1. A megállapodást a tagállamok bármelyikének területén lajstromozott, akár állami, akár magántulajdonban lévő, rendszerint kereskedelmi tengerészeti tevékenységet végző tengerjáró hajó fedélzetén szolgálatot teljesítő tengerészekre vonatkozóan kell alkalmazni. E megállapodás alkalmazásában azokat a hajókat, amelyek két állam lajstromában is szerepelnek, abban az államban lajstromozottnak kell tekinteni, amelyiknek a lobogója alatt hajóznak.

2. Abban az esetben, ha kétségek merülnek fel, hogy e megállapodás alkalmazásában egy hajó tengerjáró hajónak, illetve tengeri kereskedelmi tevékenységeket végző hajónak tekinthető-e, a kérdést a tagállam illetékes szerve dönti el. A kérdés eldöntéséhez a hajótulajdonosok, tengerészek és halászok érintett szervezeteivel konzultálni kell.

3. Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy a személyek bármely adott csoportjába tartozók e megállapodás értelmében tengerésznek minősülnek-e, a kérdésben az adott tagállam illetékes hatósága határoz a hajótulajdonosok és a tengerészek e kérdésben érintett szervezeteivel folytatott egyeztetést követően. Ebben az összefüggésben megfelelően figyelembe kell venni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 94. (tengerészeti) ülésszakának a foglalkozási csoportokra vonatkozó tájékoztatásról szóló határozatát.

a) „munkaidő”: az az időtartam, amelyet a tengerész a hajó üzemeltetése érdekében végzett munkával tölt el;

b) „pihenőidő”: a munkaidőn kívül eltöltött időtartam; ebbe a fogalomba a rövid szünetek nem tartoznak bele;

c) „tengerész”: minden olyan személy, aki az e megállapodás hatálya alá tartozó hajón bármely minőségben alkalmazásban áll, szerződtetve van, vagy ott munkát végez;

d) „hajótulajdonos”: a hajó tulajdonosa, vagy azon egyéb szervezet vagy személy – így például üzemben tartó, ügynök, vagy a hajót személyzet nélkül bérlő személy –, amely vagy aki a tulajdonostól átvállalta a hajó üzemeltetésének felelősségét, és e felelősség átvállalásával egyidejűleg elfogadta, hogy magára veszi az e megállapodás értelmében a hajótulajdonosokra háruló kötelességeket és felelősséget, függetlenül attól, hogy rajta kívül bármely egyéb szervezet vagy személy teljesíti és vállalja-e a hajótulajdonos nevében ezen kötelességek és felelősség meghatározott részét.

1. Tilos a 18. életévüket be nem töltött tengerészek számára az éjszakai munkavégzés. E szakasz alkalmazásában az „éjszaka” meghatározása a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban történik. Az éjszaka legalább kilencórás időszakot fed le, amely legkésőbb éjfélkor kezdődhet, és legkorábban hajnali 5 órakor érhet véget.

2. Az illetékes hatóság eltekinthet az éjszakai munkavégzésre vonatkozó korlátozás szigorú betartásának megkövetelésétől, amennyiben:

3. Tilos a 18. életévüket be nem töltött tengerészek alkalmazása, szerződtetése, valamint munkavégzése, amennyiben az adott munka veszélyeztetheti egészségüket vagy biztonságukat. Az ilyen munkák fajtáit a nemzeti törvényekben és rendeletekben kell meghatározni, vagy az illetékes hatóságnak kell előírnia őket, minden esetben a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően és a vonatkozó nemzetközi előírásokkal összhangban.

1. A hajó parancsnoka jogosult minden tengerésztől megkövetelni, hogy munkát végezzen olyan esetekben, amikor azt a hajó, a hajó fedélzetén tartózkodó személyek, vagy a rakomány biztonsága szükségessé teszi, illetve olyan esetekben, amikor a tengeren bajba jutott másik hajó vagy személyek számára kell segítséget nyújtani.

2. Az 1. pontnak megfelelően a hajóparancsnok elrendelheti a munkaidő és pihenőidő beosztás alkalmazásának felfüggesztését, és a helyzet normalizálódásáig terjedő időszakban megkövetelheti a tengerészektől a munkavégzést.

3. A hajóparancsnok gondoskodik arról, hogy a helyzet normalizálódását követően a lehető legrövidebb időn belül minden olyan tengerész számára, aki a szokásos pihenőideje alatt munkát végzett, megfelelő pihenőidő álljon rendelkezésre.

1. A tengerészek napi munka- vagy pihenőidejéről nyilvántartást kell vezetni, hogy az 5. szakaszban foglalt rendelkezések betartása nyomon követhető legyen. A vonatkozó nyilvántartások másolati példányait a tengerészek rendelkezésére bocsátják, és azt a hajóparancsnok vagy a hajóparancsnok által megbízott személy és az érintett tengerész aláírja.

2. Az ilyen nyilvántartások vezetésére megfelelő eljárásokat határoznak meg, beleértve az információk bejegyzési idejét is. A tengerészek munka- vagy pihenőidő nyilvántartásainak formai követelményeit az összes rendelkezésre álló nemzetközi útmutatás figyelembevételével alakítják ki. A nyilvántartásokat az 5. szakasz 8. pontjában előírt nyelven, illetve nyelveken vezetik.

3. Az e megállapodásra vonatkozó nemzeti jogszabályokat és a hatályos kollektív szerződéseket a hajók fedélzetén, a személyzet számára könnyen hozzáférhető helyen tartják.

1. A személyzeti ellátottság meghatározása, engedélyezése vagy módosítása esetén figyelembe kell venni, hogy a túl hosszú idejű munkavégzést lehetőleg el kell kerülni vagy minimális szintre kell csökkenteni, hogy ezáltal biztosított legyen a megfelelő időtartamú pihenőidő és a fáradtság mértékének csökkentése.

2. Ha a nyilvántartások vagy egyéb bizonyítékok azt jelzik, hogy a munkaidő vagy pihenőidő időtartamát szabályzó rendelkezéseket megszegték, a rendelkezések jövőbeli megszegésének megakadályozását célzó intézkedéseket kell hozni, ami szükség esetén jelentheti a hajó személyzeti állományának felülvizsgálatát is.

3. Minden, e megállapodás hatálya alá eső hajót kielégítő létszámú és megfelelő személyzettel kell ellátni a minimális személyzeti létszámot előíró okmánnyal, vagy az illetékes hatóság által kiállított, azzal egyenértékű más okmánnyal összhangban.

1. A tengerészek nem dolgozhatnak hajón, amennyiben nem rendelkeznek orvosi igazolással arról, hogy feladataik ellátására egészségileg alkalmasak.

2. Kivételt csak az e megállapodásban előírt esetekben és módon lehet engedélyezni.

3. Az illetékes hatóságnak elő kell írnia, hogy a hajón való munkavégzés megkezdését megelőzően a tengerészek rendelkezzenek érvényes orvosi igazolással, amely tanúsítja, hogy egészségileg alkalmasak a tengeren elvégzendő feladataik ellátására.

4. Annak biztosítása érdekében, hogy az orvosi igazolások a tengerészek valós egészségi állapotát tükrözzék az elvégzendő feladataik fényében, az illetékes hatóság – a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést, valamint a vonatkozó nemzetközi iránymutatások gondos mérlegelését követően – köteles pontosan előírni az orvosi vizsgálat és az orvosi igazolás jellegét.

5. Ez a megállapodás nem érinti a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló, módosított 1978. évi nemzetközi egyezményt (a továbbiakban: „STCW-egyezmény”). E szakasz 1. és 2. pontjának alkalmazásában az illetékes hatóság köteles elfogadni az SCTW-egyezmény követelményeivel összhangban kiállított orvosi igazolást. Az SCTW-egyezmény hatálya alá nem tartozó tengerészek esetében hasonlóképpen el kell fogadni az említett követelményeknek lényegében megfelelő orvosi igazolást.

6. Az orvosi igazolást megfelelően képesített orvosnak kell kiállítania, illetve a kizárólag a látással kapcsolatos igazolás esetében olyan személynek, akit az illetékes hatóság az ilyen igazolás kiállítására megfelelően képesítettnek ismer el. Az orvosi vizsgálatok lefolytatása során az orvosoknak teljes körű szakmai függetlenséget kell élvezniük orvosi szakvéleményük kialakításában.

7. Azok a tengerészek, akiktől megtagadták az orvosi igazolás kiadását, illetve akiknél korlátozott munkavégzési képességet állapítottak meg – így különösen a munkavégzés időtartamát, a betölthető munkaköröket vagy a kereskedelmi területet illetően –, jogosultak egy további vizsgálaton részt venni egy másik független orvos vagy független orvosi szakértő előtt.

8. Valamennyi orvosi igazolásnak tanúsítania kell különösen a következőket:

9. Kivéve ha az érintett tengerész által elvégzendő különös feladatok miatt, illetve az STCW-egyezmény értelmében rövidebb időszak nincs előírva, akkor:

10. Sürgős esetekben az illetékes hatóság érvényes orvosi igazolás nélkül is engedélyezheti a tengerész munkavégzését a legközelebbi olyan érintett kikötőig, ahol a tengerész be tudja szerezni az orvosi igazolást valamely képesített orvostól, feltéve hogy:

11. Amennyiben egy igazolás érvényességi ideje a tengeri út során jár le, az igazolás érvényes marad a legközelebbi olyan érintett kikötőig, ahol a tengerész be tudja szerezni az orvosi igazolást valamely képesített orvostól, feltéve hogy ennek időtartama nem haladja meg a három hónapot.

12. A rendszerint nemzetközi utakon közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek orvosi igazolását angol nyelven mindenképpen ki kell állítani.

13. Az orvosi igazolásban feltüntetendő adatok és az elvégzendő vizsgálatok jellegét az érintett hajótulajdonos- és tengerészszervezetekkel lefolytatott konzultációkat követően állapítják meg.

14. Minden tengerészt rendszeres orvosi vizsgálatnak vetnek alá. Azokat az őrszolgálatot ellátó tengerészeket, akik orvosi igazolás szerint éjszakai munkavégzés miatt egészségügyi problémákban szenvednek, ha lehetséges, át kell helyezni az alkalmasságuknak megfelelő nappali munkakörbe.

15. A 13. és 14. pontban említett orvosi vizsgálat ingyenes, és az orvosi titoktartás szabályai alá tartozik. Az ilyen orvosi vizsgálatok elvégezhetők a nemzeti egészségügyi rendszeren belül.