1. a 2007/46/EK irányelv II. mellékletének A. részében meghatározott M és N kategóriájú hidrogénüzemű járművek, ideértve a járművek ütközésvédelmét és elektronikus biztonságát;

2. az M és N kategóriájú járművek számára tervezett, az I. mellékletben felsorolt alkotórészek;

3. az M és N kategóriájú járművek számára tervezett hidrogénrendszerek, ideértve a hidrogén tárolásának és felhasználásának új formáit.

a) „hidrogénüzemű jármű”: olyan gépjármű, amely meghajtásához hidrogént használ üzemanyagként;

b) „meghajtási rendszer”: a jármű meghajtásához használt belső égésű motor vagy üzemanyagcella-rendszer;

c) „hidrogénrendszer alkotórésze”: a hidrogéntartály és a hidrogénüzemű jármű minden olyan része, amely a hidrogénnel közvetlenül érintkezik, vagy a hidrogén rendszer részét képezi;

d) „hidrogénrendszer”: hidrogénüzemű járművekre rögzített alkotórészek és kapcsolóelemek együttese, kivéve a meghajtási rendszereket és a segédhajtóműveket;

e) „megengedett legnagyobb üzemi nyomás” (Maximum Allowable Working Pressure – MAWP): az a legnagyobb nyomás, amelynek egy adott alkotórészt ki lehet tenni, és amely alapján meghatározzák a szóban forgó alkotórész erejét;

f) „névleges üzemi nyomás” (Nominal Working Pressure – NWP): tartályok vonatkozásában a 288 K (15 °C) állandó hőmérsékleten teli tartály mellett megállapított nyomás, vagy más alkotórészek vonatkozásában az a nyomásszint, amelyen az alkotórész általában működik;

g) „belső tartály”: a hidrogéntartálynak az a része, amely a folyékony hidrogén használatára készült, és amely a kriogén (rendkívül alacsony hőmérsékletű) hidrogént tárolja.

a) használat-ellenőrzési és -irányítási rendszerek;

b) a jármű üzemanyagfeltöltő rendszerei;

c) túlfolyórendszerek;

d) túlnyomás elleni védelmi rendszerek;

e) a hőcserélő meghibásodásának érzékelőrendszerei.

a) a hidrogén-alkotórészek és rendszerek megfelelően és biztonságosan működnek, valamint elektronikus, mechanikus, hőmérsékleti és kémiai szempontból az üzemi körülményeket szivárgás és látható eldeformálódás nélkül megbízhatóan bírják;

b) a hidrogénrendszerek túlnyomás elleni védelmi rendszerrel vannak ellátva;

c) a hidrogén alkotórészek és rendszerek azon részeihez használt anyagok, amelyek a hidrogénnel közvetlenül érintkeznek, a hidrogénnel kompatibilisek legyenek;

d) a hidrogénrendszerek és alkotórészeik várható teljes üzemi élettartamuk során jól bírják a várható hőmérsékleti és nyomásviszonyokat;

e) a hidrogén alkatrészek és rendszerek a végrehajtási intézkedésekben előírt üzemi hőmérsékletnek megbízhatóan ellenállnak;

f) a hidrogén alkotórészek és rendszerek a végrehajtási intézkedésekkel összhangban jelöléssel vannak ellátva;

g) a folyadékátfolyással működő alkotórészeken az áramlás iránya egyértelműen fel van tüntetve;

h) a hidrogén alkotórészeket és rendszereket úgy tervezték meg, hogy azok üzembe helyezhetőek legyenek a VI. mellékletben szereplő előírásoknak megfelelően.

a) a hidrogénmeghajtással kapcsolatos indokok alapján új járművek közösségi vagy nemzeti típusjóváhagyását, ha az ilyen járművek nem felelnek meg az e rendeletben vagy annak végrehajtási intézkedéseiben megállapított követelményeknek; és

b) az új típusú hidrogén-alkotórészek vagy rendszerek EK-típusjóváhagyását, ha az ilyen alkotórész vagy rendszer nem felel meg az e rendeletben vagy annak végrehajtási intézkedéseiben megállapított követelményeknek.

a) hidrogénmeghajtással kapcsolatos indokok alapján az új járművek esetében a megfelelőségi bizonyítványokat a 2007/46/EK irányelv 26. cikke alkalmazásában érvénytelennek tekintik, az ilyen járművek nyilvántartásba vételét, eladását és üzembe helyezését megtiltják, ha az ilyen járművek nem felelnek meg az e rendeletben vagy annak végrehajtási intézkedéseiben megállapított követelményeknek; és

b) megtiltják az új hidrogén alkotórészek és hidrogénrendszerek eladását és üzembe helyezését, ha az ilyen alkotórész vagy rendszer nem felel meg az e rendeletben vagy annak végrehajtási intézkedéseiben megállapított követelményeknek.

a) a hidrogénmeghajtással kapcsolatos indokok alapján nem utasítják el egy új járműtípus közösségi vagy nemzeti típusjóváhagyásának odaítélését, vagy az új típusú hidrogén-alkotórészek vagy rendszerek EK-típusjóváhagyását, ha az ilyen járművek megfelelnek az e rendeletben és annak végrehajtási intézkedéseiben megállapított követelményeknek; vagy

b) nem tiltják meg új járművek nyilvántartásba vételét, eladását és üzembe helyezését, vagy az új hidrogén-alkotórészek vagy rendszerek eladását és üzembe helyezését, ha az ilyen alkotórész vagy rendszer megfelel az e rendeletben és annak végrehajtási intézkedéseiben megállapított követelményeknek.

a) a II–V. mellékletben előírt tesztelési eljárások részletes szabályai;

b) a VI. mellékletben meghatározott, hidrogén-alkotórészek és rendszerek üzembe helyezésével kapcsolatos követelményekre vonatkozó részletes szabályok;

c) az 5. cikkben meghatározott, a hidrogén-alkotórészek és rendszerek biztonságos és megbízható működésével kapcsolatos követelményekre vonatkozó részletes szabályok;

d) az előírások részletes leírása a következők bármelyikére vonatkozóan:

i. tiszta hidrogén vagy hidrogén-földgáz/biometán keverék használata;

ii. a hidrogén tárolásának és felhasználásának új formái;

iii. a jármű ütközésvédelme a hidrogén-alkotórészek és rendszerek integritása tekintetében;

iv. az integrált rendszerekre vonatkozó biztonsági előírások, amelyek kitérnek legalább a szivárgás érzékelésére és az öblítőgázzal kapcsolatos előírásokra;

v. elektromos szigetelés és elektronikus biztonság;

e) a hidrogénmeghajtás tekintetében a járművek, valamint a hidrogénrendszerek és alkotórészeik EK-típusjóváhagyására vonatkozó közigazgatási rendelkezések;

f) a gyártók által a típusjóváhagyás és a 4. cikk (4) és (5) bekezdésében említett ellenőrzés céljából rendelkezésre bocsátandó információkra vonatkozó szabályok;

g) a címkézés vagy a hidrogénüzemű jármű VI. melléklet 16. pontjában említett világos és gyors azonosítása egyéb módjának részletes szabályai; és

h) e rendelet alkalmazásához szükséges egyéb intézkedések.

a) hamis nyilatkozat tétele a jóváhagyási eljárás vagy a visszahíváshoz vezető eljárások során;

b) a típusjóváhagyásra vagy a használat közbeni megfelelésre vonatkozó teszteredmények meghamisítása;

c) olyan adatok vagy műszaki előírások visszatartása, amelyek visszahíváshoz vagy a típusjóváhagyás visszavonásához vezethetnek;

d) adatokhoz való hozzáférés megtagadása;

e) hatástalanító berendezés használata.

a) folyékony hidrogén használatára készült alkotórészek:

1. tartály;

2. automata elzárószelep;

3. visszacsapó szelep vagy elzáró szelep (ha biztonsági berendezés);

4. hajlékony üzemanyag-vezeték (ha az első automata elzárószelep vagy más biztonsági berendezés előtt);

5. hőcserélő;

6. manuális vagy automata szelep;

7. nyomásszabályozó;

8. nyomáscsökkentő szelep;

9. nyomás-, hőmérséklet- és áramlásérzékelő (ha biztonsági berendezésként használják);

10. feltöltő vezeték vagy töltőcsonk;

11. hidrogénszivárgást érzékelő szenzorok.

b) sűrített (gáz halmazállapotú) hidrogén 3,0 MPa névleges munkanyomásnál nagyobb nyomáson történő használatára készült alkotórészek:

1. tartály;

2. automata elzárószelep;

3. tartályrendszer;

4. alkatrészek;

5. hajlékony üzemanyag-vezeték;

6. hőcserélő;

7. hidrogénszűrő;

8. manuális vagy automata szelep;

9. elzáró szelep;

10. nyomásszabályozó;

11. nyomáscsökkentő berendezés;

12. nyomáscsökkentő szelep;

13. feltöltő vezeték vagy töltőcsonk;

14. eltávolítható tárolórendszer-vezeték;

15. a nyomás-, hőmérséklet-, hidrogén- és áramlásérzékelők (ha biztonsági berendezésként használatos);

16. hidrogénszivárgást érzékelő szenzorok.

a) Felszakadási próba: a próba célja annak igazolása, hogy a hidrogéntartály adott magas nyomás, azaz a felszakadási nyomás eléréséig (a biztonsági tényező megszorozva a MAWP-vel) megfelelően működik. A típusjóváhagyás megszerzése érdekében a teszt során a tényleges felszakadási nyomás értékének meg kell haladnia az előírt minimális felszakadási nyomást.

b) Tűzpróba: a próba célja annak biztosítása, hogy a tűzvédelmi rendszerrel ellátott, bizonyos égésnek kitett tartály nem szakad fel.

c) A maximális feltöltési szint tesztelése: a teszt célja annak biztosítása, hogy a rendszer, amely kiküszöböli a tartály túltöltését, megfelelően működik, valamint hogy a feltöltés során a hidrogén szintjének hatására a nyomáscsökkentő berendezések sosem nyílnak ki.

d) Nyomáspróba: a próba célja annak igazolása, hogy a hidrogéntartály ellenáll bizonyos szintű magas nyomásnak. Ennek bebizonyítására a tartályban adott ideig adott értékű nyomást alakítanak ki. A próba után a tartályon nem látszódhat semmilyen látható eldeformálódás vagy szivárgás.

e) Szivárgásvizsgálat: a vizsgálat célja annak igazolása, hogy a hidrogéntartály bizonyos körülmények között nem kezd el szivárogni. Ennek bebizonyítására a tartályban névleges üzemi nyomást alakítanak ki. Nem észlelhető szivárgás sem repedéseken, sem nyílásokon, sem egyéb hasonló sérülésen.

a) Nyomáspróba: a próba célja annak igazolása, hogy a hidrogéntartalmú alkotórészek ellenállnak az alkotórész üzemi nyomásánál nagyobb nyomásnak. A nyomás bizonyos szintre történő növelése mellett az alkotórészen nem látszódhat semmiféle látható szivárgás, deformáció, törés vagy repedés.

b) Külső szivárgásvizsgálat: a próba célja annak igazolása, hogy az alkotórész külső szivárgástól mentes, és nem látszódnak rajta lyukak.

c) Tartóssági próba: a próba célja annak igazolása, hogy a hidrogénrendszer alkotórészei folyamatosan megbízhatóan működnek. A próba adott hőmérsékleti és nyomásviszonyok mellett az alkotórészeken adott számú tesztciklus elvégzéséből áll. Egy tesztciklus az alkotórész szokásos működését (azaz egy kinyílás és egy bezáródás) jelenti.

d) Működési próba: a próba célja annak igazolása, hogy a hidrogénrendszer alkotórészei megbízhatóan működnek.

e) Korrózióvizsgálat: a vizsgálat célja annak igazolása, hogy a hidrogénrendszer alkotórészei ellen tudnak állni a korróziónak. Ennek bebizonyítására az alkotórészeket bizonyos vegyi anyagokkal való érintkezésnek teszik ki.

f) Szárazhő-ellenállás: a vizsgálat célja annak igazolása, hogy a hidrogénrendszer nemfémes alkotórészei ellen tudnak állni a magas hőmérsékletnek. Ennek bebizonyítására az alkotórészeket a maximális üzemi hőmérsékletnek teszik ki.

g) Ózon okozta elöregedés próba: a vizsgálat célja annak igazolása, hogy a hidrogénrendszer nemfémes alkotórészei ellen tudnak állni az ózon okozta elöregedésnek. Ennek bebizonyítására az alkotórészeket magas ózonkoncentrációnak teszik ki.

h) Hőmérsékletciklus-teszt: a teszt célja annak igazolása, hogy a hidrogénrendszer alkotórészei ellenállnak az igen nagy hőmérsékletingadozásnak. Ennek bebizonyítására az alkotórészeket adott ideig tartó hőmérsékletciklusoknak teszik ki a minimális üzemi hőmérséklettől egészen a maximális üzemi hőmérsékletig.

i) Ciklikus nyomásvizsgálat: a teszt célja annak igazolása, hogy a hidrogénrendszer alkotórészei ellenállnak az igen nagy nyomásingadozásnak. Ennek bebizonyítására az alkotórészeket a légnyomásról a megengedett legnagyobb üzemi nyomásig (MAWP) történő nyomásemelkedésnek teszik ki, majd rövid idő alatt a nyomást újra légnyomásra csökkentik.

j) Hidrogénnel való kompatibilitási próba: a próba célja annak igazolása, hogy a hidrogénrendszer fémes alkotórészei (pl. hengerek és szelepek) a hidrogénnel való érintkezés hatására nem válnak töredezetté. Azokban az alkotórészekben, amelyek gyakori terhelési ciklusnak vannak kitéve, el kell kerülni azokat a körülményeket, amelyek helyileg túlzott igénybevételt és a szerkezetben egyre több kifáradás okozta repedést idézhetnek elő.

k) Szelepfészek-szivárgási próba: a próba célja annak igazolása, hogy a hidrogénrendszer alkotórészei a hidrogénrendszer üzembe helyezésekor nem szivárognak.