a) hagyományos termékekként történelmileg elismertek; vagy

b) a hagyományos eljárással kapcsolatos kodifikált vagy nyilvántartásba vett technikai referenciáknak megfelelően vagy a hagyományos előállítási módszereknek megfelelően gyártottak; vagy

c) hagyományos élelmiszer-ipari termékekként a közösségi, nemzeti, regionális vagy helyi jogszabályok oltalma alatt állnak.

a) a 852/2004/EK rendelet II. melléklete II. fejezetének 1. pontja, az olyan helyiségek tekintetében, ahol az ilyen termékek a jellemzőik részleges kifejlődéséhez szükséges környezetnek vannak kitéve. Az ilyen helyiségek különösen nem sima, vízhatlan, nedvszívó vagy nem a korróziónak ellenálló anyagból készült falakból, mennyezetből és ajtókból, valamint természetes földtani falakból, mennyezetből és padlóból állnak;

b) a 852/2004/EK rendelet II. melléklete II. fejezetének 1. f) pontja, és II. melléklete V. fejezetének 1. pontja az anyagok olyan típusa tekintetében, amelyekből kifejezetten az e termékek előkészítéséhez, csomagolásához és gyűjtőcsomagolásához használt eszközök és felszerelések készülnek.

a) tartalmazza a kiigazított követelmények rövid leírását;

b) leírja az érintett élelmiszereket és létesítményeket; és

c) megad minden más, vonatkozó információt.

1. A feladás helye szerinti, hatáskörrel rendelkező hatóság tájékoztatja a feladó élelmiszer-ipari vállalkozót a 853/2004/EK rendelet II. mellékletének III. szakaszával összhangban a vágóhíd számára nyújtandó, az élelmiszerláncra vonatkozó információ minimális elemeiről.

2.

A hatáskörrel rendelkező hatóság a vágás helyén igazolja, hogy:

3. Amennyiben más tagállamba küldenek állatokat levágásra, a feladás helye szerinti és a vágás helye szerinti, hatáskörrel rendelkező hatóságok együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a feladó élelmiszer-ipari vállalkozó által nyújtott információhoz a fogadó vágóhíd üzemeltetője könnyen hozzáférjen.

1. A hatósági állatorvos használhatja az I. függelékben megállapított okmánymintát azon vonatkozó vizsgálati eredmények tekintetében, amelyeket a 854/2004/EK rendelet I. melléklete II. szakaszának I. fejezetével összhangban azzal a gazdasággal kell közölni, ahol az állatokat az ugyanabban a tagállamban történő levágás előtt nevelték.

2. A hatáskörrel rendelkező hatóság felelős a vonatkozó vizsgálati eredmények közléséért azokban az esetekben, amikor az állatokat egy másik tagállamban lévő gazdaságban nevelték, és a hatóságnak a függelékben megállapított okmányminta egy változatát kell használnia mind a feladó, mind a fogadó ország nyelvén.

1. „Látható parazita”: olyan parazita, vagy paraziták csoportja, ami méret, szín vagy mintázat alapján egyértelműen megkülönböztethető a halszövetektől.

2. „Szemrevételezéssel történő vizsgálat”: a hal vagy halászati termék roncsolásmentes, optikai nagyítóeszközök nélküli, jó látási viszonyok közötti megvizsgálása az emberi látás segítségével, beleértve – amennyiben szükséges – a lámpázást is.

3. „Lámpázás”: a lepényhal vagy halfilé esetében a paraziták kimutatása érdekében a halnak egy elsötétített szobában fény felé történő tartása.

1. A szemrevételezéssel történő vizsgálatot reprezentatív számú mintán kell elvégezni. A parti létesítményekért felelős személyek és az üzemhajó fedélzetén dolgozó szakemberek meghatározzák a vizsgálatok nagyságrendjét és gyakoriságát, figyelembe véve a halászati termékek jellegét, származási helyét és felhasználását. Az előállítás során a kizsigerelt hal szemrevételezéssel történő vizsgálatát szakemberek végzik a hasüregen és az emberi fogyasztásra szánt májon és halikrán. Az alkalmazott kizsigerelési módszer szerint a szemrevételezéssel történő vizsgálatot az alábbiak szerint végzik:

a) kézi kizsigerelés esetén a munkát végző személy folyamatosan a zsigerelés és a mosás során;

b) gépi kizsigerelés esetén a minimum tíz halból álló tételekből vett reprezentatív számú mintából való mintavétellel.

2. A halfilék, illetve halszeletek szemrevételezéssel történő vizsgálatát szakemberek végzik a hús filézését vagy szeletelését követő tisztogatása során. Ha darabonkénti vizsgálat nem lehetséges a filék nagysága vagy a filézési műveletek következtében, akkor mintavételi tervet kell készíteni, és a hatáskörrel rendelkező hatóság számára hozzáférhetővé tenni a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VIII. szakasza II. fejezetének 4. pontjával összhangban. Amennyiben technikai szempontból szükséges a filék lámpázása, azt a mintavételi tervnek tartalmaznia kell.

1. A feldolgozatlan halászati termékeket emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell tekinteni, amennyiben az érzékszervi vizsgálat kétségeket támaszt frissességükkel kapcsolatban, a kémiai ellenőrző vizsgálatok pedig az alábbi TVB-N-határértékek túllépésére utalnak:

a) 25 milligramm nitrogén/100 gramm hús a II. fejezet 1. pontjában említett fajokra vonatkozóan;

b) 30 milligramm nitrogén/100 gramm hús a II. fejezet 2. pontjában említett fajokra vonatkozóan;

c) 35 milligramm nitrogén/100 gramm hús a II. fejezet 3. pontjában említett fajokra vonatkozóan;

d) 60 milligramm nitrogén/100 g a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VIII. szakaszának IV. fejezete B.1. részének második albekezdésében említett, emberi felhasználásra szánt halolaj közvetlen elkészítésére használt, nem darabolt halászati termékekre vonatkozóan; amennyiben azonban az alapanyag megfelel az említett fejezet B.1. része a), b) és c) pontja előírásainak, akkor a tagállamok – a különleges közösségi jogszabályok megállapításáig – bizonyos fajok esetében magasabb határértékeket is megállapíthatnak.

2. Az 1. pontban említett lepárlást olyan készülékkel kell elvégezni, amely megfelel a IV. fejezetben található ábra alapelveinek.

3. A TVB-N-határérték ellenőrző vizsgálatához használható rutinmódszerek a következők:

— a Conway és Byrne által leírt mikrodiffúziós módszer (1933),

— az Antonacopoulos által leírt közvetlen lepárlási módszer (1968),

— triklór-ecetsavval proteinmentesített kivonat lepárlása [a Codex Alimentarius halakkal és halászati termékekkel foglalkozó bizottsága (1968)].

4. A mintának legalább három különböző pontról vett, majd őrléssel összekevert, körülbelül 100 gramm húsból kell állnia.

1.  Sebastes spp., Helicolenus dactylopterus, Sebastichthys capensis.

2. A Pleuronectidae családhoz tartozó fajok (a laposhal kivételével: Hippoglossus spp.).

3.  Salmo salar, a Merlucciidae családhoz tartozó fajok, a Gadidae családhoz tartozó fajok.

a) perklórsavoldat = 6 g/100 ml;

b) nátrium-hidroxid-oldat = 20 g/100 ml;

c) standard sósavoldat 0,05 mol/l ((0,05  N);

d) bórsavoldat = 3 g/100 ml;

e) szilikon habzásgátló hatóanyag;

f) fenolftaleinoldat = 1 g/100 ml 95 % etanol;

g) indikátoroldat (Tashiro kevert indikátor) 2 g metilvörös és 1 g metilénkék 1 000  ml 95 %-os etanolban feloldva.

a) Húsdaráló, kellően homogén halhúsminta előállításához.

b) 8 000 fordulat/perc és 45 000 fordulat/perc közötti nagysebességű keverőgép.

c) 150 mm átmérőjű bordázott szűrő, gyorsszűréshez.

d) 0,01  ml-es beosztású 5 ml-es büretta.

e) Gőzlepárló készülék. A készüléknek képesnek kell lennie különböző gőzmennyiségek szabályozására, valamint állandó mennyiségű gőz megadott időtartam alatt történő előállítására. A készüléknek biztosítania kell, hogy a lúgosító anyagok hozzáadása során a keletkező szabad bázisok ne távozhassanak a rendszerből.

a)  A minta elkészítése

b)  Gőzlepárlás

c)  Titrálás

d)  Vakpróba

1. Két párhuzamos meghatározás szükséges. Az alkalmazott módszer akkor megfelelő, ha a párhuzamos mérések közötti különbség nem haladja meg a 2 mg/100 g értéket.

2. A berendezés 50 mg TVB-N/100 g-mal egyenértékű NH4Cl-oldatok lepárlásával ellenőrizhető.

3. A megismételhetőség standard eltérése Sr = 1,20  mg/100 g. A összehasonlíthatóság standard eltérése SR = 2,50  mg/100 g.

1. A kagylók ehető részeinek (az egész test vagy bármely ehető rész külön) bénulásos kagylóméreg (PSP) tartalmát a biológiai vizsgálati módszerrel vagy bármely más nemzetközileg elismert módszerrel összhangban kell kimutatni.

2. Ha az eredmények bizonytalanok, az AOAC 2005.06. hivatalos módszerben (Paralytic Shellfish Poisoning Toxins in Shellfish) közzétett ún. Lawrence-módszer tekintendő referencia-módszernek.

1. A 853/2004/EK rendelet III. melléklete VII. szakasza V. fejezete 2. pontjának c), d) és e) alpontjában említett tengeri biotoxinok kimutatására a referencia-módszer az uniós referencialaboratórium folyadékkromatográfiás – tömegspektrometriás (LC-MS/MS) módszere. E módszert legalább az alábbi vegyületek kimutatására kell alkalmazni:

2. A teljes toxicitási egyenértéket az EFSA ajánlásának megfelelően toxicitási egyenérték-tényezők használatával kell kiszámítani.

3. Amennyiben újabb, közegészségügyi szempontból fontos analógokat fedeznek fel, akkor azokat is be kell venni az elemzésbe. A teljes toxicitási egyenértéket az EFSA ajánlásának megfelelően toxicitási egyenérték-tényezők használatával kell kiszámítani.

4. Más módszerek, mint a folyadékkromatográfiás (LC) – tömegspektrometriás (MS) módszer, a megfelelő kimutatást lehetővé tévő nagyteljesítményű folyadékkromatográfia (HPLC), az immunpróbák és funkcionális próbák – mint például a foszfatázgátlási próba – az uniós referencialaboratórium LC-MS/MS módszere mellett alternatív vagy kiegészítő módszerként felhasználhatók a következő feltételekkel:

a) egyedül vagy kombinálva legalább az e fejezet A1. pontjában azonosított analógokat ki tudják mutatni; megfelelőbb kritériumok szükség esetén kidolgozhatók;

b) teljesítik az uniós referencialaboratórium által meghatározott, a módszer teljesítőképességére vonatkozó kritériumokat. Az ilyen módszereket laboratóriumon belül kell validálni, továbbá elismert jártassági vizsgálati rendszer szerint sikeresen kell tesztelni. Az uniós referencialaboratórium támogatja a technológia laboratóriumközi validálása irányába mutató tevékenységeket a hivatalos szabványosítás lehetővé tétele érdekében;

c) alkalmazásuk a referencia-módszer alkalmazásával egyenértékű közegészségügyi védelmet nyújt.

1. Annak érdekében, hogy a tagállamok módszereiket az e fejezet A1. pontjában meghatározott LC-MS/MS módszerhez igazíthassák, 2014. december 31-ig továbbra is alkalmazható a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VII. szakaszának V. fejezete 2. pontjának c), d) és e) alpontjában említett tengeri toxinok kimutatására egéren végzett biológiai tesztek sorozata, amelyek a vizsgálati adag (hepatopancreas vagy az egész test), valamint az extrakciós és tisztítási lépésekhez használt oldószerek tekintetében térnek el egymástól.

2. Az érzékenység és a szelektivitás az extrakciós és tisztítási lépésekhez használt oldószerektől függ, és ezt az alkalmazni kívánt módszer kiválasztásakor figyelembe kell venni a toxinok teljes skálájának lefedése érdekében.

3. Az okadaic-sav, a dinofízistoxinok, az azaspirsavak, a pectenotoxinok és a yessotoxinok kimutatását egyetlen, acetonos extrakciót alkalmazó, egéren végzett biológiai teszttel is el lehet végezni. Az esetleges kölcsönhatások kiküszöbölése érdekében ezt a vizsgálati eljárást szükség esetén folyadék/folyadék megoszlási lépésekkel lehet kiegészíteni, etil-acetát/víz vagy diklór-metán/víz alkalmazásával.

4. Mindegyik teszthez három egeret kell használni. Ha a háromból két egér 24 órán belül elpusztul azt követően, hogy beoltották 5 g hepatopancreasnak vagy 25 g egész testnek megfelelő extraktummal, ezt pozitív eredménynek kell tekinteni a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VII. szakaszának V. fejezete 2. pontjának c), d) és e) alpontjában említett toxinok közül egynek vagy többnek a megállapított szintek feletti mennyiségben való jelenléte szempontjából.

5. Az okadaic-sav, a dinofízistoxinok, a pectenotoxinok és az azaspirsavak kimutatására olyan, egéren végzett biológiai teszt alkalmazható, amelyben acetonos extrakciót alkalmaznak dietil-éteres folyadék/folyadék megoszlást követően, ez azonban nem alkalmas a yessotoxinok kimutatására, mivel a megoszlási lépés során e toxinok elveszhetnek. Mindegyik teszthez három egeret kell használni. Ha a háromból két egér 24 órán belül elpusztul azt követően, hogy beoltották 5 g hepatopancreasnak vagy 25 g egész testnek megfelelő extraktummal, ezt pozitív eredménynek kell tekinteni az okadaic-savnak, a dinofízistoxinoknak, a pectenotoxinoknak és az azaspirsavaknak a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VII. szakaszának V. fejezete 2. pontjának c) és e) alpontjában említett szint feletti mennyiségben való jelenléte szempontjából.

6. Az okadaic-sav, a dinofízistoxinok és az azaspirsavak kimutatására patkányon végzett biológiai teszt alkalmazható. Mindegyik teszthez három patkányt kell használni. Ha a három patkány közül bármelyiknél hasmenéses reakció jelentkezik, azt pozitív eredménynek kell tekinteni az okadaic-savnak, a dinofízistoxinoknak és az azaspirsavaknak a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VII. szakaszának V. fejezete 2. pontjának c) és e) alpontjában említett szint feletti mennyiségben való jelenléte szempontjából.

1. nem haladja meg a friss termék 0,1  %-át (= 100 mg/100 g vagy 1 000  ppm);

2. azt a szabványosított nemzetközi módszerrel határozzák meg.

1. Minden tagállam a Bizottság rendelkezésére bocsátja azt az internetes címet, amelyen a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 8.1. pontjában meghatározott állati eredetű termékek tekintetében engedélyezett élelmiszer-ipari létesítmények jegyzékeinek összesített jegyzékét tartalmazó egyetlen nemzeti internetes honlap elérhető.

2. Az 1. pontban említett összesített jegyzék egyetlen lapból áll, és az az Unió egy vagy több hivatalos nyelvén tölthető ki.

1. Az összesített jegyzéket tartalmazó internetes honlapot a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy – adott esetben – a 882/2004/EK rendelet 4. cikkében említett, hatáskörrel rendelkező hatóságok valamelyike dolgozza ki.

2. Az összesített jegyzék az alábbiakhoz tartalmaz linkeket:

a) az ugyanazon internetes honlapon elhelyezett más internetes honlapok;

b) a többi hatáskörrel rendelkező hatóság, egység, vagy – adott esetben – testület által üzemeltetett internetes honlapok, amennyiben nem az 1. pontban említett hatáskörrel rendelkező hatóság tartja fenn az engedélyezett élelmiszer-ipari létesítmények egyes jegyzékeit.

1. a 2006/766/EK ( 2 ) bizottsági határozat alkalmazásában az illetékes hatóság által egyértelműen azonosított, ellenőrzött és engedélyezett tenyésztési területen takarították be, és ahol e kagylók ehető részében a PSP-szint alacsonyabb, mint 300 μg/100 g;

2. a hatáskörrel rendelkező hatóság által lezárt járműben vagy tartályban közvetlenül az alábbi létesítménybe szállították:

3. a létesítménybe történő szállítás során a hatáskörrel rendelkező hatóság által kiállított okmány kísérte, amely engedélyezi a szállítást, tartalmazza a termék jellegét, mennyiségét, a származási területet és a rendeltetési létesítmény nevét;

4. alávetették a 96/77/EK határozat mellékletében leírt hőkezelésnek;

5. nem tartalmaznak a biológiai tesztelési eljárással kimutatható PSP-szintet, melyet az ezen igazolás hatálya alá tartozó szállítmányban lévő minden tételen elvégzett vizsgálatról szóló mellékelt jelentés mutat ki.

1. A 853/2004/EK rendelet III. melléklete IX. szakasza I. fejezetének III. pontjában megállapított kritériumoknak való megfelelés ellenőrzésekor a következő szabványokat kell referencia-módszerként alkalmazni:

a) EN/ISO 4833 az összcsíraszám esetében 30 oC-on;

b) ISO 13366-1 a szomatikus sejtszám esetében.

2. Alternatív analitikai módszerek a következő esetekben fogadhatók el:

a) az összcsíraszám esetében 30 oC-on, ha a módszereket az 1a) pontban említett referenciamódszer alapján validálják, összhangban a 16140 EN/ISO szabványban előírt protokollal vagy nemzetközileg elfogadott más hasonló protokollokkal.

b) a szomatikus sejtszám esetében, ha a módszereket az 1b) pontban említett referenciamódszer alapján validálják, összhangban a 8196 ISO szabványban előírt protokollal, és a 13366-2 ISO szabvánnyal vagy nemzetközileg elfogadott más hasonló protokollokkal összhangban történő alkalmazás esetén.

1. A lúgos foszfatázaktivitás meghatározásakor az ISO 11816-1 szabványt kell referenciamódszerként alkalmazni.

2. A lúgos foszfatázaktivitást enzimaktivitási miliegységek/literben (mU/l) fejezik ki. A lúgos foszfatázaktivitás egy egysége a lúgos foszfatázenzim azon mennyisége, amely percenként 1 mikromol alapréteg átalakítását katalizálja.

3. A lúgos foszfatáz-vizsgálat eredménye negatívnak tekintendő, ha a mért aktivitás a tehéntejben nem haladja meg a 350 mU/l-t.

4. Alternatív analitikai módszerek alkalmazása elfogadható, ha a módszereket az 1. pontban említett referenciamódszer alapján validálják, összhangban a nemzetközileg elfogadott protokollokkal.

a) minden takarmány olyan létesítményből származik, amely a takarmányt a 183/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) 4. és 5. cikkében meghatározott követelményekkel összhangban termeli; az állatok számára takarmányként adott szálastakarmányt vagy terményeket megfelelően kezelni kell, és amennyiben lehetséges, szárítani és/vagy pelletálni;

b) az egyszerre betelepítés/egyszerre kitelepítés rendszerét kell alkalmazni, ahol lehetséges. Amennyiben az állományba új állatok kerülnek, azokat az állat-egészségügyi szolgálat által előírt ideig elkülönítve kell tartani a betegségek behurcolásának megelőzése érdekében;

c) az állatok egyike sem kerülhet kapcsolatba külső létesítményekkel, kivéve, ha az élelmiszer-ipari vállalkozó kockázatelemzés alapján az illetékes hatóság számára kielégítő módon képes bizonyítani, hogy a külső kapcsolat az adott időszakban, létesítményekben és körülmények között nem jár betegségek behurcolásának veszélyével;

d) a 853/2004/EK rendelet II. mellékletének III. szakaszában meghatározottak szerint az állatokról és tartásuk körülményeiről születésüktől kezdve a levágásukig részletes információ áll rendelkezésre;

e) ha almot biztosítanak az állatok részére, az alomanyagot megfelelően kezelni kell a betegségek elkerülése vagy a betegségek behurcolásának elkerülése érdekében;

f) a gazdaság személyzetének meg kell felelnie a 852/2004/EK rendelet I. mellékletében meghatározott általános higiéniai előírásoknak;

g) az állattartás helyszínének hozzáférésére vonatkozó ellenőrző eljárások vannak érvényben;

h) a gazdaság nem biztosít szállást turisták számára, illetve nem szolgál kempingként, kivéve, ha az élelmiszer-ipari vállalkozó kockázatelemzés alapján az illetékes hatóság számára kielégítő módon képes bizonyítani, hogy a létesítmények az állatok nevelésére szolgáló területtől megfelelően el vannak különítve és az emberek és állatok között közvetlen vagy közvetett kapcsolat nem lehetséges;

i) az állatok nem férnek hozzá a hulladéklerakókhoz vagy a háztartási szeméthez;

j) kártevők elleni védekezési terv van érvényben;

k) silótakarmányozást nem alkalmaznak, kivéve, ha az élelmiszer-ipari vállalkozó kockázatelemzés alapján az illetékes hatóság számára kielégítő módon képes bizonyítani, hogy a takarmány az állatokra nem jelent veszélyt;

l) szennyvíztisztító telepekről származó szennyvíz és üledék nem kerül az állatok által elérhető területekre, illetve azt nem alkalmazzák az állatok táplálására használt legelők növényeinek trágyázására, kivéve, ha azt megfelelő és az illetékes hatóság által elfogadott módon kezelik.

1. A II. melléklet I. szakaszának B. pontja a következőképpen módosul:

a) A 6. pont második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

b) A 8. pont helyébe a következő szöveg lép:

„8. Amennyiben a jelölést egy, a Közösség területén lévő létesítményben helyezik fel, annak ovális alakúnak kell lennie, és tartalmaznia kell a következő rövidítések egyikét: CE, EC, EF, EG, EK, EY, ES, EÜ, EK, EB vagy WE.”

2. A III. melléklet a következőképpen módosul:

a) Az I. szakasz IV. fejezetének 8. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„8. Az emberi fogyasztásra szánt állati testet vagy egyéb testrészeket teljesen le kell bőrözni, kivéve a sertésféléket és a juh- és kecskefélék fejét, a borjakat, valamint a szarvasmarha-, juh- és kecskefélék lábát. A fejeket és a lábakat úgy kell kezelni, hogy elkerüljék a többi hús szennyeződését.”

b) A II. szakasz a következő VII. fejezettel egészül ki:

c) A VIII. szakasz V. fejezetének E. 1. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„1. A következő családokba tartozó mérgező halakból származó halászati termékeket nem lehet forgalomba hozni: Tetraodontidae, Molidae, Diodontidae és Canthigasteridae. A Gempylidae családba, különösen Ruvettus pretiosus-hoz és Lepidocybium flavobrunneum-hoz tartozó friss, előkészített és feldolgozott halászati termékek csak egyedi csomagolással/gyűjtőcsomagolással ellátott filé formájában hozhatók forgalomba, és azokat megfelelően kell címkézni, hogy ellássák a fogyasztót az elkészítéssel/főzéssel, valamint a káros emésztőszervi hatásokat okozó anyagok jelenlétére vonatkozó kockázatokkal kapcsolatos információkkal. A címkén a köznapi elnevezést kísérnie kell a tudományos névnek.”

d) A IX. szakasz a következőképpen módosul:

i. Az I. fejezet II.B.1. e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„e) hogy a tőgybimbók merítéses vagy permetező kezelését csak a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( *1 ) megállapított eljárásokkal összhangban történt engedélyezést vagy nyilvántartásba vételt követően használják.

ii. A II. fejezet II.1. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„1. Amikor a nyers tej vagy a tejtermék hőkezelésen esik át, az élelmiszer-ipari vállalkozóknak biztosítaniuk kell, hogy az megfelel a 852/2004/EK rendelet II. melléklete XI. fejezete követelményeinek. Biztosítják különösen, hogy a következő eljárások alkalmazása során betartják az említett előírásokat:

a) A pasztőrözést a következőket tartalmazó kezeléssel érik el:

i. magas hőmérséklet rövid ideig (legalább 72 oC 15 másodpercig);

ii. alacsony hőmérséklet hosszú ideig (legalább 63 oC 30 percig); vagy

iii. az idő-hőmérséklet feltételek bármely más kombinációja az egyenértékű hatás elérése érdekében,

b) Az ultramagas hőmérsékleten történő hőkezelést (UHT) a következőket tartalmazó kezeléssel érik el:

i. magas hőmérsékleten rövid ideig történő a folyamatos hőhatás (135 oC-nál nem kevesebb hőmérsékleten, megfelelő idő kombinációjával), hogy ne legyenek olyan életképes mikroorganizmusok vagy spórák, amelyek a kezelt termékekben növekedésre képesek, amikor azt aszeptikus zárt tartályban szobahőmérsékleten tartják; és

ii. elegendő annak biztosításához, hogy a termékek mikrobiológiailag stabilak maradjanak, azt követően, hogy azokat zárt tartályban 15 napig 30 oC-on, vagy 7 napig 55 oC-on inkubálták, vagy bármely más olyan módszert követően, amely kimutatja, hogy megfelelő hőkezelést alkalmaztak.”

e) A X. szakasz II. fejezete a következőképpen módosul:

i. A III. rész 5. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„5. A feltörés után a tojáslé minden részét a lehető leggyorsabban fel kell dolgozni a mikrobiológiai veszélyek elkerülése vagy azok elfogadható szintre való csökkentése érdekében. A nem megfelelően feldolgozott tétel azonnal ismét feldolgozható ugyanabban a létesítményben, ha a feldolgozás azt emberi fogyasztásra alkalmassá teszi. Amennyiben egy tételt emberi fogyasztásra alkalmatlannak találnak, azt denaturálni kell annak biztosítására, hogy nem kerül emberi fogyasztásra.”

ii. Az V. rész 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2. Tojáslé esetében az 1. pontban említett címkének a »nem pasztörizált tojáslé – a rendeltetési helyen kezelendő« szavakat is tartalmaznia kell, és meg kell jelölnie a feltörés dátumát és óráját is.”

f) A XIV. szakasz a következő V. fejezettel egészül ki:

1. Az I. melléklet I. szakasza III. fejezetének 3. pontja a következőképpen módosul:

a) Az a) pont második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

b) A c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c) a Közösségen belüli vágóhídon történő alkalmazás esetén a jelölésnek tartalmaznia kell a CE, EC, EF, EG, EK, EY, ES, EÜ, EK, EB vagy WE rövidítést.”

2. A II. melléklet II. fejezetének A.4. és A.5. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„4. A hatáskörrel rendelkező hatóság a B. osztályba sorolhatja az olyan területeket, amelyekről az élő kagylók begyűjthetők, de a 3. pontban említett egészségügyi előírások betartása érdekében csak tisztító központban való kezelést, illetve átmosást követően lehet emberi fogyasztás céljára forgalomba hozni. Az ilyen területekről származó élő kagylóknál a hús és az intravalvularis folyadék 100 grammjában 4 600 E. coli-nál nem lehet több. E vizsgálat referencia-módszere az ISO 16649-3-ban meghatározott, ötcsöves háromszoros hígítású legvalószínűbb szám (MPN)-vizsgálat. Alternatív módszerek alkalmazhatók, ha azokat e referencia-módszerrel szemben az EN/ISO 16140-ben szereplő kritériumokkal összhangban validálták.

5. A hatáskörrel rendelkező hatóság C. osztályba sorolhatja az olyan területeket, amelyekről az élő kagylók begyűjthetők, de a 3. bekezdésben említett egészségügyi előírásoknak való megfelelés érdekében csak hosszan tartó átmosást követően lehet forgalomba hozni. Az ilyen területekről származó élő kagylóknál a hús és az intravalvularis folyadék 100 grammjában 46 000 E. coli-nál nem lehet több. E vizsgálat referencia-módszere az ISO 16649-3-ban meghatározott, ötcsöves háromszoros hígítású legvalószínűbb szám (MPN)-vizsgálat. Alternatív módszerek alkalmazhatók, ha azokat e referencia-módszerrel szemben az EN/ISO 16140-ben szereplő kritériumokkal összhangban validálták.”

3. A III. melléklet II. fejezetének G.1. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„1. A következő családokba tartozó mérgező halakból származó halászati termékeket nem lehet forgalomba hozni: Tetraodontidae, Molidae, Diodontidae és Canthigasteridae. A Gempylidae családba, különösen Ruvettus pretiosus-hoz és Lepidocybium flavobrunneum-hoz tartozó friss, előkészített és feldolgozott halászati termékek csak védőcsomagolással/csomagolással ellátott filé formájában hozhatók forgalomba, és azokat megfelelően kell címkézni, hogy ellássák a fogyasztót az elkészítéssel/főzéssel, valamint a káros emésztőszervi hatásokat okozó anyagok jelenlétére vonatkozó kockázatokkal kapcsolatos információkkal. A címkén a köznapi elnevezést kísérnie kell a tudományos névnek.”