This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 02009L0103-20231223
Directive 2009/103/EC of the European Parliament and of the Council of 16 September 2009 relating to insurance against civil liability in respect of the use of motor vehicles, and the enforcement of the obligation to insure against such liability (codified version) (Text with EEA relevance)Text with EEA relevance
Consolidated text: Az Európai Parlament és a Tanács 2009/103/EK irányelve (2009. szeptember 16.) a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről (kodifikált változat) (EGT-vonatkozású szöveg)EGT-vonatkozású szöveg
Az Európai Parlament és a Tanács 2009/103/EK irányelve (2009. szeptember 16.) a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről (kodifikált változat) (EGT-vonatkozású szöveg)EGT-vonatkozású szöveg
02009L0103 — HU — 23.12.2023 — 001.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/103/EK IRÁNYELVE (2009. szeptember 16.) a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről (kodifikált változat) (HL L 263, 2009.10.7., 11. o) |
Módosította:
|
|
|
Hivatalos Lap |
||
|
Szám |
Oldal |
Dátum |
||
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/2118 IRÁNYELVE (2021. november 24.) |
L 430 |
1 |
2.12.2021 |
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/103/EK IRÁNYELVE
(2009. szeptember 16.)
a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről
(kodifikált változat)
(EGT-vonatkozású szöveg)
1.
FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában:
|
1. |
„gépjármű” :
a)
minden, szárazföldön, kizárólag mechanikus erővel működtetett, de nem sínen közlekedő gépjármű, amelynek:
i.
legnagyobb tervezési sebessége meghaladja a 25 km/h-t; vagy
ii.
legnagyobb nettó tömege meghaladja a 25 kg-t, és legnagyobb tervezési sebessége a 14 km/h-t;
b)
minden, az a) pontban említett gépjárművel együtt használandó pótkocsi, akkor is, ha nincs a gépjárműhöz kapcsolva. Az a) és b) pont sérelme nélkül a kizárólag mozgáskorlátozott személyek általi használatra szánt kerekesszékes járművek nem minősülnek az ezen irányelvben említett gépjárműveknek; |
|
1a. |
„gépjárműhasználat” : egy gépjármű bármely használata, amely a baleset időpontjában összeegyeztethető a gépjármű azon rendeltetésével, hogy szállítási eszközként szolgáljon, függetlenül a gépjármű jellemzőitől és attól, hogy a gépjárművet milyen terepen használják, valamint attól, hogy az álló helyzetben van-e vagy mozog; |
|
2. |
„károsult” : minden, gépjármű okozta kár vonatkozásában kártérítésre jogosult személy; |
|
3. |
„nemzeti iroda” : szakmai szervezet, amelyet az 1949. január 25-én az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága Szárazföldi Szállítási Bizottságának Közúti Szállítási Albizottsága által elfogadott 5. ajánlásnak megfelelően hoztak létre, és amely egy adott államnak azokat a biztosítóit fogja össze, amelyeknek engedélyük van a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenység folytatására; |
|
4. |
„terület, ahol a gépjárművet szokásosan üzemben tartják” :
a)
annak az államnak a területe, amelynek a rendszámtáblájával a gépjárművet ellátták, függetlenül attól, hogy a rendszámtábla állandó, vagy ideiglenes; vagy
b)
azokban az esetekben, amikor a gépjárműtípusra nincs előírva nyilvántartásba vételi kötelezettség, és a gépjármű „biztosítási táblával” vagy olyan megkülönböztető jelzéssel van ellátva, amely rendszámtáblának felel meg, annak az államnak a területe, ahol a biztosítási táblát vagy a jelzést kiadták; vagy
c)
azokban az esetekben, amikor bizonyos gépjárműtípusokra sem a rendszámtáblával, sem pedig a biztosítási táblával vagy a megkülönböztető jelzéssel való ellátottság nincs előírva, annak az államnak a területe, ahol a gépjármű üzemben tartójának állandó lakóhelye található; vagy
d)
amennyiben a gépjármű nem rendelkezik rendszámtáblával, vagy olyan rendszámtáblával rendelkezik, amely nem vagy már nem rendelhető hozzá az adott gépjárműhöz, és a gépjármű baleset részesévé vált, a kártérítési igény a 2. cikk a) pontjának vagy a 10. cikknek megfelelő rendezése céljából, annak az államnak a területe, ahol a baleset bekövetkezett; |
|
5. |
„zöldkártya” : nemzetközi biztosítási igazolás, amelyet egy nemzeti iroda állít ki az 1949. január 25-én az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága Szárazföldi Szállítási Bizottságának Közúti Szállítási Albizottsága által elfogadott 5. ajánlással összhangban; |
|
6. |
„biztosító” : olyan vállalkozás, amely hivatalos engedélyét a 73/239/EGK irányelv 6. cikkének vagy 23. cikke (2) bekezdésének megfelelően kapta; |
|
7. |
„telephely” : a biztosító székhelye, képviselete vagy fióktelepe az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. június 22-i 88/357/EGK második tanácsi irányelv ( 1 ) 2. cikkének c) pontjában foglalt fogalommeghatározással összhangban; |
|
8. |
„székhely szerinti tagállam” : a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 13. cikke 8. pontjának a) alpontjában meghatározott, székhely szerinti tagállam. |
2. cikk
Hatály
A 4., 6., 7. és 8. cikk rendelkezései alkalmazandóak azon gépjárművekre, amelyek szokásos üzemben tartási helye valamely tagállamban található:
azt követően, hogy a nemzeti irodák megállapodást kötöttek, amelynek értelmében mindegyik nemzeti iroda garantálja, hogy a kötelező biztosításra vonatkozó saját hazai szabályozásának megfelelően teljesíti azokat a kárigényeket, amelyek a területén azon gépjárművek által okozott balesetek miatt keletkeznek, amelyek szokásos üzemben tartási helye egy másik tagállam területén található, függetlenül attól, hogy a gépjárműveknek van-e biztosításuk;
attól a naptól kezdődően, amelyet a Bizottság határoz meg azt követően, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve a megállapodás létrejöttéről megbizonyosodott;
a fenti megállapodás hatályának időtartamára.
3. cikk
Gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség
Az 5. cikkre is figyelemmel minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a saját területén szokásosan üzemben tartott gépjármű használatát biztosítás fedezze.
Ez az irányelv nem alkalmazandó a gépjárműveknek egy adott tagállamban egy korlátozottan megközelíthető és körülhatárolt területen, gépjárműsport-rendezvények és -tevékenységek – többek között futamok, versenyek, edzés, tesztelés és bemutatók – során történő használatára, amennyiben a tagállam biztosítja, hogy a tevékenység szervezője vagy bármely más fél kötött egyéb biztosítási vagy biztosítéki szerződést, amely kiterjed a harmadik feleknek – köztük a nézőknek és más, közelben tartózkodó személyeknek – okozott károkra, de nem szükségszerűen fedezi a részt vevő gépjárművezetőket és a gépjárműveiket érő károkat.
A biztosítással fedezett károk mértékét és a biztosítás szabályait az első bekezdésben említett intézkedések alapján kell meghatározni.
Minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a biztosítási szerződés egyaránt fedezze:
a más tagállamok hatályos szabályozása szerint bármely kárt, amely e tagállamok területén keletkezik;
bármely kárt, amelyet a tagállamok állampolgárai szenvednek el két olyan terület közötti közlekedésük során, ahol a Szerződés hatályban van, amennyiben a területért, amelyen áthaladnak, egyik nemzeti iroda sem felelős; ilyen esetben a kárt azon tagállam kötelező biztosításra vonatkozó jogszabályainak megfelelően kell fedezni, ahol a gépjármű szokásos üzemben tartási helye található.
Az első bekezdésben említett biztosítás kötelezően kiterjed mind az anyagi kárra, mind a személyi sérülésre.
4. cikk
A biztosítás ellenőrzése
Mindazonáltal a tagállamok végezhetnek a biztosításra vonatkozó ellenőrzést, feltéve, hogy az mentes a hátrányos megkülönböztetéstől, szükséges és az elérendő céllal arányos, és
olyan ellenőrzés részeként végzik, amely nem kizárólag a biztosítás ellenőrzésére irányul; vagy
az adott nemzeti területen alkalmazott általános ellenőrzési rendszer részét képezi, amelynek keretében az ellenőrzést végző tagállam területén szokásos üzembentartási hellyel rendelkező gépjárműveket is ellenőrzik, és ahhoz nem szükséges a gépjármű megállítása.
Az említett tagállami intézkedéseknek mindenekelőtt meg kell határozniuk az adatkezelés pontos célját, hivatkozniuk kell a vonatkozó jogalapra, meg kell felelniük a vonatkozó biztonsági követelményeknek és tiszteletben kell tartaniuk a szükségesség, az arányosság és a célhoz kötöttség elvét, továbbá arányos adatmegőrzési időszakot kell megállapítaniuk. A kizárólag a biztosítás ellenőrzése céljából e cikk alapján kezelt személyes adatok csak addig őrizhetők meg, amíg azokra szükség van az említett cél eléréséhez, és amint ez megvalósult, azokat teljes egészében törölni kell. Ha a biztosítás ellenőrzése során megállapítják, hogy egy gépjármű rendelkezik a 3. cikk szerinti kötelező biztosítással, úgy az adatkezelőnek azonnal törölnie kell ezeket az adatokat. Ha az ellenőrzés során nem sikerül megállapítani, hogy a gépjármű rendelkezik-e a 3. cikk szerinti kötelező biztosítással, az adatok csak korlátozott időtartamig őrizhetők meg, amely nem haladhatja meg a biztosítási fedezet meglétének ellenőrzéséhez szükséges napok számát.
5. cikk
A gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség alóli kivételek
Az eltérést alkalmazó tagállam meghoz minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen személyekhez tartozó gépjárművek által a saját területén, illetve egy másik tagállam területén okozott károk megtérítésre kerüljenek.
A tagállam ennek keretében kijelöli azt a hatóságot vagy szervezetet a kár bekövetkezésének helye szerinti országban, amely felelős azért, hogy az adott állam jogszabályainak megfelelően kártérítést nyújtson a sérült feleknek azokban az esetekben, amikor a 2. cikk a) pontja nem alkalmazható.
A tagállam közli a Bizottsággal a kötelező biztosítás alól mentességet élvező személyek, valamint a kártérítésért felelős hatóságok és szervezetek jegyzékét.
A Bizottság közzéteszi a jegyzéket.
Ebben az esetben a tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett gépjárművek ugyanolyan bánásmódban részesüljenek, mint azok a gépjárművek, amelyek esetében a 3. cikkben meghatározott biztosítási kötelezettségnek nem tettek eleget.
A baleset bekövetkeztének helye szerinti tagállam garanciaalapja megtérítési igénnyel élhet a gépjármű szokásos üzemben tartási helye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben.
2010. június 11-től kezdődően a tagállamok jelentést készítenek a Bizottság részére e bekezdés végrehajtásáról és gyakorlati alkalmazásáról.
A Bizottság, e jelentések vizsgálatát követően – amennyiben helyénvaló – javaslatokat terjeszt elő ezen eltérés felváltására vagy hatályon kívül helyezésére.
Az ilyen eltérést alkalmazó tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett gépjárműveket ugyanúgy kezeljék, mint azokat a gépjárműveket, amelyek esetében a 3. cikkben említett biztosítási kötelezettségnek nem tettek eleget.
A baleset bekövetkeztének helye szerinti tagállam garanciaalapja ebben az esetben megtérítési igénnyel élhet a gépjármű szokásos üzembentartási helye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben.
Az ilyen eltérést alkalmazó tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett gépjárműveket ugyanúgy kezeljék, mint azokat a gépjárműveket, amelyek esetében a 3. cikkben említett biztosítási kötelezettségnek nem tettek eleget.
A baleset bekövetkeztének helye szerinti tagállam garanciaalapja ebben az esetben megtérítési igénnyel élhet a gépjármű szokásos üzembentartási helye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben.
Az első albekezdésben említett gépjárművek tekintetében a 3. cikktől eltérő tagállamok biztosítják, hogy az említett gépjárműveket ugyanúgy kezeljék, mint azokat a gépjárműveket, amelyek esetében a 3. cikkben említett biztosítási kötelezettségnek nem tettek eleget.
A baleset bekövetkeztének helye szerinti tagállam garanciaalapja ebben az esetben megtérítési igénnyel élhet a gépjármű szokásos üzembentartási helye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben.
6. cikk
Nemzeti irodák
Valamennyi tagállam biztosítja, hogy amennyiben a területén olyan gépjármű okoz balesetet, amelynek szokásos üzemben tartási helye egy másik tagállamban található, a nemzeti iroda a 2. cikk a) pontjában említett kötelezettség sérelme nélkül tájékoztatást kapjon:
a gépjármű szokásos üzemben tartási helyéről, valamint annak forgalmi rendszámáról, amennyiben azzal rendelkezik;
amilyen mértékben lehetséges, a gépjármű biztosításának részleteiről, ahogyan azok általában a gépjármű üzemben tartójának birtokában lévő zöldkártyán fel vannak tüntetve, amilyen mértékben azokat az a tagállam előírja, ahol a gépjármű szokásos üzemben tartási helye található.
A tagállamok egyaránt biztosítják, hogy a nemzeti iroda tájékoztassa az a) és b) pontban említett információkról annak az államnak a nemzeti irodáját, ahol az első bekezdésben említett gépjármű szokásos üzemben tartási helye található.
2.
FEJEZET
A HARMADIK ORSZÁG TERÜLETÉN SZOKÁSOSAN ÜZEMBEN TARTOTT GÉPJÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
7. cikk
A harmadik ország területén szokásosan üzemben tartott gépjárművekre vonatkozó tagállami intézkedések
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ha egy harmadik ország területén szokásosan üzemben tartott gépjármű belép a Szerződés hatálya alá tartozó területre, e területen csak abban az esetben vehessen részt a forgalomban, ha az egyes tagállamoknak a kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó szabályozásában rögzített feltételeknek megfelelően biztosítással fedezett az a kár, amelyet a gépjármű esetlegesen okoz a Szerződés hatálya alá tartozó terület egészén.
8. cikk
A harmadik ország területén szokásosan üzemben tartott gépjárművekre vonatkozó dokumentumok
Ugyanakkor a harmadik országban szokásosan üzemben tartott gépjárműveket úgy kell kezelni, mint a Közösség területén szokásosan üzemben tartott gépjárműveket, ha minden tagállam nemzeti irodája – valamennyien a kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó tagállami szabályozásban rögzített egyes feltételeknek megfelelően – külön-külön garantálja az ilyen gépjárművek által a területükön okozott balesetekből keletkező kárigények kiegyenlítését.
3.
FEJEZET
A KÖTELEZŐ BIZTOSÍTÁSI FEDEZET LEGKISEBB ÖSSZEGE
9. cikk
Legkisebb összegek
A tagállamok által előírható magasabb fedezeti összegek sérelme nélkül minden tagállam a 3. cikkben említett kötelező biztosítást ír elő legalább a következő összegeknek megfelelő mértékben:
személyi sérülés esetén: 6 450 000 EUR balesetenként, a károsultak számától függetlenül, vagy 1 300 000 EUR károsultanként;
anyagi kár esetén balesetenként 1 300 000 EUR, a károsultak számától függetlenül.
Azon tagállamok esetében, amelyek nem vezették be az eurót, a legkisebb összegeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2021. december 22-én közzétett árfolyamon át kell váltani a nemzeti pénznemre.
A Bizottság ezen összegek HICP-hez igazítására vonatkozóan a 28b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az egyes ötéves időszakok végétől számított hat hónapon belül.
Azon tagállamok esetében, amelyek nem vezették be az eurót, az összegeket az új legkisebb összegek számítása napján érvényes és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett árfolyamon kell átváltani a nemzeti pénznemre.
4.
FEJEZET
AZ AZONOSÍTATLAN GÉPJÁRMŰ VAGY A 3. CIKKBEN MEGHATÁROZOTT BIZTOSÍTÁSI KÖTELEZETTSÉGNEK ELEGET NEM TEVŐ GÉPJÁRMŰ ÁLTAL OKOZOTT KÁR MEGTÉRÍTÉSE ÉS KÁRTÉRÍTÉS FIZETÉSKÉPTELENSÉG ESETÉN
10. cikk
A kártérítéssel megbízott szervezet
Az első albekezdés nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, amelynek értelmében eldönthetik, hogy a szervezet által biztosított kártérítés kiegészítő vagy nem kiegészítő jellegű, illetve amelynek értelmében rendelkezhetnek a kárigényeknek a szervezet, a balesetért felelős személy vagy személyek, valamint egyéb olyan biztosítók vagy társadalombiztosítási szervek közötti rendezéséről, amelyek ugyanazon baleset vonatkozásában kötelesek kártérítést nyújtani a károsult részére. A tagállamok azonban nem engedhetik meg, hogy a szervezet a kár megtérítését attól a feltételtől tegye függővé, hogy a károsult bármely módon igazolja, hogy a felelős személy nem képes vagy nem hajlandó fizetni.
A tagállamok azonban kizárhatják e szervezet közreműködését azon személyek vonatkozásában, akik saját akaratukból szálltak be a gépjárműbe, amely a kárt okozta, amennyiben a szervezet bizonyítani tudja, hogy tudomásuk volt arról, hogy a gépjármű nem volt biztosítva.
Amennyiben azonban a szervezet súlyos személyi sérülésért kártérítést fizetett egy olyan baleset bármely károsultjának, amelyben azonosítatlan gépjármű anyagi kárt okozott, a tagállamok nem zárhatják ki az anyagi kár megtérítését azon az alapon, hogy a gépjármű azonosítatlan. Mindazonáltal a tagállamok legfeljebb 500 EUR összegben önrészt határozhatnak meg, amely az ilyen anyagi kárt elszenvedő károsultat terheli.
Annak feltételeit, hogy a személyi sérülések mely esetekben tekintendők súlyosnak, azon tagállam jogszabályaival, illetve közigazgatási rendelkezéseivel összhangban kell meghatározni, amelyben a baleset bekövetkezett. E tekintetben a tagállamok figyelembe vehetik többek között, hogy a sérülés igényelt-e kórházi ellátást.
10a. cikk
A károsultak védelme a lakóhelyük szerinti tagállamban bekövetkezett balesetekből származó károk tekintetében a biztosító fizetésképtelensége esetén
Minden tagállam létrehoz vagy felhatalmaz egy szervezetet arra a feladatra, hogy kártérítést nyújtson a területén lakóhellyel rendelkező károsultaknak legalább a biztosítási kötelezettség mértékéig a valamely biztosítónál biztosított gépjárművek által okozott anyagi kár vagy személyi sérülés esetén, attól az időponttól kezdve, amikortól:
a biztosító csődeljárás alatt áll; vagy
a biztosító a 2009/138/EK irányelv 268. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott felszámolási eljárás alatt áll.
Az első albekezdés alkalmazásakor a szervezet:
indokolással ellátott kártérítési ajánlatot tesz, ha megállapította, hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontja értelmében kártérítési kötelezettsége áll fenn, a kárigényt nem vitatják, és a kár egy részét vagy egészét összegszerűen meghatározták;
indokolással ellátott választ ad a kárigényben foglaltakra, ha megállapította, hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontja értelmében nem áll fenn kártérítési kötelezettsége, vagy ha a felelősségét nem ismeri el vagy azt nem állapították meg egyértelműen, vagy a kárt nem határozták meg összegszerűen teljes egészében.
Ha a kárt csak részben határozták meg összegszerűen, a kártérítés kifizetésére vonatkozó, az első albekezdésben meghatározott követelmények alkalmazandók a kár összegszerűen meghatározott részére, mégpedig a kapcsolódó, indokolással ellátott kártérítési ajánlat elfogadásának időpontjától kezdve.
A biztosító székhelye szerinti tagállamban található, (1) bekezdésben említett szervezet a károsult lakóhelye szerinti tagállamban található, (1) bekezdésben említett azon szervezet részére, amely a károsult részére a (8) bekezdésnek megfelelően kártérítést nyújtott, a kifizetést észszerű időn belül, de legfeljebb az említett megtérítés iránti igény kézhezvételét követő hat hónapon belül teljesíti, kivéve, ha az említett szervezetek írásban másként állapodnak meg.
A károsultnak a balesetet okozó személlyel vagy annak biztosítójával szembeni jogai arra a szervezetre szállnak át, amely az első albekezdés értelmében kártérítést nyújtott; ez alól kivételt képeznek a károsultnak a balesetet okozó szerződő vagy más biztosított személlyel szembeni jogai, feltéve, hogy a szerződő vagy más biztosított személy felelősségbiztosítási fedezetét a fizetésképtelenné vált biztosító nyújtaná az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban. A jogok egyes tagállamok által előírt ezen átszállását valamennyi más tagállam köteles elismerni.
Az (1)–(10) bekezdés nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy:
az (1) bekezdésben említett szervezet által fizetett kártérítést kiegészítő vagy nem kiegészítő jellegű kártérítésnek tekintsék;
ugyanazon balesetre vonatkozóan rendelkezzenek a kárigények rendezéséről a következők között:
az (1) bekezdésben említett szervezet;
a balesetért felelős személy, illetve személyek;
a károsult kárának megtérítésére kötelezett egyéb biztosítók vagy társadalombiztosítási szervek.
Ebből a célból az egyes tagállamok 2023. június 23-ig:
létrehozzák vagy felhatalmazzák az (1) bekezdésben említett szervezetet, és azt feljogosítják egy ilyen megállapodás megtárgyalására és megkötésére; vagy
kijelölnek egy intézményt, és azt feljogosítják egy ilyen megállapodás megtárgyalására és megkötésére, amely megállapodásnak az (1) bekezdésben említett szervezet a létrehozásakor vagy felhatalmazásakor a részes felévé válik.
Az első albekezdésben említett megállapodásról a Bizottságot haladéktalanul értesíteni kell.
Ha az első albekezdésben említett megállapodás megkötésére nem kerül sor 2023. december 23-ig, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 28b. cikkben említett eljárással összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák az (1) bekezdésben említett szervezetek eljárási feladatait és eljárási kötelezettségeit a megtérítés tekintetében.
11. cikk
Vitarendezés
Amennyiben vita támad a 10. cikk (1) bekezdésében említett szervezet és a felelősségbiztosító között arról, hogy melyiknek kell kártérítést nyújtania a károsult számára, a tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy e felek valamelyikét kijelöljék elsődleges kötelezettnek arra, hogy a károsultnak késedelem nélkül kifizesse a kártérítést.
Amennyiben végül megállapításra kerül, hogy a kártérítés egészét vagy egy részét a másik félnek kellett volna megfizetnie, e másik fél ennek megfelelően megtéríti a kifizetést teljesítő fél által nyújtott összeget.
5.
FEJEZET
A KÁROSULTAK EGYES CSOPORTJAI, KIZÁRÓ OKOK, EGYSZERI BIZTOSÍTÁSI DÍJ, GÉPJÁRMŰ SZÁLLÍTÁSA EGYIK TAGÁLLAMBÓL A MÁSIKBA
12. cikk
A károsultak egyes csoportjai
Ez a cikk nem érinti sem a polgári jogi felelősséget, sem pedig a kártérítés összegét.
13. cikk
Kizáró okok
Valamennyi tagállam megtesz minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy érvénytelennek minősüljön a baleset miatt károsult harmadik felek kárigényei tekintetében a 3. cikknek megfelelően kiállított biztosítási kötvényben szereplő valamennyi olyan jogszabályi rendelkezés vagy szerződéses kikötés, amely kizárja a biztosítás köréből azokat az eseteket, amikor a gépjárművet olyan személy használja vagy vezeti, aki:
e tevékenységhez nem rendelkezik kifejezett vagy hallgatólagos engedéllyel;
nem rendelkezik az adott gépjármű vezetésére feljogosító jogosítvánnyal;
megszegte az adott gépjármű műszaki állapotára és biztonságosságára vonatkozó, jogszabályi műszaki előírásokat.
Mindazonáltal az első albekezdés a) pontjában említett rendelkezés vagy kikötés érvényesíthető olyan személyekkel szemben, akik saját akaratukból szálltak be a gépjárműbe, amely a kárt okozta, amennyiben a biztosító bizonyítani tudja, hogy tudomásuk volt arról, hogy a gépjármű lopott volt.
A tagállamoknak lehetőségük van rá – a saját területükön bekövetkezett balesetek tekintetében –, hogy ne alkalmazzák az első albekezdésben szereplő rendelkezést, ha és amennyiben az elszenvedett kárért a károsult valamely társadalombiztosítási szervtől kártérítést kaphat.
Azok a tagállamok, amelyek lopott vagy erőszakkal eltulajdonított gépjárművek esetében úgy rendelkeznek, hogy a 10. cikk (1) bekezdésében említett szervezet térítse meg a kárt, anyagi kár esetére a károsultat terhelő 250 EUR-t nem meghaladó önrészt írhatnak elő.
14. cikk
Egyszeri biztosítási díj
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések:
fedezetet nyújtsanak egyszeri biztosítási díj alapján, a szerződés egész tartama alatt a Közösség teljes területére, beleértve bármely olyan időszakot, amikor a gépjármű a szerződés tartama alatt más tagállamok területén található; és
ugyanazon egyszeri biztosítási díj alapján minden egyes tagállamban biztosítsák a tagállamok jogszabályai által megkövetelt fedezetet, illetve annak a tagállamnak a jogszabálya által megkövetelt fedezetet, ahol a gépjármű szokásos üzemben tartási helye található, amennyiben ez a fedezet a magasabb.
15. cikk
Gépjármű szállítása egyik tagállamból a másikba
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a gépjármű nyilvántartásba vételi helye szerinti tagállam, és ha ettől eltérő, akkor a rendeltetési tagállam, továbbá minden más érintett tagállam – például a baleset helye szerinti vagy a károsult lakóhelye szerinti tagállam – 23. cikkben említett információs központjai együttműködjenek egymással annak biztosítása érdekében, hogy a 23. cikkel összhangban birtokukban lévő, a szállított gépjárműre vonatkozó szükséges információk rendelkezésre álljanak.
15a. cikk
A gépjármű által vontatott pótkocsi részvételével bekövetkezett balesetek károsultjainak védelme
A pótkocsit vontató gépjármű alkotta járműszerelvény által okozott baleset esetén, ha a pótkocsi külön felelősségbiztosítással rendelkezik, a károsult kárigényét közvetlenül a pótkocsit biztosító biztosítóval szemben érvényesítheti, amennyiben:
a pótkocsi azonosítható, az azt vontató gépjármű azonban nem; valamint
az alkalmazandó nemzeti jog értelmében a pótkocsi biztosítója köteles kártérítést nyújtani.
A biztosító, amely kártérítést nyújtott a károsultnak, visszkeresettel élhet a vontatógépjármű biztosítójával vagy a 10. cikk (1) bekezdésében említett szervezettel szemben, ha és amennyiben azt az alkalmazandó nemzeti jog előírja.
Ez a bekezdés nem érinti a károsult számára kedvezőbb szabályokról rendelkező, alkalmazandó nemzeti jogot.
A pótkocsit vontató gépjármű alkotta járműszerelvény által okozott baleset esetén a pótkocsi biztosítója – kivéve, ha az alkalmazandó nemzeti jog a teljes kártérítés megfizetését írja elő számára – a károsultat annak kérelmére indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a következőkről:
a vontatógépjármű biztosítójának megnevezése; vagy
ha a pótkocsi biztosítója nem tudja azonosítani a vontatógépjármű biztosítóját, a 10. cikkben előírt kártérítési mechanizmus.
6.
FEJEZET
IGAZOLÁS, ÖNRÉSZ, KÖZVETLEN KERESETI JOG
16. cikk
Igazolás a harmadik személyek által támasztott kártérítési igényekről
A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítottak jogosultak legyenek bármikor igazolást kérni a biztosított gépjárművet vagy gépjárműveket érintő, harmadik személyek által a biztosítási szerződéses jogviszonynak legalább az utolsó öt évében támasztott kártérítési igényekre vagy azok hiányára vonatkozóan (a továbbiakban: a kártörténeti igazolás).
A biztosítónak vagy bármely más szervezetnek, amelyet egy tagállam esetlegesen kijelölt arra, hogy kötelező biztosítást kössön vagy ilyen igazolásokat állítson ki, a kérelmet követő tizenöt napon belül ki kell állítania a kártörténeti igazolást a biztosított részére. Az igazolást a kártörténeti igazolás mintája alapján kell kiállítani.
A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítók a második bekezdésben említett más biztosítók vagy más szervezetek által kiállított kártörténeti igazolások figyelembevétele során ne különböztessék meg hátrányosan a biztosítottakat állampolgárságuk alapján, vagy kizárólag amiatt, hogy korábban másik tagállamban rendelkeztek lakóhellyel, illetve ilyen alapokon a biztosítási díjukra ne számítsanak fel felárat.
A tagállamok biztosítják, hogy ha egy biztosító a biztosítási díjak meghatározásakor figyelembe veszi a kártörténeti igazolásokat, akkor a más tagállamokban kiállított kártörténeti igazolásokat ugyanúgy kezelje, mint amelyeket ugyanazon tagállamban a második bekezdésben említett biztosítók vagy szervezetek állítottak ki, beleértve az esetleges díjkedvezmények alkalmazását is.
A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítók közzétegyék a kártörténeti igazolások biztosítási díjak számítása során történő felhasználására vonatkozó politikájuk általános áttekintését.
A Bizottság 2023. július 23-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben egy mintadokumentum révén meghatározza a második bekezdésben említett kártörténeti igazolás formáját és tartalmát. E mintadokumentum az alábbiakra vonatkozóan tartalmaz információkat:
a kártörténeti igazolást kiállító biztosító vagy szervezet megnevezése;
a biztosított személyazonossága, beleértve kapcsolattartási adatait;
a biztosított jármű és annak jármű-azonosító száma;
a gépjármű biztosítási fedezetének kezdő- és zárónapja;
a kártörténeti igazolás által érintett időszak alatt a biztosított biztosítási szerződése alapján rendezett, harmadik személy által támasztott kártérítési igények száma, az egyes kártérítési igények időpontját is ideértve;
a tagállamokban alkalmazandó szabályok vagy gyakorlatok alapján releváns kiegészítő információk.
A Bizottság az említett végrehajtási jogi aktusok elfogadása előtt minden érdekelt féllel konzultál, és szorosan együttműködik a tagállamokkal.
Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28a. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
16a. cikk
Gépjármű-felelősségbiztosítási ár-összehasonlító eszközök
Az (1) bekezdés szerinti összehasonlító eszköz:
működése szempontjából független a 3. cikkben említett kötelező biztosítást nyújtó szolgáltatóktól, valamint biztosítja, hogy a különböző szolgáltatók azonos elbánásban részesüljenek a keresési találatokban;
egyértelműen feltünteti az összehasonlító eszköz tulajdonosainak és üzemeltetőinek megnevezését;
meghatározza az összehasonlítás alapjául szolgáló egyértelmű, objektív kritériumokat;
nyelvezete egyszerű és egyértelmű;
pontos és naprakész tájékoztatást nyújt, továbbá jelzi a legutóbbi frissítés időpontját;
igénybe vehető a 3. cikkben említett kötelező biztosítást nyújtó valamennyi szolgáltató által, rendelkezésre bocsátja a vonatkozó információkat, tartalmazza a gépjármű-felelősségbiztosítási piac jelentős részét lefedő ajánlatok széles körét, valamint, ha a közölt információk nem adnak teljes képet az említett piacról, ezt az eredmények megjelenítése előtt egyértelműen jelzi a felhasználók felé;
hatékony eljárást biztosít a helytelen információk bejelentéséhez;
tartalmaz egy nyilatkozatot arról, hogy az árak a rendelkezésre bocsátott tájékoztatáson alapulnak, és azok a biztosítást nyújtó szolgáltatókra nézve nem kötelező érvényűek.
17. cikk
Önrész
A 3. cikkben említett biztosítást illetően a biztosítók nem alkalmazhatnak önrészt a balesetben károsult féllel szemben.
18. cikk
Közvetlen kereseti jog
A tagállamok biztosítják, hogy a 3. cikkben említett biztosítással fedezett gépjármű által okozott balesetből eredően károsult személyek közvetlenül jogosultak legyenek keresetet indítani azon biztosító ellen, amelynél a felelős személy felelősségbiztosítással rendelkezik.
7.
FEJEZET
A 3. CIKKBEN EMLÍTETT BIZTOSÍTÁSSAL BIZTOSÍTOTT GÉPJÁRMŰ ÁLTAL OKOZOTT BALESETBŐL EREDŐ KÁROK MEGTÉRÍTÉSE
19. cikk
A balesettel kapcsolatos kárrendezési eljárás
A tagállamok megállapítják a 22. cikkben említett eljárást az olyan balesetből eredő károk megtérítésére vonatkozóan, amelyet a 3. cikkben említett biztosítással biztosított gépjármű okozott.
Az olyan károkra vonatkozóan, amelyek rendezését a 2. cikkben meghatározott módon a biztosítók nemzeti irodáinak rendszere végezheti, a tagállamok a 22. cikkben említettel egyező eljárást állapítanak meg.
Ezen eljárás alkalmazása szempontjából a biztosítóra való bármely hivatkozást a nemzeti irodára történő hivatkozásként kell érteni.
20. cikk
A lakóhelyüktől eltérő tagállamban bekövetkezett baleset károsultjai kárának megtérítésére vonatkozó különleges rendelkezések
A harmadik országok polgári jogi felelősségre és nemzetközi magánjogra vonatkozó jogszabályainak sérelme nélkül ezek a rendelkezések azokra a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező károsultakra is vonatkoznak, akik olyan balesetből származó bármilyen anyagi kár tekintetében kártérítésre jogosultak, amely olyan harmadik országban történt, amelynek a nemzeti biztosító irodája csatlakozott a zöldkártyarendszerhez, ha az ilyen baleseteket valamely tagállamban biztosított és ott szokásosan üzemben tartott gépjármű használata okozta.
A 21. és 24. cikk csak azokra a balesetekre vonatkozik, ahol a balesetet okozó gépjármű:
biztosítója a károsult lakóhelyétől eltérő tagállamban található; és
szokásos üzemben tartási helye a károsult lakóhelyétől eltérő tagállamban található.
21. cikk
Kárrendezési megbízott
A kárrendezési megbízott felelős a 20. cikk (1) bekezdésében említett balesetekből származó kárigények kezeléséért és rendezéséért.
A kárrendezési megbízott a kinevezése helye szerinti tagállamban lakóhellyel rendelkező, illetve letelepedett személy.
A tagállamok a választás szabadságát nem korlátozhatják.
A kárrendezési megbízott kinevezésére vonatkozó követelmény nem korlátozza a károsult vagy a biztosító jogát, hogy bírósági eljárást indítson közvetlenül a balesetet okozó személy vagy annak biztosítója ellen.
A kárrendezési megbízottaknak képesnek kell lenniük arra, hogy az ügyeket a károsult lakóhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén (nyelvein) vizsgálják.
22. cikk
Kárrendezési eljárás
A tagállamok megfelelő, hatékony és szisztematikus pénzbeli vagy azzal egyenértékű adminisztratív büntetések által biztosított kötelezettséget írnak elő annak biztosítása érdekében, hogy attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor a károsult kártérítési igényét bejelentette, vagy közvetlenül a balesetet okozó személy biztosítója vagy e biztosító kárrendezési megbízottja részére,
a balesetet okozó személy biztosítója vagy annak kárrendezési megbízottja köteles legyen indokolással ellátott kártérítési ajánlatot tenni olyan esetekben, amikor a felelősség nem vitatható és a károk mértékét megállapították; vagy
a biztosító, amelyhez a kártérítési igényt benyújtották, vagy annak kárrendezési megbízottja köteles legyen indokolással ellátott választ adni a kárigényben hivatkozott körülményekre olyan esetekben, amikor a felelősség fennállását elutasítják, vagy nem állapították meg pontosan, vagy ha a károkat nem állapították meg teljes mértékben.
A tagállamok intézkedéseket fogadnak el, amelyek biztosítják, hogy amennyiben az ajánlatot a három hónapos határidőn belül nem tették meg, a biztosító által felajánlott vagy a bíróság által megítélt kártérítési összeg után kamatot kelljen fizetni a károsult részére.
23. cikk
Információs központok
Annak érdekében, hogy a károsult kérhesse kárainak megtérítését, minden tagállam információs központot állít fel vagy engedélyez, amely feladatkörében:
nyilvántartást vezet a következő adatokkal:
a kérdéses állam területén szokásosan üzemben tartott gépjárművek rendszáma;
a 73/239/EGK irányelv melléklete A. pontjának 10. ágazatába sorolt kockázatok (kivéve a fuvarozók felelősségbiztosítását) tekintetében biztosított gépjárművek biztosítási kötvényeinek száma, és ahol a kötvény érvényességi ideje lejárt, a biztosítás lejárati ideje;
a 73/239/EGK irányelv melléklete A. pontjának 10. ágazatába sorolt kockázatok (kivéve a fuvarozók felelősségbiztosítását) tekintetében biztosított gépjárműveket biztosító biztosítók és az általuk az ezen irányelv 21. cikkének megfelelően kijelölt kárrendezési megbízottak, akiknek a nevét közlik az információs központtal e cikk (2) bekezdésének megfelelően;
azon gépjárművek listája, amelyekre az 5. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően a felelősségbiztosítási kötelezettség tekintetében eltérés alkalmazható;
a iv. alpontban említett gépjárművekre vonatkozóan:
összehangolja az adatok összegyűjtését és terjesztését; és
segíti az a) pont i–v. alpontjában említett adatok megismerésére jogosult személyeket.
Az a) pont i., ii. és iii. alpontjának adatait a gépjármű forgalmi engedélyének lejárta vagy a biztosítási szerződés lejárta után hét évig meg kell őrizni.
A tagállamok biztosítják, hogy a károsult a balesetet követő hét évig haladéktalanul hozzájuthasson a következő adatokhoz a lakóhelye szerinti tagállam, a gépjármű szokásos üzemben tartási helye szerinti tagállam, vagy a baleset helye szerinti tagállam információs központjában:
a biztosítóintézet neve és címe;
a biztosítási kötvény száma; és
a biztosítóintézet kárrendezési megbízottjának neve és címe a károsult lakóhelye szerinti tagállamban.
Az információs központok egymással együttműködnek.
Az információs központ közli a károsulttal a gépjármű tulajdonosának, vagy szokásos vezetőjének vagy bejegyzett üzemben tartójának nevét és címét, ha a károsultnak jogos érdeke fűződik ezen adatok megismeréséhez. E rendelkezés alkalmazásakor az információs központ főként a következőkhöz fordul:
a biztosítóintézethez; vagy
a gépjármű-nyilvántartási szervezethez.
Ha a gépjárműre az 5. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében rögzített eltérés alkalmazható, akkor az információs központ közli a károsulttal annak a hatóságnak vagy szervezetnek a nevét, amely az 5. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően felelős a károsultak kártérítéséért olyan esetekben, amikor a 2. cikk a) pontjában meghatározott eljárás nem alkalmazható.
Ha a gépjárműre az 5. cikk (2) bekezdésében rögzített eltérés alkalmazható, az információs központ közli a károsulttal a gépjárművet abban az országban biztosító szerv nevét, ahol azt szokásosan üzemben tartják.
24. cikk
Kártérítési szervezetek
A károsultak akkor nyújthatják be kárigényüket a lakóhelyük szerinti tagállam kártérítési szervezetének:
ha az attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor a károsult benyújtotta kárigényét a balesetet okozó gépjármű biztosítóintézete vagy kárrendezési megbízottja részére, a biztosítóintézet vagy kárrendezési megbízottja nem adott indokolással ellátott választ a kárigényben hivatkozott körülményekre; vagy
ha a biztosítóintézet elmulasztotta a kárrendezési megbízott kijelölését a 20. cikk (1) bekezdésének megfelelően a károsult lakóhelye szerinti tagállamban; ebben az esetben a károsultak nem nyújthatják be kárigényüket a kártérítési szervezetnek, ha azt már közvetlenül a balesetet okozó gépjármű biztosítóintézetének benyújtották, és az igény benyújtásától számított három hónapon belül indokolással ellátott választ kaptak.
A károsultak azonban nem nyújthatnak be kárigényt a kártérítési szervezetnek, ha pert indítottak közvetlenül a biztosítóintézet ellen.
A kártérítési szervezet attól az időponttól számított két hónapon belül intézkedik, amikor a károsult benyújtotta hozzá kárigényét, de intézkedését beszünteti, ha a biztosítóintézet vagy annak kárrendezési megbízottja időközben indokolással ellátott választ ad a kárigényre.
A kártérítési szervezet haladéktalanul tájékoztatja:
a balesetet okozó gépjármű biztosítóintézetét vagy a kárrendezési megbízottat;
annak a tagállamnak a kártérítési szervezetét, ahol a kötvényt kiállító biztosítóintézet telephelye található;
a balesetet okozó személyt, ha ismert,
arról, hogy a károsult kárigényt nyújtott be, és a szervezet az igény benyújtásától számított két hónapon belül arra válaszolni fog.
Ez az intézkedés nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a szervezet által nyújtott kártérítést kiegészítő jellegűnek tekintsék vagy sem, és hogy rendelkezzenek a kárigények kielégítéséről a szervezet és a balesetet okozó személy (személyek), valamint más biztosítóintézetek vagy szociális biztonsági szervek között, amelyek ugyanazon baleset folytán kötelezhetők a károsult kárainak megtérítésére. A tagállamok azonban nem engedhetik meg, hogy a szervezet a kár megtérítését bármilyen más, az ezen irányelvben előírtaktól eltérő feltételhez kösse, így különösen ahhoz, hogy a károsultnak bármilyen módon bizonyítania kelljen, hogy a felelős személy képtelen vagy nem hajlandó fizetni.
Az utóbbi szervezetre átszállnak a károsultnak a balesetet okozó személlyel vagy annak biztosítóintézetével szemben megillető jogai, amennyiben a károsult lakóhelye szerinti tagállam kártérítési szervezete kártérítést nyújtott az elszenvedett kár után.
Valamennyi tagállam köteles elismerni a bármely más tagállam által előírt hasonló engedményezést.
Ez a cikk hatályba lép:
miután a tagállamok által létrehozott és jóváhagyott kártérítési szervezetek egymással megállapodást kötöttek feladataik és kötelezettségeik, illetve a megtérítésre vonatkozó eljárások kérdésében;
a Bizottság által meghatározott időpontban, miután a tagállamokkal szorosan együttműködve megállapította, hogy az említett megállapodás létrejött.
25. cikk
Kárrendezés
Ha a gépjárművet lehetetlen azonosítani, vagy ha a balesettől számított két hónapon belül lehetetlen azonosítani a biztosítóintézetet, a károsult kárigényt terjeszthet elő a lakóhelye szerinti tagállam kártérítési szervezeténél. A kártérítést a 9. és 10. cikkben foglalt intézkedéseknek megfelelően nyújtják. Ebben az esetben a kártérítési szervezet a 24. cikk (2) bekezdésében megállapított feltételek alapján igényt terjeszthet elő:
ha a biztosítóintézetet nem lehet azonosítani: a garanciaalappal szemben azon tagállamban, ahol a gépjárművet szokásosan üzemben tartják;
azonosítatlan gépjármű esetén: a baleset helye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben;
harmadik országbeli gépjárművek esetén: a baleset helye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben.
25a. cikk
A károsultak védelme a lakóhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban bekövetkezett balesetekből származó károk tekintetében a biztosító fizetésképtelensége esetén
Minden tagállam létrehoz vagy felhatalmaz egy szervezetet arra a feladatra, hogy – a 20. cikk (1) bekezdésében említett esetekben – kártérítést nyújtson a területén lakóhellyel rendelkező károsultaknak legalább a biztosítási kötelezettség mértékéig a valamely biztosítónál biztosított gépjárművek által okozott anyagi kár vagy személyi sérülés esetén attól az időponttól kezdve, amikortól:
a biztosító csődeljárás alatt áll; vagy
a biztosító a 2009/138/EK irányelv 268. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott felszámolási eljárás alatt áll.
Az első albekezdés alkalmazásakor a szervezet:
indokolással ellátott kártérítési ajánlatot tesz, ha megállapította, hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontja értelmében kártérítési kötelezettsége áll fenn, a kárigényt nem vitatják, és a kár egy részét vagy egészét összegszerűen meghatározták;
indokolással ellátott választ ad a kárigényben foglaltakra, ha megállapította, hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontja értelmében nem áll fenn kártérítési kötelezettsége, vagy ha a felelősségét nem ismeri el vagy azt nem állapították meg egyértelműen, vagy a kárt nem határozták meg összegszerűen teljes egészében.
Ha a kárt csak részben határozták meg összegszerűen, a kártérítés kifizetésére vonatkozó, az első albekezdésben meghatározott követelmények alkalmazandók a kár összegszerűen meghatározott részére, mégpedig a kapcsolódó, indokolással ellátott kártérítési ajánlat elfogadásának időpontjától kezdve.
A biztosító székhelye szerinti tagállamban található, (1) bekezdésben említett szervezet a károsult lakóhelye szerinti tagállamban található, (1) bekezdésben említett azon szervezet részére, amely a károsult részére a (8) bekezdésnek megfelelően kártérítést nyújtott, a kifizetést észszerű időn belül, de legfeljebb az említett megtérítés iránti igény kézhezvételét követő hat hónapon belül teljesíti, kivéve, ha az említett szervezetek írásban másként állapodnak meg.
A károsultnak a balesetet okozó személlyel vagy annak biztosítójával szembeni jogai arra a szervezetre szállnak át, amely az első albekezdés értelmében kártérítést nyújtott; ez alól kivételt képeznek a károsultnak a balesetet okozó szerződő vagy más biztosított személlyel szembeni jogai, feltéve, hogy a szerződő vagy biztosított személy felelősségbiztosítási fedezetét a fizetésképtelenné vált biztosító nyújtaná az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban. A jogok egyes tagállamok által előírt ezen átszállását valamennyi más tagállam köteles elismerni.
Az (1)–(10) bekezdés nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy:
az (1) bekezdésben említett szervezet által fizetett kártérítést kiegészítő vagy nem kiegészítő jellegű kártérítésnek tekintsék;
ugyanazon balesetre vonatkozóan rendelkezzenek a kárigények rendezéséről a következők között:
az (1) bekezdésben említett szervezet;
a balesetért felelős személy, illetve személyek;
a károsult kárának megtérítésére kötelezett egyéb biztosítók vagy társadalombiztosítási szervek.
Ebből a célból az egyes tagállamok 2023. június 23-ig:
létrehozzák vagy felhatalmazzák az (1) bekezdésben említett szervezetet, és azt feljogosítják egy ilyen megállapodás megtárgyalására és megkötésére; vagy
kijelölnek egy intézményt, és azt feljogosítják egy ilyen megállapodás megtárgyalására és megkötésére, amely megállapodásnak az (1) bekezdésben említett szervezet a létrehozásakor vagy felhatalmazásakor a részes felévé válik.
Az első albekezdésben említett megállapodásról a Bizottságot haladéktalanul értesíteni kell.
Ha az első albekezdésben említett megállapodás megkötésére nem kerül sor 2023. december 23-ig, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 28b. cikkben említett eljárással összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák az (1) bekezdésben említett szervezetek eljárási feladatait és eljárási kötelezettségeit a megtérítés tekintetében.
26. cikk
Központi szerv
A tagállamok meghoznak minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy a károsultaknak, a biztosítóiknak vagy a jogi képviselőiknek megkönnyítsék a kárigények rendezéséhez szükséges alapvető adatokhoz kellő időben való hozzáférést.
Ezeket az alapvető adatokat – lehetőség szerint – minden tagállamban központi tárolóhelyen elektronikus formában bocsátják rendelkezésre, és azokhoz az ügyben érintett felek kifejezett kérésükre hozzáférhetnek.
26a. cikk
A károsultak tájékoztatása
A 10. cikk (1) bekezdése, a 10a. cikk (1) bekezdése, a 24. cikk (1) bekezdése és a 25a. cikk (1) bekezdése alapján különböző kártérítési szervezeteket létrehozó vagy felhatalmazó tagállamok gondoskodnak arról, hogy a károsultak hozzáférjenek a kártérítés iránti igények benyújtásának lehetséges módjaira vonatkozó lényeges információkhoz.
27. cikk
Szankciók
A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv végrehajtása céljából elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazható szankciók rendszerét, és megteszik az azok alkalmazásához szükséges intézkedéseket. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok – amint lehetséges – értesítik a Bizottságot az e cikk alapján elfogadott rendelkezések módosításairól.
8.
FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
28. cikk
Tagállami rendelkezések
A tagállamok megkövetelhetik az ezen irányelv követelményeinek megfelelő gépjármű-felelősségbiztosítást minden olyan szárazföldi motoros berendezés tekintetében, amely nem tartozik a „gépjármű” 1. cikk 1. pontjában szereplő fogalommeghatározása alá, és amelyre nem alkalmazandó a 3. cikk.
28a. cikk
A bizottsági eljárás
28b. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
A Bizottságnak a 10a. cikk (13) bekezdésének negyedik albekezdésében és a 25a. cikk (13) bekezdésének negyedik albekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2021. december 22-től kezdődő hatállyal. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.
28c. cikk
Értékelés és felülvizsgálat
A Bizottság legkésőbb öt évvel a 10a. cikk, illetve a 25a. cikk alkalmazásának a 30. cikk második, harmadik, illetve negyedik bekezdésében említett kezdőnapjait követően jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 10a. cikkben és a 25a. cikkben említett szervezetek működéséről, egymással való együttműködéséről és finanszírozásáról. Adott esetben a jelentést jogalkotási javaslat kíséri. Az említett szervezetek finanszírozása tekintetében e jelentésnek legalább a következőket kell tartalmaznia:
a kártérítési szervezetek finanszírozási képességének és finanszírozási szükségleteinek értékelése potenciális kötelezettségeik tükrében, figyelembe véve a gépjármű-felelősségbiztosítók fizetésképtelenségének kockázatát a tagállamok piacain;
a kártérítési szervezetek finanszírozási módszerei harmonizációjának értékelése;
ha a jelentést jogalkotási javaslat kíséri, a hozzájárulásoknak a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések biztosítási díjaira gyakorolt hatásának értékelése.
A Bizottság legkésőbb 2030. december 24-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, amelyben – az (1) bekezdésben említett értékelés részét képező elemek kivételével – értékeli ezen irányelv végrehajtását, egyebek mellett a következők tekintetében:
ezen irányelv alkalmazása a technológiai fejlődés fényében, különös tekintettel az önvezető és részben önvezető járművekre;
ezen irányelv hatályának megfelelősége, figyelembe véve a különböző gépjárművek jelentette baleseti kockázatokat;
az információcsere-rendszerek hatékonysága a biztosítások határokon átnyúló helyzetekben történő ellenőrzései szempontjából, amelyet felülvizsgálat formájában értékel, ezen belül – szükség szerint – megvizsgálja, hogy az említett helyzetekben megvalósítható-e a meglévő információcsere-rendszerek használata, ugyanakkor minden esetben elemzi az ilyen rendszerek céljait és értékeli azok költségeit; valamint
azon rendszerek – köztük a „bonus-malus” rendszerek vagy a kármentességi díjkedvezmények – biztosítók általi használata, amelyekben a biztosítási díjakat befolyásolják a biztosítottak kártörténeti igazolásai.
Adott esetben e jelentést jogalkotási javaslat kíséri.
29. cikk
Hatályon kívül helyezés
Az I. melléklet A. részében említett irányelvekkel módosított 72/166/EGK, 84/5/EGK, 90/232/EGK, 2000/26/EK és 2005/14/EK irányelvek hatályukat vesztik, az I. melléklet B. részében felsorolt irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.
A hatályon kívül helyezett irányelvekre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban.
30. cikk
Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
A 10a. cikk (1)–(12) bekezdését a 10a. cikk (13) bekezdésének első albekezdésében említett megállapodás időpontjától vagy a 10a. cikk (13) bekezdésének negyedik albekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktus alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni.
A 25a. cikk (1)–(12) bekezdését a 25a. cikk (13) bekezdésének első albekezdésében említett megállapodás időpontjától vagy a 25a. cikk (13) bekezdésének negyedik albekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktus alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni.
A 10a. cikk (1)–(12) bekezdése és a 25a. cikk (1)–(12) bekezdése azonban 2023. december 23. előtt nem alkalmazandó.
A 16. cikk második bekezdésének második mondatát, valamint harmadik, negyedik és ötödik bekezdését 2024. április 23-tól, vagy – ha az későbbi – a 16. cikk hatodik bekezdésében említett, bizottsági végrehajtási jogi aktus alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni.
31. cikk
Címzettek
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
I. MELLÉKLET
A. RÉSZ
A hatályon kívül helyezett irányelvek és későbbi módosításaik listája
(lásd a 29. cikket)
|
A Tanács 72/166/EGK irányelve (HL L 103., 1972.5.2., 1. o.) |
|
|
A Tanács 72/430/EGK irányelve (HL L 291., 1972.12.28., 162. o.) |
|
|
A Tanács 84/5/EGK irányelve (HL L 8., 1984.1.11., 17. o.) |
kizárólag a 4. cikk |
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2005/14/EK irányelve (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) |
kizárólag az 1. cikk |
|
A Tanács 84/5/EGK irányelve (HL L 8., 1984.1.11., 17. o.) |
|
|
Az 1985. évi csatlakozási okmány I. mellékletének IX.F. pontja (HL L 302., 1985.11.15., 218. o.) |
|
|
A Tanács 90/232/EGK irányelve (HL L 129., 1990.5.19., 33. o.) |
kizárólag a 4. cikk |
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2005/14/EK irányelve (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) |
kizárólag a 2. cikk |
|
A Tanács 90/232/EGK irányelve (HL L 129., 1990.5.19., 33. o.) |
|
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2005/14/EK irányelve (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) |
kizárólag a 4. cikk |
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2000/26/EK irányelve (HL L 181., 2000.7.20., 65. o.) |
|
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2005/14/EK irányelve (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) |
kizárólag az 5. cikk |
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2005/14/EK irányelve (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) |
|
B. RÉSZ
A nemzeti jogba való átültetésre és az alkalmazásra előírt határidők listája
(lásd a 29. cikket)
|
Irányelv |
Az átültetés határideje |
Az alkalmazás napja |
|
72/166/EGK |
1973. december 31. |
— |
|
72/430/EGK |
— |
1973. január 1. |
|
84/5/EGK |
1987. december 31. |
1988. december 31. |
|
90/232/EGK |
1992. december 31. |
— |
|
2000/26/EK |
2002. július 19. |
2003. január 19. |
|
2005/14/EK |
2007. június 11. |
— |
II. MELLÉKLET
MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT
|
72/166/EGK irányelv |
84/5/EGK irányelv |
90/232/EGK irányelv |
2000/26/EK irányelv |
Ez az irányelv |
|
1. cikk, 1–3. pont |
|
|
|
1. cikk, 1–3. pont |
|
1. cikk, 4. pont, első francia bekezdés |
|
|
|
1. cikk, 4. pont, a) alpont |
|
1. cikk, 4. pont, második francia bekezdés |
|
|
|
1. cikk, 4. pont, b) alpont |
|
1. cikk, 4. pont, harmadik francia bekezdés |
|
|
|
1. cikk, 4. pont, c) alpont |
|
1. cikk, 4. pont, negyedik francia bekezdés |
|
|
|
1. cikk, 4. pont, d) alpont |
|
1. cikk, 5. pont |
|
|
|
1. cikk, 5. pont |
|
2. cikk, (1) bekezdés |
|
|
|
4. cikk |
|
2. cikk, (2) bekezdés, bevezető rész |
|
|
|
2. cikk, bevezető rész |
|
2. cikk, (2) bekezdés, első francia bekezdés |
|
|
|
2. cikk, a) pont |
|
2. cikk, (2) bekezdés, második francia bekezdés |
|
|
|
2. cikk, b) pont |
|
2. cikk, (2) bekezdés, harmadik francia bekezdés |
|
|
|
2. cikk, c) pont |
|
3. cikk, (1) bekezdés, első mondat |
|
|
|
3. cikk, első bekezdés |
|
3. cikk, (1) bekezdés, második mondat |
|
|
|
3. cikk, második bekezdés |
|
3. cikk, (2) bekezdés, bevezető rész |
|
|
|
3. cikk, harmadik bekezdés, bevezető rész |
|
3. cikk, (2) bekezdés, első francia bekezdés |
|
|
|
3. cikk, harmadik bekezdés, a) pont |
|
3. cikk, (2) bekezdés, második francia bekezdés |
|
|
|
3. cikk, harmadik bekezdés, b) pont |
|
4. cikk, bevezető rész |
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |
|
4. cikk, a) pont, első albekezdés |
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |
|
4. cikk, a) pont, második albekezdés, első mondat |
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
|
4. cikk, a) pont, második albekezdés, második mondat |
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés |
|
4. cikk, a) pont, második albekezdés, harmadik mondat |
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, negyedik albekezdés |
|
4. cikk, a) pont, második albekezdés, negyedik mondat |
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, ötödik albekezdés |
|
4. cikk, b) pont, első albekezdés |
|
|
|
5. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés |
|
4. cikk, b) pont, második albekezdés, első mondat |
|
|
|
5. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés |
|
4. cikk, b) pont, második albekezdés, második mondat |
|
|
|
5. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés |
|
4. cikk, b) pont, harmadik albekezdés, első mondat |
|
|
|
5. cikk, (2) bekezdés, negyedik albekezdés |
|
4. cikk, b) pont, harmadik albekezdés, második mondat |
|
|
|
5. cikk, (2) bekezdés, ötödik albekezdés |
|
5. cikk, bevezető rész |
|
|
|
6. cikk, első bekezdés, bevezető rész |
|
5. cikk, első francia bekezdés |
|
|
|
6. cikk, első bekezdés, a) pont |
|
5. cikk, második francia bekezdés |
|
|
|
6. cikk, első bekezdés, b) pont |
|
5. cikk, záró rész |
|
|
|
6. cikk, második bekezdés |
|
6. cikk |
|
|
|
7. cikk |
|
7. cikk, (1) bekezdés |
|
|
|
8. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |
|
7. cikk, (2) bekezdés |
|
|
|
8. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
|
7. cikk, (3) bekezdés |
|
|
|
8. cikk, (2) bekezdés |
|
8. cikk |
|
|
|
— |
|
|
1. cikk, (1) bekezdés |
|
|
3. cikk, negyedik bekezdés |
|
|
1. cikk, (2) bekezdés |
|
|
9. cikk, (1) bekezdés |
|
|
1. cikk, (3) bekezdés |
|
|
9. cikk, (2) bekezdés |
|
|
1. cikk, (4) bekezdés |
|
|
10. cikk, (1) bekezdés |
|
|
1. cikk, (5) bekezdés |
|
|
10. cikk, (2) bekezdés |
|
|
1. cikk, (6) bekezdés |
|
|
10. cikk, (3) bekezdés |
|
|
1. cikk, (7) bekezdés |
|
|
10. cikk, (4) bekezdés |
|
|
2. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, bevezető rész |
|
|
13. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, bevezető rész |
|
|
2. cikk, (1) bekezdés, első francia bekezdés |
|
|
13. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont |
|
|
2. cikk, (1) bekezdés, második francia bekezdés |
|
|
13. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, b) pont |
|
|
2. cikk, (1) bekezdés, harmadik francia bekezdés |
|
|
13. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, c) pont |
|
|
2. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, záró rész |
|
|
13. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, bevezető rész |
|
|
2. cikk, (1) bekezdés, második és harmadik albekezdés |
|
|
13. cikk, (1) bekezdés, második és harmadik albekezdés |
|
|
2. cikk (2) bekezdés |
|
|
13. cikk, (2) bekezdés |
|
|
3. cikk |
|
|
12. cikk, (2) bekezdés |
|
|
4. cikk |
|
|
— |
|
|
5. cikk |
|
|
— |
|
|
6. cikk |
|
|
— |
|
|
|
1. cikk, első bekezdés |
|
12. cikk, (1) bekezdés |
|
|
|
1. cikk, második bekezdés |
|
13. cikk, (3) bekezdés |
|
|
|
1. cikk, harmadik bekezdés |
|
— |
|
|
|
1a. cikk, első mondat |
|
12. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés |
|
|
|
1a. cikk, második mondat |
|
12. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés |
|
|
|
2. cikk, bevezető rész |
|
14. cikk, bevezető rész |
|
|
|
2. cikk, első francia bekezdés |
|
14. cikk, a) pont |
|
|
|
2. cikk, második francia bekezdés |
|
14. cikk, b) pont |
|
|
|
3. cikk |
|
— |
|
|
|
4. cikk |
|
11. cikk |
|
|
|
4a. cikk |
|
15. cikk |
|
|
|
4b. cikk, első mondat |
|
16. cikk, első bekezdés |
|
|
|
4b. cikk, második mondat |
|
16. cikk, második bekezdés |
|
|
|
4c. cikk |
|
17. cikk |
|
|
|
4d. cikk |
3. cikk |
18. cikk |
|
|
|
4e. cikk, első bekezdés |
|
19. cikk, első bekezdés |
|
|
|
4e. cikk, második bekezdés, első mondat |
|
19. cikk, második bekezdés |
|
|
|
4e. cikk, második bekezdés, második mondat |
|
19. cikk, harmadik bekezdés |
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés |
|
23. cikk, (5) bekezdés |
|
|
|
5. cikk, (2) bekezdés |
|
— |
|
|
|
6. cikk |
|
— |
|
|
|
|
1. cikk, (1) bekezdés |
20. cikk, (1) bekezdés |
|
|
|
|
1. cikk, (2) bekezdés |
20. cikk, (2) bekezdés |
|
|
|
|
1. cikk, (3) bekezdés |
25. cikk, (2) bekezdés |
|
|
|
|
2. cikk, bevezető rész |
— |
|
|
|
|
2. cikk, a) pont |
1. cikk, 6. pont |
|
|
|
|
2. cikk, b) pont |
1. cikk, 7. pont |
|
|
|
|
2. cikk, c), d) és e) pont |
— |
|
|
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, első mondat |
21. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |
|
|
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, második mondat |
21. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
|
|
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, harmadik mondat |
21. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés |
|
|
|
|
4. cikk, (2) bekezdés, első mondat |
21. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés |
|
|
|
|
4. cikk, (2) bekezdés, második mondat |
21. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés |
|
|
|
|
4. cikk, (3) bekezdés |
21. cikk, (3) bekezdés |
|
|
|
|
4. cikk, (4) bekezdés, első mondat |
21. cikk, (4) bekezdés, első albekezdés |
|
|
|
|
4. cikk, (4) bekezdés, második mondat |
21. cikk, (4) bekezdés, második albekezdés |
|
|
|
|
4. cikk, (5) bekezdés, első mondat |
21. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés |
|
|
|
|
4. cikk, (5) bekezdés, második mondat |
21. cikk, (5) bekezdés, második albekezdés |
|
|
|
|
4. cikk, (6) bekezdés |
22. cikk |
|
|
|
|
4. cikk, (7) bekezdés |
— |
|
|
|
|
4. cikk, (8) bekezdés |
21. cikk, (6) bekezdés |
|
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, bevezető rész |
23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, bevezető rész |
|
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, bevezető rész |
23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, bevezető rész |
|
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 1. alpont |
23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, i. alpont |
|
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 2. alpont |
23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, ii. alpont |
|
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 3. alpont |
23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, iii. alpont |
|
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 4. alpont |
23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, iv. alpont |
|
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 5. alpont, bevezető rész |
23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, v. alpont, bevezető rész |
|
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 5.i. alpont |
23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, v. alpont, első francia bekezdés |
|
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 5.ii. alpont |
23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, v. alpont, második francia bekezdés |
|
|
|
|
5. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
23. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
|
|
|
|
5. cikk, (2), (3) és (4) bekezdés |
23. cikk, (2), (3) és (4) bekezdés |
|
|
|
|
5. cikk, (5) bekezdés |
23. cikk, (6) bekezdés |
|
|
|
|
6. cikk, (1) bekezdés |
24. cikk, (1) bekezdés |
|
|
|
|
6. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés |
24. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés |
|
|
|
|
6. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés, első mondat |
24. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés |
|
|
|
|
6. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés, második mondat |
24. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés |
|
|
|
|
6. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés |
24. cikk, (3) bekezdés |
|
|
|
|
6. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés |
— |
|
|
|
|
6a. cikk |
26. cikk |
|
|
|
|
7. cikk, bevezető rész |
25. cikk, (1) bekezdés, bevezető rész |
|
|
|
|
7. cikk, a) pont |
25. cikk, (1) bekezdés, a) pont |
|
|
|
|
7. cikk, b) pont |
25. cikk, (1) bekezdés, b) pont |
|
|
|
|
7. cikk, c) pont |
25. cikk, (1) bekezdés, c) pont |
|
|
|
|
8. cikk |
— |
|
|
|
|
9. cikk |
— |
|
|
|
|
10. cikk, (1)–(3) bekezdés |
— |
|
|
|
|
10. cikk, (4) bekezdés |
28. cikk, (1) bekezdés |
|
|
|
|
10. cikk, (5) bekezdés |
28. cikk, (2) bekezdés |
|
|
|
|
|
29. cikk |
|
|
|
|
11. cikk |
30. cikk |
|
|
|
|
12. cikk |
27. cikk |
|
9. cikk |
7. cikk |
7. cikk |
13. cikk |
31. cikk |
|
|
|
|
|
I. melléklet |
|
|
|
|
|
II. melléklet |
( 1 ) HL L 172., 1988.7.4., 1. o.
( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).
( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/792 rendelete (2016. május 11.) a harmonizált fogyasztói árindexekről és a lakásárindexről, valamint a 2494/95/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 135., 2016.5.24., 11. o.).
( 5 ) A Bizottság 2004/9/EK határozata (2003. november 5.) az európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottság létrehozásáról (HL L 3., 2004.1.7., 34. o.).
( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
( 7 ) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.