02008R0429 — HU — 27.03.2021 — 001.001

---

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

►B

A Bizottság 429/2008/EK rendelete (2008. április 25.) az 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kérelmek elkészítése és megjelenési formája, valamint a takarmány-adalékanyagok értékelése és engedélyezése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 133, 2008.5.22., 1. o)

Módosította:

		Hivatalos Lap
		Szám	Oldal	Dátum
►M1	A BIZOTTSÁG (EU) 2020/1773 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE (2020. november 26.)	L 398	19	27.11.2020

---

▼B

A Bizottság 429/2008/EK rendelete

(2008. április 25.)

az 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kérelmek elkészítése és megjelenési formája, valamint a takarmány-adalékanyagok értékelése és engedélyezése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

2. cikk

Alkalmazás

▼M1

▼B

3. cikk

Dokumentáció

4. cikk

Átmeneti intézkedések

5. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

---

I. MELLÉKLET

A 2. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT FORMANYOMTATVÁNY ÉS ADMINISZTRATÍV ADATOK

1.   FORMANYOMTATVÁNY

EURÓPAI BIZOTTSÁG

EGÉSZSÉGÜGYI ÉS FOGYASZTÓVÉDELMI

FŐIGAZGATÓSÁG

(Cím)

Dátum: …

Tárgy

:

Takarmány-adalékanyagnak az 1831/2003/EK rendelet szerinti engedélyezése iránti kérelem.

(Jelölje egyértelműen valamely kockába elhelyezett x-szel)

A kérelmező(k) és/vagy a Közösségen belüli képviselője(képviselői) (az 1831/2003/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése), az 1831/2003/EK rendelet 7. cikke (3) bekezdésének a) pontjában előírt feltételek (név, cím….) alapján

…

…

benyújtja/ják ezt a kérelmet a következő termék takarmány-adalékanyagként történő engedélyezése iránt:

1.1.   Az adalékanyag azonosítása és jellemzése

Adalékanyag neve (a II. melléklet 2.2.1.1. és 2.2.1.2. alpontjaiban meghatározottak szerinti hatóanyag(ok) vagy reagens(ek) leírása):

…

…

Kereskedelmi név (ha a jogosulthoz kötött engedélyekhez szükséges):

…

…

a következő adalékanyag-kategórián/kategóriákon és funkcionális csoporton/csoportokon ( 2 ) belül (felsorolás):

…

…

célfaj:

…

…

…

Az engedély jogosultjának neve: (az 1831/2003/EK rendelet 9. cikkének (6) bekezdése)

…

…

Ezt az adalékanyagot a takarmányokra vonatkozó szabályozásban a(z) .……/…/E(G)K irányelv, illetve a(z) …/…/EK rendelet a … számon a következő adalékanyag-kategóriaként már engedélyezte:

…

Ezt az adalékanyagot az élelmiszerekre vonatkozó szabályozásban a(z) .……/…/E(G)K irányelv, illetve a(z) …/…/EK rendelet a … számon a következőként már engedélyezte:

…

a következőben történő felhasználásra:

…

Ha a termék géntechnológiával módosított szervezetből (a továbbiakban: GMO) áll, ilyen szervezetet tartalmaz, vagy ilyenből állították elő, tüntesse fel a következő adatokat:

1.2.   Alkalmazási feltételek

1.2.1.   Alkalmazás teljes értékű takarmányokban

Állatfaj vagy -kategória:

…

…

Maximális életkor és súly:

…

…

Minimális dózis (szükség szerint): mg vagy aktivitási egység ( 5 ) vagy telepképző egység (a továbbiakban: CFU) vagy ml/kg, 12 %-os nedvességtartalmú teljes értékű takarmányban

…

…

Maximális dózis (szükség szerint): mg vagy aktivitási egység vagy CFU vagy ml/kg, 12 %-os nedvességtartalmú teljes értékű takarmányban

…

…

A folyékony takarmányok esetében a minimális és a maximális dózis literben adható meg.

1.2.2.   Alkalmazás vízben

Minimális dózis (szükség szerint): mg vagy aktivitási egység vagy CFU vagy ml/l, vízben

…

…

Maximális dózis (szükség szerint): mg vagy aktivitási egység vagy CFU vagy ml/l, vízben

…

…

1.2.3.   Különleges alkalmazási feltételek (ha szükséges)

Állatfaj vagy -kategória:

…

…

Maximális életkor:

…

…

Minimális dózis (szükség szerint): mg vagy aktivitási egység vagy CFU/kg, 12 %-os nedvességtartalmú kiegészítő takarmányban

…

…

Maximális dózis (szükség szerint): mg vagy aktivitási egység vagy CFU/kg, 12 %-os nedvességtartalmú kiegészítő takarmányban

…

…

A folyékony takarmányok esetében a minimális és a maximális dózis literben adható meg.

Az alkalmazás feltételei, illetve korlátai (szükség szerint):

…

…

…

A kezelésre vonatkozó különös feltételek vagy korlátozások (szükség szerint):

…

…

…

…

Maximális maradékanyag-határérték (szükség szerint):

állatfaj vagy -kategória:

…

…

jelölő maradékanyag:

…

…

célszövetek vagy -termékek:

…

…

…

maximális maradékanyag szövetekben vagy termékekben (μg/kg):

…

…

…

a maradékanyagszintnek az MRL-értékek alá csökkenéséhez szükséges idő:

…

1.3.   Referenciaminták

Közösségi referencialaboratóriumi (a továbbiakban: KRL) minta száma (ha alkalmazható):

…

Cikkszám/gyártási tétel kódja:

…

Gyártás időpontja:

…

Lejárat időpontja:

…

Koncentráció:

…

Tömeg:

…

Fizikai leírás:

…

Tárolóedény leírása:

…

Tárolási követelmények:

…

1.4.   Kért módosítás (szükség szerint)

…

…

…

…

E kérelem másolata közvetlenül megküldésre került a dokumentációval együtt a Hatóság részére és a referenciamintákkal együtt a KRL részére.

Aláírás …

▼M1

1.5.   Mellékletek

▼B

A nyomtatvány szükséges részeit töltse ki, a nem szükséges részeket törölje. Az eredeti kérelemnyomtatványt (más előírt mellékletekkel) közvetlenül az Európai Bizottság részére kell megküldeni.

2.   A KÉRELMEZŐ(K) ADMINISZTRATÍV ADATAI

Valamely adalékanyag 1831/2003/EK rendelet szerinti engedélyezése iránti kérelem benyújtása esetében az elérhetőségi adatok

---

II. MELLÉKLET

A 3. CIKK SZERINTI DOKUMENTÁCIÓVAL SZEMBEN TÁMASZTOTT ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK

Ez a melléklet meghatározza azokat a követelményeket, amelyekkel összhangban, az alábbiak céljából, az anyagokra, mikroorganizmusokra és készítményekre vonatkozó, az 1831/2003/EK rendelet 7. cikke alapján a dokumentációval benyújtandó vizsgálatok és adatok jegyzékét és jellemzőit meg kell állapítani:

A dokumentációnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy az alapján a tudomány jelenlegi állása szerint az adalékanyagok értékelését el lehessen végezni, és lehetővé kell tennie annak megítélését, hogy a szóban forgó adalékanyagok az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében megállapított engedélyezési alapelveknek megfelelnek-e.

A benyújtandó vizsgálatokat és azok terjedelmét az határozza meg, hogy milyen jellegű az adalékanyag, továbbá a kategória és a funkcionális csoport, az engedély típusa (nem jogosulthoz kötött, illetve jogosulthoz kötött), maga az anyag, a célállatok és az alkalmazási feltételek. A kérelmezőnek e melléklet és a III. melléklet alapján kell megítélnie, mely vizsgálatok és adatok nyújtandók be a kérelemmel.

A kérelmezőnek egyértelműen meg kell jelölnie azon okokat, amelyek miatt az e mellékletben, a III. mellékletben és a IV. mellékletben megkövetelt adatok bármelyikét a dokumentációból elhagyta, vagy azoktól eltért.

A dokumentáció részletes beszámolót tartalmaz az összes elvégzett vizsgálatról, amelyet az e mellékletben javasolt számozás szerint kell elkészíteni. A dokumentáció tartalmaz minden említésre került, közzétett tudományos adatra történő hivatkozást és ezen adatok másolatát, valamint minden olyan egyéb releváns vélemény másolatát, amelyet elismert tudományos testület adott ki korábban. Ha e vizsgálatokat egy európai tudományos testület a Közösségben hatályban lévő jogszabály alapján már értékelte, elegendő az értékelés eredményére hivatkozni. A korábban elvégzett és közzétett, vagy szakértői értékelés keretében végzett vizsgálatokból származó adatoknak egyértelműen ugyanarra az adalékanyagra kell vonatkozniuk, mint amely az engedélykérelem tárgya.

A vizsgálatokat, beleértve azokat, amelyeket korábban végeztek és tettek közzé, illetve amelyeket szakértői értékelés keretében végeztek, a helyes laboratóriumi gyakorlat alapelveinek alkalmazására és annak a vegyi anyagokkal végzett kísérleteknél történő alkalmazásának ellenőrzésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 2004. február 11-i 2004/10/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 7 ) összhangban lévő, megfelelő minőségi szabványok (pl. a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP)) vagy a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. (ISO) megfelelő minőségi szabványai szerint kell megvalósítani és dokumentálni.

Ha in vivo vagy in vitro vizsgálatok Közösségen kívül történő elvégzésére kerül sor, a kérelmezőnek igazolnia kell, hogy a vizsgálatok helyszínei megfelelnek a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) helyes laboratóriumi gyakorlatra vonatkozó elveinek vagy az ISO-szabványoknak.

A fizikai-kémiai, toxikológiai és ökotoxikológiai jellemzők meghatározását a legutóbb a 2004/73/EK bizottsági irányelvvel ( 8 ) módosított, a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv ( 9 ) által megállapított módszerek szerint, vagy pedig nemzetközi tudományos testületek által elismert, naprakésszé tett módszerek szerint kell végezni. Ezektől eltérő módszerek használatát indokolni kell.

Ösztönözni kell az in vitro módszerek alkalmazását, valamint olyan módszerek alkalmazását, amelyek finomítják vagy helyettesítik a laboratóriumi állatok segítségével végzett szokásos vizsgálatokat, illetve amelyek csökkentik az e vizsgálatok során használt állatok számát. Az ilyen módszereknek ugyanolyan minőségűeknek és ugyanolyan biztonsági szintűeknek kell lenniük, mint amilyen az általuk helyettesítendő módszer.

A takarmány, illetve víz tekintetében alkalmazott analitikai módszerek leírásának összhangban kell lennie a 2004/10/EK irányelvben és/vagy az EN ISO/IEC 17025. sz. szabványban megállapított GLP-szabályokkal. E módszereknek teljesíteniük kell a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 10 ) 11. cikkében megállapított követelményeket.

▼M1

Mindegyik dokumentációnak tartalmaznia kell egy összefoglalót és egy tudományos összefoglalót, hogy lehetővé tegye az érintett adalékanyag azonosítását és jellemzését.

▼B

Mindegyik dokumentációnak tartalmaznia kell – amennyiben az 1831/2003/EK rendelet 7. cikke (3) bekezdésének g) pontja megköveteli – egy forgalomba hozatalt követő felügyeleti tervet, valamint egy, az 1831/2003/EK rendelet 7. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett, címkézésre vonatkozó javaslatot.

Biztonsági értékelés

Ez az értékelés olyan vizsgálatokon alapul, amelyek célja az adalékanyag alkalmazása biztonságosságának bizonyítása a következők tekintetében:

Ha egy adalékanyag több összetevőből áll, mindegyiket külön lehet értékelni a fogyasztók biztonsága szempontjából, majd mérlegelni lehet az együttes hatást (amennyiben kimutatható, hogy az összetevők között nincs kölcsönhatás). Vagy pedig a teljes keveréket kell értékelni.

Hatékonysági értékelés

Ez az értékelés olyan vizsgálatokon alapul, amelyek célja valamely adalékanyag hatékonyságának bizonyítása az 1831/2003/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében és I. mellékletében meghatározottak szerinti funkciójából adódó célok szempontjából.

1.   I. SZAKASZ: A DOKUMENTÁCIÓ ÖSSZEFOGLALÁSA

▼M1

1.1.   Összefoglaló az 1831/2003/EK rendelet 7. cikke (3) bekezdésének h) pontjával összhangban

▼B

A kérelmező az érintett adalékanyag fő tulajdonságait tartalmazó összefoglalót nyújt be. Az összefoglaló semmilyen bizalmas adatot nem tartalmazhat, felépítése pedig a következő:

1.1.1.   Tartalom

▼M1

▼B

1.1.2.   Leírás

1.2.   A dokumentáció tudományos összefoglalója

Be kell nyújtani egy tudományos összefoglalót, amely az e mellékletben és a III. mellékletben foglaltak szerint, a kérelem alátámasztására benyújtott dokumentumok mindegyik részének részleteit tartalmazza. Ebben az összefoglalóban a kérelmező(k) következtetéseire is ki kell térni.

Az összefoglalónak az e mellékletben szereplő sorrendet kell követnie, és a különböző részek mindegyikét a dokumentáció megfelelő oldalszámára utalva kell tárgyalnia.

1.3.   A dokumentumok és más adatok listája

A kérelmezőnek a kérelem alátámasztására benyújtott dokumentáció köteteit számozással és címmel kell ellátnia. Csatolnia kell a kötetek és oldalszámok részletes mutatóját.

1.4.   Szükség szerint, a dokumentáció bizalmas kezelésre szánt részeinek listája

Ez a lista a dokumentáció megfelelő köteteit és oldalszámait tartalmazza.

2.   II. SZAKASZ: AZ ADALÉKANYAG AZONOSÍTÁSA, JELLEMZÉSE ÉS ALKALMAZÁSÁNAK FELTÉTELEI; ANALITIKAI MÓDSZEREK

Az adalékanyagot teljeskörűen azonosítani és jellemezni kell.

2.1.   Az adalékanyag megjelölése

2.1.1.   Az adalékanyag neve

Ha szükséges, az engedélyjogosulthoz kötött adalékanyagok esetében javaslatot kell tenni a kereskedelmi névre.

2.1.2.   Besorolásra vonatkozó javaslat

Javaslatot kell tenni az adalékanyagnak fő funkciói szerint, az 1831/2003/EK rendelet 6. cikke és I. melléklete alapján, egy vagy több kategóriába és funkcionális csoportba történő besorolására.

Ha az azonos hatóanyagok vagy reagensek más ismert (pl. élelmiszerben, humán-orvostudományban vagy állatorvos-tudományban, mezőgazdaságban és iparban történő) alkalmazására vonatkozóan bármilyen adat áll rendelkezésre, azt is meg kell adni. Meg kell jelölni a hatóanyag bármely más, takarmány- vagy élelmiszer-adalékanyagként, vagy állatgyógyászati készítményként történő használatára vonatkozó, illetve bármely más típusú engedélyt.

2.1.3.   Minőségi és mennyiségi összetétel (hatóanyag/reagens, egyéb összetevők, szennyezőanyagok, tételenkénti eltérés)

Az adalékanyag hatóanyaga(i)/reagense(i) és valamennyi egyéb összetevője jegyzékét el kell készíteni, megadva azok végterméken belüli tömegszázalékát. Meg kell határozni a hatóanyag(ok)/reagens(ek) tételenkénti, minőségi és mennyiségi eltérését.

A mikroorganizmusok esetében: grammonkénti telepképző egységben (CFU/gr) kifejezve meg kell határozni az életképes sejtek és spórák számát.

Az enzimek esetében: minden egyes feltüntetett (fő) aktivitást ismertetni kell, és meg kell adni a végterméken belüli minden egyes aktivitás egységeinek számát. A releváns mellékaktivitásokra is ki kell térni. Definiálni kell az aktivitási egységeket, mégpedig lehetőleg a szubsztrátból percenként kibocsátott, μmol-ban kifejezett termékmennyiségként, feltüntetve a pH-t és a hőmérsékletet is.

Ha az adalékanyag hatóanyaga hatóanyagok vagy reagensek keveréke, amelyek mindegyike egyértelműen (minőségileg és mennyiségileg) meghatározható, a hatóanyag-/reagens-összetevőket külön-külön kell leírni, és a keveréken belüli arányukat meg kell adni.

Azokat az egyéb keverékeket, amelyekben az alkotóelemeket nem lehet egyetlen kémiai képlettel leírni és/vagy amelyekben nem minden alkotóelem azonosítható, az aktivitásukhoz hozzájáruló alkotóelem(ek)re és/vagy a tipikus fő alkotóelem(ek)re utalással kell jellemezni.

A Hatóság esetleges, az 1831/2003/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése szerinti kiegészítő tájékoztatás iránti kérelmének sérelme nélkül, a kérelmező elhagyhatja az állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok, kokcidiosztatikumok és hisztomonosztatikumok kategóriájába nem tartozó, és az 1829/2003/EK rendelet hatálya alá nem tartozó adalékanyagokba szánt hatóanyagoktól, illetve reagensektől eltérő, biztonsági kockázatot nem jelentő egyéb összetevők leírását. A dokumentációban szereplő valamennyi vizsgálatnak minden esetben a ténylegesen a kérelem tárgyát képező adalékanyagon kell alapulnia, miközben tartalmazhat információt az egyéb lehetséges, különféle készítményekről, amelyeket elő lehetne állítani. Megengedhető a harmadik felek dokumentumaiba beépített, belső azonosító, és nyilatkozatot kell csatolni, amely felsorolja az azonosítókat és megerősíti, hogy az azonosító(k) arra/azokra a kiszerelés(ek)re vonatkozik/vonatkoznak, amely(ek) a kérelem tárgya(i).

2.1.4.   Tisztaság

A kérelmező azonosítja és számszerűsíti a kémiai és mikrobiális szennyeződéseket, az olyan mérgező, illetve egyéb nem kívánatos tulajdonságokkal rendelkező anyagokat, amelyeket nem szándékosan adtak az adalékanyaghoz, és amelyek nem járulnak hozzá az adalékanyag aktivitásához. Továbbá, a fermentációs termékek esetében, a kérelmező köteles megerősíteni, hogy az adalékanyagban nincsenek termelő szervezetek. Ismertetni kell a termelési tételek szennyezőanyagok és szennyeződések szempontjából történő rutin átvizsgálása során alkalmazott protokollt.

Minden rendelkezésre bocsátott adatnak az adalékanyag specifikációjára vonatkozó javaslatot kell alátámasztania.

Az előállítási folyamattól függő egyedi követelmények felsorolása, amelyek megfelelnek a jelenlegi közösségi jogszabályoknak, alább szerepel.

2.1.4.1.   Olyan adalékanyagok, amelyek engedélyezése engedélyjogosulthoz kötött

Az olyan adalékanyagok esetében, amelyek engedélyezése engedélyjogosulthoz kötött, meg kell adni a gyártó által alkalmazott konkrét folyamatra vonatkozó, az egyéb kapcsolódó célokra használt meglévő szabványokon alapuló releváns adatokat. Használhatók az élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó közös FAO-WHO szakértői bizottság (JECFA) specifikációi, illetve az Európai Közösségből származó élelmiszer-adalékanyag engedélyekben használt specifikációk.

2.1.4.2.   Olyan adalékanyagok, amelyek engedélyezése nem engedélyjogosulthoz kötött

Az olyan takarmány-adalékanyagok esetében, amelyek engedélyezése engedélyjogosulthoz nem kötött, használhatók az egyéb kapcsolódó célra alkalmazott meglévő szabványok, illetve az olyan szabványok, amelyek az Európai Közösségben engedélyezett vagy a JECFA-tól származó, élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó specifikációkat tartalmaznak. Ha ilyen szabványok nem állnak rendelkezésre, vagy a gyártási folyamat miatt indokolt, legalább a következő részletes adatokat kell ismertetni, és ezek tekintetében a koncentrációt megadni:

Ha szükséges, a mikotoxinok analízisre történő kiválasztását a különböző mátrixok szerint kell végezni.

2.1.5.   A termék egyes formáinak fizikai állapota

A szilárd halmazállapotú készítmények esetében adatokat kell szolgáltatni a szemcseméret-eloszlásról, a szemcse alakjáról, a sűrűségről, a térfogatsűrűségről, a porképző képességről, valamint a fizikai tulajdonságokat befolyásoló folyamatok alkalmazásáról. A folyékony halmazállapotú készítmények esetében, a viszkozitásra és a felületi feszültségre vonatkozó adatokat kell megadni. Ha az adalékanyagot vízben való felhasználásra szánják, be kell mutatni az oldhatóságot, illetve a diszperzió mértékét.

2.2.   A hatóanyag(ok)/reagens(ek) jellemzése

2.2.1.   Leírás

Meg kell adni a hatóanyag vagy reagens minőségi leírását. Ebben ki kell térni a hatóanyag vagy reagens tisztaságára és származására, továbbá minden más releváns jellemzőre.

2.2.1.1.   Vegyi anyagok

A kémiailag jól meghatározott anyagokat a szokásos elnevezésükre, az IUPAC (Elméleti és Alkalmazott Kémia Nemzetközi Uniója) nómenklatúra szerinti kémiai nevükre, egyéb nemzetközi szokásos elnevezésekre és rövidítésekre és/vagy a Chemical Abstract Service Number (CAS)-számra utalással kell leírni. Meg kell adni a szerkezeti és a molekuláris képletet, valamint a molekulatömeget.

Az aromaanyagként használt, kémiailag meghatározott vegyületek esetében, meg kell adni az érintett kémiai csoportra vonatkozó FLAVIS-számot. A növényi kivonatok esetében meg kell adni a fitokémiai jelölőket.

Azokat a keverékeket, amelyekben az alkotóelemek nem írhatók le egyetlen kémiai képlettel és/vagy amelyekben nem mindegyik alkotóelem azonosítható, a keverék aktivitásához hozzájáruló alkotóelem(ek)re és/vagy a tipikus fő alkotóelem(ek)re utalással kell jellemezni. A stabilitás értékelésének és a nyomonkövethetőségnek a lehetővé tétele érdekében azonosítani kell a jelölő vegyületet.

Az enzimek és enzimkészítmények esetében, minden egyes bejelentett aktivitás tekintetében azt a számot és rendszertani megnevezést kell megadni, amelyet a Nemzetközi Biokémiai Unió (IUB) az „Enzim-nómenklatúra” legfrissebb kiadásában javasolt. Ami a nómenklatúrában még nem szereplő aktivitásokat illeti, az IUB nómenklatúraszabályaival összhangban lévő rendszertani megnevezést kell használni. Köznyelvi nevek is elfogadhatók azzal a feltétellel, hogy egyértelműek, és használatuk a dokumentáció egészében következetes, valamint első említésükkor egyértelműen kapcsolhatók a rendszertani megnevezéshez és az IUB-számhoz. Meg kell adni minden egyes enzimaktivitás biológiai eredetét.

Szintén ismertetni kell a fermentációs vegyi anyagok mikrobiális eredetét (lásd a 2.2.1.2. Mikroorganizmusok című pontot).

2.2.1.2.   Mikroorganizmusok

Az eredetet minden mikroorganizmus esetében meg kell jelölni, függetlenül attól, hogy azt termékként vagy előállításhoz használt törzsként alkalmazzák.

A termékként vagy előállításhoz használt törzsként alkalmazott mikroorganizmusok esetében, minden módosítási lépést fel kell tüntetni. Minden egyes mikroorganizmus nevét és taxonómiai besorolását a nemzetközi nevezéktani szabályzatokban legutóbb közzétett adatok szerint kell megadni. A mikrobiális törzseket egy nemzetközileg elismert törzsgyűjteményben (lehetőleg az Európai Unióban) kell letétbe helyezni, és azokat az adalékanyag engedélyezett élettartamáig a törzsgyűjteménynek kell fenntartania. Be kell nyújtani a gyűjtemény által kibocsátott letétbehelyezési tanúsítványt, amelyben meg kell jelölni azt a felvételi számot, amelyen a törzset nyilvántartják. Ezenkívül, ismertetni kell minden, a törzs egyedi azonosításához szükséges, releváns morfológiai, fiziológiai és molekuláris jellemzőt, továbbá a törzs genetikai stabilitása igazolásának módját. A GMO-k esetében ismertetni kell a genetikai módosításokat. Minden egyes GMO tekintetében meg kell adni a géntechnológiával módosított szervezetek egyedi azonosítóinak kialakítására és hozzárendelésére szolgáló rendszer létrehozásáról szóló, 2004. január 14-i 65/2004/EK bizottsági rendeletben említettek szerinti egyedi azonosítót.

2.2.2.   Releváns tulajdonságok

2.2.2.1.   Vegyi anyagok

Ismertetni kell a fizikai és kémiai tulajdonságokat. Szükség szerint meg kell adni a disszociációs állandót, a pKa-t, az elektrosztatikus tulajdonságokat, az olvadáspontot, a forráspontot, a sűrűséget, a gőznyomást, az oldhatóságot vízben és szerves oldószerekben, a Kow-t és a Kd/Koc-t, a tömegspektrometriás és az abszorpciós spektrumokat, az NMR-adatokat, a lehetséges izomereket és minden egyéb megfelelő fizikai tulajdonságot.

A fermentáció útján előállított anyagok nem rendelkezhetnek olyan antimikrobiális aktivitással, amely a humán- és az állategészségügyben alkalmazott antibiotikumok szempontjából jelentős.

2.2.2.2.   Mikroorganizmusok

2.3.   Gyártási folyamat, beleértve az esetleges különleges feldolgozási eljárásokat

Ismertetni kell a gyártási folyamatot annak érdekében, hogy meg lehessen határozni a folyamat azon kritikus pontjait, amelyek a hatóanyag(ok)/reagens(ek), illetve adalékanyag tisztaságát befolyásolhatják. A gyártási folyamatban alkalmazott vegyi anyagokról anyagbiztonsági adatlapot kell benyújtani.

2.3.1.   Hatóanyag(ok)/reagens(ek)

Be kell nyújtani az adalékanyag hatóanyaga(i)/reagens(ei) előállítása során alkalmazott gyártási folyamat (pl. kémiai szintézis, erjesztés, tenyésztés, szerves anyagból történő kivonás vagy desztillálás) leírását, szükség szerint folyamatábrán szemléltetve. Meg kell adni a fermentációs/tenyésztési közegek összetételét. Részletesen le kell írni a tisztítási módszereket.

Az adalékanyagok forrásaként használt és zárt rendszerben tenyésztett, genetikailag módosított mikroorganizmusok (a továbbiakban: GMM-ek) esetében a 90/219/EK tanácsi irányelvet ( 11 ) kell alkalmazni. Csatolni kell az erjesztési folyamatok (tápközeg, erjesztési körülmények és a fermentációs termékek továbbfeldolgozása) leírását is.

2.3.2.    Adalékanyag

Az adalékanyag gyártási folyamatának részletes leírását kell benyújtani. Ki kell térni az adalékanyag készítésének kulcsfontosságú szakaszaira, beleértve a hatóanyag(ok)/reagens(ek) és más összetevők hozzáadását, valamint bármely olyan, ezt követő feldolgozási lépést, amely az adalékanyag-készítést befolyásolja, szükség szerint folyamatábrán szemléltetve.

2.4.   Az adalékanyag fizikai-kémiai és technológiai tulajdonságai

2.4.1.   Stabilitás

A stabilitás mérése általában a hatóanyag(ok)/reagens(ek) vagy azok aktivitásának/életképességének analitikai nyomon követése által történik. Az enzimek esetében a stabilitás a katalitikus hatás elvesztésére tekintettel határozható meg; a mikroorganizmusok esetében az életképesség elvesztésére tekintettel; az aromaanyagok esetében az íz elvesztésére tekintettel. Egyéb kémiai keverékek/kivonatok esetében a stabilitás egy vagy több megfelelő jelölőanyag koncentrációjának nyomon követése segítségével mérhető fel.

Az adalékanyag stabilitása

Vizsgálni kell az adalékanyag minden egyes kiszerelésének a különböző környezeti körülményeknek (fény, hőmérséklet, pH, nedvesség, oxigén és csomagolóanyag) való kitettség esetén jellemző stabilitását. A forgalomba hozott adalékanyag várható szavatossági idejét legalább kettő, az alkalmazási feltételek valószínű körére (pl., 25 oC, 60 % relatív páratartalom (HR) és 40 oC, 75 % HR) kiterjedő modellhelyzetre kell alapozni.

Az előkeverékekben és takarmányokban használt adalékanyag stabilitása

Az előkeverékekben és takarmányokban használt adalékanyagok esetében, kivéve az aromavegyületeket, az adalékanyag minden egyes kiszerelésének stabilitását az előkeverékek és takarmányok közös gyártási és tárolási körülményei között kell vizsgálni. Az előkeverékekben végzett stabilitási vizsgálatoknak legalább féléves terjedelműnek kell lenniük. A stabilitást lehetőleg nyomelemeket tartalmazó előkeverékekkel kell tesztelni; különben az adalékanyagot „nyomelemekkel nem keverendő” címkével kell ellátni.

A takarmányokban végzett stabilitási vizsgálatoknak legalább három hónapig kell tartaniuk. A kérelem által érintett fő állatfajok tekintetében a stabilitást általában pépes és pellet (beleértve a pelletkészítés és más kezelési formák hatását) takarmányban kell ellenőrizni.

A vízben való használatra szánt adalékanyagok esetében, az adalékanyag minden egyes kiszerelésének stabilitását vízben, a gyakorlati alkalmazást szimuláló körülmények között kell vizsgálni.

Stabilitás elvesztése esetén, továbbá amikor szükséges, jellemezni kell a potenciális bomlástermékeket.

Olyan analízisekről kell adatokat benyújtani, amelyek legalább a tárolási időszak kezdetén egy megfigyelést és ezen időszak végén egy megfigyelést foglalnak magukban.

Ha szükséges, a vizsgálatoknak tartalmazniuk kell a tesztekhez használt előkeverékek, illetve takarmányok részletes mennyiségi és minőségi összetételét.

2.4.2.   Homogenitás

Ki kell mutatni az adalékanyag (kivéve az aromavegyületeket) előkeverékekben, takarmányokban, illetve vízben történő homogén eloszlásra való képességét.

2.4.3.   Egyéb jellemzők

Ismertetni kell egyéb jellemzőket, úgymint porképző képesség, elektrosztatikus tulajdonságok vagy folyadékokban való diszperziós képesség.

2.4.4.   Fizikai-kémiai összeegyeztethetetlenségek és kölcsönhatások

Be kell mutatni, hogy takarmánnyal, hordozóanyagokkal, más jóváhagyott adalékanyagokkal vagy gyógyszerkészítményekkel milyen fizikai-kémiai összeegyeztethetetlenségek és kölcsönhatások várhatók.

2.5.   Az adalékanyag alkalmazásának feltételei

2.5.1.   Az állatok takarmányozása során történő alkalmazás javasolt módja

Az e rendelet IV. mellékletében felsorolt kategóriákkal összhangban fel kell tüntetni az állatfajokat és -kategóriákat, az állatok korcsoportját és termelési fázisait. Meg kell említeni a lehetséges ellenjavallatokat. Meg kell határozni a takarmányban, illetve vízben javasolt használatot.

Az előkeverékek, takarmányok, illetve ivóvíz esetében az alkalmazás javasolt módszerének és az alkalmazás mértékének részleteit meg kell adni. Emellett szükség szerint ki kell térni a teljes értékű takarmányban javasolt dózisra, az alkalmazás javasolt időtartamára és a javasolt, a maradékanyagszintnek az MRL-értékek alá csökkenéséhez szükséges időre. Indokolni kell, ha valamely adalékanyag kiegészítő takarmányban való különleges használatát javasolják.

2.5.2.   A felhasználók/dolgozók biztonságával kapcsolatos adatok

2.5.2.1.   Vegyi anyagok

A 88/379/EGK irányelv 10. cikke végrehajtásának megfelelően, a veszélyes készítményekre vonatkozó különös információk rendszerével kapcsolatos részletes rendelkezések meghatározásáról és megállapításáról szóló, 1991. március 5-i 91/155/EGK bizottsági irányelv ( 12 ) követelményeinek megfelelő formában készített anyagbiztonsági adatlapot kell benyújtani. Ha szükséges, a foglalkozási kockázatokat megelőző intézkedéseket, valamint a gyártás, a kezelés, a használat és az ártalmatlanítás során alkalmazandó védekezései eszközöket kell javasolni.

2.5.2.2.   Mikroorganizmusok

A munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (hetedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 13 ) szerinti osztályozást kell benyújtani. Azon mikroorganizmusok tekintetében, amelyek nem az említett irányelvben szereplő 1. csoportba tartoznak, tájékoztatást kell adni a vevőknek ahhoz, hogy megtehessék a munkavállalóik tekintetében az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerinti megfelelő védintézkedéseket.

2.5.2.3.   Címkézési követelmények

Az 1831/2003/EK rendelet 16. cikkében megállapított címkézési és csomagolási rendelkezések megsértése nélkül, fel kell tüntetni minden egyedi címkézési követelményt és – adott esetben – egyedi alkalmazási és kezelési feltételt (beleértve az ismert összeférhetetlenségeket és ellenjavallatokat), valamint a helyes használatra vonatkozó utasításokat.

2.6.   Analitikai módszerek és referenciaminták

Az analitikai módszereket az ISO (vagyis az ISO 78-2) által ajánlott szabványos megjelenési formában kell benyújtani.

Az 1831/2003/EK rendelet és a 378/2005/EK rendelet szerint, az e szakaszban szereplő analitikai módszereket a KRL értékeli. A KRL a Hatóság részére értékelési jelentést nyújt be, amelyben közli, hogy ezek a módszerek alkalmasak-e a kérelem tárgyát képező takarmány-adalékanyag hatósági ellenőrzése során történő alkalmazásra. A KRL értékelésében a 2.6.1. és 2.6.2. szakaszokban megjelölt módszerekre összpontosít.

Ha az állati eredetű élelmiszerekben található állatgyógyászati készítmények maximális maradékanyag-határértékeinek megállapítására szolgáló közösségi eljárás kialakításáról szóló, 1990. június 26-i 2377/90/EGK tanácsi rendelet ( 14 ) MRL-t állapított meg a kérelem tárgyát képező anyagra vonatkozóan, a 2.6.2. szakaszt a KRL-nek nem kell értékelnie. A kérelmező a 2.6.2. szakaszt úgy állítja össze, hogy ugyanazt a módszert, információkat és adatokat (beleértve a vonatkozó frissítéseket) adja meg, amelyeket az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség (EMEA) részére a 2377/90/EGK rendelet V. mellékletével összhangban, valamint „A gyógyszertermékekre irányadó szabályok az Európai Unióban” sorozat 8. kötetével, a „Hirdetmény kérelmezők számára és iránymutatás” című dokumentummal összhangban nyújt be.

Ha a KRL, a Hatóság vagy a Bizottság szükségesnek tartja, a 2.6.3. szakaszban leírt analitikai módszerekre szintén kiterjedhet az értékelés.

A 378/2005/EK rendelettel összhangban, a kérelmező a technikai dokumentáció értékelése előtt a referenciamintákat, a lejárat időpontja előtt pedig a helyettesítő mintákat közvetlenül a KRL rendelkezésére bocsátja.

A kérelmezőknek a KRL által a 378/2005/EK rendelet 12. cikkével összhangban létrehozott részletes iránymutatásra kell hivatkozniuk.

2.6.1.   A hatóanyagra vonatkozó analitikai módszerek

Részletesen jellemezni kell az(oka)t a minőségi és – szükség szerint – mennyiségi analitikai módszer(eke)t, amellyel/amelyekkel a hatóanyag(ok)nak/reagens(ek)nek az adalékanyagban, az előkeverékekben, a takarmányokban és – adott esetben – a vízben javasolt maximális és minimális mértékének való megfelelés megállapítható.

2.6.2.   Analitikai módszerek az adalékanyag, illetve annak anyagcseretermékei élelmiszerben található maradékanyagainak meghatározására

Az adalékanyag jelölő maradékanyagai és/vagy anyagcseretermékei célszövetekben és állati termékekben való kimutatására vonatkozó minőségi és mennyiségi analitikai módszerek részletes jellemzését kell bemutatni.

A mennyiségi meghatározási határ (LOQ) egyik módszer esetében sem haladhatja meg a megfelelő MRL felét, és azt egy legalább az MRL felétől kétszereséig terjedő skálán kell validálni.

2.6.3.   Az adalékanyag azonosítására és jellemzésére vonatkozó analitikai módszerek

A kérelmezőnek ismertetnie kell a 2.1.3., 2.1.4., 2.1.5., 2.2.2., 2.4.1., 2.4.2., 2.4.3. és 2.4.4. pontban felsorolt jellemzők meghatározására alkalmazott módszereket.

A 378/2005/EK rendelettel módosított 1831/2003/EK rendelet II. melléklete értelmében, az e szakasz alapján benyújtott módszerek értékelését is el lehet végezni, ha a Hatóság vagy a Bizottság a kérelem értékelése szempontjából azt fontosnak tartja.

Ajánlott, hogy az e szakasz alapján ismertetett módszerek nemzetközileg elismertek legyenek. A nemzetközi elismertséggel nem rendelkező módszereket teljeskörűen ismertetni kell. Ilyen esetben a vizsgálatokat akkreditált és független laboratóriumoknak kell végezniük, és azokat megfelelő minőségi szabványok (pl. GLP a 2004/10/EK irányelv vagy ISO-szabványok) szerint kell dokumentálni.

Az adalékanyag azonosítására és jellemzésére szolgáló módszereknek ugyanazon követelményeket kell teljesíteniük, amelyeket a hatósági ellenőrzés során alkalmazott analitikai módszereknek a 882/2004/EK rendelet 11. cikkében foglaltak szerint teljesíteniük kell, különösen ha jogi követelményeket is megállapítottak (pl. szennyeződések, nem kívánatos anyagok tekintetében).

3.   III. SZAKASZ: AZ ADALÉKANYAG BIZTONSÁGOSSÁGÁRA VONATKOZÓ VIZSGÁLATOK

Az e szakaszban és a külön mellékletekben szereplő vizsgálatok arra irányulnak, hogy lehetővé tegyék a következők értékelését:

3.1.   Az adalékanyag biztonságos használatára vonatkozó vizsgálatok a célállatok tekintetében

Az ebben a szakaszban szereplő vizsgálatok a következők értékelésére irányulnak:

3.1.1.   A célfajokra vonatkozó toleranciavizsgálatok

A toleranciavizsgálat célja annak a korlátozott felmérése, hogy az adalékanyag rövid távon mennyire mérgező a célállatok számára. E vizsgálat célja továbbá egy biztonsági küszöb megállapítása arra az esetre, ha az adalékanyagot az ajánlottnál nagyobb dózisban fogyasztják. Az ilyen toleranciavizsgálatot úgy kell végezni, hogy bizonyítékot szolgáltasson a biztonságosságra mindegyik olyan célfaj/célállat-kategória tekintetében, amelyre a kérelem kiterjed. Bizonyos esetekben elfogadható, hogy a hatékonysági tesztek egyikébe a toleranciavizsgálat néhány elemét beépítik, feltéve hogy az e vizsgálatokra vonatkozóan alább megadott követelmények teljesülnek. Az e szakaszban ismertetett valamennyi vizsgálatnak a II. szakaszban ismertetett adalékanyagra kell vonatkoznia.

3.1.1.1.   A toleranciavizsgálat a felépítése szerint legalább három csoportra terjed ki:

A kísérleti csoportban adott adalékanyagnak általában a legnagyobb ajánlott dózis tízszeresének kell lennie. A tesztállatoknál rendszeresen figyelemmel kell kísérni a klinikai hatások látható megjelenését, a teljesítményjellemzőket, adott esetben a termékminőséget, a hematológiai és rutin vérkémiai értékek vizsgálatának eredményét, továbbá egyéb olyan paramétereket, amelyek valószínűsíthetően összefüggnek az adalékanyag biológiai tulajdonságaival. Figyelembe kell venni a laboratóriumi állatokon végzett toxikológiai vizsgálatokból ismert kritikus végpontokat. Szintén be kell számolni ebben a szakaszban minden olyan esetleges káros hatásról, amelyet a hatékonysági tesztek során tapasztaltak. A toleranciavizsgálat során bekövetkező indokolatlan haláleseteket boncolásos vizsgálat, és szükség szerint szövettani vizsgálat útján ki kell vizsgálni.

Ha bizonyítható, hogy a legnagyobb ajánlott dózis 100-szorosa elviselhető, nincs szükség hematológiai vagy rutin vérkémiai értékek vizsgálatára. Ha a termék csak a legnagyobb ajánlott dózis tízszeresénél kisebb mértékig viselhető el, a vizsgálatot úgy kell kialakítani, hogy ki lehessen számítani az adalékanyagra vonatkozó biztonsági küszöböt, valamint további végpontokat (boncolásos vizsgálat, szükség szerint szövettani vizsgálat és más megfelelő kritérium útján) kell megadni.

Néhány adalékanyag esetében, toxikusságuktól és lebomlásuktól, illetve alkalmazásuktól függően lehetséges, hogy nincs szükség toleranciavizsgálatok elvégzésére.

Az alkalmazott kísérleti felépítés keretében a megfelelő statisztikai erőt is figyelembe kell venni.

3.1.1.2.   A toleranciavizsgálatok időtartama

Ha a kérelem szopós malacokra és elválasztott malacokra vonatkozik, elegendőnek tekintendő a kombinált vizsgálat (14 nap a szopós malacok és 28 nap az elválasztott malacok esetében). Ha bizonyítást nyert, hogy az elválasztott malacok tűrik az adalékanyagot, a hízósertések tekintetében már nincs szükség külön vizsgálatra.

A hízócsirkére, illetőleg a hízópulykára vonatkozó tűrési adatok felhasználhatók a tojónak/tenyészállatnak nevelt csirke, illetőleg pulyka tekintetében a tűrés bizonyítására.

Ha a kérelem tenyészborjakra és hízómarhákra vonatkozik, elegendőnek tekintendő a kombinált vizsgálat (mindegyik időszakban 28 nap).

A 90 napos időtartam helyett vizsgálat végezhető, ha a halaknak a teszt kezdetén mért kezdeti testtömege legalább kétszeresére gyarapszik.

Ha az adalékanyagot kizárólag a tenyészállományban kívánják használni, a toleranciavizsgálatokat az ívási időszakhoz lehető legközelebb eső időszakban kell végezni. A toleranciavizsgálatoknak 90 napig kell tartaniuk, és figyelmet kell szentelni az ikrák minőségének és életben maradásának.

Ha a kérelem szopósnyulakra és elválasztott nyulakra vonatkozik, elegendőnek tekintendő egy 49 napos (a születés után egy héttel kezdődő) időtartam, amelynek a nőstény nyulakra az elválasztásig kell kiterjednie.

Ha az adalékanyagot különleges és az adott állatkategóriára vonatkozó fogalommeghatározásban szereplőnél rövidebb időszakban alkalmazzák, azt a javasolt alkalmazási feltételek szerint kell az állatnak adni. A megfigyelési időszak azonban nem lehet 28 napnál rövidebb, és magában kell foglalnia a releváns végpontot (pl. a tenyészkocák esetében az adott gesztációs időszakot illetően az élve született malacok száma, vagy a laktációs időszakot illetően az elválasztott malacok száma és tömege).

3.1.1.3.   Vizsgálati körülmények

A vizsgálatokról egyenként kell beszámolni, valamennyi kísérleti csoport részletes adatait megadva. A vizsgálat leírását az általános leíró adatok tekintetében gondosan ki kell dolgozni. Különösen, fel kell tüntetni a következőket:

3.1.2.   Mikrobiális vizsgálatok

Vizsgálatokat kell végezni annak megállapítása céljából, hogy képes-e az adalékanyag a humán-, illetve állatgyógyászatban használt antibiotikumokkal szembeni keresztrezisztenciát előidézni, a célfajokban terepfeltételek között rezisztens baktériumtörzseket kiválasztani, az emésztőcsatornában jelen lévő opportunista kórokozókra gyakorolt hatásokat előidézni, valamint ürítést, illetve zoonózist okozó mikroorganizmusok exkrécióját okozni.

Ha a hatóanyag(ok) a takarmánykoncentráció szintjén antimikrobiális aktivitással rendelkeznek, szabványosított eljárások szerint meg kell határozni a releváns baktériumfajokra vonatkozóan a minimális inhibitor koncentrációt (MIC). Amennyiben lényeges antimikrobiális aktivitás mutatható ki, meg kell állapítani, hogy képes-e az adalékanyag in vitro és a célfajokban rezisztens baktériumtörzseket kiválasztani, valamint az érintett antibiotikumokkal szemben keresztrezisztenciát előidézni ( 17 ).

Minden mikrobiális adalékanyag esetében, és olyan egyéb adalékanyagok esetében, amelyeknél várható a bélflórára gyakorolt hatás, az alkalmazás ajánlott mértéke szerinti vizsgálatokat kell végezni. E vizsgálatokban bizonyítani kell, hogy az adalékanyag használata nem teremt olyan feltételeket, amelyek a potenciálisan kórokozó mikroorganizmusok túlzott elszaporodását és ürítését okozzák.

A nyomon követendő mikroorganizmusok kiválasztása a célfajoktól függ, de annak ki kell terjednie az érintett, zoonózist okozó fajokra, függetlenül attól, hogy azok a célállatokban előidéznek-e tüneteket vagy sem.

3.2.   Az adalékanyag biztonságos használatára vonatkozó vizsgálatok a fogyasztók tekintetében

A vizsgálatok célja az adalékanyag biztonságos használatának értékelése a fogyasztók tekintetében és az adalékanyagból vagy anyagcseretermékeiből származó, esetleges maradékanyagok azonosítása az adalékanyagot tartalmazó vagy az adalékanyaggal kezelt takarmányt, illetve vizet fogyasztó állatokból származó élelmiszerekben.

3.2.1.   Az anyagcserével és a maradékanyaggal kapcsolatos vizsgálatok

Az adalékanyag anyagcsereútjának meghatározása a célfajban döntő lépés a maradékanyagok azonosításában és mennyiségi meghatározásában az adalékanyagot tartalmazó takarmányt vagy vizet fogyasztó állatokból származó, élelmezési célra alkalmas szövetekben és termékekben. Vizsgálatokat kell benyújtani az anyag (és ennek anyagcseretermékei) felszívódására, eloszlására, metabolizmusára és kiürülésére vonatkozóan.

A vizsgálatokat nemzetközileg validált tesztmódszerek szerint és a hatályos európai jogszabályokkal vagy az OECD módszertani részletekre vonatkozó irányelveivel összhangban, és a helyes laboratóriumi gyakorlat elveinek megfelelően kell elvégezni. A vizsgálatok során tiszteletben kell tartani az európai közösségi jogszabályok által meghatározott, állatjóllétre vonatkozó jogszabályokat, és a vizsgálatokat, amennyiben nem szükséges, nem szabad megismételni.

A célállat(ok)on az anyagcserével és a maradékanyaggal kapcsolatos vizsgálatokat a takarmányba kevert hatóanyaggal (nem pedig tömés útján, kivéve ha kellően indokolt) kell végezni.

Az élelmezési célra alkalmas szövetekben és termékekben levő összmaradékanyag több mint 10 %-át, valamint a trágyában levő összmaradékanyag 20 %-át kitevő anyagcseretermékek kémiai szerkezetét meg kell határozni. Ha a hatóanyag anyagcsereútjának vizsgálata során bármilyen toxikológiai vonatkozású veszély merül fel, a fent említett küszöbértékek alatti anyagcseretermékeket meg kell határozni.

A maradékanyagok kinetikai vizsgálata alapján fogják meghatározni a fogyasztók expozícióját, és ha szükséges, a maradékanyagszintnek az MRL-értékek alá csökkenéséhez szükséges időt, valamint a maximális maradékanyag-határértékeket (az MRL-eket). Javasolni kell egy jelölő maradékanyagot.

Néhány maradékanyag esetében, az anyag természetétől illetve felhasználásától függően, az anyagcsere- és a maradékanyag-vizsgálat nem mindig feltétlenül szükséges.

3.2.1.1.   Anyagcsere-vizsgálatok

Az anyagcsere-vizsgálatok célja az adalékanyag felszívódásának, eloszlásának, biológiai úton történő átalakulásának és kiválasztódásának becslése a célfajban.

A szükséges vizsgálatok a következők:

3.2.1.2.   Maradékanyagok vizsgálata

Figyelembe kell venni az élelmezési célra alkalmas szövetekből és termékekből nem eltávolítható maradékanyagok mennyiségét és jellegét.

A maradékanyagok vizsgálatát minden olyan anyagon el kell végezni, amely anyagcsere-vizsgálatot igényel.

Ha az anyag a testnedvek vagy szövetek természetes alkotóeleme, vagy természetes körülmények között nagy mennyiségben van jelen az élelmiszerben vagy a takarmányban, a maradékanyagok vizsgálata a nem kezelt csoport és a kérelem tárgyát képező legnagyobb adalékanyag-dózissal kezelt csoport szövet/termék összehasonlítására korlátozódik.

A főbb fajok esetében a vizsgálatok során egyidejűleg kell értékelni a toxikológiai jelentőségű összmaradékanyagot és azonosítani a hatóanyag jelölő maradékanyagát az élelmezési célra alkalmas szövetekben (máj, vese, izom, bőr, bőr és zsírszövet), valamint termékekben (tej, tojás és méz). A jelölő maradékanyag az a vizsgálatra kiválasztott anyag, amelynek koncentrációja ismert összefüggésben van a szövetekben található, toxikológiai jelentőségű teljes maradékanyag-mennyiséggel. A vizsgálatok során ki kell mutatni a maradékanyagok szövetekben vagy termékekben tapasztalt maradandóságát is, a maradékanyagszintnek az MRL-értékek alá csökkenéséhez szükséges idő megállapítása érdekében.

A maradékanyagszintnek az MRL-értékek alá csökkenéséhez szükséges idő megállapítása érdekében a mintavételi állatok és/vagy termékek javasolt legkisebb száma minden időpontban a következő:

A nemek megfelelő eloszlását figyelembe kell venni.

A maradékanyagokat a nulla értékű, a maradékanyagszintnek az MRL-értékek alá csökkenéséhez szükséges időnél (egyensúlyi állapot) és legalább három másik időpontban kell mérni.

Javasolni kell egy jelölő maradékanyagot.

A felszívódási, eloszlási és kiürülési vizsgálatokat, beleértve a főbb anyagcseretermékek meghatározását is, a legalacsonyabb NOAEL értékű laboratóriumi állatfajon, vagy alapértelmezésben (mindkét nembeli) patkányon kell elvégezni. Kiegészítő vizsgálatra lehet szükség egyedi anyagcseretermékek esetében, amennyiben ezek a metabolitok a célfajban termelődnek és a laboratóriumi fajban nem képződik jelentős mennyiség belőlük.

3.2.1.3.   Anyagcsere- és eloszlásvizsgálat

Az anyagcseremérleget, a metabolittartalom-elemzést és a főbb anyagcseretermékek meghatározását magában foglaló vizsgálatot kell elvégezni a vizeletből és a székletből. A vizsgálatot további adatokkal kell kiegészíteni, ha egy másik laboratóriumi faj fogékonysága szembetűnően különbözik a patkányétól.

3.2.1.4.   A maradékanyagok biológiai hasznosulása

Az állati termékekben kötött állapotban jelenlevő maradékanyagok fogyasztók szempontjából lehetséges kockázatainak felmérése során tekintetbe lehet venni egyéb biztonságossági tényezőket is a biológiai hasznosulásuk meghatározása során, megfelelő laboratóriumi állatok és elismert módszerek alkalmazásával.

3.2.2.   Toxikológiai vizsgálatok

Az adalékanyag biztonságossága laboratóriumi állatokon in vitro és in vivo elvégzett toxikológiai vizsgálatokból állapítható meg. A toxikológiai vizsgálatok általában a következő méréseket foglalják magukban:

Indokolt esetben, a hatóanyag és maradékanyagai biztonságának értékelésében hasznos kiegészítő információkat nyújtó további vizsgálatokat kell végezni.

E vizsgálatok eredményei alapján meg kell állapítani a toxikológiai NOAEL-t.

Kiegészítő vizsgálatra lehet szükség bizonyos különleges anyagcseretermékek esetében, amennyiben ezek a metabolitok a célfajban termelődnek és a laboratóriumi fajban nem képződik jelentős mennyiség belőlük. Ha embereken végzett anyagcsere-vizsgálatok állnak rendelkezésre, az adatokat figyelembe kell venni az esetleges kiegészítő vizsgálatok típusának eldöntése során.

A toxikológiai vizsgálatot a hatóanyagon kell elvégezni. Ha a hatóanyag fermentációs termékben található, tesztelni kell a fermentációs terméket. A tesztelt fermentációs terméknek azonosnak kell lennie azzal, amelyet a kereskedelemben forgalmazott adalékanyagban fognak alkalmazni.

A vizsgálatokat nemzetközileg validált tesztmódszerek szerint és a hatályos európai jogszabályokkal vagy az OECD módszertani részletekre vonatkozó irányelveivel összhangban, és a helyes laboratóriumi gyakorlat elveinek megfelelően kell elvégezni. A laboratóriumi állatokat felhasználó vizsgálatok során tiszteletben kell tartani az európai közösségi jogszabályok által meghatározott, állatjóllétre vonatkozó jogszabályokat, és a vizsgálatokat, amennyiben nem szükséges, nem szabad megismételni.

3.2.2.1.   Akut toxicitás

Az akut toxicitási vizsgálat a vegyület toxicitásának osztályozására és korlátozott jellemzésére szolgál.

Az akut toxicitási vizsgálatot legalább két emlősfajon kell elvégezni. Adott esetben az egyik laboratóriumi faj helyettesíthető egy célfajjal.

Nem szükséges a pontos LD50-értéket meghatározni; a minimális letális dózis hozzávetőleges meghatározása elegendő. A maximális dózis nem haladhatja meg a 2 000 mg/testtömeg kg-ot.

A vizsgálatba bevont állatok számának csökkentése és szenvedéseik mérséklése céljából az akut toxicitás vizsgálatára folyamatosan új módszereket fejlesztenek ki. Az ilyen új módszerekkel végzett vizsgálatok a megfelelő validálást követően elfogadhatók.

A vizsgálatok során a 402. (akut dermális toxicitás), a 420. (rögzített dózis módszere), a 423. (akut toxicitási osztályozási módszer) és a 425. (dóziscsökkentési és -növelési eljárás) OECD-irányelvet kell szem előtt tartani.

3.2.2.2.   Genotoxicitás-vizsgálatok, beleértve a mutagenitást is

A mutagén és genotoxikus tulajdonságokkal rendelkező hatóanyagok, adott esetben anyagcseretermékeik és bomlástermékeik azonosítása céljából, különböző genotoxicitás-vizsgálatból álló sorozatot kell végezni, tetszés szerinti kombinációban. A vizsgálatokat emlősök metabolikus aktiválása mellett és anélkül is el kell végezni, ha szükséges, és figyelembe kell venni a tesztelt anyag kompatibilitását a tesztrendszerrel.

Az alapvető tesztsorozat a következőket tartalmazza:

A fent említett vizsgálatok eredményétől függően kiegészítő vizsgálatokra lehet szükség, az anyag teljes toxicitási profiljának és tervezett felhasználásának figyelembevételével.

Az eljárások összhangban kell legyenek a 471. (Salmonella typhimurium – reverz mutáció vizsgálat), a 472. (Escherichia coli – reverz mutáció vizsgálat), a 473. (in vitro emlős kromoszóma-rendellenességi vizsgálat), a 474. (emlős vörösvértest mikronukleusz vizsgálat), a 475. (emlőscsontvelőkromoszóma-rendellenességi vizsgálat), a 476. (in vitro emlőssejt gének mutáció vizsgálata) vagy a 482. (in vitro mentesítő DNS szintézis emlőssejtekben) OECD-irányelvvel, valamint egyéb, az in vitro és az in vivo vizsgálatokra vonatkozó OECD-irányelvekkel.

3.2.2.3.   Szubkrónikus ismételt dózisú orális toxicitásvizsgálatok

A hatóanyag szubkrónikus toxikus potenciáljának vizsgálata céljából egy rágcsálófajon legalább egy 90 napos vizsgálatot szükséges elvégezni. Amennyiben szükséges, második vizsgálatot lehet végezni egy nem rágcsálófajon. A hatóanyagot szájon át, legalább további három szinten egy kontrollcsoportnak is be kell adni a dózisválasz kimutatása érdekében. A maximális dózis eredményeként általában várható a káros hatások megjelenése. A legalacsonyabb dózis nem válthat ki semmilyen, toxicitásra utaló jelet.

E vizsgálatok eljárásainak összhangban kell lenniük a 408. (rágcsálók) és a 409. (nem rágcsálók) OECD-irányelvvel.

3.2.2.4.   Krónikus orális toxicitási vizsgálatok (beleértve a karcinogenitási vizsgálatokat)

A hatóanyag krónikus toxikus és karcinogén potenciáljának vizsgálata céljából egy rágcsálófajon egy legalább 12 hónapig tartó, szájon keresztüli krónikus toxicitási vizsgálatot kell végezni. A kiválasztott fajoknak a megjelent tudományos adatok alapján, beleértve a 90 napos vizsgálatok eredményeit is, a célra legalkalmasabbaknak kell lenniük. A patkány az alapértelmezett faj. Ha második vizsgálatra van szükség, egy rágcsáló és egy nem rágcsálófajt kell alkalmazni erre. A hatóanyagot szájon át, legalább további három szinten egy kontrollcsoportnak is be kell adni a dózisválasz kimutatása érdekében.

Ha a krónikus toxicitási vizsgálatot karcinogenitási vizsgálat kíséri, a vizsgálati időt 18 hónapra kell kiterjeszteni egerek és hörcsögök, valamint 24 hónapra patkányok esetében.

A karcinogenitási vizsgálatok nem feltétlenül szükségesek, ha a hatóanyag és a metabolitjai:

Az eljárásoknak összhangban kell lenniük a 452. (krónikus toxicitási vizsgálatok) és a 453. (kombinált krónikus toxicitási/karcinogenitási vizsgálatok) OECD-irányelvvel.

3.2.2.5.   Reprodukciós toxicitási vizsgálatok (beleértve a prenatalis fejlődési toxicitást)

A hatóanyag adagolását követően a hím vagy a nőstény szaporodási funkciók esetleges gyengülésének, vagy az utódokra kifejtett káros hatás meghatározásának érdekében vizsgálni kell a szaporodási funkciót:

Új vizsgálatok esetében az állatok kísérletes alkalmazását csökkentő, validált alternatív módszereket lehet alkalmazni.

3.2.2.5.1.   Kétgenerációs reprodukciós toxicitási vizsgálatok

A reprodukciós funkciókat vizsgálni kell, legalább két utódnemzedékre (F1, F2) kiterjedően, legalább egy, általában rágcsáló, fajra vonatkozóan, és e vizsgálatok teratogenitási vizsgálatokkal kombinálhatók. A vizsgált anyagot megfelelő időben a párzás előtt, szájon keresztül kell beadni a hím és nőstény állatoknak. Az adagolást az F2 utódnemzedék elválasztásáig kell folytatni.

A termékenységet, a vemhességet, az ellést, az anyai viselkedést, a szoptatást, valamint az F1 utódok növekedését és fejlődését a termékenyüléstől az ivarérésig, és az F2 utódok fejlődését az elválasztásig gondosan meg kell figyelni és dokumentálni kell. A reprodukciós toxicitási vizsgálatokra vonatkozó eljárásoknak összhangban kell lenniük a 416. OECD-irányelvvel.

3.2.2.5.2.   Prenatalis fejlődési toxicitásvizsgálatok (teratogenitási vizsgálatok)

Céljuk az adalékanyagnak kitett vemhes nőstényekre és az embrió, illetve a magzat fejlődésére gyakorolt bármilyen kóros hatás kimutatása, a beágyazódástól a teljes vemhességi idő leteltéig. E hatások magukban foglalják a megnövekedett toxicitást a vemhes nőstényekben, az embrió- és a magzathalált, a módosult magzati fejlődést és a kóros szerkezeti rendellenességet, valamint a magzatfejlődési rendellenességet.

Az első vizsgálatban felhasznált faj általában a patkány. Amennyiben negatív vagy bizonytalan a teratogenitási vizsgálat eredménye, másik fejlődési toxicitásvizsgálatot kell elvégezni egy második állatfajban, lehetőleg a nyúlban. Ha a patkányon végzett vizsgálat pozitív a teratogenitást illetően, nincs szükség a második fajon végzett vizsgálatra, kivéve ha az alapvető vizsgálatok összegzése azt jelzi, hogy az ADI (a megengedhető napi bevitel) a patkányokon végzett teratogenitási vizsgálatokra épülne. Ekkor az e végponthoz rendelt legérzékenyebb faj meghatározása céljából szükség van a második fajon végzett vizsgálatra is. Az eljárásoknak összhangban kell lenniük a 414. OECD-irányelvvel.

3.2.2.6.   Egyéb specifikus toxikológiai és farmakológiai vizsgálatok

Indokolt esetben, a hatóanyag és maradékanyagai biztonságosságának értékelésében hasznos kiegészítő információkat nyújtó, további vizsgálatokat kell végezni. E vizsgálatok tartalmazhatják a farmakológiai hatás vizsgálatát, a juvenil (serdülés előtti) állatokban tapasztalható hatást, az immunotoxicitást és a neurotoxicitást.

3.2.2.7.   A még nem észlelhető káros hatásszint (NOAEL) meghatározása

A NOAEL általában toxikológiai hatások vizsgálatára támaszkodik, de a farmakológiai hatások adott esetben jobban megfelelhetnek a célnak.

A legalacsonyabb NOAEL-értéket kell kiválasztani. A mg/testtömeg-kilogramm/nap formában kifejezett legalacsonyabb NOAEL-érték meghatározásánál tekintetbe kell venni, adott esetben, a nagymértékben hasonló szerkezetű vegyi anyagra vonatkozó, az előző szakaszokban feltüntetett minden előző eredményt, az összes vonatkozó megjelent adattal (beleértve bármilyen vonatkozó információt a hatóanyagnak az emberre gyakorolt hatásáról) és információval együtt.

3.2.3.   A fogyasztói biztonság felmérése

A fogyasztói biztonságot a megállapított ADI (megengedhető napi bevitel) és a hatóanyagnak vagy anyagcseretermékeinek az élelmiszerből történő, elméletileg kiszámított bevitele közötti összehasonlítás révén kell felmérni. A vitaminok és a nyomelemek esetében az ADI helyett az UL (a biztonságos bevitel felső határa) alkalmazható.

3.2.3.1.   Javaslat a hatóanyag(ok) megengedhető napi bevitelére (ADI)

A megengedhető napi bevitel (ADI) (az adalékanyag, vagy az adalékanyaghoz hasonló anyag mg-ban kifejezett értéke személyenként és naponta) kiszámításához a legalacsonyabb NOAEL-értéket (mg/testtömeg-kilogramm) el kell osztani a megfelelő biztonsági faktorral és meg kell szorozni a 60 kg átlagos emberi testsúllyal.

Adott esetben javaslatot kell tenni az ADI-re. Az ADI lehet „nem meghatározott” értékű is, az állatkísérletek alacsony toxicitása miatt. Nem lehet javaslatot tenni az ADI-re, ha a hatóanyag az emberre nézve genotoxikus vagy karcinogén tulajdonságokat mutat.

Az ADI beállításához általában az szükséges, hogy a hatóanyag a célfajokban és a laboratóriumi fajokban hasonló módon metabolizálódjon (ld. 3.2.1.4 A maradékanyagok biológiai hasznosulása), ami biztosítja azt, hogy a fogyasztók ugyanannak a maradékanyagnak legyenek kitéve, mint a toxikológiai vizsgálatokban alkalmazott állatok. Amennyiben nincs hasonlóság, az ADI beállítható egy második laboratóriumi fajon is, vagy a célfajra jellemző metabolitokkal végzett kiegészítő vizsgálattal.

Az adott hatóanyagra vonatkozó ADI meghatározására szolgáló biztonsági tényezőnek figyelembe kell vennie a NOAEL meghatározására szolgáló biológiai hatásokat és felhasznált adatok minőségét, e hatások fontosságát az emberre vonatkozóan és a hatások reverzibilitását, valamint bármilyen, a maradékanyagnak emberre vonatkozó közvetlen hatás(ai)val kapcsolatos ismeretet.

Az ADI meghatározásánál legalább 100-as értékű biztonsági tényezőt kell alkalmazni (ha teljes toxikológiai adatcsomag áll rendelkezésre). Elfogadható az alacsonyabb biztonsági faktor abban az esetben, ha a hatóanyagnak az emberre vonatkozó adatai ismertek. Magasabb biztonsági faktorok alkalmazhatók, ha az adatokban további bizonytalansági tényezők merülnek fel, vagy abban az esetben, ha a NOAEL-t valamely egyedi kritikus végpont, így például a teratogenitás alapján, állapítják meg.

3.2.3.2.   A biztonságos bevitel felső határa (UL)

Néhány adalékanyag esetében megfelelőbb a biztonsági felmérést az UL-re alapozni, amely egy adott tápanyag teljes, krónikus, maximális napi bevitelét jelenti (minden forrásból származóan) és amely (nemzeti vagy nemzetközi tudományos testületek szerint) valószínűleg nem fejt ki a fogyasztók egészségére vagy a fogyasztók egy specifikus csoportjának egészségére káros hatásokat.

A dokumentációnak tartalmaznia kell olyan adatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy az adalékanyag alkalmazása nem eredményezne olyan helyzetet, amelyben – a tápanyag minden lehetséges forrását tekintetbe véve – az UL túllépésére kerülne sor.

Világosan jelezni kell, ha a táplálék-adalékanyagból vagy ennek anyagcseretermékeiből származó maradékanyagok mennyisége az állati termékekben meghaladja az e termékekben normálisnak tekintett vagy várt értéket.

3.2.3.3.   A fogyasztók expozíciója

Az összes forrásból származó adalékanyagnak és/vagy anyagcseretermékeinek teljes bevitele a fogyasztók vonatkozásában nem haladhatja meg az ADI vagy az UL értéket.

Az állati eredetű élelmiszerből származó elméleti bevitel kiszámításához figyelembe kell venni az adalékanyag alkalmazása végeztével az állati szövetekben és termékekben mért koncentrációt (az összmaradékanyag számtani középarányosa és a legmagasabb egyszeres érték). Ezen túlmenően, ha szükséges, meg kell határozni, a maradékanyagszintnek az MRL-értékek alá csökkenéséhez szükséges, különböző időpontokban a legrosszabb esetre vonatkozó emberi napi táplálékbeviteli értékeket.

A több fajnál alkalmazott adalékanyagok esetén a szövetek terhelését külön kell meghatározni az emlősök, a madarak és a halak vonatkozásában, és a legmagasabb értékeket kell alapul venni. A szövetek expozíciós adatait, adott esetben, a tejre és a tojásra vonatkozó expozícióval is ki kell egészíteni. Például, ha az adalékanyagot tejelő emlősök és tojástermelő szárnyasok vonatkozásában alkalmazzák, az egyes, élelmezési célra alkalmas szövetekben mért legmagasabb értékeket a tej- és a tojásfogyasztás esetében tapasztalt értékekhez kell hozzáadni. Ha az adalékanyagot halak, tojástermelő szárnyasok és tejelő emlősök vonatkozásában alkalmazzák, az egyes, élelmezési célra alkalmas szövetekben mért legmagasabb értékeket a tojás- és a tejfogyasztás esetében tapasztaltértékekhez kell hozzáadni. Egyéb kombinációkat kell előirányozni ugyanilyen módon.

Bizonyos esetekben (pl. egyes tápértékkel rendelkező vagy érzékszervi tulajdonságokat javító adalékanyagok esetén vagy kevésbé jelentős fajoknak szánt adalékanyagok esetén) az ember tekintetében később indokolt lehet az expozíció pontosítása reálisabb fogyasztói adatok felhasználásával, megőrizve azonban a leghagyományosabb megközelítést. Ahol lehetséges, a közösségi adatokra kell alapozni a vizsgálatot.

3.2.3.4.   Javaslat a maximális maradékanyag-határértékekre (MRL-ek)

A maximális maradékanyag-határérték azt a maximális (a fogyasztható nedves szövet vagy termék kilogrammjában μg-ban megadott jelölő maradékanyagként kifejezett) maradékanyag-koncentrációt jelenti, amelyet a Közösség az élelmiszerben törvényesen megengedettként vagy elismertként fogadhat el. Ez azon a maradékanyag-típuson és -mennyiségen alapul, amelyet – az ADI-val kifejezve – úgy kell tekinteni, hogy az emberi egészségre semminemű toxikológiai veszélyt nem jelent. Az MRL-t nem lehet az ADI nélkül megállapítani.

A takarmány-adalékanyagok MRL-jeinek megállapításakor figyelembe kell venni az egyéb forrásokból származó maradékanyagokat (pl. a növényi eredetű táplálékot). Továbbá az MRL csökkenthető, annak érdekében, hogy megfeleljen a takarmány-adalékanyagok alkalmazási körülményeinek, és addig a mértékig, ameddig gyakorlati analitikai módszerek állnak rendelkezésre.

Adott esetben egyedi (a természetes szövet vagy termék kilogrammjában mg-ban megadott jelölő maradékanyagként kifejezett) MRL-eket kell meghatározni a cél állatfaj különböző szöveteire vagy termékeire. A különböző szöveteknél és termékeknél megállapított, egyedi MRL-értékeknél figyelembe kell venni a felhasználásra szánt állatfajok szöveteiben/termékeiben lévő maradékanyagok kiürülési kinetikáját. A variabilitást szokásos körülmények között a középérték 95 %-os konfidencia intervallumának alapján kell kiszámolni. Ha a konfidencia-határértéket nem lehet kiszámolni a minták csökkent száma miatt, a variabilitást a legmagasabb egyéni értékkel kell kifejezni.

A kokcidiosztatikumok és a hisztomonosztatikumok maximális maradékanyag-határértékeinek vizsgálatát az állatorvosi készítményekre vonatkozó hatályos szabályok alapján kell elvégezni (8. kötet „A gyógyszerkészítményekre irányadó szabályok az Európai Unióban – Hirdetmény a kérelmezők számára és iránymutatások. Állatgyógyászati termékek. Állatgyógyászati készítmények maximális maradékanyag-határértékeinek (MRL-jeinek) megállapítása az állati eredetű élelmiszerekben”. 2005. október).

A kokcidiosztatikumoktól és a histomonosztatikumoktól eltérő kategóriájú adalékanyagokra vonatkozó maximális maradékanyag-határértékek meghatározását célzó vizsgálatokról szükség esetén e melléklet rendelkezik.

A (3.2.3.3. pont alapján kiszámolt) összmaradékanyagnak való fogyasztói expozíció meghatározásakor a különböző szövetekre és termékekre javasolt MRL-ek megállapításához figyelembe kell venni a jelölő maradékanyagnak az összmaradékanyaghoz viszonyított arányát (2. táblázat).

A mért TRC- és MRC-értéket a 3. táblázatban megadott modellbe kell megfelelően beilleszteni, és a többi értéket ki kell számolni. Amennyiben nem áll rendelkezésre a teljes adatsorozat azért, mert az értékek a kimutatási határ (LOD) alatt vannak, elfogadható az RMTR extrapolálása.

Az MRL-érték kiszámolása csak abban az estben végezhető el, ha az egyéni DITR-értékek összege az ADI-érték alatt van. Ha meghaladja az ADI-értéket, hosszabb kiürülési idejű, vagy alacsonyabb dózisú adatokkal elvégzett másik megoldás alkalmazható. Az MRL-re vonatkozó első javaslatot az MRC-értéket útmutatóul használva és az analitikai módszer LOQ-ját tekintetbe véve lehet megtenni. A javasolt MRL-értékek alapján kapott DITRMRL összegének nem szabad meghaladnia az ADI-értéket és az egyéni DITR-értékek összegéhez közeli értékűnek kell lennie. Ha az érték meghaladja az ADI-t, alacsonyabb MRL-et kell javasolni és meg kell ismételni az összehasonlítást.

Bizonyos adalékanyagok esetén a maradékanyagok mennyisége az MRL-érték alatt lehet a tejben, a tojásban vagy a húsban, amely azonban csökkentheti az élelmiszer minőségét bizonyos élelmiszer-feldolgozási eljárások során. Az ilyen adalékanyagok esetén indokolt ezenkívül az „(élelmiszer-)feldolgozási eljárással kompatibilis maradékanyag-maximum” (MPCR) alkalmazása az MRL-értékek meghatározása mellett.

3.2.3.5.   A maradékanyagszintnek az MRL-értékek alá csökkenéséhez szükséges időre vonatkozó javaslat

A maradékanyagszintnek az MRL-értékek alá csökkenéséhez szükséges időn azt az időtartamot értjük, amely az adalékanyag adagolásának a megszüntetését követően ahhoz szükséges, hogy a maradékanyagszintek az MRL-értékek alá csökkenjenek.

3.3.   A felhasználókat/dolgozókat érintő, az adalékanyag biztonságos használatára vonatkozó vizsgálatok

A dolgozókat elsősorban a belégzés útján történő, illetve a topikális expozíció veszélyezteti az adalékanyaggal szemben, annak gyártása, kezelése és használata során. Például a mezőgazdasági dolgozók potenciális expozíciója az adalékanyaggal szemben, annak kezelése és bekeverése közben. Az anyagok kezelési módjáról kiegészítő információkat kell adni.

Mellékelni kell a dolgozókra vonatkozó kockázatfelmérést. Az előállító üzemben szerzett tapasztalatok gyakran fontos információforrásként szolgálnak a dolgozókat érintő, a levegőben vagy topikális úton történő, az adalékanyaggal szembeni expozíció tekintetében. Különös jelentőséggel bírnak azok az adalékanyagok/adalékanyaggal kezelt takarmányok és/vagy állati kiválasztott anyagok, amelyek száraz por alakúak vagy azokká válhatnak, és azok a takarmány-adalékanyagok, amelyek allergénpotenciállal rendelkezhetnek.

3.3.1.   A felhasználókat/dolgozók biztonságát érintő toxikológiai kockázatfelmérés

A dolgozókat érintő kockázatokat fel kell mérni az adalékanyag azon formáján végzett vizsgálatsorozatban, amelyre a kérelem vonatkozik. Akut inhalációs toxicitás-vizsgálatokat kell végezni, kivéve ha a termék valószínűsíthetően nem képez belélegezhető port vagy permetet. Bőrirritációra vonatkozó vizsgálatokat kell végezni, és ha ezek negatív eredményeket mutatnak, akkor a nyálkahártya-irritációt (pl. szem) fel kell mérni. Az allergizáló és a bőrszenzibilizáló hatásokat is fel kell mérni. A fogyasztók biztonságát célzó toxicitási adatokat (ld. 3.2.2.) kell alkalmazni az adalékanyag potenciális toxicitásának a meghatározására az emberi szervezetre nézve. Mindezt közvetlen méréssel és specifikus vizsgálattal kell megállapítani, amennyiben szükséges.

3.3.1.1.   A légutakra gyakorolt hatás

Bizonyítani kell, hogy a levegőben lévő por mennyisége nem veszélyes a dolgozók egészségére. Szükség esetén a vonatkozó adatoknak ki kell terjednie:

Akut toxicitási vizsgálatra akkor van szükség, ha 50 μm-nél kisebb átmérőjű részecskék vagy cseppek a termék súlyának több mint 1 százalékát teszik ki.

Az eljárásoknak összhangban kell lenniük a 403. OECD-irányelvvel. Ha szubkrónikus toxicitási vizsgálatokra van szükség, azoknak a 412. OECD-irányelvet (ismételt adagolású, inhalációs toxicitás: 28 vagy 14 napos vizsgálat) vagy a 413. irányelvet (szubkrónikus inhalációs toxicitás: 90 napos vizsgálat) kell követniük.

3.3.1.2.   A szemre és bőrre gyakorolt hatások

Amennyiben rendelkezésre áll, közvetlenül kell bizonyítani azt, hogy az ismert érintkezési helyzetekben nem lép fel az emberre veszélyes irritáció és/vagy szenzitizációs hatás. Ezt ki kell egészíteni a megfelelő adalékanyag alkalmazásával állatokon végrehajtott, validált bőr- és szemirritációs vizsgálatokból, valamint szenzitizációs potenciálvizsgálatokból nyert adatokkal. Az allergizáló és a bőrszenzibilizáló hatásokat is meg kell határozni. Az eljárásoknak összhangban kell lenniük a 404. (bőrirritáció/korrózió), a 405. (szemirritáció/korrózió), a 406. (bőrszenzitizálás) és a 429. (bőrszenzitizálás – helyi nyirokcsomó-vizsgálat) OECD-irányelvvel.

Ha akár az irodalomban közölt adatok, akár a specifikus in vitro tesztek alapján korróziót okozó tulajdonságot állapítottak meg, nem végezhetők további in vivo tesztek.

A dermális toxicitást szem előtt kell tartani, ha az adalékanyag belélegezve toxikus. Az eljárásoknak összhangban kell lenniük a 402. OECD-irányelvvel (akut dermális toxicitás).

3.3.1.3.   Szervezeti toxicitás

A fogyasztók biztonságával kapcsolatos előírások, valamint egyéb követelmények betartása érdekében összegyűjtött, a toxicitásra vonatkozó adatokat (beleértve az ismételt dózistoxicitás-, mutagenitás-, karcinogenitás- és reprodukciós vizsgálatokat és az anyagcsereutat) a szervezeti toxicitás felmérésére kell felhasználni.

3.3.1.4.   Expozíciós felmérés

Információt kell szolgáltatni arról, hogy az adalékanyag használata milyen módon eredményezhet expozíciós hatást (akár belégzés útján, akár bőrön keresztül vagy táplálékfelvétel útján). Ennek az információnak lehetőség szerint tartalmaznia kell egy mennyiségi felmérést, amely például a levegőben lévő jellemző koncentrációra, a bőrszennyeződésre vagy a táplálékfelvételre vonatkozik. Amennyiben mennyiségi információk nem állnak rendelkezésre, elegendő információval kell szolgálni a megfelelő expozíciós felméréshez.

3.3.2.   Az expozíció ellenőrzésére szolgáló intézkedések

A toxikológiai és expozíciós felmérésekből származó információk felhasználásával következtetést kell levonni a felhasználók/munkavállalók egészségét érintő kockázatokra vonatkozóan (belélegzés, irritáció, szenzitizáció és szervezeti toxicitás). Az expozíció csökkentésére vagy megszüntetésére irányuló óvintézkedéseket lehet javasolni. Bármely maradékanyag-kockázattal szembeni védekezés során azonban a személyi védőfelszerelések alkalmazását csak végső megoldásként célszerű elrendelni, amennyiben az ellenőrző intézkedések már életbe léptek. Célszerűbb például a termék kiszerelésének a megváltoztatását fontolóra venni.

3.4.   Az adalékanyag környezeti szempontú alkalmazási biztonságára vonatkozó vizsgálatok

Fontos szem előtt tartani a takarmány-adalékanyagok környezetre gyakorolt hatását, mivel a takarmány-adalékanyagokat rendszerint hosszú ideig adagolják, ez gyakorta az állatok nagy csoportjait érinti, és a hatóanyag(ok) jelentős mértékben anyavegyületként vagy annak metabolitja(i)ként ürül(nek) ki.

Az adalékanyagok környezeti hatásának meghatározásához progresszív eljárást kell alkalmazni. A további vizsgálatot nem igénylő adalékanyagok azonosítása céljából az I. szakasz során minden adalékanyagot azonosítani kell. A többi adalékanyag esetében a vizsgálatok második szakaszának (II. szakasz) elvégzésére van szükség, amely során kiegészítő információ nyerhető arra vonatkozóan, hogy milyen további vizsgálatok elvégzésére lehet szükség. A vizsgálatot a 67/548/EGK irányelv szerint kell végrehajtani.

3.4.1.   A kockázatbecslés I. szakasza

A kockázatbecslés I. szakaszának célja annak megállapítása, hogy az adalékanyagnak vagy anyagcseretermékeinek van-e jelentős környezeti hatása, valamint annak eldöntése, hogy szükség van-e a vizsgálatok II. szakaszára (ld. a döntéshozatali folyamatábrát).

Hacsak nincs tudományosan megalapozott ok az ellenkezőjére, a kockázatbecslés II. szakaszát nem kell elvégezni a következő két feltétel egyikének teljesülése esetén:

Ha a kérelmező nem tudja bizonyítani, hogy az adalékanyag teljesíti e mentességi feltételek valamelyikét, akkor el kell végezni a hatásvizsgálat II. szakaszát.

3.4.1.1.   A szárazföldi állatoknak szánt adalékanyagok

Amikor az állattenyésztésből származó trágya a termőföldre kerül, a takarmány-adalékanyagok alkalmazása a talaj, a talajvíz és a felszíni vizek szennyeződéséhez vezethet (a szennyvíz és a vízelvezetés révén).

A talaj tekintetében megállapított legrosszabb esetre vonatkozó PEC (PECtalaj) valószínűleg a maradékanyag fő alkotóelemeinek maximális kiválasztása során keletkező trágyának a mezőgazdasági területre történő kiszórása következtében alakul ki. Ha a PECtalaj (alapértelmezés: 5 cm-es mélység) kevesebb mint 10 μg/kg, nincs szükség további vizsgálatra.

Ha a PEC a talajvíz szennyeződése esetében (PECgw) megbízható felmérés alapján 0,1 μg/liternél alacsonyabbra tehető, akkor az adalékanyag talajvízre vonatkozó környezeti hatásvizsgálatának II. szakaszát nem szükséges elvégezni.

3.4.1.2.   A vízi állatoknak szánt adalékanyagok

A takarmány-adalékanyagok használata az akvakultúrákban az üledék és a víz szennyeződéséhez vezethet. A ketrecekben tenyésztett halak esetében a környezeti kockázatbecslésnél az érintett környezeti elem az üledék. A szárazföldi rendszerekben tenyésztett halak esetében a felszíni vizekbe jutó szennyvizet tekintik a legnagyobb veszély okának a környezet vonatkozásában.

Az üledék tekintetében megállapított legrosszabb esetre vonatkozó PEC (PECüledék) valószínűleg a maradékanyag fő alkotóelemeinek maximális kiválasztása során keletkező trágyának az üledékben való lerakódása következtében alakul ki. Ha a PECüledék (alapértelmezés: 20 cm-es mélység) kevesebb mint 10 μg/kg, nincs szükség további vizsgálatra.

Ha a felszíni vizek esetében a PEC (PECfszv) kevesebb mint 0,1 μg/l, nincs szükség további vizsgálatra.

I. szakasz Döntéshozatali folyamatábra