–

M. B., U. B. és M. B. képviseletében J. Tomaszewska radca prawny,

–

az X S. A. képviseletében Ł. Hejmej, M. Przygodzka és A. Szczęśniak adwokaci,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Brauhoff és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 288. o.) 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az M. B., U. B. és M. B., valamint az X S. A. között, az e felek által kötött jelzálogkölcsön‑szerződés érvénytelenné nyilvánításának következményei tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

4

A 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

5

2007. június 4‑én M. B., U. B. és M. B. mint fogyasztók és az X bank jogelődje között 360 hónap futamidejű és 339881,92 lengyel złoty (PLN) összegű, külföldi pénznem – nevezetesen svájci frank (CHF) – árfolyamához kötött jelzálogkölcsön‑szerződés jött létre.

6

E szerződés rendelkezései értelmében a havi törlesztőrészleteket svájci frankban kellett kiszámítani, de azokat lengyel złotyban kellett kifizetni a mindenkor alkalmazandó CHF‑PLN eladási árfolyam szerint.

7

A kérdést előterjesztő bíróság előtt a hitelfelvevők arra hivatkoznak, hogy az említett szerződésnek ezen indexálási mechanizmusra vonatkozó kikötései tisztességtelenek, mivel az ugyanezen szerződésben foglalt különös szabályok hiányában a kölcsön havi törlesztőrészleteinek kiszámításához alkalmazott árfolyamot a bank egyoldalúan rögzítette.

8

Következésképpen M. B., U. B. és M. B. kérték e kikötéseknek a szerződésből való kihagyását, és azzal érveltek, hogy a havi törlesztőrészleteket lengyel złotyban kellett volna kiszámítani, megnövelve a LIBOR kamatlábon alapuló kamattal. E tekintetben leszögezték, hogy elfogadják a szerződés érvénytelenségének a kérdést előterjesztő bíróság általi megállapítását.

9

E bíróság úgy véli egyrészt, hogy a szóban forgó indexálási mechanizmusra vonatkozó kikötéseket tisztességtelen jellegük miatt meg kell semmisíteni. Másrészt, mivel a szóban forgó kölcsönszerződés e feltételek kihagyásával nem maradhat fenn, helyt kell adnia a fogyasztóknak a kölcsönszerződés érvénytelenné nyilvánítására irányuló kérelmének.

10

Így először is – a fogyasztókra gyakorolt káros hatások ellenére is –elkerülhetetlen e szerződés érvénytelenné nyilvánítása.

11

A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a 2019. november 7‑iKanyeba és társai ítélet (C‑349/18–C‑351/18, EU:C:2019:936) értelmében a szerződés semmisségének joghatásait kizárólag a nemzeti jog határozza meg. A jelen ügyben a kötelmi jog általános rendelkezései alkalmazandók. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a fogyasztók védelmére és az eladóknak vagy szolgáltatóknak a 93/13 irányelvre jellemző tisztességtelen feltételek alkalmazásától való visszatartására vonatkozó megfontolások idegenek az alkalmazandó nemzeti rendelkezésektől, amelyek előírják, hogy a szerződő felek egyenlő arányban viselik az érvénytelenné nyilvánításból eredő veszteségeket. Az alapeljárás felperesei így elveszítenék az ezen irányelv alapján őket megillető védelmet.

12

Másodszor, emlékeztetve arra, hogy a 2021. április 29‑iBank BPH ítéletben (C‑19/20, EU:C:2021:341) a Bíróság kimondta, hogy valamely szerződés érvénytelenné nyilvánítása nem függhet a fogyasztók erre irányuló kifejezett kérelmétől, hanem a nemzeti bíróság nemzeti jog alapján megállapított szempontok szerinti objektív alkalmazásának körébe tartozik, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy neki magának kell‑e megállapítania a szerződés érvénytelenné nyilvánításának a fogyasztó helyzetére gyakorolt következményeit, vagy e tekintetben a lengyel eljárási jog által előírtaknak megfelelően az alapeljárás felperesei által hozzá benyújtott bizonyítékokra kell‑e szorítkoznia.

13

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitára az jellemző, hogy a nemzeti jogban nincsenek releváns diszpozitív rendelkezések, ami szükségszerűen a szerződés érvénytelenségéhez vezet, és hátrányos hatásokat eredményez a fogyasztóra nézve. Így e bíróság úgy véli, hogy bármilyen határozatot is hoz, a 93/13 irányelv valamelyik célja nem valósul meg. Ugyanis vagy az eladóval vagy szolgáltatóval szembeni visszatartó erő biztosítására vonatkozó célkitűzés rovására orvosolja a szerződésnek a tisztességtelen feltételek semmisségéből eredő hiányosságait, vagy pedig érvénytelennek nyilvánítja a szerződés egészét, és az a fogyasztóra nézve káros következményekkel jár.

14

E körülmények között a Sąd Rejonowy dla Warszawy‑Woli w Warszawie I Wydział Cywilny (varsói székhelyű varsó–wolai kerületi bíróság, első polgári osztály, Lengyelország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

15

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött szerződésnek az egyes kikötései tisztességtelen jellege miatti érvénytelenné nyilvánítása esetén a tagállamok feladata, hogy nemzeti jogukon keresztül szabályozzák ezen érvénytelenné nyilvánítás hatásait, anélkül hogy figyelembe vennék az ezen irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelmet.

16

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem összefüggéseit, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2021. december 2‑iVodafone Kabel Deutschland ítélet, C‑484/20, EU:C:2021:975, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17

Először is, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a] tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve.”

18

Ez a rendelkezés maga nem határozza meg a szerződésnek a tisztességtelen feltételek kihagyásával történő fennmaradására vonatkozó feltételeket, hanem a nemzeti jogrendre bízza azok meghatározását az uniós jog tiszteletben tartásával. Így tehát a tagállamok feladata, hogy a nemzeti jogukban meghatározzák a szerződési feltételek tisztességtelen jellege megállapításának és e megállapítás konkrét joghatásai érvényesülésének módját. Mindenesetre az ilyen megállapításnak lehetővé kell tennie azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna (2021. április 29‑iBank BPH ítélet, C‑154/15, C‑19/20, EU:C:2021:341, 84. pont).

19

Ezenkívül az a kérdés, hogy az alapügyben szóban forgó szerződés érvénytelenné nyilvánítása mikortól fejti ki hatásait, amint azt lényegében a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése pontosítja, kizárólag a nemzeti jogtól függ, feltéve hogy biztosítja a 93/13 irányelv rendelkezéseiben a fogyasztók számára nyújtott védelmet (2021. április 29‑iBank BPH ítélet, C‑19/20, EU:C:2021:341, 88. pont).

20

Közelebbről, a 93/13 irányelvben a fogyasztók számára garantált védelemnek a nemzeti jog által történő átvétele nem változtathat e védelem terjedelmén, és ennélfogva lényegén, és ezáltal nem teheti kérdésessé az említett védelem hatékonyságának a tisztességtelen feltételekre vonatkozó egységes szabályok elfogadásával történő megerősítését (2016. december 21‑iGutiérrez Naranjo és társai ítélet, C‑154/15, C‑307/15 és C‑308/15, EU:C:2016:980, 65. pont).

21

Másodszor, tekintettel arra a sajátos összefüggésre, amelybe a 93/13 irányelv – amelynek rendelkezései a fogyasztók tisztességtelen feltételek alkalmazásával szembeni védelmére irányulnak – 6. cikkének (1) bekezdése illeszkedik, a Bíróságnak már volt alkalma kimondani, hogy az ezen irányelv által biztosított védelem nem korlátozható kizárólag az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződés teljesítésének időtartamára, hanem az e szerződés teljesítését követően is érvényes (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9‑iRaiffeisen Bank és BRD Groupe Société Générale ítélet, C‑698/18 és C‑699/18, EU:C:2020:537, 73. pont).

22

Így a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött szerződés valamely kikötésének tisztességtelen jellege miatti érvénytelenné nyilvánítása esetén a tagállamok feladata, hogy nemzeti jogukon keresztül szabályozzák ezen érvénytelenné nyilvánítás hatásait, tiszteletben tartva a 93/13 irányelv által a fogyasztónak biztosított védelmet, különösen azáltal, hogy biztosítják azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna.

23

Ezt a következtetést harmadszor a 93/13 irányelv által követett célok is alátámasztják.

24

Így egyrészt az ezen irányelv által követett cél arra irányul, hogy védjék a fogyasztót és helyreállítsák a felek közötti egyensúlyt (lásd ebben az értelemben: 2021. április 29‑iBank BPH ítélet, C‑19/20, EU:C:2021:341, 72. pont).

25

Közelebbről, egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, úgyhogy a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást; ezen értelmezésnek azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne (2019. március 14‑iDunai ítélet, C‑118/17, EU:C:2019:207, 41. pont).

26

Másrészt a 93/13 irányelv egy második, a 93/13 irányelv 7. cikkében foglalt célt is követ, amely hosszú távon arra irányul, hogy megszüntessék tisztességtelen kikötéseknek az eladók vagy szolgáltatók általi alkalmazását. Az, hogy a tisztességtelen kikötéseket a fogyasztók vonatkozásában egészen egyszerűen nem alkalmazzák, az eladókra vagy szolgáltatókra visszatartó erőt gyakorol (lásd ebben az értelemben: 2021. április 29‑iBank BPH ítélet, C‑19/20, EU:C:2021:341, 68. pont).

27

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a nemzeti jog azon rendelkezései, amelyeket a szerződés érvénytelenné nyilvánítása által kifejtett hatások meghatározásához alkalmaznia kell, azt eredményeznék, hogy az ezen érvénytelenné nyilvánításból eredő veszteségek egyenlő arányban oszlanának meg az alapeljárás felperesei és X között.

28

Az ilyen következmény azonban ellentétes lenne a jelen ítélet 23–26. pontjában felidézett célkitűzésekkel, mivel az rontaná a 93/13 irányelv által a fogyasztóknak a szerződés érvénytelenné nyilvánítását követően biztosított védelmet.

29

Mindenekelőtt ugyanis a nemzeti jog rendelkezéseinek alkalmazása – a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott magyarázatok szerint – nem teszi lehetővé azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó a tisztességtelen kikötés hiányában lenne, ami ellentétes ez utóbbiak védelmének a 93/13 irányelv által követett céljával.

30

Továbbá a 93/13 irányelv által biztosított védelem hiányában a veszteségek felek közötti egyenlő megosztását előíró nemzeti jogi rendelkezések alkalmazása hozzájárulna az eladókra vagy szolgáltatókra azáltal gyakorolt visszatartó hatás megszüntetéséhez, hogy az ilyen tisztességtelen kikötéseket a fogyasztók vonatkozásában egészen egyszerűen nem alkalmazzák, mivel e rendelkezések végeredményben az eladók vagy szolgáltatók javára szolgálhatnának azáltal, hogy korlátozzák az e kikötések alapján jogalap nélkül beszedett összegek visszatérítésére vonatkozó kötelezettségüket.

31

Végül pedig az ilyen értelmezést nem vonja kétségbe a kérdést előterjesztő bíróság által említett 2019. november 7‑iKanyeba és társai ítélet (C‑349/18–C‑351/18, EU:C:2019:936).

32

Elegendő ugyanis emlékeztetni arra, hogy ezen ítélet 73. pontjában a Bíróság rámutatott arra, hogy a tényállásnak a szerződésen kívüli felelősségi jog szempontjából történő minősítésének kérdése nem a 93/13 irányelv, hanem a nemzeti jog hatálya alá tartozik. Márpedig a jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem nyilvánvaló, hogy az alapeljárás a szerződésen kívüli felelősség körébe tartozik, mivel a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az ezen irányelv által biztosított védelem továbbra is alkalmazandó‑e a tisztességtelen kikötéseket tartalmazó szerződés érvénytelenné nyilvánítása hatásainak szakaszában.

33

A fenti körülményekre tekintettel a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött szerződésnek az egyes kikötései tisztességtelen jellege miatti érvénytelenné nyilvánítása esetén a tagállamok feladata, hogy nemzeti jogukon keresztül szabályozzák ezen érvénytelenné nyilvánítás hatásait, tiszteletben tartva az ezen irányelv által a fogyasztónak nyújtott védelmet, különösen azáltal, hogy biztosítják azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lenne.

34

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a nemzeti bíróság hivatalból vizsgálhatja azon fogyasztó vagyoni helyzetét, aki az általa az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte egy olyan tisztességtelen kikötés fennállása miatt, amely nélkül a szerződés jogilag nem maradhat fenn, és elutasíthatja e fogyasztó kérelmét, ha e szerződés érvénytelenségének megállapítása e fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki.

35

Először is a Bíróság lényegében azt állapította meg, hogy mind a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szövege, mind pedig a gazdasági tevékenységek jogbiztonságára vonatkozó követelmények az objektív megközelítés mellett szólnak ezen rendelkezés értelmezése során (lásd ebben az értelemben: 2021. április 29‑iBank BPH ítélet, C‑19/20, EU:C:2021:341, 56. pont).

36

Ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen kikötések alkalmazását.

37

Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv által létrehozott fogyasztóvédelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát (2017. december 7‑iBanco Santander ítélet, C‑598/15, EU:C:2017:945, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Ugyanakkor ez a védelmi rendszer nem alkalmazható, ha a fogyasztó azt ellenzi. Ez utóbbi, miután a nemzeti bíróság megfelelően tájékoztatta, nem hivatkozhat a szerződési feltétel tisztességtelen és nem kötelező jellegére, és ezáltal szabad és tájékozott hozzájárulást ad a szóban forgó feltételhez (lásd ebben az értelemben: 2021. április 29‑iBank BPH ítélet, C‑19/20, EU:C:2021:341, 95. pont).

39

E tekintetben, annak érdekében, hogy a fogyasztó szabad és tájékozott hozzájárulását adhassa, a nemzeti bíróságnak a nemzeti eljárási szabályok keretein belül, a méltányosság polgári eljárásokban érvényesülő elvére tekintettel – függetlenül attól, hogy a feleket jogi képviselő képviseli‑e – objektíven és kimerítő jelleggel ismertetnie kell a felek számára a tisztességtelen feltétel eltörléséhez fűződő jogkövetkezményeket (2021. április 29‑iBank BPH ítélet, C‑19/20, EU:C:2021:341, 97. pont).

40

Az ilyen tájékoztatás különösen akkor fontos, ha a tisztességtelen kikötés alkalmazásának mellőzése a szerződés egészének érvénytelenségét eredményezheti, és a fogyasztóval szemben adott esetben visszatérítési követelést támaszthatnak (2021. április 29‑iBank BPH ítélet, C‑19/20, EU:C:2021:341, 98. pont).

41

Ugyanakkor a Bíróság kimondta, hogy a fogyasztó által e tekintetben kinyilvánított akarat a szerződés egészének érvénytelenné nyilvánítása által okozott, a fogyasztó helyzetére gyakorolt hatások értékelése szempontjából döntő jelentőségű (2019. október 3‑iDziubak ítélet, C‑260/18, EU:C:2019:819, 56. pont).

42

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás felperesei az X‑szel kötött kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték.

43

Következésképpen, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság objektív és kimerítő jelleggel tájékoztatta a fogyasztókat a jogkövetkezményekről, valamint azokról a különösen káros gazdasági következményekről, amelyekkel a szerződés érvénytelenné nyilvánítása járhat, e bíróság – miután tudomásul vette a szerződés érvénytelenné nyilvánítására irányuló szándékukat – nem utasíthatja el az ezen irányelv által számukra biztosított védelemről való lemondást.

44

Ezenkívül a jelen ítélet 38–41. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel a fogyasztók védelmének a 93/13 irányelv által követett célkitűzése nem teheti lehetővé a nemzeti bíróság számára, hogy – a nemzeti jog által e tekintetben számára biztosított jogosultságokon túlterjeszkedve – hivatalból megvizsgálja azon fogyasztó vagyoni helyzetét, aki a tisztességtelen kikötés fennállása miatt az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte annak meghatározása érdekében, hogy az ilyen érvénytelenné nyilvánítás megállapítása e fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki.

45

A fenti megfontolásokra tekintettel a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha a nemzeti bíróság egyrészt – a nemzeti jog által e tekintetben számára biztosított jogosultságokon túlterjeszkedve – hivatalból megvizsgálja azon fogyasztó vagyoni helyzetét, aki egy olyan tisztességtelen kikötés fennállása miatt kérte az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződés érvénytelenségének megállapítását, amelynek hiányában a szerződés jogilag nem maradhat fenn, még ha ezen érvénytelenné nyilvánítás e fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné is ki, másrészt elutasítja az említett érvénytelenné nyilvánítást, amennyiben a fogyasztó azt kifejezetten kérte, miután objektív és kimerítő jelleggel tájékoztatta a fogyasztót a jogkövetkezményekről, valamint azokról a különösen káros gazdasági következményekről, amelyeket a szerződés érvénytelenné nyilvánítása jelenthet számára.

46

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha a nemzeti bíróság az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés valamely feltétele tisztességtelen jellegének megállapítását követően a benne foglalt tisztességtelen kikötés mellőzéséből eredő hiányosságokat a nemzeti jog valamely, nem diszpozitív jellegű rendelkezésének alkalmazásával orvosolja.

47

Az Európai Bizottság kétségeit fejezi ki e kérdés elfogadhatóságát illetően, amely hipotetikus jellegű. Arra hivatkozik ugyanis, hogy ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy amennyiben a tisztességtelen kikötés kihagyása az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés érvénytelenségét vonja maga után, a nemzeti bíróság köteles e fogyasztót objektív és kimerítő módon tájékoztatni az ezen érvénytelenné nyilvánításból eredő jogi és ténybeli következményekről, anélkül hogy hivatalból vizsgálhatná az azt kérő fogyasztó vagyoni helyzetét, és szembehelyezkedne a szerződés semmissé nyilvánítására irányuló szándékával, akkor a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni. Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a fogyasztó hozzájárult, hogy adott esetben a szerződés egészét érvénytelenné nyilvánítsák.

48

E tekintetben kitűnik a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából, hogy az előzetes döntéshozatalra utalás nem az általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó vélemények megfogalmazására irányul, hanem arra, hogy az uniós jogra vonatkozó jogvita tényleges megoldása szükségének eleget tegyen (2018. május 31‑iConfetra és társai ítélet, C‑259/16 és C‑260/16, EU:C:2018:370, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

Meg kell állapítani, hogy bár az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy az alapeljárásban a fogyasztók hozzájárultak a szerződés érvénytelenné nyilvánításához, e határozat nem említi, hogy e jóváhagyásra azt követően került‑e sor, hogy az érintett fogyasztókat objektív és kimerítő módon tájékoztatták volna a jogi következményekről, valamint azokról a különösen káros gazdasági következményekről, amelyeket a szerződés érvénytelenné nyilvánítása jelenthet számukra.

50

E tekintetben, mivel a kérdést előterjesztő bíróság – különösen az általa a fogyasztóknak nyújtandó információk terjedelmére vonatkozó kérdések miatt – még nem határozott a szerződés érvénytelenné nyilvánítása iránti kérelemről, nem tekinthető hipotetikus jellegűnek az a kérdés, hogy abban az esetben, ha nem kellene ezen érvénytelenséget megállapítani, a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésnek nem minősülő rendelkezése orvosolhatja‑e a tisztességtelen kikötés kihagyásából eredő hiányosságokat.

51

Következésképpen a harmadik kérdés elfogadható.

52

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti bíróság feladata, hogy mellőzze a tisztességtelen feltételek alkalmazását annak érdekében, hogy azok ne váltsanak ki kötelező joghatásokat a fogyasztóra nézve, kivéve, ha ezt a fogyasztó ellenzi. Mindazonáltal a szerződésnek főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása folytán módosuljon, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat (2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Következésképpen, ha a nemzeti bíróság megállapítja az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel semmisségét, e bíróság nem egészítheti ki a szerződést e feltétel tartalmának módosításával (2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54

A Bíróság ugyanis megállapította, hogy ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztókra való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek (2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55

Ezzel szemben, abban az esetben, ha egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződés valamely tisztességtelen feltétel elhagyása után nem maradhat fenn, a Bíróság elfogadta, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság a szerződések jogára vonatkozó elvek alkalmazásával a tisztességtelen feltételt elhagyja, és azt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse olyan helyzetekben, amelyekben a tisztességtelen feltétel érvénytelenségének kimondása miatt a bíróságnak a teljes szerződés semmisségét kellene megállapítania, és ezzel a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, és ily módon a fogyasztót büntetné (2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

Mindazonáltal a Bíróság azt is megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az, ha a szerződésnek a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyása következtében keletkezett hiányosságai orvoslása kizárólag azon általános jellegű nemzeti rendelkezések alapján történik, amelyeket a jogalkotó nem értékelt külön annak érdekében, hogy helyre lehessen állítani a szerződő felek jogainak és kötelezettségeinek összessége közötti egyensúlyt, és amelyekre e tény miatt nem vonatkozik a tisztességtelen jelleg hiányának vélelme, mivel e rendelkezések a jogügyletek tartalmukban kifejezett joghatásainak kiegészítését a – sem diszpozitív rendelkezésnek, sem pedig a szerződő felek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezésnek nem minősülő – méltányosság elvéből vagy a bevett szokásokból eredő következmények révén írják elő (2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az általa alkalmazni kívánt nemzeti jogi rendelkezések nem minősülnek a Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlata értelmében vett diszpozitív rendelkezéseknek. Tekintettel arra a körülményre, hogy az alapeljárásban a szóban forgó kölcsönszerződés nem maradhat fenn a törölt kikötések kihagyásával, hogy a nemzeti jogban nincsenek diszpozitív rendelkezések, és hogy a szerződés érvénytelenné nyilvánítása különösen káros lenne a fogyasztók számára, e bíróság arra keresi a választ, hogy a 93/13 irányelv céljai közül melyiket kell előnyben részesítenie, azt, amely a fogyasztóknak a szerződés érvénytelenné nyilvánításából eredő különösen káros következményektől való védelmére, vagy pedig azt, amely az eladónak vagy szolgáltatónak a tisztességtelen kikötések alkalmazásától való visszatartására irányul.

58

E tekintetben a Bíróság ugyanezen kérdéssel szembesülve már kimondta, hogy a 93/13 irányelv nem irányul arra, hogy egységes megoldásokat vázoljon fel egy szerződéses feltétel tisztességtelen jellegének megállapításából eredő következményeket illetően. Így, mivel a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztókra nézve, e célkitűzéseket az adott esettől és a nemzeti jogi háttértől függően az érintett tisztességtelen kikötésnek a fogyasztóval szembeni alkalmazása egyszerű mellőzésével, vagy ha a szerződés e kikötés kihagyásával nem maradhatott fenn, a nemzeti jog diszpozitív rendelkezéseivel való helyettesítéssel is el lehetett érni (2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59

Ugyanakkor ugyanezen ítélet 40. pontjában emlékeztetett arra, hogy valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellege megállapításának következményei nem kimerítő jellegűek.

60

Ennek megfelelően, ha a nemzeti bíróság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés a szerződésekre vonatkozó jog értelmében jogilag nem maradhat fenn az érintett tisztességtelen feltételek elhagyása után, és ha nem létezik diszpozitív nemzeti rendelkezés vagy a szerződő felek egyetértése esetén alkalmazható, az említett feltételek helyettesítésére alkalmas rendelkezés, meg kell állapítani, hogy amennyiben a fogyasztó nem fejezte ki a tisztességtelen kikötések fennmaradására irányuló szándékát, és amennyiben a szerződés megszüntetése különösen hátrányos következményeknek tenné ki e fogyasztót, a fogyasztó védelmének a 93/13 irányelv értelmében biztosítandó magas szintje megköveteli, hogy a nemzeti bíróság a szerződő felek jogai és kölcsönös kötelezettségei között tényleges egyensúly helyreállítása céljából, belső jogának egészére figyelemmel, tegyen meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a fogyasztót meg lehessen védeni azon különösen hátrányos következményektől, amelyeket a szóban forgó kölcsönszerződés megszüntetése vonhat maga után, különösen pedig azon ténytől, hogy az eladó vagy szolgáltató haladéktalanul követelhesse a kölcsön összegét a fogyasztótól (2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

E körülmények között semmi nem zárja ki elsősorban azt, hogy a nemzeti bíróság felhívja a feleket arra, hogy tárgyalásokat folytassanak a kamatláb számítási módjának meghatározása érdekében, feltéve hogy rögzíti e tárgyalások keretét, és e tárgyalások arra irányulnak, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei között olyan tényleges egyensúly jöjjön létre, amely különösen a 93/13 irányelv alapjául szolgáló, a fogyasztó védelmére irányuló célkitűzést veszi figyelembe (2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 42. pont).

62

Ahogy a Bíróság ugyanis már emlékeztetett rá, e bíróságnak lehetőség szerint úgy kell nemzeti jogát alkalmaznia, hogy a szóban forgó kikötés tisztességtelen jellegének észleléséből a nemzeti jog alapján eredő valamennyi következtetést le lehessen vonni annak biztosítása céljából, hogy el lehessen érni az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti eredményt, vagyis azt, hogy valamely tisztességtelen kikötés ne legyen kötelező a fogyasztóra nézve. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor valamely kikötés tisztességtelen jellegének megállapítását követően azon következmények meghatározásáról van szó, amelyeket e megállapításból kell levonni annak érdekében, hogy ezen irányelv céljának megfelelően biztosítani lehessen a fogyasztók védelmének magas szintjét (2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 43. pont).

63

Mindazonáltal a bíróság hatásköre nem terjeszkedhet túl azon a mértéken, amely feltétlenül szükséges a szerződő felek közötti szerződéses egyensúly helyreállításához, és ily módon a fogyasztónak azon különösen hátrányos következményektől való védelméhez, amelyeket a szóban forgó kölcsönszerződés megsemmisítése válthat ki. Ha ugyanis a bíróságnak lehetősége lenne arra, hogy módosítsa vagy enyhítse a tisztességtelen feltételek tartalmát, e hatáskör veszélyeztethetné a jelen ítélet 24–26. pontjában említett célkitűzések összességének megvalósulását (2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 44. pont).

64

A fenti megfontolásokra tekintettel a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha a nemzeti bíróság az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés valamely feltétele tisztességtelen jellegének megállapítását követően a benne foglalt tisztességtelen kikötés mellőzéséből eredő hiányosságokat a nemzeti jog valamely, nem diszpozitív jellegű szabályának alkalmazásával orvosolja. Mindazonáltal az ő feladata, hogy belső jogának összességét figyelembe véve minden szükséges intézkedést megtegyen annak érdekében, hogy megvédje a fogyasztót azon különösen káros következményektől, amelyeket a szerződés megsemmisítése a fogyasztóra nézve előidézhet.

65

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: