This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62023CN0019
Case C-19/23: Action brought on 18 January 2023 — Kingdom of Denmark v European Parliament and Council of the European Union
C-19/23. sz. ügy: 2023. január 18-án benyújtott kereset – Dán Királyság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa
C-19/23. sz. ügy: 2023. január 18-án benyújtott kereset – Dán Királyság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa
HL C 104., 2023.3.20, p. 17–18
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
|
2023.3.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 104/17 |
2023. január 18-án benyújtott kereset – Dán Királyság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa
(C-19/23. sz. ügy)
(2023/C 104/22)
Az eljárás nyelve: dán
Felek
Felperes: Dán Királyság (képviselők: C. Maertens, M.P. Brøchner Jespersen és J. Farver Kronborg meghatalmazottak)
Alperesek: Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa
Kereseti kérelmek
A felperes elsődlegesen azt kéri, hogy a Bíróság:
|
— |
semmisítse meg az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló, 2022. október 19-i (EU) 2022/2041 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (1); |
|
— |
az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére. |
Másodlagosan a felperes azt kéri, hogy a Bíróság:
|
— |
semmisítse meg az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló, 2022. október 19-i (EU) 2022/2041 európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének d) pontját; |
|
— |
semmisítse meg az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló, 2022. október 19-i (EU) 2022/2041 európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Elsődleges kérelmének alátámasztásául a felperes elsőként arra hivatkozik, hogy a megtámadott irányelv elfogadásával az alperesek megsértették a hatáskör-átruházás elvét és az EUMSZ 153. cikk (5) bekezdését. A megtámadott irányelv közvetlenül beavatkozik a tagállami díjazások szintjének meghatározásába és érinti az egyesülési jogot, amelyek az EUMSZ 153. cikk (5) bekezdése értelmében ki vannak zárva az EU jogalkotási hatásköre alól.
Elsődleges kereseti kérelmének alátámasztásául a felperes másodszor előadja, hogy a megtámadott irányelvet nem lehetett érvényesen elfogadni az EUMSZ 153. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján. Mégpedig azért, mert az irányelv az EUMSZ 153. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és az EUMSZ 153. cikk (1) bekezdésének f) pontjában foglalt célra is irányul. Az utóbbi cél nem kiegészítő jellegű az előbbihez képest, és eltérő döntéshozatali eljárás alkalmazását feltételezi ahhoz képest, amelyet a megtámadott irányelv elfogadása során követtek (lásd az EUMSZ 153. cikk (2) bekezdését). A két döntéshozatali eljárás nem kompatibilis egymással, mivel az EUMSZ 153. cikk (1) bekezdésének f) pontja alapján hozott aktusokról – a 153. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján hozott aktusokkal ellentétben –egyhangúlag kell határozni (lásd az EUMSZ 153. cikk (2) bekezdését).
Másodlagos kereseti kérelmének alátámasztásául a felperes azt állítja, hogy az alperesek a megtámadott irányelv 4. cikke (1) bekezdése d) pontjának és 4. cikke (2) bekezdésének elfogadásával megsértették a hatáskör-átruházás elvét és az EUMSZ 153. cikk (5) bekezdését. E rendelkezések közvetlenül beavatkoznak a tagállami díjazások szintjének meghatározásába és érintik az egyesülési jogot, amelyek az EUMSZ 153. cikk (5) bekezdése értelmében ki vannak zárva az EU jogalkotási hatásköre alól.