéseket tett arra, hogy erről megbizonyosodjon;
b) az intézménynek kockázatkezelése során mindenkor következetesen és hasonló módon kell kezelnie őket;
c) nem kezelhetik őket egyedileg, a vállalati kitettségi osztályba tartozó kitettségekhez hasonló módon;
d) mindegyikük jelentős számú hasonlóan kezelt kitettség egyikét jelenti.
Az első albekezdésben felsorolt kitettségek mellett a minimális lakossági lízingfizetések jelenértékét is a lakossággal szembeni kitettségi osztályba kell sorolni.
(6) A következő kitettségeket a (2) bekezdés e) pontjában meghatározott részvényjellegű kitettségi osztályba kell sorolni:
a) nem hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni hátrasorolt maradványkövetelést testesítenek meg;
b) hitelviszonyt megtestesítő kitettségek és egyéb értékpapírok, partnerségek, származtatott ügyletek és egyéb eszközök, amelyek gazdasági tartalma hasonló az a) pontban ismertetett kitettségekhez.
(7) Minden hitelkötelezettséget, amely nem sorolható a (2) bekezdés a), b), d), e) és f) pontjában említett kitettségi osztályok egyikébe sem, az említett bekezdés c) pontjában említett vállalati kitettségi osztályba kell sorolni.
(8) Az intézményeknek a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott vállalati kitettségi osztályon belüli külön kategóriába, a speciális hitelezési kitettségek körébe kell sorolniuk a következő jellegzetességekkel bíró kitettségeket:
a) a kitettség olyan szervezettel szemben áll fenn, amelyet kimondottan fizikai eszközök finanszírozására vagy működtetésére hoztak létre, vagy gazdasági szempontból hasonló kitettség;
b) a szerződéses megállapodások azt eredményezik, hogy a hitelező nagymértékben rendelkezik az eszközök és az általuk termelt jövedelem felett;
c) a kötelezettség visszafizetésének fő forrása a finanszírozott eszközök által termelt jövedelem, nem pedig a tágabb értelemben vett kereskedelmi vállalkozás ettől független teljesítménye.
(9) A lízingelt ingatlanok maradványértékét a (2) bekezdés g) pontjában meghatározott kitettségi osztályba kell sorolni, kivéve a maradványérték azon részét, amely már a 166. cikk (4) bekezdésében meghatározott lízingkitettség része.
(10) A kosáron alapulú, n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatíva révén nyújtott fedezetből eredő kitettség a (2) bekezdés szerinti osztályok közül ugyanabba az osztályba sorolandó, mint amelybe a kosárban szereplő kitettségeket kellene sorolni, kivéve ha a kosárban szereplő egyes kitettségeket más és más kitettségi osztályba kellene sorolni, mely esetben a kitettség a (2) bekezdés c) pontja szerinti vállalati kitettségi osztályba sorolandó.
148. cikk
Az IRB-módszer különböző kitettségi osztályok és üzleti egységek tekintetében történő bevezetésének feltételei
(1) Az intézmények, valamint bármely anyavállalat és leányvállalatai kötelesek minden kitettségre alkalmazni az IRB-módszert, kivéve, ha az illetékes hatóságoktól engedélyt kaptak a sztenderd módszer tartós használatára, a 150. cikknek megfelelően.
Amennyiben az illetékes hatóságok előzetesen engedélyezik, az IRB-módszer alkalmazásának bevezetése történhet fokozatosan is: ugyanazon üzleti egységen belül a 147. cikkben említett egyes kitettségi osztályokra, ugyanazon csoporton belül az egyes üzleti egységekre, illetve az LGD-kre vagy a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazásakor a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázati súlyainak kiszámítására.
A 147. cikk (5) bekezdésében említett lakossággal szembeni kitettségi osztály esetében a módszer alkalmazása bevezethető fokozatosan a 154. cikkben meghatározott különböző korrelációknak megfelelő egyes kitettségi alosztályokra.
(2) Az illetékes hatóságok kötelesek meghatározni azt az időtartamot, amely során az intézményeknek, valamint bármely anyavállalatnak és leányvállalatainak minden kitettségre vonatkozóan be kell vezetniük az IRB-módszert. Az időtartamnak olyannak kell lennie, amelyet az illetékes hatóságok az intézmények vagy bármely anyavállalat és leányvállalatai tevékenységének természete és mérete, valamint az alkalmazandó minősítési rendszerek száma és természete alapján megfelelőnek ítélnek.
(3) Az intézmények az IRB-módszer alkalmazását az illetékes hatóságok által meghatározott feltételek szerint kötelesek bevezetni. Az illetékes hatóság által kialakított feltételeknek biztosítaniuk kell azt, hogy ne lehessen szelektív módon igénybe venni az (1) bekezdés adta lehetőséget azon kitettségi osztályokra vagy üzleti egységekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények csökkentésének céljával, amelyeket még be kell vonni az IRB-módszerbe, vagy az LGD-kre és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazási körébe.
(4) Azon intézményeknek, amelyek csak 2013. január 1-je után kezdték használni az IRB-módszert, vagy amelyek számára az illetékes hatóságok eddig az időpontig írták elő, hogy gondoskodjanak tőkekövetelményeik kiszámítása céljából a sztenderd módszer alkalmazhatóságáról, továbbra is lehetőségük van arra, hogy a tőkekövetelmények kiszámításához minden kitettségükre vonatkozóan a sztenderd módszert használják a bevezetési időtartam alatt, amíg az illetékes hatóságok nem értesítik őket, hogy meggyőződtek arról, hogy az IRB-módszer tényleges bevezetése nagy valószínűséggel feltételezhető.
(5) Az az intézmény, amely engedéllyel rendelkezik az IRB-módszer alkalmazására bármely kitettségi osztályra vonatkozóan, köteles az IRB-módszert használni a 147. cikk (2) bekezdésének e) pontjában foglalt részvényjellegű kitettségi osztályra vonatkozóan, kivéve, ha az intézménynek a 150. cikknek megfelelően engedélye van a sztenderd módszer alkalmazására a részvényjellegű kitettségek és a 147. cikk (2) bekezdésének g) pontjában foglalt egyéb nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök vonatkozásában.
(6) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságoknak meg kell határozniuk az IRB-módszernek a (3) bekezdésben említett kitettségi osztályok tekintetében történő fokozatos bevezetésének megfelelő módját és ütemezését.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
149. cikk
A kevésbé bonyolult módszerek alkalmazásához való visszatérés feltételei
(1) Az adott kitettségi osztály vagy kitettségtípus vonatkozásában IRB-módszert használó intézmény nem hagyhatja abba e módszer használatát, és nem használhatja helyette a sztenderd módszert a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására, kivéve, ha a következő feltételek teljesülnek:
a) az intézmény az illetékes hatóságnak meggyőzően bizonyította, hogy a sztenderd módszert nem az intézmény szavatolótőke-követelményének csökkentése érdekében kívánja alkalmazni, hanem az az intézmény összes ilyen típusú kitettségének jellegéből és összetettségéből adódóan szükséges, továbbá nem gyakorol lényeges negatív hatást az intézmény fizetőképességére, illetve kockázatkezelési képességének hatékonyságára;
b) az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.
(2) Azok az intézmények, amelyek a 151. cikk (9) bekezdése alapján engedélyt kaptak az LGD-k és hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek a használatára, nem térhetnek vissza a 151. cikk (8) bekezdésében említett LGD-értékek és hitel-egyenértékesítési tényezők használatára, kivéve, ha a következő feltételek teljesülnek:
a) az intézmény az illetékes hatóságnak meggyőzően bizonyította, hogy a 151. cikk (8) bekezdésében meghatározott LGD-értékeket és hitel-egyenértékesítési tényezőket nem az intézmény szavatolótőke-követelményének csökkentése érdekében kívánja alkalmazni egy adott kitettségi osztály vagy kitettségtípus vonatkozásában, hanem az az intézmény összes ilyen típusú kitettségének jellegéből és összetettségéből adódóan szükséges, továbbá nem gyakorol lényeges negatív hatást az intézmény fizetőképességére, illetve kockázatkezelési képességének hatékonyságára;
b) az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.
(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazása az illetékes hatóságok által a 148. cikknek megfelelően az IRB-módszer fokozatos bevezetésére vonatkozóan meghatározott feltételek, és a 150. cikkben említett, tartós mentesítésre vonatkozó engedély függvénye.
150. cikk
A tartós mentesítés feltételei
(1) Azok az intézmények, amelyeknek egy vagy több kitettségi osztályra vonatkozóan engedélyük van az IRB módszer használatára a kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása során, amennyiben megkapták az illetékes hatóságok előzetes engedélyét, alkalmazhatják a sztenderd módszert a következő kitettségekre:
a) a 147. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett kitettségi osztály, amennyiben alacsony az olyan partnerek száma, amelyekkel szemben jelentős kitettség áll fenn, és az intézmény számára indokolatlan terhet jelentene az ezen partnerekre vonatkozó minősítési rendszer bevezetése;
b) a 147. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett kitettségi osztály, amennyiben alacsony az olyan partnerek száma, amelyekkel szemben jelentős kitettség áll fenn, és az intézmény számára indokolatlan terhet jelentene az ezen partnerekre vonatkozó minősítési rendszer bevezetése;
c) kitettségek nem jelentős üzleti egységekben, valamint olyan kitettségi osztályok vagy kitettségtípusok, amelyek a méret és a vélelmezett kockázati profil tekintetében nem lényegesek;
d) a tagállamok központi kormányzatával, központi bankjával, valamint regionális kormányzataival, helyi hatóságaival, közigazgatási szerveivel és közszektorbeli intézményeivel szembeni kitettségek, amennyiben:
i. külön rendelkezések miatt a kockázat tekintetében nincs különbség az adott központi kormányzattal és központi bankkal szembeni kitettségek és az említett egyéb kitettségek között; és
ii. a központi kormányzattal és a központi bankkal szembeni kitettségekhez a 114. cikk (2) vagy (4) bekezdése, vagy a 495. cikk (2) bekezdése alapján 0 %-os kockázati súly tartozik;
e) az intézmény olyan partnerrel szembeni kitettségei, amely az anyavállalata, leányvállalata vagy anyavállalatának leányvállalata, feltéve, hogy a partner intézmény vagy pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság, pénzügyi vállalkozás, vagyonkezelő társaság vagy járulékos vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak vagy egy olyan vállalkozás, amelynél a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolat áll fenn;
f) olyan, intézmények közötti kitettség, amely megfelel a 113. cikk (7) bekezdésében meghatározott követelményeknek;
g) olyan szervezetekkel szembeni részvényjellegű kitettségek, amelyek hitelkötelezettségei a 2. fejezet alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnak, ideértve azokat a köztámogatásban részesülő szervezeteket is, amelyeknél alkalmazható a 0 %-os kockázati súly;
h) a gazdaság meghatározott ágazatainak előmozdítására irányuló olyan állami programok keretében felmerült részvényjellegű kitettségek, amelyek esetében az intézmény jelentős támogatást kap a befektetésre, és amelyekre a kormányzati felvigyázás bizonyos formája és a tőkerészesedés-befektetések korlátozása vonatkozik, azzal, hogy az ennek alapján az IRB-módszer alkalmazási köréből kizárható ilyen kitettségek összesített értéke nem haladhatja meg a szavatolótőke 10 %-át;
i) a 119. cikk (4) bekezdésében azonosított kitettségek, amelyek teljesítik az ott felsorolt feltételeket;
j) a 215. cikk (2) bekezdésében említett állami és állam által viszontbiztosított garanciák.
Az illetékes hatóságok kötelesek engedélyezni a sztenderd módszer használatát az első albekezdés g) és h) pontjában említett olyan részvényjellegű kitettségek esetében, amelyekre vonatkozóan más tagállamokban engedélyezték ezt az eljárást. Az EBH honlapján közzéteszi és rendszeresen frissíti az említett pontokban említett azon kitettségeknek a listáját, amelyeket a sztenderd módszer szerint kell kezelni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában lényegesnek kell tekinteni az intézmény részvényjellegű kitettségi osztályát, ha annak összesített értéke – figyelmen kívül hagyva az (1) bekezdés h) pontjában említett, az állami programok keretébenfelmerült részvényjellegű kitettségeket – átlagosan az előző év során meghaladja az intézmény szavatolótőkéjének 10 %-át. Ez a küszöbérték az intézmény szavatolótőkéjének 5 %-a, ha az említett részvényjellegű kitettségek száma 10 egyedi részesedésnél kevesebb.
(3) AZ EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a), b) és c) pontja alkalmazási feltételeinek meghatározása céljából.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
(4) Az EBH 2018-ban iránymutatásokat ad ki az (1) bekezdése d) pontjának alkalmazására vonatkozóan, amelyekben ajánlásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy a mérlegfőösszeg és/vagy a kockázattal súlyozott eszközérték milyen, százalékban megadott aránya számítható legfeljebb a sztenderd módszerrel.
Az említett iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.
2. szakasz
A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása
1. alszakasz
Kitettségi osztály szerinti kezelés
151. cikk
Kitettségi osztály szerinti kezelés
(1) A hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott és a szavatolótőkéből le nem vont kitettségértékeket a 147. cikk (2) bekezdésének a)–e) és g) pontjában említett kitettségi osztályok egyikébe tartozó kitettségek esetén a 2. alszakasznak megfelelően kell kiszámítani, kivéve ha az említett kitettségek az elsődleges alapvető tőkeelemekből, a kiegészítő alapvető tőkeelemekből vagy a járulékos tőkeelemekből kerülnek levonásra.
(2) A vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 157. cikknek megfelelően kell kiszámítani. Amennyiben az intézménynek a nemteljesítési kockázatot és a felhígulási kockázatot illetően teljes visszkereseti joga van a vásárolt követelések eladójával szemben, nem kell alkalmazni az e cikknek, valamint a 152. cikknek és a 158. cikk (1)–(4) bekezdésének a vásárolt követelésekre vonatkozó rendelkezéseit, és a kitettséget biztosítékkal fedezett kitettségként kell kezelni.
(3) A hitelkockázattal és a felhígulási kockázattal kapcsolatos kockázattal súlyozott kitettségértékek számításának a szóban forgó kitettség releváns paraméterein kell alapulnia. Ezek közé tartozik a nemteljesítési valószínűség (a továbbiakban: PD), a nemteljesítéskori veszteségráta (a továbbiakban: LGD), a lejárat (a továbbiakban: M) és a kitettség kitettségértéke. A PD-t és az LGD-t külön és együttesen is figyelembe lehet venni, a 4. szakasszal összhangban.
(4) Az intézményeknek a 147. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett részvényjellegű kitettségi osztályhoz tartozó minden kitettség esetében a 155. cikknek megfelelően kell kiszámítaniuk a hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket. Az intézmények alkalmazhatják a 155. cikk (3) és (4) bekezdésében foglalt módszereket, ha megkapták az illetékes hatóság előzetes engedélyét. Az illetékes hatóságok megadják az intézmények számára a 155. cikk (4) bekezdésében meghatározott, belső modelleken alapuló módszer használatára vonatkozó engedélyt, feltéve, hogy az intézmény teljesíti a 6. szakasz 4. alszakaszában meghatározott követelményeket.
(5) A speciális hitelezési kitettségek hitelkockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 153. cikk (5) bekezdésével összhangban kell kiszámítani.
(6) A 147. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó kitettségek esetén az intézményeknek a PD-kre saját becsléseket kell tenniük, a 143. cikkel és a 6. szakasszal összhangban.
(7) A 147. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén az intézményeknek az LGD-kre és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre saját becsléseket kell tenniük, a 143. cikkel és a 6. szakasszal összhangban.
(8) A 147. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetében az intézményeknek a 161. cikk (1) bekezdésében meghatározott LGD-értékeket, és a 166. cikk (8) bekezdésének a)–d) pontjában meghatározott hitel-egyenértékesítési tényezőket kell alkalmazniuk, kivéve, ha engedélyt kaptak az említett kitettségi osztályok esetében az LGD-kre és hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becsléseik alkalmazására a (9) bekezdéssel összhangban.
(9) A 147. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó összes kitettség esetében az illetékes hatóságnak kell a 143. cikkel és a 6. szakasszal összhangban engedélyezni az intézményeknek, hogy az LGD-kre és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan saját becsléseket használjanak.
(10) Az értékpapírosított kitettségek és a 147. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezettel összhangban kell kiszámítani.
152. cikk
Kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek, illetve részvényeinek formájában fennálló kitettségek kezelése
(1) Amennyiben egy kollektív befektetési forma (KBF) befektetési jegyeinek, illetve részvényeinek formájában megjelenő kitettségek teljesítik a 132. cikk (3) bekezdésében meghatározott kritériumokat és az intézmény ismeri a KBF alapjául szolgáló kitettségek egészét vagy egy részét, az intézmény megvizsgálja ezen alapul szolgáló kitettségeket, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket az ebben a fejezetben meghatározott módszerekkel összhangban számíthassa ki.
Amennyiben a KBF alapul szolgáló kitettsége maga is egy másik KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettség, az első intézménynek meg kell vizsgálnia a másik KBF alapul szolgáló kitettségeit is.
(2) Amennyiben az intézmény a KBF alapjául szolgáló kitettségek egésze vagy egy része tekintetében nem teljesíti az ebben a fejezetben meghatározott módszerek használatának feltételeit, a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket a következő módszerekkel összhangban kell kiszámítani:
a) a 147. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett részvényjellegű kitettségek osztályába tartozó kitettségek esetén az intézményeknek a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyszerű kockázati súlyozási módszert kell alkalmazniuk;
b) az (1) bekezdésben említett minden egyéb alapul szolgáló kitettség esetében az intézményeknek a 2. fejezetben meghatározott sztenderd módszert kell alkalmazniuk, a következőkre figyelemmel:
i. a nem minősített kitettségekre vonatkozó egyedi kockázati súly alá tartozó vagy egy adott kitettségi osztály esetében a legmagasabb kockázati súlyt eredményező hitelminőségi besorolásba tartozó kitettség esetében a kockázati súlyt 2-es szorzóval kell megszorozni, de az nem haladhatja meg az 1 250 %-ot;
ii. minden egyéb kitettség esetében a kockázati súlyt 1,1-es szorzóval kell szorozni, és a kockázati súly nem lehet kisebb 5 %-nál.
Ha az a) pont alkalmazásában az intézmény nem tud különbséget tenni a nem tőzsdei, a tőzsdei és egyéb részvényjellegű kitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvényjellegű kitettségeket köteles kezelni. Ha ezek a kitettségek az intézmény adott kitettségi osztályba tartozó közvetlen kitettségeivel együtt a 150. cikk (2) bekezdése értelmében nem lényegesek, akkor az illetékes hatóság engedélyével alkalmazni lehet a 150. cikk (1) bekezdését.
(3) Amennyiben egy KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségek nem teljesítik a 132. cikk (3) bekezdésében meghatározott kritériumokat, vagy az intézmény nem ismeri a KBF összes alapul szolgáló kitettségét vagy a KBF azon befektetési jegyének vagy részvényének alapul szolgáló kitettségeit, amely maga is egy KBF befektetési jegye vagy részvénye, az intézménynek meg kell vizsgálnia az említett alapul szolgáló kitettségeket és a kockázattal súlyozott kitettségértékeket, és a várható veszteségértékeket a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyszerű kockázati súlyozási módszer szerint kell kiszámítania.
Ha az intézmény nem tud különbséget tenni a nem tőzsdei, a tőzsdei és egyéb részvényjellegű kitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvényjellegű kitettségeket köteles kezelni. Az intézménynek a nem részvényjellegű kitettségeket az „egyéb részvényjellegű kitettség” osztályba kell sorolnia.
(4) A (3) bekezdésben leírt módszer alternatívájaként az intézmények a számításokat maguk is elvégezhetik, vagy a következő harmadik feleket is megbízhatják az átlagos, kockázattal súlyozott kitettségértékeknek a KBF-ek alapjául szolgáló kitettségek alapján a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett módszerekkel összhangban történő kiszámításával és az eredményekről szóló adatszolgáltatással, az alábbiak szerint:
a) a KBF letétkezelő intézménye vagy pénzügyi vállalkozásaa, feltéve, hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy pénzügyi vállalkozásnálnál helyez letétbe;
b) más kollektív befektetési formák esetében a kollektív befektetési forma kezelő társasága, amennyiben megfelel a 132. cikk (3) bekezdésének a) pontjában rögzített kritériumoknak.
A számítások helyességét külső auditornak kell megerősítenie.
(5) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézmények számára a 150. cikk (1) bekezdésében említett sztenderd módszer alkalmazását az e cikk (2) bekezdésének b) pontja szerint.
Az EBH 2014. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
2. alszakasz
Hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása
153. cikk
Vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékei
(1) A (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott különös rendelkezések alkalmazása mellett a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeit a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani:
Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW · kitettségérték
ahol az RW kockázati súly meghatározása a következő:
i. ha PD = 00, RW értéke: 0
ii. ha PD = 01, azaz nemteljesítő kitettségek esetén:
— ha az intézmények a 161. cikk (1) bekezdésében meghatározott LGD-értékeket alkalmazzák, RW értéke: 0;
— ha az intézmények saját LGD-becsléseket alkalmaznak, az RW értéke:
;
ahol a várható veszteség legpontosabb becslése (a továbbiakban: ELBE – Expected Loss Best Estimate) az intézmény által végzett, a nemteljesítő kitettségből származó várható veszteségre vonatkozó legpontosabb becslésnek felel meg, a 181. cikk (1) bekezdésének h) pontjával összhangban;
iii. ha 0 < PD < 1
ahol
|
N(x) |
= |
egy standard normális eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz annak valószínűsége, hogy egy normális eloszlású, nulla várható értékű, egy szórású véletlen változó kisebb vagy egyenlő x-szel); |
|
G (Z) |
= |
egy standard normális eloszlású véletlen változó inverz kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz olyan × érték, ami esetén teljesül, hogy N(x) =Z); |
|
R |
= |
a korrelációs együttható, meghatározása a következő:
|
|
b |
= |
lejárati korrekciós tényező, meghatározása a következő:.
|
(2) A nagyméretű pénzügyi ágazatbeli vállalkozásokkal szembeni minden kitettség esetében az (1) bekezdés iii. alpontja szerinti korrelációs együtthatót 1,25-dal meg kell szorozni. A nem szabályozott pénzügyi ágazatbeli szervezetekkel szembeni minden kitettség esetében az (1) bekezdés iii. alpontja és adott esetben a (4) bekezdés szerinti korrelációs együtthatót 1,25-dal kell megszorozni.
(3) A 202. és a 217. cikkben meghatározott követelményeknek megfelelő kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségérték a következő képlettel igazítható ki:
Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW · kitettségérték · (0.15 + 160 · PDpp )
ahol
|
PDpp |
= |
a fedezetnyújtó PD-értéke. |
Az RW érték számítása a kitettségnek, az ügyfél PD-értékének és a fedezetnyújtóval szembeni, hasonló közvetlen kitettség LGD-értékének az 1. pontban meghatározott releváns kockázati súlyra vonatkozó képletbe való helyettesítésével történik. A lejárati tényező (b) a fedezetnyújtó PD-értéke és az ügyfél PD-értéke közül az alacsonyabb értékkel számítandó.
(4) Vállalatokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, ha a vállalkozás 50 millió EUR-nál vagy annak megfelelő összegnél kevesebb éves árbevétellel rendelkező konszolidált vállalatcsoport tagja, az intézmények az (1) bekezdés iii. alpontjában lévő korrelációs képletet az alábbi módosítással alkalmazhatják a vállalati kitettségek kockázati súlyának kiszámítására: Ebben a képletben az S az éves összes árbevételt jelöli millió euróban, ahol teljesül, hogy 5 millió EUR ≤ S ≤ 50 millió EUR. Ha az árbevétel 5 millió EUR-nál kisebb, e célra 5 millió EUR-nak kell tekinteni. Vásárolt követelések esetén az éves összes árbevétel a halmazban szereplő egyes kitettségek szerint súlyozott átlaga.
Az intézményeknek a konszolidált csoport mérlegfőösszegével kell helyettesíteniük az éves összes árbevételt, ha az éves összes árbevétel nem jellemzi megfelelően a vállalat méretét, és a mérlegfőösszeg az árbevételnél jellemzőbb mutató.
(5) Olyan speciális hitelezési kitettségek esetében, amelyeknél az intézmény nem tud PD-t becsülni vagy az intézmény PD-becslései nem felelnek meg a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek, az 1. táblázatnak megfelelően kell kockázati súlyokat rendelnie ezekhez a kitettségekhez, a következők szerint:
1. táblázat
|
Hátralévő lejárat |
1. kategória |
2. kategória |
3. kategória |
4. kategória |
5. kategória |
|
Kevesebb, mint 2,5 év |
50 % |
70 % |
115 % |
250 % |
0 % |
|
2,5 év vagy annál több |
70 % |
90 % |
115 % |
250 % |
0 % |
Kockázati súlyoknak speciális hitelezési kitettségekhez történő hozzárendelésénél az intézményeknek a következő tényezőket kell figyelembe venniük: pénzügyi erő, politikai és jogi környezet, ügylet- és/vagy eszközjellemzők, a szponzor és fejlesztő gazdasági ereje, beleértve bármely magán- és közszféra közti partnerség bevételeit, és a fedezeti mechanizmusok.
(6) Az intézmények vásárolt vállalati követeléseik esetében kötelesek teljesíteni a 184. cikkben meghatározott követelményeket. Azoknál a vásárolt vállalati követeléseknél, amelyek ezen kívül a 154. cikk (5) bekezdésében meghatározott feltételeket is teljesítik, és amennyiben indokolatlan terhet jelentene az intézmény számára a vállalati kitettségekre vonatkozóan a 6. szakaszban meghatározott kockázat-számszerűsítési standardok alkalmazása ezekre a követelésekre, alkalmazhatók a 6. szakaszban meghatározott, a lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázat-számszerűsítési standardok.
(7) Az IRB értékpapírosítás keretében első veszteségviselő pozícióként kezelhetők az olyan vásárolt vállalati követelések, visszafizetendő árengedmények, biztosítékok vagy részleges garanciák, amelyek nemteljesítési veszteségekre, felhígulási kockázatból származó veszteségekre, vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségi fedezetet biztosítanak.
(8) Amennyiben egy intézmény több kitettségnél olyan feltétellel nyújt hitelkockázati fedezetet, hogy fizetésre akkor kerül sor, ha a kitettségek körében bekövetkezik az n-edik nemteljesítés, és ezzel a hitelkockázati eseménnyel megszűnik a szerződés, és a termékhez rendelkezésre áll egy külső hitelminősítő intézet által készített külső hitelminősítés, akkor az 5. fejezetben meghatározott kockázati súlyokat kell alkalmazni. Ha a terméket nem minősítette egy külső hitelminősítő intézet, n-1 kitettség kivételével össze kell adni a kosárban szereplő összes kitettség kockázati súlyait, ugyanakkor a várható veszteség értéke 12,5-del megszorzott értékének és a kockázattal súlyozott kitettségértéknek az összege nem haladhatja meg a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékének 12,5-szeresét. Az összesítésbe bele nem számítandó n-1 kitettségeket oly módon kell megválasztani, hogy azok a kitettségek tartozzanak közéjük, amelyek mindegyikének alacsonyabb a kockázattal súlyozott kitettségértéke, mint az összesítésben szereplő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke. 1 250 %-os kockázati súly alkalmazandó a kosárban lévő olyan pozíciókra, amelyek esetében az intézmény nem tudja az IRB-módszer alapján meghatározni a kockázati súlyt.
(9) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak meghatározása céljából, hogy az intézményeknek hogyan kell figyelembe venniük az (5) bekezdés második albekezdésében említett tényezőket a kockázati súlyok speciális hitelezési kitettségekhez való hozzárendelésekor.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
154. cikk
Lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek
(1) A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani:
Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW · kitettségérték
ahol az RW kockázati súly meghatározása a következő:
i. ha PD = 1, azaz nemteljesítő kitettségek esetén, RW értéke:
;
ahol ELBE az intézmény által végzett, a nemteljesítő kitettségből származó várható veszteségre vonatkozó legpontosabb becslésnek felel meg, a 181. cikk (1) bekezdésének h) pontjával összhangban;
ii. ha 0 < PD < 1, azaz i. ponton kívüli bármilyen egyéb PD értékre,
ahol
|
N(x) |
= |
egy standard normális eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz annak valószínűsége, hogy egy normális eloszlású, nulla várható értékű, egy szórású véletlen változó kisebb vagy egyenlő x-szel); |
|
G (Z) |
= |
egy standard normális eloszlású véletlen változó inverz kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz olyan × érték, ami esetén teljesül, hogy N(x) = Z); |
|
R |
= |
a korrelációs együttható, meghatározása a következő:
|
(2) A 147. cikk (5) bekezdésében említett kkv-val szembeni minden, a 202. és 217. cikkben meghatározott követelményeknek megfelelő kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke a 153. cikk (3) bekezdésének megfelelően számítható.
(3) Az ingatlannal fedezett lakossággal szembeni kitettségeknél 0,15 értékű R együtthatóval kell felváltani az (1) bekezdés szerinti korrelációs képlettel kiszámított értéket.
(4) Az a)–e) ponttal összhangban a rulírozó lakossági kitettségeknél 0,04 értékű R korrelációval kell felváltani az (1) bekezdésben meghatározott korrelációs képlettel kiszámított értéket.
A kitettségek rulírozó lakossági kitettségeknek minősülnek, ha eleget tesznek a következő feltételeknek:
a) a kitettségek magánszemélyekkel szembeniek;
b) a kitettségek rulírozók, fedezetlenek, és amíg le nem hívták őket, az intézmény azonnal és feltétel nélkül felmondhatja őket. Ebben az összefüggésben a rulírozó kitettségek olyan kitettségek, amelyek esetében az ügyfelek fennálló tartozásainak összege –az ügyfelek általi lehívások és törlesztések függvényében – egy adott, az intézmény által meghatározott határértékig ingadozhat. A le nem hívott ígérvények és hitelkeretek feltétel nélkül felmondhatónak tekinthetők, ha a feltételek lehetővé teszik az intézmény számára azok felmondását a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben;
c) egy személlyel szemben a maximális kitettség a részportfólióban legfeljebb 100 000 EUR;
d) az e bekezdésben szereplő korrelációs képlet használata olyan portfóliókra korlátozódik, amelyek veszteségrátájának a volatilitása az átlagos veszteségrátáikhoz viszonyítva alacsony, különösen az alacsony PD-sávokban;
e) a rulírozó lakossági kitettségként történő kezelés összhangban kell, hogy álljon a részportfólió mögöttes kockázati jellemzőivel.
Olyan folyószámlához kapcsolódó, biztosítékkal fedezett hitelkeretnél, amelyre munkabér érkezik, a b) ponttól eltérve nem alkalmazandó a fedezetlenségre vonatkozó követelmény. Ebben az esetben a biztosítékból befolyt összeg nem vehető figyelembe az LGD-becslésben.
Az illetékes hatóságok megvizsgálják a rulírozó lakossági részportfóliókra, valamint az aggregált rulírozó lakossági portfólió veszteségrátáinak relatív volatilitását, és megosztják a rulírozó lakossági (rész)portfóliókra vonatkozó veszteségráták tipikus jellemzőire vonatkozó információt a tagállamokkal.
(5) A vásárolt követelések akkor minősülnek lakossági követelésnek, ha megfelelnek a 184. cikkben meghatározott követelményeknek és a következő feltételeknek:
a) az intézmény a követeléseket nem kapcsolódó harmadik féltől vásárolta, és a kötelezettel szembeni kitettsége nem foglal magában semmilyen közvetlenül vagy közvetetten magától az intézménytől származó kitettséget;
b) a vásárolt követelések az eladó és kötelezett közti független üzleti kapcsolat révén jönnek létre. Nem tekinthetők az e feltételt teljesítőnek a közös vállalati számlára vonatkozó követelések és az olyan követelések, amelyek egymás közti vásárlási és eladási ügyletekre vonatkozó ellenszámlák alá tartoznak;
c) a vásárló intézmény jogosult a vásárolt követelés után befolyó teljes összegre vagy annak arányos részére; és
d) a vásárolt követelések portfóliója kellően diverzifikált.
(6) Az IRB értékpapírosítás keretében első veszteségviselő pozícióként kezelhetők az olyan vásárolt követelések, visszafizetendő árengedmények, biztosítékok vagy részleges garanciák, amelyek nemteljesítési veszteségekre, felhígulási veszteségekre, vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségviselést jelentő fedezetet biztosítanak.
(7) A vásárolt lakossági követelések hibrid halmazai (pooljai) esetében, amennyiben a vásárló intézmények nem tudják elkülöníteni az ingatlannal fedezett kitettségeket és a rulírozó lakossággal szembeni kitettségeket az egyéb lakossággal szembeni kitettségektől, akkor ezekhez a kitettségekhez azon lakossággal szembeni kitettségi alosztályhoz tartozó kockázati súlyt kell rendelni, amely a legmagasabb tőkekövetelményt eredményezi.
155. cikk
Részvényjellegű kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek
(1) Az intézményeknek a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeiket – kivéve a második résznek megfelelően levont vagy a 48. cikknek megfelelően 250 %-os kockázati súly alá tartozó kitettségeket – az ezen cikk (2), (3), illetve (4) bekezdésben meghatározott módszereknek megfelelően kell meghatározniuk. Az intézmények különböző módszereket alkalmazhatnak a különböző részvényportfóliókra, amennyiben belső kockázatkezelési célokra maguk is különböző módszereket alkalmaznak. Amennyiben az intézmény különböző módszereket alkalmaz, a PD/LGD-módszer vagy a belső modelleken alapuló módszer közötti választását következetesen kell alkalmaznia: egyrészt a választásnak időben konzisztensnek kell lennie, másrészt az adott részvényjellegű kitettség belső kockázatkezeléséhez alkalmazott módszerrel is összhangban kell lennie, és döntését nem vezérelheti a szabályozási arbitrázs szempontja.
Az intézmények a járulékos vállalkozásokkal szembeni részvényjellegű kitettségeket az egyéb nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökkel azonos módon kezelhetik.
(2) Az egyszerű kockázati súlyozási módszer alkalmazásakor a kockázattal súlyozott kitettségértéket a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani:
Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW * kitettségérték,
ahol:
Kockázati súly (RW) = 190 % megfelelően diverzifikált portfóliókban található nem tőzsdei részvényjellegű kitettségek esetében.
Kockázati súly (RW) = 290 % tőzsdei részvényjellegű kitettségek esetében.
Kockázati súly (RW) = 370 % minden egyéb részvényjellegű kitettség esetében.
A nem kereskedési könyvi rövid készpénz pozíciók és származtatott ügyletek fedezhetők az ugyanazon részvényekben levő hosszú pozíciókkal, feltéve hogy ezeket az eszközöket kifejezetten adott részvényjellegű kitettségek fedezeteként jelölték ki, és legalább még egy évig fedezetül szolgálnak. Az egyéb rövid pozíciókat hosszú pozícióként kell kezelni úgy, hogy az egyes pozíciók abszolútértékére kell alkalmazni a vonatkozó kockázati súlyt. Lejárati eltéréssel rendelkező pozíciók esetében a módszer megegyezik a 162. cikk (5) bekezdésében meghatározott vállalati kitettségeknél alkalmazottal.
Az intézmények a 4. fejezetben meghatározott módszerek szerint elismerhetik hitelkockázati fedezetként a részvényjellegű kitettségre nyújtott, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.
(3) A PD/LGD-módszer alkalmazásakor a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 153. cikk (1) bekezdésében szereplő képletek szerint kell kiszámítani. Ha az intézmények nem rendelkeznek elegendő információval a nemteljesítés 178. cikkben meghatározott fogalmának használatához, akkor 1,5-es szorzót kell a kockázati súlyokra alkalmazni.
Az egyedi kitettség szintjén a várható veszteségérték 12,5-szeresének és a kockázattal súlyozott kitettségértéknek az összege nem haladhatja meg a kitettségérték 12,5-szeresét.
Az intézmények a 4. fejezetben meghatározott módszerek szerint elismerhetik a részvényjellegű kitettségre nyújtott, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet. Erre a fedezet nyújtójával szembeni kitettségre 90 %-os LGD alkalmazandó. 65 %-os LGD alkalmazható a kellően diverzifikált portfóliókban lévő nem tőzsdei részvényjellegű kitettségekre. E célból az M értéke öt év.
(4) A belső modelleken alapuló módszer alkalmazásakor a kockázattal súlyozott kitettségérték az intézmény részvényjellegű kitettségeire vonatkozó, a negyedéves hozam és egy megfelelően megválasztott kockázatmentes kamatláb hosszú távú mintaidőszakra számított különbségének 99 %-os megbízhatósági szinthez tartozó, egyoldali konfidencia intervallumú becslését adó belső kockáztatott érték modellből levezetett potenciális veszteség 12,5-del szorzott értéke. A kockázattal súlyozott kitettségértékek a részvényjellegű kitettségek portfóliójának szintjén nem lehetnek kisebbek a következők teljes összegénél:
a) a PD/LGD-módszer alapján előírt kockázattal súlyozott kitettségértékek; és
b) az ennek megfelelő várható veszteségértékek 12,5-szerese.
Az a) és b) pontban említett értékeket a 165. cikk (1) bekezdésében meghatározott PD-értékek és a 165. cikk (2) bekezdésében meghatározott megfelelő LGD-értékek alapján kell kiszámítani.
Az intézmények elismerhetik hitelkockázati fedezetként a részvényjellegű pozícióra nyújtott, előre rendelkezésre nem bocsátott hitelkockázati fedezetet.
156. cikk
Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek
A kockázattal súlyozott kitettségértékeket az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökre a következő képletnek megfelelően kell kiszámítani:
Kockázattal súlyozott kitettségérték = 100 % · kitettségérték
kivéve:
a) a készpénz-állomány és az azzal egyenértékű készpénztételek, valamint a saját trezorokban tárolt és – a tömbarany-kötelezettségekkel fedezett rész mértékéig – a letétbe helyezett tömbarany, amely esetben 0 %-os kockázati súlyt kell a kitettséghez rendelni;
b) ha a kitettség lízingelt eszközök maradványértéke, amely esetben kiszámítása a következő:
ahol t a következő értékek közül a nagyobb: 1 és a lízingszerződés években kifejezett hátralevő időtartamához legközelebb lévő egész szám.
3. alszakasz
Vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása
157. cikk
Vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek
(1) Az intézményeknek a vásárolt vállalati és lakossággal szembeni követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 153. cikk (1) bekezdésében meghatározott képlet szerint kell kiszámítaniuk ki.
(2) Az intézményeknek a PD és LGD bemenő paramétereket a 4. szakasznak megfelelően kell meghatározniuk.
(3) Az intézményeknek a kitettségértéket az 5. szakasznak megfelelően kell meghatározniuk.
(4) E cikk alkalmazásában az M értéke 1 év.
(5) Az illetékes hatóságoknak mentesíteniük kell az intézményeket a vásárolt vállalati vagy lakossággal szembeni követelésekből adódó kitettségek bizonyos típusánál a felhígulási kockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása és elismerése alól, ha az intézmény az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyította, hogy az ilyen jellegű kitettségekre vonatkozó felhígulási kockázat nem jelentős az adott intézmény esetében.
3. szakasz
Várható veszteségértékek
158. cikk
Kitettségtípus szerinti kezelés
(1) A várható veszteségértékek kiszámításának minden egyes kitettség esetében ugyanazokon a bemeneti PD- és LGD-számadatokon, valamint kitettségértékeken kell alapulnia, mint amelyeket a 151. cikkel összhangban a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására kell használni.
(2) Az értékpapírosított kitettségek esetén a várható veszteségértékeket az 5. fejezettel összhangban kell kiszámítani.
(3) A 147. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett kitettségi osztályba, az „egyéb nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök” közé tartozó kitettségek esetén a várható veszteségérték nulla.
(4) A 152. cikkben említett kollektív befektetési formák részvényeinek vagy befektetési jegyeinek formájában megjelenő kitettségek esetén a várható veszteségértékeket az e cikkben meghatározott módszereknek megfelelően kell kiszámítani.
(5) A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni és lakossággal szembeni kitettségek esetén a várható veszteséget (EL) és a várható veszteségértékeket a következő képletek szerint kell kiszámítani:
Várható veszteség (EL) = PD * LGD
|
Várható veszteségérték |
= |
EL * kitettség értéke. |
Nem teljesítő kitettségek (PD=100 %) esetében, amikor az intézmények az LGD-re saját becslést alkalmaznak, a várható veszteség egyenlő az intézménynek a várható veszteségre a nemteljesítő kitettség vonatkozásában adott legjobb becslésével (ELBE), a 181. cikk (1) bekezdésének h) pontjával összhangban.
A 153. cikk (3) bekezdésében megállapított kezelés alá eső kitettségek esetében az EL 0 %.
(6) Ha az intézmények a 153. cikk (5) bekezdésében meghatározott módszereket alkalmazzák a kockázati súlyok speciális hitelkitettségekhez történő társításánál, az EL-értékeket a 2. táblázat szerint kell meghatározni.
2. táblázat
|
Hátralévő lejárat |
1. kategória |
2. kategória |
3. kategória |
4. kategória |
5. kategória |
|
Kevesebb, mint 2,5 év |
0 % |
0,4 % |
2,8 % |
8 % |
50 % |
|
2,5 vagy annál több év |
0,4 % |
0,8 % |
2,8 % |
8 % |
50 % |
(7) Ha a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása egyszerű kockázati súlyozási módszer szerint történik, a részvényjellegű kitettségek várható veszteségértékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:
Várható veszteségérték = EL · kitettség értéke
Az EL-értékek az alábbiak szerint alakulnak:
Várható veszteség (EL) = 0,8 %, megfelelően diverzifikált portfóliókban levő nem tőzsdei részvényjellegű kitettségek esetében;
Várható veszteség (EL) = 0,8 % tőzsdei részvényjellegű kitettségnél;
Várható veszteség (EL) = 2,4 %, minden egyéb részvényjellegű kitettségnél.
(8) Ha a kockázattal súlyozott kitettségértéket PD-/LGD-módszer szerint számítják ki, a részvényjellegű kitettségek várható veszteségét és várható veszteségértékét a következő képletek szerint kell kiszámítani:
Várható veszteség (EL) = PD · LGD;
Várható veszteségérték = EL · kitettség értéke.
(9) Ha a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a belső modelleken alapuló módszer szerint számítják ki, a részvényjellegű kitettségek várható veszteségértéke nulla.
(10) A vásárolt követelés felhígulási kockázatával összefüggő várható veszteségértékeket az alábbi képletek szerint kell kiszámítani:
Várható veszteség (EL) = PD · LGD
Várható veszteségérték = EL · kitettség értéke
159. cikk
A várható veszteségértékek kezelése
Az intézmények a 158. cikk (5), (6) és (10) bekezdése szerint kiszámított várható veszteségértékeket kötelesek levonni az ezen kitettségekkel kapcsolatos általános és egyedi hitelkockázati kiigazítások, valamint az ezen kitettségekkel kapcsolatos, a 34. és a 110. cikk szerinti további értékelési korrekciók és egyéb szavatolótőke-csökkentések összegéből. A 166. cikk (1) bekezdése szerint nem teljesítőként megvásárolt, mérlegen belüli kitettségekre kapott kedvezményeket az egyedi hitelkockázati kiigazításokkal azonos módon kell kezelni. Nem teljesítő kitettségekre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazítások nem használhatók egyéb kitettségek várható veszteségértékének fedezésére. Az értékpapírosított kitettségek várható veszteségértékei, illetve az ezekhez a kitettségekhez kapcsolódó általános és egyedi hitelkockázati kiigazítások nem szerepelhetnek az itt meghatározott számításban.
4. szakasz
PD, LGD és lejárat
1. alszakasz
Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek
160. cikk
Nemteljesítési valószínűség(PD)
(1) Egy vállalattal vagy intézménnyel szembeni kitettség PD-je legalább 0,03 %.
(2) Olyan vásárolt vállalati követelések esetében, amelyeknél az intézmény nem tud PD-t becsülni, vagy PD-becslései nem felelnek meg a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek, a vonatkozó kitettségek PD-értékét az alábbi módszerekkel összhangban kell meghatározni:
a) a vásárolt vállalati követelésekhez kapcsolódó előre sorolt követelésekhez tartozó PD értékének kiszámításához az intézmények EL-becsléseit el kell osztani a szóban forgó követelések LGD-értékével;
b) a vásárolt vállalati követelésekhez kapcsolódó alárendelt követelések PD-értéke az intézmények EL-becslése;
c) az az intézmény, amely a 143. cikk szerint engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára vállalati kitettségekre vonatkozóan, és amely a megvásárolt vállalati követelésekre vonatkozó EL-becsléseit az illetékes hatóság által megbízhatónak tekintett módon fel tudja bontani PD- és LGD-értékekre, használhatja az említett felbontásból eredő PD-becslést.
(3) A nem teljesítő ügyfelekhez tartozó PD-érték 100 %.
(4) A PD-értékben az intézmények figyelembe vehetnek előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a 4. fejezet rendelkezéseivel összhangban. A felhígulási kockázat esetében a 201. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említett fedezetnyújtók mellett a vásárolt követelések eladója is elismert, ha a következő feltételek teljesülnek:
a) a vállalat külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, amelyet az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásba tartozóként határozott meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;
b) a vállalat – a kockázattal súlyozott kitettségértéket és várható veszteségértéket az IRB-módszer szerint kiszámító intézmények esetében – nem rendelkezik egy elismert külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel, és belső minősítése szerint olyan nemteljesítési valószínűséggel rendelkezik, amely az elismert külső hitelminősítő intézetek által kiadott azon hitelminősítéssel egyenértékű, amelyet az EBH a 3. vagy annál magasabb hitelminőségi besorolásba tartozóként határozott meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint.
(5) A saját LGD-becsléseket alkalmazó intézmények a PD értékek 161. cikk (3) bekezdésére is figyelemmel történő korrigálása révén elismerhetik az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.
(6) A vásárolt vállalati követeléshez kapcsolódó felhígulási kockázat PD-értékének meg kell egyeznie az intézménynek a felhígulási kockázatra vonatkozó EL-becslésével. Az az intézmény, amely a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára a vállalati kitettségekre vonatkozóan, és a megvásárolt vállalati követelésekre vonatkozó EL-becsléseit az illetékes hatóság által megbízhatónak tekintett módon le tudja bontani PD- és LGD-értékekre, használhatja az említett lebontásból eredő PD-becslést. Az intézmények az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezeteket a 4. fejezet rendelkezései szerint figyelembe vehetik a PD-nél. Felhígulási kockázat esetén a 201. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említett fedezetnyújtók mellett a vásárolt követelés eladója elismert, amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek.
(7) A 201. cikk (1) bekezdésének g) pontjától eltérve elismertek azok a vállalatok, amelyek teljesítik a (4) bekezdésben meghatározott feltételeket.
Az az intézmény, amely a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára, a megvásárolt vállalati követelésekre vonatkozóan a PD-értékek 161. cikk (3) bekezdésre is figyelemmel történő korrigálása révén elismerheti az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.
161. cikk
Nemteljesítéskori veszteségráta (LGD)
(1) Az intézeteknek a következő LGD értékeket kell alkalmazniuk:
a) előresorolt kitettségek elismert biztosíték nélkül: 45 %;
b) alárendelt kitettségek elismert biztosíték nélkül: 75 %;
c) az intézmények a 4. fejezet rendelkezései szerint elismerhetik az előre rendelkezésre bocsátott és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet az LGD-ben;
d) a 129. cikk (4) és (5) bekezdésében meghatározott kezelésre alkalmas fedezett kötvényekhez 11,25 %-os LGD-értéket lehet rendelni;
e) az előresorolt vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó kitettségek esetében, ha az intézmény nem tud PD-t becsülni, vagy az intézmény PD-becslései nem tesznek eleget a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek: 45 %;
f) alárendelt, vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó kitettségek esetében, ha az intézmény nem tud PD-t becsülni, vagy az intézmény PD-becslései nem tesznek eleget a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek: 100 %;
g) vásárolt vállalati követelések felhígulási kockázatához kapcsolódóan: 75 %.
(2) A felhígulási és nemteljesítési kockázat esetében az az intézmény, amely a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára a vállalati kitettségekre vonatkozóan, és a vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó EL-becsléseit az illetékes hatóság által megbízhatónak tekintett módon fel tudja bontani PD- és LGD-értékekre, a vásárolt vállalati követelésekre használhatja az említett felbontásból eredő LGD-becslést.
(3) Ha egy intézmény a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, a 6. szakaszban meghatározott követelményekre is figyelemmel és az illetékes hatóságok jóváhagyásával az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a PD vagy az LGD korrekcióján keresztül ismerhető el. Az intézmény nem rendelhet a garantált kitettségekhez korrigált PD- vagy LGD-értéket úgy, hogy a korrigált kockázati súly alacsonyabb legyen, mint a garantőrrel szembeni, hasonló közvetlen kitettség vonatkozó kockázati súlya.
(4) A 153. cikk (3) bekezdésében említett vállalkozások vonatkozásában a fedezetnyújtóval szembeni, hasonló közvetlen kitettség LGD-értéke egyenlő a garantőrrel szembeni fedezetlen ügylet vagy pedig a kötelezettel szembeni fedezetlen ügylet LGD-értékével, attól függően, hogy – ha a fedezett ügylet lejárati ideje alatt sem a garantőr, sem a kötelezett nem teljesít – a rendelkezésre álló bizonyíték vagy a garancia struktúrája alapján a behajtott összeg várhatóan a garantőr vagy a kötelezett pénzügyi helyzetétől függ-e.
162. cikk
Lejárat
(1) Azoknak az intézményeknek, amelyek nem kaptak engedélyt saját LGD és saját hitel-egyenértékesítési tényező alkalmazására a vállalatokkal, intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, a repoügyletekhez és értékpapír, illetve áru kölcsönbe adásához vagy kölcsönbe vételéhez 0,5 éves lejárati értéket (M) kell rendelniük, míg az összes többi kitettségre vonatkozóan a lejárat 2,5 év.
Ennek alternatívájaként a 143. cikkben említett engedély részeként az illetékes hatóságoknak döntést kell hozniuk arról, hogy az intézménynek minden egyes kitettségre ki kell-e számítaniuk a lejáratot (M) a (2) bekezdésben meghatározottak szerint.
(2) Azoknak az intézményeknek, amelyek a 143. cikknek megfelelően engedélyt kaptak az illetékes hatóságtól saját LGD és saját hitel-egyenértékesítési tényező alkalmazására a vállalatokkal, intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, minden egyes ilyen kitettségre ki kell számítaniuk a lejárat értékét (M) az e bekezdés a)–e) pontja szerint, az e cikk (3)–(5) bekezdésére is figyelemmel. M nem lehet öt évnél hosszabb, kivéve a 384. cikk (1) bekezdésében előírt esetekben, amikor is az ott meghatározott M-et kell alkalmazni:
a) pénzáramlási ütemtervvel rendelkező eszköz esetében M-et az alábbi képlet szerint kell kiszámítani:
ahol CFt azt a pénzáramlást jelöli (kölcsöntőke, kamatfizetés és díjak), amelyet a kötelezett szerződéses alapon fizet ki t időszak során;
b) a nettósítási keretmegállapodás hatálya alá tartozó származtatott ügyleteknél az M súlyozása a kitettség átlagos hátralévő futamideje alapján történik, ahol az M legalább 1 év, a lejárat súlyozására az egyes kitettségek névértékét kell alkalmazni;
c) nettósítási keretmegállapodások hatálya alá tartozó, a II. mellékletben szereplő teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett származtatott eszközökkel végzett ügyletekből és teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett értékpapírügyletekhez kapcsolódó hitelekből származó kitettségek esetében a lejárat értéke az ügyletek hátralévő futamidejének súlyozott átlaga, ahol az M legalább 10 nap;
d) nettósítási keretmegállapodások hatálya alá tartozó repoügyletek és értékpapír, illetve áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele esetében a lejárat értéke az ügyletek hátralévő futamidejéneksúlyozott átlaga, ahol az M legalább 5 nap. A lejárat súlyozására az egyes ügyletek névértékét kell alkalmazni;
e) ha az intézmény a 143. cikkel összhangban engedélyt kapott az illetékes hatóságtól arra, hogy saját PD becsléseit alkalmazza a vásárolt vállalati követelésekre vonatkozóan, a lehívott összegeknél a lejárat egyenlő a vásárolt követelések kitettséggel súlyozott átlagos lejáratával, ahol a lejárat legalább 90 nap. Ugyanezt a lejárati időt kell alkalmazni a folyósítási kötelezettséggel járó, vásárolt követelésre vonatkozó kötelezettségvállalás le nem hívott részére, ha a szerződés lejárat előtti visszafizetést vagy törlesztést biztosít, vagy a vásárolt követelést megvásárló hitelintézet számára hitelkockázati fedezetet nyújt az olyan jövőbeli követelés jelentős minőségromlása ellen, amelyet megvásárol az ügyleti feltételeknek megfelelően. Hatékony fedezet hiányában a le nem hívott összegre vonatkozó lejáratot úgy kell kiszámítani, mint a vásárlási megállapodás leghosszabb időtartamú, potenciális követelésének és a vásárlási ügylet hátralévő futamidejének összegét, ahol a lejárat legalább 90 nap;
f) bármely más, e bekezdésben nem említett eszköz esetén, vagy abban az esetben, ha egy intézmény nem tudja az a) pontban meghatározottak szerint kiszámítani a lejárat értékét, a lejárat azon fennmaradó maximális időtartam (években), amely a kötelezett számára szerződéses kötelezettségeinek teljesítésére rendelkezésre áll, ahol a lejárat legalább 1 év;
g) a kitettségi értékek kiszámítására a 6. fejezet 6. szakaszában ismertetett belső modell módszerét alkalmazó intézményeknél az M-et azon kitettségekre nézve, amelyekre ezt a módszert alkalmazzák, és amelyeknél a nettósítási halmaz leghosszabb lejáratú szerződésének egy évnél hosszabb a futamideje, a következő képletnek megfelelően kell kiszámítani:
ahol
|
|
= |
indikátorváltozó („dummy változó”), amelynek értéke egy tk jövőbeli időszakban nullával egyenlő, ha tk> 1 év, illetve értéke 1, ha tk ≤ 1 év; |
|
|
= |
várható kitettség tk jövőbeli időszakban; |
|
|
= |
tényleges várható kitettség tk jövőbeli időszakban; |
|
|
= |
kockázatmentes diszkonttényező tk jövőbeli időszakban; |
;
h) az az intézmény, amely az egyoldalú hitelértékelési kiigazítás számítására belső modellt használ, az ilyen modell által becsült tényleges átlagos hátralévő lejáratot használhatja M-ként, amennyiben azt az illetékes hatóságok engedélyezték.
A (2) bekezdésre is figyelemmel, az a) pontban megállapított képlet alkalmazandó azokra a nettósítási halmazokra, amelyekben minden szerződés eredeti lejárata rövidebb, mint 1 év;
i) azon intézmények esetében, amelyek a kitettségértékek kiszámítására a 6. fejezet 6. szakaszában ismertetett belső modell módszerét alkalmazzák, és a forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyedi kockázatának kiszámítása tekintetében a harmadik rész IV. címének 5. fejezete szerint rendelkeznek a belső modell használatára vonatkozó engedéllyel, a 153. cikk (1) bekezdésében meghatározott képletben M egyenlő 1, amennyiben az intézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóságoknak, hogy a forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyedi kockázatára alkalmazott, 383. cikk szerinti belső modellje tartalmazza a minősítések közötti migrációk hatásait;
j) a 153. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában M a hitelkockázati fedezet tényleges lejárata, de legalább 1 év.
(3) Amennyiben a dokumentáció napi letétkiigazítást és napi újraértékelést ír elő, és olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nemteljesítés vagy a fedezet kiigazításának elmulasztása esetén a biztosíték azonnali likvidálását vagy beszámítását teszik lehetővé, M legalább egy nap az alábbi esetekben:
a) a II. mellékletben felsorolt teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett származtatott eszközök;
b) teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett, értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek;
c) repoügyletek, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele.
Továbbá, azon befolyásoló rövidlejáratú kitettségek esetében, amelyek nem képezik részét az intézmény részéről a kötelezett folyamatban lévő finanszírozásának, M legalább egy nap. Az ilyen rövid lejáratú kitettségek közé tartoznak:
a) devizakötelezettségek kiegyenlítéséből eredő, intézményekkel szembeni kitettségek;
b) áruk és szolgáltatások cseréjéhez kapcsolódó öntörlesztő, rövidlejáratú likvid kereskedelemfinanszírozási ügyletek, amelyek hátralévő futamideje legfeljebb egy év, a 4. cikk (1) bekezdése 80. pontjában említetteknek megfelelően;
c) értékpapírok szokásos szállítási időtartamon vagy két munkanapon belüli vásárlásának vagy értékesítésének kiegyenlítéséből eredő kitettségek;
d) elektronikus készpénzátutalások vagy elektronikus fizetési ügyletek és előzetesen kiegyenlített költségek kiegyenlítéséből eredő kitettségek, többek között hibás ügyletfeldolgozásból eredő folyószámlahitelek, amelyek nem haladnak meg egy megállapodásban rögzített, néhány munkanapig tartó időszakot.
(4) Az Unión belüli olyan vállalatokkal szembeni kitettségeknél, amelyek összevont árbevétele és összevont eszközállománya 500 millió EUR-nál kevesebb, az intézmények dönthetnek úgy, hogy a (2) bekezdés alkalmazása helyett következetesen az (1) bekezdésben meghatározottaknak megfelelően állapítják meg az M értékét. A lakóingatlanok elsősorban nem spekulatív célú tulajdonlásával és bérbeadásával foglalkozó vállalatok esetében az intézmények az összes eszköz 500 millió EUR-t kitevő értékét 1 000 millió EUR értékre cserélhetik.
(5) A lejárati eltéréseket a 4. fejezetben meghatározottak szerint kell kezelni.
2. alszakasz
Lakossággal szembeni kitettségek
163. cikk
Nemteljesítési valószínűség (PD)
(1) Egy kitettség PD-értékének legalább 0,03 %-nak kell lennie.
(2) A nemteljesítő ügyfelek, vagy az ügylet alapú megközelítésben a nemteljesítő kitettségek PD-értéke 100 %
(3) A vásárolt követelések felhígulási kockázatához tartozó PD-értéknek meg kell egyeznie a felhígulási kockázathoz tartozó EL-becslésekkel. Ha egy intézmény a vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó saját EL-becsléseit az illetékes hatóságok által megbízhatónak tartott módon PD- és LGD-értékekre tudja bontani, akkor a PD-becslés is alkalmazható.
(4) Az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismerhető a PD-érték korrigálása révén, figyelembe véve a 164. cikk (2) bekezdését is. Felhígulási kockázat esetén a 201. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említett fedezetnyújtók mellett a vásárolt követelés eladója elismert, amennyiben a 160. cikk (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.
164. cikk
Nemteljesítéskori veszteségráta (LGD)
(1) ►C3 Az intézményeknek a 6. szakaszban és az illetékes hatóságok által a 143. cikkel összhangban kiadott engedélyben meghatározott követelményeknek megfelelően saját LGD-becsléseket kell tenniük. ◄ A vásárolt követelések felhígulási kockázatára 75 %-os LGD-értéket kell alkalmazni. Ha egy intézmény a vásárolt követelés felhígulási kockázatának EL-becslését megbízható módon PD- és LGD-értékekre tudja bontani, akkor használhatja saját LGD-becslését.
(2) Egyedi kitettségre vagy kitettségek halmazára vonatkozó, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a PD- vagy LGD-becsléseknek a 183. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelő, és az illetékes hatóságok által engedélyezett kiigazításával ismerhető el. Az intézmény nem rendelhet a garantált kitettségekhez korrigált PD- vagy LGD-értéket úgy, hogy a korrigált kockázati súly alacsonyabb legyen, mint a garantőrrel szembeni, hasonló közvetlen kitettség vonatkozó kockázati súlya.
(3) A 154. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában a 153. cikk (3) bekezdésében említett fedezetnyújtóval szembeni, hasonló közvetlen kitettség LGD-értéke egyenlő a garantőrrel szembeni fedezetlen ügylet vagy pedig a kötelezettel szembeni fedezetlen ügylet LGD-értékével, attól függően, hogy – ha a fedezett ügylet lejárati ideje alatt sem a garantőr, sem a kötelezett nem teljesít – a rendelkezésre álló bizonyíték vagy a garancia struktúrája alapján a behajtott összeg várhatóan a garantőr vagy a kötelezett pénzügyi helyzetétől függ-e.
(4) A lakóingatlannal fedezett, központi kormányzatok garanciavállalásában nem részesülő valamennyi lakossággal szembeni kitettségre vonatkozóan a kitettséggel súlyozott átlagos LGD nem lehet 10 %-nál kevesebb.
A központi kormányzatok garanciavállalásában nem részesülő valamennyi, kereskedelmi ingatlannal fedezett lakossággal szembeni kitettségre vonatkozóan a kitettséggel súlyozott átlagos LGD nem lehet 15 %-nál kevesebb.
(5) Az illetékes hatóságoknak a 101. cikk értelmében gyűjtött adatok alapján, valamint figyelembe véve az ingatlanpiac jövőbeli alakulását és bármely egyéb releváns mutatót, rendszeresen, és legalább évente értékelniük kell, hogy a területükön elhelyezkedő lakó-, illetve kereskedelmi ingatlanokkal biztosított kitettségekre vonatkozó, az e cikk (4) bekezdésében említett minimális LGD-értékek megfelelőek-e. Az illetékes hatóságok pénzügyi stabilitási megfontolások alapján indokolt esetben a területükön elhelyezkedő ingatlanokkal biztosított kitettségek vonatkozásában magasabb minimumot is meghatározhatnak a kitettséggel súlyozott átlagos LGD-értékre.
Az illetékes hatóságok kötelesek értesíteni az EBH-t a minimális LGD-értékeknek az első albekezdéssel összhangban bevezetett változásairól, az EBH pedig közzéteszi ezeket az LGD-értékeket.
(6) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyeket az illetékes hatóságoknak a magasabb minimális LGD-értékek meghatározása során figyelembe kell venniük.
Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
(7) A tagállamok intézményei a más tagállamokban elhelyezkedő ingatlanokkal fedezett kitettségekre kötelesek az adott tagállamok illetékes hatóságai által meghatározott magasabb minimális LGD-értékeket alkalmazni.
3. alszakasz
A PD-/LGD-módszer alá tartozó részvényjellegű kitettségek
165. cikk
A PD/LGD módszer szerint kezelt részvényjellegű kitettségek
(1) A PD-értékeket a vállalati kitettségeknél alkalmazott módszerrel összhangban kell meghatározni.
Az alábbi minimum PD-értékeket kell alkalmazni:
a) 0,09 % a tőzsdei részvényjellegű kitettségek esetében, ha a befektetés hosszú távú ügyfélkapcsolat részét képezi;
b) 0,09 % a nem tőzsdei részvényjellegű kitettségeknél, ahol a befektetés megtérülése a nem tőkenyereségből származó rendszeres és időszakos pénzáramláson alapul;
c) 0,40 % a tőzsdén forgalmazott részvényjellegű kitettségek esetében, beleértve a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyéb rövid pozíciókat is;
d) 1,25 % minden egyéb részvényjellegű kitettség esetében, beleértve a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyéb rövid pozíciókat is.
(2) A kellően diverzifikált portfóliókban levő nem tőzsdei részvényjellegű kitettségekhez 65 %-os LGD-értéket lehet rendelni. Minden egyéb kitettséghez 90 %-os LGD-értéket kell rendelni.
(3) Az összes kitettséghez öt éves M-értékeket kell rendelni.
5. szakasz
Kitettségérték
166. cikk
Vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek, valamint lakossággal szembeni kitettségek
(1) Eltérő rendelkezés hiányában a mérlegen belüli kitettségek értéke az esetleges hitelkockázati kiigazítások nélkül vett – az értékvesztés elszámolása előtti bruttó – könyv szerinti értéknek felel meg.
Ez a szabály alkalmazandó azokra az eszközökre is, amelyeket a tartozás összegétől eltérő áron vásároltak.
Vásárolt eszközök esetében a tartozás összege és az intézmény mérlegében szereplő, az egyedi hitelkockázati kiigazítás után fennmaradó könyv szerinti érték közti különbséget diszkontként veszik figyelembe az eszköz megvásárlásakor, ha a tartozás összege nagyobb, és prémiumként, ha az kisebb.
(2) Ha az intézmények nettósítási keretmegállapodást alkalmaznak a repoügyletekre és értékpapírok, illetve áruk kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, a kitettség értékét a 4. vagy a 6. fejezet szerint kell kiszámítani.
(3) Mérlegen belüli nettósítás alá eső kölcsönöknél és betéteknél az intézményeknek a 4. fejezetben meghatározott módszereket kell alkalmazniuk a kitettség értékének kiszámítására.
(4) A lízing kitettségértéke a minimális lízingdíjak diszkontált összege. A minimális lízingdíjaknak tartalmazniuk kell azokat a fizetéseket, amelyek a lízing futamideje során a lízingbe vevőtől megköveteltek vagy megkövetelhetők, valamint bármely engedményes opciót (vagyis olyan opciót, amelynek gyakorlása biztosra vehető). Ha a lízingbe vevőtől eltérő féltől megkövetelhető, hogy a lízingelt eszköz maradványértékéhez kapcsolódó fizetést teljesítsen, és ez a fizetési kötelezettség megfelel a 201. cikk szerinti, a fedezetnyújtók elismerhetőségére vonatkozó feltételeknek, valamint a 213. cikkben említett egyéb garanciatípusok elismerésére vonatkozó követelményeknek, ezt a fizetési kötelezettséget a 4. fejezet alapján előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként figyelembe lehet venni.
(5) A II. mellékletben felsorolt bármely szerződés esetén a kitettségértéket a 6. fejezetben megállapított módszerekkel kell meghatározni, és nem vehető figyelembe semmilyen hitelkockázati kiigazítás.
(6) A vásárolt követelések kockázattal súlyozott kitettségének kiszámításához alkalmazott kitettségérték kiszámításához az (1) bekezdéssel összhangban meghatározott értékből ki kell vonni a felhígulási kockázat hitelkockázat mérséklése előtti szavatolótőke-követelményét.
(7) Amennyiben egy kitettség repoügylet vagy értékpapír, illetve árukölcsönzési ügylet, illetve hosszú kiegyenlítési idejű ügylet és értékpapírügylethez kapcsolódó hitelügylet keretébent eladott, letétbe helyezett vagy kölcsönadott értékpapírok vagy áruk formájában jelenik meg, a kitettség értéke az értékpapírok vagy áruk 24. cikk szerint meghatározott értéke. Amennyiben a pénzügyi biztosítékok 223. cikk szerinti átfogó módszerét alkalmazzák, a kitettségértéket az ilyen jellegű értékpapíroknak vagy áruknak megfelelő volatilitási korrekcióval kell növelni, az ott meghatározottak szerint. A repoügyleteknek, értékpapír, illetve áru kölcsönbe adásának vagy kölcsönbe vételének, a hosszú kiegyenlítési idejű ügyleteknek és az értékpapírügylethez kapcsolódó hiteleknek a kitettségértékét a 6. fejezettel, illetve a 220. cikk (2) bekezdésével összhangban lehet megállapítani.
(8) A következő tételek kitettségértékeinek kiszámításához a folyósítási kötelezettséggel járó, de le nem hívott hitelkeret összegét meg kell szorozni a hitel-egyenértékesítési tényezővel. Az intézményeknek a 151. cikk (8) bekezdésével összhangban a következő hitel-egyenértékesítési tényezőket kell használniuk a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kiszámításához:
a) azon hitelkeretek esetében, amelyek az intézmény által bármikor és feltétel nélkül, előzetes értesítés nélkül felmondhatók, vagy a hitelfelvevő hitelképességének romlása miatt automatikusan érvényteleníthetők, 0 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazni. A 0 %-os hitel-egyenértékesítési tényező alkalmazásához az intézményeknek aktívan monitorozniuk kell az ügyfélpénzügyi helyzetét, valamint az intézmények belső ellenőrző rendszereinek lehetővé kell tenniük az ügyfél hitelminőségi besorolásában bekövetkező romlás azonnali megállapítását. A le nem hívott hitelkeretek feltétel nélkül felmondhatók, ha a feltételek lehetővé teszik az intézmény számára azok felmondását a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó jogszabályok által lehetővé tett legnagyobb mértékig;
b) áruk mozgásából eredő rövid lejáratú akkreditívek esetében mind a kibocsátó, mind pedig az elfogadó intézményeknek 20 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazniuk;
c) azon rulírozó vásárolt követelésekre vonatkozó, nem lehívott ígérvények esetében, amelyek az intézmény által feltétel nélkül felmondhatók vagy előzetes értesítés nélkül bármikor ténylegesen érvényteleníthetők, 0 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazni. A 0 %-os hitelegyenértékesítési tényező alkalmazásához az intézményeknek aktívan monitorozniuk kell az ügyfél pénzügyi helyzetét, valamint belső ellenőrzési rendszerüknek lehetővé kell tennie az ügyfélhitelminőségi besorolásában bekövetkező romlás azonnali megállapítását;
d) egyéb hitelkeretek, rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzésére szolgáló rulírozó hitel-megállapodások (NIF) és rövid lejáratú pénzpiaci eszközök jegyzésére és a kibocsátásban való közreműködésre szolgáló középtávú rulírozó megállapodások (RUF) esetében 75 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazni.
Azok az intézmények, amelyek eleget tesznek a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazását illetően a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek, az a)–d) pontokban említett különböző terméktípusok esetén használhatják saját hitel-egyenértékesítési tényező becsléseiket, ha azt az illetékes hatóságok engedélyezik.
(9) Amennyiben egy kötelezettségvállalás egy másik kötelezettségvállalás meghosszabbítására vonatkozik, akkor a két egyedi kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó alacsonyabb hitel-egyenértékesítési tényező alkalmazandó.
(10) Az (1)–(8) bekezdésben említett összes mérlegen kívüli tételnél a kitettség értéke a következő százalékos arányoknak felel meg a saját értékéhez viszonyítva:
a) 100 % a magas kockázatú tételeknél;
b) 50 % a közepes kockázatú tételeknél;
c) 20 % a közepes/alacsony kockázatú tételeknél;
d) 0 % az alacsony kockázatú tételeknél.
E bekezdés alkalmazásában a mérlegen kívüli tételeket az I. melléklet szerinti kockázati kategóriákhoz kell rendelni.
167. cikk
Részvényjellegű kitettségek
(1) A részvényjellegű kitettségekhez tartozó kitettségérték az egyedi hitelkockázati kiigazítások alkalmazását követően fennmaradó könyv szerinti értéknek felel meg.
(2) A mérlegen kívüli részvényjellegű kitettségekhez tartozó kitettségérték az adott kitettséghez tartozó egyedi hitelkockázati kiigazításokkal csökkentett névérték.
168. cikk
Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök
Az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök kitettségértéke az egyedi hitelkockázati kiigazítások alkalmazását követően fennmaradó könyv szerinti értéknek felel meg.
6. szakasz
Az IRB-módszerre vonatkozó követelmények
1. alszakasz
Minősítési rendszerek
169. cikk
Általános elvek
(1) Ha egy intézmény többféle minősítési rendszert alkalmaz, egy ügyfélvagy ügylet minősítési rendszerbe sorolásának feltételeit dokumentálni kell, és azokat úgy kell alkalmazni, hogy megfelelően tükrözzék a kockázat szintjét.
(2) A besorolási kritériumokat és folyamatokat rendszeresen felül kell vizsgálni annak meghatározása érdekében, hogy megfelelnek-e még az aktuális portfóliónak és a külső feltételeknek.
(3) Amennyiben egy intézmény az egyes ügyfelek vagy kitettségek esetében közvetlen becslést alkalmaz a kockázati paraméterekre, e becsléseket úgy lehet tekinteni, mint egy folytonos minősítési skála egyes kategóriáiba sorolt becsléseket.
170. cikk
A minősítési rendszerek struktúrája
(1) A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozó minősítési rendszerek struktúrájának meg kell felelnie a következő feltételeknek:
a) a minősítési rendszernek figyelembe kell vennie az ügyfélés az ügylet kockázati jellemzőit;
b) a minősítő rendszernek olyan ügyfélminősítési skálával kell rendelkeznie, amelyek kizárólag az ügyfél nemteljesítési kockázatának számszerűsítésére szolgálnak. Az ügyfélminősítési skálának legalább hét kategóriát kell tartalmaznia a teljesítő ügyfelek és egy kategóriát a nem teljesítő ügyfelek tekintetében;
c) az intézménynek az ügyfél kategóriák közötti viszonyt az egyes kategóriák által kijelölt nemteljesítési szintek és az adott nemteljesítési szint megkülönböztetésére alkalmazott kritériumok szerint kell dokumentálnia;
d) azoknak az intézményeknek, amelyeknek portfóliói egy meghatározott piaci szegmensre és nemteljesítési kockázatkörre koncentrálódnak, elégséges számú ügyfélkategóriával kell rendelkezniük a kockázati körön belül ahhoz, hogy elkerüljék az ügyfelekegy kategórián belüli aránytalan koncentrációját. Egy adott kategórián belüli számottevő koncentráció jogosultságát meggyőző empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani arra vonatkozóan, hogy egy ügyfélkategória ésszerűen keskeny PD-sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó ügyfél nemteljesítési kockázata az említett sávba esik;
e) ahhoz, hogy az intézmény engedélyt kapjon az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések alkalmazására a szavatolótőke-követelmények kiszámításához, a minősítési rendszernek tartalmaznia kell egy külön, kizárólag az ügyletek LGD vonatkozású tulajdonságait jellemző ügyletminősítési skálát. Az ügyletkategória meghatározásának magában kell foglalnia mind a kitettségek kategóriákba sorolási módjának leírását, mind az egyes kategóriákhoz tartozó kockázati szint megkülönböztetésére szolgáló kritériumokat;
f) az egy adott kategórián belüli számottevő koncentráció meggyőző empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani arra vonatkozóan, hogy egy ügyletkategória ésszerűen keskeny LGD-sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó kitettség kockázata az említett sávba esik.
(2) Azok az intézmények, amelyek a 153. cikk (5) bekezdésében meghatározott módszereket alkalmazzák a speciális hitelezési kitettségek kockázati súlyozásánál, mentesülnek azon követelmény alkalmazása alól, amely előírja, hogy olyan ügyfélminősítési skálákkal rendelkezzenek, amelyek kizárólag az ügyfél adott kitettségekre vonatkozó nemteljesítési kockázatának számszerűsítésére szolgálnak. Az említett intézményeknek az ilyen kitettségekre vonatkozóan legalább 4 kategóriával kell rendelkezniük a teljesítő ügyfelek esetében, és legalább egy kategóriával a nem teljesítő ügyfelek tekintetében.
(3) A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozó minősítési rendszerek szerkezetének meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:
a) a minősítési rendszereknek mind az ügyfél, mind az ügylet kockázatát, valamint az ügyfélés az ügylet összes vonatkozó jellemzőjét tükrözniük kell;
b) a kockázatok közötti különbségtétel szintjének biztosítania kell, hogy egy adott kategórián vagy halmazon (poolon) belüli kitettségek száma elégséges legyen ahhoz, hogy a kategória vagy a halmaz (pool) szintjén megbízhatóan számszerűsíteni és validálni lehessen a veszteség jellemzőit. A kitettségek és ügyfél kategóriák vagy halmazok közötti megoszlása nem mutathat túlzott koncentrációt;
c) a kitettségek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolási eljárásának lehetővé kell tennie a kockázatok közötti megalapozott különbségtételt, megfelelően homogén kitettségcsoportokat kell biztosítania, valamint lehetővé kell tennie a veszteség jellemzőinek pontos és következetes becslését a kategória vagy a halmaz (pool) szintjén. Vásárolt követelések esetén a csoportosításnak tükröznie kell az eladó jegyzési gyakorlatát, valamint ügyfeleinek heterogenitását.
(4) Az intézményeknek az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venniük a kitettségek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolásakor:
a) az ügyfél kockázati jellemzői;
b) ügyletkockázati jellemzők, beleértve a termékek vagy a biztosíték, illetve mindkettő típusait. Az intézményeknek külön kell foglalkozniuk azokkal az esetekkel, amelyeknél ugyanaz a biztosíték több kitettségre nyújt fedezetet;
c) késedelem, kivéve, ha az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy a késedelem nem lényeges kockázati tényező a kitettségre nézve.
171. cikk
Minősítési kategóriákba és halmazokba sorolás
(1) Az intézményeknek külön fogalommeghatározásokkal, folyamatokkal és kritériumokkal kell rendelkezniük a kitettségek minősítési rendszeren belüli kategóriákba vagy halmazokba sorolásához, amelyek megfelelnek a következő követelményeknek:
a) a kategóriák vagy halmazok fogalommeghatározásait és a besorolási kritériumokat megfelelő részletességgel kell kidolgozni ahhoz, hogy lehetővé tegyék a minősítést végzők számára, hogy a hasonló kockázatot képviselő ügyfeleket és ügyleteket következetesen ugyanabba a kategóriába vagy halmazba (poolba) sorolják. Ezt a következetességet a különböző üzletágakban, szervezeti egységekben és földrajzi régiókban is fenn kell tartani;
b) a minősítési folyamat dokumentációjának lehetővé kell tennie harmadik fél számára a kitettségek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolásának megértését, a kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolás reprodukálását, valamint a kategóriába vagy halmazba (poolba) sorolás megfelelőségének értékelését;
c) a kritériumoknak összhangban kell lenniük az intézmény belső kölcsönnyújtási szabályaival, valamint a problémás kötelezettek és ügyletek kezelésére vonatkozó szabályzatokkal.
(2) Az intézménynek a ügyfelek és ügyletek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolásakor figyelembe kell vennie az összes vonatkozó információt. Az információknak naprakésznek kell lenniük, valamint lehetővé kell tenniük az intézmény számára a kitettség jövőbeli teljesítőképességének előrejelzését. Minél kevesebb információval rendelkezik egy intézmény, annál konzervatívabb módon kell a kitettségeket kötelezett- és ügyletkategóriákba vagy halmazokba (poolokba) sorolnia. Ha az intézmény egy belső minősítési besorolás meghatározásának elsődleges tényezőjeként külső minősítést alkalmaz, gondoskodnia kell egyéb releváns információk figyelembevételéről is.
172. cikk
Kitettségek besorolása
(1) A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, valamint az olyan részvényjellegű kitettségekre vonatkozóan, amelyeknél az intézmény a 155. cikk (3) bekezdésében meghatározott PD/LGD-módszert alkalmazza, a kitettségek besorolását a következő kritériumoknak megfelelően kell elvégezni:
a) minden ügyfeleta hiteldöntési folyamat szerves részeként ügyfélkategóriába kell sorolni;
b) azon kitettségek esetében, amelyekre vonatkozóan az intézmény a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját becslések alkalmazására az LGD és a hitel-egyenértékesítési tényező tekintetében, a hitel-jóváhagyási folyamat részeként minden kitettséget ügyletkategóriába kell sorolni;
c) azoknak az intézményeknek, amelyek a 153. cikk (5) bekezdésében meghatározott módszereket alkalmazzák a speciális hitelezési kitettségek kockázati kategóriákba sorolására, minden egyes ilyen jellegű kitettséget a 170. cikk (2) bekezdésével összhangban kell kategóriába sorolniuk;
d) minden egyes jogi személyt, amellyel szemben az intézmény kitettséggel rendelkezik, külön kell minősíteni. Az intézménynek megfelelő szabályzatokkal kell rendelkeznie az egyedi ügyfelek és ügyfélcsoportok kezelésére vonatkozóan;
e) az ugyanazon ügyféllel szembeni különálló kitettségeket ugyanabba a ügyfélkategóriába kell sorolni, függetlenül az adott ügylet természetéből adódó különbségektől. Azokban az esetekben azonban, amikor engedélyezett, hogy az egyes kitettségek többféle kategóriába sorolást eredményezzenek ugyanazon ügyfél viszonylatában, az alábbi körülményeknek kell fennállniuk:
i. országhoz kapcsolódó transzferkockázat, attól függően, hogy a kitettségek hazai fizetőeszközben vagy devizában denomináltak-e;
ii. a kitettséghez kapcsolódó garanciák kezelése a kötelezetti kategóriába sorolás korrekciójában tükröződhet;
iii. fogyasztóvédelmi és banki titoktartási jogszabályok vagy egyéb jogszabályok tiltják az ügyféladatok cseréjét.
(2) A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozóan a hitel-jóváhagyási folyamat részeként minden kitettséget kategóriába vagy halmazba (poolba) kell sorolni.
(3) Kategóriába vagy halmazba (poolba) sorolás tekintetében az intézményeknek dokumentálniuk kell, hogy mely esetekben lehet felülbírálni a besorolási folyamat bemeneti vagy kimeneti adatait, valamint meg kell határozniuk felülbírálatért felelős személyeket. Az intézményeknek dokumentálniuk kell ezeket a felülbírálatokat, valamint nyilván kell tartaniuk az ezekért felelős személyeket. Az intézményeknek elemezniük kell a felülbírált besorolású kitettségek teljesítőképességét. Az elemzésben a felülbíráló személyek szerint is fel kell tüntetni azon kitettségek teljesítőképességének értékelését, amelyek besorolását felülbírálták.
173. cikk
A besorolási folyamat integritása
(1) A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, valamint az olyan részvényjellegű kitettségekre vonatkozóan, amelyeknél az intézmény a 155. cikk (3) bekezdésében meghatározott PD/LGD-módszert alkalmazza, a besorolási folyamatnak meg kell felelnie a következő integritási követelményeknek:
a) a besorolásokat és a besorolások rendszeres felülvizsgálatát olyan független félnek kell végeznie és jóváhagynia, akinek nem származik közvetlen előnye a hitelnyújtásra vonatkozó döntésből;
b) az intézményeknek legalább évente felül kell vizsgálniuk a besorolásokat, és azokban az esetekben, amelyekben a felülvizsgálat eredménye nem indokolja az aktuális besorolás fenntartását, módosítaniuk kell azt. A magas kockázatú ügyfeleket és a problémás kitettségeket gyakoribb felülvizsgálatnak kell alávetni. Az intézményeknek új besorolást kell végezniük, ha az ügyféllelvagy a kitettséggel kapcsolatos lényeges információhoz jutnak;
c) az intézményeknek hatékony eljárással kell rendelkezniük a PD-értékeket befolyásoló ügyféljellemzők, valamint az LGD-értékeket és hitel-egyenértékesítési tényezőket befolyásoló ügyletjellemezők megszerzésére és aktualizálására..
(2) A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozóan az intézményeknek legalább évente felül kell vizsgálniuk az ügyfél- és ügyletbesorolásokat – és azokban az esetekben, amelyekben a felülvizsgálat eredménye nem indokolja az aktuális besorolás fenntartását, módosítaniuk kell azt –, vagy felül kell vizsgálniuk az egyes azonosított kockázati halmazok veszteségi jellemzőit vagy késedelmét, attól függően, hogy melyik alkalmazható. Emellett az intézményeknek legalább évente reprezentatív mintavétellel felül kell vizsgálniuk az egyes halmazokon belüli kitettségek helyzetét annak érdekében, hogy a kitettségeket továbbra is a megfelelő halmazba (poolba) sorolják be, és azokban az esetekben, amelyekben a felülvizsgálat eredménye nem indokolja az aktuális besorolás fenntartását, módosítaniuk kell azt.
(3) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az illetékes hatóságok azon módszereire vonatkozóan, amelyekkel értékelik a besorolási folyamat integritását, valamint a kockázatok rendszeres és független felmérését.
Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
174. cikk
Modellek alkalmazása
Ha egy intézmény statisztikai modelleket és egyéb mechanikus módszereket alkalmaz a kitettségek ügyfél- vagy ügyletkategóriákba, illetve halmazokba (poolokba) sorolásához, az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:
a) a modellnek megfelelő előrejelzési képességgel kell rendelkeznie, és használatával nem torzulhatnak a tőkekövetelmények. A beviteli változóknak ésszerű és hatékony alapot kell képezniük a keletkező előrejelzések számára. A modell nem tartalmazhat lényeges torzítást;
b) az intézménynek megfelelő eljárással kell rendelkeznie a modell bemeneti adatainak ellenőrzésére, amely magában foglalja az adatok pontosságának, teljességének és megfelelőségének értékelését;
c) a modell elkészítésére felhasznált adatoknak reprezentatívnak kell lenniük az intézmény aktuális ügyfeleinekvagy kitettségeinek csoportjára vonatkozóan;
d) az intézménynek rendszeres időközönként validálnia kell a modellt: a validálás magában foglalja a modell teljesítményének és stabilitásának monitorozását, a modellspecifikációk felülvizsgálatát, valamint a modell eredményeinek a tényleges eredményekkel való összevetését;
e) a modellen alapuló besorolások felülvizsgálatának és a modellek megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében az intézménynek a statisztikai modellbe be kell építenie a szakértői véleményt és felülvizsgálatot is. A felülvizsgálati folyamatoknak a modell hiányosságaival kapcsolatos hibák megtalálására és mérséklésére kell irányulniuk. A szakértői véleménynek figyelembe kell vennie minden, a modell által figyelembe nem vett lényeges információt. Az intézménynek dokumentálnia kell a szakértői vélemény és a modell által adott eredmények együttes alkalmazásának módját.
175. cikk
A minősítési rendszerek dokumentálása
(1) Az intézményeknek dokumentálniuk kell minősítési rendszereik felépítését és működésük részleteit. A dokumentációnak bizonyítania kell az e szakaszban meghatározott követelmények teljesülését, és olyan témakörökkel kell foglalkoznia, mint a portfólió-differenciálás, a minősítési kritériumok, a ügyfelek és kitettségek minősítését végző felek felelősségi köre, a besorolási felülvizsgálatok gyakorisága, valamint a minősítési folyamatnak a vezetői ellenőrzése.
(2) Az intézménynek dokumentálnia kell, hogy milyen ésszerűségi szempontok és elemzések támasztják alá az általa kiválasztott minősítési kritériumok alkalmazását. Az intézménynek a kockázatminősítési folyamatban bekövetkező minden jelentős változást dokumentálnia kell, és az elkészített dokumentációnak elő kell segítenie a kockázatminősítési folyamatban az illetékes hatóság utolsó felülvizsgálatát követően végrehajtott változtatásokat azonosítását. A minősítések hozzárendelésének szervezési tényezőit – beleértve a minősítési folyamatot és a belső kontrollstruktúrát – is dokumentálni kell.
(3) Az intézménynek dokumentálnia kell a nemteljesítés és veszteség belsőleg használt egyedi fogalommeghatározásait, és biztosítania kell az e rendeletben meghatározott fogalmakkal való összhangjukat.
(4) Ha az intézmény statisztikai modelleket alkalmaz a minősítési folyamatban, az intézménynek dokumentálnia kell ezek módszertanát. A dokumentációnak az alábbiakat kell tartalmaznia:
a) a becslések kategóriákhoz, egyéni ügyfelekhez, kitettségekhez vagy halmazokhoz (poolokhoz) rendelése elméletének, feltételezéseinek, matematikai és empirikus alapjainak, valamint a modell alapján végzett becsléshez alkalmazott adatforrás(ok)nak a részletes leírása;
b) szigorú statisztikai folyamat meghatározása (beleértve az „out-of-time” és „out-of-sample” teljesítményteszteket is) a modell validálásához;
c) azon körülmények feltüntetése, amelyek között a modell nem működik hatékonyan.
(5) Az intézménynek az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítani kell, hogy teljesülnek az e cikkben meghatározott követelmények, amennyiben az intézmény harmadik féltől vásárolt minősítési rendszert, vagy minősítési rendszeren belül használt modellt, és a harmadik fél elutasítja vagy korlátozza az intézmény hozzáférését a minősítési rendszer vagy modell módszertanához kapcsolódó információkhoz vagy az említett módszertan, illetve modell kidolgozásának alapjául szolgáló adatokhoz azzal az indokkal, hogy ezek védett információk.
176. cikk
Adatok karbantartása
(1) Az intézményeknek a belső minősítéseikkel kapcsolatban a 8. rész követelményei szerint adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk.
(2) A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, valamint az olyan részvénykitettségekre vonatkozóan, amelyeknél az intézmény a 155. cikk (3) bekezdésében meghatározott PD/LGD-módszert alkalmazza, az intézményeknek az alábbi információkat kell gyűjteniük és tárolniuk:
a) a ügyfelek és elismert garantőtökteljes minősítéstörténete;
b) a minősítési kategóriába sorolás dátumai;
c) a minősítés levezetéséhez használt kulcsfontosságú adatok és módszerek;
d) a minősítési besorolásért felelős személy;
e) a nem teljesítő ügyfelek és kitettségek azonosító adatai;
f) az ilyen jellegű nemteljesítések időpontja és körülményei;
g) a minősítési kategóriákhoz és az átminősítéshez kapcsolódó PD-értékekkel és a realizált nemteljesítési rátákkal, valamint a minősítések közötti migrációval kapcsolatos adatok.
(3) Azon intézményeknek, amelyek az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan nem alkalmaznak saját becsléseket, adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk a tényleges LGD-értékek és a 161. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékek, valamint a tényleges hitel-egyenértékesítési tényezők és a 166. cikk (8) bekezdésében meghatározott értékek közötti összehasonlításokról.
(4) Az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan saját becsléseket alkalmazó intézményeknek az alábbiakra adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk:
a) az egyes minősítési kategóriákhoz kapcsolódó ügyletminősítések, az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becslések teljes múltbeli adatai;
b) a besorolások időpontja, valamint az, hogy a becslések mikor készültek;
c) az ügyletminősítés és az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becslések elkészítéséhez használt kulcsfontosságú adatok és módszerek;
d) az ügyletminősítési besorolást végző személy, valamint az a személy, aki az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becsléseket biztosította;
e) az egyes nem teljesítő kitettségekhez tartozó becsült, valamint realizált LGD-adatok és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó adatok;
f) a garanciák vagy hitelderivatívák hitelkockázatot mérséklő hatását az LGD értékén keresztül kimutató intézmények esetében a kitettséghez tartozó LGD-értékre vonatkozó adatok egy garancia vagy hitelderivatíva hatásainak értékelése előtt és után;
g) minden egyes nem teljesítő kitettségre vonatkozóan a veszteség összetevőinek adatai.
(5) A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozóan az intézmények az alábbi adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk:
a) a kitettségeket kategóriákba és halmazokba (poolokba) besoroló folyamatban használt adatok;
b) a kitettségi kategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) kapcsolódó, becsült PD-, LGD-értékek és hitel-egyenértékesítési tényezők adatai;
c) a nem teljesítő ügyfelek és kitettségek azonosító adatai;
d) nem teljesítő kitettségek esetében azon kategória vagy halmaz (pool) adatai, amelybe a kitettséget a nemteljesítés előtti évben sorolták, valamint az LGD és a hitel-egyenértékesítési tényező realizáltértéke;
e) a rulírozó lakossági kitettségek veszteségrátájára vonatkozó adatok.
177. cikk
A tőkemegfelelés értékelése során alkalmazott stressztesztek
(1) Az intézménynek a tőkemegfelelés értékelése során alkalmazottmegbízható stressz-tesztelési eljárásokkal kell rendelkeznie. A stressz-tesztelésnek magában kell foglalnia az olyan lehetséges események vagy a gazdasági feltételek olyan jövőbeli változásainak feltérképezését, amelyek kedvezőtlen hatással járhatnak az intézmény hitelkitettségeire vonatkozóan, valamint az intézménynek az ilyen változásokkal szembeni ellenálló képességének értékelését.
(2) Az intézménynek rendszeresen hitelkockázati stressztesztet kell végeznie, hogy értékelje egyes meghatározott feltételeknek a hitelkockázattal kapcsolatos teljes tőkekövetelményre gyakorolt hatását. Az alkalmazandó tesztet a felügyeleti felülvizsgálat fenntartása mellett az intézmény választja meg. Az alkalmazandó tesztnek értelmezhetőnek és ésszerűen szigorúnak kell lennie, figyelembe véve súlyos, de valószerűnek tekinthető recessziós forgatókönyvek hatását is. Az intézménynek értékelnie kell a stresszteszt-forgatókönyvekben foglalt feltételek következtében szükségessé vált minősítési migrációkat. A stresszteszt keretében megvizsgált portfólióknak tartalmazniuk kell az intézmény összes kitettségének túlnyomó részét.
(3) A 153. cikk (3) bekezdésében ismertetett eljárást alkalmazó intézményeknek stressztesztjeik keretébenfigyelembe kell venniük a hitelkockázattal szembeni fedezetnyújtók hitelminőségi besorolásában bekövetkező romlás hatását, és különösen azon eset következményeit, amikor a hitelkockázattal szembeni fedezetnyújtók már nem teljesítik az elismerhetőségi kritériumokat.
2. alszakasz
Kockázatok számszerűsítése
178. cikk
Az ügyfél nemteljesítése
(1) Egy adott ügyfél nemteljesítését akkor kell megtörténtnek tekinteni, ha a következők közül valamelyik vagy mindkettő bekövetkezik:
a) az intézmény úgy véli, hogy az ügyfél valószínűsíthetően nem fogja teljes egészében teljesíteni hitelkötelezettségeit az intézmény, annak anyavállalata vagy valamely leányvállalata felé, hacsak az intézmény nem folyamodik visszkeresethez a biztosíték lehívása érdekében;
b) a ügyfeleknek az intézménnyel, anyavállalattal vagy bármely leányvállalatával szembeni jelentős hitelkötelezettsége 90 napon túl késedelmes. Az illetékes hatóságok a lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozó, lakóingatlannal vagy kkv kereskedelmi ingatlanával biztosított kitettségek esetében, valamint a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek esetében a 90 napos időtartamot 180 nappal helyettesíthetik. A 180 napos időtartam a 127. cikk esetében nem alkalmazandó.
Lakossággal szembeni kitettségeknél az intézmények a nemteljesítésnek az első albekezdés a) és b) pontjában foglalt fogalommeghatározását alkalmazhatják az egyes ügyletek szintjén, nem pedig az adott hitelfelvevő teljes kötelezettségállománya tekintetében.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában:
a) folyószámlahitel esetében a késedelem azzal a nappal indul, amikor az ügyfél egy meghatározott határértéket túllép, vagy olyan határértéket határoztak meg számára, mely a jelenleg fennálló tartozásánál kisebb, vagy jóváhagyás nélkül hív le hitelt, és a mögöttes összeg jelentős;
b) az a) pont alkalmazásában a határérték az intézmény által megállapított olyan hitelkeret, amelyről az intézmény tájékoztatja az ügyfelet;
c) hitelkártyák esetében a késedelem a minimálisan törlesztendő összeg esedékességének napjával kezdődik;
d) azt, hogy a hitelkötelezettség-teljesítési késedelem jelentősnek minősül-e, az illetékes hatóságok által meghatározott határérték alapján kell meghatározni. Ez a határérték tükrözi az illetékes hatóság által elfogadhatónak tartott kockázat szintjét;
e) az intézményeknek dokumentált előírásokkal kell rendelkezniük a késedelmes napok számának meghatározására vonatkozóan, különösen a hitelek újbóli elévülése, lejárat-hosszabbítás, módosítás vagy fizetési halasztás biztosítása, megújítás és a meglévő számlák nettósítása tekintetében. Ezeket az előírásokat mindig következetesen kell alkalmazni, és azoknak összhangban kell lenniük az intézmény belső kockázatkezelési és döntési folyamataival.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a nemfizetés valószínűségét jelző tényezők közé tartoznak az alábbiak:
a) az intézmény a hitelkötelezettség kamatait be nem folytként könyvelje el;
b) az intézmény a kitettség átvétele után bekövetkező jelentős, észlelt hitelminőség-romlás nyomán egyedi hitelkiigazítást ismer el;
c) az intézmény a hitelkötelezettséget lényeges, hitelhez kapcsolódó gazdasági veszteséggel adja el;
d) az intézmény beleegyezik a hitelkötelezettség kényszerű átstrukturálásába, amennyiben ez előreláthatóan ahhoz vezet, hogy a pénzügyi kötelezettség a tőke, a kamat vagy adott esetben a díjak jelentős részének elengedéséből vagy azok halasztásából adódóan csökkent. Ez a PD-/LGD-módszerrel értékelt részvényjellegű kitettségek esetében magában foglalja magának a részvényjellegű kitettségnek a kényszerű átstrukturálását is.
e) az intézmény felszámolási eljárást indított vagy ehhez hasonló intézkedést tett a ügyfélnek az intézménnyel, anyavállalattal vagy bármely leányvállalatával szembeni hitelkötelezettségével kapcsolatban;
f) az ügyfél felszámolási eljárást kezdeményezett vagy hasonló védelmet igényelt, hogy ezáltal az intézménnyel, anyavállalatával vagy bármely leányvállalatával szembeni hitelkötelezettséget elkerülhesse vagy a visszafizetést elhalaszthassa.
(4) Azoknak az intézményeknek, amelyek olyan külső adatokat alkalmaznak, amelyek nincs összhangban a nemteljesítésnek az (1) bekezdésben meghatározott fogalmával, megfelelő korrekciókat kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy azokat széleskörűen megfeleltessék a nemteljesítés fogalmának.
(5) Ha az intézmény úgy tekinti, hogy egy előzőleg nem teljesítő kitettségre vonatkozóan a nemteljesítést kiváltó esemény nem érvényes többé, akkor az intézménynek az ügyfelet vagy az ügyletet teljesítő kitettségként kell minősítenie. Amennyiben a nemteljesítés fogalmának megfelelő esemény a későbbiekben újra felmerül, ez újabb nemteljesítésnek tekintendő.
(6) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek pontos meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságnak meg kell állapítania a (2) bekezdés d) pontjában említett határértéket.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
(7) Az EBH iránymutatásokat bocsát ki e cikk alkalmazására vonatkozóan. Az említett iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.
179. cikk
Általános becslési követelmények
(1) A minősítési kategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) kapcsolódóparaméterek meghatározásakor az intézményeknek az alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:
a) az intézmény PD, LGD, hitel-egyenértékesítési tényező és EL kockázati paraméterekre vonatkozó saját becsléseinek magukban kell foglalniuk az összes relevánsadatot, információt és módszert. A becslések kialakításakor mind a múltbeli tapasztalatot, mind pedig empirikus bizonyítékokat fel kell használni, és azok nem alapulhatnak kizárólag szakértői megítélésen. A becsléseknek intuitívnakkell lenniük, és a szóban forgó kockázati paramétereket ténylegesen meghatározó tényezőkön kell alapulniuk. Minél kevesebb adattal rendelkezik egy intézmény, annál konzervatívabbbecslést kell adnia;
b) az intézménynek képesnek kell lennie az elszenvedett veszteséget a nemteljesítés gyakorisága, az LGD értéke, a hitel-egyenértékesítési tényező vagy – amennyiben EL-becsléseket alkalmaznak – a veszteség vonatkozásában felbontani azon tényezők szerint, amelyeket a megfelelő kockázati paramétereket meghatározó tényezőinek tekint. Az intézmény becsléseinek a hosszú távú tapasztalatot reprezentatív módon kell tükrözniük.
c) figyelembe kell venni minden olyan változást, amely a 180. cikk (1) bekezdésének h) pontjában és (2) bekezdésének e) pontjában, a 181. cikk (1) bekezdésének j) pontjában és (2) bekezdésében és a 182. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott megfigyelési időszakok során a hitelnyújtási gyakorlatban vagy az adósságbehajtás folyamatában bekövetkezett. Az intézmény becsléseinek tükrözniük kell a technikai fejlődés, valamint a rendelkezésre álló új adatok és információk hatásait. Az intézményeknek új információ napvilágra kerülése esetén, de legalább évente egyszer felül kell vizsgálniuk becsléseiket.
d) a becsléshez felhasznált adatok által reprezentált kitettség-populációnak, az adatok kiszámításakor felhasznált kölcsönnyújtási szabályoknak és a többi releváns jellemzőnek összehasonlíthatóknak kell lenniük az intézmény kitettségeinek és előírásainak vonatkozó jellemzőivel. Az adatok alapjául szolgáló gazdasági és piaci feltételeknek egyaránt vonatkozniuk kell mind az aktuális, mind a várható viszonyokra. A mintában található kitettségek számának és a számításra felhasznált időszaknak elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy az intézmény megbizonyosodhasson a becslések pontosságáról és megalapozottságáról;
e) vásárolt követelések esetén a becsléseknek tükrözniük kell az összes, a vásárló intézmény számára rendelkezésre álló lényeges információt az alapul szolgáló követelések minőségére vonatkozóan, beleértve a hasonló halmazokra vonatkozó, az eladótól, a vásárló intézménytől vagy külső forrásokból származó adatokat is. A vásárló intézménynek értékelnie kell az eladó által rendelkezésre bocsátott adatokat;
f) az intézménynek a becsléseire vonatkozóan a becslési hibák várható tartományához illeszkedő konzervatív pótlékot kell alkalmaznia. Amennyiben a módszerek és adatok kevéssé kielégítőnek tekinthetők, a hibák várható tartománya is nagyobb, ezért a konzervatív pótléknak is nagyobbnak kell lennie.
Ha az intézmények eltérő becsléseket használnak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására és belső célokra, akkor ezt dokumentálniuk kell, és azoknak indokolhatónak kell lenniük. Amennyiben az intézmények bizonyítani tudják az illetékes hatóságok számára, hogy a 2007. január 1-je előtt gyűjtött adatokat megfelelően korrigálták ahhoz, hogy azokat messzemenően megfeleltessék a nemteljesítés 178. cikk szerinti fogalmának vagy a veszteség fogalmának, az illetékes hatóságok bizonyos fokú rugalmasságot engedélyezhetnek az intézmények számára az adatokra vonatkozó előírások alkalmazásának vonatkozásában.
(2) Ha egy intézmény több intézmény közös adatait használja fel, teljesítenie kell a következő feltételeket:
a) a közös adatok alkalmazásában részt vevő más intézmények minősítési rendszerei és kritériumai hasonlóak az általa alkalmazottakkal;
b) a közös adatok állománya reprezentatívan tükrözi azt a portfóliót, amelyre vonatkozóan a közös adatokat használják;
c) a közös adatokat az intézmény hosszabb időn keresztül következetesen alkalmazza állandó becsléseihez;
d) az intézmény továbbra is felelős minősítési rendszereinek integritásáért;
e) az intézménynek minősítési rendszereire vonatkozóan a továbbiakban is elégséges házon belüli tudással kell rendelkeznie, beleértve a minősítési folyamat hatékony monitorozásának és auditálásának képességét is.
180. cikk
A PD-becslésekre vonatkozó egyedi követelmények
(1) A kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) való besorolás kockázati paramétereinek meghatározásakor az intézményeknek a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, valamint az olyan részvényjellegű kitettségekre vonatkozóan, amelyeknél az intézmény a 155. cikk (3) bekezdésében meghatározott PD/LGD-módszert alkalmazza, a PD-becslésre vonatkozó alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:
a) az intézményeknek az egyes kötelezetti kategóriákhoz tartozó PD-értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlagából kell becsülniük. A magas tőkeáttételű vagy elsősorban kereskedelmi forgalomban levő eszközökkel rendelkező ügyfelekre vonatkozó PD-becsléseknek tükrözniük kell az alapul szolgálóeszközök stresszeltvolatilitással jellemzett időszakban mért teljesítményét.
b) vásárolt vállalati követelések esetében az intézmények az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlaga alapján becsülhetik meg az EL egyes kötelezetti kategóriákhoz tartozó értékét;
c) ha egy intézmény a vásárolt vállalati követeléseire megállapított PD- és LGD-értékek hosszú távú átlagból számított becsléseit egy EL-becslésből és egy megfelelő PD- vagy LGD-becslésből vezeti le, a teljes veszteség becslési folyamatának teljesítenie kell a PD és LGD becslésére e részben meghatározott általános előírásokat, és az eredménynek meg kell felelnie az LGD 181. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti fogalmának;
d) az intézmények a PD-becslési technikákat csakezeket alátámasztó elemzéssel együtt alkalmazhatják. Az intézményeknek fel kell ismerniük a szubjektív vélemény fontosságát a különböző technikák eredményeinek együttes használata, valamint a technikák és információk korlátai miatti korrekciókkal kapcsolatos döntések esetén;
e) amennyiben egy intézmény a PD-becslésekre vonatkozóan nemteljesítési tapasztalatra vonatkozó belső adatokat alkalmaz, elemzésében bizonyítania kell, hogy a becslések figyelembe veszik a kockázatvállalási feltételeket, valamint az adatokat létrehozó minősítési rendszer és az aktuális minősítési rendszer közötti különbségeket. Amennyiben a kockázatvállalási feltételek vagy minősítési rendszerek megváltoztak, az intézménynek nagyobb konzervatív pótlékot kell alkalmaznia a PD-becslésekben;
f) amennyiben egy intézmény belső kategóriáit egy külső hitelminősítő intézet vagy hasonló szervezet által alkalmazott minősítési kategóriába sorolja vagy megfelelteti azokkal, majd a külső szervezet minősítési kategóriáinál megfigyelt nemteljesítési rátát az intézmény minősítési kategóriáira vonatkoztatja, a megfeleltetésnek a belső minősítési rendszer kritériumainak a külső szervezetek által használt kritériumokkal történő összehasonlításán, valamint a közös ügyfelek belső és külső minősítésének összehasonlításán kell alapulnia. Kerülni kell a megfeleltetési módszerben vagy az alapul szolgáló adatokban levő torzításokat és inkonzisztenciákat. A külső szervezet által a mennyiségi meghatározáshoz használt adatok mögöttes kritériumainak kizárólag a nemteljesítési kockázatra kell irányulniuk, és nem tükrözhetik az ügylet jellemzőit. A 178. cikk követelményeire is figyelemmel, az intézmény által készített elemzésnek magában kell foglalnia az alkalmazott nemteljesítés-fogalmának összehasonlítását. Az intézménynek dokumentálnia kell a megfeleltetés alapját;
g) amennyiben egy intézmény statisztikai modellt használ a nemteljesítés előrejelzésére, lehetőség van arra, hogy a PD-értékeket egy adott kategóriába tartozó ügyfelek nemteljesítési valószínűségeinek egyszerű átlagaként becsülje. Az intézmény nemteljesítést előrejelző modelljeinek erre a célra történő alkalmazása során meg kell felelni a 174. cikkben meghatározott szabályoknak;
h) függetlenül attól, hogy egy intézmény külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja-e a PD-érték becslésére, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok relevánsak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. Ez a pont a részvényjellegű kitettségeknél alkalmazott PD-/LGD-módszerre is vonatkozik. Az illetékes hatóságok engedélyétől függően azok az intézmények, amelyek nem kaptak engedélyt a 143. cikknek megfelelően az illetékes hatóságtól az LGD-re vagy a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazására, az IRB-módszer bevezetésekor használhatnak két évet felölelő vonatkozó adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.
(2) A lakossággal szembeni kitettségekre a következő követelmények alkalmazandók:
a) az intézménynek az egyes kötelezetti kategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó PD-értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlagából kell becsülnie;
b) a PD-becslések a teljes veszteségre vonatkozó becslésből ésa megfelelő LGD-becslésekből is levezethetők;
c) az intézménynek a veszteségi jellemzők becslésénél a kitettségek kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) sorolásához alkalmazott belső adatokat kell elsődleges információforrásnak tekintenie. Az intézmények külső adatokat (közös adatokat is beleértve) vagy statisztikai modelleket is használhatnak a mennyiségi meghatározáshoz, amennyiben egyaránt szoros kapcsolat áll fenn:
i. az intézmény minősítési kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) sorolási folyamata és a külső adatforrás által alkalmazott eljárás között; és
ii. az intézmény belső kockázati profilja és a külső adatok összetétele között;
d) ha egy intézmény a lakossággal szembeni kitettségeihez kapcsolódó PD- és LGD-értékek hosszú távú átlagból számított becsléseit a teljes veszteségre vonatkozó becslésből és egy megfelelő PD-vagy LGD-becslésből vezeti le, a teljes veszteségre vonatkozó becslési folyamatnak teljesítenie kell az e részben meghatározott általános PD- és LGD-becslési előírásokat, és az eredménynek összhangban kell állnia az LGD 181. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti fogalmával;
e) függetlenül attól, hogy egy intézmény külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja-e a veszteségjellemzők becsléseihez, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás esetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok relevánsak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. Az intézménynek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítania a múltbeli adatoknak, ha a friss adatok a veszteségi ráták jobb előrejelzői. Az illetékes hatóságok engedélye alapján az intézmény – az IRB-módszer bevezetésekor – felhasználhat két évet felölelő vonatkozó adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.
f) az intézményeknek azonosítaniuk és elemezniük kell a kockázati paraméterek várható változását a hitelkitettségek élettartama során (élettartam-hatás).
Vásárolt lakossági követelések esetén az intézmények külső és belső referenciaadatokat használhatnak. Az intézményeknek az összes vonatkozó adatforrást fel kell használniuk az összehasonlításhoz.
(3) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
a) azok a feltételek, amelyek szerint az illetékes hatóságok megadhatják az (1) bekezdés h) pontjában és a (2) bekezdés e) pontjában említett engedélyeket;
b) azok a módszerek, amelyekkel az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az intézmény által a 143. cikk szerinti PD becsléshez használt módszertant.
Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
181. cikk
A saját LGD-becslések egyedi követelményei
(1) A kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) való besorolás kockázati paramétereinek számszerűsítésekor az intézményeknek saját LGD-becsléseikre vonatkozóan az alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:
a) az intézményeknek az egyes ügyletkategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó LGD-értékeket az egyes ügyletkategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó realizált LGD-értékek átlaga alapján, az adatforrásokon belüli összes megfigyelt nemteljesítés használatával (nemteljesítésekkel súlyozott átlaga) kell becsülniük;
b) az intézményeknek a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő LGD-becsléseket kell alkalmazniuk, ha e becslések konzeratívabbak a hosszú távú átlagnál. Amennyiben egy minősítési rendszer az egyes kategóriákra vagy halmazokra vonatkozóan várhatóan hosszabb távon állandó nagyságú tényleges LGD-értékeket ad, akkor az intézményeknek korrigálniuk kell az egyes kategóriák vagy halmazok kockázati paramétereire vonatkozó becsléseiket annak érdekében, hogy korlátozzák a gazdasági dekonjunktúrának a tőkére gyakorolt hatását;
c) az intézménynek figyelembe kell vennie minden, az ügyfélkockázat, illetve a biztosíték vagy biztosítéknyújtó kockázata között fennálló esetleges függőség mértékét. Konzervatívan kell kezelni azokat az eseteket, amikor jelentős mértékű függőség áll fenn;
d) az alapul szolgáló kötelezettségek és a biztosíték közötti devizanem eltéréseket az intézménynek LGD becsléseiben konzervatívan kell kezelnie;
e) amennyiben az LGD-becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, ezek a becslések nem alapulhatnak kizárólag a biztosíték becsült piaci értékén. Az LGD-becslésekben figyelembe kell venni, hogy az intézmények nem feltétlenül tudják a biztosítékokat gyorsan ellenőrzésük alá vonni, illetve azokat értékesíteni;
f) amennyiben az LGD-becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, az intézményeknek a 4. fejezet 3. szakaszában előírtaknak általánosságban megfelelő formában ki kell dolgozniuk a biztosíték kezelésével, a jogbiztonsággal és a kockázatkezeléssel kapcsolatos belső követelményeket;
g) amennyiben az intézmény a 6. fejezet 5. vagy 6. szakaszának megfelelően elismeri a biztosítékot a partnerkockázati kitettség meghatározásakor, a biztosítékból várhatóan megtérülő összeg nem vehető figyelembe az LGD becslésekor;
h) a már nem teljesítő kitettségek esetében az intézménynek az egyes kitettségekkel kapcsolatban várható veszteségekre vonatkozó, az aktuális gazdasági helyzetet és a kitettség állapotát figyelembe vevő legjobb becslésének és a megtérülési időszakban – azaz a nemteljesítés bekövetkezésének időpontja és a kitettség végleges likvidálásának időpontja között – esetleg felmerülő további nem várható veszteségek miatti veszteségráta-növekedésre vonatkozó becslésének az összegét kell alapul vennie;
i) az intézmény eredménykimutatásában való tőkésítésük mértékéig a be nem fizetett késedelmi díjakat hozzá kell adni az intézmény kitettségéhez és veszteségéhez;
j) a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek esetében az LGD-becsléseknek legalább egy adatforrás esetében legalább öt évet felölelő, a bevezetés után minden évben egy évvel meghosszabbodó, így legalább hét évet elérő időszakból származó múltbeli adatokon kell alapulniuk. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás esetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok relevánsak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.
(2) Lakossággal szembeni kitettségek esetében az intézmények a következőket tehetik:
a) az LGD-becsléseket levezethetik a realizált veszteségekből és a megfelelő PD-becslésekből;
b) kimutathatják a jövőbeli lehívásokat a hitel-egyenértékesítési tényezőikben vagy LGD-becsléseikben;
c) vásárolt lakossági követelések esetén használhatnak külső és belső referenciaadatokat LGD-becsléseikben.
A lakossággal szembeni kitettségek esetében az LGD-becsléseknek legalább ötéves adatokon kell alapulniuk. Az intézménynek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítania a múltbeli adatoknak, ha a friss adatok a veszteségi ráta jobb előrejelzői. Az illetékes hatóságok engedélye alapján az intézmény – az IRB-módszer bevezetésekor – felhasználhat két évet felölelő vonatkozó adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.
(3) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
a) az (1) bekezdésben említett gazdasági dekonjunktúra jellege, súlyossága és időtartama;
b) azok a feltételek, amelyek alapján az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy valamely intézmény a (2) bekezdésnek megfelelően – az IRB-módszer bevezetésekor – két évet felölelő vonatkozó adatokat használjon.
Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
182. cikk
A hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozó saját becslések egyedi követelményei
(1) A kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) való besorolás kockázati paramétereinek számszerűsítésekor az intézményeknek a hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozó saját becsléseikre az alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:
a) az intézményeknek az egyes ügyletkategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó hitel-egyenértékesítési tényezőket az egyes ügyletkategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó realizálts hitel-egyenértékesítési tényezők átlaga alapján, az adatforrásokban szereplő összes megfigyelt nemteljesítésből a nemteljesítésekkel súlyozott átlag használatával kell becsülniük;
b) az intézményeknek a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő becsléseket kell alkalmazniuk a hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozóan, ha e becslések óvatosabbak a hosszú távú átlagnál. Amennyiben egy minősítési rendszer az egyes kategóriákra vagy halmazokra (poolokra) vonatkozóan várhatóan hosszabb távon állandó nagyságú tényleges hitel-egyenértékesítési tényezőket ad, akkor az intézményeknek korrigálniuk kell az egyes kategóriák vagy halmazok (poolok) kockázati paramétereire vonatkozó becsléseiket annak érdekében, hogy korlátozzák a gazdasági dekonjunktúrának a tőkére gyakorolt hatását;
c) az intézmények hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozó becsléseinek a nemteljesítést kiváltó esemény időpontjáig vagy azt követően az ügyfél által végzett esetleges további lehívások lehetőségét is tükrözniük kell. A becsült hitel-egyenértékesítési tényezőnek nagyobb konzervatív pótlékot kell magában foglalnia, ha a nemteljesítés gyakorisága és a hitel-egyenértékesítési tényező mértéke között nagy valószínűséggel erősebb pozitív korreláció várható;
d) a hitel-egyenértékesítési tényezők becslésénél az intézményeknek figyelembe kell venniük a számlavezetés monitoringjára és a kifizetések feldolgozására elfogadott konkrét szabályzataikat és stratégiáikat. Az intézményeknek azt is figyelembe kell venniük, hogy képesek-e és készek-e a további lehívásokat megakadályozni a fizetési nemteljesítést még nem kimerítő események – mint például szerződésszegés vagy más technikailag nemteljesítésnek minősülő események – esetén;
e) az intézményeknek megfelelő rendszerekkel és eljárásokkal kell rendelkezniük az ügyletek összegének, a folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeret aktuális egyenlegének, valamint az aktuális egyenlegek változásainak ügyfelenként és kategóriákként történő monitoringjára. Az intézménynek képesnek kell lennie a fennálló egyenlegek napi szintű monitorozására;
f) ha az intézmények a hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozóan eltérő becsléseket használnak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására és belső célokra, akkor ennek dokumentáltnak, és indokolhatónak kell lennie.
(2) A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek esetében a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becsléseknek legalább egy adatforrás esetében legalább öt évet felölelő, a bevezetés után minden évben egy évvel meghosszabbodó, így legalább hét évet elérő időszakból származó történeti adatokon kell alapulniuk. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás esetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok relevánsak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.
(3) Lakossággal szembeni kitettségek esetében az intézmények hitel-egyenértékesítési tényezőikben vagy LGD-becsléseikben kimutathatják a jövőbeli lehívásokat.
A lakossággal szembeni kitettségek esetében a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becsléseknek legalább ötéves adatokon kell alapulniuk. Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve, az intézménynek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítania a múltbeli adatoknak, ha a friss adatok a lehívási arány jobb előrejelzői. Az illetékes hatóságok engedélye alapján az intézmény –az IRB-módszer bevezetésekor– felhasználhat két évet felölelő vonatkozó adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.
(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
a) az (1) bekezdésben említett gazdasági dekonjunktúra jellege, súlyossága és időtartama;
b) azok a feltételek, amelyek alapján az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy az intézmény két évet felölelő vonatkozó adatokat használjon abban az időszakban, amikor először alkalmazza az IRB-módszert.
Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
183. cikk
A garanciák és hitelderivatívák hatásának értékelésére vonatkozó követelmények a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek esetében, amennyiben azokra LGD-becsléseket alkalmaznak, valamint a lakossággal szembeni kitettségek esetében
(1) Az elismert garantőrökre és garanciákra a következő követelmények vonatkoznak:
a) az intézményeknek egyértelműen meghatározott kritériumokkal kell rendelkezniük a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása során elismert garantőrök típusaira vonatkozóan;
b) elismert garantőrök esetében ugyanazok a szabályok alkalmazandók, mint amelyeket a 171., 172. és 173. cikkben határoztak meg a ügyfelekre vonatkozóan;
c) a garanciát írásba kell foglalni, azt a garantőr nem mondhatja fel, addig kell hatályosnak lennie, amíg a kötelezettségvállalásnak teljes mértékben eleget nem tesznek (az összeg és a garancia futamidejének vonatkozásában), valamint jogilag érvényesíthetőnek kell lennie a garantőrrel szemben azon a joghatósági területen, ahol a garantőr olyan lefoglalható vagyontárgyakkal rendelkezik, amelyekre vonatkozóan az ítélet érvényesíthető. Az illetékes hatóságok engedélye mellett elismerhetők olyan feltételes garanciák, amelyek bizonyos feltételek teljesülése esetén a garantőrt nem kötelezik teljesítésre. A besorolási kritériumoknak megfelelő módon kell kezelniük a kockázatcsökkentési hatás lehetséges romlását.
(2) Az intézménynek egyértelműen meghatározott kritériumokkal kell rendelkeznie a kategóriák, halmazok (poolok) vagy LGD-becslések módosításához, illetve a lakossággal szembeni kitettségek és az elismert vásárolt követelések esetében a kitettségek kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) történő besorolási folyamatára vonatkozóan ahhoz, hogy kimutassa a garanciák hatását a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításában. Ezeknek a kritériumoknak meg kell felelniük a 171., 172., és 173. cikkben meghatározott követelményeknek.
A kritériumoknak intuitívnak kell lenniük. A kritériumokban számításba kell venni a garantőr képességét és szándékát a garancia teljesítésére, a garantőr általi fizetések várható időpontját, a garantőr garancia szerinti teljesítése és a kötelezett fizetőképessége közti korrelációs szintet, valamint az ügyfélnél fennmaradó reziduális kockázat mértékét.
(3) A garanciákra vonatkozóan e cikkben meghatározott követelmények az egyetlen ügyfélre vonatkozó (single-name) hitelderivatívákra is alkalmazandók. A hitelderivatíva alapul szolgáló kötelezettsége és referenciakötelezettsége közötti eltérésre vonatkozóan vagy egy hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapítására használt kötelezettségére vonatkozóan a 216. cikk (2) bekezdésében meghatározott követelményeket kell alkalmazni. A lakossággal szembeni kitettségek és az elismert vásárolt követelések esetében ezt a bekezdést kell alkalmazni a kitettségek kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) sorolási folyamatára is.
A kritériumokban ki kell térni a hitelderivatíva fizetési struktúrájára, és konzervatívan kell értékelni annak a megtérülések szintjére és időzítésére gyakorolt hatását. Az intézménynek mérlegelnie kell, hogy a reziduális kockázat egyéb formái milyen mértékig maradnak meg.
(4) Az (1)–(3) bekezdésben szereplő követelmények nem alkalmazandók az intézmények, központi kormányzatok és központi bankok, valamint a 201. cikk (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott követelményeknek megfelelő vállalatok által nyújtott garanciák esetében, ha az intézmény engedélyt kapott arra, hogy a 148. és 150. cikknek megfelelően az ilyen szervezetekkel szembeni kitettségeknél a sztenderd módszert alkalmazza. Ebben az esetben a 4. fejezet követelményeit kell alkalmazni.
(5) Lakossági garanciák esetében az (1), (2) és (3) bekezdésben szereplő követelményeket kell alkalmazni a kitettségek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolásánál, valamint a PD-érték becslésénél is.
(6) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek pontos meghatározásához, amelyek szerint az illetékes hatóságok engedélyezhetik a feltételes garanciák elismerését.
Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
184. cikk
Vásárolt követelésekre vonatkozó követelmények
(1) A kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) való besorolás kockázati paramétereinek számszerűsítésekor az intézményeknek biztosítaniuk kell a (2)–(6) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülését.
(2) Az ügylet struktúrájának biztosítania kell, hogy az intézmény minden előrelátható körülmény közepette megőrizze a követelésekből származó készpénzbevétel fölötti ellenőrzését és tényleges tulajdonjogát. Amennyiben az ügyfélközvetlenül az eladónak vagy az állománykezelőnek teljesít fizetést, az intézménynek rendszeresen ellenőriznie kell, hogy a fizetéseket teljes egészében továbbítják-e, és hogy azok megfelelnek-e a szerződésben vállalt feltételeknek. Az intézményeknek rendelkezniük kell olyan eljárásokkal, amelyek biztosítják a követelések és készpénzbevételek tulajdonjogának védelmét olyan felszámolási eljárásokkal és jogi igényekkel szemben, amelyek jelentősen késleltethetik a hitelnyújtó számára a követelések értékesítését vagy áthelyezését, illetve a készpénzbevételek fölötti ellenőrzés megőrzését.
(3) Az intézménynek mind a vásárolt követelések minőségét, mind az eladó és állománykezelő pénzügyi helyzetét monitoroznia kell. A következők alkalmazandók:
a) az intézménynek értékelnie kell a vásárolt követelések, valamint az eladó és az állománykezelő pénzügyi helyzete közötti korrelációt, és rendelkeznie kell a vészhelyzetek ellen védelmet nyújtó belső szabályzatokkal és eljárásokkal, beleértve az egyes eladók és állománykezelők belső kockázatminősítési besorolására szolgáló eljárásokat;
b) az intézménynek egyértelmű és hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie az eladó és az állománykezelő elismerhetőségének meghatározására. Az intézménynek vagy megbízottjának az eladókra és állománykezelőkre vonatkozóan rendszeres felülvizsgálatot kell végeznie annak érdekében, hogy ellenőrizze az eladó vagy állománykezelő jelentéseinek pontosságát, felderítse a csalásokat vagy működési problémákat, és ellenőrizze az eladó hitelezési szabályzatainak minőségét, illetve az állománykezelő követelés-beszedésre vonatkozó szabályzatait és eljárásait. A felülvizsgálatok eredményeit dokumentálni kell;
c) az intézménynek értékelnie kell a vásárolt követelés-halmazok (poolok) jellemzőit, beleértve az előlegen felüli kifizetéseket, az eladó múltbeli elmaradásaival kapcsolatos információkat, a nem teljesítő hiteleket, a nem teljesítő hitelekre elszámolt értékvesztést, a fizetési feltételeket és a potenciális ellenszámlákat;
d) az intézménynek hatékony szabályokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie az egyes ügyfélkoncentrációk vásárolt követelés-halmazokon (poolokon) belüli és a halmazok (poolok) közötti aggregált alapon történő monitorozására;
e) az intézménynek gondoskodnia kell arról, hogy az állománykezelőtől időben és megfelelően részletezve kapja meg a követelések elévüléséről és felhígulásáról szóló jelentéseket ahhoz, hogy biztosítani tudja az intézmény vásárolt követelésekre vonatkozó elismerhetőségi kritériumainak és előlegfizetési politikáinak való megfelelést, valamint ahhoz, hogy hatékony eszközt biztosítson az eladó értékesítési feltételei és a felhígulás monitorozására és jóváhagyására.
(4) Az intézménynek rendelkeznie kell olyan rendszerekkel és eljárásokkal, amelyek alkalmazásával az eladó pénzügyi helyzetében és a vásárolt követelések minőségében bekövetkező romlást már korai fázisban észlelni, és a felmerülő problémákat proaktívan kezelni tudja. Az intézménynek egyértelmű és hatékony szabályzatokkal, eljárásokkal és információs rendszerekkel kell rendelkeznie a szerződésszegések monitorozása érdekében, valamint egyértelmű és hatékony szabályzatokat és eljárásokat kell megállapítania a jogi lépések kezdeményezésére, valamint a problémás vásárolt követelések kezelésére.
(5) Az intézménynek egyértelmű és hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie a vásárolt követelések, a hitelek és a készpénz ellenőrzésére vonatkozóan. Az írásos belső szabályzatoknak meg kell határozniuk a követelésvásárlási program összes lényeges elemét, beleértve az előlegfizetési arányokat, az elismert biztosítékokat, a szükséges dokumentációt, a koncentrációs határértékeket, valamint a készpénzbevételek kezelésének módját. Ezeknek az elemeknek megfelelő módon figyelembe kell venniük az összes vonatkozó és lényeges tényezőt, beleértve az eladó és az állománykezelő pénzügyi helyzetét, a kockázatok koncentrációját, a vásárolt követelések minőségi trendjeit és az eladó ügyfélbázisát, továbbá a belső rendszereknek biztosítaniuk kell, hogy előlegkifizetés csak pontosan meghatározott biztosítékok és dokumentáció ellenében történjen.
(6) Az intézménynek hatékony belső folyamattal kell rendelkeznie az összes belső szabályzatnak és eljárásnak való megfelelés értékelésére. Az eljárásnak magában kell foglalnia az intézmény követelésvásárlási programja összes kritikus fázisának rendszeres ellenőrzését, a feladatoknak egyrészt az eladó és az állománykezelő értékelése, valamint a kötelezett értékelése közötti, másrészt az eladó és az állománykezelő értékelése, valamint az eladó és állománykezelő helyi ellenőrzése közötti megosztása értékelését, továbbá a „back office”-műveletek értékelését, kiemelten összpontosítva a képzettségre, a tapasztalatra, a személyi állomány létszámára és a támogató automatizált rendszerekre.
3. alszakasz
Belső becslések validálása
185. cikk
Belső becslések validálása
Az intézményeknek az alábbi követelményeknek eleget téve kell validálniuk belső becsléseiket:
a) az intézményeknek megbízható rendszereket kell működtetniük a minősítési rendszerek és eljárások pontosságának és következetességének validálására, illetve az összes, releváns kockázati paraméter becslésére. A belső validálási folyamatnak lehetővé kell tennie az intézmény számára a belső minősítési és kockázatbecslési rendszerek teljesítményének következetes és értelmezhető módon történő értékelését;
b) az intézményeknek rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a tényleges nemteljesítési rátákat a becsült PD-értékekkel minden minősítési kategória esetében, és amennyiben a realizált nemteljesítési ráták az adott kategória tekintetében a várt sávon kívül esnek, az intézményeknek külön elemezniük kell az eltérés okait. Az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan saját becsléseket használó intézmények ezekre a becslésekre vonatkozóan hasonló elemzést kell végezniük. Az ilyen összehasonlítások során a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat kell felhasználni. Az intézményeknek dokumentálniuk kell az ilyen összehasonlításokhoz használt módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente egyszer frissíteni kell;
c) az intézményeknek egyéb mennyiségi validálási eszközöket, valamint a releváns, külső adatforrásokkal szembeni összehasonlításokat is alkalmazniuk kell. Az elemzésnek a portfóliónak megfelelő, rendszeresen aktualizált és a releváns megfigyelési időszakot átfogó adatokon kell alapulnia. Az intézmények minősítési rendszereik teljesítményére vonatkozó belső értékelésének a lehető leghosszabb időszakot kell felölelnie;
d) a mennyiségi validálásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben konzisztenseknek kell lenniük. A becslési és validálási módszerek és adatok (mind az adatforrások, mind a felölelt időszakok) változásait dokumentálni kell;
e) az intézményeknek megbízható belső előírásokat kell alkalmazniuk az olyan helyzetekre, ahol a realizált PD, LGD, hitel-egyenértékesítési tényező és – amennyiben az EL-értéket alkalmazzák – a teljes veszteség értéke és a becslések közti különbségek elég jelentőssé válnak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a becslések érvényességét. Ezeknek az előírásoknak figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat és a nemteljesítési értékek hasonló szisztematikus változékonyságait. Amennyiben a realizált értékek továbbra is magasabbak a várható értékeknél, az intézményeknek ennek megfelelően felfelé kell korrigálniuk a becsléseket, hogy azok a tényleges nemteljesítési és veszteségi értékeket tükrözzék.
4. alszakasz
Részvényjellegű kitettségekre vonatkozó követelmények a belső modelleken alapuló módszer szerint
186. cikk
Szavatolótőke-követelmény és a kockázatok számszerűsítése
Az intézményeknek az alábbi előírásokat kell teljesíteniük a szavatolótőke-követelmény kiszámításakor:
a) a potenciális veszteség becslésének ellenállónak kell lennie az intézmény adott részesedéseinek hosszú távú kockázati profilját befolyásoló kedvezőtlen piaci fejleményekkel szemben. A hozameloszlások megjelenítésére szolgáló adatoknak a leghosszabb olyan rendelkezésre álló mintavételezési időszakot kell tükrözniük, amelyek alkalmasak az intézmény vonatkozó részvényjellegű kitettségei kockázatprofiljának bemutatására. A felhasznált adatoknak elégségeseknek kell lenniük ahhoz, hogy konzervatív, statisztikailag megbízható és megalapozott veszteségbecslést nyújtsanak, amely nem kizárólag szubjektív vagy szakértői véleményre támaszkodik. Az alkalmazott sokknak a potenciális veszteségek konzervatívbecslését kell eredményeznie egy releváns hosszú távú piaci vagy üzleti ciklusra vonatkozóan. Az intézménynek a rendelkezésre álló adatok empirikus elemzését számos tényezőn alapuló korrekciókkal kell kombinálnia ahhoz, hogy a modell alkalmazásával kielégítően valósághű és konzervatív eredményeket kapjon. A potenciális negyedéves veszteségek becslésére szolgáló kockáztatott érték-(VaR) modellek megalkotásakor az intézmények használhatnak negyedéves adatokat, illetve rövidebb időtartamra vonatkozó adatokat is, ha azokat empirikus bizonyítékokkal alátámasztott, jól kidolgozott és dokumentált megfontolásokon és elemzésen alapuló, analitikusan megfelelő módszerrel a negyedéves adatokkal egyenértékűvé alakítják. Ez a módszer kellő konzervativizmussal, időben következetesen alkalmazandó. Amennyiben csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre releváns adat, az intézménynek megfelelő konzervatív pótlékot kell alkalmaznia;
b) az alkalmazott modelleknek megfelelő módon kell leképezniük a részvényhozamokban megtestesülő összes jelentős kockázatot, beleértve mind az általános piaci kockázatot, mind pedig az intézmény részvényjellegű portfóliójának egyedi kockázati kitettségét. A belső modelleknek megfelelő magyarázatot kell adniuk a múltbeli árváltozásokra, és tükrözniük kell mind a lehetséges koncentráció nagyságát, mind az összetételét érintő változásokat, és kedvezőtlen piaci környezetben is megbízhatónakkell lenniük. A becsléshez használt adatok által képviselt kockázati kitettségek körének szorosan megfeleltethetőnek vagy legalább összehasonlíthatónak kell lennie az intézmény részvényjellegű kitettségei esetében alkalmazottakkal;
c) a belső modellnek megfelelően illeszkednie kell az intézmény részvényjellegű portfóliójának kockázati profiljához és komplexitásához. Amennyiben az intézmény jelentős olyan részesedésekkel rendelkezik, amelyek értéke erősen nem lineáris természetű, a belső modelleket úgy kell megtervezni, hogy azok megfelelően tükrözzék az ilyen jellegű instrumentumokhoz kapcsolódó kockázatokat;
d) az egyes pozíciók becsléseknek, piaci indexeknek és kockázati tényezőknek való megfeleltetésének hihetőnek, intuitívnak és koncepcionálisan megbízhatónak kell lennie;
e) az intézményeknek empirikus elemzéssel kell bizonyítaniuk kockázati tényezőik megfelelőségét, ideértve azon képességüket, hogy fedezzék mind az általános, mind az egyedi kockázatokat;
f) a részvényjellegű kitettségekből származó hozamok volatilitására vonatkozó becsléseknek magukban kell foglalniuk a releváns és rendelkezésre álló adatokat, információkat és módszereket. Függetlenül felülvizsgált belső adatokat vagy külső forrásokból – beleértve a közös adatokat is – származó adatokat kell felhasználni;
g) alapos és átfogó jellegű stressztesztelési programot is létre kell hozni.
187. cikk
Kockázatkezelési folyamat és kontroll
A szavatolótőke-követelmény megállapítása céljára szolgáló belső modellek kidolgozására és használatára vonatkozóan az intézményeknek meg kell határozniuk azokat a szabályzatokat, eljárásokat és kontroll folyamatokat, amelyek a modell és a modellezési folyamat integritását biztosítják. Ezeknek a szabályzatoknak, eljárásoknak és kontroll folyamatoknak az alábbiakat kell magukban foglalniuk:
a) a belső modell teljes integrációja az intézmény általános vezetői információs rendszerébe, valamint a nem kereskedési könyvi részvényportfólió kezelésébe. A belső modelleket teljes egészében integrálni kell az intézmény kockázatkezelési infrastruktúrájába, ha azokat különösen az alábbiak során alkalmazzák: a részvényportfólió teljesítményének mérése és értékelése (beleértve a kockázattal korrigált teljesítményt is), a gazdasági tőkének a részvényjellegű kitettségekhez történő allokációja, valamint az általános tőkemegfelelés és a befektetéskezelési folyamat értékelése;
b) a belső modellezési eljárás minden elemének rendszeres és független felülvizsgálata, beleértve a modellek módosításának jóváhagyását, a modell bemeneti adatainak ellenőrzését, valamint a modelleredmények felülvizsgálatát, például a kockázatszámítás közvetlen ellenőrzését biztosító, kidolgozott vezetői rendszereket, eljárásokat és ellenőrző funkciókat. Ezek a felülvizsgálatok értékelik a modell bemeneti adatainak és a kapott eredményeknek a pontosságát, teljességét és megfelelőségét, továbbá a már ismert hiányosságokból származó potenciális hibák feltárására és korlátozására, valamint a modell még nem ismert hiányosságainak azonosítására összpontosítanak. Az ilyen jellegű felülvizsgálatokat elvégezheti belső, független részleg vagy független külső harmadik fél is;
c) a befektetési határértékek és a részvényjellegű kitettségek kockázati kitettségeinek monitorozását szolgáló megfelelő rendszerek és eljárások;
d) a modell megtervezéséért és alkalmazásáért felelős részlegeknek funkcionálisan függetlennek kell lenniük azoktól a részlegektől, amelyek az egyéni befektetések kezeléséért felelősek;
e) a modellezési folyamat bármely eleméért felelős személyeknek megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük. A vezetőségnek elegendő szakképzett és kompetens erőforrást kell biztosítania a modellezési funkcióhoz.
188. cikk
Validálás és dokumentáció
Az intézményeknek megbízható rendszerekkel kell rendelkezniük belső modelljeik és modellezési folyamataik pontosságának és következetességének validálásához. A belső modellek és a modellezési folyamat, valamint a validálás minden lényeges elemét dokumentálni kell.
Az intézmények belső modelljeinek és modellezési folyamatainak validálása és dokumentálása során teljesülniük kell a következő feltételeknek:
a) az intézményeknek a belső validálási folyamatot belső modelljeik és eljárásaik teljesítményének következetes és értelmezhető módon történő értékelésére kell használniuk;
b) a mennyiségi validálásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben következeteseknek kell lenniük. A becslési és validálási módszerek és adatok (mind az adatforrások, mind a felölelt időszakok) változásait dokumentálni kell;
c) az intézményeknek rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a realizált és nem realizált nyereség és veszteség felhasználásával kiszámított aktuális részvényhozamokat a modellezett becslésekkel. Az ilyen összehasonlítások során a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat kell felhasználni. Az intézményeknek dokumentálniuk kell az ilyen összehasonlításokhoz használt módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente egyszer frissíteni kell;
d) az intézményeknek egyéb kvantitatív validálási eszközöket, valamint külső adatforrásokkal való összehasonlítást is alkalmazniuk kell. Az elemzésnek a portfóliónak megfelelő, rendszeresen aktualizált és a releváns megfigyelési időszakot átfogó adatokon kell alapulnia. Az intézmények által a modelljeik teljesítményének mérésére alkalmazott belső minősítési rendszerek értékelésének a lehető leghosszabb időszakot kell felölelniük;
e) az intézményeknek megfelelő belső előírásokkal kell rendelkezniük azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a tényleges részvényhozamnak a modellbecslésekkel való összehasonlítása megkérdőjelezi maguknak a becsléseknek vagy a modelleknek az érvényességét. Ezeknek az előírásoknak figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat, illetve a részvényhozammal kapcsolatos hasonló, szisztematikus ingadozásokat. Minden belső modellekkel kapcsolatos, a modellek felülvizsgálata által eredményezett módosítást dokumentálni kell, és azoknak meg kell felelniük az intézmény modellek felülvizsgálatára vonatkozó előírásainak;
f) a belső modellt és modellezési folyamatot, beleértve a modellezésben részt vevő felek felelősségi körét, illetve a modell jóváhagyását és a modellek felülvizsgálatára vonatkozó folyamatot, dokumentálni kell.
5. alszakasz
Belső irányítás és felvigyázás
189. cikk
Vállalatirányítás
(1) A minősítési és becslési eljárás minden lényeges szempontját az intézmény vezető testületének vagy annak egy kijelölt bizottságának és a felső vezetésnek kell jóváhagynia. E testületek tagjainak általánosságban ismerniük kell az intézmény minősítési rendszereit, valamint részletesen ismerniük kell a kapcsolódó vezetői jelentéseket.
(2) A felső vezetésnek meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:
a) értesítenie kell a vezető testületet vagy annak kijelölt bizottságát az összes olyan lényeges változásról vagy a kidolgozott szabályzatoktól való eltérésről, amelyek lényegesen befolyásolják az intézmény minősítési rendszereinek működését.
b) alaposan ismernie kell a minősítési rendszerek felépítését és működését;
c) folyamatosan biztosítania kell a minősítési rendszerek megfelelő működését;
A hitelkockázat-ellenőrzési egységeknek rendszeresen tájékoztatniuk kell a felső vezetést a minősítési folyamat teljesítményéről, a fejlesztésre szoruló területekről, valamint a korábban meghatározott hiányosságok kiküszöbölését célzó törekvések megvalósulásáról.
(3) Az intézmény hitelkockázat-profilja belső minősítésen alapuló elemzésének az említett felek részére történő vezetői adatszolgáltatás lényeges részét kell képeznie. Az adatszolgáltatásoknak tartalmazniuk kell legalább az egyes kategóriák kockázatprofilját, a kategóriák közötti migrációt, a releváns paraméterek kategóriánkénti becslését, valamint a realizáltnemteljesítési rátának és – amennyiben saját becsléseket használtak – a realizált LGD-nek és a tényleges hitel-egyenértékesítési tényezőknek a várakozásokkal és a stresszteszt eredményeivel történő összehasonlítását. Az adatszolgáltatás gyakorisága az információ jelentőségétől és típusától, valamint a címzett beosztásától függ.
190. cikk
A hitelkockázati kontroll
(1) A hitelkockázat-ellenőrzési egységnek függetlennek kell lennie a kitettségek jóváhagyásáért és a meglévők megújításáért felelős személyi és vezetői funkcióktól, és közvetlenül a felső vezetésnek tartozik beszámolással. Ez az egység felelős a minősítési rendszerek kialakításáért vagy kiválasztásáért, bevezetéséért, felügyeletéért és azok teljesítményéért. Az egységnek a minősítési rendszerek eredményeiről rendszeresen jelentéseket kell készítenie és elemeznie kell azokat.
(2) A hitelkockázati kontroll egység(ek) hatáskörei az alábbiakat foglalják magukban:
a) a kategóriák és halmazok (poolok) tesztelése és monitoringja;
b) az intézmény minősítési rendszerei összefoglaló jelentéseinek készítése és elemzése;
c) eljárások végrehajtása annak ellenőrzésére, hogy a kategória- és halmaz (pool)-fogalmakat következetesen alkalmazzák-e a különböző szervezeti egységekben és földrajzi területeken;
d) a minősítési eljárással kapcsolatos módosítások felülvizsgálata és dokumentálása, a változtatás indoklását is beleértve;
e) a minősítési kritériumok felülvizsgálata annak érdekében, hogy felmérjék, hogy azok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot. A minősítési rendszerek, kritériumok és az egyes minősítési paraméterek változását dokumentálni és archiválni kell;
f) aktív részvétel a minősítési eljárásban alkalmazott modellek kialakításában vagy kiválasztásában, azok bevezetésében és validálásában;
g) a minősítési eljárásban alkalmazott modellek felvigyázása;
h) a minősítési eljárásban alkalmazott modellek folyamatos felülvizsgálata és módosítása.
(3) A 179. cikk (2) bekezdése szerint közös adatokat alkalmazó intézmények a következő feladatokat szervezhetik ki:
a) a kategóriák és halmazok (poolok) tesztelésére és monitorozására vonatkozó információk létrehozása;
b) az intézmény minősítési rendszerei összefoglaló jelentéseinek készítése;
c) a minősítési kritériumok felülvizsgálatára vonatkozó információk létrehozása annak értékelése céljából, hogy a kritériumok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot;
d) a minősítési eljárásban, kritériumokban vagy egyéni minősítési paraméterekben bekövetkező változások dokumentálása;
e) a minősítési eljárásban használt modellek folyamatos felülvizsgálatára és módosítására vonatkozó információk létrehozása.
(4) A (3) bekezdést alkalmazó intézmények biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hozzáférjenek a követelményeknek való megfelelés vizsgálatához szükséges valamennyi, harmadik féltől származó vonatkozó információhoz, valamint hogy az illetékes hatóságok ugyanolyan kiterjedten végezhessenek helyszíni vizsgálatokat, mint ahogy azt az intézményen belül tennék.
191. cikk
Belső ellenőrzés
A belső ellenőrzési vagy más hasonló független ellenőrző egységeknek legalább évente egyszer felül kell vizsgálniuk az intézmény minősítési rendszereit és működését, beleértve a hitelezési funkció működését, valamint a PD-, LGD-, EL-értékek, és a hitel-egyenértékesítési tényezők becslését is. A felülvizsgálatnak ki kell terjednie az összes alkalmazandó követelmény teljesítésére is.
4. FEJEZET
Hitelkockázat-mérséklés
1. szakasz
Fogalommeghatározások és általános követelmények
192. cikk
Fogalom-meghatározások
E fejezet alkalmazásában:
1. „hitelt nyújtó intézmény”: az az intézmény, amely az adott kitettséggel rendelkezik;
2. „fedezett kölcsönügylet”: olyan, biztosítékkal fedezett kitettséget eredményező megállapodás, amely nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely jogot biztosít az intézmény számára a fedezet legalább napi gyakoriságú kiegészítésének előírására;
3. „tőkepiac-vezérelt ügylet”: olyan, biztosítékkal fedezett kitettséget eredményező megállapodás, amely tartalmaz olyan rendelkezést, amely jogot biztosít az intézmény számára a fedezet legalább napi gyakoriságú kiegészítésének előírására;
4. „alapul szolgáló kollektív befektetési forma”: olyan kollektív befektetési forma, amelynek részvényeibe vagy befektetési jegyeibe egy másik kollektív befektetési forma befektetett;
193. cikk
A hitelkockázat-mérséklési módszerek hatásának elismerésére vonatkozó elvek
(1) Az a kitettség, amelyre nézve az intézmény hitelkockázat-mérséklést ér el, nem eredményezhet a kockázattal súlyozott kitettségérték vagy a várható veszteségérték tekintetében magasabb értéket, mint az az egyébként azonos kitettség, amelyre nézve nem történt hitelkockázat-mérséklés.
(2) Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségérték a 2. vagy a 3. fejezet szerint már figyelembe veszi a hitelkockázati fedezetet, az intézmények nem vehetik figyelembe ezt a hitelkockázati fedezetet az e fejezet szerinti számításaikban.
(3) Ha a 2. és a 3. szakaszban előírt rendelkezések teljesülnek, az intézmények a 4., 5. és 6. szakasz rendelkezéseinek megfelelően módosíthatják a kockázattal súlyozott kitettségértékeknek a sztenderd módszer szerinti kiszámítását, valamint a kockázattal súlyozott kitettségértékeknek és a várható veszteségértékeknek az IRB-módszer szerinti kiszámítását.
(4) Az intézményeknek a repoügylet, illetve értékpapír vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére vonatkozó ügylet alapján vásárolt, kölcsönzött vagy kapott készpénzt, értékpapírokat vagy árukat biztosítékként kell kezelniük.
(5) Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket a sztenderd módszer alapján kiszámító intézmény egyetlen kitettséget több különböző hitelkockázat-mérséklési módszerrel fedez, az alábbiak mindegyikét meg kell tennie:
a) a kitettséget további részekre osztja és azokra az egyes hitelkockázat-mérséklési eszközök mindegyikét allokálja;
b) az a) pont szerinti egyes részekre külön kiszámítja a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 2. fejezet és e fejezet rendelkezéseinek megfelelően.
(6) Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket a sztenderd módszer alapján kiszámító intézmény egy kitettséget egyetlen fedezetnyújtó által biztosított hitelkockázati fedezettel fedez és a kitettségnek és a hitelkockázati fedezetnek eltérő a l lejárata, az alábbiak mindegyikét meg kell tennie:
a) a kitettséget további részekre osztja, és azokra az egyes hitelkockázat-mérséklési eszközök mindegyikét allokálja;
b) az a) pont szerinti egyes részekre külön kiszámítja a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 2. fejezet és e fejezet rendelkezéseinek megfelelően.
194. cikk
A hitelkockázat-mérséklési módszerek elismerhetőségének elvei
(1) A hitelkockázati fedezet biztosítására a hitelt nyújtó intézmény által használt módszernek, az általa foganatosított intézkedéseknek és lépéseknek, valamint az általa alkalmazott eljárásoknak és iránymutatásoknak valamennyi irányadó joghatóságban jogi hatállyal bíró jogilag érvényes és végrehajtható hitelkockázat-fedezeti megállapodást kell eredményeznie.
A hitelt nyújtó intézménynek az illetékes hatóság kérésére rendelkezésre kell bocsátania azon független, írásos és indokolással ellátott jogi vélemény vagy vélemények legújabb változatát, amelyeket annak megállapításához használt, hogy a hitelkockázat-fedezeti megállapodás vagy megállapodások összhangban vannak-e az első albekezdésben foglalt feltétellel.
(2) A hitelt nyújtó intézménynek a hitelkockázat-fedezeti megállapodás érvényessége és a kapcsolódó kockázatok kezelése érdekében megfelelő lépéseket kell tennie.
(3) Az intézmények a hitelkockázat-mérséklés hatásának kiszámításánál az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet csak akkor vehetik figyelembe, ha a biztosítékok megfelelnek mindkét következő feltételnek:
a) szerepel a 197–200. cikkben felsorolt elismerhető eszközök között;
b) megfelelően likvid és értéke hosszabb távon is megfelelően stabil ahhoz, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására használt módszerre és az engedélyezett elismerés mértékére tekintettel megfelelő bizonyosságot biztosítson az elért hitelkockázati fedezetet illetően.
(4) A hitelkockázat-mérséklés hatásának kiszámításánál az intézmények az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet csak akkor vehetik figyelembe, ha a hitelt nyújtó intézménynek jogában áll megfelelő időben érvényesítenie a fedezetet vagy átvennie a fedezetet biztosító eszközöket az ügyfél vagy adott esetben a biztosíték kezelőjének nemteljesítése, fizetésképtelensége, felszámolása vagy az ügyleti dokumentációkban kikötött egyéb hitelkockázati esemény esetén. A biztosítékul adott eszközök értéke és az ügyfél hitelminősítési besorolása között nem lehet aránytalanul magas a korreláció foka.
(5) Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén a fedezetnyújtó csak akkor minősül elismertnek, ha szerepel az elismert fedezetnyújtóknak a 201. vagy – értelemszerűen – a 202. cikkben meghatározott jegyzékében.
(6) Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén a hitelkockázattal szembeni védelmet biztosító megállapodás csak akkor minősül elismertnek, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a) a megállapodás szerepel a 203. cikkben és a 204. cikk (1) bekezdésében felsorolt, elismerhető biztosítéki megállapodások között;
b) az irányadó joghatóságokban jogilag érvényes és végrehajtható, így a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására használt módszerre és az elfogadott elismerés mértékére tekintettel megfelelő bizonyosságot biztosít az elért hitelkockázat fedezetet illetően;
c) a fedezetnyújtó teljesíti az (5) bekezdésben meghatározott kritériumokat.
(7) A hitelkockázati fedezetnek értelemszerűen meg kell felelnie a 3. szakaszban meghatározott követelményeknek.
(8) Az intézménynek bizonyítania kell az illetékes hatóságok számára, hogy megfelelő kockázatkezelési folyamatokkal rendelkezik azon kockázatok ellenőrzésére, amelyek az intézmény tekintetében a hitelkockázat-mérséklés alkalmazásának eredményeképpen felmerülhetnek.
(9) Függetlenül attól, hogy a hitelkockázat-mérséklés meglétét figyelembe vették-e a kockázattal súlyozott kitettségérték és adott esetben a várható veszteségértékek kiszámítása során, az intézményeknek továbbra is végre kell hajtaniuk az alapul szolgáló kitettségek teljes hitelminősítését, és képesnek kell lenniük az illetékes hatóságok számára bizonyítani, hogy e követelménynek eleget tettek. Repoügyletek és értékpapír kölcsönbe adása, illetve áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele esetében az alapul szolgáló kitettség – kizárólag e bekezdés alkalmazásában – a kitettség nettó összege.
(10) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak részletes meghatározása érdekében, hogy mi minősül megfelelően likvid eszköznek, és mikor tekinthetők az eszközértékek a (3) bekezdés alkalmazása szempontjából megfelelően stabilnak;
Az EBH 2014. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
2. szakasz
A hitelkockázat-mérséklés elismerhető formái
1. alszakasz
Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet
195. cikk
Mérlegen belüli nettósítás
Az intézmény a partnerével szemben fennálló kölcsönös követeléseinek mérlegen belüli nettósítását felhasználhatja elismert hitelkockázat-mérséklésként.
A 196. cikk sérelme nélkül az elismerhetőség az intézmény és partnerei közötti kölcsönös készpénzegyenlegekre korlátozódik. Az intézmény a kockázatokkal súlyozott kitettségértéket és, szükség szerint, a várható veszteségértékeket csak az általa nyújtott kölcsönök és nála elhelyezett betétek esetében módosíthatja, ha azok mérlegen belüli nettósítási megállapodás hatálya alá tartoznak.
196. cikk
Repoügyletekre, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, illetve egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletekre kiterjedő nettósítási keretmegállapodások
A pénzügyi biztosítékok 223. cikk szerinti átfogó módszerét alkalmazó intézmények figyelembe vehetik a repoügyleteket érintő kétoldalú nettósítási szerződéseknek, az értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adásának vagy kölcsönbe vételének, illetve a partnerrel kötött tőkepiac-vezérelt ügyleteknek a hatásait. A 299. cikk sérelme nélkül, a felhasznált biztosítéknak és az ilyen megállapodás vagy ügylet keretében kölcsönbe vett értékpapíroknak és/vagy áruknak meg kell felelniük a 197. és 198. cikkben a biztosítékokra meghatározott elismerhetőségi követelményeknek.
197. cikk
A biztosítékok módszerektől független elismerhetősége
(1) Az intézmények a következő tételeket bármely módszertől függetlenül elismert biztosítékként használhatják:
a) a hitelnyújtó intézménynél található készpénzbetét vagy készpénzjellegű instrumentum;
b) központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy, a 2. fejezet alkalmazásában elismert külső hitelminősítő intézet vagy exporthitel-ügynökség által készített olyan hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az EBH legalább a 4. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg a központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;
c) intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy külső hitelminősítő intézet által adott olyan hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg az intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;
d) egyéb szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy külső hitelminősítő intézet által készített olyan hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg az intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;
e) a külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkező, rövid lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek hitelminősítését az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg a rövid távú kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;
f) részvények vagy átváltoztatható kötvények, amelyek a fő tőzsdei indexben szerepelnek;
g) arany;
h) értékpapírosítási pozíciók, amelyek nem újra-értékpapírosítási pozíciók és amelyek külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg az értékpapírosítási kitettségek kockázati súlyozásának az 5. fejezet 3. szakaszának 3. alszakaszában meghatározott szabályok szerint.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a „központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok” az alábbiak mindegyikét magukban foglalják:
a) regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 115. cikk (2) bekezdése szerint azzal a központi kormányzattal szembeni kitettségként kell kezelni, amelynek joghatósága alá a kibocsátó tartozik;
b) közszektorbeli intézmény által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 116. cikk (4) bekezdése értelmében központi kormányzattal szembeni kitettségként kell kezelni;
c) multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott, hitelv