–

a bolgár kormány képviseletében T. Mitova, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Azéma, J. Hottiaux és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 337., 9. o.; helyesbítések: HL 2017. L 167., 58. o.; HL 2019. L 19., 20. o.) 12. cikke (1) bekezdésének, a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.) 40. cikkének és 46. cikke (40) bekezdésének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 19. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelem előterjesztésére az SN és LN, valamint a zamestnik‑predsedatel na Darzhavna agentsia za bezhantsite (a nemzeti menekültügyi hivatal igazgatóhelyettese, Bulgária) közötti jogvita keretében került sor, melynek tárgya az SN és LN által menekült jogállás vagy annak hiányában kiegészítő védelem iránt benyújtott kérelem e hivatal általi elutasítása.

3

A menekültek helyzetére vonatkozó, Genfben, 1951. július 28‑án aláírt egyezmény (Recueil des traités des Nations unies [1954], 189. kötet, 150. o., 2545. sz.; kihirdette: az 1989. évi 15. tvr.) 1954. április 22‑én lépett hatályba. Ezen egyezményt kiegészítette és módosította a menekültek helyzetére vonatkozó, 1967. január 31‑i New York‑i jegyzőkönyv (kihirdette: az 1989. évi 15. törvényerejű rendelet), amely 1967. október 4‑én lépett hatályba (a továbbiakban: Genfi Egyezmény).

4

A Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja kimondja:

„Az Egyezmény nem alkalmazható azokra a személyekre, akik jelenleg nem az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosától [UNHCR], hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervétől vagy ügynökségétől kapnak védelmet vagy támogatást.

Ha ez a védelem vagy támogatás bármely okból anélkül szűnt meg, hogy e személyek helyzetét az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének megfelelő határozataival összhangban véglegesen rendezték volna, e személyeket ipso‑facto megilletik az Egyezmény által biztosított előnyök.”

5

Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének a palesztin menekültek támogatásáról szóló, 1949. december 8‑i 302. (IV) sz. határozata létrehozta az ENSZ Közel‑keleti Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala (UNRWA) (United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East) nevű szervet.

6

Az UNRWA működési területe öt szektort foglal magában, mégpedig a Gázai övezetet, Ciszjordániát, Jordániát, Libanont és Szíriát.

7

Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének a palesztin menekültek támogatásáról szóló 2019. december 13‑i 74/83. sz. határozata értelmében:

„A Közgyűlés,

[…]

Üdvözölve az [UNRWA] nélkülözhetetlen szerepét, amely több mint 65 évvel ezelőtti létrehozása óta oktatási, egészségügyi, segélyezési és szociális szolgáltatásokkal enyhíti a palesztin menekültek súlyos helyzetét, és tevékenysége emellett kiterjed olyan területekre is, mint az infrastruktúra és a tábori körülmények javítása, a mikrofinanszírozás és a sürgősségi segélyezés,

[…]

Figyelembe véve továbbá az általános biztos 2019. május 31‑i, a főtitkár jelentésének 57. cikke alkalmazásában benyújtott jelentését, és kinyilvánítva aggodalmát [az UNRWA‑t] sújtó súlyos pénzügyi válság felett, amely erősen veszélyezteti az [UNRWA] lehetőségét a palesztin menekülteknek nyújtandó kulcsfontosságú programoknak valamennyi működési területen való biztosítására,

[…]

Kijelentve, hogy erősen aggódik az elfoglalt területeken élő palesztin menekültek különösen nehéz helyzete miatt, különösen ami biztonságukat, jóllétüket és életszínvonalukat illeti társadalmi‑gazdasági szempontból,

Hangot adva erőteljes aggodalmának különösen a Gázai övezetben élő palesztin menekültek súlyos humanitárius helyzete és társadalmi‑gazdasági körülményei miatt, és hangsúlyozva a sürgősségi és humanitárius segítségnyújtás, valamint a sürgős újjáépítési erőfeszítések fontosságát,

[…]

1. Sajnálattal veszi tudomásul, hogy sem a menekülteknek [az ENSZ Közgyűlésének a kérdés végleges rendezésének és a palesztin menekültek otthonukba való visszatérésének elveiről szóló, 1948. december 11‑i 194. számú (III.) határozat] 11. pontjában előírt hazatérésére, sem káruk megtérítésére nem került még sor, valamint hogy emiatt a palesztin menekültek helyzete még mindig komoly aggodalomra ad okot, és e menekültek továbbra is segítségre szorulnak az alapvető egészségügyi és oktatási szükségleteik, valamint megélhetési forrásaik biztosítása érdekében;

[…]

3. Megerősíti [az UNRWA] munkája folytatásának szükségességét, továbbá az akadály nélkül végzendő műveleteinek, valamint a palesztin menekültek jóllétéért, illetve emberi fejlődéséért és a térség stabilitásáért nyújtott szolgálatainak jelentőségét, a palesztin menekültek kérdése méltányos rendezéséig;

4. Felszólítja az összes támogatót, hogy fokozzák [az UNRWA] várható szükségleteinek kielégítése érdekében tett erőfeszítéseiket, beleértve a régióban zajló konfliktusokból és instabilitásból, valamint a súlyos társadalmi‑gazdasági és humanitárius helyzetből, különösen a megszállt palesztin területeken, valamint a Gázai övezetre vonatkozó legutóbbi sürgősségi, helyreállítási és újjáépítési felhívásokban és tervekben, valamint a Szíriai Arab Köztársaságba és a régió más országaiba menekült személyek helyzetének kezelésére irányuló regionális tervekben említett szükségletekből eredő megnövekedett kiadásokat és szükségleteket;

[…]

7. Úgy határoz, hogy [az ENSZ Közgyűlésének a kérdés végleges rendezésének és a palesztin menekültek otthonukba való visszatérésének elveiről szóló, 1948. december 11‑i 194. számú (III.) határozata] 11. pontjának sérelme nélkül 2023. június 30‑ig meghosszabbítja [az UNRWA] megbízatását.”

8

Az ENSZ Közgyűlése a palesztin menekültek támogatásáról szóló, 2022. december 12‑i 77/123 határozatával 2026. június 30‑ig meghosszabbította az UNRWA megbízását.

9

A számára előírt feladatra tekintettel az UNRWA‑t az Egyesült Nemzeteknek a Menekültügyi Főbiztosságtól eltérő, olyan szervének kell tekinteni, amely a Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja értelmében védelmet vagy támogatást nyújt.

10

A 2011/95 irányelv (18) preambulumbekezdése kimondja:

„Ezen irányelv végrehajtása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük »a gyermek mindenek felett álló érdekét«, összhangban az Egyesült Nemzetek 1989. évi, a gyermek jogairól szóló egyezményével. A mindenek felett álló érdekének vizsgálatakor a tagállamoknak megfelelően tekintetbe kell venniük különösen a család egységének elvét, a kiskorú jólétét és szociális fejlődését, a személyi biztonságát érintő megfontolásokat, valamint a kiskorú véleményét életkorának és érettségi fokának megfelelően.”

11

Ugyanezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások alkalmazandók:

[…]

[…]”

12

Az említett irányelvnek „A tények és körülmények értékelése” című 4. cikke előírja:

„(1)   A tagállamok a kérelmező kötelezettségének tekinthetik, hogy a lehető leggyorsabban bemutasson a nemzetközi védelem iránti kérelem megalapozásához szükséges valamennyi bizonyítékot. A kérelem szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékok értékelését – a kérelmező közreműködésével – a tagállam végzi.

(2)   Az (1) bekezdésben említett bizonyítékok közé tartoznak a kérelmező által az alábbiak tekintetében szolgáltatott információk, valamint ezek alátámasztására a kérelmező birtokában lévő dokumentumok: a kérelmező életkora, háttere – ideértve az érintett hozzátartozókét is –, személyazonossága, állampolgársága(i), korábbi tartózkodási helye(i), illetve a korábbi tartózkodási helye(i) szerinti ország(ok), menedékjog iránt korábban benyújtott kérelmei, utazásának útvonala, úti okmányai, továbbá nemzetközi védelem iránti kérelmének indokai.

(3)   A nemzetközi védelem iránti kérelem értékelése egyedi alapon, a következők figyelembevételével történik:

[…]”

13

Ugyanezen irányelv „Kizáró okok” című 12. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy nem ismerhető el menekültként, amennyiben az érintett személy(t):

(2)   A harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy nem ismerhető el menekültként, amennyiben nyomós okkal feltételezhető, hogy az érintett személy:

(3)   A (2) bekezdés rendelkezéseit az abban említett bűncselekmények vagy cselekmények felbujtóira, illetve az azok elkövetésében bármilyen módon részt vevő személyekre is alkalmazni kell.”

14

A 2011/95 irányelvnek a „Súlyos sérelem” című 15. cikke kimondja:

„Az alábbiak minősülnek súlyos sérelemnek:

15

Ezen irányelv „Általános rendelkezések” címet viselő 20. cikke a (3) bekezdésében előírja:

„A tagállamok e fejezet rendelkezéseinek végrehajtása során figyelembe veszik a veszélyeztetett csoporthoz tartozó személyek, mint például kiskorúak, kísérő nélküli kiskorúak, fogyatékkal élő személyek, időskorúak, várandós nők, kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülők, az emberkereskedelem áldozatai, a mentális zavarokkal küzdő személyek, valamint a kínzás, nemi erőszak vagy a pszichikai, fizikai, illetve szexuális erőszak más súlyos formái áldozatainak sajátos helyzetét.”

16

Ezen irányelv „Visszaküldés elleni védelem” címet viselő 21. cikkének (1) bekezdése a következőt mondja ki:

„A tagállamok nemzetközi jogi kötelezettségeiknek megfelelően tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét.”

17

A 2013/32 irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]

18

Az említett irányelv „Alapelvek és garanciák” című II. fejezete tartalmazza az irányelv 6–30. cikkét. Ezen irányelv „A kérelmek megvizsgálásának követelményei” című 10. cikkében szereplő (3) bekezdés a következőképpen fogalmaz:

„A tagállamok biztosítják, hogy az eljáró hatóság a nemzetközi védelem iránti kérelmekről megfelelő vizsgálat után hozzon határozatot. E célból a tagállamok biztosítják, hogy:

[…]”

19

Az említett irányelv „Elfogadhatatlan kérelmek” című 33. cikkének (2) bekezdése kimondja:

„A tagállamok e cikk értelmében csak akkor minősíthetik elfogadhatatlannak a nemzetközi védelem iránti kérelmet, ha:

[…]

20

Ezen irányelvnek az „Ismételt kérelem” című 40. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ha egy tagállamban egy személy nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, és ezt követően ugyanabban a tagállamban további előterjesztéseket vagy ismételt kérelmet nyújt be, a tagállam ezeket a további előterjesztéseket vagy az ismételt kérelem elemeit a korábbi kérelem elbírálásának vagy a felülvizsgálat, illetve fellebbezés alatt álló határozat elbírálásának keretei között bírálja el, amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóságok e keretek között számításba vehetik és mérlegelhetik a további előterjesztések vagy ismételt kérelem valamennyi elemét.

(2)   A nemzetközi védelem iránti kérelemnek a 33. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján történő elfogadhatóságát megállapító határozat meghozatal céljából az ismételt nemzetközi védelem iránti kérelmet mindenekelőtt előzetes elfogadhatósági vizsgálatnak kell alávetni a tekintetben, hogy felmerültek‑e, vagy a kérelmező előadott‑e olyan, a vizsgálattal kapcsolatos új körülményeket vagy tényeket, amelyek alapján a kérelmező a [2011/95] irányelv értelmében nemzetközi védelemre jogosultnak minősül.

(3)   Amennyiben a (2) bekezdésben említett előzetes elfogadhatósági vizsgálat megállapítja, hogy olyan új körülmények vagy tények merültek fel, vagy a kérelmező olyan új körülményeket vagy tényeket adott elő, amelyek jelentősen növelik annak valószínűségét, hogy a [2011/95] irányelv értelmében a kérelmező nemzetközi védelemre jogosult személynek minősül, a kérelmet a II. fejezettel összhangban tovább kell vizsgálni. A tagállamok az ismételt kérelem további vizsgálatának más okait is meghatározhatják.

[…]”

21

Ezen irányelv „A hatékony jogorvoslathoz való jog” című 46. cikkének (3) bekezdése kimondja:

Az (1) bekezdésnek való megfelelés érdekében a tagállamok biztosítják, hogy a hatékony jogorvoslat mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű és ex nunc megvizsgálását tartalmazza – ideértve adott esetben a nemzetközi védelem iránti igényeknek a 2011/95/EU irányelv szerinti vizsgálatát is –, legalább az elsőfokú bíróság előtti fellebbezési [helyesen: jogorvoslati] eljárásokban.”

22

SN és kiskorú gyermeke, LN, akik mindketten palesztin származású hontalanok, 2018 júliusában elhagyták Gáza városát és először 45 napig Egyiptomban, majd 7 hónapig Törökországban tartózkodtak, ezt követően Görögországon keresztül jogellenesen Bulgáriába utaztak, KN kíséretében, aki SN férje és LN édesapja.

23

2019. március 22‑én SN és LN nemzetközi védelem iránti első kérelmet nyújtott be a bolgár hatóságokhoz. E kérelmet a Gázai övezet bizonytalan helyzetére, a tisztességes életkörülmények hiányára és a szinte állandó háborús helyzetre alapozta, amely vagy az Izraelből érkező tüzérségi tűz, vagy a Fatah és a Hamász közötti konfliktusok miatt áll fenn. A kérelemben az is szerepelt, hogy KN életét veszélyeztette munkahelyének folyamatos bombázása, hogy SN nem tudta elképzelni, hogy ilyen környezetben további gyermekeknek adjon életet, és hogy a Hamász rendőrőrs közelében lévő otthonát Izraelből érkező rendszeres rakétacsapás fenyegette.

24

Ebben az első kérelemben SN és LN nem jelezte, hogy az UNRWA‑nál regisztrálták volna magukat.

25

2019. július 5‑i határozatával a Darzhavna agentsia za bezhantsite (nemzeti menekültügyi hivatal, Bulgária; a továbbiakban: DAB) elnöke elutasította ezt a kérelmet, egyrészt azzal az indokkal, hogy SN és LN nem azért kényszerült elhagyni a Gázai övezetet, mert ténylegesen kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód, halálbüntetés, kivégzés vagy egyéb súlyos veszély fenyegette volna őket, és a Gázai övezetbe való visszatérésük esetén sem volnának ilyen veszélynek kitéve, másrészt, hogy a Gázai övezetben fennálló helyzet nem hasonlítható a 2009. február 17‑iElgafaji ítélet (C‑465/07, EU:C:2009:94) alapjául szolgáló ügyben szereplő fegyveres konfliktushoz, és végül, hogy SN és LN az első biztonságos országban, vagyis Egyiptomban vagy akár Törökországban is letelepedhettek volna, és valójában csak a gazdasági szempontból jobb élet reményében mentek Bulgáriába.

26

A belső jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően e határozat jogerőre emelkedett.

27

2020. augusztus 21‑én SN és LN nemzetközi védelem iránti második kérelmet nyújtott be. E kérelem keretében SN és LN benyújtott egy, az UNHCR‑tól származó, 2020. augusztus 18‑i levelet, amely igazolta, hogy regisztrálták őket az UNRWA‑nál, és a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatára hivatkoztak annak érdekében, hogy ipso facto menekültként való elismerésben részesüljenek.

28

Az említett kérelem alátámasztására SN és LN különböző dokumentumokat nyújtott be, amelyek azon kritikus körülményeket tanúsítják, amelyek között az UNRWA a Gázai övezetben tevékenykedik, különösen az Amerikai Egyesült Államokból származó éves finanszírozás 2018‑ban történt felfüggesztése óta, amely a családjuk által eredetileg kapott támogatás csökkenéséhez vezetett, így az nem volt elegendő ahhoz, hogy méltó életkörülményeket biztosítson számukra. E körülmények között SN és LN úgy vélte, hogy az UNRWA védelmét vagy támogatását velük szemben megszűntnek kell tekinteni.

29

Annak magyarázatául, hogy miért hagyta el a Gázai övezetet és miért nem tud oda visszatérni, SN a régió biztonsági helyzetének romlására, a fizetése folyósításának megszakadására, a munka hiányára és a magas munkanélküliségre, a Covid19‑világjárványhoz kapcsolódó helyzet súlyosbodására, a kijárási tilalom bevezetésére, az iskolák bezárására, valamint a Hamász által a lakosság számára az otthonuk elhagyására előírt tilalomra. a Hamász és Izrael közötti rendszeres összetűzésekre, valamint azon körülményre hivatkozott, hogy azt a házat, amelyben a Hamász egyik rendőrőrsének közelében lakott, az Izraelből érkező rendszeres rakétacsapás fenyegette. Egyébiránt egy 2014‑es támadás során e ház teteje megrongálódott, SN és LN pedig SN apai nagyapájához költözött, és közel két évig ott élt, mielőtt visszaköltöztek az említett házba. Ezenkívül SN szülei 2008‑ban Svédországba költöztek, és SN szándéka az volt, hogy csatlakozzon hozzájuk.

30

2020. augusztus 28‑i határozatával a DAB megállapította, hogy a nemzetközi védelem iránti ezen ismételt kérelem elfogadható, mivel az SN‑nek az UNRWA‑nál való regisztrációra vonatkozó bizonyíték benyújtását a személyes körülményeire és származási országára vonatkozó lényeges új körülménynek kell tekinteni.

31

2021. május 14‑i határozatával azonban a DAB igazgatóhelyettese mint megalapozatlant elutasította az említett ismételt kérelmet, többek között azzal az indokkal, hogy az ilyen kérelem keretében a vizsgálat a kérelmező személyes körülményeire vagy a származási ország helyzetére vonatkozó bármely új körülmény fennállására, relevanciájára és megalapozottságára korlátozódik. Márpedig először is az UNRWA‑nál való regisztráció nem minősül SN és LN személyes körülményei szempontjából releváns új körülménynek, mivel e személyek már részesültek az UNRWA támogatásában, és úgy döntöttek, hogy lemondanak arról azáltal, hogy önként elhagyják e szervezet működési területét. Továbbá nincs ok azt feltételezni, hogy az e területre való visszatérésük esetén ne részesülnének ismét ilyen támogatásban. Végül a Gázai övezet általános helyzetére vonatkozó állítások nem tették lehetővé az üldöztetésnek vagy a halál veszélyének a menekült jogállás megadása szempontjából releváns személyes tényezőjének bizonyítását. SN‑t ugyanis nem kényszerítették származási országának elhagyására, és ő sem állította, hogy hátrányosan megkülönböztető intézkedéseket vagy más, üldöztetés veszélyét megalapozó hátrányos intézkedéseket alkalmaztak vele szemben.

32

SN és LN ezt a határozatot megtámadta az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai közigazgatási bíróság), a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

33

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek először is arra hivatkoznak, hogy KN 2018. március 26‑án idézést kapott a Hamász rendőrségétől a Hamász elleni békés tüntetéseken való részvétele miatt. Márpedig az ilyen idézés a kínzás veszélyének, sőt életveszélynek tette ki KN‑t, ami az UNRWA működési területének elhagyására kényszerítette KN‑t és családját. Másodszor, az UNRWA által végzett alapvető szolgáltatásokat és humanitárius műveleteket ismétlődő pénzügyi hiányosságok fenyegetik. Ebben az összefüggésben SN családja csupán minimális, kizárólag élelmiszerekből álló támogatásban részesült. Harmadszor SN azt állítja, hogy az Izrael által előírt korlátozások miatt objektíve lehetetlen visszatérni a Gázai övezetbe. Negyedszer, figyelembe kell venni a gyermek LN mindenek felett álló érdekét. Ötödször a felperesek azt állították, hogy mivel a Gáza lakosainak 80%‑a a humanitárius segítségnyújtástól függ, a Gázai övezetbe történő átszállításuk következtében súlyos anyagi nélkülözéssel szembesülnének, ami ellentétes a Charta 4. cikkével.

34

A DAB igazgatóhelyettese megismételte, hogy az SN‑nek és LN‑nek nyújtott támogatás nem rajtuk kívül álló okokból szűnt meg, hanem azért, mert az UNRWA működési területének elhagyásával önként lemondtak arról.

35

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy azon okok, amelyek miatt SN és LN elhagyta az UNRWA működési területének egyik szektorát alkotó Gázai övezetet, meghatározóak annak értékelése szempontjából, hogy helyzetük a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontja második mondatának hatálya alá tartozik‑e.

36

E bíróság elsősorban arra keresi a választ, hogy a 2013/32 irányelv 40. cikke (1) bekezdésének megfelelően mely tényezők vehetők figyelembe az ismételt kérelem megalapozottságának vizsgálata keretében. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy SN és LN ismételt kérelmük alátámasztása érdekében az UNRWA‑nál való regisztrációra hivatkoztak, és azzal érveltek, hogy a korábbi kérelmük alátámasztására már felhozott körülmények lehetővé teszik annak megállapítását, hogy rájuk nézve az UNRWA védelme vagy támogatása a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata értelmében megszűnt.

37

Egyrészt a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének d) pontja, amely szerint elfogadhatatlanok azok az ismételt kérelmek, amelyek nem új tényeken alapulnak, akadályát képezi‑e azon okok figyelembevételének, amelyek miatt SN és LN elhagyta a Gázai övezetet.

38

Másrészt e bíróság úgy véli, hogy ahhoz, hogy ezen indokokat az SN és LN UNRWA‑nál való regisztráció bizonyítéka által alkotott új körülmény fényében meg lehessen vizsgálni, értelmezni kell az említett 40. cikk (1) bekezdésében előírt azon követelményt, amely szerint a tagállam az ismételt kérelmet a korábbi kérelem elbírálásának vagy „a felülvizsgálat, illetve fellebbezés alatt álló határozat” elbírálásának keretei között bírálja el.

39

Másodsorban, ami a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontja második mondatának értelmezését illeti, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy SN és LN nem hivatkoztak az üldöztetés veszélyére, hanem azt kérik, hogy az UNWRA működési területe elhagyásának és az oda való visszatérés lehetetlenségének okaként a Gázai övezetben fennálló általános helyzetet vegyék figyelembe, amely helyzet lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az UNRWA védelme vagy támogatása rajtuk kívül álló okok miatt szűnt meg.

40

Ebben az összefüggésben e bíróság arra keres választ, hogy SN és LN Gázai övezetbe való visszatérése nem hozza‑e őket a 2019. március 19‑iJawo ítélet (C‑163/17, EU:C:2019:218) értelmében vett súlyos anyagi nélkülözés helyzetébe, vagyis olyan helyzetbe, amelyben képtelenek lennének legalapvetőbb szükségleteiket kielégíteni, mint például az étkezést, a tisztálkodást, valamint a lakhatást, és amely fizikai vagy lelki egészségük sérelmével vagy állapotuknak az emberi méltósággal összeegyeztethetetlen romlásával járna. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy figyelembe kell venni a Gázai övezetben fennálló általános helyzetet is, tekintettel a Charta 19. cikkére, amely a visszaküldés tilalmának elvét érvényesíti, és tiltja az embertelen és megalázó bánásmódot.

41

E körülmények között az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

42

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2013/32 irányelv 40. cikkét a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatával összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy a nemzetközi védelem iránti ismételt kérelem megalapozottságáról határozó hatóságnak meg kell vizsgálnia az e kérelem alátámasztása érdekében előadott tényeket, ideértve azt az esetet is, ha e tényeket a nemzetközi védelem iránti első kérelmet jogerősen elutasító hatóság már értékelte.

43

E kérdés megválaszolása érdekében elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a 2013/32 irányelv 2. cikkének e) és q) pontja értelmében az ismételt kérelem olyan nemzetközi védelem iránti új kérelem, amelyet a korábbi kérelemről hozott jogerős – azaz az említett irányelv V. fejezete értelmében már nem fellebbezhető – határozatot követően nyújtanak be.

44

Következésképpen az ismételt kérelem önmagában nemzetközi védelem iránti kérelemnek minősül, ahogyan azt lényegében a főtanácsnok indítványának 45. pontjában hangsúlyozza, függetlenül attól a jogalaptól, amely alapján az ilyen ismételt kérelmet benyújtották.

45

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az SN és LN által benyújtott, nemzetközi védelem iránti első kérelmet azzal az indokkal utasították el, hogy az e kérelem alátámasztására előterjesztett tények nem teszik lehetővé annak bizonyítását, hogy SN és LN a 2011/95 irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében vett üldöztetéstől való félelem miatt hagyta el a Gázai övezetet.

46

SN és LN csak az ezen első kérelemről hozott határozat jogerőre emelkedését követően nyújtotta be nemzetközi védelem iránti új kérelmét, amelyet tehát a 2013/32 irányelv 2. cikkének q) pontja értelmében vett ismételt kérelemnek kell tekinteni.

47

Másodsorban, SN és LN ismételt kérelmét a 2020. augusztus 28‑i határozattal elfogadhatónak nyilvánították, az e kérelem alapjául szolgáló új körülmény pedig az e palesztin származású hontalanoknak az UNRWA‑nál való regisztrációjára vonatkozó bizonyíték volt.

48

Harmadsorban, amennyiben az ismételt kérelem elfogadhatóságának feltételei teljesülnek, e kérelmet érdemben kell megvizsgálni, mégpedig – amint azt a 2013/32 irányelv 40. cikkének (3) bekezdése pontosítja – ezen irányelv II. fejezetével összhangban, amely a nemzetközi védelem iránti kérelmekre alkalmazandó alapelveket és alapvető garanciákat tartalmazza (2024. február 8‑iBundesrepublik Deutschland [Ismételt kérelem elfogadhatósága] ítélet, C‑216/22, EU:C:2024:122, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

A 2013/32 irányelv 40. cikkének (3) bekezdése nem tesz semmilyen különbséget a nemzetközi védelem iránti első kérelem és az ismételt kérelem között az annak alátámasztására alkalmas körülmények vagy tények jellege alapján, hogy a kérelmező megfelel a 2011/95 irányelv értelmében vett nemzetközi védelemre jogosult személy jogállására vonatkozó feltételeknek. Az e kérelmek alapjául szolgáló tények és körülmények értékelését a 2011/95 irányelv 4. cikkének megfelelően kell elvégezni (lásd ebben az értelemben: 2021. június 10‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Új körülmények vagy tények] ítélet, C‑921/19, EU:C:2021:478, 40. pont).

50

E 4. cikk a (2) bekezdésében úgy határozza meg a nemzetközi védelem iránti kérelem alátámasztásához szükséges körülményeket, mint amelyek közé tartoznak „a kérelmező által az alábbiak tekintetében szolgáltatott információk, valamint ezek alátámasztására a kérelmező birtokában lévő valamennyi dokumentum: a kérelmező életkora, háttere – ideértve az érintett hozzátartozókét is –, személyazonossága, állampolgársága(i), korábbi tartózkodási helye(i), illetve a korábbi tartózkodási helye(i) szerinti ország(ok), menedékjog iránt korábban benyújtott kérelmei, utazásának útvonala, úti okmányai, továbbá nemzetközi védelem iránti kérelmének indokai”.

51

A 2011/95 irányelv 4. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontja pedig a kérelem egyedi alapon történő értékelését írja elő, figyelembe véve többek között a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában a származási országra vonatkozó valamennyi releváns tényt, valamint a kérelmező által bemutatott releváns dokumentumokat, ideértve az arra vonatkozó információkat is, hogy a kérelmező üldöztetésnek vagy súlyos sérelemnek ki volt‑e téve, illetve hogy ezek veszélye fennáll‑e.

52

Ezenkívül, ahogyan azt lényegében a főtanácsnok indítványának 55. pontjában hangsúlyozza, a 2013/32 irányelv 10. cikke, amely éppen az irányelv II. fejezetének részét képezi, a (3) bekezdésének a) pontjában előírja, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmeket egyénileg, tárgyilagosan és pártatlanul kell megvizsgálni.

53

Ebből következik, hogy az ismételt kérelem megalapozottságáról határozó hatóság nem szorítkozhat kizárólag az e kérelem elfogadhatóságának alátámasztása érdekében előadott új körülmények vagy tények értékelésére, hanem a 2011/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően figyelembe kell vennie a kérelmező által az említett ismételt kérelem alátámasztása érdekében előterjesztett összes körülményt (2021. június 10‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Új körülmények vagy tények] ítélet, C‑921/19, EU:C:2021:478, 44. pont).

54

Az a körülmény, hogy az ismételt kérelmet alátámasztó valamely körülményt egy jogerős elutasító határozat alapjául szolgáló korábbi nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálata keretében már értékeltek, nem képezheti akadályát annak, hogy az ismételt kérelemről határozó hatóság az e kérelem elfogadhatóságát lehetővé tévő új körülmények vagy tények által kiemelt körülmények vagy tények fényében felülvizsgálja ezt a körülményt annak érdekében, hogy ez utóbbi kérelem érdemi részéről határozzon.

55

A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak ugyanis csak az ismételt kérelem elfogadhatósága vizsgálatának szakaszában kell arra szorítkoznia, hogy megvizsgálja egyrészt, hogy e kérelem alátámasztása érdekében fennállnak‑e olyan körülmények vagy tények, amelyeket nem vizsgáltak meg a korábbi, jogerőssé vált kérelemre vonatkozóan hozott határozat keretében, másrészt pedig, hogy kizárólag ezek az új körülmények vagy tények jelentősen növelik‑e annak valószínűségét, hogy a kérelmező nemzetközi védelemben részesülő személy jogállást szerez (lásd ebben az értelemben: 2021. június 10‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Új körülmények vagy tények] ítélet, C‑921/19, EU:C:2021:478, 50. pont). Végeredményben ezek az új körülmények vagy tények még az ismételt kérelem elfogadhatóságának vizsgálata során sem értékelhetők teljesen függetlenül azon összefüggésektől, amelyek között ezen új körülmények vagy tények bekövetkeznek, beleértve azt az esetet is, amikor e körülmények nem változtak meg a korábbi kérelem jogerős elutasítása óta.

56

Ezen értelmezés még inkább érvényes akkor, ha az ismételt kérelem alátámasztására előterjesztett új körülmény nem egyszerű ténybeli körülménynek minősül, hanem olyan jogszabály alkalmazását válthatja ki, amely eltér attól a szabálytól, amely alapján a hatáskörrel rendelkező hatóság a korábbi kérelemről határozott, mint amilyen a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének az UNRWA védelme vagy támogatása megszűnésének eseteire vonatkozó a) pontja. Ilyen helyzetben a korábbi eljárás során már megvizsgált körülményeket ezen új jogalap jellemzői alapján újra kell értékelni.

57

Végül, figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság ezzel kapcsolatos kétségeire, hangsúlyozni kell, hogy az említett értelmezést egyáltalán nem kérdőjelezi meg a 2013/32 irányelv 40. cikkének (1) bekezdése. Ugyanis, ahogyan arra az Európai Bizottság rámutat, mivel e rendelkezés az ismételt kérelmekre alkalmazandó, arra a nagyon sajátos esetre vonatkozik, amikor a nemzeti jog kivételesen lehetővé teszi, hogy azt az eljárást, amelynek eredményeként a korábbi kérelmet jogerősen elutasították, ismételt kérelem fennállása miatt újból megindítsák.

58

A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2013/32 irányelv 40. cikkét a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi védelem iránti ismételt kérelem megalapozottságáról határozó hatóságnak meg kell vizsgálnia az e kérelem alátámasztása érdekében előadott tényeket, ideértve azt az esetet is, ha e tényeket a nemzetközi védelem iránti első kérelmet jogerősen elutasító hatóság már értékelte.

59

Együttesen vizsgálandó második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy az UNRWA által nyújtott védelem vagy támogatást, amelyben a nemzetközi védelmet kérelmező hontalan palesztin személy részesül, e rendelkezés értelmében megszűntnek kell tekinteni, amennyiben e szerv bármely okból – beleértve e szektor általános helyzetét is – nem képes arra, hogy e hontalan személy számára – adott esetben a kiszolgáltatott helyzetére tekintettel – biztosítsa azokat a méltó életfeltételeket, amelyek megfelelnek az e szerv által ellátandó feladatnak, anélkül hogy e személynek bizonyítania kellene, hogy a személyes helyzetére jellemző tényezők miatt ez az általános helyzet kifejezetten érinti őt. Ebben az összefüggésben az előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy mely időpontban kell sorra kerülnie azon kérdés értékelésének, hogy az UNRWA védelmét vagy támogatását megszűntnek kell‑e tekinteni. Ezenkívül e bíróság arra keres választ, hogy az a körülmény, hogy az említett hontalan személy kiskorú gyermek, releváns‑e annak meghatározása szempontjából, hogy az UNRWA védelmét vagy támogatását megszűntnek kell‑e tekinteni.

60

Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata értelmében a harmadik ország állampolgárának, illetve a hontalan személynek menekültként való elismerése kizárt, „amennyiben az érintett személy a Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja szerint nem az [UNHCR‑nek], hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervének vagy ügynökségének védelmében vagy támogatásában részesül”.

61

A Genfi Egyezmény 1. cikke D. pontjának első bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Egyezmény nem alkalmazható azokra a személyekre, akik „jelenleg nem az [UNHCR‑től], hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervétől vagy ügynökségétől kapnak” védelmet vagy támogatást.

62

Konkrétan minden olyan személyt, mint SN vagy LN, akit az UNRWA‑nál regisztráltak, meg kell, hogy illesse az e szerv által a menekültek jólétének szolgálata érdekében nyújtott védelem és támogatás (lásd ebben az értelemben: 2023. október 5‑iOFPRA [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑294/22, EU:C:2023:733, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

A Közel‑Kelet említett területein a palesztinok számára létrehozott, e különleges menekült jogállásnak köszönhetően az UNRWA‑nál regisztrált személyek főszabály szerint az Unió területén nem ismerhetők el menekültként a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata értelmében, amely rendelkezés a Genfi Egyezmény 1. cikke D. pontja első bekezdésének felel meg (2023. október 5‑iOFPRA [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑294/22, EU:C:2023:733, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64

A 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatából, amely a Genfi Egyezmény 1. cikke D) pontja második albekezdésének felel meg, az következik, hogy ha bármely okból anélkül szűnik meg az UNRWA által nyújtott védelem vagy támogatás, hogy az említett személyek helyzetét az Egyesült Nemzetek Közgyűlése vonatkozó határozatainak megfelelően véglegesen rendezték volna, e személyek ipso facto hivatkozhatnak a 2011/95 irányelvre (2023. október 5‑iOFPRA [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑294/22, EU:C:2023:733, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65

Vitathatatlan, hogy az UNRWA által nyújtott védelemben vagy támogatásban részesülők helyzetét a mai napig nem rendezték véglegesen, amint az többek között az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének egymást követő határozataiból következik.

66

Ezen előzetes pontosításokra figyelemmel elsősorban hangsúlyozni kell, hogy a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata lényegében megfelel a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29‑i 2004/83/EK tanácsi irányelv (HL 2004. L 304., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 96. o.) 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának, ily módon az e második rendelkezésre vonatkozó ítélkezési gyakorlat releváns az első rendelkezés értelmezése szempontjából (2023. október 5‑iOFPRA [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑294/22, EU:C:2023:733, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

E tekintetben a Bíróság már pontosította, hogy önmagában az, hogy a menekült jogállást kérelmező elhagyta az UNRWA működési területét, függetlenül e távozás okától, nem szüntetheti meg az ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatában foglalt, menekültkénti elismerésből való kizártságot, következésképpen az e működési területről való puszta távollét vagy az annak elhagyására vonatkozó önkéntes elhatározás nem minősíthető az UNRWA által nyújtott védelem vagy támogatás az említett irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata értelmében vett megszűnésének (2023. október 5‑iOFPRA [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑294/22, EU:C:2023:733, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68

A Bíróság mindazonáltal kimondta, hogy nemcsak magának a védelmet vagy támogatást nyújtó szervnek vagy ügynökségnek a megszüntetése jelenti egy, az UNRWA‑hoz hasonló szerv vagy ügynökség által nyújtott védelem vagy támogatás megszűnését, hanem az is, ha e szerv vagy ezen ügynökség számára lehetetlen, hogy teljesítse a feladatát (2023. október 5‑iOFPRA [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑294/22, EU:C:2023:733, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69

Ha viszont a működési terület elhagyására vonatkozó elhatározást az érintett személy akaratától független, kényszerű körülmények indokolják, az ilyen helyzet ahhoz a megállapításhoz vezethet, amely szerint azon támogatás, amelyben e személy részesült, a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata értelmében megszűnt (2023. október 5‑iOFPRA [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑294/22, EU:C:2023:733, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70

Ez az értelmezés megfelel e rendelkezés céljának, amely többek között arra irányul, hogy a palesztin menekültek védelmének folytonosságát tényleges védelem vagy támogatás révén biztosítsa, és nem csak az e támogatás vagy védelem nyújtásával megbízott szerv vagy ügynökség létezését biztosítva, amint az az Egyesült Nemzetek Közgyűlése vonatkozó határozataiból is következik (2023. október 5‑iOFPRA [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑294/22, EU:C:2023:733, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

Így a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata alkalmazandó abban az esetben, ha valamennyi releváns körülmény egyedi értékelését követően bizonyítást nyer, hogy a palesztin származású hontalan személyes biztonsága komoly veszélyben van, és az UNRWA, amelynek támogatását az érintett kérte, bármilyen okból nem képes biztosítani számára azokat az életfeltételeket, amelyek megfelelnek az e szerv által ellátandó feladatnak, és e hontalan így rajta kívül álló és akaratától független körülmények miatt kénytelen elhagyni az UNRWA működési területét (2018. július 25‑iAlheto ítélet, C‑585/16, EU:C:2018:584, 86. pont; 2022. március 3‑iSecretary of State for the Home Department [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet), C‑349/20, EU:C:2022:151, 50. pont; 2023. október 5‑iOFPRA [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑294/22, EU:C:2023:733, 38. és 44. pont).

72

E tekintetben fontos pontosítani, hogy a kérelmező személyes biztonságát fenyegető komoly veszélyre vonatkozó feltétel magában foglalja, hogy e kérelmezőnek az UNRWA működési területének érintett zónájában személyesen kell komoly veszéllyel szembesülnie, anélkül azonban, hogy e feltétel megkövetelné, hogy a komoly veszély e kérelmező személyére jellemző sajátos jellemzőkkel bírjon, vagy hogy azt a kérelmező sajátos helyzete okozza. Az UNRWA arra való képtelenségét illetően, hogy a kérelmező számára az e szektorban ellátandó feladatának megfelelő életfeltételeket biztosítson, ez a helyzet áll fenn akkor, ha e szerv bármely okból – beleértve e szektor általános helyzetét is – nem képes arra, hogy a kérelmező számára méltó életfeltételeket és minimális biztonságot biztosítson (lásd ebben az értelemben: 2021. január 13‑iBundesrepublik Deutschland [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑507/19, EU:C:2021:3, 54. pont).

73

E feltételek egyedi értékelése továbbá azt feltételezi, hogy megfelelően figyelembe kell venni a kérelmező sajátos helyzetét, valamint kiszolgáltatottságának mértékét (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16‑iAddis ítélet, C‑517/17, EU:C:2020:579, 54. pont). E tekintetben különös figyelmet kell fordítani minden olyan tényezőre, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az érintett hontalan palesztin személynek kiszolgáltatott helyzetéből fakadóan sajátos alapvető szükségletei vannak, és különösen arra az esetleges körülményre, hogy e hontalan személy kiskorú, amely esetben a Charta 24. cikkének (2) bekezdésével összhangban figyelembe kell venni a gyermek mindenek felett álló érdekét. E célból a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak – ahogyan az többek között a 2011/95 irányelv (18) preambulumbekezdéséből kitűnik – megfelelően figyelembe kell vennie többek között a család egységének elvét, a kiskorú jólétét és szociális fejlődését, valamint a személyi biztonságát érintő megfontolásokat.

74

Ezenkívül az a tény, hogy az UNRWA által nyújtott védelem vagy támogatás alacsonyabb szintű annál, mint amelyben a hontalan palesztin személy akkor részesülhetne, ha elismernék számára a menekült jogállást valamely tagállamban, nem elégséges annak megállapításához, hogy az érintett az UNRWA működési területének elhagyására kényszerült vagy ne térhetne oda vissza (lásd ebben az értelemben: 2023. október 5‑iOFPRA [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑294/22, EU:C:2023:733, 45. pont).

75

Másodsorban, ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 63. pontjában hangsúlyozza, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok feladata, hogy megvizsgálják nemcsak azt, hogy az UNRWA működési területének a menekült jogállást kérelmezők általi elhagyását a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata alapján indokolhatják‑e rajtuk kívül álló körülmények, illetve az akaratuktól független okok – amelyek így megakadályozták az UNRWA védelmének vagy támogatásának igénybevételét –, hanem azt is, hogy abban az időpontban, amikor a hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságok a menekült jogállás megadása iránti kérelmet elbírálják, vagy amikor a hatáskörrel rendelkező bíróság az ilyen jogállás megadásának megtagadásáról szóló határozattal szemben benyújtott jogorvoslati kérelem tárgyában határoz, e személyek az érintett működési területen a helyzet állítólagos romlása okán, rajtuk kívül álló körülmények, illetve az akaratuktól független okok miatt akadályoztatva vannak‑e abban, hogy e védelemben vagy támogatásban részesüljenek (lásd ebben az értelemben: 2022. március 3‑iSecretary of State for the Home Department [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑349/20, EU:C:2022:151, 57. és 58. pont).

76

Egyrészt ugyanis azt a kérdést, hogy az UNRWA védelme vagy támogatása megszűnt‑e a hontalan palesztin személy tekintetében, a hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságnak kell az összes releváns körülmény egyedi értékelése alapján eldöntenie, a 2011/95 irányelv 4. cikkének megfelelően. Márpedig a 2011/95 irányelv 4. cikke (3) bekezdésének a) pontjából az következik, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálásához figyelembe kell venni a származási országra vonatkozó, „a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában” fennálló valamennyi releváns tényt. Másrészt a 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek úgy alakítani nemzeti jogukat, hogy az e rendelkezésben említett jogorvoslati kérelmek elbírálása „teljes körű és ex nunc” vizsgálatot tartalmazzon, ami azt feltételezi, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróságnak figyelembe kell vennie többek között minden olyan körülményt, amely lehetővé teszi az adott ügy naprakész értékelését (lásd ebben az értelemben: 2022. március 3‑iSecretary of State for the Home Department [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑349/20, EU:C:2022:151, 54., 55. és 61. pont).

77

E tekintetben meg kell továbbá jegyezni, hogy a 2013/32 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének b) pontja előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy pontos és naprakész információ beszerzésére kerüljön sor különböző forrásokból, például az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségétől (EUAA), az UNHCR‑től és a releváns nemzetközi emberi jogi szervezetektől a kérelmezők származási országában, illetve – amennyiben hontalanok – az azon országban uralkodó általános helyzetről, amelyben szokásos tartózkodási helyük volt.

78

A fentiekből következik, hogy az a hontalan palesztin személy, aki az UNRWA támogatását kérte, a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontja második mondatának hatálya alá tartozik, amennyiben az összes releváns körülmény egyedi és naprakész értékelése alapján bizonyítást nyer, hogy ha e hontalan személy visszatérne az UNRWA működési területének azon szektorába, amelyben szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, személyes biztonságát fenyegető komoly veszéllyel kellene szembenéznie, tekintettel adott esetben kiszolgáltatottságára, és arra, hogy az UNRWA bármely okból – beleértve e szektor általános helyzetét is – nem képes arra, hogy az említett hontalan személy számára – adott esetben a kiszolgáltatott helyzetéhez kapcsolódó sajátos szükségletekre tekintettel – méltó életfeltételeket és minimális biztonságot biztosítson.

79

Ezért úgy kell tekinteni, hogy a hontalan palesztin személy nem tud visszatérni az UNRWA működési területének azon szektorába, amelyben szokásos tartózkodási helye volt abban az esetben, ha az UNRWA védelmében vagy támogatásában való részesülés bármilyen okból való lehetetlensége e hontalan személyt annak a valós veszélynek teszi ki, hogy olyan életkörülmények közé kerül, amelyek nem biztosítják számára, hogy az UNRWA feladatának megfelelően ki tudják elégíteni alapvető egészségügyi, oktatási és megélhetési szükségleteit, figyelembe véve adott az abból eredő sajátos szükségleteit, hogy olyan személyek csoportjához tartozik, akiket valamely kiszolgáltatottsági ok, például az életkor jellemez.

80

Harmadsorban, mivel a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az alapügyben SN és LN nem hivatkozott egyéni helyzetükre vonatkozó indokokra annak bizonyítása érdekében, hogy az UNRWA védelme vagy támogatása rájuk nézve megszűnt, először is meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak nem csupán az e kérelem alátámasztása érdekében felhozott körülményeket kell figyelembe vennie. hanem azokat a körülményeket is, amelyeket az e kérelem elutasítása mellett döntő hatóság figyelembe vett vagy vehetett volna, valamint az e határozatot követően felmerült körülményeket is, tekintettel az e hatóságot a 2011/95 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében terhelő azon kötelezettséget, hogy aktívan együttműködjön a kérelmezővel a kérelme releváns körülményeinek kiegészítése és meghatározása érdekében (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑iAlheto ítélet, C‑585/16, EU:C:2018:584, 113. pont; 2022. március 3‑iSecretary of State for the Home Department [Hontalan palesztin személy menekült jogállása] ítélet, C‑349/20, EU:C:2022:151, 64. pont).

81

Másodszor a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza továbbá, hogy a Gázában fennálló általános helyzet ténylegesen érinti az UNRWA azon képességét, hogy támogatást és hatékony védelmet nyújtson az e szektorban tartózkodó hontalan palesztin személyek számára. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság többek között a Gázai övezetben kialakult helyzetről szóló, 2018. április 19‑i európai parlamenti állásfoglalásra (HL 2019. C 390., 108. o.) hivatkozik, amelyből kitűnik, hogy a Gázai övezetben kialakult helyzet „példátlan mértékű humanitárius válságot eredményezett”, valamint „Az UNHCR állásfoglalása a Gázába való visszatéréssel kapcsolatban” című, 2022. márciusi dokumentumra, amelyben az UNHCR jelzi, hogy az említett városban uralkodó általános helyzet romlása olyan tényező, amelyet figyelembe kell venni a nemzetközi védelem iránti kérelmek vizsgálata során. Közelebbről, figyelembe véve a nemzetközileg elismert emberi jogok és a humanitárius jog súlyos megsértésére és visszaélésekre utaló jeleket, valamint az említett szektorban fennálló folyamatos instabilitást, az UNHCR felhívta az államokat, hogy a Gázai övezetből menekülő minden polgári személy számára tegyék lehetővé a területükre való belépést, és tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmát. Az UNHCR kifejezetten hangsúlyozza, hogy az ebben a szektorban fennálló helyzet olyan objektív oknak minősülhet, amely igazolja, hogy a palesztin menekültek elhagyják azt, kifejtve, hogy az UNRWA védelmét vagy támogatását rájuk nézve megszűntnek kell tekinteni.

82

Azóta, ahogyan arra lényegében a főtanácsnok is rámutat indítványának 64. pontjában, mind a Gázai övezet életkörülményei, mind az UNRWA azon képessége, hogy elláthassa feladatát, példátlanul romlott a 2023. október 7‑i események következményei miatt.

83

A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy többek között a jelen ítélet 77. pontjában említett információk fényében meghatározza, hogy az UNRWA bármilyen okból – beleértve a Gázai övezetben uralkodó általános helyzetet is – nem képes‑e biztosítani egyetlen hontalan palesztin személy számára sem, aki a segítségét kérte, és aki ebben a szektorban marad, hogy méltó életkörülmények és minimális biztonság mellett tartózkodhasson ott.

84

Különösen akkor ez a helyzet, ha az UNRWA működési területének szóban forgó szektorában minden hontalan palesztin személy – akaratától és személyes választásától függetlenül – súlyos anyagi nélkülözéssel szembesül, amelyben képtelen legalapvetőbb szükségleteit kielégíteni, mint például az étkezést, a tisztálkodást, valamint a lakhatást, és ez fizikai vagy lelki egészségének sérelmével vagy állapotának az emberi méltósággal és ezért a Charta 4. cikkével összeegyeztethetetlen romlásával jár (lásd e tekintetben: 2019. március 19‑iJawo ítélet, C‑163/17, EU:C:2019:218, 92. pont).

85

Végül, ha a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jutna, hogy a Gázai övezetben a határozathozatala időpontjában uralkodó általános életkörülményekre tekintettel úgy kell tekinteni, hogy az UNRWA védelme vagy támogatása a működési területének e szektorában SN vagy LN tekintetében megszűnt, akkor folytatnia kell kérelmeik egyedi vizsgálatát annak megvizsgálása érdekében, hogy SN vagy LN a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, valamint (2) és (3) bekezdésében foglalt valamelyik kizáró ok hatálya alá tartozik‑e.

86

Amennyiben nem ez a helyzet, e hontalan palesztin személyek menekült jogállását ipso iure el kell ismerni (lásd ebben az értelemben: 2012. december 19‑iAbed El Karem El Kott és társai ítélet, C‑364/11, EU:C:2012:826, 81. pont).

87

A fentiekre tekintettel a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatát úgy kell értelmezni, hogy az UNRWA által nyújtott védelmet vagy támogatást, amelyben a nemzetközi védelmet kérelmező hontalan palesztin személy részesül, e rendelkezés értelmében megszűntnek kell tekinteni, amennyiben egyrészt e szerv bármely okból – beleértve e szektor általános helyzetét is – nem képes arra, hogy e hontalan személy számára – adott esetben a kiszolgáltatott helyzetére tekintettel – biztosítsa azokat a méltó életfeltételeket, amelyek megfelelnek az e szerv által ellátandó feladatnak, anélkül hogy e személynek bizonyítania kellene, hogy a személyes helyzetére jellemző tényezők miatt ez az általános helyzet kifejezetten érinti őt, másrészt az érintett hontalan palesztin személy biztonsága az említett szektorba való visszatérés esetén súlyos veszélyben volna, tekintettel adott esetben kiszolgáltatott helyzetére, és e tekintetben a közigazgatási és igazságügyi hatóságok kötelesek minden egyes nemzetközi védelem iránti kérelmet e rendelkezés alapján egyedileg értékelni, amely értékelés keretében releváns lehet az érintett személy életkora. Az UNRWA által nyújtott támogatást vagy védelmet többek között akkor kell a kérelmezőre nézve megszűntnek tekinteni, ha e szerv bármely okból többé nem képes arra, hogy azon hontalan palesztin személyek számára, akik e szerv működési területének azon szektorában tartózkodnak, ahol a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, méltó életfeltételeket és minimális biztonságot biztosítson. Ezt az értékelést arra az időpontra tekintettel kell elvégezni, amikor az említett hontalan személy elhagyta az UNRWA működési területének azon szektorát, ahol szokásos tartózkodási helye volt, vagy arra az időpontra tekintettel, amikor a hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságok a nemzetközi védelem iránti kérelméről határozatot hoznak, vagy arra az időpontra tekintettel, amikor a hatáskörrel rendelkező bíróság az e kérelmet elutasító határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelemről határoz.

88

Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatában szereplő, „e személyeket ipso facto megilletik az ezen irányelv által biztosított ellátások [helyesen: előnyök]” fordulatot úgy kell‑e értelmezni, hogy egyrészt amennyiben az érintett személyeket vissza kellene küldeni az UNRWA működési területének valamelyik szektorába, és e szektorban embertelen vagy megalázó bánásmódnak volnának kitéve, őket ipso facto úgy kell tekinteni, mint akikre kiterjed a 2011/95 irányelv 21. cikkének a Charta 19. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésében előírt visszaküldési tilalom, valamint hogy a 2011/95 irányelv kiegészítő védelem megadására vonatkozó 15. cikke b) pontjának hatálya alá tartoznak, vagy másrészt e személyeknek ipso facto menekült jogállást kell biztosítani, anélkül hogy figyelembe vennék a kiegészítő védelem megadása szempontjából releváns sajátos körülményeket.

89

Mivel a kérdést előterjesztő bíróság kérelmében nem fejtette ki azokat az okokat, amelyek miatt az uniós jog e rendelkezéseinek értelmezését kéri, valamint az e rendelkezések és az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó nemzeti jog között kapcsolatot (2023. szeptember 14‑iVinal ítélet, C‑820/21, EU:C:2023:667, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), meg kell állapítani, hogy a negyedik kérdés elfogadhatatlan.

90

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: