2.a)

Úgy kell-e értelmezni a GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy annak megállapítása, hogy egy csomagküldő kereskedőnek a potenciális vevő nemfizetési valószínűségére vonatkozó, az első kérdésben leírthoz hasonló automatizált értékelésen alapuló döntéshozatala „szükséges”-e a vevő és a csomagküldő kereskedő közötti szerződés megkötése érdekében, attól függ, hogy közvetlen tárgyi összefüggés álljon fenn a vevővel kötendő szerződés célja és a vevő nemfizetési valószínűségére vonatkozó értékelés között?

2.b)

A GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti szükségesség megállapítása érdekében a gyűjtött adatkategóriáknak objektíven alkalmasnak kell-e lenniük akár külön-külön, akár együttesen a nemfizetési valószínűség értékelésére?

Állítania és bizonyítania kell-e a csomagküldő kereskedőnek vagy a vevőnek, hogy mely adatkategóriákat gyűjtötték kifejezetten a nemfizetési valószínűség értékelése céljából, és hogy ezek az adatkategóriák – akár külön-külön, akár együttesen – objektíven alkalmasak a nemfizetési valószínűség értékelésére?

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén:

3.a)

Úgy kell-e értelmezni a GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy az a kérdés, hogy a csomagküldő kereskedőnek az első kérdésben leírtakhoz hasonló döntéshozatala szükséges-e a szerződés megkötéséhez, attól függ, hogy a megjelölt fizetési mód jóváhagyására vagy elutasítására vonatkozó automatizált döntéshozatal észszerű erőfeszítéssel emberi beavatkozással is elvégezhető-e? Milyen jelentősége van e tekintetben a csomagküldő kereskedőhöz beérkező megrendelések számának és a vevőknek az online rendelési folyamat során jellemző azon elvárásának, hogy azonnal értesüljenek arról, hogy az általuk kívánt fizetési módot elfogadja-e a csomagküldő kereskedő vagy sem?