(1)

2008. november 26-án az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) elfogadta Az európai gazdasági fellendülés tervét (a továbbiakban: fellendülési terv), amelynek célja, hogy irányítsa Európa talpra állását a jelenlegi pénzügyi válságból (1). A fellendülési terv két egymást erősítő fő elemből áll. Az első ilyen elemet azok a rövid távú intézkedések jelentik, amelyek a kereslet ösztönzésére, a munkahelyek megőrzésére és a bizalom helyreállítására irányulnak. A második elemet az „okos beruházások” képezik, amelyek célja, hogy hosszú távon magasabb növekedést és fenntartható jólétet biztosítsanak. A fellendülési terv megerősíti és felgyorsítja a lisszaboni stratégia értelmében már folyamatban lévő reformokat.

(2)

Ebben az összefüggésben az jelent kihívást, hogy elkerüljék az olyan állami beavatkozást, amely aláásná a kevesebb és célzottabb állami támogatás nyújtásának célkitűzését. Mindazonáltal bizonyos feltételek mellett szükség van új ideiglenes állami támogatásra.

(3)

Az EFTA Felügyeleti Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) azon az állásponton van, hogy új eszközöket kell létrehozni az állami támogatási szabályok oly módon történő alkalmazásának lehetővé tételére, amely a válsághelyzet megoldásához a lehető legnagyobb rugalmasságot nyújtja, miközben egyenlő feltételeket biztosít és elkerüli a verseny indokolatlan korlátozását. Ezen iránymutatás részletesen meghatároz számos kiegészítő ideiglenes lehetőséget, amelyek az EFTA-államok rendelkezésére állnak az állami támogatás nyújtása terén.

(4)

Először is, a pénzügyi válság súlyosan – Izland esetében még soha nem tapasztalt mértékben – érintette az EGT bankszektorát. Az Európai Tanács kiemelte, hogy bár az állami beavatkozásról nemzeti szinten kell dönteni, e döntést összehangolt kereten belül és a közös uniós elvek alapján kell meghozni (2). A Bizottság haladéktalanul lépéseket tett: elfogadta „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című közleményt (3), és elfogadott számos, a pénzügyi intézeteknek nyújtott megmentési támogatás engedélyezéséről szóló határozatot. A Hatóság is ezeknek megfelelő intézkedéseket fogadott el (4).

(5)

A finanszírozási lehetőségek elegendő és megfizethető elérése előfeltétele annak, hogy a privát szektor befektessen, növekedjék, és munkahelyeket teremtsen. Az EFTA-államoknak arra kell felhasználniuk a bankrendszernek nyújtott jelentős pénzügyi támogatás révén keletkező befolyásukat, hogy biztosítsák: a bankoknak nyújtott támogatás ne csak azok pénzügyi helyzetét javítsa, a gazdaság egészének nyújtott bármiféle haszon nélkül. Annak biztosítása érdekében, hogy a bankok folytassák megszokott hitelezési tevékenységeiket, a pénzügyi szektornak szánt támogatást jól kell célozni. A Hatóság ezt figyelembe veszi, amikor felülvizsgálja a bankoknak nyújtott állami támogatást.

(6)

Miközben úgy tűnik, hogy a pénzügyi piacokon javul a helyzet, addig a reálgazdaság esetében a pénzügyi válság mostanra érezteti teljes mértékben a hatását. Nagyon komoly visszaesés érinti a szélesebb értelemben vett gazdaságot, és sújtja a háztartásokat, a vállalkozásokat és a munkahelyeket. A bankok leépítik tőkekihelyezéseiket, és a korábbi éveknél sokkal kockázatkerülőbbé válnak a pénzügyi piacok válságának következében, ami hitelmegszorításokhoz vezet. Ez a pénzügyi válság hiteladagolást, kereslet-visszaesést és recessziót válthat ki.

(7)

Ilyen nehézségek nemcsak a likviditási pufferrel nem rendelkező gyenge vállalkozásokat érinthetik, hanem az egészséges vállalkozásokat is, amelyek hirtelen hitelszűkével vagy akár hitelhiánnyal találhatják szemben magukat. Ez különösképp igaz a kis- és középvállalkozások (kkv-k) esetében, amelyek mindenképp nagyobb nehézséggel néznek szembe a finanszírozási lehetőségek elérésénél, mint a nagyobb vállalkozások. Ez a helyzet nemcsak rövid- és középtávon érintheti sok egészséges vállalkozás és azok alkalmazottainak gazdasági helyzetét, hanem hosszú távon is tartósan negatív hatással lehet, mivel az összes jövőbeni EGT-befektetést – különösképp azokat, amelyek a fenntartható fejlődésre és a lisszaboni stratégia más céljaira irányulnak – késleltetheti, illetve akár meg is akadályozhatja.

(8)

A jelenlegi pénzügyi helyzetben az EFTA-államok kísértést érezhetnek, hogy egyénileg cselekedjenek és vállalkozásaik megsegítése érdekében támogatási versenybe kezdjenek. A múltbéli tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen egyéni fellépés nem hatékony, és súlyos kárt okozhat a belső piacnak. A támogatás odaítélésénél a jelenlegi konkrét gazdasági helyzet teljes mértékű figyelembevétele mellett nagyon fontos azonos versenyfeltételek biztosítása az európai vállalkozások részére, illetve annak elkerülése, hogy az EFTA-államok támogatási versenybe kezdjenek, mert ez fenntarthatatlan helyzethez vezetne és az EGT egészére káros lenne. A versenypolitika feladata ennek biztosítása.

(9)

Az ebben az iránymutatásban foglalt ideiglenes kiegészítő intézkedéseknek két célja van: az első az, hogy a bankválsághoz kapcsolódó kivételes és átmeneti pénzügyi problémák fényében felszabadítsák a vállalkozások részére történő hitelezést, és ezáltal garantálják a finanszírozási lehetőségek folyamatos elérését. A kkv-k különösen fontos szerepet töltenek be az egész EGT gazdaságában, és pénzügyi helyzetük javítása a nagyvállalatokra is pozitív hatással lesz, ily módon támogatva a gazdasági növekedést és modernizációt hosszabb távon.

(10)

A második cél a vállalkozások arra való ösztönzése, hogy továbbra is fektessenek be a jövőbe, különösen a fenntartható fejlődésen alapuló gazdaság irányába. Valóban drámai következményekkel járna, ha a jelenlegi válság eredményeképp a környezetvédelem területén elért jelentős előrehaladás megtorpanna vagy netán visszafordulna. Ezért a környezetvédelmi projektekbe befektető vállalkozásoknak különleges átmeneti támogatást kell biztosítani (amely többek közt az EGT iparának biztosíthatna technológiai előnyt), így egyesítve a sürgős és szükséges pénzügyi támogatást a hosszú távú haszonnal az EGT számára.

(11)

Ez az iránymutatás először sorra veszi a közpénzekből nyújtott támogatások azon sokrétű lehetőségeit, amelyek már az EFTA-államok rendelkezésére állnak a hatályos állami támogatási szabályok alapján, majd meghatároz olyan kiegészítő állami támogatási intézkedéseket, amelyeket az EFTA-államok átmenetileg nyújthatnak annak érdekében, hogy a finanszírozási lehetőségek elérésével kapcsolatban néhány vállalkozásnál felmerült nehézségeket orvosolják, valamint hogy a környezetvédelmi célokat követő befektetéseket előmozdítsák.

(12)

A Hatóság úgy véli, hogy a javasolt támogatási eszközök a legalkalmasabbak a fenti célkitűzések eléréshez.

(13)

A fellendülési tervet a jelenlegi gazdasági helyzetre válaszul fogadták el. Tekintettel a válság mértékére, a Közösségnek olyan összehangolt megközelítésre van szüksége, amely elég nagy és elég merész a fogyasztók és az üzleti élet bizalmának helyreállításához. Mindez az EFTA-államokra nézve is igaz.

(14)

A fellendülési terv stratégiai célkitűzései a következők:

(15)

E célkitűzések eléréséhez már most is számos olyan eszköz áll az EFTA-államok rendelkezésére, amelyek nem minősülnek állami támogatásnak. Bizonyos vállalkozások például sokkal súlyosabb nehézségeket tapasztalnak a finanszírozási lehetőségek elérése terén, mint mások, ezáltal késik, sőt veszélyben van a növekedésükhöz, valamint a tervezett befektetéseik megvalósításához szükséges finanszírozás is. Ezért az EFTA-államok elfogadhatnak egy sor, a területükön minden vállalkozásra érvényes és következésképp az állami támogatások szabályain kívül eső általános politikai intézkedést, amelyeknek célja a pénzügyi problémák ideiglenes enyhítése rövid- és középtávon. Meg lehet hosszabbítani például a társadalombiztosítási és hasonló terhekre, vagy akár az adókra vonatkozó fizetési határidőket vagy be lehet vezetni alkalmazottakra vonatkozó intézkedéseket. Ha az ehhez hasonló intézkedések minden vállalkozás számára elérhetőek, akkor elvileg nem minősülnek állami támogatásnak.

(16)

Az EFTA-államok a fogyasztóknak közvetlenül is nyújthatnak pénzügyi támogatást, például a régi termékek selejtezésére és/vagy környezetbarát termékek vásárlására. Ha a termék származására való megkülönböztetés nélkül nyújtják a támogatást, ez nem minősül állami támogatásnak.

(17)

Ezenfelül a kkv-k, de ugyanúgy a nagyobb vállalkozások megsegítésére ki lehetne használni az olyan általános közösségi programokat is, mint például az 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (5) létrehozott versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013), illetve a 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (6) létrehozott európai közösségi kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram (2007–2013).

(18)

A Hatóság az elmúlt néhány évben jelentős mértékben korszerűsítette az állami támogatások szabályait annak érdekében, hogy arra ösztönözze az EFTA-államokat, hogy a közpénzekből nyújtott támogatásokat célirányosabban fordítsák a fenntartható beruházásokra, és ezáltal is hozzájáruljanak lisszaboni stratégia megvalósításához. Ennek keretében különös figyelmet kaptak a kkv-k, ami több állami támogatási lehetőség megnyílásával járt együtt. A nemrégiben elfogadott általános csoportmentességi rendelet (7) továbbá jelentős mértékben egyszerűsítette és korszerűsítette az állami támogatások szabályait: minimális adminisztratív teher mellett számos különböző támogatási intézkedési lehetőséget kínál az EFTA-államoknak. A jelenlegi gazdasági helyzetben különösen fontosak a következő, már létező állami támogatási eszközök:

(19)

Az EGT-megállapdáshoz igazított de minimis rendelet (8) kimondja, hogy az EGT-megállapodás értelmében nem minősül állami támogatásnak a bármely hároméves időszakban odaítélt, vállalkozásonként 200 000 EUR-t meg nem haladó támogatási intézkedés. Kimondja a rendelet továbbá azt is, hogy a legfeljebb 1,5 millió EUR összegű garanciák sem haladják meg a de minimis küszöböt, ezért szintén nem minősülnek támogatásnak. Következésképpen az EFTA-államok ezeket a garanciákat a megfelelő támogatástartalom kiszámítása nélkül és az adminisztratív terhek elkerülésével ítélhetik oda.

(20)

Az állami támogatási szabályok egyik legfontosabb eleme a fent említett általános csoportmentességi rendelet, amely néhány fontosabb támogatási intézkedés esetében egyszerűsíti az állami támogatási eljárást, és hozzájárul ahhoz, hogy az állami támogatásokat a kiemelt EGT-célkitűzések megvalósítására fordítsák. A korábban hatályos csoportmentességeket és az új területeket (nagyvállalatok esetében: innováció, környezetvédelem, kutatás-fejlesztés, kkv-k esetében: kockázatitőke-intézkedések) egyetlen eszközben egyesítették. Az általános csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó esetekben az EFTA-államok a Hatóságnak történő előzetes bejelentés nélkül nyújthatnak támogatást. Az eljárás gyorsasága tehát az EFTA-államokon múlik. Az általános csoportmentességi rendelet különösen azért fontos a kkv-knak, mert külön szabályokban rendelkezik a kizárólag kkv-knak szóló beruházási és foglalkoztatási támogatásról. Mindazonáltal a rendelet 26 intézkedése kivétel nélkül a kkv-k rendelkezésére áll, így az EFTA-államok a kkv-k valamennyi fejlődési szakaszán végigkísérhetik azokat: segíthetnek a finanszírozási lehetőségek elérésében, a kutatás-fejlesztés, az innováció, a képzés, a foglalkoztatás, a környezetvédelmi intézkedések stb. területén.

(21)

A környezetvédelem állami támogatásáról szóló új iránymutatás (9) úgy rendelkezik, hogy az EFTA-államok többek között az alábbi állami támogatásokat nyújthatják:

(22)

2007. február 7-én a Hatóság a kutatás-fejlesztéshez és az innovációhoz nyújtott állami támogatásokra vonatkozóan új iránymutatást fogadott el. A dokumentum célirányosan a kkv-knak kidolgozott új rendelkezéseket tartalmaz az innovációval kapcsolatban, és megfelel annak a célkitűzésnek is, hogy a támogatásokat a lisszaboni stratégiában meghatározott irányvonal mentén a munkahelyek és a növekedés megteremtésére fordítsák. Az EFTA-államok többek között a következő célokra nyújthatnak állami támogatást:

(23)

A versenyképesség másik kulcsfontosságú eleme a képzés. Az új készségek kialakítása érdekében a képzésbe eszközölt beruházások fenntartása még növekvő munkanélküliség esetén is különösen fontos. Az új általános csoportmentességi rendelet alapján az EFTA-államok általános és szakképzési támogatást nyújthatnak a vállalkozásoknak, ami a támogatható költségek maximum 80 %-áig terjedhet.

(24)

2008-ban a Hatóság új iránymutatást fogadott el a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásokról, amely meghatározza, hogy mely körülmények között nem minősülnek a kölcsönre nyújtott állami kezességvállalások állami támogatásnak. Az iránymutatás értelmében a kezességvállalások különösen abban az esetben nem minősülnek állami támogatásnak, ha azokat piaci áron nyújtják. Az új iránymutatás tisztázza azokat a körülményeket, amelyek megléte alapján eldönthető, kezességvállalás formájában nyújtott támogatásról van-e szó, valamint – első ízben – külön mentesülési díjakat vezet be a kkv-k számára, lehetővé téve a kkv-k finanszírozásának támogatása érdekében a kezesség könnyebb, de biztonságos igénybevételét.

(25)

A Hatóság 2006. október 25-én új iránymutatást fogadott el a kis- és középvállalkozásokba történő kockázatitőke-befektetések előmozdítását célzó állami támogatásokról. Az iránymutatás az innovatív és gyorsan növekedő kkv-kre irányul, amelyek a lisszaboni stratégia középpontjában állnak. A Hatóság új, megcélzott kkv-nként 1,5 millió EUR értékű mentesülési küszöböt vezetett be, ami 50 %-os növekedést jelent. A Hatóság elfogadja, hogy e határérték alatt az alternatív finanszírozási eszközök rendszerint hiányoznak a pénzügyi piacokról (azaz a piac elégtelenül működik). Ezenkívül az általános csoportmentességi rendelet is rendelkezik a kockázati tőkéhez nyújtott támogatásról.

(26)

A hátrányos helyzetű régiókban az EFTA-államok a 2007–2013 közötti regionális támogatásokra vonatkozó, 2007 januárja óta alkalmazandó iránymutatás értelmében beruházási támogatást nyújthatnak új létesítmények kialakításához, meglévő létesítmények bővítéséhez vagy új termékekkel történő diverzifikációhoz.

(27)

Az iránymutatás ezenkívül új támogatási formát vezet be annak érdekében, hogy a támogatott területeken ösztönözzék a vállalkozásindítást, és támogassák a kisvállalkozások korai fejlődési szakaszát.

(28)

A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló hatályos iránymutatás szerint az EFTA-államok ezenkívül támogatást nyújthatnak az azt igénylő vállalkozásoknak. E célból az EFTA-államok a kkv-knek kidolgozott megmentési és/vagy szerkezetátalakítási támogatási programokat jelenthetnek be.

(29)

Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy a Hatóság az EGT-megállapodással összeegyeztethetőnek nyilváníthatja azt a támogatást, amelyet „egy EFTA-állam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére” nyújtanak. Ez a rendelkezés megegyezik az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontjával, amellyel kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó zavarnak az adott tagállam gazdaságának egészét, és nem csupán valamelyik régióját vagy területének egyes részeit kell érintenie. Ez összhangban van azzal a követelménnyel is, hogy bármely eltérési rendelkezést – mint amilyen az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja – szigorúan kell értelmezni (10).

(30)

A Bizottság határozathozatala következetesen alkalmazza a szigorú értelmezés elvét (11). A Hatóság hasonlóképpen szigorúan értelmezi az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontját (12).

(31)

Ezzel összefüggésben a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi globális válság idején a pénzügyi rendszernek nyújtott sürgősségi támogatáson túlmenő, kivételes szakpolitikai fellépésekre van szükség.

(32)

A válság előbb-utóbb – ha nem is azonos módon és mértékben – valamennyi EFTA-államot érinteni fogja: várhatóan növekedni fog a munkanélküliség, csökken a kereslet, és romlik a költségvetési helyzet.

(33)

A jelenlegi pénzügyi válság súlyossága és az EFTA-államok egész gazdaságára gyakorolt hatása alapján a Hatóság úgy ítéli meg, hogy e nehézségek orvoslásához indokolt az állami támogatások bizonyos kategóriáinak korlátozott idejű alkalmazása, és ezeket a 61. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján az EGT-megállapodással összeegyeztethetőnek lehet nyilvánítani.

(34)

Az EFTA-államoknak tehát alá kell támasztaniuk, hogy a Hatóság felé közölt, e keretszabály hatálya alá tartozó állami támogatási intézkedések szükségesek, megfelelőek és arányosak ahhoz, hogy megszüntessék az EFTA-állam gazdaságának komoly zavarát; az EFTA-államoknak igazolniuk kell továbbá, hogy valamennyi feltétel maradéktalanul teljesül.

(35)

Az EGT-megállapodáshoz igazított de minimis rendelet 2. cikke (13) a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben a támogatással kapcsolatos rendelkezések megfelelnek ezen cikk (2)–(5) bekezdésében megállapított feltételeknek, úgy azokat úgy kell tekinteni, hogy nem teljesítik az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése valamennyi szempontját, és ezért nem tartoznak a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve II. részének 2. cikkében foglalt bejelentési kötelezettség alá.

Bármely három pénzügyi év időszakában bármely vállalkozás részére odaítélt csekély összegű (de minimis) támogatás összege nem haladhatja meg a 200 000 EUR-t. Bármely három pénzügyi év időszakában a közúti szállítás terén működő vállalkozás részére odaítélt csekély összegű (de minimis) támogatás összege nem haladhatja meg a 100 000 EUR-t. E felső határok a csekély összegű (de minimis) támogatás formájától és a kitűzött céltól függetlenül alkalmazandók, valamint tekintet nélkül arra, hogy az EFTA-állam által biztosított támogatást teljesen vagy részben közösségi eredetű forrásokból finanszírozzák. Az időszakot az érintett EFTA-államban a vállalkozás által alkalmazott pénzügyi évekre hivatkozva kell meghatározni.”

(36)

A pénzügyi válság nem csak a strukturálisan gyenge vállalkozásokat érinti, hanem azokat is, amelyek hirtelen hitelszűkével vagy akár hitelhiánnyal találhatják szemben magukat. E vállalkozások pénzügyi helyzetének javítása az egész európai gazdaságra pozitív hatással lesz.

(37)

A jelenlegi gazdasági helyzetben tehát szükséges olyan korlátozott összegű támogatás nyújtásának ideiglenes engedélyezése, amely az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, mivel meghaladja a de minimis rendeletben lefektetett határértéket.

(38)

A Hatóság az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a megállapodással összeegyeztethetőnek tekinti az ilyen állami támogatást, ha a következő kritériumok mindegyike teljesül:

(39)

A kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás célja, hogy az EFTA-államok számára részletesebb útmutatással szolgáljon azokról az elvekről, amelyekre a Hatóság az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkre vonatkozó értelmezését, valamint e cikkeknek az állami kezességvállalásra történő alkalmazását alapozni kívánja. Az iránymutatás meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén nem valósul meg állami támogatás. A kezességvállalás értékeléséhez szükséges összeegyeztethetőségi kritériumokat az iránymutatás nem adja meg.

(40)

Annak érdekében, hogy tovább ösztönözzék a finanszírozási lehetőségekhez jutást, és csökkentsék a bankok jelenleg tapasztalható kockázatkerülését, a kölcsönökre nyújtott kezességvállalás korlátozott ideig történő támogatása megfelelő és célirányos megoldás lehet a cégek finanszírozáshoz juttatására.

(41)

A Hatóság az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a megállapodással összeegyeztethetőnek tekinti az ilyen állami támogatást, amennyiben a következő kritériumok mindegyike teljesül:

(42)

A referencia-kamatlábról és a leszámítolási kamatlábról szóló iránymutatás az egyéves bankközi kínálati kamatláb (IBOR) alapján határozza meg a referencia-kamatláb megállapításának módját, amelyet a vállalkozás hitelképességétől és a felajánlott biztosítékoktól függően 60–1 000 bázisponttal növelnek meg. A Hatóság a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapításának módját a fennálló piaci feltételek függvényében módosíthatja. Amennyiben az EFTA-államok a kölcsön odaítélésekor hatályos iránymutatásban megállapított módszert alkalmazzák a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítására, és teljesítik a szóban forgó iránymutatásban meghatározott feltételeket, a kamat elvileg nem tartalmaz állami támogatást.

(43)

A jelenlegi piaci körülmények között előfordulhat, hogy a vállalkozásoknak nehézséget okoz a finanszírozási lehetőségek megtalálása. Ezért a Hatóság elfogadhatónak tartja, hogy a tagállamok állami vagy magánforrásból kölcsönt nyújtsanak, amennyiben annak kamatlába egyenlő legalább a központi bank napi kamatával, plusz a 2007. január 1. és 2008. június 30. közötti időszakra vonatkozó egyéves átlagos bankközi kamat és a központi bank átlagos napi kamatának különbségével egyenlő díjjal, plusz a referencia-kamatlábról és a leszámítolási kamatlábról szóló hatósági iránymutatásban meghatározott kedvezményezetti kockázati profilnak megfelelő hitelkockázati díjjal.

(44)

Ideiglenesen úgy tekintik, hogy a fenti kamatláb, illetve a referencia-kamatlábról és a leszámítolási kamatlábról szóló iránymutatásban meghatározott referencia-kamatláb különbségeként jelentkező támogatási elem az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető a megállapodással, a következő feltételek teljesülése esetén:

(45)

A Hatóság referencia-kamatlábról és a leszámítolási kamatlábról szóló iránymutatása az egyéves bankközi kínálati kamatláb (IBOR) alapján határozza meg a referencia-kamatláb megállapításának módját, amelyet a vállalkozás hitelképességétől és a felajánlott biztosítékoktól függően 60–1 000 bázisponttal növelnek meg. A Hatóság a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapításának módját a fennálló piaci feltételek függvényében módosíthatja. Amennyiben az EFTA-államok a kölcsön odaítélésekor hatályos iránymutatásban megállapított módszert alkalmazzák a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítására, és teljesítik a szóban forgó iránymutatásban meghatározott feltételeket, a kamat elvileg nem tartalmaz állami támogatást.

(46)

A jelenlegi pénzügyi válság következtében a vállalkozások a környezetbarátabb termékek előállítása tekintetében is nehezebben juthatnak finanszírozási lehetőséghez. A kezességvállalás formájában nyújtott támogatás nem feltétlenül elegendő olyan költséges projektek finanszírozásához, amelyek célja a környezetvédelem erősítése azáltal, hogy a később bevezetésre kerülő normákhoz korábban igazodnak, vagy azokon túllépnek.

(47)

A Hatóság úgy ítéli meg, hogy a környezetvédelmi célkitűzések megvalósítása a pénzügyi válság idején is prioritásnak kell maradnia. A környezetbarátabb – köztük energiahatékony – termékek előállítása közös EGT-érdek, és e célkitűzés megvalósulását még a pénzügyi válság sem hátráltathatja.

(48)

Ezért a „zöld” termékek előállítását támogatott kölcsönök formájában nyújtott további intézkedésekkel lehetne ösztönözni. Ugyanakkor, mivel a támogatott kölcsönök súlyosan torzíthatják a versenyt, alkalmazásukat szigorúan korlátozni kell bizonyos helyzetekre és célzott beruházásokra.

(49)

A Hatóság úgy ítéli meg, hogy korlátozott időre az EFTA-államoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kamatlábcsökkentés formájában támogatást nyújtsanak.

(50)

A Hatóság a beruházási kölcsönre nyújtott kamattámogatást abban az esetben tekinti az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek, ha az megfelel a következő feltételeknek:

(51)

A kis- és középvállalkozásokba történő kockázatitőke-befektetések előmozdítását célzó állami támogatásokról szóló iránymutatás meghatározza, hogy az EGT-megállapodás 61. cikkének (3) bekezdésével összhangban mely feltételek teljesülésekor tekinthető az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek a kockázatitőke-befektetéseket előmozdító állami támogatás.

(52)

Az állami támogatásról és kockázati tőkéről szóló iránymutatásnak a kis- és középvállalkozásokra történő alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az EGT-ben a kockázati tőke szempontjából általában megfelelően működik a piac. A Hatóság azonban elfogadja, hogy a kockázatitőke-kínálat és -kereslet tökéletlen párosításából adódóan a vállalkozások egyes fejlődési szakaszaiban tett befektetések bizonyos fajtái hiányoznak a piacról, ezt pedig sajáttőkehiánynak nevezhetjük.

(53)

Az említett iránymutatás 4.3. pontja kimondja, hogy a megcélzott kkv-nként egy-egy 12 hónapos időszak során 1,5 millió EUR-t meg nem haladó finanszírozási összegek esetében bizonyos körülmények között feltételezik, hogy a piac nem megfelelően működik, ezért nincs szükség arra, hogy az EFTA-államok ezt demonstrálják.

(54)

Az említett iránymutatás 5.1. pontjának a) alpontja a következőképpen rendelkezik: „[a] Hatóság tudatában van a kockázatitőke-piac állandó hullámzásának, és az idővel bekövetkező sajáttőkehiánynak, valamint annak, hogy a vállalkozások – méretük, üzleti fejlődési életszakaszuk és gazdasági ágazatuk függvényében – különböző mértékig vannak kitéve a piaci hiányosságok hatásainak. A Hatóság ezért kész megfontolni, hogy az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek minősítse az évenkénti és vállalkozásonkénti 1,5 millió EUR küszöböt meghaladó befektetési részösszegeket nyújtó kockázatitőke-befektetéssel kapcsolatos intézkedéseket – feltéve, hogy bemutatják a piac nem megfelelő működésének szükséges bizonyítékait.”

(55)

A pénzügyi piaci zavar a rendelkezésre álló kockázatitőke-keret szűkülése miatt kedvezőtlenül hatott a korai növekedési szakaszban lévő kkv-k kockázatitőke-piacára. Mivel a kockázati tőke jelenleg fokozottan kockázatos befektetésként él a köztudatban, és az esetlegesen alacsonyabb hozamelvárások is bizonytalanságot teremtenek, a befektetők inkább az olyan biztosabb eszközök felé fordulnak, amelyek kockázatait a kockázatitőke-befektetésekénél könnyebb felmérni. A kockázatitőke-befektetések ezenkívül nem is mobilizálhatók, ami a befektetők szemében további visszatartó tényezőnek bizonyult. Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi piaci körülmények között a korlátozott likviditás csak növeli a kkv-kat sújtó sajáttőkehiányt. Ezért a Hatóság úgy véli, helyes ideiglenesen felemelni a kockázatitőke-beruházásokra vonatkozó mentesülési küszöböket annak érdekében, hogy orvosolják a megnövekedett sajáttőkehiányt, és a nem támogatott térségekben működő kkv-kat megcélzó intézkedések esetében is ideiglenesen 30 %-ra csökkenteni a magánbefektetők minimális részvételét.

(56)

Ennek megfelelően az EGT-megállapodás 61. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a kis- és középvállalkozásokba történő kockázatitőke-befektetések előmozdítását célzó állami támogatásokról szóló iránymutatásban szereplő bizonyos korlátok átmenetileg, 2010. december 31-ig a következőképpen kerülnek kiigazításra:

(57)

A támogatás ezen iránymutatás szerint megállapított felső értékhatárait attól függetlenül kell alkalmazni, hogy a támogatott projektnek nyújtott támogatást teljes mértékben állami forrásokból finanszírozzák, vagy részben a Közösség finanszírozza.

(58)

Az ezen iránymutatásban meghatározott ideiglenes támogatási intézkedések ugyanazon támogatható költség tekintetében nem halmozhatók a de minimis rendelet hatálya alá tartozó támogatással. Amennyiben a vállalkozás ezen ideiglenes keretszabály hatálybalépése előtt de minimis támogatásban részesült, az iránymutatás 4.2. pontja szerinti intézkedések keretében odaítélt támogatás és a de minimis támogatás összege 2008. január 1. és 2010. december 31. között nem haladhatja meg az 500 000 EUR-t. A 4.3., 4.4., 4.5. és 4.6. pont alapján ugyanezen célra korábban odaítélt, összeegyeztethető támogatás összegét csökkenteni kell a 2008. január 1. után odaítélt de minimis támogatással.

(59)

Az ideiglenes támogatási intézkedések halmozhatók viszont más összeegyeztethető támogatással vagy más formában nyújtott közösségi finanszírozással, amennyiben betartják a vonatkozó iránymutatásban vagy a csoportmentességi rendeletben feltüntetett maximális támogatási intenzitást.

(60)

A rövid lejáratú exporthitel-biztosításról szóló iránymutatás úgy rendelkezik, hogy a piacképes kockázatok nem fedezhetők az EFTA-államok által támogatott exporthitel-biztosítással. A piacképes kockázatok az említett iránymutatás mellékletében felsorolt országokban székhellyel rendelkező állami és nem állami adósokhoz kapcsolódó olyan kereskedelmi és politikai kockázatok, amelyek kockázati időszaka legfeljebb két év. Az uniós tagállamokban, az EFTA-államokban és további hat OECD-tagállamban székhellyel rendelkező adósokhoz kapcsolódó kockázatokat piacképesnek tekintjük.

(61)

A Hatóság úgy véli, hogy a jelenlegi pénzügyi válságból következően nem minden EFTA-államban áll fenn biztosítási és viszontbiztosítási kapacitáshiány, de nem zárható ki, hogy bizonyos országokban időlegesen nincs fedezet a piacképes kockázatokra.

(62)

A fent említett iránymutatás 4. pontjának (9)–(13) bekezdése szerint:

„[i]lyen körülmények között ezeket az időlegesen nem piacképes kockázatokat biztosíthatja valamely állami vagy államilag támogatott exporthitel-biztosító az állam számlájára vagy kezességvállalása mellett. A biztosítónak, amennyire csak lehetséges, az ilyen kockázatokra vonatkozó díjait a magántulajdonú exporthitel-biztosítók által a szóban forgó kockázattípus esetén felszámított díjhoz kell igazítania.

Ha valamely EFTA-állam a mentesítési záradékkal kíván élni, tervezett döntését haladéktalanul be kell jelentenie az EFTA Felügyeleti Hatóságnak. A bejelentésnek olyan piaci jelentést kell tartalmaznia, amely kimutatja, hogy a magánbiztosítási piacon nem áll rendelkezésre fedezet a kockázatra, és ezt két nagy, közismert, magántulajdonú nemzetközi exporthitel-biztosító, illetve egy hazai hitelbiztosító támasztja alá, ily módon indokolva a mentesítési záradék alkalmazását. A másik lehetőség, hogy a magánbiztosítási piacon az adott kockázatra vonatkozó fedezet hiányát a Hatóság által megbízhatónak és pártatlannak ítélt, független szakértő által készített piaci jelentéssel támasztják alá. A bejelentésnek ezen túlmenően tartalmaznia kell azoknak a feltételeknek a leírását, amelyeket az állami vagy államilag támogatott exporthitel-biztosító alkalmazni kíván az ilyen kockázatok tekintetében.

A bejelentés átvételétől számított két hónapon belül a Hatóság megvizsgálja, hogy a mentesítési záradék alkalmazása megfelel-e a fent említett feltételeknek és összeegyeztethető-e az EGT-megállapodással.

Ha a Hatóság arra az álláspontra jut, hogy a mentesítési záradék alkalmazásának feltételei teljesültek, az összeegyeztethetőséget kimondó határozata a határozat keltétől számított két évre korlátozódik, feltéve, hogy ebben az időszakban a mentesítési záradék alkalmazását indokoló piaci feltételek nem változnak meg.

Ezen túlmenően a Hatóság, a többi EFTA-állammal konzultálva, felülvizsgálhatja a mentesítési záradék alkalmazásának feltételeit; továbbá dönthet annak megszüntetése vagy más, megfelelő rendszerrel való helyettesítése mellett.”

(63)

Ezek a nagyvállalatokra és kkv-kra egyaránt alkalmazandó rendelkezések a jelenlegi gazdasági helyzetben megfelelő eszközök, amennyiben az EFTA-államok úgy vélik, hogy bizonyos piacképes hitelkockázatok és/vagy a kockázatvédelem bizonyos vevői esetén a magánbiztosítási piacon nem áll rendelkezésre megfelelő fedezet.

(64)

Az EFTA-államokkal kapcsolatos eljárások felgyorsítása érdekében a Hatóság engedélyezi, hogy 2010. december 31-ig az EFTA-államok a piac hiányát a magánbiztosítási piacon az adott kockázatra vonatkozó fedezet hiányát igazoló megfelelő bizonyítékkal bizonyíthassák. A Hatóság mindenképpen indokoltnak tekinti a mentesítési záradék alkalmazását a következő esetekben:

(65)

A Hatóság az érintett EFTA-államokkal szorosan együttműködve biztosítja, hogy a mentesítési záradék alkalmazása tekintetében gyors határozathozatalra kerüljön sor.

(66)

Az ezen iránymutatásban említett állami támogatásokat be kell jelenteni a Hatóságnak. Az ezen iránymutatásban ismertetett érdemi intézkedéseken kívül a Hatóság elkötelezett aziránt, hogy biztosítsa a jelenlegi válságot orvosló, ezen iránymutatással összhangban álló támogatási intézkedések gyors engedélyezését is, feltéve, hogy az érintett EFTA-államok szoros együttműködést és teljes körű felvilágosítást biztosítanak.

(67)

E kötelezettségvállalás kiegészíti majd azt a megkezdett folyamatot, amelynek keretében a Bizottság jelenleg számos javításon dolgozik az állami támogatásokkal kapcsolatos általános eljárásainak tekintetében; ezek lehetővé teszik majd a tagállamokkal való szoros együttműködésben történő, gyorsabb és hatékonyabb határozathozatalt. Az általános egyszerűsítési csomagnak tartalmaznia kell a Bizottság és a tagállamok arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy az állami támogatási vizsgálat minden egyes lépésére ésszerűsített és kiszámítható eljárásokat alkalmaznak. A csomag lehetővé teszi továbbá a legegyértelműbb ügyek gyorsított jóváhagyását.

(68)

A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve II. részének 27. cikkében említett végrehajtási rendelkezésekről szóló 2004. július 14-i 195/04/COL határozat, amely megállapítja a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikke alkalmazásának részletes szabályait, előírja az EFTA-államok számára, hogy évente jelentést nyújtsanak be a Hatósághoz.

(69)

Az EFTA-államoknak 2009. július 31-ig be kell nyújtaniuk a Hatóságnak a jelen iránymutatás alapján életbe léptetett programok listáját.

(70)

Az EFTA-államoknak biztosítaniuk kell, hogy az iránymutatásban meghatározott támogatásokra vonatkozó részletes nyilvántartásokat megőrzik. A nyilvántartásokat, amelyek a feltételek betartásának megállapításához szükséges valamennyi információt tartalmazzák, 10 évig kell megőrizni, és kérésre be kell mutatni a Hatóságnak. Az EFTA-államoknak különösen be kell szerezniük az arra vonatkozó információkat, hogy a 4.2., a 4.3., a 4.4. és a 4.5. pontban meghatározott intézkedések esetében a támogatások kedvezményezettjei 2008. július 1-jén nem voltak nehéz helyzetben lévő vállalkozások.

(71)

Ezenkívül az EFTA-államoknak 2009. október 31-ig jelentést kell benyújtaniuk a Hatóság részére az ezen iránymutatás alapján hozott intézkedésekről. A jelentésnek tartalmaznia kell különösen azokat az elemeket, amelyek alátámasztják, hogy a Hatóságnak 2009. december 31. után is fenn kell tartania az ezen iránymutatásban foglalt intézkedéseket, valamint részletes információkat kell közölnie a támogatott kölcsönök környezetvédelmi előnyeiről. Ezeket az információkat az EFTA-államoknak – mindaddig, amíg a jelen iránymutatást alkalmazni kell – minden év október 31-éig el kell küldeniük a következő évre vonatkozóan.

(72)

A Hatóság a támogatásnyújtást illetően további információkat kérhet annak ellenőrzésére, hogy betartották-e a támogatási intézkedést jóváhagyó hatósági határozat feltételeit.

(73)

A hatóság ezt az iránymutatást az elfogadás napjától alkalmazza. Az iránymutatás létét a banki válsághoz kapcsolódó, jelenlegi kivételes és átmeneti finanszírozási problémák indokolják; az iránymutatás 2010. december 31-től nem alkalmazható. Az EFTA-államokkal való tanácskozás után a Hatóság e határnap előtt – fontos versenypolitikai vagy gazdasági megfontolásokra hivatkozva – felülvizsgálhatja az iránymutatást. Amennyiben ez segítséget jelenthet, a Hatóság gondoskodhat bizonyos kérdésekkel kapcsolatos álláspontjának további tisztázásáról.

(74)

A Hatóság az ebben az iránymutatásban foglalt rendelkezéseket alkalmazza minden olyan, bejelentett kockázatitőke-befektetéssel kapcsolatos intézkedésnél, amelyről az iránymutatás elfogadását követően döntést kell hoznia, akkor is, ha az intézkedést ezen iránymutatás elfogadása előtt jelentették be.

(75)

A jogellenes állami támogatás értékelésénél alkalmazható szabályokról szóló iránymutatással összhangban a Hatóság a következőket alkalmazza a be nem jelentett állami támogatások esetén:

(76)

A Hatóság az érintett EFTA-államokkal szorosan együttműködve biztosítja, hogy az e dokumentumban említett intézkedések hiánytalan bejelentését követően gyors határozathozatalra kerüljön sor. Az EFTA-államoknak tájékoztatniuk kell a Hatóságot szándékaikról, és a lehető leghamarabb és legátfogóbban be kell jelenteniük az ilyen intézkedések hozatalára irányuló terveiket.

(77)

A Hatóság emlékeztet arra, hogy az eljárások bármilyen javítása teljes mértékben az érthető és hiánytalan bejelentések benyújtásától függ.