—

semmisítse meg az (EU) 2022/1273 tanácsi rendeletet (1) a 269/2014/EU rendelet (2) 9. cikkének (2) bekezdését módosító, és a felperesekre háruló bejelentési kötelezettséget teremtő részében;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a Tanács korlátozó intézkedések terén fennálló hatáskörének túllépésére alapított jogalap. A felperesek szerint a bejelentési kötelezettség nem minősül a 2014/145/KKBP határozat (3) érvényre juttatásához szükséges intézkedésnek, ezért e rendelkezés sérti a tagállamoknak a korlátozó intézkedések végrehajtása terén fennálló hatáskörét. Ezenkívül a Tanács nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy egy korlátozó intézkedésnek nem minősülő bejelentési kötelezettséget teremtsen és határozzon meg, sem pedig arra, hogy e jogsértés esetére kilátásba helyezett szankciókat harmonizálja.

2.

A második, hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalap, amennyiben a szigorú határidőn belüli bejelentési kötelezettséget, valamint a tagállamokra háruló azon kötelezettséget, hogy e kötelezettség be nem tartását szankciókkal – többek között elkobzással – sújtsák, kizárólag vagy legalábbis döntően a kitűzött céltól eltérő cél elérése érdekében fogadták el.

3.

A harmadik, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap, mivel a bejelentési kötelezettség nem volt szükséges, és mivel a bejelentési kötelezettség be nem tartásához fűzött következmények ennél fogva aránytalanok a rendelet által kitűzött célokhoz képest.

4.

A negyedik, a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalap, amennyiben a megtámadott rendelet 1. cikkének 4. pontja nem egyértelmű, és nem is pontos, így az alkalmazása nem előrelátható.